Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2019. 05. hó – kilencedik évfolyam, ötödik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes havi lap

Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

9. Évfolyam: május

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is.

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**********************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Nagy Vendel

 Május a napfény hava, a  májusi eső aranyat  ér, és  hasonló blődségeket  lehetne mondani, de  vannak itt komolyabb dolgok is. Május elsején van a munkásmozgalomból Majálissá szelídült  össznépi játék, kinek vérmérséklete szerint, és első vasárnap az anyák napja, valamint az utolsó vasárnapra eső gyermeknap ideje is.
A  matriarchális társadalmakban az anya után jegyezték a  gyermekeket, a  patriarchális társadalmakban már az apa jogán örökölték  családi neveiket az újszülöttek, de azért  az anyja neve  kérdés még a mai napig érvényes.
Kissé félelmet keltő lehetne, hogy némelyik országokban más elnevezésekre törekednek, igy válik az   apából, anyából,  első számú szülő, valamint második számú szülő.
A rangsor az szabadon választott?
Valamint  az is  érdekes, hogy a  gyermek majd eldönti felnőtt korára, hogy melyik nemhez akarna tartozni, és ez akár lehetne a  harmadik nem is.
Hiába, nagy az Isten állatkertje..
Ilyen nehéz idők jönnek?
Minden esetre egyenlőre tavasz van, gyönyörű, s  egyebet nem mondhatok... 

A szerkesztő.

VENDI A   ROSSEB SAROKBÓL

Nagy Vendel Tétova fények útján című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv

https://www.youtube.com/watch?v=Q3eN9ANfwWY&feature=youtu.be 

A  RÁDIÓ SYDNEY MOZAIK  MAI ADÁSÁBÓL : 2019.  ÁPRILIS  07.

AUSZTRÁLIA,  MAGYAR NYELVŰ ADÁS

ILOSVAY GUSZTÁV ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN

...................................................

ÁGI LEVELE:

A KÖLTÉSZET ÚJ ÚTJÁN ELSŐKÉNT NAGY VENDEL ÍRT ILYEN MŰFAJBAN VERSEKET 2018. -TÓL, S NAGYJÁBÓL 30 ÉVEN ÁT.
NAP MINT NAP ÖRVENDEZTETTE MEG OLVASÓIT A RENDKÍVÜL TERMÉKENY KÖLTŐ, ÍRÓ. MOST, 82 ÉVVEL KÉSŐBB, MÁJUS 7.- ÉN A SZÜLETÉS NAPJÁN SAJÁT SZAVALATÁBAN EMLÉKEZÜNK MEG A SZÁZADFORDULÓN RÓLA...

SZEKSZÁRD, 2100. V. 7.

ARCHÍV OF YOUTUBE VIDEO  :):)

"...ha lettem is, miért vagyok..."

(Nagy Vendi verséből)

**********************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2.  MESE A  VIRÁGOKRÓL. KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT : VIRÁGOK ORSZÁGA
 3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
      ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES,  NAGY VENDEL, MRÁZ ERZSÉBET IRMA,
      SZAUER GERTRÚD
 4.  ELBESZÉLÉS. CSOMOR HENRIETT : ALÁZATOSAN AZ UTCA FORGATAGÁBAN
 5.  FANTÁZIA REGÉNY
      SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
 6.  VERSVÁLOGATÁSOK ÍRÁSAINKBÓL...
       KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS I. P. STEVE VERSEIBŐL
 7.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN.
      KYRA ANGIE : SOHA NE  MOND HOGY SOHA
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL... NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI
 9.  ANYÁK NAPI, ÉS GYERMEKNAPI VERSEK 
      ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES, MÁTYÁS RITA, KOVÁCS TIBOR, NAGY VENDEL
10. MEGJELENT NAGY VENDEL  18.  KÖTETE A  MEK - EN
      MEGSZÓLALOK VERSESKÖNYV
11. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
      KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
12. NOVELLA
      KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK : EGY MÉRFÖLDKŐ IRÉNKE ÉLETÉBEN
13. ÍZES TÖRTÉNETEK   IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL : A  PIRÍTOTT MÁJ
14. ANYÁK NAPI NOVELLA
      VÉGHELYI JÓZSEF:   ANYÁK NAPJA
15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
      ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES, NAGY VENDEL, SZAUER GERTRÚD
16. ANYÁK NAPJA APROPÓJÁN
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT:  A KÉTSZER SZÜLETETT GYERMEK
17. APEVA - NAGY VENDEL
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA
       TAVASZI  TISZTÍTÓKÚRÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************

2. GONDOLATOK A  VIRÁGOKRÓL

Kelemen Györgyné Edit: Virágok országa

Kelemen Györgyné Edit

Országok virága, virágok országa, édes szép hazám nekem de kedves is vagy!

Valahol messzi, távoli vidéken van egy különleges ország. Az emberek nagyon szeretik a virágokat. Folyton nemesítik őket, azon versenyeznek kié is a legeslegszebb.

Van itt mindenféle különleges virág, csilingelő harang virág, éneklő tátika és még sok- sok virág csoda.

Minden évben szépség versenyt tartanak, a díj hatalmas, arany és ezüst de a legnagyobb dolog, szabadon használhatja a virág nemesítő laboratóriumot.

Bárki benevezhet, még ország határon túlról is. Azért, hogy a zsűri a virágot megtekintse, még utazni is hajlandó, mert hát vannak nagyon kényes növények, miket szállítani nem lehet.

Azokat egy festő élethűen megfesti, hogy mindenki csodálhassa.

Nagy a készülődés, mindenki azon fáradozik, a díj az övé lehessen. Minden évben új és szebb virágot nemesítenek.

Történt viszont egyszer, egy kis falusi lányka arra gondolt, a versenyen ő is indul. Kinevették, kigúnyolták az emberek.

- Ha, ha, Örzse te és a verseny, tán gazdag vagy, van szép ruhád amiben megjelensz? - nevetett rajta a falu apraja, nagyja.

Örzse viszont felvette szép hímzett ruháját, ami tele volt varrva szép virággal. Nem volt rajta cicoma, arany se brokát, még is büszkén hordta. Szép kis falumban ez a módi, nem az úri cafrang. Hej, jól is állt rajta, megakadt rajta minden fiú szeme és pödörték bajuszukat rendesen.

- Na de Örzse, aztán milyen virágot viszel?- kérdezték tőle.

- A kedvencemet, mi mást – volt a válasza.

Az emberek találgattak, biztosan rózsát vagy valami nemesebbet? Örzse viszont csak nem árulta el.

Szedett virágot titkon, jól be csomagolta a titok mit visz, ki ne derüljön.

Beért a palota udvarába, volt ott minden cicoma, habkönnyű csipke, selyem topánka. Ő meg a kis hímzett ruhában és papucsában. Megcsodálták rendesen.

- Kis semmire kellő, jött-ment. - sugdostak mögötte.

Ő viszont csak azért is büszkén lépet. Elvégre is nem a ruha teszi az embert.

Jött a király, a szeme rögtön megakadt a lányon. Újdonság volt neki, ilyen ruhát még nem látott.

- Ej gyermekem, te még a ruhádon és a papucsodon is virágot hoztál a versenyre. - mondta a király elégedetten.

Irigyelni kezdte őt erre a sok cicomás.

- Kezdődjék a verseny!

Hangos dobpergés és harsona jelezte, a verseny kezdetét vette. A zsűri négy tagja helyet foglalt. A legszebb virágok kerülhetnek csak a király lánya elé, ki a győztest megnevezi majd.

Sorban kezdtek a virágokkal felvonulni. A virágok nevét hangosan mondták, sőt dobpergés kísérte.

 - Világszép, tünemény rózsa! - kiabálta a kikiáltó. Nemes és nemzetes, tekintélyes kristály virág, cím nemesítőtől, Báró Krizantém Jenőtől.

Jöttek a hangzatosabbnál hangzatosabb virág nevek, bárók és grófok. Különleges virágokkal.

Örzsére került a sor. A kikiáltó kérdezte, kit jelenthet be és mi a virág neve.

- Örzse, a virág neve pipacs- mondta kissé pirulva.

- Semmi cím és a nemesítő? - kérdezte a kiáltó.

- Ő következik, Örzse, a virág neve pipacs, nemesítő a természet!

A zsűri szemügyre vette a virágot.

- Milyen szép! Egyszerű és mégis csodás, fenséges! Piros mint a tűz! - állapították meg.

Máris küldték a király lányhoz.

A királylány csak nézte és nem hitt a szemének, ennyi szépség egy virágba hogy lehet. Parancsolta, aki hozta, álljon elé de nyomban.

Örzse hímzett ruháján megakadt a szeme. A szabóját hívta menten.

- Én is ilyen ruhát akarok, varrj nekem ilyet virágosat, de menten! - adta ki a parancsot.

Pipacsok...

- Életem, halálom kezedbe ajánlom, de én ilyet nem tudok varrni. - szabadkozott.

- A virág honnan van? Van belőle több is? - kérdezte Örzsétől.

- Király lány, a virágból több is van, egy réten szedtem. A szabódat ne büntesd, hisz a ruhám magam hímeztem.

- Látni akarom a mezőt és a sok szép virágot! Holnapra pedig akkor te hímezd ki a ruhámat.

- Király lány, a mezőt megmutatom, de a ruhámat én évekig varrtam, elkészíteni egy nap alatt nem tudom.

Másnap elmentek a mezőt megnézni. A királylány nem tudott a szépségével betelni. Hamarabb kész legyen a ruhája, hímezte a falu minden asszonya. A hímzés a király lányának is megtetszett, azóta ő is hímez és a többi úri lányka is. Örzse nagy jutalmat kapott és azóta is hímez, kedvenc virága a pipacs, amit a ruhájára hímzett.

**********************

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRSAINK ÍRTÁK

áDUÓ VERSá

ÁBRAHÁMNÉ  ÁGNES -  NAGY VENDEL:

TÜNDÉRI DAL

Tündéri dal, szárnyal az ének,
e  versedben fogan az élet!
Száguld Benned a  lélek,
vagy a  végítélet?
Hiányzik az életigenlés,
a  lelki, testi fényesség,
marad a testi restség,                                          

Ábrahámné Ágnes

gondolkodom akár a  Nagyok,
ha lettem is, miért  vagyok?
Valahogy mindig ilyen az élet,
vannak jó, és rossz tündérek.
Ám hozzám a rosszak jönnek.
Jó tündér, én nem adom fel!
Téged várlak türelemmel.
Néma vagyok igen régen,
barátom bír szóra engem.
Néha a fellegekbe szállok,
sokszor ólomcipőkben járok,

visszahúznak az álmok,

jobb időkre várok.
Előbújok mint egy virág,
hadd ismerjen meg a  világ,
néha száraz kertem földje,
megöntözi szemem könnye.
Sómarta árkok arcomon,
nem szűnik a nagy fájdalom.
Cserepes szájjal kimondom,
én bizony ezt már nem hagyom!
Rálépek most egy új útra,
jó barát segít ím újra

szivárvány könnyeim mögül mosolygok reád szeretettel.
 "...ha lettem is, miért vagyok..."

(Nagy Vendi verséből)

Szekszárd,  2019.   március  27.

.......................................

Mráz Erzsébet Irma: Nap csillan

Nap csillan az
Ablakon,
Kelek gyorsan,
Kinyitom.
A napfénnyel
Szemezek,
Ellenállni
Nem lehet.
A hideg szél
Beoson,
Megpihen a
Paplanon.
A szobában
Meleg van,
Csak pihenjen
Ágyamban.
Indul tovább,
Felpattan,
Úgy gondolom,
Dolga van.
Felborzolja
A hajam,
Nem baj, hagyom
Most magam.
Fa tetején
Fecskeraj,
Énekelnek,
Nem zavar.
Hallgatom az
Éneket:
Itt van már a
Kikelet!
Vidám daluk
Messze száll,
Hangos tőle
A határ.
Zöldül a fű,
Rügy pattan,
Nap mosolyog,
Tavasz van!

 .........................................

Szauer Gertrúd: Ő lesz...

Ő lesz kabát hogyha fázol,
Esernyő ha bőrig ázol,
Nagy melegben enyhe szellő,
Szomjat oltó bárányfelhő.

Ő lesz fagylalt forró nyárban,
Apró villám viharjában,
Ki nem bánt, csak őriz téged,
Hogy érezd soha nem kell félned.

Ő lesz a hang néma csendben,
Délibáb a fellegekben,
Ő lesz akit szíved várt,
Egy igazi jóbarát.

Ő lesz aki hallgat téged,
Mindig, meg se kell rá kérned,
Kísér tűzön vízen át,
Neked adva mosolyát.

Ő lesz akit te is szeretsz,
Örülsz mikor vele lehetsz,
És hogy évek szálltak el,
Az senkit sem érdekel.

Ott folytatod ahol régen,
Hisztek még a szép mesékben,
Ő lesz kivel jó nagyon,
Merengeni a múltadon.

 **********************

4. ELBESZÉLÉS

Csomor Henriett: Alázatosan az utca forgatagában

Gyakran sétálok Pécs belvárosában buszom indulásáig. Hömpölygő tömeg rohan a hangulatos utcákon, legtöbbjük fülhallgatóval a fülén. Így mit sem hall az utcazenész andalitó harmonika zenéjéből. Néha magával ragad egy - egy emlékezetes dal hallatán. Félig eljátssza, a tudatalattimból kikívánkozik: "Játszd végig, vagy ez nem is így van, csak idéztél bennem egy hamis hangulatpillanatot." - s tovább robogok. Tudom, hogy ez az egyetlen pénzkereseti lehetőségük, az a pár forint, amelyet szánalomból bedobnak a papírdobozkájukba. Ezért képesek egy utcasarkon, kempingszékükön ülve játszani egész nap, kitéve az időjárás viszontagságainak, esőben, hóban, napsütésben csak zenélnek, s alázatosak akkor is, ha pénzt kapnak, s akkor is, ha nem, ők csak játszanak szívből. Sokszor még este is hallom zenéjüket, amikor kollégám felhív, s elhalad a Széchenyi téren, amikor éppen hetet üt a templom tornya.

Hetekkel később jutott eszembe ez a pár soros történet az utcazenészekről. Pont azért, mert "ugyanolyan kiszolgáltatottak", mint én voltam abban a helyzetben.  Egy elektronikai boltba szerettem volna bejutni, de akadály volt az a fránya egy lépcső.  Gondoltam segítséget kérek a járókelőktől, megkérem, hogy hívjanak ki egy eladót. Próbálkoztam egyszer, tízszer, hússzor, egyszer sem sikerült, ebben volt az áruszállító, aki ugyanabba a boltba ment, ahova én is szerettem volna, de inkább nézet kóbor kutyának, minthogy embernek. Mind érzéktelenek voltak, a járókelők, fiatal és középkorú, egyaránt otthagytak, azt hihették, koldulni akarok, pedig a ruhám nem ezt mutatta. Tovább nem várhattam, mert kevés volt az időm buszom indulásáig. Átmentem az Arkádba, ahol kényelmesen megvettem a fülhallgatómat.

Csomor Henrietta

Az eset nagyon megrázott, napokig viszolyogtam emberek közé menni.

Lelkemet nyomta, hogy nem tudom megtartani templom fogadalmamat.

Katolikus vagyok, de nem gyakorlom, csak úgy a magam módján, a saját szavaimmal fohászkodom Istenhez, ha nagyon félek, s hálát adni mindig betérek a templomba, hogy megosszam az Úrral örömömet.

Egy nap úgy hozta a sors, hogy előbb eljöttem a munkahelyemről, s cudar kedvem volt. Mostanában a Zsolnay szobornál szállok le, mert ott kevés a fel- és leszálló. Kikerülve a Árkádnál a tolakodást, így nem vagyok útjában senkinek.

Fekete fellegek tornyosultak az égen, bordó tavaszi kabátom hidegnek bizonyult. Nem tehettem mást, sildes sapkámat letudtam cserélni a füles sapkámra, mert a kis hátizsákomba volt szerencsémre. Keserű szájízzel vágtam neki céltalanul utamnak. Gondoltam egyet, s betértem az Irgalmas templomba, ahol a kisküszöb nem akadályoz a bejutásnál. A nagy vasajtót tolókocsim lábtartójával nyomom be, belső ajtónál már a templom gondnoka segített. 

Keresztet vetek, s az Úr színe előtt elcsendesülök, szívemnek legféltettebb kincseiért, a szeretteimért imádkozom, s kérem, vigyázza, s segítse őket nehéz útjaikon.

2019. március 23.

 **********************

5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

( 2018  - 3. fejezet – 3. rész )

Bukás és siker

Rudolf jó ideig nem mozdult, de aztán ő is visszaballagott a helyére. Beletelt némi időbe, mire ismét rendesen bírta mozgatni a kezét.
A szünet végére Dragon meg Pegasus is bementek az osztályba. Wolf és Phoenix azonnal beszámoltak nekik a történtekről.
– Kicsinálom! – háborgott Dragon, mialatt az osztályban lévők kíváncsian figyelték az eseményeket. – Senki nem bánthatja a húgomat! – fújtatott dühösen, miközben gyilkos pillantásaival végignézett Rudolfon. – Garantálom, hogy nem éled túl, amit tőlem kapsz! – ropogtatta meg az ujjait, miközben a farkasszellem felé közeledett.
– Én is csatlakozok, bátyó – ropogtatta meg az ujjait Phoenix is, miután kiugrott a padból.
– Végképp elfogyott a türelmem – vicsorított Rudolf, aztán ő is kiugrott a padból. – Most már nem érdekel semmi és senki!
– Dragon! Phoenix! – szólalt meg Lion hosszas némaság után. – Tudom, hogy erősek vagytok – fogott bele kimért hangon. – Viszont ő nem ember, hanem egy hatalommal bíró lény. Ha majd ti is rendelkeztek olyan erővel, mint Rudolf, akkor nyugodtan kicsinálhatjátok. Nagyon nagy könnyelműség volna most harcolnotok vele – fejezte be. Legbelül iszonyatosan féltette a bátyjait, mert ha most összecsapnának, akkor ők maradnának alul, sőt, akár meg is halhatnának.
– Rendben – morogta csípőre tett kezekkel Dragon – De rajta tartom a szemem – fenyegetőzött, majd hátat fordítottak Phoenixszel Rudolfnak, és visszaültek a helyükre.
– Che! – húzta gúnyos mosolyra a száját. – Kemény férfiak vagytok a talpatokon! Az igazi férfi nem futamodik meg és nem engedelmeskedik a fehérszemélynek.
– Tudod, a húgunkkal nem érdemes haragban lenni. Neki nem szükséges semmilyen erő ahhoz, hogy valakit térdre kényszerítsen. Fogtad, balfasz? – vágott vissza nyugodt hangon Phoenix, eközben kényelmesen elnyújtózkodott a padban.
– Rudolf, jössz te még az én utcámba – sziszegte rideg hangon Lion. Eltökélt szándékában állt, hogy a farkasszellemet egy napon alaposan megkínozza.
Az utolsó óra végén ugyanúgy kaptak házi feladatot, mint Átalakulás- és átalakítástanból, de itt nem egyénileg, hanem egységesen kapták ki.

