2018. május 13., vasárnap


MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2018. 05. hó – nyolcadik évfolyam, ötödik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
"NYIBA, KÖLTŐK IMÁI" - DÍJAS KÖLTŐ ÉS ÍRÓ

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. május

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

***********************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!


Nagy Vendel szerkesztő
  Néha az az érzésem, hogy az évek elmúltával szaporodnak a  havi teendők is. 
Május elseje valamikor nagy ünnep volt, a  munkásmozgalom, és a  munka ünnepe.  Kisajátította magának a  mozgalom,  felvonultunk, énekeltünk, ettük  a  virslit, meg ittuk a  jó hideg sört, s  másnap már dolgoztunk tovább.                              
Aztán az egyház is észbe kapott, mondjuk  úgy kétezer évet  késve, és  ezerkilencszázötvenötben  Szent  Józsefre testálta a  famunkások vezetését, és  ő  lett  a  munka  védőszentje is.
 
Mára  már  Majálissá szelídült az ünnep.                                   
Eztán  következett    a  pedagógus nap, és a  ballagás, s  a  megmérettetés, az  érettségi. Mindjárt   ezt követte  az  anyák napja, a  máig is  egyik legkedvesebb ünnepünk. Hónap végére maradt  a  gyermek nap, amely elvileg szorosan követi  az eseményeket. Közben néhány fontosabb névnap, és  születésnap tarkítja a  naptárat,mely végérvényesen figyelmeztet az idő múlására.  
Kutyafuttában átszalad rajtunk a tavasz , és beköszön a mindent elsöprő nyár…!
Egyebet nem mondhatok, a  szerkesztő...                                                   


MÁJUS 7.   LEGFONTOSABB NAPOM : 1954.05.07


NAGY VENDEL: Édesanyámnak

Édesanyánk,
Kicsiny, törékeny asszony,
Több mint  hatvan éve,
Felnézett az égre,
Enyhülést remélve,
A  szenvedésre.
S a szerelemnek
Legszebbik havában
Orgona nyitogató
Langyos májusában
Csendes éjszakának
Felsíró zajában
Kettő fiat szült
Maga, és az Isten
Dicsőségére.
Hasonlatosan
Saját képére.
Az Isten áldja meg érte.

2018.  május  7. - én

A  VERS HANGOS LINKJE ...
ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN
https://www.youtube.com/watch?v=dtjzNW7o8Eo
A  VERS A  YUOTUBE-n  IS MEGHALLGATHATÓ.

.......................................................

TÓTH  ENIKŐ: Vers Neked...

Nem törhetett meg a lelked,
mindent megteszel, mi telhet,
körülötted szép zenének,
hangjaival szól az ének.
Nem alkuszol, nem is vádolsz,
pedig szemed világából,
nem maradt csak a képzelet,
mely hozzád viszi a fényeket.
Művészettel és sok verssel,
élsz tanító szeretettel,
legyél boldog  mai napon,
a te szép életnapodon,
és még sok üde tavaszon!

Isten éltessen sokáig...

***********************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
 2.  NOVELLA ANYÁK NAPJÁRA.   VÉGHELYI JÓZSEF: ANYÁK NAPJA
 3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL ...  KORTÁRSAINK ÍRTÁK
      CSOMOR HENRIETT,  KOVÁCS TIBOR,  HAJDAN VALI, NAGY CSABA,
      MATICS ÁDÁM, SZŐKE ZSUZSANNA
 4.  MESEVILÁG -  ÁRVAY MÁRIA: JÁTÉK A BETŰKKEL
      MEGJELENT  ÁRVAY MÁRIA HANGOSKÖNYVE :   DORKA TÖRTÉNETEK
 5.  ARCKÉPCSARNOK
      GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTSOROZATA
      VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET:  SZIGETI GYULÁNÉ
 6.  VERSEIMBŐL…
 7.  YLEN MORISOT: RÁNCOK (elbeszélés) 
      CSOMOR HENRIETT:  Icipici  gomb csodákra képes 
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL
     NAGY VENDEL  LEGÚJABB VERSEI
 9.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      KYRA ANGIE: SOHA NE MOND HOGY SOHA
10. RÁDIÓ RIPORT NAGY VENDELLEL
      BESZÉLGETÉS A  KÖLTÉSZET NAPJA ALKALMÁBÓL
      RIPORTER:  ILOSVAY GUSZTÁV,  NAGY VENDEL ANYÁKNAPI HANGOS VERSE
       ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
11. HALLGASSUK EGYÜTT...  DR. KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA   (17. rész)
       JÁRTÓ RÓZA VERSÉVEL : IMA SZENT RITÁHOZ
12. ÍZES TÖRTÉNETEK  - IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
       NAGY VENDEL:  TÉSZTAÉTELEK
13. VERSVÁLOGATÁSOK.  BURZA MÁRIA - és    I. P. STEVE VERSEIBŐL                        14. MEGHÍVÓ KIÁLLÍTÁSRA!                             
      STEKLY ZSUZSA  TŰZZOMÁNC- MŰVÉSZ KÉPEIHEZ:  45 ÉV 820  FOKON
15. VERSRŐL VERSRE ... KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      NAGY CSABA,  CSOMOR HENRIETT, TÓTH ENIKŐ, 
      NAGY VENDEL,  MÁTYÁS RITA                                    
16.  EGY KIS HUMORKA... KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK: ISMÉT BŰNBE ESTEM
17. MESE ANYÁK NAPJÁRA.  KELEMEN GYÖRGYNÉ: ÁLOMISKOLA TÜNDÉREI
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT. SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA:  A  HAGYMA
20.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK.

***********************
2.  NOVELLA ANYÁK NAPJÁRA

VÉGHELYI JÓZSEF: Anyák Napja


Véghelyi józsef
      Az autó motorja halkan duruzsolt, rohamosan fogytak a kilométerek az országút szürke szalagján. Ezek a mai csodagépek már minden kényelemmel felszereltek, amire egy igényes utasnak szüksége lehet. Misi is hamar megkedvelte az új autót, mert az ember már csak ilyen: a jót hamar megszokja.  Rádióból halkan szólt a nyugtató komolyzene. Ahogy idősödött egyre inkább a klasszikusok felé fordult, valahogy mindig elsimították borzolt idegeit. A közeli kisváros egyik ipari vállalkozását irányítja, és bizony akadnak problémák, megoldandó feladatok bőven. Hiába próbál valaki nyugodt maradni, a napi megélhetési gondok kikezdik az idegeit. Ráadásul a feleségével is összezördültek valamelyik nap egy semmiségen. A gyermekei  egyetemre  járnak, szóval nagyon kell küzdeni a megélhetésért. 

Az idő múlásával egyre ismerősebb tájak tűntek fel. Hazafelé közeledett. A dombok között rejtőzködő falucska templomának tornya már elő-elő villant az útszéli fák között. A munkája és a távolság miatt ritkábban látogatta édesanyját, de anyák napjára a családjával együtt mindig visszatért a szülői házba. Ebben az évben egyedül utazott, mert közel három hónapja temette el az anyját, és a felesége, valamint gyerekei nem tartották fontosnak a temetőben nyugvó szülőt meglátogatni. Bántotta családja részvétlensége. A mai korszellem a karrierépítésről szól. A nagyszülők pedig a múlt maradványai, nem illenek bele a fiatalok életstílusába…! A szeretet és a hála kiveszni látszik a szótárukból.

      Nagyon közel álltak egymáshoz édesanyjával. Tudta, hogy annak a törékeny kis asszonynak köszönhetett mindent. Egyedül nevelte  fiát gyakran erőn felül, csakhogy meg legyen mindene. Ha  Ő nincs, akkor egyetemre sem tudott volna járni. Apjáról csak annyit tudott, amennyit Mama szűkszavúan elmesélt neki. 1956 -ban a forradalom idején tűnt el. Fiatal házasok voltak még akkor, s így maradt özvegyen.

Misi az apját nem ismerhette, de édesanyja gyakran emlegette neki,  hogy tisztára úgy néz ki, mint az eltűnt férje. Furcsa módon édesanyja a fiatalkori emlékeiről ritkán, és akkor is szűkszavúan mesélt. Azzal hárította el az érdeklődő kérdéseket, hogy fájdalmas számára az a tragikus időszak az életében. Újszülött fiával tulajdonképpen elmenekült szülőfalujából az emlékek elől az ország másik végébe. Megnyugvást keresve egy kicsi faluban telepedett le. A tanács akkor utalta ki nekik a jelenlegi kis házat, amely egy disszidált családé volt. Ott megvolt mindenük, ami a megélhetéshez kellett, még a bútorok is a lakásban maradtak.

Szerették őket a faluban. Édesanyja szerény, dolgos asszony volt, Teréznek hívták, de mindenki csak Rézinek, később Rézi néninek szólította. Temetésén is ott volt mindenki. Az emberek arcán őszinte részvét és bánat látszott. Egyházi temetés volt, ahogy ilyenkor lenni szokott faluhelyen. Misi nehezen tudta feldolgozni édesanyja elvesztését, de azt mondják, hogy az idő a legjobb orvos…

    A Nap már lenyugodott, a szürke fátyol kezdett leereszkedni a vidéket. Hazafelé már rutinszerűen vezetett, s gondolataiba merülve észre sem vette, hogy megérkezett az ismert temető bejáratához. Az autó csomagtartójából kivett egy csokor virágot és pár szál gyertyát. A temetőben imitt-amott már égtek az anyák napi gyertyafények. Az ott levő falusiakkal csak néhány szót váltott,  mert sok ideje nem volt a tejes  sötétedésig. Megkereste anyja sírját, és elhelyezte a csokrot a hanton, és a meggyújtott gyertyákkal  körbekerítette. Pár percig még ott maradt egyedül a bánatával, s aztán elindult a faluba a szülői ház felé.

Misi nagyon elfoglalt ember volt, s a februári temetés után még bőven akadt volna elintézni valója a hagyaték körül, de vissza kellett utazni a városba, mert pénzügyi ellenőrzés volt a cégnél. Ám ígéretet tett az érintetteknek, hogy mihelyst teheti, visszajön elrendezni a dolgokat. Ez az idő most jött el, éppen anyák napján. Így legalább egy csapásra sok mindent el tud intézni.

     Rossz érzéssel lépett be a kis ház kapuján. Eddig mindig édesanyja sietett elébe, most meg csend és üresség fogadta mindenhol. Nem várta az asztalon a kedvenc  étele,  egy pohár bor,  egy kedves mosolygós szempár, akinek az is elég volt, ha látta a fiát jóízűen enni. Senki sem kérdezte most tőle, hogy jól van-e, nincs-e szüksége valamire?

Nekiállt a munkának, úgy gondolta, hogy reggelig képes lesz elrendezni mindent, amiért jött. Persze bőven akad majd még később is tennivalója, de most csak a hivatalos ügyeket szerette volna letudni. A felesége és a gyerekei hallani sem akartak ideköltözni, mert ők már nagyon „modernek” voltak!  Szerintük faluhelyen nem lehet élni, így aztán el kell adni a szülői házat, az emlékekkel együtt.  A Mamának nem volt sok irata. Ugyan mitől lett volna? Egy nagyobb cipős dobozban tartotta a hivatalos papírokat, a családi fényképeket pedig egy kisebben.

Kinyitotta a szekrény nyikorgó ajtaját, amiben édesanyja a ruháit tartotta, és annak a felső polcán meg is találta a dobozokat. A nagyobbat magához vette, letette a gyengén megvilágított kopott konyhaasztalra, és módszeresen el kezdte tanulmányoznia benne levő iratokat. A szokásos dokumentumok voltak: telekkönyvi-, anyakönyvi iratok, hivatalos értesítések, adás-vételi szerződések, stb. Szóval semmi különös. Már szinte elolvasta az egész paksamétát, amikor a doboz legalján észrevett egy felbontatlan borítékot neki címezve. Az írás formájáról azonnal rájött, hogy édesanyja írta. Már a címzése is kicsit felkavaró volt:

                                    Misi fiamnak, de csak a halálom után bontható fel!

Aggodalommal vegyes érzéssel nyitotta fel a lezárt borítékot. Vajon mi állhat benne, amiről ő nem tud? Nagyon jól ismerték egymást mind a ketten, úgy gondolta, hogy semmilyen titkuk nem volt egymás előtt. A borítékon és a levélpapíron látszott, hogy viszonylag frissen íródott. Nekilátott hát az olvasásnak.



Drága kisfiam, Misikém!

Nem is tudom, hogy kezdjek bele a mondanivalómba. Van egy súlyos titkom, ami Veled kapcsolatos. Életemben sohasem volt bátorságom bevallani, de a mikor ezt a levelet olvasod, akkor én már a temetőben leszek. Nem kell a szemedbe néznem, és nem kell látnom egy csalódott ember megvetését, amiért egész életeden át becsaptalak. Így egyszerűbb nekem is, neked is: nem én vagyok a vér szerinti szülőanyád! Mint tudod, távolabbról költöztünk ide. Ennek a valódi oka az volt, hogy őszintén, a saját gyermekemként nevelhessek fel. A ottani faluban tudta mindenki, hogy egy leányanya hozott a világra, de ő nem akart a „szégyene miatt” megtartani. Az én uram pedig meghalt ’56-ban, s így a hatóságnál sikerült elérnem, hogy magamhoz vehesselek. Tudod, vannak  gonosz , rosszindulatú emberek,  és csak idő kérdése lett volna, hogy mikor vágják az arcodba azt, hogy törvénytelen, zabigyerek vagy…! Ezt nem akarhattam. Azt akartam, hogy a testi-lelki fejlődésed a többi gyerekéhez legyen hasonló. Hát ezért kellett elköltöznünk oda, ahol senki sem tudja a titkunkat. Ebben a faluban pedig egy gyermekes özvegy lehettem, besimulva a közösség életébe! Te is emlékezhetsz rá, hogy férjhez mehettem volna, több kérőm is volt, de akkor elkerülhetetlenül kiderült volna minden…! Így maradtunk mi ketten egymásnak.

Ez volt az én nagy titkom. Ha elmeséled a családodnak úgy is jó, ha nem az is jó. Az én szememben Te továbbra is a kisfiam maradsz, és ha ezek után eldobsz magadtól, kitörölsz a lelkedből, hát azt is megértem.

Vigyázz magadra, legyél nagyon boldog: 

                                                                       szerető anyád



Misi körül forogni kezdett a világ. Többször is elolvasta a levelet, mire kezdte megérteni a tartalmát. Mi? Hogy? Nekem nem is volt anyám? Hazugság volt az egész? Ez egyszerűen nem lehet, ilyen gonosz tréfát nem űzhetnek velem! Ki volt hát akkor Rézike, ha nem az anyja? Egy asszony sem szerethette jobban a gyermekét, mint ahogy őt szerette. Kaotikus össze-visszaságban dübörögtek fejében a kérdések, gondolatok. Kicsúszott lába alól a talaj.

     Fogalma sem volt, hogy mikor kezdett kicsit megnyugodni, percek vagy órák múlva? Józan gondolkodása lassan, fokozatosan visszatért. Alaposan végiggondolta az átélt lelki traumát, és annak minden lehetséges következményeit. Elmondja-e a családjának, rokonainak a levél tartalmát? Egyáltalán szükség van erre? A gyerekei biztosan végleg kitörölnék még az emlékükből is a Mamát. Az igazság gyakran már csak olyan, hogy a hallgatás még mindig sokkal emberibb lehet, mint a konok tények. Végül a tőle megszokott racionalitással cselekedni kezdett. Első lépésként elégette a levelet, a hamuját pedig az udvaron szétszórta, hogy nyoma se maradjon, rossz kezekbe ne kerülhessen. Élő emberként most már csak egyedül az ő titka marad, és soha senki nem fog tudomást szerezni a tartalmáról. Igenis neki volt a világ legszeretőbb édesanyja Isten és ember előtt egyaránt. Úgy döntött, hogy minden marad a régiben! Azaz még sem. Anyja iránti szeretete, tisztelete, cseppet sem kopott meg. Valami mégis megváltozott. Bár a teste földben nyugszik, Misi szemében a lelke most már biztosan az angyalok közül néz le rá, onnan vigyázza e világi lépteit.


  
 Másnap a temetőbe látogató emberek el sem tudták képzelni, hogy Rézi néni sírjával mi történt. Csodálkozva látták, hogy az egész nyughelyből semmi sem látszik, mert mindent elborított a virág. Hogy mi történt? Senki sem tudta. Titok marad ez már örökre, csak aki mindent tud, az ismeri a választ…

***********************
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL …KORTÁRSAINK ÍRTÁK

CSOMOR HENRIETT: Vadvirágot szedtem

Bíborszínű hajnalban,
vadgalamb turbékolva
ablakpárkányodra száll.
Vadvirággal a csőrébe fogadd el tőle,
tarkabarka réten rád gondolva,
neked szedtem.
Könnyeimmel jól megáztattam,
hosszú kanyargós utakon el ne hervadjon.
Piros pántlikámmal csokorba kötöttem.
Mosolyodtól sugárzó arcodat felidéztem.
Legszebbik madaramat szabadjára engedve
lelkére beszéltem, tenyeredbe simuljon.
Szárnyai kitárva, szeretetemet sugallja.
Óvja, s vigyázza halk lépteidet.
Búskomor napjaidon
tedd kezedet drága szívedre, lassan
megérzed, én vigasztaltalak.

2018. április 12.

..................................................

Kovács Tibor : Anyai gondoskodás

Megigéz hosszú szép lágy hajad,
Mosolygó tekinteted, arcod mosolya,
Lágyan érintő tapintásod,
Örömöt szerző lágy bizsergető érintésed.

Szerető szívemet elönti gondoskodó,
Szerető anyai léted,
Léted, amely csodálatra méltó,
Csodás vagy, aki melengeti szívem.

Melengeted szívem, öröm táncot jár,
Táncra perdülünk szívem örömére,
Simogat lágy tapintásod, ölelésed,
Anyai léted.

Hálás a szívem anyai gondoskodásodért,
Miként lányaidat is féltve óvod,
Helyes úton terelgeted.


Féltő, óvó, szerető anyai szíved,
Bizsergeti lelkemet, melengeti szívem,
Hálás szerető szívem,
Anyai, féltő, megértő gondoskodásodért.

2017. Augusztus

.........................................................

Hajdan Vali: BÁNATBAN IS ÖRÖM

Hervadó rímeim
humorral öntözöm,
verseim, dalaim
egymással ötvözöm.
Szeretem mindkettőt, ebben van örömöm,
és mikor átadom,
Istennek köszönöm!
Fényében, lélekben
én díszbe öltözöm,
Szeretett színekkel szívekbe költözöm!


~~~~~~~~~~~~~~ 

Hajdan Vali:  Tükör-harc


Szembe kell nézni az arccal,
minden nap egy újabb harccal.
Letenni kezünkből a tőrt,
és nem nyúzni tovább a bőrt.


Adjunk hát esélyt ma magunknak,
illata legyen a szavunknak!
Aki ma erre vagy arra szavaz,
ne legyen életnek kudarca az! 

~~~~~~~~~~~~~ 

Hajdan Vali: Rosszban jobban

Szomorúságod, ha látom,
mosolyom sírásra váltom.
Megindít az mindig engem,
tovább nem enged így mennem!

Legjobban ma csak úgy bírom,
hogyha szívemmel leírom.
Van még rímem és jó hírem,
szívben szeretet gyógyírem.

Hangtalan, ha üvölt a csend,
néma szó, ha füledbe cseng,
hogyha nincsen vigasz itt lent,
hallgasd szíveddel ma Istent!
 
Bajban jobban megismerlek,
nem bántalak, mert ismerlek.
Bekötözöm sebeidet,
nem hagyom ki semelyiket!

Gyógyítgatom, hogyha hagyod,
én leszek Neked angyalod, 
sőt, a kezedben a gitár,
lelkedben lakom, aki vár.

Súgom Neked a szöveget,
kihúzom majd a szögeket,
amely a lelked ütötte,
szemeidet lesütötte. 

Szeretetem hajadba túrt,
megpengetem majd azt a húrt!
Mögötted, ha kacat a múlt,
ne felejtsd el azt a l' amourt!

És ha egyszer hangtalanul,
állsz csak majd vigasztalanul,
könnyed peregve, hogyha hull,
nem maradhatsz ott ma alul.

A szívedet vedd alapul,
s Őt, akihez sírva lapul.
Így az élet, hogyha gyalul,
megmaradsz benne angyalul!

...................................................

NAGY CSABA: Mit sem ér…
 
Mit sem ér a perc, az óra, az élet,
ha nem érezhetem szerelmedet.

Mit sem ér a rím, a vers, az ének,
ha soraiban nem dicsőít Téged.

Mit sem ér az est, a Hold az éjjel,
ha a csókod nem perzsel.

Mit sem ér a csend, a hajnal, a reggel,
ha nem melletted ébredek fel.

Mit sem ér a kéz, a kar, a lélek,
ha többé nem ölelhet.

Mit sem ér a szív, ha nem érted dobban,
nélküled csak porszem a sivatagban.


...................................................



Matics Ádám: Ne félj a sötétben!



Ha sötétben érzed magad,
Olyankor a hangok mutatnak utat.
Ha kíváncsi vagy egy formára,
Bízd magad a tapintásra!
A fényt érdemes magunkban keresni,
A nevetés a sötétséget elűzi.
Ha látják, hogy vidám vagy,
Az érzés másra is ráragad.
Mindig akadnak segítő kezek,
Kiket oda fentről küldenek,
Ha netán úgy érzed, elvesztél, s helyed nem leled,
Ők mindig ott lesznek veled!
Ne félj a sötétben, mert van jó oldala,
A látszat is sokszor lehet csalóka.
Nem jó, ha valakit előre megítélünk,
Önmagunkat is meg kell ahhoz mérnünk!
Így megtanulsz figyelni a benső értékekre,
Fölösleges lesz alapozni a szemmértékekre,
A gyémántot érdemes a ládában keresni,
s ha ekként teszel, kincsre fogsz lelni!
Hisz a Nap is világít  egész télen s nyáron,
Olykor felhők borulnak rá, mint menyasszonyra a fátyol,
Lám, én sötétségben születtem, és mégis látom,
De nyugodtan mondhatom, az élet nekem barátom!
Vak: Sokaknak e szó olyan, mint kardnak pengéje,
Pedig teljes tud lenni vele is az élet,
A dolgokat nevezzük mindig a nevén,
Még, ha durván is hangzik, de a névtől ne félj!
Ha nem így teszel, sosem fogod magad elfogadni,
S levakarhatatlan pecsétként fog rád ragadni.
Mégis azt mondom, nem a pecsét határoz téged,
Sose vond kétségbe emberi léted!
Társam, ki segítő szándékkal vagy felénk,
Kérdezz nyugodtan, s ne légy olyan félénk!
Ha kérdésed tárgyát butának is tartod,
Mindig megkapod tőlünk arra válaszod.
S hidd el, ebből mindannyian tanulunk,
Megismerni egymást csak is így lesz módunk.
Ha nem szólsz, jeleidből nem sokat értek,
Mivel híján vagyok a dolgok szemmel látható részének.
Mivel így születtem, nem vesztettem túl sokat,
Számomra megszokott módon szerzek információkat,
Lehet elvesztettem ugyan látásomat,

De kaptam  cserébe jó barátokat!

