Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2018. 10. hó – nyolcadik évfolyam, tizedik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes heti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

"NYIBA, KÖLTŐK IMÁI" - DÍJAS KÖLTŐ ÉS ÍRÓ

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)

3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)

7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)

8.Évfolyam: 2018. október

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

*************************

FIGYELEM!  

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN. 

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINKEK:

  www.muveszetimagazin.blogspot.com/   

illetve:

http://www.muveszetimagazin.blogspot.com/

*************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

  A  régiek  SZENT MIHÁLY  havának nevezték ,  manapság októbernek hívják ezt az ősz eleji hónapot.  Sokszínű, sokrétű, mint maga a  természet, és  a  múló időt  jelzi egész folyamatában, és számos  esemény , történés, történelem, fűződik hozzá.
  Forradalmak dicsőséges  harcai az elnyomás ellen,  a  másik dátum a  szintén szabadságharc elbukásának  és megtorlásának szomorúságos napja, tetézve  azzal, hogy  a  dicső harcok már  nem is e  szent határokon belül
zajlottak, pedig maga a  Föld nem ment máshová, csak a  vonalak rajzolódtak át  vérvörös tintával.
 Október hatodika   örökös gyásznapunk, Arad az alkonyunk.
Az ötvenhatos forradalom  dicsősége pedig csak pár napig  állhatta a  barikád pusztító harcait, idegenek  köveket tépő lánctalpait.
  Ebben a  hónapban védte  meg  Dobó István Eger várának romos falait , s  az ország  maradványait.
Vajh maradt  e  még  minékünk ezekből az emberségekből?
Névnapok, szüreti mulatságok  enyhítik, feledtetik a  gyászos napokat, és  a  bőség napjai enyhíthetik a  kínokat. Behajtják az állatokat a  nyári szállásokról, és  hálával kalapot emelnek  a  falu végén rendületlenül álló védőszentnek, Vendelnek.
Hamarosan hideg szelek jönnek.
  Nemsokára  vége az esztendőnek, s  az emberek csak jönnek, mennek.  
Egyebet nem mondhatok .... a  szerkesztő.

Nagy Vendel októberi gyásznapjaink című versét elmondja: Várkonyi Judit

https://www.youtube.com/watch?v=qBUAMJrrT2A

EMELJED FEL...!

NAGY VENDEL: MÁRIA NAP ELŐTTII GONDOLATOK

Emeljed fel
magasra kezedet,
csapjad össze
most a  tenyered.
énekeljed
a  dalt énvelem.
messzire zengjen,
mindenki hallja,
s  velünk dalolja,
Alpok, és Kárpátok orma.
Nagyasszonyunknak felajánlott
ősi Szent Korona,
földünket óvva takarja.
Nem veheti el senki soha.
Március, Június, Október hava
nem lehet mi hozzánk mostoha ...
Szabadka, Zombor, Újvidék,
nekünk a  régi még.
Kassa, Pozsony, Komárom, meg Eperjes,
elvesztek az álmaink,
de miénk lesz ,
mert miénk az
amelyik összenőtt,
ami összetapadt.
Ungvár, Várad, Gyulafehérvár,
Arad, Kolozsvár, Temesvár,
mind magyar szóra vár.

Elmehetnék  hobónak,
öreg vagyok én már
cirkuszi bohócnak.
Emeld fel kezedet, fejedet,
s  majdan szavadat,
indulj meg végre,
akár a  cirkuszos lova,
Kevermesnek  és Dombiratosnak,
a  felajánlott ország felé,
küzdjél meg érte,
ne legyél ledér.
s  hogy én is ott  legyek,
ha fúj, ha esik,
megyek veletek.
beállok a  sorba,
hogy sorra kerüljek.
Ha  sokat beszél hozzád egy nő,
szimbolikusan értve,
biztosan szeret, féltve
ha nem szól egy szót se,
kezdhetsz aggódni érte.
megtaláltam a  vajat
mások füle mögött,
hol nagy az indulat.
nadrágomra keveri a  vizet
a  turbulencia.
pedig nem esik
csak fúj...a  bestia.
hallgasd mit  mond
a  harang szava,
mit is énekel?
azt csengi hogy
giling - galang,
fehér galamb...
csőrében olajág,
nyakán szorul a
nemzeti színű szalag.
Házát , földjét, szőlőjét,
házát, földjét, szőlőjét,
zúgja a   nagyharang,

Ringye, rongya,
ringye , rongya,
csendíti a  lélekharang.
nincsen veszve semmi,
megtudsz nevettetni.
ki érti, elönti a  harag.
jöhet a  menet,
hangod messze viszik a  vizek.
asztal szék  marad,
a  többi jön velem.
ki az úr a  házból.
nem nevet,
kulturáltan együtt érez.
Ha kapsz valami díjat,
már nem írhatsz bármit,
ha elismernek,
gondolod  magadban,
írhatsz akármit.
kritikusoknak még nem
emeltek szobrot,
nem neveztek el teret,
s  főutcát sem 
ezidáig  róluk.
Olvasóim kérdik tőlem,
miért szapulom folyton őket,
mert ők sem kímélnek engemet,
a  beste lelkületűek.
Írásaim hangulati elemek.
a  profik dolgoznak,
hajszolják a  hasznot,
küzdenek  az idővel,
az amatőrök alkotnak.
Szépen, nyugodtan,
elmélázón, csendesen,
van idejük rá.
Rend és fegyelemben,
mint ahogy az öreg Föld
száguld énvelem
a Tejút rendszerben,
egy fekete lyuk felé ,
az örök végtelenségbe,
beletemetkezve.

2017. szeptember  08. - án,   Szűz Mária születése napján.

*************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

   1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  

   2.  GLOSSZA. 
       KELEMEN GYÖRGYNÉ: SZÜLŐI ÉRTEKEZLET KICSIT MÁSKÉPP
  

   3.  VERSEK  A  NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRS IRODALOM
       TÓTH ENIKŐ,  BOGNÁR PAPP IRÉN, NAGY VENDEL, MÁTYÁS RITA
  

  4.  KULTÚRKOKTÉL ...  ÁRVAY MÁRIA   ROVATA
       A ZENE VILÁGNAPJA
  

  5.  ARCKÉPCSARNOKá VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET!

      GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA: TÖLCSÉRES  JÓZSEF
 

  6.  PÁLYÁZAT... SZÁZSZORSZÉP  FESZTIVÁL
       ELŐADÓI, KÉPZŐMŰVÉSZETI, ÉS IRODALMI  PÁLYÁZAT - TATABÁNYA  
 

  7.  ELBESZÉLÉS.  CSOMOR HENRIETT:  EGY REGGEL GONDOLATAI

  8.  HAZAI TÁJAKRÓL ... NAGY VENDEL  ÍRÁSAIBÓL

  9.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN. 
       KYRA ANGIE :SOHA NE  MOND HOGY SOHA

10.  VERSVÁLOGATÁSOK   I. P. STEVE   ÉS   BURZA MÁRIA   ÍRÁSAIBÓL

11.  NOVELLA. KELEMEN GYÖRGYNÉ: A  KISLÁNY ÉS A KUTYÁJA

12.  FANTÁZIA REGÉNY.
        SAMU ÁGNES :  ŐSI ERŐK ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG 

13.  ÍZES TÖRTÉNETEK... IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
        NAGY VENDEL:   KÁPOSZTÁS ÉTELEK

14.  VÁLOGATÁS ÍRÁSAIMBÓL
       ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES : ODAÁT IS JÁRTAM

15.  VERSRŐL VERSRE...KORTÁRS SZERZŐKTŐL
        KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT, NAGY CSABA, KOVÁCS TIBOR

16.  AKKOR MOST  SZÜRET!
        NAGY VENDEL : SZÜRETI VERSCSOKOR

17.  MEGJELENT  ADAMECZ LÁSZLÓ   VERSES KÖTETE: SZERETEM AZ EMBERT

18.  VÉLEMÉNYEM SZERINT ... OLVASÓINK ÍRTÁK

19.  TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT . SOPONYAI MIHÁLY   ROVATA
        ŐSZI FELKÉSZÜLÉS

20.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************

2. GLOSSZA

KELEMEN GYÖRGYNÉ : Szülői értekezlet kicsit másként.

8 éves koromban elvesztettem apámat, meghalt. Anyukám beteges volt . Arra
kényszerültem kicsit másképp lássam a világot, felnőttesen . Hamar
felnőttem hisz helyén kellett lennie az eszemnek mikor anyukám elájult,
vagy rosszul volt. Tudnom kellett mikor mit kell tennem . Így aztán furcsán
néztem a körülöttem lévő gyerekekre ahogy rohangáltak, játszottak.

Anyukám szülői értekezletre nem járt, mondván úgy is mindent tud mindent
elmondok, minek . Így aztán jó kifogás volt hogy ő éppen beteg . Egyébként
hogy szokjam, hogy kell intézni a dolgokat jelszóval, amit lehetett velem
intéztetett . Így hát tanáraim nem is igazán ismerték anyukámat csak
beszédből mert megszokták a szülői értekezleten kinek az anyukája nem
jelent meg, álljon fel az a gyermek én mindig álltam . Így hát csak üzentek
ezt vagy azt mondjak meg , és várják a választ . Én meg mint a jó postás
hoztam vittem az üzeneteket . Na persze időnként elfelejtettem átadni de
válaszoltam anyám helyett. Mondván minek zaklatni válaszolni én is tudok .
Persze szerintem erre rájöttek a tanárok és kezdtek felnőttesen kezelni .
Mondván veled mindent meglehet beszélni .

 

Kelemen Györgyné

Eljött a pályaválasztás ideje , valaki tudta mi is szeretne lenni, valaki
csak a fejét törte és nem volt semmi elképzelése . Olyan is volt, aki rossz
fele nyújtózkodott és tanárunk szerint a kinézett pályára nem való.

Megbeszélje a szülőkkel mi legyen, szülői értekezletet tartott a tanárom és
kérte minden gyereket valaki a családból képviselje az értekezleten, mert
ez fontos . Hazamentem és mondtam anyunak most tényleg el kellene menned,
mert fontos lenne . Na persze mint mindig ő nem megy el de ha annyira
fontos, menjek én. Nem tudtam rábeszélni hajthatatlan volt . Így nem tudtam
mit tenni, elmentem . Tanárom meglepődött, menj át a másik terembe
rajzolgass, kösd le magad míg tart az értekezlet , de anyukád hol van . Én
jöttem, én képviselem a családom mást jobban a dolog nem is érdekelhetne,
hisz rólam van szó. Tanárom állt meglepett arccal, na jó akkor foglalj
helyet . Leültem és jegyzeteltem pl. mikor lesz az osztálykirándulás.
Tanárom nézett, te mit írsz?, hát a szünetet meg a kirándulást ne írj, majd
megtudod mondta. Az értekezlet után jelenléti ív ment körbe alá akartam
írni, a tanár rám szólt te ne írd alá. Miért ne itt vagyok . Rád emlékezni
fogok. Aztán megkérdezte hogy tetszett a szülői .

- Igazat mondjam , vagy színezem ki. - feleltem

- Csak az igazat.

- Unalmas volt , azt hittem most nagy titkoknak leszek tudója amiről diák
nem tudhat . Viszont semmi titok napvilágra nem került, mindent tudtam.

- Nem mondhatok rosszat a gyerekekről, még akkor sem ha rosszak , hisz csak
gyerekek vagytok . A szülőknek meg fájdalmat okozna.

Másnap az osztályfőnöki órán a tanár megkérte akinek nem volt ott senkije a
szülőin, álljon fel. Én ott voltam nem álltam fel . Tanár úr rám szólt
álljak fel .

- Mégis csak alá kellett volna írnom a jelenléti ívet – mondtam

-Tanár nevettet igazad van ülj le.

A többiek csodálkozva néztek.

- Mi van ? - Te ott voltál a saját szülői értekezleten .

- Igen ott .

- Tanár megszólalt már sok- sok éve tanítok , de ez nekem is meglepetés
volt . Azt hiszem ezt soha elfelejteni nem fogom .

Aznap a tanárok mosolyogva néztek rám szerintem ők is tudták .

A gyerekek meg kérdezték na mesélj mi volt . Semmi érdekes, csak jót
mondott rólunk a tanárunk . Legközelebb mikor szülői volt, a tanár
bejelentette, anyukádat szívesen látom, de te azért ne gyere el .

- Miért kérdeztem ? A tanárom viszont bevallotta, olyan zavarba mint amikor
én ott voltam még egyik szülőin sem volt . Nagyon furának tartotta hogy
egyik diákjának tart szülői értekezletet. .Kérlek, máskor ne gyere el . Hát
így volt a szülői értekezlet kicsit másképp.

*************************

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS IRODALOM

TÓTH ENIKŐ: Menekülve

Menekülve,
karon ülve,
anyja mellét keresi még,
baba felett tiszta az ég!

Menekülve,
padban ülve,
sok tudásban kevés mámor,
Ki lesz okos és ki bátor?

Menekülve,
belesülve,
néhány betanult szövegbe,
Önmagadat nem keresve…

Menekülve,
elrepülve,
holt szerelmek ringó ágán,
Mi volt igaz és mi ármány?

Menekülve,
megenyhülve,
elfárad a lélek végül,
éppen már csak halni készül…

áááááááá

Bognár Papp Irén: VALLOMÁS

Hiába küzdök ellene
nem való e korban a láng!
Valahol ott Isten keze,
s hiába küzdesz ellene

 

Aludni térek: Te adsz puszit
Felébredek: rám mosolyogsz
Közben az idő folyamában,
minden percben és órában
képzeletemben Veled vagyok

Neked öltözöm hófehérbe,
Hozzád írok naponta levelet,
Veled vagyok immár örökre,
elvarázsoltad a szívemet

Álmomban megfogod a kezem
Ülünk az őszi éjszakában,
hervadó rózsalugas alatt,
csak Te és én, s a szerelem
az októberi búcsúzásban.

áááááááá

CIRKUSZI CSODÁK…

NAGY VENDEL: PARÁZS VARÁZS

Sátor előtt marsot fújnak

nagydobokkal üstdobolnak
bohócokkal hívogatnak
pereceket osztogatnak
nevet kinek foga rése
akár cirkuszkerítése
botlanak a  sátorvasban
cirkusz nevére mutatva
reklámfény a  kupolában
hirdeti a  nagyvilágba
csoda készül a  manézsban
páholyokba invitálnak
gukkereket is kínálnak
ponyvák között bevonulnak
artistái a világnak
kerek szemek kitágulnak
gyermek  lelkek csodát várnak
porondszolgák sorfalat állnak
fűrészporos manézs felett
reflektorok fényesednek
porondmester frakkban lép fel
karmester egy tust vezényel
hinta leng a levegőben
csodás a  hölgy csupa tüllben
fogóember vasmarokkal
kezét várja biztonsággal
légtornász csuklója  kattan
dobpergésre cintál csattan
műsor végén háló huppan
egy nagy gömbön  zsonglőr döncöl
levegőben labda röpköd
tűzkarikák s  buzogány
villám kézzel hajigál
néhányat lábbal is csinálna
megtapsolja egy fóka
orrán pörög a  labda
hajfonaton függeszkednek
fent a  légben baletteznek
kitárt karral forgolódnak
ferde szemmel morgolódnak
Kínaiak sárga fényben
tündökölnek kék  selyemben
piros csizmával toppantva
dobbantóról felugorva
szaltóznak a  levegőben
lovagolnak a  westernben
apró póni fut utánuk
bóbitája áll rezegve
majom huppan a  nyeregbe
kalapjával lengedezve
kupoláról  leeresztve
medve mászik a  kötélre
végén hogyha jó a kedve
vidáman táncol a medve
a  porondon bohóc várja
füléig ér piros szája
orra krumpli haja kóc
ilyen ember a  bohóc
kockás nadrág nagy cipő
kezdődik a  hajcihő
ha elveszik amin játszik
azt kiáltja... van máásíííík
rúdra fut egy akrobata
nem ragacsos a talpa
két karjával átkarolja
lecsúszik ha azt akarja
lábán vállán feszül izma
ez az igazi karizma
besétál egy oroszlán
nem fér ki  a  rácson tán
utána egy Orosz lány
mérges kígyó a nyakán
veszélyt sejtető nyaklánc
párduc  ül a teve hátán
gepárd egy csíkos zebrán
paripákon lovagolnak
tűzkarikán átugornak
megindul a  szafarin
vezeti egy beduin
lebukik a  szaharai Nap
elefántok trombitálnak
ormányukban faborotva
borbélymester fehér habja
felharsan az Aida
búcsút int sok artista
bevonulnak a dalra
vastaps a jutalma
véget ér a móka mára
kialszik a  rivalda
éjszakába nyúló esten
a  fények kihunynak csendben
vége a parázs varázsnak

a  sok - sok élményt mindenki

áááááááá

Mátyás Rita: A rossz és a jó egymásra hatása...

Napfény szikrázik, vakít a nyári légben.
egy pihe sem látszik az égszínkék égen.
Fénye csillan, táncot jár tónak habjában,
tegzéből ezer nyilat lövell a nyárban.
Viharisten ébred! Mire ez a nagy csend?
Hét ágra süt a nap, sehol egy esőcsepp!
Ki hallott még ilyet, fiaim hol vagytok?
Fújjatok vad szelek, villámot fakasztok!
Fekete felhőkből özönlik az eső,
eláztat már várost, erdőt és mezőt!
Egyszer csak kiürül felhőknek dunnája,
elcsitul a zápor, napfény süt a tájra,
Szivárvány ragyog fel, átível a réten,
E sokszínű szépség, igen tünékeny!
Az eső a földnek is, maga az élet,
Nélküle  ember, állat, növény se élne.
Míg egészséges vagy, nem jut az eszedbe,
milyen jó is az, ha nem fáj semmid se!
Mikor látsz, jársz, dolgozhatsz, érted életed,
boldog család sürög- forog körülötted!
A gondok, a bajok, leküzdeni valók,
nyüzsög az élet körötted, ez csuda jó.
De szeretted meghal, s hiánya földre sújt,
zokogó szívedben, fájdalom nem csitul!
Fogadd jól a rosszat, jellemed nemesül,
akkor is ha lelkedre, sok kín nehezül!
Bízzál Istenben, hogy megmutatja utad,
cipeld kereszted, amint Jézustól láttad!
Egyszer majd újra, jobbá lesz az életed,
jobban megbecsülöd, hátralevő élted!
A jót, s a szépet csak akkor értékeled,
ha már a rosszat, s a csúnyát is megélted!

2018. 08. 30.

*************************

4.  KULTÚRKOKTÉL

ÁRVAY MÁRIA : Október 1. – A zene világnapja

Könyvajánló - Korolenko: A vak muzsikus

FÜLSZÖVEG:

A vak muzsikus Korolenko egyik legkiválóbb alkotása. Hőse, Pjotr Popelszkij születése óta vak. Kisgyermek korában sokat szenved emiatt; azt hiszi, örökre kirekesztették az életből. A természet azonban rendkívüli zenei tehetséggel

Árvay Mária

ajándékozta meg, s a vak muzsikus a művészeten keresztül látóvá válik, kitárul előtte a világ. Megismerkedik a népi zenével, híres zenész lesz, s a nép egyszerű gyermekeivel való kapcsolatából fakadó "szellemi látása" segítségére van egyéni bánatának leküzdésében. Megleli az igazi boldogságot: abban, hogy összeforr a néppel, megérti életét, költészetét.

   A könyv az alábbi linken letölthető: http://mek.oszk.hu/09400/09472/09472.htm

áááááááá

Humor

Kovács egy átvirrasztott éjszaka után nem bírja tovább, és átmegy a szomszédba a kutya miatt.
- Kérem, szomszéd úr - kezdi. Én igazán béketűrő ember vagyok, de ami sok, az sok. Az önök kutyáját be kell adni valamilyen intézetbe, hogy leszoktassák az ugatásról. Tegnap délután is vonítani kezdett a lányom énekórája alatt, és hajnalig abba sem hagyta!
- Sajnálom, Kovács úr - feleli a szomszéd -, de tanúm az egész ház, hogy a maga lánya kezdte.

 ---------------------------------------

Kiragasztott cédula egy lakótelepi ház falán:
   "Trombita sürgősen eladó!"
S alatta kézzel:
   "Éppen itt az ideje már!"

--------------------------------------- 

- Kovácsné Lisztet játszik, s amikor abbahagyja, büszkén kérdezi az urától: Na? Mit csinálnál, ha úgy zongoráznál, mint én?
Zongoraleckéket vennék.

---------------------------------------- 

Próbaéneklésen:
- Tanár úr, kérem! Nekem azt mondták, hogy kincs van a torkomban...
- Alighanem az zavarja az éneklésben.

------------------------------------------ 

- A feleségem zongorázik, a fiam trombitál, a leányom hegedül.
- És te?
- Én tűröm.

----------------------------------- 

- Az újgazdag Szabóék meghívják egyik estélyükre a világhírű hegedűművészt. A művész jókora fellépti díjért elfogadja a meghívást, s mikor megérkezik, odamegy Szabónéhoz, s a hegedűjére mutatva azt mondja neki: Ez a hegedű, amelyen ma este játszani fogok, több mint kétszáz éves.
- Annyi baj legyen - feleli nyugtatóan Szabóné. - Ki veszi ezt észre?

---------------------------------- 

  Bemegy a vásárló a hanglemezboltba, és megkéri az egyik eladót, hogy ajánljon a feleségének valami újdonságot a klasszikusok közül:
- Kérem, most jelent meg új felvételen a Befejezetlen szimfónia.
- Azt nem kérem - feleli a vevő. - Még azt hinné a feleségem, hogy valami maradékboltban vettem.

Forrás: Kun Ákos -  Viccek, humoreszkek, anekdoták

áááááááá

Zene – szó:

Érdi Tamás zongorajátékából:
Esőcsepp: https://www.youtube.com/watch?v=HS3GfIwivsE

Érdi Tamás: Liszt: https://www.youtube.com/watch?v=UQa9OyiUZjo

Összeállította: Árvay Mária

*************************

5. ARCKÉPCSARNOK

VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET! 

GYŰRÖTT OLDALAK, KISIMULT LAPOKKAL

Kedves Olvasóim!

A sors szerencsés emberkéje vagyok, hiszen itt a Facen több ember kiválasztott már engem családtagjának. Kaptam Anyácskát, Apácskát, Húgocskát, Nővérkéket, és nemrég Bátyuskát is. Tölcséres József az én kedves Bátyuskám. Sok közös vonás van bennünk. Végtelen örömmel tölt el, hogy ismerhetem, és kötélnek állt, noha nem kis nehézség neki e riportkérdésekre válaszolni, tudom és értékelem nagyon a hozzáállását, a munkáját, és idejét. 

- Hol születtél?
- Romániában az egykori Magyar Autonóm Tartomány, a mai Kovászna megye székhelyén, egy kisvárosban, Erdély délkeleti részén SEPSISZENTGYÖRGY - ön születtem 1954. május 1-én 23 óra 55 perckor, egy hétfői napon.

 - Vannak testvéreid?

-  Egy hattagú család második fiú gyereke vagyok, egy bátyám, egy öcsém és egy hugicám van.

- Ugye élnek még a Szüleid?

- A szülők közül, már csak Édesanyám él, aki most 84. életévében jár, Édesapámat 2011 áprilisában, hét év súlyos betegség után elveszítettük.

- Mi történt Édesapáddal?

- Édesapám hét évig volt ágyban fekvő beteg. Minden évben gutaütés

(agyvérzés) érte, hol a bal, hol a jobb oldala bénult le, míg csak 2001.04.05. hajnalán meghalt. Április 7- én temettük el és az utolsó búcsúnál életem legfájóbb lelki sírása tört ki belőlem.

- Hogyan dolgoztad fel Édesapád elvesztését? Mi segített át a nehéz időszakon?

- A fájdalmat egy kis rituáléval dolgoztam fel. Minden, amit tettem,

meg volt "tervezve". Minden évben öt évig, április 5 - én, három órakor kimentem a sírhoz fehér szegfűvel. Két percet ott álltam a fejfánál, ennyi.

Halottak napján ugyancsak öt évig egy kis kerek koszorút öt fehér

szegfűvel, s középen piros rózsával helyeztem a sírra. Ennyi, aztán

elmúlt… Nagyon ritkán jutott eszembe, csak így, ha rá kérdeznek:

Él-e még az apukád?

- Mesélj a gyermekkorodról!

-  Szerény, gyári munkáscsaládban nevelkedtem, nem voltunk szegények, éhesen soha, de soha nem feküdtünk le, de azért sok mindenre nem futotta. Ahogyan most visszaemlékszem 

a gyerekkorom szigorú szabályok, kötelezettségek betartása közepette is gondtalan, kis örömökkel megtűzdelve, szépnek mondhatom.

Mindezek mellett mindig egy félénk visszahúzódó nagydioptriás,

pápaszemes kisgyerek voltam, nem játszhattam úgy, ahogy akartam,

ahogyan minden fiúgyerek tette. Féltettek, főleg Édesanyám, de féltem

én is.

- Milyen voltál és mivel teltek a napjaid gyermekként Bátyuskám?

- A rokonok, a nagyon közeli ismerősök és a családom ÖCSI-nek, a feleségem ÖCS - nek szólít. Nagyon féltem attól, hogy eltörik a

szemüvegem, ha elesek, ha eltalál egy labda futballozáskor, és elég

gyakran megtörtént, nemegyszer kaptam verést, szidást ezért. Sok

esetben ültem egyedül, és néztem, hogyan játszanak fiútestvéreim az utca többi gyerekével.

    A „szerencsém" az volt, hogy a hatalmas udvarban lakott még két család, és a három lány, a hugicám, én bábszínházaztunk, főzőcskéztünk. Ekkor tanultam meg kézimunkázni, varrni, kötni. Később

Gerencsér Hajnalka

hobbim lett, nagyon sok időt töltöttem a fonalakkal. Felnőtt koromban is...

- Nos… vártam ám a közös vonásokat drága Bátyuskám! Én is imádok a fonalakkal dolgozni. Volt egy kiállításom, ahol drága Tanárom, aki megnyitotta, fonalkirálynőnek nevezett, hisz a gobelin, a keresztszemes, a szálbehúzás, a fonalgrafika, a horgolás alapanyaga a fonal. Mesélj kérlek nekünk a Szüleidről!
- Nagyon szerettem Édesanyám "szoknyája" mellett, ő engedékenyebb, kedvesebb volt, védte gyerekeit, mint minden anya. Édesapám nagyon szigorú, durva, verekedős ember volt, mégis együtt maradt a család.

    Szövőgyári -  akkor híres volt a damaszt és ágyneműnek való termékeiről - munkások voltak. Két váltásban, Édesanyám öt gépen (flájeron), édesapám az eladásnál (expedid) , majd a hatvanas

évek végétől sofőrként dolgozott, de már nem a gyárban. Édesanyám a 

gyárból ment nyugdíjba, 45 évet dolgozott.

