MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2017. 09. hó – hetedik
évfolyam, kilencedik szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes heti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam:
2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam:
2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam:
2017. szeptember
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL
ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ
OLVASÓNAK!
Nagy Vendel |
Még szokatlan módon itt
tombol a nyár, de az ősz kopogtatna már, felkapjuk fejünket, a
csengetésre, mint tüzér lova az ágyúszóra.
Évszázadok óta indulnak ilyenkor a diákok az iskolákba, betűvetést, számolást, és jó szót tanulni, bár mint hallom mostanság már más a módi.
Bedobják táskájukba a számítógépüket, és nem is tudnak kézzel írni némelyik országban elég bugyuta felfogás okán. Bár mondják, a könyv soha nem
Évszázadok óta indulnak ilyenkor a diákok az iskolákba, betűvetést, számolást, és jó szót tanulni, bár mint hallom mostanság már más a módi.
Bedobják táskájukba a számítógépüket, és nem is tudnak kézzel írni némelyik országban elég bugyuta felfogás okán. Bár mondják, a könyv soha nem
megy ki a divatból, mivel
valamire felkell állni ha a szekrény tetejéről lekell venni valamit,
mivel a cd lemez nem elég vastag erre a célra.
Apám száz évvel ezelőtt még palatáblát vitt az iskolába, ha éppen el nem bújt a közeli híd alá a felelés elől.
Na de már a házi tanítók kora is lejárt, amely az okos emberek sajátja lehetett, és a költők kedvenc foglalatossága volt, ha már nemigen bírták az éhezést.
Apám száz évvel ezelőtt még palatáblát vitt az iskolába, ha éppen el nem bújt a közeli híd alá a felelés elől.
Na de már a házi tanítók kora is lejárt, amely az okos emberek sajátja lehetett, és a költők kedvenc foglalatossága volt, ha már nemigen bírták az éhezést.
Ritkán vettek akkoriban is verset az
emberek.
No, de nem kesergek, irány előre a csillagok útján, egyebet nem mondhatok, minden nap olvassatok...
Éljenek a Pejdagogosok... na és a diákok.
No, de nem kesergek, irány előre a csillagok útján, egyebet nem mondhatok, minden nap olvassatok...
Éljenek a Pejdagogosok... na és a diákok.
A szerkesztő...
**********************
TÓTH ENIKŐ: Szeptemberben
Élnek még utolsó fényei a nyárnak,
iskola kapukban már gyerekek állnak,
szeptemberben
Gyümölcsök boldogan ringnak a faágon,
nem érzik, hogy lassan véget ér az álom,
szeptemberben
Fákon a levelek sárgába fordulnak,
nyári érzéseink lassanként elmúlnak,
szeptemberben
Gyermekkorod éveit ilyenkor bejárod,
sok becsengetésről szerzel tanúságot,
szeptemberben
Megmaradni mindig kezdő kisdiáknak,
hittel javítani mindegyik hibánkat,
szeptemberben...
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM,
ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2. SÖTÉT ÖSVÉNYEKEN . ERDŐSNÉ ONDA MARICA : FELISMERÉS
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
RÓZSA DEZSŐ, BAKSA ANCI, SZAUER GERTRÚD, SZÉLL MAGDOLNA,
MÁTYÁS RITA, CSÖTÖNYI ÁGNES
4. KEZDŐDIK AZ ISKOLA. NAGY VENDEL : ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN
5. ARCKÉPCSARNOK. GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET: FELLNER ISTVÁN
6. VISSZATAPSOLÁS...HAJDAN VALÉRIA, VÁLOGATÁS VALI VERSEIBŐL
7. NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN . BURZA MÁRIA: A KÜLÖNC
I. P. STEVE ÉS BURZA MÁRIA VERSEIBŐL
8. HAZAI TÁJAKRÓL... NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
9. TÖRTÉNETECSKÉK. URBANCSEKNÉ SEBESTYÉN MARIANNA: NÓRA
2. SÖTÉT ÖSVÉNYEKEN . ERDŐSNÉ ONDA MARICA : FELISMERÉS
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
RÓZSA DEZSŐ, BAKSA ANCI, SZAUER GERTRÚD, SZÉLL MAGDOLNA,
MÁTYÁS RITA, CSÖTÖNYI ÁGNES
4. KEZDŐDIK AZ ISKOLA. NAGY VENDEL : ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN
5. ARCKÉPCSARNOK. GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET: FELLNER ISTVÁN
6. VISSZATAPSOLÁS...HAJDAN VALÉRIA, VÁLOGATÁS VALI VERSEIBŐL
7. NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN . BURZA MÁRIA: A KÜLÖNC
I. P. STEVE ÉS BURZA MÁRIA VERSEIBŐL
8. HAZAI TÁJAKRÓL... NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
9. TÖRTÉNETECSKÉK. URBANCSEKNÉ SEBESTYÉN MARIANNA: NÓRA
10. ELMÉLKEDÉSEIM. TÓTH ENIKŐ: AMIKOR AZ IDŐ MEGÁLL
11. KÖZÖS VERS A VAKSÁGRÓL. TÖLCSÉRES JÓZSEF, GERENCSÉR
HAJNALKA:
VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA
VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA
12. CIKK A TOLNAI NÉPÚJSÁGBÓL
WESSELY GÁBOR : HÉT LÉZERES SZEMMŰTÉT SEM SEGÍTETT RAJTA
13. NEM MESE EZ GYERMEK!
ERDŐSNÉ ONDA MARICA : BEMUTATOM A MOMO MESERÁDIÓT
14. GRATULÁLUNK! ADAMECZ LÁSZLÓ - HETVEN ÉVES LETTEM!
15. VERSRŐL VERSRE ...KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
ADAMECZ LÁSZLÓ, KOVÁCS JÓZSEF KOPEK, CSOMOR HENRIETT,
SZÉLL MAGDOLNA, SZAUER GERTRÚD, KUCHTA CSILLA , BAKSA ANCI,
GYÖNGYÖSINÉ CSÖTÖNYI ÁGNES
16. VÉLEMÉNYEM SZERINT... OLVASÓINK ÍRTÁK
17. TERMÉSZET GYÓGYÁSZAT. SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
AZ ÉRSZÜKÜLET MEGELŐZÉSE CUKORBETEGEKNÉL
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
WESSELY GÁBOR : HÉT LÉZERES SZEMMŰTÉT SEM SEGÍTETT RAJTA
13. NEM MESE EZ GYERMEK!
ERDŐSNÉ ONDA MARICA : BEMUTATOM A MOMO MESERÁDIÓT
14. GRATULÁLUNK! ADAMECZ LÁSZLÓ - HETVEN ÉVES LETTEM!
15. VERSRŐL VERSRE ...KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
ADAMECZ LÁSZLÓ, KOVÁCS JÓZSEF KOPEK, CSOMOR HENRIETT,
SZÉLL MAGDOLNA, SZAUER GERTRÚD, KUCHTA CSILLA , BAKSA ANCI,
GYÖNGYÖSINÉ CSÖTÖNYI ÁGNES
16. VÉLEMÉNYEM SZERINT... OLVASÓINK ÍRTÁK
17. TERMÉSZET GYÓGYÁSZAT. SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
AZ ÉRSZÜKÜLET MEGELŐZÉSE CUKORBETEGEKNÉL
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
2. SÖTÉT ÖSVÉNYEKEN
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Felismerés
Időnként, hozzám hasonlóan,
bizonyára sokan elmélkednek azon a kérdésen, hogy miért épp azt a keresztet
kell cipelniük, amit a sors rájuk szabott? Mit kell tanulniuk a nehéz
élethelyzetekből? Miért kell nap mint nap megküzdeni a kiszolgáltatottság
léleknyomorító terhével?
Úgy érzem, átlagos, szürke hétköznapokon sikerül megbékélnem a sorsommal, elfogadnom a vakság tényét, a vele járó akadályokat. A lehetőségekhez mérten önálló vagyok: megbirkózom a házimunkák többségével, közlekedek vakvezetőkutyám segítségével, dolgozom, a beszélő segédeszközöknek köszönhetően, olvasok, írok, tartom a kapcsolatot barátaimmal.
Lelki sebeim akkor sajognak leginkább, amikor a legboldogabb pillanatok várnának rám, ünnepnapokon, nyaralások alkalmával, amikor ki kell lépnem a megszokások rutinjából. Idegen körülmények között sokkal inkább érzem a kiszolgáltatottságomat. Nincs helyismeretem, félek, hogy kárt teszek a szálláshelyen, ha pl. leverek egy poharat, amire otthon csak legyintek, mondván: fogyóeszköz…
Az elmúlt napok vidám nyaralását is ilyen borongós gondolatok felhőzték be. Rosszul éreztem magam, amiért a férjem nem pihenhet, mert minduntalan nekem kell segítenie.
- Megkérhetnélek, hogy hozzál nekem vizet? Feltennéd töltőre a telefonomat? Megtennéd, hogy feltörlöd a fürdőszobát, nem találom a felmosót… - és még sorolhatnám a számtalan apróságot, amit lakásunkban gond nélkül megcsinálok, de idegen környezetben, nem.
Ha kímélni szeretném Imit, neki is adva egy kis időt a kikapcsolódásra, akkor a többieket nyaggatom, ami nem kevésbé nyomasztó:
- Hová tette a pincér a savanyúságot? Hol is a pohár? Adnál egy szalvétát? Kikisérnél a mosdóba?
Persze, igyekszem mindig résen lenni, figyelni a pohár és a tányér koppanását az asztalon, de tapasztalatból tudom, hogy kérdezni még mindig jobb, mint az óvatos mozdulat ellenére is, felborítani egy üdítővel teli poharat.
Néha megpróbálok valami kifogással teret adni a családomnak, de átlátnak a szitán.
- Ha elfáradtál, akkor üljünk be valahová, vagy menjünk el a parkba a szökőkúthoz, majd később felmegyünk a Tűztoronyba. - mondják megértően, és nekem nincs szívem tiltakozni.
Férjem néha megdorgál egy kicsit, kéri, hogy ne keressek kifogásokat, együtt jöttünk el nyaralni, számukra nem teher, hogy nekem segítsenek. Ők már elfogadták, és néha én is úgy érzem, hogy ebből csak én csinálok problémát.
Szívem mélyén tudom, hogy az ingerültre sikerült fél mondatok a meleg vagy a fáradtság számlájára írhatók, de megszólal fejemben az a gonosz kis hang, ami azt mondja, mennyivel könnyebb lenne nekik nélkülem, és máris pocsékul érzem magam.
Szűk, kis csigalépcsőn érünk fel a Tűztoronyba. Erőt ad, amikor Júlia megjegyzi, hogy olyan bátor vagyok, hogy mellettem szégyell panaszkodni. Amikor végre ismét kapunk levegőt, elmesélik, mi látható. A táskámból előkerül a távcső, amivel próbálják befogni a Snéberg hófoltos csúcsát, ami tiszta időben innen is látható. Csendes időszak van, csak mi vagyunk fent a toronyban. végigmegyek a mellvéd mellett, megkeresem az árnyékos oldalt, és megpróbálom felidézni a 22 évvel ezelőtti élményt, amikor még én is láthattam ezt a csodálatos várost. Piros tetős kicsi házak, közöttük ég felé nyújtózó templomtornyok, amiket úgy keretez a fenyők zöldje, ahogy egy szépen kötött csokorban öleli körbe a levél a színes virágfejeket. Távolabb, a városon kívül szelíd óriásként állnak őrt a szélerőművek, felénk integetve magasra emelt karjaikkal.
Úgy érzem, megszakad a szívem a fájdalomtól, könnyeim leperegnek az arcomon. Mellém lép Imi, magához húz. Nem szól, tudja, most nem segítenének a szavak. Viktor is odajön. Ő más stratégiát választ, számtalan kérdéssel halmoz el. Rámosolygok mielőtt válaszolnék neki. Mire a mondat végéhez érek, megdöbbenve tapasztalom, hogy a fájdalom szürke ködjét egy pillanat alatt feloszlatta a szeretetük fénye és melegsége. Kicsit később erdei ösvényeken barangolunk, köveken, fagyökereken lépdelve. Testemet, lelkemet borzongatóan jó érzés járja át. Jó itt lenni a fák árnyas barlangjában, védve a perzselő napsugaraktól. Imi lehajol, formás kis tobozt nyom a markomba. Ujjaim közt forgatom, megszaglászom, olyan, mintha az egész erdőt adta volna nekem.
- Mindig azt mondod, milyen Erdős az, akinek egy fája sincs. - mondja vidáman, mintha olvasna a gondolataimban.
Megszámlálhatatlan lépcsőn mászunk fel a sördombházi kilátóba, ahol, ha a látványban nem is gyönyörködhetek, a harapható, friss levegő felvidít, és az élénk nyugati szél elfújja minden kétségemet.
Mennyi gyönyörű, felemelő csoda vesz körül, figyelmesség, elfogadás, szeretet, és te mégis képes vagy a látásod hiányán keseregni? - marasztalom el önmagamat gondolatban. - Odaadnád mindezt cserébe, ha visszakapnád a látásodat? - szegezi nekem a józanabbik énem.- Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz a látásnak, pedig van ennél sokkalta fontosabb is!
Egy pillanatig levegőt sem veszek, annyira meglepnek az érzéseim. Tény, hogy egyszerűbb lenne az életünk, ha még mindig látnék, de annyira mégsem fontos ez az érzékelés, hogy a hiánya miatt mindent sutba vágjak, és arról a sok jóról is megfeledkezzem, ami megadatik számomra. Hála tölt el, hogy élek, hogy a családom itt van mellettem, hogy ilyen szép helyen lehetek, hogy mindig elérhető közelségben van egy segítő kéz.
- Megtaláltátok a Taródi várat? - kérdezem, és
lelkesen mesélni kezdem a történetét, amiről néhány napja olvastam egy cikket.
Úgy érzem, átlagos, szürke hétköznapokon sikerül megbékélnem a sorsommal, elfogadnom a vakság tényét, a vele járó akadályokat. A lehetőségekhez mérten önálló vagyok: megbirkózom a házimunkák többségével, közlekedek vakvezetőkutyám segítségével, dolgozom, a beszélő segédeszközöknek köszönhetően, olvasok, írok, tartom a kapcsolatot barátaimmal.
Lelki sebeim akkor sajognak leginkább, amikor a legboldogabb pillanatok várnának rám, ünnepnapokon, nyaralások alkalmával, amikor ki kell lépnem a megszokások rutinjából. Idegen körülmények között sokkal inkább érzem a kiszolgáltatottságomat. Nincs helyismeretem, félek, hogy kárt teszek a szálláshelyen, ha pl. leverek egy poharat, amire otthon csak legyintek, mondván: fogyóeszköz…
Az elmúlt napok vidám nyaralását is ilyen borongós gondolatok felhőzték be. Rosszul éreztem magam, amiért a férjem nem pihenhet, mert minduntalan nekem kell segítenie.
- Megkérhetnélek, hogy hozzál nekem vizet? Feltennéd töltőre a telefonomat? Megtennéd, hogy feltörlöd a fürdőszobát, nem találom a felmosót… - és még sorolhatnám a számtalan apróságot, amit lakásunkban gond nélkül megcsinálok, de idegen környezetben, nem.
Ha kímélni szeretném Imit, neki is adva egy kis időt a kikapcsolódásra, akkor a többieket nyaggatom, ami nem kevésbé nyomasztó:
- Hová tette a pincér a savanyúságot? Hol is a pohár? Adnál egy szalvétát? Kikisérnél a mosdóba?
Persze, igyekszem mindig résen lenni, figyelni a pohár és a tányér koppanását az asztalon, de tapasztalatból tudom, hogy kérdezni még mindig jobb, mint az óvatos mozdulat ellenére is, felborítani egy üdítővel teli poharat.
Néha megpróbálok valami kifogással teret adni a családomnak, de átlátnak a szitán.
- Ha elfáradtál, akkor üljünk be valahová, vagy menjünk el a parkba a szökőkúthoz, majd később felmegyünk a Tűztoronyba. - mondják megértően, és nekem nincs szívem tiltakozni.
Férjem néha megdorgál egy kicsit, kéri, hogy ne keressek kifogásokat, együtt jöttünk el nyaralni, számukra nem teher, hogy nekem segítsenek. Ők már elfogadták, és néha én is úgy érzem, hogy ebből csak én csinálok problémát.
Erdősné Onda Marica |
Szívem mélyén tudom, hogy az ingerültre sikerült fél mondatok a meleg vagy a fáradtság számlájára írhatók, de megszólal fejemben az a gonosz kis hang, ami azt mondja, mennyivel könnyebb lenne nekik nélkülem, és máris pocsékul érzem magam.
Szűk, kis csigalépcsőn érünk fel a Tűztoronyba. Erőt ad, amikor Júlia megjegyzi, hogy olyan bátor vagyok, hogy mellettem szégyell panaszkodni. Amikor végre ismét kapunk levegőt, elmesélik, mi látható. A táskámból előkerül a távcső, amivel próbálják befogni a Snéberg hófoltos csúcsát, ami tiszta időben innen is látható. Csendes időszak van, csak mi vagyunk fent a toronyban. végigmegyek a mellvéd mellett, megkeresem az árnyékos oldalt, és megpróbálom felidézni a 22 évvel ezelőtti élményt, amikor még én is láthattam ezt a csodálatos várost. Piros tetős kicsi házak, közöttük ég felé nyújtózó templomtornyok, amiket úgy keretez a fenyők zöldje, ahogy egy szépen kötött csokorban öleli körbe a levél a színes virágfejeket. Távolabb, a városon kívül szelíd óriásként állnak őrt a szélerőművek, felénk integetve magasra emelt karjaikkal.
Úgy érzem, megszakad a szívem a fájdalomtól, könnyeim leperegnek az arcomon. Mellém lép Imi, magához húz. Nem szól, tudja, most nem segítenének a szavak. Viktor is odajön. Ő más stratégiát választ, számtalan kérdéssel halmoz el. Rámosolygok mielőtt válaszolnék neki. Mire a mondat végéhez érek, megdöbbenve tapasztalom, hogy a fájdalom szürke ködjét egy pillanat alatt feloszlatta a szeretetük fénye és melegsége. Kicsit később erdei ösvényeken barangolunk, köveken, fagyökereken lépdelve. Testemet, lelkemet borzongatóan jó érzés járja át. Jó itt lenni a fák árnyas barlangjában, védve a perzselő napsugaraktól. Imi lehajol, formás kis tobozt nyom a markomba. Ujjaim közt forgatom, megszaglászom, olyan, mintha az egész erdőt adta volna nekem.
- Mindig azt mondod, milyen Erdős az, akinek egy fája sincs. - mondja vidáman, mintha olvasna a gondolataimban.
Megszámlálhatatlan lépcsőn mászunk fel a sördombházi kilátóba, ahol, ha a látványban nem is gyönyörködhetek, a harapható, friss levegő felvidít, és az élénk nyugati szél elfújja minden kétségemet.
Mennyi gyönyörű, felemelő csoda vesz körül, figyelmesség, elfogadás, szeretet, és te mégis képes vagy a látásod hiányán keseregni? - marasztalom el önmagamat gondolatban. - Odaadnád mindezt cserébe, ha visszakapnád a látásodat? - szegezi nekem a józanabbik énem.- Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz a látásnak, pedig van ennél sokkalta fontosabb is!
Egy pillanatig levegőt sem veszek, annyira meglepnek az érzéseim. Tény, hogy egyszerűbb lenne az életünk, ha még mindig látnék, de annyira mégsem fontos ez az érzékelés, hogy a hiánya miatt mindent sutba vágjak, és arról a sok jóról is megfeledkezzem, ami megadatik számomra. Hála tölt el, hogy élek, hogy a családom itt van mellettem, hogy ilyen szép helyen lehetek, hogy mindig elérhető közelségben van egy segítő kéz.
- Megtaláltátok a Taródi várat? - kérdezem, és
lelkesen mesélni kezdem a történetét, amiről néhány napja olvastam egy cikket.
**********************
3. VERSEK A
NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
RÓZSA DEZSŐ: Félelem
Ahol lételem lett a félelem,
ott ne várj senkitől sem igaz szót.
Itt játékok lettek az izmusok
és díjazzák a csendben suttogót.
Ahol csak úgy átlépnek a léten,
mint küszöböt vastag falak között,
ott az érdem nem az igazságé
s hamisság csillog az ajtók mögött!
Ahol a hatalom csak alkalom,
mint bugyi, mit mindennap cserélnek,
s vagyont szereznek a köz nevében,
ott nincs helye az igaz reménynek.
A jelképek régen porba hulltak
és nem hiteles a szín-árnyalat,
ám a múlt megismétli önmagát,
a vesztes megint a szegény maradt!
Akik még élnek, azok ma félnek,
nincs erkölcs, amely hitelt érdemel!
Csak törtetés van, hogy minél többet
és a miértre senki nem felel!
A nagy-gát, csak szavakban létezik,
de hogyha kell, minden áthágható,
hisz önös érdek igazgat eszmét,
s törvényt sem tisztel a megalkotó!
Ha a félelem lett a lételem,
ott csak cinkos van, nincs igaz barát,
nincsenek hősök, csak megalkuvók,
s az ember szembe köpi önmagát!
Mert az életet végig kell élni!
Ha kimondható a szó, ...Akarom!
Vagy talán hinni egy jobb világban?
És megtanulni félni... Szabadon!?
.............................................
BAKSA ANCI: ISKOLÁS LESZEK
Elbúcsúztam a kedves óvodámtól,
Elköszöntem óvónőmtől,
dadámtól,
Sokat vesződtek kicsi
koromtól,
Óvták épségemet minden
rossztól.
Eltelt gyorsan ez a nyári
szünet,
Iskolás leszek, nem szegi
kedvemet,
Örömmel várom, elsős
lehetek,
Szeptember elsején, suliba
mehetek.
Várnak bennünket az új
pajtások,
Pár jó ismerős, a leendő
tanítók,
Új osztályok, bennük a
padsorok,
Körülvesznek majd a jó
tanulók.
Füzetek, színes ceruzák,
táskám vár,
Könyveim becsomagoltuk
anyuval már,
Iskolás leszek, diák,vár a
tanulás,
Tudás vágy, az olvasás és
számolás.
2017.08.23.
...........................................
Szauer Gertrud: Míg, Élteted!
Míg , Lelkedben felragyog még
Sok- sok tarka emlék,
Szép mosolya, pillantása
Ő is veled él még!
Míg , egy ember is él a földön
Ki, megáll egy percre
Csodás lelke velünk marad
Bár, már az ég elvette !
Ha, nyomot hagysz itt a földön
Úgy élsz, hogy szeretnek,
Soká ég még lelked fénye
Hisz ők, nem felednek
..........................................
Széll Magdolna: Gyere hozzám
Ne félj kedves, gyere hozzám,
vége van a viharnak,
tangó szól a harmonikán,
árnyékban a fűz alatt.
Fény hull ránk a levél között,
sugarából kortyolunk,
szívünkbe új dallam szökött,
szeretni még van jogunk.
2017.
Üdvözlettel Széll Magdolna
Ha kíváncsi vagy rám:
.......................................
Mátyás Rita: Évszakváltó remények...
Ősz a nyarat zsebre vágva,
beosont a kertek aljába.
Festőtől lopott színekkel,
színez lombot, hulló levelet.
Ködtől fátyolos reggelen,
szürke fákon, szürke verebek.
Álmos nap kornyadt sugára,
csókot lop, fáknak árnyékára.
Benézett házam ablakán,
megpihent ágyam, gyűrt paplanán.
Lomhán úszó, szürke felleg,
évszak váltó, viharos széllel.
Hideg búvik kabátomba,
beeszi magát csontjaimba.
Felhő ül a háztetőkre,
és lecsorog az ereszeken.
Tócsában fürdik a tegnap,
Reményeket hordoz a holnap!
beosont a kertek aljába.
Festőtől lopott színekkel,
színez lombot, hulló levelet.
Ködtől fátyolos reggelen,
szürke fákon, szürke verebek.
Álmos nap kornyadt sugára,
csókot lop, fáknak árnyékára.
Benézett házam ablakán,
megpihent ágyam, gyűrt paplanán.
Lomhán úszó, szürke felleg,
évszak váltó, viharos széllel.
Hideg búvik kabátomba,
beeszi magát csontjaimba.
Felhő ül a háztetőkre,
és lecsorog az ereszeken.
Tócsában fürdik a tegnap,
Reményeket hordoz a holnap!
2017. 09. 03.
.............................................
CSÖTÖNYI ÁGNES: Édesanyám Csötönyi Pálné szül:Schweitzer Regina
/1918.márc.9--1994.szept.1/
halálára írt vers
Őszi rózsa nyílt,
melyet annyira szerettél,
mikor búcsú nélkül elmentél.
De jéggé dermedt minden ,
mint az örök léted
hová volt megérkezésed.
Hol vagy, hol vagy ?
Én egyre csak kereslek,
hogy elmondhassam,
mennyire szeretlek....
De feleletet-
senki nem ad.
Írta örök ,fájdalmas emlékezésként lányod:
Gyöngyösiné Csötönyi Ágnes
**********************
4. KEZDŐDIK AZ ISKOLA
NAGY VENDEL: ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN
Az, hogy ki hová születik a világra, az meghatározza további életét, és
életmódját, előmenetelét, karrierjét.
Egyáltalán nem mindegy, hogy Budapesten, vagy valamelyik más nagyvárosban, vagy
falun, ne adj isten tanyán születik az illető.
Messze a falu. Se út, se vezetékes víz, se közeli tanya, semmi.
Csak a béke, a nyugalom, a szeretet, és a sok munka.
Janika is itt született, hat évvel ezelőtt, a tanyán, a természet lágy ölén,
mert még idő sem volt a távoli városban a mentőket értesíteni.
Janika itt nevelkedett a tanya körül. Játszott a kislibákkal, és a bárányokkal
kergetőzött.
Este kicsit TV-t nézett, hogy egy kis világot is lásson, hiszen nem is olyan
régen bekötötték végre a villanyt a tanyára.
Valamivel könnyebb lett az élet, mosógép, vasaló, rádió, terménydaráló, és
petróleumlámpa helyett villanyvilágítás.
Janika itt élt, elzárva a világtól, s félt minden újtól, és minden idegentől.
Óvodába nem járt, mert messze van a falu, tehát az anyukától hallotta a
meséket, és a szép dalokat.
A szülőktől sokat hallott az iskoláról, s várta is a pillanatot, hogy ő is
bejárhasson a faluba.
S most eljött az idő, hat éves lett.
A táskát már rég megvették, s otthon néha felpróbálta, s sétálgatott benne az
udvarban. Tetszett neki. Várta az iskolát, de félt is tőle.
Reggel korán kellett kelni, de hozzá
volt szokva, csak egy kicsi sokat kellett gyalogolni.
Az anya puszija után bement a tanterembe, ahol sok ismeretlen gyerek, és a tanító
néni fogadta.
Megkezdődött az óra, ahol bemutatkoztak a kisdiákok, és a tanító néni, majd
elmondta az osztályfőnök, hogy miről is tanulnak majd hosszú évek során.
Közben a kisfiú tekintete már az ablakon át kikalandozott a távoli, biztonságot
adó kis tanya felé.
A szabad mezők, a rétek, a kis patak után vágyott, ahol várták a kis állat
barátai, a természet, és a szabad világ.
Idegen volt számára a bezártság, és a kötöttség.
A második szünetben elkezdett bepakolni a táskájába.
- Hová indulsz Janika?- kérdezte a tanító néni
- Én mék haza! - felelte a kisfiú.
- Miért?
- Unom ezt a sok hülyeséget, s különben is: fáj a fenekem.
