MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020. 07. hó – tizedik évfolyam, hetedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. július
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a
blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes
változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan
tartalommal
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1.LECTORI SZALUTEM AZ OLVASÓNAK
Nagy Vendel szerkesztő |
Pár nappal ezelőtt még fázósan húztuk össze a
kiskabátot, de ma már harminc fokkal dübörögve tombol a nyár.
Megfagytak a fák virágai tavasszal, kevés, és drága a gyümölcs, és
a zöldségféle, nem hordanak a méhek sem. Riasztó mennyire
pusztulnak a méhek, hosszú távon veszélyben az élelmünk.
Olvasom, hogy Japán tudósok szappanbuborékkal fújják a fákra a virágport,. Érdekes megoldás, de a régi módszer jobb lenne. Meglepett az is, mikor beléptem a gépembe, megkérdezte , férfi, nő, vagy egyéb nemű vagyok e .. Melyik is az az egyéb(?) pedig biológiából négyesem volt.
Érdekes ez a világ. Már nem is csodálkozom az egyes számú, és kettes számú szülőn. No, akkor melyik is a melyik?
Olvasom, hogy Japán tudósok szappanbuborékkal fújják a fákra a virágport,. Érdekes megoldás, de a régi módszer jobb lenne. Meglepett az is, mikor beléptem a gépembe, megkérdezte , férfi, nő, vagy egyéb nemű vagyok e .. Melyik is az az egyéb(?) pedig biológiából négyesem volt.
Érdekes ez a világ. Már nem is csodálkozom az egyes számú, és kettes számú szülőn. No, akkor melyik is a melyik?
Nem kell mindent a vírusra fogni, állítólag az agyra még nem veszélyes.
Pihenés közben inkább álljunk neki az aratásnak, és pihenésként olvassátok a Megszólalok Magazint.
Igaz, ide látássérültek, mozgássérültek, autisták, és enyhén szellemi fogyatékosok írnak, de ez még mindig a jobbik megoldás. Ez egy hiánypótló magazin.
Pihenés közben inkább álljunk neki az aratásnak, és pihenésként olvassátok a Megszólalok Magazint.
Igaz, ide látássérültek, mozgássérültek, autisták, és enyhén szellemi fogyatékosok írnak, de ez még mindig a jobbik megoldás. Ez egy hiánypótló magazin.
Gondoljunk csak kissé bele ezekbe a
dolgokba!
Egyebet nem mondhatok, a szerkesztő.
Egyebet nem mondhatok, a szerkesztő.
**********************
SZEMEZGETÉS
A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
á
2. VAKOS MESE. KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT: ERDEI KIS MANÓ, ÉS A
GONOSZ VARÁZSLAT
á
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
HAZAI SZERZŐKTŐL.
JÓZSEF TIBOR, SZEGZÁRDI NAGY VENDEL, KUCHTA CSILLA , PESA ANNA MÁRIA
á
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA ÁRVAY MÁRIA
SOROZATA
DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA
KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
á
5. FANTÁZIA REGÉNY - SAMU ÁGNES
SOROZATA
ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
á
6. VERSVÁLOGATÁS . KLEMENT BURZA MÁRIA ,
ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL
á
7. MADÁRGYÁSZ. CSOMOR HENRIETT : DRÁGA KIS MADARAM - ÚJ LAKÓINK
á
8. HAZAI TÁJAKRÓL ... NAGY VENDEL LEGÚJABB
VERSEI
VERSEKET MOND
ILOSVAY GUSZTÁV
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT. KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
á
10. MEGJELENT ... ERDŐSNÉ ONDA
MARICA LEGÚJABB E. - KÖNYVE : TÖBB LÁBON
á
11. ELBESZÉLÉS . ILOSVAY GUSZTÁV MOSOLYOGJ A VILÁGRA,
ÉS A VILÁG VISSZAMOSOLYOG RÁD
á
12. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK. VÉGHELYI PÉTERNÉ : ÖRÖKRE BARÁTOK
á
13. HIHETETLEN NOVELLA. TELEKI ELIZABETH : EGY MEGHATÓ TÖRTÉNET
á
14. KÖNYVGYŰJTEMÉNY. ÁRVAY MÁRIA EDDIG MEGJELENT E. -
KÖNYVEI
á
15. VERSRŐL VERSRE - MAI SZERZŐKTŐL
KOVÁCS JÓZSEF KOPEK, CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS TIBOR, NAGY CSABA,
PESA ANNA
MÁRIA
á
16. ELBESZÉLÉS. KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : SZÉPSÉG VAGY
SZÖRNYETEG
á
17. CSALÁDFA. CSOMOR HENRIETT: KEMÉNY SORS,
ÉRZÉKENY LÉLEK
á
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY
ROVATA
HIDEG GYÓGYTEÁK NYÁRRA
á
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
á
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
2. VAKOS
MESE
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Erdei kis
manó és a gonosz varázslat.
Kelemenné Edit |
Az
erdő mélyén nagy a sürgés forgás a kis manók közt. Ünnepre készülnek, a nyár
jöttét ünneplik zenével, tánccal, ki mit tud, azt adja elő. A végén meg
boldogan táncolnak, ugrálnak. A tücsök hegedül, a csiga házán dobol, a
szarvasbogár, békák énekelnek, igazi nagy vígság. Nincsenek sokan, csak pár
százan. Mindenki ismer mindenkit, folyik a nagy dinem- dánom.
Kicsi
manó, a Kis Berci elgondolkodott, az emberek sokan vannak, ők vajon , hogy
mulatnak. Ott lehet csak igazán nagy a buli. El is határozta, ha leszáll az
este, apja láthatatlanná tevő sapkáját elcseni.
Mikor
leszállt az este és mindenki mély álomba merült, a szekrényből elvette a sapkát
és útra kelt, be a városba az emberek közé.
Csepp kis
lába és a nagy kíváncsisága hajtotta előre. Útközben a mókus és a nyuszika
megvendégelte. Jó pár nap elteltével be is ért a nagyvárosba.
Sürgő forgó
emberek hada rohant ide-oda. Egy vak ember mellé szegődött, kinek igen kedves
kutyája volt. Ámulva vakarta a fejét.
- Nem értem,
itt olyan sok az ember és mégis, egy kutya segít a vak embernek? Nálunk
mindenki segít, milyen fura is lenne, ha egy mókus segítene. Kuncogott halkan
már az ötleten. Elképzelte, hogy rosszul látó törpét egy mókus vezeti. Na ezen
kacagni kell. Náluk az a szokás, kézen fogják és segítenek.
A vak nő a
halk kuncogást meghallotta.
- Ki vagy
te? - kérdezte.
- Berci
vagyok az erdei törpe, jöttem megnézni, hogyan is éltek. Honnan tudod, hogy itt
vagyok? Rajtam van a láthatatlanná tevő süveg!
- Én nem
látlak, hallak téged.
-
Miféle gonosz varázs folyik itt, hogy kutya kell, hogy segítsen?
- A varázs
neve közöny. Nem igazán figyelnek az emberek egymásra.
-
Meghúzhatom nálad magam pár napig, míg itt vagyok?
- Persze,
légy a vendégem, legalább addig sem leszek egyedül.
- Egyedül?
Ilyen sok ember között, hogy lehetsz egyedül?
- Csak
figyelj, majd rájössz.
Haza mentek,
nagy emeletes ház sok lakóval.
- Milyen
hatalmas házban laksz, biztosan sok-sok embert ismersz- mondja Bence.
- Nem
ismerek senkit sem, bár néha köszönnek, de nem mindig!
- Gonosz
varázslat van itt, állapítja meg Bence. Lassan megértem, miért is kell a kutya.
Viszont aki lát, neki miért kell kutya?
- Azért,
hogy ne legyen egyedül.
- Még mindig
nem értem, sok itt az ember, rengeteg és ti mégis egyedül vagytok? Miért? Mi
soha nem vagyunk egyedül, mi egymásért vagyunk. Miért zárjátok az ajtót?
- Idegenek
be ne jöjjenek.
- Persze itt
mindenki idegen, hisz sokan vagytok, de mégis magányosak. Furcsák vagytok
nagyon. Azt sem értem, miért járnak a nők gólya lábakon, mutatják milyen
ügyesek és nem esnek el?
- Nem, ez a
divat, hogy szép magasak legyenek.
- Berci
nevetésbe tör ki – képzeld, nálunk mekkora cipő sarok kéne! Miért kenik össze a
lányok az arcukat?
- Azt úgy
hívják smink. Tetszeni akarnak a fiúknak.
- Anélkül
nem szépek?
- De szépek,
csak még szebbek szeretnének lenni.
Bence
hüledezik
- Tudod, ha
az én Katám így kikenné magát, nem biztos hogy adnék neki puszit. Lejönne
róla a vakolat.
Furcsák
vagytok ti emberek, nagyon. Sokan vagytok mégis egyedül, nem segítetek
egymásnak. Milyen sokra vihetnétek, ha egymást segítenétek, nektek is jobb
volna. Csúnya gonosz varázs, mi rajtatok ül. Nem veszitek észre, ha egymást
segítenétek, nem lenne sok magányos ember és mindenki baja kisebb volna.
Másnap,
mikor sétálni mentek Berci megint csak nagyot nézet. Siető fiatalok kezükben
valami szerkezet, fűlőkben valami dugó, nem néznek semerre csak mennek, szájuk
meg büdös füstöt ereget.
- Mi ez? -
kérdezte tanácstalanul.
- A kezükben
mobil telefon van és a dugóval hallgatják. A szájukból cigi lóg ki, azt
szívják.
Bence
vakarja a fejét, nem látnak, nem hallanak. Mind ez miért? A cigi is kárós hisz
büdös. Szerencse nálunk nincs ilyen, mi hallgatjuk a madarak énekét nézzük a
tájat és lélegezzük a friss levegőt. Sajnállak benneteket emberek. A körülöttük
lévő szépséget észre sem veszitek. Te nem is vagy vak, hisz akik látnak sokkal
kevesebbet látnak és vesznek észre a környezetükből.
- Sajnos ez
így van. Az emberek egyre inkább befele fordulnak és a gépek felé. Anyuka
leülteti gyermekét a számítógép elé, játssz engem meg hagy békén. A gép mondja
az esti mesét.
- Mi nem a
gépeknek tartunk kisgyereket, oly hamar felnőnek a fészekből kirepülnek.
Élvezzük, hogy kicsik és játszhatunk vele kicsit így leszünk mi is gyerekek.
Tanítjuk és neveljük, hogy mikor felnőnek és gyermekeik lesznek ők is tudják
tanítani gyermeküket. - mondta a kis Bence.
- Régen
nálunk is így volt és vannak kik úgy gondolkodnak mint te, de sajnos egyre
kevesebben.
- Gonosz
varázs mi rátok telepedet.
- Egy
gyógyír van rá a figyelem és a szeretett. Amíg ez nincs, nekem marad a kis
kutyám segítsége. Hiába vagyunk sokan, mégis egyedül vagyunk.
Bence vissza
ment az erdőbe, megtalálni a csodaszert, mi a gonosz varázst az emberek
szívéről leoldja. elkergeti a közönyt és engedi látni a látókat.
2018.01.06.
**********************
3.VERSEK
A NAGYVILÁGBÓL - HAZAI SZERZŐKTŐL
JÓZSEF
TIBOR: Évszakok
pillanata
Kert,
alma, gyümölcsünnep,
titok,szépség,
gyönyöristen,
szelíd
dallam, őszkáprázat,
fűszerföldön
zengve illan.
Csipkevirág,
zsenge testvér,
nyármuzsika,
búzakenyér,
kacag
széles illattára,
pántlikát
fűz csillagágra.
Verőfény
pihen, hintázik,
mosolyra
csábít, cikázik,
táncra
hív a tavaszlovag,
árnyat
érve araszolgat.
Jégvirágot
űz a kandalló,
falkárpiton
időz, andalgó,
pamlagra
ér a szunnyadás,
télcsendjébe
visszaránt.
Kaposvár,
2019. január 9.
..........................................................
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: HEJ, TE
ÉJSZAKA
Magas
dombtetőkön,
És hűs völgyeken át,
Száguld a széllel
A didergő hajnal.
Előtte nyargal
A szélfútta éj.
Útjukat állja
Délhez közeledvén
Fényben tündöklő
Aranyos meredély.
Délután szendergő
Megnyúló árnyék
Omlik a fákról,
Kúszik a fény.
Puhapihe párnákon
Oson az este,
Feltámad álmából
Újra a szél.
Átveszi birodalmát
A langymeleg éj.
Fáradt lelkemnek
Ad nyugodalmat
Egy puha levél.
Messziről halk zenét hoz
A kóborgó szél.
Álomra hajtja fejét
A holnapi remény.
Tested szépségének
Bűvkörében élek,
Messze távolságból
Törnek rám a fények.
Arcod vonásain
Álmok és remények,
Összetört szívemnek
Adj örök hűséget.
Villódznak előttem
Éjszakai képek,
Hajnalra felkelve
Elosonnak szépen.
És hűs völgyeken át,
Száguld a széllel
A didergő hajnal.
Előtte nyargal
A szélfútta éj.
Útjukat állja
Délhez közeledvén
Fényben tündöklő
Aranyos meredély.
Délután szendergő
Megnyúló árnyék
Omlik a fákról,
Kúszik a fény.
Puhapihe párnákon
Oson az este,
Feltámad álmából
Újra a szél.
Átveszi birodalmát
A langymeleg éj.
Fáradt lelkemnek
Ad nyugodalmat
Egy puha levél.
Messziről halk zenét hoz
A kóborgó szél.
Álomra hajtja fejét
A holnapi remény.
Tested szépségének
Bűvkörében élek,
Messze távolságból
Törnek rám a fények.
Arcod vonásain
Álmok és remények,
Összetört szívemnek
Adj örök hűséget.
Villódznak előttem
Éjszakai képek,
Hajnalra felkelve
Elosonnak szépen.
Szekszárd,
2020. június 08.
.......................................................
Kuchta
Csilla: MÚLT, JÖVŐ,
JELEN
Múlt .....
Gondolataimban
szép emlékképek.
Jó emlékezni
a múltra, ha szépek.
A rossz
élmények szomorúvá tesznek,
de ezeket
elengedem - feledem.
Jövő .....
Jövőt
álmodom, el-elképzelgetem.
Egyéni
világomban tervezgetem.
Szükségem
van a boldogságra, szépre.
Óhajtásom
száll a tiszta kék égre.
Jelen .....
Jelen a
legjobb ajándék, irányt mutat.
Építi belső
világomat - tudtad?
Jó
emberektől segítséget kapok.
E éltető
kincset vissza is adom.
.......................................................
PESA ANNA
MÁRIA: Barátság.
A barátság
nagyon fontos dolog az életünkben,
Több is lehet, de csak kevés marad meg szívünkben.
Kevés az igaz, mely sok évet, sok mindent kibír,
Míg a többi igaznak hitt, barát csak kibic.
Több is lehet, de csak kevés marad meg szívünkben.
Kevés az igaz, mely sok évet, sok mindent kibír,
Míg a többi igaznak hitt, barát csak kibic.
Az idő
megmutatja ki igaz, s ki csak akar valamit,
Barátként viselkedünk vele, mégis csak szomorít.
Végül elküldjük, hisz kihasznál, megcsal, hazudik,
De csak fáj érte a szívünk, mert sajnáljuk.
Barátként viselkedünk vele, mégis csak szomorít.
Végül elküldjük, hisz kihasznál, megcsal, hazudik,
De csak fáj érte a szívünk, mert sajnáljuk.
Az ilyen
ember magára marad, nem lesz barátja,
Magába fordul, gonosszá válik, bezárja magát, egy saját világba.
Mindenki hibás lesz, neki jót tenni nem lehet,
Öregnek is ilyen marad, így éli le az életet.
Magába fordul, gonosszá válik, bezárja magát, egy saját világba.
Mindenki hibás lesz, neki jót tenni nem lehet,
Öregnek is ilyen marad, így éli le az életet.
Mi az igaz
barátság? Olyan, mint a szerelem,
Ha rég nem beszéltünk, keres engem, én őt keresem.
Meghallgatjuk egymást értő figyelemmel,
Tanácsokat adunk, nagy-nagy értelemmel.
Ha rég nem beszéltünk, keres engem, én őt keresem.
Meghallgatjuk egymást értő figyelemmel,
Tanácsokat adunk, nagy-nagy értelemmel.
Ha ritkán
is, de találkozunk,
Mosolyogva egymásra borulunk,
Ha fáj valami, vigasztaljuk egymást,
Megint csak itt vagyunk, a szívünk diktál,
Mosolyogva egymásra borulunk,
Ha fáj valami, vigasztaljuk egymást,
Megint csak itt vagyunk, a szívünk diktál,
A barátok
ugyan is szeretik egymást,
Más ez a szeretet, de szükség van rá.
Jól ismerjük egymás gondjait s, családját,
A barátságot a tisztelet, szeretet, formálják.
Más ez a szeretet, de szükség van rá.
Jól ismerjük egymás gondjait s, családját,
A barátságot a tisztelet, szeretet, formálják.
**********************
4. ELISMERŐ
SZAVAK FONTOSSÁGA
- ÁRVAY MÁRIA SOROZATA -
DÍCSÉRET
SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
Beszédünk
alapkövei a szavak. Vizsgáljuk meg együtt, a szavaknak micsoda erejük van! Nem
mindegy, hogyan válogatjuk meg őket, mondanivalónk közlésére, úgy, hogy ne
bántsuk meg egymást.
Néhány gondolat a szavak fontosságáról.
Néhány gondolat a szavak fontosságáról.
21. A jó szó
segít
"Az
orvos már a szavával is gyógyít. És a jó szó ingyen van." (Cserna-Szabó András)
Magam is
orvos vagyok, tudom, miért választottam éppen ezt az idézetet. Egy betegnek
rengeteget jelent a bátorítás, biztatás, a segítő szándék, a jóindulat, az,
hogy reményt öntünk bele.
Nem kell azonban orvosnak lenni ahhoz, hogy néhány jó szóval segítsük egymást! Nem kerül semmibe, csak merjük használni őket!
Nem kell azonban orvosnak lenni ahhoz, hogy néhány jó szóval segítsük egymást! Nem kerül semmibe, csak merjük használni őket!
22. A szavak
erejéről
"A
szavaknak a zenéhez hasonlóan óriási erejük van." (Takami Kósun)
Meg kell
éreznünk, kinek mit mondunk, hogyan, mikor, milyen körülmények között. Egy
viszontagságos, fárasztó nap után, pl. az ölelés mellett pár kedves szóval is
megajándékozhatjuk társunkat. Egy-egy biztató szó jótékony hatással lehet ránk,
szárnyakat adhat. Ha már túl fáradtak vagyunk a szavak befogadására, még mindig
ott a zene ereje!
23.