............................................................

SZŐKE ZSUZSANNA : Anyám, édesanyám...

Anyám, édesanyám
csüngtem én a karján,
az ölébe bújván,
szorongattam babám...

Dúdolva ringatott,
s pillám  kacsintgatott,
Csicsija-babája,
s ásított mamája...

Álmodtunk szépeket,
virágos réteket,
gyönyörű életet,
szeretőn édeset...

Az álmunk teljesült,
és szívünk lelkesült.
Unokákkal bővült,
csak családunk őszült...

Édesanyám szíve
szerető gombolyag,
mely fonallal szőve
tartja családunkat...


Boldog Anyák napját!

***********************
4.  MESEVILÁG


ÁRVAY MÁRIA:  Játék a betűkkel

Árvay Mária
Egyszer volt, hol nem volt, egy vidéki kis városban, annak is a közepén, volt egyszer egy nagy könyvesbolt. Megszámlálhatatlanul sok könyv sorakozott a polcokon, földtől a plafonig. Minden korosztály megtalálhatta kedvenc könyvét, de leginkább gyermek- és mesekönyvek nyűgözték le az ide érkezőket.
Az eladónak egy nagy bánata volt, a gyerekek nem szerettek olvasni. Teltek, múltak a napok, de egyre kevesebb mesekönyvet vettek. Hiába kaptak a könyvek takarosabbnál takarosabb külsőt, hiába költöztek a könyvekbe gyönyörű képek, kevés fogyott.
Ezt a szomorú változást a betűk sem hagyhatták annyiban. Összedugták a fejüket, s így tanácskoztak:
- Megleckéztetjük kicsit ezeket a csemetéket, majd tátva marad a szájuk!
- Bizony, valamit nekünk is tennünk kell! Itt csücsülünk a könyvek lapjain és senki sem foglalkozik velünk!
- Nekem már van is egy ötletem!
- Nekem is!
Így csacsogtak egymás között. Gyertek, nézzük meg együtt, mit eszeltek ki.
Másnap reggel lassacskán szállingóztak a vásárlók az üzletbe. Pár perc múlva itt is, ott is meglepett kiáltások hallatszottak:
- Nahát!
- Ez hihetetlen!
- Ilyet még nem pipáltam!
Az eladó odasietett, nem értette a dolgot. Amint kinyitotta az egyik könyvet, nem jött ki hang a torkán. Később is csak hebegett-habogott:
- Amióta itt dolgozom, ilyen még nem történt velem, most mit csináljak? – keservesen jajveszékelt és az ujjait tördelte.
Kiderült ugyanis, hogy a könyvekből eltűntek a betűk, a képekkel együtt, mind egy szálig.
 A papírlapok üresen árválkodtak a fedőlapok között, nagyon siralmas látványt nyújtottak.
- Hova lett ez a sok betű és kép? – töprengtek a vásárlók.
A betűk bújócskára hívták nem csupán az áruház lakóit, hanem minden társukat.
A gyerekek egyre ijesztőbb dolgokat tapasztaltak. Furcsa látvány fogadta őket, mert a tabletekről, okostelefonokról, sőt, még a tévé képernyőiről is eltűntek a képek, feliratok, betűk. Nagy üresség mindenütt. Nagyon zavarta a szemet ez a nyomasztó látvány.
- Ez így nem mehet tovább, keressük meg a betűket! – ajánlották többen is!
Igen ám, de hol kezdjék a keresést? Senki sem tudta. Mindannyian meg voltak szeppenve. Eddig természetesnek vették, hogy a betűk és képek mindenütt ott vannak, ahol lenniük kell, s most?
Egyszer az egyik kislány felkiáltott:
- Nézzétek! Itt, az iskolatáskámon!
Többen is odaszaladtak, s láss csodát! Takarosan ott díszelgett pár szó:
„Ugye milyen nehéz az iskolatáska?”
- Nini, nekem meg a tolltartómra írtak! – kiáltotta Marci.
„Gyere, és legyél a barátom!”
Volt, aki a kakaós bögréjére kapott üzenetet:
„Rolcsinak szeretettel!”
Egy szöszi kislánynak pedig a pólójára telepedtek:
„Vidám napot, mókára fel!”
Sorra bukkantak elő a feliratok. Nem csupán a személyes tárgyakon, hanem az iskolákban, a táblákon is. Az egyiken, egy csodálatosan szép torta díszelgett, alatta a következő felirat:
„Ugye érdekel, hogyan készülök? Olvassátok csak el bátran!”
A másikon egy aranyos kis koala rajza volt látható:
„Hol élek? Mivel táplálkozom? Hogyan szaporodok? Mindezeket megtudhatjátok, ha olvastok rólam!”
A harmadik táblán egy csábító társasjáték hívogatta a gyerekeket:
„Érdekel, hogy kell velem játszani? Olvassátok figyelmesen végig a szabályokat!”
Még sorolhatnám a sok-sok feliratot, azonban ebből is látszik, hogy a betűk közölni akartak valamit.
- Talán a mesekönyvekben is üzennek nekünk, csak eddig nem vettük észre! – mondta Peti. Bárcsak visszabújnának a könyvekbe, telefonok, tévék képernyőire!
Bizony, mindenkit üzenet vár valahol a nagyvilágban, csak fel kell fedezni. Amint a betűk látták, a gyerekek megértették kérésüket, szépen, csendben elfoglalták helyüket.
A könyvek ismét megteltek betűkkel, szavakkal, mondatokkal, mesékkel, képekkel. Visszatért az élet mindenhová. Egyre másra fogytak a mesekönyvek. A nagymamák unokáiknak olvasták fel a szebbnél szebb meséket. Fürdetés után anyukák és apukák ültek oda csemetéik ágyához és meséltek nekik a szép könyvekből. Akadt olyan is, hogy a nagyobb testvér olvasott fel a kicsiknek. Akik pedig már egyedül élvezhették az olvasást, bebocsátást nyertek a szavak világába, ahol minden mese más és más, mindenütt új csodák várják azokat, akik a könyveket kézbe veszik. A fantázia elvezeti az olvasókat a csodák birodalmába.
Ezentúl a betűk sem voltak magányosak, s mindig azon mesterkedtek, hogy egyre több gyermek barátságot kössön velük.

Ha nem hiszitek, próbáljátok ki!

Árvay Mária
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 MEGJELENT! 
Szia, Vendi!
Május 4-én megjelent a Dorka-történetek hangos könyv változata, íme a
részletek:

És a Youtubera is:
https://youtu.be/SxOzmh_y3UE

Feltettem a hírt "A mindenkinek van hangja!" nevű facebookra, valamint
elküldtem a Magyar Elektronikus Könyvtártnak is, akik a jövő hétre
ígérték a megjelentetést.
 Az album innen tölthető le ZIP-ben:

Szeretettel: Marika

***********************
5.  ARCKÉPCSARNOK

  GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTSOROZATA
  VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET!
  Riport Szigeti Gyuláné Irénkével

 AZ ÉLET, AMIT VÁLASZTOTTAM…
 SZIGETI GYULÁNÉ: AZ ÉLET, AMIT VÁLASZTOTTAM

 Az élet, amit választottam. Mielőtt erre a földi létre megszülettem, megmutatták hogyan fogok élni. Ott volt a gond, ott volt harag, ott volt nyomor és a szenvedés igája. Ott voltak a lehúzó terhek, a tévedés mely csapdába ejt. A gyors harag, amelytől felforrtam, ott volt a gőg ,a gyűlölet a büszkeség, és a szégyen. De ott voltak azok a napok is a fényesek, a szép álmokkal teltek. Amikor elhallgat a jaj ,és a panasz ,és mindenütt a kegyelem forrása csörgedez. Ahol a szeretet azoknak, akik még földi ruhát viselnek, a feloldozottak üdvét adja át. Amikor az ember megszabadul ember - kínjaitól és magas szelleme kiválasztottként gondolkozik. Megmutatták a rosszat és a jót, hibáim sokaságát. Megmutatták vérző sebeimet és az angyali segítséget is. És amikor bepillantottam jövendő életembe, akkor egy lény kérdést tett fel, hogy merem - e vállalni ezt az életet. Mert a döntés órája üt. Én még egyszer mérlegre tettem minden rosszat. Ezt az életet akarom élni, mondtam határozott hangon, és csendesen magamra vettem új Sorsomat. Így születtem meg ebbe a világba. Így volt az, amikor új életbe léptem. NEM panaszkodom, még ha nem tetszik sem. Hiszen meg születésem előtt IGENT mondtam rá.

Gerencsér Hajnalka riporter
- Hol születtél?
- Száron (öreg).

- Mi a horoszkópod?
- Szűz vagyok.

- Vannak testvéreid?
- Igen hárman voltunk testvérek, az öcsém három hónapja halt meg.

- Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról! 
 - Én vagyok az első szülött gyerek, volt az öcsém, és van még egy húgom is. Nem voltunk gazdag család, sokszor volt, hogy nem jutott erre -  arra. Volt, hogy vízben áztatott cukorral megszórt kenyeret ettünk…na és zsíros kenyeret. De ennek ellenére, nagyon szabad és boldog kis gyerek voltam. 4 éves korom óta Tatabányán élek tömblakásban. Gyakran szaladtam fel a turulmadárhoz, játszani a barátokkal. Hegyoldalban dézsmálni a gyümölcsöket a kis kertekben, mert nekünk nem volt, és csak a boltban tudtunk volna venni. Tudtam, hogy aki családi házban él, ott van gyümölcs, és vannak állatok is, és van mihez nyúlni. Nekünk semmink sem volt, így hát nagyon ritkán telt valamire. Gyerekkoromban minden nyáron rokonoknál nyaraltunk, mi gyerekek Pozsonyban. Ők jómódban éltek és minden széppel - jóval elláttak minket, az egész iskola szünetben ott voltunk. Keveset tudok szlovákul is, megértem, amit mondanak, de válaszolni nem igazán tudok rá. Szüleim már nem élnek sajnos, ők nagyon egyszerű emberek voltak, az apukám kazánfűtő volt, az anyukám háztartásbeli, volt amíg iskolába jártunk, majd a BHG - ban dolgozott.

Szigeti Gyuláné: GYERMEK KORI ÁLMOK

Amíg gyermek voltam,
hittem a mesékben.
Tudtam ha jó vagyok,
mindent meg kaphatok.

Tágra nyitott szemmel,
álmodtam a csodát.
Gyermek ésszel hittem,
ez egy csodás világ.

Gyermekkori álmok,
eltűntek azóta.
Mesém is változott,
azt az élet írta.

Rá kellett hát jönnöm,
amire úgy vágytam.
Nincs belőle semmi,
felnőttként beláttam.

Mesémet fent írták,
én csak lejátszhatom.
Hogyan folytatódik ?
jobb hogy nem tudhatom....

2013.11.17.

- Gyönyörű verset olvastam tőled, amit Anyák napjára írtál!

Szigeti Gyuláné: Anyák napjára...

Csillagok közt jársz már,
nem e földi létben...,
olyan jó hogy tudom,
nem véletlen létem...

Téged kerestelek,
téged akartalak...,
édesanyámnak,
kiválasztottalak...

Hozzád születhettem,
gyermeked lehettem...,
veled minden szépet,
meg is ismerhettem...

Mindent megköszönök,
neked édes anyám...,
sok gyönyörű évet,
mit reám áldozhattál...

Te tudtad megadni,
mire szükségem volt....,
nehéz helyzetekben,
lelki útravalót...

De az utunk véges,
kezem elengedted...,
fellegekből néz le rám
féltő tekinteted...

2014.04.30.


- Hova jártál iskolába?
- A Mező Imre Általános iskolába jártam. A nyolc osztály elvégzése után már dolgozni mentem 16 évesen.

- Szerettél iskolába járni?
- Igen szerettem  a társaság miatt. Nem voltam jó tanuló. Soha nem tanultam, az iskolában rám ragadt tudással - egy közepes tanuló voltam. Varrónő szerettem volna lenni. A varrónőnek fizetni kellett volna, azért hogy oktat engem. Így hát nem lett belőle semmi sem.

- Hol dolgoztál?
- Gyapjúfonóban dolgoztam 12 évig, onnan mentem gyesre. Majd Andika bekerült az óvodába. Volt ott felvétel, odamentem dolgozni. Az óvodában 32 évet dolgoztam, dadus néniként. 10 év gyakorlat után letehettem a dajkaképző vizsgát, amit 5 - ös re elvégeztem. Boldog voltam, mert magamnak bizonyítottam vele.

SZIGETI GYULÁNÉ: Óvodában dolgozom

Gyermek ricsaj, elszáll mesze,
velük vagyok szinte csendben.
Nem zavar, a nyüzsgés, mozgás,
csend vesz körül, nincs is hangzás.
Gondolatom, kikapcsolom,
figyelmemet rád hangolom,
téged hívlak ISTENEM.
Nem számít hogy hol is vagyok,
veled hogyha találkozom,
boldog vagyok,s elégedett,
önmagamban beszélgetek.
Kérdezgetlek erről arról,
a te hangod vissza nem szól.
Magam visszahangolom,
zajt és ricsajt,felfogom.
Gyermekeket figyelem,
s lám mindegyikben meglelem,
a te arcod ,s hangodat,
íme itt a kapcsolat.
Hozzám szólnak szeretnek,
engem hívnak keresnek.
Énekelj még szépen kérnek,
mosolygósan figyelnek.
Velük nagyon boldog vagyok,
ISTENEM ezt te tudhatod.
Rám bíztad a lelküket,
törékeny kis testüket.
Bizalmadat,meg szolgálom,
s megígérem ISTENEM,
mi rajtam múlik meg teszem.

1996.01.23.

- Hol élsz jelenleg?
- Tatabányán élünk.

- Mesélj egy kicsit Magadról és a Családodról!
- 1971 - ben férjhez mentem. 1972 és 1973 - ban megszülettek a gyermekeim: Andika és Gyuszika. Férjem 36 éves korában infarktust kapott, azóta ő rokkant nyugdíjas. Nagyon kevés pénzből éltünk, sokat dolgoztam. Éjszaka egy varrodának is bedolgoztam, másnap dolgozni mentem, takarítást is vállaltam. Emellett a gyerekek, a házimunka, na és a telken is kapáltam, ültettem, befőztem, szüreteltem. Voltak állatok is ott nekünk. Már pénteken kimentünk oda és vasárnap jöttünk haza. Kint aludtunk és élveztük a jó levegőt, a szabadságot is. Gyakran mondogattam, hogy itt vannak a doktorok, a dr. napfény, dr. jó levegő, dr. mozgás. Nagyon szerettünk ott kint lenni, nem kellett hozzá gyógyszer, hogy el tudjunk aludni. Ez a jóleső fáradtság semmihez nem hasonlítható.

- A Fiad mivel foglalkozik?
- Gyuszkó klímát, napkollektort szerel, vállalkozó.

- Nagyon fájdalmas dolog történt Veled. Motorbalesetben elveszítetted a kislányodat. Hogyan tudja az ember ezt túlélni?
- Isten segítségével, és a tudattal, hogy itt nincsen vége még az életnek. Lelkek vagyunk ember bőrbe bújva, s ha itt a pillanat levetjük azt, és lélekként tovább élünk, egy másik dimenzióban. Nem csak egyszer élünk.

Szigeti Gyuláné: Földön járt egy Angyal...

Kék szemű szőke hajú tündér,
mosolygós kedves kicsi lány.
Elmosódott látomás csupán ...
Mindenség egén, ragyogó csillag
fénylő sugár szeretetből...
Mely átölel és körbe táncol...
szikrázik elragadja képzeletem...
felfedezem,hogy játszik velem.
Elengedem őt, majd visszaveszem...
drága kicsi lányom hiányzol nekem.
Szőke hajad nap aranyló fénye...
Szemed színe nyári kék ég villanása...
fantáziám tarka képei...
illúzióm tündöklései.
Szinte érintelek oly közel vagy ...
mégis távol messze.
Gondolataimban élsz...
gondolataid éltetnek.
Csalóka ábrándok múló képei...
szikrázó plátói villanások...
érzékszervek játéka velem...
az érzést hogy itt vagy... el nem engedem...

1994. 11.12.

 - Egy baleset…Istenem, ha belegondolok, hogy egyetlen perc töredéke mennyire képes mindent megváltoztatni. Biztosan sokszor végiggondolod, hogy mi lett volna, ha… ha mindez nem így alakul.
 - Igen.

Szigeti Gyuláné: MI LETT VOLNA HA...

Távol jársz már régen,
idő homályában.
Lelkem elszáll hozzád,
ködös éjszakában.
Életem széthullott,
darabjai vannak.
Tovatűnő évek,
nyomai maradnak.
Elképzelem azt, ha
másképp történt volna.
Gyermekből már régen,
édesanya volna.
Lennének unokák,
s nagymama lehetnék.
Az élet mást írt nekem,
én most mit tehetnék.
Mi lett volna, ha te,
maradhattál volna.
Más lenne életem,
minden más lett volna.
Vágyam szertefoszlik,
marad csak az álom.
Fantáziám játszik,
helyem nem találom.
ISTENEM mért gyötör,
visszatérő álom,
Elfogadom sorsom,
bárhogy is sajnálom.
Remélem, hogy egyszer,
újra vele leszek.
De addig még marad,
csak az emlékezet,
Utam végig járom,
s teszem a dolgomat.
Találkozzunk egyszer,
s emlékünk itt marad.

 2013.10.17.

- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?
- Abban hiszek, hogy van egy másik világ, ami a mi igazi otthonunk, és ott várnak rám már a szüleim, testvérem, és Andikám is vár rám. Ide a Földre tanulni jövünk, mert a föld az egy iskola, ahová különböző feladattal érkezünk.

SZIGETI GYULÁNÉ: FÖLDI LECKE

Fájdalmakat amit kaptam,
elviselni csak úgy tudtam,
hogy arcomat feléd fordítottam,
s kerestelek ISTENEM
Megmutattad mit is tegyek,
veled hogyan beszélhetek,
nyugalmamat visszaadtad,
csak hinni kellett a szavadnak.
Azt ígérted látni fogom,
s vele újra találkozom,
nálad van és boldogabb,
nincs is ennél fontosabb.
Lelkünk örök magyaráztad,
testi ruhát levetjük,
szükség van a fájdalomra,
hogy a jót is meg értjük,
Fent vállaltam, igent mondtam,
azt ígértem kibírom,
földi leckét megtanulom,
s túljutok a bajokon.
Remélem, hogy jól csináltam,
elégedett vagy ISTENEM,
segítséged megköszönöm,
hogy könnyítettél lelkemen

1996.01.26.

- Olyan jólelkű hölgy vagy Irénkém, te egy igazi angyal vagy én tudom! Szereted meglepni társaidat!
A következő történetünkben Te vagy az Angyal. Mi pedig azon szerencsések Szilvivel, akik tudtunk a tervedről, hogy saját készítésű mézeskalácsoddal szeretnéd meglepni a szintén Tatabányán élő társunkat Fellner Istvánt, aki a Gyógyító Karácsonyi háziversenyén helyezést ért el.

Gerencsér Hajnalka - Kellner Szilvia: A SZERETET POSTÁSAI I.

 Tavaly történt… Korán sötétedett. Az emberek meleg kabátot viseltek. A naptár decembert mutatott, bár hóemberek még nem álltak a házak előtt, de a játszótereken sem… Hónak nyoma sem volt. Az angyalkák már szorgosan készültek az ünnepre, hiszen nélkülük semmit nem ér a karácsony. Ünnepekre igenis minden embernek szüksége van, hisz az az, ami képes a mindennapok taposómalmát elfeledtetni, ami felmelegíti a lelkünket, és ami széppé teszi életünket. Szokásosan indult a nap. Dolgoztunk, díszítettük az iskolánkat angyalkákkal, ablakdíszekkel, amikor egy angyal szárny suhogására lettem figyelmes. Az angyal megsimított a szárnyával és a segítségemet kérte. Egy kedves Barátunkat szerette volna megajándékozni saját készítésű ajándékával. Semmi különös nincs ebben, hiszen gyakran adunk

Angyalok szálltak felettünk...
Szigeti gyuláné mézeskalácsai

egymásnak meglepetést… Ám ő nem a saját nevében akart adni, hanem önzetlenül... és a közösségünk nevében... Úgy döntött, hogy saját maga, személyesen viszi el azt az ajándékot, amit meleg szívvel készített. A kis meglepetés szeretettel volt telítve. Mikor kedves Barátunk kitárta az ajtaját és az Angyal belépett hozzá, kezében a saját készítésű ajándék, mindkettejüknek könnybe lábadt a szeme! Határtalan öröm lengte körül a kis házat, szinte arany ragyogás borította be az egészet a tetőtől a padlásig. Így már tudod, hogy egy aprócska pici kedvesség is mekkora jelentőséggel bír!

- Apropó…angyalok. Hiszel-e az angyalokban és a misztikus világban?
- Igen hiszek benne. Nekem is van már fent egy kis angyalom.

De nem csak nekem, mindenkinek vannak angyalai, akik vigyáznak ránk.

Érdekel az ezotéria is, sokat olvasok a témában. Andika halála után kezdtem el foglalkozni vele. Kerestem a MIÉRT- ekre a választ.

- Olvastam tőled egy verset, aminek tartalmával mélyen egyet értek.

Szigeti Gyuláné: FOGADJ EL...

Egy akarok lenni,
ne állíts a sorba.
Sok ezer emberből ,
nincsen két egyforma,
Nem tűröm a skatulyát,
árral szemben úszom.
Ami másnak tetszik,
azt én ki nem bírom.
Fogadj el ilyennek,
néha lázadónak.
Nincsen is értelme,
az elfojtott szónak.
Mindenki kedvére ,
úgysem tudnál tenni.
Ha a szíved tiszta ,
nem is kell mást tenni.

2015/03/10/

- Inkább nőies vagy inkább kényelmes ruhákban érzed jól magadat?
- Mindent szeretek az alkalomhoz illően. Ha kell sportosan, ha kell elegánsan.

- Szereted-e a bizsukat? A csipkéket?
-A bizsukat régen szerettem, most már nem igazán. A csipkét igen, mert szép, kézzel készített munka, értékelem.

- Mi a véleményed a barátságról?
- Számomra fontos, hogy legyenek barátok, itt a neten találtam pár kedves embert, akikkel már volt személyes találkozásom is.

- Igen, már nekünk sikerült személyesen is találkozni. Egy felejthetetlen napot tölthettünk el együtt Tatabányán. Olyan volt, mintha nem ez lett volna az első személyes találkozásunk, hanem régóta összejárnánk és egy összeszokott társaság lennénk
Sok barátod van?
- Nincs sok barátom, a húgom, a mindenem: barát, testvér, lelki társ.

- Van-e kedvenc helyed?
- A kertem /telkem/ és a Balaton.

Szigeti Gyuláné: Kerti éjszakák

Tábor tűznél ültem a nyári ég alatt.
Az égboltot szemlélve, csillagok alatt.
Távolból a tücskök lágy zenéje szólt,
békák brekegése bele-bele szólt.
Csodálatos éjjel a szellő lengedez,
tüzet korbácsolja, s a lángnyelveket.
Boldogság és béke most körül ölel,
ezt a hangulatot soha nem felejtem el.
Természet mily szép vagy, nincs mi szebb lehet.
Álmaimban mindig ott leszek veled.
Milliónyi csillag augusztusi éj, lelkemben őrizlek ,
míg el nem jön a tél.
S majd előcsalogatlak fáradt napokon,
hulló csillagokra visszagondolok.
Hogy mit kívántam akkor, tudni nem fogom.
De a hangulatát elraktározom.

