Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2017. 01. hó –hetedik évfolyam, első szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes heti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)

3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

7. Évfolyam: 2017. január

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

********************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

   Milyen érdekes is ez a  világ....

Szinte természetes,hogy egy hét… hét napból áll,és hetedhét országon át

száguldhatunk a  számok bűvöletében, és rácsodálkozhatunk a  hétfejű

sárkányra, a  hét törpére, a  hét szamurájra,vagy a  hét mesterlövészre,vagy

a  hetet egy csapásra mesére, vagy a  magyaroknál a  hét  törzsre, és a  hét

vezérre.

A  Bibliában olvashatunk a  hét csapásról,vagy akár ránk kérdezhetnek,

ismerjük e  a  hét szentséget.   S volna aki ráfelelné, a  hét szentségit,

most épp nem jut eszembe.

   Bizonyára nem véletlen ez a  sok utalás erre a  számra, hiszen azt is

mondják, a  testünk sejtjei is megújulnak ennyi idő alatt, és a

házasságoknál is ez a  kritikus év.

Tehát ez egy mese, vagy valós szám?

Magazinunk is hetedik évfolyamába lépett, ami mondhatnánk nem is olyan sok,

de ebben a  formájában nem jöhetett volna létre, az olvasók érdeklődése, és a

külső munkatársak szorgalma nélkül.

Köszönetet mondok mindazoknak, akik a  lap fennmaradásában valamilyen

formában segítették munkámat. Nekiindulunk a  folytatásnak, meghagyva a

régi hagyományokat, és kipróbáljuk az új ötleteket, formációkat.

Bizonyára van még hová fejlődni, annak ellenére is, mivel a  velünk

egy időben indult hasonló magazinok már mind, sorra- sorra megszűntek,

kitartás , vagy érdektelenség okán.

Magazinunk hiánypótló kiadvány, hiszen elsősorban a  sérült embereknek

szól, persze bárki olvashatja, hiszen már csaknem körbe értük a

Földet,Európán át,egészen Amerikáig,vagy Ausztráliáig.

  Mindenkinek áldott új esztendőt kívánok,és jó olvasmányokat a  legújabb

újságokban,  legyenek továbbra is kitartóan hűséges alkotótársaink.  Egyebet

nem mondhatok.

A  magazin szerzői nevében  :  Nagy Vendel.

……………….

NAGY  VENDEL: BOLDOGULJ

Szilveszter éjszaka van,

Az   éjfélt verik a  harangok,

Fent a  toronyban...

Nagy Vendel

Holnap új évre ocsúdok,

Dülöngél a  hóember

A  fagyos udvaron.

Pezsgővel a  kezemben

Mellé ülök én

Az  udvar közepén,

Tanítani akarom konok fejét.

Mondjad nekem okosan, szépen,

AZT, hogy....BUÉK.

Mivel segíteni

Semmivel nem tudok,

Csupán csak

jónak vélt

Tanácsot adhatok

Nincs a Nap alatt

Semmiféle új,

Titok,

Szívem melegével

Csak annyit mondhatok:

Boldogulj!

2016.12.31   Szilveszter

*****************************

A hetedik év elé...

Kedves olvasóink!

   Kicsit misztikus évszámhoz ért el a Megszólalok Művészeti Magazin. A hetedik évet kezdjük el. A hetes szám a kultúránk egész területét átszövi.

Lehetetlenség felsorolni mindazon ismereteinket, amelyekben a hetes szám ne bírna jelentőséggel. Kezdve a Bibliával, népköltészettel, matematikával, művészetekkel, a mindennapi életünket átszövő megannyi ismereteivel amelyekben tömegével kötődnek a hetes számhoz...

Véghelyi József

   Igen, Nagy Vendi magazinbeli irodalmi munkássága is a hetedik évet kezdi. Ez egy művészeti - irodalmi kultúrát terjeszteni kívánó laptól nagyon szép teljesítmény. Külön kiemelendő Vendi  elhivatottsága, amellyel a valamilyen formában sérült emberek publikációs lehetőségét megteremtette. Téve ezt úgy is, hogy semmiféle szponzori támogatás nem áll a rendelkezésére. 

A lap ingyenessége miatt bárki számára elérhető.

Az eddig megjelent újságokban látható, hogy számtalan bemutatkozás vált lehetővé azok számára is, akiknek egyébként esélyük sem lehetett volna a nyilvános szereplésre.

   A Művészeti Magazin nem válogatós, nem irányul egyetlen kiemelt irodalmi, kulturális terület favorizálására sem.

Széleskörű lehetőséget igyekszik biztosítani mindenkinek, akinek van mondanivalója embertársai számára.

Egy fontos feltétel azonban mégis csak létezik: a közölt alkotások őszinték, és tisztességesek legyenek.

Igyekszik kerülni az olcsó, bulvár jellegű törekvéseket. A lap a magára nézve önként vállalt erkölcsiséget, hitelességet az elkövetkező években is szeretné megőrizni. Ez hat éven át eddig sikeresen teljesült is.

   Ebben a reményteli bizakodásban vágunk neki a hetedik évnek. Hisszük, hogy az irodalmi, művészeti küldetésünk a jelenlegi, és további új szerzőink számára fog megszólalási lehetőséget biztosítani olvasóink megelégedésére.

Kissé megkésve ám, de őszinte szándékkel : eredményekben gazdag, boldog új évet kíván a Megszólalok Művészeti Magazin színes változatának szerkesztője és látványtervezője -

Véghelyi József

********************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK

  2.  NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

       ERDŐSNÉ ONDA MARICA: UTAK A  SÖTÉTBEN

  3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL

       SZÉLL MAGDOLNA, NAGY VENDEL, BURZA MÁRIA, I. P. STEVE

  4.  ESZMECSERÉK -  01

       ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA - MAJA  MEGGYÓGYÍT

  5.  KARÁCSONYI PÁLYÁZAT,  EREDMÉNYHIRDETÉSE

       GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK : MIÉRT SZERETJÜK A  KARÁCSONYT

  6.  HISTÓRIA- 01

      SZILVESZTERI HÁLAADÓ MISE -  NAGY VENDEL   NOVELLÁJA

  7.  HANGOS VERSEK

       A  GUSZTI RÁDIÓ KARÁCSONYI ADÁSÁBÓL

       A  VERSEKET ELMONDJA: ILOSVAY EGYED KATALIN, ÉS ILOSVAY GUSZTÁV

  8.  HAZAI TÁJAKRÓL.. NAGY VENDEL VERSEI

  9. TÉLI KÉPEK, MÁTYÁS RITA  VERSEI - MÁTYÁS RITA FESTMÉNYEI

10. HALLGASSUK EGYÜTT

      Dr. KOVATS GYULA ZENEI ROVATA -  JÁRTÓ RÓZA VERSÉVEL

11. HISTÓRIA - 02

      CSILLAGLOVAS-  NAGY VENDEL NOVELLÁJA

12.  MEGSZÓLALOK. HOGYAN INDÚLT AZ ÚJSÁG? - KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG

13. BEAT MÚZEUM.  KATI KELLY  DALAI KANCZLER ANNÁNAK...

14. HETET EGY CSAPÁSRA. NAGY VENDEL:  A  SZPONZOR

15. VERSRŐL VERSRE

      SZÉLL MAGDOLNA, CSOMOR HENRIETT,  MENYHÁRT ANDRÁS,

      KOVÁCS JOZSEF  KOPEK

16. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT. 

      SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: A  VÖRÖSHAGYMA

18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

********************

2. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

   

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Utak a sötétben

    

     Emlékszel? Egyszer azt kérdezted tőlem: mit is éreztem, amikor megvakultam?

Bonyolult kérdés, de megpróbálom kifejteni. Már gyermekkoromban részese

voltam a vakok életének, hiszen nagyapám és anyukám is ezen az úton jártak.

De mennyivel másabb ezt azt tudni, vagy mindent érteni?

16 éves alig múltam, amikor fekete pontok gyülekeztek a látóteremben, néhány

nap alatt teljesen elborítva azt.

Erdősné Onda Marica

Az egész rémálom olyan volt, mintha egy másik lánnyal történne minden, akit

én kívülről látok. Mint ha egy filmet néznék.

A vizsgáló előterében várakozva, próbáltam elképzelni a helyet. Nem tudtam.

Persze volt egy képem, egy elképzelésem, de amikor ismét visszakaptam a

látható valóságot; rájöttem, hogy nem is hasonlít a képzeletem világához.

Hetekig voltam a kórházban, türelmesen várva valami mesebeli csodára. A

szüleim jöttek hozzám, megrakodva finomságokkal, és a szomorúság nyomasztó

terhével. A szobatársaim nagyon aranyosak voltak. Mindenki a mamám lett már

az első napon. Vittek a fürdőbe wc-re, öltöztettek, fésülgettek. Együtt

mentünk a kezelőbe és vacsorázni az étkezőbe. Furcsa volt ilyen közel

kerülni egyetlen nap alatt soha sem látott idegen nénikhez. Az egyik

hirtelen lett mamám meg akart fürdetni. Nagyon meglepődtem. Szabadkoztam,

hogy csak a látásom vesztettem el, de különben jól vagyok. A fürdés megy

egyedül is. Még az etetéssel is megpróbálkoztak, de én hevesen tiltakoztam.

Akkor jutott először az eszembe, hogy mit gondolhat egy átlagember a

vakokról? Tényleg azt hiszik, hogy magatehetetlen bábúk? Nekem nem okozott

gondot az örök éjszaka. A közlekedésen kívül mindent meg tudtam oldani,

egyedül is. Önállósági törekvéseim ellenére, nagyon meghatott ez a

segítőszándék.  Ennyi szeretetet és törődést még sosem éreztem. Komolyan

arra gondoltam, hogy nem is olyan rossz vaknak lenni. Akkor még nem is

sejthettem, mi vár még rám és hányszor, de hányszor fogom visszasírni a

fényben fürdő napokat.  Rendíthetetlenül biztos voltam benne, hogy a műtét

után ismét látni fogok és ezt a durva pofont csak azért kaptam, hogy

tapasztaljak, és jobb emberré váljak általa.

A műtét napján olyan nyugalom árasztott el, amilyet még nem éreztem előtte

soha. Fel sem merült bennem, hogy esetleg véglegesen sötétben maradhatok.

Mostanában gyakran gondolok arra az érzésre. Szeretnék úgy hinni, mint akkor

ott azon a kórházi ágyon hittem a jó sorsomban. Másnap reggel bejött a

professzor úr és megnézett. Levette a kötést és várta a hatást. Néztem az

arcát és hulltak a könnyeim. Nem szóltunk, de szavak nélkül is értettük

egymást. Megszorította a kezem és kiment. Amit akkor éreztem, nehéz

elmondani. Meghatározhatatlan, földön túli boldogság az.

A következő napokban mindent alaposan megszemléltem; az embereket, arcokat,

tárgyakat, mozdulatokat. A kórház udvarán sétálva megcsodáltam az életet.

Ugyanazt az életet, amit 16 évig éltem, de amin átfutottam, amit észre sem

vettem, amit figyelemre sem méltattam. Ez a látás a régihez képest semmi

volt, de a sötétséghez képest minden. Három hónap alatt ráébredtem, hogy

természetesnek vettem a látványt, a képeket, színeket, formákat, de nem

csodáltam, nem becsültem meg. Ebben az időben szinte áhítatosan ittam

magamba az élet, szemmel felfogható összes valóságát. Órákig bámultam az

árnyékok játékát, a fények táncát, a színek változását. Némán szemlélődtem

és kimondhatatlan hálát éreztem, amiért megtapasztalhattam ezt a csodát; még

ha égető könnyek árán is. Fájdalmam mardosó lángjai kiégették lelkemből a

közönyt a természet csodái és az élet szépségei iránt.

Hirtelen elszakadt a mesefonál, hiszen olyasmiről beszélek, amit elképzelni

sem tudsz. Amíg nem ismertelek, azt hittem, mindent tudok a vakok életéről.

Csak a barátságunk kezdete óta értem, hogy az igazi vakságról, a született

vakok világáról, semmit sem tudok. Fecsegek neked, fényről és árnyékról,

színekről, formákról és a vizualitás világáról. Mindig elfelejtem, hogy

neked nincsenek emlékképeid a múltból, mert az életed a feketeségben

kezdődött és most is abban folyik. Érzésekből, érzetekből, hangokból épített

univerzumodban nincs helyük az én emlékképeimnek. Ugye nem haragszol rám?

Folytassam? Rendben, ahogy akarod.

Nagyon megváltozott az életem. Egyszerű, és rendkívül bonyolult lett

egyszerre. Én úgy éreztem, hogy látok és ennyi éppen elég a boldogsághoz. Az

iskolából eltanácsoltak, mondván, hogy ezzel a parányi látással, nem

dolgozhatom pénzügyi vonalon, tehát nincs értelme a szakma elsajátításának.

Nem bántam, akkor még nem. Néhány sikertelen próbálkozás után, letettem a

tanulmányok folytatásáról. Nem vett át egyik középiskola sem. A vakok

intézetébe is elmentünk, de el nem tudtam képzelni, hogy ott éljek, amikor

én látok. Nem tudom, megérted e, ezt az ellenállást? Hiába írták a kórházi

zárójelentésemre, hogy vaksága végleges; én nagyon hevesen tiltakoztam

ellene, hiszen úgy láttam, ahogyan három hónapig nem. Az hogy ez a parányi

csőlátás szinte életveszélyesen kevés, nem érdekelt. Szüleim nagyon aggódtak

értem, féltettek a csekély látás miatt rám leselkedő veszélyektől. Szerettek

volna bezárni egy kellemes, biztonságos kicsi ketrecbe, aminek én bántó

durvasággal törtem szét a rácsait. Ma már értem és megértem az

álláspontjukat, a félelmeiket, a féltő szeretetüket. Akkor csak azt

tapasztaltam, hogy nem engednek élni, bezárnak a lakás és a szeretetük

börtönébe, amiből minden igyekezetemmel próbáltam kiszabadulni.

Ellenvetéseiket lerázva magamról elfogadtam a felajánlott vakvezetőkutyust,

akitől önálló közlekedésem reméltem. A vizsga után boldogan mentünk haza

Daysivel, akibe az első pillanatban beleszerettem, meglátva benne a

biztonság és szabadság őrangyalát. Négylábú segítőmmel vidáman vetettem bele

magam a társasági életbe újdonsült kutyás barátaimmal és sorstársaimmal.

Mire elkezdett nyomasztani a jövőm kilátástalansága, újabb ajándékot kaptam

a sorstól. Egy lehetőséget, hogy kipróbáljam magam, a Centrum áruházban,

bemondónőként. Jövő kipipálva. Kimondhatatlan örömmel vetettem bele magam a

munkába. Szüleim is megnyugodtak, hogy nem csak értelmetlen viháncolással

töltöm a napjaim, hanem kezd rendes, felelősségteljes mederben csordogálni

az életem.

Viszont a fiúkkal nem volt szerencsém.. Érted te ezt? Hát persze,

valószínűleg pont te érted a legjobban, amiről beszélek. Van egy kedves,

csinos lány, aki tele van élettel, vidámsággal, pozitív energiával, de amint

kiderül, hogy nem passzióból van vele a hatalmas németjuhász, hanem azért,

hogy fogyatékosságát kisegítse, máris menekült minden srác a közelemből.

Persze ekkor még nem is sejthettem, hogy milyen változások várnak rám. Pedig

akkor már Ámor, lövésre készen várt a nyilacskájával, hogy elvarázsoljon, de

a romantikus lányregénnyel nem untatlak, hiszen téged a vakságom érdekel.

