Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2019. 03. hó – kilencedik évfolyam, harmadik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes havi lap

Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

9. Évfolyam: március

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is.

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**********************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

   Tavasz lehelete árad, a  fehérre meszelt falakról, új zöld színt kap a  zsalugáter, meg a  sarjadó fű, nők forradalma újra jő, a  nőnap,  majd  mindennapi forradalmunk  márciusa, és  lobogtatjuk újra a  zászlót.
Kibújik a  hóvirág, s  az ibolya, ébredezik a  medvehagyma, s  a  Bánáti bazsarózsa. 
Új  tavaszt hoz, és meleget , lyukas zsákjában a  sok Jóska.
Ezek azok, amivel előhozakodok, egyebet nem mondhatok.  A  szerkesztő.

VIRÁGGAL KÖSZÖNTELEK VIRÁGOM...!

NAGY VENDEL:Nőnapra 

Az emberiség
Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Bódító bonbont,
Csábító csokrot,
Suhogó selymet
Adhatnék Néked,
Vagy némi ékszert,
Talán igazán gavallér
Akkor lennék
Ha szálanként
Tízezer forintos
Hóvirágot szednék.
S évente nem csak
Egyszer ünnepelnénk.
De  mégiscsak  rendezett
ez a  világ,
hiszen Te  magad vagy
a  letépve is illatozó virág.

áááááááá

ASSZONYOK ELEJÉNEK...

Az örök Dívának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
Eredendő bűn   kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon,
A Nőnapon,
Hogy megkoronázhassam
cselekedeteimmel
Dicsően szép homlokod..
S ha cudarul galád
olykor  a  sorsod,
mindig arra gondolj,
hol a  virágot tapossák,
ott ontja leginkább
bódító illatát.

2019.03.08.

  Megjegyzés -  Nagy Vendel:   Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek!

nagy.vendi54@gmail.com  * megszolaloknagyvendel * wwwmegszolalokblogszpot.hu

áááááááá

NAGY VENDEL NŐNAPODRA CIMŰ HANGOSVERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV:     https://www.youtube.com/watch?v=cgBu3DZvQNw&t=7s

Brian  Adams: előadásában az asszonyról szól ez a dal, a végzet és a szerelem asszonyáról... Have You Ever Really Loved A Woman:

http://www.youtube.com/watch?v=zeEFHJFUbEg

áááááááá

NAGY VENDEL: MÁRCIUSI FORRADALMUNK

Zászlóink vezesd

Hős diadalra.

Ajkunkat dicsőség

Fakassza dalra.

Lobogónk lobogva

Zúg el a széllel,

Süvítve, csattogva

Vezérel éllel.

Diadalra száguld

Éjt kergető hévvel.

Regéket mesél 

Régmúlt emlékével.

Vidáman lobog

Új idők szelével.

Mindennapi forradalmunk 

Meghitten nemes

Fénylő erejével.

Zászlónkat lobogtasd

Örök dicsőséggel.

S művünktől félve

Az ellen, ha elébünk áll,

Nem is nézve azt

Ki itt a Magyar,

Kivégzik mindazokat,

Ki a nemzetben 

egyet akar.

Ott küzdelmes a világ

Hol a virágot tapossák

Akkor ontja leginkább

Mámorító illatát.

2019. február  11.

**********************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2. GONDOLATOK - KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT : ÁLMOT HOZÓ KIS TÜNDÉREK
  3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL...  KORTÁRSAINK ÍRTÁK
      ÁBRAHÁMNÉ  ÁGNES, KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK, ADAMECZ LÁSZLÓ,
      ÁCS ÁGNES, TELEKI ELIZABET
  4.  ÉLETKÉP. CSOMOR HENRIETT: CSOKOLÁDÉS DOBOZ
  5. FANTÁZIA REGÉNY
      SAMU ÁGNES:  ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
  6. VÁLOGATÁS VERSEINKBŐL: I. P. STEVE  és KLEMENT BURZA MÁRIA
  7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      KYRA ANGIE: SOHA NE MOND, HOGY SOHA

  8. HAZAI TÁJAKRÓL.... NAGY  VENDEL  LEGÚJABB VERSEI
  9. MESE.  NAGY CSABA: A  BOSZORKÁNYERDŐ
10. MEGJELENT ...

      JENEI ANDRÁS REGÉNYEI PAPÍR ÉS HANGOSKÖNYVEK FORMÁJÁBAN
11. BEMUTATJUK! AKAI KATALIN  ÍRÁSAIT: NAGYMAMÁM, A BOSZORKÁNY
12. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT.
      KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
13. ÍZES TÖRTÉNETEK   IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL:  A  LECSÓ
14. NOVELLA.  ERDŐSNÉ ONDA MARICA : HAJTÁS PAJTÁS
15. VERSRŐL VERSRE ...:KORTÁRSAINK  ÍRTÁK
      NAGY  CSABA, TELEKI ELIZABET, KOVÁCS TIBOR ,SZAUER GERTRÚD,
      VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT
16. GYILKOS GLOSSZA. NAGY VENDEL : MÁRCIUS IDUSÁN, A  TRIKOLOR
17. A  KÖLTÉSZET NAPJA ELŐTT: NAGY VENDEL - AZ IGAZAT MOND..
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT -  OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
       AZ EMÉSZTÉSRŐL
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************

2. GONDOLATOK

KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: Álmot hozó kis tündérek

Mikor megszületik egy kisbaba és az életről mit sem tud. Csak eszik alszik, álmában mégis nevet . A régi öregek mesét mondanak erről mért is nevet álmában a kisbaba .

  Minden apró gyermeket meglátogatnak az álmot hozó kis tündérek ők vigyáznak arra hogy a picinek szép legyen az álma . Tudod-e kik ők, kik a csepp gyermeket látogatják? Nem mások ők tündér képében járó elhunyt szeretteink. Jönnek meglátogatni álmában a kisbabánkat . Szeretettel veszik körbe és álom országban tanítgatják nevelgetik. Hogy kell mosolyogni, nevetni . Kedvet kapjanak felülni , mutatják nekik a helyes utat , ezért is van az hogy a gyerekek sokat alszanak . Iskolába járnak ők ilyenkor és sok- sok tanár néni, tanár bácsi tanítja a kis rokont . Álmot hozó kicsi tündér vezeti az iskolába. Játszva, nevetve tanulnak a kis nebulók.

Kelemen Györgyné Edit

- Na most pici lányka próbálj felülni rajta - rajta meg tudod csinálni. Álmodban ha már jól megy ébren is kipróbálhatod, jaj de ügyes vagy menni fog.

 Másnap a pici próbálkozik álmában már nagyon ment neki. Hozzá fog hát bátran, itt azért nehezebb mint az álombeli iskolában, Baba nyelven biztatja magát.

- Á huáá. - hogy mit is jelent csak a kis tündérkék értik. Mégis mi lesz a nagy erőlködés vége: ül a baba szépen.

Mikor eljön az álom tündér érte, büszkén meséli milyen ügyes volt, fel tudott ülni.

Dicsérik őt szépen sorban rokonai. Ügyes vagy, simogatja apró buksiját dédmama. Most újat tanulunk megint .

Ahogy telnek a napok a kis emberke egyre ügyesebb lesz. A szülei meg boldogok.

- Nézd mit tud már a picink.

Az iskoláról és a kis álom hozó tündérkéről ők már mit sem tudnak. Elfelejtették rég hogy jártak az iskolába. Pedig a kicsi tündér ha jön az este eljön értük újra, de ők elfelejtik mire felébrednek hol és merre voltak. Az álmot hozó kicsi tündér ha alszol meglátogat, lehetsz pici vagy nagy . Segítenek neked a rég elmúlt világ rokonai . Emlékez csak vissza valamit nem tudtál este megálmodtad . Hű de ügyes vagyok mondtad , elárulom a titkot, ügyes nem te voltál, hisz álmodban ők mind ott voltak és segítettek neked , de te ezt már elfelejtetted.

- Neves hát neves kicsiny babám, járj szépen álom iskolába. Kacagj rá fűre, fára, vad virágra. Tanul szorgalmasan szépen hisz annyi új dolog vár téged . Felébredsz meglátom mit tanultál újat messzi-messzi álom országban. Az iskolának hamar vége, és a gyermekkor elszáll . Felnőtt lesz a kis diák . Viszont akkor is vigyáznak rád , emlékszel azt mondtad szerencséd volt! Megúsztam! -  sóhajtod . Szerencse nem, inkább valaki segített , gondolkodj el légy szíves. .Kicsiny kis segítők nem látod őket de félve óva segítenek téged . Utad végéhez ér, leszel te is álom hozó kis tündér, óvod véded és tanítod majd az utánad jövő apró népet. Kicsi álomhozó tündér remélem újra eljössz, megyek aludni várlak . Míg én alszom te vigyázol rám majd. Meglátogatlak álom országban.

Kelemen Györgyné Edit. Pusztaföldvár 2017.

**********************

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRSAINK ÍRTÁK

ÁBRAHÁMNÉ  ÁGNES: Nyári nap

Csillan a víztükörben a nap,
mert éppen most a hajnal hasad.
Harmatcsepp csöppen le a fűről,
hamar felszárad - nagy hőség jön.
Virágok még nem kókadoznak,
a fák utolsót nyújtózkodnak.

Lassan a reggel is felébred,
letörli már a sötétséget.
Libben a szellő - végig söpör,
lehull egy levél s messze röpül.
Lopakodva perzsel a meleg,
lepke suttyomban árnyat keres.

Lagymatag liba lassan lépked,
egy tócsát keres de eltéved.
Délután jön s minden kitikkad,
kell egy zápor - az ember izzad.
Nekiindul mégis a rétnek,
jártában ő magába réved.

Gondolkodik az idő múlásán,
este lesz mire odaér talán.
Virágbimbók csendben begubóznak,
falevelek halkan elalszanak.
A rét csendesen elpilled ma már,
a mezőn mostantól csak tücsök jár.

Az ember fáradt de , mégsem áll meg ,
Szemében az írisz összeszűkül .
Tudja , hogy menni kell , nem állhat meg ,
Látja hogy nemsoká besötétül .
Aztán az írisz újra kitágul ,
Az a kék szem a világra ámul .

áááááááá

Szieszta

Pillangó pilledten pihenget,
piros szárnyán megcsillan a nap.
Pincehideg bort iszogatnak
pilléren ülve az emberek.

Várhat a munka az ebédig,
esznek csendesen katonázva,
falatokat kiporciózva,
hogy jusson is és maradjon is.

Komótosan összepakolnak
ha a falatozásnak vége,
a maradék megy a szütyőbe,
véletlenül sem pazarolnak. 

Holnap is nap lesz, szól az egyik:
ami maradt, jó az pótlásnak,
de ha nem, hát kell a kutyának.
Kezdjük a munkát, mindjárt esik.

 ....................................

KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK: Miért kér az ..

Miért kér az ki adni nem tudott soha,
Isten sem osztogat, hogy ne kérje vissza,
Miért küldene hozzám angyali létben,
Nékem, már üzent, hogy a fényt ne reméljem.

Besorolt téged is, abban a seregben,
Kiknek tagjai csak barátként szeretnek
Miért tüntetne ki ezért én mit tettem?
Tovább kínoz, mert még meg nem érdemellek

Csak azt kapom tőle, mit én tettem érte,
De hálát adok, hogy barátod lehetek.
Büntetés ez, mert szemeim rád emeltem,
A várt üzenettől, semmit sem remélek…

........................................

Adamecz László: Öten!

Legyen meglepetés másnak is,

mint ahogy magamnak is az volt.

Kétségek közt épp hogy éltem évekig,

s gyűltek a keservek, tapasztalatok.

Magukkal ragadtak, s leírtam azokat.

Miért?

Mert bennem kacérkodott a gondolat,

hogy a kétségeiben, fájdalmában élőknek

vallomásaimmal, bátorításaimmal hátha segíthetek!

Hogyan?

Közzéteszem azokat, levelezésekben üzenem!

A sorsok megtalálják egymást, s a vigaszt is.

Ó, már átlátom, mintha bölcs lennék,

de akkor ezek csak palackposták voltak.

A szeretet szándékával írt levelek

sokáig hánykolódtak az élet tengerében,

közülük több gazdáikhoz sodródott.

Kinek egyszeri üzenet elegendő volt,

kinek több évi levelezés, bátorítás,

vigasz kellet a megnyugváshoz.

Közülük öten hálával megköszönték,

életüket mentettem meg.

Ma is csodálkozás számomra, hogy így történt.

Honnan tudnám, kinek milyen mélyek

fájdalmai, félelmei, magánya, gyásza?

Csak azt éreztem, várják a segítséget,

nem a bölcselkedőt, az önmagát,

kudarcait, kínjait, félelmeit megvalló, 

a talpra állt ember üzenetét.

.......................................................

ÁCS ÁGNES: Mikor az élet összedől 

Mikor az élet összedől

Mindenki tudja te mész elől
Ókor - ókor nehéz lépkedni
más baját önként cipelni
Süket hivatalnokot hallóvá
tenni peredet megnyerni
De én ott vagyok
megyek újra és újra
mert engemet nem lehet
legyőzni!

..........................................

TELEKI ELIZABET : Van mennyország, s hiszem létezik

Van mennyország  akik még nem hiszik el,
hogy nincs halál csak élet a mennyországban!
Bíz azok rettegnek tőle, egész életükön át.
Akik nem hisznek a haláli túl világi életben!
Pedig öröklétet szánt nekünk az Isten. 
Ott, ahol Ő van, az örök fényességben élet van.
Akik már láthatták, azok vágynak vissza.
Legszebb álmaitoknál szebb Isten országa.
Teljesen más világ az, a törvények mások,
Semmi sem számít, nincs anyagi gond ott.
Kik is vagyunk valójában, megtudjuk ezt,
Amikor előttünk az egész életünk lepereg.
Kívülről szemléljük, hogy milyenek voltunk,
Lehet, másként teszünk, ha ezt előre tudjuk.
Nincs is halál, így nincs is, amitől féljetek,
Csak fejlődni jöttek az emberek a földre szeretetben.
A szeretet mindenkiért van, azért hogy boldog legyen,
Érezni fogjátok ezt, mert a garancia rá Istenek,
a Létezése hogy érzitek mindazt a közelséget amit Isten ad a mennyországból!
Nagyon sok mindenre gondja van!

Skvyt, Elisa Triton ,Budapesti Író...Költő, Nő....

**********************

4. ÉLETKÉP

Csomor Henriett: Csokoládés doboz

Csomor Henriett

Hazatérve a munkahelyemről látom, anya varrt. A fehér alapon piros, s fekete, lefelé csíkos terítő fel van hajtva az asztalon. Csak a műanyag mikulásos terítővel van letakarva. Alig múlt el még az ünnep, azért van még fenn. Anya egy huzatot varrt a lábpárnámra, mert egy kissé már elhasználódott a huzata.

Gyerekkoromban majdnem minden ruhámat, s még a téli kabátomat is ő varrta. Nagyon szeretem édesanyám keze munkáját magamon érezni.

Furcsállottam, hogy az asztalon van egy csokis doboz.

- Ki volt itt? - kérdem a csokis dobozra mutatva.

- Senki! - válaszolta anya.

- Én vettem a boltban! - füllenti.

- Megkóstoljuk? - kérdi.

- Hát persze! - mondom.

Közben levettem a kabátom, anyu is a konyhába ment, mindjárt hozza az ebédet.

Cserépkályha már dobja a meleget, kint cudar hideg van, lehangoló a folyamatos szürke, sötét az idő. Kopár fákon virgonc mókusok sem ugrálnak, pedig két éve milyen szépek voltak, ahogy eljátszottak a fenyőfákon. Két hűséges vadgalamb naponta a nappalink ablakpárkányára szállnak, topognak, figyelnek. Megszokták már a hangunkat, s nem repülnek el a hangunk hallatán. Üres begyüket telerakják napraforgóval, rájuk nézek, s kedvesen kérem tőlük: "Kis galambjaim, gyertek utánunk, ha elköltözünk, ne hagyjatok egyedül bennünket. Ott is jó lesz, van néhány fa, s fenyőt is ültetünk mindenképp." Mert a fenyőfa a szívemhez nőtt erdész nagyapámra emlékeztet majd.

 Egy kicsit könnyebb lesz elköltözni, ha sikerülne a faluban maradni. Ez a falu szabadságot ad nekem, itt majdnem mindenki ismer, s ideköt minden. Egyet gondolok, s a motoromra pattanva kirobogok az erdőbe, ahol megnyugszom a kispatak csobogásától. Én már csak a fák országában vagyok otthon, ahol önmagam lehetek. A városi élet zaja nekem büntetés lenne, én nem arra születtem. 

 A második kávémat sem iszom meg ebéd előtt, olyan éhes vagyok. Káposztás tésztát főzött anya, egy kis cukorral eszem. Próbáltam cukor nélkül enni, de nem ízlett úgy annyira. Ebéd közben beszélgetünk, aláfestőként naphosszat magyar nóta szól a rádióból. A nóták szövegén gyakran elmerengek, ha kedvem tartja. Még gyermekkoromban, anyai nagybácsimék, akik kilencen voltak, megszeretették velem a magyar nótákat. Leginkább azokat a lakodalmakat szerettem, amikor anyai ágról voltunk hivatalosak. Egész biztos voltam benne, jól fogom magam érezni, már a tudat is izgalomba hozott, hogy imádott nagybácsijaimat együtt láthatom. Éjfél után mindig odaültettek maguk mellé, s elkezdtünk nótázni. Olyan jó hangulata volt az egésznek, hajnal négyig mulattunk, s akkor sem akartam abbahagyni, mikor haza kellett menni.

Kétezerben, mikor hozzáépítettünk a házunkhoz, imádott Jóska nagybácsim volt a kőműves. Pár hétig élvezhettem az én kedves, szelíd lelkű nagybácsim társaságát. Este mindig kiültünk a holdfényes udvarba, s a csillagok szépen ragyogtak felettünk, s jókedvűen elkezdtünk nótázni. Gyönyörű hangja szállt a nyáresti langy melegben. Feledhetetlen maradt számomra a vele eltöltött idő.

Anya kezébe vette újból a csokis dobozt.

- Na, eszünk belőle kislányom?

- Persze anya, együnk egyet, nassoljunk kicsit.

Akkor sem mosolyodott el a turpisságán, amikor kinyitotta a dobozt. Csak akkor nevetett, mikor meglepődtem a doboz tartalmán. Erre tényleg nem számítottam: - Jól átráztál anya.
- Jaj de szépek! - lelkendeztem örömömben. A dobozban feküdt két faragott ló, s egy göndörszűrő fekete pulikutya. Szép, aprólékos, türelmes munkát igényelnek ezek az apró állatfigurák. Az a középkorú ember faragja, aki a családjával nézte meg vevőként házunkat. Bármennyire is sajnáljuk, kettőnknek túl nagy lett a házunk, ezért gondoltuk eladni. A meseszép környezet, sok fenyővel, paradicsomi hely lenne kisgyermekes családok számára. Hatalmas udvar, a gyerekeknek tágas játszóteret adva a friss levegőn, mint egykor nekem. Órákig elbolyongtam az udvarban, közben élveztem a természet adta lehetőségeket. Fára másztam, fűben hemperegtem, a cseresznyét, melynek ága földig ért, fekve ettem. A kutyám körülöttem ugrált, figyeltem a bárányfelhőket, ahogy lassan úsznak a kék égbolton. Valahányszor lázba jöttem amikor elképzeltem, egy lovardát udvarunkban. Istállóból kiengedve lovaim szép egyenletes mozgásukkal vágtatnak az udvarban.

 Mikor kisszobámba lép a szimpatikus család, akiknek amúgy is tetszik a házunk, csodálattal nézi a hölgy lovas képeimet, s az erdős képem, amely az ágyam fölött lógott sokáig. A hölgy imádja az erdőt s a lovakat, úgy, mint én. Amikor elárulom, hogy a kedvenc állatom a pulikutya és a ló, a férfi elmondja, hogy szabadidejében pulit, s lovat farag. Mielőtt elmentek volna, az az érzésem támadt, ők biztosan megbecsülnék házunkat.

2019.február. 2

**********************

5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

2018. - (3. fejezet – 1. rész)

Bukás és siker

Samu Ágnes

Pegasus alig várta, hogy megtudja, milyen új dolgokat fognak tanulni. A legjobban a Történelem és a Lélektan érdekelte. Biztos volt abban, hogy nem olyan történelemről fognak tanulni, mint amit eddig a tanulmányai során. A Lélektan azért érdekelte, mert mindig is hitt abban, hogy a lélek többet jelent pusztán egy jellemnél vagy egyéniségnél. Sokat tűnődött még Gabrielen is, alig akarta elhinni, hogy Magyarország valaha élt legnagyobb énekese meg ő bizonyos értelemben ugyanaz a személy. A gondolatai egyre csak messze szálltak, míg nem el nem érte az álom.
Dragon hosszas forgolódást követően tudott csak elaludni, mivel előre fel volt pörögve a holnapi naptól. Alig várta, hogy Harcászattanon mindenkit beleverjen a földbe. Nagyon utálta az olyan helyzeteket, ahol ő tűnt a gyengébbnek. Valójában sosem verekedett ok nélkül, főleg meg nem igazságtalan célok elérése miatt. Már előre tudta, akik nála erősebbnek gondolják magukat, azok valamilyen ürüggyel elérik nála, hogy megküzdjön velük. Meg fogja mutatni, ő nem gyenge, még ha csak egy egyszerű ember. A Harcászattan mellett a Történelem vonzotta még, főleg a második világháború eseményei mögött rejlő mágikus dolgok.
Phoenix szinte azonnal elaludt, úgy kifáradt a nap végére. Mielőtt álomra hajtotta volna a fejét, sokat gondolt a következő napra. Nagy félelemmel, de ugyanolyan kíváncsisággal is várta az első napot az iskolában. Leginkább a Szabad varázslatok érdekelte. Meglehetősen tartott a Harcászattantól, egyáltalán nem szeretett verekedni, sőt nem is tudott, nem úgy, mint Dragon. A legjobban mégis azt várta, hogy mindenkinek megmutassa a házát, szerette volna, ha a testvérei ugyanúgy megdicsérik, mint a Wolfét vagy a bátyjáét. Sosem hitte volna, hogy ez mind velük megtörténhet. Valahol még mindig úgy vélte, ez csak egy álom, és ha felébred, akkor minden a normális kerékvágásban halad tovább.
Senki se várta úgy a holnapot, mint Wolf, aki szinte nem is aludt az éjszaka. Mindenkivel meg akart ismerkedni, sőt megmutatja majd nekik, milyen egy igazi vagány, menő csaj. Legalább vagy tízféle módon elképzelte, hogyan fog belépni az osztályba. Természetesen számít olyanokra is, akik irigykedni fognak rá, ennek fényében eltervezte azt is, miképpen fog ellenük fellépni, a lehető legkeményebb, leglekezelőbb stílusát fogja majd akkor bevetni.
Lion elég feszülten tért nyugovóra. Nagyon tartott attól, hogy a többiek itt sem fogják majd elfogadni olyannak, mint amilyen. A testvérei miatt nem aggódott, biztos volt abban, hogy jobban, könnyebben fognak boldogulni az iskolában és beilleszkedni a társaik közé, mint ő.
Másnap a testvérek az iskola udvarán találkoztak, ahonnan egyből az étkezőbe vették az irányt. Útközben arról áradoztak egymásnak, hogy reggelre a házukban meg lett minden olyan dolog, amire szükségük volt.
– Fúú… nagyon tetszik ez a ruha! – mutogatta magát büszkén Wolf, miközben beletúrt a leengedett hajába. Mélykék, rövid ujjú blúzt meg farmer halásznadrágot viselt, s vállán pedig egy fekete hátizsák lógott.
– Én a könyveknek örültem nagyon – szólalt meg izgatottan Pegasus, akin méregzöld színű, hosszú ujjú blúz és rakott szoknya volt. – A táska is nagyon tetszik, minden könyv belefért, ami mára kellett. Ti is megtaláltátok az órarendet? Elég érdekes – vett elő a fekete s nagy válltáskája mélyéből egy papírt.