   Mi volt a szép? A nagycsalád, a nagy találkozások az unokatestvérekkel, nagyszülők, nagybácsik és nagynénik, minden szüli -

és névnapot megtartottunk. Kirándulni is nagyrészükkel és elég sok baráttal együtt tudtunk mulatni, szórakozni. Fiatal és felnőtt koromban már  nem voltak meg ezek a nagy találkozások. Igaz a rendszer is 

tiltotta a gyülekezési jogot.

 - Szerettél iskolába járni?

-  Ja, és az iskola a drága sulim! Szerettem tanulni, segítség nélkül, a

líceumig nagyon jó és jó tanuló  voltam. A középiskola már nehezebb,

igényesebb volt, de nem vallottam szégyent. Hetes átlaggal a humán

szakon leérettségiztem. Mindig a középső sor első padjában, a táblával szemben ültem, hogy lássam az írást. Nagyon szépen írtam, sokat

jegyzeteltem. Már az órákon meg tanultam a leckék kétharmadát.

Otthon leírtam a házit, ahogy hazaértem, aztán szabad voltam.

    Szépen rajzoltam, csendélet, tájkép, portré minden ment. Rajzkörre is

jártam. Kezdett romlani a szemem, és már nem engedtek rajzolni, felmentettek tornából, házi olvasmányból, műhelygyakorlat,

kézimunka, minden odalett a gyűrött oldalon.

   De még mindig volt és van valami a tarsolyomban: az éneklés, később a zene. Visszatérve az iskolához, az utolsó két évet egy osztálytársam

segítségével végeztem el és együtt készültünk az érettségire. Ha nincs

Betty, nincs iskola, érettségi, diploma. Életem egyik legsimább

lapja, a házasságot leszámítva...

 - Hova jártál iskolába?

 - A városunkban két nagy 1-12 osztályos iskola működött, az egyes a mai Mikó, s a kettes a mai Mikes, ahová én jártam. Nagyon közel volt, hatvan méterre a lakásunktól, szünetekben gyakran haza ugrottunk az akkori barátokkal, cigizni, na persze már líceumba  jártunk. Édesanyám volt a leső, nehogy a "papa" hazajöjjön, mert jaj lett volna mindenkinek, ő is cigizett és az volt a szokása (a mai napig is), hogy minden hamuzóban

hagyott egy - egy cigaretta végett. Mi ugyanazt a márkát szívtuk, így nem volt feltűnő. 

 

Tölcséres József

- Mi a véleményed a barátságról?

- A barátság nem vélemény kérdése. Mi választjuk magunknak, elfogadjuk úgy, ahogy van, ami nem jelenti azt, hogy mindenben egyet értünk, rábólintunk tetteire, ha jó, ha rossz, csak azért, hogy ő úgy érezze, egyetértünk, vele vagyunk. Nem, kategorikusan nem így cselekszem. Elmondom a véleményemet, ha tudok segítek önzetlenül, és az igazi barát ugyanezt teszi velem.

- Sok barátod van?

- Nincsen sok barátom, ismerősöm az van elég sok. Érdekbarát is volt, lehet, hogy van is, de én nagyon bízok az emberek jóságában.

- Ebben is rokonlelkek vagyunk, én sem szeretem az érdekbarátokat, és nagyon bízok a jóságban, a szeretet erejében.  Csalódtál valaha barátnak vélt emberben Bátyuskám?

- Igen, volt nekem is bajom, problémám, akikre számítottam nem álltak mellém, pedig sokukat kisegítettem, nem kértem semmit cserébe.

 - Mi a horoszkópod?

-  A horoszkópom Bika.

- Nos, gondolom nem leplek meg, de én is bika vagyok… makacs, gondoskodó és kitartó… és érzékeny. Te mennyire vagy érzékeny Bátyuskám? Szoktál sírni?
- Nagyon érzékenyen érintenek bizonyos dolgok, igazságtalanság, sértések, valótlanságok állítása, általánosítások, elképzelt dolgok valósnak való beállítása,(amiket úgy hívok: megint kombinálnak), Sokszor sírok. Sírok a filmeken (csak szinkronizáltakat tudok nézni), ha sajnálok valakit, sírok, ha a másik sír és én tudom az okát.

BIKA, ÉLETRAJZOS HOROSZKÓP

Május első napja szinte elfogyott
Mikor a jó anyám világra hozott!
Szegény meg is szenvedte,
S úgy nőttem fel mellette,
hogy én voltam a szemefénye!
Nem láttam jól akkor sem,
Gyerekkorom nem élvezhettem!

Tölcséres József

Sok mindenről lemaradtam,
Lehet néha bánkódtam,
Ha később is, de házasodtam,
Amit viszont meg nem bántam!
Betegen, de kitartóan dolgoztam,
Két gyereket bevállaltam!
Szeretetben, felhőtlenül felnőttek,
Míg csak nyugdíjba nem jöttem!

Az egyik szegény nagyon beteg,
S mint ahogy én, nagyon szeret!
A másik az egészséges,
Tisztességes munkát végez,
Azt, amit én úgy akartam,
Hogy másokat taníthassak!

Falusi lány feleségem
Engem mindig is megértett!
Egy kicsit tyúkanyó, nem muszáj, 
Ezért köztünk nincsen viszály!
Sokszor mondja azt, hogy szeret
S mint a férje jól is esett!

Magam nagyon nem hagyom
Ezért nincsen haragom,
De szeretem az igazat
Ezért taposom utamat, másokat?
Szeretem a jót, a szépet
A megdolgozott értéket!
A rivaldafény melegét mások 
Szeretetét, amit vissza is adok!

Alkotok, de nem magamnak,
megmutatom azt másoknak,
És kitárom a szívemet
Van, ki ezért kinevet!
Nem tudja, hogy küzdő vagyok,
Nem adom könnyen magamat!

Sebzetten is tovább megyek,
Könnyen hajtom el a legyet,
S megbocsájtok elég hamar,
Ha a leves be nem kavar!
Sokszor segítek érdektelenül
Míg a leves ki nem hűl!

Sebzetten is húzom az igát
Megkínoznak, mint egy bikát!
Sok mindenről nem tudok
Éppen ezért tanulok!
És sok mindenben nem hiszek
ezért bizonyítanak nekem!?

Nem szeretem a szélsőséges dolgokat,
azért keresem a közép utat,
hogy megérthessem azokat,
Miértjét a dolgoknak,
Amik körülöttem forognak!
Nem vagyok már oly nyakas,
Másokra is hallgattam, 
S így maradtam boldognak!

2017.06.08.

 - Látássérült vagy. Kérlek, te drága Lélek meséld el nekünk, mi a betegséged neve, és mennyire nehezíti meg az életedet?

 - A bal szemem vak, három műtét sem segített megtartani azt a kevés látást, ami volt, levált a retina. Sokat szenvedtem lelkileg. Most már jobb. Mínusz 35 a dioptria a vakság előtt. Most mínusz 28 van a jobb szememen, kb.2cm "távolságról"..."látom" a betűket nyolcvanas nagyításban. Mit jelent ez? A kis betű 5 mm, a nagy pedig 8 mm magas, kivastagítva. A szembetegségem neve, glaukóma (belső zöld hályog), miopie forte kancsalsággal. Az apró betűket egyáltalán nem látom el olvasni, főleg színes alapon, csak fekete a fehéren jöhet számításba.

 - Hol élsz jelenleg?

-  Én még mindig, remélem elég sokáig a szülővárosomban élek a kis családommal.

-  Mesélj kérlek a jelenlegi családodról: feleségedről és a gyermekeidről, ha jól emlékszem a Horoszkópos versedben azt írtad, két Fiad van.

- Két fiam van: Róbert 34 éves, Ervin 29 éves. Feleségem Rodica, 62 éves.

- Voltál már Magyarországon Bátyuskám?

- Igen, egyszer voltunk Róbert betegsége végett Budapesten, eredménytelenül, mindjárt a rendszerváltás után. Ahogy mentünk, úgy jöttünk is, csak könnyebb csomaggal, nagyon

fáradtan és csalódottan.

- Milyen Romániában a magyarok helyzete?

-  A Romániában élő magyar kisebbség hazai életéről nincs mit

mondjak. Nekem nem szab határt a nyelv, a hovatartozás, ki minek hiszi magát, utcaseprő vagy államfő. Nem számít, csak ember, - nagybetűs -, legyen. Én hiszek az emberek jóságában, pedig tudom, sok köztünk a rosszindulatú, az igazságtalan, a közömbös és még sorolhatnám.

- Régebben a család ténylegesen ránevelte a gyermekeket az életre, nemcsak nőttek…gomba módjára. Nálatok ez hogy történt?

- Már gyerek koromban megszabták mit kell tennem. Én hordtam a vizet a pincéből, vásároltam, mosogattam. A bátyám fát vágott és behordta a fásládába, mosogatott. Az öcsém tűzgyújtót aprított, tüzet gyújtott. A húgom főzött, mosogatott. És csak gyerekek voltunk, büntetés, verés járt, ha valamit nem végeztünk el.
Aztán kamasz és fiatal korunkban megmondták hová mehetsz, hány óráig… és ez nem elég, el kellett kéredzkedni még sétálni is. Öcsém már tizennégy évesen szülői engedéllyel elment dolgozni.

Mi, mind a hárman leérettségiztünk, bátyám mérnök, húgom munkás, majd köztisztviselő egyetemet végzett. És nekem is jött a munka, tanulni

már nem tudtam.

- Apropó…munka. Mivel foglalkoztál, mi volt a munkád?

- Anyag kezelőként kezdtem egy kis cégnél ahonnan nyolc hónap után felmondással eljöttem. Be akartak csapni, észrevettem, lopással gyanúsítottak, aminek bebizonyítottam az ellenkezőjét.

Majd elég sokáig nem kaptam munkát. Végül '77 márciusában, a nagyföldrengés előtt (márc.4.'77) két nappal Kurier, futár lettem az akkori Néptanácsnál, szerencsémre nem sokáig. A főnöknőm, akinek fiával 9 -10-ben egy osztályba jártam, (sokat másolt a jegyzeteimből) - szeptemberben szerzett egy nevelői állást egy helybeli iskolánál. Ott két évig nevelő voltam, igaz bent kellett laknom. Megint "bezártak" szigorú

szabályok, stressz, nem bírtam, más valami után kellett néznem. Éppen jókor, mert üresedés volt a Villanyvállalatnál, az iskolánál meg

leépítés. Sikeresen vizsgáztam, volt egy kevés tapasztalatom anyagkezelésből, és áthelyeztettem magam. Elfogadták és '79 - től

átvettem az anyagraktárt. Itt már anyagokért, termékekért feleltem és nem az emberekért. Monoton, elég unalmas, de egyéni felelőséggel járó

munkám volt, ami már rutinná vált. Közben tovább képeztem magamat, tanfolyamokat végeztem el.  Elektroenergetikai villanyszerelő

lettem, de a mesterségem elméleti szinten maradt. A diplomát, azt vizsgával megkaptam. Akkoriban a diplomáknak értékük volt, és tudtunk is. Tíz év után úgymond, áthelyeztek a vállalat építőrészlegének a raktárába. Ez 1989 március 20-án történt.

   Itt ugyancsak tíz évet dolgoztam, de sokkal eredményesebb voltam, mint bárhol, az addigi tevékenységem során. Felszabadultnak éreztem magamat, megalapítottam egy Szabad Szakszervezetet, aminek

elnökeként privatizáltuk (magánosított), Részvénytársaság lett a cég ELCO néven.

  A GÖDRI FERENC Általános Iskola Szülő Bizottság alapító tagja, elnöke voltam három évig. Ervin ide járt, nagyon büszke voltam rá, osztály és iskola első volt.

Minden szabályok, sablontörvények, rutin, büntetés szerint működött.

Nem volt személyisége a munkámnak mindaddig, amíg nem 

kezdtem alkotni egyénileg vagy másokkal szabadon, kötetlenül.

Embereket ismertem meg, szerettem és úgy éreztem szerettek.

 - Mi baja van Róbertnek?

 - Sajnos Róbert három és féléves kora óta beteg. Betegsége egyre súlyosabb. Az evolúció szempontjából a betegsége pont úgy, mint nálam, csak romlott.

  Nem tudjuk a mai napig sem, mitől vagy miért EPILEPSZIÁS. Az agy nem kap elég oxigént és olyankor súlyos krízisei vannak. Összeesik, eszméletét veszti vagy rángatózik, üti magát. Erre mondják azt orvosilag, polimorf, ellenőrizhetetlen állapot. Ebből kifolyólag sérül a szürke állomány az agyban. Ő értelmileg is visszamaradt, többszörösen sérült. Csak beteg gyereked ne legyen! Állandó felügyelet alatt van, sok mindenben ki kell segíteni.

 

...családi körben...

- Mi a hobbid? Említetted, hogy szépen rajzoltál, de sajnos a betegség közbeszólt, és emiatt már nem készülnek újabb alkotások. Viszont tartogatsz még sok mindent a tarsolyodban. Énekelsz is. Most erről szeretnélek kérdezni.
- A hobbim? Szerettem rajzolni, varrni, kötni, szerepelni, énekelni. És mi maradt meg hobbinak? Az éneklés, amit ma is akárhol és akármikor szívesen és mások szerint is elég jól űzök. A hangomat az anyai ágról örököltem. Édesanyám testvérei, a nagyapám (tata) és az egyik unokatesóm nagyon szépen énekeltünk anno, a családi összejöveteleken. Én tanultam is az éneket a városom Népművészeti iskolájában, kántó és gitár szakon. Sajnos egy szembetegség miatt

nem tudtam befejezni tanulmányaimat. Klasszikus gitárral kezdtem, hogy tudjam kísérni magamat. Ezt csak kottából lehetett tanulni. Az egész tankönyvet kinagyítottam, hogy lássam az ujjlefogásokat, de nem ment. Abbahagytam, és amit elméletben kellett megtanultam, majd azt a tudásomat felhasználva, hallás után és fejben alkotva dalokat" írtam" (földúdoltam egy hangrögzítőre) és szöveget is írtam hozzá.

- Szeretsz táncolni?

-  Az éneklés és a zeneszeretet nálam hozta magával a táncot is.

Jó a zenehallásom, a ritmus érzékem és igen tudok és szeretek táncolni. Nélkülem, amíg meg nem nősültem, diszkó (az akkori döci, így neveztük) nem "kezdődött".

- Amikor felteszek valamilyen kézimunkát, te mindig értékeled, és ez végtelenül jólesik. Említetted, hogy Te is kézimunkáztál. Mesélj erről nekünk kérlek!

-  Én is kézimunkáztam fiatal koromban, amikor még jobban láttam. Ismerem a boszorkányöltést, a hímzést, horgolást is.

Mindig szerettem a szépet. Már gyerekkoromban megtanultam kézimunkázni, varrni. Nagy divat volt akkoriban a keresztszemes. Terítők, abroszok, drapériák, függönyszárnyak, falvédők jöttek ki a kezem alól. Legtöbbet és legjobban kötni szerettem. Kb.13 -14 évesen kezdtem el és úgy 39-40 évesen hagytam abba. Nagyon perfekcionista voltam a kötésnél. Nem hibázhattam, kacagtak is ezért, mert képes voltam visszabontani és hibátlanul újra kötni. Rengeteg munka volt, de szerettem, értéknek tartom a kézimunkának bármelyik formáját. Egyes darabok műkincsek. Ezért is értékelem és dicsérem a kézimunkáidat. Kötöttem sima sálat, mintás hajpántot, sapkát, kesztyűt, nadrágot, szvettert, kardigánt a gyerekeknek, szoknyát, mellényt, kétrészest a feleségemnek. Visszaemlékszem, mikor Róbert kinőtte valamelyik darabot, visszabontottam és Ervinnek újra kötöttem. Szép

simalapok életem könyvében.

 - Drága Bátyuskám, nagyon büszke vagyok Rád! Jó érzéssel tölti el a lelkemet, hogy nemcsak az eredményt szereted, hanem művelted is egykor. Azt gondolom, sokan vagyunk így ezzel, hogy néha átfut az agyunkon, mi lenne, ha kedvenc időtöltésünket többet nem csinálhatnánk. Mennyire fájó érzés a lemondás, hisz a kézimunka sokunknak az életünk meghatározó része. Fáj a lelkem, hogy elveszítetted ezt a hobbidat a látásod megromlása miatt. Szereted - e a természetet?

- Szeretem és jártam is kirándulni a gyerekkoromban, majd Bettiékkel, de most már minden múlt idő. Hegyvidéken, a Kárpátok ölében

lakom, gyönyörű helyekre emlékszem vissza, és fáj a lelkem mikor hallom, mit műveltek egyesek a természettel. Kiirtják az erdőket, szemetelnek, sok minden rosszra fordult, nem sorolom, tudjuk.

NEM VIGYÁZTUNK RÁ

Nagy fekete felhők
Összekapaszkodnak,
S minden erejükből
Fénycsóvákat szórnak!
Senkit, semmit, nem kímélnek
Csak jéglabdákat görgetnek!

Tövestől csavarnak ki sok fát!
Hontalanná tesz sok ezer madárkát,
Rohan a kis patak, folyóvá duzzadva
Elsöpör mindent, mi kerül az útjába !
Rombolja a partot, utat, hidat, házat,
Csak figyelmeztet minket: vigyázat!

Nem vigyáztunk rá eleget
És szanaszét szórtuk a szemetet!
Most tőlünk csak ennyit kér:
Utam legyen tiszta, gondozott,
Hömpölygő vizem hasznot hoz ott!
Szaladnak a vadak a sűrű erdőben,
Halak tömege úszhat a tiszta vízben.

A rét, a mező újra kivirágzik,
Az idilli képből mondd, mi hiányzik?
Hiányzik az ember, ki felel mindenért!
Hiányzik a tisztelet, egymásért!
Én keveset adok, sokat ad ő vissza,
S vigyázzunk rá mindig, mert a
...megissza!

Írta: TÖLCSÉRES JÓZSEF

2017.07.17.

        

  áááááááá

NEKI TÖBB JÁR!

MOTTO - A FÖLD BETEGEBB, MINT "ÉN"

Fogadd el, mit ad a Föld

Kíméld meg és ne gyötörd!

Ápold, mint egy kisdedet,

Nagyon hálás lesz neked.

Felnőtt lett és gondol rád,

Arra kérlek, hogy ne bántsd!

éha Ő is haragos

 Máskor nagyon aranyos!

Készíts neki új bölcsőt,

Biztosítsál szebb jövőt!

Hagyd, hogy legyen fiatal,

Öreg leszel, semmi baj!

2017.04.22.

- Van-e kedvenc helyed?

-   Nincs kedvenc helyem, ott érzem jól magam, ahol nyugton hagynak. Szeretek egyedül lenni.

- Szereted az állatokat?

- Az állatokat is szeretem. Mindig voltak az otthonunkban kis állatok, gondoztam őket. 1978 – tól társasházban (blokklakás, több lépcsőházas) lakom, ahol nincs udvar vagy kert.

 AZ ERZSÉBET PARK VADGALAMBJA

Az Erzsébet park közepén

Egy kopott padon ül,

És nézi, hogy egy vadgalamb

Bátran odarepül.

Kenyérmorzsát csipeget,

S a kinyújtott kezet

Jóllakottan ott hagyja,

Ő semmit sem tehet!

Zsebre dugott kezekkel

Még most is visszatér,

A gerlice várja már,

Ugyan mit remél?

Nyugtalanul sétálgat,

A padra le sem ül,

A vadgalamb a kopott

Padról vállára repül!

Éhes, de nem kéreget,

Csak a zsebet lesi,

Hogy az elszórt morzsából,

Jut - e majd neki?

Szállj kismadár, ha már

Jóllaktál,

Vidd el az én bánatom,

Az nekem már nem fáj!

Szállj el kismadár,

ÉHES vagyok! A rozoga padon

Én még ott maradok!

Írta: TÖLCSÉRES JÓZSEF

2017.05.10.

- Melyik évszak a kedvenced?

-  Mindegyik évszak szép a maga nemében, de nekem a tavasz, a megújulás, és az ősz, az eredményesség és nem az elmúlás hónapja.

- Magyarul és románul is anyanyelvi szinten tudsz? Hány idegen nyelvet beszélsz?

-  Anyanyelvi szinten beszélem mind a két nyelvet, persze a magyart egy kicsit magasabb szinten. Az angol és olasz nyelvből

elég sokat értek, nem beszélem.

  - Nagyon tetszenek a verseid.  Melyik volt az első?

 -  Verset vagy inkább ahhoz hasonló valamit, olyan 17 évesen írtam az első nagy Szerelmemnek. Aztán vagy két százlapos is betelt, megjegyzem mindig csak a füzetek jobb oldalára írtam, az iskolában is. Sajnos elvesztek ezek a füzetek, a rajzok is a földrengés utáni költözésekor, azóta nem találom. Most jut eszembe Emlékkönyvem is volt.

-  Egy vers, amire dalt is írtam, még mindig az eszemben van.  Ezt tartom az első igazi versemnek.

TE VAGY AZ A LÁNY

A szürke felhőn jártam én,

Te voltál ottan fenn a fény!

A napsugár is vezetett,

Ígért új reményeket...

(Mert) Te vagy az a lány

A felhők fölött,

Te vagy az a lány,

A napfény mögött!

Te vagy az a lány,

 Kire vártam rég,

És eljöttél, igen eljöttél!

Én megtaláltam Őt, tudom,

És elveszíteni nem fogom!

A napsugár is nevetett,

Hozta az új reményeket!

Már nem kell az a szürke fény!

Már nem kell az ígért remény!

Megváltozott az életem,

Mióta itt vagy énvelem!

  áááááááá

 VERSEIM DALLAMA

Verseimnek minden szavát úgy írom,
hogy szótagoknak rímes hadát átírom,
összhangzatos hangjegyekké rajzolom!
A versemet dalban írom
mit, majd neked játszom,
hogy hallhasd, nincs szívpanaszom.

Minden hang csak neked dalol,
és minden szava lelkemből szól!
Szép akkordoknak új zengését,
csak te hallhatod a rezgését,
lágy szavamnak muzsikáját,
feszült húrok érintését, sóhaját!

Szerelmem rózsaszirma, hozzád simul,
kis szíved zenémre lángra gyúl!
Úgy érzem, a lelked velem táncol,
örömkönnyek zenéje hangosan szól!
Akármilyen hangos, nem zavar,
most már tudom, szíved engem akar!

Minden szótag, hangjegy, szünet,
az én szívem téged szeret,
s a dallam mi lelkemből fakad,
halk szólama, csak neked marad!
Majd, ha fölismerik a zenét,
s énekelik annak szövegét,
én csak a te hangod hallom!

És simogatja csókod ajkam peremét,
soha nem feledem csodás ízét,
és épp úgy szeretem a zenét,
mint szép kék szemed színét!
Szeretem a verssorok rímét,
szívünknek dalát, öröménekét!

Írta: TÖLCSÉRESJÓZSEF

2017.07.15.

 - Mi váltotta ki, hogy elkezdj írni? 

- A szerelem, a szerelem, mint minden fiatalt, de azok nem voltak

"igazi" versek, inkább rímbe szedett szerelmes szövegek, amit inkább

írtam, mint mondtam. Sajnos a költözéskor valahol elvesztek, két

száz lapos, az volt a kezdet. Utána elég nagy szünet, kb.10-12 éve írok

"komolyabban", ahogy szokták mondani...a fióknak.

- Melyik a kedvenc saját versed?

-  Lehet, hogy meglepődsz azon, amit most írni fogok, de ilyen is van: nincs kedvenc íróm vagy költőm. Nem olvasok regényeket, és saját kedvenc versem sincs.  A sajátjaim mind kedvesek, mert az enyémek. Köztük van jól megírt, és kevésbé jó, de kösz az értékelést. Te azt mondod színvonalasok és ez jólesik a lelkemnek, amiért hálás vagyok.

- Hogyan fogadta a családod, a baráti köröd azt, hogy írsz ... és méghozzá nem is akármilyen színvonalon ?

-  Sokáig nem tudta senki, hogy mit csinálok a telefonon. Az első komolyabb versekre nem is emlékszem nagyon, mert azok a telefonba voltak leírva, amit nagy pechemre elveszítettem egy taxiban. Kiesett a zsebemből, és hiába mentem vissza, a sofőr nem hitt nekem. Ha hiszed, ha nem, ahogy szokták mondani, egy világ  dőlt össze bennem. Zokogni kezdtem, a taxis megsajnált, hazafuvarozott, csak úgy!

      Egy pár verset újra írtam, ami hasonlított az eredetihez, de már nem volt ugyanaz. Ekkor kértem meg Ervint, hogy mentse át a laptopjára, amit később írópapírra A4 formátumban kinyomtattunk.

Nem tudom, mi az oka, de a feleségemnek egyáltalán nem tetszett, hogy verselek. Sőt, amióta dalokat is írok, még inkább ellenzi. Nem érti a miértjét a munkámnak. Azt mondja gúnyosan, hogy vén koromra kezdtem el ilyen hülyeségekkel foglalkozni, mi haszna?!

- Milyen díjat kaptál eddig a verseidért?

- A fentiekből lehet következtetni, hogy nem nyertem semmi díjat.

 - Nyomtatásban jelent meg könyved?

 - Eddig még nem jelent meg könyvem sem, de persze szeretném.

Nem vagyok tagja irodalmi köröknek, nem publikálok, csak a Faceről ismerik verseimet.

 - A virágokkal különleges kapcsolatban vagy.

- A virágok szeretetét az Édesanyám nevelte "belém". Úgy kezdődött, hogy a kerti ágyások szélét ki kellett díszíteni virágokkal, még gyerek voltam. Majd saját magamnak készítettem virágágyást, amit már én gondoztam, a magültetéstől a levágásig. Bevittem a házba, a szomszédok, ismerősök is kaptak virágot tőlem.

- Amikor felteszel egy verset, mindig kísérője a virág. Miért?

- Lefotóztam egy rózsát, amit a feleségem tőlem kapott. Megláttam, mennyire jól sikerült a felvétel, úgy döntöttem, hogy mindent,

ami megjelenik a Facen, ez a kedvenc virágunk fog kísérni.

ŐK NEM BÁNTANAK

Ők nem bántanak, szeretem a virágokat
Csak gyöngéden érintsd meg szirmukat.
A színüket bárcsak láthatnád,
S ha tudnám, illatukat neked adnám!
Harmat könnycsepp csillog a fényben,
Nem tudhattam, hogy ott a szemedben, 
Már az áldott fény is fél
És minden szép, csak emlékben él!
A virág, amit szeretetből küldtem,
Ott ragadt egy képen, szépen
Körkörös szirmait simogatod éppen, 
Érintésed a lelkemben érzem!
Nincsen szára se tüskéje, 
Hogy a kezed megsebezze,
A virág, hidd el nem bánt soha,
Hisz a szeretet szimbóluma!
Szeretem a virágokat, a színüket, illatukat,
S azt, hogy olyan szépek, gyöngédek,
Virágot "lopni", nem vétek,
Mert selymes hajat simogat,
Összefonnak sorsokat!

Írta: TÖLCSÉRES JÓZSEF
2017.07.29.

