Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2019. 06. hó – kilencedik évfolyam, hatodik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes havi lap

Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

9. Évfolyam: június

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is.

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**********************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Nagy Vendel szerkesztő

Szinte hihetetlen, nemrég indult az év, és már eltellett fél év belőle, az események viharaiban észrevétlen száguld az idő.
 Ez  a  június is sokféle  eseményt  tartalmaz előzetesen is.  Például mindjárt  az elején volt  a  Nemzeti összetartozás napja, és  előre vetíti a  2020.  évben a  100.  évfordulót, a  szinte semmittevés évszázados  bizonyítékát. Ez  az évforduló a  diplomácia csődje.

Szintén hónap elején van a  normandiai partraszállás évfordulója, erre azért még többen felkapják a  fejüket, nemzetközi szinten pláne.
Aztán eljőve gyönyörű Pünkösdnek ünnepe, és már  kevesen emlékeznek a  bibliai történetre, a  szentlélek kiáradására, az egyház megszületésére.
 Még jó, ha a  pünkösdi népszokásokra, a  pünkösdi  királyságra, a  vigadalmakra emlékezünk mint a régiek szokásaira.
 A pünkösdi sörfesztivál is átlényegült gasztronómiai élvezeti forrássá, legalább is helyi szinten.
 Végezetül megkell említeni a  fiatalság várva várt  programját, a  VAKÁCIÓT.  Mindenkinek jó nyaralást, pihenést, és feltöltődést kíván a  szerkesztőség,  emellett  ne feledjétek, hogy mindig  van olvasnivaló, és mindig jön a „ Megszólalok Magazin”!

Egyebet nem mondhatok ..

A  szerkesztő..  a  rosseb sarokból..

***************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
 2.  CICA MESE  
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: HÓFEHÉR CICALÁNY
 3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
      ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES, SZAUER GERTRÚD,  YLEN MORISOT,
      TELEKI ELIZABET
 4.  MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB E. KÖNYVE
      DÍCSÉRET, SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ. ELŐSZÓ
 5.  FANTÁZIA REGÉNY
      SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
 6.  VERSVÁLOGATÁSOK  KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
 7.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      KYRA ANGIE:SOHA NE MOND, HOGY  SOHA
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI .
      HANGOS VERS  ILOSVAY GUSZTÁV ELŐADÁSÁBAN
 9.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
      KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT  HABÓ
10. IRODALMI PÁLYÁZAT:  A  PRÓFÉTA LÉPTEI IRODALMI PÁLYÁZAT
      EREDMÉNYHÍRDETÉS
11. A  KOCKA EL VAN VETVE ! KELEMEN GYÖRGYNÉ : ORSZÁGOS REKORD
12. EMLÉKEZÉS
      CSOMOR HENRIETT:  NAGYAPÁM EMLÉKEI KÖZT ÉLTEM SOKÁIG
13. ÍZES TÖRTÉNETEK, IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL: A  FARSANGI FÁNK, ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
14. ÉLETKÉPEK.  CSOMOR HENRIETT: ÖRÖKZÖLD FENYŐK LÁTVÁNYA
15. VERSRŐL - VERSRE.  KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
      ÁBRAHÁMNÉ ÁGI, NAGY CSABA, SZAUER GERTRÚD, TÓTH ENIKŐ
16. NOVELLA  01. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : TÜKÖR
17. NOVELLA  02.  NAGY VENDEL:  VISSZATÜKRÖZŐDÉSEINK
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT...  OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT . SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
      A  GYÜMÖLCSÖK , ÉS A DIABÉTESZ
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

***************************

2. CICA MESE

 Kelemen Györgyné Edit: Hófehér cica lány.

A trafikos

   Valamikor régen a macskák között igen kemény harc fojt. Voltak a házi macskák és az utcán élők.

A viszály már több száz éve tart. Mégsem derült ki, hogy a tejcsarnok kihez is tartozik. Sok macska veszett már oda a ebben az ínséges időben, volt már árulás és hőssé kiáltott macska.

Végül is a már azért folyt, hogy kinek a legnagyobb, legelőkelőbb vezére, hogy az kerüljön hatalomra, ha a mostani vezető elhalálozik, a házi macskáké vagy az utcaiaké.

Tulajdon képen már nem is az uralkodó macskák akarták, hanem a hadvezérek. Persze a harcnak ártatlan áldozatai inkább a fiatal macskák voltak, akiket besoroztak.

Az uralkodó macskákat a harc nem érdekelte, ők egész nap heverésztek, vagy épen kedvenc virágaik között sétáltak, vagy cica hölgyeik közt a háremben.

A cica hölgyek a legszebb virágai voltak a nagy és nemes úrnak Ezinek.

Kelemen Györgyné Edit

  Mikor a nap felkel, a legszebb macska házra esik a fénye, több szobás, tornyos. A kis épületek között nem beton utca vezet, hanem gyönyörű zöld gyep, a bejárat előtt gránát almafa áll. A kertekben virágok nyílnak, dicsérve az ott lakókat. Kinek nem jutott kert, az a épület tetejére épített magának, zöld birodalmat. Mert hogy a macskaházak igen közel voltak egymáshoz, a legtöbbnek lapos teteje volt, így egyik kis lakhely tetejéről át lehetett ugrani a másik tetejére. A gazdag házak is voltak azok tornyosak és cifrák, de ezekből kevés akadt, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány. A otthonok a tenger partján álltak, melynek csodálatosan szép tiszta vize vissza verte az ég szikrázó kékségét, mint valami szikrázó tükör.

Megkezdődik a reggeli élet, a tejkihordó cicák elkezdik mindennapos útjukat, a szűk kis kanyargós utcácskákba kihordani a friss tejet. Az élet a megszokott módon zajlik.

Mikor a nap lemenőben és már csak sápadt fénye pislákol, két macska találkozik. Az egyik középkorú, látszik rajta idegen és nagyon fáradt, ideges arccal néz széjjel, mint aki soha nem járt arra. Szőre poros és megviselt, mésziről érkezett. A másik sötét szőrű, fiatal, mélyen ülő sötét szemekkel, ami dacossá teszi tekintetét.

Miután meggyőződőt az idegen a másikról, hogy nem fogja bántani, kérdést tett fel.

- Kérnélek, ha meg nem haragudnál, megmondanád merre van a piac?

- Menj csak egyenesen előre, az út oda vezet! – A haragos hangra a kérdezőnek megrogytak lábai.

- Jaj nekem, pont oda nem szeretnék jutni. Szegény utca- macska vagyok, félek a házi macskák bántanának. Kérlek engedj be magadhoz, had ne éjszakázzak az utcán, mert számomra veszélyes! Kérlek, könyörgöm segíts nékem!

 A megkérdezett macska elgondolkodott, van-e otthon elég étel, vagy sem. Aztán bólintott.

- Gyere, kövess.

Az idegen hálálkodott.

- Ne hálálkodj előre, hisz nem tudhatod mit kapsz. Én igen szegény macska vagyok, túl sok mindennel nem kínálhatlak.

- Ó, én is szegény vagyok, nagyon - nagyon szegény - köszöntgette nagy hálásan.

- Az én nevem Jaki, egér tartó vagyok, de kifosztottak, az egereimet elhajtották, földönfutó, koldus macska lett belőlem

- Hát akkor a szerencse segítsen neked, de most iparkodjunk, mert sötétedik. A vendéglátó elől ment, mert ezeken a kis zegzugos utcácskákban az idegen ki nem ismerte magát. A szegény negyedbe iparkodtak, itt a kis bodegák falát befutotta a tök és a vad szőlő, onnét átfutott a másik házra, mintegy tökéletes mennyezetet adva a különleges építményeknek.

Egyszer csak förtelmes üvöltés csapta meg a fülüket. Részeg ordibálás és ez még nem volt elég, a tulajdonosának még az útjába eső ajtókat is csapkodta.

- Jaj, valami harcos lehet, igen csak nagy jókedvvel megáldva. - mondta a jövevény.

- Igen, nyilván az. Békesség szerető macska nem ordít így.

- Nem jobb lenne visszafordulni, kitérni előle?

- Nem fordulhatunk vissza, lehet a másik úton kettő is van. Tanuld meg jól, utadból vissza ne fordulj, mert lehet a másik úton még nagyobb baj ér!

Eközben egyre közelebb értek az ordibáló alakhoz. Nem csak hangja, a termete is nagy volt. Akár mint valami óriás és igen csak beivott, abból amit a macska becsület tiltott.

- Hej, hej, most megverlek ordított és közben ide - oda csapódott a fal között!

- Jaj kedves barátom, elvennéd tőlem az egér hajtó botomat, ha nálam meglátja, még azt hiszi verekedni akarok.

- Fura, pedig olyan jó botod van, és mégsem tudsz vele bánni?

- Nem, nem, én örülök neki, ha nem kell vele báni, én békés macska vagyok.

- Na akkor gyere csak a hátam mögött, szép nyugodtan.

A harcos viszont már messziről szemet vetett rája. Látta, próbál elbújni a másik mögé. Ahogy mentek el egymás mellett, megragadta.

- Most fentem élesre a karmom ideje, hogy kipróbáljam rajtad. Erősen fogta, markolta.

Az egérpásztor elsápadt mint egy eleven holt, próbált fohászkodni. Nekem négy kölyköm van otthon, el kell őket tartanom.

A vendéglátó közéjük ugrott.

- Hogy merészeled, te részeg disznó! Körmöt mersz ereszteni az én kedves vendégembe? Pusztulj innen, nem tudod, hogy halál fia aki az én kedves barátom megsérti!

- Ha- ha nem tudod kivel beszélsz, én a nagy bajuszú bundás fia vagyok. Na eredj utadra én meg ezt a jött mentet elintézem! Mert ha nem, hát megtanítalak, hogy kell odébb állni!

- Ereszd el te, kutya ütő, mert megbánod!

- Ej már no, mi bajod azzal ha egy kicsit eljátszom vele!

- Megsérted a vendégemet és vele együtt engem is!

- Ne nevettess, én egy harcos macska vagyok, te meg egy senki!

- Én meg egy birkózó macska vagyok, ereszd el és menj utadra! Különben ezzel a bottal váglak fejbe!

- Te engem megmersz ütni? Engem a nagy harcost? Na ide üss, ha van elég bátorságod! Tartotta a fejét. Te féreg, te pokrócon üllő szatócs, madzag kereskedő! Éles körmeimmel levágom kezed, lábad – kiabált a részeg harcos!

  Erre a vendéglátó elkapta az egérpásztor botját és hatalmas erővel lesújtott a harcos fejére. Mire az megtántorodott és hátra esett. Megrázta véres fejét, aztán rontott rá a vendéglátóra, mint egy megvadult medve. A vendéglátó viszont többször is lesújtott a kezére, lábára. A végén megragadta az ellenfél karját és óriási erővel dobta fel a levegőbe, utána mint egy erős kobra kígyó szorította magához ellenfelét, hogy az még levegőt sem kapott. Kihasználva, hogy az ellenfél levegő után kapkodott, a vendéglátó és az egér pásztor menekülőre fogta.

  Néhány szűk folyosó szerű menedéken áthatolva, és kerteken keresztül búvó helyeken keresztül kasba járva, végre a saját házához ért a vendéglátó. Utcáról itt beszélni nem lehet, itt több ezernyi ház összevissza egymás mellett ki- ki a szomszédja udvarán folyosóján, tornácán, kertjén keresztül juthatott be saját házába. Az itt lakók a legtitkosabb, legravaszabb egyetértésben szoktak élni. Minden ház úgy volt építve, hogy abból rögtön a szomszédhoz lehet átlépni, néhány helyen még a tetők is egyenlő magasak. A pincék is egymásba nyílnak, hogyha valakit üldözőbe vesznek, az egy perc alatt a háztetőkön, a szobákon keresztül és a pincéken át el tudjon tűnni.

  A vendéglátó,- Korminak hívták -  háza fából készült. Egyetlen szobája volt, de abban elfért minden. Vendége érkezett, azt a ház tétjén tudta elszállásolni, amit be nőt a szőlő lugas és kényelmes gyékény ágyon lehetett elhelyezkedni. A ház igen kis szegényes volt, egy szőnyeggel leterített pad, a falon kis polc, rajta tál, pár főző edény. Gyékény ágy a sarokban, meg egy kis tűzhely.

Nem volt egyebe, mint pár hala, de ebből megvendégelte az egérpásztort. Kormi sok mesét tudott az eltévedt macskákról. Evés közben mesélt, így a kis egérpásztor joggal hihette fenséges lakomát kap. Pedig csak pár hal és víz volt a nagy lakoma.

 Viszont a nagy úr, Ezi sem volt oly elégedett, mint a kis pásztor. Pedig Ezi igen csak úri lakomában részesült és körülötte száz cica lány táncolt és énekelt.

 - Menj most már aludni, későre jár. - mondta Kormi. Tudom az álom a legnagyobb ajándék, mit a teremtő adhat, mert az csak a miénk. Jót álmodsz, ürülsz, hogy szépet álmodtál, ha rosszat, annak örülsz, hogy csak álmodtad. Szép langyos az éjszaka, a csillagok beragyogják az eget.

 Fent már oda volt készítve a vánkos, a takaró, az egérpásztor emlékezett, ezeket lent látta.

- Kedves vendég látóm, te felhoztad nekem a vánkosod, a takaród, te min fogsz aludni?

- Ne törődj vele vendég, én előveszem a másik takaróm és vánkosom.

A kis egérpásztor viszont letekintett a padlás hasadékán és látta vendég látójának nincs se takarója, se vánkosa, fázósan gömbölyödik össze az alváshoz.

 Másnap reggel a kis egérpásztor pénzt adott Korminak, hogy had maradhasson még egy éjszakát. Kormi kisietett a piacra és vett minden féle finomságot, hogy pazar lakomát készítsen az egérpásztornak, hogy utána még a körmét is megnyalja. Hej ebédkor a kis egérpásztor a sok finom falatot meglátva nagyot kurjantott! Biz istenre mondom, ennél finomabbat még a nagy Ezi sem eszik, úgy bizony!

- Kormi csak arra kérte, ne emlegesse Ezit és ne ordítson.

Este megint felküldte vendégét aludni és ő maga viszont rosszul aludt, mert nem volt mivel takaróddzon.

Másnap reggel a kis egérpásztor adott Korminak pénzt és kérte hozzon neki papír tollat, meg pecsétet a levélre.

Kormi elment, hozott mindent, aztán a pénzzel elszámolt. Vendége felment levelet írni. A levelet lepecsételte és fennhagyta. Megkérte Kormit, vezesse el a járható útig, ahol már el tud igazodni.

Kormi elvezette a kis egérpásztort, Miután meglátta az ismerős utat, így szólt:

- Innen már én is eligazodom. Volna viszont egy kérésem, már nincs időm, hogy visszamenjek. A padláson fent felejtettem a levelet, egy erszény pénzzel. Kérlek a pénzt és a levelet vidd el a címzettnek. De aztán át ad a pénzt a címzettnek!

- Olyan biztos lehetsz benne, mintha te saját magad adnád át!

- Ígérd meg nekem, akkor is átadod, ha a címzett nem akarja elfogadni.

Kormi vissza sietett, örült neki, hogy se a pénzt, se a levelet nem lopta el senki. Aztán a táskájába rakta és elsietett vele. Nem ismer mindenkit, így egyenesen egyik barátjához ment, ő mindenkit ismer, mondja meg hát hol lakik a címzett. Meg sem nézte kinek szól a levél, hisz biztos nem ismeri.

Odaadta a barátjának. Az kérdően ránézett?

- Mi van Kormi, te most viccelsz velem?

- Miért viccelnék?

- Mert hát a címzettet te is ismered és tudod hol lakik. Hisz te magad vagy!

Kormi már törte is fel a levél pecsétjét, mi van bele írva.

  Kedves Kormi!

Nem vagyok szegény egérpásztor, ahogy azt állítottam. Sőt inkább a teremtő segítségével, igen gazdag. Járom a világot, mert egyetlen lányom elrabolták, őt keresem és szeretném pénzért kiváltani. Verekedtél miattam a részeg óriással, az otthonodat is megosztottad vele. Nekem adtad vánkosodat, takaródat, hiányt ne szenvedjek semmiben. Fogadd el tőlem ezt a pénzt és adja a teremtő, hogy újra találkozhassunk.

Addig is maradok hű barátod: Jaki

  Kormi elgondolkodott, csak nem fog elfogadni ennyi pénzt egy kis vendéglátásért.

- Nem, az nem lehet, ilyen rengeteg pénzt nem fogadhat el!

Barátja rögtön bolondnak nézte.

- Fogad csak el, különben is ki tudja merre, hová ment. Még ha lopott volna tőled és azért keresnéd, megértenélek, de így nem.

   Kormi egész nap a környéket járta, hátha megtalálja Jakit. Útja azon a sikátoron keresztül vezetett, ahol legyőzte a harcost, a vér még mindig meglátszott. Biztos a harcos írta fel a falra vérrel a nevét. Felülre a saját nevét írta, alája Kormiét, mintha ő győzőt volna. Na, ezt Kormi nem hagyhatta, elvégre ő győzőt, az ő nevének kell felül lennie. Fogott egy kődarabot és felírta a nevét.

Másnap ismét le-fel járkált, Jakit keresve, de sehol nem látta és senki nem tudott felőle. Az útja viszont megint a sikátor fele vezetett és mit látott, már megint az ő neve került alulra, mert a harcos már megint fölé írta a nevét. Na de ezt már nem tűrhette. Egymásra rakta a hordókat, felmászott a tetejére és közvetlen az eresz alá felírta a nevét, a fölé már nem írhatott senki.

Ő olyan macska volt, aki nem szívlelte, hogy bárki felette legyen. A nagy úr előtt is mikor fejet hajtott, csak arra tudott gondolni, nem baj, eljön az idő mikor majd neki kell hogy fejet hajtson a nagy úr.

á

Hófehér cica lány

   Korminak egy kis trafikja van a bazársoron. Van ott minden, a szőrkefétől kezdve a játék egérig. Egy dolgot viszont nem árul, herbált az amolyan lélek bódító szer, amire a macskák igen csak kezdenek rákapni. Gyakran összeül a szomszédaival erről beszélni. Elmondta nekik, hogy szerinte ezt a szert a sátán küldte és a dzsinek által elhullajtott kórság, akarom mondani a rossz szellemek által. Az ostoba macskák meg ezt a szájukba veszik és felszívják megfertőzvén vele szellemük. A szomszédok csak helyeseltek, de ők bizony tovább árulták, mert hát ez hozta nekik a legnagyobb hasznot. Úgy voltak, hogy most fonalat se áruljanak, nehogy valaki bele gabalyodjon. Na de innen látszik, Kormi nem született igazi kereskedőnek. Túl nagy haszna nem volt, ami meg volt neki, az elég is volt, hiányt nem szenvedett semmiben.

Nagyon meg volt akadva azon, hogy amit most kapott rengeteg pénzt, azzal mit is kezdjen. Amit ő szeretett volna, arra kevés volt, mert mit is szeretett volna, uralkodni, parancsolni, na de erre ez a pénz kevés volt.

A kis trafikja épen azon a helyen épült, ahol a szerencsétlen rabszolga macskákat szokták árulni. Naponta látott ilyet, általában tíz húsz macskát szoktak naponta eladni, már megszokta. Ide nem a szép macskák kerülnek, nem olyan, akiért egy szív is megdobban, általában szerencsétlen igen rút teremtmények. Inkább kérges mancsú, rab cicák, kik felet az idő már eljárt és oly mindegy nekik kikhez is kerülnek szolgálni. Közömbösen hallgatják a kikiáltó miről is beszél, hogy milyen munkákra jók és eddig mit is dolgoztak. Hagyják, hogy a vevők megnézek milyen erős a karjuk, a lábuk, mire is lesznek jók.

Kormi éppen kint ült a trafikja előtt, mikor a kikiáltó egy lefátyolozott cicát vezetett és kiabált az úton.

- Jó szívű macskák! Íme egy cica hölgy, aki a nagy úr Ezi háreméből eladatik. Neve Hófehér, a cicahölgy két éves, minden foga megvan. Lehelete egészséges, a bundája szép csillogó, tud szépen énekelni és táncolni. Mindenféle cica munkát rá lehet bízni. Aki többet ad érte azé lesz!

- A teremtő mentsen meg minket, megvenni egy nagy úr által árult cicát! Kivívnánk ezzel a nagy úr haragját! Mindenki vissza húzódott, tudták milyen nagy haragra gerjed a nagy úr, ha valaki a hárem cicáját befogadja. Jobb lenne inkább ártó szellemek közt sétálni, mint azt a virágot megszagolni, mit a nagy úr eldobott.

A kereskedők bezárták boltjukat, a kikiáltó a lefátyolozott cicával egyedül maradt, senki nem mert alkudni.

Csak egy macska mert ottmaradni a boltja előtt, Kormi megszánta a rabszolga cicát.

A fátyol alatt látszott hogy reszket szegény a félelemtől.

- Hozd be szegényt, bent megalkuszunk – szólt a kikiáltónak Kormi.

- Nem lehet, nekem itt kell róla alkudnom, mint a többi közönséges rabszolgáról.

- És mond mi vele a gond, hogy a nagy úr ilyen csúfosan eladja?

- Én nem dicsérhetem, nem szidhatom az árut, én csak eladom. Aztán az már a teremtő dolga, hová is kerül.

 

Igen, rólam van szó...!

A kikiáltó lehúzta a cicáról a fátylat.

- Ó, milyen szépség, micsoda gyönyörűség azok a csodás szemek. Állt Kormi megbabonázva. Ne vidd tovább, megvenni úgysem meri senki, én megveszem és amit Jakitól kapót pénzt, mind odaadta.

A kis trafikját bezárta, fogta a cica mancsát és elvezette szegényes kis hajlékába. A cica lány egész úton nem szolt. Mikor megérkeztek, Kormi leültette, ez itt az én hajlékom, ami most már a tiéd is. Igaz, nincs gazdagság, de ami az enyém, a tied is. Szabadon járhatsz kelhetsz, a rabszolgám nem leszel.

Kormi ételt rakott elé és jó étvágyat kívánt. Hófehér nem szólt egy szót sem, csak evett. Evés végén viszont megszólalt.

- Hat napja nem ettem. 

- Hat napja, ez irtózatos, ki volt ki ennyire megkínzott?- kérdezte döbbenten Kormi.

- Magam akartam, meg akartam halni.

Kormi a fejét csóválta .

- Még mindig meg akarsz halni?

- Nem, hisz láthatod, ettem.

Kormi csak mosolygott, soha nem volt senkije és most ez a szépséges cicalány itt ül vele szemben, úgy érzi újjá született. Kormi annyira örült a szép lány társaságának, szinte érezte szíve dobbanását, annyira boldog volt, annyira örült. Még is zavarban volt, mert nem tudta egy ilyen szépséges cica hölgyet, hogy kell megszólítani, beszélni vele. Még soha nem udvarolt, mi szépet is mondjon neki.

- Hófehér - szólította meg a lányt ideges hangon, rebegve. Az én nevem Kormi.

- Mit parancsolsz édes uram? - kérdezte a lány.

- Ne mond, hogy uram. Inkább ülj ide közel hozzám. A leány egész közel ült, most már Kormi zavarában végkép nem tudott megszólalni.

Viszont Hófehér nem sírt, ahogy a rabnők szoktak. Kormi szeretné, ha a lány megszólalna, mesélne életéről, hogy került ebbe a nehéz helyzetbe. Miért tett ezt veled a nagy úr, hogy eladatott?

A lány csak nézett a csodálatosan szép szemével Kormira, sokáig nézett rá nagyon szomorúan.

- Azt majd te is meg fogod tudni – mondta suttogva elcsukló hangon.

Kormi szíve erősen vert a lány szépségét látva, hirtelen elkapta kezét és ajkához húzta, csókolta. A lány keze hideg volt, mint a jég. Kormi magához szorította gyengéden, hogy felmelegítse. A lány egész teste hideg volt, próbálta felmelegíteni szerelemtől forró testével.

- Teremtőm - suttogta a lány halkan és elájult.

Kormi először azt hitte, a lány csak tetteti az ájulást, mikor rájött a lány nem tetteti, rémülten kiáltotta. - ébredj, ébredj kérlek, nem bántalak! Felemelte és ijedten nézte sápadt arcát.

Pár perc elteltével Hófehér magához tért, kinyitotta csodás szemét, ami olyan kék színű volt, mint a tenger vize. A fiú a nagy rémületéből még mindig nem tért magához.

- Most már tudod, miért adott el a nagy úr a szerájból. Amint férfi kéz érint engem, elájulok. Az én nevem ezért is Hófehér. Ezi nagy úr

 Reggel, miután a nagy úr Ezi felébred átsétál a szőrét rendbetartó szobába. Itt már várják a szolgák, egyik a szőrét púderezi, a másik kefélgeti a bundáját, szép legyen. Tették mindezt nagy hajbókolva és odaadóan.

A szoba tele ékkövekkel, minden csillog és ragyog a nagy úr igen szereti a fényes dolgokat. Nyak övét is szebbnél is szebb drága ékkövek díszítik, gyémánt, smaragd. Bundája hosszú és egy ősz szál sincs benne, mutatván élete nem hemzseg sok bajtól.

 Kertje mesésen szép virágokkal van tele, ahol igen szívesen sétálgat. A szerájában élő cicáknak is jó dolguk van, a nagy úr igen gyakran ellátogat oda. A nagy úrnak több mint ötven utódja van,

 Ma különösen jó napja van, hagyja, hogy minden alattvaló megcsókolja a mancsát. Éjszaka nagyon jól aludt, nem tudni miért, lehet azért mert kedvenc hölgye szép mesét mondott neki, vagy azért mert a legjobb illatú virága kinyílt és illata ringatta mesés állómba.

 A szolgája felverte puhára vánkosát, mielőtt leült. Most jöhet a híreket hozó szolga, kinek az a dolga, hogy elmesélje mi történt a városba, mert a nagy úrnak mindenről tudnia kell.

- Tiszteletre méltó nagy úr, ha leszel oly kedves és meghallgatod mit semmit érő szolgád elmond, mi is történt a városban.

- Megparancsolom mond el nekem, mi történt Hófehérrel, miután parancsba adtam, hogy rabszolgának eladd!