Elég legyen csak annyi, hogy párommal megismerkedésünk után két évvel

egybekeltünk, és megszületett Viktor. Négy feledhetetlen, gyönyörű évünk

volt. Hálás vagyok, amiért átélhettem, megtapasztalhattam az anyaság

tündérmeséjét.  Császármetszéssel született meg a fiunk, hogy ne erőltessem

meg a szemem. Nem is volt semmi baj. A baba ápolása sem jelentett gondot.

Csakis a közlekedés kisördöge vetett gáncsot néha. Bár még ez sem igaz, mert

közlekedtem volna én kutyusommal, ha hagyják. Ha beengedtek volna vele a

kórházba, amikor vizsgálatokra kellett mennem, vagy nem jelentettek volna

fel, amiért az óvodába is kutyával kísérem a gyermekem. Ez utóbbit megúsztuk

egy szóbeli figyelmeztetéssel, hogy a törvény előtt is fejet hajtsunk, de a

jó ízlés se szenvedjen csorbát.

Ez a kis affér, mégis kudarcként vonult be a lelkivilágomba, hiszen ezután

már gyomorgörccsel, szinte lopakodva vittem a gyermeket az óvodába, nehogy

megint szemet szúrjon valakinek.

Ez a kisebbségi, sőt továbbmegyek: hitványsági érzés végigkísérte eddigi

életemet. Mostanában már ritkábban tör rám, de régebben alig mertem kidugni

az orrom az utcára, és akkor is inkább csak bujkáltam, mint egy priuszos.

2000 nyarán néhány nap alatt aztán végleg belefúrtam magam a fekete

alagútba. Az újabb műtét után, Professzor úr nyíltan felvilágosított, hogy

ne kergessek hiú ábrándokat. Eddig tartott, ennyi volt. Pár hétig még

észleltem a napon a világos foltokat, de aztán azok is belevesztek a szürke

ködbe. Nagyon érdekes, hogy a vakság kapcsán mindig feketeségről beszélünk,

pedig én nem sötétet látok. Inkább valami vakító szürke fényszerű áll a

látvány elé, néha rozsdavörös örvényekkel tarkítva. Eleinte nagyon zavart,

de aztán megszoktam. Bár nem állítom, hogy beletörődtem volna állapotom

megváltoztathatatlan voltába. Még ma is reménykedek, hogy ez csak egy

átmeneti állapot. Pedig már 12 év telt el, de a remény hal meg utoljára.

Igaz? Talán még engem is túlél egy pillanattal.

Így kerültem át a csökkentlátók kategóriájából a vakok közé. Ott álltam egy

négy és fél éves gyerkőccel a teljes kétségbeesés és a küzdök még csak élek

határán. Szinte naponta csúsztam át egyik lelkiállapotból a másikba. Tudtam,

hogy ha gyermeket vállaltam, akkor felelősséggel tartozom iránta, tehát a

megváltozott körülmények ellenére is helyt kell állnom minden téren, de

legfőképp; anyaként.

Azért volt ez életem legsarkalatosabb pontja, mert a vakok szövetségében

tapasztaltam, hogy a házimunkák rehabilitálása csakis az alkalmazkodástól

függ. Ez nem is okozott sok fejtörést. Csináltam, ahogy másoktól hallottam,

illetve a saját és családom kreativitásával is fejlesztgettük a háziasszonyi

szerepkör kifogástalan megvalósításához szükséges eszközöket, rutinokat. Így

jöttem rá, hogy szélvédőmosó folyadékkal, sokkal könnyebb csíkmentesre

törölni az ablakot, vagy, hogy az elektromos tea- kávéfőző vagy vízforraló

kevesebb veszélyt rejt, mint a nyílt láng használata.

A munkahelyemen ugyan néha kellemetlen helyzetbe kerültem, de azzal

vigasztaltam magam, hogy az egészséges emberek is hibáznak a mindennapi

teendőik során. A gyerekkel kapcsolatban viszont nincs pardon. Nagyon

érdekes ezt megfigyelni: ha véletlenül szájba vágod a gyereked, miközben a

kabátodat húzod, akkor veszélyezteted a kiskorút. Nem elég a saját

lelkiismeret furdalásommal megküzdeni, még keresztre is feszítenek, pedig

szerintem ez is előfordul a látókkal is. Meggyőződésem, hogy nálunk sem

voltak gyakoribbak a balesetek, főleg az én hibámból, mint bárki másnál. de

nem a mások rommá tiport élete felett szeretnék dicsőséget aratni. Sőt nem

kell kitűntetni, hogy milyen remekül felneveltem a gyerekem, csak hagyjanak

békén, hagyjanak élni!

Miután az óvónők azt javasolták, hogy adjam intézetbe a kis Viktort, nehogy

elkallódjon mellettem; az lett a jelmondatom, hogy nem a vakságot nehéz

elviselni, hanem az előítéleteket.

Talán a helytelen, hamis megítélés szörnye a legkegyetlenebb, amellyel nem

tudok leszámolni. Küzdünk szakadatlan, de mindig ő kerül fölém. Tudom, hogy

Isten törvényeinek kell megfelelni és nem az embereknek, de olyan nehéz.

Miért fáj annyira a negatív feltételezés?

Talán az egóm nem enged a szorításából? Fáj, hogy a legkitartóbb törekvéseim

ellenére is még mindig ott tartok, hogy naponta bizonyítanom kell, hogy nem

csak egy élősködő púp vagyok a társadalom hátán, hanem érdekes és hasznos

ember?

    Volt egy barátnőm, akit nagyon szerettem, mert ő volt az egyetlen, aki nem a

hátam mögött próbálta megfejteni, hogy látok-e vagy nem, és ha látok, akkor

mennyit látok? Ő egyenesen megkérdezte, hogy ha nem látsz, hogy tudod

kiönteni a bögrébe úgy a teát, hogy egy csepp sem megy mellé? Megmutattam

neki, a mi kis vakos trükkünket. Jót nevetett a pici "csaláson", hogy az

egyik ujjam feltűnés nélkül a bögre belsejében van, amivel érzem, hogy hová

és meddig önthetem a folyadékot. Ő volt az egyetlen, aki csukott szemmel

felült a tandem kerékpárra a férjem mögé, és amikor egy kör után remegve

leszállt róla; átölelt és azt mondta: minden tiszteletem a tiéd, nagy

túlélők vagytok.

Én pedig azt mondom, minden tiszteletem az övé, hogy ki merte próbálni.

Látod, már megint nem a vakságomról beszélek, de csak ismételni tudnám magam

az unalomig. Mert a vizualitás nélküli világgal nem volt egyébként bajom.

nem jelentkezett a hiányérzet. Volt családom, lakásom, munkahelyem,

barátaim. Éltük a normálisnak titulált életet, amelyről mindenki álmodik,

ami után az egészséges éppúgy vágyódik, mint a sérült. Kutyusaim segítettek

a közlekedésben, Kerek volt a világ és boldogok voltunk.

Csak a társadalmi hozzáállás keserítette meg az életemet: Voltam én már az

állam pénzén élősködő aljas senkiházi is, mert aki kötni és horgolni tud, az

ki van zárva, hogy vak legyen. 12 évi vakság után, lassan beletörődök, hogy

a viharfelhők jönnek és mennek, de felettük mindig kék az ég.

Mindig vannak nehéz napok, váratlan helyzetek, családi ünnepek, ahol helyt

kell állni, de igyekszem teljesíteni, amit elvárnak tőlem, játszani a mindig

vidám, mosolygós, elégedett nőt, anyát, keresztszülőt.

Azt kérdezed, miért játszom? Miért nem vállalom őszintén az érzéseimet?

Elmondom azt is. Sok helyzet bizonyította, hogy az emberek csak a vidám,

talpraesett, túlélőre kíváncsiak. Mindenkinek megvan a maga baja, inkább

kellemes időtöltésre vágynak, nem a mások lelkének gyógyítgatására.

Neked is mondták már, hogy a fancsali képeddel és a nagy lelki válságoddal

tönkre teszed mások remek hangulatát? Vagy eszedbe sem jut azon keseregni,

hogy mit láthatnál, ha nem így alakul az életed, mert számodra ez a

természetes? Érezted már magad elfeledett könyvnek vagy szobornak, amikor

ott felejtettek egy széken vagy a falhoz támasztva? Jó lehet, hogy ezzel

kicsit túllőttem a célon, de velem gyakran előfordul, hogy a biztonságom

kedvéért félreállítanak a fal mellé, esetleg a sarokba. Ettől már csak az

volt durvább, amikor egy ismerős felháborodva nekem szegezte, hogy nem

vakulhat meg mindenki, hogy megértsen engem.

A munkahelyemen is megjártam, amikor vakságom első éveiben, gyakran

panaszkodtam életem nehézségeire. Végül már napokig nem nyitotta rám senki

az ajtót. Mára már gyakorlatilag leszoktam a beszélgetésről. Maradt néhány

ember, akikkel megosztom a gondolataimat, de inkább hallgatásba burkolózom.

Bár néhány hónapja nagyon érdekes dolgot tapasztalok. Mióta felkerült az

internetre életem legsarkalatosabb pontjait megörökítő novellám, rengeteg

visszajelzést kapok. Szinte naponta állítanak meg idegen emberek, hogy

elmondják, mennyire örülnek, hogy megismerhetik a családom tragikus, de

csodálatos életét. Hát erre nehéz mit mondani. Talán nem megfelelő

embereknek akartam kiönteni a szívem? Hogy is van ez: Nem mondhatom el

senkinek, elmondom hát mindenkinek.

Már nem is vágyom rá, hogy mesélgessek magamról és a problémáimról.

Kutyafuttában nincs is értelme belebonyolódni ebbe a különös világba. Inkább

előkapom a beszélő laptopomat és leírom, ami velem történt, ami bennem

lakik, ami én vagyok. Aztán ki-ki érdeklődésének, kíváncsiságának

megfelelően olvashatja vagy ellapozhatja, ha megtalálja a világhálón.

A született vakság és a megvakulás két nagyon különböző helyről induló,

mégis egy irányban futó út. Remélem, ha már találkoztunk, barátságban

járhatjuk végig felemelve egymást, ha elbuknánk a ránk váró akadályokon.

…………………………….

Újabb novella.

Kutyavilág - azaz ki a felelős a kutya támadásokért?

Az elmúlt héten ismét felborzolta a kedélyeket egy kutyatámadás. Ezzel

kapcsolatban jutott eszembe néhány gondolat.

Ilyenkor, menetrendszerűen feltesszük a kérdést: mindezért ki a felelős?

Mutogatunk a másikra egy ideig , rázzuk az öklünket, szabályok létrehozását

vagy módosítását sürgetjük; aztán nem történik semmi... Egészen a következő

szerencsétlenségig, amikor aztán ismételten rázendítünk a nótára: vajon ki a

felelős a balesetekért?

Gyakorló anyukaként mélységesen együtt érzek a tragédiát elszenvedő

gyermekek szüleivel. Mint felelősséggel gondolkodó gazda és kutyabarát

Marica és Bogi a hű társ...

megértem az eb tulajdonosok gondjait. Akkor mit lehet itt tenni? Ki a

felelős? Kinek és min kell változtatni, hogy elkerüljük a sokszor maradandó

sérüléseket okozó eseményeket?

A férjem egyszer azt mondta, hogy a munkahelyén, a vasútnál minden

többszörösen van biztosítva. Ha tehát mégis baleset történik, az nem

véletlen, hanem többszörös mulasztás.

Nagyon megfogott ez a gondolat. Mi lenne ha az élet minden területén

használnánk ezt a többszörös biztonsági rendszert? Nagyon egyszerű és

hatékony megoldás!

Ha a kutyatartó társadalom felelősséget érezne nemcsak a saját és kutyája

testi-lelki jóllétéért, hanem minden téren körültekintően járna el a mások

biztonságának érdekében is; akkor máris bekapcsoltuk az első biztonsági

övet.

A második biztonsági rendszer felépítése a szülők felelőssége. Vigyázni,

szemmel tartani a porontyokat főként kutyusok közelében, és a lehető

legkorábban beavatni őket az állatokkal szembeni helyes viselkedés

rejtelmeibe.

Több év szomorú tapasztalata alapján bátran állíthatom, hogy az egymásra

való mutogatás, felelősség elhárítás nem hoz hatékony megoldást.

Ne érhessen az a vád, hogy bort iszok és vizet prédikálok; rögtön példát is

mutatok egy történettel a saját tapasztalataimból, amin érdemes okulni:

20 éve közlekedek vakvezető kutyáimmal. Természetesen munkahelyemre is ők

kísérnek. Ezek az állatok szakemberek által tanított, iskolázott, jól nevelt

segítőtársak. Agresszív hajlamú eb alkalmatlan erre a feladatra. Kutyáim

nagy-nagy szeretettel és sok türelemmel viseltetnek minden ember, de főként

a gyermekek iránt. Naponta többször is meg kell állnunk az utcán, egy kis

szeretet kinyilvánításra, kutya simogatásra. Ha van időm, mindig megállok

beszélgetni, barátkozni. Számomra nagyon fontos, hogy ne féljenek a

nagytestű kutyáktól, hanem megtanulják a helyes viselkedést és a segítő

kutyusok fontosságát; felnőttek gyerekek egyaránt. Nem győzöm hangsúlyozni,

hogy soha senki se nyúljon az állat felé, mielőtt meg nem kérdezi a gazdát,

hogy meg szabad e simogatni a kedves jószágot? A barátságos külső, a

türelmes szemek mögött is bujkálhat ingerlékenység betegség vagy éppen a

szélsőséges időjárás miatt. Ez a legfontosabb alapszabály, de a gyerekek

nagyon okosan eleget is tesznek ennek a feltételemnek.

Munkahelyemen, az orvosi rendelőben, pozitív inspiráció és vigaszdíj, a

szuri után a kutyasimogatás. Sok anyuka ígéri meg csemetéjének a jó

viselkedés reményében, hogy kifelé menet benézhet a kutyushoz. Kicsi

törzsvendégeim már jól tudják, hogy kopogtatás és köszönés után meg kell

kérdezni, hogy szabad e bejönni, simogatni? Ezt az esetek többségében meg is

engedem. Van egy kisfiú, aki többszöri kérésem ellenére is csak beront

hozzánk. Hangoskodik, tapsol, toppant kutyám előtt, játékra hívva őt.

Eleinte csak felállt és arrébbvonult kutyám, háttal lefeküdt, ezzel jelezve,

hogy nem kívánja a hívatlan vendég társaságát. A szülők is többször

elmagyarázták a fiúcskának a helyes viselkedést és testvére is példát

mutatott ez ügyben. Ennek ellenére Tomika nem enged a maga elképzeléséből.

Egyik ilyen alkalommal Apacs megelégelte a rendetlen gyerkőcöt és rámordult.

Ennek már a fele sem tréfa, hiszen kutyámnak igazán hajókötélből vannak az

idegei és könnyedén, rezdületlenül siklik a béketűrés tengerén.  Még azért

sem szokott szót emelni, ha a buszon a lábára lépnek, vagy munkahelyemen

megüti az ajtóval a figyelmetlen belépő. Kulcsra zártam az ajtómat, ezzel

nyomatékosítva a kopogás fontosságát. Jöttek a gyerekek továbbra is, átvenni

a szülők által ígért vigaszdíjat a fájdalmas orvosi kezelések után. Apacs

türelmes szeretettel szárította fel a könnyeket és varázsolt mosolyt a kis

arcocskákra. Tomika is beteg lett ismét és jött is  ahogy szokott, de az

ajtó nem nyílt. Kimentem az előtérbe, kézen fogtam a kisfiút úgy mondtam

neki, hogy csendesen kukkantsunk be, mert a kutyus alszik. Bent ismét hangos

kurjantás, és válaszként halk morgás. Tomikát kitereltem a szobából és az

óta nem látogathatja meg a kutyust. Remélem a csalódás megtanítja vele a

helyes viselkedést és az állatok igényeinek tiszteletben tartását.