- Sajnos nemrég akaratomon kívül fájdalmat okoztam neked drága Bátyuskám. Az történt ugyanis, hogy egyik versedből fájdalmasan csengett ki az, mennyire nehéz közlekedni az utcán. Arra gondoltam, felkérlek, írjunk egy közös verset!

Tölcséres József – Gerencsér Hajnalka: VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA 

Szerencsés az, akinek jó az egészsége,
De ... nem ettől függ soha emberi értéke.

Sajnos egyszer te is lehetsz beteg,

De az értéket - a szívekben keresd!

 Felelősek vagyunk, embernek születtünk,
Egymásra vigyázva, szeretettel közelítsünk.
Segítsünk, de ne csak a betegnek,

A beteg is tud az egészségesnek!

A sors sok emberre nagy terheket pakol,
Emberséggel, lélekkel egy része megoldható.

Nem eshet nehezünkre egy kis emberség,

Tehermentes lenne sok betegség!

Ha az úton előtted egy látássérült halad,

Állj melléje kérlek és add neki a karodat.

Beléd karol bátran, hisz vigyázol rája,

Egy gyöngéd köszönetével meghálálja!

Bár a járda betonos, de sok a hepehupa,
A szeméttől a lábnak, nem könnyű a dolga.
Hát segíts neki, dolgán könnyíteni,

Nem oly nehéz őt a sima útra vezetni!

A gödör nem kiált, vigyázz én itt vagyok,
Könnyen elbotolhatok, pedig látó vagyok.
Én nem látok, csak tapogatok,
Örvendek, ha veled vagyok!

 A járda végénél lehet lépcső, lelépő,
De néha máshogy végződik, akad kitérő.
Itt a gödör nem kiabál, az a hely menő

Ahol van akadálymentes kerülő!

A zebránál van lámpa, de sok kocsi csak hajt,
Ne engedd, hogy átmenjen, míg a forgalom tart.
Ha már nem hall Ő semmi zajt,

Int neked, hogy menni óhajt!

Ősszel a sok falevél megcsúszhatunk rajta,
A látássérült társainkat jó, ha egy kar tartja.
Biztonságban érzi magát,

Könnyebben használja botját!

Télen meg a hó, jég, és az ónos eső,
Ami az egészségesnek is elkerülendő...

Hótól, jégtől az utakat takarítsd le gyakran,

Mert az egészséges is könnyen lehuppan!

A téli közlekedés balesetveszélyes,
Elesni könnyű és sérülni esélyes.
Lehet a vége kéz és lábtörés,
A fájdalmat megkoronázza a gipszkötés…

Legtöbbnek a szeme segít természetes.

Látás nélkül minden lépés veszélyes!

Ha megbotlik és elesik az, ki egészséges,

Mondd, egy világtalan, mire képes?

Aki nem lát látássérült, de nem vak, s világtalan,
Tudod a lelke csodás és gazdag lelkivilága van.

Hisz, aki szemével nem lát, az a szívével lát,

S a legnagyobb veszteséget legbelül éli át!

Azt gondolom, hogy e téma nem lehet közömbös,
Magánügy sem lehet, hisz ez az ügy közös.
Észre kell venni, ha jól jön a segítségünk,
Ki tudja nekünk erre mikor lesz szükségünk?

Az egészséges ember is fél az eleséstől,
A sérült az akadálytól és a sok veszélytől.
Ezért kérlek, segíts, hogy félelmét ne uralja.
Segítse őt és védje az emberek hozzáállása.

A lélek nagyon terhelt, nyugalomra vágyik,
Minden elesés önbizalomvesztésnek számít.

Sajnos, az egészség  múlandó, beteggé válunk,

Akkor látjuk igazán, ha valakit megbántunk.

Jó érzés, ha figyelünk, vigyázunk egymásra,

A lelkünk másként reagál, a jó hatására!
Felszabadul, megnyílik és lélegezni kezd,
Ami kihozza belőle… az a szeretet.

Vigyázzunk, hogy ne essünk el, mert az rémes,

A megterhelt lélek ugyan mire képes?

Segítsünk hát neki, legyen tehermentes,

Találjunk egymásra, az ember erre képes!

 A versünknek az volt a célja, hogy megmutassuk azoknak az egészséges társainknak, ha a szeretetükkel közelítenék meg a kérdést, mennyi nehézségtől megkímélhetnék a sérültséggel élő társainkat. Ám a verset kevesen lájkolták, és tán egy hozzászólást kaptunk. Este sokat gondolkoztam, és arra gondoltam, ha kicsit rövidebb lenne a vers, többekhez eljutna. Nehéz ilyenkor, hogy mi az, ami kimarad… amitől nem csorbul a vers. Mivel kedves Bátyuskám nem voltál net közelben, így saját nevemmel tettem fel a verset, ami neked nem esett túl jól. Akkor született ez a versed. 

FRUSZTRÁCIÓ

Rövidebb lett a mi versünk,
Gyűjtötte a lájkokat,
Neved mellől enyém eltűnt,
Nem értem az okokat?!

Nem az számít, kit dicsérnek,
Hanem az, hogy ki mit tett!
Ne érts félre, nagyon kérlek,
Hisz TE adtad az ötletet!

Nem az első, hogy így járok,
Magam nem reklámozom,
Ki is "dobtak" egy csoportból,
Mert a versem megosztom!

Kizárólag, csak az ÖVÉ,
Állítja a hölgyemény,
Pár hét múlva az oldalon,
Megjelent egy "idegen" költemény!

Elfogadtam a meghívását,
Kitártam a szívemet!
Higgyétek el mindezért,
Nem vártam köszönetet!

Olyan is volt, más aratta a babért,
Elismerést nem is kaptam,
Nem haragudtam ezért,
Pedig a dalt, én komponáltam!

Nem vagyok én ám irigy,
A más értékét becsülöm,
S ha az igazat kibököm.
Hiányérzet nem mirigy!

Irta. TÖLCSÉRES JÓZSEF

2017.08.16.

- A versre reagálva nyilvánosan bocsánatot kértem Tőled, beírtam a rövid változatba a nevedet, és te is írtál egy nagyon lelket melengető levelet nyilvánosan nekem.

- A megbocsájtás egy erény. A bocsánatkérés egy nemes gesztus.

A magunk módján, mert megértjük egymást, és szeretni tudunk, lezártuk az ügyet.

- Ebből a versedből kiderült, hogy sajnos nem ez volt az első eset. Kérlek, mesélj erről nekünk!

- Mesélek egy picit róla, hogy mi váltotta ki felháborodásomat. Meghívtak egy csoportba. Elolvastam a szabályzatot és elfogadtam a meghívást, egy vers kíséretével, amit az oldalra posztoltam.  Köszönet választ kaptam címzettől, ami nagyon jól esett. Pár nap múlva kaptam egy lehangoló, de főleg meglepő levelet, amiben közli velem, hogy ne írjak a csoportba, mert az exluzív az övé…Itthon elmesélem, hogy mi történt, vendégnek hívnak, majd kidobnak, persze vita is lett belőle, aztán megláttam a hiányzó "nevemet"!

- Drága Bátyuskám, ez egy félreértés. Tudod, vannak olyan személyes oldalak, amik nem is igazán csoportok. Az alkotó oldala ez, ahol csak az ő alkotásai vannak, és a többiek, akiknek tetszik, ott olvashatnak tőle, vagy nézhetik meg a képzőművészeti alkotást. Nagyjából tudod ez olyan, mint egy állandó kiállítás. Nekem nincs és nem is lesz ilyen oldalam, mert folyamatosan teszem fel az alkotásaimat… de… a Face ne csak rólam szóljon, hanem éltesse a közösséget, erősítsük egymást és figyeljünk egymás lelkére.

- Versírás közben eszembe jutott "a más aratja a babérokat" eset. Egy fellépéskor, még nem voltam tagja az együttesnek, de a helyszínen tartózkodtam, miután visszatapsolták őket, az egyik tag bejelentette:

Saját szerzeményünket hallották?!?! A dalt szöveggel együtt csak egyedül ÉN írtam és magukénak volt elkönyvelve.

Úgy látom helyesnek, ha valaki közösen vagy egyénileg alkot bármit, akkor a szerző(k) neve jelenjen meg, az élőadásban mondják be, sőt,ha ott van, mutassák be.

- Úgy tudom, hogy dalokat is írsz?

-  Mindig és akárhol szerettem énekelni. Most is dúdolok, miközben írok. Egy zenetanár, Lakatos Béla felfigyelt rám, és egyből a másodévre íratott az akkori Népművészeti Iskola ének(kántó) szakára. 17éves voltam. Aztán beiratkoztam a gitár szakra is (klasszikus), de hamar abba kellett hagyjam a szemem végett. Sokáig nem foglalkoztam vele. Otthon, a családban énekeltem, gitározgattam hallás után. Teltek az évek, és úgy 12-13 éve összefutottam egy volt osztálytársammal, aki egy együttesben billentyűs volt. Anno én tanítottam őt énekelni. Meghívott, hogy hallgassam meg Őket. Na, akkor kezdtem dalokat komponálni, fejben...megtanultam az általam kitalált dallamot, majd szöveget írtam hozzá. Később a verseimet zenésítettem meg, amiből kb. 60-70darab van.

- Kérnénk egy dalt!
- Sajnos technikai okok miatt nem tudunk hangfelvételt közölni.

- Mi a kedvenc ételed?

-  Gurmand, azt hiszem így mondják.

Mindent szívesen fogyasztok egy meglátás alapján, na persze a jó gyomor mindent megemészt, ha más megeszi és nem betegszik meg,

én miért ne ehetném meg. Szeretem az erdélyi magyar ételeket és a román csorbákat, csak a hűtő tele legyen.

- Mit jelent a csorba? Nem ismerem ezt a kifejezést.

- Egy úgynevezett bors, megérlelt kukorica (törökbúza) darának a leve, amit savanyításra használnak ecet helyett. A magyar megfelelője kb. húsgombóc. A paraszt, pacal, zöldpaszuly "leves", mindegyikében hús és nagyon sokféle zöldség, fűszernövény van.

- Van - e saját recepted?

- Nincs saját receptem, de ismerem elég sok étel elkészítési módját. Van egy több mint száz éves szakácskönyvünk, amit a Déditől örököltem

és amiből a feleségem is sokat tanult.

- Szoktál főzni?

- Minden férfi legalább tojást tud rántani, de én másképp készítem.

Kolbász, szalonna földarabolva, lassú tűzön pörkölve, parasztosan, sárga hagyma üvegesre párolva. Leveszem a tűzről, beleütöm a 3-4 db tojást, és összekavarom. Majd folytonos kavargatás mellett, félkeményre készítem. Nálunk mindenki szereti, jó étvágyat!

 - A magyar nyelv az egyetlen, amely alkalmas arra, hogy egyetlen magánhangzóval történetek, versek születhessenek. Írtál- e már eszperente nyelven bármit ?

 - Eszperente nyelvről csak Tőled hallottam, így nem is próbálkoztam…Ellenben hallottam eszperantó nyelvről.

- Fél évig tanultam az eszperantó nyelvet, a mi iskolánkban gyerekek is tanulhatták. Könnyű a nyelvtana, ez egy nemzetközi nyelv. Anjo Amika , a közösségünk tagja ezen a nyelven énekel… Mivel telnek a napjaid?

-  A minden napjaim elég egyhangúak, néha unalmasak. Sokat

alszom, keveset böngészek, sok zenét hallgatok, keveset járok ki.

Számlákat, bankot fizetek, a gyógyszereket mindenkinek én iratom fel és váltom ki a patikából. Néha a közeli üzletből bevásárolok, na és este írogatok. Egy régebbi megzenésített versem ide passzol:

 UUUNALOM

Unottan várom a feladatot,

Amit a nap még rám bízott.

Unott a feladat, sötét az ég,

Alatta minden unottan él!

Unott a nap, mely elvisel,

Éjjel unottan alszom el!

Unottan unott unalom,

A napokat unottan hogy hagyom?

Unottan kezdem a mai napot,

Unottan tartom az arcomat.

Nem törlöm le még az éjszakát,

Unottan hallom a nap szavát!

Unottan nézem a másnapot,

De nem lehetek másnapos!

Alkohol nélkül, úgy élni jó,

Unottnak lenni, nem volna jó!

 - Van – e, illetve volt - e kedvenc színed?

- Nagyon szeretem a színkombinációkat, ha passzolnak a színek. Nekem a kék és annak árnyalatai a kedvenc színeim, nem hiába kék a szemem, gesztenyebarna a hajam. Így hát a zöld és a barna jöhet számításba. Ha öltönyről van szó, ott már az acélszürke, sötétkék (blömarin), barna kosztümöt választok.

- Szereted-e a zenét?

-  A zene, éneklés az én világom!

Mindenféle hangulatot ki lehet fejezni általa épp úgy, mint a versben, ezért is fontos összehangolni a dallamot a szöveggel. Ha boldog vagy, vidám zenét hallgatsz, játszol, ha búslakodsz, vágyódsz vagy valami baj ért, szomorú a dal.

- Milyen zenéket hallgatsz?

-... A kedvenc zeném, amiben mozgok, az úgynevezett könnyűzene minden műfaja, a kemény rockot leszámítva. A 70 – es, 80 –as, 90 –es évek zenéje, de az új irányzatokra is vevő vagyok. Nem maradhat ki a felsorolásból a népzene.

 - Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?

 - Lehet, hogy meglepődsz, de keresztény létemre nem hiszek

se istenben, se ördögben, se angyali - tündéri teremtményekben , pokol, mennyország, túlvilág, lélekvándorlás… még a lélek valós létezésében se. Tudom, hogy az utolsó kijelentésem fájni fog Neked, mert lélekgyógyítónak tartod magadat. Mégis, mint költői kifejezések, a szótáramban léteznek ezek a szavak. Engem az akaraterő, kitartás, és a magamba vetett hit vezérelt, sőt a sorsra bíztam magamat nemegyszer.  Nem vagyok önimádó, gőgös, büszke alak. Én hiszek az emberek jóságában. Azt mondják, naiv vagyok, lehet. Be is csaptak anyagilag is, érzelmileg is, az utóbbi jobban fájt.

- Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást?

-  Nem mondhatom, hogy valamiféle hitvallás megfogalmazódott volna bennem, egyszerűen élem az életemet.

A NAPFÉNY FELÉ

Remélj, semmitől se félj,

Senkit ne ítélj,

Csak védd az álmod!

Ne várj, ami neked jár,

Úgyis rád talál,

Kövesd az álmod!

Ha úgy érzed nagyon egyedül vagy,

És nem ismered fel önmagad,

Nézz a magasba,

És lásd...az álmaidat!

Az álmaidban, ha nem hiszel

A részletekben majd elveszel,

A napfény felé!

Keresed, vajon hol lehet

Az út, ami téged oda vezet

A napfény felé, a napfény elé!

Írta: TÖLCSÉRES JÓZSEF

2017.06.02.

  áááááááá  áááááááá

Riport Tölcséres Józseffel 2. rész

- Van olyan dolog, ami hiányzik az életedből?

- Az életemből sok minden hiányzik, mint sokaknak, tehát nem lehet fölsorolni, hogy mi hiányzik az életemből. A nem viszonzott szeretet vagy a nyugalom, az egészség vagy a megértés, ki tudja?

- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?

-  Egy dolog biztos, a családalapítás és azon belül Róbert fiam születése, igen, az a legnagyobb események része. Az érettségi vizsgám sikeres letétele Betty segítségével. Örök hála ezért. Betty egy volt osztálytársam, aki tizenegy és tizenkettőben velem tanult, mert már nem bírta a szemem egy betegség miatt. Hangosan olvasta a tananyagát, hogy hallásból tanuljam meg, majd kikérdezett, aztán lelki konfidense lettem.

 - Nagy örömünkre pár hónapja csatlakoztál közénk. Mi a véleményed a Gyógyító Művészetek közösségről?

- Igaz, kb. fél éve tagja vagyok a Gyógyító Művészetek közösségnek, de azt kell mondanom, hogy rajtad kívül csak egy néhány alkotó munkájával találkoztam, olvastam őket. Kivétel nélkül lájkoltam is őket, mert elnyerték tetszésemet, de ez édeskevés ahhoz, hogy véleményt formálhassak, hisz több mint 800 tagú közösségről beszélünk.

 - Nos, nem értem, hogy hogy lehet az, hogy rajtam kívül csak néhány alkotóval találkoztál, hisz az alkotó kör folyamatosan alkot. De azt tudnod kell, hogy csak a mozgás, hallás és látássérült társaink tartoznak az alkotókörhöz. Vannak képzőművészeink, íróink, de polihisztoraink is akadnak. Mit javítanál a közösségünk munkáján?

- Ritka eset, hogy ne szóljak hozzá, versben is válaszolok, de nagyon nem szeretem, amikor a viszont válasz, vagy a tetszés matrica formájában érkezik. Annyi erővel értékesebb lenne egy köszönöm, vagy egy pár sor. De mindenki, ahogyan jónak látja, ezen én nem tudok változtatni.

- Nagyon jó ötlet, hogy ne mindig matricával, hanem helyette szavakkal reagáljunk a kommentekre! Rengeteg aranyos matrica van, én főként a lájkokra szoktam matricával reagálni, hiszen a lájk maga is egy matrica...

- A lájkolást egy kézjellel hajthatod végre, ami egy jel, mint a kijelölés, bevágás, kukac stb. de én a lerajzolt matricákra gondoltam. Egy róka, malac, hóember kicsi vagy nagy szív helyett, egy köszönöm, ügyes, nagyszerűt leírni kedvesebb. Míg kikeresed a matricát, leírsz tíz betűt, ezt szeretném.

 - Van – e ötleted Bátyuskám, hogy mivel színesíthetnénk a Gyógyító palettáját, mi lenne az, ami nektek örömet okozna?

 - Azt vettem észre, hogy a tagok a Gyógyítóban nem kommunikálnak, nem írnak egymásnak, még azok sem, akik rendszeresen posztolnak a csoportban. Nem ismerjük egymást, mi lenne, ha életbe ültetnénk egy fórum típust, ahol egymással beszélhetünk?

- Tetszik az ötleted, mire gondoltál?

- Azért gondoltam egyfajta fórumra, hogy szorosabbra köthetnénk a kapcsolatokat a sorstársaimmal, az alkotókör tagjaival, éspedig: minden hónap utolsó szombatján kiválasztanánk két nevet a tagok közül, két kérdést intézünk az illetőhöz, aki vasárnap válaszol, ha akar, hétfőn komment vagy nem. A kérdések nem lehetnek sértőek vagy túl személyesek.

- A magyar nyelv oly gazdag... hatalmas szókincsünk van. Vannak bántó szavak, amelyeket fel kellene cserélni az állapotot kifejező, ám nem negatív töltetű szavakkal. A "fogyatékos", a vak, a süket szó néhány társával együtt az én szótáramba sehogy sem passzol.

-  A nyelvünk nagyon érdekes formákat ölt, ha tudunk játszani vele, de ha ékezetek nélkül írunk, ami egy sajátossága a magyar nyelvnek, akkor más értelmet kap. A sértő, fülünknek nem tetsző szavakat, kifejezéseket lehet és kell is helyettesíteni. Az érdekesség az, hogy egyes szavak, mint a vak, süket, sánta, és ezek különböző formái, a köznyelvben más értelmet nyernek, ami nem annyira sértő. Pl. vakoskodik a sötétben, sántít a dolog, teszi a süketet stb. de, ha a szemébe tolják egy olyannak, aki tényleg sérült az gáz, csúnya, sértő. Mindig lehet kapni egy olyan szót, kifejezést, ami anélkül, hogy sértene, kifejezi az adott állapot mértékét (nem látó, gyengén látó, hallássérült, mozgáskorlátozott, gyengeelméjű (a bolond szó helyett), értelmileg visszamaradt stb. helyzetét.  Nálunk még csúnyább kifejezést használnak. Nem azt mondják "fogyatékos", hanem azt, hogy "handi", ami a román handicap (hátrány) szóból ered. Hátrányos helyzetű, ha így használnák, lenne valami valóságalapja, mert lépéshátrányban vagyunk sokakkal szemben, különlegesebb figyelmet és nem kimondottan segítséget igénylünk. Persze az is jól jön. Ezek a személyek különleges odafigyelést, egyesek gondozást igényelnek, nagyon érzékenyek, szeretnek és szeretetre vágynak.

- Hiszel-e a szeretet erejében?

- A szeretetnek nincs fizikai ereje. Szorosan ölelhetsz, egymáshoz közelít, feltölt érzelmileg, aki szeret rossz ember nem lehet… De ne vidd túlzásba a szeretetet, mert akkor már nyomasztó (megfojt a szeretetével), lebilincsel és nem vagy szabad. Ne mondd százszor egy nap, hogy szeretlek. Nincs értéke, annyi, mintha azt mondod jó napot , amit illik mondani egyszer, amikor azon a napon ,először találkozol valakivel, tehát van erkölcsi ereje. Próbáltam ecsetelni a nézetem szerint a szeretet erejét, ami egy érzés, kimutatjuk vagy kimondjuk szeretetünket valaki iránt, szeretünk valakit szerelemből, ami egészen más, mert ez utóbbi ideiglenes.  A szeretet viszont nincs időhöz, korhoz kötve.

- Mit gondolsz, a sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a testi és lelki gyógyulásukat?

- Minden sérült embernek, függetlenül attól, hogy milyen típusú, mennyire sérült, más és más az igénye, óhaja. Épp ezért nem lehet

általánosítani. Én valamikor nagy bánatomban azt kívántam, hogy ne legyen lábam, csak lássak, mert azt láttam, hogy műlábat lehet tenni, de szemet nem és sok más furcsa gondolat járt az eszemben.

Nagyon sok idő telt el azóta, és rájöttem nem gyógyulhatok meg, mindig csak romlik a szemem addig, amíg megvakulok, ami lám

részlegesen be is következett. Nem ért váratlanul, föl voltam készülve rá, és mégis borzalmas volt megélnem a látásom elvesztését. Én kitérek a válaszadás alól, mert nincs, ami meggyógyítana.

 - Sokaknak a vallás ad erőt ahhoz, hogy küzdjenek a gyógyulásért. Neked mi ad erőt?

 - Úgy tartják, ha nagyon akarod. pozitívan állsz szembe a betegségeddel, félig már meg vagy gyógyulva, vagy imádkozz és az úr megsegít. Az egyik tézis a pszichés szuggesztió, önakarat, a másik pedig vallásossági hit. Az utóbbi számomra nem létezik, ateista vagyok. Akkor mégis hogyan lépek túl a nehézségeken?...Önön akaraterőm az egyik forrás, kitartás, és egy kicsit a sors keze is benne van, amit én véletlennek, hazárdnak neveznék.

- A modern kor vívmánya a számítás technika, az internet. Sokan furcsállják, főleg az idősebb korosztály, hogy barátságok köttethetnek úgy is, hogy nem is találkoztak az emberek egymással személyesen.

Te osztod ezt a nézetet?

- A számítástechnika, korunk nagy vívmánya, haszna, de ellensége is. Régen levelezés által, a postás "közreműködésével" ismerkedtünk. Kaptunk vagy valakitől elkértük a lány, fiú lakcímét. Írtunk, ha választ kaptunk folytattuk a levelezést. Ma ugyanezt csináljuk, csak modern eszközökkel, elektronikus posta, postás nélkül. Ma megérintünk egy jelt, gombot, a következő percben olvashatod. Igen barátságok kötődhetnek anélkül, hogy találkoztak volna valaha, csak nem tudnak egymásnak élőben segíteni, ha baj van, vagy kezet fogni, puszit adni, megölelni, örömükben ujjongani, minden virtuális.

- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogy látod?

- Valóban, nagyon keveset kommunikálunk, ami félreértések, vitatkozások táptalaja lehet, de ezért nemcsak a TV a hibás. Különböző valós vagy hamis manipulatív infót közöl a TV, filmeket, szórakoztató műsorokat, ami az embert úgymond, odaköti a székhez, csak nézi, nem beszél senkivel. Az internetnek még rosszabb hatása van az egyénre nézve, függővé válhatsz, betegségek alakulhatnak ki. Persze nagyon sok mindent tanul, megtud az ember, de milyen áron!

- Mi a véleményed a Facebookról?

- Érdekes a Facebookról más a véleményem. Ez egy nyilvános kommunikatív oldal, és ha jó szándékkal használjuk, szórakoztató, élményszerző, tanulságos tud lenni. Szószerinti jelentése is érdekes: az arc(od) könyve, mutasd meg ki vagy! Persze egyesek visszaélnek ezzel a lehetőséggel és hamis ábrát mutatnak magukról.

Én inkább a verses oldalakat keresem. Gazdasági, társadalmi jellegű írások is érdekelnek, ami ritka a facen, de a neten megtalálhatóak.

- Ebben az érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a véleményed erről?

- Az emberrel, mint érző, érzékeny lénnyel már rég nem úgy bánunk, ahogy megérdemelné. Ennek nemcsak az érdekvilág az egyetlen

okozója. Sokszor önmagunkat helyezzük előtérbe, nem figyelünk egymásra, nem is szeretünk úgy, ahogy azt a nagyiék tették anno.

- Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni, de a gyógyulása is a lelkén keresztül történhet... a szeretettel.

- Nem tudom elképzelni a mai életünket stressz hatás nélkül. Aggódás és bizonytalanság jut a legtöbbünknek, és akárhogy odafigyelünk, mégis depresszió, búskomorság, szuicsid gondolatok gyötrik egyesek elméjét. A gyógyuláshoz pszichológus, pszichiáter, gyógyszer szükségeltetik.

- Mi a véleményed, ha a lelkünkre vigyázunk és ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?

- Ez egy elég nehéz kérdés, mert érdemben nem tudok kielégítő választ adni. Nézőpont kérdése szerintem. Ha valaki nem hisz valamiben, arról nagyon nehéz nyilatkozni, véleményt mondani…

- Drága Bátyuskám! Én magamon tapasztalom, ha a lelkem rendben van, minden téren jól vagyok. Ám, ha sérül… akkor nem győzök kompenzálni…kézimunkázok, de az édességhez is gyakrabban nyúlok, ami elhízáshoz vezet nálam azonnal, ennek pedig a szívre, és a vérkeringésre azonnal károsító a hatása…

Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kinek nehezebb a sorsa? Annak, aki születése óta nem lát, vagy annak, aki kezdetben látott, és fokozatosan veszíti el a látását. Te hogyan vélekedsz erről a kérdésről?

- És itt van a sors, kinek nehezebb? Két társadalmi réteg példájával élnék: szegények és gazdagok. Szegényesen élsz, mert szegénynek születtél, megszokod, alkalmazkodsz, neked ez a normális. Egy gazdag elveszíti a vagyonát valamilyen oknál fogva. Elszegényedik, de egy hatalmas hiányérzete van, nem élhet már úgy, mint azelőtt. Most ő is szegény, azt hinnénk egyformák, de nem.
Akinek a sors azt adta, hogy világtalannak született, az olyan, mint a szegény ember. Aki meg fokozatosan vagy hirtelen veszítette el látását, az nehezen törődik bele a sors kegyetlen csapásába.  Mivel én hirtelen vesztettem a bal szemem világát és a jobb szem fokozatosan romlik, nehezebb sokkal. Már azért is, mert van összehasonlítási alapom, hogy éltem, hogy élek most.

