Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2019. 02. hó – kilencedik évfolyam, második szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes havi lap

Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017. évben)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018. évben)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

9. Évfolyam: február

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is.

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**********************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

  Február  másodikán az állatkertek medvebarlangja előtt  ácsorognak a  gyermekek, és felnőttek egyaránt, meglesik, hogy előbújik e  a  medve, és megijed e  az árnyékától?   Javában áll a  báli szezon, a  farsang, és  a  Busók újra ellepik Mohács utcáit, jellegzetes öltözékükben.  Ez időben szoktuk megszervezni a  hóvirág túrát a  Mecsek lejtőire, és  sok ébredő csodát lehetett  már látni ilyenkor.
Február az év legrövidebb hónapja, és aki szökőnapon született, csak négy évente  számolgathatja a    születésnapját.    Van olyan szomszédasszonyom, aki már húsz éve negyven éves, pedig  nem is szökőévben született.  Lelke rajta.
   Ilyenkor már kezd engedni a  fagy ereje, és  reményteljesen indul a  tavasz, az örökös körforgás. Mindenképpen, előbb, vagy  utóbb, megújul a  világ.

Egyebet  nem mondhatok, a  szerkesztő.

NAGY VENDEL: TÉLI ÉLETKÉP

Veréb ugrál
Az útszélen
Búsan néz fel
Szerte-széjjel
Terített tál volt ez
Valamikor régen.
Fagyos szél fúj
Hideg télben.
Szánkó nem jár
Erre régen.
Arra gondol
sok veréb kobak
Vajon hol vannak
Mostanság a  lovak?

2019.   JANUÁR  09.

áááááááááááááááá

Táncosom, Te gyönyörű

NAGY VENDEL: FARSANG  IDEJÉN...

Táncoló lábak
Keringve szállnak
A szoknya perdül
Toppan a láb.

Kecses kéz lendül
Zeneszó csendül
Dobbanó  lábam
Ne add alább.

Suhogó selyem
Omlik vállára
Kezemmel óvom
Csöpp derekát.

Mosolyog ajka
Két szeme sarka
Megsimogatom 
barna  haját.

Karomba tartva
Átérzem rajta
A szerelemnek
Bódulatát.

Tündöklő arca
Jól felnagyítja
A báli terem
Ragyogását.

Sudár alakja,
Víg jelmez rajta.
Farsangi bálon
Álarc takarja
Szép orcáját.

2019.  farsang idején

áááááááááááááááá

Megszólalok Művészeti Magazin - kérje a szerkesztőtől

nagy.vendi54@gmail.com

NAGY VENDEL    MAGÁNZÓ 

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS  ÍRÓ, KÖLTŐ  - 2017.

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS  - 2018.

**********************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2. NOVELLA -  KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT : BOGÁRKA
  3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      TÓTH ENIKŐ, NAGY VENDEL, ÁBRAHÁMNÉ ÁGI,  KOVÁCS JÓZSEF KOPEK,
       MÁTYÁS RITA
  4. GONDOLAT. CSOMOR HENRIETT:SZÁRNYRA KAPOTT GONDOLATOK
  5. FANTÁZIA REGÉNY. 

      SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
  6. VÁLOGATÁS VERSEINKBŐL:  KLEMENT BURZA MÁRIA és I. P. STEVE
  7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN. KYRA ANGIE: SOHA NE MOND, HOGY SOHA
  8. HAZAI TÁJAKRÓL -  NAGY VENDEL VERSEI
  9. VERSEK ÉS NOVELLÁK -  NAGY  CSABA: ÁLARCOS BÁL       

10. MEGJELENT... 

      KELEMEN GYÖRGYNÉ  LEGÚJABB  E. KÖNYVE : MESEVILÁG
      HÍREK
      JENEI ANDRÁS   megjelenő írásairól
      IRODALMI PÁLYÁZAT
      A  PRÓFÉTA LÉPTEI
11. ÍZES TÖRTÉNETEK  - IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL : TOJÁSOS ÉTELEK
12. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT.
      KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
13. BEMUTATJUK...
      EHAVI SZTÁRVENDÉGÜNK: ANJO AMIKA  ÉNEKESNŐ
14. KEDVENC ÍRÁSAIMBÓL. TAKÁCS TAMARA:  ÁLMOMBAN
15. VERSRŐL VERSRE  -  KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      NAGY VENDEL, KOVÁCS TIBOR,  VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT,
      SZAUER GERTRÚD,  BAKSA ANCI
16. MESÉS NOVELLA.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : HAJNALKA ÉS A  CICA
17. HANGOS VERSEK
      NAGY VENDEL  VERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY  GUSZTÁV: AKI NEM  TUD...
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT ... - OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA
      A  VÖRÖSHAGYMA JÓTÉKONY HATÁSAI , RECEPTEK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************

2. NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ   EDIT: Bogárka

  Egy fázós téli napon mikor a hideg jégvirágot rajzolt az ablakokra és a szél pirosra festette az orrokat egy kislány iskolába igyekezett. Körülötte az emberek kabátjukba burkolódzva iparkodtak a dolgukra. Senki nem vette észre , hogy egy papír dobozból halk nyüszögés jön . A kapualjba egy kis dobozba fázósan lapult egy pici kutya . Gonosz gazdája kirakta mint a szemetet nem törődött azzal hogy a kis apróka jószág a dobozban megfagyhat, elpusztul , nem érdekelte. Senki nem hallotta a vékony kis hangot , hogy sír a dobozban . A kislány viszont meghallotta . Kíváncsian nyitotta fel a doboz tetejét és meglátta fázós kis kincsét egy fekete kis szőr gombolyagot aki nagy fekete szemével reménykedve pislogott . A kislány rögtön kivette a dobozból és a kabátja alá dugta melegedni. Már nem az iskolába haza iparkodott kabátja alatt lévő remegő kis apró jószággal.

Kelemen Györgyné

- Mi a baj miért jöttél haza? - Kérdezte anyukája. A kabát alól halk nyüszögés hallatszott.

- Kutya nekünk nem kell, hogy gondolod? Na még csak ez hiányzott. A kislány kivette kabátja alól a kis szőrgombolyagot egy kis fekete puli kutya volt nagy fekete szemekkel pislogott és igen nagyon vacogott . Na jó adjál neki meleg tejet kinőtt ruháidat meg betettem a sarokba bugyoláld be ne fázzon. Ki nem rakhatjuk, még megfagy elpusztul a hidegbe, majd keresünk neki gazdát .

A kiskutya a langyos tejet csak úgy itta fázós lábai remegtek de járt vidáman a farka. Tudta a haláltól menekült meg. Aztán a melegbe teli kis pocakkal mély álomba merült.

  Valinéni nézte az apró kis jószágot . Jaj mit kezdjek veled hisz járni sem tudok csak nehezen a lábamat csak rakom a kezemmel mint két fadarabot nem érzek vele semmit sem . A szülőszobában miután megszült, az ágyról már le nem jött , gyermek bénulás kapta el a lábát . Férje elhagyta, minek neki egy béna . Ott maradt egy kisgyerekkel egyedül , és most meg egy kutyát hoz haza . Nézte az apró kis állatott téged is elhagytak mint akkor engem. Nem leszel kivert kutya, mint én voltam te az enyém leszel . Nem tudom, hogy fogom csinálni,  de valahogy majd elleszünk, lánykám Marian majd visz sétálni, hisz én nem tudok menni . A kiskutya boldog volt, lett családja . Bogár lett a neve, mert fekete volt és nagy csillogó szeme .

 

A kis cukor...

  Valinéni rájött többé nincs egyedül, hisz mikor a lánya iskolába volt akkor is volt kihez szólni . A kiskutya megnevette és értett minden szót is . Nyalogatta gazdája lábát ne fájjon neki . Persze a fájdalom megmaradt, de azt a kis buzgalmat ahogy tudta mikor és hol fáj . Nagyon szeretett volna segíteni . Óvta védte elesett gazdáját . Egyszer Valinéni elesett mivel járni nem tudott a földön feküdt magatehetetlenül . Bogár tudta nagy a baj vonyított , ugatott . Addig csimpaszkodott az ajtón míg ki nem nyílt . Rohant a szomszéd ajtajához kaparta ugatott , de nem volt otthon senki . Rohant megnézni gazdáját azt sem tudta ijedtébe mit is tegyen, aztán futott a másik szomszéd ajtajához ott is kaparta az ajtót ugatott , fel-fel ugrált. .Végre kinyílott az ajtó, húzta a szomszéd asszony ruháját. Előre rohant aztán vissza hívta gyere segíts, nagy baj van . A szomszéd látta a kutya nagyon akar valamit , hát követte . Meglátta Valinénit a földön feküdve, rögtön segített és mentőt hívott .

- Hallja magának nagyon okos kutyája van, ha nem ugat és kaparja az ajtót nem tudtuk volna, hogy baj van. Viszont nagyon erőszakos volt a kutyája a ruhámat csak úgy húzta, míg rá nem jöttem mit is akar.

Bogár Valinéni mellett ült, nyüszögött és mikor jött a mentő vele ment mert a gazdája mellöl nem tágított. Mivel nem tudtak mit kezdeni vele, hisz a gazdája mellől nem tágított, Hiába mondtak bármit kiabáltak parancsoltak nem ment semerre sem, csak a gazdi után . Így ment a kórházba is nagy ragaszkodásán megesett az emberek szíve:  na jó, ide ülj most le nem bántjuk, csak megvizsgáljuk a gazdid ! Bogárka ült és követte mindenhová . Valinéninek megröntgenezték a lábát, eltört . Gipszbe rakták a lábát majd őt és a kis hős kutyát hazaszállították.

-  Jaj kicsi bogárka de jó hogy örökbe fogadtunk, mi lett volna velem ha te akkor nem vagy itt. Ki segített volna nekem?

A szomszédok ezek után másként álltak Valinénihez . Már nem csak az a nyomorék volt a szomszédból . Hanem tudod, neki van az a okos kutyája! Vittek nekik levest és egy kis ennivalót . Tudom anyukád nem tud most főzni, itt egy kis étel meg egy kis maradék az okos kutyájának . Bogárka okos kutyus lett, nem hülye dög aki néha ugat . Simogatták rendesen kis okos fejét . Időnként be is hívták tessék, egyél . A gyerekek is játszottak vele, hú hogy tudta kergetni a labdát? Kérdezték a gyerekek Valinénit: Marian lejöhet játszani és bogár ? Persze mehettek . Kicsi bogárka boldog volt óvta védte kisgazdáját . De jó is hogy Marian hazavitte azt a fázós didergő kiskutyát . Sajnálhatja aki kirakta őt pusztulni, nem tudja milyen kis kincset rakott ki . 

**********************

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  

 -  KORTÁRS SZERZŐKTŐL-  

TÓTH ENIKŐ: Elfelejtünk

Elfelejtünk énekelni,
Gondok nélkül felnevetni,
Pedig fenyőd énekszóra,
Ragyog fel, ha itt az óra!

Elfelejtünk hitet vinni,
Képeslapra hosszan írni,
Helyette a telefonon
Gondolat száll facebook-on!

Elfelejtünk varázsolni,
Gondokat elpalástolni,
Pedig gyermekszívnek hidd el,
Jobb gondolni a békével!

Ne felejtsünk ünnepelni,
Egymás lelkéig elérni,
Égre nézve Istent áldva,
Ki fiút küld e világra…

....................................................

NAGY VENDEL: Aranycsengettyű

Szép kedvesem
Jöjj ágyamhoz halkan.
Csitt, csendesen
Hogy meg csak én halljam

Bús arcodat
Puha párnámra tedd le.
Aranyos csengettyű
Van sarkára kötve.

Gyöngy hajaddal
Forró testemet född be.
Meg ne lássa
Senki a Holdfényben

2013.11.09

............................................

ÁBRAHÁMNÉ ÁGI: Halott hexameter

Baj szava, bú jaja, sírdal szólal: jaj soha többé

Fojtogató fekete földszag: fagy-fényed a földé

Hiába minden ha vége: jaj, nem élhet senki örökké

1973.

 áááááááááááááááá

ÁBRAHÁMNÉ ÁGI: Alázat

Rázd le magadról
mint kivert kutya a vizet
a terhed

S ha üressé vált
mint a kép helye a falon
a szíved

Hajtsd le fejed
mint letarolt mezőn a kalász
hogy újrakezdhesd

1994.

áááááááááááááááá

ÁBRAHÁMNÉ ÁGI: Tömören

életem:

jégködű félelem

végrendelet:
vigyétek tőlem az emlékeket

utolsó kívánságom:
adjátok vissza az álmom

utolsó szavam:
... miért ...

zárójelentés:
... immunitás nélkül ...

halotti beszéd:
... nélküle ...

sírfelirat:
... ennyi volt ...

1993.

 .............................................

KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK : Még nem lehet itt a búcsú,

Még nem lehet itt a búcsú,
Még nem ütött az óra,
Visszajönnek még a fecskék,
Még kinyílik az orgona.

Arcodon még ül a mosoly,
Ajkad még nem nyílt panaszra
Ágyad mellet az angyalok,
Csak álmaidra vigyáznak.

Ereidben még folyik a vér,
Az életet fel nem adtad,
Szívedben még tombol az ősz,
Leveleid le nem hulltak.

Még vár rád meleg hajlékod,
Még vár a jövőd reménye,
Nem is te lennél az első,
Kit visszatérített hite.

Biz az Urban és reménykedj,
Sorsunk fölött nem mi döntünk,
Ne hadd a reményt csalódni,
Bár mi is történhet velünk

Minden, mi itt a földön ér,
Csak a mulandóság jele,
Ne feled, ami itt szép volt,
Bízzál az örök életbe!

.............................................

Mátyás Rita: Karneváli forgatagban

Karneváli forgatagban,
bíbor színű alkonyatban,
gyönyör reszkető ölében,
bársony éjnek köntösében,
csillog- ragyog a bálterem.
Éjkirály ő fenségesen,
várja párját a herceget!
Szenvedéllyel izzó zene,
vad, ritmusos ütemére,
elszabadul a szerelem.
Szabad a csók, szabad a tánc,
perdül a szoknya, dobban a láb.
Éjkirálynő fagyos szíve,
hercegétől lobban híven.

áááááááááááááááá

Mátyás Rita: Befagyott világ...

Fáradt fény reszket,
fagyott tó felett.
Lágy, lenge szélben,
száraz nád zizzen.
Befagyott világ,
mozdulatlanság.
Alvó természet,
életért kiált.
Emberek jönnek,
megtörni a csöndet,
korcsolyák siklanak,
tónak jege felett.
Boldog mosoly fakad.
arcok kipirulnak,
szívek kivirulnak,
jég sima hátára,
rajzokat karcolnak.
A partról nézem,
e vidám sereget,
Az alvó természet,
így éled hirtelen.

**********************

4. GONDOLAT

CSOMOR HENRIETT: Szárnyra kapott gondolatok

  Gyakran azt hallom, hogy írjak vidámakat. Könnyű mondani! - dünnyögöm. Érzékeny létemre szívemre veszem, olyan érzés, mikor a fal elkezd megrepedni, vagy jobb példával éljek: amikor a ló megtorpan egy magasabb dombtető előtt, mert megvan pakolva a szekere.

   Az írás számomra segítő jobb, ami megmutatja lelkemet. Általában vidám vagyok, de mégsem tudom kimutatni a sorok között. Segít feledtetni a bánatot, mert akkor csak a sorok közti gondolatmenetemre figyelek, s ott élem ki alkotó vágyamat. Egy lugassorhoz tudnám hasonlítani, amikor kacsolom a lugast és közben a száráról is leszedem a kacshajtást. Néha felnézek a kék égre, s elnézem a madarakat, ahogy szárnyuk egyenletes mozgatásával fejem felett repülnek.

Csomor Henriett

   Az írás csendet és figyelmet kíván, nem szabad úgy neki állni egy témának, csak mert kedvem lenne hozzá. Próbáltam már és kudarcba fulladt, a második mondatnál a kukában végezte. Ihletet kell kapjak, s nem kell direkt keresnem, egész véletlen is rábukkanhatok. Egy januári erős szél, amely felkapja a nem összeszedett száraz faleveleket, a látvány már elindíthat valamit bennem. Tudatalattimban elrakom, s ha egyszer feljön, akkor szépen elő lehet készíteni, mint a vasárnapi ebédet a jó háziasszony.  

Ha az éjszaka leple alatt takarómba burkolódzva ér a szép gondolat megtanulom, s reggel nyomban leírom. Az agy éjszaka elpihen, s csodálatos gondolatokra képes, amelyre máskor nem.

  Kár, hogy nem tudom papírra vetni rögtön, így gondolataim egy része elveszik valahol a mélyben. Másnapra a fennmaradó töredékével el tudok kezdeni belőle egy történetet, s lassan, ahogy a csillag megy az égen szövöm tovább, amíg ki nem zökkenek a novellámból. Ezért szeretem befejezni még aznap. Nagyon ritkán előfordul hogy egy-két nap után belejavítok, vagy kibővítem a történetem.

  Senki ne higgye, hogy egy fájdalmas történetet olyan könnyű megírni. Sokszor hónapokig kell várni rá még, hogy felszínre törjön, s megérjen arra, hogy pappírra vessem úgy, ahogy átélem. Pont olyan érzés, mint amikor talpas pohárból megiszod a gyöngykoszorúsodónak látszó bort, s az alja mégis ott maradt. Gyakran hallottam ezt apámtól, amikor megkritizált egy bort, mellyel megkínálták vendégségben. Rosszul esett, ajándékba hozott tokai furmintot, és épphogy megízlelte, kritizálva ellökte magától. Pedig anyuval milyen jót kortyoltunk belőle.

Lehet, hogy érzelem dús szomorú írásaimat elolvasva megkritizálják, mert nincs azon érzelmi hullámhosszon olvasáskor, s így nem tud ráhangolódni az adott érzésvilágra. 

Kritizálhat bárki, de a kritikák hatására sem tudom megváltoztatni, vidámabbá tenni írásaimat. Szívvel-lélekkel írok, még akkor sem tudok derűset alkotni, ha jó kedvem van. Nevetést sokkal nehezebb, mint könnyeket csalni a szemekbe.

A vidámkodást meghagyom a humoristákra, s a piros orrú bohócokra...

2019. január. 05.

**********************

5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

(2018. - 2. fejezet,  4. rész)