– Egyedül Harcászattanból van sok óránk – jegyezte meg Phoenix, aki fehér színű szabadidő-együttest viselt. – Vajon miért izzik pirosan az Átalakulás- és átalakítástan óra betűi?
– Az itteni naptár szerint ma Kedd van… – mondta Pegasus. – Szerintem azért piros a színe, mert most ez következik – söpörte ki az arcából a leengedett haját.
– Remélem, lesz valami ehető – morogta Dragon, aki egy vörös színű pólót és hozzáillő rövidnadrágot hordott, a fején meg fekete kendőt. – Na, mit együnk? – léptek be az étkezőbe.
– Tök mindegy – vágta be kómás fejjel Lion, mialatt megigazította alacsony copfba kötött haját. Fekete, passzos, ujjatlan pólót meg fehér, bőszárú, oldalzsebes, hosszú nadrágot vett magára aznap. Baseball sapkáját szokásos módon viselte, úgy, hogy senki se lássa rendesen az arcát.
– Éhes vagyok! – mondta a varázsszót Pegasus, mire egy üres asztal szállt le eléjük. – Jé, sikerült! – jött izgalomba. – Az első varázslatom! – ült le elsőként.
Amint mindenki helyet foglalt, az asztal felszállt a levegőbe.
– Ez nem volt igazi varázslat – mondta féltékenyen Wolf, mivel bántotta a tudat, hogy nem ő varázsolt először.
A többiek nagyon jól ismerték Wolfot. Tudták, hogy mindig mindenben ő akar lenni a legjobb és a legmenőbb, így elengedték a fülük mellett az irigy megjegyzését.
A testvérek a kezükbe vettek egy-egy étlapot, amelyek az asztal közepén lettek elhelyezve. Az üres, fehér lapon rövidesen megjelent a lista, amin, legnagyobb örömükre, emberi ételek és italok nevei sorakoztak fel.
Lion úgy döntött, hogy egy pohár tejet és egy mogyorókrémes buktát fog reggelizni. Visszatette az étlapot a helyére, majd ölbe tett kezekkel kényelmesen hátradőlt. Néhány másodperccel később megjelent előtte az, amit enni és inni akart. A többiek kissé döbbenten néztek rá, el nem tudták képzelni, hogyan csinálhatta ezt. Lion egyből rájött, hogy elég csak kigondolnia azt, mit szeretne enni vagy inni. A testvérei kérdő pillantásait látva, elmondta, miképpen működik a rendelés.
A többiek csak csóválták a fejüket, amikor Wolf megint nekikezdett pufogni. A végül úgy voltak vele, legyen az ő baja.
Miután mindenki megrendelte a reggelijét, valami apró, aranyszínben izzó madárféleség szállt oda hozzájuk, ami aztán semmivé foszlott.
– Szép reggelt! – jelent meg Merlin kicsinyített mása az asztal közepén. – Az első órátok elmarad, de már a második meg lesz tartva. Egy jó tanács… Morias mester kissé különc, és nagyon nem szereti az igazságtalanságot. Szinte képtelenség füllenteni neki, ezért arra kérlek titeket, legyetek vele mindig őszinték, különben komoly gondotok lehet belőle a jövőben. Köszönöm, ennyit akartam! Sok sikert mindenkinek! – tűnt el egy szempillantás alatt az igazgató.
– Na, legalább már tudjuk, hogy van egy flúgos tanárunk – morogta kelletlenül Phoenix.
A testvérek úgy döntöttek, hogy reggeli után elmennek megnézni Phoenix házát. Mielőtt elindultak volna, akadt egy kis bökkenő, nem tudták hogyan lehet kiszállni az étkező asztalból anélkül, hogy összetörnék magukat. Végül hosszas tanakodás után Pegasus rájött a megoldásra.
– Nem vagyok éhes! – mondta ki a hívó szónak az ellentettjét, mire az asztal elkezdett leereszkedni a földre.
– Zseni vagy, Pegasus – dicsérte meg Dragon.
Phoenix nagyon boldog volt, hogy a testvérei a vártnál hamarabb nézik meg a házát. Reménykedett abban, hogy Wolfot és a bátyját megeszi az irigység, ha meglátják, milyen helyen lakik; Pegasus meg a húga esetében viszont dicsérő szavakra számított.
Phoenix háza a levegőben lebegett, amely valamiféle hatalmas bungalóra emlékeztetett. A bejárathoz lebegő, fából készült csigalépcső vezetett. A ház belülről igen elegánsan lett berendezve, emellett minden fehérben meg vörösben pompázott. A világítást a plafonba vagy a padlózatba beépített, kristályszerű, golflabda méretű izzók biztosították, hasonlóképp, mint Wolfnál.
A nappaliban a falak fehérre lettek festve, minden más pedig vörös színű és árnyalatú volt. A látványt meglehetősen különlegessé tették a falakra festett főnix motívumok. Phoenix szerette a tűz madarait, mert nagyon elegáns, ugyanakkor bámulatos lényeknek tartotta őket. A hosszan elnyúló, félkör alakú kanapé a helyiség közepén helyezkedett el, ami az ovális, alacsony asztalkát körülölelte. A plafon üvegből készült, így látni lehetett a felhős, halványkék égboltozatot. A hegyvidéki táj felé tágas ablak nyílt, aminek köszönhetően igen világos volt a nappali.
– Ez sem egy átlagos ház – jegyezte meg Wolf. – Olyan király, mint az én palotám.
– Hé! – szólt Lion. – Érezd magad megtisztelve, Phoenix – csipkelődött egy kicsit. – Wolf egyenrangúnak tekinti a te házadat és az övét.
– Uh, olyan idegesítő vagy, Lion! – fújta fel magát Wolf.
Phoenix nem mert szólni semmit. Örült, hogy Wolfnak ennyire tetszik a háza, ugyanakkor Liont sem akarta megszólni. Tisztában volt vele, hogy az unokahúga nagyon is megérdemli, ha az egoista viselkedése miatt piszkálják.
A konyha egyszerűen lett berendezve, és itt is minden szükséges eszköz a rendelkezésre állt. A fehér falakon lévő vörös csempék merésznek, de annál elegánsabbnak bizonyultak. A csontszínű konyhaszekrénytől nem messze volt még egy rövid folyosó is, ami az étkezőbe vetetett.
Ovális, tíz személyes s fából készült asztal állt az étkezőben, ami vörös színű asztalterítővel lett letakarva. A székek szépen faragottak és kipárnázottak voltak. A fehér falakra semmi sem lett felrakva vagy ráfestve, így elég csupasznak bizonyult.
– Gyertek ide! – kiáltott ki a konyhából Phoenix a nappaliban tartózkodó társaságnak. – Mutatok valamit!
– Megyünk! – kiáltott vissza Wolf, aki Lionnal együtt épp a szekrényben kutakodtak.
– Jó lenne, ha nem kutatnátok, nem otthon vagytok! – pirított rájuk Phoenix. – Látszik, hogy rokonok vagytok – csóválta a fejét.
– Én…?! Ezzel?! – kezdte csavargatni a hajvégét az ujjaival Wolf. – Miből gondolod ezt?
– Abból, hogy ugyanúgy csavarod a hajad, mint Lion – pillantott fél szemmel az unokahúga mögött álló s a haját csavargató húgára.
– Neee… utánoooz! – hisztizte Wolf Lionhoz fordulva.
– Kuss legyen! – morrant rá unokanővérére. – Unom már a fejed!
– Most mi bajod, Lion?! Mit hisztizel?!
– Fogjátok be! – vágott közbe idegesen Dragon a kanapén szétterülve, aki már nagyon unta ezt az egészet. – Jó lenne, ha leállnál a hisztivel, Wolf! Te meg ne bunkózz, Lion!
– Inkább vagyok bunkó, mint egoista – tette csípőre a kezeit Lion, miközben nyugodt hangon magyarázott.
– Ráértek később is veszekedni – szólt ki ismét a konyhából Phoenix. – Mutatni szeretnék valamit.
– Megyek… – viharzott el Wolf, aki után a többiek is az étkezőbe mentek.
A bejárat mellett egy széttárt szárnyú főnix szobrocskája állt, amelyet eddig a társaság nem vett észre. Érdeklődve méregették a szürke, tompán fénylő tárgyat, amelyre Phoenix gondolkodás nélkül rálépett. Egyik pillanatról a másikra mindenki lába alatt enyhén megmozdult a padlózat. Néhány másodperccel később a helység falai elhalványultak. A látvány meghökkentő s csodálatos volt. Teljesen be lehetett látni Atlas különleges földrajzi adottságait, olyan magasan voltak.
– Ez hihetetlen – fogta a fejét megdöbbenve Pegasus. – Nagyon extrém! – indult ki az étkezőből, és a konyhában találta magát. – Az egész ház itt a magasban van? – fordult vissza.
– Igen – válaszolta Phoenix –, és a falak pedig egyszerűen láthatatlanná váltak – támaszkodott neki a teljesen átlátszó falnak. – A zenei stúdió az egyetlen dolog, ami mindhármunknak egyforma, kivéve a színeket – jegyezte meg.
A zenei stúdió valóban olyan volt, mint a Wolffé meg a Dragoné. A falak itt vörösre lettek festve, melyeken hófehér képkeretes autók fotói lógtak.
A dolgozószoba egyszerűen lett berendezve. A falakon díszelgő főnix formájú, vörös színű kristályok nagyon szép látványt nyújtottak, ahogyan az ablakon beáramló nap fénye visszaverődött rajtuk. A beépített könyvespolcon csak néhány könyv árválkodott itt-ott. A helyiség közepén elhelyezett íróasztal mögötti s hatalmas ablakon pedig tisztán be lehetett látni a hó lepte hegyeket.
– Gyertek – lépett ki a dolgozószobából Phoenix, és elindult felfelé az emeletre. – Még hárman is elférnénk ezen az ágyon – nyitott be a vendégszobába.
A hatalmas, hófehér pléddel letakart ágy majdnem elfoglalta az egész szobát. A beépített szekrény nem a hagyományos, megszokott stílusban volt elrendezve, úgy nézett ki az egész, mintha szétcsúszott volna. A polcokat autókat meg főnixeket ábrázoló képek és vörös színű, üvegdíszek népesítették be. Az ágy fejtámlája felett lévő ablakon a vörös sötétítő csak félig lett elhúzva, így a helyiségben félhomály uralkodott.
Phoenix hálószobája már sokkal több érdekességet tartogatott a kíváncsi szemek számára. A falakon főnixeket ábrázoló motívumok bontakoztak ki, amelyek áttetsző meg vörös színű kristályokból lettek kirakva. Ami igazán furcsának bizonyult, hogy sehol se volt ablak. A padlózatban lustán égő fehér és vörös színű izzók szolgáltak némi világítással. Az ágy ugyanolyan nagy volt, mint a vendégszobában lévő – a selyem ágynemű teljesen beleillett a szoba színvilágába.
Phoenix odalépett az ágy mellett lévő éjjeli szekrényhez, amelyen két főnix szobrocska helyezkedett el. A nagyobbikat elfordította, mire a plafon teljesen átlátszóvá vált.
– Ez még mind semmi – fordította el a kisebbik szobrocskát Phoenix. Az éjjeli szekrény mellett egy átjáró nyílt meg. – Ezt nézzétek meg – lépett be a többiekkel együtt a rejtélyes helyiségbe.
– Egek… neked egy saját plázád van?! – döbbent le Wolf, aki mindenhol divatos meg elegáns cipőket, ruhákat és egyéb kiegészítőket látott.
– Phoenix szeret adni magára, és mindig ügyel arra, hogy mit vesz fel – jegyezte meg Lion, aki közben egy hatalmas tükör előtt haladt el.
Phoenix testvérei a hálószoba után a teraszt nézték meg. A lágy szellő simogatóan fújt, miközben a nap kellemesen melegített. A friss, tiszta levegőt élvezet volt beszívni. A magasban szinte az egész északi részt be lehetett látni.
– Magát a házat is tudom forgatni, így nem csak a hegyeket nézhetem – magyarázta Phoenix. Az asztalon elhelyezett, iránytűhöz hasonló tárgyat elcsavarta nyugat felé. Az egész ház lassan, alig érezhetően elfordult a kívánt irányba.
Legutoljára a fürdőszoba maradt, ami egyáltalán nem tartogatott semmilyen különleges dolgot. Phoenix nagyon utált kádban fürödni, így neki tusolója volt, ami azért a méreteket tekintve, igen figyelemre méltónak bizonyult – akkora, hogy egyszerre két személy is kényelmesen elférne benne.
Phoenix elégedetten és büszkén érezte magát, mivel az ő háza is rengetegszer meg lett dicsérve. Főleg Wolf és Dragon pozitív megjegyzései estek neki igazán jól, mivel ők ketten voltak azok, akiktől sok téren negatív kritikákat kapott.
A kis csapat lassan elindult vissza az iskolába, mivel kezdetét vette a legelső órájuk. Mire becsengettek, addigra a helyükön ültek. Néhány perccel később a mester belépett a terembe, akit Pegasus nyomban felismert, az ő festménye lógott nem messze az osztály bejáratától.
Az oktató kimért mozdulatokkal lépett a tanári asztalhoz. Királyék szemei szúrós tekintettel pillantottak végig az osztályon. Elég alacsony és vékony alkattal rendelkezett. Korát tekintve, külsőleg harminchét körülinek nézett ki.
– Angelus Morias vagyok! Morias mesternek szólítsatok! – fogott bele a mester, akinek kissé rekedtes hangja volt. – Nem mindenki fogja olyan tökéletesen elsajátítani ezt a különleges tudományt – ült fel az asztalra, miközben megigazgatta magán a csillogó, mélykék talárját. – Melegen ajánlom, hogy becsületesen és tisztelettudóan viselkedjetek velem szemben… Különben úgy elvarázsolom azt az illetőt, aki nem viselkedik rendesen, hogy a tükörbe nézve saját maga láttán ijedtében szörnyethal.
– Húúúú, de fééééélek! – vágta be gúnyosan egy hét év körülinek kinéző, babaarcú kisfiú. – Menten betrágyázok!
A terem zengett a nevetéstől. Dragon meg Phoenix a hasukat fogták a röhögéstől, Wolfnak és Pegasusnak pedig már annyira folytak a könnyeik, hogy zsebkendővel kellett letörölgetniük. Olyanok is voltak, akik a padban oldalra dőlve fetrengtek a kacagástól.
– Mondd, mi a neved, kölyök? – kérdezte sziszegve Morias. A feje olyan vörös lett a méregtől, mint a rák.
– Felix – felelt játékosan a kérdésre. Hatalmas, sötétzöld szemei cseppet sem mutattak félelmet. Baseball sapkája alól sötétzöld, rövid és dús hajtincsek lógtak ki. Manófülei aprók és hegyesek voltak. Alig lehetett több egy méter magasnál. A ruhája teljesen olyan volt, mint a focistáké, zöld színű pólót, rövidnadrágot és tornacipőt viselt. – Nem ijesztesz meg, Morimorci!
– Valóban? – repült fel Morias Felixszel egy magasságba, s olyan közel hajolt hozzá, hogy majdnem összeért az orruk hegye. – Nem félsz attól se, hogy gondolkodás nélkül meg is ölhetlek?
– Hé! – szólt közbe a padban egyedül ülő Lion, mire a mester rá nézett. – Ez csak egy kölyök. Nem kell őt komolyan venni.
– Ne mondd meg nekem, hogy mit tegyek! – förmedt rá Lionra Morias. – Tudod, itt nem szokás beleütni az orrunkat a más dolgába.
– Normáliséknál pedig az a szokás, hogy nem vesszük komolyan a gyerekeket – ütötte tovább a vasat, miközben a hangja továbbra is nyugodt maradt. – Nem tudom, mi a fene vagy, de azt igen, hogy nem vagy normális. – Lion undorodva nézte az előtte lebegő mesterét. Szíve hevesen dobogott a mellkasában a haragtól. Hogy lehet valaki képes egy gyereket bántani? Biztosra vette, ettől fogva nem lesz könnyű dolga ezen az órán. – Merlin sem örülne, ha megtudná, hogy egy gyereket halállal fenyegetsz – tette még hozzá ravaszul.
Morias egy szót sem bírt kinyögni, látszott rajta, hogy Lion rendesen kifogott most rajta.
– Húgom brutálisan kegyetlen – sóhajtott hosszasan Dragon.
– Valóban? – sziszegte a mester. – Mi a neved?
– Dragon – jött a felelet.
– Várjunk csak… – repült oda Dragonhoz. – Mi közöd a sárkányokhoz?
– Semmi, de nagyon szeretem őket.
– Valóban? – váltott mézesmázos hangra. – Miért?
– Okosak és erősek, nehéz őket legyőzni.
– Nagyon jó! Helyes meglátás! – dicsérte meg őszinte elismeréssel Dragont.
A többiek azonnal rájöttek, hogy Dragon lett Morias kedvence, így még akkor se bukna meg ebből a tárgyból, ha akarna is.
– Ön biztosan kék sárkány. Tegnap olvastam róluk az egyik tankönyvben.
– Már most látom – veregette vállon Dragont –, hogy milyen intelligens vagy.
– Jah, simán! – vágta rá felbátorodva Dragon, tudva, hogy nyert ügye van a mesternél. – Remélem, sokat fogok találkozni sárkányokkal.
– Ehhez kétség sem fér, kedves barátom. Ha lehet, szólíts egyszerűen Angelusnak. Legyünk barátok! – nyújtotta oda a jobbját, mire Dragon gondolkodás nélkül kezet fogott vele.
– A kis puncsos! – vágta be Wolf hangosan.
– Hogyan? – nézett szúrós szemmel Morias Wolfra.
– Áh, ne törődj vele, csak irigykedik – tette tarkóra a kezeit Dragon.
– Rendben – bólintott egyetértően a mester. – Ideje belekezdeni az órába – szállt le a földre, majd ismét az asztal tetején foglalt helyet. – Kezdjük egy kis történelemmel – fogott bele a tananyagba.
– Hé! – bökdöste vállon Wolf Phoenixet. – Észrevetted, hogy itt mindenki magyarul beszél?
– Ja, igazad van – vakarta a fejét. – Eddig ezt nem is vettem észre. Nem hittem volna, hogy képes vagy használni az agyadat – csipkelődött.
– Szakadj meg! – vágta hozzá, mire Phoenix csak nevetett.
Az óra hátralévő részében semmi érdemleges nem történt. Mindenki szorgalmasan jegyzetelt, kivéve Liont meg Felixet, akiknek annyira ellenszenvesnek bizonyult a mester, hogy figyelemre se méltatták. Az órán a legegyszerűbb kinézetű tárgyak átalakítását tanulták.

Folytatjuk.

**********************

6. VÁLOGATÁS VERSEINKBŐL

I. P. Steve,  és   Klement  Burza Mária írásai

……….............…….. 

I. P. Steve: Fásultság

Amikor mindent elfogadsz,

ha már nincs feltörő sóhaj,

mindenbe beleegyezel,

beletörődsz, nincs nézeted,

hiszen az kihalt csírában,

akkor lézengsz a világban.

A léted csupán rád tapad

s hogy nem érted meg önmagad,

talán nem is veszed észre.

Nincs semmi ellenvetésed,

holnapod ráhagyod a sorsra,

forduljon jóra, vagy rosszra

Semmi sem jó és mégis jó,

nincs már lelkedet pusztító.

Lágy, szelíd hullám visz tova,

vagy vad ár sodor bárhova,

fásult vagy, semmi nem számít,

jelened, tátongva ásít.

 áááááááá

 A szenvedőszimbólum

Árbocon az ázott zászló,
szerényen leng, ringótáncot.
Szélét szél tépi rojtossá,
recseg tőle a lobogás.

Esőben sír, sóhajt suhog
s az özönlő víz csak zuhog.
Megtépázott méltósága
a szivárvány ragyogása.

áááááááá

Hangokért

Elszelídült est-előkön
a múlt szele simogatón megjön,
csendjében csengő ének,
s valahol egy orkán-tépte élet.

Sokszor a remény nézett szépen, biztatóan,
s örök hűséget kínált mosolygósan.

Vihar után szivárványív
tündököl, szikrázik,
megnyugszik a lélek,
a feledéstől szépül az élet.

Míg arcodon a pír még nyugszik
addig a gondtalan felhő is távol úszik.

Most, mint csiszolt gyémánt szemek,
úgy csillog a harmat tenger,
milliónyi apró csepp a réten,
ahogy a tekinteted régen.

Könny-áradásban fuldokló hangfoszlányok,
hozzátok naplementén visszajárok!

áááááááá

Kavicszápor

A világ is csődbe roskad,
ha szeretetet nem onthat.

Ha gyermeked is ellened
fordul, mert szavaktól megreng,
ott sohasem volt tisztelet,
csak az érdek nőtt egy testet.

Megjövendölt világátok,
a lélekre kavicszápor.

áááááááá

Amikor távol

Mint mikor barát elmegy, örök búcsúzásban ,
úgy fáj hiányod a percegő létben, a mában.
Ahogy seb, mit, ragadozó , vagy holló vájta,
úgy fáj a lüktetés, mi a szívet járja.
Mint szirti szobor elhagyott éje,
úgy fáj a magány bús zenéje.

Talán a percek zúznak apróka porrá,
vagy folyó, melybe fulladok, változik borrá.
Jöhet szelíden suttogó szellő,
mégis fergeteges, tomboló orkánná megnő
s virulhat százezer, nemes, színes rózsa,
mind hervad, mert nem érinted virradóra.

Egy gondolat elkísér a végtelenbe
és halovány arcod festi a képzeletbe.
Álmot sző az ébren töltött lidérces órák másnapi fénye
s a napsugár édes ragyogása lesz a jövő ékes reménye.
Az esti felhők fodra most a kettőnk hallgatag paplanja
s lágy szellő dúdolja és ring szerelmes szavaink dallama.

Úgy fáj a magány bús zenéje,
mint szirti szobor elhagyott éje.
Úgy fáj a lüktetés, mi a szívet járja,
ahogy seb, mit .ragadozó , vagy holló vájta.
Úgy fáj hiányod a percegő létben, a mában,
mint mikor barát elmegy, örök búcsúzásban.

áááááááá

Sóhaj helyett

Már nem kiírni kell a sok gondolatot,
a megoldás is néha nagy késésben jár,
minden, csak úgy, magától vesz fordulatot
míg egy percre, a rohanó idő megáll.

A boldogság, még ha el is bújt valahol
az életünkbe néha, akkor is bejár,
lopva és valakire, mindig ráragyog,
de ha nem vigyáz rá, akkor hamar elszáll.

Kikívánkozik a lélek szúrt fájdalma,
mert kiheverni nem lehet a sebeket
és mindebből kigyógyulni, az diadal.

Megpróbálod s szavakba öltöd lelkedet,
minden szó könnyen, lüktetve gördül, halad
és mégis hiába, mert meg, nem értenek.

áááááááá

Röpke létezésünk

Suhanó árnyék minden lét,
hiszen egyszer, mind véget ér.
A hosszú élet rövid lesz,
ha odaérsz, majd elhiszed.

Szélszárnyán suhan a sóhaj
ha jön az utolsó óra.
A remény halványul, hervad
s holnaptól nem lesz több tegnap.

áááááááá

Simogatás

Egy gyengéd érintés
látványa lelkedig ér,
mikor látod más szeretetét,
hogy érzékkel végig simítja tenyerét
s mint az érzék szelíd hulláma vonul
a másikon, míg mosolyogva boldogul.
Olykor te is vágyod,
szíved nyugtalan és lángol,
úgy várod mikor vajúdja az élet a percet,
hogy végre megérezhesd.
Majd közeledik a lágy puha kéz,
behunyod szemed, elképzeled újra még
s mikor kinyitod a pillanat leforráz,
hisz melletted ott volt más,
kit a simogatás érint.
Elmosolyodsz mégis
a fájdalom mosolyán
és az élet megy tovább.

 ...................................................

Klement Burza Mária: Könnycseppkövek

Néztem a csillagpöttyözött eget,
benne csillagálmok elrejtőznek,
álmok, amelyek reménymaggal élnek,
majd reggelre sápadttá lesznek.

Lelkem is egy kerengő kis csillag,
mely éjszakákon csillagösvényen jár,
csillagporos utakat ott bejár, s
álma a holnapnak lesz kettőscsillag.

Rátok nézve tovább álmodni merek,
minden álmot őrizettek ti meg,
hogy soha ne legyenek elveszettek.

Hangtalan most a Végtelen hangja,
a keserűség benne nem dübörög,
minden könnycsepp kövekké merevül.

áááááááá

VÉGLETEK KÖZÖTT

Volt, hogy aranyló fény
szegélyezte utamat,
mikor kezem
kezedben foghattad,
minden egyszerűnek
tűnt nekem,
mert átölelt a
Szereteted.

Most nedves mocsár
húzza lábamat,
kilépni akarok,
de nem hagy,
jönnek gondolatok,
hogy magasra
vigyenek, de
ami fáj-
visszaránt engemet.

Mocsárból az égre
nézek, mely
csupa jóság,
ott szárnyas
angyalok élnek,
de a lenti pokol
forróság, s éget
és hangjai sötétek.

Két véglet közt
vergődve élek,
mert tanyát vert
bennem is az enyészet.

áááááááá

 CSILLAGGOMBOSTŰK

Ezer gyémántként csillagok az égen,
a távoli messzeség gombostűi,
melyek a vásznat most fényre fűzik,
s varázslatossá teszik a képet.

Olyan, mint ezernyi színes bogár,
köztük néha-néha villám cikáz,
ezernyi élet ezernyit szikráz,
majd semmivé váló álmot dobál.

Vágyódó szemek néznek az égre,
melyet az igaz szeretet vezérel,
távoli világ álommeséjének.

Valósága egyszer itt lesz a Földön,
rá vigyázva megmarad örökkön,
amiért én ma még csak könyörgök.

  

áááááááá

ÖRÖMÓDA

Az azúrkék égből csodás varázslat száll,
pirkadó hajnal terül az álmát alvó tájra,
s benne az ember reménnyel telt szívvel
alussza édes , pihentető álmát.

Majd a hajnal pajkosan varázsbotját
a fürge reggelnek nyújtja, ki felvillantja,
varázslat száll, a Nap méltóságteljesen
az ég kárpitján megjelen,
fénye által virul az Élet,
örül a világ, egy új napra ébredt,
benne örül minden élet,
a Szeretetben összeérve.

Ha fájók a körülmények,
a szemléleten változtatni kell,
a mindennapokból csak egy pillanatra
kilépve, felnézve a kéklő égre..

Hallgassuk az eső és a szél dalát,
és az égre nézve lássuk meg a Nap
szikrázó sugarát,
soha nem bánatos,
hallgassuk a madár énekét ,
mielőtt szárnyra kapna az élet
öröméről mesél, soha nem fél,
piciny szívében él a Remény.

Ember vagy, örülj az életnek,
egy kozmikus játék az egész,
tétje nagy, de játszd könnyedén,
engedd, hogy szíved vezessen,
s ok nélkül mosolyra húzódjon a szád,
s akkor a Mindenséggel együtt dalolod
az Élet Örömtől zengő gyönyörű dalát,
s minden helyzetben Emberként
derűsen , mosolyogva lépsz,
és örömmel élsz.

áááááááá

 MINTHA AZ IDŐFOLYOSÓ NYÍLNA

Március 15-re emlékezem,
szememből könnyek peregnek,
a márciusi ifjakra gondolok,
hiszen én is anya vagyok,
rájuk, kikben élt a hazaszeretet,
és a vágyott szabadságért
életükkel fizettek.

A tanultak alapján felidéződnek bennem
az 1848-as események, mintha az
időfolyosó nyílna, s ott találom magam
abban a dicső múltban.

Hirtelen a Múzeum terén állok,
elvegyülve a tömegben, s hallom
az ifjú költőt, Petőfi Sándort,
aki a Nemzethez szóló versét
szavalja el.

A vers hatása oly erős, szinte
szikrázik a levegő, a sok-sok
szív egyszerre dobban és
egységes akarat lőn.

Majd a Kávéházban Jókai Mórt
hallgatom, amint a 12 pontot
olvassa fel, melyben a nép
egységes és jogos akarata
nyilvánul meg.

A szavakat követték a tettek,
ifjak és idősebbek vére
festette vörösre a magyar földet.

Haza, büszkeség és erő,
a múltból törnek elő,
ma mások lettek a fények,
bár mindenki szabad akar lenni,
de a szívekben az egységet nem érzem.

Hol vagytok Ti márciusi ifjak?
Lelkem zokogva kérdezi,
de amit tettetek, soha nem
lehet elfeledett, s a szabadság illatát
egyszer majd belélegezhetjük, ha
egymáshoz közelebb kerül szívünk,
és közösen teszünk, vérontást kerülve
egy magasabb tudatszintre emelkedve.

**********************

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha

( tizenharmadik fejezet)

   Az új év ötödik napján frissen kipihenve tértek vissza Jessicáék
Melbournebe a tanév kezdésre. A következő pár nap a 6. félév
tárgyainak felvételével és a projekt utolsó simításaival teltek.
Véglegesítették az első program hétvége napirendi pontjait.
Megbeszélték kinek, mi lesz a feladata és megpróbáltak minden váratlan
dologra felkészülni.

Horenka Erika - írói nevén Kyra Angie

   Január 21.-e szombaton hat órakor Jessica már készen állt és
Christophert várta, hogy eljöjjön érte és még egy-két dologért, amire
szükségük lesz a projekt első napján. Gyorsan odaértek a
konferenciateremhez, a többiek már ott voltak. Viszonylag korán hét
óra körül elkezdtek érkezni a meghívott vendégek és az érdeklődök.
Jess megkérte a fiúkat, hogy kapcsoljanak addig valami zenét
szórakoztatásként, míg nem kezdik.

- Jess, idejönnél egy percre!

- Ki vagy és hova kéne mennem? - vette ki füléből a fülhallgatót,
mert laptopon dolgozott éppen.

- Cassandra és a bejárathoz kéne jönnöd!

- Már itt is vagyok. Miben lehetek segítségedre?

- VIP vendégek.

- Köszönöm, innen átveszem. Sziasztok - fogadta Jessica a kedves
ismerősöket. - Örülök, hogy elfogadtátok a meghívásunkat és
képviselitek a helyi látássérültek Egyesületét.

- Mi örülünk a kezdeményezésnek és annak, hogy gondoltatok ránk is
   - válaszolta a hölgy.

- Hagy mutassam be nektek a csipet-csapatot, avagy a szervezőket.
Srácok egy pillanatra idefigyelnétek! - kérte a többieket Jessica. -
Szeretném bemutatni nektek az Egyesület képviseletében érkezett Elenor
Briks, Steve Scott és Vektor, azaz bocsi Victor Berger. Ők pedig
Lucas, Christopher, Cassandra, Kelly, Lucy, Alex, Brandon és Stefanny,
Jacket pedig már ismeritek.

