Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2017. 07. hó – hetedik évfolyam, hetedik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes heti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)

3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)

7.Évfolyam: 2017. július

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

*********************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Ha  kapsz egy díjat, elgondolkodhatsz, miért, mi végre?
El  kell fogadni, hiszen nem mondják még egyszer, mint ahogy a  tanyán sem hívnak kétszer egy pohár borra, első lehet ez a  belépő az előszobába... hogy beljebb juthass. Olvashatja a sok döntéshozó.  Mikor kitüntettek, eltűnődhetsz, eztán írhatok bármit, aztán rájössz, most már nem írhatok akármit.
Kint a  szabadban tombol a nyár, és szívemben is zubog a vér,  június 20.- tól használhatom a címet, terhét, örömét  érzem, megadózok érte.

Egyebet nem  mondhatok.. .  

NAGY VENDEL 

MAGÁNZÓ  - NYIBA,  KÖLTŐK IMÁJA  DIJAS ÍRÓ, KÖLTŐ

MEGSZÓLALOK  MŰVÉSZETI MAGAZIN

nagy.vendi54@gmail.com

……………………….. 

APÁK NAPJÁRA

NAGY VENDEL: Apám keze

 

Gyermekkoromban
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta felém,
Melynek mindig örültem,
Egy szép nap reggelén...
Ő hatvan éves volt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen Ő  VOLT A  PÉLDAKÉPEM.
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
Amíg lehet...
Amíg csak lehet...

Megjegyzés: Apák napjára
2017. június 17.

 ...................................................

VERSEK NEKEM ...

TÓTH ENIKŐ

Kedves Vendel,

te remek ember lehetsz,

lelked rebben, s verseket szerkeszt ezerrel...

Egy reggel szemed nem felelt,

elvesztetted, de te nem keseregsz,

gyermekek keze felemel, s kedvesed szeret

Kertedet rendbe teszed,

s reggelente elmerengsz messze,

s versekben teszed le jelened

Ez teljesen felemel,

s lelkedet fellegekre engeded fel,

szemed nem felel,

de te nem keseregsz,

mert lelked jellemekben keres

szellemet, s kezed szemed helyett  tesz rendet neked...

*********************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

   1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
   2. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
      ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ EGÉSZ AZ ÉN HIBÁM
   3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRS SZERZŐK  MŰVEIBŐL
       VÖNÖCZKINÉ  GMEINDL MARGIT, CSOMOR HENRIETT, SZÉLL MAGDOLNA
       KOVÁCS JÓZSEF KOPEK, BAKSA ANCI,  ZSIGAI KLÁRA,  ADAMECZ LÁSZLÓ
   4. A  MOZDULJ EGYESÜLET PÁLYÁZATÁRA
       ÁRVAY MÁRIA  ÍRÁSA: VÁLTOZÓ IDŐK
   5. ARCKÉPCSARNOK -  VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET - 

       GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTSOROZATA :  SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI
   6. FOLYTATÁSOS NOVELLA
       BURZA MÁRIA:  A  KÜLÖNC -  I. P. STEVE  VERSEIBŐL -   BURZA MÁRIA VERSEIBŐL
   7. NOVELLA.  BAGOLYNÉ SZŰCS  ANDREA : KABÁTOK
   8. HAZAI TÁJAKRÓL... NAGY VENDEL VERSEI
   9. ÍRJUNK KÖZÖSEN VERSET!
      GERGYE IMRE:  VÉGE A  VERSPÁLYÁZATNAK. MEGJELENT A  KÖTET BREILLE ÍRÁSBAN

10. ELMÉLKEDÉSEIM. TÓTH ENIKŐ: ÖRÖKÖLT ÖNTUDAT
11. HALLGASSUK EGYÜTT
      DR.  KOVATS GYULA  ZENEI ROVATA -  ALTATÓ   (10.  RÉSZ)
12. GYÓGYULÁSOM.  KUCHTA CSILLA ÍRÁSAI  - ÉBREDÉS   ELBESZÉLÉS
13. MEGJELENT:  NAGY VENDEL  CD LEMEZE
      ELŐADÓ   NÉMETH NYIBA SÁNDOR.  DIPLOMA OSZTÁS...
14. ÍGY ÍRUNK MI . BESZÉLGETÉS NAGY VENDELLEL .
      ÁRVAY MÁRIA  RIPORTJA A  VAKOK VILÁGÁBÓL
15. VERSRŐL VERSRE -  KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      KUCHTA CSILLA,  CSOMOR HENRIETT, TÓTH ENIKŐ,  MÁTYÁS RITA,  SZAUER GERTRUD
      RÓZSA DEZSŐ, SZÉLL MAGDOLNA
16. VÉLEMÉNYEM SZERINT ... OLVASÓINK ÍRTÁK
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT.  SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA : A  PETREZSELYEM
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*********************************

2. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Az egész az én hibám

 Zalán türelmetlenül toporgott a zebránál, de a lámpa csak nem akart zöldre váltani. A közeli saroknál előbukkant az autóbusz, majd elhaladt előtte és indexelt, hogy beálljon a néhány méterre lévő megállóba. A fiú idegességében majd eltörte a 

Erdősné Onda Marica

kezében lévő vörös rózsa szárát. Nem késheti le a randiját egy vacakul beállított közlekedési lámpa miatt - gondolta, és a forgalommal nem törődve átrohant a négy sávos úton. Az autósok dudáltak, néhányan nyomdafestéket nem tűrő szitkokat kiáltottak a srác után. Zalán meg sem hallotta a durva kifejezéseket, érzékszerveit és józan ítélőképességét elhomályosította a szerelem. Picúr aggódva figyelte kedvesét a busz ablakából, és az ajtó felé araszolt, hogy leszállhasson az utolsó pillanatban, ha nem várná meg a sofőr a fiút. Megszólalt az ajtók záródását jelző figyelmeztető hang, amikor Zalán végre felugrott az alsó lépcsőre.

- Ezt neked hoztam. - nyújtotta át a virágot, csillogó szemekkel, és magához ölelve megcsókolta a lányt.

 A jármű utasai fellélegeztek.

- Ezek a mai fiatalok! - csóválta a fejét egy idős néni.

- Ugyan már, mi is sok mindent megtettünk úrfi korunkban egy csinos lány kedvéért. - mosolygott rá a párja.

- Hű, az anyját! Láttad, hogy futott? Mint egy gepárd… - suttogta áhitattal egy nyolc év körüli kisfiú, aki le sem vette a szemét Zalánról.

- Ne bámuld már annyira! - bökte oldalba a barátja.

-  Nem lehet elég korán elkezdeni a tanulást, igaz? - kacsintott huncutul Zalán a fiúcskára, aki elvörösödve lesütötte a szemét.

A következő megállónál a fiatal pár leszállt. Még egy ideig beszéltek róluk a gyerekek, de aztán elterelte a figyelmüket a sok látnivaló.

Néhány nap múlva Picúr és Zalán ismét ezzel a járattal utaztak. Egy ideig észre sem vették, hogy a busz túl sokáig áll a belső sávban, annyira elmerültek a beszélgetésben.

- Mi van már? Ennyi ideig nem lehet piros a lámpa. - állt fel Zalán, és a nyakát nyújtogatva próbálta feltérképezni, hogy mi történhetett.

- Lehet, hogy lerobbant egy autó. - ötletelt Picúr.

- Valószínűbb, hogy baleset történt . - mutatott a mellettük álló férfi a szirénázva közeledő mentőre.

Zalán áthajolt Picúr előtt, de hiába tapadt a hatalmas üveghez, nem látott semmit. Mivel nem volt sok utas, így kézen fogta a lányt és előre mentek, hátha onnan hamarabb sikerül valami információhoz jutniuk.

Közben megérkezett a mentő, és már húzták is ki belőle a hordágyat. Az orvos az előttük álló személyautó takarásában lévő sérülthöz futott és leguggolt, hogy megvizsgálja.

- Nézd! Ott egy iskolatáska… Úr Isten! Csak nem egy gyereket ütöttek el? - mutatott Picúr az autó kereke mellett árválkodó táskára.

- Leszállhatnánk? - fordult oda Zalán a sofőrhöz.

- Nem. - szólt a határozott, kurta válasz.

- Mindjárt itt a buszmegálló, és innen amúgy is gyalog mennénk. - próbálkozott újra a fiú.

- Akkor én is leszállnék, mert le fogom késni a csatlakozást. - állt fel egy hölgy a második ülésről.

- Rendben, de ne menjenek oda nézelődni! - adta be a derekát a sofőr, és kinyitotta az első ajtót.

Zalán átkarolta Picúrt és a várakozó járművek előtt elhaladva felléptek a járdára, ahol kisebb tömeg gyűlt össze. Néhány méterre két rendőr faggatta a zokogó kisfiút.

- Te, az a kiskrapek nem az… - kezdte Zalán, de aztán elcsuklott a hangja.

Picúr a szája elé kapta mind a két kezét, és könnyek gyűltek a szemébe.

- Ugye nem? - kérdezte alig hallhatóan.

A fiatal rendőr nő átnyújtott egy zsebkendőt a fiúcskának és vigasztalóan a vállára tette a kezét. A gyerek kifújta az orrát, és ahogy felnézett, tekintete találkozott Zalánéval.

- Ugye nem!!! - ordította Zalán kétségbeesve, de nem kellett megvárnia a választ, a sápadt kis arcocska beszédesebb volt minden szónál. Bevillant, ahogy a múlt héten magabiztosan nevetett a lesütött szemű, fülig vörös kiskamaszra. Átrohant a külső sávban várakozó autó előtt és térdre esett a hordágyon fekvő gyermek mellett.

Egy pillanatig mindenki döbbenten nézte a zokogó fiút, aki egyre csak azt hajtogatta:

- Az egész az én hibám!

*********************************

3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL... KORTÁRS SZERZŐK MŰVEIBŐL

VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT: Rád gondolok

Rád gondolok, Kedvesem,

becsukom szemem, visszaidézlek,

látom az arcod, itt vagy velem,

ismét nekem.

Érzem bőrödnek illatát,

kezed simító selymét.

Szép szemeddel nézel rám,

hajadat szél kuszálja szét.

Hol van már a nyár?

A sok boldog év,

mit feledni nem lehet már,

hisz bennem van, szívemben él.

Duna-parti séták kéz a kézben,

virágot szedtünk egymásnak

ott lent a réten,

és szerelem izzott mindkettőnk szívében.

Rég volt, szép volt, már csak a múlt,

itt hagytál, létednek fénye kihunyt,

de áldok minden órát, míg voltál,

lelkemben ott csillogsz, mint egy szent oltár.

 ..............................................

CSOMOR HENRIETT: Végső menedék

Sokat gondolkodtam az
élet nagy dolgain.
Csalfa, vak remény a
felfogás, hogy az élet boldog.
Sokszor bizonytalan a lét, s nem
tudom hol lesz a végső menedék.
Gyermekként biztatnak, hogy
jól tanulj, mert sokra viheted!
Sérültnek születni kemény sors!
 Küzdeni nehéz, a fejlődést úgysem
veszi észre senki sem.
Lemondón legyintenek: roncs vagy,
mihez kezdjek most veled?
Szégyenemben föld alá süllyednék,
ha megnyílna alattam.
Elbújok, mert még van hova és kihez.
De mihez kezdek ha nem lesz?
Akkor hol lesz a végső menedék?

2017. június. 14.

 ..................................................

Széll Magdolna: Már nem számít

Szemedbe hideg költözött,

ajkamra a félelem,

csalódásom szárba szökött,

érintésed jégverem.

Boldogságom összetörted,

cserepeit elrakom,

meggyászolom emlékedet,

mélyre rejtem bánatom.

Gyógyírt hoz a múló idő,

nem élhetek ostobán,

körülöttem sok tekergő,

megmosolyog valahány.

Virág nyílik minden kertben,

öröm jár az utakon,

dac szikrája serken bennem,

emlékzaccom kidobom.

2017

 Üdvözlettel Széll Magdolna

Verseim:   https://m.facebook.com/Szell.Magdolna.versei/

.....................................................

KOVÁCS JÓZSEF KOPEK 

Éltem őszét, beborítja a köd,
Lelkemet könny eső áztatja,
Száguldoznak  éveim percei,
Elfogyva, mint csontig égő gyertya.

Szomorkás nappalok és éjjelek
Kísérnek, mint árnyék utamon
Csokorba kötve  szép emlékeim,
Tova szálltak, mint gyönyörű álom.

Az óceán kiönt könnyeimtől,
Partra dobva a múlt fájdalmait
Nincs sziget, ahol ki kötne lelkem
Hogy megpihenhessen csak egy kicsit.

Hiába fürkészem a partot,
Hol elmarattak szép emlékeim,
Feledés hidat nem építhetek,
Üldözni fognak, mindig vágyaim.

Csak ábrándozás marad már mind ez,
Jövőm zárt kapuit  döngetem
Tova szállt már rég a remény is,
Mit tartogathat még sorsom nekem.

Valamikor még  gyerek koromtól,
Alszik szerencsém végleg legyőzve
A csillag,  mely utam beragyogta
Fényét veszítve, hullt le a földre.

Még nincs tél, de kész vagyok  az útra
És ti, kik, akkor majd elkísértek,
Könnyeket, értem,ne hullajtsatok
Síromra feledést ültessetek.

Vissza onnan már sosem jövök,
Az idő elmossa az emlékeket
Az élet nem több, egy színdarabnál,
Eljátszhatod,  földi szerepedett!

....................................................

BAKSA ANCI : BALATONI NYÁR

Balatoni nyár, itt a jó idő már,

Sok gyerek örvend,itt a nyár,

Fürödni és úszni is lehet már,

Vitorlások versengnek, hajrá!

Családoknak jó kikapcsolódás,

Balatoni hajózás és csónakázás,

Ki a halat szereti, peca, horgászás,

S ha jő az est, jöhet a mulatozás.

Balatoni nyár, meleget hozzál,

Szellő köszöntsön, fodrozzál,

Ne légy viharos, ne háborogjál!

Balatoni nyár, Füreden Anna bál,

Királynő választás,reggelig tánc,

Balatoni nyár,csodás de csodás!

 ......................................................

ZSIGAI  KLÁRA: Ölelj mindörökre! 

Tudod, már ne gondolj arra:
mi lesz, ha megszűnik lét,
égen varjúhad kering,
Újvilág röghöz köt,
Jelen, s múlt keveredik.

 Ronggyá gyűrt a múlt,
malom évgyűrűkre tépte,
idő vasfoga marta,
élet-vásznára feszült képe.
Gondoltál valaha arra:
még nem is éltél, nem öleltél,
kenyér morzsája maradt,
lelkedbe őrzött vágyaiddal?

 Már ne gondolj arra, mi fáj,
fények lassan kialszanak,
idő vonata egekbe suhan.
Nyitott szemekbe port fú a szél,
forr a világ, csírája fércet fűzött
rég a múltba.

 Érzések vulkánként törnek fel,
könny permetet lehel:
érintsd meg lelkemet,
még utoljára simítsd arcomat,
testem szorosan fond karodba,
Ölelj mindörökre! 

 ,,Költészet és a művészet nagy, széles teret ad. Belefér ebbe a közvetítésbe a
bölcsesség, szenvedély, kegyelem, megbocsátás, a nemzedékek újjászületésének
kapunyitása, melyet a szeretet vezérel."
/Zsigai Klára/
 

............................................... 

Adamecz László: Életünk málnása

Emlékszel kedves, hogy ismerkedtünk?
Nagykőrös, nyár, tábor, beszélgettünk.
Szomorúan fogadtam lelkedet,
bánatosnak éreztem kedvedet.

Léleköleléssel elbúcsúztunk,
ahogy szoktuk, tovább jártuk utunk.
Ki-ki szokott bújával-bajával,
néhány üzenet titkos vágyával.

Majd hívtál, lépjek már ki magamból!
Hát örülni sem tudtam bajomtól!
Csak merengtem és útnak indultam,
olyan mindegy, de picit vidultam.

Nálad lassan lelkem is megpihent,
alföldi nyárban testem lepihent.
Éjjelek, nappalok váltakoztak,
és lelkeink lassan álmodoztak.

Kicsi kerted nagy málnavesszőkkel,
felettem volt a folyton termőkkel.
Locsoltam, gondoztam, bőven termett,
készítettem a boldogság vermet?

Minden nap, mint medve, málnást jártam,
a szemek pirosodását vártam.
Szúrós tüskék közt bátran nyúlkáltam,
szedtem a csemegét, ott bujkáltam.

Ha látnátok kezeim mily suták,
a merev ujjaim alig fogták,
sok bogyóját a szépséges kertnek,
mégis szívem az örömtől telt meg.

Oly lelkesen gyűjtöttem gyümölcsét
ki így is bizonyítja a szerelmét
Boldog voltam, hogy láttam örömét,
szemén, arcán az ízek élményét.

Voltak ám ott darazsak és méhek,
virágok, bimbók közt alig férek.
Zümmögésük betölti a kertet,
jó nekem, hogy tőlük én nem félek.

Elmúltak az évek, kertünk sincs már,
az emlékek is megfakultak tán?
Él bennünk mindig, tavasztól télig,
életünk málnása kísér sírig.

A városban én csak brumi vagyok,
így szólít párom, s mindent hagyok.
Emléke ez is csodás málnásnak,
ízeket nem felejtő hálánknak.

Zümmögő darazsak és a méhek,
emlékeinkben még mindig élnek.
Anna párom a zümmögő Zümi,
így szólítja őt a brumi Laci.

*********************************

4. A  "MOZDULJ EGYESÜLET" PÁLYÁZATÁRA

ÁRVAY MÁRIA  ÍRÁSA: VÁLTOZÓ IDŐK

A Mozdulj! Közhasznú Egyesület

Országos Novellaíró Pályázatot hirdetett

"A VILÁGOM 2050-BEN" címmel.

Szabad gondolati és érzelmi szárnyalás arról, hogy milyen lesz a világod, környezeted, lelked és személyiséged 33 év múlva.

Az alábbi novellával II. helyezést értem el!

Változó idők

Szaladnak az évek, már második gyerekkoromat élem. Most is úgy tudok lelkesedni dolgokért, mint a kisgyerekek. Örömmel fedezem fel a körülöttem lévő újdonságokat, ugyanakkor egy kis szomorúság lopakodik a szívembe, hogy mindaz, amit eddig átéltem, már történelem, nincs többé.
Lányommal és családjával élek, egyedül már nem is tudnám ellátni magam ennyi technikai vívmány mellett. Körbe vagyunk véve érintőképernyős kijelzőkkel, már az ételt sem lehet másképp megmelegíteni. Főzni, sütni is programozással lehet, a hozzávalók megfelelő adagolásával. A tévé számomra kezelhetetlen, sehol egy gomb, meg, sajnos, a szemem már nem a régi. A lakásba sem olyan egyszerű bejutni, ha jól emlékszem, valami PIN-kódot kell beütni, különben az utcán éjszakázhatunk. Gépek, és robotok mindenütt, az emberi kapcsolatok teljesen szétzilálódtak.

Árvay Mária

Mindent összegezve, egy helyen érzem magam kimondhatatlanul boldognak, a kis múzeumomban. Gyerekeket szoktam itt körbe vezetni, s mesélni nekik a régi, szép időkről. Most is várok egy csoportot. Milyen nap is van ma? 2050. március 4.
Micsoda kerek szám, még kimondani is sok!
Megérkeztek a gyerekek.
- Szerbusztok, Zsóka néni vagyok. Sok érdekességet fogok mutatni nektek, gyertek! Figyelem! Nálam mindent kézbe lehet venni, ki lehet próbálni, de azért óvatosan, ha kérhetlek benneteket!

Az egyik szoba könyvtárnak volt berendezve. A gyerekek csak ámultak, nem láttak még ennyi könyvet egy helyen.
- Régen nem voltak E-könyvek, papírra nyomtattak mindent. Nem is rongálta úgy a szemet, mint most, ez a sok kütyü.
A gyerekek összenevettek.
- Sajnos, ma már nincsenek könyvtárak, sőt, könyvesboltok sem, így a könyvvásárlásnak, vagy kölcsönzésnek egyszer s mindenkorra vége! Újságot már egyáltalán nem árulnak, mindent online lehet olvasni.
- A könyvek túl sok helyet foglalnak el, unalmas lehetett így olvasni – mondta egy kisfiú, karja tele tetoválásokkal.
- Nekem pedig kedvenc szórakozásaim közé tartozott, amikor kiülhettem az udvarra, a hintaszékembe, s napozás közben olvasgathattam – mondtam egy sóhajtás kíséretében.

A gyerekek tovább nézelődtek.
- Látjátok, régen tollal, ceruzával írtak, radírral javították a hibákat, vagy kifestővel. Később, pedig írógéppel, nyomtatott betűkkel írtak az emberek.
Mindez már a múlté.
Az egyik gyerek odaült, hogy az írógépet kipróbálja, de nem sok örömöt talált benne.
- Olyan erősen kell lenyomni, ez fárasztó!

