2020. július 13., hétfő



MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020. 07. hó – tizedik évfolyam, hetedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. július

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
  1.LECTORI SZALUTEM AZ OLVASÓNAK 


Nagy Vendel
szerkesztő
   Pár nappal ezelőtt  még fázósan húztuk össze a  kiskabátot, de ma már harminc fokkal dübörögve tombol a  nyár.  Megfagytak a  fák virágai tavasszal, kevés, és drága a  gyümölcs, és a  zöldségféle, nem hordanak a  méhek sem.  Riasztó mennyire pusztulnak a méhek, hosszú távon veszélyben az élelmünk.
Olvasom, hogy Japán tudósok szappanbuborékkal fújják a  fákra a  virágport,. Érdekes megoldás, de a  régi módszer jobb lenne. Meglepett az is, mikor beléptem a  gépembe, megkérdezte , férfi, nő, vagy egyéb nemű vagyok e .. Melyik is az az egyéb(?) pedig biológiából négyesem volt.
Érdekes ez a világ. Már nem is  csodálkozom az egyes számú, és  kettes számú szülőn. No, akkor melyik is a melyik?


Nem kell mindent a  vírusra fogni, állítólag az agyra még nem veszélyes.
Pihenés közben inkább álljunk neki az aratásnak, és pihenésként olvassátok a  Megszólalok Magazint.
Igaz, ide látássérültek, mozgássérültek, autisták, és enyhén szellemi fogyatékosok írnak, de ez még mindig a  jobbik megoldás. Ez  egy hiánypótló magazin.
Gondoljunk csak kissé bele ezekbe a  dolgokba!
Egyebet nem mondhatok, a  szerkesztő.
**********************
 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
á 
 2. VAKOS MESE. KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT:  ERDEI KIS MANÓ, ÉS A GONOSZ VARÁZSLAT
á 
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL HAZAI SZERZŐKTŐL. 
    JÓZSEF TIBOR, SZEGZÁRDI NAGY VENDEL,  KUCHTA CSILLA , PESA ANNA MÁRIA 
á 
 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA  ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA 
     DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
á
 5. FANTÁZIA REGÉNY -  SAMU ÁGNES  SOROZATA
     ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
á
 6. VERSVÁLOGATÁS . KLEMENT BURZA MÁRIA , ÉS   I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL 
 á
 7. MADÁRGYÁSZ.  CSOMOR HENRIETT :  DRÁGA KIS MADARAM - ÚJ LAKÓINK
á
 8. HAZAI TÁJAKRÓL ...  NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI 
     VERSEKET MOND  ILOSVAY GUSZTÁV 
 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT.  KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
á
10. MEGJELENT ... ERDŐSNÉ ONDA MARICA  LEGÚJABB E. - KÖNYVE : TÖBB LÁBON 
á
11. ELBESZÉLÉS . ILOSVAY GUSZTÁV MOSOLYOGJ A VILÁGRA, ÉS A VILÁG VISSZAMOSOLYOG RÁD

á
12. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK.  VÉGHELYI PÉTERNÉ :  ÖRÖKRE BARÁTOK 

á
13. HIHETETLEN NOVELLA. TELEKI ELIZABETH : EGY MEGHATÓ TÖRTÉNET 
á
14. KÖNYVGYŰJTEMÉNY. ÁRVAY MÁRIA   EDDIG MEGJELENT E. - KÖNYVEI 
á
15. VERSRŐL VERSRE -  MAI SZERZŐKTŐL 
      KOVÁCS JÓZSEF KOPEK, CSOMOR HENRIETT,  KOVÁCS TIBOR, NAGY CSABA,  
      PESA ANNA  MÁRIA 

á
16. ELBESZÉLÉS.  KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT :  SZÉPSÉG VAGY SZÖRNYETEG

á
17. CSALÁDFA. CSOMOR HENRIETT: KEMÉNY SORS, ÉRZÉKENY LÉLEK 
á
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA 
      HIDEG GYÓGYTEÁK NYÁRRA  
á
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 
á
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
 2. VAKOS MESE 

KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT : Erdei kis manó és a gonosz varázslat.

Kelemenné Edit
 Az erdő mélyén nagy a sürgés forgás a kis manók közt. Ünnepre készülnek, a nyár jöttét ünneplik zenével, tánccal, ki mit tud, azt adja elő. A végén meg boldogan táncolnak, ugrálnak. A tücsök hegedül, a csiga házán dobol, a szarvasbogár, békák énekelnek, igazi nagy vígság. Nincsenek sokan, csak pár százan. Mindenki ismer mindenkit, folyik a nagy dinem- dánom.
  Kicsi manó, a Kis Berci elgondolkodott, az emberek sokan vannak, ők vajon , hogy mulatnak. Ott lehet csak igazán nagy a buli. El is határozta, ha leszáll az este, apja láthatatlanná tevő sapkáját elcseni.
Mikor leszállt az este és mindenki mély álomba merült, a szekrényből elvette a sapkát és útra kelt, be a városba az emberek közé.
Csepp kis lába és a nagy kíváncsisága hajtotta előre. Útközben a mókus és a nyuszika megvendégelte. Jó pár nap elteltével be is ért a nagyvárosba.
Sürgő forgó emberek hada rohant ide-oda. Egy vak ember mellé szegődött, kinek igen kedves kutyája volt. Ámulva vakarta a fejét.

- Nem értem, itt olyan sok az ember és mégis, egy kutya segít a vak embernek? Nálunk mindenki segít, milyen fura is lenne, ha egy mókus segítene. Kuncogott halkan már az ötleten. Elképzelte, hogy rosszul látó törpét egy mókus vezeti. Na ezen kacagni kell. Náluk az a szokás, kézen fogják és segítenek.
Azt hiszem, hogy holnap
bemegyek a városba...

A vak nő a halk kuncogást meghallotta.
- Ki vagy te? - kérdezte.
- Berci vagyok az erdei törpe, jöttem megnézni, hogyan is éltek. Honnan tudod, hogy itt vagyok? Rajtam van a láthatatlanná tevő süveg!
- Én nem látlak, hallak téged.
-  Miféle gonosz varázs folyik itt, hogy kutya kell, hogy segítsen?
- A varázs neve közöny. Nem igazán figyelnek az emberek egymásra.
- Meghúzhatom nálad magam pár napig, míg itt vagyok?
- Persze, légy a vendégem, legalább addig sem leszek egyedül.
- Egyedül? Ilyen sok ember között, hogy lehetsz egyedül?
- Csak figyelj, majd rájössz.

Haza mentek, nagy emeletes ház sok lakóval.
- Milyen hatalmas házban laksz, biztosan sok-sok embert ismersz- mondja Bence.
- Nem ismerek senkit sem, bár néha köszönnek, de nem mindig!
- Gonosz varázslat van itt, állapítja meg Bence. Lassan megértem, miért is kell a kutya. Viszont aki lát, neki miért kell kutya?
- Azért, hogy ne legyen egyedül.
- Még mindig nem értem, sok itt az ember, rengeteg és ti mégis egyedül vagytok? Miért? Mi soha nem vagyunk egyedül, mi egymásért vagyunk. Miért zárjátok az ajtót?
- Idegenek be ne jöjjenek.
- Persze itt mindenki idegen, hisz sokan vagytok, de mégis magányosak. Furcsák vagytok nagyon. Azt sem értem, miért járnak a nők gólya lábakon, mutatják milyen ügyesek és nem esnek el?
- Nem, ez a divat, hogy szép magasak legyenek.
- Berci nevetésbe tör ki – képzeld, nálunk mekkora cipő sarok kéne! Miért kenik össze a lányok az arcukat?
- Azt úgy hívják smink. Tetszeni akarnak a fiúknak.
- Anélkül nem szépek?
- De szépek, csak még szebbek szeretnének lenni.

Bence hüledezik
- Tudod, ha az én Katám így kikenné magát, nem biztos  hogy adnék neki puszit. Lejönne róla a vakolat.

Furcsák vagytok ti emberek, nagyon. Sokan vagytok mégis egyedül,  nem segítetek egymásnak. Milyen sokra vihetnétek, ha egymást segítenétek, nektek is jobb volna. Csúnya gonosz varázs, mi rajtatok ül. Nem veszitek észre, ha egymást segítenétek, nem lenne sok magányos ember és mindenki baja kisebb volna.
Másnap, mikor sétálni mentek Berci megint csak nagyot nézet. Siető fiatalok kezükben valami szerkezet, fűlőkben valami dugó, nem néznek semerre csak mennek, szájuk meg büdös füstöt ereget.
- Mi ez? - kérdezte tanácstalanul.
- A kezükben mobil telefon van és a dugóval hallgatják. A szájukból cigi lóg ki, azt szívják.

Bence vakarja a fejét, nem látnak, nem hallanak. Mind ez miért? A cigi is kárós hisz büdös. Szerencse nálunk nincs ilyen, mi hallgatjuk a madarak énekét nézzük a tájat és lélegezzük a friss levegőt. Sajnállak benneteket emberek. A körülöttük lévő szépséget észre sem veszitek. Te nem is vagy vak, hisz akik látnak sokkal kevesebbet látnak és vesznek észre a környezetükből.
- Sajnos ez így van. Az emberek egyre inkább befele fordulnak és a gépek felé. Anyuka leülteti gyermekét a számítógép elé, játssz engem meg hagy békén. A gép mondja az esti mesét.
- Mi nem a gépeknek tartunk kisgyereket, oly hamar felnőnek a fészekből kirepülnek. Élvezzük, hogy kicsik és játszhatunk vele kicsit így leszünk mi is gyerekek. Tanítjuk és neveljük, hogy mikor felnőnek és gyermekeik lesznek ők is tudják tanítani gyermeküket. - mondta a kis Bence.
- Régen nálunk is így volt és vannak kik úgy gondolkodnak mint te, de sajnos egyre kevesebben.
- Gonosz varázs mi rátok telepedet.
-  Egy gyógyír van rá a figyelem és a szeretett. Amíg ez nincs, nekem marad a kis kutyám segítsége. Hiába vagyunk sokan, mégis egyedül vagyunk.


Bence vissza ment az erdőbe, megtalálni a csodaszert, mi a gonosz varázst az emberek szívéről leoldja. elkergeti a közönyt és engedi látni a látókat.  
**********************
 3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL -  HAZAI SZERZŐKTŐL 

JÓZSEF TIBOR: Évszakok pillanata

Kert, alma, gyümölcsünnep,
titok,szépség, gyönyöristen,
szelíd dallam, őszkáprázat,
fűszerföldön zengve illan.
Csipkevirág, zsenge testvér,
nyármuzsika, búzakenyér,
kacag széles illattára,
pántlikát fűz csillagágra.
Verőfény pihen, hintázik,
mosolyra csábít, cikázik,
táncra hív a tavaszlovag,
árnyat érve araszolgat.
Jégvirágot űz a kandalló,
falkárpiton időz, andalgó,
pamlagra ér a szunnyadás,
télcsendjébe visszaránt.

Kaposvár, 2019. január 9.

..........................................................


SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HEJ, TE ÉJSZAKA
 
Magas dombtetőkön,
És hűs völgyeken át,
Száguld a széllel
A didergő hajnal.

Előtte nyargal
A szélfútta éj.
Útjukat állja
Délhez közeledvén
Fényben tündöklő
Aranyos meredély.

Délután szendergő
Megnyúló árnyék
Omlik a fákról,
Kúszik a fény.

Puhapihe párnákon
Oson az este,
Feltámad álmából
Újra a szél.

Átveszi birodalmát
A langymeleg éj.
Fáradt lelkemnek
Ad nyugodalmat
Egy puha levél.

Messziről halk zenét hoz
A kóborgó szél.
Álomra hajtja  fejét
A holnapi remény.

Tested szépségének
Bűvkörében élek,
Messze távolságból
Törnek rám a fények.

Arcod vonásain
Álmok és remények,
Összetört szívemnek
Adj örök hűséget.

Villódznak előttem
Éjszakai képek,
Hajnalra felkelve
Elosonnak szépen.

 
Szekszárd, 2020.  június 08.
.......................................................


Kuchta Csilla: MÚLT, JÖVŐ, JELEN
 
Múlt .....
Gondolataimban szép emlékképek.
Jó emlékezni a múltra, ha szépek.
A rossz élmények szomorúvá tesznek,
de ezeket elengedem - feledem.

Jövő .....
Jövőt álmodom, el-elképzelgetem.
Egyéni világomban tervezgetem.
Szükségem van a boldogságra, szépre.
Óhajtásom száll a tiszta kék égre.

Jelen .....
Jelen a legjobb ajándék, irányt mutat.
Építi belső világomat - tudtad?
Jó emberektől segítséget kapok.
E éltető kincset vissza is adom.

.......................................................

PESA ANNA MÁRIA: Barátság.

A barátság nagyon fontos dolog az életünkben,
Több is lehet, de csak kevés marad meg szívünkben.
Kevés az igaz, mely sok évet, sok mindent kibír,
Míg a többi igaznak hitt, barát csak kibic.

Az idő megmutatja ki igaz, s ki csak akar valamit,
Barátként viselkedünk vele, mégis csak szomorít.
Végül elküldjük, hisz kihasznál, megcsal, hazudik,
De csak fáj érte a szívünk, mert sajnáljuk.

Az ilyen ember magára marad, nem lesz barátja,
Magába fordul, gonosszá válik, bezárja magát, egy saját világba.
Mindenki hibás lesz, neki jót tenni nem lehet,
Öregnek is ilyen marad, így éli le az életet.

Mi az igaz barátság? Olyan, mint a szerelem,
Ha rég nem beszéltünk, keres engem, én őt keresem.
Meghallgatjuk egymást értő figyelemmel,
Tanácsokat adunk, nagy-nagy értelemmel.

Ha ritkán is, de találkozunk,
Mosolyogva egymásra borulunk,
Ha fáj valami, vigasztaljuk egymást,
Megint csak itt vagyunk, a szívünk diktál,

A barátok ugyan is szeretik egymást,
Más ez a szeretet, de szükség van rá.
Jól ismerjük egymás gondjait s, családját,
A barátságot a tisztelet, szeretet, formálják.

2018.01.06.

**********************

 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 
 - ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA - 

DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

Szóról szóra
Árvay Mária
Beszédünk alapkövei a szavak. Vizsgáljuk meg együtt, a szavaknak micsoda erejük van! Nem mindegy, hogyan válogatjuk meg őket, mondanivalónk közlésére, úgy, hogy ne bántsuk meg egymást.
Néhány gondolat a szavak fontosságáról.

21. A jó szó segít
"Az orvos már a szavával is gyógyít. És a jó szó ingyen van." (Cserna-Szabó András)
Magam is orvos vagyok, tudom, miért választottam éppen ezt az idézetet. Egy betegnek rengeteget jelent a bátorítás, biztatás, a segítő szándék, a jóindulat, az, hogy reményt öntünk bele.
Nem kell azonban orvosnak lenni ahhoz, hogy néhány jó szóval segítsük egymást! Nem kerül semmibe, csak merjük használni őket!

22. A szavak erejéről
"A szavaknak a zenéhez hasonlóan óriási erejük van." (Takami Kósun)
Meg kell éreznünk, kinek mit mondunk, hogyan, mikor, milyen körülmények között. Egy viszontagságos, fárasztó nap után, pl. az ölelés mellett pár kedves szóval is megajándékozhatjuk társunkat. Egy-egy biztató szó jótékony hatással lehet ránk, szárnyakat adhat. Ha már túl fáradtak vagyunk a szavak befogadására, még mindig ott a zene ereje!

23. Gondolkodom, tehát vagyok
"Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani." (Wass Albert)
Hányszor mondunk ki olyan szavakat, melyeket később megbánunk? Hányszor vetünk oda valamit, amit nem kellett volna? Micsoda lelki sebet okozhatunk másoknak, amit nagyon nehéz feledni és megbocsátani is.
Azonban, ha nem akarunk egész életünkön át szenvedni, el kell engedni, s ha tudunk, meg kell bocsátani, mert csak így lehet továbblépni.
Gondoljuk meg kétszer, mit mondunk, mielőtt kiejtjük!

24. Gazdagok lehetünk
"Egyetlen, szívből jövő meleg szó gazdaggá tesz." (Ralph Waldo Emerson)
Gazdaggá, mert amit kapunk, boldogsággal tölt el. Ha mi adunk, az is remek érzés, mert akinek adjuk, hálás lesz érte, s viszonozni fogja kedvességünket. Lehet, hogy nem szavakkal, de egy hálás pillantással, kedves mosollyal. Nem marad viszonzatlan, mindenki jól jár!