- Sziasztok - üdvözölték szinte kórusban a kiemelt vendégeket Christopherék.

- Kelly, megtennéd, hogy gondoskodsz a vendégeinkről? Bocsássatok
meg, de rengeteg elintéznivalónk van még.

- Természetesen - felelte Kelly.

- Persze, menj csak! Később beszélünk - mondta Elenor.

- Rendben, köszönöm. Még valami, arra kérnélek titeket, hogy
figyeljetek árgus szemmel mindenre és utána kérem a véleményeteket! -
kérte még Jessica és már ment is tovább a dolga után.

   Eszébe jutott, hogy megfeledkeztek a program dokumentálásához és a
statisztikához elengedhetetlen űrlap készítéséről, s annak pótlásával
foglalatoskodott a laptopon, mikor Jack:

- Jess - szólította meg a lányt és várta, hogy rá nézzen, de ő
anélkül, hogy odanézett volna:

- Ne most, Jack, kérlek!

- De ... - kezdte volna a fiú, de ...

- Szia Jessy! - szakította félbe egy jól ismert férfihang, erre a
lány odakapta a fejét s döbbenet, meglepetés ült ki az arcára.

- Sziasztok - köszöntötte kedvesebben a szüleit a lány. - Hát ti?

- Jack küldött nekünk két jegyet, így eljöttünk - válaszolta Mr. Parker.

- Jól tették - kapcsolódott be a beszélgetésbe Christopher is.

- Engedjétek meg, hogy bemutassam a barátaimat és e projekt
szervezőit. Christophert már ismeritek. Fiatalok engedjétek meg, hogy
bemutassam Mr. és Mrs. Parkert. Ott a sötét ruhában Lucas, mellette
Brandon és Alex, akik épp a technikai dolgokkal foglalkoznak. Ott a
hölgyek, Cassandra a világos ruhában, a szőkeség Kelly, a szemüveges
szőkeség Lucy és Stefanny. Jacket és Ellyéket pedig ismeritek.

- Örülök, hogy megismerhettem végre Jessica barátait - mondta Mr. Parker.

- Mi is örülünk, ahogy annak is, hogy eltetszettek jönni - lépett
oda hozzájuk Cassandra.

- Cassandra, rád bízhatom őket? - tudakolta Jessica.

- Természetesen.

- Bocsássatok meg, de ... Később beszélünk még! - szabadkozott a
lány és szinte kimenekült a teremből. Jack és Christopher követte, de
mielőtt bármit mondhattak volna: - Nee! Jack idehoznád a laptopot?

- Igen - mondta kissé kedvetlenül a fiú, mert szerette volna
megbeszélni, megmagyarázni a dolgot.

- Legalább meghallgathatnád - vetette fel Christopher, mikor Jack távozott.

- Százhúszezer dolgom/dolgunk van még, most nincs időnk lelkizni
vagy sebeket nyalogatni - mondta a lány határozottan, ekkor visszaért
Jack is a laptoppal. - Később megbeszéljük! - intette le ismét a
szólni kívánó Jacket, majd a lány a géphez fordult, a két férfi ment a
dolgára.

   Már az utolsó simításokat végezte a friss irományon, mikor az apja
lépett oda Jessicához. Bele akart olvasni, de:

- Nee! - kérte a lány kissé indulatosabban, mint szerette volna és
kicsit megdöntötte a laptop tetejét.

- Jól látom, hogy feszültséget okoz a jelenlétünk? Mert, ha azt
akarod elmegyünk! - kezdte a férfi.

- Csupán meglepett, hogy Jack küldött jegyet és, hogy ti el is
jöttetek - vallotta be a lány kedvesebben.

- Nem tudtuk s még mindig nem igazán tudjuk, hogy mi is lesz itt,
de ... - folytatta a férfi.

- Nézd - kezdte a lány és egy pillanatnyi hatásszünetet tartott,
míg megtalálja a megfelelő szavakat. Christopher figyelmeztetően a
lány karjára tette a kezét, attól tartva, hogy olyat készül mondani. -
Örülök, hogy úgy is eljöttetek, hogy nem tudjátok miről van szó.
Szeretném, ha maradnátok! - folytatta a lány.

- Biztos?

- Igen - mondta határozottan Jess.

- Úgy éreztem, hogy Christopher ...

- Semmi olyat nem készültem mondani, amit esetleg később
megbánhatnék - vágott a szavába a lány.

- Rendben, akkor maradunk - döntött a férfi.

- Örülök. Még valami, kérd meg Ellyt vagy Stevet és elmagyarázzák
nektek ezt az egészet. De fontos számomra, hogy tudd, nem rólam szól
és "semmi közöm az egészhez".

- Ezt, hogy "semmi közöd az egészhez", hogy kel érteni?

- Megengeded, hogy később válaszoljak, rengeteg dolgom van még és
mindjárt kezdünk? - kérdezett vissza a lány.

- Igen, természetesen, ne haragudj, hogy feltartottalak.

- Nem tartottál fel. Chris, ezt ki kéne nyomtatni, megoldható ez
most itt valahol?

- Igen, Lucas irodájában - felelte Christopher és már el is tűnt a
géppel. Pár perc múlva egy kinyomtatott papírral tért vissza. Jess a
papírral megkereste Jacket.

- Változott a felvezetés, tessék! - nyomta a kezébe a papírt.

- De ...

- Nincs! - szakította félbe a lány és már sarkon is fordult.

- Várj, Jessy, kérlek! Akadt egy kis problémánk - szólt utána a
fiú, mire a lány megtorpant és visszalépett Jackhez.

- Neked és még kinek? - faggatta a lány kedvesebben.

- Cassandrának, Kellynek és Lucynek s szerintem a többieknek is. De
velük még nem beszéltem.

- Éspedig? - tudakolta Jessica még mindig fagyosan.

- Ha be van kötve az én szemem is és a hallgatóságé is, akkor hogy
szólítom fel őket? - vázolta a problémát Jack.

- Hisz ezzel kizárjuk a szemkontaktus lehetőségét. De, ha az enyém
nincs is bekötve, az ismeretlenség miatt még mindig nehézkes a dolog -
segített be Cassandra is.

- Ötlet esetleg? - nézett körül Jessica, mivel válasz nem jött így
folytatta: - Kupaktanács Lucas irodájában most! Steve ... - kiabálta
el magát a lány, mire a fiú és munkatársa, Victor odasietett, közben a
többiek az irodába mentek.

- Megkérhetlek egy kis szívességre?

- Rendelkezz velem! - válaszolt humorosan Steve.

- Akadt egy kis problémánk, amit meg szeretnénk beszélni. Itt
maradnál addig a bejáratnál és adnál belépőjegyet az érkezőknek?

- Igen, bízd csak rám.

- Segíthetek én is valamit? - érdeklődött Victor.

- Most, hogy mondod, jól jönne még egy teremőr, hogy ne piszkálja
senki az előkészített dolgokat.

- Vedd elintézettnek.

- Köszönöm, ha nagy leszek, meghálálom - hálálkodott a lány és
követte a többieket az irodába.

   Bár gyomra erősen tiltakozott, de erőt vett magán s "többség érdeke
előrébb való" címszóval falfehéren s, majd kiugró szívvel, de
belépett.

- Először is hagy köszönjem meg mindenkinek a remek munkát az
előkészületekben. Akadt egy kis problémánk. Nevezetesen az merült fel,
hogy szólítsátok fel a válaszolni kívánókat, ha a ti szemetek is be
van kötve. Cassandra rámutatott, hogy se ismeretség, se szemkontaktus,
kissé tanácstalanok. Valaki esetleg? - nézett körbe a lány s
észrevétlenül a falig hátrált, hogy nekidőlhessen.

- Az sem nagy segítség, ha a mi szemünk nincs bekötve -
gondolkodott hangosan Jack.

- Miért? - faggatta Jessica.

- Mert, ahogy említetted, nem ismerjük őket, s a belépőjegy
számaikat sem látjuk olyan messziről, ahogy gondoltuk - felelte Jack.

- Vagyis kavarodást okozhat, ha esetleg azt mondom: bal oldal 5.-ik
sor 2 szék. Nem biztos, hogy tudja, hogy neki szolok, ha egyszer be
lesz kötve a szeme - magyarázta most Kelly.

- Várj csak! Először is attól, mert be lesz kötve a szemük, nem
lesznek debilek. De felfogtam, hogy értetted és igen,
szervezetlenséget okozhat. Bevallom őszintén, hogy erre nem gondoltam,
s nem tudom, hogy kezelik az ilyen helyzeteket a látássérült, vak
tanárok. De gondolkodjunk józanul, ha nem a színpadról irányítod a
dolgokat, hanem mondjuk elvegyülsz közöttük és megérinted az általad
kiszemelt válaszolót.

- Igen ez jó megoldásnak tűnik - hagyta jóvá Jack.

- De? - kérdezte Jessica provokálóan.

- De mi? - tudakozódott Kelly, mert nem értette a kérdést.

- Úgy folytatta volna, hogy de ... - magyarázta meg Jessica.

- De honnan tudom, ki akar válaszolni, ha az én szemem is be van
kötve. Mert, ha jelentkezik, nem látom. Ha egyszerre többen
bekiabálnak, nem tudom kiktől jött a hang - fejtette ki Jack a további
aggodalmát.

- Jogos - mondta Cassandra.

- Akkor amondó vagyok, mivel ti már ezen amúgy is átestetek, a ti
szemetek ne legyen bekötve - javasolta Jessica. - Még valami?

- Egyenlőre nincs - szólt Jack.

- Nekem lenne. Arra kérnék mindenkit, hogy a program dokumentálása
érdekében a bevezetőben térképezzétek fel a korosztályt! - kérte
Jessica.

- Ezt hogy gondolod? - tudakolta Jack.

- Úgy hogy a bevezetőd végén elmondod, hogy a projekt
dokumentálása, összesítése érdekében szeretnéd feltérképezni a kor
összetételt és megkérdezed, hogy vannak e 20 évesnél fiatalabbak. A
jelentkezőket mi összeszámoljuk és Christopher jelez mikor mehetsz
tovább és ötösével viszed tovább.

- Meddig?

- Nem tudom, láttatok esetleg 80 felettieket? - kérdezett vissza Jessica.

- Nem - mondták a többiek.

- Akkor elviszed így 80-ig és utána azzal zárod, hogy 80 felett.

- Rendben, így már értem.

- Még valami esetleg? - faggatta Jessica, mivel senki nem válaszolt
így folytatta: - Ja igen, ki vállalja a bejáratot és a későn érkezők
segítését?

- Majd én - jelentkezett Kelly.

- Köszönöm. Akkor kéz és lábtörést mindenkinek! Felejtsétek el a
lámpalázat, a vizsgadrukkot, nincs rá okotok, okosak, ügyesek és
szépek lesztek. Hajrá, mindent bele! Bármi gond felmerül, jelezzétek
diszkréten egy feladat alatt - Ezzel visszamentek a konferenciaterembe
és pont 8 órakor el is kezdték az "előadást".

 *

   A teremre teljes sötétség borult, lekapcsoltak minden villanyt a
színpadi világítást kivéve és az ablakokat is besötétítették. A
meglepett közönség, akik a bejáratnak háttal (az eredeti formában
elhelyezve) a színpaddal szemben foglaltak helyet, halk neszeket
hallatva izegni -mozogni , fészkelődni kezdtek.

- Szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket ezen a kis
szemfényvesztés nevű kezdeményezésen - indította Jack a bevezetőjét.
Amit egy kis történettel folytatott, miszerint: - Néhány egészséges
ember nem értette, tudta átérezni a vaksággal, látássérültséggel élők
mindennapjait, élethelyzeteit. Mire egy leleményes érintett személy,
ahelyett, hogy magyarázta volna, bekötötte a szemüket és kipróbáltatta
az egyes helyzeteket. Ne tessék bonyolult dolgokra gondolni, kezükbe
adta fehér botját, hogy induljanak el "A" pontból "B" pontba,
vásároljanak vagy tanuljanak. Sikeres tapasztalatszerzés után a
beavatott egészséges személyek arra az elhatározásra jutottak, hogy
szélesebb nyilvánosság elé tárják a tapasztaltakat ismeretterjesztés
és tanító célzattal. Ezen kis bevezető után térjünk a lényegre. Egy
kis "játékra" invitálnám a jelenlévőket. Természetesen semmi sem
kötelező. De aki szeretne részt venni és kipróbálni a legfontosabb
érzékszervűnktől való megfosztottságot, a széke háttámláján talál egy
kendőt vagy sötét szemüveget. Kérem kössék be a szemüket! - folytatta
Jack és tartott pár percnyi hatásszünetet, míg a nézők nagy része
teljesítette kérését. - Szigorúan azoktól kérdezném, akik részt
vesznek a tapasztalatszerzésben. Kapcsoltam valamiféle világosságot
avagy sem? - kattintott egy használaton kívüli egérrel, hogy tesztelje
a közönséget.

- Nem, teljes a sötétség - érkezett kórusban a válasz.

- Igen - vágta rá néhány már akklimatizálódott személy.

- Nem kapcsoltam fényforrást, de megdicsérném a kisebbséget, akik
igent mondtak, mert figyeltek a fülükre. Arra kérném azokat, akik nem
szeretnének részt venni a játékban, hogy tartózkodjanak a hangos
véleménynyilvánítástól! Mindenkinek az asztalán ott van egy fehér
kendő, ha valaki szükségét érezné a helység elhagyására, emelje magasba
a fehér kendőt és egy segítőnk kikíséri a teremből - folytatta Jack és
gyorsan felmérte a közönség korösszetételét Jessica instrukciói
szerint. Ami úgy történt, hogy Jack sorolta az éveket, Kelly az egyik
szélső, Lucas a középső és Cassandra a másik szélső széksávot
számolta, amit Jessica a laptopon az erre létrehozott dokumentumban
összesített. Mikor végeztek a statisztikai adatok felvételével Jessica
lekapcsoltatta a még meglévő világítást.

- Azt mondják, hogyha az ember elveszíti az egyik érzékszervének
teljes, egészséges működését, a másik négy érzékszervi működés
némiképp felerősödik. Hát lássuk így van e? - tette fel a költői
kérdést Jack és mondandója végén egy nagyot csapott egy fapálcával az
előtte álló asztalra. Mire a közönség többsége összerezzent az
ijedségtől.

- Meg tudja nekem mondani valaki mi történt?

- Leesett valami - mondta egy bekötött szemű, bátortalan női hang
az első sorból.

- Ügyes próbálkozás, de sajnos nem nyert. Más ötlet esetleg?

- Gondolom, csak a bekötött szeműek válaszolhatnak? - tudakolta egy
mély baritonú férfihang az utolsó sorok egyikéből.

- Igen, az elsőbbség az övék - jelentette ki Jack. - Csak bátran,
nincs rossz válasz!

- Én arra tippelnék, hogy eltörtél valamit - közölte egy szintén a
játékban részt vevő úr a második sorból.

- Sajnos nem talált.

- Hallhatnánk újra? - kérdezte a bátortalan hölgy az első sorból.

- Természetesen - felelte Jack és megismételte a "zajt".

- Megvan, rácsaptál az asztalra valami fapálcával - kapott a
fejéhez a bátortalan hölgy az első sorból.

- Úgy van, talált süllyedt! - dicsérte meg Jack és visszament a
színpadra, hogy elindítsa a magnót.

- Kis figyelmet és csendet kérnék! Megsúgná nekem valaki, hogy most
mit hallunk? - bekapcsolva a magnót egy könnyűzenei felvétel szólalt
meg.

- Zongora és gitár és dob - vágták rá többen is.

- Ez ugye könnyen ment, de lássuk a következőt! - újra elindítva a
magnót komolyzenei koncertrészlet csendült fel.

- A zeneszerzőre és a mű címére vagy kíváncsi? - érdeklődött Mr.
Parker, aki szintén részt vett a tapasztalatszerzésben.

- Nem, de megkérhetnélek, hogy ne lődd le egyenlőre a poént? -
mosolyodott el Jack és még néhányan a közönségből. - Csak és kizárólag
az itt hallható hangokra vagyok kíváncsi!

- Szerintem mindenki felismerte a zongorát és a hegedűt -
állapította meg a bátortalan hölgy az első sorból.

- Úgy van! Még valami esetleg? Többiek?

- Én valami fúvósat is hallani véltem, de nem igazán vagyok otthon
a komolyzene terén - fejtette ki nézetét a bariton hangú úr a hátsó
sorok egyikéből, aki időközben beszállt a játékba és bekötötte a
szemét, a példáját többen is követték.

- Sajnálom, de ezt rosszul tetszett hallani - Jack látta, hogy
nagyon tanácstalanok, így elindította újra az előbb lejátszott
zenerészletet.

- Mr. Parker megtenné, hogy felvilágosít minket!

- Szóval, Mozart Violin Szonátáját hallottuk és csak zongora és
hegedű hallható.

- Köszönjük. Menjünk tovább! Felismeri valaki a hangokat? - újabb
felvételt indított el a magnón. - Annyit segítek, hogy legalább öt
féle hang ismerhető fel, amiket mi mixeltünk össze.

- Utcazaj, autók, járókelők és talán szél - sorolta egy fiatalember
az ötödik sorból.

- Úgy van, eddig nem rossz - helyeselt Jack.

- Jól hallottam a repülőt a háttérből? - puhatolta a bátortalan
hölgy az első sorból.

- Jó megfigyelés - dicsérte meg Jack.

- Esik az eső? - kérdezett újra a bátortalan hölgy az első sorból.

- Nagyon ügyes! Bevallom, ezt nekünk sem sikerült kitalálnunk, ezt
nekünk is a felvételt készítő hölgy súgta meg.

- Jelző lámpa sípolása vagy duda hallatszik még? - találgatott egy
középkorú úr a 10. sorból.

- Ügyes, melyik? - kérdezett vissza Jack kicsit elbizonytalanítva a
közönséget.

- Szerintem mindkettő - válaszolt a középkorú úr a 10. sorból.

- Úgy van, nagyon ügyesek voltak! Lépjünk a következőre és egyben
az utolsóra! - ujjongott Jack és indította a felvételt.

- Vízesés és madarak, az ornitológiában sajna nem vagyok otthon -
mondta a bátortalan hölgy az első sorból.

- Elnézzük Önnek, már csak azért is, mert most csak a hang volt a
lényeg - próbálkozott egy gyenge poénnal Jack. - Fellelhető még valami
a felvételen?

- Igen, tücsök és béka - jelentette ki a fiatalember az 5. sorból.

- Nagyon jó! Akkor haladjunk tovább, mondjuk a szagló érzésünket
ingerelve! Arra kérem az egy padsorban ülőket, hogy dolgozzanak össze
egy kicsit. Minden sorban elhelyeztünk az ablak felőli, a középső
sávban pedig az erkély felőli szélen egy tálcát három pohárral, három
üveggel és három illatmintával. Csak és kizárólag szaglószervünk
aktiválását kérném! Meg tudja nekem mondani valaki, hogy mi van a
poharakban?

- Az egyik pohárban ecet, a másodikban kávé és a harmadikban
citromos tea - felelte egy vékony hangú hölgy a jobboldali 11. sorból.

- Nagyon jó. Ki vállalja az üvegeket? - érdeklődött Jack.

- Az egyik üveg hypo, a második mosogatószer és a harmadik talán
narancslé - válaszolt most egy idősebb hölgy az utolsó sor közepéről.

- Nagyon ügyes! Nos hölgyeim, arra kérném Önöket, hogy az
illatmintákkal kapcsolatban hagyják érvényesülni a férfiakat. Mert
ugye köztudott, hogy a hölgyek magasan verik a mezőnyt ezen a téren.
Uraim meg tudja valaki mondani milyen illatokat rejtenek az
illatminták?

- Az egyik rózsa, a második orgona - állapította meg egy
fiatalember az első sorból.

- Helyes és a harmadik? - fordult a válaszolóhoz Jack.

- Azt nem ismerem fel - válaszolt a megszólított fiatalember az első sorból.

- Más valaki esetleg? - nézett kérdőn Jack, de senki nem válaszolt.

- Rendben, hölgyeim kisegítené valaki az urakat?

- Véleményem szerint a harmadik ibolya, de nem vagyok biztos benne
- reagált gyorsabban a vékony hangú hölgy az utolsó sorból.

- Pedig jól tetszik gondolni. Nos hölgyeim ismételten elnézésüket
kérem, de újfent az urakat szeretnénk tesztelni mégpedig szintén a
tálcán lévő kis papírzacskók tartalmát illetően. Ugye szakács nincs az
urak között? - puhatolta viccelődve Jack.

- Aha, már értem - mondta a bátortalan hölgy az első sorból.

- Borsmenta, őrölt bors és őrölt pirospaprika - felelte a
fiatalember az első sorból.

- Gyakorlott szakács? - tudakozódott hamiskásan Jack.

- Nem, de ezek szerintem nem voltak olyan nehezek - ellenkezett a
fiatalember az első sorból.

- Örülök neki. Akkor nézzük ezen feladat utolsó kihívásait.
Található még öt kis doboz a tálcán. Mit rejtenek a dobozkák? - tette
fel az újabb kérdést Jack.

- Kávé, cukor és liszt - vágta rá a bariton hangú úr a hátsó sorokból.

- Nem rossz és a másik kettő? - boncolgatta tovább a kérdést Jack.

- Nem tudom - vallotta be a megkérdezett.

- Más esetleg? - bátorította Jack a többieket.

- Só és zsemlemorzsa - válaszolta az ismét gyorsabb vékony hangú
hölgy az utolsó sorból.

- Mindenkinek gratulálok, ezt az akadályt is nagyon ügyesen
legyűrték. A következő próbatétellel az ízlelőbimbóikat kívánjuk
tesztelni. Kicseréltük a tálcán lévő poharakat, edényeket. A kérdés
ugyanaz: mit rejtenek a tálkák?

   Ezt a feladatsort a korábbiaknál is könnyebben vették a "játékban"
aktívan részt vevő személyek. Az alkohol tartalmú koktélok és a
készételek nagy része a férfiaknak, az alkoholmentes koktélok, diétás
italok és a fűszernövények többsége pedig a nőknek jelentett kevesebb
fejtörést. A többi agyafúrt kóstolnivaló ínyencség megfejtésében, ahol
leginkább a gyorsaság döntött, vegyesen képviseltették magukat a
hölgyek és urak.

- Ezek után lássuk, ingereljük a negyedik érzékszervünket
nevezetesen a tapintást. A helyzet az, hogy bizonyos tárgyakból csak
egy darab van, így soronként kihúznak egy-egy tárgyat a kincses
ládikánkból. S, ha esetleg a sor nem találja ki, akkor az ismeretlen
tárgy körbejárhat, közönség segítséget remélve - poénkodott Jack, amit
a közönség halk kuncogással jutalmazott.

  Cassandra körbejárt a kincses ládikával. Soronként kihúztak egy
tárgyat és helyes válasz esetén a tárgy visszakerült a dobozba. A
dobozban volt toll, kulcstartó, teniszlabda, gumipók, illatos radír,
marcipán figura, hó gömb, egy összecsukott fehérbot, DVD tok, könyv,
néhány igazi (kiwi, pilot, citrom, mangó)és műgyümölcs (alma, narancs,
ananász), valamint néhány mindennapi használati tárgy. A közönség
számára nagy talányt jelentett a csuklóra rögzíthető súlyzó, az aláíró
keret, a Braille írógép, a kézi nagyító és hasonló segédeszközök.

- Ezen jól sikerült próba után, mivel szorít az idő, térjünk át az
érzékelésről a segédeszközök bemutatásán keresztül a tanulásra, ami
ezen hétvégénk fő témaköre.

  Úgy is tettek, egy kis előadás keretében, gondosan bemutatva minden
egyes szóba került tárgyat, segédeszközt, bevezették az egybegyűlteket
a vaksággal nehezített emberi-tanulási fejlődési szakaszokba.

*

   Az óra és a 10 perces szünet elteltével kicserélődött a közönség és
a konferanszié. A kis csapat egyik fele az újonnan érkező közönséggel,
míg Jessica, Jack, Kelly és Christopher gondoskodtak a távozó
vendégekről és a következő előadás zavartalanságáról, mármint ami a
termen kívüli nyüzsgést illeti. Kiterelték őket az előcsarnokba és a
rendezvény idejére kinyitott büfébe, ahol igyekeztek megválaszolni a
még felmerülő kérdéseket. Bő negyed óra múlva a konferenciateremből
kitódult emberek szétszéledtek. Már csak Jessica szülei és a helyi
látássérültek egyesületét képviselő küldöttség maradt még egy kávé
melletti be- Ügyesen megszerveztétek, sokan eljöttek - kezdte Elenor, miközben
helyet foglalt az egyik büféasztalnál.

- Igen, előre láthatóan a mai előadások teltházasak lesznek -
válaszolta Kelly kis dicsekvéssel a hangjában és követte Elenor
példáját.- Ahogy a holnapiak is. Épp most töltődött be az eddigi egyetlen
lyukas óra - kapcsolódott be a beszélgetésbe Christopher is lerakva
telefonját.

- Még holnap is? - kérdezte Elenor ámulva.

- Igen, széles réteget szerettünk volna megszólítani a program négy
hétvégéjével - magyarázta Kelly.

- Négy hétvége? Minden hétvégén más és más témával? - érdeklődött Mr. Parker.

- Hát ez úgy nézem sikerülni fog az első csoport korösszetételét
elnézve - állapította meg Victor.

- A többi órán is hasonló tematika szerint zajlik majd? - faggatta
most Steve a jelenlévő szervezőket.

- Igen négy hétvége, négy téma. Igen is meg nem is. Ez függ a
közönségtől és az előadótól. A 10 órára bejelentkezett óvodás
csoportnak játékosabb, figyelemfelkeltőbb formába kell önteni. Vagy
vegyünk egy másik előadót, aki feladatokon keresztül és megint másik
előadó amolyan kiállításként mutatja be az adott témát - felelte
Jessica.

- Óvodás csoport? Ez kissé merész nem? - hitetlenkedett Steve.

- Nem feltétlen, mert sokszor a gyerekek fogékonyabbak az
ilyesmikre, mint a felnőttek - védekezett szinte egyszerre Jessica és
Elenor.

- Ami nem lesz nehéz, mert a segédeszközök biztosan felkeltik majd
a figyelmüket - vélekedett Jack.

- Vélemény, észrevétel? - puhatolta Jessica.

- Ha minden az elvárásaitoknak megfelelően sikerül és akárcsak 10
százalékánál átlépi csak a gondolkodás szintjét azok közül, akiknél az
előadás hatására valami maradandó marad, már megérte - fejtette ki
Elenor.

- Én azt hiányoltam, de javítsatok ki, ha tévednék! Valahogy azt
bemutatni, hogyan segíthetnek ezek az emberek hatékonyan a
látássérülteknek? - dobta fel Victor.

- Ezt a következő témakörbe gondoltuk beépíteni. Ahova ezúttal nagy
szeretettel meghívunk titeket, aminek a meghívóját természetesen
időben eljuttatom - magyarázta Jessica.

- Nagyon szépen köszönjük, itt leszünk - válaszolták az Egyesület képviselői.

- Aha értem. Bocsi, nem okoskodni akartam. Akkor ezek szerint arra
számítotok, hogy aki eljön, az elsőre megjelenik a többi hétvégén is?
   - folytatta Victor a gondolatmenetet.

- Ez Önökre is érvényes, mármint a meghívás a második
programhétvégére - szólalt meg most Christopher is Jessica szüleihez
fordulva.

