Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2019. 12. hó – kilencedik évfolyam, tizenkettedik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes havi lap

Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

9. Évfolyam: december

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is.

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE!

**********************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Nagy Vendel szerkesztő

 Kedves olvasók! Őszinte tisztelettel, és szeretettel köszöntöm a  Vakmisszió lelkipásztorát magazinunk hasábjain, NÓGRÁDINÉ KOVÁCS ALEXANDRÁT, és fogadjuk áhítattal karácsonyi köszöntőjét, mindannyiunk lelki épülésére és az ünnepi várakozás elmélyítésére.
Olvassák szeretettel az év utolsó magazinját. Jövőre a  tizedik évfolyammal folytatjuk Missziós, hiánypótló tevékenységünket, a sérült emberek, és más érdeklődők számára.
Egyebet nem mondhatok.
A  SZERKESZTŐ...

........

NÓGRÁDINÉ KOVÁCS ALEXANDRA: Karácsonyi üzenet

Szeretettel köszöntöm a látássérült Testvéreket!

A karácsonyi evangélium üzenete, és az ehhez tartozó gondolataim idén had hangozzanak az alábbi versek alapján, a Lukács evangéliuma második fejezetének tizedik versétől a tizenegyedik versig tartó Igeszakaszból:

Nógrádiné Kovács Alexandra

Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

Kedves Testvérek! Ebben az igeszakaszban az Isten angyalának mondatait hallhatjuk, aki a mennyei világ követeként jelenik meg. Az örömhírt az angyal közli: megszületett a világ Megváltója, Jézus Krisztus, éppen ezért a földön lakó embereknek nem kell már többet félniük, sőt ez az üzenet egy hatalmas örömöt fog mindenkinek jelenteni. E pár mondat alatt találkozik egymással a mennyei és a földi világ. A karácsonyi esemény szerint a mennyei, láthatatlan világ közel jött a bűnös, látható világhoz. Nem a csillagok feletti messzeségben kell keresnünk a karácsony igazi üzenetét, hanem abban, aki a mennyei magasságból emberi életünk mélységébe szállt le. Az angyali üzenet ezért mondja a pásztoroknak, hogy miközben a felülről hangzó mennyei üzenetre figyelnek, egy jászolban fekvő kisgyermek felé kell elindulniuk.

A karácsonyi készülődés mellett sokszor kimarad a lényeg, amiről egyáltalán szólna a karácsony. Viszont a valóság az, hogy azoknak van igazi karácsonya, akiknek megszólal a láthatatlan világ üzenete, akiknek van felülről jövő, az isteni világból hangzó üzenete, amely ma is az értünk emberré lett Jézusra mutat.       

Mi hangzott azon az éjszakán Bethlehem mezejében ebből a felettünk való világból?

Először is az, hogy ne féljetek! Oly sok szívet ural manapság a félelem. Betegségtől, magánytól, szegénységtől, és sok más dolog miatt félünk. Sajnos földi világunk sokszor azt is sugallja, hogy húzódj vissza, zárkózz be, légy óvatos, gyanakvó, de legjobb, ha egykedvűen feladod az egészet, mert úgysem változik itt semmi. A mennyei világ viszont mást üzen: Légy bátor és erős! Ne aggodalmaskodj akkor sem, ha minden jel ijeszteni akar is. Ne félj, még akkor sem, ha éppen nem találod a kiutat, ha azt gondolod, nincs megoldás a problémádra.

Testvéreim! A menny és a világ mondanivalója más, és más. Milyen a mennyei világ mondanivalója? Az mindig felemel, megbátorít, nem elszomorít, mert nagy örömről szól. Egy igehirdető egyszer a karácsonyi örömhírt így fogalmazta meg: Isten nem tudta elnézni a mennyei magasságban a földi örömtelenséget. A keresztyénség története egy mennyei öröménekkel kezdődik. A mi sirató énekünkbe bele csendült egykor, - a kezdetek kezdetén egy csodálatos szimfónia. Ezt az angyali verset mondjuk, énekeljük tovább minden karácsonykor mi is, mindaddig, míg a szomorú és aggódó arcok ráncai ki nem simulnak és lelkünket a nagy öröm ki nem tölti. De ennek nemcsak karácsonykor kell így lennie, hanem mindannyiszor, amikor Isten titokzatos világából áthangzik az Istent dicsőítő ének és valahányszor az örömhír elhangzik.

Az ég éppen azért hajolt le a földre, hogy fölemeljen. Az igazi, mennyei nagyságnak éppen az a jele, hogy nem eltiporja a kicsit, a gyengét, hanem felemeli. Az Isten királysága közelségének éppen az volt a jele, hogy Jézus ezt tudta mondani a vak Bartimeusnak: Menj el, a te hited megtartott téged. És Bartimeus azonnal újra látott, és követte őt azon az úton. Mert Jézus azért született, élt és halt meg, hogy merjünk hinni, remélni és szeretni. Hogy ne féljünk kitárni, elmondani az életünk titkait az Úristennek. Ha az Ő szeretete egészen betölt, akkor az kiűzi a félelmet. Valahogy úgy, ahogy a palackba töltött víz szorítja ki a levegőt. Nos, az életünk sohasem üres edény. Vagy a félelem tölti be, vagy az Isten szeretete. Amikor az angyali verset énekeljük ezen a karácsonyon, engedjük, hogy Isten szeretete kiűzzön minden félelmet, aggódást a szívünkből.

 

Stekly Zsuzsa zománcművész: Szentkarácsony Éjjel - tűzzománc

Hívunk és várunk mindenkit december 16-án 15:00 órakor Budapestre, a Hungária 

körút 146-ba, ahol az igeszakasz további üzeneteit hirdetem majd a Testvéreknek, és ahol számos karácsonyi ének mellett együtt énekelhetjük majd el a jól ismert éneket is: Dicsőség mennyben az Istennek. Ámen.

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk mindenkinek, és boldog új esztendőt!

Nógrádiné Kovács Alexandra - Vakmisszió lelkipásztora

2019.   KARÁCSONYÁN

 áááááááá

NAGY VENDEL: Angyal a széllel

Egy angyal
Hírt hozott a Földre
gyarló embereknek
gyönyörűségére.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogó fényesen.
Angyal szállt az égen
éj sötétjében.
Angyal szállt az égen,
Halk suhogással.
Kezében lángot vitt
Fényes ragyogással.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitet vesztett
Embereknek
mondani az igét
A megváltást várva,
Az utolsó reményt.
Elhozva az utolsó esélyt.
Tömjén füstjén át
Érezni az erényt.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogón, fényesen.
az ige megtestesült
Betlehemben
egy angyal hozta a hírt a széllel.

Megjegyzés: 2016 karácsonyán...

 

A  VERS HANGOS LINKJE:   https://www.youtube.com/watch?v=wM4_T9vCJfg
Előadja: Ilosvay Gusztáv

á

Előadja: Várkonyi Judit  -  https://www.youtube.com/watch?v=DdMjmHxxl9U

**********************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
       KARÁCSONYI ÜDVÖZLET
       NÓGRÁDINÉ KOVÁCS ALEXANDRA A VAKMISSZIÓ LELKIPÁSZTORA 
       ANGYAL A  SZÉLLEL - NAGY VENDEL  VERSÉT ELMONDJA
       ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS VÁRKONYI JUDIT
 2.  KARÁCSONYI MESE.
      KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT :KARÁCSONYI CSILLAG

 3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL ...KORTÁRSAINK ÍRTÁK - KARÁCSONYI VERSEK
      KOVÁCS JOSEF  KOPEK, ELVIRA TÖRÖK, TÓTH ENIKŐ,  
      MÉSZÁROSOVÁ MELINDA, SZAUER GERTRÚD,  BOGNÁR PAPP IRÉN
 4.  ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
      ÁRVAY MÁRIA : DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
 5.  FANTÁZIA REGÉNY. 
      SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
 6.  VERSVÁLOGATÁS KARÁCSONYRA
      KLEMENT BURZA MÁRIA  ÉS  I. P. STEVE   ÍRÁSAIBÓL
 7.  LÁTOMÁSOK.  CSOMOR HENRIETT : ÉLMÉNYKÉP
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL... NAGY VENDEL  LEGÚJABB ÍRÁSAI
 9.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA:  AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

10. KARÁCSONY ZOMÁNCKÉPEKEN
      STEKLY ZSUZSA  ZOMÁNCMŰVES ÍRÁSA, FESTMÉNYEI  -  TE DEUM
11. MEGJELENT. CSOMOR HENRIETT  LEGÚJABB E.- KÖNYVE : TÜNŐDÉSEIM
      NAGY V.: TEMETŐ FÉNYEI. HANGOS VERS  - ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
12. AKKOR MOST BULI VAN? SZILVESZTERI VERSEK -  B. U. É. K.
      TÓTH ENIKŐ,  SZAUER GERTRÚD, HAJDAN VALI,  ÁBRAHÁMNÉ ÁGI 

      VÖNÖCZKINÉ GMEINDL  MARGÓ, NAGY VENDEL
13. TÖRTÉNELMI HUMORKA.  NAGY VENDEL: SZILVESZTERI HÁLAADÓ MISE
14. NOVELLA.  CSOMOR HENRIETT : ERDEI KIRUCCANÁS
15. VERSRŐL VERSRE... KORTÁRSAINKTÓL. ÜNNEPI HANGULATOK
      KOVÁCS TIBOR, KOVÁCS JOSEF KOPEK, HAJDAN VALI, 
      VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGÓ, JÓZSEF TIBOR, SIKLÓSI ERZSÉBET
16. CICA MESE. KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT : ÉDEN
17. PRIVÁT ANGYAL. NAGY VENDEL : ANGYAL JÖTT A SZÉLLEL
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT ... OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

      SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA: A  VÖRÖSHAGYMA
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************

2. KARÁCSONYI MESE

KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: Karácsonyi csillag

Kelemen Györgyné

Kicsi Veronika vígan ugrál, szökdécsel. Szőke göndör haját a szél simogatja, nagy csodálkozó szemekkel nézelődik. Apukája kezét fogja, úgy lépeget. Édesapja fiatal még, nem egészen huszonöt éves, barna rövid hajú, vidáman néz kislányára.

Veronika boldog, ma megy először óvodába, az ő dolgozójába. Kicsit izgatott, vajon a többi gyerek milyen lesz, mit fognak játszani, csupa izgalmas kérdés.

Útjuk szokás szerint egy kirakat előtt vezetett, mindig arra mentek. Apa megállt előtte, az egyik próbababát nézte, könnyét törölgette. Veronika tudta apukája titokban sír.

A kicsi lányka nagyon jól érezte magát az oviba, de feltűnt neki mindenkiért az anyukája jött, az övé hol lehet? Neki miért nincsen? Alig várta apukáját, hogy megkérdezze.

Mikor megjött rögtön kérdezte, az én anyukám hol van, miért nem láttam még soha sem? Apja kissé zavarba jött, de rögtön válaszolt. - én tán nem vagyok elég jó neked?

Veronika szót sem szólt, csak lógót apja nyakán és össze- vissza puszilgatta.

- Jól van jól van, engedj el mert szeretetből megfojtasz! Majd otthon elmesélem.

 á

Otthon leültek.

- igazad van, ideje, hogy pár dologról tudjál, nem titkolhatom tovább. - mondta apa szomorúan.

Mikor megszülettél, édesanyád nagyon örült neked, nagyon szeretett. Annyira, de annyira boldog volt, hogy te vagy. Viszont születésed után megbetegedett és meghalt, így ketten maradtunk.

- Most ő hol van? - kérdezte Veronika sírva.

- Fent az égben, mint csillag néz le rád, onnét figyel téged.

- Melyik az a csillag? - kérdezte Veronika szipogva.

- Én azt nem tudhatom, a te kis szíved kell, hogy megsúgja neked, hisz ő te benned él tovább.

Eljött az este, Veronika a csillaggal teli eget kémlelte. Vajon hol az ő édesanyja, hol lehet? Veronika meglátott egy csillagot, a fénye mintha lefele folyna, sírna.

- Igen édesanyám, már látlak, csak is te lehetsz az a csillag! Mesélt neki Veronika, mi is történt az oviba. A csillag fénye szebben ragyogott, mintha csak értené, kicsi lányka mit mond.

Másnap, mikor a kirakat előtt megálltak, apa észrevette nincs a próbababa a kirakatban. Egyből beszaladt a boltba.

- Jó napot kívánok. Elnézést a zavarásért, de érdeklődni szeretnék a kirakatból hová lett a próbababa?

- Jó napot kívánok, én még új vagyok itt, de mindjárt szólok a kolléga nőmnek.

Kijött egy közép korú hölgy.

- László, de régen láttam!

- Igen, rég volt, hogy bejöttem. Érdeklődni szeretnék a babáról.

- Igen a baba, sóhajtott az eladó nő! Megértem kedves, nagyon hasonlít a volt feleségére. Jaj, mennyit viccelődtünk vele, hogy a babát róla mintázták! Persze a baba olyan régi volt, esetleg a nagyanyja lehetett volna.

- Hasonlít az anyukámra? - bujt elő kíváncsian Veronka a pult takarásából.

- Igen, felelte az eladónő. Te biztos a kislánya vagy! Szép mint anyukája volt, ó kis szentem, de sajnállak. Nagyon szerettem a mamádat, mintha csak a lányom lett volna. Na de nem is engedtem kidobni a babát, mert a tulaj ki akarta dobni, a helyére új kerül. Tudta nekem kell, hát jól megkérte az árát.

- Eladná nekem, megvenném? - kérdezte apa.

- Nem eladó, van már gazdája – mondta az eladó nő.

- De én többet adnék érte, akár a dupláját is, csak had legyen az enyém, szépen kérem.

- Nem lehet, az új gazdája már itt is van érte ! Mutatott Veronikára, igaz szívem, a tied?
-Veronika sírva az örömtől, köszönte!

 á

Hazavitték, Veronika és apukája boldogan nézte a babát. Mikor sötét lett, boldogan mutatta a csillagnak a babát.

Másnap apa szomorúan mondta kislányának, - Veronika édes szívem, idén nem lesz karácsonyi ajándékod, mert az eladónőnek kifizettem a babát és bizony sok pénzbe került.

- Nem baj apa, de a baba a miénk lett, szebb ajándékot nem kaphattam volna.

A pici lány a babával aludt, kelt és vele együtt mesélt a csillagnak.

Eljött karácsony napja. Mindenki ünnepelt, Veronikának nagyon hiányzott az anyukája, apának is hiányzott szerető felesége. Hiába volt fiatal ember, gyerek koruk óta szerették egymást és oly rettenetesen hiányzott, hogy évek óta nem volt mellette. Mióta eszét tudta, szerette kedves párját. Egy vigasza volt a kislánya, mert mikor ránézett, mintha csak őt látta volna. A szeme, a haja, mint édesanyjáé, olyan volt. Most meg itt a karácsony és semmit nem tud adni neki.

Karácsony a csodák napja. Mikor lefeküdtek aludni, Veronika arról álmodott, az édesanyjával játszik. Apa meg arról, hogy szerető feleségével és kislányával van együtt és énekelnek a karácsonyfa alatt. Karácsonykor nem lehet, hogy ennyi szomorúság legyen!

Történjen hát csoda, legyen! Reggelre a próbababa megelevenedett és lett belőle anyuka! A sok szomorúságon a szív meglágyul és így esett a teremtő vissza küldte az életbe. 

Karácsony, karácsony!

**********************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

KORTÁRSAINK ÍRTÁK  - KARÁCSONYI VERSEK

KOVÁCS JOSEF  KOPEK: Egy fenyőfa balladája

Köszönöm Istenem hogy fenyő lehettem,
Hegyek csúcsain, mint egy királyfi éltem,
Nyár volt e vagy tél volt, én mindig zöldelltem,
Tavasz volt e vagy ősz ruhát nem cseréltem.

Árnyékomban nyáron, őzikék legeltek,
A fáradt madarak rajtam megpihentek,
Boldogan éltem ott csendben, békességben,
Az erdő fáival, mindig szeretetben.

Egy hideg reggelen rossz emberek jöttek,
Fejszéjük zajától a völgyek megteltek,
Mellettem megálltak, bennem gyönyörködtek,
Ez lesz a legszebb, karácsonyi fenyőnek.

Ő még túl fiatal, öt, hat éves lehet,
Így szólt az egyik, ki, velem együtt érzet.
De választ nem adtak, gyökeremnek estek,
Fa társaimtól, búcsúzni sem engedtek

Hiába kérleltem, hadjanak még élni,
Ők sem hagynák könnyen, éltüket  el venni
Még  egyszer engedjenek, kivirágzani,.
Istenek, Jézusnak öröké szolgálni.

Még  egy fejsze csapás, lelkem kilehelve,
Gyökereim nélkül vittek el örökre.

Így kerültem végül, szent Karácsonyára,
Jézusi ajándék a legszebb templomba,
A pap megszentelt karjait kitárva,
Hogy ott lehettem, Istenek hálát adva. 

A gyerekek csillagfénybe öltöztettek,
Körülöttem jézusi dalt énekeltek.
Leg szebb pillanata volt ez életemnek
Hogy vendége lehettem e szent estének.
Fájt az elválás erdei anyámtól,
De egy ideig, nem ment rosszul sorsom.

