MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 01. hó – hatodik évfolyam,
hetedik szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes heti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam:
2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam:
2016. július
MOTTÓ:
TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
********************************
1.LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
A tikkasztó hőség
mindenkiből kiveszi az erőt,változnak az idők.
Mintha a
vándorlókkal jönne a meleg
is. Bújjon el mindenki a hűvösre,
a gondokkal ne
gondoljon, és békéljen meg a maga kenyerén. Egyebet nem
mondhatok.
A szerkesztő
………………………………
NAGY VENDEL : A
MAGAD KENYERÉN
Hiába húzod meg magad
a szoba valamelyik
szegletén,
majdcsak megbékélsz
a magad kenyerén.
ha elakarod adni a
vizet,
megkell gyújtani a
tüzet.
De tüzet oltani
moslékos vödörrel is lehet.
ha a gyengébbet
szidod
nyakra , főre,
bátor beszéd,
bölcs beszéd
lehetne, ha nem
öncélú lenne.
Ez már állati színvonal,
bár nem élünk a
dzsungelben,
de hamar elérheted.
A baj akkor
kezdődik,
ha a bárány akar
lenni a farkas
ha a sasok
hallgatnak
és a papagájok
beszélnek.
Fennhangon, akár a
rádió,
s megette a bárány a
farkast.
farkasbőrbe bújt a
bárány,
s továbbra is csak
hallgatnak.
Nem sok bürge múlt ki miattam.
bennem van a
vasakarat,
hóhér szegi a
nyakamat,
leverem mint vak a
poharat.
Lapockacsontján láthatod sorsodat.
kőkéseddel leszúrva
az áldozat oltárán.
S hallom hogy néha
beszélnek itt még magyarul,
mikor az ember kiáltja,
anyjuk, szólj a
pulyáknak
hajtsák bé a
bürgéket
meg a tehent.
És nem lehet manapság
csarnokba vinni a
tejet.
Ha nem igyekszel mindenképp
felszínen maradni,
lesüllyedsz a
mélybe,
az érdektelenségbe,
a végső
elkeseredésbe,
az ismeretlenségbe,
az elfeledésbe.
Nem leszel más
mint ismeretlen senkiből
lett ismert senki.
ahhoz több kell, hogy valaki legyél,
s
megbékélhetsz majd
a magad kenyerén.
********************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
ERDŐSNÉ ONDA
MARICA: AZ ANGYAL - HETEDIK RÉSZ
3. VERSEK A
NAGYVILÁGBÓL
SZÉLL
MAGDOLNA, I. P. STEVE, ZSIGAI KLÁRA
TÓTH KATALIN
KATA, ADAMECZ LÁSZLÓ
4. NOVELLÁRÓL
NOVELLÁRA
ÁRVAY MÁRIA: SEMMI SEM
TERMÉSZETES
5. ARCKÉPCSARNOK. GERENCSÉR
HAJNALKA RIPORTJA:
VÁLTOZTASSUK
MEG A SZEMLÉLETET
6. MEGJELENT...
NAGY VENDEL E.
KÖNYVEI A 87. KÖNYVHÉTEN
CSOMOR
HENRIETT E. KÖNYVEI A MEK EN.
7. BEMUTATJUK BURZA
MÁRIA VERSEIT
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
9. A TURNÉ ELINDÚLT. CSONGRÁDI
KATA KONCERTSOROZATA
MINDEN SZÓNÁL
TÖBBET ÉR EGY DAL...
10. AZ ENERGIA.
YLEN MORISOT: SZUNNYADÓ
KÉPESSÉGEK, TÁVOLBALÁTÁS
11. DALOK
ESZPERANTÓ NYELVEN. ÉNEKEL....
ANJO AMIKA
12. EMLÉKEK ÚTJÁN - JÁRTÓ
RÓZA NOVELLÁJA
13. SZELLEMES
VERSEK...: GULYÁS ÁGNES
14. VERSRŐL VERSRE
SZÉLL MAGDOLNA, SZENTESI
HORVÁTH GYÖNGYI, I. P. STEVE
CSOMOR
HENRIETT, MÁTYÁS RITA, YLEN MORISOT,
LENGYEL ZSANETT, KANCZLER ANNA
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK
ÍRTÁK
16. GRATULÁLUNK! ADAMECZ
LÁSZLÓ: VAN REMÉNY
ÉLNI
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT. SOPONYAI
MIHÁLY ROVATA : A NYÁRI TEA
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
********************************
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL
(HETEDIK RÉSZ)
Rini a lépcsőház ajtajában futott össze Felíciával, aki a
közeli
szépségszalonban járt, és ki-sminkelve, csigába csavart
fürtökkel érkezett
meg.
- Jobban érzed magad? Elmúlt a reggeli rosszulléted? -
érdeklődött Marina.
- Már kezdem úgy érezni, hogy túlélem ezt a napot -
nevetett rá barátnője.
Felmentek a lakásba. Az ebéd épp elkészült, illatozva
gőzölgött a tálon.
Négyesben ültek asztalhoz. A csirke nagyon finom volt, de
Felícia alig
evett. Folyamatosan csacsogott, be nem állt a szája.
Fél kettőkor Anna felállt.
- Azt hiszem, ideje lenne készülődnünk.
A lányok bevonultak a szobába, míg Anna a fürdőt vette
igénybe. Ferenc a
tőle megszokott rendíthetetlen nyugalommal újságot
olvasott.
- Gyönyörű vagy - mondta Rini, amikor befűzte a gazdagon
díszített
Erdősné Onda Marica |
selyemruhát Felícia hátán. - Ülj le, mert nem érlek fel -
kérte, majd a
fejdíszhez tűzte a fátylat, úgy, ahogy a szalonban
megmutatták neki.
Felícia fülébe tette a klipszeket, és hosszú tincsei
alatt bekapcsolta a
rövid kis nyakéket. Felhúzta a csipkéből készült kesztyűt
és belelépett
fehér szaténcipőjébe.
- Ideje lenne felöltöznöm - mondta halkan Rini az ajtóhoz
lépve. - Hozzak
még neked valamit?
- Nem, nagyon köszönöm, nincs szükségem semmire -
mosolygott Felícia, ám
mielőtt barátnője kilépett volna a szobából, mégis
megállította.
- Rini! Még meg sem köszöntem azt a sok mindent, amit az
elmúlt évek alatt
kaptam tőled. Mire is mennék nélküled, ha te nem lennél
mindig mellettem?
- Jaj, ne, Felícia! Biztos, hogy tönkre akarod tenni a
sminkedet? - kérdezte
Marina könnyes szemmel, és átölelte barátnőjét. Néhány
percig így álltak,
szorosan tartva egymást, és némán mondták el mindazt,
amire talán nincsenek
is megfelelő szavak.
Kopogtattak. Anna lépett be a szobába elegáns, sötét
kosztümben, kipirult
arccal. Nézte a két lányt, és teljesen kiment a fejéből
jövetele célja.
Megszólalt a kaputelefon. Rini úgy rezzent össze, mintha
áram ütötte volna
meg. Rémülten nézett az ajtó felé.
- Gyorsan menj öltözködni, addig mi szóval tartjuk az
érkezőket. Nem vagyunk
még késésben - nyugtatta Anna a lányt, és kitessékelte a
szobából. Ferenc
beinvitálta a vendégeket a konyhába, és itallal kínálta
őket.
- Hoztunk egy szép virágszálat a másikért cserébe -
mondta Richárd, és
Zsanit kézen fogva leendő apósához vezette.
- Hol az a kert, ahol ilyen szép virágok nőnek? -
nevetett Ferenc, átölelte,
majd az asztalhoz kísérte Zsanettet. - Egészen kivirult
ez a kislány, mióta
utoljára láttam.
- Sokat van napon, meg szorgalmasan öntözgetjük is -
harsogta Bence, és
felidézte a húsvéti szódás szifonos locsolkodást.
Rini még életében nem zuhanyozott és öltözködött olyan
gyorsan, mint most.
Hajával elidőzött egy kicsit, a kunkorodó tincsek csak nehezen
akartak
helyükre igazodni, de pontban három¬kor olyan csinosan
lépett ki a
fürdőszobából, mintha egész délelőtt csakis azzal
foglalatoskodott volna,
hogy tökéletesítse megjelenését a nagy eseményre. Az
összhatást hatalmas
üdvrivalgás fogadta. Marina egy röpke kis mosollyal
köszönte meg a bókokat.
- Egy pillanat, Rini - állította meg Richárd a lányt,
mielőtt az beviharzott
volna Felícia szobájába -, hadd mutassalak be téged is az
unokabátyámnak:
Széltoló Levente, a videós...
- Széltesi Levente, unokatestvér, videós, sofőr egy
személyben, egy
gázsiért, számla nélkül 0 forintért kizárólag az én
bolondos öcsémnek -
vágott közbe a férfi, félretolva Richárdot, és kezet
csókolt a lánynak. -
Lenne szíves a kisasszony kisegíteni, hogy hol állítsam
fel a fegyveremet,
hogy megörökíthessem a menyasszony érkezését?
- Ha megfelelnek a fényviszonyok, akkor talán az lenne a
legjobb, ha
kinyitnánk a bejárati ajtót és abból a szögből... -
nézett körül Rini,
miután ő is bemutatkozott. - Nem igazán értek a fotózáshoz,
mindenesetre
onnan fog kijönni Felícia - mutatott az ajtóra.
- Örök hálám - hajolt meg színpadiasan Levente, és
elkezdte összeállítani az
állványt és a kamerát.
Rini bekopogott a szobába, olyan keskeny résnyire
nyitotta az ajtót,
amilyenen épp csak befért, nehogy a kint várakozók idő
előtt megláthassák
Felíciát.
- Elképesztő, milyen szép vagy! Számomra felfoghatatlan,
hogy csinálod,
főleg ilyen rövid idő alatt.
- Ne ess túlzásba! Ez még messze áll a szépségtől. És még
mondják, hogy nem
a ruha teszi az embert! - grimaszolt Rini.
- Ugyan már, azok a hangok, nem hiszem, hogy kizárólag a
ruhádnak szóltak.
Marina kérdezni akart még valami olyasmit, hogy a
hétköznapokban akkor miért
nem veszi észre senki az ő híres szépségét, de az órára
pillantott, és csak
ennyit mondott:
- Azt hiszem, ideje indulnunk.
Szélesre tárta az ajtót és előre engedte Felíciát. Anna
kisurrant lánya
mögött és Ferenc mellé lépett. Egy pillanatra mindenki
elnémult. Az örömapa
zsebkendőjéért nyúlt, és megpróbálta a legnagyobb
titokban letörölni a szeme
sarkában csillogó könnycseppeket. Felícia legszíve-sebben
apukája nyakába
ugrott volna, hogy összepuszilgassa. Richárd
megköszörülte torkát, és rövid
beszédet tartott mielőtt átadta az apró kövekkel
díszített orchidea csokrot
kedvesének. Megköszönte a szülőknek, hogy ilyen vidám,
mosolygós, kedves
lányt neveltek, aki boldogsággal tölti meg minden napját,
és reményét
fejezte ki, hogy nem veszteségként élik meg Felícia
házasságát, és őt is
befogadják a családjukba, és fiukként szeretik majd.
Bence tétován nézett egyik lányról a másikra. Felícia
sugárzó szépségén nem
csodálkozott. Ő mindig adott a megjelenésére, és
természetesen most is
sikerült az alkatához és egyéniségéhez kiválasztani a
legtökéletesebb ruhát
és a kiegészítőket. Ám az a változás, amin a másik két
lány átment néhány
pillanat alatt, meghökkentette. Mint két Hamupipőke -
gondolta, és
elmosolyodott. Marina megérezhette a férfi nézését, mert
addig lesütött
szemmel állt barátnője mögött, de most felnézett,
egyenesen Bence égszínkék
szemébe, aki elismerő bólintással fejezte ki tetszését.
Rini viszonozta a
mosolyt, majd hirtelen megfordult, és visszaszaladt a
szobába.
- Mehetünk? - kérdezte Richárd az órájára mutatva.
Felícia megcsókolta kedvesét, ezzel köszönve meg a
gyönyörű csokrot, de nem
mert megszólalni, félt, hogy elsírja magát.
- Elnézést, majdnem itt felejtettem a táskámat -
magyarázta Rini,
eltűnésének okát, amikor ismét csatlakozott a
társasághoz.
Bence elindult a lépcsőkön lefelé, és nyitotta az ajtókat
a rákokat
megszégyenítően hátráló Leventének, aki folyamatosan
kamerázta az ifjú párt
az autóig. Ott lekapcsolta a gépet, betette a
csomagtartóba, és behuppant a
kormány mögé. Richárd és Felícia a hátsó ülésen foglaltak
helyet, és kéz a
kézben, imádattal nézték egymást. Marina beült az
anyósülésre Levente mellé.
Az örömszülők és Zsanett Bencével érkeztek a panzióhoz.
- Kis türelmeteket kérem - fordult hátra Levente, amikor
leparkolt. - Bent
felállítom a kamerát, kb. öt perc múlva gyertek... Addig
szabad a csók -
kacsintott a párra, majd elviharzott.
A panzió környéke kifejezetten kihaltnak tűnt, csak egy
sétáló idősebb
házaspár kukucskált a túloldali tujasor mögül. Marina
kisegítette barátnőjét
a kocsiból, megigazította ruhájának redőit, a derékig érő
hosszú fátylat
Felícia hullámos fürtjei felett. Richárd laza
eleganciával, teljesen
fesztelenül szállt ki az autóból és lépett kedvese mellé.
Ragyogó szemei,
mosolya elárulta, hogy valóban úgy érzi, ez élete
legszebb napja, és egy
cseppet sem aggódik a szervezés miatt, egyszerűen csak
élvezni akar minden
percet. Ezzel szemben Felícia szinte remegett az
idegességtől.
- Ugyan már, szerelmem, nem a kivégzésedre kísérlek -
mondta a férfi a
jéghideg kis kezet melengetve.
- Remélem, a nyugalmad rám is át fog ragadni! -
mosolyodott el a lány. - Nem
olyan könnyű ekkora sarkú cipőben végigmasírozni a
kíváncsi tekintetek
előtt. Félek, hogy megbotlok, rálépek a szoknyám aljára
és leszakad, elejtem
a virágcsokrot vagy elájulok...
- Ha erre koncentrálsz, akkor egészen biztosan - feddte
meg Rini.
- Nekem mindegy, mit csinálsz, akkor sem mondok le rólad.
Azt sem bánom, ha
mezítláb jössz be a terembe, csak arra kérlek: el ne
téveszd a kérdésre a
helyes választ! Tudod, négy betűs, i-vel kezdődik és gen
a vége.
A lányok nevettek, Felícia sápadt arca kipirult, és
sokkal könnyebbnek
érezte magát, mint néhány másodperccel előtte. Belenézett
a férfi mélybarna
szemébe, és tetőtől talpig végig-futott rajta a szeretet
melengető érzése.
Tényleg semmi oka az aggodalomra. Valóban megtalálta az
igazit, a nagy őt,
a férfit, aki nem csak kirakatszerelmet és házasságot
ígér neki, hanem
tiszta, őszinte érzéseket. Szeretni fogja, akkor is, ha
már nem lesz karcsú,
fiatal és üde, szeretni fogja lázasan, betegen, fáradtan,
kimerülten is.
Mint ahogyan ő is szeretni fogja Richárdot az utolsó
lélegzetvételéig.
Krisztina jelent meg az ajtóban. Sugárzó mosollyal
integetett, majd
beinvitálta a várakozókat.
- Milyen szépek vagytok! Gyertek be az irodámba egy
frissítőre, mielőtt az
anyakönyvvezető elé járultok!
Beléptek az árnyas boltív alá, s onnan a kis
irodahelyiségbe. Mire
elkortyolták az italokat, az étkező felől felharsant a
nászinduló.
- Az udvar felől a teraszon át menjetek be! - mondta
Krisztina és kilépett
az ajtón.
Felícia letette poharát, és legszebb mosolyával indult
Richárd oldalán
Krisztina után. Maga is meglepődött, hogy szemvillanás
alatt elpárolgott
minden feszültsége, és valami megmagyarázhatatlan
békesség költözött
szívébe, lelkébe. A terasz két oldalán lévő oszlopok
hatalmas, gyöngyös
masnikkal és halványrózsaszín rózsákkal voltak díszítve.