- Szereted az állatokat?
- Igen nagyon.

- Ha a lelkünket ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Igen, mert minden betegség egy figyelmeztetés, hogy valamit nem jól teszel, változtatnod kell.

- Mit gondolsz, a sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a testi és lelki gyógyulásukat?
- Szeretet az egyetlen gyógyszer mindenki számára.

- Hiszel-e a szeretet erejében?
- Igen, a legfontosabb az életemben!

- Ebben az érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a véleményed erről? Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni, de a gyógyulása is a lelkén keresztül történhet... a szeretettel.
- Igen, pontosan úgy ahogyan leírtad Hajnalka!


Szigeti Gyuláné: Tiszta szeretet

Ha őt nagyon szereted
béklyóba nem verheted.
Engedd inkább messze menni,
s tőled nem veszi el senki.
Mert az igaz szeretet,
nem börtönöz, elereszt.
Nem nézi a maga hasznát,
féltékenység nem lesz rablánc.
Okosan ha szereted,
mindörökre megnyered.

1996.01.22.

- Mi a véleményed, ha a lelkünkre vigyázunk és ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Igen, úgy van! Az elfojtott érzelmek beteggé tesznek mindenkit.

- Mi a véleményed arról szóról, hogy fogyatékos?
- Nem ezt a szót használnám, mert minden ember egyedi és különleges, és jobb valamiben másnál.

- Van olyan dolog, tevékenység, ami hiányzik az életedből?
- A gyerek ricsaj hiányzik az életemből, és a róluk való gondoskodás, mert nincsen unokám.

- Nagy örömünkre csatlakoztál a Gyógyító Művészetek Közösséghez, mi a véleményed az itt folyó munkáról?
- Nagyon szeretem ezt a csoportot, itt működik a szeretet.

- Mit javítanál a közösségünk munkáján?
- Semmit, úgy jó, ahogy van.

- Van egy fantasztikus hobbid. Aprólékos és gyönyörű szép dolgokat: templomokat, kosarakat és angyalokat, karácsonyfadíszeket készítesz mézeskalácsból.
- Igen minden évben egyszer adventkor készítem őket. Ajándéknak szánom, szeretetem jeléül adom mindenkinek.

- Honnan jött az ötlet ezeknek a csodáknak a készítéséhez?
- Az angyalok szeretete, megformálása. A  lelkemet rakom minden kis angyalba, és szeretetemmel együtt adom át annak, aki kapja.

- Mióta foglalkozol a mézeskalács készítéssel?
- Az óvodában kezdődött ajándékkészítéssel karácsonyra. A gyerekek és a szülök számára készültek az első darabok.

- Milyen hobbijaid vannak még Irénkém?
- Varrni szeretek, és kertészkedni ebben teljesen kikapcsolódom.

- Szereted-e a zenét? Milyen zenéket hallgatsz?
- Sokféle zenét szeretek, mindegyiknek megvan a maga szépsége. Egy kórusban énekelek, szánomra ez is egy lelki feltöltődés.

- Szeretsz sütni vagy főzni? Van - e saját recepted?
- Igen szeretek, főleg sütni, ott kiélhetem a kreativitásomat.

- Szereted-e a természetet?
- Nagyon szeretem, a kertem is egy kis darabja a természetnek. Mi emberek…felelősséggel tartozunk a Föld élőlényeiért.


Szigeti Gyuláné: EMBER HOZZÁD SZÓLOK

Kibillent a mérleg,
jóról a rossz javára.
TE most élő, ember,
tudd meg mi az ára.
Földet elpusztítja,
gyűlölet és harag.
Gyilkos háborúra
atombomba marad.
Elpusztítod magad,
ha észre nem veszed.
Körülötted lévő,
élő környezeted.
Kezedtől lesz véres,
állatok serege.
Növényi világnak,
nincs a földön helye.
Felelősség a tied,
uralkodsz mindenen.
Kedvtelésből gyilkolsz,
irtasz csak szüntelen.
Ember kezedben a sorsod,
ne pusztíts el magad.
Mérgezett növénnyel,
ne tömd tele magad.
Ne öld az állatot,
hogy szép bundád legyen.
Teremtés koronája
nincs benned kegyelem.
Égiek nem hagyják,
hogy mindent tönkre tegyél.
Holnapra nem lesz már,
a fejed fölött fedél.
Végítélet eljön,
s rajtad kérik számon.
Mit elpusztítottál,
ezen a világon.

1997.01.31.

- Melyik évszak a kedvenced?
- A tavasz.

-A verseid nagyon tetszenek. Mi volt az első versed és mi váltotta ki, hogy elkezdj írni?
- Andika halála után kezdődött ez nálam, csak jöttek a gondolatok, amit azonnal le kellett írnom.
Az Isten című versem volt az első vers.

Szigeti Gyuláné: ISTEN

Isten maga a végtelen,
Neki köszönhetem életem.
Bár néha kétkedem,
Hozzá vezet minden érzelem.
Nélküle nem létezem,
Csak vétkezem, és újra megkérdezem.
Merre vagy jó istenem,
Hogy újra fogd a két kezem.
Többé már el nem hagylak,
Hibáimmal együtt téged várlak.
S ha majd egy nap nem lesz többé bánat
Otthonomban megtalállak.

1994. 03. 01.

- Mikortól írsz verset - hány éves korodtól ?
- 1991 óta

- Melyik a kedvenc saját versed ?
- A Balaton

- Hogyan fogadta a családod, a baráti köröd azt, hogy írsz ...?
- Örömmel fogadták.

- Milyen díjat kaptál eddig a verseidért?

- A Gyógyító Művészetek Házi versenyén II. helyezést kétszer is.

- Nyomtatásban jelent meg könyved?
- Nem, és nem is szándékozom ezzel foglalkozni.

- A modern kor vívmánya a számítás technika, az internet. Sokan furcsállják, főleg az idősebb korosztály, hogy barátságok köttethetnek úgy is,
hogy nem is találkoztak az emberek egymással személyesen. Te osztod ezt a nézetet?
- Nem.

- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogy látod?
- Is, is, mert elvesz, de ugyanakkor ad is információkat.

- Mi a véleményed a Facebookról?
- Én szeretem, sokat köszönhetek neki.

- Mit jelent számodra a boldogság?
- Számomra az a boldogság, amíg együtt ülünk egy asztalnál, és nem hiányzik onnan senki sem.

- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?
- A gyermekeim születése, a legszebb ajándék. amit az élet adhat.

- Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást?
- Lélekben szabad vagyok, és minden vallás felett állok, egyikhez sem köteleztem el magamat.

- Milyen céljaid vannak?
- Családi házban szeretnék élni, leköltözni a negyedik emeletről, és unokát is szeretnék kapni.

- Köszönöm szépen a riportot, nagyon tetszik! Nem éltetek jó anyagi körülmények között, ez az, amiről senki nem tehet. Ami viszont rajtad múlt, hogy hatalmas akaraterőd révén eljutottál ide, ahhoz az emberhez, aki most vagy, akit ismerünk és nagyon szeretünk. Aki nemcsak a munkát nem veti meg, hanem szeret adni, és ráadásul a saját keze munkáját adja beleszőve a szeretetét…

***********************
6. VERSEIMBŐL  - YLEN MORISOT

Ylen Morisot: Ráncok

Öreg arcon ráncok tánca,
évek fűzte redők lánca,
vásott árkok bőrbe vájva,
gondok gyűrte élet-násfa.

Sorakoznak, összegyűltek,
árulkodnak, csúfot űznek,
aggodalmam meg nem szűnhet,
soha onnan el nem tűnnek.

Fiatal báj! Mért lesz hűtlen?
Ylen Morisot: A ma öröme

Ráncaim mélyén élethordalék,
bőrömbe bújt a bánat,
szám sarkában még bágyadt
mosolya az idetartozásnak,

- suttogom: szeressetek! -
de már nem kapaszkodom belétek,
ezt nekem elhiggyétek!

Ha mégis kellenék tinéktek,
elértek még, itt vagyok,
már semmiért nem panaszkodok,
lassan mindent itt hagyok,

de addig megyek fáim közé,
lábam száraz homokot tapos,
szemem felhőt les, holdat, napot.