Meridin

Samu Ágnes

– Ti miért nem vagytok az ünnepségen? – kérdezte kíváncsian Gabriel, mire mindenki hátrafordult.
– Talán mert sza… – kezdett bele Dragon, ám Pegasus gyorsan befogta a száját, még mielőtt valami csúnyát mondott volna.
– Dragon csak azt akarta mondani, hogy nem tetszett nekünk se a kaja, se a zene… tehát semmi – nyögte ki Pegasus, miközben a földet bámulta.
– Nekem sem tetszik a buli, ha már itt tartunk – mosolyodott el kedvesen Gabriel. – Mit csináltok most?
– Körbejárjuk egymás házát – felelte Phoenix. – A Dragonét és a Pegasusét már megnéztük.
– És tetszettek a házak? – tette csípőre az egyik kezét.
– Állati jók! – vágta be Wolf. – Észrevettük, hogy mindenkinek az ízlése szerint van berendezve a háza.
– Huh, kezdek éhes lenni – fogta a hasát Dragon.
– Én is ennék már valamit – dőlt neki a falnak háttal Pegasus.
– Tudok ebben segíteni – mondta Gabriel vigyorogva és büszkén, miközben kihúzta magát. – Én mindent tudok! Hehe! Mit varázsoljak a jó népnek?
– Öh… Te most jól érzed magad? – kérdezte Wolf összeszűkült szemekkel. – A dili osztály arra van – mutatott hüvelykujjal a jobb irányba, amerre vélhetőleg a Pihenőt lehetett megtalálni.
– A Pihenő mióta van Dragon szobájában? – bolondozott tovább, mire Wolf kínjában homlokon csapta magát.
– Eh… Tudod, Gabriel, Wolf nem konkrétan Dragon szobájára mutatott – szólt kissé mogorva hangon Phoenix. – Ha kilépsz a házból, akkor jobb irányba elindulva a Pihenőnél lyukadsz ki.
– Éppen poénkodni próbáltam – fogta a fejét, amikor látta, hogy a társaság fájdalmas képet vág. – Ehehe…! Látom, nem vagytok vicces kedvetekben – jött zavarba.
– Inkább varázsolj valami ehetőt! – vágta be kissé idegesen Dragon.
– De előbb menjünk hozzám. Nálam nagy a konyha, és ott kényelmesen elférhet mindenki, közben körül is lehet nézni – mosolygott sunyin Wolf.
– Jól van, Wolf, tudjuk, azt akarod, hogy mindenki dobja el majd az agyát a házadtól – intett lekezelően Phoenix. – Nem kell megjátszanod magad!
– Lőd’ má’ le magad! – fújtatott hevesen.
– Wolfnak annyiban igaza van, hogy itt kicsi a hely a konyhában – emelte meg kissé a hangját Pegasus, hogy mindenki rá figyeljen. – Jobbnak látom, ha Lionhoz megyünk.
– Az én házam nem nagy dobás – vonta meg a vállát csendesen Lion. – Bevallom, kíváncsi vagyok a Wolféra, és ahogy ismerem az ízlését, tuti, hogy király a berendezése.
– Imádlak! – ugrott oda Wolf Lionhoz, akit aztán jó szorosan magához édesgetett.
– Azért nem kell megfojtanod – nyögte. – Vacsora után meg bulizhatnánk, persze normális zenére – tette még hozzá gyorsan.
– Jó ötlet! – vágta rá izgatottan Phoenix.
A testvérek sietős léptekkel indultak a soron következő házhoz. Az út alatt valami furcsa dologba botlottak bele, melyet a holdak fényeinek köszönhetően tisztán lehetett látni. Valamiféle selyemszerű, ezüstös lepel lebegett el előttük. Néhány pillanattal később több is megjelent abból a fura dologból, de nem csak ezüstszínben, hanem mélykékben, vörösben és aranyszínben is.
– Mik ezek? – kérdezte Pegasus. – Nagyon szépek.
– Éjszakai lények – magyarázta komoly hangon Gabriel. – Auróra, a hajnal istennő gyermekei, más néven, auroriták. Mindig kéthavonta jelennek meg, amikor mind a két hold teljes. A nagyobbik hold kéthavonta, míg a kisebb havonta teljes. Ha valaki előtt megjelenik egy aurorita, az valamit jelezni akar, a vörös a testvért, a kék a barátságot, az ezüst a halált és az arany pedig az életet. Eredetileg félig istenek és félig emberek, bár az emberi vonásaik, jellemük cseppet sem jelennek meg az esetükben. Ráadásul nagyon veszélyesek is tudnak lenni, ha valaki közelíteni merészel hozzájuk. Egyszerűen behatolnak az illető tudatába, aztán addig kínozzák, amíg bele nem hal.
– Miért vannak itt, ha veszélyesek? – kérdezte ijedten Wolf.
– Egy magasabb szintű lény számára nem jelentenek veszélyt. Igazából a szépségük miatt vannak itt, jól mutatnak – mosolyodott el. – Amúgy meg nem bírnak nagy jelentőséggel
– Bocsi, Gabriel, de nem értem – vakarta a fejét értetlenkedve Pegasus. – Miért nem bírnak nagy jelentőséggel?
– Semmi baj, Pegasus – mondta, miközben lassan odaértek Wolf házához. – Az ezüstszínű auroritákkal találkozó személyek a közeljövőben valamilyen, de jelentéktelen kapcsolatba kerülnek a halállal, például szóba kerül egy beszélgetés során.
– Értem, de én úgy tudtam, hogy az isteni eredetű lények erősek.
– A hiedelmek sokszor tévesek.
– Aaaj…! – dünnyögött csalódottan Wolf. – Az a baj, hogy nincs elég világosság. Így nem lehet majd semmit látni! – tette ölbe a kezeit, miközben hosszan kifújta magából a levegőt.
– Erre valók a lámpások – rikkantotta el magát Gabriel. – Ők azok a lények, akik egy bizonyos területen olyan világosságot hoznak létre, mintha nappal lenne. Igaz, ami igaz, én is megtehetném, de inkább csak akkor használom az erőmet, ha szükséges – magyarázta. – Sosem lehet tudni, mikor jön az ellenség – komorodott el a hangja. – Soha ne higgyetek a szemeteknek, mert itt szinte semmi nem az, aminek látszik.
– Ezt már nem először halljuk – nézett Pegasus Gabriel szemeibe, melyekből most nem az öröm, hanem a mérhetetlen szomorúság áradt. – Talán valami bánt téged?
– Lámpások, gyűljetek ide! – füttyentett, miután elkiáltotta a hívó szavát. Mivel Gabriel nem akart válaszolni a kérdésre, így úgy tett, mintha meg sem hallotta volna azt. – Itt is vannak! – mutatott az égre.
A csillagos égen apró, mozgó fények jelentek meg, melyek szélsebesen közeledtek. A testvérek elképedve bámulták az érkezőket. A lámpások úgy néztek ki, mint a kisbabák, nagyon aranyosak voltak. Hosszúkás manófüleik, a hajuk színei és a halványzöld bőrszínük árulkodott arról, hogy nem emberi lények. Mindegyik apró kezében egy-egy aranyszínű lámpást tartott, melyben ezüstszínű tűz lobogott. A derekukra kötött kendők pedig gondosan eltakarták azt, amit kellett.
– Jó estét, Gabriel arkangyal! – hajolt meg az égnek álló, sötétzöld hajú lámpás a levegőben lebegve.
– Arkangyal?! – nézett szájtátva Lion. – Te az az arkangyal vagy, aki a Bibliában…?
– Igen – lépett a hatalmas szemekkel néző Lion elé, majd mélyen a szemeibe nézett, miközben a jobb kezével megérintette az arcát. – Lámpások! Hozzatok fényt erre a házra – szólt csendesen, mire ők tették is a dolgukat. Egyik pillanatról a másikra a sötétség megszűnt, s úgy tűnt, mintha nappal lenne. – Most olyan fal vesz minket körül, aminek a belsejében minden világosságba borul – olvasta ki Lion gondolataiból a kérdést Gabriel. – A napnak kinéző dolog pedig a lámpások szabadon eresztett tüzei, amelyek egy gömböt alkotva egyesültek. A falon gond nélkül át lehet haladni, ami kívülről láthatatlan, és csak a ház körül repkedő lámpások jelenléte bizonyítja azt, hogy ez a hely meg van világítva.
– Hé, azért nem kellene így rányomulni a húgomra csak azért, mert arkangyal vagy! – figyelmeztette Dragon Gabrielt kissé fenyegető hangon. – És ne kotorássz a fejében! Nem szép dolog!
– Igazad van, Dragon – távolodott el Liontól.
Lion sokáig Gabriel pillantásának a hatása alatt volt. Mi ez? Még sose tapasztalt ilyesmit. Nem tudta megmondani, mit is érez pontosan, csak annyit fogott fel az egészből, hogy valami különös melegség járja át az egész lényét.
Dragonnak nem tetszett Gabriel, túlságosan is barátságosnak tartotta őt. Nem érdekelte, hogy a férfi arkangyal, ugyanis eszébe jutott a már sokszor elhangzott mondat, ami szerint: „itt semmi sem az, aminek látszik”.
A többiek nem szóltak semmit, viszont teljes mértékben egyetértettek Dragonnal.
Wolf háza egy hatalmas tó vízének a tetején lebegett. A bejáratához vezető hidat kék és fehér rózsák díszítették. Kívülről egyszerűnek nézett ki, ám belülről igen extrémnek bizonyult, főleg a sötét rózsaszín meg a tengerkék színvilága miatt.
A tágas nappali plafonjába beépített apró, színes izzóknak köszönhetően a világítás nagyon hangulatos volt. A tengerkék falon absztrakt és farkasokat ábrázoló képek lógtak. A fotelek, a puffok meg a kanapé selyemtakarókkal lettek letakarva. Az egyik oldalon lévő szekrénysor nem csak modern, de a megszokottól is eltérőnek bizonyult, mivel az elemei leginkább lépcsőzetesen, egymásra rakva lettek összeillesztve. A másik oldalon pedig hatalmas, beépített akvárium helyezkedett el, amiben színesebbnél színesebb halak úszkáltak. A látvány elég egzotikusnak bizonyult, mivel úgy tűnt, mintha egy üvegfal választotta volna el a helyiséget és a vízi világot.
A nappalin keresztül ki lehetett menni a kagyló kinézetű teraszra, ahol kényelmes székek is voltak még. A lámpásoknak köszönhetően teljesen be lehetett látni a tó szépségeit, mivel olyan tiszta volt, hogy majdnem le lehetett látni az aljáig.
A konyha a kék árnyalatainak színeiben pompázott. A lehető legmodernebb eszközök álltak rendelkezésre. A tágas helyiségben még egy hat személyes asztal is volt. Itt sem pillangók biztosították a világítást, hanem rendes égők, melyek nem a plafonba, hanem a falakba lettek beépítve.
– A zenei stúdiód pont olyan, mint a Dragoné – nézett körbe Pegasus. – Csak annyi a különbség, hogy itt nem vörös és fekete színű a dekoráció.
– Nekem is van zenei stúdióm, és pont ugyanilyen – lépett unokanővére mellé Phoenix.
A kis vendégszoba egyszerűen lett berendezve. A kék színű világító pillangók a mesterségesen létrehozott fény miatt most nyugvó állapotban voltak. A függönnyel félig eltakart ablak a tó felé nézett. A kék falakon, a plafon mentén borostyánhoz hasonló növény kúszott végig, melyen rózsaszínű, lótuszra emlékeztető virágok voltak. A fekvőhelyre nonfiguratív mintás ágytakaró lett terítve. Az éjjeli szekrénytől nem messze a gardrób volt, amiben nem kevés ruhát meg cipőt lehetett eltárolni.
Wolf szobája jóval átlagosabbnak bizonyult, mint amire a többiek számítottak. A nagy, ovális ablakon a függöny csak félig lett elhúzva. A beépített szekrény szinte üresen állt, csak egy-két farkast formázó üvegdísz volt benne. A hatalmas baldachinos ágy a rózsaszín és a kék szín árnyalataiban pompázott. A padlózat hosszú szőrű perzsaszőnyeggel lett beterítve.
– Hm… csoda – tette ölbe a kezeit Phoenix. – Ebben a szobában nincs semmi extra dolog.
– Haha! Most nagyot tévedtél! – nevetett ördögien Wolf. Felvett az ágyról valami távirányító kinézetű dolgot, azután megnyomott rajta egy gombot. – Tadaaam!
Pár pillanattal később a plafon közepén egy nyílás keletkezett, amelyen keresztül átlátszó gömböcskék ereszkedtek le, mialatt a pillangók eggyé olvadtak velük. Minden elsötétült, ugyanis az ablak üvege koromfekete színűvé vált.
A testvérek értetlenkedve pislogtak, s amikor meglátták a végeredményt, majdnem hanyatt vágódtak a meglepettségtől.
A látvány elmondhatatlan volt. Minden félhomályban s kékben úszott, mintha az óceán mélyén lett volna a társaság. A hatást fokozta még a különlegesebbnél különlegesebb víziállatok.
– Szép ez a bohóchal – jegyezte meg Phoenix. Meg akarta érinteni a halat, de nem tudta, ugyanis a kezével egyszerűen keresztül nyúlt rajta.
– Ez az egész csak kivetítés – magyarázta Gabriel, miközben átnyúlt a mellette elúszó delfinen, így úgy tűnt, mintha a kezével felnyársalta volna az állatot.
Nem éppen mindennapi látványt nyújtott a gömb alakú fürdőszoba, ahová a hálószoba mellett megtalálható lépcsőn kellett lemenni. A helyiséget fáklyák világították meg, melyeknek a tüzei kék színűek voltak. Középen helyezkedett el a nagy, ovális fürdőkád, amitől nem messze egy kagyló formájú asztalka állt, megpakolva mindenféle fürdésre való dologgal. Az ajtó tükörből készült, így úgy tűnt, mintha az is az üvegfal része lett volna. Teljesen be lehetett látni a tó varázslatos világát. Sok-sok színes, érdekes formájú halak, növények s más élőlények éltek a sziklás, korallokkal teli mélységben. Olyan halat is lehetett látni, amelynek piros színe, kígyó teste és a rákhoz hasonló ollói voltak. Érdekes látványt nyújtott még a polipkaros teknősbéka is. Normális halakat is lehetett látni a tóban, például pontyot meg harcsát. A sziklák és a korallok között néhány nem mindennapi vízinövény is akadt. Az egyik ilyen érdekes, na és persze nem éppen átlagos méretekkel megáldott, óriási növény leginkább a kála virágra hasonlított, amelynek a színe rózsaszín volt, és kék párducfoltok ékeskedtek rajta. Sőt, nem csak zöld színű hínárokat lehetett látni, hanem szivárványszínűeket is.
A fürdőszoba előtt megtalálható irodának is üvegből készült a fala. Itt viszont a helyiség nem gömb, hanem ovális alakú volt. A világítást az ezüstszínű pillangók biztosították. Az üvegszekrényben csupán néhány könyv árválkodott. Az íróasztalon pedig semmi mást nem lehetett találni az írószereken kívül. Kivételes alkalommal itt a bőr ülőgarnitúra és a forgószék fekete színűek voltak.
– Ideje elővarázsolni egy kis kaját – indult el a konyhába Gabriel. Csettintett az ujjaival, mire a semmiből finomabbnál finomabb ételek jelentek meg az asztalon. – Hogy még jobb legyen a hangulat, jöjjön egy kis zene – tapsolt hármat, s nem sokkal később halk zene kezdett el szólni.
A társaság leült az asztalhoz s nekilátott vacsorázni. Phoenix sült krumplit meg rántott csirkemellet evett. Pegasus gyros-szal, Wolf pizzával, Dragon krumplipaprikással, Lion pedig mákos tésztával tömte magát jóízűen.
Gabriel nem evett semmit. Miközben a többiek vacsoráztak, addig ő valami ütött-kopott könyvet olvasgatott, amit egy kézmozdulattal varázsolt elő.
– Menjünk táncolni – pattant fel Wolf, aki már Phoenix előtt befejezte az evést –, ha már van zene!
Gabriel és a többiek nem sokkal később követték Wolfot, majd kezdetét vette a nagy bulizás. Mindenféle talpalávalóra táncoltak, még mulatósra is. Phoenixnek Wolf, Pegasusnak Dragon, Lionnak meg Gabriel volt a partnere. Több mint két órán keresztül, megállás nélkül roptak a különféle zenékre, annyira jól érezték magukat.

Folytatjuk.

**********************

6. VÁLOGATÁS VERSEINKBŐL : 

 KLEMENT BURZA MÁRIA  ÉS  I. P. STEVE 

Klement Burza Mária verseiből

áááááááááááááááá

 

KLEMENT BURZA MÁRIA: HA VAN

Van valakid a világon
kit valóban nagyon szeretsz,
s ha tudod, hogy van valaki
ki téged mindennél jobban
szeret, akkor ez erőt ad,
hogy a legmélyebb gödörből
a felszínre léphess, s meglásd
a Fényt , és ne sötétben élj.

áááááááááááááááá

HÓ ALATTI REMÉNYMAGOK

Rég elmúlt nyár
ígértél, adtál,
majd becsaptál.

Rég elmúlt nyár
varázsoltál, hittem
azt a csodát.

Rég elmúlt nyár
még őszben is
játszottál,
tél végére
könnyeket hagytál.

Tél lett, jeges világ,
benne a dermesztő
valóság.

Hófödte földek alól
fájdalmas hang
hallható.

Mélyről jő, a hó alól,
fagyottá tett mindet
a hótakaró.

De a Reménymagok
sóhajba zárt hangjai
a felszínre törnek.

Bennük igazság, s
mikor jő a Kikelet
a Reménymagok
új életre kelnek.

Új Tavasz jő,
utána nyár,
ízek, színek, dalok,
nem lesznek
benne álarcok.

áááááááááááááááá

EMLÉKEIM TENGERÉN

A megtett útra vissza-visszanézek,
mikor egy illat, egy szófoszlány
a mélyről a felszínre lép, magam
máris ott találom emlékeim tengerén.

Ott elidőzöm csendesen,
megmártózom emlékeimben,
ott mindig velem vagy, nincs gond
öröm van, pedig csak a képzett képzelet
fest egemre tégedet, csak így lehetek veled.

Csak ennyi adatott,
együttlétünk rövidre volt szabott,
mégis hálás vagyok,
mit egykor átéltem- szívemben maradott.

Ennyi volt nekem, ez az ennyi
a Mindenem,
benne megszűnik a tér-idő,
a képzelet szárnyán repülve
Téged mindig elérlek,s
kettőnket a Fény ölel.

Emlékeim erőt adnak
folytatni a napjaimat, melyek
nélküled lépdelnek,
keresztem magamnak kell vinnem.

Múlt-emlékekben együtt vagyunk
Te meg én,
szférák zenéje zeng,
emlékeimhez vezet.

áááááááááááááááá

HÓPEHELY ÜZENET

Hópelyheket szitált a téli este,
ablakon át szépébe feledkezve,
gondolatom most Hozzád száll merengve,
kérdezném, most merre jársz...- a csend felel.

Az évek gyorsan elszálltak felettem,
álljatok meg, de hiába rebegtem,
elfogadni kellett az érthetetlent,
de egy nem változik meg soha bennem!

A Szeretet éltetője szívemnek,
hozzá simulok, ha könnyes lesz szemem,
benne dalod zeng, mely gyógyítja lelkem.

Elmentél, mégis itt élsz a szívemben,
nem láthatlak, ám szüntelen szeretlek,
hópelyhek vigyék Hozzád üzenetem.

………................................………….

I.P.Steve verseiből:

áááááááááááááááá

I.P. Steve: Viharos part

Néha nem csitul, a vihar, csak dúl,
a tenger vizén a hullám az úr.
A partot csapdossa lendülettel,
sziklát, rönköt romboló, ütemmel.
Tódul és medréből szökik az ár,
mint hömpölygő határtalan dagály.

Sötét az ég, hullik belőle jég,
koppan milliónyi gömb, mi kemény.
Fákat csavar a körtáncot járó,
mindent tépő, tomboló tornádó.
Serceg a lég, szikrázó villámfény,
magasban meggyúlt, mint tűzijáték.

Nem csitul, közben mindent felkavar,
égen, földön száll az ázott avar,
múltat, jövőt , reményt sodor a lég,
a mát is darabokban ossza szét.
Ha már csak égzengés, görgő dörgés,
akkor, nincs mitől félelem többé.

áááááááááááááááá

Már mindegy?

Visszanézünk az utunkon, hol járunk,
ahol mindenki a keresztjét vitte,
de a döntő elágazást nem látjuk,
irányt nem változtathatunk. Már mindegy.

Magunk döntünk a sorsunk fölött, részben,
és hogy helyes volt e , sok időt töltünk,
a válaszért, a szerencsés reményben.
Ha tévedés, már mindegy, hull a könnyünk.

Azt mondjuk rá, hogy rossz helyre születtünk,
mindennek, mi fáj, csupán ez az oka
és mások boldogságának örvendünk,
Már mindegy, ez az út nem vitt jobb sorsba.

Lesz még elágazás és helyes irány,
ott, minden út, a boldogsághoz visz át.

áááááááááááááááá

Záporesőnél a menny dörög még

Edz minket az élet tova világa,
hősiesen álljuk ki a próbákat.
Talpon maradunk, mert erősek vagyunk,
de ha a sors úgy dönt, a föld a hantunk.

Mosoly takarja el gyöngyöző könnyed,
beszélsz arról, hogy az ég csak felhőtlen
és borús lelkedben zuhatag tombol,
de nem hallatsz jajszót a fájdalomról.

Téged is készít a lét a továbbra,
s te csak ámulsz, tátott szájjal csodálva,
nem látva előre a holnapokra.
Vakít a ma, tesz tompítót hangodra.

Együtt megyünk, kavarjuk az út porát,
mutatótól fosztanánk minden órát.
Vaskos talpon maradni mindörökké,
míg záporesőnél a menny dörög még.

áááááááááááááááá 

Gyümölcsöd lesz

Ha már a tenger moraja halkul
és csak a fájó szíved ver vadul,
úgy, a szivárvány halovány, fakó,
a kéklő ég sem oltalmat adó.

Ha már a hullámok tánca szédít,
akkor lelked a nyugalmat kéri,
önmagad ringatod ébrenlétre,
mégis az álom dönt el estédre.

Ha már az éji képek a léted
és a valóság fanyar ízében
csak a kusza, útvesztőt találod,
akkor, csak a remény a barátod

Ha már nem virulna álomvilág,
akkor már, nem lenne holnap, mi vár.
Amíg van, bízni és küzdeni kell,
mert annak a gyümölcse lesz tied.

**********************

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha

( tizenketedik fejezet )

 Hét óra körül Jessica is hazaért Jennyvel, ekkora már a ház ura is
otthon volt. Jess a nappaliban futott össze vele:

 - Szia apa - köszöntötte a lány.

 - Szia. Hogy vagy? Merre jártál? És ő ki? - nézett a kutyára a férfi.

 - Ő Jenny. Sétáltunk egy nagyot a városban s játszott egyet a
parkban. Köszönöm kérdésed, jól vagyok.

- Jól nézel ki. Christopher a barátod? - érdeklődött a férfi minden
kertelés nélkül.

- Aha, hallgatlak! - Mondta a lány nagy sóhajjal várva a
szemrehányásokat és a hegyi beszédet.

- Mi ez a hangsúly és negatív hozzáállás?

- Gondolom anya mesélt ezt-azt, tehát ...

- Nem beszélhetnénk meg a dolgainkat nyugodtan és higgadtan? -
tudakolta a férfi kedvesebben, mint azt a lány várta.

- Részemről nincs akadálya, de ne Christopher előtt és őt hagyjátok
ki az egészből!

- Rendben elfogadom a feltételeidet és tiszteletben tartjuk, ahogy
a vendégedet is! - nyújtotta a kezét a férfi, amibe a lány némi
habozás után belecsapott. - Leülünk?

- Rögtön jövök, kezet mosok és adok inni Jennynek. Maradhat? -
fordult vissza a lány a lépcsőről.

- Ha tud viselkedni, természetesen igen.

- Köszönöm - mondta a lány és el is tűnt a kutyával a lépcsőn. Pár
perc múlva csatlakozott apjához az ülőgarnitúrára.

- Fiúk? - Jenny ismét Jess lábához telepedett, aki simogatni kezdte
térdére hajtott buksiját.

- Nemrég a szomszéd lovainál találkoztam velük. Aranyos - simogatta
meg a férfi is a kutyát, amin a lány nagyon meglepődött, mert a férfi
igencsak távolságtartó és érzelem kinyilvánítástól mentes volt eddig.
Sőt, a lány emlékei szerint nem igazán tűrte meg az állatokat a
házban. Folyton elutasította Jessica és Jack abbéli szándékát, hogy
házi állatot (legyen szó kutyáról, macskáról vagy épp hörcsögről)
vegyenek magukhoz. Mondván az állatoknak kint van a helyük. - Mióta
van nálad? Honnan kaptad?

Horenka Erika - alias Kyra Angie

- Augusztusban kaptam Stevetől. Menhelyre akarta vinni, ahol tudjuk, hogy végzik szegény szerencsétlenek.

- Scotttól? Saját kutyájának a kölyke vagy csak segíteni akart valakinek?

- Igen, Scotttól és igen, a saját kutyájának a kölyke. Mindegyiknek talált szerető családot, de őt visszamondta a leendő gazdi. Én pedig
szerettem volna egy ilyen békés kutyust, így lecsaptam rá.

- Nem kegyetlenség, felelőtlenség egy ilyen nagy mozgásigényű kutyát bekényszeríteni egy lakásba?

- Szerintem nem, egyrészt így én is többet mozgok, másrészt neki is
biztosítom mind a mozgást, mind a pajtikat és mindent, ami csak tőlem
telik.

- Jól érzed magad Melbourneben és a suliban?

- Igen, tetszik mind a város, mind pedig a suli.

- Nehéz?

- Nem vészes. Jó, nem mondom vannak tárgyak, amivel szerintem meg
fog gyűlni a bajom, de eddig jól veszem az akadályokat.

- Melyik tantárgyakra gondolsz? - szólalt meg Christopher a lány
háta mögött s megkerülve a kutyát letelepedett közéjük.

- A politikaiakra, meg azokra, ahol helyzetgyakorlat, szerepjátszás is van.

- Milyen politikát érintő előadásaid vannak és lesznek? - faggatta
Mr. Parker.

- Társadalompolitika és szociálpolitika - felelte Jessica.

- Hát igen, ezt a témát mindig gondosan elkerülted, de most
kénytelen leszel foglalkozni velük, ha államvizsgázni szeretnél -
jegyezte meg Mr. Parker.

- Meg fogom oldani, legnagyobb meglepetésemre van pár
évfolyamtársam, akikben barátokra is leltem és sokat segítünk
egymásnak.

- Hogy érted, hogy meglepetésedre? Rosszabbra számítottál? -
tudakolta Christopher, a lány sokat mondóan az apjára nézett.

- Igen, bevallom nagyon aggódtunk emiatt.

- Korábbi tapasztalatok? - firtatta tovább a kérdést Christopher.

- Igen, de evezzünk más vizekre. Hol hagytad Jacket? - váltott a
lány kisegítve apját, hisz tudja a magyarázkodás nem kenyere.

- Azt hiszem, a szobájában gépezik.

- Az egyetemről ismeritek egymást? - érdeklődött Mr. Parker.

- Igen.

- Tanulsz vagy tanítasz? - tette fel az újabb kérdést Mr. Parker.

- Ha úgy vesszük mindkettő, de leginkább a második.

- Ezt hogyan kell érteni?

- Úgy, hogy igaz, hogy én tanítom őket, de sokat tanulok én is tőlük.

- Jessyt is tanítod? - kíváncsiskodott tovább Mr. Parker.

- Igen - válaszolt most a lány.

- A vacsora tálalva. Jessy szólnál Jacknek? - lépett oda hozzájuk
Mrs. Parker.

- Igen, megyek. Gyere Jenny, addig te a szobában maradsz! - felelte
Jessica és a kutyával elindultak felfelé a lépcsőn, Jennyt bezárta a
szobába és szólt Jacknek. Vacsora közben:

- Családi elvárás, hagyomány a tanári pálya? - folytatta a
kérdezősködést Mr. Parker.

- Nem, édesapám pénzügyi, banki szakember, édesanyám pedig könyvelő
volt - válaszolta Christopher kissé elszomorodva, ezt észrevéve
Jessica:

- Sajnálom.

- Nem történt semmi, már volt pár évem, hogy hozzászokjak.

- Mi történt? - érdeklődött Mrs. Parker.

- Anya! - szólt rá szinte figyelmeztetően Jessica.

- Ne aggódj! Autóbaleset.

- Hogyan keveredtél Melbournebe? - próbálta terelni a témát Jack.

- Hát ez kissé hosszadalmas és bonyolult helyzet volt. Én Bostonban
születtem és éltem.

- Tényleg? - kérdezte ámulva Jessica.

- Igen. Elkezdtem az egyetemet, majd jött az a baleset. Aztán volt
valami testvérvárosi rendezvény, ahova véletlenül elkeveredtem.

- Melbourne és Boston testvérvárosi kapcsolatokat ápol? Ezt nem is
tudtam - lepődött meg Jessica.

- Igen. Sok szépet és érdekeset hallottam azon a rendezvényen és
mivel már nem volt mi Bostonhoz kössön, így ugrottam. Elintéztem
minden hivatalos dokumentumot (letelepedési, munkavállalási
engedélyek, nyelvvizsga különbözeti vizsga) és lassan négy éve, hogy
Melbourneben tanítok.

