Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2019. 01. hó – kilencedik évfolyam, első szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes HAVI LAP

Alapítva : 2011 - ben , ELVI SÍKON

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

9. Évfolyam: január

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**********************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Nagy Vendel szerkesztő, tulajdonos

   Legelső idei gondolatom az olvasóhoz, B.U.É.K., aztán jöjjön egy kis számvetés, számadás.
Valóban régen volt már  2011.  valahogy akkor indult a  Megszólalok Magazin, alkalmanként jelent meg csupán, ha összegyűlt pár írás. Azóta folyamatosan megjelenik a  lap, havonta egyszer, de volt időszak, amikor kétszer is kopogtattunk az olvasók ajtaján. Mindeközben felkaroltuk a  sérült emberek írásait, és  megjelenési lehetőséget kaptak mindazok, akik kellő, és  illő módon felkeresték újságunk szerkesztőségét, hogy  jelentessük meg írásaikat.
Elsőként hazai olvasókhoz jutott el a  magazin, de ma már elmondhatjuk, hogy  négy földrészen is  ismerik már az újságot. Gyakran megjelenünk verseinkkel, novelláinkkal különféle rádiókban is, hazai rádióban, kereskedelmi adásokban, és külföldi magyar adásokban egyaránt.

Lapunk megjelenik blog oldalakon, Facebookon, hangos verseinket pedig meghallgathatják a  YouTube - on  is. Mostantól pedig a  kilencedik évfolyamot indítjuk el, és akár  a  saját gépére is eltudjuk juttatni e  mailben. 
Hogy az ép társadalom se érezze magát kirekesztve, egyre több írogató ember juttatja el hozzánk publikálásra szánt  műveit, így már  százötven kortárs szerzővel dolgoztunk együtt.
Hogy megideológizáljuk a  dolgot: néha mindenkinek fáj valamilye, pl. a  foga, a feje, a  dereka, vagy csupán csak a lelke.
Nálunk leírhatja mindenféle bánatát, baját, és  meghallgatást, oltalmat, megértést talál.  Ez a lap, nem kap sem állami, sem pedig helyi támogatást, pedig sokan ezt gondolják. Az  eddigi ígéret adósság maradt.  A fennmaradás, és  fejlődés érdekében szerkesztőségünk adományokat fogad el, de  mindenképpen előzetes egyeztetés alapján. Néhányan már segítettek kisebb összegekkel,

de minden fillér számít alapon hálásak vagyunk érte.
Magazinunk továbbra is ingyenes, ez egy gesztus az olvasó felé, bár  eleve tudjuk, hogy  semmi nincs ingyért.
  Mindenkinek jó olvasást kívánunk az új esztendőben, és  továbbra is várjuk írásaikat, képeiket, fotóikat, regényeiket, dalaikat, hogy megjelenhessenek ,

de mindenképpen ide kell írnom: kalandorok, és életművészek, kíméljenek. 
Aki nem tud, vagy nem akar segíteni, legalább ne ártson.
Egyebet nem mondhatok,  a  szerkesztő.

SZILVESZTER HANGULATÁBAN …

NAGY  VENDEL: A SÜLT GALAMB

Az éjszaka álmomban
Sült galambot láttam,
S a számat kitátva
Vártam, s vártam...
Hirtelen arra ébredtem,
Éppen elrepült felettem.
Az üveghegyen túlra,
Akkor arra gondoltam:
Mi lehet az
Üveghegyen túl?
Biztosan nem egy
Kurta farkú malac túr.
Ahogy a mesében
Lenni szokott.
Vagy terülj- terülj asztalkám?
Az volna egy csoda ám.
Mi lehet a hegyen túl?
A remény, és
A mindenkori menedék.
S az esélyem
Hogy lesz
Egy kis pénzem,
Ha visszaváltom
A sok üvegedényem.
Nem tudom mi lehet  ott túl...
Oda születni kell.
Jövő  évi reményem,
Egyetlen esélyem,
Gondolatim viharában,
Szilveszteri éjszakában

2018... SZILVESZTERÉN

A  galamb amit várunk  leginkább béke galamb lehetne, és  nem  sütve,  s  nem szájtátva várjuk, hanem  teszünk is valamit érte.

**********************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK

 2.  ÚJSÁG BEKÖSZÖNTŐ. NAGY VENDEL : ÚTMUTATÓ AZ M. M. M.  

     MAGAZIN  HASZNÁLATÁHOZ
 3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES, NAGY VENDEL, TÓTH ENIKŐ, BOGNÁR PAPP IRÉN,
      ADAMECZ LÁSZLÓ
 4. GYILKOS GLOSSZA.. KELEMEN GYÖRGYNÉ : KLÁRI BÁCSI
 5.  KULTÚRKOKTÉL. ÁRVAY MÁRIA : ÚJÉVI FOGADALMAK
 6.  FANTÁZIA REGÉNY. SAMU ÁGNES:  ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁ

     SZÜLETETT  TESTVÉRISÉG 

 7.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN.  KYRA ANGIE : SOHA NE  MOND, HOGY SOHA
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL...  NAGY VENDEL  LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL
 9.  KARÁCSONYI EMLÉK.  CSOMOR HENRIETT: KARÁCSONY CSODÁS PILLANATA
10. MEGJELENT NAGY VENDEL TIZENHETEDIK E. KÖNYVE A  MEK-  EN. 
      CÍME: ÁTÖLELNEK A  FÁK
11. EMLÉKEIMBŐL.  ERDŐSNÉ ONDA MARICA:  ELŐTTEM A CÉLVONAL
12. ÚJÉVI VERSVÁLOGATÁS.   BURZA MÁRIA, ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
13. ÍZES TÖRTÉNETEK...  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV  - MÁSODIK KÖTET
      NAGY VENDEL :ELŐSZÓ
14. NOVELLA.  NAGY VENDEL:  SZILVESZTERI HÁLAADÓ MISE
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK
16. VERSRŐL VERSRE -   KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      KOVÁCS TIBOR,  NAGY VENDEL,  NAGY CSABA,  SZAUER GERTRÚD
17. BEMUTATJUK... KISS ANIKÓ, ÉS  KISS ERIKA ÍRÁSAIT .
      FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
18. HALLGASSUK EGYÜTT! DR.  KOVÁTS  GYULA  ZENEI ROVATA
      GUTENBERG  INDULÓ -  HALÁLÁNAK  550.  ÉVFORDULÓJÁRA
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT.  SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
      AZ ÖT LEGGYAKORIBB ÉRBETEGSÉG GYÓGYÍTÁSA GYÓGYTEÁKKAL
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************

2.  ÚJSÁG BEKÖSZÖNTŐ

NAGY VENDEL: ÚTMUTATÓ AZ M.M.M. HASZNÁLATÁHOZ!

A MAGAZIN CÍME: MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN

Tisztelt Látogató, Kedves Olvasó!
Szeretettel köszöntelek a MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN jelen számával.
Elnézést a bizalmasnak tűnő megszólításért, de gondolom ezt a lapot barátaim, vagy híveim olvassák és nem az ellenségeim, mivel nem nekik szánom.
 Nagy Vendel vagyok. Szekszárdon élek, s több mint negyven éve írogatok különféle lapokban, antológiákban, különböző műfajokban és stílusokban.

Vers, próza, cikkek, glosszák, humor, stb.
 Mindig volt valamilyen megjelenési lehetőség, de a mai gazdasági világban ez teljesen megváltozott. Már nem terem babér a magunkfajta számára.
Önálló verseskötettel is jelentkeztem, köszöntve az új évszázadot.
Sajnos sok minden az anyagiakon múlik, de ehhez párosulhat még a kortársak hiúsága, és kicsinyessége, ami megakadályozza az érvényesülést, ebben a belterjes művészvilágban.
  Éppen ezért más módszerhez kell folyamodnunk, s egyénileg kell a sorsunkat a kezünkbe venni.
Régóta gondolkodom egyéni könyvkiadásban, ami részben, egy könyv erejéig anyagi haszon nélkül megvalósult. Jelenleg -  egy tiszteletre méltó lehetőséget kihasználva - tizenhét

kötetem jelent meg a  MEK –en. ( MEK : Magyar Elektronikus Könyvtár)
A másik ötlet egy saját lap indítása, de a nyomda, papír, és terjesztés költségei szintén horribilis összegbe kerülnének.
Ki vesz manapság könyvet, vagy újságot? Az elvetemült!

Egy irodalmi műalkotáspublikálásához három nehezítő elem adatik: a mű megírása, kiadása, és eladása.

A kor adottságait kihasználva egy elektronikus  lap megjelentetésén fáradozom.
Internet, jó cím, jó írások, és kész is. Gondoltam, persze nem így van.  Ha a Hócipőre gondolok, az enyém csak Dorkó lehet.

Mivel magamnak, és írogató barátaimnak megjelenési, meg szólalási lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján  a lap címe: MEGSZÓLALOK

Ebben az évben a   kilencedik évfolyamába lép a  világszerte népszerű  irodalmi folyóirat.

Nem túl meghökkentő cím, de a dolog lényegét kifejezi.
Néhány gondolat a tartalomról, és a formáról.
A cím sugallja, hogy bárki aki jogilag kinyilvánítja,hogy az írása megjelenhet lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak, előbb utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében.
Csupán néhány írott, és íratlan szabályt kell betartani.
Az írás nem lehet alkotmány és nemzetellenes, ízlésromboló, trágár, erkölcsi normákra fittyet hányó, magyartalankodó, és túlzottan napi politizáló.
Napi politikával nem foglalkozunk, persze ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk róla.  Írás közben elkerülhetetlen a történelmi visszatekintés, de a határt a kettőezredik évszámnál meghúzzuk.
Megjelentetnénk cikkeket, novellákat, riportokat, humoreszkeket, verseket, dalszövegeket, reklámokat, tudományos ismertetőket, érdekesen megírt recepteket, stb.
Az írások tartalmának valódiságáért a szerző felelős. A szerzői jogokat fenntartjuk, a lapból máshol publikálni nem javallott, a lapot egyben továbbítani szabad.
   Az újság terjesztése elektromos úton történik e -mail címre, mindenki egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le lehet mondani. Titkos vágyam, hogy a határokon túl élőkhöz, vagy más földrészekre került honfitársainkhoz is eljusson ez az olvasnivaló.
Van aki örült annak, hogy távol a  hazától magyar szót is olvashat, de akadnak olyanok is, akik kikérték maguknak, hogy nem ezért jöttek el otthonról, hogy még  itt is ilyeneket olvassanak. Lelkük rajta.
Így kerek ez a világ.
A lap ingyenes, nem kérünk érte pénzt, de nem is tudunk  fizetni, pl. honoráriumot. Az ingyenességnek is megvannak a veszélyei, mert azt sugallja, hogy értéktelen  a termék. Pedig csak gesztus az olvasó felé.

Persze semmi sem ingyenes, ezért ha valaki támogatni szeretné a magazint, megteheti irodalmi munkával, tárgyi dolgokkal, vagy némi készpénzzel, ami egyéni megbeszélés után történhet. Mindezt a magazin fejlődése, és fennmaradása érdekében kérjük:  megunt, leselejtezett laptop, nyomtató, stb.
A külalak technikai okokból egy hasábos. Így kezdetleges eszközeinkkel  egyszerűbb, de pl. vakoknak, akik remélhetőleg olvasóink lesznek, az olvasó programjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel.
Később, technikánk fejlődésével fotókat festményeket, és egyéb illusztrációkat is szeretnénk közölni, színesítve a lapot.
A számokat havonta küldjük, visszamenőleg is, hiszen később is csatlakozhatnak hozzánk, ha Ti is propagáljátok fejlődő folyóiratunkat.
Barátok között add tovább.
Kíváncsian várom a reagálásokat.
Elérhetőség:
telefonon: 06 30 550 51 06
e mail-ben   nagy.vendi54@gmail.com

Megrendeléseket, írásokat, hozzászólásokat erre a címre kérem!

Mindenkinek kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérek. Egyebet nem mondhatok.
A  szerkesztő...

Nagy Vendel magánzó

Nyiba, Költők Imái díjas  író, költő  (2017)

Arany Bot   különdíjas  ( 2018)

Szekszárd,   2019.  január 1.

 áááááááááááááááá

MEGSZÓLALOK...!

 NAGY VENDEL: Egyéni hitvallás

A tribünön és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra, és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondani valóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.

2012.  augusztus 1.

Az elérhetőségeim:

 Nagy Vendel - 7100. Szekszárd, József Attila utca. 3

Telefon:   06 /30- 550- 5106   - illetve:   74 /312- 305

E-mail címem: nagy.vendi54@gmail.com

Facebook: megszolaloknagyvendel     

http://megszolalok.blogspot.hu/ 

**********************

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS    

SZERZŐKTŐL - ÜNNEPI VERSEK

 

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Január elseje

Immáron ötvenkét esztendős vagyok ,
Tettem már az asztalra vajmi nagyot?
Írtam-e már olyat, ami segíthet,
Avagy csak nyomkodom itt ezt a gépet?
Sétálok sokadszor süppedő sárban,
Alagutak alján arra jártamban.
Sikolt a lelkem, hogy találjatok meg,
De szájam nem nyílik, lakatja öreg.
Félek itt egyedül a sötétségben,
Valaki kiáltson rám a nagy csendben!

............................................................

FELÖLTÖZTETEM A SZÍVEMET

NAGY VENDEL : ÚJÉVI LÁTOGATÁS...

Felöltöztetem szívemet,
Tiszta új ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát veszek.
Ez évben is legelőször
A temetőbe megyek.
Együtt eltölteni
Az ünnepeket.
A sírkertnek csendje vár
Itt nyugszik Apám, s Anyám,
S öcsém is immár.
Tizedik  éve.
Első utam idevezet
Minden esztendőben.
Köszöntöm Őket
Fedetlen fővel.
Számomra nem haltak meg,
Csak ide kiköltöztek.
Karácsonykor kis fát hoztam,
Szilveszterkor koccintottam
A zord márvány kővel.
Megköszönöm, hogy őrzitek
Nekem e helyet,
De én még egyszer
Haza megyek.
Süvít a metsző szél,
Fagyosak a rögök,
Itt hagyom most  még
E sírgödröt.
Az arcomon érzem
Hideg van nagyon,
A kutya is fázik
Kint az udvaron.
Az ajtót résnyire nyitom  ki,
Úgy engedem be  a  melegbe.
Duruzsol a kályha,
Jobb neki, ha bent van,
A meleg szobában.
Csak Titeket hagylak kint,
- Kedveseim -
A hideg kriptában.
Szorítsatok helyet,
Nem sokára Veletek leszek.

2019.01.01

................................................

TÓTH ENIKŐ: Téli szélben

Téli szélben lassan várni,
egymás lelkéhez találni,
sötét este jár az óra,
nagyon vársz a hívó szóra!

Téli szélben nagy a mámor,
ünnepelsz ezért vagy bátor!
Mi lenne ha egész évben,
békességben, melegségben?

Téli szélben hosszú árnyak
házfaladon meg-megállnak,
Angyal volt, vagy ember teste,
az tudja csak, ki megleste…

Téli szélben szeretni kell,
ki távol volt legyen közel,
hirdetve, hogy szép az élet,
Isten fia emberré lett!

.....................................................

BOGNÁR PAPP IRÉN: Boldog karácsonyi várakozás

De szép ez a várakozás!
Készülődés a gyönyörű napra,
Melyben megszületett a szeretet,
S hinni: szívünket fogva tartja.

Minden nap, mintha karácsony lenne,
Kedves, mosolygós, illatos varázs,
Lopva benéz a könnyű holdvilág,
Kályhánkban szelíden izzik a parázs.

A téli táj is ünneplőben ragyog,
Zúzmara csipkében a bokrok, a fák,
S titokban, halkan jönnek az angyalok,
S egyikük itt hagyja angyalhaját..

...................................................

Adamecz László: Ünnepre várva…

Daltól rezdül szívem,

keblem örömtől telt,

áramlik az élet bennem,

gondom is felejtem.

Angyali hangok szállnak,

a lelkek már nem fáznak,

remények jöjjetek felénk,

bizalom költözzön belénk!

Ünnepre várva,

karjaink tárva,

várjuk a megváltó percet,

fásult arcokon mosoly éled,

a napokat már nem féled,

szeretet kél bennünk,

örömmel telve lelkünk.

Imára kulcsolt kézzel

fohászunk messze száll,

áldd meg Istenünk e hazát!

Reményünk legyen élni,

szeretni, míg élünk,

leborulunk alázattal,

szakítva a gyalázattal,

acsarkodó káprázattal,

tisztuljon meg szívünk,

erősödjön hitünk,

ne elveknek éljünk,

itt ne kelljen félnünk!

Magyarnak lenni rang legyen,

mindenki lelkében rendet tegyen!

Egy Istent kell igazán szeretni,

e hazát soha nem feledni,

s ünnep lesz minden nap,

de ne csak akkor legyen,

amikor a naptárban írva van!

**********************

4.  GYILKOS GLOSSZA

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Klári bácsi

Néha csak azért házasodnak össze az emberek, mert így többet tudnak ártani egymásnak. Körfolyosós bérháznak megvan a maga szépsége és hátránya, egy biztos zajlik az élet.

Második emeleten, a sarokban laktunk. Gyermekként hamar megtanultam a pároknál, hogy az erősebbik ember nevét veszi fel a másik. Így lett Klári bácsi.

  Klári néni egy igen hangos, afféle boszorka volt, féltem is tőle. Kedvenc időtöltése a tükör előtt billegni, és persze mindig megállapította magáról „ jaj nem tehetek róla, de olyan szép vagyok”.

Persze tette ezt nyitott ajtónál, hogy szépségében mindenki gyönyörködhessen. Szentül meg voltam győződve, rossz a tükre. Így mikor bementem hozzá, magam jól meg néztem, csodálkozva láttam, a tükör jó volt.

Klári néni minden volt, csak szép nem. Alacsony növésű volt, nagy pocakkal és kopaszodott. Ráadásul folyton ordított, hangja visszhangzott a házban.

Klári bácsi ivott, józanul nem igazán láttam. Mikor haza tántorgott, először is megküzdött a kulcslyukkal, nem talált bele a zárba. Majd hosszas küzdelem után, sikerült neki. Bent szerető felesége már várta.

- Már megint késtél, hogy nézel ki? - üvöltött nagy hangosan! Ülj le zabálj!

Klári bácsinak nem ízlett.

Kelemen Györgyné

Nem csodálom, a leves tönkre ment, de hát nem hagyhatta veszni a finom zöldséget Klári néni. Fogta hát a levest leszűrte, a levét kiöntötte, a zöldséget lemosta. Mondván jó ez még. Utána másik levest főzött belőle. Nehogy már kárba menjen. Ujját nyaldosta, - ez igen finomabb, mint három nappal ezelőtt. Klári bácsi kijelentette: már megint, moslékot főztél!

   Az asszony nagyon mérges lett! - hát ezért dolgoztam annyit, mosogattam a zöldséget, te meg azt mondod, moslék! - üvöltött torka szakadtából!

Hangjának, hogy nyomatékot adjon, Klári bácsinak jó nagy pofont adott.

A nagy ütéstől lerepült a székről és ha már lent volt, az asszony jól meg is rugdosta.

Másnap mikor felébredt, nem tudta mi is történt vele, kérdezte az asszonytól, mi is történt?

Klári néni csak pislogott, nagy ártatlanul. - én aztán nem tudom, így jöttél haza, ki tudja merre jártál és ki vert össze?

Persze a homokzsák szerepét Klári bácsi gyakran betöltötte, így aztán Klári néni igen csak jó erőben volt.

  Történt egyszer, Klári néninek kísérője akadt. Suttyomban figyelte a fiatal férfi. Szemük néha össze villant a buszon. Klári néninek nagyon tetszett a dolog. Igen, igen valóban nagyon szép és tetszik a férfinak. Alaposan megnézte magának újdonsült lovagját. Törte a fejét, hol és mikor randevúzhatnának, hogy férje gyanút ne fogjon. Ó mi lesz, miért is nem szólítja már meg. Biztos félénk a fiatal ember. Nem baj, ő leszáll és ha követi, akkor biztos randit szeretne.

   Leszállt, megigazította a ruháját. A férfi követte. Jaj, de izgalmas! Magas sarkú cipőjében ahogy járt elkezdte csípőjét ringatni, ezzel is bátorítva a jóképű idegent. A férfi követte. Be a kapu aljba, lépteit felgyorsította. Ó biztos meg akar csókolni! - futott át a gondolat a fejében és kicsit bele is pirult.

Felmentek a lépcső fordulóig, ott senki nem látja őket. A férfi megragadta a vállát, elkapta a retikülje fülét és húzta.

- Add ide, te vén csoroszja, add már ide!

Klári néni először meglepődőt, egy álma foszlott semmivé, se csók se titkos románc. Hirtelen jött a felismerés, ki akarja rabolni! Vén csoroszja, na még mit nem! Nem akár milyen fából faragták!

- Azt a betyárját! Most jó hasznát vette annak, hogy férjét verni szokta, nagy haragra gerjedt! Olyan jobb egyenest húzott be a támadónak, az egyből a falnak esett. Lássuk be mindenre számított, de erre nem. Klári néni szinte eszét vesztve támadott.

