2019. augusztus 13., kedd


MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2019. 08. hó – kilencedik évfolyam, nyolcadik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
9. Évfolyam: augusztus

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!


Nagy Vendel szerkesztő
   Augusztus talán az év legfontosabb ideje, hiszen ez a hónap adja a kenyeret, és halmozza az ünnepeket.
Huszadika, Szent István, államalapítónk ünnepe, valamint  az új kenyér ünnepe is egyben, mindkettő szorosan kötődik magyarságunkhoz, múltunkhoz, és jövőnkhöz is egyaránt.
Bárhová is kerülhetsz a  világban, ha megérzed a  frissen sült kenyér illatát, eszedbe juttatja az elhagyott hazát.
Szívet is cseréljen az, aki Hazát cserél.
   Most, amikor e sorokat írom, tombol a  vihar, sohasem látott viharok dúlnak. Tornádó nálunk ritkán fordult elő.  Emlékszem  régiekre, akik felnéztek az égre, és  a  felhőkből látták, hogy  jön az idő.. a  rosseb sarokból,
Betámasztották karókkal a kapukat, hogy ne vigye el a  zápor, és az vitte a  venyigét, a  karót, a  teknőt, és a  heti vásárt, fél év múltán is lehetett találni a  sárban Börcsök bicskát, a  piactér alján.
Megváltozott a  világ, repülő hordja a népeket, nem  taligák, Londonban mosogatsz , félredobva a  diplomád. A  fodrászhoz, vagy fogorvoshoz viszont hazatalálsz…
S ha mégis szerelmeddel felnézel az égre, láthatod az augusztusi csillaghullást, találd meg a  boldogságot végre.
Eszedbe juthatnának magvas gondolatok, egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő.
**********************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2. VAK KÖZÖNY. 
      KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT:  ERDEI KIS MANÓ, ÉS A GONOSZ VARÁZSLAT
  3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL  -  KORTÁRSAINK VERSEIBŐL
      TELEKI ELIZABET, KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK,   NAGY CSABA,
       SZAUER GERTRÚD,  MÁTYÁS RITA, TÓTH ENIKŐ
  4.  ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
       ÁRVAY MÁRIA : DICSÉRET, SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ   
  5.  FANTÁZIA REGÉNY
      SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
  6. VERSVÁLOGATÁS 
      I. P. STEVE VERSEIBŐL  -  KLEMENT BURZA MÁRIA  ÍRÁSAIBÓL
  7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      KYRA ANGIE : SOHA NE MOND, HOGY SOHA
  8. HAZAI TÁJAKRÓL  - NAGY VENDEL  VERSEIBŐL
  9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 
      KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. MEGJELENT…
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT  HARMADIK E. KÖNYVE : KICSI TÖRTÉNETEIM
11. MARADÉKOK... - ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES :VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL
12. AUGUSZTUS  HUSZADIKA -  NAGY VENDEL : ÜNNEP
13. ÍZES TÖRTÉNETEK,  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL : SÖR, BOR, PÁLINKA, LEHETEK E BOLDOG?
14. ÉLETTAPASZTALAT . CSOMOR HENRIETT: SEGÍTSÉGNYÚJTÁS AZ UTCÁN
15. VERSRŐL VERSRE  - MAI SZERZŐKTŐL
      SZAUER GERTRÚD, TELEKI ELIZABET , KOVÁCS TIBOR, KUCHTA CSILLA,
      TÓTH ENIKŐ
16. GLOSSZA.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A  BECSÜLET
17. EGYPERCES NOVELLÁK.  KUCHTA CSILLA : JUSZTICIA FOGSÁGÁBAN
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA: NYÁRI PRAKTIKÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************

2. VAK KÖZÖNY

KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT:

Erdei kis manó és a gonosz varázslat.

 Az erdő mélyén nagy a sürgés forgás a kis manók közt. Ünnepre készülnek, a nyár jöttét ünneplik zenével, tánccal, ki mit tud, azt adja elő. A végén meg boldogan táncolnak, ugrálnak. A tücsök hegedül, a csiga házán dobol, a szarvasbogár, békák énekelnek, igazi nagy vígság. Nincsenek sokan, csak pár százan. Mindenki ismer mindenkit, folyik a nagy dínom- dánom.
Kelemen Györgyné Edit
Kicsi manó, a Kis Berci elgondolkodott, az emberek sokan vannak, ők vajon , hogy mulatnak. Ott lehet csak igazán nagy a buli. El is határozta, ha leszáll az este, apja láthatatlanná tevő sapkáját elcseni.
Mikor leszállt az este és mindenki mély álomba merült, a szekrényből elvette a sapkát és útra kelt, be a városba az emberek közé.
Csepp kis lába és a nagy kíváncsisága hajtotta előre. Útközben a mókus és a nyuszika megvendégelte. Jó pár nap elteltével be is ért a nagyvárosba.
Sürgő forgó emberek hada rohant ide-oda. Egy vak ember mellé szegődött, kinek igen kedves kutyája volt. Ámulva vakarta a fejét.
- Nem értem, itt olyan sok az ember és mégis, egy kutya segít a vak embernek? Nálunk mindenki segít, milyen fura is lenne, ha egy mókus segítene. Kuncogott halkan már az ötleten. Elképzelte, hogy rosszul látó törpét egy mókus vezeti. Na ezen kacagni kell. Náluk az a szokás, kézen fogják és segítenek.
A vak nő a halk kuncogást meghallotta.
- Ki vagy te? - kérdezte.
- Berci vagyok az erdei törpe, jöttem megnézni, hogyan is éltek. Honnan tudod, hogy itt vagyok? Rajtam van a láthatatlanná tevő süveg!
- Én nem látlak, hallak téged.
- Miféle gonosz varázs folyik itt, hogy kutya kell, hogy segítsen?
- A varázs neve közöny. Nem igazán figyelnek az emberek egymásra.
- Meghúzhatom nálad magam pár napig, míg itt vagyok?
- Persze, légy a vendégem, legalább addig sem leszek egyedül.
- Egyedül? Ilyen sok ember között, hogy lehetsz egyedül?
- Csak figyelj, majd rájössz.
 á

Haza mentek, nagy emeletes ház sok lakóval.
- Milyen hatalmas házban laksz, biztosan sok-sok embert ismersz- mondja Bence.
- Nem ismerek senkit sem, bár néha köszönnek, de nem mindig!
- Gonosz varázslat van itt, állapítja meg Bence. Lassan megértem, miért is kell a kutya. Viszont aki lát, neki miért kell kutya?
- Azért, hogy ne legyen egyedül.
- Még mindig nem értem, sok itt az ember, rengeteg és ti mégis egyedül vagytok? Miért? Mi soha nem vagyunk egyedül, mi egymásért vagyunk. Miért zárjátok az ajtót?
- Idegenek be ne jöjjenek.
- Persze itt mindenki idegen, hisz sokan vagytok, de mégis magányosak. Furcsák vagytok nagyon. Azt sem értem, miért járnak a nők gólya lábakon, mutatják milyen ügyesek és nem esnek el?
- Nem, ez a divat, hogy szép magasak legyenek.
- Berci nevetésbe tör ki – képzeld, nálunk mekkora cipő sarok kéne! Miért kenik össze a lányok az arcukat?
- Azt úgy hívják smink. Tetszeni akarnak a fiúknak.
- Anélkül nem szépek?
- De szépek, csak még szebbek szeretnének lenni.

Bence hüledezik
- Tudod, ha az én Katám így kikenné magát, nem biztos hogy adnék neki puszit. Lejönne róla a vakolat.
Furcsák vagytok ti emberek, nagyon. Sokan vagytok mégis egyedül, nem segítetek egymásnak. Milyen sokra vihetnétek, ha egymást segítenétek, nektek is jobb volna. Csúnya gonosz varázs, mi rajtatok ül. Nem veszitek észre, ha egymást segítenétek, nem lenne sok magányos ember és mindenki baja kisebb volna...

á

Másnap, mikor sétálni mentek Berci megint csak nagyot nézet. Siető fiatalok kezükben valami szerkezet, fülükben valami dugó, nem néznek semerre csak mennek, szájuk meg büdös füstöt ereget.
- Mi ez? - kérdezte tanácstalanul.
- A kezükben mobil telefon van és a dugóval hallgatják. A szájukból cigi lóg ki, azt szívják.

Bence vakarja a fejét, nem látnak, nem hallanak. Mind ez miért? A cigi is kárós hisz büdös.
- Szerencse nálunk nincs ilyen, mi hallgatjuk a madarak énekét nézzük a tájat és lélegezzük a friss levegőt. Sajnállak benneteket emberek.
 A körülöttetek lévő szépséget észre sem veszitek. Te nem is vagy vak, hisz akik látnak sokkal kevesebbet látnak és vesznek észre a környezetükből.
- Sajnos ez így van. Az emberek egyre inkább befele fordulnak és a gépek felé. Anyuka leülteti gyermekét a számítógép elé, játssz engem meg hagy békén. A gép mondja az esti mesét.
- Mi nem a gépeknek tartunk kisgyereket, oly hamar felnőnek a fészekből kirepülnek. Élvezzük, hogy kicsik és játszhatunk vele kicsit így leszünk mi is gyerekek. Tanítjuk és neveljük, hogy mikor felnőnek és gyermekeik lesznek ők is tudják tanítani gyermeküket. - mondta a kis Bence.
- Régen nálunk is így volt és vannak kik úgy gondolkodnak mint te, de sajnos egyre kevesebben.
- Gonosz varázs mi rátok telepedet.
- Egy gyógyír van rá a figyelem és a szeretett. Amíg ez nincs, nekem marad a kis kutyám segítsége. Hiába vagyunk sokan, mégis egyedül vagyunk.

Bence vissza ment az erdőbe, megtalálni a csodaszert, mi a gonosz varázst az emberek szívéről leoldja. elkergeti a közönyt és engedi látni a látókat. 

**********************
3. VERSEK  A NAGYVILÁGBÓL 
- KORTÁRSAINK VERSEIBŐL - 

TELEKI ELIZABET: Ne, kérlek maradj velem

Tudom hogy jössz, de én is jövök elédbe csókkal és virággal.

Most tiszta napsugárzása, a hajnalon, jöjj  édes szerelmem néma himnuszával, de csendesen imádkozó bús ajkamon más szó el ne hagyjon, forró ajkamat csak forrón imádkozó, bús ajkamon, szeretném ha úgy szótlan, remegve állok rímelve előtted, na de és mintha nem félnék tőled botorul.
Jaj a szilaj vérem fejembe száll s szememre színesen csillogó fátyolt fúj a szél reám.
Na de könnyezve nézek bársonyos szemedbe, Úgy szeretem a szemedet és nézem a bársonyos könnyes szemekkel szembe nézek veled.
Oly borús tekintetem reád tapadt, csak lassan megyek feléd egyelőre csak gondolatban. 
De ha valósággá válik minden gyönyörű lesz mert megcsókolom mosolygó ajkadat, vörösre festem a számmal.
De tiszta csók szédítő mámorában,  a messze múltba vissza visz a képzelet, jaj úgy féltelek.
Na, de amikor az ifjúságunk szép derűs tavaszán,  jártam  kéz a kézben te veled olyan édes volt minden.
Ann úgy régmúlt idők tengerszemén, libegve amint ködbe foszló, bűvös látományként  úgy állsz előttem a virágözönben.
Amely fakadt a lábaid nyomán, virág.


S  az ajkam remeg s köszöntlek kissé elfogódva, na de bátran! 
Úgy, mint mikor először láttalak emlékezés szelíd barátnokától, kissé fáradt szívem mohón új lángra kap.
Ez a forró láng mutatja az utat s világítja szívem, de sötét, csillagtalan kisösvényemen, te égi láng, boldogságnak, örömnek.
Tüzes forrása oh maradj velem!
Úgy könyörgöm még maradj velem új sokáig.
Én meg kérlek maradj velem, mondom hogy maradj-maradj velem te is örök időkre, aki e láng hevét élesztgeted, 
De nem csak érezheted, érzem azt hogy mennyire szeretel!
Maradj mondom hogy maradj még velem és ezt nagyon szeretem, szeretem tudni, hogy mellettem vagy szeretem tudni azt hogy ölelsz és szeretsz, hiszen egész pazar világom, de csak veled pazar az egész életem!
Az életem köszönhetem te neked, hiszen te tanítottál meg engem szeretni, te tanítottál meg engem ölelni és a szeretet amit át adtál nekem oly boldog, és szív dobog tatto az egész!
Maradj még, s ha a halál reám köszönt, akkor sem ijedek meg még, mert nincs itt az időm még élni szeretnék!
Álomba ringató, hűs serlegét, de engedd, hogy égő ajkadon keresztül had viruljon csókod.
A lelkem hadd suhanjon át beléd nézd úgy ölellek mind a szél a falevelet.
Engedd, hadd éljek ott tovább te benned amíg rád kerül a hűs kehely sora, ne tétovázol mert arany csillog mint a csillagok!
S aztán jer óh velem a végtelenbe, hol reánk borul csapongva sötétség, s az ég csendje is, de zengve, szép aranyszín számomra az arany jobban cseng, de szép az ezüst is.
Skvyt Elisa - Triton Budapesti Író
..................................


KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK: A hűség

Adott Isten nőt eleget,
De nekem  most is  csak te kellesz,
Puszit is kapok ha kérek,
De nekem csak a te csókod édes.

Vannak kik már jól ismernek,
Felőlem úgy vélekednek,
Nem nő az kihez beszélek,
Csak  álma van  szerelmemnek.

A telehold?  kit  szeretek,
Vagy a hajnal csillag lehet,
Kit álmomban át ölelek,
Kiért szívem gyorsan ketyeg.

De lehet a nyári szellő,
Áldást adó csendes eső,
Nincs válasza a kérdésnek,
Titkom megmarad rejtélynek

Mit  adnának hogy felfedjem, 
Lantom  így kinek pengettem,
ki  után fájt árva szívem,
kinek írtam sok szép versem.

Miért volt bánatos szívem,
Nem ölelhettem  kit szerettem,
Csak a távolból nézhettem,
De érinteni nem  mertem.

Már most lassan üt az óra
Nyílhat akár menyi rózsa,
Új kertészek jönnek sorba,
Nem nyílik többé a rózsa.

Hogy ki is volt ez a múzsa,
Magammal viszem a sírba
Létét,  senki meg nem tudja
Csak nevem vésik fejfámra.
 ....................................

NAGY CSABA: Hajnal…

Még az alkony csöndje uralkodik
a mélán ringó lombokon,
mily gyönyörűségesen,
bizony, be is indul tőle kalimpáló szívem.
Hajnalodik – már ásít a Nap,
bódultan, ittasan, csak félig éberen,
akárcsak én.
Táguló tüdőm magába szívja a
kocsonyásan remegő ködöt.
Mikor az emberi lélek,
így könnyít magán,
gondjai egyszeriben eltűnnek,
s lassan éled a táj.
Várom, hogy mozduljon valamerre
a hajnal,
friss lendülettel lépjen
a világosság felé,
s tudom, a hajnal is vár engem.
Farkasszemet nézünk
tettvággyal, de tétován;
egymást méregetjük ám!
Oly nehéz az első lépés,
visszacsábít még az álom,
de végül egymásra nevetve,
s megindulunk kéz a kézbe’,
akár a friss szerelmesek.
Eme csodás napra virradóan
kedvünkhöz gyűjtsünk erőt valóban!
Aztán holnap mindent újrakezdhetünk.   
....................................

Szauer Gertrúd: A  nyár hangjai

A nap sötétlő paplanját már,
Arca elé húzta,
Úgy alussza édes álmát,
Felhők mögé bújva.

De a hold, a kedves barát,
Nem törődik csenddel,
Hisz a nyári éjszakában,
Boldog minden ember.
Zene harsan, és dallamát,
Felém hozza most a szél,
Fiatalok kurjongatnak,
Tőlük hangos már a tér.

A ritmust ütve lábaimmal,
Dúdolom a dallamot,
Hisz a cseppnyi boldogságuk,
Nekem is szépet hozott.

Jó pár óra múlt el így,
Majd zenél egy kis tücsök,
Fel sem tűnt hogy már a hajnal,
Városunkba költözött.

Ébred a nap és sok madár,
Füttyüktől hangos az ég,
Csak az én két kis gyermekem,
Alszik édesdeden még.

Busz motorja fel-felhorkan,
Majd útjára szalad gyorsan,
Esőt szuszog most a város,
Cseppjeitől útja sáros.
....................................

Mátyás Rita: Aranyló búzatábla

Szőkére változott, már a búzatábla,
arany kalásza, mint szöszke hajfonat.
Ragyogó fonatban, érett szemek laknak,
Az aratók ajkán, boldog dal fakad.
Nehéz a munka, de serényen dolgoznak,
kaszájuk nyomán, peregnek a magvak.
Életünk a búza, ebből lesz kenyerünk,
Isten ajándékát, meg kell becsülnünk!
Búzatábla szélén pipacsok virítnak,
Vörös szoknyájuk, a szélben lobognak.
Búzavirág kékje, vetekszik az éggel,
Szem nem tud betelni, ennyi szépséggel.
Szép vagy Magyarország, sokféle tájaddal,
Hegy-völgyed, síkságod, nézem csodálattal.

....................................

Tóth Enikő: Érték

Mai világunkban mi lehet az érték?
Talán egy sárguló, elfelejtett fénykép,
kutatva a múltat, szebb jövőre nézve,
kik rég eltávoztak, azokat idézve...

Érték Isten szava, mikor megtalálod
nyár esti réteken, és magadba zárod,
benne a természet, ereje a Földnek,
Hitedben megtarthat, hogy soha ne törj meg.

Érték gyermekednek szeme ragyogása,
égi csillagoknak egy-egy apró mása,
jóra tanítani, tisztán felnevelni,
legfőképp arra, hogy miként kell szeretni.

Érték a szerelem, ha benne a lélek,
s nem öntötte el még sok kis földi méreg,
a másikat szeresd, ne magadat benne,
őrizd meg a lángot, soha nem felejtve!

Érték az életünk, míg vagyunk és élünk,
boldogságot, békét minden nap remélünk,
hitünk a végtelen, felszállva az égig,
segít az úton, hogy ember maradj végig.



**********************
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

ÁRVAY MÁRIA: Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó
(2. fejezet)
Eszi, nem eszi, nem kap mást!