- Sokáig mászkáltan álruhában és kérgezettem a népet és a következőt tudtam meg. Sokáig nem volt oly személy, ki a lányt megvegye. Mert mindenki tudja nagyon jól, hogy illendő. Amit a világ legnagyobb ura elhajít, az senki ne merje felvenni. S ahová ő lép, oda senki más ne merjen lépni, azt mindenki kikerülje. Viszont mégis akadt egy macska, kit a lány szépsége annyira lenyűgözött, hogy a kikiáltónak egy erszény pénzt adott. Ez volt minden pénze, amit egy egér pásztortól kapott.

- Ki e merész macska és hogy hívják?

- A neve Kormi, kit a lány szépsége elbűvölt. Viszont még nem tudja a lány titkát, hogy csak nézni lehet, leszakítani nem. Mert hát hibába próbálta a nagy úr is leszakajtani, ha elalél.

- És mi történt a lánnyal.

- A jámbor trafikos hazavitte, nem bánta azt sem, hogy minden pénze ráment. Otthonában megvacsoráztatta, de mikor átölelte az menten elalélt, mintha valami boszorka átkozta volna meg, kandúr hozzá ne érhessen.

- Haragos volt a vevő?

- Nem, inkább úgy bánik vele, mint egy tündérrel. Nehéz munkát nem is engedi, hogy végezzen. Mondják is kik ismerik, Kormi nem rabszolgát vett, inkább rabszolga tartót.

- Valóban figyelemre méltó eset, tartsd szemmel az eseményeket és diktáld le az írnoknak, hogy nyoma maradjon az esetnek, adta parancsba.

A nagy urat már várta a szeráj fő embere.

- Ó nagy úr, a virágok nincsenek meg napsugár nélkül és nem nyílnak. A szépséges cicahölgy nagy kívánsága, hogy nagy urát láthassa, mert pillantása nélkül elszárad.

- A nagy úr szája mosolyra görbült, - ám legyen, vezessétek elém a háremhölgyem.

Mese szép hölgye , a csodálatos Aliz, kinek a bundája mint a selyem oly csillogó és selymesen puha, minden kandúr szívet megdobogtatja. A társaságában a nagy úr feledte a háború nehézségeit, az idegen követeket, a bajokat és a problémákat.

- Mi járatban vagy itt, hisz nem rég váltunk el?

- A lányodtól jövök ó nagy úr, kire ha ránézek szakasztott a másod. Szemébe nézek, a te fénylő szemeidet látom, arcát látom, a te szép arcodat látom. Úgy hasonlik rád, mint a nap a fénylő csillagokhoz. Igaz, hogy még csak gyermek, de nincs neki férje, ki kéne házasítani. A szerelemről a kis kölyök cica mit sem tud, de anyjának már a hatalmas esküvőn jár a feje, a cifraság, a dínom-dánomon, a pompán. A nagy úr a szép cica hölgy mézes- mázas beszédének ellenállni nem tud és megígéri, cifra esküvőt tartanak majd.

Közben hírnökök érkeznek, az országot nagy vész sújtja, kiáradt folyok és tűzvész egyaránt. Nagy a baj minden felé. A nép nem ünnepel, segítségért kiállt! A nagy úr viszont mintha meg sem hallaná a rossz híreket, csak arra gondol, ki legyen gyermek lánya férje. Előre örül a nagy ünnepségnek és úgy érzi, nagy jót tesz ezzel a népének. A rossz híreket meg sem hallja! Beszél inkább a fővezérével.

- Nem de bár fővezérem neked van egy fiad, aki már egy éves? Nekem meg van egy fiatal lányom. Én addig a nem teszek semmit a népemért, míg őket össze nem adom. Mert szerintem a két fiatal egymásnak van rendelve. Sújthatja az országot bármi vész, az esküvő elrendeltetett. - mondta mosolyogva mintha az országát érintő bajokról mit sem tudna. Én megígértem az esküvőt, a pompát, hát úgy legyen!

A fővezér megköszönte a nagy úr jóságát, bár tudta jól ez esküvő még korai, hisz még csak kölykök a cicák.

A hírnökök a palotán kívül találkoznak, hát mi bizony nem mentünk semmire, - mondják nagy szomorúan.

Ezi a virágos kertjébe megy, a virágaiban gyönyörködni és más nem is érdekli,

á

 Rabnő rabja

Kormi már egész népszerű kezd lenni a piacon, csak úgy beszélnek róla, a rab. Kis trafikja forgalma megnőtt, mert mindenki kíváncsi arra a kandúrra, aki rabszolga tartót vett magának. Mert hát milyen dolog az, hogy vett magának egy rabszolga nőt és még a mancsát sem érintheti meg. Minden házi munkát elvégez helyette, mintha nem Kormi vette volna meg, hanem az őt.

Kormi mellett egy öreg nyakörv készítő lakik. Éjszaka látja, hogy Kormi az alvó lánykát figyeli fent a tetőtérben. Aztán egyre közelebb megy hozzá és néha még meg is érinti, mire a lány felébred, de ő megnyugtatja, biztonságba van, aludjon csak tovább. Tekintete gondterhes volt, bántotta a szépséges szíve hölgyét meg sem érintheti.

Egyik nap ahogy a trafikja előtt ült és szemei elmerengtek egy ismerős hang szólította meg.

- Köszöntelek kedves Kormi.

Kormi felnézett és Jakit látta maga előtt.

- Ó kedves barátom két napon át kerestelek, hogy pénzed vissza adjam, de sehol sem leltelek. Most már viszont nem tudom vissza adni, mert bizony elköltöttem.

- Örülök neki, hogy a pénznek amit adtam hasznát vetted. Lenne viszont egy kérésem, szeretnék egy éjszakát nálad tölteni, ha lehet.

- Rendben, nagyon szívesen látlak drága barátom, de meg kell ígérned a vendég szeretetemet kifizetni nem akarod. Éjszakára szálast nyújtani nem tudok, viszont megkérem az én idős szomszédom, aki nyaköveket készít és egyedül él, adjon neked éjszakára menedéket.

- Mond kedves barátom, miért nem alhatok nálad?

- Már nem vagyok egyedül, hanem van egy rabnőm.

- Igazán nem lehet gond, te és a rabnőd megalszotok lent, én meg a padláson.

- Azt nem lehet, én a rabnőmmel nem alhatok, mert félelmetes amit tesz.

- Akkor hát te lennél az, aki vett egy rabnőt és most szolgálja? Messzi földön is mesélik és nevetnek rajta.

- Ne is beszélj róla, minden amiatt a pénz miatt van, amit adtál. Azóta bejönnek a trafikomba az emberek és kérdezősködnek. Aztán jól kinevetnek, na de beszeljünk rólad. Megtaláltad már a lányodat?

- Még nem, pedig már minden fele kerestem, mindhiába.

- Még is, hogy veszett el?

- Egy szép gyári napon a többi lánnyal kiment a tenger partjára. Jól érezték magukat, nevettek, szórakoztak. A kalózok megtámadták őket és elrabolták. Úgy hallottam a kalózok a lányokat a nagy úr szerájába adták el. Onnan viszont még soha senki ki nem szabadult. Félek, soha többet nem kaphatom vissza és végleg elveszítem.

- Úgy lehetne csak kihozni, ha valaki megdöntené a nagy úr hatalmát, vagy rengeteg pénzzel sok mindent meglehet oldani.

- Kérlek erről ne beszélj, mert a pénz miatt még meg is ölnének. A piac végénél áll a szolgám, vigyáz a szamárra. A szamár oldalán van két nagy kosár, mindenki úgy tudja, hogy vánkos anyag van benne, elárulom neked, hogy nem egészen, A kosár csak félig van anyaggal teli, mind a kettő aljában pénz van, méghozzá rengeteg. A kosarakat el szeretném helyezni nálad, hogy biztonságba tudjam. Benned megbízom, vajon a rabnőd is megbízható ?

- Ismerem már annyira, ha megkérem hozzá ne nyúljon, semmi képen még meg sem érinti.

Kormi a trafikját bezárta és kedves barátjával hazaindult. Közben beszélt a szomszédjával, hogy Jakinak este szállást tudna nyújtani. Az öreg nyakörv készítő szívesen ajánlotta fel vendégszeretetét Kormi vendégének.

Közben odaértek Kormi házához, beléptek. Hófehér épen a tűzhelynél készítette Kormi vacsoráját.

Jaki ahogy meglátta, odaszaladt és össze- vissza csókolgatta. Egymást a karjaikba zárták és csak halkan mondták leányom, a másik apám.

Kormi csak állt meglepetten.

Jaki a földre borult és hálát adott a teremtőnek, hogy útja ide vezette.

Kormi megszólalt – hála az égnek, hogy szeretett lányod akit annyira kerestél, pont nálam találtad meg. Kedves barátom, most már megtaláltad leányod, szabadon el is viheted.

- Már pedig nem úgy van! Mond meg mennyivel tartozom, hogy a rabságból kiválthassam leányom! Viszont el nem viszem, hanem marad, mert nálad derekabb férjet neki sehol nem találnák. Tehát ha ő is szeretné, áldásom rátok.

Hófehér egy szót sem szólt, csak forrón, szerelmesen megcsókolta Kormit.

A fiú el sem hitte, a lányt forrón csókolta és ölelte, ájulásnak nyoma sem volt. Kormi oly boldog volt, mint talán soha az életében. A két fiatal ezután kétoldalról átkarolta Jakit. Majd Hófehér került középre és két oldalról kapta az ölelést, a csókokat, és ájulásnak nyoma sem volt, hol apja, hol férje csókolgatta és ő inkább piros volt, nem sápadt.

Hófehér megígérte elmeséli mi történt vele.

Az ablakon keresztül az öreg nyakörv készítő mindent látott. Nem akarta megzavarni a nagy örömöt és éppen vissza akart menni, mikor Kormi meglátta.

- Gyere be kedves szomszéd, amint látod, igen vígan vagyunk!

A szomszéd igen csak elcsodálkozott, mikor meglátta Kormi ölébe ülve Hófehért. Nem hitt a szemének, főleg mikor látta, hogy Hófehér még meg is csókolja Kormit.

- Tisztelt szomszéd, most már e nő nem rabszolga, hanem a feleségem. A másik férfiú pedig, feleségem atyja. Most már nem vagyok a rabszolgám rabja, hanem hites ura, férje, mert apja nekem adta. Most pedig mulass velünk!

Jaki elküldte szolgáját az egér sütőhöz egész este vigadtak és falatoztak! Hát így lett meg Hófehér és Kormi lakodalma.

Viszont a vigalmat megleste a nagy úr kéme, és nem győzőt csodálkozni, hogy Hófehér még a nyomát sem mutatja az ájulásnak, a rosszul létnek, pedig fiatal férje igen csak csókolgatja.

á

 Hófehér története

Jókedvvel beszélgetnek, énekelnek. Hófehér történetet kezd mesélni.

Egyszer valamikor régen élt egy igen gazdag egérpásztor, kinek hatalmas nyája volt. Egyetlen lánya , akit nagyon szeretett és még a széltől is védte.

Hogy is hívták? - gondolkodott rajta Hófehér. Most már tudom, a neve Irisz. Jaki megijedt, tudta a lánya eredeti neve Irisz, Idegen is van köztük, nehogy megtudja az igazságot.

A leány a barátnőivel ment a tengerpartra játszani. A tenger békés volt, a nap vidáman sütőt a levegőben, sirályok repkedtek. Hirtelen viszont kalózok tűntek fel és elkezdték a lányokat kergetni és nagy, koszos mancsukkal elkapták őket. A kalóz hajóra vonszolták a lányokat.

Megrémült Irisz, látta a gyors hajót siklani a vízen, ahogy távolodik a part, az otthona. Lehet soha többé nem láthatja kedves édes apját, nem bújhat ölelő szerető karjaiba.

Édes apjának és férjének egy könnycsepp gördült végig az arcán a szomorú szavak hallatán.

A kalózvezér miután kikötöttek, egyenesen Ezi nagy úr háremébe vitte. Itt a hárem szolga rögtön sok pénzt fizetett érte. Nézte kecses alakját, finom bundácskáját. Irisz csak arra tudott gondolni, milyen kár, hogy szép és milyen kegyetlen sors vár rá.

Bent a palotában minden csupa pompa, ékkő és csillogás. A bundáját gondosan illatos hintóporral beszórták, puha kefével kikefélték, hogy még szebb, ragyogóbb és puhább legyen, Hat nap múlva a nagy és fenséges nagy úr Ezi elé vezetik. A szerájban a rabnők nem voltak boldogak, féltek. Volt olyan háremhölgy kit a nagy úr elé vittek, de az nem tetszett az úrnak, vagy nem jól viselkedett, egyszerűen megfojtották, a testét a folyóba dobták. Soha senki nem érdeklődhetett felőle, mert különben rá is ez a sors várt. A pár nap alatt több hárem hölgy vesztette el így az életét, csak azt hallották ahogy a teste csobbant a vízbe, éjszaka. Irisz rettentően félt, rá is ez a sors vár.

Élérkezet a nap, Iriszt, mint valami ajándékot a nagy úr elé vezették. A lány félelemtől reszketve állt, nehogy olyat tegyen, mi a nagy úrnak nem tetszik, mert éjszaka őt is megfojtják, testét a folyóba dobják, Magában a teremtőhöz imádkozott, hogy segítse meg. A nagy úrnak tetszett amit látott, átölelte és magához szorította. A leány abban a pillanatban elájult.

Másnap a nagy úr ismét magához szólította, ígért neki minden földi jót, csak ne ájuljon el. Viszont mikor megölelte, ismét elalélt. Nagy haragra gerjedt és elrendelte, hogy a piacon adják el.

A szegény trafikos megvette, mikor megölelte megint rosszul lett. A trafikos megsajnálta és nem közelített csodás virágszálához. A lány megszerette és most már ő közeledett a fiú felé. Rosszullét többet nem gyötörte és lett a trafikos hű felesége. Így lett a történetnek szép és mesés vége. A meséjét Hófehér befejezte kinek a neve mától Irisz. 

***************************

3. VERSEK  A  NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRSAINK ÍRTÁK

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ébredés

Te
Pár
Szép
Szóid
Hallom
Mialatt
Éledezek
Nemlétből
Lassacskán
Kék szemeid
Kérlelgetnek
Kezed simogat
Értem élsz már
Nekem szólsz te
Kezeimet simítod
Próbálok rádnézni
Szorítani kezeid
Szemeidbe látni
Éledni éretted
Szólni hozzád
Üzenni neked
Küzdök élni
Akarok még
Melletted
Elaludni
Ébredni
Sétára
Menni
Élni
Míg
Te

............................................

Szauer Gertrúd: Reggel

Hajnali kávé,
Mézédes gőze,
Orromba kúszik,
Ébredek tőle.

Órám a falon,
Ritmusra kattan,
„Indulni kéne”,
Duruzsol halkan.

Utcára lépve,
Fázós a szellő,
Kabátba bújós,
Hűvös, tekergő.

Lábam csak lépked,
Ritmusa dallam,
Egyformán nyárban,
Őszben, tavaszban.

Sóhajom nyugodt,
Csak arra vágyom,
Estére nálad,
Leljen az álom.

Altass el tűzzel,
Úgy ahogy régen,
Hogy a nap reggel,
Melletted érjen.

 ...........................................

YLEN MORISOT: Ars poetica 

Nem vágytam lenni festő, se képíró,

gyerekek közt igazat osztó bíró,

élete romjain panaszát síró

papírra, fára véső rímfaragó,

de mégis lettem én mindeddig

- véletlen, évek hordalékán forrva,

mint lehullott gyümölcsből erjedt forma -

akaratlanul is mindegyik,

mert vágyaim legmélyén elbújva él

a betűket rovó regélő,

a világmesélő szemlélő,

ki jól titkolja, hogy nyugtalan és fél,

ki hol ceruzát, hol fát szabdal késsel,

hévvel fehér papírt piszkol festékkel,

kinek álmában szavak keringőznek,

vagy életre kelt képek kergetőznek,

s hajnali fényre, lélekkésztetésre,

feltör a mélyből lélegzetvételre,

születik kéretlen a zsenge-gyenge,

műféle, új szerelem-elmegyermek.

2019.05.15

.............................................

TELEKI ELIZABET: Akarom őket

Emlékeim élnek sötét homályban, elhaló létemnek rongyos zugában, nyomomban vannak, a hűséges követő társak, amint hírnökei a feltámadásnak, nem lesz másnak.
Pedig temetni nem akarom őket, szívem szegletében örökké élnek
túllépve , kicsit rajtuk újra visszanézek, szürke árnyak közt ismét vissza - visszatérek.
Olykor görnyedő gondok nehezülnek, létemre könnyes szemekkel, közönnyel feszülnek, arcokon.
de perdülve csillan reményem tánca, s újra felvillan életem románca, egy táncra.
Jöhetnek sápadt egyhangú hajnalok, szívemben ki, viruló fényes nappalok S e jelek, suttogó hanggal, halkan csengő dalban zene úgy felcsendült, majd, újra- újra kevés reménykeltő dallam.
Gyermek maradnék, hinni a csodát, apró, lelkemben őrizni azt a valós gyermek varázslatát.
Várni remélni tudatmentesen, mókás annyira, S így szólni másokhoz szépen.
Használni az ujjaim számtanhoz, több közöm lenne síhez, szánkóhoz, de szeretném úgy kissé gyermek lenni..
Frizbivel, hóemberrel játszani, csudi jó, S a hókupacból ki sem látszani.
Elbújni, ha keresnek mindenhol, jajpárnákat röpíteni tollastól, de nagyon jó mert a gyermekkorom fel eleveníti.
Versengve türelmetlen idővel, úgy kicsit még gyermek maradnék mostani ésszel.
Mindennek örülnék elfogulatlan, tervekkel az elmém teleraktam.
Talán fiatal marad a szívem, kicsinyes emlékét őrzöm híven!
De soha nem akarok megváltozni sem!

Skvyt Elisa -Triton Budapesti Író

***************************

4. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB E.  KÖNYVE

Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó

Írta: Árvay Mária

Az idézet- és közmondásgyűjteményt válogatta és összeállította: Árvay Mária

Önsegítő, önfejlesztő könyv

Kapcsolat: arvay.marika@gmail.com

A könyv cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.

 á

Előszó

   A váróterem, mint mindig, most is zsúfolásig megtelt. A betegek szerették Lelkes doktort, akinél nem a papírmunka, az adminisztráció volt a lényeg, hanem a betegekkel való törődés, gondoskodás. Ha úgy látta jónak, sokat beszélgetett pácienseivel, s annak alapján írt fel gyógyszereket. Lelkes doktor szerint egészségünk akkor lesz egyensúlyban, ha testünk-lelkünk egyformán ép.

A mai napon is rengetegen voltak nála, karácsony előtti, utolsó alkalommal. Este fejezte be hosszan tartó rendelését. Gondterheltnek látszott. Nem szerette problémáját hazavinni családja körébe, ezért úgy gondolta, nem busszal, hanem gyalog megy haza, legalább kiszellőzteti kicsit a fejét.

Árvay Mária

A hó itt-ott nyomokban még megmaradt, az utak fel voltak ugyan sózva, de a járdákat nem takarították. Vigyázni kellett, nehogy kéz- és lábtörés legyen a dologból. Fázósan összehúzta magán a kabátot, s gondolataiba mélyedt.
Betegei nem a megszokott problémákkal fordultak hozzá – többen gyomorpanaszokra, étvágytalanságra, fejfájásra, levertségre, fásultságra panaszkodtak, voltak olyanok is, akiken a depresszió jelei mutatkoztak. Ahogy hallgatta, vizsgálta őket, egyre inkább érezte, a problémák hátterében lelki rendellenesség áll. De vajon mi keseríti meg ennyire az emberek életét?
A mindennapos stressz, az állandó feszültség, a munkában folyamatosan átélt hajsza? Netán a pénztelenség, munkanélküliség, megélhetési problémák? Sajnos, mindegyik jellemző manapság. A probléma gyökere nem itt van – vélekedett tovább az orvos.

A könyv címlapja

Ötvenes éveiben járt, maga is tapasztalt egyet, s mást. Orvosi táskáját szorongatva rótta az utcákat, s nem tudott rájönni, mi az a nagy teher, ami már nem csak a betegeit, hanem őt is nyomasztja.

Egy középkorú hölgy jegyezte meg nemrég:
„Doktor úr, elegem van, jó szót alig kap az ember, így nem lehet kibírni!”
Úgy csengtek Lelkes doktor fülében ezek a szavak, mintha most hallaná, élő valóságában.
- Ez az! A jó, dicsérő, elismerő szavak hiánya! Ez keseríti el az embereket! Csak a hibákat közlik mindenütt, csak a kritika hangzik el állandóan, de a jó szó elmarad!
Megszaporázta lépteit. Most már tudta, mit fog tenni!
Újévi fogadalomként és küldetéstudattal: előadásokat fog tartani az elismerő szavak fontosságáról, az éles kritika romboló hatásáról stb. Sok-sok előkészítendő dolog vár rá, hiszen évek óta nem tartott már előadásokat. Érezte, erre nagy szükség van, mert önmagáról is tudta, hogy a bátorító, biztató szavak milyen örömöt adnak számára. Mennyi ember lehet vele ugyanígy, s a hiánya felbecsülhetetlen károkat okoz.
Otthon nyitott egy füzetet, vázlatokat készített, ábrákat rajzolt. Ünnepek után többször is felkeresi majd a könyvtárat, anyagot gyűjt a témában. Amikor mindennel alaposan elkészül, hirdetni kezdi előadását a közösségi oldalakon. Már a címe is megvan!
„Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó!”

E kis könyv célja, hogy az előadássorozat segítségével ismereteket gyűjtsünk a szavak erejéről, hatalmáról, a jó szavak kinyilvánításának jelentőségéről, s még sok más érdekességre is fény derül.
Lelkes doktor nem csupán kitűnő háziorvos, de a sok-sok beszélgetés során tudja, mi az, ami az emberi lélek virágzása számára elengedhetetlen. Sokat beszélget, de remek hallgató is, ha arról van szó, hogy pácienseire figyeljen.
Amit egyszer eltervezett, végre is hajtja, alapos előkészületek, körültekintő munka után.
Amint készen áll, megtartja első előadását, amit hűen lejegyzünk ide, majd a többit, szépen, ahogy következnek.

Árvay Mária   -  http://mek.oszk.hu/19200/19256/

Folytatjuk.

 ***************************

5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

( 2018 - 3. fejezet – 4. rész )

Bukás és siker

   Dragon késő délután felkereste Phoenixet a házában. Elmondta az öccsének, hogy milyen tervet eszelt ki.
– Megbuggyantál?! Ez életveszélyes! – sápítozott Phoenix, miután végighallgatta a kanapén elterülő Dragont.
– Most mit ijedezel? Szépen eltereljük a szfinx figyelmét, és bemegyünk a könyvtárba. Moriastól megtudtam, hogy amint valaki átlép valami mágikus határvonalon, automatikusan megnyílik a bejárat.
A fivérek elindultak a könyvtárhoz. A kései idő tökéletesen alkalmasnak bizonyult a tervük végrehajtásához, mivel az iskola estére eléggé kihalttá szokott válni. Halk, szinte hangtalan léptekkel somfordáltak végig az iskola folyosóin és lépcsőin. Szerencsére senkibe se botlottak bele, gond nélkül, játszva jutottak el a könyvtár bejáratáig. A szfinx mélyen aludt a szárnyai rejteke alatt, ám amint megérezte, hogy ott vannak, felébredt.
Dragon szó nélkül levette a hátáról a gitárját, amivel aztán zenélni kezdett. Láthatóan érdekesnek találta a szfinx az előadását, így egyre magabiztosabban pengette a húrokat.
Phoenix eközben a fáklyákkal nem megvilágított, sötétbe burkolódzó kőfalhoz simulva próbált a könyvtár bejáratához odasettenkedni. Ahol a szfinx tartózkodott ott csak két nagy fáklya világított, amelyek az odavezető lépcső végén voltak elhelyezve a falon. Rögtön megnyílt a kapu, ahogy Phoenix átlépett a mágikus vonalon, ami alig láthatóan s tompán csillogott a homályban. Legnagyobb szerencsétlenségére a szfinx azonnal észrevette a mögötte zajló eseményt, és gondolkodás nélkül tüzet okádott rá. Szerencséjére még időben a földre vetette magát, így nem égett meg.
Dragonnak úgy sikerült magára vonni a figyelmét, hogy az egyik fáklyát lekapta a helyéről, és azzal kezdett el hadonászni, amíg az öccse el nem érte a lépcsőt. Csak úgy bírt megmenekülni ő is, hogy a könyvtár őrzőjének a képébe vágta a kezében lévő fáklyát. Valójában nem tudta, mit is kell pontosan csinálni ilyen helyzetben, így csakis az ösztöneire hagyatkozott, ami be is vált. A dobás olyan jól sikerült, hogy pont a szemei közé talált a szfinxnek, aki ettől néhány másodpercre támadó képtelenné vált.