Samu Ágnes

A testvérek egyöntetűen úgy döntöttek, hogy lemennek a cukrászdába. A Banzáj már teljesen benépesedett. Kissé tartottak attól, hogy nem fognak olyan süteményt kapni, amit ők is megesznek. Rövid sétát követően megtalálták a keresett helyet, amely az átlagos cukrászdáknál érdekesebb látványt nyújtott. Az egész épület meg berendezés teljesen úgy néztek ki, mintha süteményekből, cukrokból és más egyéb édességekből készültek volna. Kinézetre a tető kalács, a fal piskóta, az asztalok torták, a székek meg különböző sütemények voltak. Ha a testvérek nem tudták volna, pontosan hol is járnak, akkor azt hitték volna, hogy abba a mesébe csöppentek, amiben a két testvér egy gonosz boszorka mézeskalács házába tévednek. Kényelmesen helyet foglaltak az egyik ablaknál lévő dobostorta asztalnál, azután rövidesen mindenki előtt megjelent egy-egy étlap.
– Sziasztok! Meliton Carlos vagyok! – jelent meg egy hosszú, bozontos és ősz szakállú, kopaszodó, piros arcú öregúr. Barna szemei érdeklődve nézték a meglepett társaságot. A hatvan év körüli pocakos bácsi ugyanis teljesen emberi kinézetű volt. – Mágus vagyok, akárcsak a jó öreg Merlin barátom – brummogta kedvesen. – Mi a nevetek?
Mindenki szép sorjában bemutatkozott. Carlos kissé eltűnődve nézett a nevek hallatán, amit Pegasus szóvá is tett:
– Valami gond van?
– Áh, semmi – tette lapát kezeit a nagy pocakjára. – Mit szeretnétek?
– Olyat, amit mi is megeszünk – vágta be gondolkodás nélkül Dragon.
– Itt minden olyan, amit ti is megehettek – nevetett egyet jóízűen Carlos. – Nyugodtan szólítsatok Carlosnak. Ja, és ne magázzatok, mert ettől csak öregnek érzem magam – kuncogta.
Mindenki rendelt magának valamit. Szinte azonnal eléjük varázsolta Carlos, amit kértek. Furcsállták, hogy nem kellett fizetniük, ennek ellenére nagyon élvezték a dolgot.
Phoenix kapott az alkalmon, és szóvá tette, hogy itt furcsa módon mindenki magyarul beszél.
Pegasus elmondta a többieknek, neki is feltűnt, hogy az itteniek az ők nyelvükön beszélnek. Megkérdezte Ejovétől, mi az oka ennek. Kiderült, hogy három közös nyelvet beszélnek összesen, ami a magyar, a latin és a japán, ugyanis ezek a legkönnyebbek. Természetesen többféle nyelvet is lehet még tanulni, aki akar, például sárkányul, angyalul, tündérül… A magyar és japán valójában nem az emberek nyelve, ezért is olyan nehéz a számukra ennek a két nyelvnek a megtanulása. A latin eredetileg a nem emberi lények meg az emberek közös nyelve, és ezt azért hozták létre, hogy megértsék egymást. Régen Atlas meg az Emberek Világa egy volt, sőt ezen a világon kívül még van több világ is.
A többiek csak hüledeztek, alig akarták elhinni azt, amit Pegasus mondott. Ugyanakkor megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy biztosan nem lesz gondjuk a kommunikációval a nyelvhasználatot illetően.
Wolf bocsánatot kért a túrótortáját habzsoló Lionntól, amiért a legutóbb olyan utálatosan bánt vele, sőt, meg is köszönte neki azt, hogy kiállt mellette Rudolffal szemben. Ritkán szokott őszintén valakinek köszönetet mondani vagy valakitől bocsánatot kérni. A mai nap történései komoly nyomot hagytak benne, mert amikor a legnagyobb bajban volt, pont az segített neki, akitől egyáltalán nem várta el.
Lion látta Wolfon, hogy valóban komolyan gondolja az elmondottakat, így megbocsátott neki. Nagyon nem szeret haragban lenni másokkal. Főleg a viták, a veszekedések azok, amiktől igazán irtózik. Számára a béke és a nyugalom mindennél többet ér, mert ezek nélkül semmi se működik.
Másnap a testvérek első órája Gyógynövény- és főzettannal indult, amit a mester a laborban tartott meg. Az órával kapcsolatban legelőször azt tudták meg a többi diáktól, hogy Löttytannak „hívják” röviden. A puffszerű székek csak egyszemélyesek voltak, így mindenki külön-külön ült. Sokan kissé értetlenkedve néztek maguk elé, ugyanis nem volt ott semmilyen asztal, amin esetleg írni lehetett. Az oktató rövidesen megjelent, amint becsengettek.
– Gaya vagyok – mutatkozott be a bozontos, szürke hajú boszorkány. – Az óráimon megtanulhatjátok az igazi boszorkánykonyha fortélyait. Sok érdekes és izgalmas dologgal fogtok megismerkedni – cincogta vékony hangon, miközben narancssárga szemei barátságosan csillogtak. Olyan ötven körüli lehetett az emberi kinézete alapján. Igen pufi alkatú és átlagos magasságú volt. – Nálam nem divat a diákok megbuktatása, mert nincs olyan, hogy valaki ne tudjon valamit – járkált fel-alá a citromsárga talárjában, a fején pedig ugyanolyan színű boszorkány kalapot viselt.
Phoenixet nagyon szimpatikusnak találta a mester, így kivételezni kezdett vele, de mindezek ellenére a többiekkel is kedvesen bánt, nem úgy, mint Morias.
Phoenix tagadhatatlanul élvezte a kivételes bánásmódot. Végre, nem csak a bátyja lehet valakinél központban, hanem ő is. Gaya minden helyes válaszánál kőrbe rajongta őt, míg a többiek esetében csak helyeslően bólogatott.
Az elsősök korán örültek, amikor azt hitték, hogy Moriashoz hasonló, elviselhetetlen oktatóval már nem kell szembesülniük. Legnagyobb szerencsétlenségükre tudomásukra jutott a többi felsőévestől, hogy a Harcászattan mestere igen durva és kegyetlen, rosszabb, mint Morias. Sőt, akiknek a leginkább vigyázniuk kell majd, azok a lányok, de azt már nem derült ki, miért, mert addigra vége lett a szünetnek.
Eddig a Szabad Varázslatok óra bizonyult a legjobbnak, mivel az igazgató mindenkivel nagyon kedvesen bánt, kivétel nélkül.
– Velem és sok más mesterrel ezen az órán olyan dolgokról lehet tanulni, amelyek a többi tanórán nem hangzanak el, de ha mégis, akkor csak futólagosan – magyarázta jókedvűen Merlin, miközben hátratett kezekkel fel-alá járkált a tanári asztal előtt. Az igazgató most hófehér talárt viselt. – Az órán a Hatalom gyűrűiről lesz szó – fogott bele.
Az osztály érdeklődve hallgatta végig a történetet. Odin, a hatalom és az erő istene a saját véréből készítette magának és a gyermekeinek a hat gyűrűt. A bűvös ékszerekbe a gyermekei nevei voltak belevésve, egyedül Odinéban volt még két szó, azaz „Draupnir Vezére”. Sok-sok évvel ezelőtt háború robbant ki az istenek és a sárkányok között, ami miatt több világban is káosz uralkodott. A nagyobb hatalommal rendelkező démonok jó alkalomnak találták a küzdő felek kincseinek a megszerzését. Miután megölte Kiramono, a hírhedt vörös szemű fekete sárkány, Odin utódait, a gyűrűk el lettek rejtve az Emberek Világába a démonok elől. A vikingek véletlenül találtak rájuk, akik idővel rájöttek, hogy különleges erővel bírnak, és mielőtt valami bajt okoztak volna, kicserélték őket a hamis másolatukra. A vikingek a bennük hordozott emlékek láttán alkották meg Odin és a többi isten legendáját. Merlin elmondta azt is, hogy az emberek kezében másképpen működnek, ugyanis a nem halandó lények birtokában mutatkoznak csak meg az igazi képességük. Egyedül az istenek és az isteni erővel rendelkezők nem veszik a hasznukat. Jelenleg titok övezi a hollétüket.
– Házi feladatként a Hatalom gyűrűinek a képességeit kell megírnotok – magyarázta Merlin. – Viszont a munkátokat nehezíteni fogja az a tény, hogy a számotokra tilos a könyvtárba való belépés – harangozta be.
A diákok a fejüket fogták az igazgató szavai hallatán. Tisztában voltak vele, hogy a tankönyvekben nem sok adat van a gyűrűkről. Ráadásul Atlasban csak egyedül egy könyvtár létezett.
Pegasus már javában azon morfondírozott, hogyan tudna mindent kideríteni a gyűrűkről. Gondolta, kikérdez néhány felsőst, ám azok undokul megtagadták a kérését. Sajnos Ejove nem segíthetett neki, mivel tiltotta az iskola szabályzata, hogy a mesterek segítsenek a diákoknak a házi feladatok megoldásában. Eltökélte magában, mindenképpen megcsinálja a házit! Biztosan van valami megoldás a dologra, csak rá kell jönnie.
Wolf amikor tudomást szerzett arról, hogy sem az oktatók, sem a felsősök segítségére nem számíthatnak, egyszerűen félretette a dolgot. Úgy volt vele, ha nincs lehetőség a házi elkészítésére, akkor felesleges emiatt törnie magát.
Phoenixet majd megette az idegesség. Most mi lesz? Ha nem csinálja meg a házit, akkor biztosan egyest kap. Olyan igazságtalanság ez az egész, dühöngött magában.
Lion nem a lecke miatt idegeskedett, hanem amiatt, hogy mi lehet a dolog hátterében. Miért vitte őket Merlin és Oraculum a könyvtárba, ha mégsem mehetnek oda? Reménykedett abban, hogy a szfinxtől majd választ kap a kérdésére.

Folytatjuk.

**********************

6. VERSVÁLOGATÁS

KLEMENT BURZA MÁRIA , ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL

áá

BURZA MÁRIA: CSILLAGÖSVÉNYEN UTAZOM

Emberi létünk villanásnyi a Mindenségben,
földi pályánk gyorsan véget ér, de lelkünk tovább él,
mégis ki marad, szívére gyász borul, fájdalma nagy,
s vigasz-szavak a megsebzett szívnek oly keveset adnak.

Szomorúbb lesz a Föld, s az Ég könnyet ejt,
itt lent megáll egy szív, de odafent csillag lesz,
s a gyászolóra éjszakánként rátekint
a csillagok fényével üzeni:
Ne sírj, ne könnyezz, csak pihenni mentem el.

A halál csak a testet pusztítja el, de a
Lélek tovább él és Szeret, nincs többé
benne félelem, mint idelent, a test csak
egy ruha volt, tönkre ment, de a Lelket
őrzi az Isteni Szeretet.

Jó nekem itt, hol nincs több fájdalom,
színes felhőkön, csillagösvényen utazom,
ne fájjon szíved, erősítsd hited, hiszen,
ha földi időd lejár, találkozol velem.

Ha gondolsz rám, én mindig ott leszek,
de ne keljen látnom, hogy könnyezel,
arra gondolj, én már nem szenvedek,
az Örök Hazában megpihenhetek,
ne engedd, hogy könnyeid zivatarrá legyenek,
de enged, hogy hited ereje eloszlassa
a bánat-felhőket.

áááááááá

 FÉNYSZÁL SZIMBÓLUMOK

Életünk magába hordozza,
ahogy a nappal az éjszakát,
a múlandóság hangtalan dalát.

Elnéztem télen a fákat,
jégcsapok csüngtek ágain,
de most a Tavasz rügyet
bont rajtuk, majd levél lesz,
s illatos virág, s a szótlan
bölcsesség szentélyében,
az új tavaszban ébrednek a fák.

Vállamat súlyos évek nyomják,
de panaszra nem nyílik szám,
csak magamban elmélázom,
lehet az írás is hiábavalóság....

Vagy csak könnyed hab legyen,
hiszen mindenkinek teher
nyomja vállát, de habként
elferdített a valóság, inkább
bátorítást, biztatást adjon az írás.

 

Az ember önmagát nem tagadhatja meg,
csak így lehet őszinte vallomás a szó,
melyben fényként szimbólumok futnak,
igaz felépíteni úgy , ahogy bennem él
nem tudom, csak sejtelmes sorokban
leszek fehér papírra karcolt színes
képzeletminta s imádságba szőtt hála,
s mindenben fellángol az írás
szenvedélyes vágya.

Néha vidám, máskor bús hangok
dalolnak sikerről, kudarcról, hitről,
reményről, szeretetről, s életünket
átszövő tévedésekről.

Tudjuk jól, ezer veszéllyel jár az élet,
s mint körhinta, ha szakad a lánc,
kibillenthet egyensúlyunkból,
ami utunkba áll.

áááááááá

FEKETÉBŐL ARANY LESZ

Szokatlan lesz nagypénteki versem,
múlt és jelen benne keverednek.

Szívem szemével látom Golgotán a keresztet,
s hallom szavait a Megfeszítettnek.

Nézem Máriát, az édesanyát, ki a kereszt tövénél térdel,
szívének igaz gyöngye átitatja Golgotán a földet.

Mindannyian cipelünk keresztet,
hitünk erejével visszük terheinket.

Ha a fájdalom lesz elviselhetetlen,
tekintsünk a golgotai keresztre.

A feketéből lassan arany lesz,
szíveinket betölti a Kegyelem.

Az égi tisztaság megfeszíttetett,
Ő mégis él, segít vinni terheinket.

……………. 

I.P.Steve verseiből: Éjből valóságba

Érzelemív, sziromráma,
hol lelked álomsétája.
Boldogságát ott találta,
ott, a pazar, szép világban.

Ébredések útvesztője,
nem kéri el , soha tőled.
Édes éjt, áldott nap követ,
csodás valót neked szőve.

áááááááá

Elmentek örökre

Fényből rohanás a sötét éjbe,
majd elköszön egy tovaszállt lélek
és mind búcsút int, aki követi,
fájó szó most hangtalan öleli.

Csendes hullámú könnytenger csobog,
holtak már és sok szív fájón dobog.

áááááááá

Boldog pillanat

Nem annak hiányoztál,
ki azt kérdi , hol voltál,
hanem ki csendben ölel,
mert boldog, hogy most jött el,
az oly rég várt pillanat
s a perc veled szaladhat.

áááááááá

Kikelet

Rejtekből rügyek bújnak,
a Nap felé indulnak.
Új élet virulása,
a természet varázsa,
álmaink valósága.

áááááááá

Tavaszküszöbén jár otthon

Talán nem is annyira kint,
sokkal inkább belül, a szív,
mi jelzi, a naptár havát,
hogy ismét, március van már.

Nekem homályt ad rá a táv,
itt az idő, még nyárban jár
és erős hőt ont kint a lég,
az estében sem hűt a szél.

áááááááá

Ember

Eljövetelt várva nézünk legbelülre
s lelkünk vizsgálata könnyet csal szemünkbe.
A feldíszített fán sok apró lámpa ég
most a csillogás-villogás varázsa szép,
majd elmosódik szürkülő parázsfénynek,
de kirajzolódik az emberi vétek.

Meggyengült a felebarát szeretete.
Ma már olyan könnyen kiolt életeket
egy más eszme, vagy a nem azonos vallás.
Halljad meg zúgni hangját, a vész harangját!
Ne sodródj e szörnyű bűnbe se vétlenül,
sem, ki pénzért lekenyerezve kényszerül!

Ember, te aki élsz itt a földi mennyben,
kérlek, vizsgáld meg néha, mélyen a lelked!
Ember, úgy légy te is boldog a létedben,
hogy a másik is boldogságban élhessen!
Ember, az eszed minden bűntől védjen meg,
hogy ne érezzem soha azt, hogy félnem kell!

**********************

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

KYRA ANGIE : SOHA NE MOND HOGY SOHA

 ( tizenötödik fejezet )

 ......................................

   Jess szerdán hazafelé menet a portánál Christopherbe botlott.

 - Elkísérhetlek? - kérdezte a férfi.

 - Nem szükséges, sétálok, köszönöm - tért ki a lány.

 - De én szeretném. Megbeszélhetnénk?

 - Rendben, menjünk - egyezett bele a lány rosszat sejtve.

- Várj meg a parkolóban, hozom a kulcsom és a táskám! - kérte a
férfi, a lány bólintott és kiment az épületből. A férfi pedig felment
az irodájába.

   Az ajtaja előtt Sheryl toporgott. Bementek, váltottak pár szót,
Chris közölte a lánnyal, hogy siet, mert várnak rá. De a lány hosszú
ideig feltartotta.

    Jess már nem bírta tovább a várakozást, a férfi után ment, hogy
szóljon, intézze csak a dolgait, hazatalál egyedül is. Az iroda ajtaja
félig nyitva volt, már épp kopogni akart, mikor meglátta az ajtó előtt
csókolózó párt. Megköszörülte a torkát:

- Hm ... Elnézést - mire szétrebbentek, a férfi zavartan habogott.

- Ez nem az volt, aminek látszott - kezdte a férfi, mire a szőke
lány ügyet sem vetve az általa kirobbantott vitára távozott.

- Miért, nem egy csók volt? - tudakolta halkan Jess.

- De igen - felelte a férfi.

- Akkor mégis az volt, aminek látszott - jelentette ki a lány és
sarkon fordulva távozott. Chris összekapta a kulcsát és a táskáját és
sietett a lány után. Még az egyetem előtti járdán utolérte.

- Várj, Jess! Beszéljük meg, kérlek!

- Sem időm, sem kedvem nincs már hozzá - szólt határozottan a lány.

- Rendben, akkor legalább hagy vigyelek haza! - kérte a férfi.

- Sétálok, köszönöm.

- Jess, kérlek!

- Rendben, de egy szót se! - egyezett bele nagy nehezen a lány.
Csendben ültek be a kocsiba.

- Kösd be magad, kérlek! - kérte a férfi, és ő is a biztonsági
övért nyúlt, de csak maga elé húzta, nem kötötte be. A lány szó nélkül
engedelmeskedett, de Chris félmegoldása nem kerülte el a figyelmét.

- Te is kösd be magad! - de a férfi nem engedelmeskedett.

  Na most akkor mi van, szakítottál Chrisszel vagy sem? Mire volt ez
most jó, hogy beadtad a derekad? Mit vársz ettől? Abban reménykedsz,
hogy olyasmit mond, amitől megfogod gondolni magad? Homlokegyenest más
fog mondani, mint a lány, s akkor majd vívódhatsz, hogy melyik is
mondott igazat. De min változtatna az igazság? Mert ugye lássuk be,
igazság ide vagy igazság oda ennek a kapcsolatnak vége - tépelődött
magában a lány.

 Már jócskán elhagyták az egyetem környékét, mikor:

- Mi a francot csinálsz? - kiabált szinte a férfi és félrerántotta
a kormányt, hogy megpróbáljon kitérni a jobbról nagy sebességgel
közeledő autó elől. A manőver annyiban volt sikeres, hogy így "csak"
az autó jobb hátsó részének csapódott, a másik személygépkocsi. Jess
az egyik karját az arca elé, a másikkal Christ akarta elkapni, de ez
nem sikerült és a lendülettől valószínűleg a műszerfalba ütötte. A
férfi az ütközés erejétől, először a jobb oldali szélvédőnek ütközött,
ami csörömpölve apró darabokra hullott, majd a lánynak. A férfi
elvesztette eszméletét.

- Chris, Chris - szólongatta a lány és jobb kezével a férfi fejét,
arcát tapogatta és a nyaki érnél a pulzusát kereste. Megnyugodva
tapasztalta, hogy van pulzusa. Óvatosan lesöpörte magáról az
üvegszilánkokat, egy-egy mégis megsértette a kezét. - A francba! Hol a
telefonom? Nyugi Jess, ne ess pánikba! - Nyugtatta magát a lány és
nyugalmat erőltetve magára, kivette a zsebéből a telefont. - Mi a
mentők száma? Ja, 000 - gondolkodott hangosan és tárcsázni kezdte a
mentők számát. - Halló! Jessica Parker vagyok! Autóbalesetet
szenvedtünk. Jesszusom, hol a francban vagyunk? - tette fel magának a
költői kérdést.

- Nyugodjon meg, Jessica, kérem! - csendesítette a diszpécser. -
Nézzen körül, kérem! Milyen épületeket és üzleteket, intézményeket lát?

- Nos, az nehéz lesz, mert látássérült vagyok. A Melbournei
egyetemtől indultunk és a Barklyra tartottunk - kezdett hangosan
gondolkodni a lány.

- Eddig nem rossz. Folytassa, kérem!

- A Medison Streeten van egy olyan kereszteződés, ahol nincs lámpa,
úgy tűnik ott vagyunk.

- Oké, akkor Ön Jessica Parker. Autóbalesetet szenvedtek a Medison
és a King Street kereszteződésében. Mivel ütköztek?

- Egy személygépkocsival, azt hiszem.

- Mindjárt ott lesz a segítség. Hányan sérültek meg?

- Nem tudom, de azt igen, hogy az én sofőröm eszméletlen - ekkor
meghallotta a közeledő szirénák hangját.

- Ön is megsérült? - kérdezte a diszpécser.

- Nem komolyabban.

- Rendben, akkor a sérültek száma minimum kettő. Kigyulladt
valamelyik autó? Érez esetleg benzinszagot?

- Nem érzek sem tűz meleget sem füstöt vagy benzinszagot és tűz
ropogását sem hallom.

- Rendben, úgy hallom a segítség odaért?

- Igen, köszönöm, viszonthallásra! - rakta le a telefont a lány s a
beszélgetés végére sikerült uralnia lába remegését és kikászálódott a
kocsiból.

- Jól van kisasszony? - Lépett oda hozzájuk egy arra járó autó sofőrje.

- Én igen. A másik kocsit nézze meg, kérem!

- Nyugodjon meg, már itt a mentő! - szólt ismét a középkorú úr és
helyet engedett a mentősöknek.

  Jess hallotta, ahogy egy fiatalember azt mondja:

- Ben te nézd meg azt a kocsit, én megnézem ezt! - és odalépett
hozzájuk. - Carlos vagyok. Jól van kisasszony? Ön hívta a mentőket?

- Igen, de ne velem foglalkozzon, hanem vele! - mutatott a férfira.

- Mióta eszméletlen?

- Nem tudom, kb. 2-3 perce.

- Meg tudja mondani, mi történt? - kérdezte újra a fiatalember,
miközben Chris életjeleit vizsgálta és nyakmerevítő gallért csatolt a
férfira.

- Nem igazán, olyan gyorsan történt minden. Azt hiszem, a
megengedett sebességhatár alatt mentünk, mikor Chris felkiáltott, hogy
mi a francot csinálsz, és félrerántotta a kormányt.

  Újabb mentő és rendőrautó érkezett a helyszínre.

- Azt hiszi? Szed valami gyógyszert a fiatalember? Tud esetleg
róla, hogy valamire allergiás lenne?

- Egyiket sem tudom, sajnálom. Mi van Christopherrel? - tudakolta a lány.

- Beütötte a fejét, valószínűleg agyrázkódása is van, kisebb
zúzódásai és egy-két vágás a fején és a kezén, így első ránézésre -
próbálta nyugtatni az aggódó lányt, mert gondolta, hogy addig nem
válaszol a további kérdéseire.

- Miért nem tér már magához?

- Mert, mint mondtam, nagy ütés érhette a fejét - lépett most oda a
lányhoz a fiatalember, mert Ben Christophert kollégája segítségével
rögzítő ágyra és a mentőbe helyezte.

- Érez fájdalmat valahol? Megütötte a fejét, nyakát, kezét, lábát?
Elveszítette akár egy másodpercre is az eszméletét?