A másik szobában régen használt műszaki cikkeket lehetett látni.
- Évtizedekkel ezelőtt magnókazettákat hallgattak a gyerekek. Később jött a CD és DVD lejátszó.
- Ugyan, sokkal jobb, hogy bárki, bármit letölthet ingyen a Netről - vágott a szavamba egy szeplős kislány.

Egy fényképezőgépet is kipróbálhattak a nebulók.
- Nem facebookon osztották meg képeiket az emberek, hanem fényképeztek. Látjátok ezt a nagy albumot? Összejöttek a családtagok, körbeülték az asztalt, s együtt nézegették a képeket.

- Hogyan leveleztek egymással az emberek? – kérdezte egy copfos kislány.
- A leveleket a postás hozta, mindig nagy esemény volt az érkezése, izgatottan vártuk. Itt van egy táska, amiben a sok-sok levelet kihozta.
- Csigaposta – gúnyolódott egy kisfiú.

Tovább mutogattam kincseimet, de éreztem, nem igazán értenek meg. Egyre nehezebben tudom átadni mindazt, ami nekem akkoriban az életemet jelentette. Elszomorodtam, lassan a mi generációnkkal kihal a régi értékek iránti érdeklődés? Könnyek szöktek a szemembe.
Ekkor egy kis kéz simult a kezembe.
- Zsóka néni, szeretnék egy kicsit olvasgatni azokból a nagy könyvekből. Szabad?
- Persze, édesem, csak bátran. Majd visszakísérlek az iskolába, hiszen itt van közel.
A többiek már gyorsan szedelőzködtek, de nem bántam. Itt van egy kis élet, aki még tudja élvezni a régmúlt értékeit, s talán nem ő az egyetlen. Jönnek még kis vendégek, s csak remélni tudom, nem engedik, hogy a múlt örökségei elsüllyedjenek az elmúlás porában.

*********************************

5. ARCKÉPCSARNOK

VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET!

GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA

Mindennap ajándék... Riport Szentesi Horváth Gyöngyivel

- Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról!
- Gyermekkorom elszállt, sajnos nem túl gyorsan. Voltak szép és jó pillanatok is, a sorsomat megpecsételte és ki is siklott. Szerettem volna a művészetnek élni, balett, vagy jégtáncos lenni.
Már akkor is vonzott az írás, s a rajz is nagyon jól ment. Sportoltam igen jól, ment a versenyzés is. De ezeket az álmaimat az apai szigor nem engedte. Édesanyám nem tudott segíteni ebben. Így elszállt minden.

- Sajnos minden embert ér valamiféle veszteség az élete során. Te hogyan dolgozod fel, mi ad erőt ilyenkor?

- A gondolatok és az, hogy az élethez tartozik. El kell fogadni, mert minden megy tovább, ha nem látjuk be, elveszünk. Csak megmagyarázom magamnak és kész. Sokan meglepődnek rajtam, hogy a halálról hogy tudok úgy beszélni, ahogy beszélek? Mert én tudom, hogy az élet része, ha nem fogom fel, akkor csak ijedezem tőle. Elvesztettem az Apámat. Az bántott nagyon, hogy nem foghattam a kezét abban a pillanatban, mert késve érkeztem. …Elvesztettem nagyon sok babát. Nagy fájdalmakat éltem át, de mindig azt gondoltam, semmi nincs véletlen, mindennek oka van. Lehet, hogy ez a sok minden is, ami rám került, valami miatt van.

- Mi a véleményed arról szóról, hogy fogyatékos?

Gerencsér Hajnalka riporter

- Vannak olyan szavaink, ami több értelmet, érzelmet is kiváltanak. Én is megkaptam, már hogy fogyatékos, pedig amim hiányzik nem is látni. Nem szeretem a „fogyatékos” szót. Én mellőzőm. Senki nem tehet arról, ahogy a világra jön. Nem kéri senki… Nagyon sok olyan egészséges ember van, akinek a lelke sérült, néha nagyobb a baj vele, mint olyan embereknek, akiknek úgy adatott, hogy betegséggel élnek együtt. Hogy milyen szót adnék helyette? Igazán soha nem is gondoltam ilyet. Hiszen van a családban olyan gyerek, aki agyvérzéssel koraszülött volt, de mi ugyanúgy vagyunk vele, mint a testvérével vagy a többi gyerekkel. Cseppet persze jobban óvjuk, de úgy hogy Ő ne vegye észre. Nem is érzem fontosnak, hogy kell egy másik szó vagy kell egyáltalán ez a szó. Hisz emberek vagyunk minden. Mindenki úgy születik, ahogy meg van írva. Van mindennek oka, szerintem. Nincs semmi véletlen….
- Hol születtél?

- Budapesten születtem.

- Hova jártál iskolába?

- Vidéken jártam általános iskolába. Posta kezelőit végeztem, Pesten. /2000-ben a betegségem miatt, az akkor kezdődő iskolát le kellett mondani./

- Szerettél iskolába járni?

- Hát azért azt nem mondhatnám, hogy nagyon… Mint vidéki iskola, abban az időben a tanárok hatalommal rendelkeztek. Igen érdekes stílust alkalmaztak. De persze a „gyerekek érdekében” más világ és más szokások voltak akkor még.

- Mi a véleményed a barátságról?

- A barátság nagyon különös és gyönyörű ajándék. Sajnos a naivságom és a szívem mindig behúzott régen, nem igazi barátokat találtam, mindig kihasználtak és becsaptak. …Azóta igen különös, de rá kellett jönnöm, csak gyerek és fiatal 

Szentesi Horváth Gyöngyi

koromban, nem tudtam, hogy mi az a kincs, ami van bennem. Magamba nézve, az első pillanatban meg tudom mondani ki milyen. Ha változtatok a véleményemen, mindig csalódás ér és bebizonyosodik, hogy az első benyomásom volt jó. ..Már találtam így a neten keresztül igen csodás embereket.  Számomra nagyon sokat segít ez a lehetőség, hiszen csak a 4 fal között élek. Nem tudok és az állapotom miatt, nem is igen kívánkozom el. Nem úgy élek, mint mások, kik itt - ott találkozhatnak. Voltak barátok, kik ígérték... majd meglátogatlak.. de nem lett belőle semmi. Elszakadtak a „barátok”. Kétségeim támadtak, hogy náluk mit is jelent a barátság? Nem azt, amit nálam. Én mindig mentem még a kórházba is a barátnőm után…Évek óta, mióta egyre jobban elzárt a betegségek sora, és le is százalékoltak, elvesztettem minden olyan személyt, aki csak addig tartott fontosnak, még számára jól „működtem”. De nem szeretek teher lenni. Így nem is erőszakoskodom, nem is kérek. Ha valamit kérni kell, vagy szóvá tenni, már nem olyan…
 

- Sok barátod van?

- Sajnos nincs. Ha csak nem számíthatom az itteni közösség, más csoportokban és a sajátomban megismert embereket, akik, mint Te is barátom vagy. Nagyon csodás emberek vagytok, nekem nagy öröm és boldogság, hogy megismertettelek titeket.
Mint fent említettem a „barátok” elszakadtak, de nem sok volt. Egy bizalomra helyezett kapcsolat bizalmat vár. Mindig kiadtam magam és visszaéltek vele. Nagy fájdalmat okoztak, így a bizalmam nehezen adtam később, mert mindig úgy gondoltam és gondolom, hogy jók az emberek… sajnos nem találtam olyan barátra. Akit találtam csupa szív barátnőt, még személyesen nem találkoztunk, Őt a neten, a férjemen keresztül ismertem meg. Remélem sikerül találkoznunk is. S a versíró barátok, annyi szépet nyújtanak nekem, amit az életem során nem kaptam meg egy barátnőtől sem, sajnos.
S itt van a Férjem, ki a barátom is, Ő egy személyben mindent ad nekem. S a Lányom is nagyon jó barátnő. Szeretettel vagyok a fiatalokkal és Ők is irántam. Volt pár fiatal fiú és lány, akikkel nagyon jól kijöttem.


- Hol élsz jelenleg?

- Jelenleg Pest megyében élek, Budapesttől 40 km –re, Sülysápon, egy vidéki városban. Itt nyugalom és béke ez életem. Csend, a szeretet, a Család, a madárcsicsergés vesz körül. Így minden nagyon jó. Nagyon szeretek itt lakni.

- Apropó…munka. Mivel foglalkoztál, mi volt a munkád?

- Egy nagy varrodában kezdtem. Majd irodai munkákra váltottam, aztán a Postán dolgoztam, mint alkalmazott. Mielőtt leszázalékoltak, 20 évet töltöttem egy helyen, Budapesten. Szerettem ott lenni, minden buktatójával és nehézségével. Több százan voltunk együtt és ott voltak az ügyfelek. Szeretek emberekkel foglalkozni. Valahogy nagyon jól is ment. Elég a szemébe néznem az embereknek és már is megy, hogy rájuk hangolódva jó kontaktust tudjak kialakítani. Nagyon gyakran csak egy-két

mondat és a látvány és meg tudok mondani 

Szentesi Horváth Gyöngyi egy alkotása

róluk sok mindent. Már itt a neten is volt, aki kipróbálta, pedig csak írtunk egymásnak. És kiderült, hogy a titkait is el tudtam mondani, pedig nem is láttam. Nagyon sokat mondogatták már az orvosok is, hogy pályát tévesztettem. Visszatérve a munkahelyre. Helyi ellenőrként dolgoztam az utolsó pár évben. Persze több mindent is csinálhattam a feldolgozás folyamatban. Kezdtem éjszakás feldolgozóként, ültem ablakban, a letétben, majd haladtam… A csoportvezetőségben is előfordultam, mikor még az osztályvezetőt is helyettesítettem, (ma már az a titulus megszűnt), de közbejött a betegségem. Mikor 1 év után visszamentem átmenetileg, akkor műtéti sorozatban voltam a fejemmel. Nem álltam vissza a helyemre, tudtam, hogy megint el kell műtétre mennem. Így az ellenőrzést vállaltam. Csak a rossz szokásom, úgymond, hogy magamtól legalább 500%-ot követelek, így nagyon túlerőltettem magam. Folytatódtak a problémáim. Jöttek a betegségek…

- Milyen betegségeid vannak Gyöngyikém?

- Betegségeim: a fő vagy a legrosszabb(?) az agyi aneurisma, amit már ötször  műtöttek. Sajnos sok mindenbe gátol. Mindig őrült fejfájás, ami kíséri. Talán szerencsémre, mert különben epilepsziával jár. Szerencsémre eddig mielőtt elájultam volna, valamibe megkapaszkodva visszarántottam magamat az ájulásból. Sajnos hosszú évekig fal mellett közlekedtem. Volt egy kis javulás, mikor felnyitották, de sajnos ez tavaly óta ismét rosszabb. Mivel a fémek miatt MR-t nem csinálhatnak így nem látható, ha újabb alakul ki. De még van egy nagy ér gomolyag, amit el kellene távolítani.
A másik betegség, ami nagyon visszafog, a kezeimben alagút szindróma van. Egyiket már megműtötték, de most már fél éve nagyon rossz állapotba van mind a kettő. Sajnos gerincsérvem is van a keresztcsontomnál. A mozgást igen megszenvedem a fájdalmakkal. Most az életem azzal telik, hogy elviseljem a napjaimban a fájdalmat…

- Mi a hobbid?

- Most már bátran mondhatom, hogy az első helyen az írás van. Nagyon nagy boldogságot ad. Nagyon szerettem mindig olvasni, faltam a könyveket. Most is annyit olvashatok, hogy magam is meglepődök, mint régen… átolvastam az éjszakákat. Szeretek nagyon rajzolgatni, nagyon megnyugtat, s fájdalmak ellen is a vers, a rajz a gyógyszer, még ha nem is mindig használ. Nagyon szeretek kötni, de a kezeim nem engedik, a fájdalmak nagyok. Sok mindent emiatt el kell hagynom.

- Szereted-e a természetet?

- Nagyon szeretem, a bajom csak az, hogy nem tudok egyedül közlekedni. S igen óvatosan kell mindig a rosszulléteim miatt. Gyönyörködöm, és ha megyünk valahova, csüngök a látványon.

 Szentesi H Gyöngyi: Világ a csoda…

Mitől szép az élet,

amit nem látsz szépnek?

Néztél már a napba,

és láttad szépségét?

Ahogy szétszórja magát,

és lehullik mi ránk…

Nézted már a holdat,

mit csillagok ragyognak?

Mind a hold ékszere,

a fényük szépsége.

Gyönyörködteti az eget,

mi csodáljuk őket…

Láttad már az esőt,

ahogy a cseppek hullnak?

Mind egy-egy gyémánt,

közben áldását adja,

a földnek, s az élet,

ahol mi élhetünk…

Nézted a föld csodáit,

amit nekünk ad át?

Ahogy életet ad,

minden mi itt van,

azt mind a föld élteti,

ég és föld közös csodája…

Szeretnél boldog lenni,

át gondoltad már?

Hogy minden oly szép,

csak te nem láttad még?

Nézd mennyi lehetetlen,

még is itt van benned…

Néz mélyen a tükörbe,

nézd a szikrázó szemek fényét.

Látod benne az ég,

a föld rejtett titkát?

Magadba van, ott lakik,

Benned is ott a csoda…

Így vagy magad is a világ,

mert benned rejlik az igazság…*

SzHGy. 2015.10.12.

szerzői és minden jog fenntartva.

- Van-e kedvenc helyed?

- Itthon szeretek legjobban lenni! Ez a kedvencem. Itt nagyon szép minden dombok, erdők nagyon szépek. Ami közel van a szívemhez az Somogy a tájaival, gyermekkorom kedvence, emlékeim… Mátrát is nagyon szeretem, azok az erdők elvarázsolnak.

- Szereted az állatokat?

- Minden állatot nagyon szeretek. Van kutyám nagyon szeretem, de nem vagyok az, aki a lakásban szeret állatot tartani... A házőrzőnk egy nagy németjuhász. Vannak pipik, nagyon jóban vagyunk, kézből esznek. Nagyon szeretem a lovakat. Szerencsémre nővéreméknek van, és nagyon szeretjük egymást. Kedvencek a madarak, adnak erőt a csicsergésükkel a fájdalom elviseléséhez.

- Melyik évszak a kedvenced?

- A tavasz és az ősz. Gyönyörűségei elvarázsolnak. Szebbnél szebb a színekben az ébredés és még színpompásabb az elmúlás. Varázslatos. Nagyon szeretek gyönyörködni a természetben.

- Mi volt az első versed és mi váltotta ki, hogy elkezdj írni?

- Betegségem élesztette fel azt, amit gyerekkorban már próbáltam. Anno emlékkönyvekbe írt versikék és magamnak írt képzelt dolgok, amikre akkor nem figyeltek fel. Miután egy év elszaladt, a kezemben kezdődő alagút szindrómával, a sok kényszer szabadság miatt elém került a toll a papír… A család olvasta és biztatott, csináljam! Az első versem, ami nem veszett el:

„Ha tekintetedben ott van az a ragyogás,

Mit nem ad meg semmi és senki más,

Mikor elég, ha csak a levegőt magadba szippantod,

Mikor minden hol csak Őt látod.

Szíved legelső helye az Övé.

Akkor vagy jó helyen, mert te vagy az övé...* 

2014. január.

Nehezen indult, volt, hogy úgy gondoltam nem vagyok ilyen emberek közé való. De akkor voltak, akik megfogták a „kezem”, hogy maradjak. Szebenyi Juditka és Pogány Géza, akik átsegítettek egy holtponton. S mikor egy versemhez hozzászólt Koppányi Zsozso, úgy szíven talált, hogy szárnyakat adott. Ekkor éreztem, hogy van remény, ez az életem része, így vagyok boldog. 

- Mikortól írsz verset - hány éves korodtól ?

- Sajnos jó pár versem elveszett, mire gyűjteni kezdtem.
Kicsit későn kezdtem, kb. 2 éve indultam neki úgy bátrabban.

- Melyik a kedvenc saját versed ?

Szentesi Horváth Gyöngyi: Ha majd eljön az idő…

Ha majd eljön az idő, 

ha végleg nyaralni megyek,

Legyen utam, a végtelen.

Szeretnék oda érni végre, 

hova indultam már régen.

Legyenek, erdők, hegyek

sok zölddel, hogy boldogság 

legyen, mi majd körülvehet.

Kicsiny ház is lehetne, 

hogy ha lakni oda megyek.

Csörgedező kis patak, 

minek partján sétálhatok.

Tudom, hogy mókás most, 

hogy ott már nem lát senki.

De én érezem, hogy mi vesz körül

engem majdan akkor örökké.

A paradicsom hasonló 

szépsége, idézi meg az embert 

S ott végleg megpihenhet

Majd a hamvam s a lelkem.

Nem kell nekem a sötét 

Berázó földalatti élet, 

inkább mennék oda 

hol madarak zöldben élnek,

Hol a víz csobogása, 

oly szépen csilingel, 

mint a kristály hangja rezzen.

Hol a levegő illata

zöld, valódi finom zöld.

Hogy én lehessek a zöld ág, 

fű és minden mi zöldbe jár.

Hogy halljam a patak hangját, 

csilingelő tisztasággát.

A házat kastélynak érezzem 

s otthonom legyen nekem.

Hol minden oly meseszép,

reggelente bejárom 

az egész végtelen tájat.

Völgyön, hegyen járhatok, 

madarakkal szállhatok.

S legyek az összes harmatban, 

legyek ott a boldogságban...*

/2014.04.10./

- Hogyan fogadta a családod, a baráti köröd azt, hogy írsz?

- A Családom nagyon örül neki. Van, akitől a vers távol van, de a gratulációk megvannak. Van, aki nem mondja, nem jelzi, csak ha olyat írok, akkor van visszajelzés. Baráti jelzés? Van, igen Barátnőm nagyon szereti a verseim. Dittke mindig el van ragadtatva. A Drágám meg is írja.
Vannak más barátaim is, akik szeretik, amiket írok. Van, aki azt mondja, hogy nagyon eredeti, maga előtt látja, amit írok. Főként a lelkemnek - a szívemnek írok. Ha viszont egy embernek is tetszett, már megérte.

- Nemrég a véletlennek köszönhetően megismerkedhettem néhány gyönyörű és aprólékosan kidolgozott ceruzarajzoddal. Mióta rajzolsz Gyöngyikém?

- Drága Hajnikám, életem a művészet felé szerettem volna venni. Szerettem volna rajzművészetet tanulni, mindig nagyon jól ment a rajzolás. Vagy írni szerettem volna. Szerettem sportolni, versenyeztem is. Balett táncos is szívesen lettem volna. De a szülői gondolat nem ezeknek teremtett. Így elvesztettem az életem fonalát… Kisiklottam a művészet teréről és másról is. Mostanában viszont lázasan kezdtem megint, sajnos nehezen engedik a kezeim, de akkor is olyan jól esik a ceruzát ismét elengedni a papíron. Egész különös érzés, mint ha megtalálná az ember, amit elvesztett. Csodás Férjem segít és mindenben támogat, hogy írjak (néha írunk együtt) rajzoljak. Nagyon nagy ajándéka Ő az életemnek. Bár betegen, de még is ember és önmagam lehetek. Ő egy igazi csoda. A szíve, a lelke csupa jóság.

- Mi a horoszkópod?

- Oroszlán vagyok. Sokan mondogatják, nem vagyok igazi oroszlán. Azt mondják, számít, hogy 1 hónappal előbb érkeztem. Én ezt sajnos nem tudom.
 

- Szereted-e a bizsukat? A csipkéket?

- Nagyon meg tudom csodálni a bizsukat, mert tetszenek, de nem sokat hordok. Régen nem használtam, mostanában nagyon megkedveltem a Pandorás karláncokat. Nagyon tetszenek, már néha fel is veszem.
A csipkék mindig nagyon tetszettek, volt fiatalkoromban, hogy ki is próbáltam a horgolást. Úgy ahogy csináltam kicsit. De akkor azt gondoltam, hogy közelebb áll hozzám a kötőtű. Viszont a horgolás alapjait tudom csinálni, néha szoktam is. Csak nem megy úgy, mint a kötés. Kötést régen, mikor még gyesen voltam vállaltam is.
A csipke nekem mindig a habot, a habos sütit jelentette. Talán most is oda tudnám sorolni.

- Inkább nőies vagy inkább kényelmes ruhákban érzed jól magadat?

- Régebben nagyon vonzott a kosztümös csinos nőies, de mégis komoly szerelés. Ma már a betegségeim, a pajzsmirigy működésének és a mozgáshiány, igen csak átirányított a kényelmes ruházathoz. Miután főként itthon vagyok, nem igen kell kiöltöznöm

- Szereted-e a zenét? Milyen zenéket hallgatsz?