Samu Ágnes

A két testvér kis híján porrá égett, a fürgeségüknek és a gyors észjárásuknak köszönhetően megúszták karcolás nélkül a lebukást. Levegő után kapkodva s riadtan vették a lépcsőfokokat, egy örökkévalóságnak tűnt, mire felértek a felszínre. Úgy futottak ki az iskolából, mint akiket puskából lőttek ki. Megfogadták, ha nem muszáj, a könyvtár közelébe se mennek, inkább majd mást küldenek maguk helyett, ha szükségük lesz onnan valamire. Váratlanul Pegasusba botlottak bele, aki jól láthatóan az iskola felé tartott.
– Hé, Pegasus! – szaladt oda hozzá Dragon Phoenix-szel együtt.
– Veletek meg mi történt? – állt meg. – Miért néztek úgy ki, mint akik a Pokolból szabadultak?
– Meg akartuk szerezni a könyvtárból a Szabad Varázslatok lecke anyagát – fogott bele Phoenix. – De sajnos lebuktunk, ráadásul majdnem fűbe haraptunk.
– Mi?! – nézett nagy szemekkel Pegasus. A fivérek részletesen beszámoltak neki a történtekről, aminek hallatán szörnyülködve fogta a fejét. – Jellemző rátok az ilyesmi – csóválta a fejét. – Menjetek hozzám, és várjatok meg, amíg végzek a dolgommal – hagyta ott a fivéreket. Sietős léptekkel haladt végig az iskola nyitott folyosóján, majd a könyvtárhoz vezető bejárat előtt megállt. Kimondta a varázsszót, mire a fal megnyílt. Lassan, óvatosan vette a lépcsőfokokat, amint a szfinx megérezte a jelenlétét, előjött a falból. – Bocsáss meg a zavarásért – szólalt meg, miközben egyenesen a vele szemben lévő szemeibe nézett. – Tisztában vagyok azzal, hogy nincs engedélyem a könyvtárba való belépéshez, viszont az nem lett megtiltva, ne kérjem meg Bukkut arra, hogy hozza ki nekem a keresett könyv egyes oldalainak a másolatát – érvelt logikusan. – Kihívnád ide nekem Bukkut? – kérdezte, mire szfinx szó nélkül visszahátrált a falba, és eltűnt. – Nagyon szépen köszönöm! – mosolyodott el, amikor a szfinx visszatért, a könyvtárossal az oldalán. – Bukku, lemásolnád nekem a Hatalom Gyűrűiről szóló anyagokat? Szépen kérlek, tedd ezt meg nekem, ha nem gond.
– Nem probléma – vágta rá Bukku, majd egy szempillantás alatt eltűnt. – Meghoztam – jött vissza néhány perccel később.
Pegasus átvette a másolatokat, miközben köszönetet mondott Bukkunak. Hamar visszasietett a házába, ahol a két férfi várt rá. Dragonnak és Phoenixnek részletesen elmesélte, hogyan szerezte meg a házi feladatot. Egyáltalán nem lepődött meg a két férfi reakcióján, számított arra, hogy alaposan elcsodálkoznak a tettén. Az adott problémát igyekezett mindig olyan szemszögből nézni, hogyan lehet egyszerűen és könnyen elsimítani. Bizony a legkézenfekvőbb megoldásnál nincs jobb.
Időközben Wolf is megjelent, hogy tanácsot kérjen abban, hogyan kezelje Rudolf borzalmas, kötekedő viselkedését. Pegasus azt javasolta unokahúgának, hogy ne vegye figyelembe a farkasszellemet, mivel nincs annál megalázóbb érzés, ha valakit levegőnek néznek. Örült, hogy Wolf gondolkodás nélkül elfogadta a tanácsát, mivel nem az a fajta volt, aki másokra könnyen hallgat, hiszen ő folyton csak a saját feje, vagyis inkább az egója után ment.
Dragonék úgy döntöttek, elmennek Lionhoz, hogy neki is beszámoljanak a házi feladattal kapcsolatos fejleményekről. Hatalmas fákkal körülvett, kőből épült házzal találták magukat szemben, ami kívülről nagy, szögletes formájú szikladarabnak nézett ki. Nem értették, miért világítanak Lionnál a lámpások, ám rövidesen a választ meg is kapták. Váratlanul a különös épület mögül ismerős hangokra lettek figyelmesek, így abba az irányba vették az útjukat.
Lion éppen Gabriellel beszélgetett jókedvűen a teraszon. A kis kertben varázslatosan szép, mindenféle színű s méretű rózsák pompáztak, amelyek még a fák vastag törzseit, a terasz egyes részeit és a kerti szobrokat is beborították.
– Sziasztok! – köszönt Pegasus. – Nem zavarunk?
– Nem – felelt gyorsan Gabriel, miközben felállt a székből. – Ideje mennem. Még beszélünk, Lion. Sziasztok! – ballagott el.
– Szia! – köszöntek kórusban a testvérek.
Mielőtt bementek a házba, Lion szólt a lámpásoknak, hogy már nincs szüksége rájuk, így a kert sötétségbe borult.
Az egyszintes ház belülről leginkább keletiesen, de modern stílusban lett berendezve, elsősorban a japán kultúra jegyei uralkodtak. Lion imádta mindazt, ami Japánnal volt kapcsolatos, legyen az művészet, tudomány vagy bármi más.
A nappali csokoládébarna színű falain fehér oroszlánok képei lógtak, mivel Lionnak ez az állat volt a kedvence. A két nagy ablakot méregzöld színű sötétítő függönyök takarták el. A csillárról színes üvegek lógtak, amelyektől a világítás nagyon hangulatos volt. A zöldes barnás színű üvegpolcokon csillogó kristályokból készült díszek sorakoztak. A helyiség közepén lustálkodásra csábító, kényelmes ülőpárnák hevertek egy kicsike asztal körül.
A füstszín árnyalatokban gazdag konyha és étkező egyben voltak. A tágas, modern helyiség közepén lévő hatszemélyes asztalon palacktartó, gyümölcskosár meg néhány színes, kristály dekorkövekkel megtöltött üvegvázácska díszelgett. A konyhaszekrény dolgozó felületei a falakba beépített izzólámpákkal voltak megvilágítva, hogy Lion számára könnyebben lehessen ott tevékenykedni.
A dolgozószoba leginkább egy könyvtárra hasonlított. A régi stílusú, fából faragott, sok fiókkal ellátott asztalon néhány könyv meg egy lámpa árválkodott. A krémszínű falakon japán olajfestmények lógtak, melyeken különféle tájakat ábrázoltak, mint például a Fujisan-t vagy a Japán Császári Palotát. Gyertyák biztosították a világítást, viszont ezek annyiban különböznek a megszokottaktól, hogy sokkal erősebb fényt árasztottak és csak szükség esetén lobbantak lángra. A hatalmas, boltíves ablakokat csak félig-meddig takarták el a vörös színű sötétítő függönyök.
A fekete, modern fürdőszoba a bordó színű kiegészítőknek és a keleti stílusú dekorációknak köszönhetően harmonikusnak bizonyult. A világítást háromféle méretű, azaz dió, alma és dinnye nagyságú izzók biztosították, melyek a helyiség különböző pontjaiba voltak beépítve. Bal oldalt a szekrény és a mosdó kapott helyet. A szépítkezési s az egyéb tisztálkodási holmikkal megpakolt fürdőszobai pult felett egy hatalmas tükör lett felerősítve a falra. A nem mindennapi méretű sarkkádban és zuhanyzóban többen is kényelmesen elfértek volna.
Lion hálószobája félhomályban úszott, mivel a világítást biztosító, beépített izzók az alkonyat funkcióra lettek állítva. A bordó falakba beékelt, nonfiguratív formákat ábrázoló. füstkvarc kövek tompán csillogtak. A tolóajtós, fekete üveges, beépített szekrény olyan hatást keltett, mintha valami nagy falidísz lenne. A fekete, földig érő függönyök csak félig lettek elhúzva. A füstszínű, üveg polcokat kristályos kövekből készült díszek töltötték ki. A párnákkal teli, fekete s bordó színben pompázó ágy két oldalán egy-egy üvegoszlop állt, amelyek gyönyörű színekben világítottak – akárcsak az izzók, ezeknél is az alkonyat funkció lett bekapcsolva.
A teljesen fehér és üres vendégszobában nemhogy egy ágy, de még ablakok sem voltak.
– A szoba különlegessége csak akkor mutatkozik meg, ha a vendég belép ide – magyarázta Lion. – Gabriel mondta el, hogyan is működik pontosan. Először a vendégnek a csukott ajtón lévő kristályra kell helyezni a kezét – mutatta a többieknek. – Dragon, próbáld ki – csukta be az ajtót.
– Rendben – tette a kezét a kristályra, ami aztán néhány pillanatra fényesen felizzott. – Basszus! – kiáltott fel meglepetten, miután kinyitotta az ajtót. – Ez pont olyan lett, mint az szobám.
– Fú, ez csúcs! – hüledezett Phoenix.
– Mindent a vendégért – jegyezte meg bölcsen Pegasus.
– Összességében szépen be van rendezve ez a ház – vonta meg a vállát Wolf. – Az biztos, hogy neked lesz a legkönnyebb rendet tartani. Jobban jártam volna, ha kevésbé extrém házat kaptam volna – fogta a fejét.
– Helyesbítek, te kérted, Wolf – hívta fel a figyelmet Pegasus. – Mindannyian olyan házat kaptunk, amiről álmodtunk, nem? – kérdezte, mire a többiek helyeslően bólogattak.
– A takarítás végett meg nem kell aggódni. Gabriel azt is elmondta, amíg nem leszünk képesek varázslat segítségével takarítani, addig az iskola takarítói fogják ezt a problémát megoldani – magyarázta Lion, majd ismét becsukta az ajtót. Törékeny kezét a kristályra helyezte, azután újra kinyitotta az ajtót, hogy megbizonyosodjon arról, visszaállította-e az eredeti állapotába a vendégszobát. – Jól van, sikerült – sóhajtott egyet.
– Szép estét mindenkinek – jelent meg a semmiből Merlin, akin most törtfehér, aranyhímzéses talár volt. – Hozzád jöttem, Pegasus. Tudomásomra jutott, mit tettél, és ezért jutalmul megkapod az engedélyt a könyvtár használatára – mosolyodott el kedvesen. – Nagyon büszke vagyok rád.
– Köszönöm – motyogta Pegasus, aki láthatóan igencsak zavarba jött.
A többiek meredten, szótlanul álltak. Dragon és Phoenix tartottak attól, hogy büntetést kapnak azért, amit ők tettek, ám legnagyobb megkönnyebbülésükre ez nem történt meg.
– Természetesen ezt holnap bejelentem a többi mesternek is. Szép estét! – tűnt el a semmibe Merlin.
– Talán lemaradtam valamiről? – nézett értetlenül Lion, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Pegasusék  mindenről beszámoltak neki, és eléggé kiakadt, főleg a bátyjai végett. – Nincs ki a négy kereketek, fiúk! – fogta a fejét. – Kér valaki teát, forró csokit vagy valami mást? – szólalt meg nyugodt hangon, miután legalább még hatszor jól letolta a fiúkat.

  A társaság végül bevonult a konyhába, miközben mindenki elmondta, mit kér. Lion rögvest nekilátott Pegasus forró csokijának, Wolf teájának és a fiúk limonádéjának az elkészítéséhez, ő maga pedig gyümölcslevet ivott. 

A testvérek a fél éjszakán át tartó beszélgetés java részében azt ecsetelgették, vajon mi lesz Harcászattanon.

Folytatjuk.

***************************

6. VERSVÁLOGATÁSOK  

- KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL -

 ...............

Klement Burza Mária verseiből

ÁTUTAZÓ VENDÉGEK VAGYUNK

Az ember porszemnyi csupán,
mégis lehetne óriás,
ha az Életnek lényegét
egymást segítve meglátná,
hisz mindannyian elmegyünk,
átutazó vendégekként
létezünk, benne küzdelmünk,
egymás számára könnyítsük.

áááááááá

VALAMI LÁNCOL

Kopogtat az este halkan, csendben,
de a percek ólommá nehezednek,
a percekből órák lesznek, éjfél közeleg,
de álom még sem jő a szememre.

Elmémben száguld ezernyi gondolat,
kérdés-felelet kuszán, zavarosan,
miről hittem, értem, kiderül még sem,
s ha tudom mit kellene tennem,
félelem-felhő ül hívatlanul szívemre.

Rohannék a mardosó gondolatok elől,
de valami láncol, bennem minden feszül,
érvek és ellenérvek egymással szemben,
nem csoda, hogy nem alszik így az ember!

Kapcsoló gombom a csendhez nem találom,
pedig csak a Csendre vágyom,
aludni és úgy álmodni igazat, szépet,
ha jő a hajnal és lesz ébredésem,
tisztán, ragyogón megmaradjon nékem.

.......................................

I.P.Steve verseiből

A csendből, csak úgy, kinő

Az értelmetlenség bő köntösében
lapul a rosszindulat, mint sötétben,
még a fénynél, falra vetített árnyék,
mely reggel, ébredéskor, ismét rád néz.

Nyíló szemed ragyogást és mást nem vár,
mégis, váratlan sötét foltot meglát

A lelked finom simogatást remél
s megrezdülsz, ha a váratlan szó kemény,
hogyha bántó, a csendből csak úgy kinőtt,
durva perc, amely elront minden időt.

áááááááá 

Éj előtti kép

Az estben úgy tükröződik a nappal,
mint vízben a fák, az eltakart Nappal,
az eltelt évek megkövült ráncai,
az égető múlás, fényes lángjai.

Magad elé lenézel és most látod,
hogy mi csillog a jelen útporából,
mi tetszetős másnak, valamint néked
s úgy érzed ez lett, ami az értéked.

Naplementében gyönyörködsz, amíg látsz,
majd beköszönt a komor, sötét világ.
Éj előtt még megcsodálod a létet,
azt hiszed, lesznek álmodban szép képek.

Tükröződik tovább, éjben, a nappal,
de erről már, a reggel s ajkad, hallgat.

***************************

7.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha!

 (tizenhatodik fejezet)

   Jessica Lucyvel és Kellyvel a földszinti folyóson beszélgettek,

mikor Mrs. Julie az igazgatónő két stóc papírral és egy dobozzal a

kezében lépett oda hozzájuk.

 - Sziasztok.

 - Jó napot! - fordultak a lányok az érkezőhöz.

 - Jessica válthatnánk két szót az irodámban?

 - Igen - felelte a lány rosszat sejtve s Kellyre sandítva.
 - Kelly, előkerítenéd Mr. Cartert és megkérnéd, hogy ő is

csatlakozzon hozzánk?
- Igen, megyek - válaszolta a lány és az emeletre indult Jesssel

együtt. A lépcső tetején balra indultak, majd Jess a jobb oldali első

irodánál megállt, azon morfondírozva, hogy mi a fenét akarnak tőle?

Mivel Christophernek is ide kell jönnie vagy a volt kapcsolatuk vagy a

baleset képezheti kutatás tárgyát. Bármi is legyen maradj higgadt és

összeszedett!

Kelly tovább ment és csakhamar Christopherrel tért vissza.
- Fáradjatok be! - tárta szélesre előttük az ajtót az igazgatónő. -

Foglaljatok helyet!
- Köszönjük - mondta Jess és leült az íróasztal előtti székre, a

férfi mellé a nő pedig az asztal másik oldalán foglalt helyet.
- Hogy vagytok? Felépültetek rendesen a balesetből? - Jess egy futó

mérges pillantást lövellt a férfi felé, mintha ő tehetne a kialakult

helyzetről és arról, hogy itt ülnek.
- Köszönjük kedves érdeklődésed. Csak a magam nevében beszélhetek,

én jól vagyok - mondta a férfi.

- Te? - nézett a lányra a nő.

- Én is jól vagyok.
- Nos rendben, azért kértem, hogy gyertek ide, mert hátha ti meg

tudjátok fejteni, hogy mi ez? - nyújtotta át nekik a kezében lévő kis

dobozkát. 

Chris átvette és kinyitva néhány róluk készült fényképet talált

benne. Jess is átfutotta őket s egyet, amelyiken épp szenvedélyes

csókot váltottak, megragadva eltépte.

- Fényképek rólunk - mosolyodott el Christopher.

- Megmagyaráznátok esetleg?
- Nincs mit kommentálni rajtuk, a képek magukért beszélnek. Terhelő

bizonyíték a viszonyunkra, illetve bocsánat, a volt viszonyunkra -

ütött meg kissé szenvtelen hangot Jessica.
- Úgy értsem, hogy már ...?

- Pillanatnyilag mosoly szünet van, de ...?
- Igen, úgy van, szakítottunk! S ez végleges! - hangsúlyozta

véleményét Jessica.
- Sajnálom. De ugye a baleset nem azért következett be, mert az

autóban vitatkoztatok?
- Természetesen nem. A másik sofőr volt a hibás, több közlekedési

szabályt is áthágott - jelentette ki nagy meggyőződéssel Christopher.
- Lépjünk tovább! Szeretném, ha elmesélnétek Jessica vizsgájának

részleteit, körülményeit!

- Miért is? - kérdezett vissza a lány mindenféle megfontolás nélkül.

- Jess! - Szólt rá figyelmeztetően a férfi.

 - Ne, hagyd csak, joga van tudni! Azért, hogy kivizsgálva

tisztázzam, nincs itt semmiféle személyes indokból elkövetett

tisztességtelen előnynyújtás.

- Tessék? Már elnézést, de ezt kikérem magamnak! - háborodott fel a lány.

- Nyugodj meg kérlek! - csitította a nő.
- Hogy a francba nyugodnék meg, ez a munkatársára nézve is sértő!

Rám nézve pedig, huh, nem is találom a szavakat! - fortyogott tovább a

lány.
- Jessica kérlek! Beszéljük ezt meg higgadtan! - szólalt meg végre a férfi.
- Nézd, lehet, hogy téged ez a feltételezés nem izgat, de ...
- Nyugodj meg! Emlékezz vissza, pont az ilyen feltételezések miatt

cselekedtünk úgy, ahogy, nem? - igyekezett békéltetni a lányt

Christopher.
- Igen, igazad van. Elnézést! - fújt visszavonulót a lány

határozottan, de még mindig dühösen.
- Hogy értetted, hogy azért ... - tudakolta volna a nő, de

Christopher félbeszakította:
- Mindjárt mondom. Amikor ebből a szerelemből kapcsolat lett,

megegyeztünk, hogy távol tartjuk az egyetemtől. Már akkor kitaláltuk,

hogy fogjuk ezt a helyzetet kezelni és kivédeni. Egyszerűen, nem én

vizsgáztattam Jessicát.

- Ezt hogy érted? - kérdezte a nő értetlenül.
- Úgy, hogy megkértem Cassandrát, hogy üljünk össze négyen az

évfolyamtársai vizsgája után, és ő vizsgáztassa Jesst. A tanú normál

esetben is egy évfolyamtárs szokott lenni. Most is így volt, Kellyt

kérte meg Cassandra. A vizsga előtt este odaadtam neki az anyagot,

mármint Cassynek. Ő a vizsgára átolvasta és ott helyben tette fel

Jessnek a kérdéseket. Ezt persze előtte megbeszéltük Jessicával, hogy

nem lesz-e gond, ha ő más kérdéseket kap, mint a többiek. De elfogadta

és így cselekedtünk, bonuszként azért Cassy szemezgetett az általam

felállított négy kérdéssorból is. Amit természetesen rajtam kívül nem

tudott senki, mármint a vizsgakérdéseket.

Horenka Erika
írói nevén: Kyra Angie

 - Értem. Cassandra tudta, hogy miért ő vizsgáztatja Jessicát? -

tette fel az újabb kérdést a nő.

- Amikor megkértem és igent mondott, akkor még nem. Később már

tudta és akkor is vállalta - válaszolt a férfi.

 - Mennyire tartottátok távol az egyetemtől?

 - Teljesen.

 - Megvárnátok itt? - kérdezte a nő és kiment.

Christopher Jesshez fordult, hátha válthatnának addig néhány szót,

de a lány szó nélkül felállt és az ablakhoz lépve hátat fordított

neki. Chris magától értetődőnek tartotta a megnyilvánulást s

pillanatnyilag letett abbéli szándékáról, hogy beszélgessenek.

Kicsivel később az igazgatónő Cassandrával tért vissza.

 - Foglalj helyet! - kérte a nőt, Christopher átadta a helyét és az

ablakhoz ment.

 - Gondolom, sejted miért vagy itt?

 - Nem igazán - válaszolta Cassandra.

 - Jessica vizsgájának körülményeit vizsgálom. Elmondanád, hogy volt?
 - Aha. Christopher kért tőlem egy szívességet. Ami az volt, hogy én

vizsgáztassam le Jesst.

 - Miért?

 - Mit miért? Miért kérte vagy miért vállaltam?

 - Mindkettő.
- Hogy miért kérte, akkor ott nem mondta meg, én pedig nem

kérdeztem. Hogy miért vállaltam, mert kollega, mert megkért és, mert

segíteni akartam.

 - Így is, hogy nem tudtad az igazi okot?

 - Igen.

 - Menjünk tovább!

 - Szóval elvállaltam.

 - Mit gondoltál miért?
- Nem gondoltam semmi konkrétra. De biztos voltam benne, hogy

megvan rá az oka, így támogattam és mellé álltam.
- Értem, menjünk tovább! - kérte az igazgatónő. - Azt mondtad,

akkor még nem tudtál a kapcsolatukról. Mikor, hol és milyen

körülmények között tudtad meg?
- Elkezdtünk szervezkedni azzal a programmal kapcsolatban, amit már

neked is említettünk. Már nem emlékszem, hogyan, de a kis csapat a

megbeszélését Jess lakására tette.
- Én ajánlottam fel, mikor a Parkban eldöntöttük, hogy belevágunk -

szólt bele Jessica higgadtabban.

- Megkérdezhetem, miért? - érdeklődött az igazgatónő
- Azért, mert igaz, megmutattam a kis csapatnak egy-egy szeletkét a

vak életből, de mi képvisel jobban, mint a saját lakásom, ahol élek,

és ahol rengeteg általam használt dolog van, amit nehezebb lett volna

valahová átköltöztetni.

- Igazad van, később visszatérünk erre! Cassandra folytasd, kérlek!
- Kelly és Jess a konyhába mentek, hogy poharakat hozzanak az

üdítőknek. Én utánuk mentem, hogy felajánljam segítségemet és akkor

ott találtam őket, amint ...
- Amint csókolóztunk - fejezte be a nő mondatát Christopher, kaján

vigyorral felidézve.

- Mit tettél ezek után?
- Semmit, mit kellett volna tennem? Semmi közöm hozzá, ez csak

kettőjükre tartozik. Elvégre önálló akarattal, érzelmekkel rendelkező

egészséges felnőttek.
- Vagyis szerinted az rendjén van, ha egy tanár szerelmi viszonyba

bonyolódik egy hallgatójával?
- Mivel nem a közép vagy az általános iskolában vagyunk, nem

hiszem, hogy akkora katasztrófa lenne. Nincs rendjén, de, mint mondtam

már önálló akarattal és érzelmekkel rendelkező fiatal felnőttek. Így

nem hiszem, hogy bárkinek bármi köze lenne a dolgukhoz.

- Ez így nem teljesen igaz - Ellenkezett Julie.
- Én most a konkrét esetre gondoltam, ami miatt itt vagyunk. Engedj

meg, kérlek, még egy megjegyzést. Nem Christopher az első, voltak

előtte is és biztos vagyok benne, hogy utána is lesznek, akik szerelmi

viszonyba bonyolódnak a hallgatójukkal.
- Én is kérdezhetek valamit? Igaza van Cassandrának. Miért pont az

én ügyemből lett kivizsgálandó ügy? Hisz gondolom, mindnyájan tudjuk,

hogy Christopher számos hallgatójával keveredett, hogy is mondjam ...

- Jess, kérlek! - szólt a férfi.
- ... szerelmi kapcsolatba - fejezte be a mondatot, mit sem törődve

a férfi kérésével és rosszallásával.
- Ne, ne, hagyd csak! Szerintem is jogos kérdés - lépett fel Jess

védelmében Cassandra.
- Mert a te eseted más - válaszolta egyszerűen, kurtán az igazgatónő.
- Miért is? - kérdezte Jess ingerültebben, mint szerette volna. -

Tán a fogyatékosságom miatt vagy, mert annyira hülyének látszom, hogy

képtelen vagyok megvédeni magam vagy ...?

- Jessica, kérlek, nyugodj meg és ne csavard ki a dolgokat! - kérte Julie.
- Vaksi vagyok, nem hülye! Köszönöm, de nem szorulok védelemre vagy

segítségre - lépett az ajtóhoz a lány, ahol Christopher útját állta.

Megérintette a lány vállát, de a fájdalmas fintor láttán meghátrált.

 - Kérlek, Jessica! Senki nem így értette, nem véletlenül kérte

Julie, hogy ne csavard ki a lényeget! Nem a betegségeden van a

hangsúly, hanem azon, hogy a szerelem hevében előnyökhöz juttattalak e

vagy sem a többiekkel szemben.
- Igen, ez is egyféle nézőpont - Mondta Jess békülékenyebben és az

ablakhoz ment, de még mindig dühítette a felismerés, hogy mi folyik

itt.
- Visszatérhetnénk a tárgyhoz? Szóval megtudtad a kapcsolatukat.

Utána is vállaltad a vizsgáztatást? - faggatta Julie.

- Természetesen.

- Folytasd tovább, kérlek!
- Rendben, a vizsga eredetileg november 5.-ére, szombat 10-re  lett

meghirdetve. Pénteken este odaadta a félév anyagát. Én átolvastam és a

többiek után, megkértem Kellyt is hogy csatlakozzon és levizsgáztattam

Jessicát. Én tettem fel a kérdéseket és én javítottam a hibákat, majd

javasoltam egy jegyet, amit Chris elfogadott és beírt az indexbe.

Ennyi történt.
- Akkor az ügyet megalapozottság hiányában lezárom. Köszönöm a

segítségeteket, elmehettek! - zárta le az igazgatónő. - Jessica,

maradnál még egy percre? - A lány kelletlenül bólintott és visszaült a

székre. A nő megvárta, míg a többiek távoznak és így folytatta: -

Először is sajnálom ezt az egészet. Azt mondtam lezártam, de szeretnék

még kérdezni valamit.

- Hallgatom.
- Tudni szeretném, hogy ez, hogy is fogalmaztad? Szerelmi viszony

vagy szexuális zaklatás és/vagy megfélemlítés volt-e?

- Ugyan már, nem a dedóban vagyunk!
- Nincs ugyan már! És ne értelmezd félre a kérdésemet! Tudom, hogy

nem vagy hülye és meg is tudod védeni magad! Értsd meg, kérlek, tudnom

kell!

- Szerelem volt - sóhajtott fel a lány.

- Értem.

- Ugye, nem lesz ebből Christophernek semmi baja?

- Nem, ahogy Cassandra is rámutatott, felnőttek vagytok.

- Biztos?

- Igen. Miért, szeretnél még valamit hozzáfűzni?

- Nem, csupán arra voltam kíváncsi, hogy ebből is pletyka lesz-e?

- Mármint a kapcsolatotokból vagy a balesetből?

- Úgy amblokk az egészből.

- Emiatt ne aggódj! Ha rajtam múlik, csírájában elfolytunk minden pletykát!