- Köszönjük, nem hagyjuk ki - ígérte Mr. Parker.

- Igen bízunk benne, hogy sok visszatérő vendégünk lesz -
lelkesedett most Kelly.

- Köszönjük az észrevételt Victor. Szem előtt fogjuk tartani és
pótoljuk a hiányosságokat - mondta Christopher.

- Ha gondoljátok és nekik sincs halaszthatatlan dolguk, Steve és
Victor itt maradhatnak segíteni és összepakolni? - ajánlotta fel
Elenor.

- Természetesen, ha nincs ránk szükséged az irodában, szívesen
segítünk - helyeselt Victor.

- Hétvége és egyéb elfoglaltságom lévén szabadok vagytok -
jelentette ki Elenor, felállt és elköszönve mindenkitől távozott.
Kelly és Christopher sokat mondóan összenéztek és a férfi bólintott,
erre a lány:

- Na, gyertek srácok, nézzünk a dolgunk után! Nagyon örültem Mr. És
Mrs. Parker - búcsúzott és bevárva a fiúkat magukra hagyták a
családot.

- Bocsássatok meg, hogy eddig nem sokat tudtam veletek ... -
mentegetőzött Jessica a szüleihez fordulva.

- Ugyan, hagyd, megértjük, hogy most ez volt a dolgod! - szakította
félbe Mr. Parker.

- Nagyon kedvesek a barátaid. Miért nem meséltél még róluk és erről
a programról? - kíváncsiskodott Margareth.

- Mert nem volt rá megfelelő alkalom - füllentette Jessica, mert
szándékosan kerülte a témát a feszült családi légkör miatt.

- Jól sejtem, hogy ez az első előadás a tied lett volna? -
informálódott Mr. Parker, aki ráismert lánya beszéd és előadói
stílusára az előadásban.

- Nem. T. J. megkért, így segítettem neki - vallotta be Jessica.

- Nem csak azért adtad át neki, mert váratlanul megjelentünk? -
kötötte az ebet a karóhoz Mr. Parker.

- Nem, dehogy. Szó sem volt róla, hogy én előadást tartsak.

- De miért? - értetlenkedett Margareth.

- Mert szerettem volna a háttérben maradni.

 - Meddig maradtok Melbourneben? Kárpótolhatunk titeket egy
vacsorával? - próbált témát válltani Jack, mert meredek területnek gondolta.

 - Még van egy kis dolgunk itt - gondolkodott hangosan Margareth.

 - Én hatig innen nem tudok elszabadulni és még utána össze is kell
pakolni. De te menj csak nyugodtan! - javasolta kibúvót keresve Jessica.

- Mit szóltok a nyolc órához? - ajánlotta Mr. Parker.

- Részemről rendben - hagyta jóvá Jack.

- Rendben, megoldom - adta be a derekát kisvártatva a lány.

- Akkor nem is tartunk fel tovább titeket. Nyolckor nálad leszünk -
köszönt el Mr. Parker és távoztak. Jessica elidőzött még egy kicsit
kávéjával és kavargó gondolataival. No mit akarsz? Nagyon jól sikerült
az első óra. Jó volt a visszhang is. Bár váratlanul megjelentek az
ősök, de nem lett belőle katasztrófa. Jack nagyon szuperül állta a
sarat. Visszatérve az Ősökre, azt hogy eljöttek tekinthetnénk békülési
szándékuk első lépéseként. Tehát most nekem kell lépnem, vagyis Jack
által feldobott vacsi még jól is jöhet. De az időzítés mint mindig
most is pocsék.

- Sajnálom - szabadkozott pár percnyi hallgatás után Jack.

- Van mit. Mire volt ez jó?

- Nem a békéltetés volt a fő szempont.

- Hanem?

- Bocsi, Jess, átnéznéd ezt nekem? - lépett oda hozzájuk Christopher.

- Fél perc és a tied vagyok - mondta Chrisnek és a bátyjához
fordult: - Este megbeszéljük. De készülj úgy, hogy előfordulhat, hogy
ki kell ments a vacsi alól! Hosszú és fárasztó nap áll még előttünk.
Ja és gratulálok, nagyon ügyesen álltad a sarat!

- Ugyan már Jessy, egy vacsiba még nem halt bele senki! -
akadékoskodott Jack, de elpirulva húga dicséretétől.

- Meglehet, csakhogy ... áh hagyjuk - legyintett a lány és Chrishez
fordult és átvette tőle a papírt.

- Mi ez?

- Kicsit kiegészítettem az előadásomat Victor javaslata alapján. De
nem vagyok benne biztos, hogy jó.

- Miért ne lenne jó? - kérdezte a lány és átfutotta az iromány
kijelölt részét. - Nincs ezzel semmi gond. Ha nincs más, menjünk a
dolgunk után! - javasolta a lány és visszamentek a többiekhez a
konferenciaterembe.

  Az egyre színesebb és fárasztóbb előadások sorát délben
megszakították egy órás ebédszünettel. Ekkor megvitatták félelmeiket
és eddigi tapasztalataikat. Este 18 órakor ért véget az előadások
második hulláma. Gyorsan kitakarítottak és elpakoltak, egyben
előkészültek másnapra. Dolguk végeztével a kis csapat szétszéledt.
Christopher hazavitte Jessicáékat, majd hazament ő is pihenni.

A regény könyvborítója

   Jessicáék családi vacsorája, a várakozásoktól eltérően, békében, veszekedés nélkül zajlott le. Volt vagy tíz óra, mire Jessica holt fáradtan ágyba bújhatott végre. Nem jött álom a szemére és végig
gondolta a nap eseményeit. Jack mesterkedésének köszönhetően a szülők megjelentek, s talán a programnak köszönhetően, kezdik belátni
hibáikat és lépéseket tettek a békülés érdekében. "Nagyon büszkék vagyunk rád. Örülünk, hogy szembementél akaratunkkal és támogatásunk
nélkül, tehát önerőből ennyi mindent elértél" Mondta apa. A csapat is nagyot alkotott. Stefanny és Lucy gyorsan legyűrték a lámpalázukat és érdekes kis előadásokat tartottak. Cassandra pedig, hát az nem volt semmi. Lekötni kétszer fél órában, majd kétszáz manó figyelmét. Hát én biztos becsődöltem volna. Nem véletlen, hogy nem tartottam még
felnőtteknek sem órát. S mennyien eljöttek, közel 1600 ember volt kíváncsi a programra. Remélem a többi hétvége is ennyire sikeres lesz.
Ahhoz képest pedig, hogy azt mondtam, hogy én nem akarok a csapat vezetője lenni, mégis nekem osztották a főnök szerepet. Na és Lucas
... egész nap egy légtérben voltunk s azon a gyomorfordító érzésen
kívül semmi különösebb nem történt. Talán tényleg csak az
ismeretlenség a problémám vele kapcsolatban?

 *

Köszönettel: Herika    - www.kyra-angie.blog.hu

Folytatjuk.

**********************

8. HAZAI TÁJAKRÓL …

NAGY VENDEL   LEGÚJABB VERSEI

NAGY  VENDEL: ÜZENTEM EGY  CSACSOGÓ MADÁRNAK

(Dal, hallgató)

Üzentem egy 
csacsogó madárnak,
Ne  üljön az ágon
oly vidáman.
Küldtem vele
egy levelet
egy kislánynak.
Visszahozta
nemsokára,
azt súgta hogy
nem találja
sehol.

Kicsiny madár
hol kerested
nékem,
ne mondjad hogy
elköltözött
csendben,
úgy hírlik  hogy
kivitték a
temetőbe
régen.

Kicsiny madár
repülj vissza ,
kérlek,
ne cikázzál
fent a  magas
égben,
megfogadta
a kis árva
lélek,
vitt egy rózsát
a csőrében
Néked ,
lerakta a
sír tövébe
szépen.

2019.  január  24.

áááááááá

NAGY VENDEL: RÁTALÁLTAM AZ ÚTRA

                                (Dal)

Rátaláltam az útra,
ami haza vezet,
szép emlékek hívnak,
hogy újra otthon legyek.

 

Mikor reggel jöttem,
nem volt itten ennyi,
leülök egy kőre,
kissé megpihenni.

Három út van előttem,
negyedikre lépek,
fejtetőre állnak
délibábos képek.

Pince mélyén ittunk
Bíborszín borokat,
Mámoros muslincák
Danoltak dalokat

Fehér borok íze
elűzte a borút,
pezsgő gyöngysor vet  rá
aranyos koszorút.

Elfáradt az óév,
messze lemaradt,
a fürge új esztendő ,
előre szaladt.

2019. január 25.

áááááááá

NAGY VENDEL: VISSZATÉRŐ ÁLOM

( értő elengedés)

Nagy fényesség árad, 

visszatérő álom,

arany színe csordul,

a templom faláról.

Sötétségbe réved,

arca ékessége,

szemei ragyogón,

tükrös ébersége,

messziről integet, 

múló gyermeksége.

Barna asszony térdel, 

hosszú ruhájában,

szemei oltárán,

fehér kőmárvány áll. 

Előtte kőoszlop,

búsongó imádság,

hála adó ének,

repes csöpp ajakán,

Hogy látta a  szépet.

A világ fényeit, 

félve elereszti,

sötétlő vakságát, 

fátyol mögé rejti.

Orcáján legurul

forró könnye gyöngye,

érző lelkek által 

óvón letörölve.

Sebei tisztulnak, 

a tisztító tűzben,

nehogy elkárhozzon, 

poklok kén bűzében.

Kendővel harmatját 

szépen felitatják,

megőrizni híven,

kezeibe adják,

jegykendője gyanánt.

Kíváncsi örömmel,

Búcsút int a múltnak,

ismeretlen várja,

fájó felismerés,

sötétség világa,

örök reménykedés.

Marcuskának ajánlva....

SZEKSZÁRD,  2019. február 04,

áááááááá

NAGY VENDEL: LILLÁK ÉS TRILLÁK

(Lillának ajánlva...névnapodon)

Picurka Lilla,
Két éve már,
hogy néked nyílik
minden kis virág.
Tavaszváró szívvel
Köszönt Téged a  világ,
s  minden nap megtalál,
egy kis boldogság.
Hamarvást madárkák
dalolnak a  fákon,
ajkukon zengenek
trillák, és Lillák.
Táncot lejt hozzá sok
fehérlő hóvirág.

SZEKSZÁRD,  2019. február 16.

**********************

9. MESE

NAGY  CSABA: A boszorkányerdő...

Nagy Csaba

Volt egyszer egy nagy, kerek erdő, és ebben a kerek erdőben kedvére nőhetett mindenféle fa. Állatok tanyáztak a fák lombjai között és az erdő aljnövényzetében. Igen ám, de eljött egy esztendő, amikor az erdőben elszaporodtak a boszorkányok. Eleinte csak egy-kettő volt, de később már ott tanyázott a környék összes banyája. Éjszakánként seprűiken repkedtek, s ijesztgették az erdő apró lakóit és az arra tévedő falubelieket. Mindegyik boszorkánynak volt egy lidérce, amelyik kísérteties fénnyel világított. Ezek a lidércek ide-oda cikáztak a fák agai között. Senkinek sem lehetett nyugta tőlük, így az erdő egyhamar elnéptelenedett. Az állatok elvándoroltak, a fák pedig lassan lehullatták a leveleiket, és egészen elárvultak. Mindössze néhány kopár ág maradt rajtuk, melyek már csak a boszorkányok számára voltak jók seprűnyélnek.
 És ekkor történt meg, hogy Frey, a szelek ura lengett át az erdő égbe meredő alkotóinak remegő ágai alatt, és elborzadva látta mit tettek a boszorkányok az ő kedves barátaival. Óriási haragra gerjedt és tüstént összehívta a négy világtáj szélurait: Polarikon-t, az Északi szelet, Zordon-t a Keleti szelet, Ókeánost-t a Nyugati szelet és legvégül a Sirokkót, a Déli szelet, és így szólt hozzájuk:

 - Kedves barátaim! Nézzetek erre a boszorkányokkal teli erdőre! Ez már tarthatatlan állapot, valamit tennünk kéne. Vajon ki tud nekem segíteni? – hangzott el a kérdés.

Az északi szél bátran elsőként jelentkezett:
- Uram, majd én rendet teszek itt a boszorkányok között!

  Süvíteni kezdett. És arra gondolt, hogy ezek a szegény elárvult fák már úgysem jók semmire, ezért a vihar már nem árthat nekik. Ekkor egy hatalmas orkánt kavart, mert gyökerestől szerette volna kitépegetni a fákat, hogy a boszorkányok tovább álljanak, hiszen nem lesz miből seprűnyelet faragni, amikor a régi repülő eszközök elavultak lesznek. A természet pedig majd újra utat tör magának. Az Északi szélnek a terve nem sikerült, csupán egyetlen fát sikerült kicsavarnia, mivel a többi összefogott, és a föld alatt a gyökereikkel egymásba kapaszkodtak. Az északi szél nem értette, hogy ilyen gyenge kis csenevész fákat miért nem sikerült neki kiszakítani a földből. Úgyhogy tombolt, tombolt, süvített egy ideig, de aztán végleg elfáradt. Így csüggedten tért vissza Szélúr elé.

- Uram, jelentem erősek ezek az apró fák, nem mentem velük semmire!

- Na, majd én! - mondta a nyugati szél - Nekem egy sokkalta jobb ötletem támadt: Nem fogok én órákon át eszeveszettül tombolni az erdő fái között. Ezek a boszorkányok úgyis tartanak az éjszakától, hiszen csak a lidérceik halovány fényére tudnak hagyatkozni. –

Így morfondírozott magában:

Nem a szépségéért szeretjük...!

- Csupán egyetlenegy erős fuvallatot kell, hogy támasszak egy óvatlan pillanatban, és az összes lidércfényt egyszer s mindenkorra kioltom.
Sötétség borul az erdőre, a boszorkányok megijednek, és menekülőre fogják, s elhagyják az erdőt.

   A nyugati szél így is tett. Lesben állt az erdő szélén, és egyszeriben csak fújt egy hatalmasat. Végigzengett az erdő fái között a szélfúvás. Igaza lett, szinte minden lidérc lángja kialudt. Egyetlen kivétellel. Az egyik lidérc éppen egy fa odvában bujkált, szélvédett helyen, ezért csak éppen hogy meglebbent a lángja, de nem aludt ki. Ez a lidérc – miután a szél elhagyta tombolásának helyszínét - szélsebesen cikázni kezdett a fák között, megkereste minden sötétben lapuló társát, és újra meggyújtotta őket. Pár pillanat elteltével, rövidke imbolygás után, folytatódott a viháncolás Szélúr egykor kedvenc erdejében.

A nyugati szél fejét rázva bosszankodott.
- Nekem sem sikerült! Zordon, most te jössz!

A keleti szél teljesen új ötlettel állt elő:
- Pofonegyszerű a dolog: Forgószelet támasztok, egy hatalmas tornádót, és kisöpröm az összes boszorkányt!
Úgy is tett. Elkezdett pörögni-forogni bent az erdő fái között, de azt hiszitek, hogy a boszorkányokat ez megijesztette?
- Hé, banyák, – kiáltott fel az egyik csúnyaság - gyertek, körhinta!
Fölszálltak a seprűikre, berepültek a forgószélbe, és élvezték a pörgést, forgást. A keleti szél pedig hiába pörgette meg az erdei álló levegőt, mert a boszorkányok visongtak az egyszeri csodálatos élménytől.
Úgyhogy szégyenszemre a harmadik fújdogáló is elkullogott. A banyák pedig ottmaradtak az erdőben.

   A déli szélnél maradt az utolsó esély. Óvatosan, minden nesz nélkül elhagyta Szélúr palotáját, és máris ott termett az erdő fái között. De úgy jelent meg, hogy azt senki meg nem hallotta.
A fák csak azt érezték, hogy valami frissebb levegő veszi körül őket. Kinyújtóztatták az ágaikat, apró zöld levelek sarjadtak a gallyak végén. A boszorkányok levették a kendőiket.

- Hej, milyen jól érezzük magunkat! Milyen friss itt a levegő! Dobjuk le a ruháinkat is! Gyertek, fésüljük meg loboncunkat!
Kézről-kézre járt a fésű, a boszorkányok mind megfésülködtek. És ahogy simították a hajukat, úgy az összes boszorkány átváltozott, és szép, izzó vörös hajú tündérekké vedlettek.

-  Vegyük fel az ünnepi ruhánkat! - suttogták egymásnak, és fehérbe öltöztek.
A lidércek pedig pompás szentjánosbogarakká változtak.
A déli szél azóta is csendesen fújdogál a már sokkal elbűvölőbb erdőben, ahol a fák színes lombjai zamatos gyümölcsöket rejtenek. Szélúr csodálkozva jegyezte meg:

- Mily csodás látvány! Ezek már nem is boszorkányok, hanem jóságos tündérek!

Bizony ám, tündérek, szentjánosbogarak és virágzó gyümölcsfák jelentek meg a haldokló erdő helyén. Az állatok is szép lassan visszamerészkedtek a megújuló rengetegbe, ami attól a naptól kezdve ugyanúgy tele volt élettel, mint hajdanán.

**********************

10.MEGJELENT…

JENEI ANDRÁS ÍRÁSAI  PAPÍR, ÉS HANGOS KÖNYV FORMÁBAN

Kedves Vendi!
Örömmel írom meg az alábbiakat neked és persze minden MMM olvasónak is:
1. Elindult az új weboldalam!
www.jeneiandras.hu
Ezen az oldalon sok rövid írásom, a megjelent köteteim, rólam cikkek és videók, hanganyagok, illetve könyvajánlók lesznek és vannak fent!
2. Megjelent február 5-én egy új könyvem.
Calderania- A Kardtánc címmel egy új, kissé történelmi, kissé ifjúsági, s mégis gyengén fantasy történetet adok az olvasók kezébe.
A könyvhöz készült ajánló videó is, amit az alábbi linkre kattintva bárki megnézhet:Feliratos, a siketek és nagyothallók számára:

 https://jeneiandras.hu/uploads/storage/CalderaniaHD.mp4
narrált:
 https://jeneiandras.hu/uploads/storage/Calderania%20narratorral.mp4

A történetből egy kis részlet:

„Prológus

 A koratavaszi levegőben a férfi orrába csapó szag félelemről

Jenei András

árulkodott. Egyértelmű volt a mindent átható,  levegőért, életért rikoltó érzés, a halálfélelem. Az, ami ha távol is van, mégis olyan, mintha egyszerre lenne mindenhol; egyszerre lenne levegő és víz, föld
és szikla, anyatej és vér…
 Még csend volt. Még csak a hajnali madárdalok szálltak hangként a friss és kissé csípős tájban, amit fentről az egyre világosodó kék, lent pedig a deres zöld ölelt a hegyről lekúszó erdő mellett. Nem
mozdult semmi; sem egy felreppenő és reggeli étek után kutató rigó, vagy más testvére, sem más élőlény .
 A megfagyott mindenben csak a vadász lovának fülei meredtek hirtelen hátra és az orrából kiszökő pára gomolygott. A négylábú szemei már
vadul kutattak valahova, patáival egyet-egyet halkan toppantott- jelezve félelmét-, de megérezve hátán gazdája testéből áradó
nyugalmát, nem csapott zajt, nem ugrott meg és nem prüszkölt fel.
 A szárakat tartó kéz vastag ujjai leengedték a bőrt a kápára, majd
egy mozdulattal feljebb tolták a fejen a szőrmeszélű sapkát és már
nyúltak is a széles háton pihenő tegezben lévő vesszőkért és a nyereg
mellett tartott íjért.
 Mire a recsegéssel, sikoltozással és ordító üvöltéssel, hörgő
vicsorgással teli valami kirobbant a fák közül, a lovas már
megfeszített fegyverével célra tartva várta a jövevényeket.  Bár gyors
volt, hiszen ösztönei és megannyi – ma már emlék- harctapasztalata
irányította, mégis minden egy pillanat alatt zajlott le előtte.
 A még majdnem kopasz fák és igen sűrű bokrok közül egy alacsony
emberi alak bukott ki, s ahogy a fűre zuhant, egy óriási fekete farkas
ugrott a hátára. A kissé görnyedt ember ruhái szakadtak voltak, ahogy
földet ért, látszott, hogy karjaiban óv valamit; esése és a rá támadó,
hatalmas és eléggé súlyos  fenevad ellenére nagyon igyekezett lazán
esni. Összehúzta ugyan magát, de mire rongyos gombócként  ért volna
igazán a kemény és hideg talajra, a lábait is már tépte egy másik,
hátulról érkező, kissé véznább és mégis erősen izmos vadállat.  A két
ragadozó felborzolt, szürke és fekete szőre remegett, s ahogy a
hátulsó lény nyálcsorgatva belekapott áldozata lábába, a tűhegyes
fogak úgy csattantak össze a vékony és alig fedett lábszáron, hogy az
azt követő reccsenés szinte elhalt a zajban.
 A sikoly hangos volt és elárulta az ideget elengedő férfinak, hogy a
megtámadott alak nő. A vadul gomolygó összevisszaságból kitűnt egy
csecsemő sírása is, aki még nem tudhatta, hogy mi zajlik vele;
ösztönből ordított fel, s mégis érezhetővé vált, hogy nemcsak a tejért
teszi, hanem a mindenét átható félelmében is.
 A hús szakadása kihangosodott, a morgás és a hörgő csaholás
beterítette a környéket, majd feltört a vér mindent átható szaga…
 Az első nyílvessző annak ellenére csapódott be eltéveszthetetlenül a
nő hátán álló vadállat fejébe, hogy a vadász nem tudott pontosan
célozni. Érzéke és tudása irányította a mozdulatot, s mire a most már
áldozat még egyet akart volna harapni a leteremtett ember vállából, a
vessző lendülete úgy lökte le a testről, hogy bucskázva ért földet
néhány méterrel arrébb.
 A kiáltások között még felvonyított fájdalmában, aztán mozdulatlanul
állapodott meg egy bokor tövénél.
 A férfi az előre elkészített, a másik kezében lévő két nyílvesszőből
egyet már ismét eleresztett a most már egyedül maradt, de még támadó
farkasra és amint az is becsapódott, a másik szakállas hegy is
behatolhatott a bordák közé.
 Egy pillanatra csend lett, aztán visszatértek a hangok. A nő zokogása
a nyögése és a gyermek sírása tépte a vadász füleit, de mire
meghallhatta volna ismét a majdnem néma erdő hangjait, már leugrott
pej lováról és odaszaladt a két alakhoz.
 A négylábú ösztönösen hátrébb lépett néhányat, de ha remegett is
kissé, nem rohant el. Óriási és fekete szemei még mindig vadul
tekintettek a már elpusztult lények felé.
 A férfi leguggolt a nőhöz és óvatosan megpróbálta megfordítani. A bal
vállából, a nyakából és a lábszárából nagy darab hiányzott és úgy dőlt
belőle forró vére, hogy látszott: kevés maradt vissza itteni létéből.
A csapzott, hosszú és fekete haja egykor bizonyára éke lehetett
gyönyörű arcát magán tartó fejének, szemei lassan megkezdték az
elhomályosodást, ami mutatta, hogy hamarosan már nem az evilági életet
szemlélheti.
Karjával még ekkor is szorosan óvta a bebugyolált apró gyermeket, ami
mintha érezte volna, hogy a veszély elmúlt és most hagynia kell
beszélni védelmezőjét, elhallgatott; aprókat nyöszörgött és csak
halkan hüppögött.
 A vadász megsimította a véres és verejtékes homlokot, majd közel
hajolt a fehérré vált archoz.
-  Vigyázz rá…- nyögte a nő és egy pillanatra lehunyta szemeit- nemesi vér…
- Csitt asszony.- felelte neki a férfi halkan.
- Menthár …a neve…Menthár… Neveld fel…
- Ki vagy te asszony?
- A nevem…nem fontos…  én csak egy szajha …vagyok… Ő az… fia…- felelte
elhaló hangján és vér buggyant ki a száján.
A nő megszorította a férfi kezét, majd vett egy mély lélegzetet, ami
halk szörtyögésbe fulladt, aztán megfeszítette magát, hogy utolsó
szavait még kinyögje:
- Ígérd meg, hogy…férfi…jó ember…boldog élete lesz…
- Megígérem.- szólt amaz és visszaszorította a vékony ujjakat.
 A test megremegett, majd már csak egy sóhaj jelezte, hogy elment. A
tekintet kimeredt, majd úgy is maradt és nem mozdult többet.
 A vadász lágyan lecsukta a nő szemeit, aztán néhány pillanatig csak
hallgatott. Először a halott arcát, majd az elernyedt karok közötti
kis csomagot leste bambán. Az alig látszó arcocskából a két apró
szempár tágra nyitva nézte őt. Némán. Nem sírt, nem nyöszörgött, csak
figyelt, mint aki tudja: az evilági léte attól függ, aki most lassan
kiemeli  onnan, ahol eddig volt.”.

 

A könyvet a 26-dik Tavaszi Könyvfesztiválon is lehet majd kapni, s tervezek egy könyvbemutatót is majd…
3. Az egykor megjelent, A Triannita - A kettős küldetés című sorozatom első része most megújult, átszerkesztett és kibővített formában az
Arte Tenebrarum Kiadó által ismét megjelent
A Triannita Krónikák- Az első szövetség  címmel!
A könyv új borítót is kapott, s mivel teljesen feljavult, remélem több olvasóhoz juthat majd el. A kötet nyomtatásban és e-book-ban is megjelent, de mivel ez már nem ingyenes kiadás, részletet ebből nem
tudok adni most. A könyvet a kiadótól lehet megvenni, ha az oldalamon a könyvnél a bolt linkre kattintanak, ott megvásárolható.

Remélem minden alkotótársnak így tud alakulni az éve!

András

**********************

11. BEMUTATJUK AKAI KATALIN  ÍRÁSAIT

ÉLETRAJZ.

„Nagyné Akai Katalin vagyok, férjemmel Tatán élek. Akai Katalin néven diákkoromtól írok, 2017-től publikálok. Az Irodalmi Rádió és több irodalmi magazin és folyóirat szerzője vagyok, számos irodalmi közösség megtisztelt azzal, hogy tagjai közé fogadott. Tizennégy hazai és nemzetközi pályázaton irodalmi díjat, vagy helyezést kaptam, és eddig tizennyolc antológiába válogatták be verseimet és prózáimat. Napút nívó díjjal jutalmaztak, a „Szárnypróbálgatók” és az „Életmesék” kötetekben is szerepelek. Az Országos Mécs László Irodalmi Társaság 2018-as pályázatán elnyertem a Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díjat. Több könyvem vár kiadásra. Szeretnék írásaimmal szórakoztatni, szeretetet, vidámságot, reményt adni.”

áááááááá

NAGYMAMÁM, A BOSZORKÁNY

Akai Katalin

Amikor a fekete szoknyát, és ugyanolyan színű kötött kardigánt viselő öregasszony végig vonszolta magát a szürkén és porosan tekergő aszfalton, a környék összes gyereke odagyűlt a csodájára.