25. Szavakról, szeretetről
"A szeretet kedves. Ha tehát szóban is ki akarjuk fejezni szeretetünket, kedves szavakat kell használnunk. A szavak értelmét azonban erőteljesen befolyásolja az a mód, ahogyan kimondjuk őket. Ugyanaz a mondat különböző hangsúllyal kiejtve akár homlokegyenest ellenkező jelentést hordozhat." (Gary Chapman)
Vigyáznunk kell arra, hogy amit kimondunk, komolyan gondoljuk-e. Fontosak a kimondott szóhoz illő gesztusok, mert ha arckifejezésünk mást mutat, elárul bennünket. Vigyázzunk tehát, egyezzenek a gesztusok a kimondott szavainkkal!

26. A szavak pozitív és negatív ereje
"A szó olyan, mint a méh: méze és fullánkja van." (Talmud)
Nincs sok hozzáfűzni valóm, vigyázzunk, hogy bánunk a szavakkal. Élvezzük a mézét, s kerüljük a fullánkoskodást!

27. Szavakról és érzelmekről
"Ahogy a hideg szavak fagyossá teszik az embereket, a forró szavak megperzselik, a keserű szavak elkeserítik, a dühödt szavak feldühítik őket. A kedves szavaknak is megvan a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez! Megnyugtatják, lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet." (Blaise Pascal)
Megdöbbentő, mennyire kifejezőek tudnak lenni a szavak, s milyen sokfélék! A kedves szavak alkalmazása a legjobb, a fent említett tulajdonságai miatt. Mindenkinek szüksége van kedves szavakra, olyan ez, mint a simogatás, mosoly, kedves pillantás stb. Ne fukarkodjunk velük!

28. Dicsérő szavak
"Virgácsot senkinek nem adnék. Inkább a dicsérő szó pedagógiai sikerében hiszek."
(Bardóczy Attila)
Könyvünk másik alappillére, hiszen sokunknak a dicsérő szavak hiányoznak az életünkből. Bővítsük pozitív szavaink szókincsét, s alkalmazzuk, megéri!

29. A szó, mint ajándék
"Egy szó, egy tekintet, egy mosoly, - oly semmiségek, hogy szinte fel sem mérhetők, számba sem vehetők. És mégis mennyire fontos mindez, a kellő pillanatban többet ér, mintha egész vagyonát osztaná ki közöttünk!" (Charles Dickens)
Nem kell hozzá pénztárca, csomagolópapír, ajándékszatyor, csak pár szép gondolat, s a mindennél szebb anyanyelvünk, s a mimika!

30. Bölcselkedő szavak
"Az egyik bölcs mondás szerint a szavaknak három esetben van létjogosultságuk: ha segítenek vagy gyógyítanak, ha köszönetet fejeznek ki, és ha áldanak."
(Kurt Tepperwein)

Tartsuk ezeket az intelmeket szem előtt, mert szebbé tehetjük környezetünket, a körülöttünk lévők életét, megtalálhatjuk lelki békénket!

 Folytatjuk.
**********************
 5. FANTÁZIA REGÉNY - SAMU ÁGNES  SOROZATA 

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

2018  - 5. fejezet, 8. rész
 Az első vizsgák

 Tisztán lehetett hallani, miként a bejárati ajtó kinyílt, majd becsukódott. A nappaliba egy ötvenes éveiben járó, magas és jó kiállású, fekete öltönyös férfi lépett be. 

A testvérek tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal néztek néhány pillanatig, aztán mind az öten egyként ugrottak fel a kanapéról, végül a váratlan vendég nyakában kötöttek ki. A testvérek csak hosszú percek után szakították meg az ölelést.

– Hogy kerülsz ide, apa? – kérdezte könnyes szemekkel Lion, miközben édesapja nyugalmat árasztó sötét borostyán szemeibe nézett.
Samu Ágnes

– A Pihenő vezetője vagyok – puszilta homlokon szeretett kislányát. – Kérlek, ne haragudjatok, hogy egész idáig titkolóztam előttetek – hajtotta le kissé a fejét bűnbánóan. Hanyag és lassú mozdulattal simított végig bal kezével ezüstszínű haján, ami pont ugyanolyan hosszú volt, mint a Dragoné, és alacsony copfba megkötve viselte, akárcsak Phoenix. – Valójában gyógyító szellem vagyok, édesanyátok pedig egy halandó ember volt – folytatta néhány másodpercnyi csendet követően, miközben erősen borostás arcához csúsztatta le a bal kezét. – Édesanyátok halálát pedig egy csúnya átok okozta valójában, és nem leukémia… de erről többet nem szeretnék beszélni egyelőre – sóhajtott mélyen.

– Mi?! Micsoda?! – kérdezték döbbenten és kórusban a testvérek.

– Akkor te valójában két világban dolgozol, keresztapuci! – hüledezett Wolf. – Várjunk csak, akkor anyuci és a keresztanyuci is szellem?! - tette fel a kérdést logikusan.

– Pontosan!

– Anyuci és keresztanyuci milyen szellemek és hol vannak most, keresztapuci? – kérdezte kíváncsian Pegasus.

– Ők ketten a termékenység szellemei, és Atlantisban vannak jelenleg.

– Mikor jönnek meglátogatni minket? – kérdezte izgatott kíváncsisággal Wolf.
– Sajnos, Hajna és Hajnal csak néhány nap múlva tudnak ide jönni – felelt Vazul helyett Merlin. – Azt üzenik, mindenért kárpótolni fognak titeket.
– Biztos rengeteg a dolguk, úgyhogy érthető – mondta együtt érzően Pegasus, miközben Wolf mosolyogva és egyetértően bólogatott.
A nap további részét is együtt töltötte a népes társaság. A testvérek és Vazul mindent megbeszéltek, és szerencsére gond nélkül tiszta vizet öntöttek a pohárba. 
Lion elpanaszolta édesapjának, hogy nagyon nem megy neki a varázslatok és más technikák végrehajtása, ráadásul nem tudni, mi lehet a probléma vele. Természetesen az édesapja mindenről tudott, és igyekezett megnyugtatni őt, ugyanakkor ő is ugyanazt mondta neki, amit a többiek, hogy minden rendben lesz, ne aggódjon.
Néhány nappal később, Wolf és Pegasus legnagyobb örömére, a két hiányzó családtag, azaz Hajna és Hajnal is megjelentek a színen.
Wolf éppen egy varázslaton ügyködött, amikor csengettek nála. Ki lehet az este kilenckor, morgolódott magában. Biztosan a csillagok közé repíti Phoenixot, ha megint elkezdi bombázni a szokásos hülyeségeivel. Kissé lendületesen nyitott ajtót, miközben a szemei villámokat szórtak.
– Jó lenne már… – akadt el a hangja, amikor meglátta, kik állnak vele szemben a bejárati ajtóban.
Legelőször Pegasuson akadt meg Wolf tekintete, majd néhány pillanattal később a mögötte álló, kinézetre teljesen egyforma és a negyvenes éveikben járó két jövevényen.
– Szia, kicsikém! – ugrott a döbbenten néző Wolf nyakába a Pegasus bal oldalán álló nő, akinek kissé rekedtes hangja volt. – Megjött anyuci! – ölelte szorosan szeretett lányát.
– Egy picikét mások lettetek… – nézett végig az édesanyján és a keresztanyján Wolf, miután megszakították az ölelést.
Hajna és Hajnal tökéletesen egyforma egypetéjű ikrek voltak. Vazulhoz képest nagyon alacsonynak bizonyultak. Kissé teltkarcsú alkattal rendelkeztek, ami kifejezetten jól állt nekik. Ezüst, egyenes és derékig érő hajuk különleges módon lettek befonva. Vérnarancs színű szemeik olyan hatást keltettek Wolf számára, mintha lángokban álltak volna.
– Igen, jól látod – szólalt meg Hajnal, akinek jóval vékonyabb hangja volt, mint a néhány pillanattal idősebb nővérének. – Eredetileg a hajunk nem szőke és szemeink színe sem zöld.
– Jaj, de bunkó vagyok! – kapott észbe Wolf. – Gyertek beljebb, ne álldogáljunk itt az ajtóban.
Wolf nagyon örült annak, hogy az édesanyja és a keresztanyja végre velük lehet. Az örömteli pillanatot csak még jobban fokozta azt, amikor a Gregor család és Merlinék is betoppantak. Szinte percek alatt házi bulit csaptak. Wolf, Lion és Pegasus az ételeket, az italokat meg a süteményeket intézték, természetesen egy kis varázslat segítségével. Phoenix és Dragon pedig a talpalávaló zenét garantálták a jó hangulathoz. Másnap reggelik szinte folyamatosan ropták a táncot vagy éppen egymás hülyeségein nevettek.
A nagy családi együttlét csupán csak egy hétig tarthatott, ugyanis az ikreknek és Vazulnak az Emberek Világába kellett menniük dolgozni, a testvérek számára meg kezdetét vette a második félév.
Lion továbbra is nagyon bizonytalanul érzete magát, és csak a többiek, de legfőképpen édesapja kérésére maradt még az iskolában. A második félévben Gabriel és Rafael vették a szárnyaik alá, akik határtalan türelemmel kezdték el tanítani és tartani benne a lelket.
Azoknak az első éves diákoknak, akik sikeresen letették a vizsgákat, jutalmul egy olyan speciális helyiséget építettek hozzá a lakóhelyükhöz – amit természetesen varázslattal végeztek el –, ahol biztonságosan és szakszerűen kísérletezgethetnek a bájitalok és főzetek készítésével, továbbá a nagyobb, jelentősebb varázslatok végrehajtásával is.
Az elsőévesek a második félév első tanítási napján megtudták nem sokkal a Löttytan óra kezdete előtt Gabrieltől, hogy az egész Meridinben az övék lett a legrosszabb átlag a féléves eredményeket illetően. Az osztály minden egyes tagja egy emberként hajtogatta azt, hogy Morias a hibás mindenért, ugyanis mindenkit meg akart buktatni a vizsgáján, kivéve Dragont, akinek ráadásul úgy adott kiválót, hogy gyakorlatilag meg sem kellett szólalnia.
Szünetre az elsőévesek indulatai lecsillapodtak, mindenki igyekezett a saját dolgával foglalkozni.
– Egek, annyira jó volt ez a karácsonyi szünet – mondta Phoenix, miközben hátradőlt a padban. – Szerinted Pegasus, Satania és Dragon hova rohantak el ilyen gyorsan?
– Ne is mondd – dunnyogta nyűgösen Wolf, aki szintén elterült a padban, akárcsak Phoenix. – Ki tudja, hova siettek, majd elmondják – felelt a kérdésre. – Már most elegem van ebből a félévből… 
Hamarosan elérkezett az utolsó két óra, ami nem mással, mint az Átalakulás- és átalakítástan mesterével volt. Morias szokás szerint utálkozó és lenéző tekintettel robbant be az osztályba.
– Hallottam, milyen gyenge teljesítményt produkált a félévi vizsgák során az osztály… – mondta gúnyos és lenéző mosollyal a mester. Az osztály némán és érzelemmentes tekintettel nézett rá, amit eléggé furcsának tartott, ennek ellenére nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak. – Szégyent hoztatok az iskolára! – folytatta tovább az osztály sértegetését, miközben ivott a tanári asztalon elhelyezett pohárból, amiben méznarancs nektár volt. Morias imádta a gyümölcsökből készült italokat, ezért szinte mást nem is ivott. – Számomra ti vagytok a tanári pályafutásom egyik legcsodálatosabb osztálya… Mi?! Mit mondtam az előbb?! – kapott a fejéhez kétségbeesetten.
– Nézzenek csak oda – szólalt meg gonosz hangon Satania. – Valaki itt most nagyot hazudott, ráadásul nem is akárki! – állt fel a padban, miközben csípőre tette a kezeit. – Tudomásom szerint a kék sárkányok igazmondók, de úgy tűnik, tévedtem – nevetett fel ördögien.



Folytatjuk.
**********************
 6. VERSVÁLOGATÁS 
 - KLEMENT BURZA MÁRIA , ÉS  I.P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL -  

Klement Burza Mária verseiből:

1.Másfajta időkeretben

Éjjeli lámpa fénye pislákol,
lassan az óra inga éjfélt kongat,
múltból jövő emlék körbe táncol,
aludni nem hagy, mindent felforgat.

Éber álom visszaringat a múltba,
s mi volt az időfolyosóból kinyúl,
varázslataként szívem megdobban,
s a múlt a jelenben így lángra gyúl.

Egy másfajta időkeretbe lépek,
képeit nézem, melyek megtörténtek,
mely elvarázsol az éj csendjében.

Majd az emlékköntös lassan leválik,
az éj vörös hajnallal virágzik,
gondolat és érzés még tétovázik.


á
2.Álmodtam egykor

Álmodtam egykor álomszép tájról,
s hittem ott mindig együtt leszek veled,
aranyló búzatábláról, s nyárról ,
hol minden szépséget veled élhetek.

Álmodtam egykor, s eltűnt az álom,
vad vihar tépte, de emléke éltet,
utamat járom, mert helyt kell állnom,
de sokszor-sokszor sóhajtok mélyet.

Mégis álmaimban visszatér az ihlet,
a valóság eltűnt lesz vagy másféle,
s reggel ébredek magányt érezve.

Befelé nézve időtlen a tér,
az átölelő Mindenséget érzem,
s míg álmodom holnapom,- ölelsz.



...........................................................

 I. P. STEVE  VERSEIBŐL

1.Kiemelkedés


Magas lóhátról
kitűnik a világból
s van sok utáló.

 á

2.Már nem félek

Lengő
csengő
csilingelt, hintázva, a gyenge szélben,
akkor még gyermeknek láttalak téged,
míg apró örömök boldoggá tettek
s azok, gyémántként csillogtak szemedben.

Belső
erő,
mi a lelkedben szépnek virágzott ki,
tőle nem csak szép vagy, hanem áldott is.
Jó gyermek voltál, kedves is és bájos.
Már akkor szeretted az igazságot.

Első
felhő
jött, mikor kiröppentél a fészekből,
mert kicsit féltettelek az élettől
és féltem, ha elmész, elveszítelek,
nélküled kell leélnem, az életem.

Erdő,
mező,
a puszta, a nagyváros, csalogatta
kíváncsi léted és utad mutatta,
de mégis, amikor csak tudtál jöttél,
ezért már nincs bennem félelem többé.

Eljössz,
s egyből
az öröm, most nekem csillog szememben,
hisz látom a szülődet nem felejted.
Arcod ragyog, léttel elégedett vagy.
Boldog vagyok, mert sorsodban nincsen baj.

Megnőtt
felnőtt.
Ahogy én látlak, a viharos szélben,
ha úgy kell, hát biztosan állsz, merészen.
Életre értél, szeretnek mindenhol,
gyermekemként hazavárlak mindenkor.
á

3.Benned él

Egy kép,
emlék.
Mindenki életében lehet ilyen,
lehet neked is és őrzöd, mint kincset.
Ki a képen van, már ki tudja hol jár,
sorsáról, nagyon rég, mit sem hallottál.

Kevés
személyt
őrzöl a szívedben, mint féltett kincset,
jöttek s mentek, elfelejtetted mindet.
Akik nem voltak fontosak számodra,
mind elvesztek, valahol a távolban.

Egy-két
estén
felidézed a múltat, ami szép volt
s nem keresed, hogy a döntés kié volt,
mitől a jövő útja elágazott,
hiszen, pusztán, a sorson is múlhatott.

Szebbé
tenné
napjaid, jobb lenne tőle a léted,
ha ő lenne veled s nem az emléke.
Gondolatod, a fantázia szárnyán,
féktelenül száguld és messze jár már.

Csekély
esély
van arra, hogy újra valóra váljon,
hogy eléd kerüljön hirtelen, bárhol.
Az időt nem lehet megállítani
s nem tudod a múlthoz irányítani.


De még,
te kérsz,
pár szép éji álmot, mit róla láthatsz.
Jól esik, ha éghetsz tőle a vágyban
s fáj, hogy nem zárhatod karodba többé,
mert, hogy a szívedben él, mindörökké.