- Köszönöm és sajnálom a korábbi viselkedésemet.
- Javaslom, nézesd meg a válad! Ezt pedig gondjaidra bízom! -

átadta neki a fényképeket rejtő dobozkát.

 - Köszönöm.
- Ha megbocsátasz, folytatnám a munkám - búcsúzott a nő és az

ajtóhoz kísérte a lányt, aki elsietett az órájára.

á

   Délután, az órák után, fáradtan sétált haza Jessica, s azon

morfondírozott, hogy mitévő legyen a fényképes kis dobozzal? Azon is

törte fáradt fejét, hogy ki küldhette el Juliénak a képeket és miért?

Sheryl? Áh, nem hinném. Azt mondta, szereti Christ, nem hiszem, hogy

így kitolna vele. Már pedig most szerintem igencsak rezgett a léc.

Chrisszel mitévő legyek?
  Hazaérve gyorsan előkészítette a terepet a megbeszélésre. A kis

csapat a történtek ellenére Jess lakásán gyülekezett, hogy

megbeszéljék a következő program hétvége még hátralévő teendőit. Jess

nem akart helyszínt módosítani, mert nem akarta a többiek orrára kötni

a szakításuk és a baleset körülményeit.

  Jack is befutott utolsóként a kezdésre. Kelly segített Jessicának

megkínálni és kiszolgálni a többieket. Jack gyanúsan méregette

Jessicát, Kellyt és Christophert. Pedig ők hárman nem adtak rá okot,

hisz aprócska hűvösséggel, de megszokott társalgást, viselkedést

mutattak.

 A megbeszélés közepe felé már nem bírta tovább és szünetet kérve

áthívta őket a kis szobába:
- Mi folyik itt? - vágott egyenesen a közepébe Jack.

- Mire gondolsz? - kérdezett vissza Kelly.

- Miért haragszanak rád? Szakítottatok? - fordult egyenesen Chrishez Jack.
- Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy rád tartozna a magánéletem.

Sem az, ha haragszom, sem pedig az, ha szakítottunk. Azonkívül

megköszönném, ha a dolgunkra koncentrálnánk! - vágta rá kissé

erélyesebben Jessica, mint szerette volna.

- Hogy a fenébe ne tartozna rám, hisz a húgom vagy és ...
- Ez akkor sem tartozik rád! Most pedig menjünk a dolgunkra! -

jelentette ki most már dühösen Jessica.

- Én akkor is válaszokat szeretnék - erősködött tovább Jack.
- Elég nagy vagy már, mégsem jöttél még rá, hogy nem kaphatsz meg

mindent, amit szeretnél? - gúnyolódott Jessica.
- Igen, jól látod, mosoly szünet van - szólalt meg végre most

Christopher, hosszú hallgatás után.

- Miért? - faggatta Jack, mit sem törődve Jessica rosszallásával.
- Mert egy csók ereéig megcsaltam és rajta is kapott - vallotta be

Christopher.

  Mivel Jess sejtette a választ, a két férfi közé állt, de Jack

kicsivel gyorsabb volt. Jack keze ökölbe szorult és már arcon is

ütötte Christophert.
- A francba Jack, tűnj innen és ne kerülj a szemem elé, míg nem

tudsz emberien viselkedni! - kiabálta már Jessica. Christophernek

eleredt az orra vére, minek láttán Kelly elájult, Jack nagy ajtó

csapással jelezte távozását. - Nagyon sajnálom. Itt egy zsepi, ülj le,

kérlek! - mondta kicsit kedvesebben Jess a férfinak és kiment a

többiekhez. - Cassandra, Lucas, van valamelyikőtöknek elsősegélynyújtó

gyakorlata?

- Természetesen nekem van - állt fel Lucas az ágyról.
- Akkor segítenél? Chrisnek vérzik az orra, Kelly pedig a vér

láttán elájult - összegezte röviden a történteket Jessica.
- Menjünk! - javasolta Lucas, Jessica és Cassandra kíséretében

visszamentek Kellyékhez. Először az eszméletlen Kellyhez lépett, de

mielőtt bármit is mondhatott volna:
- Hozom a mentőládát és egy kis vizet - közölte előzékenyen Jessica.
- Köszönöm - mondta a férfi és addig elfektették Kellyt az ágyon.

Kigombolta a lány felsőjének felső gombját és finoman pofozgatni

kezdte, hogy magához térítse a lányt, ami csakhamar sikerült is.

Cassandra közben friss levegőt jutatott a szobába mindkét ablak

kitárásával. Mire Jessica visszatért a vízzel és a mentőládával Kelly

már az ágyon ült és némiképp visszatért a színe. Ekkor Lucas

Christopher orrát nézte meg s mivel a vérzés elállt az ideiglenes

tampon is feleslegessé vált.

- Jobban vagy Kelly? - kérdezte Jessica.

- Igen, köszönöm. Christopher?

- Jól vagyok, köszönöm. Már elállt a vérzés, ne aggódj.
- Nézz ide egy pillanatra Chris! - kérte Lucas és két ujjával

finoman végigtapogatta Chris orrát, s megkönnyebbülten állapította

meg, hogy szerinte nem tört el.
- Hogy gondoljátok, képesek vagytok a folytatásra vagy intézzük

nélkületek vagy ...? - érdeklődött Cassandra.

- Részemről folytathatjuk - állt föl Kelly.

- Részemről is, csak én előtte átöltöznék - indítványozta most Christopher.
- Ebben azt hiszem, tudok segíteni - gondolkodott Jessica és a

szekrényhez lépett és kivett egy világos inget majd átnyújtotta a

férfinak. - Ez a tiedé, nem?

- De igen.
- Kelly foglalkoznátok addig a többiekkel, amíg én felszámolom itt

a kupit és Christopher rendbe hozza magát? - fordult Kellyékhez

Jessica.
- Persze, megyünk - egyezett bele Cassandra és Kellyvel

visszamentek a többiekhez. Kíváncsi tekintetek követték őket, de

beszédtémát nem szolgáltatott.
- Találsz törülközőt a fürdőben - mondta Jessica és gondosan

elkerülte a férfi tekintetét. Nem akarta, hogy Chris észrevegye dühét,

kétségbeesését, rosszallását s számos további, a fejében, lelkében

kavargó érzéseit.
- Nagyon sajnálom a történteket. Segíthetek rendbe hozni Jackkel a

dolgot vagy ...? - fordult vissza az ajtóból Christopher.
- Megoldom, köszönöm. Lesz ennek valami következménye rám vagy

Jackre nézve? - puhatolta a lány.
- Dehogy, amit kaptam megérdemeltem. Bár én tőled vártam, de ... -

felelte Christopher.
- Akkor nagyon rosszul ismersz - jegyezte meg szárazon a lány és,

mivel lezártnak tekintette a beszélgetést az asztalt és a fotelokat

kezdte tologatni. Lucas segített neki, Christopher pedig eltűnt a

mosdóban.

- Szeretnél róla beszélni? - kérdezte Lucas komolyan a lánytól.

- Ugyan miről?
- A dühödről, az érzéseidről vagy bármiről, amiről szeretnél. A

lényeg, hogy neked jobb legyen.
- Erről nincs mit beszélni - zárkózott be a lány és az ablakhoz

ment, bukóra csukta és megigazította a függönyt.
- Dehogynem, hogy kire és miért?
- Ne analizálj, kérlek! Tudom, hogy kire és miért, de az nem segít

rajtam - tört ki a szkeptikus a lányból és a szoba elhagyására

készült, de Lucas megállította azzal, hogy elé állt:

- De legalább kibeszéled magadból.
- Azzal nem megyek sokra - akadékoskodott a lány és csatlakozott a

többiekhez.
- Bocsássatok meg ezen kis közjátékért. Hamarosan folytathatjuk a

megbeszélést.
- Ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, mi történt? - faggatta

Brandon, mire Lucy finoman rácsapott a karjára.
- Hagyd csak! Az történt, hogy Jack ökle találkozott az orrommal,

ami vérezni kezdett, aminek láttán Kelly pedig elájult - felelte a

belépő Christopher és leült az ágyra a lányok mellé: - Maradhatok

Jess?

- Szeretnél?

- Igen.
- Akkor maradj! - válaszolta Jessica és a számítógéphez fordult,

jelezvén, hogy részéről lezárta a témát.
- Megkérdezhetem, hogy honnan tudtad, mire lesz szüksége vagy mit

szeretne kérni Lucas? - váltott témát Cassandra.
- Némi logika és egy kis kíváncsiság segített - vetett hálás

pillantást Jessica a nő felé a témaváltásért. Várta ugyanis a nagy

kérdést, hogy miért ütötte meg Jack Christophert? De szerencséjére,

vagy már tudták, vagy nem merték tőle megkérdezni. Bárhogy is, örült a

témaváltásnak.

- Kíváncsiság az elsősegélynyújtás iránt? - faggatta Lucas.
- Igen, érdekel a téma és sokat olvastam már róla, de ... -

válaszolta nagy sóhajjal Jessica.
- Ha gondolod és másokat is érdekel, tarthatunk egy tanfolyamot

vagy fakultációt a mostani programhoz hasonló keretek között? -

javasolta Lucas.
- Később visszatérünk rá, jó? Folytathatjuk a megbeszélést? -

kérdezte Jessica. Mivel a többiek igenlő választ adtak folytatták a

"munkát".

Kb. másfél óra múlva mikor a társaság már szétszéledt s már csak a

kis négyes maradt a pakolásban segíteni, kopogtak.
- Kelly megnéznéd, ki az? - kérte Jessica, aki épp a mosógép

elindításával bíbelődött. Jack volt az és Jessicát kereste.
- Bejöhetek? - puhatolta a fiú, mire a lány szélesre tárta előtte

az ajtót. - Nagyon sajnálom a történteket. Megbocsátod a neveletlen

viselkedésem?
- Nem áll szándékomban teret engedni a hasonló viselkedésnek, sem

az otthonomban, sem a környezetemben. Ha ezt nem vagy képes elfogadni

vagy betartani, akkor be se gyere! - keményített be szigorúan Jessica.
- De elfogadom, tiszteletben tartom és betartom - emelte meg a jobb

kezét szinte esküként Jack.
- Úgy legyen! - jegyezte meg Jessica és visszament a fürdőbe, míg a

többiek folytatták a konyhában a szorgoskodást.

Jack Christopherrel is megbeszélte a kínos részleteket, majd Lucas

és Jack kivételével mindenki ment a dolgára. Jack visszavonult a

szobájába, Jessica és Lucas a konyhában telepedett le egy tea mellé.

- Már csak két kérdés ereéig tartanálak fel - vágott bele a férfi,

amint leült vele szembe a lány.

- Hallgatlak.

- Kire és miért vagy dühös?

- Miért nem tudjuk már lezárni a témát? És a másik?

- Meddig tűrőd még a fájdalmat, mielőtt orvoshoz fordulnál?
- Hát rendben - sóhajtott egy nagyot megadóan a lány. - Dühös

vagyok Christopherre, mert eljárt a szája, dühös vagyok Jackre, mert

eljárt a keze. Aztán dühös vagyok magamra, hogy nem láttam előre,

illetve, hogy ilyen helyzetbe hoztam magam. Aztán dühös vagyok még

Christopherre, hogy, mint a pasik többsége, az övétől délre hordja az

eszét. Folytassam?

- Ha van még akkor igen.
- Lenne, de azokat megtartom magamnak, úgyhogy kénytelen leszel

beérni ezekkel.

- Jobb, hogy kimondtad?

- Mint mondottam korábban az nem segít rajtam.
- Meglehet, hogy pillanatnyilag így érzed, de igen is sokat

segített. Megkérdezhetem, hogy szoktad levezetni a felgyülemlett

feszültséget, dühöt?

- Ez változó, ügytől és nagyságtól függ.

- Mégis?
- Korábban kidobáltam egy kosárlabdával egy pályán. Mostanság

beérem egy kis futással vagy egy kis kutyázással.
- Nekem a komolyzene és a beszélgetés, avagy konfliktus megoldás is

be szokott válni az általad felsoroltakon túl.

- Ahány ember, annyi szokás.
- Nem gondolod, hogyha leülnél Chrisszel megbeszélni dolgaitokat,

csökkenne a düh, a feszültség és a kínos szituáció?
- Meglehet, de most nem alkalmas. A másik kérdésedre pedig a

válaszom, nem tudom, mire gondolsz - ködösített a lány, mert eszében

sem volt a valódi fájdalmairól beszélni és kihörpintve az utolsó korty

teáját a mosogatóhoz ment a bögréjével. A férfi is követte példáját és

ő is elmosta a poharát.
- Rendben, te tudod. De, ha esetleg meggondolnád magad, tudod hol

találsz? - hagyta rá a férfi kissé csalódottan és távozott.

Jess lefekvéskor, ahogy mostanában szokta, végig pörgette a nap

eseményeit. Mi lett volna, ha megbeszélés előtt leülök Chrisszel

beszélgetni? Megelőzhettem volna, hogy Jack nekimenjen Chrisnek, ha

négyszemközt elmondom neki a szakításunkat? Lett volna esetleg más

módja is, hogy elkerüljem a csetepatét? Nem hiszem. Jacknek még mindig

a kicsi hugi vagyok, akit meg kell védenie. Na és Lucas? Most a

fóbiámat igyekszik gyökerestül megszűntetni, avagy közeledni próbál?

Mit szólok én ehhez? Pillanatnyilag semmit, hisz még az előző

kapcsolatomat sem zártam le tisztességesen s amúgy sem tudom mit is

érzek valójában a dühön, megalázottságon kívül. Talán először ezt

kellene tisztáznom magamban s aztán új "kapcsolat" felé kacsingatni.

á

   Jessica a szokásos reggeli sétáját Jennyvel a parkban most is

összekötötte egy kis futással. Mint a baleset óta minden nap most is

megjelent a Jessica által csak árnynak becézett kísérő. A lány

gondolta, hogy Lucas az, de mivel eleddig betartotta a 20 méter

távolságot biztos nem lehetett benne. Ma ugyanis az árny a lány

erőfeszítései ellenére igyekezett csökkenteni a távolságot, sőt

közeledett felé. Mikor már csak pár méterre volt az árny Jessicától a

lány előkapta mellénye belső zsebéből a gázsprayét és védekezésre

készen feltartva:

- Ne közelítsen! Fegyverem van!

- Tudom, nem félsz használni - mondta mosolyogva és egy lépést hátrált Lucas.
- Úgy van. Lucas, mi az ördögöt művelsz már megint? - érdeklődött a

lány kissé dühösen és visszatette a flakont a zsebébe.

- Mit művelek? Nem látod? Futok én is a parkban, ahogy te és még sokan mások.

- Nem, te követsz és settenkedsz. Ami nem ugyanaz, mármint a futással.

- Megijesztettelek?

- Hogy a francba ne, hisz lassan két hete követsz.
- Egészen pontosan 8 napja, de ki számolja. Nem követlek, hanem

futok, mint mondtam.
- Megköszönném, ha végre a lényegre térnél a tiszteletkörök és a hülyeség helyett.

- Ahogy óhajtod - hajolt meg poénkodva a férfi, majd komolyan

A regény címlapja

folytatta: - Mivel nem hagytad, hogy segítsek, így a segítség másik formájához folyamodtam. Nevezetesen a távolság tartás és szemmel

tartás módszeréhez.
- Bocsáss meg, de ezt itt és most nem tisztázhatjuk, mert elkésem.

De ígérem, hogy mihamarabb sort kerítünk a helyzet tisztázására.
- Részemről rendben, szólj mikor és hol, és ott leszek - jelentette ki a férfi mosolyogva.

- Akkor később beszélünk - búcsúzott a lány és ott hagyta a férfit.

Útközben hazafelé a férfi szavain és viselkedésén törte az agyát, de semmi elfogadható magyarázatra nem jutott, így elnapolta a kérdést.

Herika

www.kyra-angie.blog.hu

Folytatjuk.

***************************

8. HAZAI TÁJAKRÓL

 NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI : ANYÁK NAPJÁRA   

ÉDESANYÁMNAK 

Mikor kicsi voltam,
anyák napja reggelén
Hozzád totyogtam,
vittem pár szál gyöngyvirágot,
Neked akartam adni
az egész világot.

Most hogy már felnőtt vagyok,
csupán szeretetet adok,
a világ hívsága
messze került tőlem,
a  fények sugára
fényévre fut előttem,
utol sosem érem,
fogadd most is örömmel
ezt a csokrot tőlem.

Potyognak könnyeim,
gurulnak végig orcám ráncán,
mintha régi gyöngyvirágok
illatozó tánca  
gyöngyözne a párnán.

Köszönöm Édesanyám
azt hogy megszülettem,
e csodás életet
tanítottad nekem,
melyet mindig szerettem,
őrködjél sokáig
még óvón felettem,
 odafent a  mennyben,
mert a  nemes lelkek
csakis  oda kerülhetnek.

Örülök, hogy vak létem
meg nem élhetted,
mindezt ha láthatnád,
meghasadna a szíved.

Szekszárd,   2019. május  05.

á

NAGY VENDEL  BABBA MÁRIA MOSOLYA C. VERSÉT ELMONDJA:

  ILOSVAY GUSZTÁV 2019.  -  MÁJUS  05.  
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  , AUSZTRÁLIA,  ANYÁK NAPI ADÁS
 
Nagy Vendel Babba Mária mosolya című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=NYjYMr7ji3Y&feature=youtu.be

á
 
Olvasható változat: Anyánk szeme figyel   
 
NAGY VENDEL: BABBA MÁRIA MOSOLYA

 Mint oroszlán,
Ahogy védi kölykét,
Inaszakadtáig,
Élete árán is,
Dühödten figyel
A bősz anya.
Ki ha gyermekére néz,
Szemén, s arcán
Babba Mária mosolya
Az ősi juss,
Az ősi jog,
A Szűzanya malasztos arca.
Minden anyára átragyog,
Önmaga feláldozásával
Féltve óvja gyermekét,
Ki szeretetben,
Féltésben felnevelkedett,
Majd a keresztről levétetett,
S nem gyűlölte azt,
Ki szent fiát
Hóhér kézre adta.
S halott magzatját
Kezében tartva,
Mária, jajával oltalmazza,
Mint anyáknak eleje…
A nyugodt fájdalom,
Az anyai szeretet,
A féltő oltalom.
S a felhők között
A Mennyországból,
Mintha reánk mosolyogna
Szeplőtelen Szűz Mária,
Örökké szépen, és fiatalon,
Mindannyiunk édesanyja.
Áve Mária,
Üdvözlégy Mária.
Mindenki oltalmazója.
Magyarok Nagyasszonya.

  Megjegyzés: 2019. 05. 05. Anyák napján…
á

A Rádió Mozaik Sydney adása egy vadonat új programmal  gyarapodott , méghozzá a  „ Fakanál forgató” Internetes honlap egyik oszlopos tagja elvállalta, hogy kéthetenként hoz egy történetet és a hozzá való receptet. Hacska!  Te egy született rádiós vagy és egy nagyon tehetséges, lelkes képviselője a magyar konyhának. Itt az első riport vele. A  másik amit mindenképp meg kell, ki kell emelnem, az Reményi Tamással való beszélgetésem. „ Szólj be egy papnak” rém érdekes lett. S mivel ma Édesanyák napja van megemlékeztünk róluk és a nagymamákról és mind azokról aki szeretnének édesanyák lenni . Itt említem meg Nagy Vendel versét: Baba Mária mosolya. Jó szórakozást és egy remek Anyák napját

Szeretettel: ILOSVAY GUSZTÁV , ÉS  ILOSVAY EGYED KATALIN 

www.radiomozaiksydney.com.au

á

NAGY VENDEL :

MINDEGYIK LÁNYOMNAK, EMLÉKEZÉS GYERMEKNAPRA

Galamb a fészkén
Tudatlan módon
Kirepülni készül
Kalitjában szárnyait nem szegem,
Hogy maradjon énnekem,
S élesíti már
Karmait
Valahol
Egy sólyom,
Hogy mohón lecsapjon
Óvtalak eddig,
Enni is hoztam.
Melegítettelek,
Majd belefagytam.
Minden tudásom
Örökül hagytam.
Amit tudtam,
Mindent megadtam.
Most másik
Fészekre készülsz
Ez a világ rendje
Indulj, ha menned kell,
Büszkén szállj
A fellegekbe.
A vadonban is,
Ha már megérett a körme,
Elüldözi fiait
Az oroszlán, s a medve.
Az nem bántana
Ha vissza sem néznél,
Hisz szemeid előtt az
Új világ csodája lebeg,
De az rosszul esne,
Ha elfelednél,
Hiszen minden felnőtt
Gyermekkorából él.

Megjegyzés: 2015

á

LÁNYAIMHOZ

Tudom,
Érzem,
Értem,
S mindig
Vállalom.
Ti bennetek
Örökkön él:
Öregségemet
Értő
Szánalom,
Éltemet
Féltő
Oltalom. 

á

Lányaimnak

2006.02.18

Langyos éjben
A lakásban,
Bolyongok a félhomályban.
Kerüli szememet az álom…
Emlékeim féltett titkai közt látom...

Langyos éjben
A lakásban,
Bolyongok a félhomályban.
Kerüli szememet az álom.
Belesek a szobába,
Ahol három,
Édesen szuszogó
gyermek van az ágyon.
Három pici lányom.
Álmodjatok!
Álmotokat, mint egy strázsa,
Vigyázza apátok.
Szépség, erő, akarat,
- E szentháromság-
Legyen tulajdonságtok.
S ha itt az idő,
S megértetek,
Ti fészket elhagyók:
Repüljetek!
Óvó szárnyaimat
kitárom felettetek.

á

Lányaimhoz

2010.12.12

Kalitjában is hogy enyém maradjon
Legszebb madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim
Ha megértetek, repüljetek
Óvó szárnyaimat
Kiterítem felettetek.
S majd meséljetek,
tanítsátok a  gyermekeiteket.

2019.  májusi gyermeknapján

***************************

9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó

 (3. fejezet. - 1. rész)

Tran döntése

      Deren az ájult habóhoz lépett, akihez lehajolt, majd finoman a karjába emelte őt. 

       - Jobb lesz, ha tovább indulunk – javasolta Sadoknak. – Valahol másút táborozzunk le, ahol nyugodtan elláthatjuk a sebesülteket. Ezt a helyet bemocskolta a fenevadak vére. 

       Mindenki egyet értett azzal, amit Deren mondott. Borin és Dorin segített sebesült társainak, akik egyedül nem tudtak járni; Sadok Somának segített abban, hogy összeszedje szétszórt holmiját, amit elmenekült pónija   veszített el. Mellon pedig megidézett egy tűzlényt, és annak segítségével elégette a fenevadak tetemeit. Miután végeztek, elindultak egy olyan helyet keresni, ahol nyugodtan le tudnak táborozni. 

       Néhány mérfölddel távolabb, egy füves és bokros részen táboroztak le. Trant lefektették egy puha páfrányba, ahol nyugodtan kipihenhette azt a sokkot, ami érte. Soma nem tágított mellőle. Végig ott volt mellette és vigyázott rá. Deren és Sadok segített Mellonnak ellátni a törpök sérüléseit; miután mindezzel végeztek, a Nap már lenyugodott. Sötétség borította be a Szürke-erdőt, csak a csillagok és a holdfénye biztosított némi világosságot a társaságnak, akik tüzet raktak, hogy vacsorát készítsenek maguknak. 

Kiss Anikó és Erika

       A táborban tűz kezdett el égni, ahol a törpök főzték vacsorájukat, amit megmentőikkel akartak megosztani. Deren és Sadok körbejárta a terepet, nehogy valami kellemetlen meglepetés érje őket, de szerencsére semmilyen veszélyforrással nem találkoztak; így letelepedtek társaik mellé és elkezdtek megvacsorázni. 

      A törpök beszámoltak Mellonnak arról, hogy mi minden történt az Ezüst-hegységben, amióta utoljára járt ott. Beszéltek neki arról, hogy az utóbbi időben egyre több fenyegetés érte az Ezüst-hegység királyságát. A Fekete-erdőből sok olyan lény merészkedett elő, ami eddig nem támadta meg a törpök királyságát; de az utóbbi időben annyira elszaporodtak ezek a támadások, hogy Krain király nem győzte erővel felvenni a harcot ezekkel a lényekkel szemben. Ezért is voltak úton Elfen birodalmába, hogy segítséget kérjenek. Elfen királya mindig is jóban volt a törpökkel, aki biztosan segíteni fog nekik, ha kérik. Az ő segítségében bíztak a legjobban. 

       - Krain hatalmas király – mondta egy fiatal törp, akit Boronnak hívtak -, de egyedül már nem képes megvédeni minket. Ha igaz, amit nekünk mondtál, Mellon, akkor értjük, ki miatt támadnak bennünket ezek a lények. 

       - A lidércharcosok a legrosszabbak – mondta Borin, és szemében valódi félelem égett. – Azok még a koboldoknál is veszélyesebbek, és egyre csak sokasodnak. Nem tudunk mit kezdeni ezzel a helyzettel. Segítségre van szükségünk. 

       Mellon megértően nézett öreg barátjára. Megértette azt, hogy a törpök nemzetsége micsoda súlyos nyomás alá került. Birodalmuk déli határa pont egy olyan erdő határáig húzódott meg, amit valamikor Sran tartott az uralma alatt. Sok olyan lénnyel telepítette tele, amik veszedelmesek és gonoszak voltak Világfölde többi népével szemben. Most hogy Sran újra kezdte hadba hívni szolgáit, ezek a lények is elő merészkedtek, és megtámadták a törpök királyságát, csak azért, hogy meggyengítsék azt. Így akarták segíteni Srant abban, hogy legyőzze a törpöket. Ha meggyengítik az Ezüst-hegység törpjeit, akkor nem lesz nehéz győzelmet aratnia felettük. 

       - Biztos vagyok abban, hogy Krain mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédje népét – mondta Mellon. – Mi a helyzet Vasvárossal? Az ott élő rokonaitok nem tudnak nektek segíteni? 

       - Hozzájuk is küldtünk követeket – válaszolta Boron. – Megígérték, hogy amiben tudnak, segítenek nekünk. Bár nekik is meg van a maguk gondja. 