Lelkes doktor körültekintően készült a következő előadásra. Megnézte magát a tükörben – 170 cm magas, vékony testalkatú, meleg barna szemű, barna hajú. Öltözéke elegáns – fekete szövetnadrág, keskeny gallérú ing, zakó. Nyakkendőt nem kötött, sohasem szerette. Sokat adott az ápoltságra, de a kényelem is meghatározó a mindennapjaiban.
A művelődési ház nem volt messze a lakásától, kellemes sétának ígérkezett, a tél ellenére is. Azon gondolkodott, vajon a múltkori előadása nem volt-e túl zavaros, kusza, rosszul felépített. Bízott benne, hogy ma is többen megtisztelik jelenlétükkel.
Nem csalatkozott, most is szép számban jöttek el.
A táblára az alábbi idézetet írta:
„Elismerés nélkül éppen úgy nem élhet az ember, mint a hal víz nélkül. Az elismerés hiánya csődélmény, ami megbetegítő stresszt okoz.”
(Selye János)
Árvay Mária
A köszöntő szavak után, a következőket mondta:
- Múlt alkalommal az elismerés fontosságáról, a köszönet kifejezésének jelentőségéről beszéltünk, ábrákkal illusztrálva mindezeket. Kérdezhetnék tőlem, hogy lehet egy témáról szóló előadást tartani hétről hétre, hónapról hónapra. Mindig felmerülnek újabb ötletek, történetek. Pácienseim közül bőségesen osztottak meg velem különböző élethelyzeteket, melyek szorosan kapcsolódnak az elismerő szavak témaköréhez. Betegeim nagylelkűen felajánlották, hogy bátran használjam fel kedves közönségem részére történetüket, ha okulni lehet belőlük. Természetesen nevük, helyszínek elhallgatásával teszem mindezt.

A táblára felírt idézetből is látszik, az elismerés hiánya stresszt, megbetegedést eredményez.  Az alábbi tanulságos történetből kiderül, hogyan sikerült betegemnek legyőzni a stresszt.
 á
   Módfelett szerettem főzőcskézni, mindenkor örömömet leltem benne, ha finom ételekkel kedveskedhettem hozzátartozóimnak, családtagjaimnak. Sütni is rendkívül szerettem, hamar elfogyott, amit készítettem. Édesanyámmal órákat töltöttünk a konyhában, meghitt békességben.
Pár év múlva, férjhez mentem, egyszerre minden megváltozott. Bármit készítettem, párom csak piszkálta az ételt, kritizálta.
„De sótlan! – A hús miért ilyen szálas? – A pogácsa miért ilyen puha? – A leves túl forró! – Most meg túl hideg! -  Miért főzöl ilyen sokat, hetekig ehetjük! – Nem kívánom, mindig ugyanazokat készíted, már unom!”
Ezek csak pár elmarasztaló, gúnyos megjegyzések voltak, hetente többször kaptam még ennél különbeket is. Elkeseredtem. Mi baj a főztömmel? Mit csinálok ennyire rosszul? Az emberek eddig szerették, dicsérték, örültek neki. Vagy csak színjáték volt, s a férjemnek van igaza?
A végén már azt is elrontottam, amit eddig biztos kézzel készítettem el. Megesett, hogy elejtettem egy-egy étkészletet. Éreztem, nem jól van ez így. Fájt a gyomrom, már magam sem kívántam az ételt.
Nem mehet ez így tovább, a végén gyomorfekéllyel visznek kórházba. Mit tegyek?
Már a fejem is fájt! Altatót vettem be, mert már álom sem jött a szememre.
Egyik éjjel megálmodtam, hogyan tovább.
Másnap reggel egy borítékot tettem a férjem üres tányérja mellé.
„Drágám, ha nem vagy a főztömmel megelégedve, változtassunk a dolgon! A borítékba rakott pénzből bátran befizethetsz bármelyik étterembe reggelit, ebédet, vacsorát, akár két hétig is. Jó étvágyat!”
Ezt az időt anyámnál töltöttem, hogy lélekben kicsit megnyugodjak, feltöltődjek. Kíváncsian vártam a fejleményeket.
Férjem egy hét után becsengetett hozzánk, s töredelmesen így szólt:
„Édesem, óriásit tévedtem! Csupán egy hetet fizettem be máshova, s rá kellett jönnöm, hogy az étel nálad a legjobb és legfinomabb. Eddig minduntalan kukacoskodtam, minden apróságért téged okoltalak, holott, a legjobb falatokat tetted az asztalra. Kérlek, ne haragudj rám, fogadj vissza!”
Ezentúl sokkal jobbra fordult minden, jóval több elismerő szót kaptam, s a legtöbbször az alábbi mondatot:
„Köszönöm, finom volt!”
 á
A teremben csend, még a légy zümmögését is hallani lehetett. Az írásvetítőre az alábbi ábra került: a rosszalláskor egy lefelé görbülő száj, míg az elismeréskor egy mosoly karakternek megfelelő szimbólum, kinagyítva.
Egy kéz emelkedett a magasba.
- Igen?
- Kétségtelenül kellenek az elismerő szavak, de mi van akkor, ha egy étel tényleg nem olyan, mint amilyennek szeretnénk? Valahogy tudtul kell adni!
- Két percet adok, írják le ötleteiket!
Az ötletelésből nem sok minden derült ki, mert jó megoldás nem született.
- Semmi baj. Azért vagyunk itt, hogy tanácsot, ötletet adjak. Nem kötelező betartani, de érdemes!
Hallottak már a szendvics módszerről?
- Miről?
- Amikor az elmarasztaló szavakat becsomagoljuk, s úgy adjuk tudtul, hogy közé csempészünk valami jót is. Pl. ha az étel sótlan mondhatjuk azt:
„Köszönöm, finom volt, ha legközelebb kicsivel több sót teszel bele, még jobban sikerül majd!”
Így nem alázom meg a másikat, nem támadom le, elmondom az észrevételemet, s kérem, min változtasson, s nem rápirítva közlöm a dolgot:
„Már megint milyen sótlan!”
Saját érzéseinkről beszélhetünk, elmondhatjuk véleményünket, de ne a másikat támadjuk:
„Jobban szeretem, ha a levest melegen tálalják, ugye megteszed nekem legközelebb?”
Vagyis, kritikáinkat ne parancsként, hanem kérésként fogalmazzuk meg.
- Kicsit hosszúak ezek a mondatok! – vetette közbe valaki.
- Lehet gondolkodni rajta, hogyan kell tömörebben fogalmazni.
Érdemes egy listát készíteni arról mi az, amit értékelünk pl. a másik főztjében, s ezeket is hangoztassuk!
Ha valaki tudja, hogy elrontott valamit, pl. odaégett a sütemény, lehet bátorítani, vigasztalni:
„Nem baj, a mézes kalács viszont remekül sikerült!”
Azt hiszem, eleget beszéltünk a főzőcskéről, legközelebb egészen más témában hallhatnak megtörtént esetet.
Köszönöm figyelmüket!
Folytatjuk.
**********************
5. FANTÁZIAREGÉNY

Samu Ágnes : Ősi erők és az újjászületett testvériség


2018.  - 4. fejezet – 2. rész

Szökés

Samu Ágnes
A Harcászattan első elméleti óráján a különféle erőkkel foglalkoztak, amelyekből mindössze hétféle létezett. A lélekerőre tiszta lelkűek tehetnek szert, úgy, mint Jahve teremtményei, azaz az angyalok, akik a démonok ellentétei, több alfajuk is van: arkangyalok, szeráfok, kerubok és ofanimok. A démoni erő alkalmazására az eredendően gonosz lények képesek. Itt a mester példaként a démonokat említette meg. Valójában minden lény eredendően gonosz, ugyanúgy jó is, ennek ellenére nem mindenki képes használni, ugyanis ha inkább eredendően jó a lélek, akkor ez a számára lehetetlen. A démoni erőnél a lélek jó és rossz közötti egyensúlya határozza meg, ki képes a birtoklására. A szellemi erőt, más néven a technikai hatalmat magas intelligenciával rendelkezők alkalmazhatják, például szellemek, sárkányok és még sok más teremtmények is, függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak. A szellemi erőt nagyon nehéz elsajátítani, akárcsak az alkímiát, emellett semlegesíti a lélekerőt és a démoni erőt, ezeken felül három fajtáját különböztetik meg: gonosz, jó, semleges. A mágiát bárki alkalmazhatja, többféle fajtája létezik: fekete, fehér, semleges, kiméra és alkímia. Az alkímiát anyagi mágiának is nevezik, lényege, hogy ismerni kell a felhasználandó anyagot. Azért nehéz elsajátítani az alkímiát, mert hatalmas koncentráció kell a használatához, ám igen nagy előnye, hogy kevés varázserőt igényel. A kiméráról csak annyit mondott Jaroslaw, hogy a használata tiltott meg az alkímia ellentéte, azaz szellemi mágia. Az alkímia a kimérával csak két dologban egyezik: az óriási koncentráció és a célpont ismerete. Az elemi erő az egyetlen, amit bárki megtanulhat birtokolni, a fajtái: tűz, víz, szél, föld és az ezekből létrejövő fém, villám és jég. Az isteni erő nagyon ritka képesség, ezt még a szellemi erőnél és az alkímiánál is nehezebb megtanulni, sőt csakis különleges képességű lények tehetnek rá szert. Ezzel a hatalmas erővel végleg elpusztítani és teremteni lehet dolgokat, három fajtája létezik: pusztító, teremtő, semleges. A természetfeletti erőre csak az képes szert tenni, aki minden erőt birtokol, ez a legesleghatalmasabb, még az isteni erőnél is ezerszer ütőképesebb egy támadás vagy védekezés esetén. Sokan nem is tudnak a természetfeletti erő létezéséről. Csak a Tanács tagjai birtokolhatják, azaz Merlin és Oraculum, akik az ősi erők egyensúlyáért felelnek. Az erőket kombinálni is lehet, amire a négyes, ötös és hatos szintű harcosok képesek. Leginkább a mágia meg az elemi erők azok, amiket a legkönnyebb más erőkkel alkalmazni. Az erőket szintekben mérik egytől hatig. Az ősi írások szerint több ezer évvel ezelőtt élt egy Engus nevezetű harcos, aki még a hetes szintet is elérte.
A második órán a különféle lényeket kezdték el tanulni. A mester először a démonokról beszélt. Általában gonosz lények. Sokféle alfajai léteznek, így különböző a megjelenésük is. Az ördögökről Jaroslaw nem éppen elismerő hangnemben nyilatkozott. Lucifer teremtményei közé tartoznak, a külsejük általában valamilyen állatra hasonlítanak, és némi emberi vonásaik is vannak. A truxursról se sok információt kaptak, csak annyi derült ki, hogy igen kiszámíthatatlan és vad medvedémon, emellett ennek a lénynek van a legmelegebb bundája. A halálangyalokról semlegesen vélekedett a mester. Fekete szárnyaik és szemeik vannak, ők is ugyanúgy a Pokol urának teremtményei. Kín által küldik a halálra szánt lényeket. A halálangyalok a szemeik által képesek meglátni, kik tartoznak hozzájuk és kinek jött el az ideje, hogy eltávozzon az élők sorából. Ötös és hatos szintű lények esetében az erejük nagyon korlátozott.
Az óra utolsó húsz percét a házi feladat jegyzetelésével töltötték, annyit kaptak, hogy attól még Pegasus is elszörnyedt. Nem csak az eddig tanult démonokról kell anyagot gyűjteniük, hanem más, a diákok többsége számára is ismeretlen gonosz lényekről is.
A harmadik órán csak egy démoni lényt tanulmányoztak át, de azt már nagyon részletesen és hosszasan. A bubusról, más néven az animatus nevezetű démonról volt szó. Nagyon kevés van belőlük. Az eredeti formájukban iszonyatosan gyengék, maximum kettes szintűek, viszont meglehetősen alattomos és ravasz lények, akár még egy hatos szintű lényt is képesek megszállni. A külsejük olyan, mint az állatok fajtájába tartozó mókusé, viszont halandó lény, azaz emberi babaarccal rendelkeznek. A fegyverük segítségével táplálkoznak a félelemből, ebből merítik az erejüket. Csak azoknak a lelkét szállják meg, akik mindig mindentől rettegnek a szívük mélyén. A fegyverüket csakis úgy képesek használni, ha valakit megszállnak, az eredeti formájukban azért képtelenek erre, mert nincs miből félelmet elnyelniük. A fegyverük lehet bármi, amivel képesek az áldozataikra a félelmeiket rázúdítani. A bubusok lelkét csak úgy lehet elpusztítani, ha félelmet keltenek bennük, azaz a saját fegyverükkel győzik le. A lelket elfojtva élősködnek a megszállt testben. Csakis az áldozatul esetten keresztül végezhetnek velük; gyengeségük ellenére, lehetetlen elpusztítani más módon. A sikeres lélekpusztítást követően az elnyomott lélek sértetlen marad, ennek fényében az áldozat visszanyeri a teste felett az uralmat.
A mester egyedül a bubusokról adott a diákoknak anyagot, mivel a könyvtárban is csak az van, amit kézhez kaptak.
Az osztályból sokan csak a fejüket fogták a három elméleti Harcászattan óra után. Egyszerre sok és hihetetlen volt a számukra, hogy mi mindent kell tudniuk ezen az órán, ráadásul olyan erők is léteznek, amikről még álmodni se mertek volna. A többi démonról szóló tananyagokat a következő héten fogják majd átvenni, sőt ebben az évben szinte csakis róluk lesz szó az elméleti órákon.
A negyedik, azaz az első gyakorlati jellegű óra a különféle fegyverek használatáról, az ötödik pedig a pusztakezes, harcművészeti technikákról szólt. A diákok párban dolgoztak az utolsó órán. Wolf Ceciliát, Dragon Sataniát, Pegasus Sziklát, Phoenix Felixet, Lion Rudolfot míg Marina a mestert kapta meg gyakorló partnerként.
Cecilia szemeiből áradt, hogy Wolfot mennyire lenézi. Nagyon sértőnek találta Jaroslaw részéről, hogy mellé osztotta be őt. Mivel érdemelte ki, hogy egy szánalmas halandót raktak hozzá?! Talán elfelejtette a mester, ki is ő? A hattyúszilfek nem akárkik, ők az uralkodók a levegő elementálok között. Sebaj, gyorsan elintézi Wolfot, és utána már nem kell elviselnie az alsóbbrendű jelenlétét. Szélsebesen odasuhant a másikhoz, majd a kezében lévő karddal hasba szúrta.
Wolfot annyira váratlanul érte a támadás, hogy ideje se volt kivédenie azt. Ráadásul Cecilia olyan gyorsan mozgott, hogy még szemmel se tudta őt követni. Már csak arra eszmélt fel, hogy gyógyító tündérek veszik körbe, miközben kezelik a kard által okozott sérülését. Mielőtt még elszállították volna a Pihenőbe, látta, hogy Phoenix ököllel nekitámadt Cecíliának. Fájdalmat nem érzett, ennek ellenére képtelen volt bármelyik végtagját megmozdítani. A hordágy, amin szállították, leginkább a repülőszőnyeghez hasonlított. Szemei előtt egyre csak elhomályosult a világ, végül magával ragadta a mély sötétség.
Phoenixet nem érdekelte, hogy Cecilia lány, úgy volt vele, nem ember, hanem csak egy angyalbőrbe bújt démon. Nem használt fegyvert, hidegen hagyta, hogy Cecilia kezében még mindig ott volt a kard, amelynek a pengéjét Wolf vörös vére festette be. Ez a gonosz szörnyeteg hogyan került be az iskolába? Úgy volt vele, Merlin és Oraculum tévedtek vele kapcsolatban, így ennek fényében Ceciliát el is fogják majd tanácsolni a Meridinből. Jó ideig csak támadott, de mindhiába, mert a nő ügyesen és gyorsan kitért az ütései elől. A felé döfő kardot elkapta s megmarkolta, úgy szorította a pengéjét, hogy az meg is vágta, ám ez cseppet sem érdekelte őt. Cecilia döbbent szemekkel nézett rá, miközben néhány pillanatra le is blokkolt. Phoenix kihasználva az alkalmat, kitépte a másik kezéből a fegyvert, amit aztán jó messzire eldobott. Ösztönösen előrenyúlt, megragadta a nő torkát, aki térdre rogyott, olyan erősen szorította. Végül a mesternek kellett szétválasztania őket, ugyanis Cecilia közel járt ahhoz, hogy fulladás által haljon meg. Phoenix legnagyobb meglepetésére, Dragon ujjongani kezdett neki, miközben a kezeit az ég felé emelte. Rövidesen még néhány diáktársa is követték a bátyja példáját.
– Van fogalmad arról, hogy majdnem megölted Ceciliát?! – ripakodott rá Phoenixre Pegasus.
– Neked meg van arról fogalmad – mutatott a földön ülő Ceciliára –, hogy ez a szörnyeteg majdnem megölte Wolfot?! – vágott vissza mérgesen.
– Ne akarj az ő szintjére lealacsonyodni!
– Úgy beszélsz róla, mintha ember volna, pedig nem az! Tehát, ha megöltem volna ezt a férget, nem lennék gyilkos – mondta lekezelően, aminek a hatására Cecilia szemei megteltek könnyekkel.
– Tudod te, kiről beszélsz így? – csattant fel sértett hangon Celestina, akinek a haja és a szeme ezüstös halvány rózsaszínű volt. – Senki nem beszélhet így egy hercegnőről. Ha a mi világunkban történik ez meg, régen halott lennél – magyarázta ölbe tett kezekkel.
– Elég a szófecsérlésből! – szólalt fel hangosan Jaroslaw. – Mindenki menjen vissza a helyére! Marina, helyettem Ceciliával fogsz gyakorolni – vetette oda neki.
Marina nagyon örült annak, hogy végül mégsem a mesterrel kell gyakorolnia. Egyértelművé vált az elmúlt néhány órában, Jaroslaw cseppet sem kedveli az olyan nőket, akik a harcmezőt választják a férj kiszolgálása helyett.
Lion még sosem fogott kardot a kezében. Furcsa, viszont jó érzés kerítette hatalmába, ám ez egy bizonyos személy miatt csak néhány pillanatig tartott. Meglehetősen bosszantotta, hogy pont Rudolf mellé osztotta be a mester. Az ördögbe! Sokáig méregették egymást a farkasszellemmel, akinek acélkék szemei egyértelműen elárulták: eljött az ideje a bosszúnak… Lehunyta néhány pillanatra a szemeit, miközben mélyet sóhajtott. Tekintetét ismét Rudolfra akarta emelni, majd arra eszmélt fel, hogy egy mély, erősen vérző vágás van a vállától egészen a hasáig. Rövidesen már a földön hevert, s még mielőtt eszméletét vesztette volna, Dragon dühös felkiáltását hallotta meg.
A gyógyító tündérek szinte azonnal ott termettek Lion körül, majd kezelésbe vették és elszállították őt is a Pihenőbe, akárcsak Wolfot.
Folytatjuk.
**********************
6. VERSVÁLOGATÁS