- Ismered a Braille írásmódot, és használod-e a mindennapjaidban?

- Hallottam a Braille írásmódról, de nem használom. Most már egyes termékeken meg is jelenik, úgyhogy tudom, miről van szó. Azt  mondják, nem könnyű megtanulni.

- Úgy tudom, hogy érintőképernyős telefonnal facebookozol. Hogyan használod , ha nehezen látod a betűket? Mi segít az eligazodásban?

- Mint már említettem, én nagyon nagymértékben rövidlátó vagyok, olyannyira, hogy a fél centis betűket csak két centi "távolságról"

látom, erős fény mellett. Egy nagy ujjlenyomatú betűképen érintem meg a betűket, olyan mint egy billentyűzet a laptopon, váltó funkciókkal. Sokszor megtörténik, hogy mellé ütök vagy hozzáér az orrom az ernyőhöz, ami betűtöbbletet eredményez. Van, amikor nem veszem észre. Persze szüneteket tartok írás közben, elfárad a szemem.

- Egyszer említetted, hogy csak estefelé tudsz olvasni. Miért? Akkor jobbak a fényviszonyok, vagy akkor van rá időd?

-  Legtöbbször késő este, éjjel írok. Villanyfénynél könnyebb nekem, ez az egyik ok. Nos próbáld nézni a tv-t, amikor a képernyőre rásüt a Nap, és hasonlítsd össze az esti tv nézéssel, villany vagy villanyfény nélkül, Megtudod, hogy könnyebb, kényelmesebb, mikor látod jobban. Csendben, halk zene mellett, mikor nem zavar senki, nekem kellemesebb az írás és ilyen helyzet este van.

- Hogyan tudsz közlekedni a lakásban, hisz a szem adja a biztonságot…

-  A lakásban a közlekedésben kevés az akadály, ha félig nyitva marad valamelyik ajtó este, vagy ha a felnyitóst nem csukják le, beleütöm a fejemet. Mindennek megvan a helye, amit én megjegyeztem. Nos, ha nem ugyanoda teszik vissza, vagy nem mondják meg az új helyét annak a bizonyosnak, el vagyok veszve, főleg, ha egyedül vagyok otthon.

- Az utcai közlekedés jóval több veszélyt rejt. Ugye nem ért még baleset?
-  Az úton még nehezebb. Épp csak észlelem a helyet, a körülöttem levő dolgokat. Sok mindent, főleg a mozdulatlan dolgokat, vagy a gyorsan zajló eseményeket nem látom. Sokszor botlottam, félreléptem, ilyenkor megrándul a derekam, bokaficamodásom is volt, na és az esésekről ne is beszéljek. Mentem neki jelzőtáblatartónak nappal (szürke), vagy este villanyoszlopnak stb. A fejem hasadt be, a szemüvegkeret törött el. Autó ütött el az átjárón. Mindig a gyalog átjárón megyek a túlsó oldalra. Gyerekkocsival jött nekem egy anyuka a járdán. Beszélt a telefonon és nem figyelt eléggé. Nálam fehérbot volt, nekem jött és belekiált a telefonjába: "Képzeld, elütöttem egy vak embert"! Én kacagtam, Ő tovább ment…
Nagyon keveset megyek hosszabb útra. Azt is autóbusszal vagy taxival teszem, gyalog csak a megszokott útvonalon járok, amit már úgy ismerek, mint a tenyeremet.

ÍGY IS LEHET

Megfagyott a fény a szememben,

hiába néznék az egekbe!

Tudom, hogy ott vannak a csillagok,

mert este alattuk vagyok.

A napfény sem olvaszthatja fel,

hisz nem juthat oda el!

Érzem, hogy az emberek néznek,

hogyan csetlek - botlok, elmennek,

senki nem fogja meg kezem,

segítségüket én nem kérem!

Megtanultam másként élni

és, nem alamizsnára szorulni!

Ha tudok, én segítek másokon!

Higgyétek el és ne vegyétek zokon

s azt se kérdezzétek: hogyan?

Így is lehet, és csakugyan

az életem nehezebb,

de miért legyek kevesebb?

Sírni én is úgy tudok

mint sokan mások,

de siránkozni nem fogok

akkor sem, ha nehezek a láncok!

A sorsom megbéklyózott,

és egész életem hiányzott!

Írta: TÖLCSÉRES JÓZSEF

2017.06.05.

- Hogyan közlekedsz drága Bátyuskám az úton? Nekem kicsit furcsa dolgot hallottam nemrég. Valaki, aki szintén nem lát, számolja a lépéseket…

- Nos...a lépéseket nem számolom, hogy észbe tartsam az oda - vissza utat, ezt én szerintem lehetetlenség kivitelezni...Ellenben

a lépcsőfokokat számolom, vagy megkérdem, hogy hány van, hol a küszöb stb. bebiztosítom magamat.

- Nemrég a televízióban hallottam arról, hogy pécsi egyetemista gyerekek feltaláltak egy olyan szemüveget, ami nagyban segíti a nem látó emberek biztonságát, érzékeli a függőleges akadályokat, mint pl. lámpaoszlop…

-  Hallottam már az akadályjelző szemüvegről, amit a denevérek tájékozódási tulajdonságuk tanulmányozásának köszönhetően próbálnak megvalósítani. Hasonló elven már működnek baleset megelőző, leparkírozó funkcióval rendelkező személygépkocsik.

- Azt gondolom, hogy a bezártságot és a kiszolgáltatottságot átélni a legfájdalmasabb, szavakkal csak töredéke fejezhető ki. Sok múlhat a környezet hozzáállásán. Vagy tévedek?

- Az, hogy nem tehetsz azt, amit szeretnél vagy meg tudnád tenni, mert úgy érzed képes vagy rá, nem teheted, mert... Ilyenkor meg kell, kérj valakit, ha van kit, hogy segítsen, szolgáljon ki és ha ez megtörtént, akkor hálálkodj, jó pofizz, mert a következő alkalommal nem segít. Na ez az az érzés, ami minket, legalábbis engem felemészt...Köszönöm.

A bezártság, az kényszer, egy kis börtön nyitott ajtóval. Keveset, vagy egyáltalán nem szánnak rád időt, hogy elmenjenek veled egy sétára, egy szórakozó helyre stb. így marad a négy fal.

A környezeted hozzáállása nagyon fontos. Sajnos ez nálam szűk körben elhanyagolható. Úgy tartják, hogy ők szolgák, én kihasználom őket, mert, ha írni tudok (azt csak én tudom, hogy hogy) vagy ha elmegyek zenélni (taxit fogadok, a színpadon meg segítenek a társaim), akkor mást is meg tudok csinálni. Csak magamra gondolok, ami nem igaz. A legrosszabbul az esik, amikor azt mondja, hogy szórakozni látok, de dolgozni nem... vagy írni kuksoskodom, de a fiamat nem viszem sehová...

- A látássérültek számára miben nyilvánul meg az akadálymentesítés?

- A nem látó vagy gyengén látó ember számára majdnem minden, ami útjába kerül, akadályt jelent, és ez nem túlzás. Egy látó ezeket kikerüli, mi nem tudjuk, ezért segédeszközre, segítségre van szükségünk. Az átjáróknál lehetne hang is a fényjelzés mellett. A lépcsőzés megint egy nagy veszély számunkra, főleg mikor lefele megyünk. Lehetne színjel (sárga) a gyengén látóknak, karfa stb.

Úgy vigyázz, mint a szemed fényére, miért is mondják ezt? Mert a látás az egyik legdrágább kincs, mert ha az nincs...nagyon sok mindentől meg vagy fosztva, az élet bármely területét vizsgáljuk. Kinek a nehezebb, a könnyebb ezt kérdeztem a fiamtól, és fölsoroltam a legismertebb sérült emberek helyzetét. Első helyre a nem látó, gyengén látó került, utána a fél kezű, fél lábú, siket - néma és más típusú betegségek zárták a sort szerinte. Mindenkinek a sajátja fáj a legjobban, amivel nagyjából egyetértek...de azért a fiamnak is igazat adok.

- A közlekedésen kívül gondolom rengeteg dolog nehezebb, vagy egészen egyszerűen kivitelezhetetlen, ha az ember elveszíti a látását.

- Nem szeretném felsorolni, hogy mit nem tud vagy mit tud elvégezni, megtenni egy nem látó, nem ez a lényeg. Tudományos kísérletek bizonyítások igazolják azt a tézist, hogy a külső információk 80%-t a szem által kapjuk, ami tulajdonképpen az agynak egy nyúlványa, amit sokan nem hisznek.

- Éjjelente, amikor alszol szoktál álmodni? Álmaidban látsz képeket?

- Álmodunk és látunk, hogyan lehetséges, ha a fenti tézisnek nem lenne alapja. Én úgy tanultam, hogy mindenki álmodik, csak egyesek észben tartják, mások nem, azt a másodperc töredéke alatt lezajló

képet. Nekem nincsenek ilyen "képes" álmaim, de átvitt értelemben persze nekem is vannak álmaim, és igenis álmodozó típus vagyok.

- Nagyon érdekes dolgot figyeltem meg. Azon embertársaim, akik sajnos nem látnak, sokkal jobb emberismerők, mint a látók. Ez indokolható azzal, hogy a nem látókat nem befolyásolja a külsőség?

„Aki a szívével lát,
Érzi benned a szeretet fényét,
Az emberek igazi értékét.
Nem veszik el a külsőségekben,
S így nem lesz vesztes a csúnya ember sem.”

- Ha behunyom a szememet, jobban hallok, úgyszintén nagyobb a képzelő erőm. Kizárjuk a külsőségtől származó ingerek hatását és úgy ítélkezünk egy s más dologról. Ugyanez történik, ha valakivel szóba állunk, őt nem látjuk, de a hangjáról hozzávetőlegesen meg tudjuk ítélni,

hogy milyen emberrel állunk szóba, a kinézete nem befolyásol, mert nem látjuk.

A LÁTSZAT

Engem úgy ítélnek meg,

Hogy milyen a kinézetem.

Lehet, hogy most még zavar,

De megszokom hamar!

Ez most már nem érdekel,

Ha így fogadnak el.

Ha fényezném is magam

Meglenne rá az okom?

Nem én vagyok a kérdező,

Nem vagyok én fényerő,

S ami nincs, azt ne irigyeld,

Csak a lényeget figyeld!

A látszat sok mindent takar

Még akkor is, ha jót akar

És, ha tiszta a gondolat

A fényben csal a látszat!

Mind ezt azoknak mondom el

Akik így fogadnak el,

S megértik, a külső nem számít,

A vérző szív nem csábít!

Írta: TÖLCSÉRES JÓZSEF

2017.06.01.

 - Mi a véleményed arról, amikor egy egészséges embernek bekötik a szemét, és így próbálják meg rávezetni, hogy mely érzékszervei révén tudnak tájékozódni a nem látó társaink? Egyik versem részlete ide illik...

 „S ne higgye azt egyetlen látó sem,

Hogy a szemét elfedő kendővel

Azonosul azzal az emberrel,

Aki nem lát szemmel.

Mert aki szemével nem lát,

Az a szívével lát,

S a legnagyobb veszteséget

 Legbelül éli át!”

 - Nos ez az idézet nagyon helyénvaló. A bekötött szem csak ideiglenes és mégis pánikot kelt. Nem tudod mi tévő légy, félsz, bizonytalan vagy?...Mi így élünk, ezekkel az érzésekkel minden egyes nap. Épp ezért vagy helyesebben ez okból kifolyólag, nekünk jobban kifinomult a hallás, tapintás érzékünk, sőt egyes helyzetekben fölismerjük a veszélyt.

- Milyen céljaid vannak?

- Nem vagyok és nem is voltam nagyravágyó, de a minimálisnál mindig többet akartam, és sikerült a terveim nagy részét megvalósítani, új célokat kitűzni. Most azt szeretném, hogy ne a fióknak alkossak. Már összeállt az anyag egy újabb CD kiadásra, saját szerzeményeim. Verseimet nyomtatott formában látni, olvasni nagyon jó lenne, és jó lenne még gyűjteni, az az írni melléjük egy párat...a jövő titka az én célom.

- No, elgondolkodtál - e azon, hogy a sok jótett is kiégetheti az embert?

-  Jóból is megárt a sok, mondja a közmondás, amivel egyet is értek. Nem kell és nem is lehet mindenkit szeretni. Aki ezt állítja az véleményem szerint túlozza ezt az érzést, játszik a maga és más érzelmeivel.

- Igazad van, az ember leginkább azokat a társait szereti, akikkel azonos az értékrendje, akikkel egy rugóra jár az agya, akik olyannak szeretik, amilyen...

Te ... szereted az embereket? 

- Én szeretem az embereket, hiszek az emberek jóságában. Azt mondják, naiv vagyok ez okból kifolyólag, de a szeretetem nem túlzott, nem árt. Mert ilyen is van, de az már a sajnálat határát súrolja. Na ez már sok, valóban kiéget, mert a célszemély igényli úgy gondolod. Ha visszautasít megsértődsz, azt mondod, hogy csak jót akartál. Kinek, neki vagy magadnak akartad a jót?...Ki dönti el, kinek mi a jó? Ha a szereteted jótettekben nyilvánul meg, a válasz ugyanaz, belefáradsz, kiéghetsz!

- Ha visszagondolsz az eddigi életedre, mi lenne az, amit másként csinálnál?

-  Nemigen nézek a hátam mögé, mert az már megtörtént, eltelt. Ha úgy tetszik, nem tudsz változtatni rajta. Tanulni tanulhatsz belőle, de úgy se mondhatod, ezt megtartom, ezt nem. Így hát az ember nem tenné másként, ami jó volt neki vagy másnak. A negatív, elhibázott dolgok helyzete más, azt meg szeretnénk változtatni, nem igazságos. Ha tévedtünk, hibáztunk, vétettünk, akkor viseljük el a következményeket. Egy dolgot biztos nem úgy csinálnék, hogy a kérdésedre is feleljek, de azt itt a riportban nem mondhatom el.

- Mi nálad az értékrend?

- Az értékrendem nem túl igényes, úgy tartom, hogy ami nekem nem jó, azt mással ne tegyem. Nagy az igazság érzetem, ebből következik, hogy nem szeretem a hazugságot és a hazugot, de az ember nem lehet abszolút őszinte. Szeretem, ha van pénzem tartalékba, a holnapra gondolva értéke lehet, de nem ez vezérel. A valódi érték az emberekben keresendő.

- Teljesen igazad van. Én is takarékos vagyok, de az igazi érték az emberi élet, és az embert a lelki és szellemi értékei gazdagítják, nem a pénze.

Ha elmennél egy lakatlan szigetre…mit vinnél magaddal?

- Szeretek egyedül lenni, gondjaimban elmerengni, de nem vagyok magányos. Az ember  társas lény. Nehezen viselném hiányukat, de a zene feledtetne, úgy gondolom... Így hát a választásom egy hangszerre esne, gitár, zongora? Ki tudja... Lehet, csak a természetnek, magamnak hangoskodnék, nem sokáig bírnám, mert nem kényszerít senki.

- Mi szokott valakiben...leginkább megfogni?

-  Elég jó emberismerő vagyok és mivel nem tudom észrevenni az apró testjeleket, az illető hangja elsődleges. Utána a szeme, és ha valakivel beszélek, az nézzen a szemembe.

- Szoktál úgy igazán elfáradni?

- Engem az értelmetlen, jelentéktelen vitatkozások kimerítenek. Ha ez este van, nem tudok aludni, reggel fáradtan kelek. Másként bírom a strapát, nem mondhatnám, hogy úgy belefáradtam, a pihenést is kitalálták.

- Tudom sok minden ért életed során, jó s rossz egyaránt...Ha nagyon elfogy a talaj, miben tudsz igazán kapaszkodni, mi inspirál, s hoz vissza?

- Nem igazán tudom azt mondani, hogy kicsúszik, kicsúszott a talaj a lábam alól és talpra kell álljak, össze kell szednem önmagam. Mindenkivel megtörténik, hogy néha rossz passzban van. Kitartás, ráalvás vagy egy kiadós séta helyre billent. Jó az is, ha tudsz alkotni, vagy ki tudod önteni valakinek a bánatodat, tudsz beszélni a gondjaidról és ez erőt ad az újrakezdéshez. Nem tud segíteni, de legalább meghallgat, mert azt is tudni kell, nem adom fel. Amikor az ember kibeszéli, kiírja magából azt, ami fáj...ezáltal a lelke félig helyreáll. Ha a beszélgetőtárs szeretettel hallgatja, átérezve a másik sorsát, és nem okoskodva, a helyzet még sokkal jobb lehet. Ezzel szerintem sokat tud segíteni. 

- Fellner István, kedves Barátom egyszer ezt írta „A mai világban az embert nem tehetsége, hanem a lehetősége határozza meg.” Te hogy gondolod?

- Azt hiszem, hogy István egy nagy adag igazságot fogalmazott meg. A tehetséget, ha nem táplálod, elvész, fele munka - fele tehetség. A munkára meg áldozni kell időt, anyagit. Ha nem vagy egy kicsit is tehetős, akkor időd van bőven, de nincs lehetőséged, hogy kamatoztasd tehetségedet. Sajnos érdekvilágban élünk és az én tehetségemen más is meg kell éljen.

Egy velem megtörtént esettel hozakodok elő: ahhoz, hogy a tehetségemet meg tudjam mutatni és ez rögzítésre is kerülhessen, meg kellett fizessem a zenészeket, a technikust, a fogyó anyagot stb. és mikor kész volt a CD "hálavendégeskedés "is velejárt. Ha nincs pénzem, a tehetség a fiókban marad.

De, ha e két meghatározó: tehetség, lehetőség együtt jár, akkor megismerhetnek, elismerhetnek, és vagy "valaki", ez nem öndicséret.

A tehetség egy adottság, nem mindenkiben lakozik. A lehetőséget meg kell teremteni, és ha tehetős vagy, érvényesül. Természetesen vannak, lehetnek ellenpéldák is.

-  Mi jut eszedbe, ha ezt hallod...a világban életünk egy pillanat, mint csepp a tengerben.. , nem tud mindenki maradandót alkotni.., akkor mit tegyen?

- Ma vagyunk holnap... ki tudja? Épp ezért arra kell törekedjünk, hogy életünk ne hullócsillag, inkább meteorit legyen, mert abból még valami megmarad, sőt kutathatnak utána. Ha nem égsz el a légben, van benned valami, csak fel kell fedezni. Ha ehhez elég egy pillanat, már nem éltél hiába, az a csepp a tengerben nem semmi, az is szaporítja a tenger vizét. Azt gondolom, hogyha nem is maradandót, de egy keveset mindenki hagy maga után, még ha képletesen is írtam le az imént. Még mindig jobb hozzátenni, mint maradandót alkotni, ez utóbbi csak néhányunknak adatik meg.

- Mondd, mi módon lehetne a fiatalokat...kicsit jobban érdekeltté és fogékonnyá tenni az írott irodalom és verselés iránt? Tudom, hogy …  a hírközlés forradalmát éljük, mégis kell valami megoldás...

- Mivel a fiatalok nagyon könnyen hozzájutnak az internet által eléjük tárt, hatalmas információs anyaghoz, már nem érzik szükségesnek egy könyv kézbe vételét, a jegyzetelést és főleg nem az írást. Sajnos ez ellen nem tehetünk sokat, nincsenek módszereink, hogy rávegyük őket az írás nyújtotta élvezetre, az alkotás szépségére.

- Ha lenne lehetőséged és egy tündérke a három kívánságot adná örökül...mi lenne az a három?

-  Hát az a tündérke nekem nem tudná örökbe adni azt a három kívánságot, mert nem állok szóba vele...De komolyra fordítva a szót, a szeretet, az önzetlen segítőkészség mindenképp, de az egészség a legfontosabb. Mindenkinek adnék. De nem élhetek álomvilágban, ahol minden jó, s ha rémálmaim vannak?!

- Mi az a három témakör, ami elsőbbséget élvez a számodra? 

- Három témakör, három kívánság, az én kivételes számom a 24, na de ennyi. A témám, amit szeretek és előtérbe helyezek, az a zene. Át segít minden érzelmi állapoton, és nem túlzok. Kivétel nélkül minden egyes érzelmi állapotnak meg van a hozzá illő zene, ének. - Az igazság és annak megértése, a jóvátétel felemelő érzése érdekel

már csak azért is, mert annak hiánya az ellenkező irányba sodor.

Figyeld csak: igazság - gazság, nem tévedés az i betű hiánya.

MONDD AZ IGAZAT

Azt mondják a kisgyereknek
Hazudni nem szabad,

Mégis, mikor felnőtt lesz,

Már nem mond igazat.

Ne kérdezd, hogy miért van így,

Majd rájössz önmagad,

Épp ezért hát ne kímélj,

Csak mondd az igazat!

Azt mondják, hogy győz a rossz,

S a jó alul marad,

De fényre tör az igazság,

És jó úton halad!

Épp ezért hát arra kérlek

Ne kíméld magad,

És ahányszor megkérdeznek,

Te mondd az igazat!

Másnap jól érzed magad,

Mert elmondtad az igazat,

És másként alszod álmodat,

Akkor is, ha szíved megszakad!

- Kérlek, értelmezd nekünk a riportunk címét: GYŰRÖTT OLDALAK,  KISIMULT LAPOKKAL!

- Sokat gondolkodom a dolgok, események miértjén. Ezért is vannak gyűrött és sima események az életben, amit én ebben a riportban nyitott könyvként kezelek. A rosszabb, kellemetlenebb gyűrött oldalak, ami tulajdonképpen egy lap az életemből (két oldal általában egy lap), amit össze lehet gyűrni és nem gondolni rá.

A jó, szép, kellemes dolgok sima lapjait már nem kell kisimítani, pedig az is két oldalból áll általában. S, hogy egy bölcsességgel fejezzem be ezt az érdekes, jól megfogalmazott tömör, néha meglepő kérdésekből összeállított kérdések sorozatát, a riport címéhez fűződik: ALVÁS UTÁN A GYÜRÖTT BŐR IS KISIMUL, ÉSZRE SEM VESSZÜK, MERT NEM FÁJ!

- Csodállak Bátyuskám. Tudod… elárulom neked, kevesen tudják, de most majd sokan megtudják, hogy én technikai analfabéta vagyok. Te pedig érintő képernyős telefonról facebookozol. A lelkednek szárnyalnia kell, nem lehet a betegség rabja. Ha szárnyal, akkor a gyűrött oldalak egy része is ki tud simulni. Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

*************************

6. PÁLYÁZAT –FELHÍVÁS

A Komárom-Esztergom Megyei Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány eddigi negyedszázados hagyományához hűen 2018. november 4-én vasárnap 9 órától ismét megrendezi a

SZÁZSZORSZÉP FESZTIVÁLT, a Fogyatékossággal Élő Amatőr Előadók XIV. Országos Kulturális Fesztiválját a Vértes Agorájában. (Helyszín: Tatabánya, Szent Borbála tér 1.)

Szeretettel várunk minden fogyatékossággal élő előadót és képzőművészt, korhatár nélkül, igényes műsorszámokkal illetve alkotásokkal.

A fesztivál napján képzőművészeti kiállítást is rendezünk, mely szintén a Vértes Agorájában lesz megtekinthető.

I. Jelentkezni az alábbi kategóriákban lehet:

- vers, próza, kisjelenet (egyéni és csoportos)

- ének és/vagy zene (egyéni és csoportos)

- egyéb (bűvész, tánc, paródia, stb.)

A szabadon választott előadások műsor ideje: egyéni szereplés esetén maximum 4, csoportos előadás esetén maximum 8 perc.

Jelentkezési lap igényelhető a kemteglap@gmail.com e-mail címen.

 -------------------------------

II. Képzőművészeti kiállítás: A kiállításnak nincs meghatározott témája. A kiállításra egy darab alkotással nevezhetnek az alkotók festmény, grafika, kisplasztika, textil, fa illetve kerámia műfajokban, közös kategóriában. A kiállítandó alkotások alapítványunkhoz történő eljuttatásáról az alkotó gondoskodik, ennek módjáról kérjük érdeklődjenek a lent megadott e-mail címen illetve telefonszámon. Az alkotásokat, kérjük, legkésőbb október 29-éig juttassák el az alapítványhoz. Az alkotásokat a fesztivál gálaműsora után az alkotók hazaszállíthatják.

Jelentkezési határidő a fesztiválra és a kiállításra: 2018. október 18.

Elérhetőségünk: 2800 Tatabánya, Béla Király körtér 70. Postacím: 2800 Tatabánya Pf.: 1429., Tel: 20/294-2648 e-mail:  kemteglap@gmail.com

Jelentkezési lap:

Százszorszép Fesztivál

2018. november 4-én,  vasárnap

Helyszín: Tatabánya, Vértes AGORÁJA

Előadó, csoport neve:.…………………………………………………...............

Fő:……...…életkor:……., átlag életkor csoport estén :……….....................

Fogyatékosság………………………………..kísérők száma:………………...

(Szíveskedjen megjelölni, ha Ön kizárólag kerekes-székkel tud közlekedni: igen  -  nem)

Elérhetőség: e-mail, postacím, telefonszám:…………………………………

 ………………………………………………………………………………………..

Előadni kívánt műfaj megnevezése és címe:…………………......................

Az előadáshoz milyen személyi segítségre, illetve technikai eszközre van szüksége:……………………………………………………………………

Kelt…………………………………

                                                                                             ………………………………..

                                                                                                          aláírás

Beküldendő: Komárom-Esztergom Megyei Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány 2801 Tatabánya, Pf. 1429., kemteglap@gmail.com, 34/316-775     06-20/294-2648

A jelentkezés befogadásáról írásos visszaigazolást (bővebb információt) küldünk!

-----------------------

Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapitvány
www.leleksegito.hu

----------------------

FELHÍVÁS IRODALMI PÁLYÁZATRA!

A Komárom-Esztergom Megyei Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány a 2018. november 4-én vasárnap 9 órakor kezdődő SZÁZSZORSZÉP FESZTIVÁLHOZ kapcsolódóan kiírja a SZÁZSZORSZÉP IRODALMI PÁLYÁZATOT, fogyatékossággal élő amatőr írók és költők részére.

A legjobb pályaművek bemutatására a XIV. Százszorszép Országos Kulturális Fesztiválon kerül sor Tatabányán, a Vértes Agorájában. (Helyszín: Tatabánya, Szent Borbála tér 1.)

Az irodalmi pályázatnak nem túl kötött a témája, annyi a feltétel, hogy az emberi életről - ez lehet önéletrajzi ihletésű, de szólhat másról is - illetve a szeretetről szóljon. A pályázatra maximum három verssel, vagy egy verssel és egy novellával lehet pályázni (tehát lehet novellával vers nélkül is).

A pályaművek maximális hossza vers esetén 50 sor, novella esetén kb. 6000 karakter lehet (ami 12 pontos betűvel 3 oldalnak felel meg).