Klári néni üvöltött! Segítség, segítség! Közben támadóját ütötte, verte!

- Ki akar rabolni, meg akar erőszakolni, segítség! - visított éles hangján!

A rabló menekülőre fogta! A néni viszont nem engedte, tépte, ütötte, harapta ahol érte!

Páran a lakok közül segíteni szaladtak. Fura látvány fogadta őket. Klári néni a rablót ütötte, verte, a rabló védekezett!

- Könyörgöm, segítség! - nyüszítette! Valaki mentsen már meg! - mondta a rabló, miközben próbálta védeni magát!

- Soha, soha többé nem akarok kirabolni senkit sem! Csak kérem, mentsenek meg!

   Nagy nehezen leszedték róla Klári nénit! A rabló elszaladt, igen csak meg lett tépne a ruhája. Menekült, futott, hátra sem nézett! Soha, többé senki nem látta a környéken. Rablók a házba be nem jöttek soha, szerintem a környéket is elkerülték. Klári néninek sem akadt többé lovagja.

**********************

5. KULTÚRKOKTÉL

ÁRVAY MÁRIA: Hogyan kell megtartani az újévi fogadalmat?

Bár nagyon sokan tesznek újévi fogadalmat, kutatások szerint az emberek 75-80 százaléka nem képes megtartani azt. Az alábbiakban ezért olyan tanácsokat gyűjtöttünk össze, amelyek segítségével be tudod majd tartani a szilveszter este elhatározott dolgokat.

 Lépések

   1. Egyszerre egy fogadalomra koncentrálj! Ha az életedben több dolgon is szeretnél változtatni, akkor írj egy listát, és az azon szereplő tételeket rendezd fontossági sorrendbe. Ezután csak a legfontosabbat fogadd meg! A fogadalmak megtartása nagy összpontosítást és önuralmat igényel, az erőid megosztásával csak a sikertelenség kockázatát növeled.

   2. Általánosságok helyett tűzz ki konkrét célt! Nehéz eleget tenni annak a fogadalomnak, hogy „az idén megjavulok”, „le fogok fogyni”, „ezentúl spórolok”. Ha viszont konkrétumokban gondolkodsz (például: nem káromkodom, az év végéig leadok 10 kilót, vagy minden hónapban félreteszek 5 ezer forintot), biztosan tudni fogod, hogy hol tartasz a célod elérésében.

Árvay Mária

   3. Ésszerű és teljesíthető fogadalmat tegyél! Eleve teljesíthetetlennek tűnő fogadalmat soha ne tegyél, hiszen így biztos a kudarc. Hiába fogadod meg például, hogy többé egy percet sem fogsz lustálkodni, ez úgysem fog tökéletesen sikerülni. Reálisabb célkitűzésnek tűnik például az, hogy tévénézés helyett/mellett délutánonként végzel egy kis házimunkát. Az is fontos, hogy csak olyan dolgot vállalj, amelynek a teljesítése kizárólag tőled függ. Ne azt fogadd meg például, hogy több pénzt fogsz keresni, hanem hogy több túlórát vállalsz; vagy a matematikaverseny megnyerése helyett az legyen a cél, hogy a korábbinál többet (naponta x órát) fogsz a felkészülésre fordítani.

   4. Tudatosítsd magadban az elhatározásod okát! Ha például megfogadod, hogy leszoksz a dohányzásról, olvass többet a káros hatásairól, vagy írd össze, miért is akarod letenni a cigarettát. A papírt tedd jól látható helyre, így segíthet új erőre kapni, ha időközben elgyengülnél.

   5. Bízz magadban! Koncentrálj arra, hogy igenis be tudod tartani az újévi fogadalmadat! Az újévi fogadalmak megtartása – különösen ha egy rossz szokás elhagyása vagy az életstílusunk megváltoztatása a cél – kemény munka. Gondolj úgy magadra, mint egy sportolóra, aki folyamatosan edz. Ha kitartó vagy, előbb-utóbb be fogsz érni a célba!

   6. Haladj fokozatosan! Az a fogadalmad, hogy rendszeresen fogsz futni? Rendben, de nem kell rögtön a maratonnal kezdened. Fuss első nap 250 métert, majd 500-at és így tovább, amíg elégedett nem leszel az eredménnyel. Ha erős dohányos vagy, és le akarsz szokni, már az is siker, ha eleinte csökkented az elszívott cigaretták számát. A lényeg, hogy folyamatosan az előre kitűzött célt tartsd szem előtt – akár tervet is készíthetsz, ami segít átlátni, hogyan haladsz.

   7. Jutalmazd meg magad! Minden alkalommal, amikor sikerült megtenned egy nagyobb lépést vagy ellenálltál a csábításnak, lepd meg magad valamivel. Ha például le tudtál adni 2-3 kilót, vegyél magadnak egy szép új ruhát, vagy menj el egy kényeztető masszázsra! Ha sikerült visszafizetned az adósságod, ünnepeld meg tortával vagy egy finom vacsorával!

   8. Ne csüggedj el kisebb visszaesések esetén! Kevés olyan ember van, aki soha nem inog meg, ha meg akar változni. Az a lényeg, hogy ha vissza is estél valamiért, tudd, hogy ez nem jogosít fel a fogadalmad feladására. Ha már több hónapja nem dohányzol, de egy buliban elszívsz egy szálat, nem kell másnap is rágyújtanod csak azért, mert volt egy ballépésed! Inkább tanulj a dologból, vond le a megfelelő következtetéseket, és így legközelebb erősebb lehetsz a kihívással szemben.

   9. Kerüld a kísértést! Gondold át, hogy milyen helyzetben, környezetben vagy hajlamos arra a cselekedetre, amin változtatni akarsz. A rossz szokások elhagyását nagyban megkönnyíti, ha elkerülöd ezeket a helyzeteket. Ha például le akarsz szokni a dohányzásról, kerüld a nagyon füstös szórakozóhelyeket, ha pedig diétázni szeretnél, akkor a barátaiddal a cukrászda helyett egy közeli parkban találkozzatok legközelebb.

  10. Beszélj a céljaidról, keress sorstársakat! Oszd meg újévi fogadalmaidat a családtagjaiddal, barátaiddal – akik szeretnek, megjegyzések helyett támogatni fognak. Ha nem nagyon extrém az újévi fogadalmad, valószínűleg találsz majd az ismerőseid között olyat, aki hasonlót tervez (diétázáshoz, a cigarettáról való leszokáshoz és a testmozgáshoz biztosan találsz majd partnert). Fogjatok össze, mert ha egymást bátorítjátok, könnyebb megtartani a fogadalmat! Sokszor már az is segít, ha elmondhatod valakinek, hogy mennyire nehéz a vállalt cél teljesítése.

 Tippek

   Szakértők szerint egy új tevékenység (például valamilyen testmozgás) 21 nap után válik szokássá, 6 hónap után pedig a személyiséged részévé válik. Így ha jól választod meg az újévi fogadalmaidat, és sikerül megtartanod őket, előbb-utóbb lényeges változást érhetsz el az életedben.

   Tervezz előre! Nem jó, ha éjfélkor, esetleg a néhány pohár pezsgő után, hirtelen felindulásból teszel újévi fogadalmat. Érdemes már néhány nappal korábban átgondolni, hogy milyen célt fogsz kitűzni magad elé, és hogyan akarod majd elérni. Konkrét tervet is kidolgozhatsz, ami nem csak a fokozatos előre lépesben segít, hanem a várható akadályok leküzdésében is. Ha például tudod, hogy a nyaralás alatt nem fogsz spórolni, akkor előtte egy kicsit többet tehetsz félre, így összességében tartani tudod a célodat.

   Amire szükséged lehet: egy jól megválasztott, konkrét és reális cél, Önbizalom és kitartás.

Figyelmeztetések

Ne ismételj újévi fogadalmat! Ha sikerült megtartanod a fogadalmat, tűzz ki új célt magad elé. Ha nem, érdemes átgondolni, mi volt ennek az oka, illetve mikor érezted úgy, hogy sikerülhet a változás. Ennek megfelelően módosítsd a következő évi fogadalmat. Ha például tavaly azt fogadtad meg, hogy minden nap futsz, de nem tudtad ezt tartani, az új évben az legyen a célod, hogy hetente kétszer mész el futni – de ehhez tényleg próbáld tartani magad.

Forrás: www.hogyankell.hu

Összeállította: Árvay Mária

**********************

6. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

(2018 - 2. fejezet – 3. rész)

Meridin

– Jó estét! – szólalt meg nyugodt hangon s lehajtott fejjel Lion. A fején lévő baseballsapkának köszönhetően nem nagyon látta a közönség, hogyan is néz ki pontosan. Fekete színű szabadidőruhájában és papucsában meglehetősen fiúsan festett, így sok lány felujjongott, miután köszönt. Valahol mélyen azt érezte, ő nem olyan, aki ide tartozna, egyszerűen semmi keresnivalója ezen a helyen.  – Lion vagyok, és az Emberek Világából jöttem – fordult meg gondolkodás nélkül, ezután csatlakozott a sorban álló társaihoz.

Samu Ágnes

Pegasus nyomban kilépett, miután Lion visszaállt a helyére.

– Pegasusnak hívnak – mosolygott kedvesen. – Nagyon szeretek olvasni, főleg romantikus történeteket. Remélem, hamar megszokom az itteni életet, ugyanis én is az Emberek Világából jöttem – tette hátra a kezeit könnyed, közvetlen bemutatkozása közben. Pegasus haja magas copfba volt felkötve. Zöld pólót, fekete farmernadrágot és sportcipőt viselt. – Nekem nincsenek testvéreim, de van négy unoka-testvérem, akik Dragon, Lion, Wolf és Phoenix. Köszönöm a figyelmet! Viszlát! – integetett, mire a közönség hangos tapssal jutalmazta meg őt.
– Ri… vagyis Phoenixnek hívnak – mutatkozott be bizonytalan hangon. Ismét síri csend honolt végig az Aulában. Phoenix vörös színű pólóban, halásznadrágban és strandpapucsban volt. Folyamatosan a lábait bámulta, nem mert senkire se ránézni. Eléggé zavarta, hogy nem emberek, hanem különféle lények előtt kellett beszélnie. – Az Emberek Világából jöttem. A kedvenc hobbim az éneklés és a tánc – fordított gyorsan hátat, majd visszament a többiekhez.
Legutoljára Wolf maradt, aki már izgatottan várta, hogy végre bemutatkozhasson. Kék pólót, sortot meg strandpapucsot hordott. A haja két alacsony copfba volt felkötve.
– Sziiiaasztoook! A nevem, Wolf! – mutatkozott be mosolyogva, mire a fiúk füttyenteni, tapsolni kezdtek.
– Hé, Wolf! Tüzes és szívdöglesztő vagy! – kiabált be neki egy kentaur.
– Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek! Előre szólok, hogy imádom a jó pasikat! – mondta jó hangosan Wolf, mire a fiúk éljenezve felkiáltottak.
– Csúcs vagy! Imádunk! – kiáltozták a fiúk, miközben a lányok csak féltékenykedve húzogatták a szájukat.
– Én is titeket! Sziasztok! – integetett Wolf.
– Aaah, de utálom, amikor ilyen nagy a képe – morogta Dragon.
– Egek, ez mindig mindenhol ezt csinálja – fogta a fejét Phoenix fájdalmas képet vágva, mialatt szép sorjában levonultak a színpadról.
– Kezdődjék az ünnepség! Jó szórakozást mindenkinek! – jelentette be Merlin, miután a Véndiákok és a Pólyások elhagyták a színpadot.
Merlin csettintett egyet az ujjaival, mire ételekkel és süteményekkel megrakott asztalok jelentek meg a semmiből, amelyek a terem jobb és bal oldalában helyezkedtek el. A színpadon zenészek, énekesek és táncosok lettek.
Amikor a testvérek meghallották az énekes énekét s meglátták a táncosok táncát, majdnem elájultak a borzalomtól. A zene dallama elég pörgősnek bizonyult a lassú, vinnyogó énekhez képest, ami inkább egy macska nyávogásához hasonlított. A táncosok egyáltalán nem a zene ritmusára táncoltak, a mozgásuk teljesen úgy nézett ki, mintha a levegőben akartak volna úszni.
– E-ez katasztrófa! – fogta a fejét szörnyülködve Phoenix.
– Nem! Ez annál is rosszabb! – ült le a földre megsemmisülve Dragon. – Mi ez? Valami értelmi fogyatékosoknak kitalált buli?!
– Megyek, iszok valamit – szólalt meg Pegasus. – Gyere, Lion! – ragadta kézen a tágra nyílt szemű, megrökönyödött unokahúgát. Bele sem mert gondolni, milyen furcsaságok várhatnak még rájuk. – Egyáltalán, mi itt a normálisnak mondható? Abban biztos vagyok, ezek után nem lesz könnyű beilleszkednünk. Húúú! Izé… Mik lehetnek ezek? – nézte az asztalokhoz odaérve a furcsa ételeket. – Mindegy… Ezekből tuti nem eszünk – rázta a fejét. – Itt egyre furcsább kaják vannak – szúrt ki egy algás kinézetű ételt, amiben valami lila színű polipféleség mozgott. – Fúj! Menjünk innen – nyögte ki undorral teli hangon.
– Hé, várjatok! Mi is megyünk! – szólt Pegasus és Lion után Phoenix.
Dragon és Wolf a szájukat a kezükkel eltakarva követték a többieket.
– A kaja még rosszabb… – fogta a hasát Lion. – Pegasusszal majdnem kidobtuk a rókát.
– Én nem láttam, milyenek – mondta vállvonogatva Phoenix. – Miután Wolf és Dragon öklendezve jöttek vissza az asztaloktól, úgy gondoltam, kihagyom a dolgot.
– Menjünk, nézzük meg egymás házát – dobta be az ötletet Lion. – Aztán találjuk ki, hogyan szerezhetnénk valami ihatót és ehetőt – vakarta meg a feje búbját, miközben a testvéreivel együtt kilépett az Aula kapuján.
– Jó ötlet, benne vagyok! – vágta rá izgatottan Wolf. Alig várta, hogy megmutassa, milyen szuper háza van.
A társaság legelőször Pegasushoz ment.
– Viv… azaz Pegasus – javította ki magát Dragon. – Miért van az az érzésem, hogy ebben a házban minden úgy van, ahogy azt te szereted? – tette fel mosolyogva a kérdést. – A házam kívülről elég furcsa, de belülről nagyon állati.
– Az én házamnál is ez a szitu’ – vágta rá Wolf. – Kívülről totál uncsi’ és maradi, viszont belülről… Huh, nem is mondom, majd meglátjátok!
Az egész ház méregzöld, világosbarna és aranyszínben pompázott. A nappaliban a két hatalmas kanapé között alacsony, téglalap alakú üvegasztal helyezkedett el. A falakon gyönyörű tájképek, nonfiguratív s pegazusokat ábrázoló képek lógtak. A helyiséget az élő dísznövények tették igazán hangulatossá.
Az étkezőben hatalmas, kerek asztal volt, amihez gyönyörűen faragott székek is társultak. A helyiség jobb oldalán lévő szekrényben poharak és többféle italok sorakoztak, melyekre a testvérek azonnal le is csaptak.
A modern konyha az összes szükséges dologgal fel lett szerelve. A beépített szekrény teljesen beleolvadt a környezetébe, úgy tűnt, mintha ott se lenne.
A fürdőszobába hatalmas sarokkád és zuhanyzó lett beépítve. A padlóban lévő izzók fényei hangulatos hatást keltettek.
A dolgozószoba egy kisebb könyvtárhoz hasonlított. Az íróasztal mögött s előtt kényelmes, kipárnázott székek helyezkedtek el. A régi stílusú könyvespolcok a falak nagy részét eltakarták.
A vendégszoba egyszerűen lett berendezve. A tolóajtós gardrób ugyanolyan észrevétlennek bizonyult, mint a konyhaszekrény. A franciaágyon többféle méretű párnák sorakoztak. Az éjjeliszekrény mindkét oldalán dísznövények magasodtak a plafon felé.
A hálószoba már sokkal otthonosabb látványt nyújtott. A gyertyák zöld színű lángjainak köszönhetően varázslatos félhomály honolt a helyiségben. A párnákkal teli franciaágy akkora volt, hogy még hárman is elfértek volna rajta. A tolóajtós, beépített és üveges szekrény tisztára azt a hatást keltette, mintha valami falidísz lenne. Az éjjeliszekrény az ágy jobb oldalán helyezkedett el.
A kertbe nyíló hátsó bejárat melletti ajtó mögött földalatti lépcső volt, ami a konditerembe vezetett. A nem mindennapi méretű, sportolásra alkalmas helyiségben még egy húsz méteres úszómedence is volt.
Amint körbenézett a társaság Pegasusnál, a következő helyre vették az útjukat.
Dragon háza a föld alá lett építve. A bejárat leginkább egy hatalmas vakondtúrásra emlékeztetett. Belülről mély-vörös, fekete s karamell színben pompázott minden.
A nappali falain különféle gitárok és sárkányok képei voltak. A dohányzó asztalt fekete színű, bőr ülőgarnitúra ölelte körbe. A minibár teljesen lenyűgözte a vendégeskedő testvéreket, és rögtön ki is próbálták, de csak mértékkel, mivel nem akartak már az első itt töltött napon lerészegedni. Dragon kapott az alkalmon, és megmutatta, milyen különlegességet rejt a helyiség. A bárpulton árválkodó távirányítón két gomb volt. A piros gomb lenyomásakor a normál világítás megszűnt, pillanatokkal később a kandallóban kigyulladt a tűz, s a falakra erősített, jégcsapszerű tárgyak lángra lobbantak, amik olyan anyagból készültek, hogy nem tudtak elégni. A zöld gombbal pedig a zenét lehetett elindítani.
A dolgozószoba elég egyszerűen, de elegánsan lett berendezve. Az íróasztal előtt s mögött egy-egy fotel helyezkedett el. Itt nem volt annyi könyv, mint Pegasusnál. A falakat leginkább sárkányokat ábrázoló festmények népesítették be.
A zenei stúdióban minden szükséges dolgot meg lehetett találni, de legfőképp gitárokat. Dragon sok hangszeren tudott játszani, de az összes közül a gitárt szerette a legjobban.
A fáklyákkal megvilágított fürdőszoba lenyűgözően nézett ki. A csempék elrendezése úgy lett kivitelezve, hogy egy hatalmas sárkányt ábrázoló motívum bontakozott ki. A kád olyan volt, mint egy kisebb medence, amibe még hat személy is simán beleülhetne. A zuhanyzó pedig olyan tágas volt, hogy ketten is elférnének benne. A fekete színű fürdőszobapult, mosdó és szekrény kifejezetten Dragon ízlésének megfelelően néztek ki, emellett nem foglaltak sok helyet.
Az amerikai stílusú konyha elég kicsinek bizonyult, ennek ellenére, minden olyan dologgal fel lett szerelve, ami szükséges volt.
– Fú, de kicsi a konyhád! Az enyém sokkal nagyobb – vágta be ölbe tett kezekkel Phoenix.
– Jó lenne, ha nem szapulnád a kéglimet! – förmedt rá öccsére a konyha ajtajában álló Dragon. – Mert sztem’ igenis király és vagány! – húzta ki magát büszkén.
A vendégszoba hasonlóan lett berendezve, mint a Pegasusé, csak itt nem voltak dísznövények, emellett a bútorok kissé másképp lettek elhelyezve.
A hálószoba itt is sokkal otthonosabbnak bizonyult, akárcsak Pegasusnál. A hatalmas ágyon lévő fekete pléden vörös színű sárkány motívum díszelgett. A beépített szekrénysor szinte megegyezett a mélyvörösre festett fal színével, így eléggé észrevétlennek bizonyult. Az ággyal szemben egy hatalmas plazma tv lett felerősítve a falra, ugyanis Dragon szeretett lefekvés előtt filmezni.
A testvérek ahogy beléptek a nappaliba, egy ismerős hang csendült meg a hátuk mögött.

Folytatjuk.

**********************

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha!

- tizenegyedik fejezet -

  2007. december 16-át írunk és Jessica, Jackkel és Christopherrel
hazafelé, Sydneybe tartanak. Jessicáék Sydney déli kertvárosi
peremkerületében laknak.