I. P. STEVE, ÉS  KLEMENT BURZA MÁRIA  ÍRÁSAIBÓL
á
PAP ISTVÁN, ÍRÓI NÉVEN I.P. Steve  NÍVÓDÍJAS költő verseiből:

1. Augusztusi gondolat


Ünnep van. Gyorsan kenyeret az asztalra! Frisset, ropogósat, a legfinomabb fehéret! Üröm az örömben, hiába ünnep. - Mondd van mindenkinek kenyere!? Vagy egyáltalán asztala, amire helyezhetné? Lakása, melyben élhet s asztalát valahol, legalább a falhoz, egy picit, ha már középre nagy nem kerülhet? Jut e eszedbe az a szerencsétlen nincstelen, ki a nyárban, valahol egy parkban húzódik meg, vagy télen a hideg betonon alszik éhesen? Jut e eszedbe, hogy vannak akiknek döntenie kell, hogy gyógyszert, vagy kenyeret vegyen? Mások milliókból és milliókból nem tudják mire költsék pénzüket, mert meggazdagodtak sok szegényen. Nekik vajon eszükbe jutott e, hogy legalább ma, ma a KENYÉR ÜNNEPÉN jusson nekik is kenyér, ha az év többi napján éhezniük kell? Aratni kell a búzát, másképp nem lesz kenyér és enni kell s majd küzdeni a holnapért. Tehát, kenyeret az asztalra!?   
á
Augusztus 20 A késsel karcolt kereszt kenyeremen, mielőtt megszegem, ezt nem feledem. Anyám dédanyja tanulta anyjától, ahogyan látta azt kenyérosztáskor. Kalákatánc, vígság az aratóbál, aratáskor a tarlón taposóbál. Búza kalászából kötött koszorú, búzakalászból aratókoszorú. Hálát adunk az idei termésért, az új búzáért, lisztért, új kenyérért! Legyen egyházi ünnep, vagy világi, szívünkben a szent magyarság világít. 
 á 
Nyár Forr a lég, szél se szórja szét. Minden forrón izzik, míg a hőség lustán hízik. Ájult karalábé fonnyadtan hever, ma már földhöz verte őt is a meleg, mellé terül a paprika, ami még gyenge s ha eljön a hűvös este, majd együtt kelnek. Árnyékba menekülve rakják a petét az utódokról gondoskodó lepkék, méhek döngicsélő zenéje nászukat nem rég kísérte. Izzunk a nap melegében, az életbe beleégve, majd az ősz esője visz a télhez előre.
á 
Könnyed nyári ruhában Néma tekintetből a visszhang súgja: tekints olykor-olykor vissza a múltba! Nem kéne biztatni, hisz sokszor járok a jelentől visszafelé nagy távon. Szinte suhant , a lába nem ért földet, haja lobogott s libbent fátyol könnyen, szárnyalt felém ragyogó boldog arccal s csókért izzón égett pirosló ajka. Forró nyárban maradt s már foszló emlék, viszi a végtelennek tűnő nem rég. Kattan minden pillanata a létnek, így mutatva példát a sebességnek. Ott a könnyed szélben, a nagy hőségben, kép fagyott csonttá örök örökségnek. Most díszkeretben teszem főfalamra, nem feledve azt, bennem megmaradva. Hideg télben, könnyed nyári ruhában emlék él egy híd melletti utcában, hol a lépteket vastag hó takarta, mert a könnyfakasztósors így akarta. 
 á
Holnap ismét Hegyek karolta völgy ölében remegő felszálló ködében a tegnapok apróka gyöngye, úgy csillog, mint a tündér könnye. Ékszere a tündöklő mának, a ragyogó Nap sugarának, hol sötétben is izzó parázs, reményt ébresztő, színes varázs. Némán sötét a csillagos ég, távoli, nem fénylő s komor kék. csend borítja az ékességet a sok apró kis fényességet. Mosolyt szülhet a fátylas hajnal, s majd ápolja, félti a nappal, Halvánnyá váltja az alkonyat megfáradt és ráncos arcodat. Könnyet temet a lidérces éj, de te nem adod fel könnyedén. 
 ....................................

Klement Burza Mária -  NYIBA, költők imái díjas író költő versei:

HÁRMASSÁG EGY ÜNNEPBEN

Gyorsan változik a világ,
s benne ünnepeink neve,
augusztus húsz az első
királyunknak ünnepe,
melyből az alkotmány, majd
az új kenyér ünnepe is lett
az itt élő s könnyező
sokat szenvedett nemzetnek.

Kenyér lesz az új búzából
Szent Istvánnak ünnepén,
Istenünknek adjunk hálát,
ha asztalunkra jut elég,
de gondoljunk azokra is,
kiknek asztalán nem lesz kenyér!

Álmodom és könnyem hull, de
álmomban is ott van a MAG,
az összetartás ereje, s
megmaradásunk lényege,
a megbékélést keresve,
egymás útját segítve.

Kenyér lesz az új búzából
Szent Istvánnak ünnepére,
de ne feledjük el, hogy a táplálék
lelkünknek is kell, osszuk meg a
kenyerünket mindazokkal, kiknek nincsen!
á
ÁLMOK NÉLKÜL

Nyárban zúgó őszi ének búsan száll,
Valaki elment, szív s a lélek szenved,
az ember öleli a fájó magányt,
és a fájdalom a szívben megdermed.

Tört álmot ragasztgatni nem érdemes,
könnyet az arcról letörölni lehet,
de nem tudni a jövő mit rejteget,
a Remény ad éltető serleget.

Viharral szemben Csodára várva,
az embernek tennie kell, és bízni,
akkor a szívkapuja nem lesz zárva,
az álmokért Hittel kell megvívni.


Nyárban zúgó őszi ének Reménnyel,
s megvalósul az álom jó eséllyel. 

á
LEGYEN ÉLTETŐ REMÉNYED

Csillagok ragyognak, mint ezernyi gyémánt
ott a messzi távolban gombostűk gyanánt,
mint fekete vászon gombostűkkel tele,
s sötét valóságban Reménymagot éltet.

Nézem- nézem a képet a belső égen,
olyan nekem, mint ezernyi színes bogár,
fájón látnom kell közöttük villám szikráz,
félelmet ültetve a szívbe, ha hagyná.

A félelem azt súgja, álom volt csupán,
elveszett már régen, mit emléked éltet,
lásd meg ember végre, régen semmivé lett,
elveszett az már idők végtelenjében!

Távoli világ, távoli mese, egyszer
megélt lett, és az álom beteljesedett,
légy hálás érte, hogy megélhetted, legyen
a szürke jelennek éltető Reménye!

á
A LÉLEK URA A LÉTNEK

A Lélek mindig tudja,
hogyan gyógyítsa meg magát,
de az elme ellenáll,
el kell csendesíteni,
Szeretettel átölelni.

Van, hogy a szem könnyes lesz,
s a könny a lélekből ered,
van, hogy fába vésnek egy nevet,
melyet a moha belep.

De a szívbe vésett név,
mindig él, míg tart a lét,
megőrzi az emlékezés
a szeretett személyt,
mert soha nem felejt
a SZERETET!

A Lélek ura a Létnek,
néha a szív parancsol az észnek,
néha fáj a szív, néha meg a Lélek,
néha mindkettő,-ez az Élet!

Az álmot megvalósítani kell,
a szó kevés, kell a cselekvés,
az elszánt , kitartó tettrekészség!

Szívre tenni a kezet,
cselekedni így érdemes,
érezve, van, aki Szeret,
benne bízni kell, tudva,
hogy igazán Szeret,
boldognak lenni így lehet!?


á
MEGTARTALAK

( régi vers átdolgozva)


Az időm lassan lepereg,
fájó sebem is beheged,
de álmaimban még neved
suttogom, s megérzi Lelked,
arcomra hullnak könnycseppek.

Utam során rád gondolva
könnyeim között fodrozva
felvillan nekem mosolyod,
mely bennem él, míg tart a lét,
égre nézve el nem csókolt
csókjainkat keresgélem
a Mindenségnek szívében.

Ha Lelked új álmot szőne,
benne leszek suttogása
az el nem múló örök vágynak,
megtartalak, át nem adlak
a végtelen némaságnak!

**********************

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mond, hogy soha!
 (Tizennyolcadik fejezet)

   Jessica kivételesen szigorúan betartotta az orvosi előírást, amire
Kelly és Lucas gondosan felügyelt. Kedden az előadások után, mivel
kicsivel korábban végeztek a tanár elfoglaltságára hivatkozva beültek
a már törzshelyüknek számító egyetemhez közeli kávézóba egy kis
csapattal. Kb. fél óra múlva már csak Kelly és Jessica kettősre
fogyatkozott a csapat. A lányok üdítőt, kávét iszogatva beszélgettek,
mikor Christopher jelent meg mellettük az asztalnál:

Horenka Erika
Írói nevén: Kyra Angie
- Sziasztok, ide ülhetek hozzátok?
- Szia, igen, foglalj helyet köreinkben - mondta Kelly, miután
gyors pillantást vetett Jessica felé, azt tudakolva, hogyan érintette
a lányt a férfi érkezése.
- Szerinted is? - kérdezte bátortalanul a férfi Jessicától.
- Szabad országban élünk - válaszolta Jessica.
- Ha nem szeretnéd, akkor ... - kezdte a férfi.
- Ülj már le! - vágott a szavába a lány, ekkor csörögni kezdett
Kelly mobilja:
- Bocsássatok meg, de ezt fel kell vennem - mondta és telefonjával
elvonult az asztaltól.
- Látom, még mindig haragszol? - kérdezte a férfi, ami már
megállapításnak hangzott.
- Nem hiszem, hogy a harag az ideillő szó.
- Nem beszélhetnénk meg?
- Szerintem nincs miről beszélni. Kértelek, hogy pihentessük ezt a témát!
- De én szeretném megbeszélni és ... - megfogta a lány jobb kezét,
amivel az asztalon játszott a telefonjával. - ... és szeretném
helyrehozni, mert szeretlek - fejezte be a mondatot némi habozás után
a férfi, mire a lány ráemelte tekintetét és elhúzta a kezét.
- Sajnálom, de, mint korábban mondtam, ez a vonat elment!
- Miért? Mert Lucas vette át a helyem?
- Erre, ha megengeded, nem válaszolok. A miértre, pedig, ha magadb
nézel és átgondolod a történteket, magad is megleled a választ -
felelte a lány higgadtan, pedig a kérdés igencsak felbosszantotta.

   A férfi újabb kísérletet tett a lány kezének megfogása terén, de a
korábbihoz hasonló sikerrel.
- Jártok? Most hogyan tovább? Egyáltalán nem akarsz velem még találkozni sem?
- Nézd, a történteket leszámítva, nincs veled semmi bajom. Tehát,
ha találkozunk, nem látom akadályát, hogy ismerősként váltsunk néhány
szót, de semmi több. Ezzel azt hiszem mindenre válaszoltam.
- Arra, hogy jártok-e, nem? - firtatta tovább a kérdést a férfi.
- Óóóh, dehogynem, burkoltan, de igen - vágott vissza a lány és
Kelly irányába nézett, aki már jött is vissza hozzájuk Lucas
kíséretében.

- Sziasztok - köszöntötte őket Lucas és kezet fogott Christopherrel.
- Szia - fogadta Jessica még mindig kimérten.
- Miről maradtam le? - faggatta Kelly a lány feszült arcát látva.
- Ne aggódj, semmiről - válaszolta amaz békésebben.
- Hogy vannak ma hölgyeim? - kapcsolódott be végre a beszélgetésbe
Lucas is, aki eddig egy SMS-t írt.
- Köszönjük, megvagyunk és te? - kérdezett vissza Jessica.
- Köszönöm, most, hogy már megtaláltalak titeket, remekül -
válaszolta mosolyogva Lucas, mire Jessica megrázta a fejét.
- Lucas, meghódítottad már a hölgyeket? - kérdezte Christopher féltékenyen.
- Christopher ... - kezdte Kelly, mert Jessica ismét csak a fejét
rázta, de Lucas félbeszakította:
- Megengeded, mivel úgyis nekem szegezték a kellemetlen kérdést? -
Kelly némán bólintott. - Ha úgy is lenne, ahogy nincs, ahhoz sem lenne
semmi közöd, már megbocsáss. Volt egy lehetőséged, elpuskáztad,
dolgozd fel és lépj tovább!
- Mindenkinek jár egy második esély?! - váltott taktikát Christopher.
- Bizonyos esetekben meglehet, de ... - gondolkodott hangosan Jessica.
- Tehát? - puhatolta reménykedve Christopher.
- Ez a vonat elment, mint már mondottam korábban, attól
függetlenül, hogy elfoglalták-e már a helyed, ahogy te fogalmaztál
vagy sem - közölte határozottan Jessica.
- Ha így áll a helyzet, akkor bocsássatok meg, de nem futom itt a
tiszteletköröket és megyek a dolgom után - állt fel Christopher és
távozott.
- Hatással lesz ez a barátságotokra? - tudakolta Jessica aggódva.
- Szerintem nem, de majd kiderül. Később megkeresem - válaszolta Lucas.
- Ha már így rákérdezett Christopher, tisztázhatnátok végre a
kapcsolatotok társadalmi aspektusát ... - kezdte Kelly kaján
mosollyal.
- Kelly! - szólt rá barátnőjére szemlesütve Jessica.
- Miért, jó lenne végre tisztában lenni a dolgokkal, nem? -
folytatta a kíváncsiskodást Kelly.
- Igazad van, Kelly, de szerintem sem az idő, sem a hely nem
alkalmas ennek tisztázására - tért ki Lucas a konkrét válasz elől.
- Köszönöm - mondta halkan nagy sóhajjal Jessica, majd mindenki
ment a dolgára.
 á
    A Szemfényvesztés programsorozat záró fordulóját, amelynek témaköre
a vakok és látássérültek populációjának sportolási, szórakozási,
kikapcsolódási szokásait hívatott bemutatni, április 15-16.-ai
hétvégén rendezték meg. Ismételten a többi előadástól eltérő
szpícseket terveztek. Most is Kellyé volt a team döntése alapján a
"nyitó tánc". Ahogy korábban is, most is két részre osztotta
előadását. Először a lehető legalaposabban kivesézték a kategorikus
témákat. Sorba vették a vakon és gyengénlátóként, valamint egészséges
emberként űzhető sportokat, majd mivel nem sok különbséget
állapítottak meg, így a kikapcsolódási, szórakozási lehetőségeket is
összeszedték közösen. A sportok összegyűjtését a bemutathatóság felé
haladva, az úszástól, a lovagláson át, a futásig. Bemutatásra kerültek
a látássérültként is könnyen kezelhető otthoni kondigépek is a
teljesség igénye nélkül. Gondolok itt olyanokra, mint szobabicikli,
csuklóra/bokára erősíthető súlyzók és futópad, valamint egyéb
erőgépek. Az óra második felében szintén a gyakorlatnak engedtek
teret. Bemutatták és kipróbálhatták az érdeklődök a csörgőlabdát, a
vak ping-pongot. Belehallgathattak egy-egy hangos könyvbe, valamint
kipróbálhatták a számítógépezést bekötött szemmel, a teljes képernyő
olvasó programmal. Nyertek némi bebocsátást is a hangszerek vakon
használatának világába.

   Kelly ismételten nagy sikert aratott a gyakorlati
tapasztalatszerzés sokszínűségével, de mivel az óra mozgalmasra
sikerült, hamar véget is ért.

   Vasárnap a projekt sikeres lezárásaként a kis csapat egy levezető
bulit tartott a konferencia teremben. Ami a demográfiai mutatók és a
tanulságok, valamint hiányosságok összegzésével indult. Nagysikerű
programot tudhatnak maguk mögött, s mindezt önerőből érték el, mert a
teendők végzése közben valahogy elmaradt a szponzorok, támogatók
keresgélése. Nem is gondolták, hogy közel 13000 ember fogja
meglátogatni előadásaikat. A széles kör is 100 százalékig megvalósult,
hisz közel 1600 óvodáskorú, s az összlátogatók közül a 20 éves
korosztálytól, a 60 éves korosztályig közel 70 százalékban
képviseltették magukat. Számos, a program hétvégéken megjelenő
érdeklődőt tudtak, a helyi látássérültek egyesülete felé irányítani
segítő szándékukkal. Kapcsolatok épültek és emberi gondolkodások
formálódtak, érzékenyültek. Tény, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket,
s voltak hiányosságok, nem mindig telt meg a nézőtér, sok volt a
kapkodás, nem mindig voltak összeszedettek és pörgősek az előadások,
számos hely és alkalom adta lehetőséget nem használtak ki, de
megmutatták, hogyan segíthetnek az egészséges emberek a szorult,
kiszolgáltatott helyzetbe kerülő látássérült személynek. Betekintést
engedtek a látássérültek korlátozott, de kiteljesíthető, élhető
világába. Megmutatták, hogyha egy látó ember kényszerül ilyen
helyzetbe, igen ez egy nagy csapás, érvágás, de van segítség. A
programnak köszönhetően többen tudják, hova fordulhatnak, s így is
lehet teljes életet élni.

   A száraz számvetés lassan zenés, táncos, beszélgetős vidám
összejövetelbe csapott át. Ahol Lucas alkalmasnak találta végre az
időt, hogy pár perc erejéig elvonuljon Jessicával privát beszélgetésre
az irodájába.
- Gyere bátran! Vagy szeretnél inkább máshol beszélgetni? -
kérdezte Lucas, mikor becsukódott mögöttük az ajtó.