20 év kutyás tapasztalat és 17 év anyaság szeretete mondatja velem az

egyetlen hatékony megoldást. A kutyák soha sem hibásak a tragédiákban, a

gyerekeket pedig nem lehet felelőssé tenni sem a maguk, sem a kutyák testi

épsége miatt. Mi vagyunk a felelősek, mi mindannyian; gazdák és szülők

együtt. Így az egyetlen megoldás, ha együtt vigyázunk gyermekeinkre és

háziállatainkra, hogy az együttélés csak örömöt és mosolyt fessen az

arcunkra, félelem és könnyek helyett!

********************

3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL

Széll Magdolna: Télen

Hókristállyal tömött paplan,

ívet vet a napsugártól,

szundikáló fenyőerdő,

leskelődik a hó alól.

Lovas szánon egy gyerek,

ezüst csengőt rázogat,

szegfűszegtől illatos bor,

élvezet a kocsisnak.

Őzcsorda a fenyők alatt,

téli etetőt keres,

odalenn a völgy közepén

kis tó növeszt vastag jeget.

Fiatal pár szerelemtől

elbódulva korcsolyázik,

testük vágyaktól hevül,

nekik már a tavasz játszik.

2016.

Üdvözlettel Széll Magdolna

Verseim:

https://m.facebook.com/Szell.Magdolna.versei/

vagy:

http://www.irodalmisarok.eu/?page=page&name=Szell_Magdolna

.................................

NAGY VENDEL: Felöltöztetem szívemet

Felöltöztetem szívemet,

Tiszta új ruhába,

S kívülre is

Szép ruhát veszek.

Ez évben is legelőször

A temetőbe megyek.

Együtt eltölteni

Az ünnepeket.

A sírkertnek csendje vár

Itt nyugszik Apám, s Anyám,

S öcsém is immár.

Tízedik  éve.

Első utam idevezet

Minden esztendőben.

Köszöntöm Őket

Fedetlen fővel.

Számomra nem haltak meg,

Csak ide kiköltöztek.

Karácsonykor kis fát hoztam,

Szilveszterkor koccintottam

A zord márvány kővel.

Megköszönöm, hogy őrzitek

Nekem e helyet,

De én még egyszer

Haza megyek.

Süvít a metsző szél,

Fagyosak a rögök,

Itt hagyom most  még

E sírgödröt.

Az arcomon érzem

Hideg van nagyon,

A kutya is fázik

Kint az udvaron.

Az ajtót résnyire nyitom,

Úgy engedem be.

Duruzsol a kályha,

Jobb neki, ha bent van,

A meleg szobában.

Csak Titeket hagylak kint,

- Kedveseim -

A hideg kriptában.

Szorítsatok helyet,

Nem sokára Veletek leszek.

2017.

..................................

BURZA MÁRIA: ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁG

 MINDENKINEK SZÍVBŐL KÍVÁNOM,

hozzon az Új Év egészséget, sikert, boldogságot,

emelkedjen a Tudatosság szintje,

szívünk nyíljon meg a Valós Szeretetre,

így leszünk megértők, megbocsátók,

egymást segítő Emberek.

 Legyen szívünkben erős a Hit és Remény,

Földünkön legyen Béke,

minden napunkat a Szeretet-világában élve.

Istentől ne csak kérjünk,

imáink kezdete és vége -legyen

Hálás szívvel köszönöm Istenem...

BOLDOG ÚJESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!?

**********************

BURZA MÁRIA: ÚJESZTENDŐ  HAJNALÁN

Újesztendő hajnalán

gondolatom messze száll,

bejárva az egész Földet,

Mindenkinek szépet kíván.

Vajon milyen lesz az út,

virágok vagy tövisek közt fut,

virág vagy tövis lesz a több?

Csak az Isten tudja jól,

vezesse léptünket,

hogy legyőzzük nehézségeinket.

Hitet kérek és Reményt,

szép szerelmet s hozzá társat,

álmot , mely megvalósuló,

Utakhoz Fényt,  és Békét.

Emberarcú világot,

hozzá verseket,

célt és igazságot,

daltól zengő új világot.

Bokrot, virágot , fákat,

hű barátot , tiszta szót.

Napfényt, el nem fáradót,

félelemmentes nappalokat

és éjszakákat.

Barátságos kézfogást, hozzá

a szavak igazát,

a Lélek csendjét ,

megértést, megbocsátást,

s ha kell , elengedést ,

és megengedést.,

s a tiszta csöndben

mosolyból egyre többet.?

************************

BURZA MÁRIA: ÓÉVBŐL AZ ÚJBA

Lassan éjfélt üt az óra,

óévből az újévbe jutva,

töltsünk nedűt poharunkba.

Legyen szenvedélyes az élet,

ehhez kell a szabad lélek,

Szeretet és Béke a szívbe,

gyönyörűvé lesz a földi élet.

Kívánjuk, hogy legyen Béke,

álmaink váljanak valóra,

hazánkban és a világban,

magamnak és mindenki

másnak szívemből kívánok

Békét, egészséget,

Szeretetben gazdag

gyönyörű újesztendőt!

..............................

I. P. STEVE: Új évi köszöntő

Így indulj!

Hideg téli estén

kandallód fénye lennék

s lángom égetné a bánatot,

mi valaha bánthatott

ez évben,

szomorú keserűségben.

A szeretet szikrázna tüzének lángján

s jövődet vigyázná,

fűtené lelked melegét,

míg mosolyod , léted ékeként,

szivárvány ívnek ragyogna

álmaid egén valóra.

Indulj az új évnek,

siker és szerencse kísérjen,

vele egészség, boldogság,

szeretet legyen csak neked az orvosság,

öröm és vígság lebegjen

gondtalan, széppé vált létedben!

*********************

I.P.STEVE: Év végén

Az esztendő int búcsút,

benne az öröm vigad s a bánat búsul,

magával visz eredményt, kudarcot

s nem tudhatod

mi vár a jövőben,

az érkező esztendőben.

Éjfélkor felcsendül a himnusz

s mindegy hogy hervadsz, vagy virulsz,

a pillanat éled,

melyben kívánsz boldog új évet.

Majd minden új s mégis a régi

és az órán a perc a múlást lépi.

**********************

I.P.STEVE: Két világ

Otthon fehér a frissen esett hó,

itt a hőségben rotyog a lecsó.

Otthon ünnepre készül a fázó,

itt izzadó szól a szabadságról,

hogy merre megy bulizni, partira

s majd eszik, iszik, mint a lagziban.

Nem szól a szép karácsonyi ének,

csak lármáznak, vígan röhögcsélnek.

Nincs meghittség vagy ünnepi jelleg,

köztük ülni, szinte fáj a lelkem.

Születésnap, de nem tudják kié,

mindegy, csak bulizni, akárkié.

A múltat sírom oly sokszor vissza,

ami talán szegényes és szimpla,

mikor még együtt volt s csak a család,

az adta az ünnep hangulatát.

Meleg van, hideg a sör, de nem kell,

Az igény valami más szívemben.

********************

4. ESZMECSERÉK -  01.

ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA - MAJA MEGGYÓGYÍT

 Maja meggyógyít, 1.

Kedves Olvasó!

Árvay Mária

Napjaink tele vannak apró örömökkel, kedves pillanatokkal, azonban a

bosszúságot okozó helyzetekből is bőven akad elég. Szeretnél egy olyan

szemüveget, mely ezeket a kellemetlenségeket orvosolja? Maja meggyógyít! - A

kellemetlenségeket kellemessé teszi, a lehangoló pillanatokat vidámabbá

varázsolja, a rosszban is keres valami apró kapaszkodót, amiben megtalálható

a szép és a jó.

Hangsúlyoznunk kell, sorozatunkban mindennapi kényelmetlenségek, problémák

állnak a középpontban, s nem tragikus események. Ezek feldolgozásához

valóban szakemberre van szükség!

Maja párbeszédes formában csalogatja elő a rosszból az elviselhetőt úgy,

hogy az olvasó magától is rájön, nem is olyan ördöngösség az egész!

Tegyük fel ezt a szemüveget, s lássuk, mi történik!

Maja

**************************

"Jaj, ne, már megint itt a hétfő!"

- Mi a baj ezzel a nappal? Jobb lenne, ha keddel kezdenénk a hetet?

- A hétvégét, a kellemes otthonlétet kell megszakítani. Mindegy hogy hívják

az első munkanapot, akkor is szörnyű. Főleg a koránkelés, amikor ott kell

hagyni a jó meleg ágyat.

- Ezen csak úgy lehet segíteni, hogy egy kicsit előbb kell vasárnap ágyba

bújni, s már nem is vagyunk kialvatlanok. Tudom, ez nem mindenesetben

könnyű, de próbálkozni lehet, s a többszöri kísérletezés rutinná is válhat.

- Igazad lehet!

- A kellemes hétvégi élményeket hétfőn máris meg lehet osztani a

munkatársakkal, ez jó, nem igaz?

- Manapság nem is hallgatjuk meg egymást, meg egyébként is a Facebookon már

pillanatok alatt meg lehet osztani minden apróságot!

- Kellenek a technikai vívmányok, azonban a személyes kapcsolatnak, egy-egy

pillantásnak, érintésnek, esetleg ölelésnek, meghitt beszélgetésnek még

mindig megvan a maga varázsa. Tényleg nincs kinek mesélni a munkahelyen?

- Ha jobban meggondolom, lenne, egy-egy kávé- vagy cigiszünetben. Csak.

talán. el kell kezdeni.

- A hétfői munkakezdés nyűgje mögött ott lapul a kérdés: szeretjük-e a

munkánkat?

- Szerencsés az, aki valóban szereti, amivel foglalkozik. Annak a hétkezdés

is egyszerűbb!

- Voltál már munkanélküli?

- Sajnos, igen!

- Milyen volt a tétlenség?

- Borzalmas. Nagyon összefolytak a napok, úgy éreztem, nincs szükség rám.

- Ez, azóta megváltozott, ugye?

- Bizony, ez igaz. Minden nap valami hasznosat végzek, s érzem, van miért

felkelnem!

A gyerekeim vasárnapjait is mindig beárnyékolja a hétfői iskolakezdés.

- Ennek is az lehet a kulcsa, hogy találkozhatnak a barátaikkal, s legyen

legalább egy olyan órájuk, tanáruk, akit szeretnek. Így minden kissé

könnyebb.

- Van abban valami, amit mondasz!

- Közelítsük meg a témát kicsit más szempontból! A hétfő nem mindenütt a hét

első napja.

A vasárnap azonban az Egyesült Államokban, Grúziában, Iránban, Izraelben,

Kanadában, Örményországban és Portugáliában ma is az.

- Már nem tudnám elképzelni a hetet vasárnapi kezdéssel. Sokkal jobb, ahogy

most van.

- Abba belegondoltál már, hogy régen szombaton is dolgoztak az emberek?

- Egy napos hétvége?! Tudom, hogy ilyen időszak is volt, de jó, hogy most

már másképp élünk. Igaz, hétvégén sem áll meg az élet. Dolgoznak az

áruházláncokban, kórházakban; fáradhatatlanul munkálkodnak a mentősök,

tűzoltók és még sorolhatnám.

- A hétfő arra is jó, hogy ha lehet, szabit vehetünk ki, s máris hosszú

hétvége lesz belőle!

- Igaz, de ha a pénteket is kivesszük, még hosszabb!

- A hét kezdetével pedig várhatjuk a következő hétvégét, ugye? Lehet

terveket szövögetni.

- Ez sem rossz ötlet.

- A hétfői felkelést meg is könnyíthetjük.

- Mire gondolsz?

- Megjutalmazhatjuk magunkat. Például, ha valaki szeret öltözködni, már

vasárnap este gyönyörködhet a ruhatárában, s kikészítheti azt, amiben hétfőn

szívesen kezdené a napot.

- Ez rajtam nem sokat segítene. Valami más ötlet?

- Jutalmazd meg magad valami különlegességgel. Tegyük fel, valami

finomsággal, amit ritkán eszel. Vagy, ha munka után még van energiád, találj

ki magadnak hétfőre valami olyan érdekes elfoglaltságot, amit a hét többi

napján nem űzöl.

- Ez már valami, majd végiggondolom!

- Egyébként hétfőn ünnepelni is lehet!

- Ünnepelni, pont hétfőn?

- Egy kedves barátod, ismerősöd, rokonod születés- vagy névnapját, vagy

valamilyen évfordulót, ha éppen erre a napra esik.

- Kezdem már kicsit megszeretni a hétfőket!

- Akkor, mielőtt megunnánk ezt a témát, hadd búcsúzzam egy frappáns

graffitival:

"Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!"

***************************

Amennyiben van még további ötletük a hétfői nap kellemesebbé tételére,

írjanak az arvay.maria@mvgyosz.hu

vagy az arvay.marika@gmail.com elérhetőségekre!

Köszönjük! Árvay Mária

Folytatjuk.

********************

 5. KARÁCSONYI PÁLYÁZAT,  EREDMÉNYHÍRDETÉS

GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK : MIÉRT SZERETJÜK A  KARÁCSONYT?

KEDVES OLVASÓK!

A Gyógyító Művészetek közösség eddigi hagyományait követve idén is

megrendezte a  X. HÁZIVERSENYT,  MIÉRT SZERETJÜK A KARÁCSONYT címmel. Nagyon gazdag anyag érkezett be. Voltak, akik több alkotást is tettek a közös

karácsonyfánk alá, amelyet ezúton is köszönök. Műfajilag is gazdag, hisz

vers, próza, de még gyönyörű ének, video, sőt karácsonyi asztaldísz is

gazdagítja pályázatunkat. Mindenkinek, aki a pályázatra alkotott, írt -

ezúton köszönöm szépen a munkáját, valamennyien értéket teremtettetek  !

Külön köszönöm a díjak elkészítését dr Kellner Szilviának, a Gyógyító

Művészetek közösség alapítójának !

I. helyezett 10 lájkkal Megszólalok Nagy Vendel,

II. helyezett 9 szavazattal Szabó Tiborné ( Gerencsér Hajnalka)

Több alkotásra szavaztunk 7 lájkkal, így a III. helyezés megosztott díj, és akik kapják: Ács Nagy Éva, Fellner István, Hírth Éva és Kellner Szilvia .

…………………

X. HÁZIVERSENY:  MIÉRT SZERETJÜK A KARÁCSONYT?

KARÁCSONYI PÁLYÁZAT a Gyógyító Művészetek közösségben

I.HELYEZETT -  NAGY VENDEL:  ANGYAL JÖTT A SZÉLLEL

    Az öregember bezárta a lakásajtót, és kilépett a hideg utcára. Érezte a

decemberi hűvös szelet, de nem törődött vele, mert ilyenkor mindig izgalomba

jött, mikor meghalt szeretteihez indult a temetőbe.

Összébb húzta magán a kabátot, és fehér botjával kopogtatta a járdát, és a

mellette elmaradozó házak falát. Ismerte az utat, hiszen régóta jár errefelé, de mióta megvakult már lassan tízedik éve, kezdenek elhalványodni az emlékek.