- Nem, nem és nem - felelte a lány, noha igen is beütötte a jobb
kezét és fejét is.

- Látott esetleg csillagokat az ütközéskor vagy az óta? - kérdezte
a mentős, de mivel a válasz csak egy grimasz volt így folytatta: -
Azért a biztonság kedvéért felcsatolok egy nyakmerevítőt! - mondta és
a lány sápadtságát látva, attól tartva, hogy elájul, leültette egy
pillanatra és a nyakánál kezdett matatni.

- Arra semmi szükség - tiltakozott a lány a gallér felhelyezése ellen.

- Oké, akkor segítek kiszállni - magyarázta a fiatalember és a
hátát megtámasztva, átkarolva kisegítette a lányt a kocsiból. - Csak
lassan, nyugodtan! - figyelmeztette a férfi és a kocsitól távolabb
kísérte a lányt és leültette a mentőautó hordágyára. Megmérte a
vérnyomását, pulzusát, majd elfektette és a hasát vizsgálta.

- Allergiás valamilyen gyógyszerre vagy valami másra?

- Nem tudok róla - ekkor a mentős a lány vérző jobb kezét kezdte
vizsgálni és tisztogatni.

- Ez most egy kicsit csíphet! Jó, úgy látom, szilánk nem ment a
sebbe, csak megkarcolta - kommentálta az épp végzett tevékenységeket.

- A másik kocsiból jól vannak? - érdeklődött a lány.

- Igen, ne aggódjon - válaszolta ismét a mentős.

- Jess, Jess! - tért magához végre Christopher.

- Ne, ne vegye le, az segít lélegezni! Jól van, szinte egy karcolás
nélkül megúszta - hallotta Jess, ahogy Ben próbálja nyugtatni Christ.

- Meg tudja mondani a nevét? - fordult ismét a lányhoz Carlos.

- Jessica Parker vagyok.

- A fiatalember? - kérdezte a mentős.

- Ő Christopher Carter.

- Meg tudja mondani a dátumot és az évszakot?

- 2008. március 8.-a, szerda és ősz.

- Hogy értette, hogy azt hiszi, hogy a sebességhatár alatt mentek?
- faggatta Carlos.

- Mert nem láttam, mennyivel mentünk, de érzésre ...

- Jess, a szeme - hallotta ismét Chris zavarodott, zaklatott hangját Jess.

- Mennünk kéne Carlos! - jelentette ki a Chrisszel foglalkozó Ben.

- Vidd be, én addig itt maradok vele és a többiekkel! - döntött a
megszólított férfi.

- Hova viszik? - tudakolta a lány.

- A Royal Melbourne Hospitalba! - felelte Carlos.

- Jess, Jess ... - kezdte újra Chris.

- Odamehetek hozzá?

- Igen, segítek!

- Nyugi Chris, jól vagyok!

- Szemed? Nem ütötted meg a fejed? - aggodalmaskodott Chris.

- Nyugi, a látásom sem romlott tovább, mert nem ütöttem be a fejem.

- Hogy érti, hogy tovább? - kapta fel a fejét Carlos miközben,
visszaültette a lányt.

- Gyakorlatilag, illetve papíron vak vagyok - magyarázta Jess.

- Most már értem, miért nem látta a sebességmérőt. Bocsásson meg a
feltételezésért, azt hittem, a barátját szeretné fedezni.

- Nem, eszembe sem jutna ilyesmi.

- Megkérdezhetem, hogy ...? - puhatolta Carlos.

- Glaukóma - szakította félbe a lány a zavartan habogó Carlost.

- Állandó gyógyszerek és/vagy szemcseppek?

- Csak cosopt, reggel, este.

- Feltehetnék néhány kérdést? - lépett oda Jesshez az egyik rendőr.

- Igen, ha tudok, válaszolok. Telefonálhatnék előtte?

- Igen - engedélyezte a rendőr, s addig Benhez fordult az iránt
érdeklődve, hogy a fiatalember képes-e elmondani mi történt. De a
mentős elutasította a kérést, mondván pihennie kell, s keressék majd a
kórházban a kérdéseikkel.

- Én addig megnézem a többieket. Pihenjen! - mondta Carlos és
távozni készült, de:

- Egy pillanat, van rá mód, hogy saját felelősségemre ...

- Javasolnám, hogy mindenképp jöjjön be velünk a kórházba!

- De azt mondta, nincs törésem, nincs agyrázkódásom - ellenkezett a lány.

- Ezt nem tudhatom, ezért kell bevinnünk és vizsgálatokkal
alátámasztanunk - szakította félbe a mentős.

- De én viszont nem kérek ellátást, tehát akkor van rá mód, hogy
saját felelősségemre távozzak?

- Igen - sóhajtott fel Carlos.

- Helyes, mit kell aláírjak?

- Mindjárt hozom, de legalább addig hagy tartsam szem előtt, míg a
többieket bevisszük! - próbálkozott a fiatalember.

- Rendben, ez vállalható alku - egyezett bele a lány, és tárcsázni
kezdte Kelly számát: - Szia, Jess vagyok. Hol vagy? Az egyetemen, az
jó. Szólj be, kérlek, Juliénak, hogy helyettesítsék Christophert.
Autóbalesetet szenvedtünk. Őt bevitték a Royal Melbourne Hospitalba,
én pedig mindjárt megyek haza. Nem, én karcolás nélkül megúsztam. Oké,
köszi, nem szerettem volna, hogy ezen csámcsogjanak. Persze, később
beszélünk. Szia. Hallgatom - Fordult a rendőrhöz.

- Megkérdezhetem a nevét? - kezdte a rendőr.

- Jessica Parker.

- Elmondaná mi történt?

- Mint már a mentősöknek is mondtam, a megengedett sebesség határ
alatt közlekedtünk, azt hiszem.

- Hiszi vagy tudja?

- Hiszem, mert, mint említettem, gyakorlatilag vak vagyok. Így nem
láttam a sebességmérőt, de nem mentünk gyorsan, ebben biztos vagyok!

- Aztán?

- Christopher felkiáltott: "mi a francot csinálsz" és félrerántotta
a kormányt. Gondolom, hogy elkerüljük az ütközést. Aztán csak a
csattanás és az ütközést hallottam illetve éreztem.

- Fogyasztottak alkoholt vagy kábítószert?

- Nem, egyikünk sem semmit.

- Biztos benne, hogy az úr sem?

- Az úrban nem lehetek 100%-ig biztos, hisz ő csak a barátom volt,
de én tuti egyikkel sem élek - felelte a lány némi gúnnyal.

- Megadná az elérhetőségeit, hogyha felmerülne még valami, megkereshessük?

- Persze, 150, III. emelet 8, Barkly Street, Melbourne.

- Köszönöm. Telefon?

- +61 30-555-6121.

- Köszönöm.

- Mire számíthatunk? - érdeklődött Jess.

- Ha bebizonyosodik, hogy nem álltak alkohol és drog
befolyásoltsága alatt és a sebességhatárt sem lépték át és Önök voltak
a vétlenek, akkor természetesen a biztosító fizeti a károkat. Így nem
lesz büntetőjogi ügy sem az Önök oldaláról.

- Értem.

- Mit tehetnék, hogy meggondolja magát és ... - Lépett oda hozzájuk
ismét Carlos.

- Semmit.

- Rendben. Ezt kellene aláírnia. Menni fog? - kérdezte udvariasan
Carlos és a lány orra alá tolta a papírokat.

- Persze, ha odarakja a tollat.

- Természetesen. Még ezt is, itt - cserélte meg a lapokat a férfi,
majd: - Feküdjön vissza, kérem! - ismét megvizsgálta a lány hasát.

- Nem érzékeny? Fáj?

- Nem.

- Mehetünk, biztos úr? - tudakolta Carlos.

- Igen, végeztünk.

- Kivehetem a táskámat a kocsiból? - tudakozódott a lány a rendőrtől.

- Természetesen, ha megmondja, hol van, idehozom?

- Köszönöm, a hátsó ülésen van egy sötét színű hátizsák, a
zipzárján egy kis kabala.

  A rendőr elment és a táskával tért vissza.

- Tessék, ez az?

- Igen, köszönöm.

- Akkor induljunk! - szólt Benhez Carlos. - Megbeszéltem az egyik
biztos úrral, hogy hazaviszik.

- De nem szükséges.

- De biztonságosabb és gyorsabb lenne a hazajutása, mintha
tömegközlekedésen utazna. Őszintén szólva nem helyeslem, de
tiszteletben tartom a döntését! - jelentette ki Carlos majd:

- Itt az ellátási lap és a saját felelősségemre távozom
nyilatkozat. Ezek legyenek mindig Önnél, és bármi, mégha csak egy
aprócska rosszullét is jelentkezik, azonnal jelentkezzen a kórházban!
Megígéri?

- Igen, megígérem.

- Pihenjen nyugodtan! Most egy pár napig semmi megerőltető munka,
tevékenység - próbált tovább a lány lelkére beszélni. De mivel
észrevette, hogy a lány köti az ebet a karóhoz és sehogy sem tudja
meggyőzni, távoztak. Pár perc múlva a lány beült egy rendőrautóba és
csakhamar megérkeztek a lány lakásához.

á

- Felkísérem a hölgyet, rögtön jövök! - közölte az anyósülésen ülő
rendőr, aki eddig szóval tartotta a lányt. Megvitatták az enyhe
időjárást, érdeklődtek a lány családjáról.

- Nem szükséges, köszönöm - tiltakozott a lány.

- De én szeretném - mondta a fiatalember és kisegítette az autóból.
Ahogy felértek a harmadikra Kelly már a lépcsőn ülve várta őket:

- Te nem vagy normális! - Förmedt rá Jessre.

- Nyugi, nincs semmi bajom, így kórházra sincs szükségem -
csitította Jess a barátnőjét.

- Ön is így látja? - fordult a fiatalemberhez Kelly.

- Nem, én is egyetértek a mentőtiszttel, aki próbálta meggyőzni,
hogy legalább a vizsgálatokra menjen be, de nem jártunk sikerrel!

- Higgadj már le, Kelly! Tényleg jól vagyok - erősködött Jess és
beengedte őket a lakásba.

- Jó, látom jó kezekben hagyom. Nekem mennem kell! - állapította
meg a férfi és az ajtó felé indult.

- Egy pillanat. Jess ülj le az ágyra, mindjárt jövök! - javasolta
szinte utasításszerűen Kelly és kikísérte a fiatalembert.

- Tényleg nincs semmi baja?

- Szerencséje volt és a biztonsági öve is be volt csatolva, nem
úgy, mint a férfinak. A mentős Carlos szerint külső sérülése és törése
nincs, de arról nem hagyta meggyőződni, hogy belül a csontoknál is
minden rendben van! Sejtését alátámasztják a fájdalmas grimaszok az
érintésre.

- Válla és a bordái az öv miatt?

- Igen és a kulcscsontja. Minden apróságra figyelni kellene!

- Például?

- Szédülés, fejfájás, hányinger, hányás, bármi azonnal mentő
és/vagy kórház! Egy-két szem nyugtató és vagy fájdalomcsillapító nem
árthat.

- Rendben, szemmel tartom. Christoph erről lehet tudni valamit?

- Őt agyrázkódással bent tartották. Ő is viszonylag könnyen
megúszta, megrepedt a jobb csuklója, néhány zúzódás és ficam, vágás,
amit helyenként össze kellett varrni.

- Köszönjük - köszönt el Kelly és visszament Jesshez a lakásba.

- Jack?

- Visszament a koleszba és az előadásaira.

- Szóljak neki vagy a szüleidnek?

- Nem. Jól vagyok, nincs szükségem rájuk.

- Elmeséled mi történt?

- Nem akarok beszélni róla.

- Menj, tusolj le, én addig megvetem az ágyat!

- De még ...

- Nincs, de. Gyerünk, nincs vita! - parancsolt rá Kelly.

   Jess értelmetlennek látta a további ellenkezést, így szó nélkül
engedelmeskedett.

   Hogy lehettem ennyire barom, hogy beültem a kocsiba? Egyáltalán
miért egyeztem bele, hogy beszéljünk? Na és az a csók? Mégis igaza
volt Kellynek és Sheryl hazudott mindenről s volt köztük valami. Hogy
lehettem ennyire naiv és vak? Megbíztam benne és szerettem. Miért
kellett neki mást keresni? Miben hibáztam, vagy miben nem elégítettem
ki kívánságait? Már fél éve hogy párhuzamosan kavar mindkettőnkkel?
Hogy a francba nem vettem észre semmit? Most hogyan tovább? Az biztos,
hogy a kapcsolatunknak vége. Az autóbaleset nem az ő hibája ez tény.
Meglátjuk, alszom rá néhányat, de most annyira fáj testem-lelkem.

   Letusolt és megmosta a haját. De mikor fésülködni kezdett, egyrészt
a vállába és a bordájába hasító fájdalom, másrészt a történtek
következményeként sírógörcsöt kapott. Kelly lépett be hozzá és némán
átölelte.

- Semmi baj. Már minden rendben! Akarsz róla beszélni? - nyugtatta
barátnőjét, aki némán rázta a fejét.

- Majd én! - kivette Jess kezéből a fésűt, és gyengéden fésülni kezdte.

- Ne aggódj, ágyba duglak, és utána leviszem a kutyát.
Vacsinakvalót is hozok! - közölte Kelly ellentmondást nem tűrően, Jess
megnyugodva bólintott. Kelly megszárította Jess haját és bekísérte az
ágyhoz, ekkor csöngettek.

- Maradj csak, majd én! - szólt Kelly és az ajtóhoz ment.

- Szia, hogy van? - lépett be Cassandra.

- Szia, nem tudom. Most dugtam ágyba. Itt maradnál vele addig, míg
leviszem a kutyát és bevásárlok? Nem szeretném egyedül hagyni.

- Persze, menj csak!

- Chris hogy van?

- Rendbe jön, pár nap és kiengedik. Zavart, kétségbeesett és
aggódik - mesélte Cassandra és benézett a szobába. - Azt hiszem
elaludt.

- Helyes! Ugye ügyeltél a részletekre?

- Természetesen. Megtudtál valamit? Mi történt?

- Nem sajna, de, hogy történt valami az fix.

- Majd kiderítjük, csak előbb jöjjenek rendbe! Na, menj, mert
Chrishez is vissza kell mennem! Be kell vinnem egy-két dolgot - mondta
Cassandra és becsukta Kelly mögött az ajtót.

   Jess kissé nyugtalanul és forgolódva, de aludt. Kicsivel később
rezegni kezdett Jessica telefonja, Cassandra gondolkodás nélkül
felvette, nehogy felébressze. Christopher volt az, Jesssel akart
beszélni, de nem akarta, hogy Cassandra felébressze. Cassy furmányosan
megpróbálta női praktikával kiszedni Chrisből mi történt, de az hamar
átlátott a szitán s így nem járt sikerrel. Még váltottak pár szót és
utána Cassandra kikapcsolta a lány telefonját, hogy zavartalanul
pihenhessen.

   Ott ült és nézte az alvó lányt s morfondírozott: mi történt? Chris
most sem tartotta be a játékszabályokat és Jessicát is megcsalta, ő
pedig rájött? De, ha mosolyszünet volt, hogy kerültek azonos időben
azonos helyre? Milyen pletykák keringenek mostanság Chrisről?
Megkérdezem majd a pletykásokat, hátha kiderül valami. Jaj, Chris mit
csináltál megint?

   Tépelődéséből a bevásárlásból és a kutya sétáltatásból visszatérő
Kelly zökkentette ki. Cassandra távozott, de megbeszélték, hogy
telefonközelben maradnak és érte sitik egymást a változásokról.

   Kelly a biztonság kedvéért Jessnél töltötte az éjszakát, hiába is
tiltakozott a lány. Nagy "vita" kerekedett abból is, hogy másnap,
csütörtökön Jess menjen-e suliba. Kelly a rosszindulatú, gonosz
nyelvektől tartva és a lány egészségi állapotán aggódva, arra
buzdította Jesst, hogy pihenjen otthon pár napig. Hisz minden csoda
három napig tart s addig a teste és lelke is regenerálódhat kicsit. De
mégis Jess akarata győzőt és bement az egyetemre. Kelly "baljóslata"
szerencsére nem igazolódott be és csendes, nyugodt napjuk volt.

á

   Pénteken Jess a reggeli egészségügyi sétájuk közben Jennyvel arra
lett figyelmes, hogy egy férfi lassan, de követi.

   Mi a franc ez? Nem látom tisztán, de van ott valaki és a méreteiből
ítélve pasi. Ne parázz! Menj tovább! Ki az és mit akar? Chris még a
kórházban, s ő kerek perec elém áll s nem hozza rám a frászt. Na jó,
ez csak ebben a vonatkozásban igaz és értendő! Koncentrálj a kezed
ügyében lévő problémára! Lehet, hogy csak egy kocogó, vagy tart a
kutyáktól és azért nem előz le. Menj tovább, mindjárt otthon vagy!

  A kísérő nem tágított s ezzel megbizonyosodott róla, hogy tényleg
követik. Hirtelen ötlete támadt. A lány lassítva lépteit, bevárta
követőjét:

- Mit akar tőlem? - förmedt rá, de a férfi szó nélkül csak
közeledett tovább, mire a lány előkapta könnygáz sprayét, és mielőtt
fújhatott volna:

- Nyugi, Jessica, csak én vagyok - szólalt meg végre.

- Lucas, mi az ördögöt művelsz? - kiabált rá a lány ismét.

- Sziasztok, gondoltam, hogy itt leszel - lépett oda hozzájuk Christopher.

- Hát te? Nem a kórházban kéne még lenned? - kérdezték szinte egyszerre.

- Kiengedtek.

- Mit akartok? - ragadta magához a szót a lánytámadóan.

- Beszélnünk kéne - kezdte Christopher.

- Nekünk már nincs miről beszélnünk! - mondta határozottan Jess, és
mivel Chris egy lépéssel közelebb lépett hozzá, felemelte a flakont a
kezében: - Nem félek használni! - Erre mindkét férfi hátrált egy
lépést, mire a lány szó nélkül ott hagyta őket. Dühösen ért haza, ahol
Kelly már ismét a lépcsőn ülve, aggódva várta.

- Hol a fenében voltál? Már a mentőket vagy a rendőrséget akartam hívni.

- Csak sétáltunk egyet.

- Nem mondod, hogy futottál is?

- Nem. Miért? Semmi bajom.

- Na, menj hozd rendbe magad, mert elkésünk! - kérte Kelly.

- Nem mi leszünk az egyetlenek.

- Ezt, hogy érted? - érdeklődött Kelly, de Jess csak legyintett és
már el is tűnt a fürdőben. Tusolás közben agya ismét lázasan járt.

   Miért szegődött Lucas a lábnyomomba? Hogy a francba engedhették ki
Christ, hisz azt mondták, pár napig benntartják. Mi a fenéről kéne
beszélnünk? Tény, hogy egy lehetőséget kellene adjak, hogy
megmagyarázza, előadja a saját verzióját. De kíváncsi vagyok rá? Tud
újat mondani? Nem értem ezt a Lucas dolgot. Mi a fenének kellett
Chrisnek ebbe is belerondítania. Most mihez kezdjek Lucasszal?
Meglátjuk, mi lesz a következő lépése.

Ekkor csöngettek, Kelly ajtót nyitott.

- Szia. Carlos vagyok. Rossz helyen járok, nem itt lakik Jessica
Parker? - faggatta a fiatalember.

- Szia, jó helyen kopogtatsz. Kelly vagyok. Kerülj beljebb!

- Köszönöm.

- Te vagy a mentős, ugye?

- Igen. Aggódtam egy kicsit, így benéztem tegnap is, de ...

- Ilyen tájban?

- Igen.

- Akkor azért nem találtad itthon, mert ilyenkor már a suliba
szoktunk tartani. De ma elvacakolta a sétával az időt és késésben
vagyunk.

- Értem, azt hittem, hogy tegnap még itthon marad.

- Nem sikerült meggyőznöm.

- Hogy van?

- Nem tudom igazán. Fizikailag lehet, hogy rendben, de lelkileg ...

- Semmi bajom - szakította félbe Kellyt a belépő Jess. - Mehetünk?

- Rád várok - vágott vissza Kelly és követte a lányt a szobába, aki
a táskájában kezdett matatni. Kivette a Christől kapott mackót és a
szoba legtávolabbi sarkába száműzte, egy elegáns mozdulattal. Helyére
a kabátjából kivett könnygáz spray került. - Az mi? Minek az neked? -
kíváncsiskodott Kelly, aki értetlenül nézte az iménti kis műveleteket.

- Nem leszek többé senkinek a szabad prédája! - jelentette ki a
lány mintegy válaszként és az ajtóhoz ment.

- Felajánlhatom a hölgyeknek az autóm? - udvariaskodott Carlos.

- Mivel késésben vagyunk - kezdte Kelly és kérdőn nézett Jessre,
aki vállat vonva mondta:

- Felőlem - beültek az autóba, Jess szótlanul nézelődött.

   Lucas körül jártak gondolatai. Egyre kevésbé problémás a
találkozás, beszélgetés vele. Bolhából csináltam elefántot? De ki
gondolta volna, hogy ilyen gyorsan, szimplán az együtt töltött időtől
másképp alakul ez a helyzet. Hogyan is másképp? Na most állj! Most ért
véget komoly kapcsolatom, ez nem követhető irány.