   Jessica elgondolkodva simogatta a csomagtartóban békésen fekvő

Jennyt. Hol van már az az idő, mikor nem gyomorgörccsel s mardosó
bűntudattal közeledtem a szülői ház felé? Milyen boldog idők voltak
azok. Bűntudat? Nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb szó az érzéseim
leírására. Az biztos, hogy én is hibás vagyok s lehet, hogy én is
kezelhettem volna helyesebben, okosabban a dolgokat, de nem hiszem
hogy enyém lenne a felelősség nagyobb része a feszült családi légkör
miatt. Hol siklottak ki a dolgok? Az még talán bocsánatos bűn s
szerintem minden családban előfordul, hogy a szülő irányítani próbálja
gyermekét, olyan konkrét dolgokban, mint milyen szakkörre járjon a
gyermek, mit vegyen fel, mit ne egyen, vagy épp, hogy kivel
barátkozzon s kivel ne. De amikor szem műtét után romlani kezdett a
látásom, s én elemi rehabilitációban kezdtem gondolkodni, durva, hogy
a családtól minimális támogatást sem kaptam, mondván majd ők
segítenek. De mi lesz velem, ha ők már nem lesznek? Majd fél évig
szinte a szobám rabja voltam s akkor és oda jutottam el, ahova
szeretteim némi könyörgés után elkísértek. Így támogatásuk nélkül
belevágtam a rehabilitációba. Amelynek köszönhetően némi szabadságot,
önállóságot nyertem. A következő csata azért folyt, hogy szükségem
van-e felsőfokú végzettségre avagy sem. Szükségem lehet, hogy nincs,
de én szerettem volna és engedélyük, segítségük nélkül beadtam a
jelentkezésemet. Ami végül kicsapta náluk a biztosítékot, az volt,
hogy a Melbournei egyetem mellett döntöttem, ami magában hordozza a
költözést is. Hogy a munkát már ne is említsem. Anya annyira
lealacsonyítónak tartja a masszőrködést, hogy végrendeleti záradékba
vetette, hogyha "Jess értékpapírt vagy 500 Aud felett örökölne, erre a
célra (befektetés, vállalkozás) stb. ne fordíthassa". Egyszerűen nem
találom a kivetnivalót a masszírozásban. Csak a félkegyelműek mossák
össze a prostitúcióval. Tisztességes, legális foglalkozás, szeretem és
amíg tudom csinálom. Jó, meglehet, hogy a kompromisszum jegyében egy,
az anya számára is elismert munka mellett. Ez kész agyrém. S most
hozzájuk készülök egy olyan pasival, aki a tanárom és még nem is
tudnak róla. Huh, mi lesz ebből?

A fiúk elmélyülten beszélgettek.

- Lemerem fogadni, hogy azon gondolkodsz, hogy adod be anyáéknak a
kapcsolatotokat? - ugratta Jack a lányt.

Horenka Erika,
írói nevén: Kyra Angie

- Kímélj meg kérlek a hülyeségeidtől, legalább addig, míg itthon vagyunk! Elég tré a helyzet anélkül is! - mordult rá szinte a lány.

- Jó, jó, bocs. Viszont felhívnám figyelmed, hogy önszántadból jöttél és a szeretet ünnepére, valamint ...

- Jaj, Jack, ne papolj már nekem!

- ... valamint megbocsátás és ... - folytatta Jack.

- Chris megállnál egy percre! - kérte a lány, majd mikor a férfi eleget tett kérésének, kiszállt az autóból és Jennyt is kiengedte.
Besétált vele egy nagyobb füves részre. Szabadon engedte, hogy a kutya hagy engedjen a természet hívó szavának és könnyítsen magán.
Visszaérve a férfiak némán üldögéltek. - Köszi, mehetünk.

- Minden rendben, Jess? - kérdezte Christopher.

- Ne aggódj, semmi olyan, amivel ne bírnék egyedül - nyugtatta meg
s egy mosoly féleséget erőltetett arcára, ettől kezdve a lány csak a
kutyával és az elsuhanó tájjal foglalkozott.

   Beértek Sydneybe, ahol Jack vette át a navigátor szerepét, majd a
forgalomtól függően negyed óra elteltével megérkeztek.

- Megkérhetnélek titeket, hogy a projektet, mint témát kerüljük,
amíg itthon vagyunk? - kérte valamivel barátságosabban a lány.

- Miért? Szerintem ... - kezdte volna Jack, de Christopher félbeszakította:

- Legyen, ahogy szeretnéd, de szerintem is büszkék lennének rád a
szüleid, ha ...

- Ne vegyél rá mérget! - szakította félbe Jessica kissé keserűen és
kiszállt a kocsiból, mert közben Chris leparkolt a már ott álló fekete
Peugeot mellé.

  Egy, a negyvenes évei vége felé járó, teltkarcsúbb, mégis csinos,
dekoratív hölgy indult eléjük.

- Sziasztok, Ön biztos Mr. Carter - üdvözölte őket kitörő
lelkesedéssel Mrs. Jane Parker.

- Szia anya - köszönt Jessica és Jack.

- Üdvözlöm, igen, de, ha kérhetem csak Christopher.

- Én, Mrs. Jane Parker vagyok. Na, ne ácsorogjunk itt, hanem menjünk be!

   Jess kiengedte Jennyt a csomagtartóból és elindult utánuk a házba.
Lopva körbesandított, a szeretett s jól megszokott kertvárosi
környezet. Tiszta levegő, egyszintes családi házak elő és hátsó
kerttel s két-három autót kényelmesen őrző feljárókkal. Az egyik
szomszéd a pázsitját gondozza, a másik a karácsonyi külső díszítéssel
bíbelődik, de akadnak akik csak pletykálnak.

- Őt is behozod? - tudakolta Mrs. Parker a kutyára nézve.

- Gondod van vele? - kérdezett vissza Jessica már-már provokálóan.

- Nem, dehogy, csupán azt hittem, viccelsz, mikor a telefonban jelezted.

- Mint láthatod, nem vicceltem - mondta komolyan Jessica és
Jennyvel együtt elvonult az emeletre a szobájába. Örömmel tapasztalta,
hogy némi portörlés és porszívózáson kívül, szobáját úgy találta,
ahogy hagyta, érintetlenül. Az ajtó mögötti sarokban berendezett egy
kis kuckót Jenny számára, a takarójával és játékaival, valamint a
nélkülözhetetlen edénykéivel.

- Megkínálhatom egy kávéval vagy teával, vagy esetleg valami
mással? - érdeklődött Mrs. Parker vendégüktől.

- Egy kávét köszönettel elfogadnék. De, kérem ne tessék magázni!

- Jack? - nézett kérdőn fiára s mivel ismerte már, tudta a választ
így a konyhába ment.

- Nem kérek semmit, köszönöm, amúgy is megtalálnám a számat.

Jack és Christopher leültek a nappaliban az ülőgarnitúrára, majd
Jessica és Jenny csatlakozott hozzájuk. Jenny jónevelten elfeküdt
Jessica lábához. Megérkezett a kávéval Mrs. Parker.

- Mivel nem tudtam, hogy iszod, hoztam mindent. Jessy jut még neked
is, ha kérsz.

- Nem, köszönöm, majd talán később.

- Köszönöm, csak két cukrot kérek bele - felelte Chris és két
kockacukrot dobott a poharába.

- Na, meséljetek, mi újság mostanság veletek? - kíváncsiskodott a
nő, miközben Chris poharába öntötte a kávét. - Nem jöttök, nem hívtok
- tette hozzá szemrehányóan a nő.

- Mint látod, jól vagyunk - kezdte Jack.

- Iskola? - faggatta tovább őket Mrs. Parker.

- Még a helyén van - poénkodott Jack.

- Most komolyan? - firtatta tovább a nő a kérdést.

- Ezt a félévet is jó eredménnyel zártam - büszkélkedett Jack.

- És te? Megtaláltad az utad, a nyugalmad? Beváltotta az iskola a
hozzáfűzött reményeidet? - fordult most Jessicához a nő.

- Én is elég jó eredménnyel zártam a másodévet is. Ami pedig a
többit illeti, szerintem korai lenne még erről nyilatkozni -
válaszolta Jessica kedvesebben, mint korábban. Ekkor megcsörrent Jess
telefonja és mivel megismerte Kelly csengőhangját: - Bocsássatok meg!
- mondta és elindult felfelé a szobájába s csak akkor vette fel, mikor
a többiek már nem hallhatták mit beszél. Jenny persze árnyékként
követte. Beszéltek pár percet a hazatérésről, az ajándékokról és a
tervek ellenére a projektről, majd: - Christopher feljönnél egy
percre! - kérte Jessica, a férfi eleget tett a lány kívánságának, majd
átadta neki a telefont. A programmal kapcsolatban merült fel néhány
gyorsan eldöntendő kérdés. Mikor letették a telefont:

- A többiekkel egyeztetve a konferenciaterem, a kolesz és a
White-park maradt fent a rostán, valamint Brandon e-mailban elküldte a
plakátmintát - összegezte tömören a férfi.

- Később elkérem Jacktől a laptopot és megnézzük, jó?

- Az enyém is itt van, csak kint felejtettem a kocsiban. Ha jól
sejtem, oka van az időhúzásnak - ölelte át a lányt.

- Igen, jól sejted. Mint mondtam, nem akarom az orrukra kötni s azt
hiszem, délután elmennek valahova.

- Mi ez a feszültség? Nem akarsz róla beszélni?

- Nem szeretnélek belekeverni. Ne aggódj, megoldom, még nem tudom
mikor és hogyan, de megoldom!

- Ha beavatnál, esetleg tudnék segíteni - próbálkozott újra a férfi.

- Hosszú és bonyolult, és higgy nekem, tényleg jobb, ha kimaradsz belőle.

- Akkor már csak egy kérdésem van, tudnak kettőnkről a szüleid?
Illetve, mit tudnak rólam?

- Nem, és ebből adódik, hogy a második kérdésedre pedig: nem sokat
a válaszom - erre a férfi hátrált egy lépést és az íróasztal szélére
ült, a lány odament hozzá és átkarolta a nyakát. - Ne értsd félre,
kérlek! Először ezt a helyzetet szándékoztam megoldani, legalább egy
fegyverszünet erejéig. Mert nem akartam, hogy a kettőnk dolgát is
belekeverjék - magyarázkodott a lány.

- De mi ez a puskaporos helyzet? - feszegette tovább a férfi.

- Felejtsd el! - mondta a lány és megcsókolta, amit a férfi
szenvedélyesen viszonzott. Ekkor kinyílt az ajtó és Jack és Mrs.
Parker jött be, a párocska ijedten rebbent szét.

- Kopogásról nem hallottatok még? - förmedt rájuk Jess, majd a
férfihoz fordul s valamivel kedvesebben így szólt: - Hogy a te
szavaiddal éljek, erről is le van a gond.

- Bocsáss meg, nem tudtam, hogy te, illetve ti ... - habogott Mrs. Parker.

- Akkor szerintem ezzel el is dőlt a kérdés, amiért jöttünk -
állapította meg Jack.

- És pedig? - kérdezett vissza Jess kissé lenyugodva.

- Két kérdésünk lett volna. Az első, hogy mivel Christopher a te
vendéged, hol szeretnéd elszállásolni? - kezdte Mrs. Parker.

- Második? - fürkészte őket Jessica.

- Holnap Mrs. Britta Smithéknél kertiparty lesz. Bejelenthetlek
téged és vendégedet?

- Sarahék, akkor köszönöm, én passzolnék - válaszolta Jessica némi
megvetéssel a hangjában.

- De hisz Sarah a barátnőd?

- Ti szerettétek volna, hogy az legyen. Nekem kissé más
elképzeléseim vannak a barátság meghatározására - jelentette ki
Jessica.

- Mi megyünk, ugye Christopher? - puhatolta Jack.

Chris akaratlanul is Jessre nézett.

- Nagyfiú vagy, tedd azt amihez kedved van! Dönts belátásod
szerint! - mondta Jess és Jenny pórázáért nyúlt. - Elmegyünk sétálni,
később jövünk - jelentette ki Jess és elindult az ajtó felé.

- De még nem válaszoltál Christopher elhelyezésével kapcsolatban! -
szólt utána édesanyja.

- Titeket ismerve, számomra nem volt kérdés, hogy a vendégszobában
vagy Jacknél fogjuk elszállásolni - méltatlankodott kissé gúnyosan a
lány és már ott sem volt.

- Én pedig addig körbe vezetlek, vagy inkább Jesssel tartanál? -
fordult Christopherhez Jack.

- Köszönöm, szívesen körbe néznék.

- Akkor menjünk! - mindenkit kiterelt Jessica szobájából és
becsukta az ajtót. - Szóval ez volt Jess szobája, itt szemben van az
enyém. Balra vannak a vizes blokkok, jobbra pedig a lépcsőhöz
legközelebb a szülők és vele szemben a vendégszoba. Az alsó szinten a
lépcső alatt apa dolgozószobája, amit a nappaliból közelíthetsz meg. A
lépcsőtől jobbra a nappaliból nyílik a konyha és a boltívvel
elválasztott étkező és a sarokban még egy fürdőszoba.

   A kb. 200 négyzetméteres egyszintes családi ház utcafrontján
gondosan művelt pázsit és két autó felsorakoztatására is alkalmas
kocsibejáró, garázs díszelgett. A ház mögött hatalmas gardenpartyk
rendezésére alkalmas füves kert tárult Chris szeme elé, ahol a kert
egyik sarkában gondosan elhelyezett kerti bútorok és hintaágy kínált
alkalmas helyet a pihenésre, lazításra, szórakozásra.

Folytatjuk.

www.kyra-angie.blog.hu

**********************

8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 - NAGY  VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL - 

PAPA, MONDJ EGY MESÉT (VAKOS VERSES MESE) 

NAGY VENDEL: PAPA MESÉLJ!

 

Körül vesz egy  csudavilág,
körbe  ülnek az unokák.
Mindegyik mesére vár,
egy fiúcska és két kisleány,
kinyílik a  mesetár,
az örök kíváncsiság,
gyakran visszajár.

Papa, mesélj,
olyant amilyent  csak te tudsz,
amelyik a te szavadon fut,
és a  boldogságig jut.
 

Papa,
Meséld el
Milyen a csillag,
Tudom,
Nem látod,
Sötét az éjszaka,
S nem jön az álom.
Papa,
Meséld el,
Hiszen még nem értem,
A tündöklő Napot,
Ami a fejünk fölött ragyog.
Meséld el
Az eget, és a földet,
A közte háborgó tengert,
A hegyet és a völgyet,
A szépen zöldellő rétet,
Ahol a barika béget.
Meséld el a
Folyót és a patakot,
Ahol isznak a farkasok,
Fogukkal harapják
A gördülő habot,
Fentebb isznak a  szarvasok.
Papa,
Meséld el
A tarkálló mező
Mézes leheletét.
A zöldellő füvek
Puha heverését.
Milyenek ezek?
Minden olyan
Gyönyörű lehet.

Elmesélem a
Holdat és a Napot,
A millió csillagot,
Mindegyiken sárkányszív lakott,
A rétet, s a mezőt,
A tarka legelőt,
Emlékezetből mondom,
Mindenre emlékszem,
álmomban visszaidézem,
Hiszen én Sötétben élek.
Vaksi szemem, suta kezem, 
gyermekarcot, kezet keres.

 áááááááááááááááá

Íme a nagyot mondó mese

Faluvégen,
Partok alatt,
Akkora nagy
Hó szakadt,
Hogy a madarak
Guggolva repültek
El az ég alatt.

A feneketlen tóba
Belefagytak a halak.
És csúsztak rajta
gyors agarak.
 

Éhes róka
Kergeti a nyulat,
Az meg szalad,
Ki a hóból,
Be a zöld kukoricásba.
Érik a búza,
Meg az árpa.
Süt a Nap százágra.
Mindenki arat,
Csak a lusta
Falu bolondja
Hűsöl a fa alatt.
Nevet, fogja a hasát,
Cudar ez a világ.
 

Amikor e  mesét mondtam,
belealudtam, s így folytattam:
Az  unokák reám szóltak,
papa, tegnap nem így mondtad.

Folytatom, mondom....
 

Esik a  hó,
szalad a  ló.
havas fák ölén,
siklik a  szánkó.
roskatag felhőkből
párnáját rázza
Holle anyó.
mindent beborít a
pihés  hótakaró.
szunnyad alatta
egy  téli manó.
hólepte fák alatt
oson az álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül egy faágon.

 áááááááááááááááá

Aztán most  jöhetne egy  mondóka,

simítom hajukat óvakodva.

Itt van, megjött
Valaki,
Aki nem tud
Szaladni.
Jobbra dűl
És
Balra dűl,
Két picike
Nyuszifül.
Várj egy kicsit,
Hurka sül.
Mondja az Anyó,
Kisült a cipó.
Prücsök koma hegedül.
Fülemüle hangicsál
Kisegérke rágicsál.
Ugró veréb csicsereg,
Füsti fecske ficsereg.

Uhu bagoly huhorász
Csengős csikó nyihorász
Kicsi kocsi csikorog
Vásott kölyök vigyorog.
 

Farkas koma vicsorog
Riadt madár rikoltoz
Szarvas bika barcog
Tavi béka vartyog.
 

Fapapucsod klaffog,
Gumicsizma cuppog.
Bőrbakancsod csattog
Kukorica pattog.
 

Szélfutta fa tekereg,
Korhadt törzse nyekereg.
Száraz ága recseg-ropog,
Tarka harkály kipeg- kopog.
 

Gesztenye hull kopp kopp
Ugrik a nyúl hopp hopp
Szaladgálunk ide- oda,
Ezredéve idestova.

Nevet a  három gyerek,
ragyognak a  szemek,
no, most már  eljött  a  mese vége,
későre jár gyerekek.
neeeee..
papa, mesélj még.

Mondj még egy mesét,

Egyszer volt,
Hol nem volt,
igaz sem volt,
Talán lesz még.

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
Néha nem  sikerült,
Tán leszek valaki még.

Tiszta ég és  Napfény
Szemeimbe süt a  fény
nem látok semmit rég.
Tiszta ég és Holdfény
Eljött a  csendes éj.

Mindhármukon  béke  honol,
én őrködöm az álmukon,
paplan alá kuporodtak,
sötétségbe burkolództak.
halkan duruzsol a  kályha,
csendesen ketyeg az óra,
elringatja az időt,
készülődik a  holnap.

Szemeim én is lehunyom,
mostanság van rá okom,
régi meséim hallgatom,
senki sem tudhatja  meg,
hogy  mikor álmodom.

Szekszárd,  2018. november  28.

áááááááááááááááá

NAGY VENDEL: CSORDUL A  KADARKA

Csordul a Kadarka,
szálljon az ének,
mindenki azt kapja,
amit kiérdemlett.

Folyik a tüzes bor,
leöblíti a port,
hordó abroncsával
szorítja a kort.

Csorduljon a bor,
és szálljon a dal,
aztán legyen az,
amit ő akar.

Öreg fák közt zsolozsmázó 
rongy ruhájú remete,
csurgó hideg vizén él,
barlangok bölcseletén.

Nos hát valakinek
el kell hintenie
az igazság felének a felét,
sokszor már az is elég.

Derekán a kötél,
hármas csomójával,
elűzi a rossz bajt,
mindig kordában tart.

Csorog a hegy vére,
bíborszín lopóból,
bölcsességet áraszt
mindenkor az óbor.

2018. november  24.

 áááááááááááááááá

APÁM SZÁZ ÉVE 

Fadd,  1918.  augusztus   29 - .Szekszárd,  1994.

NAGY VENDEL:  

EMLÉKEZŐ HANGULATVERS

Hogy ha ma is élne,
száz éves lenne.
Megjárta a  világot,
többet is mint amit vágyott.
Marasztalták a  gazok,
elvégezte náluk
- mondván-
a  mozigépész tanfolyamot.
Azt akarták hogy ne legyen,
ott a vad keleten,
de ő  megmaradt nekem.
APÁM mindig nyújtotta  kezét,
hogyha találkoztunk,
boldogan fogadtam,
megtiszteltetésként vettem,
Ő volt a  példaképem
nem valami  drogos celeb,
vagy fahangú rockénekes,
ahogy ez manapság lehet.
Mindig a  jóra nevelt,
a szép felé terelt..
megszerettette velem a  könyveket.
Ha  írtam örült neki,
észrevettem hogy figyelt.
Ha valamit nem kaptam meg,       
annak sok oka lehetett,
mert nem volt rá pénze,
és mindegyőnk másképp neveltetett.
a  többi nem számos.
Szerette a  huszadik századot,
melynek elején még
karddal harcoltak a huszárok,
vége felé már
rakétával ostromoltak más planétákat,
nem sok köze lett hozzájuk.
Volt ő főnök is,
vagy akár napszámos.
egyébként amit lehetett,                                 
mindent megadott,
és megengedett.
 elmentem volna a lakodalmába
ablakos vendégnek
meglesni kintről nézve,
hogy száll ajkáról az ének.
Ép testben ép csak a  lélek,
ép testemben épp hogy élek.
testtől a lelket
csak a hóhér bárdja váltja meg.
a  féligazság félig gazság.
Az ígéret adósság
sok ember semmit nem ért,
és semmit sem lát  meg,
misét mondatok a szerencsétleneknek.
lármafát és harangokat félre veretnek,
remélve hogy nem repednek meg,
ilyenkor teljes búcsút nyernek,
Vámot szednek az ígéreteknek.
Nem állhatok egyszerre
a  barikád mindkét oldalán,
csak talán középre,
de oda mindkét oldalról lőnek,
a  szeretet jegyében.
S majd ha mi is ölnénk, gyilkolnánk, akasztanánk,
nem lennénk különbek tőletek,
mi is hasonlatosak volnánk veletek.
Eltűnődőm egy gondolat mélyén,
hová lesz az olvadt hóból a  fehér?
Vize beivódik a földbe,
fehérje eltűnik a semmibe?
Nem ezt mondja az 
Anyagmegmaradás törvénye.
Anyag nem vész el,
nem keletkezik,
csak átalakul.
Talán ez rá is vonatkozik,
apaföldé válik
ott legalul.
Hogy megtaláljuk az igazgyöngyöt,
sokszor le kell menni
a  tenger fenekére,
de nem szabad ott maradni
sohasem örökre.
Mindig meleg volt
apám keze,
de hűvös lett mikor elment.
Hitünk szerint a  mennybe.
Gyermekkoromban
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Én választottam magamnak,
mikor elhagytam a fellegeket.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta nekem,
Melynek mindig örültem,
Egy szép napos reggelen.
Ő hatvan éves volt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen Ő volt a példaképem
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
becsülettel teljes,
fogadd...
Amíg lehet,
amíg meleg.