**********************
5. ARCKÉPCSARNOK
GERENCSÉR HAJNALKA
RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET
"HA MINDENKINÉL EGY KIS GYERTYA ÉGNE,
FÉNYÁRBA BORÍTHATNÁNK E SÖTÉT ÉS KEGYETLEN VILÁGOT…”
Beszélgetés Fellner Istvánnal
A riportot szerkesztette: Gerencsér
Hajnalka
- Hol születtél?
- Pápateszéren, 1951 - ben.
- Szereted a szülőfaludat? Mesélj
egy kicsit róla!
- Nagyon szeretem. Most, hogy
visszagondolok, minden, ami lett belőlem, onnan nőtt ki. Fura, de ha
visszamegyek – évente - párszor, mintha összement volna. Mindig olyan nagy
falura emlékeztem gyerekkoromban, talán az is maradt – sőt - sokat fejlődött,
csak én nézem más szemmel. A Bakony egyik "ékköve"...így marad meg
bennem, hisz minden csoda, amit az ember megél, és mélyen benne marad, itt
gyökerezett. Hiába vetett máshova az élet, itt lettem az, aki most vagyok. Szép
falu. Olyan emlékek futnak bennem, amiket nem tudnék megírni, mert nem lehetne
úgy, hogy megértse más ember, aki nem akkor és ott élt.
Fellner István: SZÜLŐFALUM…
Igen a falu,
mi emlékek tárháza,
iskolás szerelmek,
első ölelések,
lopott csókok,
tekervénye utcái,
terebélyes fáival,
terebélyes fáival,
és tán kicsit velem,
a maival,
kicsiny falu,
de óriási szeretet,
ölelések,
és gyors búcsú,
az idő fut,
s én nem állhatok elé,
hát most a képeket nézem,
s csendben csukott szemmel,
s csendben csukott szemmel,
tekerem vissza, mit akkor ott,
régen megéltem,
ha tudnám, átadnám,
nektek ez érzést,
de nem kell,
hisz van mindenkinek,
egy falu -
város -
egy ház -
ezernyi emlékkel...
2012. október
- Milyen gyermekkorod volt?
- Hogy milyen? Nehéz rá válaszolni.
Szép, boldog, drámai, érlelő. Sok mindent kaptam, és nagyon sok minden lehetett
volna, amit nem. Nem szeretnék senkit megbántani, hisz sokan már nem élnek,
ezért csak a szép, ami megmaradt.
„Gyermekként nem szorongtam,
élveztem, ha gyertyát gyújthattam, elfújhattam. Tán olykor lábam, kezem fázott,
hisz a gazdagság, ha volt, nem láttuk, elkerülte a házat. De boldog voltam, s
az est, hogy fényben ragyogott a templomkert, megfogott. Feledtem a fagyot,
néztem az embereket, s hittem tán egyszer én is leszek, fényhozó - gyertyákat
gyújtogató - el nem fúvó...Ahogy tűnt ifjú korom, lett mélyebb e világgal
kapcsolatom. Több lett a halom, mit ismertem, mihez fűzött földi ismeret. Már
nem fáztam, csak belül vacogott valami…mélyen. Most értettem meg a komor
arcokat, remegő kezeket...fényben álló temetőket, hajladozó fényeket, hol csendes
pillanatokat hord a esti szellő. Megáll a kapu előtt, visszanéz, e remegő
gyertyalángos zárt világra...”
Fellner István: GYERMEKKOROM
/emlékére/
csak a fát szerettem látni,
alig nőttem a fű fölé,
apró létemre fenn szerettem volna – lenni -
a magasban,
hogy elérjem a felhőket,
bárányokat cakkosakat
fricskázni izzó napot,
s langyos esőben keresni
a hulló kecskebékát,
tapsikolni sikongva - lágy szellőben-
vagy vihart lovagolva
villámszekéren,
csak a nagy fát szerettem volna mászni,
ágain hintázni,
beleremegni nyugvó vörösébe,
mely szelet ígér holnapra
ha megérem,
csak azt a nagy fát - szerettem nem feledtem...
2014. október
„Mikor gyerekfejjel gondolva jövőre,
holnapokra… mindig sütött a nap. Oly egyszerűnek tűnt, csak nyúlni, kívánni
kellett, emlékszem az álmok is édesek...mézzel telítettek, s a
reggelek…istenem, a tejszagú reggelek... Elfutott az idő…vagy oly lassú voltam,
nem mértem…csak fogyasztottam? Koptatott padok, első óvatlan lépések...hol
vagytok? Míg keresem...révetegen, pillantásom eres kezemre esett... – hess -
mondhatnám, de minek...ül rajtam...nem kér, nem követel, csak jelez, kinek
higgyek? A gyereknek, ki építeni akart...vagy a kéznek, ami mutat...
Hmmmm...emlékszem az első kézfogásra…Vele...még most is izzad a
tenyerem...remegtünk, pedig nyár volt…gyermeknyár...nem felnőttes
…akaró...olyan remegős, félős, kíváncsi...és ártatlan...amilyen soha nem
lesz…Egyszer tán, majd ha oltják a lámpásomat…ott fenn ... talán ... „
Gerencsér Hajnalka riporter |
- Vannak testvéreid?
- Nyolcan voltunk testvérek.
- Hol laknak?
- Hárman szerencsére egy helyen,
Tatabányán. Egy nővérem él Budapesten. A többiek sajnos már nem élnek.
- Az egyik nővéred, - Fellner
Gabriella - is tagja a Gyógyító Művészetek közösségünknek. Ő is művészlélek.
Szereti a szép, a kézműves dolgokat, a virágokat, ami jó lélekre vall.
NŐVÉREMNEK.../sok - sok szeretettel/
Fellner
lehet szebb?
lehet kitartóbb?
mással össze nem hasonlítható
érzés,
testvérem,
csak egy szó?
de egy tőről, egy szemből,
egy esélyről,
s hogy sodor az élet megtör,
darabokká szed,
oly messze kerül
vagy ép oly közel,
s ha képeket nézed
ott a meleg ölelés
az a mosoly, érintés,
mely másban nem találod,
nem elérhető.../fellner
2014. március
- Mesélj kérlek a szüleidről!
- Szüleim csodás emberek voltak.
Apám a kenyérkereső, anyám a család szíve – lelke. El lehet képzelni, mi munka
volt ezt a csapatot fenntartani, nevelni, enni, ruházni. Most döbbenek
rá...milyen irtózatos lehetett. Akkor nem igen vettük észre, csak, ha anya
mosott, apám pedig fáradtan jött haza. Ritka az a falu, ahol akkora gyár volt,
mint a miénk. Hiszen egy óriási téglagyár szomszédságában éltünk...Szüleim is
ott dolgoztak, nagyon nehéz fizikai munka volt, és mi már nagyon fiatalon
megtanultuk, mi az igazi munka. 6 - 7éves korunktól segítettünk...téglarakásban...először
csak egyesével, majd ahogy nőttünk, erősebben.
Fellner István: APÁM...
miért e nap a – hiány -
miért van, hogy most dobol
rajtunk, üti mellünk,
nekem kellene minden nap
üvöltenem, némán – apám -
nem a naptárt kutatnom,
napokat néznem -
virágot koszorút keresve,
ily gyorsan felednék -
pedig idő van,
vagy csak öregszem,
keresem a kiutat -
mint szomjas vándor a kutat,
magyaráznám magam,
pedig ez gyalázat lenne,
nem ezt tanítja míg volt,
s mutatta eres keze,
pedig de jó volt -
igen volt...
s messze már, még olykor
a felhők felett rám mosolyog,
kérges keze érint -
ha erdőben törzset nézem fának ,
vagy faragva hozzá érek,
érdesen, de melegen fog,
óva int s nevet,
jó lenne de jó -
ha még lenne -
kicsit velem lenne...
2013. november
„Írnám, hogy milyen az igazi
nő, hogy nélküle mi férfiak csak lennénk, de minek, de én most mást szeretnék.
Áldozni az anyák előtt, mélyen hajolni és megköszönni, hogy egy testben mennyi
mindent tudnak. Hisz ők csodás szeretők, isteni szakácsok, takarítónők, és
anyák, adva mindenüket értünk, hogy lehessünk, élhessünk, szerethessünk. Mennyi
áldozat, fáradtság, hogy bírják? S nem adnák testük gyümölcsét semmiért,
tigrisként harcolnak érte, óvják, nevelik...s nekik ki segít? Ki ád nekik boldogságot?
Hisz nem kérik, nem követelik, csak adnak...mert anyák… és most jövök rá...mily
szegények vagyunk mi férfiak!! Még mindig nem értünk semmit…sajnos semmit.. .de
köszönöm Nektek…Anyák...köszönöm...ANYÁM...”/ fellner
Fellner István baráti körban |
„Mikor kicsi voltam, mindig a világot szerettem volna megmenteni. Bámultam apám
kezét, széles vállát, tudtam, én is olyan leszek, mint…Ő. Akkor minden
óriásinak tűnt, mélynek, magasnak, elérhetetlennek. Kardokat faragtam, lovakat
patkoltam, képzeletem nem ismert határokat. Lassan elmúltak az évek. Apám halma
áll velem szemben. Már nem akarok világot menteni, szellemeket legyőzni, csak
magam akarok lenni. Salakmentesen, egyenesen, ha kissé hajlott háttal, de
feszesen, nyíltan szemekbe nézni, nem sandán, merészen. Kézfogással, csókkal tisztelegni,
tiszteletet adni, Neked, - Nektek. S ha egyszer - újra apámmal lehetek -
elmondani Neki, nem hoztam Rád szégyent...ember lettem...maradtam, míg
éltem…!!!" /fellner
- A szüleidet régen elveszítetted?
- Igen, de csak testben...lélekben,
gondolatban örökkön itt vannak.
- Mi segített e veszteség
feldolgozásában?
- Ezeket az érzéseket nem lehet
feldolgozni, bármi volt gyerekkoromban, ŐK…mindig a szüleim… bizonyos
értelemben példaképeim maradnak, hisz általuk lehettem az, aki vagyok…esendő,
hibákkal teli…ember.
„Kit az élet elvett tőlünk,
nem az örökig tartó gyásszal tudjuk megtartani, emlékeinkben, hanem egy boldog
"feledéssel" mi nem engedi el őket sohasem...” /fellner
- Hova jártál iskolába?
- Az elemit szülőfalumban végeztem,
hol csodálatos tanáraim voltak. Tisztességre, becsületre, az életre készítettek
bennünket fel. Nagyon sokat kaptam tőlük. A mai napig is érvényesek, és belőle
táplálkozom.
Erdész vagy pék - e két
hivatást szerettem volna, sajnos hiába kaptam jó hírt, hogy felvettek
erdésznek...mivel kollégium nem volt, szüleim pedig nem tudtak anyagilag úgy
támogatni, hogy albérletbe lakhattam volna....meghiúsult. És az élet fintora,
hogy csak vasipari szakmában lehetett helyem, mivel volt kollégium. Így
kerültem Győrbe....ott tanultam…marós szakmát. "2-évet voltam, hogy miért
nem ott fejeztem be,"megérne egy külön misét" még az akkori
osztálytársaim sem tudják az igazat. Maradjon az én titkom. A harmadik évet
Pápán fejeztem be egyes…vagyis jó osztályzattal. Közben nagyon megszerettem a
szakmámat.
- Szerettél iskolába járni?
- Hogy szerettem - é?...Talán igen.
Volt az iskolában valami varázslat, és mikor már idősebb lettem - észrevettem,
hogy lányok is járnak...akkor már kettős érdek vitt.!!!
- Mi az eredeti foglalkozásod?
- Az eredeti foglalkozásom szerszámmarós. Ebben a szakmában több mint 10 - évig
dolgoztam.
- Tudom, hogy bányászként is
dolgoztál. Tulajdonképpen te a mai napig ezt a munkát végzed, csak átvitt
értelemben. Felhozod a kincseket a felszínre. Miért lettél éppen bányász?
- Hogy miért lettem bányász? Tudod a
pénz mindenütt nagy úr, és ha az ember sokkal jobban kereshetett, nem volt
kérdés. Amíg jártam, lent rádöbbentem, hogy ebben a szakmában – hivatásban -
nagyon sok a szeretet, összetartás és kihívás. A munkától soha nem féltem, és a
bányában...lehetett dolgozni. Nagyon sok barátra leltem, akiket a mai napig
tisztelek, szeretek.
- Én azt gondolom, hogy azok a
társaink, akik az életükben komoly veszteségen mentek keresztül, teljesen más
értékrenddel rendelkeznek. Te nagyon jó példa vagy erre. Meséld el kérlek, hogy
mi történt Veled!
- Erről csak nagyon szűken…Nem
szeretek vele foglalkozni. Nem mintha valamit is megváltoztatna, már nyugodtan
tudok róla írni, beszélni, csak ...valahogy nehezen megy. Egy bányabalesetben
elvesztettem a jobb lábszáramat. De semmit nem bántam meg, azt sem, hogy
lementem…oda dolgozni!!
- Mindenfajta végtag elvesztése
súlyos terheket ró az illetőre sajnos élete végéig. Rengeteg mozgásforma és
mozdulat másként válik kivitelezhetővé, az egyensúly megtartására mindig nagyon
kell figyelni. Az időváltozások, főként a drasztikus időváltozások során az
egészségesek számára elképzelhetetlen fájdalom, a fantomfájdalom lép fel. Erre
az orvostudomány nem igazán ismer megoldást... Léteznek módszerek, pl. a
tükörterápia, ami azon alapszik, hogy csapjuk be az agyunkat. Az én ismeretségi
körömben e módszer senkinek nem használ...
„Mi a hiány? Megmagyarázhatatlan
üresség, vágy valami után, Ami tán a tied, tán nem. Nem leírni, megélni nehéz.
Minél tovább rágod magadat végette, annál mélyebben süllyedsz el benne, s a
végén átcsap feletted, megfulladsz. Hogy miért nem lépünk tovább? Talán, mert
szeretünk szenvedni, vagy mert szeretünk küzdeni? Csak az tudja, tudhatja, ki
átélte, megélte, átéli, megéli. A fájdalom, a vágy valami után, megedzi az
erőseket, a gyengéket még gyengébbé teszi... A hiány ott jelentkezik, ahol van
érzés, érték, szeretet, szerelem. Míg ezek birtokában vagyunk, élünk. Ha
elvesztettük őket, élni sem érdemes...Ez a kettősség tart, emel fel bennünket,
hozott le a "fáról". /fellner
- Hogyan dolgoztad fel a
veszteséget?
- Szerintem feldolgozni az ilyen
súlyos tragédiát nem lehet. Vagy túléli az ember örökkön, vagy soha nem fogja
fel, és soha sem érti meg!!
- Egy baleset…Istenem, ha
belegondolok, hogy egyetlen perc töredéke mennyire képes mindent
megváltoztatni. Kedves István! Minden baleset rettenetes. Felidézni is, hát még
amikor az ember egész életét megnehezíti. Nemrég olvastam egy tatabányai
bányász visszaemlékezését az 1978. február 16-án sújtólégrobbanásról.
Belegondolni is borzalmas abba, ami történt. Reggel még mindenki elment
dolgozni, ám 19 – en soha többé nem térhettek haza családjukhoz. A túlélők a
saját óriási veszteségük mellett örök sebként őrzik lelkükben azt a napot, ami
ott történt. A szerencse… viszonylagos jelentésű. De… mivel oly sokan az
életüket vesztették el… ott… akkor, köszönöm a sorsnak, hogy Te itt vagy és
ismerhetünk Téged!
- Akik akkor és előtte is lent
maradtak, igen ŐK az igazi hősök. Megérdemlik, hogy mindig legyen egy gondolat
a napi munka közben, ami nekik - értük szól. ÉN boldog lehettem, hogy csak alig
érintett, hisz nem voltam akkor közöttük, így megúsztam, rám talán jobban
vigyáztak FENN:…valahol…!!
Fellner István: BÁNYÁSZOK
NAPJA..../66-IK BÁNYÁSZNAP/
gördülő kövek
fekete kövek,
csend varázsában, akasztott képek,
emlékek – édesek - keserűek,
rám tört a vágy,
föld mélyének mámora – jöjj -
adj randevút, ne légy mostoha,
olykor belém nyilall a fáradtság
a keserűen mély bánat,
valamit lent hagytunk,
valamit feledtünk,
mélyen fekete szemekben
ragyogott a holnap,
nem tudhattuk, tudhattam,
kinek mit hozhat,
s mikor nyikorgott szekere elmúlásnak,
fekete könnyek gördültek,
fehér csíkot hagyva,
komor arcokon, kezeken,
a hallgatag némaságban,
éveket görgetünk, emlékezünk – olykor - feledünk,
de mindig felsejlik a múlt jeges oldala,
ránk telepszik folyt, megakaszt,
megrázza tudatunk mindent szabad -
tán egyet nem -
- feledni...
2016. szeptember
„A hősök félelmeikből merítettek
erőt...hisz a félelem a legjobb doppingszer. Van, akit bénít, de van, akit
tettekre serkent. Nos, belőlük lesznek a hősök." /fellner
- Hol éltek jelenleg?
- Jelenleg Tatabányán élek a
nejemmel... 1974 - óta vagyunk egy pár.
- Margó, a feleséged - csupa szív
teremtés. Örül a lelkem, hogy Ő is tagja a Gyógyító Művészetek közösségnek,
és…hogy volt alkalmam megölelni a személyes találkozásunk alkalmából. Margó is
művészlélek. Fantasztikus aprólékos grafikákat készít. Mesélj egy kicsit
Magadról és a jelenlegi Családodról!
- Magamról?...Nos nem valami sokat,
inkább nejemről. Ő az, aki mindig mellettem állt. Rá mindig lehet számítani, és
mint minden családban, nálunk is Ő az, aki összefogja és irányítja. Nélküle nem
lennék az, aki. Igaz nem vagyok valaki, csak egy ember, esendő, olykor kihívó,
megbántó, megbocsátó. Minden, amit elértem közös érdem, minden, amit nem az én
hibám. Ő tudja, hogy mennyit érek…s én tudom, hogy nélküle már talán nem is
lennék…
- Margó már a nyugdíjas éveit
élvezi, varázsolja széppé Veled együtt a lakást és a környezeteket. Mi volt a
munkája?
- Valamikor régebben egy vállaltnál
volt olyan titkárnőszerű, munkajegy kiadó. Amikor a rendszerváltás lett, öregek
napközijében lett gondozó...
- Van egy érdekes hobbija:
kaktuszokat gyűjt. Mióta hódol e gyűjtőszenvedélyének?
- Ő nagyon szereti a virágokat, a
kaktuszok nem is tudom mióta? A kertben és a lakásban is neki lehet köszönni
minden virágot. Legyen az téli...elrakott...vagy tavasztól őszig pompázó.
„A szeretetet nem lehet
tanítani, a szerelmet sem lehet venni. Ne hidd, hogy a boldogság árucikk. Vagy
benned van, vagy soha nem leszel tulajdonosa.”/fellner
„Ha a szerelem butít -
szeretnék örökké analfabéta lenni! ” /fellner
"Gondolkodtam mi is az igaz szerelem, s hogy létezik - é? Rájöttem igen,
létezik, csak szerintem nem a sok író, és költő által megfogalmazott formában.
Nem hiszem, hogy az igazi szerelem az, ami elsöpör mindent, elrobog velünk,
egekbe, pokolra juttat, aztán egy- két év múlva, kiégve heverünk egymagunkban.
Ebben szerintem több a testiség, mint az érzés. Hogy szerintem akkor milyen?
Mély érzelmeken alapuló, egymásra nagyon odafigyelő, személyiséget nem sértő
kapcsolat, mely mellőz hazugságot, becstelenséget, becsmérlést. Tud lángolni,
gyűlölni, vonzani - taszítani, érez - érzékel, megért – megértet. - Nem utolsó
sorban...ha harminc - negyven év múlva, egy ködös őszi napon hajnalban
felébredsz - ugyanaz az arc néz rád, mint akkor egyszer,...hogy kicsit több a ránc,
hogy kopottabb a mosoly, fáradtabb a simítani induló kéz - kit érdekel, de
megmaradt neked szeretete - tisztelete, tisztasága… kopottas szépsége...örök
barátsága...Ez az a kincs - melyet megfizetni nem lehet...adjon a teremtő
kedves barátaim nektek ilyet...kívánom." / fellner
„A szerelem csoda, de a szeretet az,
amit nehéz megtartani./fellner
- Úgy tudom, hogy van egy lánykád és
két fiú unokád. Ők mivel foglalkoznak?
- Igen van. A kislányom, akire
nagyon büszke vagyok, mert nemcsak szép, de okos is. Egy állami közfeladatot
ellátó apparátusban dolgozik. A két fiú nálunk az ipari parkban,
nagyvállalatoknál, gépbeállítóként.
- Apropó… ruha… Milyen öltözéket
viselsz? Sportosat, farmert, vagy inkább öltönyben jársz?
- Munkásruha faragóköténnyel…Komolyra
fordítva a szót...szeretem a farmert és a világos ruhákat...de nem vagyok az az
öltönyös típus. Lezseren szeretek, ha engedi a megjelenés...és nagyon szeretem
a kalapokat...
- A horoszkópod az oroszlán. Miért
van oly sok oroszlános kép az oldaladon? A horoszkóp miatt, vagy magát az
állatot kedveled?
- Az oroszlán maga a világ legszebb
teremtése. Csodálatos állat. Nem hinném, hogy nemesebb állatot hordott - é e
föld. Van, aki nem néz rá félelemmel, és mégis nagyon közeli. Igen horoszkópom
az oroszlán, szeretem, mert nemes, sebezhetetlen,...és ugye mi az ember
vagyunk, akik...mindent elrontunk…és nevezzük e csodálatos lényt
"vadállatnak"...!!
- Szereted az állatokat?
- Igen nagyon szeretem az állatokat.
Volt kutyám, macskám, és mindig van valamilyen állat nálunk. Most papagáj...
...De őszintén, van olyan, aki nem szereti, tiszteli ezeket a lényeket...én
őket sajnálom...hisz csak fél életet élnek.
- Szereted-e a természetet?
- A természet olyan, mint az
állatok. Mi emberek mindent elrontunk, mindent jobban akarunk csinálni, és
mindig csak kontárkodunk. A természet nélkül, ami körül vesz mindenünket,
nincsen élet. Ha továbbra is így bánunk e kincsünkkel, nem éljük túl...mert
elpusztulunk…és nem érdemelünk…mást!!!
„Imádom a vadgesztenyefákat. Oly
méltóságteljesen bátrak, hogy küzdik az évtizedeket, könnyedén fenségesen.
Imádom nézni őket, hogy dacolnak a kései ősszel, nem gyorsan, fenségesen
váltanak ruhát, borulnak pírbe. Csak lassan forgatják leveleiket, nem váltanak
gyorsan színeket, s hol kukkant a kései nap, mosolyra húzzák kérges ajkaikat.
Sokat jártam az elmúlt ősszel közöttük, így ismerhettek, rücskös gumóikból
pattant, hullott a földre termésük gyümölcse, zöld sapkában, barna fejjel.
Mosolygósan, anyaian védve őket, lassan hullatták leveleiket. De ezt sem hűbele
módban, finoman, megfontoltan, szépen válogatva, csak azokat, melyek a naptól
megpirultak. Rozsdásan, veresen, indultak, s nem búval - meghitt ünneppel, oly
némán csendben...hogy hallani véltem, mint búcsút vettek. S nekünk tán temetés,
nekik egy csendesen megkomponált nász, egy ünnep, egy év múlása. Lassan
elballagtam, intve - s tán köszöntem - nem emlékszem, lehajolva egy fészek
aljból, három gumót loptam. Ahogy kezemben fogtam, éreztem a nap melegét, a
fából rám ragadó csendes ölelést…” fellner
- Van-e kedvenc helyed?
- Ország...Magyarország. Nem vágyom
sehova, sok hely van, ahova élmény köt: Győr, Pápa, a szülőfalum. De hogy
melyik hely az, ami közel állana hozzám, nem tudnék választani.
- Melyik a kedvenc évszakod?
- Az ősz, ami legszebb évszak.
Nemcsak színével, de a természet e szakban ad a legtöbbet termésben. És talán
ez az évszak az, amit sem leírni, sem lefesteni nem lehet igazából. Annyi csoda
van benne, örülhetünk, hogy sokszor lehetünk részesei.
„Oly szépen búcsúzik ez az ősz.
Semmi feltűnő, gyengéden pirít napunk sugara, bár az árnyékban már csíp, éle
van a szellőnek. Kiültem kicsit, számolni a felhőket, mosolyra ragadtak a
pipiskedő verebek, mintha nem a tél mi jönne, felhőtlen a "zene", mit
csap e szürke sereg. Kékcinkék is megjelentek lenézőn az előbbi szárnyas népre,
villámlik egy sólyom kép, csend üli a tájat, néma a vacogás kis testekben -
lelkekben. Ennyi mi kell, s oda az idill, hol megjelenik a vadász. Néma a
társaság, hol a gyilok jár, csend honol, álom sem jár. Keserű szájjal álltam
fel, néztem a kecses gyilkost, s megértettem, ő sokkal kevesebbet tett, e világ
romlásáért, mint én, mint mi...”/fellner
- Szereted-e a zenét? Milyen zenéket
hallgatsz?
- Igen nagyon
szeretem...Mindenevőnek vallom magamat, a rock, magyar nóta, rapp, komolyzene,
opera…Sok magyar előadót szeretek: Zorán, Cipő, Caramel stb…a külföldiek: Joe
Cocker, Chris Rea, Rooling Stones…
- Mi a hobbid?
- Hobbim az olvasás. Imádok olvasni,
bár mostanság hamar folyik a könnyem, ezért nem tudok egyfolytában sokat
olvasni...
- Nagy szókincsed is arról
tanúskodik, hogy sokat olvasol. Milyen témájú könyveket szoktál olvasni?
- Mindent elolvasok. De ha választanom
kellene, olyan könyvek legyenek, amelyek a második világháborút taglalják,
mutatják be...Legyen akár dokumentum vagy regény…csak legyen igazság
tartalma...
- Ki a kedvenc íród, költőd?
- Pár író, költő, akiket szeretek:
Fekete István, Móra Ferenc, Robert Merle, Rejtő Jenő. Francois Villon, Ady
Endre, Radnóti Miklós. Nagyon sok író, költő van, akit nagyon szeretek.
Sorolhatnám, nagyon sokat olvastam…a lakásban 3500...kötetünk van… .
- Rendkívül sokoldalú vagy kedves
István! Bármihez nyúlsz, legyen az egy egyszerű hó… olyan hó szobrot fabrikálsz
belőle, hogy csak ámul az ember. Faragsz, gyönyörű plasztikákat készítesz.
Bútorok kerülnek ki a kezed alól. Arany kezed és lelked van István. Tavaly két
asztalkát is készítettél! Hogyan születnek ezek a darabok? Mi adja neked az
ötletet?
- Említettem már, hogy a nejem
szépen rajzol? Ő sokat segített. Lerajzolta, én pedig megpróbáltam kifaragni.
Sokszor maga a fa adja a legszebb ötleteket. És - mint az íráshoz is, - sokszor
a zene ad ihletet. Bár magam nem vallom valami nagy talentumnak, nálam sokkal
ügyesebb emberek vannak, én csak a magam módján szeretnék tolmácsolni valamit.
Legyen az asztal, dombormű, szent alakban, vagy csak egy rajz után...és
hihetetlen, de nagy öröm, ha valakinek örömöt tud adni...esetlenségem.
- A munkáid sosem eladásra, hanem
környezeted szépítésére, barátaid megajándékozására készülnek.