Már nem várom a kétes holnapot,
szememben a ma öröme ragyog.

~~~~~~~~~~~~~ 

 Ylen Morisot: Közöny

Légüres térben jéghideg a semmi,
haldoklik a lelkem, nem tud már szeretni.
Elfogyott a hitem, menekül az öröm,
érző idegeim égeti a közöny.

Maradtam magamban, senkihez sincs közöm,
néma a sikolyom, hallgatag a pöröm.
Hamvába holt lelkem – mit lehet itt tenni?
Pusztába száműzve túlélőnek lenni.

***********************
7.  ELBESZÉLÉS

CSOMOR HENRIETT:  Icipici gomb csodákra képes

Ha babonás lennék, merném mondani, hogy azért történt mindez velem, mert április tizenharmadika, s ráadásul péntek volt. Mivel nem vagyok babonás, s a fekete macska hiedelme sem érdekel, hogy jobbra vagy balra megy az úton, ezért a véletlennek tudtam be, aznapi dolgomat. 

Pénteken én már kellemes hétvégémet töltöm otthon, azért mert az utolsó hétköznap túl zűrös a Volánnál. Esetek kilencven százalékában az odaadó sofőrömet mindig elküldik Paksra, normál esetben ez egy egészséges utasnak semmit nem jelent.

Azonban én mozgássérült vagyok, sajnos csak elektromos tolókocsival tudok közlekedni. Alacsonypadlós buszokkal akkor könnyű sérültnek buszozni, ha a sofőr is együttműködő. Ezalatt azt értem, hogy egy gombnyomással eldönti a buszt mielőtt kiszáll, s lenyitja a rámpát, így nekem is, neki is zökkenőmentes a felszállás. Az én sofőrjeim mindig így csinálják, sosincs semmi baj. Kissé nehezen beszélek, ennek ellenére ők megértenek, sőt még beszélgetnek is velem.

Nem úgy, mint mások, akik képtelenek megérteni, s kabaréba illő, ahogy gagyognának, mutogatnak, vagy épp falnak néznek. Na ilyenkor ki tudnék szaladni a világból, itt hagynék minden csapot papot.  Idiótának tekintenek, vagy egy érzéketlen fatuskónak, csak azt nem tudják, hogy én mit gondolok róluk. Ha nagyzolni szeretnék, de nem akarok, azt kiabálnám nekik: majd nézd meg az elektronikus könyvtárban az írásaimat és akkor hozz véleményt. 

Néha egy telefonhívás mindent megváltoztat, hazafelé ismeretlen lesz a sofőr. Nem szerettem a változásokat, csak annak örültem, hogy valahogy hazajutok.


Nem is gondoltam semmi rosszra, beértem a városba. Hideg is volt és a szél is fújt, kedvetlenül bementem az Árkádba. Megálltam egy üzlet sarkában, ahol nem vagyok útjába senkinek. Csak úgy hömpölyög le a nép a mozgólépcsőről. Néha kellemetlenül bámulnak, idétlenül röhögnek rajtam.

Négy év körüli kislány, az anyjával elhalad mellettem. Egy percre megdermed a kislány előttem, anya mi ez, mutat rám kérdőn. Felesleges lenne megszólalnom. Gyere már mordul rá az anya, s ne nézd ezt a bácsit. Mindig férfinak tekintenek, mert rajtam van egy drapp hímzett sildes sapka. Addig az anyja nem jut el, hogy farmer szoknya van rajtam, s nő vagyok. Azt is hiheti, hogy ebben az állapotban tökmindegy, hogy nő vagyok-e vagy férfi. Bocsánat, egy kissé drasztikus voltam. Sajnos ilyen a mai világ, s legszomorúbb tény, hogy sérültként mind egyedül vagyunk.

Egy óra húsz perckor elindulok a buszvégállomásra, a diákok nagy része rihegve-röhögve csörtet be az Árkádba. Egyiküknek eszébe jut megfogni az ajtót, hogy ki tudjak menni. Megköszönöm neki, s kitőr a röhögés hangom hallatán, elkezd utánozni, hogy beszélsz, kiabál utánam. Kapd be, gondolom magamban, tajtékzok a dühtől, de nem merek szólni. Hátha megvernek, vagy kiborítanak a tolókocsimból ezek a mai fiatalok.

Zebrán igyekszek átkelni, hogy arcomba spontán ne a büdös bagó füstöt fújják. Néha úgy érzem direkt csinálják, csak fújják a másik képébe.

Máskor mindig előbb beszállok a buszba, de most nem sikerült, két perc múlva indul és még kint vagyok. Előre mennék de Pince szomszédunk azt mondja, Heni állj be a helyedre, majd én szólok neki, hogy engedjen fel. Természetesen a buszt nem dönti el, lenyitja a rámpát, így nagyon meredek, nem tudok felmenni, előre látom. Legyen szíves eldönteni a buszt, kérem, de a beszéddel ennél az úrnál, s szomszédunknál süket fülekre találtam. Olyan volt, mintha a két férfi meg se hallotta volna, hogy szólok. Megpróbáltam feljutni a meredek rámpán, de nem ment, ezért ketten toltak fel. Nagyon megalázó volt a helyzet, és szégyelltem magam.  A java még csak most kezdődik, a speciális buszban, ahova a mozgássérült kényelmesen beállhat, s kapaszkodhatna, ott tárolja a felmosó vödröt, s a felmosó fát. Valahogy mégis be kellene állnom, hogy ne akadályozzam a többi embert a mozgásban. Nagyon óvatosan elkezdtem beállni, már nem is fogtam a joystickomat, mégis a bal első kis kerekem nekiment a zöld felmosó vödrének és összetört. Lelkismeret-furdalásom lett, mivel eléggé érzékeny lelkületű vagyok, de nem szóltam neki, mert úgyse értett volna meg.

Otthon, mikor már lehiggadtam, elkezdtem gondolkodni. Nagyon szomorú a tény, néhány sofőr képtelen használni a speciális buszt, így megnehezítik a mozgássérültek közlekedését. Lehet, hogy egyszer egy mozgássérült belebotlik egy hasonló helyzetbe, mint én. Többé nem ül buszra, mert elmegy a kedve az utazás nehézségeitől.

Bizzarnak tűnik, s tudom ódzkodnak ellenne, hiszen nem könnyű egy egészséges számára a sérült látványa. Még nehezebb lehet pár percre beülni elektromos kerekesszékbe, kipróbálni az elektromos kerekes székes felszállást. Kétféle módon, amikor egy gombnyomással nem döntik el a buszt, sokkal nehezebb felszállni egy sérültnek még akkor is, ha elektromos székét sebességbe teszi. Akkumulátorát  csak nyekteti, akkor se fog felmenni egyedül, csak ha a sofőr megtolja az elektromos széket, hogy lendületet kapjon. Önhibájukon kívül nehézséget okozhatunk a sofőrnek. Egyszerűbb a felszállás, ha eldöntik a buszt, a sérült fel tud szállni egyedül. Azaz icipici gomb csodákra képes, s hidd el, az a sérült, aki zökkenőmentesen utazott veled, az nagyon hálás neked.

 2018. április. 16

***********************
8. HAZAI TÁJAKRÓL ...
NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI

APHRODITÉ TÁNCA

NAGY VENDEL: A  TENGER SZERELMESE



Íme egy szobor!

Fémbe szilárdult szellemed lelke,
S dobban a szív,
Ha bronz fénye csillan.
A tenger hűvös leheletét
Hozza  feléd a szél.
Só szagú szellő nyomja a melled,
Ragyog a Nap.
Visszacsillámlik a vízről a fény.
Égeti a bőrt és a szívet.
Aranynarancs ragyog az ágon,
Csordul belőle isteni nektár.
Hűvös kristálykehelyben
Kínálják Neked,
Hogy enyhítse szomjadat.
S akkor elindultál felém.
Szikrázó habokkal játszott a napfény.
Megannyi villám cikázott...
Melyet Zeusz szórt egykoron.
S körtáncot lejt a három Grácia
A parti homokon.
Kendőjük lobog, aphroditéi testük után.
Kifeszítik a habfehér lepleket,
Akár Nausziké, a parti fövenyre,
Hadd vesse reá pillantását Hélios.
Pajkos, jó szagú szellő
Űzi a gördülő habokat,
S hullámok nyaldossák a fehér köveket.
Halkan lágy zene dallama száll,
Beléd bújik a  muzsika.
A  tenger, a  Napfény, s  Ámor telíti lelkedet,
S megérinti szívedet a  szerelem...


2018.03.26.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 ÁTÖLELNEK A  FÁK


NAGY VENDEL :  
A  TŰZKŐDOMB SZERELMEI 
Ősidők óta 
emberek lakják,
mégis kevesen ismerik,
elkerüli a  világ.
Erdők övezik,
tölgyek és diófák,
ha átkarolod őket,
visszaölelnek a  fák.
Átadják Tenéked
a  nemes energiát,
Tűzkődomb szerelmei
a  bódító szikrát.
Erre vonultak el
a  hódító hordák,
vágyódva keresték
az isteni sziklát.
Ha  megszomjúhoznál
hűs pince mélye vár,
piros bélű dió,
szeder ízű nektár.
Tavasz lehelete csordul
az öreg házakról,
fehér falakból,
zöldellő zsalukból.
Enyhet adó  teraszon,
pihenés óráján,
figyeled kukkeren át
a  csodás PALATINCÁT.
Múlt, jelen, és jövő
mindennapi csodáját,
enyhe szellő koccantja
az idő ablakát.

 2018. ÁPRILIS  19.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

NAGY VENDEL: A FÁK EREJE
 
Magyaros bölcsődet
nyers fából faragták,
munka közben is
dalolva ringatták.
 
Fa  asztalodat
lakkozva cifrázták,
ételedet rajta
oltáron  áldozták.
 
Ágyadat, hol fogantál,
deszkából gyalulták,
ugyanitt e  helyütt
jövődről álmodtál.
 
Kapa,  s  balta nyeled
akácból csiszolták,
tetődet, hajódat
ácsok ácsolták.
Puska tusáját is
dióból hasítják,
ha hazádért harcolnál.
 
Koporsód diófa
talán te nevelted,
fejpárnád alá
faforgácsot tesznek.
 
Ha  meghal a  fa
tűzifának adják,
ontja majd melegét, 
Végső leheletét,
ha kandallóba rakják.
 
Sírodon fejednél
fából van a  fejfa,
a  Föld hantja elfed
mikor bevégezted,
felenged a  végítélet.
 
Versedet ha írnál
papírra vetheted,
fáját átölelve
ihletet ad neked.
 
Föld ereje árad
testedbe, lelkedbe,
gyökere a  múlt,
törzse a  jelen,
ága a  jövő,
hol a  sok levél kinő,
az örök folytonosság  Ő.
 
Bármilyen fát  ültetsz
ontja levegődet,
bölcsőtől a  sírig
végig elkísérhet.


2018.  ÁPRILIS   22.
 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

TÁNCOLJ VELEM  MA VAN A  TÁNC VILÁGNAPJA   ÁPRILIS   29.
 
 NAGY VENDEL:  TÁNCOLJ
 

Táncolj,
Ha  hallod  a  hegedűt,
milliónyi hangon,
ahogy dalol Babilon.

Táncolj,
Karoddal öleljél át,
Érezzem rajtad
 testednek  ritmusát.

Táncolj,
Ajkam csókodra vár,
Érzem lassan  hullámzó
Csípődnek ringását.

Táncolj,
Izzik bennem a vágy,
Érzem bőrömön
Tested simulását.

Táncolj,
Míg kék fent az ég,
Táncolj,
Még szíved lángolva ég.

Táncolj,
Míg kialszik a fény,
Táncolj,
Még arcod arcomhoz ér.

táncolj,
kezeid csókolom,
táncolj,
szeretve álmodom,
Szerelmedet hozom.

Táncolj,
ha hallod a  hegedű hangját,
csak táncolj
egy életen át .
 

refrén…

Táncolj,
Vágyódva ölelve át,
Maradjon kívül a világ
Ne halljad tenger moraját,
Viharok robaját,
Csak a zene dallamát.
Táncolj,
Két kezed öleljen át,
Érezd szívem dobbanását,
Táncolj,
Velem egy életen át.

  
Táncolj,
halljad a  hegedű hangját ,
mindenféle szép muzsikát,
A zene sikolyát,
életünk Babilonját.
Csak táncolj
míg világ a  világ.


                                                       
A  VERSET IHLETŐ ZENE LINKJE...
https://www.youtube.com/watch?v=NGorjBVag0I

***********************
9. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN



Kyra Angie: Soha ne mond, hogy soha
 (harmadik fejezet)

   Jessica másodéves órarendjében több lyukasóra is volt. Egy ilyen
másfél órás szünetben: mikor az évfolyamtársak szétszéledtek, a
városba mentek sétálni, vagy épp valamilyen dolgukat intézni, Jessica
és még páran Kelly, Stefanny, Brandon és Alex a folyosón beszélgettek.

- Bocsáss meg Jess, de én annyira - kezdte Brandon.
- Annyira mit? - kérdezett vissza a lány a fiú zavarát látva.
- Nem értem, hogy boldogulsz ilyen jól ebben a helyzetben? - bökte ki végül.
- Mármint a vakságomra gondolsz? Szeretnél róla beszélni? -
tudakolta a lány, nem vette zokon a fiú érdeklődését, mert kedvelték
egymást s tudta-feltételezte, hogy nem bántani akarta.

- Ha nem gond? Pontosítanád nekem, hogy mit és mennyit is látsz?
Hogy kell ezt elképzelni?
- Mit és mennyit látok? Huh, hogy is mondjam ... látássérültként
van még valamennyi látásmaradványom. Ami azt jelenti, hogy megvannak
még a fények, bizonyos távolságban a tárgyak és formák körvonalai és
az elkülönülő színek, jobban látok a vakoknál, akik semmit nem látnak,
azaz teljes a sötétség, de nem látok elég jól az egészséges emberek
mércéjét illetően. Még tudok egyedül közlekedni a fehérbottal, igaz
néha kicsit bizonytalanul, mert nem tudom reálisan felmérni a
távolságokat. Várj csak, támadt egy ötletem! Üres ez a terem? -
kérdezte Jess az ajtóra mutatva, amelytől nem messze álltak.
 
Horenka Erika - írói nevén: Kyra Angie
- Igen, azt hiszem - válaszolt most Kelly.
- Gyere Brandon! - kérte Jess és bementek a terembe.
- Mire készülsz? - puhatolta Kelly.
- Egy kis játékra - mondta Jessica. - Van valakinek egy sálja, vagy
valami sötét? - érdeklődött a lány.
- Igen, nekem - szólt Stefanny.
- Megkaphatnánk?
- Igen, persze, tessék - és odaadta Jessicának.
- Köszönöm. Gyere Brandon! - kérte Jess és visszament az ajtóba,
megvárta a fiút s bekötötte a szemét, hogy semmit ne lásson, majd meg
is pörgette néhányszor, majd a többiekkel a terem végébe húzódott. -
Tudod, melyik teremben vagyunk? - faggatta a fiút.
- Igen az 5. Előadóban.
- Emlékszel a teremben lévő tárgyak elhelyezkedésére? - tette fel
az újabb kérdést Jessica.
- Igen - válaszolta a fiú.
- Ezt most felejtsd el, mert átrendeztük egy kicsit - megtolt
egy-két széket és asztalt, hogy tényleg úgy hasson, hogy átrendezik a
termet.
- Cseles - mosolyodott el a fiú átlátva a szitán.
- Akkor most próbálj meg eljutni ide hozzánk! Óvatosan, lassan ne
kapkodj! - figyelmeztette a lány.

A fiú tett egy lépést és az ajtófélfának ütközött.

- Aúú - nyögött fel a fiú.
- Bocsi ezt elfelejtettem - hadarta mosolyogva Jess és a fiúhoz sietett.
- Mit?
- A védőtartásokat.
- Miket?
- Azt, amivel elkerülhettük volna, hogy megfejeld az ajtófélfát.
Nos, ha otthon vagy más ismerős vagy ismeretlen beltéri környezetben
jársz érdemes védőtartással közlekedni. Van felső és alsó valamint
komplex védőtartás - Jess megfogta Brandon jobb kezét. - Nyújtsd ki
kérlek egyenesen előre! Hajlítsd be a könyököd, a kézfejed húzd a
tested középvonalába kb. 20 centire az arcod elé, kézháttal kifelé! Ez
a felső védőtartás.
- Értem, de gondolom ez az utcán nem túl kivitelezhető?
- Nem, ott a bot fog majd időben jelezni. Az alsó védőtartás pedig:
a bal kezedet húzd be a tested középvonalába és szintén kézháttal
kifelé a csípőd vonalában kb. 30 centire tartod. A komplex pedig, ha
mindkettőt egyszerre alkalmazod. Megmutatod?
- Így valahogy? - bizonytalankodott kicsit Brandon.
- Igen, nagyon jó. Érted mi a lényege?
- Igen, az elsővel a fejemet védem, a másodikkal pedig a csípőmet.
- Úgy van. Mivel ismered a terem berendezését rád bízom, hogy
melyiket alkalmazod vagy boldogulsz nélkülük?
- Mivel itt zömében asztalokra, székekre számíthatok megpróbálkozom
az alsóval.
- Bölcs döntés, azzal a kézzel alkalmazod, amelyik szimpatikus -
Jess visszaosont a többiekhez, Brandon pedig tett egy tétova lépést.
- Nem kaphatnék egy kis segítséget?
- Ó dehogynem. Valaki? - nézett kérdőn Jess a többiekre.
- Majd én - vállalkozott Stefanny.
- Oké, innen irányítsd! - hagyta jóvá Jessica, a többiek még mindig
némán figyeltek.
- Rendben. Fordulj 90 fokot jobbra! - kezdte Stefanny.

 -  Nem arra! A másik jobb kezed felé! - mosolyodott el a lány, mikor a
fiú balra fordult. - Most két lépés előre - a fiú lépett kettőt és egy
kicsivel a pad előtt a védőtartásnak köszönhetően megállt. - Oké,
akkor most megvan a pad. Most fordulj 90 fokot jobbra. Így a pad a
balkezednél van, annak segítségével menj előre, majd fordulj balra.
- De mennyit? - kérdezte a fiú.
- Érintsd meg a padot és megtudod! - javasolta Jessica.
- Három- Négy lépés előre - folytatta Stefanny, mikor a fiú az első
padsor előtt balra fordult.
- Most balra ott van a közlekedő folyosó a két padsor között, azon
egyenesen idejutsz! - a fiú óvatosan lépkedett s odaért végre a
lányokhoz, majd levette a sálat:
- Huh ez nagyon durva.
- Én is kipróbálhatom? - érdeklődött Kelly.
- Persze, ha van kedved hozzá - mondta Jessica, így Kelly és
Brandon ment az ajtóhoz, ahol gyűltek a bámészkodók. A fiú bekötötte a
lány szemét. S most tényleg átrendezték egy kicsit a termet.

 - Fordulj 90 fokot balra! - kezdte most a navigálást Brandon. - Két
lépés előre! Vigyázz! - figyelmeztette a fiú.
- De mire vigyázzon? - kérdezte Jessica.
- Az asztalra - mondta a fiú.
- Mi tudjuk, de ő nem, így megijedhet. Így a helyes figyelmeztetés:
Vigyázz előtted pad! - javította ki Jessica.
- Ez igaz. Most fordulj jobbra, balra kerüld az asztalt és menj
előre a falig! - folytatta a fiú. - Fordulj balra! Vigyázz.
- Ne, hagyd, hagy érzékelje saját maga! - szakította félbe Jessica,
ekkor Kelly elérte a táblát s leverte a szivacsot a meglepettségtől,
hogy megváltozott a fal tapintása, ő ugyanis okosan használta a falat
vezetőnek.
- A fenébe, valamit levertem - állapította meg a lány, mikor a
szivacs megütötte a lábát.
- Mi folyik itt? - lépett be Mr. Carter s hátrament Jessicáékhoz.
- Jesszusom a frászt hoztad rám! - ijedt meg Kelly.
- Kelly Felismerted a hangot? Ki ő? - kérdezte Jessica.
- Nem. Megszólalnál még egyszer? - kérte Kelly, a férfinak
összeállt a kép, mit is művelnek, így belement a játékba.
- Azt kérdeztem, hogy mi folyik itt? - tette fel ismét a kérdést Mr. Carter.
- Christopher?
- Kijelented vagy kérdezed? - érdeklődött Jessica.
- Kijelentem.
- Talált, süllyedt - mondta most Brandon.
- Akkor vegyük most fel a szivacsot, amit sikeresen levertél -
javasolta a fiú.
- Várj! - szólt gyorsan Jessica, mikor "lelki szemeivel látta",
hogy a lány egyszerűen le akar hajolni, odament hozzá.
- Leleményes ötlet volt a falkövetés. Ezzel és a rács technikával
szoktuk az ismeretlen helyiséget feltérképezni.
- Rács technika? - kérdezte valaki a terem hátsó részéből.
- A név beszédes. Falkövetéssel elindulsz az ajtótól 3 méterre.
Onnan 3 méter balra és 3 méter szintén balra. Elvileg visszajutottál a
kiindulópontba. Most a másik irányba indulsz el szintén négyzetet
leírva s előbb-utóbb megismerted a helyiséget. Vagyis tudod, hogy mi
mivel van szemben. Érthető volt ez így?
- Igen.
- Jó akkor térjünk vissza a szivacshoz, illetve a felvételéhez. Ez
így, ahogy szeretted volna nem túl biztonságos - megfogta a lány kezét
és az előttük lévő asztal sarkára tette. - Ha egyszerűen lehajolsz,
ahogy szerettél volna, szépen lefejelted volna az asztalt. Soha nem
tudhatod, milyen akadály van még előtted. Így függőleges vonalban
haladva leguggolsz, és úgy veszed fel a leejtett akármit, jelen
esetben a szivacsot.
  Kelly megtalálta a szivacsot és visszarakta a helyére.

- Most két lépés előre! Előtted szék! - folytatta Brandon.
- Helyes, látom, figyelsz - dicsérte meg Jessica a fiút.
- Miért? - kérdezte halkan Mr. Carter a körülötte állóktól.
- Azért, mert nem ijesztette meg vigyázz felszólítással, hanem
megmondta mire vigyázzon - válaszolt Stefanny.
- Ha kikerülted a széket körülbelül négy lépés előre és ott lesz balra a ...
- Ne mondd meg! - kérte Jessica. - Mi az Kelly? Felismered?
- Valami szekrény.
- Úgy van. Most egyenesen előre és már itt is vagy - irányította
tovább Brandon, a lány odaérve levette a szeméről a sálat s így szólt:
- Ez baromira ijesztő.
- Miért? Megfogalmaznátok a többieknek? - érdeklődött Jessica.
- Mert váratlanul érnek az ingerek s ijesztőek - öntötte nehezen
szavakba az érzést Kel
- Brandon? - faggatta Jessica.
- Mert, ahogy az emberek többsége, én is nagyon támaszkodom a
látásomra. Furcsa, hogy nem látom hova lépek, nekimegyek-e valaminek
vagy épp lefejelek valamit? Nem tudom, hogy nekem szólnak-e vagy sem?
- Bizony ezek fogas kérdések s ez még csak egy kis szeletkéje a nem
mindig teljes, de vak életnek.
- Rossz néven vennétek tőlem, ha ...? - kezdte Mr. Carter.
- Dehogy - mosolygott biztatóan Kelly és már elindult az ajtó felé
a sállal. - Idejönnél? - majd bekötötte a férfi szemét, és ahogy
Jessica is, ő is megpörgette a férfit.
- Mit szólnátok hozzá, ha egy kicsit változtatnánk és most nem a
teremben kéne elboldogulni, hanem mondjuk, kimehetnénk az udvarra vagy
a büfébe? - tudakolta Jessica.
- Legyen a büfé.
- Bevállalod Christopher? - kérdezte Kelly.
- Miért ne.
- Bátraké a cseresznye - hagyta jóvá Jessica.
- Navigálhatom most én? - vállalta hamiskás mosollyal Alex.
- Nem lehetne, hogy inkább Jessica vagy Kelly? - érdeklődött a férfi.
- Ne aggódj, Alex sem hagyja, hogy bajod essen! - nyugtatta meg
Jessica. - Indulhatunk?
- Részemről. Christopher? - fordult Alex a férfihoz.
- Igen.
- Oké, akkor fordulj 180 fokot valamelyik irányba! - kezdte Alex. -
Három lépés előre! Most fordulj 90 fokot jobbra! Balra a lábaddal
érintheted a székeket, ne ijedj meg tőle!
- Ügyes! Csak így tovább! - dicsérte meg Jessica.
- Most egyenesen előre egészen addig, amíg a falba nem ütközöl! -
poénkodott Alex, amit a közönség néhány tagja mosollyal, kuncogással
díjazott.
- Nyugalom, itt vagyunk - érintette meg a férfi karját Jessica
mikor az megtorpant.
- Bocsánat. Rossz vicc volt. Mindjárt eléred a lengőajtót, lesz egy
kis küszöb! - kért elnézést Brandon és átvette a navigálást. - Két
lépés és ott a fal. Fordulj jobbra, nagyjából négy lépés előre!
Fordulj balra, két lépés előre és ismét balra, négy lépés előre és ott
a lépcső felfelé! A korlát bal kezednél.
- Helyes és figyelmes - lelkendezett Jessica.
- 9 lépcső van - folytatta Alex. Körülbelül Négy lépés előre és egy
ajtó, amelynek csak az egyik szárnya van nyitva.
- Sziasztok - köszönt rájuk Miss Cassandra Marsh, aki a húszas évei
vége felé járó, vállig érő barna hajú, vékony testalkatú dekoratív
megjelenésű és külsejű tanárnő.
- Szia! - köszöntek szinte kórusban.
- Christopher felismerted a hangot? - tudakolta Jessica.
- Igen, Cassandra.
- Mit műveltek? - kíváncsiskodott Miss Marsh.
- Egyfajta kísérletet végzünk - válaszolta Mr. Carter.
- Én inkább tapasztalatszerzésnek nevezném - javította ki Jessica.
- Christopher leülhetünk? - kérdezte Alex.
- Igen, bocsi. Tarts velünk, ha időd engedi és elmagyarázzuk!
- Rendben, akkor átvergődünk az ajtón, majd csaknem tíz lépés
előre, és ott vannak a fotelok az asztalokkal.
- Figyelmes - dicsérte meg ismét Jessica Alexet.
- Miért? - puhatolta Mr. Carter.
- Közölte veled azt a nem mellékes infót, hogy foteloknál van
szabad hely, továbbá, hogy fotelba kell ülni, ami általában
alacsonyabb, mint a szék.
- Erre nem gondoltam - ismerte el Mr. Carter.
- Nagyon sokan így vannak vele. Nehogy kávéfoltos legyen az inged,
azt javaslom, hogy most vedd le a sálat!
- Szerintem is - mondta nevetve Miss Marsh, a férfi levette a sálat