Nem volt új életem túlságosan hosszú,
Rövid volt az ünnep, végleges a búcsú
Ennyi volt a szeretett, jöhet a koszorú,
Hogy ti így ünnepeltek, ez így szomorú

Egy reggel ép a pásztor, kiben annyira hittem,
Levetkőztetni jött, néhány gyerekkel,
Majd bekövetkezett mitől mindig féltem,
A szemétdombra dobtak egy jeges reggelen.
Az arra járóknak kértem könyörögtem,
Vigyenek vissza, oda honnan jöttem.
Vigyenek vissza a hegyek csúcsára,
Had pihenjem álmom, a fenyvesek honában.
De, mindhiába sírtam, senki nem segített,.
Ott a jeges hóban, nyomban elégettek.
Senkit sem átkozok, sem bosszút nem kérek
De a végső tűztől, ők sem menekülnek.

.........................................

Elvira Török: Édesanyám

Drága voltál nekem!
Már fiatalon meggyötört
az élet s Te sosem kértél
segítséget.

Oly szép voltál, és oly
jó mindenkihez, szívedet
adtad, ha segíteni kellett.

Összehúztad a kis
szobácskádban magad és
éjjel dolgoztál pár száz
forintért!
De megérte...,mert
magadon segítettél!

S tudod hiányzol!
Ó Édesanyám!
Ki átvészelt mindent
az élet résein keresztül s
mégis ember maradtál!

Boldogságot vártál, de
abból is csak egy kevés
jutott.

Csalódás árnyékolta
be  életedet s nem kellett
már e világ Neked s ezt
tudtad s vállaltad, hogy
elmész egy messzebb
világba, ahol ott leled meg
örök boldogságot s
nyugalmadat.

Ott fent vidáman
mosolyogsz, tudom!
A mosolyod mindig
elvarázsolt bennünket,
széppé tette kicsit a
lelkedet belül, mert
tudtuk szomorú.

De most már ott fent
nyugalmat kaptál, örök
nyugalmat..., amit
vártál s megkaptad.

Budapest, 2015. október 17.

 ................................................

TÓTH ENIKŐ: Karácsony napján

Karácsony napján hallgat az erdő,
hófoltnak lábad alatt már nyoma sincs,
csillag hirdeti, ma valaki eljő,
azért, hogy tényleg szívedbe tekints…
Karácsony este sok kicsi gyermek,
lopva keresgél a szép fa mögött,
Angyali ének betölti a termet,
lelkükben él, hogy ma Jézuska jött
Karácsony éjjel tétova árnyak,
libben a függöny, csak  nézem a fényt,
Régi családtagok hangjai szállnak,
majd szól a pap az éjféli misén.
Karácsony eljött vártuk a napját,
Szeretet szárnyán szívedet add át…

 ................................................................

Mészárosová Melinda: Advent - Úrjövet

Hit
Hinni a szépben, a jóban,
a karácsonyi hóban, roppanó
gesztenye íze, s hízeleg a kalács,
együtt lesz a család!

Remény
Ablaka mellett kuporodva reméli,
nem volt rossz gyermek, s kéri,
mikor az Adventnek vége, legyen
boldogság és béke a családok része!

Öröm
Ölelés, kedves szó, meleg ennivaló,
búbánat tovaszáll, kedvesség hazajár,
feldíszített fenyő áll, boldogság
és béke, öröm ma elérte!

Szeretet
Nagy szó a szeretet, ember alkotta,
s földi kincsért sem vehető kotta,
lepergő hópelyhek, dalol a szív,
adventi koszorún a rózsa s lila szín!

...............................................

Szauer Gertrúd: Aranyangyal

Selyem szárnyú aranyangyal,
Repül most a tájon,
Hogy amerre szárnya lebben,
Friss hópehely szálljon.

Feladja a nagyvilágra,
Hóból készült köntösét,
Hogy így várja csendben szépen,
Szent karácsony éjjelét.

És a nyugodt hegyek-völgyek,
Nekünk békét hozzanak,
Megálljon most  kis időre,
A sok rohanó pillanat.

Hogy egyéb dolgunk ne legyen már,
Csak figyelni egymásra,
Így várni a közeledő,
Áldott Messiásra.

 ......................................................

BOGNÁR PAPP IRÉN: Boldog karácsonyi várakozás

 

De szép ez a várakozás!
Készülődés a gyönyörű napra,
melyben megszületett a szeretet,
s hinni: szívünket fogva tartja.

Minden nap, mintha karácsony lenne,
kedves, mosolygós illatos varázs,
lopva benéz a könnyű holdvilág,
kályhánkban szelíden izzik a parázs.

A téli táj is ünneplőben ragyog,
zúzmara csipkében a bokrok, a fák,
s titokban, halkan jönnek az angyalok,
s egyikük itt hagyja angyalhaját...

**********************

4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

ÁRVAY MÁRIA - DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

Aki másnak vermet ás…

Szeretett előadónk nem is gondolta volna, hogy ez a téma ilyen kifogyhatatlan ötleteket hoz. Egyre másra hallott olyan történeteket, melyek pont az előadás sorozatához illenek. Szinte hihetetlen. Ezek szerint kulcstémára talált.

Most sem maradt el az idézet:

"A szeretet nélkül kimondott bírálat és őszinte kritika még akkor sem igaz, ha egyébként igaz.”

(Müller Péter)

Árvay Mária

- Már sokat beszéltünk a dicséretről, az elismerő szavak fontosságáról. Most közelítsük meg a témát kicsit kritikus szemmel. Meglátják, mégis az elismeréshez lyukadunk ki. Az alábbi történet is ezt mutatja.

Apám mindig mondogatta, hogy nem vagyunk a szavak embere. Egyikünk sem tudott pl. egy jó fogalmazást írni, mert nehezen tudtuk kifejezni gondolatainkat, főleg nem bő lére eresztve. Kivéve, egy dolgot, ha valami észrevételünk volt, azt igenis megmondtuk. A legkisebb hibát sem hagytuk szó nélkül.

Hiába, ezt apámtól örököltem. Mi a tettek emberei vagyunk, mindjárt ugrunk, ha valakinek kell valami, vagy a segítségére lehetünk másoknak.

Mégis azt vettem észre, hogy egyre kevesebb a barátom. Nem igazán értettem, csak azt tapasztaltam, hogy lassacskán elmaradnak mellőlem. Ha segítségre volt szükségük, már akkor is inkább mást kértek meg, mint engem. Névnapomra is egyre kevesebben köszöntöttek. Elgondolkodtam, de sehogy sem tudtam rájönni, mi lehet a baj.

A választ édesanyám adta meg.

- Fiam, derék ember vagy, mégis elmarsz mindenkit magad mellől. Tudod mivel? Mindenkin csak kivetnivalót keresel, a kákán is csomót találsz, elégedetlenkedsz, semmi sem jó úgy, ahogy van. Mindig hangoztatod a rosszat, a jót soha.

- De a segítségemet elfogadják, nem?

- El, de látod, az utóbbi időben már inkább mástól kérik.

- Sajnálom, én csak így tudom kimutatni a másokkal való törődésemet – apám is ilyen, tudhatod.

- Nem esik messze az alma a fájától, tudom. Mégis, ha nem akarsz teljesen elmagányosodni, tenned kell valamit.

- Nem tudok teljesen megváltozni, mit vártok tőlem?

- Próbáld meg a jót is észrevenni, ennyi az egész.

- Hogy programozzam át magam?

- Figyelj meg engem, s meglátod.

Valóban elkezdtem figyelni édesanyám viselkedését. Amikor valahova vendégségbe mentünk, bizony, kritizálhatott volna, de inkább keresett valami jót, amit szóvá tehetett. Mindjárt jobb lett a hangulat, mert szebbé tette anyám a pillanatot.

Több helyre is elkísértem, s figyeltem őt. Már-már a számon volt, hogy valamit kifogásoljak, de még idejében megfékeztem a nyelvem. Anya mindig tudta, mi az, amit érdemes kiemelni: valaki öltözködését, szép táskáját, vagy főként belső tulajdonságait, esetleg a szép kézimunkát és még sorolhatnám.

Úgy éreztem, ez nekem nem fog menni, teljesen más gondolkodásmód az enyémhez képest.

Aztán csak-csak sikerült elejtenem egy-egy rövid, kedveskedő megjegyzést. Rájöttem, nekem is sokkal jobb érzés, valami jó hangulat kezd eluralkodni rajtam, mert valamiféle hálát kezdtem érezni, amit eddig soha.

Nehéz ezt a nyelvet megtanulni, de meg lehet csinálni. A negatívumot pozitívra kell fordítani az agyban.

Ha pedig bármi neheztelésem akadt, rájöttem, ezt ki lehet fejezni szeretetteljesen. Elmondani, mennyire értékelem a másikban ezt-vagy, azt, s hogy még boldogabbá tenne, ha ezen és ezen a dolgon változtatna.

Ahogy telt-múlt az idő, ismét gyakoriak voltak a telefonhívások, visszakaptam a barátaimat. Nincs is ennél fontosabb.

Sokáig magam ástam a vermet embertársaimnak csípős megjegyzéseimmel, a végén pedig én estem bele, mert nem maradt szinte senkim, akihez fordulhattam volna. De jó, hogy az utolsó pillanatban minden jóra fordult! Édesanyámnak hálás köszönet ezért! Ilyen egyszerű, máris kimondtam azt, amiért hálás vagyok! Csak el kell kezdeni!

Itt a történet véget ért, de a gondolkodni való még csak most kezdődik.

- Ígérem – mondta Lelkes doktor, hogy a következő alkalommal segítséget fogok nyújtani mindazoknak, akik nehezen tudják szavakba önteni kedveskedő megjegyzéseiket.

Jövő héten találkozunk ismét, várom Önöket, én itt leszek!

Folytatjuk.

**********************

5. FANTÁZIA REGÉNY

 Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

Az első vizsgák

(2018. - 5. fejezet – 1. rész)

Samu Ágnes

 – Szokatlanul gyorsan telt az idő, méghozzá oly mértékben, hogy a Meridin diákjai már a féléves vizsgákra készültek. A hangulat egyre feszültebb lett a vizsgák közeledtével. Az elsősök voltak a legnehezebb helyzetben, mivel ők egyáltalán nem voltak tisztában a követelményekkel. Az elsősök a felsőbb évesektől mindig csak azt a választ kapták a kérdéseikre a vizsgákat illetően, hogy mindenki a képességeihez mérten kapja a feladatokat.