Fellner István: A SAKK…
64 - a kocka -
mi nem elvetve
ültetve mélyen
elmében temetve,
fekete s fehér, váltva – mint - gondolat,
ha nem lelem,
keresem - keresem,
királyok játéka
e játékok királya,
csendesen alig - néma morfond,
megadni mit kér a logika,
tanok tanoknak,
lépés mit már vissza nem -
bátorság, elme szülte perc,
csend a mindene
pisszenni sem mer ki néz,
kutatva némán a másik elmét,
pihenni vele mert nekem az,
ha lesöpri tudásom,
vagy alant marad...
2015. október
„Mikor ülök a papír előtt, s
gondjaimat osztom, elköltöm tudatom, vagy vésővel indítok harcot, forgácsban
fejezzem ki dühömet - örömömet, mindig elönt valami - amit leírni lehetetlen.
Egy dal sikolt a fülembe, egy ütem viszi vésőm, s ha kész a "remek"
vagy selejt, - nem dönthetem el. Megválni tőle nem tudnék, hisz izzadt homlok,
remegő kéz, némi tudás, ami szülte, és ha eladnám, magamat árulnám – vásáron -
és oda lenne az alkotás öröme! Hogy maradi a felfogás? Nem újdonság, hisz magam
is maradi, mi vagyok...”/fellner
- Mióta alkotsz, mi volt az első
faragásod?
- Hogy mikortól?? Az első nagyon
régen volt...a nászutunkon. Hegyekben voltunk...és gyökérből faragtam
"egyszerű bicskával"...még megvan…nagyon régi...mint én. ..
Fellner István: FA ÉNEKE...
pattan a szikra
eres kezemről fújja
lélekporát az idő,
forgácsból halom,
véső alatt kerek a fa,
őszbehajló alig hajkorona,
csendes mosoly alatt,
lendül a bunkó, lesújt,
penge éle harcol
s a fa ere meghajol,
mélyen, sebéből sóhaj száll,
hallgatom,
megsimít a csend,
megfogant az álom,
talpam alatt forgács halom.
2016. augusztus
- Mit jelent számodra maga az
alkotás?
- Hogy mi az alkotás maga?
Szerencsések azok, akik ki tudják fejezni magukat egy képben, egy írásban, vagy
bármi másban, ami valójában önmaguk bemutatása egy tárgyon, egy novellán,
versen keresztül...Én is szeretnék közéjük tartozni...igyekszem megfelelni…
„Nem szeretem a nagy
darabokat, csak az apró, másnak semmit mondót. S míg Ő kész van egy pillanat
alatt, én élvezettel rakosgatom aprókból az arcodat. Nem szeretem a nagy
szavakat, csak a kis betűkből rakott mondatokat, hol érték az alkotás, s nem a
kész, ami rád vár. Nem szeretem a nagy futásokat, csak az alig lépéseket,
mozdulatokat, ahol mindennek a helye érzelem, s nem kell magyarázni, csak
tenni. Nem szeretem az ódákat"zengeni", de tudok örülni egy szónak,
ha csak egy pillantás az enyém...megérte odanéznem – feléd...”/fellner
- Tökéletesen megfelelsz, sokunkat
gazdagítasz lelked, művészeted és a szereteted révén. Vannak olyan emberek,
akiknek nem erőssége a kreativitás, előnybe részesítik azt, amit készen, a
boltban megvásárolhatnak. Én azt gondolom, hogy minden saját készítésű tárgy
egyedi, szeretetenergiát birtokol… Értéke van, nem pedig ára.
„Ha az értéket az ár fejezné ki, ha
tudnák, sem akarnák értéket teremteni...”/fellner
- Aki belép a kaputokon, vagy aki a
Facebook oldaladon levő képeket végignézi, látja, hogy az egész udvar, a lakás
nagyon jó ízlésről tanúskodik. A berendezés nagy része a te kezedet dicséri.
Úszómedencét, kemencét építettél, a bárpultot te készítetted, a kisplasztikákat
te faragtad, de kézimunkázol is. Mióta foglalkozol ilyen művészi dolgokkal?
- Kedves, ezek nem művészi dolgok. Nagyon sok ember él a Földön, aki hasonló,
sőt szebb dolgokat visz véghez. Amiket én "alkottam"...oda vezetnek
vissza, amikor összekerültünk a feleségemmel, és mindent saját kezünkkel
kellett megcsinálni. És természetesen a családi házból hozott, szegényes
szerénységben születettek is hozzájárultak. Az élet nagy tanító mester. A
legtöbb munkát a nejem találta ki, kisebb módosításokkal szerettem megalkotni.
Közös, amit láttál nálunk. A varrás csak ráadás ...imádok kézimunkázni...! /
Neked megsúgom...kevesebbe került!... :) /
- A közös munkában van még egy
plusz, egy fantasztikus érzés, amikor egymásra hangolódva találjuk ki,
mit…hogyan kellene, lehetne megalkotni. Művészek vagytok mindketten Margóval.
Amilyen tehetségesek vagytok, olyan szerények is. Nemcsak a fa megmunkálásával foglalkozol.
Emellett hímzel, gobelinezel is. Mióta foglalkozol hímzéssel és mikor hímeztél
utoljára?
- Igen olykor szoktam hímezni,
gobelinezni már vagy harminc év óta…Milyen fura, ez is a balesetemhez köthető.
A nejem unszolására kezdtem el…és képzeld, volt olyan délután, amikor a
kislányunk keresztszemest, és töltött hímzést varrt…a nejem pedig kötött. Jó
visszagondolni…már rég nem hímeztem. Gobelint csináltam utoljára.
- Még a beszélgetés elején
említettem, hogy erdész szerettem volna lenni. Szeretem az erdőt, szeretem a
fát, szeretem, ha megszólít, mit más nem hall. Tavasszal éled, nyáron suhog,
ősszel szenvedve vált csodává, télen mélyen alszik. A fával való munka öröm,
boldogság, és aki próbálta, örökké a rabjává vált. Öröm volt olyan emberekkel
dolgozni, akiknek nevük van, faszobrászként, fanyüvesként. Sokat tanultam
tőlük, és a csapat valódi családdá vált. Nekem örök emlék.
- Közel 3300 versed van. Mióta írsz verset kedves István?
- Hogy mióta?....komolyabban 4
- 5 éve...
- Mi volt az első versed és mi
váltotta ki, hogy elkezdj írni?
- Nem tudom melyik volt az első versem.
Nagyon sokat tanultam itt, sok olyan ismerősöm van, akik példaképeim...tőlük
sokat kaptam. S ha csak egy keveset is tudok feléjük...feléd visszaadni, már
megérte tollat fogni. Hogy mi volt az, ami kiváltotta az írást? Szerettem volna
közölni valamit, ami engem bánt, érdekel, amit szeretetek, s szeretném, hogy
szeressenek…
- Minden témában tudsz írni. Viszont
van egy kuriózum, amit ki szeretnék emelni. Zenét hallgatsz, és annak hatására
születnek a mély tartalmú verseid. Honnan jött az ötlet, hogy így írjál?
- Hajnalka, Te ismersz, tudod, a
leggyakrabban zenére írok. Mikor erről nyáron beszélgettünk nálunk a
verselőkkel, akkor is elmondtam, hogy hiába nem értem a szöveget, engem a
dallam nagyon megérint, megfog, inspirál. Szeretek zenét hallgatni, legyen az,
mint említettem…opera, rock, rapp, operett. A Hotel California, Eagles, és a
Metallica...valamint…Az én cigány dalom, és Chris Rea...nos ezek...nagyon közel
állnak hozzám.
- Aki hosszabb ideje ismer, az
észreveszi, hogy van két olyan zene, ami az összes többinél sokkal gyakrabban
ihletője a verseidnek. Ez a Metallica és a Hotel California. Valami különleges
vonzalma van ezeknek a zenéknek? Közvetítenek feléd valamit?
- Nagyon jó, ahogy a kérdéseket
fűzöd…mosolygok, mint amikor meg akarsz előzni - /és sikerül is/ - a
gondolatokban. Igen, ez a két dal, ami mindent képvisel számomra, amit el tudok
mondani...érzések, szépség, távolság, dallam...és a zene íze,
szavakban...elmondani, ha sikerül.
- A verseid gyakori témája az idő.
Miért?
- Nagyon egyszerű...mert ez az,
amiből a legkevesebb van mindenki számára. S hogy kitöltsem, írok róla.
Szeretném megfogni, csapdába csalni...pár pillanatra…ha sikerül...már nyertem.
Fellner István: ADJ IDŐT...
ha még kérhetném -
fátyolos szemmel,
ábrándok nélkül,
valós érvekkel,
tőled -
mikor a dal véget ér,
borulj arcomra - arcoddal,
s kezed ha kutat – fékezd -
ne siess,
adj időt hogy legyen,
örök mit adhatok - s adsz nekem...
Mester Tamás: Altass el!
2014. október
- Azt gondolom, hogy a pénz, az idő
és a hely az, amivel takarékoskodni kell. Bizonyos rendszerbe kell foglalni
napjainkat, hogy mindenre jusson időnk. Neked hogyan, mivel telik egy átlagos
napod kedves István?
- Mérgelődéssel hogy kevés van
belőle... …komolyra fordítva...változó...A nejemmel közösen tervezzük meg...és
hidd el, nem tudnék előre még egy napot sem elmondani, mert annyira változó.
Olvasni...beszélgetni...és csak úgy álmodozni is szeretek, ami marad, azt a
napi rutin...fűtés, bevásárlás, kinn a műhelyben bogarászni...A házon is mindig
van mit csinálni…és idebent is kell ezt – azt. Attól függ, a nejem mit talált
ki…
- Érdekes színfoltja a Facebooknak,
amikor közös versek, vagy kérdés- felelet versek születnek. Papp Ádi egy fiatal
költőtársad, aki Téged Kapitánynak nevez. Több verses párbeszédet is
olvashattam általatok. Némely politikai, de van névnapra íródott is… Honnan
jött a verses párbeszéd ötlete?
- Nem tudnám már megmondani.
Ádit…személyesen is volt szerencsém megismerni, csodásan ír, és nagyon
tisztelem. Csak úgy jött az ötlet. Írt az egyik versemhez...és a többi már jött
magától. Büszke vagyok e pár verscsatára, mert mindig lehet fejlődni és én
sokat tanultam belőlük. Ádi Papp…fantasztikusan tud a tollal bánni.
Papp Ádi: Isten Éltesse Fellner
István Kapitányomat névnapja alkalmából.
/Verses levél, névnapod alkalmából/
Drága barátom!
Először is köszöntelek e napon,
s kívánom, hogy legyen nagyon
boldog a te életed, még hosszú,
és tényleg, igazán hosszú
ideig eme földön örökül
Kapitányné mellett.
Drága barátom, kapitányom,
ahogy elnézem magunkat,
én azt látom, hogy te
érted az én világom.
Igaz, nem ugyanazt éljük,
te előbb jöttél, mint én,
de nézd, csak nézd
mennyit okulunk
mi egymás életén.
Te elmondod,
én elmondom,
te megéled,
én megélem,
s remélem,
hogy életem lesz oly
bölcsességekkel tele,
mint a tiéd, de ha már
hozzám eljut a fele,
beérem azzal is,
hisz
folyton, napról napra
változik minden,
soha nem olyan a holnap,
mint elképzeled,
vagy én elképzelem,
de nyugodttá lehet tenni,
csak ahhoz nem kell
az utcára kimenni,
vagy csak átöleled
hitvesed, kedvesed,
a szerelmed, mert
neked ott van
melletted és tudom,
ha alszik, ha rád nevet
ő szívből szeret.
……………………….
Fellner István: KÖSZÖNÖM BARÁTOM
BARÁTOMNAK..
/Ádinak…ki megtisztelt tollával/
drága verselő barátom,
áldom sorsot
hogy kereke összehozott,
hogy mi a jó s a rossz
együtt tán tudnánk,
a rosszat amúgy sem mondanánk,
te mint titán, időseket
hazudtolón szavak, érzelmek mestere,
tanulnod már nem kéne
oktatni tán, társakat,
félrecsúszott barátokat,
oly sok benned az igen - s az ige -
add osztogasd, hadd legyen más
is gazdagabb,
nem a kor mi számít - csak a szó mi tanít,
nem a mozdulat csak az érintés,
köszönöm szavaid
- mi nekem – ír -
kevés ember mondhat magáénak,
hasonló gyógyírt,
kedves ember vagy s a környezet
büszkén vallhatja, hogy szeret,
én is teszem s büszke vagyok,
hogy tollad rám is kanyarodott,
legyen örök béke lelkedben,
add szavad az embereknek,
s meglásd gazdag leszel
fényűző élet,
tele boldog köszönettel...Fellner
- Melyik a kedvenc saját versed?
- Talán e versem áll hozzám a
legközelebb, de nagyon sok van...főleg azok, amiket ..az ívókról ...és valódi
emberekről próbáltam megírni…
Fellner István: NÉGY A LÁNG
négy a láng
falunak végén apró ház,
villan a kép, megmaradt,
csendülő ima, gyermekhang,
apró kezek álomba ázott éjszakák,
ablakon megrajzolt jégvirág,
fényben fürdő - négy kis láng –
ad örököt, vágyakozást,
s most a csend pár emlék
falamon futó gyertyajáték,
öregkor s a láng, megtalált,
négy a láng - négy a láng,
soha nem múló ábrándozás,
újra imára kulcsolt kéz,
arcomon megpihen az év,
lángok némák égetnek,
már nem mutatnak békéltek,
megpihen a kép a falon,
gyermekkép - összemosott öreg mosoly,
letörlöm a könnyeket,
adj kis fényt még egy keveset,
négy a láng - négy a láng,
gyermek kacaj messze szállt...
- Gyönyörű vers, nagyon megfogott. A
verseid nagy részét ismerem, erre nem emlékeztem…
Hogyan fogadta a családod, a
baráti köröd azt, hogy írsz ... és méghozzá nem is akármilyen színvonalon?
- Nem igen kürtöltem világgá...a
nővérkém tudott róla, és a húgom is…papa...és a mama...is, de nem erőszakoltam
meg írásaimmal senkit. Nejem, aki elmondja a véleményét. A barátaim csak innen
a facéról tudják, hogy olykor írogatok...
- Gondolataid lélektől lélekig
érnek. Mióta foglalkozol ezzel?
- Komolyabban, a betegségem óta. 8 -
9 éve foglalkoztat az írás, de 4 – 5 éve írok, amit megpróbálok dokumentálni.
Rádöbbentem: senki nem élhet úgy, hogy két végén égeti azt a bizonyos gyertyát.
Igenis benyújtják egyszer a számlát...Ekkor gondoltam rá, hogy leírom a
gondolataimat…Ha egy ember van, aki másképpen lát utána, hogy elolvassa, már
megérte!!
„Minden gondolatot, ami másokat
elgondolkodásra, hozzászólásra késztet - megérte leírni, elmondani, hisz
képesek voltunk másokat, megszólítani - közvetlen beszélgetés nélkül...tehát
élünk náluk...”/fellner
- Kedves István! Én úgy gondolom,
sokunk példaképe vagy! És… nem tudom, említettem – e már Neked, hogy én a Te
hatásodra kezdtem el gondolatokat írni. Inspiráló egyéniség vagy! Nemcsak
gondolatokat, verseket írsz, hanem van néhány prózád is. Jó olvasni, hisz
lelket melengetőek, esetleg megtörtént emlékeidet eleveníted fel általuk.
Remélem, gyakran olvashatunk ilyen írásokat is tőled. Nehezebb prózát írni,
mint verset?
- Nem tudnám eldönteni...mivel
egyiknek sem vagyok a mestere. Egyszerű szürke munkása szeretnék lenni…Tudod
Hajnika ...az egyszerűség nagyon sok ember barátja. Ha így tudok szólni, már
mindent elértem, amit akartam. Csak leírni akarom, amit átéltem, élek.
Fellner István:
GYERMEKKOROM...../1960/
Mindig erre járt iskolába menet.
Fehéren virított az akácos, néhol még kapaszkodó levelek szárazon zörrentek.
Olykor megrettent, ha enyhe fuvallat rázta őket, mint megannyi szellem jelezne,
van - lehet. Lassan lépdelt, fejét leszegve, hogy a tarisznya könnyebb legyen,
tele volt tudással, iskolába menet. Nem rugdosta a földet, a puha avart, félt,
a bakancsa, csak alig, s messze még a tavasz. Szőke tincse kikandikált a füles
sapkája alól, kék szeme el - el táncolt a gyalog útról, valahol messze járt, az
ünnep már múlt, s ő várt, remélt egy szebbet, mint annyiszor, gazdagabbat,
fényesebbet...Könnyben lábadt...sietve törölte. Körülnézett, hogy látja - e
valaki, hogy így átélte...pedig lenne, ha kérdeznék..mit szeretne, ha lehetne
kérni tőle ott fenn. Nem sokat, csak keveset, csak annyit, hogy egyszer tudjon
dicsekedni vele. Kondult a harang egyet. Sietni kell, futni nem tudok...mert
síkos,..."örökké ezek a gondolatok". Felnézett, fekete varjak helyeseltek.
"kínom legyen tiétek"- legyintett, mint apja, ha valamit nem
érzékelt, értett. Feltűntek a falu első házai, megállt. A pára lassan oszlott,
a kémények keményen sírtak az égre fekete köszöntőt. "Így kéne maradnom,
majd azt mondom elkésve, szellemekkel küzdöttem", mert a kép olyannak
tűnt...Megborzongott, "menni kell" mormogta maga elé, elhagyva a
csenevész erdő szélét gyorsított. Csak valaki meghallgatna, hinne, hogy jó
vagyok, voltam. "Bár lehet, néha ezt feledtem"…És szólna pár szót
érdekemben. Hisz pár nap, s a karácsony csenget ...nem lehet, hogy csak
apró...mit ad...bár ..nekem az is elég ha...finom...s édes...csak
legyen…kicsivel több, s anyám könnye ne legyen sós…apám keze eres...
- Alapító tagja voltál a Humanitás
SE NB 1 Ülőröplabda csapatának. 13 évig voltál a csapatod erőssége. Hogyan
játsszák az ülőröplabdát?
- Hasonló, mint az álló játék. A
létszám megegyezik…csak ...itt a háló magassága 105 cm…és játék közben ülünk,
és nem emelkedhetünk fel ütés, átadás illetve fogadás közben. A szabályok az
ülő változatnál is ugyanazok, mint az állónál.
- Az a meccs, amely Zágrábban volt,
egyben a búcsúfellépésed is volt. Egy szép serleggel búcsúztak el Tőled. Mesélj
erről az időszakról!
- A balesetem utáni időszak
meghatározó évei voltak. Oly közösséget ismertem általa, amit szerintem csak az
ismer, aki benne él, amit a hírportálok közölnek, az csak a felszín, mélyebben
nagyon sok érték, érzés, emberi sors az, amit átéltem. Igen, voltak szép
utazások, csodás mérkőzések, maga a búcsú volt a legnehezebb. A minap kértek
meg, hogy ha van kedvem, járjak újra velük...nevettem. de elkészítették az
igazolásomat...hát nem tudom, mit hoz a jövő...
Én azt gondolom, hogy
nincsenek véletlenek, ha felkértek és kedved van, tarts Velük is. Érzéseim szerint
sok energiát kíván a sport, - én nem művelem egyik ágát sem – viszont lélekben
legalább ennyire erősít. És a csapatmunka…, a közös célok…minden téren jót
tesznek .
- Nem hiányzik ez a fajta
tevékenység a jelenlegi életedből?
- Alighanem az előbb finoman
válaszoltam...igen hiányzik...de tudod az embernek be kell látnia, hogy idővel
már nem úgy mozognak az ízületei. Elszállt az idő...s én elmaradtam…de így a
jó. Szépek az emlékek, s az emberek, akiket megismerhettem.
Minél hosszabb idő köti az embert egy
tevékenységhez, annál mélyebb gyökereket növeszt, kötődik… az emberekhez és a
tevékenységhez egyaránt. Én azt gondolom, ha a döntésed az lesz, hogy nem mész
vissza… a lelkedet akkor is erősíti a tudat, hogy hiányzol nekik. És amilyen
sokoldalú ember vagy…egy percig sem hiszem, hogy unatkozni fogsz…
- Igazi művész vagy. Tudsz bánni a
szavakkal, a gondolatokkal és mindennemű anyag megmunkálásában is maradandót
alkotsz. Ám a lelked, a szereteted az, ami egyedülállóvá tesz. Te
mindannyiunkat egyformán szeretsz. Szeretettel fordulsz az emberekhez, nőkhöz
és férfiakhoz, gyermekekhez egyaránt. Ezt a fajta értékrendet tanítani kellene,
ahogyan te élsz! Zenét kapunk tőled és rengeteg figyelmességet, törődést. A
sors ajándéka, hogy a Barátom vagy István!
- Köszönöm Hajnalka! Megtisztelő
számomra és örömmel tölt el, ha így gondolod!
- Milyen szempont szerint választod
meg a barátaidat?
- Meglepődsz, szerintem a barátság
választ magához társakat. Ő az, aki párosít, hoz létre örökre
szóló…kapcsolatokat.
„Mi emberek, csodákat tudunk írni
szerelemről, szeretetről, barátságról, ismerősökről. Csak azt feledjük el, hogy
nem jönne létre semmi ezekből az érzésekből, kötődésekből, ha nem lenne egy
szó, ami ezekhez kapcsolható. Nélküle soha nem lennének életünk részei...ez a
szó" a bizalom". Bizalom nélkül semmi nem létezik. Alapja életünknek,
kapcsolatainknak, és mégis mily kevés szerepet vállalunk. Ha írunk magunkról, e
szó valahogy nagyon mostoha lett, pedig a tartalom, amire utal,
nélkülözhetetlen, hiányát semmi nem pótolhatja. Nincsen szerelem kölcsönös
bizalom nélkül. Milyen szeretet az, ahol a bizalom hiányzik, s a barátság
nélkülözni tudná? Nem. Alapja létünknek, életünknek... vele ébredünk és
álmaink, vágyaink testvére...a bizalom!!”/fellner
- Mit jelent számodra a barátság?
- LÉLEKTESTVÉRISÉG!
„Igazán akkor leszel szegény, ha már
barátaid sem lesznek!"/ fellner
- Hogyan ápolod a barátságot?
- Lehet, hogy nem hiszed, nem tudom
hogyan kell, mert van, akivel csak egymásra néztünk anno…de van, akivel sokat
kell beszélgetni, hogy építsünk.
„Csak annyit tégy barátaidért -
amennyit mindenkor magadért is megtennél...boldog ember leszel…”/fellner
„A bizalom - óriási hatalom, s ha
igazán megbízol valakiben, neki adtad mindened!! Ha való, amit hiszel róla,
olyan valakit találtál, amit leírni nem lehet...lélektársat. Olyat, aki lehetne
a tükörképed, s képes lenne magát adni...érted, ha elfogadod…Ez az, amit nem
lehet szavakban kifejezni… Ezt érezni kell, nem kell mellette lenned, de tudod,
ő van Neked, s Te neki. Lánc, ami nem szakad, s nem is dörzsöl, csak félt, soha
ne add senkinek kezére, mert mártír lesz érted.”/fellner
- Sok barátod vesz körül?
- Nem, nincsen sok barátom...Van
nagyon sok ismerősöm, akiket nagyon becsülök, tisztelek. Remélem Ők is
hasonlóan vélekednem rólam.
- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz
időszakokban?
- A szeretetben. Ha nincsen
szeretet…akkor mi adhat erőt?...Nekem a szeretet és a Nejem volt, aki akkor
állt mellettem, mikor nagyon mélyen voltam!!
„Ha az idő eljár feletted, és érzed
a nyikorgó testedet, pihenj le, csak kicsit, csak éppen! Nézz a tükörbe,
mélyen, s mondd halkan "igen megtettem"! Semmit nem szégyellek, nem
bántam, bánok meg. Arcodra visszatér a mosoly, gyorsabban mozdulsz, s nem
gondolsz a múló napokra, csak mindig a boldog holnapokra. Könnyű leszel,
tiszta, s mások előtt egyenes. Ne feledd, magadban kell hinned először, hogy
másoknak tudj adni! Hitetlenül soha nem lehetsz hiteles. Szemed, tartásod,
adhat másoknak utat, teret, lehetőséget. Mutass, hogy más is tehesse, más is
merje, legyen életed etalon, miben bízni, benne látni...barátaidnak...örök
bizalom...” / fellner
- Mit gondolsz, a sérült embereknek
mi lenne az a dolog, ami elősegítené a testi és lelki gyógyulásukat?
- Bizalom...Ha nincsen bizalmam
magamban, az emberekben elvesztem…Így is hátrányból indulunk ...Ha nem bízunk
meg bennük, akkor vesztésre vagyunk ítélve!!Bízni és bizalmat adni!!!
- Hiszel-e a szeretet erejében?
- A szeretet nélkül semmik vagyunk.
Oly ereje van, hogy nem lehet leírni. Én mindent mit elértem, ha nem is nagy
dolgok, de a szeretet, a barátság, és az önzetlenség árán tudtam elérni. Az
életemet köszönhetem ennek a csodálatos, értékes megfogalmazásnak, amit
magaménak mondhatok...
„Azt mondják, hogy ez a mai világ sötét
és kegyetlen, nem szabad hinni - annyi a jó ember, s ha mindenkinél csak egy
kis gyertya van, fényárba boríthatjuk e sötét kegyetlen világot.."/fellner
„A csend, ami mindig veled van, s ne
bánd, ha körül ölel. Zajban soha nem telepszik a béke, béke nélkül nincs
szeretet, ha a szeretet hiányzik, szegény vagy, hisz semmid sincsen...”/fellner
„A gondolat nem old meg semmit, csak
sűrűbbé teszi a lelket. A gondolat hátráltat, sokszor nem segít, a lélek az,
ami ad, nem kér, adakozik, ha lélektelen vagy, halott vagy. Álmaid lélek nélkül
nem lennének, hisz tudatlanul vagyunk, a lélek, mi ád akkor is boldogságot,
leveszi fáradt testünkről a terhet, s a reggelben ébredés még tudatlan, a lélek
ad fényt, szemeinknek levegőt a tüdőnek, ereinkben futó vérnek, s ébreszti
elménk áltatva, hogy övé a ma, a holnap...pedig csak ámít...hisz ő tudja az
igazat...”/fellner
„A mai modern világba az emberek
legnagyobb ellensége a KÖZÖNY...”/fellner
- Mi a véleményed, ha a lelkünkre
vigyázunk és ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Testünk "életfolyama a
lélek"...Ha sérül, valami megszakad, és mi nem tudunk mit tenni. Áldozatai
leszünk a testi - lelki terrornak, támadásnak. A test a lélek nélkül csak egy
burkolat…A lélek tölti ki…s vele vagyunk egészek, épek…s mindenre készek!!
- Sokaknak a vallás ad erőt ahhoz,
hogy küzdjenek a gyógyulásért. Neked mi a véleményed a vallásról? Hiszel
Istenben? Vagy másban hiszel?
- Nehéz kérdés… Mindenkinek van
olyan, amiben hisz…Nem vagyok templomba járó, de esténként nem egyszer
elmormolok egy imát...mindenkiért, szeretteimért...a jövőért...a tegnapokért…Ez
így van rendjén. Sajnos ez a hit kérdése el van túlozva. A rendszerváltás
előtt...néztél volna be a templomba...üresen kongott…és most...elöl ülnek...a
"megtértek"...én akkor is, és most is ezt tettem...Erről csak ennyit
szerettem volna elmondani...Hit, lélek, test!!