Gondolkodom, tehát vagyok
"Félelmetes,
milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen
szó, amit nem kellett volna kimondani." (Wass Albert)
Hányszor
mondunk ki olyan szavakat, melyeket később megbánunk? Hányszor vetünk oda
valamit, amit nem kellett volna? Micsoda lelki sebet okozhatunk másoknak, amit
nagyon nehéz feledni és megbocsátani is.
Azonban, ha nem akarunk egész életünkön át szenvedni, el kell engedni, s ha tudunk, meg kell bocsátani, mert csak így lehet továbblépni.
Gondoljuk meg kétszer, mit mondunk, mielőtt kiejtjük!
Azonban, ha nem akarunk egész életünkön át szenvedni, el kell engedni, s ha tudunk, meg kell bocsátani, mert csak így lehet továbblépni.
Gondoljuk meg kétszer, mit mondunk, mielőtt kiejtjük!
24. Gazdagok
lehetünk
"Egyetlen,
szívből jövő meleg szó gazdaggá tesz." (Ralph Waldo Emerson)
Gazdaggá,
mert amit kapunk, boldogsággal tölt el. Ha mi adunk, az is remek érzés, mert
akinek adjuk, hálás lesz érte, s viszonozni fogja kedvességünket. Lehet, hogy
nem szavakkal, de egy hálás pillantással, kedves mosollyal. Nem marad
viszonzatlan, mindenki jól jár!
25.
Szavakról, szeretetről
"A szeretet
kedves. Ha tehát szóban is ki akarjuk fejezni szeretetünket, kedves szavakat
kell használnunk. A szavak értelmét azonban erőteljesen befolyásolja az a mód,
ahogyan kimondjuk őket. Ugyanaz a mondat különböző hangsúllyal kiejtve akár
homlokegyenest ellenkező jelentést hordozhat." (Gary Chapman)
Vigyáznunk
kell arra, hogy amit kimondunk, komolyan gondoljuk-e. Fontosak a kimondott
szóhoz illő gesztusok, mert ha arckifejezésünk mást mutat, elárul bennünket.
Vigyázzunk tehát, egyezzenek a gesztusok a kimondott szavainkkal!
26. A szavak
pozitív és negatív ereje
"A szó
olyan, mint a méh: méze és fullánkja van." (Talmud)
Nincs sok
hozzáfűzni valóm, vigyázzunk, hogy bánunk a szavakkal. Élvezzük a mézét, s
kerüljük a fullánkoskodást!
27.
Szavakról és érzelmekről
"Ahogy
a hideg szavak fagyossá teszik az embereket, a forró szavak megperzselik, a
keserű szavak elkeserítik, a dühödt szavak feldühítik őket. A kedves szavaknak
is megvan a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez! Megnyugtatják,
lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet." (Blaise Pascal)
Megdöbbentő,
mennyire kifejezőek tudnak lenni a szavak, s milyen sokfélék! A kedves szavak
alkalmazása a legjobb, a fent említett tulajdonságai miatt. Mindenkinek
szüksége van kedves szavakra, olyan ez, mint a simogatás, mosoly, kedves
pillantás stb. Ne fukarkodjunk velük!
28. Dicsérő
szavak
"Virgácsot
senkinek nem adnék. Inkább a dicsérő szó pedagógiai sikerében hiszek."
(Bardóczy Attila)
(Bardóczy Attila)
Könyvünk
másik alappillére, hiszen sokunknak a dicsérő szavak hiányoznak az életünkből.
Bővítsük pozitív szavaink szókincsét, s alkalmazzuk, megéri!
29. A szó,
mint ajándék
"Egy
szó, egy tekintet, egy mosoly, - oly semmiségek, hogy szinte fel sem mérhetők,
számba sem vehetők. És mégis mennyire fontos mindez, a kellő pillanatban többet
ér, mintha egész vagyonát osztaná ki közöttünk!" (Charles Dickens)
Nem kell
hozzá pénztárca, csomagolópapír, ajándékszatyor, csak pár szép gondolat, s a
mindennél szebb anyanyelvünk, s a mimika!
30.
Bölcselkedő szavak
"Az
egyik bölcs mondás szerint a szavaknak három esetben van létjogosultságuk: ha
segítenek vagy gyógyítanak, ha köszönetet fejeznek ki, és ha áldanak."
(Kurt Tepperwein)
(Kurt Tepperwein)
Tartsuk
ezeket az intelmeket szem előtt, mert szebbé tehetjük környezetünket, a
körülöttünk lévők életét, megtalálhatjuk lelki békénket!
Folytatjuk.
Befelé nézve időtlen a tér,
az átölelő Mindenséget érzem,
s míg álmodom holnapom,- ölelsz.
á
7. MADÁRGYÁSZ
á
á
**********************
Kedves kis tanítványom hívott meg bennünket ballagására, mely ünnep után ebédre
is hivatalosak voltunk. Izgalmas helyzet volt belecsöppenni egy családi
összejövetelbe, ahol szinte senkit sem ismertünk. A házba belépve minden
helyiségből anyukájuk szoknyája mögé bújó gyermekfejek kukucskáltak ki, amitől
én nagyon vidám lettem, és a szégyenlősen elbújó ovisokkal incselkedtem kicsit.
Csodálatos dolog az anyjához bújó óvodás mosolyát, szimpátiáját megnyerni.
Nagyon édesek voltak, mert a kíváncsiságuk a kedvességre bátorsággá változott.
á
NAGY CSABA: A gitár fájdalma
**********************
5. FANTÁZIA
REGÉNY - SAMU ÁGNES SOROZATA
Samu Ágnes:
Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018 - 5. fejezet, 8. rész
Az
első vizsgák
Tisztán
lehetett hallani, miként a bejárati ajtó kinyílt, majd becsukódott. A nappaliba
egy ötvenes éveiben járó, magas és jó kiállású, fekete öltönyös férfi lépett
be.
A testvérek tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal néztek néhány pillanatig,
aztán mind az öten egyként ugrottak fel a kanapéról, végül a váratlan vendég
nyakában kötöttek ki. A testvérek csak hosszú percek után szakították meg az
ölelést.
– Hogy kerülsz ide, apa? – kérdezte könnyes szemekkel Lion, miközben édesapja
nyugalmat árasztó sötét borostyán szemeibe nézett.
Samu Ágnes |
– A Pihenő vezetője vagyok – puszilta homlokon szeretett kislányát. –
Kérlek, ne haragudjatok, hogy egész idáig titkolóztam előttetek – hajtotta le
kissé a fejét bűnbánóan. Hanyag és lassú mozdulattal simított végig bal kezével
ezüstszínű haján, ami pont ugyanolyan hosszú volt, mint a Dragoné, és alacsony
copfba megkötve viselte, akárcsak Phoenix. – Valójában gyógyító szellem vagyok,
édesanyátok pedig egy halandó ember volt – folytatta néhány másodpercnyi
csendet követően, miközben erősen borostás arcához csúsztatta le a bal kezét. –
Édesanyátok halálát pedig egy csúnya átok okozta valójában, és nem leukémia… de
erről többet nem szeretnék beszélni egyelőre – sóhajtott mélyen.
– Mi?! Micsoda?! – kérdezték döbbenten és kórusban a testvérek.
– Akkor te valójában két világban dolgozol, keresztapuci! – hüledezett
Wolf. – Várjunk csak, akkor anyuci és a keresztanyuci is szellem?! - tette fel
a kérdést logikusan.
– Pontosan!
– Anyuci és keresztanyuci milyen szellemek és hol vannak most,
keresztapuci? – kérdezte kíváncsian Pegasus.
– Ők ketten a termékenység szellemei, és Atlantisban vannak jelenleg.
– Mikor jönnek meglátogatni minket? – kérdezte izgatott kíváncsisággal
Wolf.
– Sajnos, Hajna és Hajnal csak néhány nap múlva tudnak ide jönni – felelt
Vazul helyett Merlin. – Azt üzenik, mindenért kárpótolni fognak titeket.
– Biztos rengeteg a dolguk, úgyhogy érthető – mondta együtt érzően
Pegasus, miközben Wolf mosolyogva és egyetértően bólogatott.
A nap további részét is együtt töltötte a népes társaság. A testvérek és Vazul
mindent megbeszéltek, és szerencsére gond nélkül tiszta vizet öntöttek a
pohárba.
Lion elpanaszolta édesapjának, hogy nagyon nem megy neki a varázslatok és más
technikák végrehajtása, ráadásul nem tudni, mi lehet a probléma vele.
Természetesen az édesapja mindenről tudott, és igyekezett megnyugtatni őt,
ugyanakkor ő is ugyanazt mondta neki, amit a többiek, hogy minden rendben lesz,
ne aggódjon.
Néhány nappal később, Wolf és Pegasus legnagyobb örömére, a két hiányzó
családtag, azaz Hajna és Hajnal is megjelentek a színen.
Wolf éppen egy varázslaton ügyködött, amikor csengettek nála. Ki lehet az este
kilenckor, morgolódott magában. Biztosan a csillagok közé repíti Phoenixot, ha
megint elkezdi bombázni a szokásos hülyeségeivel. Kissé lendületesen nyitott
ajtót, miközben a szemei villámokat szórtak.
– Jó lenne már… – akadt el a hangja, amikor meglátta, kik állnak vele
szemben a bejárati ajtóban.
Legelőször Pegasuson akadt meg Wolf tekintete, majd néhány pillanattal később a
mögötte álló, kinézetre teljesen egyforma és a negyvenes éveikben járó két
jövevényen.
– Szia, kicsikém! – ugrott a döbbenten néző Wolf nyakába a Pegasus bal
oldalán álló nő, akinek kissé rekedtes hangja volt. – Megjött anyuci! – ölelte
szorosan szeretett lányát.
– Egy picikét mások lettetek… – nézett végig az édesanyján és a
keresztanyján Wolf, miután megszakították az ölelést.
Hajna és Hajnal tökéletesen egyforma egypetéjű ikrek voltak. Vazulhoz képest
nagyon alacsonynak bizonyultak. Kissé teltkarcsú alkattal rendelkeztek, ami
kifejezetten jól állt nekik. Ezüst, egyenes és derékig érő hajuk különleges
módon lettek befonva. Vérnarancs színű szemeik olyan hatást keltettek Wolf
számára, mintha lángokban álltak volna.
– Igen, jól látod – szólalt meg Hajnal, akinek jóval vékonyabb hangja
volt, mint a néhány pillanattal idősebb nővérének. – Eredetileg a hajunk nem
szőke és szemeink színe sem zöld.
– Jaj, de bunkó vagyok! – kapott észbe Wolf. – Gyertek beljebb, ne
álldogáljunk itt az ajtóban.
Wolf nagyon örült annak, hogy az édesanyja és a keresztanyja végre velük lehet.
Az örömteli pillanatot csak még jobban fokozta azt, amikor a Gregor család és
Merlinék is betoppantak. Szinte percek alatt házi bulit csaptak. Wolf, Lion és
Pegasus az ételeket, az italokat meg a süteményeket intézték, természetesen egy
kis varázslat segítségével. Phoenix és Dragon pedig a talpalávaló zenét
garantálták a jó hangulathoz. Másnap reggelik szinte folyamatosan ropták a
táncot vagy éppen egymás hülyeségein nevettek.
A nagy családi együttlét csupán csak egy hétig tarthatott, ugyanis az ikreknek
és Vazulnak az Emberek Világába kellett menniük dolgozni, a testvérek számára
meg kezdetét vette a második félév.
Lion továbbra is nagyon bizonytalanul érzete magát, és csak a többiek, de
legfőképpen édesapja kérésére maradt még az iskolában. A második félévben
Gabriel és Rafael vették a szárnyaik alá, akik határtalan türelemmel kezdték el
tanítani és tartani benne a lelket.
Azoknak az első éves diákoknak, akik sikeresen letették a vizsgákat, jutalmul
egy olyan speciális helyiséget építettek hozzá a lakóhelyükhöz – amit
természetesen varázslattal végeztek el –, ahol biztonságosan és szakszerűen
kísérletezgethetnek a bájitalok és főzetek készítésével, továbbá a nagyobb,
jelentősebb varázslatok végrehajtásával is.
Az elsőévesek a második félév első tanítási napján megtudták nem sokkal a
Löttytan óra kezdete előtt Gabrieltől, hogy az egész Meridinben az övék lett a
legrosszabb átlag a féléves eredményeket illetően. Az osztály minden egyes
tagja egy emberként hajtogatta azt, hogy Morias a hibás mindenért, ugyanis
mindenkit meg akart buktatni a vizsgáján, kivéve Dragont, akinek ráadásul úgy
adott kiválót, hogy gyakorlatilag meg sem kellett szólalnia.
Szünetre az elsőévesek indulatai lecsillapodtak, mindenki igyekezett a saját
dolgával foglalkozni.
– Egek, annyira jó volt ez a karácsonyi szünet – mondta Phoenix, miközben
hátradőlt a padban. – Szerinted Pegasus, Satania és Dragon hova rohantak el
ilyen gyorsan?
– Ne is mondd – dunnyogta nyűgösen Wolf, aki szintén elterült a padban,
akárcsak Phoenix. – Ki tudja, hova siettek, majd elmondják – felelt a kérdésre.
– Már most elegem van ebből a félévből…
Hamarosan elérkezett az utolsó két óra, ami nem mással, mint az Átalakulás- és
átalakítástan mesterével volt. Morias szokás szerint utálkozó és lenéző
tekintettel robbant be az osztályba.
– Hallottam, milyen gyenge teljesítményt produkált a félévi vizsgák során
az osztály… – mondta gúnyos és lenéző mosollyal a mester. Az osztály némán és
érzelemmentes tekintettel nézett rá, amit eléggé furcsának tartott, ennek
ellenére nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak. – Szégyent hoztatok az
iskolára! – folytatta tovább az osztály sértegetését, miközben ivott a tanári
asztalon elhelyezett pohárból, amiben méznarancs nektár volt. Morias imádta a
gyümölcsökből készült italokat, ezért szinte mást nem is ivott. – Számomra ti
vagytok a tanári pályafutásom egyik legcsodálatosabb osztálya… Mi?! Mit mondtam
az előbb?! – kapott a fejéhez kétségbeesetten.
– Nézzenek csak oda – szólalt meg gonosz hangon Satania. – Valaki itt most
nagyot hazudott, ráadásul nem is akárki! – állt fel a padban, miközben csípőre
tette a kezeit. – Tudomásom szerint a kék sárkányok igazmondók, de úgy tűnik,
tévedtem – nevetett fel ördögien.
Folytatjuk.
**********************
6.
VERSVÁLOGATÁS
- KLEMENT BURZA MÁRIA ,
ÉS I.P. STEVE ÍRÁSAIBÓL -
Klement
Burza Mária verseiből:
1.Másfajta
időkeretben
Éjjeli lámpa
fénye pislákol,
lassan az óra inga éjfélt kongat,
múltból jövő emlék körbe táncol,
aludni nem hagy, mindent felforgat.
lassan az óra inga éjfélt kongat,
múltból jövő emlék körbe táncol,
aludni nem hagy, mindent felforgat.
Éber álom
visszaringat a múltba,
s mi volt az időfolyosóból kinyúl,
varázslataként szívem megdobban,
s a múlt a jelenben így lángra gyúl.
s mi volt az időfolyosóból kinyúl,
varázslataként szívem megdobban,
s a múlt a jelenben így lángra gyúl.
Egy másfajta
időkeretbe lépek,
képeit nézem, melyek megtörténtek,
mely elvarázsol az éj csendjében.
képeit nézem, melyek megtörténtek,
mely elvarázsol az éj csendjében.
Majd az
emlékköntös lassan leválik,
az éj vörös hajnallal virágzik,
gondolat és érzés még tétovázik.
az éj vörös hajnallal virágzik,
gondolat és érzés még tétovázik.
á
2.Álmodtam
egykor
Álmodtam
egykor álomszép tájról,
s hittem ott mindig együtt leszek veled,
aranyló búzatábláról, s nyárról ,
hol minden szépséget veled élhetek.
s hittem ott mindig együtt leszek veled,
aranyló búzatábláról, s nyárról ,
hol minden szépséget veled élhetek.
Álmodtam
egykor, s eltűnt az álom,
vad vihar tépte, de emléke éltet,
utamat járom, mert helyt kell állnom,
de sokszor-sokszor sóhajtok mélyet.
vad vihar tépte, de emléke éltet,
utamat járom, mert helyt kell állnom,
de sokszor-sokszor sóhajtok mélyet.
Mégis
álmaimban visszatér az ihlet,
a valóság eltűnt lesz vagy másféle,
s reggel ébredek magányt érezve.
a valóság eltűnt lesz vagy másféle,
s reggel ébredek magányt érezve.
az átölelő Mindenséget érzem,
s míg álmodom holnapom,- ölelsz.
...........................................................
I. P.
STEVE VERSEIBŐL
1.Kiemelkedés
Magas
lóhátról
kitűnik a világból
s van sok utáló.
kitűnik a világból
s van sok utáló.
2.Már nem
félek
Lengő
csengő
csilingelt, hintázva, a gyenge szélben,
akkor még gyermeknek láttalak téged,
míg apró örömök boldoggá tettek
s azok, gyémántként csillogtak szemedben.
csengő
csilingelt, hintázva, a gyenge szélben,
akkor még gyermeknek láttalak téged,
míg apró örömök boldoggá tettek
s azok, gyémántként csillogtak szemedben.
Belső
erő,
mi a lelkedben szépnek virágzott ki,
tőle nem csak szép vagy, hanem áldott is.
Jó gyermek voltál, kedves is és bájos.
Már akkor szeretted az igazságot.
erő,
mi a lelkedben szépnek virágzott ki,
tőle nem csak szép vagy, hanem áldott is.
Jó gyermek voltál, kedves is és bájos.
Már akkor szeretted az igazságot.
Első
felhő
jött, mikor kiröppentél a fészekből,
mert kicsit féltettelek az élettől
és féltem, ha elmész, elveszítelek,
nélküled kell leélnem, az életem.
felhő
jött, mikor kiröppentél a fészekből,
mert kicsit féltettelek az élettől
és féltem, ha elmész, elveszítelek,
nélküled kell leélnem, az életem.
Erdő,
mező,
a puszta, a nagyváros, csalogatta
kíváncsi léted és utad mutatta,
de mégis, amikor csak tudtál jöttél,
ezért már nincs bennem félelem többé.
mező,
a puszta, a nagyváros, csalogatta
kíváncsi léted és utad mutatta,
de mégis, amikor csak tudtál jöttél,
ezért már nincs bennem félelem többé.
Eljössz,
s egyből
az öröm, most nekem csillog szememben,
hisz látom a szülődet nem felejted.
Arcod ragyog, léttel elégedett vagy.
Boldog vagyok, mert sorsodban nincsen baj.
s egyből
az öröm, most nekem csillog szememben,
hisz látom a szülődet nem felejted.
Arcod ragyog, léttel elégedett vagy.