**********************
 7. MADÁRGYÁSZ 

CSOMOR HENRIETT : Drága kis madaram

Csomor Henriett
  Ez a nap nem úgy alakult, ahogy terveztem. Reggel úgy éreztem, szabad levegőre van szükségem. Talán újra összeszedem magam, a lelkem romokban hever. Felhúztam az új farmer kabátom, amit édesanyám aranykeze helyre hozott, mert túl nagyot vettem, s bősége miatt úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya, mifelénk így mondják. Na de egy új kabátot nem lehet eldobni azért, mert nagy.

  Édesanyám nehezen alszik vissza, ha felébred éjszaka. Sok mindenen gondolkodik ilyenkor, s eszébe jutott, hogy hogy csinálhatná meg a kabátom. Egy borongós május végi péntek délután megvarrta. De úgy ám, hogy még a nagy kapucniját is bevette. Hűvös, borongós pünkösd hétfő reggelén utamra indultam. Ha úton vagyok, általában enyhül lelkemnek fájdalma, s könnyeimet felváltja az öröm.

  Két hete találtam Komlón, a panel rengeteg között egy gyönyörű fás részt. Azt érzem, hogy a lombos fák körül ölelnek, s közben melengetik szívemet. Először csak a füves fás parkoló csodája nyűgözött le. Beálltam a fák közé, és elültem ott egy órát is talán a madárcsicsergésben. Kit érdekel, hogy csak egy parkoló, egy magamfajtának, aki 45 évet leélt a fák közelében, s a természet lágy ölén, annak egy városi fák nélküli ház, az olyan, mint a sivár sivatag.

  Ma is arra mentem, de most már tovább merészkedtem, mert a hely napokkal ezelőtt elvarázsolt. A szülőfalumra, Hosszúhetényre emlékeztet, egy családi házas rész. Nagy udvarral, fákkal melléképületekkel. Úgy az egészbe egy pillanat alatt "beleszerelmesedtem". Teljesen más ott fenn, mint itt lenn a kopár belvárosban. Ott visszajönne az életkedvem.

  Nem is gondoltam rá, hogy ilyen hamar elveszítem a kicsi pinty madaram. Soha nem foghattam kezembe, de nagyon a szívemhez nőtt. Anya se tudta egyszer sem megfogni, pedig ő takarította. Kedves kis madár volt, aki, ha reggel levettük a kalitkájáról a kék  törölközött, vígan trillázva üdvözölt bennünket, gyakran mondtam neki: kedves kis madaram. Amikor szóltunk neki hogy Bibi, akkor ő szépen trillázta: Bibbi - Bibbi. Bibi lett a neve. Evvel a kis madárral két éve (még Hetényben), nagyon sokat voltam otthon egyedül, mert anya kezelésre járt. Volt, hogy a Bibikét hallgattam egész nap, és közben elnéztem parányi kis testét színes tollruhácskájában, ahogy ide-oda száll kalitkájában. Olyan volt, mint egy családtag, gyakran szólongattuk, olyankor hangos volt a ház. Nagyon hiányzik a szép hangja. 2015-ben vettük a kis fehér pintyünknek, aki egyedül maradt, miután a barna imádott kis pintyemet elvitte a szomszéd macskája.

Zebra pinty
Az elvesztést mostanában még nehezebben élem meg, rettenetes elfogadnom, hogy nincs többé, pedig szombaton még itt volt, játszott és hangoskodott.
Pünkösd vasárnap reggelén, anya avval fogadott, hogy Bibit elvesztettük. Beleborzongtam, úgy fájt a  halála, könnyes, szomorú volt ez a vasárnap.
Soha nem feledlek, drága kis madaram.   

2020. június 1.
Megjegyzés: zebra pintyünk 2015-2020. május 31-ig élt.
á
 Új lakóink

Kis zebra pintyem halála után két nappal lementünk a madárboltba, megnézni árulnak -e pintyet. Lefelé menet kettős érzés volt bennem, nagyon hiányzott a madaram, trillázása nélkül üres volt a ház, s akárhányszor az üres kalitkára tévedt szemem, elkapott a sírás.
A zebra előtt várakozva öröm járta a szívem, milyen jó érzés, hogy egymás mellett mehettünk át a zebrán. Mikor átértünk a zebrán, megálltam a járdán egy fa árnyékában, még anya átszaladt a madárboltba. A lépcső miatt nem tudok bemenni a boltba. Kicsit elnéztem a járókelőket, az öltözékük nagyon eltérő. Június 2-a van, s még kellően hűvös van. Tavaly ilyenkor már meleg volt, most meg még sokan járunk kiskabátban, de a merészebbje rövidnadrágra vetkőzött.
Izgalommal töltött el a várakozás, hogy lesz-e madárka. Szívem azt súgta, hogy legyen, de bennem volt  az aggódás, hogy nincsen.
Csak a papagájok rikácsoló hangját hallottam, amely betöltötte az egész utcát, s elnyomta a szemközti presszóban lévő emberek beszédét is. Végre jött anya, de arca a megszokott, semmi öröm nem látszott. "Na kaptál? - kérdeztem mit sem sejtve. "Hát persze, itt vannak a kis dobozban!" - vette is elő a kilugalt dobozkát. Ezeken a kis lyukakon kaptak levegőt, amíg haza nem értünk. Anya áttette a dobozkát a hátizsákomba, s boldogan elindultam velük a sétány felé. Mindig arra szoktam hazamenni, így kikerülöm a forgalmat. „Ne féljetek madárkáim, vigyázok rátok, nemsokára hazaérünk." Csendben voltak, pontosabban egy hangot sem hallottam, mert Isten szép madarai túl zajosak voltak. Nemsokára jött anya is, aki elég hamar végzett a postán.
Otthon újra előkerült az üres kalitka, és anya óvatosan kiengedte az ijedt madárkákat, ők pedig elfoglalták méltó helyüket, és pár óra alatt vékonyka hangocskájuk betöltötte házunkat.

2020. június 12.
**********************
 8. HAZAI TÁJAKRÓL 
 - NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEIBŐL - 

FÉNYLŐ ALABÁSTROM

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: TRIANONI MERENGŐ GONDOLATOK

Szoborrá vetkező
fényes alabástrom,
megcsillanó fénye,
királyi paláston,
véres, aranyos koronákon,
csillagok rőt fénye,
ragyog a napsugáron.

Ha alkot a szobrász ,
egyszerű a terve,
csak a felesleget
kell majd levernie.

Kemény legyen a szerszám
éle, és hegye,
vésni lehessen vele,
nem kell ezzel szenvednie,
az eredményre kell figyelmeznie.

Az író embernek is
elmegy már a kedve,
ha a tolla folyik,
vagy kifogyott tintás üvege,
nem figyelhet maradéktalanul
a megkezdett versezetre.

Hogy folytatni tudja
a gondolatmenetet,
koromból s vérből 
friss tintát kevert,
fekete betűkkel
írja a verset,
hófehér papírlapon,
mindkét komoly szín
nyomot hagy a gondolaton,
és a megérlelt
megrágott szavakon.

Alabástrom színű papírról
áradnak a nehéz sorok,
rögzülnek keményen
évszázados gondok, 
könnyes szemű asszonyok arcán  
fáradtan guruló
keserű könny csorog,
felivódik derekukra
kéjesen simuló
szoknyájuk ráncán,
s feszülő pruszlikon.

Messziről tárogató hangja regél,
elhalkuló távolról szép igazán,
vágyott szabadság dala száll,
mélyen öblös hangján,
bizakodó mosoly suhan át, 
nehéz sorsú emberek
alabástrom orcáján.

2020.  május  26.
 á
 Emlékiratok veretes bőrkötésben
 2020. június 04.- Ma van a  nemzeti összetartozás napja.

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Száz év elmúltával 

Ungvár
Érsekújvár
Székesfehérvár
Nándorfehérvár
Pétervárad
Segesvár
Temesvár
Gyulafehérvár
Arad
Várad
Kolozsvár
Visegrád
Belgrád
vadul vicsorít reád,
Kassa, Pozsony, Komárom, meg Eperjes,
Fiume is elveszett, de miénk lesz?
Világos?
Fegyverek lerakva halomba,
senki nem emlékszik
már a dalomra?
Gondolj Veszprémre, és Esztergomra,
ahol élt Sarolta és Bajor Gizella.
Kőszegre, és Komáromra.

Kanizsai Dorottya,
Siklós nagyasszonya,
mohácsi hősök eltemetője,
ország urainak nem jutott eszébe.
Zenta, Zombor, Újvidék, és Csantavér,
nem tudom, hogy áll e még.

Galambóc vára
örökké él,
akár Rozgonyi Cicelle,
ősi története.

Zrínyi Ilona,
Rákóczyak öröke hordozója,
Munkács hős védője,
gyepűink őrzője.

Emléküket őrzi
némi nemű nimbusz,
dicsőn mint a Murányi Vénusz.

Mindegyik ősi
Magyar város volt,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk minden felől
Önmagával határos.
Csonka Magyarország
nem ország,
nagy Magyar ország
mennyország.

Ordas szőrű farkasok
téptek ki testéből
véres falatot.

Immáron száz éve,
1920- ban volt e gyászos alkalom,
azóta hallik ajkunkon siralom,
veszekedtek a  koncon,
S mégse teszünk semmit!
Ki az aki mit is akar?
Maradhat e ez így?
nem, nem, soha!

Ejh de idestova
Csitul a fájdalom.
Vajh mikor lesz szívünkben
Újra vigadalom?
Tinódi, Balassy, és Petőfi
lantján hősök dala száll,
Éljen a  szabadság.

Sokan kiáltják,
Vesszen Trianon!
Száz éve e gyászos napon,
átok ül a diktátumon.
De a dolgok lassan már
Olyan időtlennek tűnnek,
Akár a sivatagban
Az őskövületek.
Gondolatim ködbe vesznek,
ez a csődje a történetnek.
Ügyvédbojtárunk még perére várat,
vége a diplomáciának.
Harcaink nem csatákban,
asztaloknál dőlnek el,
Hamarosan betakar
minket a sáros ár,
tolvaj népek keze jár,
 az ellopott ország
mindvégig visszajár.

Összetartozik az,  
mi eleve összenőtt,
örök egységet ad,
amit a Szent korona
óvó lepelként letakart.


Most így száz év múltán,
mindenkiért szóljon
a szent harangzúgás,
az talán költői túlzás,
sokan be akarják tiltatni  
a déli harangozást.


2020.  június 04.
á
 Szegzárdi Nagy Vendel Trianonszaurusz című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv


A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  MAI ADÁSÁBÓL  AUSZTRÁLIA ,

2020.  MÁJUS  31.  PÜNKÖSDJÉN,

A  TRIANONI  DÖNTÉS SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN.

á 


SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ZENGŐ HARANG 


Leng, zeng, cseng
a kis lélekharang,
giling - galang,
hallgasd csak mit sugall,
égi malaszttal
oltárnál marasztal.

Búg, zúg, kondul
gerendáján recsegve jajdul 
a mázsás nagyharang.

Házát, földjét, szőlőjét,
ércét, pénzét, tőkéjét.

A harang nem vonós hangszer,
húzója csak kenderkötél,
néha játszik vele a szél,
mégis évszázadok óta
hívők szívében él.

Jelzi mikor megszülettél,
hogyha esküvőre mentél,
mikor gyermeket temettél,
háborúba hív szavával,
jelzi ha a víz az árral
szalad ki medréből,
hátán a gáttal .

Félreverik a harangot,
hogyha tűz öli a zsuppot,
mikor éles fegyverekkel
tör reánk az ellen,
földbe ássák golyók ellen,
hogy meg ne repedezzen,
onnan végül kiemelve,
hangja kondul győzelemmel.

Régen jelzett mindeneket,
hirdetett bút s örömöket,
jelzett gyászt, és veszedelmet,
hogyha tégedet temettek,
akkor is ha leprás csenget,
lovak nyaka csengőt lenget,
halk szánkódnak utat enged.

hangja felhallik az égig,
földi, égi Istenségig,
őrangyalok elkísérik,
mikor gyászos életed végét kondítja,
azt csendíti,
ringye rongya, ringye rongya.

Dicsően zeng a harangzúgás,
hirdeti, hogy áll még hazánk,
szívünkben még ég a parázs,
ám ha jéggé fagy a varázs,
elhalkul a harangozás.

Magas templom tornyából
bús, öblös hangja száll,
lengedező bronz monstrumon
gúnyos kacajjal hintáz,
nevet a torzó Quasimodo,
egyedül ő csak az
ébren álmodozó,
mindig búsuló harangozó,
ki süketen is hallja,
a szerelem hívó dalát.


Ilyenkor felcsendül
az utolsó remény,
ez a végső esély,
minden megbocsájtatik,
a bűn is, és az erény,
ez a belső harmónia,
egy magasztos szimfónia.


2020.  június  05.
A  TEGNAPI ÜNNEPI HARANGOZÁS IHLETŐ EMLÉKÉRE.
á
 Szegzárdi Nagy Vendel Apám keze Című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv

A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL 2020. JÚNIUS 21.-ÉN  APÁK NAPJÁN
A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA  - VERS APÁK NAPJÁRA

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Apám keze

Gyermekkoromban
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta felém,
Melynek mindig örültem,
Egy szép nap reggelén...
Ő hatvan éves múlt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc éves lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen Ő volt a példaképem 
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
Amíg lehet...
Amíg csak lehet...
Apák napján örök az emlékezet.


Megjegyzés: 2020  június  21. - Apák napjára

á

Szegzárdi Nagy Vendel Apám keze Című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
 á
 A  VERS HANGOS LINKJE - A  VERSET ELŐADJA  MÁTYÁS RITA


á
 A MAI ADÁS AJÁNLÓJA

Ilosvay Gusztáv és Ilosvay Egyed Katalin
  Jó lenne egy kutatást rendezni és megkérdezni a hallgatótól, hogy melyik az a műsorszám, amit igazán szeretnek. Az is jó lenne, ha megszámoznák. Én személy szerint minden kollégámat első helyre  tenném  és nagyon nehéz lenne azt mondani, hogy ez vagy az jobb a másiknál Ez így volt ma is. Színes volt, néhol könnyeinkkel küszködtünk, néhol meg kiestünk a szánkon annyit nevettünk. Sok személyes élményt hoztunk ma. Voltunk  a Felvidéken Czáboczky Szabolccsal. A magyar vízilabda két világnagyságára emlékeztünk Ridzyk Zoltán segítségével. Majd körbe hajóztuk a Timor szorost  Kolozsi Erzsébettel. És természetesem Budapesten is tettünk egy remek sétát két nagyon tehetséges idegenvezetővel. Megemlékeztünk Apák Napjáról, Szekszárdi Nagy Vendel versét jómagam mondtam el. Les Adam titkos konyhájában jártunk, hogy ott miket tanul az ember, hihetetlen. Megemlékeztünk a Szabadság Napjáról és az oroszok kivonulásáról 1991 június 19-én.  Remélem miután te is meghallgatod adásunkat így érzel . Jó szórakozást!
Tedd be ezt a honlapot a keresőbe:  www.radiomozaiksydney.com.au

ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA 
**********************
 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 

KISS ANIKÓ -  KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
 8. fejezet. 2. rész

Az Ezüst-hegység királysága

Kiss Anikó és Kiss Erika
       - Legyen hát – mondta a törp-király maga elé nézve; szemében beletörődés fénylett. – Döntsenek ők maguk arról, hogy velünk akarnak-e jönni vagy sem. Ebben a kérdésben nekik kell dönteniük és nem nekem. 
  Sadok örült, amiért Krain engedett kérésének. Nem volt egyszerű egy ilyen büszke és erős szívű királyt jobb belátásra bírni, de ha egyszer sikerült fogást találnia rajta, akkor könnyű dolga volt. Ezek után nem volt kérdéses, hogy Kahin és Éhon is velük fog menni. Krain ezúttal is Sadokra hallgatott, mert tudta, a habó nem tanácsolna neki olyat, ami ne lett volna igaz, és amiben nem neki kellett döntenie, hanem Éhonnak és Kahinnak. Nem dönthet helyettük; csak ők hozhatják meg azt a döntést, velük mennek-e vagy sem. És ők úgy döntöttek, hogy csatlakozni fognak Sadok csapatához, hogy nemcsak Sadokot, hanem Kraint is védelmezhessék. Az ő oldalán küzdve akarták megvívni a maguk csatáját. 

       - Akkor ezt megbeszéltük – mondta Mellon elégedetten. – Mostantól a két fiú is a csapatunk részei.