- A baráti köröm nagy része
mozgássérült, ezáltal sok mindenbe belelátok. Tudom, hogy egy végtag nem
megfelelő működése, vagy elvesztése mennyi dolgot, képességet elvesz az illető
életéből. Nagy lelki terhet tesz az emberre. Sok egészséges lenézi azokat,
akikre épp fel kellene nézni. Mit tehetnénk a szemlélet jó irányú
megváltoztatásáért?
- Nem kell semmit tennünk, nekünk
miért kellene? Ha valaki velünk nem méltóan viselkedik, az mindig őt minősíti.
Én soha nem kértem és nem is kérem, hogy másként kezeljenek...csak sajnálom
azokat, akiknek előítélete van bárkivel szemben. Mi nem fogunk, nem tudunk
változni, hisz nem nő vissza… és a betegségeket sem tudjuk visszafordítani, de
meg tudjuk mutatni értékeinket!!
- A magyar nyelv szókincse rendkívül
gazdag, minden szót több módon is kifejezhetünk. Sajnos vannak negatív töltetű
szavak, amelyek használata bántó. Kedves István, mi a véleményed arról a
szóról, hogy fogyatékos?
- Kifejező szó, de aki kitalálta,
csak sajnálni tudom. Engem nem sért, amíg a helyén kezelik, de alighanem jobban
nem tudnánk meghatározni…az állapotunkat. Vele kell élni...hiába a nagy
szókincs!
- Én a mozgás,- hallás- szellemi- és
látássérült jelzőt éppoly kifejezőnek, ám kevésbé bántónak találom. Ha
feltétlenül szükséges, akkor ezeket a szavakat használom.
Fellner István: AZ ÉLET MÁSIK OLDALA...
másnak, a táj tán szebb,
mert látja a napot s a fellegeket,
van ki szebben szaval,
mert a szó velük van,
sokan, hogy futnak,rohannak,
nekik adatott hát száguldanak,
és a dallamok, mi szépet ad,
milyen boldogok kik hallanak,
mi tán mások lennénk?
másként élnénk?
ha nem futhatunk -
gondolatunk száll repít bennünk,
ha nem hallunk a lelkünk mi zenél,
nem vagyunk némák -
a szemünk beszél,
vagyunk az élet másik oldalán,
de hidd, itt is él bennünk a remény./fellner
2013. november
- Szerintem sok helyen némi
összefogással lehetne rámpákat építeni. Mi a véleményed erről?
- Már törvény, hogy kell
építeni...Tudod, mind annyi mást, ezt is lassan lehet ...elérni...de már az is
valami, hogy van...Igen, az összefogás óriási erő!
- Mennyire akadálymentes Tatabánya?
- Eléggé jó e tekintetben a város.
Minden középületet meg lehet közelíteni…kerekes székkel...és sok a felfestett
parkoló is…nagyon odafigyelnek!!
- Mi a véleményed az
esélyegyenlőségről? Ez hogy valósul meg a való életben?
- Tudod kedves Hajnalka...nálunk
idősebb demokráciákban is baj van e téma körül. Szerintem nagyon sok időnek
kell eltelnie, mire valami nagyobb...hatást tudunk elérni…Gondoljál csak a
NŐKRE...milyen régóta akarják...és még mindig gyerekcipőbe jár... Tőlük mi
fényévnyire vagyunk…
- Sajnos a televízió sok időt elvesz
a beszélgetésből. A családtagoknak alig van ideje egymásra, sokan a
szappanoperákat részesítik előnybe. Sok a silány tévéműsor, de persze, aki
kitartóan keres, talál jó műsorokat is. Te mit szoktál nézni?
- Pár sorozatot.../nem szappanopera,
bűnügyi/…és mindent, ami sport!!
- A modern kor vívmánya az internet.
Sokan furcsállják, főleg az idősebb korosztály, hogy barátságok köttethetnek
úgy is, hogy nem is találkoztak az emberek egymással személyesen. Te osztod ezt
a nézetet?
- Nem...mivel én is az idősebb
korosztályhoz tartozom. Hidd el, nem furcsállják…persze van, aki nem tud a
korral "repülni"…de nagyon sok a szebbkorú..., aki sokat tölt a gép
előtt...és egyre többen leszünk!!
- Mi a véleményed a Facebookról?
- Egy modern kor,
modern...beszélgető oldala. Ha helyesen használjuk, csodákra képes...és sajnos
az ellenkezője is igaz. Minden modern elképzelésnek volt hátulütője...sajnos
ennek is...de én szeretem. Sok jó embert ismerhettem meg általa...és az írásaim
is itt találtak talajt.
„Gondolj bele, írsz valamit - ami
csak úgy jön...és sokaknak tetszik, szeretik...milyen öröm…sokan nem hisznek
benne...de van, él..én tudom, hisz érzem nap, mint nap. Kapok egy jelet, egy
mosolyt, egy szót…s szebb a pillanat...s ki törődik azzal, hogy élő -
virtuális...hisz él...köztünk...hát ez is "net"....s ez az
igazi…amiért született…”/fellner
- Hogy kerültél fel a Facebookra?
- Leéltem életem nagy részét, hogy mennyit?... már nem számolom. Pár éve az
unokám tett fel ide az "fb"-re. Nem igen hittem benne, és nem is igen
látogattam. Egyszer unalmamban "feljöttem". És csak úgy írogattam,
ismerkedtem emberekkel, dalokat raktam fel, de nem hittem - e virtuális
világban. Múltak a hónapok, többen - többen ismertük egymást, és bíztunk,
mertünk hinni, legyőzve előítéleteket, s jól éreztem magamat. Most döbbentem rá
- mennyi csodálatos barátom, ismerősöm lett - van! Az utóbbi időben annyi
szépet kaptam tőletek, mint életem során még soha! Írtam a sok köszönöm szót, és
rájöttem ez kevés. Eljött az idő, hogy egyszer időt nem kímélve, csak úgy
szakítva az eddigiekkel, nem megköszönni, csak úgy magamban leülni csendesen,
szemet becsukva, felidézni neveteket, arcotokat… s némán ...nem
...köszönni...de boldogan mormolni...megérte...nagyon megérte…hogy ismerhetlek
benneteket...
- Hogyan tudod összeegyeztetni az
alkotó tevékenységet és a Facebookozást? Én rabja vagyok mindkettőnek, de
sajnos vagy az egyikkel, vagy a másikkal tudok teljes értékben foglalkozni. Te
hogyan tudod ezt megoldani?
- Könnyen. Ha faragok, nem igen
vagyok a Facen... Mindkettőhöz kell egy kis önzés. Bármelyiket is
"gyakorlom"…szerintem csak teljesen lehet. A Face...már kinőtte
magát…de én örülhetek, nagyon sok barátot szerezhettem általa. A két verses találkozás
nagyon sok mindent adott.
- Mi, akik szeretetközpontúak
vagyunk ... nem teszünk különbséget a szeretetben nő és férfi között. Sajnos
ebben az érdekvilágban ezt sokan félreértik. A Facebookon a kommentben sokan
még a szív motívumot is másként értelmezik… A szív…a szeretet jelképe, akiknek
küldjük, azoknak csupán szeretetünket fejezzük ki. Veled is fordult már elő
olyan eset, amikor a szív hangulatjelet, vagy a szeretetteljes kommentet
"elértették" ?
- Hát igen a szív - sokat mond - és
sokat tagad. Mielőtt elkezdtem küldeni, megismertem az embereket. Maga a
jelkép, csak egyféleképpen élhet."Tiszta szívemből...becsüllek és
tisztellek...és örülök, hogy a barátom vagy...és én barátod lehetek".
Tisztelem írásod köszönöm, hogy időt szakítottál elolvasni írásomat és
megtiszteltél, hogy az oldalamon vagy...ha valaki többet szeretne, van rá mód,
de a nyilvános oldalba csak ennyi fér bele.
- 2015 nyarán alkalmunk nyílt
személyesen is találkozni Veletek és néhány társunkkal a Gyógyítóból. Ez a
találkozás olyan volt, mintha összeszokott csapat lennénk, noha a való életben
először találkoztunk. 9 ember – 9 sors, de a szeretet, a lelki gazdagság
mindegyikőnket jellemezte. Akik ott voltunk, valami formában megörökítettük ezt
a találkozást. Te ezt a verset írtad:
Fellner István: MÁSODIK TALÁLKOZÁS…TEGNAP...
/Verskedvelő barátaimnak köszönöm,
hogy voltatok...s vagytok/
elmúlt -
vagy tán örök mi lett,
nehezen hisz a gondolat ,
hogy velünk él - barátság szeretet -
mosolyban élve lett a tett - s egy éve -
most újra ír a kéz,
lassan ocsúdva, értéket kapva,
adni szavakat csendes mondatokat,
Veletek élve meg a napot,
- sok embernek nem is adna sokat -
nekünk ki voltunk vagyunk – boldogat -
nem rengetünk földet - nem omlanak falak,
csak egy mozdulat egy szó, egy érintés,
boldog mosolyban fürdő kéz,
mi fog mikor érkezel,
s szorít mélyen csendben - ha búcsúzni kell,
némán nézem ma a tegnapot,
csuklik az érzés - s jó hogy lehettem -
benne csendes társ,
nem harsona, csak megbújó
figyelő vidám "gazda",
leng a lobogó ott mélyen belül,
virít a virág mit a barátság szült,
fátyolba fürdik az est,
néma csillagperec lett -
s az éj ha küszöbön lépdel -
álmom visszaszáll -
emlékezni ...
2015. augusztus
- Millió köszönet ezért a
lélekmelengető szervezésért, a találkozóért kedves Házigazdáink! Milyen érzés
így utólag felidézni az emlékeket?
- Tudod Hajnalka...nekem ez örök,
ami megmarad. Ez volt a második, és annyi mindent kaptam Tőletek. Más a szó és
más az élmény, ha hang is társul hozzá...ezeket nem lehet semmissé tenni, ez
már az életem - életünk része...és köszönöm, hogy voltatok!
- A mi ismeretségünk 2013
októberétől tart. A Gyógyító Művészetek közösség alapító tagja vagy kedves
István. Mi a véleményed a Gyógyító Művészetek közösségről?
- A lehetőség, hogy ott is vagyunk,
Neked köszönhetjük. Nagyon kevés ember venné az időt, s a fáradságot, hogy
ilyen minőségben tartson össze egy csoportot, és hogy tagja lehetek, öröm.
Egyike azon csoportoknak, ahol az őszinteség és a szeretet dominál. Kedves
Hajnalka! Köszönöm a türelmedet…és azt a sok munkát, amit velem –velünk
eltöltesz…Te vagy a csoport valódi összetartó, s mozgató rugója...köszönöm -
köszönjük...!!..
- Én úgy érzem, hogy ez közös munka.
Öröm Veletek lenni, energiát adtok a szeretetetek és az egymásra figyelésetek
révén. Mit javítanál a közösségünk munkáján?
- Semmit nem változtatnék...hisz az
már olyan lenne…"mint elefánt a porcelán boltban"...
- Több mint egy éve riportokat
készítek a közösségünk tagjaival. hogy kicsit közelebb kerülhessünk egymáshoz.
A riportok központjában az ember és a lelke áll. Ki hogyan dolgozza fel a
veszteségeit, mivel tölti a napjait, a szabadidejét. Milyen vágyai vannak. Neked
mi a véleményed ezekről a riportokról István?
„Sokan azt hiszik, hogy a kérdésre a válasz a nehéz. Mekkorát
tévednek...kérdezni a legnehezebb...”/fellner
- Kedves...először nem nagyon
olvastam, de aztán rájöttem, adnak ezek a riportok ...nagyon sokat adnak. Hisz
Te vagy a tanú, nem igen akartam kötélnek állani...Nem vagyok érdekes, és semmi
újat nem tudok mondani magamról, de Te...okosan és nagyon jól rakod fel a
kérdéseket...az ember akaratlanul megnyílik...Csak pozitívan tudok szólni ...és
ez is Téged igazol...mindenhez értesz...és nagy lelked van...
- Köszönöm a kedves szavakat István.
Nagyon jó, hogy kötélnek által, s nemhiába vagy te a mi kedves polihisztorunk
!!! Mindenhez értek? Á, dehogy… kevés dologhoz értek, de azt igyekszem a
lelkemből és a lehető legjobban csinálni. Az az igazság, hogy amikor könyvet
szerkeszthettem kedves Tanáromról a meglevő újságcikkekből, arra gondoltam,
milyen jó lenne a saját magam által feltett kérdésekre válaszolva riportot
készíteni. Aztán elhessegettem a gondolatot. Akkor szerkesztettem Nagy Vendi
verseit fejezetenként bemutató riportkötetet, amelyik a hangos könyvek
sorozatban megjelent elektronikus formában. És jött az ötlet, mi lenne, ha
Benneteket kérdeznélek, akikkel nap, mint nap együtt vagyok, akikre felnézek.
Kipróbáltam, és lélekemelő riportok születtek gazdagítva az adott témában írt
gondolataitokkal, verseitekkel, s fotókkal. Aztán jött a lehetőség, Nagy Vendel
a Megszólalok Művészeti Magazinba havonta megjelentet 1 – 1 riportunkat. Azt a
címet adtam ennek a sorozatnak, hogy VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET! Azt
gondolom így is lehet…bemutatva benneteket, a lelki gazdagságot, a
nehézségeket, és sok – sok mindent, amit csak az lát, aki benne él, és tán még
az, aki látni akarja…
- Két éve megható élménnyel
gazdagodhattunk. A KARÁCSONYI PÁLYÁZAT legtöbb lájkot szerzett alkotóit évről
évre saját készítésű, de szívből jövő ajándékainkkal lepjük meg. Nem tagadom
könnyekig meghatódtam, amikor egyik kedves tásunk, Szigeti Gyuláné Irénke azzal
a kéréssel fordult hozzám, hogy a Te ajándékodat – egy mézeskalács-házikót - ő
elkészítette és személyesen el szeretné vinni a közösség nevében. Annyira
meghatódtam… Igen, ilyen az igazi ajándék, aminek együtt örül minden beavatott,
hisz nálunk jólelkű emberek vannak, akik szeretnek adni, akik szeretik egymást.
Irénkét el is neveztem a mi karácsonyi angyalkánknak… Emlékszem sötétedéskor
becsengetett hozzátok, és nagy meglepetést okozott. Te éppen verset írtál,
Margó éppen bejglit sütött, hisz küszöbön volt az ünnep. Mesélnél erről a
találkozásról?
- Nagyon meglepődtem és
természetesen nagyon örültem neki...Irénke nagyon aranyos volt, de alighanem
nagyon zavarban is volt. Nem sokat beszélgettünk, ha jól emlékezem nagyon
szabadkozott, és sietetett. Azóta már találkoztunk és mindig nagy öröm
visszaemlékezni erre a napra.
Fellner István: KÖSZÖNÖM…
mikor a szürkület csak
becsukja kapuit,
én küzdök magammal,
hinni tudtam - s nem kértem -
s mégis mily sokat kaptam,
lassan magamra húzom e napot,
de forog bennem oly mélyen -
de elmondani nem tudom,
kitörne zúzna felhördülne - ha tudna -
de kordába tart ki szeret,
mennyi szó mi elhallgat,
mennyi tett mi elbukott
s nem magam de magammal vagyok,
míg nézem hogy Holdunk karéja,
csüng csillag ágyon,
mosolyomban megbújik az álom,
lepereg egy év, nap, hónap,
megismertem - csak a kell mi határoz -
a hit mi ad, barát, ki határtalanban a minden,
s lenni úgy érdemes ha hittel,
leszek hiteles...
- Emlékszem Irénke izgatottságára,
arra az örömre, amit mi beavatottak éreztünk… aztán a te meghatottságodra, és
bevallom azt, amit akkor kiírtál a Facebook oldaladra…elmentettem:
„CSAK.../köszönöm...kik
olvasnak, kik szóra érdemesnek tartanak, barátoknak, Nektek, kik nélkül a szó
csak betű, nem mond semmit, nincs értelme, egy jel papíron, a "Gyógyító
Művészetek…csoportnak...és nem utolsó sorban vezetőjének...Gerencsér
Hajnalkának...a sok munkát, amit a csoportért tesz, mindenkinek ilyen estet
kívánok, köszönöm.....És a díjnak, mit Szigeti Gyuláné ma este személyesen
hozott el...köszönöm Neki…hisz Ő készítette…”
- Több díjat kaptál a pályázatokra
feltett verseid, alkotásaid révén. Talán a polihisztori díjadat emelném ki.
Én is olyan ember vagyok, akit a lelke mozgat.
Szeretek adni, s azt mindig önzetlenül teszem. Ám néha annyira jó érzés kapni
valamit, aminek az értéke nem az árában rejlik, hanem a szándékban és a
szeretetben. Te hogy gondolkodsz e téren?
- Igen igazad van...adni nagyon jó
érzés..de mindig csak arról szólunk, hogy adunk...pedig a lelke mélyén mindenki
nagyon örül, ha kap. A milyenség és az érték hogy számít é?...nem tudom...de
nehogy valaki azt mondja, hogy ha egy értékes holmit kap...nem fogadja
el...Igen az ajándék lényege, hogy gondolunk arra, akinek adjuk, és amiért
adjuk...ez az igazi érték.
- Emlékszem, mekkora örömet
szereztél nekünk, amikor nászajándékba kaptunk tőled egy gyönyörű alkotást.
Ahányszor csak rápillantunk, a szívünk melegséggel telik meg. Ezúton is
köszönöm kedves István!
”Mindig azt hangoztatjuk, hogy
milyen jó adni, mily nemes érzés, és milyen boldog az ember, ha adhat, de
őszintén, ugye - mindenki őszinte - és elgondolkodott, hogy de jó kapni is, ha
csak kicsit is, ha jelentéktelent, ha csak egy szót, mert tudjuk, hogy akkor mi
is számítunk másoknak!! „/fellner
- A riportban már említetted, hogy néhány
évvel ezelőtt nagyon beteg voltál. Ilyenkor az ember keresi a kapaszkodót, és
minden szalmaszálban reményt lát. Akik megértik, hogy az élet véges, nemcsak
sokkal jobban értékelik az életet, hanem bölcsebbek is lesznek ezáltal. Mi
történt Veled?
- Nagyon röviden csak. Sajnos engem
is elért a mai rém. Vastagbél rákkal műtöttek. Nagyon nehéz idő volt...és a
gyógyulásomat a nejemnek és a családnak köszönhetem...Ha valaki nem hisz a
szeretet gyógyító erejében, az még nem volt beteg…vagy nincsenek szerettei...!!
- Volt – e valamiféle előzménye
ennek a félelmetes betegségnek?
- Nem nagyon, éltem az életemet. Bár
nem úgy, ahogy azóta...Jobban égettem azt a bizonyos gyertyát...és sajnos két
oldalról.. .
- Mi segített át Téged ezen a
rendkívül nehéz időszakon?
- Mint írtam a nejem...és
szeretteim...voltak nagyon jó szomszédok, akikre számíthattam, de a legtöbbet a
feleségemnek köszönhetek. Nélküle nem tudtam volna végigjárni és természetesen
az élni akarás. A kemoterápia nagyon megviselt.
„A félelem legyen barátod, akkor
szót értesz vele, ha nem ez tölti ki napjaid. Van mód legyőznöd, de soha nem
szabad elfelejteni,"az okos ember nem legyőzni akarja félelmét, vele akar
élni"! Ahol nincsen félelem, nincsen gát, ami megszabja életünk, véd a
túlkapások ellen, nem engedi átlépni a határt, ha megszeged, nem a félelem, ami
legyőz, hanem a képesség hiánya. A rák / daganatos betegség / legyőzése már
erősebb embert kér, de a hit a gyógyulásban, szeretteid szeretete óriási
segítség, ne feledjük! E betegség is lelki eredetű, / többségében /, s ha az
okot megtaláljuk, könnyebben gyógyulhatunk. A félelem lehet visszahúzó, de
lehet doppingszer is, csak tudni kell vele bánni, nem szabad elfeledni, ha
elhatalmasodik rajtunk, mindig kell, aki segít. Dühből, méregből - küzdeni
ellene nem lehet, megfontoltan, körültekintően… nem szégyen mások segítségét
kérni. A félelem erősebb a gyásznál, kíméletlenebb a hitvány embernél,
alattomosabb a hízelgő árulónál, csak szellemileg hitben és testben erősen
küzdhetjük le vagy élhetünk vele.”/fellner
- Kell e valamilyen diétát
tartanod azóta?
- Nem semmiféle diétát nem
tartok ...és hál istennek...jól vagyok!
- Mi számodra a boldogság?
- Nehéz rá válaszolni. Szerintem ez
korfüggő is ...Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, pedig korfüggő. Nekem
már egészen más, mint aki most kezdi az életét. Csak ismételni tudnám, amit
eddig is mondtam. A szeretet önmagában kevés, kell hozzá szerencse, egészség…és
egyfajta életigénylés...Nem a minőség, ami határoz... Bár sok függ attól,
milyen közegben vagyunk. Kell az együttérzés, a közös szavak...érintések. Nem
is tudnám felsorolni mennyi minden..kinek - kinek más a boldogság…az érték.
„Boldogság...kutatjuk, keressük nap
mint, nap, s nem vesszük észre, mikor érint bennünket. Nagyot várunk, a
mindent, az elsöprőt. Nekem boldogság a síró gyermek - ha arcán a vigasz után a
könnyekben a mosoly. Idős, remegő kéz köszönése, ha az úton átvezetem...
Gyermekünk izgalma vizsga előtt - s megkönnyebbült nevetése utána...Igen, ezek
a boldogság pillanatai mik jelen vannak, a pillanatokban, a szürke napokban,
vegyük észre, töltődjünk velük! Boldog vagyok, hogy élhetek, a napot holnap
köszönthetem. Írhatok, beszélhetek, s olykor jókat nevethetek. Sírhatok, bánatomat
oszthatom – vagy – eltemethetem. Mind - mind én vagyok ,- s benne sokszor a
fájdalmas és az édes boldogság… Nekem ennyi elég...hidd...ha körülnézel, mindig
veled a boldogság, hol erősebben, s van…igen van, hogy olykor elfeled...de
visszatér…s újult erővel szeret...csak hinni, remélni …s tenni kell...Ha
követeled, nem jő...az érdem szerint, oszt -tilt...mert Ő is szeret boldog
lenni benned, bennem, bennetek...!!”/fellner
„Akkor vagyok boldog, ha a harmat itat, a nap melegít, az alkony altat,
és a szellő simogat, álom a hálótársam, béke a párnám!„/fellner
Fellner : KOLDUS IMÁJA...
hol mások boldogok
oda legyek hivatalos,
hadd kopogjak ott ,
ajtókon, zsalus ablakokon,
ott hol naponta ád,
zsúrt a jóság,
hadd legyek csak egy napot,
pillanatra hagyjatok
asztalnál szék lábánál -
némán csak keveset,
nem zavarva bennetek,
mikor hideg mosolya
ajkamra fagy kis meleget
hadd lopjak -
illatos kalácstól,
kemence padkán,
melengetve arcomat, karomat,
jóságotok csenget majd e napon -
viszi szánom – Nektek -
könnyes mosolyom…
2013. december
- Te… boldog ember vagy?
- Igen úgy érzem hogy igen...!!!
- Szerencsés embernek érzed magadat
István?
- Nagyon is szerencsésnek. Az
életemben három nagyon komoly forduló pont volt...s mindháromszor jól jöttem ki
belőle. Mi ez, ha nem szerencse? De olykor keményen kellett érte tenni!!
- A szerencse is, a boldogság is
értékrend függő. Én egyiket sem a pénzhez kötöm. Mit gondolsz kedves István,
mitől függ a szerencse?
- Nos, lehet, hogy nem a pénz
függvénye, de gondolj bele, a nincstelen, kitaszított vajon mit szólna, ha
kérdeznéd a szerencséről?? Vajon az szerencse, ha jut estére egy falat kenyér?
Nos ezért is írtam az előbb, hogy a szerencse és a boldogság összefügg
valamilyen módon. A nincstelen - hontalan szerencséje az, hogy él. Nekem,
akinek megvan mindene…nekem más a szerencse, de lehet, hogy tévedek…
- Nem, tökéletesen igazad van kedves
István. Rosszul fogalmaztam, akinek nincsenek megélhetési problémái – annak nem
pénzfüggő, tehát nem a vagyontól és gazdagságtól függ…
Van-e olyan dolog, ami hiányzik az
életedből?
- Nekem már nincsen!!
- Mi az, ami életedben a legnagyobb
élményt jelentette eddig?
- Az, hogy kétszer is szembenéztem a
kaszással és kétszer tudtam győzni!!! Hogy a harmadiknál mi lészen?? Nos azt
nem tudom…
- Várjon még az a kaszás, Rád itt van szükség a Földön!!! Megfogalmaztál-
e már valamiféle hitvallást?
- Hitvallást? Nem.
„Ha az életed során egy
emberben el tudod vetni az élet valódi értelmének magját, - nem éltél hiába!!”
/fellner
- Milyen céljaid vannak?
- Mint minden embernek nekem is
vannak még...de már csak a holnapok céljai…Boldognak látni szeretteimet,
barátaimat, ismerőseimet...Én már mindent megkaptam…lehet, hogy duplán is…!!
- Mérhetetlenül jólelkű és szerény
ember vagy kedves István. Ha találkoznál egy mesebeli tündérrel, aki
teljesítené vágyadat, álmodat, mi lenne az?
- Csak egyet: legyen béke és
szeretet a Földön!!!!
„Valamikor nagyon régen, a Bakony
alján, egy erdőszélen, kicsi házban, kicsi ágyban, ült egy kicsi fiú. Szőke
hajú, kék szemű, s várta az időt, keze imára kulcsolva, mint minden este. A
kakukk ismét ütött, de csak felet, a sötét bekukkant a kis ablakon, kíváncsian
a hold, s a csillagok. De ő csak vár, várja az időt, mikor kicsi imájával
kérhet, mennyi álma, mennyi vágy, de a szegénység az útját állja. Annyit
tudott, hogy egy álmot és egy vágyat meg kell hagyni csak úgy, mert illik, vagy
mert tanulta valahol a padban, az első sulis padban, hát hagyott egyet,
meghagyta. Most hát velem ez a kérés, itt az idő, hogy beváltsam, kérésem és
álmomat. Deres fejjel, remegő kézzel, kissé nyomott vállal, nem idézem a
csemetét ott az ágyban. Hát teremtő…neked megsúgom. álmom, vágyam. Tégy
belátásod szerint, én itt állok, várom döntésedet...várom, s közben elmondom az
imámat, mit ígértem, megígértem…”/fellner
- Mindannyian úgy szeretnénk élni, hogy hagyjunk magunk után valamit a
társainkban, ha eljön az idő…
„Úgy búcsúzni, hogy ne vegyék észre,
csak a hiányom fájjon nekik, akik szeretnek. Úgy hagyni nyomot az emberekben,
ha nem szólsz, legyen hiány bennük, benned. És ha a némaságom már kín lesz,
tudják, hogy a hallgatásom nem dac, de mérlegen van a szó, s értelme. S mikor a
csendet megtöri a hang, benne lesz az értelem, érzelem, maga az ember, amit
papír nem ad vissza. /fellner”
- Nagyon szépen köszönöm a riportot!
Sokak kérését fogalmazom meg Neked. Nagyon szeretnénk könyvben viszontlátni a
szép verseidet, gondolataidat, amelyekből a riporthoz egy kis ízelítőt adtam.