Boldog vagyok, mert sorsodban nincsen baj.
Megnőtt
felnőtt.
Ahogy én látlak, a viharos szélben,
ha úgy kell, hát biztosan állsz, merészen.
Életre értél, szeretnek mindenhol,
gyermekemként hazavárlak mindenkor.
felnőtt.
Ahogy én látlak, a viharos szélben,
ha úgy kell, hát biztosan állsz, merészen.
Életre értél, szeretnek mindenhol,
gyermekemként hazavárlak mindenkor.
á
3.Benned él
Egy kép,
emlék.
Mindenki életében lehet ilyen,
lehet neked is és őrzöd, mint kincset.
Ki a képen van, már ki tudja hol jár,
sorsáról, nagyon rég, mit sem hallottál.
emlék.
Mindenki életében lehet ilyen,
lehet neked is és őrzöd, mint kincset.
Ki a képen van, már ki tudja hol jár,
sorsáról, nagyon rég, mit sem hallottál.
Kevés
személyt
őrzöl a szívedben, mint féltett kincset,
jöttek s mentek, elfelejtetted mindet.
Akik nem voltak fontosak számodra,
mind elvesztek, valahol a távolban.
személyt
őrzöl a szívedben, mint féltett kincset,
jöttek s mentek, elfelejtetted mindet.
Akik nem voltak fontosak számodra,
mind elvesztek, valahol a távolban.
Egy-két
estén
felidézed a múltat, ami szép volt
s nem keresed, hogy a döntés kié volt,
mitől a jövő útja elágazott,
hiszen, pusztán, a sorson is múlhatott.
estén
felidézed a múltat, ami szép volt
s nem keresed, hogy a döntés kié volt,
mitől a jövő útja elágazott,
hiszen, pusztán, a sorson is múlhatott.
Szebbé
tenné
napjaid, jobb lenne tőle a léted,
ha ő lenne veled s nem az emléke.
Gondolatod, a fantázia szárnyán,
féktelenül száguld és messze jár már.
tenné
napjaid, jobb lenne tőle a léted,
ha ő lenne veled s nem az emléke.
Gondolatod, a fantázia szárnyán,
féktelenül száguld és messze jár már.
Csekély
esély
van arra, hogy újra valóra váljon,
hogy eléd kerüljön hirtelen, bárhol.
Az időt nem lehet megállítani
s nem tudod a múlthoz irányítani.
esély
van arra, hogy újra valóra váljon,
hogy eléd kerüljön hirtelen, bárhol.
Az időt nem lehet megállítani
s nem tudod a múlthoz irányítani.
De még,
te kérsz,
pár szép éji álmot, mit róla láthatsz.
Jól esik, ha éghetsz tőle a vágyban
s fáj, hogy nem zárhatod karodba többé,
mert, hogy a szívedben él, mindörökké.
te kérsz,
pár szép éji álmot, mit róla láthatsz.
Jól esik, ha éghetsz tőle a vágyban
s fáj, hogy nem zárhatod karodba többé,
mert, hogy a szívedben él, mindörökké.
**********************
CSOMOR
HENRIETT : Drága kis madaram
Csomor Henriett |
Ez a nap nem
úgy alakult, ahogy terveztem. Reggel úgy éreztem, szabad levegőre van
szükségem. Talán újra összeszedem magam, a lelkem romokban hever. Felhúztam az
új farmer kabátom, amit édesanyám aranykeze helyre hozott, mert túl nagyot
vettem, s bősége miatt úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya, mifelénk így
mondják. Na de egy új kabátot nem lehet eldobni azért, mert nagy.
Édesanyám
nehezen alszik vissza, ha felébred éjszaka. Sok mindenen gondolkodik ilyenkor,
s eszébe jutott, hogy hogy csinálhatná meg a kabátom. Egy borongós május végi
péntek délután megvarrta. De úgy ám, hogy még a nagy kapucniját is bevette.
Hűvös, borongós pünkösd hétfő reggelén utamra indultam. Ha úton vagyok,
általában enyhül lelkemnek fájdalma, s könnyeimet felváltja az öröm.
Két hete
találtam Komlón, a panel rengeteg között egy gyönyörű fás részt. Azt érzem,
hogy a lombos fák körül ölelnek, s közben melengetik szívemet. Először csak a
füves fás parkoló csodája nyűgözött le. Beálltam a fák közé, és elültem ott egy
órát is talán a madárcsicsergésben. Kit érdekel, hogy csak egy parkoló, egy
magamfajtának, aki 45 évet leélt a fák közelében, s a természet lágy ölén,
annak egy városi fák nélküli ház, az olyan, mint a sivár sivatag.
Ma is arra
mentem, de most már tovább merészkedtem, mert a hely napokkal ezelőtt
elvarázsolt. A szülőfalumra, Hosszúhetényre emlékeztet, egy családi házas rész.
Nagy udvarral, fákkal melléképületekkel. Úgy az egészbe egy pillanat alatt
"beleszerelmesedtem". Teljesen más ott fenn, mint itt lenn a kopár
belvárosban. Ott visszajönne az életkedvem.
Nem is
gondoltam rá, hogy ilyen hamar elveszítem a kicsi pinty madaram. Soha nem
foghattam kezembe, de nagyon a szívemhez nőtt. Anya se tudta egyszer sem
megfogni, pedig ő takarította. Kedves kis madár volt, aki, ha reggel levettük a
kalitkájáról a kék törölközött, vígan trillázva üdvözölt bennünket,
gyakran mondtam neki: kedves kis madaram. Amikor szóltunk neki hogy Bibi, akkor
ő szépen trillázta: Bibbi - Bibbi. Bibi lett a neve. Evvel a kis madárral két
éve (még Hetényben), nagyon sokat voltam otthon egyedül, mert anya kezelésre
járt. Volt, hogy a Bibikét hallgattam egész nap, és közben elnéztem parányi kis
testét színes tollruhácskájában, ahogy ide-oda száll kalitkájában. Olyan volt,
mint egy családtag, gyakran szólongattuk, olyankor hangos volt a ház. Nagyon
hiányzik a szép hangja. 2015-ben vettük a kis fehér pintyünknek, aki egyedül
maradt, miután a barna imádott kis pintyemet elvitte a szomszéd macskája.
Az
elvesztést mostanában még nehezebben élem meg, rettenetes elfogadnom, hogy
nincs többé, pedig szombaton még itt volt, játszott és hangoskodott.
Pünkösd
vasárnap reggelén, anya avval fogadott, hogy Bibit elvesztettük.
Beleborzongtam, úgy fájt a halála, könnyes, szomorú volt ez a vasárnap.
Soha nem
feledlek, drága kis madaram.
2020. június
1.
Megjegyzés:
zebra pintyünk 2015-2020. május 31-ig élt.
á
Új lakóink
Kis zebra
pintyem halála után két nappal lementünk a madárboltba, megnézni árulnak -e
pintyet. Lefelé menet kettős érzés volt bennem, nagyon hiányzott a madaram,
trillázása nélkül üres volt a ház, s akárhányszor az üres kalitkára tévedt
szemem, elkapott a sírás.
A zebra
előtt várakozva öröm járta a szívem, milyen jó érzés, hogy egymás mellett
mehettünk át a zebrán. Mikor átértünk a zebrán, megálltam a járdán egy fa
árnyékában, még anya átszaladt a madárboltba. A lépcső miatt nem tudok bemenni
a boltba. Kicsit elnéztem a járókelőket, az öltözékük nagyon eltérő. Június 2-a
van, s még kellően hűvös van. Tavaly ilyenkor már meleg volt, most meg még
sokan járunk kiskabátban, de a merészebbje rövidnadrágra vetkőzött.
Izgalommal
töltött el a várakozás, hogy lesz-e madárka. Szívem azt súgta, hogy legyen, de
bennem volt az aggódás, hogy nincsen.
Csak a
papagájok rikácsoló hangját hallottam, amely betöltötte az egész utcát, s
elnyomta a szemközti presszóban lévő emberek beszédét is. Végre jött anya, de
arca a megszokott, semmi öröm nem látszott. "Na kaptál? - kérdeztem mit
sem sejtve. "Hát persze, itt vannak a kis dobozban!" - vette is elő a
kilugalt dobozkát. Ezeken a kis lyukakon kaptak levegőt, amíg haza nem értünk.
Anya áttette a dobozkát a hátizsákomba, s boldogan elindultam velük a sétány
felé. Mindig arra szoktam hazamenni, így kikerülöm a forgalmat. „Ne féljetek
madárkáim, vigyázok rátok, nemsokára hazaérünk." Csendben voltak,
pontosabban egy hangot sem hallottam, mert Isten szép madarai túl zajosak voltak.
Nemsokára jött anya is, aki elég hamar végzett a postán.
Otthon újra
előkerült az üres kalitka, és anya óvatosan kiengedte az ijedt madárkákat, ők
pedig elfoglalták méltó helyüket, és pár óra alatt vékonyka hangocskájuk
betöltötte házunkat.
2020. június
12.
**********************
8. HAZAI
TÁJAKRÓL
- NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEIBŐL -
FÉNYLŐ
ALABÁSTROM
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: TRIANONI
MERENGŐ GONDOLATOK
Szoborrá
vetkező
fényes alabástrom,
megcsillanó fénye,
királyi paláston,
véres, aranyos koronákon,
csillagok rőt fénye,
ragyog a napsugáron.
fényes alabástrom,
megcsillanó fénye,
királyi paláston,
véres, aranyos koronákon,
csillagok rőt fénye,
ragyog a napsugáron.
Ha alkot a
szobrász ,
egyszerű a terve,
csak a felesleget
kell majd levernie.
egyszerű a terve,
csak a felesleget
kell majd levernie.
Kemény
legyen a szerszám
éle, és hegye,
vésni lehessen vele,
nem kell ezzel szenvednie,
az eredményre kell figyelmeznie.
éle, és hegye,
vésni lehessen vele,
nem kell ezzel szenvednie,
az eredményre kell figyelmeznie.
Az író embernek
is
elmegy már a kedve,
ha a tolla folyik,
vagy kifogyott tintás üvege,
nem figyelhet maradéktalanul
a megkezdett versezetre.
elmegy már a kedve,
ha a tolla folyik,
vagy kifogyott tintás üvege,
nem figyelhet maradéktalanul
a megkezdett versezetre.
Hogy
folytatni tudja
a gondolatmenetet,
koromból s vérből
friss tintát kevert,
fekete betűkkel
írja a verset,
hófehér papírlapon,
mindkét komoly szín
nyomot hagy a gondolaton,
és a megérlelt
megrágott szavakon.
a gondolatmenetet,
koromból s vérből
friss tintát kevert,
fekete betűkkel
írja a verset,
hófehér papírlapon,
mindkét komoly szín
nyomot hagy a gondolaton,
és a megérlelt
megrágott szavakon.
Alabástrom
színű papírról
áradnak a nehéz sorok,
rögzülnek keményen
évszázados gondok,
könnyes szemű asszonyok arcán
fáradtan guruló
keserű könny csorog,
felivódik derekukra
kéjesen simuló
szoknyájuk ráncán,
s feszülő pruszlikon.
áradnak a nehéz sorok,
rögzülnek keményen
évszázados gondok,
könnyes szemű asszonyok arcán
fáradtan guruló
keserű könny csorog,
felivódik derekukra
kéjesen simuló
szoknyájuk ráncán,
s feszülő pruszlikon.
Messziről
tárogató hangja regél,
elhalkuló távolról szép igazán,
vágyott szabadság dala száll,
mélyen öblös hangján,
bizakodó mosoly suhan át,
nehéz sorsú emberek
alabástrom orcáján.
elhalkuló távolról szép igazán,
vágyott szabadság dala száll,
mélyen öblös hangján,
bizakodó mosoly suhan át,
nehéz sorsú emberek
alabástrom orcáján.
2020.
május 26.
Emlékiratok
veretes bőrkötésben
2020. június
04.- Ma van a nemzeti összetartozás napja.
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: Száz év
elmúltával
Ungvár
Érsekújvár
Székesfehérvár
Nándorfehérvár
Pétervárad
Segesvár
Temesvár
Gyulafehérvár
Arad
Várad
Kolozsvár
Visegrád
Belgrád
vadul vicsorít reád,
Kassa, Pozsony, Komárom, meg Eperjes,
Fiume is elveszett, de miénk lesz?
Világos?
Fegyverek lerakva halomba,
senki nem emlékszik
már a dalomra?
Gondolj Veszprémre, és Esztergomra,
ahol élt Sarolta és Bajor Gizella.
Kőszegre, és Komáromra.
Érsekújvár
Székesfehérvár
Nándorfehérvár
Pétervárad
Segesvár
Temesvár
Gyulafehérvár
Arad
Várad
Kolozsvár
Visegrád
Belgrád
vadul vicsorít reád,
Kassa, Pozsony, Komárom, meg Eperjes,
Fiume is elveszett, de miénk lesz?
Világos?
Fegyverek lerakva halomba,
senki nem emlékszik
már a dalomra?
Gondolj Veszprémre, és Esztergomra,
ahol élt Sarolta és Bajor Gizella.
Kőszegre, és Komáromra.
Kanizsai
Dorottya,
Siklós nagyasszonya,
mohácsi hősök eltemetője,
ország urainak nem jutott eszébe.
Zenta, Zombor, Újvidék, és Csantavér,
nem tudom, hogy áll e még.
Siklós nagyasszonya,
mohácsi hősök eltemetője,
ország urainak nem jutott eszébe.
Zenta, Zombor, Újvidék, és Csantavér,
nem tudom, hogy áll e még.
Galambóc
vára
örökké él,
akár Rozgonyi Cicelle,
ősi története.
örökké él,
akár Rozgonyi Cicelle,
ősi története.
Zrínyi
Ilona,
Rákóczyak öröke hordozója,
Munkács hős védője,
gyepűink őrzője.
Rákóczyak öröke hordozója,
Munkács hős védője,
gyepűink őrzője.
Emléküket
őrzi
némi nemű nimbusz,
dicsőn mint a Murányi Vénusz.
némi nemű nimbusz,
dicsőn mint a Murányi Vénusz.
Mindegyik
ősi
Magyar város volt,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk minden felől
Önmagával határos.
Csonka Magyarország
nem ország,
nagy Magyar ország
mennyország.
Magyar város volt,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk minden felől
Önmagával határos.
Csonka Magyarország
nem ország,
nagy Magyar ország
mennyország.
Ordas szőrű
farkasok
téptek ki testéből
véres falatot.
téptek ki testéből
véres falatot.
Immáron száz
éve,
1920- ban volt e gyászos alkalom,
azóta hallik ajkunkon siralom,
veszekedtek a koncon,
S mégse teszünk semmit!
Ki az aki mit is akar?
Maradhat e ez így?
nem, nem, soha!
1920- ban volt e gyászos alkalom,
azóta hallik ajkunkon siralom,
veszekedtek a koncon,
S mégse teszünk semmit!
Ki az aki mit is akar?
Maradhat e ez így?
nem, nem, soha!
Ejh de
idestova
Csitul a fájdalom.
Vajh mikor lesz szívünkben
Újra vigadalom?
Tinódi, Balassy, és Petőfi
lantján hősök dala száll,
Éljen a szabadság.
Csitul a fájdalom.
Vajh mikor lesz szívünkben
Újra vigadalom?
Tinódi, Balassy, és Petőfi
lantján hősök dala száll,
Éljen a szabadság.
Sokan
kiáltják,
Vesszen Trianon!
Száz éve e gyászos napon,
átok ül a diktátumon.
De a dolgok lassan már
Olyan időtlennek tűnnek,
Akár a sivatagban
Az őskövületek.
Gondolatim ködbe vesznek,
ez a csődje a történetnek.
Ügyvédbojtárunk még perére várat,
vége a diplomáciának.
Harcaink nem csatákban,
asztaloknál dőlnek el,
Hamarosan betakar
minket a sáros ár,
tolvaj népek keze jár,
az ellopott ország
mindvégig visszajár.
Vesszen Trianon!
Száz éve e gyászos napon,
átok ül a diktátumon.
De a dolgok lassan már
Olyan időtlennek tűnnek,
Akár a sivatagban
Az őskövületek.
Gondolatim ködbe vesznek,
ez a csődje a történetnek.
Ügyvédbojtárunk még perére várat,
vége a diplomáciának.
Harcaink nem csatákban,
asztaloknál dőlnek el,
Hamarosan betakar
minket a sáros ár,
tolvaj népek keze jár,
az ellopott ország
mindvégig visszajár.
Összetartozik
az,
mi eleve összenőtt,
örök egységet ad,
amit a Szent korona
óvó lepelként letakart.
mi eleve összenőtt,
örök egységet ad,
amit a Szent korona
óvó lepelként letakart.
Most így
száz év múltán,
mindenkiért szóljon
a szent harangzúgás,
az talán költői túlzás,
sokan be akarják tiltatni
a déli harangozást.
mindenkiért szóljon
a szent harangzúgás,
az talán költői túlzás,
sokan be akarják tiltatni
a déli harangozást.
2020. június
04.
á
Szegzárdi
Nagy Vendel Trianonszaurusz című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL AUSZTRÁLIA ,
2020. MÁJUS 31. PÜNKÖSDJÉN,
A TRIANONI DÖNTÉS SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN.
á
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ZENGŐ
HARANG
Leng, zeng,
cseng
a kis lélekharang,
giling - galang,
hallgasd csak mit sugall,
égi malaszttal
oltárnál marasztal.
a kis lélekharang,
giling - galang,
hallgasd csak mit sugall,
égi malaszttal
oltárnál marasztal.
Búg, zúg,
kondul
gerendáján recsegve jajdul
a mázsás nagyharang.
gerendáján recsegve jajdul
a mázsás nagyharang.
Házát,
földjét, szőlőjét,
ércét, pénzét, tőkéjét.
ércét, pénzét, tőkéjét.
A harang nem
vonós hangszer,
húzója csak kenderkötél,
néha játszik vele a szél,
mégis évszázadok óta
hívők szívében él.
húzója csak kenderkötél,
néha játszik vele a szél,
mégis évszázadok óta
hívők szívében él.
Jelzi mikor
megszülettél,
hogyha esküvőre mentél,
mikor gyermeket temettél,
háborúba hív szavával,
jelzi ha a víz az árral
szalad ki medréből,
hátán a gáttal .
hogyha esküvőre mentél,
mikor gyermeket temettél,
háborúba hív szavával,
jelzi ha a víz az árral
szalad ki medréből,
hátán a gáttal .
Félreverik a
harangot,
hogyha tűz öli a zsuppot,
mikor éles fegyverekkel
tör reánk az ellen,
földbe ássák golyók ellen,
hogy meg ne repedezzen,
onnan végül kiemelve,
hangja kondul győzelemmel.
hogyha tűz öli a zsuppot,
mikor éles fegyverekkel
tör reánk az ellen,
földbe ássák golyók ellen,
hogy meg ne repedezzen,
onnan végül kiemelve,
hangja kondul győzelemmel.