Felícia a válla
felett vissza-nézett Krisztinára, aki félreállt, hogy
utat engedjen a
párnak. Az asszony boldogan konstatálta, hogy munkája
sikert aratott. De
ennél is nagyobb volt a meglepetés, amikor felértek a
teraszra. Az oszlopok
közötti üvegtáblákon vakítóan fehér tüllfüggönyök voltak,
feltűzve a
kintihez hasonló rózsaszínű kis csokrokkal és a gyöngyös
szalagokkal. A
fiatalok összemosolyogtak, mielőtt beléptek a terembe. Az
anyakönyvvezető a
sziklakert előtt elhelyezett asztal mögött várta őket. A
vendégek kétoldalt
félkörben helyezkedtek el. Amikor meg¬pillantották a
menyasszonyt és a
vőlegényt, tapssal köszöntötték őket. Rini és Bence
meg¬álltak a pár két
oldalán egy lépéssel hátrébb. A zene elhalkult,
lélegzetvételnyi csend után
fel¬hangzott a köszöntő. Felícia végignézett a
vendégeken, szüleit keresve.
Amikor megpillantotta a bájos, szőke kislányt,
elmosolyodott. Zsófi
félénken integetett neki. Aztán tekintete átsiklott a
másik széken kuporgó
kisfiúra, aki tátott szájjal nézte őt. Felícia ragyogó
mosollyal ajándékozta
meg, mire Máté szégyenlősen felpattant és anyukája mögé
bújt.
Felícia Richárdra, majd az anyakönyvvezetőre nézett, és
csak ekkor vette
észre, hogy az asztalon nincs semmiféle csokor, ami a
webkamerát bújtathatta
volna. Csak a hatalmas nyitott könyv, a magas
gyertyatartó a három szál
gyertyával. Riadtan nézett Richárdra, de a férfi a
beszédre koncentrált,
szemmel láthatóan nem vette észre, vagy legalábbis nem
szentelt különösebb
figyelmet a dekorációs elemeknek, vagy hiányuknak.
A rossz érzés csak egy villanásnyi ideig tartott. Felícia
biztos volt abban,
hogy Krisztina felhívta volna, ha nem sikerül megoldaniuk
a kamera
elrejtését vagy a netes kapcsolat megteremtését.
Marina óvatosan körbenézett a teremben, majd kiszemelt
magának a
sziklakertben egy érdekes formájú követ és arra szegezte
tekintetét.
Fájdalmas vihar dúlt szívében, amit csak acélos
jellemével tudott
elcsitítani. Ma nem lehet szomorú, nem sírhat, hiszen
Felícia számára ez a
legörömtelibb pillanat, és aki őszintén, szívből szeret,
márpedig ő a saját
életénél is jobban szerette barátnőjét, annak át kell
éreznie és osztoznia
kell a szeretett személy boldogságában. De mi lesz az ő
érzéseivel? Azok
most igazán nem számítanak!
Elhangzottak az igenek, az anyakönyvvezető házastársakká
nyilvánította
Felíciát és Richárdot. Marina az ajkába harapott, és
továbbra sem mert a
házaspárra nézni. Bence meg¬érin¬tette a lány karját, és
kérdően felvonta a
szemöldökét. Rini megpróbált mosolyogni, és előrelépett,
hogy megfogja a
csokrot, míg Felícia beírta nevét a könyvbe. A házastársi
csók és a
gyertyagyújtás után a férfi gratulált az ifjú párnak. Az
ajtóban egyenruhás
fiatalok jelentek meg szikrázó talpas poharakba töltött
behűtött pezsgővel,
és körbekínálták a vendégeket. A házaspárnak és tanúiknak
Kristóf vitte oda
ezüst tálcán a gyöngyöző italokat. Az anya¬könyvvezető
felemelte poharát,
hosszú, boldog életet kívánt, majd megkérte a vendégeket,
hogy ők is
jöjjenek közelebb, és koccintsanak a párral!
Halk zene mellett megkezdődött a népvándorlás. Beszélgetve,
nevetgélve várta
ki mindenki a sorát, hogy gratulálhasson Felíciának és
Richárdnak.
- Kedvesem, még nem ismered az unokafivéremet, Istvánt és
Anettet, akik
boldog szülei: Zsófinak és Máténak.
- Gratulálunk, és nagyon sok boldogságot kívánunk! - mondta
a kislány.
- És mihamarabbi gyermekáldást! - tette hozzá a kisfiú a
feltehetően otthon
már jól begyakorolt mondatot. - Mondhatok még valamit? -
kérdezte szüleire
nézve. Anyukája bólintott. Természetesen mindenki nagy
érdeklődéssel várta,
mit kíván még közölni a hat éves gyermek.
- Richárd a legjobb festő... meg Bence is... de te sokkal
szebb vagy így az
életben, mint azon a képen. - Felícia meghatottan guggolt
le, hogy átölelje
a kisfiút. - Ha kicsit fiatalabb lennél, én is elvennélek
feleségül - bökte
ki végül Máté.
- Ejnye, az előbb még a szoknyám mögé bújtál, most meg
már csapod a szelet a
meny-asszonynak? - nevetett Netti.
- Remélem, nekünk is sikerül összehoznunk egy ilyen
belevaló, stramm
kislegényt! - simogatta meg a szőke buksit Felícia és
felnézett férjére.
A gratulálók sorát Krisztina és Konrád zárta.
- Nagyon szépen köszönünk mindent. Bevallom, a dekoráció
felülmúlta az
elképzelésemet. Most már csak azt szeretném tudni, hová
lett elrejtve a
kamera? - kérdezte Felícia.
- Nem vetted észre, kedvesem? - Richárd átkarolta
felesége vállát, és a
sziklakertre mutatott. - Ott fent a lapos kövön, elég jól
takarja az a
pálmalevél. Gondolom, a kilátás jobb, mint a belátás,
ezért integessünk a
hugicámnak.
- Nagyon élveztem a szervezést, és ezt a nem szokványos,
mondhatni
különleges szertartást. Kitti tüneményes asszony és
gyönyörűek a gyermekei.
Örülök, hogy sikerült megteremtenünk a kapcsolatot, és
kiválasztani még
időben azt a szöget, ahonnan jól rálátni az eseményekre.
Arra gondoltunk, a
terített asztalnál fontosabb a tánc, így inkább erre a
középső területre
fókuszáltuk a kamerát.
- Jó lenne pár szót beszélni Kittiékkel!
- Erre is gondoltunk - mondta büszkén Krisztina. -
Vacsora után az irodámban
arra is lesz lehetőség.
- Igazán nem tudom, mit mondjak... - ölelte át Felícia az
asszonyt.
- Nekünk is örömteli ez az alkalom, hogy az első
rendezvény a panziónkban
ilyen csodálatos. Nem mellesleg, elárulom, hogy a
fizetési mód is sokkal
üdítőbb, mint a megszokott formában. Richárd festményei
lenyűgözőek.
Sajnálom, hogy nem ismertük korábban, és nem volt
tudomásunk arról a
kiállításról, amin az Angyalt is bemutatta. Nagyon
kíváncsi lennék arra a
festményre, de a többi alkotására is.
- Ha visszatérünk a nászútról, szeretettel látjuk Önöket
- ajánlotta
Richárd.
- Köszönjük a meghívást, feltétlenül élni fogunk vele -
válaszolta Konrád.
- Mikor és hol dobjam el a csokromat? - kérdezte Felícia.
- Szerintem idehívjuk a lányokat, és itt a terem közepén.
Elhangzott a felhívás. Zsófi elsőként szaladt oda
Felíciához.
- Neked aztán nagyon sürgős férjhez menni - nevetett
Krisztina.
A kislány csillogó szemekkel bólintott és elpirult.
- Talán már szerelmed is van? - guggolt le hozzá Felícia.
Zsófi ismét bólintott, és ujjacskáját a szája elé
tartotta, jelezve, hogy
titok, senkinek egy szót se!
- Kislányom, te miért nem mész? - ült le Anna Rini mellé.
- Menj csak
gyorsan, még meg akarjuk érni a te esküvődet is -
mosolygott rá az asszony.
Marina elnevette magát és felállt. Nem hitt a babonában,
akkor meg miért
rontaná el a játékot? Útközben belekarolt Zsaniba, és
megálltak a terem
közepén. Felícia hátat fordított, és eldobta a csokrot,
ami egyenesen
Marinát találta el. Kitört a taps és az éljenzés. Richárd
oda¬lépett
feleségéhez, és úgy tett, mintha a bő, földig érő szoknya
alól kihúzta volna
felesége bugyiját.
- Nos, akkor a legények is jöjjenek szerencsét próbálni!
- kiáltotta, és
háta mögé dobta a csipkés kis alsóneműt. Csak két nősülni
készülő férfi volt
a vendégek között: Bence és az informatikai zseni, Laci.
A kis Máté ugyanis
kijelentette, hogy egy időre letesz a nősülésről, ha már
Felíciát nem veheti
feleségül. A két gladiátor nemes küzdelemben mérte össze
erejét, és végül
Bence kaparintotta meg a fehérneműt. Zakója zsebébe
dugta, és vidáman
megveregette barátja hátát:
- Ha ettől sem lesz szerencsém, akkor agglegény maradok
az idők végezetéig.
Anna és Ferenc sejtelmes mosollyal összenéztek. Nem
szóltak, de mindketten
azt gondolták, hogy Rini és Bence is szép és boldog pár
lennének.
- Ideje asztalhoz ülni. Engedjétek meg, hogy odakísérjünk
benneteket -
mondta Krisztina, és intett az ajtóban várakozó
felszolgálóknak, hogy kicsit
még várjanak.
Étkezés után a fiatalok elvonultak egy kis időre. Kitti
könnyes szemmel
üdvözölte bátyját és feleségét. Nagyon élvezték a
szertartást, Ben még azt
is észrevette, amikor Felícia egy pillanatra megijedt,
most már értették,
hogy épp azért, mert nem tudta felfedezni a kamerát. Ők
is koccintottak az
ifjú pár egészségére, sőt Krisztina jóvoltából még a
menüt is ismerték, így
Kitti elkészített néhány fogást a sokrétű választékból. A
gyerekek átaludták
a nagy eseményt. Édesanyjuk nagyon méltányolta ezt a
mérhetetlenül kedves
gesztust. Nem szeretett volna bűzös pelusokkal rohangálni
testvére
esküvőjén, és lemaradni a legszebb pillanatokról.
- Menjetek vissza a vendégeitekhez, majd beszélünk később
- mondta Benjámin.
- Ti is a vendégeink vagytok - válaszolta Felícia.
- Na de mégis... Kezdődjön a tánc, mert már nagyon
türelmetlen vagyok -
nevetett Kitti.
- Kíváncsi vagy a botlábú bátyuskád ügyetlenkedésére?
- Ne szédíts, Richárd, a szalagavatómon bebizonyítottad,
hogy nem vagy te
olyan két ballábas, mint amilyennek beállítod magad.
- Jajj, Kitti, de régen volt az. Még emlékszel rá?
- Hogy tudnám elfelejteni? - kérdezte Kitti, és ismét
potyogtak a könnyei.
- Apu külföldön ragadt, mert a hóvihar miatt törölték a
repülőjáratot, és te
kértél fel táncolni. Nagyon kétségbe voltam esve, mert
azt hittem, hogy
nekem nem lesz párom, mert előtte mindig azt
bizonygattad, hogy az életed
árán sem táncolnál senkivel.
- Az én ballagásomra meg anyu nem jöhetett el, mert
kórházban volt. Valahogy
nálunk mindig ilyenek a nagy események. Szépek és
fájdalmasak egyben, de
mindenképp emlékezetesek. Most is nagyon hiányoznak a
szüleink... és te is
olyan távol vagy.
Néhány pillanatra közéjük ült a néma emlékezés. Felícia
nézte férje komoly
arcát, és nem mert megszólalni. Mit is mondhatott volna?
Bárgyún csengő
közhelyeket, vagy valami erőltetetten vidám félmondatot?
Átölelte férjét és
vállára hajtotta a fejét. Richárd elmosolyodott, magához
húzta feleségét, és
amikor a lány felnézett rá, megcsókolta a homlokát. Többé
nem lesz egyedül,
sem a hétköznapokon, sem az ünnepi pillanatokban, mert
mindig vele lesz ez a
csodálatos, édes angyal.
Visszamentek a terembe, és egy keringővel megnyitották a
táncot. A kis
sereglet vidáman követte őket.
- Rini, felkérhetlek egy fordulóra? - lépett hozzá Bence.
- Köszönöm, de inkább majd később - válaszolta a lány
egykedvűen.
- Akkor gyere ki a teraszra, beszélgessünk néhány percig
- ajánlotta a
férfi.
Marina megrázta a fejét.
- Ne haragudj, jobb szeretnék egyedül maradni.
- Rendben, de tudod, hol találsz. Nem csak ma este,
bármikor...
Rini hálásan rámosolygott Bencére, mielőtt az tovább
lépett az asztalától.
Anna és Ferenc egymást átkarolva libbentek körbe a
parketten, és kicsit
mintha mindketten megfiatalodtak volna, ahogy egy rövid
időre félretették a
mindennapok terhét. Aztán az ifjú párt forgatták meg,
majd Ferenc odament
Marinához.
- Ha azt a csinos fiatalembert kikosaraztad, akkor
legalább nekem
kegyelmezz, kislányom!
Rini némán nyújtotta kezét az idős férfi felé.
- Engedd el a borongós gondolatokat! Az életben csak azt
veszítheted el, ami
sosem volt egészen a tiéd. Így aztán, ami elvész, azért
nem kár, ami meg
megmarad, arról legalább tudhatod, hogy kincset ér -
mosolygott rá Ferenc.
Rini egy pillanatra megdermedt, de ahogy eljutott
tudatáig a szavak
jelentése, megnyugodott, és rámosolygott a férfira.
- Tudom, hogy nem veszítem el Felíciát, és senki mást
sem, de azért más lesz
a fiatal-asszonnyal találkozni, főleg ha hamarosan
babájuk is lesz, mint
együtt lakni egy vidám egyetemista lánnyal, akivel
sülve-főve együtt
voltunk.
- Ez bizony igaz, de talán te is hamarabb megtalálod az
életed párját, ha
nem ücsörögtök mindig egymás szoknyáján...
Marina szorosan átölelte Ferencet. Egyrészt jól esett
érezni, hogy tartozik
valakihez, hogy most nincs egyedül, másrészt félt, hogy
kiolvassa szeméből
szomorú gondolatait.
Bence tekintetével Zsanit kereste. A lány a teraszon állt
és telefonált.
Amikor betette kis táskájába a mobilját, a férfi
odalépett hozzá.
- Minden rendben van, Hamupipőke?
- Igen. A legnagyobb rendben - válaszolta Zsani.
- Megkóstoltál minden finomságot?
- Ajaj, Anna úgy megtömött, mint egy kiskacsát.
- Akkor mi lenne, ha leráznánk, hogy aztán férjen még a
tortából is?
- El nem tudom képzelni, hogy ma még egyek, akár egy
falatot is.
- Menni fog az, ha előtte lemozogjuk a sok finomságot.
Nos, kisasszony,
felkérhetem egy, vagy kettő, vagy...
- Állj, előbb maradjunk az egynél, mert lehet, úgy
összetaposom a lábad,
hogy soha többé nem akarsz velem táncolni! - nevetett
Zsani.
- Na, tessék, itt mindenki azt állítja, hogy nem tud
táncolni, de azért nem
is megy ez olyan rosszul, még egyszer sem léptél a
lábamra - mondta Bence,
amikor véget ért a zene. - Nem szédültél el?
- Nem, de fogalmam sincs, hol vagyok. Itt ne hagyj, mert
akkor nagy bajban
leszek!
- Nem tudod, hol vagy? Velem szemben a terem közepén. Ez
elég támpont, hogy
boldogulj. Nem?
- Feltéve, ha továbbra sem engedsz el és nem szöksz
meg...
- Elnézést, kedves barátom. Nem gondolod, hogy a hölgy
mással is szeretne
táncolni, nem csak veled? - lépett hozzájuk Richárd.
- Nős ember ne kacsintgasson a facér lányokra! - mondta
barátja és
körbefordult Zsanival.
- Mars innen, te erénycsősz! Ígérem, nem kacsintgatok
senkire...
Bence átengedte Richárdnak partnerét, és a szomorkodó
Zsófihoz lépett.
- Mi baj van, tündérke, ha mosolyogsz, sokkal szebb vagy.
A kislány szeme felcsillant, de aztán ismét a cipője
orrát vette szemügyre.
- Engem senki sem kér fel, mert még kicsi vagyok -
panaszolta.
- Én senki vagyok? Pont ezért jöttem ide, hogy
megkérdezzem,
megpörgethetem-e a kis barátnőmet.
Zsófi hevesen bólintott, és lecsusszant a székről. Bence
felkapta, és
háromszor körbefordult, majd beszaladt a parkett
közepére. Ott letette a
kislányt és jól megpörgette, hogy szállt a fodros kis
szoknya rajta. Többen
feléjük mutogattak, majd tapsolni kezdtek.