       Több vita nem volt, amíg tovább beszélgettek azokról az ügyekről, amik leginkább Ezüstvárost érintették. Végül a tanácskozás véget ért; Mellont és Sadokot elvezették a szálláshelyeikre, míg Krain Éhonnal együtt elindult szemrevételezni a többi törp munkáját; Kahin viszont nem tartott velük, mert ma ő volt soros az őrködésben. Dwan pedig feleségéhez, Rubinához ment, akit még nem is üdvözölt, amióta hazatért. 

       Sadok és társai menedékre leltek a törpök városában, ahol semmilyen veszély nem fenyegette őket. A törpök szívesen látták vendégül Sadokot és barátait. Sokan leginkább Sadokra voltak kíváncsiak; arra a habóra, aki Drain király hű barátja volt. Lelkesen fogadták Sadokot ott, ahol csak megfordult. A habo igencsak zavarba jött ettől a népszerűségtől, de azért udvariasan állt le beszélgetni azokkal a törpökkel, akikkel kószálása közben találkozott össze. Mindenki szabadon mozoghatott Ezüstváros területén, és a társaság tagjai ezt ki is használták. Ritkán fordult elő az, amikor egyszerű halandó betehette a lábát egy ilyen hatalmas királyság területére, sőt be is járhatta azt. Meg kellett hát becsülni ezt a kiváltságot. 

       Soma és Tran leginkább együtt járták be Ezüstváros termeit és csarnokait. Soma egyenesen boldog volt, amiért itt lehetett. Mindig is rajongott a törpökért, és most örömmel fedezett fel mindent, ami egy habó számára érdekes lehetett. Trant is lenyűgözte Ezüstváros szépsége és roppant mérete, de őt leginkább Kahin érdekelte. Szerette volna megismerni. Többször is látta, amikor harcosai hadgyakorlatát felügyelte, vagy éppen a húgával beszélgetett egy félreeső helyen. Próbált a közelébe férkőzni, de ez sosem sikerült neki, mert Kahin mindig észrevette közeledését, és olyankor gyorsan elsietett a hab közeléből. Tran viszont nem volt az a fajta, aki könnyedén feladta volna a dolgokat. Ez beletartozott a Cserfesek egyik jellemző tulajdonságába. Addig nem nyugszik, amíg nem sikerül nyakon csípnie Kahint, és akkor felteszi neki azokat a kérdéseket, amik a leginkább érdekelték. Az Ezüst-hegységben töltött napok boldogan teltek. 

       Egyik este, amikor Tran szobája felé tartott vissza, kiszúrta Kahint, aki éppen egy másik folyosón haladt felfelé. A kis habó szeme felcsillant, és szíve nagyot dobbant az izgalomtól. Remek lehetőséget látott arra nézve, hogy végre megismerkedjen vele. Észrevétlenül Kahin nyomába szegődött, így Kahinnak esélye sem volt észrevenni őt; nem mintha számított volna arra, hogy valaki követi. Egyenes, nyugodt tartással halat tovább. Ahogy Tran mögötte ment, megállapította, hogy milyen másképpen mozgott, mint a törpök többsége, vagy Krain. Léptei könnyűek voltak, mintha nem is érintette volna a lába a talajt. A testfelépítése se olyan erőteljes, mint Krainé, inkább vékony volt, amit leginkább tünde mivoltának köszönhetett. Tran arra gondolt, vajon minden félvér ilyen testi adottságokkal rendelkezik, mint Kahin? Bár az is igaz volt, hogy ő és húga volt az egyetlen, akik félvérnek születtek, és akik tünde-vérvonallal rendelkeztek – legalábbis a törpök közt.

       Kahin egyenesen a kapu felé tartott. Felment azon a lépcsőn, ami mellvéd falához vezetett, ahol szabadkilátást lehetett kapni az odakint lévő tájra. Odakint éjszaka volt, csak a holdfénye biztosított némi fényt, meg azok a tüzek, amiket odakint a falnál gyújtottak meg. Tran fellopakodott a lépcsőn, miután megállapította, hogy senki nincs a közelben, aki zavarhatná. Felért Kahin mögé, aki elmélyülten figyelte a tájat, közben pipázgatott. Ezt a szenvedélyt nyílván törp-rokonaitól örökölhette, hiszen nem sok tündéről lehetett elmondani, hogy szeretnek pipázgatni. 

       A kis habó zavartan nézett maga elé. Amikor követni kezdte, még tudta, mit akar kérdezni tőle; de most egyáltalán nem tudta, hogyan is szólíthatná meg Kahint. Nem akart túlságosan tolakodónak mutatkozni. Mi van, ha megbántsa az érzéseit a kérdéseivel? Igaz, érdekelte félvérségének a története, de lehet, ha kérdezősködik róla, meg fogja sérteni Kahint. Ki tudja, hogyan reagálna, ha nyíltan kérdezősködni kezd az életéről? Eddig úgy tapasztalta, hogy a törpök nem szívesen fogadnak a bizalmukba másokat; Krainra és Dwanra meg ez különösen érvényes volt; még annak ellenére is, hogy velük együtt utazott el egészen idáig. És Kahin is félig törp volt; mi van akkor, ha ő is rendelkezett azokkal a személyiségjegyekkel, mint a nagybátyja? 