Régen
jelzett mindeneket,
hirdetett bút s örömöket,
jelzett gyászt, és veszedelmet,
hogyha tégedet temettek,
akkor is ha leprás csenget,
lovak nyaka csengőt lenget,
halk szánkódnak utat enged.
hirdetett bút s örömöket,
jelzett gyászt, és veszedelmet,
hogyha tégedet temettek,
akkor is ha leprás csenget,
lovak nyaka csengőt lenget,
halk szánkódnak utat enged.
hangja
felhallik az égig,
földi, égi Istenségig,
őrangyalok elkísérik,
mikor gyászos életed végét kondítja,
azt csendíti,
ringye rongya, ringye rongya.
földi, égi Istenségig,
őrangyalok elkísérik,
mikor gyászos életed végét kondítja,
azt csendíti,
ringye rongya, ringye rongya.
Dicsően zeng
a harangzúgás,
hirdeti, hogy áll még hazánk,
szívünkben még ég a parázs,
ám ha jéggé fagy a varázs,
elhalkul a harangozás.
hirdeti, hogy áll még hazánk,
szívünkben még ég a parázs,
ám ha jéggé fagy a varázs,
elhalkul a harangozás.
Magas
templom tornyából
bús, öblös hangja száll,
lengedező bronz monstrumon
gúnyos kacajjal hintáz,
nevet a torzó Quasimodo,
egyedül ő csak az
ébren álmodozó,
mindig búsuló harangozó,
ki süketen is hallja,
a szerelem hívó dalát.
bús, öblös hangja száll,
lengedező bronz monstrumon
gúnyos kacajjal hintáz,
nevet a torzó Quasimodo,
egyedül ő csak az
ébren álmodozó,
mindig búsuló harangozó,
ki süketen is hallja,
a szerelem hívó dalát.
Ilyenkor
felcsendül
az utolsó remény,
ez a végső esély,
minden megbocsájtatik,
a bűn is, és az erény,
ez a belső harmónia,
egy magasztos szimfónia.
az utolsó remény,
ez a végső esély,
minden megbocsájtatik,
a bűn is, és az erény,
ez a belső harmónia,
egy magasztos szimfónia.
2020.
június 05.
A
TEGNAPI ÜNNEPI HARANGOZÁS IHLETŐ EMLÉKÉRE.
á
Szegzárdi
Nagy Vendel Apám keze Című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL 2020. JÚNIUS 21.-ÉN APÁK NAPJÁN
A VERS
EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA - VERS APÁK
NAPJÁRA
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: Apám keze
Gyermekkoromban
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta felém,
Melynek mindig örültem,
Egy szép nap reggelén...
Ő hatvan éves múlt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc éves lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen Ő volt a példaképem
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
Amíg lehet...
Amíg csak lehet...
Apák napján örök az emlékezet.
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta felém,
Melynek mindig örültem,
Egy szép nap reggelén...
Ő hatvan éves múlt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc éves lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen Ő volt a példaképem
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
Amíg lehet...
Amíg csak lehet...
Apák napján örök az emlékezet.
Megjegyzés: 2020 június 21. - Apák napjára
á
Szegzárdi
Nagy Vendel Apám keze Című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A VERS
HANGOS LINKJE - A VERSET ELŐADJA MÁTYÁS RITA
á
A MAI ADÁS
AJÁNLÓJA
Ilosvay Gusztáv és Ilosvay Egyed Katalin |
Jó lenne egy
kutatást rendezni és megkérdezni a hallgatótól, hogy melyik az a műsorszám,
amit igazán szeretnek. Az is jó lenne, ha megszámoznák. Én személy szerint
minden kollégámat első helyre tenném és nagyon nehéz lenne azt
mondani, hogy ez vagy az jobb a másiknál Ez így volt ma is. Színes volt, néhol
könnyeinkkel küszködtünk, néhol meg kiestünk a szánkon annyit nevettünk. Sok
személyes élményt hoztunk ma. Voltunk a Felvidéken Czáboczky Szabolccsal.
A magyar vízilabda két világnagyságára emlékeztünk Ridzyk Zoltán segítségével.
Majd körbe hajóztuk a Timor szorost Kolozsi Erzsébettel. És természetesem
Budapesten is tettünk egy remek sétát két nagyon tehetséges idegenvezetővel.
Megemlékeztünk Apák Napjáról, Szekszárdi Nagy Vendel versét jómagam mondtam el.
Les Adam titkos konyhájában jártunk, hogy ott miket tanul az ember, hihetetlen.
Megemlékeztünk a Szabadság Napjáról és az oroszok kivonulásáról 1991 június
19-én. Remélem miután te is meghallgatod adásunkat így érzel . Jó
szórakozást!
Tedd be ezt a honlapot a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au
ILOSVAY
GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN RÁDIÓ MOZAIK
SYDNEY AUSZTRÁLIA
**********************
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ
- KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
8. fejezet.
2. rész
Az Ezüst-hegység királysága
Kiss Anikó és Kiss Erika |
- Legyen hát – mondta a törp-király maga elé nézve; szemében beletörődés
fénylett. – Döntsenek ők maguk arról, hogy velünk akarnak-e jönni vagy sem.
Ebben a kérdésben nekik kell dönteniük és nem nekem.
Sadok örült, amiért Krain engedett
kérésének. Nem volt egyszerű egy ilyen büszke és erős szívű királyt jobb
belátásra bírni, de ha egyszer sikerült fogást találnia rajta, akkor könnyű
dolga volt. Ezek után nem volt kérdéses, hogy Kahin és Éhon is velük fog menni.
Krain ezúttal is Sadokra hallgatott, mert tudta, a habó nem tanácsolna neki
olyat, ami ne lett volna igaz, és amiben nem neki kellett döntenie, hanem
Éhonnak és Kahinnak. Nem dönthet helyettük; csak ők hozhatják meg azt a döntést,
velük mennek-e vagy sem. És ők úgy döntöttek, hogy csatlakozni fognak Sadok
csapatához, hogy nemcsak Sadokot, hanem Kraint is védelmezhessék. Az ő oldalán
küzdve akarták megvívni a maguk csatáját.
- Akkor ezt megbeszéltük – mondta Mellon elégedetten.
– Mostantól a két fiú is a csapatunk részei.
Több vita nem volt, amíg tovább
beszélgettek azokról az ügyekről, amik leginkább Ezüstvárost érintették. Végül
a tanácskozás véget ért; Mellont és Sadokot elvezették a szálláshelyeikre, míg
Krain Éhonnal együtt elindult szemrevételezni a többi törp munkáját; Kahin
viszont nem tartott velük, mert ma ő volt soros az őrködésben. Dwan pedig
feleségéhez, Rubinához ment, akit még nem is üdvözölt, amióta hazatért.
Sadok és társai menedékre leltek a törpök
városában, ahol semmilyen veszély nem fenyegette őket. A törpök szívesen látták
vendégül Sadokot és barátait. Sokan leginkább Sadokra voltak kíváncsiak; arra a
habóra, aki Drain király hű barátja volt. Lelkesen fogadták Sadokot ott, ahol
csak megfordult. A habo igencsak zavarba jött ettől a népszerűségtől, de azért
udvariasan állt le beszélgetni azokkal a törpökkel, akikkel kószálása közben
találkozott össze. Mindenki szabadon mozoghatott Ezüstváros területén, és a
társaság tagjai ezt ki is használták. Ritkán fordult elő az, amikor egyszerű
halandó betehette a lábát egy ilyen hatalmas királyság területére, sőt be is
járhatta azt. Meg kellett hát becsülni ezt a kiváltságot.
Soma és Tran leginkább együtt járták be
Ezüstváros termeit és csarnokait. Soma egyenesen boldog volt, amiért itt
lehetett. Mindig is rajongott a törpökért, és most örömmel fedezett fel
mindent, ami egy habó számára érdekes lehetett. Trant is lenyűgözte Ezüstváros
szépsége és roppant mérete, de őt leginkább Kahin érdekelte. Szerette volna
megismerni. Többször is látta, amikor harcosai hadgyakorlatát felügyelte, vagy
éppen a húgával beszélgetett egy félreeső helyen. Próbált a közelébe férkőzni,
de ez sosem sikerült neki, mert Kahin mindig észrevette közeledését, és olyankor
gyorsan elsietett a hab közeléből. Tran viszont nem volt az a fajta, aki
könnyedén feladta volna a dolgokat. Ez beletartozott a Cserfesek egyik jellemző
tulajdonságába. Addig nem nyugszik, amíg nem sikerül nyakon csípnie Kahint, és
akkor felteszi neki azokat a kérdéseket, amik a leginkább érdekelték. Az
Ezüst-hegységben töltött napok boldogan teltek.
Egyik este, amikor Tran szobája felé
tartott vissza, kiszúrta Kahint, aki éppen egy másik folyosón haladt felfelé. A
kis habó szeme felcsillant, és szíve nagyot dobbant az izgalomtól. Remek
lehetőséget látott arra nézve, hogy végre megismerkedjen vele. Észrevétlenül
Kahin nyomába szegődött, így Kahinnak esélye sem volt észrevenni őt; nem mintha
számított volna arra, hogy valaki követi. Egyenes, nyugodt tartással halat
tovább. Ahogy Tran mögötte ment, megállapította, hogy milyen másképpen mozgott,
mint a törpök többsége, vagy Krain. Léptei könnyűek voltak, mintha nem is
érintette volna a lába a talajt. A testfelépítése se olyan erőteljes, mint
Krainé, inkább vékony volt, amit leginkább tünde mivoltának köszönhetett. Tran
arra gondolt, vajon minden félvér ilyen testi adottságokkal rendelkezik, mint
Kahin? Bár az is igaz volt, hogy ő és húga volt az egyetlen, akik félvérnek
születtek, és akik tünde-vérvonallal rendelkeztek – legalábbis a törpök közt.
Kahin egyenesen a kapu felé tartott.
Felment azon a lépcsőn, ami mellvéd falához vezetett, ahol szabadkilátást
lehetett kapni az odakint lévő tájra. Odakint éjszaka volt, csak a holdfénye
biztosított némi fényt, meg azok a tüzek, amiket odakint a falnál gyújtottak
meg. Tran fellopakodott a lépcsőn, miután megállapította, hogy senki nincs a
közelben, aki zavarhatná. Felért Kahin mögé, aki elmélyülten figyelte a tájat,
közben pipázgatott. Ezt a szenvedélyt nyílván törp-rokonaitól örökölhette,
hiszen nem sok tündéről lehetett elmondani, hogy szeretnek pipázgatni.
A kis habó zavartan nézett maga elé.
Amikor követni kezdte, még tudta, mit akar kérdezni tőle; de most egyáltalán
nem tudta, hogyan is szólíthatná meg Kahint. Nem akart túlságosan tolakodónak
mutatkozni. Mi van, ha megbántsa az érzéseit a kérdéseivel? Igaz, érdekelte
félvérségének a története, de lehet, ha kérdezősködik róla, meg fogja sérteni
Kahint. Ki tudja, hogyan reagálna, ha nyíltan kérdezősködni kezd az életéről?
Eddig úgy tapasztalta, hogy a törpök nem szívesen fogadnak a bizalmukba
másokat; Krainra és Dwanra meg ez különösen érvényes volt; még annak ellenére
is, hogy velük együtt utazott el egészen idáig. És Kahin is félig törp volt; mi
van akkor, ha ő is rendelkezett azokkal a személyiségjegyekkel, mint a
nagybátyja?
- Sokáig akarsz a hátam mögött állni? –
kérdezte tőle Kahin hirtelen, mire Tran ijedten rándult egyet; csodálkozott is,
hogy Kahinnak sikerült észre vennie őt. – Már régóta tudom, hogy követsz engem.
Esetleg szeretnél valamit tőlem?
Tran nem mert megszólalni, mire Krain felé
fordult és ránézett, közben nem hagyta abba a pipázgatást. Nem tűnt dühösnek,
amiért Tran követte, sőt teljesen nyugodtnak látszott. Az ifjú habó
megkönnyebbült. Talán mégsem kell tartania tőle. Kahin alaposan végigmérte a
habót, majd felé bökött pipájával.
- Nem te vagy az a habó, aki úgy
felháborodott, amikor Dwan nekem támadt?
Tran arcán – Kahin csodálkozására – boldog
mosoly jelent meg, amiért felismerte őt. Fel is lelkesült tőle, ami még inkább
fokozta Kahin döbbenetét.
- Dehogynem! – mondta Tran boldogan. – A
nevem Cserfes Tran. Te pedig Krain unokaöccse vagy, akiről már annyit
hallottam.
Kahin meglepetten nézett a habóra. Ugyan
ki beszélt ennek a habónak róla? Nem szoktak róla mások beszélni; különösen a
törpök nem.
- Kitől? – kérdezte Kahin nyugodt hangon.
- Hát Kraintól – válaszolta Tran.
- Hogy tőle? Na, azt nem hiszem. Nem szokott
rólam beszélni másoknak; különösen nem olyanoknak, akiket nem tart sokra.
- Jó, közvetlenül nem nekem tett említést
rólad, hanem Momoro királynak, amikor arról beszélt, miért nem akarna
szövetséget kötni Thrandor királlyal, aki a rokonod.
Kahin gyanakodva nézett az apró habóra.
Törpök között nőtt fel, így persze őt is gyanakvással töltötte el Tran
jelenléte; főleg azért is, mert sikerült kitalálnia, hogy mit akar tőle.
- Téged a félvérségem érdekel? – kérdezte
Kahin bizalmatlanul.
- Igen. Mi Cserfesek már csak ilyenek
vagyunk. Érdekelnek minket a különleges lények.
- És miért érdekel téged a származásom?
Gondolom nemcsak azért, mert a családodban erősen megvan ez a tulajdonság?
- Hát nem. Még soha sem hallottam arról,
hogy egy törp és egy tünde házasságot kössenek egymással. Igaz, Magor városában
láttam valakit, aki félig törp, félig pedig ember volt, de a te származásod
sokkal különlegesebb.
A félvér herceg megfeszítette magát.
Különösnek találja a származását? Miért is? Csak mert tünde-vérvonallal
rendelkezett? Ez a habó túlságosan sokat enged meg magának, nyíltan érdeklődik
a származása iránt. Kissé szemtelen volt, az biztos. Ráadásul szemtelen is;
olyasmiről kérdezősködik, amihez semmi köze nem volt.
- És akkor? – kérdezte Kahin nem túl
barátságosan. – Neked mi közöd ehhez?
- Semmi – válaszolta Tran úgy, mint aki
egyáltalán nem tart Kahintól. – De tudod, nem ilyennek képzeltelek.
- Miért? Milyennek képzeltél?
- Nem is tudom – vallotta be a fiatal habo
őszintén, miközben egy kicsit elgondolkodott. – De egyáltalán nem hasonlítasz
egyetlen törpre sem.
- Talán azért, mert magasabb vagyok náluk.
- Nem azért, hanem sokkal szebb vagy a
törpökhöz képest.
Kahin elfojtott magában egy apró, de annál
gúnyosabb mosolyt. Szórakoztatta a habo őszintesége; hogy nyíltan kimondta azt,
milyennek találja a külsejét.
- Nincs ebben semmi különös. A
királyi-vérvonallal rendelkezők mind nemesebb vonásokkal rendelkeznek az
egyszerű törpökhöz képest. Láttad a nagybátyámat és az unokatestvéremet, nem?
- De nyílván a tünde-vérvonaladnak is
köszönheted, hogy így nézel ki? – mondta Tran erősködve. – A tündék szoktak
ilyen szépek lenni.
Kahin sóhajtott egyet. Kicsit fárasztotta
a habó kérdezősködése. Olyasmi érdekelte, amiről nem szívesen beszélt
idegeneknek. Vele pedig különösen nem fogja megosztani azt, amire annyira
kíváncsi volt.
- Lehet – felelte Kahin -, de mások
szerint apámra hasonlítok. Bár az is igaz, hogy anyám rokonaira is hasonlítok,
amiről igyekszem megfeledkezni. Gyűlölöm, hogy félvérnek születtem.
Kahin mindezt olyan megvetően mondta, hogy
Tran arra gondolt, talán mégsem volt olyan jó ötlet félvérségéről
kérdezősködnie. Biztosan eszébe jutatta azokat a szörnyű emlékeket, amiket
mélyen eltemetett magában. Nem akarta megbántani Kahint, csak túlságosan is
kíváncsi volt, ami elég gyakran sodorta Trant bajba. Most is így volt, és már
bánta, hogy olyasmit kérdezett, amihez semmi köze nem volt. Meggondolatlan
volt, ahogy mindig. Sajnálkozva nézett Kahinra, aki újból a tájat kezdte el
nézni.
- Nagyon sajnálom – mondta halkan a fiatal
habó. – Nem akartam megsérteni az érzéseidet. Csak kíváncsi voltam.
Kahin nem felelt, és Tran azt hitte,
azért, mert haragudott rá, ami miatt elszomorodott; el akart menni, mikor Kahin
egyszer csak megszólította:
- Nem kell elmenned – mondta Trannak
valamivel barátságosabb hangon, aki visszanézett rá. – Nem zavar a jelenléted.
Igaz, egy kicsit sokat kérdezősködsz, de egyáltalán nem tolakodóan. Ha
gondolod, nyugodtan velem maradhatsz. Legalább nem kell egyedül őrködnöm.
Tran pár pillanatig nem is tudta, hogy mit
feleljen; végül nem válaszolt semmit se, csak lelkesen bólintott, s Kahinhoz
sietett. Elővette saját pipáját, és elkezdte megtömni pipafűvel, s miután
meggyújtotta, élvezettel szívogatni kezdte. Az éjszakai csöndet egy félelmetes
és idegen hang zavarta meg, amitől Trant kirázta a hideg, és rémülten nézett
fel. Odakint semmi sem mozdult, így nem tudta eldönteni, hogy tényleg
hallotta-e azt a hangot az előbb vagy sem.
- Mi volt ez a hang? – kérdezte Kahintól,
aki nyugodt hangon válaszolt.
- Lidércharcosok – mondta Kahin a habónak, aki
még jobban megrémült. – Ezen a vidéken gyakran előfordulnak. Főleg éjszaka
jönnek elő és járják a vidéket.
- Na de, mégis, honnan?
- A Fekete-erdőből. Sok lidércharcos él
abban az elátkozott erdőben.
- És merre található az az erdő? Krain azt
mondta, rengeteg gonosz lény él ott, és hogy abból az erdőből folyton támadás
ér benneteket.
- Igen, így igaz. Főleg az utóbbi időben
ért bennünket a legtöbb támadás onnan. Ahogy egyre jobban terjedt ott a
sötétség, még inkább veszélyes hellyé vált. Ezért is csodálkoztam azon, hogy az
Erdő Szelleme arra kérte Sadokot, menjen el oda.