- Remélem, jól érzed magad, és elmúltak a félelmeid? -
érdeklődött Richárd a
szám végén Zsanitól.
- Igen, remekül vagyok, de szeretnék Felíciával is
táncolni. Odakísérnél
hozzá?
- Természetesen.
Felícia épp Leventével ropta, amikor odaértek hozzájuk.
- Sajnálom, bátyus, de eleget fárasztottad a feleségemet,
ideje
továbbállnod.
A két lány megölelte, megpuszilta egymást és ellibbentek
a férfiak mellől.
- Gyere, igyunk valamit! - indítványozta Richárd, ha már
így szalmán
maradtak a tánc-parketten.
Krisztina irodájában egész kis társalgó alakult ki.
Először Mária és István
mentek be Kittivel beszélgetni, amikor elfáradtak a zenés
forgatagban.
Éjfélig egymást váltották az unoka-testvérek a mikrofon
előtt, de Felícia és
Richárd is többször megfordultak a kis helyiségben.
- Gyere, Zsani, kilógunk a mosdóba - nevetett Felícia, és
kézen fogva
távoztak a teremből.
- Még a végén én szöktetem a menyasszonyt? - kacagott a
kipirosodott
Zsanett.
- Megnézed a ruhám, meg a frizurám?
- Ha nem zavar.
- Nem ajánlanám, ha zavarna. Na, gyere hát!
Zsanett keze, mint egy kis pillangó siklott végig a
hosszú fátylon, a
virágos fejdíszen, Felícia hullámos fürtjein.
- Ne nézz így, Zsani! Ugyanazt a keserűséget látom a
szemedben, mint
Riniében. Miért gondoljátok, hogy nektek soha nem lesz
ilyen ruhátok?
- Nem a ruhával van a gond - mondta a lány komolyan. -
Azzal a férfival,
akinek a kedvéért felvehetnénk...
- Mert Richárdon kívül nincs is rendes férfi a
földkerekségen. Igaz? -
kacagott Felícia, és megfogta Zsani kezét, hogy
végigvezesse a ruhája
vonalán.
Kopogtattak az ajtón.
- Itt bújtatják a menyasszonyt? - kérdezte Richárd.
Felícia félrehúzódott, Zsanit pedig az ajtó felé tolta
egy picit.
- Igen, itt van egy menyasszony - mondta Zsani, aki
megértette a játékot.
- Akkor jöjjön elő! - kiáltották többen is kintről.
Zsanett résnyire nyitotta az ajtót, és kilépett a
folyosóra.
- Itt vagyok - mondta, és kacéran meglibbentette
szoknyáját.
- Nem mondom, lehet még belőled menyasszony, de én másra
gondoltam -
próbálta kicselezni Richárd és belesni mögé, de Zsani nem
engedte el az ajtó
kilincsét, és nem is állt arrébb.
- No, a mindenségit a kényes ízlésének, fiatalember. Ha
én nem vagyok jó,
akkor fizessen azért, hogy szebbet, s jobbat mutassak! -
mondta Zsani egy
tűzről pattant menyecske hang-súlyával, és még toppantott
is, közben a kezét
csípőjére tette. Időközben a vendégek kijöttek a
folyosóra, és harsányan
nevettek.
- Na, ezt jól megkaptad, Richárd. Felvágták a kislány
nyelvét - mondta a
férfi apósa.
- Aztán mi legyen a fizetség, angyalom? Van itt minden:
étel, ital, jó szó,
zene, kiköltekeztem, már egy lyukas garasom sincsen -
mondta Richárd, és
színpadiasan kiforgatta zsebeit.
- Nos, szerenádot kérünk. Énekeld, hogy: nyisd ki, babám
az ajtót!
- Nem lehetne inkább lerajzolni? - kérdezte a férfi, majd
megköszörülte a
torkát. A vendégek tapsolták a ritmust, Richárd
rázendített. Az ifjabbik
István beszaladt a terembe, hogy megkérje a zenészt,
játssza a kért nótát a
szintetizátoron.
Amikor annál a sornál tartott Richárd, hogy: Ha
meghallják, hadd hallják,
úgyis tudja már a világ, hogy én téged szeretlek, hogy én
téged soha el nem
feledlek!- nyílt az ajtó, és ragyogó mosollyal kilépett
Felícia.
Megcsókolták egymást, majd visszamentek a táncparkettre.
Hajnal három körül a vendégek szállingózni kezdtek.
Először az idősebbek
fáradtak el, aztán a gyerekek, így ők visszavonultak a
kiválasztott
szobákba. Kis idő múlva Janka is odalépett férjéhez.
- Azt hiszem, a babánk megunta a bulizást. Rettenetesen
fáradt vagyok, de ő
is nagyon rugdos - simogatta alig domborodó hasát.
- El sem hiszem, hogy ebben a pocakban lakik valaki -
nevetett rájuk
Felícia.
- Az apja sem égimeszelő, lehet, nem lesz nagy gyerek,
meg az első
időszakban annyit hánytam, hogy leadtam hat kilót. Most
tartok a kiindulási
súlyomnál, gondolom, ezért sem feltűnő, de a ruha is jó
választás volt.
- Igen, most nagy divat a kismama fazon, mindenkin ehhez
hasonlót látok, még
akkor is, ha nem vár babát. Ilyen melegben kényelmes is
lehet.
- Remélem, hamarosan te is ezeket fogod előnyben
részesíteni, és nem ok
nélkül! - kacsintott rá Janka. - Egyébként a
menyecskeruhád is legalább
olyan telitalálatos, mint a menyasszonyi. Fogadjunk, hogy
Bécsben vetted,
mert itthon ilyet nem lehet kapni.
- Eláruljam a kulisszatitkomat? - nevetett Felícia.
Janka kíváncsian közelebb hajolt a lányhoz.
- Megláttam az egyik magazinban valamelyik színésznőn és
megvarrattam. Nem
most van rajtam először, de el ne áruld senkinek!
- Nem számít. Ha azt mondtad volna, hogy a bolhapiacon
turkáltad egy
százasért, akkor is nagyon tetszene.
Lassan minden vendég elköszönt a pártól és nyugovóra
tértek. Felícia és
Richárd még egyszer körülnéztek a nagy teremben, mielőtt
kiléptek a
panzióból, és a felvirágozott autóval közös otthonuk felé
vették az irányt.
- Hányra jöjjek értetek? - kérdezte a hűséges sofőr, aki
barátja kedvéért
lemondott az italozásról még ez alkalommal is.
- Kettőkor indul a gép, előtte egy órával ott kell
lennünk.
- Akkor 9 körül jövök, hogy kényelmesen bepakolhassunk,
és ne is kelljen
sietnünk - mondta Bence.
Richárd megölelte barátját, mielőtt az távozott volna.
Ez a varázslatos éjszaka mindenkiben mély érzéseket
ébresztett. Anna és
Ferenc boldog elégedettséggel hajtották álomra fejüket,
színes ábrándokat
szőve arról, hogy hamarosan Marina is felveheti a hófehér
ruhát, és
kimondhatja a boldogító igent. Rini azonban nem
álmodozott szerelemről,
esküvőről, házasságról. Halkan nyitotta ki lakása
ajtaját. Szilvi szobája
felől nem hallott neszezést, a bejárat melletti szőnyegen
Aton is békésen
feküdt. A hatalmas német-juhász felnézett a lányra,
megbillegtette farkát,
majd visszatette szép fejét lábaira és nagyot
szusszantott. Rini lehajolt,
és ujjai hegyével megérintette a selymes bundát, majd
belépett a
fürdőszobába. Hosszan nézte magát a kézmosó csap feletti
tükörben. Fájdalma
mély sóhajjal szakadt fel mellkasából. Lassan engedte le
türkiz ruháját a
földre majd belépett a zuhanyzóba. Eszébe jutott az a
nap, amikor a vonaton
megismerkedett Felíciával. Elmosolyodott. Mennyi reményt,
örömöt, vidámságot
hozott barátnője az életébe. Tulajdonképpen mellette nőtt
fel, lett a kis
intézetis kamaszból önálló döntéseket hozó, dolgozó nő.
Zsani lehajtott fejjel szállt ki Bence autójából, de nem
tudta eltitkolni
pergő könnyeit.
- Mi történt? Eddig olyan jó kedved volt.
- Tudod, úgy érzem magam, mint Hamupipőke a bál után,
amikor hazaért a
gonosz mostohához... - mondta a lány mosolyt erőltetve
arcára.
Bence némán átkarolta, magához húzta.
- Ne bánkódj, tudom, hogy mit érzel, kb. én is ezt
gondoltam az első
kiállításom után. Riporterek, cikkek, gratulációk,
pezsgős poharak, aztán
meg a csend és a magány a szürke hét-köznapokkal együtt.
De jött a nagy
levegő, az újrakezdés, újabb festmények és újabb
kiállítások.
- És sikerült megszoknod utána a csendet és a magányt?
- Nem akarok hazudni neked... Nem igazán. Még mindig
ürességet érzek, amikor
kiszállok az autóból a házam előtt. Viszont hamar
túllépek rajta, mert arra
gondolok, hogy most lezáródott egy korszak, de ezzel
együtt kezdődik a
következő.
Zsanett bólintott, egy pillanatra szorosan átölelte a
férfit, majd
elengedte, és hátrált egy lépést.
- Nagyon szépen köszönök mindent. Ez volt eddigi életem
legcsodálatosabb
napja.
- Ne túlozz, szerintem volt több is!
A lány megrázta a fejét, és ismét teleszaladt a szeme
könnyel.
- Rendben, akkor inkább mondjuk azt, hogy ez volt életed
első
legcsodálatosabb napja, de lesz még több is, hasonlóan
szépek, vagy még
ettől is szebbek!
- Ámen - mondta Zsani, és elnevette magát. Nem akarta
vitatkozással
elrontani az élmény varázsát.
*
Bence kint hagyta az autóját az utcán, nem vesződött
azzal, hogy betolasson
a garázsba. Belépett a hatalmas, üres házba, és rátört a
magányosság
gyomorszájat szorító érzése. Levette öltönyét,
nyakkendőjét, és bement a
fürdőszobába. Futólag belepillantott a tükörbe, majd
belépett a zuhany alá.
Egész este Marina szomorúságán gondolkodott. Szemmel
láthatóan, legalább
annyira szenved az egyedülléttől, mint ő, mégsem nyitja
ki szívét, sőt
inkább nagyon is szorosra zárja azt a bizonyos kis ajtót.
De vajon miért?
Lefeküdt néhány órára, de az álom messzire elkerülte.
Hétkor olyan nyúzottan
kászálódott ki az ágyból, azt hitte, a konyháig sem lesz
képes kimenni.
Kávét főzött, ismét letusolt, majd térdnadrágot és könnyű
inget kapott
magára. Egy órával később, viszonylag elfogadható
állapotban, megkezdte
körútját. Néhány fuvar a panzió és az állomás között,
aztán felugrott
Rinihez a kis panellakásba. Szilvivel, Zsomborral és
Atonnal a ház előtti
parkban találkozott. Intettek egymásnak, majd felsietett
a lépcsőkön.
Becsöngetett. Rini sem sokkal üdébb, mint ő, állapította
meg a férfi, amikor
lehuppant egy konyhaszékre.
- Reggeliztél?
- Nem, csak két kávét ittam - válaszolta Bence - Te sem
sokat aludtál, igaz?
Marina némán megrázta a fejét, és kis tányéron hideg
sültet tett a férfi
elé. Magának is szedett, és leült a szemközti székre.
- Eljössz velünk a reptérre? Legalább hazafelé lenne
társaságom, nem aludnék
el vezetés közben.
- Azt gondolod, olyan hangosan horkolnék, hogy nem tudnál
elaludni tőle? -
nevetett rá Rini. - Mert abban biztos lehetsz, hogy nem
tudnám
végigcsacsogni az utat, annyira totálkáros vagyok.
- Ketten mégis csak más lenne... - nézett rá Bence
reménykedve. - De ha nem,
hát nem, akkor hozd a cuccot, amit vinnem kell, és már
itt sem vagyok.
Marina a felállni készülő férfi karjára tette egy
pillanatra a kezét,
jelezve, hogy maradjon ülve.
- Mindjárt lefő a kávé, addig összekapom magam - mondta,
és kilépett a
konyhából. Néhány perc múlva vasalt nyári ruhában,
illatosan jött vissza és
az utazótáskát a bejárati ajtó elé tette a földre. Közben
Bence kikapcsolta
a kávéfőzőt, amikor a forró, fekete folyadék nagyot
szusszan¬va megérkezett
a kiöntőbe. Rini töltött két csészébe, az egyiket Bence
elé tette az
asztalra, a másikat beízesítette és lassan elkortyolta.
- Úgy érzem, most egy vödörnyi is kevés lenne.
- Nem kapsz többet, mert kiakad a szíved - mondta a lány.
A férfi legyintett, hogy annak már mindegy. Felkapta az
utazótáskát, és
kilépett a bejárati ajtón. Rini nagyot nyelt, ahogy
igyekezett Bencével
lépést tartani. Milyen lehetetlen helyzet, gondolta.
Richárd barátjával hamar bepakolta a koffereket a
csomagtartóba. Felícia
olyan boldogan röpködött a falépcsőkön föl-le, mintha ő
ott sem lett volna
az éjszakai mulatozáson. Életteli vidámsága beragyogta a
házat, majd az
autóban hamarosan átragadt útitársaira is. Richárd intett
Bencének, hogy az
anyósülésre üljön, pihenjen legalább a reptérig. Azt
gondolta, a két lány
majd végigalussza az utat, ehelyett be nem állt a szájuk.
Pontosabban
Felícia volt a szószóló, de kétségtelen, hogy a többiek
is felvillanyozódtak
a kedélyes társalgástól. Vasárnap ellenére is nagy volt a
forgalom az
utakon. Pest alatt egy szakaszon csak lépésben haladtak,
de senki sem
aggódott, hiszen számítottak erre, így idejében indultak.
Amikor végre
leparkoltak a Liszt Ferenc repülőtér bejáratának
közelében, már nem volt sok
idejük a búcsúzkodásra. Megölelték egymást, még
elhangzott néhány jókívánság
az útra és az időjárásra vonatkozóan, majd Richárdot és
feleségét elnyelte a
tömeg. Bence megfordult, és belekezdett egy tréfás
megjegyzésbe, de a lány
sápadt, merengő arcát látva elnémult. Könnyed érintéssel
jelezte, hogy ideje
visszamenniük a kocsihoz. Bence előzékenyen kinyitotta az
ajtót, megvárta,
míg Rini behuppant az ülésre.
- Most jön a dolgok nehezebbik része - mondta, amikor
gyújtást adott, és
kitolatott a várakozó autók közül.
Rini zavarát leplezve kibámult az ablakon. A nagy
forgalomban nem akarta
azzal elvonni a férfi figyelmét a vezetésről, hogy vicces
vagy meghökkentő
dolgokra hívja fel a figyelmét. Amint ritkábbak lettek az
érdekes
látnivalók, a lány pillanatok alatt elaludt. Bence
ránézett, és mosolyogva
csóválta a fejét. Nem mert felhajtani az M1-es
autópályára, félt, hogy a
monoton, hosszú szakasz még inkább álmosítóan fog hatni
rá. A főút mellett
legalább néha vannak városok, amik megszakítják az
egyhangúságot, ha már
ilyen útitársat sikerült kifognia.
Tatabánya közelében megállt egy út menti büfé
parkolójában.
- Megérkeztünk? - kérdezte Rini nyújtózkodva, és álmosan
körbenézett.
- Igen, megérkeztünk, egy büféhez, ahol kávét és
szendvicset veszünk,
mielőtt még végzetes tragédiát okozok a forgalomban.
- Ne haragudj! Előre megmondtam, hogy rettenetes útitárs
leszek - próbált
mosolyogni Marina.
- Még attól is rettenetesebb vagy, hiszen még horkolni
sem vagy hajlandó.
Na, gyere! - nyújtotta kezét Bence, és kisegítette Rinit
az autóból.
- Úgy megyek, mint egy alkoholista, alig állok a lábamon.
- Szerintem ezen nem fog segíteni egy kávé és a
harapnivaló sem.
Bence felhajtotta a meleg löttyöt, amit jóindulattal sem
lehetett kávénak
nevezni, de legalább a szendvics ehető volt. Ettől
eltekintve Rininek lett
igaza, nem sokat javított a közérzetén.
- Mit szólnál, ha keresnénk egy motelt, és durmolnánk
egyet? - indítványozta
a férfi.