- Igen Hajnalkám, szeretem a zenét. Én mindenevőként mindent meghallgatok, ami nekem jól esik. A komolyzenében a lágy, finom mindig elvarázsol. A könnyűzene is érdekesen hat, mert nekem a szöveg mindig sokat jelent, nem csak a zene kell, a szöveg is lényeges számomra. De ha relax zene szól, én kinyerem az energiát belőle. Igazán érdekes, de 1-2 éve én, aki eddig a rockot kerültem, most amikor olyan szöveggel találkozom és még a zene is elviselhető a fejemnek, képes vagyok sokszor meghallgatni.

- Szeretsz sütni vagy főzni?

- Szeretek, igazán úgy állítottam be magam, hogy szeressem, amit csinálok, mert akkor jobban és boldogabban megy.
Igaz a férjem hobbija a sütés – főzés… Így javarésze már Ő főz. Jókat derülve, amikor eleinte akart a konyhába tenni – venni, nem akartam beengedni, hogy az nem férfi terület. Mire el merte mondani, hogy mennyire szeret sütni - főzni. Akkor jöttem rá, hogy mitől tiltottam el, persze akkor még azt hittem, hogy csak a segítségét akarja adni, hogy rosszul vagyok. Ma már tudom, hogy szakács vagy cukrász is lehetne. Nála minden főzés egyedi és szuper. Mindenki imádja, amit csinál. Régebben nagyon sokat sütöttem. Ma már visszafogottabb vagyok a cukor miatt és a betegségem miatt. 

- Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást?

- A szeretet, a tisztelet, a nyugalom, a békesség. Én szabadon hirdetem a szeretet erejét. Úgy gondolom, hogy ha nem éreznék sok helyen ennek a hiányát, nem is lenne annyi baj. Itthon is ezeket az alapokat választottuk. Így nagyon szépen és a betegség ellenére boldogan élünk, igazi fészeknek nevezhető otthonunkban.

- Létrehoztál a Facebookon egy csoportot, aminek a neve: A Szép Szavak Szerelmesei. Mi jellemzi az ottani légkört?

- Életem két fő lényege, az éltető erő: a szeretet és a tisztelet jellemzi. Szeretek emberekkel foglalkozni, szeretnek velem beszélgetni. Itt a Facebookon is sokszor keresnek, lelkizünk egy pár sort. Volt, hogy sokszor megkaptam még az orvosoktól is, hogy pályát tévesztettem, mert könnyen tudok mindenkire hatni, megnyugszanak mellettem.  Munkahelyemen is nagyon sok emberrel foglalkoztam, igen könnyen és sikeresen ment a kapcsolattartás.

- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?

- Az első a lányom megszületése, ami 7 évi várakozás volt. Nem jó irányban keresték az okot. Aztán, hogy sok kemény év után megismerhettem a szó szoros értelmébe a nagy Őt, az életben megálmodott férfit, aki felülmúlja álmaimat. Aki új erőt adott az életemhez. Megtanított újra tervezni, reménykedni…

- Van olyan dolog, ami hiányzik az életedből?

- Az egészség. S ami nem gyógyítható, az mindig velem lesz.
Az, ami az életet könnyebbé tenné, hisz nem adnak ingyen semmit.

- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?

- Hiszek a szeretetben. Hogy mindenki rájön, hogy ha jobb a szíve, a lelke - jobb életet élve… mindenki jobbá válva… szebb jövőt építhet. Reménykedem, hogy mindenki ráeszmél mennyivel jobb úgy élni.
És nekem is ez ad erőt, a szeretet, a család.

- Milyen céljaid vannak?

- Szeretnék még kicsit élni, hogy írhassak, hagyjak valami szépet magam után. Legyen valami emlék a lányomnak, ami kézzel fogható. Eddig álmodni sem mertem, de mostanában be - bekúszik a gondolat, hogy ha már az 1000-et meghaladta a versek száma még is kötetbe kellene tettetnem. Ez álmom. Hogy valaha meg tudom - e csináltatni… félek, hogy nem. Az anyagi körülményeim nem engedik.

 Amikor megtudtam mi a bajom, közölték, bármikor meghalhatok… Nehezen fogadtam el. Akkor 1 évig tartott, mire beláttam - ez van.
Akkor az volt a vágyam, hogy felnevelhessem a lányomat, akit egyedül neveltem akkor már. Hál Istennek megtörtént. Persze nagy boldogság, hogy még itt vagyok, s ilyen csodás férjem van… 8 éve lépett az életembe. Reményt adott.. Tervezni nem szeretek, mert a rosszullétem olyankor a plafonig száll. Jó lenne vele sok-sok évet eltölteni. Mi van, ha sikerül? De majd meglátjuk. Azóta minden nap ajándék. Így nagy álmokat nem kergetek.. Én már megkértem a lányom és a férjem, hogy mit szeretnék, ha eljön az én pillanatom. Nehezen fogadták, de megértettem velük. …

Férjem egyik lánya velünk él egy ideje. Az a célunk, hogy szépen megtanítsuk neki, hogy megálljon a lábán, ha az iskoláit elvégzi. Most 15 éves.
Álmom, hogy megérjem, a lányom megajándékozzon egy unokával…

- Mi a véleményed a Gyógyító Művészetek közösségről?

- Az, hogy megismerhettelek …nem véletlen és hihetetlen öröm számomra.  Hajnalkám, szép csoportod van. Sajnos egyre kevesebbet tudok fent lenni, így kevés időm jut a csoportokra, hogy minden hol annyit időzzem, amennyit én szeretnék … Annyi csodálatos embert ismerhettem meg itt, hogy számomra mind egy-egy csoda. Amit persze nagyon köszönök mindenkinek. ..
Itt nálad is, mint nálam a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés a lényeg. Nagyon tetszik, hogy ilyen segítőkészség van bennetek. Örül a lelkem, hogy engem is befogadtatok. Nagyon nagy ajándék számomra, hogy figyelsz rám, hogy álmaim, amik elvesztek az életemben, mégis életre keljenek. Ahogy másokra is figyelsz. Az az energia, amit küldesz a csoport felé, nagyra becsülendő és szívből gratulálok és kívánom, hogy nagyon sok erőd legyen mindig.

- Mit javítanál a közösségünk munkáján?"
- Igazából ilyenen még nem gondolkodtam, mert én elfogadom a másikat úgy, ahogy van. Alkalmazkodó vagyok. De belegondolva sem találok olyat, amit javítani kellene.

- Hiszel-e a szeretet erejében?

- Nagyon! Ez az életem ereje: Szeretetet adni és kapni. A számmisztika szerint adakozó vagyok, ez igaz. Adni nagyon szeretek, mert nekem az az öröm, ahogy a másikat látom örülni. Így nagy erővel mondom mennyire csodás dolog a szeretet. Csak egy cseppet figyelni kell a másikra. Meg kell látni, hogy az apró pici dolgok olyan örömet adnak, hogy olyankor érezni, ahogy a szeretet szétárad bennünk. Akik velem vannak, mindenki átveszi ezt a szerető érzelmet és ők is megváltoznak, ahogy sugárzik belőlük is most már a szeretet. Ez az én örömöm. Pedig nem erőltetem senkire, csak adom.

 - Mit gondolsz, a sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a testi és lelki gyógyulásukat?

- Hinni, hogy nincs különbség. Hogy azok, akik nem sérültek azok is szeretik őket úgy, ahogy vannak. És ne ezzel a „sérült” meg „mássággal” kelljen foglalkozni. Hogy eljusson a bizalomig. Ők olyanok, mint a többi. Vagy inkább azt mondjam, hogy akiknek van valami egészségi problémája az akkor mind más? Viszont akkor kevés az egészséges ember, akinek nincs semmi baja. Így még jobban erősödik az, hogy egyforma emberek vagyunk. Mert lehet, hogy ma semmi baja XY- nak, de mi van, ha holnap pokol lesz az élete? Én erre kérném minden olyan embernek a segítségét, aki abban kételkedik, hogy nem olyan, mint a többi, mondja el valaki, hogy egyformák vagyunk. Nem kell szétválasztani minket.

- Sokaknak a vallás ad erőt ahhoz, hogy küzdjenek a gyógyulásért. Neked mi a véleményed a vallásról? Hiszel Istenben? Vagy másban hiszel?

- Hiszek Istenben. Katolikus vagyok. Szoktam beszélgetni vele és imádkozni is. De a szeretetben hiszek a legerősebben. Azt is Isten adta, akarja. Mindig hittem, csak kellemetlen dolgok értek. Így azt mondtam, mindenhol Isten háza van az ég alatt. Én mindenhol vele lehetek.

- A modern kor vívmánya a számítás technika, az internet. Sokan furcsállják, főleg az idősebb korosztály, hogy barátságok köttethetnek úgy is, hogy nem is találkoztak az emberek egymással személyesen.
Te osztod ezt a nézetet?

- Én óriási dolognak tartom. Mikor olyan beteg lettem, hogy még a gép előtt ülni is megterhelt, a lányom a kezembe adta a világot, a laptopját, hogy írjak és ne legyek olyan nagyon bezárva. Itt annyi mindent lehet olvasni. Megtalálni rokonokat, akik nagyon távol vannak. Vagy ismerőst. Barátot, Kollégákat. Vannak hátulütői is, mint mindenhol. De sokat segít a mai életben… minden téren. Tanulás, hírek, kinek mi az érdekeltsége, megtalálja. Vagy ha valamit nem tudunk, ma már itt megtaláljuk, nem csak leírva még videó is segít. Ha azt vesszük, hogy az idősebbek mennyien bezártak, pont nekik kellene rájönni, /mint sokan már rá is jöttek,/ hogy mennyi jót ad az életben.

- Mi a véleményed a Facebookról?

- Nagyon jó, csak vannak hibái. Én örülök, hogy beléptem, így kerülhettem közétek. Megismerhettem nagyon sok ember írását, akikről nem is hallottam. Megtaláltam egy jó pár ismerőst, akiket az életben nem  ismerek. Kaptam egy csomó jó dolgot, rosszat is, de azokból tanulva megint ki tudtam belőle hozni a legjobbat.

- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogy látod?

- Hát ez érdekes, tudod Hajnikám a munkahelyemen 5-6 felé kellett egyszerre figyelnem. Most ilyenkor este, miután a szokott beszélgetés és vacsorán túl vagyunk, megy a tv. Én verset írok be a gépbe, vagy épp olvasok, Férjem közben olvassa nekem a híreket a netről. Így zajlik a tv és net, a beszélgetés, az írás, és olvasás. Szerencsére a Férjem is sokoldalú. Minket nem zavar a tv, csak háttér zaj.

- Ebben az érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a véleményed erről? Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni, de a gyógyulása is a lelkén keresztül történhet. a szeretettel.

- Ez így van, csak akarnia kell. De azt is tudni kell, hogy nem mindenki egyforma lelkű. Így nem is várhatjuk el, hogy mindenki egy gondolaton, érzésen legyen. Ha az emberek elgondolkodnának és maguktól ráeszmélnének, hogy sivár az életük, mert nem is szeretik őket, talán a hiba a saját készülékben van, talán javítani kellene és szeretetet adni, akkor kapnának ők is. És boldogabbak lennének. Sőt nyugodtabbak is, mert a szeretet elvezetné azokat is a nyugalom, higgadtság felé. A szemeik is látnának, hogy mennyivel szebb, jobb élet volna. A magánéleten keresztül a munka, a gazdaság, a politika. Csak alkalmazni kell a szeretetet és nem eltüntetni.

- Mi a véleményed, ha a lelkünkre vigyázunk és ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Sokat hallani, hogy Ép testben ép lélek… Van benne valami. Csak a gyógyíthatatlan betegségekre nem hat. De jobb állapotot biztosít. Én nem érzem a lelkemet labilisnak, de az örökölt betegségem, és amit magamnak szedtem össze az életben a keménymunkával, azt nem a lelkem miatt szereztem. De ha a lelki béke nincs meg, azt már láttam, hogy ment tönkre az illető. Kell az is, hogy rendbe legyen, de szerintem nem gyógyít, csak segít.

- A baráti köröm nagy része mozgássérült, ezáltal sok mindenbe belelátok. Tudom, hogy egy végtag nem megfelelő működése, vagy elvesztése mennyi dolgot, képességet elvesz az illető életéből. Nagy lelki terhet tesz az emberre. Sok egészséges lenézi azokat, akikre épp fel kellene nézni. Mit tehetnénk a szemlélet jó irányú megváltoztatásáért?

- Minél nagyobb felvilágosítást kellene adni a betegségek kialakulása és az azzal való életről. Olyan helyen, mint a tv, amit nagyon sokan néznek és itt a net is. Szerintem ezt tömegesen kellene osztani. Lehetne az iskolákba is már tanítani. Mert akkor már a gyerekek abban nőnek fel és jobban átlátnának ezeken.

- A végtagok nem megfelelő működése vagy elvesztése fizikális nehézséget is ró az emberre. A sok lelki teher közül az egyik legfájóbb a kiszolgáltatottság. Mi módon lehet, illetve lehet - e ezt enyhíteni?

- Elsősorban a családi hátteret emelném ki. Nagy erőt ad és sokkal könnyebb a feldolgozás is, ha a család ereje, szeretete, segítsége van a háttérbe. Mert megtanulnák az emberek, hogy más nem számít. /De mint, hogy nekem is kísérő kell, sokat vagyok kellemetlen helyzetben, mert a férjem nem mindig tud elvinni, ha mennem kell valahova, hiszen dolgozik. Nehéz mást kérni, mert tehernek érzem. Ha volna olyan, aki megfizethető, ha szállítaná azokat, akik orvoshoz vagy elintézni valóit segítené, akkor nem érezné az ember annyira kiszolgáltatottnak magát./ Talán kellenének olyan szervezetek, akiket fel lehetne hívni, hogy milyen segítség kellene és tudnának küldeni valakit. Pl. szállításra, ápolásra, gondozásra, amibe a bevásárlás, étkezés ellátása, takarítás, mosás bele értek attól függően kinek milyen nehézségeket okoz az állapota. Tudom, hogy ez nagyon nagydolog, sok munka, sok ember, sok pénz. De van annyi minden, amit le lehetne ilyenekre cserélni.

- A kiszolgáltatottság mellett a bezártság az, amely sokak életét megkeseríti. Vagy... nem jól gondolom?

- Igen. Meg kell tanulni elfogadni elsősorban. És minden helyzetből a lehető legjobbat kell kihozni. De ez attól is függ, ki miért van bezártságban? És, hogy mennyire él egyedül, vagy van - e vele valaki? A fenti kérdésre adott válaszom is igen csak jó ide. Mert a helyhez kötött embereken segítene a legjobban.

- Az akadálymentesítés törvénye jogerős, mégsem lehet rengeteg helyre bejutni. Számomra az is érthetetlen, hogy néhány üzlet akadálymentesítése abból áll, hogy az ablakban jól látható helyen tábla jelzi, vigyázat lépcső… vigyázat küszöb. Sok mozgássérült ember számára egyetlen lépcsőfok egy soha ki nem nyíló ajtóval ér fel. Az esélyegyenlőségi törvénynek azt kellene biztosítani, hogy ne a körülmények, hanem az illető akarata döntsön arról, hogy hova szeretne bejutni.

- Igen, az esélyegyenlőségnek arra kellene törekednie, hogy ne a figyelmeztetés legyen, hanem úgy legyen kialakítva minden, hogy mindenki mindenhova el tudjon jutni úgy, hogy ne akadályozzák a körülmények. Pl. ha a lépcsők helyett rámpák lennének, akkor a mozgássérültek és az egészségesek egyaránt tudnának ezen közlekedni.
Az egészséges embereknek ki kellene próbálni mindazt, ami problémát okoz. Ha ők ülnének kerekesszékben, akkor mit tennének ilyen helyen? Ezért vannak különbségek, mert az egészségesek nem törődnek ezekkel a problémákkal, hogy simán menjenek a dolgok. Így van ez az érzés, hogy nem fogadják el azokat, akiknek van valami betegsége.
Azoknak az embereknek kellene másként gondolkodni, akik ezeken tudnának segíteni.

- Szerintem sok helyen némi összefogással lehetne rámpákat építeni. Mi a véleményed erről?

- Én azt mondom, mindenhol kötelezővé kellene tenni, hogy legyenek megfelelő közlekedési lehetőségek. Minden területen. Igen, szerintem is az összefogás a közös célként kezelés volna a jó.

- Amikor kiderült a betegséged, akkor a környezeted hogyan viszonyult a dolgokhoz?

- Kétségbe estek. Azóta is mindig izgulnak értem. Mindent megtennének, hogy segítsenek. Vannak, akik nagyon nem törődnek vele, még rám sem néznek. Pedig néha jó volna…

- Mi a véleményed az esélyegyenlőségről? Ez hogy valósul meg a való életben?

-A volt munkahelyemen 2009 - ben kitüntetést kapott az egész postánk, mert nagyon sok olyan embert – köztük kisebbségi dolgozókat - alkalmaztak, akik nem is tudom, hogy bírták elvégezni a kétkezű munkát. Én ezt a lehetőséget az egészségben rászorulóknak adnám. Akkor nagyobb lehetőségek lennének, kiépíteni és kijavítani azokat a dolgokat, amik hátráltatják az életeket.

- Édesanyád veletek él?

- Igen. Anyukámmal egymást felügyeljük, még ketten vagyunk. Ő és én egymásra szorulunk. Már elmúlt 81 éves. Számomra sokat jelent, hogy együtt élhetünk. Én azon vagyok, hogy igen is fontos, hogy ne egyedül éljenek az szülök idősebb korban. Fontos, hogy körülvegyük egymást, a szeretet ereje sok esetben minden gyógyszernél többet ér.

- És a lelked...hogy bírja ezt a sok bajt?

- Hajnalkám, őszintén megvallva, nagyon erős akarok lenni, de néha kicsit elgyengülők. Olyankor erőt kell gyűjtenem és visszazökkenek. Férjem, lányom és még anyukám is segít benne..
 Közben az a helyzet, hogy a férjemnek kelljen csinálni mindent, az ki tud borítani, így azt is figyelem, hogy mindent megtegyek, hogy ne legyen rajta akkora teher. Közben mindent megpróbálok, amit csak lehet segítséget nyújtani a családomnak. Vagy aki kéri, hogy segítsek. Még itt a verselők között is. S a versek mindent gyógyítanak. Páróra olvasás, csodákra képes.

- Mielőtt a riport végállomására érünk, egyik szép versedet szeretném megmutatni, amelynek talán mi is egy állomása vagyunk…

Szentesi Horváth Gyöngyi: Életem vonatán….

Elszaladnak felettem az évek,

Mint a gyorsvonat száguld a végbe.

Oly sok mindent kaptam útravalót,

A hosszú szerelvényem húzom magam

mögött.

Telerakva sok-sok mindennel,

Jóval, rosszal, ami eltörölhetetlen.

De a száguldó élet vonatán,

Nincs megálló, hol én leszállhatnék.

Vannak, helyek hol felszállhatnak,

Hol le… azok kik az átutazók…

De sokan kísérnek kik életem részei,

Velük gazdagabbak a napjaim.

Az érzést nem pótolja semmi sem, 

A szeretet mi viszi a vonatom.

Néha olyan, mint ha túlszaladna,

Néha, mint ha nem is ott járna.

Szeretnék lerakni egy-két rakományt,

De elmozdítani nem lehet már…

Látom a táj szépségét, hol elhaladva,

Megyek egyre csak előre haladva.

A velem utazó szép csodák,

Energiát adva kísérnek.

Így haladva minden olyan más,

Boldogság vezeti utam velük tovább.

S megyek velük a végtelenbe,

Mert egyszer odaérve leszek a fénybe.

De most még harcolok, mint egy oroszlán,

Nem adom, fel még hiszem várnak csodák.

A szeretetem osztom inkább még 

Egyre csak tovább és tovább…*

SzHGy. 2015.08.14.

Szerzői és minden jog fenntartva.

****************************************

- Nagyon szépen köszönöm, hogy én is riport alanyod lehettem. a választásod alá kerültem.
Minden jót, erőt, egészséget kívánok sok szeretettel.
- Én köszönöm a bizalmadat, és kívánom, hogy legyél nagyi, mutasd meg az unokádnak a nyomtatásban megjelenő verseskötetedet, és taníts meg minél több embert szeretetben és másokat tisztelve élni!
- Nagyon köszönöm a sok jó kívánságaidat! A velem való kedves törődésed  szívből köszönöm és nagyon jó egészséget kívánok kedves Hajnalkám!  A Gyógyító Művészetek közösség minden tagjának is a legjobbakat kívánom!

*********************************

6. FOLYTATÁSOS NOVELLA

BURZA MÁRIA : A KÜLÖNC

(FOLYTATÁSOS NOVELLA)

10. ÖSSZEOMLÁS

Zsófi minden nap kapott levelet Endrétől, és örömmel látta, hogy kiegyensúlyozottabbá vált barátja ( legalább is a levelei erre utaltak), mégis időnként megmagyarázhatatlan rossz érzések kerítették hatalmába.
Január huszonnyolcadikán késő este tudott csak gép elé ülni, várta, hogy olvashassa barátja meleg hangú levelét. Ám amit olvasott az egész valójában megrázta.