Szekszárd,  2018,  augusztus  29. - Ma lenne száz éves 

Szekszárd, 2018. november  11.

 áááááááááááááááá

FARSANGI ELŐZETES …

NAGY VENDEL: ARANYCIPŐK

Aranycipőt varrt a varga,
kiteheti az ablakba,
fénylőn pompás kirakatba.
kisasszony és úri dáma,
eltipeghet benne bálba.
Erzsébet és Katalin
mesés mulatságára.
Hintó előtt paripa,
boldog lány a Katika.
Csengő-bongó muzsika,
szívgyógyító patika,
éjfél kongó harang dala,
gurul mint idők szava.
Gyöngy fogak közt kacaj fakad,
véget ér a móka mára,
topánkák elnyűtt óráján,
Visszahoznak e világba.

2018.   december 26.

**********************

9. KARÁCSONYI EMLÉK

CSOMOR HENRIETT: Karácsony csodás pillanata

Amolyan átlagos, szomorkás hangulatban volt. Fekete szürkés idő volt, a kopár fákon egyetlenegy madár sem ült. Pedig hogy szerette a kis stigliceket, akik piros és sárga tollruhácskájukban úgy néztek ki, mint a bohócok. Tél beálltával mindig tele volt az ablakpárkány napraforgóval, dióbéllel, hogy aranyos kis madárkái éhen ne haljanak. Jázmin még a verebektől sem sajnálta az eleséget, mert ők is Isten szép madárkái.

   December volt ismét, semmi kedve nincs a karácsonyhoz. Minden évvel kicsit távolabb áll az ünneptől.

   Legszívesebben elmenne egy wellnessbe, ahol kedvére úszhatna, ott legalább boldog lenne. Nem érezné magát feleslegesnek, mostanában ezt a kivert kutya állapotot érzi magán. Igyekszik olyan gyorsan lelépni otthonról, ahogy csak tud. Akkor jönne vissza, ha vége mindennek, s visszatérhet a megszokott hétköznapokhoz. Jázmin egyedül él, nem volt se férje, se gyerekei. Pedig úgy szeretett volna valakihez tartozni, aki megérti bánatát, s örömét. Gyermekeinek pedig szerette volna megtanítani az ünnep örömét, s fontosságát. Az ajándéknak szívből jövő örülés kimutatását, s megköszönését. Nemcsak elfogadni, s pillanatokon belül széttépni a csomagolást, egy sarokban pár percig játszani vele, aztán elhajítani, akár egy darab fát. Amiért a szeretteid hónapokon át dolgoztak, hogy meg tudják venni unokáiknak.

 

Csomor Henrietta

Nagyon régen, novemberben már lázban égett, annyira várta a karácsonyt. Kis karácsonyfájára égősort aggatott, s feltette a számítógép asztalára, fényben úszott egész nap. Öröm költözött ünneplőbe öltözött szívébe. Kis szobájából kizárta a rossz érzést, s átadta magát a lelkéből áradó szeretetnek. Karácsonyi zenét hallgatott, amely megnyugtatta, és elhitette, hogy minden ember, akiben van egy kis szeretet, így tesz.

Végre leesett az első komoly hó. Mennyasszonyi ruhába öltöztek a fák, hófehér párnák ültek a háztetőkön. Szánkózó gyermekek sikongattak a szomszédos dombtetőről. Jázmin imádott szánkózni, sajnálta, hogy már kinőtt belőle. Egész aprón megszerettette vele édesanyja a szánkózást. Akkor nagy telek voltak, édesanyja beültette a kis karfás szánkójába, s suhantak, a kislány nagyokat kacagott. Visszafelé jövet édesanyjának túl könnyű lett a szánkó, hátra nézett, a kislány rózsaszín bundácskájában ott feküdt a hóban. Nem sírt, hanem nevetett, mikor anyja felvette a hódunyhából.

Hamar kitalálta Jázmin, hogy mi válthatná fel a szánkó örömét. Nagy udvarukban rengeteg fenyő állt, ilyenkor télen, mikor behavazott, úgy nézett ki a házuk, mint egy meseház. Pontosabban a Mikulás háza, még a kerítés is hóval volt borítva. Az ereszen nagy kövér jégcsapok lógtak.

Az utcáról nem láttak be, angyalkázni támadt kedve. Hirtelen hátra dobta magát, kezét-lábát széttette, hogy angyalka nyomot hagyjon maga után, óvatosan kihempergett az angyalka nyomatból. Aztán a kutyáját hívta könyörgőn. Oda is ment hozzá jámboran, Jázmin kis hógolyókkal üdvözölte kutyáját, aki örömében megfürdött a csillogó hóban.

Felállt, s a legjobban lelógó fenyőág alá állva megfogta a fenyőágat, s magára rázta az ágon lévő összes havat. Egyszerűen imádta a havat, gyakran mondogatta édesanyjának, hogy már csak egy ló hiányzik a házból, s lovas szánnal milyen jót lehetne szánkózni. De szép is lenne a téli éjszakában egyet szánkózni, kísérnének a csillagok, s az ezüst fényű hold, amely koronát rak a sötét égbolt fölé. Befagyott tó tükre mellett vágtatnék, cseppet nem félnék, mert arra gondolnék, hogy hazavársz, édesanyám. Édesanyjának könny csillant szemében.

  Pár nappal karácsony előtt Jázmin késő délután felnézett a kék égre, vörös volt az ég alja, holnap szél lesz. Emlékezett, még gyerekként anyukája azt mondta neki, hogy azért piros az ég alja, mert a Jézuska süti neked a szaloncukrot.

  Kétezertizenhárom szentestéjén felcsendül a mennyből az angyal éneke. A kis műfenyőt körül állva, kezeiket összefonva karolják egymást. Jázmin egy jókora csomagot ad édesanyjának. Édesanyja még mindig eljátssza Jázminnal, hogy nem kapott semmit. De ez őt hidegen hagyja, mert imádja édesanyját. Kisvártatva édesanyja felveszi a lány ajándékát. A lány örömtől csillogó szemekkel és piros arccal bontogatja ajándékát.

Nem gondolt ő semmi másra, csak egy kis meglepetésre. Szíve nagyot dobbant, mikor rátalált egy kis ékszerdobozra. Remegő kézzel gyorsan nyitotta, Szűzanya aranymedálja ott feküdt a kis párnán. Zokogásba tört ki, s hosszan ölelte édesanyját, aki maga is sírt lánya örömétől. Ez a gyerekkori vágy most teljesült, mert aki egykoron megígérte neki, az nem teljesítette ígéretét.

Attól a perctől, ahogy édesanyja nyakába tette az aranymedált, azóta Szűzanya vigyázza Jázmin életét. Jázmin örök emlékként őrzi szívében annak a karácsonynak csodálatos perceit.

2017. december 12.

**********************

10. MEGJELENT

MEGJELENT  NAGY VENDEL  17. - IK  E. KÖNYVE A  MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN, KARÁCSONYRA  ÁTÖLELNEK A  FÁK CÍMMEL

VERSVÁLOGATÁS, LEGÚJABB, ÉS  RÉGEBBI ÍRÁSAIMBÓL SZERETETTEL AJÁNLOM MINDEN OLVASÓMNAK KARÁCSONYI AJÁNDÉKKÉNT.

http://mek.oszk.hu/18900/18915/

LÁTÁSSÉRÜLTEK ÍTT OLVASHATJÁK 

http://mek.oszk.hu/18900/18915/18915.htm

JÓ OLVASÁST, ÉS ÁLDOTT ÜNNEPEKET  KÍVÁNOK MINDENKINEK.

2018   DECEMBER  22.

NAGY VENDEL   MAGÁNZÓ

NYIBA,KÖLTŐK IMÁI DÍJAS  ÍRÓ, KÖLTŐ   2017.

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS   2018.

nagy.vendi54@gmail.com

**********************

11. EMLÉKEIMBŐL

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Előttem a célvonal

Gyermekként nem voltak nagyratörő álmaim. Egyszerűen csak szerető férjet, focicsapatnyi jó fej gyermeket, békés otthont és egy stabil munkahelyet szerettem volna. Túl a negyedik X-en, már vissza-visszanézve, elégedetten konstatálhatom, hogy majdnem mindent megkaptam. Igaz nem úgy, ahogyan elképzeltem, de a lényeget tekintve nem panaszkodhatom.

Mindazonáltal a felnőtt életem nem volt diadalmenet. 16 évesen elveszítettem a látásomat. 3 hónap teljes sötétség után kaptam egy újabb esélyt, hogy csekély látásmaradvánnyal vághassak bele a nagybetűs életbe. 

A közgazdasági szakközépiskolából eltanácsoltak, de nem bántam, mert parányi csőlátásommal nem vehettem volna hasznát annak a tudásnak, amit ott szereztem, és reménykedtem abban, hogy valami olyasmit tanulhatok, ami új lehetőségeket nyit meg a megváltozott helyzetemben. Amíg erre vártam, kedves sorstársam ajánlására elfogadtam egy telefonközpont kezelői állást. Néhány hónap múlva megérkezett a nagy szerelem is. Amikor összeköltöztünk újabb akadállyal szembesültem. Csodálom azokat, akik évekig ingáznak a munkahelyük és az otthonuk között, engem ez 5 hónap alatt teljesen kikészített. Számtalan átbeszélgetett, álmatlan éjszaka után, nehéz 

szívvel ugyan, de  felmondtam.

Erdősné Onda Marica

Ez a döntésem mindaddig nyomasztott, míg két és fél év múlva ismét dolgozni nem kezdtem a város rendelőintézetében. Úgy éreztem, végre hátra dőlhetek, a sors kegyes hozzám, és a kezdeti nehézségek ellenére remekül alakul az életem. Helyben dolgozhatok ami hatalmas kincs, egy okos vakvezető kutya is vigyázza lépteimet. A férjem kitart mellettem, a kisfiúnk pedig bölcsis lett, mint sok más kisgyermek.

Örültünk a dolgos hétköznapoknak épp úgy, mint a hétvégi kirándulásoknak, állatkerti, játszótéri programoknak. Mindenhová együtt jártunk hármasban, bevásárolni, a számlákat befizetni, és kikapcsolódni is. Ma is úgy gondolok ezekre az évekre, mint életem legszebb periódusára.

A csodálatos időszaknak az vetett véget, hogy egyik napról a másikra újra teljes sötétség vett körül. Tudtam, hogy ez bármikor bekövetkezhet, de nem nyolc évre számítottam, hanem legalább 60-ra, de be kellett érnem ennyivel. Nem segítettek az újabb operációk, megkaptam a határozatot: vaksága végleges. Ha a jó látáshoz képest a néhány százaléknyi csőlátás hatalmas különbség, akkor a kicsihez mérten a teljes vakság, óriási, így az áthidalása is nagyságrendekkel nehezebb volt. Életemben nem estem még ennyire kétségbe, hiszen már nem csak magamért voltam felelős, hanem egy négy és fél éves gyermekért is. A tragédia előtti boldogságunkból már csak a saját lakás hiányzott, de amikor lehetőségünk nyílt az otthonteremtésre, már nem tudtam neki felhőtlenül örülni. Teljesen vakon megküzdeni egy újabb költözéssel, az ismeretlen közlekedési helyzetek elsajátításával, a háztartással és minden más tennivalóval, ami egy családi fészekkel együtt jár még nagyobb teherrel nehezedett rám. Akkor az egyetlen lehetőség a rehabilitációra Budapesten volt, néhány hónapos, bentlakásos formában. Úgy éreztem, hogy kisgyermek és munkahely mellett ezt nem vállalhatom be. Később viszont, amikor már saját lakókörnyezetben is elérhető volt a rehabilitációs szolgáltatás, igénybe vettem, és be kellett látnom, hogy sokkal könnyebben és gyorsabban lehet alkalmazkodni a változáshoz, ha segít egy szakember, mintha a saját erőnkből kell rájönni, kikísérletezni a praktikákat. Hogy teljes legyen a körülöttem lévő káosz, imádott vakvezető kutyám, Daisy, daganatos beteg lett, így nem dolgozhattunk tovább együtt. Új négylábú társammal hónapokig tartott az összeszokás, mire ismét biztonságossá vált a közlekedés számomra. Mondhatom, hogy egyszerre tanultuk meg Apaccsal az útvonalakat az új lakóhelyünk és a rendelő, no meg az óvoda között. Könnyeimet, kétségeimet próbáltam titkolni rémült családom előtt. Látszólag mindig erős, bátor nő voltam, aki soha nem adja fel. Legbelül valóban ezt is éreztem, hogy ha családot vállaltam, akkor nem merülhetek alá az önsajnálatban, hanem mindenre megoldást keresve kell tovább lépnünk egymást erősítve, támogatva.

Persze ettől a meggyőződéstől még ugyanolyan nehéz volt megszelídíteni a félelmeimet.

Néhány év múlva gyermekünknél is egészségügyi problémát diagnosztizáltak. A közepes fokú, mindkét oldalt érintő halláscsökkenése súlyos csapást mért ránk. A többszöri műtét után sem lett jobb az állapota. Talán még nevetni is lehetett volna a komikus helyzeteken, ha nem fájtak volna annyira. Ez az újabb  váratlan esemény elbizonytalanított, megrémisztett, de idővel ez is oldódott, amint Viktor megtanult figyelni és szájról olvasni. Akkor nem jutott rá idő hogy azon filozofáljak, vajon neki mennyire lehet nehéz mellettem. Csak mostanában volt bátorságom rákérdezni, hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára. Boldogsággal tölt el, hogy többnyire nem félelmetes, állandó küzdelemként élte meg  az elmúlt időszakot. Emlékeit inkább a kirándulások, meghitt ünnepek, derűs hangulatú délutánok töltik ki, amikor fociztunk, homokoztunk, gyurmáztunk, társasjátékoztunk, együtt sütöttünk, főztünk.

Az életünk nehezebb és könnyebb ciklusok váltakozásának sorozata, egymást követik a hullámhegyek és völgyek. A túlélési stratégiám lényegét egy szép verssorból merítettem, melyet nagyapám hagyott rám örökül:

„Szépen, értelmesen élni, valamit mindig remélni sötétben is lehet!”

Ennek tudatában igyekszem megtölteni minden napot, hol sírva, hol  nevetve, lelkesedve vagy elcsüggedve, hálás szívvel, vagy az Istennel perlekedve …

Rosszabb időszakaimban, barátaimra támaszkodva lépdelek, máskor meg én nyújtok segítőkezet azoknak, akiknek kapaszkodóra van szükségük. Megtanultam vakon kötni és horgolni, mert kreatív elmém olthatatlanul vágyik az alkotás örömére. Gondolataimat, tapasztalataimat megírom, reménykedve, hogy így könnyebb lesz feldolgoznom a velünk történteket, és közreadom,  bízva abban, hogy esetleg mások is erőt meríthetnek  belőle. Kitárom lelkem, hogy megmutathassam, hogy élni így is lehet, és így is érdemes.

Nem regénybe illő sikertörténet az életem, mert nincs happy end. Ne is legyen még néhány évtizedig! A többit meg majd hozza a sors, úgy ahogy szokta, a maga módján, kiszámíthatatlanul, gyorsan, váratlanul, mint ahogy a szerpentin kanyarjai követik egymást, hol jobbra, hol balra. Mi pedig száguldunk rajta, fájdalmasan, időnként a féket taposva, sikítva, vagy kacagva, de a célt mindig szem előtt tartva; mindenből a legjobbat kihozva…

**********************

12. ÚJÉVI VERSVÁLOGATÁS  BURZA MÁRIA 

ÉS I.P. STEVE ÍRÁSAIBÓL

BURZA MÁRIA: ÉJFÉLT ÜT AZ ÓRA

Lassan éjfélt üt az óra,

és az óévnek búcsút int,

mikor felcsendül a Himnusz,-

könnytől ragyognak szemeink.

Sokan tovább vidámkodva

az új esztendőt köszöntik,

míg mások egymagukban

remény-telten üdvözlik.

Jómagam csendemhez térek,

köszönve az elmúlt évet,

örömét és nehezét,

minden tükröt tartott elém.

A mély fájdalmat, ami ért

vigye el azt a múló év,

Istent kérem, segítsen

hogy megértett, elengedett

lehessen , átlépve az új évbe.

Rád gondolva az érzelmek

mélyből kecsesen feltörnek,

szemeimből a könny pereg,

imádkozom Istenemhez,

és átölel a SZERETET.

 áááááááááááááááá

LÉLEKTUDAT

Fájdalmat adó napok estéhez
térnek, zsibbadtan a test aludni kész,
de előtte még imát rebeg a szív,
mely mindig bizalommal él s remél.

Az álmok földjén lenni jó, nincs fáj,
különös dalt hallhat a lélek, és
a Végtelenből áradó balzsamos
takaró gyógyítón a testre borul.

A lélek könnyedén száll, éden kertben
jár, fénylő fák felett lélegzi be
álmai varázslatos illatát.

Tudja, a testbe vissza kell térnie,
fájdalmát gyógyulttá kell tennie,
hogy álmát megvalósulttá tehesse.

 áááááááááááááááá

 MIT REJT HÓFELHŐ RUHÁD

Mint a mesében jöttél január,
újév-kezdő hónapként,
reményhozóként, hófelhő
ruhádon hópelyhek siklanak,
kérdés-felelet, öröm-bánat
sürögnek-forognak, kire -kire
könnyeket szórnak,
bánattakaróként hullanak,
vagy gazdagságot, sikert hoznak.

A rövidke nappalok, ma
úgy tetszik nekem
hosszabbra nyúlnak,
s a kora este homályában
érzem a szívemre szálló
hidegséget.

Kihaltak most az utcák,
túl szilveszter éjszakáján,
lelkem is messzi úton járt,
keresve Téged, de nem talált
ezen az éjszakán
síri csend borult rám.

A künn csendje ölelkezve
a belső csenddel
az Otthonom melegét érzékelve,
hol megérint a Szeretet
érinthetetlen szépsége,
s feloldja az éjjeli könnycseppeket,
melyek szívemre dermedtek,
és a Fény arcod hozza elém,
s fellángol bennem a Remény.?

  áááááááááááááááá

 ÚJESZTENDŐ HAJNALÁN

Újesztendő hajnalán
gondolatom messze száll,
bejárva az egész Földet,
mindenkinek jót kíván.

Vajon milyen lesz az út,
virágok vagy tövisek közt fut,
virág vagy tövis lesz-e több?

Csak az Isten tudja jól,
kérjük, vezesse léptünket,
s adjon erőt legyőzni
nehézségeinket.

Hitet kérek és Reményt,
s kinek kell, szép szerelmet,
hozzá társat, életre szóló
boldogságban.

Utunkon Fényt, Békét,
emberarcú világot,
hozzá verseket,
célt , igazságot,
daltól zengő új világot.

Bokrokat, virágokat, fákat,
hű barátot, tiszta szót,
napfényt, el nem fáradót,
félelemmentes nappalokat
és éjszakákat.

Barátságos kézfogást,
hozzá a szavak igazát,
a lélek csendjét, megértést
és megbocsátást, ha kell
elengedést, és a szív mosolyából
egyre többet!
KÍVÁNOK MINDENKINEK ÁLDOTT ÚJ ÉVET!

  áááááááááááááááá

I. P. STEVE: Kulcs a nyitja mindennek

Tudom jól, valahol meg kell lennie, 

csak nem találom és még keresni kell.

Időnként meg-megpróbálgattam párat, 

de éktelenül csikorgott a zárban,

jövőm ajtaját megnyitni nem tudom,

ha nem találom az igazi kulcsot.

Száguld az idő és fogy tovább a még,

jövőm nélkül szűnik meg, egy nap, a lét.

Vágynék látni a távoli előre,

hogy az útnak vége, mennyire közel,

hogy amit választottam irányt, jó e, 

mert ez az, mit, soha, senki sem mond meg.

Ajtók, majd utak, nyitni, választani,

leágazás, el lehet mulasztani.

Kereszteződésekben egy rossz döntés,

s felmentést nem kérhetek, nincs rá törvény.

Beletekintenék a megírt könyvbe,

bár, lehet, hogy szemem lábadna könnybe,

megállnék, olvasva a magam sorsát,

vagy, csak beletörődve, mennék tovább.

Keresem a kulcsot, az ajtó nyitját,

melyből megláthatom a helyes irányt.