Rini bólintott. Ha ez az ára annak, hogy épségben
hazakeveredjenek, akkor
legyen úgy, ahogy a sofőr szeretné. A büfés egy közeli
kis panziót ajánlott
nekik. A vendégváróban, ahogy arra számítani lehetett az
augusztusi
csúcsforgalomban, teltház volt. Egyetlen kiadó szobát
tudott mutatni a
tulajdonos. Bence kérdően a lányra nézett. Marina tétován
állt a nyitott
ajtóban és a franciaágyat nézte.
- Ígérem, nem élek vissza a helyzettel - súgta oda Bence,
amikor a házigazda
háttal állt nekik, és az erkélyről nyíló panorámát
ecsetelte.
- Felnőtt emberek vagyunk, most az a legfontosabb, hogy
kipihend magad -
mondta halkan Rini.
- Akkor helyezd magad kényelembe, én addig elintézem a
bejelentkezést.
Amikor Bence visszatért, hanyag mozdulattal a szék
háttámlájára tette ingét,
majd ráterítette vászon nadrágját, és leroskadt az ágyra.
Rini az ágy
szélére kihúzódva, háttal feküdt neki, nyakig
betakarózva, és feltehetően
aludt, bár ebben a férfi nem volt egészen biztos, de nem
sok ideje maradt az
ilyesféle gondolatokra, amint a feje a párnához ért,
azonnal elaludt. Rini
lélegzetvisszafojtva hallgatta Bence egyre egyenletesebb,
nyugodt
szuszogását. Zakatoló szíve megnyugodott, és lassan ő is
mély álomba merült.
Gondolatait azonban félelmei uralták, ezért a békés pihenést
hamarosan kusza
álmok zavarták meg. Először az esküvőn táncolt, forgott
egyre gyorsabban és
gyorsabban, és semmi mást nem látott, csak két biztató,
barna szemet. Kié ez
a beszédes, hívogató szempár? - gyötrődött szüntelen.
Aztán a folyosókon
futott, minden szobába benyitva, bútorokat, függönyöket
félrehúzva keresett
valamit... vagy valakit. A következő kép, mely
betolakodott emlékezetébe,
egy kellemetlen, majdnem hogy fájdalmas érzés volt. Ekkor
már egészen
biztosan tudta, hogy Richárd házában van, és valami polc,
vagy könyvszekrény
esett rá. Olyan súllyal nehezedett rá az a valami, hogy
mozdulni sem bírt
alatta. Valaki segíteni próbált neki, de nem hallott
semmit, csak azt a
mélybarna szemet látta megint a deszkák közötti réseken
át. Felriadt.
Éjjeliszekrény, kis lámpával, narancsszínű függöny a
karnison... Ja, igen,
megszálltak egy panzióban, kezdett derengeni az álom és a
valóság közti
különbség. De akkor miért nem szűnik ez az érzés, hogy
valami súlyos dolog
alá szorult a teste? Ekkor jutott el tudatáig a
felismerés, hogy Bence erős
karja az, ami az ágyhoz szögezi. Elmosolyodott. Micsoda
ostoba álom lett
ebből a valószínűleg öntudatlan ölelésből. Nem mozdult,
nem akarta
felébreszteni a férfit. Nem tudta megsaccolni, mennyi idő
telhetett el
megérkezésük óta, de még világos volt. Vajon Felíciáék
már meg¬érkeztek
Krétára? Nagyot sóhajtott. Bence megmozdult, majd amikor
ő is tudatára
ébredt összegabalyodásuknak, gyorsan kihúzódott az ágy
szélére.
- Kipihented magad? - fordult felé Rini.
- Ébren vagy? - kérdezte zavartan a férfi. - Ne haragudj,
nem akartam...
- Semmi baj - szakította félbe a lány a mentegetőzést.
- Felöltözöm és lent megvárlak. Nem kell sietned - mondta
Bence, és úgy
pattant fel az ágyból, mintha ágyúból lőtték volna ki. Magára
kapkodta a
ruháit, és már kint is volt a folyosón. Két kezével a
hajába túrt, és
kifújta a levegőt. Észre sem vette addig, hogy
visszatartotta a lélegzetét.
Marina lezuhanyozott, felöltözött, és negyed óra múlva
lehuppant a férfi
asztalához. A fürdés párájától rakoncátlan tincsei
pajkosan göndörödtek arca
és nyaka körül. Olyan bájos volt, mint egy kedves kis
kamasz, aki nagy
igyekezetében elfelejtett megfésülködni a randi előtt.
- Kérsz valamit? - érdeklődött Bence rekedt hangon, és
nem tudta levenni
tekintetét a lányról.
- Nem, köszönöm, nem vagyok éhes.
- Kávét, vagy üdítőt sem?
Marina megrázta a fejét. Göndör tincsei vidáman ugráltak
körülötte.
- Nem is tudtam, hogy ilyen hullámos a hajad - nevetett
Bence.
- Ó ne is mondd, ez rémálom, úgy nézek ki, mint egy
gazdátlan bárány -
mondta a lány, és próbálta ujjaival kisimítani a
fürtöket.
- Nem is igaz, szerintem nagyon jól áll. Emlékszem,
amikor gyerekek voltunk,
a testvérem mindig ilyen hajat szeretett volna. Állandóan
bodorította,
fonta, tekerte, később dauert tetetett bele, hogy ne
legyen egyenes.
- Felícia is ezt csinálja, én meg állandóan vasalom, hogy
legalább
ideig-óráig álljon valahogy.
- Rini - mondta a férfi közelebb húzódva, és a lány
vékony, kis kezeit meleg
tenyerébe fogta. - Mondd, tényleg nincs semmi esélyünk?
Marina nézte a férfi vágyakozó tekintetét, szép arcát,
széles vállát, és
megtelt a szíve keserűséggel.
- Nagyon sajnálom, Bence, de a szívnek nem lehet
parancsolni. Annál sokkal
jobban kedvellek, hogy színjátékot játsszak veled, aminek
a vége, előre
megjósolhatóan, hatalmas csalódást okozna. Nem áltathatom
magunkat valami
olyasmivel, amit nem érzek...
A férfi bólintott, és hátradőlt a székén. Szeretett volna
mondani valamit,
de érezte, hogy csak szánalmassá tenné magát. Kiitta a
kávét és felállt.
- Akkor fizetek és mehetünk, ha biztosan nem kérsz
semmit.
Rini is felállt, a táskájáért nyúlt, jelezve, hogy útra
készen áll. Rettegve
gondolt a rájuk váró majd két órára, együtt, összezárva
az autóban.
Ostobaság volt eljönni vele, gondolta. Tudhatta volna,
hogy ez lesz
belőle...
- Van kedved felmenni a turulmadárhoz? Olyan csodálatos
hely - kérdezte
Bence mosolyogva, és a távolba mutatott.
- Nem kellene inkább hazamennünk? Hamarosan besötétedik,
és gondolom, még
mindig fáradt vagy.
- Egyáltalán nem - rázta a fejét a férfi. - Nekem ennyi
alvás elég ahhoz,
hogy aztán megváltsam a világot. Na, hugica, lazíts már!
- bökte meg
könyökével játékosan a lány oldalát.
Marina most mert először a férfi szemébe nézni. A
vágyakozást felváltotta
valami kisfiús pajkosság. Hugica? Ezek szerint végleg
helyre tette magában
Bence kettejük kapcsolatát? Elnézett a mutatott irányba,
a fák felett, égbe
törő, hatalmas madár felé, majd elnevette magát.
- Kalandra fel, bátyus!
Folytatjuk.
********************************
3. VERSEK A
NAGYVILÁGBÓL
Széll Magdolna: Kánikulában
Kalász színű fürtjeimet
borzolja a huncut szél,
homlokom verejtéke
gyöngyözve útra kél.
Útba ejti fülcimpámat,
karcsú nyakam hajlatát,
hűsíti forró hátam,
keskeny résben fut tovább.
Torkom kiszárad, nyelvem a
szájpadlásomra tapad,
puhára olvadó aszfalt,
főzi csupasz sarkamat.
Mint bélelt téli nagykabát,
átkarol a forróság,
ereim tágult hálóját,
vérem lomhán járja át.
Hűs vizet szomjúhoz testem,
Közelben szökőkutat sejtek,
táncoló, karcsú vízsugár,
ezer szivárványt fabrikál.
Szétrebbenő hűvös pára,
hajamon gyöngyöző párta,
a kút minden csobbanása,
enyhet ad a forróságra.
2016.
Üdvözlettel Széll Magdolna
Verseim:
..................................................
A végtelenbe ér a rezgő fénynyaláb
s az aranyhíd alámerülő gondolat,
a szikrázó bűvölet és varázs,
fürdőzik a ragyogásban boldogan.
Míg végigsétál szemem a víz tükrén a tündöklés útján,
elgondolkodok életem múltján.
Az idő, mint széltől sodort felleg, tovakúszik,
s egy nap összeolvad jelen s múlt is.
Most ezüsthíd csillog az éjben,
s várok még sok csodás reggelt,
ébredni éltető fényben,
mosolytól viruló kedvvel.
2012. február 12.
................................................
ZSIGAI KLÁRA: Irgalmas szívvel
(Szt. Mártonnak ajánlva
1700 éves évfordulójára)
Ünnepelni jöttünk, büszkeséggel teszem,
valamikor rég, magyar földön születtél,
örökös kapocs, Szent Márton-Pannonhalma,
ereklyébe őrizzük, lelkünk hatalma.
eszméje, isten tana, élet alapja:
irgalmas, szolidáris emberi érték,
test-lélek étele, szegények védője.
Életed példa lett, tetted falat kenyér
hitvalló apostolát nem feledjük el,
Élet adta szentkenyerét megőrizzük,
Köztünk élsz ma is, Krisztusban mindörökké!
Alvó évezredek, - ádáz érdek az úr,
sarokba szorított mély szegénység terhe,
földönfutók serege, meg egyre csak hull,
Szegények védője, mutasd igaz utunk!
Ünnepnapon is kérünk, adj újra hitet,
égi kürtöd örömdalt fújjon, halljuk meg
szavadat, szeretet csírák éledését,
Atyánk, imákba mondjuk, élet értékét!
Gyújts fényt fejekbe, tárd ki rögös útjaink
szükséget szenvedők szabadság kapuját!
Tekints ránk, összefogva jobb lehet világ,
Nyíltan szembenézve, kezünk összeérjen!
Győr, 2016. május
"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!"
(Zsigai Klára)
.............................................
TÓTH KATALIN KATA: Mama
Régi fénykép, rajta mama,
Ránc nélküli kerek arcán,
Szelíd mosoly szeme sarkán.
Kezében bot, segítségnek,
Templomba menő léptének.
Nyolc évtized tömény gondja,
Termését már összenyomta.
Ballag talpig feketében,
Vastag imakönyv a kezében.
Vállkendőjét átöleli,
Puha bolyha melengeti.
Rózsafüzér a zsebében,
Igazgyöngyként ragyog régen.
Morzsolgatta, s hő imája,
Drágakő fényt csiszolt rája.
Ha a munka végére ért,
Fohászkodott mindenkiért.
Álom lett az ima vége,
Áldott legyen szép emléke.
.....................................................
Adamecz László: AZ EMLÉKKERESŐ
erre jártam, sétáltam, csókoltam.
Itt remegett szívem, rebegett szám,
itt bűvölt az ölelés és a nyár.
Kamasz szerelmes álmokkal éltem,
akkor annyi jó emberrel beszéltem.
Múló évek vágyaival érkeztem,
most emlékek szólítottak engem.
Itt ez történt, itt ennek örültél,
itt csalódtál, itt csókot visszakértél.
Micsoda változás, mégis örülök,
ami volt úgy jó, semmit nem törülök.
A kötődés egy életre megmaradt,
emlékeimmel vagyok gazdagabb,
ha nem tudok közétek menni,
szívemben szeretek veletek lenni.
--------------
Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu
********************************
4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
ÁRVAY MÁRIA : Semmi sem természetes
Az osztályfőnöki óra a végéhez közeledett. A teremben
nagy volt a nyüzsgés,
többen puskákat készítettek a töri dogához.
- Egy kis figyelmet kérek! – harsogta túl a lármát a
tanárnő.
- A következő órára kiselőadásokat szeretnék hallani
tőletek!
- Fúj! Micsoda hülyeség már megint – hallatszott innen
is, onnan is.
- Az ilyen jellegű véleményekre nem vagyok kíváncsi!
Tehát az előadás témája: „Itt és most – éljünk meg minden
pillanatot!” –
írta fel a táblára nagy betűkkel.
- Jó lesz, ha figyeltek a filmvetítésen, és saját
véleményeteket is
belefoglalva, készültök a kiselőadásokra. Időtartam: 5-10
perc között. Egy
kis sorozatot tervezek, így több osztályfőnöki óra is
erről szól majd. Kinek
van kérdése?
A teremben csak mormogás hallatszott.
Kicsengettek, a tanárnő már ki is sietett az osztályból.
- Micsoda sületlenség! Ez is csak az ofőnek juthatott
eszébe!- zsörtölődtek
többen is.
Csabi elgondolkodva ült a padjában. Szerette a
pszichológiát és a
lélektannal foglalkozó témákat.
- Majd Csabi, a kis eminens megint bevágódhat!
Csabi már régóta nem törődött az ilyen jellegű
beszólásokkal. Egyik fülén
be, a másikon ki.
Árvay Mária |
Már nagyon várta a filmvetítést. Gondolta, utána bemegy a
könyvtárba és
olvas egy kicsit a témában. Annyit már tudott, hogy a
pozitív pszichológia
része. Érdekesen hangzik.
Elérkezett a nagy nap, a kiselőadások megtartása.
Többen nem vették komolyan a témát és volt, aki
szánalmasan összecsapta.
A tanárnő csak a vállát vonogatta, osztályzatot nem
adott. Szerette volna,
ha a diákok örömüket lelik a feladatban. Úgy látszik, a filmvetítés
nem
csinált kedvet hozzá.
Csabára került a sor, az osztályban már pukkadoztak a
többiek.
- Ebből elég legyen! Tessék végighallgatni a másikat! Ha
már készült, ne
zavarjuk!
- „Itt és most, éljünk meg minden pillanatot!” – kezdte
Csabi.
- A cím nagyon elgondolkodtatott. Megéljük-e a jelen
szépségeit?
Gondolataink sokszor a múltban kalandoznak el, vagy a
jövőbeli terveinken,
céljainkon töprengünk. Közben pedig nem vesszük észre a
körülöttünk lévő
szépségeket.
- Nagyon jó, Csaba, folytasd csak!
- A napokban történt velem valami, ami felerősítette
bennem a pillanat
megélésének fontosságát.
- Bla, bla, bla!
- Feri, még egy szó, s röpdogát írsz a jövő órán az
anyagból és a többi
hangoskodó is!
- Tehát- kezdett neki Csaba ismét- múlt csütörtökön nem
éreztem jól magam.
Tanítás után még be akartam menni a könyvtárba, de már
nem volt hozzá erőm.
Nagyon rossz volt a közérzetem.
Másnap reggelre szörnyen náthás lettem, hőemelkedésem is
volt. Valami makacs
fertőzést szedtem össze, mert napokig éreztem a hatását.
Mégis volt valami
tanulsága.
Amikor anyu próbálta kedvenc ételeim egyikét belém
diktálni, friss kenyeret,
téliszalámival, csak fanyalogtam.
Kiderült, egyáltalán nem éreztem ízeket. A máskor olyan
ropogós kenyérnek
elveszett a finom aromája. Csak azt éreztem, hogy puha és
kemény valamit
rágok felváltva, attól függően, hogy a belét, vagy a
héját eszem éppen.
A szalámi íze is elveszett, csak az állagát éreztem.
Kicsit olyan volt,
mintha gumit rágtam volna.
Más ételek ízét ugyancsak nem élvezhettem, a kedvenc
csokoládémat sem. Az
üdítőket pláne nem. Így nassolni sem volt kedvem! Minek,
ha úgysem érzem?
Az orromon egyáltalán nem kaptam levegőt. A már említett
szalámi illatát már
messziről lehet érezni, most ez is eltompult.
Ilyenkor nyílik az orgona, illata csodálatos… lenne!
Mivel a megfázás nagyon levett a lábamról, hangokat is
nehezen hallottam.
Mindkét fülem teljesen bedugult. Minden hang nagyon
távolról ért el hozzám,
mintha víz alól érkezett volna.
Nagyon nehezen épültem fel.
Először csak a savanyú ízt éreztem. Nem vagyok oda a
savanykás ízekért, de
most ennek is örültem. Talán, a többi íz is visszatér
hozzám! El kellett
telni még pár napnak, mire ismét „teljes ember” lettem.
Tegnap már úgy jöttem suliba, hogy tisztán hallottam a
madarak vidám
csicsergését. Hallottam, ahogyan a harkály a közeli fát
kopogtatta.