  A lány óvatosan lépkedett be az irodába, s arra lett figyelmes,
hogy szíve hevesebben ver, s a gyomorbokszolós érzés ugyan megvan, de
most valahogy más.
- Az a témától függ - mondta halkan a lány és az ablakhoz lépett,
mire a férfi csatlakozott hozzá és szó nélkül átkarolta és
megcsókolta. A lány nem tiltakozott, sőt szenvedélyesen fonta a férfi
nyaka köré karját és hozzásimult.
- Fizikai vagy érzelmi? - puhatolta halkan a lány mikor ajkuk
elvált egymástól.
- Mindkettő - felelte a férfi és kissé eltávolodott a lánytól, majd
hirtelen elengedte a lányt és a kb. három méterre lévő íróasztala mögé
lépett.
- A francba - mondta alig érthetően a lány és ismét hátat fordítva
a férfinak a késő esti utca forgalmát/fényeit nézte.
- Jackkel mi a helyzet? - váltott hirtelen témát a férfi.
- Ezt most nem ... - kezdte a lány a férfira nézve, de
félbeszakította az irodába berontó, buján nevetgélő Christopher és
barátnője.
- Elnézést, azt hittem, nincs itt senki - hebegte Christopher
zavartan és kissé meglepve.
- Mondtam már korábban is, hogy borzasztóan hazudsz - figyelmeztette Lucas.
- Szia Lucas. Hello Sheryl vagyok - fordult Jessicához a kicsit
becsípett lány, majd így folytatta: - Megzavartunk valamit?
- Szia, tudom ki vagy. Már indultam, úgyhogy nem zavartatok meg
semmit - közölte kimérten Jessica és távozott a szobából.

   A többiek is követték, miután Lucas bezárta az irodát, megóvva
annak minden értelemben vett tisztaságát.
  Éjfél után nem sokkal, fáradni kezdett a társaság és komótosan
szétszéledt a társulat.
- Hazavihetlek? - ajánlotta Lucas Jessicának, miközben mindent
bezártak, és Kelly és barátja is búcsúzott tőlük.
- Ne fáradj, menj és pihenj, holnap, azaz ma, neked már munkanap! -
emlékeztette barátságosan a lány.
- Igazad van, de egy fuvar még belefér, amúgy sem fáradság. Vagy ...?
- Kérlek, ne, fáradt vagyok már ehhez! - szögezte le a lány és a
telefonjáért nyúlt a zsebébe.
- Tényleg nem fáradtság és ígérem, mellőzöm, jobban mondva,
egyenlőre félreteszem kíváncsiságom és ...
- Jól van, nagyon szépen köszönöm - szakította félbe a szóáradatot
és a férfi autójához mentek. Beültek és bekötötték magukat.

   Lucas bámulattal nézte a gyönyörű, de kissé fáradt lányt, s
felidézte szenvedélyes csókjukat s azt, ahogy megfagyott Christopherék
felbukkanása után. Furdalta a kíváncsiság az oldalát, így megtörte a
kínosba hajló csendet:
- Egy dolgot kérdezhetek azért?
- Nem venném a szívemre, ha miattam, jobban mondva, azért, mert
megrekedt egy kérdés, álmatlanság gyötörne.
- Szerencsére nem szokott ilyen jellegű problémám lenni.
- Ennek örülök. Szóval?
- Jól érzékeltem, hogy felbosszantott az, ahogy ránk rontott Chris?
- Őszintén szólva nem tudom, milyen választ vársz tőlem.
- Őszintét.
- Csakhogy van egy olyan érzésem ... mint jeleztem korábban, fáradt
vagyok most a mélyenszántó beszélgetésekhez, vitákhoz ...
- Nem akarok vitázni.
- Feltételeztem, de azt sem szeretném, hogy téves következtetéseket
vonjunk le, így csupán csak annyit mondok, hogy a lány, hu, nem is
találom a szavakat, talán közönségessége és Christopher arcátlansága
miatt bosszankodtam egy kicsit, de ...
- Szereted még? - szakította félbe fürkészőn Lucas, miközben
leparkolt a lány lakása előtt.
- Ez már két kérdés. Úgy folytattam volna, hogy, de nem azért, mert
érzelmi szálak kötnek még hozzá.
- Ennek örülök.
- Bejössz?
- Milyen választ vársz?
- Hogy is mondtad az imént: őszintét?
- Napestig ölelnélek és csókolnálak, de ...
- De?
- Úgy folytattam volna, hogy, de, mint korábban rámutattál,
mindketten fáradtak vagyunk és siettetni sem szeretnék semmit.
- Bölcs meglátás, köszönöm.

  Kiszálltak az autóból és az ajtóig kísérte a lányt, ahol egy hosszú
szenvedélyes csók után elbúcsúztak egymástól.
   Fáradtan hánykolódott az ágyában Jess, de nem jött álom a szemére.
Mennyire jól esik itt heverészni. Milyen jó, hogy lezárult végre a
program. Az ősök is mennyire megváltoztak a programnak vagy a
helyzetembe való betekintésnek köszönhetően. Végre látom az esélyt,
hogy újra normális családi kapcsolatunk legyen. Sok minden történt és
bizony elfáradtam. Észre se vettem, hogy elfelejtettem Chrisszel való
folytatáson gondolkodni. Lezártam volna a dolgot, s ezért tudott
észrevétlenül Lucas felé irányulni figyelmem, érzéseim, gondolataim?
Milyen jó és biztonságos érzés volt a karjaiban. Csak ezeket a
nyitott, félbehagyott kérdéseket hagyná már a csudába! De hisz ezekből
nekem is van rengeteg. Mennyi félelem és bizonytalanság gyötört, mikor
Chris került a képbe, most ez nincs. Ne, ne, Jess! Nem szabad és lehet
összehasonlítani a két pasit. Chris egy komolytalan, nőcsábász, míg
Lucas komoly, erős, határozott. Igen, szeretem Lucast és vele nem
félek belevágni egy kapcsolatba. Majd ez a merészség és
elővigyázatlanság lesz a vesztem. Dehogy, hülyeség. Vele minden más
lesz.
 á
  Pár órával később, azaz nyolc óra körül megszomjazva Jessica a
konyhába ment és készített magának egy teát.
- Jó reggelt! - lépett be Jack.
- Jössz vagy mész?
- Mindkettő, te is iszol kávét?
- Most nem, köszönöm, mert szeretnék még aludni egy kicsit, amíg
tudok - mondta a lány és már indult is vissza a szobájába, mikor Altia
lépett a helyiségbe.
- Nekem is jut egy kis koffein?
- Természetesen - felelte Jack és Jessica gyanús méregetését nézve,
hozzátette: - Igen, az a te ruhád és tisztán adom vissza.
- Helyes - dörmögte Jessica és további kommentár nélkül távozott,
Jack követte:
- Megbeszélhetnénk?
- Nincs miről beszélni.
- Az a méregető pillantás nem erről árulkodik.
- Ha szeretnél beszélni róla, attól tartok, várnod kell, mert, mint
mondottam, még aludnék egy kicsit.
- Oké, már itt sem vagyok - fújt visszavonulót Jack és becsukva
maga mögött az ajtót, visszament Altiához a konyhába.

   Jessica épp a másik oldalára fordult volna, mikor Jack és
Christopher rontott be a szobába:
- Én mondtam neki, hogy most nem alkalmas - magyarázkodott Jack,
Jessica dühös pillantását látva.
- Jessica beszélnünk kell! - kezdte Christopher, mit sem törődve
Jackkel és a lány megcsörrenő telefonjával. A lány a telefonért nyúlt
és intett, hogy hallgassanak el!
- Szia, tartod fél percig vagy visszahívjalak? - a válasz után: -
Mint mondottam Jack, veled később, te pedig menj haza és, majd talán,
ha más állapotban leszel, beszélünk!
- De ez nem tűr halasztást! - erősködött Christopher tovább.
- Már megbocsáss, de az állapotod nem hiszem, hogy alátámasztja az
SOS helyzetet, úgyhogy kérlek, távozz és, majd talán később
megbeszélhetjük! - mondta ellentmondást nem tűrően a lány és intett
Jacknek, aki kiterelte a lakásból Christophert és Altiát is. Ekkor a
lány visszatért a várakozó telefonálóhoz, aki Lucas volt: - Köszönöm a
türelmed ...
- Christopher van ott és részeg? Odamenjek?
- Kedves vagy, de megoldottam.
- Mérges vagy? Mit akart ott?
- Igen, egy kicsit bosszankodom, de lesz ez még így se ...
- Akarsz róla beszélni?
- Bocsi, de, ha esetleg a lényegre térnél, talán még aludhatnék egy
kicsit, ahogy terveztem és szerettem volna.
- Értem. Azért hívtalak, hogy nem lenne-e gond, ha egy kicsit
korábban találkoznánk, mint ahogy megbeszéltük?
- Nem, dehogy. Mikor és hova menjek?
- Dél körül érted megyek és akkor máshova is mehetünk, nem csak a kávézóba.
- Megbeszéltük. Ha esetleg nem lennék itthon mire ideérsz, a parkba
vagyunk Jennyvel, mást mára nem terveztem - lassan elbúcsúztak és a
lány aludt még egy órácskát.
 á


  Az első könyvem azaz  a Camberrai kalandok hangoskönyvem linkjei:

Köszönettel: Herika

**********************
8.  HAZAI TÁJAKRÓL  - NAGY VENDEL VERSEIBŐL

NAGY VENDEL:  Újgazdagok 

Új ház áll
A régi helyén már,
Benne márvány
Padozatú a szoba.
 
Szökőkút vize
Locsog a kertben
Halványkék vízzel
Feszül az uszoda.

 A kerítés:
Mint megannyi lőrés,
Kőfala tátong
Az úton jövőre.

Hófehér vakolat
Vakítón hívogat
A kicsi ház melege
Kimaradt belőle.

2006, február 28.
 á

NAGY VENDEL : Oknyomozó riport

Felépült végre a ház
Kis ideig büszkén állt,
Majd meggondolta magát.
Egy szép napon összedőlt
S az emberek értetlenül
Nézték szétomlott falát.
Kutatták az okát, hogy
Mi okozhatta a tragédiát.
Ki a felelős? Talány!
Kéne egy bűnbak talán!
S kihallgatták a nyomozók
Az összes alkotót.
- Az én vállamon volt az egész.
Mondta az alap.
-Reggeltől estig nyomtak a falak.
Csak legvégén került fejemre a kalap.
- Én a társaimmal összefogtam.
Szólt a tégla.
- Egy darabig kitartottam,
Hogy kerüljük a bajt el.
Mondta a malter.
- Én a tetőt tartottam.
Vallotta a gerenda
- Az egésznek színt adtam,
Bár nem én voltam az ész.
Nyilatkozta a mész.
S a cement, hogy senki
A hibát reá ne foghassa,
Szemlesütve azt mondotta:
- A szomszéd ház az alibim:
Bizonyítottan ott sem voltam.
Engem mindenhonnan kiloptak.
Felelősök mindig vannak
Csak sokszor elbújnak
Más mögé.
Itt a felelősség
A meg sem hallgatott

Kőműveseké!
á
 Köszöntelek Budapest. 

A partról nézem, 
mily szép a Duna,
messziről susog
a méz ízű szél.  

Égszínkék mennybolt
Rólad mesél.

Jó szagú szellő
Lehelete árad
a fehér kövekről,
vörös rózsa illatával
Betakar a hűvös szél.  

Budapest, sietve
jöttem hozzád Kedvesem. 
 ...........................

REFRÉN

Budapest, Isten veled, szerelmem
Búcsút int minden vörös rózsa.
Terád emlékeztet a  Bazilika  csendje,
És a hegyek búsan zúgó orma.

Budapest Isten veled,
viszont látásra Kedvesem,
Vissza hoz majd szerelmem,
Visszahív  az ég,
s a  vizek kékje,
fürdők meleg hője,
Karjaidnak lágy ölelése.  
 .....................

Istenek kövei csábítanak vissza,
Kövek Istenei várnak reám,
Isteni kövek mosolya vidám,
Kőistenek víg dala száll.
Budapest, Isten veled,
búcsúzom Kedves.
Csókra csábit a sötétkék égbolt.

Távolból integet egy bús szobor,
a budai hegyek ormán ,

Buda vára  pallosával
vigyázzon Reád.


2019.  július  13.
á


NÉHÁNY HANGULATI ELEM...
NAGY VENDE L:   FÉLELEMBEN ÉLEK 

Egy körmondatban
elmesélem néktek azt,
hogy mindig féltem,
ha az asztal körül kergettek,
mikor nem ettem meg a kaviárt s a bifszteket,
vagy a lazacot,
mivel sohasem volt nekem,
erre így emlékezem.
Mikor megszülettem,
két csupasz pusztánk volt,
és nadrágunkon a folt,
végül is  ..
minden jöhetett,
ami jó volt,
ami jó,
az vagy hizlal,
vagy erkölcstelen.
Vallja a csízió,
vagy egy néző asszony,
látó, szólnak rám,
de nem mindenki Buzurgán....
Néha úgy érzem
ólomcipőkben járok,
visszahúznak az álmok,
hogyha nem vigyázok.
Úgy kell viselkednem mintha
mise történt volna,
mondhatnák a papok,
ha egyet fizetsz,
kettőt adhatok.
Nem kell ide milliónyi
törvény és határozat,
elég lenne csak a tíz parancsolat.
Ne  ölj, ne lopj, ne paráználkodj,
más feleségét ne kívánjad,
neked úgysem lesz olyan házad,
az ünnepeket megtartsad,
ne nagyon gondolkozz,
vagy tedd el magadnak,
jobb időkre várva,
aztán pont.
Hány szentség is van?
ezen tünődtem  éjjelente,
a hétszentségit,
most éppen nem jut eszembe.
Soha nem alkudozom,
ráfizettem, mondhatom.
Lassacskán elindulhattok,
erre van Nemesmedves,
arra meg Dombiratos.
Ne féljetek hogy
neki mentek a falnak,
hamarvást vége a dalnak.
Mostanság azon gondolkodhattok,
ha lettem is,
miért vagyok? 

2019.  július  22.
**********************
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó
 (4. fejezet. - 1. rész)

Magor városa
      Sadok és társai másnap este érték el Magor városát. Sadok elmesélte társainak, hogy Magor városa az egyik legnagyobb település volt, ami közvetlenül Minten mezejének határánál húzódott meg. Időtlen idők óta meg volt ez a település, melyet a régi időkben az emberek azért alapítottak, hogy ezen a csendes vidéken éljenek békés életet. 
      Ahogy a város terjeszkedett, úgy növekedett a lakossága is. Egyre többen szerettek volna itt élni, és nem csak emberek, hanem mindenfajta nép, akik részei voltak Világföldének: törpök, óriások, beszélőállatok és habók. Az évek múltán az emberek megszokták, hogy ezekkel a fajokkal osztották meg életterüket; később szinte elképzelhetetlennek tartották, hogy ezek a lények ne éljenek Magor városában, akik sok jót tettek azért, hogy a város a lehető legjobban fejlődjön. Egymást segítették, és ez a kölcsönös bizalom tette azzá a békés varossá Magor városát, ami most volt.
Kiss Anikó és Kiss Erika