Október közepe volt, igazi vénasszonyok nyara. A fákon a levelek már kezdtek színesedni, és az iskola is elkezdődött. Unalmas vasárnap délután volt, a legtöbb lurkó az utcán játszott, csellengett vagy a házak lépcsőin ülve beszélgetett.
A néni fekete kendőjét úgy a szemébe húzta, hogy szinte semmit nem látott alóla. A lábán kopott, magas szárú, fűzős cipő volt. Ráadásul hatalmas méretű, melynek az orra kissé felkunkorodott. Az asszonyság hátán akkora kendőbe kötött batyu volt, hogy szinte az vitte előre. Két keze is tele volt pakolva mindenféle holmival, táskával, szatyorral, még tyúkketrec is volt nála kettő darab, mindegyikben két darab szárnyassal. Ilyet ezek a városi gyerekek még nem láttak, ezért aztán csúfolni kezdték, és nevetve, kiabálva csapatosan követték. Cseppet sem érdekelte őket a néni kora, és eszükbe sem jutott, hogy segítsenek a csomagjait cipelni. Azt bezzeg észrevették, hogy a szokásosnál is nagyobb, és pirosabb az orra, ráadásul bibircsók is volt rajta.
Amikor az öregasszony egy pirosra festett padhoz ért, nagyot sóhajtva leült. - Már amennyire a hátára kötözött batyu engedte. Óvatosan letette a tyúkketreceket is, és egy hatalmas, szürke zsebkendőt húzott elő. Először megtörölgette a homlokát, majd trombitálva kifújta méretes orrát.
- Vigyázzunk srácok! Lehet, hogy boszorkány, még a bibircsók is ott van az orrán! Kiabálta két harapás között Zoli, aki egy szelet zsíros kenyeret egyensúlyozott pufók kezében.
- Hűha! Tényleg! Lehet, hogy csak egy csapat béka marad belőlünk! - Tromfolt rá Gyuszi, és nedves orrát pulóverének ujjába törölte. A gyerekek lemaradtak, és tisztes távolságból figyelték az öreganyót. A lányok a fiúk háta mögé bújtak, és megszeppenve várták, mi fog történni.
- Persze az öregasszony hallott mindent, jót nevetett magában, és úgy gondolta megtréfálja őket a csúfolódásért cserébe. Sok szoknyájának egyik ráncából előszedett egy görbe kampós botot, és a gyerekek felé mutatva azt mondta.
- Még egy utcányira vagyok a lányoméktól. Ha nem fogjátok meg, és nem hozzátok utánam a csomagjaimat, az egész bandát disznó csürhévé változtatom, az biztos!
Így történt, hogy a Nagymamám olyan pompás hordár kísérettel érkezett az egy emeletes lakótömb elé, mint egy királynő a palotába. Szerencsére a földszinten laktunk.
Amikor a fiúk lerakták a csomagokat, az idős néni elkacagta magát, de annyira, hogy mind az öt sárga foga kilátszott. Hátra húzta kendőjét a homlokából, és lekanyarította hátáról a nagy batyut. Előszedett belőle egy kis kosarat, tele piros almával, és a gyerkőcök felé kínálta: Köszönöm, hogy segítettetek, vegyetek ebből a finom szabolcsi almából! Először vonakodtak, mert hátha mérgezett, vagy ilyesmi, de amikor a „boszorkány” unokái - testvéreim és én - is elvettünk egyet-egyet, és jóízűen falni kezdtük, ők is vettek a kosárból. Olyan ízletes volt az az alma, hogy néhány gyereknek a ruhájára folyt a leve, apró fogaik alatt pillanatok alatt eltűnt, pedig elég nagyméretű gyümölcsök voltak. A néni mosolyogva figyelte őket, és megkérdezte: Ízlett-e az alma? Jól nevelten, kórusban köszönték meg, és szemlesütve bocsánatot kértek a csúfolódásért.
– Na! Ha olyan jó volt, mondjátok meg a szüleiteknek, hogy pár nap múlva érkezik belőle még tíz ládával, olcsón adom, jöhetnek almát venni. Aztán lesz pár kiló paszuly, házi szilvalekvár, dió, mák, pár zsák finom szabolcsi krumpli, pár oldal-szalonna, meg egyebek. Eladtam a kis házamat, földemet, szőlőmet, amit lehet, kiárulok belőle.
– Köszönjük szépen, megmondjuk! - felelték a gyerkőcök.
– Az én anyukám biztosan jönni fog, mondta Zoli, és sóvárogva leste az almás kosarat.
– Amúgy meg, most költöztem ide, és nem vagyok boszorkány. Anna néninek hívhattok, és ezek a kislányok az unokáim. Még biztosan találkozunk. Mire befejezte, előkerült Anyukám, hunyorogva, borzasan, csak egy otthonkát kapott fel a hálóingére, hogy megnézze mi az a ricsaj a lépcsőházban. Éjszaka dolgozni volt, most aludni szeretett volna.
– Hát megjött, Édesanyám? Miért nem írta meg mikor jön? Kimentünk volna az állomásra segíteni.
– Nem baj, volt nekem segítségem! Gyere, hordjuk be ezt a sok holmit!
– Csak nem gondolja Anyám, hogy a tyúkokat is behozza a lakásba?
– Dehogynem! Tán’ majd itt hagyom az utcán, hogy elvigyék? Ahol ennyi pulya van, ott kell a tojás, ezek meg a legjobban tojó tyúkjaim!
– Már pedig ide be nem hozza! Veszek én tojást a boltban.
A nagy vita kellős közepén megérkezett a családfő, Péter Apu, aki még vasárnap is munkában volt. Alig várta, hogy hazaérjen, éhes és fáradt volt.
– Most leviszem őket a szenes pincébe, aztán majd holnap összeütök nekik valamit az épület mögötti kertben, ha a lakótársak megengedik. Ha nem egyeznek bele, akkor megesszük őket, nincs mit tenni. - Mondta bosszúsan, és már vitte is a ketreceket. Persze mindhárman követtük, még a legkisebb totyogós Zsuzska is, mert nagyon örültünk, hogy végre lesz házi állatunk. Mikor végre bezárta a szárnyasokat a pince rekeszünkbe, alig bírt rávenni bennünket, hogy felmenjünk a lakásba.
Anyukám közben megterített az anyjának, és a férjének, megmelegítette a megmaradt ebédet. Azután tiszta ágyneműt húzott a fáradt öregasszonynak.
Anna néni, a Nagymamánk csak ámult - bámult, hogy milyen gyönyörű lakásban lakunk, a bútorokat egyenként megsimogatta, és azt mondta, hogy otthon, még a grófi kastélyban sem látott olyan szépet, amikor ott szolgált, fiatal korában. A vasalt fehér lepedő, és ágynemű láttán könnyes lett a szeme, alig akarta elhinni, hogy az az ő ágya lesz.
Amikor Édesanyám a kezébe adta a csipkés hálóinget, elpityeredett. Mi akkor nem értettük, miért sír a mama, hiszen nekünk ez olyan természetes, és megszokott dolog volt.
Nem ismertük a Nagymamát, kicsit félelmetes volt a sok fekete ruhájában, meg a kevés fogával, érdekes szagával, de mégis megsajnáltuk, és vigasztalni kezdtük. Ekkor tört ki belőle a zokogás, a hosszú fáradságos utazás, és a feszültség miatt – mint később elmesélte.
– Vajon hogyan fogadják őt sosem látott unokái? Hol fogja álomra hajtani a fejét? Hiszen előtte sosem volt a lányánál. A kis házikóját, kertjét, földjét eladta, hogy hozzánk költözzön. Ne éljen egyedül, magányos özvegyasszonyként. A lánya, meg a veje is felkereste őt, hogy szűkség lenne a segítségére. Jó lenne, ha valaki vigyázna a gyerekekre, és néha főzne anyu helyett.
Kis idő múlva megnyugodott, és elkezdett lefekvéshez készülődni. Mi gyerekek addigra megfürdetve, tisztán játszottunk az ágyban és vártuk az esti mesét.
Mama elkezdett vetkőzni. Velünk egy szobában aludt, és mi csodálkozva néztük, hogy milyen sok szoknya, és ing volt rajta. A végére egészen sovány lett a nagymama. Akkor jött be Anyu mesét mondani.
– Ugyan már Anyám! Csak nem fog ilyen piszkosan a tiszta ágyba bújni? Ott a jó meleg víz a kádban.
– Nem vagyok én koszos! Fürödtem az apáddal a folyóban a nyáron, amikor még élt. Azóta meg mindennap mosakodtam, volt úgy, hogy kétszer is - Mondta felháborodva a mama.
Olyan kalamajka, huzavona lett belőle, hogy fetrengtünk a nevetéstől, mire rá tudták venni Apuval, húzva - tolva, könyörögve, hogy használja a fehér csempés helyiséget. Később az lett Anna mama kedvenc helye a lakásban.
Szép lassan összeszokott a családdal, mi is vele. A tyúkok is maradhattak, az egész ház kedvencei lettek. Voltak persze súrlódások, de a szükség sok nehézséget megold.
Szűkségünk volt egymásra.
Anyukám a gyerekek mellett három műszakban dolgozott a bányánál. Nehéz munkát végzett, örült, hogy az anyja vigyázott ránk, és néha, ha muszáj volt, főzött. Nem nagyon tudtuk megszokni a főztjét, akárhogy próbáltuk, pedig a mama igyekezett.
Egyik este megbeszélték, hogy habart paszulyt fog készíteni másnap a Nagymama. Viszonylag könnyű megfőzni, és jó laktató étel, egy-egy nagy szelet kenyérrel, ecetesen, savanykásan, még zöldségfélét sem kell hozzá venni, bab volt otthon bőven. Anyuék törlesztették a lakás részleteit a banknak, nagyon be kellett osztani, ami volt.
Este megtisztítottak, és megmostak egy kiló szárazbabot, és beáztatták, hogy reggelre puhább legyen. A szüleim hajnalban elmentek dolgozni. Reggel, amikor felkeltünk örömmel csodáltuk meg, hogy milyen sok lett a bab, hogy megduzzadt, megszaporodott. Ez a csoda minden szárazbab - áztatás után megbűvölt bennünket, gyerekeket.
A Nagymama odarakta egy fazékba főzni a babot, babérlevéllel, sóval, fűszerekkel. Mikor megpuhult, tejből, és lisztből habarást készített és besűrítette vele a levest. Igen ám, de a habarásba sok lisztet rakott, és a leves olyan sűrű lett, mint a főzelék.
Zsóka húgommal otthon maradtunk, nem mehettem iskolába, ő sem óvodába, mert betegek voltunk. Zsóka volt a mama kedvence, ott játszott a konyhában, én a szobában tanultam egy ideig.
Nagymama tudta, a levest olyan sűrűn nem hagyhatja, mert akkor megint csak elégedetlen lesz a család. Gondolkodott, és kitalálta, hogy tesz hozzá vizet és felhígítja. Meg is beszélte Zsókával.
– Mit gondolsz Zsóka, felhígítsam a levest?
– Hígítsa mama! - Mondta az öt éves húgom, komoly megfontolás után.
Mama átöntötte egy nagyobb fazékba a levest, jó sok vízzel felhígította, majd felforralta. Közben megbeszélte Zsókával, hogy milyen jó lesz így, mert sokkal több lesz, biztosan örülni fog az anyukánk. Amikor a leves felforrt, hiába kevergette, hígnak találta.
– Szerinted behabarjam még egyszer ezt a levest? Most meg azért fognak szidni, hogy túl híg lett!
– Habarja mama! - Felelte Zsóka az óvodások komolyságával, és ártatlan szemekkel, rajongva nézett a Nagymamára. Anna mama elővette a kocsonyafőző zománcos nagy fazekat, átöntötte a levest, és nagy buzgalommal még egy adag sűrű habarást készített, majd a leveshez öntötte, sűrű kevergetés közben.
Jó is lett az, egészen addig, amíg nagyon sűrű nem lett. Bizony akkor már majdnem valami csúnya szaladt ki a száján, pedig igen vallásos asszony volt. A biztonság kedvéért ismét kikérte kedvenc unokájának a véleményét, hogy mégse egyedül legyen felelős a dolgokért.
– Te, Zsóka! Kislányom, szerintem nagyon sűrű ez a leves. Gyere, felemellek, nézd meg te is! Szerinted meghígítsam egy kicsit? Az apróság hosszas kavargatás után így szólt:
– Egy kicsit sűrű, hígítsa mama!
Nagymama ekkor elővette a horganyzott mosófazekat, lehetett vagy húsz literes, abban szoktuk melegíteni a vizet a mosáshoz. Át is merte - öntötte nagy keservesen a sok-sok levest a nagyfazékba, és óvatosan meghígította, mert tudta, hogy nincs nagyobb fazék a háznál. Azután már csak várta haza Anyut, meg Aput a munkából.
Meg is érkeztek, amire a többi fazekat elmosogatta és minden a helyére került. Az éhes család hazaért, karjukon a bölcsődés pici húgommal. Előre készültek a finom levesre, még ropogós, két kilós kenyeret is vettek hozzá, hogy lesz nagy lakoma. Anyukám szemét összehúzva közeledett a tűzhelyhez, nem tudta mire vélni a mosófazekat rajta.
Nagymama egy sámlin ült a sarokban, ölében Zsókával, onnan leste, megdicsérik-e vagy sem.
Édesanyám belemártotta a nagy fakanalat a fazék habarékba, és keverni kezdte a pár szemnek tűnő babot a lében.
– Mit csinált már megint Édesanyám? - Kérdezte sírva, és fejét fogva, zokogva leborult a konyhaasztal kockás, viaszos vászon terítőjére.
– Anyu! Ne sírj, mi csak sok levest akartunk főzni mamával, hogy mindenkinek jusson! – Simogatta a karját Zsóka, de már neki is sírásra görbült a szája.
Akkor már én is ott voltam - sajnáltam a zokogó Anyámat - de nem tudtam visszatartani a nevetésemet. Péter Apu is rázendített és szinte fuldokolva hahotázott, majd felemelte, és magához ölelte a pityergő Zsókát és Anyámat. Erre végre ők is elkezdtek nevetni. Ezt látva, még a megszontyolodva, a kendőjét tépegető mama is elkezdett kacagni, és sírni egyszerre a sámlin ülve.
A lépcsőházban szembe szomszédok voltak a pár hónapja odaköltözött Balogék. Tiszta, rendes, szorgalmas emberek négy gyerekkel. Eleinte Anyukám sokat morgott, hogy ő nem azért költözött ide a „társasházba”, fizeti a drága hiteltörlesztést, hogy itt is a romákat nézze. Aztán lassan megbékélt, amikor látta, hogy rendesen viselkednek, takarítanak, a gyerekeket is tisztán járatják, mindegyik jó tanuló, és tisztelettudó nevelést kapnak. A nagy sírás-nevetés kihallatszott a lakásból és a lépcsőházban játszó Balog gyerekek elmesélték, milyen nagy baj történt nálunk.
– Mintha csengettek volna! - Kiabálta túl a ricsajt Péter Apu.
– Péter nézd meg, ki lehet az? - Kérte az Anyukám.
– Elnézést kérek a zavarásért, de a gyerekek hallották, hogy milyen sok levesük van. Nekem nem volt időm főzni, orvosnál jártam. Kaphatnánk belőle valamennyit? Nem is hallottam még habart paszulyról, amúgy is szívesen megkóstolnánk. Ráadásul úgy jártam, hogy a sógorunk idehozott egy nagy tepsi sült hurkát, kolbászt. Olyan sok, hogy nem bírjuk megenni, hűtőnk még nincsen. Nem segítenének elfogyasztani? Ne menjen kárba az a sok finomság.
Így történt, hogy Péter Apu a konyhaasztalt kinyitotta - körbe tudtuk ülni, picit szorosan, de tizenketten is - és jóízűen elfogyasztottunk mindent az utolsó falatig. Azután még sokszor ültünk egy asztalnál a szomszéd családdal, és segítettünk egymásnak, amiben tudtunk.
Attól a naptól kezdve Anyukámban megszűnt az előítélet, és mi is új barátokra találtunk.

áááááááá

(Szerk.: Szekeres Csilla)
Fotó: Akai Katalin portréja

**********************

12. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó

(2. fejezet 1. rész)

Az utazás elkezdődik

       Habó-völgyre hideg hajnal köszöntött. A levegő nyirkos és hűvös volt; a dombok között ködfelhő gomolygott, ami nem nyújtott valami derűs látványt a máskor oly szép tájnak. Az utcák kihaltak voltak, senki sem tartózkodott odakint – mivel a habó amúgy is későn ébredő népcsoport volt. Nemigen szerettek kora hajnalban felébredni. Ők sokkal szívesebben aludtak egészen addig, amíg a Nap már magasan járt az égen. Ritkán fordult elő, hogy egy habó ilyen időben tette volna ki a lábát az utcára. Persze kivételek mindig akadtak, mint ahogyan ez meg is történt, amikor az egyik habó-házikó ajtaja kinyílt, és egy habó lépett ki rajta óvatos léptekkel, utána pedig egy öregember ment ki. 

       Sadok Mellonhoz fordult, és mondta neki, hogy készítse elő hátasaikat az útra, addig ő átmegy Üregi gazdához, hogy átadja neki Otthon kulcsait; és így legalább Somáért is el fog menni. Mellon egy bólintással jelezte, hogy rábízhatja a dolgot, majd elindult utánanézni hátasaiknak és csomagjaiknak, amiket már régen előkészítettek az útra. Sadok bezárta Otthon kék ajtaját, gondosan leellenőrizte, hogy minden ablak be van e csukva, majd miután mindent rendben talált, akkor elindult Üregi gazda házához. 

       Üregi gazda csak pár utcával lejjebb lakott Otthontól. Az ő habo-háza a Meleg Fészek nevet viselte, ami kifejezte lakói bolondos és egyben szelíd természetét, ahol az ott élő habók nagyon is szerettek élni. Az Üregi család középosztálybeli család volt Habó-völgyben. Nem voltak gazdagok, de nem is nélkülöztek semmiben sem. Földművesek voltak, akik abból a termésből éltek meg, amit maguk termeltek meg. Az egyik legjobban gazdálkodó család voltak a habókok között, akiket nagy tisztelet övezett egész Habó-völgy szerte. Szívesen jártak át hozzájuk a többi habókok; részben azért, mert mindig ők készítették a legkiválóbb ételeket, amiket, a többi habó szívesen fogyasztott el; másrészt a kiváló sörükért is szívesen látogatták őket. Üregi gazda készítette a legfinomabb söröket, amivel szívesen kereskedett, és amit a habókok egyenesen imádtak. Szinte nem volt olyan habó, aki ne ismerte volna Üregi gazda híres sörét. Arany Medvében is bőven adtak el belőle, ami az egyik legnépszerűbb sör volt a fogadóban. Sok habó ezért is szeretett a fogadóba járni, ahol annyit ihattak kedvenc sörükből, amennyit nem szégyelltek meginni - már ha egyáltalán tudtak mértéket tartani.

Kiss Anikó és Kiss Erika

       Sadok befordult abba az utcába, ahol Üregi gazda háza volt. Látta, hogy ablakait fény ragyogta be, ami egy kicsit meglepte – mert titkon arra számított, hogy Soma esetleg meggondolta magát az elutazással kapcsolatban. Ahogy odaért a piros ajtóhoz, megállt, majd illedelmesen bekopogott rajta. Az ajtót Üregi gazda felesége nyitotta ki. Üreginé kedves teremtés volt, aki kedvelte Sadokot, bár ritkán találkozott vele, mert más habókokkal ellentétben, Sadok nem túl gyakran járt át hozzájuk, vendégségbe. Mindig Soma volt az, aki meglátogatta őt. 

       Üreginé kedves mosollyal köszöntette a belépő Sadokot, aki tisztelettel viszonozta ezt. 

       - Kissé hűvös van odakint, nem gondolja, Zsebes úr? – mondta Üreginé, miközben bevezette a házba Sadokot. – Nem éppen utazásra hívogató idő. 

       - Nem olyan vészes – felelte Sadok udvariasan. – Délre már jobb lesz az idő. Nem úgy néz ki, hogy esni fog. 

       - Hát remélem is, mert akkor az én férj uram és a fiaim, nem tudnának kimenni, dolgozni a földekre. Senki sem szeret esőben dolgozni. 

       - Az már biztos – értett egyet nevetve Sadok; hiába, ennél a családnál mindig olyan felhőtlenül érezte magát. Velük nem tudott távolságtartóan viselkedni. 

       Az egyik szoba ajtaja kinyílt, és éppen Soma lépett ki rajta, hátán már ott volt csomagja, amit az útra készített elő. Sadok alaposan szemügyre vette őt. 

       - Te aztán nem spóroltál semmivel sem – állapította meg, amikor alaposan megnézte magának Soma csomagját. – Az egész házat felpakoltad? 

       - Nem én tehetek róla – válaszolta Soma fülig vörösödve, és zavartan sütötte le a szemét. – Anya mondta, hogy mindent csomagoljak el, amire szükségem lehet. Sőt, gyakorlatilag ő csomagolt be nekem. 

       Sadok szája sarka megrándult. Épp idejében fojtotta el kitörő nevetését, mivel nem akarta megsérteni Soma érzéseit azzal, kineveti őt. Pedig olyan vicces volt, ahogy itt panaszkodott neki arról, hogy az édesanyja csomagolt be helyette. Mint egy kis kölyök, aki nagynak akarja mutatni magát, de közben nem volt az, mert még mindig a szüleitől függött. Jó, persze megértette Soma érzéseit, hiszen gyakorlatilag ő már nagykorú volt, aki lehet, hogy a szüleivel élt, de már tudott magáról gondoskodni, és úgy érezte, megszégyenítették avval, hogy pont ezen a fontos napon kellett édesanyjának úgy viselkednie vele, mint egy kisgyerekkel. Igazán nem vetheti a szemére, hogy aggódott érte. Melyik édesanya engedte el szívesen fiát egy utazásra, amiről még csak nem is sejtette, milyen hatalmas veszélyekkel jár majd? Természetes, ha azt szerette volna, hogy mindenről ő gondoskodjon, hiszen Soma volt a legkisebb fia, aki arra készült, hogy elmenjen egy igen hosszú utazásra. Ki tudja, hogy viszont láthatja-e még valaha? 

       Sadok elszomorodott, amikor eszébe jutott neki saját édesanyja. Ő is aggódott érte, mikor közölte vele, hogy elhagyja Habo-völgyet egy kaland kedvéért. Így hát meg tudta érteni Üreginé aggodalmát és fájdalmát, amit, ha nem is fejezett ki, de ott érzett szívének legmélyén. Úgyhogy Soma legyen hálás minden percért, amit együtt tölthetnek el, mert lehet, hogy ezek lesznek az utolsó percek, amiket egymás mellett tölthettek el. 

       - Légy hálás ezért, Soma fiam – szólalta meg Sadok halk, de ugyanakkor komoly hangon, mire Soma rákapta tekintetét. – Mert hamarosan eljön annak a napja, hogy majd magadnak kell gondoskodnod arról, hogy összecsomagolj magadnak. Hidd el, ezen az utazáson felnőttként kell majd viselkedned. 

       Soma nem válaszolt. Nem igazán értette, hogy Sadok miért mondta ezt neki, ráadásul ilyen hangon. Úgy beszélt vele, mint egy taknyos kölyökkel, akit ki kellett oktatnia arcátlansága miatt, amiért panaszkodni merészelt azért, mert az édesanyja csomagolt be helyette. Szégyenkezett is miatta, mert tudta, hogy Sadoknak van igaza. Hiszen örülnie kéne annak, amit édesanyja tett meg neki. Amíg itt van, addig édesanyja gondoskodik róla. Megtesz neki mindent azért, hogy utazása során semmilyen hiányban ne szenvedjen, és ahelyett, hogy hálás lenne ezért, még panaszkodik is. Hálátlan egy kölyök volt. Egy veszélyes kalandra vállalkozik, és hála helyett, még van képe nyavalyogni. 

       Ekkor Üregi gazda lépett be az előszobába, aki éppen odakint volt, hogy felkészítse Soma póniját az útra, kezében pedig egy lámpást tartott. Becsukta maga után az ajtót, majd megfordult, és amikor meglátta Sadokot, szája mosolyra húzódott. 

       - Üdvözlöm, Zsebes uram – mondta derűsen, miközben közelebb lépett. – Szép reggelünk van. Bár úgy nézem, nem lesz ebből eső. Pedig rendesen be van ám borulva. 

       - Az már igaz – felelte Sadok, és igyekezett vidám arcot vágni. – Kedvet szegő idő, de ettől függetlenül utazásra való időjárás az ilyen. Legalább senkinek sem jut eszébe kijönni az utcára, hogy aztán meglássa, amint elhagyom Habó-völgyet. Rögtön elindulna a pletykálkodás. 

       - Fecsegő népek vagyunk, ez már igaz. De ne aggódjon, a mai napon senki sem fogja megsejteni, hogy ön elutazott. Beletelik egy kis időbe, amíg mindenkinek feltűnik az, hogy elutazott. 

       - Azt nem kétlem – mondta Sadok. – De higgye el, jó okom van arra, hogy ezt tegyem. 

       - Nem kell mentegetőznie. Értem én, hogy egy olyan utazásra készül elmenni, amiről nem akarja, hogy mások tudjanak. Sejtjük mi azt, hogy nem egy hétköznapi útra megy el. 

       Sadok nem bírta megállni, ne nézzen meglepetten Üregi gazdára. 

       - És ennek ellenére elengedik velem a fiúkat? – kérdezte döbbent hangon. 

       - Miért tartanám vissza? Soma nagykorú már. El tudja dönteni, mit akar tenni. De tudja, akkor sem tudnám visszatartani, ha nagyon akarnám. Nagyon ragaszkodik önhöz, és mindenképpen szeretne magával menni. Nem tagadhatom meg ezt tőle, hiszen ön a legjobb barátja Somának, akit szeret. Hogyan is tagadhatnám meg tőle, hogy önnel menjen? 

       Sadok tisztelettel nézett Üregi gazdára. Tudta, hogy veszélyes útra készül elvinni magával a fiát, és ennek ellenére képes elengedni őt, mert figyelembe vette Soma akaratát. Most először beszélt úgy Somáról, mint egy felnőtt habóról, akit tisztelt és szeretett. Tisztelte azért az elhatározásáért, amit saját maga hozott meg: hogy elkíséri őt és szolgálni fogja, amíg csak él. Üregi gazda bölcs habo volt, el kellett ismernie.   

       - Köszönöm, amiért olyan megértő Somához – felelte Sadok hálásan. – És sajnálom, hogy el kell vinnem őt.

       - Ugyan, nem kell ezért bocsánatot kérnie. Fölösleges. Örömmel engedem el, mert tudom, hogy ön vigyázni fog rá.

       Sadok félrefordította a fejét. Nagyon sajnálta Üregi gazdát, amiért nem tudta igaz szívből megígérni ezt. Nem olyan utazásra indultak el, ahol ezt be tudta volna tartani. Gyűlölte, amiért nem mondhatta el neki az igazat, de nem tehette meg. Muszáj volt így tennie, mert csak így tudta megkímélni Soma családját az igazságtól. Megszakadt volna a szívük, ha tudták volna, hogy legkisebb fiúkat, milyen utazásra akarta elvinni valójában. Valóban ez volt a legjobb, amit tehetett.

      Sadok Soma felé fordította a tekintetét, ki néma fájdalommal nézte a szüleit.

       - Jobb lesz, ha elindulunk – szólalt meg csöndesen, mire Soma rákapta a pillantását. – Mellon már biztosan vár.

       - A pónidat ott találod útra készen – mondta Üregi gazda fiának. – Vigyázz rá rendesen, és épségben gyertek vissza Habó-völgybe.

       Soma az apjára nézett. Visszatartott könnyek csillogtak a szemeiben. Eddig nem is sejtette, milyen fájdalmas is lesz ez a búcsú. Rádöbbent, hogy talán most utoljára látja a szüleit. Némán habozott, majd odalépett hozzájuk, és mindkettőjüket megölelte. Úgy szorította magához szüleit, mint aki soha sem akarta volna őket elengedni.