Elmerengek, majd keresek, kutatok,

meg-megtorpanva, zavartan matatok.

 áááááááááááááááá

Sosem leszel más

Becsukott kaput nézem. Döngetni kár,
mindig van olyan, mi magától kitár,
két széles szárnyat is, ha éppen az kell,
ha nem lenne elég kényelmes az egy.
Kiskapu, hogyha a zár rajta csattan,
akár le is zárhatják már lakattal,
nem fogom hallani a csikorgását,
amikor, egyszer majd ,nyitni kívánják.

Keskeny az út, de az is tovavezet,
szélesedik majd ott, hol él szeretet,
hol kapu sincs, nincs kerítés, nincs határ.
Embernek lenni, az egyetlen szabály.

Lemosod bőrödről, mit időd rád szórt,
de nem lehet eltüntetni a ráncod
s nem tudod tapasztalatod elhagyni,
így kell, az élettel, tovább szaladni.
Megtagadhatod, hogy honnan származol,
de tudnod kell, mégsem leszel más attól!
Pont emiatt, majd ragaszkodni akarsz,
de rádöbbensz, hogy minden a múltban van.

 áááááááááááááááá

Magamnak szól

Ez a dallam, mit csak én dúdolhatok,
ez az a dal, mit csak én harsoghatok.
Néha kánont énekelek magamban,
néha úgy érzem, ajkam mozdulatlan.
Ez az a dal, mi józanul részegít,
ez a dal, mi minden gondon átsegít.
Énekelek, a kedvem megváltozik,
énekelek mindenhol, akárhol is.

Neked ez, talán, dallamtalan dallam,
ezért, nem is kérem tőled, hogy hallgasd.

 áááááááááááááááá

Amerre lépdelsz

Ott minden más, nem úgy néznek ki az utcák
s hogy idegen vagy, azt már rád nézve tudják.
Másképpen nyílik a virág a tereken,
mást suttognak a padokon az emberek.
Zavartan bóklászol, bolyongsz az estéken,
hogy mit keresel köztük, magad sem érted.

Ismétlődve ismeretlen a végtelen,
eléd nézve, úgy érzed, hogy cél nem vezet,
mégis taposod, talpaddal, a haladást,
hisz a lelked, régen, rongyossá szakadt már.
Megpihennél hosszabban, de tovább űznek
és a régi képek még messzebbre tűnnek.

Nagy irammal indulsz, de egy helyben maradsz,
mert tested, egy elnyűtt, élettelen darab.
Bővült az élmény, amit láttál a létben,
mit nem vehet el tőled, csak is a végzet,
de ott is, ismét, ismeretlenbe tévedsz.

 áááááááááááááááá

A tegnapokból álmodott holnapok

Jég verte tegnapok zöldülnek ismét,
bő áldásban teremve, a lét kincsét.
letarolt táblák és kiszáradt földek,
most virulnak, áztatták esőkönnyek.
Ezt hozhatja az ismeretlen holnap,
átalakulhat, minden, sokkal jobbnak.

A tegnapokat még félve álmodtad,
de a jussod a jelenbe áthoztad,
cipelted a hosszú, rögös utakon.
A tegnapokból álmodott holnapok
nőttek ki, a kitartás ösvény végén,
valóra vált, sok elképzelt szép érték.

 áááááááááááááááá

Szavak szőtte dallam

Rímeken ringó gondolat.
Eltölt. Olvasom boldogan,
és szebbnek látom a létet.
Ívelt hangú lesz az ének.
Széllel száll a dallam messze,
dús tőle a sötét este.
Édes álmot hoz az éj majd,
és a reggel ismét fényt ad.

 áááááááááááááááá

Visszafogott tollal

Olykor megremeg a toll a kezedben,
forgolódik a gondolat fejedben,
hiszen akármit nem írhatsz le bátran,
mert az igazság, meghal e világban.

Manapság futóversenyt nyer a gyermek,
ki egész nap el sem hagyta a termet,
asztalnál olvasva dicséreteit,
amiért pedig nem tett, soha semmit.

Gyermek és még nagyon gyenge a nyelve,
ezért, a szülő használja helyette,
megvédve minden bajtól, vereségtől,
hogy szava legyen, eredményt elérő.

Megremeg a toll, hisz nagyon jól tudod,
mennyire ellököd magadtól sulykod,
ha kimondod, mit más, ha kell, eltagad,
mert az elismerés útja, úgy halad.

Gondolatodban él, hogy nem a tudás,
mi a világban a legnagyobb úr már,
hanem az ismeretség, a kapcsolat,
és azáltal arathatod hasznodat.

Terveznek gyorsan leomló hidakat,
orvos aki nem törődöm , gondatlan,
rendőr, ki mellékes pénzért bűnrészes
s a kincstár is a kezeléstől véges.

Nem szólhatsz, rímtelen versekben erről,
hogy legyen tartalmuk kicsit érthetőbb,
hallgatni kell, nehogy a kis kosárból,
egy zuhanás legyen, a kidobástól.

Megremeg a toll is a gondolattól,
leírni mindazt, hogy mit hozhat a sors,
hogy jövőt neked, kik határozhatnak,
hogy mit kell tenni, hogy tudd, elfogadtak.

 áááááááááááááááá

Óévbúcsúztató

Most még mosolyt pózol, pár utolsó képhez
a nyüzsgő, ünneptől dús december vége.
Még áldást takar titkon az óesztendő,
selymes leple olykor-olykor fellibbenő.

Múlj el pillanat, ha éjfél is a neved,
vidd el magaddal ezt a múló évemet,
hozz tőle kedvesebbet, jobbat, még szebbet,
de mi bájos volt benne, azt hagyd meg nekem!

Tarkítsa egy boldog új év az életet,
ezt kívánom most úgy magamnak, mint neked!

 áááááááááááááááá

A vén Tél

A megőszült nyárból tél lett,
aszaltan, búsan fehérlett
de kíméletlen s kemény volt.
A hideg áradt, mit szél tolt
ki nem öltözött melegen,
az bizony fázva didergett.

A lomb vesztett fák szerették,
hisz az ágait elfedték
a tél takaró pihéi.
Büszke és szép volt mindvégig
a vén Tél, aki széllel tép,
ki faggyal repeszt könnyedén.

Mégis, mikor eltűnt a hó
s a konok, kemény tél csak volt,
akkor úgy érzed, hiányzik,
már nem sorolod hibáit.
Talán kicsit megszeretted
s most csendben sajnálja lelked.

 áááááááááááááááá

Új évhez érve

Már csak követő, hűséges árnyék
az óév, kicsit mélázik s vár még,
majd kondul a pillanat, az éjfél
és megszűnik, múlttá lenni, végképp.

Elviszi magával mind, mi jó volt
s remélem nem hagy semmit a rosszból,
Talán jövőre a fogadalmak,
vagy akár csak vágyak, megfogannak.

Legyen boldog az érkező új év,
vidám, tele örömmel, mi jut még!
Hozzon jó eredményt, gazdagságot,

**********************

13. ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.

ELŐSZÓ, AMI JÓ LENNE UTÓSZÓNAK IS

MÁSODIK KÖTET.1 FEJEZET

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK

A MEKEN EZEN A LINKEN OLVASHATÓ: http://mek.oszk.hu/16900/16977/

NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK: 

http://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm

áááááááááááááááá

KEZDJÜK HÁT, ISTEN NEVÉBEN!

1. Fejezet. ELŐSZÓ, AMI JÓ LENNE UTÓSZÓNAK IS

Előre szólok, hogy aki modern, salátás, öntetes reformételeket vár ebben a könyvben, már le is teheti ezt a receptúrát, mert régi és egészségtelennek mondott, de finom ételeket talál a régi időkből - minimum száz évvel ezelőtti nagyanyáink is főzték már ezeket az étkeket.

   Gyermekkorom óta - ami kimondani is borzasztó - az elmúlt évszázad közepétől datálódik, ott sündörögtem a konyhában, nagyanyám, és édesanyám szoknyája körül, és lestem, hogy mit és hogyan csinálnak, mert nagyon érdekelt a dolog. Később megengedték, hogy segítsek, mert látták, hogy érdeklődő vagyok, és praktikus is volt, mert lelkesen pucoltam a zöldségeket, krumplit, hagymát, gyalultam a tököt, káposztát, szeleteltem a paprikát, uborkát.

Vendi a séf

Különösen kedveltem a sütemény sütéseket, kevertem a tojás sárgáját, vertem a habot, amihez erő és türelem is kellett, addig ők tudtak mást csinálni, mert akkoriban kézzel kevertük a sütiket és nem volt robotgépünk.

Aztán felnőttként kirándulásokon, szüreteken, tanyai bulikban, pinceszereken én főztem szenvedélyesen, örömmel, sokak megelégedésére.

Ezek általában bográcsos egytálételek voltak, a pár literes bográcstól a nagy üstökig, minden méretben, létszámtól függően. Az ételek felét legalább meg lehet főzni bográcsban és egyszerű alkalmatosságokon, ahogy ez a későbbiekben kiderül ebből a könyvből. Kezdve a faragott nyárstól, a borona tárcsán át, egészen a márkás edényekig.

Azokat az ételeket írom le, amiket ellestem itthon és aztán más szakácsoktól. Bár volt mérlegünk, de soha nem használtuk, mert volt egy családi szabvány, amit megjegyeztem, az volt az AS szabvány. Ahogy Sikerül.

  Ahogy Sikerül mértékegységek A. S. szabvány szerint amely a következőképpen szól:

 Ízlés szerint

A család szája íze szerint

Egy csipetnyi

Egy késhegynyi

Egy bögrényi

Egy összmarék

Amennyit fölvesz

Úgy gondolomra

Kóstolásra

Szegény apám egyszer főzött életében, emlékszem, borsót.

Kérdezték tőle, mit főz, Vendi bácsi? Azt felelte, ha sok leve lesz, akkor levest, ha kevés, akkor főzeléket.

Többé nem engedték be a konyhába, de nem is vágyott rá és nem is volt rászorulva.

Ez a tudomány mifelénk kizárólag a nők kiváltsága volt, az akkori hierarchia szerint.

A különbség az, hogy a férfiak tudnak és szeretnek főzni, ha akarnak, a nőknek meg muszáj mindennap valamit odatenni az asztalra. Micsoda különbség! Még a hivatásos szakácsok sem főztek otthon.

    Anyám kakasdi sváb lány volt, apám faddi bőgatyás magyar, így az ételeink is keveredtek a sváb és a magyaros ételek között. Anyám, amit nem ismert vagy nem szeretett, azt nem vagy csak ritkán főzte apám kedvéért, de ő akkor sem evett belőle. Ilyenek voltak a hal-, a vad-, a birkaételek, sajtok, pacal és egyéb extra ételek, és így mi sem szerettük, mert nem ismertük. De a másik oldalon viszont ezek az ételek voltak szokásban, és a jó paprika hazájában a paprikás étkek részesültek előnyben. A Duna-parton is csodák történtek étel terén is. Hogy másokat ne is említsek.

    De miért is ne említsek? Hiszen ez a könyv rendhagyóan nem csupán csak az ételek receptjét tartalmazza, hanem azok megfőzésének történetét, gyerekkoromtól napjainkig. Régi disznóölések, horgászatok, szüretek, családi ünnepek, hétköznapok hangulatát, ételeit, eseményeit igyekszem visszaadni önöknek, és ha megkívánják a régi ennivalókat, akkor még meg is főzhetik akár otthon vagy a szabadban is, vagy megsüthetik az újdonsült tudományukat.

   Lesznek olyan ételek, amiket nem is ismernek, vagy a sok kultúra keveredéséből adódóan alaposan megváltoztak vagy módosultak, hiszen családunkban is keveredett a sváb, magyar, székely, német, cigány, román és még ki tudja milyen vér, és keveredtek az ételek is, de mindenki igyekezett a legjavát hozni otthonról.

Remélhetőleg, aki nekiáll ennek a könyvnek, jó ételek receptjeit és érdekes történeteket talál majd benne, és ez volt a nem titkolt célunk is.

Mindenkinek jó olvasást, jó főzést és jó étvágyat kívánok, olvassák úgy, hogy ezeken az ételeken családok nemzedékei nőttek fel, és ha az ételek elfogyasztása után megisznak egy pohár szekszárdi kadarkát, akkor a régi öregek emlékére is koccintsanak! Egészségükre! Mert fő az egészség! Egyebet nem mondhatok.

 A végén álljon itt édesapám kedvenc dala, amit gyerekkoromban nekem is énekelt.

FADDI ÉTLAP

Magos jegenyefán
Palacsinta fészek.
Kedves sült galambom,
De szeretlek téged.

A paprikás csirke,
Könnyen fölszáll oda.
Hervadj el káposzta,
Nem eszlek meg soha.

Krumpli, zöldség, borsó,
Sült kacsához való,
A bableves is úgy jó,
Ha belelép a disznó.

A csont mellett ízletesebb
A sült hús,
S a hústól jobb
A krumpli.

Ámen, domine.
Úgy legyen, uram!

Folytatjuk.

**********************

14. NOVELLA

SZILVESZTERI HÁLAADÓ MISE...    

EGY ELBESZÉLÉS NAGY VENDEL , ANGYAL JÖTT A  SZÉLLEL CÍMŰ,  2017. KARÁCSONYÁRA MEGJELENT KÖTETÉBŐL.

TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS. 

NAGY VENDEL: HITÜNK EREJE  1944- 1945 FORDULÓJÁN

   A háborúnak még nincs vége, de a harcok már a nyugati határok közelében dúlnak, és az orosz csapatok megállíthatatlanul nyomulnak Berlin felé.

A felszabadult területek megszenvedték a háborút, de már kezd helyre állni a rend, és a béke, de a nyugalom még várat magára, s mindenki várja már ennek a borzalomnak a végét. 

A szegényes Karácsonyon  főleg annak örültek az emberek, hogy túlélték a borzalmakat, és hálával telve  köszönték meg a templomban Istennek a megmenekülésüket. 

Szilveszter estéjén, a hívők csoportokban, vagy párosan vonultak a szokásos év végi hála adó szentmisére. 

Már sötét volt az utcákon, de a templom ragyogott a villanyfényben, és a sok gyertya fényétől, s az ünneplőbe öltözött melegségre vágyó hívek lelke is repesett a boldogságtól.

A kisváros gyönyörű temploma csodálatos módon nem szenvedett nagyobb károkat a háborúban, s ez azért is örvendetes, mert Európa egyik , ha nem a legnagyobb egyhajós temploma, s igencsak kár lett volna érte. Csupán egy mesterlövész próbálta ki a torony keresztjén puskáját, és ügyességét, de ez is csak évek múltával derült ki egy tetőjavítás során. Jó lövés volt.

Akik az oldalajtókon mentek be, nem láthatták, a főbejárat előtt álló orosz katonai kocsit, amiből a szovjet városparancsnok szállt ki, s megindult a templomajtó felé.

Mozgásán látszott, hogy sebesült, bizonyára azért maradt le a harcoló csapotoktól, s rangjánál fogva tették meg városparancsnoknak. Szokás volt ez akkoriban.

Néhány géppisztolyos közkatona a bejárat előtt helyezkedett el, nem kis félelmet keltve a polgárokban, de senkihez nem szóltak, csak apró ferde szemeikkel figyelték a számukra szokatlan, kiszűrődő fényeket.

és hallgatták a   zajokat.

A Kapitány némi tétovázás után, egyedül, de határozott léptekkel bevonult a zsúfolásig megtelt, ragyogó, Isten Házába. 

A mise már elkezdődött, gyönyörűen szólt az orgona, s a tömeg hangosan, önfeledten énekelte a hála adó zsoltárokat.

A tiszt, sétált a padsorok között, lovagló pálcájával fényes csizmáját ütögette, s fejét forgatva figyelt, nézelődött. 

Láthatóan tetszett neki a zene, a búsan búgó, később diadalmasan zengő orgona magasztos hangja. 

Az asszonyok összébb húzódtak a padokban, a férfiak suttogva kérdezték egymástól: - Mit keres ez itt? - de mivel nem történt baj,  megnyugodtak, hiszen Isten Háza mindenkié. Azért mégis kissé behúzódtak az oszlopok mögé.

Lassan beért a  főhajó közepére, ahol a lépcsősor tetején a szószék magasodott, s felnézett, felemelte tekintetét a kupola felé. 

A régi építészek tudat alatt, vagy igenis úgy tervezték a templomokat, hogy az emberek önkéntelenül  felemeljék fejüket az Úr felé. 

Amikor felért a plébános a szószékre, meglátták egymást, a pap, és a katona. Mind a ketten meglepődtek, s ebben a pillanatban elhallgatott az orgona is.

A tisztelendő atya elkezdte mondani a szentbeszédet, a hit erejéről, a háláról, és a reményteljes , békés évekről. Csak néha-néha remegett meg kezében a csatos imakönyv. 

A hívek áhítattal hallgatták, de a kapitány nem értett semmit a beszédből, s ez zavarba hozta. 

Lassan megfordult, az orgona sípjait nézte, majd a kántort kereste tekintetével. Ekkor hirtelen a  csizmája szárára csapott, s pálcájával mérgesen leintette a prédikáló atyát. 

Ő kérdőn nézve elhallgatott.

A Kapitány rekedtes, idegen hangján felkiáltott:

- Doszta propaganda! Davaj muzika!

   S hirtelen felharsant a  hálaének, a  hit, a  remény, a  szeretet, és  az összetartozás diadala, a  zene által, mely  kapcsolatot teremtett a  hívők, és Isten között.

2012.11. 23. Nagy Vendel

Megjegyzés:  Az írás nyomokban megtörtént eseményeket tartalmaz.

A szellemi terméket a fogyaszthatóság érdekében kissé cizelláltuk.

**********************

15. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK

Észrevételek a Nagy Vendel: Testvéremre emlékezve című verséhez

ÖTVENKÉT SZÁL RÓZSA - HALOTTAK NAPJÁN

Ereri - 2018. november 17. 09:07

Minden sorod átitatja a testvéri szeretet és a fájdalmas hiányérzet kedves Vendel. Vigasztaló, nagy-nagy szívem hagyom kifejező és tartalmas soraid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.

 …............................................….

m.agnes - 2018. november 16. 21:20

Egy lázadás ez a vers, őszinte fájdalommal teli.
Szívvel: Ági

…............................................…. 

lanyigeza - 2018. november 16. 18:24
Kedves Vendel!
Nagyon szomorú alkalomból írt versedet együttérzéssel, szívvel, szeretettel olvastam. Géza

…................................................… 

B...yL...o - 2018. november 16. 17:01
Megrendültem szép versed olvastán. Remek vers. Nagyon szomorú vers.
László

....................................................... 

41anna - 2018. november 16. 16:44

 Szomorú,fájdalmas soraid mellett szívecském hagytam!
Melinda

..........................................................

feri57 - 2018. november 16. 14:11

Szomorú gyászversed átéltem és együtt érzek veled Vendel, egy testvért elveszteni nagy dráma. Őszinte részvétem.
Óriási Szívvel jelöllek kedvencnek
Baráti üdvözlettel
Feri

…....................................................... 

degiabi - 2018. november 16. 12:42
Gyönyörű emlékezés! Együtt érzőn, szívvel olvastam.

…....................................................... 

ditte142 - 2018. november 16. 12:00
Kedves Vendel!
Sok-sok dolgot megtudhatunk testvéredről a vers alapján, de mindenekelőtt a mély fájdalmat, ami soha el nem múlik.
Vigasztaljon a tudat, hogy jó testvérek voltatok.
Megannyi őszinte, szép gondolat, szívvel, szeretettel olvastam: Erzsébet

............................................................

Tisztelt Vendel!

Ezutóbbi versei is tetszettek és nagyon sok boldog karácsonyt, illetve
sikerekben gazdag boldog új évet kívánok önnek.

És további vers írást, ebben a nehéz és már- már halványuló irodalmi  világban.

Ezt azért mondom, mert régen az írók tollal írtak papírra. És ma már hol tartunk?

Én,  hogy őszinte legyek már a régi idők életére az ön versei
emlékeztetnek, mert engem is elragadott ez az informatikai és mobil világ.

Ezek az érintő képernyős okos telefonok STB.

És ez a világ amiről ön mesél, olyan távolinak tűnik.

Szerintem sokan nem is értik ezt a világot.

Pedig az információim alapján élhetőbb volt.

Igazából az ember csak akkor érti meg ezt, ha mélyebben belegondol, és a
magamfajta sajnos nagyon gyarló, hogy így kell mondjam, mert csak akkor
gondol bele ennyire mélyen, amikor nagyon összecsapnak a feje felett a hullámok.

Éppen ezért még egyszer boldog karácsonyt, illetve sikerekben gazdag
boldog új évet kívánok.

A kadarka meg biztos fog fogyni a fiatalok körében is, csak nem egy
pohárral, hanem fél óránként 1 pohárral.

Üdvözlettel:

Alex

....................................................

A  812.  MAGAZIN  KÉPEINEK  LEÍRÁSA :

1. LECTORI SALUTEMNÉL:VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támasza. szürke pólót visel.

2. MESE. KELEMEN GYÖRGYNÉ: Mézecske király lány.

 Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - ÜNNEPI VERSCSOKOR

Adamecz László mosolygós barna szemű szemüveges.

Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű. Egy foxi kutyát ölel.

Nagy Vendel kék trikóban kedvesen áll könyvespolca előtt.
Bognár Papp Irén mosolygós szőke rövid hajú lila ruhában van.

4. KULTÚRKOKTÉL 

ÁRVAY MÁRIA   ÖSSZEÁLLÍTÁSA

Kultúrkoktél – ajándékozás Hogyan kell ajándékozni karácsonykor?

ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

5. KARÁCSONYRA  VÁRVA

KLEMENT BURZA MÁRIA  ÉS  I. P. STEVE   ÜNNEPI VERSEI

Klement Burza Mária - Nyiba, költők imái díjas író, költő - versei

Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.

I.P.Steve. világoskék könyvborítóján amire rá van írva a költő álma. ősz hajú barna  szemű szemüveges.

6. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

2018

(2. fejezet – 2. rész)

Meridin

Samu Ágnes a vízben fodrozódó hullámok közt áll mosolyogva színes fürdőruhában fekete szemüvegben. 

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha - tizedik fejezet .

Horenka Erika barna haja válláig ér. komoly tekintetű fekete pulóverben  van.

Halvány barna könyvborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL  VERSEIBŐL

Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon piros zakó és fekete nadrág van rajta.

Szemüveges szőke hajú. kezében mikrofon s átható érzéssel szavalja versét.

9. MIKULÁS, KARÁCSONY, SZILVESZTER

- ÜNNEPI VERSKOSZORÚ -

MÁTYÁS RITA: ősz hajú fekete szemű merengő tekintetű.
Nagy Vendel kék trikóban kedvesen áll könyvespolca előtt.
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

10. MEGJELENT  KÖNYVEK  - SZERZŐTÁRSAINK LEGÚJABB KÖTETEI

MEGJELENT CSOMOR HENRIETT 10.-IK E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.  ÉRZÉSEIM HULLÁMVASÚTJÁN CÍMŰ NOVELLÁSKÖTETE.

Csomor Henriett fekete rövid hajú mosolygós rózsaszín kockás ingben s farmerkabátban van.
Könyvborítójára rá van írva. Csomor Henriett Érzéseim Hullámvasútján Novelláskötet kiadott könyveim 10.

11. HALLGASSUK EGYÜTT

DR. KOVÁTS  GYULA   ZENEI  ROVATA

- 37. rész –

Dr..Kováts Gyula összes fekete hajú szemüveges komoly arcú.

Jártó Róza összes fekete rövid hajú mosolygós.

12.KARÁCSONYI NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Csodálatos karácsony
Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

13. ÍZES TÖRTÉNETEK 

   12.IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV:  A  MARHAPÖRKÖLT

Vendin szürke póló és szürke zakó van. körötte a főzéshez való fűszerke és zöldségfélék láthatók. sárga zöld s piros paprika. bal és jobb oldalán zöldségzöldje újhagyma van. előtte fokhagyma és vöröshagyma fakanálokon fűszerpaprika s feketebors látható. készülhet is az ízes és ínycsiklandozó marhapörkölt amit vendi szeretettel tálal.

14. VÁLOGATÁS NOVELLÁIMBÓL

CSOMOR HENRIETT: Árnyas lombú fák alatt
Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és farmerkabátban van.

15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS IRODALOM

Nagy Vendel kék trikóban kedvesen áll könyvespolca előtt.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű. Egy foxi kutyát ölel.

Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.

Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.

16. NOVELLA
Nagy Vendel : Privát angyal

Zöld lombú fák alatt fehér toll látható egy tenyérben. talán angyalka hullatta el fehér tollát?

17. FANTÁZIA NOVELLA

CSOMOR HENRIETT : Gyöngy lovam újjászületése
Csomor Henriett fűzfa árnyékában ül a motorján. világoskék farmer szoknyájában rózsaszín kockás ing és farmer sapi van fején. mellette két szál vörös  rózsa látható.

19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.

Csongrádi Kata pánt nélküli fehér ruhában van. szalmakalap a fején, szőke göndör hosszú hajú barna szemű mosolygós.

..................................................

ANGYAL JÖTT A SZÉLLEL

Kedves Vendi!
Nagy élmény versedet egymás után 3 előadóval meghallgatni!
Lehetetlen választani! Mindhárom megindító! Köszönöm szépen!
Puszi Ági

 ...............................................

Kedves Barátom Vendi!

Köszönöm ötletes ,éltető,  versedet,
Boldogulj te is, sokáig.
Ölellek Laci

 .....................................................

VENDELEM !

Kevés rádió mondhatja el magáról, hogy egy " Butik" költője van ( külön bejáratú)

Boldogot neked és mi szeretünk mert tehetséges vagy és tetejébe még nagyvonalú és szorgalmas

B.U.É.K

Ölellek: Guszti

SYDNEY, AUSZTRÁLIA

...............................................

Boldog Újévet kedves barátom, csak dicsérni tudom termékenységed, úgy gyártod alkotásaid, mintha tudnád, hol a vég. És mind jobbak és jobbak, gratulálok, ezen pár soraim tedd be a MEGSZLALOK- ba is, az olvasóink írták  rovatba. őszinte tisztelettel kopek

----- Original Message -----
From: ROMÁNIA, ERDÉLY.

.................................................

Hahóóóó, kedves Vendel  !

Az új év küszöbén köszönöm a lírai prózai ajándékokat.
Kívánok én is békés, boldog , sikeres új esztendőt.
Mint Churchill apánk mondotta vala, sikeresnek lenni annyi, mint "hibát hibára halmozni töretlen lelkesedéssel"....hát nosza, hibázzunk még sokat, de lelkesen!

Üdvözlet Angliából: Ildikó .

**********************

16. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

Kovács Tibor: Babóca

Mikor a Babóca (kisgyermek) megszólal,
melengeti a szülői szívet,
miközben magyaráz, mit is talált
a gyermeki szív, kéz, ami nyújtja a lepkét,
s egyéb gyermeki csodát,
boldogság szál, árad a szülői szívbe.

Ahogy lépked, szedi kicsi lábát,
s közben mesél tündérekről,
hol meg a játszópajtásokról,
óvó néniről.
anyai szív megdobban a szeretettől.

2018. november 06.

 .....................................................

NAGY VENDEL: AZ ÖREGAPÓ CSUDÁLATOS SZÁJA

Fát vág az ősz

Öregapó

Kint az udvaron.

Keze fején érzi,

Hideg van nagyon.

Unokája les RÁ

Ki az ablakon.

Az öreg Apó

Leheli a kezét,

Vágyja a szoba

Bódító melegét.

Duruzsol a kályha,

Leveszi a bögrét,

Fújja a borleves

Illatozó gőzét.

A gyerek csudálja:

De furcsa a

Papa  szája.

Hiszen ez

Egy kincs.

Azt hittem:

Ilyen nincs.

De hisz

Egyszerre van benne

Hideg is,

meg

Meleg is?

2018.

......................................................    

NAGY CSABA: Kérünk Uram…

Köszönöm Uram, hogy
elhoztál bennünket az Urálból,
s mentetted meg néped
az ellenség karmától.

Adtál e vadregényes tájon
sok ezernyi évet -
igaz, hogy olykor mások
asztalára került az étek.

Néha idegen urakkal
törvényeket alkottál,
volt, hogy közel engedtél
máskor magunkra hagytál.

Műveltük e szent földet
ekével, villával,
s hullajtottuk piros vérünket,
mert nem bírtunk az igával.

Szép piros cseppekből
ékes virágok sarjadtak,
s nemes áldozatként
országunkért adattak.

Most, hogy végre
egyengeted az utunk,
drága vérünk által
TE légy urunk.

Kérünk, sebet ne nyiss,
hisz volt már ezer hegünk,
erős megváltó vagy Te,
a mi egyetlen istenünk.  

...................................................

Szauer Gertrúd: Tél van...

Tél van és már hó lepett be,
Erdőt mezőt kerteket,
Kismadárka hangos szóval,
Friss eledelt kéreget.

Keresgél ő, fák odvában,
Megsárgult fű kupacában,
Ha élelmet nem talál,
Segítséget tőlünk vár.

Tégy fájára kis etetőt,
Bele minden földi jót,
Napraforgó finom magját,
Almát, faggyút, kis diót.

Hidd el meg is hálálja majd,
Vidám énekével,
Tavasszal gyógyítja fáid,
Ügyes kis csőrével.

Ne csak annak jusson étek,
Ki már messzi földön jár,
Várja őt a gyümölcsökkel,
Maggal teli Kánaán.

Az is egyen, ki itt marad,
A fagyos hideg télben,
És minden reggel gyönyörködhetsz,
Kedves énekében.

**********************

17. BEMUTATJUK….

KISS ANIKÓ, ÉS  KISS   ERIKA   ÍRÁSAIT

FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

Önéletrajz

Kiss Anikónak és Kiss Erikának hívnak minket és egypetéjű ikrek vagyunk. Szegeden születtünk, és jelenleg ott élünk, és mindketten irodai adminisztrátorként dolgozunk.
2006-2010 között a Fodor József Szakközép- és Szakiskolában érettségiztünk, majd ugyanott 2010-2012 között Sütő és cukrász technikus szakon végeztünk. 2014-ben OKJ-s képzésen vettünk részt, Társadalombiztosítás és Bérügyi szakelőadóként végeztünk a Szegedi Munkaügyi Hivatal keretén belül.

Kiss Anikó és Kiss Erika

2004-ben kezdtünk az írással foglalkozni, eleinte regény sorozatokat írtunk. 2006-ban belefogtunk a fanfiction-ok (rajongói írások) írásába, melyekkel írói képességeinket fejlesztettük és a mai napig is fejlesztjük. 2010-ben kezdtük komolyabb szintre emelni a saját regényeink megírását. Közel tizenöt éves írói tapasztalattal a hátunk mögött megtanultuk, hogyan szerezzünk örömet az olvasóinknak, akik kellő rajongással olvasták eddigi műveinket.