Kedves István a te életszemléletedet tanítani kell, Te Fényhozó vagy, aki által
szebb a világ. A verseid és gondolataid megosztásával több embert
elgondolkodtathatunk, és ezért van a Facebook, hogy jóra használjuk. Jó
egészséget kívánok, és azt, hogy sokáig gazdagíts bennünket írásaid és
alkotásaid révén!
- Tudod Hajnika ...Neked könnyebben
megnyílnak az emberek...és tudod miért??...Megmondom. Érződik a szereteted…és a
tiszteleted mások iránt…és ez a legnagyobb, amit ember adhat!!!! KÖSZÖNÖM…
**********************
6. VISSZATAPSOLÁS
HAJDAN VALÉRIA
VÁLOGATÁS VALI VERSEIBŐL
EGY HÓNAPJA BEMUTATTUK, MOSTANRA
VISSZATAPSOLTUK....
Hajdan Vali: BÖLCS Ő
Ki lehetne bölcs ma abban és bölcs
ebben?
Élhetne az ember Istennel bölcsebben!
Töltöttél-e vizet a tengerből cseppbe,
eljutottál-e már zajból egyből csendbe?
Ki kérdi, hogy Isten embernél bölcsebb-e,
válaszul a szívét szeretet töltse be!
Kinek volt éltében szeretettől sebe,
kívánom, azt is a szeretet kösse be!
………………………..
Hajdan Vali: AJÁNDÉK
semmi mással azt felülmúlni
nem lehet.
Bárkinek, bármilyen kérdést
feltehet,
sokszor nem is érkezik rá
felelet.
Elbír viselni hideget,
meleget,
megért minden igent és
minden nemet.
Odaadnám érte én
mindenemet,
bárcsak megismerné már
Mind e nevet,
Mely megenyhíti a fagyos
szíveket,
tekintetet, mely megért
mindeneket!
Az addig síró arc majd megint nevet,
még ha a másik vissza sem
integet.
………………….
Hajdan Vali: ISZAP PAKOLÁS
Idővel minden
elhasználódik,
idővel minden
devalválódik.
Ami jó volt,az sajnos
halódik,
másolatok kellenek,
nem a valódik.
Van ki nevetve, sírva lódít,
van, aki nevetve sír valódit.
Magunkat temetjük árván
magunkba,
halvány emléket rajzolunk
hamunkba.
Szép lassan már senki nem
hisz abba',
hogy nem fogunk fulladni
iszapba?
………………………..
Hajdan Vali: LÁMPÁSSAL A LELKEMBEN
Attól a naptól fogva vált minden
mássá,
és lett számomra valami elhívássá.
Nagykorúvá érett bennem ez a tudat, ...
hálás vagyok, hogy 20 éve járom ezt az utat.
Lámpással a lelkemben haladok előre,
feltekintek a legkorábban kelőre.
Köszönöm, hogy rám is fényesen ragyog az Égről,
gondoskodik életemben a mindig elégről.
Feleslegesen már nem is költekezem,
Isten szeretetével töltekezem.
Az Ő dicsőségére tölt e kezem,
és egészségére, kik egy percre eltűnődtek ezen!
*********************
Hajdan Vali: Mit der Laterne in meiner Seele
Seit dem Tag ist bei mir alles anders
geworden,
ich musste meinen Leben ganz neu einordnen.
Erwachsen wurde in mir auch mein Bewusstsein. …
seit zwanzig Jahre den Weg gegangen zu sein.
Mit der Laterne in Seele schreite
ich voran,
schaue am Morgen der aufgehenden Sonne an.
Danke ihm, dass er auch heute auf mich runter scheint,
dass bei mir, bis jetzt alles zusammengereimt.
Ich mache nie überflüssige Ausgaben,
und mit Gottes Liebe tu ich mich aufladen.
Auf sein Wohl füllt meine Hand dieses Glas jetzt ein,
zum Wohl denen, die in Grübeln versunken sein.
Németre fordította Mucsi Antal-Tóni
Szeretettel ölellek, köszönöm a
türelmet!
Valika
**********************
7. NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN
BURZA MÁRIA : A KÜLÖNC
21. A KÜLÖNC
Azon tűnődtem Zsófikám, hogy az
utolsó beszélgetésünk alkalmából azt mondtad, a te szeretetteljes gondolataid
békét visznek Endre életébe. Ez nem elégséges hozzá!
- Persze, hogy nem! Akkor lesz kiegyensúlyozott Endre élete, amikor semlegessé
válik. Amikor nem másoknak akar megfelelni, hanem önmagának. Nem akar más
lenni, mint önmaga!
- Így már értem, a te gondolataid segítséget adók. Gondolod, hogy elfogadta már
önmagát?
Burza Mária |
- Nem tudhatom. Levelei alapján úgy látom, hogy nem. Most Erának próbál
megfelelni.
- Akkor írtak újból neked?
- Igen. Era a nyaralásukról készített fotókat és egy videót is átküldött nekem.
Ecsetelte, hogy mennyire jól érezték magukat, s hogy Endre hogy kihúzta magát
mellette. S mindenben a kedvét kereste.
- Ez akár igaz is lehet, de Era,- szóval nem akarom minősíteni, de egy nagy
manipulátor. Ám az is lehet, hogy nem is igaz, amit leírt,csak azt szerette
volna átélni, hogy Endre mindenben a kedvére tegyen.
- Szerintem igazat írt, Endre is írt nekem, s leírta, hogy mennyire fergeteges
a szerelmi életük.
- Ekkora tapintatlanságot!Ez egy érzés nélküli ember! Zsák a foltját
megtalálta!
Nem ítélet részemről, csupán megállapítás. Válaszoltál?
- Igen, s röviden, kívántam, hogy életük utolsó percéig szeressék egymást.
- Nem semmi vagy barátnőm!
- Persze, hogy nem! - nevette el magát Zsófi. Egy ember vagyok, ezen belül egy
nő, egy parányi pont a Mindenségben, mint bárki más, aki teremtő erővel bír.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy ezt a fájdalmas történetet magadnak
teremtetted meg?Tudom , azt fogod mondani, amilyen a belső, az tükröződik
vissza a külvilágban is.
- S nem így van?
- Azt mondom, sok mindenről nem tehet az ember. Én se akartam elveszíteni a
munkám, mégis megtörtént. A fiad is itthon szeretett volna dolgozni, de munkát
nem találva külföldre ment, és folytathatnám a példák sorát.
Zsófi felállt, Katicához lépett, és megfogta a kezét.
Kiválóan értünk ahhoz, hogyan hazudjunk önmagunknak!
- Ezt nem értem! csattant fel Katica. Miért mondod ezt?
- Ha mélyen magadba nézel, el kell ismerned, hogy elégedetlen voltál a munkáddal
az utóbbi néhány hónapban, nem az öröm töltött el a munkahelyeden.
- Ez igaz, de ennek oka is volt.
- Persze, okot mindig találunk, így születik meg bennünk az elégedetlenség .
- Szóval magamnak teremtettem meg a munkám elvesztését!
- Hozzájárultál Katicám.
- A fiad is?
-Ő is!Az itthoni munkája kemény volt kevés fizetésért, külföldre ment. Igaz
lényegesen több pénzt keresett, de lelkileg fizetett érte, távol a családtól
nem könnyű az élet. A pénz nem minden!
- Rosszul döntött? egy olyan jó ember, mint a fiad!
- Mindannyian hozunk , ahogy te mondod rossz döntéseket, de ettől még maga az
ember nem rossz!
- Szóval minden a megtapasztalásról szól!
- A megtapasztalásról, a felismerésről, a megértésről.
- Látod még szakemberként se tudom mindenben úgy látni a dolgokat ahogyan te
látod.
- Nincs ezzel semmi baj!Én se láttam mindig így!
- Látom, a belső békéd megszilárdult, s nem haragszol, hogy szóba hoztam
Endrét.
- Nincs miért haragudnom! Sőt köszönettel tartozom, hisz tudom, csak segíteni
akartál.
- Még mindig írogatnak neked?
- Igen.
De van valami , amit nem értek! Hogyan tarthatod magad hibásnak ebben a
történetben?
- Egyszerű! Nem hallgattam a megérzéseimre!
- De én is hibás vagyok, hiszen én hívtalak arra a közösségi portálra.
- Nem így látom! Te hívtál, nekem viszont nem volt kötelező menni.
- Akkor miért tetted meg?
- Hogy ne bántsalak meg A megfelelni akarás barátnőm, a megfelelni akarás!
- De semmi se véletlen történés!
- Igaz.
- Mindenki mindenkivel összekapcsolt!
- Bizony, csak kevesen értik, pedig ha értenék, másként viszonyulnának az
emberek egymáshoz Katicám!
- De te érted Zsófi!
- Már igen. Látod ehhez kellett a te meghívásod , a lányom Endréhez írt levele,
kellett Endre és Era.
- Ezt kifejtenéd nekem?
- Fejtegetésről nem volt szó, nevette el magát Zsófi.
Először is azt mondanám, tudatos nagytakarítást kellett végeznem. A régi,
idejét múlt nézeteimet ki kellett emelnem, hogy helyükre újat tehessek.
- Minden régire vonatkozóan?
- Nem, attól, hogy régi nem biztos, hogy kidobandó!Ha működik, ha működésével
nem billent ki a középpontomból, nem szabad kidobni!
- Értelek, körültekintő, felelősségteljes nagytakarítást kell végezni.
- Tudatos nagytakarítást Katicám!
- Gondolom azt érted alatta, hogy
átírod a régi mintázatot. Ez az Én újra kalibrálása, s nem egyszerű!
- Hmmm, biztos?
- Mit teszel a félelemmel?
- Be kell lépni olyan helyzetekbe, amikbe nem szeretne az ember, így felhagy
azzal, hogy elkerülje azokat a dolgokat, amit korábban.
-S az ego?
- Ha megfelelő módon leszel büszke önmagadra, nem lesz szükség külső
érvényesítésre
- Ez mind igaz Zsófi, de Endre és Era reakciói?
- Rádöbbentem, hogy minden vélemény máshoz tartozik, nem hozzám! Megértettem,
hogy minden fájdalom üzenet, és azt is, ha beteljesíti küldetését feloldódik,
megértettem, hogy a fájdalom megtanít a leckére, arra, amit meg kellett
tanulnom általa
- Ahhoz, hogy ne küzdjünk a fájdalom ellen, a gondolati mintákat kell
megváltoztatni, vagyis a küzdés helyébe az elfogadást kell tenni.
- Igen így van, megtapasztaltam. Kezdetben azt gondoltam az érzelmi fájdalmaim
miatt, hogy baj van velem. Majd ráébredtem, hogy él a lelkem , érez és
fejlődik. Nekem hosszú időbe telt, míg a fájdalom elégette önmagát
- Ez kemény munka volt Zsófikám!
- Az volt, s hogy megértsem Endre viselkedését párhuzamba állítottam saját
életemmel, viselkedési mintáimmal.
- Ez egy belső utazás volt, átélve a lélek sötét éjszakáját.
Igen, idő kellett a fájdalom üzenetének felfedezéséhez. El kellett fogadnom a
fájdalom jelenlétét és nem harcolni ellene. Fontos volt, hogy ne hibáztassam
magam, ne legyen bűntudatom, se szégyenérzetem. Meg kellett értenem, hogy én
nem a fájdalmam vagyok!Gyakran gyalog jöttem haza a klinikáról, sétáltam és
hagytam, hogy a Természet ereje is gyógyítsa a lelkemet. Megértettem, hogy
semmihez nem szabad ragaszkodnom, s mikor eltűnt a fájdalom, helyén a hála
érzete jelent meg, tiszta örömöt éltem át.
- Ez csodálatos megtapasztalás lehetett! De van még egy nem értés bennem. Mikor
megszűnt a kapcsolat kettőtök között, te továbbra is úgy beszéltél Endréről,
mintha kapcsolatban lennétek.
- Katicám, lelki szinten nincs vége semminek. Az eltávolodás csak fizikai síkon
jön létre, de ha két lélek egyszer összekapaszkodott, nem válnak el, s majd
egyszer ha találkozunk szeretettel fordulunk egymás felé
- Gyönyörű gondolat, ez a Remény!
- Ez a Hit , sőt több, ez a Tudás!
……………………………………
22.A KÜLÖNC - KÉTFÉLE TUDÁS
Katica otthon elmesélte anyjának
Zsófival folytatott beszélgetését
- Zsófi a szív tudásával élő ember lányom!
- Így van anyukám. A legtöbb ember az elme tudásával él napjainkban
- Úgy látom Endre is, hiszen a legtöbb materialista tudós azt állítja, hogy a
szív a vérkeringésben játszik központi szerepet. Majd eljön az idő, amikor épp
a tudósok fogják bizonyítani ennek ellenkezőjét vagyis, hogy a szív tudással
bíró szerv., de én azt már nem fogom megélni!
- Dehogy nem anyukám! A HeartMath Intézet egyik felfedezése napjainkban így
hangzik: a szív reagál az intenzív információkra. Fizikában ismert tény, hogy
két egymásnak ellentétes irányba mozgó foton még mindig kapcsolatban áll
egymással. Ezt nevezik non-lokalitásnak(helyhez nem kötöttség)
- Lányom, már az ősi védikus tanok leírtak ehhez hasonló jelenséget. " A
távolság, melyek elválasztanak, csupán illúzió." Arra is tanítanak, hogy
ne csak a részeket, hanem a nagy egészet is lássuk.
- Ezt nevezzük rendszerben való gondolkodásnak.
- Igen, de a ma embere az ellenkezőjét teszi, alacsonyabb intellektuális
tudással próbálja megoldani a feladatokat. Endrére vonatkoztatva azt kell
mondanom, hogy ő elnyomja a szíve akaratát.
- Jól látod anyukám. A szív kb. 40000 neuront tartalmaz , ez lehetővé teszi,
hogy érezzen, érzékeljen, emlékezzen és döntéseket hozzon az agy beleegyezése
nélkül.
- A világ a szívünkben tükröződik lányom.
Igen, ha a szív gyanúval van tele, akkor mindenhol csalókkal fog találkozni, de
akinek a szívét jóság tölti el, mindenhol barátságos jóindulatú emberekre
talál.
- Amint vetsz, úgy aratsz!
Bölcs megállapítás . Aki megérti, hogy az egyetlen követendő Törvény a SZERETET
és ennek fényében éli mindennapjait, másként tekint mindenre.
De vannak olyan emberi jellegzetességek, melyeket a személyiség részének
tekintenek, úgy, mint szükséges rosszat, jó esetben dolgoznak rajta.
- Erről Zsófival sokat beszélgettem, s azt mondta, az egós viselkedés (ítélkezés,
düh) zsigeri reakciók, mögöttük a félelem húzódik meg.
- Pedig ezekkel a mintákkal nem érezzük jól magunkat. Régen ezek a félelmek
segítették az embert eligazodni( hogyan reagáljon éles helyzetben, vagy az
ítélkezés segítette a túlélésben, félelem, hogy odébb álljon, ha forró a
helyzet)
ez mind az egóból jövő segítség az elkülönülésben.
- Igen , az akkori energiákban kellett. De minden változik, így az energia is
Az úgynevezett ötös túlélő készlet , amiről beszéltél anyukám.
Nos ezzel a készlettel nem rendelkezett Buddha, Jézus és néhány spirituális
Tanító , és megmutatták, hogyan működhet nélküle az ember.
- Anyukám, az emberi személyiség rugalmas választás kérdése, átírható a régi
mintázat!
- Keveseknek sikerül az átírás. De mondanál még valamit az intézet
felfedezéséről?
- Szívesen. Rollin Mc Orathy az intézet igazgatója és munkatársai
bizonyították, hogy a szív elektromágneses mezeje 5000-szer erősebb az agyénál.
A szív intelligenciája hozzájárul a mentális, a fizikai és fiziológiai
fejlődéshez.
- Akkor azt kell mondanom, hogy Endre a munkájában az elme és a szív tudását
együttesen alkalmazta, ezért születtek világszerte elismert találmányai.
- Igen, Zsófinak egyszer azt írta: " csak teljes szívvel és lélekkel tudok
dolgozni. Amikor előadásokat tartottam, hittérítőnek neveztek."
Valóban nagyon különös egy ember!De az emberi kapcsolataiban nem jelent meg ez
az együttes!
Kapcsolataiban, ahogyan te is mondtad, elnyomta szíve akaratát..-
-Talán fájdalmas emlékei miatt, ezért inkább elméjére hallgatott, S meglehet,
mikor találkozott Zsófi önzetlen szeretetével , az gyanússá vált neki.
- Felismerte,, mert egy alkalommal
ezt írta Zsófinak: " ez a vadember talán meg se érdemli a
szeretetedet."
- Bonyolult személyiség, de nem szörnyeteg. Zsófi bizonyára sajnálta is.
- Nem , Zsófi nem sajnálta, Zsófi szerette!Szereti ma is.
- Szeretni is fogja, amíg él Boldogok lehettek volna együtt. Az ész és a
szívember együtt...Milyen sajnálatos, hogy nem lehet. A rugalmasság hiányzik
Endréből, ha jól látom.
- Zsófi azt mondta , senki se több a másiknál, de nem is kevesebb.
- Mennyire igaz ez! Még a bántó leveleire is válaszolt, és mindkettőjüknek,
hogy megmutasson egy másik utat nekik.
- Mindezt tapintattal tette , csak szerényen jelezve, hogy van egy másfajta
nézőpont is, egy másfajta lehetőség is.
- Azt hiszem Endre és Era tele vannak félelmekkel. De ha őszinték vagyunk
önmagunkhoz el kell mondanunk, hogy szinte mindentől félünk és felvetődik a
kérdés, hogy megszabadulhat-e az ember a félelmeitől?
..............................................
23. A KÜLÖNC -
MINDEN ENERGIA
Katica egyik szombat délután
meglátogatta Zsófiékat. A beszélgetés fonalát már a megszokott módon filozófiai
síkra terelte.
- Anyukámmal nemrégiben beszélgettem az elme és a szív tudásáról, és szóba
hozta a félelmet is. Neked m i a meglátásod a félelemről?
- Orvosként természetesen megtapasztaltam a félelem arcát, de emberként is. Azt
kell mondanom, hogy minden félelem mögött a halálfélelem áll.
- Ez természetes nem?
- A világnézetünket érdemes lenne átgondolni, s még egy kérdésre választ adni:
KI VAGYOK ÉN? Az x kg súlyú hústömeg, aki itt él a Földön, küzd, meghal,
elföldelik.
- S a halál után ítélőszék elé kerül!? Majd a megérdemelt helyre?
- Egyik sem igaz így! A modern fizika kutatásai azt mondják, nincs anyag az
Univerzumban, minden hullám, energia, és ez alól az ember se kivétel. Tehát, ha
az ember energia, akkor nem vész el, csak átalakul. A formátlanból kilépve a
formavilágba, majd vissza a formátlanba. Vagyis, NINCS HALÁL!
- Azt mondod, a félelem is energia?
- Pontosan! Általában ismeretlen helyzetekben jelentkezik, az elmében, a
képzeletben, tehát meg kell lovagolni. A keletiek ezt tigrislovaglásnak
nevezik.
- Mi a teendő szerinted?
- Szembe kell nézni a félelmeinkkel!Úgy, hogy ne legyen bennünk ellenállás.
Sokszor elmondtam a gyermekeimnek, de a betegeimnek is: "Ne
féljetek!"
- Ezt Jézus is elmondta!
- Igen Tőle vettem , mert megértettem, hogy valójában nincs mitől félnünk.
De további gondot jelent, hogy a megszokás akadályozza a rálátást.
Duális világban élünk Zsófi!Minden látszólagos.
A két pólus tökéletes egysége, egymásba olvadása teremti meg. Az ember se
kivétel, tehát igaz ez az állítás az emberre is. Nézd csak az EGYSÉG szavunkat:
EGY S ÉG ----- fenn lenn.
- Vagyis azt mondod, hogy a harmónia az ellentmondó különbözőségeknek az
összessége?
- Igen, az emberben is megtalálható ez a két pólus.
De mennyire meg! - nevette el magát Katica és Endrére gondolt, a magát
Különcnek nevezőre, de most nem említette meg.
- A fájdalomról mit mondanál?
- A fájdalom a Szeretet próbája!
Az elmúlt hónapokban volt szerencsém .Ma egy meglehetősen felfordult világban
élünk, ahol a SZERETET azt jelenti:
Elfogadom, hogy hazudsz,--------pedig a SZERETETNEK azt kellene jelentenie,
elfogadom, bármit is beszélsz. Ha valaki saját hazugságait nem képes felismerni,
hogyan lenne képes kölcsönös bizalomban élni?Az egyik fél azt akarja, hogy
mindenáron őszinte legyen hozzá a másik, a másik meg azt akarja, hogy elfogadja
az ő látszatvilágát.
- Zsófi! - a bizalom több mint a Hit!
- Igen! A Bizalom -SZERETET! Aki bizalommal fordul a másik felé, őszintén
megosztja fájdalmát, nehézségeit, -ezzel leteszi a hazugságával magára vett és
cipelt terheit.
- Sokan lelkesen indulnak, ahogy Endre is, de a kezdeti lelkesedés alábbhagy,
mert az első nehézség megtorpanáshoz vezethet az őszinteség ösvényén.
- Így van! !Utólag Endrénél is láttam, amikor a szakítást célzó levelét
megírta, de akkor a leírtak alapján nem láthattam a megtorpanásának valódi
okát, csupán rossz megérzéseim voltak.
- Mert nem volt őszinte és sajnáltatta magát, így könnyebbnek látta a kilépést
a kapcsolatotokból.
- Azt mondanám, még magával se volt tisztában, őrlődött, de mindez már a múlt!
A bábból nem lesz pillangó, a szívben nem bont szárnyat a csoda, így a lélekben
sem hajt ki a boldogság magva.
- Aki nem tudja valójában ki is valójában, nem is tudja mit is keres!
Ez nagyon találó Katica! Endre se tudta , hogy valójában mit is keres.
- A megtapasztalások, mint leckék, sokszor rejtett leckék, így azután újra és
újra beleszaladunk olyan helyzetekbe, melyekkel már találkoztunk, olyan
szenvedéssel, melyet átéltünk, de nem tanultunk belőle. Azt sejtem Endre nem
először szaladt ilyen leckébe!
- Ezt nem tudom, valószínű hogy nem, de én először szaladtam bele. Ezért
mondtam egykor neked, meg kell értenem ezt a történetet, hogy el tudjam
engedni, s hogy többé ne szaladjak ilyen kemény leckébe!Az élet olyan , mint az
iskola, első osztályból nem léphetünk a harmadik osztályba.
Igaz, mint ahogyan az is, hogy csak nagyon kevés ember vállalja fel önmagát!
- Így van, a legtöbb ember az adott helyzethez simuló álarc mögé rejtőzik.
_ Ismét a félelemhez jutottunk!
- Nem egyszerű ez a kérdés mindaddig , míg meg nem értjük: Ahol SZERETET van,
ott nincs félelem!
………………………..
24. A KÜLÖNC -
AMIKOR A PARADICSOM APRÓ DARABOKRA TÖRIK
- Sokszor elgondolkoztam kettőtök
történetén Zsófi! Felidézve arcod, amikor szinte sugárzott a boldogságtól,
miután úgy érezted helyre állt kettőtök közötti érzelmi kapcsolat. Majd
szomorúan láttam, hogyan esel össze napról napra, amikor megértetted, hogy
vége. Nagyon féltettelek anyukámmal együtt, és aggódtak érted a gyermekeid is.
- Nagyon sajnálom, hogy szomorúságot okoztam és aggodalomra adtam okot. Tudod
az elképzelés és a realitás között nagy volt a szakadék.
- Nem a te hibádból!
- De igen, az én hibámból!
- Ezt most nem értem!
- Volt egy elképzelésem egy emberről, szavai, gondolatai alapján. Lassan
ráébredtem, mindaz, amit róla gondoltam távol áll a valóságtól. Csak a
képzeletemben létezett. Majd az események következtében visszakerültem a
realitás talajára. Akkor úgy éreztem, az életem értelmét vesztette, mélyen
csalódott lettem. Ezért leültem magam mellé és hosszú időn át, s megkérdeztem,
nem volt valódi a szeretetem a szerelmem az események előtti időben, mert akkor
a boldogságérzet is hamis volt. Minden érzés, érzelem csak a képzeletemben
létezett? S amint ez az elképzelés összetört, nem voltam képes a szeretetben
rezegni, így a boldogság is meghátrált. De mivel haragot nem éreztem Endre
iránt, ez rádöbbentett, hogy én valóban megszerettem. Az elképzelésnek össze
kellett törnie és minden megbántásával együtt éreznem kellett, hogy szeretem,
mert a SZERETET belső állapota nem függ az elképzeléstől. Amikor megzuhantam,
én voltam az, aki függővé tette a SZERETETET a kondicionált elmémen keresztül. Megkérdeztem
magamtól:
Mi szól az ellen, hogy szeressem ezt a helyzetet és szeressem ezt az embert?
- Mi volt a válaszod?
-A képzeletem.
- Vagyis a boldogság az értékeléstől függ?
- Igen
- Mit lehet tenni a kondicionáltság ellen?
- Újra kondicionálni, vagy másként . De ez hosszas és fáradtságos út.
Egyszerűbb úgy hagyni, csak körbe venni Szeretettel. Minden problémás
helyzetben a tudat alatt és erőfeszítés nélkül kondicionálod magadba az
elképzelhető és leghatékonyabb viselkedést.?
Katica hosszan maga elé
nézett, majd a csendet Zsófi törte meg:
- Valami érthetetlen volt a gondolataimban?
- Nem, dehogy. Sok megtapasztalásod megosztottad velem, és sok felismerésedet
és köszönöm. Eltűnődtem azon, hogyan mélyült benned el a megértés. Megértettem,
hogy a legelső feladat, saját lelkünk mélyének megismerése.
- Igen! Csak így érthető meg hogy minden veszteség, megpróbáltatás azért van,
hogy az ember magához térjen és önmagából merítsen erőt.
- Azt is mondtad, hogy meg kell változtatni az emberi test működéséről vallott
nézeteinket, mert ahogyan mondtad, nem az agy irányítja a testet , hanem a
szív.
- Nem az én gondolatom, ezt tudományos kutatások igazolták. Annyiban viszont
saját gondolatomnak is tekinthető, hogy régóta érzem, hogy ami igazán számít az
az intuíció.
- Kifejtenéd?
- Ezzel azt akarom mondani, hogy ami igazán fontos , a fizikai érzékszervek
számára elérhetetlen és megfoghatatlan a logika számára is.
- Értem már Endrével kapcsolatos állításod , ami a zsenialitására vonatkozó.
Tehát a zseniális elméhez kell egy zseniális lélek is.
- Drága barátnőm! Ma már pontosan látom, hogy Endre zseniális elmével és
zseniális lélekkel született.
- De ha ez igaz, akkor miért volt és van az erőteljes hullámzás , a kapcsolati
probléma jelen az életében?
- Pont ettől! De megpróbálom elmagyarázni, hogy érthetőbb legyen állításom.