       - Sokáig akarsz a hátam mögött állni? – kérdezte tőle Kahin hirtelen, mire Tran ijedten rándult egyet; csodálkozott is, hogy Kahinnak sikerült észre vennie őt. – Már régóta tudom, hogy követsz engem. Esetleg szeretnél valamit tőlem? 
       Tran nem mert megszólalni, mire Krain felé fordult és ránézett, közben nem hagyta abba a pipázgatást. Nem tűnt dühösnek, amiért Tran követte, sőt teljesen nyugodtnak látszott. Az ifjú habó megkönnyebbült. Talán mégsem kell tartania tőle. Kahin alaposan végigmérte a habót, majd felé bökött pipájával. 
       - Nem te vagy az a habó, aki úgy felháborodott, amikor Dwan nekem támadt? 
       Tran arcán – Kahin csodálkozására – boldog mosoly jelent meg, amiért felismerte őt. Fel is lelkesült tőle, ami még inkább fokozta Kahin döbbenetét. 
       - Dehogynem! – mondta Tran boldogan. – A nevem Cserfes Tran. Te pedig Krain unokaöccse vagy, akiről már annyit hallottam. 
       Kahin meglepetten nézett a habóra. Ugyan ki beszélt ennek a habónak róla? Nem szoktak róla mások beszélni; különösen a törpök nem.
       - Kitől? – kérdezte Kahin nyugodt hangon. 
       - Hát Kraintól – válaszolta Tran. 
       - Hogy tőle? Na, azt nem hiszem. Nem szokott rólam beszélni másoknak; különösen nem olyanoknak, akiket nem tart sokra. 
       - Jó, közvetlenül nem nekem tett említést rólad, hanem Momoro királynak, amikor arról beszélt, miért nem akarna szövetséget kötni Thrandor királlyal, aki a rokonod. 
       Kahin gyanakodva nézett az apró habóra. Törpök között nőtt fel, így persze őt is gyanakvással töltötte el Tran jelenléte; főleg azért is, mert sikerült kitalálnia, hogy mit akar tőle. 
       - Téged a félvérségem érdekel? – kérdezte Kahin bizalmatlanul. 
       - Igen. Mi Cserfesek már csak ilyenek vagyunk. Érdekelnek minket a különleges lények. 
       - És miért érdekel téged a származásom? Gondolom nemcsak azért, mert a családodban erősen megvan ez a tulajdonság? 
       - Hát nem. Még soha sem hallottam arról, hogy egy törp és egy tünde házasságot kössenek egymással. Igaz, Magor városában láttam valakit, aki félig törp, félig pedig ember volt, de a te származásod sokkal különlegesebb. 
       A félvér herceg megfeszítette magát. Különösnek találja a származását? Miért is? Csak mert tünde-vérvonallal rendelkezett? Ez a habó túlságosan sokat enged meg magának, nyíltan érdeklődik a származása iránt. Kissé szemtelen volt, az biztos. Ráadásul szemtelen is; olyasmiről kérdezősködik, amihez semmi köze nem volt.
       - És akkor? – kérdezte Kahin nem túl barátságosan. – Neked mi közöd ehhez? 
       - Semmi – válaszolta Tran úgy, mint aki egyáltalán nem tart Kahintól. – De tudod, nem ilyennek képzeltelek. 
       - Miért? Milyennek képzeltél? 
       - Nem is tudom – vallotta be a fiatal habo őszintén, miközben egy kicsit elgondolkodott. – De egyáltalán nem hasonlítasz egyetlen törpre sem. 
       - Talán azért, mert magasabb vagyok náluk. 
       - Nem azért, hanem sokkal szebb vagy a törpökhöz képest. 
       Kahin elfojtott magában egy apró, de annál gúnyosabb mosolyt. Szórakoztatta a habo őszintesége; hogy nyíltan kimondta azt, milyennek találja a külsejét. 
       - Nincs ebben semmi különös. A királyi-vérvonallal rendelkezők mind nemesebb vonásokkal rendelkeznek az egyszerű törpökhöz képest. Láttad a nagybátyámat és az unokatestvéremet, nem? 
       - De nyílván a tünde-vérvonaladnak is köszönheted, hogy így nézel ki? – mondta Tran erősködve. – A tündék szoktak ilyen szépek lenni. 
       Kahin sóhajtott egyet. Kicsit fárasztotta a habó kérdezősködése. Olyasmi érdekelte, amiről nem szívesen beszélt idegeneknek. Vele pedig különösen nem fogja megosztani azt, amire annyira kíváncsi volt. 
       - Lehet – felelte Kahin -, de mások szerint apámra hasonlítok. Bár az is igaz, hogy anyám rokonaira is hasonlítok, amiről igyekszem megfeledkezni. Gyűlölöm, hogy félvérnek születtem.
       Kahin mindezt olyan megvetően mondta, hogy Tran arra gondolt, talán mégsem volt olyan jó ötlet félvérségéről kérdezősködnie. Biztosan eszébe jutatta azokat a szörnyű emlékeket, amiket mélyen eltemetett magában. Nem akarta megbántani Kahint, csak túlságosan is kíváncsi volt, ami elég gyakran sodorta Trant bajba. Most is így volt, és már bánta, hogy olyasmit kérdezett, amihez semmi köze nem volt. Meggondolatlan volt, ahogy mindig. Sajnálkozva nézett Kahinra, aki újból a tájat kezdte el nézni. 
       - Nagyon sajnálom – mondta halkan a fiatal habó. – Nem akartam megsérteni az érzéseidet. Csak kíváncsi voltam. 
       Kahin nem felelt, és Tran azt hitte, azért, mert haragudott rá, ami miatt elszomorodott; el akart menni, mikor Kahin egyszer csak megszólította: 
       - Nem kell elmenned – mondta Trannak valamivel barátságosabb hangon, aki visszanézett rá. – Nem zavar a jelenléted. Igaz, egy kicsit sokat kérdezősködsz, de egyáltalán nem tolakodóan. Ha gondolod, nyugodtan velem maradhatsz. Legalább nem kell egyedül őrködnöm. 
       Tran pár pillanatig nem is tudta, hogy mit feleljen; végül nem válaszolt semmit se, csak lelkesen bólintott, s Kahinhoz sietett. Elővette saját pipáját, és elkezdte megtömni pipafűvel, s miután meggyújtotta, élvezettel szívogatni kezdte. Az éjszakai csöndet egy félelmetes és idegen hang zavarta meg, amitől Trant kirázta a hideg, és rémülten nézett fel. Odakint semmi sem mozdult, így nem tudta eldönteni, hogy tényleg hallotta-e azt a hangot az előbb vagy sem. 
       - Mi volt ez a hang? – kérdezte Kahintól, aki nyugodt hangon válaszolt. 
      - Lidércharcosok – mondta Kahin a habónak, aki még jobban megrémült. – Ezen a vidéken gyakran előfordulnak. Főleg éjszaka jönnek elő és járják a vidéket. 
      - Na de, mégis, honnan? 
       - A Fekete-erdőből. Sok lidércharcos él abban az elátkozott erdőben. 
       - És merre található az az erdő? Krain azt mondta, rengeteg gonosz lény él ott, és hogy abból az erdőből folyton támadás ér benneteket. 
       - Igen, így igaz. Főleg az utóbbi időben ért bennünket a legtöbb támadás onnan. Ahogy egyre jobban terjedt ott a sötétség, még inkább veszélyes hellyé vált. Ezért is csodálkoztam azon, hogy az Erdő Szelleme arra kérte Sadokot, menjen el oda. 
       - Nem veszélyesebb, mint azok a helyek, ahol maga Sran uralkodik – mondta Tran. – És Sadok rengeteg fenyegető helyen járt élete során. Még ott is, ahol a leghatalmasabb volt Sran hatalma. Miért pont ettől az erdőtől kellene félnie? 
       Kahin helyben hagyta a fiatal habo kérdését, akin jól látszott, mennyire bízott Sadok képességében és bátorságában, így nem is félt attól, követnie kellett arra a szörnyű helyre. Vajon ez a hűség és bizalom minden habóban megvolt? Még soha sem találkozott olyan néppel, aki ilyen mély bizalommal lettek volna egymás iránt. Még a törpök se merték betenni a lábukat abba az erdőbe, ami legalább annyira gonosz volt, mint Sran birodalma; még akkor sem, ha maga Krain utasította volna őket erre. Ezek a habók viszont készek voltak követni társukat, függetlenül attól, hogy milyen veszélynek teszik ki magukat. Igazán bátrak voltak, azt el kellett ismernie. 
       - Cserfes Tran – hallották meg hirtelen Dwan hangját, mire a kis habo hátrafordult a lépcsőn felfelé közeledő törphöz. – Mit keresel idekint ilyen késő éjszaka? Ha jól tudom, téged Krain nem jelölt ki őrködésre, csak engem és Kahint. Mi dolgod itt? 
       Tran szólalásra nyitotta ajkát, amikor Kahin megelőzte a válaszadásban. 
       - Csak egy kis levegőre vágyott – mondta Kahin az előtte megálló Dwannak. – És ha már itt volt, elbeszélgettünk egy kicsit. 
       - Valóban? – kérdezte Dwan, miközben lenézett a habóra. – Csak nem kíváncsiskodott? 
       - Mint akárki más, akit érdekel a származásom. 
       - Amiről jobb volna, ha nem kérdezősködne. Még szerencse, hogy Krain nem járt erre, mert ha meghallotta volna, miről beszélget veled, akkor igencsak dühös lenne. 
       Tran a törpre kapta tekintetét. Arcán nagyon jól lehetett látni, mennyire megrémült attól, mi lett volna, ha Krain meghallja, hogy miről beszélgetett az unokaöccsével. Biztosan nem nézte volna jó szemmel, és kioktatta volna arról, mihez van köze s mihez nem. Szinte maga előtt látta, ahogy kilógatja a bástyáról büntetésképpen. Kahin látta a habó arckifejezését, mire felnevetett. 
       - Ne vágj ilyen rémült arcot – mondta Trannak kedvesen. – Krain nem szörnyeteg, csak túlságosan is védelmez engem. De igaza van Dwannak. Nem volna jó, ha itt találna téged. Menj gyorsan lefeküdni, még mielőtt feltűnne valakinek, hogy eltűntél. 
       Tran egyetértően bólintott. Gyorsan jó éjszakát kívánt, majd elsietett onnan. Kahin csak mosolygott ezen, miközben kiszórta pipájából a hamut. Jót mulatott a habo cserfességén; nem véletlenül lehetett ez a neve. Igazán szórakoztató kislény; legalább nem lesz unalmas a vele való utazás. 
       - Azért jó lenne, ha vigyáznál arra, miket mondasz el másoknak – mondta Dwan hirtelen. – A végén még bajba sodrod ezt a habót. 
       A félvér herceg bosszúsan nézett törp-társára. Nem szerette, ha valaki kioktatta arról, mit mond el másoknak.
       - Nem mondtam neki semmi olyat, ami engem vagy Kraint érintené – felelte Kahin hidegen. – Különben sem szégyellem a származásomat. 
       - Mint ahogyan Krain és a többi törp sem, csak nem bír megbocsátani Thrandornak; ezért nem akarja, hogy mások kérdezősködjenek rólad és a szüleidről. 
       - Tudom. És ne aggódj, nem feledkeztem meg egy pillanatra sem arról, hogy mit tett velem az a nyomorult. Egy életre megtanultam, hogy ne bízzak meg a tündékben. 
       Dwan nem válaszolt, csak nézte a fiú hűvös arckifejezését, és látta szemében a mérhetetlen megvetést, amit tünde-rokonai iránt érzett. Jól tudta, mit érez, hiszen ő is ott volt abban a háborúban, amikor Thrandor elárulta Kahint. Amit akkor tett a fiúval, örökre megváltoztatta Kahin véleményét a tündékről. Nem bízott meg többé bennük, mint ahogyan Mirwen sem. Soha se feledték el Thrandor árulását, aki a saját vérére mert fegyvert fogni, annak ellenére, hogy ez egy tünde számára tiltott dolog volt; még akkor is, hacsak egy féltündéről volt szó. Kahin jól megtanulta, ne bízzon meg a tündékben, még Lútivenben sem, aki Thrandor lánya volt, és aki talán az egyetlen olyan tünde volt, aki elfogadta Kahin félvérségét, anélkül, hogy gyűlölte volna ezért. Azonban ez sem változtatott Kahin tündékbe vetett bizalmán. Elvettek tőle minden jóérzést, amit egykor irántuk érzett. 
       Dwan még egy ideig nézte a fiatal herceg arcát, majd ő is kinézett az éjszakába, és figyelni kezdte a tájat. A csöndet távoli hangok zavarták meg, melyeket jól ismertek: lidércharcosok és koboldok jártak a közelben, akik nyílván a vidéket derítették fel. Farkasüvöltést is hallottak, mely vérfarkasok jelenlétére utalt. Ők is előmerészkedtek a Fekete-erdőből, mely otthont adott nekik. Kahin megfeszítette íját, mikor egy elsuhanó árnyalakot látott meg a közelben ólálkodni, majd kilőtte nyílvesszejét. Találatát egy fájdalmas halálsikoly jelezte, ami egy lidércharcostól származott. Dwan szorosan megszorította fegyvere markolatát, és várta a további támadást, azonban semmi sem mozdult. Éberen őrködtek, és figyeltek, egészen addig, amíg a hajnali napsugarak meg nem jelentek az égen, ami visszaszorította a portyázó gonosz lényeket az otthonukba, mivel ki nem állhatták a napfényt; legyengítette vagy elpusztította őket, és ezt egyikük sem akarta megkockáztatni; visszatértek a Fekete-erdőbe, és nem háborgatták a környéket. Aznap éjjel, nem érte támadás az Ezüst-hegységet. 
       Napok teltek el készülődéssel. Krain, akárcsak Sadok, fel akartak készülni a Fekete-erdőben rejtőző veszélyre, ami csak arra vár, hogy lecsapjon azokra, akik meggondolatlanul és minden veszélyérzet nélkül belépnek az erdőbe. Nem tehetik meg azt, hogy nem készítik fel egymást kellően, hiszen olyasmire készültek, amit más halandó nem tett volna meg. Az életüket teszik kockára, hogy megtalálják Deremirt, az Elátkozott Harcost, akit egykor Sran teremtett meg oly sok évvel ezelőtt. Minden tudásukra szükségük lesz, ha túl akarják élni a Fekete-erdőben élő szörnyekkel való találkozást. 
       Főleg Somával és Trannal foglalkoztak. Őket még jobban fel akarták készíteni, hiszen ők voltak a leggyengébbek és a legképzetlenebbek a csapatban. Deren sokat tanítgatta Trant; igyekezett a lehető legtöbb harci tudást megtanítani neki, hogy életben maradjon. Somával személyesen Sadok és Krain foglalkozott. A legkeményebben Krain képezte a kis habót, aki még életében nem találkozott olyan kíméletlen képzéssel, mint amiben Krain részesítette. Sadok is sok mindent tanított neki, de Krain még nála is rosszabb volt. A túlélésre akarta megtanítani, és épp ezért volt vele olyan szigorú és kemény. Minden egyes nap nehezebbnél nehezebb feladatok elé állította őt, ami miatt Soma alig állt a lábán, annyira kifárasztotta az a kemény kiképzés, amiben Krain részesítette. Néha Éhon és Kahin is csatlakozott hozzájuk, hogy ők is felkészítsék magukat a közelgő veszélyre. Ilyenkor Krain foglalkozott Éhonnal és Kahinnal, míg Sadok továbbra is Somával volt elfoglalva. Elhatározta, hogy minden tudását nekiadja, hogy megóvhassa őt attól a fenyegetéstől, ami a Fekete-erdőben várt rá. 
       Egy ilyen nehéz és kimerítő nap után történt, hogy Krain magához hívatta Somát és Trant. A két kis habo nem értette, mit akarhat még tőlük a törp-király, hiszen mára befejezték a gyakorlást; de ahogy Krain szemébe néztek, tudták, hogy itt egészen másról lesz szó, ami igazán felkeltette érdeklődésüket. Nagyon fontos és személyes dolog lehet, amit Krain személyesen csak nekik akart elmondani, ami egy kicsit zavarba is ejtette a két habót, hiszen eddig nemigen fordult elő, hogy Krain magához hívatta őket, amíg az Ezüstvárosban tartózkodtak. 
       Mindkét habót a királyi trónterembe vezették, ahol Krain várt rájuk. A habókok megálltak a törp-király előtt, aki a trónszékén ült, és az érkező habókokra emelte tekintetét. A trónteremben, a király trónszéke mellett jobb oldalt Éhon állt, míg a bal oldalt Kahin és Mirwen helyezkedett el. Soma és Tran meghajoltak Krain előtt, ki királyi méltósággal ült előttük. Egy kis ideig még nézte a két fiatal habót, majd megszólította őket:
       - Köszönöm, hogy eljöttetek – mondta Krain. – Gondolom, kíváncsiak vagytok arra, miért hívattalak ide benneteket? 
       Nem várt tőlük választ, és ezt Soma és Tran is tudta, ezért hallgattak, mire Krain továbbfolytatta a beszédet. 
       - Nos, tudjátok, hamarosan eljön a napja annak, mikor útra kell, hogy keljünk a Fekete-erdőbe. Azt is tudjátok, ez az út mennyi veszedelemmel fog járni. Ezért szeretnék átadni nektek valamit, amivel talán sikerül megvédenetek egymás életét. Fogadjátok el hát jó szívvel ajándékomat. 
       Először Somát hívatta magához, aki megilletődve lépett közelebb. Krain kivett Kahin kezéből egy apró, de szépen megmunkált kardot, és Soma felé nyújtotta. 
       - Ezt a kardot Vaskaromnak hívják – mondta Krain a fiatal habónak. – Valamikor a fiam, Éhon kardja volt. Sok csatában vett részt. Fogadd el és használd életed megvédésére. 
       Soma reszkető kézzel vette el a kardot, mely egykor Éhon tulajdonát képezte. Igazi megtiszteltetés volt ez számára, és ezért csak dadogva tudott köszönetet mondani. Krain Trant is magához szólította, aki pirultan, de lelkesen lépett a trónszékhez. Krain egy másik kardot vett ki Mirwen kezéből, és azt Trannak nyújtotta. A kard valamikor Mirwené volt, és Kíméletlen volt a neve. Tran örömmel vette magához a kardot és mondott köszönetet. 
       - Tegyenek e kardok jó szolgálatot nektek – mondta Krain. – Védelmezzenek titeket úgy, mint egykor Éhont és Mirwent. 
       A két habó hálásan mondott köszönetet ismét, és meghajoltak Krain és családja előtt. Nagyon meghatotta őket, amiért a törp-király ennyire törődött a sorsukkal. Nem is gondolták volna, hogy pont azoknak a kardját fogja odaadni nekik, akik oly sokat jelentettek a számára. Igazán nemes tett volt a részéről, ami még inkább arra késztette Somát és Trant, hogy megbecsüljék ezeket az ajándékokat, amiket azért kaptak, hogy megvédhessék az életüket. 
       Krain a habókokat figyelte. Tekintete semmit se árult el arról, hogy milyen fontos volt számára ezeknek a habókoknak az élete annak ellenére, hogy alig ismerte kettejüket; de tisztelte őket azért a hűségért, amit Sadok iránt tanúsítottak, és ami miatt követték őt azon a veszélyekkel teli úton, amit kijelölt a maga számára. Bátor kis teremtmények voltak, még annak ellenére is, hogy nem voltak se hősök, se harcosok. Azt is tudta, Sadoknak mennyire fontosak voltak ezek az ifjoncok, épp ezért adta oda nekik ezeket a kardokat, amivel életüket fogják védelmezni; és meg is fogják védeni, ha helyesen használják, úgy, ahogy a nagyharcosok szokták. Remélte, hogy így lesz. 
       Később Soma felkereste Sadokot, aki éppen Mellonnal beszélgetett, hogy megmutassa Krain ajándékát. Sadok gyengéden nézett barátjára, amikor lelkesen mesélte neki, kinek a kardját adta ajándékul Krain. Soma csakúgy repesett az örömtől, ami nevetésre sarkalta Sadokot, miközben barátja kardját nézte meg. 
       - Krain igen értékes ajándékot adott neked és Trannak – mondta Sadok, miközben kihúzta Soma kardját a hüvelyéből, hogy jobban szemügyre vegye. Igazi mester munka volt, el kellett ismernie; végül visszaadta Somának. – Igencsak megkedvelt titeket. 
       - Ez abból is látszik, milyen ajándékkal jutalmazta meg Somát és Trant – érett egyet Mellon. – Érezd magadat megtisztelve, Soma fiam, amiért Éhon kardját tarthatod a kezedben. 
       - Büszke is vagyok rá – válaszolta Soma. – Szinte hihetetlen. Nem is számítottam ekkora tisztségre. 
       - Hát mi tagadás, nem sok habóval esik meg, hogy egy nagyhatalmú törp-király ajándékozza meg olyasmivel, ami egykor a tulajdon fiáé volt – felelte Mellon. – Krain nem tenne ilyet, ha nem tartaná fontosnak az életeteket. 
       - A törpök nagyon tudnak törődni társaikkal, ha egyszer a szívükbe zárják őket – mondta Sadok. – Ez alól Krain se kivétel. Becsüld meg jól a barátságát, mint ahogyan én is megbecsültem Drainét. 
       Soma bólintott, majd egy pillanatra elgondolkozva nézett kardjára. Arra gondolt, vajon mi lesz akkor, amikor használnia kell ott, a Fekete-erdőben élő teremtmények ellen? Vajon mifélék lehetnek, és milyen gonoszságra képesek? Egyáltalán ő és Tran képesek lesznek szembeszállni velük? 
       - Valami baj van? – kérdezte Mellon, mikor észrevette a fiatal habó komoly arckifejezését; Soma megrázta fejét. 
       - Nincs – válaszolta csöndesen. – Csak a Fekete-erdőre gondoltam. Szerintetek, sikerül majd megtalálnunk Deremirt? 
       Sadok és Mellon egymásra néztek. Soma olyasmit kérdezett, amire még ők sem tudták a választ.
       - Nem tudhatjuk – mondta Sadok. – A Fekete-erdő hatalmas erdő, ami kiszámíthatatlan és veszedelmes. Hogy megtaláljuk Deremirt? Talán, de előtte szembe kell néznünk mindazzal, ami abban az erdőben vár minket. Más választásunk nincsen. 
       - De – nézett fel Soma -, miért pont Deremirt kell megtalálnunk? Egyáltalán kicsoda ő? 
       - Egy ősi királyság nagy harcosa volt – válaszolta Mellon. – Ne kérdezd, hogy melyik királyság. A neve már régen elveszett; sőt nem is létezik többé. Deremir ennek a királyságnak a harcosa volt, aki bátran és vakmerően harcolt Sran ellen, egészen addig, amíg a királysága be nem hódolt Srannak, és ezáltal a szövetségesévé vált. Birodalma jutatta Sran kezére, akit mindig is dühített Deremir bátorsága, és az, hogy fáradhatatlanul harcolt ellene. És ezért bosszút állt rajta. 
       Soma kimeredő szemmel hallgatta a mágus szavait. Hogy Deremirt a saját királysága árulta el és jutatta a Sötétség Fejedelme kezére? De hát ez szörnyűséges. Hogyan tehettek vele ilyesmit? És hogyan állhattak Sran szolgálatába?
       - Deremirt Sran kezére juttatták – folytatta Mellon a történetet, mellette Sadok mélyen hallgatott; csak a szemén lehetett látni dühét. – És a Sötétség Fejedelme bosszút állt ezen az igazharcoson. Szörnyű kínzásoknak vetette alá. Végül egy gonosz varázslattal olyan lénnyé változtatta, ami koboldok vérével táplálkozott. Egy orkril lett belőle, és így már nem volt többé ugyanaz az ember, aki egykor volt. Szörnyeteg lett, aki mások vérének megivásával hosszabbítja az életét, miközben sötétségben él. Szörnyűséges sors ez egy olyan embernek, mint amilyen Deremir volt, kinek egyetlen bűne az volt, hogy szembe mert szállni Srannal.
       Soma reszketve nyalta meg ajkát. Szomorú és egyben szörnyűséges volt Deremir sorsa. Nem csoda hát, hogy az Erdő Szelleme azt akarta, hogy keressék meg, és vegyék rá, hogy segítsen nekik elpusztítani Srant. Deremirnek minden oka megvolt arra, hogy ezt tegye. Sokkal több, mint bármelyik társának. 
       - De, ha ez így van, akkor Sran hogyhogy nem uralja őt? – kérdezte Soma az öreg mágustól. 
       - Srannak nem ez volt a célja. Ő csak örök szenvedésre akarta ítélni Deremirt. És ez sikerült is neki. Egyikőtök se csodálkozzon azon, ha Deremir majd ellenségesen fog fogadni minket. 
       - Biztosan van még benne jóság! – mondta Soma bizakodva. – Miért ne lehetne így? Hiszen Deremir valamikor ember volt, méghozzá igazszívű. Biztosan maradt még benne abból az emberből, aki egykor volt. 
       - Vagy nem – felelte Sadok hidegen, mire mindannyian ránéztek. – Ez az átok sokkal rosszabb, mint az enyém. Engem csak örökélettel átkozott meg, míg Deremirt olyasmivel, ami a legnagyobb gonoszságot hordozza magában. Ha a mi oldalunkra állna, azt csak azért tenné, hogy végezzen Srannal, s nem azért, mert a barátunk akarna lenni. Túl régen él már a sötétségben. 
       - Honnan tudod ezt? – kérdezte Soma. – És ha Deremirben még mindig van jóság? Lehet, hogy szörnyeteggé vált, de ez még nem jelenti azt, hogy gonosz is lenne. Ha így lenne, akkor az Erdő Szelleme nem küldött volna el pont ő hozzá. Az Erdő Szelleme csak a további szenvedéstől akarja Deremirt megkímélni. Te is hallottad, amikor ezt mondta. 
       - Tudom, mit mondott. Lehet, bízik Deremirben, de nekünk addig nem szabad ezt tennünk, amíg meg nem ismerjük őt. Tudod, ki teremtette meg, és amit Ő teremt meg, az nem lehet jó vagy megbízható. 
       Soma ökölbe szorította ujjait. Igazságtalan volt, ahogy Sadok vélekedet Deremirről. Akkor minek ígérte meg az Erdő Szellemének, hogy elmegy hozzá, ha nem bízik meg benne tökéletesen? 
       - Soma! – szólította meg Mellon a fiatal habót, aki ránézett. – Mi csak óvatosak vagyunk, ezért nem bízunk meg rendesen Deremirben. De ennek ellenére elmegyünk hozzá, és megkeressük őt. Lehet, neked van igazad, és mégis van még benne jóság, mintahogyan állítod. De azt is tudnod kell, egy szenvedő lélek, mindig kiszámíthatatlan szokott lenni; különösen az, amelyiket gonosz átokkal sújtottak. 
       Soma lehajtotta fejét. Az igazat megvallva, nem értett egyet társaival, de nem próbált meg ellent mondani velük. Megértette, hogy miért gondolkodnak így Deremirről, de ő hitte, hogy Deremirben még mindig van jóság. Hiába él hosszú évek óta sötétségben, biztosan maradt még belőle abból az emberből, aki egykor volt. Szörnyeteggé vált, de nem abban az értelemben, mint mások gondolják. Csak akkor vált volna teljesen gonosszá, ha Sran a szövetségesévé tette volna, de nem ezt tette, inkább csak megbüntette. Ő szenvedni akarta látni Deremirt, és nem pedig a szövetségesévé tenni. Ezért hitte, hogy Deremirben még mindig maradt emberség, és bízott abban, hogy ezért fog csatlakozni hozzájuk, és nem azért, mert egymaga akar bosszút állni a Sötétség Fejedelmén. Hitte, hogy így lesz. 
       Sadok látta fiatal barátja szemében a kételyt és a szomorúságot, de nem szólt semmit se. Megértette érzésit, és azt is tudta, azért bízott meg Deremirben, mert megérintette szívét szomorú története. Azonban nem szabd előrébb helyeznie az érzéseit a józanésznél. Ne sajnálatból bízzon meg valakiben; az ilyesmi rengeteg veszélyt hordozott magában. Soma téved, ha azt hiszi, Deremir volt az egyetlen, akivel Sran így elbánt. Sok harcossal tette meg, hogy elfogta és megkínozta, majd olyan lénnyé változtatta, aki mindenkire veszélyes volt; és a legtöbbjük örökre gonosz maradt, nem lehetett őket megmenteni a sötétségtől. Épp ezért nem volt szabad megbíznia Deremirben. Legalábbis addig, amíg nem találkoznak vele, és meg nem állapítják, hogy kinek az oldalán áll. Ezen a dolgon áll vagy bukik a küldetésük, és még sok máson is, ami abban az erdőben várta őket. A Sötétség, mint tudták, sosem alszik. Mindig éberen figyel, és csak arra vár, mikor csaphasson le ellenségeire. Nekik pedig óvatosnak kell lenniük. Méghozzá teljes mértékben.