és átadta Jessicának, aki visszaadta Stefannynak.
- Köszönjük. Brandon, ha nem is teljesen, de megkaptad a
kérdéseidre a választ?
- Ráfoghatjuk, de majd dolgozunk még rajta.
- Pillanatnyilag nem értem, mire gondolsz, de tudod hol találsz.
Most pedig elnézéseteket kérem, de mennem kell - mondta Jessica és
Kellyvel együtt távozott.

*

   Az utolsó előadás után Jessica és Kelly hazafelé készülődtek. A
portánál Mr. Carterbe botlottak.

- Sziasztok.
- Szia - köszöntek a lányok.
- Csatlakozhatok?
- Részemről nincs akadálya, nekem úgy is mennem kell - válaszolta Kelly.
- De ugye nem miattam? - kérdezte a férfi.
- Nem, ne aggódj! Dolgom van, azért kell mennem - köszönt el
barátnőjétől Kelly és távozott.
- Szia. Később beszélünk.
- Elvihetlek? - ajánlotta fel udvariasan a férfi.
- Igen, köszönöm - Beültek a kocsiba, majd a férfi megcsókolta
végre a lányt, majd mikor ajkuk elvált így szólt:
- Van valami terved délutánra és vagy estére?
- Még nincs. Javaslat?
- Mozi, vacsi,  tánc?
- Végülis miért ne? - nem volt nagy forgalom így hamar odaértek a
lányhoz. - Érezd magad otthon! - lerakta táskáját és az eb pórázáért
nyúlt. - Lejössz velünk, vagy itt megvárnál?
- Lemennék.
- Rendben menjünk! - majd a parkban mikor már elengedte a kutyát.
- Mi volt az az egész délelőtt? - kíváncsiskodott a férfi.
- Minek látszott?
- Mint mondtam, kísérletnek.
- Nem, tapasztalatszerzés. Brandon nem értette, hogy lehet így
boldogulni. Gondoltam, minek magyarázkodjak, amikor ki is próbálhatja.
- Jó meglátás. Nem gondolkodtál rajta, hogy ezt szélesebb körben is
megvalósíthatnád?
- Eszemben sincs - vágta rá a lány gondolkodás nélkül.
- De miért?
- Mert sem időm, sem kedvem, sem pedig fölös energiám nincs ilyesmire.
- Szerintem érdemes lenne.
- Miért? Azért, hogy rajtam köszörüljék a gonosz nyelvüket az
emberek? Eddig szerencsére kimaradtam, de nem szeretném kísérteni a
sorsom.
- Rossz tapasztalat?
- Áh, felejtsd el! Passzolok, köszönöm - mondta a lány és játszani
kezdett a kutyával

   A férfi, mivel látta a lány hajthatatlanságát, feladta a
próbálkozást, egyelőre.
   A délutánt és az estét kellemesen eltöltötték, úgy ahogy azt a
kocsiban hazafelé az egyetemről megbeszélték. Számos téma szóba került
a zenétől, a filmeken át a könyvekig. Nem túl komoly hangvételben
felvetődött a szerelmi zálog, ajándék vagy ép a személyes kis
gyengeségek, gyarlóságok lehetőségei színes példatára. Fény derült
Christopher a nők és a sör iránti mérhetetlen vonzódására. Jessica
romantikus oldala is megmutatkozott, mikor a romantikáról, szerelmi
zálogról esett szó. Fél egy körül vitte haza a férfi Jesst a kellemes
vacsi utáni táncos buliból.

*

   Másnap a férfi az első órája után kiszaladt a városba, mikor
visszafelé igyekezett az egyetemre, úgy negyedtíz felé az épület előtt
találta Brandont és Kellyt, akik elmerülve beszélgettek.

- Sziasztok - köszönt rájuk.
- Szia.
- Nem lenne kedvetek folytatni azt a tegnapi tapasztalatszerzéses
kísérletet, csak most más körülmények között? - vágott egyenesen a
közepébe a férfi.
- De, én is gondoltam már rá. Épp most mondtam Kellynek. Mire
gondolsz egészen pontosan? - kérdezett vissza a fiú.
- Nem tudom, utcai közlekedés, étkezés stb.
- Ez szerintem nem túl jó ötlet. Lehet, hogy ez Jesst érzékenyen
vagy kellemetlenül érintené - aggályoskodott Kelly.
- Brandon, megkérdeznéd a többieket? - kérte Christopher.
- Jól sejtem, hogy te már próbálkoztál ezzel Jessnél, de elhajtott?
- vágott a szavába Kelly.
- Ne aggódj, majd én elintézem Jesssel - mondta Brandon, mit sem
törődve a lány aggályaival.
- Ti tudjátok, de ne lepődjetek meg, ha a képetekben fog robbanni!
Én figyelmeztettelek benneteket! - hagyta rájuk a lány és a bejárathoz
lépett.
- Brandon később beszéljünk még róla! Várj Kelly! - érte utol
Christopher a portától az emeletre vezető lépcsőnél.
- Itt van már?
- Igen, már fent van Lucyvel a teremnél - válaszolt Kelly egykedvűen.
- Megkérhetlek, hogy ...
- Mire? Arra, hogy segítsek Brandonnak? Nem, kösz én kimaradnék
belőle - szakította félbe a lány már-már mérgesen.
- Most miért vagy dühös?
- Ha magadtól nem jössz rá, akkor nem segíthetek. Mire szerettél volna kérni?
- Csak arra, hogy odaadnád ezt neki? - egy csokoládét és egy fél
literes üdítőt vett elő a táskájából.
- Persze, szívesen. Valami üzenet mellé? - mondta a lány
kedvesebben és még egy mosolyt is megengedett.
- Köszönöm, érteni fogja, hálám örökké üldözni fog.
- Ne fenyegess! - poénkodott most már a lány, aki a 2-es előadóba,
a férfi pedig az irodájába ment.

*

   Kelly a terembe érve félrehúzta a tanári asztalnál csoportosuló
hölgykoszorúból Jesst.

- Ezt neked küldik - adta át a küldeményt a lánynak, aki elmosolyodott rajta.
- Köszönöm Kelly, kedves vagy.
- Ugyan menj már! Azt mondta érteni fogod - szakította félbe a
zavartan habogó lányt.
- Igen. Tegnap poénkodtunk olyasmikről, hogy kitartás, csokival
való megvesztegetés és hasonlók - magyarázkodott Jess.
- Értem, vagyis nem! Most akkor szerelmi kedvesség, ajándék vagy
megvesztegetés?
- Szerintem mindkettő, de, ha nincs más dolgod óra után,
kideríthetnénk? Ne a szó rossz értelemben vett jelentésére gondolj és
ne nagy dolgokra! - mivel bejött Miss Marsh a szociális munka elmélete
előadás megtartására, a többiek elkezdtek a helyükre tódulni, így a
lány lehalkította hangját.
- Oké, óra után jövök érted - mondta Kelly búcsúzóul.

Jess berakta a táskájába a kapott ajándékot és letelepedett Lucy mellé.

*
   Úgy is lett, óra után a lányok Christopher irodája felé indultak,
mikor a folyosón Brandon és kis csapata állította meg őket, Kelly
rosszallóan megrázta a fejét, amit Jess csak a lány fülbevalóinak
csörgéséből észlelt. Jess egyelőre nem tudott mit kezdeni Kelly ezen
mozdulatával.

- Jess válthatnánk két szót vagy siettek valahová? - érdeklődött Brandon.
Jess Kellyre nézett, de most nem volt reakció, így:

- Nem, mond csak!
- Arra gondoltunk ... - szedte össze a bátorságát Brandon és a
többiekre Stefanny, Kelly, Lucy és Alexre nézett, de egyikük sem
segített neki.
- Nézd, sem emberevő, sem gondolatolvasó nem vagyok, tehát ... -
bátorította Jess.
- Hát jó, arra gondoltunk, ha nem lenne kifogásod ellene ... -
ismét a többiekre nézett, a válasz ugyanaz.
- Bökd már ki! - nógatta Jess.
- Szeretnénk folytatni, azt a tegnapi tapasztalatszerzéses
kísérletet más körülmények között - bökte ki végül Brandon.
- Te és még ki?
- Mi itt mindannyian - válaszolt ismét a legbátrabb Brandon.
- Te is? - fordult Jess Kellyhez.
- Végül is igen, de nekem a többiekkel ellentétben, némi aggályom
is van a dologgal kapcsolatban.
- Sziasztok - lépett oda hozzájuk Mr. Carter és Miss Marsh.
- Sziasztok - köszöntek vissza Jess kivételével, ami nem kerülte el
Christopher figyelmét.

- Mikor gondoltad Brandon? - kérdezte Jess.
- Ma délután?
- Nem, ma dolgom van, holnap reggel választ adok! Most pedig
levegőzzünk egyet! - fordult Kellyhez, választ sem várva a többiektől
elindultak lefelé a lépcsőn. Mikor már hallótávolságon kívül voltak:
- De nem az irodájába indultunk? - tudakolta Kelly.
 - De igen, de most jobban érdekelnek, például az aggályaid vagy...? Nem is, kezdjük ezzel!
- A többiekkel ellentétben, bennem felmerült, hogy ez az egész
kellemetlenül, bántóan érinthet téged.
- Kedves vagy, hogy figyelsz az érzékenységemre, az érzelmeimre, de
ne aggódj emiatt! Őszintén szólva még nem is igazán gondolkodtam erről
és nem tudom mihez kezdjek ezzel. Más lenne, ha bántó célzattal
közelítenétek meg, akkor el is hajtanálak benneteket!
- De így benne vagy? Akkor miért kértél úgymond gondolkodási időt?
- Az, ha jól sejtem, nekem szólt - lépett oda hozzájuk Christopher.
- Akkor én most megyek a dolgomra - javasolta udvariasan Kelly.
- Ne, kérlek, maradj! - állította meg Jess.
- De ... - kezdte volna Kelly.
- Nincs de. Megegyeztünk és meg is tartjuk, hogy távol zajlik ez az
egész a sulitól! - magyarázta határozottan Jess. - Különben is hozzá
indultunk, mert kérdezni szerettél volna valamit. Itt az alkalom.
- Jelek szerint beszédes üzenet volt az időkérés - jegyezte meg Kelly.
- Igen, igazad van, kérdezni szerettem volna valamit.
- Hallgatlak.
- Arra lettem volna kíváncsi, hogy mi volt az a kis küldemény?
Szerelmi kedvesség, ajándék vagy megvesztegetés?
- Mindkettő. Gondolom ez téged is érdekel?
- Nagyon remélem, sőt bízom benne, hogy nincs közöd a nagy ötlethez!
- Nem, nincs köze hozzá - vette védelmébe Kelly a férfit. - Az
igaz, hogy támogatta az ötletet, s szeretne ő is és Cassandra is részt
venni benne, de tényleg tőlünk indult ki, ahogy tegnap is.
- Miért? Nincs jobb elfoglaltságotok?
- De lenne, de ez is nagyon érdekesnek ígérkezik - fontolta meg jól
a választ a férfi.
- Átgondolom és visszatérünk rá!
- Igaz, nem rám tartozik, de a másodikat azaz, hogy megvesztegetés
egy aprócska utalással, ha megmagyaráznátok esetleg? Hisz tudjátok,
szőke nő vagyok - erre mindhárman nevetésben törtek ki.
- Csupa apróság: egy mosoly, kiengedett haj, stb. - kezdte a férfi.
 Kelly elképedését látva Jess gyorsan hozzáfűzte:

- Ez csak poén volt, nem komoly! De a plafon egy randi! Amit ezúton
visszakell utasítanom - fordult a férfihoz kicsit komolyabban. - Mert,
mint hallhattad, délután dolgom van.
- Ma találkozol Vektorral? - kérdezte Kelly.
- Igen.
- És utána? - nyomta el gyorsan a feltörő féltékeny kérdést a
férfi. - Ha esetleg megtoldanám ezzel? - s egy kis plüssmackót vett ki
a zakója alól.
- De ari - szaladt ki Kelly száján.
- Mielőtt megkérdeznéd, ez most az első kategóriába esik - szögezte
le gyorsan a férfi.
- Akkor ugye el is fogadod? - kíváncsiskodott Kelly.
- Nem tudom, szerinted? - fordult nevetve Jess a lányhoz és a mackóhoz.
- Fogadj el, kérlek! - szinkronizálta a férfi a mackót.
- Rendben, ígérem jó sorod lesz nálam. De, ha rossz leszel, nem
ígérem, hogy nem adlak oda Jennynek - poénkodott tovább Jess, mire
ismét nevetni kezdtek.

- Ezek után ne gyötörd már tovább, válaszolj már neki! - fordult
Kelly Jesshez.
- Meglátjuk, csörgess meg, ha ráérsz! - felelte engedelmesen Jess.
- Oké, de miért nem biztos?
- Mert nem tudom egészen pontosan, te mikor végzel, azt tudom, hogy
később, mint mi. Meg a rendezvényt sem tudom meddig tart, és ...
- Jó, értem, akkor majd hívlak - mondta a férfi és távozott.
- Nekünk is mennünk kéne, mert elkésünk - javasolta Kelly.
- Jól sejtem, hogy van még valami a háttérben, ami nyugtalanít?
- Csupa szóbeszéd. Amúgy nem Vektorral, hanem Stevevel találkozom -
zárta le Jess a témát és Kellybe karolva a mackót szorongatva
visszamentek a terembe.

*

   Az órák végeztével Jess Kellybe karolva lépett ki az utcára, ahol
egy 24 év körüli, Jessicánál fél fejjel magasabb, vékony testalkatú,
se nem hosszú, se nem rövid szőkésbarna hajú, szemüveges fiatalember
lépett oda hozzájuk:
- Sziasztok. Jess, ugye nem felejtetted el, hogy ...
- Szia, nem, dehogy. Kelly, hagy mutassam be neked barátomat, Steve
Scottot. Steve, ő egyik kedves barátnőm, Kelly Thompson.
- Szia, örülök, hogy megismerhetlek - mondta Kelly.
- Szia, én is. Jess, van még pár ilyen gyönyörű barátnőd? -
válaszolt a folyton flörtre kész Steve.
- Ne kezd, az ő szíve már foglalt! Nincs esélyed nála!
- Legnagyobb sajnálatomra el kell köszönnünk, mert elkésünk -
színészkedett egy kicsit a fiú.
- Igen, megyünk már. Szia, Kelly, később beszélünk.
- Sziasztok - köszönt el Kelly is.

   Jessék egyenesen a rendezvény helyszínére, a Művelődési házba
mentek. Jess az ajtóhoz közel ült le Stevevel. Fél füllel a
rendezvényre figyelt, de gondolatai kissé elkalandoztak. Azon
morfondírozott, hogy honnan ez a nagy érdeklődés a személye és a vak
élet iránt? Ennyire érdekes lett volna a kis szeletnyi
tapasztalatszerzés, hogy még többet szeretnének? Christophernek miért
olyan fontos ezt kivinni a nagy nyilvánosság elé? Csajozós plusz
pontokat remél a rászorultak segítéséért? Huh, ez most nagyon merész
és gonosz volt. Hogyan kellene, hogy érintsen ez az egész? Az biztos,
hogy tartok a gonosz nyelvektől, a csípős megjegyzésektől, valamint a
megalázásoktól. Megsértődjek rajta? Nem hiszem, hogy erre okom lenne.
Örüljek neki? Igen azt hiszem, ez lenne a legmegfelelőbb reakció, ha
azt nézzük, hogy azért jelentkeztem a szociális munkás képzésre, hogy
valamilyen úton-módon segíthessek a sorstársaimon. S, ha ezt úgy
érhetem el, hogy az egészséges populációt érzékenyítem, tanítom a
segítségnyújtás mikéntjére, elértem a célom. Tessék, ölembe pottyant
egy nagyszerű lehetőség! Rendben akkor első körben megmutatom, hogyan
kell fehér bottal közlekedni és mondjuk bevásárolni. A többit majd
meglátjuk. Mindezt úgy kellene kivitelezni, hogy elhagyhassam ugyan a
szürke kisegér állapotát, de ne kerüljek rivaldafénybe. Hol az arany
középút?

   Már öt óra is elmúlt, mikor Jess telefonja a zsebében rezegni
kezdett. Feltűnés nélkül kiment a teremből, majd az épületből és
felvette. Christopher volt az. Megbeszélték, hogy odamegy érte és
hazaviszi. Az épület előtt várta a férfit. Steve jelent meg mellette
és átkarolta:

- Hova tűntél szépségem, már mindenhol kerestelek?
- Itt voltam - mondta a lány és kibújt az ölelésből, de sajnos
elkésett vele, Christopher már meglátta.
- Szia - köszönt egykedvűen a férfi.
- Szia - lépett oda hozzá a lány és megcsókolta.
- Opsz, bocsi, lemaradtam pár körrel! - kezdett magyarázkodásba Steve.
- Csak egy barát ...
- Nyugi! Christopher Carter vagyok! - nyújtott kezet a fiúnak.
- Steve Scott.
- Itt is voltam, beszéltem is, akivel kellett. Christopher,
mehetünk is, ha gondolod?
- Részemről nincs akadálya.
- Szia - köszönt el Jess a fiútól, de azért még odasúgta neki: -
Ezért még számolunk.

*

   Másnap reggel Christopher hét óra körül csengetett Jessnél, de
senki nem nyitott ajtót. Már épp feladta és távozni készült, mikor
Jenny jelent meg mellette és a lány hangját hallotta:

- Mi lenne, ha egyszer megvárnál az életben? Nem kéne elfelejtened,
hogy a kulcs nálam van.
- Jó reggelt - köszönt a férfi a felérkező lánynak.
- Jó reggelt! Hogyhogy ilyen korán? - kérdezte meglepődve a lány,
miközben beengedte őket.
- Hol voltatok?
- Egészségügyi sétán összekötve egy kis futással.
- Azt akarod mondani, hogy ...
- Igen, azt. Szóval hogyhogy ilyen korán?
- Meg szerettelek volna lepni egy kis reggelivel.
- De kedves, köszönöm. Öt perc és rendbe szedem magam! Foglald el
magad addig, kérlek! - mondta a lány és eltűnt a fürdőben.
Felfrissülve, megszépülve tért vissza. A férfi addig főzött egy kávét,
és tányérra rakta a hozott pék sütiket. Majd mikor meghallotta, hogy
már a szobában van a lány bement hozzá.
- Diktafon üres, elemek rendben, pótelem táskában, füzet,
filcnagyító szintén táskában, ahogy az elemózsia is.
- Van még valami meglepetésed számomra?
- Mire gondolsz? A futásra?
- Igen.
- Nem tudom, majd kiderül. Mackó hol vagy? - kezdte el keresni a
lány, az ágyon letakarva bukkant rá. - Megvagy - és berakta a
táskájába, a férfi mosolyogva szemlélte az eseményeket, majd
megreggeliztek és bementek az egyetemre.
- Délután a parkban várom a kis csipet-csapatot! - köszönt el Jess
és ment az órájára.

*

   Jess az előadások után Kellyvel ment a megbeszélt helyre, a többiek
már ott voltak.

 - Egészen pontosan mire gondoltatok? - vágott a közepébe Jess.
 - Közlekedés utcai forgalomban és egyéb olyan dolgok, amikkel nap,
mint nap meg kell küzdenetek - kezdte Brandon.
 - Rendben, kezdjük a kályhánál, és fokozatosan távolodjunk el tőle.
Mivel én nem vagyok gyakorlott tanár, mint egyesek ... - indított egy
kis humorral Jess, mire a többiek nevetésben törtek ki. - Nem tudok
úgy egyszerre több személyre figyelni, így a javaslatom a következő,
ahogy tegnap is, most is egyenként kerüljetek sorra. Nézzétek el nekem
a bakikat!
- Rendben - mondták szinte egyszerre.
- Helyes kis kórust alkottok - poénkodott ismét a lány, amin
nevettek is a többiek. - Félre a tréfával! Tegnap megengedett volt az
a kis vicc, poén, de ma kérek mindenkit, hogy mellőzzük ezeket! Most
élesben megy a játék, s nem szeretném, ha bárki megsérülne.
- Ez természetes - helyeselt Brandon.
- Köszönöm. Ki kezdené? - kérdezte Jess, erre mindenki a másikra nézett.
- Majd én - vállalta be Brandon.
- Bátraké a cseresznye. Köszönöm. Stefanny, itt van az a jó kis
sötét sálad? - tudakolta meg Jess.
- Igen, tessék - átadta, Jess bekötötte Brandon szemét.
- Köszönjük. Brandon milyen kezes vagy? - kíváncsiskodott Jess.
- Jobb - erre a lány a fiú jobb kezébe nyomta a táskájából elővett
öt részes összecsukható fehér botját.
- Bemutatom hűséges társad és segítődet, a fehér botot - kezdte
Jess, Kellyn kívül senki nem mert mosolyogni a megjegyzésen. - Az az
igazság, hogy sok hasznos és elengedhetetlen dolgot tanítanak a
rehabilitációs tanárok a kliensnek, mielőtt fehér bot használatról szó
esne. Olyanokra gondolok, mint az egyenes tartása, az óra analógia
vagy a tömeg-árnyék hatás, hogy csak egy párat említsek. Mivel nem
konkrétan és életszerűen alkalmaznátok a botozást, eltekintenék a
részletektől, de szívesen elmagyarázom ha valakit érdekel.
- Nekem, ha a két utolsót két szóval megmagyaráznád, hálás lennék -
kérte Kelly.
- Az óra analógiában irányokat, hangokat, távolságot vagy épp
támpontot határozhatunk meg az óra segítségével. A tömegárnyék, pedig
a beltéri - leginkább a folyosókon - való közlekedést segíti árulkodó
jeleivel.
- Pillanatnyilag értem, de később lehet, hogy gyakorlati
megerősítésre lehet szükség.
- Rendben emlékeztess, ha aktuális. Nos, Brandon két lehetőség
közül választhatsz. Vannak olyan vakok, akik még látnak valamennyit,
ők csak jelzésként használják a fehérbotot. (zárójelben jegyzem meg,
nem mintha figyelnének rá.) Ez az "a" lehetőség, és a "B", amit neked
is ajánlok a tényleges fehérbot használat. Őszintén kilátsz a sál
alól?
- Nem.
- Helyes. Kétféle botozást különböztetünk meg, az ingázást és a
pásztázást. Az ingázás alaptartása úgy néz ki, hogy a mutatóujj
kinyújtva, a többi hajlítva, megfogod a botot. A test középvonalába
húzod, köldöktől körülbelül 30 centire. S vállszélességben
jobbra-balra koppantasz egyet-egyet. Csak csuklóból! Először próbáld
egyhelyben! Ha felkészültél, ellentétesen s a szélességet tartva
indulhatsz!
- Mármint a koppantás és a láb az ellentétes?
- Igen. Kezdetben indulj el egyenesen előre! - megfogta a fiú kezét
és pár lépésen keresztül, megmutatta, hogy is kell ezt csinálni. - Nem
kardozunk Brandon, kopogtatunk! - próbálta oldani egy kis poénnal a
feszültséget Jess.
- Értem, de hogy észlelem a fel vagy lelépőt, vagy azt, hogy
egyenesen haladok-e vagy sem?
- Ha teheted, besorolsz a járda szélére s a pásztázással elvileg
tudod követni a járda vonalát. Azaz egy kopp a lábaid előtt, egy pedig
a járda mellé, félre s így, ha nem keresztezik utadat, viszonylag
egyenesen haladhatsz. Azt pedig, hogy van előtted fel vagy lelépő,
vagy egyéb, a pásztázással kiderítheted, azonkívül a hangok
milyensége, visszaverődése sokat elárul. Ez így elmondva kicsit
zavaros lehet, majd a gyakorlat letisztázza, mire is gondolok.
- Remélem. Indulhatok?
- Tudom, hogy tudsz haladni, de most lassan indulj el, majd ha
megszoktad gyorsíthatunk! - Brandon követve Jess instrukcióit elől, a
kis csapat pár lépéssel lemaradva mögötte haladt.
- Tegnap egymást irányítottátok, ma ki szeretne segíteni Brandonnak?
- Majd én - vállalta Kelly.
- Oké, kezdjük, mondjuk egy nyolcassal a park és a Művelődési ház
körül - javasolta Jess.
- Jó ötlet Brandon, fordulj balra! - vezényelte Kelly és Jessbe
karolt. - Most tovább egyenesen!
- Állj meg Brandon! Lépj két lépést jobbra, vissza a járdára! -
kérte Jess. - Oké, most mehetsz tovább előre, de a kopogtatás mellet
figyelj a lépéseidre is! Nem érezted, hogy megváltozott a talaj a
lábad alatt?
- Nem.
- Körülbelül be tudod tájolni magad, hogy hol jársz?
- Igen, balra a park, jobbra a Müv. ház.
- Úgy van. Eddig nagyon jól csinálod! - dicsérte meg Jess.
- Most mehetsz tovább előre, de használd a botot! - irányította Kelly.
- Brandon előtted oszlop, jobbra kerüld! - figyelmeztette Christopher.
- Helyes és figyelmes. Interaktív játék gyerekek, csak bátran -
lelkesedett Jess.
- Miért? - tudakolta Brandon.
 - Valaki? - nézett a többiekre Jess.
 - Mert megadta azt is, merre férsz el, hogy ki tudd kerülni -
mondta Stefanny.
 - Úgy van. Valamint nyilvánvalóvá tette, hogy neki szól s nem
bizonytalanította el - helyeselt Jess.
- Most még kb. tíz lépés előre és utána a sarkon fordulj jobbra! -
navigálta tovább a fiút Kelly, mikor egy gépkocsi nagy gázzal
közeledett a mellettük lévő parkolóba, és hangos fékezéssel megállt a
padka előtt kicsivel.

Brandon összerezzent és megtorpant.

 - Ne aggódj, közelében sem vagy az autóknak! Csak a parkolóba jött
egy kocsi, amit te már elhagytál! - nyugtatta meg Jess a fiút.
 - Ha jól sejtem, pont az ilyesmik miatt kezdtük itt? - kérdezte Cassandra.
- Igen, senkit nem akartam egyenesen a mélyvízbe dobni - válaszolt
Jess és Kellyhez fordult. - Kb. hány méterre, van Brandon a padtól?
- Három.
- Akkor figyelmeztesd, hogy lassítson, mert tereptárgy van előtte,
de bízd rá az észlelést és a kerülést - súgta oda Jess.
 - Brandon lassíts, mert egy tereptárgy van előtted! - figyelmeztette Kelly.
 - Honnan tudtad? - érdeklődött Cassandra.
 - Nap, mint nap megfogom azt az átkozott padot. Mert ugye a kedves
meggondolatlan emberek folyton áthelyezik a tér egy másik pontjára -
válaszolta Jess vigyorogva miközben felidézte magában legutóbbi
bosszantó találkozását a paddal, eközben Brandon is elérte és bal