Tízóraimat már a legnagyobb örömmel ettem, szép lassan,
élvezve mindennek az
ízét: a vajnak, a kenyérnek, a szaláminak, a paprikának.
Boldogan szívtam be a virágok illatát. Meggyógyultam!
Betegségem alatt jöttem rá, semmi sem természetes.
Sajnos, mindent el kell
veszítenünk egy kis ideig, hogy utána értékelni tudjuk.
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
Az osztályban döbbent csend, még a légy zümmögését is
hallani lehetett.
A tanárnő az előadás alatt buzgón bólogatott, mosolygott.
- Mégis érdemes volt!- sóhajtotta. Gondolatainak nem
adott hangot, nem
akarta megtörni az osztályban uralkodó varázslatos hangulatot.
"Mosollyal ébredj, s leld meg éltedet...
Éld meg, élvezd, ízleld, szagold, érezd."
********************************
5. ARCKÉPCSARNOK
GERENCSÉR HAJNALKA
RIPORTJA:
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET !
(RIPORT RÁCZ RICHÁRDDAL)
Soha nem adom fel!
- Mikor és hol születtél?
-1990-ben születtem Salgótarjánban egy nyári napon.
Koraszülöttként – hat és
fél hónapra láttam meg a világot. Akkoriban az
orvostudomány nem volt ilyen
fejlett, mint manapság, de nekik köszönhetem, hogy élek.
Budapestre
szállítottak, ahol három hónapot töltöttem inkubátorban.
Nem volt rendesen
kifejlődve sem a tüdőm, sem a szemem, ennek okán lett
rossz a látásom.
- Éltél-e át életedben valamiféle veszteséget?
- Olyan szembetegséget diagnosztizáltak nálam, amelynek a
lényege, hogy ahogy
növök, úgy romlik a látásom. Óvodában még mindent láttam,
aztán
rosszabbodott, jöttek a szemüvegek. Évről-évre nagyobb
volt a romlás, így
nagyobb lett a szemüveg dioptriája is. 2008-ban műtöttek
utoljára, ekkorra
már csak négy-öt métert láttam nappal. Nyolc évesen
elvesztettem a jobb
szemem világát, és már akkor fel kellett ezt dolgoznom.
Nehéz volt átállni
arra, hogy az egyik szememmel látok csupán, de nem
lehetetlen így élni.
Kezdetben persze nagyon nehezen viseltem. Igen frusztráló
volt, hisz a
térlátástól kezdve a tárgyak távolságának beazonosításáig
mindenben zavart,
hogy csak egy szemmel érzékelek. Sokat segített, hogy
engem kicsi koromtól
kezdve anyámék látónak neveltek. Így mindent másképp fogtam fel, és úgy
voltam vele, hogy amíg látok a másik szememre, addig
nincs nagy gond, és
mindent megoldok egy szemmel is. Ez segített elviselni a
dolgokat. Aztán
romlott a bal szemem, jöttek sorra a műtétek. Most pedig
huszonöt évesen már
csak fényt látok a bal szememre, és nagyon nehéz így. Az
orvosok állítása
szerint ez is elmehet akármikor és véglegesen
megvakulhatok a bal szememre
is.
- Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kinek nehezebb a
sorsa? Annak, aki
születése óta nem lát, vagy annak, aki kezdetben látott,
és fokozatosan
veszíti el a látását. Egyszer ezt megfogalmaztam egy
versemben, amelynek e
pár sora épp ideillik…
„Ez egy kegyetlen veszteség, kereszt, A látás csak emlék, s a lelket ez
terhel. Aki így született,
tán kevésbé szomorú, Nem hasonlíthat
össze se
derűt, se borút.
Neki se könnyű így, kedves látó társak, Belső látást kellett kiépítsen
magának! Aki
viszont egy ideig látott, S betegsége
mindent lerombolt, Eme
veszteség lelkét csak rombolja, S mégsem ő az, ki másokon tombolna.”
- Te hogyan vélekedsz erről a kérdésről?
- „Vakon születni és úgy élni, hogy nem ismered sem a
színeket, sem más
látványi dolgot, vagy látón élni, megismerni, végül
elveszíteni?” Hát egyik
sem jobb vagy rosszabb szerintem, sajnos egyformán rossz
mind a kettő.
„A veszteséget az ember csak önmagában mérheti,
Veszteséget veszteséggel nem lehet összehasonlítani”
- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?
„Ami nem öl meg, az megerősít”
- Ahányszor azt hittem, hogy most ebbe-abba belehalok
lelkileg, kilábaltam
belőle, és erősebben mentem tovább. Az élettől kapjuk a
legnagyobb
pofonokat, és gyakran úgy érezzük, hogy most mélyponton
vagyunk, vagy
szakadékban, lejtőn lent, gödör fenekén, ki hogy hívja. A
lényeg, hogy
amikor a padlón vagy, mert akkorát sújtott rád az élet
pofonok során, akkor
sem szabad feladni, és talpra kell vergődni, majd menni
kell tovább. Én
ebben hiszek, tudom nehéz, sőt olykor magam alig bírok
felkecmeregni a
padlóról, de muszáj, mert nem ölhetnek meg ezek, erősebbé
tehetnek, de le
nem győzhetnek! Én
így gondolom, bennem ez tartja a lelket rengetegszer…
- Hova jártál iskolába?
- Az általános iskolát itt a szülőfalumban raktam le
Karancskesziben.
Középiskolába pedig Budapestre jártam a Vakok iskolájába
két évet. Egy
balesetet követően befejeztem ott a tanulmányaimat és nem
mentem vissza.
Szüleimmel éltem, itt a falunkban, és sok barátom volt.
Minden ismerősöm
látó volt, de ez sem engem, sem őket nem zavart. Maximálisan
elfogadtak
engem, és rengeteg időt töltöttek velem. Sokat jártunk a
hegyekbe, dombokra,
Rácz Richárd |
erdőkbe sétálni, illetve kirándulni. Ezeket a mai napig
is nagyon szeretem.
- Ismered a Braille írásmódot, és használod-e a
mindennapjaidban? -Pesten
tanultam a suliban a Braille írásmódot, de a
mindennapokban nem használom.
Nehéz volt rá állni az ujjamnak, hisz tizenhat éves
koromig nem kellett így
olvasni. Ennyi idősen a suliban Pesten pedig igen, mert
csak így tudtam ott
tanulni.
- Hogy képzeljük el ezt a folyamatot, milyen a Braille
írás?
- Gondolom ti látók is találkoztatok már vele nyilvános
helyeken az
illemhelységek ajtaján, hivatalokban, irodaházakban
úgyszintén az ajtón,
vagy falakon, de ha ezeken a helyeken nem is láttátok, a
gyógyszeres dobozokon biztosan felfedeztétek már. Elképzelni, hát
talán a dobókockán lévő hatos szám pont elrendezésére hasonlít leginkább.
Mivel itt is hat
pontra alapszik az egész Braille abc ezen hat pont
variációiból az egész
látó abc betűit ki lehet hozni. Pl.: egyes, kettes, ötös
pont a „h” betű,
egyes pont az „a” betű, kettes, négyes, ötös pont a „j”
betű, egyes, hármas,
négyes, ötös az „n” betű, kettes, négyes pedig az „i”
betű. Ezt, amit
felsoroltam, ha leírod Braille írógéppel a megfelelő
kombinációkba, akkor
megkapod Hajni nevedet.
- Hogyan használod a számítógépet, ha nem látod a
betűket? Hogyan igazodsz el
a billentyűzeten?
- Pofon egyszerű erre a válasz kedves Hajni: Ugyanúgy
használom, mint ti. A
beszédprogram, amit már említettem egy olyan szoftver,
ami a monitoron
látott szöveget a megfelelő gombok lenyomására
felolvassa. Így olvasunk mi
nem látók. Tizenkét évesen tanultam meg a tíz ujjas vak
gépelési technikát,
amellyel a mai napig maximálisan tudok érvényesülni a
szavak legépelésekor.
Ugye a tíz ujjas gépelés lényege a következő gombok
megtalálása: a, s, d, f,
j, k, l, é. Ha meg van a vak alapsor, akkor ráteszem a
kezem. Az „f” illetve
„j” betűn (minden billentyűzeten) van egy kis pöcök, ha
azt megtapintom a f
és j betűből már tudom hol az alapsor (a, s, d, f, j, k,
l, é) és utána már
minden billentyűt tudok, hogy merre helyezkedik el. Amíg
nem tudtam a tíz
ujjas vak gépelést, addig fejből megtanultam az egész
billentyűzeten lévő
gombokat sorrendben, így csak az f és j betűt kellett
tudnom és ugyanúgy
megtaláltam a keresett gombokat, persze kicsit
nehezebben.
- Mi a hobbid?
- Sokféle és érdekesebbnél-érdekesebb hobbim volt és van.
Régen, amikor még
láttam (általános iskolában) szerettem rajzolni, és
technikaórán különféle
tárgyakat építeni. Igaz, a rajztudásom megrekedt a
pálcikaembereknél, és a
színes tenyérlenyomatoknál, de én ettől függetlenül
rendületlenül
készítettem ezeket. A technika órákon pedig:
madáretetőket, diótörőket,
kisebb kartonpapír maketteket alkottam. Ez idő tájt
ismertem meg a pókfonást
is, ami nagyon elnyerte a tetszésem. Ez szerettette meg
velem a fonások
világát, és utána, mint valami szivacs évről-évre szívtam
magamba a
különféle fonási technikákat. Bőrből készítettem három
szálból
kukoricafonást, ez a fajta fonás gyakori a lányoknál,
hisz ezzel szokták a
hajukat befonni. Ezután jött a négy szállal készült
lapos, illetve kör alakú
fonások elkészítése, szintúgy bőrből. Végül
megismerkedtem a scooby doo nevű
fonódróttal, ami egy színes, vékony szálas műanyag szál.
Nagyon rugalmas és
szép kulcstartók készíthetőek belőle: kocka, kör, lapos,
csavart formákat
ismerem én. Ezeken kívül persze van még sokféle, pl.:
állatokat lehet,
virágokat stb., bár én azokat nem tudom sajnos
elkészíteni. A kulcstartó
fonást a mai napig csinálom, ha van hozzá anyagom.
Középiskolás voltam
Budapesten, ahol a kosárfonást tanultam, de sajnos be már
nem fejeztem.
Viszont ameddig oktattak, addig rengeteg szép kosarat
készítettem el. Volt
köztük: gyümölcsös, kenyértartó, kisebb-nagyobb tálcák,
tojástartók,
szemetes, és kisebb-nagyobb egyéb célt szolgáló dísz
kosárkák is.
- Milyen alapanyagból dolgoztál?
- Legtöbbször vesszőből készültek ezek, de a gyékény, és
pedignád is elég
gyakori alkotó elemnek számított. A pedignád nagyon szép,
egyfajta indaszerű
növény. A gyékény pedig olyan, mint a hagyma. Különböző
rétegekből áll
össze, és a legbelső rétegét (gyékény szív) használjuk
fel a fonásnál.
Szivacsos állaga és tapintása van, eléggé könnyen
formálható, bár hamar
szárad és törik.
- Érzem a
szavaidon, mennyire kreatív vagy Ricsi! Más jellegű technikákat is
elsajátítottál ?
- Az agyagozásba és szövésbe is belekóstoltam egy-egy
szakkör alkalmával.
Mindkettő nagyon tetszett, ha jól emlékszem egy kisebb
falvédőt is
készítettem a szövés szakkörön. Agyagból pedig: egeret,
teknőst, elefántot,
hamust, kis bogyós tálat, kispoharat alkottam.
- Van egy hasonló hobbink… Én papír alapra fonalgrafikázom a gombostűvel
előre kilyukasztott képeket, te pedig térhatású képeket
készítesz cérnából.
Mesélj erről kérlek!
- Miután eljöttem középiskolából itthon megtanultam
apumtól, hogy miként is
kell elkészíteni a cérnaképet. Mivel nem látok, a fát nem
bírom megmunkálni,
sem a mintát rá rajzolni, de sajnos még ki se tudom a
lerajzolt mintát
szögelni. Viszont a minta kicérnázása vakon is megy. A
hímző cérnát rákötjük
a minta (virág szirom, virág közepe) alsó szögére, majd
az órával megegyező
irányban egyszer fent vezetjük, egyszer pedig lent, amíg
körbe nem érünk. Ez
a látók szerint nagyon szép dísztárgy, és a falon eléggé
gyönyörűen fest, ha
kiteszi az ember.
- Képzeld Ricsikém, 9 éve volt egy hobbikiállításom, ahol
szinte minden a
fonal megmunkálása által született. Borbély Lajos
művésztanár, aki
megnyitotta a kiállításomat „Fonalkirálynőnek „ nevezett.
Neked van még más
fonalas hobbid is?
- Tanultam még itthon anyumtól és keresztanyumtól
egyfajta makramé
készítést. Nem
teljesen igaz rá ez a megnevezés, ugyanis az eredeti makramé
teljesen másabb attól, amit én bírok elkészíteni. Ezért
inkább egyszerű
fonalból készült virágtartónak nevezném. Ez is szép tárgy,
és a cserepes
virágot bele lehet tenni, majd ki lehet akasztani
verandára, fára, előtetőre
stb.
- Csak a szüleidtől tanulod ezeket a technikákat, vagy
mások hobbija is
érdekel, tanulsz - e belőlük?
- Egyik barátom üdítős/sörös alumíniumdobozból mutatott
hamust. Ez is
érdekesen néz ki, és olyan a végeredmény, mint ha egy
kezdetleges napsugarat
látna az ember egy gyermekrajzon. A doboz tetejétől
kicsit lejjebb le kell
vágni, majd függőlegesen két centinként kb be kell vágni
az aljáig. Az így
kapott cikkelyeket ki kell hajtogatni, majd ezeket a
egyesével a következő
kettő cikkely tövéhez kell hajtani, és így tovább, amíg
el nem fogynak a
cikkelyek. Ha végeztünk, egy kis hamust kapunk, amelynek
a szélei
háromszögszerű mintát adnak ki.
- Nagy divat mostanában a saját készítésű bizsu ékszer.
Te is készítesz
ilyet?
- Hímző cérnából tudok még nyílhegyes karkötőt. Annak az a lényege, hogy
mondjuk, ha piros a karkötő alapszíne, akkor a nyílhegyek
feketén mennek
végig benne. Persze, ha ezzel a két színnel dolgozunk,
csak akkor kapjuk ezt
az eredményt, értelemszerűen más szín esetén a minta is
más színű lesz.
Nagyon szép, mert egyenletesen követi egymást a kis
háromszög minta végig a
fonás mentén, és így kicsi nyílhegyeket ad ki.
- A munkahelyemen ballagásra több papírvirágot is
készítettünk, neked is van
sajátkészítésű virágod?
- Papír zsebkendőből lehet készíteni rózsát. Kell hozzá
vékony alumínium
drót, és egy papírzsepi. A zsepit félbehajtjuk, majd
hajtás mentén szét
vágjuk a szélénél. Ezután feltekerjük harmonika alakra,
és a közepét
megkötjük a dróttal. Széthúzzuk a harmonika alakú zsepit,
mostanra egyfajta
hullámos lesz az alakja. Ezt pedig a szélénél óvatosan
felhajtjuk, a
kétrétegű zsepi ilyenkor a félbehajtásnak köszönhetően
négyrétegű lesz, és
ahogy felhúzigáljuk a széleit, egy szép rózsát kapunk,
nagyon hasonlít a
valódi virágra, csak ez papír.
- Szeretsz alkotni és meg is találod azokat az embereket,
akiktől meg tudsz
tanulni több technikát. Minden hobbid az alkotáshoz
kötődik?
- Szabadidőmben szeretek kirándulni és sétálni a
természetben.
Régen voltak nyulaim is, jó sok, akkor még jobban láttam,
és nagyon
szerettem velük foglalkozni. Van még két hobbim, ezt a
végére tartogattam:
az olvasás és az írás. Olvasni sokat szoktam a
beszédprogram segítségével,
mely a látók által látott szöveges tartalmat felolvassa
nekünk. Persze,
értelemszerűen elektronikus könyveket tud csak
felolvasni, de a lényeg, hogy
legalább így mi is tudunk olvasni.
- Észrevettem, hogy ahogyan beszélgetünk, az általad
megfogalmazott
gondolatok sokkal érzékelhetőbbek, rengeteg jelzőt
használsz, hatalmas
szókincsed árulkodik az olvasottságodról. Mondhatom, hogy
szemléletesen,
plasztikusan és színesen fogalmazol… Lelki szemeimmel
látom azt, amiről
beszélsz. Én, aki látok, nem jellemző, hogy ennyire
finoman fejezem ki
magamat. Mióta írsz?
