Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2019. 04. hó – kilencedik évfolyam, negyedik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes havi lap

Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

9. Évfolyam: április

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is.

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**********************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

 Megkezdődött  a  kissé szeszélyes április, mondhatnánk azt is, hogy a  bolondos április.  Aki április bolondja, az május szamara, mondja a  fáma.
Talán lehet  benne valami.
Sokféle program várhat rám , ránk, ebben az évszakban. Első,  és legjobb dolog, végérvényesen itt a  tavasz, ez a  legfontosabb.
Kezdjük mindjárt a  Költészet Napjával, reményeim szerint megjelenik legújabb vers-összeállításom, E.- könyvként, immáron a  tizennyolcadik kötet a  MEK - en.
Aztán következik a  húsvét, az élet diadala a  halálon, Jézus feltámadása, és a  tavaszi vidámság, termékenység jelképe a  locsolkodás. Megkezdődtek már a  tavaszi kerti munkák, rügyeznek a  fák, illatoznak a  virágok, és járják a  méhek a  táncot és hordják a  nektárt. Ilyen egyszerű, és rendezett a  világ, kár hogy sokan oktalan módon bonyolítják. S ennek a  hónapnak végén tartják a  vakvezető kutyák világnapját, akik önzetlenül segítik mindazokat, akik nem látnak.
Vidám, boldog tavaszi napokat  kívánok, s  egyebet nem mondhatok

A  szerkesztő. 

NAGY VENDEL: LOGIKA, FILOZÓFIA

Aki sokat tanul,
sokat tudhat ,
aki sokat tud,
sokat felejthet.
Aki sokat felejt,
keveset tud,
aki keveset tud,
buta marad.
Az  okos ember
kiszámítható,
logikája okán,
az oktalan
kiszámíthatatlan.
Bármit megcsinálhat,
büntethetetlenül.
Tehát,
aki sokat tanul,
keveset tud.
Tőle félni kell,
elveszik a  részletekben,
logikus?
Aki túlokos,
mindenbe beledumál,
Tőle kell félni
ám igazán!
Ez már túlmegy minden
logikus filozófián.

2019.   MÁRCIUS  16.

áááááááá

GOLGOTA ...

 NAGY VENDEL: HOSSZÚ A  KERESZTÚT...

Könny és
Vér áztatja
A Via Doloroza,
A szenvedések útja
Kopott köveit.
Áll már a három kereszt
A koponyák hegyén.
S meredten néz
A két riadt lator.
Középütt Jézus,
A nyugodt fájdalom.
Fekete fellegek dörögnek,
S ömlik az eső az úton.
A vakok látnak,
A bénák elindulnak,
A leprások megtisztulnak,
Mikor bevégeztetett.
Minnyájunk bűneiért
Ment Ő a halálba,
Mert hosszú a keresztút
Mire saját jogon
Feljutsz a Golgotára.

A  VERS HANGOS LINKJE...  ELMONDJA ILOSVAY EGYED KATALIN
https://www.youtube.com/watch?v=DuBbkSlJcBw

áááááááá

ISTENTŐL ÁLDOTT, FELTÁMADÁST REMÉNYLŐ, BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK    VENDI.  2019.  HÚSVÉTJÁN

áááááááá

A  VERS  2018.  HUSVÉTI VÁLTOZATA ÁPRILIS  01.
ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV  - SYDNEY RÁDIO MOZAIK  AUSZTRÁLIA
https://www.youtube.com/watch?v=Ej2mvFmwQUA&feature=youtu.be

**********************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2. ÁPRILISI BOLONDOS TÖRTÉNET
      KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT : AZ ÚJ CIPŐ
  3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRSAINK TOLLÁBÓL
      SZAUER GERTRÚD, MÁTYÁS RITA, SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI, 
      JÓZSEF TIBOR, SIKLÓSI ERZSÉBET, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
  4. NOVELLA
      ERDŐSNÉ ONDA MARICA : MARCI ÉS A  HEGEDŰ
  5. FANTÁZIA REGÉNY.  
      SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK,  ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
  6. VÁLOGATÁS VERSEINKBŐL
      KLEMENT BURZA MÁRIA és I. P. STEVE versei
  7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      KYRA ANGIE : SOHA NE MOND, HOGY SOHA
  8.  HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL
  9.  ÁPRILISI CSACSKASÁGOK... HUMOROS ÍRÁSOK
10.  MEGJELENT 

       ANJO AMIKA  LEGÚJABB DALA:  HA ÉN RÓZSA VOLNÉK,   ESZPERANTÓUL
       CSOMOR  HENRIETT  11.  E. - KÖTETE : VALAHONNAN A  TÁVOLBÓL
11.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
       KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
12.  HALLGASSUK EGYÜTT... Dr.  KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA
       JÁRTÓ RÓZA VERSÉRE : SZÁMVETÉS
13.  ÍZES TÖRTÉNETEK  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
       NAGY  VENDEL - A  GULYÁSLEVES
14.  A  VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJÁRA
       ERDŐSNÉ ONDA MARICA: ÉN SEGÍTEK, TE SEGÍTESZ?
15.  VERSRŐL VERSRE  KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
       TELEKI ELIZABET,  SZAUER GERTRÚD, KOVÁCS TIBOR, NAGY CSABA, 
       HAJDAN VALI
16.  A  MECSEK VIRÁGA. CSOMOR HENRIETT :TAVASZI ZSONGÁS
17.  TEMATIKUS HAIKUK - NAGY VENDEL
18.  VÉLEMÉNYEM SZERINT... OLVASÓINK ÍRTÁK
19.  TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
       A  GYÓGYPÁLINKA RECEPTJE, GYÓGYTEÁK
20.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************

2. ÁPRILISI BOLONDOS  TÖRTÉNET

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Az új cipő

  Mikor kislány voltam kaptam egy velúr cipőt. Kényelmes volt nagyon, olyan érzésem volt mintha nem is a földön járnék, nem szorított, nem nyomott, mintha nem is lett volna a lábamon semmi. Imádtam, csak akkor váltam meg tőle mikor már cipőre nem hasonlított a sok nyúzástól.

Évek hamar szálnak és kisfiam nagyapjától kapott egy ugyan ilyen cipőt, szakasztott a párja. Szép barna mint az enyém volt.

- Hú kisfiam, mit kaptál, ez aztán a cipő. Figyeld meg olyan kényelmes mintha semmi nem lenne a lábadon.

Kelemen Györgyné Edit

Fiam nézegeti, neki is tetszik. Húzza máris fel a lábára, tényleg szuper.

- Na de most vesd le. Mindjárt itt a húsvét szép új cipőben mégy locsolkodni.

Fiam izgatottan várta, hogy húsvét legyen, tervezgeti kit locsol meg. Tavaly sok ajándékkal lett gazdagabb emitt a sütemény amott a szendvics volt finom, ott meg sok pénzt adtak. Idén apukája dolgozik, így unoka tesójával megy. Szépen csinosan kiöltözve, a fiam lábán az új cipő. Fekete nyakkendő és persze öltöny, zsebében ott lapult az illatos locsoló kölni és a nejlonszatyor mibe a kincseket gyűjt.

Sokáig odavolt. Mikor hazajöttek unoka tesója köszönt és mondta halkan:

- Most lesz neked jaj Gyuri, kikapsz.

Meghallgatom és rögtön kérdeztem.- Mi történt, mi a baj?

Fiam a lábát pirulva felemelte.

- Bocsánat anyuci, én nem akartam.

A cipő talpa helyén a zoknija villogott, az is szakadtan. Harsány kacagásba csaptam. Mire mutatta a másikat ami szintén így járt. Most már a kerítést fogva előre dőlve nevettem.

- Mi történt?- kérdeztem nevetve.

Fiam még mindig szabadkozott. - Én találtam egy talpat a cipőmhöz raktam, de kicsi volt.

Nekem most lett végem, hullott a könny a szememből úgy nevettem.

- Nem bántod? Pedig most megérdemel egy verést - szól az unokatesó.

- Nem dehogy, hisz nem tehet róla.

- Nem meg mondtam, nem kapok ki - mondta Gyurika.

Unokatesó csalódottan elment, nem lett verés.

Kértem a fiam, mesélje el mi történt.

Tudod anyu először azt vettem észre valami barnás por van mindenfele, aztán rájöttem az én cipőmből hullik. Tényleg olyan lett mintha semmi nem lett volna a lábamon, akkor vesztettem el a talpát. Mikor bementem a szobába locsolni először csak az egyik cipőm nem vettem le, mert minek úgy sem volt már talpa. Mikor kérdezték miért nem veszem le, hát mutattam. Jót nevettek rajtam és nézd milyen sok pénzt kaptam. A másik helyen már azzal vártak mutassam az új cipőmet mert már tudnak róla, de addigra a másik talpa is leeset. Mondták azért adnak annyi pénzt mert ilyen jót már rég nevettek. Én meg mentem és mindenkit locsoltam.

- Jaj kisfiam, igazán haza jöhettél volna másik cipőért.

- Nem anyuci így jobb volt, vártak és mindenki a cipőm csodálta, mert megállapították, még új látszik rajta.

Abban az évben nagyon sok volt a locsoló pénz. Találkoztunk ismerőssel meglátva minket már nevetett.

- Hallod-e jó pofa volt a gyerek az új cipőben. Ilyen jót rég nevettem, és ahogy a gyerek előadta magát, hát nagy franc a kölyök.

**********************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

- KORTÁRSAINK TOLLÁBÓL

Szauer Gertrúd: Szeretném ha...

Szeretném ha szeretnének,
A jó felé vezetnének,
Minden percben, meg-megállva,
Magányom már így nem fájna.

Szeretném ha láthatnának,
Örülhetnék a világnak,
Simulhatnék hozzád drága,
Magányom már így nem fájna.

Szeretném ha ölelnének,
Karjaidban épp elférjek,
Szemeidben csillag játszna,
Magányom már így nem fájna.

Szeretném ha csókolnának,
Dalt adva az éjszakának,
Ránk a nap sugara várna,
Magányom már így nem fájna.

Szeretném... de ez csak álom,
Karjaidat nem találom,
Szíved-lelked oly messze jár,
Magányom hát, fáj amíg fáj.

................................................

Mátyás Rita: A fájdalom útja - Via Dolorosa...

Jézus rogyadozik, nehéz a keresztje,
Szíve. lelke neki is telve félelemmel!
Vért izzad a teste, vállán a kereszttel,
az ember gyűlölete, tőrként szúr szívébe.
Nyugodt szenvedés, és vér áztatta kövek,
húsba vágó korbács, a hátából vér serken,
homlokára töviskoszorút helyeznek.
Töviseknek nyomán, homlokán vér cseppen.
A magas falak közt, a szenvtelen tömegben,
innen-onnan hangzó kiáltás: Feszítsd meg!
Jézus térdre rogyott, a kereszt súlya alatt,
szája már cserepes, ajka összetapadt!
Szűz Mária szívéből csorduló fájdalom,
fájó jaj szava az egekig  hatoló!
A Via Dolorosán halálnak szele jár,
fájdalomtól sápadtan néz a holdvilág.
Jézus rogyadozik, a kereszt súlya alatt,
ruháitól megfosztva, megaláztatva.
felszegezik testét a keresztje fájára.
Szívünk beleroskad fájdalmas kínjába.
Végső szóra nyílik kiszáradt ajaka,
Szent lelkét Atyjának, Ő már visszaadta!
A keresztről levéve Jézusunknak testét,
az édesanyjának ölébe helyezték.
Anyja szívében tengernyi fájdalom árad,
Kínok kínjával ment fia a halálba!
A Szent asszonyok Jézust sírva eltemetik,
a barlangnak száját kőlapokkal fedik.
Harmadnapra Jézus a holtából feltámadt,
Atyja mellé került, Isten trónusára.
Húsvétkor Krisztus urunk, terád emlékezünk,
köszönjük Tenéked az örök életünk!

 .................................................

Szentesi-Horváth Gyöngyi: Álmodó szerelem…

Álmodón szárnyaló szerelmes

Viszi a lányt, viszi hevesen.

Tomboló érzelem söpör mindenen,

Vallomás száján, amit súg hirtelen,

Elmondja szíve mindenségét,

Hogy tudja, érezze a lány mindenét.

Becéző szavakkal emeli nagyra,

Ölelő karokkal magához vonja.

Oh, szerelem tüzes lángja,

Oh, érzelem a világ csodája.

Áld az igaz érzést, vezesd Őket

A boldogság napfényes szigetébe,

Hogy tartson ez az érzés még útjuk él…*

SzHGy.

Szerzői és minden jog fenntartva

 .....................................................

VERS A  KÖLTÉSZET NAPJÁRA CSUPA K. BETŰKKEL

Kreatív krónikás krapeknak, Nagy Vendelnek!

Komponált könyvet kapni költészet korán kiváló költőtől, kellemes, kivételes kázus.                                       

Kedves kádenciát körmölő, közjót képviselő: köszönöm kitűnő, kolosszális könyved!                                      

Komputer készüléked klaviatúráján kellő képzettséggel, képességgel küldted klapanciád.                              

Konstatálom: kopasz koponyád kapacitása korlátlan, köztudottan körülvesz köztisztelet.                            

Kuckódban komoly kreáció, kollekciód kultúrája közérthetően kiárad, kisugárzik.                                          

Kellően, keményen kuliztál, kisajtókat kerülve, kaptad korrekt, kiérdemelt kitüntetésed.                               

Közeledbe kerülve kicsit kávéznánk, később környéken korzóznánk, kiskocsma kerthelységében

készségesen koccintanék kupába kitöltött kadarkával kiegészítésképpen.

Barátsággal: József Tibor

Kaposvár, 2018. június 11.

 .....................................................

Siklósi Erzsébet: Befontalak

Befontalak képzeletembe
rácsot szőttem belőled,
hogy ne szabaduljak,
S kívül maradtam.
Repüljetek szilánkok
lelkem fűrészével
szétvágom a rácsot.
Te ne zárj be senkit,
boldogság tömlöcödbe,
én befogadlak az enyémbe,
sokkal tágasabb.

 ............................................................

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: VIRÁGOK

Napraforgónakasárgavirága
nézkiazablakonhangosutakra,
citrom azágaitnaprakinyújtja,
pletykaazösszesicurka-picurka
zöldlevelévelkinézavilágra,
pálmaazégrekibámul,vidám ma.
Bimbózóbíborbimbótboldoganbecéztem
barnállóbádogbödönébenbogarászva
bámulom bordóbársonyosbibéit,bárha
beburkoltbörtönébenbe-bepermeteztem,
bátortalanulbelenézekbelsejébe,
bájitalátbeitta-e,becsepegtetem,
búcsúztatom boldogságomatbékességbe.

**********************

4. NOVELLA

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Marci és a hegedű

Marci gondolataiba merülve úgy lépkedett az utcán, mintha vállát nem is a hangszere, hanem száz év súlyos terhe húzná. A zeneiskola előtt a csuklóján lévő szerkezetre pillantott, és mivel látta, hogy van még tíz perce a tanóra kezdetéig, leült egy hatalmas gesztenyefa alá a padra, és lábát hintáztatva a vastag ágakat fürkészte. Észre sem vette, hogy röpültek a percek, és azt sem, hogy valaki mellé telepedett.
- Szia, Marcikám! - köszönt halkan a tanára - Mesélj! Hol járnak a gondolataid?
- Elnézést kérek, tanár úr… - pattant fel Marci. - Nem vettem észre, hogy már két óra van…
- Gyere, ülj csak vissza! - paskolta meg a padot az idősödő férfi. - Annyira messze jártál, kíváncsi vagyok, hol voltál az előbb gondolatban.
- Csak a fák életén gondolkoztam… - motyogta a kisfiú lesütött szemmel és szandálja orrával egy kavicsot rugdosott.
A tanár úr kérdőn vonta fel a szemöldökét, ahogy tekintete a fáról a kisfiúra siklott.
- Környezetórán ma arról tanultunk, hogy milyen sok időre van szükség, hogy egy kicsi csemetéből ilyen hatalmas fa legyen. Meg arról is tanultunk, hogy mennyi mindenre használjuk a fát; bútorok, tetőszerkezetek, tüzelőanyag, eszközök, mint például a csónak, vagy épp ez a hegedű. - kopogtatta meg Marci a hangszer tokját.
- Bizony, a fa nagyon értékes dolog. - bólogatott a tanár és várta a folytatást, mert érezte, hogy a kisfiú még nem mondta ki, ami a szívét nyomja.
- Marika néni képeket vetített, majd olvasott is nekünk arról, hogyan irtják ki az erdőket, mert kevés a hely az emberek számára, így  házakat építenek a helyükre. Máshol meg bevetik, vagy legelő lesz azokon a területeken. Sajnálom az erdőt, a

Erdősné Onda Marica

fákat, mert meg kell halniuk azért, hogy nekünk jobb legyen. Az állatok tudjanak hol legelészni, télen meleg legyen az otthonokban, és akkor még nem beszéltünk a sok padról, asztalokról, székekről és mindenféle más bútorokról, amiket az egészséges, szép, nagy fatörzsekből készítenek.  és nem akarom, hogy még egy fa az életét adja, hogy nekem új hegedűm legyen…
- Á, most már értem. - sóhajtott a tanár. -  Tudod, Marci, amikor az Isten a világot megteremtette, olyan tökéletes rendben alkotott meg mindent, hogy értelme legyen az elmúlásnak is. Sok állat azért születik, hogy húsával tápláljon más állatokat, erről is tanultatok bizonyára. Igaz?
A fiúcska bólintott.
- No, látod, hát a fák is azért nőnek nagyra, hogy szép szál gerenda, bútor vagy csodálatosan zengő hangszer legyen belőlük. Ez az élet körforgása, tökéletes rendje.
- Ezt értem. - csillant fel Marci szeme egy pillanatra. - de mi lesz akkor, ha elfogynak a fák az erdőkből? Egyre több ember él a földön és egyre több dolgot szeretnének elkészíteni, meg a fűtésre is sokkal több fára van szükség. Mi lesz, ha már az utolsó fát is kivágják? Akkor ki fog adni nekünk tiszta levegőt? Mert az iskolában tanultunk egy másik körforgásról is. Arról, hogy a fák megtisztítják a levegőt, amit mi elhasználunk. Ha az Isten tökéletesre alkotta a világot, akkor miért nem teremtett valami mást, amiből bútorokat és hangszert, meg tüzelőt lehetne csinálni?
Feri bácsi elmosolyodott és a fiú vállára tette a kezét.
- De hát van más is a fán kívül; a szén és a földgáz, amivel fűteni lehet, és ott a vas és a műanyag, amit nagyon sok helyen használnak már a fa helyett.
- Akkor lehet, hogy nem is kell kivágni egy újabb fát azért, hogy jövőre egy nagyobb hangszert kaphassak? - kérdezte Marci reménykedve.
- A tanár úr egy ideig hallgatott, majd így válaszolt.
- Marcikám, a fa attól értékes, hogy nem pótolható minden esetben. A te hangszered is attól lesz gyönyörű, hogy a fa lelke zeng majd minden hangjában.
A kisfiú ismét elszomorodott, és lehorgasztotta a fejét.
- Tudod mit, fiatalember? Az év végi vizsga után olyan darabokat keresünk, amiben a természet hangjai fognak megszólalni. Ha nagyon ügyes leszel a következő tanévben, akkor szervezünk egy hangversenyt, ahol bemutathatod az új hangszeredet. De hogy meglegyen az a bizonyos körforgás, amitől olyan tökéletes az Isteni rend, a bevételt felajánlhatnánk az erdőgazdaságnak, vagy környezetvédelemre, esetleg a faiskola számára. Érdeklődünk és majd te eldöntöd. Rendben?
- Mi az a faiskola?
- Egy olyan kertészet, ahol facsemetéket nevelgetnek, és csak akkor ültetik ki őket az erdőbe, amikor már elég erősek. Hallottál már a fásításról?
- A suliban így hívják, amikor egyeseket osztogatnak, de gondolom most nem erre tetszik gondolni. - nevetett a fiú.
A tanár úr barackot nyomott Marci fejére és kézen fogva elindultak az iskola kapuja felé.
- No, húzzunk bele kedves művészpalánta, mert fogytán az idő…
- Tanár úr, kérdezhetek még valamit?
A férfi bólintott.
- Ha szépen zeng a hegedűm, akkor a fája nem szomorú, amiért meg kellett halnia, hogy hangszer legyen belőle?
- Marcikám, elárulok neked egy nagy titkot. - fordult a tanár a kisfiú felé - A hangszert csak a szeretet tudja szépen megszólaltatni. A szeretet rezgése csalogatja elő a csodás hangokat. Ha pedig szeretetet kap a hegedűd, akkor hogyan is bánhatná az a fa, hogy hangszer lett belőle, főleg ha ilyen tehetséges diákhoz kerül.