       - Ez már sajnos igaz. Ebből is látszik, hogy az Ellenség nem tétlenkedik. Már most elkezdte gyötörni Világfölde Szabad Népeit. Meg akar minket gyengíteni, hogy aztán végső csapást mérjen ránk. Nem a törpök az egyetlenek, akik folyamatos támadásoknak vannak kitéve. 

       - De olyan is van, amit még ő sem tud legyőzni – szólt közbe Dorin is. – Tharodor birodalmát még ő sem tudja legyőzni, ahogyan a tündérlények hatalmas birodalmát, Szivárvány-völgyet sem.

       - Szivárvány-völgy királynője rendkívüli hatalommal bír – mondta Mellon tiszteletteljesen. – Sokkal régebb óta él Világföldén, mint Thrandor király, és sokkal hatalmasabb mágia birtokosa is. Még maga Sran is tart tőle, és ezért nem meri megtámadni nyíltan. Ő volt az első a tündérek között, aki csatlakozott ahhoz a szövetséghez, ami azért jött létre, hogy legyőzzék a Világ Ellenségét. Ha ő nem lett volna, akkor Világföldét sokkal nagyobb veszteség érte volna, mint amekkorát így is el kellett szenvednie Sran miatt. 

       - Igen – bólintott egyet Dorin. – És ezért népem nagyon hálás neki. Ő legalább soha sem nézett le minket, törpöket, és soha sem volt bizalmatlan hozzánk. Mindig barátsággal és szeretettel viseltetett irántunk, és akárhányszor átléptük birodalma határát, soha sem támadott meg minket, hanem hagyta, hogy úgy haladjunk át rajta, mintha mi is tündérek lennénk.  

       - A tündérek sok mindenben eltérnek azoktól a lényektől, akik Világfölde nemes lényeinek mondják magukat. Barátságuk és szeretetük más lények iránt olyan határtalan, hogy azt bármelyik tünde megirigyelhetné. Lehet, hogy a tünde-nép bölcs és sok tudomány birtokosa, de még mindig nem tanulták meg azt, hogy bízzanak másokban, és hogy ne az alapján ítélkezzenek, melyik lény, milyen fajhoz tartozik. Sajnálatos, hogy a tündék így éreznek mások iránt, pedig ők is a tündérlények fajához tartoznak.

      - Bölcsen beszélsz – szólalt meg Borin komoran, mire mindenki ráemelte a tekintetét -, de azt hiszem, az a nap, mikor a tündék elkezdenek megbízni másokban, soha sem fog eljönni. Még akkor sem, ha maga Sran fogja fenyegetni őket. Az, hogy pedig ők is a tündérlények fajához tartoznak, csak még inkább súlyosbítja ezt a hozzáállást, mert a tündérlényeknek tilos bizalmatlanságot érezniük mások iránt. 

       - Drága, Borinom – mondta Mellon békítően a törpnek. – Tudom jól, hogy miért mondod ezt, de nem hiszem, hogy ez a legjobb alkalom arra, hogy erről beszéljünk. Inkább próbáljunk meg arra rájönni, hogy mégis mihez kezdjünk azzal a sok információval, amit eddig sikeresem megtudtunk a Világ Ellenségéről. Mihez tudnánk kezdeni ezek után? 

       - Szerintem – szólt közbe Deren –, el kéne előbb jutnunk Magor városába. 

       Mindenki a fiatal fejvadászra emelte a tekintetét. 

       - Magor városába? – kérdezte Sadok kétkedve. – Mégis miféle segítséget tudnánk találni ott?

       - Nagyon is sokat. Ha nem is találunk ott egy hadsereget, de ott biztosan vannak olyan lények, akik tovább tudják vinni a hírt Világfölde minden részére, hogy megtudják, mi készül ellenük. 

       - Én még nem is hallottam arról, hogy Magor városában ilyesmik is vannak – mondta Boron csodálkozva. – Azt hittem, az a város abból tartja fönt magát, hogy szállást ad a fáradt utazóknak és olyan kereskedőkkel üzletel, akikkel érdemes üzletet kötni. Ráadásul az a város igen sok élőlénynek ad otthont.

       - Pontosan ezért felel meg a számításainknak – felelte Deren határozottan. – Hogy olyan sok lény lakik arrafelé. Ott vannak például a beszélőállatok. Azoknak a hazája közvetlenül ott van Magor határában, így néhányan ott is élnek közülük. Ők el tudnák vinni Világfölde összes népének azokat a híreket, amikről már tudunk. 

       - Jól hangzik – értett egyet vele Mellon. – Azok a lények már nagyon régóta a barátaim, és eddig soha sem kellett csalódnom bennük. Mikor Sadok először küzdött meg Srannal, hű szövetségesként harcoltak az ő oldalán. 

       - Akkor inkább őket kéne meglátogatnunk, és nem Magor városát – mondta Soma meggondolatlanul, de Sadok nemet intett a fejével.

       - Nem – felelte. – Először oda kell mennünk. Aztán el kell érnünk a Beszélőállatok-mezejét, hogy aztán találkozhassak a vezetőjükkel. Neki személyesen akarom elmondani, hogy mi történik Világföldén. 

       Mindenki helyeslően bólintott. A beszélőállatok királya hatalmas vezér volt, aki sosem hagyta cserben Világfölde Szabad Népeit és hű szövetségeseit. Ő biztosan segíteni fog Sadoknak. 

       - Bárcsak mi is veletek mehetnénk – mondta Boron lehangoltan. – De minket Elfen birodalmába küldtek segítséget kérni. 

       - Ami igen nemes feladat – felelte Mellon, majd megveregette a törp vállát. – Ne sajnáld, amiért nem kísérhettek el minket. Sadok és én kiváló útitársakat kaptunk, akik bátran elkísérnek majd minket. 

       - A fejvadász még igen – mondta Dorin. – És talán a habo is, akit Deren mentett meg. De az ifjonc habóban erősen kételkedem. Aki ilyen sokáig képes eszméletlen maradni, nem bátor harcos. 

       - Majd azzá válik – válaszolta Deren, és az ájultan fekvő habóra nézett. 

       Bár még nem ismerte, de kezdte szívébe zárni ezt a kis tökmagot; főleg azért is, mert mindenki kételkedett benne. Nem akarták kinézni belőle, hogy tud bátor is lenni, ha kell. Igencsak igazságtalan volt vele szemben, hogy ezt gondolták róla. 

       - Ha a kezembe veszem a sorsát, kiváló harcost faragok belőle. Ezt megígérhetem. És különben is, régóta szerettem volna magamnak egy tanítványt. 

       - Egy habo, mint fejvadász? – kérdezte Boron.

        A többi törp mind megmosolyogta az ötletet; csak Mellon és Sadok maradtak komolyak; még Soma is kételkedett abban, amit Deren akart tenni. 

       - Miért ne? – volt Deren válasza, és a törpöket meglepte, milyen derűs arcot vágott.

       Rájöttek, hogy igenis komolyan beszél, és egyáltalán nem tréfának szánta azt, amit mondott. Komolyan gondolta azt, hogy fejvadászt nevel ebből a habóból, akiből eddig nem sok jót néztek ki. 

       - Ha én képezem ki, azzá fog válni. Garantálom, hogy így lesz. 

       Soma Sadokra nézett, de ő nem tekintett vissza rá. A tűzbe bámult, és úgy szólalt meg: 

       - Tisztában vagyok az aggodalmaddal, Soma – mondta a fiatal habónak. – De nem kell aggódnod. Deren tudja, mit csinál. Mellette Tran sok olyan dolgot tanulhat meg, ami hasznára fog válni. 

       - Akár neked is taníthatok egy-két technikát – ajánlotta fel Deren Somának tanítását. 

       Soma zavartan nézett Sadokra, aki félreértette nézését. 

       - Pedig jól járnál vele – próbálta Sadok megnyugtatni barátját. – Neked sem ártana tanulnod egy-két harci technikát, ha életben akarsz maradni. 

       Soma elvörösödve pillantott maga elé, ami meglepte Sadokot. El nem tudta képzelni, hogy mi üthetett ifjú barátjába. Ennyire tart Derentől, hogy nem akar tanulni tőle? Mi másért nem mer válaszolni neki? 

       - De… - kezdte Soma akadozva. – De hát… nem te… fogsz… tanítani engemet? 

       Sadok még jobban megdöbbent; Mellon magában jót mulatott a helyzeten, hiszen tudta, hogy Soma ezt szerette volna. Kíváncsi volt rá, hogy Sadok mit fog mondani erre; és nem ő volt az egyetlen, aki így érzett, a törpöket is érdekelte a dolog. Sadok története előttük sem volt ismeretlen, és ezért tisztelték a habót. Hogy valaki ilyen merész kérdéssel álljon egy ilyen nagy múltú harcos elé, igencsak nagyfokú merészségre vallott. Ez az ifjú habó telelehet önbizalommal, ha ilyesmit kér attól, aki legyőzte Srant. 

       - Remek ötlet! – lelkesült fel Deren, és szép arca még inkább megfiatalodott. – Fogadd el tanítványodnak, Sadok. Biztos vagyok benne, hogy nem bánnád meg. 

       - Nem! – kezdett el Sadok tiltakozni, bár nem értette, miért. – Nem lehet a tanítványom. 

       - De miért nem? 

       - Mert még soha sem volt tanítványom. Azt se tudom, hogyan kell valakit harcra oktatni. 

       - Ez csupán üres kifogás – mondta Mellon, és nem mulasztotta el, ne mosolyodjon egy picit gúnyosan barátjára. – Soma szeretné, ha te tanítanád őt. Akkor miért tiltakozol? 

       Sadok érezte, sarokba szorították, és semmit se tudott kitalálni annak érdekében, hogy ezt valahogy visszautasítsa; de hát nem ő volt az, aki nemrég még arra gondolt, hogy Somáért tudja vállalni a felelősséget? Akkor miért akar visszakozni? Somának csalódást okozna ezzel. Így is lássa rajta, mennyire rosszul érintette, hogy az előbb nemet mondott arra, tanítsa. Így hát nem tehetett mást, minthogy igent mondott, ami nem kisebb lelkesedést és örömöt váltott ki Sománál. 

       Hálálkodva mondott köszönetet, ami már Sadok szívét is jobb kedvre derítette. Hiába, nem tudott haragudni erre az ifjonc habóra, aki mindig értett ahhoz, hogy felvidítsa. Kedves kis jószág volt, aki úgy ragaszkodott hozzá, mint egy kisöcs a bátyjához. Ő maga is hasonlóképpen érzett Soma iránt, csak ezt nehezen tudta kimutatni neki. Túl régen élt magányosan; a régi jóérzéseket pedig mélyen eltemette magában. Azonban Soma kezdte visszahozni belé az életet, amiről már oly régen lemondott. Barátsága többet jelentett számára, mint bármi más a világon. 

       - Nos – szólalt meg váratlanul Deren, miközben felállt a tűz mellől -, most, hogy sikerült nagyjából tisztáznunk a dolgokat, itt az ideje nyugovóra térni annak, aki aludni akar. 

       - Miért? – nézett fel rá Dorin. – Te nem akarsz aludni? 

       - Én még járok egyet, mielőtt ezt tenném. Nem árt megbizonyosodni arról, hogy nincs-e más ellenség a környéken. 

       - Ezzel egyet kell értenem – mondta Mellon. – Bár nem hiszem, hogy fenevadakon kívül, bármi más is járt volna a Szürke-erdőben. De azért jobb biztosra menni. Már csak a sérült társaid miatt, Dorin. 

       - Akkor viszont őrködjön még valaki más is, amíg mi alszunk. Ne csak a fejvadász vigye vásárra a bőrét – válaszolta Dorin.

       - Majd én őrködöm – ajánlkozott fel Soma, mire mindenki ráemelte a tekintetét. 

       - Biztos vagy benne? – kérdezte Sadok. 

       - Igen. Szeretnék a hasznotokra lenni, ha már magatokkal hoztatok. 

       Senki sem látott kivetni valót abban, hogy Soma legyen az, aki őrködjön Derennel együtt, így megengedték Somának, hogy őrt álljon. A törpök, Sadok és Mellon lefeküdtek aludni; Deren pedig egyetlen szökkenéssel eltűnt a fák között. Soma közelebb ült a tűzhöz, majd éber tekintettel figyelni kezdett minden árnyékra, ami csak megrezdült a közelükben. Nem érezte magát álmosnak, vagy fáradtnak. Tudata teljesen éber volt és tiszta. Nem fog Sadoknak csalódást okozni avval, hogy elalszik. Nem fog ilyesmit tenni. Őrködni fog, és mindenre odafigyel majd. Egyetlen ellenséges szörny sem fog rajtuk ütni, amíg ő őrködik; ezt megígérte, magának.

       Trant a reggeli napfény ébresztette fel, mely bevilágított a Szürke-erdő lombjai között. Álma békés és zavartalan volt, bár arra nemigen emlékezett, miről is álmodott pontosan. Amikor kinyitotta szemét, döbbenten vette észre, hogy nem a saját szobájában feküdt, sőt nem is volt otthon. A Szürke-erdőben találta magát, ahol egy páfrány bokorban feküdt. Úgy pattant fel onnan, mintha parázsban feküdt volna. Riadt szemekkel nézett körbe, hogy megállapítsa, hol van most éppen. 

       Egy táborban találta magát, ahol törpöket látott, akik holmijukat csomagolták össze, és ügyet se vetettek az őket értetlenül figyelő habóra, ki úgy érezte magát, mint akit alaposan fejbe kólintottak volna. Ezek szerint mégsem álmodott; tényleg megtörtént az, hogy törpökkel találkozott a Szürke-erdőben, amíg gombászni volt el. És az sem volt álom, amikor azok a lények rájuk támadtak, és a törpök megpróbálták megvédeni; és azt sem álmodta, hogy találkozott Sadokkal, akiről olyasmit tudott meg, amit még álmában sem sejtett soha se. 

       Egy magas alak állt elébe, amitől ijedten kapta fel a fejét. Szeme csodálkozva kerekedett el, mikor látta, hogy pont az az öreg mágus állt felette, aki azokat a szörnyű dolgokat mondta el Sadokról, és aki olyan lekezelően bánt vele. Tran halkan nyelt egyet félelmében, majd bizalmatlanul nézni kezdte az öreg mágust, aki egy ideig figyelte őt; végül pedig kedvesen elmosolyodott, ami igazán meglepte Trant. 

       - Jó reggelt – köszöntette Mellon nyájas hangon a fiatal habót, ki még inkább zavarba jött. – Hogy érzed magadat ezen a szép napon, hm? 

       Tran nem értette a mágus kérdését. Ugyan hogyan érezné magát, hiszen nincs is rosszul; bár az igaz, hogy egy kissé szédelgett, de ettől függetlenül jól érezte magát; legalábbis csak testben. 

       - Jól, azt hiszem – felelte Tran maga elé pillantva. – Köszönöm kérdésedet. 

       - Ennek igazán örülök – mondta Mellon elégedett hangon, és ez újból megdöbbentette az ifjú habót. Ezt meg, hogy érti? – gondolta magában Tran értetlenül. 

       Mellon látta a habó arcán az értetlen kifejezést, ami újabb mosolyt csalt az arcára. 

       - Mint már mondtam, örülök annak, hogy jól érzed magadat. Egy utazásnak nem vághat csakúgy neki egy habo, ha közben nincs a legmegfelelőbb egészségi állapotban. 

       - Utazásnak? – mondta Tran ostobán. – Miért, ki fog elutazni? 

       - Te magad – adta meg az egyszerű választ a mágus, ami úgy meglepte Trant, hogy még levegőt is elfelejtett venni. 

       Csak egyhelyben állt, a száját pedig eltátotta, és olyan ostoba kifejezést fejezett ki arca, hogy azok a törpök, akik látták ezt, hangos nevetésben törtek ki. 

       - Ez aztán valóban örül annak, hogy veletek mehet – mondta nevetve egy fekete és ősz szakállú törp, aki Boron fivére volt, és Foron volt a neve. – Biztos, hogy a fejvadász őt akarja felfogadni tanítványának? 

       - Talán eszébe jutottak a fenevadak, és ezért nem örül annak, hogy veletek tarthat – mondta egy másik törp, akit Noronnak hívtak. 

       Mellon dühös lett a törpökre, kik élvezték, hogy kigúnyolhatták Trant. Ezt azért mégse várta volna tőlük. 

       - Nem kell gúnyolódni – szólt Mellon szigorúan a törpökre. – Deren már eldöntötte, hogy ezt fogja tenni. Nem kellene ennyire kételkednetek ebben a habóban. 

       - Majd elválik, hogy milyen harcos lesz belőle, ha a fejvadász kezelésbe veszi – válaszolta Dorin hanyagul. – De jelen pillanatban nem sok mindent nézek ki belőle. 

       - Igazán? – kérdezte Mellon sötét arckifejezéssel. 

       Teljesen felháborította, amit ezek a törpök mondtak. Felháborította ez a viselkedés. Nem erre számított tőlük. Azt hitte Krain népében több az udvarias viselkedés.

       - Akkor miért mentették meg az életét? Nyugodtan elsétálhattatok volna. Semmit sem kellett volna tennetek. 

       Ha arra számított, hogy a törpök majd felháborodnak attól, amit nekik mondott, tévednie kellett. Nem tettek ilyesmit, helyette elszégyellték magukat, mert tudták, Mellonnak van igaza. Nem is mertek felnézni a mágusra, aki dühösen figyelte őket. Tran hálásan nézett fel Mellonra. Jólesett neki, amiért megvédte. Megbántódott, amikor a törpök rajta gúnyolódtak, de Mellon kiállása igazán meghatotta. Fel is bátorodott tőle. 

       - Úgy van! – fordult a törpök felé, és szemében vad elszántság égett. – Nem kellett volna a segítségemre sietnetek, ha közben így éreztek irányomban. 

       A törpök a habóra kapták tekintetüket. Noha még mindig éreztek egy kis szégyent attól, amit Mellon mondott nekik, nehogy azt higgye ez a habó, hogy így beszélhet velük. Még nem bizonyította nekik a rátermettségét, és épp ezért, nem fogják tőle eltűrni azt, hogy ilyen szemtelenül viselkedjen. 

       - Ne legyen ekkora szád, csak azért, mert Mellon megvédett téged – mondta Dorin Trannak; ő sokkal vadabb természetű volt társainál, aki nem tűrte el az ilyenfajta beszédet. – Attól, hogy megmentettük az életedet, a véleményünk nem fog változni rólad. 

       - A fene essen a törpök konokságába! – mondta Mellon. 

       Mit kell még tennie azért, hogy ezek a törpök végre abbahagyják ennek a habónak a piszkálását? Persze, ismerte a törpök természetét; az egyik legmakacsabb és legvakmerőbb népség volt, akik valaha is léteztek Világföldén, kiknek igen nehéz volt elnyerni a bizalmát és a nagyrabecsülését. Hogy Trannal így viselkedtek, az csak azért volt, mert nem tartották sokra, mint harcost; még azok után sem, hogy Deren vállalta azt, hogy kitanítsa majd. Amíg ez meg nem történik, a törpök nem fogják tisztelni ezt a kis habót, kinek egyetlen bűne volt velük szemben: az hogy gyengeséget mutatott előttük. 

       Sadok sem nézte tovább ezt a lehetetlen vitát. Maga is felháborodott a törpök viselkedésén. Senkitől, még egy csapat törptől sem fogja eltűrni azt, hogy becsmérlő szavakat tegyenek egy habó-társára, aki még csak nem is vétett ellenük. Gyengének és gyávának tartják? Róla is ezt gondolta Drain, a hatalmas törp-vezér, amikor először találkozott vele, és mekkorát tévedett. Mert mégiscsak Sadok volt az, aki legyőzte a Sötétség Urát. Épp ezért ezeknek a törpöknek sincs joga ahhoz, hogy úgy beszéljenek Tranról, ahogyan nekik tetszik. Határozottan odalépett hozzájuk, majd szigorú hangon beszélni kezdett: 

       - Nincs jogotok úgy beszélni róla, mintha egy haszontalan kis porszem volna – mondta a Sadok méltóságteljesen, és tekintetében olyan tűz égett, ami majdnem behódolásra késztette a törpöket. – Tran igaz habó, még ha nem is nézitek ki belőle. Bár e téren a törpök nem sokat változtak. Sosem tartották sokra azokat, kik egyszer gyengeséget mutatott előttük. Trannál sem éreztek kivételt, és ez szomorú. Igazságtalan, ahogy vele bántok. 

       A törpök nem válaszoltak. Ha nem is mutatták ki, de gondolkodóba ejtette őket az, amit Sadok mondott. Volt abban némi igazság, hogy pusztán csak azért nem bíztak ennek az ifjú habónak a képességeiben, mert látták elájulni; ami persze nem jelentette azt, hogy gyengébb lenne akármelyik habó társánál. Valamikor, Drain idejében, Sadokból sem nézték ki a törpök, hogy nagy harcos válik majd belőle, és lám, mégis ő volt az, aki legyőzte a Sötétség Fejedelmét. Egy habó volt, aki megszabadította Világföldét Srantól, és ezzel bizonyította, hogy a habo-nép igencsak szívós, bátor és hősies fajta. Miért kételkedhetnek hát egyikükben is? 

       - Ez még nem menti fel az alól, hogy nem igazán tudott mit segíteni nekünk – felelte Borin higgadtan. A törpöknek megvolt az a szokása, hogy azért sem voltak hajlandóak elismerni tévedésüket. – Bár azt el kell ismernem, hogy van benne némi tartás. 

       Tran nem tudta eldönteni hirtelenjében, hogy az idős törp - bóknak szánta-e azt, amit mondott, vagy épp gúnyolódott vele. Bizonytalanul mondott köszönetet, amit Borin megmosolygott. Soma csakúgy reszketett a visszafojtott dühtől. Hát ennyiben hagyják azt, amit ezek a törpök mondtak unokatestvéréről? Mellonnak és Sadoknak is igaza volt abban, amit nekik mondtak. Akkor miért nem ismerik el, hogy tévesen ítélték meg unokatestvérét? 

       Készült valami egészen sértőt mondani a törpöknek, de ebben valaki más előzte meg. Deren lépett a társasághoz, és kezdett el csípősen beszélni a törpökkel. 

       - A törpök már csak ilyenek, Sadok, ne is fáraszd magadat – mondta a fiatal fejvadász nyugodt hangon. – Nem fogják neked elismerni a tévedésüket, vagy azt, hogy neked van igazad. Konokok és vakok. 

       A törpök mind farkasszemet néztek Derennel, aki láthatólag nem ijedt meg attól, hogy az előbb sértette meg őket. Nem tartott tőlük egy pillanatra sem. Tran már azt hitte, mindjárt egymásnak esnek, aminek nem igazán örült volna. Látta, hogy a fejvadász hogyan harcolt azokkal a fenevadakkal szemben. Ha a törpök úgy döntenének, hogy megtámadják, igen drágán megfizetnének érte. 

       Szerencsére nem került sor támadásra. A törpök megelégedtek annyival is, hogy a saját nyelvükön mondtak valami nagyon sértő dolgot Derennek, aki kihúzta magát ettől, és szeme elkomorodott; de nem bántotta a törpöket; nem érte meg, hogy ezt tegye. Aljas dolog lett volna tőle, ő pedig nem volt gonosz ember, aki visszaél erejével és képességeivel, azokkal szemben, akik sokkal kisebbek és gyengébbek voltak nála. Így hát csak ennyit mondott: 

       - Eleget piszkáltátok a tanítványomat – mondta a törpöknek; Tran pedig rögtön rákapta tekintetét. Ezt meg hogyan érti? – Ideje volna, útnak indulnotok Elfen birodalmába, hiszen eleve ezért keltetek útra, hogy segítséget kérjetek az ottani királytól. 

       - Nem akartuk megsérteni – felelte Boron. Deren felvonta szemöldökét. Ugye nem gúnyból mondta ez a fiatal törp azt, amit az előbb? – Csupán megállapítottuk, hogy még nem áll készen erre a kalandra. 

       - Azt hadd döntse el Sadok, ha nincs ellene kifogástok. 

       Tran ekkor érezte azt, hogy közbe szól. Már így is összezavarodott attól, amit ezek össze-vissza beszéltek egymással. 

       - Már elnézést – szólt közbe a fiatal habó -, de miféle tanítványról van szó? 

       - Rólad – nézett rá Tranra Sadok. – Ugyanis Mellon és Deren úgy döntöttek, te is velünk jössz. 

       Tran a mágusra és a fejvadászra kapta pillantását. Azt hitte, rosszul hall. Hogy ő velük menjen? Kockáztassa életét egy veszélyes kalandban? Na, azt már nem! Bolond lenne ilyesmit tenni. Nem ejtették a fejére, hogy egy ilyen ajánlatot elfogadjon. Nem fog elmenni velük; ahhoz túl gyáva volt. 

       - Na, várjunk csak egy kicsit – jutott szóhoz az ifjú Cserfes. – Mikor döntöttetek így? Egyáltalán mikor akartatok erről szólni? Jogom van eldönteni, hogy veletek akarok-e menni, vagy se. 

       A törpöket nem lepte meg az, amit mondott. Sejtették, hogy majd ez lesz a habó válasza. Gúnyosan elmosolyodtak, majd Derenre néztek. 

       - Na, erre mit mondasz, fejvadász? – kérdezte Noron. – Úgy beszélt, mint akinek semmi kedve kockáztatni az életét. 

       Deren bosszúsan nézett le a törpre; de azért Tranra is dühös volt. Már majdnem sikerült jobb belelátásra bírniuk a törpöket, erre meg tessék, ez a kis tökmag mindent elront azzal, hogy nyíltan hangot adott felháborodásának, amivel külön kifejezte, nem akarja kockára tenni az életét. Ne csodálkozzon azon, hogy a törpök újra becsmérelni kezdték. Nem finomkodott vele. Keményen belenézett a fiatal habó szemébe, aki megrettenve hátrált egyet hátrafelé. 

       - Nem kell hisztizned. Ha nem vetted volna észre, eddig teljesen úgy viselkedtél, ahogyan azt a törpök várták. Gyáván és felelőtlenül. Sadok és Mellon azért fáradozott, hogy meggyőzzék arról őket, nem vagy olyan gyáva kisnyúl, mint amilyennek első pillantásra tűnsz. Erre meg megint úgy viselkedtél, mint aki rögtön halálra rémül attól a gondolattól, hogy el kell jönnie egy veszélyes kalandra. Kivívtad magadnak a törpök tiszteletét, nem mondom. 