- Lassan két éve írok, hobbi/amatőr szinten, és nagyon
szeretem ezt a
tevékenységet is, meséket és fantasy történeteket vetek
virtuális papírra,
novella, regény formában.
- Van egy kislány, Kiara, akihez különleges kapcsolat
fűz. Kérlek mesélj
róla!
- Ő az egyik legjobb barátom, Mariann kislánya. Másfél
éves. Amikor lemegyek
Mariannhoz, nagyon sokat játszok Kiarával, aki a korához képest nagyon
okos, és nagyon hamar tanul. Két hónapja nem voltam lent,
és már most egy
csomó szót mond. Először szeptember végén mondta ki a
nevemet, igaz
Jicsiként ejtette ki. Ő ihlette születése után nem sokkal
a „Kiara
varázslatos történetei” novella sorozatomat. Amíg karon
ülő baba volt,
rengeteget ringattam őt, és altató versikét is költöttem
neki. Nagyon
szeretem őt és Mariannt is.
- Sportoltál valamit az iskolai éveid alatt?
- Amikor Pestre jártam suliba a Vakok iskolájába, akkor
sportoltam aktívan.
Tesi órán találkoztam először a csörgőlabdával (goall
ball) A tesi tanár
volt a csörgőlabda edző. Így azt javasolta, hogy menjek
el egy edzésre,
hallgassam meg, próbáljam ki, mert őszerinte van hozzá
tehetségem. Így
tettem és kisvártatva már a csapatban találtam magam,
mint kezdő, szárnyait
bontogató játékos. A csapat ifi volt és nagyon
összetartó. Tiszteltük, és
segítettük egymást mindig. Két évig űztem aktívan ezt a
sportot, mely igen
kemény.
- Még soha nem hallottam erről. Hogy képzeljük el ezt a
játékot?
- Lényegében olyan, mint a futball, annyi különbséggel,
hogy ezt nem 22-en
játsszák, hanem 6-an és nem füvön, hanem benti teremben,
és nem lábbal
rúgják, hanem kézzel gurítják. Van egy labda, ami közel
másfél kilogrammot
nyom és nyolc csörgő van a belsejében, a hat játékos
térdel a saját
térfelén, a kijelölt poszton (bal back, jobb back,
center) és várja a felé
száguldó elgurított labdát. El kell vetődni, és ki kell védeni
az ellenfél
lövését, majd felpattanni és válaszlövést indítani, aztán
újra
visszatérdelni és várni a következő ellen csapásra.
Ezekből biztos kiderült
számotokra is, hogy igen intenzív játékról van szó. Ne
tévesszen meg senkit
sem, hogy mindössze kétszer húsz perc a játék idő, de ez
alatt a negyven
perc alatt egyetlen egy percet sem pihenünk szinte, mert
mindig mozgásban
vannak a játékosok. Nagyon kemény szabályok szerint
zajlik a játék, rengeteg
a büntető, sok dologra oda kell figyelni: ellenfél
mozgása, ereje,
lövéseinek sebessége, iránya, csapattársak
elhelyezkedése, stb. stb. stb.…
Nagyon szerettem ezt a sportot, de sajnos két év után úgy
alakult akkor az
életem, hogy nem bírtam tovább folytatni sem az iskolát,
sem ezt a sportot.
- Voltak sikereid ebben a sportágban? A sikerélmény
nagyban hozzájárul az
egészséges önbizalom kialakításához.
-A csörgőlabda hozta el életemben a legnagyobb sikereket.
Két országos
bajnokságon voltam, mint ifi VDSE (vak diákok sport
egyesülete) keret tag,
kétszer nyertünk is, egyszer kijutottam Lengyelországba,
egy nemzetközi
bajnokságra, ahol a csapattal hat ország fiait
szorítottuk magunk mögé.
- Milyen érzés egy másik országban nyerni, ahol nemcsak
magadat, hanem az
országodat is képviseled?
- Elmondhatatlanul hatalmas pozitív lökettel jár. Amikor
nyer az ember, egy
idegen országban, tizenhat éves vak fiúként ott áll a
csapattal, és a Magyar
Himnusz szól a győztesek tiszteletére, hatalmas élmény.
- Most is sportolsz?
- Évek óta nem sportoltam, nem mozogtam semmit sem,
mondanom sem kell, hogy
meg lett az eredménye. A hátam egészsége leromlott, így
valami torna után
kellett néznem. Szerencsémre ráleltem idén januárban a
fegyencedzésre, és
immár öt hónapja űzöm rendszeresen.
- Mit takar ez az elnevezés?
- Ez a fajta mozgásforma hat alapgyakorlatot foglal
magába: fekvőtámasz, híd,
guggolás, lábemelés, húzódzkodás, kézen állásban
fekvőtámasz. Ez a
mozgásforma a saját testsúlyos gyakorlatokat használja és
részesíti
előnyben. Ettől egészséges lesz a test, és ami lényeges
még, hogy formás is.
Ettől nem lesznek hatalmas konditermi izmaid, csupán
kicsi, de nagyon
szálkás/formás izomzat épül fel. Ezt az edzést lehet
csinálni itthon is, és
a testeden kívül semmi sem kell hozzá. Ami még jó, hogy
akkor csinálod és
úgy, ahogy akarod, ráadásul annak is elvégezhetőek a
gyakorlatok, akik nem
látnak. Megszerettem a fegyencedzést is, bár az örök
kedvenc a csörgőlabda
marad, remélem, egyszer még ebben az életben újra
kipróbálhatom, még ha nem
is verseny/csapat szinten.
- Szereted-e a zenét?
- Igen szeretem, bár nem nagyon szoktam hallgatni. Főként
akkor teszem, ha
szomorú vagyok, vagy túl jókedvű, esetleg másféle érzelmi
állapotban
vagyok…Sokféle zenét/előadót szeretek, bár ebben sincs
kedvencem, de a
könyvekben sincs.
- Milyen zenéket hallgatsz?
- Zenében mindenevő vagyok, a poptól kezdve, a
hipp-hoppon át, a rappig, a
mulatósig, a disco/house/trance-n át, a rockig bezárólag
mindent
meghallgatok. Persze nem minden tetszik ezekben a
műfajokban. Leginkább a
mulatós zene a kedvencem. Hisz az vidám, kedélyjavító és
dallamos. Ha
szomorú vagyok, akkor pedig kizárólag Children of
Distance-t hallgatok.
- Hogyan tudsz közlekedni Ricsikém?
- Négy-öt éve még egyedül sétáltam nappal a faluban, mert
még láttam annyit,
de most már csak segítséggel (kísérővel) tudok
közlekedni.
- Azt gondolom, hogy a bezártságot és a
kiszolgáltatottságot átélni a
legfájdalmasabb, szavakkal csak töredéke fejezhető ki.
Sok múlhat a
környezet hozzáállásán. Vagy tévedek?
- Bánt rengetegszer bánt, hogy így van, mert tudom, hogy
mit vesztettem el.
Amikor jön a jó idő tavasszal és az erdő színpompás
ruhába öltözik, a
madarak különféle csodás énekeket hallatnak, olyankor
szeretek sétálni a
közeli dombokon, hegyeken, erdőkben. Igen ám, de már csak
kísérővel, és
rossz, hogy van olyan, amikor nem ér rá senki, hogy
elkísérjen engem. Ha úgy
alakul, hogy nincs kísérő, olyankor nehéz feldolgozni,
mert olyankor érzem
át a veszteségem súlyát. Tudom, hogy pár éve még egyedül
megoldottam volna
és elsétáltam volna, most meg, ha nem jönnek, akkor
itthon kell, hogy
maradjak.
- A látássérültek számára miben nyilvánul meg az akadálymentesítés?
- Ezt egy Budapesten élő tudná érdemlegesen
megválaszolni. Én már rég nem
lakom ott. Annyit azért elmondhatok, hogy pár helyen (itt
vidéken is)
nagyobb üzletekben, fontosabb, gyakran látogatott
helyeken van gumiszőnyeg,
ami vezeti a vakot pl. a kijárat irányába, fő folyosón,
főbb ajtókhoz, stb.
A látássérültek számára pár buszon a lépcsőszegélyt
lefestették élénk
színre, hogy a gyengén látó jobban lássa, ugyanezen az
elven a járdákat,
lépcsőfordulókat stb. Régen Pesten találkoztam olyan fix
pontokkal a járda
útvonalán, aminek ha nekiüti a botot az ember, akkor
másféle hangot kap, ami
arra a tárgyra jellemző, így tudja, hogy hol jár. Persze
ez csak akkor
működik, ha betanulta már a nem látó személy az adott
útvonalat és
útjelzéseket. Sok weboldal már „akadálymentesített” ennek
én igencsak
örülök, hisz zavaró volt rengetegszer, hogy amit meg
akartam nézni a neten
nem tudtam, mert nem volt kompatibilis a
beszédprogrammal, így az oldalon
semmit sem olvasott a beszéd, mert úgymond nem látott
semmit sem.
- A közlekedésen kívül gondolom rengeteg dolog nehezebb,
vagy egészen
egyszerűen kivitelezhetetlen, ha az ember elveszíti a
látását.
- Rengeteg dologban nehézséget okoz, mert sok olyan
tevékenység van, amit
régen simán megoldottam volna, és most már nem megy, csak
segítséggel. Nem
csüggedek, mert azzal vigasztalom magam, hogy ha még
kísérővel is, de
megoldom. Nem vagyok „tehetetlen”, hanem csak
látássérült.
Viszont… drága csoport társak, és egészséges embertársak
jusson eszetekbe,
egy kicsit gondoljatok bele, hogy legyen akármilyen
apróság, amit most
játszva megcsináltok/láttok az, ha már nincs a látás,
akkor teljesen másabb,
sokkal nehezebb. Vegyünk egy könnyű példát: a látó ember
elmegy, és
könnyedén bevásárol, egy vak embernek ez már sokkal
problémásabb helyzet.
Végezetül még azt szeretném elmondani, hogy bárki, aki
látássérült, ne
érezze magát kevesebb embernek, se beteg embernek, fogja
fel úgy, hogy ez
egy állapot, amivel együtt kell élni, hisz sokszor
változtatni úgy sem tud
rajta senki. Nekem ez segít, én így vélekedek ezzel
kapcsolatban. Még egy
dolgot szeretnék tisztázni, ez gyakori látó baklövés
szerintem, hogy úgy
gondolják a vakok „világtalanok”. Ez nem igaz, a vak
ember nem világtalan,
csupán nem látja a vizuálisan érzékelhető dolgokat.
- Éjjelente, amikor alszol szoktál álmodni? Álmaidban
látsz képeket?
- Igen…Én látok képet az álmaimban. Más, aki születésétől
fogva nem lát,
elképzelhető, hogy álomképet sem lát. Én úgy vélem, hogy
álmomban az agyam
emlékszik a látványra, a régen látott, de olykor
elfelejtett dolgokra,
azokat előszedi, és új élményekkel kombinálja, vagy
kreatívan
kitalál/hozzátesz dolgokat. Így tehát álmomban mindent
látok, csak utána
rossz reggel az ébredés, mert minden reggel kicsit olyan,
mintha újra
elvesztettem volna a látásomat.
- Mi a véleményed, ha a lelkünkre vigyázunk és ápoljuk,
akkor nehezebben
alakulnak ki betegségek?
- Orvos nem vagyok, de annyit én is tudok, hogy sok
fizikai/lelki betegségben
közrejátszik, hogy milyen az adott személy élete/lelke.
Ha mondjuk valaki
állandóan depresszív hangulatban van, és morcos, továbbá
mindenre morgós,
akkor előbb-utóbb hatalmas problémái lesznek emiatt. A
betegségek
kialakulásában a lelkiállapot és a lelki egészség.
- Én úgy tudom, hogy aki nem lát, annak a szaglása, a
tapintása és a hallása
sokkal fejlettebb. Igaz ez?
- Igen, hiszen ez az ember hallja a világ zajait, érzi az
illatait, tapintja
a tárgyait. Ezáltal alkot magának egy képet, ezért már
nem világtalan.
Olykor-olykor ha egy vak embernek jellemzünk egy helyet,
tárgyat, embert,
állatot sokkal szebbnek fogja elképzelni, mint amilyen
valójában. Tehát
kérdem én a feljebb leírtak alapján nevezhető egy vak
ember továbbra is
világtalannak?
- A magyar nyelv oly gazdag... hatalmas szókincsünk van.
Vannak bántó szavak,
amelyeket fel kellene cserélni az állapotot kifejező, ám
nem negatív töltetű
szavakkal. A "fogyatékos", a vak, a süket szó
néhány társával együtt az én
szótáramba sehogy sem passzol.
„Nem az a vak, aki a szívével lát, Hanem az ki látó, s
másnak mégis árt.”
- Neked mi a véleményed ezzel kapcsolatban?
- Nem szeretem ezeket a durva, sértő szavakat. Lehet, nem
lesajnálásból
használják, de én személy szerint annak veszem őket. Nem
szeretem, ha azt
mondják a tolókocsira szoruló személyre, hogy béna,
nyomorék stb. Nem
szeretem, ha a hallássérültet lesüketezik, a
látássérültet levakozzák, a
beszédre képtelent pedig lenémázzák. Számomra ezek
felérnek egy sértéssel,
és igen bántóan hatnak rám. Tudom az embereknek fontos,
hogy mindennek
legyen neve, vagy rendszere, minden meg legyen
magyarázva, és be legyen
kategóriázva, legyenek ezek: növények, állatok,
helységek, színek, zenék,
filmek, könyvek, emberek és még sorolhatnám naphosszat.
Én nem használom
ezeket a szavakat, mert, ahogy mondtam sértőnek tartom,
és nem akarok
megbántani vele senkit. Lehet, ha én vakon levakoznék egy
másik vakot, akkor
nem sértődne meg, de ha nekem mondanák, nekem nem esne
jól az tuti. Én
inkább leírom, vagy kimondom a hosszabb, de barátságosabb
nevét. Így
értelemszerűen a tolókocsira szoruló személyt
mozgássérültnek hívom, a vakot
látássérültnek (gyengén látó, alig látó, nagyon rosszul
látó, vagy semmit
sem látó), a némát beszédre képtelennek, a süketet pedig
hallássérültnek
nevezem. A csökkent munkaképességű kifejezést és
fogyatékos szót én is
rühellem, helyette a nehézségekkel küzdő, sok mindenben
korlátolt, vagy
sérült kifejezéseket használom.
- Gyakran hallom, és megütközök az ellentmondó
kifejezésen, hogy azon
társaink, akik nem látnak, tévét néznek…. Hogyan
képzeljük ezt el, hiszen,
ha a kép nem jön át, itt nem működik a szaglás és
tapintás sem, akkor mi
adja az élményt?
- Hm, ez jó kérdés, és megmosolyogtatott. Ugyanis mi
vakok egymásnak is azt
mondjuk, és látó társainknak is, hogy „láttad ezt,
olvastad azt stb.”Nem
mondjuk el mindig mindenhol és mindenkinek, hogy nem
látok, ezért
beszédprogrammal olvasok, hanem egyszerűen kifejezem,
hogy olvasok. Továbbá,
ha beszélgetek élőben és felmerül a film/mozi téma akkor
nem mondom, hogy én
nem látom, csak hallgatom a filmet, hanem kijelentem,
hogy ismerem azt a
filmet, amit javasoltál, már láttam. Tudod, ha minden
egyes netes/élőben
zajló párbeszédbe beletennénk a fenti kiegészítéseket,
akkor állandóan
felhívnánk arra a partner figyelmét, hogy „hé, én nem
látok” és ez nem lenne
jó, mert elterelné a figyelmét, továbbá sajnálatot
ébresztene benne.
Egyszerű elképzelni. Bekapcsolom a televíziót, keresek
egy természet filmet,
ahol van narrátor és az elmondja szépen, hogy miként néz
ki az állat, mit
kell róla tudni stb, így el tudom képzelni! Nekem segítség, hogy régen
láttam, így tudom, hogy miről beszél. Viszont, aki nem
lát, sem csügged,
mert elképzeli úgy, ahogy tudja, legalább is gondolom.
Sok látássérült nem
néz tv-t, én sem, csak ritkán és akkor is inkább
fantasyt, vagy
természetfilmet hallgatok. Ugyanis frusztráló, ha olyan
jelenet van, amit
hang alapján nem tudok elképzelni, nem értek meg. Mondok
neked egy példát,
hogy miért olvasunk inkább tévézés helyett: Tv-ben, egy
sikátorban fut
valaki, utána fut más ember, pisztolylövés, sikoltás és
ennyi. Te ezt látod,
hogy: hol lőtték le, hogy nézett ki a hely, ki futott
először, hogy nézett
ki, ki futott másodszor, és hogy nézett ki, - ki lőtt,
mivel lőtt, stb.