  Kelly különböző témákat érintve Carlosszal beszélgetett, amibe
Jesst is igyekeztek bevonni, de ő nem állt kötélnek. Megérkeztek az
egyetem elé, Jess különböző elintéznivalóira hivatkozva gyorsan
otthagyta őket.

- Ott tartottunk, hogy - tért vissza korábban félbeszakadt
témájukhoz a férfi.

- Hogy fizikailag lehet, hogy rendben van, de lelkileg szerintem
nincs. A baleset előtt mindent megbeszéltünk, most már nem beszélget
velem. Azt a pár szót is úgy kell kihúznom belőle.

- Légy vele türelmes! Időre van szüksége! Itt a telefonszámom, hívj
nyugodtan, ha bármiben segíthetek! - átadott egy papírdarabot a
telefonszámával a lánynak.

- Köszönöm. Annyira nehéz türelmesnek lenni, szeretném megérteni és segíteni.

- Pillanatnyilag azzal segítesz, hogy mellette vagy és türelemmel
kivárod, hogy ő nyíljon meg. Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Azt a mackót ...?

- Christophertől kapta - szakította félbe a lány.

- Aha. Ez sok mindent megmagyaráz.

- Ezt hogy kell érteni? Hallottál, tudsz valamit? Úgy érted, hogy
azért száműzte a mackót, mert ...

- Nem tudhatom - füllentette a férfi, mert nem akarta tovább
szítani a már pislákoló tüzet, haragot a lányban Christopher iránt.

- Na, mennem kell, mert tényleg elkésem - jelentette ki a lány,
mikor észrevette Christophert, Cassandrát és Lucast közeledni. -
Köszönjük a fuvart és a figyelmességedet.

- Ugyan már, nincs mit. Ha bármiben segíthetek, szólj!

- Köszi, szia - köszönt el a lány az autóból kiszállva.

- Szia - hajtott el Carlos.

á

  Kelly az egyetem bejáratától kicsit távolabb megvárta
Christopheréket. Mikor odaértek hozzá:

- Mi a francot csináltál? - támadt rá a férfira.

- Szia, Kelly. Először is nyugodj meg! - szólalt meg elsőként Cassandra.

- Kértelek, hogy ne állítsd be a sorba, hogy ne játssz vele! -
folytatta ugyanolyan stílusban a lány.

- Nem értem, miről beszélsz - védekezett végre Christopher.

- Ne játszd meg magad! Tudod nagyon jól, miről és kiről beszélek -
halkította le kissé a hangját Kelly.

- Jessről? Mi történt vele? - kérdezte Cassandra.

- Azt még nem tudom biztosan, de, hogy történt valami, az biztos! -
állapította meg Kelly.

- Akkor miért is támadsz így rá? - tudakolta Cassandra.

- Ne, ne, hagyd csak! Kellynek igaza van! - mondta most Christopher.

- Mit műveltél? - támadt rá ismét Kelly.

- A baleset előtt, itt az irodámban rajtakapott, hogy Sheryllel
csókolózom - vallotta be bűnbánóan.

- Tessék? - kérdezte szinte egyszerre Kelly és Cassandra.

- Te nem vagy normális. Sheryl a bárból? Én azt hittem, a baleset
miatt neheztel rád? - szólalt meg végre Lucas is.

- Igen, az a Sheryl és nem, nem a baleset miatt.

- Akkor velem is azért olyan furcsa szerda óta, mert azt hiszi,
tudtam róla és fedeztem? - érdeklődött Cassandra.

- Nem tartom valószínűnek. Egyszerűen csak sokkolták az események
és bezárkózott. Kösz Chris, hogy közel két évnyi "munkát", amit ebbe a
barátságba és bizalomépítésbe fektettünk oly sokan, ilyen felelőtlenül
eljátszottad! Na, megyek, mert elkések. Nagyon kérlek, nagy ívben
kerüld el őt! Te pedig - fordult a nőhöz - kérlek, halaszd el ennek a
tisztázását későbbre! Nincs szüksége erre a plusz stresszre!

- Na, nem eszik olyan forrón azt a kását! Üljünk össze így négyen
és beszéljük meg! - próbálkozott a békéltetéssel Lucas.

- Igazad van! Ne aggódj, én ráérek ezzel! - mondta Cassandra.

- Köszönöm. Felejtsd el Lucas, ez veszett fejsze nyele! - búcsúzott
békésebben Kelly, és faképnél hagyta őket.

á

- Miért nem mondtál semmit? - kérdezte Kelly miközben félrehúzta
Jesst egy nagyobb csoportosulásból, ahol az előző előadás végszavát
vitatták.

- Mert nincs értelme, akár egy szót is fecsérelni rá - jelentette
ki Jess és elindultak a következő órájuk terme felé. - Amiről viszont
érdemes lenne beszélni, az a párcsere a programban. Te lennél az
enyém, Alex pedig Christopher párja. Mit szólsz hozzá?

- Részemről rendben. Csendben és okosan elintézem!

- Köszönöm.

- Mi van, ha ...

- Nem zsarolás, de vagy a párcsere vagy kiszállok - közölte
határozottan Jess.

- Nincs más alternatíva?

- Nincs. Szeretném, ha erről az egészről Jack nem tudna meg semmit.

- Jessica, van két perced? - lépett oda hozzájuk Cassandra.

- Hallgatlak.

- Nem fedeztem, mert nem tudtam semmiről - magyarázkodott Cassandra.

- Nem is gondoltam ilyesmire.

- Akkor miért? - bukott ki Cassandra értetlensége.

- Szerintem, ha végig gondolod, te magad is rájössz! - Szólt bele Kelly.

- Ne, hagyd csak! Sok minden összejött hirtelen, tudom, hogy ez nem
mentség, de ...

- Ne, ne magyarázkodj! Megértem, sajnálom, hogy nem gondolkodtam mielőtt ...!

- Kelly, elintézed akkor, amiről beszéltünk? - kérdezte Jess.

- Persze, ne aggódj!

- Én addig elmegyek a büfébe - jelentette ki Jess és elsétált a
lépcsőhöz, majd a földszinti folyosón keresztül a büfébe. Vett magának
egy kávét, egy üdítőt és egy csokoládét.

- Ülj csak le, kiviszem neked! - ajánlotta fel Mary a büfés.

- Köszönöm, kedves vagy - mondta Jess és leült a teraszajtóhoz
közeli asztalhoz. Mary kivitte neki a rendelést. Hirtelen Christopher
jelent meg mellette.

- Leülhetek? - a lány egy fájdalmas fintorral megrántotta a vállát.

- Jól vagy?

- Te?

- Én igen, hisz nem én távoztam ...

- Csitt! Ezt sem szeretném nagydobra verni - Szakította félbe a
lány. - Bocsi, nem tudtam. Kelly említette, hogy szeretnél párt
cserélni?

- Igen.

- Természetesen, ha ezt szeretnéd, nem gördítek akadályokat elé.

- Köszönöm.

- Van rá mód, hogy ...

- Pihentessük ezt egyelőre!

- Értem. Reménykedhetem, hogy ...

- Szerintem ez a vonat elment! - mondta a lány, kifizette a
fogyasztását és távozott.

 á

www.kyra-angie.blog.hu

Folytatjuk. 

**********************

8. HAZAI TÁJAKRÓL... 

 - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI- 

Titkok ösvényein - Dunaföldvár felé

- VÁROSSÁ AVATÁSÁNAK HARMINCADIK ÉVFORDULÓJÁRA - 

NAGY VENDEL: Aki átjut a híd felett

A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a Dunai  fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló világon.
Titkok ösvénye ez,
tájkép amerre járok,
a Duna partját szegélyező öreg nyárfák
nyár elő lombjukat egymást átölelve egy
"kapu" ívét  formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a Duna parti fák..
Csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Ősrégi történeteiket takarják
azok elől kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik őseink hamvait.
Fél világ urának gondolatait.
Attila Hun királyunk is
megvonatta hálóit,
a halgazdag vízen,
mert nagy a  had gyomra.
Nemesen dicső csontjait,
örök homály takarja.
A fény, s a sötétség,
arany, ezüst, és a  vas
hármas koporsója

mindig titok marad,
a  habzón folyó éjszaka alatt.
Római sasok árnyékában
Templom előtt zsibongva,
gyűlik össze a nép,
Sok színes tóga,
tarka a kép.

Szivárvány íve feszül át,
az Iszter két partján,
Dicsőséges diadalív lehetne talán.
S császárukra koccintanak bíborszín pohárt tüzes borokkal,
A harcból megjövők ezrei,
S lovaikat itatják serényen
A hódoltságnak új,
fodrozó határvonalain,
Hol láncukat rázva bólogatnak karcsú csónakok reménylőn,
Az új limes partjainál.
Itt állították meg a Barbárok sokadalmát,
S ettől nyugatra isszák már
A kultúra édes poharából a nektárt.
A város piacán özönlik áldozni a tömeg,
Isteneinek oltárán öli a bárányt,
Bársonyvér csordul márvány csatornákon,
kőkése okán Vesta papnőjének,
Jósolja jövőjét
lapocka csontjából,
Feledve népek szenvedését,
S élvezve a szenvedélyét,
táltosok emlékének.
Gondold meg ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van,
e honban a hazának.
Pusztulnunk nem kell egyikőnknek sem,
Éljünk ezen ősi földön itt,
hol a bölcs folyó hömpölyög.
Ha el is bukunk talán,
Dolgunkat tenni muszáj.
Neveinket dicsőn
Kőbe vési a szobrász,
hősök bronzképe alá,
A pentelei úton
láthatjuk Cziránszky Máriát,
ahogy cizellálja szobrát.
elmúltunk mindannyian,
Márványkövön olvashatod neveinket.
Belevésték hálás maradékaink,
Kik tisztelettel gondolnak reánk.
Dicsőítenek koszorúval, s vár egy másik világ.
Szörnyű tűzkígyó fenekedik az égen,
Hirtelen, hamarvást háborúság lészen.
A nap, a hold, a csillagok, a fény ragyog,
Víziorgona dallama száll, tündököl a behódolt tájakon át,
Az ég alján szivárvány ragyog ívelve sugarát,
Színeiben pompázva, mint pogány bálvány.
S komor őrtornyok vigyázzák a megfoghatatlan
Üvegkorsónyi, törékeny provinciát.
Évszázadok múltán
emelik ki a  régészek
a Dunába omlott
római korok
kőbe vésett maradékát.
Állt a Dunánál Szulejmán,
pár héttel Mohács után,
nézte vonuló hadait,
a  gályák sokaságát,
vitték az ostromágyúkat
Buda vára alá,
majd hozták lefelé a zsákmányt,
Mátyás világhíres corvináját.
Fogták, s sütötték neki
olajon a keszeget,
a lusta folyó halát,
s ette kézzel papírból,
pedig  fél világ császára volt.

A magasba ívelő hídnál
csókolt meg először  a  lány,
s  tovatűnve a kéklő Dunánál
néztük a kacsák vad,
örömbe szökellő
végzetes násztáncát,
a  víztükör fodrozódását,
az önzetlenség vérforralóan
csábító vágyakozását.
Virágzott a  Duna
millió csókok csokra.
még tovatűnt a múzeum,
a vár kapuja és fala,
várvédők palánkja,
hősök haláltusája,
a  templom tornya,
a tűztorony,
mint a  város legősibb orma.
Elhalkult hódító hadak gúnyos kacaja.
Által mentünk a  hídon,
hol Rákóczi Kurucai
özönlöttek át egykoron,
hogy hősi harcot vívjanak
a sarcolt Dunántúlon.
S itt a kép megszakad.
Ifjúságunk elmúlt,
miért kísért még mindig
a múlt újra meg újra?
Hiszen a  sokévnyi idő
barázdát szántott homlokunkra
nem hagy nyugodni a  csoda
Dunaföldvár, álmaink hona.
Titkok ösvénye vezeti őket,
Akik átjutnak a lélekhíd felett.

A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek homlokát,
ki várja a  megújulást,
ölelkeznek a dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon
nyugalom árad az zöldülő világon.
Titkok ösvénye ez
tájkép amerre járok,
 a Duna partját szegélyező öreg nyárfák
nyár eleji lombjukkal egymást átölelve egy
"kapu" ívét  formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
hol csodálatos a világ,
amit csak azok látnak,
akiket megszólítanak
a Dunaparti fák.
Csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Kiváltságosok láthatják
a féltő fák mosolyát.
Ősrégi történeteiket takarják
azok előtt kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik holtak hamvait.  
A fény, s a sötétség,
örökre titok marad,
a habzón folyó éjszaka alatt.
Ifjúságom, és szerelmeim,
titkaim örökös
színtere Földvár,
rajtam kívül nincsen
aki értené  ezt  már.
Hideg szobor vagy....
Hűvös szelek hegedűjén
évtizedek halkuló dallama száll,
s  az emlékek sora
mindvégig visszajár,
az álmok ezüstös hídján.
Majd végül utolér
a végzet alkonya,
s reánk borul a 
sötétbarna éjszaka,
s vár az elmúlásnak
örökös hona.
Befogad a város,
átölel a híd,
utat nyit a síkra,
körbe fon a Duna.

Szekszárd,  2019.  február  26.
 

áááááááá

NAGY VENDEL: VAKOS LOCSOLÓVERS

Kék erdőben jártam,
zöld ibolyát láttam,
várnak a lányok,
útban az árok,
locsolni járok,
piros tojást kapok,
színvak is vagyok,
ha poharat is kapok,
leverem akár a vakok,
semmit sem látok,
szemészetre járok,
megtörténik a varázslat,
megöntözlek, ha megtalállak.

Szekszárd  2019. Húsvétján

A  ROSSEB SAROKBÓL.

A  LOCCS HELYETT   BOCS...!

**********************

9. ANYÁKNAPI ÉS GYERMEKNAPI VERSEK

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Örömének

Ringat majd téged a hinta,
gyere már ide Katinka!
Utána megyünk csúzdázni,
magasról hopp lesiklani.
Homokból építünk várat,
kacajtól ragyog majd szájad.
Mászókára felkapaszkodsz,
és lekúszol anyukához.
Fűben pattan majd a labda,
Katinka szépen elkapja.
Sárkány röppen fel az égbe,
a kislány nevetve nézze.
Körhintán forog a gyermek,
nagymama, gyere és nézd meg!
Libben a szoknya magasba,
libikókán ül a lányka.
Papírrepülő felröppen,
rajta a képzelet szökken.
Lepke tarka szárnya csillan
a ragyogó napsugárban.
Szárnyal a boldogság hangja
hozzád, Uram, a magasba!

"...ha lettem is, miért vagyok..."

(Nagy Vendi verséből)

 ....................................................

Mátyás Rita: "Köszönöm Istenem az édesanyámat!"

(Az idézet Dsida Jenő: Hálaadás című verséből való.)

Kék nefelejts, gyöngyvirág virít sírodon,
az emlékezés könnye csordul arcomon.
Őzbarna szemedből sugárzó nyugalom,
mely véges-végig óvott gyermekkoromon.

A mennyekből is figyelsz, őrzöd életem!
Vigyázó szemeid, én mindig érezem.
Most is áldom lényed,a lelked nyugalmát,
Nekem volt e földön, legjobb Édesanyám!

Lassan húsz éve, hogy nem foghatom kezed,
de sose feledtem, a sok bölcseletet,
melyre gyermekként tanítottatok engem,
bár szívem már fárad, zaklatott lelkemben!

Oly nagyon jól esne, magamhoz ölelni,
a szívedhez bújva, lelkeden pihenni.
Ezerszer csókolnám, megfáradt kezedet,
és óvón vigyáznám, fájó lépteidet!

Sorsod nehéz volt, de Te erősen álltál
Mint viharban szikla sohasem inogtál!
Mindig emlékezem, drága, jó anyámra,
"Köszönöm Istenem az édesanyámat!"

 ...........................................

Kovács Tibor : Anyák és gyermekek

Anyák és gyermekek hava
eljött, itt van már,
Anyákat meglepi a gyermeki szív.

Babócák - gyermekek serénykednek,
készülnek rímes versikével.
Melyet óvó néni játszadozva
tanít meg Nekik.

Jönnek a betűk sorba, játszadozva,
Szavakká formálódva,
Szavakat játszadozva tanulják a gyermekek,
Melyek szépen, rímesen sorba rakva,
mondatokká állnak össze.

Így áll össze a versike,
Melyet játszadozva tanulnak
a gyermekek.

2019. április 01.

..........................................

…Anyánk szeme figyel …  

NAGY VENDEL: BABBA MÁRIA MOSOLYA

Mint oroszlán,

Ahogy védi kölykét,

Inaszakadtáig,

Élete árán is,

Dühödten figyel

A bősz anya.

Ki ha gyermekére néz,

Szemén, s arcán

Babba Mária mosolya

Az ősi juss,

Az ősi jog,

A Szűzanya malasztos arca 

Minden anyára átragyog,

Önmaga feláldozásával

Féltve óvja gyermekét,

Ki szeretetben,

Féltésben felnevelkedett,

Majd a keresztről levétetett,

S nem gyűlölte azt,

Ki szent fiát

Hóhér kézre adta.

S halott magzatját

Kezében tartva,

Mária, jajával oltalmazza,

Mint anyáknak eleje…

A nyugodt fájdalom,

Az anyai szeretet,

A féltő oltalom.

S a felhők között

A Mennyországból,

Mintha reánk mosolyogna

Szeplőtelen Szűz Mária,

Örökké szépen, és fiatalon,

Mindannyiunk édesanyja.

Áve Mária,

Üdvözlégy Mária.

Mindenki oltalmazója.

Magyarok Nagyasszonya.

Megjegyzés: 2014. 05. 04. Anyák napján…

**********************

10. MEGJELENT 

MEGJELENT NAGY VENDEL:18. -ik E KÖNYVE A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA ALKALMÁBÓL, A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN:  NAGY VENDEL MEGSZÓLALOK CÍMMEL. ( http://mek.oszk.hu/19200/19233 )

 

NAGY VENDEL: MAGÁNZÓ

NYIBA,  KÖLTŐK IMÁI DÍJAS 2017.

ARANY BOT KÜLÖNDIJAS 2018.

nagy.vendi54@gmail.com

LÁTÁSSÉRÜLTEK EZEN A LINKEN OLVASHATJÁK.

http://mek.oszk.hu/19200/19233/19233.htm

2019.  ÁPRILIS  11.

**********************

11. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó

( 2. fejezet 3. rész )

Az utazás elkezdődik

       - A földre! – kiáltotta Somának, aki értetlenül nézett rá. Nem értette, hogy miért mondta ezt neki.
       Árnyék vetült a fiatal habóra, aki rémülten nézett előre, ahogy rájött, mekkora veszélybe került. Sadok rohanni kezdett, hogy megvédje barátját, de egy másik fenevad az útjába került, és megtámadta őt, hogy ne tudjon a fiatal habó védelmére kelni. Sadok kivédte támadását, közben szívében feléledt a rettegés. Ha nem győzi le idejében ezt a szörnyet, Soma biztosan meghal. Mellon sem tud segíteni, hiszen ő maga is harcolt egy másik fenevaddal, a harmadik társukkal pedig a törpök küzdöttek. Kilátástalannak látta a helyzetet. Hogyan érhetne még éppen idejében oda?
       Soma pónija felágaskodott rémületében, ahogy a fenevad közelebb lépett. Soma úgy pottyant le az ijedt állatról, mint egy zsák krumpli. Keményen beütötte magát, amitől bent szorult tüdejében a levegő; pónija pedig futásnak eredet azon az úton, ami Habó-völgybe vezetett vissza. A fenevad Soma elé állt, aki felnézett rá. A levegőt nyitott száján keresztül kapkodta. Szíve majd kiugrott a helyéről, olyan gyorsan dobogott. A fenevad fölemelte kezét, hogy lecsapjon vele a halálra rémült habóra, aki ahogy felnézett, hirtelen meglátott valamit az egyik magas fán, amit a fenevad nem láthatott meg, hiszen jelenleg mással volt elfoglalva.
       Egy férfi ugrott át az egyik fáról a másikra, aminek az ágában megkapaszkodott, majd felhúzta magát rá. Soma még nem látott ehhez hasonló dolgot. Miféle ember lehet az, aki képes ilyesmire? A férfi nem habozott. Egyetlen ugrással a szörny hátán termett, akit meglepett a támadás. Soma látta, hogy a férfi leemeli hátáról azt a hatalmas, fekete kaszát, amit ő fegyverül használt, majd egyetlen gyors mozdulattal 

elvágta a szörny torkát.

Kiss Anikó és Kiss Erika

       A hatalmas fenevad dermedten állt ott egy darabig, majd hamarosan hátrafelé kezdett el dőlni. Az ismeretlen férfi nem várta meg, hogy vele együtt essen el. Leugrott a szörny hátáról, majd egy elegáns tartással a földre érkezett, és a földön fekvő Somára emelte tekintetét. A fiatal habó döbbenten nézett rá az idegenre. Nem értette, hogy mégis, hogy kerülhetett ide, és egyáltalán kicsoda ő? A kinézete és a fegyverzete alapján valami harcosnak tűnt, de nem látszott átlagos harcosnak. Ráadásul, ahogy közelebbről látta az arcát, sokkal fiatalabbnak látszott, mint Soma elsőnek gondolta volna. A távolból úgy látta, hogy egy idősebb és tapasztaltabb harcos siet a segítségére, de most, hogy szemtől szemben látta megmentőjét, észrevette, hogy egy húszas éveiben járó férfiról van szó, kinek egy fekete szemfedő fedte el jobb szemét. Másik szeme, ami éberen, ugyanakkor vidáman és barátságosan csillogott, zöld színű volt. Kócos vörös hajába lágyan belekapott a szél, miközben továbbra is Somát figyelte. Fiatalos arca csinos volt, ugyanakkor látszott rajta, hogy fiatal kora ellenére igen sok mindent látott már, ami annyira jellemző volt az ő fajtájára. 