 áááááááááááááááá

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó

1. fejezet 1. rész. A magányos habó

   Szép, nyár végi nap volt. Az élet Habó-völgyben úgy folyt, mint ahogy egy habo várná: csöndben, tisztán és kellemesen. A földeken habó-gazdák dolgoztak, megtermelve mindazt a jót, amit egy habó meg tud termelni. A habó-házak körül habó-gyerekek játszadoztak, vagy éppen dézsmálták a kertek terméseit, aminek a felnőtt habok nemigen örültek; főleg olyankor nem, ha még rajta is kapták a kis tolvajokat azon, hogy az ő terméseiket dézsmálták, amikért ők dolgoztak meg.
     Egy habó számára igen sértő volt az ilyesmi. Nem csoda hát, hogy azok a habó-gyerekek, akiket lopáson kaptak, csúnyán kikaptak ezért a tettért. Persze nem mindegyik gyereket kaptak el dézsmálás közben. Az ügyesebbek sosem hagyták magukat elkapatni. Megvolt a magukhoz való eszük, hogy úgy dézsmálják mások kertjeit, hogy azok ne vegyék észre őket. Ehhez nem kevés tehetségre és észrevétlenségre volt szükség. Így hát mindig volt olyan habó-gyerek, akinek sikerült úgy meglopnia egy felnőttet, hogy az nem vett észre az egészből semmit sem.
    Vidámság és béke honolt ebben a csöndes és szépséges völgyben, melyet lakói mindig is nagyra becsültek. A habók már nagyon régen éltek ezen a vidéken. Valamikor régen, mikor még Világfölde is fiatal volt, a Vidámság Istene úgy határozott, hogy alkotni fog Világfölde számára egy olyan népet, ami épp olyan életvidám és békés, mint maga a Vidámság Istene, és azokkal népesíti be Világfölde eme csodás földrészét. Így születtek meg a habok, kik Világfölde legérdekesebb teremtményei voltak. A habok sajátos lényként nem hasonlítottak azokhoz az élőlényekhez, akik Világfölde legnemesebb fajaihoz tartoztak. Kinézetre és magasságra is elütöttek a többi fajtól. Kicsik és törékenyek voltak, ami miatt nem tartották őket sokra. Szerették az egyszerűséget és a vidámságot, kerülték a veszélyes helyzeteket, és soha sem vágytak arra, hogy valaha is elkerüljenek Habó-völgyről, mely az otthont jelentette nekik. Szerettek a habok itt élni. Ebben a völgyben senki és semmi sem zavarhatta meg Világfölde legbékésebb lényeinek nyugalmát. Nem háborgatta őket senki sem. Csak nagyon ritkán fordult elő az, hogy néhány idegen járt át Habó-völgyön. Főleg olyanok, akik nem sokkal voltak magasabbak a haboknál, és ezek: a törpök voltak, akik kereskedni jártak át a Zöld-dombokon túlra, ahol Elfen messzi birodalma volt található.
     Elfen a kereskedők hazája volt. Birodalmának határai messze elnyúltak, egészen a Tengerig, ahol hatalmas kikötőket építettek, és hajóik híresek voltak nagyságukról és szépségükről. Csakis a legjobb minőségű árukkal kereskedtek, ezért is volt olyan gazdag a város. Elfen birodalmában senki sem volt szegény. Minden ember jólétben és bőségben éldegélt. Köszönhették mindezt királyuknak és vezetőjüknek, akit Saradnak hívtak, kinek messze földön jó hírneve volt. Szívesen kereskedett a törpökkel, kiknek munkásságát és képességeit mindig is nagyra becsülte. Jó barátságban volt velük. Birodalma nem egyszer megsegítette a törpöket, mikor épp rászorultak a segítségre; és mikor ő volt bajban, akkor Krain, a törpök királya sem habozott segítséget nyújtani leghűségesebb szövetségesének és barátjának. Kölcsönösen segítették egymást, ha a szükség úgy hozta.
    A habok is hallottak Elfen városáról, de ők maguk soha sem voltak ott. Nekik nem volt mivel kereskedni, hacsak nem azzal a terméssel, amit ők maguk termeltek meg, de ezzel a terméssel, Elfen városa nemigen tudott volna mit kezdeni. Így hát a habok nem keresték a kapcsolatot Elfen városával, és azok sem velük. Természetesen hallottak a szomszédságukban lakó apró kis településről, ahol még apróbb népek laktak, sőt néhány városlakó még látta is őket, amikor átutazóban volt Habó-völgyön keresztül, de nem sokat törődtek az aprónép mindennapi életével; sőt magukkal a habókkal sem.
     Egy vidám kis népnek tartották őket, akik televontak sok furcsaságokkal, és még annál több különös viselkedéssel. Szívesebben foglalkoztak saját ügyeikkel, mint másokkal. Ez igaz is volt a legtöbb habóra. Kivéve talán egyiküket, aki egyszer régen, beleártotta magát egy igen veszélyes ügybe, ami majdnem a Világfölde végzetét okozta, ha ő nem lett volna olyan ostoba – és persze bátor – hogy beleártsa magát ebbe az ügybe. Egy fiatal és tapasztalatlan habó volt akkoriban, aki csupán azért indult el erre a veszélyes kalandra, mert egy mágus az ő segítségét kérte, hogy segítsen neki legyőzni a Világ Ellenségét. Akkor még nem is sejtette, hogy micsoda veszélyekkel teli utazás vár rá, mely televolt veszélyekkel és fájdalommal. Meg is fizette ennek az árát: méghozzá keserves fizetséggel. S ez a habó volt az egyetlen Habó-völgyben, aki nem úgy élte életét békés hazájában, mint a többi habo. Egy magányos habó volt, aki senkinek sem kereste a társaságát, és aki egyedül élt abban a házban, mely egykori családjának a tulajdonában volt.
    Üregi Soma kilépett az Arany Medve nevű fogadóból a korai napsütésbe, majd balra fordulva elindult az úton. Vidám és elégedett volt, és ez különösen meglátszott rajta, ahogy elhaladt a többi habo mellett, akik megállapították, hogy az ifjú Üregi úr milyen jó hangulatban van a mai napon. Persze ez egy habótól nem igazán volt szokatlan dolog, hiszen ők mindig is vidám népek voltak. Így semmilyen kivetnivalójuk nem volt avval kapcsolatban, hogy Üregi úrfi ilyen kellemes hangulatban bandukolt az úton.
    Soma természetesen nem hazafelé tartott. Barátjához, Zsebes Sadokhoz tartott éppen, akit meg akart látogatni, aki Habó-völgy egyik legérdekesebb és egyben legidősebb lakója volt. Hogy miért volt érdekes a többi habó szemében? Mert visszavonultan élt a legtöbb habóhoz képest. Nem kereste senkinek sem a társaságát. Egyedül éldegélt az ő kis házában, ami az Otthon nevet viselte. Rokonai már régen kihaltak egész Habó-völgy területén. Ő volt az egyetlen Zsebes, aki még életben maradt, és aki ezért magányosan éldegélt, fájdalmas emlékeibe mélyedve. A habok persze tudták, hogy miért él így, és hogy miért nem keresi szívesen mások társaságát. Hihetetlen volt, de Zsebes úr már azóta élt Habó-völgyben, hogy azt először népesítették be a habok. Több mint háromezer-harminc éves volt, ami nemhogy megszokott dolog lett volna a habókok között, hanem egyenesen félelmetes is volt, amiért egy habó megélte ezt az igen hosszú életkort. A habok ritkán élték meg a százharminc életévüket, és mégis, ez a Zsebes nevezetű habó majd’ háromezer éves volt; és ha ez nem volna már eleve szokatlan, még mindig ugyanúgy nézett ki, mint harminc éves korában, amikor nemcsak maga, hanem Világfölde is fiatal volt még.
    Senki sem tudta, vagy értette, hogyan lehetséges az, hogy egy habó ilyen sokáig éljen; ráadásul úgy, hogy még csak nem is öregedett. Szinte csodának tartották, de azért a legtöbben azt gondolták, hogy valamilyen átoknak köszönhette azt, hogy ilyen sokáig élt. Egyszerűen nem létezett, hogy valaki csak azért éljen ennyi ideig, mert szerencsés alkat volt. Zsebes úr nem volt éppenséggel az. Nem azért élt oly hosszú ideje, mert annyira élvezte volna az életet. Valójában egy átoknak köszönhette azt, hogy ilyen hosszú életet élt meg. Soha sem vágyott ilyen hosszú életre, és mégis el kellett szenvednie ezt a súlyos átkot, amivel legnagyobb és leggyűlöltebb ellensége sújtotta, amikor legyőzte őt abban a végzetes háborúban, melyet ellene vívott Világfölde szabadságáért.
    Régi história volt ez, és nem is szívesen emlékezett vissza azokra az időkre, amikor ő és barátai harcot vívtak a Sötétség Fejedelmével szemben, akit hosszú és fájdalmas küzdelem árán győztek le. Akkor átkozta meg őt az örök élet átkával, ami a legnagyobb szenvedést okozta neki, ami azzal járt, hogy végig kellett néznie mindannak az elmúlását, ami régi és egyben boldog életéhez kötötte.  Zsebes úr azóta visszavonultan élte életét. Senkivel sem alakított ki bizalmi kapcsolatokat. Néha eljárkált hazulról; főleg az erdőket járta, magányosan, mint aki nem találja helyét ebben a szép világban, mely otthont adott neki. Éveinek súlya emésztette lelkét, mely egyre nagyobb kínnal töltötte el szegényt. Senki sem érthette meg, hogy ez miért fájt neki ilyen nagyon. Sok habó azt gondolta – köztük Soma is – milyen szerencsés, ha valaki ilyen hosszú ideje élhetett Világföldén; ráadásul, ha még fiatal is maradhat. Egyáltalán nem gondoltak abba bele, hogy ez mekkora lelki teherrel és kínnal jár; főleg azért is, mert egy habó nem arra született, hogy olyan hosszú időt éljen meg, akár egy tünde. Nekik áldás volt ez a sors, de egy habó számára nem; és éppen ezért töltötte el fájdalommal Sadokot ez az örökké tartó élet, melyet magától soha sem akart volna megszerezni. Szomorú és súlyos teher volt ez, amit azért kellett elszenvednie, mert egy gonosz hatalom ezt akarta. Így állt bosszút rajta, amiért merészelt szembeszállni vele. Magányos életre ítéltette, mely sokkal nagyobb szenvedést okozott neki, mintha megölte volna. Ez volt az ára annak, hogy legyőzte a Sötétség Fejedelmét.
    Soma volt az egyetlen, akivel kialakított egyfajta baráti viszonyt. Hogy miért ő rá esett a választása? Nem tudta volna megmondani. Talán mert sötét magányában egyre inkább vágyott arra, hogy végre barátra leljen. Olyan barátság volt ez, amit annyira mélyített el, amennyire jónak ítélte. Nem akart teljesen közel kerülni Somához, csak annyira akart a barátja lenni, amennyire úgy nem érezte, hogy enyhül a magányossága. Minden élőlény vágyik arra, hogy tartozzon valakihez, és ez alól Sadok sem volt kivétel. Ha csak egy kicsit, de azért érzett némi boldogságot, amiért talált egy olyan barátot, aki nemcsak megértette őt, de nem próbált meg kíváncsiskodni régi múltja felől. Soma egyszerű és kedves habó volt, aki nem akart tolakodóan közeledni hozzá. Hagyta, hogy Sadok magától nyíljon meg neki, és így sok mindent tudott meg róla; de ahhoz nem eleget, hogy megértse őt. Számára Sadok egy olyan habó volt, akit lehetett szeretni, de teljesen részévé válni soha sem tudott. Hogy micsoda kínok kellettek ahhoz, hogy valaki ilyenné váljon, azt soha sem tudta meg igazából. Ez a titok rejtve maradt előtte.
    Soma elérte azt a dombot, ahol Sadok lakott. Benyitott a kapun, majd elindult felfelé a lépcsőn. Ahogy feljebb ért, látta, hogy Otthon ajtaján egy kiírás volt kifeszítve, ami igazán meglepte az ifjú habót, mikor elolvasta: NEM FOGADUNK LÁTOGATÓKAT, ÉRDEKLŐDŐKET ÉS KERESKEDŐKET. AJTÓT SEMMIKÉPPEN SEM NYITUNK. Ahogy Soma elolvasta a kiírást, majdnem elnevette magát. Hát már megint rátört a magányos elszigeteltség? Néha rátört Sadokra az ilyesmi. Amikor nagyon elhatalmasodott rajta a magány, akkor mindig ilyen kiírásokat függesztett ki az ajtajára, ha el akarta kerülni, másokkal találkozzon. Sokan bolondnak tartották ezért, de Soma nem. Ő meg tudta érteni szegényként, hogy miért tesz ilyesmiket. Soha sem volt számára könnyű elfogadni azt, hogy mások olyan vidáman élik az életüket, míg ő erre nemigen volt képes. Persze megpróbálhatta volna másképpen is felfogni a dolgokat, de hogyan tehette volna, ha egyszerűen annyi mindent kellett elszenvednie az életben? Ő csak meg akart szabadulni attól a tehertől, ami már hosszú évek óta gyötörte őt; de amíg az átok fogva tartotta, addig soha sem fog megszabadulni ettől a lelki kíntól. Bármennyire is vágyjon rá.
    Somát nem riasztotta el a kiírás. Közelebb lépett az ajtóhoz, majd fölemelte kezét, és határozottan bekopogott rajta. Egy ideig állt és fülelt, hátha meghall valamilyen mozgolódást, vagy egy kisebb fajta neszt, de odabent semmi sem mozdult. Nem csüggedt el, tudta, hogy Sadok úgy is a házban tartózkodik. Aki ilyen kiírást tesz ki, biztosan nem megy el hazulról; így hát Soma ismét kopogtatott, de most sokkal erősebben, mint az előbb. Megint semmi mozgolódás, de ez sem szegte le kedvét. Akkor is ajtót fog neki nyitni, ha tetszik neki, ha nem.
  - Sadok! – mondta Soma hangosan, miközben újra kopogtatott. – Sadok! Nyisd ki az ajtót! Addig úgysem megyek el, amíg ezt meg nem teszed.
    Mintha valami neszt hallott volna meg, mire Soma hegyezni kezdte a fülét. Halk lépteket hallott, melyek lassan elhaltak, mintha valaki az ajtóhoz lépett volna. Jól sejtette, hogy Sadok mégiscsak otthon tartózkodik. Megint kopogtatott, mire egy bosszús sóhaj volt a válasz, mely belülről hallatszott.
  - Ugyan már, Sadok! – mondta ismét Soma. – Ne légy önző. Nyisd ki az ajtót. Komolyan egyedül akarod eltölteni ezt a szép napot? 
    Semmi válasz. Csönd telepedett Somára, aki sebesen verő szívvel várta azt, hogy barátja kinyissa végre az ajtót. Hiába makacskodik, akkor sem fog elmenni innen. Ismerhetné már annyira, hogy tudja, nem fogja egy könnyedén feladni. Újra kopogtatott. Háromszor jó erősen ráütött az ajtóra, miközben egyre csak Sadokot szólongatta; és hirtelen meghallotta a zárkattanását, amitől szíve megdobbant. Hallotta, hogy a reteszt elhúzzák, majd hirtelen kitárult az ajtó, és Soma szembetalálta magát a bosszús Sadokkal, aki a küszöbön állt, és farkas szemet nézett a fiatal habóval.
   Soma halkan nyelt egyet, és valahogy bizonytalanság fogta el, amiért zavarni merészelte barátját. Tudta jól, hogy Sadok mennyire utálta azt, ha valaki úgy merte zavarni, hogy közben nem vette figyelembe azt, hogy ő nem vágyott mások társaságára. A kiírást sem véletlenül tette ki. Egyedül akart maradni.
   Sadok kortalan arca szigorú és haragos volt. Szemében harag csillogott, amiért ez az ifjú habó merészelte annak ellenére zavarni, hogy külön kitette a figyelmeztetést, nem vágyik mások társaságára: és ez alól Soma sem volt kivétel. Hiába, az ifjoncok mindig is ilyenek voltak. Nem igazán vették figyelembe egy öreg habó akaratát, aki csak annyit akart, hogy hagyják békén.
  - Soma – szólalt meg Sadok, és fiatalos hangja hűvösen csengett -, talán nem tudsz olvasni?
Soma nyelt egyet. Jól tudta, ha barátja ilyen hangon kérdez tőle valamit, akkor valóban dühös volt rá.
  - De igen, tudok olvasni – válaszolta halkan, miközben továbbra is barátja szemébe nézett, aki egy pillanatra sem vette le tekintetét róla.
  - Nagyon helyes. Akkor nyilván olvastad, hogy mit írtam ki az ajtóra.
  - Igen, olvastam, de…
  - És annak ellenére zavarni merészeltél, hogy külön kifejeztem, ma egyáltalán nem vágyom mások társaságára.
    Soma ekkor bosszúsan kifújta a levegőt. Nem fog leállni vele vitázni arról, hogy mit vett figyelembe és mit nem. Különben is, nem unja még azt, hogy folyton egyedül van? Elhiszi, hogy nem szívesen akar másokkal közelebbi kapcsolatba kerülni, mert amúgy is elveszítené őket, de ez akkor sem normális. Annak ellenére, hogy örökéletű, még nem kéne megtagadnia magától az életet és a boldogságot. A tündék, tündérek és a törpök is hosszú életűek, mégsem sírnak miatta.
   - Sadok – nézett barátjára Soma, amitől Sadok összevonta szemöldökét -, miért akarod kizárni az életet? Olyan szép nap van ma. És ahelyett, hogy itthon gubbasztanál, inkább gyere el velem, és élvezd az életet. Hidd el, sokkal jobb lenne.
     Sadok maga elé nézett. Szemében fáradtság és magányosság fénylett. Tudta, hogy Soma miért mondta ezt neki, és őszintén hálás volt ezért, de ő nem akart sem elmenni innen, sem pedig másokkal találkozni. Soma hiába gondolja azt, hogy neki erre van szüksége, ő nem érezte volna magát boldognak attól, hogy elmegy vele valahová, hogy együtt élvezzék a Habó-völgy által nyújtotta életet. Neki ez nem hiányzott. Már régen nem volt képes olyan örömet érezni az életben, mint egykor. A boldogságot már régen elvesztette. Már akkor, mikor a Sötétség Fejedelme megátkozta őt az örök élettel. Többé már nem volt képes a normális életre. Soma ezt soha sem fogja megérteni, kivéve persze akkor, ha megélte volna azokat a dolgokat, amiket ő élt meg akkor, mikor szembeszegült a Sötétség Fejedelmével. Azok az idők pedig valóban sötét idők voltak.
  - Sajnálom, Soma – mondta halkan Sadok. – De nem lehet. Nem vagyok képes rá.
  - De hát… Nem maradhatsz örökre egyedül!
       Sadok felnézett a fiatal habóra. Szeme elárulta, hogy milyen idős már, és azt is, mennyire magányos volt. Azonban ezt a terhet egyedül neki kellett viselnie. Senki meg nem érthette őt.
  - Én már régóta egyedül vagyok, Soma. Már azóta, hogy háromezer évvel ezelőtt megátkoztak.
  - De nem kéne így lennie. Hiszen azért vagyunk barátok, hogy ne légy egyedül.
  - Igen, a barátom vagy, és hálás is vagyok, amiért mellettem állsz és törődni akarsz velem; de ma nem lehet. Hidd el, Soma. Jobb, ha nem erőlteted tovább a dolgot.
  - És akkor mi lesz? – kérdezte Soma szomorúan. Fájt neki azt látnia, amiért Sadok megtagadja magától az örömöt. – Itt fogsz ülni, ebben a hatalmas házban, egészen addig, míg a bánat és a magány felemészt?
     Sadok elmosolyodott. Mosolya kedves és együtt érző volt, de ez nem hatotta meg Somát. Ő azt akarta, hogy barátja éljen.
  - Nem emészt fel a bánat, csak egyedül akarok lenni. Ne tagadd meg ezt tőlem, drága Soma. Ígérem, máskor elmegyek veled, de ma semmiképpen sem.
     Soma magába szívta a levegőt. Jól van. Ha ez a kívánsága, ő ugyan nem fogja erőltetni tovább a dolgot. Próbálta megérteni Sadokot. Soha sem feltételezte azt, hogy könnyű számára úgy élnie az életét, közben mindent elveszít maga körül, ami eddig oly fontos volt számára. Segíteni szeretett volna neki, csak még nem tudta hogyan. Hogyan segíthetne egy olyan habónak, akinek fájdalmát és mérhetetlen magányát még csak átélni sem tudja? Ha úgy élne, mint Sadok, akkor talán meg tudná érteni őt, ebben biztos volt.
     Még néhány pillanatig nézte barátja arcát, aki kérlelve nézett rá, végül Soma arca elkomorodott.
  - Rendben van – mondta barátjának. – Ha ezt akarod, nem fogok továbbra is a terhedre lenni.
Sadok szelíden megrázta fejét.
  - Eddig sem voltál a terhemre. Ebben soha se kételkedj, Soma.
  - Nem kételkedem – válaszolta Soma, majd elmosolyodott. Nem fog haragban elválni barátjától. – Vigyázz magadra. És remélem, holnap találkozunk.
  - Én is remélem – mondta Sadok, de csak azért, hogy megnyugtassa őt.
   Soma elfordult tőle, majd elindult lefelé a lépcsőn. Sadok addig követte szemével, amíg el nem tűnt a kanyarban, és ettől megkönnyebbülten sóhajtott fel. Megfordult, és éppen be akarta csukni az ajtót, mikor egyszer csak lónyerítés hallatszott fel a távolból. Sadok hátratekintett. Nem mintha érdekelte volna, hogy kihaladt át éppen a Völgyön. Sok utazó haladt át Habó-völgyön Elfen városába tartva, vagy éppen onnan jöttek le mások, hogy a Szürke-erdőn áthaladva Magor városába menjenek, vagy még távolabb. Maga is találkozott ezekkel az átutazókkal, akikkel néha beszélgetett is. Így nem különösebben lepte meg az a tény, hogy valaki más is áthaladt a Völgyön. Türelmesen várakozni kezdett. Valahogy sejtette, hogy az utazó Otthon iránya felé tart. Figyelni kezdte az utat, és hamarosan meglátta a lefelé haladó utazót, aki egy szürke ló nyergében ült.
   Sadok úgy érezte, kiszakad a szíve, ahogy felismerte a ló nyergében ülő öregembert. Mellon volt az, egyike azoknak a mágusoknak, akik harcoltak a Sötétség Fejedelmével szemben a Sötétség Háborújában. Ő volt az a mágus, aki által belekeveredett a háborúba, és akinek segítségével legyőzte a hatalmas Srant, Világfölde leghatalmasabb ellenségét.
   Régóta nem látta öreg barátját. Volt már háromszáz éve is annak, hogy a mágus Habó-völgyben járt nála látogatóban. Bár örült annak, hogy viszontláthassa régi barátját, de szíve mélyén érezte, ez nem udvarias találkozás lesz. Valami sötét felhő borult szívére, és az a rossz érzése támadt, hogy Mellon valami olyasmi miatt látogatta meg őt, ami nemcsak ránézve, hanem az egész világra nézve fontos volt.
   Háromezer éve ismerte a mágust. Jól tudta, hogy ő nem szokott ok nélkül megjelenni valakinél. Fontos hírek hozója volt, aki soha sem kért engedélyt arra, hogy valahol megjelenjen. Akkor jött és ment, mikor kedve tartotta, és pontosan ettől félt a legjobban Sadok. Azok a hírek, melyeket Mellon szokott magával hozni, soha sem voltak jók. Inkább baljóslatúak és komorak voltak, melyek mindig magukban hordozták azt a veszedelmet, ami Világföldét fenyegette.
       Mellon már messziről kiszúrta az ajtóban álló habót, aki feszült figyelemmel nézte őt. Az öreg mágus elmosolyodott; szürke szemében szánakozás fénylett. Már sejti – mondta magában. Sajnálta szegényt azért, amiért valójában eljött hozzá; hiszen annyi mindenen ment már keresztül, amióta legyőzte a Sötétség Fejedelmét. Jobban megértette fájdalmát, mint bárki más a világon. Ő tanúja volt annak, hogy Sadoknak miken kellett keresztül mennie. Végignézte, ahogy egy életvidám fiatal habo, hogyan veszít el mindent a világot beborító sötétségben, mely mindent elpusztított, ami másoknak oly fontos volt. Sadokot annyira felkészületlenül érte ez a sötétség, hogy azt a csapást azóta sem heverte ki.
   A hajdan vidám és jókedvű habóból mára már egy életunt és megkeseredett habó lett, aki nem vágyott már másra, csak arra, hogy végre békére leljen - mindegy, milyen áron éri ezt el. Csak erre vágyott, semmi másra; de hiába vágyott megváltásra, az igazi békét nem fogja megtalálni soha.
    Mellon megállította lovát a kapuban, majd könnyedén leszökkent hátáról, aztán belépett Otthon kertjébe. Lassan föllépdelt a lépcsőn, miközben szemeivel továbbra is szemmel tartotta régen látott barátját, ki feszült várakozással várta a mágust.
    Mellon megállt a habot előtt, és letekintett rá. Szürke szemeiben olyasfajta fény csillogott, amit Sadok már nagyon régen jól ismert. Az a jellegzetes pajkosság és derültség, ami annyira jellemző volt a mágusra, mikor letekintett rá. Senki másra nem nézett ilyen szemmel, egyedül csak Sadokra, ki olyan jó barátja volt mindig. Ajkai lassan mosolyra húzódtak, ahogy továbbra is a habot figyelte, kiben a feszültség és a türelmetlenség egyre csak növekedett. 
  - Nem kéne ilyen türelmetlennek lenned, barátom – szólalt meg váratlanul Mellon, ami alaposan meglepte a habot. – Talán adtam rá okot, hogy ilyen szemekkel nézz rám?
   Sadok nem felelt semmit, mire a mágus felvonta az egyik szemöldökét. Óvatosan körbesandított, majd észrevette a kékre festett ajtóra függesztett táblát, amit elolvasott.
 - Mi ez a kiírás? – bökött az ajtó felé botjával, mire Sadok hátranézett. – Nem fogadsz látogatókat? Miféle új szokás ez? Azt ne mondd, hogy egyedül élsz ebben a nagy üregben.
 - Te tudod a legjobban, hogy egyedül élek itt, mióta az utolsó rokonom is meghalt – felelte Sadok. – Minek kell ilyen kérdéseket feltenned?
 - Azért, mert ez helytelen. Elhiszem, hogy szeretsz egyedül élni, de ez akkor sem helyénvaló. Szükséged van barátokra, akik elfeledtetik veled a rossz dolgokat.
 - De nekem jó így.
 - Dehogy jó, csak erre még nem jöttél rá. Magányos vagy, és ezt nem vagy hajlandó észrevenni.
   Sadok felsóhajtott. Nem volt hajlandó vitázni erről a dologról. Fáradt türelemmel nézett fel a mágusra.
 - Minek jöttél ide? – kérdezte, hogy másfelé terelje a szót, ami nem kerülte el Mellon figyelmét.
 - Hm, hogy-hogy miért? Hogy meglátogassak egy régen látott barátot.
 - Hát nem sietted el.
   Mellon megsértődött. Ilyen pimasz beszédet még sosem hallott; pláne nem Sadoktól.
 - Jó, ha ennyire nem örülsz a látogatásomnak, akkor akár el is mehetek innen. – És már fordult is meg, amikor Sadok megragadta a karját.
 - Ugyan, ne sértődj meg! Nagyon is örülök annak, hogy eljöttél. Gyere, szívesen látlak. Igyál meg velem egy csésze teát, vagy inkább bort innál? Tudom jól, hogy nagyon szereted a finom borokat.
    Mellon a habóra sandított. A bor szóra megenyhült a szíve. Mindig is kedvelte a jó borokat; és Sadok borai mindig is kiváló minőségűek voltak, melyekből szívesen fogyasztott el egy-két pohárkával.
 - Nos, rendben van – szólalt meg végül olyan hangon, mint aki hatalmas kegyet gyakorolt volna az előbb. – Elfogadom a meghívást.
    Sadok elmosolyodott, majd előreengedte barátját, aki beljebb lépett a kellemesen berendezett habó-házikóba. Ott levette a kalapját, amit odanyújtott Sadoknak, aki elvette tőle, majd fölakasztotta a fogasra. Beljebb vezette az öreg mágust, egyenesen a konyhába, ahol hellyel kínálta, majd gyorsan elsietett az éléskamrába, ahol a borait és az élelmet tartotta. Leemelt a polcról egy igen jó évjáratú bort, majd visszasietett Mellonhoz, aki türelmesen várt rá. Előkészített egy poharat, majd félig megtöltötte, aztán odanyújtotta a mágusnak, aki megköszönte a kiszolgálást. Belekortyolt az italába, és megállapította, hogy ez tényleg jó bor, ami büszkeséggel töltötte el Sadokot. Hiába, mindig is nagyra volt a boraival, ami jellemző habo-tulajdonság volt nála.
  - Megkínálhatlak még valamivel? – kérdezte Sadok készségesen. – Van sütemény is. Ma reggel sütöttem.
  - Nagyon köszönöm, kérnék – mondta Mellon udvariasan, és szigorú arca enyhülni látszott. A jó bor mindig jobb kedvre derítette.
    Sadok visszasietett az éléskamrába, ahonnan elvette a polcról a reggel készült süteményeket, aztán visszasietett öreg barátjához, aki az ablakon nézett ki, és mélyen elvolt merülve gondolataiba. Csak akkor eszmélt fel, amikor Sadok belépett a konyhába. Mosolyogva elvette a feléje nyújtott süteményestálat, majd kivett belőle egy darabot, és jóízűen beleharapott. Sadok elégedetten látta, hogy a mágusnak ízlik a sütemény. Kérte is, hogy vegyen még egyet belőle, amit Mellon el is fogadott. Ritkán evett ilyen finomságokat, és Sadok főztje mindig is ízletes volt számára. Egy habo mindig is kiválóan tudott főzni, és ezt a tulajdonságát szerencsére Sadok nem veszítette el.
    Ránézett a vele szemben leülő habóra, aki töltött magának egy kis bort, mire Mellon jókedvűen elnevette magát.
  - Azért te is szereted a jófajta borokat – mondta Mellon. – Ez jellemző a habókra.
  - A jó társaság megkívánja ezt a szokást – válaszolta Sadok, miközben borát kortyolgatta.
  - Ez igaz – értett vele egyet Mellon, majd csöndben figyelni kezdte a habot, és arra gondolt, hogyan is kezdhetne hozzá ahhoz a dologhoz, amiért valójában ide jött.
Nem akarta szegényként felizgatni; de meg kell tudnia az igazat. Ezt a dolgot semmiképpen sem titkolhatta el előle, bármennyire is szerette volna. Sadok érdeke is volt, hogy megtudja az igazat. Erről muszáj tudnia, bármit is fog szólni hozzá.
    Az öreg mágus körbehordozta tekintetét Sadok otthonában, ami csakúgy árasztotta magából a békét és a biztonságot; de tartott tőle, hogy mindez hamarosan el fog tűnni, ha igazak voltak azok a hírek, amiket sikerült eddig kiderítenie. Márpedig ő soha sem szokott tévedni. Biztos volt a dolgában. Olyan biztos, mint még soha. Újra letekintett Sadokra, aki őt figyelte átható szemével. Szomorú mosoly jelent meg a mágus arcán.
  - Otthon még mindig az a biztonságos és meghitt hely, ahová a magamfajta öreg mágus szívesen tér vissza – mondta Sadoknak, aki megérezte a szavai mögött rejtőző veszélyt, amitől szíve összeszorult.
   Rettegés fogta el. Tudta, hogy Mellon nem így beszélne, ha nem volna rá oka. Azonnal sejtette, hogy ez nem egyszerű baráti látogatás az ő részéről.
  - De félek, hogy ez a békesség hamarosan véget fog érni – folytatta tovább a beszédet Mellon. Sadok egyre nagyobb félelmet érzett. – Ha igazak azok a hírek, amiket eddig sikerült kiderítenem – amiben persze nem kételkedem – akkor Világföldét újabb veszély fenyegeti.
   Sadok szíve nagyot dobbant, mikor a mágus ezt mondta neki. Sejtette, hogy valami ilyesmit fog mondani. Sebesen állt fel a helyéről. Nem akarta tovább hallgatni.
  - Nem! – mondta határozottan, és Mellon felnézett rá: szánakozóan és együtt érzően. – Nem akarom hallani!
  - Pedig jobb lenne. Hidd el, Sadok, muszáj végighallgatnod.
  - Soha! – felelte Sadok hevesen. – Tudom, hogy a segítségemet szeretnéd kérni, de ezúttal nem fogom azt tenni, amit te mondasz. Egyszer segítettem neked, amikor kérted tőlem, és meg is fizettem az árát. Több kalandból nem kérek. Ne is próbáld megváltoztatni a véleményemet.
  - Nem kérném a segítségedet, ha nem volna rá okom – mondta Mellon, és már előre is sajnálta barátját azért, amit mondani készült neki. – Hidd el, a világot újabb veszély fenyegeti.
  - Az engem nem érint. Többé nem tartozom Világföldének semmivel sem.
  - Dehogynem érint. Mindenkit érint, aki Világföldén él. Egy újabb fenyegetés veszélyezteti, amit ha nem állítunk meg időben, akkor mindent el fog pusztítani, ami az útjába kerül.
   Sadok egész testében reszketett; szemében vad tűz csillogott, ahogy a mágus arcát figyelte. A régi, gonosz emlékek újból eszébe jutottak, melyek égető kínként járták a szívét. Semmi kedve nem volt újra olyan veszedelmeket kiállni, mint amiket akkor tapasztalt meg, amikor megküzdött Srannal. Egy életre elege volt a bánatból. Dühösen tovább beszélt:
  - Nem fogok segíteni, hiába is kéred tőlem. Keress valaki mást, aki sokkal nagyobb erővel rendelkezik, mint én. Egy életre elegem volt a háborúból és a veszélyből.
    Elfordult barátjától. Részéről lezártnak tekintette a beszélgetést; de amikor el akart volna indulni, Mellon valami olyasmit mondott, ami nemcsak megállásra késztette, hanem el is borzasztotta. Teljesen váratlanul érte.
  - Sadok, Ő még mindig életben van! – mondta Mellon halkan, és szürke szeme kifejezéstelenül fénylett, ahogy a habót figyelte, aki azonnal visszafordult hozzá.
   Szeme teljesen kitágult, és úgy érezte, a szoba teljesen kihűlt, ahogy ott állt, és szembenézett az öreg mágussal, aki az előbb azt közölte vele, hogy Világfölde Leghatalmasabb Ellensége még mindig életben van. De hát az lehetetlen! Hogy maradhatott volna életben? Hiszen legyőzték őt abban a csatában, amit az utókor a Sötétsereg Csatájának hívott. Akkor hogyan élhet még?
  - Az lehetetlen – suttogta Sadok; szemében kétkedés és gyűlölet lángolt. – A Sötétség Fejedelmét régen legyőztük egy csatában. A teste megsemmisült, és vele együtt a Sötétség Ura is. Azt a csapást senki sem élhette túl.
 Mellon lehunyta szemét, és felsóhajtott. Ujjait összekulcsolta maga előtt; tudta, hogy Sadok ezt fogja mondani.
  - Hidd el, én örülnék a legjobban, ha ez igaz volna. És hogy őszinte legyek, magam sem hittem volna el ezt, ha nem járok utána annak, hogy valóban életben maradt-e. Márpedig a jelek erre utalnak.
  - Miféle jelek? – kérdezte Sadok hidegen. – Hozzám nem jutottak el ezek a hírek.
Mellon felnézett rá.
  - Ebbe a békés völgybe soha, semmilyen hír nem szokott eljutni, csak akkor, amikor már majdnem úgy is késő. Amíg te a békés életedet élted, addig Világfölde többi részén szép lassan elkezdett terjedni a sötétség.
  - Ha ez így van, akkor hogyan lehetséges az, hogy ezt csak most tudtad meg?
  - Sadok – felelte türelmesen Mellon -, ez nem olyasmi, amit könnyedén ki lehet deríteni. Hosszú éveket töltöttem el annak érdekében, hogy kiderítsem az igazságot. Igen, Világföldén újból elkezdett terjedni a sötétség, ami még nem jelentette azt, hogy az a fenyegetés veszélyt jelentett volna ránk nézve. A Gonosz akkoriban még nem akarta megmutatni az igazi valóját, mert még nem rendelkezett azzal a hatalommal, ami veszélyes lett volna Világföldére nézve. Amikor terjedni kezdett a hatalma, még csak árnyéka volt önmagának. Háromezer évnek kellett eltelnie, hogy annyira visszanyerje az erejét, hogy háborút készüljön indítani Világfölde ellen. Merthogy erre készül, abban biztos vagyok.
   Sadok mélyen vette a levegőt, szíve sebesen vert a mellkasában. Egy ideig nem szólt semmit sem; nem is találta rá a megfelelő szavakat. Ez az egész olyan hihetetlen volt a számára, hogy teljesen nem tudta elhinni azt, amit Mellon mondott neki. Képtelen volt felfogni azt, hogy az a személy, aki annyi szenvedést okozott Világföldének és neki, még mindig életben van. Képtelenség, hogy így legyen. Azonban szíve mélyén érezte, hogy barátja igazat mond. Mellon soha sem mondana neki ilyeneket, ha nem volna biztos a dolgában. 
   A felismerés mellbevágóan hatott Sadokra. Rájönni arra, hogy az a személy, aki a legtöbb szenvedést okozta neki, életben van, és újból arra készül, hogy megsemmisítő csapást mérjen Világföldére, nagyobb aggodalmat váltott ki belőle, mint eddig bármi. Képtelen volt elfogadni azt, hogy a Világ Ellensége azért tért vissza az életbe, hogy ismét elpusztíthasson mindent, ami ehhez a világhoz tartozott.
   Sadok úgy roskadt vissza a székre, mint akiből kiveszett minden élet. Szeme mereven a semmibe révedt, miközben az iszonyú emlékképek betöltötték elméjét. Arcára kiült a rettenet és a kétségbeesés. Még nézni is szörnyű volt, ahogyan nézett. Egyenesen szívfacsaró volt, ahogy ez az apró lény valódi rettenetet mutatott ki.
  - Hogyan lehetséges ez? – mondta halkan Sadok, majd elkínzott tekintetét az öreg mágusra emelte. – Hogy maradhatott életben?
Mellon sóhajtva válaszolt.
  - Az én hibám volt – mondta nyugodtan; Sadok egyre inkább kétségbeesett. – Amikor azt a végzetes csapást mértem rá, teljesen biztos voltam abban, hogy azt a varázslatot semmiképpen sem élheti túl; és ez volt a legnagyobb tévedésem, amit elkövethettem. Ha akkor nem veszem biztosra, hogy valóban meghalt, akkor a világot ma nem fenyegetné újabb háború. Tévedésemért pedig fizetnem kell. Méghozzá úgy, hogy nekem kell végeznem vele. Újból szembe kell néznem Srannal, a Sötétség Fejedelmével.
  Sadok némán hallgatott. Most már nem kétségbeesést érzett, hanem ürességet, és még valami mást is, mely forrón járta egész lényét, ami nem más volt, mint az elszántság. Régi gyűlölete a Sötétség Fejedelmével szemben újra fellángolt, mely úgy járta át testét, mint a legforróbb tűz. Nem Mellon lesz az, aki végezni fog vele. Ő fogja elkapni, és ezúttal, véglegesen leszámol vele. Nem fogja hagyni, hogy újra sötétséggel borítsa be egész Világföldét.
  - El fogom pusztítani – szólalt meg hirtelen olyan hévvel, ami Mellont is meglepte. Ilyen heves kitörésre nem számított. – Bármi áron, de végezni fogok vele.
   Mellon hallgatott. Kérni akarta Sadok segítségét ez igaz, de nem tudta, hogy a habo mennyire volt felkészülve arra, hogy ismét találkozzon Srannal. Valamikor harcolt ellene, sőt ő volt az, aki legyőzte a Sötétség Fejedelmét; de vajon képes lesz újból szembenézni vele? Milyen érzések járhatják át most, hogy megtudta, leggyűlöltebb ellensége életben van?
  - Biztos vagy abban, hogy ezt akarod? – kérdezte Mellon, szürke szeme határozott fényben égett. – Nem kérem a segítségedet, ha tudnám előre azt, hogy képes lennél újból szembenézni Srannal.
  - Nem jól ismersz, ha azt gondolod, nem volnék rá képes.
  - Igen, jól ismerlek. De nem szeretném, hogy olyasmit vállalj magadra, ami csak még nagyobb szenvedést okozna neked.
  - És azt gondolod, Srant ez érdekelné?
  - Nem – felelte Mellon egy idő után. – Valóban nem érdekelné. Igazad van. Ő nemcsak Világföldét, hanem téged is el akar pusztítani. Ha úgy döntenél, hogy maradsz, azzal csak veszélynek tennéd ki egész Habo-völgyet.
  - Igen, nem tehetem ki ekkora veszélynek a barátaimat. Ha el akarom pusztítani őt, mindenképpen nekem kell megtalálnom Őt.
  - Magam is ilyesmire gondoltam – értett egyet Mellon; lebeszélni vagy meggyőzni nem akarta barátját, mivel igaza volt. – De ugye nem gondolod, hogy mindezt egyedül te fogod végrehajtani?
Sadok hálásan nézett a mágusra. Tudta, hogyan érti.
  - Mindjárt gondoltam, nem hagynád, hogy egyedül nézzek szembe a veszéllyel.
 Mellon szeretetteljesen nézett a habóra, aki már oly sok év óta a barátja volt. Bármit megtettek volna egymásért. Kiálltak egymás mellett, és soha sem hagyták cserben a másikat. Akár az életüket is föláldozták volna egymásért.
  - Viszont arra számíthatsz, hogy a feladat, nem lesz egyszerű – mondta Mellon. – Ha megtudja, hogy még mindig élsz és üldözőbe vetted, akkor ő is mindent el fog követni, hogy elkapjon téged.
  - Tisztában vagyok a veszéllyel – felelte Sadok, majd kinézett az ablakon.