       Tran megszégyenülten hajtotta le a fejét. Ezúttal elevenébe találtak. Szégyenkezve állt a többiek előtt, és nem mert felnézni rájuk. Soma megsajnálta unokatestvérét. Deren igazán megszégyenítette szegényt, és sejtette, hogy a fejvadásznak pontosan ez volt a szándéka. Nem tudta, hogy Deren ezzel csak jót akart tenni. Ha nem lesz szigorú, akkor soha sem fogja meggyőzni a habót arról, hogy velük kell mennie. Magától kell akarnia, hogy elmenjen velük. 

       - Miért mennék veletek? – kérdezte Tran halkan. – Nekem vissza kell mennem a családomhoz. És különben is, nem vagyok az a harcosfajta, aki ilyen féle kalandra szokott vállalkozni. 

       Deren szigorú arca ezúttal megenyhült. Ajka vidám mosolyra húzódott, ami ezúttal is megszépítette vonásait. 

       - Ez butaság – mondta kedvesen Trannak. 

       - Ahogy mondod – értett egyet Mellon. Ő tudta, mit akar Deren elérni. - Szerintem ez volna a legjobb alkalom arra, hogy bebizonyítsd a törpöknek, milyen bátor vagy. 

       - Mi? – húzódott hátra a fiatal habo. – Ezt komolyan gondolod? 

       - Mellonnál jobb, ha tudod, ő mindig komolyan beszél – mondta Sadok, és Soma is egyetértően bólintott. 

       Tran nyelt egyet. Nem igazán tudta, mit feleljen, vagy, mit reagáljon. Érzett némi félelmet, de a szíve mélyén mást is érzett; ami sokkal forróbban járta át, mint a félelem. Izgatott lett. Még soha sem vett részt egy olyan utazáson, ami ennyi kalanddal járt volna. Igazán megtiszteltetésnek érezte, hogy maga Sadok választotta ki arra, hogy velük tartson. Ráadásul egy kiváló harcos választotta ki magának tanítványnak; legyezgette a hiúságát, ezt be kellett vallania magának. 

      Mindig is olyan habó volt, akit már kicsi korától kezdve érdekelték a kalandok, az idegen tájak, a sok nép, melyek lakták Világföldét. Gyakran álmodott arról, milyen érzés lenne részt vennie egy kalandban, ami rengeteg izgalommal jár. Ezekben a kalandokban mindig egy nagy hősnek képzelte magát, aki utazgat a világban, közben megvédi az ártatlanokat a gonosztól. Vágyott arra, hogy ilyesmit éljen át; és hírtelen – vagy véletlenül – ez meg is fog történni. Ha igent mond, nemcsak egy kalandban vehet részt, hanem meg is tudhatja, hogy mekkora valójában Világfölde. Megismerkedhet más népekkel; harcokban is részt vehet. Bolond lenne mindezt visszautasítani. 

       Sadok látta a fiatal habó szemében égő kifejezést. Nemigen tetszett neki; aki ilyen szemmel néz, az nyilván nincs azzal tisztában, hogy ez az utazás mennyi veszéllyel jár. Tran fiatal volt még. Elképzelése lehetett a veszélyről, de azok köszönő viszonyban sem álltak a valósággal. Jó mókának fogta fel az egészet. Izgalmakat akart átélni, és most örült annak, hogy ezt meg is teheti. Sadok őszintén szánta Trant tévedéséért, de nem próbálta meggyőzni arról, hogy az utazása során micsoda veszedelmekkel fog találkozni. Majd rá fog jönni magától. 

       - Szóval, úgy döntesz, hogy velünk tartasz? – kérdezte Sadok az ifjú habót, aki ránézett. – Még meggondolhatod magadat. 

       Tran meglepődött azon, amit Sadok mondott, majd azonnal válaszolt: 

       - Dehogy gondolom! – mondta hevesen. – Ha már kiválasztottatok, akkor veletek fogok tartani. Jó móka lesz. 

       - Hogy móka? – háborodott fel Mellon. 

       Ez a habó valóban ilyen, vagy csak játssza az ostobát? Deren nevetve lépett Tranhoz, majd megveregette vállát. Ez az ártatlan viselkedés igazán tetszett neki. Egy hasznuk már volt ebből a habóból: jókedvre derítette a társaságot; legalábbis őt biztosan. Nem fognak mellette unatkozni, az már biztos. Élvezni fogja ennek a habónak a tanítását; ez a vidám kisfickó tisztára olyan volt, mint ő, amikor még gyerek volt. Vidám és energikus. Jól döntött, mikor úgy döntött, hogy tanítani fogja. Vidám pillanatokat fog majd átélni, amíg ezt a habót tanítgassa, az már biztos. 

       - Tetszik a stílusod, Tran fiam – mondta Deren mosolyogva, és még mindig Mellon felháborodásán mulatott. – De vigyázz azzal, hogyan fogalmazol egy mágus előtt. Azok nem szeretik, ha ennyire cserfes valaki. Könnyen rád sütné a Felelőtlen és a Kiszámíthatatlan címert, abban biztos lehetsz. 

       - De hiszen magam is Cserfes vagyok – értette félre Deren mondatát Tran. – Cserfes Tran. 

       Deren visszafojtott egy kitörni készülő nevetést. Sadok látta Mellonon, hogy alig bírja visszatartani indulatait. Nem tartotta jól jelnek ezt. Ha nem sikerül valahogyan elsimítania a helyzetet, ki tudja, hová fognak fajulni a dolgok; merthogy Tran semmi jóra nem számíthat Mellontól, abban egészen biztos volt. 

       - Jól van, el van döntve – mondta olyan határozott hangon, amivel magára vonta a többiek figyelmét. – Tran is a csapatunk tagja lesz. Ne vitázzunk tovább, hanem induljunk el végre Magor város felé. Így is rengeteg időt pazaroltunk el arra, hogy azon vitáztunk Tran érdemes-e arra, velünk jöjjön vagy se. 

       Mellon egyetértett barátjával, a törpök pedig mind csalódottak voltak, amiért nem kísérhették el Sadokot és Mellont; de nekik az volt a feladatuk, hogy eljussanak, Elfen birodalmába. Így hát, bármennyire is csalódottak voltak, beletörődtek abba, hogy ők nem vesznek részt abban az utazásban, ami Sadokra várt. Pedig szerették volna megvédeni Világföldét, de belátták, hogy ezt nem Sadok oldalán fogják megtenni. Az ő sorsuk teljesen más volt, mint ami Sadoknak volt kijelölve.

Folytatjuk.

***************************

10. IRODALMI PÁLYÁZAT

A  "PRÓFÉTA LÉPTEI"  IRODALMI PÁLYÁZAT  EREDMÉNYHIRDETÉSE

  Kedves Barátaim!

Köszönöm a megtiszteltetést, hogy rám bíztátok az idei irodalmi pályázati anyagok elbírálását is. „Talpig nehéz hűséget” emleget neves költőnk egyik versében, hát ez a feladat számomra is talpig nehéz, kétszemélyes vállalást jelent. Igazán jó szívvel megteszem és megtettem (hogy egy szintén lelkész barátommal ), de kérlek, fogadjátok el döntésünket, . Igyekeztünk  mindent figyelembe venni, ami a versíráshoz tartozik. Az idei pályázaton meglehetősen kiegyenlített a színvonal, mindenkinél található értékes gondolat, csiszolt rím, költői kép. Ezért nehezebb is döntést hozni. 

 A bőséges verstermék között található néhány  prózai alkotás,  is, melyekből mindenképpen első helyre teszem a  (tehát, mint a pályázat nyerteseként, 

PRIVÁT ANGYAL jeligével érkezett: Angyal jött a széllel című írást. Megkapó, érzékletes, szövege szépirodalmi értékű. A temetőt járóknak kifejezetten ajánlott olvasmány, karácsony tájékán közölni kellene valahol. Ha időben figyelmeztetnek rá, és a szerző nevét is ismerem és beleegyezik,  tudok segíteni ebben is.

A bőséges verstermésből első helyre tenném: DELFIN 91 jeligés pályázót.  (Tehát az eredmény lista második helyezettje.) Életszemlélete, az élet iránti öröm, Istenhittel megvallva, szépen ötvöződig verseiben. Egyaránt ügyesen  bánik a klasszikus és a  szabad verseléssel.

A harmadik helyre, mindjárt, három egyenlő értékű  alkotót éreztem: 

Minden  elismerésem  Rímfaragó és Szeretet jeligével író barátainknak. Külön élvezettel olvastam KYRA ANGIE jeligével érkezett verseit, melyekből három is olyan vers, hogy csak „e” magánhangzók szerepelnek, így sziporkázó szójáték.

Ismételten köszönöm kitüntető bizalmatokat,

Kiváló tisztelettel, Bereczki András, nyugalmazott lelkipásztor, Álmosd.

A  PRÓFÉTA LÉPTEI  IRODALMI PÁLYÁZAT  EREDMÉNYLISTÁJA

2019.  ÁPRILIS  30.   ROMÁNIA:

1.  HELYEZETT : NAGY VENDEL  (JELIGE : PRIVÁT ANGYAL )

2.  HELYEZETT :  GULYÁS FRUZSINA  (JELIGE:  DELFIN 91.

3. HELYEZETTEK:

 HORENKA ERIKA  (JELIGE:  KYRA ANGIE)

SZAUER GERTRUD (JELIGE: RÍMFARAGÓ

KOVÁCS  JÓZSEF  KOPEK  (JELIGE:   SZERETET)

 Nem éppen mellékesen, de érdemes felfedezni, hogy az öt  helyezett alkotó közül négyen a  Megszólalok Magazinnál publikálnak !

Gratulálunk!

áááááááá

Kedves Vendi!

Köszönöm, hogy megtiszteltél írásoddal!

Őszinte leszek! Szépet írtál!

Úgy vélem az írásod önéletrajzi ihletésű, amely tele van gazdag, szépen fogalmazott érzelmi töltésekkel.

Ismét csak gratulálni tudok hozzá, és hasonló sikereket kívánok további irodalmi pályádon!

Barátsággal: Tibor

Mentes a vírusoktól. www.avast.com 

 áááááááá

Nagy Vendel  (nagy.vendi54@gmail.com) ezt írta (időpont: 2019. máj. 1., sze. 10:19):

Nagy Vendel: Privát angyal

  

   Az öregember bezárta a lakásajtót, és kilépett a hideg utcára. Érezte a decemberi hűvös szelet, de nem törődött vele, mert olyankor mindig izgalomba jött, ha meghalt szeretteihez indult a temetőbe.
Összébb húzta magán a kabátot, fehér botjával kopogtatta a járdát és a mellette elmaradozó házak falát.
Ismeri az utat, hiszen régóta jár errefelé, de mióta megvakult – már lassan tízedik éve –, kezdenek elhalványodni az emlékek.
Néha belelép egy gödörbe vagy vízlefolyóba, nekikoccan egy vaskapunak a bot vége, ilyenkor a kutyák mérgesen harapják a lyukat a kapu alatt.
Olykor ráköszön valaki járókelő, hiszen sokan ismerik a kisvárosban, sokakat tanított közülük.
Elért a zebráig, s tudta, itt alaposan figyelnie kell az átkelésnél, mert nagy a forgalom.
Már egy ideje észrevette, hogy valami halk suhogás vagy lágy zene hallatszik mögüle, és kellemes szellő is eléri néha-néha. S egy ismeretlen, jóleső illat.
Elindulna, de lágyan, alig érezhetően, valaki megérintette a vállát. Azonnal megállt, és egy hatalmas busz rohant el mellette, még jó, hogy szót fogadott. Ki lehetett az, gondolkodott magában, talán valami ismerős, mormogta vélekedésképpen.
 

Nagy Vendel

Útja egy hídon vezetett át, botjával érezte a híd korlátjának kongó rezgését, és hallotta a víz csobogását. Sokat könyökölt ezen a korláton valamikor, és nézte a vízbe ugráló békákat. Sok érdekességet lehetett itt látni, minden évszakban.
Volt, mikor csak érként folydogált, de záporkor folyóvá duzzadt. Ilyenkor venyigét, fatuskót, hordókat, és akár még teknőket is hozott magával, elöntve iszappal a város utcáit.
Ma már csak elképzelte a régi nyarakat, mikor melegben térdig állt a vízben, vagy télen korcsolyázott a jégen. Elmosolyodott, és tovább botozott.
Valami robogásra lett figyelmes, olyan, mintha otthon az unokák motorozását hallaná, azt a kis, lábbal hajtható gyermekmotort vélné felismerni.
A vállán megint csak érezte az érintést, és a halk suhogást. Megállt.
A kisgyerek vad rohanással nekiment a lábának, megszeppent és sírni kezdett, de az öregember csak mosolygott. Senkinek sem lett baja az ijedtségen kívül.
A vércsehangú anyuka, kissé megkésve rohant a gyerek után, és letolta az öregembert, mondván neki, „hát nem lát?”
Az öregember elnézést kért, hogy neki jöttek, és válaszolt, „igen, nem látok”.
„De azért füle az van”, rikoltotta a vércsehangú.
„Van”, mondta, és tovább ballagott.
„Te meg ne menj neki minden hülyének”, dorgálta a gyereket az anyuka.

Befordult a temetőkapunál, és emlékeiből tudta, csak végig kell mennie a betonos főúton és hamarosan odaér a kriptasorhoz.
Elhaladt a kis kápolna mellett, ahol temetéskor harangozni szoktak – mikor ment a menet –, a ravatalozónál balra és máris ott van.
Megtapogatta a szürke követ, amelyre már sok név van vésve, párat már ő íratott rá. Itt nyugszanak drága szülei, és a testvére is.
A kriptát még a mama vette a papa halálakor, és a sír mellett álló tujafát a testvére ültette csemeteként, de már több embermagasságúra nőtt a sok év alatt.
Az öregember is volt már lent a sírban, hiszen mikor temették a papát, lement, mivel tele volt szeméttel a frissen meszelt kripta, és ki kellett takarítani. Hanyagok voltak az építők, deszkákat, cementes zsákokat, és másféle hulladékot feledtek a kriptában. Nem hagyhatta, hogy örökre ott szentségtelenítse a sírt a rendetlenség emberi bizonyítéka.
Alaposan körülnézett. „Valamikor te is ide kerülsz”, gondolta magában. A mindenkori rituálé szerint, végigtapogatta a sírt, az öntött karikákat, és ujjával elolvasta a neveket. Fura volt a saját nevét is kitapogatni.
Mikor a keresztnevén járt az ujja, valaki lágyan rátette a kezére a sajátját. Mintha csak véletlenségből hozzáérne, s az öregember látni vélt egy karcsú, magas leányalakot, aki a kő mellett állt.
Arca mosolygott és lényéből fény áradt, lágyan, szelíden. Gyönyörű volt. Az öregember csodálkozott, hogy miért nem fázik, hiszen lenge ruhában állt ott mellette.
Eltűnődött.
Minden karácsony délelőtt kijött a temetőbe, és egy kis fenyőágat hozott a lent alvóknak, rajta egy aranyos csengettyűvel és egy szál gyertyával.
Ajándékait lerakta a márványkőre, kicsinykét elbeszélgetett az eltávozottakkal, és már indult is haza, mondván, nyugodjanak, hamarosan újra eljön. Szorítsanak helyet, neki is el kell itt férnie, számára ők nem haltak meg, csak ide kiköltöztek. Megsimogatta a kőoszlopot és a fát, s lassan elindult a ropogó, kavicsos úton.
 „Én megyek haza a jó melegbe, csak titeket hagylak itt kedveseim, a zord hidegben”, mormogta magában, rosszallóan vélekedve.
Itt maradt az élő tujafa, és a halott márvány, a két kontrasztot szimbolizálva.
Az őrangyal néhány lépésnyire követte.
   Hallotta, hogy valahol halkan beszélgetnek a sírok között, „hát ez még él?”, kérdezték suttogva egymástól, de az ilyenekre már oda sem figyelt.
Mikor a kápolna mellett haladt el, eszébe jutott, mikor gyermekkorában a harangozást hallgatta, kitalálta, mit mondanak a harangok. Ha öregember halt meg, azt mondták: „házát, földjét, szőlőjét”. Ha szegény ember ment el, akkor azt csendítették: „ringye, rongya, ringye, rongya”. Ezen elmorfondírozott a temető kapujáig.
A főutcán már sokan jártak, de igyekeztek hazafelé, hiszen ma este már felállítják a fenyőfákat, amelyek átváltoznak karácsonyfává, átszellemülnek, átlényegülnek.
Az öregember az otthoni családjára gondolt, akik már várják haza, ünnepi vacsorával és díszes karácsonyfával, mint minden évben. Lelkiismeret furdalása van állandóan, hiszen betegsége okán cserbenhagyta a gyermekeit, feleségét, most, amikor a legnagyobb szükség volna a munkájára és a segítségére. Néha-néha hátrapillantott, és vágyta, hogy kövesse az angyal. „Ő is hazajön velem”, gondolta.
Emlékezett egy régmúlt időre, amikor várta egy angyal eljövetelét, de az idők zivatarában, ennek eddig nem jött el az ideje. Mindig is érezte, hogy valaki áll mellette, de még soha nem látta így, mint ma. Valaki mindig vigyázta a lépteit, őrizte, nehogy valami baja essen. S ma végre meglátta. Tudta, csak ő lehet az.
Álmában sokszor feltűnt, de az arca mindig homályban maradt.
Érezte, szállingózik a hó. Pedig nem ígért havat a rádió. Örült, hogy mindent befed fehér lepellel a hótakaró.
     Hazaértek. Az öregember kinyitotta az ajtót, s mindketten bementek. Kellemes meleg fogadta, és a halászlé is ugyanolyan jó volt, mint egyébkor, de mégis más lett minden. A lány csak állt a fal mellett és mosolygott. Kezeit összekulcsolta és figyelt.
Elénekelték a Mennyből az angyalt, és meggyújtották a gyertyákat a fán. Meghitt volt az este, az unokák önfeledten bontogatták az ajándékokat, s a felnőttek áhítattal figyelték őket. Csak az angyal térdelt még sokáig a fa előtt, ragyogó arccal. Senki nem vette észre, csak az öregember látta, végre mindenki itt volt, és eljött az igazi karácsony is, amelyre mindig is várt.
Az én kis Angyalkám. Meghittség, és melegség járta át a szobát, s az öregember mosolyogva állt.  Látni vélte a csodát. Talán az utolsó karácsonyán.
Egy angyal jött a széllel, az örökkévalóságon át.

***************************

11. A KOCKA EL VAN VETVE

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Új Magyar Rekord!

A vitrinben álló kockáról - amit a párom készített - kiderült rekord lett. Nem is sejtettük milyen kincs van a vitrinben, Íme a tanúsítvány, mindent elmond:

TÉNYTANÚSÍTÓ JEGYZŐKÖNYV

Alulírott Sebestyén István jegyzőkönyvvezető, a Magyar Rekordok regisztrátora, személyes kézbesítés útján 2019. április 11-én 13 órakor kézhez kaptam a Magyar Rekord Egyesület budapesti irodájában (1074 Budapest, Dohány u. 54. I. em. 2.) Kelemen György pusztaföldvári lakos, mint rekordbejelentőtől helyszíni szemle céljára egy egyetlen bronztömbből esztergált, öt darab, egymásba ágyazott, egyre kisebb méretű kockából álló alkotást, mint egyedi tárgyat, amely egy rendkívüli emberi teljesítmény megtörténtét bizonyítja.

A rekorder kocka...

Jelen volt az átadáskor: Kelemen György, a sajátos tárgy bemutatója

Kelemen György (született: 1962. március 1., anyja neve Ferencz Julianna, 5919 Pusztaföldvár, Rákóczi utca 289. sz. alatti lakos, szig. sz.: 204342 PA) tájékoztatott, hogy a magával hozott, a tulajdonában lévő, öt, egymásban foglalt, egymásban szabadon mozgó, egyre kisebb méretű, szétválaszthatatlan egységet képező bronzkocka sorozat, amelyet állítása szerint ő maga készített saját kezűleg 1988-ban egy bronztömbből kézi forgácsolással, egy műszerész esztergapadon, mint a legnagyobb elemszámú, egymásba esztergált kockákat tartalmazó sorozat az országban. Tudomása szerint ez a legtöbb, ilyen egymásba esztergált kocka Magyarországon. A kockák sora egyetlen bronz tömbből készült, 5 egymásban mozgó kockából áll, a kockák fizikailag egybefüggőek, az esztergálás során kerültek eleve egymásba kapcsolódva kialakításra.

 Ezt követően Kelemen György előadta, hogy amikor sorkatonai szolgálatát töltötte Budapesten, akkor esztergályosként dolgozott és ekkor készítette el a rekordkísérlet tárgyát képező, 5 darab egymásba esztergált kocka testet. Elmondta, hogy amikor az esztergálást tanulta a mesterétől, akkor a mester egy kockába beleesztergált másik kockával hívta fel a figyelmét erre a lehetőségre. Kelemen György pedig sok gyakorlás után, tudomása szerint egyedülállóként az országban öt kockát esztergált bele egymásba úgy, hogy a kockák teljesen függetlenül mozognak egymásban, de a kör alakú nyílásokon nem esnek ki. Bronzból, egyedileg gyártott vékony esztergakésekkel készítette el a művet úgy, hogy először a legkülső kockát, aztán a legbelső kockát, majd belülről kifelé haladva, 5x24 művelettel alakította ki a többit. A munka során 20 kés eltört, mert nagyon kicsi fémdarabot kellett apró késekkel esztergálnia.

... és a létrehozója:Kelemen György

  A kockákról történt képfelvétel készítését követően 13 óra 25 perckor a kockák részletes szemléjére került sor. A szemle során szabad szemmel, illetve nagyítóval megállapítható volt, hogy a kockasorozat elemei, amelyek szabályos alakúak és hat lapjuk közepén a kisebb kockák oldaltávolságának megfelelő átmérőjű furat található, anyagfolytonosak, a külső kocka élhossza kb. 60 mm, a lapjain a furatok 38 mm átmérőjűek és a külső kockán kívül további négy szabályos kocka van egymásba esztergálva. Mivel a szemle során nem merült fel olyan körülmény, amely kétségessé tette volna mindazt, amit Kelemen György előadott, azaz hogy nem ő és nem saját kezűleg kézzel készítette volna a kockákat, továbbá arra utaló tény sem merült fel, hogy a kockák nem egybefüggően anyagfolytonosak, így az ellenkező bizonyításáig alappal feltételezhető, hogy Kelemen György, a kockasorozat tulajdonjogát az előállításával megszerzett rekorder, a birtokában lévő alkotással az egyetlen anyag tömbből készített legtöbb egymásba esztergált, egymástól független mozgó, de a nyílásokon ki nem eső kocka sorozat rekordját állította fel.

 Erre a lehetőségre. Kelemen György pedig sok gyakorlás után, tudomása szerint egyedülállóként az országban öt kockát esztergált bele egymásba úgy, hogy a kockák teljesen függetlenül mozognak egymásban, de a kör alakú nyílásokon nem esnek ki. Bronzból, egyedileg gyártott vékony esztergakésekkel készítette el a művet úgy, hogy először a legkülső kockát, aztán a legbelső kockát, majd belülről kifelé haladva, 5x24 művelettel alakította ki a többit. A munka során 20 kés eltört, mert nagyon kicsi fémdarabot kellett apró késekkel esztergálnia.

 A kockákról történt képfelvétel készítését követően 13 óra 25 perckor a kockák részletes szemléjére került sor. A szemle során szabad szemmel, illetve nagyítóval megállapítható volt, hogy a kockasorozat elemei, amelyek szabályos alakúak és hat lapjuk közepén a kisebb kockák oldaltávolságának megfelelő átmérőjű furat található, anyagfolytonosak, a külső kocka élhossza kb. 60 mm, a lapjain a furatok 38 mm átmérőjűek és a külső kockán kívül további négy szabályos kocka van egymásba esztergálva.

 Mivel a szemle során nem merült fel olyan körülmény, amely kétségessé tette volna mindazt, amit Kelemen György előadott, azaz hogy nem ő és nem saját kezűleg kézzel készítette volna a kockákat, továbbá arra utaló tény sem merült fel, hogy a kockák nem egybefüggően anyagfolytonosak, így az ellenkező bizonyításáig alappal feltételezhető, hogy Kelemen György, a kockasorozat tulajdonjogát az előállításával megszerzett rekorder, a birtokában lévő alkotással az egyetlen anyag tömbből készített legtöbb egymásba esztergált, egymástól független mozgó, de a nyílásokon ki nem eső kocka sorozat rekordját állította fel.

   A rendkívüli emberi teljesítményt igazoló bizonyítékokat, utólagosan, a Magyar Rekord Egyesület iroda-helyiségében megtekintettem és a fent írt helyszínen bemutatott bizonyítékok alapján utólagosan felvett jegyzőkönyvet aláírásommal és a Magyar Rekordok szárazbélyegzőjével lezártam és hitelesítettem.

Nagyon örülök és büszke vagyok páromra! 

Edit

 SZÍVBŐL GRATULÁLUNK A  SZERKESZTŐSÉG NEVÉBEN!

***************************

12. EMLÉKEZÉS

Csomor Henriett: Nagyapám emlékei közt éltem sokáig

Egy Baranya megyei faluban éltem hatod magammal a családommal. Mára már csak ketten maradtunk édesanyámmal a régi, felújított családi házunkban, Hosszúhetényben, ahol körülölel a Zengő, s a Hármas hegyek. Egy költözésnél véletlenül elveszthettek a családi fotók, vagy bármi, ami fontos volt nekem. Egy idő után megkopnak az emlékek, vagy teljesen elfelejtődnek, ezért számvetést írok az emlékezetes dolgokról.