Évekkel később Feri bácsi egy borítékot vett ki a postaládájából. Először nem tudta mire vélni, hiszen már rég nyugdíjas volt, így csak ritkán kapott levelet. Ám, amikor felbontotta a küldeményt és a meghívó melletti levélkét szétnyitotta, a régi szép emlékektől párás lett a szeme.
„Tanár úr, köszönöm azt a beszélgetést a zeneiskola előtti gesztenyefa alatt. Amit akkor mondott egy életre szólt. Remélem, találkozunk a koncert sorozatom egyik állomásán, amit az erdőkért és a környezet védelméért adok. Örök hálával és szeretettel, az egykori diákja: Marci

**********************

5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

 2018. - 3. fejezet  (2. rész)

Bukás és siker

Samu Ágnes

Phoenix egész idő alatt azon gondolkodott, amit Wolf mondott. Hogyhogy beszélik a magyar nyelvet ebben a világban? Sok olyan filmet és mesét látott már, amikben olyan lények voltak, akik mindig más nyelvet beszéltek, mint az emberek. Az is megfordult a fejében, esetleg valamiféle varázslatnak köszönhető az, hogy ők a saját nyelvükön társaloghatnak az itteniekkel.
Dragon egyre jobban, magabiztosabbnak érezte magát, nem hitte volna, hogy ekkora sikere lesz, ráadásul már az első napon. Ember létére is képes lesz helytállni ebben az iskolában, sőt más különleges képességekkel rendelkező lényeket is leköröz majd.
Liont rettenetesen idegesítette az új környezete, egyre inkább távol akarta magát tartani mindenkitől. Egyáltalán nem normális az, ami itt folyik. A testvéreivel együtt bármelyik pillanatban komoly veszélybe kerülhetnek, ha nem vigyáznak.
Kicsengetés után mindenki lazíthatott egy kicsit, mivel a sok jegyzetelés eléggé fárasztó volt. Sajnos az órai anyag is igen nehéznek bizonyult, emiatt az osztály többségének komoly problémát jelentett megértenie és felfognia.
Dragon a szünetben elégedetten nyújtózkodott hátra dőlve a padban, miközben a testvéreinek dicsekedett. Wolf természetesen ismét az egoizmusán esett csorbák miatt hisztériázott, amit a többiek már annyira meguntak, hogy figyelmen kívül hagytak.
Váratlanul a testvérek elé repült egy jóképű, körszakállas férfi.
– Rudolf, a hatalmas farkasszellem vagyok – szólalt meg mély s vészjósló hangon. Lófarokba kötött, ezüstöskék, dús és egyenes haja a derekáig ért. Szinte teljesen emberi kinézettel rendelkezett, és olyan harminc év körülinek tűnt a kinézete alapján. Fehér színű és kék mintás kimonója nagyon jól kihangsúlyozta férfias megjelenését, emellett látszott is rajta, hogy izmos. Magasságát tekintve, majdnem elérte a két métert is. – Ki a fene vagy, halandó, hogy így be vagy vágódva a mesternél?
– Basszus! – nevetett fel Dragon, eközben a fejét fogta. – Nem mondod, hogy ilyen hülye vagy?
– Heee?! – szűkültek össze acélkék szemei, mialatt vicsorított, s így a hegyes szemfogai kivillantak. – Minek neveztél engem?!
– De most komolyan… Tényleg ilyen nehéz a felfogásod?
– Szerintem inkább neked nehéz a felfogásod – morogta visszafogott dühvel. – Csupán arra lennék kíváncsi, hogy mi a valódi oka annak, hogy felvettek titeket ide? Érted már, töpszli?
– Unom már, hogy ennyit ugatsz, inkább húzz innen! – szakadt el a cérna Dragonnál. Nagyon elege lett a farkasszellemből. – Ki vagy te, hogy kérdőre vonsz engem? – emelte kissé feljebb a hangját.
– Most véged van… Kiverem belőled a lelket is! – fogta ökölbe a jobb kezét, s ütni készült.
Dragon eközben felpattant a pad tetejére, ám mielőtt még verekedés tört volna ki, Pegasus közbeszólt.
– Hagyjátok abba! Ha most verekedni fogtok, mind a ketten bajba kerültök. Gondolom, egyikőtök se akar már az első napon büntetést kapni.
Dragon megkönnyebbülten ült vissza a padba, amikor Rudolf szó nélkül hátat fordított, majd elviharzott. Hálás volt Pegasusnak, amiért közbeavatkozott. Nem örült volna annak, ha már az első nap büntetésben részesült volna, viszont, ha Rudolf még egyszer beszól neki, biztosan ellátja a baját, és nem fogja érdekelni, hogyha egész évben büntetésben lesz. Be fogja bizonyítani, senki nem szórakozhat vele ok nélkül. Sajnos a gyanúja beigazolódni látszik, sok bunyó, harc fog várni rá, ha így folytatódnak tovább a dolgok.
Az elkövetkezendő óra jól telt volna el, ha Morias nem bánik utálatosan az egész osztállyal, Dragont kivéve. A legjobban Felixet és Liont piszkálta, ami az előző órán történtek után várható is volt. Az elméleti anyag befejezése után a diákok megkapták az első órai feladatukat, az átlátszó üvegkockát kellett kék színűre varázsolniuk. Egyedül Felixnek sikerült teljesítenie a feladatot, Morias azonban ezt nem vette figyelembe.
Lion és Felix, önmagukhoz híven, természetesen nem hagyták magukat, rendesen visszavágtak a mesternek. Sőt még egyöntetűen kijelentették, hogy mennyire élvezik az órát, mert így legalább nem unatkoznak. A többiek csak szájtátva nézték, ahogyan kikészítik idegileg Moriast. Felix még azt is bevállalta, hogy felvette a mester képmását – ekkor derült ki, mitől is olyan különleges –, és haláli pontosan leutánozta őt, még az órán használt varázslatait is.
Dragon nagyon élvezte a kiváltságos helyzetét, amit rendesen ki is használt. Egyik alkalommal az óra folyamán Rudolf beszólt neki, erre ő Moriasszal kiküldette a teremből azzal az okkal, hogy már nagyon az idegeire megy. A húga miatt egyáltalán nem aggódott, mi több tetszett is neki, ahogyan felvette a kesztyűt a mesterrel szemben.
Az óra végén mindenki egyénileg kapta ki Moriastól a házi feladatát.
Rudolf színét senki se látta Lélektanig, aminek a testvérek meg sokan mások is örültek. Eléggé kellemetlenül érezték magukat miatta a többiek is, mivel nekik sem hiányzott a baj.
Hamarosan elérkezett a Lélektan, amire a legfőképpen Pegasus volt kíváncsi. Sokan attól tartottak, hogy ez a mester is undok lesz, akárcsak Morias.
Az órát egy Ejove nevű hótündér tartotta, aki körülbelül, emberi kinézetét tekintve, harmincnak nézett ki. Ezüstszínű, rövid és tépett hajában violaszínű csíkok voltak. Sötétlila, hatalmas szemei áthatóan néztek végig az osztályon. Sokakat kirázott a hideg a nő érdeklődő pillantásaitól, úgy érezték, mintha a velejükig látna. Nagyon halványlila, csillogó bőrszíne volt. Hosszúkás manófüleiben sziporkázó, drágakövekkel kirakott, spirálszerű fülbevalók lógtak. Violaszínű, csillámló tündérszárnyai leginkább valami drága ékszerre hasonlítottak. Alkata meglehetősen vékonynak bizonyult, emiatt sokan törékenynek nézték őt. Csak pár centivel volt magasabb Felixnél. Fehér, egyszerű s elegáns ruhája minden egyes mozdulatánál lágyan, valósággal álomszerűen lebegett. Hangja halkan, dallamosan csengett. A diákok legnagyobb örömére, mindenkivel nagyon kedvesen és szelíden viselkedett.
– Szeretném előre bocsátani, ez az óra meglehetősen megterhelő szokott lenni. A lélek egy nagyon bonyolult, összetett dolog. Az ezzel kapcsolatos varázslatok és más tevékenységek nagy figyelmet, emellett kitartást igényelnek – magyarázta komoly hangon Ejove. – Természetesen lesznek olyanok is, akik nem lesznek képesek lélekerőt használni, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz mit tanulniuk. Ahhoz, hogy valaki lélekerőt tudjon alkalmazni, sok feltételnek kell megfelelnie. Szerintetek kik használnak lélekerőt? – tette fel az első kérdést.
– Angyalok – szólalt meg kissé bizonytalanul Pegasus.
– Tökéletes! – dicsérte meg, miközben ajkait mosolyra húzta. – Tudsz még többet mondani?
– Tündérek, manók, istenek… – sorolta egyre bátrabban, látva, hogy a mester elégedetten bólogat. – Gondolom, vannak kivételes esetek is.
– Igen! Például?
– Mágusok és boszorkányok.
– Úgy van! És kik nem használhatnak ilyen erőt? – kérdezgette tovább Pegasust a mester.
– Hmm, démonok… Ők eredendően gonoszak a lélekerő használatához, ugyanis nem tiszta a lelkük, ha van egyáltalán nekik olyan – tette még hozzá, miközben az egyik vállát megvonta.
– Hogy hívnak?
– Pegasus.
– Kivételes érzéked van ehhez, kedvesem – repült fel Pegasushoz Ejove, így szemtől szembe lehetett vele. – Érzem, hogy a lelked olyan makulátlan és ártatlan, mint egy ma született angyalé.
– Köszönöm – pirult el Pegasus. – Mindig próbálok helyesen cselekedni, de sokszor vétek hibát.
– Mindenki követhet el hibát. A mai órán különböző lények lelkeit fogjuk tanulmányozni – harangozta be az óra témáját. – A lélekről kétféleképpen beszélhetünk, mint erő és mint a bennünk létezőről. Pegasus, annyiban kijavítalak, hogy a démonok más értelemben eredendően lelketlenek – bólogatott élénken Pegasus. – De ahogy veszem észre, te sem úgy értetted a dolgot, hogy konkrétan nincs a démonoknak lelkük – tette össze a kezeit széles mosollyal az arcán.
A Lélektanon további részében sok érdekes dolog hangzott el. Először a különféle lelkek fizikai állapotáról és kinézetéről tanultak. Minden lélek egyaránt kristályszerű és csillag formájú, s fajtától függően különböző színűek. Tizenkettő törzs létezik, amelyeken belül vannak a fajták, például a démonok törzsébe tartoznak az ördögök, akinek a fajtájába pedig a halálangyalok. Kiderült, hogy az emberek lelke mélyvörös színű, a démonoknak fekete, az isteneknek arany, az elementáloknak sötétbarna, a sárkányoknak jégzöld, a főnixeknek narancsszínű, az állatoknak rózsaszínű, a szellemeknek királykék, a boszorkánynak és mágusoknak sötétlila, a mutánsoknak méregzöld, a hibrideknek pedig színes – például a félig angyal, félig ördög esetében fekete és ezüstszínű a lélek. Fizikai állapotban a lélek könnyen elpusztítható, még egy istenné is. Az órán a lélekváltásról is szó esett, ami igen ritka dolognak számított, és erre eddig csak Merlin, Oraculum meg Lucifer volt képes.
Pegasus továbbra is nagyon jól teljesített Lélektanon. A mester összes kérdésére helyesen válaszolt. Igazából ő maga sem értette, hogy lehet járatos egy olyan témában, amiről eddig sosem tanult vagy hallott.
Az első Lélektan utáni szünetben Dragon meg Pegasus a folyosón beszélgettek Moriasszal és Ejovéval. Lion unottan támasztotta a fejét a padon, mialatt arra gondolt, hogy jó lenne egy nagyot aludni. Wolf eközben kiengesztelte Phoenixet, aki végül elfogadta a bocsánatkérést.
– Énekeljünk, Phoenix! – rikkantotta el magát Wolf a padban ülve, majd elkezdte a kedvenc dalát énekelni:

„Engem imád a világ,
A fiúk rólam álmodnak,
Úgy hívnak, hogy csini hercegnő.
Halld a menő csaj dumát!”

Phoenix hamar rájött, Wolf nem azért kért tőle bocsánatot, mert valóban megbánta a dolgot. Azért tett, amit tett, mert fel akarta őt használni arra, hogy feltűnést keltsen.
– Kussolj már! – rivallt rá Wolfra idegesen a padjában ülő Rudolf. – Le sem tagadhatnád, hogy Dragon rokona vagy, pont olyan elviselhetetlen és idióta vagy, mint ő.
– Mi van?! Mi bajod van velem?! – rikoltozott sértődötten Wolf. – Jobb, ha leállítod magad! Ugye, nem akarod, hogy elkezdjek bunkózni? Tudd, hogy nagyon értek hozzá! – fenyegetőzött.
– Hu, de megijedtem – gúnyolódott. – Talán lehülyézel?
Mindenki izgatottan figyelte az eseményeket, senki se tudta, mi fog ebből kisülni.
– Hah, nem hittem volna, hogy magadtól is beismered, mekkora hülye vagy, Rudolf. Biztos voltam benne, hogy csak ugatni tudsz – sértegette kíméletlenül Wolf, miközben gonoszul elvigyorodott.
– Nem vagyok kutya, ezért nem szokásom ugatni – vágott vissza nyugodt hangon. – De szívesebben ugatok, mintsem úgy nyávogjak, mint te. Egy biztos, énekhangod nincs! A másik… Mire fel rázod magad, ha olyan ronda vagy, hogy még az ördög is sírva büntetne meg. Ráadásul egy mihaszna és tudatlan halandó vagy – nevette el magát rosszindulatúan Wolf sírásra álló szeme láttán Rudolf.
Valóban nem sok hiányzott ahhoz, hogy Wolf elsírja magát. Szemei elvörösödtek, s a levegőt is szaporábban kezdte venni az idegességtől. Rettenetesen megbántva érezte magát, még sosem mondtak neki ilyeneket. Ráadásul Rudolf az egész osztály előtt tette ezt vele, a lehető legnagyobb megaláztatásban részesítette őt. Tehetetlenségében nem tudott semmit visszaszólni, és hiába nézett segélykérően Phoenixre, nem segített neki, látszott rajta, hogy nem mer vitába szállni. Már kezdte elveszíteni a reményt, hogy valaki segítsen rajta, amikor egy olyan személy szólalt fel a védelme érdekében, akire egyáltalán nem számított.
– Ide figyelj, bolhazsák! – szólalt meg rideg és démoni hangon Lion. – Annyiban valóban tévedett Wolf, hogy nem vagy kutya. Ha az lennél, sokkal intelligensebb volnál. Mivel csak egy farkas vagy, ezért nem várhatja el tőled senki, hogy két értelmes szót ki tudj nyögni – magyarázta lekezelően. – Ráadásul azt hittem, hogy a farkasoknak jó a hallásuk és a látásuk, de tévedtem – csapta össze a tenyereit. – Nyilvánvaló tény, nem hallod, kinek van jó hangja és nem látod, ki a szép.
– Ez az, Lion! Ne kíméld! – kurjongatott Wolf boldogan. – Te vagy a király!
– Nem gondolod, hogy túl nagy a pofád az erődhöz képest? – ropogtatta meg a kezeit Rudolf. Látszott rajta, hogy legszívesebben megölné Liont. – Van fogalmad arról, milyen veszélyes vizeken úszol?
– A lónak van pofája, nem nekem – vett egy mély levegőt, majd tovább ütötte a vasat. – Ja, és tudok úszni. Komolyan… – csóválta a fejét. – Te tényleg gyépés vagy! Hogy jön ide az úszás? – forgatta ki Rudolf szavait.
– Igeeeen! Le sem tagadhatnád, hogy rokonok vagyunk! – visongott örömében Wolf.
– Elegem van belőled – vicsorított Rudolf. – Ideje móresre tanítanom téged – ugrott ki a padjából, s egyenesen Lionnak rontott.
Lionnak még reagálni se volt ideje, olyan gyorsan történt minden. Csak akkor fogta fel, mi is történt, amikor valaki a semmiből elé állt. Mielőtt Rudolf hozzá érhetett volna, egy hatalmas termetű, két méternél is magasabb férfi megállította őt.
Az osztályban lévők szájtátva nézték a kialakult helyzetet. Lion védelmezője olyan szorosan fogta a farkasszellem csuklóját, hogy még az ujjait sem bírta megmozdítani.
– Mit művelsz, Szikla? – morogta Rudolf, miközben próbált kiszabadulni az őt fogva tartó, erős fogásból.
– Jobb, ha ezt nem folytatod – szólalt meg nagyon mély és rekedt hangon. Szikla nem mindennapi méretű, izmos teste teljesen kőből volt, legalábbis nagyon úgy tűnt. Krémszínű szemei nem árultak el érzelmeket. Kopasz feje kissé szögletesnek bizonyult. Korát tekintve, ha ember volna, olyan harmincnak nézett ki. Semmi mást nem hordott, csak egy vasból készült alsóneműt. Két könnyed szökkenéssel a helyére ment, miután elengedte Rudolf csuklóját.
Lion meredten nézett maga elé. Most döbbent csak rá igazán, itt valóban minden vérre megy.

Folytatjuk.

**********************

6. VÁLOGATÁS VERSEINKBŐL

Klement Burza Mária és  I. P. Steve versei

áááááááá

Burza Mária: Csillagösvényen utazom

Emberi létünk villanásnyi a Mindenségben,
földi pályánk gyorsan véget ér, de lelkünk tovább él,
mégis ki marad, szívére gyász borul, fájdalma nagy,
s vigasz-szavak a megsebzett szívnek oly keveset adnak.

Szomorúbb lesz a Föld, s az Ég könnyet ejt,
itt lent megáll egy szív, de odafent csillag lesz,
s a gyászolóra éjszakánként rátekint
a csillagok fényével üzeni:
Ne sírj, ne könnyezz, csak pihenni mentem el.

A halál csak a testet pusztítja el, de a
Lélek tovább él és Szeret, nincs többé
benne félelem, mint idelent, a test csak
egy ruha volt, tönkre ment, de a Lelket
őrzi az Isteni Szeretet.

Jó nekem itt, hol nincs több fájdalom,
színes felhőkön, csillagösvényen utazom,
ne fájjon szíved, erősítsd hited, hiszen,
ha földi időd lejár, találkozol velem.

Ha gondolsz rám, én mindig ott leszek,
de ne keljen látnom, hogy könnyezel,
arra gondolj, én már nem szenvedek,
az Örök Hazában megpihenhetek,
ne engedd, hogy könnyeid zivatarrá legyenek,
de enged, hogy hited ereje eloszlassa
a bánat-felhőket.

áááááááá

Burza Mária: Fényszál szimbólumok

Életünk magába hordozza,
ahogy a nappal az éjszakát,
a múlandóság hangtalan dalát.

 

Elnéztem télen a fákat,
jégcsapok csüngtek ágain,
de most a Tavasz rügyet
bont rajtuk, majd levél lesz,
s illatos virág, s a szótlan
bölcsesség szentélyében,
az új tavaszban ébrednek a fák.

Vállamat súlyos évek nyomják,
de panaszra nem nyílik szám,
csak magamban elmélázom,
lehet az írás is hiábavalóság....

Vagy csak könnyed hab legyen,
hiszen mindenkinek teher
nyomja vállát, de habként
elferdített a valóság, inkább
bátorítást, biztatást adjon az írás.

Az ember önmagát nem tagadhatja meg,
csak így lehet őszinte vallomás a szó,
melyben fényként szimbólumok futnak,
igaz felépíteni úgy , ahogy bennem él
nem tudom, csak sejtelmes sorokban
leszek fehér papírra karcolt színes
képzeletminta s imádságba szőtt hála,
s mindenben fellángol az írás
szenvedélyes vágya.

Néha vidám, máskor bús hangok
dalolnak sikerről, kudarcról, hitről,
reményről, szeretetről, s életünket
átszövő tévedésekről.

Tudjuk jól, ezer veszéllyel jár az élet,
s mint körhinta, ha szakad a lánc,
kibillenthet egyensúlyunkból,
ami utunkba áll.

áááááááá

Burza Mária: Feketéből arany lesz

Szokatlan lesz nagypénteki versem,
múlt és jelen benne keverednek.

Szívem szemével látom Golgotán a keresztet,
s hallom szavait a Megfeszítettnek.

Nézem Máriát, az édesanyát, ki a kereszt tövénél térdel,
szívének igaz gyöngye átitatja Golgotán a földet.

Mindannyian cipelünk keresztet,
hitünk erejével visszük terheinket.

Ha a fájdalom lesz elviselhetetlen,
tekintsünk a golgotai keresztre.

A feketéből lassan arany lesz,
szíveinket betölti a Kegyelem.

Az égi tisztaság megfeszíttetett,
Ő mégis él, segít vinni terheinket.

áááááááá

I.P.Steve : Éjből valóságba

Érzelemív, sziromráma,
hol lelked álomsétája.
Boldogságát ott találta,
ott, a pazar, szép világban.

Ébredések útvesztője,
nem kéri el , soha tőled.
Édes éjt, áldott nap követ,
csodás valót neked szőve.

áááááááá

I.P.Steve: Elmentek örökre

Fényből rohanás a sötét éjbe,
majd elköszön egy tovaszállt lélek
és mind búcsút int, aki követi,
fájó szó most hangtalan öleli.

Csendes hullámú könnytenger csobog,
holtak már és sok szív fájón dobog.

áááááááá

I.P.Steve: Boldog pillanat

Nem annak hiányoztál,
ki azt kérdi , hol voltál,
hanem ki csendben ölel,
mert boldog, hogy most jött el,
az oly rég várt pillanat
s a perc veled szaladhat.

áááááááá

I.P.Steve:  Kikelet

Rejtekből rügyek bújnak,
a Nap felé indulnak.
Új élet virulása,
a természet varázsa,
álmaink valósága.

áááááááá

I.P.Steve:  Tavaszküszöbén jár otthon

Talán nem is annyira kint,
sokkal inkább belül, a szív,
mi jelzi, a naptár havát,
hogy ismét, március van már.

Nekem homályt ad rá a táv,
itt az idő, még nyárban jár
és erős hőt ont kint a lég,
az estében sem hűt a szél.

áááááááá

I.P.Steve: Ember

Eljövetelt várva nézünk legbelülre
s lelkünk vizsgálata könnyet csal szemünkbe.
A feldíszített fán sok apró lámpa ég
most a csillogás-villogás varázsa szép,
majd elmosódik szürkülő parázsfénynek,
de kirajzolódik az emberi vétek.

Meggyengült a felebarát szeretete.
Ma már olyan könnyen kiolt életeket
egy más eszme, vagy a nem azonos vallás.
Halljad meg zúgni hangját, a vész harangját!
Ne sodródj e szörnyű bűnbe se vétlenül,
sem, ki pénzért lekenyerezve kényszerül!

Ember, te aki élsz itt a földi mennyben,
kérlek, vizsgáld meg néha, mélyen a lelked!
Ember, úgy légy te is boldog a létedben,
hogy a másik is boldogságban élhessen!
Ember, az eszed minden bűntől védjen meg,
hogy ne érezzem soha azt, hogy félnem kell!

**********************

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha

(Tizennegyedik fejezet)

Horenka Erika, írói nevén Kyra Angie

  Elérkezett a február 25-26.-a, a Szemfényvesztés nevű program
második hétvégéje. Ezen a hétvégén a vakok és gyengén látok közlekedési
szokásait, nehézségeit vette górcső alá a maroknyi csapat. Szombaton
reggel nyolc órakor ismét Jack nyitotta meg az előadások sorozatát.
Mivel az első hétvégén fokozottan felhívták a közönség figyelmét a
folytatásra sok ismerős és új arc tűnt fel. A termet átpakolva középre
egy kis akadálypályát rendeztek be, míg a székeket kétoldalt az
ablakok alá tették.

   - Nagy szeretettel köszöntöm a tisztelt egybegyűlteket. Örömmel

látom, hogy ismét szép számmal gyűltünk össze. Az újonnan
csatlakozottak kedvéért elmondanám, hogy azért vagyunk ma itt, hogy
megismertessük Önökkel a vakok és gyengén látók közlekedési
nehézségeit, mi több, támpontokat adjunk a segítségnyújtáshoz. Az első
hétvégén, ugyanezen kis csoport által használt segédeszközöket és
megismerési/tanulási folyamatát igyekeztünk bemutatni. A program
megvalósításának egyik fő oka ugyanis az volt, hogy megismerkedve ezen
helyzet nehézségeivel, mi egészségesek megtanuljuk, hogyan
segíthetünk, ahelyett, hogy közömbösen odébb állnánk. Mielőtt
megnéznénk, hogy történik ez a gyakorlatban, feltennék néhány kérdést
Önöknek. Először is arra lennék kíváncsi, hogy van-e olyan személy
közöttünk, akinek van fogyatékkal élő személy a családjában, a
munkahelyén vagy csak a környezetében?

   A teremben ülők közel két harmada kissé habozva vagy elgondolkodva
tette fel a kezét.

  - A következő kérdésem, hogy ismernek-e munkakutyákat?

  - Igen, mint köztudott vannak a rendőrkutyák és a mentőkutyák -
fejtette ki egy hölgy az első sorok valamelyikéből.

  - Aztán ott vannak még a vadászkutyák is - válaszolta a fiatalember
az első sorból.

 - Úgy van - helyeselt Jack.

 - Valamint, hogy a témához kapcsolódjunk, ott vannak a segítő
kutyák is - állapította meg a bariton hangú úr az utolsó sorokból.

 - Jó meglátás, látom, már kapizsgáljuk merre is haladunk - dicsérte meg Jack.

 - Azt is meg tudja nekem mondani, milyen segítő kutyákat ismerünk?

 - Nos, lássuk csak. Vannak a vakvezető kutyák, a terápiás kutyák ...
- kezdte a hangos gondolkodást a bariton hangú úr az utolsó sorokból.