Burza Mária

Kedves Barátnőm!

Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam kettőnkről. Amit most írni fogok az ésszerűség mondatja velem. Barátságból szerelem lett, szinte észrevétlenül alakult át bennem a szeretet szerelemmé, és megkérdeztem magamtól: - Ez én lennék? Tudom későn gondoltam meg, kérlek bocsáss meg, ha tudsz nekem. Betegápolásból kijutott neked bőven, nem akarlak még én is terhelni.

Endre Zsófi a képernyőre meredt, és érezte, hogy egész teste lezsibbadt. Soha nem érezte még magát ennyire tehetetlennek, s szinte nem is tudta, mit válaszol a levélre, annyira önkívületi állapotba került Arra kérte Endrét, hogy adjon elfogadható indokot a barátságuk megszakításához és hozzá fűzte, ha két ember szereti egymást, természetes , ha egyikük beteg lesz, a másik odaadóan ápolja.

Endre válasza rövid és kimért volt:
- Kérlek nyugodj meg, állj fel, a családodnak szüksége van rád!
Zsófi hangosan mormolta maga elé:
- Szóval neked nincs, és még annyi gerincesség se , hogy megírd a szakításod valós okát.
Lefeküdt, de aludni nem bírt, és ez így ment heteken át. Anyjának semmit nem mondott el, nem akarta terhelni, és előtte próbált összeszedetten viselkedni. Mivel anyja állapota rosszabbra fordult, fizetetlen szabadságot vett ki, hogy mellette lehessen, de mikor egyedül volt, csak töprengett és sírdogált.

Barátnőjére gondolt, hogy beszélni kellene vele,hiszen még el se mondta neki Endrével való találkozásának történetét. Pedig valahol neki köszönheti, hiszen ő hívta meg arra a közösségi portálra. Felhívta telefonon és megbeszéltek a találkozásukhoz egy időpontot.?

11. A KÉT BARÁTNŐ TALÁLKOZÁSA

Zsófi a megbeszéltek alapján elment Katicáékhoz, aki pszichológusként dolgozott. Katica, amikor meglátta Zsófit, azonnal látta, hogy valami nagy megrázkódtatás érte.
- Gyere már vártalak, csak nem anyukád!?
de nem fejezte be mondatát.
- Nem , másról van szó! S elmondott mindent Endrével kapcsolatosan.
Ne haragudj, hogy korábban nem beszéltem róla, kezdetben nem láttam fontosnak, később meg oly hirtelen felgyorsultak az események és jött az ünnep is, így elmaradt. Talán önzővé tett ez az érzelem. Zsófi hangosan felzokogott.
- Most biztosan elítélsz? Szerelem ötven évesen, mennyire szánalmas vagyok!
Katica Zsófihoz lépett, átölelte és könnyes szemekkel mondta:
- Miért ítélnélek el? Régóta egyedül élsz, egyedül neveltél fel két gyermeked, megosztva magad köztük és hívatásod között. Aztán jött anyukád betegsége. és ebben a helyzetben talált meg Endre, akiben megbíztál minden rossz érzésed ellenére. Természetes a szeretet utáni, a társ utáni vágy!
-  De én beleszerettem, érted szerelmes lettem, és a találkozásunk utáni határozottságom egyetlen levele megingatta, s én nem ilyen voltam!
- Inkább azt mondanám neked, hogy a szeretet szeme másként lát, a hiányosságokat emelni kívánja, s a bizalom a szeretet alapja, itt nem te vagy a hunyó! Ne hibáztasd magad!
- De úgy érzem nem tudok felállni. Egyszerűen nincs erőm.
- Régóta ismerlek és tudom, hogy felállsz Ma még eleven a sebed, de az idő a segítségedre lesz.
- Az idő? Nem, az idő nem, meg kell értenem, fel kell ismernem ennek a találkozásnak az üzenetét, ahhoz, hogy képes legyek az elengedésre.
-  Vannak dolgok,melyeket nem lehet megérteni és mégis el kell fogadni. A megértéshez ismerni kellene Endre teljes múltját és a jelenét!Nem tartom kizártnak , hogy ez a férfi nem egyedül él.
- De azt írta, hogy amikor megzuhan , nem egy társhoz boruláshoz keresi a megoldást.
- Maga a kijelentés is különös, de mitől zuhant meg? A saját érzelmeitől? S ennyi idő után?
- Ezt nem tudom, lehet a szívével vannak gondok. Zsófikám, ez ködösítés! Lehet, hogy mint fizikus nagy tudással bír, de érzelmileg rendkívül labilis, sőt megkockáztatom, hogy kezelésre szoruló ember.
- Egyszer írta nekem, hogy nem sikerült magát megfejtenie, elment egy pszichiáter rokonához, aki teszteket töltetett ki vele, és az eredmény annyira ellentmondásos lett, hogy azt mondta neki:
Ha megfejted önmagad, gyere és meséld el nekem, én disszertációt írok belőle.
- Nem látva azokat a teszteket, csak az általad elmondottakra hagyatkozhatom, azt mondom, hogy összetett személyiségzavarral állunk szembe. Valószínű a gyökér-oka a gyermekkorában keresendő, ehhez esetleg öröklött genetikai tényezők is társulhatnak. Hogy a különcségét észrevette, bizonyíték rá, hogy felkeresett egy szakembert, nyilván érezte, hogy valami nincs rendben vele.
A két barátnő még egy ideig beszélgetett, majd Zsófi hazament és alvása előtt Endréért imádkozott először Istent kérve, hogy legyen Endrének a segítségére és neki is, hogy felismerni tudja, miért kapta ezt a megtapasztalást.
Fiának megírta a történteket, lányával naponta beszélgettek erről, de anyjának nem mondta el, mert terhelni nem akarta vele, látva, hogy napról-napra egyre gyengébb lett. Előtte tartotta magát, de magára maradva sokszor sírdogált, s ha sikerült éjjelente egy kicsit elaludnia, felriadt ?.

12.

Zsófi fájdalmas napokat, heteket élt át, miközben próbálta megérteni barátjának különös viselkedését. Fia február végén néhány napra haza jött, tudva, hogy nagymamája egyre gyengébb, és féltette anyját is, aki mindenről beszámolt levelében Endrével kapcsolatos nehézségeiről.
A tél hosszú volt és hideg, Zsófi nagyon várta a tavaszt, remélve, hogy anyját egy rövid sétára el-elviheti majd. Mindent megtett, hogy felerősítse, miközben ő egyre vékonyabb lett.
Katica egy nap eljött meglátogatni, és megdöbbenve látta,hogy barátnője mennyire lefogyott. Napi dolgokról beszélgettek, majd Katica megkérdezte:
- Ne haragudj, hogy rákérdezek, de írt azóta Endre neked?
- Miért haragudnék! Magamtól is szóba hoztam volna. Írt. A házról küldött fotókat, meg a kertjében nyíló hóvirágról.
- Ez igazán furcsa!
- Igen , az, valóban furcsa, hogy egy bérelt ház kertjét úgy gondozza, mintha a sajátja volna. Azt írta, sok-sok virágot ültet a saját gyönyörűségére.
Ahogy levelét olvastam és néztem a fotókat, olyan érzésem támadt, hogy az az ő háza.
- Nem erre értettem a furcsaságot! Zsófikám, ír egy szakító levelet, majd hosszas hallgatás, aztán, mintha semmi se történt volna újra ír, és fotókat küld.Hogy a kertet felvirágozza, nincs abban semmi különös, hiszen addig otthon az otthon, függetlenül a tulajdoni jogviszonytól, míg benne él az ember..Válaszoltál?
- Igen mivel kérdezte hogy vagyok, hogy van anyukám és a gyerekek.
  Még mindig szereted?
- Igen, és szeretni is fogom. Barátságból szerelem lett, majd vissza, hajlott a kezdetekhez, barátsággá szelídülve.
- Nem hiszem! Barátságból lehet szerelem, de szerelemből barátság?Majd meglátod, hamarosan más töltetű leveleket fog írni.
- Nem hinném, levele hűvös volt és kimért.
Igen, mert érzelmileg labilis ember, s a szakító levele után nem is írhatott más hangnemben. Elvarázsoltad te azt az embert, és úgy látom képtelen a szakításra, de kell, hogy legyen valami mélyebb oka is annak a januári levelének! Mintha kényszerpályára állította volna valami, vagy még inkább valaki.
- Sikertelen varázslat volt Katicám!
- Nem hiszem!Nem a varázslattal volt a baj, hanem vele, mert ő egész életében ingázhatott az észember és a szívember között
- Tudod, egész fiatalon, amikor találkoztam a marxizmussal, a belém táplált hit bennem is megingott. Kezdtem csak abba hinni, amit látok, majd lassan megértettem, hogy sok minden létezik, ami szemmel nem látható, de attól még van. A figyelem, a megtapasztalás és sok egyéb felnyitotta a szemem, vagy inkább úgy mondanám a szív szemét.
- Te bíztál benne, hogy az ő szeme is megnyílik egy másfajta látásra?
- Úgy láttam, hogy dominánsan az elme , az egó vezeti, de időnként a szív világába is tesz egy kis kirándulást.
- Pazar megfogalmazás, mint egy spirituális szakember.
- A spiritualitás lényeglátást jelent nekem.
- Akkor egy újabb fejezet következik kettőtök történetében , ha jól sejtem.
- Ha ír, válaszolni fogok, és ha segíteni tudok, megteszem, már ha elfogadja a büszke férfi egója egy nőtől a segítséget.
- Sok sikert hozzá, de légy óvatos, kiszámíthatatlan ember, már eddig is nagyon megszenvedted ezt a kapcsolatot, ha annak nevezhető egyáltalán.

Zsófi hosszan eltűnődött barátnője gondolatain. Fiának megírta, hogy újra leveleznek Endrével. Fia annyit írt:
- Anyukám légy óvatos! Endrének én minden jót kívánok, de nem szeretném, ha újabb megrázkódtatás érne miatta.

Zsófi eltöprengett azon, hogy egy olyan nagy tudású ember, mint Endre , hogy nem látja meg, hogy ha a kifogásokat elűzné, elűzné a félelmét is. Levelei alapján látta, hogy a hite is megingott, ateistának nevezte magát, azzal indokolva, hogy épp a vallás miatt történt benne ez a törés. Vallás és Hit, két különböző dolog, gondolta Zsófi. De részben értette, hiszen benne is létrejött valamikor ez a szakadás, ám Isten kegyelméből visszatalált önmagához, hitéhez. Segíteni fogom, mondta magának, ha alkalmat ad rá, talán ezért kellett találkoznunk!

13. MÁSODVIRÁGZÁS

Endre újra naponta írt Zsófinak, kezdetben a munkájáról, majd filozófiai témákról.
Ezt követően levelei lírai hangneművé váltak, és egyre elmélyültebben írt érzelmeiről. Zsófit kezdetben meglepték ezek a levelek, és meg is kérdezte barátját:
- Mond meg nekem, melyik az igazi éned, a rideg észemberi, vagy a lírai én?
Endre válasza:
.- Kedves kis Barátnőm!
Sokat tépelődtem önmagamon. Csodálkozva szemléltem önmagam, hogy milyen változások zajlanak bennem. Bevallom, januárban nem voltam jól a szívemmel, s arra gondoltam a betegségemmel nem terhellek, van elég gondod Ésszerűnek láttam, ha visszalépek, mielőtt teljesen elmélyülne kettőnk között az érzelmi kapcsolat. Próbáltalak elfelejteni, de nem ment, akkor ismertem fel, hogy magam is átélem szeretetnek, a szerelemnek azt a magasságát, amiről leveleidben sokszor írtál nekem.,Ha most itt lennél, láthatnád, hogy az íróasztalomon a számítógép mellett ott van a két fotó rólad. Mikor elnézem, arra gondolok, hogy fiatalon se tettem soha ki egy nő képét se az íróasztalomra..Lehet, hogy ez már a vénülés jele? De hogy kérdésedre válaszoljak, az igazi énem a lírai, de mindig elnyomtam magamban. Szerelmes vagyok őszülő halántékkal és készülök a második találkozásunkra. Hová szeretnél menni? Hová vihetlek el?
Ne félj tőlem, a lelki, érzelmi háttér megvan bennem , szeretlek. A szex fontos volt életemben, de rád másként tekintek, a lelkeden keresztül látlak, s amilyen tiszta a lelked, olyan szép vagy nekem külsőleg is. Eddig nem érdekelt a nők lelke, lehet későn ismerem fel, mennyire lényeges, hisz a szerelemnek szeretet alapúnak kellene lenni.
Most mennem kell egy kontroll vizsgálatra a szívemmel, de április hetedike után bármelyik nap megfelelő lesz nekem, most hozzád igazodom, te vagy nehezebb helyzetben. Várom válaszod.
Szeretettel, szerelemmel: Endre

Zsófi hosszasan elmerengett Endre levele felett, könnyek szöktek szemében és arra gondolt, bárcsak megnyitná a szeretet a szívét , mert akkor békéssé válna az élete. Újra boldognak érezte magát, elment a lányáékhoz és elújságolta, hogy Endre hamarosan meglátogatja. Emese örült anyja boldogságának, s ennyit mondott:
- Úgy örülök anyukám, talán mégsem tévedtem, amikor rábeszéltelek a vele való levelezésre.
- Kislányom, sokszor ráérezünk dolgokra, máskor meg tévedünk, hibázunk és ha a hibákból tanulunk, legközelebb éberebb lesz a figyelmünk.
- Ez úgy hangzik, mintha bizonytalanság lenne benned!
- Örülök, ha valóban eljön, de valahol mélyen azt érzem, nem fogunk találkozni.
- Ugyan már, te nem voltál soha negatív beállítottságú! Miért ne jönne?
- Nem vagyok negatív, de ezt érzem, és figyelek az első megérzésre. Bár reménykedem is, hogy most téves!

Zsófi levele Endréhez

  KEDVES BARÁTOM!

Ne félj a szeretettől, mert a Szeretet, maga az Élet, az Igazság és Isten!
Az elme nagyszerű, kell a funkcionális életben, a tanuláshoz, a munkához, az alkotáshoz, de nem szabad , hogy az ember az elme által felhasznált legyen, ezért én azt vallom, a kormánynál a szív legyen!
S most leveledre válaszolva, először is azt jegyezném meg, hogy a szeretet nem az öregedés jele.Gondold csak végig, mi magunk is szeretetből születtünk meg. Maga a test is energia , fény , de te ehhez jobban értesz, mint én. Amit a szerelem és a szex különbségéről írtál, magam is ezt vallom, a szerelem több, mint biológia, több, mint kémia.
Hová vigyél?- kérdezed. Érzéseim, érzelmeim nem arról szólnak, hogy kihasználjalak, hogy terheljelek, majd , ha úgy alakul a kettőnk jövője, majd elmegyünk szép helyekre együtt. Így az a válaszom, hogy gyere te el hozzánk, így megismered körülményeimet, anyukámat és a lányomat is.
Remélem a kontroll eredménye jó lesz. Várom leveled, melyben megírod a vizsgálati eredményt, és azt, hogy melyik nap tudsz jönni
Szeretettel: Zsófi

14. KERESZTEZŐDÉS

Zsófi újra boldognak érezte magát, barátnőjével is megosztotta a váratlan fordulatot
- Szóval arról ír, hogy szerelmes, miközben elég hosszú időn át hallgatott!
- Igen, azt mondta, marcangolta magát, hogy a saját érzéseitől, érzelmeitől megijedt.
-A Szeretet ok nélküli, és nem birtoklás. Ahol Szeretet van, ott nincs félelem
Zsófikám!
- Ez igaz! De miért félt tőlem?
- Nem tőled félt! Talán önmagától, de még inkább azt mondanám nem képes a feltétlen szeretetre még önmagával szemben sem. De aki önmagát nem képes szeretni, az az ember másokat se képes!
- Ez is igaz! De a félelem oka sok esetben a meg nem értés, s én úgy látom, hogy Endre önmagát se érti, ezért is fordult fiatalon pszichiáter rokonához.
- Azt gondolom, nem hitt a szeretetben, csupán időnként álmodozott róla. Ez némileg megmagyarázná, hogy miért nem írt hosszú heteken keresztül. Mint tudós, csak a bizonyítható dolgokban hisz. Ezek persze a részemről is csak feltételezések, mint ahogyan az is, hogy én valahogyan azt érzem, van az életében valami, vagy még inkább valaki. Te nem gondoltál erre?

- De igen! Egyszer azt írta, hogy a volt élettársa évente egyszer meglátogatja, és megkéri, hogy kísérje el egy kirándulásra.
- Ez nagyon furcsa! Te mit válaszoltál erre?
- Azt írtam, ha szeretik még egymást, próbálják meg újra.
- Nagyszerű ember vagy!
- Csupán tudom mit jelent a SZERETET!
- Válaszolt erre?
- Igen! " Nyugodj meg, annak a szerelemnek régen vége Kedvesem!"
- Amilyen labilis érzelmileg, nem biztos , hogy így is van. De majd kiderül hamarosan. Kívánom Zsófikám, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, megérdemelnéd, hogy boldog legyél, mert érzem, hogy szereted ezt az ember
minden különcségével együtt!

Endre a kontroll vizsgálat után felhívta Zsófit telefonon és örömmel közölte, hogy minden rendben van vele, és megegyeztek Endre érkezésének napjában. Megígérte , hogy indulása előtt telefonon szól Zsófinak.
De a telefon nem csörrent meg azon a bizonyos napnak reggelén! Zsófi gondolta, hogy valami közbe jöhetett, és később fog elindulni barátja. Egész nap várta a hívását, de hiába. Este ő hívta fel Endrét, de a telefon ki volt kapcsolva, így aztán mást nem tudott tenni, mint üzenetet írt neki, melyre az alábbi válasz érkezett :

KEDVES KIS BARÁTNŐM!

  Ezerszeres bocsánat, amiért indulni nem tudtam és nem is hívtalak, de váratlan beütött a mennykő. A ház tulajdonosa megjelent és családi okokra hivatkozva kérte, hogy költözzem ki a házból. Azt se tudom, hol áll a fejem, kapkodok, mint a vízbe fúlt Csomagolok is, albérlet után is rohangálok, közben egy erőművi szakértői munkával is megbíztak Itt lenne jó nekem Pesten a munkám miatt, de arra is gondoltam, szívesen bérelnék lakást ott, ahol te élsz, így közel lehetnék hozzád. Nem terhellek tovább gondjaimmal.

Szeretettel: Endre

Zsófi maga elé meredt , érthetetlen volt számára ez a levélés főleg az, hogy miért nem hívta fel a megbeszélt időben, vagy az nap később. De aztán az összes rossz érzését félre téve megírta Endrének, ha elfogadja, segít az albérlet keresésben. Endre nagyon megköszönte a felajánlott segítségét
Zsófi már maga se tudta, hogy mire is gondoljon, de el kezdte keresni Endre számára a szóba jöhető albérleti lehetőségeket, s mindegyik kiadó lakásról fotót is készített és elküldte barátjának Várta válaszát , de nem jött Zsófi úgy érezte egy érzelmi hullámvasúton ül, s felhívta Endrét telefonon. Egy női hang szólt Zsófi nagyon meglepődött, bemutatkozott és mondta, hogy Endrével szeretne beszélni. Hallotta, amint a hölgy kedvesen hívta a telefonhoz Endrét, aki viszont nem jött így aztán Zsófi elnézést kérve a zavarásért letette a telefont.
Talán a ház tulajdonosa vagy az öccse lánya, gondolta magában, de hogy miért nem akart vele beszélni , azt sehogyan se tudta értelmezni. Levelet írt hát Endrének és elnézést kért, ha rosszkor kereste, s arra kérte adjon választ, hogy megfelelő-e a felkínált albérletek egyike. Sőt azt is megírta, hogy egyik rokona hosszabb időre külföldre ment dolgozni és szívesen átadja a lakását Endrének
, bérleti díjat sem kér, csupán a rezsi költség terheli majd.
Barátja válasza így hangzott:
- Kedves Barátnőm!
Köszönöm fáradozásod, de ahogyan eddig is a jövőben is magam kívánom megoldani a problémáimat. Arról egy szót se írt, hogy ki volt a hölgy , akivel Zsófi beszélt.
Zsófi elmondta Katicának Endre leveleinek lényegét, hozzátéve:
- Semmit nem értek az egészből, semmit. Először örömmel fogadja a segítségem, aztán azt írja, maga kívánja megoldani.
- Drága Zsófikám!-az a nő a felesége, vagy az élettársa , s már megoldódott a problémája, ezért nem kell a segítséged!
- Ezt nem tudom elhinni! Ha így is lenne, miért nem írta meg!
- Miért? mert a te barátod egy gerinctelen férfi!
- Nem, ez lehetetlen! egyszer azt írta, hogy büszke az őseitől örökölt gerincességére!
- Szép kis örökség mondhatom! De kívánom, hogy neked legyen igazad!