Folytatjuk.
**********************
 10. MEGJELENT 
 ERDŐSNÉ ONDA MARICA  LEGÚJABB E. - KÖNYVE : TÖBB LÁBON

Erdősné Onda Marica
Sziasztok!
A Medárd nap örömet hozott nekem, na nem az esti fergeteges viharra gondoltam.
Megkaptam a Magyar Elektronikus Könyvtártól az értesítést, hogy az állományba került és letölthető a legfrissebb válogatás kötetem, melynek a címe: Több lábon.
Szeretettel ajánlom az érdeklődők figyelmébe! (https://mek.oszk.hu/20700/20773)
Marica.
......................................................
GRATULÁLUNK A  KÖNYVHÖZ !

**********************
 11. ELBESZÉLÉS 

ILOSVAY GUSZTÁV: Mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád!

Ilosvay Gusztáv
  Az a 74 év, amit már itt töltöttem ezen a földön, sok mindenre megtanított. Megtanított olyan dolgokra, amelyek mindenképp fontosak az életben és talán azon túl is… Ki tudja? De ne szaladjunk a dolgok elébe!
Ugye, amikor az ember fia megszületik, akkor vajmi kevés tudása van arról, ami körbe veszi. Azután idővel szépen mindent sorjában megtapasztal, s így meg is tanul. Megtanulja, hogy ha éhes, akkor kiabál, ha álmos, akkor alszik, ha kis és nagy dolgokat kell csinálnia, akkor ott a pelus, és a szülők legnagyobb boldogságára tele is rakja azt. Természetesen, ha fél, odabújik az édesanyjához, ha mérges vagy épp haragszik, akkor toporzékol. Persze, azután azt is megtanulja, hogy a főzőkanalat azért találták ki, hogy elverjék a fenekét, hogyha toporzékol, és röpke pillanatok alatt rájön, hogy nem érdemes toporzékolni, meg hisztizni, mert, egyrészt nem ér vele el semmit, másrészt elverik a popsiját. Tehát tanul... sokat és állandóan. 
 Minden nap hoz valami újat, valamit, amit nem tudott korábban, és azt a lehető legjobban el kell sajátítania, hogy aztán sikeres legyen az életben, hogy elfogadják az emberek, hogy megtartson egy munkát, meg hogy a fegyelem keretén belül alkotni tudjon, s főleg, hogy ne keveredjen bajba.
 Aztán jön az iskola, ahol már minden annyira más. Ahol idegen nénik és bácsik oktatják több-kevesebb sikerrel, és öntik belé a tudást, ami aztán felkészíti a nagybetűs ÉLETRE. Igen, arra a valamire, amit olyannyira vár, hogy kitörhessen, és ereje teljében szálljon a fantáziája, hogy fékek, gátak és mindenféle konvenciók nélkül szabadon repüljön, mert övé az élet, és előtte a nagyvilág!
Hogy a fent említett kis összefoglalás mennyire alapvető, bár ugyanakkor valójában mennyire hiányos, azt csak akkor láttam igazán, amikor egy nap jó barátom, Péter Pál, becsengetett hozzám. Épp szabadnapom volt.
- Szeretnék veled beszélni. Tudnál rám szakítani egy kis időt?
A hangja izgatott volt, és számomra szokatlan volt az idegállapota.
- Ok. – mondtam. 
Erre a napra, nem igazán terveztem semmit, úgyhogy leültünk és beszélgettünk. Jobban mondva, ő beszélt, és én hallgattam.
 - Itt vagyok 44 évesen, és azt hittem, hogy már semmin nem lepődöm meg, nem érhet csalódás. Azt hittem sebezhetetlen vagyok, aztán minden a fejetetejére állt. Kicsúszott a talaj a lábam alól. Elvesztettem a munkám, azt, amire egész életembe készültem, és sok energiámba került, hogy megkapjam. Úgy gondoltam, hogy mindent megtettem azért, hogy megbecsüljenek, és haladjak előre. Viszont 5 hónappal ezelőtt azonnali hatállyal felmondtak, és azóta nem találok munkát, nem találom  a helyem, nem találom önmagam, és mindennek a tetejébe, kezd otthon is pokollá válni az élet. A nejem – ismered milyen hirtelen haragú - egyre engem hibáztat a megváltozott körülményeinkért. Veszekedéssel és idegeskedéssel telik  az otthoni lét. Tarthatatlan a helyzetem! Nem tudok aludni éjjel! Fáj a gyomrom! Tegnap már epét hánytam az idegességtől! Sírógörcs kerülget, és sehol nem találok megoldást a kialakult helyzetemre… és most itt vagyok, és beszélek veled. Segíts nekem! Mitévő legyek? Te mit csinálnál az én helyemben? – kérdezte majdnem sírva.
 Aztán órák teltek el. Néha sírógörcsbe fulladva dadogott, néha dührohamban tört ki, hogy ö mindent, de mindent megtett a sikerért és a biztonságért, és lám, itt tartunk. Sokat beszélt. Eltelt a délután, és beleszaladtunk az estébe, amikor végre olyan állapotba került, hogy elengedhettem. A végén  abban maradtunk, hogy majd időnként rám csörög, és összeszaladunk megint. Nehéz szívvel csuktam be utána az ajtót.
   Aztán vagy hat évre rá szólt a telefon. Péter Pál volt a vonal másik oldalán. Vidám volt a hangja, bár kicsit talán visszafogott is. A szokásos:
- Hogy vagy? Mi újság?  Régen hallottam a hangod… ­
Majd a beszélgetés végén megállapodtunk, hogy a következő szombaton beugrik hozzám egy kávéra.
Három órára beszéltük meg. Péter Pál pontosan érkezett. Jólöltözött volt és rendezett. Sehol nem látszott rajta a hat évvel korábbi gondja, baja. Mosolygott, mikor meglátott, és előre nyújtotta a kezét a kézfogáshoz. Pár udvarias közhely után rákérdeztem:
- Hogy vagy?  Mi történt veled, amióta vagy hat éve utoljára láttalak?
- Az életem ­– válaszolt Péter Pál – teljesen megváltozott, amióta nem láttál. Az a szenvedés, és személyes tragédia, amit azóta átéltem, teljesen felforgatta az életemet. Volt két idegösszeomlásom. Kórház… rengeteg gyógyszer… elköltözés hazulról… egy öngyilkossági kísérlet… és vagy 8 hét az idegosztályon. Nem volt könnyű, de most itt vagyok. Kicsit meggyúrva, kicsit csendesebben, de már látom a fényt az alagút végén! 
   Mikor kiengedtek, hazafelé a villamoson belebotlottam egy régi haveromba, akit vagy 15 éve nem láttam. Rendes srác volt, három gyereket nevelt egyedül, és valahogy mindig kiegyensúlyozott volt.  Beszélgettünk egy kicsit, aztán meghívtam egy sörre a villamos megállóval szembeni kocsmába. „Sok időt nem tudok veled tölteni, – mondta – mert az önkormányzathoz kell bemennem pár dolog miatt, de van egy szabad félórám.” Én akkor jöttem ki a kórházból, és beszélni akartam bárkivel, aki hajlandó meghallgatni. El akartam mondani bárkinek, hogy az élet hogy kibabrált velem, hogy szétesett minden, ami fontos volt a számomra, illetve úgy a munkám, mint a házasságom összeomlott.
  A haverom udvariasan hallgatott, időnként ivott a söréből, és vagy egy fél óra múlva ránézett az órájára, majd félbeszakította a szóáradatot, ami folyt belőlem. „Ide hallgass! Nekem most mennem kell. Végig hallgatnálak, de dolgom van. Sok mindent kell ma még elintéznem.” Aztán egy pillanatra megállt, megfogta a két kezével a vállam, kicsit megszorította, aztán így folytatta, „Mondanék neked valamit, ami talán segít. Nem nagy dolog, de ha megfogadod, hidd el, az élet egész másképp alakul majd. Mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád!!!  Ez ilyen egyszerű!” Aztán elengedte a vállam,  kiitta a sörét, kezet ráztunk és kifordult a kocsmából. Én meg ott maradtam egy  félig megivott pohár sör mellett, frissen kijőve az idegosztályról, egy mondással a fejemben: „Mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád!”
 
  Eltelt egy kis idő, amire megemésztettem ezt a mondatot, de azóta itt van velem, meghatározza minden mozdulatom, gondolatom, cselekedetem. Ha tetszik, vezérfonalként kísér engem, igazítja az utam, és látod, most itt vagyok kiegyensúlyozottan és vidáman. Jó munkám van remek kollégákkal, és egy megértő szerető barátnőm. Az élet, ha nem is egy csapásra, de megváltozott! 180 fokos fordulatot vett! Ma már látom, amit akkoriban nem láttam, hogy az én életemet  magam élem, hogy önnönmagam vagyok felelős az életemért, a magam tükörképét látom magam előtt, és azt látom, amit adok magamból, és nyilván más is azt látja. Mivel azelőtt csak benne éltem a sűrűjében, nem igazán fogtam fel mindezt. Azt is mondhatnám, hogy nem láttam a fától az erdőt. Aztán egy adott pillanatban jött valaki, aki eloszlatta a „ködöt”. Ott álltam, és egyszer csak értelmét láttam mindannak, ami történt velem. 
 Még vagy egy órát beszélgettünk Péter Pállal, megittunk még egy csésze forró teát, azután Péter Pál felállt, megköszönte, hogy volt időm rá, és elmondhatta mindazt, ami az elmúlt hat évben történt vele.
  Kikísértem, és becsuktam utána az ajtót. Hirtelen csend lett  a szobában, és én a gondolataimba merültem. „Lám, az élet milyen érdekes! Itt egy ember, aki ugyanolyan, mint én. Megszületik, felnevelkedik, óriási lendülettel nekiáll az élet küzdelmeinek, azután belebotlik önnön magába, a társába, a kollégájába, a társadalomba, és egyszer csak hasra esik, majd onnan, ha nincs meg az esze hozzá, nem tud felállni, csak vergődik és szenved, mert a probléma megoldásához nincs elég tudása. Hiányos az élettapasztalata ahhoz, hogy jobban csinálja. Inkább, csak ássa és ássa bele magát a gödörbe, és egyre mélyebbre és mélyebbre kerül a teljes megsemmisülésig.
 Pedig, mindenre van megoldás, és sok esetben ott van az ember orra előtt, csak észre kell venni. Igen! Sok esetben ez nem egyszerű. Sok esetben katasztrófák sora  vezet odáig, hogy megtanulja, amit érdemes megtanulni, meg azt, hogy mit  kell elengedni, vagy azt, hogy mit érdemes továbbadni.
 Mint említettem 74 éves vagyok és magam is megjártam a magam „kálváriáját”, de visszagondolva, kaptam Péter Páltól akkor valamit, amit tényleg érdemes volt megtanulni, valamit, ami nélkül az élet igazából nem teljes. Egyszerű kis mondat, amit mindenképp tovább kell adni:
- Mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád!

Jun 19, 2020. -    Ölellek: Guszti
**********************
 12. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK  
VÉGHELYI PÉTERNÉ 
  Angyali  találkozások : örökre  barátok

Véghelyi Péterné
  Kedves kis tanítványom hívott meg bennünket ballagására, mely ünnep után ebédre is hivatalosak voltunk. Izgalmas helyzet volt belecsöppenni egy családi összejövetelbe, ahol szinte senkit sem ismertünk. A házba belépve minden helyiségből anyukájuk szoknyája mögé bújó gyermekfejek kukucskáltak ki, amitől én nagyon vidám lettem, és a szégyenlősen elbújó ovisokkal incselkedtem kicsit. Csodálatos dolog az anyjához bújó óvodás mosolyát, szimpátiáját megnyerni. Nagyon édesek voltak, mert a kíváncsiságuk a kedvességre bátorsággá változott.
  Ehhez le kell hozzájuk guggolni, ehhez gyermekké kell lenni, és a mosolyukban elmerülni. Ez leírhatatlanul csodálatos érzés. Amikor kisgyermekekkel beszélgetünk szinte megszentelődünk, jobbá, igazabbá tesz bennünket a gyermek kételkedés  nélküli bizalma. Attila már séta közben beszélgetni kezdett velem. Elmeséltem neki, hogy reggel a tyúkok búzájában találtam egy egeret, mire felcsillantak a szemei, és elmondta, hogy egy üvegben neki is volt egyszer egy egere, és közben egyre közelebb tipegett hozzám, sok minden mást is elmesélve. Ebéd közben az apró gyermekek hamar jóllaktak és futkostak az asztal körül. Már nem tudom, hogy mikor tűnt fel nekem, hogy ez a kisfiú ott sündörög körülöttem. Megtudtam, hogy Kakasdon él, és versenygokardos, aki kis életének eseményeiről olyan természetességgel csacsogott, mintha mindig is ismert volna engem. Valami érdekes szál szövődött közénk a légkörbe. Ültünk ott, ölemben a kisgyermek, kacagtunk , énekeltünk is. Minden tele volt szeretettel, és úgy éreztem, én is, hogy ezt a gyermeket én mindig is ismertem és szerettem.
  Ebéd után búcsúzásra került sor, a kis Attilától még az asztalnál elköszöntem. Nyújtotta felém kis kezét, én kezembe vettem a gyermekkezet, de ő az ujjait széttárta, az én ujjaim közé fűzte, majd kezeinket összekulcsolta.
- Így – mondta elégedetten.
- Örökre barátok maradunk! – rázta meg a kis kézzel összekulcsolt nagy kezet, fülig érő hatalmas mosollyal, és szemeiben láttam, hogy ezt komolyan gondolja. Nagyon megrendítő tud lenni egy ilyen kézfogással megpecsételt barátságot ajándékozó kisgyermek szemeiben meglátni ezt a komolyságot, és a szavainak szívből jövő fenségét megérezni. Amíg az autó ajtaja becsukódott, még két ilyen ígérettel megpecsételt kézfogásra került sor.
 Hátra tekintve még integettem neki, és láttam a szomorúságot a szemeiben. Máris hiányzott újdonsült kis barátom. Azóta is azon gondolkodom, hogy mi lehet a forrása a gyermekek vállalni mert őszinte szeretetének? Mi, felnőttek aligha, hiszen életünk töredezett, hibás, a küszködéseinkben megsebződünk, és egyre kevésbé merünk szeretni. Azt hiszem, hogy Isten azért jött közénk gyermekként, hogy megmutassa nekünk ezt a ráhagyatkozást, az Ő végtelen bizalmát. Ma túlértékeljük a tudást, és a gyerekekre néha csak úgy tekintünk, mint egy üres kancsóra, amit meg kell töltenünk a világról szerzett ismeretekkel.
Micsoda tévedés ez! Ők így érkeznek hozzánk el: csordultig telve szeretettel. Keressünk magunknak sok-sok ilyen kis barátot, és hagyjuk, hogy kis kezeikkel feltöltsék a mi szeretettől kiüresedett szívünket.

**********************
 13. HIHETETLEN NOVELLA 

TELEKI ELIZABETH: Egy megható történet.
Marad az emlék, mert hiába, az élet túl rövid!!
Egy Anya, és a fiáról.