 

Csomor Henriett

Régen, mikor még apai nagyapám fiatal volt, a főutcán csak két ház állt: a szomszédé, s papáé, aminek nagy udvara volt. A piros tetejű háromszobás kis ház nem közvetlenül a kerítésnél állt, hanem jóval beljebb. Papa imádta a rózsákat, s a ház sarkánál gyönyörű rózsalugas illatozott. A fenyők között, az utca felől is volt neki egy kisebb rózsakertje, amit gyakran csodálhattak a járókelők. Ormándról erre jártak bevásárolni, s a nagyapámat, Csomor bácsit, mindenki ismerte. Kedves, barátságos ember volt, órákig el tudott beszélgetni vele mindenki. Örökzöld fenyőit földlabdával együtt, az erdőből hozta haza, itthon pedig elültette, s gondosan nevelgette őket. Erdész létére nem szerette kivágni a fenyőfát, karácsonyra ezért gyermekeinek napraforgószárba lyukakat fúrt, s abba pedig fenyőágakat tűzdelt. E fa jelképezte a család fenyőfáját.

 Nagyapám keze munkáját dicsérte a zöld galambdúc, amely szerintem egy szimbóluma volt hátsó udvarunknak. Idővel aztán apám lerombolta, mikor tégla disznóólat épített.

Októberben, mikor leszedték a kukoricát, s hazaszállították, száraz helyre, a góréba rakták. Fekete fonott kosárban hordtuk be a jó meleg konyhába morzsolni. Nagyon szerettem ezt a munkát, a kézi morzsolót, amelyet a kézfejre tettünk, avval kevésbé tudtam morzsolni. Én csak a kezemmel morzsoltam és örültem hogy segíthetek. Morzsolás végén összesöpörtük a vödörből kipattogó kukoricaszemeket, s a többi közé dobtuk, a csutát pedig begyújtásra használtuk a kályhában. A lemorzsolt kukoricát kivittük a darálóba, s másnap, vagy amikor fogyóban volt a kukorica, ledaráltunk egy-két zsákkal. Ebben a helyiségben zajlottak a disznóvágások is, a katlan adta a meleget.

 Eddig nagyapám emlékei közt éltem, valamelyest olyan volt, mintha itt lenne velem. Valahányszor megfogok egy fenyőfája törzsét, arra gondolok, hogy ő nevelte ezeket a fákat, és biztosan rám is gondolt, hogy majd egyszer gyönyörködöm a fenyőiben. Sejthette, hogy nem sokáig élhet, hátra hagyta fáit, hogy hűvöset adjon nekünk. De nemsokára el kell hagynunk otthonunk. Tudom, nagyon nehéz lesz, de talán anyuval együtt könnyebb lesz elmenni. Emlékeimet örökké őrzöm, amíg az eszemet tudom.

2018. November 20.

***************************

13. ÍZES TÖRTÉNETEK IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK

A FARSANGI FÁNK ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK 

(MÁSODIK KÖTET, TIZENHETEDIK RÉSZ )

A MEK- EN EZEN A LINKEN OLVASHATÓ: http://mek.oszk.hu/16900/16977/
A NEM LÁTÓK ITT OLVASHATJÁK:  http://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm#6

á 

   A FARSANGI FÁNK ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
A mi családunkban az volt a szokás, hogy déli egy órakor az asztalon állt az ebéd, ha esett, ha fújt, vagy ha száz ágra sütött a nap, akkor is.
Édesanyámnak nem volt munkahelye, háztartásbeli volt, ezt akkoriban így mondták, de szerintem sokkal többet dolgozott otthon, mintha munkába járt volna.
Reggel a három férfi családtag eltűnt a lakásból, ki iskolába, ki dolgozni, ki-ki a maga sorsát intézte.
Édesanyánk pedig takarított, mosott, főzött, és egy órára már ott gőzölgött a finom, mindig friss ebéd, mivel maradékot csak este ettünk, mivel ételt sohasem dobtunk ki.
Én nagyon szerettem a melegített ételt vacsorázni.
Ha édesapám feje megjelent az ablak előtt, a mama már tálalta is a levest.
Egy napon, mikor belépett, a sparhelten egy kislábasban főtt még a leves, és édesanyám mondta a papának, maradj a konyhában és kevergesd meg időnként a levest, nekem ki kell menni a deszka toalettre - mivel nekünk akkoriban francia vécénk volt, hátul volt a francban - mindjárt jövök.
A papa kissé örült, hogy rábízták a fontos hivatalt, és nekiveselkedett a feladatnak. S meglepődve állt csodálkozva, ilyet még nem tapasztalt ebben a házban, a lábasban fémpénzek főttek, az akkoriban divatos és érvényes kétforintosok. Néha megkeverte az utasítások szerint a pénzlevest, és a hokedlire leülve fejét a kezére hajtva komolyan elgondolkodott. Mi soha nem voltunk gazdagok, de mégsem értette a dolgot, olyan szegények sohasem voltunk, hogy valamiféle levesre ne tellett volna, de hogy már itt tartunk, hogy a vaspénzt kell megfőzni, ezt nem hitte el.
Ez megkérdőjelezte családfenntartói mivoltját, és ez nagyon bántotta, már oda jutottunk, hogy vasat kell rágnunk.
Pedig a fizetéséből már egy férfi kerékpárt is vett magának, aminek Bosch - lámpája volt.
Nagyon gazdagnak számított mások szemében, keveseknek jutott ilyen járműre.
A mama kintről leste a fejleményeket, mivel semmi dolga nem volt az udvarban, s jókat kacarászott magában. Végül bejött, hogy megmentse a helyzetet, s a papa zordan rákérdezett, mi ez az ebéd?

Nagy Vendi a finomságokkal...

- Ez nem ebéd, hanem a vacsora... Majd meglátod...
Édesapám egy hivatalban dolgozott, mint segédhivatalnok, de mégis a családban úgy tartották, hogy a papa fontos beosztásban van a hivatalban, és mindent el tudott intézni a családtagoknak és még telefont is kapott az irodájába, tehát megbecsült ember volt. Hétvége lévén, aznap este tartották a farsangi bált az irodában és a mama sütötte a csodálatosnál csodálatosabb szalagos farsangi fánkokat, és abba főzte a kettő forintosokat, fertőtlenítés gyanánt, hiszen egyet-egyet belesütött a fánkba, valamiféle játék okáért, hogy aki pénzt talál a süteményében, annak jár egy pezsgő. A mama nagyon tudott finom fánkot sütni, és büszke volt arra, hogy szép szalag díszítette, s az úriasszonyok mindig csodálták, hiszen ők nem tudtak ilyet. Apámat nagyon szerették a hivatalban, és édesanyámat is mindenki Vendel néninek hívta apám iránti tiszteletből, talán az ő nevét nem is tudták, pedig szép neve volt: Terézia.
A mama mindig zsírban sütött és főzött, olajat sohasem használt, ettől voltak olyan finomak az ételei. Utána jött még csak az olaj-mánia, de ő valahogy megsejtette, hogy ez nem lesz olyan hosszú életű dolog, s ha vendéglőben ettünk nagy néha, akkor napokig beteg volt utána az olaj szagától.
Este pedig a bálban volt olyan gazdagabb úr, aki tálcaszám vette a fánkot, hogy hátha benne van az elrejtett pénz és jár a hűtött pezsgő.
Nagy taps és nevetés fogadott minden megtalált pénzérmét, jó színfoltja volt a rendezvénynek...
Nem is merték harapni a süteményt, nehogy valakinek beletörjön a foga, s mondhassák, fogához verte a garast.
Saját főzésű sárgabarack lekvárt kaptak a fánk aranybarna közepébe.
Akkoriban is tudtak mulatni az emberek, de más dimenziókban.

Álljon itt most emlékére pár fánkféle receptje, mert sokféle fajtáját ismerjük állaga, formája és talán még íze szerint is ennek a csodálatos, egyszerű ünnepi desszertnek, ami nélkül elképzelhetetlen lenne a farsang.

 Talán a legismertebb a klasszikus fánkforma a szalagos fánk, amit porcukorral és valamilyen jóféle lekváros ízzel illett tálalni, de elképzelhető volt még pudinggal, vagy csokis öntettel, vagy málna öntettel. Nálunk az egyszerűsége okán gyakran volt forgács-, vagy a kissé más alakú csöröge fánk, ami abban különbözött tulajdonképpen hogy a forgácsfánkra középen egy csomót kötöttek még nyers állapotában és így sütötték meg. A csöröge fánkra csak egy késsel vagy derelyevágóval egy vágást ejtettek és csíkokra vágva sütötték ki. Aztán a rózsafánk, ami háromféle különböző átmérőjű karikából lett középen összeragasztva, és ahogy sült, a meleg hatására a szélei szirom szerűen felpöndörödtek, s a legfelső kisebb karikába kellett rakni a lekvárt, a porcukrozás után.

A szalagos fánk

Volt még túrófánk, amerikai fánk, aminek a közepe lukas volt, és különféle ízekkel lehetett megszórni, pl. vanília, fahéj, csokireszelék, itt elszaladhatott a fantázia, ameddig csak valami volt a spájzban.
Talán a legizgalmasabb a boszorkány fánk volt, ami valami csuda folytán sütés közben valamilyen fizikai oknál fogva magától megfordult.

 á

  A fánk sütése a tészta összeállításával kezdődött, ami szakértelmet és gyakorlottságot igényelt, melyet csak sokszori sütéssel lehetett elsajátítani.
A langyos tejben felfuttatott élesztőt egy kanál cukorral, egy csomag margarinnal, csipet sóval, három tojás sárgájával és amennyit felvesz mennyiségű lisztel összegyúrunk, és meleg helyen kelesztjük, konyharuhával letakarva, s ilyenkor a mama mindig mérgelődött, hogy ne nyitogassuk a konyhaajtót, mert megfázik a tésztája, de soha sem fázott meg.
A tojásfehérjéből lehetett habcsókot sütni, vagy felverte habnak és hozzákeverve a tésztához, lazította az állagát.
Mikor gyöngyen megkelt a tészta, kiöntötte a deszkára, és nem túl vékonyra sodorta, mondjuk kétujjnyira, s bár volt neki pogácsa-szaggatója, mégis mindig különféle poharakat használt a kiszaggatáshoz, pláne, ha többféle méret kellett a rózsafánkhoz példának okáért. Aztán bő és forró zsírban kisütötte a mosolygós párnácskákat, amelyek ott illatoztak az erre a célra tartogatott egyedi szépségű üvegtálcán, porcukrozásra várva.
A fánkot minden magára valamit adó háziasszony forróan tálalta, frissen sütve, s ebéd közben ez elég macerás volt, mindig ugrálnia kellett a gazdasszonynak, de büszkén nézte, hogy a gyermekei befaltak a finomságból vagy négyet-ötöt lekvárral leöntve. Nem valami diétás étel, de ki foglalkozott akkor ezzel.
A gyenge, fejlődő fiatal szervezet mindent elbír, gondoltuk akkoriban, s más is volt a szemlélet.

Némi érdekességek, praktikák:
Csupán csak érdekességként említem meg, hogy apám egyik barátját Puhafánknak hívták, sajnos már feledésbe merült, hogy ez volt-e az igazi neve, vagy csak ragadványnév volt. Sajnos akkoriban nem kérdeztem rá, most meg már késő.
Édesanyám rengeteg fánkot sütött, de nemcsak farsangra a hagyományos szalagos fánkot, hanem még forgácsfánkot, és ritkán a rózsafánkkal is megpróbálkoztunk az édesszájú családtagok nagy örömére. Mindegyik mellé került házilag befőzött barack-, később meggy- vagy más savanykás lekvár, de a kisebbeket belehempergettük fehér porcukorba, vagy kakaóporral elkevert finom kristálycukorba, de egyszer csurgattunk rájuk csokimázt is.
Anyukám a kelesztett-dagasztott fánkot részesítette előnyben, sokat kellett velük dolgozni, precízen mérni, és a kelesztés is időbe telt. A fűtött konyhában a gondosan előkészített hozzávalókból, cukros tejbe áztatott, életre keltett gombasejt-tömeg az alaposan átkevert, gyúrt, dögönyözött kulimászból - a letakart és meleg helyen pihentetett anyagból - duplájára fújta fel a tésztát, a kis élőlények termelte szén-dioxid miatt, amit anyagcseréjükből kifolyólag nyertünk és foghattunk munkára (az összeállítás során adagolt cukorból, a liszt keményítőjéből - a tej vagy víz nedvesítő hatására). A levegős, laza tésztát kerekre vagy szögletesre szaggatva-vágva, ügyesen formázva, a bő, kellően forró zsírban kisütve jutottunk a fenséges falatokhoz.

Boszorkány fánk
Az ördögpirula receptjeinek keresése közben találkoztam sütőporos, szódabikarbónás készítésűekkel is, ezek előnye a fáradságos dagasztás kihagyása mellett a nagyon rövid idejű összeállítás és a gyorsan kisüthető végtermék.
Barátom egyik levelében egy találós kérdést tett fel: lánya boszorkányfánkot süt, ami azért "boszorkány", mert a fánkok maguktól fordulnak meg az olajban. Hogy lehet ez?
Kicsit elgondolkoztam a dolgon és sejtésemet le is írtam neki, amiért igen megdicsérte okos fejemet. A megoldást ideírom nektek is.
A megfelelően összeállított fánktésztából mély serpenyőbe, bő, forró zsírba két kanál segítségével (amelyek egyike lehet egy zsírba mártogatott kiskanál) kicsi, gömbhöz hasonlatos gombócokat szaggatunk, helyet hagyva, hogy nőhessenek és forgolódhassanak. A zsír valóban forró és bőséges legyen, az edény elég mély, hogy a gombócok ne érhessenek az edény aljához. A gombócok - a tészta összeállításakor a liszthez szárazon adagolt sütőpor vagy szódabikarbóna és a hő hatására felszabaduló szén-dioxid miatt felfúvódnak, olykor kissé megrepedve - nőni kezdenek és forgolódni. Ahogy az aljuk megsült, a fajsúlykülönbség miatt a nehezebb felső rész alábukik a zsírba, ahol szintén megsül, és a folyamat addig ismétlődik, amíg a gombócokból minden nedvesség-tartalom kisül, befejezik a forgolódást, és mindegyik oldal átsül pirosas-barnára (de mielőtt feketére váltana, szűrőkanállal szedjük ki és csepegtessük le, vagy tegyük szalvétapapírra vagy itatósra) és akkor már a belsejük is finom, sült lesz.
Ezt ellenőrizhetjük a kiszedett példányokon: egy-két darabot tépjünk vagy vágjunk ketté, és a sütést ennek függvényében folytassuk tovább. A kiszedett fánkocskákat azután ehetjük porcukorral lehintve vagy beleforgatva, de kínálhatjuk csokimázzal nyakon borítva, vagy éppen lekvárba mártogatva is vendégeinknek.
De az utóbbi receptet érdekességként sós változatban is elkészíthetjük, ilyenkor kicsit módosítva a cukor-só arányon - a hozzávalókhoz fokhagyma granulátumot is teszünk, a kisütést követően tejföllel kínáljuk. Finom főétel egy kiadósabb leves után.
Jó étvágyat!

Még egy kis trükk.
A tészta könnyedségét a sütőporon kívül a tojás habbá verésével és lazán a tésztához keveréssel "idézzük elő".

Némi érdekességek, nem szokványos receptek:
Mámoros menyecske
Akinek nem lenne elég az ital a pohárban, annak ajánlom ezt a furcsa fánkszerzetet. Kicsi, sült tésztagolyók, amelyek csobbannak a forralt borban.
Legjobb nagy kanállal kihalászni őket 2-3 perc után, akkorra már jó adag bort magukba szívtak.
Forralt boros fánk, azaz a mámoros menyecske:
Hozzávalók:

3 tojás

10 dkg méz

1 kiskanál sütőpor

14 dkg liszt

csipetnyi só

1 kiskanál reszelt citromhéj

a forralt borhoz:

6 dl vörösbor

2-3 darabka fahéj

2-3 szem szegfűbors

4-5 szem szegfűszeg

kb. 5 dkg cukor

2 szelet citrom

a sütéshez: olaj

Elkészítési idő: 40 perc

A tojások sárgáját a mézzel habosra keverjük. A sütőporral elkevert lisztet hozzáadjuk, csipetnyit megsózzuk, a reszelt citromhéjat beleszórjuk, végül a tojások fehérjéből vert kemény habot is beleforgatjuk.
A masszát kiskanállal a felforrósított olajba szaggatjuk és a kis fánkocskákat körös-körül aranysárgára sütjük. Közben a vörösbort a fűszerekkel és ízlés szerinti cukorral felforraljuk. Leszűrjük, tányérokba merjük, és a megsült, szalvétán lecsöpögtetett fánkokat belepottyantva azon forrón kínáljuk.

  S most, végezetül e sok finomság után következzen egy ide illő versike, mely emléket állít a mama által sütött fánknak és a mamának is.

NAGY VENDEL: JELMEZZÉ SZELÍDÜLT

Itt van fársángnak gyönyörű ideje
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Áttündököl
Az aranyos álarcon.

2017.

Folytatjuk.

***************************

14. ÉLETKÉPEK

CSOMOR HENRIETT: Örökzöld fenyők látványa

Csomor Heni

2019 májust írunk, mióta itthon vagyok megállás nélkül esik az eső. Ez az időjárás tipikus mása a 2010-es évnek, akkor is ez volt ebben a hónapban. Jól tudom, mert akkor a kórházi ágyon feküdtem, s más dolgom sem volt, csak figyelni az esőfüggönyt, ahogy a cseppek szaladnak le az ablakról.  Szóval Pongrác, Szervác és Bonifác, ismét meghozták az átlagosnál hűvösebb időt. Délutánonként nem árt még befűteni, hogy estére átjárja a langymeleg a lakást.

 Szegény újszülött madaraim bizonyára fáznak, illetve el is pusztulnak kint a szabadban. Napokig tartó szélvihar kárt tett a fészkekben, vagy teljesen megsemmisítette, amit a madárszülők rosszul rögzítettek a faágakhoz.

Ilyenkor, május derekán, amikor zöld a fű és kék az ég, új zöld lombot kaptak a fák.

Gyakran elidőzök a fenyőfák csodáján, amelyek majdnem az  égig érnek. S ott a magasban olyan, mintha gyertyát tartana, lágy szellő lassú táncként ringatja. Lelógó ágain világoszöldek új hajtásai " látványa olyan nekem mintha ujja lenne az óriásnak."  Fekete felhők jönnek-mennek, dörögve, csattogva. Villámot szór az ég. Lombok közé bújnak a madarak, árva lelkük reszket, úgy félnek. Sötétkék az égbolt, tombolva fúj a szél. Vad táncba kezdenek a fák, ömlik a zápor. Csitul már a szél, hömpölyög a víz, a föld lassan nyeli.

Hatalmas fenyő, sötétkék égbolt alatt gyönyörű látványban fürdik szemem.

2019. május 22.

***************************

15. VERSRŐL  VERSRE - KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL

Ábrahámné Ági: Amíg élek

Csak  amiért így szeretlek
Azért mondom el  neked
Minden nap ötezerszer
Rajongok én érted
Örök szeretettel.
Nem tudhatom:
Ezt vajon még
Hányszor is
Adatik még
Elmondani:
Bámullak
Csodállak
Imádlak,
Érzelem
Utamon
Elkísér
Végig
AMÍG
ÉLEK

Szeged, 2001. április 25.

áááááááá

Cím nélkül...

Felírtam falra, cetlire,
versbe, hogy veled érezve
lélekbe - testbe itt vagyok én,
fogd meg a kezem, gyere felém.

Éretted mindig kiállok.
Hogyha kell, érted kiáltok!
Veled megyek, hogyha hívsz engem:
örökké tartó szerelemben.

Életem az, hogy itt legyek,
hiszen mindig szerettelek.
Itt állok, még ha nem látsz is.
Veled vagyok, ha nem vársz is.

áááááááá

Hívnak

Felhevült fájó testtel
felkelek mégis kínnal,
forró arcomon könnyel,
félve, fájdalmaimmal,

döféseitől égve
elindulok a fénybe,
szemembe kések szúrnak,
agyamba nyilak fúrnak,
mégis: ha sír a gyermek
mégy, mint akit emelnek.

Szeged, 2003. május 3. 

 "...ha lettem is, miért vagyok..."

(Nagy Vendi verséből)

 ............................................

Nagy Csaba: Örökkön izzó vágy...

Ha majd kihuny ifjonti lángom,
hogyha könny sem mossa arcom,
s a sok rommá hullott álmon
dermedten térdre hullok,

vajon a megnyugvás halk sikolyát
hallani nem lesz-e oly nehéz,
vagy vágyón fogom visszaidézni
ez örökkön kínzó szenvedést?

Ha majd kihuny ifjonti lángom,
s az örök sötétség int felém,
milyen szellem fog virrasztani
porladó testem belsején?

Az örök vágy izzó szellemének
árnya kísért majd engemet,
merthogy vágy nélkül elporladjak,
érzem, azt nem, nem lehet.

 ........................................

Szauer Gertrúd: Lencse

Mint bab közül apró lencsét,
Úgy pergeted életed,
A Jóisten biztos kézzel,
Válogat mi jut neked.

Szivárvány, vagy ezüst felhő,
Zivatar, vagy lenge szellő,
Napsütés, vagy örök tél,
Az életnek mind belefér.

Elmormolhatsz ezer imát,
Hittel hogy ő figyel reád,
Ő az ki sorsoddal játszik,
Ha úgy dönt  villám
Mely cikázik.

Vagy boldogság kék tengerén,
Ring parányi csónakod,
Hogy mi vár terád az életben,
Előre nem tudhatod.

Csak mikor már égig emelt,
Vagy padlóra küldött,
Rajtad múlik hogy a babot,
Vagy a lencsét gyűjtöd.

………..............................……

Tóth Enikő: Ecloga helyett

Férfi és nő:

Férfi:
Hol van az élet, így elenyészve a távoli zajban?
Várom a nőt és vágyom az érzést mégis a szíve kihűlt már
Nincs menedékem, otthon fénye elalszik a ködben
Itt a homályban nem kapok édes asszonyi szót már…

Nő:
Óh te bitang, várlak, már égre emeltem a szívem
Hol van erőd? Én bátor, hősies lelkeden égnék,
Ám nincs már cél itt ami átmelegíthet e Földön,
Elfajzott borulás lett, torzult lény aki férfi
Elmenekül ha a nőből, magzata hull e világra…

Férfi:
Nem menekülnék, várlak, téged idézlek a fényben
Nő kell mind aki félti a gyermeke létfeszülését,
Boldog anyákat kellene végül adni e Földnek!
Ám ehelyett sok torz nő boldogan éli világát,
Gyermeke álmos, mégsem adja a szájba a mellét,
Már anya szíve a mélybe hanyatlik a kezdeti szinten

Nő:
Álom anyákról réved a lelked, míg te a kocsmák,
Vad moralyában szürcsölsz? Hol vagy az este, Te  drága?
Majd mikor él csecsemőd, és alszik bársonyos ágyán,
Lassanként hazaérsz, nem vágyva az emberi szóra,
Már csak a test mi hevít, baj lesz, ha a nő nem akarja…

Férfi:
Tested az álmom, ám már, túl rég vágyom utána
Minden nap felemészt és minden éjszaka várlak,
Fáj a szerelmem, mert csak a síró kisded a minden
Hold sugarán álálmai ringnak a szép puha ágyban,
Hol van a vágyunk és a szerelmünk? Éld velem újra!

***************************

16. NOVELLA  - 01.

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Tükör

Régi kis paraszt házban, mi gyermek hangtól volt hangos, élt nagymamám és nagypapám. Egy nagy tükör állt a falon, díszes fa keretét nagypapa készítette. Nagy mama kapta szülinapjára. Hej volt is nagy meglepetés, mikor meglátta. Végre nézhette magát nagyban és nem nagyapát nyúzta.

- Apa, nézd már meg, jól áll, nem túl nagy benne a fenekem? - kérdezgette gyakran, mint minden fiatal asszony.

Persze ez a kérdés nagypapát nem igazán érdekelte, neki szép volt mindenhogy. Kérdésektől inkább hogy szabaduljon, titokban a műhelyben neki állt készíteni egy tükör keretet, fúrt és faragott. Azt mondta a nagymamának, széket gyárt a gyerekeknek. Persze azt is készített, mert hát kicsik voltak a gyerekek és az asztalt nem érték fel, a kis cica asztalka mellé kellett szék is.

 Volt is öröm, mikor kész lett, a kis nebulók csak úgy ültek a cica asztalkánál. Nagymama meg rögtön nézegette magát a tükörben, igazgatta kötényét. Főleg mikor ment valahová, díszes kalapkáját felrakta a fejére, igazította, illegett és billeget a tükör előtt. Viszont papa így sem úszta meg a kérdést – jól áll?

 Az idő gyorsan száll, a gyerekek felnőttek, a szülők is megöregednek. Megszülettem én is. Imádtam a nagyszüleimet és persze gyerekként én is ott tollászkodtam a tükör előtt.

 Felvettem anyu cipőjét, egyensúlyozva és csoszogva a nagy cipőben, persze nagymama kalapja is a fejemen volt na meg a szép ruhája, botladoztam a tükör elé. Nagymama jót nevetett rajtam mikor meglátott.

- Kis unokám nem szorít egy kicsit? Na ebbe még nőnöd kell! - mondta nagy kacagva.

Én persze megsértődtem, mert hát én most szép vagyok! Csupa szép holmi van rajtam. Nem igazság! Hű, most duzzogok, nem is szólok!

Eljött a tinédzser kor és vele együtt a pattanásom. Nyomkodtam a tükör előtt vadul. Persze az is érdekelt, mint fiatalon nagymamát, a fenekem nem túl nagy a ruhában? Nagymamám meg mondta – ó kis unokám, a tükör mindig mást mutat és nem egészen az igazat.

Persze akkor ezt még nem értettem, csak felnőtt fejjel jöttem rá, milyen igaza is van.

Miután a nagy szülők meghaltak a tükör senkinek sem kellet, csak nekem volt nagy kincs, és roppant nagy érteke. Mikor álltam a tükör előtt a bal vállamnál nagymama arcát láttam, a másik oldalon nagypapa arca néz rám, a meg kopott foncsoron át mosolyognak rám. A régi tükrön keresztül figyelnek ránk.