- Nincs is honvágya? - firtatta tovább Mrs. Parker, erre Jess
rosszallóan megrázta a fejét, ami nem kerülte el apja figyelmét.

- De néha kissé elragad, s olyankor hazamegyek egy kicsit, egy-két hétre.

- J. T. Te, hogy állsz a sulival? - terelte más mederbe a
beszélgetést Mr. Parker, mire Jess egy hálás pillantást vetett felé.

- Én ezt a félévet is jól zártam.

- Hány u. v.-d volt most? Hány hölgy szívet törtél össze mióta nem
találkoztunk? - faggatta tovább fiát Mr. Parker.

- Most nem volt UV-m, és egyetlen szívet sem törtem össze.

- Mi a helyzet Sabrinával? - kíváncsiskodott most anyja.

- Sabrina? - kuncogott Jessica.

- Mosolyszünet van per pillanat.

- Mit csináltál? - ugratta Jess a fiút mosolyogva, amin az
asztaltársaság is halkan kuncogott.

- Akkor beszélgessünk most ... - vágott vissza Jack, de Jess vette
a lapot és:

- Ha befejeztétek, akkor leszedem az asztalt. Hozhatok még kávét
vagy valamit valakinek? - állt fel és munkához látott, Christopher
ajánlkozott, hogy segít, de Jack megelőzte. Gyorsan leszedték az
asztalt és elmosogattak, közben tovább folytatták egymás ugratását.
Mrs. Parker vacsora után barátnői és szomszédai társaságát élvezte.
Jack estére eltűnt rég látott barátaival. Mr. Parker fáradtságra
hivatkozva nem tartott feleségével, inkább pihentető olvasást, tv
nézést tervezett.

 *

    Jessica megmutatta Christophernek a várost, kedvenc helyeit s

közben Jenny esti sétáját is letudták. A kis túrát az 1932-ben épült s
ma már nemcsak Sydney, hanem az ország jelképévé vált Harbou Bridgenél
kezdték. A híd az Észak-Shore városrészt köti össze a központi üzleti
negyeddel, a CBD-vel. Az acélhíd után a Sydney operaház csodájára
jártak. Innen a kb. 2 kilométerre lévő Sydney Towerhez vezetett útjuk.
S bár lenne még bőven megnéznivaló, de kellőkép elfáradtak és a
vándorlás elnapolása mellett döntöttek. Hazaérve a hátsó kertben
telepedtek le még egy kicsit beszélgetni.

 - Örülök, hogy mégis úgy döntöttél, hogy hazajössz az ünnepekre.
Most már rajtad a sor, hogy mesélj magadról, hisz rólam már szinte
mindent tudsz! - kezdte a férfi.

- Ezzel te is így vagy, sőt megismerhetted kissé maradi,
konzervatív szüleimet is.

- Szerintem csak aggódnak, hozzáteszem, joggal. Egyedül elmenni egy
nagyvárosba, ahol senkit nem ismersz, s a várost is alig. Ráadásul ...

- Ráadásul vakon, ugye? - kérdezte a lány provokálóan.

- Ugyan már, Jess!

- Nincs ugyan már!

- Ha jól sejtem, ebből adódik a tapintható családi feszültség is,
ugye? - firtatta tovább a kérdést a férfi.

- Kértelek, hogy ne foglalkozz vele! Amúgy ennél bonyolultabb a
dolog - mondta a lány és felállva hátat fordított a férfinak, aki
követte a lányt és átkarolta.

- Szeretném megérteni - erősködött halkan.

- De én nem szeretnék most erről beszélni - jelentette ki a lány és
szembefordulva a férfival viszonozta az ölelést, majd megcsókolták
egymást.

- Bocsi a zavarásért - lépett oda hozzájuk Steve Scott.

- Áh, C. J., te vagy az, nem is tudtam, hogy itthon vagy.

- Szia Steve. Miért, kire gondoltál, kik vannak itt? - kérdezett
vissza a lány.

- Konkrétan senkire, csak az árnyakat láttam. J. T.-t keresem, meg
tudnád mondani, hol találom? - érdeklődött a fiú.

- Ó, de nagyképűek vagyunk - szurkálódott viccelődve a lány, arra
célozva, hogy a fiú hasonlóan rosszul lát, mint ő.

- Azt hiszem, a Selectbe mentek a srácokkal, de nem vagyok biztos benne.

- Köszike, nincs kedvetek csatlakozni?

- Ha lett volna, már Jackkel is elmehettünk volna - állapította meg a lány.

- De én mégis csak jobb társaság vagyok, mint Jack, nem gondolod?

- Te, csöppet sem zavar, hogy a barátom is itt van? - faggatta a
lány válasz helyett.

- Próbálkozni azért csak lehet vagy nem? Azt hiszem, még nem léptem
át azt a bizonyos határt, különben már ...

- Igazad van, még nem, de már erősen feszegeted - szólalt meg végre
hosszú hallgatás után Christopher.

- Bocs főnök, csak móka volt. Mi így szoktuk heccelni, ugratni
egymást. De már itt sem vagyok,ha tényleg nem akartok csatlakozni -
fújt visszavonulót Steve és már ott sem volt.

- Ő hogy kerül ide?

- Itt lakik.

- Itt nálatok?

- Nem, úgy értettem, hogy itt Sydneyben. Innen van a régi ismeretség.

- Belegyalogoltam valamibe? - puhatolta Christopher.

- Mire gondolsz?

- Nem szép dolog kérdésre kérdéssel válaszolni.

- Lehet, de nagyon praktikus, ha nem tudod a választ. Ugyanis jelen
esetben nem értem, mire gondolsz.

- Te és Steve, kialakulóban volt valami a háttérben, mikor színre léptem?

- Bárcsak eszembe jutna valami frappáns válasz, de kérlek, így késő
este érd be egy egyszerű válasszal. Nem, semmi nem volt kialakulóban.

- Részedről vagy ...?

- Se-se, tényleg csak egymás agyát szoktuk húzni ilyesmikkel, nincs
érzelmi húrpengetés.

- C. J. és J. T.?

- Bocsi, de most sem értem a kérdést?

- Mit takar és honnan jött?

- Jack Thomas és a Claudia Jessica rövidítései.

- Claudia? Vagyis C. J., Mint az elnök embereiből?

- Igen, vagyis nem teljesen. Ő ott a filmben Claudia Jane, cseppet
sem hasonlítok rá, sem külsőre, sem intelligenciában, sem semmi
másban.

- Ez butaság, szép is vagy, okos is és vagy annyira talpraesett,
leleményes, mint ő.

- Nem tudom, hogy ez igaz bók volt-e, de azért köszönöm. Amúgy Jack
ragasztotta rám. Ő a fanatikus Elnök emberei rajongó.

- Én csak megerősíteni tudom Christopher megállapítását - lépett ki
Mr. Parker a fal takarásából. - Steve volt itt?

- Igen, Jacket kereste - válaszolta Jessica. - Azt hiszem, én már
elteszem magam holnapra. Gyere Jenny!

- Megzavartam valamit? Miattam fújsz visszavonulót? -
kérdezősködött Mr. Parker.

- Nem, fáradt vagyok és álmos, meg aztán elég későre jár már -
felelte a lány és megcsókolta Christophert. - Jó éjszakát uraim! -
búcsúzott a lány és otthagyta őket.

   A férfiak követték példáját és ők is nyugovóra tértek.

 *

    Másnap Jessica szokásához híven korán kelt és reggeli egészségügyi
sétájukat Jennyvel most is összekötötték egy kis futással. Hazaérve
letusolt és beosont Jack szobájába és kölcsönvette az asztalon heverő
laptopot. Megnézte és véleményezte Brandon által átküldött anyagokat.
Megnéztem a programmal kapcsolatos e-mailokat, válaszoltam a privát
üzikre, van még valami amit meg akartam nézni a neten? Nem hiszem,
vagy mégis ... egy hirtelen ötlettől vezérelve rákeresett az Európai
és a világ más országainak karácsonyi szokásaira. Épp ezen sorokat
olvasta: "Egyesült Államok: Jellegzetes amerikai ünnep a Hálaadás,
amely november utolsó csütörtökén van. Minden család összegyűlik ezen
a napon és pulykák milliói sülnek a konyhákban. Ilyenkor emlékeznek az
1620 novemberében az Újvilágba érkező zarándokokra. A következő héten
kezdődik a karácsonyi készülődés. A Fehér Ház előtt hatalmas
karácsonyfát állítanak, amelyen a gyertyákat az elnök és a felesége
gyújtják meg. A családok közösen töltik a szentestét, az ajándékokat
pedig Santa Claus hozza. Amerikában a karácsony népünnepély.
Ajándékozási lázban égnek, az áruházak hatalmas árukínálatot és
reklámhadjáratokat zúdítanak az emberekre, karácsonyi show-kat és
felvonulásokat is rendeznek. A zoknikat a kandalló fölé akasztják,
Santa Claus ebbe teszi az ajándékokat karácsony estéjén." mikor
kopogtak:

- Bújj be! - szólt ki Jessica, Christopher lépett be.

- Jó reggelt! - csókolta meg a lányt.

- Szia, de korai vagy.

- Azt hittem, még alszol, de anyukád mondta, hogy szerinte már fent vagy.

- Igen, kb. 3 órája. Nem is hinnéd, mi mindent el tud intézni ennyi
idő alatt az ember.

- No, mesélj! Mi az, amit olvasol? - kíváncsiskodott a férfi és
beleolvasott a megnyitott oldalba.

- Először is már sétáltunk és futottunk ma egy nagyot,
reggeliztünk, aztán válaszoltam Brandonnak és egy csomó mindent
megtudtam a világ egyes országainak karácsonyi szokásairól.

 - Hát igen, az internet egyik előnye, de sajnos ott sem lehet
mindent elhinni. Nem árt, ha az ember óvatosan és megfontoltan kezeli
a böngészett oldalakat, információkat. De ez speciel igaz, amit itt
írnak az amerikai karácsonyról. Mi a véleményed Brandon plakátjairól?
Én is megnéztem őket az este és nekem tetszettek, így elfogadásra
javasoltam a többieknek a pontos dátum és helyszín megjelölésével.

- Igen, olvastam a kör e-mailt. Szerintem is szuperek és tényleg
csak a helyet és időt kell, majd pontosítani rajta annak tükrében,
hogy általános vagy témánkénti plakát lesz-e. Jacknek mondtad?

- Nem - ekkor Jack rontott be dúvad módjára a szobába.

- Emlegetett szamár. Téged tényleg nem tanítottak meg kopogni? -
förmedt rá a lány: - Tudod, az okos ember tudja, hogy illik kopogni, a
többinek meg kötelező! - folytatta a lány némi gúnnyal, amin
Christopher elnevette magát.

- Bocs, elfelejtettem, hogy ... - szabadkozott Jack.

- Igen hajlamos vagy elfelejteni dolgokat, de csak amik másra
vonatkoznak - vágott a szavába Jess.

- Ezt hogy kell érteni? Bal lábbal keltél, azért vagy ilyen
harapós? - kérdezte Jack.

- Nem keltem bal lábbal, de tegnap is pont ezzel hoztál kissé
kellemetlen helyzetbe, amit még nem tudtam megköszönni neked.

- Sajnálom, de előbb-utóbb el kellett volna mondanod nekik - mondta
Jack bűnbánóan.

- Igen, ebben igazad van, de előbb szerettem volna előkészíteni a
terepet, hogy Christophert hagyják ki ... - váltott békésebb hangra a
lány.

- Szerintem azzal tisztában vannak, hogyha arra vetemednének,
végérvényesen elfelejthetik az ügy békés elrendezését.

- Beavatnátok esetleg? - szólalt meg végre Christopher. - Felnőtt
ember vagyok, tudok magamra vigyázni és, ha beavatnátok végre, még
talán neked is tudnék segíteni.

- Még nem mondtad el neki? - faggatta Jack a lányt.

- Visszatérhetnénk az eredeti tárgyhoz? Épp Brandon átküldött
anyagáról beszélgettünk - folytatta a lány választ sem várva.

- Milyen anyagról beszéltek? - érdeklődött Jack.

- Ha előkerültél volna tegnap emberi időben, elmondtam volna, hogy
Brandon átküldte a feltuningolt plakát terveket, továbbá azt, hogy a
konferenciaterem, a kolesz és a White park maradt fenn a rostán a
helyszínek közül. Christopher és én is elfogadtuk a tervet a pontos
dátum és helyszín megjelölésével. Azt hiszem már csak te nem mondtál
véleményt.

- Mindjárt pótolom a mulasztásom. Megnyitod nekem?

- Ott van az asztalon, lementettem neked - adta át a helyét a gépnél a lány.

- Köszike. Egyesült Államok karácsonyi szokásai? - nézett kérdőn a
lányra, de ő már Christophert ölelte és csókolta.

- Ezt most miért kaptam? - súgta halkan a férfi.

- Nem kell mindennek oka legyen. De, ha mindenképp indok kell,
többek között a türelmedért.

- Hm - köszörülte meg a torkát Jack. - Egyetértek a többséggel. Ez
így jó, ahogy van.

- Akkor később felhívom Kellyt s megmondom neki, hogy te is
elfogadtad - mondta Jess.

- Steve megtalált az este?

- Igen - ekkor kopogtak és bejött Mr. Parker.

- Látod, Jack, ez a helyes és követendő példa - ugratta a lány a bátyját.

- Sziasztok - köszöntötte a szobában lévőket a férfi.

- Szia - mondta Jessica és Jack.

- Jó reggelt Mr. Parker - köszönt Christopher is.

- Csupán érdeklődni szeretnék, mi a tervetek mára?

- Én megyek veletek a kerti partyra - válaszolta Jack.

- Ti? - fordult a lányhoz.

- Én passzoltam - felelte a lány.

- Christopher pedig eljön velem - mondta Jack.

- Megengednéd, hogy esetleg maga döntsön? - pirított rá ismét a lány.

- Bocsi, de tegnap még ...

- Nehogy összevesszetek rajta! - kérte Christopher.

- Szóval, Christopher, jönnél vagy maradnál? - fordult hozzá Mr.
Parker, Christopher a lányra nézett.

- Nem tudnánk valamivel meggyőzni, hogy esetleg ... - kezdte Christopher.

- Nem! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően a lány.

- Te tudod - hagyta rá Christopher.

- Úgy van - zárta le a lány.

- Én akkor Önökkel tartanék - döntött végre Christopher.

- Rendben, háromkor indulunk. Bemegyek a központba, velem tartana
valaki? Vagy szükségetek lenne valamire? - érdeklődött Mr. Parker.

- Nekem lenne egy kis dolgom a belvárosban - tépelődött a lány és
Christopherre nézett: - Velem tartanál vagy ...?

- Nem lenne gond, ha én maradnék? Van ugyanis egy kis dolgunk Jackkel.

- Milyen dolgotok?

- Amolyan férfi dolgok - segítette ki Jack, bár még nem tudta miről
is beszél Christopher.

- Rendben. Apa megvennéd a dolgaimat vagy ...?

- Kísérj el és egymás segítségére lehetnénk! - javasolta a férfi,
akinek világossá vált Christopher mesterkedése.

- Oké, Jennyre is figyelnétek? - kérdezte a lány Christopheréktől.

- Természetesen, ne aggódj!

- Köszönöm. Átöltözöm és mehetünk - terelte ki a lány a férfiakat a
szobájából.

    Gyorsan belebújt vékony, világoskék nadrágjába és keresett hozzá
egy újatlan felsőt is, de az elmaradhatatlan hátizsákba betett egypulóvert is. Öltözés közben azon morfondírozott, mi ez a nagy bratyizás a két fiú között, mármint Jack részéről? Emlékei szerint
korábbi barátainál - nem, mintha sok lett volna belőlük- mindig volt valami kivetnivaló. Jack mesterkedik tán valamiben? Férfias dolog, ah,
hülyeség. Vagy Christopher a cselszövő? Lényegesebb kérdés most, hogy jó ötlet volt-e támadási pontot, felületet adni apának? De mivel
tegnap megegyeztünk valamiben s sikerült már normális párbeszédet folytatnunk, nem hiszem, hogy baj lesz belőle.

 *

    A csúcsforgalom miatt beletelt vagy fél órába, mire a belvárosba jutottak. Óvatos beszélgetést kezdeményezett a férfi, kellemes hangulatot teremtve, de gondosan elkerülve a tapintható feszültséget

okozó témákat.

- Mit szeretnél vásárolni? - faggatta a férfi.

- Egy-két apróságot. Kifogytam a gyöngyökből és a csomagoló papírból. És te?

- Anyádnak és Jacknek rendeltem ajándékot és mára ígérték, hogy megjön végre.

- Értem - mondta halkan a lány s egy pillanatra utat engedett kósza
gondolatainak. Miben reménykedtél azok után? Csak nem azt vártad, hogy
azt mondja, neked vesz valamit? Hisz azt sem tudta, hogy megtiszteled
őket jelenléteddel az ünnepekre vagy sem? De az is lehet, hogy az én
ajándékomat már rég megvette.

- Mi a baj? - kérdezte a férfi a lány arcán átsuhanó grimasz láttán.

- Semmi.

- Most mit szeretnél fűzni?

- Még nem tudom. Arra gondoltam, hogy csinálok pár angyalkát a fára
és egy mikulást Chrisnek.

- Szereted? Új mintákra bukkantál?

- Igen és igen.

- Úgy látom, rendes fickó és jól bánik veled. Mesélsz róla, illetve
a kapcsolatotokról?

- Miről szeretnél hallani?

- Mindenről, amit csak megosztanál velem - jelentette ki a férfi és
leparkolt az egyik bevásárlóközpont parkolójában.

- És most?

- Egyáltalán nem vagy csak most nem akarsz válaszolni?

- Bocsi, lehettem volna egyértelműbb. Arra irányult a kérdés, hogy
most különválunk és x időn belül itt találkozunk, vagy hogy gondoltad?

- Te mit szeretnél?

- Legszívesebben áthúznám a cselszövők számítását, de ...

- Egyedül terveltem ki és hajtottam végre, úgyhogy csak rám
haragudj! - szakította félbe a férfi.

- Úgy folytattam volna, hogy: de miért ne tölthetnénk el egy
kellemes délelőttöt?

- Sajnálom. Szóval?

- Elintézzük dolgainkat és utána beszélünk, avagy fordítva?

- Szerintem az első lenne a praktikusabb.

- Rendben. Nagy és súlyos dolgokért jöttél?

- Ügyes próbálkozás - mosolyodott el a férfi és kiszállt az autóból.

- Nem az ajándékokra voltam kíváncsi. Csupán azon megfontolásból
kérdeztem, hogyha esetleg nehezebbek, akkor gondolom, nem szeretnéd
végig cipelni, míg az én dolgaimnak is utánajárunk - magyarázta a lány
mikor már kiszállva a férfi előtte állt.

- Értem, köszönöm, jogos felvetés. Akkor gyorsan felveszem a
csomagom és utána elkísérlek a gyöngyöshöz. Amíg te ott elidőzöl, én
bedobom a kocsiba a szajrét.

- Javaslat elfogadva. Ne felejts el néhány zsáknyi dollárt is
bedobni! - mosolyodott el végre a lány is.

   Úgy is lett, felvették Mr. Parker pakkjait majd a lány
szerencséjére a kreatív hobbiboltban megkapott mindent, amit szeretett
volna.

- Beülünk valahova vagy ...?

- Mit szeretnél?

- Mit szólnál, mondjuk a parkhoz?

- A folyóparton?

- Akár ott is - egyezett bele a férfi és betették a csomagokat a
kocsiba és elsétáltak a pár utcányira lévő folyópartra.

   Letelepedtek a folyóhoz legközelebb eső padra, a kikötő közelébe,
de a zavartalan beszélgetés érdekében elég távol a kikötő
forgatagától.

- Olyan csodaszép, és olyan régen voltunk így együtt itt -
emlékezett hangosan a lány a régi szép időkre. Gyakori kirándulási
hely volt ugyanis a családnak a kikötő és a sétahajózás a lány
megbetegedése előtt.

- Bizony rég. Ha jól emlékszem nem sokkal azelőtt ...

- Igen, azelőtt, hogy a zöld hályog megtámadta és ennyire
lerontotta a látásom és ...

- Kissé megváltoztak a körülmények és a családi szokások.

- Nos, én másképp fogalmaznék, de, ha jól sejtem nem azért vagyunk most itt.

- Igen, jól kapiskálod. De nagyon kíváncsi vagyok, kifejtenéd?

- Nem hiszem, hogy hallani szeretnéd, úgyhogy, kérlek, inkább
térjünk a lényegre!

- De igen, hallani szeretném! Beszéljük meg kérlek, végre, mielőtt
rátérnénk arra a bizonyos elköltözéshez vezető vitára!

- Szóval ezért volt? - esett le végre a lánynak.

- Mi és miért? - Kérdezte ártatlan képpel a férfi.

   A lány felállt és háttal a férfinak a vizet és az elhaladó
sétahajókat nézte. Már amennyit látott belőlük, inkább korábbi
vizuális képeibe kapaszkodott.

- Hát rendben, beszéljünk róla, a megállapodásunk ellenére - mondta
a lány és visszaült a férfi mellé a padra.

- Csak arról beszélj, amiről szeretnél!

- Rendben, akkor lássuk csak! Félreértés ne essék, tudom, hogy
ugyanannyira hibás vagyok, mint ti, de mentségemre szóljon, hogy nem
én voltam a felnőtt.

- Miről is beszélünk?

- Arról a tüskéről, lelki fájdalomról, megalázottságról és még
sorolhatnám a különböző ide illő érzéseket, tapasztalatokat, amivel
ezt a kialakult helyzetet kezeltük.

- Nem értelek. Igyekeztünk úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Próbáltunk mindent a régi rendes kerékvágás szerint folytatni,
megoldani.

- Hát ez az. Vittetek és hoztatok a gimiből és egyéb fontos
megjelenést kívánó helyről, de itt vége is. Teljesen másképp
kezeltetek családon belül és kívül. Vége lett a közös családi
programoknak és mókáknak. Beletörődtetek a helyzetbe és cseppet sem
szorgalmaztátok vagy segítettétek elő az önállóságomat legyen szó a
közlekedésről vagy a háztartásról vagy bármi másról, hogy a helyzet
feldolgozásáról már ne is beszéljek.

- Mit kellett volna tennünk?

- Egy cseppet belegondolva új helyzetembe s aszerint segíteni.
Támogatni, mikor eljutottam odáig, hogy elemi rehabilitációra
szeretnék jelentkezni.

- De azért vannak a szülők, hogy ők gondoskodjanak a gyermekeikről.

- Igen, de mihez kezdtem volna egy váratlan esemény után?

- Sajnálom, hogy így érzed. Miért nem fordultál hozzánk, mint korábban?

- Mert minden nekifutásom után úgy éreztem, falakba ütköztem.

- Mi nem akartunk megbántani vagy sürgetni. Tény viszont, hogy nem
kezeltük jól a helyzetet.

- Ami pedig azt a bizonyos vitát illeti ... Sajnálom, hogy
csalódnotok kellett bennem és, hogy ellentmondva nektek, a magam útját
kezdtem járni. És ...

- Ne butáskodj! Egyszer minden gyermek elkezdi járni a saját útját.
Ezzel mi is tisztában vagyunk, csupán, azt hiszem érthető okokból, a
te esetedben kissé késleltetni szerettük volna.

- Bocs, de ti nem késleltetni, hanem irányítani akartátok, ami
szerény véleményem szerint nem ugyanaz.

- Ez így ebben a formában nem teljesen igaz. Félreértetted ...

- Nem értettem félre semmit, olyan egyértelmű volt az egész. Vagy
itthon maradok és dolgozok, vagy itthon maradok és jogot és vagy
közgazdaságot tanulok. Mindegy, csak a lényeg, hogy itthon maradjak,
és az legyen, amit ti akartok, és úgy irányítsátok az életem, mintha
én egy magatehetetlen debil idióta lennék.