A pályaműveket jeligésen, postai úton, vagy e-mailben kérjük eljuttatni az alapítványhoz az oldal alján megadott elérhetőségeken.

Jelentkezési lap az alapítványunk honlapjáról letölthető: www.leleksegito.hu, illetve igényelhető a kemteglap@gmail.com e-mail címen.

Jelentkezési határidő az irodalmi pályázatra és a pályaművek beküldésének határideje: 2018. október 15.

A postai úton beküldött írásműveket nem áll módunkban visszaadni, kérjük mindenki  gondoskodjon saját másolatról! A pályázaton esetlegesen elnyert díjak a fesztivál gálaműsorán átvehetők.

Elérhetőségünk: Postacím: 2800 Tatabánya Pf.: 1429., Tel: 20/294-2648, 34/316-775, e-mail: kemteglap@gmail.com

*************************

7.  ELBESZÉLÉS

CSOMOR HENRIETT : Egy reggel gondolatai

  Egy hónapig a kora reggeleket a teraszon töltöttem . Miután újra körül ölelt a csend, elgondolkodtam a madarak  csicsergésén. Mennyivel szabadabb volt a rigó fütyje, vadgerlének turbékolása, s a pimasz mátyásnak rikoltozása a szőlőben. Pedig csak pár kilométer választ el, s mégis felszabadultabb ott a madárkák éneke.

Öregszem, hogy ezek az emlékek előjöttek, pedig akkor még eszembe se jutottak e fajta gondolatok. Mentségemül szolgáljon, hogy gyermek és fiatalkorom kétharmadát a szőlőben töltöttem. "Miért kell nekem mindig itt lennem?" tettem fel dühösen a kérdést. Elmondhatom, mára már hiányzik, mert jó volt, ahogy tettem a dolgom, s követtem anyámat a sorokban. Megunhatatlanul hallgattam ahogy utánozza a cinegét, hogy azt énekli kiscipő- kiscipő.

Csomor Henriett

Anyámhoz való mély ragaszkodásom alapja, hogy örökké együtt voltunk, s a lugas soraiban sem hagyott el. Rengeteget beszélgettünk, s ismerte érzékeny lelkemet. Soha nem voltam mintagyerek, akadtak, s akadnak kisebb nagyobb vitáink. Öt perc múlva mindig bocsánatot kértem, illetve kérek. Alapelveim közé tartozik, hogy haraggal sosem tudok lefeküdni, mert a lelkiismeretem úgysem hagyna aludni. Egyszóval az egész éjszakám merő szenvedés lenne. 

Egyik reggelen a tudatalattimnak köszönhetően a  friss levegő illatában újra éreztem a balatoni nyarakat. Honvágyam van a balatoni a röpke évek után, amikor eltöltöttünk felhőtlenül egy-egy napot a családdal. Ugyanezt a friss illatot éreztem, mikor kiszálltam a Daciából és rohanni akartam a partra, hogy minél előbb csobbanhassak a hűs, kék vízében. Akkor még el tudtam hinni, hogy felnőttként tovább élvezhetem a Balatonnak csodáit. A fenébe is, túl gyorsan véget értek az örömökben gazdag évek, s a magamfajta „bolond”, már csak az elmúlását várhatja.

 Báró kutyám vakkantása zökkentett ki a letargiámból, fejét könyörgőn térdemre tette, fél kiflimből akart kunyerálni. "Jól van, várj!" szólok rá, elosztom testvériesen, jut belőle mindkettőknek három-három falat. "Ne nézzél, nincsen több." Utolsó falatomat, amit a kávém után szoktam enni, majdhogynem kinézi a számból. "Várj, megnézem hány óra, nehogy lekéssem a buszt, dolgozni kéne mennem. Jól van, fiatal még az idő, ha tudok, hozok neked kutyatápot. Menj má' innen Báró, nem érünk rá szórakozni!"

Nem is hittem volna, pár nap alatt mennyit ügyesedtem. Kinyitom a présház ajtót, amit még nagyapám épített a negyvenes években, ez a lejáró a pincébe vezett. Papa annak idején, és anyúék is hazahozták télire a bort. Nagy telek idején befújta hóval a szurdokot, volt hogy hetekig nem tudtak lemenni borért, vagy kézbe hozták haza, a borral teli tizenkét literes demizsonokat.

Ősz végével itthon is tele voltak a hordók borral, a kuncsaftoknak.

Anya, az ajtó mögé rakta a szobai elektromos kocsimat, bármi történhet a hosszú reggelen, be tudjak jönni a lakásba. Felállok, megfogom a présház ajtó fogantyúját, és besétálok a másik kocsimig. Aztán uzsgyí a zsák kutyatápért, majd ajtón kívülre teszem, s kisétálok a másik kocsimig. Ölembe teszem a zsákot, és kijjebb viszem. Szólnom sem kell neki, már jön, s csóválja a farkát, egy marok tápot adok, s percek alatt behabzsolja. "Nem lehetsz ennyire éhes, anya biztos adott enni este még egy marokkal kapsz, aztán befejezted. Báró gyorsan egyél, addig bezárom a présházat, lassan ki kell mennem a buszhoz öregfiú."

Még zárkódok, azon gondolkodom, hogy a papám biztos gondolta, hogy valakinek szüksége lesz erre ajtóra. S milyen jól gondolta szegénykém. Amíg feltettem a székre a zsákot, s kezet mosok a vödörben, öröm járta át a szívemet, hogy erre is képes vagyok. Csak kitartás s rengeteg idő, s kellő nyugodtság kell hozzá. "Báró, kifelé gyorsan, mennem kell!", és a teraszkaput is összezárom. Aztán már robogok is, ki a buszmegállóba. Báró kutyám keserves sírását hallom míg fel nem szállok a buszra.

2018. Augusztus 10.

Magányomban

Egyedül lenni a mai világban,

az maga a bátorság.

S egyszer nem lesz senki,

aki kezemet fogja, s

hozzám szólna.

Egyedül hű kutyámat ölelhetem.

S lassan eliramlik az életem.

De előtte még elfutok a tengerpartra,

hogy szépet lássak még az életben.

S hallgassam a tenger morajlását

csendesen, ahogy a szívem diktálja

a szeretet érzését.

Csillagos udvar fejem felett, ezüstös hold

vigyorog fodros áttetsző hullámokon.

Fekszem a homokon, valami

még nem hagy nyugodni.

Szemem már nehezedik, álomra csukódik.

Sirályok sírnak valahol távolban 

*************************

8. HAZAI TÁJAKRÓL   - NAGY VENDEL   ÍRÁSAIBÓL

NAGY VENDEL : AZ ÁLLOMÁSON

(EGY FESTMÉNY MARGÓJÁRA…)

A vonat füttye
Messzire halkulva
A füsttel együtt tovaszállt,
S a fénylő sínek
Hozzák, viszik az emberek
Vágyakozó gondolatát.
Messzire mennek,
Talán néha vissza is jönnek.
S rézdróton jár
Gyorsan előre az üzenet.
Hamarosan megérkezem…
A toronyórán a mutató
Lassacskán vándorol,
Nyújtva hosszúra a napot,
Kikísértelek az állomásra,
S reggel óta várakozom.
Megnézek minden vonatot.
A hó is lassan elolvad már,
Virágok nyílnak tavaszodván
De az én szívem csak vár,
Csak vár, csak vár…
Visszavár,
Édes, jó gazdám.

Megjegyzés: 2014. 05. 22.

        áááááááá

NAGY VENDEL : HA KI AKARSZ TOLNI... 

Hahaha.Ha kiakarsz tolni
Egy vak emberrel,
Rendezd át a lakást.
Akkor egyedül is eljátszhatja
A kicsi a rakást.
Hahaha.
Öcsém morbid
Humorát idézve:
Naponta többször is
Eldobtam a marhahúst
Hahaha.
A vakság olyan, mint a katonaság.
Ahol a gömbölyűt viszik,
A szögletest  gurítják.
Csak erős akarattal,
És röhögve lehet kibírni.
Hahaha.
Látlak benneteket, buták.
Nem is gondoljátok,
A fejetekbe is belelátok,
De nem haragszom Rátok.
Hahaha.
Én előképzem magamat a halálra.
Négy marcona emberek
Ha a sírba letesznek,
Ott is sötét lesz.
Ha  vaknak állsz,
bírjál el vele.

2012. Megjegyzés:  Egy vidám percemben...

áááááááá

NAGY VENDEL : IDŐMÉRTÉKES VERSELÉS 

Gondold meg, ifjú,

Téged is dologra várnak itt,

Reád is szüksége van,

E Honban, a Hazának.

Pusztulnunk nem kell,

Éljünk ezen ősi földön, itt.

Ha el is bukunk talán,

Dolgunkat tenni muszáj.

2018.   SZEPTEMBER   11.  (Megjegyzés: Talán egyszer valaki egy kőlapra felvési.)

áááááááá

 NAGY VENDEL: OKTÓBERI GYÁSZNAPJAINK

Zászlóink vezesd

Hős diadalra.

Ajkunkat dicsőség

Fakassza dalra.

Lobogónk lobogva

Zúg el a széllel,

Süvítve, csattogva

Vezérel éllel.

Diadalra száguld

Éjt kergető hévvel.

Regéket mesél 

Régmúlt emlékével.

Vidáman lobog

Újidők szelével.

Mindennapi forradalmunk 

Meghitten nemes

Fénylő erejével.

Zászlónkat lobogtasd

Örök dicsőséggel.

S művünktől félve

Az ellen ha elébünk áll,

Nem is nézve azt

Ki itt a Magyar,

Kivégzik mindazokat,

Ki a nemzetben egyet akar.

2018.   OKTÓBER   06.

áááááááá

NAGY VENDEL : VENDEL NEVE NAPJÁN  (OKTÓBER 20.)

Falu végén,

A kivezető út

Gyomos meredélyén

Áll egy magányos

Homokkő szobor.

Ruhája kopottas,

Orcája komor.

Támaszkodik juhászbotján,

Lábánál bárány.

Pásztor erre terelve

Barmát, és

Egyéb jószágát,

Köszönti a rendületlenül

Útszélén álló

Vigyázó szentet,

Vendelt,

Emelve kalapját,

Pásztornépek és jószágok

Istápolóját,

Köszöntve nevenapján,

Feleszmélvén, hogy

Lassan telelőre kell

Hajtani a nyájt.

áááááááá

 Október 20. Vendel névnap. (német) Jelentése: a vandálok népéhez tartozó.

   Életfeladata a gyengék segítése és támogatása. Sorsát a győzni akarás és a harckészség fogja vezérelni. Minden ellenállást megpróbál  leküzdeni. Magabiztosan valósítja meg céljait. Nem tűr megalkuvást, és nem viseli el a kudarcot. Nem rendelődik alá, kerüli az ilyen szituációkat. Nehezen kezelhető, mert akaratához is érzelmileg közelit, önfejű. Nem tűr ellentmondást, irányítani akar. Csak az lehet jó, amit ő elképzel. Nem lehet neki ellenállni, annyira meggyőző tud lenni, még akkor is, ha ez alaptalan. Ha felismeri, hogy feladata másokért küzdeni, akkor kiteljesedhet. Képes bármit elérni, ha nem öncélú. A sikere akkor válik teljessé, ha ezt valakivel együtt, vállvetve teszi. Határozott és erős társat keres, aki támogatni tudja. A döntéseket azonban mindig ő hozza meg. Rendkívül szenvedélyes, ezért gyakran féltékeny. Gyakran esik az erőszakosság és a hatalmaskodás csapdájába.

Gyakorisága[szerkesztés]Az 1990-es években igen ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.[1][2][3]

Névnapok[szerkesztés]október 20.[1]
Híres Vendelek[szerkesztés]Szent Vendel

áááááááá

Megjegyzésem...
Ezen internetes elemzésre én  protestálok, mert a fele sem igaz, de a másik felét büszkén vállalom. Na akkor most mindenki eldöntheti hogy melyik felét is..?

vendi -  csak így kisbetűvel 

2016. október 20. - án

*************************

9. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mond, hogy soha!

 (Nyolcadik fejezet)

   Másnap, azaz kedden reggel Jessica szokásához híven korán kelt,
sétáltak Jennyvel és reggelinek valót vettek a pékségben.
Megreggeliztek és csendben serénykedett, hogy ne ébressze fel a másik
szobában alvó Jacket. Nyolc óra körül nem várt rá tovább, hogy
felébredjen. A reggelijét, egy kulcsot és egy levelet a konyhaasztalra
készített:

Jó reggelt!

A reggelid és a kulcsod az asztalon.

Jennyt megetettem, ne adj neki többet kérlek!

Elmentem a dolgaim után, ha nem érnék vissza és te is hosszabb

időre elmész itthonról, vidd le, kérlek Jennyt dél körül!

 Sietek haza. Szép napot!

Jessy

   Elsőként a Stanford Plázába ment. Vett Christophernek egy jazz
műfajú, Jacknek pedig egy könnyűzenei cd-t, mert tudta ezeket
szeretik. A Plázából a három utcával odébb lévő Lucas Anderson
irodáját, magán rendelését magába foglaló épületbe ment. A címet Kelly
szerezte meg neki munkatársi segítséggel.

  Séta közben egyre idegesebb lett s a várható forgatókönyveket
latolgatta. Az "A" lehetőség szerint kiröhög és elhajt. A "B" verzió,
hogy hűvös és elhatárolódik. A "C" esetben szánakozik és zártosztályra
küld. Ugyan menj már Jess, csupa negatív verziókon gondolkodsz. Tedd
félre az előítéleteid! Nem kell parázni! Szedd össze magad, menj föl s
terítsd ki a lapjaid! Még az is meglehet, hogy meglepetés ér, mert
jobban fogadja, mint azt te gondolod. De addig nem tudod meg, míg nem
beszéltél vele, úgyhogy nagy levegő, nyugodj meg és irány az emelet.

- Jó napot kívánok! - köszönt Jessica belépve a váróteremnek
berendezett előtérbe.

   A helyiség jól felszerelt, minőségi bútorokkal volt berendezve, bőr
ülőgarnitúra fotelekkel, amelyek egyikén egy negyven körüli férfi
várakozott. A fotelek előtt üvegasztalon különböző szakmai és egyéb
szórakoztató folyóiratok és magazinok. Jobbra egy hatalmas 1860 körüli
fenyő, felújított, vaxolt felületkezelésű, külső zsanéros, díszített
hátú Biedermeier íróasztal mögött a titkárnő épp telefonált. A
titkárnő egy harminc körüli vékony testalkatú, szemüveges mosolygós
hölgy volt. Jess megállt előtte és megvárta, míg leteszi a telefont.

 - Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva a titkárnő.

- Jó napot! Beszélhetnék Mr. Andersonnal? - érdeklődött halkan Jess
és megfogta az íróasztal szélét, mert hirtelen gyengeség fogta el. A
titkárnő a naptárt kezdte lapozgatni. - Nem, nem kérek időpontot! -
folytatta Jess.

- Foglaljon helyet, kérem! Tíz perc múlva végez az üléssel és akkor
megkérdezem!

- Köszönöm - mondta Jess és elindult a bejárati ajtóhoz legközelebb
eső fotelhez. A füle zúgni kezdett, a beszélgető titkárnő hangja
nagyon messziről hatott, a szíve pedig gyorsabban vert, majd kiugrott
a helyéről, de épségben elérte a fotelt és lehuppant. Úgy érezte,
mindjárt elájul.

   A titkárnő jelent meg mellette, megérintette a lány vállát:

- Minden rendben? Megkínálhatom egy pohár vízzel vagy kávéval? -
tudakolta aggódó arccal.

Jess nemet intett a fejével, majd nagy nehezen megszólalt:

- Szemben láttam egy kávézót, ott megvárnám. Megkérhetném, hogy
szóljon oda bármilyen választ ad?

- Igen. Mit mondhatok neki, ki keresi?

- Jessica vagyok - hadarta a lány és további kommentár nélkül távozott.

 

Horenka Erika - alias Kyra Angie írónő

  Szinte kettesével szedte lefelé a lépcsőt, hogy minél előbb
elhagyhassa az épületet. Végre kilépett az utcára, egy kis ideig
ácsorgott az épület előtt, hogy erőt gyűjtsön és összeszedje magát,
nagyokat szippantott a "friss", kicsit bűzös kipufogós levegőből, majd
átment az utca másik oldalára és bement a kávézóba. Leült egy
sarokasztalhoz és rendelt magának egy teát. Lassan kortyolgatta a teát
és nézegette a kávézóba betérő és az utcán elhaladó embereket.

  Húú, ez rémesebb volt, mint gondoltam. Milyen égő lett volna, ha
még el is ájulok. Mindenesetre az már biztos, hogy oda többet nem
megyek, mert, mint a mellékelt ábra mutatja ott - mármint a
rendelőjében - fokozottabban jelentkeznek a tüneteim. Kíváncsi vagyok,
hogy tudunk-e beszélni? Megiszom a teám és fél órát várok, ha addig
nem ér ide valami visszajelzés, lelépek.

Jó negyed óra múlva:

- Szia. Leülhetek? - lépett oda hozzá Lucas Anderson.

A férfi hatalmas karcsú, masszív, rendíthetetlen toronyházként
tornyosult a lány fölé a maga 188 centijével. Fehér ingében és sötét
öltönyében, sötét rövid, Kleopátra hajával, jól festett. A lány
meglepettségében csak bólintani tudott. A férfi leült vele szembe és
az arcát fürkészte.

- Jól vagy? Margaret mondta, hogy ájulás kerülgetett.

- Margaret?

- A titkárnőm.

- Igen, köszönöm kérdésed. Jól vagyok. Ráérsz most beszélgetni vagy
jöjjek vissza később?

- Ráérek. Visszamegyünk?

- Baj lenne, ha ... - puhatolta Jess félénken, majd összerezzent,
mikor megcsörrent a telefonja. Amire gyorsan rányomott, hogy nem
fogadja a hívást.

- Ha itt maradnánk? - fejezte be a lány mondatát a férfi. Ekkor az
ő mobilja kezdett csörögni, amit időközben kivett a belső zsebéből és
az asztalra helyezte. - Bocsáss meg, de ezt fel kell vennem! - A lány
bólintott mire a férfi felvette a telefont. - Szia. Igen, itt van, és
jól van! Micsoda? Szóval ő érteni fogja, oké, mondom neki. Ne aggódj,
majd hazaviszem! Később beszélünk, szia! - tette le a telefont a
férfi.

A pincér jelent meg mellettük:

- Mit hozhatok?

- Egy kávét kérek, köszönöm. Neked mit kérhetek? - nézett kérdőn a lányra.

- Még egy teát, köszönöm - válaszolta a lány, de még mindig nem
nézett a férfira.

- Ott tartottunk, hogy nem lenne-e baj, ha itt maradnánk? - vette
fel újra a beszélgetés fonalát a lány.

- Nem, persze. Christopher volt. Azt javasolta, hogy kössem be a
szemem és, hogy te érteni fogod! - ecsetelte a férfi, mire a lány
elmosolyodott, de mivel szólni nem szólt semmit, így folytatta. -
Chris és te?

- Nos, igen.

- Ez sok mindent megmagyaráz.

- Miről beszélsz?

- Chris viselkedéséről az utóbbi időben. De térjünk a tárgyra!
Megkérdezhetem mi történt a váróban?

- Ahogy sejtettem, te aztán nem vesztegeted az időt - jegyezte meg
a lány. - Felejtsd el Chris javaslatát, kérlek! Megértesz mindent, ha
elmondtam végre jövetelem okát - folytatta halkan a lány. Meghozták a
rendelt italokat.

- Beszélgettünk Christopherrel arról a programról. Ha jól sejtem
azzal kapcsolatosan kerestél meg? Nem szeretnéd, ha csatlakoznék ugye?
- kezdte a férfi.

- Huh! Nincs ellene kifogásom, hogy csatlakozz a programba.
Személyes jellegű ...

- Értem, akkor hallgatlak, nem szólok közbe!

- Tisztában vagyok vele, hogy a mondandómmal tovább rontom amúgy
sem fényes megítélésed rólam.

- Várjunk csak! Miből gondolod, hogy rossz véleménnyel vagyok rólad?

- Most az mellékes.

- Nem, szerintem nem.

- Na jó, nem kerülgetem és szépítem tovább a dolgokat, egyfajta
pánikfélelem, fóbiás félelem fog el a közeledben - bökte ki a lány.

- Tessék? Ezt hogy érted? Megmagyaráznád? - értetlenkedett a férfi.

- Tudom, hogy ez az én problémám és nekem kell ...

- Nem, ezt rosszul látod. Nem kell vele egyedül megbirkóznod. Chris
is és én is melletted vagyunk!

- Köszönöm, de ...

- Nincs de! Kifejtenéd? Chris tudja?

- Igen. Tegnap eljutottam arra a pontra, hogy nem tudok különböző
okokkal kitérni előled, illetve nem akarok, hanem lépnem kell valamit.
Így úgy döntöttem, hogy a forráshoz megyek, de előtte mindent
elmondtam Chrisnek.

- Mi mindent?

- Elmeséltem például a vizsgámat, hogy elsőre meghúztál. Nem
magyarázkodni akartam, csupán elmeséltem, hogy mikor ott ültem
előtted, még a nevemet sem tudtam kinyögni. Ha nem ültem volna biztos,
hogy eldobtam volna a marhahúst. A gyomrom a torkomban, a szívem majd
kiugrott és se a nyelvem se a testem nem engedelmeskedett az
akaratomnak. Nem csoda hát, hogy elhasaltam.

- Stresszhelyzet volt, leblokkoltál, ez mindenkivel megeshet.

- Christopher is ezzel jött, de másodjára szinte ugyanúgy
megismétlődött. Vagyis nem rövidzárlat vagy egyszerű leblokkolás volt.
Miért is engedtél át?

- Nos, lássuk csak! Ha nem hallottam volna vizsga előtt a folyosón,
hogy válaszolgatsz Kellynek és a másik szőke lánynak az anyagból
feltett kérdéseire, nem lett volna más választásom, de így volt. Igaz,
nem nekem válaszoltál, de fejből jött, így az nem volt kérdés, hogy
tudod az anyagot. Csak azért nem adhattam jobb jegyet, mert nem nekem
mondtad, illetve nem sokat szóltál a vizsgán.

- Értem és köszönöm. Más azt hiszem nem vette volna figyelembe a
folyóson elhangzottakat.

- Mi volt még?

- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha az elején kezdem.

- Igen.

- Nem volt semmi gondom az elején. Ott kezdődtek a gondok, mikor
megtudtam, hogy te ...

- Én mi?

- Hogy te pszichológus vagy - bökte ki nagy nehezen a lány.

- Erre visszatérünk, folytasd, kérlek!

- Még ez sem volt olyan vészes, hisz kitérhettem előled különféle
okokkal. Majd keveregni kezdtünk Chrisszel. Mindig volt kibúvó. De
amikor megtudtam, hogy ti barátok vagytok, már nem volt kérdés, hogy
előbb vagy utóbb nem kerülhetem el a találkozásokat veled.

- Szombaton, mikor megleptünk titeket, fal fehér lettél. Az is
ennek tudható be?

- Igen. Cassandra dobta fel a meglepetés ötletét?

- Igen.

- Így legyen ötösöm.

- Megmagyaráznád?

- Első vizsga előtti nap feljött hozzám a kis csapat, hogy
meggyőzzenek, vegyek részt a programban. A kis akciójukkal elvettek
két órát a tanuló időmből. A végén már csak négyen maradtunk,
Cassandra, Kelly és Chris. Azt hiszem, Cassandra megkérdezte, miből
vizsgázunk. mikor Kelly válaszolt, hogy pszichológia. Christ az
érdekelte, kinél. Kelly feleletére, hogy nálad, állítólag szintén
belefehéredtem. Ami nem kerülte el Cassandra figyelmét.

- Szintén?

- Várótermi jelenet.

- Értem, Chris?

- Nem tudom. Aztán pár nappal később egy félreértést tisztáztunk
Cassandrával, mikor megjegyezte, hogy ő a barátjával, Chris pedig
Lucasszal távozott a bárból.

- Nem rám tartozik, de nem igazán értem mi volt a félreértés? A
szóbeszéd szerint Cassandra és Chris a bárban ...

- A félreértés ott volt, hogy Cassandra úgy vélte, a pletyka miatt
kezdtem vele távolságot tartani. De a valódi ok a titkom megőrzése
lett volna.

- Vagyis a kapcsolatod Chrisszel? Értem, folytasd, kérlek! Ott
tartottál, hogy ...

- Én marha pedig, igaz elfordultam, hogy ne láthassa az arcom,
mikor visszakérdeztem, Andersonnal?

- Gondolom magáért beszélt, hogy elfordultál.

- Majd később rá akart kérdezni, de azt hittem elég furmányosan
váltottam, de csak felcsigáztam érdeklődését. Aztán jött a szombati
magánakció.

- Értem, akkor most rátérhetnénk arra, hogy mi okozza a zavarod okát?

- Azt hiszem az a tudat, hogy pszichológus vagy. Az a méregető,
analizáló nézés, mikor minden egyes apróságnak, mozdulatnak valami
jelentése van számotokra, aztán lehet, hogy köze sincs a valósághoz.

- Ez szín tiszta előítélet.

- Meglehet és sajnálom, de így érzem s pillanatnyilag nem tudok mit
kezdeni vele.

- Konkretizálnád, mire gondolsz?

- Vegyünk egy tök egyszerű példát, ami persze nem csak rátok igaz,
de igaz. Itt ülsz velem szemben kb. egy méterre, nem nézek a szemedbe,
mire te és a többiek: nem nézek a szemedbe, mert nem merek, mert
rejtegetek valamit, vagy nem mondok igazat, vagy ... Meg sem fordul a
fejetekben, hogy ...

- Hogy nem látsz el odáig - fejezte be a lány mondatát a férfi együtt érzően.

- Úgy van. Én lennék a legboldogabb, ha nem így lenne.

- Ez butaság, mármint, hogy én így vélekednék, illetve gondolom.

- De első találkozásunkkor?

- Bocsi, de nem is emlékszem, mikor találkoztunk először. Nem
azért, mert felejthető találkozó volt, hanem mert sok emberrel
találkozom nap, mint nap. Nemcsak az egyetemen dolgozom, ott van még a
rendelő, aztán a másik egyetem itt Melbourneben és a kórházban is
előfordulok.

- Hogy bírod mindezt összeegyeztetni? - érdeklődött a lány.

- Elég nehezen, de megoldom.

- Éhesek a porontyok, mi? Bocs ez indiszkrét volt, nem kell válaszolnod.

- Nem vár otthon senki, egy négylábún kívül, ha erre voltál
kíváncsi. Visszatérhetnénk a példákra?

- Vegyük a másik példát, a vizsgát. Ideges voltam a vizsga miatt,
kiszáradt a szám, megnedvesítettem a nyelvemmel, aztán a fülem mögé
tűrtem egy rakoncátlan hajtincset, mindehhez egy kivágott felső
társult volna, máris bekerültem a kihívó, cafka kategóriába.