Néha belelép egy gödörbe vagy vízlefolyóba, neki koccan egy vaskapunak a bot

vége, ilyenkor a kutyák mérgesen harapják a lyukat a kapu alatt. Olykor

ráköszön valaki járókelő, hiszen sokan ismerik a kisvárosban, sokakat

tanított is.

Elért a zebráig, s tudta, itt alaposan figyelnie kell az átkelésnél, nagy a

forgalom. Már egy ideje észrevette, hogy valami halk suhogás, vagy lágy zene

hallatszik mögüle, és kellemes szellő is eléri néha - néha. s egy

ismeretlen, jóleső illat. Elindulna, de lágyan, alig érezhetően valaki megérintette a vállát. Azonnal megállt, és egy hatalmas busz rohant el mellette, még jó hogy szót

Nagy Vendel

fogadott. Ki lehetett az, gondolkodott magában , talán valami ismerős,

mormogta vélekedésképpen.

Útja egy hídon vezetett át, botjával érezte a híd korlátjának kongó

rezgését, és hallotta a víz csobogását. Sokat könyökölt ezen a korláton

valamikor, és nézte a vízbe ugráló békákat, sok érdekességet lehetett látni

minden évszakban. Volt, mikor csak érként folydogált, de záporkor folyóvá duzzadt.

Ma már csak elképzelte a régi nyarakat, mikor melegben térdig állt a vízben,

vagy télen korcsolyázott a jégen. Elmosolyodott, és tovább botozott.

Valami robogásra lett figyelmes, olyan mintha otthon az unokák motorozását

hallaná, azt a kis lábbal hajtható gyermekmotort vélné felismerni.

A vállán megint csak érezte az érintést, és a halk suhogást. Megállt.

A kisgyerek vad rohanással nekiment a lábának, megszeppent, és sírni

kezdett, de az öregember csak mosolygott. Senkinek nem lett baja az

ijedtségen kívül. A vércsehangú anyuka kissé megkésve rohant a gyerek után és letolta az öregembert, mondván neki, nem lát?

   Az öregember elnézést kért, hogy neki jöttek, és válaszolt, igen, nem látok.

De azért füle az van.... rikoltotta a vércsehangú. Van, mondta, és tovább ballagott.

Te meg ne menj neki minden hülyének. - dorgálta a gyereket az anyuka.

Befordult a temető kapunál, és emlékeiből tudta, csak végig kell mennie a

betonos főúton és hamarosan odaér a kriptasorhoz. Elhaladt a kis kápolna mellett, ahol temetéskor harangozni szoktak mikor ment a menet, és a ravatalozónál balra és máris ott van mindjárt. Megtapogatta a szürke követ, amelyre már sok név van vésve, párat már ő vésetett rá. Itt nyugszanak drága szülei,és a testvére is.

A kriptát még a mama vette a papa halálakor, és a sír mellett álló tuja fát

a testvére ültette csemeteként, de már több ember magasságúra nőtt a sok év

alatt.

Az öregember is volt már lent a sírban, hiszen mikor temették a papát,

lement, mivel tele volt szeméttel a frissen meszelt kripta, és ki kellett

takarítani.

Alaposan körül nézett, valamikor te is ide kerülsz, gondolta magában. A

mindenkori rituálé szerint végigtapogatta a sírt, az öntött karikákat, és

ujjával elolvasta a neveket. Fura volt a saját nevét is kitapogatni.

Mikor a keresztnevén járt az ujja, valaki lágyan rátette a kezére a

sajátját. Mintha csak véletlenségből hozzáérne , s az öregember látni vélt

egy karcsú, magas leány alakot, aki a kő mellett állt. Arca mosolygott, és lényéből fény áradt, lágyan, szelíden. A fiatal leány gyönyörű volt. Az öregember csodálkozott, hogy miért nem fázik, hiszen lenge ruhában állt ott mellette.

Az öregember eltűnődött.

Minden karácsony délelőtt kijött a temetőbe, és egy kis fenyőágat hozott a

lent alvóknak, rajta egy aranyos csengettyűvel, és egy szál gyertyával.

Lerakta a márványkőre, kicsinykét elbeszélgetett velük, és már indult is

haza, mondván, nyugodjanak, hamarosan újra eljön. Szorítsanak helyet, neki

is el kell itt férnie, számára ők nem haltak meg, csak ide kiköltöztek.

Megsimogatta a kőoszlopot, és a fát, s lassan elindult a ropogó kavicsos úton.

Én megyek haza a jó melegbe, csak titeket hagylak itt kedveseim a zord

hidegben, mormogta magában rosszallóan vélekedve. Itt maradt az élő tujafa, és a halott márvány, a két kontrasztot szimbolizálván. Az őrangyal követte néhány lépésnyire.

Hallotta, hogy valahol halkan beszélgetnek a sírok között, hát ez még él? -

kérdezték suttogva egymástól, de az ilyenekre már oda sem ügyelt.

Mikor a kápolna mellett haladt el, eszébe jutott, mikor gyermekkorában

hallgatta a harangozást, kitalálta mit mondanak a harangok. Ha öregember

halt meg, azt mondta, házát, földjét, szőlőjét...

Ha szegény ember ment el, akkor azt csendítették, ringye - rongya, ringye -

rongya. Ezen elmorfondírozott a temető kapujáig.

A főutcán már sokan jártak, de igyekeztek hazafelé, hiszen ma este már

felállítják a fenyőfákat, amik átváltoznak karácsonyfává. Átszellemülnek,

átlényegülnek sokaknál tudatosan, de a nemes lelkületűeknél tudat alatt.

Az öregember már az otthoni családjára gondolt, akik már várják haza, ünnepi

vacsorával és díszes karácsonyfával, mint minden évben. Lelkiismeret

furdalása van állandóan, hiszen betegsége okán cserben hagyta a gyermekeit,

feleségét, most, amikor a legnagyobb szükség volna a munkájára, és

segítségére. Néha - néha hátrapillantott, és vágyta, hogy kövesse az angyal.

Ő is hazajön velem... gondolta.

Emlékezett egy régmúlt időre, mikor várta egy angyal  megszületését, de az

idők zivatarában ennek soha nem jött el az ideje. Mindig is érezte, hogy

valaki áll mellette, de még soha nem látta így, mint ma. Valaki mindig

vigyázta a lépteit, őrizte, nehogy valami baja essen, s ma végre meglátta.

Tudta, csak ő lehet az. Álmában sokat látta, de az arca mindig homályban maradt.

Érezte, szálingózik a hó. pedig nem ígért havat a rádió. Örült, hogy mindent befed fehér lepellel a hótakaró.

     Hazaértek. Az öregember bezárta az ajtót, s mindketten bementek.

Kellemes meleg fogadta, és a halászlé is ugyan olyan jó volt, mint máskor,

de mégis más lett minden. A lány csak állt a fal mellett, és mosolygott.

Kezeit összekulcsolta, és figyelt. Elénekelték a Mennyből az angyalt, és meggyújtották a gyertyákat a fán. Meghitt volt az este, s az unokák önfeledten bontogatták az ajándékokat, s a felnőttek áhítattal figyelték őket. Csak az angyal térdelt még sokáig a fa előtt, ragyogó arccal, senki nem vette észre, csak az öregember figyelmezett rá, végre mindenki eljött, és eljött az igazi karácsony is amire mindig is várt.

   Meghittség, és melegség járta át a szobát, s az öregember mosolyogva állt.

Látni vélte a csodát. Talán az ő utolsó karácsonyán. Egy angyal jött a széllel, az örökkévalóságon át.

Szekszárd, 2016. KARÁCSONYÁN

10 szavazat

…………………..

II HELYEZETT -  Gerencsér Hajnalka: KARÁCSONYI HAIKUM

Gerencsér Hajnalka

Szobádnak dísze

Feldíszített fenyőfa

Együtt családod.

Ébred a remény

A szeretet ünnepén

Szeretet bennünk él.

Legszebb ajándék

Értéke a szeretet

Lelket melenget.

Szeretet útja

Lélektől lélekig ér

Ez - aranyat ér.

2016. december 4.

9 szavazat

……………………

Fellner István

Eltűnődtem, hova jutottunk, ha a gyermeki csodavárás ünnepén is másra

gondolunk, ha minden szent ünnepet magyarázunk, elméket gyártunk, s közben

valamiről megfeledkezünk, a nagy "igazunk" állítása közben, magáról az

ünnepről, a szeretetről, nem értem...ezt már soha meg nem értem...

7 szavazat

………………………

Kellner Szilvia Saját készítésű asztali dísz.

Kellner Szilvia: karácsonyi asztali dísz 

7 szavazat

……………………..

Hirth Éva: Eljött a szeretet

Ma reggelre hatalmas hó esett,

a tetőcserepek betakaróztak vele,

az ablakon már jégvirág didereg,

a fenyőfák ágai nehezek, jegesek.

A hó meghozta nékünk a szeretet,

elhozta ,a mennyei Karácsonyt,

távolból már hallom a Karácsonyi éneket,

az udvarokban a díszek, égők fényesek.

Az ablakokból kiszűrődik a gyertya fénye,

a jégcsapok csillogva lógnak az ereszen,

a kandallóban táncot rop a tűz lángja,

a fahéj illata, keringőt jár a légben.

Az ajtón valaki hangosan bekopog,

vendégek sokaságát várjuk,

meg vannak terítve az ünnepi asztalok,

rohanunk, az ajtókat kitárjuk.

7 szavazat

………………………

Hirth Éva: Karácsonyi fények

Ragyogás

Az égen már ragyognak a csillagok,

karácsonyi dalokat énekelünk.

A fenyőfán a sok dísz úgy ragyog,

a szent estének, mélyen tisztelgünk.

A gyertyákat már rég meggyújtottuk,

lángja vidám táncot jár a szellővel,

a fát szeretettel körbe álljuk,

egymást békésen öleljük ..lelkünkkel.

Eszembe jut csodás gyermekkorom,

anyám simogató, meleg keze,

az én csillogó, szép karácsonyom!

Anyám odaadó, szerető tekintete.

A csillagszóró szikrázva villog,

illata bőrömre telepedik.

Mindenki szemében szeretet csillog,

tekintetem lányoméval .találkozik.

7 szavazat

………………………

Hirth Éva: Kis falum

Megérkezett a várva várt hó,

villám gyorsan siklik a szánkó,

ma este öröm,szeretet karol át,

csillognak a feldíszített fák.

Millió csillag ragyog az égen,

kis falumba végre haza értem,

az ablakból fények kacsintanak,

valaki, egy nagy fenyővel halad.

Békés, csendes a szép havas táj,

ember szinte, itt kint alig jár,

a meghittség érzése átöleli lelkemet,

kívánok. boldog karácsonyi ünnepet.

7 szavazat

……………………..

Hirth Éva: Tudom

A fenyő már szép új ruhában áll,

a szemeimből könny csordogál,

nem sírok, ezek örömkönnyek,

mert a drága családommal lehetek.

Együtt töltjük a karácsony estét,

felolvasom nektek Jézus üzenetét,

a csomagok a fa alatt állnak,

kibontsátok? Már csak arra várnak!

A kandallóban táncot jár a láng ,

az ablakon elolvadt a jégvirág

a csillagszóró fénye csillan,

elbódulok, a karácsonyi illatban.

A szeretet ünnepe átkarolja lelkem,

átadom néktek, minden szeretetem!

Kis kezetek a csomagokat bontja,

hallatszik szívetek,szapora dobbanása.

7 szavazat

…………………….

Ács Nagy Éva : Lángoló szeretet

 

Karácsonyi fények égnek,

betlehemi csillag fénye lüktet.

igen, ébred lassan a szívekben,

hogy ünnepeljünk békében.

A szeretet belopódzik mindenkihez,

átöleli gazdagokat, szegényeket,

van kinek bőségesen juttat,

van, ki szerényen kap, de kap.

De a lényeg most az ünnep,

ha van miből, tárd ki szíved,

a szeretet nem kerül pénzbe,

több az, mint az aranyértéke.

Karácsonyi fények égnek,

betlehemi csillag lángja lüktet,

meghitt béke az úr a világban,

boldogság villan emberek mosolyában!

Álom lenne ez, vagy csoda,

hogy ragyogjon mindenki mosolya,

kívánjunk békés ünnepeket,

szeretetben eltöltött igaz éveket!

7 szavazat

…………………….

Hirth Éva: Ünnepek

Odakinn, a szikrázó hó csillog,

a kandallóban a tűz lángja ragyog,

jégvirág csúszkál le az ablakon,

lágy zenét hallgatok a pamlagon.

Áldott ünnepekre készülődök,

ma egésznap sütök, főzök,

az udvaron a fenyő fel van díszítve,

benn is ragyog, a sok színes égőcske.

Kinézek az ablakon, a havas tájat látom,

rám telepszik a nyugalom,az ünnepet áldom,

szeretem a karácsonyt,minden oly békés,

a gond szárnyra kap,a messzeségbe elvész.

6 szavazat

…………………………..

Hirth Éva: Karácsonyi fények

     Nagyon fáradtan ébredtem, a két napig tartó sütés kicsit megerőltető

volt. Tegnapelőtt a finom zserbót, apró sütiket, tegnap a bejglit készítettem

el, de mégis kellemes érzés ölelte át a lelkemet. Gyorsan felkészítettem

magam, mert a lányom pár perc múlva csengetni fog az ajtón, ittam egy jó

forró kávét. Sietni kell, hisz fel kell díszíteni a házat, hogy ragyogjon,

már csengettet is, ajtót nyitottam, és Ő sugárzott a boldogságtól.

- Szia! Készülni kell a karácsonyra - mondta, és puszilgatta az arcom.

- Jó-jó, felöklelsz, mindjárt nekilátunk, szeretlek, nyugi elkészülünk.

Felhúztam a csizmát, kabátot, és kimentünk, szerencsére nem volt hideg. Az

udvaron egy szép nagy fenyő van, körbefontuk az égőkkel, mint amikor a pók,

hálót sző, úgy hálóztuk mi is körbe a fenyőt. Mikor elkészültünk vele,

bekapcsoltuk, hogy működik e, a színes kis égők nagyon jól mutattak rajta,

de majd este lesz igazán szép. Felmentünk és a teraszokat is feldíszítettük.

Minden karácsonykor ezt csináljuk, és az én kislányom minden évben kicsattan

a boldogságtól, olyan, mint egy kis kamasz lány, pedig már két gyönyörű

szép, unokával ajándékozott meg engem.

   Nagyon jó volt a kedvünk, nevettünk, és ő csak beszélt, beszélt. Szeretem

hallgatni a csacsogását, szeretem hallani a kacagását, szeretem, mikor

magához ölel, szóval úgy szeretem, ahogy van, melegség árassza el szívemet,

lelkemet... Mindennel elkészültünk.

Bementünk a házba, én nekiálltam halászlét főzni. A fenyőt már a tartóba tette a vőm, és már csak a csillogásra várt, az ékszereire. Az én Ivettkém, így hívják a lányomat, neki is látott a díszítésnek, felöltöztette a gyönyörű fenyőt. Felkerültek a díszek, szaloncukor, csillagszóró, és az égősor, nagyon szép lett. Egy nagy, tükör előtt állt a

karácsonyfa, és mintha magát nézegette volna benne. Az idő elszállt, mint a gondolat.

Én az alsó szinten lakom, ők az emeleten, lementem, hogy készülődjek az

ünnepi vacsorához, ajándékozáshoz, még egy kis pihenés is belefért az időbe.