lábával érintve a padot ki is kerülte.
- Azt hiszem, kezdem érteni azon mondásod tényleges tartalmát,
hogyha büntetni akarsz egy vakot, pakold át a szobáját! - elmélkedett
félhangosan Kelly.
- Ügyes, csak így tovább! De ne lepődj meg, ha kissé összepiszkolta
a pad a nadrágod.
- Mehetsz tovább előre! - utasította Kelly. - Nemsokára, kb. öt
lépés után, eléred a sarkot, fordulj jobbra!
- Brandon, ha befordultál, állj meg, kérlek! - kérte Jess, a fiú
úgy is tett. - Most hol vagyunk Brandon?
- Jobbra a Müv ház, balra a lakótelep és egy egyirányú utca.
- Nagyon jó. Kíváncsi lennék rá, persze ne adja isten, hogy
tényleges vakon is ilyen jól tájékozódnál-e! - helyeselt és tépelődött
Jess.
- Nos, akkor tudod, hogy jobbra a Müv. ház fala végig tégla, úgy
értem nincs üvegkirakat, ugye?
- Igen.
- Ilyenkor, amikor ezzel tisztában vagy, besorolhatsz teljesen a
fal mellé és hasonló kopogtató módszerrel a fal segítségével
haladhatsz előre. Vagyis most nem előtted koppantasz, hanem vagy
alacsonyan végig a falon, vagy a jobb lábad előtt és a falon. Én
személy szerint az első lehetőséget alkalmazom és javaslom. Nem
magasan és nem nagyot, csak, hogy segítsen - magyarázta Jess és ismét
megmutatta a gyakorlatban is, Brandon botos kezét megfogva. - Érted?
- Menni fog, igen - mondta a fiú. Jess Kellyre nézett, jelezve,
hogy övé a szó.
- Oké, ha elfogy a fal, akkor váltasz az eddig használt
kopogtatásra. Mehetsz tovább egyenesen előre! - vezényelte Kelly, majd
nagyjából 15 méter után elfogyott a segítő fal, a fiú megtorpant.
- Anélkül, hogy elfordulnál bármerre is, lépj két lépést balra,
kérlek! - kérte Jess, mikor utolérték a fiút.
- Most kb. két lépés előre és két lépcső lefelé, tapizd ki a
bottal! - utasította tovább Kelly, Brandon ügyesen vette ezt az
akadályt is.
- Ügyes, most csaknem 15 méter előre és utána jobbra! Azután kb. 50
méter előre! - Ezeken az egyenes szakaszokon lendületesen haladtak
előre.
- Nagyon jó Brandon! Nekem nem sikerül mindig ilyen egyenesen ez a
szakasz! - vallotta be Jess mosolyogva.
- A zebra után párost váltunk! Ki lesz a következő? - elérték az
átkelőhelyet.
- Brandon állj meg, mert gyalogátkelőhelyhez érsz lassan! -
figyelmeztette Kelly, utolérték.
- Ilyenkor jobban figyelj! Csak a füledre hagyatkozhatsz, mert
nincs lámpa sem, nem, mintha az segítene neked, persze, ha sípolna,
akkor igen. Megeshet ugyan, hogy egy-egy látó embertársad segítségedre
siet s vagy beléd karolva átsegít, vagy megmondja a lámpa jelenlegi
állását, de ez sajnos ritka, tehát ne nagyon reménykedj és bízz ebben!
Hogy gondolod, mehetünk?
- Nem, balról autó.
- Úgy van, de utána, ha jól hallom, most mehetünk! - mondta Jess és
átkeltek a zebrán. A járdán megálltak és Brandon levehette végre a
sálat.
- Huh, ez nagyon gáz! Azt hittem összecsinálom magam ott a
parkolónál, pedig nem vagyok egy ijedős típus - összegezte Brandon a
tapasztalatait.
- Ki lesz a következő? Hölgyeim? - kérdezte Jess.
- Majd én - vállalta Cassandra, Brandon bekötötte a nő szemét.
- Oké, a bot használat érthető? - tudakolta Jess.
- Azt hiszem.
- Hiszed vagy tudod? Kérdezz bátran, senki nem fog kinevetni! -
biztosította Jess.
- Bízom benne, hogy tudom.
- Ki vállalja a navigálást?
- Majd én - vállalkozott most Christopher.
- Nem bánnátok, ha Stefanny segítene? - javasolta Jess.
- Még nem értem, de részemről rendben - hagyta jóvá Christopher.
- Nekem sincs kifogásom - mondta Cassandra.
- Rendben, Stefanny, haladjunk el az árkádok alatt, kerüljük meg az
épületet, majd a közelebbi zebrán átkelve, menjünk el a bolthoz! -
adta ki az útirányt Stefannynak Jess.
- Akkor körülbelül öt méter előre, és utána jobbra fordulunk! -
vette át a navigálást Stefanny. Jess még mindig Kellybe karolt.
- Miért volt fontos, hogy Stefanny segítse Cassandrát? - súgta
halkan séta közben Kelly.
- Mert ők ketten tegnap nem vettek részt a játékban és kíváncsi
vagyok, így, hogy boldogulnak együtt, bíznak egymásban.
- Azt hiszem értem - mondta Kelly, közben elérték a zebrát, ezúttal
nem Jess segített, hanem ebben is Stefanny.
- Ha átértünk a zebrán, balra haladunk tovább a járdán! csaknem tíz
méter előre és egy újabb átkelőhely! - folytatta Stefanny.
 - Ezen a gyalogátkelőhelyen is sikeresen átkeltünk, most jobbra
megyünk a járdán közel 30 métert és ott megállunk! - Elérve a
szupermarketet megállt a kis csapat.
 - Nagyon ügyesek voltatok! Remekül dolgoztatok össze! - dicsérte
meg őket Jess.
- Egyelőre letudtuk a közlekedést. A másik kihívást jelentő terület
a bevásárlás. Ki vállalja?
- Majd én - szánja el magát Kelly.
- Oké, ki szeretné segíteni? - tudakolta Jess.
- Megpróbálhatom? - bátortalankodott Cassandra.
- Természetesen - hagyta jóvá Jess, és bekötötték Kelly szemét.
- Vásárlásra fel! - szólt Jess.
- Jessica felajánlhatom segítő karomat?
- Igen Christopher, köszönettel elfogadom.

*

   A kis csapat betódult a boltba, Jessék is vettek egy kocsit.

 - Mit szeretnél venni Kelly?
 - Kenyeret, többek között.
- Oké, akkor menjünk a kenyereshez. A javaslatom a következő a
vásárlók testi épségének megóvása érdekében a látók vezetik a kocsit,
a vaksik kapaszkodnak, és megpróbálják megtölteni a kosarakat -
megálltak a kenyeresnél.
- Kelly, itt a zacskó, előtted a kenyeres - magyarázta Cassandra,
Kelly gyakorlott mozdulattal játszotta a kenyeret a zacskóba és a
kosárba.
- Vacsi? - puhatolta halkan Jess, hogy csak Christopher hallja, aki
halkan válaszolt, hogy igen. Így ő is betett egy francia kenyeret a
kosárba.
- Kelly, használd nyugodtan a kezedet, az üveges rész kivételével!
Ott inkább kérj segítséget! - fordult most a lányhoz, majd elváltak
útjaik. Jessék bevásároltak egy kicsit és a pénztárnál bevárták
Kellyéket.
- Nos, a fizetés, az egy kisebb tortúra. Nagy segítség, ha több
"fiókos" pénztárcád van. Ez persze csak a személyes trükköm. Így külön
vannak a 100 Ausztrál dolláros (AUD) bankjegyek (nem mintha sok lenne
belőle), a kettő számjegyűek, azaz a 10, 20, 50 dollárosok, és az 5
dolláros bankók. És természetesen az aprók.
- De mi van, ha két kétszámjegyű van, 10, 20, vagy 50-es? - vetette
fel Cassandra.
- Semmi, ugyanúgy a második fiókba kerülnek, de külön hajtogatva -
válaszolta Jess, ők kerültek sorra, gyorsan végeztek. Jess fizetett,
addig Christopher udvariasan bepakolta a vásárolt dolgokat a
szatyorba, majd távolabb mentek helyet adva Kellyéknek. Mivel Kellynek
nem úgy volt elrendezve a pénztárcájában a pénz, mint Jessnek, így
Cassandra segített a fizetésnél. Majd mikor mindannyian már kint
voltak a bolt előtt.
- Mi a helyzet az apróval? - faggatta most Alex. - Azokat, hogy
különbözteted meg? Van amúgy a bankókon vakírás?
- Jó és lényeges kérdés. Nincs Braille írás a bankókon. Az aprókat
"könnyű" megkülönböztetni a méretük és a súlyuk alapján. Az érmék élei
recézettek, aminek milyensége szintén segíthet a megkülönböztetésben.
Bekell valljam viszont, hogy ez utóbbi nekem nem nagy segítség. Nos,
akkor, haladhatunk tovább?
- Igen - válaszolta Kelly.
- Rendben, mit szólnátok hozzá, ha ...
- Beülnénk egy kávéra valahová? - szakította félbe Christopher
Jessicát, mire a többiek nevetésben törtek ki.
- A kis kávéfüggő, vártam már, mikor rukkolsz ki a nagy ötlettel -
élcelődött Cassandra.
- Ha mindenki benne van, ám legyen. De a magam és fogyózó nőtársaim
nevében ne cukrászdába menjünk! - kérte Jess.
- Menjünk abba a Caffee valamibe ott a zebránál - javasolta Brandon.
- Bár nem túl empatikus egy vak vagy látássérült személy
társaságában, de most az egyszer kivételt tehetünk. Kéz feltartással
szavazzunk! - javasolta Jess, mindenki felrakta a kezét.
- Javaslat egyértelműen elfogadva, tartózkodás és nem szavazat
nélkül - tolmácsolta Christopher, mikor Jessica kérdőn nézett rá.
- Akkor Cassandra tied a szó!
- Köszönöm. Kelly, egyenesen előre megyünk a sarokig, majd okosan
átkelünk balra a zebrán. Pár lépés előre és jobbra átmegyünk a
gyalogátkelőhelyen, és még pár lépés és ott is vagyunk. Szerintem jó
idő van, idekint is leülhetnénk? - ajánlotta Cassandra.
- De lehet, hogy bent találnánk olyan nagy asztalt, hogy
mindannyian odaférjünk. Ezek az asztalok érzésem szerint nem
mozdíthatók - jegyezte meg Jess.
- Kelly szeretnéd te folytatni, vagy ezt már vegye át más?
- Úgy gondolom adjuk át másnak - válaszolta Cassandra.
- Szerintem is - mondta Kelly.
- Oké, ki vállalja? - kérdezte Jess.
- Én - jelentkezett Stefanny.
- Ki segítene? - kérdezősködött tovább Jess.
- Majd én - vállalta Alex. Ekkora Kelly és Christopher is
visszaértek a kávézó belső feltérképezéséből. A sál is átkerült
Stefanny szemére és a navigátor is besorolt a lány mellé.
- Van bent nagyobb asztal - informálta őket Christopher.
- Akkor menjünk be! - mondta Cassandra.

   Bementek és leültek egy sarok asztalnál, Jess, Kelly és Christopher
közé került. Jess és Kelly teát, a többiek kávét és üdítőt kértek.
Kelly hozzávetőleges pontossággal lefestette Jessnek és Stefannynak,
hogy a bejárattól jobbra L alakban van a pult. Balra és a pulttal
szemben üvegkirakat, ami az utca forgatagára néz, s az üvegfalak
mindkét oldalán találhatók az asztalok szabálytalan elrendezésben.
Stefanny jól megoldotta a kávézó szituációt. Kellynek viszont az az
ötlete támadt, hogy kicsit bonyolítsák Stefanny dolgát, kinavigálták a
pult kisebbik részén elhaladó folyosón, a mosdóba. A WC-n is bekötött
szemmel kellett boldogulnia, ami kissé nehézkesebben ment, mint a
kávézás vagy bevásárlás, de megoldotta. Mikor visszatértek a hölgyek a
mosdóból, kérték a számlát. Mindenki a saját fogyasztását fizette,
kivéve Jesst, mert az övét Christopher rendezte, a többiek tudta
nélkül.

*

  A kávézás után a kávézó előtt gyűlt össze ismét a kis csapat.

- Most hogyan tovább Jess? - nézett kérdőn Christopher.
- Már csak két feladat maradt mára, de persze még lehetne mivel
folytatni a sort. Az egyik a sport, a másik a tanulás. Csak hárman
maradtatok, akik nem vettek részt vagy egyikben, vagy másikban.
- Úgy van - helyeselt Cassandra.
- Mivel gondoltad illusztrálni e két tevékenységet? - érdeklődött
rosszat sejtve Christopher.
- Mivel egyéb lehetőségek híján vagyunk, a sportból csak a futás jöhet szóba.
- Vakon? - értetlenkedett Brandon és Alex szinte egyszerre.
- Igen. A tanulást is leegyszerűsítjük egy kicsit. Van valakinél
valami könyv vagy jegyzet?
- Nálam van egy könyv - kotorászott Kelly a táskájában.
- Bíztam benned - nevetett Jess.
- Szóval Alex és Christopher melyikőtök mit vállal be?
- Én bevállalom a futást - adta be a derekát száját húzva Alex, aki
köztudott, hogy nem híve az aktív, megerőltető sportnak.
- Bocsi, de a párosítás érdekében Christopher neked kell segítened
Alexnak a futásban. De előtte megcsillanthatod a tanulással a gyors
észjárásod s memóriád, amiben Brandon segít. Tehát a javaslatom Alex
irányítsd el Stefannyt a parkba egy padra. Ott Christopher megtanul
pár sort egy könyvből Brandon segítségével, utána Alex fut egy kört a
park körül. Ellenvetés vagy egyéb javaslat?
- Nincs - mondták szinte kórusban, áthaladtak a zebrán és
letelepedtek egy padra a parkban. Átkerült Christopher szemére a sál.
Kelly kikeresett öt közepes nehézségű mondatot a könyvből és Brandon
mondatonként felolvasta és tanította meg a férfinak. Körülbelül fél
órába telt mire az öt mondatot Christopher helyesen fel tudta mondani.
- Úgy tanuld meg, hogy holnap újra kikérdezzük! - fenyegette meg
Jess a férfit mosolyogva.
- Sőt, nem csak holnap, de még a jövő héten is visszatérünk rá -
kontrázott rá Cassandra.
- Úgyhogy, Kelly kérlek, jelöld meg a betanult szöveget -
mosolygott tovább Jess.
- Nos, ha a tanulással megvagyunk, jöjjön a testmozgás! - így
átkerült Alex szemére a sál.
- Gondolom kötél nincs senkinél?
- Nincs - válaszolták.
- Akkor marad a karolás vagy a kézfogás, rátok bízzuk! Mi itt
várunk titeket! Indulás, ha felkészültetek! - adta ki a vezényszót
Jess, Christopherék nekiiramodtak s a távhoz (kb. 800 m) képest gyors
tempót diktáltak.
- Ha megengedsz egy tanácsot, a végére tartogatod az energiád, a
hajrára, mert, ha ilyen tempót diktálsz, hamar kifulladsz - javasolta
lihegve Christopher.
- Nem verseny, így nincs ki leelőzne. Meg aztán futni sem kell
végig ... - lihegte Alex.
- Meglehet, hogy nincs ki leelőzzön, de becsületesen végig kell
csinálnunk, ha már elvállaltuk. Ne felejtsd el, hogy Jess ugyan nem
látja, de a többiek figyelnek.
- A többieket pedig arra kérem, tartsátok szemmel őket!
- Jól tudom, hogy a paraolimpián hivatalos versenyt is rendeznek a
látássérülteknek? - érdeklődött óvatosan Cassandra.
- Mármint a paraolimpián? Futásból? - kérdezett vissza Jess.
- Igen.
- Mivel kijavítottad gondolom lényeges a különbség - gondolkodott
hangosan Kelly.
- A pontos részletekkel, bevallom szégyenkezve, nem vagyok
tisztában, de annyi biztos, hogy nem mindegy. Sokáig harcolt a
nemzetközi olimpiai bizottság, hogy a fogyatékkal élő sportolóknak nem
jár az olimpia elnevezés ... vagy valami ilyesmit hallottam ez ügyben.
- De miért? - furcsállta Stefanny.
- Nem tudom. Visszatérve Cassandra kérdésére, úszásból és egyéb
sportokból is vannak versenyek. De a legnépszerűbb sport a vakok és a
látássérültek körében a csörgőlabda - felelte Jess.
- Hogy micsoda? - vágott egymás szavába értetlenül Brandon és Stefanny.
- Juj! - nyögött fel Kelly.
- Mi történt Kelly? - tudakolta Jess.
- Megbotlottak és majdnem elestek.
- Mennyi van még vissza?
- Mindjárt itt vannak - válaszolta Kelly, és pár másodperc múlva befutottak.
- Hát ez nagyon gáz! - mondta levegőért kapkodva Alex.
- De nagyon bátran helyt álltatok! Ezzel a tapasztalatszerzési
projektet lezárom. Mindenkinek nagyon gratulálok, derekasan helyt
álltatok! - összegezte Jess. - Amíg kifújjátok magatokat, tud valaki
válaszolni Brandon és Stefanny kérdésére? - nézett a többiekre kérdőn
Jess.
- Mi volt a kérdés? - érdeklődött Christopher zihálva.
- Mi a csörgőlabda? - ismételte meg Jess. - Senki? Hát jó, akkor
majd én. A név beszédes, a labda olyan, mint egy kosárlabda, de egy
csörgő valami van benne. Hárman alkotnak egy csapatot, s mint a
labdajátékoknál, itt is a pontszerzés a cél.
- Jess, azt hiszem, beszélhetek a többiek nevében is, nagyon
köszönjük, hogy ennyire nyitott voltál ezen megkeresésünkre, és hogy…
- Állj le, kérlek, Brandon! Én nem csináltam semmit. A munka dandár
részét ti végeztétek - szakította félbe Jess.
- Nem lenne kedved ezt szélesebb körben ... - kezdte volna Cassandra.
- Nem, és most bocsássatok meg, de mennem kell! - felelte Jess egy
mérges pillantást vetve Christopher felé és további kommentár nélkül
távozott.
- Ez mi volt? - kíváncsiskodott Cassandra.
- Micsoda? - néztek értetlenül a többiek.
- Az a mérges pillantás rád, Christopher? - firtatta tovább Cassandra.
- Az volt, hogy Ő már ezzel próbálkozott tegnap Jessnél - válaszolt
gyorsan Kelly, elkerülve a kombinálás lehetőségét.
- A pillantásból ítélve, elutasított? - tette fel Cassandra a költői kérdést.
- Igen, és szerintem arra gondolt, hogy most rajtad keresztül
próbálkozom újra - vallotta be kelletlenül Christopher.
- Pedig ez nem is olyan hülyeség. Mivel indokolta a nemet? -
érdeklődött Brandon.
- Nem magyarázta meg, én meg jobbnak láttam nem erőltetni -
válaszolta Christopher.
- Igen, lehet, hogy tényleg nem lenne hülyeség megismertetni az
embereket ezen általunk is tapasztalt dolgokkal - gondolkodott
félhangosan Kelly.
- De? - szólt közbe Christopher.
- De arra kérek mindenkit, hogy most egy kicsit pihentessük ezt az ötletet!
- Meddig? - kérdezte Brandon.
- Nem tudom. Míg jó alaposan ki nem dolgozzuk a stratégiánkat.
Szerintem ez, hogy egyenként bombázzátok, csak oda vezethet, hogy
végérvényesen elhajt minket - folytatta Kelly.
- Talán közülünk te ismered a legjobban. Mit javasolsz? - nézett
kérdőn Christopher.
- Meglátásom szerint pihentessük egy kicsit! Gondolkodjunk,
kutakodjunk a témában és utána így, együtt okos észérvekkel próbáljuk
meggyőzni Jesst - tanácsolta Kelly.
- Meddig kerüljük a témát? - kérdezte ismét Brandon.
- Két vagy három hétig.
- Tegye fel a kezét, aki elfogadja Kelly javaslatát! - kérte
Cassandra, erre mindenki felrakta a kezét.
- Helyes, javaslat elfogadva - összegezte Cassandra.

*

   Christopher elvitte egy darabon Kellyt, közben megköszönte a
támogatását, segítségét valamint titoktartását. A férfi hazament
letusolt és átöltözött, majd elment Jesshez. Ezen röpke fél óra alatt,
míg a lakásában felfrissüléssel foglalatoskodott és a visszaút alatt
Jesshez azon morfondírozott, hogy mászik ki ebből vagyis hogyan
magyarázza meg a helyzetet. Kelly szerint nem jó ötlet ajtóstul
rontani a házba, így spontán leszek és improvizálok, jutott dűlőre.

   Ismételten hiába csöngetett. Már kezdte feladni a fölösleges
kopogtatást és csöngetést, ha egyszer úgysem nyer bebocsátást. Így
előkapva belső zsebéből a telefonját, felhívta a lányt. De mire a lány
beleszólt volna Jenny loholt fel a lépcsőn, így megszakította a
hívást.

 - Te betyár, már megint nem vártad meg a gazdit? - simogatta meg a
kutyát, mire a lány is felért. - Szólhatok néhány szót a saját
védelmemben?
- Természetesen. Fáradj be! - engedte be őket, majd a fürdőbe ment
kezet mosni. - Megengeded, hogy igyak egy teát? - a férfi némán
bólintott. - Hallgatlak!
- Ártatlan vagyok. Senkinek nem szóltam arról az ötletről, hogy
próbáld meg szélesebb körben. Azt mondtad, nem, és én ezt tiszteletben
tartottam. Bár nem értem, hogy miért? De nem ígértem, hogy később ...
- Egyenlőre hiszek neked! De jaj, neked, ha újra előkerül! - mondta
a lány játékosan, mosolyogva.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 



Megrendelhető: Underground kiadó boltjában
Link: www.kyra-angie.oldalunk.hu
Köszönettel: Herika
Folytatjuk.

***********************
10. RÁDIÓ RIPORT  NAGY VENDELLEL

RIPORT NAGY VENDELLEL A  SYDNEY RÁDIÓ MOZAIK ADÁSÁBÓL, A  KÖLTÉSZET NAPJA ALKALMÁVAL. A 2018.  ÁPRILIS  15. VASÁRNAPI ADÁSBÓL...
A VERSET HALLGASSÁK MEG A YOUTUBE LINKJÉN!


VEZENDI LÁSZLÓ ÖTLETE ALAPJÁN ÍRÓDOTT VERS, HARMINC MAGYAR KÖLTŐ TOLLÁBÓL, ELMONDJA  NÉMETH NYIBA SÁNDOR.
 ........................................
Ilosvay Gusztáv

www.radiomozaiksydney.com.au  - ha erre a honlapra ha rákattintasz akkor megszólalunk


Jó szórakozást: ILOSVAY GUSZTÁV
 .........................................
ANYÁK NAPI VERS  A  RÁDIO SYDNEY  MOZAIK  MAI ADÁSÁBÓL   AUSZTRÁLIA
2018.   MÁJUS   06.   ANYÁK NAPJÁN.
NAGY VENDEL VERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV: ANYÁK NAPI BŰNBÁNAT

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ANYÁKNAPI BŰNBÁNAT.
NAGY VENDEL: ÉDESANYÁNK 

Szűk kicsi utcán
Görbe anyóka
Fiait várja
Éhes a szóra. 
Hol? Merre járnak?
Tékozló vággyal,
Korgó gyomorral,
Üres iszákkal. 
Cipőjük elnyűtt
Ép-e a testük?
Idő viharában
Megtört-e lelkük? 
Kimegy minden este
Utca elejére
Anyai szíve
Bánattal telítve. 
Sok éve várja
Kapuja tárva
Minden bűnük
Rég megbocsátva. 
Megbánva bűneink
De mindhiába,
Sírva borulunk
Sötét sírjára.
2018. anyák napjára 

***********************
11. HALLGASSUK EGYÜTT...!

Dr. KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA , JÁRTÓ RÓZA  VERSÉVEL
(Zenei rovat 17)

IMA SZENT RITÁHOZ

Dr.Kováts gyula
Mostan egy korábbi alkotásunkhoz nyúlunk vissza: Ima Szent Ritához. A mű aktualitását az adja, hogy Szent Rita születésnapja május 22, és hamarosan beköszönt ez a dátum.

Az Ima Szent Ritához az Örökbecsűek / Dallamokkal ölelt rímek című CD albumunk egyik jelentős darabja.

A vers Jártó Róza: Golgoták és kisdedek című könyvének is központi gondolata. A könyv borítóján található Szent Rita ikon Siess Zsuzsa ikonfestő munkája, és Jártó Róza tulajdona. 
A verset Jártó Róza: Anya! nézd egy szép virág… című verseskötetében is megjelentettük. A fenti CD album és verseskötet ikertestvérek. 
A francia Cézar Franck szimfóniájából választott, átírt zenemű különlegesen, hűen formálja meg Szent Rita alakját, mindazonáltal igazi ima is hozzá. A zene középső részében még a szent különös, zaklatott életére is utal, amelyet az ima ismétlése old fel. 
Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még mielőtt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. XIII. Leó pápa ,,Umbria gyöngyének'' nevezte őt. Testét Casciában, az 1937--47 között épült Szent Rita-templomban őrzik. 
A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.


Jártó Róza: Ave, Szent Rita



Ave, Szent Rita! Ave, Szent Rita!
Krisztus választott jegyese,
Jártó Róza
Ki hitben kedvese
Ki hitben kedvese.
Életed kísérte bánat, és anyai gyász.
Mégis kezed nyújtod a vétkezőnek,
Akit a nép gyalázz,
Akit a nép gyalázz.
Szent Rita, ki vagy türelem
A lelkierő, lángoló példaképe,
Kérj nekem szent lelkierőt,
Kérj nekem szent lelkierőt.
Mutasd meg nékem a helyes utat,
Melyet vak szemem, hiába kutat.
Hogy álljam e harcot, kitartsak,
Hogy álljam e harcot, kitartsak.
Ave, Szent Rita! Ave, Szent Rita!
Krisztus választott jegyese,
Ki hitben kedvese
Ki hitben kedvese.
Azoknak ajánljuk, akik a szépséget keresik. Szeretettel Róza és Gyula


Elérhetőségek:



***********************

12. ÍZES TÖRTÉNETEK

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.  

A LEGEGYSZERŰBB TÉSZTAÉTELEK:
A KÁPOSZTÁS KOCKA TORTA  - ELSŐ KÖTET.  
(NEGYEDIK RÉSZ)

A MEK-en ezen a linken olvasható:
A nem látók itt olvashatják:


4. Fejezet

A LEGEGYSZERŰBB TÉSZTAÉTELEK
A KÁPOSZTÁS KOCKA TORTA