– Az elsősök közül Rudolf és Wolf viselte a legnehezebben a vizsgák közeledtét, emiatt elviselhetetlennek bizonyultak, főleg olyankor, ha egymásnak estek.
– Liont továbbra is Merlin és Oraculum oktatta. Nagyon nem boldogult, sőt olyannyira, hogy esélye sem lenne arra, hogy bármelyik vizsgát teljesítse. Nagyon bántotta a tudat, hogy hiába segítenek neki mindenben, mindhiába. Még egy egyszerű varázslatra sem képes. Azt viszont nem értette, miért ragaszkodnak ahhoz, hogy maradjon a Meridinben, ha ennyire tehetségtelen. Úgy érezte, amit csinál, olyan mintha azt próbálná megkísérelni, hogy szemek nélkül lásson.
– Phoenix a gondolataiban elmerülve nézett a semmibe. Valahogy most nem igazán bírt koncentrálni Prezmislaw-ra, aki Mentáltant oktatott nekik. Eléggé csodálkozott azon, hogy démon létére Prezmislaw oktathatott a Meridinben, akkor derült ki róla, hogy ő is démon, akárcsak Satania, amikor a démoni erő általi átkokról mesélt. Nem igazán kedvelte a mestert a túlzott szigorúsága miatt, ennek ellenére tisztelte, mert soha nem volt velük igazságtalan. Mentáltanon az elme általi képességeket sajátították el, mint például azt, hogy hogyan törjenek be más elméjébe, hogyan zárják el a saját elméjüket, az elme általi kommunikációt, más néven a telepátiát és még nagyon sok minden mást még. A Meridinben ez a tantárgy bizonyult a legnehezebbnek mindenki számára.
– Phoenix, megtudhatnám, mi az, amin ennyire ábrándozol? – kérdezte Prezmislaw susogó hangján, miközben a csőrszakállát csavargatta az ujjai között.
– A vizsgákon – felelte tömören és őszintén Phoenix. – Általában nem szokásom ilyen hülyeségek miatt izgulni.
– Becsülöm az őszinteséged – nézett elismerően a vöröses-zöldes szemeivel, mialatt odakúszott Phoenixhez. Prezmislaw félig kígyó és félig szinte emberi alakkal rendelkezett. Néhány dologban tért el a normális emberi kinézettől a felsőteste. Rövid, égnek álló haja és a csőrszakálla mélyzöld színű. A bőre színe fakózöld és a szemei akár a kígyóé. Ránézésre negyvennek néz ki. A három méter hosszú alsó teste olyan színű, mint a haja. Ruhát nem szokott hordani, ugyanis nincs rá szüksége. – Ennek ellenére elvárom a figyelmet – mondta szigorúan.
– Kérdezhetek? – szólalt fel Felix, mire a mester igennel bólintott. – Miért nem tudom a képességeidet lemásolni? Eddig mindenkiét sikerült – morogta ölbe tett kezekkel a padban ülve.
– Mert az elmém folyamatosan le van zárva – felelte mosolyogva a mester. – Még akkor sem lehet lemásolni a képességeim, amikor azokat használom.
– Ghaaa! Hogy ez milyen bosszantó! – vörösödött el Felix mérgében. – Gondolom, ahhoz előbb fel kell törnöm az elméd.
– Pontosan, ahogy mondod.
– Van olyan, akinek sikerült feltörnie az elméd? – kérdezte Dragon.
– Igen – jött a felelet a mestertől. – Michael arkangyal ez a személy – sóhajtott gondterhelten, látszott rajta, hogy nagyon nehezére esik beszélni a történtekről. – Szegény Akát csúnyán megalázta, én meg a segítségére siettem, végül én is alulmaradtam vele szemben.
– Sokan félnek tőle, az egyszer biztos – szólalt meg csendesen Satania.
– Az ereje ritka nagy. Ráadásul a harcban nem ismer könyörületet. Nem tartom szégyennek a Michael arkangyal iránti félelmet – magyarázta lehajtott fejjel Prezmislaw.
– Szerintem bátor dolog tőled, hogy beismered, félsz tőle. Gondolom, Aka is így érez – mondta Wolf, ami mindenkit meglepett, mivel nála nem volt szokás a bölcs gondolkodás.
– Igen – felelte tömören a mester, miközben a szemei hálásan csillogtak. Az óra következő része a lélekstigma témája lesz – fogott bele. – Mit tudtok a lélekstigmáról? – kérdezte, mire az osztály fele felnyújtotta a kezét. – Marina – szólította meg.
Marina tengerkék szemei majdnem olyannak bizonyultak, mint amilyen az embereké szokott lenni. A retinája színe nem fehér, hanem sötét vörös volt. Tűzvörös színben lángoló, kissé szétálló, derékig érő haját  kiengedve hordta. A bőre ugyanolyan vörös színű, mint a haja, amelyen tengerkék színű, tetoválásoknak tűnő motívumok ékeskedtek. Átlagos magassággal és alkattal rendelkezett, nem számított soványnak, kövérnek, magasnak, de alacsonynak sem. A teste, a bőrét és a szemét leszámítva, teljesen emberi volt. Egyszerű, spagettipántos, térdig érő, hófehér ruhácskát viselt.
– A lélekstigma a fajtánkat és az erőnket szimbolizálja – fogott bele Marina komoly hangon. – Fajonként különféleképpen mutatkozik meg. Vannak olyanok is, akiknek rejtve van, és csak akkor válik láthatóvá, ha felszabadítja az erejét vagy a lélekalakját veszi fel – fejezte be magyarázatát.
– Pontosan – bólintott Prezmislaw, majd részletesebben és bővebben elkezdte mondani a lélekstigma szerepét és jelentőségét.
Kezdetét vette a vizsgaidőszak, ami három teljes hétig tart. Minden diák lázasan készült a vizsgákra, még Wolf is.
Egyedül Lion volt az, akinek nem kellett izgulnia a vizsgák miatt. Szabadidejében igyekezet azt csinálni, ami felvidította, de mindhiába. Legszívesebben elásta volna magát valahol. Hetek óta már annak, hogy azon töri a fejét, miért kell ott maradnia, ha semmi értelmesre sem képes, még egy aprócska varázslatra sem. Gondolta Lion, hogy elmegy a cukrászdába, de mielőtt elindult volna, valaki csengetett. Gyorsan az ajtóhoz lépett, majd kinyitotta azt. Legnagyobb, egyben igen kellemes meglepetésére Gabriel volt az.
A férfi szokás szerint kifogástalanul elegáns volt. Fekete öltönyt, mélyvörös inget és aranyékszereket viselt.
Lion akárhányszor belenézett Gabriel szemeibe, úgy érezte, mintha súlytalanul lebegne, miközben a gyomra ide-oda ugrálna.
– Szia! – köszönt mosolyogva, elvörösödő arccal Lion.
– Szia! – köszönt vissza kedvesen a férfi.
– Gyere be! Kérsz valamit? Kávét, teát…?
– Köszönöm, de nem – felelte Gabriel, miközben belépett az ajtón. – Azért jöttem, hogy elvigyelek valahova – mondta titokzatosan. – Ám előtte kicsit átváltoztatlak angyallá – bolondozott, majd lehunyta szemeit néhány pillanatra. – Kész is volnánk! – jelentette ki büszkén.
– Most mit csináltál? – kérdezte bizonytalanul Lion, mire váratlanul azt érezte, hogy valami csiklandozza a hátát. – Egek! A hajam megnőtt! – döbbent le, majd észrevette, hogy a ruha is más lett rajta. – Hihetetlen! – lépett oda a bejárati ajtó mellett lévő tükörhöz. – Ez tényleg én vagyok?! – hüledezett tovább.
Lion piros színű szabadidő-együttest viselt addig a pillanatig, amíg a férfi át nem „öltöztette” őt egy álomszép, hófehér, pánt nélküli, földig érő, lágy esésű ruhába. Az áttetsző kristályékszerek a homályos fényben is sziporkázóan csillogtak, s nem csak az ujján, a csuklóján, a nyakában és a fülében voltak, hanem még a hajában is. A lábán fehér színű és magassarkú szandált viselt, ami kifejezetten kényelmesnek bizonyult a számára. A haja olyan hosszú lett, hogy majdnem leért a térdéig. Ráadásul még ki is volt sminkelve is.
– Örülök, hogy tetszik – nevetett lágyan Gabriel.
– Csak a szemüvegem ne lenne… – komorodott el Lion. – Minden olyan tökéletes lenne, ha nem lennék szemüveges – hajtotta le a fejét.
– Szerintem tévedsz, te így vagy tökéletes – vágta rá határozottan a férfi.
– Tényleg? – emelte a tekintetét Lion a másikra.
– Attól, hogy szemüveget viselsz, még nem vagy csúnya. Sok olyat ismerek, akik azért hordanak szemüveget, mert tetszik nekik, és nem azért, mert szükségük van rá.
– Ha te mondod, akkor elhiszem – vidult fel Lion. – Olyan jó, hogy megismerhettelek, és nem csak azért, mert angyal… pontosabban arkangyal vagy, hanem azért, mert még a legmélyebb gödörből is pillanatok alatt kihúzol.
– Ez csak természetes – fogta meg Lion jobb kezét a férfi. – Megérdemled, hogy szeressenek! Nem olyan vagy, mint a többi, te más vagy… – suttogta lágyan. – A ruhán olyan bűbáj van, ami nem engedi, hogy a téli időben megfázz. Gyere, ideje mennünk – csúsztatta fel a kezét Lion vállára, majd mindketten elindultak a kijárati ajtóhoz.
A bejárati ajtó előtt két csodás, hófehér és aranyszínben pompázó, lóhoz hasonlító lény várakozott. A csodás lények három darab, igen hosszú lófarkkal rendelkeztek. Csillogó, kristályokkal díszített szárnyaik olyan nagyok voltak, hogy a földet súrolták. A homlokuk közepén két egyenes, igen hegyes és kristály szarv sziporkázott, a felső a hosszabb és az alsó a rövidebb volt. A földig érő, nyílegyenes sörényük kinézete nagyon hasonlított az Emberek Világában divatos vízeséses hajfonat viseletre.
Lion nem győzött betelni a két gyönyörűséges lény látványától. Sose hitte volna, láthat valaha ilyen lényeket a valóságban, de azt végképp nem, hogy még fel is ülhet majd egy ilyenre. Gabriel valóban gyógyír a lelkének, hiszen most először tartotta magát szépnek, méghozzá olyannyira, hogy úgy érezte magát, mintha valami hercegnő vagy angyal lenne. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat… Ahogy telik az idő, úgy egyre jobban kötődik a férfihoz, nem tudta, mit érez iránta, de abban biztos volt, hogy szüksége van rá.
– Gabriel, ezek unikornisok vagy pegazusok?
– Seninek – jött a tömör felelet.
Gabriel felsegítette Liont az egyik seninre, majd ő is felült a másikra. Az irányt keletre vették. A halványkék színben pompázó téli tájak mesébe illőek voltak. Alig egy órányi repülés után megérkeztek a célhoz, ami nem is akármilyennek bizonyult.
A völgy közepén hatalmas tó terült el, amin csónak nagyságú, többféle színű téli tavirózsák úsztak, melyek abban különböztek a hagyományos tavirózsától, hogy úgy néztek ki, mintha jégből lettek volna. A tó különlegessége és szépsége álomba illő látványt nyújtott, főleg a szikrázóan kék színe miatt, ráadásul olyan tiszta volt, hogy az aljáig is le lehetett látni. Vízi világa telis-tele volt mindenféle halakkal, sellőkkel, szirénekkel és még sok mással is. A völgy varázslatosságát fokozta még az elmondhatatlanul gyönyörű, sokszínű jégvirág mezők.
– Megérkeztünk! Mi most Somna-völgyben vagyunk. Ott is van, akihez jöttünk – repült oda Gabriel egy csónakban meditáló, rizsszövéses anyagból készült, fehér színű giben lévő fekete és rövid hajú, szakállas férfihoz.
– Nem fog megharagudni ránk, ha megzavarjuk? – kérdezte kissé aggódva Lion, miközben a másik mögött repült.
– Nyugi, nem fog megenni minket az öcsém… – legyintett egyet a kezével a férfi. – Rafaelnek hívják.
– Ő a Gyógyítás mestere, ugye?
– Pontosan! – vágta rá mosolyogva, miközben leszálltak a csónak mellé.
Lion nem lepődött meg azon, hogy a seninek gond nélkül képesek megállni és járni a víz tetején, hiszen ebben a világban szinte bármi lehetséges.
– Sziasztok! – köszönt kedvesen Rafael, miközben felült a csónakban. – Már nagyon vártalak benneteket – mondta mosollyal az arcán, mialatt a nyugalmat árasztó, smaragdszínű szemei kedvesen csillogtak. Ránézésre idősebbnek nézett ki a bátyjánál, harmincöt körüli férfinak nézett ki. Igen megtermett és izmos testalkattal rendelkezett, amit a rajta lévő, az obival csak nagyon lazán megkötött ginek a felsője jól ki is hangsúlyozott.
– Szia! – köszönt egyszerre Lion és Gabriel.
– Gyertek, menjünk ki a partra – csettintett egyet Rafael, mire a csónak megindult a tópart irányába.
– Mi újság veled? – kérdezte Gabriel.
– Holnap megyek haza. Barátnőmmel úgy tervezzük, hogy elmegyünk néhány napra oda, ahol megismertük egymást. Szeretném megkérni a kezét – jelentette be vidáman Rafael, miközben kiértek mindannyian a havas partra. – Itt vigyázzatok, meglehetősen csúszós a jég – szállt ki óvatos mozdulatokkal a csónakból. A partól nem messze lévő kunyhó felé vették az irányt. A hó akkora volt, hogy Rafaelnek, varázslat segítségével, egy járható utat kellett készítenie, hogy mindenki gond nélkül eljusson a kunyhóig. – Érezzétek magatokat otthon – engedte be Gabrielt és Liont a kunyhóba. A kis helyiségben nem sok mindent lehetett megtalálni, csak a nagyon szükséges dolgok voltak benne. A félhomályban úszó kunyhót a kandalló komótosan lobogó tüze világította meg. A kandallóval szemben igen egyszerű, alacsony faasztalka, körülötte meg négy kényelmes ülőpárna helyezkedett el. A helyiség egyik eldugott sarkában barnás-feketés színű, nagyon vastag és szőrös, alvásra alkalmas, futonszerű fekhely terült el a földön. – Mielőtt neki állnánk a probléma orvoslására… – Rafael néhány hanyag mozdulattal forró vízzel teli teáskannát, csészéket és egy kis kosárnyi, különféle tea fűveket varázsolt az asztalkára. A tea füvek hosszú, selyemszerű zsinórral megkötött, aprócska zsákocskákba lettek becsomagolva. – Foglaljunk helyet – invitálta a vendégeket kedvesen, majd mindannyian helyet foglaltak a kis asztalka körül.
– Bevallom, amióta itt vagyunk, mérhetetlen nagy nyugalmat érzek, ami már nagyon rám fért az utóbbi időben – vallotta be Lion, miközben teljesen elveszett Rafael békességgel teli smaragd szemeiben.
– Hidd el, feleslegesen idegeskedsz – mondta Rafael, mialatt a csészéket megtöltötte forró vízzel. – Valójában nincs a lelkeddel semmi probléma – nézett Gabrielre, aki csak meglepetten pislogott a szavai hallatán. – Ha valami baj lenne, akkor a senin, amin jöttél, már abban a pillanatban elutasított volna téged.
– Várjunk csak…! – kapott a szón Gabriel. – Ezzel azt akarod mondani, hogy ha bármi gondja van Lion lelkével, akkor a senin nem hagyta volna, hogy rá üljön? – kérdezte.
– Pontosan, bátyám!
– Így már értem, miért ragaszkodtál ahhoz, hogy Liont egy senin hátán hozzam el hozzád – fogta a fejét megvilágosodva.
– A seninek nagyon tiszta lelkű lények, emellett félénk természetűek. Igen jól bánnak a mágikus és az elemi erőkkel. Nem akárkiket engednek a közelükbe. Ráadásul a tisztátlan, elátkozott vagy beteg lelkek számára érinthetetlenek, olyannyira, hogy ha túl közel merészkednek hozzájuk, könnyen az életükbe kerülhet – magyarázta hosszasan Rafael. – Itt nem a lélekben van a probléma, hanem a tudatban. A tudatod problémáit csakis te magad tudod helyrehozni, Lion. Sajnálom, hogy nem tudok ebben segíteni és a semmiért ilyen hosszú utat kellett megtenned.
– Rafael, már ezzel is sokat segítettél, és nem gondolom azt, hogy feleslegesen jöttem ide, mert így legalább megismerhettelek téged – terült szét egy nagy mosoly az arcán. – Köszönöm neked, Gabriel, hogy elhoztál ide – nézett hálás tekintettel a férfira Lion, mire válaszul a mellette ülő férfi gyengéden megsimogatta a hátát. – Nagyon kedves tőled, hogy ennyire törődsz velem – hajtotta le fejét elpirulva.
– A fehér csokoládés zöld teát ajánlanám neked, Lion – zökkentette ki a zavartságából Rafael. – Az én választásom a szerelmesek teájára esik.
– Mennyi ideig kell hagyni áztatni?
– Nem szükséges áztatni. Ezek nem olyan teák, amiket az Emberek Világában szokás inni.
– Fúj, nem is értem, hogyan lehet azokat a teának nevezett kotyvalékokat meginni – fintorgott Gabriel. – Nekem most a meggyes és étcsokoládés fekete tea esne jól. Michaelről és Urielről tudsz valamit?
– Minden változatlan – csengett Rafael hangja kissé szomorúan, majd a kandallóban komótosan lobogó tűzre fordította a tekintetét.

Folytatjuk. 

**********************

6.  VERSVÁLOGATÁS KARÁCSONYRA

KLEMENT BURZA MÁRIA,  ÉS  I. P. STEVE   ÍRÁSAIBÓL

 *******

Klement Burza Mária Nyiba, költők imái díjas író, költő verseiből:

              

Decemberi hóesésben

Tegnap fehérre lett festve az este,
hullott a hó, ez a gyönyörű, hófehér takaró,
gyermekek örömére, utcán élők keservére.

Hullott a hó egész éjen át,
fehérre festette  a kertet és a mezőt,
ráborult, mint angyalszárny a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

A holnapunk kenyérmagja alatta magként  pihen,
édes az álma, hóval védett meleg ágyban,
majd , ha jő a Kikelet, a magok
boldogan kikelnek.

Most a belső kertre nézek,
kertem fáján hókristály ül,
ringatja a csend-bölcsője,
s lesz fájó álom temetője.

                

á

Karácsony lépdel

Távoli rónán hóvihar dúl ,
állok a hóban s nem tudom merre az út,
családom otthon vár, de Valaki oly távol már,
a csend mélyére szállok, ott Őt meglátom.

A sűrűn hulló hópelyhekben csillagot látok,

fagyottá lett gondolatokkal a csillag után lépkedek,
Karácsony közeleg, a csoda nem  lehet lehetetlen.

Erősödő énekszó  utam kísérője,
meglátok egy ablakot, s érzem engem várnak,
a bent lévők  néznek át az ablakon,
de csak hóban szunnyadó tájat látnak.

Megyek tovább, csillagom vezet,
tündököl a Fény , egy Angyal száll az útra le,
szárnya és ruhája hófehéren  lebben.

Mellém lép, lágyan  megfogja kezem,
könnyedén magasra  emel,
látom  Otthonom s ablakában
ott ragyog  a   hívogató Fény.

Gyertyák gyúlnak minden házban,
ablakok mögött emberek állnak,
köszöntik az Angyalt az éjben,
Isteni dallam csendül fel az éj fényében.

Karácsony lépdel égi Fénnyel,
szememből könnyeső ered,
tudom és érzem,

velem leszel Szent Karácsony éjjelen.

                 

  á

A Szeretet Karácsonyfája

Most az adventi hetekben,
a Szeretet ünnepére készülve,
emlékek meglepnek,
elmúlt karácsonyokat idéznek,
csillognak, mint hópelyhek,

a beköszönő est tompult fényében.

Szépen terített asztalon, finom ételek illata karol,
lobog a gyertya fénye, bennük angyalok tánca látható,
miközben gyermekként  úgy  vártam, hogy lássam,
hogy a Jézuska nekem mit hozott.

Ma már mást jelent nekem a Karácsony,

azt  a tiszta Szeretetet, mely Betlehemben

a kis Jézussal  megszületett.

á

Éjfélt üt az óra

Lassan éjfélt üt az óra,
s az óévnek búcsút int,
mikor felcsendül a Himnusz
könnytől ragyognak szemeink.

Sokan tovább vidámkodva
az új esztendőt köszöntik,
míg  mások egymagukban
reménykedve  üdvözlik.

Jómagam csendemhez  térek
köszönve az elmúlt évnek
örömét és nehezét,
minden tükröt tartott elém.

Mély fájdalmakat, ami ért,
vigye azt el a múló év,
a fájdalom elengedett legyen,

megbékélve  lépve át az Új évbe.

Rád gondolva az érzelmek
mélyből kecsesen feltörnek,
szememből könny csepeg,
imádkozom Istenhez,
s átölel a Szeretet.

 ..................................................

I. P. STEVE   NÍVÓDÍJAS  KÖLTŐ  VERSEIBŐL

Karácsonyi képek

Akkor még a hótól volt fehér a fenyő
s akkor még nem tudtam, hogy az idő egyszer eljő,
mikor minden már csak emlék
s egyszer a múltba visszamennék,
ahol szaladt a szánkó
és vidámság volt,
ahol, ha elestem, felsegített Anyám,
ki nem teheti ma már.
 

Ragyog a karácsonyfa gyertyák nélkül
apróka lámpáktól zöldül, piroslik, kékül,
a gyermekkorom ízét érzem számban,
mikor még ott éltem hazámban,
hol szállt az ének, mint mennyből az angyal
s az eljövetelt vártuk halkan.
Egyszerű volt a boldogság,
az ünnepekre az öröm tett koronát.

 á

Tollal a kézben, elmélkedve

Hol az élet vitt engem, hol én vittem
az életet magammal és azt hittem ,
szerencsétlen vagyok ,de ráébredtem,
szerencsés vagyok, hiszen megérthettem,
egyszer, egy csodálatosan szép napon,
hogy ezen világon miért is vagyok.

Azóta forog a toll a kezemben,
írok gondolatokat és verseket
úgy érzem, valamit ki kell mondanom,
amit, magamban tovább nem tarthatok,
vagy amiről úgy érzem, lehet hasznos,
ha azt mind, rímelt sorokban, tudatom.

Nem bölcsesség, hisz már sokan regélték,
olykor, nagy dolgot alkot sok csekélység.
Egyszerű szavaimban is lapulhat
gondolat, ami a jövőre mutat,
bár lehet, csak egy egyszerű múltról szól
és magában, mégis, irányadót hord.

Sohasem másokról írok véleményt,
főleg, nem rám tartozó ítélkezést.
példamutatás a helyes kritika,
oly élet, hol tisztességben nincs hiba,
hiszen a szeretetet sem tanítják,
mégis, milyen sokan elsajátítják.

Sokszor használtam más tapasztalatát,
ha az élet megkívánt latolgatást,
a hogy tovább, jó megválasztásához.
Más átélt balsorsa nekem virágzott.
Író írjon és a szavak súgjanak
hasznos értelmet, hisz sokan olvasnak!

  á

Ünnep előtt

Selymes pázsit virul lelked szép mezején,
erről szólni szavaim csak keresném.
Szíved szelíd melegén most a halvány rózsák
élénk színekkel illatuk ontják.

Hiányod szikrázik a homályos dérben,
régi fájdalom csikorog a télben.
Karácsony lesz ismét s most így közelben
sosem feledhető emlékek jönnek fel.

Anya, ahogy díszíti az ünnepi fát,
mint rakta az ajándékokat alá, mi várt.
Boldog voltam, mint igazi gyermek,
most csak csendben visszasírja lelkem.

                        

      á

Advent idején

 (Haikuk)

Elmosott képek,

mégis oly szép emlékek,

ünnep a télben.

Hópihe táncol,

a Szent Karácsonyt várod,

lelked kitárod.

Roráté hív el,

vár az angyali mise,

hajnali szívvel.

á

Gondolat az ünnepekhez

A lélek készül, Karácsony közeleg,
Szentestére kivirul a szeretet.
Majd a karácsonyesti harangszóra
nyílik az ég s zárul misehívóra.
Ez időben, nagy békességben élünk,
hogy az áldást, érdem szerint, elérjük.

Majd földet túrunk, mint az aranyásók,
míg közben kiássuk a csatabárdot.
Vége a misének, a hit bezárul,
vagy az áldást, talán, már nem is várjuk?
Oly rövid az ünnep és hosszú az év,
szeretetet a hétköznap is adj még!

á

Mikulástól

Virul a cipő,
virgács belőle kinő.
...ez egy kis intő.