       Sadok mozdulatlanul nézte az egészet. Megindító jelenet volt. Abban a pillanatban szüleire gondolt, akiktől szintén így búcsúzott el, mikor elindult Mellonnal, hogy végezzenek a Sötétség Fejedelmével. De az már nagyon régen volt. Egy régen letűnt korban. 

       - Induljunk – szólt rá ismét Somára, ki nehezen vált el szüleitől, majd Sadok felé fordult könnyeit nyeldesve, és bólintott. 

       Utoljára még szüleire nézett, akik mosolyogva néztek vissza rá, de szemükben szomorúság csillogott, amiért el kellett köszönniük legkisebb fiúktól. Nehéz búcsúzás volt ez számukra.

       - Mondjátok meg a többieknek, hogy szeretem őket, és hogy vigyázzanak magukra – mondta Soma szüleinek, kik bólintottak.

       - Úgy lesz – ígérte Üregi gazda, és ekkor Soma elfordult szüleitől.

       Sadok elindult, Soma pedig követte őt. Együtt léptek ki a hajnali derengésbe, Soma szülei pedig egészen a küszöbig kísérték őket, ahol ismét búcsút vettek tőlük. Elindultak az istálló felé. Soma belépett oda, majd kis idő múlva kivezette póniját az útra. Még utoljára visszanézett a bejárati ajtó felé, ahol a szülei álltak és intett feléjük a kezével, amit szülei viszonoztak. Soma emlékébe örökre belevésődött ennek a búcsúzásnak az emléke. Nem is nézett vissza többet, nehogy a végén még elsírja magát. Némán visszamentek arra a helyre, ahol Mellon várt rájuk. Az öreg mágus látta rajtuk, de legbőbbképpen Somán látta, hogy milyen nehéz lehetett nekik ez a búcsú.

       A két habó odaért Mellonhoz, ki lepillantott rájuk, majd egyik erős kezét Soma vállára tette.

       - Ne bánd, amiért úgy döntöttél, hogy velünk jössz – mondta neki vigasztalóan. - Helyesen döntöttél. Azzal, hogy velünk jössz, csak a családodnak teszel jót. Vigasztaljon ez a gondolat. 

       Soma hálásan nézett föl az öregemberre, miközben halkan szipogott, mire Mellon elmosolyodott, aztán Sadokra nézett. Egy ideig némán néztek egymás szemébe, majd Mellon volt az, aki megszólalt:

       - Menjünk – felelte, majd megfordult, és épp indulni akart, amikor hirtelen eszébe jutott valami. 

       - Ó, majd elfelejtettem valamit. – Azzal a köpenye alányúlt, és elővett onnan egy nagyon hosszú valamit, amit Sadok rögtön felismert.

       Egy gyönyörűen megmunkált kard volt, minek hüvelyébe díszes rúnákat véstek. Hossza az átlagosnál jóval hosszabb volt, és direkt úgy kovácsolták, hogy csak egy habo tudja forgatni. Sadok régi kardja volt, Lélekvágó, amit a törp-király, Drain kovácsoltatott neki azzal a céllal, hogy meg tudja védeni magát Srannal szemben. 

       - Erre azt hiszem szükséged lesz – mosolyodott el Mellon, mikor észrevette Sadok döbbent arcát.

       - Hát megőrizted? – nézett föl öreg barátjára Sadok, miközben remegő kézzel elvette tőle a kardot.

       - Te mondtad, hogy vigyázzak rá. Hát így is tettem. És most itt az ideje visszaadnom neked. 

       Soma kíváncsian nézte a gyönyörűen kovácsolt kardot, melynek történetét jól ismerte. 

       - Ez volna az a legendás kard, amivel legyőzted a Világ Ellenségét?

       Sadok nem felelt, csak a kardja markolatjára tette az ujjait, amit lassan előhúzott hüvelyéből. A kard ugyanúgy ragyogott, mikor először vette a kezébe. Emlékezett rá, milyen érzés volt ezt a pengét forgatni. Könnyű és fürge volt. Pengéje éles és kicsorbíthatatlan. Megállíthatatlan volt. Nem létezett olyan páncél, ami ellenállhatott volna neki. Nem hagyta cserben még a legveszélyesebb csatában se. 

       Sadok egy ideig néma csendben figyelte régi kardját, majd óvatosan visszacsúsztatta a helyére. A háta mögé kötötte, mert így sokkal könnyebben elő tudta rántani, mintha az oldalán hordta volna. Határozottan előrenézett, és tudta, hogy innen már nincs visszaút. Eljött az ideje annak, hogy újra megvívja a csatát Srannal szemben. 

       - Jól van, induljunk – jelentette ki határozottan, majd elindult előre, és többé vissza se nézett.

Együtt haladtak át Habó-völgy ismerős tájain, amit Soma fájó szívvel hagyott el. Nem hitte volna, hogy egy napon elmegy innen, különösen azt nem hitte volna, hogy azért kell elmennie erről a szép vidékről, hogy aztán egy olyan háborúban vegyen részt, ami egész Világfölde sorsát befolyásolta. Végig haladtak egy zöld mezőn, ami hamarosan egy kisebb erdőbe vezetett. Soma már azt hitte, hogy a Szürke-erdőnél vannak. Mivel még soha nem járt Habó-völgy ezen a részén, ezért nem tudhatta, hogy ez még nem az az erdő. Meg is kérdezte Sadokot, hogy merrefelé is járhatnak, de legnagyobb döbbenetére nem azt a választ kapta, amire számított.

       - Ez még csak a Deres lombok-erdeje – felelte Sadok higgadtan, miközben továbbhajtotta póniját.

       - Hát nem a Szürke-erdőnél vagyunk? – kérdezte csalódottan az ifjú habo, ami nem kerülte el Sadok figyelmét.

      - Az még nagyon messze van – szólalt meg váratlanul Mellon, ki ott lovagolt Soma mellett. – Hatalmas erdő az. Sokkal nagyobb, mint a Deres lombok-erdeje. Tán még nem jártál itt?

      - Még soha – vallotta be Soma szégyenkezve, mire Sadok felnevetett. 

      - Sose bánd – vigasztalta barátját. – Nem te vagy az egyetlen habo, aki még nem jutott el ide. Tán hosszúnak érzed az utunkat? 

       - Egy kicsit – nézett félre Soma, ami jókedvre derítette Sadokot.

       - Türelem, Soma fiam. Mire odaérünk a Szürke-erődig, észre se fogod venni, hogy milyen hosszú utat tettünk meg, mert addigra úgy is hozzászoksz az utazáshoz. 

       - Sajnálom, ha gondok jelentek.

       - Ugyan már, honnan veszed, hogy gondot jelentenél? Akkor nem vinnénk magunkkal. Jól tudjuk, hogy nem vagy még hozzászokva a hosszú utazáshoz, de majd megszokod. Csak kitartás. 

       Soma bólintani tudott. Azt már meg se merte említeni, hogy éhes, mert szégyellt előttük gyengének mutatkozni. Inkább csendben tűrte az éhséget, és abban bízott, hogy előbb-utóbb meg fognak állni valahol pihenni. Addig is megpróbálta elterelni figyelmét éhségéről avval, hogy gondolatban evett. Elhaladtak egy szép patak mellett, ami a Csendes-patak nevet viselte. A patak keresztül folyt egész Habó-völgyén egészen a Csillám-folyóig, ami az egyik legszebb folyó volt Világföldén. Azt tartották róla, és még éjszakai is ragyogó csillogás veszi körbe a partját, és a vize is úgy csillámlott, mintha kristályok úsztak volna a felszínén.

**********************

13. ÍZES TÖRTÉNETEK  -  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV

A LECSÓ, VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA

(második kötet,  tizennegyedik rész)

A MEK-en ezen a linken olvasható:

http://mek.oszk.hu/16900/16977/

A nem látók itt olvashatják:

http://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm#3

14. Fejezet

A LECSÓ, VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA

Én, sokakkal ellentétben, szerettem iskolába járni. Általánosba is, de főleg az ipari iskolába, mert az mozgalmasabb, és érdekesebb volt. Nem is beszélve a későbbi felsőbb iskolákról. Az általános iskola nyolc éve alatt az alapokat lehetett megtanulni, amire később építkezhettem.

Minden érdekelt, de főleg azok a tantárgyak, és a többség ilyen, amiket logikai alapon, logikára építve lehetett megtanulni. Egy szót kellett alkalmazni és elfogadni, és akkor, ha arra a kérdésre meg tudtad adni a választ, már ment a tanulás. Ez a szó a MIÉRT?

Történelemből, ha tudtad a választ, hogy miért akkor volt a tatárjárás, vagy miért akkor jöttek a törökök, amikor jöttek és hogy miért indult el Kolumbusz India felé, amikor elindult, akkor már tudod is a történelmet.

Persze ez is összehozható a főzéssel, mert a fűszerek nagy része keletről származott és a törökök nem engedték a hajókat közlekedni és szárazföldön is nehéz volt rajtuk átjutni. Kolumbusz is fűszerekért indult és nem Amerikát felfedezni, úgy halt meg, hogy nem is tudta, hol járt. Ezért nevezik az őslakosokat indiánoknak, Indiáknak.

A sokak által utált évszámok megtanulására szintén kidolgoztam egy sajátos gondolatmenetet, ami a számok képi megformálásán alapult, és szintén logikusnak kellett lennie.. Elképzeltem, sőt lerajzoltam egy számsort, az évszámok tükrében, a nullától jobbra, balra, időszámításunk előttre és időszámításunk szerintre, és felírtam alulra az évszámot, felülre az eseményt és a számok képe alapján megtanultam.

Egyszerű számokkal kell kezdeni.

István királyt 1000-ben koronázták meg. Aztán egyszerűbb számok: 1444 a várnai csata, a legegyszerűbb évszám talán a nándorfehérvári csata: 1456. Szép sorjában, és ilyen hasonlóan egyszerű a francia forradalom is: 1789.

Hasonló számmisztikával minden évszám megjegyezhető. Az érdeklődőknek külön kérésre kidolgozom a probléma megoldását. Az irodalomban meg hogy miért akkor írta azt a verset az a fránya költő, és miért pont arról írt, akkor már azzal is tisztában voltál. S a kérdés, hogy mit akart ezzel mondani a költő? Akarta a fene, volt rá a válasz.

A földrajznál pedig nincs könnyebb tantárgy, mert minden rajta van a térképen, és hogy miért van a halfeldolgozó konzervgyár a tenger partján, és a vasgyár miért van a szénbányák közelében? Logika.

Előszeretettel foglalkoztatott a kis növényhatározó és a biológia is.

Mindig nevettem, mikor azt olvastam, hogy a paprika egy felfújt bogyótermés.

Később megtudtam, hogy miért, és a kémia is inkább a vegyületek miatt érdekelt és a keverékek miatt, mert a málnaszörp is egy keverék. A főzés pedig csupán csak fizikai és kémiai változások sorozata.

Ilyen egyszerű a világ, csak mi bonyolítjuk nehezen elviselhetővé és megtanulhatóvá.

No, még az iskoláról csak annyit, hogy nekünk volt még politechnika óránk, ahol megtanultunk fűrészelni, faragni, szegelni, periszkópot, hajót, virágkarót készíteni, és még hímezni, varrni és főzni is. Persze csak egyszerű ételeket, például paprikás krumplit, párolt káposztát és lecsót csináltunk, amit a végén meg is ehettünk.

  Most egy szezonális ételről fogok mesélni, ebben a korai nyárban, mégpedig a számtalan formában elkészíthető, gyors és nagyon finom ennivalóról, a lecsóról.

Sokan, talán a paprika miatt, azt hiszik, hogy eredeti magyar egytálétel, de ez persze nem igaz.

Délről, a vándorló és hódító népek, például a törökök által behozott receptúrák alapján terjedt el hazánk területén is. S többek között a paprika és a paradicsom sem őshonos minálunk. A menekülő bolgár kertészek hozták el magukkal a magokat és a palántákat, s itt is megfelelő éghajlatra és talajviszonyokra találtak.

Az állandóan úton lévő vándor cigányok ételei közt is sokfajta formában megtaláljuk a lecsós jelleget, sokféle variációban mind a mai napig.

Az alap egyszerű, valamilyen zsiradékon megpirított hagyma, paradicsom, és valamilyen friss, tehát nem szárított paprika. A paprika lehet fehér, de akár színes is, zöld, sárga, piros, mennél színesebb az étel, annál szebb és talán finomabb. A paprika lehet édes és erős, sőt még akár cseresznye paprika is.

S most jöhetnek a variációk, hogy mit is teszünk még bele a lecsónkba.

Lehet tojást, szalonnát, kolbászt, akár virslit is tenni bele, de lehet enni tésztával is, sőt hússal is, gondoljunk csak a lecsós szeletre.

De nagyon finom a rizses és a tarhonyás lecsó. De ettem már gombás, krumplis, sőt tökkel készült lecsót is. Itt is érvényesül az, hogy ki hogy szereti, és éppen még mi van otthon elven is lehet főzni.

Vendi a séf...

Lehet édes, erős, sok paradicsommal, vagy akár épphogy csak, de van, aki paradicsomot nem is tesz bele, mert marja a gyomrát.

Ez az ahány ház, annyi szokás közhely itt is érvényesül, mint olyan sok mindenben.

A lecsót lehet főzni serpenyőben, lábasban, de néha még bográcsban is elkészíthető, attól függ, hogy milyen tüzelő alkalmatosságot használunk.

Én már főztem szabadban is, nagyon szerettem szabad tűzön főzni, mert az egy más világ, más életérzés. A tűz varázsa és egyszerűsége mindig lenyűgözött. Akit a füst kesernyés, savanykás illata megcsapott, az soha nem felejti el.

Soha nem féltem a tűztől, de mindig tiszteletben tartottam ezt az ősi elemet. Akkor most főzzünk egy egyszerű, alaplecsót, és majd variáljuk a változatosság jegyében.

Nyár vége felé minden évben csináltunk egy nagy lábas eltenni való lecsót, és egy-egy adagot befőttes üvegbe téve és télen felhasználva a változatosság lehetőségét kihasználva, mindig másféle kiegészítőket adtunk hozzá. A változatosság gyönyörködtet és soha nem lesz unalmas.

   Legjobb, ha egy tállal kimegyünk a saját kertünkbe és ott leszedjük az alapanyagokat: a paprikát, paradicsomot, a hagymát, és erről tudjuk hogy mi ültettük és nem permetezett, és a komfort-érzést is megadja, a munka öröme után a munka gyümölcse a legédesebb.

Példának okáért egyik évben vettem a piacon törpe paradicsom palántát, és meglepetésemre kettő méter magas paradicsomfa lett belőle és félkilós paradicsomokat szedtem le róla, amiből elég, ha egy szemet vágunk bele a kisebb mennyiségű lecsónkba és bőven maradt még az általam hatalmas üstben kifőzött paradicsom italba, amiből képes voltam csak úgy, tévénézés közben egy egész üveggel meginni télvíz idején. Ha nincs kertünk, akkor kénytelenek vagyunk vásárolni a piacon vagy a zöldségesnél, de arra figyeljünk oda, hogy a tv paprikán nem lehet fogni a Való világot.

Lecsó. Akkor jó egy kép, ha már a látványtól is megéhezünk...!

Az egy másik őrület.

Tehát minden egy helyen van a főzéshez, és a tüzünk is lobog már, és megmostuk folyó vízben a zöldségeinket, akkor a szalonna feldarabolásával kezdjük.

Szép egyforma szeleteket vágunk és kakastaréjra beirdaljuk.

Mindenkinek egy szeletet számítunk, és betéve a bográcsba zsírjára sütjük és kiolvasztjuk belőle a zsírt, amiben majd a hagymát pirítjuk meg.

A sózott füstölt szalonna már megadja az alap ízt, de ha nincs szalonnánk, akkor csupán a zsír is elegendő a hagyma pirítására.

Mondjuk négy-öt főre főzve kettő nagy fej vöröshagymát felkockázunk vagy felcsíkozunk, de lehet kissé vegyesen is, a látvány kedvéért. Amikor a hagyma már megüvegesedett és tettünk bele egy-két gerezd fokhagymát is, persze összenyomva, csupán csak az íziér, akkor beletehetünk egy fél szál karikára vágott füstölt kolbászt, a zsírban kissé megsütjük a hagymával együtt, egész más lesz az íze, mintha csak csupán főznénk.

Persze ez már az indulásnál eldönti a lecsó minőségét, de bármelyik alkatrész elhagyható, kivéve persze az alapokat.

   Az ügyes, szorgalmas szakács eddigre már felkarikázta, felcsíkozta a különféle fajtájú és minőségű paprikákat, odafigyelve, hogy a paprika magjából is tegyen bele jócskán, mert a mag olajat tartalmaz és jó ízt ad az ételünknek, s egészséges is.

A paradicsomot felkockázhatjuk vagy karikára vághatjuk, mindegy, úgyis szétfől, ez adja a szaftot és minél több van benne, annál szaftosabb lesz a lecsó leve. A paradicsomot rakjuk be a bográcsba és egy kis fűszerezés következik. Én egy mokkás kanál sót, borsot, őrölt paprikát és cukrot is teszek bele, segítve az ízvilág kialakulását és megismerhető, hogy kinek a lecsóját esszük, mert mindenkinek megvan a jellegzetes technikája. Ilyenkor lehet bele tenni karikára vágott burgonyát, ami szaporítja a lecsó mennyiségét, vagy nem reszelt, hanem szeletelt tököt is a paprika mellett vagy akár helyett is, de a paprika teljesen nem hagyható el. Esetleg gombát, a végén kell beletenni, mert az hamar megfől. Persze ezeket mind csak egyenként használjuk, nem pedig egyszerre.

Megkeverés után beletehetjük a paprikát, ami egy kilónál nem lehet kevesebb, mert akkor kevés lesz az ételünk. Szoktam egész cseresznye paprikát is beletenni, és az jó, ha egyben marad, mert nem mindenki bírja az erőset.

Ha elegendő a paradicsom, akkor nem kell bele rakni vizet, mert a paprika is enged levet és a sok paradicsom is vizet tartalmaz, de ha kell, akkor lehet pótolni folyadékkal, de ez lehet egy pohár világos bor is. Fehér is, mert a vörös igencsak megfestené a lecsónkat.

A roppanós, üde paprika karikák hamarosan megfonnyadnak és összeesnek, levet engednek és oldják a fűszereket, és néha fakanállal megkeverhetjük az ételt, hogy egyenletesen eloszlassuk az ízesítő szereket.

Ha rizses lecsót főzünk, akkor már beletehetjük a félbögrényi rizst, persze azt is megmosva, és odafigyelve arra, hogy elég víz legyen a lábasban, mert felszívja a gabonaféleség és odasül a rizsa.

Vigyázzunk, mert megdagad, és olyan sűrű lehet az ebédünk, hogy megáll benne a kanál. Úgy jó, ha kissé zsíros lesz a lecsó.

Lehet külön főzni a rizst, de akkor nem veszi át az eredeti ízeket, csupán rámerjük a lecsót és akkor akár víz íze is lehet a körítésnek, ezért jobb, ha belefőzzük, de akkor több odafigyelést igényel.

Mikor a paradicsom héja összepöndörödött és a paprika is kellően elfonnyadt, akkor kész is az ételünk, de ha tojásosat csinálunk, akkor most kell beletenni a kettő-három tojást, előbb persze külön tálba felütve, nehogy meglepetés érjen bennünket a frissesség tekintetében.

Kanállal kóstoljuk meg a lecsó levét, hogy kellően fűszeres-e, még ilyenkor korrigálhatjuk igény szerint. Aztán beleönthetjük a tojást és elkeverve hamar megsütjük, de nem túl szárazra.

Persze nem a rizsesbe, mert abba nem való.

Ha kész, akkor melegen tálaljuk.

Merőkanállal adagoljuk a tányérra, esetleg a natúr lecsót rizsre vagy tarhonyára, és mindenki kapjon a kolbászból és a szalonnából is. Az erős paprikát szétnyomva egy kellemesen csípős étket kaphatunk, anélkül, hogy mások élvezetét zavarnánk.

Késsel és villával kell enni, hogy a húsféleségeket fel tudjuk vágni.

Friss fehér kenyér illik hozzá, de ehető nokedlivel, tarhonyával is. A kellemes szaftot kenyérrel ki lehet mártogatni de kanállal is jó.

Savanyúság nem kell ennyi zöldségféleség mellé, a paprika, paradicsom kellően pótolja.

Vékony fehérbor vagy rozé illik hozzá, a vastag vörös nem igazán, de ízlés dolga.

Valamilyen nyárias, gyümölcsös sütemény jár mellé desszertként. Almás, barackos pite.

Ennél az ételnél is, mint bármelyiknél, csak a fantázia végtelensége szabhat határt. Mindig az alapokból kell kiindulni, és oda lyukadunk ki, ahová akarunk.

 Jó étvágyat kívánok ehhez a vitamindús, nyárias ételhez, ami a téli nehéz étkezések után frissítő és üdítő, és egészséges lehet.

Szezonális, de a mai mélyhűtős világban eltehető télire is, mint vitamin bomba.

Szekszárd, 2014. 05. 28.

 Folytatjuk.

**********************

14. NOVELLA

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Hajtás pajtás

Erdősné Onda Marica

Peti lógó orral, leverten ballagott haza az iskolából. Még az sem tudta felvidítani, hogy a szél pajkosan ide oda dobálta kék sapkájának bojtját. Sőt, még az sem, hogy a csintalan szélúrfi a kisfiú kezébe dobott egy falevelet. Marcival ilyenkor mindig nagyokat nevettek, és úgy olvasták fel, mintha valóban a nagyitól érkezett volna igazi levél. Ám épp ez volt Peti kedvetlenségének oka, hogy Marci beteg lett, így nem találkozhattak. Amikor együtt volt a két barát, a rossz időjárás sem tudta elrontani a kedvüket, de most fázósan húzta be a nyakát Peti, és morcosan rugdosta a kavicsokat, amik az útjába kerültek. 

- Jaj, ez fájt! – hallatszott egy vékonyka hang. Peti körülnézett, de nem látott senkit. Lehet, hogy csak képzelődtem, indult tovább, de akkor ismét megszólalt az a valaki, aki az előbb is:

- Hé, te fiú, igazán vigyázhatnál!

- Ki az? – kérdezte félénken Peti.

- Én vagyok az, Gallyacska. Itt lent a cipőd orra előtt.  – mondta a hang. 

A kisfiú lenézett a lába elé, és ott valóban egy kis faág hevert a porban.

- Te szóltál? – hajolt le, és kezébe vette az ágacskát. Ahogy jobban megnézte, kirajzolódott két kicsi szem, egy parányi orr és egy grimaszra húzott száj a háncson. – Te nem szólhattál, hiszen csak egy fadarab vagy. – elmélkedett Peti.

- Na persze, és a fa nem is élőlény, igaz?

A kisfiú úgy meglepődött, hogy majdnem elejtette az ágat.

- te tényleg tudsz beszélni! – álmélkodott. – Ki vagy te?

- Mondtam már, hogy Gallyacska a nevem. Ott, annak a nagy fehér háznak az udvarában nevelkedtem egy szép, nagy almafán. Csak hogy ez a haszontalan szél nem bírt az erejével, és kiráncigált a testvéreim közül. Így kerültem az utcára, és most nagyon magányos és szomorú vagyok. – mondta el a történetét egy szuszra Gallyacska.

- ÉN is magányos és szomorú vagyok. –suttogta Peti.

- Téged is messzire fújt a szél a barátaidtól? – rázta a leveleit a kis faág.

- Nem, dehogy. – kacagott a kisfiú. – Az én barátom beteg lett és nem jött ma iskolába.

- Á, már értem. – bólogatott Gallyacska. – Akkor játszhatnánk egy kicsit együtt, csak mi ketten. – javasolta lelkesen.

- Nincs kedvem játszani. – válaszolta Peti a fejét rázva. – A barátom, Marci, beteg, ágyban fekszik, magas láza van. Meg sem látogathatom, mert azt mondják, elkapom tőle.

- Szegény Marci, ez valóban kétségbeejtő, de nem értem hogy ettől mi még miért ne játszhatnánk?

- Mert a barátom beteg! – kiáltott rá Peti dühösen.

Gallyacska néhány percig tanácstalanul nézelődött, hátha eszébe jutna valami okos dolog, amivel megbékíthetné a fiút.

- Mi lenne ha rajzolnánk Marcinak? – kérdezte halkan. – Vagy megírnánk neki, mennyire hiányzik nekünk…

- Nekünk? – vonta fel Peti a szemöldökét. – De hiszen te nem is ismered.

- Attól még hiányozhat nekem is. Hiszen ha most itt lenne, talán hármasban játszanánk célbadobósat, vagy valami ilyesmit. Ám, mivel beteg, így te sem akarsz velem játszani.

- Nem is olyan rossz ötlet ez a rajzolás. – enyhült meg Peti. – Végül is, miért ne rajzolhatnánk valamit Marcinak?  - belemártalak a sárba, és ide írom a járdára, hogy: Hiányzol, Marci.

- Nagyszerű ötlet, csak a leveleimet ne koszold össze!

- Mert haragudni fog az anyukád, mint az enyém? – nevetett a kisfiú – A te leveledet épp úgy dobálja a szél, mint az én bojtomat. Lehet, hogy jobban hasonlítunk egymásra, mint azt elsőre gondoltam volna. Tudod mit? Hazaviszlek, és lerajzollak Marcinak. Majd ha találkozom vele, elmesélem, hogy felvidítottál, amikor szomorkodtam. Akkor egészen biztosan ő is megszeret téged.

- Nagyszerű, de előtte törölgess meg!

Peti előhúzott egy papírzsebkendőt a kabátja zsebéből, és letörölte Ágacskáról a sarat, majd futni kezdett egészen a házuk kapujáig.

- Gyere, búj be a táskámba hogy anyu észre ne vegyen! Maradj csendben, gyorsan levetkőzök, megebédelek és már mehetünk is a szobámba, ahol lerajzollak. Majd megmutatom a játékaimat is, csak csitt, mert anyukám nem szereti, ha mindenféléket behordok az utcáról a szobámba.

- Én nem vagyok mindenféle. – zsörtölődött Gallyacska, de azért engedelmesen a táska oldalához lapult és meg sem nyikkant, amíg Peti ki nem vette onnan.

- Mit szólsz a ceruzáimhoz? Itt közöttük jó lesz? – tette az ágat Peti a ceruzatartóba.

- Tökéletes. – nyújtózott Gallyacska, és megigazította a leveleit, hogy szépen álljanak.

Peti barna, szürke, sötét és világos zöld színeseket választott a rajzhoz. 

- Kisfiam, vacsora! – lépett be anya a gyerekszobába.

- De hát még csak most ebédeltünk! – csodálkozott Peti.

- Az már rég volt. – simogatta meg anyuka a kisfia barna hajfürtjeit. – Min dolgozol ennyire, hogy észre sem veszed az idő múlását? Máskor, már rég korog a gyomrod és kéred a vacsorát. Ó, milyen szép ez a rajz!

- A barátom van rajta, Gallyacskának hívják. – mondta a kisfiú büszkén.

Gallyacska pedig még inkább kihúzta magát, hiszen Peti a barátjának nevezte őt.

- Ugye megtarthatom?

Anyuka megértően nézte fiacskáját. Tudta, hogy mennyire hiányzik neki Marci, ezért némi gondolkodás után így válaszolt.