 - Meg kell még említeni a siketeket és a mozgássérülteket segítő
kutyákat is - szólt közbe a bátortalan hölgy az első sorból.

 - Nagyon jó, látom, nyitott szemmel járunk a világban - méltatta a
közönséget Jack. - Most, hogy ilyen szépen összeszedtük, mondanék
néhány feladatot és azt kellene megmondaniuk, hogy melyik kutyára vagy
kutyákra jellemző? Melyikük feladata a zsákmány felriasztása?

 - A vadászkutyáké - vágta rá a fiatalember az első sorból.

- Helyes. Ez szerintem könnyű lesz: melyik kutyának kábítószer
keresés a "szakterülete"? - Tette fel az újabb kérdést Jack.

- A rendőrkutyáé - felelték szinte kórusban többen is.

- Kifogástalan, melyik keres embert? - folytatta a kérdezősködést Jack.

- A rendőrkutya és a mentőkutya - reagált a leggyorsabban a bariton
hangú úr az utolsó sorokból.

- Hibátlan! Melyik négylábú segítővel találkozhatunk árvizek és
egyéb természeti katasztrófák során? - intézte Jack a következő
kérdést a közönségnek.

- Szerintem szintén a rendőr és a mentőkutya segíthet ilyen
esetekben - mondta a bátortalan hölgy az első sorból.

- Önök szerint melyik munkakutya segít a közlekedésben? - folytatta
Jack a kérdezősködést.

- A vakvezető kutya - vágták rá többen is.

- Meg a siketeket segítő kutya is, vagy nem? - érdeklődött a
bátortalan hölgy az első sorból.

 - Hát ezzel most meg tetszett fogni, de ha logikusan végig
gondoljuk, akkor végül is igen. Most arra lennék kíváncsi, hogy melyik
munkakutyára jellemző, hogy visszahoz tárgyakat? - folytatta Jack.

 - Feladatát tekintve a vadászkutya, de játékból szerintem
mindegyikre jellemző - válaszolta egy fiatalember a harmadik sorból.

 - Már csak két feladat maradt: az első olykor életet ment,
balesetet hárít el, a második pedig segít a mindennapokban? - adta fel
a következő kérdést Jack.

 - A második vagyis hogy segít a mindennapokban a segítő kutyákra
vonatkozik, az első pedig a ... - kezdte a bátortalan hölgy az első
sorból.

 - Helyes, és az első? Csak bátran nincs rossz válasz - bátorította
a publikumot Jack.

 - Ha arra haladunk amerre gondolom, hogy haladunk, akkor a
vakvezető kutya a keresett válasz - gondolkodott hangosan Mr. Parker.

 - Talált süllyedt! - poénkodott Jack, majd Jessicára sandított, aki
rosszallva megrázta a fejét. A közönség egy kis része viszont halk
kuncogással jutalmazta. - Elnézést Mr. Parker. Akkor folytassuk! Mit
gondolnak van valamilyen megkülönböztetett jelzésük a vakvezető vagy
egyáltalán a segítő kutyáknak?

 - Igen, a vöröskereszt - válaszolta a bariton hangú úr az utolsó sorokból.

 - Úgy van. Zárójelben jegyezném meg, hogy ez nem így lesz, ha
elfogadják az illetékesek 2014 januárjától, mikortól a vöröskeresztet
csak a vöröskeresztesek használhatják, s a vakvezető kutyára a kiképző
iskola lógóját kell feltüntetni. Végezetül néhány igaz hamis kérdés.
Amik arra irányulnak, hogyan segíthetünk a vak személynek Önök
szerint? Az első állítás: a kutyával azonos oldalon karolok a vak
emberbe a zebrán?

 - Hamis - vágta rá a bariton hangú úr az utolsó sorokból.

 - Ez szerintem könnyű lesz: megragadom a vak embert, még ha én a
tilosban is megyek át? - súgott Jack.

 - Hamis - válaszolták többen is.

 - Jól gondolják, ez bizony nem segítség. Meg aztán nem árt
megkérdezni előtte, hogy segíthetünk-e? Ahogy azt is tisztázhatjuk,
hogyan segítsünk. Önök szerint leszálláskor a vak jobb kezét fogva
segítem őt le a közlekedési járműről?

 - Igaz - mondták páran.

 - Hamis - jelentette ki egy kisebb ellentábor.

 - Érveket kérnék szépen mindkét esetben! - kérte Jack.

 - Én igent mondtam, mert ha vakvezető kutyával van, a személy, akkor
a kutyát fogja a bal kezében és a jobb szabad - érvelt álláspontja
mellett a bátortalan hölgy az első sorból.

 - De mi van, ha jobb kezes, akkor ott fogja a kutyát vagy a
fehérbotot, nem? - kérdezte egy középkorú úr a középső sorokból.

 - Ha jól sejtem ugyanezen indok miatt gondolták helyesnek vagy
hamisnak. Bevallom, őszintén én személy szerint mindkettő érvet
elfogadom. Ígérem, még az óra végére kiderítjük melyikünk gondolta
helyesebben - mentegetőzött Jack.

 - Elnézést kérek a kéretlen tanácsért ... - kezdte Jessica.

 - Ugyan, menj már, mond bátran! - kérte Jack.

  - Miért nem kéred meg a helyi vakok és gyengén látók egyesületét
képviselők valamelyikét, hogy segítsen eldönteni a kérdést? - fejezte
be Jessica.

 - Igazad van. Megkérhetnék valakit az Egyesülettől, hogy nyújtson
nekem segítő kezet? - fordult jobbra Jack, mire az egyik hölgy felállt
és közeledett felé. - Engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek a
Melbournei Vakok és gyengén látók Egyesületének elnökét Elenor Brikset
    - mutatta be a hölgyet Jack.

- Nagyon szépen köszönöm, Jack. Nem szeretném rabolni senkinek az
idejét. De megszeretném köszönni az Egyesületünk nevében, hogy
meghívást kaptunk ezekre a gyümölcsöző és központi tárgyú hétvégékre.
A kérdésedre válaszolva, igen lényeges ez esetben a vak személy jobb
vagy bal kezessége. Valószínű, hogy abban a kezében, amelyiket
előnyben részesíti a személy a fehér bot van. A másikban lehet, ha van
a kutya. Tehát a javaslatom a következő, nézzük meg melyik keze szabad
és azt a kezét megfogva segítsük le a járműről! De mielőtt bármit is
tennénk, nem árt megkérdezni a szerintünk segítségre szorulót, hogy
segíthetünk-e (legyen szó a tömegközlekedési eszközről leszállásról
vagy a zebrán átkelésről vagy bármi másról)?

 - Hát igen, ez így logikusnak hangzik. Nagyon szépen köszönöm a
segítséged - köszönte meg Jack.

 - Nagyon szívesen, ha szükségét érzed, szólj és segítünk - mondta
Elenor és a helyére ment, Jack megvárta, míg leül és így folytatta:

 - Önök szerint segítség, ha munka közben a kutyáját nem simogatom?

 - Ha jók az információim, akkor munka közben a kutya nem figyel
olyan zavaró dolgokra, mint állatok és élelem, tehát ... - kezdte egy
hölgy a középső sorok valamelyikéből.

 - Tehát? - kérdezett vissza Jack.

 - Tehát, nem foglalkozna velünk, de igen segítség lenne - fejezte
be gondolatmenetét a megszólított.

 - Annyiban ellenkeznék csak, hogy az ilyen munkára betanított
kutyusok nagyon békések és ember szeretőek, így minden simogatásért
hálásak és igenis foglalkoznának velünk - vélekedett Elenor.

- Ismételten köszönöm a hozzá szólást. Önök szerint Idegenként is
etethetem a vakvezető kutyát? - gördítette tovább Jack a fonalat.

- Ez szerintem egyértelműen hamis, elkerülve hogy rossz szándékú
emberek esetleg ártsanak a kutyának - vélekedett a bátortalan hölgy az
első sorból, némi habozás után.

- Jól tetszik gondolni. Tovább megyek, szigorúan tilos bármiféle
élelmet adni, dobni a vakvezető kutyának, még akkor is, ha nincs
pillanatnyilag szolgálatban! Még jó szándékból, állatbarátként sem!
Segítség, ha lámpás kereszteződésben megmondom a lámpa színét? - tette
fel az újabb kérdést Jack.

 - Egyértelműen nagy segítség - mondták többen is.

 - Tökéletes. Végezetül az utolsó állításom: megállóban megmondom az
érkező jármű számát?

 - Ez igaz - reagált a leggyorsabban Mr. Parker és egy kis
fáziskéséssel még néhányan.

 - Egyenlőre akkor tegyük félre a kérdéseket és lépjünk a tettek
mezejére! Amiről valójában szól ez a hétvége. Nem is szaporítom tovább
a szót - mondta Jack és a bejárathoz sétált és behívott egy
vakvezető kutyás hölgyet. - Engedjék meg, hogy bemutassam Kyra Costnert
és Angel nevű segítőjét. Akik először is megmutatják nekünk a
rögtönzött kis akadálypályánkon, hogy is működik ez a valóságban.
Azután pedig lesz lehetőség kérdések feltevésére. Kyra tiétek a pálya!
- vázolta fel Jack és az ajtóban ácsorgókhoz lépett.

   Kyra kiadta a tovább előre vezényszót és elindultak előre a
színpadhoz. Közben bemutatták, hogy kerülik ki automatikusan az útban
elhelyezett széket és asztalt. Majd egy csoport ember között elhaladva
azt is szemléltették, hogy a jó kutya megállással jelzi a
fejmagasságban lévő akadályt is legyen szó az utcán belógó ágról,
kifeszített elkerítő szalagról vagy bármi másról. Bár a belógó ág
esetében, ha fennáll a kerüléssel való továbbhaladás lehetősége, akkor
a kutya nem jelez, csak kerül. Megállás esetén a gazdi azaz Kyra a
jobb kezében lévő fehér bottal kitapogatva "megnézi", hogy milyen
akadályt jelzett számára Angel. Az elkerítő szalag ezúttal
(útfelbontást szimulálva néhány bútorral) takart. Kyra kiadta a keresd
utat, vezényszót és tovább haladtak. Elérték végre a színpadot, ahova
két lépcsőn juthattak fel, amit természetesen az okos kutya ismételten
megállással jelzett gazdájának. Kyra megnézte az akadály miben létét
és tovább haladtak. Előre székhez vezényszó után helyet foglaltak az
íróasztalnál.

 - Köszönjük Kyrának és a segítőknek - vette ismét magához a szót Jack.

 - Most van pár percünk, hogy feltegyék kérdéseiket!

 - Kezdhetem? - kérdezte a jól ismert bariton hangú úr a hátsó sorok
valamelyikéből.

 - Természetesen - mondta Jack és Kyrával együtt közelebb húzódtak a
közönséghez.

 - Minek van a csengő a kutya nyakában? Mi a helyzet a többi állattal?

 - A pergő azért van rajta, hogy halljam, hogy merre jár, mikor
nincs pórázon. Gondolok itt azokra az esetekre, mikor elengedem
szaladgálni, mert neki is szüksége van mozgásra, játékra - válaszolta
Kyra.

 - De nem szalad el olyankor? Mit csinál, hogy vissza is jöjjön a
hívásra? - érdeklődött egy bátortalan hölgy az első sorból.

 - Nem szalad el és mivel a fegyelmező gyakorlatban ez is benne van
első hívásra vissza is jön. Hogy az úr másik kérdésére is válaszoljak:
munka közben nem foglalkozik más állatokkal se kutyával, se macskával.
Mikor nem dolgozik, akkor pedig normális kutya.

- Mennyi ideig tart a kiképzésük? - faggatta egy fiatalember a
harmadik sorból.

 - Nálunk fél év, de vannak országok ahol kevesebb és vannak ahol
több - felelte Kyra.

 - Hallottam eseteket, mikor valahova nem engedték be a
vakvezető kutyát. Mit lehet tudni, tenni ilyenkor? - tudakolta egy
hölgy a középső sorok valamelyikéből.

 - Én is hallottam ilyen esetekről. Szerencsére velem még nem
fordult elő ilyesmi. Az biztos, hogy jogilag szabálytalan, emberileg
pedig - hát nem is tudom, milyen szóval illessem - méltánytalan,
undorító. Meglátásom szerint, ugyanis, ha már nem segít az illető, aki
kiutasítja a vakvezető kutyás személyt, legalább akkor ne
diszkriminálja, rúgjon még az emberbe.

 - Mennyi kutya dolgozik? - puhatolta a bátortalan hölgy az első sorból.

 - Jóval kevesebb, mint amennyire szükség lenne.

 - Rendben, egyenlőre több kérdést nem látok, így haladjunk tovább.
Kyráék még maradnak, bátran fordulhatnak még hozzá kérdéseikkel -
vette ismét magához a szót Jack. - Most kérnék négy önként
jelentkezőt, akik a többieknek bemutatva kipróbálhatják a fehér bottal
való közlekedést. Ami úgy történik, hogy párt alkotva az egyikőjük
szemét bekötjük, a másik pedig nem kézen fogva navigálja. Egy kis
mókát is víve a dologba/játékba egy-egy feladattal színesítjük az
akadálypálya teljesítését.

   Némi kis bizonytalanság után, létrejött a két bátor páros és
elindultak egymással szemben az akadálypályán. Az egyik páros vásárlói
és ügyintézési, a másik kávézói és csekk feladói feladatot kapott. A
bevásárlói feladatot úgy kell elképzelni, hogy a terem egyik sarkában
berendeztek egy két soros négy polcos különböző termékekkel megrakott
shop sarkot. Ahol a bekötött szemű személynek meg kell keresnie néhány
terméket és ki kell fizetnie, mintha élesbe menne. A kávézás hasonló
szisztéma szerint zajlott. A csekk feladást és a fiktív ügyintézést
pedig egy kissé hiányos íróasztallal sikerült szimulálniuk. Majd a két
páros párt cserélve belekóstoltak a sportolásba is. A hely és az idő
hiánya miatt "csak" a futás és pár percnyi csörgőlabdázás jöhetett
szóba. Még kétszer két párosra futotta és lejárt a mozgalmas óra.

   Ahogy korábban is a, következő előadók lényegében ugyan megegyező,
de kivitelezésben nagyon más formába öntötték a mondanivalójukat.
Kyráék már csak az óvodás csoport előadására maradtak, ahol nagy
sikert arattak. Christopher helyettesítette Lucast, aki elfoglaltságai
miatt csak vasárnapra ígérte jelenlétét.

á

   Jessica és Christopher szombaton az utolsó előadás után, mikor
összepakoltak és a többiek is szétszéledtek, beültek egy étterembe és
a nap eseményei közül szemezgettek. Nyolc óra körül Christopher
hazavitte a lányt és mondván, hogy fáradt, hazament pihenni.

   Jessicának sem volt ezzel semmi gondja, mert ő is erőtlennek érezte
magát. Így legalább - mivel Jacket is elzavarta a barátaival
szórakozni - jutott egy kis ideje magára is. Gyorsan rendbe rakta a
lakást és elrendezgette a másnapi teendőit és gondolatait, amit
kulcsszavakban lejegyzetelt a telefonjába.

   Első dolgom holnap az előadások sorrendjét sorsolással
megállapítani. Cassandrát megkérdezni, hogy nem szeretné-e leadni az
ovis csoportot? Lucast megkérdezni, hogy nincs-e szüksége segítségre
az előadásával? Kíváncsi vagyok, hányszor fog előjönni vele
kapcsolatban a gyomorbokszolós érzés. Bár az utóbbi időben már
váltottunk is néhány szót, s minden rendben volt. Stefannyt és Lucyt
figyelmeztetni, hogy kicsit pörgessék fel előadásukat. Jacket pedig
arra kell figyelmeztetni, hogy próbálja meg jobban beosztani az időt.
De mivel mindenki nagyon szuperül végzi a dolgát, nem hiszem, hogy
szükség lesz ezekre.

Egy forró fürdő után már az ágyba készült, mikor kopogtak.

 - Hol hagytad a kulcsod, Jack? - nyitott ajtót, ám meglepetésére
Kelly és Richard álltak előtte. - sziasztok, hát ti?

 - Szia, bejöhetünk? - kérdezte Kelly és végigmérte a pizsamás lányt.

 - Persze, gyertek csak. Egy pillanat és magamra kapok valamit,
addig igyatok egy teát! - kérte Jessica és már a szobája felé tartott,
de Kelly megállította:

 - Azért jöttünk, hogy megkérdezzük, nem lenne e kedved eljönni
velünk egy buliba?

 - Őszintén szólva, meglehetősen fáradt vagyok és már a tollasbálba
készültem - válaszolta Jessica és így folytatta: - De nagyon kedves
hogy gondoltatok rám és nagyon köszönöm.

- Nem tudnánk valamivel meggyőzni? - faggatták szinte egyszerre.

 - Sajnálom, hogy hiába fáradtatok, de nem.

 - Úgy hallottam, megy egy tök jó film most moziban. Arra sem jönnél
el velünk? - próbálkozott újra Kelly.

 - Miért olyan fontos, hogy én is ott legyek? Miért nem mentek
ketten? - kezdett gyanakodni Jessica. - Netán mondani vagy mutatni
szeretnél valamit, amit ...?

 - Végül is igen, egy jó és kihagyhatatlan bulit vagy filmet -
kötötte az ebet a karóhoz Kelly.

 - Na, jó, ha annyira kihagyhatatlan, akkor üsse kavics. De
legkésőbb éjfélre itthon vagyok, mert holnap húzós napom lesz.

 - Rendben, Csipkerózsikám - poénkodott Kelly.

 - Az a hamupipőke volt, de elnézzük neked - vette poénra Jessica is
és elment gyorsan a szobájába és magára kapott egy farmert és egy
garbó nyakú fehér ujjatlan felsőt, amire egy vékonyabb nyári kabátot
húzott. - Nem értem, tényleg csak lazítani hívnak vagy így szeretnének
valamit a tudtomra adni? De mit? De mivel a mozi is felmerült, hajlok
rá, hogy az elsőről van szó. Hisz fárasztó napok vannak mögöttünk s
Christopherrel is egyre kevesebbet mozdulunk ki. Tényleg, miért is? -
Kelly hangja zökkentette ki tépelődéséből s eldöntötték, hogy a buliba
mennek.

  Tíz perc múlva az egyetemi klub bejáratánál vártak bebocsátásra,
mikor Kelly a nagy csevegés közben egy pillanatra megakadt és elkapta
a fejét arról a helyről, amerre éppen nézett. Richard is odapillantott
és vissza Kellyire, aki megrázta a fejét.

 - Beavatnátok esetleg? - kérdezte Jessica a megdermedt párocskától.

 - Mibe? - tudakolta Richard, mert Kelly nem tudott megszólalni a haragtól.

 - Na, most akkor lassabban és érthetőbben: az érdekelne, hogy mit
láttatok vagy hallottatok, ami miatt valami megváltozott?

- Miből gondolod, hogy történt valami és, hogy megváltozott bármi
is? - szólalt meg végre Kelly nyugalmat erőltetve magára és a
hangjába.

- Először is vak vagyok, nem hülye és pláne nem süket. Szóval?

- Nem történt semmi - mondták szinte egyszerre.

 - Rendben, akkor játszunk másként. Addig innen nem mozdulok, amíg
meg nem mondjátok, mit láttatok! - makacsolta meg magát Jessica.

 - Ne gyerekeskedj, nem történt semmi! - erősködött Kelly.

 - Akkor miért néztetek jobbra és hirtelen vissza? Miért akadt el a
hangod egy pillanatra, mikor megláttál valamit és miért ráztad meg a
fejed, mikor Richard tanácstalanul nézett rád, hogy a felgyorsult
légzésetekről és erőltetett nyugalmadról már ne is beszéljek.
Christopher és Lucas az két lánnyal?

 - Ezt hogy csinálod? - kérdezte ámulva Richard.

 - Mint mondtam, nem vagyok süket. Ők azok? - kezdett türelmetlen
lenni Jessica.

 - Igen, ők azok - vallotta be Kelly egy nagy sóhaj kíséretében.

 - Odamenjünk? - érdeklődött Richard.

 - Nem! Ti bementek a buliba és egy szót sem szóltok, ha
összefuttok, én pedig hívok egy taxit és hazamegyek! - jelentette ki
Jessica ellentmondást nem tűrően.

 - De Jess ... - kezdte Kelly de Jessica leintette.

 - Kérlek Kelly, hagyjuk ezt ennyiben!

 - De, hogy hagyhatod ...? - értetlenkedett Richard.

 - Ígérjétek meg, kérlek, hogy itt és most le van zárva!

 - Kérlek, Jess, hagy menjek oda és ... - kezdte Kelly.

 - Nem, Kelly! Ne vívd meg helyettem az én csatám. Ígérd meg, hogy
nem teszel semmit és nem változol meg vele! - kérlelte Jessica.

 - De tényleg, hogy hagyhatod ennyiben? - kérdezte most Kelly.

 - Először is az, hogy együtt láttuk egy másik lánnyal, nem jelent
semmit. Másodszor pedig ...

 - Hogy lehetsz ennyire naiv? - szakította félbe Kelly.

 - Kérlek, Kelly ...!

 - Rendben, de, ha ... - adta be a derekát Kelly.

 - Nincs de és nincs ha! Nem szeretném, ha tudna róla, hogy együtt
láttuk valakivel.

 - De miért? - értetlenkedett tovább Richard is.

 - Mert, mint mondtam, itt lezártuk a dolgot. Most pedig bocsássatok
meg, de hazamennék!

 - Hagy vigyünk el legalább! - ajánlotta Kelly.

 - Szeretnék egyedül maradni, azonkívül nem szeretném a ti estéteket
is elrontani. Sziasztok.

 - Várj, Jess, nagyon sajnálom ... - ölelte át a barátnőjét, majd
így folytatta: - ne maradjak inkább veled? Minden rendben lesz?

 - Ne aggódj, minden rendben. Na, menjetek, ne tartsátok fel a sort!

 - Mit fogsz tenni? - puhatolta most Richard.

 - Alszom egy nagyot és meglátjuk. Sziasztok.

 - Szia - köszöntek el Kellyék és nehéz szívvel ugyan, de haladtak
tovább a sorral.

  Jessica pedig ahogy mondta, hívott egy taxit és hazament és ágyba
zuhant. Kicsit meglepődött magán, hogy nem borította ki annyira, mint
az várható volt.

  Nem értem, játszadozott velem? Szeretett egyáltalán? Tényleg
naivitás részemről, hogy megerősítést várok, mielőtt kiborítana a
dolog. Megcsalt? Mióta játszik két kapura? Ez az a lány, akivel azokon
a bulikon jelenik meg, amikre engem nem hívtak? Ha Kelly látta őket,
akkor nekik is észre kellett venniük minket. Mit fog most tenni? A fő
kérdés, hogy én mit fogok tenni? Hogyan tovább?

á

  A fergetegesen jól sikerült hétvége után, hétfőn, hat óra körül
Lucas kopogtatott Jessicánál.

 - Szia, bejöhetek? - kérdezte a férfi.

 - Szia, óóó ... hát persze - hebegte zavartan a lány és kinyitva a
biztonsági láncot beengedte a férfit.

 - Beszélni szerettem volna veled valamiről, ezért bátorkodtam
idejönni, de, ha ... - kezdte a férfi és nézte a zavarában a
kabátokkal babráló lányt, de válasz nem jött így folytatta: - Mond
meg, kérlek, mikor és hol lenne jó neked, hogy sort keríthessünk erre
a beszélgetésre és már itt sem vagyok!