á

Várnak rád Télapó

Akinek nincsen pénze cukorkára,
vagy valamilyen csokimikulásra
és tőle is, úgy várnák a gyerekek,
mondd, Télapó! Azok hogyan vegyenek?

Akinek lakása sincs, nincs ablaka.
Gondolod nem vár gyerek, ki hontalan,
ki boldogtalan sorsban az utcán él?
Mondd Télapó! Cipőkben lesz ajándék?

Hová tegye, téli, féltett szandálját
kinek nem lehet jó cipő a lábán,
ki éhesen, ételért sír, naponta?
Mondd Télapó! Könnye lesz a vagyona?

Akik megfagyva, halálra átfázva,
úgy, mezítláb mentek a másvilágra,
az életet, tovább már, nem tervezik.
Mondd Télapó! A lelkük hol melegszik?

Ugye eljössz hozzánk is, sok felnőtthöz,
és hogy mit is hozol, azt majd eldöntöd,
ajándékba mindig jó a megértés.
Mondd Télapó! Zsákodban van emberség?

Hozzál reménységet és gazdagságot
és a rossz világnak meg, sok virgácsot!
Kit nem ért szeretet, annak ölelést !
Mondd Télapó! A szebb élet jöhet még?

 á

Boldog új évet!

(tanka)

Legyen jobb élet,

mit az áldás kísér el

az egész évben,

szeretetben, békében,

örömben, egészségben!

á

Karácsony idején

Talán a hótól vakító fehér otthon minden,
fenyőfák ragyognak ezernyi színben.

Levelét írja az ajándékváró gyermek,
s gyöngy betűkkel rajzolódnak álmok, tervek.

Mazsola fonnyad a szegényes kalácsban,
keserű ízt érzek a mákban.

   á

Fenyőfánál

Csendes éj...
mikor hallod énekét,
csukd le szemed,
kulcsold imára két kezed!
Mikor a csillagszóró fénye ragyog,
mondd, hogy boldog vagyok,
hisz nem éhezek,
egészségben létezek!
Gondolj szeretteid lelkére,
s mindarra kinek örökké kísér emléke.
Legyen sok dísz mindenki fáján,
és házában béke, áldás,
hozzá e pár soros szeretet,
neked.
Nincs édes mázban,
vagy cicomázva,
de őszinte szívvel,
igaz hittel.

á

Talán most....

Hat éves volt, családban boldogságban
és az anyja elment a mennyországba.
Azóta csak szomorú a két éve,
boldogtalan a menhelyben az élet.

Kicsi lányka készül a Karácsonyra,
nagy-nagy szíveket papírra rajzolva,
színezi, hogy majd ajándéknak adja,
neki...az ég felé magasra tartva.

Most zúg, zakatol belül a szép lelke,
hiszen ő lett a kiválasztott gyermek,
ki ünnepét egy családnál töltheti,
jönnek érte, szent estére felveszik.

Boldog a sorsa boldogtalanságban
és boldogtalan más boldogságában,
a keserű mosolya arcán ragyog,
szemében a messze fénylő csillagok.

Ajándékok sora, díszített fenyő.
Talán most! Az az angyalka most eljő!
A fa előtt térdel a kicsi árva,
de könnyes szemmel gondol az anyjára.

**********************

7. LÁTOMÁSOK

CSOMOR HENRIETT : Élménykép

 Már nem tudom melyik évben volt, csak arra emlékszem, hogy borongós őszi reggelre ébredtem. Lógott az eső lába, ennek ellenére útnak indultam.

   Amíg kiértem az utcára, elengedtem a fantáziámat, s fekete lovamat kihoztam az istállóból, megállt előttem.  Figyelt, fejét vállamra tette, miközben lágyan megsimogattam. Mindig megkönnyeztem, amikor az erős, izmos állat nagy, fekete szemében szomorúságot láttam.

Csomor Henriett

Villám sose félt a mennydörgéstől. Fekete bársonyos sörényét, ha szellő lengette, úgy ringott, mint a búzatábla.

  Felpattantam lovam hátára, s suhantunk a Zengő és a Hármas hegyek színes vonulatai közt, ahol a színes lombkoronák kapaszkodva védték egymást a tomboló, süvöltő szél ellen. De mindhiába, jócskán megtépázta a szél a fákat, fájva, s könnyezve váltak el ágaiktól a levelek. Pillanatokon belül, mintha színes szőnyeget terített volna a természetnek zord arca a lábunk alá. Villám óvatosan haladt velem, érezte a csúszós szőnyeget lába alatt. Fekete felhők tornyosultak fejem felett, csattogva dörgött az ég, sötét volt egészen. Csak akkor fénylett egy pillanatra, mikor villámokat szórt az ég. Megsimogattam lovam, és átöleltem, egy gyönyörű, magas fenyőt pillantottam meg, tele tobozokkal a patak partján. A látvány festői volt, ahogy az örökzöld sudár fenyő kitűnik a fekete ég alól. Képzeletbeli lovamat elengedve máris azon gondolkodtam, milyen nehéz dolog lehet ezt a pillanatnyi csodát lefesteni. 

 Nem tagadom: "természetbolond vagyok", ezt a csodaszép látvány, élményt, képként örökké őrzöm lelkemben.

2019. szeptember 25.

**********************

8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LLEGÚJABB ÍRÁSAI

NAGY VENDEL: HA LETTEM IS, MIÉRT VAGYOK

Ha keresnéd
Arcképemmel egyetemben,
Verseim javát,
Meglelheted könyveim oldalán.
Ha mégsem találnál rám,
ott ülök a diófámnál,
gyalulatlan asztalomnál,
melyen könyvem, s poharam áll.
Házam ajtaján kopogva
Juthatsz el szívemig,
mindkettő nyitva vár.
Arcom kerek,
Szemem már nem az
Élet tüzétől ragyog,
Örökös fényes láz
Tükröződik azon.
Valaha volt csillagok,
ma már csak romhalmazok.
Ha keresnél engemet,
Mindig itthon találsz,
foglalj mellettem helyet,
hallgathatsz némi bölcseletet,
ami évek során,
reám ülepedett.
Az arcom kerek,
szemem már nem ragyog,
Ha keresnél,
nem a kocsmában vagyok.
A csapos neje
fát dobott a tűzre,
kérdeztem tőle,
tüzelünk?
nem, mondta mogorván,
akár egy buzurgán,
Fűtünk,
hogy melegítse lelkünk.
Aztán elgondolkodtam,
egy fájó mondaton,
ha lettem is,
miért is vagyok?
Döntsétek el magatok,
vigyetek el egy
Nagy Vendi könyvet,
hogy ha nevetni,
vagy okulni akartok.
Közben a kertek alatt,
gúnyolódó ördög fiak
kacagva elszaladtak.
Ellopták a jövőm,

s a múltamat.
Fuccs a hallhatatlanságnak.

2019. október  29.

á

NAGY VENDEL: AZT MONDJÁK RÁM

(Önmarcangoló irónia)

Azt mondják rám a haverok,
én is nagy ivó vagyok,
bár ezt váltig tagadom,
csak ha van rá alkalom,
adok e vádra cáfolatot,
de azért arra vigyázok,
Ne érjen a gyalázat,
ha hírtelen abbahagyom,
nehogy valami visszamaradjon,
idegi alapon.
Várnak a szeszmentes hetek,
sokáig rá sem nézhetek,
elmúlnak a boldog évek,
vigyázok nehogy felkerüljek
az alkohol- listára,
megszűnnek a boszorkány könnyek,
ilyen nehéz idők jönnek?
Olyan vagyok mint egy fakír,
arcomat égeti a pír,
így lettem jó negatív,
idegileg vegetatív.
Meg kell menteni magamat
önmagam kárhozatától,
a dolog erről szól,
tudom nagyon jól,
nem fog sikerülni,
az életet, és a végzetet
nem lehet kikerülni,
de megkéne überelni.
Mindenki maradjon békében,
míg én meg nem érkezem,
de ez eddig nem történt meg velem.
Nyugalom, rólam is lehull a lomb.
Egyszer én is tán meghalhatok,
bár nem így volt megbeszélve,
de az idő egyáltalán,
most erre nem alkalmatos.
Egyebet nem mondhatok. 

2019.   NOVEMBER  08.

           

á

 ERZSIKE DRÁGA, SZÍVEM GYÖNGYVIRÁGA....

NAGY  VENDEL: MA VAN A  NÉVNAPOD

VIRÁGOT   ERZSIKÉNEK,

ÉS EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT

Felhúzom a vekkert
Minden reggel hatra,
Mondja a rádió,
Ma van neved napja,
de magam eszétől sem feledném.
Szíveket melengető
Ez a tény,
De e köszöntő még jobban
Bearanyozza e napot.
Eszembe jutottál,
Ragyog bennem arcod,
Szívemből köszöntelek,
Köszöntlek mert ma van
A névnapod
S megkoszorúzom gondolatimmal
Dicsően szép  homlokod.

Legyen szép napod

Szeretettel  vendi..

MAGÁNZÓ, A  ROSSEB SAROKBÓL

 2019 NOVEMBER 19

á

MILYEN SZÉP A  VILÁG (ismert dal)

https://www.youtube.com/watch?v=2opjXCUxVp8

   á

NAGY VENDEL: KÁDÁR KATA BALLADÁJA

(ÉLETÉRZÉS)

Hívlak Téged Kádár Kata,
gyere Haza bujdosásra.
Megújul az ős ballada,
igaz most is minden szava,
hitünk ármányság uralja.

A régi rege azt kántálja,
asszony kell a házba,
de nem a falába.

Ki a tűzhely melegét adja,
ékes fényét vigyázza,
megőrzi ősök szellemét,
havas fenyvesek nehéz nyögését,
medvék elhaló üvöltését,
csordakutak vizének ízét.

Láncon lógaszkodik a lámpa,
árad belőle óvakodva
régi szellemek világa,
bátor bogarak megperzselt halála.

Vigyázzál a diófádra,
házad fala mellett nőtt ki,
senki soha ki ne vágja,
hűen vár az unokákra.
Őrzöd magadban még,
messzi otthonod imáját,
boszorkányos varázslatát,
szerelmetes bájitalát,
pásztortüzek sziporkája
kehülő szürke hamvát.
Keresed ősi új hazádban
régiek igazságát,
megkopott mai mását,
soha ne fújd el a lámpást.
Gondolataid őseid vigyázzák,
sziklákba vésik minden szavát,
gránit kövek kemény igazságát,
zúgó patakok rohanását,
lányaid hordják messzire
emlékeid világát.

Eltűnődőm most egy képen,
szépségét visszaidézem,
halványuló messzi fényben.

Barna hajú kisleány
fürgén szalad a réten,
távolból integet,
mint elfeledett ismerős a szélben,
emberöltőnyi messzeségben.

Kezével integet feléd,
hívogat magával,
szalaglobogtató,
arcodba csapódó,
illatos hajával.

Meséket meséltet Ő
regélők szavával,
ábrándos szemeid
vissza néző vágyával.

 2019.  november 25. - KATALIN NAPRA  

**********************

9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

Úton a Beszélő állatok felé

(5. fejezet-2.rész) 

      
A lidércharcos sebesen és kíméletlenül támadott, de Deren nem hagyta magát. Ha egy pillanatra is lankad a figyelme, akkor vége van; ki kell tartania, amíg csak lehet. Egy újabb sikeres kitérésnél a fiatal fejvadász arra készült, hogy levágja ellenfele fejét, mikor az hirtelen kirúgta alóla a lábát, amitől Deren elesett. A lidércharcos abban a pillanatban kihasználta a fiú sebezhető helyzetét: felemelte kardját, hogy lesújtson, amit Deren már nem tudott kivédeni. Csak várta a halálos csapást, ami végül nem következett be. A lidércharcos csak állt, kardját magasra tartva, de egyáltalán nem úgy tűnt, mintha bármi mást is akart volna csinálni. Márpedig ezek nem szoktak csakúgy leállni.
       Deren kapkodó lélegzettel nézett fel a harcosra. Miért nem támad végre? – gondolta magában idegesen. Aztán észrevett valamit: vércsík folyt végig a lidércharcos nyakán, ami abból a halálos sebből szivárgott ki, mely a nyakát csúfította el. Valaki halálos sebet ejtett rajta. Deren megdöbbent. Ki volt az, aki ezt tette? – tette fel a kérdést, ahogy a holtan összeeső lidércharcost nézte. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem is látta, ki volt az, aki végzett a lidércharcossal. Barátai közül senki se lehetett ilyen gyors. Valaki más tette; de vajon ki?
       Idegesen nézett körbe. Látta, hogy barátai keserves harcot vívnak a még életben maradt lidércharcosokkal, mikor észrevett valamit. Egy alak gyors villanását, ami sebesen és megállíthatatlanul közeledett Sadok felé, aki egymagában harcolt ellenfeleivel. Deren kiáltani akart; figyelmeztetni akarta barátját, de azt kellett látnia, hogy az alak nem Sadokot vette célba, hanem azt a lidércharcost, akivel harcolt.
       Sadokot váratlanul érte az, ami történt. Egyik pillanatban még ezzel a lidércharcossal harcolt, a másik pillanatban holtan fekszik előtte. Mi történt? Körbetekintett; próbálta meglátni, hogy ki volt az, aki segített neki. Aztán meglátta, bár így is nehezen tudta szemmel követni. Egy törp volt, aki oly sebesen mozgott, mint a szél. Sadok meglepődött. Még soha sem látott ilyen törpöt. Megjelenése és kinézete erősen elütött a többitől. Magasabb volt azokhoz a törpökhöz képest, akiket eddig látott. Jóképű férfi volt, szakálla nem volt hosszú, mint más törpöké, hanem rövid és gondosan nyírt. Kék szemében vadláng égett, ahogy a lidércharcosokkal harcolt. Hosszú fekete haja lobogott a szélben. Fekete ruhát és láncinget hordott. Kezében szépségesen megmunkált kardot forgatott.