- Nem veszélyesebb, mint azok a helyek,
ahol maga Sran uralkodik – mondta Tran. – És Sadok rengeteg fenyegető helyen
járt élete során. Még ott is, ahol a leghatalmasabb volt Sran hatalma. Miért
pont ettől az erdőtől kellene félnie?
Kahin helyben hagyta a fiatal habo
kérdését, akin jól látszott, mennyire bízott Sadok képességében és
bátorságában, így nem is félt attól, követnie kellett arra a szörnyű helyre.
Vajon ez a hűség és bizalom minden habóban megvolt? Még soha sem találkozott
olyan néppel, aki ilyen mély bizalommal lettek volna egymás iránt. Még a törpök
se merték betenni a lábukat abba az erdőbe, ami legalább annyira gonosz volt,
mint Sran birodalma; még akkor sem, ha maga Krain utasította volna őket erre.
Ezek a habók viszont készek voltak követni társukat, függetlenül attól, hogy
milyen veszélynek teszik ki magukat. Igazán bátrak voltak, azt el kellett
ismernie.
- Cserfes Tran – hallották meg hirtelen Dwan
hangját, mire a kis habo hátrafordult a lépcsőn felfelé közeledő törphöz. – Mit
keresel idekint ilyen késő éjszaka? Ha jól tudom, téged Krain nem jelölt ki
őrködésre, csak engem és Kahint. Mi dolgod itt?
Tran szólalásra nyitotta ajkát, amikor Kahin
megelőzte a válaszadásban.
- Csak egy kis levegőre vágyott – mondta
Kahin az előtte megálló Dwannak. – És ha már itt volt, elbeszélgettünk egy
kicsit.
- Valóban? – kérdezte Dwan, miközben
lenézett a habóra. – Csak nem kíváncsiskodott?
- Mint akárki más, akit érdekel a
származásom.
- Amiről jobb volna, ha nem kérdezősködne.
Még szerencse, hogy Krain nem járt erre, mert ha meghallotta volna, miről
beszélget veled, akkor igencsak dühös lenne.
Tran a törpre kapta tekintetét. Arcán
nagyon jól lehetett látni, mennyire megrémült attól, mi lett volna, ha Krain
meghallja, hogy miről beszélgetett az unokaöccsével. Biztosan nem nézte volna
jó szemmel, és kioktatta volna arról, mihez van köze s mihez nem. Szinte maga
előtt látta, ahogy kilógatja a bástyáról büntetésképpen. Kahin látta a habó
arckifejezését, mire felnevetett.
- Ne vágj ilyen rémült arcot – mondta
Trannak kedvesen. – Krain nem szörnyeteg, csak túlságosan is védelmez engem. De
igaza van Dwannak. Nem volna jó, ha itt találna téged. Menj gyorsan lefeküdni,
még mielőtt feltűnne valakinek, hogy eltűntél.
Tran egyetértően bólintott. Gyorsan jó
éjszakát kívánt, majd elsietett onnan. Kahin csak mosolygott ezen, miközben
kiszórta pipájából a hamut. Jót mulatott a habo cserfességén; nem véletlenül
lehetett ez a neve. Igazán szórakoztató kislény; legalább nem lesz unalmas a
vele való utazás.
- Azért jó lenne, ha vigyáznál arra, miket
mondasz el másoknak – mondta Dwan hirtelen. – A végén még bajba sodrod ezt a
habót.
A félvér herceg bosszúsan nézett
törp-társára. Nem szerette, ha valaki kioktatta arról, mit mond el másoknak.
- Nem mondtam neki semmi olyat, ami engem
vagy Kraint érintené – felelte Kahin hidegen. – Különben sem szégyellem a
származásomat.
- Mint ahogyan Krain és a többi törp sem,
csak nem bír megbocsátani Thrandornak; ezért nem akarja, hogy mások
kérdezősködjenek rólad és a szüleidről.
- Tudom. És ne aggódj, nem feledkeztem meg
egy pillanatra sem arról, hogy mit tett velem az a nyomorult. Egy életre
megtanultam, hogy ne bízzak meg a tündékben.
Dwan nem válaszolt, csak nézte a fiú hűvös
arckifejezését, és látta szemében a mérhetetlen megvetést, amit tünde-rokonai
iránt érzett. Jól tudta, mit érez, hiszen ő is ott volt abban a háborúban,
amikor Thrandor elárulta Kahint. Amit akkor tett a fiúval, örökre
megváltoztatta Kahin véleményét a tündékről. Nem bízott meg többé bennük, mint
ahogyan Mirwen sem. Soha se feledték el Thrandor árulását, aki a saját vérére
mert fegyvert fogni, annak ellenére, hogy ez egy tünde számára tiltott dolog
volt; még akkor is, hacsak egy féltündéről volt szó. Kahin jól megtanulta, ne
bízzon meg a tündékben, még Lútivenben sem, aki Thrandor lánya volt, és aki
talán az egyetlen olyan tünde volt, aki elfogadta Kahin félvérségét, anélkül,
hogy gyűlölte volna ezért. Azonban ez sem változtatott Kahin tündékbe vetett
bizalmán. Elvettek tőle minden jóérzést, amit egykor irántuk érzett.
Dwan még egy ideig nézte a fiatal herceg
arcát, majd ő is kinézett az éjszakába, és figyelni kezdte a tájat. A csöndet
távoli hangok zavarták meg, melyeket jól ismertek: lidércharcosok és koboldok
jártak a közelben, akik nyílván a vidéket derítették fel. Farkasüvöltést is
hallottak, mely vérfarkasok jelenlétére utalt. Ők is előmerészkedtek a
Fekete-erdőből, mely otthont adott nekik. Kahin megfeszítette íját, mikor egy
elsuhanó árnyalakot látott meg a közelben ólálkodni, majd kilőtte
nyílvesszejét. Találatát egy fájdalmas halálsikoly jelezte, ami egy lidércharcostól
származott. Dwan szorosan megszorította fegyvere markolatát, és várta a további
támadást, azonban semmi sem mozdult. Éberen őrködtek, és figyeltek, egészen
addig, amíg a hajnali napsugarak meg nem jelentek az égen, ami visszaszorította
a portyázó gonosz lényeket az otthonukba, mivel ki nem állhatták a napfényt;
legyengítette vagy elpusztította őket, és ezt egyikük sem akarta
megkockáztatni; visszatértek a Fekete-erdőbe, és nem háborgatták a környéket.
Aznap éjjel, nem érte támadás az Ezüst-hegységet.
Napok teltek el készülődéssel. Krain,
akárcsak Sadok, fel akartak készülni a Fekete-erdőben rejtőző veszélyre, ami
csak arra vár, hogy lecsapjon azokra, akik meggondolatlanul és minden
veszélyérzet nélkül belépnek az erdőbe. Nem tehetik meg azt, hogy nem készítik
fel egymást kellően, hiszen olyasmire készültek, amit más halandó nem tett
volna meg. Az életüket teszik kockára, hogy megtalálják Deremirt, az Elátkozott
Harcost, akit egykor Sran teremtett meg oly sok évvel ezelőtt. Minden tudásukra
szükségük lesz, ha túl akarják élni a Fekete-erdőben élő szörnyekkel való
találkozást.
Főleg Somával és Trannal foglalkoztak.
Őket még jobban fel akarták készíteni, hiszen ők voltak a leggyengébbek és a
legképzetlenebbek a csapatban. Deren sokat tanítgatta Trant; igyekezett a
lehető legtöbb harci tudást megtanítani neki, hogy életben maradjon. Somával
személyesen Sadok és Krain foglalkozott. A legkeményebben Krain képezte a kis
habót, aki még életében nem találkozott olyan kíméletlen képzéssel, mint amiben
Krain részesítette. Sadok is sok mindent tanított neki, de Krain még nála is
rosszabb volt. A túlélésre akarta megtanítani, és épp ezért volt vele olyan
szigorú és kemény. Minden egyes nap nehezebbnél nehezebb feladatok elé
állította őt, ami miatt Soma alig állt a lábán, annyira kifárasztotta az a
kemény kiképzés, amiben Krain részesítette. Néha Éhon és Kahin is csatlakozott
hozzájuk, hogy ők is felkészítsék magukat a közelgő veszélyre. Ilyenkor Krain
foglalkozott Éhonnal és Kahinnal, míg Sadok továbbra is Somával volt
elfoglalva. Elhatározta, hogy minden tudását nekiadja, hogy megóvhassa őt attól
a fenyegetéstől, ami a Fekete-erdőben várt rá.
Egy ilyen nehéz és kimerítő nap után
történt, hogy Krain magához hívatta Somát és Trant. A két kis habo nem értette,
mit akarhat még tőlük a törp-király, hiszen mára befejezték a gyakorlást; de
ahogy Krain szemébe néztek, tudták, hogy itt egészen másról lesz szó, ami
igazán felkeltette érdeklődésüket. Nagyon fontos és személyes dolog lehet, amit
Krain személyesen csak nekik akart elmondani, ami egy kicsit zavarba is ejtette
a két habót, hiszen eddig nemigen fordult elő, hogy Krain magához hívatta őket,
amíg az Ezüstvárosban tartózkodtak.
Mindkét habót a királyi trónterembe
vezették, ahol Krain várt rájuk. A habókok megálltak a törp-király előtt, aki a
trónszékén ült, és az érkező habókokra emelte tekintetét. A trónteremben, a
király trónszéke mellett jobb oldalt Éhon állt, míg a bal oldalt Kahin és
Mirwen helyezkedett el. Soma és Tran meghajoltak Krain előtt, ki királyi
méltósággal ült előttük. Egy kis ideig még nézte a két fiatal habót, majd
megszólította őket:
- Köszönöm, hogy eljöttetek – mondta
Krain. – Gondolom, kíváncsiak vagytok arra, miért hívattalak ide benneteket?
Nem várt tőlük választ, és ezt Soma és
Tran is tudta, ezért hallgattak, mire Krain továbbfolytatta a beszédet.
- Nos, tudjátok, hamarosan eljön a napja
annak, mikor útra kell, hogy keljünk a Fekete-erdőbe. Azt is tudjátok, ez az út
mennyi veszedelemmel fog járni. Ezért szeretnék átadni nektek valamit, amivel
talán sikerül megvédenetek egymás életét. Fogadjátok el hát jó szívvel
ajándékomat.
Először Somát hívatta magához, aki
megilletődve lépett közelebb. Krain kivett Kahin kezéből egy apró, de szépen
megmunkált kardot, és Soma felé nyújtotta.
- Ezt a kardot Vaskaromnak hívják – mondta
Krain a fiatal habónak. – Valamikor a fiam, Éhon kardja volt. Sok csatában vett
részt. Fogadd el és használd életed megvédésére.
Soma reszkető kézzel vette el a kardot,
mely egykor Éhon tulajdonát képezte. Igazi megtiszteltetés volt ez számára, és
ezért csak dadogva tudott köszönetet mondani. Krain Trant is magához
szólította, aki pirultan, de lelkesen lépett a trónszékhez. Krain egy másik
kardot vett ki Mirwen kezéből, és azt Trannak nyújtotta. A kard valamikor
Mirwené volt, és Kíméletlen volt a neve. Tran örömmel vette magához a kardot és
mondott köszönetet.
- Tegyenek e kardok jó szolgálatot nektek
– mondta Krain. – Védelmezzenek titeket úgy, mint egykor Éhont és Mirwent.
A két habó hálásan mondott köszönetet
ismét, és meghajoltak Krain és családja előtt. Nagyon meghatotta őket, amiért a
törp-király ennyire törődött a sorsukkal. Nem is gondolták volna, hogy pont
azoknak a kardját fogja odaadni nekik, akik oly sokat jelentettek a számára.
Igazán nemes tett volt a részéről, ami még inkább arra késztette Somát és
Trant, hogy megbecsüljék ezeket az ajándékokat, amiket azért kaptak, hogy
megvédhessék az életüket.
Krain a habókokat figyelte. Tekintete
semmit se árult el arról, hogy milyen fontos volt számára ezeknek a habókoknak
az élete annak ellenére, hogy alig ismerte kettejüket; de tisztelte őket azért
a hűségért, amit Sadok iránt tanúsítottak, és ami miatt követték őt azon a
veszélyekkel teli úton, amit kijelölt a maga számára. Bátor kis teremtmények
voltak, még annak ellenére is, hogy nem voltak se hősök, se harcosok. Azt is
tudta, Sadoknak mennyire fontosak voltak ezek az ifjoncok, épp ezért adta oda
nekik ezeket a kardokat, amivel életüket fogják védelmezni; és meg is fogják
védeni, ha helyesen használják, úgy, ahogy a nagyharcosok szokták. Remélte,
hogy így lesz.
Később Soma felkereste Sadokot, aki éppen
Mellonnal beszélgetett, hogy megmutassa Krain ajándékát. Sadok gyengéden nézett
barátjára, amikor lelkesen mesélte neki, kinek a kardját adta ajándékul Krain.
Soma csakúgy repesett az örömtől, ami nevetésre sarkalta Sadokot, miközben
barátja kardját nézte meg.
- Krain igen értékes ajándékot adott neked
és Trannak – mondta Sadok, miközben kihúzta Soma kardját a hüvelyéből, hogy
jobban szemügyre vegye. Igazi mester munka volt, el kellett ismernie; végül
visszaadta Somának. – Igencsak megkedvelt titeket.
- Ez abból is látszik, milyen ajándékkal
jutalmazta meg Somát és Trant – érett egyet Mellon. – Érezd magadat
megtisztelve, Soma fiam, amiért Éhon kardját tarthatod a kezedben.
- Büszke is vagyok rá – válaszolta Soma. –
Szinte hihetetlen. Nem is számítottam ekkora tisztségre.
- Hát mi tagadás, nem sok habóval esik
meg, hogy egy nagyhatalmú törp-király ajándékozza meg olyasmivel, ami egykor a
tulajdon fiáé volt – felelte Mellon. – Krain nem tenne ilyet, ha nem tartaná
fontosnak az életeteket.
- A törpök nagyon tudnak törődni
társaikkal, ha egyszer a szívükbe zárják őket – mondta Sadok. – Ez alól Krain
se kivétel. Becsüld meg jól a barátságát, mint ahogyan én is megbecsültem
Drainét.
Soma bólintott, majd egy pillanatra
elgondolkozva nézett kardjára. Arra gondolt, vajon mi lesz akkor, amikor
használnia kell ott, a Fekete-erdőben élő teremtmények ellen? Vajon mifélék
lehetnek, és milyen gonoszságra képesek? Egyáltalán ő és Tran képesek lesznek
szembeszállni velük?
- Valami baj van? – kérdezte Mellon, mikor
észrevette a fiatal habó komoly arckifejezését; Soma megrázta fejét.
- Nincs – válaszolta csöndesen. – Csak a
Fekete-erdőre gondoltam. Szerintetek, sikerül majd megtalálnunk Deremirt?
Sadok és Mellon egymásra néztek. Soma
olyasmit kérdezett, amire még ők sem tudták a választ.
- Nem tudhatjuk – mondta Sadok. – A
Fekete-erdő hatalmas erdő, ami kiszámíthatatlan és veszedelmes. Hogy
megtaláljuk Deremirt? Talán, de előtte szembe kell néznünk mindazzal, ami abban
az erdőben vár minket. Más választásunk nincsen.
- De – nézett fel Soma -, miért pont
Deremirt kell megtalálnunk? Egyáltalán kicsoda ő?
- Egy ősi királyság nagy harcosa volt –
válaszolta Mellon. – Ne kérdezd, hogy melyik királyság. A neve már régen
elveszett; sőt nem is létezik többé. Deremir ennek a királyságnak a harcosa
volt, aki bátran és vakmerően harcolt Sran ellen, egészen addig, amíg a
királysága be nem hódolt Srannak, és ezáltal a szövetségesévé vált. Birodalma
jutatta Sran kezére, akit mindig is dühített Deremir bátorsága, és az, hogy
fáradhatatlanul harcolt ellene. És ezért bosszút állt rajta.
Soma kimeredő szemmel hallgatta a mágus
szavait. Hogy Deremirt a saját királysága árulta el és jutatta a Sötétség
Fejedelme kezére? De hát ez szörnyűséges. Hogyan tehettek vele ilyesmit? És
hogyan állhattak Sran szolgálatába?
- Deremirt Sran kezére juttatták –
folytatta Mellon a történetet, mellette Sadok mélyen hallgatott; csak a szemén
lehetett látni dühét. – És a Sötétség Fejedelme bosszút állt ezen az
igazharcoson. Szörnyű kínzásoknak vetette alá. Végül egy gonosz varázslattal
olyan lénnyé változtatta, ami koboldok vérével táplálkozott. Egy orkril lett
belőle, és így már nem volt többé ugyanaz az ember, aki egykor volt. Szörnyeteg
lett, aki mások vérének megivásával hosszabbítja az életét, miközben
sötétségben él. Szörnyűséges sors ez egy olyan embernek, mint amilyen Deremir
volt, kinek egyetlen bűne az volt, hogy szembe mert szállni Srannal.
Soma reszketve nyalta meg ajkát. Szomorú
és egyben szörnyűséges volt Deremir sorsa. Nem csoda hát, hogy az Erdő Szelleme
azt akarta, hogy keressék meg, és vegyék rá, hogy segítsen nekik elpusztítani
Srant. Deremirnek minden oka megvolt arra, hogy ezt tegye. Sokkal több, mint
bármelyik társának.
- De, ha ez így van, akkor Sran hogyhogy
nem uralja őt? – kérdezte Soma az öreg mágustól.
- Srannak nem ez volt a célja. Ő csak örök
szenvedésre akarta ítélni Deremirt. És ez sikerült is neki. Egyikőtök se
csodálkozzon azon, ha Deremir majd ellenségesen fog fogadni minket.
- Biztosan van még benne jóság! – mondta
Soma bizakodva. – Miért ne lehetne így? Hiszen Deremir valamikor ember volt,
méghozzá igazszívű. Biztosan maradt még benne abból az emberből, aki egykor
volt.
- Vagy nem – felelte Sadok hidegen, mire
mindannyian ránéztek. – Ez az átok sokkal rosszabb, mint az enyém. Engem csak
örökélettel átkozott meg, míg Deremirt olyasmivel, ami a legnagyobb gonoszságot
hordozza magában. Ha a mi oldalunkra állna, azt csak azért tenné, hogy végezzen
Srannal, s nem azért, mert a barátunk akarna lenni. Túl régen él már a
sötétségben.
- Honnan tudod ezt? – kérdezte Soma. – És
ha Deremirben még mindig van jóság? Lehet, hogy szörnyeteggé vált, de ez még
nem jelenti azt, hogy gonosz is lenne. Ha így lenne, akkor az Erdő Szelleme nem
küldött volna el pont ő hozzá. Az Erdő Szelleme csak a további szenvedéstől
akarja Deremirt megkímélni. Te is hallottad, amikor ezt mondta.