- Ez hülyeség! Senki ...

- Tudod mi az elszomorító, kiábrándító az egészben? Ha a
családjától ezt kapja az ember, akkor mit várhat a társadalom többi
tagjától?

- Nagyon sajnálom, ha ez jött le neked mindebből. Mi tényleg csak a
te javadat és védelmedet tartottuk szem előtt. Nem akartunk
megbántani, ezt ugye elhiszed nekem?

- Ami pedig Christophert illeti: az egyetemen ismerkedtünk meg. Egy
bulin jöttünk össze két éve. Egyéb kérdés?

- Leülünk négyesben és megbeszéljük valamikor a közeljövőben?

- Idővel biztos.

- Vagyis ez azt jelenti, hogy marad a távolságtartás és a ritka látogatások?

- Idő kell az emésztéshez. Nem tudom. Még valami?

- Én is nagyon sajnálom, amit ott és akkor a pillanat és a düh
hevében mondtam.

- Én is sajnálom - borult a férfi nyakába sírva a lány.

 *

   Kicsivel később lehiggadva tértek haza. A lány rögtön el is bújt a
szobájába és a frissen szerzett gyöngyeivel babrált. Kicsit később
Jack rontott be Jennyvel és sarkukban Christopherrel.

- Na, mesélj! Megbeszéltétek végre? - kezdte Jack.

A lány Christopherre nézett, majd Jackre.

- Miből gondolod? - faggatta szórakozottan a lány és újra a
gyöngyeivel babrált.

- Olyan sokáig elvoltatok.

- Mi lesz abból? - érdeklődött most Christopher más oldalról
megközelítve s reménykedve, hogy ő bővebb választ kap.

- Angyalka - válaszolta a lány.

- Jól érzékelem, hogy ...? Ugye nem mondod, hogy ...? -
gondolkodott hangosan Jack.

- Mit?

- Jack ne szórakozz már! Bökd ki végre, mire vagy kíváncsi! -
türelmetlenkedett Chris, mert neki is feltűnt, hogy valami
megváltozott a családi légkör terén.

- Rontottatok a dolgon? - kíváncsiskodott Jack.

- Úgy érzed?

- Utálom, mikor ezt csinálod! - füstölgött Jack.

- Higgadj már le! Kedves közbenjárásotoknak köszönhetően, igen, az
első ütközeten túl vagyunk.

- És? - kérdezte szinte egyszerre a két férfi.

- Érd be annyival, hogy adtam egy kis gondolkodni valót és nem
rontjuk el az ünnep fényét különböző csatározásokkal - jelentette ki a
lány és részéről lezárta a témát.

  Ennek köszönhetően a készülődés további fázisai és az ünnep békében
és családias környezetben teltek.

*

A blogom címe: www.kyra-angie.blog.hu

Folytatjuk.

**********************

8. HAZAI TÁJAKRÓL

NAGY VENDEL: AKI NEM TUD BESZÉLNI

Aki nem tud beszélni,
Ne akarjon szónokolni.
Aki nem tud mulatni,
Tanuljon meg hallgatni.
Aki nem tud szeretni,
Jöjjön hozzám nevetni.
Aki tudna szeretni,
Próbáljon reménykedni.
Aki nem tud vidulni,
Tanuljon meg csitulni.
Aki nem tud búsulni,
Jöjjön hozzám tanulni.
Aki nem tud feledni,
Bűnét sosem felejti.
Aztán mindezekért,
Morzsolja a rózsafüzért.
Átlépi a
Gondok halmát,
Pörgeti az
Imamalmát,
Veri a  lármafát.
Szívedben hűség az erény,
Legyél erős, ne kemény,
Szívósan karikába hajtva,
Talpra esve, mint a macska,
Rugalmasan, mint az acél,
Ahogy verik az üllőt,
olyan pattogón kemény.

Megjegyzés: 2014. 05. 20.

áááááááááááááááá

NAGY VENDEL: A SZÉPSÉG MARADÉKA

Szép fogsorom megkopott,

Mely gyöngysorként ragyogott

Valamikor, csábítón

Szőke hajam kihullott,

Ritka mint régen

A cirkusz kerítése volt

A vásártéren egykoron

Szemeimnek kékje

Elhalványodott

Homokórámon a perc

Hamar lecsorgott,

Lábam lassult

Messze futamodott

Csupán a szívem ver még

Csilingelve üllőjén,

S össze, vissza kalapál.

Csak emlékeimben vagyok még

Ifjú Titán

De a Titanic is

Rég elsüllyedt már.

Ritkábban fordulok meg

A dámák után

S nem vitázom senkivel

Az első éjszaka jogán.

2015.02.16.

áááááááááááááááá

NAGY VENDEL: KISMADÁR ÜL

Kismadár ül száraz ágon,
Jól ment dolga e világon.
Én is felülök egy fára,
Úgy fütyülök a világra.

Tavasz után forró nyár jön,
Ősz utánra hideg tél jár,
Kicsiny madár ázva-fázva,
Dideregve párját várja.

Hideg szél fúj át a fákon,
Jeges hó gubbaszt az ágon.
Szürke légben a vadludak,
Guggolva repülnek az ég alatt.
Csontig hatolnak a fagyok,
ha lettem is, miért vagyok

2014.11. 03.

**********************

9. VERSEK ÉS NOVELLÁK

NAGY CSABA: Álarcos bál

Talpam alatt csúszik, ragad a sár,
érzem, a farsang szelleme átjár.
De nem úgy érint, ahogyan másokat,
érzem, a hazugság gennyes sebbé fakad.

Szívünk annyit ér, mint szoborban a mészkő,
kinek lelkét lassan rostálja az idő.
Bár farsangnak ünnepe még oly messze,
álarcot viselünk, könnyeket leplezve.

Csupán ál - szavak és ál - mondatok,
sora az, ami szájunkból gagyog.
Asztalon pompásan megrakott ál- étel,
keresztény szentélyekben ál - pap térdel.

Sajog a lélek, az élet is sajog,
vétkeinket rejtik a színes álarcok.
és szédelgünk a bálokon díszes ruhákban,
árva lélekkel élünk mindahányan.

 áááááááááááááááá

Csak nevetem...

Csak nevetem a mulya és bamba népet,
ki, mint fiatal borjú, arcomba bámul,
csak nevetem a rókát, aki a szépet
szimatolja szüntelen, s becsap galádul.

Csak nevetem a majmot, aki a szépet
festve helyezi magát népe urául,
és nevetem a gyávát, aki megtépett
hittel hajbókol képzetének silányul.

És ha már boldogságom lefolyt a porba,
összetörnek, és kegyetlenül megvernek;
az eszményeim már romokban hevernek.

Mikor a szívem vonaglik eltiporva,
mit összezúzott a hazugság, a vagyon;
akkor lelkemet a Te kezedbe adom.

áááááááááááááááá 

A nagyszabású trükk...

Sok embert elkápráztatok,
trükkjeimnek nem szabok korlátot,
én vagyok az új hit, a mesteri bűvész,
egy fémdoboz melyben az ember elvész.

Susogok selymesen sóvárgóknak sütnivalót,
ha nem maradok lesz mit vesztenivalód,
tekintetem színarany – nyakék díszeleg kebleden,
de ha palástom levetem - valós énem felfedem.

Urak e világi mulatságát én szolgálom,
Selyem kendőmmel hölgyek szemét letakarom,
Mentsvárként hozzám hűen fohászkodnak,
De a túlvilágon nélkülem is csak elkárhoznak.

áááááááááááááááá 

A Föld szülötte

Lelkem akkor a legszabadabb,
amikor egymagamban,
a fűszálak közé rejtem arcomat,
csak mélázok gondtalan.

Hallgatván a föld büszke leheletét,
amint lázasan megremeg,
megértem, mit rejt e titkos beszéd,
ráhajtom fejemet.

Én drága földanyám, te mindenem,
táplálod a holnapom,
viharszavad szelíd intelem,
őrzöd majd porom.

A föld keblére fekszem én,
szívéhez jó közel,
Nézd jó anyám, fiad szegény,
ki csüggedve is átölel.

áááááááááááááááá

Hajnali álom…

Hajnali két óra lehetett mire végre sikerült elaludnom. Álmomban egy idegen város koromsötét falai vettek körül. Tökéletesen simára csiszolt, jéghideg falak, melyek mintha csak üvegből lettek volna. De amint hozzáértem, a fagy megcsípett, és egyszeriben nedvesség folyt végig az ujjaimon. Nem messze tőlem egy haloványan derengő ezüstös fényre lettem figyelmes. Amely csak bolyongott egyik folyosóról a másikra. Szerettem volna megérinteni, de hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valami fojtogatja a lábam.
- Eressz el! - hangzott el tőlem, de egyre csak szorított, csontomig hatolt a fájdalom.
- Eressz el! - kiáltottam újra, és odanyúltam, hogy a kezeimmel szabadítsam ki magam. De amint odaért volna a kezem, a szorítás abba maradt. És megdöbbenve néztem, hogy nincs is mögöttem semmi. Miután kiszabadultam egyenesen a másik irányba rohantam. Próbáltam ismerős helyeket keresni, ahol már járhattam, de az épületek egyformák voltak, és a folyosók is egyre szűkebbek és szűkebbek. Egy pillanatra megálltam, hogy végig gondoljam, mit tegyek. Mindenem remegett a félelemtől. Levegőt is alig kaptam a folyosók szorításában. Felnéztem, és megpróbáltam segítséget kérni a felettem lévő színes mozaik ablaktól. De ő nem válaszolt.
- "Járnom kellett már itt" - gondoltam egymagamban. De mégsem ismerős semmi. Gondolkodtam. Gondolataim közepette az egyik fal újra megcsípett. Újra feleszméltem.
- Ez nem valóságos egyre csak ezt űztem magamban!" - a félelem egyre csak elhatalmasodott rajtam. Menekültem volna, de nem tudtam hova. Amerre néztem, csak ódon hatalmas falak, gránitból faragott kőkapuk tornyosultak elém, és egyetlen mozaik ablak, melyen valami szent volt látható, amelyen némi fény beszűrődött, de sehol egy lélek, és egyetlen szót sem hallottam a saját szorongó hangomon kívül.
Majd lerogytam a földre.
- Valaki, akárki... - kérleltem halkan. De választ nem kaptam. Majd átöleltem térdeimet, hogy valami biztonságos helyet készítsek magamnak, és levegőt is kapjak. Kis idő múlva újra feltűnt az ezüstös fény. Bár most közelebbinek látszott, de ő mégse törődött velem.
- Várj! - kiáltottam utána, és megpróbáltam a nyomába eredni, de ismét éreztem a fojtogató érzést. Valami ismét megfogott, és nem akart elereszteni. Szorította a karomat, és a lábaimat. Rángatózni kezdtem, hogy valamelyest kiszabaduljak, de ő volt az erősebb. A földhöz szegezett. Ám ahogy ismét eltűnt az ezüstös fény, úgy eleresztett a szorítás is. Bár menekülni nem tudtam, erőtlen voltam. Csak feküdtem mozdulatlanul.
- Kérem, valaki... - suttogtam alig halható hangon. Arcomat kezembe temettem. Nem akartam látni a sötétséget, és vajon mi jöhet még a sötétség árnyaiból. De már fel akartam ébredni, hogy véget érjen e rémséges álom. Egyszeriben az ujjaim közt az ezüstös fény sütött át. Felnéztem, és a halovány derengés egyenesen felém közeledett....

 **********************

10. MEGJELENT... 

 KELEMEN GYÖRGYNÉ LEGÚJABB E. KÖNYVE 

Kelemen Györgyné Edit

Kedves Editke!

Örömmel jelzem, hogy az alábbi kötet a mai napon felkerült a MEK-be:

Mesevilág / Kelemen Györgyné Edit ; illusztrátor Kelemen Györgyné Edit
http://mek.oszk.hu/18900/18905

Köszönettel, üdvözlettel és Boldog Karácsonyt kívánva:
Góczán Andrea

 ..............................................

HÍREK

Szia Vendel!
Remélem hamarosan jön az új újság és ez az év is sok írásban gazdag lesz!
Én mostanában rövid írásokat nem tudok adni, de hírekkel szolgálok
neked és ha beteszed a magazinba, akkor másoknak is.
Egyrészt hamarosan megjelenik az Arte Tenebrarum Kiadónál a Triannita sorozatom 1. része megújítva " Az első szövetség" címmel.
Sok-sok munka van benne és remélem most többen megtalálják majd, hogy kiadó adja ki.
A másik hírem, amihez iderakok egy kis szöveget, az egy másik, nemsokára érkező könyvem:

Februárban megjelenik!
J.A.A. Donath: Calderania- A Kardtánc
A Könyvet már előrendelheted privát üzenetben!
Az első húsz megrendelő ajándék meglepetést kap!

Kedvcsinálónak álljon itt a könyv hátlapszövege:

  "Calderania szigetkirályságának Curpo nevű szigetén mindenki a nagy  próbatételre készül. A két év múlva megtartandó esemény határozza meg a falu férfi tagjainak hétköznapjait. Köztük van a fiatal Menthár

Korsen is. Apja nem harcos és a fiú bokája is gyenge, ezért a kovács nem tudja
felkészíteni a beavatásra, pedig egyszer ígéretet tett: igazi férfit nevel belőle.
A tét hatalmas, hiszen Curpon az válik nagykorúvá, és kap harcosi címet, aki sikeresen részt vesz a Kardtáncon. Menthár egyetlen reménye a bölcs tanító és gyógyító, Sagan, aki maga is Kardtánc-mester. Vajon eljut a fiú a tanítóig és hallgatva a kérésre, Sagan vállalja az oktatását? Mi hajtja igazán Menthárt a próbához és valóban önzetlenül tanítja őt a mester? S mi történik akkor, ha mindeközben délről
érkező, baljós jelek mutatnak egy olyan eseményre, ami mindenki sorsát
megváltoztatja?

   A Kardtánc borítóját csatolom neked, de hírek találhatóak a Facebook

oldalamon is róla! Légy jó és írj sokat!
András

..............................................

Irodalmi pályázat.
A Bihar- és Szilágy Megyei Vakok Szövetsége 2019-ben is meghirdeti "A Próféta Léptei" című irodalmi pályázatát.
Erre a ma már nemzetközivé vált irodalmi vetélkedőre, (amelyre csak látássérült szerzők műveit fogadjuk el), várjuk magyar nyelvű alkotók műveit is, mégpedig három kategóriában: próza, vers, epigramma. A prózában egy, a versben öt, míg az epigrammában tíz alkotást kell beküldeni.

    A mindhárom kategóriában beküldött művekből, , a zsűri által legnagyobb pontszámot elért alkotást díjazzuk, és a díjak átadására meghívjuk a nyertes szerzőt  is. A kétnapos itt tartózkodás minden költségét szövetségünk finanszírozza.
A művek beküldési határideje: 2019.. április 15.. A műveket zárt borítékban várjuk, amelyen nem szerepelhetnek a pályázó adatai.
A művet szíveskedjenek egy mottóval ellátni. A mottó az alkotás mellet egy kisebb, ugyancsak zárt borítékban legyen a szerző pontos címével és személyes adataival.

Továbbra is  szeretnénk megkönnyíteni az alkotások beküldését. Ezért az idei pályázatunkra is  elektronikus formábban is várjuk műveiket.
Ugyanúgy mint a postai küldeményeknél, az e-mailben, mottóval ellátott alkotások mellé is, szíveskedjenek csatolt fájlként elküldeni a szerző személyes adatait is: a szerző neve és elérhetőségei.
Az elektronikus formában beküldött alkotásoknál is,,   kérjük, tartsák szem előtt a következőket: Prózánál a maximális terjedelem 10 A4-es oldal. Betűtípus: Times New Roman. Betűméret: 10. Sorköz: 1.
Minden alkotást nagy szeretettel várunk, tudván, hogy az önök alkotásai nagymértékben növelik pályázatunk hírnevét.
Címünk:              Asociatia Nevăzătorilor Bihor-Sălaj
                                   Oradea. Cod. 410 346
                                   Str. bulevardul Dacia nr. 32
                                   Bl C. 56 România
E-mail cím:   bhanvr@gmail.com         
Amennyiben bárkinek kérdése merülne fel a fentiekkel kapcsolatban, elektronikus levélben keresheti: Kovács Józsefet (Kopek-et). E-mail: kovacsjosif@gmail.com

**********************

11. ÍZES TÖRTÉNETEK   IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.

TOJÁSOS ÉTELEK

Második kötet, tizenharmadik rész
A MEK - en ezen  a linken olvasható:
http://mek.oszk.hu/16900/16977/
A nem látók pedig ezen a linken olvashatják:.
http://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm#2

13. Fejezet :TOJÁSOS ÉTELEK

   Hogy mi mindenre kiterjed a tudósok figyelme? Megállapították, hogy a hölgyek előbb meglátják a színes dolgokat, mint például a piros színt, és a férfiak pedig a mozgást veszik észre előbb.

Visszavezették egészen az ősemberig, hogy a gyűjtögető nőneműek előbb meglátták az érett bogyókat, mint másik, hímnemű társaik, akik viszont a vadak mozgását észlelték hamarabb a vadászat sikeressége okán.

Legalábbis így gondolják, és a logika alapján nehéz is volna ezt megcáfolni.

   Aztán azt is észrevették elődeink, hogy a madarak tojásait a különféle hüllők, kis emlős állatkák, de akár maguk a másféle madarak is rendszeresen kirabolták más fajtársaik fészkét és elfogyasztották féltve őrzött, de néha őrizetlenül hagyott tojásaikat.

  Aztán egyszer talán éhében, vagy kíváncsiságától vezérelve, ősemberünk is megkóstolta, és mivel ízletesnek találta, előbb nyersen, aztán később főzve, sütve is ette a viszonylag könnyen megszerezhető ennivalót.

Ettől már csak egy lépés volt, hogy a kikelt, és még elmenekülni nem tudó állatkákat is a farkastörvényeket ösztönösen követve, szintén megette.

Ettől függetlenül a mostani tudósok számos megkövesedett dínó tojást találtak, amiben kifejlett dínó embriókat is megvizsgálhattak.

 Persze a dínók idejében még nem éltek emberek.

Sokak feltették már a kérdést, hogy melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?

Ezt a kérdés feltevést most megpróbálom megválaszolni, talán nem a legmélyebb tudományossággal, de inkább a logika alapján. Íme:

  A tudomány is, mint bármi mást, legalább kettő-féle alapon magyarázza a Föld, az állatok, emberek keletkezését. A teremtett világ elméletének követői minden lényt jelen állapotukban teremtettnek hiszik és vallják. A materialisták szerint pedig az evolúciós elméletet követve, egy bizonyos törzsfejlődésen ment át minden élőlény. És ennek alapján az ősi hüllők, és még azok mai maradványai is tojásokkal szaporodtak, mint pl. a krokodil, a teknősbéka, és akár a dinoszauruszok számos faja.

 Ezekből az állatokból fejlődtek ki későbbiek folyamán a madarak is, akik még a mai napig is tojásokat raknak, első végtagjuk szárnyakká alakult és még a mai napig is élő dínómaradék lehet a madárfaj egyik példánya, a pulyka, de ez nem biztos.

Tehát előbb volt a tojás, mint a tyúk, de hogy a tyúktojás volt-e előbb, mint a tyúk, azt már én sem tudhatom.

 

Vendi a séf...

  Ebbe a nehezen bizonyítható értekezésbe mélyebben ne menjünk bele, az tény, hogy én jómagam fészekrablásra nem vetemedtem, sőt inkább védtem a madarak minden fajtáját, szépségüktől és hasznosságuktól függetlenül, mert mindegyiknek létjogosultsága van a természet egyensúlyában.

 A szőlőnkben is voltak gyümölcsfák és szívesen rakott fészket több madárka is, és mi figyeltük, hogy mikor kelnek ki a kismadarak, és gyönyörködtünk bennük, és ők lelkesen szedték fel a bogarakat a fák alól, és gyönyörűség volt a fecskéket nézni, mikor cikázva kapkodták a levegőben repülő legyeket, szúnyogokat, és vitték a sivítozó kicsinyjeiknek.

 Mindig aggódtunk értük, ha ősszel elrepültek Afrika irányába.

Viszont a háziasított, és tojástermelésre kitenyésztett madaraktól, gyermekkorom óta, szívesen összegyűjtöttem, először nagyszülői segítséggel, később önállóan is a napi tojás termést, nehogy valamelyik tyúknak eszébe jusson, hogy ráüljön az összegyűjtögetett tojásaira.

A tojás maga igen romlandó áru, ezért oda kell figyelni a frissességére.

Emlékszem, gyermekkoromban eltűnt a kedvenc krédli tyúkom és már elveszettnek hittem, mikor az ól alól előjőve kivezette orozva kikeltett kiscsibéit, mindenki nagy örömére.

 A mama nem nagyon örült nekik, mert azt mondta, hogy ezek csak kis tojásokat tojnak és a húsuk is igen csekélyke, de mint díszállat, megszívelte a baromfiudvarban, főleg reám való tekintettel, de a kis kakas sokkal harciasabb volt, mint a nagy magkakas. Még azt is megkergette az udvarban.

Nagyapám kis lapáttal és vakoló kanállal aranyos kis fészkeket vájt az udvarban lévő löszfalba és szalmát beletéve évekig szolgált tojófészekként az udvar végében, olcsó, de ötletes megoldásként.

Tettem bele egy fehér, tojás alakú kavicsot, és ezzel oda szoktattuk a tyúkanyót, és fészekrakásra ingereltük.

Számolni ugyan nem tudott, de néha azért odakapott, mikor kivettem a még meleg tojását.

Onnan még én is ki tudtam szedni a tojásokat a tyúkok alól, és vidáman vittem be a kamrába a szakajtóba, mindig tudva, hogy melyik a mai friss termés.

Megvolt, hogy mihez melyik tojást lehetett használni a frissessége miatt.

Főzve és rántottának jó volt a pár napos is, de süteménybe mindig friss tojást használt a mama.

Nálunk nem fordult elő a szalmonella, azt inkább kacsatojástól lehetett kapni, de azt mi soha nem használtunk főzésre.

A libát, kacsát általában elültettük, elég volt az nekünk, ami abból kikelt.

A parlagi galambok tojásait is békén hagytuk, a galambleves finomabb volt.

  A tojás mind a mai napig fontos alapélelmiszer, számtalan étel nyersanyaga, főzve, sütve, nyersen bekeverve, és a szegények eledele is volt, mert ezt még a szegények is meg tudták termelni, a régi világban is.

Gondoljunk csak Petőfi Anyám tyúkja című versére, hogy egyebet ne is említsek.

Fontos még a cukrászatban és a sütőiparban is, de alapanyaga lehet még a fagylaltnak is, amit nyáron annyira kedvelünk.

Ott kell ám igazán odafigyelni a megfelelő hűtésre, nehogy valaki fagylaltmérgezést kaphasson a rossz tárolás miatt.

Nálunk, mivel nagy volt a család, sok tojás fogyott, és mivel megvolt, nem is kellett vele spórolni.

Reggel ettük héjába főzötten, de rántottaként is igen kedveltük, főleg sok hagymával, akár borsóval, zöldséggel összesütve, vagy omlettként, liszttel keverve, de csirke vérével megsütve is igen kiváló reggeli volt.

A gyúrt tésztához elengedhetetlen a tojás, és nálunk nagyon sok tészta fogyott, akár édes, akár sós formában. A halászléhez, a húslevesekhez, és mint nokedli a pörköltekhez, vagy a tojásos nokedli fejes saláta mellé.

Nem is beszélve a sok-sok pogácsáról és a különféle kelt kalácsokról, és főleg sok kellett a mindenki által kedvelt piskótába.

A rakott krumpli, a tojásos leves, a tojáspörkölt, és még számos étel igényelte a tojás jelenlétét, még a fasírozottba is kellett tenni, de a Stefánia vagdaltba egész főtt tojást is rakott a mama.