Kiss Anikó és Kiss Erika

   Sadok hirtelen rájött, hogy ki is valójában ez a törp. Krain volt, a törpök királya. Hogy nem jött rá azonnal, hogy kicsoda is ő? Hiszen annyira hasonlított Drainra, az első törp-vezérre. De mi volt az, amit az előbb látott? Ilyen emberfeletti gyorsaságra senki sem volt képes, csak maga Drain volt képes ilyen sebes mozgásra; ez a törp ugyanolyan gyorsan mozgott, ahogy egykor Drain. Szinte alig tudta szemmel követni őt. Mégis hol tanult meg ilyen sebesen harcolni?
       Látta, hogy a törp-király felemeli gyönyörűen megmunkált kardját és olyan gyorsasággal kezdte el levágni azokat a lidércharcosokat, amik rátámadtak, hogy azt szemmel nem lehetett követni. Sadok csak akkor jött rá, hogy az a sebesség, amit lát, az csakis az a különleges képesség lehetett, amit Krain nyílván Draintól örökölhetett, mely a gyorsaságon alapult, és amit azért fejlesztett ki, hogy így tudja jobban megvédeni magát az ellenségeivel szemben.
       A törp-vezér ismét nekitámadt ellenfeleinek. Többségüket már mind lekaszabolta, csak hárman voltak még, akik életben maradtak.  Egyikük a háta mögé került, és éppen készült lesújtani rá, amikor abban a pillanatban egy másik törp került elő, ki felemelte hatalmas fejszéjét, és levágta vele ellenfele fejét, ezáltal megmentve királya életét, ki tovább folytatta a harcot.
       Sadok látta, hogy ez a törp egészen másmilyen volt, mint Krain. Külseje sokkal vadabb volt, ami miatt veszélyesebbnek látszott, és a harci technikája is sokkal durvább volt, mint Krainné. Olyan hévvel és szenvedéllyel vetette bele magát a harcba, ami aztán igen szokatlan volt egy törptől. Bár Sadok jól tudta, hogy a törpök sokkal szenvedélyesebb harcosok voltak, mint Világfölde bármely más népe, ami miatt bátrabban vetették bele magukat olyan csatákba, amik nemigen az egyenlőségen alapultak, de ennek a törpnek a hevessége még őt is meglepte.
       Az idegen törp odaugrott ahhoz a lidércharcoshoz, akivel éppen Erethon harcolt, majd egy ügyes mozdulattal leterítette azt, ami teljesen váratlanul érte a bérgyilkost. Döbbenten nézett rá az előtte álló törpre, ki hanyag mozdulattal a vállára tette hatalmas fejszéjét és megtámasztotta rajta egyik izmos alkarját, miközben mosolyogva figyelte a bérgyilkost.
       - Dwan – mondta Erethon meglepetten, amin a törp szélesen elvigyorodott.
       - Örülök, hogy újra látlak, Erethon – mondta, miközben továbbra is a bérgyilkost figyelte. – Látom, még mindig vonzod a veszélyt.
       A harcnak hamarosan vége lett. Szerencsére senki sem sérült meg; még Soma és Tran se, akik életükben először harcoltak úgy, hogy saját életüket kellett megvédeniük olyan ellenfelektől, akik a Gonoszt szolgálták. Mindannyian ott álltak a halott lidércharcosok fölött, és egyre csak Kraint nézték, ki ott állt előttük és őket nézte büszkén csillogó szemeivel.
       A törp-király nem szólt semmit. Gyanakvó tekintettel figyelte Sadokot és barátait, közben próbált rájönni arra, hogy kik lehetnek ezek az ismeretlen utazók. Mellont és Erethont rögtön felismerte, hiszen nem egyszer találkozott velük utazásai során, ráadásul Erethon volt az, aki megszabadította öccsét és annak népét Borntól, a sárkánytól, de a habókat nem ismerte. Ráadásul egy fejvadász is volt közöttük, ami igencsak furcsa volt a számára. Még sosem látott fejvadászokat és bérgyilkosokat egy mágus és három habo társaságában. Ráadásul az egyik habo úgy harcolt, mint azok a harcosok, akik sok csatában vettek részt. Ez igencsak felkeltette az érdeklődését. Vajon mit jelenthet ez? És miért támadtak rájuk lidércharcosok Vadvidék földjén?
       - Krain – szólalt meg Mellon meglepetten. – Kron fia. Ezüst-hegység és annak népének egyetlen királya.
       A törp-vezér a mágusra nézett. Hidegen fénylő szemei semmi jóval nem kecsegtettek, de nem is akart elsietni semmit se. Nem azért mentette meg ezeket az utazókat a lidércharcosoktól, hogy aztán maga végezzen velük, hanem mert rá akart jönni arra, miért támadtak rájuk ezek a gonosz teremtmények.
       - Mellon – mondta Krain higgadtan. – Ez aztán a különös véletlen.
       - Ezt én is mondhatnám – válaszolta az öreg mágus. – Mit keresel Vadvidék területén? Legutoljára azt hallottam rólad, hogy követeket küldtél Elfen birodalmába, mert a segítségüket akartad kérni azért, mert egyre több támadás ért téged a Fekete-erdőből.
       - Jók az értesüléseid – felelte Krain hűvösen. – Kitől tudod?
       - Dorintól és Borintól és azoktól a törpöktől, akikkel a Szürke-erdőben találkoztunk a társaimmal.
       Krain nem mutatott érzelmeket; vetett egy hideg pillantást Mellon barátaira, majd megint a mágusra nézett.
       - Szóval találkoztatok népem fiaival? Mikor?
       - Nem is olyan régen. Egy nappal azután, hogy Sadok és én elindultunk Habo-völgyből; és azok, akiket látsz, a szövetségeseink.
       - Szövetségesek? – kérdezte a törp-vezér gúnyosan. – Te nem szoktál csakúgy szövetkezni másokkal, kivéve akkor, ha okod van rá. Egyébként, jobb szövetségeseket is találhattál volna.
       - Nem én léptem szövetségre velük, hanem Sadok. Ő dönti el, hogy kit fogad el csapattársául és kit nem – és miközben ezt mondta, Sadok kilépett barátai közül, és a törp-király elé állt: egyenesen és büszkén.
       Krain végigpillantott rajta. Ha személyesen még nem is találkozott Sadokkal, de történetét már ismerte azokból a dalokból, amit népe ismert. Mellon is sokszor mesélt neki róla, amikor nála vendégeskedett, így természetesen tudta, kicsoda Sadok, és az őt sújtó átokról is hallott már. Ki gondolta volna, hogy egyszer találkozik azzal a habóval, aki megmentette Világföldét? Ez nem egy véletlen találkozás, abban egészen biztos volt. Ez a habo nem tette volna ki a lábát, Habó-völgyből, ha – akárcsak Mellonnak – nem lett volna rá oka.
       - Szóval, te lennél az a habó, akit ősapám oly nagyra becsült, amiért legyőzted a Sötétség Fejedelmét? – kérdezte Krain, de hűvös szemében semmilyen tisztelet nem volt. – Első ránézésre, nem tűnsz valami nagyharcosnak.
       Dwan felnevetett attól, amit vezére mondott Sadoknak. Hiába, az ő tetszését semmi se nyerte el azonnal. Nem csoda hát, hogy nem úgy reagált Sadok jelenlétére, mint mások. Ő aztán nem fog hajbókolni előtte, csak azért, mert ő volt Sadok. Persze tisztelte azért, amit tett, de ezt nem fogja csak úgy kifejezni, és a barátságát se fogja egykönnyen neki adni. Sadok nem válaszolt. Arcán nemigen lehetett látni érzelmeket. Egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki felháborodott volna azon, amit Krain mondott neki.
       - Igazán beszélhetnél vele tisztességesebb hangon – mondta Mellon Krainnak. – Hiszen mégiscsak ő volt, aki legyőzte Srant. Ráadásul nála van Lélekvágó is, amit maga Drain kovácsoltatott a számára.
       - Magam is látom, milyen kard van nála. Rögtön felismertem rajta ősapám rúnáit. És hogy milyen hangon beszélek vele, azt én fogom eldönteni.
       Mellon nem válaszolt. Nem lepte meg Krain öntörvényűsége. Tiszteletet addig nem fog mutatni Sadok felé, amíg ő úgy nem látja jónak. Ez már csak egy sajátos törp-viselkedés volt, ami különösen Krainra volt jellemző. Így hát meg se próbálta jobb belátásra bírni; nála büszkébb és makacsabb törp még nem létezett Világföldén.
       - És most beszélj! – szólalt meg Krain újra. – Mit kerestek Vadvidék területén, közel a Beszélőállatok-mezejének határához? És miért támadtak rátok ezek a lidércharcosok?
       A társaság letáborozott, de előtte elégették ellenségeik holttestét. Köralakban ültek, hogy mindegyikük jól lássa a másikat. Mellon pedig hozzálátott ahhoz, hogy elmesélje utazásuk történetét. Krain és Dwan figyelmesen hallgatták a mágust, aki igyekezett minden részletet elmondani Krainnak. Egyetlen részletet sem hagyott ki; időnként társaira mutatott, hogy így mutassa be őket Krainnak, aki csak egy rövid pillantást vetett feléjük, majd ismét Mellonra nézett. Dwan szigorú arckifejezéssel hallgatta, amit a mágus mondott, és az igazat megvallva, nemigen tetszett neki, amit hallott. Amikor Mellon befejezte a beszédet, Dwan nem fogta vissza magát: szenvedélyesen talpra ugrott, és beszélni kezdett:
       - Hogy Sran életben van? – kérdezte, és arcán jól látszódott haragja. – Ez mégis, hogy lehetséges? Nem arról volt szó, hogy ez a habó végzett vele? – mutatott Sadokra, és barátságtalanul ránézett. – Hogyan lehet mégis életben, hm? Ki a felelős mindezért?
       Sadok szólalásra nyitotta ajkát, hogy megvédje magát Dwannal szemben, azonban Krain megakadályozta ebben. Megfogta Dwan karját, aki erre elhallgatott, és királyára nézett, aki nyugodt hangon beszélni kezdett:
       - Szóval Sran visszatért, és megint arra készül, hogy sötétséggel borítsa be Világföldét? És azért vagytok úton, hogy ezt megakadályozzátok? Jól értelmezem a szavaidat?
       - Igen – válaszolta Mellon.
       Krain nem felelt rögtön. Elgondolkodva nézett maga elé, és a korábbi hallott dolgokon kezdett el gondolkodni. Az igazat megvallva, nem lepte meg annyira az, amit Mellon mondott neki Sranról. Ami mostanában történt Világföldén, elegendő okot adott arra, hogy maga is arra gondoljon, a Sötétség Ura feltámadt, és arra készül, hogy mindent elpusztítson, ami az útjába kerül. Ráadásul ezek a lidércharcosok se támadtak volna Mellonra és társaira, ha mindez nem lenne igaz. A Sötétség Fejedelme valóban visszatért.
       Krain felnézett Mellonra.
       - És mi dolgotok van a beszélőállatokkal? – kérdezte. – Ő hozzájuk miért akartok eljutni?
       - Hogy figyelmeztessük őket – felelte az öreg mágus. – Ha szövetségre lépünk velük, másokhoz is el tudják majd vinni a hírt, hogy a Sötétség Fejedelme újabb háborút akar indítani ellenünk.
       - És azt hiszed, csakúgy beteheted a lábadat a birodalmukba? Ők istenek, akik halandó lényeket nem tűrnek meg a területükön. Miből gondolod, hogy a vezérük meghallgatna téged?
       - Egyszer szövetségben álltunk egymással, amikor az Első Háborút vívtuk Srannal. Sadokkal is jó viszonyban van. Biztos vagyok benne, hogy meghallgat minket.
       - Lehet, de az is lehet, hogy nem. Az utóbbi időben a beszélőállatokat is rengeteg támadás érte. Sok fajtársukat lidércharcosok ölték meg.
       - Tudom – mondta Mellon. – Nemrégiben mi is szemtanúi voltunk ennek. – Krain felvonta a szemöldökét, amikor ezt mondta. – Ezek a lidércharcosok, akikkel harcoltunk, megöltek néhány beszélőállatot, mielőtt ránk támadtak volna.
       - Akkor jól jártak, ha megöltük őket – szólt közbe Dwan. - A beszélőállatok királya szörnyű bosszút állt volna rajtuk ezért a tettért. Mostanában eléggé kegyetlenül szokott végezni a lidércharcosokkal.
       - Amin nem csodálkozom – jutott szóhoz végre Sadok. – Ha olyan bűnöket követnek el, ami csak Momoro haragját növeli, akkor senki se csodálkozzon azon, hogy kegyetlenül végez az ellenségeivel.
       - Épp ezért volna veszélyes elmennetek hozzájuk – mondta Krain. – Momoro igazságos király, de amióta a lidércharcosok károkat kezdtek okozni neki, senki se teheti be a lábát a birodalmába, aki nem beszélőállat. Még mi is elkerüljük a Beszélőállatok-mezejét, amióta egyre veszélyesebb lett az ottani átkelés.
       - Arra vezet az utunk – válaszolta Erethon. – Mindenképpen el kell jutnunk a beszélőállatok birodalmába, akár veszélyes ránk nézve, akár nem.
       Krain végignézett a társaságon, és arcukon jól látta, komolyan gondolják azt, hogy elmennek a beszélőállatokhoz; vállalják azt a veszélyt, ami ott vár rájuk. Még a két fiatal habó is eléggé elszántnak tűnt ebben a kérdésben. Krain végül beszélni kezdett:
       - Ha komolyan gondoljátok, akkor legyen kívánságotok szerint – mondta nyugodtan. – És én is veletek fogok tartani.
       Mindenkit meglepett, amit a törp-király mondott. Nem számítottak ekkora fejleményre.
       - Várj! – mondta Mellon. – Hogyhogy velünk akarsz jönni? Milyen okból döntöttél így?
       - Ha igaz, amit a Sötétség Fejedelméről mondtál, akkor mindenképpen veletek kell, hogy menjek. Levadászom Srant, még mielőtt elpusztítaná a népemet. Nem fogok meglapulni, és várni azt, hogy ő maga jöjjön el hozzám.
       - De nem hagyhatod el őket csakúgy. Ha Sran háborút fog indítani ellenünk, akkor a népednek szüksége lesz rád.
       - Emiatt ne aggódj. Leginkább úgy védhetem meg a népemet, ha veletek tartok ezen az úton. Hiszen ezért jöttetek el, nem? Hogy megöljétek Őt, még mielőtt háborút indítana egész Világfölde ellen. Az én segítségemre is szükségetek lesz ebben a harcban.
       Mellon Kraint nézte. Egy ideig nem tudta eldönteni, mit is kéne tennie vagy mondania arra, amit a törp-király mondott neki. Az igaz, hogy az ő segítségét is szerette volna kérni, de nem hitte volna, hogy majd magától fog úgy dönteni, hogy hozzájuk csatlakozik, ami igencsak meglepte a mágust. Még csak győzködnie sem kellett, ami eddig még nemigen esett meg vele. Krain híres volt makacs természetéről, és persze arról is, hogy váratlanul hozott meg döntéseket. Persze volt igazság abban, amit mondott. Minek kéne otthon ülnie, és arra várnia, hogy Sran megtámadja őt, ha tehet is ez ellen valamit? Azzal nem sokat segít a népének, ha arra vár, hogy Sran mikor fog háborút indítani ellene. Vele kell mennie, és elkapnia Őt, még mielőtt az egész világot elborítaná a sötétség. Végül Mellon Sadokra nézett: neki kellett döntenie ebben az ügyben.
       Sadok tudta, hogy miért nézett rá öreg barátja, így hát nem sokat habozott. Szüksége volt szövetségesekre. Krain még igenhasznos szövetségesnek fog bizonyulni, ha engedni fogja, hogy vele tartson. Hozzáhasonló erős szövetségest nem is találhatott volna.
       - Ha velünk akarsz tartani, akkor egyikünk sem fog visszatartani ettől a szándékodtól – mondta Sadok nyugodt hangon, majd Dwanra nézett, aki állta a habó tekintetét. – És ha jól sejtem, te is követni fogod őt.
       Dwan elmosolyodott, ami vérszomjat és lelkesedést fejezett ki. Fénylő szeme égető vágyat fejezett ki, amit az a gondolat szült elő, hogy egy ilyen veszélyes küldetésben vehet részt.
       - Ahogy mondod – válaszolta Dwan, és Krain jól tudta, min jár az esze. – Bolond lennék kihagyni egy ilyen küldetést.
       Krain nem válaszolt, csak elégedetten nézett hű társára, aki nemcsak azért akart velük menni, mert őt akarta védelmezni, hanem azért is, hogy megküzdhessen egy olyan erős ellenféllel, mint Sran. Dwan számára a harc és veszély mindennél többet jelentett. Fanatikusan kereste az erős ellenfeleket, akikkel érdemes volt megküzdenie; legyen az akár tünde, lidércharcos, sárkány, vagy akár maga a Sötétség Fejedelme. Bolond lett volna kimaradni a játszmából.
       - Ugye tisztában vagy azzal, hogy akár meg is halhatsz? – mondta Sadok Dwannak, aki nyugodtan nézett vissza rá.
       - És akkor mi van? Ez is része egy jó harcnak. Küzdeni addig, amíg a másik meg nem hal, az egy olyan dolog, amire minden harcos vágyik, légyen az jó vagy gonosz. Miért kéne félnem attól, hogy meg is halhatok, ha veletek tartok?
       Sadok nem felet. Amit Dwan mondott, az mind igaz volt. Csak a gyávák tartanak a haláltól, Dwan pedig nem volt az. Ő harcos volt, aki mindenáron végezni akart az ellenfeleivel és a Sötétség Fejedelmével. Hiba volt ezt kérdeznie tőle. Szövetséget kötött a két törppel. Mostantól ők is segíteni fognak neki abban, hogy legyőzze Srant; bármi is történjék, végig ki fognak tartani mellette. A társaság nem húzta tovább az időt. Még hosszú utazás állt előttük. Útnak indultak hát, és remélték, minden baj nélkül sikerül eljutniuk a beszélőállatokhoz. Bíztak abban, hogy a királyuk majd segíteni fog nekik.

Folytatjuk.

**********************

10. KARÁCSONY ZOMÁNCKÉPEKEN

STEKLY ZSUZSA : TE DEUM

A TE DEUM, a hálaadás a mise zárótétele.  Amikor az ember már túljutott élete zenitjén, mi más dolga is lehetne, mint a hálaadás?  Úgy érzem, egy igazán sikeres életpálya van mögöttem, hiszen megkaptam mindent, amit valaha reméltem, amikor már minden nap ajándék, akkor nem marad más, csak a köszönet szavai.

 

Stekly Zsuzsa 

Köszönöm Uram, hogy szerető családba születtem, hogy anyám, apám, testvéreim meleg szeretettel vettek körül. Hogy ebből az fészekmelegből talán én is átadhattam valamit enyéimnek. Köszönöm férjem évtizedek óta tartó biztató szeretetét, hogy segít és támogat, hogy az elképzeléseimet mindig a lehető legjobban tudjam kivitelezni. Köszönöm remekbe sikerült gyermekeimet és az újabb kis unokánkat, aki beragyogja a mindennapjainkat. Gyermekeim, családom boldogsága lelki békém alappillére. Hálás vagyok Uram néhány igaz barátomért és a hit ajándékáért, hogy soha nem érzem magam egyedül.

Köszönöm, hogy jó tanítványokat, méltó követőket adtál mellém, akik szépen, igényesen folytatják a  megtalált útjukat.

Köszönöm, hogy mindig meghallgatsz és köszönöm sugallataidat. Amikor egy új munkába kezdek, mindig válaszolsz a kérdésre, Uram hogy csináljam, hogy lesz a legjobb? Minden alkalommal, amikor kinyitom a kemence ajtót, már tudom, hogy nem kell aggódnom, jól sikerült az égetés, hiszen velem vagy. Így aztán minden alkotás imádság, a Teremtő dicsérete, hiszen amíg egy képen dolgozom, folyamatosan együtt vagyunk, érzem a jelenléted, és mire a mű elkészül, már megbeszéltünk mindent.

Hálás szívvel köszönöm Uram, remélve, hogy ez még sokáig így marad!

Soli Deo Gloria!

á 

                 STEKLY ZSUZSA  ZOMÁNCMÜVÉSZ LEGKÖZELEBBI KIÁLLÍTÁSA A  BONYHÁDI MÜVELŐDÉSI HÁZBAN LÁTHATÓ, DECEMBER 03.- TÓL.

A  MÜVÉSZNŐ ELÉRHETŐSÉGEI, ÉS KÉPEINEK MEGTEKINTÉSI LEHETŐSÉGEI.

e-mail: kobakpat@t-online.hu   ill.  zomancmuves@gmail.com

 honlap: www.zomancmuves.hu   ill.   www.tolnaart.hu/stekly

 á

Stekly Zsuzsa : Kezdet és vég (tűzzománc)

Stekly Zsuzsa: Madonna bíborban (tűzzománc)

Stekly Zsuzsa: Tulipános Madonna (tűzzománc

á

ÁLDOTT KARÁCSONYT MINDENKINEK!