       - Jól vagy? – szólalt meg az ismeretlen harcos barátságosan, ami alaposan meglepte Somát. Majd mire válaszolhatott volna, a férfi felemelte tekintetét, és abba az irányba nézett, ahol a Sadok harcolt a maga ellenfelével, majd így szólt a fiatal habóhoz: - Elnézést.
       Azzal hihetetlen gyorsasággal Sadok felé kezdett el rohanni, aki kemény kitartással küzdött ellenfelével, majd legnagyobb meglepetésére, egy ismerős alak bukkant föl a fenevad háta mögött, ki nem is vette észre a mögötte lévő harcost, aki felugrott a levegőbe, megpörgette hatalmas kaszáját, és egyetlen csapásával elválasztotta a fenevad fejét törzsétől.
       A hatalmas, fejetlen test oldalra dőlt, és hatalmas puffanással elterült a földön. Sadok a férfit figyelte, ki barátságos mosollyal nézett rá a habóra. Emlékeiben egy régi kép jelent meg, egy nagyon régi napról, amikor ő a vidéket járta, és egy kisfiút mentett meg egy lidércharcostól, ki éppen fejvadásszá szeretett volna válni. Ez a kisfiú pedig nem volt más, mint az előtte álló ismeretlen férfi, aki az előbb mentette meg az életét avval, hogy végzett azzal a fenevaddal, akivel éppen harcolt.
       - Deren – szólalt meg halkan Sadok, mire a fiú szélesen elmosolyodott.
       - Örülök, hogy újra látlak téged, Sadok – felelte a fejvadász fiú barátságosan, mire Sadok megengedett magának egy halvány félmosolyt.
       - Látom, a viselkedésed nem változott semmit se – válaszolta, miközben továbbra is a fölötte álló fiatal férfit figyelte, ki mosolyogva nézett le rá.
       Majd mindketten abba az irányba fordultak, ahol Mellon és a törpök harcoltak a maguk ellenfelével, majd ők is csatlakoztak hozzájuk, hogy végleg leszámolhassanak a fenevadakkal. A harcnak hamarosan vége lett, és ott álltak legyőzött ellenfeleik felett, miközben értetlenül álltak az esett előtt. Nem értették, hogy ez a hat hatalmas fenevad, hogy keveredhetett ide a Szürke-erdőbe a Fenevad-pusztaságról, mely messze északon, Borlod birodalmában volt található. Mielőtt ezeket a fontos kérdéseket bármelyikük is feltehette volna, Cserfes Tran odaállt a törpök elé, majd meghajolt.
       - Köszönöm, hogy megmentettetek – mondta, mire Sadok rákapta a tekintetét az ifjú habóra. Igazán kíváncsi volt arra, hogyan került ebbe az erdőbe, és hogyan keveredett ebbe a halálos harcba.
       - Még mielőtt bárkinek is köszönetet mondanál, áruld el, hogy kerültél ide? – mondta a fiatal habónak, ki értetlenül emelte rá ártatlan tekintetét.
       - Tényleg, erre én is kíváncsi lennék – szólalt meg Mellon is. Őt is érdekelte, hogy ez a fiatal habó, hogyan keveredhetett bele egy ilyen veszélyes helyzetbe.
       Tran védekező magyarázatba kezdett.
       - Hé, éppen gombászni voltam ebben az erdőben, amikor ezek a lények rám támadtak. Azt se tudtam, hogy ilyesmik is élnek ebben az erdőben.
       - Pedig nem élnek – válaszolta Deren higgadtan, mire Tran ránézett. – Ezek messze északról jöhettek le ide. Bár csodálkozom rajta. Ez az első alkalom, hogy fenevadakat láttam a Szürke-erdőben.
       - Ezek nem közönséges harcosok voltak – szólalt meg Mellon szigorúan. – Felderítők voltak, akiket iderendeltek. Ott van a jel a karjukon.
       Mindenki a fenevadak karjára nézett, és akkor látták meg a szörnyek karján lévő jelzést, ami a bőrükbe volt égetve. Egy két fejű kígyót ábrázolt, melyet lángok vettek körbe. Sadok jól ismerte ezt a jelet. És ha eddig kételkedett Sran visszatérésében, most már végképp megbizonyosodott felőle, hogy valóban életben van. Mert ez az ő jele volt.
       - De vajon ki küldhette ide ezeket? – szólalt meg váratlanul az egyik törp, ki a legidősebb volt a társai közt.
       Mellon ránézett a törpre.
       - Hát, kedves Borin, természetesen a Sötét Úr.
       Nemcsak a törpök, de maga Deren is döbbenten kapta fel a fejét. Emlékeikben régi mesék éledtek fel azokról a sötét időkről, amikor Sran először akarta elpusztítani Világföldét. Tran érdeklődve figyelte a nagyok beszélgetését. Fogalma sem volt arról, hogy miről folyik a tárgyalás, de nagyon érdekelte. Izgalmasan hangzott, amit hallott.
       - Kiről van szó? – kérdezte túlságosan is lelkesen, mire mindenki rákapta a tekintetét, és úgy kezdték el nézni, mint egy ostoba kölyköt, aki egy végtelenül buta kérdést tett fel.
       - Ostoba kölyök, már megint kezded? – kérdezte Sadok bosszúsan. – Ha valami számodra izgalmas dologról hallasz, akkor mindig fellelkesülsz, anélkül, hogy tudnád, miről van szó, pedig ez a dolog egy csöppet se mulatságos vagy izgalmas.
       - És ha érdekel, mi baj van azzal? – kérdezte pimaszul, és tiszteletlenül nézett rá Sadokra. – Jogom van arról tudni, hogy miért haltam meg majdnem.
       Mellon feldühödött. Hogy mer ilyen tiszteletlenül beszélni Sadokkal? Hát nem tudja kicsoda ő valójában?
       - Pimasz habo! – mondta a mágus. - Az életed köszönheted nekünk, erre meg képes vagy ilyen szemtelenül beszélni Sadokkal, aki egykor megmentette Világföldét a pusztulástól?
       - Hagyjad – mondta Sadok. - Ettől a kölyöktől nem vártam köszönetet, de legalább elvártam volna, hogy legalább komolyabban vegye a dolgot, miután majdnem meghalt.
       - Nem arról van szó, hogy nem vagyok hálás, csak nem szeretem, ha ostobának neveznek – felelte Tran.
       - Pedig ebben a percben most az voltál – volt Sadok válasza, aki egyre hűvösebben nézett az ifjú Cserfesre.
       - Miért? – háborodott fel Tran. – Csak mert feltettem egy ártatlan kérdést?
       - Na, ebből elég! – szólt rájuk Mellon határozottan. – Nincs időnk e fajta vitákra. A lényeg, hogy mindannyian itt vagyunk, és nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy rájöjjünk, ezek a lények miért voltak itt? Mi céljuk volt azzal, hogy a Szürke-erdőbe jöttek?
      - Én inkább azt kérdezném, hogy miért vagytok úton? – kérdezte Borin. A többi törp helyeslően bólintott. - A társaimmal éppen Elfen birodalmába tartottunk, amikor ezek a fenevadak erre a habóra támadtak. Különös, hogy épp akkor bukkantak fel ebben az erdőben, amikor ti is.
      - Lehet, hogy ti miattatok voltak itt? – ezt már Borin fivére kérdezte, kinek Dorin volt a neve.
      Mellon nem szólt egy szót sem. Némán álldogált és erősen gondolkodott; a törpök és Deren, na meg persze Tran csöndben várakoztak. Végül a mágus feltekintett, és szeme határozottan fénylett.
      - Rendben van – mondta nyugodt hangon. – Elmondom nektek az igazat. Végtére is, előbb-utóbb úgy is rájönnétek arra, hogy mi történik valójában Világföldén.
       Azzal beszámolt a törpöknek és Derennek arról, hogy ő, Sadok és Soma miért voltak úton. Senki sem szólt közbe, csak hallgatták a mágus szavait, melyek egyre sötétebb dolgot tártak fel előttük. A törpök igencsak megdöbbentek attól, amit hallottak, kivéve Derent. Ő csak egy helyben állt, és ép szeme éberen csillogott. Tran szíve úgy vert mellkasában, mintha épp ki akart volna ugrani a helyéről. Amit hallott, mélyen megrémítette, bár igen nehezen értette meg jelentésüket. Reszketve állt, és szeme nézése elárulta, mennyire félt.
       Miután Mellon befejezte a beszédet, a törpök és Deren mély hallgatásba temetkeztek. Nem is tudták hirtelenjében, mit szóljanak mind ahhoz, amit hallottak. Egészen hihetetlen volt számukra, hogy a Sötét Úr feltámadt, és arra készül, hogy elpusztítsa azt a világot, amit már egyszer megpróbált legyőzni. Vajon hogyan történhetett meg ez?
       - Szóval – szólalt meg Deren legelőször -, a Sötétség Fejedelme feltámadt poraiból, és újabb háborút akar indítani Világfölde Szabad Népeivel szemben. Igazam van? És ti azért vagytok úton, hogy ezt megakadályozzátok?
       - Jól érted, fejvadász – mondta Mellon; ő már rájött arra, hogy mi Deren valójában.
       - Ezek szerint, ezek a fenevadak miattatok voltak itt? – kérdezte Dorin. – Titeket akartak elkapni?
       - Talán, de az is lehet, hogy csak felderíteni akartak valamit.
       - Vagyis azt akarták megtudni, hogy Sadok már értesült-e arról, hogy a Sötétség Fejedelme életben van, és hogy meg akarja támadni Világföldét – állapította meg Deren, aki fejvadász lévén, gyorsan rájött arra, hogy a fenevadak, miért jöttek valójában a Szürke-erdőbe. – Sran küldte ide őket megfigyelés céljából.
       Tran a fejvadászra kapta tekintetét. Szemében vad rémület fénylett.
       - De miért akarta volna ezt? Mit akar az a Sran nevű fickó Sadoktól? Ő nem ártott neki.
       - Te így gondolod, viszont a Sötétség Fejedelme egészen másképpen gondolja ezt – mondta Mellon a fiatal habónak. – Persze honnan is tudhatnád, hiszen nem tudod, Sadok valójában kicsoda.
       Tran nem értette a mágus szavait. Mit kéne tudnia Sadokról? Persze annyit tudott már róla, hogy ő a legidősebb habó, Habó-völgyben; hogy gyakorlatilag halhatatlan, és hogy nem öregszik meg. Nem voltak éppenséggel barátok Sadokkal, legfeljebb csak néhány udvarias szót váltottak egymással, amikor találkoztak Habó-völgy valamelyik részében; és épp ezért nem sokat tudott Sadok valódi történetéről. Sőt, szinte semmit sem. Számára egészen új volt mindaz, amit az előbb kellett megtudnia.
       - Sadok nem egyszerű habó – kezdett bele a magyarázatba az öreg mágus. – Valamikor, ő volt az a habó, aki legyőzte a Sötétség Fejedelmét abban a nagycsatában, amit Világfölde Szabad Népei vívtak ellene azért, hogy megmentsék a világot a sötétségtől, és mindattól, ami romlásba taszította volna ezt a földet. Ő volt az, aki legyőzte a Sötétség Urát, és aki ezért a tettéért hatalmas árat fizetett. Az örökélet átkát kapta meg a Sötét Nagyúrtól, aki így akart bosszút állni rajta. És aki újból előjött a homályból, hogy újra megküzdjön azzal a habóval, aki egykor a végzetét okozta.
       Tran nem tudott felelni. Sokkolta, amit a mágus elmondott neki. Először csak nézte Mellon arcát, mely nem fejezett ki iránta semmilyen részvétet sem, aztán lassan előretekintett, mint aki azt sem tudta, hol van valójában; végül nem bírta tovább és ájultan esett össze a földön. Soma aggódva rohant oda hozzá.
       - Nem igazán kímélted – mondta Sadok a mágusnak, miközben ő is odalépett az ájultan fekvő fiatal habóhoz. – Lehettél volna sokkal finomabb is vele.
       - Nem árt egy kis keménységet tanulnia – felelte Mellon szárazon. – Ha ennyitől kifekszik, mi lesz, ha majd csatát kell vívnia?
       - Csak nem akarod magaddal hozni? – kérdezte Sadok, és azonnal öreg barátjára kapta tekintetét.
       - Dehogynem. Nem árt egy kis lecke ennek a pimasz kölyöknek, aki túl sokáig ült egyhelyben a békés kis otthonában. Tanuljon egy kis keménységet, ha már olyan nagyszája volt veled szemben.
       Deren felnevetett, mire minden szem rászegeződött.
       - Látom, a mágusok semmit sem változtak – mondta a fiatal fejvadász, miközben magában jót mulatott azon, hogy Mellon milyen kegyetlen bosszút eszelt ki ez ellen a habo ellen, aki olyan meggondolatlanul beszélt Sadokkal. – Kegyetlenek és bosszúállóak; főleg azokkal szemben, akik egyszer megsértik őket. Ez a szegény habo még csak nem is sejtette, hogy kit fog magára haragítani. Szép kis csávába keveredett mondhatom.
       - De nem tehetjük ki ekkora veszélynek – kelt Soma rokona védelmére, mivel Tran az unokatestvére volt. – Tran még nem érett meg egy ilyen veszélyes küldetésre.
       - Egy mágus nem fog ilyesmivel törődni – válaszolta Deren; Sadok nem szólt egy szót sem.
       Nem akarta elkeseríteni Somát avval, hogy megmondja neki, Trant immár semmi sem mentheti meg attól, hogy Mellon magával hozza erre a kalandra. Sikerült kivívnia maga ellen a mágus haragját, és ez ellen már senki se menthette meg. Meggondolatlanságáért fizetnie kellett.
       - Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte Dorin a mágustól, mikor mellé lépett. – Ez a küldetés nem nyápicoknak való, kik még csak megvédeni sem tudják magukat az ellenséggel szemben. Sok bajotok lesz még vele, ha magatokkal viszitek. Krain nem tenne ilyet, az már biztos.
       - Csakhogy én nem a királyod vagyok – mondta a mágus szigorú hangon. – És ha már egyszer eldöntöttem azt, hogy ezt a habót magammal viszem, akkor azt is fogom tenni.
       - Kegyetlen bosszú, de hatásos – ismerte el Borin is, aki testvére mellett állt. – Remélem, nem vállalsz ezzel felesleges kockázatot.
       - Mikor szoktam olyat tenni, ami nem járna kockázattal? Különben is, egy mágus döntését senki se kérdőjelezze meg.
       Soma kétségbeesve nézett Sadokra, aki még mindig nem szólt egy szót sem, csak nézett maga elé, és szemén igencsak lehetett látni, mennyire sajnálta azt, hogy Mellon így döntött. Somáért még tudja vállalni a felelősséget, de Tranért? Soma se volt egy nagy harcos, ez igaz, sőt egyáltalán nem volt az; de ő róla legalább tudta, hogy képes lenne Világföldéért bármit kockára tenni csak azért, hogy megmentse. Több bátorság és elszántság volt benne, mint egy hétköznapi habóban, aki csak heverészik a tűz mellett és békésen pipázgat. Somában több minden volt, és ezért biztos volt abban, hogy ő nem okoz majd neki csalódást.
       Azonban az ifjú Cserfes úrfiban nem bízott meg ennyire. Soma rokona volt ez igaz, de ő jobban hasonlított a többi habóra, és ezért igencsak kételkedett abban, van-e annak haszna, hogy Mellon magával hozza erre az utazásra. Veszélyes küldetésre indultak el, és ezért nincs idejük arra, hogy egy szinte még gyereklelkű habó ifjonccal szerencsétlenkedjenek, kinek sem a világról nincs fogalma, sem pedig arról, milyen veszélyes útra vállalkozott ő meg a társai. Mellon ennek akarja kitenni ezt a szerencsétlent? Igazán dönthetne másképpen is. Tran valóban tiszteletlen volt vele szemben, de nem érdemel ekkora büntetést. Valahogy mégiscsak meg kéne győznie öreg barátját arról, hogy ne vigyék magukkal az ifjú Cserfest. Gyerekes bosszúra most tényleg nincs idejük.
       Sadok lehunyta szemeit és halkan felsóhajtott. Magán érezte Soma könyörgő nézését, ami miatt őszintén megsajnálta barátját. Néhány ideig még hallgatott, aztán nyugodt hangon beszélni kezdett:
      - Mellon, erre igazán semmi szükség nincsen, hogy Trant magunkkal vigyük. Nem volna belőle hasznunk.
       - Már döntöttem – válaszolta a mágus, és hangja határozottan csengett. Kifejezte, hogy semmi szín alatt nem hajlandó változtatni a döntésén.
       Sadok vadul rákapta tekintetét.
       - Kivételt tehetnél. Tran még gyerek.
       - Elég idős, hogy részt vegyen ebben a küldetésben.
       - Igazán? És kivállalja érte a felelősséget? Te biztosan nem.
       Mellon és Sadok egymás szemébe nézett. A többiek érezték, két hatalmas akarat feszült össze, ahogy összemérték erejüket; mintha csak két hatalmas erejű mágus csapott volna össze egymással, pedig Sadok még csak nem is volt mágus. A levegő szinte szikrázott körülöttük. Ez az elmék csatája volt, és kérdéses volt, hogy melyikük fog győzni. Végül Deren volt az, aki véget vetett az egésznek.
       - Hacsak ezen múlik – szólalt meg a fiatal fejvadász békítően -, majd én vállalom a felelősséget a fiúért.
       - Deren! – mondta Sadok hangosan, amint megértette, Deren hogyan érti ezt.
       - Biztonságban akarod tudni őt, nem? – kérdezte Deren higgadtan. Nem törődött Sadok nézésével, mely semmi jót nem ígért számára. – Jobb, ha veletek tartok. Kell a tapasztalt harcos ebbe a csapatba. Minél több szövetségesed van, annál több esélyed van arra, hogy legyőzzed Srant. Meg hát kell valaki, aki vigyázni fog a habóra.
       Sadok merően állt. Mindenre számított, csak erre nem. Nem Deren képességében és hűségében kételkedett; csak nem akarta, hogy Tran velük jöjjön. Azonban érezte, hogy ez már eldőlt. A Sors akarta, hogy Tran velük tartson; és Derennel sem véletlenül kellett találkoznia. Félre kell tennie minden félelmét és kételyét, és fogadja el, hogy két barátja csatlakozni fog hozzá. Az egyik önszántából, a másik pedig tudtán kívül.
       Mindenki csöndben figyelte a habót, aki nagy levegőt vett, majd sikerült megszólalnia.
       - Legyen hát – mondta, és hangjában nyoma sem volt kételynek. – Legyen úgy, ahogy akarod.
       Deren elmosolyodott, ami megszépítette fiatalos arcát. Elégedett volt, amiért sikerült meggyőznie Sadokot arról, hogy miért van szüksége arra, hogy vele menjen. Sajnálta volna, ha nem kísérhette volna el; ennyivel tartozott neki. Főleg azok után, hogy Sadok egyszer megmentette az életét. Mindenképpen viszonozni akarta ezt; kész lett volna az életét áldozni Sadokért, ha a végzet úgy hozza, hogy ezt megtegye barátjáért. Szolgálni és védeni fogja, amíg csak él. Erre már régen megesküdött magában.
       Soma sápadt arccal nézte Sadokot, miközben egész testében remegett. Nem örült annak, hogy barátja úgy döntött, magukkal viszik Trant; de nem mert ellent szegülni akaratának. Neki nem volt szavazata ebben az ügyben. Sadoknak volt joga ahhoz, hogy döntsön unokatestvére sorsáról, és ő úgy döntött, hogy mégis elhozza erre az útra. Tran végzete az lett, hogy velük tartson. Bárcsak ne így lett volna.

Folytatjuk.

**********************

12.NOVELLA

KOVÁCS JÓZSEF   KOPEK: EGY MÉRFÖLDKŐ IRÉNKE ÉLETÉBEN

Nem engedem.

Nem engedhetem el mellőlem, alig töltötte be a 14 évet.
Miklós, hogy lehetsz ilyen kőszívű?
És tudod a kis lába is. Talán majd később.
Nem Zsuzsa, a lehetőségekkel nem szabad játszani.
De legalább kérdezzük meg őt is, Irénkém drága, akarsz-e iskolába menni? - kérdezte Zsuzsa néni kisebbik lányát.  (Első házasságából volt egy Olga nevű idősebb lánya is.)     
- Akarsz-e most iskolába menni kérdezte könnyes szemmel - és átölelte szeretett gyermekét.
- Igen is meg nem is - mondta bizonytalanul a kislány.
- Persze, hogy akar - mondta az apa -, hiszen ő jött ki utánam a mezőre, nem így volt? - meséld csak el anyukádnak, hogy történt. 