15. SÖTÉTÜL AZ ÉG

Lassan teltek a napok Endre jelentkezése nélkül. Zsófi tehetetlenségében megnézte az oldalát, amely az a megismerkedésüket hozta. Nem érezte jól
magát ettől, de annyira szerette volna tudni, hogy mi van a barátjával.
Majd egy nap Endre Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versét küldte át, és Zsófi érthetetlenül nézte, hogy vajon mit akar ezzel üzenni neki, hiszen a vers egyébként is nehezen értelmezhető, sok vitát kiváltott még irodalmi berkeken belül is, de a jelenlegi helyzetben teljesen érthetetlen volt Zsófinak.
Furcsa, egymásnak ellentmondó gondolatai támadtak, s egyet gondolva újra felment a nevezetes közösségi portálra. Meglepődve látta, hogy Endre egy hölggyel levelezik, és írt néhány sort barátjának.

Kedves Endre!

   Az oldalon láttam, hogy megismerkedtél egy hölggyel, s érthetetlen számomra, hogy előző leveleidben arról írtál nekem, hogy mennyire elfoglalt vagy a költözködés miatt. Csak annyit kérek, írd meg, hogy az átküldött albérleti lehetőségek közül megfelelne-e valamelyik, mert választ kell adnom.

Szeretettel: Zsófi

Endre válasza:
Kedves Barátnőm!

Köszönöm, hogy segíteni próbáltál, de megoldom magam, ehhez vagyok szokva ( Ezt korábban is említettem). Mivel független férfi vagyok, azzal levelezek és randizok, akivel akarok!
Endre

Zsófi a rideg választ olvasva kesernyésen mosolygott. Micsoda pálfordulás !- mondta magának néhány napja még a boldog találkozásról írt! .majd a költözködés váratlan terhéről, megköszöni a segítségét, majd ír egy rideg, elutasító levelet.
- Kész átverés show szereplője lettem, gondolta Zsófi, ötven éves fejjel.
Bár még mindig reménykedett, arra gondolva, hogy a váratlan nehézség Endrét visszarántotta az elme kimért világába.

Az elkövetkezendő napok Endre hallgatásával teltek, Zsófi viszont az Oldalon érdekes fejleményekről olvashatott. Nyilvánosra tették a levelezésüket, a találkozásuk helyét és idejét, mindezeket a hölgy írogatta, de Endre válasza nem volt látható, csak a hölgy leveleiből volt kiolvasható.
- Különös , mondta magának Zsófi, lehet a szeretetem teszi próbára, vagy egy luciferi játszmáról van itt szó ? Ki lehet ez a nő? Talán a volt élettársa?
Zsófit nagyon bántotta a dolog, nem látott tisztán, de elhatározta nem beszél se a gyerekeinek, se a barátnőjének addig a dologról, míg át nem lát ezen a fátyolos és felettébb morbid történésen. Azt már tudta, hogy a különcsége ellenére annyira mélyen megszerette, hogy bármi is a mögöttese, el kell fogadnia. Látta, hogy Endre csak bepillantott a szeretet világába, majd hátat fordítva visszalépett a saját ész-vezérelt világába. Mennyire kíméletlen ez a világ,- gondolta Zsófi - és sajnálta Endrét, és egy halovány remény élt még benne, hogy talán visszatér hozzá. Lett is visszatérés, de egészen másként!?

Folytatjuk.

................................................................

I. P. STEVE   VERSEIBŐL...

I.P.Steve: Reménykeltőkép

Holdsugár az éjek éke,
sötétségnek édes fénye,
félhomálynak díszlámpása,
világító pazarsága.
Ébren-álmon valóságon,
még behunyt szemmel is látom.

Romantika szép jelvénye,
lelkem, létem fontos része,
elszállt évek sűrítménye.

Ha jönnek ragyogó esték,
még halványan csillog remény,
hogy feléledhet az emlék.

................................................

BURZA MÁRIA   VERSEIBŐL ...

Burza Mária: KIFEJEZHETETLENÜL

Csak Rá gondolok,
megszáll egy bűvös igézet,
érzem, szívembe belépett,
megszűnt egyedüllétem.

Szívemmel hallgatom szavát,
"a boldogság az alkalmazkodásnak
az egyik formája", hallgatom,
s bele simulok szavába,
tiszta öröm tölti be szívemet,
egyetlen érzés dalként száll
a Végtelenbe,- kifejezhetetlenül
Szeretlek.

Szívemmel hangját hallgatom,
olyan Szeretetben fürdök, melyet
szavakkal leírni nem tudok,
nem akarok semmit tenni,
csak ebben az áldott csendben lenni,
szavait belélegezni.

Ma oly különösek voltak szavai,
talán mert elmélyültebb volt csendem, ,
"Szeretet legyen minden lépésednél,
vágyaidról eddig néhány vonalat húztál,
a terv készülőben, ne kérdezd,
fenséges palotája mikor teljesedik be."?

 ……….......................…………

Burza Mária: ESTÉHEZ HAMVADÓ NAPPAL

Lassan a nappal az estéhez hamvad,

hogy reggelre ébredjen tiszta lappal,

szemeim is lassan lecsukódnak, s 

lelkem átszeli a csillagok honát,

Lelkedhez érve, boldogsághoz érve.

Nincsenek gondolatok, csak érzések,

lelkem forrása felbuzog, ahogy Lelked

felé haladok, csodát láthatok.

Nincs bennem fájdalom,

könnyedén lebegek Veled,

a Mindenség Szíve

mindkettőnket átölel.

Itt lesz megértett,

a boldogsághoz nem kell más

csak tiszta szív és lélek,

meghívható ott, kit szeretsz és

szabadon vele lehetsz,

valóságként átélve , mit jelent a 

Boldogság. s , a Szeretet.

Hiszem lesz idő, mikor együtt lehetünk,

mikor nem kell sietnünk,

mikor megszűnik a külvilág,

mikor a végtelen tér-idő ölel bennünket át.

Lassan a nappal az estéhez hamvad,

hogy reggelre ébredjen tiszta lappal,

s mikor az álomvalóságból visszatérek,

az új napomra egyetlen szót vések, 

melyben benne lesz minden.

…………………… 

Burza Mária :TŐLED TÁVOL

Mint gyermek, ki hisz még mesékben,

szívem teli vággyal , - álmodva felőled

minden varázslatos éjjel, hol álmaim

valóra válnak, mint tündérmesében.

Mikor nappal álmaimra nézek,

csodának a Szeretetet látom,

Tőled kaptam meg, szívemben

őrzöm, e drága Kincs segít

megélni napjaim.

Tőled távol szomorú az élet,

hisz minden nap látni szeretnélek,

de amit megtagad tőlem 

a nappal, pótolja az éjszaka,

mikor a Szeretet hozzád vezet,

és karjaidban megpihenhetek?

*********************************

7.  NOVELLA

BAGOLYNÉ SZŰCS ANDREA: Kabátok

Felfigyeltem egy narancsos színű dzsekire. Bohókás, néha dacosan is az. Tánclépésben közlekedik, életteli, ahogy repül a kapucni minden lépésnél. Tizenéves gazdája minden reggel pontban 6 órakor elindul a szépen gondozott, szilvafákkal övezett családi házból, azért, hogy minden nap fél órát ácsorogjon a református műemlék templom előtt. A narancsos dzseki ilyenkor mindig bólint egy mélyfekete télikabátnak, 12 kisgyerek hó csatára felkészült dzsekis overalljának, néhány elegánsan nőies ballonnak. Plusz két kutyának kabát nélkül. A vállak merevségén, a megfeszített ujjakon látni, hogy a feszültség egyre fokozódik alatta, ahogy közeledik a fél 8.
És akkor, mint minden reggel - szinte óramű pontossággal – feltűnik egy egérszürke, kopottas kabát, a fiatal segédlelkész most indul az egyházi iskola felé.
- Áldás békesség! – hadarja a lány és elővillannak a kapucni mögül vöröses copfjai és lángra gyúlt arcocskája
- Áldás békesség! – mosolyog vissza a lelkész és táncra kel a szürke kabát is. Két szív indián tánca, két tekintet egymásba fonódása. Ennyi történik minden reggel.
- Egyszer nője ki végre azt a kis narancsszínű kabátot – gondolja a férfi
- Csak tartson ki addig az a kopottas szürke – kívánja a lány
Jó lenne tudni – tippel a két kabát – hogy döntöttek odafönn, vajon mi ketten egykor egy szekrényben lapulunk majd?
Aztán eltelt néhány év. Az iskola karácsonyi bálján ismerte meg a lány a sötétkék öltöny tulajdonosát. Andalító zene szólt, amitől az is szerelmes lesz, akinek nincs is kibe és a félhomály is azt sugallja, ez itt most egy varázslatos hely, ahol minden megtörténhet. A fiú bedobta a legsárosabb mosolyát, legszebb szavait. Nagyon gyorsan történt minden. A lány két perc múlva már nem csodálkozott azon sem, hogy a fiú a narancssárga kosztümkabát gallérja alá leheli a forró csókokat.
- De hát, azt sem tudod, ki vagyok… - bontakozott ki az ölelésből, amikor a sötétkék öltöny már nagyon is merészen simult hozzá
- Nem is akarom tudni – mondta a sötétkék szövetkabát személytelenül
A narancssárga kabátujj beleremegett a csalódásba. Ott hagyta a sötétkék öltönyt a táncparkett közepén, dacosan, megbántottan.

Hetekig korholta magát a narancssárga kabát, de aztán a gyűrődéseit elsimogatta, mintha nem is lennének és leporolva magáról a sarat elhatározta magában, hogy ezután nem hisz többé a másik kabát szépségének és divatosságának.

Aztán, akárhogy is igyekezett, mégis csak megszédült egy kisportoltan lezser farmerkabáttól. Csak nyár volt, szelíd csillagos éjszaka, egy romantikus kemping, egy kis sör és halk gitármuzsika. Átbeszélgetett éjszaka, ami után a lány úgy érezte, igen, ő az, megtalálta a kabátom a másik felét. Csak hogy azt a szakadt kabátot egy színész viselte. Csak kellék volt a kabát, abban a darabban, amiben játszott, és reggel továbbállt, mintha az együtt töltött éjszaka is csak része lenne az előadott darabnak. Csak egy kitalált szép mese, sok porcukorral a hatás kedvéért. Aztán függöny le, a mesének vége. Hogy aztán a narancssárga kabát törölgeti e a gazdája könnyeit, az már egy másik történet más szereposztással, neki mindegy.
Egy mézillatú, esős tavaszon aztán felbukkant mellette egy motoros srác. Semmi kabát, ami bármit elárulhatna róla, csak fekete bőrdzseki és páncélként szolgáló bukósisak.  Még a szeme sem látszott ki.  Heteken keresztül csak nézte őt a motorról, ezt is csak onnan lehetett tudni, hogy a bukósisak fordult utána, amerre ment. Kicsit később már integetett is neki. A narancssárga dzseki újra életre kelt, egyre jobban látszott rajta, hogy örül, hogy ez az idegen motoros dzseki minden nap elé kerül, vagányul veszi be a kanyart, hogy csak úgy füstöl a kerék és finoman, alig láthatóan, de csak neki int. Talán már várja is, hogy ő is integessen neki.  Sokáig úgy tett a narancssárga kabát, mintha észre sem venné. Lendültek frissen, vidáman a kabátujjak a kapucnival együtt, tánclépésben, ahogy szoktak, mintha mi sem történne. Úgy érezte a kabát, hogy ha csak egy kicsit is integetésre emelkedne az ujja, a fekete bőrdzseki azonnal mellette teremne, és ki tudja, talán csak csókokat lehelni szeretne a gallér alá vagy összegyűrné újra.
Hónapok teltek el, a motor reggelente valahonnan mindig ott termett mellette, a bőrdzseki már messziről mosolygott a narancssárga kabátra, és integetett, jelzett, csak neki, senki másnak. A lány azon kapta magát, hogy sokat gondol a rejtőzködő férfire. Egy reggel, a nőies, zsinórral díszített narancssárga kabátujj mégiscsak intésre emelkedett. Óvatos, bátortalan lendülés volt ez, de már biztos volt magában: tudni akarja, hogy kit rejt a vagány bőrkabát.
Reggel azzal a boldogsággal ébredt, hogy ma minden megváltozik. Biztosan lekerül végre a sisak és talán be is vallja a bőrdzsekis, hogy nem véletlenül motorozott minden reggel éppen arra. Még korábban is indult, hogy ha elé áll a fiú, akkor legyen idejük az első csókra, vagy kedves szavakra, simogatásra. Soha nem repült még ilyen lendülettel a táncoló narancssárga kabát.
Lépegetett, ábrándozott, aztán földbe gyökerezett a lába. Megismerte a motort és a bőrdzsekit, kivételesen nem volt rajta bukó sisak, éppen szájon csókolt egy nőt, egy olyan kifinomult nőies ballonban. Lehetett a nő vagy 50 éves. A fekete motoros dzseki tulajdonosa meg vagy 65, de 60 legalább. Egyszerűen nem értette, hogy mi történik. Szédült, hányingere lett, elfogta a viszolygás és futni akart, el onnan, gyorsan, amíg észre nem veszi a bőrdzseki.
- Várj! – Kiáltotta utána szinte azonnal a férfi. Várj már
A narancssárga dzseki zihálva, légszomjjal küszködve ölelte körül a gazdáját. Próbálta védeni ahogy csak tudta szegényt. De hiába burkolta körbe, a feltörő könnyeit nem tudta elrejteni. Futott, futott a lány. Nem is tudta merre járhat.. Ismeretlen volt az utca, nem is érdekelte.
- Várj már! –kiáltotta a motoros újra, felbőgette a motort és utána indult – ott hagyta a ballon kabátot az utca közepén, mintha nem is ismerné.

Bármennyire is el akart menekülni, utol érte a motoros. Nagy füst terjengett, a motor zúgott.

- Csak kölcsönadta a motort…. nem érted, … csak kölcsön adta ma reggelre a fiam… hogy az anyját elhozzam .. elkésett volna…most ez nagyon fontos nap a feleségemnek a munkahelyén… hát nem érted? .. Otthon majd meg őrül, hogy haza érjek a motorral és  ..elindulhasson ide… hogy Téged lásson… hogy nem érted? …. hahó!... Hallod?... Te lány… A fiam igencsak szerelmes beléd… Ez az ő motorja… Az övé… várj már… ne rohanj…

A narancsságra dzseki, aki lélekszakadva, kócosan és zaklatottan menekült a térről, most kezdett kicsit lassabban haladni, kicsit leengedni a vállát, kicsit szusszanni, még nem hitt el mindent, még mindig össze volt zavarodva, még mindig a szakadásra gondolt, meg a gyűrődésre, amiről az imént még azt gondolta, hogy újra át kell élnie. Még fájt nagyon ez az egész, mintha szembe csapták volna sárral, vagy szét szakították volna az anyagot, pont a hátulján, a sliccelésnél, amelyik részére a legbüszkébb. Még mindig vitte a lába, hátra se nézett.

- Várd meg a fiam,  - kiáltott utána a motoros – ne menj el, haza viszem a motort és el fog jönni hozzád.
A kis narancssárga dzseki kimerülten rogyott le egy padra. Körülötte sietősen haladtak el a kisbundák, farmerdzsekik, nagykabátok, fel sem figyeltek a viharra, ami ott belül játszódott le benne, egy idegen miatt, akit nem látott még soha, akinek soha nem hallotta még a hangját, aki mégis fontos lett neki mára, és akiben kis híján csalódott ma, ha egyáltalán a bácsi igazat mondott.
- Jól csak a szívével lát az ember.. biztatta magát a lány… jó, tudom, nem láttam még őt a szememmel, nem hallottam még a hangját sem, de a szívem csak nem vezethet félre ennyire…   és ha igazat mondott a bácsi, akkor ő is érez irántam… igen.. megvárom, most már bármi lesz is.
A fekete bőrdzseki szemmel láthatóan kapkodta a levegőt. Rohant ide, ahogy csak tudott. Nem volt rajta bukósisak. Messziről látszott, hogy valaki más viseli,nem az iménti bácsi az, hanem valaki, aki ismerős valahonnan, persze lehet, hogy csak a tartása ismerős, vagy, ahogy a kanyart veszi be. A narancssárga kabát eljátszotta, hogy nem veszi észre, kissé oldalra fordult, beburkolózott, de közben attól félt a legjobban, hogy a férfi ma is csak integet egyet finoman, mint minden reggel és gyorsan tovább is hajt.”Ha nem áll meg, elé ugrom és megcsókolom „– latolgatta magában mosolyogva.
Aztán egyszer csak csend lett. A motor fujtatott egyet, majd elhallgatott. Lépések zaját hallotta a háta mögött és érezte a fekete dzseki bőrének illatát. Valaki a vállára tette a kezét hátulról. Nóri – mondta – Nóri, én vagyok.
- Te vagy?  - suttogta a lány -  Te? Ó te!
A narancssárga kabát nem fordult felé, maradt háttal . Nehezére esett nem sírni.  Nem látta még a férfi arcát, semmit nem látott, de tudta, hogy nem volt véletlenül semmi. Minden gyűrődése kisimult, minden folt, ami rajta esett eltűnt, minden bizonytalansága múlttá lett. Semmit nem kérdezett, csak átölelte csukott szemmel a férfit. Úgy ahogy volt, bőrdzsekiben, bár arra számított, hogy majd szürke egérszínű kabátban lesz, amikor újra látja.
Azóta sok év telt el. Ma már a kis narancsszínű dzsekit a pár kislánya viseli, bohókásan, tánclépésben.

*********************************

8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI

NAGY VENDEL: Távolból

Bizony, az ember néha elmereng,
hová jutott, s  merre megy....
hallgatja a  távolodó neszeket,
messziről egy halkuló vonatfütty integet.
szürke falu ház falából
mely fehér volt egykoron,
tömzsi ablak  sárga fénye hívogat,
szemed előtt játszik kuszán kavargó színes csíkokat,
a  barna alkonyon.
gúnyos kacajjal hívogat.
koppannak  a zsaluk ütemre,
ha lenge szellő lengedez  velük játszadozva,
csillámlik benne a  gyertya fénye,
rásimulva rátelepül az üvegére.
felragyog előtted a  kép,
csipetnyi messzeség,
olyan bonyolult vagy ,
akár az ék.
távolból egy merész tivornya
emléke él még  benned,
utolsó vacsora gyanánt,
vágyaid már messzire járnak,
elindultak minden égtájba,
négy sarkába a  világnak,
az esthajnal csillaga,
vagy a  sarki fény
mutatja az égi utat.
egyre megy....
uccu fuss , kerítsd,
mint a  bogáncsos Puli,
ne a  távolból nézzél utána .
üvegesen bámulsz a  hunyorgó Holdra,
felocsúdva állsz, előtted a  nagy tó,
térdig a  hideg viz takar,
oktalanul belegázolva.
hogy kerültél ide?
kérdezed  tisztuló aggyal.
messziről egy kutyaugatás riasztva hallatszik,
ki az, és mit akar?
mint örök életjel  maraszt.
távolból az élet szava hallik,
mint megújuló tavaszi hajnal.
s  újra felkúszik az égre a  ragyogóan éltető NAP.

2017.   június 22.

 ............................................

NAGY VENDEL: Káprázatos vízió

Tomboló nyárban,

Negyven fok felett,

 Ha lehunyom a szememet

 Elmélázva, elmerengve,

Könnyű testedet látom

 Forróságtól elpilledve

 Kifeküdve mustrára

 elpihenve plédekre,

A Te szemed is félig lehunyva,

 Alélt testeden

 Naptej csillan,

Kókusznak édes leve,

 És pilláid homályából

Izmos testek duzzadását látod,

 Érzéki szerecsenek állnak körbe

Pálmaágakkal övezve,

S strucctollak susogását hallod,

S lágy szellő simogatja

Elalélt testedet,

 Kezedben hűvös koktél enyhíti szomjadat.

S egyszer csak egy kellemes tenyér simogat,

 Félálmodból lassan felderengsz,

Hűs, határozott, és kemény,

 Ez a kéz,

 Szolga ezt nem merné...

 Királynői erény.

Hirtelen kinyitod a szemedet,

De nincsen más ott csak én...

 Ki rabszolgád lehetne

 S  pilláid alól

Eloson az erény

Mint egy vízió

Hamis, csalfa illúzió

2017. forró nyarán 

*********************************

9.ÍRJUNK KÖZÖSEN VERSET 
  

GERGYE IMRE
 Az „Írjunk közösen verset! ” című irodalmi „játék” Lezajlott. Felhívásomra, mely abból indult ki, hogy több látássérült sorstársam kacérkodik a poétasággal, A Költészet Napja alkalmát felhasználva hívtam Őket egy különleges megmérettetésre. Két-három lehetőség futott egyszerre, de nem mindenki vett, vehetett részt mindegyikben.
Végül nyolcan (6 látás-, egy mozgássérült, és egy nem korlátozott, az ország négy városában élők)két hét alatt, 14 kezdeményezésből 11 verset írtunk. Bíztunk benne, hogy a vers barátai előbb, utóbb mindegyiket megismerhetik majd. Nos éppen a Könyvhéten jelenthetjük, hogy a szerkesztett anyag – igaz – Braille nyomtatott változatban kölcsönözhetővé lett a Vakok Szövetsége Könyvtárában. Köszönjük a lehetőséget.