**********************

11. MEGJELENT

MEGJELENT CSOMOR HENRIETT:13. - ik "E" KÖNYVE  A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN:  TŰNŐDÉSEIM CÍMMEL.
https://mek.oszk.hu/19800/19887/

 á

LÁTÁSSÉRÜLTEK EZEN A LINKEN OLVASHATJÁK.
https://mek.oszk.hu/19800/19887/19887.htm

.....................................................

HANGOS  VERS

Nagy Vendel Temető fényei című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv

https://www.youtube.com/watch?v=vqVTCKpO8lU&feature=youtu.be
RÁDIO MOZAIK SYDNEY   AUSZTRÁLIA, 2019.  NOVEMBER 03.  ADÁSÁBÓL

               

Ilosvay Gusztáv

 A kedves hallgató biztos emlékszik a „ Fradi kolbászra” ez a 50-60- as de talán a még a 70- es években lehetett kapni  lecsóba befőzhető, vagy épp paprikás krumpliba való szerintem nagyon jó kolbászt. A minden bele jelszó volt a lényeg és volt abban minden. Nos, ilyen volt a mai adás is Volt író olvasó találkozó. 103 éves születésnapon keresztül az ínycsiklandozó csokoládéig. A szubtrópusi meleg fürdőkön keresztül a halottak napjáig , a világ legjobb taxisofőréig. És még mind ezt meg tetézte Les Adam  a maga gasztró történeteivel . És akkor csak  a felét említettem. Mint mindig a meghallgatása ennek a programnak a lényege. Remélem élvezni fogod, Jó szórakozást!  (  www.radiomozaiksydney.com.au )

Tedd ezt a honlapot a keresőbe! 

Ilosvay Gusztáv 

**********************

12. AKKOR MOST BULI VAN?

SZILVESZTERI VERSEK  - B. U. É. K.

TÓTH ENIKŐ: Boldog új évet!

Szálljon az ének,
vége az évnek,
táncol a hajnal, hangos a bál

Durran a pezsgő,
vár a jövendő,
trombita harsan, mind kiabál!

Részeg a földön,
teste a börtön,
múlik a sírás, nem kesereg…

Sok kicsi álom,
száll puha szárnyon,
alszanak mind a kisgyerekek

S eljön a reggel,
tétova perccel,
várod az új év hangulatát

Így visz az élet,
hozva tenéked,
tiszta reményeket éveken át…

 ..........................................

Szauer Gertrúd: Kívánok... 2019

Szálljon az ének,
vége az évnek,
táncol a hajnal, hangos a bál

Durran a pezsgő,
vár a jövendő,
trombita harsan, mind kiabál!

Részeg a földön,
teste a börtön,
múlik a sírás, nem kesereg…

Sok kicsi álom,
száll puha szárnyon,
alszanak mind a kisgyerekek

S eljön a reggel,
tétova perccel,
várod az új év hangulatát

Így visz az élet,
hozva tenéked,
tiszta reményeket éveken át…

...................................................

Hajdan Vali: Jókívánság

Áldjon meg az Isten
az Új évben Téged,
örülj, hogyha adott
Néked Feleséget!

De, ha magad vagy is,
sose vagy egyedül,
ha a Te szívedben
a szeretet hegedül!

Jobban tesszük mi is,
hogyha el nem válunk,
de még azt se bánjuk,
ha egyedül járunk!

Mert még magunkat is
nehéz utolérjük,
hát még hogyha volna  
egy jól menő férjünk!

S majd ha egyszer mégis
csak eljön a Nagy Ő,
jó, hogy nem kell többé
mondani, hogy: Agyő!

Drága Jó Istenünk,
most csak arra kérünk,
hallgassad meg végül
azt az egy kérésünk!

Lássad meg hiányunk
fenn a magas Égben,
s kegyelemből legyen
elég az Új évben!

....................................................

VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGÓ: Búcsú

Lám, megöregedtem, minden tagom fáradt,
készülök elhagyni az árnyékvilágot.
Tizenkét hónapom oly sok mindent hozott,
volt bizony, hogy sírva teltek el a napok.
Ámde volt vidám is, kacagás és móka,
már csak egy hiányzik, szánkózni a hóba`!
Így, hogy már csak percek vannak nekem hátra,

utánam kétezer-húsz köszönt a világra!
Eljön és helyettem, ő lesz itt egy évig,
tudni, hogy milyen lesz, előre, ez tévhit!
Mégis azt kívánom, míg a szuflám bírja,
ne legyen senkinek az új évben búja!
Egészség, gazdagság köszöntsön reátok,
béke és szeretet járja a világot!
Ne fázzon senki sem, gyermek ne éhezzen,
mindenki szívében csakis jóság legyen!
Elhalkul a hangom, éjfélt üt az óra,
kétezer-húsz megjött és felült a trónra!

  á

VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGÓ: Várakozás!

Újszülöttet várunk itt
ki majd felül a trónra
2019-nek ő lesz az utóda.
Tegyük össze kezeinket
és úgy kérjük tőle,
hogy minden embernek,
legyen szebb jövője.
Szegény ne éhezzen,
a koldus ne fázzon,
hajléktalan szállást kapjon
ne ég alatt ázzon!
Kályhákban a tűz pattogjon,
jó meleget adjon,
ember, állat ezen évben
utcán meg ne fagyjon!
2020 téged esedezve kérünk
hozzál nekünk egy szebb jövőt,
kicsit jobban éljünk.
Ki magányos, ne hagyd sírni,
nyissanak rá ajtót,
mindegy az, hogy ki szól hozzá
csak kapjon pár jó szót.
Szülőt, gyermeke szeresse
ezt is tőled kérem,
hogy megteszed amit kérek
ezt nagyon remélem!
Aki bűnös, az megtérjen,
adjál neki hitet,
higgye el, hogy a szívében
él még a szeretet.
Tudom kicsit sok
az amit tőled mi elvárunk.
Olyan év legyél te nekünk,
kit minden nap áldunk!

.......................................................

ÁBRAHÁMNÉ ÁGI: JANUÁR ELSEJE

Immáron ötvenkét esztendős vagyok ,
Tettem már az asztalra vajmi nagyot?
Írtam-e már olyat, ami segíthet,
Avagy csak nyomkodom itt ezt a gépet?
Sétálok sokadszor süppedő sárban,
Alagutak alján arra jártamban.
Sikolt a lelkem, hogy találjatok meg,
De szájam nem nyílik, lakatja öreg.
Félek itt egyedül a sötétségben,
Valaki kiáltson rám a nagy csendben!

                                                                                           á

                                        ÁBRAHÁMNÉ ÁGI: ÚJ ESZTENDŐ

A szilvesztert mi meghitt kettesben töltjük,

Vigyen el messze minden rosszat az ördög.
Délben megsütjük két szelet husikánkat,
És nem engedjük, hogy legyűrjön a bánat.
A jó TV műsorokat kiválasztjuk,
Virslivacsoránknak a vizet forraljuk.
Éjfélkor a gyerekeink hiányoznak,
Szemeinkből meleg könnycseppek potyognak.
Lefekszünk aludni, s jobb létről álmodunk,
Az év első napján rövidet sétálunk.
Hozzon hát a jövendő jobb egészséget,
Sok-sok szeretetet és nagy békességet.
Gyermekeinknek örökre boldogságot,
Nekünk pedig örömöt és vidámságot.

............................................................

NAGY VENDEL: AKI SZESZT ISZIK..

(SZILVESZTERI KESERGŐ RIGMUSOK..)

Aki szeszt iszik,
Az ördögök a pokolra viszik.
Aki nem iszik,
őt meg utána viszik.

Aki sok bort iszik
Hamarosan meghal,
májnagyobbodásban.
Aki nem iszik ,
Ő is,
májzsugorban.
Akkor miért nem iszol?
ha játsszák a Himnuszt
haptákba állok éjfélkor
várom olyankor,
hátha valaki megcsókol.
pezsgő pukkan kint a hóban
éjfélt ütnek a toronyban
a harangok.
még jó hogy mást nem.

Ekkor még nincs nagy baj,
Csak holnapra jön a macskajaj

Aki szódavizet iszik
más gaztettre is képes
de van ami felvidít
A szódavíz csak szódavíz,
a szobalány az Boris..
Hatvan év után már
Nem tagadok meg magamtól semmit.
Ha lefekszem, nyugtalanul alszom,
akár a bohémek,
Eszembe jut mit kéne még tenni,
S felkelek az ágyból kissé megpihenni.
gondolatimba néha belerévedek,
holnapra új évre ébredek.
nincs a  Nap  alatt
semmiféle új,
csak annyit mondhatok,
Boldogulj.... 

2018.12.31.

Nagy Vendel verseit elmondja Ilosvay Gusztáv - Rádió Sydney Mozaik Ausztrália:

https://www.youtube.com/watch?v=eCe20zxdJxk&feature=youtu.be

**********************

13. TÖRTÉNELMI HUMORKA

SZILVESZTERI HÁLAADÓ MISE....   

 NAGY VENDEL: HITÜNK EREJE

1944- 1945 FORDULÓJÁN

    A háborúnak még nincs vége, de a harcok már a nyugati határok közelében dúlnak, és az orosz csapatok megállíthatatlanul nyomulnak Berlin felé.
A felszabadult területek megszenvedték a háborút, de már kezd helyre állni a rend, és a béke, de a nyugalom még várat magára, s mindenki várja már ennek a borzalomnak a végét.
A szegényes Karácsonyon  főleg annak örültek az emberek, hogy túlélték a borzalmakat, és hálával telve  köszönték meg a templomban Istennek a megmenekülésüket.
   Szilveszter estéjén, a hívők csoportokban, vagy párosan vonultak a szokásos évvégi hála adó szentmisére.
Már sötét volt az utcákon, de a templom ragyogott a villanyfényben, és a sok gyertya fényétől, s az ünneplőbe öltözött melegségre vágyó hívek lelke is repesett a boldogságtól.
A kisváros gyönyörű temploma csodálatos módon nem szenvedett nagyobb károkat a háborúban, s ez azért is örvendetes, mert Európa egyik , ha nem a legnagyobb egyhajós temploma, s igencsak kár lett volna érte. Csupán egy mesterlövész próbálta ki a torony keresztjén puskáját, és ügyességét, de ez is csak évek múltával derült ki egy tetőjavítás során. Jó lövés volt.
Akik az oldalajtókon mentek be, nem láthatták, a főbejárat előtt álló orosz katonai kocsit, amiből a szovjet városparancsnok szállt ki, s megindult a templomajtó felé.
Mozgásán látszott, hogy sebesült, bizonyára azért maradt le a harcoló csapátoktól, s rangjánál fogva tették meg városparancsnoknak. Szokás volt ez akkoriban.
Néhány géppisztolyos közkatona a bejárat előtt helyezkedett el, nem kis félelmet keltve a polgárokban, de senkihez nem szóltak, csak apró ferde szemeikkel figyelték a számukra szokatlan, kiszűrődő fényeket. és hallgatták a  zajokat.
A Kapitány némi tétovázás után, egyedül, de határozott léptekkel bevonult a zsúfolásig megtelt, ragyogó, Isten Házába.
A mise már elkezdődött, gyönyörűen szólt az orgona, s a tömeg hangosan, önfeledten énekelte a hála adó zsoltárokat.
A tiszt, sétált a padsorok között, lovagló pálcájával fényes csizmáját ütögette, s fejét forgatva figyelt, nézelődött.
Láthatóan tetszett neki a zene, a búsan búgó, később diadalmasan zengő orgona magasztos hangja.
Az asszonyok összébb húzódtak a padokban, a férfiak suttogva kérdezték egymástól: - Mit keres ez itt? - de mivel nem történt baj,  megnyugodtak, hiszen Isten Háza mindenkié. Azért mégis kissé behúzódtak az oszlopok mögé.
Lassan beért a  főhajó közepére, ahol a lépcsősor tetején a szószék magasodott, s felnézett, felemelte tekintetét a kupola felé.
A régi építészek tudat alatt, vagy igenis úgy tervezték a templomokat, hogy az emberek önkéntelenül  felemeljék fejüket az Úr felé.
Amikor felért a plébános a szószékre, meglátták egymást, a pap, és a katona. Mind a ketten meglepődtek, s ebben a pillanatban elhallgatott az orgona is.
A tisztelendő atya elkezdte mondani a szentbeszédet, a hit erejéről, a háláról, és a reményteljes , békés évekről. Csak néha-néha remegett meg kezében a csatos imakönyv.
A hívek áhítattal hallgatták, de a kapitány nem értett semmit a beszédből, s ez zavarba hozta.
Lassan megfordult, az orgona sípjait nézte, majd a kántort kereste tekintetével. Ekkor hírtelen a  csizmája szárára csapott, s pálcájával mérgesen leintette a prédikáló atyát.
Ő kérdőn nézve elhallgatott.
A Kapitány rekedtes, idegen hangján felkiáltott.
- Doszta propaganda! Davaj muzika!
S hirtelen felharsant a  hálaének, a  hit, a  remény, a  szeretet, és  az összetartozás diadala, a  zene által, mely  kapcsolatot teremtett a  hívők, és Isten között.

Nagy Vendel. 2012.11.23

Megjegyzés:  Az írás nyomokban megtörtént eseményeket tartalmaz.

A szellemi terméket a fogyaszthatóság érdekében kissé cizelláltuk.

**********************

14. NOVELLA 

CSOMOR HENRIETT : Erdei kiruccanás

 Nagyon nehéz a lelkemnek megszokni, hogy már nincs egy hely ahova elmehetek, ha szomorú vagyok, vagy csak úgy egy nagyot levegőzni, s közben azt érezni, hogy szabad vagyok. Mert ott vannak köröttem a fák, s mellettem locsogott a patak, amely megnyugtatott. Csupán tizenöt évig voltam szabad szülőfalumban is, mivel mozgássérült vagyok születésem óta. Meggy-bordó "csodajárgányommal" váltam önállóvá pár órára. Mindig azt mondtam magamnak, képes vagyok rá, meg kell csinálnom, félelmet legyűrtem, s eltettem nehezebb időkre. Az elején kidolgoztam hogy a legkönnyebb közlekednem, hogy ne izguljak, később mindez rutinná vált.    

Aztán bekövetkezett a rémálmom, városba költöztünk. Tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű, de a remény hal meg utoljára, szoktam mondani. A  betondzsungel közül valahogy ki kell találjak a szabadba, mert úgy érzem, be vagyok zárva, s a fejemet is ki kéne szellőztetnem. Ahányszor egy fa közelébe értem, könnyezve megsimogattam. Aztán már ez se volt elég nekem, egy olyan helyet szerettem volna találni, ahol elbújhatok a gondolataimban az árnyékot adó fák közé, s érzem a hűs levegőt negyven fokban is.

Emlékeimre hagyatkozva, amikor úgy szállítottak a munkahelyemre, - akkoriban még nem volt elterjedt az akadálymentes busz - élt itt Komlón, az erdő közepén egy mozgássérült kisfiú. Egyszer a szállítóm elhozott  engemet is, mikor jött érte. Nagyon tetszett az erdei út, annak ellenére, hogy nem volt kifogástalanul járható.

Egy meleg napnak délutánján, kiszabadulva a belváros örökös zajától, elindultam megkeresni az erdei utat. Szívderítő volt újra hallanom, mátyásmadárnak rikoltozó, s más madárkák hangját hallani. Mentem az ismeretlen felé, simogatott a lágy szellő, és közben kis félelem bujkált bennem, de a határtalan kíváncsiságom tovább vitt. Kerültem el kisebb szakadékot, festői sötétlő erdő részt, ahol a lombkoronák egymásba érnek.  Újra éreztem szívemben a felhőtlen örömöt, leráztam magamban minden gondot, s bajt.

 

Erdei táj...

Hiába vagyok elég óvatos, s körültekintő, a rosszul bemért lyukba fennakadt a hátsó két kis támkerekem. Utam máris rémisztővé vált, megpróbáltam még a  lehetetlent is, fogódzkodva hátra mentem, hogy hátha kitolom lyukból motorom. Egyensúlyomat elvesztve elestem. Felkeltem volna, de fáradtan, s kifulladva még felállnom sem sikerült. Önbizalmamat tiporva másztam az árokpartra, nehogy elüssenek. Gondoltam kicsit megpihennek, s ha Isten segít, talán sikerül felállnom, de erre már nem került sor. Egy autó jött szép lassan, leintettem. Kiemelte motorom a lyukból, miközben felsegített, amit hálásan köszönök ezúton is neki… Elmondta, hogy erre már nagyon rossz az út. Ha tudtam volna válaszolni... de képtelen voltam, abban a pillanatban nagyon fájt a beszéd. Pedig szerettem volna, ha megtudja, hogy csak az erdő csendje végett motoroztam ideáig.

Hazaérve mindent elmondtam édesanyámnak míg sebes lábaim mostam le a fürdőszobában. Addig édesanyámat hallgatom, aki azt mondja: "Tudod, azt szeretem benned, hogy nem hazudod el a dolgokat." "De anya, miért hazudnék pont neked, Heténybe is történt már ilyen, csak ez most jobban meggyötör lelkileg."

Egy napig bánatos voltam, aztán egy baráti beszélgetés helyrebillentett.

Azt hiszem, egy erdei kiruccanásnál fontosabb az egészség, s a barátság, amely örökké tarthat.

2019. augusztus 26.  

    **********************

 15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRSAINKTÓL

  ÜNNEPI HANGULATOK

Kovács Tibor: Karácsony havában

Karácsony havában eljő
A Mikulás napja,
Hoz sok finomságot,
A rossz gyerekeknek virgácsot.

A hó lassan befedi fehér
Lepedőjével, a tájat,
Szánkóznak már a kicsik,
S nagyobbak.