Folytatjuk.

**********************

18. HALLGASSUK EGYÜTT

DR. KOVÁTS  GYULA  ZENEI ROVATA

- Zenei rovat 38 -

Jártó Róza

GUTENBERG INDULÓ
A 2018. év Gutenberg halálának 550. emlékéve…
Már hosszú ideje vagyok nyugdíjas nyomdász. Egy napon eszembe jutott a több, mint 50 évvel ezelőtti, magyar érettségi szóbeli vizsgám, amelyben Vörösmarty Mihályról értekeztem, és többek között szóltam A Gutenberg albumba című, 1839-ben írt verséről is.  Újra elő is vettem, és elragadtatással olvastam, többször egymásután. Azon kívül, hogy a költő verse ma is aktuális, egy késztetést éreztem meg magamban.
Mindjárt az első sora egy gyönyörű hexameter, amelynek ritmusa számomra rövidesen egy induló kezdősorának kigondolását jelentette. Hogy el ne felejtsem, tüstént le is jegyeztem. (Elárulom, hogy amikor egy új dallam jut eszembe, a lehetőség szerint rögzítem egy diktafonon, egyszerűen ráfütyülöm ). Ekkor elhatároztam, hogy egy indulót faragok ebből a versből…
Aztán elemezve a verset és látom, hogy egy szonett formával van dolgom, kétszer négy és kétszer három soros ez az epigramma. Az első kétszer négy sorhoz a zene vezérdallama viszonylag könnyen megszületett, követve az időmértékes verselés ritmusképletét. A kétszer három sor viszont feladta a leckét, mert a vers itt hihetetlenül emelkedik érzelmileg, és ezt a zenében is vissza kellene adni. Ez sok átgondolást, átjavítást követelt, mert a szöveg annyira erős, magával ragadó, hogy nem könnyen találtam rá jó zenei kifejezést. Amikor az érzelmi csúcs az igazság szóval tetőzve megszűnik, a zene egy pauzával egy rokon , győzelmi hangnembe való átlépéssel  az elképzelt győzelem indulójába megy át…
Az induló férfi-női énekhangra és szimfonikus zenekarra épült. Ebben érdekes pillanat a vers-szakaszok előtt beiktatott, három ütemes  általam elnevezett  zenei iniciálé, amely mozgalmas ötszólamú előjátéka a vers-szakaszoknak, és mely ebben a műfajban szokatlan megoldás. Az induló jellegzetes szereplői az énekhangokon túl a trombita és a klarinét.

Dr.Kováts Gyula

A zenéhez tartozó szövegmondás és - illesztés is okozott némi fejtörést, mivel az induló pattogós ritmusához egy lágy szöveg nehezen illeszthető. A siker úgy vált lehetővé, hogy a verset skandálás ütemében mondja a verselő Jártó Róza. Különösen a két utolsó versszak megjelenítése nagyon eredeti lett.
Végezetül Gutenberg bocsánatát kell kérnünk, mert a nagyvilág elfeledkezett arról, hogy a 2018. év Gutenberg halálának kerek 550. évfordulója volt. Hál’ Istennek sikerült ebben az évben befejezni és megjelentetni CD lemezen a Gutenberg indulót a Róza & Julius Kiadónk gondozásában.
Legyen ez a zene is egy méltó Gutenberg-emlékjel a világ számára, és kívánjuk, hogy váljon minden nyomdász, minden betűművelő és -szerető ember egyetemes indulójává.

Fogadjátok, terjesszétek legújabb alkotásunkat . Szeretettel Róza és Gyula

Vörösmarty Mihály: Gutenberg-albumba

Vörösmarty Mihály

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;

Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javul;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"

S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

Elérhetőségek:
https://youtu.be/zdppy1nTDJs
https://youtu.be/3AfBCaRnF1s
https://soundcloud.com/stations/track/yulaerkovats/gutenberg-indulo-gutenberg-march
https://orokbecsuek.blogspot.com/2018/12/gutenberg-indulo-gutenberg-march.html

**********************

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

Soponyai Mihály

Minden kedves olvasónak jó egészségben, sikerekben gazdag boldog új évet kívánok. Üdvözlettel : Soponyai Misi
    Az 5 leggyakoribb érrendszeri panasz kezelése gyógynövényekkel. Érszűkület, magas vérnyomás, szívritmuszavar, visszér, érelmeszesedés – ezek a panaszok vezetik a magyarok körében a szív- és érrendszeri betegségek listáját. Szerencsére ezek nagyon jól kezelhetők gyógynövényekkel.

Érszűkület

Amennyiben orvosi vizsgálaton megerősítették, hogy érszűkülettel van dolgunk, kiegészítő kezelésként érfalat erősítő, keringésjavító gyógynövényeket ajánlunk. A galagonya virágzó ágvég teát vagy tinktúrát naponta kétszer-háromszor fogyasszuk, ezzel egyszersmind a szívünket is tonizáljuk (nemhiába hívják a galagonyát a szív gyámolítójának), valamint a vérnyomásunkat is normalizáljuk. A galagonya az egyik legkiválóbb, legártalmatlanabb gyógynövény! Megelőzésre heti két-három alkalommal kell inni, és mivel enyhe nyugtató hatása is van, legjobb lefekvés előtt.

   Ne feledkezzünk meg a megfelelő minőségű C-vitamin beviteléről, hiszen ez szükséges ahhoz, hogy az érfalat alkotó kollagén elegendő mennyiségben termelődjön a szervezetünkben. A C-vitamint legkönnyebben a csipkebogyóhúsból vonhatjuk ki, hideg áztatással.

Érelmeszesedés

Az érelmeszesedés lényege az, hogy a verőerek falában koleszterinplakkok rakódnak le, amelyek gátolják a vér áramlását.  Amennyiben vérvizsgálat kimutatta, hogy magas a koleszterinünk, kezdjünk el fokhagymakivonatot vagy -kapszulát fogyasztani. Emellé Gyuri bácsi a Tyúkhúros teakeveréket ajánlja naponta egy csészével.  A szív és az erek karbantartója a galagonya, ezért a galagonya virágzó ágvég teáját vagy alkoholos kivonatát érelmeszesedésre is érdemes inni, naponta többször is. Szintén hasonló vérkeringésjavító tulajdonságokkal rendelkezik a fehér fagyöngy. A két gyógynövényt egymással nyugodtan kombinálhatjuk, jól érvényesül szinergista hatásuk, csak arra kell ügyelni, hogy a kétféle teát másként készítjük el: a fagyöngyét 12 órás hideg áztatással, a galagonyáét pedig forrázással. Életmódtanácsunk az, hogy érelmeszesedésnél fogyasszunk legalább napi 1 liter gyógyteát vagy tiszta vizet, és időnként iktassunk be almaecetkúrát. Az almaecetet étkezések után, egy evőkanállal egy pohár vízben hígítva fogyasszuk.

Magas vérnyomás – alacsony vérnyomás

 Az új orvosi ajánlások szerint a 130/80 Hgmm feletti érték már magas vérnyomásnak számít. Ha vérnyomásunk ebben a tartományban van, akkor hatékonyan kezelhetjük napi egy csésze galagonya virágzó ágvég teával. A hagyományosan forrázással készített teát erre a célra reggel, éhgyomorra fogyasszuk. A felírt gyógyszert ne hagyjuk el, egyeztessünk orvossal, és ha beállt a kívánt vérnyomás, akkor is az orvossal konzultálva csökkentsük a gyógyszer adagját. 160 feletti vérnyomás értéknél a gyógyszer szedése mellett próbáljuk ki a Gyuri bácsi által összeállított Galagonyás teakeveréket. Ha nincs időnk vagy lehetőségünk teafőzésre, használhatjuk nyugodtan a galagonya alkoholos kivonatot is, naponta 3x20 cseppet, folyadékban elkeverve. Alacsony vérnyomás esetén segíthet a rozmaring leveléből készült tea is, a bükki füvesember vérnyomás emelésére a kerti izsópot ajánlja. Ebből naponta egy csészével kell inni, lehetőleg éhgyomorra.

Szívritmuszavar

Szívritmuszavar esetén hol bedobog, hol alig hallhatóan, össze-vissza ver a szívünk. A népi gyógyászat erre a problémára is a galagonyát és a fehér fagyöngyöt használja. A fehér fagyöngyből a fent leírt módon teát készítünk és hat héten át napi egy csészével fogyasztunk belőle. A galagonyateát este, lefekvés előtt fogyasszuk, mert ez a gyógynövény nemcsak erősíti, hanem nyugtatja is, harmonizálja a szív működését.

Visszér, vénás keringésjavítás.

Sokan élnek visszérrel, visszér- gyulladással, ami sajnos a trombózis előszobája. Az első feladat az, hogy a kiduzzadt ereket összehúzzuk, majd az érfalat belülről megerősítsük, az ereket megtisztítsuk. Visszérre, seprűérre Gyuri bácsi felváltva javasolja az erdei málnalevél és erdei szederlevél teákat. Naponta egy csészével lehet inni mindkettőből. Külsőleg kezelhetjük a visszereinket az orbáncfű olajos kivonatával, valamint körömvirágkenőccsel. Az utóbbi gyulladt visszér esetén hatásos.  A visszér arról tanúskodik, hogy vénáinkban elégtelen a keringés. Fogyasszunk sok-sok fekete áfonyát vagy a bogyójából készült teát mert az ezekben levő hatóanyagok (antioxidánsok, flavonoidok) erősítik a hajszálereket, segítik rugalmassá tenni az érfalat, így javítják a vénás keringést.

BOLDOG ÚJ ÉVET: EGÉSZSÉGET ISTEN PATIKÁJÁBÓL VÁLOGATNI SZÜKSÉG ESETÉN!

Üdvözlettel: Soponyai Misi

**********************

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa. Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk. Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3. Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

----------------------------------------------

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE. Kérje a  szerkesztőtől.

A  MAGAZIN INGYENES!

--------------------------------------------

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges: http://megszolalok.blogspot.hu/

-------------------------------------------

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZOLALOK MAGAZIN, 

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  

 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

 ------------------------------------------

   A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését. A szerzői jogokat fenntartjuk.

 Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz! Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják. Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

-------------------------------------------

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail: nagy.vendi54@gmail.com   -  skype: nagy.vendi54

---------------------------------------------- 

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/     illetve: www.megszolalok.blogspot.hu/

 ------------------------------------------

Az új link: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  

Weboldal: http://nagyvendel.comxa.com -  illetve:  www.nagyvendel.comxa.com

------------------------------------------

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat. A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)

----------------------------------------

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#   -  illetve: www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

-----------------------------------

Ez a  verses oldalam címe:

 www.pieris.hu,  ill.: http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

--------------------------------------

Külföldi elérhetőségek:

Irodalmi fórum: www.canadahun.com 

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

---------------------------------

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyiklink, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com

----------------------------------

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

  --------------------------------------

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK

A MAGAZIN KÜLSŐ- ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI NEVÉBEN!

     --------------------------------------

MEGSZÓLALOK MAGAZON 901. SZÁM

------------------------------------------

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