A tojásos ételek elég gyors ételek, mert hamar megsül és megfő a tojás.

Ha munkából hazajöttek a családtagok, gyorsan tudtak valami ételhez jutni és ami fő, finom volt és még meleg is.

Főtt tojás mellé sokszor főztek sonkát, de azt már előbb, akár több napra is. Ezt húsvét után is ettük, de már akkor nem volt olyan finom, mint az ünnepek hangulata miatt.

A nagymama füles kosarába elvitte húsvétkor a főtt sonkát, a főtt tojást, és a fonott kalácsot a templomba, és ott megszentelte a plébános úr és hazajőve a miséről, azt ettük reggelire.

A lágy tojást is szerettük, de azért azt is meg kellett jól főzni, mert csak kissé lágyan szerettük és a túl folyós nem volt olyan gusztusos. Én mindig tettem rá borsot, paprikát és sót is, fantasztikus íze lett ettől.

Sok poént, viccet és történetet lehetett hallani a tojásról és az ételekről.

Emlékszem egy viccre, amin sokat nevettünk:

Az anyuka mondja a fiának:

- Kisfiam, edd meg a lágy tojást,

- Anyuka, én nem szeretem a lágy tojást.

- Édes fiam, mondtam hogy edd meg a lágy tojást.

- De anyuka, én nem szeretem a lágy tojást...

- De akkor is edd meg - mondta a szigorú anya.

- Jó, de a csőrét is?

A férfiak azt tartották, hogy a tojás növeli a férfi erőt. Bár ezt más ételekre is kitalálták, én nemigen hiszek ebben.

Volt olyan orvosom, aki azt mondta, a tojás sárgája növeli a koleszterin szintet és csak a fehérjét egyem meg, a másik szerint a fehérjét nem szabad megenni, mert az növeli a fehérje ürítést, és a fehérje túltengés káros dolog. Akkor most hogy is van ez? Ezt még tetézzük a rántottába sütött szalonna zsírjával, de ha olajba sütjük, ma már az sem jó.

Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát ezen. Legjobb, ha az ízlésünkre hallgatunk.

Énekesektől hallottam, hogy a tojás sárgáját cukorral kikeverve gyógyszerként is alkalmazták a hangszalagok betegsége alkalmával és torokfájás esetén is ez volt a gyógymód.

De lehetett vele festeni, sőt még ragasztóként is használták régen.

A leleményesség határtalan.

   Akkor most üssünk össze egy gyors reggelire való tojásrántottát.

Én általában kettő-három tojást szoktam fejenként megsütni, főleg, ha felnőttek vannak többségben.

Hétvégén, mikor a család még tovább aludt, én felkeltem, és próbáltam gyorsan megcsinálni a reggelit, kedveskedni akartam a családnak, de mindig lebuktam a hagyma és a sütés illata miatt. A lányok bentről várták a végeredményt.

Szalonnát vágtam vékony szeletekre, és beirdaltam, mint a kakastaréjt és ha megsült, szépen mutatott a tányéron.

A tojásrántotta

Ezeket a szalonnákat egy nagyobb serpenyőbe feltettem sülni, és már áradt is a jó illat a lakásba, hiába csuktam be a konyhaajtót.

Jó a húsos szalonna is, de manapság a mangalica a divat. Ha van sonka, akkor az is jó, főleg a házi paraszt sonka, és főleg, amin van egy kis kövérje is.

Mikorra ezek megsültek, addigra össze kell vágni a hagymát.

Lehet kockára vágva is, de lehet szálára vágva is felhasználni, de a lényeg, hogy sok legyen. Egy nagy fej három tojáshoz.

Ha kiolvadt a zsírja a szalonnának, akkor rátehetjük a hagymát sütni és míg üveges nem lesz, addig feltörjük a tojásokat.

Vigyázzunk, hogy soha nem közvetlenül törjük a tojásokat az ételbe, mert hátha meglepetések érnek bennünket, romlott vagy nem szép a tojás, akár a sárgája, akár a szaga.

Mindig egy külön tálba törjük az összes tojást, de előzőleg mossuk meg mindenképpen.

Ha megfelelő az állaga, akkor tehetünk a tojásba sót, paprikát, borsot, és még más dolgokat is, pl. lisztet, zöldségeket, akár kockára vágott felvágott darabokat, bármit, amit szeret a család, de ezek ízlés szerint el is hagyhatók.

 Villával felverjük egy kissé a tojást, ezzel habosítjuk is, levegőt verve bele, és össze is törjük a sárgáját, kicsit egyneműsítjük a mindenféle egyveleggel.

De lehet csak natúr tojást felverni és a hagymára önteni.

Ám ezelőtt még tehetünk felkarikázott fehér paprikát és darabolt paradicsomot a hagyma közé vegyítve, egy kis lecsós ízt adva az egyszerűnek tűnő egytálételnek.

Ha nem akarjuk összekeverni a tojást, akkor egyenként is ráüthetjük a hagymára és a szalonnára, de akkor tükörtojás jellege lesz a rántottánknak.

Ha beletettük a serpenyőbe valamilyen állapotában a fő alkotóelemet, akkor az események drámaian felgyorsulnak.

A tojásfehérje hamar megszilárdul, kicsapódik és pár perc alatt a sárgája is megsül.

Ilyenkor már nem hagyhatjuk magára az ételünket, mert simán odaégethetjük a serpenyő aljára.

Közben kevergetni is kell fakanállal, hogy az alkotóelemek összekeveredjenek és egyneműsödjenek, és az illatán és látványán érezzük, hogy a tojás megsült, de van, aki kissé szaftosabban szereti és nem kell agyonsütni.

Tehetünk bele csípős paprikát is, ha nem gyerekeknek lesz, de ez is ízlés dolga.

Ha kész, akkor levesszük a serpenyőt a lángról és lapos tányérra halmozzuk, és mindenkinek jusson kakastaréjra sült szalonna, és ha tettünk bele, akkor karikára vágott kolbász is, és szép a sárgán illatozó tojás, a reggeli asztal dísze. Valamilyen savanyúság illik hozzá, például csemege uborka, de nyáron a legjobb a kovászos uborka.

Friss fehér kenyér való hozzá, és tea, kakaó és tej illik mellé italként.

Ez egy komplett reggeli és tartalmas, délig kibírja az ember, ha nem sokat mozog mondjuk vasárnap délelőtt.

A sok hagyma miatt nem igazán csókálló, de a hagyma nagyon egészséges, minden formájában, és az egész ételünk energia dús és vitamindús a sokféle zöldség miatt.

  Ennek az ételnek csak a fantázia szabhat határt, hiszen sok mindent bele lehet tenni. Én sokszor csináltam olyat, hogy ha maradt egy-egy felvágott szelet, amit már senki nem akart megenni, akkor főleg, ha nagy karikáról volt szó, meleg zsírban mindkét oldalán megsütöttem. És az egyik felét jobban átsütve kis kosárka formára gömbölyödött. És abba a kosárkába ütöttem bele az egész tojást, és abban sütöttem meg a tiknyomatot, ahogy falusian mondani szokták.

Igen érdekes és látványos így enni, mintha maffin lenne, és egy kis ötletet vittünk a mindennapok eledelébe. Tetejébe tehetünk különféle fűszereket, és ezt is hagyhatjuk félfolyósan.

Késsel és villával esszük, így könnyebb darabolni.

Persze, aki nem szereti a tejet és komolyabb italra vágyik, ihat hozzá egy kis könnyű vörösbort is.

De az már egy másféle étkezési kultúra.

Ezzel az egyszerű, de kiváló ennivalóval sikerült mindig meglepni a hétvégén lustálkodó lányokat, és jó étvággyal megették az utolsó falatig.

Mindenkinek jó étvágyat kívánok sok szeretettel ehhez az egyszerűen nagyszerű ennivalóhoz.

Szekszárd, 2014. 05. 10.

**********************

12. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: 

Az elátkozott habó

1. fejezet 2. rész  - A magányos habó

   Odakint minden békés és csöndes volt, mintha Világföldét semmilyen veszély nem fenyegette volna. Vajon mi lenne ezzel a kedves vidékkel, ha Sran meghódítaná Világföldét? Nyomor és homály borítaná be, és nyoma se lenne annak, hogy itt valamikor habókok éltek. Belegondolni is szörnyű volt, hogy mindez megtörténhet, ha ő és Mellon nem tesznek valamit annak érdekében, hogy megállítsák a Sötétség Fejedelmét. Ketten kevesen lesznek arra, hogy legyőzzék Srant, de más választásuk nem volt.
   Ha nem cselekszenek időben, az ereje még hatalmasabb lesz. Olyan hatalmas, hogy azzal Világfölde végzetét okozná. Addig kell elkapniuk, amíg nem nyeri vissza a teljes erejét. Sadok eltökélte magában, hogy így lesz.
 - Mindenesetre – nézett újból Mellonra -, ha el akarunk menni, azt titokban kell, hogy tegyük. Hogy mi a célunk, arról senki sem tudhat. Csak így van esélyünk arra, hogy elkapjuk Srant.
 - Magam is ilyesmire gondoltam. Egy titkos küldetés, ami azt a célt szolgálja, hogy felkutassuk és végezzünk a Sötétség Fejedelmével. Hogy mi más vár még ránk a küldetés során, nem tudnám megmondani. Az út telelesz veszedelemmel és csapdával. Már most sokan állnak Sran szolgálatában, akik folyton azokat keresik, akik veszélyt jelenthetnek Urukra nézve. Velük még sok gondunk lehet.
 - Igen, tudom, hogy a küldetésünk telelesz mindenfajta veszéllyel. De nincs más választásunk. Nekünk nincs. 

Kiss Anikó és Kiss Erika

  Mellon a habót figyelte. Tekintetében elismerés és csodálat bujkált. Mindig meglepte az a határozottság és elszántság, ami annyira jellemezte Sadokot. Soha sem tudta megfejteni, miért van ebben a habóban annyi bátorság, ami a többiben nem igazán volt meg. Mint egy igazi törp-harcos, aki vakon és elszántan vágott bele a csatába, nem törődve azzal, hogy mi lesz vele, vagy az ellenségével; a lényeg az, hogy addig nem áll meg, amíg az ellenfele életben van. Ilyesmi csak ritkán fordul elő egy habóban. 
  Sőt, az az igazság, hogy Sadok volt az egyetlen habó, aki elég elszántságot érzett ahhoz, hogy szembe szálljon a Sötétség Fejedelmével, és Mellon biztosra vette, hogy ez most is így lesz. Akármit is tartogatott a jövő Sadok számára, Mellon tudta jól, hogy ebből a csatából, nem biztos, hogy élve fog kikerülni. Ezúttal, biztosan az életét fogja áldozni azért, hogy Világföldét megmentse a pusztulástól. Sem Sadok, sem maga Sran nem fogja túlélni azt a végső összecsapást, ami Világfölde sorsát fogja eldönteni.
 - Igen – mosolyodott el szomorúan Mellon. – Nincs más választásunk. Nekünk, akik egyszer már szembe szálltak Srannal, egyszerűen nincs lehetőségünk arra, hogy másképp döntsünk. Ha azt akarjuk, hogy Sran örökre eltűnjön erről a világról, akkor nekünk muszáj lesz végeznünk vele. Mindegy, hogy ennek mi lesz az ára.
   Sadok a mágus szemébe nézett. Tekintetükben ott volt annak a régi fogadalomnak az ígérete, amit akkor tettek egymásnak, amikor először döntöttek úgy, hogy végeznek a Sötétség Fejedelmével. Azt a fogadalmat most sem fogják megszegni. Bármi is történjék a világban, végig hűek maradnak ehhez a fogadalomhoz.
- Na és – szólalt meg Sadok újra -, mit sikerült eddig kiderítened róla? Mit tudtál meg?
- Nos – mondta Mellon sóhajtva -, nem sok mindent, azonkívül, hogy megtudtam, még mindig életben van. De abban biztos lehetsz, hogy nem sokat tétlenkedik. Ő nem az a fajta, aki visszavonul a birodalmába, és ott meglapulva várja azt, mikor csaphat le ellenségeire. Gonosz varázslatának köszönhetően sikerült újabb testre szert tennie, és bár az a test sokkal sebezhetőbb, mint a régi volt, ez nem gátolja meg abban, hogy kitegye a lábát a birodalmából, és új szövetségeseket keressen magának. És sajnos még mindig vannak olyanok itt, Világföldén, akik szívesen szolgálják őt.

- Ez ellen sajnos nem sokat tehetünk. A Gonosz mindig és mindenütt ott van. De téved, ha azt hiszi, tétlenül fogunk ülni, és nem fogunk saját szövetségeseket keresni.
- Nocsak? Eddig nem azt tervezted, hogy titokban akarod elkapni őt?
   Sadok elmosolyodott.
- Ha azt gondolod, kedves Mellonom, hogy egyedül fogom elkapni őt, akkor nagyon tévedsz. Szükségünk van olyan harcosok szövetségére, akik nem állnak szövetségben a Sötétség Urával. Olyan harcosokra, akik képesek akár meghalni azért, hogy a sötétség örökre eltűnjön erről a világról.
- És mégis, hogy akarod ezt? Talán felkutatod Világfölde összes országát és királyságát, hogy olyan szövetségeseket találj, akik segítségedre lehetnek?
- Akár ezt is megteszem, ha evvel azt érem el, hogy végérvényesen megszabaduljak Srantól.
 Mellon felsóhajtott.
- Szövetségesek mindig lesznek. Na de hogy kik lesznek azok, az kétséges. Egyre kevesebben vannak azok, akikben meglehet bízni.
- Nyílván ismered is őket.
- Ismerem – mondta Mellon, és elgondolkodott. – Némelyek a barátaim, és vannak, akikkel még soha sem találkoztam; csak hallásból ismerem őket. De azokról legalább tudom, hogy megbízhatóak, és hogy teljes szívükből gyűlölik a Sötétség Fejedelmét.
- És segítenének?
 Mellon mély levegőt vett, mielőtt válaszolt volna.
- Talán, de az is lehet, hogy nem. Nem tudhatjuk előre, mi lesz.
 Sadok nem felelt. Elmélyülten figyelte a mágus arcát, miközben a hallottakon gondolkodott. Nem tudta, hogy mit mondhatna még. Némán félrefordította a fejét, és kinézett az ablakon, miközben az odakint lévő békés tájat kezdte el figyelni. Az ablaka előtt elrohanó habo-gyerekeket, akik mit sem sejtve a világot fenyegető veszélyről, játszottak önfeledetten egymással. Az ide-oda mászkáló habókat, akik a földeiken szorgoskodtak, hogy aztán a jól megérdemelt termést learathassák. A padjaikon ülő öreg habókat, akik némán és elégedetten szívták a pipáikat, miközben élvezték a nyári napsütést. A zöldellő dombokat, amik mindig az otthon melegét jutatták az eszébe, valahányszor rájuk nézett. A kéken ragyogó tiszta eget, aminek be nem mocskolt látványa annyira fontos volt Sadok számára. El sem tudta képzelni, hogy ezt a szeretetteljes és vidám vidéket ismét egy olyan veszély fenyegeti, amiről azt hitte, örökre elveszett. Újra eljött a Gonosz hatalmának ideje, ami azért jött létre, hogy elpusztítson miden életet Világföldén. Merthogy ezt akarta, abban egészen biztos volt.

- Akkor holnap elindulunk – mondta Sadok határozott hangon. – És hogy utána mi lesz, vagy mi fog történni, azt majd a Sors dönti el. De nem hagyom, hogy Sran ismét uralma alá hajtsa ezt a világot.
- Egyikünk sem akarja, hogy ez megtörténjen – felelte Mellon. – Csak téged féltelek.
- Nincs miért. Nem félek Srantól.
- Nem is ezért féletelek; hanem azért, ami rád vár.
- Ha az a sorsom, hogy együtt halajk meg a Sötétség Fejedelmével, akkor ezt is vállalom. A sorsomról magam döntök. Bátran áldozom fel az életemet azért, hogy megmentsem Világföldét.
 Mellon a habó arcát nézte, mely bátorságot és határozottságot fejezett ki. Ámulatba ejtette ennek az apró lénynek a bátorsága. Több mint háromezer éve ismerte Sadokot, de még mindig meg tudta őt lepni. Mindenki más halálra rémült volna attól a gondolattól, hogy neki kelljen végeznie a Sötétség Urával, de ez a habó nem érzett ilyet; sőt bátran kijelentette, kész az életét áldozni azért, hogy megváltsa Világföldét a Gonosztól. Ezek után senki se merje azt mondani, hogy a habók nem elég bátrak. Több bátorság rejlett bennük, mint azokban a harcosokban, akik azért lettek a Sötétség Fejedelmének a rabszolgái, mert féltek nyíltan szembeszegülni Srannal. Szánalmas és gyáva tett volt ezektől a harcosoktól. Sadok ezt soha sem tette volna meg.
  Mellon mély tiszteletet érzett Sadok iránt. Reményt keltett benne; az ő bátorsága és hűsége többet jelentett neki, mint bármilyen más eskü, amit eddig ígértek neki. Mert azok vagy igaziak voltak, vagy hamisak.
- Köszönöm, drága barátom – mondta Mellon tisztelettel a hangjában. – Te aztán valódi bátorságot öntesz a szívembe.
- Köszönöm – felelte Sadok, bár egy kissé zavarba jött attól, amit a mágus mondott neki. – De nem viszed egy kicsit túlzásba?
  Mellon jókedvűen felnevetett.
- Miért vinném? Csak tán nem tagadsz meg magadtól egy kis dicséretet?
- Sose szerettem az ilyesmit. A dicséretektől mindig zavarba jövök.
- Jellemző habó-tulajdonság – hagyta helyben az öreg mágus Sadok válaszát, majd lassan fölállt székéről, aztán lenézett a habóra. – Ideje utána néznem a lovamnak. Eléggé csíntalan jószág. Képes lenne a Tengerig elcsatangolni, ha rajta múlna. Nem árt utána néznem.
  Azzal megfordult, és elindult az ajtó felé; de alig tett meg pár lépést, amikor egyszer csak Sadok utána fordult és megszólította.
- De utána visszajössz, ugye? – kérdezte Sadok. – Nem mész el nélkülem?
 Mellon visszanézett rá.
- Persze, hogy nem. És ne aggódj, nem terveztem másutt megszállni.
  Sadok megkönnyebbülten mosolyodott el; így hát nem szólt egy szót sem, amikor Mellon megint elindult kifelé. Amíg barátja távol volt, addig leszedte az asztalról a mosatlant, amit aztán a mosogatóhoz vitt. Belehelyezte, öntött rá egy kis meleg vizet és szappant, aztán mosogatni kezdett. Miután ezzel végzett, a tiszta tányérokat és poharakat visszatette a helyükre, majd a maradék süteményt visszavitte a kamrába.
   Éppen a bejárati ajtó előtt haladt el, mikor megütötte fülét valami. Kíváncsian torpant meg, majd fülelni kezdett. Mintha Mellon hangját hallotta volna. Valakivel beszélgetett. Sadok megdöbbent. El nem tudta képzelni, hogy ki lehetett az, akivel Mellon beszélgetni kezdett.
   Az ablakhoz lépett, aztán kitekintett rajta. Döbbenten vette észre, hogy akivel Mellon beszélgetni kezdett, nem más volt, mint Üregi Soma. Ahogy Sadok látta, gombászni lehetett el; erről tanúskodott az a hatalmas kosár, amit a kezében tartott, és az televolt ízletes gombákkal. Amennyire ki tudta venni, eléggé hétköznapi stílusban beszélgettek egymással, de Sadoknak ez valahogy nemigen tetszett. Furcsa volt számára, hogy Mellon pont azzal a habóval beszélgetett, akivel megosztotta barátságát. Mégis mit jelenthet ez? Közelebb húzódott az ablakhoz, és úgy hallgatózott tovább; szemeit egy pillanatra sem vette le Mellon alakjáról.
  Mindeközben Mellon egészen jól elbeszélgetett Somával. Ritkán fordult elő vele, hogy egy másik habo társaságát ennyire élvezte volna. Somát meg különösen érdekesnek és intelligensnek tartotta. Egy picit a fiatal Sadokra emlékeztette, pedig nem is voltak rokonok.
- Na és mi járatban van Habo-völgyben, Mellon úr? – kérdezte Soma kíváncsian, miközben érdeklődve a mágus arcát nézte, aki mosolyogva pillantott le rá.
- Egy régi barátomnál vagyok látogatóban. Talán te is ismered. Zsebes Sadoknak hívják.
- Szerintem mindenki ismeri. Ő a legidősebb habó a Völgyben.
- Hm? – vonta fel a szemöldökét a mágus, és szemében érdeklődés csillant fel. - Ilyen jól ismered?
 - Persze, gyakran meglátogatom.
- Akkor te a barátja vagy?
  Soma habozott egy pillanatra. Hirtelenjében nem tudta, mit is válaszolhatna erre a kérdésre.
- Annak tartom magam – felelte végül -, de hogy ő minek tart, azt nem tudnám megmondani. Nem szívesen enged közel magához.
- Ne vedd a szívedre. Már régóta egyedül él. Aki annyi elmúlást látott hosszú élete során, az nemigen vágyik olyanok társaságára, akik nem élnek annyi ideig, mint ő.
- Mind ez érthető, csak akkor sem tartom igazságosnak, hogy így viselkedjen másokkal. Nem mi tehetünk arról, hogy a Sötétség Fejedelme ilyen átokkal sújtotta.
 Az öreg mágus meglepetten nézett rá a fiatal habóra.
- Te tudsz a Sadokot sújtó átokról? – kérdezte érdeklődve. – Beszélt neked erről?
  Nem gondolta azt, hogy Sadok bárkinek is beszélt volna erről a titokról. Meglepő dolog volt, azt el kellett ismernie. Ilyen titokról nem szokás csakúgy bárkinek beszélni, hacsak nincs valami célja ezzel. Vagy valami másról van szó?
- Én vagyok az egyetlen, aki tud arról, miért él már oly hosszú ideje Habó-völgyben – ismerte be Soma az igazat. – Sok habo kíváncsi arra, hogy Sadok hogyan élhetett meg ilyen hosszú kort; ráadásul úgy, hogy még csak meg sem öregedett. Szerintük szerencsés, amiért ennyi időt élt meg. Pedig ha tudnák, milyen magányos dolog az örök élet, akkor kétszer is meggondolnák azt, hogy mit irigyelnek Sadoktól.
 - Sok ostoba habó létezik a világon – válaszolta Mellon bosszúsan. Ki nem állhatta az ostobákat, akiknek fogalmuk sem volt mások bajáról. – De te szerencsére nem tartozol közéjük. Képes vagy átlátni és megérteni Sadok magányát, és ez dicséretre méltó tett. Gondolom, ezért választott téged barátjának.
 Soma megilletődve nézett fel a mágusra. Nem tudta eldönteni, hogy csak tréfálkozik vele, vagy tényleg komolyan gondolja azt, amit az előbb mondott.
- Komolyan? – kérdezte remegő hangon; annyira szerette volna elhinni azt, hogy Sadok a barátjának tartja őt.