 - Ne, ne, erre semmi szükség! Mármint, hogy máskor és máshol ... -
válaszolt végre a lány és a kutyát kezdte terelgetni a helyére. - Adj
két percet, kérlek és összeszedem magam és szalonképessé varázsolódom!
Megkínálhatlak addig is valamivel?

 - Szerintem semmi gond a szalonképességeddel - bókolt a férfi, így
próbálva oldani a tapintható feszültséget, mikor ez nem járt sikerrel:
    - Csak, ha te is iszol valamit.

 - Kávé, tea, üdítő vagy víz? - hadarta a lány és a konyhába ment, a
férfi követte és ő intett neki, hogy üljön le.

 - Azt kérek, amit te - határozott a férfi és kigombolva zakóját,
helyet foglalt és a lányt nézte, majd csakhamar eszébe jutott, hogy
ezzel csak még jobban zavarba hozza a lányt, így az éppen besettenkedő
kutyára pillantott és elmosolyodott.

- Nem emlékszem, hogy beengedtelek volna, de, ha már itt vagy, menj
a helyedre! - szólt a kutyához anélkül, hogy odanézett volna, ezek
után elkapta a férfi mosolyát és végre ránézett:

 - Én teát iszok, ginzenges zöld teát. Biztos, hogy jó lesz az neked is?

 - Megkérdezhetem, miért van szükséged "pörgetőre"? - nézett a
lányra most már a férfi.

 - Bocsáss meg, kérlek, nem értem a kérdést?

 - A ginzengnek van egyfajta pörgető, élénkítő hatása - magyarázta a férfi.

 - Értem már mire gondolsz. Egyszerűen csak szeretem az ízét.
Őszintén szólva semmi különöset nem vettem észre eddig. Szóval?

 - Megkóstolnám én is azt a teát - válaszolta Lucas, mire a lány két
csészét vett elő és teletöltve őket odaült a férfivel szembe.

 - Cukrot, citromot vagy valami mást?

 - Igen, kettő cukrot, köszönöm - a lány odarakta a cukortartót a
férfi elé és egy kiskanalat vett elő a fiókból.

 - Ha esetleg nem ízlik, szólj és adok mást! Hallgatlak! - ült
vissza a lány és fordult a férfihoz.

 - Úgy vettem észre tegnap, hogy a szokottnál is távolságtartóbb
voltál. Az okára lennék kíváncsi? Szeretném megbeszélni, hogy mi
rosszat tettem vagy mondtam, ami ezt váltotta ki? Nem szeretném, ha
tüske maradna benned.

 - Miért volt ez fontos neked, hogy tisztázd?

 - Azért láttam indokoltnak a tisztázást, mert úgy éreztem, kezdtél
kicsit feloldódni mostanában a társaságomban és nem szerettem volna,
hogy meghátrálj.

 - Miből következtettél arra, hogy te tettél valamit?

 - Nagyon finom - kortyolt bele a teájába majd így folytatta: - Mert
csak velem és Christopherrel voltál olyan furcsa tegnap.

 - Nem tudom, igazán mire is gondolsz, de megnyugtatlak, hogy semmi
közötök sem volt hozzá.

 - Ezt pontosan hogyan kell érteni?

 - Szerinted? - kérdezett vissza a lány és egy pogácsáért nyúlt,
amit a férfinak is felkínált, de ő nem kért.

 - Az egyik értelmezés szerint szó szerint semmi közünk hozzá (noha
ez nem zárja ki, hogy rossz fát tettünk ugyan a tűzre, de megbeszélés
nélkül tovább lépsz rajta), a másik esetben pedig csak annyit
jelenthet, hogy nem mi okoztuk ezt a fajta válasz reakciót, csak
rajtunk csattant.

 - Igyekszem nem esni abba a hibába, hogy máson töltsem ki a
haragomat, de, mint minden ember, hajlamos vagyok én is hibázni.

 - Őszintén szólva nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Miért nem
beszéljük meg mindenféle ködösítés nélkül? Ha rákérdezek, megkapom az
egyenes választ, amire várok?

 - Próbáld meg, de nem ígérhetek semmit - mondta Jessica és
odalépett az ablakhoz és résnyire kinyitotta majd visszaült és a
férfira nézett.

 - Szombaton ti is ott voltatok az egyetemi klubnál, de te, mi után
minket "megláttál", már nem jöttél be.

 - Aha, szóval ti is láttatok minket? - sóhajtott egy nagyot a lány.

 - Kit értesz a mi alatt?

 - Christophert és két lányt. Miből gondolod, hogy én is be akartam
menni? Küldetésből vagy önszántadból jöttél?

 - Ebből arra következtetek, hogy Chris azóta nem keresett. Tévesen
következtetek? Abból gondolom, hogy Kellyiékkel érkeztél és nem
összefutottatok.

 - Nagyon sajnálom, hogy hiába fáradtál ide. Igen, valóban én is ott
voltam, de ... Sajnálom, ha a viselkedésem azt sugallta, hogy
neheztelnék rátok, mert nem.

 - Akkor minden rendben köztünk és köztetek?

 - Köztünk nincs probléma. Ami meg Christ illeti, majd kiderül, ha
lesz bátorsága felkeresni. Ha valakinek tiszta a lelkiismerete, nem
sunnyog.

 - Szeretnéd megbeszélni?

 - Ne haragudj, de nem.

 - Csak velem vagy egyáltalán nem?

 - Egyenlőre nem érzem szükségét, de köszönöm - ekkor kopogtak.

 - Bocsáss meg - mondta a lány s ajtót nyitott. Kelly érkezett.
Visszamentek a konyhába a férfihoz.

 - Szia - köszöntötte barátságosan a jövevényt a férfi.

 - Szia, egyedül? - kérdezte Kelly némi éllel.

 - Iszol velünk egy teát? - érdeklődött Jessica, miközben
rosszallóan megrázta a fejét.

 - Nem, köszönöm, csak beugrottam, hogy megnézzem, minden rendben van-e?

 - Miért ne lenne? - értetlenkedett a lány.

 - Te? - fordult a férfihoz Kelly.

 - Én mi? - kérdezett vissza a férfi.

 - Kelly, kérlek, megígérted, hogy ... - kérlelte Jessica.

 - Jelentkezett már? - kíváncsiskodott Kelly.

 - Tudod a választ, különben nem lennél itt - válaszolta Jessica.

 - Megkérdezhetem, szerinted én mit vétettem? - szólalt meg a férfi
hosszú hallgatás után.

 - Semmit - vágta rá határozottan Jessica, mielőtt Kelly válaszolhatott volna.

- Szeretném vele is tisztázni, ha megengeded? Szóval, Kelly, mit vétettem?

 - Fedezed őt, elárultad Jessica barátságát a férfi szolidaritás nevében.

 - Ártatlanság vélelme, Kelly, tudod, mindenki ártatlan, míg nem
bizonyított a bűnössége - hadarta Jessica.

 - Naiv vagy - állapította meg Kelly.

 - Bocsássatok meg, de mennem kell. Akkor ugye köztünk minden
rendben? - állt fel a férfi.

 - Igen. Köszönöm a figyelmességed. Mint ahogy már azt hiszem
Kellynek is mondtam, hogy mindenki csak a saját tettéért felelős -
fejtette ki a lány és kikísérte a férfit. Akit csakhamar Kelly is
követett, mert randija volt Richarddal. De megbeszélték, hogy reggel
idejön, és együtt mennek az egyetemre.

á

   Másnap Kelly már nyolc órakor Jessicánál volt és elsétáltak az
iskoláig. Útközben egy sor érdekes témát vitattak meg a hellyel-közzel
telt házas projekt hétvégén keresztül a Lucasszal kapcsolatos
problémáig. Az is szóba került, hogy elmaradt a tervezett tesztelés,
mert még mindig nem jelentkeztek Kellynél az egyetemen dolgozó
pszichológusok. Sebaj, legyintett Jessica, amúgy is megoldódni
látszik. Kelly, bár borzalmasan szeretett volna beszélni a Christopher
dologról, egyrészt, hogy kibeszéltesse Jessicát, másrészt, hogy
kimondhassa végre véleményét. De tiszteletben tartotta Jess kérését és
tartózkodott a témától. Ahogy arra is odafigyelt, hogy Jess szeretett
volna csendben - csak sétálgatni a meleg őszi időben - s nem gondolni
semmire. De hálás volt érte, hogy Kelly ott volt mellette.

   Így lassan bandukolva, késleltetve az esetleges találkozást egy
bizonyos férfiúval, "észrevétlenül", de odaértek az egyetemhez. Ahol
egy lány lépett oda hozzájuk:

 - Jessica?

 - Ki szeretné tudni? - kérdezett vissza Jessica.

 - Sheryl vagyok, lenne két perced, hogy meghallgass?

 - Nem hiszem ... - kezdte Kelly, de Jessica leintette.

 - Hallgatlak!

 - Szeretném tisztázni a helyzetem. A látszat ellenére ártatlan
vagyok, bárki bármit állít rólam. Megmondtam Christophernek is, hogy
nem leszek senkinek a mellékutcája, még ha ennyire jóképű és ennyire
szeretem is.

 - Ezt megmondtad neki is? - faggatta szinte egyszerre a két lány.

 - Igen, mikor szombaton visszautasítottam a közeledését. Én ugyanis
tudtam rólad és eszemben sem volt ...

 - Szereted? - szakította félbe Jessica.

 - Igen.

 - Megkérdezhetem, hogy ... áh, mindegy - tépelődött Jessica, ekkor
Christopher lépett oda hozzájuk.

 - Sziasztok - köszönt a férfi láthatóan morcosan.

 - Szia - köszöntek vissza a lányok.

 - Mit csinálsz te itt? - fordult a férfi Sherylhez.

 - Azt, amire te négy napja nem voltál képes. Tisztázom a helyzetemet.

 - Honnan veszed, hogy én nem tisztáztam? - szaladt ki az ingerült
kérdés Christopher száján.

 - Mióta tart? - tudakolta Jessica.

 - Már kb. fél éve.

 - Akkor te vagy az a lány, aki a titkos bulikra, mint kísérő
elkísérte? - rakta össze a képet Jessica.

 - Nyilvánosak voltak azok a bulik.

 - Beszélsz itt hülyeségeket - förmedt rá Sherylre Christopher.

 - Ehhez szerintem mi nem kellünk. Köszönöm az őszinteséget, ha az
volt. Chris mi végeztünk! A tied, viheted! Sziasztok - jelentette ki
Jessica és otthagyta őket, Kelly néhány jól irányzott mondat után
követte.

--
www.kyra-angie.blog.hu

Folytatjuk.

A regény borítója

**********************

8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL

NAGY VENDEL: MÉG AKARNI

- ÉLETKÉP-

Pincesorok árkán
száguld az idő,
enyészet ellen
küzd a jövendő.
Még akarni,
életben maradni,
hangját hallatni,
valahová tartozni,
hasznosnak maradni.
Téglák alól a fű
óvatlan kitüremkedett,
alattuk a gyökerek
kusza táncot lejtenek.
Szerény virág törekszik
serényen a fény felé,
nyúlánk nyakát nyújtogatva,
érlelődik magva.
Öreg gazda vaksi szeme
kapák között válogat,
kiakarná kertjében
egyelni a sorokat.
A régi vasa már
félig meddig elkopott,
kérges öreg kezétől
kifényesedett a bot.
olyant keresget,
amely magától megy.
Már nem bírja a munkát,
gyalogszékre ül,
s úgy vágja a kapát.
Pendül a fáradt kapa most,
kalapált élétől,
hanyadt dől a gyom.
Erőt merítve
rukkol előre,
homlokát letörli
kökénykék kendője.
Demizson dugóját
mikor kicsavarja,
csapva kilöttyinti
ha víz van alatta.
Hogyha nemes ital
érinti ajakát,
szája fölött rést hagy,
könnyebb lesz az ivás.
Erős óbor ez itt,
nem valami lőre,
nem csigerrel köszön
erre a szőlőre.
Mikor harangoznak
pillanatra megáll,
keresztet vet reá,
emeli kalapját.
Ősei ereje,
konok lelkülete,
gazda makacssága
viszi még előre.
Hogyha ő is kidől,
fehérlik szemfedője,
unokája visz ki
bort a temetőbe.

A  szekszárdi tanyasoron... 2019.   FEBRUÁR   06.

áááááááá

NAGY VENDEL: Aki átjut a híd felett

 (Titkok ösvényein - Dunaföldvár felé)

A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a Dunai  fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló világon.
Titkok ösvénye ez,
tájkép amerre járok,
a Duna partját szegélyező öreg nyárfák
nyár elő lombjukat egymást átölelve egy
"kapu" ívét  formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a Duna parti fák..
Csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Ősrégi történeteiket takarják
azok elől kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik őseink hamvait.
Fél világ urának gondolatait.
Attila Hun királyunk is
megvonatta hálóit,
a halgazdag vízen,
mert nagy a  had gyomra.
Nemesen dicső csontjait,
örök homály takarja.
A fény, s a sötétség,
arany, ezüst, és a  vas
hármas koporsója
mindig titok marad,
a  habzón folyó éjszaka alatt.
Római sasok árnyékában
Templom előtt zsibongva,
gyűlik össze a nép,
Sok színes tóga,
tarka a kép.
Szivárvány íve feszül át,
az Iszter két partján,
Dicsőséges diadalív lehetne talán.
S császárukra koccintanak bíborszín pohárt tüzes borokkal,
A harcból megjövők ezrei,
S lovaikat itatják serényen
A hódoltságnak új,
fodrozó határvonalain,
Hol láncukat rázva bólogatnak karcsú csónakok reménylőn,
Az új limes partjainál.
Itt állították meg a Barbárok sokadalmát,
S ettől nyugatra isszák már
A kultúra édes poharából a nektárt.
A város piacán özönlik áldozni a tömeg,
Isteneinek oltárán öli a bárányt,
Bársonyvér csordul márvány csatornákon,
kőkése okán Vesta papnőjének,
Jósolja jövőjét
lapocka csontjából,
Feledve népek szenvedését,
S élvezve a szenvedélyét,
táltosok emlékének.
Gondold meg ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van,
e honban a hazának.
Pusztulnunk nem kell egyikőnknek sem,
Éljünk ezen ősi földön itt,
hol a bölcs folyó hömpölyög.
Ha el is bukunk talán,
Dolgunkat tenni muszáj.
Neveinket dicsőn
Kőbe vési a szobrász,
hősök bronzképe alá,
A pentelei úton
láthatjuk Cziránszky Máriát,
ahogy cizellálja szobrát.
elmúltunk mindannyian,
Márványkövön olvashatod neveinket.
Belevésték hálás maradékaink,
Kik tisztelettel gondolnak reánk.
Dicsőítenek koszorúval, s vár egy másik világ.
Szörnyű tűzkígyó fenekedik az égen,
Hirtelen, hamarvást háborúság lészen.
A nap, a hold, a csillagok, a fény ragyog,
Víziorgona dallama száll, tündököl a behódolt tájakon át,
Az ég alján szivárvány ragyog ívelve sugarát,
Színeiben pompázva, mint pogány bálvány.
S komor őrtornyok vigyázzák a megfoghatatlan
Üvegkorsónyi, törékeny provinciát.
Évszázadok múltán
emelik ki a  régészek
a Dunába omlott
római korok
kőbe vésett maradékát.
Állt a Dunánál Szulejmán,
pár héttel Mohács után,
nézte vonuló hadait,
a  gályák sokaságát,
vitték az ostromágyúkat
Buda vára alá,
majd hozták lefelé a zsákmányt,
Mátyás világhíres corvináját.
Fogták, s sütötték neki
olajon a keszeget,
a lusta folyó halát,
s ette kézzel papírból,
pedig  fél világ császára volt.

A magasba ívelő hídnál
csókolt meg először  a  lány,
s  tovatűnve a kéklő Dunánál
néztük a kacsák vad,
örömbe szökellő
végzetes násztáncát,
a  víztükör fodrozódását,
az önzetlenség vérforralóan
csábító vágyakozását.
Virágzott a  Duna
millió csókok csokra.
még tovatűnt a múzeum,
a vár kapuja és fala,
várvédők palánkja,
hősök haláltusája,
a  templom tornya,
a tűztorony,
mint a  város legősibb orma.
Elhalkult hódító hadak gúnyos kacaja.
Által mentünk a  hídon,
hol Rákóczi Kurucai
özönlöttek át egykoron,
hogy hősi harcot vívjanak
a sarcolt Dunántúlon.
S itt a kép megszakad.
Ifjúságunk elmúlt,
miért kísért még mindig
a múlt újra meg újra?
Hiszen a  sokévnyi idő
barázdát szántott homlokunkra
nem hagy nyugodni a  csoda
Dunaföldvár, álmaink hona.
Titkok ösvénye vezeti őket,
Akik átjutnak a lélekhíd felett.
A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek homlokát,
ki várja a  megújulást,
ölelkeznek a dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon
nyugalom árad az zöldülő világon.
Titkok ösvénye ez
tájkép amerre járok,
 a Duna partját szegélyező öreg nyárfák
nyár eleji lombjukkal egymást átölelve egy
"kapu" ívét  formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
hol csodálatos a világ,
amit csak azok látnak,
akiket megszólítanak
a Dunaparti fák.
Csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Kiváltságosok láthatják
a féltő fák mosolyát.
Ősrégi történeteiket takarják
azok előtt kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik holtak hamvait.  
A fény, s a sötétség,
örökre titok marad,
a habzón folyó éjszaka alatt.
Ifjúságom, és szerelmeim,
titkaim örökös
színtere Földvár,
rajtam kívül nincsen
aki értené  ezt  már.
Hideg szobor vagy....
Hűvös szelek hegedűjén
évtizedek halkuló dallama száll,
s  az emlékek sora
mindvégig visszajár,
az álmok ezüstös hídján.
Majd végül utolér
a végzet alkonya,
s reánk borul a 
sötétbarna éjszaka,
s vár az elmúlásnak
örökös hona.
Befogad a város,
átölel a híd,
utat nyit a síkra,
körbe fon a Duna.

Szekszárd,  2019.   február 26.

áááááááá

HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓNKRA…

  ( NEGYVEN ÉV - FÉRJEDTŐL  )

Házassági évfordulónk van ma,
Szerelmet vallok újra, meg újra,
Negyvenév után,
Drága Marikám.
Kezem indul sután,
vakon és bután,
s feléd integetek,
fogd meg szépen  most is,
reszkető kezemet.
Emlékszem mikor megkértem,
s Te oda adtad nekem,
remegőn, szertelen.
S azóta is fogjuk
egymás kezét boldogan,
néha gondok között,
de leginkább gondtalan.
Köszönöm, hogy életünk
legfontosabb percei
nem gurultak szerte szét,
őrizted szerelmünk
összetartó szeretetét,
a  tűzhely melegét.
Boldogan megköszönöm
gyermekeink életét.
Hogy örömmel fogadtad
unokáink kedvességét,
éltünk minden szép percét,
hogy segítetted nekem
bús vakságom tíz évét.

Drága Marikám!

Szeretlek én, ha hagyod,
Ha Te is akarod.
Elmegyek Hozzád Tőled,
Ha Te azt akarod.
Figyellek könnyes szemmel
Szívem örömmel teli
Míg csituló szívünk
éltünk elfeledi.
Nem lehet a lelkünkben
Mindent  eltemetni.
Mindent abbahagyni.
Még élni szeretnék
Együtt Veled,
amíg csak lehet.
Szerettelek magzatodban
szerettelek bájos gyermekkorodban
szerettelek kamasz korodban
diadalmas felnőttként is
őszintén, nyíltan.
szeretlek ha megöregedtél,
s  akkor is miután
ráfátyolosodott
Vaksi szemeimre
az alkonyodó homály.

2019.  február 24.

áááááááá

NAGY VENDEL: MENNEM KELL

- ESZTER ÜZENETE -   

 1951- 2019.

Egy este éreztem,
mennem kell,
ne féljél,
nem mentem messzire,
csak ide,
az út másik felére.
Ne  aggódj,
nincs semmi baj,
nem változott semmisem,
csak minden valahogy  könnyebb lett,
amit csend takar.
Utolsót kondulva
megállt a fali óra,
mikor átjutottam
egy más dimenzióba.
Itt már nem fáj semmi,
most már nem bánt senki.
Valaki a  szívem megragadta,
nagyon kemény a  marka.
Megváltozott a  világ,
de én ugyanúgy
gondolok terád.
Ne  keresd a  testem,
por és hamu  immár,
kapaszkodó virágszál
egy kopár sziklán.
Éltet adó vízsugár 
hogyha szomjazol rám,
halványuló Holdsugár
arcával mosolygok rád.
Hogyha fáznál,
csak szóljál,
ezüstös hajam
óvva betakar.
Szerettem élni,
nem vártam a  halált,
aranyos korsókból
ittam a  nektárt .
Máshol talán
nagyobb szükség van rám,
hívnak örökkévaló távlatok,
oda is magammal viszem
kedves arcod.
Mindaddig élek még,
míg emlékezel rám,
amíg eszedbe jutok.
Messzire vitt itthonról az erő,
hazahozza poraim a  repülő,
kripta halott csendje vár,
de örökké él a temető.

Szekszárd,   2019.  március  27.

**********************

9. ÁPRILISI CSACSKASÁGOK - HUMOROS ÍRÁSOK

NAGY VENDEL: SZÁMÍTÓGÉP

Itt derminál
ott totálódzik
emitt nekiáll
amott föláll
lent kiáll
fent beáll
sok mindenre
rátalál
S ott messze,
Az asztalnál pedig:
umblaccolják az
egész hóbelevancot..
s kiadja a pohártartót
ha alul megnyomsz egy gombot.

2019-02-20

áááááááá

NAGY VENDEL: A  CSŐZÖRG

  - SAJÁTOS FILOZÓFIA …TALÁLJUNK KI ÁLLATOKAT -.

Éjszaka érkezett
egy kitalált,
de mégis élő állat,
a  csőzörg.
Létezik, mert
végül is felébresztett.
általában éjszaka vadászik,
áldozatra várva,
bár már néha hallottam
hajnalban is.
igaz hogy soha
senki nem látta  még,
de vanni van, az biztos,
mert hallottam.
felkúszik a  csöveken,
zörögve ki akar jönni
a  csaptelepen.
s  ha a  láncot megrántod,
lezúdul  a  sok szörny
meglátod.
zörögnek és dörömbölnek,
mérgesen csörömpölnek, és hörögnek.
ők a  gonosz manók,
elűzik az álom manót.
plafont nézve gondolkodom,
találjunk még ki
nemlétező állatot.
újat alkotott az evolúció,
egy hőzöngő csőzörgőt.
a  fene a  jó dolgát,
már megint nem tudja
hogy mit csinált.

2017.  február  13.