A szememben könny gyűlik, eszembe jut, mikor gyerekként vidáman szaladtam nyáron az udvarukban, nagymamám finom ebédje ízét érzem a számban. A nagymama mikor rossz voltam, kiküldött nagypapához, hogy most kapsz. Nagypapa megkérdezte - mit csináltál?

Kelemen Györgyné

- Ejnye - bejnye, azért küldött ki nagyanyád, hogy ki kapj? Na akkor, pissz-passzát neki – mondta és jobb mutató ujját a sapkája simlijén forgatva.

- Akkor most kikapsz! Mond szépen, jaj, jaj.

- Jaj, jaj – mondtam kuncogva.

Nagypapa meg a tenyerét csapkodta.

- Na most kikaptál, csak azért mondom, hogy tud!

Bent nagymama várt – nem kaptál ki mi? Gondoltam, - mondta mosolyogva az orra alatt.

Emlékek, mik feltörnek, mikor a tükörbe nézek és látom kedves arcuk, hogy figyelnek.

Ahogy múlik az idő és a tükörbe nézek, már nem az a fiatal szép kis lány néz rám vissza, mint valamikor régen. Nem vagyok se szép, se fiatal. Eszembe jut, mikor nagymama mondta, ne higgy a tükrödnek, mert hazudik. Igen, most értettem meg, a tükör hazudik, a gyermekeim, a párom szemében akár hogy múlnak az évek, szép vagyok és maradok.

Lehet valaki szép a tükörben, ha belül gonosz, mit sem ér. Bár mennyire csúnya az ember, de ha a szíve aranyat ér, akik ismerik, azoknak ő a legszebb a világon. Nézek a tükörbe, felneveltem két gyermeket, szeretettel és becsülettel. Nem fiatal az arcom, de szégyenkezni nincs miért.

Gyermekem szemébe nézek és magam látom. Bennük élek majd tovább, ők lesz majd az én örök fiatalságom. Az élet, mi tova halad, a gyermekeink szemével láthatjuk majd, mint egy csodás tükrön át.

A párom szemébe nézek, magam látom, lelke tengerében fürdőzöm, mert tudom szeret. Mikor ő néz az én szemembe, magát láthatja benne, mint egy csodás tükörben, mert bennem ő lakik, a szívemben.

 Tükör, tükör a foncsorod megkopott mint a látásom is. Lassan, ha egy szemmel is és kissé kopottan, de látok. Láthatom a világ száz csodáját, az élet színeit és ha elveszik látásom foncsora, majd kitapintom azt, hisz annyi, oly sok szép dolog van. A sötétben is megkeresem és ránevetek, ha meglelem. Soha, soha nem adom fel! 

***************************

17. NOVELLA - 02.

 NAGY VENDEL: VISSZATÜKRÖZŐDÉSEINK 

VAKON SÁNTÍTÓ FILOZÓFIA
 

Ha szegény vagy, nézheted magad a kútban, vagy egy tó csillogó vizében.
A gazdagok láthatják arcukat fényesre csiszolt ezüst tükörben.
Velencéből hozott,
Metszett üvegben.

De hogyha a valódit akarod  látni, nézzél kedvesed szemébe, az igazság tükrébe.
Kútvízéből pislog reád egy lomha béka, jelzi a víz iható még,
senki nem mocskolta.
A tó sima fényét megfodrozza egy falevél, a  gazdag hölgynek elfeketedik tükre ezüstje.
Csak a szemed őszinte örökre.
Gyere kedvesem ide, utoljára üljél az ölembe, s nézzél a szemembe, Elhaló fényét talán látod e?
Végsőként a te arcod élét véstem be fejembe.
Ezentúl fehér botot veszek a  kezembe, s fekete kalapot teszek a  fejemre.

   Mikor elhatároztam, hogy  megházasodom, a  szó legszorosabb, és mindenféle értelmében, kiterveltem, hogy mindenhol tükrökkel fogom felszerelni lakótereimet, gépjeimet, autóimat.
Minden helyzetben kontrolálni akartam magam, hogy ellenőrizzem mindenkori tevékenységeimet, a  megfelelési kényszer sugallatára.   
Hála Istennek, hogy ezen elhatározásomnak a  negyede sem valósult meg, hiszen nem szereltem tükröt a  hálószoba plafonjára, és  a  fürdőkád fölé sem, csak egy kis falitükör segítette a  borotválkozásomat, de  ma már arra sincs szükségem  vakságom okán.

Nagy Vendel

Végül is  teljes alakot mutató előszoba tükör segített az elindulásban, a  végső pillantás, hogy minden rendben van e,  hogy emberek közé mehessek  nehogy valami közbotrányt okozzak megjelenésemmel.
Irigyeim akkor teljes búcsút nyernének.
Igazából soha nem tetszett maradéktalanul az,  amit láttam, és szokásommá vált az a mondás, mikor belenéztem, hogy .. szemét.
  Azért  mégis néha előfordult, hogy felemás cipőben, vagy zokniban mentem el otthonról, de a  vakok nem vették észre, érthető módon, és ha egy látó szólt, hogy menjek haza, és cseréljem le a  hibás darabokat, azt válaszoltam, minek menjek haza, hiszen otthon is csak felemás zoknira tudnám kicserélni....
No  ezt nemigazán értették.

  Kissé elvont,  kíváncsi , és filozofikus elhivatottságom okán , elméleti kísérletezésekbe fogtam, az emberi test , és lélek tanulmányozására.
Ha  egy olyan tükröt kreálunk, ami  minden  helyzetben mutatja a  mezítelen testet, elölről, hátulról, felülről, és alulról, akkor  minden síkban mást látunk, ámbár mindig ugyan azt az embert nézzük.  Erre a  filozofikus elméletemre felfigyelt pszichológusom is, és  mondta, ezentúl ő  is példálódzik majd ezzel az elmélettel.

  Maga a  tükör  évezredek óta szolgál bennünket, és nem csak a  hiúságunkat elégíti ki látvány formájában, hanem van némi gyakorlati funkciója is.
Autókon fontos a  visszapillantás, hogy mi is van a  hátunk mögött, és mit hagytunk el, s ez lehet átvitt értelemben is, mit is hagytunk magunk után.
Sokszor csodáltam a  periszkópot, hogy alul belenézek, és felül kilátok... érdekes jelenség, akár a  tükrökkel vetített fények világa.
Egyik munkatársam, hogy ne érje soha meglepetés, különféle nagyságú, és irányú tükröket rakott  fel a  raktára falaira, amiben időben látta, hogy ki és  mi, és milyen szándékkal közeleg az ő  intim szférája felé, nehogy véletlen  alvás, vagy  alkoholizálás bűnén kapja az éber főnöke.
Ez  a  mindenki magából indul ki elmélete, és a  bizalmatlanság mindenkori jele.
Önkiszolgáló boltokban is  tükrökkel nézik hogy mit is csinál a  vevő a  polcok között, és néha ezt még kamerákkal is megtetézik. A nagy testvér figyel.
Orvosnál - eléggé el nem ítélhető módon - különféle tükröket dugnak fel, vagy le  az ember fiába, lányába, és amikor már benyelted, felkapcsolják benned a  villanyt, és  akár a  gyomrodba, és a  vesédbe is belelátnak, bár  ezt  szúrós szemmel akár egy feleség is elvégezheti  a  konyhaasztalnál is hazaérted után.
Hogy egyéb testrészeket ne is említsek...
Használhatunk bármiféle régi, vagy modern eszközöket, mégis csak az igazi tükör a  szem, a  lélek tükre.
Felkaphatjuk a  fejünket, mondván, ne  használjunk közhelyeket, de  mégis csak ez az igazság.
A  közhely, néha közröhellyé is válhat.
Szemeinkből minden kiolvasható, bánat, öröm, igazság, hazugság egyaránt.
Legfájdalmasabb élményem, mikor  kislányom szemében láttam a  csalódottságot, a  féltést, és a  félelmet, s  nem szégyelltem bocsánatot kérni tőle, hogy csalódást okoztam.

Elmúlott már  éppen tíz éve, hogy elveszítettem a  látásomat,  kisunokám azonnal ugrott, ártatlan, gyermeki lelkülettel, papa megkeresem.
Drága, tündér kis szívem.

Azóta kénytelen, kelletlen vakon megbízom bennetek, mindenkiben.
Belső látásom, belső világom fokozatosan fejlesztem.
Köszönöm mindenkinek, aki megmaradt vakságom tíz évében, mindvégig mellettem.
Majd megadózok érte.
Látom azokat, akik ismernek, de kikerülve, fejcsóválva néznek utánam, és magukban, vagy félhangosan kérdik, hát ez még él?
Látlak benneteket  buták.
Szemetekben tükröződik az értetlenség, a  csodálkozás, a  tehetetlenség érzése.
Bennem pedig  visszatükröződnek a  régi, szép emlékek, az élmények, a  barátok, rokonok, és ugye hogy csodáljátok, mindez megmaradt, akkor is ha nem látok.
Látásmódom megváltozott!
 

Olykor-olykor
Eltűnődőm a
Magyarok némely szaván,
Mikor a vak mondja,
Megnézem, s látom.
Képletes talán.
Hiszen
Nem vagyok vak,
Csupán csak nem látok.
Micsoda különbség.
Ugye csodáljátok?
Azt hogy világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű ez a nyelv,
Mindent kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden árnyalatot
Bátor, okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is belátod,
Lehet jó a meglátásod,
Akkor is, ha nem látod.
Reméljük meglátod,
Ki  maradt végül  a  barátod.
Visszatükröződnek benned 
az elmúlt világok.

2019. április 10.

***************************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK

Szia Vendi!

Igazán találó ez a vers. Nagyon tökéletesen tükrözi a tánc közbeni érzelmeket. Megvallom, azért reagálok a versre, mert elolvasva, pont erre a zenére gondoltam. Zenét elindítva és közben a verset olvasva ismét, olyan érzésem volt, mintha valóban táncolnék! Szuper!!!! Puszi az élményért!!

Bütyi

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2019. ápr. 29., H 12:05): TÁNCOLJ VELEM,  MA VAN A  TÁNC VILÁGNAPJA !

NAGY VENDEL: TÁNCOLJ

Táncolj,

Ha  hallod  a  hegedűt,

milliónyi hangon,

ahogy dalol Babilon.

Táncolj,

Karoddal öleljél át,

Érezzem rajtad

testednek  ritmusát.

Táncolj,

Ajkam csókodra vár,

Érzem lassan  hullámzó

Csípődnek ringását.

Táncolj,

Izzik bennem a vágy,

Érzem bőrömön

Tested simulását.

Táncolj,

Míg kék fent az ég,

Táncolj,

Még szíved lángolva ég.

Táncolj,

Míg kialszik a fény,

Táncolj,

Még arcod arcomhoz ér.

Táncolj,

kezeid csókolom,

táncolj,

szeretve álmodom,

Szerelmedet hozom.

Táncolj,

ha hallod a  hegedű hangját,

csak táncolj 

egy életen át . 

á 

Refrén…

Táncolj,

Vágyódva ölelve át,

Maradjon kívül a világ

Ne halljad tenger moraját,

Viharok robaját,

Csak a zene dallamát.

Táncolj,

Két kezed öleljen át,

Érezd szívem dobbanását,

Táncolj,

Velem egy életen át.

á

Táncolj,

halljad a  hegedű hangját ,

mindenféle szép muzsikát,

A zene sikolyát,

életünk Babilonját.

Csak táncolj 

míg világ a  világ.

2018.  ÁPRILIS 29. A TÁNC VILÁGNAPJÁN                                                         

á

A  VERSET IHLETŐ ZENE LINKJE... 

https://www.youtube.com/watch?v=NGorjBVag0I

..................................................

A  905.  MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA  LÁTÁSSÉRÜLTEK SZÁMÁRA

Lectori Salutem Vendi egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támassza. szürke pólót visel.

2. GONDOLATOK A  VIRÁGOKRÓL

Kelemen Györgyné Edit: Virágok országa

kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében. Novellája végén piros pipacsok látszanak a zöld fű között. 

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRSAINK ÍRTÁK  

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES:  Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

Mráz Erzsébet: Szőke vállig érő hajú. Szemüveges barna szemű mosolygós. Fehér csikós blúzt, fekete blézert visel..

Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.

4. ELBESZÉLÉS

Csomor Henriett: Alázatosan az utca forgatagában

Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és farmerkabátban van.

5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

( 2018  - 3. fejezet – 3. rész )

SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót visel, távolban erdő látható.

6. VERSVÁLOGATÁS

KLEMENT BURZA MÁRIA , ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL

Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.  I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE

8. HAZAI TÁJAKRÓL...

 - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI- 

Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke hosszú ujjú felsőben van. szemén szemüveg.

9. ANYÁKNAPI ÉS GYERMEKNAPI VERSEK

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES:  Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

Mátyás Rita barna rövid hajú, barna szemű. fehér kalap fején lila rövid blézer van rajta. Vendi szőke hajú szemüveges bordó zakójában átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit.

10. MEGJELENT

MEGJELENT NAGY VENDEL:18. -ik E KÖNYVE A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA ALKALMÁBÓL, A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN:  NAGY VENDEL MEGSZÓLALOK CÍMMEL. ( http://mek.oszk.hu/19200/19233 )

Barna asztallapon nyitva egy kék borítású könyv bal oldalú lapján vendi látható szőke hajú szemüveges fehér kockás ingben van. kép alá oda van írva  becses neve s könyvének címe.

11. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó

( 2. fejezet 3. rész ) - Az utazás elkezdődik

Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak mosolygósak fekete szeműek egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

12.NOVELLA

KOVÁCS JÓZSEF KOPEK: EGY MÉRFÖLDKŐ IRÉNKE ÉLETÉBEN

KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.

13. ÍZES TÖRTÉNETEK IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK

- második kötet, tizenhatodik rész -

BENSŐSÉGES BELSŐSÉGEK, A PIRÍTOTT MÁJ

Vendin szürke póló és szürke zakó van. körötte a főzéshez való fűszerek és zöldségfélék láthatók. sárga zöld s piros paprika. bal és jobb oldalán zöldség zöldje újhagyma van. elölte fokhagyma és vöröshagyma fakanálokon fűszerpaprika s feketebors látható.

14. NOVELLA  ANYÁK NAPJÁRA

Véghelyi József: Anyák Napja

Józsi bácsi kék rövid ujjú ingben s fehér kalap van rajta. komoly tekintetű.

Novellája végén egy virágkoszorú látható.

15.VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL

Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon piros zakó és fekete nadrág van

rajta. szemüveges szőke hajú. kezében mikrofon s átható érzéssel szavalja versét.

Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.

16. ANYÁK NAPJA APROPÓJÁN

Kelemen Györgyné Edit:  A kétszer született gyermek.

Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek. 

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - TAVASZI TISZTÍTÓKÚRÁK

SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.

 ....................................

 Szia Vendi !

Csodálatos ez a vers minden benne van amit tudni kell a téli 

erdőről és az emberi lélekről .mesterien írsz .

Ha lesz időm egy téli szánkós utazásról fogok írni amikor 

iskolás koromban Győrből Fertődre utaztam egy idős nagyot halló 

bácsi vitt a szánján. 

Sok puszi : Ágnes Óbudáról

..........................................

                            " Csontig hatolnak a fagyok,

                               Tavaszt várnak a hajnalok, 

                                keringenek fázós gondolatok,

                                ha lettem is, miért vagyok. "

Kedves Vendi!!! Ez a pályázatra érett gyönyörűséges vers, melyben minden egyes szónak ott a helye, massal be nem helyettesíthető, el nem hagyható, az érzések, gondolatok, tájleíró képek sorrendje meg nem változtatható, s nem hiányzik belőle egyetlen hang sem, hiszen disszonáns lenne a dal, költészeted kiteljesedése!! Három leányodért mondott imád úgyszintén a lélek húrjain pengetett hangok sora, és három unokádért szóló fohászod a lélek legbelső zugán rejlő kristálytiszta hang felzengése!!!! Minden szavakkal festő mester, aki megélheti kortársa csúcsra jutását, veled érezheti a művészet kibontakozását! Ismét köszönöm szépen az ajándékokat!!! Szorítok újra a pályázatért!! Szeretettel Ági - Szegedről.

***************************

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

 - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA - 

Gyümölcsöző életmódváltás !

A cukorbetegség diagnózisa általában alaposan felforgatja az érintett életét: ha komolyan veszi saját állapotát, gyökeres életmódváltásra lehet szükség. A kiegyensúlyozott, változatos, értékes alapanyagokban, élelmi rostban gazdag étrend követése mindenkinek hasznos, de cukorbetegként emellett figyelni kell a napi energiabevitelre, és a makrotápanyagok (szénhidrát, fehérje, zsír) elfogyasztott mennyiségére is. Legfőbb szabály a hozzáadott cukor, és az édesítésre használt, magas természetes cukortartalmú élelmiszerek kerülése, ajánlott a fehér liszt helyett magas korpatartalmú gabonafélék választása.

Gyümölcs – édesen egészséges
A cukorbeteg étrendben (is) az egyik legfontosabb élelmiszercsoportot jelentik a zöldségek és gyümölcsök. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége OKOSTÁNYÉR® táplálkozási ajánlása az egészségesek számára legalább napi 4 adag zöldség vagy gyümölcs fogyasztását javasolja (ebből legalább 1 adagot friss/nyers formában). A gyümölcsök étrendbe iktatásával általában nem is szokott gond lenni, hiszen a legtöbben kora kisgyerekkortól szívesen fogyasztják ezt a rendkívül változatos, vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban gazdag ajándékát a természetnek.

Soponyai Mihály

   Összetevőik alapján megkülönböztethetünk friss, lédús és száraz, héjas termésű gyümölcsöket. Tápanyagtartalmukban jelentős különbség van: az első csoportba tartozó, magas víztartalmú gyümölcsök fehérje- és zsírtartalma minimális, ám természetes cukortartalmuk 5-25% is lehet! A skála alján találjuk a kora nyári piros gyümölcsöket: málna, eper, ribizli, a másik végpontban a későn érő, édes szőlő, szilva, és több déligyümölcs található (banán, gránátalma, mangó, datolyaszilva). A cukortartalom a lédús gyümölcsökben túlnyomórészt egyszerű cukrokból; fruktózból (gyümölcscukor) és glükózból (szőlőcukor) adódik, így fogyasztásuk akár jelentős mértékben megemelheti a vércukorszintet. A héjas gyümölcsök (pl. mandula, dió, törökmogyoró, gesztenye) gazdagok értékes zsiradékokban és magas a fehérjetartalmuk. Szénhidráttartalmuk igen lassan szívódik fel, az élelmi rostok, valamint a magas zsírtartalom miatt csak enyhén emelik a vércukorszintet. A gesztenye ilyen szempontból speciális, magas rosttartalma mellett egyharmadnyi keményítőt is tartalmaz, cukorbetegek csak kis mennyiségben, cukrozatlan formában fogyasszák!

Nézzük meg a leggyakrabban felmerülő kérdéseket, tévhiteket a cukorbetegek gyümölcsfogyasztása kapcsán!

Mindegy, mikor eszik a cukorbeteg gyümölcsöt?
Nem mindegy! A szénhidrátanyagcsere a nap folyamán változik, legkevésbé reggel és az esti órákban javasolt a gyümölcsfogyasztás. Különösen igaz ez a magas természetes cukortartalmú gyümölcsökre, mint a szőlő, banán, cseresznye, meggy, szilva, áfonya, körte. A gyümölcsöt legjobb kisétkezésre, azaz tízóraira, uzsonnára beiktatni, esetleg egy szerényebb szénhidráttartalmú ebéd végén fogyasztható desszertként.

   Ha magában fogyasztjuk a gyümölcsöt, úgy a legegészségesebb?

Nem, általában jobb, ha eszünk mellé valamit! A 2-es típusú cukorbetegség és az inzulinrezisztencia étrendjében kerüljük a csak „gyors szénhidrátokból” álló étkezéseket. Az egyszerű cukrokat tartalmazó, magas víztartalmú gyümölcsöket élelmi rostban gazdag gabonával, fehérjét és/vagy zsiradékot is tartalmazó élelmiszerekkel társíthatjuk, így szénhidráttartalmuk csak lassabban „hasznosul”, azaz kevésbé okoz vércukorkiugrást.

Példák 15-25 gramm szénhidrátot tartalmazó gyümölcsös kisétkezésre:

1 közepes alma + 3 db Korpovit keksz + 2 vékony szelet ementáli sajt + 2 szem dió
1 kis körte + 2 db szezámmagos extrudált kenyér leheletnyi vajjal + 6-8 szem mandula
30 g zabpehely forró vízben felfőzve + 50 g alma felkockázva + 1 teáskanál zabkorpa + őrölt fahéj és édesítő ízlés szerint

  Ha cukorbetegként fagyizunk, csak gyümölcsöset érdemes választani?
Nem feltétlenül! A szorbet típusú fagylaltok (jó esetben) a természetes cukortartalomban gazdag gyümölcsből készülnek, nincs bennük tejtermék, tojás, zsiradék. Még ha cukor helyett valamilyen alternatív édesítőszerrel is ízesítik, akkor is gyorsan emelheti a vércukorszintet. Ezzel szemben a tejszínes fagylaltokban (például csokoládé, dió, gesztenye, kávé stb.) magas a zsírtartalom, van bennük fehérje is, így azonos cukortartalom esetén alacsonyabb lehet a glikémiás indexük. Ha csak alkalmanként fagylaltozik a cukorbeteg, akkor beleférhet a magasabb energiatartalom a kisebb vércukor-emelkedésért cserébe…

A gyümölcs bármilyen formában, így gyümölcsjoghurtként is jó a cukorbetegeknek?
Ez a következtetés nem helyes!

   Egy átlagos, készen kapható 150 ml-es gyümölcsjoghurtban nagyjából 4-6 kockacukornyi „gyors” szénhidrát van: glükóz, fruktóz és laktóz. Gyümölcstartalmuk legtöbbször igen alacsony, édességüket hozzáadott glükóz-fruktóz szirup adja. Vannak már csökkentett cukortartalmú, vagy hozzáadott cukor nélkül készülő termékek is, ezek alkalmanként választhatók, de néhány perc alatt otthon is készíthetünk igazi gyümölcsös desszerteket. Cukorhelyettesítőként az energiamentes eritritet, sztíviát ajánlom, ízlés szerinti mennyiségben:

házi gyümölcsjoghurt: 1 maroknyi „színes” gyümölcs; például friss vagy mirelit áfonya, málna, ribizli, barack + 1 kis pohár joghurt + csapott evőkanálnyi zabpehely + cukorhelyettesítő
gyümölcsös chia puding: 1 pohárnyi tejpótló ital (kókusztej vagy mandulatej) + 1 evőkanál chia mag + összesen 1 maroknyi felkockázott mangó / barack / ananász + 1 evőkanál kókuszreszelék vagy mandulaforgács + cukorhelyettesítő (fogyasztás előtt pihentessük hűtőben néhány órát)
gyümölcsös túrókrém: 100 g túró joghurttal áttörve + 1 kezeletlen citrom héja reszelve + kevés citromlé + 50-100 g hazai gyümölcs, például barack, körte, alma + cukorhelyettesítő

    A bolti gyümölcslé nagyon cukros, de a frissen facsart az jó, ugye?
Sajnos ez sem ilyen egyszerű! A bolti gyümölcsitalok, gyümölcslevek változó arányban tartalmaznak valódi gyümölcsöt – amelyikben kevesebb van, ott általában glükóz-fruktóz szirup hozzáadásával érik el a fogyasztók által megszokott édességi fokot. A 100%-os gyümölcsleveknél is körülbelül erre a szintre állítják be az ízt, így minőségtől, gyümölcstartalomtól szinte függetlenül átlagosan 10 gramm / 100 ml a boltban kapható termékek szénhidráttartalma. Ez a folyékony állagú, magas cukortartalmú ital természetességétől függetlenül gyorsan emeli a vércukorszintet, így leginkább a kórosan leesett vércukorszint rendezésére ajánljuk cukorbetegeknek.

    Ugyanez igaz a frissen facsart levekre és a smoothiekra is, amelyek egy-egy nagyobb pohárnyi adagjában, a felhasznált gyümölcsöktől függően átlagosan 15-30 gramm cukor található. A magas cukortartalom mellett a gyümölcsrostok összezúzása, a pépesítés, a szűrés mind növelik a glikémiás indexet. Így csak alkalmanként, legfeljebb kispohárnyi mennyiségben fogyaszthat a cukorbeteg gyümölcslevet, azt is csak beszámítva, egy étkezés részeként.

Van olyan gyümölcs, amit számolás nélkül ehetek? És van olyan, hogy tiltott gyümölcs?
Fontos tudatosítani, hogy a gyümölcsök legtöbbjének van természetes cukortartalma, így az egyszerre elfogyasztható mennyiség korlátozott, általában 100-250 gramm. A málna, az eper, a ribizli, a szeder magas rosttartalma, alacsony szénhidráttartalma miatt remek választás, ebből egy leveses tálkányi is elfogyasztható egy adagként – rövid a szezonjuk, használjuk ki minél jobban!

A görögdinnyének sem magas a szénhidráttartalma, ám ez főleg glükóz, így hirtelen megemelheti a vércukorszintet (és nehéz is megállni, hogy csak 200-300 grammot együnk belőle). Kifejezetten tiltott gyümölcs nincs, a banán, a szőlő, a gránátalma csak alkalmanként, pici adagban fogyasztható. Az aszalványokat, fagyasztva szárított gyümölcsöket, gyümölcs chipszeket viszont érdemes kihagyni az étrendből, 50-80 százaléknyi is lehet a cukor.

Jó egészséget és sok  gyümölcs fogyasztást.

Üdvözlettel : Soponyai Misi

***************************

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

….....................................

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése

MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

Kérje a  szerkesztőtől.

A  MAGAZIN INGYENES!

….....................................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

………..........................…..

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZOLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

……...............................……

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

….......................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com

Skype: nagy.vendi54

----------------

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

-----------------

FIGYELEM!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZŐLALOK MAGAZIN.

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 

Weboldal: http://nagyvendel.comxa.com -  illetve:  www.nagyvendel.comxa.com

………........................……

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)

……............................…….

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

..................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

...............................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

………

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com

......................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!

…...........................

MEGSZOLALOK MAGAZIN  906

……..................…..

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