- ez a szép kis hajtás jobban érezné magát a kertben. Nem gondolod?

-A kisfiú némán megrázta a fejét, majd barátjára nézett, de az nem szólt, csak méltóságteljesen pózolt tovább a ceruzatartóban.

- Szerintem sokkal jobban érezné magát a többi fa között az udvaron. –folytatta anyuka. – Gyere, ültessük el, hátha szép nagy fa lesz belőle, és minden nap itt fog várni téged, amikor hazajössz az iskolából. Gondolj csak bele, milyen jó lesz, majd felmászni rá, ha elég nagyra nő. Akkor egészen biztosan átlátsz majd onnan fentről Marciék udvarába.

Ez a mondat telitalálatnak bizonyult. Peti szeme felragyogott, és már rohant is Gallyacskával az udvarra, hogy megfelelő helyet keressen neki.

- Várj csak, várj, fel kell venni a kabátot és a cipőt! – sietett utána anyuka.

Peti felöltözött, és kiszaladt a ház mögé.

- Ne félj, Gallyacska, itt jó helyed lesz. Remélem, összebarátkozol a szilva, a körte és a cseresznyefával! ÉN is gyakran kijövök hozzád és meglocsollak.  – Ezzel a kikapart kis gödörbe tette, és körültekintően betemette az ág alsó felét, majd alaposan meg is öntözte.

Néhány nap múlva örömmel mutatta meg Peti Marcinak a rajzot és a fák között délcegen feszítő apró facsemetét is. Peti ígéretéhez híven, naponta meglátogatta Gallyacskát, és abban is igaza lett, hogy Marci is azonnal megkedvelte. Havonta megmérték a magasságát, és büszkén újságolták mindenkinek, ha szépen növekedett. Teltek, múltak az évek, a két fiú már a ballagásra készült, amikor Peti lomtalanítás közben megtalálta a régi mappáját, amiben a rajzait gyűjtögette. Ahogy szétnyitotta a tartót, a lapok között rábukkant a Gallyacskáról készített rajzra. Nevetve rohant ki a kertbe és megsimogatta az almafa törzsét. Felmászott az ágak közé, füttyentett egyet, majd a rajzlappal átintegetett a szomszéd ház  ablakában megjelenő Marcinak.

**********************

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK ÍRTÁK

NAGY CSABA: Nap-szonett

Kopottas díványon hempereg a Nap,
érzem a felhők szelíd illatát,
kinek örömből aligha akadt,
mosollyal nézem én, elhagyott diák.

Hogy nyújtózik, mily csalfa, mily hamis,
perzselő hajával borítja arcom,
lágy csókjától megremeg az ajkam is,
ölébe elárvult lényem hajtom.

Ó, Nap, lágy csókod új életre kelt.
Míg simogat lényed, addig szívem ver,
s rossz vérem benned új ösztönre lelt.

Maradj velem örökre – éj van, félek.
Az éj rideg s tele van iszonyattal,
Nélküled csupán gyökérként remélek.

2019.

...................................

TELEKI ELIZABET: Egy igazi Barát

Mindig veled van ha sírsz ha véletlenül két beszélt( beszélt )én nagyon szeretem őt akiben bízni lehet barátok olyan mint a fénylő csillagok van hogy nem látod őket de tudod mindig ott lesznek veled!

Ha az összes barátom leugrik a hídról én nem ugrom velük lent várok hogy el kaphassam őket az igazi szerelemnél csak egy igazi barátság a leges legritkább mert a barát az aki megérti a múltadat hiszen a jövőben is elfogad annak aki te vagy igazi barát az aki alaposan megismer téged de ennek ellenére szeret a Barát az akire vágyol, amikor egyedül szeretnél lenni egy igaz barát így kíván szép napot, Kézcsók pussy csá , szia!

Egy barát az aki mindig tudja a gondolatod mert rád figyel amikor beszélsz vagy te vele beszélsz te figyelmesen hallgatod ki minden bajban melletted áll és megvigasztal ha repülni akarsz Ő mindig veled száll figyelmeztet ha őrültségre szánod magad bólint egyet a ballépéseidre de figyelmeztet hogy ne tedd .

De mindig veled van ha sírsz nevetsz véletlenül tévútra térsz máris fel figyel Rád,  mindig ott van veled az igaz barát ha kell veled nevet!

Mindig ilyen barátra vágytam mindig ilyen barátot szerettem volna, de életemben az Isten csak egyetlen egyszer adta meg akkor is kevés időt hagyott nekem vagyis nekünk de kihasználtuk minden pillanatát együtt voltunk Jóban Rosszban mert ,az igaz barát az aki mindenét odaadná neked még ha nem is kéred de adja ő saját magától nem kérdi meg hogy kell e neked ha nem nyújtja a kezét és elfogadod mert tudod hogy jót akar! 

Skvyt Elisa Triton Budapesti Író Költő Nő

.........................................

Kovács Tibor: Tavaszi zsongás

Eljött a tavasz, itt van már,
itt van újra már,
rügyeznek a fák,
nyújtóztatják ágaikat,
a napsugarainak melegében.

Kirügyeznek a napsugár melegében,
csalogat a tavasz lágy érintése,
ki-ki kacsintgatnak Ifjak és Érettebbek,
a napsugár melegébe.

Szerelem hajnala,
Szerelem, szeretet megújulás hajnala,
Ifjak s Érettebbek
Kirügyeznek, kivirágoznak,
a napsugár melegében.

A fák, bokrok lombkoronába
borulva, s rügyezve
A virágok bimbóba borulva
hívogatnak.

Ifjak s Érettebbek kéz a kézben
Sétálnak a nap melegében.

2019. január 16.

 ........................................................

Szauer Gertrúd:Március

A határban zöld fű serken,
Bujdogál   a Hóvirág,
Napocskának sugarától,
Melegszik már a világ.

Most már bátran nyújtogatja,
Lelkünkig arany kezét,
Megöleli a február,
Nálunk maradt kis jegét.

A madarak mind hazatérnek,
Felhangzik a vidám ének,
Ránk még sok-sok ünnep vár,
Készülődjék lelkünk már.

Ünnepeljük majd a nőket,
Kokárdát is tűzünk,
Majd reméljük, József táján,
Hideget is űzünk.

Veteményes zöldül lassan,
Mint ahogy a levelek,
Kacagástól hangos minden,
Vidámak a gyerekek.

Labda repül, énekük száll,
Hisz újra itt van a tavasz,
Március a legszebb hónap,
Szerinted is így igaz?

...............................................

Vönöczkiné Gmeindl Margit: Kihalt vízpart

Még a szél sem jár keringőt
néma, kihalt a móló
cölöpjeihez az idő
szürke magányt kötözött
csak egy magányos csónak
mereng magában
emlékeit sorolja tán,
hogy milyen volt a nyár
lopott csókokra,
vágyó sóhajokra
az éjszaka csendjében
síró gitárszóra
nem tudni kopott lelkében
mi az mit visszavár
tovább megyek lassan, halkan
ne koppanjon csizmámnak sarka
had mélázzon tovább
csak álmodozzon,
hogy az új nyár
új szerelmeseket hoz talán!

**********************

16. GYILKOS GLOSSZA  MÁRCIUS IDUSÁN

NAGY VENDEL: A  TRIKOLOR

Most, hogy közeledik Március 15.-e, emlékeim közül előbújik egy régi történet.

Úgy negyven évvel ezelőtt, amikor idegenvezetéssel is foglalkoztam, elutaztam egy nőkből álló csoporttal valamelyik kisvárosba ünnepelni.

Akkoriban divat volt, hogy jól dolgozó brigádok jutalomból elutazhattak valahová a szakszervezet jóvoltából.

Ilyenkor a hölgyek kiszabadulva a munka, és a család köteléke alól némi kontyalávaló rásegítésével, vidám hangulatban várták a nap eseményeit. Megvolt ennek a bája, és a feszültségoldó hagyománya is.

  Dívott a  kevert, a  bonbon meggy, és az Éva vermut, meg a  csőnadrág, és a  moher pulóver, na és a lapos sarkú félcipő, az elől kapcsos melltartó, s  a  Krasznaja  Moszkva, és a  Kalinka  Vodka.    műsor kezdetéig, mely igen jónak ígérkezett, volt még némi kis idő.  A fölös idő eltöltésére, hölgyek lévén, nagyon jó program a kirakatnézés.  Véletlenül, vagy akarattal, pont egy fehérnemű üzlet kirakatát nézegettük.

 A látvány számomra ebben a hölgykoszorúban kissé bizarrnak tűnt.  Piros, fehér, zöld melltartókból, és bugyikból egy hatalmas kokárda volt kirakva.  Mellette pedig, a dolog megkoronázásaként, nemzeti színű zászlónk három színű kombinéból lett dekorálva, a  kirakat rendező jóvoltából.

Kombiné, kombiné, a  csipkés kombiné....

Bizonyára egy hagyománytisztelő, de modern felfogású alkotó rejtette el így perverz érzéseit  a  forradalmat és a  szexualitást ötvöző álművészetében.

A lányok összekuncogva rám- rám sandítottak, s én, pirulós zavaromban csak ennyit tudtam mondani:

 - Én kissé giccsesnek tartom ezt a megközelítési formát, s különben is,  zöld bugyit még nem is láttam.

Kibuggyant a nevetés, s a leghuncutabb középkorú hölgy csak ennyit mondott:

- Úgylátszik még keveset éltél.

Ma már tudnék mesélni, de hát férfiak vagyunk. Akkoriban még csak alig múltam húsz éves.

Régi, szép, boldog idők.

2017.

**********************

17. A  KÖLTÉSZET NAPJA ELŐTT

Nagy Vendel: az igazat mond…

József Attila:  Az igazat mond, ne csak a valódit

 (Thomas Mann üdvözlése című verséből egy részlet)

Riport Vendivel

  Számomra József Attila a világirodalom egyik legnagyobb költője, annak ellenére, hogy kortársai, mint például a mi Babitsunk sem tartotta költőnek, nem is beszélve Horger Antal úrról. Életében oda sem adták neki a Baumgarten díjat, pedig kellett volna a pénz a megélhetéshez. Nálunk a költők mindig éheztek, de azért sokuk mégis Párizsban tanult. Hogy is van ez?

  Az, hogy a mindenkori politika kisajátítja magának a költészetét, az legyen az ő bűnük, és szűklátókörűségük bizonyítéka, sehol nem található Trianonról írt verse, ez is azt jelenti, ma is félnek tőle. Ha elolvassuk bármely író munkáját, annak szelleme betölti a teret, fricskát adva a hitetleneknek.

Ha már csak a címben szereplő mondat tartalmára, és logikájának megfejtésére gondolunk, már maradandót alkotott.   Irodalmi beszélgetéseim során próbáltam közérthető módon elmagyarázni a valóság, és az igazság közti lényeges különbséget, mert nehezen értik az emberek.

Álljon itt most néhány variáció.

Az az élet véletlen sorsszerűsége, hogy véletlenül a József Attila utcában lakom.

Tűzcsap

  Az iskola folyosóján egy feliratra lettem figyelmes. Tűzcsap.

Azért, ha belegondolunk, kissé nagyképű ez a kijelentés. A valóság az, hogy azt írták ki: Tűzcsap, de az igazság: ha megnyitjuk a csapot, csupán csak  hideg víz folyik belőle.

A rózsa színek

  Ha azt mondják valamire, hogy rózsaszínű, akkor hamis az információ.  Ilyen szín a valóságban létezik ugyan, de a virágnemesítőknek köszönhető kreáció.

Az igazság szerint a virágok királynője fehér, vagy vörös. A többi szín csak a különféle árnyalatok kombinációja. Növénynemesítés.

István király

  István, sokak szerint a Magyarok első királya, bár ezt más elméletek vitatják.

A valóság az, letelepítette a kalandozni vágyó szabad magyarokat, és a római katolikus vallás elterjesztésén fáradozott.

Az igazság, hogy kemény kézzel, és tűzzel, vassal irtotta azokat, akik nem az új hitért buzgólkodtak.

Jobbágyságba kényszerítette az eddig szabad pusztákon élő pásztor népeket, s talán ő volt az első, aki idegen lovagokat hívott a régi   társadalmi formát megtartani vágyó magyarok ellen.

Micsoda különbség.

Mátyás király

  Mátyás a Humanizmus talán legnagyobb alakja, az építészet, az irodalom, a könyvnyomtatás pártfogója, könyvtárak, egyetemek alapítója

A valós dolgok tették naggyá nevét. Igazság szerint, a legtöbb adót ő vetette ki a jobbágyságra, leigázta Bécs, Prága városát.

A humanista király háromszáz török fejet lövetett be Jajca várába nyomatékul.

Ne ölj

A tízparancsolat egyik legfontosabb törvénye a „ne ölj”.

A horogkereszt, a vörös csillag jogosan tiltott jelkép, mivel ideológiájukból fakadóan sok tíz millió embert öltek meg a világban.

Ámbár ilyen alapon a török félholdat, és a keresztet is be lehetne tiltani, mert ezen ideológiák alapján is legalább annyi embert öltek meg évszázadok alatt.  Ez a valóság.

Az igazság , hogy az inkvizíció, a keresztes háborúk, az amerikai őslakosság kiirtása mind vallási alapon történt,. A mohácsi csatában kilenc püspök halt meg fegyverrel, vagy kereszttel a kezében, A törökök pedig Allah nevében rohantak az egri falakra. A modern világban is tábori lelkészek sokasága áldja meg azokat a fegyvereket, amivel ölnek.

Bort iszunk és vizet prédikálunk? Vagy a cél szentesíti az eszközt?   

Érdekes felfogás.

Széchenyi

  Kossuth mondta rá: A legnagyobb magyar.

Bizonyára így is van, ha csak a Lánchídra, vagy az Akadémiára gondolunk, vagy arra, hogy éves jövedelmét ajánlotta fel a nemzet javára.

Az igazság szerint mások is követhették volna példáját, de nem tették.

Ő is csak a jobbágyai vére, és verejtéke által megtermelt javakat tudta felajánlani, ami ilyen szempontok alapján  akár az ő felajánlásuk is lehetne.

Az, hogy  Petőfinek ki az édesapja,  már egy másik értekezést kívánna.

1956 esete

  Nagy Imre valóban a forradalom mártírja volt, koncepciós vádak alapján ítélték el, hogy kivégezhessék. Ha kegyelmet kér, talán életben maradhatott volna.

Igazság szerint ebben az esetben kommunista akasztott kommunistát, hiszen ő is az volt, és főleg padlást lesöprő miniszter.

Szovjet állampolgár, és olyan miniszter elnök, aki elvtársaknak szólította a forradalmárokat.

Miért csodálkozunk?

Manapság...

  Manapság azt hallom, ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt amit cselekszem 

No lássuk.  Nem vagyunk hívei  a tandíj bevezetésének a felsőoktatásban. Nem lesz adóemelés, és megszorítás. Nem vezetjük be az ingatlanadót,  stb.  Ezeket valóban kijelentettük.

Az igazság szerint huszonhét százalék lett az ÁFA, százezrekbe kerül jó néhány egyetem térítés költsége, és itt tartom a kezemben a levelet, hogy elsejétől bevezették Szekszárdon is az ingatlan adót.

Az igazat mond, ne csak a valódit!

**********************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK

Drága vendi, ez a vers gyönyörű, soraid kellemesen simulnak lelkemhez,  körül ölelik szívemet, miközben nyugodalom ringatja megfáradt testemet.

Puszil Ági!

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2018. nov. 21., Sze, 17:23):

 NAGY VENDEL: Üzen a platánfa

Üzen a platánfa,

Cakkos levélen...

Bokáig járva

Zörgő derékaljában

Repedező kérge

Jelzi a moccanó időt,

Évszázados fasorban

Költők igyekeztek

A messzire siető vonathoz,

Hallhatatlanságba víve őket,

Görbe fát dobj a tűzre,

mert kanyar jöhet,

távolból egy  halkuló

vonatfütty integet.

Minden évben vaskosodó

Derekát átölelve

Didergő ágain lógaszkodva

Elhozza az őszt.

Vastag hóbundába burkolódzva

Várja a jövőt,

Hogy ismét újra

Költő sétálhasson

A szekszárdi platánsoron.

Didergő szél kopogtat 

a zárt ablakokon.

Langymeleg szökik hozzá

párnahuzatos fugákon.

Egyesülnek majdan

korai tavaszon.

Megjegyzés: 2018. november 21.

 ...................................................

A  902. számú újság leírása látássérülteknek

Lectori salutemnél

Vendi piros zakójában áll az asztal mögött sugárzó mosollyal üdvözli az olvasóit.

2. NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ   EDIT: Bogárka

Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében. Novellája közepén egy kis fekete pulikutya ül.

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  -  KORTÁRS SZERZŐKTŐL- 

TÓTH ENIKŐ : Enikő szőke hosszú hajú. mosolygós, szürke ruha s fekete kardigánban van.

Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke hosszú ujjú felsőben van. szemén szemüveg.

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

Kovács József kopek: fekete rövid ősz rövid sötétkék póló s rövid nadrágban van ül a lépcsőn.

MÁTYÁS RITA: ősz hajú fekete szemű merengő tekintetű.

4. GONDOLAT

CSOMOR HENRIETT: Szárnyra kapott gondolatok

Csomor Henriett fűzfa árnyékában ül a motorján. világoskék farmer szoknyájában rózsaszín kockás ing és farmer sapi van fején. mellette két szál vörös  rózsa látható.

5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség (2018. - 2. fejezet,  4. rész)

Samu Ágnes a vízben fodrozódó hullámok közt áll mosolyogva színes fürdőruhában fekete szemüvegben.  

6. VÁLOGATÁS VERSEINKBŐL :

KLEMENT BURZA MÁRIA  ÉS  I. P. STEVE

Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.

I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van  a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha ( tizenkettedik fejezet )

HORENKA ERIKA piros blézer és fehér blúz van rajta. mosolygós barna haja vállig ér.

Halvány barna könyvborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

8. HAZAI TÁJAKRÓL

Nagy Vendel piros zakójában áll egy asztal mellet összekulcsolt kézzel szavalja átható érzéssel csodás verseit. szőke hajú szemüveges.

9. VERSEK ÉS NOVELLÁK

Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.

Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.

10. MEGJELENT...

KELEMEN GYÖRGYNÉ LEGÚJABB E. KÖNYVE

Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.

Jenei András könyve: Calderania  a kardtánc szürke könyvborítóján egy szürkefarkas látható.

11. ÍZES TÖRTÉNETEK   IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV. TOJÁSOS ÉTELEK

Vendin szürke póló és szürke zakó van. körötte a főzéshez való fűszerek és zöldségfélék láthatók. sárga zöld s piros paprika. bal és jobb oldalán zöldség zöldje újhagyma van.

Előtte fokhagyma és vöröshagyma, fakanálokon fűszerpaprika s feketebors látható.

12. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó

1. fejezet 2. rész  - A magányos habó

Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak mosolygósak fekete szeműek egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

13. BEMUTATJUK …

E HAVI SZTÁRVENDÉGÜNK:  ANJO AMIKA

Anjo amika rövid fekete hajú szemüveges zöld pólóban van. kezében mikrofon.

14. KEDVENC ÍRÁSAIMBÓL

TAKÁCS TAMARA fekete hosszú hajú,  fekete szemű.

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke hosszú ujjú felsőben van. szemén szemüveg.

Vönöczkiné Gmeidl Maregit Barna rövid hajú szemüveges mosolygós. 

Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt. 

Baksa Anci szökésbarna hajú mosolygós.

16. MESÉS NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: Hajnalka és a cica.

Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.

 .............................................

Kedves Vendi!

Köszönöm szépen a küldeményeidet, átfogó képet adnak nagyszerű munkásságodról. 

Szeretettel gratulálok, ismét lenyűgöztél alkotásaiddal! 

Elnézésedet kérem, hogy csak most írok, de időre volt szükségem az olvasáshoz.

Kívánok Neked, és kedves családodnak jó egészséget, és töretlen alkotó erőt további munkádhoz!

Üdvözlettel: Katalin 

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2019. febr. 13., Sze, 4:48):

 ...................................................

MEGJELENT NAGY VENDEL: 16. -ik E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN. 

SZERETETTEL AJÁNLOM A  FEHÉR BOT NAPJÁRA. VENDI

Csak a dal : Összegyűjtött dalszövegeim / Nagy Vendel

http://mek.oszk.hu/18600/18670

NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.

www.mek.oszk.hu/18600/18670/18670.htm

Nagy Vendel magánzó

**********************

 19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

 SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

Soponyai:   az emésztésről.

Az 5 legjobb gyógynövény emésztési problémákra

Immunsejtjeink 80%-a  belekben található, a bélrendszer tehát egy nagyon érzékeny, intelligens szervünk, ami egész testünk működéséért felelős.

Az emésztési problémák is fontos jelzések, melyek mutatják, hogy valami nincs rendben a szervezetünkben.

Ezek a gondok több-kevesebb rendszerességgel mindenkinél felbukkannak enyhébb vagy súlyosabb formában.

Soponyai Mihály

 Mindenkit arra bátorítunk, hogy a krónikusan visszatérő, kellemetlen tüneteket (visszatérő hasmenés, rendszeres székrekedés, gyomorfájdalom, gyors hízás, fogyás stb…) feltétlenül vizsgáltassa ki gasztroenterológusnál, hogy a súlyosabb betegségeket rögtön ki lehessen zárni vagy még el lehessen kapni időben. Ha felmerül az ételmérgezés vagy a vírusos hasmenés gyanúja (melyek legfőbb tünete a láz, gyengeség, folyamatos hányás vagy hasmenés, híg széklet) szintén azonnal forduljanak orvoshoz!

 Szerencsére legtöbben nem ezekkel a komoly tünetekkel találkoznak, hanem sokkal egyszerűbb esetekkel, 1-2 napig tartó reggeli hasmenéssel vagy alkalmankénti székrekedéssel. Ezeket az enyhébb eseteket könnyen orvosolhatjuk gyógynövényekkel.

 Kezdjük azokkal a keverékteákkal, melyeket Gyuri bácsi kifejezetten emésztési problémákra állított össze!

Ilyen az epe- és májműködést segítő Aranyvessző teakeverék, melyet gyomorrontáskor, puffadáskor, a túlterhelt gyomor védelmében langyosan ajánlatos inni, étkezés után.

Azt tanácsolom, hogy legyünk mértékletesek, és alaposan rágjunk meg minden falatot. A sokszor megrágott falatok teltségérzetet okoznak a gyomorban, míg a gyorsan belapátolt étel után éhesek maradunk.

A Mezei katáng teakeverék illetve a Csalánlevél teakeverék is sokszor szóba került már, ezek enyhe hashajtó hatású teák, melyek fokozzák az emésztést, segítik a méregtelenítést, és egy tisztítókúra során is jó szolgálatot tehetnek.

 Most térjünk ki egyesével is azokra a gyógynövényekre, melyek a jó emésztésért felelősek!

- A mezei katáng a nehéz gyomor segítője, az egyik legjobb emésztéskönnyítő gyógynövényünk. Ezt a teát 2-3 perces főzéssel készítsék el, és esténként fogyasszák legalább egy hónapig, kúraszerűen! Azt is érdemes tudni róla, hogy a fogyókúrát is beindítja, de ha erre szeretnénk használni, főétkezés előtti fogyasztását ajánljuk.

- A fehér akácvirág csökkenti a gyomorsav termelést, ezért eredményesen használható a reflux enyhítésére: naponta 1 csészével kell fogyasztani, esténként, étkezés után. Akkor sem érdemes abbahagyni teljesen a tea fogyasztását, ha a gyomorégés megszűnt: emlékeztetőül időnként igyanak meg egy-egy csészével. Jó tudni: az akác gyomorsav-csökkentő hatása miatt étvágycsökkentő is. Enyhe hashajtó hatása is ismert: székletlazításra este érdemes inni.

- Az erdei szederlevél planta tea néven lehet ismerős az idősebbeknek. Tannintartalma miatt összehúzó hatású, ezért hasmenés ellen eredményes. Ha erre a problémára keresnek megoldást, néhány perc főzéssel készítsék a teát, mert az összehúzó hatású cserzőanyagok így jobban kioldódnak. Napi 3 csészével lehet fogyasztani étkezések között.

- Az aranyvessző teát akkor ajánljuk, amikor egy-egy kiadósabb étkezés után teltségérzet, puffadás jelentkezik. Étkezés után kell fogyasztani egy csészével. Összehúzó hatása miatt hasfogó, így hasmenés megszüntetésére is ajánljuk. Emésztési problémák megelőzésére is érdemes heti 2-3 csésze aranyvessző teát inni. Segíti a máj és az epe működését.

- Az erdei málnalevél hatékonyan enyhíti a hányingert. Segíti az emésztést, a bélgörcsökre is enyhülést hoz. A hasmenés csillapítására is használhatjuk. Hasfájásra gyerekeknek is adhatjuk 6 éves kor felett.

 áááááááá

Ez a második anyag, most nagyon aktuális!

A hónap gyógynövénye a bodza  (Bodza : Sambucus nigra)

Gyógyhatásai

A virágból készült tea vízhajtó, emésztést elősegítő, köhögéscsillapító hatású. Megfázásra, hörghurutra, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként használják. A friss bodzahajtás erős hashajtó. Használják még vértisztításra, fülfájásra, rekedtségre. A bogyó izzasztó, nagy mennyiségben hashajtó, ödéma és reuma ellen ajánljuk. Friss leve vagy a belőle készült lekvár bizonyítottan kitűnő szer a TBC gyógyítására. A bodzafa kérge purgáló, féreghajtó hatású. Erős vízhajtó, heveny vesegyulladásra, általános ödémásodásra ajánlják.

 A bodza levele vízhajtó és hashajtó, reumás fájdalmakat enyhít. Lázcsillapításra is ajánlják. Bőséges izzadás idézhető elő vele kiütéses láz (kanyaró, skarlát) és reumás láz esetén, hurutos fertőzésnél (hörgőgyulladás, influenza). Ritkán használatos belsőleg. Leginkább vérzésre és égési sebekre ajánljuk.

Felhasználása belsőleg

Gyógytea: nátha esetén napi 2-3 csészével ihatunk, amilyen forrón csak lehetséges. Hatékonyságát növeli, ha forró lábfürdőt veszünk és közben forró bodzateát iszunk, majd azonnal ágyba bújunk. Ilyen módon „kiizzadjuk a náthát”, azaz méregtelenítjük szervezetünket, meggyorsítjuk a gyógyulást.

Orrdugulás, köhögés esetén inhalálni is lehet teájával, kiválóan tisztítja a légutakat, oldja a lerakódást, köptető hatása van.

Vizelethajtásra reggel egy csészével kell fogyasztani.

Testsúlycsökkentő hatása miatt a bodzát fogyókúra kiegészítésére napi egy-két csészével 3-4 héten keresztül lehet fogyasztani. A tea fogyasztásánál érdemes figyelembe venni,  az erőteljes vizelethajtó hatást, ezért napi két csészénél többet nem javaslunk.

Intenzívebb izzasztó hatást lehet elérni, amennyiben közvetlenül szaunázás előtt elfogyasztunk 1 csésze forró bodzavirágteát.

Köhögéscsillapító szirup egyik alkotóeleme, melynek összetevői: bodzabogyó, lándzsás útifű, fekete ribizli, édesgyökér, ánizs, kandiscukor, méz, kevés szalmiáksó.