Azt mondtam, ami igazán fontos, csak az intuíció tudásával látható meg. Az
életünk két szinten halad, nevezzük dimenziónak, az egyik szint a látható,
hallható, felfogható, megérthető és tervezhető . A másik szint: felfoghatatlan,
megérthetetlen, és bizonytalan. A látható világot elméddel, döntéseiddel,
cselekedeteiddel közvetlenül befolyásolni tudod- ez az anyagi világ, itt
választási lehetőségek vannak(kivel töltsd a szabadidődet, hol dolgozzál, )Ez
logikus, értelmezhető, ok-okozati viszonyrendszer, működik, ismered,
racionalitással felfogható. Mindezeken túl vannak azok az események, melyek
látszólag , csak úgy megtörténnek, de igaz ez az ötletekre is, melyek
megjelennek, gyakran mélyebben , mint szeretnéd, vagy remélnéd. Mindezek a
hagyományos gondolkodásmóddal nem igazán érthetők, így felfoghatatlan és nem
érthetők azok az összefüggések, melyek létrehozták a látható világban megjelent
" véletlent" Ez a szint a kvantum világ összefüggései szerint működik,
nem folytonos változás, összekapcsolt hierarchia , kvantum összefonódás stb. ,
ahol a hagyományos logika és érzékelés már nem alkalmazható. De egy nyitottabb
elmeműködéssel ráérezhetünk az itt zajló folyamatokra és felhasználhatjuk
céljaink érdekében.
Eddig tudtál követni? Tudom tömény volt.
- Igen! De miért nem működtetjük az intuíciót?
- Ha a test vagy a belső szervek sokáig nincsenek mozgásban , elsatnyulnak.
Azért nem működik, mert elfojtjuk magunkban!Ha ezerszer is átgondolunk egy
helyzetet, akkor se lehetünk biztosak döntéseinkben. Igaz?
Igaz, ezt többször is megtapasztaltam. Ilyenkor lenne szükségünk az intuícióra?
- Bizony, meg a bizalomra!
- Tehát fontos az önismeret!
- Ébredés,Tudatosság, Önismeret! Ebben a sorrendben! De az önismeret nem
szűkíthető le a szokások megismerésére. Létezésünk mélyebb értelmét,
összefüggéseit kell vizsgálni.
- Eddig tudtalak követni, de továbbra is kérdezem hogyan lehetséges, hogy
zseniális elmével és zseniális lélekkel rendelkező embernek romhalmaz az élete?
- Egyszerű! Nehéz magát egyensúlyba
tartani. Ezt Ő maga írta le nekem, amikor rendeződött a kapcsolata Erikával.
" Hosszú időbe telt, mire kiegyensúlyoztam magam!"
Katica egy ideig hallgatott majd ennyit mondott:
- Lehet, hogy több kár származik abból, ha egy zseniális lélekhez egy zseniális
elme társul? Persze tudom, te azt mondod_: "Minden úgy van jól, ahogyan
van."
- Azt mondom: nem minősítek már, látom ami van és elfogadom. De eltértünk a
kiinduló kérdéstől, attól, hogy az agy vagy a szív a test irányítója.
Minden szervünk a saját specifikus mezőjét hozza létre, állítják a tudósok. A
szív olyan szignifikáns mezőket generál, melyek az egész testre befolyásoló
tényezőként hatnak. Minden szervnek feladata van, de a szív valamennyit
felülírja! A szív által előállított összes jel szabályos jelentőséggel bír,
állandóan hangokat bocsájt ki, azaz nyomás-hullámot, meleget, fényt elektromos
és elektromágneses jeleket és ezeket a jeleket minden sejt fogadja.
Érzelmi mintákkal modulált. Különböző ritmikus dobogás mintái vannak, melyek
szorosan kapcsolódnak érzelmekhez és ahhoz , ahogyan érezzük magunkat. Ha ez a
dobogás sima és rendezett,- koherens ritmusnak nevezzük, és itt a lényeg!!! Ez
hangolja be és szinkronizálja az agy ritmusát! Az idegrendszer, a szervek, a
mirigyek harmonikusan működnek együtt a szívvel, a szív koherens ritmusára. A
pozitív érzelmek, elismerés, Szeretet, mind különböző szívmintát eredményez. A
negatív dolgokhoz képest(düh, , aggódás, ) inkoherens minták képződnek.
- Azt értsem ezalatt, hogy a koherensnél a szinusz-hullám egyszerű mintázatot
küld az agynak, hogy az agy, az idegrendszer ezt a mintázatot vegye át és hozza
magát szinkronba?
- Erről van szó!
- Akkor ez valóban azt jelenti, hogy a szívvel kezdődik minden!
- Igen! Ezért érzékelhető, hogy aki koherenciában van, sugárzik belőle a hála,
a részvét, a Szeretet. De a tanulásnak, a jó teljesítő képességnek is a
koherens állapot ad alapot.
Katica mosolygott Zsófi megkérdezte:
- Miért mosolyogsz?
- Arra gondoltam, hogy Endre gyakran volt ebben az állapotban munkája és
kutatásai alatt.
- Minden bizonnyal és máskor is, más helyzetekben , de ezek a koherens
állapotai rövid távúak lehettek. A szívnek megvan a saját belső idegrendszer.
- Innen ered a szívidegesség elnevezése?
- Találó név, de ha megbocsájtasz most be kell mennem anyukámhoz, ha tudsz
maradj még és miután elláttam, beszélgethetünk tovább, ha van kedved hozzá
- Kedvem az lenne. de mennyire , hiszen izgalmas a téma , főleg egy orvostól
hallva. De mennem kell, azt viszont megígérem, hogy néhány nap múlva jönni
fogok és lesz ám még néhány kérdésem.
Állok elébe és szeretettel várlak!?
........................................
I. P. STEVE VERSEIBŐL
Marad, de múló
Minden szavad simogató, könnyed,
mégis, olykor szemekbe csalsz könnyet.
Sírás lehet a vége a szépnek,
ha figyel rá egy törékeny lélek.
Az elérzékenyült pillanatok
illó mámorában tudatlanok.
majd szikrát csillogtat a fényen át
és az elkísér egy életen át.
.............................
Néha nehéz a szó
Ki nagyobb a bármitől, a mindennél,
tudnia kell, nem nagyobb az Istennél!
Ki fontos nekem, az biztos megérzi,
ki nem az, hogy miért nem, azt nem kérdi.
ki nem az, hogy miért nem, azt nem kérdi.
Hogy ki az akit oly nagyon szeretek?
Elég ha én tudom és az Istenem.
Viselkedni igyekszem én szüntelen,
az életem mégsem egész bűntelen.
az életem mégsem egész bűntelen.
Megkísért, csábít, majd megkövez minden,
aki mindenkor jó, az csak az Isten.
Néha nehéz a szó, úgy bántás nélkül,
de azért mégiscsak sikerül végül.
de azért mégiscsak sikerül végül.
Hogy mikor, mit mondjak? Megsúgja nekem.
Most ezt köszönöm meg neked, Istenem!
…………….....................…….
Éji mély
Szelíd tekintetét álom sodorja feléd
s míg az emlékeid fölött gyorsan átsuhansz,
kihagysz sok mindent, mit akarva felejtenél,
de benned él, magadnak sohasem hazudhatsz.
Tekintetébe mélyen nézel, igen
hosszan,
a gondolatát kilesnéd, már magad miatt.
Mit érzel, álmaidban, széllel szállva ott hagysz,
majd megnyugszol, hiszen a valóságban kint vagy.
Napnak az izzó sugara még remegést
hoz,
de elfogadod, hogy mindennap fel kell kelned.
Szégyen csillog arcodon ráncként, mi már rég volt
s nem tudod, újra kell tenned, vagy kell feledned.
Mint a tengerfenékről felkavart
üledék,
mit csak a fantázia túrhat fel szél helyett,
olyan hullám törte, sérült múltból üzenés
és az éj ezt hozza, só marta tálcán neked.
……………...........……..
Örömfa
A megértés tápdús talaján
apróka ég felé haladás,
még talán gyenge és friss hajtás.
A türelem lassan növeszti
és útját felfelé követi,
míg egy nap, alakját fölveszi.
A szeretet-eső öntözi,
cseppjét levelein gyöngyözi,
a szép természetnek örömhír.
Gondoskodó a dús zöld lombja,
ha a nyár nagy melegét ontja
és gyümölcse a szomjat oltja.
Örömfa, mosoly koronával,
ágakon termő boldogsággal.
Virulásod az Élet várja!
……………………..
Gondolatom választ vár
Akkor még az ószeres rikkantott
udvaronként
és jó pénzt kínált az ócska, használt kacatokért.
Akkor még utcasarkon friss híreket kiáltott
az újságos, úgy kínált olvasáshoz újságot.
Akkor még a vállán kristálynak tűnt a nagy jégtömb,
tárolták fedeles, bádoggal bélelt ládában.
Jeget, romlandó dolgokhoz, hűtésre használtak.
Akkor még nem volt mobil a zsebben,
vagy kezünkben,
sok modern dolog ismeretlen volt a létünkben.
Akkor még friss tejet ittunk, mit tehénből fejtek
s az érett gyümölcs ízét könnyedén felismerted.
Akkor még nem volt bélyegzés, mi
dátumot mutat,
a szavatosság, ha lejárt, állagáról tudtad.
Akkor még, olykor-olykor levált a cipő talpa,
a szegény ember azt megtartván,suszterhoz adta.
Akkor még a játékot lelemény hozta
létre,
mert nem került rá pénz és nem volt unalom mégsem.
Akkor még boldogan éltünk, mint egy boldog gyermek
s nem tettünk a szülőkre követeléssel terhet.
Akkor még azt hittük, a
gyerekeinknek jobb lesz.
Hogy látod, hogy így is lett ez? Téged kérlek mondd meg!
Megadunk sok mindent, amit tehetünk, javakat,
s elvette a rohanás, miről a múlt csak hallgat.
..................................
BURZA MÁRIA VERSEIBŐL
EMLÉKSZŐTTES
Erősebbnek kell lennem,
a múlt, a jelen, s jövő sebeit
a múlt, a jelen, s jövő sebeit
mindenkor erős Hittel viselnem.
Nélküled én semmi vagyok,
mennyi perc lett eltékozolt,,
mennyi perc lett eltékozolt,,
hogy Szeretettel megtölthessem,
bár utam során hibákat vétettem,
mindig Hozzád térdeltem,
Te átölelted tékozló gyermeked.
Mikor magasan szállhatok,
csodákat láthatok, érzem,
csodákat láthatok, érzem,
magamra sose hagysz, újra erőt adsz.
Kik bántottak, bár ellenük
semmit nem vétettem,
semmit nem vétettem,
értük is imádkozom minden este,
gyermekeid ők is, s nem gonoszok,
csak kijelölt utukról más irányba fordulók,
segítsd őket Istenem, hogy időben
a helyes utukra visszatérhessenek.
Éljenek hozzám közel vagy távol,
lakásban, vagy márványpalotában,
lakásban, vagy márványpalotában,
egyszer együtt leszünk az Örök Hazában.
Szeretet-szárnyaim Te megáldod,
hogy repülhessek egyre feljebb,
hogy repülhessek egyre feljebb,
madártávlatból tekinthessek életemre.
Repülhetek, mint a sas,
lelkem szabad, szívem
lelkem szabad, szívem
se láncolja az anyag káprázata,
köszönettel nézek múltra és jelenre,
hálás szívvel megköszönve azt
a boldogságot, mely szívemben él
emlékszőttesként, s benne egy drága név.
Kerestem, találtam s vesztettem,
a Föld porára a hála csókját leheltem,
a Föld porára a hála csókját leheltem,
a Szeretet erejével gyengeségemből felkeltem,
Kegyelmed által utamon tovább mehettem,
végtelen hálával megköszönve, hogy
lelkem Lelkével összefűzted, és engeded
megtapasztalnom a legnagyobb hatalmat,
mely segített és segít életutamban.
…………………………..
A SZERETET LÁNGJA
Madarak szólnak, még tücsök ciripel,
majd az éj csöndje leszáll a tájra,
kutyusunk fejét lábára hajtja,
a cica sem figyel , ő is elpihen.
Csodálatos az éjszaka csöndje,
mint jő elő lidércek zöreje,
majd angyalok muzsikája szól,
gondolatokat érzek egy másik világból..
egy gyík alszik, s az árva
országutak fürdenek a Hold
sápadt fényében.
Szívem alszik mélyen már,
ám lelkem csillagok közt jár,
tán leszedi az ég gyémántporát,
elhozza, s kezéből a világra
rászórja.
Lelkem, azt kérem én, most
a csillagpor hulljon a Földre,
gyermekekhez, felnőttekhez
jusson el ereje, hogy senki se
féljen az életben.
A hangtalan pusztában
szívem kiáltson, s lelkem
kérjen gyógyulást minden
sebre és megbocsáttatást
minden embernek ,
, a SZERETET LÁNGJA
ölelje át az emberi szíveket.?
……………............…………
CSAK ÉDES ÁLOM
Mikor a végtelenben járok álmomban,
melyről gyakorta írok botladozó sorokba,
hol szabad vagyok, nem kötnek szabályok,
míg a sorokban rabként kötöznek szótagok,
melyeket bizony legtöbbször felrúgok.
Sorokba olvasztott vággyal,
hiányod mély fájdalmával,
gondolat szülte érzések,
még álmomban is elkísérnek,
tudom, kettőnk között nincsen
csak a színes képzelet,s
suttogott szavakból szövöget
varázsos éjszakát, melyre
szívem oly régóta vár.
Álmomban a végtelenben
járok, Hozzád eltalálok,
majd ébredek valóságra,
tudva, csak a szívemben vagy,
minden más csak édes álom,
képzelet-szülte varázslat,
mely betölti napjaimat.
……….......................…….
ÉJSZAKÁK CSENDJÉBEN
Örömöm, bánatom megosztanám veled,
ahogyan tettem , még a sors megengedte,
most sorokba írom hálás köszönetem.
Lelkeddel nézz a sorokra, s látod
jelenem,
ha lehetne benne maradnék, leginkább
Lelkedben, ahol a szavak megértettek.
Ha álmaink összecsengenek, elmegyek
Hozzád minden varázslatos éjjelen,
hogy amit én átélek, Te is átéljed
csillagfénnyel szőtt éjszakák csendjében.
**********************
8. HAZAI TÁJAKRÓL...
NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
A KUDARC SOMOLYGÓ ARCA
HANGULATI ELEMEK
Nem a siker, hanem a
kudarcok sora visz előre,
kudarcok sora visz előre,
mivel nem hiszed el,
hogy senki nem figyel,
senki nem felel,
hogy ez a sorsod,
a döcögős kövesút
tart éberen a szekéren,
nehogy elálmosodj
babérokon elpilledve,
bedobhatod a főzelékbe.
a cél ott ragyog előtted,
mint fejre állt délibáb,
ha forróságban lebeg a lég,
magad láthatod meg legelébb,
szétpattan akár a buborék.
számodra elérhetetlen,
mondják hogy a szem
a lélek tükre,
mégis sokan járnak
szemüket lesütve.
gúnyosan somolyog
a kudarc arca,
kacagva nevet,
s a lelke rajta.
a kérdés az hogy
ki az aki mit akar?
odabújva kitakar,
aztán betakar,
de hogy mit akart?
no azt nem mondta.
meredhetsz magad a plafonra,
évődőn acsarkodva.
talán bevisznek a rácsosba,
vissza rugó gumiszoba,
egy kutya, két kutya, három kutya,
fehér kutya, tarka kutya, fekete kutya,
kutya, kutya, kutya,
sok kutya.
minden nap megszámolva.
néha stimmel,
s nem viccel.
aki betart minden szabályt,
nem kerül rá a muszálykabát.
fázom angyalom,
hozd ki a pruszlikom.
2017. augusztus
01.
............................................
NYUGALOM, A HOSSZÚ ÉLET RITKA
HANGULATI ELEMEK AZ ELMÚLÁSRÓL
Néha olyat teszek,
hogy hamar rab leszek,
magam is.
mindenkinek van egy
téglája a börtön falában.
bár ez néha hamis.
nyugalom,
a hosszú élet ritka....
ez a rövid élet titka,
vallom magam is.
mindenkire sor kerülhet
előbb, vagy tán utóbb,
hisz ez a jussa.
nálamnál különbeket is
feltuszkoltak már
a lámpavasra.
a Guillotine később
gyilkosok nyakát is
könnyedén elnyiszatolta..
gondolj a párizsi forradalomra.
vica - verza.
márványkőbe vésték
egyik felmenőm nevét,
hogy megörökítsék
a hálás utókornak,
okulásképp.
nem olyan sokan voltak akkoriban, ott.
mint manapság, szóban.
most kidobnák ha tudnák
hová temették szegényt.
a szobrot ledöntötték rég.
egyik államban hős volt,
másikban szemét.
pedig csak szabás varrásból élt,
az Isten adta,
mondhatni cselédként,
ki varráson vakult,
éjfélkor is még,
petróleum bűzös fényénél,
megunta a fércelést.
szavát felemelte a szegényekért,
mint egy úri szabó...
néha próbából,
hogy hogy áll neki a krávátli,
felakasztotta magát
a pinceajtóra,
viccesen nyelvét kidugva.
aztán végszóra,
lovas kocsi után kötve
rudazó kötélen vezetve,
végigfuttatták a falun,
hosszában a főúton.
oda, vissza.
majd a főtérre citálták,
hogy mindenki lássa,
így jár ki másképp látja.
valahogy így végezte,
a végén hason csúszva,
fejét beverve a makadám kövekbe,
temető árkába belelökve,
egy pap sem vállalta hogy eltemesse
bűnösöknek nincsen helye
megszentelt földben.
szegénynek születtél,
árokba kapartak el.
néném még látta hova,
magával vitte ő is
tudását a sírba.
lett volna ki kifizesse,
nem hozomra, direktbe.
meggondolva magát,
aztán mégsem tette.
bírája az ő kabátját viselte.
ki szobrokat dönt le,
és könyvet éget el,
más gaztettre is képes lehetne,
ha ez az érdeke.
hiszi, ő a végítélet.
senki nem szólt azokra,
ki így meggázolta.
megkell becsülni a
szellemi terméket.
hagyni a másikat
meghalni becsületben.
manapság egy újabb síron
olvassátok három sorom,
bevésve a márványkőbe,
amely a halottnak szól,
éltét dicséri,
talán másképp méri,
gondolatit követi,
élők szívét tépi,
könyököl egy balkonon,
némely barna alkonyon.
messzi földről visszatértek,
itthon takarja őket sírhalom.
tolnai hajósokra emlékezve
mondják el verseimet
a hűs Duna parton,
emlékezni gyűlt asszonyok,
a hajó és bárkasiratón.
Beda Laci megfestette,
képeivel emlékezve,
a régi szép időkre.
lassan mindenki föld alatt lesz,
kik sosincsenek elfeledve,
hiszen rövidke a lét,
szülő és testvér,
barát és bajtárs,
megvan az én helyem is
társak közt elrejtve,
lomtárszemétként
sarokba söpörve.
idegen arcok néznek rám
vidáman felnevetve,
ismeretlen új utakon szembejőve.
az élet oly rövidke,
sötét évezredek
jönnek majd mögötte.
feltámadunk, írják
bőszen keresztünkre.
hisszük is meg nem is,
meggyengült a hitünk,
belénk nevelték a kételkedést,
meg a kétségbeesést.
s álljon itt most,
okulásként talán,
mi köveken áll,
testem e földbe,
lelkem a mennybe,
szívem szívetekbe szállt.
s megkérdezném,
követve a hármas szabályt,
ahol a vörös kereszthez
mérték ki a megye határt,
igazam van?
ugye igazam van?
hát persze hogy igazam van!
nyugtázom magam magam,
magamban.
2017.
augusztus 07.
.......................................
REAGÁLÁSOK
01.VÁLASZVERS A VERSRE
Nagy futam volt ez is,
mert nem futamodsz meg vendi,
ám ember az is a talpfán,
ki ezen végig bír menni
s közben elfelejt enni,
levegőt venni,
na, meg könyvet,
olvasásnak vet véget,
hív egy-két vendéget,
kínt és bent éget,
ritkán meg csak béget,
nem mondákat meséket
sem mond ákat se béket,
nem sejt az Égen kéket,
nincs vége mondatnak
minket lemondatnak,
piszkosul mosdatnak,
mi akkor is csak mondjuk,
összeadandót kivonjuk,
következtetést meg le,
és nem vagyok nyegle,
lepkét sem nyelek le.
Szeretettel : Hajdan Vali
szervező - költő -és előadóművész
.............................................
NÉMELYIKŐTÖKKEL
HANGULATI VERS
Némelyetekkel sokat vitázom,
s önzéssel vetekszem,
hiszen ha nem értitek
mondandóm hogy áll meg
e nemes vitákban,
hiába, nem mindenkit
én magam csináltam.
gondolatitok összegabalyodnak,
akár a tálban a zsírtalan tészta,
begubancolódtok,
nehéz kibogozni néha.
némelyik asszony mind egyforma.
akár Tudós, vagy boszorka,
ki mindenek tudója.
elszáguld a ménes
a Ménesi útra.
állunk kettecskén a Metró állomáson,
utoljára talán,
ez a látomásom.
ki tudja, ez az eleje,
vagy tán az utolja?
benne van a világ fájdalma
és minden bűntudata.
érezzük hogy nyomja
maga előtt a levegőt
a szerelvény motorkocsija,
akkor ez most a huzat,
vagy pedig a vonat?
biztosan a légvonat,
mely elviszi a páromat.
karomba karolva mondod,
jaj de nagyon erős vagy.
fejedet bekötve
lobog rajtad a kendő,
hajad nem zilálja szét a szél.
eltűnődve érzem
az ember milyen esendő.
nézzük, álmainkat hogy viszi
messzire a kocsi.
átvállaltad
Anyámtól a sírást.
suta kezemtől,
vaksi szememtől,
az írást.
szomorú lelkemtől,
lassuló szívemtől,
a bízást.
testemet, lelkemet,
eltékozolt szellememet
féltve,
az Isten áldjon meg
érte.
s ha majd végleg elmegyek,
ebből a Földi világból,
hová árnyékom követ csupán,
csak egyszer sirassatok meg.
aztán minden menjen tovább a régiben,
nem hiányzom sehol sem,
adjon az Isten nektek
ezerszer annyit
mit megérdemeltek,
nekem meg kétezerszer.
mondjátok ki végre,
lehetett volna jó költő is belőle.
addig is az élet
folyton folyvást folyik,
tovább,lassacskán, előre.
csak a Sió dagad
néha visszafele,
ha nyomja a Duna.
2017. augusztus 28.
...................................................
KADARKA DÍCSÉRETE
A SZEKSZÁRDI SZÜRET IDEJÉN
HÁTSÓ CIMKÉRE
Ideje van most a nemes italnak,
vállára teríti bíborpalástját,
fejedelmek , pápák maguknak hozatják,
asztalukhoz invitálják,
a szekszárdi Kadarkát.
emeli fényét a mulatságnak,
s rangját ivójának,
a díszes társaságnak.
koronája ül a bornak,
kristálypohárra rásimul,
felrémlik gyémántkorong csiszolta,
míves alakja.
gyöngykoszorú övezi
s hűsítő harmat.
csillámlik benne
a gyertya fénye,
rávetül sugára
a becses üvegre.
címkén büszkélkedik
a nemes nedű neve,
elárulja nevét,
annak , ki művelte.
ez kerülhet hátsó címkére.....
Mindenképpen bor lesz
a mustból,
Ha az erőt beleszorítja
A dongára feszülő
Hordóabrincsa.
koppan az akona.
A szekszárdi dombvidék
Sugárzó melegét,
Bíboros színét,
Bársonyos ízét,
A Napfény tüzét
Töltöttük bele,
Ebbe az üvegbe.
a pince mélye
szomjazó vendégre vár,
cefreszagot áraszt
a löszfalba vájt pinceszáj.
mámoros muslincák
bódult dala száll.
egymásnak töltünk
mi jó barátok,
vidámabbnak látjuk
e cudar világot.
Jóska bátyám
nem sajnálja a borát,
megkínálja
jó borivó barátját,
az Isten tartsa meg
ezt a jó szokását.
2017. augusztus 30.
**********************
9. TÖRTÉNETECSKÉK
URBANCSEKNÉ SEBESTYÉN MARIANNA: Nóra
Vak vagyok. Gyűlölöm kimondani, de
ettől még igaz. Milyen ironikus. Az egész eddigi életemet arra tettem fel, hogy
segítsek másokon, és ettől kezdve én szorulok segítségre. Itt ülök, egy ki
tudja milyen teremben, ki tudja kikkel körülvéve, és várom, hogy megtanuljam
elfogadni az elviselhetetlent. Mindenki azt várja, hogy viselkedjek
természetesen, de mi a természetes egy olyan ember számára, aki többé már nem
lát? Nem láthatja a gyönyörű meleg színeket, nem képes szín szerint kiválogatni
a ruhákat és nem olvashatja a kacskaringós betűket, melyek a szem mozgásának
segítségével csodálatos történetekké állnak össze az emberek fejében.
Értéktelen vagyok, és gyűlölöm magamat érte. Gyűlölöm a világot, és gyűlölöm a
szót: vakság.
- Köszöntelek benneteket! – szól egy meleg hang, és ki tudja miért, de a
tulajdonosát barna, fiatal nőnek képzelem. – Ma új tagot üdvözölhetünk
körünkben. Kérlek benneteket, mutatkozzatok be neki. Kezdje, mondjuk Zsolt, és
haladjunk jobbra.
Kiráz a hideg ettől a beszélgetősditől!
Nem akarok itt lenni, és főleg nem akarok ezzel a sok vak emberrel
beszélgetni! Élni akarok! Egészséges emberek között, normális életet élni!
Magam mellől hallom egy nő hangját, akit ha jól emlékszem Editnek hívnak, majd
finoman megböki a combomat. Ettől összerezzenek.
- Nincs semmi baj! – nyugtat a barna hangú. – Így jelezzük, ha
befejezzük, és átadjuk a szót. Te következel. Mutatkozz be, kérlek!
Hosszan hallgatok, de mindenki kivár. Végül mégis kinyögöm:
- Nóra vagyok. – a hangom szinte nyekereg. – Fél éve, hogy elvesztettem
a… szóval, hogy meg… - képtelen vagyok kimondani, de a csend egyre kínosabb,
ezért folytatom. – Afrikában elkaptam egy trópusi betegséget, a neve szemcsés
kötőhártya-gyulladás. – Ismét elhallgatok, remélve, hogy beérik ennyivel, de a
barna továbbra is engem nyaggat.
- Elmeséled nekünk, hogy mit csináltál Afrikában?
- Ápolóként dolgoztam. – vágom rá dühösen. Mintha nem tudná! Tudom, hogy
anya mindenkinek elmesélte az esetemet.
- És szereted a munkádat? – kérdezi olyan természetesen, mintha még most
is ezt csinálnám.
- Igen. –suttogom.
- Hiányzik?
- Nagyon! – csuklik el a hangom.
- Mi hiányzik legjobban?
- Törődni az emberekkel. – válaszolom azonnal, miközben érzem, hogy
könnyeim kicsordulnak.
Szerencsére továbbmegy a kör.
Foglalkozás után a terapeuta, Edina
siet utánam. Már messziről hallom a lépteit, de ahhoz túl lassú és bizonytalan
vagyok, hogy elmeneküljek előle.
- Várj! – fogja meg a karomat. – Érzem, hogy tele vagy haraggal.
Szeretnéd, hogy beszéljünk róla?
- Mit akarsz hallani? – csattanok azonnal. Szeretnék mélyen a szemébe
nézni, de még abban sem vagyok biztos, hogy a jó irányba kiabálok, és ez még
inkább feldühít. – Azt, hogy szeretem az életemet? Vagy, hogy megbékéltem a
helyzetemmel? Hát egy francokat! Nem vagyok békés, és gyűlölöm ezt a helyzetet!
Ja! És ne gyere nekem azzal, hogy nézzem a jó oldalát, mert ennek nincs jó oldala!
– üvöltöm magamon kívül.
- Most másképp csinálnád? – kérdezi csendesen, és erre elhallgatok
meglepetten.
- Tessék?