Tehát látod az egész látványt, ellentétben mi csak a futó
lépteket és a
lövést, illetve a sikoltást hallottuk. Viszont ha
könyvben olvassuk, akkor
leírja a könyv a helyszínt, az áldozatot, az elkövetőt, a
fegyvert, a
bűncselekményt, egyszóval nekünk a könyvolvasás olyan,
mint nektek a
filmnézés.
- Nagyon érdekes dolgot figyeltem meg. Azon embertársaim,
akik sajnos nem
látnak, sokkal jobb emberismerők, mint a látók. Ez
indokolható azzal, hogy a
nem látókat nem befolyásolja a külsőség?
„Aki a szívével lát,
Érzi benned a szeretet fényét, Az
emberek igazi
értékét. Nem
veszik el a külsőségekben, S így nem
lesz vesztes a csúnya
ember sem.”
- A többiek nevében nem beszélhetek, csak a magaméban:
Mivel régen láttam,
így a látvány rész a mai napig fontos szerepet játszik
nálam. Már nem
annyira, mint régen, most már inkább a belsőt figyelem
meg egy új ember
megismerésekor, és aztán a külsővel kapcsolatban is
érdeklődök. Csupán a
külső nem foglalkoztat, és nem az alapján ítélem meg az
embereket, ráadásul
nem is befolyásol engem a külsőség.
- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te
ezt hogy látod?
- Részben igazad van, de nem teljesen, mert az átlagember
már nem
tv-vel/rádióval/hírlappal vagy egyéb újsággal kezdi a
napját, hanem
számítógép, net, e-mail, Facebook/egyéb közösségi
helyekkel. Régebben még
több embert lekötött a televízió és azért nem jártak el
otthonról (sokan így
voltak vele), most pedig az internettel vannak így. Azt
mondom, hogy hasznos
mind a kettő. Csak sajnos van rossz oldala is, tényleg
megmérgezi az emberek
közti személyes kommunikációt, a bizalmat, a
segítőkészséget.
- Igazad van Ricsi! Sőt… elgondolkodtam egy kicsit.
Vannak emberek, akik
önhibájukon kívül a négy fal között élik le életük nagy
részét…nekik a net…a
kapcsolat a külvilággal. Jól gondolom?
- Igen. Egy vak ember számára még hasznosabb az internet,
hisz ha otthon ül,
és nem bír eljárni sehová sem, akkor ez jelenti számára a
kapcsolatot más
emberekkel, az információszerzést különféle dolgokról,
ami érdekli az adott
embert. Ha nem lenne a net /számítógép/ beszédprogram,
akkor mi
látássérültek igencsak elszeparált, egyfajta
burokbazárt-életet élnénk.
- Mi a véleményed arról, amikor egy egészséges embernek
bekötik a szemét, és
így próbálják meg rávezetni, hogy mely érzékszervei révén
tudnak tájékozódni
a nem látó társaink?
„S ne higgye azt egyetlen látó sem,
Hogy a szemét elfedő kendővel
Azonosul azzal az emberrel,
Aki nem lát szemmel.
Mert aki szemével nem lát,
Az a szívével lát,
S a legnagyobb veszteséget
Legbelül éli át!”
- Szerintem szemléltetésnek jó ötlet, ha bekötik egy látó
szemét.
Ténylegesen viszont csak akkor éli át az illető a vak
ember sorsát,
bélyegét, életének megváltozását, ha ne adj ég ő, is
elveszti a szeme
világát. Hisz ha be is kötöd a szemét, a biztonságérzete,
és a tudat
megmarad, hogy akármikor leveheti a kendőt és akkor újra
lát. Van évente a
Fehérbot Világnapja, ahol az az egyik bevált program,
hogy látó emberek
szemét bekötik és különféle akadályokon vezetik át.
Ilyenkor szokták kérni,
hogy aki teheti, egész nap hagyja magán a kendőt és úgy
próbálja a napi
dolgait megcsinálni. Mondanom sem kell, hogy kevés az
olyan ember, aki egész
nap magán hagyja a szemfedőt.
- Nemrég, nagy örömünkre csatlakoztál a Gyógyító
Művészetek Közösséghez. Mi a
véleményed az itt folyó munkáról?
- Elsősorban nagyon örülök, hogy Kellner Szilvi javasolta
nekem ezt a
csoportot. Az ő csoportjában posztoltam az egyik
írásomat. Ő volt olyan
kedves, hogy tájékoztatott, hogy erre a célra ott a másik
csoport, a
Gyógyító Művészetek. Így kerültem hozzátok Hajni. Nagyon
tetszik a csoport
szelleme, a tagok rendületlen lelkesedése, az alkotni
vágyásuk, a szeretet,
amivel sérülten is alkotnak, és amit a közösségnek adnak,
hisz
megmutathatják a csoportban, hogy mire is képesek ők,
attól függetlenül,
hogy sérültek. Az adminisztrátorok és a vezető odaadása,
csoportbeli
aktivitása, a tagokkal szembeni viselkedése és szeretete
lenyűgözően hat
rám.
- Mit javítanál a közösségünk munkáján?
- Sokszor hiányzik sajnos a kép érdembeli leírása, így a
nem látó tagok nem
tudják, hogy mi van a képeken. Nagy segítség lenne, ha az
alkotók vagy a
társaink a csoportban az alkotások mellé pár szóban
szemléltetnék, mit is
ábrázol az adott kép. Több úgynevezett ”házon belüli
versenyt, vetélkedőt”
kéne szervezni, készíteni, közzétenni, hisz a sérült
emberek is szeretik
(legalább is én igen) megmérettetni magukat és a
képességeiket. Lehetne
egyfajta galériákat létrehozni (ha van elnézést), ott
megszavaztatni az
érdeklődőkkel ”nézőkkel” a felrakott alkotásokat, és
mondjuk, díjként az
alkotó kapna egy interjút, vagy kapna egy platformot,
posztot stb. ahol
bemutathatná a további munkáit másoknak.
- Milyen céljaid vannak?
- Amikor Pestre jártam, akkor a céljaim a következőek
voltak: Letenni egy-két
szakmát, csörgőlabdázni, akár felnőttként is majd az ifit
folytatva,
munkát…valamint
egyszer egy számomra tökéletes társat találni. Ez nem jött
össze, így évekig cél nélkül éltem, és csak úgy
teltek-múltak a napjaim.
Mostanában kristályozódott ki nálam egy új cél, amiket
kitűztem a
megvalósításra, és el is kezdtem a lehetőségeimhez mérten
megvalósítani
azokat: Szakma…
Sikerült egy tanfolyamon megszereznem a Svéd
masszőrképesítést, Munka, hát úgy néz ki, hogy lehet,
hogy hamarosan
masszőrként dolgozhatok majd. Saját ház, annyira nem
rohanok még előre, hisz
először a munka a fontos. Számomra tökéletes társ, ez még
várat magára, ez
nem olyan egyszerű, hisz nem nő minden bokorban egy olyan
társ, akit nekem
rendelt az élet, a sors. Ismerkedek, kerestem a megfelelő
társat, és lehet,
hogy meg is találtam, bár még ez a jövő zenéje… Ezek a
céljaim kedves Hajni,
egy munka, egy ház majd egy saját élet és saját család,
egy számomra
tökéletes társsal. Ez lehet, hogy másoknak „átlagos élet”
amiket
felsoroltam, de nekem ez jelenti a mindent, ugyanis
évekig célok nélkül
éltem, így ha ezeket elérem egyszer, akkor leszek
életemben szerintem a
legboldogabb.
- Nagyon jó volt Veled beszélgetni Ricsikém! Kívánom,
hogy soha ne add fel az
álmaidat, teljesüljenek a céljaid, és mindig maradj ilyen
jólelkű! Köszönöm
a riportot!
„Most megszólalok, ha megszólalhatok: Nyújtsd kezed a
szívükkel látókhoz! S
engedd, vezesse őket szereteted, Emeld meg előttük fejfedeledet! S hidd
el: ezzel te sem
leszel kevesebb!”
- Én köszönöm a lehetőséget Hajni, és örülök, hogy részt
vehettem ebben a
riportban.
********************************
6. MEGJELENT...
Nagy Vendel e könyvei az alábbi linken érhetők el. mindig
hallgassák végig a
tartalom jegyzéket, utána végig olvassa a felolvasó a
könyvet.
Ízes történetek
Lila Madonna
http://mek.oszk.hu/15500/15565/15565.htm
……………………….
Igazgyöngyök kagylók rejtekében
http://mek.oszk.hu/15400/15454/15454.htm
.................................................
Tisztelt Nagy Vendel!
Örömmel értesítem, hogy a Lila Madonna c. verseskötete a
mai napon
felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) állományába:
Lila Madonna : Ifjúkori versválogatás / Nagy Vendel
http://mek.oszk.hu/15500/15565
Köszönettel és üdvözlettel...
Góczán Andrea
MEK-könyvtáros
Országos Széchényi Könyvtár
E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
1827 Budapest, Budavári Palota F épület, 315. sz.
........................................................
MEGJELENT CSOMOR
HENRIETT NEGYEDIK E. KÖNYVE
A MEKEN.
Néhány e könyvem megjelent a MEK-en, melyhez jó olvasást
kívánok.
CSOMOR HENRIETT
Ne sajnálj
http://mek.oszk.hu/13600/13601/
………………………….
Oltalmazó kezek
http://mek.oszk.hu/15600/15688/
…………………………
Gyöngykoszorúba fonva
http://mek.oszk.hu/15500/15591/
……………………….
Szavak erejével
http://mek.oszk.hu/15700/15744
-------------------------------------------------
A nem látók így tudják olvasni:
Oltalmazó kezek
http://mek.oszk.hu/15600/15688/15688.htm
…………………….
Ne sajnálj
http://mek.oszk.hu/13600/13601/13601.htm
………………………..
Gyöngykoszorúba fonva
http://mek.oszk.hu/15500/15591/15591.htm
…………………….
Szavak erejével
http://mek.oszk.hu/15700/15744.htm
-----------------------------------------
Tisztelt Nagy Vendel!
Újabb kötet a MEK-ben:
Töviskoszorúk : E-könyv / Nagy Vendel
http://mek.oszk.hu/15700/15743
Köszönettel és üdvözlettel...
Góczán Andrea
MEK-könyvtáros
E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
1827 Budapest, Budavári Palota F épület, 315. sz.
Tel: (36)-1-224-3741
Fax: (36)-1-202-0705
E-mail: goczan@oszk.hu
URL: http://mek.oszk.hu
********************************
7. BEMUTATJUK - BURZA MÁRIA VERSEIT
ÉLETEMBŐL: "MIT VESZÍTHETEK, HA NÉHA A SZÍVEMRE IS HALLGATOK, S
NEM CSAK A JÓZAN ÉSZRE."
MAGAMRÓL NÉHÁNY SZÓT
végeztem, majd a város egyik iskolájában kezdtem el
tanítani. Munkám sok
örömet adott, melyet hivatásként éltem meg. Egészen fiatalon kerestem
néhány kérdésre a válaszokat, így: " Mi az Élet értelme és célja?,
, Mi végre vagyok a világban?, Mi a Szeretet
lényege? "
Válaszokat keresve
léptem a spiritualitás útjára,
melyen lényeglátást
értek.
Olvasmányaim, megtapasztalásaim és spirituális Tanítóim,
végül is elvittek
néhány felismerésig, mely megváltoztatta
látásmódomat. Mindezekről a
felismerésekről írok prózai írásaimban és verseimben, remélve lesz egy-egy
segítő gondolatom.
Talán ennyi elég lesz bemutatkozásként. S milyen név kerüljön a vers alá?
a sajátom, de mivel hosszú(Klementné Burza Mária) legyen
ennyi Burza
Mária(Mara)
…………………………….
HAJNAL
Parányi fény suhant be ablakomon, hajnalodik,
még visszaszólt a csend a Hold felett,
lágy fuvallat búcsút int,
s szunnyad a Remény
a felhők lágy ölén.
A Nap gyémántos álmából ébred,
hála imám száll az égre,
látom Fényed,
a Nap hálóköntösét titkos
mélybe dobja,
vele útra kelek, az új nap
csodájából merítek.
Még a csend lüktet a félhomályban
elém hulló emlékeket ringatón,
a Hajnal meg én egymást biztatva,
nehéz az első lépés,
az édes éj visszacsábít még.
Majd együtt nevetünk,
s megindulunk egymás
kezét fogva,
különös melegség járja át
szívemet, érezve szereteted.
....................................
SZÓKÖZÖK NÉMA TISZTASÁGA
A lét elkülönült cseppjeként
ragyog minden,
majd
visszahull az időtlenbe.
Szó, róla sok minden elmondható,
az elveszett teljesség jajkiáltása,
szó, mint megtévesztő varázsló,
az egésznek a része,
az időt helyezve az időtlenbe,
a változatlant
változóvá téve.
Nem szólni akarok,
csak érinteni szóval,
a szó, igaz, időtlen és teljes,
bár időben, részben , változóban
nyilvánul meg.
Szó, mely csendből fakadó,
a csend odaadása, benne a teremtői csend,
teremt, teremtő
és teremtett így lesz EGY.
Talán nem a szavak érintenek,
hanem a szóközök néma tisztasága,
csendem könyvét írva szavakkal lehet,
hogy lapjai üresek ne legyenek,
remélve, szellőtől rezdülő
falevéllé lesznek, a teljességet
megközelítően szövötten.?
.....................................
GONDOLATOK FÁJDALOMRÓL... MI A FÁJDALOM?
"A fájdalom a Szeretet próbája."Aki képes
szeretni, képes befogadni a
fájdalmat. Ma meglehetősen egy felfordult világban élünk,
ahol a Szeretet azt
jelenti:
- Elfogadom, amit beszélsz.
Ha valaki a saját hazugságait sem képes felismerni,
hogyan lenne képes,
kölcsönös bizalomban élni?
A BIZALOM több, mint a HIT! A BIZALOM SZERETET! Aki
bizalommal fordul a másik
felé őszintén megosztja összes nehézségét, fájdalmát.
Ezzel leteszi a
hazugságaival magára vett és cipelt terheket. Sokan
lelkesen indulnak az
őszinteség ösvényén, ám az első nehézség megtorpanást
idéz elő. A bábból nem
lesz pillangó! A szívben nem bont szárnyat a CSODA , így
a lélekben nem hajt
ki a boldogság magva. Aki nem tudja ki is valójában, az
nem is tudhatja mit
is akar.
A MEGTAPASZTALÁSOK LECKÉK, elrejtett leckék. Így azután
újra meg újra
beleszaladunk olyan helyzetekbe , melyekkel már
találkoztunk, olyan
szenvedéssel, melyet már átéltünk, de nem tanultunk
belőle.
Az élet olyan , mint az iskola, első osztályból nem
léphetünk harmadikba.
********************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
RIPACSOK ÉS CSEPŰRÁGÓK
Az alkotásnak
addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el hogy világszám
kerül ki kezeid közül.
megakarjuk mutatni magunk,
mert hát ripacsok
vagyunk.
a Mona Lisa is
csak egy picike kép.
mégis milyen gyönyörűség.
Michelangelo is csupán kalapáccsal dolgozott
mint akárki más, ki faragott,
s levéste a kőtömbről a
felesleget.
az anyag szoborrá vetkezett.
én is ecsetet és vésőt veszek,
Ha valakit
megkergetek,
elfelejtem miért teszem,
mire utolérem.
Ő is csak a
látszatért fut,
nehogy rosszéletűnek higgyék,
gondolja magában,
már eleget futottam,
akkor inkább megbotlom.
Ez talán maradi szemlélet,
nem röhög, együtt érez.
Küzdök ha már
rádühödök.
talán halad felfelé is
az a síkos lejtő.
lefele életveszélyesen lejt ő.
mikor újságíró iskolába jártam
örökre megtanultam,
egy szabad országban,
szabad sajtóban,
azt szabad írni
amit szabad.
s ha bántanak
a kritikusok,
csak azért is legyél jobb.
Éhes volt a farkas,
Szomjas volt a bárány.
Megette őt
A patak partján.
Báránybőrbe bújt
A farkas,
Farkasbőrbe bújt
A bárány.
s ha már nem
tudják a nevedet,
te leszel a hallja
e kend.
néha leöblíted torkodról a port,
iszod a jó
szekszárdi bort.
s viszel magaddal
a diófa alá
egy NAGY VENDEL könyvet.
s ha elérted az
öregkort,
nem csinálhatsz magadnak
létrásbort.
az egyik szemed
sír,
a másik meg üveg.
szórhatod fejedre a
port.
kikellett volna szedni a
megy magot.
nem mérgezné a
ciánkáli a gyomrod.
titkaim nem mondom el senkinek,
csak nagy ritkán gyónok meg,
szinte minden másnap teszem,
karácsony és húsvét másnapján.
utcavégén templom,
bemegyek- e nem
tom.
minden topega az ajtónak vezet,
bent nézegetheted a
kazettás mennyezetet.
minden út Rómába vezet.
de mikor is van egy akaraton a magyar?
ha a
templomból egyenest a kocsmába tart.
ripacsoknak és csepűrágóknak ott áll
az utca másik oldalán az ispotály.
s elkönyvelheted magadban ad akta..
mindenki maradjon annál a
fánál,
amelyiket kapta.