- Tudom, mit mondott. Lehet, bízik
Deremirben, de nekünk addig nem szabad ezt tennünk, amíg meg nem ismerjük őt.
Tudod, ki teremtette meg, és amit Ő teremt meg, az nem lehet jó vagy
megbízható.
Soma ökölbe szorította ujjait.
Igazságtalan volt, ahogy Sadok vélekedet Deremirről. Akkor minek ígérte meg az
Erdő Szellemének, hogy elmegy hozzá, ha nem bízik meg benne tökéletesen?
- Soma! – szólította meg Mellon a fiatal
habót, aki ránézett. – Mi csak óvatosak vagyunk, ezért nem bízunk meg rendesen
Deremirben. De ennek ellenére elmegyünk hozzá, és megkeressük őt. Lehet, neked
van igazad, és mégis van még benne jóság, mintahogyan állítod. De azt is tudnod
kell, egy szenvedő lélek, mindig kiszámíthatatlan szokott lenni; különösen az,
amelyiket gonosz átokkal sújtottak.
Soma lehajtotta fejét. Az igazat
megvallva, nem értett egyet társaival, de nem próbált meg ellent mondani velük.
Megértette, hogy miért gondolkodnak így Deremirről, de ő hitte, hogy Deremirben
még mindig van jóság. Hiába él hosszú évek óta sötétségben, biztosan maradt még
belőle abból az emberből, aki egykor volt. Szörnyeteggé vált, de nem abban az
értelemben, mint mások gondolják. Csak akkor vált volna teljesen gonosszá, ha
Sran a szövetségesévé tette volna, de nem ezt tette, inkább csak megbüntette. Ő
szenvedni akarta látni Deremirt, és nem pedig a szövetségesévé tenni. Ezért
hitte, hogy Deremirben még mindig maradt emberség, és bízott abban, hogy ezért
fog csatlakozni hozzájuk, és nem azért, mert egymaga akar bosszút állni a
Sötétség Fejedelmén. Hitte, hogy így lesz.
Sadok látta fiatal barátja szemében a
kételyt és a szomorúságot, de nem szólt semmit se. Megértette érzésit, és azt
is tudta, azért bízott meg Deremirben, mert megérintette szívét szomorú
története. Azonban nem szabd előrébb helyeznie az érzéseit a józanésznél. Ne
sajnálatból bízzon meg valakiben; az ilyesmi rengeteg veszélyt hordozott
magában. Soma téved, ha azt hiszi, Deremir volt az egyetlen, akivel Sran így
elbánt. Sok harcossal tette meg, hogy elfogta és megkínozta, majd olyan lénnyé
változtatta, aki mindenkire veszélyes volt; és a legtöbbjük örökre gonosz
maradt, nem lehetett őket megmenteni a sötétségtől. Épp ezért nem volt szabad
megbíznia Deremirben. Legalábbis addig, amíg nem találkoznak vele, és meg nem
állapítják, hogy kinek az oldalán áll. Ezen a dolgon áll vagy bukik a
küldetésük, és még sok máson is, ami abban az erdőben várta őket. A Sötétség,
mint tudták, sosem alszik. Mindig éberen figyel, és csak arra vár, mikor
csaphasson le ellenségeire. Nekik pedig óvatosnak kell lenniük. Méghozzá teljes
mértékben.
Folytatjuk.
**********************
10. MEGJELENT
10. MEGJELENT
ERDŐSNÉ ONDA
MARICA LEGÚJABB E. - KÖNYVE : TÖBB LÁBON
Erdősné Onda Marica |
Sziasztok!
A Medárd nap örömet hozott nekem, na nem az esti fergeteges viharra gondoltam.
Megkaptam a Magyar Elektronikus Könyvtártól az értesítést, hogy az állományba került és letölthető a legfrissebb válogatás kötetem, melynek a címe: Több lábon.
A Medárd nap örömet hozott nekem, na nem az esti fergeteges viharra gondoltam.
Megkaptam a Magyar Elektronikus Könyvtártól az értesítést, hogy az állományba került és letölthető a legfrissebb válogatás kötetem, melynek a címe: Több lábon.
Szeretettel
ajánlom az érdeklődők figyelmébe! (https://mek.oszk.hu/20700/20773)
Marica.
......................................................
GRATULÁLUNK
A KÖNYVHÖZ !
**********************
11. ELBESZÉLÉS
ILOSVAY
GUSZTÁV: Mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád!
Ilosvay Gusztáv |
Az a 74 év,
amit már itt töltöttem ezen a földön, sok mindenre megtanított. Megtanított olyan
dolgokra, amelyek mindenképp fontosak az életben és talán azon túl is… Ki
tudja? De ne szaladjunk a dolgok elébe!
Ugye, amikor
az ember fia megszületik, akkor vajmi kevés tudása van arról, ami körbe veszi.
Azután idővel szépen mindent sorjában megtapasztal, s így meg is tanul.
Megtanulja, hogy ha éhes, akkor kiabál, ha álmos, akkor alszik, ha kis és nagy
dolgokat kell csinálnia, akkor ott a pelus, és a szülők legnagyobb boldogságára
tele is rakja azt. Természetesen, ha fél, odabújik az édesanyjához, ha mérges
vagy épp haragszik, akkor toporzékol. Persze, azután azt is megtanulja, hogy a
főzőkanalat azért találták ki, hogy elverjék a fenekét, hogyha toporzékol, és
röpke pillanatok alatt rájön, hogy nem érdemes toporzékolni, meg hisztizni,
mert, egyrészt nem ér vele el semmit, másrészt elverik a popsiját. Tehát
tanul... sokat és állandóan.
Minden
nap hoz valami újat, valamit, amit nem tudott korábban, és azt a lehető
legjobban el kell sajátítania, hogy aztán sikeres legyen az életben, hogy
elfogadják az emberek, hogy megtartson egy munkát, meg hogy a fegyelem keretén
belül alkotni tudjon, s főleg, hogy ne keveredjen bajba.
Aztán
jön az iskola, ahol már minden annyira más. Ahol idegen nénik és bácsik
oktatják több-kevesebb sikerrel, és öntik belé a tudást, ami aztán felkészíti a
nagybetűs ÉLETRE. Igen, arra a valamire, amit olyannyira vár, hogy
kitörhessen, és ereje teljében szálljon a fantáziája, hogy fékek, gátak és
mindenféle konvenciók nélkül szabadon repüljön, mert övé az élet, és előtte a
nagyvilág!
Hogy a fent
említett kis összefoglalás mennyire alapvető, bár ugyanakkor valójában mennyire
hiányos, azt csak akkor láttam igazán, amikor egy nap jó barátom, Péter Pál,
becsengetett hozzám. Épp szabadnapom volt.
- Szeretnék
veled beszélni. Tudnál rám szakítani egy kis időt?
A hangja
izgatott volt, és számomra szokatlan volt az idegállapota.
- Ok. –
mondtam.
Erre a
napra, nem igazán terveztem semmit, úgyhogy leültünk és beszélgettünk. Jobban
mondva, ő beszélt, és én hallgattam.
- Itt
vagyok 44 évesen, és azt hittem, hogy már semmin nem lepődöm meg, nem érhet
csalódás. Azt hittem sebezhetetlen vagyok, aztán minden a fejetetejére állt.
Kicsúszott a talaj a lábam alól. Elvesztettem a munkám, azt, amire egész
életembe készültem, és sok energiámba került, hogy megkapjam. Úgy gondoltam,
hogy mindent megtettem azért, hogy megbecsüljenek, és haladjak előre. Viszont 5
hónappal ezelőtt azonnali hatállyal felmondtak, és azóta nem találok munkát,
nem találom a helyem, nem találom önmagam, és mindennek a tetejébe, kezd
otthon is pokollá válni az élet. A nejem – ismered milyen hirtelen haragú -
egyre engem hibáztat a megváltozott körülményeinkért. Veszekedéssel és
idegeskedéssel telik az otthoni lét. Tarthatatlan a helyzetem! Nem tudok
aludni éjjel! Fáj a gyomrom! Tegnap már epét hánytam az idegességtől! Sírógörcs
kerülget, és sehol nem találok megoldást a kialakult helyzetemre… és most itt
vagyok, és beszélek veled. Segíts nekem! Mitévő legyek? Te mit csinálnál az én
helyemben? – kérdezte majdnem sírva.
Aztán
órák teltek el. Néha sírógörcsbe fulladva dadogott, néha dührohamban tört ki,
hogy ö mindent, de mindent megtett a sikerért és a biztonságért, és lám, itt
tartunk. Sokat beszélt. Eltelt a délután, és beleszaladtunk az estébe, amikor
végre olyan állapotba került, hogy elengedhettem. A végén abban
maradtunk, hogy majd időnként rám csörög, és összeszaladunk megint. Nehéz
szívvel csuktam be utána az ajtót.
Aztán vagy
hat évre rá szólt a telefon. Péter Pál volt a vonal másik oldalán. Vidám volt a
hangja, bár kicsit talán visszafogott is. A szokásos:
- Hogy vagy?
Mi újság? Régen hallottam a hangod…
Majd a
beszélgetés végén megállapodtunk, hogy a következő szombaton beugrik hozzám egy
kávéra.
Három órára
beszéltük meg. Péter Pál pontosan érkezett. Jólöltözött volt és rendezett.
Sehol nem látszott rajta a hat évvel korábbi gondja, baja. Mosolygott, mikor
meglátott, és előre nyújtotta a kezét a kézfogáshoz. Pár udvarias közhely után
rákérdeztem:
- Hogy
vagy? Mi történt veled, amióta vagy hat éve utoljára láttalak?
- Az életem –
válaszolt Péter Pál – teljesen megváltozott, amióta nem láttál. Az a szenvedés,
és személyes tragédia, amit azóta átéltem, teljesen felforgatta az életemet.
Volt két idegösszeomlásom. Kórház… rengeteg gyógyszer… elköltözés hazulról… egy
öngyilkossági kísérlet… és vagy 8 hét az idegosztályon. Nem volt könnyű, de
most itt vagyok. Kicsit meggyúrva, kicsit csendesebben, de már látom a fényt az
alagút végén!
Mikor
kiengedtek, hazafelé a villamoson belebotlottam egy régi haveromba, akit vagy
15 éve nem láttam. Rendes srác volt, három gyereket nevelt egyedül, és valahogy
mindig kiegyensúlyozott volt. Beszélgettünk egy kicsit, aztán meghívtam
egy sörre a villamos megállóval szembeni kocsmába. „Sok időt nem tudok veled
tölteni, – mondta – mert az önkormányzathoz kell bemennem pár dolog miatt, de
van egy szabad félórám.” Én akkor jöttem ki a kórházból, és beszélni akartam
bárkivel, aki hajlandó meghallgatni. El akartam mondani bárkinek, hogy az élet
hogy kibabrált velem, hogy szétesett minden, ami fontos volt a számomra,
illetve úgy a munkám, mint a házasságom összeomlott.
A
haverom udvariasan hallgatott, időnként ivott a söréből, és vagy egy fél óra
múlva ránézett az órájára, majd félbeszakította a szóáradatot, ami folyt
belőlem. „Ide hallgass! Nekem most mennem kell. Végig hallgatnálak, de dolgom
van. Sok mindent kell ma még elintéznem.” Aztán egy pillanatra megállt,
megfogta a két kezével a vállam, kicsit megszorította, aztán így folytatta,
„Mondanék neked valamit, ami talán segít. Nem nagy dolog, de ha megfogadod,
hidd el, az élet egész másképp alakul majd. Mosolyogj a világra és a világ
visszamosolyog rád!!! Ez ilyen egyszerű!” Aztán elengedte a vállam,
kiitta a sörét, kezet ráztunk és kifordult a kocsmából. Én meg ott maradtam
egy félig megivott pohár sör mellett, frissen kijőve az idegosztályról,
egy mondással a fejemben: „Mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád!”
Eltelt egy kis idő, amire megemésztettem ezt
a mondatot, de azóta itt van velem, meghatározza minden mozdulatom, gondolatom,
cselekedetem. Ha tetszik, vezérfonalként kísér engem, igazítja az utam, és
látod, most itt vagyok kiegyensúlyozottan és vidáman. Jó munkám van remek
kollégákkal, és egy megértő szerető barátnőm. Az élet, ha nem is egy csapásra,
de megváltozott! 180 fokos fordulatot vett! Ma már látom, amit akkoriban nem
láttam, hogy az én életemet magam élem, hogy önnönmagam vagyok felelős az
életemért, a magam tükörképét látom magam előtt, és azt látom, amit adok
magamból, és nyilván más is azt látja. Mivel azelőtt csak benne éltem a
sűrűjében, nem igazán fogtam fel mindezt. Azt is mondhatnám, hogy nem láttam a
fától az erdőt. Aztán egy adott pillanatban jött valaki, aki eloszlatta a
„ködöt”. Ott álltam, és egyszer csak értelmét láttam mindannak, ami történt
velem.
Még
vagy egy órát beszélgettünk Péter Pállal, megittunk még egy csésze forró teát,
azután Péter Pál felállt, megköszönte, hogy volt időm rá, és elmondhatta
mindazt, ami az elmúlt hat évben történt vele.
Kikísértem, és becsuktam utána az ajtót.
Hirtelen csend lett a szobában, és én a gondolataimba merültem. „Lám, az
élet milyen érdekes! Itt egy ember, aki ugyanolyan, mint én. Megszületik,
felnevelkedik, óriási lendülettel nekiáll az élet küzdelmeinek, azután
belebotlik önnön magába, a társába, a kollégájába, a társadalomba, és egyszer
csak hasra esik, majd onnan, ha nincs meg az esze hozzá, nem tud felállni, csak
vergődik és szenved, mert a probléma megoldásához nincs elég tudása. Hiányos az
élettapasztalata ahhoz, hogy jobban csinálja. Inkább, csak ássa és ássa bele
magát a gödörbe, és egyre mélyebbre és mélyebbre kerül a teljes
megsemmisülésig.
Pedig,
mindenre van megoldás, és sok esetben ott van az ember orra előtt, csak észre
kell venni. Igen! Sok esetben ez nem egyszerű. Sok esetben katasztrófák
sora vezet odáig, hogy megtanulja, amit érdemes megtanulni, meg azt, hogy
mit kell elengedni, vagy azt, hogy mit érdemes továbbadni.
Mint
említettem 74 éves vagyok és magam is megjártam a magam „kálváriáját”, de
visszagondolva, kaptam Péter Páltól akkor valamit, amit tényleg érdemes volt
megtanulni, valamit, ami nélkül az élet igazából nem teljes. Egyszerű kis
mondat, amit mindenképp tovább kell adni:
- Mosolyogj
a világra és a világ visszamosolyog rád!
Jun 19,
2020. - Ölellek: Guszti
**********************
12. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI
PÉTERNÉ
Angyali
találkozások : örökre barátok
Véghelyi Péterné |
Ehhez
le kell hozzájuk guggolni, ehhez gyermekké kell lenni, és a mosolyukban
elmerülni. Ez leírhatatlanul csodálatos érzés. Amikor kisgyermekekkel
beszélgetünk szinte megszentelődünk, jobbá, igazabbá tesz bennünket a gyermek
kételkedés nélküli bizalma. Attila már séta közben beszélgetni kezdett
velem. Elmeséltem neki, hogy reggel a tyúkok búzájában találtam egy egeret,
mire felcsillantak a szemei, és elmondta, hogy egy üvegben neki is volt egyszer
egy egere, és közben egyre közelebb tipegett hozzám, sok minden mást is
elmesélve. Ebéd közben az apró gyermekek hamar jóllaktak és futkostak az asztal
körül. Már nem tudom, hogy mikor tűnt fel nekem, hogy ez a kisfiú ott sündörög
körülöttem. Megtudtam, hogy Kakasdon él, és versenygokardos, aki kis életének
eseményeiről olyan természetességgel csacsogott, mintha mindig is ismert volna
engem. Valami érdekes szál szövődött közénk a légkörbe. Ültünk ott, ölemben a
kisgyermek, kacagtunk , énekeltünk is. Minden tele volt szeretettel, és úgy
éreztem, én is, hogy ezt a gyermeket én mindig is ismertem és szerettem.
Ebéd után
búcsúzásra került sor, a kis Attilától még az asztalnál elköszöntem. Nyújtotta
felém kis kezét, én kezembe vettem a gyermekkezet, de ő az ujjait széttárta, az
én ujjaim közé fűzte, majd kezeinket összekulcsolta.
- Így –
mondta elégedetten.
- Örökre
barátok maradunk! – rázta meg a kis kézzel összekulcsolt nagy kezet, fülig érő
hatalmas mosollyal, és szemeiben láttam, hogy ezt komolyan gondolja. Nagyon
megrendítő tud lenni egy ilyen kézfogással megpecsételt barátságot ajándékozó
kisgyermek szemeiben meglátni ezt a komolyságot, és a szavainak szívből jövő
fenségét megérezni. Amíg az autó ajtaja becsukódott, még két ilyen ígérettel
megpecsételt kézfogásra került sor.
Hátra
tekintve még integettem neki, és láttam a szomorúságot a szemeiben. Máris
hiányzott újdonsült kis barátom. Azóta is azon gondolkodom, hogy mi lehet a
forrása a gyermekek vállalni mert őszinte szeretetének? Mi, felnőttek aligha,
hiszen életünk töredezett, hibás, a küszködéseinkben megsebződünk, és egyre
kevésbé merünk szeretni. Azt hiszem, hogy Isten azért jött közénk gyermekként,
hogy megmutassa nekünk ezt a ráhagyatkozást, az Ő végtelen bizalmát. Ma
túlértékeljük a tudást, és a gyerekekre néha csak úgy tekintünk, mint egy üres
kancsóra, amit meg kell töltenünk a világról szerzett ismeretekkel.
Micsoda tévedés ez! Ők így érkeznek hozzánk el: csordultig telve
szeretettel. Keressünk magunknak sok-sok ilyen kis barátot, és hagyjuk, hogy
kis kezeikkel feltöltsék a mi szeretettől kiüresedett szívünket.
**********************
13. HIHETETLEN
NOVELLA
TELEKI
ELIZABETH: Egy megható történet.
Marad az emlék,
mert hiába, az élet túl rövid!!
Egy Anya, és
a fiáról.
Pár éve
történt, az egyik ismerősöm 6-év házasság után a felesége arra kérte a
férjét hogy vigyen el egy másik nőt, egy vacsorára és utána esetleg egy moziba.
Majd hozzátette: a felesége, azt hogy én "Szeretlek, de tudom, hogy ez a
másik nő is szeret, és jól esne neki, ha egy kis időt ha együtt töltenétek, és
a férj csak állt és nézett maga elé.
De ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak, hogy nem
más volt mint az Édesanyám, hogy aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám
és a 3 gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, mert nem volt időm reá, persze,
jóformán csak a nagyon, jeles alkalmakkor, hogy a ha szülinap, vagy név
nap volt...