- Igen, délelőtt, úgy tizenegy óra körül, beállított hozzánk a néptanács titkára és egy asszony a rajontól. Magukat keresték, de mivel, hogy csak engem találtak, azt mondták, keressem meg apukámat, és küldjem gyorsan a községházára, mert az én  iskolámról szeretnének vele  beszélni. Aztán tovább álltak. (A kislány később mesélte, bizony első gondolata az volt, hogy nem megy ő sehova, habár szeretett volna valamit tanulni, de itt a közelben, és úgy érezte, ha már Somlyóról jöttek, ki tudja hova küldik majd őt iskolába.) Egy ideig még töprengett magában, aztán ismervén édesapja szeretetét, de szigorúságát is,  mégiscsak  kiment a mezőre és megkereste a kaszálóba.

 

Kovács József Kopek

- Mi a baj Irénkém - kérdezte az apukája letéve a kaszát egy rend elejére.
- Nem volt szó arról, hogy ebédet is hozol.
- Nem is hoztam - felelt Irénke csendesen. Csak azért jöttem, hogy megmondjam…. Hívatják apukámat a községházára.
- No csak nincs valami baj?
- Úgy értettem, hogy az én tovább tanulásomról lenne szó.
- No, ha így állnak a dolgok, akkor bizony igyekezünk, nehogy még visszamenjen az a nő a rajontól. Ezzel elővette a vizes korsót egy boglya tövéből. Először jól meghúzta, majd alaposan megmosta kezeit és arcát, aztán szótlanul elindultak a falu felé.  Elérve majdnem a néptanácsig, a kislány haza felé vette útját, (igaziból ott már őrá nem volt szükség, apját meg már várták a titkári irodában).
- Jó napot kívánunk - szólt a titkár - az elvtársnő a rajoni szociális osztályról jött. Ahogy az iskola  igazgató  elvtárssal is megbeszéltük, még az idén Irénke iskolába mehet, valamelyik számára megfelelő szakra.
- Mi a tennivalónk? - kérdezte Miklós, hangjában a  mindenki iránti megszokott  örök tisztelettel. A jövő szerdán kísérje be valaki hozzánk a szociális osztályra Somlyóra, engem keressenek. A nevem Bára Lili.
Katona  Miklós, aki kerékgyártó iparos ember volt, de a mezőgazdasággal is hozzáértően foglalkozott,  egyenes,  igazságos, emberszerető  családapa volt. Meghallgatta mások véleményét, megfontoltan, körültekintően, higgadtan hozott döntéseit megváltoztathatatlanul, (hacsak a sors keze  át nem húzta számításait), meg is valósította. Szerette, és nem kivételezve, nevelte a két lányt, de Irénke iránt, valami tagadhatatlan mély érzelmekkel vonzódott. De ez a kislány csak az övé volt, az ő gyöngyszeme, egyetlen drága kincse. Ezért is, most mikor hazajött a községházáról, és itt találta feleségét Irénkével, és elbeszélte nekik,  miért is hívatták, nagyon is elszomorodott, mikor felesége kőszívűnek nevezte.
Miután mindenki előadta kis mondanivalóját - Irénke a délelőtti látogatást, apja értesítését, aztán apuka a községházán történteket, anyuka is kissé megnyugodva, átérezve kislányuk jövőjének fontosságát, ebédhez szólította a családot.   Az ebédet mély csendben fogyasztották el, nem mintha máskor túl sokat beszéltek volna étkezés közben, (mindig is tiszteletben tartották azt a magyar közmondást, miszerint magyar ember evés közben nem beszél), de most a szokásosnál is szótlanabbak voltak. Ebéd után Miklós visszament a határba, leült egy fa árnyékába, és szomorúan bámult maga elé. Mint az egér, ha a búzászsákba kerül, úgy rágta lelkét a gondolat, hogy kislánya elhagyja a szülői házat, idegenbe kell mennie hiszen ő tisztában volt azzal, hogy az iskola, ahol kislánya tanulhat nincs közel szülőfalujukhoz, és felesége szavai sem hagyták nyugodni.
Hogy ő kőszívű lenne? Igaz, hogy mindkét lánynak egyformán megadott mindent, talán mostoha lányának még többet is, de ugyanakkor szigorúságában sem tett különbséget köztük, nehogy csekély gyanúját is ébressze feleségében a gyerekek kivételezésében.
Mint már említettem, nagyon szerette egyetlen Irénkéjét, de szigorúan  nevelte, megkövetelt tőle mindent, amit korához és képességeihez mérve el lehetett várni, talán néha még többet is.
De ismerjük meg jobban Irénkét, akinek beiskoláztatása ennyi bonyodalmat okozott a Katona családnak.
Már betöltötte a tizennegyedik évét és sikeresen befejezte a kötelező hét osztályt. Koránál  többet mutatva, nagyon szép fejlett kislány volt. Mosolygó arca, szép kék szemei és vállig érő szőke haja szépen kiemelte felső testének formás alakját.
Egyik lába valamivel rövidebb és vékonyabb  volt.
Édesanyja elbeszélése alapján, ezt a bába hibájának tartották, aki pár napos korában, fürdetés közben lábánál fogva fordította meg a gyermeket, aki  fájdalmában, nagyot sikoltott. Később Nagyváradon megműtötték, de az akkori szegényes kórházi körülmények között a vágás elfertőzött, és az orvosok a lába megmentésére összpontosítottak. Irénke nagyon mozgékony kislány volt, ha járásán észrevehető is  volt problémája,  nem volt visszavonult, együtt csintalankodott a többi korabeli gyerekkel.
De nem emiatt akarták szülei speciális iskolába küldeni, hiszen e kisebb fogyatékossága  miatt tanulhatott volna bármit, hanem úgy tíz éves kora körül kiderült, hogy látásával is gondok vannak. Több híres szakorvoshoz is elvitték, de szomorúan kellet tudomásul venni, hogy sokat nem lehet rajta segíteni. Hogy a  sötétség mikor keríti teljesen hatalmába, akkor még nem tudták pontosan megjósolni. Ezért is ragaszkodott édesanyja a rajoni szociális osztályon azon óhajához, hogy kislányát a  vakok iskolájába küldjék, mivel hogy gyenge látása ekkorra már jól észrevehetővé vált.  Miután Somlyóról hazajöttek, Irénke már annyira elfogadta iskolába menését, hogy apukája némi megnyugtatására, ő maga mesélte el az ott  történteket.

- Aradra megyek iskolába, és nem kell elkísérjetek, Lili néni jön velem.
Lili néni meggyőzte Irénke anyukáját, hogy most ne menjenek vele, talán ha  a   kislány nem tudna beilleszkedni az új környezetbe, inkább akkor látogassák majd meg. Apukája látva  kislánya  jókedvét az elutazás készülődése alatt, nyugodtabb szívvel búcsúzott el tőle a vasútállomáson, rábízva őt a rajoni szociális munkatársra, akivel sosem találkoztak többé. Így került Irénke, egy szeptember végi napfényes délelőttön Aradra, a vaklányok iskolájába

 Miután az iskola titkárságán, a kislány kísérője a szükséges tennivalókat elrendezte, rábízta Irénkét egy nevelőnőre, aki még beszélt is valamit magyarul. Bizony erre nagy szüksége volt a kislánynak, mert Irénke román nyelvű ismeretei, egyenlők voltak a nullával.  
Aztán körbevezette az iskolába, megmutogatott  neki mindent, majd végül a hálószobába kísérte, melyet úgy választott ki neki, hogy aludjanak benne magyarul beszélő, de már a román nyelvet is jól ismerő kolléganői. Így szerette volna elősegíteni a kislány  minél gyorsabbik beilleszkedését és a román nyelv  (mely  számára teljesen  idegen volt) elsajátítását. Irénkét nem nagyon vigasztalta meg osztálytársai kedves viselkedése, sem tanárai figyelmessége, ő csak  naphosszat sírdogált és haza akart menni szeretteihez. Hiába vigasztalták nevelői és osztálytársai is, főleg akik korban idősebbek voltak, (mert ezekkel barátkozott inkább) ő csak nem engedett elhatározásából, hogy ő itt nem marad. Elszökni mégsem mert, abban sem volt biztos, hogy egyedül hazatalálna, meg aztán attól is félt, hogy mit szólna mindehhez apukája. Így szenvedett bezártságában majdnem két hétig. Enni sem nagyon volt kedve, az iskolai rendhez sem akart alkalmazkodni, neki csak az járt a fejében, minél hamarabb itt hagyni mindent. Így keseregve, hirtelen elhatározta, hogy levelet ír szüleinek. Tudta ő jól, menyire szereti őt mindenki otthon. Gyorsan ceruzát  és papírt vett elő és írni kezdett.

Kedves apukám és anyukám, én nem tudom megszokni ezt az iskolát, nem tudok románul és szépen kérem magukat vigyenek haza. A pénzt amit tetszettek adni még az utolsó baniig mind megvan, elég is lesz a vonatra. Tessenek utánam jönni, nem akarok továbbra is itt maradni. Hogy még miként ecsetelhette Irénke ezt az állapotot nem tudom, de az biztos, hogy levelének elolvasása nagy szomorúságot okozott a családnak.
Édesanyja volt csak odahaza, mikor a levél megérkezett. Türelmetlenül tépte fel a borítékot és könnybe lábadtak szemei annak olvasására. Lelke megtelt keserűséggel, magát okolta mindenért. Mondta ő, még túl fiatal, ráér oda később is menni, mikor már jobban megedzi az élet. És ő is így írja a levélben is. Most tessenek hazavinni, és majd később eljöhetek ismét. Mennyire igaza van. Jöjjön csak haza az apjuk, reggel már indulhat is Aradra, csak ne történjen vele semmi míg odaér. Hozza csak haza. Azon a napon Miklós későn jött haza a határból. Felesége már a kapuban várta, kezében a könnyáztatta levéllel.
- Olvasd, látod mit tettünk, sosem bocsájtja majd meg nekünk, ha nagyobb lesz. Elzavartuk a háztól, én vagyok a hibás, mint anyja éreznem kellet volna, hogy  még nem elég érett az ilyen távolléthez.
Így beszélt míg férje a levelet olvasta, magára szeretett volna vállalni mindent, nehogy Miklóst valamivel is megbántsa. Érezte mi játszódik le az apai szívben, ha nem is mutatta ki. Jól van, reggel indulok. Készíts valami útravalót és néhány finomságot számára is. Aztán otthagyva feleségét, az esteli tennivalókhoz kezdett. Közben azon töprengett miként tudná meggyőzni Irénkét, hogy lemondjon szándékáról. Meg aztán, mit szólnak az emberek,  ha híre megy a  faluban, hogy ők erőszakkal küldték lányukat iskolába. A család különös közbecsülésnek  örvendett a faluban, mindenkit tiszteltek és őket is tisztelték. Azonkívül mint mester ember is Miklós sok emberen segített. Anyagilag is a módosabbak közé tartoztak. Még ha nem is  törődtek volna   a szóbeszéddel, de hát mégiscsak itt élnek.
A jól ismert magyar falusi ember vele született gondolkozása, élettapasztalata, sajátos filozófiája, ráérzése a pillanatra és a jövő meglátása mind-mind arra ösztökélték, hogy ne haza hozza kislányát. Nagy harc dúlt lelkében, a lánya iránti kiapadhatatlan szeretete és a jövőt megítélő józan gondolkozás között. Egyiknek  holnap győznie kell. És ez a harc nem hagyta azon az éjjelen túl sokat aludni. Feleségével sem beszélgettek sokat, mindegyik a maga módján élte meg a levél hatását.
Még mit érezhetett a két szülő, nem elemzem  tovább,  de  egy biztos,    hogy másnap délben Miklós megérkezett az iskolába.
Ahogy a kapuhoz hívatták Irénkét,  és meglátta édesapját, boldogan ölelte át.
- El tetszett jönni értem! - megyek gyorsan csomagolok.
No, azért csak ne siess annyira, szólt az apuka, mindjárt észrevéve, hogy Irénke még mindig nem volt egyenruhába öltözve. Gyere csak kislányom, mond el szépen mi a panaszod, bántanak, megvertek? Nem, nem egyik sem, és szemei megteltek könnyel. Nem igazán erre számított, ő  már szeretet volna az állomáson lenni. Apukája meg most kérdezősködést játszik vele.
- Hát akkor mi baj? - Simogatta meg kislánya  könnyáztatta arcát. Az a baj, hogy itt mindenki románul beszél. Én nem értem és nem tudok megtanulni.
- No ezen nem is csodálkozom.  Hát két hét alatt nem is lehet megtanulni románul. De azt  sem várhatod el, hogy kétszáz kislány  tanuljon meg te érted magyarul. Várj csak egy kicsit,  megkeresem a tanárnődet, hadd kérdezzem  meg őt is, lássam miért nem szeretsz  itt lenni, és otthagyta kislányát magára.
A tanárnő kedvesen elbeszélgetett Irénke apukájával, nem panaszkodott rá, ügyes, értelmes kislány, igaz hogy még nehezen alkalmazkodik, de biztos meg fogja szokni. Vannak lányok, akik beszélnek magyarul is és segítenek neki. Tessék  csak ránk bízni Katona bácsi.
- Köszönöm szépen, tessék most kiengedni velem a városba, hadd beszélgessek  vele még egy kicsit, gondolom meg tudom győzni,  hogy mégis maradjon, mert erőszakkal nincs szívem itt hagyni. Irénke már várta az udvaron, és reményei, hogy édesapja hazaviszi, mind jobban szertefoszlottak. Kézen fogta Irénkét és elmentek sétálni a városba.
- Látod csak milyen szép nagy város Arad. - Majd betértek egy kert helyiségbe, fagylaltot és más édességeket vásároltak. Közben édesapja bizonygatta kislányának, hogy itt a helye. Hogy ő nagyon szereti, de mit csinálna otthon a termelő szövetkezetben. Itt gyógy-masszázst tanulsz. Jó mesterséged lesz, megállhatsz egyedül a lábadon, ha már mi nem is leszünk. A tanárnőd is megdicsért, hogy milyen ügyes vagy, és  hidd el nekem, itt téged mindenki szeret, és sokan vannak még olyanok mint te. Kérlek próbáld még  meg legalább a téli szünidőig, akkor ismét utánad jövök. Ha még mindig    nem fogod szeretni,  akkor nem jössz többé vissza. De most  inkább    mond meg  szépen, mire van szükséged, mennyi pénzt akarsz és annyit hagyok itt. Azt mondta a tanárnőd, hogy hagyjam nála, és ő mindig  ad neked, ha bármire  szükséged lesz. Ne szomorítsd apukád szerető szívét. Meg aztán nővéred segítségére sem számíthatsz életed végéig. Meglátod kislányom jobb lesz ez neked így. Mit vásároljon még neked apukád?
- Egy szép egyenruhát szeretnék, ha már itt maradok.
Irénkének már gyerekkorától kitűnő érzéke volt a választékos öltözéshez, amit később sem hanyagolt el. Miután végleg bevonult a sötétség börtönébe, akkor is kitűnő hozzáértéssel  választotta ki  öltözékét. Elmentek, vettek egy szép egyenruhát, amit csak akkor vett fel, ha kimenőt kaptak a városba, az iskolán belül az ott kapott ruhát viselte. Ha nem is ujjongva, de megnyugodva tért  vissza az iskolába, sok-sok sütivel és más édességgel osztálytársai részére is. Megmutatta édesapjának a hálószobáját. Látod milyen szép itt minden, legyél jó kislánya apukádnak. Aztán elbúcsúzott kislányától, a többi lánytól és a tanárnőtől is, akinél még hagyott pénzt kislánya számára, majd elindult a vasútállomásra.  Hogy mit érzett most az apuka?
Hát nem a győzelem kivételes mámorát. Úgy érezte ez csak egy kis csata lehet, még sok van a háború megnyeréséig. Még az a tudat sem vigasztalta,  hogy Irénke életében ez volt az a mérföldkő, amikor végleg  eldőlt a sorsa, ami később be is igazolódott. Még ez sem enyhítette lelki  fájdalmát.  Mindezeknél jobban kínozta őt, gyermekének fogyatékosságai és már most a családi fészekből való kirepülése. Ezután már csak vendégként jön haza, ha befejezi az iskolát, akkor is ki tudja, hol fog majd dolgozni. Tudta ő, hogy ennek ez a sora, de hát sok minden fáj még az apai szívnek, még akkor is, ha ez a rendje a dolgoknak. Így gondolkozva Miklós, felszállt a vonatra. Ahogy a vonaton járkálva üres helyet keresett, egy magányos asszonyt pillantott meg  egy fülke sarkában. Bekérezkedett, s a nő hellyel kínálta. Miklós hosszasan nézte a nő kisírt szemeit, aki zsebkendőjével mintha csak szégyellte volna, megpróbálta  könnyeit  elrejteni.
- Ha nem sértem meg, megkérdezném milyen nagy bánat nyomja a szívét?
E kedves beszédre, a nő most már nem  takarta el  könnyeit, hangos zokogásba kezdett.
Mozgássérült kisfiamat, hagytam itt az iskolába. Órásnak tanul, de ezt már alig tudta érthetően kimondani. Most a férfi könnyei eredtek meg. Nem rejthette el könnyeit ő  sem. Pár percig így ültek szótlanul. A nő szólalt meg először:
- Maga miért sír, talán maga is…?
- Igen, én gyengén látó kislányomtól jövök. Ő gyógy masszőrnek tanul, ugyanitt Aradon a vakok iskolájában.
Aztán még hosszasan elbeszélgettek  közös lelki fájdalmaikról, majd vigasztalgatták egymást, mindketten tudták, hogy így lesz a legjobb gyermekeiknek. De azért a szülői szív sosem nyugszik meg örökre, egy kis fájdalom mindig megbújik lelkükben bármilyen eredményt érnének is el gyermekei. A távollét okozta sebek sosem gyógyulnak be. 
Miklós későn este ért haza, felesége vacsorával várta, miközben mindent elmesélt, ami e hosszú napon történt. Irénke anyja és apja megbékélve sorsukkal csendesen nyugovóra tértek.

Ez a nap felejthetetlen maradt Irénke számára, ez határozta meg egész jövőjét, e sorsdöntő nap, melyen elindult élete saját ösvényén.
Románul hamarabb tanult meg mint gondolta volna, gyorsan beilleszkedett és sok  barátnője lett. A téli szünidőben már alig várta hogy visszamenjen   az iskolába. Már szülei azt  is megengedték maguknak, hogy viccből marasztalni próbálják.
- Ha úgy gondolod maradj itthon, incselkedtek vele, majd ráérsz később is menni.
Irénke csak mosolygott értette ő ám a viccet, de ugyanakkor boldog volt, hogy boldognak látta szüleit is.

**********************

13. ÍZES TÖRTÉNETEK IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK 

- második kötet,  tizenhatodik rész -

BENSŐSÉGES BELSŐSÉGEK, A PIRÍTOTT MÁJ

A MEKEN EZEN A LINKEN OLVASHATÓ:   http://mek.oszk.hu/16900/16977/
NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK: http://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm#5

   A Földön alapvetően három fő csoportba osztjuk táplálkozásuk szerint az állati élőlényeket: növényevők, ragadozók és mindenevők.

Vannak még kivételek, de elenyésző számban, például a nedvszívó rovarok, bogarak, hogy mást ne is említsek, és persze a növények, amik szintén a föld tápanyagainak felszívásával táplálkoznak, de itt is vannak különleges, vadászó, húsevő növények, amik igencsak elenyésző számban képviselik a ragadozónak éppen nem mondható növényvilágot.
A virág kitárja illatozó szirmait, és a mohó és gyanútlan bogár ráveti magát a nektárra és az ártatlannak tűnő növény bezárja kelyhét és a bogárka máris fogva van és különféle kémiai szerekkel lebontja szerveit a növény és máris táplálékká vált a virág számára. Tehát vigyázzunk, ha bárki is édesget bennünket, nem biztos, hogy jó szándékkal teszi... Ha szabad ezzel a némi képzavarral élnem, hosszú élettapasztalatom okán. Vonatkoztathatjuk ezt akár női személyekre is, kissé félve említve a tényt.

Vendi az ínyenc...

    Számtalanszor megfigyelték, ha egy ragadozó csoport elejt egy növényevőt, példának okáért egy oroszlán egy gazellát, akkor azon melegében a szerencsétlen állat belső szerveit és zsigereit falják fel a zsákmány elejtői. Mint mindenre, erre is vonatkozik kulcskérdésünk, miért?

Még a ragadozóknak is szükségük van különféle növényi vitaminokra és ezt a növényevő állatok zsigereiben megtalálják, és a belső szervek, szív, máj, tüdő tartalmaz fontos és nélkülözhetetlen elemeket.
Miután ezeket felfalták, jöhet a hús és a csontokat megehetik a hiénák, az apró darabokat a keselyűk, a morzsákat pedig a hangyák hordják el és egy pár óra alatt minden falat eltűnik a vadászat színhelyéről.
Ez a természeti körforgás és egyensúly jól működik már évmilliók óta, és nekünk nem kéne mindig beleszólni a természet dolgába, jó szándékkal sem.
Mindenki vegye végérvényesen tudomásul, még a sokfajta, magát vegetáriánusnak vélők is, hogy az ember is eredetileg mindenevő, és az állati zsiradékok és fehérjék elhagyása előbb-utóbb, megbosszulja magát, mint ahogy a túlzott húsfogyasztás is oda vezethet.

   Amióta az ember is vadássza a különféle haszonállatokat, ő is figyelembe veszi az állati belsőségek felhasználásának lehetőségét, és azoknak ízletességét és elkészítésének módozatait. Sokak szerint a belsőségek, szív, máj, vese, tüdő, pacal, de szárnyasoknál akár a zúza is, finom falat.