Gergye Imre
 http://www.szembenezve.blogspot.hu/
 

………….....................………...

  Gergye Imre: Vakság

 
Fehérbe öltözött vágyaid
sötét árnyékán tapodsz.
Megnyúlt stólájába
kapaszkodsz Kétségbeesetten.
Széttárnád karod,
de kinyújtott tenyered elárul.
Kaviccsá kérgedt könnyed
horzsolja háborgó arcod.
Tárgyakkal takarnák
mételyes magányod.
 
Végtelen folyóként vergődsz
két part közt.
Görgetnél követ, cipelnél csónakot,
de csak gallyat sodorsz,
S ha egy pillanatra
madár ül rá,
melegség villan,
és a habok,
a habok fehérbe öltöznek.
 
..................................

Szervusztok, kedves Szerzőtársaim!

Mivel az ígért küldemény már a Magyar Posta kezében van, és e kézen múlik, hogy mennyi idő múlva csenget hozzátok a postás, így feltárom a titkot.

Tudatom veletek, hogy egy polcra kerültetek olyan nagyságokkal, mint Fazekas Mihály, vagy Jékely Zoltán. Igaz, ez csak egyetlen könyvtárban, szövetségünk Braille könyvtárában valósult meg egyenlőre. (Legyen ez biztatás  a továbbiakban!)

Elnöki segítséggel kaptok mindannyian egy-egy példányt, illetve kettő mostantól kölcsönözhetővé is vált.

Ritának, és Icának biztosan, de lehet, másoknak is okoz egy kis fejtörést. Remélem belevágtok a „rejtjelek” megfejtésébe! Szívesen segítek!

Még egyszer köszönöm, hogy együtt voltatok velem az idei Költészet Napja alkalmából szervezett  játékunkban.

Imre

 
..............................................................

AZ ELKÉSZÜLT VERSEK

01.
 Gergye Imre – József Tibor – Mátyás Rita – Nagy Vendel:
Ujjaid hegyén
 

Ujjaid hegyén,
érzed az enyém.
Vágyad hevét
zúdítsd felém.
Kevés az éj,
 
tűnik a tér.
 
Vágyunk lángoló,
szűzi dombokon,
kezem kalandozó.
Rajtkövön állok,
vitorlám bontom,
 
izzad a kéj.
 
Elidőzik kezem,
éhes szám,
kebled hamvain.
Ujjaim becéznek
bimbóid csúcsain,
 
ered a vér.
 
Tovasiklok lassan
csípőd vonalain,
vénuszdomb lankáin
gátat hágok,
rózsát szakítok
hőn lankadó teremtőm.
Moccan a barna idő,
 
törik a fény.
 ...........................................

02.
Gergye Imre – Kozma Ilona – Nagy Vendel:
Szakított a barátom
 
Szakított a barátom,
töröltem a leveleit,
beadom a kulcsot.
 
Jöhet most már lóháton,
kímélem az idegeim,
felejtem a suttyót.
 
Mi is az én pinkódom?
Nem tudom, hogy hová írtam!
Beadom a kulcsot.
 
Tovább már nem kínlódom,
eleget ríttam,
felejtem a suttyót.
 
Talán hogyha vasból lenne
leadnám a  MÉH   telepre.
 
De ez kulcs a  szerelemhez,
eljuthatnál a  szívemhez.
 
Beadom a kulcsot.
 
Talán hogyha vasból lenne,
leadnám a  MÉH telepre.
 De ez kulcs a  szerelemhez,
eljuthatnál a  szívemhez.
 
Beadom a kulcsot.
Felejtem a suttyót.
 
.........................................

03.
 Gergye Imre –Nagy Vendel – Vass Péter:
Rejtve ( Braille-ben)
 
szeme Lehunyva,
könyve  kinyitva,
tekintete távol.
merengve lapozza,,
Tenyerével simítja
a pöttyös papírt.
 
Mit valaki megírt,
örülve, bánkódva,
remélve, vágyódva,
hogy nem látták, ha sírt.
 
Vágyott simogatni,
de nem azt, mit máskor
más már megírt máshol,
nem a puszta papírt!
 
olvasni sötétben is lehet,
nem kell hozzá lámpa fénye,
vakító napnak fényében sem
ha nem ismered a  pontok szavát,
nem juthatsz előbbre.
hiába a  vasakarat,
a  titok titok marad.
 
.................................................

04.
 Obenausz Tamás – Pálffi Krisztina – Vass Péter: Mese
 
Zöldellnek a fák, virágba borulnak,
madarak hallatják trillázó hangjukat.
Vidáman, boldogan  csicseregnek
sok örömet adnak az embereknek.
 
A tél fehér hidegségét elkergetik,
medve úr szép álmát felrezegtetik.
Nem gondol az Ordas sem már a fagyos télre,
nagy falkában él mitől is félne?
 
Kitől is, hisz erős, ha kiabál.
Sajátja helyett, ha mások sarkára áll!
Ám ha egyedül van, más arcát mutatja,
bátran legfeljebb csak a holdat ugatja.
 
Ne törődjünk vele, örüljünk a szépnek!
Tavasznak, nyárnak, ősznek, sőt: a télnek!
Főként a tavasznak, pezsgő kikeletnek,
amiről tudósok felfedezést tettek.
 
Mit is fedeztek fel? Türelem, ha telik,
elmesélem alább, amint következik!
Évszakunk a tavasz. Szerelemmel tele,
Pajkos Ámor isten legfőbb játszótere.
 
Boldogan sóhajtsz, ha páros a találat,
ám ha Ámor viccel, nem játék a bánat.
Páros, avagy szóló, az, hogy mit óhajtasz
nem számít, mert végül mégis csak sóhajtasz.
 
Boldogan, szomorún, állat, avagy ember?
S most jön, miről szóltam: mit fedezhettek fel?
Hát azt, mi tavasszal érzik,
Ámor nyilaitól a virág is vérzik!
 
Sóhajt a virág is, szomorún, vagy vígan,
mivel a szívükben nékik is csak nyíl van.
Sóhajt az orgona, rózsa és gyöngyvirág:
sóhajuk az illat, s megszédül a világ!
 
............................................

05.
 József Tibor – Nagy Vendel: Közös legyen
 

Közös legyen,
aztán többszörös.
Lehet egyedi,
öröm és ünnepi.
Április tizenegy,
hanggal, szóval teli.
 
Szóval: Emlékezzünk!
Írjunk közösen verset,
"csak pontosan, szépen"...
épen, vakon e Földön,
amit akartunk, régen
belém költözött a vágy.
 
Bár, nem regnál már
"az utca és a föld fia"...
éltében szűk kör övezte,
csak korunk öleli,emelte.
Tekintetem Dunára réved,
leülök mellé, rakpart kövére...
 
Attila, te is magányos vagy?
Nem zavar a  város zaja? 
Eltűntek mellőled költő társaid,
 azok kik titkon szerettek,
azok is kik már el is feledtek.
Nem ül itt melletted senki,
csak azok kiket akartál
tanítani.
 .......................................................

06.
 Gergye Imre – József Tibor – Mátyás Rita – Nagy Vendel:
Jó ez a nap
 
Tavaszi fényben
fürödj meg szépen,
törölközzél meg
hajnali széllel.
 

Szép szőkeséged
harmatvíz mossa,
lépteid nyomát
napsugár csókolja.
 

Csobogó csermely
csacsog csapongva,
csicsörke hangja
lelked nyugtatja.
 

Pillangók tánca
ezer szín réten,
aranyló fényben
táncra hív téged.
 

Ahogy így lépdelsz majd,
s libben  loknis ruhád ,
mosolygó cseresznyefa
szirmait hullajtja rád.
 
..............................................

07.
 Kozma Ilona – Nagy Vendel - Obenausz Tamás: Fehér szélrózsa
 

Fehér szélrózsa álmokat szakít,
Szirmát szélnek tovaröpíti: így,
szerelmeket ad össze: nem hamis,
forog, mint élet, körbe mindig is.
 
Körbe, körbe, sebesen pörög,
az egész világon átdübörög.
Felszítja a tüzeket.
Egyesíti a szíveket.
 
Ha majd a  nagy tűz lelohad,
az idő szántja homlokodat,
elfújja a  szél a  parazsat,
kioltja a  vágyakat,
 s  betakarja a  hamu,
a  gyöngyen szép álmokat.
 
De, a fehér szélrózsa álmokat szakít,
szirmát szélnek tovaröpíti: így,
szerelmeket ad össze: nem hamis,
forog, mint élet, körbe mindig is.

 .....................................

08.
 Gergye Imre – József Tibor - Nagy Vendel: Epilógus
 

a ma holnap megint tavaly lesz,
éjre éj jön rendületlen.
Bakancslistád, ha van, fűzőjén bár bomlanak a csomók,
mi marad?
 
Elmúltak már a  szép napok,
mit hozhatnak még  a  holnapok?
Bár kalandozik  kóborló szívem,
a jövőt csak a múló idő fejtheti meg.
 
De nem hívom a múló időt,
festett kép a feslett nő.
A jövőnek sincs képlete,
az alagút vége fénytelen.
Végül mi marad?
Lezárult zsongás, pillemozzanat.
 
Mi marad?Amit csak Te akarsz...
a volt, van, lesz képzelet.
Fűződben botlasz e,
listádat az írja meg,
a titkolt végrendelet.
 
Múltból cetlik sorakoznak,
pipáljuk, dobjuk sarokba.
Bár még sokat kéne tenni,
csak magunknak megfelelni,
viharcsendben együtt evezni.
 
Hév sem az, idő is vén,
régi falon sem új, a kép,
eltört néhány fogaskerék.
Végül mi maradt?
Jutalmul a lehetőség, hogy e korban voltunk...
 
..............................................

09.
 Gergye Imre – József Tibor – Mátyás Rita: „én, az sincsen...”

 
...kinek nincs, nincstelen?
Akinek sincsen, sincstelen?
Pedig van, számtalan.
Kezekben, szívekben,
könyvtári polcokon,
az örök hagyott vagyon,
a szellemi étek,
hogy mindenki megértse
a végtelenbe írt kórt,
e kor nemzedéke.
 
"Ki-be ugrál" szívem,
versei igéznek.
Rám tör a hajnal,
kávéillatú térben.
 
Akkor ő kávéház-füstös öltönyét
éppen
széktámlára teríti,
mellénytől szabadult szívét,
lelkét kételyek hevíti
magát feldúlva az ágyára dobja,
„kertész leszek”, „kertész leszek” – mormogja.
Míg alszik is zizeg vászon szalmazsákja,
az első napfény csókot nyom
ráncos homlokára.
 
Száraz kenyérre, ülő penészvirág,
az édes ölén, kinyílt a jégvirág.
Félek, sírok, kiáltozom szeress!
Mit ér a költő sorsa, aki éhes?
Súlyos éjben, motoz a halk remény,
Libasültről álmodó, habos sütemény,
Holdnak vére csordul reszketeg kezemre,
Tehervonat csattog a sínje végtelen.
Hittel írtam, de kitaszított a világ,
"Éltem - és ebbe más is belehalt már".
 
...............................................

10.
 Gergye Imre – József Tibor – Mátyás Rita: Elfáradt a Nap
 
Elfáradt a Nap,
a földre csücsül.
hozza már párnáját a szél
a hegyek mögül.
Megkéri holdanyó szépséges kezét,
elhintett aranyporuk szétterül.
megfesti a folyók, a tavak vizét  ,
Bíbor paplanja alatt elszenderül.
 
Álomba az estharang ringatja,
hogy a rigó még elköszön,
azt már ő nem hallja.
 
Ezüsthíd vetül tónak habjára,
azon sétál végig,
csillagok honába.
 
Megnyúló árnyak közt,
ásító éjszaka,
messze száll virágok,
balzsamos illata.
 
Karmazsin lobogás,
gyúl a horizonton,
hajnal könnye csordul,
a virág szirmokon.
 
Vitézek sorakoznak,
minden ágvégen.
Parancsra várnak,
zöld ruhájuk készen.
 
Felöltik őket,
napsugár szavára.
Húsvét előtt,
Hamvazó szerdára.
................................................

11.
 Gergye Imre – József Tibor: Bíztató
 
Miért ülsz a fagyban azon a fületlen lábason,
és miért van répa a kezedben?
Odabenn vár tollas vánkosod,
mindenki ezt választaná helyette.
 
Hogy a hideg józanít,
belátom, és rágódsz a múltadon?
A hópihe bátorít,
ott billeg az orrodon.
 
Kicsit táncol, ajkadra szánkáz,
könnycsepped  börtön,
beleolvad, lehull,
Jégcsappá nő a földön.
 
Fagyos föld felenged,
leszedték jégvirágait.
Olvad már a Bizta-tó is,
felette ködfátyol táncol.
Egy harang imára szólít.
 
Lélekcsapok nyílnak
szobádban, átkarol
lelked, ha beleöntöd,
lopott idő vásznadon
rád hull hópille köntös.
 
Hóember integet. Kinek?
Arctalan ember keres?
Tereld el. Küld más felé.
Nem gyógyítói sebednek,
zúzmarát szórnak lábaid elé...
 
hogy csússz, törd magad...
Tavasz jön, süvítő szélre.
Ruhád bontsd! Rabja vagy
a kékszakállú télnek?
 
GRATULÁLUNK AZ  ALKOTÓKNAK!
  

*********************************

10. ELMÉLKEDÉSEIM

TÓTH ENIKŐ : Örökölt öntudat

            Magyarnak lenni olyan, mint az ősi életfa ágán érkezni meg e földre… Még akkor is büszkeséggel tölt el, ha tudjuk, kis nemzet vagyunk a nagyvilágban, és akkor is, ha érezzük, Európa népeihez képest kevesen vagyunk. A magyarság tudata már gyermekkortól kezdődően erős öntudatot ébreszt bennünk, melyet a generációk féltve őrzött kincsként adnak tovább. Ez azokban az időkben is így volt, amikor Vörösmarty említette félve az esetleges nemzethalált, és akkor is így éreztek, amikor az ötvenhatos hőseinket halálra ítélték. A magyar megmaradt értékeinél az emigrációban is és a határokon túl is, mert az erős nemzeti öntudat amolyan széttéphetetlen kötelék a szívben…

Tóth Enikő

 Honfoglaló nomád őseink is már erős és figyelemre méltó kultúrával rendelkeztek. Akár a természet isteneihez való kötődés politeista áthagyományozását, akár a sámánizmus értékeit tekintem, ez már akkor is mind sokat adott a magyarnak. A világfa hitrendszeréről nem is beszélve, amit szintén az őshazából hoztak magukkal elődeink. Miután a Kárpát-medencébe került nemzetünk, kénytelen volt áttérni az Európa által meghatározott keresztény értékrendhez, s ezt István királyunk pontosan tudta. Le kellett törni a régi hitrendszereket, a világfa ágait, mert az Európához való tartozást a kereszténység mérföldkövein mérték. Úgy gondolom, ez fontos lépés volt, mert egy népcsoport idővel elveszett volna a kereszténység felvétele nélkül a már erős kultúrával bíró krisztusi Európában . A kultúraváltás bár eltüntette a sámánokat és javasasszonyokat, viszont az egyház ereje egy sokkal szilárdabb erkölcsi norma rendszert és műveltségi igényt hozott el a magyarság számára. Ezt az is bizonyítja, hogy a kereszténység felvétele utántól maradtak fent írásos nyelvemlékeink, s ide nem számítom bele a 997-ből való Veszprémvölgyi apácák alapítólevelének szórványemlékét.
 Itt a keresztény Európa közepén sokan és sokféleképp akarták igájuk alá dönteni népünket. Valahogy mindig harcolni kellett saját népünk fennmaradásáért, akár a tatárokra, akár a törökökre, akár a Habsburgokra gondolunk. A magyar népet kevésbé hagyták önállóan érvényesülni, mégis a nemzeti öntudat kiirthatatlan érzésként él a népben. Ha a felvilágosodás irodalmi életére gondolunk, ebből az időből való a magyar nyelv legmagasabb szintű fejlesztése. Már Bessenyei megfogalmazta koncepciójában, amit Kazinczyék az ortológus-neológus vita után sikeresen nyelvújítás címén véghez vittek, mégis a korabeli költők a nemzeti hozzáállással elégedetlenek voltak. Ha csak Berzsenyi Magyarokhoz intézett verseire gondolunk, vagy a reformkor hatalmas költőjére Kölcseyre, elmondható, hogy saját kortársaikkal és a nemzet erejével ők már nincsenek kibékülve. Bár Kölcsey esetében romantikus vonás is lehet a dicső Zrínyi emlegetése, mégis ő valami egészen mást akar, mint kortársai. A magyarságnak azzal próbál hidat építeni, hogy a fennmaradás folyóján nyugodtan átkelhessünk,  hirdeti, az ember legfőbb feladata, hogy a közösségéért, népéért éljen.
 Ha azt vesszük alapul, hogy a magyar a történelem folyamán többet vesztett, mint nyert, megérthetjük népünk, de akár a Himnuszunk pesszimista kicsengéseit is. Mégis, a nemzeti hit töretlen és ezt a XX. század számtalan esetben bebizonyította. Bárhová is sodorta a magyart az élet, akár határainkon túl rekedve élt tovább, akár az emigrációt választotta, mindig magyar maradt. Gondoljunk csak Máraira, aki vérző szívvel 1956 telén megírta a Mennyből az angyal című versét, hiába élt távol hazánktól, a lelke mégis itt maradt. S ha Wass Albert soraira gondolunk:”A víz szalad, a kő marad, a kő marad…” elmondhatjuk, hogy ez valóban igaz. A gyökereinket nem tépheti el semmilyen országhatár és semmilyen kulturális kényszer kavalkád sem  ami ma uralja hazánkat.
   Nemzetünk fennmaradásának erejét a hagyományaink és szokásaink tükrében mérhetjük le. Bár sok kultúrával keveredtünk, saját táncaink, népdalaink, népmeséink mégis magas számban fennmaradtak. Ma a fő feladat ezen értékeket a most felnövő generációnak nagy erőkkel átadni, akár az oktatás, akár a szabadidős tevékenységek köreiben. Talán a kommunizmus időszakában túl sok magyar nőtt fel úgy, hogy nem volt elég táptalaj saját nemzeti hovatartozásának megéléséhez. Ezt az időszakot kitörölni nem lehet, de  ezen generációk szülötteinek kötelessége ezt másképp csinálni. Tehát az elsődleges cél az, hogy az utánunk következő nemzedék már  jobban megkaphassa a magyar öntudatra való nevelést. Nem lehet hosszú távú cél itt Európa közepén, hogy a liberális média mindent összemosson, s hogy elhitesse a fiatalsággal, bárki műveltség és gondolkodás nélkül sztár lehet. Amíg az emberek előtt a nyolc osztályt végzett valóságshow figurái lesznek az esetleges példaképek, minden hiábavaló. Amíg nem a valódi értékeket sugallja a média fiataljainknak, nem menekülhetünk.
 A másik nagyon fontos dolog, hogy a mai magyar családok gyermekvállalása jelentősen megcsappant. Sokan a gazdasági problémákra hivatkoznak, de szegénység mindig is volt. Valahogy mások lettek az emberi igények, senki sem adja fel ingyen saját szabadságát, s a család, mint érték kezd elfakulni a válások és a számtalan csonkacsalád útvesztői  között. Ez persze nem csak hazánkban probléma, mégis a szaporodási arányt nagyban meghatározza. Az emberek érzelmi biztonságuk nélkül aligha akarnának többgyerekes családfőkké válni. Ez a folyamatos népesség veszteség idővel megadhatja a veszélyt arra nézve, hogy népünk egyre kisebb és kisebb lesz. Talán ha az új generációk nevelésében és oktatásában a családi morál átadása nagyobb szerepet töltene be, ők példaként már egy helyesebb utat lennének képesek követni.
 Az biztos, hogy a magyar nyelv semmilyen más nyelvhez sem hasonlít igazán a világon. Egyedülállók vagyunk vele, mint ahogy a tovább hagyományozott öntudatunkkal is, bárhol is éljünk a világban magyarként. Boldoggá tehet, amikor Hargita megyében szinte minden településen tiszta magyar szót hallok, s az is, ha egy emigráns író műveit olvasom magyarul. Egy a nemzet és egy a lélek, ezt tudni és érezni kell!Ha megfelelő példák átadásával nőhet fel az új nemzedék, biztos vagyok benne, hogy a magyarság sok évszázadon keresztül itt Európa közepén egy szilárd nemzetté válhat.  

*********************************

11.  HALLGASSUK EGYÜTT

DR. KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA

(Zenei rovat 10. szám)

ALTATÓ

Egy érdekes emlék minden szülő számára kis gyermeke altatása.  