- Persze, hogy igen. Soma fiam, Sadok nem szokott senkit sem a bizalmába fogadni és beszélni neki olyan dolgokról, amik az ő legbensőbb titkai, ha nem volna számára fontos az az illető. És szerintem te fontos vagy számára. Ezért is beszélhetett neked a titkairól.
  Soma maga elé pillantott. Szívét határtalan boldogság járta át attól, amit a mágus mondott neki. Eddig azt gondolta, hogy Sadok nem igazán tartja őt fontos személynek; de most, hogy jobban belegondolt, kezdett rájönni arra, mekkorát tévedett. Sadok igenis a barátjának tartotta őt, csak ezt igen nehezére esett elismernie. Nem csoda, hogy félreismerte őt.
  Mellon elégedetten látta azt, hogy sikerült felvidítani Somát. Fejében egy terv kezdett el kibontakozni, amit ezzel a habóval kapcsolatban tervezett el. Ki tudja, talán haszna lesz annak, amit kitalált.
- Mondd csak, fiam – mondta Somának, aki felnézett rá. – Jártál már távol Habo-völgy határain kívül?
 Soma úgy meglepődött a kérdésen, hogy még a száját is nyitva hagyta. Eléggé buta képet vágott így, amit Mellon megmosolygott. Meglepő kérdést tehetett fel neki, az már biztos; legalábbis egy habo számára az volt. Soma lassan összeszedte magát. Megrázta fejét, majd vett egy mély lélegzetet, aztán igyekezett normális hangon válaszolni.
- Nem, még nem jártam – felelte Soma; magában arra gondolt, a mágus miért kérdezett tőle ilyen furcsa dolgot. – Hogy őszinte legyek, soha sem érdekelt annyira, mi van Habo-völgyön kívül a világban.
- És ugyan miért nem? Sok érdekes hely van Világföldén, amit érdemes megnézni. Ott van például a Beszélőállatok-mezeje, ami messze keleten húzódik meg, egészen az Ezüst-hegység lábáig, ahol sok olyan állat él, akik beszélik az emberek és más lények nyelvét. Vagy Ezüst-hegység királysága, ahol a hatalmas törp-vezér, Krain uralkodik már hosszú évek óta. Vagy Vasváros, ahol emberek és törpök közösen élnek együtt, akik főleg fegyvereket készítenek mindenféle fémből és acélból, és azzal kereskednek. Téged ezek a helyek valóban nem érdekelnek?
    Soma érdeklődve nézett föl a mágusra. Nagyon felkeltette az érdeklődését, amit az előbb mondott neki. Már az érdekes volt számára, hogy a törpök és az emberek együtt éltek egymás mellett abban a hatalmas városban.
- Az emberek valóban együtt élnek a törpökkel? – kérdezte olyan heves érdeklődéssel, ami roppantul szórakoztató volt Mellon számára.
- De még mennyire. Látom, alaposan felkeltettem az érdeklődésedet. Csak nem kedveled a törpökről szóló történeteket?
- De igen. Ők a kedvenc hőseim. Különösen azok után, hogy milyen hősiesen küzdöttek Sadok oldalán, amikor Világfölde veszélyben volt. A vezérük különösen a szívemhez nőt.
- Igen, Drain nagyvezér és király volt. Hű barátja volt Sadoknak. Ő Krain, a törpök királyának ős apja.
 Soma elkerekedett szemekkel nézett föl rá.
- Tényleg? Ezt nem is tudtam. Bárcsak találkozhatnék vele.
- Akkor mi tart vissza? Sadok meg én amúgy is egy nagy utazásra készülődünk. Mi volna, ha te is velünk jönnél?
- Hogy én? – lepődött meg Soma, de abban a pillanatban kivágódott az ajtó, mire mindketten odakapták a tekintetüket, és már csak azt látták, hogy a feldúlt Sadok siet lefelé a lépcsőn. Szemében vad tűz csillogott.
 Amikor odaért hozzájuk, akkor megállt Mellon mellett, és azonnal kérdőre vonta.
- Miféle őrült ötleted támadt? – kérdezte feldúltan. – Hogy jutott eszedbe Somát belekeverni a mi ügyünkbe? Ez egyáltalán nem tartozik rá.
- De igenis rá tartozik – felelte Mellon zavartalanul. - Mint mindenki másra, aki itt él Világföldén. Egyébként, nem te akartál szövetségeseket találni magadnak? Hát tessék, itt a kiváló lehetőség arra, hogy ezt megtedd. Ő majd szívesen elkísér téged.
- De fogalma sincsen, hogy milyen veszélynek akarod kitenni! Merthogy nem egy közönséges utazásra akarod elvinni az biztos. Erről mikor akartál neki szólni?
- Majd rájön magától, ha eljön annak az ideje.
- Inkább most mondd meg neki!
- Elnézést – szólt közbe bátortalanul Soma, mire mindketten odakapták a fejüket.
 A fiatal habó halkan nyelt egyet. Olyan félelmetes volt, ahogy néztek, és nem tudta, hogyan is folytathatná. Majd összeszedte maradék bátorságát, és reszkető hangon tovább beszélt.
- De nem kéne miattam összevesznetek. Egyébként, miről van szó? Mellon úrral csak a törpökről beszéltünk.
- Nagyon jól tudom, hogy miről beszéltetek – felelte Sadok szigorúan, miközben Somát tartotta szemmel. – De ne hidd, hogy beéri ennyivel. Engem is ilyen mesével csalt létre, és utána már csak azt vettem észre, hogy a Világ Ellenségével harcolok.
- Aminek ismét eljött az ideje! – vágott közbe szigorúan Mellon, mire mindkét habó ráemelte a tekintetét. – És ha már itt tartunk, játsszunk nyíltlapokkal. Amíg azon vitatkozunk, hogy ez a fiú eljöjjön-e velünk vagy se, addig Sran nem tétlenkedik. Ő is keresi a szövetségeseit. És ő nem fogja megkérdezni tőlük, hogy akarnak-e csatlakozni hozzá vagy se. Neki nem kellenek olyan harcosok, akik nem bírják eldönteni, hogy mit akarnak tenni. Nekünk is szükségünk van hű szövetségesekre, és erre Soma tökéletesen megfelel. Bízzál bennem és a döntéseimben. Egyáltalán, mikor fordult elő, hogy olyan tanácsot adtam, ami nem vált hasznodra?
 Sadok nem válaszolt. Szemeivel továbbra is Mellont figyelte, miközben egész testében reszketett. Féltette Somát. Nem akarta ekkora veszélynek kitenni. Azonban azt is tudta jól, hogy öreg barátjának igaza van. Minden segítségre szüksége lesz, ha le akarja győzni Srant; mindegy honnan kapja azt a segítséget. Soma pedig követné őt, ha arra kérné, hogy menjen el vele erre az útra. Nem kételkedett a hűségében; nem is ezzel volt a probléma. Hanem azzal, hogy ha megengedi Somának azt, hogy vele jöjjön, azzal az életét tenné kockára. Soma nem volt harcos, bár az igaz, hogy egy habóban több erő és kitartás lakozott, mint akárki másban. Hiszen ő maga sem volt harcos, amikor szembeszállt Srannal. Ő kitehette magát akkora veszélynek? Magában miért bízott meg, hogy képes lesz legyőzni a Sötétség Fejedelmét? Talán azért, mert akkoriban egy vakmerő, fiatal habó volt, akinek fogalma sem volt arról, mekkora fájdalmaknak teszi ki magát, és aki még csak nem is sejtette, hogy milyen sors vár majd rá. Ő csak ettől a szenvedéstől akarta megkímélni Somát.
- Mellon – szólalt meg nagy sokára Sadok. – Tisztában vagyok azzal, hogy jót akarsz azzal, amit mondasz. De értsd meg: nem tehetem ki ilyen veszedelemnek Somát. Nem akarom, hogy ő is úgy járjon, mint én.
 Mellon, ha nem is mutatta ki, de elcsodálkozott azon, amit Sadok mondott. Hát ettől félti annyira ezt a fiatal habót? Attól fél, hogy olyan sors vár majd rá, mint amilyenben most ő szenved? Sran bosszújától félti Somát, és nem is alaptalanul. Kegyetlen vezér volt, aki kíméletlenül állt bosszút azokon, akik egyszer a vesztét akarták okozni. Soma is így járna, ha nem pusztítják el. Azonban Sadok eléggé nem bízhat magában, ha azt gondolja, nem tudják majd legyőzni Srant.
- Ezt a kockázatot vállalnunk kell – mondta Mellon nyugodtan. – Akár tetszik neked, akár nem.
 Sadok már vágott volna vissza, amikor Soma ebben megakadályozta.
- Sadok – szólította meg bátortalanul barátját, mire Sadok rákapta a tekintetét. Soma habozva tovább folytatta. – Tudod jól, hogy bárhová elmennék veled, ha kérnéd. Ha igaz, hogy Sran újra háborút akar indítani Világfölde ellen, akkor mindenfajta segítségre szükséged lesz. Még az enyémre is.
 Sadok szembefordult a fiatal habóval. Szigorú szemét egy pillanatra sem vette le róla.
- Talán úgy akarsz járni, mint én? – kérdezte hűvösen. – Ez nem játék, Soma. Itt életek mehetnek tönkre, ha nem tudjuk megállítani Srant. Köztük a tiéd is. Még így is el akarnál jönni velem?
- Igen! – felelte Soma heves szenvedéllyel, és barna szeme határozottságot és bátorságot fejezett ki. – Érted bármit megtennék! Nem számít, hogy mi lesz velem, vagy hogy milyen sors vár rám. Akkor is veled mennék, mert a barátom vagy.
  Sadok merőn nézett a fiatal habóra. Mellon nem szólt közbe. Sadok életében először találkozott ilyen igaz és hű barátsággal. Nem gondolta volna, hogy Soma így érez iránta. Szeretete meg is ingatta abban az elhatározásában, hogy nem viszi magával erre a küldetésre. Hát hogyan mondhatna nemet neki ezek után? Csak egy igazbarát képes ilyesmit mondani; méghozzá teljes szívből. Soma csak segíteni szeretett volna neki, minden félem nélkül. Sadok sóhajtva beszélni kezdett.
- Nem tudom garantálni azt, hogy életben maradj – mondta Somának, akit nem rettentettek meg a szavai.
- Ha meg kell halnom, akkor veled együtt szeretnék. Vállalom ezt a sorsot.
  Mellon elmosolyodott Soma válaszán. Hát ilyesmivel még ő sem találkozott. Még soha senkit sem hallott ilyen bátran beszélni. Ebben a kis habóban annyi bátorság volt, ami még egy képzett tünde-harcoson is túltett. Sadok nem mondhat nemet ennek a fiatal habónak. Igazságtalanság volna vele szemben. Annyira szeretne vele menni. Miért tagadná meg a kérését? De ahogy Sadokra nézett, hirtelen minden kételye szertefoszlott. Sadok tekintetében nyoma sem volt annak, hogy vissza akarná utasítani Soma kérését. Épp ellenkezőleg; arra készült, hogy igent mondjon.
 - Hát legyen – mondta Sadok; hangjában nyoma sem volt kételynek. – Gyere velem, ha már elhatároztad magadat, Soma. Bátorság és hű szív. Ennél többet nem kérhetek tőled, és én sem ígérhetek mást neked, mint hogy ezt a hűséget, amit nekem ígértél, úgy viszonozzam, hogy vigyázok rád. Bármi is történjen ezen az úton, amire a magad akaratodból akarsz elkísérni, ígérem, védelmezni foglak. Egészen addig, amíg szembe nem kerülök a Sötétség Fejedelmével.
  Soma meghatódva nézett Sadokra. Életében nem érzett még ilyen határtalan boldogságot. Sadok bizalma többet jelentett számára, mint bármi más a világon. Magában megfogadta, hogy bátran szolgálni fogja barátját. Történjék bármi, nem fog csalódást okozni neki. Végig kitart mellette, és ha kell, meg is hal érte. Segíteni fog neki elpusztítani azt a veszedelmet, ami újra fenyegette Világföldét és annak minden Szabad Népét. Nem fog meghátrálni. Akár a legsötétebb és legkegyetlenebb helyekre is el fog menni, ha Sadok ezt kéri tőle. Nem fog gyávaságot mutatni, abban biztos lehet.

- Akkor ezt megbeszéltük – szólalt meg váratlanul Mellon. Ő maga is megilletődött egy kissé, amit ez a két habo mondott egymásnak. Gyönyörű esküt tettek egymásnak. – Soma is velünk fog jönni.
 Soma megkönnyebbülten fogadta el a mágus feléje nyújtott kezét. Még mindig kábult volt attól a gondolattól, hogy Sadokkal együtt mehetett el megmenteni Világföldét.
- Üdvözöllek a csapatunkban, fiam – mondta Mellon nyájas hangon. – Tegyél jó szolgálatod esküdnek. És soha ne szegd meg a szavadat.
  Soma csak bólintani tudott, de a mágus beérte ennyivel is. Elengedte a habo apró kezét, majd Sadokra tekintett.

- Holnap hajnalban fogunk elindulni, ha nincs ellene kifogásod – mondta barátjának. – Nem szabad sok időt elvesztegetnünk.
- Rendben van – értett egyet Sadok. – Soma, most menj haza, fiam, és készülj fel az utazásra. A szüleidnek mondj, amit akarsz, de semmiképpen se említsd meg, hogy hová akarsz elkísérni. Jobb, ha nem tudják meg. Ja, és azt is mondd meg nekik, hogy amíg én távol leszek, vigyázzanak Otthonra. Bennük jobban bízom, mint bármelyik habóban, aki itt él Habo-völgyben. Ők nem fognak kárt tenni a házamban.
- Úgy lesz – ígérte Soma, majd habozva álldogált egy pillanatig; végül Sadokhoz lépett, és váratlanul magához ölelte.
  Sadok egész testében megmerevedett ettől az érzéstől. Ez volt az első alkalom, hogy Soma magához ölelte őt. Régen nem csinálta már ezt neki senki sem. El is szokott ettől a dologtól, ezért is illetődött meg, amiért Soma magához ölelte.
Soma elhúzódott barátjától, majd hálásan csillogó szemeit arcára emelte.

- Köszönöm – mondta halkan; végül hátrafordult, és futva elindult hazafelé.
 Sadok mélyen vette a levegőt, ahogy utána nézett. Mellon mellette állt, és a távolodó ifjú habót figyelte.
- Bátor fiú, el kell ismernem – mondta csöndes nyugodtsággal. – Ne bánd, amiért engedted neki, hogy veled jöjjön. Ennél jobbat nem is tehettél volna.
- Nem fogom megszegni az ígéretemet, ha netán erre célzol – felelte Sadok. – Amit neki mondtam, azt komolyan is gondoltam.
 Mellon mosolyogva pillantott le rá.
 - Kiváló barát vagy. Soma igazán szerencsésalkat, hogy a barátod lehet.
 - Nem – válaszolta Sadok csöndesen, és maga elé nézett. Szemében bánat csillogott. – Inkább én vagyok szerencsés.
  A mágus nem felelt. Tudta, mire gondolhat barátja. Egy ideig figyelte őt, majd tekintetét a távoli nyugatra emelte, amit a napfényei megvilágítottak. A szél belekapott ruhájukba és hajukba. Ma még békesség volt, de ki tudja, hogy holnap milyen nap virrad majd rájuk. Sorsukat már nem kerülhették el. A háború hamarosan elkezdődik Világfölde szabadságáért, és ezt egyikük sem kerülheti el. Csak ők állíthatják meg Srant abban, hogy elpusztítsa otthonukat. Meg fogják állítani. Bármi áron.

Folytatjuk.

**********************

13. BEMUTATJUK …

E HAVI SZTÁRVENDÉGÜNK:  ANJO AMIKA

"BARTEK ANNA / ANJO AMIKA ESZPERANTISTA ÉNEKESNŐ VAGYOK.

1984-BEN DÖNTÖTTEM ÚGY, HOGY ESZPERANTÓ NYELVEN ÉNEKELEK KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOKBÓL KAPOTT DALOKAT EGY KÖZÖS NYELVEN.

MEG LETT JELENTETVE A "POR VIDI LA MONDON" / "VILÁGOTLÁTNI" KAZETTÁM 1992-BEN, AMELYET NAGY SIKERREL MUTATTAM BE MÉG  ABBAN AZ ÉVBEN BÉCSBEN AZ ESZPERANTÓ VILÁGKONGRESSZUS  KERETÉBEN. A NYOLC NAPOS RENDEZVÉNYEN 108 DARAB KAZETTA
LELT GAZDÁKRA.

 AZTÁN RÁ KÉT ÉVRE JÖTT EGY FELKÉRÉS EGYHÁZI ÉNEKEK ELŐADÁSÁRA, AMELYNEK AZ EREDMÉNYE EGY "DIMANCA KONCERTO" / VASÁRNAPI KONCERT CÍMŰ KAZETTA LETT AZ EREDMÉNYE, AMELYET ELŐSZÖR 1994 KARÁCSONYÁRA JELENTETT MEG A KÜLFÖLDI KIADÓM. 2002-BEN LETT MÁSODSZOR KIADVA EZ A KAZETTA HÚSVÉTRA. DE, HOGY EZ AZ NE TELJEN ÚJ HANGHORDOZÓ NÉLKÜL, 2002 NYARÁN UGYAN AZ A KÜLFÖLDI KIADÓ ADTA KI A "BELA REVO" / SZÉP ÁBRÁNDOZÁS CÍMŰ CD-ÉMET 19 DALLAL.

NÉHÁNY DALOM HALLGATHATÓ A YOUTUBE-ON ERRŐL AZ ANYAGRÓL.

Anjo Amika

MELLÉKLETKÉNT NÉHÁNY LINK ÉS NÉHÁNY KÉP RÓLAM:

https://youtu.be/OeBaFddY24U
https://youtu.be/Nnwhe0UnZD4
https://youtu.be/kfIL7_anOC8

AZ ELSŐ DAL RÖVID TARTALMA MAGYARUL: ÁLMODOZÁS EGY BÉKÉS, SZERETETTELJES, NYUGODT VILÁGRÓL, EGY VIRÁGGAL TELI VÁZA ÉS

EGY KANAPÉ MELLETT. VAGY ÉPPEN A KANAPÉN. A MÁSODIK DAL LEHETNE EGY HONFOGLALÁS MÁS MEGFOGALMAZÁSA IS, MERT "HAZÁRA TALÁLTAM”, TUDOM MILYEN E FÖLD, / TUDOM, HOVA VISZ ÚTJA, KÉT FOLYÓ KÖZÖTT.

AZ ESZPERANTÓBAN CSAK A DUNA LETT MEGEMLÍTVE A DALLAMHOZ SIMULÁS ELÉRÉSE MIATT.

A HARMADIK DAL PEDIG MÁRIÁHOZ, JÉZUS ANYJÁHOZ ÉS ANYJÁRÓL SZÓL.

KELLEMES SZÓRAKOZÁST, DALOK HALLGATÁSÁT KÍVÁNOM.

SZERETETTEL:BARTEK ANNA / ANJO AMIKA

Kun miaj plej amikaj brakumoj : Anjo

áááááááááááááááá

Kedves olvasók!

S  most egy kis ráadás, magyar szerzőktől, és egy magyar nyelvű dal. YouTube- n tudom küldeni egy legfrissebb dalomat eszperantó nyelven a Békét és reménységet / Pacon kaj esperon. A szerzőpáros Tolcsvay László és Bródy János azt kérték tőlem, hogy minél többen hallják ezt a dalt. Hát én megadom a módját, hogy teljesüljön kérésük. És a három leghallgatottabb, látottabb dal a YouTube-ról.

https://youtu.be/kfIL7_anOC8?list=PLQ2d7XZkQOrly5GJFwdZLa-hIA0HcxdOY,

https://youtu.be/Nnwhe0UnZD4?list=PLQ2d7XZkQOrly5GJFwdZLa-hIA0HcxdOY,

https://youtu.be/OeBaFddY24U?list=PLQ2d7XZkQOrly5GJFwdZLa-hIA0HcxdOY

Szeretettel,Küldöm

EZT A LINKET: https://youtu.be/BCRmNvxHrUU, HAD ÖRÜLJÖN A SZERZŐPÁROS BRÓDY JÁNOS ÉS TOLCSVAY LÁSZLÓ. HA MEGVANNAK MÉG AZ ELŐZŐ LINKEK, AZOK KÖZÜL IS LEHETNE EGYET MÉG HOZZÁADNI, VAGY TÁN EZT? https://youtu.be/f92pF-7lX7k, HOGY LEGYEN EGY MAGYAR NYELVŰ DAL IS TŐLEM. ELŐRE IS KÖSZÖNÖM. PUSZI: ANJO

**********************

14. KEDVENC ÍRÁSAIMBÓL

TAKÁCS TAMARA: Álmomban...

Fejem fáradtan párnámra hajtom,
gondom, bajom kicsit hátra hagyom.
Szemhéjam lassacskán elnehezült,
éjjeli mély álomba szenderült.

Gyönyörű volt, egy tisztás vett körül,
a lelkem szabadon szállva örül.
Nap sugara melegen cirógat,
lágy fuvallat kócolja hajamat.

Sok ezer színes virág a réten,
lehajolok hozzájuk most szépen,
magamba lélegzem illatukat,
csodálom tündöklő szirmaikat.

Vigyázom pompázatos csendjüket,
kecsesen ringatózó testüket.
Madárdal kísér végig utamon,
csicsergésük boldogan hallgatom.

Önfeledten, szédülten ballagok,
de szakadékhoz értem, zuhanok!
Átéltem a halál pillanatát,
valaki elkap és magával ránt.

Nem volt más csak egy jóságos angyal,
betakart puha fehér szárnyakkal,
Suttogta halkan...élj egy kicsit még,
van dolgod a létben éppen elég!
Ha álmodsz, járj mindig nyitott szemmel,
erős kezem soha ne engedd el!

Szemem ekkor hirtelen kitárult,
a szívem sajogva összeszorult!
...talán nem csupán álom volt mégsem,
zuhanó percet ébren átéltem.

áááááááááááááááá

 Muzsikaszó hallik a kocsmából

Valamikor szívhez szólt a magyar nóta,
magyar legény bánatát borba fojtotta.
Szíve erős ha mátkája nem is várta,
s a kevés pénzét sem a kocsmának szánta,
de a zeneszót hallván lényét átjárta,
befordulva a bor kellemét kívánta.

A prímás vonóját hajthatatlan húzta és húzta,
érezvén a legény mellkasát valami megszúrta.
Mi is lehetett volna más mint a hegedű húrja,
lelkét átjárván hatolt bánata, keserű búja.

Könnye csordult a pohárba mi ürítve az asztalon állt,
kérte a következőt míg a mámor szele fejébe szállt.
Kedvese csókját érezte még a zamatos bort ízlelte,
fülébe csengő szomorúságát végül megelégelte.
Feltette fekete kalapját, megpödörte hetyke bajszát,
a muzsikaszó halkulni járt, s ő borba hagyta fájdalmát.

áááááááááááááááá

Hála

Semmi vagyok...semmi volt mikor születtem,
de mégis csillagok ragyogtak felettem.
Apám elhagyott, neki senki nem voltam,
mégis felnevelt akinek fontos voltam.

Élek ha küzdve is sorsom fel nem adom!
Ki elfeledett mindenkor megtagadom!
Segített, utamon lelkem neki adom,
szeretetem szívében most hátra hagyom! 

áááááááááááááááá

 Bakancslista

Mindenkinek kellene egy hófehér papírlapra írni,
mit szeretne az életben halasztatatlanul átélni,
ami csak álmainkban szerepel, de mégis határtalan,
sorsunk kezünkben, ameddig lehet, csak egyetlen egyszer van!

Átélhetsz sok szép pillanatot, ami jár ha fel nem adod!
Adj esélyt a boldogságért, csak nem biztos hogy ingyen kapod!
Ha már megszenvedtél, tégy lépést elérhetetlen Álmokért,
ne várd meg, hogy segítsen más helyetted a nehéz múltadért!

Vesszen aki veszni akar, a holnap képe jövőt takar!
Csillaghullás éjszakája kívánságok ezreit akar,
de erre ne várj, mert az idő véges senkit nem kímélhet!
A bakancslistád vedd elő, ameddig még esélyed élhet! 

áááááááááááááááá

 Sziklaszív

Kövült, kérges, kemény,
szíve mégis szerény,
szenvedett bánattól,
kínzó fájdalomtól.

Bántástól befordul,
könnye már nem csordul,
némán mindent eltűr,
lelke légüres űr.

Egyik pillanatban megpattan,
erős kőburok ketté roppan,
darabokra hullott szét végre,
sziklaszíve eltűnt örökre!

Érzésekkel megtelve újra,
indult el egy végtelen útra!

**********************

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

NAGY VENDEL: Bűnös lélek  1741

Eleonóra
Bűnös lélek
Vámpírként élte
Bús életét.