      Maga a város és annak lakói függetlenek voltak minden királyságtól, ami létezett Világföldén. Maguk irányították városukat s annak fejlődését. Nem tűrték meg idegen hatalmak parancsolgatását, amire lakói igen büszkék voltak. Abból éltek meg, hogy olyanokkal kereskedtek, akik igen jó árukkal kereskedtek, vagy épp szállást adtak a fáradt utazóknak, ami miatt rengeteg fogadó volt a városban. Sok átutazó beszélt jó véleménnyel Magor-város vendégszeretetéről és jó hírű fogadóiról, ahol mindig rendes kiszolgálást kaptak. Ezért is jártak ide olyan sokan. Magor városát szinte minden utazó ismerte; és senki sem mehetett úgy tovább Elfen birodalmába, hogy ne tért volna be ebbe a városba megpihenni, aminek annyi érdekes lakója volt.
       Magát a várost rendkívüli alapossággal őrizték. Óriásaikkal és az ott élő törpökkel hatalmas kőkerítést építettek köréje, amivel kívülről tartották az idegeneket. A kerítést senki sem tudta megmászni, olyan hatalmas volt. Nemigen akadt olyan élőlény, aki képes lett volna megmászni ezt a kőkerítést, amit azért építettek készítőik, hogy megvédjék azt a várost, ahol oly régóta éltek békességben. Magorba csak egy hatalmas kapun át lehetett bejutni, amit mindig óriások őriztek. Nem is akadt olyan ellenséges lény, aki megmerte kockáztatni, hogy megtámadja úgy a várost, hogy közben óriások is a közelben tartózkodtak. Az óriások rendkívüli erővel rendelkeztek. Még a trolloknál is hatalmasabbak és erősebbek voltak; és velük ellentétben, sokkal intelligensebbek is voltak. Nem véletlenül kötött szövetséget gonosz fajtájukkal a Sötétség Fejedelme, akik a Fagyos-hegységben éltek már hosszú évek óta. Ilyen védelemmel, nem csoda, hogy Magor városa mindenki számára biztonságos volt, akik kereskedni vagy megszállni akartak itt.
       Sadok és társai megálltak a város határát jelző kerítésnél, mely olyan nagy volt, hogy Soma és Tran nem is látták a sötétben, hogy meddig ér valójában, hiába meresztették a szemüket; de nemcsak a kőkerítés, hanem annak hatalmas kapuja is lenyűgözte a két habót, kik életükben nem láttak még ekkora kaput. Magukban arra gondoltak, hogy az óriások igen rendkívüli erővel bírhatnak, ha ekkora kerítést s kaput voltak képesek emelni a város köré. Nem szívesen haragítottak volna magukra egyet se közülük. El is határozták magukban, hogy alaposan át fogják gondolni, mit is fognak mondani, ha találkoznak egy óriással, mivel azt hallották, hogy az óriások roppant lobbanékony természetűek voltak, akikkel jobb volt nem ujjat húzni. Vigyázniuk kell arra, hogyan viselkedjenek előttük. Sadok külön figyelmeztette is őket erre, amikor elindult a kapuhoz, hogy bekopogtasson rajta.
       A kopogtatás vízhangot vert az éjszakai csöndben. A kiscsapat csöndben várakozni kezdett; a két fiatal habó némi idegességet érzett, mivel nem tudták, mire számíthatnak. Egy kis idő telt el, és a társaság tagjai hallották, hogy a hatalmas kapu zárja kattan egyet, ahogy valaki kinyitotta, majd hirtelen kitárult. Soma és Tran nem bírta megállni, hogy ne hátráljanak egyet ijedtükben, mikor meglátták a nyitott kapuban álló óriást, aki lenézett rájuk éberen csillogó barna szemével. A két habo eltátotta száját csodálkozásában. Még soha sem láttak óriást, és alaposan meglepte őket roppant mérete és külseje. Nem ilyesmire számítottak.
       Az óriás legalább akkora volt, mint egy kisebb hegy. Barna bőrű, széles vállú és kemény izomzatú volt; arca komor és markáns, szeme barna színű és éles látású volt. Hosszú haja a válláig ért. Ruházata roppant egyszerű volt, amiben leginkább a barna szín dominált. Nagy kezében egy lámpást tartott, és azzal világított le a fáradt utazókra; éles szemével alaposan végigmérte őket, mintha csak azt vizslatta volna, ellenségek-e vagy sem.
       - Kik vagytok, és mi járatban vagytok Magorban? – kérdezte az óriás mély hangján, ami az egész környéket bezengte. Somának és Trannak be kellett fognia fülüket, annyira érzékenyen érte kettőjüket az óriás hangja.
       Sadokot, Mellont és Derent meglepte a kérdés. Eddig úgy tudták, hogy Magor lakói mindig szívéjesen fogadták a városukba érkező fáradt vándorokat, de ez az óriás egyáltalán nem volt velük barátságos, sőt olyan hangon kérdezte azt, kicsodák is valójában, mintha ellenségnek tartotta volna őket; nem is adtak okot arra, hogy ezt gondolja róluk az óriás. Persze az is igaz volt, hogy az óriások roppant kiszámíthatatlan természetűek voltak, kik nem mindig bíztak meg az idegenekben, főleg olyankor nem, ha valami veszély fenyegette otthonukat. Lehetséges, hogy Magorba is eljutott annak a híre, hogy s Sötétség Fejedelme visszatért Világföldére? Ezért viselkedett ellenségesen ez az óriás?
       Mellon kilépett a többiek közül, majd bátran felnézett az óriásra, aki letekintett rá. Szemében nem látszódott, hogy felismerte volna.
       - Talán az óriásoknak romlik az emlékezetük? – kérdezte a mágus szigorúan. Felháborította a kapuőr viselkedése. – Főleg neked, Nili, akit az óriások közt a legbölcsebbnek tartanak.
       Az óriás szeme megvillant, de haragja nem csapott le az öreg mágusra. Végre felismerte őt, és épp ezért nem merte bántani Mellont, aki egykor annyit segítette népét, amikor a sötétség eluralkodott Világföldén.
       - Nem romlott az meg egy pillanatig sem – válaszolta Nili. – Csak mostában nem szívesen fogadjuk azokat az utazókat, akiket nem ismerünk. Soha se lehet tudni, hogy melyikük lehet ellenség.
       - Ellenségnek hittél? És hogy mered azt állítani, hogy egyikünket sem ismered, miközben engemet nagyon is jól ismersz. Magorban igen sokszor jártam, és legutóbb, mikor itt jártam, még nem voltál ilyen ellenséges velem. Mi változott azóta?
       - Sok minden – felelte az óriás. – Amióta elmentél Magorban egyszer csak eluralkodott a félelem és a kételkedés. Egyre több olyan lény bukkant fel az elmúlt hetekben, akik jóformán soha sem keveredtek maguktól ide, és most – annak ellenére, hogy óriások is vannak itt – vették a bátorságot, és betették a lábukat békés városunkba. Sötét és gonosz lények ezek; persze az is igaz, hogy nem sokat foglalkoznak a város lakóival; megelégszenek azzal is, hogy szállást adunk nekik, de az itteni embereknek nemigen tetszik az ittlétük. Félelmet keltenek bennük, még annak ellenére is, hogy nem bántanak senkit sem. Legalábbis csak egyelőre.
       Mellon és Sadok egymásra néztek; Deren csak csöndben állt, és az óriás arcát nézte, Soma és Tran meg sem mertek mukkanni. Ők tudták, mi történik Magorban. Szóval már ideáig elért Sran árnyéka? Nyilván megfigyelés alá vonta a várost arra az esetre, ha sikerül nekik eljutniuk idáig. Sejtette, hogy majd nem okoz számukra gondot legyőzni azokat a fenevadakat; ezért küldte ide az embereit, hogy megfigyelhessék őket, ha ideérnek. Számítaniuk kellett volna valami hasonlóra, de még csak fel sem tételezték, hogy Sran hatalma már idáig kiterjedt; még ha nem is oly fenyegetően, de azért érezni lehetett jelenlétét.
       Sadok nem örült ennek a fejleménynek. Ha igaz, hogy Sran emberei itt vannak, akkor nagyon óvatosnak kell lenniük. Nem szabad senkiben sem megbízniuk. Nem tudhatják azt, hogy kik lehetnek azok, akik Sran szolgálatában állnak; bár nem kétséges, hogy azok úgyis fel fogják fedni magukat előttük, így biztosan fel fogják őket ismerni; de most egyelőre óvatosnak kell lenniük. Mást úgysem tehettek.
       - Mi nem vagyunk a város ellenségei – nézett Mellon újra az óriásra. – Kelet felé tartunk az Ezüst-hegység királyságába, ahol a hatalmas Krain király uralkodik. Én és a barátaim hű szövetségesei vagyunk Krainnak, akit mostanában a Fekete-erdő rémei támadnak meg nap, mint nap. Ezért is keltünk útra, hogy megsegítsük őt ebben a harcban.
       Nili némán nézett le a mágusra. Nem látszódott arcán, hogy meglepődött volna azon, amit Mellon mondott. Egyetlen szó nélkül adott utat a társaság valamennyi társaságnak, akik eleinte megdöbbenve néztek az óriásra, majd beléptek a hatalmas kapun. Nili becsukta a kaput, majd elreteszelte, és csak aztán nézett újra Mellonra és társaira.
       - Erről már mi is hallottunk – mondta az óriás Mellonnak. – Néhány hete öt törp járt a városban, és ők elmondták, hogy azért vannak úton, mert királyságukat egyre nagyobb erővel támadják a Fekete-erdő rémei; főleg azóta, hogy a sötétség terjeszkedni kezdett azon a területen. Mintha valaki hadba szólítaná azokat a lényeket és támadásra sarkalná őket.
       Mellon bólintott.
       - Sajnos igen – felelte a mágus. – Az Ellenség feltámadt poraiból, és ismét arra készül, hogy megtámadja Világföldét.
       Nili kitágult szemmel nézett a mágusra. Tudta, hogy kiről beszél, és a hír mélyen meglepte. Nem gondolta volna, hogy azért szaporodtak el ennyire a gonosz lények Magor területén, mert a Sötétség Fejedelme feltámadt. Ha ez igaz, akkor a város és annak lakói nagy veszélyben vannak.
       - Akkor ezért vannak itt ezek a lények? Meg akarnak minket támadni?
       - Titeket nem – válaszolta hirtelen Sadok. – Csak megfigyelés céljából küldték ide őket. Nem fognak bántani titeket addig, amíg más parancsot nem kapnak.
       Nili elkerekedő szemmel nézett le a habóra.
       - Ki vagy te? És hogy érted azt, hogy megfigyelés céljából vannak itt? Egyáltalán kit akarnak megfigyelni? 
       Sadok kihúzta magát az óriás előtt.  
        - Sadok a nevem. Én vagyok az a habó, aki egykor legyőzte a Sötétség Fejedelmét. És hogy kit akarnak megfigyelni: természetesen minket.
       Nili nem tudta eldönteni hirtelenjében, hogy mit mondjon. Természetesen hallotta őseinek történeteit, amelyek elmondták, hogyan indított háborút először a Sötétség Fejedelme Világfölde Szabad Népeivel szemben; hogyan fogtak össze ezek a népek, hogy legyőzzék a Sötétséget; és azt is elbeszélték, egy habo volt az, aki végül legyőzte Srant. Az a habó most előtte állt, és azt mondja, hogy Sran emberei itt vannak Magor városában, méghozzá azért, hogy őt és társait megfigyelhessék. Ilyen hírre nem számított. Főleg azért sem, mert azt gondolta, Sadok már régen nem él; hiszen egy habó nem élhet meg ilyen hosszú életet. Vajon mi lehet ennek az oka?
       - Te vagy Sadok? – kérdezte Nili, és tekintete tiszteletet sugárzott. – Nem gondoltam volna, hogy még mindig életben vagy. Szinte nem is látszik meg rajtad, hogy majd háromezer éves vagy.
       Sadok arca nem fejezett ki érzelmeket. Mindig kellemetlenül érintette az, ha valaki megjegyezte neki, hogy milyen hosszú életkort élt meg, és az mennyire nem látszik meg a külsején. Fájdalommal töltötte el, mert ilyenkor mindig eszébe jutott régi élete, és az, miket kellett elszenvednie azáltal, hogy megkapta az örökélet átkát a Sötétség Fejedelmétől. Nem is nagyon akart erről beszélni, amit Nili jól látott rajta. Nem is faggatta tovább; tudta, hogy ez egy olyan titok, amiről Sadok nem szívesen beszélt másoknak. Pedig érdekelte, hogy ki miatt kapta meg az örökéletet, de nem volt olyan tiszteletlen, hogy erről faggassa azt a habót, aki egykor megmentette Világföldét.
       - Igazi nagy megtiszteltetés, hogy megismerhetlek téged – folytatta a beszédet Nili; Sadok megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. - Sok történetet hallottam rólad az őseimtől. Az ő őseik is harcoltak abban a háborúban, amiben te. Bár az is igaz, hogy voltak olyan óriások is, akik a Sötétséget szolgálták.
       - Sokan tették ugyanezt nemcsak az óriások.
       - És most újabb háború készülődik ellenünk. Ez nagyon rossz hír.
       - Ami még nem jött el – felelte Deren. – Ha sikerül idejében megállítanunk Srant, akkor ez a háború nem fog bekövetkezni.  
       Mellon megfogta a fiatal fejvadász karját, aki ránézett.
       - Nem igazán volna ajánlatos erről beszélni ebben a városban – mondta a mágus. – Ha igaz, amit Nili mondott arról, hogy kik vannak Magor területén, akkor alaposan meg kell válogatnunk a szavunkat.
       Deren nem válaszolt. Igaza volt Mellonnak; nem volt valami bölcs dolog, hogy kiejtette Sran nevét ebben a városban, hiszen az Ellenség emberei már Magor területén tartózkodtak, és csak arra vártak, hogy Sadok felbukkanjon és lecsaphassanak rá.
       - Gondolod, tudják, itt vagyunk? – kérdezte Tran félve a mágust, aki letekintett rá.
       - Nem tudom – válaszolta őszintén. – Minden esetre nagyon óvatosnak kell lennünk. Nem szabad megsejteniük, mi vagyunk azok, akiket keresnek.
       Soma elképedt.
       - És azt mégis hogyan akarod elérni? Biztosan tudják, hogyan néz ki Sadok, és azt is tudják, hogy te hogyan nézel ki valójában.
      Mellon elmosolyodott, ami nem volt gúnyos, inkább vidáman mosolygott, ami igazán megdöbbentette Somát és Trant. El nem tudták képzelni, hogy min mosolyog ennyire a mágus. Soma semmi vicceset nem mondott, csak megállapított valamit. Nili is kíváncsian nézett az öreg mágusra. Tudta, hogy kitalált valamit. Deren is Mellont nézte, mivel őt is érdekelte, mit találhatott ki, ami miatt ennyire mosolygott; Sadok már régen rájött arra, mit talált ki barátja. Jól ismerte a módszereit, csak ezek az ifjoncok nem.
       Hirtelen a mágust fény vette körül, ami miatt mindannyian hátraléptek egy kissé. Soma, Tran, Deren és Nili legnagyobb meglepetésére, Mellon fiatalodni kezdett, amit ámulattal néztek. Mellon a szemük láttára változott át fiatal férfivá. Hosszú ősz haja fekete színű lett, szakálla és busa szemöldöke eltűnt, arca kisimult, teste pedig megerősödött. Sadok társai annyira megdöbbentek, hogy még a szájukat is eltátották; életükben nem láttak még ehhez hasonlót.
       Mellon ránézett az őt figyelő társaságra. Szája széle nevetésre húzódott, ahogy társai megrökönyödött arcát látta. Tudta, mekkora meglepetés volt ez számukra; nem számítottak arra, hogy képes volt megfiatalítani magát. Na igen, ezt sokan nem nézték ki belőle. Valamikor Sadok is ilyen szemekkel nézett rá, amikor először látta fiatalnak. Mindig élvezte, ha másokat meglephetett ezzel a varázslattal.
       - Mi a baj? – szólalt meg Mellon fiatalos mély hangján. – Talán nem számítottatok erre?
Soma, Tran és Deren egyszerre kezdett el beszélni, miután magukhoz tértek megdöbbenésükből. Mellon egy szót se értett beszédjükből; bár ez nemigen izgatta. Jót szórakozott rajtuk. Sadok csak megrázta a fejét, majd megszólalt:
       - Még mindig élvezed, ha mások így reagálnak a fiatalító varázslatodra.
       Mellon vidáman nézett barátjára.
       - Miért mulasztanám el az ilyet? Ha előre elárulom, mire vagyok képes az idézéseken kívül, odalenne a meglepetés.
       - De hát, hogyan lehetséges ez? – jutott szóhoz Tran. – Egy mágus ilyen varázslatra is képes?
       - Csak a legképzettebbek – felelte Mellon. – És örülj annak, hogy képes vagyok rá. Így legalább nem fognak felismerni azok, akik veszélyt jelenthetnek rám nézve. Ők egy öreg mágust keresnek és nem pedig egy fiatal férfit.
       Deren nevetésben tört ki. Tetszett neki ez a fejlemény.
       - Ez már tetszik – mondta a fiatal fejvadász. – Erre az álcára még egy tünde se lenne képes.
       - Mert nekik nem is kell megfiatalítaniuk magukat – válaszolta a mágus. – Bár az is igaz, hogy másképpen is álcázhatnák magukat.
       - Eddig nemigen kellett nekik – mondta Sadok. – De ők nem is hívei az álcázásnak.
       - Más alakot is fel tudsz ölteni? – kérdezte Soma érdeklődve.
       - Igen, de jobb, ha erről nem beszélünk tovább. Veszélyes bármiről is úgy beszélnünk, hogy közben az Ellenség a közelben tartózkodik. Azt javaslom, induljunk tovább és keressünk egy fogadót, ahol megszállhatunk.
       - Ami azt illeti, nekem nincs kifogásom ellene – mondta Tran, és fáradtan nyújtózkodott. – Eléggé hosszú utat tettünk meg, ami igencsak kifárasztott.
       - Te akartál gyalog menni – nézett rá Soma szemrehányóan. – Úgyhogy ne panaszkodj.
       - Dehogy panaszkodom. Csak megjegyeztem, hogy jó lenne pihenni egy kicsit ennyi gyaloglás után.
       - Nehogy összevesszetek! – szólt rájuk Sadok. – Ha ekkora hangzavarral vagytok, akkor az Ellenség hamarabb ki fog szúrni minket, mint várnánk.
       Tran és Soma szájukra tették a kezüket. Nem akartak semmi rosszat; remélték, nem okoztak bajt azzal, hogy egy picivel hangosabban beszéltek a kelleténél. Mellon úgy gondolta, épp eleget időztek, így búcsút vettek Nilitől, majd elindultak, hogy keressenek egy fogadót, ahol megszállhatnak. Mellon és Sadok haladt elől, utánuk Tran és Soma, leghátul pedig Deren ment, aki figyelte, hogy nem les-e rájuk valamilyen fenyegetés; de úgy tűnt, emiatt nemigen kellett aggódniuk.
       Ahogy látták, Magor lakói békésen élték az életüket; egyáltalán nem úgy tűnt, mintha az ellenség betette volna ide a lábát. Soma és Tran elképedve látták, kik is lakták valójában Magor városát. Az óriás is megdöbbentette őket, de amit láttak, az teljesen új volt számukra. El se tudták hinni, hogy ilyesmi is létezhet Világföldén. Lenyűgöző látvány tárult elébük, ami egyszerre volt lenyűgöző és idegen a két fiatal hobbit számára.
       Az utcán Magor színes forgataga áramlott. Óriások mentek el az utazók mellett, majd hatalmas házaikba tévedtek be, melyek téglából épültek fel. Egy másik házból egy hód lépett ki, aki előbb szétnézett, majd átment a szemben lévő üzletbe, ahol szőnyegeket és takarókat árult egy habo család, kik kedves ismerősként üdvözölték a hódot. Kissé feljebb egy kovács műhelyet láttak, ahol törpök és három fekete medve dolgozott közösen együtt; serényen szorgoskodtak, látszott, hogy kiválóan összedolgoztak. Egy vízi vidra halat árult és egy törppel alkudozott az áráról; mellettük egy sün család haladt el, akik betértek egy kereskedésbe, ahol egy habó és egy borz élelmiszereket árultak közösen. Törpök adtak el fegyvereket álig felfegyverzett medve harcosoknak, kik a Beszélőállatok-mezejéről jöttek Magor városába. Beszélőlovak mentek el mellettük, ami igazán lenyűgözte a két fiatal habót, hiszen most először láttak olyan lovakat, akik beszélni is tudtak.

Folytatjuk. 
**********************
10. MEGJELENT KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT   HARMADIK E. KÖNYVE
 
Kedves Editke!
Örömmel jelzem, hogy az elbeszéléskötete a mai napon felkerült a MEK-be:
Kicsi történeteim : Kis novellák, történetek / Kelemen Györgyné Edit ; illusztrátor Kelemen Györgyné Edit
http://mek.oszk.hu/19500/19568

Köszönettel és üdvözlettel: Góczán Andrea
MEK-könyvtáros

**********************
11. MARADÉKOK

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES - VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL

Ábrahámné Ági: Cím nélkül

Sikoltoztál, mert szavad nem értették, s
sohasem értetted meg magad.
 
Felzokogtál, mert bőröd felsértették, s
korbáccsal verted félholtra magad.

Elsirattad, hogy tetted megvetették, s
titokban szembe köpted magad.

Őrjöngtél csak, hogy léted nem szerették, s
halálosan gyűlölted magad.

Esdekeltél, hogy lényed megkeressék, s
drágán adtad magadnak magad.

1985.
á

KÖNYÖRGÉS

Ki véd meg engem önmagamtól,
Ki szabadít meg álmaimtól,
Ki hoz rám szelíd, békés álmot,
Ki veszi le rólam a hámot?