Gyakran magam voltam az elsőszülött leányom altatója. Miután zenét tanultam, ismertem néhány altató dalt. Ilyen volt Csajkovszkijtól  „Szép csillagos az ég, elszenderült a rét, ezüstös fényét hinti-i rád a holdsugár”. Vagy Mozart „Aludj, a-aludj, édes, ke-edve-es gyermekem”. Vagy a lágy trombitaszó a takarodóhoz: tá tá-á, tá-ti-tá-á, ti-ti-ti…

De mindez semmi ahhoz képest, hogy „Lehunyja sok szemét a ház” vagy „Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár a darázs, vele alszik a zümmögés…” ennél csodásabb, gyerekfantáziát megmozgató képet el sem lehet képzelni. Ezt az örökbecsű verset nagyon sokszor meg kellett ismételnem az altató apuka szerepében.

dr.Kováts Gyula

József Attila Altató verse nemrég újra eszembe jutott, és azok a szeretet-érzések támadtak fel bennem újra, amelyeket hajdanában éreztem. De magam sem tudom hogyan, dúdolgatni kezdtem egy furcsa dallammal, és életre kelt bennem egy új zenei költemény, amely jól követi a vers ritmusát.  Igen ám, de hét versszak zenében nem lehet hétszer ugyanaz, mert az lapossá teszi verset. Ezért egy három versszakos egységben, kétszer ismétlődik a zenei motívum, és a hetedik versszak pedig a kivétel lett. A gyermek álomba ringatásához zeneileg a keringő ütem a legsikeresebb. Az, hogy az anyuka hangja szoprán, az teljesen nyilvánvaló, és ennek a szép kicsengéséhez az f-moll hangnemben való éneklés a nyugodtságot, lágyságot jelképezi. A versszakok közötti parányi játékosan díszített zenei átmenet nem lezárja, hanem mindig feloldja az előző gondolatot és egyben a következő versszak indításához vezet.

Az egyszerűség kedvéért a szóló dallam aláfestése zongorával történik, de a bevezetésben, az intermezzókban, a befejezésben a zongora főszereplővé válik.

Hagyományunkhoz híven a zenei műfajunk: Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek, a kotta szerint énekelhető, de itt az ének helyett szavalatot hallunk.

Kellemes meghallgatást és szép álmukhoz való hozzájárulásunkat fogadják szeretettel 

Róza és Gyula

Elérhetőségek:

https://youtu.be/oLhY99rBKKk

http://www.julius-joszolgalat.com/zene-letoltes/altato/

http://www.julius-joszolgalat.com/hallgasd-meg/altato/

http://www.julius-joszolgalat.com/szep-zenek-versek-videon/altato/

http://orokbecsuek.blogspot.com/2017/05/altato.html

*********************************

12. GYÓGYULÁSOM

12. GYÓGYULÁSOM

KUCHTA CSILLA ÍRÁSAI : Gyógyulásom

Lassú és hosszas betegségből ébredezek.

Műtétek sokasága követik lassan egymást.

Nagypapám és nagymamám már nem élnek.

Édesapám és édesanyám is eltávoztak örökre.

Elvesztettem egyik szememet, mert

véletlenül derült ki, hogy a jobb szememet

már régóta a sötétség uralja, birtokolja.

Értetlenül értelmeztem e felismerést, tényt.

Gondolataimban sok-sok álom kering:

Mi okozta e állapotot? Talán a külső

napsugárzás? Csernobil? Röntgensugár

ahol dolgozom, mint röntgenasszisztens?

Reális, valódi gondolataim azt mondták,

Festékes Melanoma, ami rákbetegség.

E kor népszerű daganata: Orsósejtes

Melanoma. - áll fekete betűkkel a zárójelentésen.

Az orvostudomány ma még nem egészen

fejlett. Lesz idő, amikor az észlelt tüneteket 

felismerik és gyógyítani fogják a medicinában.

Takard le egyik szemed! - és látod a csodát.

Sorstársaim és példaképeim, akiket ismer

a magyar történelem: Vak Bottyán, Hofi Géza,

Kölcsey Ferenc, Fekete István, Sütő András 

és stb. Ma kétezer műszem készül évente.

Most ebben a percben érzem, hogy

gyönyörű lehet kint a tavaszi időjárás.

Az ablakon áttörő napsugarakat látom.

Vigasztalják sebzett, beteg lelkemet.

Gyermekkoromban szerettem rajzolni, festeni.

Vízfestéket és zsírkrétát édesapámtól kaptam.

Ma már csak verseket írok és vakon gépelek.

Gondolva arra, hogy az egy szem látása is romlik.

Egészségesen nem lehet meghalni, csak

balesetben. - vigasztalom az idős embereket.

Könny, drága könny csordul végig arcomon

Egyik veszteség után jöhet a másik. - vallom.

De a fájdalom után jöhet az igazi boldogság.

Hallom kintről a ciripelő, daloló madárkákat.

Közeledő mentőautó szirénájából hallom most:

Szi-szi-szi-ré-ré-na-na. Szi-szi-szi-ré-ré-na-na.

Paks, 2008 márciusa/

 .............................................

KUCHTA CSILLA: Ébredés /Elbeszélés/

    A doktor úr telefonon üzent, hogy feltétlen jöjjek be a baleseti intenzív részlegre, mert jó hírei vannak, hisz édesanyám három hónapi eszméletlen állapotából felébredt. Életem legnehezebb, de legboldogabb kötelességének tettem eleget.

Édesanyám erőtlenül, sápadtan feküdt a kórházi ágyon. Jelenlegi állapotában beszélni nem tudott, nem jött ki hang a torkán. Állapotát gége - kanül segítette, azon kapta a levegőt. Szemeit kinyitotta és én könnyes szemmel elkezdtem neki mesélni. Ő csak nézett és pislogott rám.

- Édesanyám súlyos közlekedési autó baleseted történt kb. három hónapja. Mentővel hoztak be eszméletlenül. Egy útkereszteződésben kamionnak ütköztél, nem adtál elsőbbséget. A kamionos szerint nem figyeltél, és már nem tudta elkerülni az ütközést. A kocsidból kirepültél, mivel nem voltál bekötve. Még aznap megkaptam a hírt, és szomorú látványban volt részem, hisz a szeretett anyukámat itt láttam viszont lélegeztető géppel, csövekkel és monitorokkal felszerelve. Az orvosok semmi jóval nem biztattak, hisz azt mondták: imádkozzunk érted, mivel eltört a nyaki gerinced. Azt is közölték velem, hogy valószínű, hogy lebénulsz. Koponyádat is beütötted, sérült egypár agyideg is, sérült a nyelési reflex, ezért nem tudod a nyálad lenyelni. Sokszor szembesültem vele, hogy talán elveszítelek a 22 évemmel. A csoda eljött, hisz felébredtél, mennyit gondoltam rá. Megmozdult a jobb lábad is, ez azt jelenti, hogy a mozgásod is vissza fog térni. Az orvosok már biztatnak, hogy teljesen felgyógyulhatsz, ha te is akarod. Lesznek hullámvölgyek, egyszer fent, egyszer lent, de teljesen felgyógyulhatsz. Tervezik és szervezik, hogy az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe tovább küldenek, hogy tovább erősödjél. Meglátod új élet kezdődik számunkra. Nagyon sok ember érdeklődött utánad, aggódtak érted, mint ahogy én is. Sok minden történt, amióta volt a baleseted, de most többet nem mondhatok. Pihenj és legközelebb mesélek, hogy mi minden történt, amíg aludtál. Egy dolgot sose felejts el, hogy teljesen felgyógyulhatsz, ha te is akarod. Szeretünk téged és nagyon örülök, hogy felébredtél.

Édesanyám újra lecsukta szemét, de én olyan boldog voltam, hisz el tudtam neki mondani, hogy szeretem. Ez az ébredés életem legszebb pillanata, amelyet sosem feledek. Minden kedves embertársamnak, aki hosszú-hosszú eszméletlenség állapotában van, hasonló ébredést kívánok!

/Paks, 2007 decembere/

***************************************

13. MEGJELENT

MEGJELENT NAGY VENDEL MEGSZÓLALOK CÍMŰ CD LEMEZE....ELŐADÓ .. NÉMETH NYIBA SÁNDOR

2017.  JÚNIUS  23.    -   A lemez a YouTube - n is megtekinthető.

https://www.youtube.com/watch?v=TKLvKBvsrnc&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=Sr7T0J1gZSs&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=kfkifwR1BE8&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=Theae9qjJ88&feature=youtu.be

......................................

A  DIPLOMA SZÖVEGE :

A diploma kerete sötétebb barna belül pedig világosabb barna. F

Fekete nagy  betűkkel  van  írva hogy diploma.  Aranysárgás rész amire a következők vannak írva.

  

NAGY VENDEL

ÍRÓ, KÖLTÖ 

RÉSZÉRE

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAT  ADOMÁNYOZOK 

ALKOTÓ TEVÉKENYSÉGÉÉRT

BUDAPEST 2017. JÚNIUS 20.

ALATTA   KÉZ ÍRÁSSAL ÉS GÉPÍRÁSSAL VAN ÍRVA.

NÉMETH NYIBA SÁNDOR,  ÍRÓ, KÖLTÖ 

NYIBA SÁNDOR A MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA.

 

****************************

14. ÍGY ÍRUNK MI

ÁRVAY MÁRIA   RIPORTJA  A  VAKOK VILÁGÁBÓL NAGY VENDELLEL  -  2017   JÚNIUSI LAPSZÁM

Így írunk mi, beszélgetés Nagy Vendellel

Megszólalok Művészeti Magazin, az interneten világszerte elérhető. A magazin lelke és szerkesztője: Nagy Vendel. Vele beszélgettem az alábbiakban.

- Kérlek, mesélj nekünk pár szót életed legfontosabb eseményeiről!

- 1954. május 07-én születtem, másodmagammal, ikerként egy kisvárosban, Szekszárdon.

Éltük a gyerekek mindennapi életét, nagyon szerettek és féltettek minket, mivel kései gyermekek voltunk. Elsődleges volt, hogy tisztességes szakmát kapjunk, aztán mindenki tanulhatott, amit szeretett volna.

Árvay Mária riporter

Én pedagógus lettem, műszaki tárgyakat tanítottam, bár az irodalom, és a másféle művészetek mindig is vonzottak. 

Nem akartam szakbarbárrá válni, és leginkább az irodalom terén jutottam magasabb szintre.

Írásaim már a hetvenes évek elején megjelentek különféle újságokban, antológiákban, később pedig saját kötetekben, újságban.

- Melyek azok az apróságok, melyek fontosak számodra a mindennapokban?

- Mindenekelőtt, otthonról hozva, neveltetéstől fogva, a becsületesség, szorgalom, és a kitartás, valamint a tisztesség. Ezekkel az erényekkel mindent el lehet érni az életben, előbb, vagy utóbb.

Ha vittem is valamire, ezeknek köszönhetem. Soha nem voltam törekvő, pláne mások rovására.

- Milyen a személyiséged?

- Mindig is visszahúzódó, és pirulósan szerény voltam, aztán rájöttem, ha biztos vagyok a dolgomban, és tudom, mit akarok elérni, akkor ez kevéske.

Célokat tűzök ki magam elé, amiket el szeretnék érni, aztán vagy sikerül, vagy nem.

- Mióta írsz?

- Már az általános iskolában kitűnt, hogy szépen fogalmazok, de a komolyabb írások a hetvenes években jöttek elő, ennek immár, kimondani is sok, negyvenöt éve, bár nem lehet tudni a pontos napját.

Folyamatosan és hobby szinten írok, mondhatni amatőr szinten, bár próbálkozok profi lenni.

Vidéki vagyok, s nehéz betörni a kortárs irodalomba.

- Mi ad ihletet az íráshoz, milyen témákban alkotsz?

- Sokféle stílust kipróbáltam már, verseket, novellákat, humoreszkeket, sőt még a regényírást is. Vallom, hogy mindenről lehet írni, ha megfogja a téma az alkotót.

Írok a szerelemről, a barátságról, a természetről, a hitről és vallásról, a családról és persze az unokákról.

Három lányom és három unokám van.

Jelenleg is új stílussal kísérletezem, emberi és társadalmi problémákat feszegetek, örök igazságot kimondva, remélem, előbb-utóbb elfogadják ezeket a hangulati elemeket, aminek hívom őket.

Talán kissé polgárpukkasztónak tűnnek a felületes szemlélőnek, de a hagyományos rímektől sem riadok vissza.

- Hol publikálod írásaidat?

- Lassan tízedik éve elvesztettem a látásomat, így szinte időmilliomos lettem.

Cikkeim és egyéb írásaim napilapokban, hetilapokban jelentek meg, de ez jelentősen megcsappant az utóbbi időkben, gondolom oka a vakságom is.

Nagy Vendel

Nem akartam lemaradni, ezért próbaként megcsináltam magamnak a Megszólalok irodalmi magazint, megmutattam másoknak, és tetszett. Ennek már hetedik éve, és havonta jelenik meg a lap, ami elsősorban vakoknak íródott, de bárki más is írhat bele, és persze olvashatja is, beszélő program segítségével.

Elmondhatom, hogy már az egész világon olvassák, én ezt egy missziónak tartom a vak emberek felé, ez a hitvallásom, hivatásom és a saját szórakozásom.

Alkalmanként bejutok a Vakok Világába is, hála érte. Saját magazinomat ajánlva:

Bárki megtalálhatja az újságot, vagy kérésre küldöm mindenkinek a saját gépére. www.megszolalok.blogszpot.hu, vagy a nagy.vendi54@gmail.com  címen kérhető.

A Lap címe.... Megszólalok Művészeti Magazin.

Csak üssék be a keresőbe, a youtube-on meg ott a sok hangos versem is.

- Milyen időközönként írsz?

- Az a véleményem, és itt jön elő a szorgalom, minden nap kell írni valamit, másnap javítani, ha nem tetszik. Ez bevált. Általában termékenynek tartanak.

Keveset alszom, éjjel-nappal ezzel foglalatoskodok. Sokszor még álmomban is.

- Irodalmi pályázatokon indultál már?

- Rengeteg pályázat jelenik meg évente a különféle fórumokon, jelenleg is hat pályázatot küldtem be.

Néha előkelő helyezéseket érek el, de a nagy durranás még várat magára.

Oklevelekkel már ki tudnám tapétázni a lakást.

- Kaptál olvasói visszajelzéseket?

- Rengeteg visszajelzést kapok, írásban, telefonon, vagy akár szóban.

Időnként fellépek saját verseimmel különféle rendezvényeken, azokat nagyon élvezem. Néha megtelik egy-egy tér vagy terem a közönséggel és odajönnek gratulálni. Persze mindig vannak rosszindulatú kritikák is, azok, ha bántóak, rosszul esnek.

- Van olvasótáborod?

- Igen, büszkén mondhatom, hogy vannak rendszeres olvasóim, és alkotótársaim is, sok ezer ember ismer és olvassák könyveimet, melyek megtalálhatóak a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Jelenleg is készülök a könyvhétre egy kötettel.

- Jövőbeli terveidről megtudhatunk valamit?

- Természetesen. Mivel én az irodalommal tudom legjobban kifejezni magam, továbbra is ezzel szeretnék foglalkozni, sok könyvet összeállítani, hiszen a sok száz versből és novellából témák szerint is csoportosíthatóak az írásaim. Jelenleg már öt könyvem van a MEK-en, de készül a novellás kötetem és vers mindig van a talonban. Közben pedig írom a kisregényemet, amely jövőre elkészül.

Egyelőre ez a tervem, és persze országos ismertségre törekszem. Az írásaimat mentem a könyvtárakba, hogy megmaradjanak, mivel már kitörölték a gépem a delejes manók.

Hobbyként szeretnék megtanulni zenélni, egy kevésbé ismert hangszeren, a tereminen. (rádióhullámok interferenciája által vezérelt analóg szintetizátor). Öregségemre beleszerettem a hangjába, és fellépéseimen ezzel szeretném kísérni a verseimet. Nagy élmény volna nekem is meg a közönségnek is. 

Köszönöm szépen a bemutatkozási lehetőséget!

Árvay Mária

.........................................

NAGY VENDEL  VERSEIBŐL....

 Lányaimnak

Langyos éjben

A lakásban,

Bolyongok a félhomályban.

Kerüli szememet az álom.

Langyos éjben

A lakásban,

Bolyongok a félhomályban.

Kerüli szememet az álom.

Belesek a szobába,

Ahol három,

Édesen szuszogó

Kupac van az ágyon.

Három pici lányom.

Álmodjatok!

Álmotokat, mint egy strázsa,

Vigyázza apátok.

Szépség, erő, akarat,

- E szentháromság-

Legyen tulajdonságtok.

S ha itt az idő,

S megértetek,

Ti fészket elhagyók:

Repüljetek!

……….............….

GYERE KIS UNOKÁM....

Gyere kis unokám

most ülj ide mellém,

kérlek hogy add a kezed.

meséld el nékem

miért sír a lelked,

tested mitől remeg.

könnyáztatta arcod,

nem a láztól piros,

mond el nekem gyorsan

ki bántott meg most.

hogyha sírni látlak,

mintha az én szívem tépnék

gyere öleljél át,

máris itt a segítség.

két puha karoddal

karold át nyakamat,

nyomjad homlokomhoz

magas homlokodat.

tested melegéből

árassz át nekem is,

szívednek ritmusát

hadd érezzem én is.

egymást átölelve

megnyugszunk csendesen,

elfeleded mi bánt

karomba rejtezve.

gondolatom bánatodig felér,

szőke hajad simítása

derekadig leér.

drága nagyapám,

itt valami de fáj,

kérlek vigasztalj meg engem.

valami szorítja szívem,

érzem hogy el kell mennem.

ne engedj el magadtól

mindig így bízz bennem.

lassan elhalkul a szó,

megnyugszik a test, és a szív,

újra előszalad a kacaj,

gyöngy fogak közt mosoly fakad,

nem is gondolunk azzal,

mi is lehetett a baj.

nem is lényeges,

újra száll éneked.

neked így sokkal könnyebb,

nem látod hogy nekem

mosolygó arcom mögött

befelé folyik a könnyem.

……............................……..

PÜNKÖSDI ZÁPOR

Sötét felhők

Fenekednek

Fenn a magas

Égben.

Így vagyon ez

Pünkösdnapján

Csaknem minden

Évben.

A pünkösdi

Vízözön

Elverte a

Vetést.

A faluban

Harangszóval

Védik meg a

Termést.

Elhalkul a

Harangozás,

El is áll a

Zápor.

Felhők mögül

Kibújik a

Nap sugara

Százszor.

******************************

15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

KUCHTA CSILLA:  Az én édesanyám

 Felnézek a tiszta kék égre és reá gondolok.

Hol vagy édesanyám? Ott vagy? - kérdem.

Az esti égbolt csillagai fényesen ragyognak.

  Vecsési földben pihen, csendre mindörökre.

Bükkzsérc falujában már négyévesen árva.

Nagymamámat elképzelem, mivel nincs fotóm róla.

Barna, hosszú haját kontyba fonta. - mesélték.

 Anna mamát súlyos betegség szólította el.

Nagypapa favágó volt a helyi erdőben.

Dől az öreg fa! - kiabálták az emberek.

András papám, drága papám nem értette.

Próbált elugrani, de az erdei fa ráesett.

Piroska édesanyámnak három testvére volt.

Márta nővérének szigorú arcvonásait örökölte.

Árpád és Levente nagybácsikat nem ismertem.

  Értelmetlen háborúban, az orosz Donnál elestek.

 Tisztelendő anyám és Tisztelendő apám!

 Ma már tudom, hogy nevelőszülők voltak ők.

Édesanyámmal negyvennégy évet éltünk együtt.

  Magáztam, mert e kor ezt tanította nékünk.

 Kis Kuktáné mit sütöttél? - kérdik munkatársai.

 Lekváros buktát, kakaós csigát, és mákos kiflit.

Frissen meleg, finom sütemények illatát érzem.

  Vasárnapi, megterített asztalt ma is vélem.

 Édesanyám haja egykor fekete, majd őszes.

 Szép nő volt, mint egy magyar színésznő.

Szépre, rendre és tisztességre nevelt.

  Ezt következetesen megkövetelte tőlem.

 Utolsó napjait Idősek Napközijében töltötte.

Első nap sírva ment, utána mindig örömmel.

Sétáit bot segítette, gondozását húgom felügyelte.

  Harmadik agyvérzés szívét véglegesen megállította

 Anyák napja vagyon, és eszembe jutott ő:

Piri mama hangját hallom. Így szól hozzám:

 Imádd két nagy fiad, hisz édesanyjuk vagy!

  Szeresd helyettem is szerető unokáimat!

 Kedvenc virágai a természet mezején nyílnak.

Piros pipacs, hó, gyöngy - és búzavirágok.

Csak neki illatozzon az erdei ibolya.

 Kedves emléke szívemben, lelkemben él tovább.