Az iskolában nekem a legkedvesebb könyveim: a földrajzkönyv és a hozzá tartozó térkép atlasz, valamint az irodalom és a történelemkönyvek voltak. Ezekkel az olvasmányokkal már el is lettem volna egy darabig, de beláttam, hogy a többiekre is szükség van végeredményben, de leginkább ezeket forgattam.
A térkép segítségével és a könyvekben lévő információkból követni tudtam a történelem alakulásait, az emberiség vonulását a kezdetektől akár napjainkig.
Mindig azon tűnődtem, hogy a vadászó, halászó, gyűjtögető ősember miket is szedett össze vándorlása közben, élelem kiegészítése gyanánt, mert fő étrendje a fehérje dús húsféle volt.
Aztán végiggondolva a lehetőségeket, a mai zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék vadon nőtt változatait szedte össze pótlásképpen, mert nem mindig sikerült a vadászat sem, és később tudatosan is törekedtek a változatosságra, mert rájöttek, hogy az egyoldalú táplálkozás bajokat, betegségeket okozhat, de persze ennek tudományos magyarázatára csak évezredek során jöttek rá, a tudományok és a tapasztalatok fejlődése során.
Észrevették, hogy az, aki különféle gyökereket rág és édes gyümölcsöket eszik, és az ehető kőből, a sóból is fogyaszt, annak kevesebbet fáj a hasa, a foga, és valamivel tovább is él, mint a másik fajtársa.
Későbbi korokban, amikor már a gazdasági viszonyok is meghatározták az élelemhez jutás lehetőségét, az emberek már egyre kevesebb húst ettek, mert nem volt rá lehetőségük. Apám mondása szerint, a szegény ember akkor evett csirkét, ha vagy a csirke, vagy a gazdája volt beteg.
A tyúkot inkább megtartották a tojása miatt, és ha lehetett, akkor a gyorsan szaporodó galambot vagy üregi nyulat fogyasztották, amelyek sokszor maguktól is túlszaporodtak. Ezeket a fajokat könnyen háziasították, és sokszor az egyetlen fehérjeforrásuk volt. A még ennél is szegényebb néprétegeknek erre sem tellett, hanem a fákról leszedett varjúfiókákat vagy mezei állatokat főzték meg, pl. vadnyúl, vagy a ma már védett ürgét.
De a mai témakörünk a gabonafélékből készült ételek csoportosítása, kevéske tudományos vagy inkább tapasztalati okfejtések alapján.
A vonuló hordák különféle fűfélékkel találkozhattak vándorlásaik során, a búza, árpa és a rozs elődeivel, amelyek ha megértek, akkor bőven szórták szét maguk körül a magokat, így szaporítva a következő nemzedéket. Az éhes ember megkóstolta és fogai közt összeőrölte a magot, és táplálónak találta, majd később tudatosan szedte, majd vetette is a gabonaféléket.
Kövek között megőrölte, és vízzel keverve, akár forró köveken megsütve lepényeket, vagy az ősi kenyeret is előállíthatta ezzel az évmilliók alatt kialakult módozatokkal.
Az ősi kenyerek még lepényszerűek voltak, kovásztalanok, erre sok utalás van akár még a Bibliában is.
De már az egyiptomiak is, ha nem kapták meg a napi kenyér, sör és retek adagjukat, akkor nem voltak hajlandóak tovább építeni a piramisokat, amíg nem kapták meg a megfelelő fejadagot.
Ezek voltak a legelső munkabeszüntetések.
 A feudalizmusban, a fejlődés már jóval magasabb fokán a gabona és a liszt már a hatalom kifejezője is lehetett, sőt a gazdagság mérvadója és akár fizető eszköz is volt.
 A királyok is minél nagyobb területekre próbálták rátenni a kezüket, és lassan az élet jelképe lett a gabona és a lisztből készült kenyér, ami az egyetlen olyan étel, amit önmagában is meg lehet enni, de azért nem árt, ha van rajta valami feltét is, mondjuk zsír vagy szalonna, vagy akár lekvár is.
A molnár az egyik legfontosabb mesterség volt, ami a mai napig elismert szakma.
 Ma már különféle liszteket és melléktermékeket gyártanak: nullás liszt, finomliszt, rétesliszt, búzadara és a korpa is.
Mindegyiket másra használják, és minden családnál zsákszámra állt a liszt a kamrában, féltett és megbecsült kincs volt, ami valóban a túlélést jelentette a családoknak a hosszú téli időkre. Szegényebb rétegeknél nem volt ritka, ha télen éhen haltak, és ilyenkor azt mondták, elvitte a tél.
Ebből a sok munkával és szakértelemmel megtermelt és szívvel-lélekkel megőrölt búzalisztből számtalan nélkülözhetetlen és finom, s nem utolsósorban tápláló ételek készülhetnek.

Más receptekben majd szólunk a létfontosságú kenyérsütésről és a millióféle süteményekről, de ma a népi eledel legfontosabbjáról, a gyúrt és főtt tésztáról lesz szó, aminek igen gazdag tárházát is csak a teljesség igénye nélkül érinthetjük. A konyhaművészet rejtelmei tartogatnak számunkra egyszerű, de zseniális ennivalókat, amit az éhes és leleményes ember a változatosság jegyében kitalált, mindent felhasználva, amit a ház körül és persze a kamrában felhalmozott az ínségesebb időkre.
Manapság a boltokban számtalan úgynevezett száraztészta kapható. Ezt akár nevezhetjük a modern technika vívmányának is, de soha nem adja vissza a saját kézzel gyúrt és vágott tészta ízét és zamatát, mert a szárított tészta esetleg a gyors főzés esélyét rejtheti magában, mást nemigen, ebben a rohanó világban.

Néha elfogadhatjuk a technika által könnyebben gyártott csőtésztát, csiga- vagy kagylótésztákat, vagy a csavart és különleges alakú tésztákat, ami kézzel nehezen, vagy egyáltalán nem elkészíthető.
Ezeket csak ki kell főzni és már fogyasztható is.
A gondos háziasszony szerint üres kamrának bolond a háziasszonya.
Édesanyám szerint mindig kell lennie a háznál gyufának, szappannak, gyertyának, sónak, lisztnek, cukornak és zsírnak. Az sem baj, ha néhány tojás is akad a spájzban, amit mi gyerekkorunkban spáhiznak mondtunk, a kiejtés tudatlansága okán, és számomra mindig csodákat rejtett az a viszonylag nagy éléskamra.

Disznóölések után pedig csodálatos füstölt kolbászok és sonkák illata lengte be a soha ki nem ürülő éléskamrát. Gazdagok nem voltunk, de soha nem éheztünk. Füstölt és sózott húsok, savanyúságok, befőttek, lekvárok, málnaszörpök, akár még bor is, mindig találhatóak voltak, az évszakhoz illően, a polcokon.
- Hogy legyen mihez nyúlni! - mondta mindig anyám, s milyen igaza volt!

Kezdjük akkor hát Isten nevében.
Estére kelvén, ha hazajöttek a földekről, valami vacsorát kellett főzni a családnak, de gyorsan, mert fáradtak és éhesek is voltak. Édesanyám kihozott egy kilónyi lisztet, amit soha nem mért, de mindig hasonló mennyiség volt, mert egy nyeles bádogból készült lapáttal kivett a zsákból egy adagot, és az mindig azonos mennyiség volt. Éppen egy főzésre való adag.
A lisztet, akármilyen tiszta is volt, mindig megszitálta. A nagyobb darabokat mindig a csibék darájába öntötte. Az sem veszhetett kárba.

Elrekviráltunk a tyúkoktól három vagy négy tojást, és mivel friss volt, bátran beleüthettünk a liszt közepébe, a kézzel vájt kis gödröcskébe.
Egy kevéske sót, csupán egy késhegynyi sót szórt a közepébe és kevés langyos vizet öntött rá, amennyit felvesz. Ezek a mennyiségek az "ahogy sikerül" szóláshoz tartoztak, de hogy, hogy nem, mindig sikerült.
Só, valamennyi, minden ételbe kell, ami kihozza az ízeket, még az édesbe is.
Aztán kézzel összekeverte a tésztát, és addig keverte, míg egy egységes és könnyen gyúrható masszát kapott. Kissé meglisztezte a deszkát, hogy ne ragadjon oda, és addig gyúrta, míg kemény tésztává nem vált. Ha nagynak találta, akkor kettévágta, és két bucit formázott a kigyúrt alapanyagból.
Néhány percig pihenni hagyta és aztán sodrófával kinyújtotta a gyúródeszkán a leveles tésztát. Nekünk hosszú sodrófánk volt, mert anyám nem szerette a nyeles nyújtófát, de én láttam, hogy tanya bulikban, akár egy teli borosüveggel is ki lehetett sodorni a tésztát, de mindig telivel, mert annak volt súlya is, de utána feltétlenül fel kellett bontani, hogy a folyadékveszteséget azonnal pótolhassuk.

A kinyújtott aranyosan sárgálló tésztalevelet, külön az erre tartott és másra nem is használt tésztavágó késsel kb. hat centis csíkokra kellett vágni, és a pár milliméter vastagságú csíkokat egymás tetejére rakva, nagyon éles késsel a megfelelő méretre és formára vágta a mama.
Ez persze mindig attól függött, hogy mi is készült belőle.
Figyeltem, hogy a tészta mint ropogott a kés éle alatt, amit a tojás mennyiségével lehetett szabályozni, hogy milyen kemény is legyen. Minél több a tojás benne, annál keményebb a tészta, és a bolti nyolc tojásossal, szerintem, egy lovat is le lehet már ütni.
Néztem az ujját, bal kezén a körmeit kissé visszahajtva, soha nem vágta el az ujjait, pedig igencsak gyorsan vágta a tésztát.
A kis kocka a levesbe került, a nagy kocka pedig krumplistésztának, túrós csuszának, káposztás kockának való volt, a széles metélt pedig túrós, grízes, lekváros, diós, mákos tésztának készült, és még a grízes tészta, amit apám csak becsapott tésztának hívott, mert aki tésztára tésztát rak, az egyéb huncutságokra is képes. Készült még a gyufatészta, amit halászléhez és bablevesekhez használtunk. Még biztosan van másféle is, de hirtelen ennyi elég minekünk.
Ezeket mind másképpen kellett vágni, de legnehezebb volt a cérnametélt, amit tényleg csak a leggyakorlottabb háziasszonyok tudtak vágni. Később már a vásárban vettünk a mamának tésztavágó gépet, amivel szép hosszú cérnametéltet tudott gyártani és másoknak is sokszor csinált, mert nagyon szeretett ezzel foglalatoskodni. Sok mázsa lisztet meggyúrt életében.

Míg gyúrt, addig feltett egy fazék vizet melegedni, mert annak is idő kellett, míg felforrt, és abban főzte ki a tésztát, és mikor már feljött a víz tetejére, már ki is lehetett szedni egy másik tálba. De lemosni csak langyos vízzel szabadott, mert nem kellett teljesen lehűteni a tésztát, mert akkor újra fel kellett melegíteni.
Persze a főzővízbe is tett egy kis sót, hogy az is adjon egy kis ízt. A kész tésztára tett egy kis zsírt vagy olajat, és összekeverte, hogy ne ragadjon össze, mint a zsírtalan tészta.
A még forró tésztalevet sem öntötte ki, hanem akár egy kis fokhagymával, némi kis krumplival, zöldséggel egy kis gyenge levest főzött belőle, ami kellemes előétel volt.
Aztán következett a csoda, hogy mi kerüljön a tésztára, még meleg állapotában.
Sokszor eszembe jut a vicc, hogy a mama megkérdezte a szomszéd kisfiútól, hogy mit ebédeltek.
- Mi rádiót - felelte a fiú.
- Rádiót?
- Igen- felelte -, mert anyám megkérdezte, a tésztára kérek-e rá diót?

Ezen mindig jót nevettünk, mert ugyan már sokszor hallottuk, de tetszett.
Végül is mindig az került rá, ami éppen volt otthon, vagy amit éppen megkívántunk.
Szerettük a tejföllel kevert túrós tésztát, amire vagy apróra vágott sült szalonnát, vagy porcukrot lehetett tenni, és persze még több tejfölt.
De nagyon finom a krumplis tészta is, vagy a dióval vagy mákkal meghintett széles metélt is. De ha csak lekvárt tettünk rá, akkor azt mocskos tésztának hívtuk, a grízeshez pedig valamilyen befőtt járt.
Ezen változatoknak csak a fantázia kifulladása szabott határt.
Most következzen a kedvencem, a káposztás kocka, ami ugye nem kocka, de mégis így hívtuk.
Ilyenkor ősszel már megérett a káposzta, és kamrába vagy pincébe hordtuk, nehogy kint megfagyjon.
Ilyenkor, Szent Imre után kezdődtek a savanyítások és a káposzta elrakása télire.

Az egy kilónyi lisztből készült tésztához körülbelül egy kilós káposzta is dukált.
Kettévágva, reszelőn lereszeltük, a torzsája pedig finom vitaminos falat volt a reszelő fiatalembernek.
A káposztát kissé megsózva félretesszük és egy nagyobb méretű lábasba körülbelül fél deci olajat vagy egy kanálnyi zsírt teszünk.
Mikor elkezd olvadni, egy kávéskanálnyi köménymagot teszünk bele és kipattogtatjuk. Már ennek kellemes illata van, de aki nem szereti ezt a fűszert, el is hagyhatja.
A zsírba tegyünk egy fél kanál kristálycukrot, és elkezdjük karamellizálni, de ha van, aki nem eszi vagy nem eheti édesen, akkor nem kell bele cukor. A cukortól barna lesz a káposzta, de ha nem teszünk bele, akkor kissé zöldes marad és vadabbnak, zöld ízűnek tűnik majd a káposztás tésztánk.
A karamellizált és felforrósodott zsírra ráöntjük a káposztareszeléket, és kevergetve, ügyelve hogy oda ne süljön, fonnyasztjuk a káposztát, kellemes illatot árasztva ezzel a konyhában, és már ínycsiklandozó érzések kerítenek a hatalmukba bennünket.
Mikor kellően lepirult, megsült a káposztánk és egy kiskanálnyit megkóstoltunk, akkor még tehetünk bele őrölt borsot, ami fantasztikus ízt és illatot ad majd az ételünknek.
Ekkor a még meleg tésztát ráöntjük a káposztára és alaposan összekeverjük, hogy mindenhová jusson káposzta és ne legyen csupasz a tészta, mert az úgy a finom, ha mindenhol belepi a káposzta.
Az egészet egyneműsítőjük és átforrósítjuk, mert a tésztaételek melegen a legjobbak.
 
Káposztás kocka torta
Ha kellően forró, akkor tulajdonképpen már kész az ételünk, és ehető is, aki akarja, még megborsozhatja, de sokan porcukorral szeretik.
Nekem nagyon tetszik a hosszú nyelű borsdaráló és szertartásosan mindig tekerek rá egy kis frissen őrölt borsot. Így is fenséges és kellemes étek.
De ha van rá idő és igény, akkor még megbolondíthatjuk ezt az egyszerű ebédet.
Keressünk egy szétnyitható tortasütő formát, mert abból könnyebben kivehető a süteményünk, de ha nincs, akkor jó egy tepsi is.
Kettő egész tojást beleütünk egy tálba és villával kissé felverjük. Esetleg némi sót és borsot tehetünk a tojásba, és a még langyos, de nem forró káposztás tésztához keverjük, de vigyázzunk, hogy nehogy mindjárt tojásrántottát kapjunk.
A tojással bekevert tésztát a formába öntjük és fakanállal elsimítjuk és a forró sütőbe tesszük egy jó tíz-tizenöt percre. Ekkor még kellemesebb, finomabb, tartalmasabb ennivalót kapunk.
Ha tortasütőben sütöttük a tésztánkat, akkor ék alakban vágjuk fel, ha tepsiben sütöttük, akkor kocka alakra vágjuk a megsült tésztát.
Kiszedővel mindenki tányérjára teszünk egy adagot, és vagy porcukorral vagy anélkül fogyaszthatják a családtagok.
Így egy kissé feldobjuk az egyszerűnek tűnő ebédünket.
Még a gyerekek is szívesebben megeszik, mert érdekes számukra. Be lehet vetni néha egy kis trükköt.

Rozé vagy fehér bor illik hozzá.

Mindenkinek jó étvágyat kívánok! Az egyszerű is lehet nagyszerű, és nem kell mindig kaviár!
Végezetül álljon itt egy kis figyelmeztetés: ezek a tésztás ételek magas szénhidrát- és cukortartalmúak. Nem tartoznak a korszerű táplálkozási elvárásokhoz, de azért néha nosztalgiázva el lehet bűnözni velük.
Az vesse ránk az első követ, aki még nem próbálta ki, ha másért nem is, kíváncsiságból ezeket a régi recepteket.
Egyebet nem mondhatok..

***********************
13. VERSVÁLOGATÁSOK …
        BURZA MÁRIA ÉS I. P. STEVEÍRÁSAIBÓL.                                                                         

Burza Mária: ELTÉVEDVE

Üde színekkel játszik a Tavasz
a Nap simogatja az arcokat,
mégis az Ember fázik,
olvadni nem kész
a szíve köré fagyott páncél.

Az Élet, a Természet lüktető zene,
táncot járó színekkel tele,
nem depressziósak a fák,
nincs szorongó madár!
Az Ember miért más?

Az Élet oly csodás, színekkel teli
de az Ember szorongó,
örülni nem tudó,
mert eltévedt valahol.?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

NE ENGEDJÜK ELVESZNI

Elnézem ezt a csodát, amelyet
Tavasznak nevez a világ, amely
a Reménynek gyújtja meg lángját,
míg csendesen alussza télen álmát.

Hó fedte föld alatt álmodott szépet,
hiszen benne volt Istentől kapott
örökkön át sugárzó bölcsessége,
a Hit erejének minden szépsége.

Bennünk is hangtalanul hevernek
álomképek, életünknek vásznán
festeni kellene Hittel, Reménnyel.


Mégis oly gyakran feketén látjuk,
ilyenkor az élet peremén állunk,
ne engedjük elveszni boldogságunk!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

HA NEM MEGY , ELENGEDNI

Harcolni az álmokért,
merni és tenni a vágyakért,
de tudni mindig hol a határ!

Ha nem megy- elengedni, s meglátni okát.
tudni, van más lehetőség, így menni tovább,
dolgot tenni szívből, igazán.

Kereszteződésekből áll az Élet
visszamenni soha nem lehet,
de felbukkan egy másik elágazás,
ha éber a figyelem.

Minden helyzet, történés , és ember
okkal lép az életünkbe, és okkal távozik,
ez fájhat is, mégis hálásnak kell lenni,
s tudni, a kérdésekre lesz majd válasz is.

"Elhagytak?- Jobbat kapsz!
Megbántottak?- Erősebb leszel.
Játszottak?- Türelemre tanít.
Padlón voltál?- Bátrabb lettél."
Hisz ami nem helyes , nem Te vagy!


A boldogság közel van,
a boldogság nem cél,
a boldogság út,
A BOLDOGSÁG BENNED VAN! ?

........................................

I.P.STEVE VERSEIBŐL:

Szótlanságok

Aranyrögök izzótömbbe dobva
ragyognak fénylőn.
A tegnap a mában oldva
jön felém tündöklőn,
majd lassan indul aludni, egyre lejjebb az égen.
Hosszan nézem, elmerengve,
míg a sötétbe mártózik a holnapért végleg,
koroméjbe eltemetve

Az ősz sem int búcsút,
csak az utolsó napokban
a bús dalokat fújjuk,
melyek lelkünkben vacognak.

A fák lombjai csendben tűrik szaggatásuk
s a széllel szállnak védtelenül,
majd földet érő hallgatásuk
sárba zárva alámerül,
vagy könnytócsába fuldokolva ,
úszik lomhán libegve,
mintha a léttől undorodna,
kinek élni nincsen kedve.

Van aki még indulás előtt, pár szóval köszönt
s az elmúlás cseng, a küzdelem, az elcsukló hangban
s van aki csak elmegy, kit az élet meggyötört,
ajka sem rebben, megszűnik a létért való harcban.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Önmagadért is

Nincs már a szívedben többé
és az életút már törés?
Jót róla! Rosszat ne regélj!
Mert, hogyha mégis megtennéd,
a kis szép is megszűnhetne,
mi emléknek maradt benned.

Vesztett jellemed siratnád,
azt, lejáratva tudatnád


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Késő

Csak el kellett volna érni,
bátrabban nyúlni, nem félni,
csak egy mozdulaton múlott
és minden a földre hullott.
Álom foszlott darabkákra,
fényét sírja a múltjának.
Holnapjának temetésén,
keresztfáján feledés él.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Ha meg is van írva

Néha megszólal a szelíd önmagad
míg a bánat lelkedhez hozzátapad.
Arcodra vetítesz egy kényszermosolyt
s nem érted, a léttől mért veszed zokon.
Toporogsz a jelen cifra tornácán,
így halmozódik a perc, a perc hátán.

Suttog a belső hangod, mégis lázít,
szembeállít magaddal, de nincs másik,
egyedül kell döntened, hogyan tovább,
hogyan kovácsold az életed sorsát.
Kiáltod, hogy egy könyvben meg van írva,
s az égre nézve térdre roskadsz, sírva.


Remény csupán, hogy hátha mégis te vagy,
ki formál és irányt a jövődnek ad,
ki álmaid, egy nap, életre hozza
s a boldogság virul, mint egy szál rózsa.
Jól tudod, nehéz marad a kereszted,
de mit elbírsz, attól nem lesz nehezebb.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Lehet, mást vársz

A ma sarába süllyedő tegnap
mozdulatlan, mint ami már elhalt.
Sápadt, sárga, lüktetése halkul,
majd elfekszik mélán, ott lent, alul.

A lelkem csendben hevül, majd megül,
mégis zakatol valami belül.
Börtönéből szabadul a gátlás
s a könnyeken ragyog a szivárvány.

Nem arattam megértést vitában
és nem sírtam sohasem vidáman,
szemeidnek olvasom sugarát,
minden gondolatodnak tudatát.


A holnap épül porból és könnyből,
bánatból és csupa báj örömből.
Lélekre sár, alakká vált áldás,
mégis lehet, hogy merőben mást vársz.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Édes fény

Duplán ragyogott az ablak párkánya.
Kintről az ezernyi csillag lüktető lándzsája,
bentről a tavasz-oltár izzása szikrázott,
függönyként elzárta az úgyis megszűnt világot.


Holdsugárnál égett s illatát szórta a fény.
Átszőtte a szerető ölelés,
míg halkan sercegő viasz nyelt magába mámort,
de mikor már nem kellett látnia, elaludt magától.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 


MINIATŰR  BÖÜLCSELETEK…- I.P.STEVE GONDOLATAIBÓL:


1. Csak azt érhetem el, amit elhatározok
 2. Van, amit elhinni, már késő
 3. A halálos ítélet sosem szűnik meg, amíg halálra ítélve születünk
 4. Vannak akik esőben is kiteregetik a szennyest
 5. Nehezen lesz kedvenced, amit meg sem értesz
 6. Az emberséget nem a külső tudatja
 7. Ne akarj olyan emberhez csatlakozni, akinek nem hiszel 

***********************
14. MEGHÍVÓ  KIÁLLÍTÁSRA !                                                         

STEKLY ZSUZSA  TŰZZOMÁNC  KÉPEIHEZ

Szia Vendi!  

Sok szeretettel hívom, és  várom  az újság olvasóit, a  következő kiállításom
Stekly Zsuzsa
megnyitójára, és  magára a kiállítás megtekintésére.  A rendezvény a  szekszárdi Babits Mihály művelődési központban lesz látható,  
A lényeg, hogy május 4. 17 órakor a Babits Bakta termében, (hajdani táncterem, alias üvegteremben ) lesz a kiállításom. 45 év 820 fokon címmel.
A  kiállítás május 4-június 2-ig van nyitva , naponta 8-20 óráig, szombaton 8-18-ig. Vasárnap zárva.
Ez lesz a 284. kiállításom. Nagyon készülök rá. Mindenkit szeretettel várok: Zsuzsa
From:  Stekly Zsuzsa
7150 Bonyhád, Deák Ferenc u. 37.
0036 74 451-287 mobil: 30 9939 758
kobakpat@t-online.hu
zomancmuves@gmail.com
www.tolnaart.hu/stekly
www.zomancmuves.hu


Stelky Zsuzsa : Szent család - tűzzománc
---------------------------------------

NAGY VENDEL: ZOMÁNC ROMÁNC

Anyagok,színek kavalkádja
Talán meghal a kép
Ha megszáradt a festék?
Vagy utána él csak igazán?
Nyírfák sokasága
A szoba falán.

Ha szárad a vászon,
Feszül a lécre,
Pára enyhíti a
Selyem feszülését,
Olajban tündöklő
Csendélet fényét.

Rézlemez pattog,
Ha kihűl melege,
Anyaga, színei összehegedve.
Méz sárgává válik
Az ékszerzománca,
Csak akkor látod,ha
Kihűlt a  lemez,
A zománc románcát

Akvarell színeit oldja a víz,
Fehér papírról sejlik a kép
Vizes foltokból
Szárad ki a forma.
Kékfejű szögre
Falra akasztva.


Legjobb volna festeni
A kéklő égre,
Égszínkék kékkel,
Szíved ecsetével,
Hogy mindenki lássa.
Messziről nézve.
Fodros fehér felhőkkel