S most itt fekszik
Kiterítve
Holtan,
Vámpír ruhában
Hasra fordítva
Koporsója
Cementbe rakva
Gonosz szíve
Karóba szúrva
Bűnös teste
S álgyermeke
Kriptába zárva
Soha többé
Nem szabadulhat.
 

Farkas vérét itta
Azok vonyítva
Nehezen adták
Életüket
Nőstények tejét
Ketrecben fejték
Üvöltve hívták
Kölykeiket
Így általadták
Erejüket.
Rettegtek tőle
Az emberek.

Vágtató lovak
Fújtatva futnak
Fekete hintón
Viszik a holtat,
Sörényük lobog,
patájuk dobog,
ördög ül a  bakon,
pattog az ostor,
oh, borzalom,
halál  ellen
nincs oltalom.
A halott lelkek
Gyorsan utaznak.

2019.

Megjegyzés.   Eleonóre Grófnő Mária Terézia idején élt a Monarchiában.
Sorvadozó testéből egy gyermekfej nagyságú daganatot operáltak ki az akkori orvosok. Farkasvért, és farkastejet ivott, hogy erőre kapjon. Szolgái azt hitték, hogy vámpír. Féltek tőle, s hassal lefelé szívét karóval átszúrva temették el, hogy fel ne támadhasson.

 ..........................................

Kovács Tibor: Farsangi mulatságok

Eljött a farsangi bálok ideje,
Nagy a sürgés-forgás ilyen tájt,
Minden hétre jut egy bál.

Kicsik s Nagyobbak ilyenkor
jelmezt öltenek,
Ki - ki a maga kedvencét
ölti magára.

Óvodában, s Iskolában
egyaránt a Pókember, Batman
a nyerő, na meg a Cowboyok,
és a Hercegnők.

Ügyeskedve adják elő a kicsik,
mit óvó néni tanított,
Jár az apró láb s kéz,
s gyermek száj formája,
az ének szavait,
amely egy dallá formálódik.

2018. November 13

...........................................................

VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT: Hazafelé

Vöröslik, izzik az ég.
Két lóval döcög
egy öreg szekér.
Vén paraszt mélázva
hajtja a lovakat,
némán ül a bakon
és közben bólogat.
Álmában fiatal
s nézi a lányokat.
Nem tudni mióta
rója az utakat.

áááááááááááááááá

VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT: Orgonavirág

Kék kis korsó,
mily semmit mondó,
ha egymagában áll.
Magányosan félredobva
míg szebb időkre vár

Ám orgonáknak
gyöngyfűzére
csodát tesz vele.
Illatosan, színpompásan
élettel lesz tele.

....................................................

Szauer Gertrúd: Útvesztő

Az életünk egy nagy útvesztő,
Keresztutak, nagy falak,
Figyelj jól, hisz elrontani,
Elég lesz egy pillanat.

Álnok érdekbarátságok,
Szívből jövő szép szavak,
Feléjük futsz, ellenük mész,
A döntés kezedben marad.

Gondból épült magas erőd,
Mit teremt egy jó barát,
Ha kitartasz, törődésed,
Éles késként vágja át.

Rakhatsz te is erős bástyát,
Mely téglája fájdalom,
Ha engeded a barátokat,
Áttörnek rajta, tudom!!

És hogy mi lesz a cél végül?
Szép és boldog lét talán,
Ha mindig jó irányba fordulsz,
És rést találsz szívek falán.

Legyen erőd, kitartásod,
Majd az útvesztő porán,
Harcolj és ha tévedsz olykor,
Bátran mondd: az én hibám!

.................................................

BAKSA ANCI: Radnóti utolsó napjai

Elmúltak a szerelmes, és békés napok,
Sötét felhők gyűltek az égen, sátánok,
Magukról képzelték, Ők a mindenhatók,
Elborult elmével lettek uralkodók.

Nem volt elég, hogy Anyám se, Apám
se volt?
Lelkem gyermekkoromtól örökké
koldult?
Szenvedett és tűrt, szívem belefájdult,
Megalázott Emberért, harang sem
kondult.

Ó, Én Istenem, ellened mit vétettem?
Mondd, azaz Én bűnöm, csillaggal
születtem?
Hittem, hogy Neked egyformák az
emberek!
De Téged is bezártak sátáni lelkek!

Gyűlölködés, háborúk, örökös harcok,
Drótkerítés, és lágerbe hurcolások,
De, nem volt hiábavaló halálotok,
Égboltunkon, ott ragyog csillagotok!

Írta: Anci Baksa
         2019.01.22.
Gabriella Bom festőművész
Radnóti utolsó napjai festményére

**********************

16. MESÉS NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: Hajnalka és a cica.

Hajnalka négyéves kis szőke, kék szemű kis lányka. Mindene a kis plüss cicája.

Óvodába jár, reggel anyukája ébreszti, sietni kell. Gyorsan felveszi az este a fotelba készített ruháját, kis cicáját az ágyba rakja, puszit ad neki és betakargatja. Rohanás az oviba, anyukája egész út alatt azt mondja: siess rohanj, nem érünk rá, elkésem, késésben vagyunk. Persze minden nap ez megy, futás az oviba, majd gyors puszi és anyját már tovább futva látja.

Egész nap ül és sétálgat, játszani nem szabad, mert piszkos lesz.

Egy nap az óvó néni magához hívja, gyere játszani és leül vele a homokozóban. Készül a kis homokvár a pogácsa. Hajnalka boldog, önfeledten játszik. Ilyen még soha nem volt, felnőtt játszik vele. Az idő hamar elszáll.

Jön anyukája érte. Hajnalka boldogan meséli, játszott az óvó nénivel és milyen jó is volt. Anyukája nem szól, csak mikor már nem látják.

- Hogy nézel ki, mint aki malacot szopott! Milyen a ruhád, pacuha! Zsebkendőjét nyálazza és törölgeti arcát, kislány öklendezik, Fúj, ez olyan gusztustalan! – mondja, s anyja tovább törli.

- Édes istenem, csupa kosz vagy! Menj át a túl oldalra, te nem az én gyerekem vagy, letagadlak. Figyelj, előbb felmegyek én, te vársz, később gyere fel, ne lássanak minket együtt!

Kelemen Györgyné

Hajnalka a könnyeit törölgette piszkos kis kezével. Közben fogadkozott, - soha többet nem játszom anyu, csak kérlek bocsáss meg nekem, kérlek!

Anyja felment, várt aztán ő is felbandukolt a második emeletre, ahol laktak. Anyukája már vizet tett fel melegedni.

- Állj meg az ajtóban, beljebb ne gyere, mert széthordod a koszt!

Kicsi lány csak sírt, nem tett semmi rosszat, csak játszott az óvó nénivel és milyen jó volt, végre valaki játszott vele, oda figyelt rá. Jól érezte magát és ezért büntetés jár.

Meleg lett a víz, tetőtől talpig meg kellett fürdeni, a lavórban.

- Ennyi koszt haza hozni, mint egy malac, neked disznó ólban a helyed, nem lakásban! A lábad ujja is tele van homokkal, muszáj neked az egész homokozót elhozni? Undorító koszos és büdös vagy,

egy víz nem is lesz elég!

- Nem játszom, ígérem soha, soha! Pedig milyen jó volt az óvó nénivel játszani, de jó is volt. Építettünk homok várat, sütöttünk süteményt, de ígérem többet nem játszom, nem én.

Hajnalka felvette pizsamáját, ma már a szobából nem jöhet ki, mert rossz volt.

Apukája hazatért a munkából, szokása szerint részegen tántorogva. Anyja azért elmesélte neki, milyen koszos volt.

- Hol van, megverem!- szólt, miközben a falnak tántorodott.

- Ne bántsd, alszik – mondta anyja.

Hajnalka odabújt a cicájához, na akkor tegyünk úgy, mintha aludnánk. Kis hasa üresen korgott, megint nem lesz vacsora. Csak te vagy nekem cicuskám, csak te szeretsz engem igazán. Senkinek nem kellek.

Másnap újra rohanás. Oviba játszani nem mert, mert piszkos lesz a ruhája és anyukája szégyelni fogja. Ült egyedül, hiányzott neki a játék cicája. Szomorú, könnyes arccal ücsörgött. Már minden gyerekért jöttek, csak érte nem. Óvó nénivel a lépcsőn ültek.

- Ha nem jön értem az anyukám, haza viszel? Hozzád! Jó kislány leszek ígérem, csendben leszek, enni sem kérek, csak a cicámat. Na, vigyél haza kérlek? Anyuéknak nem kellek, nem szeretnek. Látod nem is jönnek, értem. Te szeretsz engem?

- Igen, szeretlek – volt az óvónő válasza.

- Leszel az anyukám?

- Azt nem lehet.

- Még sem szeretsz?

- De igen, kicsi vagy, ezt nem értheted.

- Én okos vagyok, sok mindent értek. Vigyél haza, senki nem jön értem, nem szeretnek. Te szeretsz, kellek, itt vagyok.

- Le cserélnéd anyukád?

- Hát persze! Mehetünk!

- Várjunk még egy kicsit.

- Nem érted, nekem ő nem kell? Mehetünk már is, ne várjunk! Még a végén ide ér! Inkább fussunk!

Nagy csalódás, anyu jött.

- Na, nézzem a ruhád. - szólt mérgesen. Jó, nem vagy koszos, de, még ülni sem tudsz rendesen! Csupa gyűrődés, pacuha és a zoknid, lecsúszott Kézmanné, veled csak a gond van! Kézmannét Hajnalka soha nem látta, csak hallott róla, anyja mindig hozzá hasonlította, ha gond volt a ruhájával. - Lecseréllek! Jobb gyerekre! - mondta anyja dühtől vörös arccal.

- Lecserélsz? Az jó lesz! Mikor?

- Hogy - hogy mikor?

- Mikor? Nálad csak jobb anyukát kaphatok, lecserélhetlek? Óvó néni jó lesz. Menjünk vissza, hátha még ott van.

- Szemtelen, büdös ebadta kölyke! - ordított nagyot anyu.

Apa már otthon volt, nem részeg, nahát. Hajnalka szeretett volna vele beszélgetni.

Nem látod, olvasok? Az ember egész nap gürizik és még itthon sincs nyugta, nem lehet egy cikket normálisan elolvasni!

- Anyu már megint a szomszéd asszonnyal beszélget. Majd később meghallgatlak, most felnőtt dolgokról van szó. Különben is, ne hallgatózz! Nyomás befele!

Hajnalkának már megint csak a cica van. Bújik hozzá és próbál tőle szeretetet kapni.

- Vacsora! - anya kiált! Bár nem tudom, a gyerek megérdemli-e? Láttad volna a ruháját, még ülni sem tud, na meg a zoknija. Panaszkodik anya, apának. Na de vacsorát kap,

ne mondja senki éheztetem. Megérdemli egyáltalán?

- Vacsora, mi lesz már a füleden ülsz?- üvölt megint. Tán a fülednél fogva hozzalak ki?

- Köszönöm, nem kérek - mondja Hajnalka szomorúan és tudja hasa megint éhesen fog muzsikálni.

- Hát ezért dolgozzon az ember, ezért álltam órákig a tűzhely mellett? Nem eszik, a bordáján meg zongorázni lehet!

- El van kényeztetve, az a baj! Bezzeg a mi időnkben még a rozsdás szeget is megettük volna! - mondja apa.

- Úgy ám, ahogy mondod,- helyesel anya.

- El van kényeztetve, és még le is cserélne engem, engem a tökéletes anyát! Hát hallottál már ilyet!

Hajnalka csak bólogat a szobában. Le ám! Úgy tesz, mint aki alszik. Szülei megvacsoráznak. Hajnalkának WC-re kell mennie.

- Most nem lehet, apa van kint.- mondja anyja.

Hajnalkának már nagyon mennie kellett, de apja csak nem jött.

- Menj ki szólj neki, hogy nagyon ki kell már menned, iparkodjon.- mondta anyja idegesen.

Hajnalka ki ment, a folyosó végén volt a WC. Két családnak jutott egy. Úgy jelezték, hogy valaki bent van, hogy kívül a zárban hagyták a kulcsot. Most viszont a kulcs sehol. Apját szólongatta de választ, nem kapót. Hajnalka már toporgott. Vissza ment.

- Apa sehol, de én bepisilek.- állt össze tett lábbal.

Anyja vödröt hozott, pisilj ebbe. Hajnalka szinte ugrott rája, már majdnem becsurrant.

- Öltözz fel! Le kell menned a kocsmába, apádat felhozni! Én nem mehetek le. - Segített az álmos Hajnalkának öltözni. Légy olyan mint a kullancs, és hozd fel valahogy.

Hajnalka lement. Apja lent volt.

- Apa gyere fel, anyu hív. - csüngött nadrágja szárán.

- Mindjárt, csak még ezt a kicsiny söröcskét megiszom.

Megitta és kért még.

- Apa megígérted, jössz.

- Jól van, na ne legyél erőszakos, most hagyjam itt? Inkább igyál te is. Itt a finom habocska, igyál, no.

Hajnalka megkóstolta,  ez rossz. Hogy tudod ezt a büdöset meginni, ráadásul még az íze is undorító. - undorodó arcot vágott.

- Látod, és ezt kell apádnak meginni! … Miattatok itt szenvedek! Na még egy söröcskét!

- Ne szenvedj, gyere fel! Miattad majdnem bepisiltem!

- Hát persze, fogd rám! Pisis! Minden az én hibám, még az is, ha behugyozol! - tántorgott és akadt a nyelve.

- Igen, mert nálad van a WC kulcs.

- Nem igaz, esküszöm nem igaz! Én csak egy kis söröcskére jöttem, nincs nálam!

- De nálad van, nézd meg a zsebedben!

Apa a zsebéhez nyúl.- Jé, ezt meg ki tette ide, nem én voltam, esküszöm!

- Apa gyere fel! -Hajnalka már húzza, cibálja – gyere fel, nem érted!

- Erőszakos mint az anyja! Na jó, felmegyek, addig úgy sincs nyugtom!

Feltántorog az emeletre, küzd a lépcsőkkel. Felérnek. Anyu már várja őket. Hajnalkát megdicséri, hogy apját haza hozta, és beküldi a szobába.

Veszekednek, a kicsi lány rémülten bújik cicájához, majd álomba sírja magát.

Másnap anyukája elkéri a cicáját, ki akarja mosni, mert piszkos, megérett már a mosásra, úgymond. Szépen illatosan visszakapod, ígéri. Máris dobja bele a mosógépbe. A cica a mosást nem bírta, bajuszkája kihullott, néhány helyen elengedte a varrás. Fent lógott a fregolin és Hajnalka mikor kérte, mindig azt a válasz kapta, majd ha megszárad, megkapod. Teltek a napok és a cica nem akart megszáradni. Anyuval lementek a boltba vásárolni, de elfelejtett anyu tejet venni. - Mindjárt leszaladok és jövök.

Hajnalka kapott az alkalmon. A fregoli alá húzza az asztalt és rááll talán eléri cicát. Oda húzta az asztalhoz a széket és már mászott is felfele. Már az asztal tetején állt, de rájött még mindig kicsi. Fel kell rakni az asztalra a kis széket, talán úgy már elég magas lesz. Irány a cica, most megszerezlek! Már éppen a kis székre akart felmászni, mikor anyukája belépett.

- Mit csinálsz! - ordította! Hú, még jókor jöttem! Fel állsz, megcsikarja a szék lába az asztal tetejét és mi lesz, soha többé nem jön ki belőle, az ott marad! Különben is, minek akarsz te oda felmászni?

- A cicám, a cicukám!

- Ja, hát néma gyereknek anyja sem érti a szavát, miért nem kérted?

- Hajnalka napok óta a cicáját kérte, most meg anyja ezzel jön.

Mindegy, Hajnalka végre megkapta a cicáját és boldogan szalad vele befele, a szobába.

- Jaj szegény cicus, oda a bajuszkád, a szempillád, kicsit el is szakadtál, nem baj most már meg vagy és soha, soha többé oda nem adlak. Nem engedem, hogy többet bántsanak!

Persze a rossz gyereknek vacsora nem járt és persze ő folyton rossz volt. Viszont hallgatózott. Direkt és szándékosan össze akarta csikarni az asztal lapját. Hát persze, igaz hogy az asztal lapja soha sem érdekelte.

- El kellene szedni tőle a cicát. Ütött kopott, a bele is lóg. Kínos, mindenhová viszi magával azt a rongyot. - mondta anya.

- Szedjük el tőle!- válaszolt apa.

- Mikor alszik szép óvatosan elveszem tőle és elsuvasztom, sosem lesz meg. - na mit szólsz hozzá apa.

- Veszünk neki másikat, egy szebbet, ezt meg majd elfelejti.- mondta apa.

- Minek, pár év és iskolás lesz, nem lesz rá ideje, hogy játsszon. Fölösleges pénz kidobás, én mondom. - válaszolt anya nagy bölcsen.

- Juj, el akarnak venni tőlem, cicus!

Egész éjjel nem aludt. Érezte mikor anyja szép óvatosan ki akarta húzni tőle cicát. Szorosan át ölelte, kapaszkodott bele. Így nem tudta elvenni a cicáját.

Másnap folyton elaludt az óvodában. Óvó nénik aggódva nézték homlokát, nem lázas és még meg is hőmérőzték. Nem lázas, biztosan bujkál benne valami, állapították meg.

Este megint hallgatózott.

- Holnap kicsit hamarabb jövök haza a munkahelyemről, elkéredzkedek. Aztán mielőtt elmennék érte az oviba, eltüntetem a macskát, azt a ronda kopót dögöt. Mire haza jön, nem lesz sehol. Majd kitalálok valami történetet hová lett. - mondta anya furfangosan.

Hajnalka mindent hallott. - Jaj most mit is tegyen? Állom a szemére nem jött, gondolkodott, meg kell menteni cicust!

Este mikor szülei aludtak a ruhájához lopakodott. Csendben, nagyon halkan kitopogott a konyhába, mint egy kis cica, nesztelenül. Felöltözött a sötétben, majd fogta anya nagy szatyrát és visszalopózott. Nesztelenül vissza surrant és elrakta a cicust a párnát és a takaróját. Már kifele indult, mikor megszólalt egy hang.

- Hová mégy?- kérdezte anyja?

- WC-re, válaszolt.- kissé ijedten.

- Rendben volt a válasz és a másik oldalára fordult.

Hajnalka kiment, de most merre? Eszébe jutott a padlás, annak mindig nyitva az ajtaja és az egyik szomszéd felvitte az ágybetétjét, mert nem tudta hová rakni. A csiga lépcsőn felment a harmadik emeletre, onnan vezetett fel a lépcső a padlásra. Szépen halkan felment, a padláson is óvatosan lépkedett, tudta minden lehallatszik. Sötét volt, de néhány helyen a cserép helyén üveg volt és ott bevilágított a hold fénye. Szépen halkan, nesztelen lopózva megtalálta az ágybetétet, félt de tudta most már senki nem veheti el tőle cicust. Kivette a párnáját, takaróját, cicust átölelte és mély álomba merült. Végre nyugodtan aludt nem kellett azt lesnie mikor csenik el a cicáját.

Reggel nagy ordításra ébredt, anyja és apja szaladgált látta-e valaki a lányukat? Senki nem látta. Hajnalka kuncogott halkan, nem találnak.

Délután éhesen lefeküdt aludni. Arra ébredt, valaki simogatja karját. Egy néni volt. Szája elé tett újával figyelmeztette, maradjon csendben. A fülébe súgott.

- Maradj csendben, keresnek, én segítek neked. Most mennem kell, de még vissza jövők. Eddig jól csináltál mindent, ügyes vagy. Adott neki egy puszit és lement a padlásról.

- Itt nincs senki, keressétek tovább!- kiabálta jó hangosan.

Később visszament, ennivalót és innivalót vitt magával.

- Egyél, igyál kicsi szentem. Margitka néni vagyok és itt lakom a harmadik emeleten. Szeretnél visszamenni a szüleidhez? Mert most még vissza mehetsz?

A válasz rövid volt és őszinte, nem!

- Szeretnél másik szülőket?

- Boldog igen volt a válasz.

- Akkor este eljövök és elviszlek magammal.

Hajnalka nagyon várta az estét. Margitka néni jött is. Hozott magával fiú ruhákat és mikor mindenki aludt már a házban, a kislányt fiúnak öltöztette, Nagy siltis sapka került a fejére.

Szép szőke göndör haja meg be lett alá dugva.

- Ha látsz jönni valakit, hajtsd le a fejed, és ne köszönj! Legfeljebb azt hiszik, neveletlen vagy. Így nem ismernek fel. - okította Margitka néni.

Már születése óta ismerte, és nagyon sajnálta. Egy gyereknek sem szabadna így felnőnie.

Szerencsére a házban mindenki aludt, senkivel sem találkoztak. Hajnalka nagyon izgult és persze Margitka néni is, le ne bukjanak. A két szökevény nesztelenül osont.

Akkor könnyebbültek meg, mikor a háztól már messze jártak.

- Figyelj rám kicsim, most elárulom, hová megyünk!

Hajnalka tágra nyílt szemmel figyelt, nagyon kíváncsi volt.

- Van nekem egy lányom, a férjével él együtt. Nagyon nagy vágyuk, hogy legyen gyerekük, de nem lehet, megállapították az orvosok. Felhívtam őket telefonon és beszéltem velük. Meséltem nekik rólad, és szívesen lennének a szüleid. Falu helyre most költöztek oda, senki őket nem ismeri, így nyugodtan lehetsz a lányuk. Csak arra kérnek, hívd őket anyának, apának.

- Jó! - válaszolta a pici lány lelkesen és fülig ért az örömtől a szája.

Felszálltak a vonatra és messzire vitte őket. A vonat egyhangú zakatolása és a sötét Hajnalkát elaltatta, pedig nem akart aludni, hisz oly nagyon izgatott volt.

Margitka néni ébresztgette kedvesen – megjöttünk, ébresztő. Ahogy leszálltak, egy fiatal pár várta őket. Nagy lelkesen kérdezték Margitka nénitől,- ő a mi lányunk?

- Igen, ő most már a tiétek. - válaszolta boldogan. A kis lánykát új apukája felkapta. Ölelték puszilgatták.

- Nahát, ti szerettek engem! - mondta boldogon Hajnalka. Érezte megérkezett és most tényleg otthon van.

Cicust új anyukája kidobni nem akarta, inkább megvarrta. Kapott új játékot is, lett neki szép babája, meg szép ruhája. Mikor elesett mert boldogan szökdécselt, anyukája nem a ruháját nézte.

- Elesett, nézte a sebet a lábán aggódva és gyorsan kötést rakott rá.

Hajnalka könnye hullt, mert annyira jól eset neki, hogy új anyukája érte aggódik és nem a ruháért, ami rajta volt. Szeretettel csüngött nyakán és szívéből mondta, édesanyám!

Apukája is odament, ölelte, puszilta a csepp gyermeket. Hajnalka még soha ennyi szeretetet nem kapott. Kérni sem kellett, mondta nagy lelkesen, anyukám, apukám és ez a két szó a szívében más értelmet nyert.

Mikor ettek az étvágyával nem volt gond, még ki is nyalta a tányérkáját, annyira megjött neki az étvágya. A kocsmába többet nem kellett mennie soha. Anyukája és apukája mindig meghallgatta. Sokat futott, szaladgált és játszott, édesanyja csak akkor aggódott, ha ruhácskája nem volt piszkos.

- Csak nem vagy beteg, valami baj van – kérdezte nagy aggódva?

- Nem, nem édes drága anyukám, csak most bent játszottunk- és jött a puszik zápora.

Apukája még cicát is kerített a házhoz, olyat mint a plüss cicus. Kutyus is volt, hűséges társ. Hajnalka feledte rossz sorsát. Vissza soha sem vágyott, nem ám!

Kelemen Györgyné Edit

Pusztaföldvár 2019.