Néztem ki az ablakon, már szürkület volt, a szomszédoknál is ragyogtak a kis

égők.

   Eltelt egy két óra, és elindultam a gyermekeimhez, ahogy kiléptem az ajtón,

úgy csillogott a fenyő az udvaron, öröm volt nézni,az ünnephez méltó

ragyogását. Beléptem az ajtón, a gyerekek boldogan ugrottak a nyakamba, rángattak a fa elé, hogy nézzem meg milyen szép fát hozott nekik a Jézuska. Karácsonyi

dalokat énekeltünk, ajándékozás következett, pakolás, csomagbontás, és nagy-

nagy öröm, mert a játékoknak minden gyermek nagyon tud örülni.

Vacsoráztunk. Néztem az asztalon a gyertya lángját, jobbra-balra hajladozva

ropta a táncot..

A nappaliban sütiztünk, beszélgettünk. A gyerekek az új játékokat le sem

tették, egy percre sem. Gyönyörködtünk a villogó égők fényében, a

csillagszóró szikrázott, pattogott, és a gyertya lángja még mindig a vad

táncát járta. Csodálatosak a Karácsonyi fények, ez a sok ragyogás az embert

felpezsdíti, elkápráztatja, és a csillagszóró, gyertya illata...

elbódítja...

Nagyon szép este volt, mindenkiből sugárzott a szeretet, és az unokáim

szemében láttam, a karácsonyi fényeket.

Haza indultam, szép nagy pelyhekben hullt a hó. A lányom lekísért,

megálltunk, és gyönyörködtünk a csillogó fenyőn, gyönyörködve néztük, hogy a

havon a színes fények siklanak, csillognak. Elbúcsúztunk, Ivettkém még

sokáig integetett.

Bementem a lakásba, otthon egy kis aranyos, csillogó karácsonyfa várt már

rám. Nagyon szép nap volt, de eléggé fárasztó. Meggyújtottam egy gyertyát, az illata elárasztotta a szobát, gondolatban a gyertya fényénél karácsonyoztam tovább, drága jó szüleimre emlékezve...

5 szavazat

……………………….

Gerencsér Hajnalka: MIÉRT SZERETJÜK A KARÁCSONYT?

Gerencsér Hajnalka

    Kislány voltam még, egy nagycsalád első unokája. Rengeteg szép, meghitt

ünnepet éltünk át. Nálunk egy nappal előbb jött a Jézuska, mert Szenteste az

anyai Nagyszüleimnél gyűlt össze a nagycsalád. Anyukámék négyen voltak

testvérek, és kezdetben a házastársaik, majd a megszületett és egyre jobban

növekvő gyermekeik is részt vettek a családi ünnepen. Ezeknek az estéknek

különös hangulata volt. Nagyszüleim közel laktak hozzánk. Útközben

be-benéztünk a kivilágított ablakokon és megcsodáltuk a feldíszített és

kivilágított karácsonyfákat. Közben beszélgettünk.

6 óra előtt értünk a Nagyimékhoz, aki az utolsó simításokat végezte az

illatozó és tálcán sorakozó szebbnél szem süteményeken. A konyha tele volt

finomabbnál finomabb falatokkal, hidegtálakkal, süteményekkel, mintha egy

egész manósereg dolgozott volna rajta hosszú heteken keresztül.

Levetettük a kabátunkat, és bementünk a szélső szobába, ahol a nagy asztal

meg volt terítve, és szeletelt mákos és diós bejglik sorakoztak rajta.

Mindenki falatozott, ott vártuk, amíg mindenki oda nem ér. De 6 óra előtt

pár perccel már mindenkinek ott kellett lennie, hiszen pontban 6 órakor

csengetett a középső szobában a Jézuska. Sokáig rejtély volt, hogy a

Nagyapámat miért nem látjuk soha, ő miért nem jön be velünk bejglit enni?

Aztán, amikor már a képzelet és az álomvilág realizálódott, kiderült, hogy ő

volt a Jézuska, aki csengetett, s akinek ki kellett csendben osonnia a

szobából, nehogy lelepleződjön.

A gyönyörűen feldíszített fenyőfa a zongorán állt. Különleges díszek

sorakoztak rajta, kettő egyforma nem igen akadt. Volt egy szép gólya, egy

kedves szélmalom, színes gömbök, szaloncukor és habkarika természetesen. A

kedvenc díszem a hóember volt. Üvegből készült és teljesen olyan volt,

mintha hó esett volna rácsillogott. Egyik évben nem találtam a szememmel e

díszt. Akkor döbbentem rá, hogy sajnos a díszek élete is véges..

A fa alatt sorakoztak a névvel ellátott csomagok. Mindenki izgatottan

bontogatott, s talán ennél is izgatottabban várta az ajándékának a hatását,

vajon sikerül-e örömet szerezni?

Az ajándékozás után megvacsoráztunk és beszélgettünk. Közben felhúztuk a

zenélő harangot, amely a Csendes éjt játszotta.

Talán azok a karácsonyok voltak a legboldogabbak, amikor még a fantázia és

az álomvilág elhitette velünk, hogy az angyalok hozzák a karácsonyfát.

együtt a család, szeretet van, meghitt beszélgetés, nevetés, vidámság.

Sajnos, ahogy múltak az évek, befészkelte magát a sok betegség és félelem a

családba. Megértettük, hogy az élet véges. Addig kell együtt lenni és

egymást szeretni, amíg lehet.

Már a szüleim sem élnek, sőt a nagyszüleim sem. A harang még zenél és a régi

karácsonyok emléke örökre a szívembe véste magát.

Mi nem vagyunk vallásosak. Bár a Karácsony egyházi ünnep, de aki nem

vallásos, az is megünnepelheti, egy kicsit a saját énjéhez hangolva.

Legyenek együtt a családok, jó alkalom ez a közös beszélgetésekre,

sütizésre, karácsonyi dallamok hallgatására. Ha a fahéj és a narancs illata

belengi a lakást, máris jobb lesz az ember hangulata.

Az életünket mi alakítjuk. Nagyon szürke lenne, ha nem lennének ünnepeink,

amelyek varázslatos tartalommal töltenek fel bennünket. De.. ahogy az

életünket, a karácsonyainkat is mi alakítjuk. Mi tesszük széppé, meghitté,

de ugyanúgy tönkre is tehetjük, ha egymással rivalizálva a drága ajándékokat

tesszük a középpontba, ha minden ekörül forog. Ha a karácsony mozgató rugója

nem a szeretet, hanem a pénz. a karácsony fogalma is átértékelődik.

Ha visszagondolunk öt évvel ezelőtti időszakra. Ki az, aki fel tudná

sorolni, hogy milyen ajándékot kapott kitől? Na ugye.. ebből is látszik,

hogy értelmetlenül szórjuk ki a pénzt az ablakon, hiszen 5 év múlva már arra

sem emlékszünk, kitől mit kaptunk, vagy kinek mit vettünk. Az igazán szép

emlékek nem pénzfüggőek.

Ha szeretet van bennünk, képesek vagyunk adni.. és főként magunkból időt,

figyelmet. Készíthetünk egymásnak ajándékokat, elterelve a figyelmet a

pénzről. és a másik emberre koncentrálva. Mire vágyik? Mit szeret? Mi a

kedvenc színe? A boltokban tucatáru kapható. és mi emberek egyediek vagyunk,

és jobban értékeljük az egyedi dolgokat.

Mindig tudunk adni, és adni jó! Aki ad, az boldog lesz ezáltal. észreveszi

az alkalmat, és az egyént, akinek örömet szerezhet. nemcsak karácsonykor, de

akkor is.

A karácsony varázslat, csak meg kell találni a megfelelő fűszerezést, az

arányokat..a szeretet és az anyagi világ terén. Minél jobban hajlik a mérleg

nyelve a szeretet felé, annál szebb, meghittebb lesz az ünnepünk.

2016. december 3.

5 szavazat

………………………

Fellner István: GYERMEKKOROM...../1960/

   Mindig erre járt iskolába menet. Fehéren virított az akácos, néhol még

kapaszkodó levelek szárazon zörrentek. Olykor megrettent, ha enyhe fuvallat

rázta őket, mint megannyi szellem jelezne, van - lehet. Lassan lépdelt,

fejét leszegve, hogy a tarisznya könnyebb legyen, tele volt tudással,

Fellner István

iskolába menet. Nem rugdosta a földet, a puha avart, félt, a bakancsa, csak

alig, s messze még a tavasz. Szőke tincse kikandikált a füles sapkája alól,

kék szeme el - el táncolt a gyalog útról, valahol messze járt, az ünnep már

múlt, s ő várt, remélt egy szebbet, mint annyiszor, gazdagabbat,

fényesebbet...Könnyben lábadt...sietve törölte. Körülnézett, hogy látja - e

valaki, hogy így átélte...pedig lenne, ha kérdeznék..mit szeretne, ha

lehetne kérni tőle ott fenn. Nem sokat, csak keveset, csak annyit, hogy

egyszer tudjon dicsekedni vele. Kondult a harang egyet. Sietni kell, futni

nem tudok...mert síkos,..."örökké ezek a gondolatok". Felnézett, fekete

varjak helyeseltek. "kínom legyen tiétek"- legyintett, mint apja, ha valamit

nem érzékelt, értett. Feltűntek a falu első házai, megállt. A pára lassan

oszlott, a kémények keményen sírtak az égre fekete köszöntőt. "Így kéne

maradnom, majd azt mondom elkésve, szellemekkel küzdöttem", mert a kép

olyannak tűnt...Megborzongott, "menni kell" mormogta maga elé, elhagyva a

csenevész erdő szélét gyorsított. Csak valaki meghallgatna, hinne, hogy jó

vagyok, voltam. "Bár lehet, néha ezt feledtem".És szólna pár szót

érdekemben. Hisz pár nap, s a karácsony csenget ...nem lehet, hogy csak

apró...mit ad...bár ..nekem az is elég ha...finom...s édes...csak

legyen kicsivel több, s anyám könnye ne legyen sós. apám keze eres...

4 szavazat

………….....…….

Anjo Amiko:  https://soundcloud.com/anjo-amika/venu-kredantoj

3 szavazat

………..........…..

Anjo Amiko: https://soundcloud.com/anjo-amika/jaszolban-a-szalman

2 szavazat

………........……..

Kapitány Marika

https://www.facebook.com/ria.kapitany/videos/o.830657633743277/1142322169219986/?type=2&theater

1 szavazat

GRATULÁLUNK MINDEN HELYEZETTNEK!

********************

6. HISTÓRIA - 01

SZILVESZTERI HÁLAADÓ MISE....TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS.

NAGY VENDEL: HITÜNK EREJE

1944 - 1945 FORDULÓJÁN...

   

A háborúnak még nincs vége, de a harcok már a nyugati határok közelében

dúlnak, és az orosz csapatok megállíthatatlanul nyomulnak Berlin felé.

A felszabadult területek megszenvedték a háborút, de már kezd helyre állni a

rend, és a béke, de a nyugalom még várat magára, s mindenki várja már ennek

a borzalomnak a végét.

A szegényes Karácsonyon  főleg annak örültek az emberek, hogy túlélték a

borzalmakat, és hálával telve  köszönték meg a templomban Istennek a

megmenekülésüket.

   Szilveszter estéjén, a hívők csoportokban, vagy párosan vonultak a

szokásos év végi hála adó szentmisére.

Már sötét volt az utcákon, de a templom ragyogott a villanyfényben, és a sok

gyertya fényétől, s az ünneplőbe öltözött melegségre vágyó hívek lelke is

repesett a boldogságtól.

A kisváros gyönyörű temploma csodálatos módon nem szenvedett nagyobb károkat

a háborúban, s ez azért is örvendetes, mert Európa egyik , ha nem a

legnagyobb egyhajós temploma, s igencsak kár lett volna érte. Csupán egy

mesterlövész próbálta ki a torony keresztjén puskáját, és ügyességét, de ez

is csak évek múltával derült ki egy tetőjavítás során. Jó lövés volt.

Akik az oldalajtókon mentek be, nem láthatták, a főbejárat előtt álló orosz

katonai kocsit, amiből a szovjet városparancsnok szállt ki, s megindúlt a

templomajtó felé.

Mozgásán látszott, hogy sebesült, bizonyára azért maradt le a harcoló

csapatoktól, s rangjánál fogva tették meg városparancsnoknak. Szokás volt ez

akkoriban.

Néhány géppisztolyos közkatona a bejárat előtt helyezkedett el, nem kis

félelmet keltve a polgárokban, de senkihez nem szóltak, csak apró ferde

szemeikkel figyelték a számukra szokatlan, kiszűrődő fényeket. és zajokat.

A Kapitány némi tétovázás után, egyedül, de határozott léptekkel bevonult a

zsúfolásig megtelt, ragyogó, Isten Házába.

   A mise már elkezdődött, gyönyörűen szólt az orgona, s a tömeg hangosan,

önfeledten énekelte a hála adó zsoltárokat.

A tiszt, sétált a padsorok között, lovagló pálcájával fényes csizmáját

ütögette, s fejét forgatva figyelt, nézelődött.

Láthatóan tetszett neki a zene, a búsan búgó, később diadalmasan zengő

orgona magasztos hangja.

  Az asszonyok összébb húzódtak a padokban, a férfiak suttogva kérdezték

egymástól: - Mit keres ez itt? - de mivel nem történt baj,  megnyugodtak,

hiszen Isten Háza mindenkié. Azért mégis kissé behúzódtak az oszlopok mögé.

Lassan beért a  főhajó közepére, ahol a lépcsősor tetején a szószék

magasodott, s felnézett, felemelte tekintetét a kupola felé.

A régi építészek tudat alatt,vagy igenis úgy tervezték a templomokat, hogy az

emberek önkéntelenül  felemeljék FEJÜKET az Úr felé.

Amikor felért a plébános a szószékre, meglátták egymást, a pap, és a

katona. Mind a ketten meglepődtek, s ebben a pillanatban elhallgatott az

orgona is. A tisztelendő atya elkezdte mondani a szentbeszédet, a hit erejéről, a

háláról, és a reményteljes , békés évekről. Csak néha-néha remegett meg

kezében a csatos imakönyv.

A hívek áhítattal hallgatták,de a kapitány nem értett semmit a beszédből, s

ez zavarba hozta. Lassan megfordult, az orgona sípjait nézte, majd a kántort kereste

tekintetével. Ekkor hírtelen a  csizmája szárára csapott, s pálcájával

mérgesen leintette a prédikáló atyát. Ő kérdőn nézve elhallgatott.

A Kapitány rekedtes, idegen hangján felkiáltott.

- Doszta propaganda!

- Davaj muzika!

   S hírtelen felharsant a  hálaének, a  hit, a  remény, a  szeretet, és  az

összetartozás diadala, a  zene által,mely  kapcsolatot teremtett a  hívők,

és Isten között.

 

A szekszárdi újvárosi templom

Nagy Vendel

2012.11.23

Megjegyzés:  Az írás nyomokban megtörtént eseményeket tartalmaz.

A szellemi terméket a fogyaszthatóság érdekében kissé cizelláltuk.

********************

7. HANGOS VERSEK

A  GUSZTI RÁDIÓ KARÁCSONYI ADÁSÁBÓL...