Még aznap este felhívtam, hogy menjünk el egy vacsorára?, esetleg egy moziba utána..
- Hogy? Óh
istenem. kérdezte Anyja. Mi történt, jól vagy, minden rendben Fiam.?Édesanyja kérdezte aggódva mert fura volt neki hogy soha nem kereste őt ezzel,
hogy együtt programot csináljanak, Hogy az édesanyjával legyenek egyedül.
Persze kissé talán nem is csodálkozott , de viszonylag jó későn este hívtam, és
ez a meghívás eléggé váratlan is volt, neki, mivel ilyen randink soha
nem volt még együtt, mert a munka
és egyebek le foglalták az idejét a Fiának..
Mondta a Fia, semmi baj nem történt, csak gondoltam jó lenne egyet vacsorázni,
véled, és el beszélgetni kicsit ketten,.. beszélgetni, válaszoltam. Csak te és én.
Majd egy kis néma csönd után rávágta, hogy én igazán, nagyon szeretném, mondta
ez nem is ez nem is kérdés.
Azon a pénteki estén, ahogy érte mentem, hogy felvegyem a házánál egy kicsit
ideges voltam, bár láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a randi miatt.
Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette.
Még fodrásznál is volt előtte, a haja szépen begöndörítve, és azt a ruhát
viselte, amit a legutolsó házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy szép angyal.
Mondtam a barátnőmnek, hogy randink lesz, teljesen odavolt. De szólt, s
egyből, ahogy beült az autóba. Alig várják, hogy meséljek mi volt a találkánkon.
Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, úgy belém karolt mintha csak egy First
Lady lett volna. Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon, mint, ahogy egy igazi anyának
kell, mert Szerette az Édesanyját.
Miután megérkeztek, leültek, elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem
igazán látta tisztán az apró betűket, hogy el vette tőlem, s egyszerre el
kezdtem hangosan olvasni.
Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem, és láttam, milyen
ámulattal bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán, láttam jól esett neki,
talán többször kellene meg tennem, mert az élet oly rövid, mintha éreztem volna
ez az utolsó beszélgetés, találkozás volt.!
Mondta hogy régebben mindig én olvastam fel a menüt neked, amikor kicsi voltál,
- mondta, majd a tekintetében látszódott is, hogy elmerengett ezeken a régi
szép időkön.
Nagyon kellemes, jó kis beszélgetés volt látszott az öröm az arcara ki ült..
Lényegében átbeszéltük kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei stb. tehát jól
elnyúlt, sőt olyannyira, hogy le is késtük a mozit is. Később, ahogy
megérkeztünk a házhoz ezt mondta:
- Mit szólsz egy következő alkalomhoz, de csakis ha megengeded, hogy a vendégem
légy kisfiam?
Mondtam ám legyen, semmi gond.
Milyen volt a randi, kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. Nagyon jó, sokkal
jobb, mint amit elképzeltem, válaszoltam neki lelkesen.
De istenem, hogy pár nappal később édesanyám meghalt, olyan volt mint ha
éreztem volna, hogy ez a rangi fontos hogy meg történjen, de egy hirtelen
szívrohamban ment el és én nem éreztem mást, csak zakatolt a szívem ,és eszembe
jutott, az a randi jó volt véle. De nem tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt
lehetőségem.
Nem sokkal rá pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta az
étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy cetlivel: Előre kifizettem a
számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy már ott lehetek. Két főre, egyik a tiéd a másik pedig a feleségedé.
Soha nem fogod megtudni, milyen fontos volt nekem az az este! " Szeretlek
fiam!.
Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk: Anya Szeretlek” és azt a
másikat akkor szeressük amikor lehet, amikor velünk van.
(Semmi más az életben nincs olyan fontos mint a családunk.!)
Na persze, "szánjunk rá elég időt, hogy és ezt akkor tegyük amikor lehet,
ne akkor amikor már esetleg késő"", de mindig, hogy legyen egy elég
időnk Édesanyára ,
hogy ne hogy késő legyen, meg bánjuk miért nem tettem meg, majd később, bánjuk,
meg hogy hogy együtt programot nem csináltunk sohasem, nem úgy mint kisseb
koromban elvitt bennünket hajó kirándulás, és más programra, de most nincs időm
reá, s nincs idő rá hogy még tegyük..
Skvyt .Elisa
Triton .Budapesti. Író
**********************
14. KÖNYVGYÜJTEMÉNY
ÁRVAY MÁRIA
EDDIG MEGJELENT E. - KÖNYVEI
Könyveim
elérhetőségei
Árvay Mária |
Árvay Mária:
Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket / Önsegítő könyv
Műfaj:
Szépirodalom, népköltészet / Kortárs magyar irodalom
Orvostudomány, állatorvostan / Pszichológia
mentálhigiénia, optimizmus, magyar irodalom
Leírás: Amatőr szerző 2020-ban közreadott önsegítő könyve fiktív levelekkel,
beszélgetésekkel és idézetekkel.
Link:
á
Szívhez
szóló ajándék, kicsiknek és nagyoknak / Mit üzennek a könyvek?
Műfaj: Gyermek- és ifjúsági irodalom, magyar irodalom, olvasás, könyv, fejtörő játék
Műfaj: Gyermek- és ifjúsági irodalom, magyar irodalom, olvasás, könyv, fejtörő játék
Leírás: Olvasásnépszerűsítő és könyvajánló írások, idézetek, valamint
kvízkérdések. A szerző hatodik, 2019-ben összeállított könyve.
á
Dicséret,
szép szó, ha kimondják, úgy jó / Önsegítő, önfejlesztő könyv
Műfaj: magyar irodalom, mentálhigiénia
Műfaj: magyar irodalom, mentálhigiénia
Leírás: Amatőr szerző 2019-ben közreadott önfejlesztő könyve tanulságos
történetekkel és idézetekkel.
á
Gyógyítani
szavakkal is lehet
Leírás: Látássérült amatőr kortárs szerző elbeszélései, meséi és rövid történetei az életéből. 2018-ban készült összeállítás.
Leírás: Látássérült amatőr kortárs szerző elbeszélései, meséi és rövid történetei az életéből. 2018-ban készült összeállítás.
á
Pillanatképek
az Élet albumából
Leírás: Látássérült amatőr kortárs szerző elbeszélései és rövid történetkék az életéből.
Leírás: Látássérült amatőr kortárs szerző elbeszélései és rövid történetkék az életéből.
á
Erről jut
eszembe!
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Kortárs magyar irodalom
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Kortárs magyar irodalom
Család, társas kapcsolatok / Fogyatékosok magyar irodalom, vak
Leírás: Amatőr szerző nagyrészt saját, vakként élt életéből vett történetei,
naplórészletei, gondolatai.
á
Erről jut
eszembe! [Hangoskönyv]
Leírás: Amatőr szerző nagyrészt saját, vakként élt életéből vett történetei, naplórészletei, gondolatai. 2017-ben készült hangoskönyv változat.
Leírás: Amatőr szerző nagyrészt saját, vakként élt életéből vett történetei, naplórészletei, gondolatai. 2017-ben készült hangoskönyv változat.
Dorka-történetek
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Gyermek- és ifjúsági irodalom
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Gyermek- és ifjúsági irodalom
Leírás: Történetek egy vak lányról, akinek a lovasterápia adott bátorságot az
élethez.
Link:
á
Dorka-történetek
[Hangoskönyv]
Műfaj: magyar irodalom, ifjúsági irodalom, hangoskönyv
Műfaj: magyar irodalom, ifjúsági irodalom, hangoskönyv
Leírás: Történetek egy vak lányról, akinek a lovasterápia adott bátorságot az
élethez. 2018-ban készült hangoskönyv változat.
...........................
GRATULÁLOK A
SZERZŐNEK, ÉS JÓ OLVASÁST MINDENKINEK!
**********************
15.VERSRŐL
VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
KOVÁCS
JÓZSEF KOPEK: Szabad vagyok
szabad
vagyok mert fehér botommal kopogtathatom az utat,
szabad vagyok mert lelki szemeimmel láthatom a láthatatlant,
szabad vagyok mert beeshetem a tapinthatatlan mélybe,
szabad vagyok hisz, bármikor véget érhet életem.
szabad vagyok mert lelki szemeimmel láthatom a láthatatlant,
szabad vagyok mert beeshetem a tapinthatatlan mélybe,
szabad vagyok hisz, bármikor véget érhet életem.
így mit
nyerek gőgös hasztalan szabadságommal,
hova vezetett életem csak a fehér botommal,
megmutattam a világnak, hogy megvagyok magammal,
és hogy ennyit ért szabadságom, csak a fehér botommal
hova vezetett életem csak a fehér botommal,
megmutattam a világnak, hogy megvagyok magammal,
és hogy ennyit ért szabadságom, csak a fehér botommal
mert drága
kincs a szabadság, ha okosan gyakorlom,
de gyászba dönt ha bután hasztalan használom,
Így miért jó ha egyáltalán van is szabadságom,
Egy biztonságos jövőért, inkább feladom
de gyászba dönt ha bután hasztalan használom,
Így miért jó ha egyáltalán van is szabadságom,
Egy biztonságos jövőért, inkább feladom
..................................................
Csomor
Henriett: Születésnapi
köszöntés
vagy
akárhány éves.
lelked
mélyén érzed,
fejed felett
elszálltak az évek,
amelyek
vegyes érzéseket
tápláltak
beléd.
Az idő
múlása majdnem
mindent
megszépít,
szokták
mondani,
de valami
úgy él bennünk,
mintha
tegnap történt volna.
Minden évben
eljön az
a nap,
amikor megszülettél.
Bizony, egy
elért kor után
nem szeretsz
dicsekedni
éveid
számával.
Reggel,
mielőtt kitárnád ablakodat,
öltöztesd
fel szívedet ünneplőbe,
eljön hozzád
sok jó barát
köszönteni
téged
Elárasztanak
szeretetükkel,
s
jókívánságaikkal,
mosolyod
szebben ragyog
a nyári
napsugárnál.
Kedvedre
trilláznak a madarak.
Fejed felett
láthatatlan
szivárvány
tündököl,
hosszú évek
várnak még reád.
2020. május
15.
á
Nevednek ünnepén
Eszemben
tartom
nevednek
napját,
felköszöntselek
e szép
alkalomból.
Mielőtt a
világra jöttél volna,
szüleid már
a keresztneveden
gondoltak
reád.
Viseld
méltóan
legszebb
ajándékukat,
a neved,
amelyet
szeretettel
kaptál tőlük.
Lebegjen
előtted örömük,
emlékezz
hangjukra,
ahogyan
legszebben
szólítottak,
hiszen az év
legszebb
ünnepét
tőlük
kaptad,
amelyet még
a
naptár is
szépen mutat.
2020.május
21.
.....................................................
Kovács Tibor: Nyárköszöntő
Itt van
újra, itt van a nyár,
Mezők, rétek virágba borulnak már,
Kertekben is virágoznak már,
Rózsák, tulipánok, és ezer szép
csodák.
Mezők, rétek virágba borulnak már,
Kertekben is virágoznak már,
Rózsák, tulipánok, és ezer szép
csodák.
Család is
készülődik már,
Aprók, nagyobbak, Ifjak és Érettebbek,
közösen sütnek - főznek,
Így köszöntik a nyarat.
Aprók, nagyobbak, Ifjak és Érettebbek,
közösen sütnek - főznek,
Így köszöntik a nyarat.
2019. május
21
..............................................
NAGY CSABA: A gitár fájdalma
A gitár is
tud mély bánattal élni,
neki is vannak fájó könnyei,
mit nem lát az ember, csak hallani véli,
mikor a mélabús dallam körül lengi.
neki is vannak fájó könnyei,
mit nem lát az ember, csak hallani véli,
mikor a mélabús dallam körül lengi.
A gitárnak
is van elhaló hangja,
ő sem penget ki magából minden bánatot,
mert túl nagy fájdalmában elpattan húrja,
és százfelé hullnak a könnydarabok.
ő sem penget ki magából minden bánatot,
mert túl nagy fájdalmában elpattan húrja,
és százfelé hullnak a könnydarabok.
2020.06.09
.........................................
PESA
ANNA MÁRIA: Együtt
Mindig
várom, hogy együtt legyünk,
De a munkája elszakít minket megint.
A hétből egy nap mégis maradt,
Ezért szeretem a vasárnapokat.
De a munkája elszakít minket megint.
A hétből egy nap mégis maradt,
Ezért szeretem a vasárnapokat.
Ha
kirándulni megyünk, vagy ha maradunk is,
Nagyon jó vele lenni akármit teszünk is.
Felvidít, ha bánat gyötör, vigasztal, ha fájdalom,
A jókedve határtalan, minden nap ezt láthatom.
Nagyon jó vele lenni akármit teszünk is.
Felvidít, ha bánat gyötör, vigasztal, ha fájdalom,
A jókedve határtalan, minden nap ezt láthatom.
Boldog
vagyok együtt vele, köszönöm az égnek,
A felhőtlen boldogság és szerelem ölel át kettőnket.
Köszönet jár neki is, hisz megtesz értem mindent,
Csak viszont tudom szeretni, mindenért, amit tesz.
A felhőtlen boldogság és szerelem ölel át kettőnket.
Köszönet jár neki is, hisz megtesz értem mindent,
Csak viszont tudom szeretni, mindenért, amit tesz.
Megtaláltuk
egymást, még nem késő tudom,
Együtt leszünk örökké, majd találunk egy zugot.
Öregesen, kettecskén éldegélünk szépen,
Gondtalanul a verandán, hintázunk a székben.
Együtt leszünk örökké, majd találunk egy zugot.
Öregesen, kettecskén éldegélünk szépen,
Gondtalanul a verandán, hintázunk a székben.
2018.06.16.
**********************
16. ELBESZÉLÉS
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Szépség vagy szörnyeteg?
Kelemenné Edit |
Kamaszkorban
a fiúk udvarolnak, és persze mindegyiknek a legszebb lány kell. Viszont végül
is, hogy is van ez?
Iskolában
minden fiú oda volt Ircsiért. Nagyon szép, ápolt. Hatalmas műkörmök, magas
sarkú cipő, de még milyen magas. Csinos testhez álló ruha és persze parfüm
lengte körbe. Mű köröm, mű haj és persze szinte minden mű. Arca is remekmű. A
fiúk oda voltak érte egészen. Míg meg nem ismerték jobban.
- Szia,
Tamás vagyok - mutatkozott be neki udvariasan kissé meg szeppenve a fiú.
- Szióka,
Ircsike vok - rebegtette közben pilláit, amik annyira nagyok voltak, hogy már
fegyvernek számítottak.
- Meghívhatlak
egy fagyira, vagy inkább kávéra?
- Köszke,
de a fagyi hizlal és diétázom. Kávé sem, most fehérítették a fogam, befogja.
Inkább csak dumcsizzunk.
- A
fiú igen csak zavarba jött. Akkor eljössz velem moziba?
- Okszi,
de előbb igyunk egy bubist.
A lány a
presszóba kicsi kis ruháját igen húzogatta lefelé, mert leüléskor felugrott.
Ügyetlenül és sután fogta meg a poharat.
- Jaj,
ez az új mű köröm, kicsit még zavar, mert nagyobb mint a régi. Viszont kuksizd
meg, hogy váltja a színét, ahogy mozgatom és még csillám is van rajta. Ugyi
milyen tök szuper, menő mi?
- Nem
zavar mikor mosogatsz? - kérdezte a fiú kíváncsian.
- Ó
te kis butus, hová gondolsz? Mosogatni én? Vagyont érő körmökkel, még le talál
kopni. Ott a mosogató gép, azért van! Ha, ha, jaj de vicces fiú vagy!
A pohárra
nézett, rúzsos lett.
- Jaj, azt
írták csók álló! Hát nem lejött? Most újra rúzsozhatom magamat! – mondta Ircsi,
nagy bosszankodva.
Tamás
elgondolkodott és már nem is volt annyira kedve a mozihoz.
- Ne
haragudj, az idő elrepült, mozi majd máskor. Most nekem búcsúznom kell. Szia.
Írcsi
puszira nyújtotta az arcát. Tamás megpuszilta.
- Te
jó ég, mintha egy lisztes zacskóba pusziltam volna bele. Futott át a gondolat a
fején, ahogy érezte a száján ragadt sminket.
- Ó
te kis butus! Nem így kell egy lánynak puszit adni, most lejött a sminkem. A
fiú arca felé hajolt és mellette, cupp, cupp, mondta. Na nem baj, megigazítom
amit lenyaltál. Jaj, te kis butuli. Na, majd talizunk!
Tamás
megfordult és undorral törölte szájáról a vakolatot, ami a lányról rá ragadt.
Mi aztán nem találkozunk, meg nem hívlak sehová! Az már biztos! – gondolta
magában.
Másnap egy
másik kislányon akadt meg a szeme. Semmi smink, műköröm, csak egyszerű.
- Szia,
Tamás vagyok. Meghívhatlak egy kávéra?
- Szia,
Éva vagyok, igen, szívesen megyek veled kávézni.
- Nem
félsz hogy megfogja a fogad? – kérdezte Tamás.
- Nem,
majd eszem almát.
- Nem
félted a körmöd, nem fog lekopni a színe?
- Nem
jó a nagy köröm semmire, csak össze- vissza karmolásznék mindent - nevetett
Évi.
Tamás
lenézett a lábára, lapos sarkú cipő. Na egy igazi kis hölgy, nem játssza meg
magát – gondolta. Nagyon tetszett neki a dolog és igen csak udvarolt.
Írcsi ezt
megtudta. Egy fiú, akinek ő nem kell! Mikor csodás a műkörme, csillagos. A
sminkjéről meg írni lehetne, olyan tökéletes. Tamásnak meg nem kell?
Felháborító, ez a kis senki, akinek még lakk sincs a kezén, ez kell neki. Egy
szörnyeteg, aki egyáltalán nem ad magára! Ő, aki bárkit meghódít és Tamásnak
nem kell! Ő a szépség és Tamásnak ez a kis semmi kell! Tamás egyébként nem
érdekelte, de most kell neki és kész! Mit tud Éva, amit ő nem? Hátha Tamást így
szerezheti vissza, majd ő megmutatja. Nem sminkeli ki magát, azon ne múljék.
Viszont, hogy egy kis szörny egy-egy kis szörnyecske elcsavarja a fiúja fejét!
Na nem, azt már nem hagyhatja. Neki most már Tamás azért is kell. Fortyogott a
dühtől! Másnap leszedette a műkörmét a mű szempillát és mindent. Na, most
bebizonyítja milyen, így is szép, sőt lenyűgöző szépség. Semmi műhaj, smink és
tupír.
Másnap így
ment a suliba, nagy peckesen. Senki nem ismerte meg. Inkább súgtak mögötte.
- Te,
ki ez a rémség? Ismered? – nem ismerték meg.