áááááááá

NAGY VENDEL: ÁPRILISI BOLOND VERS

Gondolj a világra,
Ami  nem így sárga,
Hanem így sárga.
Nem keresztbe,
Hanem hosszába.
Aki nem tud úszni,
Az ne másszon fára,
Mert elüti a helikopter.
Fodrozó víztükör
Végre valahára.
Amikor már
Minden odvas,
Kiskalapom
Zerge tollas.
Vagy máshogy mondom,
Zerge tollas kiskalapom.
Sárga répa,
Zöld ribizli
Elfelejtett
Biciklizni
Hideg télben,
Forró nyárban
Ki a hóból,
Bele a zöld kukoricásba.
Kovászozott
Zöld uborka,
Kígyó toll, és
Béka háj,
Varjú szárny és
Sündisznó máj.
Söprű nyélen
Csúf boszorkány.
Lángot hányó
Tüzes sárkány,
Kecses ívű
Szép szivárvány.
Csípős szagú
Reszelt torma,
Gondolj vissza
E sorokra
Harapd a kalácsot
Fecskefarokra.
Mindenki oly
Lüke forma.
Talán még én is.

2017. április 01.

A VERS HANGOS LINKJE A YOUTOBRÓL. KATT RÁ!

https://www.youtube.com/watch?v=GqtEDx3O-d4&t=8s

**********************

10. MEGJELENT...

ANJO AMIKA  LEGÚJABB DALA, ESZPERANTÓ NYELVEN

DRÁGA VENDI! ÖRÖMMEL ÉRTESÍTELEK, HOGY FELKERÜLT EGY DALOM A YOUTUBE - RA. A LINKJÉT KÜLDÖM, HOGY MEG TUDD HALLGATNI. NAGYON SZÉP NAPOT, JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK. PUSZI, ANJO

https://youtu.be/iscUPPc9bOU

Kun miaj plej amikaj brakumoj, Anjo

 .......................................

MEGJELENT CSOMOR HENRIETT 11.  E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN: Valahonnan a távolból" címmel

EZEN A LINKEN OLVASHATÓ.

http://mek.oszk.hu/19100/19160/

NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.

http://mek.oszk.hu/19100/19160/19160.htm

**********************

11.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó

 (2. fejezet 2. rész)

Az utazás elkezdődik

   Tovább haladtak az úton, amíg el nem jutottak egy olyan helyre, ami megfelelő volt számukra arra, hogy megpihenjenek. Leszálltak lovaikról (Soma legnagyobb örömére), és nekiláttak ebédet készíteni maguknak. A habók elővették elemózsiájukat és étkészletüket, miközben Mellon elment száraz ágakat gyűjteni, hogy legyen mivel tüzet rakniuk.
   Tüzet raktak, majd nekiláttak az ebéd elkészítésének; Somára hárult ez a feladat. A fiatal habó lelkesen látott neki a főzésnek. Habó lévén ő is nagyon szeretett főzni. Előbb tanulta meg ezt a mesterséget, mint a földművelést. Családjának is elég gyakran készített ebédet, ha úgy hozta a szükség. Számára az ilyesmi nem okozott gondot. Szívesen főzött másoknak.
   Amíg az ebédet főzte, addig Sadok a pónikat látta el. Mellon maga gondoskodott lováról; Sadok amúgy sem tudta volna ellátni, mivel eléggé termetes jószág volt. Ráadásul komisz is, ami miatt eléggé kiszámíthatatlan volt a természete. Jobb is volt, hogy Mellon foglalkozott vele.
   Miután Soma megfőzte az ebédet szólt barátainak, akik nem kisebb lelkesedéssel láttak neki az étel elfogyasztásának. Soma elégedetten vette tudomásul, hogy nem éri panasz a főztjét. Sőt annyira ízlett Sadoknak és Mellonnak, hogy szedtek maguknak még egy adaggal. Soma igazán büszke volt magára.
   Miután mindannyian végeztek, Sadok elmosta a tányérokat, az evőeszközöket és a lábast, majd úgy döntöttek, hogy egy kis ideig ejtőzni fognak. Teli hassal nem jó lovagolni.
 Mindannyian kényelembe helyezték magukat, aztán mindhárman elővették pipájukat, miket jól megtömtek illatos pipafűvel, aztán rágyújtottak. Elégedetten pöfékeltek. Az idő tiszta és békés volt. Szinte alvásra ösztönzően hatott a három utazóra.
  Soma kieresztett a száján egy jókora füstkarikát, aztán nyugodt hangon beszélni kezdett:
       - Szerintetek találkozni fogunk törpökkel? – kérdezte, mire barátai ránéztek.
       - Eléggé valószínű – felelte Sadok, miközben szívott pipájából. – Gyakran járnak át Habo-völgyön, mivel kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fen Elfen birodalmával szemben. Jó a viszonyuk az ott lakó emberekkel.
       - Igen, és meg is hálálják ezt a barátságot – mondta Mellon, hogy ő is bekapcsolódhasson a beszélgetésbe. – Mindig megsegítették egymást, ha a birodalmuk veszélybe került. Az utóbbi időben pedig sokszor meggyűlt a bajuk a koboldokkal szemben. Főleg az Ezüst-hegység törpjeit érte a legtöbb támadás.
       - Járnak át koboldok a mi erdőnkön is? – rémült meg Soma, mire Mellon megrázta a fejét.
       - A Szürke-erdőn és Habo-völgyön soha sem haladtak át koboldok; és reméljük, ezután sem fognak. Ők északról jönnek, ahol Borlod birodalma található.
       - Borlod birodalma? – kérdezte Soma értetlenül. Ő még nem hallott erről az országról, s már a neve is elég baljóslatúan hangzott.
       - Borlod egy ősi királyság volt – válaszolta Sadok, mivel ő jól emlékezett a városra, ami először árulta el Világföldét. – A királya volt az első, aki a Sötétség Fejedelme szolgálatába állt. Elárulta népét, akit így rabszolgaságba taszított, és csak azért, mert annyira tartott Sran haragjától. Koboldok és más gonosz teremtmények foglalták el az egykor szebb napokat is megélt királyságot, amit szépen lassan megfertőzött a gonoszság. Borlod gonosz hely lett, amit azóta se tudtak megtisztítani a gonoszságtól.
       Soma nyelt egyet félelmében. Nem lehetett valami kellemes hely, ha már Sadok így beszélt róla.
       - És élnek még ott emberek vagy más lények? – kérdezte reszkető hangon.
       - Amennyire én tudom, nemigen. A háborúban szinte mindenki az életét vesztette, aki ott élt.
       - Most már csak egy bukott birodalom romjai találhatóak ott – mondta Mellon sóhajtva. – Ezért is nevezik földjeit, Kiszáradt-földeknek. Azon a helyen semmi sem él meg a gonoszságon kívül. Kivéve talán azokat a fenevadakat, akik a Fenevad-pusztaságon élnek.
       - Az is Borlod birodalmában található?
       - Igen – felelte az öreg mágus. – Ezeken a földeken áthaladva közelítik meg a koboldok és más gonosz teremtmények Elfen birodalmát és támadják meg.
       - Hát ez nem jó hír – mondta Soma lehangoltan. – Fogalmam sem volt róla, hogy ilyesmik történnek meg a szomszédságunkban.
       - Ezek csak kisebb háborúk, amik nem jelentenek, olyan nagy veszélyt Elfen birodalmára. Bár ez csak idő kérdése. Hamarosan úgy is egy olyan háborúban kell részt vennie, amit nem kerülhet el. Neki is meg kell vívnia a maga harcát, ha életben akar maradni.
       - Egyelőre még nem tartunk ott – mondta Sadok határozott hangon. – Azért vagyunk úton, hogy ezt a háborút megakadályozzuk.
       - És remélhetőleg meg is fogjuk tenni – felelte Mellon. – Ki tudja, hogy Sran milyen erőre tett szert, amíg mi nem figyeltünk rá eléggé?
       - Akkor meg ne üljünk tétlenül – állt fel hirtelen a helyéről Sadok, majd elindult pónijához. – Épp eleget pihentünk. Azzal nem sokat segítünk Világföldén, hacsak itt ülünk és sopánkodunk. Sran nem hagy nekünk időt arra, hogy erőre kapjunk. Gyerünk, sötétedésig el kell, hogy érjük a Szürke-erdőt. Nem állhatunk meg pihenni.
       Mellon és Soma úgy tettek, ahogy Sadok mondta. Elcsomagoltak, majd mindhárman nyeregbe szálltak, aztán útnak indultak. Az idő teljesen kitisztult. A Nap magasan járt és ontotta magából a meleget; a szél csöndesen fújdogált körülöttük. A madarak vidáman énekeltek a fákon.
       Hamarosan kiértek a Deres lombok-erdejéből, és egy zöld mezőn haladtak tovább. A táj szépséges és életet árasztó volt. Somának igencsak tetszett, mivel az otthonára emlékeztette. Egészen felvidult tőle a szíve.
       Egy kisebb dombon felkapaszkodtak, majd egy kissé letértek dél-kelet irányába. Tovább haladtak az úton, alig szólva a másikhoz. Soma leginkább a számára