A sült csirke-, kacsa-, libamáj fenséges eledel, bár sokan nem vitamin-, hanem zsírbombaként tartják számon.
Többen vallják, hogy a mérgeket kiválasztó szerveket nem szabad megenni, de ez az évmilliók alatt nem vált bizonyossá.
Katonatársam látogatáskor kérdezte az anyjától, hány kacsája van, anyám? Négy, felelte ő, s a gyermek mondta neki, vágja le mind.
A következő hétvégén már hozta is a laktanyába a befőttes üvegben a kacsazsírt és a sült májat. Friss kenyérre kenve piros paprikával és sóval megszórva, lila hagymával fenséges eledel volt az egy katona számára, aki mindig éhes, mindig inna, és mindig a lányokat hajszolná.

     A bősz állatvédő nyugati országok, akik nyakunkra küldték a Négy mancs anorexiás revizorait, még sohasem tömtek libát, és nem is tudják, milyen az, de hazazavartatván láthatnák azt, hogy a legtöbb libamájat tőlünk vásárolva azon a földrészen eszik meg.

Ezek mondvacsinált álproblémák, a vihar egy biliben kategóriához tartoznak.
Felesleges energiájukkal inkább foglalkozzanak a környezetükben fellelhető problémákkal, a bálnavadászatra, vagy a delfinek és fókák leölésére hívják fel a világ figyelmét.

Mindenki söpörjön a maga háza előtt!
  Édesanyám sváb lány létére a második nagy háború előtt zsidó családnál szolgált, és nagyon szerették, mert szorgalmas volt és megtanulta a zsidó ételeket, és főleg a libamájat tudta zsidósan megsütni, sok hagymát alátéve és a hájat kiolvasztva, a libatöpörtyűt melléje rakva szolgálta fel, de legjobban mégiscsak a ludaskásája ízlett a háziaknak, akik burgonyakereskedők voltak Bonyhádon.
A sors fintora az lett, hogy őket Lengyelország felé vitte a marhavagon, anyámat pedig Ukrajna felé vitte szintén a vonat, a málenkij robotra. Édesanyám évek múltán hazajött felére soványodva, testileg, lelkileg megnyomorodva, emlékeit soha nem feledve, és gyakran mesélte okulásként nekünk, gyerekeknek, de még akkor is félve. Ott is főzte konzerves dobozban, lábas hiányában, a marharépát és esetleg fagyosan talált vizes uborkát és egy-egy szem féltve őrzött krumplit.
Az én kötelességem továbbadni az én gyermekeimnek, hogy soha ne menjen feledőbe a történelemnek ez a gyalázata.

   Sok belsőségből készült ételt ismerünk. Csak a teljesség nélkül:
Ki ne hallott volna a rántott májról, a sült májakról, a szalontüdőről, a vesevelőről, a vesepecsenyéről, a pirított májról, a zúzapörköltről a szívpörköltről, a svábok által kedvelt savanyúról, a bizalmi ételnek számító pacalpörköltről és ide tartozik még a sokféle májas, véres, húsos hurka és a disznósajt, ami abált, főtt belsőségekből készül, némi másféle főtt húsok és fűszerek hozzáadásával.

   Néhányan idegenkednek a belsőségektől, mondván, hogy ezek a szervek választják ki a szervezetből a mérgeket, igen, ez igaz, de nem tárolják őket, mert mindig kiürül a szervezetből a kiválasztott anyag. Tehát nem kell félni tőlük, ha kellő szakértelemmel és kellő higiéniával és óvatossággal járunk el, s betartjuk a főzési alapszabályokat.

A húsételek egyébként is gyorsan romlandóak és a főzésre és a tárolásra is nagyon oda kell figyelni általánosságban.

  Szakmámból adódóan, víz-, gáz-, fűtésszerelő, gyakran megfordultam kisebb, de főleg nagyobb konyhákban is. Az ilyen helyeken sokszor elromlott a főzőüst, a gázégője, a leves leengedő golyós csap és a lefolyó csövek is gyakran eldugultak. Persze, akkor történt mindez a leggyakrabban, ha már hosszú sorok álltak az ablakok előtt a tálcákkal és nem működött például a mosogató gép és már nem volt tálca és edény az étel kiszolgálásához.
Ilyenkor a gyors és szakszerű szerelés megmenthette az ebédkiosztás nehézségein izguló főszakács életét, aki már a nagy késébe akart dőlni mérgében.
Mondtam, akkor is ismerjetek fel, mikor a pult előtt állok a tálcámmal és természetesen a legnagyobb rántott húst kaptam mindig.
Ismertem a különféle melegítő pultokat is és minden konyhafőnökkel jó viszonyt ápoltam. A hosszú évek során bele láttam a konyhák belső életébe és hatalmas sztorikkal lettem gazdagabb.
Nekem., mint főzni szerető ínyencnek a nagy konyhai főzési robot már inkább fáradtságos és lélektelen munkának tűnt, ami számomra nem volt túl vonzó, mert fárasztó lehetett, és akár még balesetveszélyes is, a nehéz dolgokat cipelő, magukat leforrázó kézilányok számára, hogy mást ne is említsek.
A naponta több mázsa burgonyát és zöldséget megpucolni sem volt túl vonzó életpálya.
Tankonyhán láttam, hogy mikor már a négyszázadik rántott szeletnek valót klopfolta a tanuló, már nem volt csoda, mikor a rántott máj alapanyagát is agyonverte a fakalapácsával, és utána lehetett a csupa vérpöttyös hús-előkészítőt kimeszelni és a tanulót sem lehetett felismerni, mert a sok piros pöttytől úgy nézett ki, mint egy pulykatojás.

   Láttam, mikor a nyersanyag-szállítók rakodójának, aki már elszemtelenedett és minden napra megkövetelte magának a napi szendvicsét, vagy éppen sült húsos zsemléjét, a szakácsnő bepanírozva kirántotta a mosogatórongyot és a vigyorogva eltávozó szállítómunkás másnaptól kezdve soha többé nem kérte a magának vélt, jogosnak tartott jussát...

Hasonló és néha még furább jelenetekkel tarkított volt ott a világ. Érdekes időszaka az életemnek.

    A májat már gyermekkoromban megszerettem, mindenféle formájában.

Szerettem a levesben megfőzött tyúkmájat, amit általában a gyerekek kaptak meg finomsága okán, mintegy jutalomfalatként.
De gyakran volt májgaluska leves is.
Aztán a disznóölés egyik fő fogása volt a natúr sült máj, jól megfokhagymázva, persze nyaka pecsenye és egyéb sült húsok társaságában elvegyítve.
Keresztanyám, aki vendéglátásban dolgozott évtizedekig, mondta, hogy ha mindenképpen vendéglőben akarok étkezni, akkor frissen sülteket egyek, biztonsági okokból, és ő biztosan tudta, hogy miről beszél.
Régebben mindig lehetett kapni minden magára adó étteremben kirántott májat, de ez mintha mostanság eltűnt volna az étlapról, pedig ha volt ilyen, akkor én biztosan azt rendeltem valamilyen zöld körítéssel és kedvenc vendéglőmben én voltam a szakácsok és a pincérek réme, mert a jónak tűnő, de mégis változtatásra szoruló ételt kissé átvariálva kértem, a magam ízlésére átkomponálva.
Előfordult az, amikor kinézett a szakács a konyhából és megkérdezte a pincértől, hogy melyik az a vendég? S nem volt túl vidám az arca.
De aztán megszokta és még barátok is lettünk a végére, értékelte a szakértelmemet, aztán már Vendi-tálnak hívták ezt az ételkölteményt. Volt rajta rántott hús és máj szelet, rizs pohárból kiöntve és szépen formában állva, hasábburgonya, rántott gombafejek és párolt zöldségek, mellette csészében tartármártás, annak hiányában pedig recés késsel vágott cékla, persze kenyér nélkül, és jófajta vörösbor mellé, italként.
A marhacsontból kiütött, remegősen csillogó, meleg pirítósra kenhető velőről már ne is álmodjunk manapság.
Legutóbb még a mama levesében volt található ilyen csont.

 

Pirított máj körettel

    Mai ételünk a pirított sertésmáj, egy gyorsan elkészíthető finom ennivaló, ami alapételnek számít, és különféle körítésekkel megcifrázva igen változatossá tehető.
Általában sertés májból csinálják, de éppen lehet másféléből is, de ez a legalkalmasabb alapanyaga.
Nemcsak disznóöléskor készíthető, mert a hentesnél vagy a húsboltokban külön is kapható, de figyelni kell, hogy a látványa alapján eldönthessük, hogy friss-e az áru.

    Egy kiló májból már négy embernek elegendő ételt tudunk készíteni a köretek hozzáadódó mennyiségével.

Legalább kettő nagy fej vöröshagymát felszeletelünk szálára, és sertészsíron megpirítjuk üvegesre, vigyázva, hogy ne égjen meg.
A májat is csíkokra vágjuk és mikor megpirult a hagyma, egy evőkanál tört paprikát teszünk a hagymára és összekeverjük, hogy szép egyenletes legyen és nehogy megégjen a paprika, mert keserű lesz.
Sót májas ételekre csak a végén teszünk, mert a máj megkeményedik tőle. Borsot, őrölt fekete borsot tehetünk bele egy kávés kanállal, nagyon feldobja az ételünket és egy csipet majoránnát is lehet, de ezt nem mindenki szereti, el is hagyhatjuk.
A májat vigyázva ráöntjük a lábasban vagy mély serpenyőben pirított hagymára, vigyázva, mert a nedvességtől fröcskölni fog a vizes máj.
Alaposan összekeverjük fakanállal és pirítani kezdjük ételünket.
Vizet nem kell alája tenni, mert a levet a máj nedvességtartalma adja és a szaftot a sok hagyma.
Gyakran kell kevergetni, nehogy megégjen.
A máj hamar megpárolódik, nem kell neki sok főzési idő. Érezzük rajta a keménységet, a rugalmasságot és a színét is látjuk. A máj barnasága, a paprika pirossága dominál és az illatok is mutatják, mikor kész a resztelt májunk. Megkóstolhatjuk kanállal a szaftját is, ha kell, még ízesíthetjük különféle fűszerekkel és a végén meg is sózhatjuk, mert különben édeskés lesz a máj jellegéből adódóan.
Félig kész állapotában tehetünk bele egy kis feldarabolt paradicsomot és kevés felszeletelt paprikát is az íze miatt. Lehet kissé csípős is. Arra figyeljünk, hogy elegendő szaftja legyen az ételnek, ne legyen túl száraz.
Mindennel együtt fél óra múlva már ehető is az elkészült ebéd, főleg, ha a körítések is elkészültek.
Mik is lehetnek ezek?
Ehetjük különféle főzelékek feltétjeként, például kelkáposzta-, zöldbab-, borsó-, tökfőzelékekre téve egy-egy merőkanállal, akár belefőtt cseresznye paprikával.
Lehet még főtt burgonya vagy burgonyapüré is a köret, de nokedli is jó.
Sokan főtt rizzsel szeretik, aminek a főzését kevés asszony találja el.
A zsíron kissé megpirított rizsre, mennyiségtől függően, egy deci rizsre egy egész nyolctized vizet öntünk forró állapotában és összekeverve, kissé tovább főzve, fedővel letakarjuk és hagyjuk főni. Majd fedő alatt a tűzről lekapcsolva pihentetjük. Így pont elegendő lesz a víz mennyisége, a kevesebb kevés, a több meg sok. Ez bevált recept.
A rizsát kis sóval és némi vegetával és zöldség zöldjével fűszerezhetjük finomabbra.
Nagykanállal szedhetjük a rizst és a májat is, de ha széles szájú bögrébe tömjük a rizst és a tányérra halmokba öntjük, akkor kis díszítést is adhatunk az egyszerűnek tűnő fejedelmi ételünknek.
Lehet kenyeret is enni hozzá, ha nem rizzsel van, és savanyú is lehet hozzá, ha nem főzelékkel adjuk, pl. cékla.
A vörösbor finom melléje, főleg a vastag vörösbor.
Oportó, kékfrankos keverék, de tökéletes választás a bikavér, főleg, ha szekszárdi.
A szekszárdi bikavér
Orvosságnál többet ér,
Aki issza, holtig él.
- mondja a költő és milyen igaza van.

Néhány darab aprósütemény elmegy még utána, hogy ne bántsa a gyomrot a sok erős fűszer. Mondjuk valamilyen lekváros linzer, lehetőleg a mama sárgabarack lekvárjával készítve.
Mindenkinek jó étvágyat kívánok ehhez az egyszerű, de változatosan elkészíthető ebédrevalóhoz.
2014. július 10.

Folytatjuk.

**********************

14. NOVELLA  ANYÁK NAPJÁRA

Véghelyi József: Anyák Napja

  Az autó motorja halkan duruzsolt, rohamosan fogytak a kilométerek az országút szürke szalagján. Ezek a mai csodagépek már minden kényelemmel felszereltek, amire egy igényes utasnak szüksége lehet. Misi is hamar megkedvelte az új autót, mert az ember már csak ilyen: a jót hamar megszokja.  Rádióból halkan szólt a nyugtató komolyzene. Ahogy idősödött egyre inkább a klasszikusok felé fordult, valahogy mindig elsimították borzolt idegeit. A közeli kisváros egyik ipari vállalkozását irányítja, és bizony akadnak problémák, megoldandó feladatok bőven. Hiába próbál valaki nyugodt maradni, a napi megélhetési gondok kikezdik az idegeit. Ráadásul a feleségével is összezördültek valamelyik nap egy semmiségen. A gyermekei  egyetemre  járnak, szóval nagyon kell küzdeni a megélhetésért. 

Véghelyi József

Az idő múlásával egyre ismerősebb tájak tűntek fel. Hazafelé közeledett. A dombok között rejtőzködő falucska templomának tornya már elő-elő villant az útszéli fák között. A munkája és a távolság miatt ritkábban látogatta édesanyját, de anyák napjára a családjával együtt mindig visszatért a szülői házba. Ebben az évben egyedül utazott, mert közel három hónapja temette el az anyját, és a felesége, valamint gyerekei nem tartották fontosnak a temetőben nyugvó szülőt meglátogatni. Bántotta családja részvétlensége. A mai korszellem a karrierépítésről szól. A nagyszülők pedig a múlt maradványai, nem illenek bele a fiatalok életstílusába…! A szeretet és a hála kiveszni látszik a szótárukból.

  Nagyon közel álltak egymáshoz édesanyjával. Tudta, hogy annak a törékeny kis asszonynak köszönhetett mindent. Egyedül nevelte  fiát gyakran erőn felül, csakhogy meg legyen mindene. Ha  Ő nincs, akkor egyetemre sem tudott volna járni. Apjáról csak annyit tudott, amennyit Mama szűkszavúan elmesélt neki. 1956 -ban a forradalom idején tűnt el. Fiatal házasok voltak még akkor, s így maradt özvegyen.

  Misi az apját nem ismerhette, de édesanyja gyakran emlegette neki,  hogy tisztára úgy néz ki, mint az eltűnt férje. Furcsa módon édesanyja a fiatalkori emlékeiről ritkán, és akkor is szűkszavúan mesélt. Azzal hárította el az érdeklődő kérdéseket, hogy fájdalmas számára az a tragikus időszak az életében. Újszülött fiával tulajdonképpen elmenekült szülőfalujából az emlékek elől az ország másik végébe. Megnyugvást keresve egy kicsi faluban telepedett le. A tanács akkor utalta ki nekik a jelenlegi kis házat, amely egy disszidált családé volt. Ott megvolt mindenük, ami a megélhetéshez kellett, még a bútorok is a lakásban maradtak.

Szerették őket a faluban. Édesanyja szerény, dolgos asszony volt, Teréznek hívták, de mindenki csak Rézinek, később Rézi néninek szólította. Temetésén is ott volt mindenki. Az emberek arcán őszinte részvét és bánat látszott. Egyházi temetés volt, ahogy ilyenkor lenni szokott faluhelyen. Misi nehezen tudta feldolgozni édesanyja elvesztését, de azt mondják, hogy az idő a legjobb orvos…

  A Nap már lenyugodott, a szürke fátyol kezdett leereszkedni a vidéket. Hazafelé már rutinszerűen vezetett, s gondolataiba merülve észre sem vette, hogy megérkezett az ismert temető bejáratához. Az autó csomagtartójából kivett egy csokor virágot és pár szál gyertyát. A temetőben imitt-amott már égtek az anyák napi gyertyafények. Az ott levő falusiakkal csak néhány szót váltott,  mert sok ideje nem volt a tejes  sötétedésig. Megkereste anyja sírját, és elhelyezte a csokrot a hanton, és a meggyújtott gyertyákkal  körbekerítette. Pár percig még ott maradt egyedül a bánatával, s aztán elindult a faluba a szülői ház felé.

Misi nagyon elfoglalt ember volt, s a februári temetés után még bőven akadt volna elintézni valója a hagyaték körül, de vissza kellett utazni a városba, mert pénzügyi ellenőrzés volt a cégnél. Ám ígéretet tett az érintetteknek, hogy mihelyst teheti, visszajön elrendezni a dolgokat. Ez az idő most jött el, éppen anyák napján. Így legalább egy csapásra sok mindent el tud intézni.

 Rossz érzéssel lépett be a kis ház kapuján. Eddig mindig édesanyja sietett elébe, most meg csend és üresség fogadta mindenhol. Nem várta az asztalon a kedvenc  étele,  egy pohár bor,  egy kedves mosolygós szempár, akinek az is elég volt, ha látta a fiát jóízűen enni. Senki sem kérdezte most tőle, hogy jól van-e, nincs-e szüksége valamire?

Nekiállt a munkának, úgy gondolta, hogy reggelig képes lesz elrendezni mindent, amiért jött. Persze bőven akad majd még később is tennivalója, de most csak a hivatalos ügyeket szerette volna letudni. A felesége és a gyerekei hallani sem akartak ideköltözni, mert ők már nagyon „modernek” voltak!  Szerintük faluhelyen nem lehet élni, így aztán el kell adni a szülői házat, az emlékekkel együtt.  A Mamának nem volt sok irata. Ugyan mitől lett volna? Egy nagyobb cipős dobozban tartotta a hivatalos papírokat, a családi fényképeket pedig egy kisebben.

  Kinyitotta a szekrény nyikorgó ajtaját, amiben édesanyja a ruháit tartotta, és annak a felső polcán meg is találta a dobozokat. A nagyobbat magához vette, letette a gyengén megvilágított kopott konyhaasztalra, és módszeresen el kezdte tanulmányoznia benne levő iratokat. A szokásos dokumentumok voltak: telekkönyvi-, anyakönyvi iratok, hivatalos értesítések, adás-vételi szerződések, stb. Szóval semmi különös. Már szinte elolvasta az egész paksamétát, amikor a doboz legalján észrevett egy felbontatlan borítékot neki címezve. Az írás formájáról azonnal rájött, hogy édesanyja írta. Már a címzése is kicsit felkavaró volt:

Misi fiamnak, de csak a halálom után bontható fel!

Aggodalommal vegyes érzéssel nyitotta fel a lezárt borítékot. Vajon mi állhat benne, amiről ő nem tud? Nagyon jól ismerték egymást mind a ketten, úgy gondolta, hogy semmilyen titkuk nem volt egymás előtt. A borítékon és a levélpapíron látszott, hogy viszonylag frissen íródott. Nekilátott hát az olvasásnak.

*******

Drága kisfiam, Misikém!

  Nem is tudom, hogy kezdjek bele a mondanivalómba. Van egy súlyos titkom, ami Veled kapcsolatos. Életemben sohasem volt bátorságom bevallani, de a mikor ezt a levelet olvasod, akkor én már a temetőben leszek. Nem kell a szemedbe néznem, és nem kell látnom egy csalódott ember megvetését, amiért egész életeden át becsaptalak. Így egyszerűbb nekem is, neked is: nem én vagyok a vér szerinti szülőanyád! Mint tudod, távolabbról költöztünk ide. Ennek a valódi oka az volt, hogy őszintén, a saját gyermekemként nevelhessek fel. A ottani faluban tudta mindenki, hogy egy leányanya hozott a világra, de ő nem akart a „szégyene miatt” megtartani. Az én uram pedig meghalt ’56-ban, s így a hatóságnál sikerült elérnem, hogy magamhoz vehesselek. Tudod, vannak  gonosz , rosszindulatú emberek,  és csak idő kérdése lett volna, hogy mikor vágják az arcodba azt, hogy törvénytelen, zabigyerek vagy…! Ezt nem akarhattam. Azt akartam, hogy a testi-lelki fejlődésed a többi gyerekéhez legyen hasonló. Hát ezért kellett elköltöznünk oda, ahol senki sem tudja a titkunkat. Ebben a faluban pedig egy gyermekes özvegy lehettem, besimulva a közösség életébe! Te is emlékezhetsz rá, hogy férjhez mehettem volna, több kérőm is volt, de akkor elkerülhetetlenül kiderült volna minden…! Így maradtunk mi ketten egymásnak.

 Ez volt az én nagy titkom. Ha elmeséled a családodnak úgy is jó, ha nem az is jó. Az én szememben Te továbbra is a kisfiam maradsz, és ha ezek után eldobsz magadtól, kitörölsz a lelkedből, hát azt is megértem.