 /Paks, 2007 májusa/

........................................

CSOMOR HENRIETT:  Addig vagy gyermek...

Gyakran hallom: addig vagy

gyermek, még van édesanyád!
Ott állsz öregséged küszöbén,
éjfekete hajadban ősz tincsek rejtőznek,
ráncok barázdái homlokodon ülnek.
Az ő kedvéért magadat meghazudtolva
még gyermek vagy.
Hazatérsz hozzá, becézve simogat,
megfőzi kedvenc ételed.
Szemében ott csillog örök
reményként gyermeki mivoltod.
Ölelve vigasztal, ha nyomaszt a bánat.
Édesanyád gyermekkorod becses őrzője.
Csak sírni ne lásson, mert akkor
megszakad a szíve szegények.
Addig vagy gyermek,
még él édesanyád.

2017. május 28.

.........................................

TÓTH  ENIKŐ:  Bizonyítvány

Réten a szép lány könyve kezében,
13 lesz éppen a héten,
négyből meghúzták, sehol egy négyes,
hogy mire gondol? Az kétesélyes,
áll csak a szép lány könyve kezében,
csillog az arca, könny a szemében

Hol van az anyja? Senki se kérdi,
hímre vadászva a netet nézi,
minden nap randi, sok pásztoróra,
nem juthatott el az évzáróra...
Hol van az apja? Elhagyta régen,
végtelen álom tűnik az égen,
Nem találkoznak, túl sok a dolga,
ő sem jutott el az évzáróra...

Ki is a bátyja? Füvezget éppen,
haverját várva a Deák téren,
múlnak a fények, tűnnek az álmok,
ringnak a szélben a bodzavirágok.
Lassan a tópartra lépdel a lányka,
s a vízbe pottyan a bizonyítványa,
teli a hold már, csillag az égen,
tó vize fodros, elnyeli szépen,
s boldog a lányka nevet az arca,
nincs ma szükség a bizonyítványra...

Elindul lassan, haza a réten,
langyos az este, csillag az égen,
nyugodt a lelke, nincs mitől félni,
csak az év végit ne kérje senki,
s a házhoz érve az ajtó kitárul,
s egy szó sem esik a bizonyítványról..

..............................................

Mátyás Rita: Elhagyatva

/ Az idézett rész Kozák Mari: Nem bánom című verséből való

Kopog cipőm a macskaköveken,
bús eső, csorran az ereszen.
."..hátamon ázik az öreg kabát
gomblyukba fűzve éjszakánk".
Emlékekbe burkoltam szívemet,
Forró jégcsap szúrja lelkemet!
Hidegen vár a vetetlen ágyam.
Gyűrött lepedőm arcátlan
ránca, vigyorog rám a sötétlő
homályban. Elhagyott múzsám, sehol
nem lelem,csendben haldoklom,
ámde nem fekszem betegen!
Tomboló nyárban,szívem jegelve,
ecset nem mozdul kezemben!
Tollam kifeküdt,tintám elfogyott,
egyszer majd végleg, meggyógyulok!
Régmúlt időben, volt egy kedvesem!
Ki engem igazán, szívből szeretett!

2017.06.10.

.........................................

 Szauer Gertrúd: Angyalok között!

Édesanyám hangja után,

 Vágyott ma az én szívem,

 De ő most már 10 éve hogy,

 Angyalok között pihen!

Neki már nem fáj a világ,

 Őt nem bántja senki,

 Nekünk nehéz, nagyon nehéz,

 Ő nélküle lenni!

Ha az Isten egy szép napon,

 Eljönne a földre,

 Édesanyám ölelését,

 Kérném akkor tőle!

Nem engedném vissza soha,

 Fel a kéklő égbe

 Mindenkinek jobb lenne úgy,

 Ha ő köztünk élne!

.................................................

RÓZSA DEZSŐ: ÉLTKÉPEK

Azt hittem, hogy a tükör párás,

 …fürdőszobában nem lenne vitás.

 Hozzá értem, s száraz volt az anyag,

 …így csak a szürke hályog marad!

 A valóság…

Koszos a szőnyegem, rajta sok fehér.

 Papírhulladék, gondoltam én.

 Felvenném, de nem találom el,

 A szőnyegen nincs más, csak a fény jelel.

A fénnyel szemben minden olyan más,

 Pillanatonként jön a változás,

 …Valami koppan a hátam mögött,

 Egy másik vak jön, s nagyot röhög.

Könyvesboltban ugye könyvet vesz a vak,

 S ha megvette csöndben tovább halad

 …gyerek kérdi, ha nem lát, hogy olvas a bácsi,

 S a vak megáll és elkezd magyarázni.

Megkérdezték tőlem, te hogyan eszel,

 Válaszoltam, ha eszel, magad elé tükröt teszel?!

…Esett a hó újra, s nem koppan a bot,

 Nincsenek visszhangok!

 …Vigyázzatok oszlopok!

.......................................................

Széll Magdolna: Merengésem

Lötyögök a hintaágyon,

 tartom törött kezemet,

 élvezettel válogatom,

 lenn a kerti neszeket.

Rigó fütyül fenyőfámon,

 hű párjának énekel,

 hintázik egy kusza ágon,

 lusta szöcskét ebédel.

Szürke veréb sipákolva,

 fiókát véd mérgesen,

 cirmos macska lopakodva,

 száját nyalja kéjesen.

Mi a fontos a világon,

 térképként áll előttem,

 legyen étel minden napon,

 önzetlen a szerelem.

Létbiztonság, hű ölelés,

 messze futó félelem,

 tisztesség a jó holnapért,

 biztos kéz mi vezessen.

Gondoskodás, jó egészség,

 szabad szárny, mély gyökerek,

 ha mégis él benned kétség,

 higgy az életösztönnek.

2017

.....................................

Bognár Papp Irén: Nosztalgia szép magyar nyelven

Szólt a vak harmonikás,

s mi átölelve egymást
jártuk a Balaton parton
Romantikus volt? Pardon.
Ezer éve már ennek,
vége a tündi életnek,
azóta vén szatyrok lettünk,
akkor még vígan nevettünk.
Mi rajtunk olyan mókás,
hogy hasad fogod hékás?

Ne tököréssz már annyit,
vedd el a mákos fagyit,
lecsöpög itt a kőre,
s ne nézz folyton más nőre!
Úgysem érsz vele semmit,
látod a lady leint?
Maradj az emlékeknél,
mikor még átöleltél,
s táncoltunk önfeledten,
a Balaton partján ketten.
A vak harmonikás zenélt,
s nevetett fölöttünk az ég.
A drága Misi bácsi
húzta a La Paloma-t!
Képzeltünk tengert, pálmát,
Midőn Havannában...,
és égtünk szerelmes lázban!

Vendikém, ugye szívedhez szóltam?

Puszillak!  Irénke

***************************************

16. VÉLEMÉNYEM SZERINT  -  OLVASÓINK ÍRTÁK

Kedves Vendi!
Ismét gratulálok és mivel az első is tetszett, ez is biztos jócskán
megindítja majd az emésztőnedveket.
Sok olvasót kívánok!
András.

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta, 2017. 06. 08.:
MEGJELENT NAGY VENDEL 7.- IK.  KÖTETE: ÍZES TÖRTÉNETEK (MÁSODIK KÖTET)
CÍMMEL.. AZ IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV A 88. KÖNYVHÉT ALKALMÁBÓL JELENT MEG.

E- KÖNYVBEN OLVASHATÓ A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.

Ízes történetek : Irodalmi szakácskönyv / Nagy Vendel
http://mek.oszk.hu/16900/16977

NEM LÁTÓK EZEN A LINKEN OLVASHATJÁK:

www.mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm

SZERETETTEL KÜLDÖM: VENDI.
E-mail címem:  nagy.vendi54@gmail.com

 ......................................

Köszönöm szépen, nagyon színvonalas az újság és jók az írások, főleg az tetszik, hogy nagyon különböző stílusú írások gyűjteménye ez a lap. Üdv
ENIKŐ...

.......................................

Csomor Henrietta: A  JÚNIUSI MAGAZIN KÉPLEIRÁSAI - MEGSZÓLALOK MAGAZIN 706 száma alapján

1 Lectori salutemnél: Nagy Vendel szőke hajú szemüveges.  Piros zakójában áll az asztal mögött.

Kezeit az asztalon pihentetve  arcán öröm sugárzik miközben szavalja gyönyörű versét.

2. MARICA  NOVELLÁJA

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Epebaj vagy elmebaj?

Marica háttal a zöld bokornak áll. fekete hajú, piros blúzban van.

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

Gmeindl Margó: Barna rövid hajú szemüveges. ciklámen színű blúz van rajta.

Zsigai Klára: fekete rövid hajú szemüveges fekete szemű. komoly tekintetű, szürke kabátban van.

Geri: mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.

Adamecz László mosolygós barna szemű szemüveges.

I.P. STEVE Szemüveges mosolygós ősz hajú szakállas.  Az ablakon át néz ki esik az eső. Egy fekete csíkra rá van írva a neve. I. P. STEVE.

4. NOVELLA. -  A  FÉNYEK VAKONDJA   PÁLYÁZATBÓL

ÁRVAY MÁRIA: Érzelmek viharában

Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

Marika novellája végén teljesen fekete képen egy fehér galamb repül.

5. ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA:

VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET!

„Jól csak a szívével lát az ember”

RIPORT DOMOSZLAI JÁNOSSAL

GERENCSÉR HAJNALKA: Egy árnyas lombú fa alatt áll. szemüveges kissé mosolyog. fekete hajú fehér rövid  ujjú blúzban van.

Domoszlai János: fekete rövid göndör hajú. fekete pulóverben és világoskék farmer nadrágban van. valamit tapogat amit egy lány mutat neki..

6. MEGJELENT....  Nagy Vendel ültettem fákat könyvének könyvborítója látható. A borító lila.  Zöld lombú fa előtt  három kisgyermek fogja egymás kezét.

2017 A próféta léptei. Május 23 .Félix fürdő.

Románia díjátadása látható a képen melyen Kovács József Kopek sokad magával van jelen.

7. TUDÓSÍTÁS EGY KIÁLLÍTÁSRÓL

HELLEBRAND HENRIETT  FESTŐMŰVÉSZNŐ KÉPEI

Heni festő állványa előtt áll utolsó finomításokat végzi. lila orgonás képén. ö maga szőke hosszú hajú, komoly tekintetű.

A második képen Heni kiállítási megnyitója látható.

8. HAZAI TÁJAKRÓL

Mátyás Rita Életem könyve versénél: Rita Fehér kalapban van.  Lila rövid ujjú blézer fehér blúz van rajta. mosolygós.. 

Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon piros zakóban fehér ingben s fekete nadrágban. jobb kezében mikrofon s szavalja a versét.

9. EGY GYŐZTES NOVELLA

BAGOLYNÉ SZŰCS ANDREA:  Száguldás, Porsche….

Andrea barna rövid hajú. kék szemű mosolygós, fehér blúzban van, egy kis fehér plüss kutyusra hajtja fejét.

Andrea novellájánál feketés szürkés kép van. egy tenyér az ég felé fordulva fehér foltok láthatók.

10. HETET EGY CSAPÁSRA....

MEGJELENT NAGY VENDEL  HETEDIK KÖTETE...

Nagy Vendel ízes történetek második része. könyvborítóján zöld paprika karikára vágva, krumpli és hagyma látható. a képbe rá van írva a könyvének címe.

11. FOLYTATÁSOS NOVELLA

BURZA MÁRIA : A KÜLÖNC  ( folytatásos novella)

Burza Mária fekete szövetkabátban áll világos barna ajtónál szőke göndör haja válláig ér.

12. MAI SZTÁRVENDÉGÜNK

CSONGRÁDI KATA   LEVELE : A  SLÁGER SHOW  SIKERE

Három kép látható Csongrádi Katáról, ahogy énekel a színpadon. vagy lemegy a közönség közé..

13.ITT VAN PÜNKÖSDNEK GYÖNYÖRŰ IDEJE

NAGY VENDEL Piros zakóban s fehér ingben szavalja a versét.

14. GLOSSZA

NAGY VENDEL: Nem a ruha teszi .....Társadalmi útravaló...

Nagy Vendel áll a könyvespolca előtt szürke pulóverben szemén szemüveg.

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

CSOMOR HENRIETT: Csomor Henriett fa alatt ül. rövid fekete hajú fekete szemű. farmer kabátban és rózsaszín kockás ingben van.

Mráz Erzsébet: Szőke vállig érő hajú. Szemüveges barna szemű mosolygós. Fehér csíkos blúzt, fekete blézert visel..

YLEN MORISOT: Barna haja kontyban van, fekete szemű mosolygós zöld blúzban van.

Vers végén Piros pipacs látható.

Burza Mária komoly arcú vállig ér göndör haja. fehér blúzban van.

17.SOPONYAI MIHÁLY ROVATA :  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.

.....

Kedves Vendi!
Már több napja kiolvastam a legújabb magazint, s ahogy az lenni szokott, megújított, felfrissített!
Amellett, hogy mostanában már a Fb-n is olvaslak, itt egybegyűjtve jó a folyamatossága.
Hajrá tovább és ne lankasszon a forróság.
András

.........................................

Távolból
Deb. 2017, június 28. Idő: 21:00:26 Osztályzat: A távolság itt nem kilométerekről szól. Az idő távola sejlik melankolikus szomorúsággal. Még van "idő" de még mindig "üvegesen bámulsz a hunyorgó Holdra, " és nem tudni merről hív az élet szava...
Szép vers.
Grat..: deb

..................................................

Drága Vendi!
Most jutottam oda, hogy belenézzek a könyvedbe. Bevallom, ott is ragadtam! Fantasztikus, milyen gondolatokat hozol! Szinte látom, és még az illatokat is érzem, amint ott sürögsz-forogsz a konyhában, és közben meséled a sztorikat! Szívből gratulálok! Igazán nagyszerű, hogy ezt így összehoztad!
Nagy szeretettel:
Teri

2017. június 8. 21:13 Nagy Vendel írta, <nagy.vendi54@gmail.com>:

MEGJELENT NAGY VENDEL 7.- IK.  KÖTETE: ÍZES TÖRTÉNETEK (MÁSODIK KÖTET) CÍMMEL.. AZ IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV A 88. KÖNYVHÉT ALKALMÁBÓL JELENT MEG. E- KÖNYVBEN OLVASHATÓ A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN. 

Ízes történetek : Irodalmi szakácskönyv / Nagy Vendel
http://mek.oszk.hu/16900/16977

NEM LÁTÓK EZEN A LINKEN OLVASHATJÁK:

www.mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm

SZERETETTEL KÜLDÖM: VENDI.

E - mail címem: nagy.vendi54@gmail.com

.........................................

Kedves Vendi!
Nem találom szavaim, hiszen oly sokszor leptél már meg engem és persze minket valami újjal már, de...
Ez a CD egy olyan remekmű, ami nagyon sok emberhez jusson el!
Gratulálok neked és persze az előadónak is, hiszen ez a formátum nagyon szép lett!
Köszönöm  az ajándékot és sok-sok hallgatót kívánok!
András

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta, 2017. 06. 24.:
MEGJELENT NAGY VENDEL MEGSZÓLALOK CÍMŰ CD LEMEZE....ELŐADÓ .. NÉMETH NYIBA
SÁNDOR

2017.  JÚNIUS  23.
A  lemez YouTube - n is meghallgatható

https://www.youtube.com/watch?v=TKLvKBvsrnc&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=Sr7T0J1gZSs&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=kfkifwR1BE8&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=Theae9qjJ88&feature=youtu.be

.............................................

EGY GYÜLEKEZET ÉLETÉBŐL...

KEDVES VENDI....

Igazából nem sokat lehetne elmondani a Garai református gyülekezetről,
de megpróbálom.

A mostani év a reformációhoz kötődik, az 500 éves évfordulóját
ünnepeltük Október 31-én. Vezetőnk Horváth Andrea, egy Baranya megyei
kis községből származik. Három gyülekezetet igazgat, de Garán van a
központ. A gyülekezet tagjai közül a legtöbben nyugdíjasok, de van köztünk
pénzügyi szakember is. Nálunk minden Szerda 5 óra a bibliaóráé. Most
azonban másként történtek a dolgok. Sajnos a mostani Szerdai alkalmat
Keddre tettük át, és nem a megszokott módon történtek a dolgok.

Vezetőnk kitalálta, hogy moziba kéne menni. Sajnos azonban Baján nincs
mozi, pedig egy harminc párezres kisvárosról van szó. Hanem a tőlünk 40
km-re lévő Szekszárdra mentünk, a Babits Mihály művelődési központban lévő
Agora moziba. Egy természetfilmet néztünk meg, zárójelben jegyzem meg, a
pontos címét.                  

Gemenc az árterek világa.

A Gemenci erdőről szól, és a fekete gólyát mutatta be igazában,

hogy ott tölti a tavasztól egészen az  indulás ideéig következő időszakot.

A vetítés kb. 50 percet vett igénybe,  a végén pedig kisorsoltak pár posztert,

tőlünk is nyert egy házaspár  kisfia.

Remélem, megnyerte tetszésüket kedves olvasók. A produkciót
idővel a Magyar televízió is vetíti majd.

Hajósi Ildikó

*********************************

17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

 SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA: A PETREZSELYEM:

Az emberek jelentős hányada csupán díszítő elemként használja a petrezselymet. Ezek az emberek nem fogyasztják rendszeresen, így annak egészségre gyakorolt pozitív hatásaival sincsenek tisztában. Pedig a petrezselyem alaposan képes az emberi szervezetet megtisztítani a felhalmozódott méreganyagoktól. A petrezselyem a korianderhez hasonlóan egy természetes vizelethajtó gyógynövény. Még hasonlít is a korianderhez, habár nagyobbak a levelei és az illata is kicsit másabb, különlegesebb, kellemesebb. A petrezselyem ezen kívül megtámogatja a máj működését és ha rendszeresen fogyasztjuk, védelmet élvezhetünk a májbetegségekkel és a cukorbetegséggel szemben.

Azok, akik IBS-ben szenvednek, fogyasszák rendszeresen, ugyanis csökkenti a betegség kellemetlen tüneteit. A növényben lévő vitaminok pedig védelmet jelentenek az immunrendszer számára a káros kórokozókkal szemben.

 

Petrezselyem

A petrezselyem antioxidáns vegyületeket tartalmaz, ezért érdemes rendszeresen fogyasztani, ha szeretnénk elkerülni a különféle betegségeket. Mindemellett meglehetősen gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és rostokban. A gyógynövény segítséget nyújt a koleszterinszabályozásban. A petrezselyem gazdag eugenolban, amelyet a fogászati kezelések során helyi érzéstelenítőként is alkalmaznak, de fertőtlenítőszerként is lehet használni fog- és ínybetegségek esetén. Az eugenol ezen kívül a vércukorszint csökkentésében is szerepet játszik.

A petrezselyemben olyan ásványi anyagok vannak, mint mangán, kálium, kalcium, vas és magnézium. A káliumnak a szívműködésben és a vérnyomás szabályozásában van kitüntetett szerepe, a vas pedig a vérképzésben vesz részt.

A petrezselyem antioxidáns vitaminokat is tartalmaz. Megtalálható benne az A-, C- és E-vitamin, a béta-karotin, de lutein és zeaxanthin is van benne. A petrezselyem kitűnő forrása még a folsavnak és a K-vitaminnak is. Ez utóbbinak a csontépítésben és a csontritkulás megelőzésében van kitüntetett szerepe. A friss petrezselyemben van még pantoténsav, B2-vitamin, niacin, tiamin és piridoxin. A legújabb kutatások szerint az Alzheimer-kór megelőzésében is szerepet játszik ez a vitamin, vagyis a piridoxin, hiszen az agyban a neuronok károsodását képes kivédeni.

Amennyiben valaki ki szeretné próbálni ezt a csodás gyógynövényt, akkor érdemes mindig friss állapotában fogyasztani, hiszen így őrzi meg leginkább vitamin- és ásványianyag-tartalmát. Érdemes télen a konyhaablakban is nevelni petrezselymet, így legalább biztosak lehetünk benne, hogy vegyszermentes táplálékot fogyasztunk. A friss levelek szélhajtó és antiszeptikus hatással is rendelkeznek.

Jó egészséget!

Üdv: Soponyai Misi

***************************

18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése

MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.

……………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes

tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.

Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük

a fenti blogoldalon!

……………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás

szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha

elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és

összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

………………………………..

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail: nagy.vendi54@gmail.com

skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

weboldal: http://nagyvendel.comxa.com

www.nagyvendel.comxa.com

……………………….

Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is

találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel

………………………

Nagy Vendel Írásai

Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel

……………………..

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en

Magyar Elektronikus Könyvtár

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

........

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

........

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

...........

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a

színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik

meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,

ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a

"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,

amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.

A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.

Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A

háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb

újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért

takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos

hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért

ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,

egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az

összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros

csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.

............

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

..............

MEGSZÓLALOK MAGAZIN 707