Kiss Anikó és Kiss Erika írópáros

ismeretlen vidék látványában gyönyörködött. Neki minden új volt, ami ezen a földön volt látható: a különböző dombok és síkságok, a messze látható hegyek, amik a Derengő-hegyek nevét viselték, a pusztaság, mely szinte a végtelenségbe nyúlt ki.
       Útjuk hosszú és kimerítő volt Soma számára. Nem volt hozzászokva, hogy ennyi mérföldet lovagoljon egyhuzamban. Bosszús is volt, amiért nem álltak meg pihenni; de hát Sadok megmondta: addig nem állnak meg, amíg estére el nem érik a Szürke-erdőt. Soma számára ez kínszenvedés volt, még Sadok és Mellon számára nem. Nekik ez az út meg se kottyant; és ha Soma velük akar tartani, akkor jobb lesz, ha hozzászokik az ő tempójukhoz. Nem kirándulni jöttek el, és ezért nem is fogják kímélni a fiatal habót, aki csüggedten ült nyergében. Már a táj szépségeiben sem talált semmi vigasztalni valót.
       Fájt mindene, az ülés egyenesen kínszenvedés volt számára, de nem mert szólni, hogy álljanak meg. Volt egy olyan érzése, hogy Sadok úgysem állna meg; még ha szépen is kérné, sem. Muszáj lesz valahogy kitartania. Már annyi mérföldet tettek meg; biztosan nem lehet már olyan messze az az erdő. A Nap lassan lenyugvóban volt, mikor elérték Szürke-erdő határát. Amikor közelebb értek, Soma látta, milyen hatalmas volt ez az erdő. Soma, ahogy ránézett, érezte, hatalmas erő áradt ebből az erdőből, mely ősibb volt, mint bármelyik más erdő, ami Világföldén létezett.
       Valamikor, mikor még Világfölde fiatal volt, ebben az erdőben tündék laktak; de amikor beköszöntött a sötétség, sokan elmenekültek népük ősi földjére, Tharador birodalmába, melynél a tündék ősi népe lakott a Fehér-erdőben. A Szürke-erdő elnéptelenedett. Többé nem lakták tündék, akik egykor széppé és biztonságossá tették ezt az erdőt. Bár most is szép volt, lélegzetelállítóan szép, de érezni lehetett a belőle áradó fájdalmakat és gyötrelmeket, amiket a tündéknek kellett elszenvedniük, amikor Sran elűzte őket otthonukból.
       Mellon előre indította lovát, utána Soma ment, mögötte Sadok volt. Az erdő csöndes és kihalt volt. Szél alig rezdült. Csak néhány madár csipogott fel, de azt is csak halkan. A világosság egyre csökkent, ahogy a Nap nyugodott lefelé. Az árnyékok megnyúltak, a levegő kezdett lehűlni. Csak az utazók hátasainak lépteit lehetett hallani, ahogy lépkedtek. Egy kis idő múlva Mellon megállította lovát, és a két habó is így tett.
       - Azt hiszem, jobb lesz, ha letáborozunk éjszakára – mondta az öreg mágus. – Ránk fér a pihenés. Különösen Somára, aki már alig várta, hogy megálljunk.
       Soma a mágusra kapta tekintetét.
       - Ennyire meglátszott rajtam? – kérdezte csodálkozva, mire Mellon nevetve leszállt a lováról.
       - Kedves, Soma, mindketten észrevettük, hogy mennyire fáradt vagy. Már nagyon régen vártad, hogy mikor állunk meg. Nem vagy hozzászokva az ilyen hosszú lovagláshoz. De ne aggódj, még néhány nap, és hozzászoksz.
      - Elnézést, ha gondot okoztam – hajtotta le a fejét szégyenkezve Soma, miközben leszállt pónija hátáról.
       - Dehogy okoztál gondot – válaszolta Sadok kedvesen, aki éppen póniját nyergelte le. – Jól tudom, hogy milyen fárasztó lehetett neked ez az utazás, de nem engedhetjük meg, hogy lassan haladjunk. Ezért kérlek, Soma, ne haragudj, ha esetleg nem vettem figyelembe, mennyire fáradt vagy.
       Soma nem felelt. Zavartan félrefordította a fejét, miközben közelebb lépett pónijához, és leemelte róla csomagját, hogy elkezdjen megágyazni magának. Mindhárman előkészítették a fekhelyeiket, aztán nekiláttak a vacsora elkészítéséhez. Csendesen fogyasztották el az ételt, miközben a tűz megvilágította elgondolkodó arcukat. Az előttük álló jövőn gondolkodtak, és azon, vajon milyen sors vár rájuk, amíg el nem érik céljukat? Milyen idegen tájakra kell majd elmenniük, hogy megtalálják azokat, akik a segítségükre lehetnek? És vajon lesz-e elég erejük ahhoz, hogy ismét szembe szálljanak Srannal? Sadok jól tudta, hogy már nagyon régen nem olyan a világ, mikor először kellett szembe néznie a Sötétség Fejedelmével.
       Akkoriban több volt a bátorság, mint manapság. Ma már nemigen lehetett olyan szövetségeseket találni, akik önként vállalkoztak volna arra, hogy megküzdjenek a Sötétség Urával. A törpök talán hűen követnék őt, de Világfölde többi népe? Erre nem nagyon tudott választ adni magának. Csak annyit tudott, hogy minden tőle telhetőt meg kell tennie, még mielőtt a sötétség újból beborítaná Világföldét.
       Hamarosan elfogyasztották vacsorájukat, majd nekiláttak, hogy végre kipihenhessék magukat. Soma már régen mélyen aludt a fekhelyén, azonban Sadok és Mellon továbbra sem tért nyugovóra. Ott ültek a tűz mellett, miközben pipáikat szívták, és elmélyülten beszélgettek egymással.
       - Mesélj nekem egy kicsit többet erről az egész ügyről – mondta Sadok öreg barátjának, miközben beleszívott pipájába. – Honnan tudtad meg, hogy Sran életben van? És egyáltalán, miért csak tegnap szóltál nekem erről, pedig, ha jól vettem ki a szavaidból, Sran már nagyon régen ügyködik azon, hogy ismét megtámadja Világföldét.
       Mellon sóhajtva nézett maga elé. Szemében fáradtság és csüggedtség csillogott.
       - Nehéz erre válaszolnom – vallotta be a mágus az igazat. – Hogy hogyan tudtam meg, hogy Sran életben van? Azt tudnod kell, hogy én azért vagyok Világföldén, hogy vigyázzak mindarra a békére, ami itt található; és éppen ezért, mindig úton voltam, hogy figyeljem, a Gonosz mikor akar újra eluralkodni rajta. Sok gonosz lény létezik még a Sötétség Fejedelmén kívül, akik rosszat akarnak ennek a világnak. Ezért bejártam Világfölde összes vidékét és birodalmát, és megállás nélkül azért fáradoztam, hogy megvédhessem ezeket a helyeket a sötétségtől. Több-kevesebb sikerrel, mert a Gonosz mindenütt ott van, és azon munkálkodik, hogyan győzzön le másokat.
       Mellon elhallgatott; Sadok érdeklődve nézte őt, és arra várt, hogy tovább folytassa. A mágus lehunyt szemmel üldögélt és pipáját szívogatta. Arckifejezése elgondolkodó volt, mint aki hatalmas dolgot készült volna elmondani, csak épp nem tudta, hogyan is mondhatná el.
       - Nem volt könnyű dolgom, na! – szólalt meg váratlanul, amitől Sadok kissé összerezdült ijedtében. Mellon a habóra emelte szigorú szemét. – Egy mágus élete sosem könnyű, Sadok, mert mi mindig harcban állunk a Sötétséggel. Azért vagyunk Világföldén, hogy megvédjük attól, ismét eluralkodjon rajta a gonoszság. És amíg ezt tettem, nem vettem észre, hogy valami más erő készül újra hatalmába keríteni ezt a csodálatos világot, ami otthont ad neked és minden Szabad Népnek, akik benépesítik ezt a vidéket. Egy olyan erő, amiről azt hittem, már régen elveszett, és többé nem tér vissza. Tévednem kellett. Mert az utóbbi háromszáz évben, amíg te nem láttál engem, egyre jobban elterjedt a sötétség Világföldén, és egyre több támadás érte azokat a népeket, akik egykor Sran ellen harcoltak a háborúban.
       - Feltűnt, hogy itt valami egészen másról van szó – folytatta Mellon a beszédet, mikor egy kicsit kifújta magát. – Nem holmi kobold csínytevésekről volt szó, akik azzal szórakoztak, hogyan keserítsék meg mások életét a támadásaikkal. A koboldok nem szoktak ilyen gyakran megtámadni más birodalmakat, ráadásul nem ekkora létszámban. Ezek valódi támadások voltak, méghozzá valakinek a parancsára, aki azt szerette volna, hogy ezek a városok eltűnjenek a földszínéről. Na de ki lenne az, aki képes hadba hívni a koboldokat és más olyan teremtményeket, akiket a sötétség hívott létre? Sran már régen meghalt – gondoltam én akkoriban – akkor viszont ki képes hadba hívni ezeket a teremtményeket? Egy újabb gonosz varázsló, aki olyan erővel rendelkezik, mint egykor Sran? Ezt tartottam a legvalószínűbbnek.
       Mellon újra elhallgatott, és gondolataiba mélyedt. Sadok nem szólt közbe egy szót sem, csak nézte barátja arcát, mely most sokkal öregebbnek látszott, mint eddig bármikor. Nem lehetett könnyű számára az a tény, hogy rá kellett jönnie, Sran volt az, aki megint el akarta pusztítani Világföldét. Ő is pocsékul érezte volna magát a helyében, ha neki kellett volna mindazt kiderítenie, amit ő derített ki.
       - Kutatásba kezdtem – kezdett el a mágus újra beszélni. – Igyekeztem a lehető legtöbbet kideríteni arról a Valakiről, aki újabb sötétséggel akarta beborítani a világunkat. Elég nehezen ment, ezt be kell vallanom neked. Nem könnyű a sötétség szolgáit szóra bírni, elhiheted nekem. De még így is többet tudtam meg, mint amennyit elmondtak nekem, amikor elkaptam őket. Koboldok, lidércek, vérfarkasok, árnyszörnyek mind egy fenyegető és veszedelmes árnyékról beszéltek nekem, ami újra terjedni kezdett, és ők hűen akarták szolgálni. Beszéltek nekem arról, hogy Forlod birodalma új életre kelt, és a Halott-völgy és annak városa, Arrankar új hadúrra lelt, aki mindent el akar pusztítani Világföldén. Nem értettem az egészet. Ki lehet olyan őrült, hogy pont azt a birodalmat akarja feltámasztani és hadba szólítani, amit egykor Sran tartott az uralma alatt. Az a hely még mindig őrzi azt a régi gonoszságot, ami egykor uralta. Senki sem lehet olyan bolond, hogy megpróbálja uralma alá kényszeríteni.
       - Olyan ember vagy mágus nem is lesz soha – szólalt meg hirtelen Sadok, mire Mellon lenézett rá. Kortalan arca gondterheltséget fejezett ki. A szél hidegen fújdogált körülöttük, amitől mindketten megborzongtak, és szívük megtelt bánattal és rosszkedvvel. Mintha csak egy sötét kéz érintette volna meg a lelküket, ami el akarta tántorítani céljuktól.
       - Azt a helyet csak egy valaki képes birtokolni és uralma alá kényszeríteni: méghozzá maga a Sötétség Fejedelme. Senki más nem volna képes elviselni azt a gonoszságot, ami azon a helyen lakozik. Csak Sran képes ott uralkodni.
       - Ahogy mondod – mondta Mellon, és a tűzbe bámult. Szívét egyre jobban átjárta a jeges borzongás, mintha egy hideg, de annál veszedelmesebb kéz érintette volna meg a lelkét, ami el akarta őt pusztítani. – És erről magam bizonyosodtam meg, amikor elmentem arra a helyre.
       Sadok úgy kapta tekintetét a mágusra, mint aki nem jól értette, amit mondott. Szemében döbbenet és iszonyat csillogott. Ujjai úgy remegtek, hogy majdnem kiejtette kezéből pipáját.
       - Te elmentél arra az elátkozott helyre? – kérdezte rettegve, és arra gondolt, hogy barátja micsoda veszélynek tette ki magát azáltal, hogy elment Sran ősi birodalmába.
       - Meg kellett, hogy tegyem. Valahogy rá kellett jönnöm, hogy milyen fajta sötétség fenyegeti Világföldét, de nem gondoltam volna, hogy maga Sran akar visszatérni ide.
      - És te láttad őt?
       Az öreg mágus arca még inkább elkomorodott.
       - Teljes valójában – vallotta be nagy nehezen, mire Sadok szeme megvillant.
       Azzal, hogy Mellon saját szemével látta legősibb ellenségét, semmi kétsége nem volt afelől, hogy Sran tényleg életben van.
       Ez annyira váratlanul érte, hogy egy pillanatra a pipázásról is megfeledkezett. Csak ült ott mozdulatlanul, és merően nézett bele a tűzbe. A régi emlékek egyszerre felidéződtek benne, és egy ideig nem is bírt szabadulni tőlük.
       Az a rettegés és félelem, amit akkor érzett, mikor egymaga állt szemben a Sötétség Urával, örökre belevésődött a szívébe. Emlékeiben egy fiatal habót látott, aki félelemtől reszketve állt ott egy hatalmas hadúr előtt, aki fekete volt, mint az éjszakai ég és könyörtelen, mint a sárkánytüze. Hatalmas és pusztító árnyék, ami mindent elpusztított, ami az útjába került. Kivéve ezt az egy kis élőlényt. Őt valamiért nem tudta megölni. Szerencse volt ez, vagy valami más erő munkálkodott abban, hogy pont ő legyen az, aki végzetes csapást mérjen Világföld ellenségére? De ha ez így van, akkor, hogy maradhatott életben? Hiszen a teste meggyengült, amikor Mellon azt a varázslatot küldte rá. És az ő csapásának is halálosnak kellett lennie. Akkor hogyan élhette túl? Miféle mágiát használt akkor, hogy mindenkivel elhitette, hogy meghalt? És egyáltalán, hogy sikerült ilyen sokáig rejtve maradnia a szemük előtt?  Hiszen itt bujkált mindvégig, ezen a földön. Hogy nem tűnt fel neki semmi?
       - És nem bántott téged? – kérdezte Sadok, mikor újra meg tudott szólalni.
       - Nem – felelte Mellon. – Akkor nem akart megölni, csupán felfedte magát előttem.
       - Ez igen vakmerő lépés volt az ő részéről – válaszolta Sadok komoran.
       - Nem láttad őt. Ő már más. Ha az újteste nem is olyan erős, mint a régi volt. De az ereje… még így is felfoghatatlan.
       - A Háborúkor is ezt gondoltuk, és mégis egy habo volt, aki legyőzte őt.
       - Hát bizony, meglepő fordulat volt ez számára. Nem gondolta volna, hogy egy kislény győzi le és veszi el tőle minden erejét.
      - Meg is fizettem ennek az árát.
      - Nem tudta egyikünk se előre, hogy ez lesz. Ki tudta volna ezt megmondani? Senki. Még a legbölcsebb lények sem.
       Sadok nem felelt, csak felsóhajtott.
       - Nem számít, hogy mit tett velem, csak az, hogy életben van. Jelenleg más nem érdekel, csak az, hogy végezzek vele.
       Mellon nem válaszolt. Kiszórta pipájából a hamut, amit aztán elrejtett a zsebébe, majd lassan fölállt.
       - Azt javaslom, hogy jelenleg ne gondolkodj ezen. Inkább pihenj le. Rád fér. Majd én őrködöm, amíg alszol.
       Sadok úgy tett, ahogy a mágus mondta. Befészkelte magát takarója alá, majd próbált aludni. Egy ideig éberen feküdt. Az álom sehogy sem akarta megszánni őt. Majd végül sikerült álomba merülnie, ami csendes és békés volt.
       Reggel tovább haladtak. A Szürke-erdő egyre sűrűbb és szürkébb lett. Fény alig hatolt át sötét lombjain keresztül. Levegője kissé fojtogatóan hatott Somára, aki mélyen és szaporán lélegzett. Érezte, hogy nem kap levegőt, ami szokatlan volt számára. Mi ez a különös érzés? Mintha valami láthatatlan erő kezdene újéletre kelni. Sadokra és Mellonra emelte a tekintetét, akik ott haladtak legelöl, és láthatólag őket nem viselte meg az erdő különös ereje. És mintha egyre melegebb lett volna, pedig kellemes szél fújt.
       Tovább haladtak az erdő sűrűjében. Lovaik halkan lépdeltek az úton. Kikerültek egy kidőlt fát, melynek törzsén madarak csiripeltek. Erdei állatok figyelték útjukat. Nagyon meglepte őket, hogy egy mágust látnak két habó társaságában. Errefelé nemigen fordult elő az ilyesmi. Ha jártak is erre habókok, akkor azt egyedül tették, és nem egy mágus oldalán. Főleg azért jártak ide, mert tudták jól, hogy ebben az erdőben teremnek a legfinomabb gombák, vagy a legízletesebb gyümölcsök. Ez valahogy kimaradt Soma életéből. Még soha nem merészkedett el idáig, pedig Sadok is tudta jól, hogy mi terem itt. Fiatal korában sokszor járt errefelé, és ez a mai napig így volt.
       Az utazók kissé letértek balra, ahogy az ösvény elkanyarodott. Egy bokorból egy róka tört elő, és rohant át az úton, ami egy pillanatra megállásra késztette őket. Miután hátasaik megnyugodtak, előre indultak. Elhaladtak egy régi rom mellett, aminek látványa egyből felkeltette Soma érdeklődését. Megállította póniját, és kíváncsian nézni kezdte.
       A régi épület csak úgy ontotta magából az elhagyatottságot, ugyanakkor volt benne egyfajta kedves báj, ami megérintette Soma szívét. Látszott rajta, hogy olyanok építették egykor, akik szerették a fényt és a vidámságot. Egy letűnt kornak voltak az emlékei, melyet a sötétség pusztított el, de teljesen megsemmisíteni nem tudott.
       Sadok megállította hátasát, mikor észrevette, hogy Soma lemaradt és felé fordult. El nem tudta képzelni, hogy mi késztette megállásra barátját; aztán ő is észrevette. Oda lovagolt hozzá, és ő is a régi épületet kezdte el figyelni.
       - Szomorú szépség árad belőle, igaz? – kérdezte, mire Soma rákapta pillantását. Nem is vette észre, mikor jött oda mellé, annyira elvolt merülve gondolataiban.
       - Egykor tündék laktak ezen a helyen – folytatta tovább Sadok, miközben Soma felé fordult. – De amikor a sötétség eluralkodott ezen a vidéken is, el kellett hagyniuk az otthonukat. Visszatértek ősi birodalmukba, Tharodorba, és azóta is ott élnek, a Fehér-erőd szívében, háborítatlanul és békében. Mert azt az erdőt eddig senki sem tudta bevetni, vagy legyőzni, még maga Sran sem. Egy ősi hatalom vigyáz rá, melyet egyetlen sötét hatalom sem tud uralma alá kényszeríteni. Thrandor, a hatalmas tünde-király hatalma az, ami védelmezi a Fehér-erdő háborítatlan szépségét és békéjét és az ott lakó tündéket.
       - Thrandor? – kérdezte Soma értetlenül. Ő még nem hallott a tündék nagykirályáról. – Ő meg kicsoda?
       - Egy ősi tünde-király – felelte Sadok helyett Mellon, mire mindkét habó felé kapta a fejét. – Az Első Kori nemes tündék egyike ő, akit még a Sötétség Fejedelme sem tudott legyőzni.
       - Akkor hatalmas varázserővel rendelkezik – mondta Soma, és szemében lelkesedés csillant fel. Mindig is érdekelték őt a tündék és azok története és varázshatalma. Örült, hogy még létezett olyan tünde Világföldén, aki ily hatalmas erővel rendelkezett, ami ellent tudott állni Sran hatalmának.
       - Igen, mondhatni – válaszolta a mágus. – Szinte ő az egyetlen, aki ezzel a varázshatalommal rendelkezik.
       - Hogyhogy? – kérdezte Soma döbbenten.
       - Mert Sran mindegyik olyan tündével végzett, aki Thrandorhoz hasonló erővel rendelkezett – mondta Sadok, és hangjában mérhetetlen megvetés csengett.
       Soma nem válaszolt semmit sem, csak szomorúan nézett maga elé. Hát annyi tündével végzett az a Sötétellenfél? Ezt nem gondolta volna. Olyan nagy sötétség uralkodott egykor Világföldén, hogy mindez megtörténhetett? Szomorú volt belegondolni, hogy mennyi tündének és más ártatlan lénynek kellett meghalnia csak azért, mert Sran útjában álltak. Igazságtalanság volt ez. Ők meghaltak; életüket adták, hogy megváltság Világföldét, de nem arattak teljes győzelmet, mert a Sötétség Fejedelme nem pusztult el. Életben maradt, és újabb háborút akart indítani azok ellen, akik egykor legyőzték őt. Mi értelme volt ennek? Miért kell Világföldének újból szenvednie?
       Soma keservesen szorította meg kantárját, ahogy ezekre a fájdalmas dolgokra gondolt. Szemében vad tűz égett, ahogy gyűlölete fellángolt Sran ellen. Ha eddig nem gyűlölte a Sötétség Fejedelmét olyan mértékben, mint kellett volna, hát most gyűlölte őt. Jobban, mint eddig bármi mást az életben. Pici habó-szívében olyan vad érzelmek lángoltak fel, melyek létezéséről még csak nem is tudott. Nem sejtette, hogy képes ilyen érzéseket érezni valaki iránt, akit még soha sem látott, vagy ismert. Gyűlölte ezt az arctalan szörnyeteget, aki abban lelte örömét, hogy mindent elpusztítson, ami szép volt és merészelt élni a világban. Hogy miért tette mindezt? Erre még Sran sem tudott volna választ adni, vagy ha tudott volna, annak sem lett volna semmi értelme. Hogy létezhetett valakiben ekkora gonoszság?
       Sadok látta Soma arcán az érzelmeket. Ha eddig nem szembesült úgy Sran gonoszságával, mint kellett volna, akkor most végre megértette, miért akarták elpusztítani ezt a gonosz szellemet. Soma életében először került szembe ekkora gonoszsággal, és meglátszódott rajta, nem volt valami kellemes érzés számára. Sadok meg tudta érteni őt. Maga is ilyesmit érzett, amikor először került szembe Srannal. A tehetetlen dühöt, melyet az a gondolat szült elő, hogy talán nem lesz képes legyőzni ilyenfajta rettenetet, ami tele volt rosszindulattal és gyűlölettel. Sejtette, hogy Soma is ilyesmiket érezhetett; de nem szabad kétségbeesnie. Azzal csak magát gyengíti meg. Higgyen benne, hogy képes lesz legyőzni a Sötétség Fejedelmét. Csak így arathat győzelmet Sran felett. Ha kétségbeesik, azzal csak magát gyengíti meg.
       - Ez annyira igazságtalan – szólalt meg Soma erőtlenül, ahogy igyekezett magába fojtani indulatait.
 Sadok megértően nézett rá.
       - Megértelek – mondta barátjának halkan, aki ekkor felnézett, és eddig oly szelíd szemében mérhetetlen düh lángolt fel; Sadok még soha sem látott tőle ilyen tekintetet.
       - Hogy merészelt ilyesmit tenni? – kérdezte Soma, és hangjában annyi volt az izzó harag, ami igazán szokatlan volt egy habótól. – Hogy támadhatott és ölhetett meg annyi ártatlant? Egyáltalán miért tette ezt? Mert örömöt lelt benne, vagy egyszerűen csak fájt neki, hogy Világfölde Szabad Népei boldogabbak nála? Kinek akart ezzel ártani? Miféle Erőnek akart ezzel bizonyítani? És még Ő akar bosszút állni, amiért mások legyőzték őt? Megérdemelte sorsát! Csak azt kapta, amit megérdemelt.
       Sadok csodálkozva nézett Somára, Mellon nem szólt közbe semmit sem, csak néma türelemmel figyelte a fiatal habo arcát, amit szinte eltorzított a harag és a gyűlölet. Soma mélyen vette a levegőt, szíve sebesen vert helyén, ahogy megvetése egyre csak növekedett lelkében.
       - El akarom Őt pusztítani – nézett fel Sadokra Soma, aki meglepetten hallgatott. Barátja viselkedése egészen megdöbbentette. – Meg akarom állítani. Nem hagyom, hogy újra homállyal borítsa be Világföldét. Háborút akar? Megkaphatja tőlem! Meg fogom állítani, és visszafizettetem vele mindazt a szenvedést, amit eddig okozott Világfölde népeinek. Végérvényesen végezni fogok vele!
       Ilyen szenvedélyes beszédet Mellon már nagyon régen hallott utoljára egy habótól. Sadok volt az egyetlen, aki ily heves hévvel beszélt neki arról, hogy mit akar tenni Srannal. Ez a fiatal habó pontosan ugyanazt érezte, amit Sadok egykor, mikor ő maga is fiatal volt még.  
       Szegény kis habó. Micsoda rettenettel kellett szembe kerülnie, hogy aztán ilyen beszédmodort engedjen meg magának. Sran kegyetlensége még az ő kis szívét is fölháborította, és ezért tenni akart valamit. Meg akarta állítani a sötétség Hatalmas Urát, és erre bármire hajlandó volt. Elég volt ezeket a romokat látnia, melyek egy letűnt és elpusztított kor emlékei voltak, és máris olyasmit akart tenni, amire mások nem lettek volna képesek ilyen nyílt hangon kimondani. Soma bátorsága, nyíltsága és keserűsége egészen megérintette Mellon szívét. Helyesen döntött, amikor úgy határozott, hogy Somát is magával hozza erre a kalandra. Ő olyan volt, mint Sadok egykoron.
       - Nemes szívű vagy, kedves Soma – mondta Mellon, és oly tisztelettel nézett a fiatal habóra, hogy az egészen belepirult; zavartan le is sütötte a tekintetét. – Nagyszerű jellem. Sadok jól döntött, mikor barátjának választott téged.
       - Ne tréfálkozz! – mondta Soma zavartan, és még mindig nem mert felnézni. – Komolyan beszéltem az előbb.
       - Akárcsak ő – válaszolta Sadok, és ő is tisztelettel nézett a fiatal habóra, akit ez még inkább zavarba ejtett. – Hidd el, Soma, Mellon nem beszél hiába. Amit mond, azt komolyan is gondolja.
       Soma szólni szeretett volna, de nemigen tudta, mit mondhatna; ahhoz túlságosan is szégyellte magát. Még soha sem fordult elő vele, hogy egy nagy hatalmú mágus dicsérje meg és ismerje el képességeit. Nem várt ilyesmit attól a mágustól, akiről annyit hallott Sadoktól, és akit mindig tisztelt és csodált azért, amit tett Világföldéért és Sadokért. Nem érdemel ekkora kegyet, hogy egy hatalmas mágus mondjon neki ilyen szép dolgokat. Ő csak egy habó volt, aki életében nem látott egyetlen csatát sem. Még hogy nemes szívű? Ezt inkább azokra a harcosokra szokták mondani, akik bátran szembe néznek a legnagyobb veszedelemmel is; és nem félnek életüket áldozni szeretteikért és hazájukért. Ő rájuk mondják, hogy nemes szívű, és nem rá, egyszerű habóra.
       Az erdő csöndjét valami hatalmas ordítás zavarta meg, mely fenyegetőbb és vérfagyasztóbb volt, mint amit Soma egész eddigi életében hallott. Rémülten nézett fel; Sadok és Mellon elszántan néztek abba az irányba, ahonnan az ordítást hallották. Ők tudták, mi adhatott ki ilyen hangot.
       - Mi volt ez? – kérdezte Soma idegesen, miközben félelemtől reszkető póniját próbálta megnyugtatni.
       Látta, Sadok a háta mögött lévő kard markolatához kap, amit aztán egyetlen rántással húzott ki hüvelyéből; Mellon is kardot rántott elő. Egyetlen szó nélkül ugratták előre lovaikat és vágtattak bele az erdő sűrűjébe. Soma egy ideig habozott, majd maga is utánuk vágtatott. Nem akart gyávának mutatkozni barátai előtt; pedig az előbb milyen bátran mondta ki, hogy végezni akar a Sötétség Urával.
       Sadok és Mellon messze bent vágtattak az erdőben. Soma néhány méterre le volt maradva tőlük, és közben arra gondolt, miféle lény lehet az, ami miatt Sadok és a mágus kardot rántott? Egyáltalán minek jön utánuk? Neki nincs kardja, amivel harcolni tudna. Csak hátráltatná őket, ha fegyvertelenül néz szembe az ellenséggel; de amiben tud, segít nekik. Hiszen ezért jött velük, hogy segítsen nekik harcolni a Gonosz ellen. Akkor viszont szedje össze végre magát, és ne mutasson félelmet.
       Újabb üvöltés hasított az erdő csöndjébe, mely sokkal közelebbről hallatszott, mint amikor először hallották. Balra fordultak; sejtették, hogy egyre közelebb vannak az ellenséghez. Mellon átugratta lovát egy kidőlt fán át, amit Sadok és Soma megkerült, aztán követték a mágust, aki egyre beljebb ért az erdőben.
       Végül egy tisztásra értek, és amit ott láttak nemcsak megdöbbentette a két habót és a mágust, hanem el is borzasztotta őket. A tisztáson épp egy csata zajlott le; nem akármilyen ellenfelek csaptak össze egymással. Egy törp csapat harcolt keserves küzdelmet hat hatalmas fenevaddal szemben. Mellon és Sadok már harcolt ilyen lényekkel a háborúban, de Soma most először látott ehhez hasonló szörnyeket, melyeket a Sötétség Ura teremtett.
       Soma ámulatba ejtően nézte ezeket a hatalmas és kegyetlenül ádáz teremtményeket, akiket még az Első Korban teremtett a Sötét Nagyúr. Hatalmas lények voltak; nagyobbak a trolloknál. Izmos testüket hosszú, ezüst, durva szőr borította, ami ellenállt a legélesebb pengének is. Két lábon jártak; mancsaik hatalmas karmokban végződtek, melyek élesek és halálosak voltak. Hatalmas fejük volt; pofájukban egyszerre keveredett medve és farkas vonás is. Vörös szemükben csakúgy izzott a gyűlölet és a vérszomj.
       Kíméletlenül támadták a törpöket, akik hevesen védekeztek a fenevadakkal szemben. Néhány sebet sikerült is ejteniük rajtuk, ami csak még jobban felbőszítette a fenevadakat. Az egyik lény felemelte egyik izmos karját, majd le akart sújtani az egyik törpre, aki épphogy csak ki tudott térni előle; egy másik törp, akin látszott, hogy az egyik legtapasztaltabb harcos közöttük, rácsapott fejszéjével a szörny kézfejére. A fenevad felordított fájdalmában; sebéből pedig ömleni kezdett a vére. A törp diadalittasan kiáltott egyet örömében, amiért megsebezte ellenfelét, majd újra támadott. Sadok észrevette, hogy egy apró, kucorgó alakot védelmeznek, aki a földön hevert, és reszketett a félelemtől. Egy habó volt az.
       Sadok azonnal felismerte. Cserfes Tran volt az, aki Habó-völgy nyugati felénél lakott. Sadok megszédült. Nem értette, hogy a fiatal habó hogyan kerülhetett pont ide; és épp egy veszedelmes harc közepébe csöppent bele. Hogyan lehetséges ez? Miféle szörnyű hatalom akarhatta ezt?
       Sadok agyát elöntötte a vörös köd, ahogy dühe fellángolt. Nem gondolkodott, hanem azonnal leugrott pónijáról, és a harcolók közé vette magát. A törpök csak ekkor vették észre őt. Kissé megdöbbentek azon, hogy egy harcoló habót láttak, aki olyan hévvel támadott az egyik fenevadra, amilyet ettől az apró néptől még soha sem vártak volna; de nem volt idő arra, hogy meglepetten álljanak. Még mindig harcolniuk kellett, ha életben akartak maradni.
       Mellon sem maradat tétlen. Leugrott lováról, és amint földet ért, fölemelte botját, és egy hatalmasat csapott vele a földre, közben varázsigét mondott. A föld hirtelen mozogni kezdett, mintha valami nőni kezdett volna onnan, ahová a mágus az előbb csapott; majd mindenki legnagyobb ámulatára a földből egy hatalmas földlény jött elő, amit Mellon idézett meg. A lény teste földből és kőből állt össze, mely masszívnak és sebezhetetlennek tűnt. Soma még életében nem látott ilyesmit. Mellon egy kiáltással ráparancsolt a földlényre, hogy támadjon, mire a lény megtámadta az egyik fenevadat. A fenevad bambán bámult a megidézett szörnyre. Még soha sem találkozott ilyen ellenféllel. A földlény felemelte egyik erős karját, kezét pedig ökölbe szorította, és akkorát húzott be a fenevad pofájába, hogy az rögtön hátraesett az ütés erejétől. A törpök ámulattal nézték a jelenetet. Ők is most először láttak ilyesmit. Persze ők is hallottak már a földlényekről és azok hihetetlen képességeiről, de látni még soha sem láttak egyetlen egyet sem. Megbabonázó látványt nyújtott, az már igaz.
      A fenevad, melyet a földlény ütött meg, megrázta fejét, amikor feltápászkodott. Vörösen izzó szemét ellenfelére emelte, aki masszívan és rendíthetetlenül állt előtte, akár egy kőszobor. A fenevad gyűlölködve ráordított ellenfelére, majd rátámadott, de a földlény gyorsabb volt nála. Mielőtt elérhette volna, gyorsan a föld alá bújt, amivel megzavarta támadóját. A fenevad nem tudta, mi történhetett. Az ellenfele még az előbb előtte állt, most meg hirtelen eltűnt. Értetlenül nézett körbe; másokkal nem is törődött. Ő a földlényt akarta, aki az előbb szégyenítette meg avval, hogy sikerült leterítenie őt. Hirtelen valami a felszínre tört, pont a fenevad háta mögött, akit egy újabb ütés terített le. A szörnyeteg előrebukott; rájött arra, hogy ki támadta meg újra. Üvöltve támadott rá a földszörnyre, aki erős kezeivel megragadta a fenevad karjait és visszatartotta. A fenevad dühösen szabadulni próbált, de a földlény erősen és biztosan tartotta fogva. Földszemében hűvös fény izzott. Nem érzett kegyelmet a szörnyeteg iránt, akit egyetlen ütéssel végzett ki. A fenevad holtan esett össze előtte, és ez amint megtörtént, Mellon megszüntette a varázslatot, ami életben tartotta a földlényt, majd maga támadott egy másik fenevadra.
       Sadok elszántan küzdött a törpökkel az életben maradt fenevadakkal, akik miután látták halott társukat összeesni, csak még dühösebbek lettek. Ezek a lények könnyedén haragja gerjedtek, ha egyiküket sikerült legyőzni. Mellon sem kímélte ellenfelét, akit meglepett a mágus ereje. Ahhoz képest, hogy egy öregembernek nézett ki, egészen jól harcolt. Alábecsülte, és ezt végre sikerült megértenie. Sadok megforgatta Lélekvágót, majd megsebezte ellenfelét, pont a mellkasánál, ami felbőszítette a fenevadat. Fölemelte mancsát, ami mellett a habó alaposan eltörpült, és le akart vele sújtani az apró lényre, aki nem veszítette el lélekjelenlétét. Ügyesen megragadta a szörny izmos karját, amire egyetlen ugrással felszökkent, majd elkezdett felfelé rohanni rajta. A fenevad megpróbálta lecsapni a szemtelen kis legyet, de Sadok sokkal fürgébb volt nála. A habónak sikerült a fenevad feje fölé kerülnie. Keményen megvetette lábát a szörny vállán, majd megforgatta kardját, melynek pengéje hideg fénnyel villant fel, aztán keményen megmarkolta mindkét kezével markolatát, és a fenevad tarkójába döfte a pengét. Az egy pillanatra mozdulatlanná dermedt; végül elkezdett előredőlni. Sadok nem várta meg, amíg teljesen a földre ér. Hátra szökkent a levegőben, majd guggolva érkezett a földre.
       Somának elakadt a lélegzete, amikor látta, hogy barátja milyen ügyesen végzett a szörnnyel. Nem gondolta volna azt, hogy Sadok ilyen nagyszerű harcos volt. Úgy intézte el a fenevadat, hogy az még csak fel sem fogta, mi történik vele. Hihetetlen volt látnia mindezt. Nem is tudott magához térni attól, amit látott. Sadok felé kapta pillantását, mikor észrevette, hogy az egyik életben maradt fenevad arra készül, megtámadja Somát.

Folytatjuk

**********************

12. HALLGASSUK EGYÜTT... 

Dr.  KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA  (22. RÉSZ)

SZÁMVETÉS

Dr. Kováts Gyula

Ez a darabunk Jártó Róza: Anya! nézd, egy szép virág… című verseskötetéből való vers megzenésítésével született meg. Megjelentettük Cd lemezen is, Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek címen, a Róza & Julius kiadónk gondozásában.
Jártó Róza e versében egy életszakasz, időszak lezárásának érzéseit vetítette elénk. Soraiból kicseng a tiszta hang, az őszinteség, a megbékélés bölcsessége ? a múltat megszépítő emlékezés.
Ehhez a hangulathoz kerestem hozzáillő zenét, amelyet végül is Beethovennél találtam meg, a 4. szimfónia második, adagio tételében.
Egyes zenekritikusok szerint Beethovennek ez a legpoétikusabb tétele, Hector Berlioz így véleményezte: „ez a lény, aki a művészi ihlet e csodáját szerezte, már nem is volt ember, több volt annál”. Így igaz, én is ezt éreztem a kiválasztásnál…
Ez a zene annyira tiszta, őszinte hangvételű, hogy a szerkesztésnél nem alkalmaztam a ? rám jellemző ? dallamkeverést, hanem minden zenei hang teljes egészében tisztán az eredeti. A merengő verset kedvesen fogja át, öleli körül e csillogó szimfónia tételből kimunkált dallam-montázs. Itt nincsen érzelmi csúcs, amelyet a zenének is követni kellene: itt mind a szöveg, mind a zene végig az érzelem magaslatán halad…
Fogadjátok, terjesszétek ezen alkotásunkat ? szeretettel Róza és Gyula.