A  VERSEKET ELŐADJA : ILOSVAY EGYED KATALIN, ÉS ILOSVAY GUSZTÁV

Nagy Vendel Ki hozza a karácsonyfát című novelláját elmondja Ilosvay Gusztáv

https://www.youtube.com/watch?v=LiILxXB3MqE&t=12s

Nagy Vendel Karácsony vakon című versét elmondja Ilosvay Katalin

https://www.youtube.com/watch?v=UcV8smFjE-4&t=27s

………………………

Drága Vendi,

Gyönyörű ez a vers, ha nem bánod én fogom elmondani vasárnapi karácsonyi

műsorunkban,

Szeretettel ölellek: Katalin

2016-12-15 20:50 GMT+11:00 Nagy Vendel :

 

Ilosvay Guszti és felesége Kati

 .................................

NAGY  VENDEL: KARÁCSONY VAKON....

Szenteste fellobban

A gyertyák izzó lángja

Karácsony reggelre is

Kihűl a vaskályha.

Megszületett a Megváltó

Rongyos istállóban.

Jöjj kedvesem,

Ülj az ölembe

Utoljára nézzél a szemembe

Halványuló fényét

Látod-e?

Ezentúl fehér botot veszek a kezembe

fekete kalapot teszek a fejemre.

Szenteste fellobban

A gyertyák izzó lángja

Karácsony reggelre is

Kihűl a vaskályha.

Megszületett a Megváltó

Rongyos istállóban.

Mindkét szemedre megvakultál

Ülsz az ágyon

Várod a karácsonyt

Várod a csodát

Az  isteni bárányt,

Hogy újra lásd

Isten szép világát

Akkor majd meglátod

Ki maradt végül a barátod.

Szenteste fellobban

A gyertyák izzó lángja

Karácsony reggelre is

Kihűl a vaskályha

Megszületett a Megváltó

Rongyos istállóban.

Kalitkában, hogy enyém maradjon

Legszebbik madaramnak is szárnyát szegem

De ti kedveseim

Drága gyermekeim,

Ha megértetek

Repüljetek

Ti fészket elhagyók

Óvó szárnyaimat kiterítem felettetek.

Az  nem sértene

Ha  vissza sem néznétek,

De  az  rosszul esne,

Ha  elfelednétek.

Szenteste fellobban

A gyertyák izzó lángja

Karácsony reggelre is

Kihűl a vaskályha

Megszületett a Megváltó

rongyos istállóban

Az  ige megtestesült Betlehemben

S a  három királyok elindultak,

Fényes csillag vezette őket.

Tömjén füstje  lebegett a  légben,

Letérdeltek a  kis Jézus elébe

Ki  elhozta a  reményt,

Hitet vesztett embereknek

Az  utolsó esélyt.

A  mennyben angyalok kara énekel,

Varázsgömböt szorongatsz

vágyón a kezedben

Csillognak a fények

álmodozó szemedben.

A  megváltás reménye él

Megtisztulni vágyó,

Bűnös lelkedben.

Szekszárd,   2016.  karácsonyán

********************

8. HAZAI TÁJAKRÓL

NAGY VENDEL  VERSEI - AZ ASSZONY ÉS A  CSALÁDOM...

HÁLAÉNEK...

Az  asszony, és a  család,

egybetartozó egység,

összetart akár a  pánt,

összefog akár a  hordón az abroncs,

mint pincék alján

dongák közé a  bort

szorítja szertelen,

de a  sors oly galád.

gyengeségem okán,

megtalálták vértemen a  rést,

végig kell néznem,

hogyan hullik szét a  család.

Osztozom veled a  maradékon

utolért a  létbizonytalanság

három lányom segítőkészen  áll,

értetlenül figyel kis unokám.

Végutoljára is

himbálódzom egy faágon,

amit alant láthatsz,

már csak az árnyékom.

S  áthúz a  huzat

süvöltő fagyosan

a  lábam alatt.

Végezetűl csak reád támaszkodhatom,

amiért hálával  tartozom.

Átvállaltad

Anyámtól a sírást.

Béna  kezemtől

Vaksi szememtől

Az írást.

Karoddal segíted

nekem a  járást.

Szomorú lelkemtől

Lassuló szívemtől

A bízást.

Fahasábokat

fagyos időben

rakva a  tűzre,

hogy meg ne fagyjak élve,

Testemet, lelkemet

Féltve,

Az Isten áldjon meg

Érte.

de felugrik előttem

egy gonosz ördög,

s  bőszen kiáltja...

Kicsi vagyok, de hö!

Mivel becsapott Mammon,

lovagolhatsz a  hullámon

jótetted után

jót ne várj,

mert jócselekedetért

elnyeri mindenki

a  maga jutalmát.

lenyúzzák rólad

az összes textíliát.

inged, s  gatyád.....

Szekszárd, 2017. 01.01.

********************

9. TÉLI KÉPEK

MÁTYÁS RITA  VERSEI  -   FESTMÉNYEI

Mátyás Rita: Téli világ...

Világos szürke fellegek,

foglalják el a téli eget.

Hidegtől dermedő világ,

Vacogó, kopár, fekete fák.

Télanyó járkál közöttünk,

jó előre rá köszönünk!

Télanyóka! Édes-kedves!

Földben fázik a mag, s reszket.

boríts reá, vastag bundát,

ne fagyjon el, őszi munkánk!

Jövőre is legyen kenyerünk,

ne legyen üres a tenyerünk!

Télanyó, bólint, s mosolyog,

és szállingózni kezd a hó.

Apró, pici hókristályok,

keringve szállnak, magason.

Nesztelen hullanak egymásra,

bundát terítve a földre,

nem fog már fázni a mag,

kikelhet, ha tavasz ébred!

Fekete- fehér már a világ,

Az ágakon hókötött sál.

Békés, tiszta a világ most,

a természet megpihenhet,

s az álomból felébredve,

Készülhet a kikeletre.

************************

 Mátyás Rita: A frissen hullott hó...

Szürke hófelhők takarják a napot,

táncolva szállongnak, puha hókristályok.

Mindent belepő, hófehér takaró,

Fáknak ágaira sálat köt Tél anyó!

Kéményekből  füst száll, duruzsol a tűz,

a hónak súlya alatt, meghajlik a fűz.

Sűrű hóesést gyerekek élvezik,

Boldog nevetésük, ajkukon gyöngyözik.

Csillog a szemük, az arcuk kipirult,

Kész lett a hóember, kalapja lekonyult.

Szánkózó dombon gyerekeknek hada,

frissen hullott hónak nagy a varázslata.

Mátyás Rita: Tél a hegyekben

Mátyás Rita: Téli patakpart

Mátyás Rita verses oldalának elérhetősége:

https://www.facebook.com/M%C3%A1ty%C3%A1s-Rita-Verses-oldala-1516554745279218/?fref=ts

Mátyás Rita rajzainak és festményeinek elérhetősége:

https://www.facebook.com/matyasrita/?fref=ts

********************

10. HALLGASSUK EGYÜTT

Dr.  KOVATS GYULA  ZENEI ROVATA  -  JÁRTÓ RÓZA  VERSÉVEL

Zenei rovat 5. szám

A zenei rovatunk ezen száma Advent havának tiszteletére született: mind az

ima szövege, mind a zenei aláfestés. A verset valós szituáció alapján írta

Jártó Róza, abban nagybeteg embertársának gyógyulását kéri.

Jártó Róza: Adventi fohász

Dr..Kováts Gyula

Uram!

Itt van Advent napja s vár ránk Szerettünk.

Ez egy rossz tréfa volt, s boldogan nevetünk.

Amit eddig megéltünk, amit nem szerettünk,

Egy csettintés részedről, s elszáll felettünk.

Tudom, messze vagyunk még a sok földi jótól,

A reményt adó, áhított, biztató szótól.

Uram, vegyed életemből, minden kaphatót,

Csak halljam szívből nevetni a szomorkodót.

Még egyszer lássam nevetni csillogó szemét,

Nem vágyva a sírt, az élet adta teherért.

A boldog nevetéstől torzult vidám arcát,

Nem az életért vívott minden napi harcát.

Jártó Róza

Drága jó Uram! Hiszem, hogy Te megadhatod,

Láttál-e nála jobbat, ki életet kapott?

Mért' méred vállára a súlyt bőven, marékkal?

Míg nála rosszabbak nem kapják rossz szavakkal.

S bocsájtsd meg nekem ezt az esdeklő imát,

De őt ne szenvedtesd, szépítsd meg alkonyát!

Hagyd, hogy érezze, szép napod melegét,

Nem hagytad magára a földnek e gyermekét!

Nézz fel a naptárra, most van Advent hónapja,

Szórod ajándékod boldog-boldogtalanra.

Kérlek, tegyed meg nekem ezt az apróságot!

Mi ez Neked, ki teremtette e világot.

A verset Jártó Róza: Anya! nézd egy szép virág című verseskötetéből

merítettük. Ez a szám az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek című CD

albumunkban található. A verseskötet és a fenti CD album ikertestvérek.

A verset átölelő zene a F. Mendelssohn romantikus Reformáció szimfóniájából

merített átirat, amelyet áthat a fohászkodó lélek alázata.

Hallgassák, nézzék: szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula

https://youtu.be/vGuVkTaVxKo

A zenék további elérési útjai:

http://www.julius-joszolgalat.com/orokbecsu-zenek/adventi-fohasz/

http://www.julius-joszolgalat.com/hallgasd-meg/adventi-fohasz/

http://www.julius-joszolgalat.com/videoink/dallamokkal-olelt-rimek/adventi-fohasz/

http://orokbecsuek.blogspot.com/2015/11/adventi-fohasz.html

********************

11. HISTÓRIA  - 02

 CSILLAG LOVAS

FELNYERGELEM KESELY LÁBÚ LOVAMAT,

LOVAMAT,   DE LOVAMAT,

LERÚGATOM VÉLE A CSILLAGOKAT...

………………………….

NAGY VENDEL:

 

TÖRTÉNELMI IHLETÉSŰ, MEGTÖRTÉNT ESEMÉNYEKET FELDOLGOZÓ TÖRTÉNET

  Mikor a csikó megszületett, nagy öröm volt az istállóban.

A gazda, és a gazdasszony már várták a kiscsikó  világra jöttét, mert a

gazdaság gyarapodása mindig örömteli esemény a tanyán,

Ez a mai mégis más, mert a kis Jóska tizenötödik születésnapját ünnepelték,

s nekiszánták ezt az új lovat.

Hiszen látták, hogy a gyerek mennyire érdeklődik a gazdálkodás iránt, és

hogy szereti. meg jól is bánik az állatokkal, kiváltképp a lovakkal.

A gyerek határtalanul boldog hiszen első saját tulajdona állott előtte

remegő lábakkal, és mindjárt látták rajta, hogy nem akármilyen állat.

Egyszerűen gyönyörű,  erős, szép állású, de legszebb a feje volt.   Nagy

barna szemei fáradtnak tűntek, de a fiú tekintetével egymásra találtak,s ez

boldogsággal töltötte el. Mégis legkülönlegesebb a homloka volt. Hatalmas fehér csillag díszítette, ezer közül is kirítt volna. A lovacskát el is nevezte Csillag- nak.    Igazán hozzá illő név, kifejezi a valós szépségét.

  Csillag boldogan szaladgált az anyja mellett, mikor kikocsiztak a földekre

a termést hazahordani, vagy amikor télen szánkóval kihordták a trágyát az

udvarról a tavaszi szántás alá. Jól tartották,etették, ápolták, s ez meg is látszott rajta. Derék, okos állat vállott belőle.

Néhány év múlva lehetett  már vele dolgozni  is, de az idővel ifjú férfivá

érlelődött Jóska sajnálta paraszti munkára használni a nemes , büszke járású

paripát, hanem csak lovagláshoz szoktatta a Csillagot.

Titkos vágya volt, hogy ő is, mint a nagyapja, és az apja, huszár lesz, mint

amazok, az első háborúban, ha majd egyszer őt is behívják katonának. Ált egy

kis füzetecske a szoba asztalán,amit valami Petőfi Sándor írt, és abban

szokta nézegetni a képeket a huszárokról, a János Vitéz hősi cselekedeteiről.  Aztán meg sokat meséltek az öregek is a maguk katona élményeikről, nagy divat volt ez akkor tájban.

Egyszer csak eljött az ő ideje is. kitört a második nagy háború.

  Saját lova hátán büszkén vonult be a tolnai huszár laktanyába.  Otthon

illőn elbúcsúztatták a katona fiút, az apja büszkén nézettutánna, az anyja

kellően megkönnyezte, ahogy már csak az anyák szokták, ha katonának vonul a

fiuk. Nem gondolták még akkor, hogy ez már egy másféle háború lesz, mint az

ezelőtti összezörrenések voltak, amikor még ember küzdött ember ellen, s nem

gépek,  a földön és a levegőben.

  Kiképzés után, ló is, lovasa is beállt a sorba, ahogy, mondták akkoriban.

Már alig várták az indulást, hiszen beléjük nevelték, hogy a hazát meg kell

védeni a kommunizmustól.

Egy napon bevagoníroztak, vonatos huszár,...... de hát Oroszország messze

van. Egy hét múltán már a fronton voltak.

Kiderült, hogy a lövészárokban a tankok, és aknák ellen  nem használható a

ló. Hátra vitték őket, és fogatolásra, élelmezés, sebesült szállításra

használták a lovakat.

A nagy sárban, majd a hóban jobban bírták a munkát, mint az a néhány autó,

ami még üzemelt a hidegben. Jóska néha látta a Csillagot, és mikor közelébe jutott, néhány kockacukorral kedveskedett neki, amit a reggeli tejes kávéból spórolt ki.

Csillag mindig örült a gazdájának, és mindig szomorúan váltak el egymástól.

Ha nagyon hideg éjszaka volt, kaptak egy kis rumot a lövész árokban, és

akkor halkan énekelgették a huszár nótákat.

Sárga lovam

Megbotlott a csatában

Rosszul ugrott

Be a rövid vágtába.

Vigyázz lovam

Vigyázz a vezényszóra

Jobban tudod

Mint egy bundás regruta.

  Néha a túlsó vonalak felől is hangos énekszó hallatszott, s tudták, ott is

vodka osztást tartottak. A lerészegedett katonákat másnap hajnalban rohamra

vezényelték, s nem számított az ember, hiszen volt elég a nagy

Oroszországban. A mieink rendre visszaverték a támadásokat, dehát sokan

jöttek, korszerűbb fegyverekkel, s a magyarok visszavonulásra kényszerültek.

Az oroszok az ágyúzás után nagy hurrázással, felállva futottak a lövész

árkok felé, és megfutamították az átfázott , éhes magyar bakákat. A hátrálás

végül nagy meneküléssé fajult. A maradék felszerelést, és a sebeseket

szekerekre rakták, és megindult visszafelé a vert sereg, ami ide oly

büszkén, és dicsőségre vágyón érkezett.

Csillag is nekifeszült a nehéz kocsinak, s mint ha tudná, hogy hazafelé

indulnak, megsokszorozta erejét.

A maroknyi sereg, halottait a fagyos földbe temetve visszavonult a nagy

hóban, közeledett a Karácsony, s ez adott némi bizakodást, és reményt. Rossz

utakon, dideregve érkeztek be egy ismeretlen falucskába, ami két domb közé

szorulva két sor ház  között vezetett el.

A tisztek csapdát sejtettek, féltek bemenni a szűk utcába a házakközé, de

visszafordulni nem lehetett. Át kell vonulni minél gyorsabban, ez a parancs.

Egy nagykendős öreg asszony öklét rázta a bakákra, de azok oda sem ügyeltek.

- Hitler kaput.   kiabálta

A férfiak betámasztották a kapukat karókkal, rudakkal, de senki nem akart

sehová sem bemenni.