**********************

17. HANGOS VERSEK

Nagy Vendel  „Aki nem tud” című versét elmondja Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=21wBi5VnQg8&feature=youtu.be

........................................

Ez a hét végén lemegy a végén van az utolsó 7 percben
Ölellek: Guszti

RÁDIÓ SYDNEY MOZAIK   AUSZTRÁLIA
On Mon, Jan 7, 2019 at 9:01 PM Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> wrote:

…............................................… 

NAGY VENDEL : AKI NEM TUD BESZÉLNI 

 
Aki nem tud beszélni,
Ne akarjon szónokolni.
Aki nem tud mulatni,
Tanuljon meg hallgatni.
Aki nem tud szeretni,
Jöjjön hozzám nevetni.
Aki tudna szeretni,
Próbáljon reménykedni.
Aki nem tud vidulni,
Tanuljon meg csitulni.
Aki nem tud búsulni,
Jöjjön hozzám tanulni.
Aki nem tud feledni,
Bűnét sosem felejti.
Aztán mindezekért,
Morzsolja a rózsafüzért.
Átlépi a
Gondok halmát,
Pörgeti az
Imamalmát,
Veri a  lármafát.
Szívedben hűség az erény,
Legyél erős, ne kemény,
Szívósan karikába hajtva,
Talpra esve, mint a macska,
Rugalmasan, mint az acél,
Ahogy verik az üllőt,
olyan pattogón kemény.

Megjegyzés:.2019. január 13
RÁDIÓ SYDNEY MOZAIK  MAI ADÁSÁBÓL
ILOSVAY GUSZTÁV   AUSZTRÁLIA

**********************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT…OLVASÓINK ÍRTÁK

POET STATISZTIKA

Véget ért a 2018-as év, és ebből az apropóból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged.

2018-ban egy-egy szerzőnek átlagosan 7 verse jelent meg a www.poet.hu cím alatt. Tőled 26 verset publikáltunk az év során, ami jóval meghaladja az átlagot. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 14 naponta került fel tőled vers a Poetre. Igazán termékeny vagy, csak így tovább! :)

A 2018-ban publikált verseidet összesen 1985 alkalommal tekintették meg látogatóink, ezzel pedig az év legolvasottabb szerzőinek felső 20%-ába tartozol. Gratulálunk! Testvéremre emlékezve című versed volt a legnézettebb 263 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 187-en szoktak megtekinteni).

132 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek jelöljék őket. Susognak az őszi fák... című versed volt a legnépszerűbb 10 kedvencnek jelöléssel. Ez a versed az idén publikált művek több mint felénél sikeresebb volt! Idén a régebbi verseid is gyarapodtak 7 kedvencnek jelöléssel, ami azt jelenti, hogy az olvasóknak annyira tetszenek a műveid, hogy a korábbiakhoz is visszajárnak elolvasni őket. Ez az igazi siker! :)

147 hozzászólással is gazdagodtak a verseid az év folyamán. E tekintetben is Susognak az őszi fák... című versed vitte a pálmát 11 hozzászólással.

Ha szeretnéd, hogy 2019-ben még többen olvassák műveidet, érdemes megfontolnod a Poet.hu GyIK-jában leírtakat.

Mint minden évben, idén is publikussá tettük az oldalunk statisztikáit. Ha pedig még nem követsz minket, várunk téged a Poet.hu Facebook oldalán, és a Poet Facebook közösségében, vagy követhetsz minket akár levélben is!

Köszönjük, hogy megosztottad velünk a verseidet, és ihletben gazdag új évet kívánunk!

Mentes a vírusoktól. www.avast.com 

 ....................................................

BUÉK!! Kedves Vendi, nagyon szépen köszönöm e pár kis mesét. Felolvastam a bátyám kislányának és nagyon tetszett neki.  El is mentem őket. Ha írsz még ilyeneket, kérlek küld át nekem.   Köszi. Erika

.......................................................

Szia Vendel!
Remélem hamarosan jön az új újság és ez az év is sok írásban gazdag lesz!
Én mostanában rövid írásokat nem tudok adni, de hírekkel szolgálok
neked és ha beteszed a magazinba, akkor másoknak is.
Egyrészt hamarosan megjelenik az Arte Tenebrarum Kiadónál a Triannita
sorozatom 1. része megújítva " Az első szövetség" címmel.
Sok-sok munka van benne és remélem most többen megtalálják majd, hogy
kiadó adja ki.
A másik hírem, amihez iderakok egy kis szöveget, az egy másik,
nemsokára érkező könyvem:

Februárban megjelenik!
J.A.A. Donath: Calderania- A Kardtánc
A Könyvet már előrendelheted privát üzenetben!
Az első húsz megrendelő ajándék meglepetést kap!

Kedvcsinálónak álljon itt a könyv hátlapszövege:

"Calderania szigetkirályságának Curpo nevű szigetén mindenki a nagy
próbatételre készül. A két év múlva megtartandó esemény határozza meg
a falu férfi tagjainak hétköznapjait. Köztük van a fiatal Menthár
Korsen is.
Apja nem harcos és a fiú bokája is gyenge, ezért a kovács nem tudja
felkészíteni a beavatásra, pedig egyszer ígéretet tett: igazi férfit
nevel belőle.
A tét hatalmas, hiszen Curpon az válik nagykorúvá, és kap harcosi
címet, aki sikeresen részt vesz a Kardtáncon. Menthár egyetlen reménye
a bölcs tanító és gyógyító, Sagan, aki maga is Kardtánc-mester. Vajon
eljut a fiú a tanítóig és hallgatva a kérésre, Sagan vállalja az
oktatását? Mi hajtja igazán Menthárt a próbához és valóban önzetlenül
tanítja őt a mester? S mi történik akkor, ha mindeközben délről
érkező, baljós jelek mutatnak egy olyan eseményre, ami mindenki sorsát
megváltoztatja?” 

*********************

A Kardtánc borítóját csatolom neked, de hírek találhatóak a Facebook
oldalamon is róla!
Légy jó és írj sokat! András

 ....................................................

Kedves Vendi és Rita!
Elnézést a közös megszólításért, de nekem ez a vers, kettőtök miatt volt hatalmas élmény. Egyrészt a vers gyönyörű, másrészt pedig nagyon kíváncsi voltam, Rita hangjára is. Kedves és szeretnivaló embernek tűnik, örülök hogy hallhattam a hangját.
Üdv! Gerti

 --------------------------------

2019. jan. 15. dátummal, 18:06 időpontban Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta:

Nagy Vendel Hétköznapi csoda című versét elmondja Mátyás Rita

https://www.youtube.com/watch?v=IYkvy1-EeAY&feature=youtu.be

...........................................

A 901.  MEGSZOLALOK MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA
 

Lectori salutem. Vendi szőke hajú szemüveges bordó zakójában átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit.

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS   

SZERZŐKTŐL - ÜNNEPI VERSEK
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

NAGY VENDEL: VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támassza. szürke pólót visel.

TÓTH ENIKŐ szőkés barna hosszúhaja van mosolygós lila pántos ruhában van.

BOGNÁR PAPP IRÉN két keze arcán pihen, mosolygós szőke rövid hajú.
ADAMECZ LÁSZLÓ mosolygós barna szemű szemüveges.

4.  GYILKOS GLOSSZA

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Klári bácsi
Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín virág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

5. KULTÚRKOKTÉL
ÁRVAY MÁRIA: Hogyan kell megtartani az újévi fogadalmat?
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

6. FANTÁZIA REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség (2018 - 2. fejezet – 3. rész)

SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót visel, távolban erdő látható.

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha!

- tizenegyedik fejezet -
HORENKA ERIKA piros blézer és fehér blúz van rajta. mosolygós barna haja vállig ér.

Halvány barna könyvborítóján egy szőkés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

8. HAZAI TÁJAKRÓL

NAGY  VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL

NAGY VENDEL: VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támassza. szürke pólót visel.

9. KARÁCSONYI EMLÉK

CSOMOR HENRIETT: Karácsony csodás pillanata

Árnyas lombú fák alatt
Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és farmerkabátban van.
novellája közepén didergős a hold a hófedte fenyvesek felett. egymagában álló fenyő díszesen állva ünnepet vár.

10. MEGJELENT

MEGJELENT  NAGY VENDEL  17. - IK  E. KÖNYVE A  MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN, KARÁCSONYRA  ÁTÖLELNEK A  FÁK CÍMMEL

Zsíros Ari festményén négy évszakos fát láthatunk. melyen szépen az évszakok váltakozása.

11. EMLÉKEIMBŐL

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Előttem a célvonal

Marica mosolygós fekete haja vállára omlik. barna mintás rövid ujjú blúz van rajta.  

12. ÚJÉVI VERSVÁLOGATÁS  BURZA MÁRIA ÉS I.P. STEVE ÍRÁSAIBÓL

BURZA MÁRIA áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.

I.P.STEVE. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van  a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE

13. ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.

ELŐSZÓ, AMI JÓ LENNE UTÓSZÓNAK IS

MÁSODIK KÖTET.1 FEJEZET
Vendin szürke póló és szürke zakó van. körötte a főzéshez való fűszerek és zöldségfélék láthatók. sárga zöld s piros paprika. bal és jobb oldalán zöldségzöldje újhagyma van.

Előtte fokhagyma és vöröshagyma fakanálokon fűszerpaprika s feketebors látható.

16. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

NAGY VENDEL szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke hosszú ujjú felsőben szemén szemüveg.

NAGY CSABA fekete rövid göndör haja van.

Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
SZAUER GERTRÚD mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.

17. BEMUTATJUK….

KISS ANIKÓ, ÉS  KISS   ERIKA   ÍRÁSAIT

FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak mosolygósak fekete szeműek egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

18. HALLGASSUK EGYÜTT

DR. KOVÁTS  GYULA  ZENEI ROVATA

- Zenei rovat 38 -

Dr..KOVÁTS GYULA őszes fekete hajú szemüveges komoly arcú.

JÁRTÓ RÓZA őszes fekete rövid hajú mosolygós.

19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.

 ......

Kedves Vendi!

Küldöm a bejegyzést, felhívást,  amit a Facebookon osztunk meg. Tibor

Figyelem!!!

Szeretném kérni minden segítő kész Facebook felhasználó figyelmét, hogy segítsünk egy nem látó lánynak, aki szeretné legalább egyik kedvence nem csak, hogy fellépjen jövőre a Szekszárdi szüreti napok Társrendezvényén, a Szeretetlángján, hanem együtt is szeretne énekelni Vele.

Neve:  HALÁSZ KATICA
Ez a nem látó lány, kívánsága az, hogy Radics Gigi vagy Gáspár Laci eljöhessen a jövő évi Szüreti napok Szeretetlángjára, ez a kedves nem látó lány minden évben, több Szekszárd városa és civil szervezetek által rendezésre kerülő (mint pl.: a Szeretetlángja) rendezvényen fel szokott lépni. Ha olyan Nagyszerű együttesek és előadok fellépését meg tudják szervezni, létrehozni, mint az Edda Művek, Apostol, Balázs Fecó, Tóth Gabi és sorolhatnám még, akkor Radics Gigi vagy Gáspár Laci fellépését is megszervezhetik.
Kérem a Szervezőket és a Támogatókat, hogy segítsenek létre hozni ezt a fellépést, találkozót, hogy örömet szerezhessünk egy nem látó lánynak. Ha szeretnénk, szeretnék, hogy jövőre és azt követő években is fellépjen, kérem Támogatásukat. A Facebook felhasználókat szeretném kérni, hogy legalább mindennapos megosztással, ami lehet egy nap több megosztás segítsenek, járuljanak hozzá.

Köszönettel, minden jó szívű Facebook felhasználónak és a Szervezők és Támogatóknak, akik készek segíteni egy nem látó lánynak.

.....

Szia Vendikém!
Köszi, hogy gondolsz rám. Jó érezni, hogy néhányan még emlékeznek a szép közös gyerekkorra. Ha hiszed, ha nem, néhány napja öcséddel álmodtam és azon golyóztam ,hogy miért mondtad, hogy meghalt, hiszen itt beszélek vele. El nem tudtam képzelni az okát.... Hát látod ilyen furcsa az álmok világa, minden lehetséges. Ölellek és jó egészséget kívánok Neked és az egész családnak! Üdv: Guszti

......

Szia, Vendi!

Nagyon örülök, hogy már 9 éve megjelenik a megszólalok magazin. Rengeteg
munkád lehet benne. Kívánok jó egészséget és még sok lapszámot!

Üdv: Ildikó

......

KEDVES OLVASÓM, KÉRDÉS,KÉRÉS, MINDENKÉPPEN VISSZAJELZÉST VÁROK A CÍMREVÍZIÓRA!

   Már évek óta küldöm a  magazinokat ezekre  a  címekre, és sajnálattal észlelem hogy semmi reagálást , visszajelzést nem kapok  sokaktól. Így talán a  végtelenségbe, vagy az érdektelenségbe küldöm leveleimet.  Ezért  2019.01.01 - től a  cím listámról törlöm mindazokat, folyamatosan,  akik ezt kérik.
Az  újság olvasóihoz bármikor visszatérhet, mivel a  kilencedik  évfolyamot kezdem ezen a  szent napon.   A lapot ezentúl is megtalálja az interneten,  www.megszolalokblogszpoton  és a  Nagy Vendel  Facebookon, valamint a  YOUTUBE-n, és a  MEK oldalain is.  Ezen kívül még harminc  egyéb listákon is.,  de e-mailes kérésére újra felkerülhet  a  szerkesztőség címlistájára. Fájó szívvel  törlöm, amit sajnálok, mivel a  sok ezer olvasó szerint érdekes magazinban biztos találhatna  önnek is tetsző  olvasnivalót.
Nem kutatom az okát , hiszen számtalan dolog lehet, hogy  egyáltalán nem fogadja a  magazinjaimat, bár az is lehet, hogy csak nem reagál kérésemre sem.

Elnézést kérek, ha az újság színvonala késztette erre a  döntésre. 
Én ezt a  magazint egy missziónak tartom a  fogyatékos emberek felé, számomra csaknem mindent jelent, és publikálási lehetőség olyanok számára,  akik még sehol nem  jelentek meg ezidáig,  A  lapot a  vakok is olvashatják géppel.   ez egy hiánypótló magazin, ami megjelenik az egész világon.
További sikereket kívánok  ebben az új esztendőben. 

Tisztelettel:  Nagy Vendel
MAGÁNZÓ

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS  ÍRÓ, KÖLTŐ   2017

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS    2018.

2019. 01. 01.

nagy.vendi54@gmail.com

megszolalok művészeti magazin

wwwmegszolalokblogszpot

megszolaloknagy vendel

 ......................................

A  MAGAZIN, A  MEGMARADÁS, ÉS A  FEJLESZTÉS   érdekében  támogatást  fogad el, előzetes  megbeszélések alapján. 
Köszönettel a  szerkesztő...

**********************

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -

A  VÖRÖSHAGYMA JÓTÉKONY HATÁSAI, ÉS RECEPTEK

A VÖRÖS HAGYMA

  1919-ben, amikor az influenzajárvány megölt több millió embert (valószínű az USA-ban), volt egy orvos, aki sok farmert meglátogatott, hogy megpróbáljon segíteni a járvány elterjedésében.
Egyszer egy családhoz érkezett, és csodálkozott, hogy mindenki egészséges.
A feleség közölte, hogy egy edényben hámozatlan hagymát tartanak a szobában. Az orvos nem akarta elhinni, és kérte, hogy vizsgálhassa meg a hagymát mikroszkóppal. A hagymában megtalálta az influenza vírust. Szemmel láthatóan a hagyma bevonzotta a mikrobát, így tartva a családot egészségesen.

Soponyai Mihály

A cikk írója hallott egy történetet a fodrászától. Néhány éve az alkalmazottai és sok kuncsaftja is influenzások voltak. A következő évben több edényben hagymát helyezett el különböző helyre a fodrász
helyiségben. Meglepetésére senki sem betegedett meg az alkalmazottai közül.

Egy másik eset: Egy illetőnek tüdőgyulladása volt. A hagyma mindkét végét levágta, majd az egyik végét felszúrta egy villára majd a villa nyelét beleállította egy vázába és a beteg paciens mellé helyezte az
éjszakára. Reggelre a hagyma fekete lett a mikrobáktól. A cikk írója is kipróbálta ilyen esetben a hagymát, és utána jobban érezte magát.

A megmaradt szeletelt nyers hagyma MÉRGEZŐ!

Vagy süssük le azonnal, vagy dobjuk ki. A szendvicsbe rakott hagyma is másnap veszélyes.

A fenti cikk szerint a megmaradt hagyma bevonzza a mikrobákat még egy éjszaka is, és másnap elkészítve nagyon mérgező lehet a mikrobák toxinjai miatt: gyomorrontást, epegyulladást és ételmérgezést okoz
(nem okozhat!)

A romlott majonézes hagymás krumpli sem a majonéztől romlott!

 

...az a bizonyos vöröshagyma...

A vöröshagyma áldásos hatásáról

A vöröshagyma botanikailag a liliomfélék családjába tartozik. Az étkezési vöröshagyma számos fajtája megtalálható a piacokon és üzletekben. A vöröshagyma igen sok értékes ásványi anyagot és vitamint tartalmaz: a
kalcium, foszfor, kálium, nátrium, magnézium, vas, réz, cink mellett megtalálható benne a B1, B2. B3, B5, B6 , C vitamin valamint folsav és biotin is. Már az ókori görög és római történetírók is feljegyezték
használatát, de a vikingek körében is igen kedvelt konyhakerti növénynek számított.

Paracelsus azt mondta róla: "A hagyma olyan értékes, mint egy egész patika". Az idők során felfedezték, hogy a hagyma fogyasztása megóvhat a nyelőcső, a gyomor, a vastagbél és a tüdő alattomos tumoros megbetegedéseitől. A nyers hagyma hatóanyagai hatásosak lehetnek a szemölcs, tyúkszem, a hajhullás gyógyításában valamint a bélflóra zavaraival, és emésztési problémákkal szemben is.

Nyákoldó hagymaszirup

Két-három hagymát felaprítunk majd három evőkanál cukorral vagy mézzel
édesítünk. Ehhez 1/8 liter vizet adva öt percig főzzük. A keletkező szirupot
leszűrjük, lehűtjük majd naponta 3-5 evőkanállal fogyasszuk.

Hagyma az ágy mellett

Nátha esetén helyezzünk el egy felszeletelt hagymát éjszakára az ágyunk mellé, fejmagasságban. A hagyma eltávozó illóolajai kedvező hatással bírnak egészségünkre.

Megfázás esetén

Egy hagymát apróra vágva két percig vízben felfőzünk. A főzetet lehűtjük, majd amikor langyos 5 percig a lábas fölé hajolva inhaláljunk.

Torokfájás esetén

Egy nagy friss hagymát nagy szeletekre darabolunk. Befedjük cukorral és egy tálkában a hűtőszekrénybe helyezzük. Egy fél nap múlva édes levet ereszt.
Ebből naponta több alkalommal egy-egy teáskanálnyit fogyasszunk.

Ízületi fájdalom és reuma gyógyítására

A friss hagymalé fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású. A hagymapakolás elkészítéséhez aprítsunk fel két-három hagymát és helyezzük egy vékony, tiszta gyapjúkendőbe. A pakolást melegítsük föl vízgőz felett
egy megfordított fedőn, majd nyomjuk ki belőle a hagyma levet. A nyert borogatást kissé lehűtve a beteg testrészre helyezve enyhítheti az ízületi fájdalmakat és reumát.

Álmatlanság ellen

Két hagymafelet egy kevés mézzel és ízlés szerinti mennyiségű tejjel felfőzünk. Este lefekvés előtt, langyosan fogyasszuk.

Hideg végtagok esetén

Egy hagymát apróra vágunk és leforrázunk. Kihűlés után a főzettel a kihűlt végtagot átmossuk.

Migrén

Közeledő migrént megelőzhet a homlokra helyezett hagymapakolás.

Hajhullás

Néhány szem hagymát igen apróra vágunk, vagy lereszelünk. Egy kevés langyos vízzel elkeverjük, majd a pakolással hajunkat, fejbőrünket befedjük. Pár percig rajta hagyjuk, ezután jöhet az alapos hajmosás.

Szemölcs

A hagymát feldaraboljuk, meghintjük sóval . Hagyjuk így egy éjszakán át, míg levet ereszt. Ezzel a lével naponta kétszer dörzsöljük be a szemölcsöt.

Hagymareceptek

A friss hagyma kiváló és olcsó téli vitaminforrás, bár kevesen szeretik a nyers hagymát. A következő receptek segíthetnek abban, hogy "dugjuk el" ezt az egészséges zöldséget ételeinkben.

Májkrémes hagymasaláta

Két keménytojást apróra feldarabolunk, egy fej hagymát igen apróra felkockázunk. Egy doboz jó minőségű májkrémet elkeverünk diónyi vajjal, majd hozzá adjuk a hagymát és a kockára vágott keménytojást, majd ezt is
elkeverjük. Amennyiben szükséges sózzuk, borsozzuk. Pirítóssal, uborkaszeletekkel kiváló vacsora, zsúrkenyérszeletekre helyezve vendégváró finomság, sörkorcsolya.

Hagymás töltött tojás

10 tojást keményre főzünk, kettévágunk, a sárgájukat óvatosan kiszedjük a fél tojásokból, a tojásfehérjéket félretesszük. A sárgáját villával összetörjük, majd hozzá adunk egy tejbe áztatott zsemlét, jól kinyomkodva,
és villával összetörve, igen apróra vágott hagymát, diónyi vajat, kevés sót, borsot, pirospaprikát és annyi majonézt hogy jól kenhető sűrű masszát kapjunk, valamint egy fél evőkanál tejfölt. A keveréket simára keverjük majd
a tojásfehérjékbe visszatöltjük. Egy tálon úgy helyezzük el a tojásokat, hogy a domború felük legyen felül. A maradék sárga tölteléket 1,5 dl tejföllel elkeverjük és díszítésképpen a töltött tojásokra öntjük. Hűtőben
jól lehűtjük, hidegen tálaljuk.

Kedvenc hússaláta

Majonézt ízlés szerint tejföllel elkeverünk, sóval, borssal, kevés pirosarannyal ízesítünk. Ebbe belekeverünk apróra vágott sonka, sajt, paradicsom szeleteket és az igen apróra vágott hagymát. Lehűtve pirítóssal,
vagy zsúrkenyérrel tálaljuk.

Hagymás csirkesaláta

Sült csirkecombot lehűtve apróra szeletelünk. Sóval, borssal ízesített majonézes tejfölös dresszinget készítünk, majd beletesszük az apróra vágott
hagymát, a csirkehúst, és apróra felszeletelt, vagy felkarikázott savanyú uborkát. Lehűtve, pirítóssal tálaljuk.

Rántott hagyma

Egy nagy hagymát két-három karikára vágunk. Lényeges, hogy a szeletek vastagok legyenek. Ezt lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatva bebundázzuk, majd forró olajban néhány perc alatt aranybarnára sütjük.
Tejföllel, friss kenyérrel tálalva kiváló eledel.

MINDENKINEK  JÓ EGÉSZSÉGET! 

SOPONYAI MISI

**********************

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves belső- és külső munkatársaink!

Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már nyolc éves  az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak 
ugyebár?! A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu  Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése:

MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.

………………................……

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes

tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.

Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük

a fenti blogoldalon!

………………..............……

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás

szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha

elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és

összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

………………………………..

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail: nagy.vendi54@gmail.com

skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

weboldal: http://nagyvendel.comxa.com

www.nagyvendel.comxa.com

………………........……….

Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is

találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel

…………………............……

Nagy Vendel Írásai:

Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel

……………….............……..

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en

Magyar Elektronikus Könyvtár

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

......................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

....................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

.........................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a

színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik

meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,

ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a

"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,

amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.

A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.

Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A

háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb

újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért

takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos

hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért

ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,

egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az

összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros

csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.

............

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

..............

MEGSZÓLALOK MAGAZIN 902