Ettem a keserű pirulából,
Repetáztam a méregpohárból,
A csapdákat el nem kerültem,
A gödrökben sorra megmerültem.

Megvédesz-e hát önmagamtól?
Megszabadítasz álmaimtól?
Bocsáss rám nyugodt, csendes álmot,
S holnap felveszem újra a hámot.


Fejemet szépen a járomba hajtom,
S igámat ismét újra húzom,
Csak gyere elébem hogyha kérlek,
Nyújtsd felém kezed, hogyha félek.


1986.
á
RÉGÉSZETI LELET

Mr.  Ördögh  kisvállalkozó  Pokol  Bt. nevű cége
csődbe ment. Albérletbe  kiadta  Mr. Emberfiának.
Az új elnevezés Föld Rt.
Fő profilja a háború. Nyereséges.

Történelmi olvasókönyv (utolsó előtti fejezet)


A növényvilágban forradalmi változások kezdődtek.
A rendszerváltás drasztikus lépésekkel haladt.
A kaktuszokon nullás gép csattogott, a rózsák
epiláltattak, a csalánok hektoliterszám rendelték
a csomagküldő szolgálattól a garantáltan hatásos,
reklámáron  kínált, ajándékkal kiegészített szőrte-
lenítő krémeket, a vadgesztenyék többé nem hordták
külső bőrrétegüket. Az  ibolyák kaktuszparókát
csináltattak, a tulipánok rózsatövis  implantációra
kértek előjegyzést, s tonnaszámra vásárolták a
jázminok a valódi csalánbundát. A társadalmi átala-
kulás kilencedik évében e történelmi események célját
már senki sem firtatta,  és senki nem emlékezett az
okra. A háborúk, a járványok, a bűnözés és a
testi-lelki nyomor zavartalanul folytatódtak  mindez
idő alatt. A vezetők és a szakértők egyetértettek
abban, hogy a régi rossz rendszer elsöprése és a szép
új  jövő bevezetése hosszú ideig tartó folyamat,
súlyos áldozatokat kell hozni érte, így a vele járó
tragédiákat be kell kalkulálni,  mint  természetes  de
elhanyagolható sajnálatos mellékkörülményt. Tehát az
időközben kipusztult búzamezőkre, rizsföldekre, banán-
ültetvényekre, fenyőerdőkre, pálmaligetekre és egyéb
kisebb-nagyobb veszteségekre felesleges is több szót
vesztegetni.
á
VÁRNAK RÁD

- Figyelj, - mondta Isten valahonnan a mélyből miközben egyre lejjebb csúsztam a halálba, és már kezdtem megnyugodni, hogy nincs semmiféle fény-lény és nincs semmilyen alagút, csak megyünk egyre beljebb a megsemmisülésbe, ( bár ami azt illeti, elég lassan ) ahogyan mindig vágytam rá, a nemlétre, a tökéletes semmit akartam, rettegtem a túlvilág, a feltámadás lehetőségétől, de csak egy kicsit, mert olyan nagy igazságtalanság  lenne, hogy inkább sohasem hittem el. De vajon lehet haldoklás közben hallucinálni?
- Figyelsz? - szólt Isten újra.
Na ne, ez nem lehet, most majd jönnek tehát sorra a kérdések, hogy jó voltam-e és mennyi bűnöm volt, és nagy bűnök voltak-e, és megbántam-e őket, ahogyan az meg van írva?! Nem mintha ezektől a kérdésektől félnék ( s nem azért nem félek mert "bűntelen" vagyok, de nincs nagyobb büntetés mint az élet ) de én nem akarom ezt, vajon mit kell válaszolnom, hogy hagyjon már végre békén, hogy engedjen meghalni, nekem nem kell mennyország, és a föld a pokol. Sohasem szerettem élni, nem akartam, de erőszak  volt, nem kérdezett meg senki. Persze az ideológia ezt úgy nevezi, ajándék. Hogy ajándék az élet. Istenem!
- Itt vagyok, hallod? – kérdezte” Isten.”
Talán nem is nekem szól. Lehet, hogy nem hozzám beszél, nem tőlem kérdezi, ugye nem? Talán nem is haltam meg, csak álmodok, ez egy újabb rémálom, csak az lehet, s azokat már úgyis megszoktam.
- Kérdezhetek tőled valamit?
- Na tessék, kezdődik, hát mit vétettem én, hogy még most sem lehet vége?!
- Mit jelent emberként  élni? – kérdi  „Isten” – Milyen a földi élet? -
Az élet kötelesség. Feladat, amit rád parancsoltak. Kín. Szenvedés. Fájdalom. És ha szereted a melletted élőket, ha csak néhányat is szeretsz igazán, akkor nem vethetsz véget az életednek. De ha véget vetni próbálsz, lehet hogy az sem sikerül, az erőszak ismét utol ér és "megmentenek", visszakényszerítenek, elveszik a lehetőséget hogy megtedd, azt kiáltják gyáva vagy, bűnös vagy, s mutatnak neked szép dolgokat, örömöket, s ha azt mondod, nem éri meg, akkor azt mondják, beteg az elméd, kezelni kell. És riogatnak a túlvilággal, és veled.
- Velem? - ijedt meg  a lény - Hát honnan tudtok ti rólam? És mit hisztek felőlem?!
Mért, hát nem Te teremtettél, nem te csináltad a földet, nem te akartál mindent?! Sohasem tudtam elhinni, hogy létezel, és ha létezel, akkor nem lehetsz jó, hát mért nem látják a többiek? Mit akarsz tőlem?
- Érthetetlen, amit mondasz. Nem tudom felfogni. Hogyan találhattatok ki ilyesmit. Ne félj, - mondta  - meghalsz mindjárt, és utána nincs semmi, ne félj, senkinek testi lényként nincs semmi ,emlék sincs , a földről sem tudsz többé semmit , mindennek vége ami eddig volt .  Te vagy az egyetlen, akivel megengedték, hogy beszélhessek. Soha senkivel sem találkoztam még közületek rajtad kívül. Nem engedték hogy kérdezzek tőletek.
- Te?! Kérdezni mi tőlünk? De hát Te mindent látsz és mindent hallasz, Te vagy a Mindenható!
-  Minden? - kérdezte  - mi az a minden; Nem értelek.  Tudod, úgy tettünk , mint ti, amikor megtartjátok a gyomot, mert olyan szép virága van. Nem pusztítjátok el a korcs kutyát. Hát lett ez a hiba, ez a véletlen keletkezett önző ember ,  és gondolták, nézzük meg, milyen , hátha tud majd végtelenül szeretni .  Engem itt hagytak, hogy közvetítsek. Tudod, mint nálatok a riporter. Majdnem. De én itt egyedül vagyok, ti messze vagytok, ők messze vannak . Nem tudom, miről beszélsz?! Hogy mi az értelme? A közösségért mindent feláldozó szeretet. Soha nem beszélhetek veletek, nem tehetek semmit, csak  őrizem a Földet .   Én nem csináltam semmit. Ne félj. Mindjárt vége.
-    Várj még, el ne hagyj, légy velem mialatt egyedül haldoklom , beszélgessünk,  kérlek..tehát csak a földi lények hiszik, hogy Isten vagy, valójában ez nem így  van ?
-    Igen, néhányunkban van egy hibás gén, s mi lettünk a megfigyelők .A ti időtök szerint nyolcezer éve hagytak társaim egy őrt minden Naprendszer központi Csillagain, hozzátok legközelebb az Alfa Centauriban .Amíg a Világegyetemet nem fenyegeti veszély, nem lépünk közbe . Akarod , hogy beszéljek , amíg ez a véletlen kapcsolat tart ? Hát jó …De elképzelhetetlen messzeségben létező társaimnak ezt is közvetítenem kell  a megfigyeléseimmel együtt . Figyelem cselekedeteiteket , annak eredményeit , de lelketeket csupán az Isten látja , aki az ősrobbanáskor keletkezett .Ő teremtett minket ,lelkeket . Nyolc millió éve életcsírákat hagytunk minden alkalmas bolygón .Isten most úgy látja , egyenlőre a vírusok az igazi létformák . Számotokra szinte láthatatlanok , de mentális kommunikációjukkal tökéletes egységet alkotnak , mind ugyanazt akarják , és legyőzhetetlenek , közös ellenállásuk minden fegyver ellen törhetetlen ,a legszélsőségesebb környezeti viszonyok között is akár hatezer évig is élnek . Hasonlóak a termeszek és a hangyák , hogy megértsd . Amíg sikerül Istennek megteremteni a tökéletes lényt , ebben a testben éltek , mint a pillangó , hernyóból születik , de hernyó életére nem emlékezik , csak száll szabadon .Most te megsemmisülsz , mint minden lény ki testet hordoz , vége számodra mindennek , és lelked , aki semmire sem emlékezik személyes életedből , megtisztulva mindentől , szeretettel telve a világmindenség tökéletes szépsége iránt , szabadon szárnyal  a világegyetemben örökké , boldogan . S hogy mire való a földi lét és a test ? Urunk , Teremtő Atyánk gyermeke , közvetlen segítsége vagyok , annyit mondhatok el neked , hogy a lelkeknek meg kell tisztulni minden szennytől , minden gonosztól , csupán a mindent elborító szeretet maradhat meg , és ehhez idő kell . Addig testburokban léteznek , és fejlődnek , épülnek . Benned még van félelem . Ha ez a bizonytalanság is elmúlik , vége testi létednek , emlékeidnek , és szállhatsz , repülhetsz végre velünk ,
-    Én sem szenvedek attól hogy most itt a helyem , mert a szeretetet szolgálom . Nekem ez nem kényszer , hanem megtisztelő feladat , tudomásul veszem génhibámat , és ennyi . Boldog vagyok , nemsokára megérik lelkem a szeretet szabadságára , s megyek veled , segítem lelked utad elején . Hamarosan menned kell , már ne kérdezz . Be kell fejeznem , várnak rám az újabb üzenetemmel . Téged is várnak .
  **********************
12. AUGUSZTUS HUSZADIKA ..

NAGY VENDEL : Ünnep

Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.

Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér ünnepe...
2019. augusztus 20.

NAGY VENDEL   MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJJAS   2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS   2018.
 ...............
 A  VERS HANGOS LINKJE,    ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
 ..............
Augusztusi csillaghullás…
NAGY VENDEL: Őszülő szerenád

Egy szép keringő
Messze száll
Óvatlanul betalál
A sarki ház
Ablakán.
Minden este
Nyitva áll,
Engem mindig
Oda vár.
Szívszédítő
Dallamán.
Ahol két megfáradt lélek
Egymásra talál.
Tombol a nyár.
Keringve, szállva,
 A dal dallamára
Szerelemre várva,
Az álom elrepül.
S ott vagy az ágyban
Újra egyedül.
Augusztusi csillaghullás
Éjszakáján,
Csillagpöttyös  puha párnán.
Gyertyafény csillan
Ablakod párkányán.
S könnye hullik a  viasznak.


  
2017.  augusztus   25.
**********************
13. ÍZES TÖRTÉNETEK 

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK -  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.

SÖR, BOR, PÁLINKA, LEHETEK-E BOLDOG...

Második kötet,. tizenkilencedik rész


A MEK – en ezen a linken olvasható: http://mek.oszk.hu/16900/16977/
Nem látók itt olvashatják: http://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm#8


19. Fejezet: SÖR, BOR, PÁLINKA, LEHETEK-E BOLDOG...

Nagy Vendel író - költő

Mindennapi gasztronómiánkhoz szervesen hozzá tartozik az ivás is, s nem valami úri huncutságból kifolyólag, hanem mert az emésztéshez és a szervek fenntartásához szükség van a folyadékra.

Testünk hetven százaléka víz, ezért létfontosságú a folyadék bevitele.

Elsősorban a jóféle és egészséges ivóvízre gondoljunk, ami a sejtek éltető eleme, de vannak élvezeti cikkek is, amelyeket folyékony formájában veszünk fel a szervezetbe. Lehetnek ezek különféle keverékek: teák, üdítők, szörpök, természetes folyadékok, mint például a tej, de igen fontos helyet foglalnak el a különféle szeszes italok, melyek lehetnek kedvező hatásúak, vagy ártalmasak.
Legősibb folyadékunk a víz volt, akár folyó- vagy patakvíz, és a különféle források vizei, de víztartalmú élelmiszerekkel is hozzájuthattunk a szükséges nedvességekhez. Például a gyümölcsök, tökfélék, édes gyökerek és gumók.
Az édességet az állatok is szeretik, így a majmok is megeszik a lehullott gyümölcsöket, és ha túlérettek, akkor a gyomrukban megerjedt, és még ma is láthatunk bódult majmokat, vagy dülöngélő libákat, vagy másféle cefre evő jószágokat. Az ember is évezredek alatt rájött, hogy kellemes hangulatba hozza egy kis erjesztett gyümölcs nedve, mint például a vadon termett szőlőé, melyet már évezredek óta erjesztenek a hozzáértők és borként ismerik. Tulajdonképpen mindenből lehet szeszt csinálni, amiben van cukor, legyen az szőlő, alma, körte, füge, bodza és ribizli, valamint a meggy, cseresznye és mindenféle más.
Az erjesztett kancatej az egy másféle kategória. Nem ugornék nagyot érte.
 á

A bor miatt még háborúk is dúltak, és mikor a vizek rosszak voltak és megmérgezték a kutakat, víz helyett is fogyasztották a bort mindenfelé. Néhány nemes asszonyról is feljegyezték, hogy naponta négy-öt litert is megittak, mint például Kinizsi Pál felesége a nagyvázsonyi várban, de ez természetes volt annak idején.

A hadak is szekéren hordták magukkal a bort és nagyon vigyáztak rá, hogy meg ne savanyodjon a hosszú út során. Attila, hun királyunk vizes állatbőrökkel takartatta le a hordóit, a meleg elől, nem adhatott ecetes bort a hódolásra elébe járult királyoknak. Időközben kialakultak a különféle borvidékek, főleg ott, ahol az éghajlat miatt bőven termett a szőlő, főleg a mediterrán vidékeken, de Európa területén szinte minden vidéken termeltek bort, amiből még tizedet is vontak, és dézsma pincék tanúskodnak, hogy adóként is elfogadták.

Hazánk területén is számos borvidék van, a tokaji, villányi, badacsonyi, és a szekszárdi borvidék... a névsor nem teljes.
Jelen esetben minket a szekszárdi borvidék érdekel, többféle szempontokból.
 á

Életem során mindig is jelen volt a szőlő- és bortermelés, valamint a szőlőművelés és borkészítés folyamata.

Nem tartották igazi szekszárdinak azt, akinek egy kis szőlője vagy tanyája, pincéje ne lett volna.

Évszázadok óta termelnek bort ezen a vidéken, bizonyítja a sok ezernyi pince, és a hegyek, dűlők nevei.
A Bartina, A Baktai dombok, a Kadarka utca, a dézsma pincék sokasága, a szőlő és bor ábrázolások kőkoporsón és az irodalomban egyaránt.
Van Decsi hegy és Mözsi hegy, és Istifán gödre, ahol az Orbán püspök szobra áll, mint védőszent.
Szekszárd első emeletes háza is egy borkereskedőé volt, aki a pápának szállította a helyi nedűt.
    Nekünk is volt egy darab szőlőnk, nyolcszáz öl. Éppen elég ahhoz, hogy sok munka legyen vele, de igazi nagy jövedelmet nem hozott, mivel ahhoz kicsi területnek bizonyult. Valójában egy kis hobbi szőlő, ami csaknem mindent megtermett, ami a ház körül elfogyott. Csemege szőlőt, bort, szilvát, almát, diót, mandulát, barackot, és ami a mama kedvenc fája volt: a cseresznyefa.

Az első, ami elkészült, az az általunk rakott pince lett, ami igen csinosra sikeredett. Majd köréje épült a tanya, ahol a feldolgozó présház helyezkedett el, és a padlástérben pedig egy pihenő szoba várta a fáradt gazdát, de ezt ritkán használtuk, mivel nem értünk rá ott ücsörögni. A szőlő a szorgalmas, görnyedt hátú gazdát szereti.
Kordonos szőlőművelés

Gyalogszőlőként vettük a birtokot, aztán folyamatosan átalakítottuk kordonossá, de ez évekig elhúzódó munkának bizonyult.