  A némán vonuló csapat, hírtelen repülő gépek zúgására kapta fel a fejét.

Kettő Szovjet vadászgép közeledett vészjóslóan.

A Raták  rárepültek az úton vonulókra, és alacsonyan szállva géppuska tüzet

zúdítottak az ellenségre. Háromszor fordultak vissza, és verették a menekülő bakákat, akik hiába próbáltak a házakba bejutni, hiszen azok mindenütt zárva voltak.

Árokba, falak tövébe, kocsik alá próbáltak elbújni az emberek, nem sok

sikerrel.

A csapda bevált.

Amilyen hírtelen jöttek, úgy el is tűntek a vadászok.  Percekig nagy csend maradt utánuk.

   Kezdtek felocsúdni a katonák, minden felé jajgató, haldokló emberek. és

lovak hevertek. A kocsik szanaszét , mindenhol riadalom  lett úrrá a

megtámadottakon.  Jóska ült az árokparton, kezét a füleire tapasztva, és nem

értette, mi az a zúgás a fejében?  Mintha harangoznának valahol nagy

zúgással.

Kiabálásra, parancsszavakra ocsúdott.

Borzalmas látvány fogadta. Mindenütt halottak hevertek, ember, állat.

Gyorsan felrakták a kocsikra a sebesülteket, s a halottakat, majd egy

alkalmasabb helyen eltemetik őket.  A fiú titkon örült, hogy nem érte golyó,

de sajnálta a bajtársakat. Szemével a lovát kereste, mert sehol nem látta, sem elől, sem hátul, mert összekeveredtek a fogatok.

Rosszat sejtve kissé lemaradt, és az árok partján meglátva az út szélén

fekvő Csillagot. Ordítva odaszaladt hozzá, s letérdelt melléje. A ló testét

kettő lövés érte, de a gyönyörű csillagos feje sértetlen maradt.

Azonnal látta, hogy élettelen a barátja. Szólongatta, simogatta, de hiába.

Védtelennek, magányosnak, és elveszettnek érezte magát a nagy orosz télben,

s a kilátástalan, remény vesztet helyzetben. A csapat már előre haladt, észre sem vették, hogy lemaradt. A fiú utánnuk nézett, szeme megtelt könnyel.

Szájába vette a puskája csövét, és szép lassan megnyomta a ravaszt.

Ott feküdt a kedves lova mellett. A többiek csak egy távoli csattanást hallottak, de oda sem ügyeltek. Igyekeztek ki a falu szorításából, s csak nagy későn vették észre, hogy egy társuk elmaradt a csapatból, de visszamenni már nem lehetett érte.

  Azon a napon a békésebb helyeken Karácsonyt ünnepeltek. Este meggyújtották

a gyertyákat, s örültek a Názáreti Jézus születésének.

Jóska szülei is a fiukra gondoltak, és aligha hitték, hogy őérte is

gyújtották a gyertyát.

 Nagy Vendel

2016.12.24.

********************

12. MEGSZÓLALOK

HOGYAN INDULT AZ ÚJSÁG...? A  KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG...

ÚJSÁG BEKÖSZÖNTŐ

FŐOLDAL

ÚTMUTATÓ AZ M.M.M. HASZNÁLATÁHOZ

   Tisztelt Látogatónk, Kedves Olvasónk!

Szeretettel köszöntelek a MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN jelen számával.

Elnézést a bizalmasnak tűnő megszólításért,de gondolom ezt a lapot barátaim,

vagy híveim olvassák és nem az ellenségeim, mivel nem nekik szánom.

  Nagy Vendel vagyok, Szekszárdon élek, s több mint negyven éve írogatok

különféle lapokban, antológiákban, különböző műfajokban és stílusokban.

Vers, próza, cikkek, glosszák, humor, stb.

   Mindig volt valamilyen megjelenési lehetőség, de a mai gazdasági világban

ez teljesen megváltozott. Már nem terem babér a magunkfajta számára.

   Önálló verseskötettel is jelentkeztem, köszöntve az új évszázadot.

Sajnos sok minden az anyagiakon múlik, de ehhez párosulhat még a kortársak

hiúsága, és kicsinyessége, ami megakadályozza az érvényesülést, ebben a

belterjes művészvilágban.

   Éppen ezért más módszerhez kell folyamodnunk, s egyénileg kell a

sorsunkat a kezünkbe venni.

   Régóta gondolkodom egyéni könyvkiadásban, ami részben, egy könyv erejéig

anyagi haszon nélkül megvalósult. A másik ötlet egy saját lap indítása, de a

nyomda, papír, és terjesztés költségei szintén horribilis összegbe

kerülnének. Ki vesz manapság könyvet, vagy újságot? Az elvetemült!

Egy irodalmi műalkotás publikálásához három nehezítő elem adatik: a mű

megírása, kiadása, és eladása.

  A kor adottságait kihasználva egy elektromos lap megjelentetésén fáradozom.

Internet, jó cím, jó írások, és kész is. Gondoltam, persze nem így van.  Ha

a Hócipőre gondolok, az enyém csak Dorkó lehet.

   Mivel magamnak, és írogató barátaimnak megjelenési, meg szólalási

lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján  a lap címe:

      MEGSZÓLALOK

Nem túl meghökkentő cím, de a dolog lényegét kifejezi.

Néhány gondolat a tartalomról, és a formáról.

A cím sugallja, hogy bárki aki jogilag kinyilvánítja,hogy az írása

megjelenhet lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak,

előbb utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében. Csupán néhány írott, és íratlan szabályt kell betartani.

Az írás nem lehet alkotmány és nemzetellenes, ízlésromboló, trágár, erkölcsi

normákra fittyet hányó magyartalanodó, és túlzottan napi politizáló.

Napi politikával nem foglalkozunk, persze ez nem jelenti azt,hogy nincs

véleményünk róla.  Írás közben elkerülhetetlen a történelmi visszatekintés,

de a határt a kettőezredik évszámnál meghúzzuk.

Megjelentetnénk cikkeket, novellákat, riportokat, humoreszkeket, verseket,

dalszövegeket, reklámokat, tudományos ismertetőket, érdekesen megírt

recepteket, stb.

Az írások tartalmának valódiságáért a szerző felelős. A szerzői jogokat

fenntartjuk, a lapból máshol publikálni tilos, a lapot egyben továbbítani

szabad.

   Az újság terjesztése elektromos úton történik e mail címre, mindenki

egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le lehet mondani. Titkos

vágyam, hogy a határokon túl élőkhöz, vagy más földrészekre került

honfitársainkhoz is eljusson ez az olvasnivaló. A lap ingyenes, nem kérünk érte pénzt, de nem is tudunk  fizetni, pl. honoráriumot. Az ingyenességnek is megvannak a veszélyei, mert azt sugallja, hogy értéktelen  a termék. Pedig csak gesztus az olvasó felé. Persze semmi sem ingyenes, ezért ha valaki támogatni szeretné a magazint, megteheti irodalmi munkával, tárgyi dolgokkal,vagy némi kp-vel, ami egyéni

megbeszélés után történhet. Mindezt a magazin fejlődése, és fennmaradása

érdekében kérjük. (elektronika, megunt, leselejtezett laptop, nyomtató, stb.)

A külalak technikai okokból egy hasábos. Így kezdetleges eszközeinkkel

egyszerűbb,de pl. vakoknak, akik remélhetőleg olvasóink lesznek, az olvasó

programjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel. Később, technikánk fejlődésével fotókat festményeket, és egyéb illusztrációkat is szeretnénk közölni, színesítve a lapot. A számokat havonta küldjük,visszamenőleg is, hiszen később is

csatlakozhatnak hozzánk, ha Ti is propagáljátok fejlődő folyóiratunkat.

Barátok között add tovább.

Kíváncsian várom a reagálásokat.

Elérhetőség:

telefonon: 06 30 550 51 06

e- mailben   nagy.vendi@freemail.hu

megszolalok@freemail.hu

Megrendeléseket, írásokat, hozzászólásokat erre a címre kérem.

Mindenkinek kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok.

Az esetleges sajtóhibákért elnézést kérek. Egyebet nem mondhatok.

 A  szerkesztő...

MEGSZÓLALOK: Egyéni hitvallás

A tribünön és

Nagy Vendi és a szerkesztősége...

A szószéken

Én nem értem el

Semmilyen sikert,

Számomra csak a

Katedra,és a

Színpad termett

Némi babért.

Igazán nem is

Törtem magam

Efféle jutalomért,

De mondani valóm van

Erről a cudar világról,

S magányomból

Csak az írással

Tudok kitörni,

A Magyarok

Gyönyörű nyelvén

Sokakkal pörölni

Hangos, hamis szóra

Magamat nem ragadtatom,

Mint némely

Szószátyár szónokok,

Nem mondok szónoklatot.

A literatúra az

Amivel dicsően szólhatok,

Mondom, mondom,

A magamét

Míg levegőt kapok,

Amíg a Teremtő akarja:

Megszólalok.

2012.  augusztus 1.

********************

13. BEAT MÚZEUM

Kanzler Anna

KATI KELLY, ÉS A  KELLY FAMILY  DALAI

KANCZLER ANNÁNAK…

Régi,de igen népszerű rovatunkat kissé felfrissítjük.

SZERZŐTÁRSUNK, KANCZLER ANNA,  már több mint fél éve kórházban fekszik

nagybetegen. Ezekkel a  számára oly kedves dalokkal kívánunk neki jobbulást, és mielőbbi hazatérést. A  remény, a  hit, és a  szeretet ereje legyen veled.

Magam és a  magazin minden olvasója nevében kívánunk mielőbbi teljes felgyógyulást: Vendi.

Szia!

Ez az:

www.youtube.com/watch?v=QP_rde4M57M

Anna. :)

Az  erő legyen Veled.

********************

14. HETET EGY CSAPÁSRA

NAGY VENDEL:

HETEDIK ÉVFOLYAMÁT KEZDTE EL AZ IDÉN A  MEGSZOLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN.

A SZPONZOR

Mint különleges állatfajta, avagy, a fagyi visszanyal..

Még mielőtt a szponzorok vérig sértődnének, - az a kettő - sietek a címet

megmagyarázni.

A szponzor olyan ritka, mint a fehér holló. Ezzel az állati hasonlat vonal

letudva. Bocsánat, remélem nem sértettem senkit!

   Megszólalok irodalmi magazinunk hála Istennek lassan, akár egy lendkerék,

beindul, és sokszor már a tehetetlenség erejével önmagától is továbbforog,

akkor is, ha egy pillanatra megállunk a tekerésben, de utána vidámabban

lendül tovább a kerék.

Van egy általam gyűlölt szó, a vállalkozó, ami egy gyűjtőszó lenne, de nem

fejezi ki azt, amire hivatott volna. Történetesen nem derül ki, hogy mire is

vállalkozik a szerencsétlen. Az a biztos ha kiírja: bádogos és vízvezeték

szerelő...E nélkül csak próbálkozó lehet.

Én is próbálkoztam egy új irodalmi újság megvalósításával, és elmondhatom,

hogy álmaim kezdenek valóra válni. Beindult, és folyamatosan, önmagát

gerjesztve, állandóan fejlődve működik a magazin.

Minimális tőkéből kiindulva, egy számítógép segítségével létrejött valami,

amit már lassan az egész világon ismernek, a világhálón elterjedve, ami

manapság már nem is olyan nagy dolog.

   Ez a próbálkozás, olyan vállalat, amibe mindenki csak beletesz valamit,

és a szellemi tőkén kívül senki nem vesz ki semmit, főleg nem anyagiak

tekintetében.

Mindenki ingyért dolgozik, a szerkesztőktől kezdve a szerzőtársakig

bezárólag.  Idegen szóval mondva a közösség nem profitorientált.

Persze ezt nem hiszi el senki, mert azt kérdezik, akkor miből élünk? És itt

még a régi zsidó vicc sem igaz, hogy abból, hogy vasárnap nem nyitunk ki.

A szerkesztőség napi húsz órán keresztül nyitva van, még hétvégén is.  A

többi az alvás idő. Regenerálódni, akkumulálódni is kell valamikor.

  Lapunk ingyenes, és e-mailen, és interneten kézbesítjük mindenkinek a

lakására, aki kéri. Az ingyenesség gesztus az olvasó felé, még vállalva annak a veszélyét is, hogy azt hiszik, hogy értéktelen a termék.

Manapság nemigen lehetne megoldani, hogy pénzt kérjünk az újságért.

Egyrészt, mert azonnal elveszítenénk az olvasók kilencven százalékát, mert a

mai ember mindenért fizet, de a kultúráért már vagy nem tud, vagy eleve nem

is akar. Másrészt meg igencsak macerás volna a pénz begyűjtése a világ

minden tájáról, és miért tolnánk ki a közelben élőkkel. Na és persze, ezt

ígértük, s mi másokkal ellentétben, be is tartjuk a szavunkat.

Sajnos a szponzorok nemigen dörömbölnek az ajtóinkon, de én jobban szeretem

a mecénás kifejezést, mert mindkettő teljesen mást jelent.

Egyesek kérdezik, miért nem kérünk száz forintot, ami jelképes összeg volna,

egy fél gombóc fagylalt ára, vagy négy szál cigaretta értéke, ami tényleg

nem egy nagy összeg. De a sok kicsi sokra megy alapon, ha mindenki küldene

száz forintot, akkor is tetemes összeghez juthatnánk. Egy kis matematika, száz olvasó után már tízezer forint lenne, és hatványozódhatna is, mert nekünk sok száz olvasónk van. Postán feladni nem érdemes, mert a csekken elküldött száz forint többe kerülne, mint maga az alapérték, és ha borítékba teszik, akkor is a kis kétszínű elhozatala kétszer annyiba kerülne. Azért a leleményes olvasók, néha a leveleik mellett benne felejtenek véletlenül... egy ötszázast, vagy ezrest levélpapírok között. Egyszer, kétszer már előfordult. Köszönet érte.

De...

Jönnek más levelek is.

Többen azt hiszik, hogy a jól menő magazin tele van pénzzel, kapja az állami

támogatást, és a sok szponzori támogatást, és a magánszemélyektől is folyik

be a kasszába. Ezért  igen szívhez szóló, segélykérő, és főleg pénzkérő levelek is

érkeznek.

Segítsünk a villany, gáz, vagy más számlák kifizetésében, a csekkek

feladásában, és hasonló témákban. Sajnos ezekre a levelekre elutasítóan kell

válaszolnunk, pedig szívesen megtennénk, ha ezzel valakinek a napi túlélését

elősegíthetnénk, annak ellenére, hogy irodalmi, és nem gazdasági lap

vagyunk. Az olvasóért mindent. Persze pénzt nem adnánk, mert bizonyára

vannak szélhámosok is, de ha elküldenék a csekket, akkor azt feladnánk, és

visszaküldenénk a feladott vényeket előzetes megbeszélések alapján.

Továbbszámolva az olvasók számát, ezer olvasónál már százezer forint lenne,

amivel már lehetne segíteni valamelyest. Magyarország lakosainak száma

mondjuk tíz millió, akkor tíz százaléka egy millió, az ő félgombócnyi

segítségükkel már a százmillióval  megváltanánk ezt a szegényes világot. A

nagykérdés az, hogy akadna-e olyan, aki lehagyná nyalni a fagylaltja felét?

Persze a százas is csak alapösszeg lehetne. És csak fél gombóc fagylalt ára,

mert ma olyan világot élünk, ahol az egyforintos fagylalt is kettőszáz

forintba kerül. És talán maradna az újság fejlesztésére is.