- Ez hülyeség. Igen, a pasik többsége más környezetben ezt a
testbeszédet flörtölésként fogják fel, de én nem. Te se nem kihívó, se
nem kétes hírű vagy erkölcsű nem vagy. Tévesen gondolkodsz rólam és a
munkámról. Először is nem analizálok rendelőn kívül, másodszor nem
esünk abba a hibába, mint az emberek többsége, hogy sztereotipizáljuk
vagy skatulyázzuk az embereket.

- Bocs, de nem győztél meg - ekkor rezegni kezdett a lány
telefonja, érte nyúlt, hogy ismét kinyomja, de a férfi megelőzte:

- Vedd csak fel!

- Szia, Steve. Nem, de elvileg Jack otthon van. Meg tudtad
szerezni? Á, de rendes vagy. Bedobnád Jacknek? Köszi, hálám örökké
üldözni fog - mondta mosolyogva a lány, a férfi intett addig a
pincérnek és kért egy narancslevet, majd megfogta a lány jobb kezét s
mikor a lány ránézett, a poharára mutatott, a lány megrázta a fejét: -
Nem, köszönöm. Nem, nem neked mondtam - folytatta a lány a
telefonálást. - Még van egy kis dolgom, aztán megyek. Később
beszélünk, szia - fejezte be a lány a beszélgetést.

- Nos, akkor hogyan tovább? Kérsz segítséget szakembertől?

- Azt majd az idő eldönti.

- De rejtélyes. Azt azért lehet tudni, hogy a problémád a
személyemhez és a munkámhoz kötődik vagy csak a munkámhoz?

- Nem értem a kérdésed?

- Ne értsd félre, nem célozgatok semmire. Csupán arra lettem volna
kíváncsi, hogy mi a helyzet az egyetem többi pszichológusával?

- Nos, ez még tesztelés alatt van. A végeredménytől függhet a
szakemberi segítségkérés.

- Értem, vagyis nem egészen, de ... Maradjak távol a programtól?

- Nem, dehogy is. Ha kedved van és a többiek benne vannak részemről
nincs akadálya. Vagyunk annyira intelligensek és felnőttek, hogy a
helyén kezeljük a dolgokat.

- Mi lesz a fóbiáddal?

- Nem tudom, majd meglátjuk, lehet, hogyha jobban megismerjük
egymást (ami a program miatt elkerülhetetlen lesz) elmúlik. Huh, ez
most elég furán hangzott.

- Miért, nem volt ebben semmi furcsa. Lehet, hogy csak az
ismeretlentől való félelem ...

- Ne, ne, ezt ne, kérlek! Megbirkózom vele, egyedül! De, ha mégsem,
te tudod meg elsőként!

- Csak egy megállapítás akart lenni, nem terápia vagy analizálás -
jegyezte meg a férfi.

- Nem akartalak megbántani, ne haragudj! - mondta a lány bűnbánóan.

- Nem haragszom. Holnap mikor és hol lesz az a megbeszélés?

- Nálam 10-kor, de, ha esetleg ...

- Nem, nem, köszönöm, nekem is jó a 10 óra. Sietsz vagy ráérsz még
egy kicsit mesélni nekem erről a programról?

- Nem sietek. Miről szeretnél hallani?

- Mindenről amit csak el lehet mondani róla: kinek az ötlete volt?
Hogy indult? Mit is akar egészen pontosan takarni?

- Hol is kezdjem? Az egész úgy indult, hogy pár évfolyamtársamnak
tartottam egy kis tapasztalatszerzési akármit.

- Miért és milyet?

- Mert Brandon nem értette, hogy lehet így boldogulni. Mire én,
minek magyarázkodjak, amikor ki is próbálhatja. Bementünk az 5.
előadóba, bekötöttem a szemét és úgy kellett eljutnia az ajtótól a
hátsó padsorig.

- Leleményes.

- Köszönöm. A többiek is kipróbálták, majd Christopher és Cassandra
is belecsöppent a játékba. Nem volt elég nekik a teremben való
közlekedés, így másnap délután kivittem a kis csapatot az utcára. Ahol
szintén bekötött szemmel és fehér bottal közlekedtek, vásároltak,
kávéztak, tanultak és futottak.

- Mindenki mindent?

- Nem, kettesével. Az egyik volt a vak, a másik a segítő. De nem
karolva segített, kivéve a futást, hanem csak szóval. Ekkor jött a kis
csapat azzal, hogy valósítsuk meg szélesebb körben.

- Ez hogy érintett téged? Úgy értem ...

- Hogy?

- Úgy értem, hogy nem érezted tapintatlanságnak, érzéketlenségnek
részükről? Az elején azt mondtad, hogy meg akartak győzni, hogy vegyél
részt benne, vagyis te ...

- Nem. Ezt Kelly is felvetette. Nem éreztem bántónak, mert nem úgy
álltak a dologhoz, hogy legyen okom megsértődni rajta. A másik
kérdésre is nem. Nem akartam ebben már részt venni. Az ő ötletük volt,
megmutattam, hogy lehet megvalósítani, oldják meg.

- Miért nem akartál segíteni nekik?

- Mert itt volt a vizsgaidőszak, többek között.

- Vagyis volt még egyéb ellenérv is, amiről ...

- De aztán valahogy mégis beszerveztek - válaszolt a lány
szándékosan megkerülve a kérdést.

- Ez sem bántott?

- Nem, mert a kompromisszum jegyében bebiztosítottam magam.
Megbeszéltük, hogy egy-egy hétvégét szánunk egy témának.

- Milyen témákban gondolkodtatok?

- Tanulás, közlekedés, szórakozás, és munka. Január 21-én kezdjük a
tanulással.

- Hol és mikor?

- Ez még szervezés alatt van. Úgy terveztük, hogy szombaton 9-kor
kezdjük. Óránként váltjuk a csoportokat este 18-ig. Vasárnap ugyanez,
minden órában más a ceremónia mester. Felosztottuk a munkát,
szerdánként és szombatonként ülünk össze megbeszélni a végzett
feladatokat.

- Miben segíthetek?

- Egyelőre semmiben, majd, ha a csapat úgy dönt, akkor megbeszéljük.

- Tényleg nem gond, ha ...

- Nem, ne aggódj.

- Van még valami, amit szeretnél megbeszélni?

- Nincs, köszönöm, hogy meghallgattál.

- Én pedig köszönöm, hogy megbíztál bennem és beavattál. Hazavihetlek?

- Igen, azt megköszönném, mert engem is vár egy négylábú, akinek
lassan sétálnia kéne - állt fel a lány és táskájában kezdett
kotorászni egy kis apró után.

- Hagyd csak, meghívtalak!

- Nem úgy van az - ellenkezett a lány.

- Dehogynem. Felajánlhatom segítő karomat? - tudakolta a férfi.

- Köszönettel elfogadom, bár boldogulok egyedül is - felelte a lány
és a férfi jobbjába karolva kimentek annak autójához.

  A rövid pár perces úton kellemesen elbeszélgettek az időjárásról, a
forgalomról és az egyetemről. Majd a lány lakása előtt az utcán
elbúcsúztak. Jesst Jack és Steve várta otthon, később Christopher is
befutott. Elmesélte neki a Lucasszal való találkozást.

FOLYTATJUK.

A regény borítója

*************************

10.  VERSVÁLOGATÁS  I. P. STEVE ÉS  BURZA MÁRIA  

ÍRÁSAIBÓL

I. P. STEVE: Az emlék bezárta

Tekintet, ölelő pillantás. Rám tapad.
Csupán csiklandó csillogás a szép szempár,
finom, puha, simító érintés lett már,
érzem bőrömön, ahogyan végighalad.

A röpke idő rohan, most tovaszalad,
a forró pillanatot az emlék bezárt,
majd ha ború lesz és ami szép mind elszállt,
a szemsugár simogat, ha kell vigasztal.

Behunyom szemem és boldogan álmodok,
a hajnalon is hunyorogva vánszorgok,
a fényt szikrázónak látom, ébredésig.

Az élet csodaszép, virul a természet,
annyi minden megy a végső feledésbe
és a tekintetét várom vissza, mégis.

 áááááááá

I. P. STEVE: Mélyről jött sóhaj

A közelből zötyög távol a zsivaj és lárma,
szaladnék tőle, messze, a naplementét várva.
Mindig halad tova a világ, míg ölel a fény,
majd egy halk zenével görgeti a múltat a szél.

Csillagok tánca ragyog az égen,
a sötétség őriz szép emléket,
alvás hoz álmot
és újra látod.
Elvarázsol a sötét végtelen,
de érzed, hogy neked mégsem ez kell.

Valamiért a jövőd sokkal szebbnek képzeled,
mert kong a táv, a vágy is eltölti a szívedet.
Nekivágsz, indulsz, a léted cipeled magaddal
s gondolatod lezárod, egy mélyről jött sóhajjal.

áááááááá 

I.P.Steve: Tovább lüktet a perc

A magad építette falak is rád omlanak,
nehezedve, akár életet is kiolthatnak,
ha egyszer a moraj hangos lesz s a föld megindul,
az a pusztulásig reng, inog, hangja nem csitul.

Mert magad is építed jövődet,
sikerért neked is jár köszönet,
de a kudarcért,
a rossz múltadért,
jutalom, büntetés jár, mindenért,
a balsorsért is, mint egy érdemért!

A talán, az esetleg, ami a reményt adja,
ami neked is a célhoz, az időt csak hajtja
és nem méri, csak a hideg szerkezetű óra,
de az tovább ketyeg még, a másnak virradóra.

áááááááá

MINIATŰR BÖLCSELETEK…

I.P.STEVE  GONDOLATAIBÓL:

1.nem a csoda a CSODA, hanem a hétköznap boldogsága!

2.A figyelmetlenség a rendszertelen élet egyik jele.

3. Igazán az szeret, aki, ha nem is mondja, de érzed.
4. Vallani bármit tudsz, az a vallásod, hinni csak egyet tudsz, az a te hited...
5. Aki fél az ismeretlen fogalmától, az sok mindentől fossza meg önmagát...
6. Távoli barátot közelről, közeli barátot távolról, ismersz meg igazán.

7. Nem akarom feketén-fehéren az igazságot, mert nem szeretem a kétszínűsége

áááááááá

BURZA MÁRIA  VERSEIBŐL

Burza Mária: MÉGIS EGYRE SZEBB

Minek színezni egy álmot, szólt a
szívhez az elme, hisz az rég halott lett,
a múltban lett eltemetett, te mégis
a jelenedbe áthozva élteted.

Felesleges időtöltés, semmi több,
így szólt az elme fölényeskedőn,
elnéző mosollyal nézte a szív,
lépj hozzám közelebb, kérdeznék valamit.

Mi tart téged életben, tudod-e,
az oxigén tart, felelte az elme,
s az oxigént ki adja teneked,
egyszerűen árad, ez jár nekem!

Hogy elakadás ne legyen, azért
ki felel, gondolom van feleleted,
van bizony, én az elme vagyok, te
pumpálod a vért, benne az oxigén.

Mit gondolsz, engem mi tart életben,
az elme a szívre nézett tág szemmel,
te mindig a szeretetről regélsz,
de nyisd ki szemed, s meglátod az nincs!

Lépj hozzám közelebb, s nézzél jól meg,
majd mond el mit látsz mélyen bennem,
egy magot látok , mely virágozni kezd,
pedig nincs föld, se víz, mégis egyre szebb!

Egy nagyobb erő van ott jelen,
nem feltételekhez kötött, neve
Önzetlen Szeretet, ebből vagyok,
ahogyan te, gyere fogd meg kezem.

Az elme maga elé nézett, a
szív szavain mélyen elrévedt, majd
arcán megjelent az alázat fénye,
és a szív beszédét érteni vélte.

Szorosan a szív mellé lépett,
a fennhéjázás gőgje elszállt belőle,
megértette, hogy az úton együtt kell
menniük, így lehet feljebb lépniük.

áááááááá

Burza Mária:  TALÁLKOZÁS ÖNMAGUNKKAL

Lelki fejlődésünk terét
a párkapcsolatok adják,
olyan lelkekkel köt össze,
s hoz közel a sors bennünket,
akik által csiszolódunk,
s minden összeütközésben,
minden fájdalmunkban
önmagunkkal találkozunk. 

áááááááá

Burza Mária:TÖRÉKENY KINCS

Szeretet és Bizalom
szorosan ölelkeznek,
a Szeretet szabad
elhatározásból,
elkötelezettségből
születő őszinte
viszonyulást jelent.

Szeretetviszonyban
önzetlen odaadottság
van jelen, félre állítva
az önzést, a másikat segíti,
s ki így teszi, önmagát
gazdagítja és Istent szolgálja.

Tudatos szeretet kialakulásához
személyi érettség kell s kell Isten
megtapasztalása, csak így lehet
bizalommal kitárulkozni a másik felé.

Drága, törékeny kincs a Bizalom,
néha nagy árat fizet, ki adja, vannak,
kik visszaélnek vele, mert nem értik még,
hogy a legnagyobb díj, amit másoktól
kaphatunk, mely az egyetlen út, mely a
másik szívéhez elvezet, mert
bízni csak szeretve tudunk.

A Végtelenbe nyújtja
és könnyűvé varázsolja
azt a köteléket , ami embert
emberhez fűzhet, mely
Bizalomnak nevezett,
nélküle kapcsolat
nem működhet,
a Bizalom és a Szeretet
egy tőről fakad, nincs benne
kétely, mert nincs benne félelem.

áááááááá

Burza Mária:  MAGÁHOZ HÚZÓ EMLÉK

Most magához húz az emlék,
olyan, mintha most is itt lennél,
lelkem Lelkeddel összecseng,
a jelenből a múltba átemel.

Előtted állok némán és hallgatok,
szememből a legszebb szót kiolvashatod
s míg érzem átölelő karod melegét,
a boldogságtól részeg leszek én.

Távol vagy, mégis nagyon közel,
minden szavad itt él szívemben,
Te voltál és Te vagy nekem
a Csoda, mely nem vész el soha.

Benne él szívem rejtekén,
s a Csodában Lelked él,
szavakkal kifejezni képtelenség,
ez az érzés a Szeretet erejéről beszél. 

áááááááá

Burza Mária: EMLÉKEZZÜNK

Csendesen merengek az ünnepi reggelen,
szemem lassan-lassan könnyel telik meg,
mennyit harcolt a szabadságért nemzetem,
de szabadok vagyunk-e ?- kérdezem.

Sok Ígéret hangzott el történelmünk során,
majd maradt egy kifosztott ország,
benne emberek reménnyel és
reményvesztetten, könnyek, fájdalmak,
s tompult tekintetek.

Vágynánk , hogy győzzön az igazság,
vágynánk, hogy legyen szabadság,
Istent kérjük, óvja a magyart, és hisszük,
hogy egyszer szabad lesz hazánk,
s megértjük mit is jelent a szabadság,
éljen gyönyörű otthonuk , édes hazánk
MAGYARORSZÁG! 

*************************

11. NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ: A kis lány és a kutyája.

Egy pici kis faluban született egy kisleány és ugyan azon a napon egy kiskutya . Mégis mi volt bennük még a közös? A kislány nagyszüleinél született a kiskutya.

Mikor a pici babát a szülei a nagyszülőkhöz vitték  ,észre vettek valami érdekeset. A kislány és a kiskutya mintha egy láthatatlan szállal lenne összekötve. Nem sírt a kisbaba ha a kutyus a közelében volt és a kutyus is folyton kereste. A baba ágyba aludt, a kiskutya az ágy alá bujt , ha a baba kocsiba volt ,a kiskutya oda bujt a kis kocsi állá.

Ezt látván a nagyszülők odaadták a kiskutyát a pici lány szüleinek. Elválaszthatatlanok voltak így nőttek fel.

A kicsi lányka egyszer nagyon beteg lett. Kórházba került , Morzsi kutyus tudta nagy baj van. Szomorú lett alig evett ivott, csak szomorúan nyüszögött állandóan. Érezte a kicsi kis gazdája bajban van.

Egy szép napon viszont ismerős lépteket halott, Boldogan ugrált ugatott a pici lány jött haza és Morzsi oly boldog volt. De jaj valami baj van . A lányka szemére a sötétség leple hullt ,nem látott. Morzsi először nem értette mi is történt .

- Miért olyan fura , miért tapogatózik?

Csak nem jár úgy mint a szomszéd kutyája? Ő nem látott elvitték azóta nem látta csak nem viszik el a kisgazdáját is? Nem dehogy.

A kisleány tanult, hisz van keze és azzal érezni lehet ,van füle azzal hallani lehet.

Minden más lett , tanulni kell a sötét új világot.

Egy furcsa dolgot vett észre, az ugatásból beszéd lett. Elkezdett vele beszélni a világ.

- Morzsi, te eddig miért nem beszéltél hozzám?

- Beszéltem hozzád de te nem értetted. Mert olyan sok dolog vett körbe téged.

Most hogy nem látsz, jobban hallasz és megérted az állatokat.

Nem vagy egyedül a sötétben mi mind veled vagyunk segítünk és védünk, csak figyelj ránk.

- Jó - felelte Évike, figyelek.

Morzsika vezette az utcán. Madarak énekeltek neki biztatták.

- Csak bátran , bátran ne félj, menj csak nyugodtan Morzsika kísér.

- Vigyázz, járdaszegély most lépj egy kicsit le  -szólt Morzsika

Kis gazdáját óvta védte . Szeme helyet szeme lett.

Kicsi Évit az iskolába is kísérte ,tanult vele számolni szépen.

1+1 az menyi kérdezte a tanárnéni ? 2 ugatott Morzsi.

Így jártak iskolába és mindenhová. Elválaszthatatlan a két jó barát.

Az iskola ahová jártak nem akármilyen volt : rosszul látó, és nem látók jártak oda.

Írni számolni tanultak. Mások számára üres lap , de húzd csak végig a kezedet pontokkal van tele.

Úgy hivják ,hogy Braille. A pontokból lesznek a betűk a szavak , a mondatok. Lehet hogy, ép egy szép mesekönyvet nézel, de az is lehet ,hogy matekot és számok vannak benne.

Aki nem lát, az ujjával , tapintással olvassa. Kicsit más az élet annak aki nem lát vagy csak keveset . De ugyan úgy sír vagy nevet. Olyan ember mint bárki más csak kicsit segítségre szorul. Évike is ezt tanulja , az iskolába . A kutyájával bárhová bemehet, hisz te sem hagyod otthon a szemedet.

Neki a kutyusa a szeme, ő lát helyette. Megtanulta az iskolában , hogy kell viselkednie. Így a kutyus bárhová bemehet.

Morzsikának egy szép napon kölykei lettek. Mikor elég nagyok lettek , iskolába kezdtek  járni. Baráthegyi tanítók tanították őket , ők is mint a mamájuk vakvezetők lesznek. Piroska, Mária, Katalin , Mónika, Darinka, Brigitta, Vera , Edit, Linda ők a tanárnénik , az oktatók.

Vannak köztük tanár bácsik Tamás és Gábor. Mint az emberek iskolájába ott is tanulni kell. Nelson, Gina, Oti,  Fecske, Bodza, Fülöp és ti többi kutyus jól viselkedjetek.

Tanuljatok szépen.  Mert a kutya suli sem könnyű kis barátom. Tanulják merre van a jobbra a balra és hogy kel jelezni ha lépcső akadály jön..

Vak vezető kutyát látsz ne simogasd , komoly munkát végez. Figyelni kell neki mindenre , hogy gazdáját baj ne érje.

Csukd le szemed és rájössz milyen más a világ amit eddig könnyen megoldottál , most nehéz .

Próbálj csak vizet önteni pohárba csukott szemmel, nem megy. Vigyázz embertársadra ,mert még te is lehetsz beteg.

Figyeld óvd segítsd . Nem tudhatod egyszer te is lehetsz beteg , és ha mindenki segít mindenkinek de szép világ is lenne!

*************************

12. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

(2018.-  1. fejezet – 2. rész)

A kezdet

Másnap reggel kilenckor Heléna már ott is volt a Gregor testvéreknél. Először Richárdhoz ment be.
– Szia! – lépett be a csupa fehér színben pompázó szobába Heléna, majd ledobta magát az ágyra.
– Csá! Mi újság? – kérdezte az ágyon fekvő Richárd, aki közben a kedvenc műsorát nézte.
– Hallod, Ricsi – csengett a hangja furcsán –, lehet, hogy bolondnak nézel… de érzem, hogy valami meg fog változni.
– Csak azt ne mondd, hogy te is álmodtál? – akadt ki a hallottak után.
– Semmit nem álmodtam, de miért mondtad azt, hogy te is?
– Tegnap Ági is pontosan ezt mondta.
– Hogy mi?! – bámult hatalmas szemekkel a másikra Heléna.
Richárd részletesen beszámolt Helénának arról, hogy a húga mit mondott tegnap, ez idő alatt Vivien nagy sietve berontott a házba. Elég rémültnek tűnt, teljesen úgy festett, mint akit a halál kerget. Ráadásul a konyhából kilépő Dánielt majdnem fellökte.
– Vivien? Beléd meg… mi a fene ütött? – nézett megütközve Dániel.
– Majd később elmagyarázom, de most a húgoddal kell beszélnem – szaladt fel a lépcsőn Vivien. – Ági! – lépett be a szobába. – Ági, ébredj! Hasadra süt a nap! – ébresztgette a mélyen alvót.
– Te vagy az, Vivi? – nyitotta ki a szemeit Ágnes. – Mi történt? Hány óra van? – dunnyogta kómásan.
– Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de muszáj beszélnem veled!
– Semmi baj…
– Álmomban a szobám ablaka előtt álltam – kezdett bele Vivien –, amin a függönyök maguktól szétnyíltak, ezután egy régi, rozsdás kulcs esett elém, amivel kinyitottam az ablakot. Miután felébredtem, a kulcsot megtaláltam a takaróm alatt. Félelmetes volt! E-ez nem normális! – fogta a fejét kétségbeesetten.
– Először is, ülj le az ágyra – sóhajtott egyet. – Komolyabb a dolog, mint hittem – mormogta Ágnes. – Egy régi titokra fog fény derülni, és ehhez nekünk is közünk lesz. Az ágyadban talált kulcs meg azt jelenti, hogy az álom nem álom volt, tehát ez valóban megtörtént veled.
– Ho-hogy?! – sápadt el. Vivien nem akart hinni a fülének. Belül valami azt súgta, hogy az unokahúga igazat mondott neki, más körülmények között bolondnak nézte volna őt.
– Mi va’, Vivi, te is megbuggyantá’!? – lépett be a szobába Dániel. – Mellesleg Heléna is itt van, és ő is megbuggyant, mint ti!
– Ne má’ – hüledezett Ágnes, miközben felült az ágyban.
– De má’! – vágta rá cinikusan.
– Akkor hívd ide őket, Dani!
– Minek? – kérdezett vissza.
– Naaa… Döncikeee! – szólította a csúfnevén a bátyját, amivel mindig elérte azt, amit akart.
– Jól van! – adta meg magát.
Ágnes két dologhoz értett nagyon: a meggyőzéshez és a kínzáshoz – az utóbbit a vele gonoszkodó emberek miatt kellett csinálnia. Néhány héttel ezelőtt két osztálytársa orvul lenyúlta és megitta a rostos üdítőjét. Bosszúból a fiúkat azzal etette be, hogy az italába többféle és erős gyógyszereket kevert bele, mire ők