Kezdődött a kivágással, majd a támrendszer felépítésével, oszlopok leásásával, újra telepítéssel, drótok kihúzásával és már három év múlva lehetett is egy kevéske mutatkozó termést szüretelni, aztán minden évben több lett a szőlő.
Sokat dolgoztunk, de mégis csodálatos évek voltak, a metszéstől a permetezésen át a szüretig és a borkészítésig nagyon élveztük a kint létet. Kellett daráló, kádak, hordók, prés, meg mindenféle kerti szerszámok. Ez eddig mind veszteséges dolog volt, de ha leültünk a teraszra egy kancsó borra és ránéztünk az egyenes, tiszta sorokra, büszkeség töltött el mindannyiunkat.
A csodálatos kadarka íze pedig mennyei megkoronázása a munkánknak.
A rokonság szedte a szőlőt, kalákában, ami még dívott sokáig, de ma már kevésbé fordul elő, mivel tiltott dolog. A puttonyosok hordták be a darálókra a csömögét és tellett a kád. A gazda kíváncsian mérte a mustfokot, és mérgelődött, ha kevés volt a szám a fokolón, annál több cukrot kellett ráönteni a kádra, bonyolult számítás mondta meg, hogy mennyit.
Általában délre megtellett a kád, és addigra elkészült a szüreti kokaspörkölt, s mindenki élvezettel falta a kellemes ebédet, itták a tavalyi óbort, és megkezdődött a beszélgetés hosszú folyamata. A kádon lenyomkodták a csömöszlővel a csömögét, kipróbálták a kád csapját, és pár vödörrel ráöntöttek, hogy a lé ellepje, nehogy megégjen másnapig, mire újra fel kellett jönni a hegyre, hogy lenyomkodjuk a szőlőt.
Pár nap múlva hangos zubogással forrt a must, és vigyázni kellett a mustgázra, nehogy baleset történjen, minthogy minden évben megjárta valaki, a saját tanyájában megfulladt.
Előjöttek a bogarak is, s a gazda mondogatta: legszebb madár a muslinca.
Egy hét multával megállt a forrás, ilyenkor feljön a törköly a lé tetejére, és már nem szabad lenyomkodni, mivel alul már tiszta a bor. Szedtünk sok levelet a tőkékről és ráterítettük a kádra a szőlő tetejére és lesároztuk a kádat.
Aki inni akart, az a csapon engedhetett magának a már kész újborból kóstolóként, mivel az igazi borkóstoló majd Márton-napján lett esedékes liba evés alkalmával.
Aki ráért a saját munkája végeztével, az elpréselte a termést, de akinek sok volt, vagy még más dolga is akadt az őszi betakarításkor, azok csak késő ősszel, vagy már a havazás beálltával préseltek. Addigra már a kádon látszott az árulkodó horpadás a sározáson, alóla már leengedték jócskán a bort. Elsőként amúgy is a tiszta bor leengedése volt a soron, a kimosott és lekénezett hordókba hordták le vödrökben a levet, majd leszedték a sarat és megkezdődött a préselés időigényes és lassú munkálata.
Megrakták a prést, és ritmusos kattogással nyomakodott lefelé a deszkalap és a rések közt bugyogott a bíborvörös préslé, amit külön hordóba kellett önteni, mivel idővel leülepedett a seprű, ahogy ezt hívták. Azt majd később le kellett fejteni, ami egy másik fontos munka.
Mellékesen megemlítem, hogy a kádba valósi szűrőként használatos seprűt mindenki magának termelte a szőlősorok végében, ahogy a póréhagymát is, amit mindig ettünk a hideg étkezésekkor.
A gazdák azt mondják, hogy a legjobb munka a préselés és a borfejtés. Na meg a pálinkafőzés.
Alaposan meghúzzák a prést és egy órán át állni hagyják, hadd csöpögje ki magát, s közben lehet iddogálni, vacsorázni, kártyázni, majd újra húzni a présen.
Eltarthat ez akár reggelig is. Néha átjönnek a szomszédok is, ahol szintén lázas munka folyik, s megkínálják egymást a saját boraikból, s megállapítják, hogy mellik lesz a guggolós bor, ami elég szégyen a gazdára nézvén, hiszen az azt jelenti, hogy a szomszéd guggolva megy el az ablak alatt, nehogy behívják egy italra.
Télen, mikor nyugszanak a pincékben a borok, s csak néha kluttyan egy kotyogó a fehér boron, a gazda akkor is feljár a tanyára, ellenőrizni, nincs-e gond, nem szakadt-e el a hordó valamelyik abrincsa, és nincs-e szükség a kármentőre.
Otthon leakasztott egy hurkakarikát a füstről és pár hagymát rakott a zsebébe, és egy félkilós vekni kenyérrel felballagott a hegyre és kizárta a tanyaajtót, eldobálta a havat, kicsomagolta a ropogós zsírpapírból a húsos hurkát és néhány pohárka bor kíséretében megette a frissen füstölt ínyencséget.
Mindezeknek megvolt a maga romantikája, és áradt belőle a béke és a nyugalom.
Ez volt a borkészítés folyamata évszázadokig. Ma már nem hordókban érlelik a bort, hanem vastartályokban, és ez már ipari munka, amiben már nincs semmiféle romantika. Akkoriban kétféle borunk volt: a vörös és a fehér, manapság a fejlődésnek következtében százféle borféleséget gyártanak és árulnak horror árakon.
Száraz, édes, félédes, vörös, fehér, muskotályos, rozé, s még ki tudja mennyiféle, házasítás után a bikavérek, amiben négyféle bor is található, igazi sommelier kell ehhez, aki eligazodik ezen.
Hallottam, mikor a borszakértő elemezte, milyenféle illatokat lehet érezni a boron, és az eper ízét, a gyümölcsöket, a zöldpaprikát, a selymet, a lágyságot, s közbevágott a régimódi gazda: szőlő ízű bor nincs?
A gazda mindig tudta, hogy mikor, milyen napszakban, évszakban és melyik ételekhez milyen italt kell inni. Értett hozzá magától is.
A tanyára nem illik sört vinni és inni a borok szentélyében, bár annak is megvolt a maga bája.
Csőszerelőként dolgoztam sörfőzdében is és ott feltalálták a boros sört. Magát a tulajdonost hívták Borosnak, és reklámként, ami bevált, boros sörnek nevezte el a saját főzésű italát. Hatalmas ötlet.
 á

Legvégső munkának maradt a pálinkafőzés, a zord időkben, mivel ez is eléggé időigényes feladat volt a maga nemében.

Elsőként a gyümölcscefrét főzték ki, az összedarált, különféle kertben termett gyümölcsöket rakták a rézüstbe, majd a kipréselt törkölyt főzték ki pálinkának, aztán vígan várhatták az újesztendőt.

Néha a finánc kiszagolta a főzést, elvitte a masinát, de egy rendes gazdának akadt egy másik főzője eldugva a padláson. Mire visszafelé jöttek, már újra folyt a boszorkányok könnye. Csak legyintettek, megkóstolták és elmentek.

 A szekszárdi gazda megtermelte magának az italt is a jóféle ételekhez, és reggelire a pálinkát, és nem vedelte, hanem egészséggel itta, akár orvosságként, étvágygerjesztőként, temetésre búfelejtőként, lakodalomra vígságként használta. Keresztelőn szenteltvízként.

Büszkén kérdezte magától: sör, bor, pálinka, lehetek-e boldog?
 á
Ha valaki koccint mostanság ezekkel a borokkal, gondoljon a régi öregekre is, egy pohárka erejéig, hálával köszöntve elődjeinkre.
Végezetül emlékezzünk meg ikertestvéremről, aki már nincs köztünk, egy hozzá írt bordallal.
Nagy Vendel: Hátsó címkére

Mindenképpen bor lesz
A mustból,
Ha az erőt beleszorítja
A dongára feszülő
Hordó abrincsa.
A szekszárdi dombvidék
Sugárzó melegét,
Bíboros színét,
Bársonyos ízét,
A napfény tüzét
Töltöttük bele,
Ebbe az üvegbe.
Jóska bátyám
Nem sajnálja
A borát,
Megkínálja
Jó borivó
Barátját.
Az Isten
Tartsa meg
A szokását.



2012. Megjegyzés: tíz éve elhunyt testvérem emlékére.
Folytatjuk. 
**********************
14. ÉLETTAPASZTALAT

CSOMOR HENRIETT : Segítségnyújtás az utcán

Csomor Heni
  Még tavaly év végén kolléganőm egy testre szabott feladatot adott: írjam le, hogy az emberek képesek jót is tenni velünk, sérültekkel az utcán. Nem akartam vitázni vele, de a hat év alatt, mióta egyedül járom az  utca forgatagát, sohasem tapasztaltam önzetlen segítségnyújtást. Tehát képtelen vagyok pozitívan látni a világot, egészséges létére neki teljesen más a véleménye, a példája ezt bizonyítja. Persze neki teljesen jó "képei voltak", pl. mozgássérült kollégám óraszíját teljesen ingyen megcsinálták.
Hiába törtem a  fejem, semmilyen jó cselekedet sem jutott eszembe, így pihentettem a témát.
   Amikor a hatos városi buszra fel akarok szállni, s nem a buszvezető száll ki, hanem egy másik ismerős sofőr, aki mosolyogva lenyitja a rámpát. Barátságosan köszönünk egymásnak, majd megkérdezi, hol szeretnék leszállni, "Az Árkádnál" - felelem. Aztán előre ment a sovány barna hajú ember, s szólt a kollégájának hol tegyen le, aztán helyet foglalt. A Zsolnay szobornál a vezető megkérdezi a kollégáját: "Miért nem szállt le?" A válasza jólesően érintett: "Mert leengedi a hölgyet." A következő megállónál, mikor leszálltam, illedelmesen megköszöntem a segítségét, s további szép napot kívánva elköszöntem tőle. "Szia, viszont kívánom!" - válaszolt.

A következő sofőr akkor lett barátságos velem, mikor megértette, segíteni szeretnék neki, ugyanis elakadt a kocsim a rámpán, s nem akartam, hogy ő toljon fel, hiszen jócskán elhaladta középkora elejét. "Várjon egy kicsit!" - kértem, hátra tolattam, s nagyobb lendülettel sikerült felmennem. Azóta mindig megért, s előre köszön jókedvűen.
Említésre méltóak a következő sofőrök, akik kezdettől fogva szociálisan érzékenyek, s rendkívül barátságosak is.
A meglepően gondoskodó, szép kora felé ballagó sovány, őszhajú bácsika. Valahányszor sietek fel a kis-utcán, mindig észrevesz a tömegben s képes perceket várni rám a buszmegállóban, s kedvesen mondja a felszállásnál: "Gyere csak!" - s megköszönöm neki, hogy megvárt.
Körülbelül egyidősek lehettünk az úriemberrel, aki mindig azt mondja nekem leszállásnál, hogy "Vigyázz magadra angyalom!" "Vigyázz magadra te is!" - válaszolom. Mikor elindul a busszal, mindig integet nekem. Ezek apró kis gesztusok, mindig jóleső érzést okoznak.
  Az elmúlt évben örömben is volt részem. A helyi önkormányzat polgármestere segített kiadatni egyik könyvem. Mivel mind elfogyott, s nagy volt az érdeklődés, így nyomtatnom kellett még.
Könyveimet Ilike árulta a postán, szép lassan elkelt mind. Az egyik hűséges olvasóm, aki gondosan forgatta könyvemnek lapjait, miután elolvasta visszavitte, s azt mondta, nagyon tetszett neki, adják el még egyszer, ő így segített nekem. Bevallom, soha ilyet még nem hallottam, de hálásan köszönöm neki jó-szándékát.

2019. június 21.
**********************
15. VERSRŐL VERSRE  - MAI SZERZŐKTŐL

Szauer Gertrúd: A város zaja

Nagy a meleg,
Ablak tárva,
Sok-sok láb,
A járdát járja.
Hangjuk tőlük,
Messze szalad,
Mosolyuk mely,
Velük marad.
Ajtót csapnak,
Fék csikordul,
Egy kutya is,
Fel-fel mordul.
Zene harsan,
Fel az éjben,
Szenvedély ég,
A holdfényben.
Fiatalok,
Kézen fogva,
Ücsörögnek,
Balra, jobbra.
Szemeikben,
Italpára,
Kezük most már,
Máshol járna.
Mire ennek,
Vége szakad,
Házunk felett,
Hajnal hasad.
Busz töri szét,
Álmaidat,
Madárdalra,
Ébred a nap.
 ..................................

TELEKI ELIZABET: Egy süket író vagyok

Amiként dühöd a szél a tengerben,  s felkél  a tenger vizének,

Kicsapongó hulláma, mig felette el nem veben szivja a vérét, meg bennem, vész , kialakítása öt hajló, s lebegnek, Úgy kélt s dühödt moroszlag mig lángoló érzetének
Hódolt egy vakteremtés vakon írja , de csendben, mert süket a lelkem, csak- csak, szívem a beteg
Egy üdvezítőbb égi hont keresve, földi hontól messze elvonult, most visszatér, s ismét csak földre érve, hullámok a parton található vízben csábító hűs illata beparancsolóan szólít.
Hogy már reménye is a földre hullt örökre az élet el veszi, de én nem hagyom  hogy vész s letűnik már szíved e álom,
E szív erősen most téged sóhajtott!  Magyar hazámban élek!
Most te légy, te nagy, magas otthont adó nyugodtságot kívánok mindenkinek! 
E földön álmaimnak békepart hiszti ez, amúgy túl ezen kivész a kínos álom,
S tán e kebel rokon keblet talál, szebb otthon egét egykor ha feltalálom, aznap lég szebb a világon!
Amelytől elválaszt még a halált hozó, na ne megijed - e, az élettől,  amit kesergő sok gondolat sok gondolat az életben , s terhe bús fejemet, amely kesergően érinti meg!
Sérült szívem ott nem mulat, hol töltöttem kedvemet hol mindent megun, minden sérti, az öröm szót már nem érti,
Nem találom helyemet és változott égen, a földön
Nékem minden alkotmány, de nekem nem mosoly
Nem mosolyog oly szép zöldön, a rét s kerti oltványozott az életünk lett, de elfonnyadást veteményben,
Homályt látok a napfényben, hajnal is halovány,  ébren tart engem. 
Szerencsétlen elő-érzés szomorú életemről!
Kedvet elojtó kemény végzés, kapom amit mond, óh miért most árva fejemről beszélni?
De nem értem szavakat hiszen süket vagyok!
Amúgy is mindenfelől borul az ég is be!
De nincs más csak  reménység, S  nincsen már kevés  reménység, csak némely helyen ejha némely helyen éhínségben élnek.
Boldogabb jövendőről álmodom, minden embernek joga van  ahhoz, hogy éljen, de nem mindegy hogy milyen életet él!
Svyt Elisa Triton Budapesti Író
.........................................

Kovács Tibor : Nyár

Itt van, itt van újra,
Nyári napsugár ragyogja
be ablakod,
Lágyan simogatja orcádat.

Nap lágy sugara simogatja
Orcádat, lágyan ébreszt,
Friss szellő hívogat,
Hívogat ki a virágos rétre.


Szeded lépteidet,
Lassan sétálva, csodálva
A reggeli napfelkeltét,
Várnak rád kis csemeték,
Akik játékosan tanulnak
Veled énekelni.


2019. Július. 05.
...............................................
Kuchta Csilla: Gondolatok röviden

Mit ér a szó? ...
A kimondott kedves és őszinte szó csodákra képes. A beteg lelket gyógyítja. Sosem késő kimondani: szeretlek, kedvellek vagy ne haragudj rám.
á
Idő ...
Mindennapi életemben nem érzékelem az időt, csak fényképeken látom a koromat. Bizony eljárt az idő felettem, megöregedtem. Gondolom, tapasztaltabb és bölcsebb is lettem, - ez az élet rendje.

á
A lélek hangja ...
Amikor becsukom a szemem, szinte megvilágosodik az elmém. Megnyugszik a lélek és csendben hallom távolról egy hegedű vigasztaló dallamát.
á
Szerelem ...
"A szerelem a legszebb és legcsodálatosabb emberi érzés férfi és nő között. - vallom."

á
A belső csend ...
Most magányra vágyok. Kell a csend, szükségem van rá! Ilyenkor feltöltődök új energiával. Gondolataimban szárnyalhatok, azaz alkothatok egy szép verset.

á
Csillagok útja ...
Csillagokat látok szememmel, mely tündököl és csillog az égen. Oly távoli, de mégis úgy érzem elérhető, hisz fényt, utat mutat a további életemhez. Ha együtt látjuk, az maga a boldogság.

á
Mosoly ...
A mosoly arcunk legszebb csillogó gyémántja.

á
Felejtés ...
A szép emlékeket megőrizzük a szívünkben, és ezt ismételjük. A rossz, fájó és kellemetlen emlékeket próbáljuk elfelejteni, de ez szorongást okozhat, ha nem beszéljük ki magunkból.
á
Tükröződés ...
Szemedbe nézek és látom azt a tükörképet, amit a szívem sugall. Érzem szemed ragyogását, csillogását és tündöklését. Gondolom, - ez a kölcsönös szerelem.
á
A lehetetlen ...
A lehetetlent megtartani nem lehet, de próbálkozni mindig lehet.
á
Fájdalom ...
A fájdalom lehet testi és lelki. A testi fájdalom gyógyszeren csillapítható, de ha a lelki nagyon fájdalmas, végig kísérheti az embert egy életen át.
á

Az élet értéke ...
Az életet az értékeli igazán, aki megtapasztalta a mulandóság állapotát, pl. súlyos betegség, baleset kapcsán. Látja és megérti, hogy mennyi csoda és szenvedés kell hozzá, hogy kilépjen e állapotból. Rájön az élet a legfontosabb és legdrágább! Csodaként él meg minden pillanatot.
á
Irigység ...
Az irigység negatív érzés. Megbetegíti az emberi kapcsolatokat. Sérül a lélek.

á
Lelki társ ...
Én még mindig keresem a lelki társam, mert nem találtam meg, aki pont olyan, mint én. Hasonlóan érez és gondolkodik.

á
Kudarc ...
A kudarc a sikertelenség élménye, mely lehet fájdalmas. Van akit lehúz, de van aki ebből a sok kudarcból tanul, építkezik.

á
Kanyargós út ...
Az én kanyargós utam nehéz kövekkel van kirakva. Végig jártam, végig mentem rajta, és a jutalom egy új élet. Megérte!

á
Elengedés ...
Édesanyám most elengedem megöregedett, dolgos kezed, de nem örökre, mert a te szeretetedet szívemben őrzöm tovább.
á
Zene ...
A zene jelenti nekem a mindent: a jót, a szépet, a kincset. Amikor hallgatom, egyszerre vigasztal, bátorít, lelkesít, és ekkor szívembe béke, nyugalom költözik. 

................................ 

TÓTH ENIKŐ : Egy nyári nap
 
A hajnali égen,
hegyeknek ölében
egy távoli képen,
ébred a Nap
 
Lassú nyári délre,
tűző napon égve,
enyhülést remélve
tó hívogat...
 
Nyári délutánon,
nem ér el az álom,
virág hull a fáról
megsimogat!
 
Nyár este kis szellő,
felborzol merengő
égbolton derengő
csillagokat!
 
Nyári éjszakában,
sötét fátyolában,
örök elmúlásban
csend hívogat...
**********************
16. GLOSSZA

 Kelemen Györgyné Edit: Becsület

Falu végén kis parasztház, idős házaspár lakja. Kertjük elhanyagolt, csak a dudva nő rajta.
Nem volt ez mindig így, kis kertjük tele volt sok szép zöldséggel, gyümölccsel. Ápolták, gondozták, nevelgették őket. Saját termésből készült tavasszal a leves és télen házi lekvárt ettek.
Egy szép nap viszont új szomszédok jöttek, sok-sok gyerekkel. Ezek a gyerekek furcsán voltak nevelve.
Elkezdődött a baj, az idős házaspár asztalára egyre kevesebb termés jutott. Kis unokájukat kínálták volna málnával, de nem volt, a szomszéd tyúkjai mind lecsipkedték.
Mikor apó átment szólni. - mi volt a válasz. Kerítsék be a kertjüket jobban.