Vigyázz magadra, legyél nagyon boldog:   szerető anyád

*******

 Misi körül forogni kezdett a világ. Többször is elolvasta a levelet, mire kezdte megérteni a tartalmát. Mi? Hogy? Nekem nem is volt anyám? Hazugság volt az egész? Ez egyszerűen nem lehet, ilyen gonosz tréfát nem űzhetnek velem! Ki volt hát akkor Rézike, ha nem az anyja? Egy asszony sem szerethette jobban a gyermekét, mint ahogy őt szerette. Kaotikus össze-visszaságban dübörögtek fejében a kérdések, gondolatok. Kicsúszott lába alól a talaj.

  Fogalma sem volt, hogy mikor kezdett kicsit megnyugodni, percek vagy órák múlva? Józan gondolkodása lassan, fokozatosan visszatért. Alaposan végiggondolta az átélt lelki traumát, és annak minden lehetséges következményeit. Elmondja-e a családjának, rokonainak a levél tartalmát? Egyáltalán szükség van erre? A gyerekei biztosan végleg kitörölnék még az emlékükből is a Mamát. Az igazság gyakran már csak olyan, hogy a hallgatás még mindig sokkal emberibb lehet, mint a konok tények. Végül a tőle megszokott racionalitással cselekedni kezdett. Első lépésként elégette a levelet, a hamuját pedig az udvaron szétszórta, hogy nyoma se maradjon, rossz kezekbe ne kerülhessen. Élő emberként most már csak egyedül az ő titka marad, és soha senki nem fog tudomást szerezni a tartalmáról. Igenis neki volt a világ legszeretőbb édesanyja Isten és ember előtt egyaránt. Úgy döntött, hogy minden marad a régiben! Azaz még sem. Anyja iránti szeretete, tisztelete, cseppet sem kopott meg. Valami mégis megváltozott. Bár a teste földben nyugszik, Misi szemében a lelke most már biztosan az angyalok közül néz le rá, onnan vigyázza e világi lépteit.

   Másnap a temetőbe látogató emberek el sem tudták képzelni, hogy Rézi néni sírjával mi történt. Csodálkozva látták, hogy az egész nyughelyből semmi sem látszik, mert mindent elborított a virág. Hogy mi történt? Senki sem tudta. Titok marad ez már örökre, csak aki mindent tud, az ismeri a választ…

**********************

15.VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES : Szeretet

Azért szeretlek én amíg eléd is

mennék, felelve vígan mosolyodra,

feléd nevetve – sírva bazsalyogva,

hogy értsed lélek énekét is mégis.

E dalban itt ma élek érted én is.

A szívem lángja éled, véled oltva,

Vörös szöveg  ír téged fel  magasba

ahol van oltalom nekünk, ha félsz is.

Agyamba fúrva dúdol, ég a szád, de

elébed érkezem ma, vár a csókod.

Lesz éjbe nyúlva boldogság  a csendbe.

Ma éjjel érzel minden szóban végre

szerelmet, szívbe lüktet élve, mondod:

belékiáltod éjbe, szépen kérve.

Szeged, 2000. IV. 20. Áné Ági

"...ha lettem is, miért vagyok..."

(Nagy Vendi verséből)

 ...............................................

*  ANYÁK NAPJÁRA  ILDIKÓNAK! *

NAGY VENDEL: ÉDESANYÁMNAK

Mikor kicsi voltam
anyák napján Hozzád totyogtam,
vittem pár szál gyöngyvirágot,
Neked akartam adni
az egész világot.

Most hogy már felnőtt vagyok,
csupán szeretetet adok,
a világ hívsága
messze került tőlem,
fogadd most is örömmel
ezt a csokrot tőlem.

Potyognak örömkönnyeim,
gurulnak végig orcám ráncán,
mintha régi gyöngyvirágok
illatozó tánccal  
gyöngyöznének a párnán.

Köszönöm Édesanyám
azt hogy megszülettem,
e csodás életet
tanítottad nekem,
mit mindig szerettem,
őrködjél sokáig
még óvón felettem.

Szekszárd,   2019. április 19.

….....................................…

Szauer Gertrúd: Menni kell...

Nedves úton egy busz szalad,
Csenget tán, úgy hallom,
Menni kell, hát álmaimat,
Párnámon kell hagynom.

Fut az óra, szalad a perc,
Már a Nap is ébred,
Mögöttem van sok alvó ház,
Visz, csak visz az élet.

Menni kell... és tenni újra,
Hisz vár ezer feladat,
A csendet régen nem őrzi már,
Zárban rozsdálló lakat.

Minden zajos, füttyös, hangos,
Autó kürtje rám rivall,
Ki törődik most az éjjel,
Szikrázó álmaival?

Menni kell most, tenni, élni,
Majd mikor az est leszáll,
Mindenkire édes otthon,
Béke és szép álom vár.

**********************

16. ANYÁK NAPJA APROPÓJÁN

Kelemen Györgyné Edit:  A kétszer született gyermek.

Egy kis városban élt egy fiatal házaspár. Az asszonynak a második házassága volt a férfinak az első. Az asszonynak volt már egy kislánya, de nagyon szeretek volna egy közös gyermeket. Nagyon szeretik egymást, csak azt az időt sajnálják amit egymás nélkül éltek, hogy nem ismerték egymást hamarabb.

- Milyen jó is lett volna, téged gyerekkorodban látni ismerni – mondta a feleség a férjének.

- Hát igen ha akkor ismerjük egymást, biztos gyermek szerelem lett volna, mert el nem engedtelek volna – válaszolt nevetve a párja.

- Igen ez így van, de akkor most nem lenne Évikénk és ez bizony nagy kár lenne.

 *

Odafent a mennyországban ezalatt gyerekek játszanak. A kis angyalka szól az egyik fiúcskának.

Kelemen Györgyné Edit

- Nézd csak le itt nagyon várnak. Meg kellene születned, jó sorod lesz menj!

- Nem megyek, itt én jól érzem magam! Játszom a többi gyerekkel és a felhő barimmal.

A gyerekek megszületnek, mindegyik szerető családot kap. Néz le kérlek, milyen boldogak – kérleli a kis angyalka.

- Te is itt vagy, és nem mégy le – válaszol a fiúcska.

- Nekem az a dolgom, hogy vigyázzak rátok és megmondjam kinek mikor kell megszületnie. Nem lehet csak úgy össze-vissza abból csak a baj lenne. Viszont kényszeríteni sem lehet senkit arra, hogy megszülessen. Rád is milyen régóta várnak odalent. Nézd milyen szomorúak, hogy nem akarsz lenni nekik.

- Jó elismerem, szomorúak miattam, de úgy félek!

- Mitől félsz? - kérdezte angyalka.

- Minden új és félelmetes odalent még te sem leszel ott, hogy vigyáz rám.

- Én valóban nem leszek ott, de lesz melletted két védő angyalka, anyukád és apukád és a testvéred is vigyáz rád.

- Jó, bátor leszek megszületek.

Anyuka nézi lent a terhességi tesztet.

- Boldogan kiáltja – babánk lesz!

Tényleg? Mutasd! El sem hiszem! - kiáltja párja.

Lánya ugrik a nyakába. - testvérem lesz! Fiú, vagy lány anyu öcsém vagy húgom lesz?

- Jaj kislányom ezt még senki nem tudja, majd később kiderül.

Fent a menyben a kisfiú gondolkodik. Lemenni olyan félelmetes. Megszületni, jaj az fáj. Ott az a sok gyerek betegség, hiányzik az nekem, megéri? Itt fent semmi nem fáj egész nap csak játszom nincs semmi gondom.

Lent anyukája érzi mindezt.

- Nem tudom mi de valami furcsaság van. Lehet kis zseni lesz vagy nem is tudom, valahogy más.

Kérdi párja gondolkodott-e már azon, mi is lesz a kicsi neve. Vajon ha fiú lesz György lesz a neve mint neki és az apjának?

- Nem ez a fiúcska nem olyan mint te vagy, valahogy más.

- Miért, mit érzel? - kérdezte párja.

- Nem tudom, de más. Fiú lesz Gábor lesz a neve, ha lány Gabriella.

Az idő telt.

Fent a kisfiúcska kijelentette – ő bizony nem marad lent. Elege van az egészből, inkább fent marad fél megszületni.

- Ej, ej! Már pedig ez nem így van! Most már ha akarod vagy sem meg kell hogy születned! - mondta angyalka

- Nem, nem én most és azonnal, vissza akarok jönni és egy percig sem fogok lent maradni!

Anyukánál beindult a szülés. Jaj nagy a baj, túl korán jön a baba! Jaj most mi lesz, elveszítjük!

Anyuka a szülőszobában sír, apa odakint. Testvér otthon jajveszékel, - ó kis testvérkém, mi lesz véled!

Kicsi fiúcska megszületett de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is ment. Repült fel vissza a menybe.

Szülei szíve összetört a nagy bánatban. Egymást próbálták vigasztalni a nagy bajban. Szívükben mély seb tátogott, úgy érezték beforrni sosem fog. Mutatták egymás előtt milyen erősek, közben szemük titkon könnyezett.

- Nézd, nézd! Mit tettél! Menyi fájdalmat okoztál! - szidta le a fiúcskát a kis angyalka.

A fiúcska lenézet és látta a keserű mély sebet mit ő okozót. Nagyon elszégyellte magát.

- Jaj ezt nem akartam, nem tudtam, hogy tehetem jóvá?

- A seb mit okoztál örökre ott marad! Viszont a fájdalmat enyhíthetsz majd.

- Hogy, hogyan én mindent megteszek csak mond kérlek mit tegyek – kérlelte angyalkát.

- Most még nem, de később segíthetsz – várj hát türelemmel.

Idő telt, szeretett gyermekük hogy már  volt,  a pár nem feledte. Másik gyermekük legyen, titkon remélték, de már nem hittek benne.

Egy nap reggel anyuka hányt, elrontottam a gyomron gondolta. Aztán másnap is. Hú itt nagy a baj, biztos beteg vagyok és nagy baj lehet mert fojtón hányok és már szagok miatt is.

- Nagy a baj, nem akartam szólni de úgy döntöttem elárulom, én bizony folyton hányok – árulta el titkát apának.

- Orvoshoz kell menni, hátha tudnak segíteni – mondta apa aggódva.

El is mentek az orvos megvizsgálta.

- Nincs semmi baj, csak rosszalkodik a baba – mondta vidáman az orvos.

Anya kiment az orvostól és sírva fakadt.

- Jaj kicsi csillagom ilyen nagy a baj? Ne sírj megoldunk mindent! - mondta párja ragodva.

- Nincs baj, csak babánk lesz - mondta szepegve anyuka.

Most már mind a ketten sírtak, de ezek öröm könnyek voltak. Kinézet az orvos látta, hogy boldogan sírnak.

- Hát ezért szép az én szakmám – mondta és könnycseppet törölt le az arcáról.

Fent a mennyországban a kis angyalka szemében könnycsepp csillogott.

- Látod, te kis buta igaz a fájdalom mit okoztál megmarad, de enyhíthetsz rajta – simogatta meg buksi fejét a kisfiúnak.

- Mit érzel? A gyerek különleges? - kérdezte apa aggódva.

- Nem olyan mint, te vagy én! Kisfiú lesz Gyurika lesz a neve ha kis lányka Editke.

Kilenc hónap meg is született Gyurika nagyon nagy örömet szerezve vele. Boldog egészséges kisbaba ki nagyon sokat nevet. Mondják ennyire boldog csak is azért lehet, mert kétszer született meg. 

**********************

17. NAGY VENDEL – APEVA VERSEK

 

01.

Jöjj
kedves
várok rád
időm űzni
véled akarnám.

á 

02.

Egy
kihalt
állatfaj
őscsontjait
humusz takarja.

á

03.

Halk
nesz van
jön a szél
vitorlád már
szélirányba áll.

á

04.

Halld
dal van
zene szól
forradalom
dicső hangja zeng.

á

05.

Kör
forgás
kendő száll
halk zene ring
ringlispíl kering.

á

06.

Erős
lovak
vas ina
akarással
hámfának feszül.

á

07.

Hús
leves
tyúk pörkölt
csipedettel
lakodalom van.

á

08.

Nyár
nincs víz
ló nyomtat
szárazmalom
mégis lisztet jár.

á 

09.

Ló
verseny
győzelmi
dicsőséggel
aranyserleg jár.

á

10.

Vers
ha jó
szép mesét
mond el nekünk
dicső múltunkról.

Szekszárd,  2019.  március  04.

**********************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

Köszönöm Kedves Vendi! Kedves, bolondos vers, nagyon tetszik!

Vidám, mosolygós, Napsugaras napokat kívánok, sok szeretettel: Zsuzsi

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2019. márc. 29., P, 12:55):

Nagy Vendel: Áprilisi bolond vers

Gondolj a világra,

Ami  nem így sárga,

Hanem így sárga.

Nem keresztbe,

Hanem hosszába.

Aki nem tud úszni,

Az ne másszon fára,

Mert elüti a helikopter.

Fodrozó víztükör 

Végre valahára.

Amikor már

Minden odvas,

Kis kalapom 

Zerge tollas.

Vagy máshogy mondom,

Zerge tollas kis kalapom.

Sárga répa,

Zöld ribizli 

Elfelejtett

Biciklizni

Hideg télben,

Forró nyárban 

Ki a hóból, 

Bele a zöld kukoricásba.

Kovászozott

Zöld uborka,

Kígyó toll, és

Béka háj,

Varjú szárny és

Sündisznó máj.

Söprű nyélen 

Csúf boszorkány.

Lángot hányó

Tüzes sárkány,

Kecses ívű

Szép szivárvány.

Csípős szagú 

Reszelt torma,

Gondolj vissza

E sorokra

Harapd a kalácsot

Fecskefarokra.

Mindenki oly

Lüke forma.

Talán még én is.

2017. április  0

 

A VERS HANGOS LINKJE A YOUTOBRÓL. KATT RÁ

https://www.youtube.com/watch?v=GqtEDx3O-d4&t=8s

 ...........................................

SAJÁT  NEVEMEN MEGTALÁLJÁK A  JUTUBON 

https://www.youtube.com/watch?v=rzcr6CKPn1U

…….................................….

AZ ÁPRILISI ÚJSÁG KÉPEINEK LEÍRÁSA

 LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! Vendi szőke hajú szemüveges bordó zakójában átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit.

2. ÁPRILISI BOLONDOS  TÖRTÉNET

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Az új cipő
kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

3.VERSEK A NAGYVILÁGBÓL- KORTÁRSAINK TOLLÁBÓL
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Mátyás Rita ősz hajú komoly tekintetű fekete szemű.
Szentesi Horváth Gyöngyi fekete rövid hajú szemüveges.
Ábrahámné Ágnes: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

4. NOVELLA

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Marci és a hegedű
Marica mosolygós fekete haja vállára omlik. barna mintás rövid ujjú blúz van rajta.  

5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség (2018. - 3. fejezet  -2. rész) Bukás és siker
SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót viszel, távolban erdő látható.

6. VÁLOGATÁS VERSEINKBŐL

Klement Burza Mária és  I. P. Steve versei
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.

I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha (Tizennegyedik fejezet)
Horenka Erika barna haja válláig ér. komoly tekintetű fekete pulóverben  van. halvány barna könnyborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL
Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon. átható érzéssel szavalja verseit.

9. ÁPRILISI CSACSKASÁGOK - HUMOROS ÍRÁSOK
NAGY VENDEL: VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támasza. szürke pólót visel.

10. MEGJELENT...

 MEGJELENT CSOMOR HENRIETT 11.  E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN: Valahonnan a távolból" címmel
Csomor Henriett fekete hajú szemüveges kék kardigánjában ül  a számítógépénél.

11.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó
 (2. fejezet 2. rész) Az utazás elkezdődik

11.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak mosolygósak fekete szeműek egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

12. HALLGASSUK EGYÜTT... Dr.  KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA  (22. RÉSZ)
Dr..Kováts Gyula összes fekete hajú szemüveges komoly arcú.

Jártó Róza összes fekete rövid hajú mosolygós.

13.  ÍZES TÖRTÉNETEK IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK
A GULYÁS LEVES, AMIBŐL HOGY LESZ PALÓC LEVES?
vendin szürke póló és szürke zakó van. körötte a főzéshez való fűszerek és zöldségfélék láthatók. sárga zöld s piros paprika. bal és jobb oldalán zöldség zöldje újhagyma van. előtte fokhagyma és vöröshagyma, fakanálokon fűszerpaprika s fekete bors látható.

14. A  VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJÁRA
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Én segítek. Te segítesz?
Szürkés kardigánja alatt fekete blúzt visel ül bal kezét álla  alá támassza. fekete vállig érő egyenes haja van. másik képen pedig erdős út mellett a zöld fűben guggol Marica sötétkék kabátja kizippzározva hű, társát bogit a fekete kutyáját magához öleli. Marica mosolyog  fekete hajú fekete szemüveget hord. Bogi piros nyelve kilóg.

15.VERSRŐL  VERSRE - HAZAI SZERZŐKTŐL
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.

jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Hajdan Vali. szőke hajú mosolygós.

16. A  MECSEK VIRÁGA
CSOMOR HENRIETT: Tavaszi zsongás
Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és farmerkabátban van.

17.  TEMATIKUS HAIKUK  - NAGY VENDEL
Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon. átható érzéssel szavalja gyönyörű verseit.
 

19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA A GYÓGYPÁLINKA RECEPTJE
SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.

...................................................

Kedves Vendi!
Sokszor leveledben található írásaid olvasva, tudom miről írsz, hisz sok esetben a közös hazai dolgokra való utalásod számomra is érthetők. A mai is nagyon tetszik. Sok tanulságot fedeztem fel benne. A magyar nyelv valóban nagyon kifejező és szép. A szomorúság ami a látásod elvesztésével jár érthető, de mégis több dolgot látsz az életben, mint mi oly sokan! Tetszik a nem látás  és a vakság helyes értelmezésére való felhívásod. Jó olvasni érzéseid, nagyszerű ember vagy! Gratulálok!!
Puszi: Bütyi

**********************

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

 - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - 

TAVASZI TISZTÍTÓKÚRÁK

Tavasszal és ősszel ajánlatos egy tisztítókúrát végezni, és ehhez a gyógynövényeket is segítségül hívhatjuk. Legfontosabb méregtelenítő szerveink a máj és a vese.Helyes működésük elengedhetetlen feltétele a teljes méregtelenítésnek.

Csalánleveles teakeveréke (Tisztító tea) olyan gyógynövényekből áll, melyek segítik a szervezet megtisztulását.

Soponyai Mihály

Az ájurvédikus (hagyományos indiai) gyógyítás minden esetben egy tisztítókúrával kezdődik abból a célból, hogy a test fogékonyabb legyen a terápiára. A méregtelenítést tehát rendkívül fontos elvégezni mindenféle kezelés előtt. Csalánleveles teakeverék méregtelenít, lúgosít, felfrissíti a szervezetet, tisztítja a vért és a legfontosabb szerveket. Székletlazító hatása is van.

A Csalánleveles teakeverék (Tisztító tea) összetétele: bodzavirág, csalánlevél, diófalevél, fekete ribizlilevél, galagonya virágzó ágvég, tejoltó galaj hajtás, kis ezerjófű hajtás.
Elkészítése: egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.

Fogyasztása: érdemes évente kétszer (márciusban és októberben) tisztítókúrát végezni, 4-6 héten keresztül, napi egy csészével, éhgyomorra, ízesítés nélkül fogyasztva a teakeveréket. A tisztítás ideje alatt sok folyadék, elsősorban tiszta víz fogyasztása ajánlott. Kúraszerűen a veseműködés javítására is javasoljuk. Napi egy csészével 6 hétig iható, utána 4 hét szünetet kell tartani.

Ellenjavallat: terhesség, szoptatás alatt, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott.

   A bodzavirágból készült tea vízhajtó, emésztést elősegítő, köhögéscsillapító hatású. Megfázásra, hörghurutra, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként használják.

   A máj tisztítására a legjobb a diólevél és a csalán. Ezek is megtalálhatók a keverékben.

A húgyhólyag és a húgyutak tisztítására, vízhajtásra a csalánlevél tea a legjobb.

   A fekete ribizli leveléből készült gyógytea reumára, vérnyomáscsökkentésre, légúti tisztítóként használható. Csökkenti a húgysavat, ezért mindenféle ízületi gyulladásra, meszesedésre kiváló. Izzasztó, vérképző, emésztés- és étvágyjavító hatása is ismert. Vese- és hólyagbántalmakra is használjuk. Javítja a hajszálerek vérkeringését, csökkenti az érgyulladásokat.

Galagonya virágzó ágvég is található benne, melynek kiváló az értisztító hatása. Ezenkívül a szív munkáját segíti, az erek falait és a szívizmokat rugalmasan tartja, elkerülhető vele az infarktus, az agyvérzés, a trombózis.

A tejoltó galaj az egész nyirokrendszert támogatja, melynek egészsége fontos a szervezet helyes működése szempontjából. A tejoltó galajnak fontos vese-, epe- és májtisztító hatása is van.

Az ezerjófű szintén a májat tisztítja, segíti az emésztést.

**********************

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

Kérje a  szerkesztőtől. A  MAGAZIN INGYENES!

…........................................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

………...............................…..

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

……...................................……

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

 ….............................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com

Skype: nagy.vendi54

----

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

......................................................

FIGYELEM!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 

Weboldal: http://nagyvendel.comxa.com -  illetve:  www.nagyvendel.comxa.com

………............................……

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)

…….................................…….

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

.....................................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

..................................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

........................................................

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com

...........................................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

 ..............................................

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.                                                    

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.

.............................................

MEGSZOLALOK MAGAZIN  905

...............................................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