Samu Ágnes

kétségbeesetten a kórházba rohantak. Az édesapját a lehető leghamarabb felhívta telefonon, hogy megkérje, derítse ki, mit csináltak a fiúkkal a sürgősségin. Még aznap megkapta a várt információt, miszerint az osztálytársain gyomormosást hajtottak végre. Másnap mindenkinek szétkürtölte, hogyan leckéztette meg a fiúkat, akiken napokig röhögött az egész iskola, beleértve az egyetemistákat is.
A társaság részletesen átbeszélte a történteket. A furcsa álmok és jelenségek okaira hiába keresték a választ, semmire se mentek. Annyival viszont már tisztában voltak, hogy komoly változások és küzdelmek előtt állnak, emellett több titokra is fény fog derülni.
– Bevallom, engem is furcsa érzések gyötörnek! Ez nagyon gáz! – fogta a fejét bosszúsan Dániel.
– Mióta tart ez nálad? – kíváncsiskodott Heléna.
– Elég már a kérdésekből! – fortyant fel.
– Na jó! Ha már mindenki ilyen őszinte, akkor én is az leszek – szólalt meg Richárd. – A múltkor olvastam a horoszkópomat. Azt írta, hogy nagy hatalomra teszek szert, és emiatt sokan félni fognak majd tőlem. Ezután elég…
– … furcsa érzés fogott el – fejezte be Ágnes. – Ez rám is vonatkozik, mivel nekem is a nyilas a horoszkópom.
– És nem csak rám, hanem a közeli rokonaimra is vonatkozik! – tette még hozzá.
– Ez egyre ijesztőbb – nyöszörögte Richárd.
– Várj, öcsi! – állt fel Dániel, majd komoly hangon tovább mondta. – Hozok neked pelenkát – indult az ajtó felé. – A fenébe! – kapott a fejéhez néhány lépés után. – Ma nincs bolt! – fogta a fejét. A többiek hatalmas kacagásba törtek ki, de Richárd elég durcás képet vágott. – Sebaj! Van törölköző! – ütötte tovább a vasat, miközben a többiek már fetrengtek a nevetéstől.
– Fejezd be, Dani, vagy megbánod! – heveskedett.
– Miért? Mi lesz? – heccelődött.
– Elég legyen, fiúk! – csitította le őket Vivien.
A testvérek a beszélgetés óta nem ejtettek szót a különös eseményekről. Tisztában voltak vele, hogy ami késik, nem múlik, na és persze aminek jönnie kell, az is jönni fog. Mivel vészesen gyorsan közeledtek az év végi vizsgák meg dolgozatok, és emiatt az idejük nagy része tanulással telt, így képtelenek voltak odafigyelni bármire is. Az iskola végéig két hónap maradt csak hátra, sokaknak ez az időszak lassan telt a pedagógusok által szigorúan követelt biflázni valók miatt, viszont a testvéreknél ez egyáltalán nem így volt. Hihetetlenül gyorsan rohant az idő kereke a számukra, teljesen úgy tűnt ez az egész, mintha csak tegnap beszéltek volna az őket körülvevő különös jelenségekről.
Eljött a vakáció, s a testvérek sikeresen zárták az évet. Végre kipihenhetik magukat, és vígan élvezhetik a nyarat.
Időközben Vivien szakított a barátjával, mert megcsalta őt. Napokig nem mozdult ki a szobájából és folyton csak pityergett. Egyik nap a testvérei megunták az állandó önostorozását és elvitték őt a strandra. A Gregor fivérek annyit hülyültek meg bolondoztak a vízben, hogy nem bírta ki nevetés nélkül. Heléna és Ágnes pedig úgy elterelték a fecsegéseikkel a gondolatait, hogy egy pillanatra se jutott az eszébe az ex-barátja. Néhány napos „szerelmi gyógykezelés” után meg lett a várt hatás, újult lelkierővel vágott neki a világnak, egyúttal megfogadta magának, hogy soha többet nem bánkódik egy férfi miatt. Mivel az olaszországi út elmaradt, így a testvéreivel ment el kirándulni.
A Gyulai Városerdő öt kilométerre feküdt a várostól. Nyaralókból meg hétvégi házakból állt leginkább. Olyan emberek is voltak, akik ott laktak. Az épületeket körülölelő fákon látszott, hogy gondjukat viselik. Szigorúan ügyeltek a természet épségére; akik szemeteltek, azokat komoly pénzbírsággal büntették meg.
 A testvérek egy öt személyes nyaralót béreltek ki. Estére szalonnasütést szerveztek. A jól megrakott tábortűz lángjai ide-oda táncoltak a csillagos, holdfényes éjszakában, miközben a parázsból kipattogó szikrák lágyan szállingóztak körülötte.
– Ma péntek tizenhárom van – szólalt meg vészjósló hangon Heléna, mialatt a tűzben forgatta a szalonnáját.
– Miért érzem azt, hogy pont a mai napon fog valami történni – morogta az orra alatt kelletlenül Richárd, aki már javában majszolta a sült szalonnáját.
– Jaj, ne fesd már az ördögöt a falra! – méltatlankodott Vivien, ekkor hirtelen zajokat hallottak meg a fák mögül.
– Ki az? – szólt oda Dániel. – Gyere elő, mert ha nem, én megyek oda, és nem lesz abból köszönet! – fenyegetőzött, mire két, hatvan év körüli ismeretlen, különös szerzet lépett ki a fák mögül a tűz fényébe.
– Üdv nektek! – köszönt az idős férfi. Világosbarna szemei vidámságot árasztottak. Ezüstszínű, egyenes haja a lapockájáig ért le, s hosszú szakálla a földet súrolta. Vékony alkatú és magas volt. Egy sötétlila színű talárt viselt. A homlokán egy ovális és ametisztlila színű ékkő csillogott tompán a tűz fényében. – A nevem, Merlin!
– Engem Oraculumnak hívnak! – mutatkozott be az idős hölgy. Ezüstszínű, átható s kifejező szemei azt az érzést keltették az emberben, mintha bele látna a gondolataiba. Ezüstszínű, hosszú s enyhén hullámos haja a derekáig ért le, melyet egy szép, elegáns csattal fogott össze. Kissé telt alkattal rendelkezett és valamivel alacsonyabb volt Merlinnél. Halvány rózsaszínű, elegáns és földig érő ruhát viselt. Az ő ékköve pedig sötét rózsaszínű volt. – Már nagyon vártam, hogy végre találkozhassunk.
– Látjátok! Én megmondtam, hogy még ma történni fog velünk valami! – szólt mindentudóan Heléna. – Nem hiába, én már csak ilyen okos vagyok! – tette ölbe a kezeit.
– Látom, Wolf, tele vagy önbizalommal, ahogy ez várható is tőled – nézett Helénára Merlin.
– Wolf?! – ismételte a nevet Heléna.
– Ez a te neved – magyarázta Oraculum. – Valójában téged így hívnak. Természetesen az Emberek Világában az eddig használt nevetek az érvényes – nézett a többiekre.
– Ti azok a Merlin meg Oraculum vagytok, akikről az… – fogott bele Dániel.
– …a sok legenda és mese született – fejezte be Oraculum. – És honnan tudtam, hogy mit fogsz kérdezni? Onnan, hogy én a jövőbe, a jelenbe és a múltba látok. Nyugalom, Dragon, majd megszokod.
– Vagány! – húzta ki magát büszkén.
– Remélem, hogy az én nevem hozzám illő – motyogta az orra alatt izgatottan Vivien.
– Téged Pegasusnak hívnak, Vivien – mondta Merlin.
– Fogadok, hogy az én nevem még a tiédnél is menőbb, bátyó – csipkelődött Richárd.
– Szerintem ugyanolyan jó a neved, Phoenix, mint a Dragoné – jegyezte meg Oraculum.
– Tuti, hogy az én nevem eléggé pocsék lesz ahhoz, hogy kicsúfoljanak vele – morogta kelletlenül Ágnes. – Az általános suli óta mindenki Gregor bácsinak hív!
– Igenis irigylésre, és nem pedig kigúnyolásra méltó a neved, Lion – vágta rá szinte dicsérően Merlin. – A vezetékneved miatt pedig azért csúfolnak, mert fenséges és tiszteletet parancsoló. Az emberek még a legapróbb dolgok miatt is képesek irigykedni egymásra.
– Hű! Ezentúl már nem fogom utálni a vezetéknevemet. Köszönöm, hogy ezt el tetszett mondani – hálálkodott.
– Szívesen! – mosolyodott el az idős mágus. – De ideje, hogy egy kicsit bővebben felvilágosítsalak benneteket, de előtte adok nektek valamit – susogta kissé titokzatosan. Összetette a kezeit, miközben lehunyta a szemét, ezután valami varázsigét kezdett el mormogni magban. – Akkor ezzel meg is volnánk – fejezte be a varázslatot.
A testvérek először értetlenkedve néztek egymásra, majd nem sokkal később észrevették, hogy a homlokukon ugyanolyan ovális ékkövek vannak, mint Merlinnek meg Oraculumnak.
– De szép tengerkék színe van az ékkövednek, Heléna! – dicsérte meg Vivien, majd elővette a mellette heverő hátizsákjából a maroknyi méretű tükröcskéjét, amit aztán odaadott Helénának.
– A tied pedig smaragdzöld – adta vissza a tükröt Viviennek.
– Kösz! – vette el az apró tárgyat az unokanővérétől Richárd. – Állati! Nekem áttetsző van! A tiéd fekete, hugica.
– De jó! Az enyém rubinvörös! – ámuldozott Dániel, miután a húgától megkapott tükörben megnézte magát.
– Az ékkövek titeket jelképeznek, és akik ezeket látni fogják rajtatok, azok tudni fogják, kik vagytok – magyarázta komoly hangon Oraculum.
– Az Emberek Világának ideje szerint csak hat napig lesztek távol az otthonaitoktól, de Atlas időszámítása szerint hat éven keresztül. Igen, ez mágia – mosolygott a döbbent tekintetű testvérekre Merlin. – Atlas egy másik világ, ahol a Meridin nevezetű iskola van, és ott fogtok tanulni.
– Tanulni?! – szólaltak meg egyszerre a testvérek csalódottan, mialatt arra gondoltak, már eleve rosszul kezdődik a dolog.
– Ezt szeretni fogjátok – vágta rá magabiztosan Oraculum.
– Tehát ez volt az a nagy titok! – kapott a fejéhez Pegasus. – Valójában különleges képességeink vannak, ami azt jelenti, nem vagyunk olyanok, mint a többi emberek. Ráadásul Ági is pont emiatt képes halálpontosan megfejteni az álmokat.
– Így van! – tette össze a kezeit Merlin, miközben helyeslően bólogatott.

FOLYTATJUK. 

*************************

13.  ÍZES TÖRTÉNETEK  - IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV    ­

NAGY VENDEL:  KÁPOSZTÁS ÉTELEK. 

(első kötet, tizedik rész)

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK

A MEK-en ezen a linken olvasható:

http://www.mek.oszk.hu/13500/13542/

A nem látók itt olvashatják:

www.mek.oszk.hu/13500/13542/13542.htm#10

áááááááá

Káposzta, káposzta,
Téli, nyári káposzta.
Édesanyám háza,
Nálam nélkül, de árva!

  Így kezdődik egy ismert dal, s valóban! Ha visszagondolok, akkor emlékszem, hogy a mama kertje mindig tele volt veteményekkel, mert sok mindent megtermelt, és valóban sok ételünk fontos alapanyaga a különféle káposztafajták sokasága: a fejes káposzta, a savanyított káposzta, a kelkáposzta, a kelbimbó, és ha nagyon keresnénk, még találnánk hasonló zöldségfélét.

Akkor most nosztalgiázzunk!

A káposztás ételek

Az evolúciós tény, hogy az ember is mindenevő, és ez azt jelenti, hogy ellentétben a ragadozókkal, nemcsak hússal él, hanem növényekkel, és ezen belül gyökerekkel, gyümölcsökkel és zöldségfélékkel is táplálkozik.

  Tapasztalatok alapján rájöttek, hogy a fehérjék után fontos a vitaminok bevitele is, ami persze nem volt eleinte tudatos, de aki nemcsak vadászott, hanem gyökereket is rágicsált, annak valamivel hosszabb lett az élete, és ez akkoriban igen fontos dolog volt, mert az élet akár csak húsz, huszonöt évig is eltarthatott, ami a maihoz képest igen rövidnek bizonyult, az életminőségtől függően.

   Az akkori higiénés viszonyok és a mai modern gyógyszerek hiánya sok betegség okozója volt, amit próbáltak különféle növényekkel helyettesíteni, mint orvosságok, persze ez mind hosszú évek megfigyelései alapján történhetett az akkori viszonyok között.

 

Nagy Vendi az ínyenc szakács...

Az első tudatos munkabeszüntetés is élelmiszerhiány miatt történt, mert a piramis építői nem kapták meg a napi fekete retek adagjukat, és persze akkor is sztrájkoltak, ha a napi söradagjukat sem kapták meg.

  A só, a méz, mint egyedüli tartósító és édesítő alapanyag akár még másra is alkalmas volt, hiszen a húsokat is tartósították vele és még groteszk dolgokra is használták, hiszen a levágott fejeket is mézben tárolták, míg el nem értek vele akár Attila hun vezér Tisza-parti fapalotájába, ahol kivették és megmosták, hogy bizonyítékként megmutassák, hogy teljesítették parancsait…

A nagy népcsoportok vagy akár a hadseregek vándorlása során a rengeteg embert el kellett látni élelemmel és vízzel. Ezért is vonultak a hadak mindig a folyók mentén, ahol ihattak kedvükre és akár halászhattak is. Már ekkor feltaláltak különféle tartósítási módokat, hogy az élelmet magukkal tudják vinni, például a szárított, sózott húsok és a füstölés, ide datálható még a kolbász feltalálása is, amit akár nyersen harapdálva, akár vízbe dobva, megfőzve is lehetett eszegetni, ha nem volt friss hús, mert nem volt idő vadászgatni harc vagy menetelés közben.

 A rabok vagy rabszolgák cipelték a főzési alapanyagokat a római hadseregben, a hátukon hordták a nehéz faputtonyokat, amiben gabonafélék, vagy akár borsó, vagy fejes vagy szeletelt káposzta volt.

Észrevették, hogy a hosszú út során a káposzta megerjedt, megsavanyodott, és azt hitték, hogy a mozgástól történt mindez és ezért szegény raboknak ugrálniuk kellett a puttonyokkal, hogy megsavanyodjon az édes káposzta, mert eleinte azt hitték, hogy megromlott, de később rájöttek hogy más ízű, de finom és üdítő lett. Nem tudták még, hogy beindult egy tejsavas erjedési folyamat, ami fizikai és kémiai változásokat okozott a káposztában. A fáradt, éhes katonák szívesen fogyasztották ezt az újdonságot.

A konyhaművészetek fejlődése során a káposztát sokféle ételhez használták és a mai napig fontos C-vitamin forrás is.

Szekszárdon a háború után a hadifogságból hazatért férfi, akit mindenki csak Angyal bácsinak hívott, állítólag annak köszönhette életét, hogy a fogságban sok savanyú káposztát evett és nem kapott el semmiféle betegséget, és elhatározta, ha haza segíti az Isten, akkor ebből a savanyításból fog megélni, és így is lett.

 Hálából vagy nosztalgiából így is tett, és csak ezzel foglalkozott és tisztességgel megélt belőle. Az egész város hozzá járt savanyúságért, és nála nem volt nyitvatartási idő. Még késő este is, akár vasárnap is adott el árut.

Gyermekkoromban én is sokat jártam oda hozzá, és mindig finomakat adott és meg kellett kóstolni, amit vettél, mert soha nem engedett el úgy senkit, hogy valamit, akár egy uborkát is meg ne kóstoljon.

A pletykás és mindenkit figyelő asszonyok megszólták azt, akit már régen nem láttak az utcában, hogy mi van veletek, ti soha nem esztek töltött káposztát?

Így ment az akkoriban faluhelyen, ahol mindenki mindenkit ismert, és mindenki belelátott a másik fazekába is. Volt, mikor mi is savanyítottunk káposztát, nagy fadézsába gyalultuk a vásárban vett káposztagyaluval az erre a célra termesztett lapos fejes káposztát, mert az sem volt mindegy, hogy milyen fajta volt. A szép szálasra gyalult káposztát sorba tettük az edénybe és utána sóztuk, és külön erre a célra használt fehér gumicsizmában megtapostuk, hogy tömör legyen és mikor már feljött a nedvesség, akkor újabb sort raktunk bele. És ez addig ment, míg az edény meg nem telt.

  Néha tettünk bele birsalmát, piros paprikát, borsot, tormát, babérlevelet. Ez mind jobb ízeket adott a savanyúságnak. A szebb fejeknek csak a torzsáját vágtuk ki és a közepét sóval tömtük tele, és abból lett a leveles káposzta, amibe a tölteléket raktuk.

Azért a nagy tételben készült káposzta mindig jobb volt. Valahogy mégis mindig elfogyott a miénk is mire kitavaszodott, mert a savanyított dolgok inkább télire valók, mert tavasszal már jöttek a friss ételek. A retek vagy a póréhagyma.

 A savanyított káposztát magában is meg lehet enni csupán csak savanyúságként, de főzve a legfinomabb. Ki nem ismeri a töltött káposzta számtalan változatának valamelyikét, vagy a székelyek galuskáját, aminek semmi köze a tésztából készült galuskához. Vagy a székelykáposztát, vagy akár a lucskos káposztát, de csak az egyszerűen húsos káposztának hívott csodáról is mindenki hallott már, ha még nem is evett mindegyikből.

 

Tejfölös töltött káposzta

Talán többen is ismerik a történetet, hogy a vendéglős, mikor látta, hogy kevés lesz a pörkölt húsa sok vendégnek, akkor összeöntötte a káposztával, és tovább főzve feltalálta a székely káposztát, amit utána már tudatosan így készített, nem is gondolt arra, hogy egy új ételt fedezett fel.

Most családunk egyik kedvencét főzzük meg, a káposztás csirkét. Ami tulajdonképpen nem is csirkéből készül, hanem öreg, kemény húsú tyúkból. Ami másképp nehezen főne meg, de legjobb hozzá az öreg magkakas, aminek a pörköltje ragadósra fő meg és sűrű a szaftja. Ehhez az ételhez régen cserépfazekat használtak. De jó a vastag vasfazék is, aminek jól zár a fedője. De manapság leginkább kuktában a legjobb főzni. Mert így gyorsabb és gőzben előbb megfő a különlegességként szamon tartott ennivaló.

 A kakast, ami lehet három kilós is, a már valahol előbb ismertetett módon feltesszük pörköltnek, és mivel öreg kakas, elég hosszú ideig főzve félpuhára főzzük. Minden fűszert, paprikát, sót, borsot bele teszünk, és mikor már majdnem kész, akkor lezárjuk alatta a tüzet. Ha nem kuktában főzzük, akkor átöntjük egy nagyobb kuktába és így a pörköltünk kerül alulra. Ilyenkor tehetünk még bele hüvelyes paprikát és akár cseresznyepaprikát is.

A pörkölt tetejére rakjuk a savanyú káposztát, ami egy kilónyi mennyiség, aminek nem kell kicsavarni a levét, mert jó, ha az is belekerül az ételbe. Ennek tetejére pedig tesszük a megmosott rizst, ami lehet egy húsz dekányi mennyiség, de ne legyen túl sok, mert nagyon megdagad és felszívja az összes szaftot, és akkor száraz lesz az ételünk.

A pörköltet bő lére főzzük, mert ebben a lében fő meg a káposzta is és a rizs is.

Lezárjuk a kuktát és még egy órát főzzük, s mikor kinyitjuk és a rizs és a hús is puha, akkor készen is vagyunk, és legjobb, ha forrón tálaljuk, mert akkor a legfinomabb.

Kiöntjük a kuktából egy fehér cseréptálba, a pörkölt kerül felülre, és tálaló kanállal vagy villával szedhetünk a tányérokra úgy, hogy mindenkinek jusson a húsból és a rizses káposztából is. Az étel akkor van rendesen megfőve, ha a csontok fehérre színeződtek a kuktában, de a hús mégsem esik szét, de puha. Villával kell enni, és aki szereti, elnyomhatja benne a paprikát is. A csípős, ragadós szaftos, enyhén savanykás egytálétel fenséges eledel.

Külön savanyú nem kell hozzá, és a főtt rizs miatt kenyér sem igen, de van, aki mégis eszik hozzá.

Régen majdnem mindenhez ettek kenyeret.

Finom kadarka vagy kékfrankos illik hozzá, de egy jó hideg, laza fröccs sem szentségtörés.

Egy könnyű leves után tartalmas, finom egytálétel, ami igen laktató, és a savanykás ízek után egy édes almás pite nagyon ideillő desszert a lakoma végére.

 A modern konyhában modern edényben főzzük, de akinek van lehetősége kemencében és cserépfazékban főve az igazi.

Így első hallásra bonyolultnak tűnik, de ha mindent egybe rakunk, akkor már csak idő kérdése, hogy mikor fő meg, és várakozás közben a jó étel reményében és a jól végzett munka örömére ihatunk is előre egy jó pohár hamvas, bíborvörös oportóit.

A szakácsok és a bortermelők örömére, és mindenki egészségére!

*************************

14. VÁLOGATÁS ÍRÁSAIMBÓL

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: ODAÁT IS JÁRTAM

LEVÉL

Kint szél tépi a fákat
A fényre éj zuhan
Álmokat szaggat-rángat
Az esti szélroham.

A szobában csak a tollam sercen néha
A tiszta fehér papíron
Vigyázatlan zaja végigfut a néma
Titok- őrző falakon

Emlékek villanófénye
A szemgödröm mögött
Fagy-fényben csillogó béke
A jéghegyek között

Gondolatfoszlány agyamban
Mint szélütött bénult nyelve
Riadtan visszatorpan
Béklyóktól megkötözve

Torkom bilincséből a hang
Zihálva menekülne
Fejemben félrevert harang
Kisiklott mondatok terhe

1970-1980

áááááááá

Talán…

Keresik bennem a jóságot, ami
mindennel együtt a kínok közt elveszett
miközben kisírtam már az egész lelkemet
s talán haldoklik bennem a szeretet
kiveszett belőlem az élettel együtt minden, ami
emberi 

1998. II-es kórház

áááááááá

Évek néma gyötrelme után egyedül...

Végül

Már úgy érzed hiába is sikoltanál,
hiszen suttogni sincs erőd,
sem hangod, sem levegőd.
Akassz hát kolompot nyakadba mint a leprás,
akiket szeretsz, csak hadd meneküljenek.
“A mór megtette kötelességét, a mór mehet”
A holnaphoz nem köt már más
csupán bénító-őrjítő-pusztító rettenet,
a mához negyven-vagy ezer évnyi
elemésztő kín vezetett.
A “Carpe diem” csak azt jelenti, félni …
és akkor összekapcsolódtak éretted kezek
s lenyúltak utánad a mélységes sötétbe
szívlámpással, hogy láss

1998. II-es kórház

áááááááá

Odaát is jártam

Majd fel - fel eszméltem, embereket láttam
Gépeket, csöveket, nagy igyekezetet
Küzdöttek, hogy maradjak veletek.

Nem akartam felvenni a harcot
Homályosan láttam a sok arcot
Kitéptem a csöveket kezemből
Nem futotta élni már erőmből.

Kikötöztek pőrén, meztelen,
Voltam én őrült, esztelen
Maradni akartam én odaát,
De nem engedték meg ezt a csodát

Kérték hogy segítsek nekik, maradjak,
Induljak neki újra az útnak
Dolgom van még ezen a földön
Meg kell ígérnem hogy eldöntöm.

Feladatom van, el kell végeznem
Szükség van rám, itt kell léteznem
Küzdenem kell, felvenni a harcot
Megsimogatni még sok - sok arcot. 

2001.

áááááááá

Reggeleim

Rémálmok rettentő riadalmára riadva
rút ellenségektől menekülve szaladnék el,
rémítő zsibbadás köti lábamra talán a
rongyot, mit vergődve dobok lejjebb vizes testtel.

Roppant fájdalmak kínjai várják, vajon végre
ráznám le testemnek sutaságát viadalra,
rákészülve ébredni fel újfent, de mivégre?
Rokkant birkózása: pici munkának diadalma.

 áááááááá

Elmúlás?

Anna nagy nehezen kievickélt a taxiból a hóra. Fájó testét - lelkét elkezdte vonszolni, fejét lehajtva a hószakadásban, szemüvege akár ne lenne,
mentek - mentek nagyfiával és férjével amíg meg nem látták, hol lesz mama temetése.  - Nagymamát is ilyen időjárásban temettük - gondolta.
A halottaskocsi fiatal vezetője köszönt, fogta az urnát, és az előkészített asztalkára tette. A szélvihar rángatta az urnatakarót. Álltak. Némán.

Néha valamelyikük megigazította a selyem szemfedőt. Tíz óra. Koszorú sehol.
Odamentek a fiatalemberhez.

- Most csak úgy tegyük be a falba? - Kérdezte.
- De hát hol a koszorú, és mi beszédet fogunk tartani, és… 

- Mi nem tudunk koszorúról, és nem jön senki más, és már mennünk kellene a másik temetésre,…

- Mobil nincs sem az apánál, sem az anyánál, ebben a családban sem születni, sem élni, sem meghalni nem lehet emberien.

   Anna gondolkozása újra beindult, s csapongott össze - vissza. az elmúlt napokban férje és fia heroikus munkával kiürítették a szörnyű lakást hogy visszaadják az önkormányzatnak. Fia is messziről utazott ide, lánya pedig nem is tudott hazautazni. Mama elviselhetetlen volt, és ő sem viselt el soha senkit.
Testvérei messzi városban haraggal voltak, okkal, nem jöttek. Ennek a laza családi köteléknek is vége, fél éve örökre megszakadt egy másik vérvonal is, és egy hete az utolsó. Anna arra gondolt, négyen maradtak. Négyen a világ ellen?
Négyen a világban? Milyen világban? Hol vannak a sokat pátyolgatott szomszédok? Hol vannak a ˝ barátok ˝? Ketten vagyunk… Egyedül vagyok…
- Figyelj, Anna! A fiunk mobilján felhívta a virágosokat, baleset történt, rögtön itt a koszorú, a fiatalemberek várnak, semmi baj, mindjárt elkezdheted a búcsúztatást…

 Anna kezében szorongatta a fekete szegéllyel bevont kartont, rajta mama fényképe, egy csodálatos képeslap, és a kézzel írott levél - búcsúztató. Szép volt a megérkezett urnakoszorú, szép volt a nagy koszorú a selyemszalaggal. Szervusz, mama. sok szenvedéstől menekültél meg,  hogy hirtelen elestél. Sokat szenvedtél, ha fel nem is neveltél. Nem lettél boldog, bárhogyan is éltél. Mindenki megbocsájt, menjél hát békével. Vár az édesanyád, ki már rég megbocsátott. Menj csak, látod, rajtam van a nagykabátod! Ezek a szavak nem hangzottak el, csak Anna agyában forogtak miközben olvasta az  otthon megírt búcsút.

A fiatalemberek betették a kockasírba mamát, melléje a búcsúztatót, bezárták, ráakasztották a nagy koszorút, elbúcsúztak. Álltak hárman. Vége. Egy élet befejeződött. Ki tudja, hogyan tovább, és mivégre.
Szakadt a hó. Annáék végig mentek kifelé az úton, majd várták a taxit lehajtott fejjel hogy szemüvegjükét védjék. Anna bemászott az autóba, hogy beteg testét - lelkét hazavonszolja.

 

Urnatemető

áááááááá

Viki

Kilenc hónap. Épp egy várandósság ideje. Ennyi jutott neki az életből, remélem boldogan nagyrészben. Bízom, hogy érdemes volt erre a kis időre megmenteni,
küzdeni érte, gyógyítani, gyógyíttatni (szinte semmi pénzből áldozni sokat ), kezelgetni, körülötte forgatni életünk kerekét.

  December huszonharmadika volt. A mindig nehéz szülinapom. Betegségeim abban a stádiumában jártam, hogy úgy éreztem talán lesz még két elviselhető évem, azután még egy, mialatt lassan, kínok közt meghalok. A karácsony is mindig nehéz volt, és István nap, párom neve napja. Egyszer csak csöngettek, s fiam jött: anya, egy fekete szemeteszsákban kidobtak a jégre négy egyhetes kiskutyát, vállaltok egyet? ( férjem egész életében szeretett volna egy nagy kutyát, de az erkélytelen panel nyolcadik emeletén, két gyerek nyúzásának kitéve, pénztelenül, betegen,… ) Volt egy órám gondolkozni. A gyerekek már kirepültek. Senkink sincs. Párom nélkülem elveszett ember lesz. Magas vérnyomására, szívére, kettőnk kapcsolatára, gondoskodásra,  közös séták, beszélgetések, mindenre nagyon jót fog tenni, s ha nem leszek, nem marad egyedül. Még talán van időm felnevelni neki egy kutyát, egy társat, egy örömforrást, gazdi lesz, én meg pótanya, Viktória nap van, ez azt jelenti: Győzelem, legyőzzük a halált, Viki lesz a kislány, ez egy jel, Karácsonyi ajándék, szülinapi ajándék, névnapi ajándék! Fekete volt, fehér zoknival és fehér pici ecsettel a farka leghegyén. Egész éjjel óránként tejes vízzel itattuk, kimosdattuk a kakiból őt és a lakást, mert kimászott a ládából amibe beleszabdaltuk rossz negyven éves irhabundámat, és lassan végig mentünk mindenen amin egy kölyökkutyával szoktak az emberek. Viki óriási lett, engem elrántott akaratlan, egész nap beszélgettem vele mint mások az unokával, olyan szeretetet ismertünk meg, amit másként lehetetlen. Hihetetlen volt amit átéltünk amikor kórházba kerültem s amikor hazajöttem. Viki halálos beteg lett,  párom átölelve tartotta mialatt meghalt, eltemette, és ami ezután történt, az már másik történet. Kilenc hónap. Ennyi jutott neki, nekünk a boldogságból.
De ő életre szóló ajándékokkal halmozott el minket.

Csak szeretni lehet...

*************************

15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT : Kis csillag.

Egyszer álmomban meglátogatott egy kis tündér,

A szárnyai a sötétben színesen csillogtak,

Kinek hangja selymesen lágy és gyengéd.

Én már túl voltam a sokadik szemműtéten,

Veszni látszik reményem s hitem,

Vajon látni fogok úgy, mint régen.

Menj ki, mikor csillaggal teli a végtelen tér,

S válasz magadnak egy szerencse csillagot,

S míg fent ragyog, addig a remény, veled él.

Másnap kimentem s kinéztem egy csillagot,

Nem nagyot választottam, hanem egy kicsit,

Ám a csöpp csillag oly szépen ragyogott.