Bekeretezve.

2018. április 30.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Stekly Zsuzsa: Egy kis tavasz - tűzzománc
***********************

15. VERSRŐL VERSRE …KORTÁRS SZERZŐKTŐL

NAGY CSABA: Tiltott szenvedély...

Kín után jött a
tiltott szenvedély,
mámoros kéjhabra
a gond mely
mételyezett fekély.
Az ármány ködje után
a tiszta öntudat,
melynek éles pengéje
szívemben matat.
Mindenért megfizettem
a többlet kamatot,
feleltem azt, mi a köznapinál
több gyönyört adhatott.
Elemésztő életvágy
szorult belém
szívemet lángján
megperzselném.
Nem vagyok türelmes
semmiben,
Nem lelem a
helyemet sehol sem.
Mohón élvezem, kábultan
s vakon,
mit kínál egy - egy alkalom.
Gaz uzsorás vagyok, csak
lesem az élet kegyét,
várom, mikor mondja azt:
na, most már elég!
Amíg majd egyszer
kénytelen leszek,
itt hagyni mindent,
mint megroggyant beteg.
....................................... 
 
CSOMOR HENRIETT : 
Őrangyalom

Karomba vettem gyenge édesanyámat.
Karosszékébe ültünk fenyők árnyékában,
ölembe tartottam életem értelmét.
Fordítottam volna nap felé,
hogy sugarai érjék beteg testét.
Hiába kértem melegedjen fel,
hideg kezed-lábad, meg se hallotta.
Csak gyengéden hozzám simult,
s angyali tekintetét rám emelte.
Nyugalmat árasztott közelsége,
ezerszer csókoltam halvány arcát,
nagyon szeretlek édesanyám.
A sors kegyetlenül elbánt veled,
számomra felfoghatatlan
borzalmas betegséged. 
Küzdenünk kell, ahogy
tettük sok éven keresztül.
Élned kell csillagom!
Őrangyalom vagy nékem.
Mondd, mi lesz velünk anyám?
 Minek legyek,
ha te már nem leszel?
Forró könnyei vállamra hulltak,
halk volt, szinte suttogott.
Henikém, Henikém, drága kislányom! -
érzékenyen simogatott.
Együtt leszünk, ne félj!
Gyötrő félelem nyomaszt,
hozzá bújok amíg lehet,
el sose engedem.
Lelked szelídségét tükrözi keresztnevem,
melyet tőled kaptam.
Senki sem mondja náladnál szebben!
Őrzöm hangodnak dallamát.
Szörnyként tör rá fájdalma,
s percek alatt rabul ejti.
Ajka nem mozdul, magába fordul,
áttetsző bőre tiszta ránc szegénykémnek.
Keserű bánat szenvedő kincsemet így látnom.
Kezem melegével, szívem szeretetével,
ujjaim egyenletes ritmusával masszírozom
enyhülést remélve.
Sóhajt keserűn, ősz fejét keblemre hajtja.
Csipkés párnái közé fektetem lelkem gyönyörét.
Smaragdzöld szeme könnytől fénylik,
ölelve marasztal.
Őrangyalom, drága anyám,
örökké körülötted forognak gondolataim,
nagyon vigyázok rád!

2018. április 21.
.....................................

TÓTH ENIKŐ: Bezárt világ!

Száll a labda, lenn a téren
magában,
Mi jár most fent a gyermekek
agyában?
Telón játszanak ezerrel,
tabletoznak gyors kezekkel
a házban

Száll a hinta,  a kisgyerek
elrepül,
Csengőszónak épp egy tücsök
hegedül,
Anyuka telefonál éppen,
új pasiját fűzi szépen
elmerül…

Buszra szállok, pókerarcú
emberek,
Hozzászólni én senkihez
sem merek!
Ha bajban vagy segítséget,
elvárni az emberséget
nem lehet!

Tömött sorban megy a tömeg
előre,
Játékodban épp felérsz a
tetőre!
Nem figyeltél, így orra buksz,
nagyot esel, talán tanulsz
belőle…

Jön a május, indulhat a
szerelem,
virtuális kapcsolatom
keresem!
Az, hogy ki vagy, kit érdekel?
posztolj sokat jó képekkel,
meglelem…

Merre tarthat ez a világ,
nem tudom,
főként ha a játék végét
elbukom?
Mosolyogj és néha nézz fel,
boldogabb lesz így az élet
megsúgom!

.........................................

ANYÁKNAPI BŰNBÁNAT…

NAGY VENDEL: ÉDESANYÁNK 
 
Szűk kicsi utcán
Görbe anyóka
Fiait várja
Éhes a szóra.
 
Hol? Merre járnak?
Tékozló vággyal,
Korgó gyomorral,
Üres iszákkal.

Cipőjük elnyűtt
Ép-e a testük?
Idő viharában
Megtört-e lelkük?

Kimegy minden este
Utca elejére
Anyai szíve
Bánattal telítve.

Sok éve várja
Kapuja tárva
Minden bűnük
Rég megbocsátva.

Megbánva bűneink
De mindhiába,
Sírva borulunk
Sötét sírjára.

2018.  anyák napjára
......................................

Mátyás Rita: "Köszönöm Istenem az édesanyámat!"
(Az idézet Dsida Jenő: Hálaadás című verséből való.)

Kék nefelejcs, gyöngyvirág virít sírodon,
az emlékezés könnye csordul arcomon.
Őzbarna szemedből sugárzó nyugalom,
mely véges-végig óvott gyermekkoromon.

A mennyekből is figyelsz, őrzöd életem!
Vigyázó szemeid, én mindig érezem.
Most is áldom lényed,a lelked nyugalmát,
Nekem volt e földön, legjobb Édesanyám!

Lassan húsz éve, hogy nem foghatom kezed,
de sose feledtem, a sok bölcseletet,
melyre gyermekként tanítottatok engem,
bár szívem már fárad, zaklatott lelkemben!

Oly nagyon jól esne, magamhoz ölelni,
a szívedhez bújva, lelkedben pihenni.
Ezerszer csókolnám, megfáradt kezedet,
és óvón vigyáznám, fájó lépteidet!

Sorsod nehéz volt, de Te erősen álltál
Mint viharban szikla sohasem inogtál!
Mindig emlékezem, drága, jó anyámra,
"Köszönöm Istenem az édesanyámat!"

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Mátyás Rita: Életem könyve...


Életem könyvében  lapozok,

közben csöndesen elgondolkozom.
Gyermekkor lapjain lépkedem,
nevetés csendül régi képeken.
Gondolatok szállnak, repdesnek,
és látom magamat szerelmesnek.
Boldogság mosolyog lapokon,
a nehéz napokon átlapozok.
Másik oldalról könnyem csordul,
fájó szívem fájdalomtól torzul.
Férjem szeretete átragyog 
a könyvön, a szavakban nincs közöny.
Küzdelem kapar sorok között,
a kínok-kínja még visszaköszön.
A magány csendben vállamra ül,
a lámpafényébe bogár repül.
Utolsó fejezethez érek,
az unokák ajkán száll az ének.
Éltem végső lapján merengek.
Mondatok és szavak rám merednek,
Van helye, még egy fejezetnek?
Korai még búcsút inteni,
Ráérünk még vissza tekinteni!
Itt a tavasz, fütyöl a rigó,
életöröm röppen fel a lapról.
Írok én még egy fejezetet,
ha Isten nekem, megengedi ezt!

***********************

16.  EGY KIS HUMORKA

KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK: Ismét bűnbe estem 

Egy órától már nem alszom,
ágyban magam csak kínozom.
Ötöt üt a falióra,
szemem nem zárul álomra.
Most mi a fenét tegyek?
Írni, olvasni nem lehet,
felkelek és visszafekszek,
a fene egye az egészet.
Máskor, ha írtam, olvastam,
mindjárt álomba szunnyadtam.
Most ismét olvastam, írtam,
Nem jött szememre az álom.
Az ágyamban forgolódom,
Feleségemet hallgatom.
Alszik a drága és húzza,
az alvással nincsen gondja.
Felkeltsem, - nem lenne  értelme,
álmom vissza úgysem térne.
Csillagoknak ragyogása,
teliholdnak az állása,
vagy csak a fészkes fene.
De álom nem jön szememre.
A konyhába kilopózom,
pálinkát jól meg csókolom.
A hűtőnek neki esem,
ujjaimmal jól átnézem.
Edények ott benn fekszenek,
nem találom, mit keresek.
Egyikbe töltött káposzta,
másikba, babnak gulyása,
tojás, tejföl még sok minden.
De pálinkámmal mi legyen?
Aztán végre beljebb nyúlva
rátalálok a sonkára.
No, ehhez nem kellett Zsuzsa.
Másképp sem hívnám konyhába
Kora reggel öt az óra,
kinek lenne bátorsága!
Meg az Ő szigorúsága,
nem is lehetne pálinka.
Én a sonkát nyakon kapom,
egy részét jól lenyisszantom.
Paradicsomot találok,
kenyeret is hozzáadok.
Így reggelim rendbe lenne,
pálinka kell még melléje.
A székemet kijjebb húzom,
helyem szépen elfoglalom.
Kis kenyér paradicsommal,
annál több finom sonkával.
Úgy jóllakom, mint egy duda.
Rám szól a boros palackja:
Hohó, pajtás csak egyedül,
barátok így hogyan leszünk!
Gyere szépen és puszilj meg,
egymást szépen szeresük meg!
Szívem nem lehet így hűtlen,
megölelem, mert szeretem.
Néhányszor még ölelkezünk,
egymást így megszeretgetjük.
A konyhát én rendbe rakom,
Zsuzsa semmit meg ne tudjon.
Ó de most jön a neheze!
Leírjam, vagy aludjak e?
Mert most mind a kettőt bírom.
Írjak, vagy az ágyat bújom?
Elmúltak az égi jelek,
s álom nyomja a szememet.
Írás is ilyenkor megyen.
Ágyba bújjak? Írjak nektek?
Ágyban párnák közt halni meg?
Inkább az írógép mellett.
Most, hogy ezeket leírtam,
beosonok kis ágyamba.
Gyötri már szemem az álom,
ezért szépen ágyba bújom.
Mint ki jól végezte dolgát.
Megvárom a kilenc órát.   

***********************
17.  MESE ANYÁK NAPJÁRA

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Álomiskola tündérei
„Tudod-e, hogy kik azok, akik a csepp gyermeket látogatják?”

A régi világ bölcs öregeinek története elmeséli, mért is nevet álmában a kisbaba.
Mindeni jól tudja, hogy amikor megszületik egy kisbaba, aki az életről mit sem tud, csak eszik, iszik s leginkább alszik. Olykor-olykor megesik, hogy a kisded az álmában mosolyog és vidáman felnevet.
Minden apró pici gyermeket meglátogatnak az álmot hozó kis tündérek, ugyanis ők vigyáznak arra hogy szép legyen az álmuk.
A nagy mesemondó öregek története szerint tündér képében járó elhunyt szeretteink jönnek meglátogatni álmaiban a kisbabát. Nem látja Őket senki csak a kisbaba, és amikor megpillantja az ránevet.
A tündér a kisded, apró kezecskéjét fogva, repülnek szép csillogó szárnyakon álom országba. Az Álmok Birodalmában minden megtörténhet, hisz csodákkal van teli ez a nagy s végtelen világ.

...kukuccs...!

Szeretettel veszik körbe a kis jövevényt. Játékosan taníthatják, nevelgetik és megmutatják, hogyan kell mosolyogni, nevetni, azaz miként fejezze ki magát a kisbaba, hogy az Anyukája szavak nélkül is megértse. Nehéz iskola ez a kis tanulónak, hisz sok-sok újat kell tanulnia, azért is nem véletlen, hogy olyan sokat alszik, mert az iskolából nem hiányozhat. Megesik, hogy elsőre nem sikerül a kisdiáknak megtanulni a leckét, ám végül úgyis belejön majd. A tündéri tanítás teljesen különbözik az óvodai és az iskolai tanagyagtól, ugyanis ők így szoktak tanítani:

„Na most, pici babácska, próbálj felülni… Rajta-rajta, meg tudod csinálni! Ha álmodban már jól megy, ébren is kipróbálhatod. Ügyes vagy, menni fog!”

A pici baba amikor ébren próbálkozik azzal, amit az álmában már nagyon jól megtanult, a valóságban többször is neki kell rugaszkodnia a dolognak, mivel itt azért már nehezebb dolga van. A kisded ilyenkor szokta babanyelven biztatja magát:

„ÁÁÁHUHÁÁÁ!”

Hogy mit is jelent ez a felkiáltás? Természetesen ezt csak a kis tündérkék értik. Aztán mi is lesz a nagy erőlködés eredménye? Végül a baba szépen ül.
Az álom eljövetelkor a kisded büszkén elszokta mesélni, milyen ügyes volt, ha sikerrel járt a „házi feladatban”, s ennek fényében a tündérkék megdicsérik és megszeretgetik.
Az idő múlásával a kisded egyre ügyesebb lesz a szülők nagy örömére:


„Nézd, mit tud már a pici csodánk!
Annyi mindent kell megtanulnod,
sok-sok csoda vár rád, meglátod!
Járj szorgosan az álomiskolába!
Nevess hát, nevess, kicsi babánk,
felhőkre, fűre, fára, kis virágra!
A gyermekkor hamar elszáll…”

 A felnőttek az álomiskoláról és a kis álmot hozó tündérkékről már mit sem tudnak. Rég elfelejtették, hogy valaha is jártak egy ilyen helyre. Bármennyire is hihetetlen, a tündérek a mai napig mindig eljőnek a nyugovóra térő felnőttekért is, ám ezt ők elfelejtik az ébredésüket követően.
 „Emlékezz csak vissza! Valamit, ha nem tudtál, az este megálmodtad… majd másnap, ébredés után megdicsérted magad. Elárulok egy titkot, ügyes nem te voltál, hanem a tündérkék. Sőt! Álmodban Te is nevetgélsz! A Te buksi fejedet is ugyanúgy megsimogatják, mint a piciknek.


„Este fáradtan vágysz álomországba,
szépséges s varázslatos tündér világba.
Gondjaid leesnek fáradt válladról,
elfelejtkezve az élet kínjairól, bajairól.
Segítenek neked hasznos s jó tanácsokkal,
legyen az életed telis tele varázslatokkal.
Ott jársz éjjelente mesebeli országban,
vágyakkal teli csodás világban.”

A tündérkék akkor is vigyáznak a szeretteikre, ha nem alszanak, ez főként akkor igaz, amikor úgy érzik, szerencséjük volt.
A tündérek számára örökké gyermek marad, kivétel nélkül, mindenki, akiből az „útjaik végére” végül álomhozó kis tündér lesz.
„Addig is álmodj szépet!”

***********************
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT …OLVASÓINK ÍRTÁK

Kedves Vendi!
Ahhoz nagyon korán keltél,

hogy engem köszöntsél,
és jólesett a versfolyam,
általad küldött gondolat,
s megfogadva tanácsod,
ma száraz vöröst bontok,
aztán emelem poharam,
aki együtt ébredt a kakassal,
mert kik is lehetnek azok,
csak a legjobb barátok!


Még egyszer nagyon köszönöm a jókívánságot!
Neked meg további erőt, egészséget és sikeres alkotói munkát kívánok!
Baráti üdvözlettel:Tibor

......................................

A  ROMÁNIAI PROFÉTA LÉPTEI IRODALMI PÁLYÁZAT EREDMÉNY HÍRDETÉSE

NEVEK, HELYEZÉS ÉS CÍMEK

1. VARGÁNE  KAPA  VERONOKA,   BUDAPEST       (feketemustang@gmail.com)

2.  GERGYE  IMRE,    BÁTASZÉK   (gergye.imre@t-online.hu)
3.  NAGY  VENDEL,   SZEKSZARD    (nagy.vendi54@gmail.com)
4.   KOVACS  JOZSEF,  NAGYVÁRAD   (kovacsiosif@gmail.com)


BARTA  ISTVÁN,  NAGYVÁRAD
FAZEKAS  GÉZA,  GYULA   (fazekas.geza@freemail.hu)
HUSZÁR  PÉTERNÉ,  SZIGETVAR   (szauergertrud@icloud.com)
JENEI  ANDRÁS,  BUDAPEST   (kispartizan@gmail.com)   

JÓZSEF  TÍBOR,  KAPOSVAR   ( robitfeszoj@gmail.com)
KELEMEN  GYÖRGYNÉ,  PUSZTAFOLDVAR   (kelemenne.editke@gmail.com)
KUCHTA  CSILLA,  PAKS  (kuchta@citromail.hu)
MOLNÁR  FERENCZ,  NAGYVÁRAD

DR. RÁCZ  J.  ZOLTAN,   LABOD  (zoltanium.2000@gmail.com)
STOLMÁR  BARBARA, SZIGETSZENTMIKLOS    (orienn45@gmail.com)

......................................

A  804.  MAGAZIN  KÉPEINEK LEÍRÁSA A  VAKOKNAK 

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! után
HÚSVÉTI LOCSOLÁSRA VALÓ VERS
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke pulóverben szemén szemüveg.
NAGY VENDEL: GOLGOTA ...
HOSSZÚ A  KERESZTÚT...
Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon piros zakó és fekete nadrág van
rajta. szemüveges szőke hajú. kezében mikrofon s átható érzéssel szavalja versét.

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - MAI SZERZŐKTŐL
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van. jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Mátyás Rita barna rövid hajú, barna szemű. Mintás blúzban van.
TÓTH ENIKŐ : Enikő szőke hosszú hajú. mosolygós, lila pántos ruhában van.
Vönöczkiné Gmeindl Margit Barna rövid hajú szemüveges. ciklámen színű blúz van rajta.

4. Mesevilág Árvay Mária: Gyávácska
Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
A mese végén lila fehér árvácskák láthatóak.

5. ARCKÉPCSARNOK
GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA
A szemléletet szeretném megváltoztatni
KATÓ LÁSZLÓ RIPORTJA
GERENCSÉR HAJNALKA: Egy árnyas lombú fa alatt áll. szemüveges kissé mosolyog. fekete hajú fehér rövid  ujjú blúzban van.
Kató László ölében szőke hajú kislánya..

6. VERSVÁLOGATÁSOK
BURZA MÁRIA ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P. STEVE VERSEIBŐL
I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van  a kép bal alsó sarkába kék betűkkel I.P.STEVE

8. HAZAI TÁJAKRÓL
NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támasza. szürke pólót visel.
Tűzliliomok verse alatt Zsiros Ari festőművésznő
festménye látható
barna képkeretben narancssárga lángok közt égnek a liliomok.

9. ÉLETTÖRTÉNETEK
CSOMOR HENRIETT : Édesanyám, mindenem
Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és farmerkabátban van.

10. MEGJELENT...
NAGY VENDEL  14.- IK  VERSESKÖTETE A  MEK - en
CÍME: TŰZLILIOMOK    -  A  KÖLTÉSZET NAPJA ALKALMÁBÓL...
Zsiros Ari festőművésznő Tűzliliomok festménye látható.
barna képkeretben narancssárga lángok közt égnek a liliomok.

13.  ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV. 
A dunai halászlé
( Első kötet, harmadik rész)
Nagy Vendel gondosan  átadja ínyenc halászlé főzéseinek fortélyait. Mellé pedig kapunk klassz történetet amely valósággal elvarázsol.
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt kék atlétában szemén szemüveg.
A történet közepén piros bográcsban elkészült az ízes halászlé.

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAK TOLLÁBÓL 
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van. jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Mátyás Rita barna rövid hajú, barna szemű. fehér kalap fején lila rövid blézer van rajta.
Adamecz László mosolygós barna szemű szemüveges
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.

16. A  VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJÁN
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Kutyaszorítóban.
Marica mosolygós fekete haja vállára omlik. barna mintás rövid ujjú blúz van rajta.  
Labrador vakvezető kutya látható a képen a történet közepén.

17. NAGY VENDEL: KUTYAHŰSÉG
Nagy Vendel piros zakójában  s fekete nadrágjában. átható érzéssel szavalja gyönyörű verseit.

18 SOPONYAI MIHÁLY   ROVATA
SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
Galagonya piros pici bogyó bokron terem.
 ....................................

MEGJELENT....
Szia, Vendi!
Május 4-én megjelent a Dorka-történetek hangoskönyv változata, íme a 

részletek:
ISBN 978-615-80769-3-7

Itt a link:

és a Youtubera is:


Feltettem a hírt "A mindenkinek van hangja!" nevű facebookra, valamint 

elküldtem a Magyar Elektronikus Könyvtártnak is, akik a jövő hétre 
ígérték a megjelentetést.

Az album innen tölthető le ZIP-ben:

Szeretettel: Marika


***********************
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

  A  HAGYMA  JÓTÉKONY HATÁSAI

Soponyai Mihály
A TITOKZATOSKOLESZTERINBAJNOK..A.VÖRÖSHAGYMA.

A népi gyógymód évezredek óta ismeri és veti be ezt liliomfélék családjába tartozó növényt. Javítja a májfunkciót, az emésztést, használták vértisztítóként, szíverősítőként.
Jól alkalmazható megfázások ellen, de mégis most a koleszterin javító hatását emelném ki a vöröshagymának.
Dr. Gurewich, a Tufts Egyetem professzorát elkeserítette a szívinfarktuson átesett betegei koleszterinszintje. Ugyanis a szívroham egyik oka a kevés HDL koleszterin
és a sok LDL koleszterin. Ha a beteg ugyanazt az étrendet folytatja, ami szívrohamának oka volt, a jövőben is szívrohamokra számíthat és előbb-utóbb belehal.
Szóval a professzor egyik lengyel származású munkatársára hallgatva döntötte el, hogy betegeit hagymakúrára fogja. A napi egy nyers hagyma fogyasztása
megdöbbentő eredményekre vezetett.Betegeinél a HDL- LDL koleszterin aránya egy-két hónap múlva javulni kezdett, a napi egy hagyma elfogyasztásának hatására.

Vöröshagyma
Lila hagyma
Hamarosan a HDL koleszterin megkétszereződött és meg is maradt tartósan. Minden 1%-nyi koleszterin szint csökkenés, 2%-kal csökkenti a szívroham kockázatát!
A vöröshagyma bizonyult a leghatékonyabbnak, de csak nyersen hozott javulást.
Minél csípősebb a hagyma, annál hatásosabb.
A magyar a hagymát is hagymával ette valamikor, s még népdalaink némelyike is utalt a tarisznyában lapuló vöröshagymára.
Nem is betegeskedtek annyit az emberek, amíg kenyéren és hagymán éltünk.

Még miért jó ez Neked?
A hagyma hígítja a vért, csökkenti a vérrögképződést - sütve, főzve is -, elpusztítja a baktériumokat, szabályozza a vércukorszintet. Még az
emésztést is segíti! Koleszterinjavító hatása mellett a hagyma kiváló tüdőtisztító is, ezért a városi embernek egyenesen kötelező, bár erre a lila fajta a megfelelőbb.

Hogyan edd?
Nyersen rakhatod kenyérre, vagy vághatod salátába. A nyers fogyasztás szabályát betartva csak képzeleted szab határt annak, hogyan, mivel készíted el.

Mennyit egyél?
A kísérletek alapján már napi fél vöröshagyma hatásos.

Meddig tartson a kúrád?
Ha koleszterin csökkentés a célod, legalább 2 hónapig végezd!

Összegezve, koleszterinszinted javulása érdekében:


1, Egyél több nyerset, és kerüld a zsírban, olajban sütött dolgokat. Használj hidegen sajtolt olajt és egyél magvakat, hogy májad az érvédő HDL
koleszterint állítsa elő. Ezt tanácsolja dr. Bieler.
2, Egyél hónapokig naponta legalább egy fél fej vöröshagymát, hogy megjavítsa csökkentse a rossz, és javítsa a jó koleszterin mennyiségét
véredben - javasolja dr. Gurewich. Minél csípősebb a hagyma, annál jobb a hatásfoka!
+1 ötlet: az LDL koleszterin magas értéke miatt az érfalra rakódó nyálkát
kiválóan oldja egy csodálatos déligyümölcs: a grapefruit.
Sajátos vegyületei úgy oldják fel a lerakódott, érszűkítő anyagot, mint zsíroldó a tűzhelyre égett zsírt. Ha nem vagy hajlandó lemondani a zsíros
ételekről, legalább fogyassz rendszeresen grapefuitot!
Ne várd a csodát, mert csodák között élsz.
Egyik ilyen csoda a hagyma, kezdd el fogyasztani még ma!
Ui.: hagymaszag ellen zárd az étkezésedet szegfűszeg vagy édesköménymag
rágásával, utóbbi kiváló erjedésgátló is egyben.
A tojás: a hiedelmekkel ellentétében nem ártalmas, sőt, a jó koleszterint, a HDL-t emeli!!!
Egy jó hír:
Naponta egy pohár borocska csökkenti a koleszterin szintedet!!!
Jó étvágyat és jó hangulatot hozzá!!!

SOPONYAI MIHÁLY..  

***********************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves belső- és külső munkatársaink!

Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már nyolc éves  az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak ugyebár...!?  
😏
A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu
Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
………………................……
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
………………..............……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
………………........……….
Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
…………………............……
Nagy Vendel Írásai:
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
……………….............……..

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
......................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
....................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
............
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 805