Felhasználása külsőleg

Nyugtató hatása miatt borogatásként használjuk mellhártyagyulladásra, vérömlenyre, köszvényre, fagyásra, pikkelysömörre és ekcémára. Lemosásra alkalmas szemgyulladás, árpa esetén.

 A fekete bodza Európában és Ázsiában őshonos, hazánkban is elterjedt, akár 6 m magasra megnövő cserje vagy fácska, amely a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjának tagja. Több éves ágai szürkés színűek, szemölcsösek. Összetett levelei hosszúkás elliptikusak, fűrészes szélűek.

A fekete bodza nem tévesztendő össze a lágy szárú, alacsonyabb termetű gyalogbodzával (Sambucus ebulus L.), mely nem gyógynövény.

Jó egészséget!

Soponyai Mihály...

  áááááááá

Ha a test erei, az agyi vagy a szívkoszorú erek beszűkültek, vagy elmeszesedtek, igyunk naponta egy kupicányi kivonatot a következő vegyülékből.

Hozzávalók:

• 30 gerezd fokhagyma,/de ne kínait vegyünk/

• 5 db citrom (lehetőleg természetes körülmények között termesztett, nem permetezett gyümölcsöt használjunk),

• 1 l víz.

Elkészítése

A fokhagymáról leszedjük a héját és felaprítjuk (lehet robotgéppel vagy turmixszal is). A citromot alaposan megmossuk, héjával együtt aprítjuk és robotgéppel vagy mixer segítségével elegyítjük a fokhagymával.

Egy liter vízzel buggyanásig forraljuk, lefedve kihűlésig állni hagyjuk, majd leszűrjük, palackba töltjük, és hűtőszekrényben tároljuk.

Adagolása

Naponta egy kupicányi mennyiséget ajánlatos fogyasztani reggel, étkezés előtt. Egy kúra három hétig tart, amely 8 nap szünet után még egyszer megismételhető. Általában ezt követően áll be egy tartósabb eredmény. Szükség esetén harmadszor is megismételhető

Félévente, vagy évente ajánlatos megismételni ezt az olcsó és ártalommentes, háromhetes kúrát.

Negyven év felett akkor is tanácsos végigcsinálni, ha egyébként nincs semmi baj, betegség.

A módszer kipróbálói állítják, hogy már háromheti alkalmazás után érezhető az egész test fiatalos regenerálódása.

Sokan állítják, hogy a kúra eredményeképpen javult a látásuk, hallásuk, fog- és ínyproblémáik, a vérnyomásuk értékei, energikusabbak, teherbíróbbak lettek, nyugodtabbá, pihentetőbbé, vált az éjszakai alvásuk."

 áááááááá

A  gyömbér....

Gyömbér alkalmazása artrózisnál

A gyömbér egy valóságos csodagumó. A gyömbér gyökerét nemcsak csípősen aromás fűszerként használják a konyhában, hanem egyre inkább gyógyászati célokra is alkalmazásra kerül. Mi teszi olyan egészségessé ezt a növényt, és hogyan alkalmazhatjuk artrózisnál, vagyis ízületi porckopásnál?

A természet csodagumója

Ha gyömbérről van szó, általában a növény gyökerét értjük alatta. Ezt nemcsak a konyhában használják fel, hanem egyre inkább felkelti az orvosok és kutatók érdeklődését is. Míg a gyömbért a hagyományos ázsiai gyógyászatban már mintegy három évezrede alkalmazzák hányinger, krónikus köhögés, gyomor-, bélpanaszok, migrén, valamint artritisz és artrózis ellen, a mi modern orvostudományunk csak most kezdte a hatását kutatni. A gyömbér gyógyászati hatásmódja számos illóolajára vezethető vissza. A benne található gingerolok például kémiai szerkezetükben és hatásukban az aszpirinre hasonlítanak.

A gyömbér képes enyhíteni az artrózis fájdalmait

Az artrózist porcleépülés kíséri. Ezt a porcleépülést az ízületben gyulladásos folyamatok gyorsítják. Ez az érintett ízület fájdalmához, duzzanatához és mozdulatlanságához vezet. A gyömbér segíthet a gyulladásos folyamatok és fájdalmak enyhítésében az ízületben, továbbá elnyomja a porc leépüléséért felelőssé tehető anyagot.

Egy 2001-ben végzett tanulmányban 250 páciensnek, akik átlagosan 7 éve szenvedtek ízületi porckopásban és különböző erősségű fájdalomban, naponta kétszer adagoltak gyömbért – nyers vagy hőkezelt formában – vagy placebót. Abban a csoportban, ahol gyömbért vettek magukhoz, hat hét múlva a betegek kétharmadánál a fájdalom és a gyulladásos jelenségek enyhülése volt megfigyelhető. Összességében elmondható, hogy a közepes mértékű fájdalomból alacsony fájdalomszint lett. Időközben több kettős vakvizsgálatot is végeztek, melyek mind alátámasztották, hogy a gyökér az ízületi porckopás tüneteit drasztikusan képes csökkenteni.

A gyömbér alkalmazása artrózisnál fájdalomcsillapításra

Ha profitálni szeretnénk a gyömbér fájdalomcsillapító és gyulladásgátló hatásából, a gyökér kis darabjait naponta többször és hosszabb időn át szedjük, hogy a hatását ki tudja fejteni. A hatás szempontjából mindegy, hogy a gyömbért nyersen vagy hőkezelten – például tea formájában – vesszük magunkhoz.

 áááááááá

RECEPTEK ÍZÜLETI PANASZOKRA

Teareceptek

   Akut panaszokra: 20 gramm lyukaslevelű orbáncfű, 15 gramm szőlőlevél, 15 gramm fűzfakéreg. Elkészítése: A keverékből 1 evőkanálnyit felöntünk negyed liter forró vízzel. 10 percig állni hagyjuk, leszűrjük, naponta kétszer iszunk egy csészével.

Krónikus panaszokra: 5 gramm iglice, 5 gramm párlófű, 5 gramm bazsarózsagyökér, 10 gramm boróka, 10 gramm kálmos, 5 gramm borsmenta, 5 gramm kamillavirág. Elkészítése: A keverékből 2 evőkanálnyit felöntünk 6 csésze forró vízzel, leszűrjük, és reggel korán a felét megisszuk melegen, a másik felét lefekvés előtt hidegen.

Zsurlótea

1 teáskanál zsurlót felöntünk 1 csésze forró vízzel, 10 percig állni hagyjuk, leszűrjük, naponta 3-4 csészével kortyolgatva isszuk a nap folyamán elosztva. Salaktalanítja a szervezetünket.

Nyírfalevéltea

1 evőkanálnyi nyírfalevelet negyed liter forró vízzel felöntünk, 10 percig állni hagyjuk, leszűrjük, naponta 3-4-szer iszunk egy csészével. Vízhajtásra.

Illóolajok

Az ujjízületekre: Egy pamutkesztyűt itassunk át svéd keserű-kivonattal, ezt a kesztyűt húzzuk fel, erre húzzunk egy bőrkesztyűt, és éjszakára hagyjuk a kezünkön. Ezt a procedúrát több napon át végezzük. 

Belsőleg: Naponta 3-szor vegyünk magunkhoz 10-15 csepp feketekömény-olajat némi vízzel hígítva. 

Borogatás: Keverjünk össze nagyon forró vizet néhány csepp borókaolajjal, és mártsunk bele egy kendőt. Az enyhén kicsavart kendőt helyezzük az érintett testrészre, és addig hagyjuk rajta, amíg elkezd kihűlni. Ha szükséges, ismételjük meg az eljárást. 

Teljes fürdő: Adjunk a meleg fürdővizünkbe néhány csepp borókaolajat, keverjünk bele 2-3 evőkanál tejszínt, amely emulgeálószerként szolgál, és fürödjünk benne 20-25 percig. 

Fürdők

Mossuk az érintett ízületeket naponta ecetes vízzel. 

Vegyünk hetente kétszer egy meleg szénavirágos fürdőt. 

Vegyünk hetente kétszer egy kénfürdőt. 

50 gramm bazsalikomot, 200 gramm kakukkfüvet, 200 gramm mezei kakukkfüvet, 50 gramm borsmentát keverjünk össze, öntsük fel 4 liter forró vízzel, 10 percig hagyjuk állni, szűrjük le, és keverjük a fürdővízhez. 

Vegyünk naponta egy meleg karfürdőt. 

Pakolások/borogatások

Végezzünk naponta háromnegyed órán át meleg agyag- vagy iszappakolást. 

Dolgozzunk össze árpalisztet ecettel, kenjük a pépet egy kendőre, melyet a beteg ízületre helyezünk. Rögzítsük a pakolást géz kötszerrel. Egy melegítő palackot is helyezhetünk a pakolásra. 

Alkalmazzunk naponta borogatást a beteg testrészeken fekete nadálytő gyökerének főzetéből. 

Főzzünk meg néhány marék perjegyökeret, törjük péppé, és helyezzük az érintett helyekre lehetőleg melegen és gyakran. 

Jó egészséget

Üdv : Soponyai Misi

 áááááááá

Orbáncfű (Hypericum perforatum)

Gyógyhatásai

Az orbáncfű egyre ismertebb, igen kiváló gyógynövény idegességre és depresszióra. Igazi diadalmenetben vonult be a XX. században az akadémikus gyógyítás világába. Németországban, ahol a gyógynövények alkalmazása nagyon elterjedt, az orbáncfűteát antidepresszánsként, általános hangulatjavítóként, stresszoldóként, nyugtatóként írja fel az orvos.

Szezonális depresszióra, lelki betegségekre, még dadogásra is ajánlják. Segíthet a nikotin- és alkoholfüggőség leküzdésében. Mivel igen erős immunerősítő hatása van, AIDS-es betegek terápiájának is része. Vírusölő tulajdonsága miatt HIV vírusnál, herpeszvírusnál, hepatitisz B és C vírusnál bizonyul hatásosnak. Használható még epehajtóként, görcsoldóként, vízhajtóként és nyálkaoldásra. Emésztésjavító, savcsökkentő hatása is van.

Sajnos éppen ezek a kiváló tulajdonságai provokálták azt a hisztériát, ami e növényt körülveszi. Nem győzik riogatni az embereket, mennyire veszélyes lehet az orbáncfű fogyasztása. Véleményem szerint, ha ésszerűen, mértékkel és odafigyeléssel fogyasztjuk, ami más gyógynövényekre is érvényes, nem lehet belőle baj.

Felhasználása belsőleg

Gyógyteát forrázással készítünk belőle. Álmatlanságra lefekvés előtt igyanak belőle egy csészével. Depresszióra, idegi panaszokra napi egy csészével ajánlok belőle az esti órákban. 6 hétig szabad folyamatosan inni, utána 6 hét szünetet kell tartani. Emésztésjavításra, epeműködésre étkezés után 15 perccel egy csészével fogyasszuk, alkalomszerűen. Savcsökkentésre napi egy-két csészével ajánljuk, étkezés után 30 perccel. Vírusfertőzésre napi 3 csészével kell inni, étkezés előtt.

Felhasználása külsőleg

Fertőtlenítő és sebgyógyító tulajdonsága miatt évszázadok óta használjuk az orbáncolajat a bőr nyugtatására.

Elkészítése: 500 g vadon termő orbáncfűvirágra öntsünk 1 liter kukoricacsíra- vagy olívaolajat. Tegyük napra, és hagyjuk állni 2 hétig. Az olaj szép sötétpiros színt kap majd ez idő alatt. Szűrjük le, tegyük zárható üvegekbe. A felégett bőrt ezzel az olajjal kenegessük gyengéden. Az orbáncolaj jó visszérre, narancsbőrre és műtéti hegek gyógyítására is. Arcbőrbe is masszírozhatjuk, minden ránctalanító krémnél hatásosabb. Zúzódásokat néhány csepp olajjal átitatott kendővel kössünk be. Nyílt sebre tisztítás és fertőtlenítés után orbáncolajos kötést tegyünk, naponta kétszer cseréljük. Pajzsmirigy-alulműködés esetén orbáncfűolajjal masszírozzuk a nyelőcső két oldalán található pajzsmirigyet.

Figyelmeztetés

Vérhígító mellé nem ajánljuk, és azt is tudni kell, hogy a fogamzásgátló tabletták, antidepresszánsok, nyugtatók, epilepszia ellenes és fájdalomcsillapító gyógyszerek hatékonyságát csökkenti. Túlzott fogyasztása fehér bőrű egyéneknél fényérzékenységet okozhat.

Botanikai leírás,  Gyűjtése,  

Hatóanyag,  

Története, 

Kutatások 

A közönséges orbáncfű honos Európában, a mérsékelt égövi Ázsiában, az Indiai szubkontinensen, Észak-Afrikában. A Bükk hegységben is bőséggel terem. Korábbi népies megnevezése Szent János füve, mivel első virágzása általában június 24-re János, illetve Iván napjára esik. Az orbáncfűfélék (Hypericaceae) családjába tartozó, lágy szárú évelő növény. A leveleket a fény felé tartva sok áttetsző pont figyelhető meg rajtuk, amelyek illóolajtartók, szélükön fekete mirigypontok találhatók. Innen ered a perforatum megnevezés. Népies neve (lyukaslevelűfű) is erre utal. Aranysárga virágai 20-25 mm átmérőjűek, a hajtások végén bogernyőben állnak, a szirmokon mirigypontok vagy csíkok találhatók.

 áááááááá

Egyben küldöm az augusztusi anyagot is!

Citromfű teakeverék (Az egészség védője)

Egészségünket megőrizni saját érdekünk, és bármilyen furcsán hangzik, Gyuri bácsi gyakran emlegeti, hogy állampolgári kötelességünk is. Tehát mindenki jól jár, ha vigyázunk egészségünkre. Ehhez elsősorban egészségesen kell élnünk – megfelelően étkeznünk, eleget mozognunk, megszabadulni káros szokásainktól.

Érdemes az egészségmegőrzésre, betegségmegelőzésre tudatosan odafigyelnünk, erre ajánlja Gyuri bácsi a Citromfű teakeveréket (Az egészség védőjét).

A Citromfű teakeverékből kellemes ízű tea készíthető, mely segít megőrizni egészségünket. Jótékonyan hat a szív és a máj működésére, salaktalanít, méregtelenít, megelőzi az ízületi bántalmak kialakulását. Nyugtató, stresszoldó hatású. A teakeverékben található növények védik egyes szerveinket.

A Citromfű teakeverék (Az egészség védője) összetétele: apróbojtorján hajtás, aranyvessző hajtás, citromfűlevél, erdei szederlevél, fodormentalevél, galagonya virágzó ágvég, erdei málnalevél.

Fogyasztása: folyamatosan iható egész évben, hetente két-három alkalommal, lehetőleg a reggeli órákban. Nem tanácsos ízesíteni. Szünet nélkül lehet inni, akár éveken keresztül.

Az apróbojtorján erősíti az immunrendszert.

Az aranyvessző májtisztító és epeserkentő hatással bír.

A citromfű nyugtató hatása miatt került bele a keverékbe.

Az erdei szederlevél segít megelőzni a cukorbetegséget, és szabályozza a vércukorszintet. Vas, kálium, kalcium, foszfor, magnézium, mangán, valamint réz is található benne. Magas az A- és C-vitamin tartalma és folsavat, valamint B1-, B6-vitamint, riboflavint, pantoténsavat, niacint is tartalmaz.

A fodormentalevél emésztésjavító hatása miatt került a keverékbe.

A galagonya a szív és az érrendszer munkáját segíti, az erek falait rugalmasan tartja. Segít normalizálni a magas vérnyomást.

Az  erdei málnalevél A-, B-, C-, D-, E-vitamint, vasat, kalciumot, foszfort, magnéziumot is tartalmaz. Ezek az összetevők erősítik a fogat, a körmöt, a csontokat, és védik a bőrt, erősítik immunrendszerünket.

Apróbojtorján

Aranyvessző

Citromfű

Erdei szeder

Jó egészséget,6-án találkozunk? Nem kaptam értesítést. hogy lesz-e program.

Üdv: Soponyai Misi

  áááááááá

Az érszűkület megelőzése cukorbetegeknél.

A megelőzés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Törekedni kell rá, hogy a vércukorszint megfelelő határok között maradjon, és értéke minél ritkábban legyen 10 mmol/l felett.

Az életmódkezelés pilléreit is komolyan kell venni: az étrend betartása, a gyógyszeres és/vagy inzulinkezelés mellett érdemes gyógyteával is támogatni az állapotmegőrzést. A veszélyeztető tényezők csökkentésével elkerülhető, lassítható az érelmeszesedés folyamata. A túlsúly legalább egy részének leadása segíthet a vérnyomás rendezésében, mely a koleszterinszint normalizálásával együtt csökkenti az érfalat károsító hatást.

A gyógynövények sokat segíthetnek ennek a komoly betegségnek a megelőzésében. A 2-es típusú cukorbetegek a Diabess-Györgytea rendszeres fogyasztásával tarthatják karban magukat. Ez a teakeverék hozzájárulhat ahhoz, hogy ne alakuljanak ki a szövődmények.

Emellett javasolt a galagonya gyógytea fogyasztása, legalább heti 1-2 csészével. A galagonya kedvezően hathat az érfal rugalmasságára, és szabályozhatja a szívritmust. Szívideg-nyugtató hatást is tulajdonítanak neki, így segíthet a meszesedés megakadályozásában. Enyhe nyugtató, így este javasolt meginni. Folyamatosan élvezhető előnyös hatása, nem szükséges szünetet tartani fogyasztásában.

A perifériás erek közül az alsó végtagi érszűkület a leggyakoribb a cukorbetegeknél. Első tünete a fájdalom vagy görcs, mely a lábizmokban jelentkezik – ezt a diabéteszes érzéskiesés miatt sokszor nem érzi súlyosnak a beteg. A véráramlás elégtelensége miatt a lábon keletkező sebek nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyulnak, elfekélyesedhetnek, ami akár amputációhoz is vezethet. A megelőzés és a rendszeres orvosi kontroll mellett életbevágó a láb mindennapi ellenőrzése, a megfelelő lábbeli viselése, az esetleges sebek, elváltozások szakszerű ápolása.

Néhány jó tanács cukorbetegeknek a lábuk védelme érdekében:

Kímélő szappannal mossanak naponta lábat, ne hagyják kiszáradni a bőrt, mert ha kireped, könnyen begyulladhat. 

Mosakodás után használjanak hidratáló hatású krémet, mellyel jó alaposan kenjék be a sarkat, a talpat, elkerülve a lábujjak közötti területet. 

A bőr- és körömgombásodásra a cukorbetegek különösen figyeljenek, fontos, hogy a bőr védelmi funkcióját legyengítő, a gyulladásoknak kedvező fertőzéseket elkerüljék. 

Ennek érdekében mindig alaposan töröljék szárazra a lábukat, mielőtt zoknit húznak. Utóbbi ne szorítsa a lábat és természetes anyagból készüljön: pamutból, gyapjúból, de hordható speciális, cukorbetegek számára készült termék is, amely természetes módon hat a fertőzések ellen. 

Cukorbetegek ne viseljék ugyanazt a cipőt egyfolytában két napnál tovább.

Soponyai Mihály

 áááááááá

Közönséges nyír (Betula pendula)  

Gyógyhatásai

Levele kiváló veseműködés szabályozó, vízhajtó, vesehomok- és vesekőképződést gátló. Gyógyítja a hólyaghurutot, a húgyutakat anélkül, hogy a vesét irritálná. Tavaszi kúráknál vértisztító hatása miatt használjuk. Csökkenti a vér húgysav- és koleszterinszintjét. Használható prosztatára, narancsbőr és érelmeszesedés ellen. Tisztítja egész mirigyrendszerünket. Flavonoid tartalma miatt reumára, köszvényre, ízületi betegségekre is használjuk. Kérge lázcsillapító hatással bír.

Elkészítés

Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.

Felhasználása belsőleg

Apró vesehomok elhajtható napi egy csésze nyírfalevél  teával. Kétszerre kell meginni. Reumára ugyanezt a teafű mennyiséget 1,5 dl vízzel kell leforrázni, napi egy alkalommal étkezés előtt meginni. Ízesítés nélkül fogyasztandó.

A húgyhólyag bakteriális és gyulladásos bántalmaira reggel éhgyomorra kell fogyasztani egy csészével, amíg nem múlnak a panaszok. Köszvényre végezzenek tisztító kúrát vele: 6 hétig naponta két csészével igyanak, egyet délelőtt, egyet délután. Rendszeres napi fogyasztása (1-3 csésze) kúraszerűen ajánlott, a panaszok megszűnéséig. Megelőzésre hetente 1-2 csészével ajánlott fogyasztani: serkenti a veseműködést, a méregtelenítést.

A kéreg magában lázcsillapító, vízhajtó, emésztésjavító hatással rendelkezik. Teát főzéssel készítünk belőle.

A törzsből csapolt nedv, a nyírfa „vére” méregtelenítésre, ízületi gyulladásra, hajhullás és korpásodás ellen használatos. A gyűjtéshez fiatal, kifejlett fát válasszunk. Akkor lehet megcsapolni a fát, ha ágát megtörve nedvezik. Egy legalább 2 literes, fehér vászonnal fedett edényt tegyünk a megtört ág alá. Másnapra kb. 1,5 liter folyadék lesz az edényben, és ez ismétlődik minden nap, mindaddig, míg a szezon tart. Utána a heg hamar begyógyul, a fa nem szenved maradandó károsodást. A frissen csapolt nedvből naponta 100-200 grammnyi mennyiséget kell inni 21 napon keresztül. A kúra akkor ér véget, mikor a fa nedve egyre hígabb és egyre vízízűbb lesz. Tartósítani úgy lehet, hogy jól zárható üvegbe tesszük, hozzáadunk üvegenként 2 szegfűszeget és egy darabka fahéjat, lezárjuk és hűvös helyen tároljuk.

Felhasználása külsőleg

Hajápolásra is használjuk, megállítja, megelőzi a hajhullást, ha mosás után nyírfalevél teával öblítjük a hajat.

A friss levelek és a fakéreg főzetét krónikus bőrbetegségeknél és hólyaghurutnál használjuk. Ez a főzet halványítja a szeplőket és a kézen/arcon lévő májfoltokat. A kérdéses területeket mosogatni kell ezzel a teával, hagyni megszáradni, majd gyakran ismételni. Naponta kell friss főzetet készíteni. Az idült reuma is kiválóan kezelhető a nyírfa levelével. A beteget meleg matracra fektetjük, vastagon beterítjük nyírfalevelekkel, jól betakarjuk, és forró nyírfateát itatunk vele mindaddig, míg alaposan izzadni nem kezd. Az eredmény meglepően hatásos. Szívbetegeknek nem tanácsos ez a kúra.

Ellenjavallat

Terhesség, szoptatás alatt, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott. Szívelégtelenségben szenvedőknek, szív- és veseelégtelenségből adódó ödémáknál a fogyasztása nem ajánlott.

 A Bükk hegységben is gyakori, szép fehér törzsű fa. Hosszú nyelű, kicsi levelei háromszögletűek, ágai hajlékonyak. Nőnemű virágai oválisak, hegyesek, tavasszal nyílnak. A hímnemű barkák ősszel jelennek meg. Az ágakról lógó barka adja a latin nevet: pendula = függő.

Honos Európában, a mérsékelt égövi Ázsiában, Észak-Afrikában. Hazánkban a savanyú talajú domb- és hegyvidékeken fordul elő. A nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozik. A kifejlett nyírfa általában 20 m magas, fehérlő törzsével, lehajló ágaival díszfaként is ültetik. A fiatal fa kérge barnás színű. Az idős fák kérgének külső rétegei papírszerű szalagok formájában lehúzhatók.

Soponyai Mihály

  áááááááá

Csipkebogyó, Csipkerózsa (Rosa canina)

Gyógyhatása

Enyhe vízhajtó. Szabályozza az erek áteresztőképességét, erősíti az érfalakat, ezáltal gyorsítja a véráramot. Ennél fogva érszűkület, érelmeszesedés megelőzésére, kezelésére használható. A-, B1-, B2-, P-, és K-vitamin is található benne, de természetesen leginkább magas C-vitamin tartalmáról híres.

A termésében, a csipkebogyóban legendásan sok C-vitamin van, egy kicsi bogyóban több, mint egy nagy citromban! Ezért nem szabad forrázni, hiszen a C-vitamin hő hatására elbomlik. Fontos téli vitaminforrás a nátha megelőzésére.

A csipkehús kedvezően hat a cukorbetegségre, szabályozza a vércukorszintet. Cukorbetegek étkezés után fogyasszák, mivel segíti a zsír emésztését. Immunerősítő hatása van, különösen ajánljuk stresszoldásra, dohányosoknak pedig azért, mert a dohányzás sok C-vitamint von el a szervezetből. Nyugtatja az idegeket, általános erősítő hatása van. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést.

A csipkemagban csak E-vitamin van, teája epekőoldó hatású, hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. Húgyhajtó hatású, vesehomokra és vesekő leválasztásra is használható.

A virág szirmai enyhe hashajtó hatással bírnak, levele hasfogó.

Elkészítés

Gyógytea készítéséhez egy evőkanál (3 g) csipkebogyót 2,5 dl hideg vízben 5-6 órát áztasson, majd szűrje le. Ne használjon fémszűrőt. Forralni, forrázni nem szabad.

Felhasználása belsőleg

Gyógytea: rendszeres napi fogyasztása az őszi-téli időszakban – a csipkebogyó immunerősítő hatása miatt – segít a fertőzések, megfázások, nátha megelőzésében. Vércukorszint szabályozó hatása miatt cukorbetegeknek is ajánljuk, étkezés után fogyasztva egy csészével.

Lehetőleg ízesítés nélkül fogyassza. Napi 2-3 csészével korlátlan ideig iható. Terhesség és szoptatás alatt is fogyasztható. Gyermekeknek 1 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál csipkebogyó 2,5 dl vízhez). A friss virágból készült tea kiváló hashajtó. Napi egy csészével kell inni lefekvés előtt.

Gyógybor: a csipkebogyóbor főleg idősebb korban kitűnő házi szer a hólyag és a vese rendszertelen működése ellen.

Egyéb felhasználás: a termésből készülhet még lekvár, likőr, szörp. A lekvárhoz a csipkehúst használjuk mag és szőr nélkül. A megtisztított, nyers csipkehúst turmixoljuk, majd azonos mennyiségű mézet vagy cukrot adunk hozzá, hűtőben tároljuk.

 A csipkerózsa Európában honos, 1-3 m magas tüskés cserje. A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Levelei 5-7 levélkéből állnak. A drogot a csipkerózsa egészben szárított áltermése (Rosae pseudo-fructus) vagy az aszmagot nem tartalmazó terméshús adja.

Soponyai Mihály

**********************

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves belső- és külső munkatársaink!

Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már nyolc éves  az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak 
ugyebár?! A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu  Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése:

MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.

………………................……

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes

tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.

Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük

a fenti blogoldalon!

………………..............……

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás

szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha

elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és

összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

………………………………..

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail: nagy.vendi54@gmail.com

skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

weboldal: http://nagyvendel.comxa.com

www.nagyvendel.comxa.com

………………........……….

Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is

találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel

…………………............……

Nagy Vendel Írásai:

Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel

……………….............……..

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en

Magyar Elektronikus Könyvtár

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

......................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

....................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

.........................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a

színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik

meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,

ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a

"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,

amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.

A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.

Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A

háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb

újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért

takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos

hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért

ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,

egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az

összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros

csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.

............

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

..............

MEGSZÓLALOK MAGAZIN 903