Pár éve történt,  az egyik ismerősöm 6-év házasság után a felesége arra kérte a férjét hogy vigyen el egy másik nőt, egy vacsorára és utána esetleg egy moziba. 

Majd hozzátette: a felesége, azt hogy én "Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret, és jól esne neki, ha egy kis időt ha együtt töltenétek, és a férj csak állt és nézett  maga elé. 

De ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak, hogy nem más volt mint az Édesanyám, hogy aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3 gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, mert nem volt időm reá, persze, jóformán csak a nagyon, jeles alkalmakkor, hogy a ha szülinap, vagy név nap volt...

Még aznap este felhívtam, hogy menjünk el egy vacsorára?,  esetleg egy moziba utána..

- Hogy? Óh istenem. kérdezte Anyja. Mi történt, jól vagy, minden rendben Fiam.?Édesanyja kérdezte aggódva mert fura volt neki hogy soha nem kereste őt ezzel, hogy együtt programot csináljanak, Hogy az édesanyjával legyenek egyedül.

Persze kissé talán nem is csodálkozott , de viszonylag jó későn este hívtam, és ez a meghívás eléggé váratlan is volt, neki,  mivel ilyen randink soha nem  volt még együtt, mert a munka és egyebek le foglalták az idejét a Fiának.. 

Mondta a Fia, semmi baj nem történt, csak gondoltam jó lenne egyet vacsorázni, véled, és el beszélgetni kicsit ketten,.. beszélgetni,   válaszoltam. Csak te és én.
Majd egy kis néma csönd után rávágta, hogy én igazán, nagyon szeretném, mondta ez nem is ez nem is kérdés.
Azon a pénteki estén, ahogy érte mentem, hogy felvegyem a házánál egy kicsit ideges voltam, bár láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a randi miatt. 
Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. 
Még fodrásznál is volt előtte, a haja szépen begöndörítve, és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó házassági évfordulójukon vett fel.  Úgy mosolygott mint egy szép angyal.
Mondtam a barátnőmnek, hogy randink lesz, teljesen odavolt. De szólt, s  egyből, ahogy beült az autóba.  Alig várják, hogy meséljek mi volt a találkánkon.
Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, úgy belém karolt mintha csak egy First Lady lett volna.  Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon, mint, ahogy egy igazi anyának kell, mert Szerette az Édesanyját.
Miután megérkeztek,  leültek, elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem igazán látta tisztán az apró betűket, hogy el vette tőlem, s egyszerre el kezdtem hangosan  olvasni. 
 Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem, és láttam, milyen ámulattal bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán, láttam jól esett neki, talán többször kellene meg tennem, mert az élet oly rövid, mintha éreztem volna ez az utolsó beszélgetés, találkozás volt.!
Mondta hogy régebben mindig én olvastam fel a menüt neked, amikor kicsi voltál, - mondta, majd a tekintetében látszódott is, hogy elmerengett ezeken a régi szép időkön.
Nagyon kellemes, jó kis beszélgetés volt látszott az öröm az arcara ki ült..
Lényegében átbeszéltük kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei stb. tehát jól elnyúlt, sőt olyannyira, hogy le is késtük a mozit is. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz ezt mondta: 
- Mit szólsz egy következő alkalomhoz, de csakis ha megengeded, hogy a vendégem légy kisfiam?
Mondtam ám legyen, semmi gond.
Milyen volt a randi, kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. Nagyon jó, sokkal jobb, mint amit elképzeltem, válaszoltam neki lelkesen. 
De istenem, hogy pár nappal később édesanyám meghalt, olyan volt mint ha éreztem volna, hogy ez a rangi fontos hogy meg történjen, de egy hirtelen szívrohamban ment el és én nem éreztem mást, csak zakatolt a szívem ,és eszembe jutott, az a randi jó volt véle. De nem tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt lehetőségem.
Nem sokkal rá pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy cetlivel: Előre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy már ott lehetek.  Két főre, egyik a tiéd a másik pedig a feleségedé. 
Soha nem fogod megtudni, milyen fontos volt nekem az az este! " Szeretlek fiam!.
Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk: Anya Szeretlek” és azt a másikat akkor szeressük amikor lehet, amikor velünk van. 
(Semmi más az életben nincs olyan fontos mint a családunk.!) 
Na persze, "szánjunk rá elég időt, hogy és ezt akkor tegyük amikor lehet, ne akkor amikor már esetleg késő"", de mindig, hogy legyen egy elég időnk  Édesanyára ,
hogy ne hogy késő legyen, meg bánjuk miért nem tettem meg, majd később, bánjuk, meg hogy hogy együtt programot nem csináltunk sohasem, nem úgy mint kisseb koromban elvitt bennünket hajó kirándulás, és más programra, de most nincs időm reá,  s nincs idő rá hogy még tegyük..


Skvyt .Elisa Triton .Budapesti. Író
**********************
 14. KÖNYVGYÜJTEMÉNY 

ÁRVAY MÁRIA EDDIG MEGJELENT E. - KÖNYVEI
Könyveim elérhetőségei

Árvay Mária
Árvay Mária: Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket / Önsegítő könyv
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Kortárs magyar irodalom
Orvostudomány, állatorvostan / Pszichológia
mentálhigiénia, optimizmus, magyar irodalom
Leírás: Amatőr szerző 2020-ban közreadott önsegítő könyve fiktív levelekkel, beszélgetésekkel és idézetekkel.

Link: 
á
Szívhez szóló ajándék, kicsiknek és nagyoknak / Mit üzennek a könyvek?
Műfaj: Gyermek- és ifjúsági irodalom, magyar irodalom, olvasás, könyv, fejtörő játék

Leírás: Olvasásnépszerűsítő és könyvajánló írások, idézetek, valamint kvízkérdések. A szerző hatodik, 2019-ben összeállított könyve.

á
Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó / Önsegítő, önfejlesztő könyv
Műfaj: magyar irodalom, mentálhigiénia

Leírás: Amatőr szerző 2019-ben közreadott önfejlesztő könyve tanulságos történetekkel és idézetekkel.


á
Gyógyítani szavakkal is lehet
Leírás: Látássérült amatőr kortárs szerző elbeszélései, meséi és rövid történetei az életéből. 2018-ban készült összeállítás.


á
Pillanatképek az Élet albumából
Leírás: Látássérült amatőr kortárs szerző elbeszélései és rövid történetkék az életéből.


á
Erről jut eszembe!
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Kortárs magyar irodalom

Család, társas kapcsolatok / Fogyatékosok magyar irodalom, vak

Leírás: Amatőr szerző nagyrészt saját, vakként élt életéből vett történetei, naplórészletei, gondolatai.


á
Erről jut eszembe! [Hangoskönyv]
Leírás: Amatőr szerző nagyrészt saját, vakként élt életéből vett történetei, naplórészletei, gondolatai. 2017-ben készült hangoskönyv változat.


 á
Dorka-történetek
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Gyermek- és ifjúsági irodalom

Leírás: Történetek egy vak lányról, akinek a lovasterápia adott bátorságot az élethez.

Link:


á
Dorka-történetek [Hangoskönyv]
Műfaj: magyar irodalom, ifjúsági irodalom, hangoskönyv

Leírás: Történetek egy vak lányról, akinek a lovasterápia adott bátorságot az élethez. 2018-ban készült hangoskönyv változat.


 ...........................
GRATULÁLOK A SZERZŐNEK, ÉS JÓ OLVASÁST MINDENKINEK!
**********************
 15.VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL 

KOVÁCS JÓZSEF KOPEK: Szabad vagyok

szabad vagyok mert fehér botommal kopogtathatom az utat,
szabad vagyok mert lelki szemeimmel láthatom a láthatatlant,
szabad vagyok mert beeshetem a tapinthatatlan mélybe,
szabad vagyok hisz, bármikor véget érhet  életem.

így mit nyerek gőgös hasztalan szabadságommal,
hova vezetett életem  csak a fehér botommal,
megmutattam a világnak, hogy megvagyok magammal,
és hogy  ennyit ért szabadságom, csak a fehér botommal

mert drága kincs a szabadság, ha okosan gyakorlom,
de gyászba  dönt ha bután hasztalan használom,
Így miért jó ha egyáltalán  van is szabadságom,
Egy biztonságos jövőért, inkább feladom
 ..................................................

Csomor Henriett: Születésnapi köszöntés

Lehetsz száz,
vagy akárhány éves.
lelked mélyén érzed,
fejed felett elszálltak az évek,
amelyek vegyes érzéseket
tápláltak beléd.
Az  idő múlása majdnem
mindent megszépít,
szokták mondani,
de valami úgy él bennünk,
mintha tegnap történt volna.
Minden évben eljön az
a nap, amikor megszülettél.
Bizony, egy elért kor után
nem szeretsz dicsekedni
éveid számával.
Reggel, mielőtt kitárnád ablakodat,
öltöztesd fel szívedet ünneplőbe,
eljön hozzád sok jó barát
köszönteni téged 
Elárasztanak szeretetükkel,
s jókívánságaikkal,
mosolyod szebben ragyog
a nyári napsugárnál.
Kedvedre trilláznak a madarak.
Fejed felett láthatatlan
szivárvány tündököl, 
hosszú évek várnak még reád.

2020. május 15.
á

Nevednek ünnepén

Eszemben tartom
nevednek napját,
felköszöntselek
e szép alkalomból.
Mielőtt a világra jöttél volna,
szüleid már a keresztneveden
gondoltak reád.
Viseld méltóan
legszebb ajándékukat,
a neved, amelyet
szeretettel kaptál tőlük.
Lebegjen előtted örömük,
emlékezz hangjukra,
ahogyan
legszebben szólítottak,
hiszen az év
legszebb ünnepét
tőlük kaptad,
amelyet még a
naptár is szépen mutat.

2020.május 21.
 .....................................................

Kovács Tibor: Nyárköszöntő


Itt van újra, itt van a nyár,
Mezők, rétek virágba borulnak már,
Kertekben is virágoznak már,
Rózsák, tulipánok, és ezer szép
csodák.


Család is készülődik már,
Aprók, nagyobbak, Ifjak és Érettebbek,
közösen sütnek - főznek,
Így köszöntik a nyarat.


2019. május 21

..............................................

NAGY CSABA: A gitár fájdalma

 
A gitár is tud mély bánattal élni,
neki is vannak fájó könnyei,
mit nem lát az ember, csak hallani véli,
mikor a mélabús dallam körül lengi.

A gitárnak is van elhaló hangja,
ő sem penget ki magából minden bánatot,
mert túl nagy fájdalmában elpattan húrja,
és százfelé hullnak a könnydarabok.

2020.06.09
.........................................

PESA ANNA  MÁRIA: Együtt                

Mindig várom, hogy együtt legyünk,
De a munkája elszakít minket megint.
A hétből egy nap mégis maradt,
Ezért szeretem a vasárnapokat.

Ha kirándulni megyünk, vagy ha maradunk is,
Nagyon jó vele lenni akármit teszünk is.
Felvidít, ha bánat gyötör, vigasztal, ha fájdalom,
A jókedve határtalan, minden nap ezt láthatom.

Boldog vagyok együtt vele, köszönöm az égnek,
A felhőtlen boldogság és szerelem ölel át kettőnket.
Köszönet jár neki is, hisz megtesz értem mindent,
Csak viszont tudom szeretni, mindenért, amit tesz.

Megtaláltuk egymást, még nem késő tudom,
Együtt leszünk örökké, majd találunk egy zugot.
Öregesen, kettecskén éldegélünk szépen,
Gondtalanul a verandán, hintázunk a székben.

2018.06.16.
**********************
 16. ELBESZÉLÉS 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Szépség vagy szörnyeteg?

Kelemenné Edit
Kamaszkorban a fiúk udvarolnak, és persze mindegyiknek a legszebb lány kell. Viszont végül is, hogy is van ez?
Iskolában minden fiú oda volt Ircsiért. Nagyon szép, ápolt. Hatalmas műkörmök, magas sarkú cipő, de még milyen magas. Csinos testhez álló ruha és persze parfüm lengte körbe. Mű köröm, mű haj és persze szinte minden mű. Arca is remekmű. A fiúk oda voltak érte egészen. Míg meg nem ismerték jobban.
-  Szia, Tamás vagyok - mutatkozott be neki udvariasan kissé meg szeppenve a fiú.
-  Szióka, Ircsike vok - rebegtette közben pilláit, amik annyira nagyok voltak, hogy már fegyvernek számítottak.
-  Meghívhatlak egy fagyira, vagy inkább kávéra?
-  Köszke, de a fagyi hizlal és diétázom. Kávé sem, most fehérítették a fogam, befogja. Inkább csak dumcsizzunk.
-  A fiú igen csak zavarba jött. Akkor eljössz velem moziba?
-  Okszi, de előbb igyunk egy bubist.

A lány a presszóba kicsi kis ruháját igen húzogatta lefelé, mert leüléskor felugrott. Ügyetlenül és sután fogta meg a poharat.
-  Jaj, ez az új mű köröm, kicsit még zavar, mert nagyobb mint a régi. Viszont kuksizd meg, hogy váltja a színét, ahogy mozgatom és még csillám is van rajta. Ugyi milyen tök szuper, menő mi?
-  Nem zavar mikor mosogatsz? - kérdezte a fiú kíváncsian.
-  Ó te kis butus, hová gondolsz? Mosogatni én? Vagyont érő körmökkel, még le talál kopni. Ott a mosogató gép, azért van! Ha, ha, jaj de vicces fiú vagy!
A pohárra nézett, rúzsos lett.
- Jaj, azt írták csók álló! Hát nem lejött? Most újra rúzsozhatom magamat! – mondta Ircsi, nagy bosszankodva.
Tamás elgondolkodott és már nem is volt annyira kedve a mozihoz.
-  Ne haragudj, az idő elrepült, mozi majd máskor. Most nekem búcsúznom kell. Szia.
Írcsi puszira nyújtotta az arcát. Tamás megpuszilta.
-  Te jó ég, mintha egy lisztes zacskóba pusziltam volna bele. Futott át a gondolat a fején, ahogy érezte a száján ragadt sminket.
-  Ó te kis butus! Nem így kell egy lánynak puszit adni, most lejött a sminkem. A fiú arca felé hajolt és mellette, cupp, cupp, mondta. Na nem baj, megigazítom amit lenyaltál. Jaj, te kis butuli. Na, majd talizunk!

 Tamás megfordult és undorral törölte szájáról a vakolatot, ami a lányról rá ragadt. Mi aztán nem találkozunk, meg nem hívlak sehová! Az már biztos! – gondolta magában.
Másnap egy másik kislányon akadt meg a szeme. Semmi smink, műköröm, csak egyszerű.
-  Szia, Tamás vagyok. Meghívhatlak egy kávéra?
-  Szia, Éva vagyok, igen, szívesen megyek veled kávézni.
-  Nem félsz hogy megfogja a fogad? – kérdezte Tamás.
-  Nem, majd eszem almát.
-  Nem félted a körmöd, nem fog lekopni a színe?
-  Nem jó a nagy köröm semmire, csak össze- vissza karmolásznék mindent - nevetett Évi.

  Tamás lenézett a lábára, lapos sarkú cipő. Na egy igazi kis hölgy, nem játssza meg magát – gondolta. Nagyon tetszett neki a dolog és igen csak udvarolt.
Írcsi ezt megtudta. Egy fiú, akinek ő nem kell! Mikor csodás a műkörme, csillagos. A sminkjéről meg írni lehetne, olyan tökéletes. Tamásnak meg nem kell? Felháborító, ez a kis senki, akinek még lakk sincs a kezén, ez kell neki. Egy szörnyeteg, aki egyáltalán nem ad magára! Ő, aki bárkit meghódít és Tamásnak nem kell! Ő a szépség és Tamásnak ez a kis semmi kell! Tamás egyébként nem érdekelte, de most kell neki és kész! Mit tud Éva, amit ő nem? Hátha Tamást így szerezheti vissza, majd ő megmutatja. Nem sminkeli ki magát, azon ne múljék. Viszont, hogy egy kis szörny egy-egy kis szörnyecske elcsavarja a fiúja fejét! Na nem, azt már nem hagyhatja. Neki most már Tamás azért is kell. Fortyogott a dühtől! Másnap leszedette a műkörmét a mű szempillát és mindent. Na, most bebizonyítja milyen, így is szép, sőt lenyűgöző szépség. Semmi műhaj, smink és tupír.