Készül a hóember is már,
Gyermekek apraja nagyja
Hógolyóznak már.

Lassan eljő a karácsony napja is,
Szent Estével kezdi,
Az ünnepi asztalra
Kerül a karácsonyi halászlé.

Követi Karácsony első és második napja,
Tele finomságokkal, bejgli is
Készül már, dió és mák
Kerül belsejébe.

Elszalad a Karácsony is lassan,
De még pompázik a Karácsonyfa,
Alatta a sok szép ajándék.

Eljö szilveszter éjszakája is,
Estére megterül az asztal is,
Csupa finomság, és finom nedű.

Kicsik és nagyok, Ifjabb és Érettebbek,
Már várják hogy éjfélt elüssék,
S helyét az új esztendő vegye át.

2019. November 05.

 ...........................................................

KOVÁCS JOSEF KOPEK: Adventi gyertya

Adventi gyertya,
Ó adventi gyertya!
Fényed kigyúlt ismét.
Magad hordod koszorúdban,
A vágyakozást és reményt.
Ó adventi gyertya,
Magad vagy a remény.
De mi vár arra ki meggyújtott?
Nem több mint a feledés.
Ha majd kialszik fényed,
Mert megszületik a remény.
Kinek jut még eszébe,
Ki meggyújtotta a fényt?
Ó adventi gyertya,
Maradj inkább sötét!
Így nem fáj majd a szívnek,
Hogy kialudt a fény.

....................................................

Hajdan Vali: A Szeretet Ünnepén

Milyen jó így együtt lenni,
Szeretetet ünnepelni!
Ahol várnak megjelenni,
jó gyümölcsnek magja lenni!

Kedvet adni, nem elvenni,
ránk bízotthoz hittel menni,
semmitől meg nem rettenni,
ügyeinkre rügyet tenni! 

Hidegben meleget enni,
hálával eleget tenni!
Rideg télben melegedni
és nem elidegenedni!

Fagyos szívnek felengedni,
sérelmeket elengedni.
Ami bántott, elfeledni,
bántásokat elszenvedni!

Bátor szívvel cselekedni,
el nem istentelenedni!
Istenben kiteljesedni,
Igaz ügyért lelkesedni!

Jó a könnynek megeredni,
Jézus nyomába eredni!
Jó kicsit elcsendesedni,
s újra megelevenedni! 

Jó Isten gyermeke lenni!

.............................................

VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGÓ: Karácsony est

Öltöztesd szívedet
derűs boldogságba,
úgy várd a kis Jézust
fehér tisztaságba.
Kicsi zöld fenyőfa
csillaggal a csúcsán,
apró üveggyöngyök
szikrájukat szórják.
Fa alatt ajándék,
minden gyerek várja,
amikor kibontja,
lesz nagy boldogsága.
Csillogó szemüktől
boldog lesz a lelkünk,
de a legszebb ajándék,
hogy szeretetben élünk.

 ...............................................

JÓZSEF TIBOR: Pad alatt

Csak a szél, ha egyet gondolt, leszakítva minden gombod,

kabátodba bújt melegedni, hűlt testedre telepedi, 

hogy átjárja húsod, csontod szívni maradék lelked, erőd,   

  amit Neked adott a Teremtő: emlékeid szép és keserű koncát,

a Fő asztalról lesöpört morzsát megkapod: egészből a torzsát.

Kabátodra ha varrod gombod, s találomra cérnád műszaki,

a gondolatod nem űrbéli, sem az el nem hagyott „trónod”,

de ezért hiába tromfolsz. Fejed felett egy ács dolgozik, 

hogy meglegyen a mindennapid, míg helyzeted rendezetlen, 

tegyél érte rendületlen,  s bízzál, hogy valaki revideál.

Elhagytad otthonod, mondod, (hát persze, hogy elhagytad),

kijátszott, kitaszított vagy most, sorsod ’tán érdemtelem rabja,  

elhagyott, erőtlen csenevész, aluljárók letűnt vitéze, 

   erdők mélyén, padok tetején, keresetlen szavaknak kitéve.  

Ha maradsz, hát maradj, Te választod   helyed, magad.

Lyukas zsebed, gyomrod korgó, néha megüt az étterem szaga,

a sültek, az óborok illata, s tudod, Neked már, nincs haza, 

de befogad az utca, a tér zaja, egy padhossznyi komfort, 

vagy az anyaföld ágyad, az ősszínes zörgő takaróval,  

ahol álomba ringat a szél  s feletted egy angyal hozzád beszél

József Tibor 

Kaposvár, 2018. november 1 

..........................................................

SIKLÓSI ERZSÉBET : Nélküled Karácsony

most is eljön majd egy
nélküled karácsony
gyertyát gyújtok érted
oszlatom magányom
az újvárosi templom
harangszava majd ha
szobádba betéved
minden kondulásban
fájdalmamat érzed
tudni fogod akkor
imádkozom érted
megfáradt lelkünknek
békességet kérek
legyen áldás minden
küszöbön-kilincsen
egyszer együtt leszünk
minden gyertyafényben 

**********************

16. CICAMESE

Kelemen Györgyné Edit: Éden

Kelemen Györgyné Edit

 Kicsi falu végén nagy régi ház áll. Régen gyermek hangtól volt hangos, most csak a kis szobája és konyhája lakott.

Öreg nénike egy magában él benne, a gyerekek már felnőttek és elköltöztek. A párjával éltek már csak itt kettesben, de szegény férje a temetőbe költözött. Ő maradt egyedül, a nagy házban. Eleinte ápolgatta kis virágos kertjét, de feltette magában a kérdést, minek? A kert, a gyümölcsfák mind elhanyagoltak lettek.

- Minek is élek, csak szenvedek? Nincs a világon senkim, kit érdekelne, mi is van velem. A gyerekeknek családjuk van, dolgoznak, rám már idejük nincsen. Púp vagyok már mindenki hátán. Jaj, miért is élek?

  A házból egyre ritkábban lépett ki, fájt mindene. Néha friss kenyérért elment a boltba, de már semmi nem érdekelte.

A lánya egy öregek otthonának a vezetője, kérte hagyjon ott mindent, költözőn be.

- Öreg fát már nehéz átültetni, ide köt számtalan emlék. Én ott bizony meghalnék.

Szépen lassan kezdett egyre jobban leépülni.

Egyik reggel ahogy a kapuhoz botorkált, vékonyka cica hangocskák ütötték meg a fülét. Két kicsi, csukott szemű cica kétségbe esve nyávogott.

- Hát ti, hogy kerültök ide?

Felvette a kis ártatlan kis szőrgombolyagokat. Egyik fehér mint a hó, másik fekete mint a korom. Kis rózsaszín orrocska és tappancs.

- Jaj de kis aranyosak, mit kezdjek veletek?

Tanácstalanul bandukolt át a szomszédba, hátha tudják, mit kell tenni ilyen kis apró lényekkel.

- Mit, mit? Egyszerű, ásson neki egy gödröt aztán teljes erőből vágja a földhöz. Aztán betemetni, ennyi az egész, úgysem maradnak meg anya nélkül. Legalább nem szenvednek. Ha akarja, megcsinálom - ajánlkozott a szomszéd. Már nyalta is a száját, remélve szolgálatáért cserében egy kis pálinkát kap.

- Nem, nem azt már nem! Képes lenne két ilyen aranyos jószágot bántani?

     Inkább a lányomtól kérek segítséget, ő okos, biztos kitalál valamit.

Hívta a lányát, elmesélte a két kis jövevényt.

A lánya elgondolkodott. Végre érdekli az anyát valami, talán most kilábal a mély fájdalomból és vissza tér az élet kedve. Már is szaladt az állatorvoshoz, segítséget kérni. Kapta is a jó tanácsokat. Mindent megvett, amire szükség lehet. Kis cumis üveget, tápszert. Irány anyukája. Hamar odaért. Meglátta a két szép kis cicuskát és rögtön megértette, a jó anyai szív értük miért is eset meg. Kis csukott szemű apróságok, annyira nagy élni akarással nyávogtak. Rögtön készült is nekik a tápszer, habzsolva, mohón itták. Kis pocakjuk gömbölyűn dudorodott, mély álomba zuhantak a lakoma után. Marika néni elégedetten mosolygott, a lánya is látta édesanyja kedves szelíd arcát. Már nem a bánat, a keserűség ült az arcán, olyan volt mint rég. Elmondta neki, hogy kell gondozni a kis cicákat. Anyukája figyelmesen hallgatta, már tudta mit kell tenni. Lánya vidáman távozott és úgy érezte, tán az ég küldte anyukájához ezeket a csepp kis lényeket, hogy megmentsék. Marika néni egy kis kosárkába tette bele a cicákat.

- Picik vagytok, ez jó lesz nektek. A kosárkát finom puha anyaggal kibélelte.

- Na, milyen jó ez a csepp kis kosárka, de jó, hogy megtartottam. Mosoly ül az arcán. Eszébe jut a gyerekek ezzel jártak óvodába, akkor a lánya babája ült benne, aztán később a kisfia macikája. Hej, de sokat volt ez a kis kosárka nyúzva.

Most a cicák lakhelye és mint jó anyuka, a cicákat mindenhová magával viszi. Már nem bánat ül az arcán, mosolyog.

A szomszédhoz is átmegy, tojást venni.

- Mi van a kis kosárkádban?- kérdi a szomszéd asszony.

- Kis cicák.

- Mutasd már, de csendben vannak.

- Most kaptak enni, alszanak.

Nézi a szomszéd asszony a piciket.

- Jaj de kicsik, milyen édesek! Aztán elboldogulsz velük?

- El, nincs velük sok gond. Elmeséli, hogyan kell ellátni őket.

- Ej szomszédkám, tudod-é, hogy kivirultál. Már nem vagy szomorú. Én is egyedül élek, nekem adnád az egyiket? Vigyázok rá, ígérem.

- A fehéret megtartom, de nem bánom, a fekete a tiéd lehet.

- Végre már, ő sem lesz egyedül. Neki is van kiről gondoskodni.

Marika néni és a szomszéd asszony ezentúl összejártak és mutatták egymásnak a cicáikat.

- Nézd milyen aranyos, most tanul járni. Ni már, hogy remeg a kis farka, egyensúlyozik. - mondta Marika néni, nagy nevetve.

- Az enyém meg próbál mosakodni, hogy eldőlt a nagy igyekezetben.

 á

A kertjük tele újra szép virággal, zöldséggel. Az unokák is többet jöttek, hogy játszanak a cicával. Már nem a szomorú nagymama várta őket, vidám lett. A cica meg kis hűséges, mert tudja jól, a gazdájának köszönheti éltét. Ki is tett nagyobb jobbat a másiknak, a cica Marika néninek vagy fordítva, nem tudom.

Marika néni lánya mint már említettem az idősek otthonát vezeti. Állatot oda bevinni nem szabad. Viszont a szabályt azt a igazgató hozza. Látta anyukája, hogy megváltozott. Az otthonban néma csend honolt, mintha lakói meghalni járnának oda. Csend és bánat mi ott volt. Nevetés, beszélgetés, jó kedv, mind kint maradt.

Na, ennek legyen vége! Marika lánya, Rózsika nagyon meg elégelte ezt a helyzetet. Elment a menhelyre, az tele volt kis cicával és kutyával. Hozott hát ki párat, próbaként.

Lett nagy öröm az idősek otthonában, mindenki kis cicát és kutyát szeretett volna. Az otthon megtelt élettel, beszélgettek egymással. Kis állataikat gondozták. Az állatok is boldogak voltak, lett gazdájuk. A menhely kiürült, minden kis jószág talált gazdit. Az idősek sétáltak a kertben, nevettek, kacagtak. Az orvos csodálkozott, nem kell annyi gyógyszer, betegei sokkal egészségesebbek.

Az idősek otthonának Éden lett a neve. Nem hogy nem szabad, kötelező kedvencet behozni és tartani. Az itt lakok sokkal tovább és főleg vidámabban élnek. A titok nem más csak az, hogy van kiről gondoskodni, van kit szeretni. A szeretetükért pedig őszinte, tiszta szeretetet kapnak, mert ezek a hányatott sorsú kis állatkák nagyon meg tudják becsülni a gazdi gondoskodását.

Éden, éden, kicsi paradicsom, emberek állatok vidám otthona . 

**********************

17.  PRIVÁT ANGYAL

NAGY  VENDEL: ANGYAL JÖTT A  SZÉLLEL

Az  öregember kizárta a lakásajtót, és kilépett a  hideg utcára, érezte a 

decemberi hűvös szelet, de nem törődött vele, mert ilyenkor mindig izgalomba 

jött, mikor meghalt szeretteihez indult a  temetőbe.

  Összébb húzta magán a  kabátot, és fehér botjával kopogtatta a járdát, és 

a  mellette elmaradozó házak falát.

Ismerte az utat, hiszen régóta jár errefelé, de mióta megvakult már lassan 

tizedik éve, kezdenek elhalványodni az emlékek.

Nagy Vendel

Néha bele lép egy gödörbe vagy víz lefolyóba, neki koccan egy vaskapunak a bot vége ilyenkor a  kutyák mérgesen harapják a  lukat a  kapu alatt.

Olykor ráköszön valaki járókelő, hiszen sokan ismerik a  kisvárosban, sokakat tanított is.

Elért a  zebráig, s  tudta, itt alaposan figyelnie kell az átkelésnél, nagy a  forgalom.

Már egy ideje észrevette, hogy valami halk suhogás, vagy lágy zene hallatszik mögüle, és kellemes szellő is eléri néha- néha. s  egy ismeretlen, jóleső illat.

Elindulna, de lágyan, alig érezhetően  valaki megérintette a  vállát.

Azonnal megállt, és egy hatalmas busz rohant el mellette, még  jó hogy szót 

fogadott.  Ki  lehetett az, gondolkodott magában , talán valami ismerős, 

mormogta  vélekedés képen.

Útja egy hídon vezetett át, botjával érezte  a  híd korlátjának kongó 

rezgését, és hallotta a  víz csobogását. Sokat könyökölt ezen a  korláton 

valamikor, és nézte a  vízbe ugráló békákat, sok érdekességet lehetett 

látni minden évszakban. Volt mikor csak érként folydogált, de záporkor folyóvá duzzadt. Ma már csak elképzelte a  régi nyarakat, mikor melegben térdig állt  a vízben, vagy télen korcsolyázott a  jégen. Elmosolyodott, és tovább botozott.

Valami robogásra lett figyelmes, olyan mintha otthon az unokák motorozását 

hallaná, azt a  kis lábbal hajtható gyermekmotort vélné felismerni.

A  vállán megint csak érezte az érintést, és a  halk suhogást.  Megállt.

A  kisgyerek vad rohanással nekiment a  lábának, megszeppent, és sírni 

kezdett, de az öregember csak mosolygott. Senkinek nem lett  baja  az 

ijedtségen kívül.A  vércsehangú anyuka  kissé megkésve rohant a  gyerek után és letolta az 

öregembert, mondván neki,  nem lát? Az  öregember elnézést kért, hogy neki jöttek,  és válaszolt:

- Igen, nem látok.

- De  azért  füle az van.... -  rikoltotta a  vércsehangú.

- Van, mondta, és tovább ballagott.

- Te  meg ne  menj neki minden hülyének. - dorgálta a  gyereket az anyuka.

 Befordult  a  temető kapunál, és emlékeiből tudta, csak végig kell mennie 

a  betonos főúton és hamarosan odaér  a  kriptasorhoz.

Elhaladt  a  kis kápolna mellett, ahol temetéskor harangozni szoktak mikor 

ment a  menet, és a  ravatalozónál balra és máris ott van  mindjárt.

Megtapogatta a  szürke követ, amelyre már sok név van vésve, párat már ő 

vésetett rá.  Itt nyugszanak drága szülei, és a  testvére is. A  kriptát még a  mama vette a  papa halálakor, és  a  sír mellett álló tuja fát a  testvére ültette  csemeteként, de már több ember magasságúra nőtt a sok év alatt. Az  öregember is volt már lent a  sírban, hiszen mikor temették a  papát, lement mivel tele volt szeméttel a  frissen meszelt kripta, és ki kellett takarítani. Alaposan körül nézett, valamikor te is ide kerülsz , gondolta magában. A mindenkori rituálé szerint végigtapogatta  a sírt, az öntött karikákat, és ujjával elolvasta a  neveket.   fura volt  a  saját nevét is kitapogatni.

Mikor a  keresztnevén  járt az ujja, valaki  lágyan rátette a  kezére a 

sajátját.  mintha csak véletlenségből hozzáérne  , s  az öregember látni 

vélt egy karcsú, magas leány alakot aki a  kő  mellett állt.

Arca mosolygott, és lényéből fény áradt, lágyan, szelíden.

A  fiatal leány gyönyörű volt.  Az  öregember csodálkozott hogy miért nem 

fázik , hiszen lenge ruhában állt ott  mellette.

Az  öregember eltűnődött.

Minden karácsony délelőtt kijött a  temetőbe, és egy kis fenyőágat hozott a 

lent alvóknak, rajta egy  aranyos csengettyűvel, és egy szál gyertyával.

Lerakta  a  márványkőre , kicsinykét elbeszélgetett velük, és már indult is 

haza, mondván, nyugodjanak, hamarosan újra eljön.   Szorítsanak helyet, neki 

is elkell itt férnie, számára ők nem haltak meg, csak ide kiköltöztek.

Megsímogatta a  kőoszlopot, és a  fát, s  lassan elindult a  ropogó 

kavicsos úton.