Kértem, látni úgy szeretnék, mint rég,

De egyáltalán nem történt semmi,

Látásom maradt rossz, mint rég.

Ragyog hát ragyogj édes csillagom!

Míg Te ragyogsz a reményt, el nem hagyom!

Ragyogj hát édes kicsi csillagom!

Kórházban feküdtem, s kitekintettem az éjszakába,

Az én kicsi csillagom ott ragyogott a sötétségben,

Ám a szomszédomnak nincsen csillaga, mindhiába.

Nem láthatja ő már, hogy ragyog fényesen szüntelen,

Nem lát! Minden az ürességgel teli semmibe veszett,

Tekintete olyan akár a nincstelen végtelen.

Ragyog hát ragyogj nékem még édes csillagom!

Míg Te ragyogsz a reményt el nem hagyom!

Ragyogj hát édes kicsi csillagom!

Míg fent ragyogsz van hitem, reményem,

Mert látlak, ahogy szüntelen ragyogsz,

Te vagy az én felbecsülhetetlen kincsem.

S, ha egyszer fényed örökre elvész,

Már nem szorongat a kínzó félelem,

Mert van nekem itt lent egy erős kéz.

Ragyog hát ragyogj drága édes csillagom!

Míg Te ragyogsz a reményt el nem hagyom!

Ragyogj hát édes kicsi csillagom!

Egyetlen földi szerencse csillagom egy Apóka,

Nem mesebeli szép tündérke vagy angyalka,

Inkább szeretettel teli, hatalmas szívű Apóka.

Én sem vagyok menyecske, inkább már Anyóka,

Nekem Ő örökké fiatal, figyelmes legény marad,

Vezet, mindenhol velem van, fogja a kezem azóta.

Ragyog hát ragyogj nekem örökké édes csillagom!

Míg Te ragyogsz a reményt el nem hagyom!

Ragyogj hát édes kicsi csillagom

áááááááá

NAGY CSABA : Érzéki percek

Előttem kicsi lábujjad,
mindegyikének csók jár,
csiklandozom piciny talpad,
érzem, vágy tüze átjár.

Bokád, és lábad szára
izzó csókomra megnyílik,
közben dombod partjára
érve szerelemtől fénylik.

Csupán hófehér combjaid
rejtegetnek nagy titkot,
csakis piciny ajkaim
tudják hova járnak csókok.

Csípődnek lágy vonalán át,
egészen a kebledig,
érzem, édes illatát,
mely fölemel a mennyekig.

Azután a feszes nyakad
finom és selymes bőre,
majd hófehér lapos hasad,
kerül a terítékre.

és majd legvégül pedig
ajkad, mint két drága ékkő,
hol az idő eltelik,
míg a reggel újra eljő.

áááááááá

KOVÁCS TIBOR : Nagy buli

Minden korosztály, bált,
tanácsházas estét szokott tartani
szombat esténként,
együtt, s külön-külön is.

A fiatalabbak diszkót is,
egy-egy alkalomkor,
kikapcsolódás céljából.

Nagy a készülődés, ugyanis
nagy bulit szerveznek
Ifjak s Érettebbek
a falu fennállása alkalmából.

Mindenki ott volt a bálon,
aki számított, táncolt Ifjak s Érettebbek,
Együtt ünnepeltek, a jubileum alkalmából
Érettebb s Ifjabb párok,
és az egész falu népe.

2018. Szeptember 30.

*************************

16.  AKKOR MOST SZÜRET

NAGY VENDEL  - SZÜRETI VERSCSOKOR

Szekszárdi szüret

Szüretektől hangos a Bartina,
Visszhangozza a Kisbödő,
Gyermekzsivajtól lármás a dombtető.
Tarkálló szőlőn
Piroslik a levél,
Létől duzzadt fürtből
Lomhán csurog a vér.
Ujjával, mint üstdobos,
Bádogon dobol a puttonyos.
Tompán morog a daráló,
Musttal locsolják tengelyét
Vidámabban lendül a kerék.
Friss csömögét marcangol
A henger a garaton.
Meghal a szem, de
Új élet erjed
Tüzes szekszárdi bor.
Vérszínben bugyog a kádról a must
Csillámlik benne a gyertya fénye.
Csattog a prés ütemre,
Lécei közt csordul a lé.
Telik a csobolyó szaporán,
Tőtiklőn zúdul le az új bor.
Feszül az abrincs bilincse,
Hordódongára rásimul.
Mustgáz kluttyan a kotyogón,
Magas a szám a fokolón.
Tompán koppan a lopó az akonán,
Bíborszínű az üvegpohár.
Bársonyos íztől összefut
Szánkban a nyál.Gőzölgő pörkölt illata száll.
Foghíjas tanyasoron,
A Kadarka utcán
Cefreszagot  lehel a
Gaz nőtte pinceszáj.
Régmúlt borok dicsőségéről
Álmodik a must.
A pincemélye szomjazó
Vendégre vár,
Mámoros  muslincák
Bódult dala száll.

- BORDAL -

áááááááá

NAGY VENDEL:  Bartinatánc

Templom előtt zsibongva
Gyűlik össze a nép.
Sok színes szoknya,
Tarka a kép.
És jönnek a lányok, a szemrevalók
Sárközi lányok, asszonykoszorúk.
S ropják a táncot, a fergetegest
Talpuk alatt porzik az út.
Pattog a ritmus, a víg zene szól
Brummog a bőgő, pendül a húr.
Koppan a csizma, toppan a láb
Perdül a szoknya, nem adja alább.
Messzire hallik a csujjogató
Eltompítja a víg dudaszó.
Párta helyett menyasszonykoszorú
Félre a bánat, félre a bú.
Táncra is perdül a sok ifjú pár
Vidám a kedvük, tombol a nyár.
Roppan a deszka, nem bírja soká
Hangosan jajdul, nyomja sok láb.
Énekszó csendül, ne búsulj tovább!
Kadarka utcán, a  pincesoron,
Cefreszagot áraszt
A gaz nőtte pinceszáj,
A pince szomjazó vendégre vár,
Bíborszínű az üvegpohár,
Mámoros muslincák
Dicső dala száll.
Jóska bátyám nem sajnálja a  borát,
Megkínálja  jó borivó barátját,
AZ ISTEN tartsa meg a szokását. 

- BORDAL -

 áááááááá

LÁTOMÁSOM...A SZEKSZÁRDI TANYAVILÁG

Életkép szüleimnek

Hanyatlik a Nap
A Kisbödői
Öreg domboldalon
Vöröslik fénye
Sárga löszfalakon.
Átsejlik még
A  zöld lugason.
Utolsót pendül
A fáradt kapa most,
Kalapált élétől
Hanyadt dől a gyom.
Öcsém, s apám
Vörösbort isznak
A hűs teraszon.
Bíborbársony színe
Hamvaz a poháron.
Fehér tanyafalon
Lefolyik az alkony.
Termését koppantva
Bölcsen bólogat
Az öreg diófa.
Kötényébe Anyám
Serényen kapkodja.
S kosárba önti
A zörgő diót.
A tájra ráborul
A bársonyos homály,
S emléküket  takarja
A jótékony éjszaka.

2013.0.5.14

………..

2013. 06. 01. Ma éjszakai álmom.

*************************

17. MEGJELENT  ADAMECZ LÁSZLÓ  VERSESKÖTETE

SZERETEM AZ EMBERT...!

01.SZERETEM AZ EMBERT    -  Vallomások és bátorító üzenetek

Előszó

Adamecz László

1947. szeptember 5.-én születtem Budapesten. Barátaim és a tatabányai KEM Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány kezdeményezésére szeretném közzé tenni vallomásaimat, bátorító és életmódbeli üzeneteimet. Esszéim közül három külföldön, és három a „Reumatológia mindenkinek” c. szaklapban, a Readers Digest-ben második alkalommal, mint a negyedévszázad legsikeresebb riportjai közt, Singer Magdolna „Veszteségek ajándékai” c. könyvében önvallomásom jelent meg, bővebben a Google-ban nevem és a Lélekmuzsikusok címszó alatt.
Verseimet, írásaimat az internet világába szeretet szándékával küldve évek óta a gyászában, betegségében, magányában, depressziójában élőknek segítséget nyújtott. Meglepetésemre közülük öten úgy köszönték meg, hogy életüket mentette meg. Esszéim az önsegítés fontosságát és lehetőségeit ajánlják.
Élj a szeretet szándékával! Elsőre nem érthetik bátorításomat a fájdalmakkal, félelmekkel élők, akik elvesztették önmagukhoz, az élethez való bizalmat állapotuk miatt. Nincs tapasztalatuk változtatni helyzetükön. Én is így éltem hat évig, kilátástalanul, számtalan próbálkozás ellenére. Magamon nem tudtam, majd sorstársaimnak kezdtem segíteni. Nekem örömtelivé, értékessé vált életem ezen cselekedetek által. Így kaptam az élni akarás örömét, az egészségem nagymértékű javulását, önmagam és mások megbecsülését. Azóta annyi lehetőségben van részem, mint egészségesen soha.     
Írásaimban szívügyem a sorstársak szolgálata, segítése is benne van.
Valamennyi megtapasztalás és útkeresés, életem több éves fájdalmas reménytelensége, elveszett egészségem, ifjúságom után, az emberi kapcsolatokban talált szeretet és lehetőségek, hálából íratták velem e könyvet. Szívből kívánom, hogy legyen sokaknak bátorítója, segítője útjukon.
Aki másokon segít, önmagán segít, mert a másoknak adott szeretet önmagunk gyógyítója.

Szeretettel: Adamecz László

áááááááá

02. Adamecz László kötete elé

   Az ember élete attól erős, attól dús, hogy más emberéletek vannak beleszőve. Bőrünk, ez a vékonyka hám- és irharéteg szigorúan elhatárolja, hogy meddig tart az egyik egyéniség, és hol kezdődik a másik, de a léleknek nincsenek ilyen határai. Egymás által és egymásban lélegzünk. 
  A mindennapi hangyaharcban alig van ideje az embernek az apró szépségek és nagyszerűségek meglátására. De most ünnep van, amikor mélyebb visszhangot ver bennem az élet szépsége és vonzása. Számomra attól ünnep ez a mai nap, hogy Adamecz Lászlónak a költő legjobb verseiből válogatott kötetét küldte el nekem Grünwald Feri barátom, kedves ajándékként.
Adamecz László költeményei apró szívdobogás-harangkongások. A hűség versei. Az emberek, a társ, a természet, az élet szeretete szólal meg bennük, gondolat, érzelem, hangulat formájában.
A költő viaskodva álmodja, és álmodva viaskodja az életet. Megkapó őszinteséggel vall saját magáról. Annak írja verseit, aki a kártyáit kiteríti, aki a szívét el nem keríti, s aki csalódottan sem lesz csaló soha.
Amikor politizál, verseiben a régiek szenvedélye ég, a támadás felsége, fölénye, a hajrá rohama, az igazságtól való „kivezényeltetettség”.
  Ez a tiszta, pacsirtás lélek, akinek még egy „plusz” művészi adottsága is van (mint az immár Európa-szerte ismert Hacki Tamás), gyönyörűen fütyül is, ha nem is katedrálist, de egy kis fatornyos kis templomot épít, amelyből a „Te benned bíztunk” szavai talán mégis eljutnak a Magasságoshoz.  „Egyszerű szavakkal él az ember. Színtelen és anyagtalanul egyszerű szerszám a szó.”- írja Móricz „Pakots József” című tanulmányában.
Az „egyszerű szerszámok” Adamecz László kötetének darabjaiban nemcsak hangzanak, de „világolnak” is, meg illatuk és testhőmérsékletük is van. A költő a természetet bemutató verseinek olyan édes illata van, mint egy tavaszi, boldog rétnek, egy csobogó, szénakaszálásos mezőnek. Az ember szíve megrebben, ha olyan igaz, tiszta és szép, „madárfüttyös” hangot hall, mint Adamecz László hangja.
„A naiv alkotó az igazi lángész. Ösztönös, nyugodt, biztos. A természet szavára hallgat”-mondja Goethe. Adamecz László költészete tiszta költészet. Érzelmesség csöppje csillog benne a jéghegy csúcsain is. Humora aranyhíd, ami átsegíti őt és bennünket is a nyomorúság szakadékai fölött.
 A kötetben szereplő versek szerzője a szó goethei értelmében naiv költő, aki a természetet ritmusában és zeneiségében is érzi és érti. Szavainak a „képiség” nem egyetlen sajátossága. Ha néha kissé monotonul kopognak is a sorai, mindegyiknek megvan a maga „mikro ritmusa”, a szöveg „hangszerelését” erősítő zenei oldala is.
 „Költő: élőbb életet élünk általa”- írja Adyról Móricz, maga is költővé válva, három spondeusz és két anapesztus, egy csodálatos figura etymologica „l” – jeinek lágy hullámain lebegtetve a lelkünket.
Adamecz Lászlónak nincs „a Himaláják jégcsúcsain” porzó és zörgő tüzes szekere. De a tatabányai „naiv” költő „gyalog járó” szavaival is képes hirdetni, hogy a cselekvő emberi jóakarat, ha sántikálva, botorkálva is, előbbre viszi a világot. Köszönöm neki, hogy kötetével boldog tüzeket gyújtott a lelkemben. Szeretettel ajánlom a verseit mindenkinek a figyelmébe.          

dr. Szilvási Csaba tanár-költő

áááááááá

03. Az előszó

   Ahogy a könyvemnek, úgy e versnek címe sem lehetett más, csak ez!  Nem kedélyeskedő, önmagam, mást ámító sorok. A felismerés csodálatos számomra, hogy az elesett ember iránti tisztelet, szeretet életerősítő élmény, az elfogadás, segítés által új célokat-reményeket találtam elesett önmagam bátorítására, talpra állasomhoz.

Szeretem az embert...

Ahol karjaimnak vége, ott merevek ujjaim,
fájdalommal mozdulnak erőtlen tagjaim.
Nincs tovább?- kérdeznéd, magam is így véltem, féltem.
Nem döngetek falakat, nem ütök meg senkit.
Ki véd meg engem? A világon senki.
Te is élhetsz így, kínlódva, reménytelen kétséggel,
senki vagy magadnak, másnak, "élhetsz" emberi erénnyel.
Elvesztettem mindent, és enyém lett a világ.
Szeretet költözött lelkembe, veled is megosztanám.
Megszenvedtem érte, ajándékul kaptam,
alázatomért jussul, hogy másoknak is osszam.
Nem húzom már magam, az öröm él bennem,
szeretem az embert, ő viszont engem.

*************************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

  Németh Nyiba Sándor , Maria Slezak és további 6 ember írt az NYIBA MŰVÉSZETE csoportba.    

Németh Nyiba Sándor Szeptember 7., 6:46 :   Ajánlom mindenkinek egy sokoldalú , termékeny vak költőt. Versei fordulatosak, mély tartalomúak, a humor is jó barátja. A költő vak, de tisztán lát. Nagyon megkedveltem. Nagy Vendel Éjszakák és nappalok című versét.

Előadja Németh Nyiba Sándor https://www.youtube.com/watch?v=JG_rj8TTKog&feature=youtu.be

Ajánlom mindenkinek egy sokoldalú , termékeny vak költőt. Versei fordulatosak, mély tartalomúak a humor...  

......................................

Kedves Vendi!
Rendkívüli élmény magazinod olvasása BETŰRŐL BETŰRE!!! Vétek lenne kihagyni egy szót!!
Öt éves korom óta a betűk rabja vagyok, és most nem tudom eléggé éreztetni Veled, mekkora csodát
teszel ezzel a magazinnal és átnyújtod nekünk ajándékul újra és újra!!! Nincs szó a hálára ezért!
Így hát egyszerűen : köszönöm szépen! Saját verseid fénypontok, és nagyon örülök hogy Steve írásait olvashatom, megrághatom!!

Nagyon köszönöm, hogy ilyen előkelő környezetbe helyezted írásaimat.

Légy jól! Ági - aki valóban rövid barna hajú és komoly tekintetű, de ha lesz rá módom, elküldöm majd egy versemet, hogy megismerd szunnyadozó humoromat .

 ........................................

EMELD FEL KEZEDET...

Nagyon szép, hazafias, istenes vers, de benne vannak gondjaink, feladataink, de legfőképpen a Te lelked: Kati

 ......................................

A  809.  MAGAZIN  KÉPLEÍRÁSAI

1.   LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! Nagy Vendel piros zakójában egy asztal mögött ül. szőke hajú szemüveges.

2. GLOSSZA

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Gyerek anyag

Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány elött áll. Fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. Kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL …HAZAI SZERZŐKTŐL

Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.

Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

Tóth Enikő szőkés barna hosszúhaja van mosolygós asztalnál ül.  Fekete- fehér mintás blúz s fekete kardigán van rajta.

Mátyás Rita komoly tekintetű ősz hajú.

4.  KULTÚRKOKTÉL

Szeptember 15: A mozdonyvezetők napja

ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

Írása vége felé egy gőzmozdony látható.

5.  ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTSOROZATA

VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET!

(28.riport) A FŐNIXMADÁR

Riport LÁNCZ ANDRÁSSAL

GERENCSÉR HAJNALKA fekete hajú szemüveges fekete szemű kissé mosolygós.

Láncz András ősz hajú mosolygós bajszos fekete szemű

6. VERSVÁLOGATÁS  - I. P. STEVE   ÍRÁSAIBÓL

I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van  a kép bal alsó sarkába kék betűkkel I.P.STEVE

7.  ELBESZÉLÉS

Csomor Henriett: Drága Nagyapám

Csomor Henriett:  mosolygós fekete szemű fekete rövid hajú. bal fülében van egy lila (kellék fülbevaló) amely kiemeli arcát.

Rózsaszín kockás ingbe s farmerkabátban van.

8. HAZAI TÁJAKRÓL  …NAGY VENDEL  VERSEIBŐL

Nagy Vendel riportot ad a színpadon egy riporternek.

CIKK A  TOLNAI NÉPÚJSÁGBÓL

WESSELY GÁBOR:  Hét lézeres szemműtét sem segített a költőn.

Nagy Vendel szorgalmasan dolgozik a szerkesztőségében.

9. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

 Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha (Hetedik fejezet)

 Horenka Erika barna haja válláig ér. Mosolygós arcú piros blúzban van.

 Halvány barna könyvborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAK TOLLÁBÓL

12. HALLGASSUK EGYÜTT… DR. KOVÁTS GYULA   ZENEI ROVATA

(Zenei rovat: 19)

TOLDI RAPSZÓDIA  - RÉSZLET -

Dr.Kováts Gyula összes fekete hajú szemüveges komoly arcú.

13.  ÍZES TÖRTÉNETEK

ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.

A HÚSTÓL JOBB A KRUMPLI...: A RESZTELT KRUMPLI

- ELSŐ KÖTET -  KILENCEDIK RÉSZ –

Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt kék atlétájában szemén szemüveg.

Prózája közepén a kész resztelt krumpli látható.

14. MESÉS NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ : Jó barátok

Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány elött áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van.

Kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében.

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAK TOLLÁBÓL

Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.

Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.

Csomor Henriett:  mosolygós fekete szemű fekete rövid hajú. bal fülében van egy lila (kellék fülbevaló) amely kiemeli arcát. rózsaszín kockás ingbe s farmerkabátban van.

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

16. FANTÁZIA  REGÉNY

 Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

2018. - 1. fejezet – 1. rész

SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót viszel, távolban erdő látható.

17.  KÉRTEK RÁ DIÓT? - HANGOS VERS

MA IS  HALLHATÓ VOLT  EGY VERSEM A  SYDNEY  RÁDIO MOZAIK HULLÁMHOSSZÁN, AUSZTRÁLIÁBÓL:  2018.  SZEPTEMBER  02.

NAGY VENDEL  VERSÉT ELMONDJA: ILOSVAY  GUSZTÁV

ILOSVAY  GUSZTÁV fekete rövid hajú szemüveges fehér és fekete öltöny zakóban van. kezében egy régi mobilt tart.

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY   ROVATA: Üdítő, frissítő, hideg gyógyteák nyárra

SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.

Apró fehér virágú a bodzavirág.

Csipkebogyó piros hosszúkás alakú bokron nő.

Erdei szeder pici piros amikor már fekete akkor finom édes. bokron nő haragos zöld levelű.

A katáng kék virágú

.............................................

LEGÚJABB KÖNYVEMHEZ... CSAK A  DAL

Vendi, én bizony elolvastam végig. Tényleg változatos. Pont olyan, amilyen változatos hangulatú lehet a szerző, no,  meg az élet maga. 

Nekem a humor tetszett a legjobban, amely oldalad szintén ismeretes már olvasóid előtt.
A lábam olvasás közben verte a ritmust, olykor dallamot is hallottam hozzá, de ez nem az én mesterségem, csak műkedvelő vagyok.
Eléggé sok szövegismétlést véltem felfedezni, ezek bizonyára a benned élő örökérvényűnek szánt gondolatok megerősítései.
Gratulálok az újabb gyűjteményhez. Már  nem is számolom, hányadik műfajban csillogtatod meg a tehetségedet.
Üdv.: Mari

 .............................................

ÍZES TÖRTÉNETEK

Kedves Vendi!
... ezt gondoltad fogyókúrás receptnek? Nem is tudod, milyen igazad
van! A káposztaféléket köztudottan diétás ételnek gondolják még a
dietetikusok is, persze, aki gyomorbajos, kerüli, de a sok rost,
nedvesség és hatalmas vitamintartalom magáért beszél, és a konkrétan
ebben az ételben a sovány baromfihús, és a szénhidráttartalom vagyis
rizs, arányaiban igazán tápláló, vitalizáló, egészségmegtartó
finomság. Köszi szépen!
Puszi: Anna. :)
Ui..: anno nyomdász koromban előállítottunk egy kis füzetke-formátumú
"Dőzsölő diéta" című kiadványt, egy tiszteletpéldánnyal
megajándékoztam a közelemben lakó patika hölgyeit, nagyon örültek
neki... Én amondó vagyok, ami jólesik az embernek, és nem viszi
túlzásba, az erősíti-építi a szervezetét, s a kellő fizikai
aktivitással (munka, tánc, sport szintén mértékkel) csak javára válik
minden, és a jó Isten hosszú egészséges élettel ajándékozza meg az
embert.
Üdv.: Anna. :)

.............................................

Gratulálok, nagyon szépen mondod a versedet!

Ölellek szeretettel:

Kata

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2018. szept. 24., H, 16:48):

NAGY VENDEL MÁSSÁGOM CÍMŰ VERSÉT ELŐADJA A SZERZŐ
ELSŐ  HANGFELVÉTEL PRÓBÁLKOZÁSOM 2018. szeptember 24.

https://www.youtube.com/watch?v=lJv-dTmlako&feature=youtu.be

................................................

TISZTELT  OLVASÓ....

A  MEGSZOLALOK  irodalmi magazin  a  fennmaradás, és  a  fejlesztés  érdekében  adományokat elfogad, felajánlott tárgyak , és  kész pénz formájában. Előzetes  megbeszélés  szükséges.    A  szerkesztőség ...

*************************

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY 

ROVATA 

Jól készüljünk fel őszre természetes szerekkel.
A huzatos szél, az alacsony hőmérséklet és a nedves időjárási viszonyok sok embernél váltanak ki ősszel különféle betegségeket. Ha ezeket szeretnénk megelőzni, megfelelően fel kell rá készülnünk. Természetes szerekkel pozitívan befolyásolhatjuk a szervezetet, és így egészségesen vészelhetjük át az őszt.
Lépjünk fel az őszi betegségek ellen!
A kinti hőmérséklet változása nemritkán az ellenállóképesség gyengülését vonja maga után. Az immunrendszer erősítésére folyamodhatunk természetes hatóanyagokhoz. A fagyöngy, a szibériai ginszeng, a tuja és a kasvirág például azon növényekhez tartoznak, amelyek a védekezőerőt támogatják.
A patikákban kaphatók termékek ezekkel a növényi hatóanyagokkal. Teaként elkészítve ízletes italt eredményeznek, amelyet naponta többször is magunkhoz vehetünk. A hagyományos kínai gyógyászatból származik a csüdfűtea. Az ebben lévő szelén, kalcium és vas kombinációja támogatja az immunrendszert, és biztosítja a jó közérzetet. Általánosságban számos bázikus gyógynövénytea nyújt optimális védelmet a fertőzésektől.

Soponyai Mihály

A fertőzéses betegségekkel szemben sikeres lehet a megelőzés a reishi gombával is. A speciális cukormolekulák trenírozzák a szervezet saját védelmi rendszerét, és megakadályozzák a baktériumok és vírusok elterjedését.
Az ép immunrendszer számára nélkülözhetetlenek a vitaminok. Különösen a C-vitamin hat a fehérvérsejtekre, amelyek egy fertőzés esetén a baktériumok elpusztításáról gondoskodnak. A C-vitamin hatással van a fehérvérsejtek aktivitására, így azok hatékonyabban dolgoznak.>A repedezett bőr és a bőrirritációk gyakori következményei a hideg szélnek és a száraz fűtési levegőnek. Az Aloe verából készült termékek a bőrt rugalmasan tartják, védik a kiszáradástól, és ellátják értékes anyagokkal.
Ahhoz, hogy felkészüljünk a hideg időre, a házi patikának tartalmaznia kell a legfontosabb természetes orvosságokat. Ide tartoznak a bőrregeneráló krémek, például Aloe verából, amely a bőrt védik az időjárási viszontagságoktól.
A C-vitamin-készítmények, a magnézium, a cink és az ásványi anyagokkal és nyomelemekkel készült termékek gondoskodnak arról, hogy a megfázások és azok kísérőjelenségei gyorsan lecsengjenek.
A mentol tartalmú gyógy készítmények segítik a jobb légzést, és ráadásul támogatják a keringést is. A China olaj például hasznos segítő a megfázásos tünetek esetében; mint a fejfájás vagy az eldugult orr leküzdésében.
Húgyúti fertőzések esetére tartsunk otthon szárított gyógynövényeket. A vörös áfonya ugyanúgy enyhíti a fájdalmat és lerövidíti a gyógyulási időt, mint a hársfavirág.
Láznál és hidegrázásnál nem hiányozhatnak a kék sisakvirágból és a nadragulyából készült természetes szerek sem.

*************************

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves belső- és külső munkatársaink!

Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már nyolc éves  az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak ugyebár...!?  

😏

A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu

Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése:

MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.

………………................……

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes

tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.

Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük

a fenti blogoldalon!

………………..............……

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás

szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha

elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és

összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

………………………………..

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail: nagy.vendi54@gmail.com

skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

weboldal: http://nagyvendel.comxa.com

www.nagyvendel.comxa.com

………………........……….

Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is

találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel

…………………............……

Nagy Vendel Írásai:

Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel

……………….............……..

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en

Magyar Elektronikus Könyvtár

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

......................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

....................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

.........................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a

színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik

meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,

ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a

"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,

amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.

A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.

Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A

háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb

újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért

takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos

hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért

ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,

egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az

összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros

csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.

............

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

..............

MEGSZÓLALOK MAGAZIN 810