- Ej, hát mekkora kerítésünk legyen? Be kéne zárni a jószágokat rendesen. Kint sétál az úton tyúk, a gyöngyös, a kacsa a kátyúban fürdőzik eső után. Jön az autó, fékez a szerencsétlen, valamelyiket el ne üsse. Baleset veszélyes, megvárják hogy baj legyen?
 A szomszéd ezen jót nevetett.
Tetézve a bajt, a kutyát bezárva nem tartotta. Kergette a postást, az arra járó biciklist, övé lett az utca. Mikor az este leszállt, védte a portáját az utcát, le fel szaladgált, ugatott és vele ugatott az utca összes kutyája.
A szép kertnek hamar vége lett. Anyuka fazekat nyomot gyerekei kezébe.
- Menjetek szedjetek borsót, ma borsó levest készítek. Azok meg szófogadóan mentek az idős pár kertjébe szedni. Mivel sokan voltak, hát sok kellett.

Mikor anyóka kiment, sírva ment vissza – oda a szép borsó, a répa. Hiába dolgoztunk, apóka. A fát sem kímélték. Érett, vagy éretlen, tépték.
Meg elégelte ezt apóka, nagy táskával át ballagott. Most én viszem, mi nekünk kell, hol a kamra, fosztom ki, ízibe.
- Nem úgy van az – förmedtek rá apókára! Az a mienk!
- A kert, mit dézsmáltok, az meg a miénk. Mégis kifosztottatok bennünket!
Üres szatyorral tért haza apóka. Mert mi az övék, azt nem adják, csak fosztogatni tudnak. Úgy vannak vele, ami az övék, az a övék és persze a másé is az!
Hová lett a becsület, régen nagy kincs volt. Most már sajnos másképp van.
Mesélt apóka. Régen ha másét elvettük, kikaptunk, nem is kicsit, nagyon és vissza kellett vinni. Mert a közmondás is azt mondja.
Minden embernek van. Elveszteni könnyű, nehéz vissza szerezni!
Mi az?
A BECSÜLET!
Már az nincs, kezd kihalni. Kevés van belőle, meg kell hát becsülni.

Kis paraszt ház falu végén, kertje ápolatlan, virul a gaz rajta. Megművelni minek, hogy termését más felfalja! Idős pár könnyüket törülgetik, de jó is volt a saját termés. Az édes sárga barack, a tél álló körte. Nincs mit tenni elveszett végleg.  

**********************
17. EGYPERCES NOVELLÁK

Kuchta Csilla: A Juszticia fogságában /próza/

Történetem valós, megtörtént. 1993. február 12-én hét óra körül osztottam a reggelit a beteg gyerekeknek, a szekszárdi kórház gyermekosztályán, a közös éttermi folyosón. Délelőttös műszakban, mint csecsemő és gyermekápolónő dolgoztam.
Egy nő rohan be az üveges ajtón, karjában egy ájult kis gyerekkel, aki talán nyolc éves lehetett. A nő zaklatott állapotban kiabált:
- Maguk még nem tudnak semmit se?
Most már én is kiabáltam orvosért. Lefektettük a gyereket egy kórteremben, betakartuk, mert hideg volt. A nő tovább kiabált, hangosan zokogott:
- Egy iskolásbusz ütközött egy vonattal. A pörbölyi gyerekeket vitte volna Bátaszékre. A vasúti átjáróban a fénysorompó nem működött. Sok a halott. A busz kettétört. Én kocsimmal mentem a helyszínre, amikor meghallottam a hírt a helyi rádióban, hisz a gyermekem utazott a buszon. Sokkolt a hír. Most itt vagyok a gyermekemmel.
  Az orvos megvizsgálta a gyermeket, de nem talált külsérelmi nyomokat. Figyelni kell! - utasított minket. Az anyukát gyógyszeresen is megnyugtattuk.
A főnövér egy kórterembe küldött, ahová vártuk a sebesülteket, ezek már súlyosabb állapotban érkeztek.
Életem legnehezebb és legszomorúbb napja volt. Sosem feledhetem. Egy gyermekorvos kiment a helyszínre, hogy segítsen, de tíz halott gyermekkel szembesült. Őt is megrázta e szerencsétlenség.

**********************
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

KANADA, KALEIDOSZKÓP, MAGYAR ÚJSÁG:
Kedves Vendi!
Kívánhat-e valaki ennél szebb születésnapi köszöntőt? Nagyon hálás vagyok, hogy rám gondoltál, a gyönyörű sorokért - Isten áldjon értük, szeretettel, Rózsa
 á
On Sun, Jul 7, 2019 at 4:29 AM Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> wrote:  SZÜLETÉSNAPODRA...
Virágot  az ünnepeltnek  és egy pohárka szekszárdi kadarkát!
 
NAGY VENDEL : MIKOR A  LELKEK GYORSAN UTAZNAK...
 
Születésnapodon  kívánok Neked
minden jót, és szépet,
ne is vegyed észre,
hogy szaladnak az évek.
nyílik még tenéked
vadvirág a réten,
hol pajkos pillangók
lebegnek a  szélben,
ragyog még éretted
Göncöl szekér az égen,
melyen a  lelkek messze utaznak.
aranytálcán kínálja a fényt
hajnalban  feléd a  Nap,
világítja utadat.
éjszaka  a  Hold
gyémántkővel szegélyezve
vezeti sorsodat,
oda hol élted ragyog,
bársonyos égbolt  gyújt hozzá
milliónyi csillagot.
vezessen utadon oda,
ahová a  nemes lelkek
gyorsan utaznak.



2019.
á
A  VERS HANGOS LINKJE: (ELMONDJA....ILOSVAY EGYED KATALIN)
A  RÁDIO SYDNEY MOZAIK  JUNIUS   10. ADÁSÁBÓL –AUSZTRÁLIA....
á

MILYEN SZÉP A  VILÁG 


 á
NAGY VENDEL    MAGÁNZÓ

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS     2017.

ARANY  BOT  KÜLÖNDÍJAS    2018. 
wwwmegszolalokblogszpot
...................................................


AZ ELŐZŐ ÚJSÁG KÉPEINEK LEÍRÁSA : 907 –es magazin.

Lectori salutem. Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke hosszú ujjú felsőben van. szemén szemüveg.

2. ANGYALI MESE
Kelemen Györgyné Edit: Angyal. Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.
Meséje végén egy alvó angyal szobra látható.

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Csomor Henriett  áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabátban és farmernadrágban van.
TÓTH ENIKŐ : Enikő szőke hosszú hajú. mosolygós, szürke ruha s fekete kardigánban van.
MÁTYÁS RITA: ősz hajú fekete szemű merengő tekintetű.

4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
Árvay Mária: Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó,  ( 1. fejezet)
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

5. FANTÁZIA REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018.  (4. fejezet - 1. rész)
SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót viszel, távolban erdő látható.

6. VERSVÁLOGATÁS
KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges.
fekete ingben van   oda van a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE
I.P. STEVE NÍVÓDÍJÁRA A KÖVETKEZŐ VAN ÍRVA:
NIVÓDÍJ PAP ISTVÁN részére

A MAGYAR ALKOTOK NEMZETKÖZI EGYESÜLETE 2018.
ÉVI PÁLYÁZATÁN ELÉRT EREDMÉNYE
ELISMERÉSÜL: VERS PRÓZA GYERMEKVERS MESE KATEGÓRIÁBAN.
SZÉKESFEHÉRVÁR 2019. ÁPRILIS 06.

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha!
(Tizenhetedik fejezet)
HORENKA ERIKA piros blézer és fehér blúz van rajta. mosolygós barna haja vállig ér.
Halvány barna könyvborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

8. HAZAI TÁJAKRÓL NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke hosszú ujjú felsőben van. szemén szemüveg.

9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó  (3. fejezet. - 2. rész)
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak mosolygósak fekete szeműek egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

10. ELŐZETES…TÖREDÉKEK
 - ELŐZETES A  HAMAROSAN MEGJELENŐ TIZENKILENCEDIK E. KÖNYVEMBŐL -
VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támasza. szürke pólót visel.
Megjelent Nagy Vendel 19.-dik e könyve. A Magyar Elektronikus Könyvtárban. Nagy Vendel Töredékek című novellás kötete.
Vendi egy montázs képen látható a könyvborítóján. mintegy kép a falon szürke pólóban s szürke zakóban van. körötte faliórák s az asztalon vastag könyvek az egyik könyv nyitva szemüveg s szemüvegtok rajta. rávan írva: Nagy Vendel töredékek novelláskötet.
Csomor Henriett könyvborítója.
Csomor Henriett áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabátban és farmernadrágban van. könyvborítóra rá van írva: Csomor Henriett Szárnyaló gondolatok szülőfalumból.

11. TÁRSADALOMRAJZ
VÉGHELYI JÓZSEF: Tollfosztott szerelem.
Józsi bácsi kék rövid ujjú ingben s fehér kalap van rajta. komoly tekintetű.
Novellája végén egy vastag kötélre van kötve egy piros szív amely a hűséget jelképezi.

12. ÖTLET
KOVÁCS JÓZSEF KOPEK : Ötlet
KOVÁCS JÓZSEF KOPEK: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.

13. ÍZES TÖRTÉNETEK IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL : ÍZES TÖRTÉNETEK
HULL A SZILVA A FÁRÓL...JA, MEG A DIÓ IS...
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke hosszú ujjú felsőben van. szemén szemüveg.

14. GLOSSZA
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Azt hiszem gonosz lettem.
kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Tóth Enikő: Enikő hosszú szőke hajú, mosolygós lila pántos ruhában van.
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES:  Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

16. ÁLOMVILÁG
CSOMOR HENRIETT : Hetvenmillió apropóján
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.

17. HANGOS VERS
Nagy Vendel Trianonszaurusz 99.  CÍMÜ versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
Guszti és Kati áll egy épület előtt. Guszti Kati vállaira tette kezét. Guszti fekete pólóban van rövid fekete hajú szemüveges.  Kati egyik kezét Guszti hátához teszi.
Mosolygós fehér blúzban van, szőkés barnás rövid hajú.

19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
- SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA - 
SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
Citromfű: zöld csipkés levelű. Apróbojtorján: zöld hosszúszárú apró sárga virága van. Bodza: virág fehér virága van. Fehér akác: fehér lelógó virága van s nagyon szép.
Orvosi zsálya: hosszúszárú zöld levelű apró lila kis virága van.
.................................
Szia Vendi! Nagyon tetszett az újság, különösen az Alexás verseid fogtak meg, illetve a Véghelyi Józsi bölcsességei. Köszönöm és szép napot kívánok: Enikő
..............................

KEDVES JÓ BARÁT! Nagyon- nagyon tetszik ez a két történelmi ihletésű vers!! A legújabb magazint is végig olvastam, adta magát!!!
Igen nívós, akik megszólalnak benne, mindjüknek van mondanivalója! Tisztellek, becsüllek fáradhatatlan munkádért!
Szívből gratulálok a két díjazott művésznek!! Mi újság a pályázatokkal? Jól haladsz könyveddel és kisregényeddel?
Hálásan köszönöm hogy ismét benne vagyok magazinodban!!
Kedves Vendi, nem ilyen korán kelek, hanem elaludni nem tudok...
De Te nemsokára ébredsz és dolgozni kezdesz. Üdvözöllek az új napban, szép jó reggelt kívánok Neked! Nem teszem válladra egy részét sem napjaimnak. Inkább mosolyogjunk: Főnök, jelentem,
betegszabadságon vagyok, csak beugrottam mán ide a központba leadni a táppénzes papírt, hogy az irodisták el tudják számolni járandóságomat...
Jó munkához szorítok Neked! Puszi ági

"...ha lettem is, miért vagyok..."
(Nagy Vendi verséből)

Igen, ez egy nagyon nagy lehetőség!! Benne lenni olyan magazinban, amely elámít, gyönyörködtet, tanít, és a remek hangulatú főző iskolád mindig felderít, s ez a legújabb még nosztalgiára is késztetett hangvételével: az a csodálatos - kemény szilvalekvárral töltött - töpörtős pogácsa tésztából készült lekváros papucs, amit drága jó nagymamám az én kedvemért sütött... Köszönöm szépen ezeket az emlékeket!! Puszi, Ági
..................................
Gratulálok Vendi ehhez a mesteri szerzeményedhez!  Jó egészséget kívánok!
István
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2019. júl. 22., H, 20:29):

NÉHÁNY HANGULATI ELEM… 

 NAGY VENDEL :  FÉLELEMBEN ÉLEK 

Egy körmondatban
elmesélem néktek azt,
hogy mindig féltem,
ha az asztal körül kergettek,
mikor nem ettem meg a kaviárt s a bifszteket,
vagy a lazacot,
mivel sohasem volt nekem,
erre így emlékezem.
Mikor megszülettem,
két csupasz pusztánk volt,
és nadrágunkon a folt,
végül is  ..
minden jöhetett,
ami jó volt,
ami jó,
az vagy hizlal,
vagy erkölcstelen.
Vallja a csízió,
vagy egy néző asszony,
látó, szólnak rám,
de nem mindenki Buzurgán....
Néha úgy érzem
ólomcipőkben járok,
visszahúznak az álmok,
hogyha nem vigyázok.
Úgy kell viselkednem mintha
mise történt volna,
mondhatnák a papok,
ha egyet fizetsz,
kettőt adhatok.
Nem kell ide milliónyi
törvény és határozat,
elég lenne csak a tíz parancsolat.
Ne  ölj, ne lopj, ne paráználkodj,
más feleségét ne kívánjad,
neked úgysem lesz olyan házad,
az ünnepeket megtartsad,
ne nagyon gondolkozz,
vagy tedd el magadnak,
jobb időkre várva,
aztán pont.
Hány szentség is van?
ezen tűnődtem éjjelente,
a hétszentségit,
most éppen nem jut eszembe.
Soha nem alkudozom,
ráfizettem, mondhatom.
Lassacskán elindulhattok,
erre van Nemesmedves,
arra meg Dombiratos.
Ne féljetek hogy
neki mentek a falnak,
hamarvást vége a dalnak.
Mostanság azon gondolkodhattok,
ha lettem is,
miért vagyok?


 2019. július  22.
 ...........................................


Kedves Vendi!
Ha lettem is miért vagyok? Szerintem gyönyörűen megválaszoltad az
unokás verseidben...
Anna :)
**********************
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA-

NYÁRI PRAKTIKÁK : Fekete nadálytő alkoholos kivonat


Gyógyhatása:
Soponyai Mihály
A fekete nadálytő gyökerét külsőleg gyulladáscsökkentő szerként használják, leggyakrabban ízületi fájdalomra, sportsérülések gyógyítására, zúzódásra, véraláfutás, valamint csontkinövés kezelésére. A váll, a könyök, a csukló, a csípő, a térd ízületi fájdalmaira egyaránt alkalmazható. Alkalmas különféle gerincfájdalmak enyhítésére is. A fekete nadálytő alkoholos tinktúra csonttörések utáni kezelésre szintén kiváló, nem véletlen, hogy forrasztófűnek is nevezik: a benne lévő anyagok segítik a csontenyv képződését, szebben és gyorsabban forrnak össze a csontok, ha a gipsz levétele után naponta reggel és este többször bekenjük a törött részt legalább két hétig.
A bőrgyógyászatban furunkulusok, visszérgyulladás esetén használjuk. Kedvező hatása az allantoinnak köszönhető, amely a granulációt és a szövetregenerációt gyorsítja. A hatás kiváltásában a cserzőanyagok is részt vesznek. Az alkaloidok vízben, alkoholban egyaránt kioldódnak.
Mire jó még a fekete nadálytő tinktúra? Hatékony fájdalomcsillapító, így a fejfájás is kezelhető vele: a fájó, lüktető részt háromszor-négyszer be kell dörzsölni.
 á

Fekete nadálytő
á
Használata:
Az érintett területre naponta több alkalommal vékonyan kell felvinni. Hagyni kell beszívódni. A fekete nadálytő tinktúra csak külsőleg használható! Alkalmazása belsőleg tilos, az egészségre veszélyes!
 á
Ellenjavallat:
A fekete nadálytő alkoholos kivonatát nyílt sebre nem szabad használni. Belsőleg nem alkalmazható. Várandós nők számára alkalmazása tilos (külsőleg sem alkalmazható).
 á
Nyári tea
Sokszor felmerül a kérdés, hogy melyik teát lehet folyamatosan fogyasztani, csak úgy, a kellemes aromája, finom íze, egészségmegőrző hatása miatt. A Bükki varázst egész évben szoktuk ajánlani, a Téli teát pedig a zimankósabb hónapokban.

De mit fogyasszunk a nyári nagy melegben, ami kellemes aromájú, üdít, frissít, és hidegen is finom?
A Nyári tea összetétele: citromfű, apróbojtorján, bodzavirág, fehér akácvirág, orvosi zsályalevél.
á
Elkészítés: 
Egy csapott evőkanál (3 g) tea füvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt. Hirtelen hűtse le, mélyhűtőben vagy jégkocka hozzáadásával.
Fogyasztása: 
Lehetőleg ízesítés nélkül vagy kevés mézzel a nap bármely szakában fogyasztható. Napi egy-két csészével korlátlan ideig iható. Gyermekeknek 3 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál teafű, 2,5 dl vízhez).
 A Nyári tea összetevői közül a citromfű aromája érvényesül talán a leginkább. Ez a gyógynövény pihentető, idegerősítő hatású, ezenkívül biztosítja a jó emésztést is. Agyműködésünket, szívünk ritmusát jótékonyan befolyásolja.
 Az apróbojtorján az egész szervezetünket egyensúlyban tartja. Védi a légzőszerveinket, megelőzhető vele a nátha, az influenza. Rendben tartja emésztésünket, húgysav-szintünket, óvja a húgyutakat és a vesét.
 A bodzát már az ókori orvosok is ismerték, a magyar népgyógyászatban a kamilla mellett a leggyakrabban használt gyógynövény. Rendben tartja a légutakat, serkenti immunrendszerünket, kitűnő üdítő ital készíthető belőle.
 A fehér akác szabályozza a gyomorsav működését, és köhögéscsillapító hatással is bír. Élvezeti teaként is fogyasztható, mert igen kellemes az íze.
 Az orvosi zsálya az egyik legrégebben használatos gyógynövény, már a rómaiak is ismerték, úgy tartották, meghosszabbítja életünket. Összehúzó hatása miatt fertőtlenít, és megelőzi a különféle gyulladásokat. Izzadás ellen is használjuk, ami jól jöhet a nagy nyári melegben.


Üdv: Soponyai Misi
**********************

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A  MAGAZIN INGYENES!
….....................................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZOLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
FIGYELEM!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZŐLALOK MAGAZIN.
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Weboldal: http://nagyvendel.comxa.com -  illetve:  www.nagyvendel.comxa.com
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….

Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
………
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN  908
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