Másnap így ment a suliba, nagy peckesen. Senki nem ismerte meg. Inkább súgtak mögötte.
-  Te, ki ez a rémség? Ismered? – nem ismerték meg.
A sok smink és a művi dolog bizony teljesen tönkre tette. Arcbőre smink nélkül csúnya volt. Haja a sok műhaj súlya alatt megritkult. Hová lett a szép kislány, ki régen volt. Most tehát, ki is a szépség és ki a szörnyeteg? A festék, a sok mű vacak lejött róla, de ugyan olyan kényes cica baba maradt, aki volt. Festék, smink nélkül, csak egy kis szörny volt.
Tamás és Éva összeházasodott iskola után. Ircsi maradt kényes cica baba, aki csak festve volt szép. Kényeskedő természete miatt feleségnek senki nem akarta. 
**********************
17. CSALÁDFA
CSOMOR HENRIETT : Kemény sors, érzékeny lélek

Szinte még gyermek volt nagyapám, mikor édesanyja meghalt, így az édesapjával maradtak kevéske ideig.
Nagyapáék öten voltak testvérek. Édesapjuk, aki mélyen szerette feleségét, belebolondult elvesztésébe. Nagyapám apja mélyen vallásos ember volt. Egy nap betért a templomba, s lelki fájdalmába leverte az összes szobrot, ekkor szegényt elvitték szociális otthonba. Az öt gyerek közül a két legkisebbet árvaházba vitték. A két nagyobbat pedig egy rokon vette magához.
  Már kezdtem megnyugodni, hogy legalább jó helyre került anyai nagyapám, de befelé hulltak könnyeim, amikor édesanyám azt mondta, hogy bizony a család keményen dolgoztatta. Magam elé képzeltem azt a 14 éves, sovány, szomorú tekintetű árva fiút, akit nem szeretett senki. Nagyon elérzékenyültem, mert ismertem annyira, hogy tudjam mennyire vágyott a szeretetre, s éreztem, hogy szerette a gyerekeit, s minket, unokákat.
  1944-ben a kislegény nagyon egyedül lehetett bánatában a körülötte lévő változásoktól, hiszen már sem édesapját, sem három testvérét nem látta, és nem is hallott róluk.
 A következő évben Bánovics István (vagyis a nagyapám), Erzsébetről átjárt Fazekasbodára, mert ott volt juhász, őrizte a birkákat hűséges puli kutyájával, Bársonnyal, aki igencsak jó terelő kutya volt. Nagyapám udvarolni kezdet Erzsébeten, a szomszédos házban lakó Mező család egyik lányának, a nagymamámnak, Erzsébetnek. A lány mindennap küldött testvérével, Bandival ebédet Istvánnak. Tízen voltak testvérek, s jól össze is tartottak, s Bandi biztosan jó társasága lehetett Istvánnak. Ebéd közben biztosan jól elbeszélgettek.
 1949-ben nagyapámék megesküdtek. Azt hiszem, nagyapám tényleg csak egy kis örömöt kapott az élettől. Soha többé nem beszélt az édesapjáról, s nem is látogatták, pedig pár évig élt még édesapja. Aztán hét-nyolc évre rá jött a gyászjelentés táviratban, hogy édesapja meghalt. Gyermekeiket otthon hagyva, elmentek ketten a temetésre, s csendesen eltemették apját.
Nagyapám öcsié közül Ádám, örökbe fogadásuk után Vokányba, Anti pedig Gyékényesen élt. Ádám rendőrként elkezdte keresni a testvéreit, kis időbe került, de a testvérek újra egymásra találtak.

2020. május 22.
Megjegyzés: anyai nagyapám, s testvérei emlékeire íródott ez a történet.
**********************
 18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
 - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA - 

Üdítő, frissítő, hideg gyógyteák nyárra

Bodza (Sambucus nigra)

Soponyai Mihály
Kezdjük azokkal a teákkal, melyek hidegen is nagyon finomak. Ilyen a savanykás ízű, bronzszínű csipkebogyótea, melynek kivételes C-vitamin-tartalmát csak hideg áztatással tudjuk megőrizni (legalább 4-5 órát hagyjuk állni). A csipke nem csak nagyon finom, de immunerősítő hatása is kivételes. A csipkebogyó teát keverhetjük egy kis langyos bodzateával is a még finomabb íz kedvéért. A bodzát télen megfázásra, hörghurutra ittuk, nyáron pedig hűtve kortyolgassuk.
Bodza Bogyó


A fürtös menta teát a téli, kora tavaszi hónapokban forrón fogyasztottuk, most ideje kipróbálni hidegen is. Hagyományos módon, forrázással készítsük, de hagyjuk kihűlni, mert mentolos íze hűvösen különösen frissítő lesz a nyári melegben. Sokoldalú tea: baktériumölő, légúttisztító, nyugtató és emésztésjavító hatása is ismert. Korlátozás nélkül, bármeddig iható.
á 

Erdei szeder (Rubus fruticosus)

Erdei szeder
Maximális ízhatás
Régi, gyerekkori emlékeket idéz az akác édes illata. Az akác visszafogja a túlzott gyomorsavtermelést, és kellemes íze van, élvezeti teaként is fogyasztható. Erdei szederlevélből és erdei málnalevélből szintén kivételesen finom ízű gyógytea készíthető, hát még, ha keverjük a kettőt! Az erdei szederlevelet vastartalmánál fogva is ajánljuk, a cukorbetegek számára pedig jó hír, hogy kiegyensúlyozza a vércukorszintet. Az erdei málnalevél tea többek között segíti az emésztést, enyhíti a hányingert, és hasmenés ellen is használ.
Gyógyteák a karcsúságért
 á
Mezei katáng (Cichorium intybus)

Mezei katáng
Fürdőruhába bújva előbukkannak az eddig gondosan rejtegetett párnácskák is. A gyógynövények közül néhány hatékonyan segíti elő a fogyást, ismerjük meg ezeket! A Mezei katáng teakeverékben (Karcsúsító tea) csupa olyan gyógynövény van, mely támogatja a súlyvesztést, és a diéta ideális kiegészítője. Külön-külön is fogyaszthatjuk bármelyiket, de akkor a leghatékonyabbak ezek a gyógynövények, ha egymást támogatják. A bodza vízhajtó és emésztést elősegítő hatású gyógynövény, a mezei katáng kiváló zsírégető tulajdonsága miatt került bele ebbe a keverékteába. A kökényvirágot kiváló vízhajtó és zsíroldó hatású gyógynövényként ismerjük. Az aranyvessző hajtás epe- és májtisztító, emésztést serkentő és vízhajtó hatású. A kukoricabibe vércukorszint-csökkentő és zsírégető hatása miatt eredményes segítője a diétáknak. A gyújtoványfű hajtás béltisztító, a fehér akácvirág pedig savcsökkentő hatású gyógynövény.
 á
A nyugalom szigete
Citromfű
A citromfű enyhe nyugtató hatásáról ismert gyógynövény, melyet önmagában vagy akár fürtös mentával keverve is érdemes nyáron innunk. Nincs ellenjavallata, mint pl. az erősebb nyugtató-altató hatású macskagyökérnek, így akár várandós kismamák is ihatják. Esténként elkortyolva a pihentető alvást is elhozza, így nem kell álmatlanul forgolódnunk a hosszú, fülledt nyári éjszakákon.
A nyár összes illata, zamata egyetlen teában: Nyári tea
á 
Nyári tea
Zárjuk egy finom élvezeti teával a sort: a Nyári tea kellemes aromájú, üdítő tea, amit akár hidegen, jégkockával is érdemes kortyolgatni. Ebben az illatos keverékben citromfű, apróbojtorján, bodza, fehér akácvirág, orvosi zsályalevél találkozik. Ha  szeretnénk kipróbálni néhány teát ebből a hosszú listából, a Nyári teával kezdjük!
**********************
 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT  -  OLVASÓINK ÍRTÁK 

REAGÁLÁSOK A  POETRÓL : FÉNYLŐ ALABÁSTROM
á
gypodor2020. június 7. 06:29
Kifejező vers. Szívvel : Gyuri

á
B...yL...o2020. június 6. 18:14
Nagyon szép verset írtál, bár kivételesen tényleg koromból és vérből'' kell a tintát keverni. 

Szívvel gratulálok: László

á 
feri572020. június 6. 14:59
Gyönyörű alkotásod Vendel tetszik.-  5 nagy szívvel gratulálok 

Barátsággal : Feri

á 
Leslie20162020. június 6. 13:21
Hazafias verseid példa nélküliek ezen az oldalon. Ez is. Szívet adtam. 

Baráti üdvözlettel : László

á
41anna2020. június 6. 13:12
? 3. Igazán szép! Melinda
á
John-Bordas2020. június 6. 11:36
Vendel, megkockáztatom, hogy ez egyike legjobbjaidnak (nekem legalábbis)nagyszerű vers.
Öröm volt olvasni.  Szívvel gratulálok, szeretettel, ölel: János
á
5206162020. június 6. 10:41
Kedves Vendel! Gyönyörű versedhez nagy szívet hagytam. Gratulálok. Sándor
 ...............................................

AZ 1006.  MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA LÁTÁSSÉRÜLT OLVASÓINKNAK

1 Lectori salutemnél: Vendi szőke hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit a színpadon.
á 
2. MAI MESE
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Ciróka őrmester 
Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.A mese közepén, sok kiscica szaladgál a fűben.

á

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL  - HAZAI SZERZŐKTŐL
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
KOVÁCS JOSEF  KOPEK: mosolygós arcú, fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.
Mráz Erzsébet haja vállig ér, szemüveges. fehér ing és fekete blézer van rajta.
Gant Elizabet: hosszú vörös hajú, mosolygós. Kék virágos blúzban van.
 á
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

 á
5. FANTÁZIA REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018. - (5. fejezet - 7. rész) Az első vizsgák
SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol. Barna hajú, szemüveges, farmert s fekete trikót visel, távolban erdő látható.

á

6. VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA,
ÉS I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
Klement Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P.Steve. ősz hajú, barna szemű szemüveges.

Fekete ingben van, a kép bal alsó sarkába van írva fekete betűkkel I.P.STEVE

 á
7. FÉNYEK VAKONDJA  PÁLYÁZAT
ERDŐSNÉ ONDA MARICA (jelige: becenév): Fülesbagoly
Marica fekete vállig érő haja van, mosolygós barna rövid ujjú blúzban van.
 á
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB   ÍRÁSAIBÓL-

VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támassza. szürke  póló van rajta.

 á

9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
8. fejezet. 1.rész. Az Ezüst-hegység királysága
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
 á
10. MIR – MAGYAR IRODALMI ROVAT
APEVA – ELSŐ KÖZLÉS - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
Vendi kedvesen áll az előszobájában, és szelíden mosolyog zöld póló van rajta.  
 á
11.  JÚNIUS HAVI SZTÁRVENDÉGÜNK
NAGY BANDÓ ANDRÁS és  GVENDOLIN
Nagy Bandó András Barna rövid hajú, fehér póló van rajta. ül a számítógép előtt, bal kezében szemüvege.
 á
12 SZÜLETÉS NAPOMRA   - SZÍVBŐL JÖVŐ KÖSZÖNTÉSEK - 
Tóth Enikő: Enikő hosszú szőke hajú mosolygós lila pántos ruhában van.

á 

13. SZONETTKOSZORÚ
REMÉNYI TAMÁS: Szonettkoszorú /mesterszonett/
REMÉNYI TAMÁS Sötétkék pulóverben van, fekete szemű, ősz hajú mosolygós.
á 
14. FANTÁZIA NOVELLA     
Samu Ágnes: A mazoku gésája
SAMÚ ÁGNES nyári ruhában mosolyogva, ül egy fatörzsön. Fekete hajú, mosolygós, fekete szemüveg van a szemén.
 á
15. VERSRŐL VERSRE - HAZAI SZERZŐKTŐL
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
KOVÁCS JOSEF  KOPEK:  Kopek a ház lépcsőjén ül,  sötétkék pólóban s rövidnadrágban.  

 á

16.MESE
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Lufi

Edit a pipacs mezőn sétál, kék égbolton bárányfelhők úsznak.

Meséje közepén, piros ruhás kislány szalad át a zöld mezőn piros lufikkal a kezében.

á 
17. HANGOS VERSEK  - NAGY VENDEL SZERZEMÉNYEIBŐL –
ILOSVAY  GUSZTÁV fekete rövid hajú szemüveges fehér és fekete öltöny zakóban van. kezében egy régi mobilt tart.
 á
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - IMMUNERŐSÍTŐ GYÓGYTEÁK
Soponyi Mihály elegáns öltönyben van.
Mezei kakukkfű és a fürtös menta lila virágú.
Orbáncfű csillag alakú sárga virágú.
Csipkebogyó piros a bogyója
Erdei szeder fekete amikor már jó érett. 
 .................................................
 Vendikém! Köszi szépen. Bár csak többen megfogadnák. Nem én találtam ki, de én élem meg. Kíváncsian várom a magazinokat.
Már nem is tudom mikor közöltél le tőlem valamit. Valószínűleg még a kezdet kezdetén ( ez nem rajtad múlott, aki nem ír attól nem lehet mit leadni ) ez ilyen egyszerű. Értem én HIHIH.
Köszi. Ölellek!
On Wed, Jun 24, 2020 at 9:57 AM Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> wrote:
á 
KEDVES  GUSZTI  BARÁTOM,  ÍRÁSOD  beraktam a  júliusi újságba,  Igazán tetszett, olyannyira, hogy a  címe megihletett, és  írtam rá ma éjszaka egy verset, az  utolsó sorokat tőled  loptam, mea culpa ...,   alább a versezet, kérlek nézd meg. Ezt hozta ki belőlem  a  vírus . Na nem a szekszárdi bikavírus...  Ölellek:  vendi 

á

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: BETEG EZ A VILÁG



Beteg a világ,
nem vigyáztunk rá,
időnként kitermeli magának
gyilkos vírusát.
 
Nem is ez a baj,
mi megússzuk tán,
de mit kapnak tőlünk az unokák?
haragszanak ránk?
 
A tőke visszavonul,
elcsitul a kultúránk,
háborúban hallgatnak a múzsák,
nem dalolnak a madárkák.
 
Mert mi a kultúra lényege?
összegyűjtött, és tanult javak egysége.
miket továbbadni
mindegyőnk kötelessége.
Előttünk, és mögöttünk sok emberöltő,
soha nem hallgathat el a költő.
 
Ránk zúdult már sokféle
lepra, kolera, himlőkből többféle,
pestis, és spanyolnátha,
s most ez a koronás vírusok királya.
 
Mindegyiket legyőztük,
bár némelyiknek nagy volt az ára,
összeszorítva kezünket egy markocskába,
túléltük mindenek dacára.
 
A megmaradás törvénye,
légy mindenre felkészülve,
összefogva egységbe,
karba öltött egyezségbe.
Ne hagyjuk abba a munkát,
ölbe tett kézzel is működik a vulkán.
 
A medicinától
csupán csak elbódulsz,
hinned is kell,
hogy meggyógyulsz.
Mindezek fegyelmező okán,
be kell tartanunk a  penitenciát.
 
Ami megvolt, meg kell őrizned,
tovább kell építened,
nem kell feltalálni
újra a meleg vizet,
használni kell azt,
ami megteremtetett.
 
Nem kell tudatosan rombolni
a környezetedet.
 
Igaz, nagy az Univerzum,
elköltöznünk nem kell mégsem,
élnünk kell továbbra is itt,
bár némely emberekre
a  féreglyukaknál
csillagközi űrhajó vár,
ők a hitetlenkedők,
állnak egy fekete lyuk előtt.
 
Nekünk e Földön kell
megteremtenünk a jövőt.
 
Mindezt megcsinálni
csak bizakodó derűvel lehet,
komor lelkületünk
sehová nem vezet,
Barátaim, hogy is van ez?

Eltűnődünk,
olykor olykor,
ha beteg a világ,
ismerjük e, tényleg, igazán?
A korral nekünk is
tovább kell haladni,
múltunkat meg kell őrizni,
értékeinket nem szabad elhagyni,
mindenképp próbáljunk meg,
Embernek maradni.
 
Valljad ezt a bölcseletet,
az örök szemléletet,
Mosolyogj a világra,
és a világ, visszamosolyog Rád.


Szekszárd,  2020.  június…
**********************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A  MAGAZIN INGYENES!
….....................................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
…..........................……
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
.....................................
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN  1007
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