  Én  megyek haza  a  jó melegbe, csak titeket hagylak itt kedveseim a  zord 

hidegben, mormogta magában rosszallóan vélekedve.

Itt maradt az élő tujafa, és a  halott márvány, a  két kontrasztot 

szimbolizálva. Az  őrangyal követte  néhány lépésnyire.

Hallotta hogy valahol halkan beszélgetnek a  sírok között,  hát ez még él?  -

kérdezték suttogva egymástól, de az ilyenekre már oda sem ügyelt.

Mikor a  kápolna mellett haladt el , eszébe jutott, mikor gyermekkorában 

hallgatta a  harangozást, kitalálta mit mondanak a  harangok.    ha öreg 

ember halt meg, azt mondta,  házát, földjét, szőlőjét...

Ha  szegény ember ment el, akkor azt csenditették,  ringye , rongya. 

ringye, rongya. Ezen elmorfondírozott a  temető kapujáig.

  A  főutcán már sokan jártak, de igyekeztek hazafelé, hiszen ma este már 

felállítják a  fenyőfákat, amik átváltoznak karácsonyfává, átszellemülnek, 

átlényegülnek  sokaknál tudatosan, de a  nemes lelkületűeknél   tudat alatt.

Az  öregember  már az otthoni családjára gondolt, akik már várják haza, 

ünnepi vacsorával és  díszes karácsonyfával, mint minden évben. Lelkiismeret 

furdalása van állandóan, hiszen betegsége okán cserben hagyta a  gyermekeit, 

feleségét, most, amikor a  legnagyobb szükség volna a  munkájára , és 

segítségére.   Néha , néha hátrapillantott,  és  vágyta hogy kövesse az 

angyal. Ő is hazajön velem... gondolta.

Emlékezett egy régmúlt időre, mikor  várta egy kislány megszületését,  de az 

idők zivatarában ennek soha nem jött el az ideje.    Mindig is érezte hogy 

valaki áll mellette, de még soha nem látta így mint ma.  Valaki mindig 

vigyázta  a  lépteit, őrizte  nehogy valami baja essen,  s  ma végre 

meglátta.  Tudta , csak ő  lehet az. Álmában sokat látta, de az arca mindig homályban maradt.

Érezte, szállingózik  a  hó.  pedig nem ígért havat a  rádió.

Örült, hogy mindent befed fehér lepellel a  hótakaró.

Hazaértek.   Az  öregember kizárta az ajtót, s  mindketten  bementek.

Kellemes meleg fogadta,  és a  halászlé is ugyan olyan jó volt mint máskor, 

de mégis más lett minden.   A lány csak állt a  fal mellett, és mosolygott.

Kezeit összekulcsolta, és  figyelt.

Elénekelték a  Mennyből az angyalt, és meggyújtották a  gyertyákat a  fán. 

Meghitt volt az este, s  az unokák önfeledten bontogatták az ajándékokat, s 

a  felnőttek áhítattal figyelték őket.  Csak  az angyal térdelt még sokáig a 

fa előtt,  ragyogó arccal, senki nem vette észre, csak az öregember 

figyelmezett rá, végre mindenki eljött , és eljött az igazi karácsony is amire mindig is várt.

Az  én Angyalkám...

Meghittség, és melegség járta át a  szobát.  s  az öregember mosolyogva állt.

Látni vélte a  csodát. Talán az ő  utolsó karácsonyán.

Egy angyal jött a  széllel,  az örökkévalóságon át.

 á

Nagy Vendel: Angyal a széllel

Egy angyal
Hírt hozott a Földre
gyarló embereknek
gyönyörűségére.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogó fényesen.

Angyal szállt az égen
éj sötétjében

Angyal szállt az égen,
Halk suhogással.
Kezében lángot vitt
Fényes ragyogással.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitet vesztett
Embereknek
mondani az igét
A megváltást várva,
Az utolsó reményt.
Elhozva az utolsó esélyt.
Tömjén füstjén át
Érezni az erényt.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogón, fényesen.
az ige megtestesült
Betlehemben
egy angyal hozta a hírt a széllel.

Szekszárd,   2016. karácsonyán.. 

**********************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK

................................................... 

Kedves Vendi!

Ez nagyon szép. Akkor lenne csodás, ha ezt valaki fel is énekelné.

Jó lenne úgy hallani! Gratulálok!

Szép jó éjszakát kívánok!

Vné. G. Margó

--------------------------------------

Feladó: Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com>

Elküldve: 2019. november 4., hétfő 16:27

Tárgy: NEMZETI GYÁSZNAPUNK 

NEMZETI GYÁSZNAPUNK  - DAL.....EMLÉKEZÉS

DALSZÖVEG  A LAZIO INDULÓJÁNAK DALLAMÁRA

AZ 1956  - OS FORRADALOM LEVERÉSÉNEK HATVANHARMADIK ÉVFORDULOJÁRA,

2019. november 04.

 

NAGY VENDEL: ZÁSZLÓNKAT LOBOGTASD

(EMLÉKEZÉS HATVAN ÉV FÉNYÉBEN...)
 

Előre Hazánkért harcba
Előre fel barikádra
Hideg kövek közt  süvítve
Fütyül a  gyilkos golyó.
 

Harcra fel mind pesti srácok
Új fényre vágyik otthonunk
Harcra fel hát édes hazánkért
Győzni kell vagy mind meghalunk.

Emeld fel a  zászlót magasra
Messziről  lássa ki akarja
Diadémként  kússzon a  falra
Ragyog a  forradalom arca.
 

Sokan elhulltak a  harcban
Testvér segíts ha baj van
Hőseink védőn  takarja
Bajtársak ölelő karja
 

Harckocsi földünk  tapodja
Halottjaink hordják halomra
Testüket lovak tapossák
Vérüktől piros a  barikádi.
 

Alföld síkja, hegyek szirtje
Vár rájuk  ős Buda  bérce
A sok jó barát  énekli majd
Dicsőink hősi  dalát


REFRÉN…

Nem zeng már dalt sokak ajka
Testüket bús rög  takarja
Lobog felettük a  zászló
Messzire hallik a  jajszó
 

Távolból hívnak az álmok
Idegen föld lett hazátok
Minden este vissza szálltok
Az ősi hon vár reátok.

Európa közepén éltek
Dicső vakító fényben
Már csitul a  fájdalom árja
Mikor jön lelketek vigaszsága.
 

Ott küzdelmes a  világ
Hol a virágot tapossák
Akkor ontja leginkább
Mámorító illatát.

---------------------
REFRÉN ..

Zászlóinkat  vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk zúg el a széllel,
Süvítve Vezérel éllel.
hiányzik róla a   címer
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők szelével
napi forradalmunk
Meghitt  erejével
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
-----------------
 

Az ellen ha elébünk áll,
Nem  nézi azt ki a Magyar,
Kivégzi mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.
 

S ha majd száz év elmúltával
Megkérdezi gyermekünk
Miből mivé lettünk,
Büszkén mondhassuk el neki
él még hős  nemzetünk.

Gondold meg ifjúi szívvel
Téged is dologra várnak,
Reád is szüksége van már,
E Honban, a Hazának.
 

Pusztulnunk nem kell ma már
Éljünk ezen ősi földön,
Ha el is buknánk talán
Dolgunkat tenni muszáj.

REFRÉN
 …........................................…

Szia Vendi! Nagyon jó és tartalmas az újság, szívszorító Henriett története... Csodaszép a halottak napi versed is, puszillak: Enikő

 .................................................

A  magazin képeinek leírása  vak olvasóknak.  911.szám

2. A JÁTÉK ÖRÖME

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Falevél

Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.

Novellája közepén kupac őszi falevél látható.

á 

3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL... - KORTÁRS SZERZŐKTŐL- 

Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.

Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.

Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.

Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.

TÓTH Enikő: Enikő hosszú szőke hajú, mosolygós, lila pántos ruhában van.

 á

4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

ÁRVAY MÁRIA : DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

á 

5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

(2018 - 4. fejezet – 5. rész)

Szökés

SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót visel, távolban erdő látható.

 á

6. VERSVÁLOGATÁS HALOTTAK NAPJÁRA 

I.P.STEVE ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA  ÍRÁSAIBÓL

Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.

I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges.

fekete ingben van   oda van a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE

á 

7. GLOSSZA

CSOMOR HENRIETT: Káosz körülöttem

Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és farmerkabátban van.

 á

8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL  LEGÚJABB   ÍRÁSAI

Vendi szőke hajú szemüveges bordó zakójában átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit a színpadon.

 á

9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

KISS ANIKÓ, ÉS  KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

(5. fejezet-1.rész.)

Úton a Beszélő állatok felé

Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak mosolygósak fekete szeműek egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

 á

10. TEMETŐBE HÍV AZ ÉNEK  - EMLÉKEZÉS HALOTTAINKRA

VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támasza. szürke póló van rajta.

MÁTYÁS RITA: ősz hajú fekete szemű merengő tekintetű

TÓTH Enikő: Enikő hosszú szőke hajú mosolygós, kék blúz és fekete blézer van rajta.

 á

11. MARADÉKOK …ÁBRAHÁMNÉ  ÁGI  VERSEIBŐL

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES:  Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

á

12. MEGINDÍTÓ TÖRTÉNET

KOVÁCS JOSEF  KOPEK: Kenyér szentelés

KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.

á 

13. ÜZENETEK

ILOSVAY GUSZTÁV  JEGYZETE:

MIT ÜZEN NEKÜNK A  FORRADALOM ?

ILOSVAY  GUSZTÁV fekete rövid hajú szemüveges fehér és fekete öltöny zakóban van. kezében egy régi mobilt tart.

 á

14. NOVELLA

CSOMOR HENRIETT : Örökké tartó szerelem

Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.

 á

16. KUTYAMESE

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Egy pici kutya története

Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

 á

17. TEMETŐI FEKETE HUMOR

VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támassza. szürke  póló van rajta.

 á

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA 

GYÓGYTEÁK  KOLESZTERINRE

SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.

................................................

VÉLEMÉNYEK A  HOLNAP MAGAZINBÓL

Ahita Ahita - 2019.11.14. 15:32:17

Ehhez szólt hozzá: MÁRTON NAPJÁN

No kérem, ez egy ízletes strófasorozat, ízekkel, harmóniával, megvilágítva nekünk az e világi, és a szent vonulatot, miként is válik valamivé az igyekezet a magunk, és Isten színe előttSmile

Tetszett, és jár az elismerés Smile

Szeretettel: Éva

Megtekintés

pepa24 pepa24 - 2019.11.11. 20:42:32

Ehhez szólt hozzá: MÁRTON NAPJÁN

------------------ 

Olyan a költeményed, akár az új stílusú magyar népdal: kupolás építkezésű, visszatérő szerkezetű. A profán után megmutatkozik a szent, hogy ismét e világiba forduljon. Az "angyalszárnyú" libából zsíros sült lesz az asztalon, misebor helyett részegítő kadarka kerül mellé. Szent Márton helyére pedig a nagyon is anyagi létező: "Márton bátyám" lép. Ám ha ellentét is ez a két vonulat, nem ellenséges, és ez jó... Ettől csak még jobb a vers!

Megtekintés

Kitti Kitti - 2019.11.06. 11:28:18

Ehhez szólt hozzá: ŐSI ÖSZTÖN

----------------- 

Gyászos ez a vers, pedig a nyár fényei is világítanak benne. Valahogy úgy érezni, mintha a szerző lenne az áldozata a darázshadnak. Persze ez csupán metafora, hiszen az életről írsz és veszteségeidről, amik abból a pozitívumból vettek el tőled, amit képes voltál megteremteni. Szép a vers Vendi!

Rose

Megtekintés

csillag54 csillag54 - 2019.11.03. 11:06:51

Ehhez szólt hozzá: ŐSZIDŐBEN

------------------ 

Nagyon szép!Rose

Ági

.............................................

KÉRÉS A  JŐVŐNKÉRT

Szerkesztőségünk a  lap további megjelenése érdekében anyagi felajánlásokat fogad el, önzetlen segítőktől, előzetes megbeszélés alapján, a  tizedik évfolyam sikeres létrehozásához. Segítségüket hálásan köszönjük. 

A  szerkesztő.

**********************

19.  TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  

 -SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - 

 A VÖRÖS HAGYMA

1919-ben, amikor az influenzajárvány megölt több millió embert (valószínű az USA-ban), volt egy orvos, aki sok farmert meglátogatott, hogy megpróbáljon segíteni a járvány elterjedésében.

Egyszer egy családhoz érkezett, és csodálkozott, hogy mindenki egészséges.

A feleség közölte, hogy egy edényben hámozatlan hagymát tartanak a szobában. Az orvos nem akarta elhinni, és kérte, hogy vizsgálhassa meg a hagymát mikroszkóppal. A hagymában megtalálta az influenza vírust. Szemmel láthatóan a hagyma bevonzotta a mikrobát, így tartva a családot egészségesen.

Soponyai Mihály

A cikk írója hallott egy történetet a fodrászától. Néhány éve az alkalmazottai és sok kuncsaftja is influenzások voltak. A következő évben több edényben hagymát helyezett el különböző helyre a fodrász helyiségben. Meglepetésére senki sem betegedett meg az alkalmazottai közül.

 á

Egy másik eset: Egy illetőnek tüdőgyulladása volt. A hagyma mindkét végét levágta, majd az egyik végét felszúrta egy villára majd a villa nyelét beleállította egy vázába és a beteg paciens mellé helyezte az éjszakára. Reggelre a hagyma fekete lett a mikrobáktól. A cikk írója is kipróbálta ilyen esetben a hagymát, és utána jobban érezte magát.

A megmaradt szeletelt nyers hagyma MÉRGEZŐ! Vagy süssük le azonnal, vagy dobjuk ki. A szendvicsbe rakott hagyma is másnap veszélyes.

A fenti cikk szerint a megmaradt hagyma bevonzza a mikrobákat még egy

éjszaka is, és másnap elkészítve nagyon mérgező lehet a mikrobák

toxinjai miatt: gyomorrontást, epegyulladást és ételmérgezést okoz

(nem okozhat!)

A romlott majonézes hagymás krumpli sem a majonéztől romlott!

A vöröshagyma áldásos hatásáról

 á

A vöröshagyma botanikailag a liliomfélék családjába tartozik. Az étkezési

vöröshagyma számos fajtája megtalálható a piacokon és üzletekben. A

vöröshagyma igen sok értékes ásványi anyagot és vitamint tartalmaz: a

kalcium, foszfor, kálium, nátrium, magnézium, vas, réz, cink mellett

megtalálható benne a B1, B2. B3, B5, B6 , C vitamin valamint folsav és

biotin is. Már az ókori görög és római történetírók is feljegyezték

használatát, de a vikingek körében is igen kedvelt konyhakerti növénynek

számított.

Paracelsus azt mondta róla: "A hagyma olyan értékes, mint egy egész patika".

Az idők során felfedezték, hogy a hagyma fogyasztása megóvhat a nyelőcső, a

gyomor, a vastagbél és a tüdő alattomos tumoros megbetegedéseitől. A nyers

hagyma hatóanyagai hatásosak lehetnek a szemölcs, tyúkszem, a hajhullás

gyógyításában valamint a bélflóra zavaraival, és emésztési problémákkal

szemben is.

 

A vöröshagyma

Nyákoldó hagymaszirup

Két-három hagymát felaprítunk majd három evőkanál cukorral vagy mézzel

édesítünk. Ehhez 1/8 liter vizet adva öt percig főzzük. A keletkező szirupot

leszűrjük, lehűtjük majd naponta 3-5 evőkanállal fogyasszuk.

Hagyma az ágy mellett

Nátha esetén helyezzünk el egy felszeletelt hagymát éjszakára az ágyunk

mellé, fejmagasságban. A hagyma eltávozó illóolajai kedvező hatással bírnak

egészségünkre.

Megfázás esetén

Egy hagymát apróra vágva két percig vízben felfőzünk. A főzetet lehűtjük,

majd amikor langyos 5 percig a lábas fölé hajolva inhaláljunk.

Torokfájás esetén

Egy nagy friss hagymát nagy szeletekre darabolunk. Befedjük cukorral és egy

tálkában a hűtőszekrénybe helyezzük. Egy fél nap múlva édes levet ereszt.

Ebből naponta több alkalommal egy-egy teáskanálnyit fogyasszunk.

Ízületi fájdalom és reuma gyógyítására

A friss hagymalé fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású. A

hagymapakolás elkészítéséhez aprítsunk fel két-három hagymát és helyezzük

egy vékony, tiszta gyapjúkendőbe. A pakolást melegítsük föl vízgőz felett

egy megfordított fedőn, majd nyomjuk ki belőle a hagymalevet. A nyert

borogatást kissé lehűtve a beteg testrészre helyezve enyhítheti az ízületi

fájdalmakat és reumát.

Álmatlanság ellen

Két hagymafelet egy kevés mézzel és ízlés szerinti mennyiségű tejjel

felfőzünk. Este lefekvés előtt, langyosan fogyasszuk.

Hideg végtagok esetén

Egy hagymát apróra vágunk és leforrázunk. Kihűlés után a főzettel a kihűlt

végtagot átmossuk.

Migrén

Közeledő migrént megelőzhet a homlokra helyezett hagymapakolás.

**********************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

….....................................

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése

MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

Kérje a  szerkesztőtől.

A  MAGAZIN INGYENES!

….....................................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

………..........................…..

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

……...............................……

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

….......................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com

Skype: nagy.vendi54

á

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

á

………........................……

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)

……............................…….

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

..................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

...............................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

………

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com

......................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

.....................................

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!

…...........................

MEGSZOLALOK MAGAZIN  912

……..................…..

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