  Persze erre jó szívvel senkit nem bíztathatunk, nehogy összeütközésbe

kerüljünk az adóhivatallal, de véletlenek előfordulhatnak.

Mert most az van, hogy koldustól kérnek alamizsnát, hogy ilyen irodalmi

idézettel éljek.

   Ezen elmélkedésünk jelen esetben is csak fikció, feltételezés lehet, a

jóhiszeműség szüleménye, hiszen elméletben igen, de a valóságban szinte

elképzelhetetlen, és humor kategória, ami esetleg átbillenhet tragikomikussá

is.

    A magazin, ha szerény körülmények között is, de halad továbbra is a

kijelölt úton, a sok olvasni vágyó látó, és látássérült, és mozgássérült,

vagy siket  ember felé, hazánkon belül, és határainkon túl is. Isten, a

szolidaritás, valamint a szeretet jegyében folytatjuk ezt a kulturális

missiót.

Egyebet nem mondhatok.

 Nagy Vendel

2017. január

http://megszolalok.blogspot.hu/

megszolaloknagyvendel

A  magazin anyagi és tárgyi adományokat elfogad a  lap fennmaradása

érdekében...

********************

15. VERSRŐL VERSRE

Széll Magdolna: Nem vagyok más

Köd előttem, köd utánam,

azt sem tudom merre jártam.

Rút betegség lenyelt engem,

mélységeit megszenvedtem.

Poklok poklán égni szörnyű,

démonokkal nem volt könnyű.

Kaptam támaszt, óvó kezet,

szeretetből mentőövet.

Nagy lett az én veszteségem,

vakság terhét megismertem.

Új életem szánalmában,

igaz gyöngyökre találtam.

Vannak akik átölelnek,

mások gyáván elkerülnek.

Vakságomtól ne féljetek!

Lelkem teszem elébetek.

Nem vagyok más, csak egy ember,

ki forrón szeret szerelemmel,

meleget ad érintéssel,

szívét fonja körbe fénnyel.

2016.

Üdvözlettel: Széll Magdolna

Verseim -       https://m.facebook.com/Szell.Magdolna.versei/

Vagy -      http://www.irodalmisarok.eu/?page=page&name=Szell_Magdolna

................................

CSOMOR HENRIETT: Újévi köszöntő

Sietve távozik az óév.

Feledésbe merül a

kopottas bánat.

Pár óra múlva beköszön

az újév.

Addig is légy vidám,

s bizakodó.

Reméld, hogy az

új esztendő jobb lesz,

mint a tavalyi.

De ha nem történik

semmi rossz sem veled,

már az is félsiker..

S ha megéled a

következő évet,

te vagy a nyerő.

De most ne gondolkodj

efféle ostobaságokon.

Az életedet úgysem

tudod jobbra fordítani.

Éjfélkor öblítsd le a poros

úttól torkodat,

s vágj bele az újévbe.

Igaz, megint elmaradt

az újévi malac.

Azért én kívánok néked

sikerekben gazdag,

boldog új esztendőt.

2017. január 1.

.........................................

MENYHÁRT ANDRÁS: Debrecen

Igaza van Móricznak:

Debrecenbe megérkezni a legjobb; Álmos,

szép életet hazudó fala,

aranybikás vaskalapja alá,

hol mélység és mámor nem nagy,

de pont elég a meghaláshoz.

Aztán megindulni ebben a térben

az egyetlen nagy piac úton

S nem venni észre azt,

hogy szemünk mindig egy dolgot figyel:

a Nagytemplomot.

Elsikkad mellette minden,

El a csonka másik,

El az Arany Bika fara,

És bizony szürke a Püspöki Palota.

Ki sejtené, hogy létüket tűzvész megelőzte?

Miért gondolja bárki, hogy mindez Élet

egy riadt szemű kamasz szívében ?

Pedig szép, zengi búsan Csokonai,

Pedig templom, hol trónfosztást mondtak ki,

Pedig kollégium, hol tanult Kölcsey,

s kiáltott ál-életet ál-nemzetgyűlés.

Csak egy kis kört kell tenni

a zenélő főiskolánál a parkerdő körül,

és együtt érezni életet és halált

klinika, strand és stadion közt,

megízlelve az egyetem illatát,

beburkolózva a fák temetői csöndjébe

Itt futott elsőnek mindig a kamasz;

Sírhatott, nevethetett;

depresszió vagy hullámzó szerelem,

minden kőszív megremeg;

haláltól vagy gyönyörtől,

a jelen vérzik s végtelen.

Ha visszafelé jövök,

Már csak az elfelé érdekel;

Nem tart itt a Pálma cukrászda fagyija,

sem anyukám Déry Múzeuma,

hol első fáraómat,

Ecce Homo-mat láttam.

Már csak a huszonnégy emeletes látszik

Az is csak tizennyolctól felfelé.

Igaza van Móricznak:

Debrecenbe megérkezni a legjobb.

Ám elutazni még jobb.

Messzire anyák, testvérek sírjától;

Hánykolódó kamasz múlt

megidézett halál-morzsáitól.

2016. ősze

Menyhárt András / 49 /

 .........................................

KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: Idesnek

Kemény tél van úgy, mint régen,

Gyermekkorom jut eszembe,

Mintha csak most történt volna,

Anyám arca van előttem.

Ó ides! Ha most láthatnád,

Kint ismét reccsen a kolbász,

Mint valaha a padláson,

Tudod, mikor ott macska járt.

Emlékszem, beosztó szemeid,

Hogy néztek rám mosolyogva,

Ha felküldtél a padlásra,

És lejöttem elpirulva.

Hol voltál ennyit kisfiam,

A padláson járt a macska?

Had lássam csak kicsi szádat,

Nyisd ki szépen nagyra, nagyra.

Nem, most nem volt fent a macska,

Pici kolbász földre hullva,

Eltűnt gyorsan kis gyomromba,

Nehogy megegye a macska.

Ó ides ha most láthatnád,

Erkélyemen reccsen kolbász,

Nem jár már most itt a macska,

Csak én, most minden hajnalba,

Ősz fejjel, de gyerek szível,

Picit török minden reggel.

Nem járok már most lábujjon,

Több a kolbász, mint a napom,

Látod ides, csak azt sajnálom,

Nem láthatod most mosolyom.

********************

16. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

Kedves Vendi!

Elolvasva ismét magazinod, nemcsak együtt hullottam a hópihékkel,

hanem hallottam a piros zacskó zörrenését, a csengők csilingelését és

éreztem a gyertya, meg a fahéj és a csillagszóró illatait.

Tudod jövőre már bizony egy új kezdet jön, mert azt mondják, hogy az

ember hét évente megújul, ujjá születik. Ez neked, a magazinnak és

minden szerkesztőnek, írónak és olvasónak is fantasztikus eredmény!

Ehhez csak gratulálni tudok és fogadd, fogadja mindenki őszintén tőlem.

Kívánok hát rajtad keresztül mindenkinek nagyon békés és áldott

karácsonyt, eredményes, egészségben gazdag és írásban, olvasnivalóban

tömény új évet!

András

 .....................................

Szia Vendi! Közreadták a Poeten a múlt évi statisztikákat a verseidről.

Küldöm neked. Elérkezett az év vége, és ebből az alkalomból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged.

2016-ban egy-egy alkotónak a Poeten átlagosan 6 verse jelent meg. Neked 42

versed lett ez idő alatt publikálva, ami jóval meghaladja az átlagot. Nagyon

termékeny vagy, csak így tovább! :)

A 2016-ban publikált verseidet összesen 3444 alkalommal tekintették meg

látogatóink, melyek közül Angyal a széllel című versed volt a legnézettebb

295 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 216-an szoktak megtekinteni).

170 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek

jelöljék őket. Szemed tükrében című versed volt a legnépszerűbb 8 kedvencnek

jelöléssel. 214 hozzászólással is gazdagodtak műveid az év folyamán. E

tekintetben is Szemed tükrében című versed vitte a pálmát 10 hozzászólással.

RITA

…………......................…..

Drága Vendi!

Nagyon meghatott a történeted, szépen írtad, jó érzés volt olvasni..

Mostanság én is sokat gondolok szüleimre, akik szintén a Fényben

vannak, vajon mit látnak most belőlünk.. érzem őket.. többet érzek ebből

a világból, de nem mondom..

Akik ezt a világot élik nem értenék meg, így azt sem értik miért nem

sírok, amikor arról beszélek milyen fiatalon távoztak a szüleim,,

Látom őket álmomban, itt vannak.. néha egyedül jönnek, néha együtt, néha

más felmenőimmel.. ők fogják a kezünket és ez az, ami örök ebben a

mulandóságban..

 Szeretettel:H.   HENI...

.......................................

KEDVES OLVASÓM.....

   Már évek óta küldöm a  magazinokat erre a  címre, és sajnálattal észlelem

hogy semmi reagálást , visszajelzést nem kapok. Így talán a  végtelenségbe,

vagy az érdektelenségbe küldöm leveleimet.  Ezért  2017.01.01-  től a

címlistámról törlöm.

     Az  újság olvasóihoz bármikor visszatérhet, mivel a  hetedik évfolyamot

kezdem ezen a  szent napon.   A lapot ezentúl is megtalálja az interneten,

wwwmegszolalokblogszpot- on  és a  megszolalok nagy vendel  facebookon,

valamint a  youtube-on és a  MEK oldalain is.  Ezen kívül még húsz  egyéb

listákon is.,  de e-mailes kérésére újra felkerülhet  a  szerkesztőség

címlistájára. Fájó szívvel  törlöm, amit sajnálok, mivel a  sok ezer olvasó

szerint érdekes magazinban biztos találhatna  önnek is tetsző  olvasnivalót.

Nem kutatom az okát , hiszen számtalan dolog lehet, hogy  egyáltalán nem

fogadja a  magazinjaimat, bár az is lehet, hogy csak nem reagál kérésemre

sem.

   Elnézést kérek, ha az újság színvonala késztette erre a  döntésre.

ÉN ezt a  magazint egy missiónak tartom a  fogyatékos emberek felé, számomra

csaknem mindent jelent, és publikálási lehetőség olyanok számára,  akik még

sehol nem  jelentek meg ez idáig,  A  lapot a  vakok is olvashatják géppel.

ez egy hiánypótló magazin, ami megjelenik az egész világon.

További sikereket kívánok  ebben az új esztendőben.

Tisztelettel:   Nagy Vendel

 2017.01.01

 nagy.vendi54@gmail.com

megszolalok művészeti magazin

********************

17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY ROVATA : A  VÖRÖSHAGYMA

Soponyai Mihály

A TITOKZATOS KOLESZTERINBAJNOK...A VÖRÖSHAGYMA.

A népi gyógymód évezredek óta ismeri és veti be ezt liliomfélék családjába

tartozó növényt. Javítja a májfunkciót, az emésztést, használták vértisztítóként, szíverősítőként.

Jól alkalmazható megfázások ellen, de mégis most a koleszterin javító hatását emelném ki a vöröshagymának. Dr. Gurewich, a Tufts Egyetem professzorát elkeserítette a szívinfarktuson átesett betegei koleszterinszintje. Ugyanis a szívroham egyik oka a kevés HDL koleszterin és a sok LDL koleszterin. Ha a beteg ugyanazt az étrendet folytatja, ami szívrohamának oka volt, a jövőben is szívrohamokra számíthat és előbb-utóbb belehal. Szóval a professzor egyik lengyel származású munkatársára

hallgatva döntötte el, hogy betegeit hagymakúrára fogja.

A napi egy nyers hagyma fogyasztása megdöbbentő eredményekre vezetett.

Betegeinél a HDL-LDL koleszterin aránya egy-két hónap múlva javulni kezdett,

a napi egy hagyma elfogyasztásának hatására. Hamarosan a HDL

koleszterin megkétszereződött és meg is maradt tartósan. Minden 1%-nyi koleszterin szint csökkenés, 2%-kal csökkenti a szívroham kockázatát!

A vöröshagyma bizonyult a leghatékonyabbnak, de csak nyersen hozott javulást.

Minél csípősebb a hagyma, annál hatásosabb. A magyar a hagymát is hagymával ette

valamikor, s még népdalaink némelyike is utalt a tarisznyában lapuló vöröshagymára.

Nem is betegeskedtek annyit az emberek, amíg kenyéren és hagymán éltünk.

Még miért jó ez Neked?

A hagyma hígítja a vért, csökkenti a vérrögképződést - sütve, főzve is -, elpusztítja a baktériumokat, szabályozza a vércukorszintet. Még az emésztést is segíti!

Koleszterinjavító hatása mellett a hagyma kiváló tüdőtisztító is, ezért a

városi embernek egyenesen kötelező, bár erre a lila fajta a megfelelőbb.

Hogyan edd? - Nyersen rakhatod kenyérre, vagy vághatod salátába. A nyers

fogyasztás szabályát betartva csak képzeleted szab határt annak, hogyan,

mivel készíted el.

Mennyit egyél? - a kísérletek alapján már napi fél vöröshagyma hatásos.

Meddig tartson a kúrád? - ha koleszterin csökkentés a célod, legalább 2

hónapig végezd!

Összegezve, koleszterinszinted javulása érdekében:

1, Egyél több nyerset, és kerüld a zsírban, olajban sütött dolgokat.

Használj hidegen sajtolt olajat és egyél magvakat, hogy májad az érvédő HDL

koleszterint állítsa elő. Ezt tanácsolja dr. Bieler.

2, Egyél hónapokig naponta legalább egy fél fej vöröshagymát, hogy

megjavítsa csökkentse a rossz, és javítsa a jó koleszterin mennyiségét

véredben - javasolja dr. Gurewich. Minél csípősebb a hagyma, annál jobb a

hatásfoka!

+1 ötlet: az LDL koleszterin magas értéke miatt az érfalra rakódó nyálkát

kiválóan oldja egy csodálatos déligyümölcs: a grapefruit.

Sajátos vegyületei úgy oldják fel a lerakódott, érszűkítő anyagot, mint

zsíroldó a tűzhelyre égett zsírt. Ha nem vagy hajlandó lemondani a zsíros

ételekről, legalább fogyassz rendszeresen grapefuitot!

Ne várd a csodát, mert csodák között élsz.

Egyik ilyen csoda a hagyma, kezdd el fogyasztani még ma!

Ui.: hagymaszag ellen zárd az étkezésedet szegfűszeg vagy édesköménymag

rágásával, utóbbi kiváló erjedésgátló is egyben.

A tojás: a hiedelmekkel ellentétében nem ártalmas, sőt, a jó koleszterint, a HDL-t emeli!!!

Egy jó hír:

Naponta egy pohár borocska csökkenti a koleszterin szintedet!!!

Jó étvágyat és jó hangulatot hozzá!!!

 Soponyai Mihály

********************

18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése

MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.

……………....................………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes

tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.

Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük

a fenti blogoldalon!

…………….....................………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás

szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha

elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és

összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

………………………………..

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail: nagy.vendi54@gmail.com

skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

weboldal: http://nagyvendel.comxa.com

www.nagyvendel.comxa.com

………………...............……….

facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is

találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel

………………...........………

Nagy Vendel Írásai

Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel

…………...........…………..

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en

Magyar Elektronikus Könyvtár

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

.................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

..................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

....................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a

színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik

meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,

ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a

"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,

amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.

A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.

Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A

háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb

újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért

takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos

hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért

ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,

egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az

összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros

csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.

................................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

..............................

MEGSZÓLALOK MAGAZIN 701