- Ha tudnád előre, hogy ez lesz a vége, hogy megvakulsz, akkor nem mennél
ki Afrikába segíteni?
Lemerevedek. Ez meg miről beszél? Akkor? Kimennék? Kérdezem magamtól én is.
- Nem tudom. – választom a könnyebbik utat.
- Ó dehogynem! - Lép el mellettem. – Legalább magadnak valld be!
Elhatározom, hogy nem megyek többet
ebbe az idétlen beszélgető körbe, de hamar rájövök, hogy szinte ez az egyetlen
módja, hogy megtanuljak dolgokat a hétköznapi élet elviseléséhez. Ráadásul
anyának is megígértem. Ezeknek a közös szenvedéseknek számos hasznos oldala
van. Például megtanulom, hogy ha a ruhák címkéjébe szín szerint jelet teszek,
akkor segítség nélkül tudok mosni, és nem kell aggódnom, hogy papagáj módjára
öltöztem fel.
Egyik alkalommal, amikor végzünk és indulnék haza, valaki megszólít.
- Nóra! – szól a bátortalan férfihang tizenegy óra irányából. Azonnal
megismerem, ez Balázs.
- Tessék? – fordulok a hang felé, bár tudom, úgysem lát.
- Te ugye beszélsz angolul? – kérdez bizonytalanul.
- Igen, beszélek.
- Tudnál nekem segíteni?
Mindkét szemöldököm a homlokomra szalad, de aztán rájövök, hogy ő ezt nem
látja.
- Miben? – kérdezem, de azt hiszem, sejtem mit szeretne.
- Szeretnék megtanulni angolul. – érzem, hogy feszeng.
- Miért? – szalad ki belőlem a kérdés. Hallom, hogy nagyot sóhajt, és a
susogásból ítélve a haját túrhatja. – Bocsánat. – Szégyellem el magam. – Semmi
közöm hozzá.
- Ne! – védekezik. – Nincs baj. A munkámhoz kell.
- Te dolgozol? – döbbenek le.
- Persze.
- És mit csinálsz?
- Egy egészségcentrumban vagyok ügyfélszolgálatos. Én jegyzem elő a
vendégeket, fogadom a telefonokat, és beosztom, ki, mikor, kihez megy tornázni,
masszírozni meg ilyenek. – magyarázza.
- Beírod? – hitetlenkedek.
- Van egy spéci táblázat, amit kitapogatok, és jeleket teszek a megfelelő
emberekhez. Ha gondolod, szívesen megmutatom!
- Megmutatod? – kérdezek vissza.
- Persze. De akkor segítesz? Tudod az angollal? – érzem, hogy mosolyog.
- Nem vagyok tanár, de megteszem, amit tudok. – mosolygok én is.
Még aznap délután elmegyünk a
centrumba, amibe elsőre beleszeretek. Balázs munkája fantasztikus. Pontosabban
az a fantasztikus, hogy dolgozik, mert ez a munka nem lenne nekem való. Balázs
elintézi, hogy soron kívül kapjak egy frissítő masszázst, ami maga a
mennyország volt. Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzik az érintés. Csodálatos
volt az a fél óra. A testem minden nyomást, ütést és tapintást sokszorosan érzékelt,
és az összhatás felüdülés és megkönnyebbülés lett. Szinte szökdécselve érkezem
vissza Balázshoz.
- Rendben. Én, tanítalak, te pedig elintézed, hogy hetente kapjak egy
masszázst! – nevetek.
- Áll az alku! – mondja, és érzem, hogy tenyerét az enyémbe csúsztatja.
Ettől kezdve sokat lógunk együtt.
Amikor csak lehet, angolul társalgunk, és sokat nevetünk. Balázs gyorsan tanul,
és hamarosan képes elintézni egy telefonos angol nyelvű bejelentkezést.
- Hallanod kellett volna! – örvendezik. – Mindent profin intéztem, pont
úgy, ahogy tanítottad!
- Annyira örülök! – szinte ujjongok!
- Ezt neked köszönhetem! – hallom, hogy elővesz valamit, majd érzem, hogy
egy borítékot csúsztat a kezembe. – Ez a tiéd.
- Balázs! Ugye nem?
- Nyugi! Nem pénz van benne! – simítja meg az arcomat. – Ez egy tanfolyam
igazolás. Beírattalak egy masszőrképzésre. Tudom, hogy mennyire tetszik neked,
és te lehetsz a legjobb! A látássérülteknek sokkal kifinomultabb a többi
érzékszerve, a tapintásuk finomabb.
Egy pillanatig csak bámulok, majd hirtelen a nyakába ugrok.
- Köszönöm! Ez csodálatos! – puszilgatom boldogan.
Érzem, hogy karjait a derekam köré fonja és finoman megcsókol. Az érzéshullám
robbanásként ér. Intenzív, csodálatos, elbűvölő és varázslatos. Olyan, amit egy
látó el sem tud képzelni!
Most itt ülök az ágyban, kora reggel
van, és én magam elé bámulok. Reggel van. Nem látom, de érzem a nap meleg
sugarait, melyek simogatják az arcomat. Hallom Balázs szuszogását mellőlem és
tudom, hogy még mélyen alszik. Lassan mennem kell dolgozni, várnak a vendégek,
akiket a férjem előjegyzett nekem. Sietve felöltözök és indulok az
egészségcentrumba. Elköszönök az álmos Balázstól és indulok. Felszállok a
villamosra és kiveszem a táskámból a könyvet, amit éppen olvasok. Ezt is ő
tanította, a braille olvasást.
- Nóra! – szólít egy hang, és azonnal felismerem.
- Szia, Edina! – köszönök vissza.
- Mesélj! Hogy vagytok! – kéri, és én boldogan mesélek. Tele vagyok
élményekkel, amit szívesen megosztok vele.
Majdnem elmulasztom a leszállást, annyira beszélgetünk, de mielőtt az ajtóhoz
lépek, valamit még elmondok neki.
- A válaszom igen! – szinte érzem az értetlenséget rajta. – Ha tudtam
volna, hogy megvakulok, akkor is segítettem volna azokon a gyerekeken
Afrikában.
**********************
10. ELMÉLKEDÉSEIM
TÓTH ENIKŐ: Amikor az idő megáll…
Már évezredek óta a Föld felett élte
életét. Nem látta őt senki és nem is érezhette, csak az ősi megkövesült
csigaházak hirdették létének súlyát. Persze ott voltak Anna néni őszülő
tincsei, melyeket szintén ő festett hóhoz hasonlóvá, de ezek csak pillanatnyi
rezdülések voltak az évezredek tengerén.
Ő volt a vén idő, aki már azt sem tudta mióta áll a Föld felett, pedig ő
volt mindennek és a mindenségnek egyaránt a mérőeszköze. Valahogy már régen
elvesztette helyes ítélőképességét, csak némán és csendben tette a dolgát.
Minden élő felett dolgozott, s hirdette a Föld emberének, hogy az anyag
múlandó.
A változások között ő volt az egyetlen állandó, egyenértékű istennel és a
kozmikus erőkkel. Hiszen Isten fogadta fel őt szolgájaként, hogy ítélkezzen
helyette az élő anyag felett. Az idő döntött és beállt Isten mellé szolgálni
őt, hogy megtegye azt a piszkos munkát, melyet az egy teremtő a földön túli
szférából, lelki szinten nem tehet meg. Az idő lett tehát felelős az anyagért,
a pusztulásért és az elmúlásért egyaránt.
Voltak, akikhez túl hamar kopogtatott be a halál oldalán, csecsemőket és
kisgyermekeket ragadott el, még meg sem születő vágyaikkal, még meg sem történt
életükkel. Látta ahogy éheznek, s törékeny testüket inkább a halálnak adta.
Sokszor valóságos embertömegeket vitt tova a fekete halál jegyében. Ahogy néha
elnézte az ifjú leány pestistől eltorzult, szenvedő arcát, arra gondolt, hogy
felbontja Istennel a szövetséget. Aztán valahogy mindig tovagördült a fénnyel és
az éjszakával, hiszen sok szép dologért is ő felelt.
Várta amikor születik egy új gyermek, nézte a nyíló búzavirágot és örült a
tojáshéjak megpattanásának is. Tudta mindenért ő felelős, földi követként
dolgoznia kell. Voltak azért boldog pihenéssel teli pillanatai is. Akkor úgy
érezte megállhat egy kicsit, s meghazudtolhatja saját feladatát. Ilyenkor
szélesre tárta vénséges szárnyait, s megérthette miért is ember az ember.
Amikor a természetben embert látott, úgy érezte nincs hatalma felette. Olyankor
megállt ő is és hosszasan nézte a szemlélődő embert. A világ kincsei között nem
kellett sietnie, mert az maga volt az örökkévalóság. Ilyenkor nem érezte az
évezredek közti szakadékokat, csupán azt hirdette, a természet él.
Sokszor lopott el magának szerelmesek óráiból, mert rajtuk sem tudott
uralkodni. Amikor két emberi lét és két lélek összekapcsolódott, saját szerepe
csökkenni látszott. Irigykedve nézte az egymásba érő öleléseket, a végtelen
pillantásokat, ettől tarthatta magánál különbnek az embert. Ilyenkor megállt és
arra gondolt, bárcsak ő is át tudná adni valakinek az évek tengerén
felgyülemlett fájdalmait!
Isten hiába választotta hűséges szolgájául, még egy dologban nem dönthetett az
ember felett. Amikor égi adományként valaki alkotni volt képes, abba ő bele nem
szólhatott. Olyankor némán megállt és csodálta a művészt, aki többletet teremt
erre a világra. Várta a zenét az írást, s ott kuporgott a festő állványa
mellett, hogy csodálhassa végre az ember remekműveit.
Aztán ahogy múltak az általa változó dolgok, ahogy egyre több generáció kihalt,
a világ is változóra vette folyását. A technika egyre inkább fejlődött, s
az ember egyre kevesebb megállóhelyet teremtett az időnek. Egyre kevésbé
csodálták a természet szépségeit, s a szerelmes szív rácsodálkozásait sem
érezhette többé. Az emberi faj tudatosan kezdte válogatni egyedeit, akiket
tovább kellett szaporítani. A művész sem létezett már, mert az érzéseket
elvesztő embernek már nem volt szüksége arra, hogy bármit is kifejezzen. Úgy
tudta csodálni azelőtt az embert, mert az érzelmeik által legyőzhetetlenek
voltak számára. Erre az időre úgy érezte nincs kihívás, nincs értelem többé,
abban, hogy ő pusztít és újra teremt. Könnyekkel árasztotta hát el a földet,
melyekben benne élt az egész emberiség elmúlásának fájdalma. A könnyek
felduzzasztották a folyókat, a tengereket, beszivárogtak a házakba és az emberi
szívekbe. Aztán megállíthatatlan folyásukkal telítették a Földet, s annak
minden élőlényét elpusztították.
Az idő végre sírt, nem tudott már semmit tenni, nem is akart semmit. Évezredek
fájdalma élt a könnyek óceánjában, s észre sem vette, hogy az ő fájdalmától
pusztult el minden ami élt. Isten ahogy végigtekintett a földi élet végső
pusztulásán karjára vette végül a szárnyas időt. Könyörögve kérte, hogy bocsásson
meg neki, s úgy imádkozott, ahogy a sok szenvedő ember hozzá szólt a Földről.
Mindketten tudták és érezték, hogy a földi létben az emberek által szerzett
örök pillanatok voltak a legtisztábbak, de mostanra végképp eltűntek ezek az
anyaggal és a lélekkel. Lebegni kezdtek hát a kihalt földóceán felett és egy
régi-régi dalt dúdoltak a széllel, melyet még Anna néni énekelhetett unokájának
halála előtt pár nappal…
**********************
11. KÖZÖS VERS A
VAKSÁGRÓL
Tölcséres József – Gerencsér
Hajnalka: VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA
E verses párbeszédünkkel szeretnénk
elérni, hogy minél több helyen segítsék a látássérült társainkat az utcai
közlekedésben!
Szerencsés az, akinek jó az
egészsége,
De ... nem ettől függ soha emberi értéke.
Sajnos egyszer te is lehetsz beteg,
De az értéket - a szívekben keresd!
Felelősek vagyunk, embernek
születtünk,
Egymásra vigyázva, szeretettel közelítsünk.
Segítsünk, de ne csak a betegnek,
A beteg is tud az egészségesnek!
A sors sok emberre nagy terheket
pakol,
Emberséggel, lélekkel egy része megoldható.
Nem eshet nehezünkre egy kis
emberség,
Tehermentes lenne sok betegség!
Ha az úton előtted egy látássérült
halad,
Állj melléje kérlek és add neki a
karodat.
Beléd karol bátran, hisz vigyázol
rája,
Egy gyöngéd köszönetével meghálálja!
Bár a járda betonos, de sok a
hepehupa,
A szeméttől a lábnak, nem könnyű a dolga.
Hát segíts neki, dolgán könnyíteni,
Nem oly nehéz őt a sima útra
vezetni!
A gödör nem kiált, vigyázz én itt
vagyok,
Könnyen elbotolhatok, pedig látó vagyok.
Én nem látok, csak tapogatok,
Örvendek, ha veled vagyok!
A járda végénél lehet lépcső,
lelépő,
De néha máshogy végződik, akad kitérő.
Itt a gödör nem kiabál, az a hely menő
Ahol van akadálymentes kerülő!
A zebránál van lámpa, de sok kocsi
csak hajt,
Ne engedd, hogy átmenjen, míg a forgalom tart.
Ha már nem hall Ő semmi zajt,
Int neked, hogy menni óhajt!
Ősszel a sok falevél megcsúszhatunk
rajta,
A látássérült társainkat jó, ha egy kar tartja.
Biztonságban érzi magát,
Könnyebben használja botját!
Télen meg a hó, jég, és az ónos eső,
Ami az egészségesnek is elkerülendő...
Hótól, jégtől az utakat takarítsd le
gyakran,
Mert az egészséges is könnyen
lehuppan!
A téli közlekedés balesetveszélyes,
Elesni könnyű és sérülni esélyes.
Lehet a vége kéz és lábtörés,
A fájdalmat megkoronázza a gipszkötés…
Legtöbbnek a szeme segít
természetes.
Látás nélkül minden lépés veszélyes!
Ha megbotlik és elesik az, ki
egészséges,
Mondd, egy világtalan, mire képes?
Aki nem lát látássérült, de
nem vak, s világtalan,
Tudod a lelke csodás és gazdag lelkivilága van.
Hisz, aki szemével nem lát, az a
szívével lát,
S a legnagyobb veszteséget legbelül
éli át!
Azt gondolom, hogy e téma nem lehet
közömbös,
Magánügy sem lehet, hisz ez az ügy közös.
Észre kell venni, ha jól jön a segítségünk,
Ki tudja nekünk erre mikor lesz szükségünk?
Az egészséges ember is fél az
eleséstől,
A sérült az akadálytól és a sok veszélytől.
Ezért kérlek, segíts, hogy félelmét ne uralja.
Segítse őt és védje az emberek hozzáállása.
A lélek nagyon terhelt, nyugalomra
vágyik,
Minden elesés önbizalomvesztésnek számít.
Sajnos, az egészség múlandó,
beteggé válunk,
Akkor látjuk igazán, ha valakit
megbántunk.
Jó érzés, ha figyelünk, vigyázunk
egymásra,
A lelkünk másként reagál, a jó
hatására!
Felszabadul, megnyílik és lélegezni kezd,
Ami kihozza belőle… az a szeretet.
Vigyázzunk, hogy ne essünk el, mert
az rémes,
A megterhelt lélek ugyan mire képes?
Segítsünk hát neki, legyen
tehermentes,
Találjunk egymásra, az ember erre
képes!
**********************
12. CIKK A TOLNAI NÉPÚJSÁGBÓL
WESSELY GÁBOR: Hét lézeres szemműtét sem segített a
költőn
Bekerült Nagy Vendel verseskötete, a
Moccanó idő az Országos Széchenyi
Könyvtár elektronikus könyvtárába. Ez a szekszárdi vak költő nyolcadik ilyen
könyve.
Wessely Gábor |
Nem véletlenül szereti a hangoskönyveket, a kellemes aláfestő zenével
megszólaltatott hangosverseket Nagy Vendel. Nem véletlenül szereti, merthogy
nem tud olvasni. Nem azért nem tud, mert nem ismeri a betűket. Azért nem tud,
mert 52 évesen megvakult. A most 61 esztendős szekszárdi férfi egyébként igenis
jól ért a betűkhöz, szavakhoz, mondatokhoz. Író ember. Egy könyve – még látó
korában – megjelent nyomtatásban Lila Madonna címmel, aztán nyolc digitális
könyvként. Ezek az Országos Széchenyi Könyvtár korszerű gyűjteményében, a
Magyar Elektronikus Könyvtárban érhetők el, vakok számára is hozzáférhető
módon. A legutóbbi, a Moccanó idő című versválogatás alig egy hete került fel.
Sok a vita a tekintetben, hogy a
számítógép áldás-e vagy átok. A látássérültek életét egyértelműen megkönnyítik
a képernyőolvasó programok. Eddig a kezükkel olvasták a könyvlapból kidudorodó
Braille-betűket, s most már a fülükkel olvashatnak. A Braille-írás alapja a
dobókockán is látható hat pötty variálásával kidolgozott ábécé. Csak ez több
helyet igényel, mint a normál szöveg. Az Egri csillagok Braille-változata 15
kötet. A hangos könyveknek gyakorlatilag nincs helyigényük. Rámásolhatók egy
pendrájvra vagy letölthetők a netről. Nagy Vendel ennek, a digitális
irodalomnak köszönhetően került ki a lelki válságból.
Nagy Vendel életét megkönnyíti a
számítógép. A monitort be se kapcsolja, nincs rá szüksége
Nagy Vendel a számítógép előtt... |
Fotós: A szerző felvétele
Látóként meglehetősen zajos életet élt. Volt ifjúsági klubvezető, vállalkozó,
szakoktató, s írogatott is már tinédzserkora óta. De folyamatosan romlott a
látása, és ötven fölött már mindkét szeme odavolt; a leszakadt retináját hét
lézeres műtéttel sem sikerült megmenteni. Két év depresszió követte a
látásvesztést. „Ültem a sarokban.” – mondja. Aztán megrázta magát, és írni
kezdett. Megtanult vakon, tíz ujjal gépelni, számítógépet kezelni, kiadványt
szerkeszteni. Művei már fenn vannak 25 irodalmi portálon, saját netes újságot
is működtet, a Megszólalok Művészeti Magazint, melynek most készült el a 7.
évfolyam 8. száma. Eredetileg egyszemélyes lapnak szánta, aztán csatlakoztak
hozzá sokan. Több mint száz alkotó írásai jelentek meg benne eddig, látóké és
látássérülteké Moszkvától Wellingtonig. Ugyanakkor az ő írásaiból is sokfelé
idéznek – verseiből, prózáiból, receptjeiből (egy szakácskönyvet is
összeállított) – a magyar lakta vidékek rádiósai, sajtósai: Kanadában Dancs
Rózsa, Ausztráliában Ilosvay Gusztáv és Új-Zélandon Kaprinay Éva.
Visszatalált a közéletbe, illetve a
virtuális közélet fontos szereplője lett, naponta 100-150 mailt kap, 12–14–16
órát is a gép előtt tölt. Látássérültek rendezvényein könyvbemutatókat tart,
irodalmi pályázatokon vesz részt, és most jelent meg egy CD-je, melyen a
verseit az ismert előadó, Németh Nyiba Sándor olvassa fel. S persze új
könyvtervei is vannak Nagy Vendelnek: egy verses, egy prózai kötet és egy
kisregény. Ez utóbbi, a mórágyi, tűzkődombi ásatások által ihletett, hatezer
éves szerelmi történet.
Szemesnek jár a világ
Szemtelenül
Itt botladozom
Ebben a világban.
Koldus lettem,
Ezt nem hiszem el!
Másoknak ragyog már
Isten szép világa.
Szemesnek jár
A világ.
Vaknak az alamizsna.
Börtönöm udvari
kerengőjében
Magasan meredeznek
a falak.
Az út csak az
Egek felé szabad.
Hozzám fentről szállnak le
Az égi madarak,
Hogy megvigasztaljanak.
Jó társasága vagyok én
Önmagamnak.
………………..
Akropolisz
Istenek kövei
Kövek istenei
Isteni kövek
Kőistenek
AZ ÍRÁS MEGJELENT A
TOLNAI NÉPÚJSÁGBAN, 2017. AUGUSZTUS 09.
**********************
13. NEM MESE EZ GYERMEK
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: BEMUTATOM A MOMO MESERÁDIÓT
Momo rádió, a mesés rádiócsatorna
közvetlen linkje:
A Momó Rádió egy szórakoztató, játékos, ismeretterjesztő rádió óvodásoknak,
és kisiskolásoknak.
A rádiócsatornát Koleszárné Hechlovszky Kriszta álmodta meg, azzal a céllal,
hogy az interneten keresztül, a zenék és a mesék által fejlessze a gyermekek
kreativitását és fantáziáját, valamint népszerűsítse a magyar
gyermekzenéket, meséket, mesejátékokat, és az olvasást. Ezért a Momó Rádió
24 órában, kizárólag magyar gyermekzenéket, meséket, mondókákat, óvodás
dalokat közvetít.
A Momó Rádió honlapján a gyerekek hallgathatnak meséket, gyermekverseket,
altató, és csendesítő zenéket, állat, és hangszerhangokat is.
A Momó Rádiónak van applikációja is, tehát bárhol a világon hallgatható,
ahol van internet.
A Momó Rádió igyekszik a szülőknek is segíteni hasznos információkkal:
A Momó Rádió 2014-ben 3. helyezett lett a Legjobb Európai Gyermekbarát
Tartalom Magyar Díjának nem szakmabeli kategóriájában.
Ez azt jelenti, hogy a Momó Rádió honlapján csak gyerekeknek szóló
tartalmakat, képeket, szövegeket találsz. Ezért biztonságosan kattinthatsz
bárhová, elolvashatsz, megnézhetsz mindent.
Momó Gyerekrádió | Magyarország Legmesésebb Online Gyerekrádiója
JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK!
Köszönettel és üdvözlettel:
Marica
**********************
14. GRATULÁLUNK
ADAMECZ LÁSZLÓ : Ma hetven lettem…
Ma hetven lettem, nem hetvenkedem,
hál Istennek, mindig reménykedem.
Kétségbe esve éltem sokáig,
Köszönöm Hazám, hogy védve voltam,
már harminchét éve
megrokkantam.
Otthonom és családom lehetett,
utcára nem kerültem, hála neked.
Köszönöm a múltat, jelent, nektek,
azoknak akik velem jót tettek.
Testvér húgaimat, barátságot,
annak, ki velem magasra
hágott.
Köszönöm, mert segítették utam,
nem gyűlölöm, kik gáncsolták lábam.
Azt, hogy apa, testvér, társ
lehettem,
utamon emelt fővel mehettem.
Köszönöm, hogy hűséggel élhettem,
sok nehézséget átvészelhettem.
Élek boldogsággal szolgálattal,
vélem, tiszta szívvel alázattal.
Ma hetven lettem, nem hetvenkedem,
hál Istennek, mindig reménykedem,
hál Istennek, mindig reménykedem,
ma hetven lettem, nem hetvenkedem.
2017.09.05.
Saját írás: Adamecz László
………….........................……..
Jó szerencsét!
Kit nem nyomott össze,
kit nem tépett szét a bánya,
ott görnyedve élt,
megfeszülten, lihegve,
füstben, örök éjben,
a fényben remélve.
Országot, várost, családot
örökké szolgáltak,
míg tehették, leszálltak
föld gyomrába
a fekete kincsért.
Kiket élve, holtan,
himnuszuk kísért,
hősként éltek
mindennapjukért.
Tisztelet és hála
kísérje utatok,
bányászok voltatok,
azok is maradtok!
Saját írás, pajtásotok: Adamecz László
2017. szeptember 8.
**********************
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
Adamecz László: Bevallom
Ó Uram, már van bátorságom,
vallani neked botorságom.
Gyermekként apámmal házadban,
féltem és fáztam a homályban.
Idegen volt a tanításod,
képeken szentek és családod,
éneknek, zenének hangjai,
imák mormolása, tanai.
Ifjúként mindez magam mögött,
az elvek, építőkhöz kötött.
Munkásosztály élcsapatában,
büszkeség bennem akkortájban.
Hittem jóakarók szavában,
ám tizenhét évnek múltjában,
fásult daccal hátat fordítva,
csalódtam bennük ordítva.
Tán tanításul, büntetésül,
bénító fájdalmakkal végül,
erőtlenül, csontok izzása,
e kór lett életem kínzása.
Harminchárom évesen féltem,
jelentől, jövőből nem kértem,
csoszogó, kínoktól vicsorgón
mozdultak csontok csikorgón.
Nem szeretve, lelkem magányban,
vörös foltokkal a világban,
hogy kerüljön messze a remény,
éreztem sorsom nagyon kemény.
Öt éven át nem volt segítség,
bizony, volt énbennem nagy kétség.
A megoldást meglepve kaptam,
másokat segítve gyógyultam!
Megkaptam minden önbizalmat,
tapasztalva e nagy jutalmat,
élek szeretet szándékával,
testem-lelkem már megújulva.
Atyám nem járok templomodba,
lelkem csendjébe leborulva,
imádkozom minden magyarért,
hálás vagyok minden szavadért.
Élni bizakodó kedvükért,
csak tenni, szomorú lelkükért,
ezt kell tennem amíg itt élek,
segíts bennünket szépen kérlek,
...........................................
KOVÁCS JÓZSEF KOPEK: Gyerekszemek
A gyermek mélyen nézett szemembe,
Két évét még alig töltötte be,
Két évét még alig töltötte be,
Tekintetem, így, hosszan keresve,
Mint tükörben, magát látta benne.
Érezte, mit mások nem értettek.
Miért nézi e két szem az eget,
Miért nézi e két szem az eget,
Bennük miért sötétek a fények,
Tőlem miért nem kap üzenetet?
Most, mikor a gyerek már felnőtt
lett,
De még mindig fogja kezeimet,
De még mindig fogja kezeimet,
Most már érti, mit akkor csak érzett,
Miért nézte e két szem az eget.
...........................................
Csomor Henriett: Hazavágyom
Tűnődöm a sok szép emléken,
magamban hordozok.
Ez az egyetlen dolog,
amit rossz akaróim sem vehetnek el,
mert csak az enyém.
A gazdagság nálam nem pénzben,
hanem a szívemben rejlik.
Legyek bármerre a világban,
nem feledem otthonom melegét.
Becsukom szemem, s látom
kicsiny falunk templomtornyát,
gesztenyefák árnyas lombját,
hegyek haragos zöld
vonalát.
Kék égen fehér, bodros
bárányfelhőket.
Poros úton nemcsak
autó halad, hanem
lovas szekér is szalad,
anyja mellet kiscsikója baktat.
Édesanyám tüneményes mosolya
előttem,
szeretet csillan smaragdzöld
szemében.
Dolgos kezéből jobban ízlik az étel.
Asztalunknál együtt ül családom.
Friss ropogós péki kenyeret anyám
kezébe veszi, s keresztet vet rá.
A látványt örökre agyamba véstem.
Párás két szememből könnyeim
gurulnak,
Nemsokára hazamegyek édesanyám,
hazavágyom.
2017. augusztus. 09.
................................................
Széll Magdolna : Az én erőm
Voltam, vagyok, talán leszek,
nyomomban nem marad förgeteg,
vállam gyönge, mégis elég,
bírta mások titkolt terhét.
Lelkemben pozitív erő,
nem mosta el vihar, eső,
jutott annak, kinek szükség,
szalmaszála lehet mentség.