A sok smink
és a művi dolog bizony teljesen tönkre tette. Arcbőre smink nélkül csúnya volt.
Haja a sok műhaj súlya alatt megritkult. Hová lett a szép kislány, ki régen
volt. Most tehát, ki is a szépség és ki a szörnyeteg? A festék, a sok mű vacak
lejött róla, de ugyan olyan kényes cica baba maradt, aki volt. Festék, smink
nélkül, csak egy kis szörny volt.
Tamás és Éva
összeházasodott iskola után. Ircsi maradt kényes cica baba, aki csak festve
volt szép. Kényeskedő természete miatt feleségnek senki nem akarta.
**********************
á
á
á
á
á
á
á
á
á
á
á
17. CSALÁDFA
CSOMOR
HENRIETT : Kemény sors, érzékeny lélek
Szinte még
gyermek volt nagyapám, mikor édesanyja meghalt, így az édesapjával maradtak
kevéske ideig.
Nagyapáék
öten voltak testvérek. Édesapjuk, aki mélyen szerette feleségét, belebolondult
elvesztésébe. Nagyapám apja mélyen vallásos ember volt. Egy nap betért a
templomba, s lelki fájdalmába leverte az összes szobrot, ekkor szegényt
elvitték szociális otthonba. Az öt gyerek közül a két legkisebbet árvaházba
vitték. A két nagyobbat pedig egy rokon vette magához.
Már
kezdtem megnyugodni, hogy legalább jó helyre került anyai nagyapám, de befelé
hulltak könnyeim, amikor édesanyám azt mondta, hogy bizony a család keményen
dolgoztatta. Magam elé képzeltem azt a 14 éves, sovány, szomorú tekintetű árva
fiút, akit nem szeretett senki. Nagyon elérzékenyültem, mert ismertem annyira,
hogy tudjam mennyire vágyott a szeretetre, s éreztem, hogy szerette a
gyerekeit, s minket, unokákat.
1944-ben a kislegény nagyon egyedül lehetett bánatában a körülötte lévő
változásoktól, hiszen már sem édesapját, sem három testvérét nem látta, és nem
is hallott róluk.
A következő
évben Bánovics István (vagyis a nagyapám), Erzsébetről átjárt Fazekasbodára,
mert ott volt juhász, őrizte a birkákat hűséges puli kutyájával, Bársonnyal,
aki igencsak jó terelő kutya volt. Nagyapám udvarolni kezdet Erzsébeten, a
szomszédos házban lakó Mező család egyik lányának, a nagymamámnak, Erzsébetnek.
A lány mindennap küldött testvérével, Bandival ebédet Istvánnak. Tízen voltak
testvérek, s jól össze is tartottak, s Bandi biztosan jó társasága lehetett
Istvánnak. Ebéd közben biztosan jól elbeszélgettek.
1949-ben
nagyapámék megesküdtek. Azt hiszem, nagyapám tényleg csak egy kis örömöt kapott
az élettől. Soha többé nem beszélt az édesapjáról, s nem is látogatták, pedig
pár évig élt még édesapja. Aztán hét-nyolc évre rá jött a gyászjelentés
táviratban, hogy édesapja meghalt. Gyermekeiket otthon hagyva, elmentek ketten
a temetésre, s csendesen eltemették apját.
Nagyapám
öcsié közül Ádám, örökbe fogadásuk után Vokányba, Anti pedig Gyékényesen élt.
Ádám rendőrként elkezdte keresni a testvéreit, kis időbe került, de a testvérek
újra egymásra találtak.
2020. május
22.
Megjegyzés:
anyai nagyapám, s testvérei emlékeire íródott ez a történet.
**********************
18.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -
Üdítő,
frissítő, hideg gyógyteák nyárra
Bodza (Sambucus nigra)
Soponyai Mihály |
Kezdjük
azokkal a teákkal, melyek hidegen is nagyon finomak. Ilyen a savanykás ízű,
bronzszínű csipkebogyótea, melynek kivételes C-vitamin-tartalmát csak hideg
áztatással tudjuk megőrizni (legalább 4-5 órát hagyjuk állni). A csipke nem
csak nagyon finom, de immunerősítő hatása is kivételes. A csipkebogyó teát
keverhetjük egy kis langyos bodzateával is a még finomabb íz kedvéért. A bodzát
télen megfázásra, hörghurutra ittuk, nyáron pedig hűtve kortyolgassuk.
Bodza Bogyó |
A fürtös
menta teát a téli, kora tavaszi hónapokban forrón fogyasztottuk, most ideje
kipróbálni hidegen is. Hagyományos módon, forrázással készítsük, de hagyjuk
kihűlni, mert mentolos íze hűvösen különösen frissítő lesz a nyári melegben.
Sokoldalú tea: baktériumölő, légúttisztító, nyugtató és emésztésjavító hatása
is ismert. Korlátozás nélkül, bármeddig iható.
á
Erdei szeder (Rubus fruticosus)
Erdei szeder |
Maximális
ízhatás
Régi,
gyerekkori emlékeket idéz az akác édes illata. Az akác visszafogja a túlzott
gyomorsavtermelést, és kellemes íze van, élvezeti teaként is fogyasztható.
Erdei szederlevélből és erdei málnalevélből szintén kivételesen finom ízű gyógytea
készíthető, hát még, ha keverjük a kettőt! Az erdei szederlevelet
vastartalmánál fogva is ajánljuk, a cukorbetegek számára pedig jó hír, hogy
kiegyensúlyozza a vércukorszintet. Az erdei málnalevél tea többek között segíti
az emésztést, enyhíti a hányingert, és hasmenés ellen is használ.
Gyógyteák a
karcsúságért
Mezei katáng (Cichorium intybus)
Mezei katáng |
Fürdőruhába
bújva előbukkannak az eddig gondosan rejtegetett párnácskák is. A gyógynövények
közül néhány hatékonyan segíti elő a fogyást, ismerjük meg ezeket! A Mezei
katáng teakeverékben (Karcsúsító tea) csupa olyan gyógynövény van, mely
támogatja a súlyvesztést, és a diéta ideális kiegészítője. Külön-külön is
fogyaszthatjuk bármelyiket, de akkor a leghatékonyabbak ezek a gyógynövények,
ha egymást támogatják. A bodza vízhajtó és emésztést elősegítő hatású
gyógynövény, a mezei katáng kiváló zsírégető tulajdonsága miatt került bele
ebbe a keverékteába. A kökényvirágot kiváló vízhajtó és zsíroldó hatású
gyógynövényként ismerjük. Az aranyvessző hajtás epe- és májtisztító, emésztést
serkentő és vízhajtó hatású. A kukoricabibe vércukorszint-csökkentő és
zsírégető hatása miatt eredményes segítője a diétáknak. A gyújtoványfű hajtás
béltisztító, a fehér akácvirág pedig savcsökkentő hatású gyógynövény.
A nyugalom
szigete
Citromfű |
A citromfű
enyhe nyugtató hatásáról ismert gyógynövény, melyet önmagában vagy akár fürtös
mentával keverve is érdemes nyáron innunk. Nincs ellenjavallata, mint pl. az
erősebb nyugtató-altató hatású macskagyökérnek, így akár várandós kismamák is
ihatják. Esténként elkortyolva a pihentető alvást is elhozza, így nem kell
álmatlanul forgolódnunk a hosszú, fülledt nyári éjszakákon.
A nyár
összes illata, zamata egyetlen teában: Nyári tea
á
Nyári tea
Zárjuk egy
finom élvezeti teával a sort: a Nyári tea kellemes aromájú, üdítő tea, amit
akár hidegen, jégkockával is érdemes kortyolgatni. Ebben az illatos keverékben
citromfű, apróbojtorján, bodza, fehér akácvirág, orvosi zsályalevél találkozik.
Ha szeretnénk kipróbálni néhány teát ebből a hosszú listából, a Nyári
teával kezdjük!
**********************
19.
VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
REAGÁLÁSOK
A POETRÓL : FÉNYLŐ
ALABÁSTROM
á
gypodor2020.
június 7. 06:29
Kifejező
vers. Szívvel : Gyuri
á
B...yL...o2020.
június 6. 18:14
Nagyon szép
verset írtál, bár kivételesen tényleg koromból és vérből'' kell a tintát
keverni.
Szívvel gratulálok: László
á
feri572020.
június 6. 14:59
Gyönyörű
alkotásod Vendel tetszik.- 5 nagy szívvel gratulálok
Barátsággal : Feri
á
Leslie20162020.
június 6. 13:21
Hazafias
verseid példa nélküliek ezen az oldalon. Ez is. Szívet adtam.
Baráti üdvözlettel : László
á
41anna2020.
június 6. 13:12
? 3. Igazán
szép! Melinda
á
John-Bordas2020.
június 6. 11:36
Vendel,
megkockáztatom, hogy ez egyike legjobbjaidnak (nekem legalábbis)nagyszerű vers.
Öröm volt
olvasni. Szívvel gratulálok,
szeretettel, ölel: János
á
5206162020.
június 6. 10:41
Kedves
Vendel! Gyönyörű versedhez nagy szívet hagytam. Gratulálok. Sándor
...............................................
AZ
1006. MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA LÁTÁSSÉRÜLT OLVASÓINKNAK
1 Lectori
salutemnél: Vendi szőke hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel
kedvesen szavalja gyönyörű verseit a színpadon.
á
2. MAI MESE
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Ciróka őrmester
Edit sétál a
repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.A mese közepén, sok
kiscica szaladgál a fűben.
á
3. VERSEK A
NAGYVILÁGBÓL - HAZAI SZERZŐKTŐL
Csomor
Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
KOVÁCS
JOSEF KOPEK: mosolygós arcú, fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben
van.
Mráz
Erzsébet haja vállig ér, szemüveges. fehér ing és fekete blézer van rajta.
Gant
Elizabet: hosszú vörös hajú, mosolygós. Kék virágos blúzban van.
4. ELISMERŐ
SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak
támaszkodik.
5. FANTÁZIA
REGÉNY
Samu Ágnes:
Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018. - (5.
fejezet - 7. rész) Az első vizsgák
SAMU ÁGNES:
Ágnes egy kőkerítés mögött guggol. Barna hajú, szemüveges, farmert s fekete
trikót visel, távolban erdő látható.
á
6.
VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA,
ÉS I. P.
STEVE ÍRÁSAIBÓL
Klement
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú
ujjú blúzt visel.
I.P.Steve.
ősz hajú, barna szemű szemüveges.
Fekete ingben van, a kép bal alsó sarkába van írva fekete betűkkel
I.P.STEVE
7. FÉNYEK
VAKONDJA PÁLYÁZAT
ERDŐSNÉ ONDA
MARICA (jelige: becenév): Fülesbagoly
Marica
fekete vállig érő haja van, mosolygós barna rövid ujjú blúzban van.
8. HAZAI
TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL-
VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével
állát támassza. szürke póló van rajta.
á
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ,
ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
8. fejezet.
1.rész. Az Ezüst-hegység királysága
Anikó és
Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük
szemüveges. lila ruhában vannak.
10. MIR –
MAGYAR IRODALMI ROVAT
APEVA – ELSŐ
KÖZLÉS - SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL
Vendi
kedvesen áll az előszobájában, és szelíden mosolyog zöld póló van
rajta.
11.
JÚNIUS HAVI SZTÁRVENDÉGÜNK
NAGY BANDÓ
ANDRÁS és GVENDOLIN
Nagy Bandó
András Barna rövid hajú, fehér póló van rajta. ül a számítógép előtt, bal
kezében szemüvege.
12 SZÜLETÉS
NAPOMRA - SZÍVBŐL JÖVŐ KÖSZÖNTÉSEK -
Tóth Enikő:
Enikő hosszú szőke hajú mosolygós lila pántos ruhában van.
á
13.
SZONETTKOSZORÚ
REMÉNYI
TAMÁS: Szonettkoszorú /mesterszonett/
REMÉNYI
TAMÁS Sötétkék pulóverben van, fekete szemű, ősz hajú mosolygós.
á
14. FANTÁZIA
NOVELLA
Samu Ágnes:
A mazoku gésája
SAMÚ ÁGNES
nyári ruhában mosolyogva, ül egy fatörzsön. Fekete hajú, mosolygós, fekete
szemüveg van a szemén.
15. VERSRŐL
VERSRE - HAZAI SZERZŐKTŐL
Csomor
Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
KOVÁCS
JOSEF KOPEK: Kopek a ház lépcsőjén ül, sötétkék pólóban s
rövidnadrágban.
á
16.MESE
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Lufi
Edit a pipacs mezőn sétál, kék égbolton bárányfelhők úsznak.
Meséje közepén, piros ruhás kislány szalad át a zöld mezőn piros lufikkal a
kezében.
á
17. HANGOS
VERSEK - NAGY VENDEL SZERZEMÉNYEIBŐL –
ILOSVAY
GUSZTÁV fekete rövid hajú szemüveges fehér és fekete öltöny zakóban van.
kezében egy régi mobilt tart.
18.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI
MIHÁLY ROVATA - IMMUNERŐSÍTŐ GYÓGYTEÁK
Soponyi Mihály elegáns öltönyben van.
Mezei
kakukkfű és a fürtös menta lila virágú.
Orbáncfű
csillag alakú sárga virágú.
Csipkebogyó
piros a bogyója
Erdei szeder
fekete amikor már jó érett.
.................................................
Vendikém!
Köszi szépen. Bár csak többen megfogadnák. Nem én találtam ki, de én élem meg.
Kíváncsian várom a magazinokat.
Már nem is
tudom mikor közöltél le tőlem valamit. Valószínűleg még a kezdet kezdetén ( ez
nem rajtad múlott, aki nem ír attól nem lehet mit leadni ) ez ilyen egyszerű.
Értem én HIHIH.
Köszi.
Ölellek!
On Wed, Jun
24, 2020 at 9:57 AM Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> wrote:
á
KEDVES
GUSZTI BARÁTOM, ÍRÁSOD beraktam a júliusi
újságba, Igazán tetszett, olyannyira, hogy a címe megihletett,
és írtam rá ma éjszaka egy verset, az utolsó sorokat tőled
loptam, mea culpa ..., alább a versezet, kérlek nézd meg. Ezt hozta
ki belőlem a vírus . Na nem a szekszárdi bikavírus...
Ölellek: vendi
á
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: BETEG EZ A
VILÁG
Beteg a
világ,
nem vigyáztunk rá,
időnként kitermeli magának
gyilkos vírusát.
nem vigyáztunk rá,
időnként kitermeli magának
gyilkos vírusát.
Nem is ez a
baj,
mi megússzuk tán,
de mit kapnak tőlünk az unokák?
haragszanak ránk?
mi megússzuk tán,
de mit kapnak tőlünk az unokák?
haragszanak ránk?
A tőke
visszavonul,
elcsitul a kultúránk,
háborúban hallgatnak a múzsák,
nem dalolnak a madárkák.
elcsitul a kultúránk,
háborúban hallgatnak a múzsák,
nem dalolnak a madárkák.
Mert mi a
kultúra lényege?
összegyűjtött, és tanult javak egysége.
miket továbbadni
mindegyőnk kötelessége.
Előttünk, és mögöttünk sok emberöltő,
soha nem hallgathat el a költő.
összegyűjtött, és tanult javak egysége.
miket továbbadni
mindegyőnk kötelessége.
Előttünk, és mögöttünk sok emberöltő,
soha nem hallgathat el a költő.
Ránk zúdult
már sokféle
lepra, kolera, himlőkből többféle,
pestis, és spanyolnátha,
s most ez a koronás vírusok királya.
lepra, kolera, himlőkből többféle,
pestis, és spanyolnátha,
s most ez a koronás vírusok királya.
Mindegyiket
legyőztük,
bár némelyiknek nagy volt az ára,
összeszorítva kezünket egy markocskába,
túléltük mindenek dacára.
bár némelyiknek nagy volt az ára,
összeszorítva kezünket egy markocskába,
túléltük mindenek dacára.
A megmaradás
törvénye,
légy mindenre felkészülve,
összefogva egységbe,
karba öltött egyezségbe.
Ne hagyjuk abba a munkát,
ölbe tett kézzel is működik a vulkán.
légy mindenre felkészülve,
összefogva egységbe,
karba öltött egyezségbe.
Ne hagyjuk abba a munkát,
ölbe tett kézzel is működik a vulkán.
A
medicinától
csupán csak elbódulsz,
hinned is kell,
hogy meggyógyulsz.
Mindezek fegyelmező okán,
be kell tartanunk a penitenciát.
csupán csak elbódulsz,
hinned is kell,
hogy meggyógyulsz.
Mindezek fegyelmező okán,
be kell tartanunk a penitenciát.
Ami megvolt,
meg kell őrizned,
tovább kell építened,
nem kell feltalálni
újra a meleg vizet,
használni kell azt,
ami megteremtetett.
tovább kell építened,
nem kell feltalálni
újra a meleg vizet,
használni kell azt,
ami megteremtetett.
Nem kell
tudatosan rombolni
a környezetedet.
a környezetedet.
Igaz, nagy
az Univerzum,
elköltöznünk nem kell mégsem,
élnünk kell továbbra is itt,
bár némely emberekre
a féreglyukaknál
csillagközi űrhajó vár,
ők a hitetlenkedők,
állnak egy fekete lyuk előtt.
elköltöznünk nem kell mégsem,
élnünk kell továbbra is itt,
bár némely emberekre
a féreglyukaknál
csillagközi űrhajó vár,
ők a hitetlenkedők,
állnak egy fekete lyuk előtt.
Nekünk e
Földön kell
megteremtenünk a jövőt.
megteremtenünk a jövőt.
Mindezt
megcsinálni
csak bizakodó derűvel lehet,
komor lelkületünk
sehová nem vezet,
Barátaim, hogy is van ez?
Eltűnődünk,
olykor olykor,
ha beteg a világ,
ismerjük e, tényleg, igazán?
A korral nekünk is
tovább kell haladni,
múltunkat meg kell őrizni,
értékeinket nem szabad elhagyni,
mindenképp próbáljunk meg,
Embernek maradni.
csak bizakodó derűvel lehet,
komor lelkületünk
sehová nem vezet,
Barátaim, hogy is van ez?
Eltűnődünk,
olykor olykor,
ha beteg a világ,
ismerjük e, tényleg, igazán?
A korral nekünk is
tovább kell haladni,
múltunkat meg kell őrizni,
értékeinket nem szabad elhagyni,
mindenképp próbáljunk meg,
Embernek maradni.
Valljad ezt a bölcseletet,
az örök szemléletet,
Mosolyogj a világra,
és a világ, visszamosolyog Rád.
az örök szemléletet,
Mosolyogj a világra,
és a világ, visszamosolyog Rád.
Szekszárd, 2020. június…
**********************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető: 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása - skype címem: nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES!
….....................................…
….....................................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen: megszólalok művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
…..........................……
Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat: minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
.....................................
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN 1007
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