Jártó Róza: Számvetés

Ha majd az óra magasan áll,
S nem csivitel a kismadár,
Akkor jön majd a gondolat,
Vajon az életed jól halad?

Együtt a lépés az idővel,
Vagy csak úgy állunk
A semmivel? Mi az, mit
Eltékozolt a sors,
Mi az, mi életed része volt?

Volt vajon szépség,
Vagy csak könny,
Volt, mikor rád talált az öröm?

Nehéz volt,
Nem mondom. Volt sok jó, de
Sokszor ment el a kishajó.

Elsuhant, elúszott,
Vagy csorgott.
Ez is életed része volt.

Emlékek, villanás,
Már is futott.
Kinyújtott markodba
Mi jutott?

Elszalajtott lehetőség?
Vagy kincsek?
Mind, mind,
Ma már csak emlékek…

(2014)

Elérhetőségek:
https://youtu.be/3ssb3OtrYD8
https://videa.hu/videok/zene/szamvetes-zene-l.-beethoven-nyoman-gyula-derkovats-klasszikus-7hlgCucQ1Yqa3Im7
https://orokbecsuek.blogspot.com/2019/02/szamvetes-zene-l-beethoven-nyoman.html

**********************

13.  ÍZES TÖRTÉNETEK IRODALMI SZAKÁCSKÖNY

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK

A GULYÁS LEVES, AMIBŐL HOGY LESZ PALÓC LEVES?

- Második kötet tizenötödik rész -

A MEK - en ezen a linken olvasható:
http://mek.oszk.hu/16900/16977/
A nem látók itt olvashatják:
http://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm#4

 ……..........................................……. 

15. Fejezet.

A GULYÁS LEVES, AMIBŐL HOGY LESZ PALÓC LEVES?

  Bármerre is jártam a világban, márpedig sokfelé jártam, mindig farmerben voltam és pólóban, s vállamra az elmaradhatatlan tarisznya nehezedett, amibe a legszükségesebb dolgaimat raktam, s lobogott vállig érő szőke hajam és stoppoltam az úton és közben énekeltem az akkori slágert.

- Szél fújja ingem, s vállamon tarisznya lóg... -

   Boldog vagyok, hogy mennyi szép van a világon, s mindezt láthatom.... Új tájak nyílnak, mint mesekönyv az asztalon....

Mindegyik országban megtaláltam a szépet és nem érdekelt, hogy észak vagy dél, hideg vagy meleg, szegény vagy gazdag országba vitt az utam vagy a szerencsés véletlen.

Nagy Vendel

  Aludtam szállodában, kempingben, magánházaknál, erdőben, árokparton, mikor mi volt, s azt ettem, ami volt, amit vittem, amit vettem és amit főztem magamnak. Ha ismerkedtem valakikkel, s ez gyakran előfordult, mindig kérdezték, honnan jöttem és már sorolták is, amiket ismertek Magyarországról, Magyarországból.

Ismerték a csikóst, a gulyást, a pusztát, a csárdát, a csárdást, a Balatont, Budapestet keverték Bukaresttel, s nagyjából vége is volt.

 Az embereket nemigen ismerték, de azért akadt néhány, példának okáért a Puskás, s még néhányan az aranycsapatból, és Alexander Petrovics, akit mi Petőfinek nevezünk, és még kettőre emlékszem: a János Kádárra és a János Koósra emlékeztek szívesen. Nagyjából ennyi, s később elgondolkodtam, mikor lányaimnak a vaktérképre be kellett rajzolni Amerika nagy tavait és folyóit, nagyobb városait, s láttam egy riportot amerikai egyetemistákról, akiknek dunsztjuk sem volt arról, hogy van valahol egy Magyarország a Földön.

 Régen az orosz katonák a Dunánál keresték a szuezi csatornát, s a taszári amerikai reptéren is sokáig nem tudták az amerikai tengerész gyalogosok, hogy hol is vannak.

Ezek sajnos tények.

Azért a gulyás levesről sokan hallottak és talán még némelyek ettek is belőle.

A világ egyik legnagyszerűbb étele, és könnyű elkészíteni is, mert a pásztornépek nem értek rá sokat bíbelődni az ételükkel, talán hacsak este nem, amikor az állatok elnyugodtak. Néha csak egyszer ettek naponta meleg ételt, azt is főleg estebédkor.

Ahogy ezt a szójárás is sugallja.

Ha volt rá idő, kedv és főleg alapanyag, akkor megfőztem ezt a levesfélét a külföldi barátaimnak és nagy sikert arattam vele, bár néha erősre sikeredett és akkor nem tudtam, hogy szidnak, mert nem értettem a káromkodásukat.

Aki érdekességet akar olvasni, akkor keresse meg a Gárdonyi-féle Egri csillagok első fejezetét, amikor a rabok gulyást főznek, és a törökök is szerették volna enni, de véletlenül erős lett, gondolom valami más fűszertől, mert akkoriban még a paprikát nemigen ismerték, és főleg nem alkalmazták, pláne nem rabok. S a várostromnál is van egy jelenet, mikor a létrákon felszaladó ostromlókra öntik a levest, s írja Gárdonyi, hogy az ostromot a gulyás verte vissza. Akit érdekel, keresse meg a regényben. De azért remek a leírás... némi tévedést engedjünk meg az írónak.

A modern hadseregben is megtaláljuk a gulyás szót, úgy is mint ételt, de ki ne hallott volna a gulyáságyúról, mint egy olyan alkalmatosságról, amiben főzték a babgulyást a harcoló vagy éppen pihenő katonáknak.

Ennek az ágyúnak is van csöve, de azon nem lövedék jött ki, hanem jóféle füst, és ha a parancsnok keménykedett a katonáival, akkor mondta, hogy ma nincs ebéd, mert kilőtték a gulyáságyút.

Milyen alapanyagok kellenek eme nemzeti étel elkészítéséhez?

Egyik legfontosabb összetevő a hús, s itt meg is állhatunk egy pillanatra!

Milyen húst és mennyit kell felhasználnunk? Vannak előtérbe helyezett húsok, mint például a marhahús, de a halhúson kívül szinte majdnem mindegy, hogy milyet használunk, de mindegyiknek megvan a maga jellegzetes íze, s zamata.

Persze a vaskos, vörös húst részesítjük előnyben, ilyen a szürke marha, vagy a birka, a sertés, s a fehér húsok már nemigen alkalmasak, mint a nyúl, vagy a csirke, de a vadhúsok is teljesen jók, pl. a vaddisznó vagy a szarvas.

Mivel nem pörköltet főzünk, hanem levest, így a mennyiség is kevesebb lehet, fejenként húsz deka, ellentétben a pörköltek negyven dekájával szemben.

Kell még bele hagyma, zsiradék, babérlevél, bors, zöldségek, zöldbab, burgonya, só, őrölt bors, s a legfontosabb, ami nélkül nincs gulyás, az az őrölt paprika.

Csinálhatunk hús nélkül úgynevezett hamis gulyást is, de paprika nélkül nincs gulyás leves.

Lehet még csipetkét tenni bele, de ahol ez nincs vagy nem szokás, ott fehér kenyérrel eszik.

Manapság dívik a korpás kenyér meg a durum kenyér meg a fekete kenyér, de régen lelőtték volna azt a molnárt, aki beledarálta volna a korpát a lisztbe, ma még a léhát is beleőrlik…

Lehet főzni tűzhelyen fazékban, de legjobb a szabadtűzi bográcsolás.

Erdélyben, én csak így írom, nem Romániaként, főztem egy csodálatos sziklás helyen, ahol mellettem rohant a hegyi patak és forrásvizet használtam, s mire a hegyekből előkerültek a kiránduló busztársaim, addigra kész volt az ebéd.

A buszt színe miatt meggylevesnek hívtuk, és repülő ülései voltak, annak ellenére, hogy régi vágású farmotoros Ikarus volt.

Sok országba és hazai tájra eljutottunk vele. Mindig szeretettel emlékszem rá.

Bulgáriában pedig ettünk egy hétig ebédet, vacsorát, a Stara kasta szobáiban, aminek magyar neve öreg kastély, a román király feleségének rezidenciája volt és ott ebédeltem ahol az ő, Mária királyné hálószobája, s baldachinos ágya állott.

Nagyon kedves pincérek szolgáltak fel ott és tőlük tanultam a mondást: More stara, riba nyema. Vagyis: A tengerben öreg hal nincs.

Ez nagy bölcsességre vall, és élveztük a Fekete-tenger, a Csornaja Morje sós habjait. Mikor a Mirkó kiállott az ajtóba, és kiáltott, hogy Masztika, Masztika, akkor tudtuk, hogy be kell menni egy pálinkára a kastélyba.

Hazafelé pedig az Adriai tengernél ettünk a Tri ribanja nevű vendéglőben, ami ugye Három halászt jelent, s a tenger gyümölcsei nagyon különlegesek voltak, bár én jobban szerettem a kebabcsicsát, ami háromféle húsból kevert fasírt-szerű rudacskákból állt sok hagymával.

Régen az ételeknek közösségformáló ereje is volt, hiszen a kalákában épített vertfalú vagy döngölt házak építéséhez kellett az energia, a férfiak hordták a földet, amit egy távolabbi helyen termeltek ki és a lányok, asszonyok a falakon állva döngölték, verték a falakat, terítették a föld közé a vesszőt, a nádat és közben vagy magyarul, vagy svábul énekeltek vidáman, de ehhez kellett a jó magyaros étel, a paprikás hús vagy a gulyásleves, és a könnyű kis borocska, hogy mégse vizet igyon az ember. Nagyapám szerint ez adja az erőt, s tényleg, megivott egy pohár bort, és máris új erőre kapott, akármilyen fáradt volt is.

 Persze, ahonnan a földet hordták, abból később borospince lett, nem dolgoztak a svábok feleslegesen. Gondosan kihasználták, eltervezték a lehetőségeket.

Akkoriban még kalákában dolgoztak a rokonok és mindenki mindenkinek segített, s előbb-utóbb mindenkinek elkészült a háza a ház körül megtermelt alapanyagokból, még az épületfát is megtermelték az erdőkben.

Ma, ha építkezünk, akkor adóügyi szempontból nem fogadják el még a kaláka fogalmát sem.

Még azt is megszámolják, hogy hányan dolgoznak az építkezésen, mindenről számla kell, régen elég volt az építkezéshez egy kis hordó bor és a birkagulyás.

Este pedig eljárták a csűrdöngölőt, ami a fiatalok mulatsága volt egyúttal és akár még udvarlási lehetőség is a szerelmetes ifjúság számára.

Hol voltak akkor még a diszkók és egyéb más szórakozási lehetőségek.

A gazdagoknál cigánybanda húzta, a szegényebbjénél néha csak egy szál hegedű sírdogált, de gyakori volt, ahol csak nótaszóra mulattak az emberek estére kelvén és éjszakába hajlóan.

A gulyáslevesnél is elmondhatjuk, mint oly sok más ételnél is, hogy ahány ház, annyi szokás elvén főzték, mert az alapgondolat az egységes volt, és későbbiekben már mindenki a maga szája íze szerint főzte ezt az egytálételt.

A háziasszonyok bent a konyhában rakott tűzhelyen vagy sparhelten, de akadt, aki masinán főzte fazékban a levest.

Masinának hívták régen az öntöttvas kályhát, aminek csikó szerűen még nyaka is volt, ez a sparheltnek az elődje lehetett valamikor.

Férfiember bográcsban főz, ha csak teheti, s most mi is abban főzünk.

AS szabvány szerint, vagyis Ahogy Sikerül, és egyéni mértékegységek szerint, mert soha nem használunk mérőeszközöket, és csak úgy gondolomra alkotunk, de soha nem szűken mérve, nehogy kikotorják a főzőedényt, mert kevésnek bizonyult az étek. Ennél nagyobb szégyen nem létezik egy szakácsnak. Egyenek, mondja, mert van bőven.

Négy-öt főre főzve felkockázunk egy tizenöt deka füstölt szalonnát, de igencsak apró kockákra, hogy jól kisüljön belőle a zsír és ott marad a ropogós töpörtyű vagy pörc, ki hogyan hívja, és az majd később érvényesül, mikor kanállal esszük a levest.

 Egy, de inkább kettő fej hagymát igencsak apróra vágunk, és rádobjuk a forró zsírra és üvegesre pároljuk a szalonnával együtt. Majd jöhet bele a felkockázott marhahús, ami színhús általában, de lehet benne akár oldalas is, ami ugye eléggé csontos, de jelen esetben nem olyat főzünk. Már említettük, hogy fejenként körülbelül húsz deka kell.

Megpörköljük a húsunkat, míg az egy kérget nem kap.

A marhának elég sokáig kell főnie, de mindenféle más húsoknak más-más a főzési ideje.

Miután megpörköltük a húskockákat, rászórunk egy-két kanál jóféle tört paprikát, aminek már a színe és illata is mennyei, s összekeverve az egészet, öntünk rá annyi vizet, hogy ellepje, mert megéghet a paprika és keserűvé válik, ami igencsak nem kívánatos.

Kevéske sót is teszünk bele, hogy kihozza a húsok ízét, de még ez nem a végleges fűszerezés.

Tulajdonképpen egy pörköltes alapot készítünk és félig puhára főzzük a húst.

Míg a pörkölt puhul, addig megpucoljuk a zöldségeket, fehér és sárgarépát, felkarikázzuk. Van, aki e nélkül főzi, de így sokkal finomabb, és nem kell bele sok, esetleg egy-kettő szál. Lehet bele tenni még zöldség zöldjét is meg egy-két babérlevelet, s fokhagyma gerezdet, de ebből sem sokat.

Pár szem burgonyát is felkockázunk, akkora darabokra, mint a húskockák voltak. Megmoshatunk még néhány szem cseresznye paprikát és csöves fűszerpaprikát is, de nem fehéret, hanem pirosat és lehet erős is.

Itt már akár meg is állhatnánk az alapanyagok felsorolásával, mert ezekből az alkotókból el lehetne készíteni a levest, de most jönne a csavar.

Levesünkbe tehetünk még zöldbabot is feldarabolva, s némi ecetet is és akár tejfölt is, s máris ott a palóc leves, ami ugyebár Mikszáth Kálmán író kedvenc étele volt.

Régi öregjeink nemigen hallottak akkoriban a palócvilág megéneklőjéről, de a levest ismerték és kedvelték.

  Tehát, mikor már a hús félig megpuhult és pörkölt jellegűvé vált, felöntjük még vízzel, s beletesszük a többi alapanyagot: babérlevelet, felkarikázott zöldséget, paprikákat, burgonyát, a zöldbabot, egész szemes borsot és kiskanálnyi őrölt borsot, esetleg még sót, tört paprikát, s készre főzzük, de úgy, hogy kissé sűrű, de mégis leves állaga legyen, és érezni lehessen a paprika ízét és látni gyönyörű bíbor színét, s a legvégén, mikor már majdnem kész, tehetünk bele egy evőkanál ecetet is, hogy kissé vadas jellege legyen. Annyi víz kell rá, hogy mindent bőven ellepjen, mert így is tartalmas és gazdag lesz a fenségesnek ígérkező ennivalónk.

 Belefőzhetünk csipetkét is, attól még jobb lesz a leves, de a tészta is átveszi a leves zamatát és nem lesz víz ízű a csipetke.

Van, aki kenyérrel eszi, nekik nem kell tésztát kifőzni.

A csipetke úgy készül, hogy némi sóval és kettő tojással annyi lisztet gyúrunk ki, amennyi felveszi a tojás nedvességét és kisodorjuk, majd lapokra vágva kézzel elcsipkedjük a tésztát.

Kissé hosszadalmas, de megéri, babra munka mondhatom.

Álljon itt most egy szabadalmazás előtt álló találmányom, de a hölgyeknek ingyen átadom.

Mint már említettem, a csipegetés eléggé unalmas munka, én megmodernizáltam, s fel is gyorsítottam a feladat elvégzését.

 

Gulyásleves, állítólag bográcsban a legjobb...

A kisodort tésztát, ami kb. fél centi vastag volt, tíz centis csíkokra vágtam, és derelyevágóval gyorsan nyolc milliméteres csíkokra daraboltam és utána merőlegesen, de lehet kissé ferdén is keresztbe is elvágtam és így apró rombusz alakokat kaptam, ami egyforma is volt és cakkos lett a széle, s csodájára jártak a hölgyek, hogy csináltam ilyen egyforma és szép csipetkéket.

Azóta sem láttam, hogy valaki utánam csinálta volna, így múlik el a dicsőség, hogy még el sem kezdődött igazából. Pedig osztottam volna Frutti helyett.

Tehát, mikor mindenféle alapanyagot betettünk a bográcsba és mindenféle fűszerrel megízesítettük kellően, akkor meg kell várni, míg minden puhára fő, és akkor kész is a gulyáslevesünk, vagy jelen esetben a palóc leves.

Van, aki ecetet és kis tejfölt is tesz bele, de akad, aki az asztalnál csorgat a tetejére némi tejfölt díszítésképpen.

Tálaláskor kiönthetjük a levest cseréptálba. Volt nekünk egy cakkos szélű, fehér leveses tálunk, s abban jól mutatott a piros étel.

De lehetett a fazékból is és a bográcsból is szedni merőkanállal.

Mély tányér való hozzá, mert a sokféle tartalom és a lé csak így élvezhető igazán, ha mindenből van benne valami.

Tésztával vagy fehér kenyérrel lehet enni, csípősen, a cseresznye paprikát elnyomva a saját tányérban.

Savanyúság nem kell mellé, mert a leves is savanykás.

Vörös bor illik hozzá, a tartalma és színvilága miatt.

Valamilyen gyümölcsös sütemény elmegy még utána, mint példának okáért az almás pite.

Ez a régi parasztétel nálunk is kedvelt még, de sokan előtérbe helyezik már a különféle krémleveseket, lelkük rajta.

Valamikor a turisták kimondott kedvenc étele volt, ha ellátogattak hozzánk.

Sajnos a hungarikumok közé nem vették még fel az illetékesek, mondván, hogy nem eléggé egyértelműen magyar étel.

Hát, ők tudják...

Mindenkinek jó étvágyat kívánok, ha jót akarnak enni, próbálják ki az ízes történetek régi receptjeit, nem bánják meg.

S a terített fehér asztal közepére tegyenek vázába egy szál piros rózsát, hogy megtiszteljék vele a nemes étket és a háziasszony munkáját.

Szekszárd, 2014. június 21.

**********************

14. A  VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJÁRA

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Én segítek. Te segítesz?

Bogi vagyok, hivatásomat tekintve, vakvezető kutya. Hobbim az írás. Imádok történeteket mesélni nektek, magunkról, a feladatainkról. Úgy érzem, olyan sokszor tévedtek velünk kapcsolatban, hogy muszáj rendet tennem a fejetekben.
A legfontosabb, amit tudnotok kell rólunk, hogy iskolázott, barátságos, intelligens állatok vagyunk. Úgy is mondhatnám: „hivatásos sofőrök”, akik az akadályokat kikerülve vezetjük gazdáinkat a kívánt célhoz. Ilyen egyszerű az egész, mégis annyi a félreértés. A gazdánk mondja a vezényszavakat- mert a város térképe náluk, az emlékezetükben van. Meg különben is ők tudják, hová akarnak menni; előre, jobbra, balra, zebrához, megállóhoz, lépcsőhöz, ajtóhoz; és mi tesszük a dolgunkat. Megkeressük a legbiztonságosabb utat, ahol oszlopokat, falhoz támasztott bicikliket, hirdetőtáblákat, embereket kerülgetve, eljutunk a kívánt helyre. Lelkesen, Munkánkat nagy odaadással végezzük, mert mi kutyák már csak ilyenek vagyunk. Életünket adnánk a gazdánkért, mert a hűség és a feltétel nélküli szeretet számunkra nagyon fontos., Ehhez a munkához nem kell szuper képesség, csak a látásunk, a logikus problémamegoldó képességünk, és az elhivatottság.
Ha lekerül a vezetőhám rólunk, hogy jól megérdemelt pihenőnket töltsük, akkor is folyton szemmel tartjuk a gazdánkat. A játék is csak vele, vagy az ő közelében élvezetes.

Érezted már úgy, hogy „kutyába se vesznek”? Én már igen. Egy udvarban éltem, ahol mindig magamra hagytak az emberek. Ehhez képest minden percben a gazdám lábához simulni, maga a mennyország!
Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy ez nekünk rossz, vagy kényszerűség. Számunkra akkor van világvége hangulat, ha a gazdánk egy másik kétlábút választ kísérőként, és mi otthon maradunk.
Nézz meg egy vakvezető kutyát munka közben! Csillog a szeme, figyelmes, érdeklődő, mert hivatástudata van. Tisztában vagyunk az általunk nyújtott segítség fontosságával, és szívesen lépdelünk gazdánk mellett szakadó esőben, metsző hidegben, vagy akkor is, ha olvad az aszfalt a talpunk alatt.  Igen, mert ez az életünk!
Azt kérdezed te miben segíthetsz?
Nekem már az is elég, ha elfogadsz!
Ha nem nevezel büdös, bolhás dögnek, és nem cirkuszolsz, ha át kell adnod a helyedet a buszon, a sofőrülés mögött. Azzal teljesen leveszel a lábamról, ha megmondod a gazdámnak, hányas számú jármű áll be a megállóba, mert bár nagyon okos vagyok, a matek sosem volt az erősségem. Majd meglátod, hogy csóválom a farkam elismerésem jeléül, ha megállsz az autóddal, és átengedsz a zebrán egy forró napon, de kérlek, ne integess, hogy induljunk már. Én nem értem az ilyen jelzéseket, a gazdám meg úgysem látja.
Azzal is szerezhetsz egy piros pontot, ha megmondod melyik megálló következik. Sajnos nem minden járművön van hangos bemondás. A kéretlen simogatást viszont munka közben nem szeretem. Te mit éreznél, ha bárki csak úgy megcirógatna amikor fontos teendőidet végzed? Ugye, ugye, hogy milyen abszurd? Ne gyere most azzal, hogy én  kutya vagyok, hiszen rajtam is nagy a felelősség, és a figyelmetlenségemből baleset is származhat, ha a vezetés helyett rád figyelek.
Tudom, hogy nem könnyű felismerni bennünket, amióta már nem használhatjuk a vöröskeresztet, mint megkülönböztető jelet. Megértem, hogy néha azt hiszed, hogy a gazdám csak egy ráérősen sétáló kutyatulajdonos. De kérlek, mielőtt méltatlankodni kezdenél, nézd meg jobban a hámomat, vagy nézz a gazdám arcára! Sokkal hamarabb mehetsz a dolgodra, és sokkal boldogabb leszel, ha dühroham és szitkozódás helyett inkább megkérdezed: Segíthetek?
Nem beszélve arról, hogy a saját jó érzésed mellett, nekünk is szerzel egy remek élményt. Én már csak tudom, hiszen minden nap ezt teszem. A fellegekben járok, amikor a nap végén a gazdám elégedettséggel a hangjában megdicsér, mert megkönnyítettem a napját, segítettem cipelni a vakság nehéz terhét. Most rajtad a sor. A te döntésed, hogy legközelebb hogy reagálsz. Én segítek. Te segítesz?