Ha egy bánat jobbra fordult,
bennem ezüst harang kondult,
szárítottam könnyes orcát,
nem gondoltam, hogy ez jóság.
Mára erőm kissé megkopott,
szép világom fejre állott,
mégis, ha értőn hallgatok,
lezárt reményt nyitogatok.
2017
Üdvözlettel Széll Magdolna
Ha kíváncsi vagy rám:
.......................................
Szauer Gertrúd: Égi ünnep!
E , csodálatos szép napon,
De azt, hogy sok boldogságot
Neked már, nem mondhatom!
Kis Angyalka viheti csak,
Hozzád, fájó sóhajom
Nem Súghatom már füledbe,
Nem ölelhet át Karom!
Nem láthatod, lányom rajzát,
Ahogy, felnő szépen,
De , a sok történet után
Már, helyed van szívében!
Velem együtt kíván neked,
Sok- sok boldogságot
Vendégeld Meg, ahogy szoktad
Az egész, Mennyországot !
.....................................
Kuchta Csilla: Szeretnék ....
Szeretnék ma szép verset írni,
kék füzetemet meg-megnézni.
Szeretnék gyönyörűen írni,
vágyamat, sorsomat kibírni.
Szeretnék Párizsba utazni,
Szajna partjain mutatkozni.
Szeretnék szép ruhát felvenni,
hosszú szoknyában díszelegni.
Szeretnék csak rád mosolyogni,
őszinte lelkemet pótolni.
Szeretnék kicsit vidám lenni,
kedvemet gazdagabbá tenni.
Szeretnék okos nővé válni,
bölcs gondolatot megtalálni.
/Paks, 2017/
...........................................
BAKSA ANCI: Eljöttél szeptember
Eljöttél szeptember, hát itt
vagy velem,
Négy ember közül teszed a szépet nekem,
Nyárutón nappalok melengetik szívem,
Cirógat a napfény, átölel
engem.
Szivárványszínű reggelek
hűvösek,
Néha könnyes az ég szeme,
ködösek,
Fátylával takarja hajnalát az
ősznek,
De, kisüt a nap, örülünk a
fénynek.
Munkába sietek, szeptember
kísér,
Őszi levelek, fájdalmuk égig
ér,
Szárnyaló játékuk, mindent
megér!
Szállnak, lábam elé esnek,
megpihennek,
Itt van Szeptember, sárgák a
levelek,
Jó itt köztetek, hallgatom, hogy
zizegtek!
2017.08.25.
.............................................
GYÖNGYÖSINÉ CSÖTÖNYI ÁGNES: Ki küldte?
Ki küldte nekem?...
ezt az édesen fájó,
gyógyírt hozó
szerelemérzést
most megköszönöm neki....
Melyben a mézédes szavak
dallamként lengnek körül,
szállnak...
mint villámok,úgy cikáznak,
Lent suhannak, majd újra fent....
mint madarak vígan kergetőznek,
vagy úgy, mint áldott eső , permeteznek....
Fürdöm bennük és velük...
szárítkozom...kitárt karokkal,
mert már ők a szél ....és a Nap...
Már alél a lelkem, alél a szellemem...
általad őrzött álmom
végtelen,
mint az óceán,
Melynek mélyén mi vagyunk csak
Ketten: Te meg én...
Mi éljük meg és halunk bele.....
**********************
16. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
KEDVES VENDI....
Ez nem csak vers, egy kicsit
gondolati filozófiai tézisek egybecsengése is. Jó, hogy a végét egy kicsit nyitva
hagytad... Én is próbálok erről írni neked, már a meddig a gyerekektől lehet és
nem eszik le a fejemet...
Szemkontaktus
Aranyfény égett szemedben,
kék volt annak színe árja,
sok bolondság járt eszedben,
mi maradt meg ebből mára?
Te láthattad, hogyha néztek,
messze álmodó szemekkel,
befogva a mindenséget,
álomfestő szép ecsettel...
Én nem látom, csak megérzem,
hogyha hímek lopva néznek,
övéké lesz így az érdem,
hogyha mégis megigéznek!
----- Original Message -----
From: Nagy Vendel
To: Tóth Enikő
Sent: Saturday, July 29, 2017 4:02 AM
Subject: SZEMKONTAKTUS kissé átírva
NAGY VENDEL: SZEMKONTAKTUS
HANGULATI ELEMEK
Mondják a pénz nem boldogít,
a dolognak valóság tartalma van,
de mégis hamis a tézis,
mert az sem boldogít, ha nincs.
én már csak tudom.
a dolgok jelenlegi állása olyan,
mint a tárogató hangja,
messziről szép.
s jobb ha elindulunk
ilyenkor sietni,
hasznos munkát végezni.
majd ha megérik gyümölcse,
ügyelnünk kell nehogy
egy féreg előbb megegye.
hiszen a szemesnek
jár a világ,
vaknak az alamizsna.
a lábamon alig,alig,alig,....
mégis elhányok a falig,
ha erjed bennem a lé,
s a borsónak van a legnagyobb
alkohol tartalma,
mármint a falra hányt borsónak.
eta tapéta..
majd legördül róla.
minden mindegy alapon,
akár a szélső háznak,
mely állja a vihart,
s a szél átjárja.
megemelem nekik a kalapom.
nem tudom számít e ez még?
hogy van e még értelme?
van e még saját hazám?
hisz globális a világ.
nincsen karácsonyfa,
csak közösségi fa van,
egy idő óta,
sok az idióta.
Jézus kezét a vasszeg átlyukasztja,
kínzó alkalmatosságon végzi,
ami épp egy keresztfa.
ma már sokszor megtagadva.
ki, vagy mi az,
mi a másikat szenté avatja?
legfontosabb az ember arca.
bánat, öröm, küzdelem és érzelem
tükröződik rajta.
mégis legtisztább a szemek kontaktusa.
érzelmi kontrasztja.
ha belenézel látod,
ha hátat fordítasz érzed,
a szúrós tekintetét,
messziről megérzed ha néz.
csak egy halottnak fordíthatsz hátat.
ki egyenes veled
belenéz szemedbe,
lelát a szemfenékre,
vagy még mélyebbre.
EGÉSZEN A VESÉKBE.
ki bűnös, vagy hamis,
az lehetsz magad is,
kerüli a tekinteted.
de ez már egy másik traktus,
a mindent eláruló
szemkontaktus.
mindezeket megsejted,
mint őz az esőt,
akár ha gróf az illető,
főleg a szagról,
pláne vakon.
csip csip csóka,
vak varjúcska.
s a holló a hollónak
nem vájja ki a szemét?
dehogy is nem...
lehunyta két szemét a két szemét.
mit gondolsz , a táborokban
legelsőként miért a ruhát vették el az emberektől?
majd csak később az életét.
ez tiszta pszichológia,
hisz a szemérmes ember
van legjobban kiszolgáltatva.
régen természetes volt ez
a dzsungelekben.
mindenki meztelenül született,
csak később elvetemedett..
2017. 07. 28.
...............................................
Kedves Vendi! Ebben a nagy melegben,
mi jár az okos fejedben, mit hoz neked a képzelet?Miből adott így ihletet? Csak
jönnek a kutyák, meg a gumiszobák, de hol maradnak a zöldségkúrák? Ne dobd
élted a főzelékbe, inkább edd meg gyorsan ebédre!Kebelezd be a világot, mit még
a szemed nem látott képzeld el, hogy olyan szép, mint sok múltbéli régi kép.
Érezd, hogy a nagy melegben, angyallány lebeg feletted, füledbe súg enyhet
adva, s táncoltok egy régi dalra. Képzeld, hogy a világ tiéd, veled van mind
aki ért, s minden szép lesz, amit teszel, hidd el így már boldog leszel... Sok
szeretettel: Enikő
----- Original Message -----
From: Nagy Vendel
To: Tóth Enikő
Sent: Wednesday, August 02, 2017 4:28 AM
Subject: A KUDARC SOMOLYGÓ ARCA
NAGY VENDEL: A KUDARC SOMOLYGÓ ARCA
HANGULATI ELEMEK
Nem a siker, hanem a
kudarcok sora visz előre,
mivel nem hiszed el,
hogy senki nem figyel,
senki nem felel,
hogy ez a sorsod,
csak azért is legyél jobb.
a döcögős kövesút
tart éberen a szekéren,
nehogy elálmosodj
babérokon elpilledve,
bedobhatod a főzelékbe.
a cél ott ragyog előtted,
mint fejre állt délibáb,
ha forróságban lebeg a lég,
magad láthatod meg legelébb,
szétpattan akár a buborék.
számodra elérhetetlen,
mondják hogy a szem
a lélek tükre,
mégis sokan járnak
szemüket lesütve.
gúnyosan somolyog
a kudarc arca,
kacagva nevet,
s a lelke rajta.
a kérdés az hogy
ki az aki mit akar?
odabújva kitakar,
aztán betakar,
de hogy mit akart?
no azt nem mondta.
meredhetsz magad a plafonra,
évődőn acsarkodva.
talán bevisznek a rácsosba,
visszarúgó gumiszoba,
egy kutya, két kutya, három kutya,
fehér kutya, tarka kutya, fekete kutya,
kutya, kutya, kutya,
sok kutya.
minden nap megszámolva.
néha stimmel,
s nem viccel.
aki betart minden szabályt,
nem kerül rá a muszálykabát.
fázom angyalom,
hozd ki a pruszlikom.
2017.
augusztus 01.
......................................
REAGÁLÁSOK A HOLNAP
MAGAZINBÓL
z: Nagy Vendel bruxinelli -
2017.08.02. 06:39:07Ehhez szólt hozzá: SZEMKONTAKTUS
Többször is elolvastam. A" Hangulati elemek", viharként zúdultak rám,
felkavarták a hangulatomat. A vers elérte célját.
Azt a szemkontaktusát !
" ki egyenes veled
belenéz szemedbe,
lelát a szemfenékre,
vagy még mélyebbre.
EGÉSZEN A VESÉKBE.
ki bűnös, vagy hamis,
az lehetsz magad is
kerüli a tekinteted."
A szemkontaktus sok mindent elárul, a szavak hordozójáról, kivéve, ha a póker
arc, mozdulatlan, rezzenéstelen, viasz bábu. De hibázhat Ő is, mert a hangnak
van színe is melyet át nem festhet,
de ez már nem szemkontaktus
" de ez már egy másik taktus ",
szemkontaktus hangszínnel aláfestve, vagy az egyik vagy a másik , vagy mind a
kettő,
a legtökéletesebb jellemző.
Őszinte gratulációm,Zsófi
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
keni - 2017.08.01. 10:30:34Ehhez szólt hozzá: SZEMKONTAKTUS
Kedves Vendel !
Nekem különösen tetszetek ezek a nem
glédába állított hangulati elemeid, mert nincs bennük semmi sablon, könnyedek
és jól odamondósak, és szabadok,,,
Üdvözlettel !
- keni -
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
babumargareta - 2017.07.23. 09:01:52Ehhez szólt hozzá: ha elfogy...
Szeretettel olvastam szép soraidat.!
Tisztelettel......Babu
..........
REAGÁLÁSOK A POETA
IRODALMI PORTÁLROL...
(Tűnődéseim okán)
aug. 3.
Komoly is, tréfás is, néhol cinikus
is, összességében élvezetes versedhez szívet adok, szeretettel:
László
Springfoot (Tűnődéseim okán)
aug. 3.
(6) Komoly gondolatok egy remek versben. Grat.! :)
Maria_HS (Tűnődéseim okán)
aug. 3.
''csak az álom nem jön,
hiába a fáradtságom.
Elhessegeti némi
kínzó gondolatvilágom,'' szívet teszek versedhez.
Maria
jade1023 (Tűnődéseim okán)
aug. 3.
''Elmúlik minden,
ahogy a délibáb
forró lebegés után,
vagy a szivárvány,
ha az idő
futó záporra vált,''
Elgondolkodtató,remek versed szívvel olvastam!
Margit
kevelin (Tűnődéseim okán)
aug. 3.
Ez ám a filozófia olvastam, bár a kútágasnál elakadtam, De pont ezért küldök
szívet
.................................
Drága Vendi az az igazság hogyha
ilyen mély és szép tartalmú lectori salutemet írsz. akkor it
leragadok és ugyan olvasom tovább újságodat. de már képtelen vagyok másra
odafigyelni mert ez a három mondatod forog végig agyamban . csodálatos szép
idill volt amely magával ragadott. s eszembe juttattad a régi családi
asztalt amikor még gyerekként végignéztük ahogy anya vagy apa keresztet vetett
a ropogós pék kenyérre áldást sose mondtak de akkor is szép volt. mi gyerekek folytattuk
ezt a hagyományt gyakran a húgom mert én nem tudtam kenyeret vágni. csodaszép
újságodhoz gratulálok s köszönöm az élményt.
Henka..
....................................
HAJDAN VALI : VÁLASZ VERS
A VERSRE
Nagy futam volt ez is,
ám ember az is a talpfán,
ki ezen végig bír menni
s közben elfelejt enni,
levegőt venni,
na, meg könyvet,
olvasásnak vet véget,
hív egy-két vendéget,
kínt és bent éget,
ritkán meg csak béget,
nem mondákat meséket
sem mond ákat se béket,
nem sejt az Égen kéket,
nincs vége mondatnak
minket lemondatnak,
piszkosul mosdatnak,
mi akkor is csak mondjuk,
összeadandót kivonjuk,
következtetést meg le,
és nem vagyok nyegle,
lepkét sem nyelek le.
Szeretettel :Hajdan Vali
Szervező - költő- és előadóművész
....................................
GRATULÁLUNK A
HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓHOZ
HUSZONŐT ÉVE MŰKÖDIK A GUSZTI
RÁDIÓ AUSZTRÁLIÁBAN.
Ezt a honlapot tedd be a kereső
Szeretettel köszöntünk honlapunkon .
Ha már idevetett a sors ( szerencsés flótás) maradj velünk kettő azaz (2
órára)
Születésnapi előadás
S z ü l e t é s n a p i
Előadás A Ryde X Clubban
Vendégünk Pánczél Károly az
Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke
Itt szeretném felsorolni azoknak a
nevét, akik tevékenyen részt vettek az előadás sikeres
lebonyolításában
Rozgonyi Magdi rendező, Bakonyi
Péter műsorvezető, Vaskó Attila világosító, Vaskó András videó, Kozák György
hangmérnök, Németh Katinka fotó, Czibere Kata pénztáros, A TAG zenekar, Ilosvay
Péter kellékes, Gerecs Károly a szülinapi torta készítője( fontos)
Őszinte köszönetem nektek mert
nélkületek soha nem lett volna olyan sikeres az este
Itt szeretném megemlíteni két
támogatónkat : Corner 75 restaurant ….75 Frenchmans Road, Randwick New South
Wales 2031
és Hungarian Goods http://www.hungariangoods.com.au/
üzletház. Hálásak vagyunk a támogatásért!
Ki ne hagyd a másik felét ott jön a java!!!
Év folyamán, kapcsolódj be, adj
véleményt, kritikát - legyen része életednek ez a műsor. Mi igyekszünk
helytállni. Nélküled, a hallgató nélkül nem ér egy fabatkát sem az
erölködésünk.Legyen gyümölcsöző ez a kapcsolat mindnyájunk számára.
Hallgasd meg! Jó szórakozást
......Gyere tekints előre ebben az évben , megígérhetem .......érdekes
lesz.
..........................................
A MAGAZIN 708. SZÁMÁNAK
KÉPEI LEÍRÁSA
LECTORI SALUTEMNÉL: NAGY
VENDEL Piros zakóban s fehér ingben szavalja a versét.
2. BOGI MESÉI
ERDŐSNÉ ONDA MARICA : Én segítek. Te
segítesz?
Marica sötétkék kabátja
kizippzárazva hű társát bogit a fekete kutyáját magához öleli. Marica
mosolyog fekete hajú fekete szemüveget hord. bogi piros nyelve kilóg.
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
Adamecz László mosolygós barna szemű
szemüveges.
CSOMOR HENRIETT: Csomor Henriett fa
alatt ül. rövid fekete hajú fekete szemű. farmer kabátban és rózsaszín kockás
ingben van.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid
hajú, fekete szemű, fehér blúzban van. Egy foxit ölel, jobb oldalán picit
látszik mechanikus tolókocsia.
YIEN MORISOT: Barna haja kontyban
van, fekete szemű mosolygós zöld blúzban van.
Gmeindl Margó: Barna rövid hajú
szeműveges. ciklámen színű blúz van rajta.
Mátyás Rita barna rövid hajú, barna
szemű. Mintás blúzban van.
4. E HAVI SZTÁRVENDÉGÜNK
HAJDAN VALI KÖLTŐ, ÉS
ELŐADÓMŰVÉSZ
HAJDAN VALI.NAK SOK FOTÓJA LÁTHATÓ
AZ ÚJSÁGBAN. VALI SZŐKE HAJÚ MOSOLYGÓS. NARANCSÁRGA KALAPBAN S UGYANOLYAN SÁL
VAN A NYAKÁBAN. bordó falnak támaszkodik feje felett egy kép van.
Vali egy cserép virágot fog a ház
oldalán. mosolygós rózsaszín ruha van rajta.
Vali tükörképben látszik bordó
kiskabát és barnás ruha van rajta.
Vali sárga kalapban.
Vali rózsaszín pelerinben.
Vali fehér kalapban és mintás fehér
ruhában ul egy karosszékben.
Vali áll a lépcsőn hajába piros
masni barna rövid ujjú blúz mini farmerszoknya.
5. MAI MESE
Gerencsér Hajnalka: A TÜNDÉRLELKŰEK
BIRODALMA (mese)
GERENCSÉR HAJNALKA: Egy árnyas lombú
fa alatt áll. szemüveges kissé mosolyog. fekete hajú fehér rövid ujjú
blúzban van.
6.NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN
BURZA MÁRIA : A KÜLÖNC
Burza Mária fekete szövetkabátba áll
világos barna ajtónál szőke göndör haja válláig ér.
I. P. STEVE VERSEIBŐL...
I.P. STEVE Szemüveges mosolygós ősz
hajú szakállas. képéhez odavan irva fekete betűkkel: I.P. STEVE.
7. BEMUTATJUK ÚJ
SZERZŐTÁRSUNKAT
Urbancsekné Sebestyén Marianna
Mariannak szőkésbarna haja van és
fekete szeme. mosolyog fekete ruhában van.
8. HAZAI TÁJAKRÓL
NAGY VENDEL LEGÚJABB
VERSEI
DUÓ VERS SZAUER
GERTRÚDDAL
Gertrúd: mosolygós fekete rövid
hajú, fekete szemű. Egy párna van a feje alatt.
Nagy Vendel nagyon elegánsan
áll a színpadon piros zakó és fekete nadrág van rajta. szemüveges
szőke hajú. kezében mikrofon s átható érzéssel szavalja versét.
9. ARCKÉPCSARNOK
GERENCSÉR HAJNALKA
RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET
ALKOTÁSSAL SZEBB AZ ÉLET
Riport KAPITÁNY
MARIKÁVAL
GERENCSÉR HAJNALKA: Egy árnyas lombú
fa alatt áll. szemüveges kissé mosolyog. fekete hajú fehér rövid ujjú
blúzban van.
Kapitány Maria. mosolygós fekete
szemű, fekete rövid hajú.
Kapitány Mária képei: kék ég alatt
őt ló vágtat. porzik az út hátuk mögött. az őt ló színei: két barna
egy fekete és két fehér.
Barna kép keretben egy fehér kicsi
házikó van. fehérfal keritésen barna kapu és egy barna kisablak látható.
a ház elött árnyas lombú fa ad árnyékot.
10. ELMÉLKEDÉSEIM
TÓTH ENIKŐ : A KERESZTBE ZÁRT VILÁG
TÓTH ENIKŐ : Enikő szőke hosszú
hajú. mosolygós, lila pántos ruhában van.
11. KARCOLAT
Véghelyi Józsi bácsi. komoly
tekintetű ősz hajú kék szemű. sötétkék zakóban fehér ingben és nyakkendőben van
12.MEGJELENT
NAGY VENDEL NYOLCADIK
E. KÖNYVE:
MOCCANÓ IDŐ - VERSVÁLOGATÁS
Nagy Vendel könyvborítóján Vendi
piros zakójában áll az asztal mögött sugárzó mosollyal. a könyv szerzőjének
neve, könyvének címe s a versválogatás nagy betűkkel s középre van
ráírva.
13. HALLGASSUK EGYÜTT...
DR. KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA
Hallgassuk együtt: Dr..Kováts Gyula
összes fekete hajú szemüveges komoly arcú.
Jártó Róza mosolygós ősz hajú
kabátban s kék selyem sálban van.
14. SZÉP KÉPEK
MÁTYÁS RITA KÉPES ÉS VERSES
ALKOTÁSAI
Mátyás Rita: Rita Fehér kalapban
van. Lila rövid ujjú blézer fehér blúz van rajta. mosolygós..
Mátyás Rita: Szatmári szalmabálák
festménye látható. aratás után barnás a föld. szalmabálák sorakoznak a
földön körbe veszik a zöld lombú fák. kék égen fehér bárányfelhök úsznak.
15. VERSRŐL VERSRE -
KORTÁRSAINK ÍRTÁK
TÓTH ENIKŐ : Enikő szőke hosszú
hajú. mosolygós, lila pántos ruhában van.
Mátyás Rita barna rövid hajú, barna
szemű. Mintás blúzban van.
KOVÁCS JÓZSEF KOPEK: Mosolygós
arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA :
mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
ORBÁNCLÁNCFŰ. Zöld szárú bökősnek
látszik sárga kis virágú.
Készítette: HENKA
..................................
Vendikém!
Milyen nagyon igazad van! Mindenki
más! Senki sem ugyanaz, mint a másik, még ha annak látszik is. az emberszabás,
nem a forma számít, hanem ami nem látható! A lélek, melyet csak érezni lehet!
Én nagyon is érzem a tiédet,
verseidben minden apró rezzenésedet!
Ölellek, és köszönöm e csodás,
sokatmondó verset!
Szép napokat, alkotókedvet neked!
Klára
.................................
keni - 2017.09.07. 11:20:21Ehhez
szólt hozzá: KADARKA DÍCSÉRETE
Kedves Vendel !
Csak gratulálni tudok e nemes
kadarka bor üvegcímkéjére szánt kínáló versedhez, mert ez mindennél jobb és
zamatos reklámszöveg,,,
Ízt csiklandozó erős nemes fajta a vörös borok királya és a királyok bora,,
Tölts a poharamba nem baj ha nem kristály, mert a bor íze majd mindent bepótol
kóstolásakor,,,
Üdvözletem küldöm neked és e jó
bornak !
- keni -
Megtekintés
--------------------------------------------------------------------------------
paltetel - 2017.09.05. 07:06:37Ehhez szólt hozzá: KADARKA DÍCSÉRETE
Gratulálok bordalodhoz! Csak azt sajnálom, hogy nekem nincs olyan Jóska bátyám,
aki megkínálna egy pohár Kadarkával
Üdvözlettel,
Etel
**********************
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
Az érszűkület megelőzése cukorbetegeknél
A megelőzés fontosságát nem lehet
eléggé hangsúlyozni. Törekedni kell rá, hogy a vércukorszint megfelelő határok között
maradjon, és értéke minél ritkábban legyen 10 mmol/l felett.
Az életmódkezelés pilléreit is
komolyan kell venni: az étrend betartása, a gyógyszeres és/vagy inzulinkezelés
mellett érdemes gyógyteával is támogatni az állapotmegőrzést. A veszélyeztető
tényezők csökkentésével elkerülhető, lassítható az érelmeszesedés folyamata. A
túlsúly legalább egy részének leadása segíthet a vérnyomás rendezésében, mely a
koleszterinszint normalizálásával együtt csökkenti az érfalat károsító hatást.
Soponyai Mihály |
Emellett javasolt a galagonya
gyógytea fogyasztása, legalább heti 1-2 csészével. A galagonya kedvezően hathat
az érfal rugalmasságára, és szabályozhatja a szívritmust. Szívideg-nyugtató
hatást is tulajdonítanak neki, így segíthet a meszesedés megakadályozásában.
Enyhe nyugtató, így este javasolt meginni. Folyamatosan élvezhető előnyös
hatása, nem szükséges szünetet tartani fogyasztásában.
A perifériás erek közül az alsó
végtagi érszűkület a leggyakoribb a cukorbetegeknél. Első tünete a fájdalom
vagy görcs, mely a lábizmokban jelentkezik – ezt a diabéteszes érzéskiesés
miatt sokszor nem érzi súlyosnak a beteg. A véráramlás elégtelensége miatt a
lábon keletkező sebek nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyulnak,
elfekélyesedhetnek, ami akár amputációhoz is vezethet. A megelőzés és a
rendszeres orvosi kontroll mellett életbevágó a láb mindennapi ellenőrzése, a
megfelelő lábbeli viselése, az esetleges sebek, elváltozások szakszerű ápolása.
Néhány jó tanács cukorbetegeknek a
lábuk védelme érdekében:
Kímélő szappannal mossanak naponta lábat, ne hagyják kiszáradni a bőrt, mert ha
kireped, könnyen begyulladhat.
Mosakodás után használjanak hidratáló hatású krémet, mellyel jó alaposan kenjék
be a sarkat, a talpat, elkerülve a lábujjak közötti területet.
A bőr- és körömgombásodásra a cukorbetegek különösen figyeljenek, fontos, hogy
a bőr védelmi funkcióját legyengítő, a gyulladásoknak kedvező fertőzéseket
elkerüljék.
Ennek érdekében mindig alaposan töröljék szárazra a lábukat, mielőtt zoknit
húznak. Utóbbi ne szorítsa a lábat és természetes anyagból készüljön: pamutból,
gyapjúból, de hordható speciális, cukorbetegek számára készült termék is, amely
természetes módon hat a fertőzések ellen.
Cukorbetegek ne viseljék ugyanazt a cipőt egyfolytában két napnál tovább.
Soponyai Mihály
**********************
18.
SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves
olvasó!
Ön
a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését,
hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím:
MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon:
06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail:
nagy.vendi54@gmail.com
Levelek,
írások fogadása: skype címem nagy.vendi54
Új
email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok
küldése
MINDENKI
MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
……………………
Továbbá
tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát
feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára
készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek
elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát
az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük
a
fenti blogoldalon!
……………………
A
lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője
felelős.
Köszönjük
a külső munkatársak közreműködését.
A
szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük
jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti,
megmenti, bármikor előveheti.
Van
olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva,
lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az
oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az
esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott
műveim megtekintése:
………………………………..
AZ
ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail:
nagy.vendi54@gmail.com
skype:
nagy.vendi54
Megszólalok
Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal:
http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
……………………….
Facebook:
csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is
találtad
az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
………………………
Nagy
Vendel Írásai
Megszólalok
művészeti magazin szerkesztő nagy vendel
……………………..
Könyvtár:
E.
könyvek a MEK- en
Magyar
Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
........
Ez
a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
........
KÜLFÖLDI
ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com
irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________
Az
Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A
link: minnesotahungarians.com
...........
Kedves
olvasóink!
Néhány
operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes
magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg,
pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis
ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A
megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum"
felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek
mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A
háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok,
amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most
már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre
újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot
lehet kiválasztani olvasásra!
Még
egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági
szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban
jelentek meg. Általában kettő számot jelent egy hónapban, ezért
ezeket
egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre
csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást
folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal
választottuk el! Így valahogy:
MINDENKINEK
JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ
ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
............
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............
MEGSZÓLALOK
MAGAZIN 709..