Onda Marica és Bogi a hűséges társ

**********************

15.VERSRŐL  VERSRE - HAZAI SZERZŐKTŐL

TELEKI ELIZABET:

Most már csak szalad velem a szédülés amikor befordul az ég velem sötétség borul rám és már nem vakító fény a szemedből csak Szikrázó borús dühös és nem megértő fény ragyog rám!

Mindig azt mondom magamnak hogy talán ma már olyan leszel mint azelőtt nem leszel az a borongós tenger háborgó lelkű ember, De ahogy meglátlak már értem hogy mi fog következni háborgó tenger lettél csakúgy dobálod a hajót amit kikötöttünk együtt de néha úgy érzem kiesik belőle mert nem szeretsz eléggé vagy nem tudod mutatni eléggé de rajtam töltöd ki a bosszúdat ami sok sok éven át ér téged de kérlek értsd meg engemet is és meg lelkem szívem vágyik mind arra amit egy nőt megilleti!
Vágyom arra hogy szeressen valaki , S vágyom arra hogy megértsen valaki!
Remélem hamarosan lenyugszik a háborgó lelked és meggondolod mindazt amit eddig tettél velem mindent jobb a fordított ellenem mert most csak rossz dolgok várnak mindennapokban De kérlek tedd meg felém míg nem lesz késő!

Skvyt Elisa Triton Budapesti Író Költő

.............................................

Szauer Gertrúd: Márványember

Arcod kemény mint a márvány,
Szemedben nincs élet,
Homlokodra barázdákat,
Éles kések véstek.

Mosolyod is megdermedt rég,
Meg sohasem változik,
Lépnél, csak az idő tudja,
Hogy mióta állsz te itt.

Kő szíved meg sose dobban,
Örömödben bánatodban,
Ha hó esik vagy nap éget,
Itt kezdődött, itt ér véget.

Markolod csak kő kardodat,
És az ellent várod,
De ők már mindannyian holtak,
Csak emlékük jár ott...

Aztán jön majd pár suhanc,
És testedbe bicska váj,
Mosolyognak rád gúnyosan,
Hisz csonka hős maradtál.

Nem kiálthatsz fájdalmadban,
Magad meg nem védheted,
Kő lesz majdan a halálod,
Mert kő volt az életed.

 ................................................

Kovács Tibor: Húsvét eljövetele

A böjt időszakában,
Húsvét eljövetelét várva,
készülődnek Ifjak, Érettebbek,
a család apraja, nagyja.

Babócák  a kisgyermekek,
Játszadozva sütnek-főznek,
serényen készítik a finomabbnál-finomabb
étkeket, melyet játszadozva eszegetnek,
meg-meg kínálgatva szüleiket is.

A konyhában is serénykednek,
Segítve apró kezek serénykednek,
Megdobogtatva anyai szívet,
Sülnek a finomabbnál - finomabb
sütemények.

Asztalra kerül sok finomság,
Apró kezek segítenek,
Serénykednek, anyai szívet melengetve.

2019. március 04.

 ...............................................

 

NAGY CSABA: Március…

Ó, drága március, ne légy most zavarban,
Ibolya nyílik odalenn a puha avarban.
Benn az utcák mélyén, s odakinn a téren,
Friss csokrait bontja a szerelem csodaszépen.

Drága hónap, ki küszöbén még hóval csapkod,
De félszemmel már a rügyek selymén kapkod.
S nyílik szívünkben a kénytelen szomorúság,
mert a mélyében szabadság helyett csak szabadosság.

Petőfi örülnénk, ha közénk szállna,
Bár lenne újra szabadságunk szép virágja,
Nefelejcse a szónak, szabad gondolatnak,
S nem csüggedne szíve a szelíd magyaroknak.   

................................................

HAJDAN VALI

Drága vendi,
néma voltam eddig,
de nem várok keddig!
Előttem fut egy gyík,
itt a versem, egyik!  :)
Hajdan Vali: Kivagyok?! :)
FülbeValisok(k)

Ha nem tudnám hogy ki vagyok,
még azt hinném hogy kivagyok!
A körúton vígan dzsalok,

fagyit közben vígan nyalok.

Utolérnek pasik csajok,
nagylármák és kis ricsajok!
Fiúk, kicsit lassítsatok,
ne én rám hasonlítsatok!

Lányok, ti se lapítsatok,
Családot alapítsatok!
Néha kicsit lazítsatok,
és csak jóra tanítsatok!

Néhány kérdést nyitva hagyok,
Még a végén így maradok.
Bocs, ha valakit kihagyok,

néha már én is kihagyok!

Utolérnek bárkit bajok,
magamban én így agyalok.
Masirozom vígan gyalog,
elkísérnek víg angyalok! :)

Puszika, Valika

**********************

16. A  MECSEK VIRÁGA

CSOMOR HENRIETT: Tavaszi zsongás

Tavasz felé egyre jobban vágyakozom ki a szabadba. Igaz, ez nem teljesen így van, hanem azt is mondhatnám, hogy én mindig kikívánkozok. Esőben, hóban, fagyban, napsütésben, egy a lényeg, hogy kint legyek, s elmehessek kiszellőztetni a fejem. Az se baj, hogy az utat úgy ismerem már, mint a tenyeremet, csak az öreg meggy bordó motorom bírja a strapát.

Csomor Henriett

Hetekkel ezelőtt tele voltam örömmel, mikor a tél után már felszáradt a talaj, s be tudtam menni a fák országába. Leparkoltam a kis patakom mellé hallgatni a simogató lágy csobogását. Feltekintettem a magasztos kék égre, hirtelen elgondolkodtam, miért szeretem, s miért hajt a vágy állandóan az erdőbe. Pedig csak a képzeletem szárnyán tudok bemenni a fák közé. De  akkor is itt vagyok otthon, az erdőben olyan érzés, mintha oda születtem volna. Ott még a levegő is dúsabb, majdhogynem "harapni lehetne". Hiába is mondom ezt, erre vagy ráérez az ember, vagy nem.
Például édesanyámnak hányszor mondtam az ősszel, hogy jöjjön ki velem színes ruhájú fák közé, ahol még a madár is dalolva vígan száll ágról-ágra. Színes szőnyegen járhatott volna a fák között. Még a kedvemért sem jött ki egyszer sem, pedig milyen szép lett volna.
Legelső virág a tiszta zöld kapotnyak, amelyet felfedeztem az erdőben. A lágy szellőben már az ibolya illatát éreztem, de csalt szimatom, mert egyet sem láttam. Majd két hét múlva, amikor patakom naposabb partja kék és fehér ibolya virágba borul, és csodaszép lesz.
Hosszúhetény gyönyörű panorámájú fekvésű. A Hármas, s Zengő hegyei körül ölelik. Rengeteg turista jár erre tavasz beköszöntével. Külön buszokkal is hozzák az embereket, hogy megcsodálhassák a bazsarózsát. Vagányságom ellenére, sosem merészkedem ismeretlen helyekre egyedül, mert nem ismerem az út viszontagságait, ezért kell felmérnem, hogy a motorom fent ne akadjon a gödörbe, mert akkor ott üdülhetnék míg édesanyám értem nem jön. Szeretem a kihívásokat, de félelmetes is tud lenni. Hála istenek nem sűrűn fordul elő velem, de két hónappal ezelőtt lemerült az akksim. A szomszéd kerítéséhez be tudtam fordulni a főútról, szerencsémre. Kínos volt, mert segíteni szerettek volna az emberek. Nem értették meg, hogy nagyon nehéz tolni, ha nincs kiengedve szabadon a futó. Kis idő múlva újra elindítottam a motort, lejtőn lefelé elgurultam a kapunkig. Időközben telefonáltam anyunak, aki kihozta a tolókocsimat, átültem s a kalandom sikeres véget ért. 
Kirándulásképpen édesanyámmal elmegyünk a Kerékhegyre, hogy megtekinthessem merre kell mennem. Talán bazsarózsa nyílás idején elmotorozhatok gyönyörködni a bordó szimpla kis virágban.

2019. Március 01.

**********************

17.  TEMATIKUS HAIKUK  - NAGY VENDEL

1.TÜZKŐDOMB 

Népek harca száll
Tűzkő dombunk ormára,
Szikrázó világ.

ááááá

2. VIADAL

Fénylő magas vár,
Hős vitéz, ormára hág,
Vad diadalra.

ááááá

3. ZÁSZLÓ

Vitorla ormán
Kalózok zászlaja leng,
Félnek a  lelkek.

ááááá

4. KAKASUNK

Cifra kakasunk
Fatető ormára hág,
Hasad a hajnal.

ááááá

5. GIZELLA KIRÁLYNÉ

Ifjú királynénk
Tűnődik, látja e még
Passau ormát.

ááááá

6.BAGOLY

Vén torony ormán
Bagoly tanyázik némán,
Prédára vár.

ááááá

7.BUDA VÁRA

Budavár tornya
Dől halomról halomra,
Újra kél orma.

ááááá

8.KÖZÉPKOR URAI

Vár áll hegy ormán,
Király, bolond otthona,
Ostobák hona.

ááááá

9. HUNYADI VÁRA

Áll Tüzes Orbán,
Hunyad várának ormán,
Sortűzre várván.

ááááá

10.KÖD

Oromfal alján,
Hegyormok láncolatán,
Oszlik a  homály.

ááááá

11.OROMDÍSZ

Büszke kőmíves,
Épülő ház falán áll,
Ormán dísz, zöld ág.

ááááá

12. VADÁSZAT

Hegyeink ormán
Az urak még vadásznak,
Ölni akarnak.

ááááá

13.TEMPLOMUNK  ROMJÁN

Néma harangok
Templomunk csonka ormán,
Békére várnak.

ááááá

14.DOMBON

Kavicsos dombon,
Ormos homokra vált,
Az omló lábnyom.

ááááá

15.INDIÁNOK

Mohás fa alatt,
Indiánok osonnak,
Ormán hó csillan.

ááááá

16.ESŐ ELŐTT

Tűzpiros égbolt,
Eső illatot hordoz,
Felhők ormán jár.

ááááá

17.FÁRAÓ

Egy rossz Fáraó
Sokak szerint is csak,
Fa ormára jó.

 ááááá

18.MAGÁNY

Rám tört a  magány,
Iszonyú  az üresség
Ormán a dalnak.

ááááá

19. SZONDI GYÖRGY - 1552

Hős Szondi György áll
Drégely palánkja ormán,
Védi hazáját.

ááááá

20.SEMMIBŐL

Semmiből raktál
Oromra katedrálist,
Hit erejével.

ááááá

21.ÁLDÁS

Kapálás közben
Feljutván az oromra,
Áldás borodra.

ááááá

22.HAIKU

Ha Haikut írsz,
dalok ormára juthatsz,
értesz a lanthoz.

2019.  február  19.

**********************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

 A  MÁRCIUSI SZÁMRÓL ..

Köszönöm, Vendi, ezt a számot is átnézegettem. Ezúttal a novellatermés, különösen a most bemutatkozott szerző írása ragadott meg. De Marcuskánk meséje is aranyos volt. Örülök, hogy az ismert nevek mellett újabbak is felbukkannak, különösen, ha  értéket képviselnek a lap életében. Tartsd meg őket feltétlenül!
Kellemes hétvégét kívánok: Mari

 .....................................................

903..A  MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA  LÁTÁSSÉRÜLTEKNEK

Lectori salutem. Nagy Vendel kék trikóban kedvesen áll könyvespolca előtt.

2. GONDOLATOK

KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: Álmot hozó kis tündérek.

Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRSAINK ÍRTÁK
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.
KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.

Adamecz László mosolygós barna szemű szemüveges.

4. ÉLETKÉP. Csomor Henriett: Csokoládés doboz
Csomor Henriett fekete rövid hajú mosolygós rózsaszín kockás ingben s farmerkabátban van.

5. FANTÁZIA REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség 2018. - (3. fejezet – 1. rész)
SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót visel, távolban erdő látható.

6. VÁLOGATÁS VERSEINKBŐL
I. P. Steve,  és   Klement  Burza Mária írásai
I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van  a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE

Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha ( tizenharmadik fejezet)
Horenka Erika barna haja válláig ér. komoly tekintetű fekete pulóverben  van. halvány barna könnyborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

8. HAZAI TÁJAKRÓL …NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
Nagy Vendel piros zakójában áll egy asztal mellet összekulcsolt kézzel szavalja átható érzéssel csodás verseit. szőke hajú szemüveges.

9.MESE. NAGY  CSABA: A boszorkányerdő...

Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.

Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. Gondolkodó tekintetű fekete szemű.

 A mese közepén illusztrált képen látható egy boszorkány kezében piros almát tart.

10.MEGJELENT…

JENEI ANDRÁS ÍRÁSAI  PAPÍR, ÉS HANGOS KÖNYV FORMÁBAN
Jenei András könyve: Calderania  a kardtánc szürke könyvborítóján egy szürke farkas látható.
JENEI ANDRÁS barna rövid hajú sötét szemüveget visel. fekete pulóverben van, pipa van a kezében. Barnás könyvborítóján egy lovag látható páncél öltözékben.

könyvének címe: A Triannita Krónikák- Az első szövetség  címmel!

11. BEMUTATJUK AKAI KATALIN  ÍRÁSAIT
Akai Katalin szőke rövid hajú mosolygós.

12. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó (2. fejezet 1. rész)
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak mosolygósak fekete szeműek egyikük szemüveges,  lila ruhában vannak.

13. ÍZES TÖRTÉNETEK  -  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
A LECSÓ, VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA  (második kötet,  tizennegyedik rész)
Vendin szürke póló és szürke zakó van. körötte a főzéshez való fűszerek és zöldségfélék láthatók. Sárga zöld s piros paprika. bal és jobb oldalán zöldség zöldje újhagyma van. Előtte fokhagyma és vöröshagyma, fakanálokon fűszerpaprika s fekete bors látható.

14. NOVELLA
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Hajtás pajtás
Marica mosolygós fekete haja vállára omlik. barna mintás rövid ujjú blúz van rajta.  

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.

Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT Barna rövid hajú szemüveges mosolygós.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.

17. A  KÖLTÉSZET NAPJA ELŐTT

Nagy Vendel: az igazat mond…

Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon kék rövid ujjú ingben és fekete nadrágban van. egy riporter kérdezgeti.
 

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.

 ....................................................

Logikus filozófia - tegnapi versemhez

A logikai- létra fokai, nagyjából ugyan gondolkodnak! Azért van ennyi sánta-létránk, mert a fokok kiugrálnak a két szárból és minden összedől! De persze van igazság is a mondandódban! Csak figyelj -és időnként szólj be! A külső - szem nagyon fontos! Jó munkát , Szia ! pb. 

Kedveske! A te létrád egyenesen tör a magasba és majd égig ér és a halhatatlanságot  éri el...

Tisztelettel, szeretettel: Jolán.

 ................................................... 

Szia, Vendi!

Áprilisban lesz a vakok klubja Gyulán és a költészet napja alkalmából
verssel lehet készülni. Arra gondoltam nem küldenél nekem 1 vidám verset
ami illik is hozzám? 41 éves vagyok tehát ne olyan legyen, ami pl. 170
éves szájából hangzik el.

Szívesen felolvasnám a klubnapon, persze ha adsz rá engedélyt.

Már van 1 vers 1 visszatérő vendégem írta, de ha lehet a másik verset a
te szerzeményeidből választanám.

Vidám versre gondoltam ne szomorkodjunk.

Köszi ha küldesz nekem és ha érdekel akkor leírom milyen sikerem volt a verseddel.

Üdv: Ildi

 ..........................................................

Szia Vendi!
Csak most jutottam oda, hogy elolvasgassam a mostani magazint. :D
Nagyon tetszik, hogy több írás is ki-kikacsint más területekre és ezt
most ötvözted a tavasszal, a márciusi forradalommal, no és persze nem
utolsósorban a Nőnappal!
Itt kívánok utólag én is minden szerzőtárs-nőnek, meg olvasó-hölgynek
is Boldog Nőnapot!
Köszönöm a lehetőséget a megjelent könyveim hírének és remélem lesz rá
érdeklődő is. Neked sikerült már olvasni?
Vigyázz magadra és igyál sok finom szekszárdi vöröset helyettem is.
Nemrég voltunk Baján, integettem neked onnan!
András

 ...................................................

REAGÁLÁS EGY DUÓ VERSRE

Sziasztok. Az őszinte vallomás hallatán csak egy kívánság jutott eszembe, hogy találjon rá a Jótündér Ágira! Azt hiszem az első lépés már meg is történt azzal, hogy előbújt ez az új kis virág, hogy megmutassa önmagát. Várom szeretettel a virágzását és sok sikert kívánok hozzá!  Marica

2019. márc. 28. dátummal, 10:17 időpontban Nagy Vendel 

**********************

19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

  SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA 

Soponyai Mihály

A  GYÓGYPÁLINKA RECEPTJE

Először a gyógypálinka receptjét. ( Zárójelbe lófingató ezt nem hangoztatjuk!)
Tetszőleges nagyságú befőttes üveget félig töltünk csili paprikával. Nálunk a sárga szí nű a legerősebb.Ázsia center boltokban kegyes halál néven ismert. Frissen szedett paprika a legjobb.
A befőttes üveget feltöltjük teljesen pálinkával.50-52 fokos a legjobb, lehetőleg alma, vegyes, vagy törköly pálinka a legjobb. Naponta felrázzuk feje tetejére állítjuk az üveget, hogy jobban érlelődjön. egy éves érlelés a legjobb. Szükség esetén fél év után is lehet használni. Nagyon erős 1-2 cent elfogyasztása ajánlott. Aki nem tudja lenyelni, gargalizálásra is jó.
Erős torok gyulladás, tüszős mandula gyulladás garat problémák esetén nagyon hatásos.
Vicces szlogen: A gyógy pálinka az orvosságtól többet ér, aki issza holtig él.

Márciusi javaslat: Mezei kakukkfű  (Thymus serpyllum)

Gyógyhatásai:

Nagyon jó fertőtlenítő gyógytea készíthető belőle, mely megvéd a betegségektől, meghosszabbítja a sejtek életét, erősíti immunrendszerünket. Vérbőséget fokozó hatása javítja a vérkeringést, vérszegénység esetén kiváló. Kezelhető vele köhögés, hörgő- és szájüregi gyulladások.
Orrdugulásra inhalálni kell vele. Nyálkaoldó, köptető hatása is van. Újabban vírusos betegségekre javasolják. A nők növényének is nevezik, mert megszünteti a vérzési rendellenességeket és a görcsöket.
Éjszakai alvópárnában megszünteti az alvási panaszokat. Depresszióra, fáradtságra tonizáló hatása miatt javallt. Étvágyjavító, puffadást szüntet, segíti az emésztést. Féreghajtásra is használják.
Külsőleg bőrfertőtlenítő, sebgyógyító hatású. Kisgyermekek fürdővizében enyhíti a hasi görcsöket, erősíti az immunrendszert.
Elkészítés:
Egy csapott evőkanál (3 g) tea füvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.
Felhasználása belsőleg:
Gyógyteát forrázással készítünk belőle, lehetőleg ízesítés nélkül fogyassza. Köhögés, torokfájás, vérszegénység, májbetegség, depresszió esetén napi 3 csésze tea ajánlott étkezés előtt. Emésztésre, puffadásra esetenként étkezés után 15 perccel kell inni egy csészével. Étvágy javításra étkezés előtt egy fél órával egy csészével ajánljuk. Keringési panaszokra úgyszintén napi 3 csészével kell inni étkezés előtt. Napi egy-három csészével korlátlan ideig iható.
Immunerősítésre napi egy csészével fogyasztható, akár gyerekeknek is. 2 éves kortól hígítva teaként adható (egy teáskanál tea fű 2,5 dl vízhez). Kedvező hatásáról rendszeresen érkeznek elégedett szülői beszámolók.
Felhasználása külsőleg
Szájüregi gyulladásra, torokfájásra gargarizálni, öblögetni kell a teájával, majd azt kiköpni.
Gyerekkád fürdővizébe egy gézbe kötött adag (3 gramm vagy egy evőkanál) teát lógatunk a fürdés megkezdésekor. Nagyobb mennyiségű (felnőtt fürdőkád) vizébe 3 liter elkészített teát önthetünk. Hetente legfeljebb háromszor használjuk így. Felnőttek fürdővizében is jó hatást fejt ki, tágítja az ereket, nyugtat.
Frissítő fürdő: mentával, rozmaringgal és levendulával egyenlő arányban keverve, 30 gramm keveréket használva 3 liter teát készítünk, és a fürdővízbe öntjük.
Olajat is készíthetünk belőle. Egy maréknyi friss kakukkfű virágot egy liter olívaolajban 3 napig érlelünk a napon, leszűrjük. Idegfájdalmak, isiász esetén fájdalomcsillapításra használjuk külsőleg.
 

Mezei kakukkfű

Mezei kakukkfű
A vad kakukkfű, mint termesztett rokona, a kerti kakukkfű, igen aromás, jellegzetes illatú, földön elterülő, 5-20 centiméterre növő, apró, kerek levelű növény. Kavicsos, sziklás talajokon, legelőkön, tisztásokon nő Európa nagy részén, Észak-Afrikában és Ázsiában egészen 3000 méter tengerszint feletti magasságig. A meszes talajt kedveli leginkább, ezért bőven terem a Bükk hegységben is. Halvány rózsaszínű, fehér vagy lilás virágzata a hajtások végén álörvökből álló füzérvirágzat, májustól szeptemberig nyílik. A mezei kakukkfű elnevezés gyűjtőneve a hazánkban vadon előforduló többféle kakukkfű fajnak, továbbá a kakukkfű keverék-fajoknak. Ezért a virág illata lehet akár a szurokfűére emlékeztető, vagy friss citromillatú, kámforos, még akár gombaszagú is.
Évelő, lágyszárú félcserje. Szára 1 mm vastag, a tövénél elfekvő, a hajtás vége felálló. Levelei keresztben átellenesek, a többféle fajtól és keverékeitől függően a keskeny lándzsától az elliptikusig változó alakúak.
Jó egészséget az asszonyoknak, mamáknak, anyukáknak, lányoknak összegezve minden NŐNEK boldog nőnapot kívánok.

Üdvözlettel : Soponyai Misi

**********************

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves belső- és külső munkatársaink!

Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már kilenc éves  az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak ugyebár?! A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu  
Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése:

MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.

………………................……

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes

tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.

Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük

a fenti blogoldalon!

………………..............……

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás

szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha

elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és

összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

………………………………..

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail: nagy.vendi54@gmail.com

skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

weboldal: http://nagyvendel.comxa.com

www.nagyvendel.comxa.com

………………........……….

Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is

találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel

…………………............……

Nagy Vendel Írásai:

Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel

……………….............……..

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en

Magyar Elektronikus Könyvtár

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

......................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

....................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

.........................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a

színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik

meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,

ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a

"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,

amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.

A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.

Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A

háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb

újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.

............

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

..............

MEGSZÓLALOK MAGAZIN 904