2016. 06.16
.....................................................
GYERE KISUNOKÁM....
Gyere kis unokám
most ülj ide mellém,
kérlek hogy add a
kezed.
Meséld el nékem
miért sír a lelked,
tested mitől remeg.
Könnyáztatta arcod,
nem a láztól
piros,
mond el nekem gyorsan
ki bántott meg most.
Hogyha sírni látlak,
mintha az én szívem tépnék
gyere öleljél át,
máris itt a segítség.
Két puha karoddal
karold át nyakamat,
nyomjad homlokomhoz
magas homlokodat.
Tested melegéből
árassz át nekem
is,
szívednek ritmusát
hadd érezzem én is.
Egymást átölelve
megnyugszunk csendesen,
elfeleded mi bánt
karomba rejtezve.
Gondolatom bánatodig felér,
szőke hajad simítása
derekadig leér.
Drága nagyapám,
itt valami de fáj,
kérlek vigasztalj meg engem.
Valami szorítja szívem,
érzem hogy elkell
mennem.
Ne engedj el magadtól
mindig így bízz bennem.
Lassan elhalkul a
szó,
megnyugszik a
test, és a szív,
újra előszalad a
kacaj,
gyöngy fogak közt
mosoly fakad,
nem is gondolunk azzal,
mi is lehetett a
baj.
Nem is lényeges,
újra száll éneked.
Neked így sokkal könnyebb,
nem látod
hogy nekem
mosolygó arcom mögött
befelé folyik a
könnyem.
...................................................
HA IGAZAT MONDASZ
Ha igazat mondasz,
az ritkán lelkesítő,
s sehová nem
vezet.
pajzsoddal védd a
testedet,
csak egy halottnak fordíthatsz hátat,
másnak nem lehet.
előbb utóbb betörik a
fejed.
aki sokat tud, sokat felejt,
aki sokat felejt, keveset tud.
ki keveset tud, keveset felejt,
aki keveset felejt, sokat tudhat.
ki sírni tud,
belül gyógyul.
eleged van a
családi balhékból,
okosan engedj,
mielőtt még kihajítanak
a közös hajlékból.
nid csak nid Pistink,
egyél tesvérkém,
van még elég.
bőviben van az eleség,
én nem sajnálok
tőled semmit,
de előbb utóbb
minden elfogy.
ajándék lónak ne nézd a
fogát,
suvenír nyihuhu
nye kukucsku
protku...
s nincs az a pénz,
ami el ne fogyna.
hagyd nyitva a
kalitkát
nincs messze az
Ararát.
hogy visszatérjen a
madárkád
csőrében az olajággal,
hogy újra bezárhasd.
de ha igazat mondasz végül,
elvisz a rézfarkú
bagoly,
vagy rád telepednek a
hárpiák,
VAGY A SATRAFÁK,
s magával ragad
a ludvérc.
az erőtlen ember az nem ember,
csak megtűrt személy, a
tűzhely mellett,
enni még adnak neki.
s ha már csak
sötéten
látod a világot,
megviláglik előtted,
mint réslámpa éles fénye,
cserben hagytad a
családod
haszontalanná váltál,
s ők megbüntetnek
érte.
harcol egymással megalázottságod,
s hatalmas
bűntudatod.
rád telepedik végérvényesen
a hiábavalóság
lidérce.
s ha meghalnál
véletlen,
ne csüggedj mégse,
előfordul néha,
pörögj fel a csúcsra,
próbáld meg újra.
2016. június 28.
********************************
9. A TURNÉ
ELINDULT
CSONGRÁDI KATA
KONCERTSOROZATA
KEDVES BARÁTAIM....!
Előadói körútra indul Csongrádi Kata Slágershow című
műsora
Csongrádi Kata |
Minden szónál többet ér egy dal
Kata színművész-énekes, akinek férje, S. Nagy István a
legnépszerűbb
szövegeket írta, szinte minden jelentősebb előadóművész,
együttes részére –
s ezek a nóták ma is gyakran felcsendülnek, szeretik,
éneklik őket.
Akárcsak nemrégiben a VI. Magyar Világtalálkozó „Ezer
torokból a 10
legkedveltebb örökzöld magyar táncdal” című műsorában,
amelynek díszvendége
volt Csongrádi Kata, aki a rengeteg meghívásnak eleget
téve sorra járja a
hazai és a határon túli magyar közösségeket, s
előkészületben van egy
amerikai fellépéssorozata is.
hallgatósággal-, így például a Kell, hogy várj, Hull az elsárgult levél,
Azért vannak a jó barátok, a Millió rózsaszál – valamint elhangzik
előadásában a Világtalálkozó dala, a
Világvándor(Hazavárunk) című szerzemény is.
Előzetes a youtubon: https://www.youtube.com/watch?v=KBwzB6S-g2I
………….........................………..
Vendikém! Igen a turné elindult.
június 18. Nyírbogdány
június 30. Karcag
július 9. Sárvár
augusztus 6. Nyírmártonfalva
augusztus 13. Marcali
augusztus 28.Nótás sétahajó
...........................................
A további állomások szervezés alatt
Szép nyarat kívánok!
Öleléssel: Kata
********************************
10. AZ ENERGIA
Ylen Morisot: Szunnyadó képességek - Távolba látás
velünk szembe. Kinyitottam a szemem.
Abban a pillanatban értünk a kettős kanyarba. A férjem
biztonságosan, lassan
vezetett, kicsi lányunk a hátsó ülésen aludt, a halk
zsongás álomba
ringatta. Úgy látszik, én is megszunnyadtam.
Kifordultunk a
beláthatatlanul veszélyes kanyarból, és megláttam az autó
sötét foltját. A másik sávban közeledett, elment
mellettünk, és
továbbhaladt.
Döbbentem ültem. Milyen érdekes! Micsoda véletlen!
Ettől kezdve, ha arra jártunk, figyeltem a megérzéseimet.
Játszottam. Mikor
a kanyarhoz közeledtünk, becsuktam a szemem, próbáltam
semmire se gondolni,
és vártam. Ha láttam a kanyar túloldalán szembe jövő
járművet, lestem, úgy
Úgy volt. Ha nem
akartam hinni az első pillanat látomásának, ha elkezdtem
okoskodni, csak akkor tévedtem. De akkor mindig.
Láttam, de nem a szememmel. Valamivel ott az agyam
mélyén. Olyan érzés volt,
mintha egy rész belőlem, ami hozzám tartozik, kimenne a
testemből, és
előresiet, érzékel, s ha figyelek rá, tudatja velem. Úgy láttam,
olyan
módon, aminek semmi köze nem volt a szemeimhez.
Játéknak indult,
de a sokadik tapasztalat után be kellett látnom, létező
dolog. Képes vagyok a távolba látni.
Sokáig csak ott,
abban az S kanyarban működött. Talán éppen a veszélyessége,
a beláthatatlansága, valamint a félelmeim miatt élesedett
ki a belső
látásom.
Évek múlva ez három ember életét mentette meg.
Akkor éppen nem gondoltam a játékomra, s már a kanyar
közepén jártunk, mikor
hirtelen megjelent a szemem előtt egy autó. Fékezz! –
mondtam ki szinte
abban a pillanatban. A sofőr lába a fékre lépett, lassult
a mozgásunk. A
következő pillanatban előbukkant a másik, aki le akarta
vágta a kanyart, és
száguldott felénk, a mi sávunkban. Centimétereken múlott
csak a frontális
ütközés, és egyetlen pillanaton. Ha akkor lelassítás
nélkül érünk a kanyar
kijáratához, a bokrok takarása miatt összecsattan a két
autó.
Évek múlva a
gyász fokozta a túlérzékenységemet. Olyan történések jelentek
meg a képzeletemben, melyek tőlem térben távol estek meg,
de ott, abban a
pillanatban, valóban megtörténtek, mint az később
egyértelműen kiderült.
Sokkoló élményként értek, de végül rájöttem arra, érzelmi
szálak fűztek
minden egyes emberhez.
Leginkább egy
férfihoz. Annyira ráhangolódtam a személyére, hogy elég volt
becsuknom a szemem, gondolatban elmenni a lakásába, és
pontosan láttam,
otthon van-e, melyik szobában, néha még azt is, amivel
foglalkozott. Sokszor
egyeztettük a látomásomat a valósággal, minden pontosan
úgy volt. Ma már nem
leskelődök, de nagyon nehéz volt becsuknom ezt a
láthatatlan ajtót.
Olvasom a távolba látásról szóló cikkeket, könyveket.
Írják, a hírszerző
szervek képezik rá az embereiket, alkalmazzák titkos
megfigyelésekre.
Olvasok az
állítólagos kísérletről, mikor pontosan sorolta a kísérleti
alany, mi van annak a személynek a háta mögött, akiről
hipnózissal
elhitették, hogy nincs is ott.
Ha az élményeim
előtt kerültek volna ezek az írások a kezembe, nem hittem
volna el egyetlen szavukat se, a képzelődés, a porhintés
kategóriájába
soroltam volna mindet. Így kénytelen vagyok elfogadni.
Mert előttem az élet
bizonyította a valóságát. Ám ettől nem könnyebb élni,
először még nagyon
összezavarodtam tőle.
Túltengő fantázia – mondaná erre a hitetlen.
Nem erről van szó. Láttam azt is, mikor energiát küldtem
a gyógyulásához,
hogy mandulaműtéte után kék pizsamájában gyógyulgat a
kórházi ágyán az
unokahúgom. Távol lakunk egymástól, azt sem tudtam, hogy
van ilyen neki, s
hogy épp azt vitte be magával. Márpedig az volt rajta,
mikor meglátogattam.
Nekem ez az
meséli, hogy valóban nem a szemünkkel, az agyunkban lévő
látásközponttal látunk. Hiszen ezért álmodhatunk, ezért
tudunk bármit
vizualizálni! Ha a szellemi energia olyan nagy, mint
állítják, mi
akadályozza meg abban, hogy azt érzékeljen, amit csak
akar? Ha a világon
minden rezgés, akkor az agy, mint készülék, képes venni
az adást. Csak a
hangoláson múlik.
Manapság, mikor a
reiki-energiát küldöm a távolba, néha megjelennek képek,
anélkül, hogy törekednék rá. Mintha oda kerülnék, mintha
annak a helynek a
részévé válnék.
Vagy ez már a testelhagyás?
********************************
11. DALOK ESZPERANTO NYELVEN
ÉNEKEL: ANJO AMIKA
Az elmúlt havi lapunkban bemutattuk ANJO AMIKA életét, és
jelen számunkban
megmutatjuk énektudását is. Hallgassák szívesen!
Anjo Amika |
A szerkesztő
Kedves Vendi.
Máris küldök fotót éneklés közben. És mp3 formátumban
tudok küldeni
Neked egy legfrissebb dalomat eszperantó nyelven a Békét
és reménységet /
Pacon kaj esperon.
A szerzőpáros Tolcsvay László és Bródy János azt kérték
tőlem, hogy minél
többen hallják tőlem ezt a dalt. Hát én megadom módját,
hogy teljesüljön kérésük.
És a három leg hallgatottabb, látottabb dal a
YouTube-ról.
https://www.youtube.com/watch?v=Nnwhe0UnZD4
https://www.youtube.com/watch?v=kfIL7_anOC8
https://www.youtube.com/watch?v=UspNwqUmM7E
Szeretettel:
Anjo
KÖSZÖNJÜK AZ ÉLMÉNYT!
********************************
12. EMLÉKEIM
JÁRTÓ RÓZA: Emlékek útján -
novella
Ahogy végignézek a gyerekhadon, bizony meg kell
állapítanom, hogy egyre
nagyobbak, a lakás meg egyre kisebb. Még tavaly is pont
mikuláskor, hogy
bújt hozzám Peti, a kettes. Most meg csak, mint az orkán
be az ajtón, át az
előszobán, a konyhába.
- Pusz-pusz mama,
mi a kaja – dobta oda nekem a köszönést.
- Petikém, természetesen, minden és mindenből jó sok
- válaszoltam.
- Hál istennek akkor megelőztem ezt a zaba társaságot. -
mondta már teli
szájjal.
- Hát evésben az biztos, de azért hagyj a többinek is
valamit - intettem
Jártó Róza |
önmérséklésre unokám.
A többi unoka, Nikolett, Noémi, Csaba, Richard, Gábor meg
Valika, Gábor
unokám barátnője már a szobába várta a nagy eseményt.
Most érkezik Iszkaszentgyörgyről István bácsi a család
Bácsikája.
Hogy ez az István bácsi mikor lett a mi bácsikánk, senki
sem tudja. Ami
biztos, ott volt apukám temetésén. És az is biztos, hogy
egy szál rózsával
érkezett. Mikor én rátaláltam még a család a
ravatalozóban tartózkodott,
apukám koporsójánál. Volt egy pillanat, amikor úgy
éreztem, hogy ki kell
mennem és megnézni, hogy minden rendben van e, ezért
odamentem a sírhoz és
akkor találtam rá Bácsikára. Ott zokogott, miközben
simogatta édesanyám
fejfáját. Mondanom se kell, hogy a 92 évesen elhunyt
apukám, anyukám mellé
lett temetve.
Mikor ránéztem, rögtön tudtam, hogy nem először látom.
Egyszer csak eszembe
jutott, anyukám öt éve történt temetése, és az, hogy egy
síró férfi állt ott
a fák alatt, azok takarásában. Ő volt. Megismertem.
Valószínűleg Ő is rám
ismerhetett, mert úgy nézett pár másodpercig, mintha
kísértetet látna.
Természetesen bekísértem a családhoz a ravatalozóba, ahol
kiderült, hogy
egyezik a vezetéknevünk, tehát rokon. Na, innentől a
Bácsikánk.
A hat unokából négy a fiú meg a nagybátyjuk Viktor fiam
se sokkal idősebb.
Ez az öt fiú, többször töltött egy-két hetet a
Bácsikánál,
Iszkaszentgyörgyön. Imádnak oda járni. Pedig, nincsenek
ott a fiúk
kikímélve. Kerítést javítanak, meszelnek, takarítanak,
disznót vágnak, fát
vágnak, a szenet behordják. És ami meglepő, mind ezt
élvezik.
Az évek során az is kialakult, hogy mikuláskor eljön
Bácsika, és itt tölt
2-3 hetet. Ennek megint csak a gyerekek örültek. Minden
esetben egy-egy
mikuláscsomagot kaptak Tőle. Mégis úgy várták, mintha a
leggazdagabb rokon
lenne. Idén Viktor fiamnak még külön meglepetést is
hozott. Egy pizsamát.
Na, nem azt a most divatosat, hanem olyan békebeli,
csíkos fajtát. Úgy adta
át, mint egy kincset, elmondva, hogy egy fiú addig nem
lehet férfi, amíg
nincs neki csíkos pizsamája, vagy csíkos gatyája. Még ha
volt is valaha
kételyen, hogy ez a bácsika, nem a mi Bácsikánk elmúlt,
látva a fiam
meghatódott arcát, ahogy boldog mosollyal tette az ágyára
az ajándék
pizsamát.
Idén úgy alakult, hogy Bácsika beszorult az én szobámba,
és pár éjszakát
együtt töltöttünk sűrű beszélgetést folytatva. Akkor mesélt
nekem
nagymamámról.
A mi családunkban én voltam az, aki születésemkor
megkaptam nagymamám nevét
a Rózát. A
legérdekesebb az volt, hogy bárki meglátott az apai rokonságból,
rögtön elkezdték törölgetni a szeműket, hogy mennyire
hasonlítok szegény
nagymamámra. Nekem nagyon nehéz volt, nem csak szeretni
nagymamámat, de
elfogadni az ilyen beszédet, mert születésem előtt pár
héttel halt meg,
tehát nem ismertem. Mégis meglepődtem a történetét
hallva. Meglepődtem,
mert így értelmet nyert a gyermekkoromban, serdülő
koromban és a
későbbiekben is, hogy miért féltettek a szüleim és a
rokonság is oly nagyon
engem, aki a négy lánytestvér közül egyedüliként
hasonlítottam nagymamámra.
Nagymamám, Varga Róza, 1914. novemberében került a
Benyovszky uradalomba, 15
évesen, konyhalányként. Az Ő dolga volt, a konyha rendben
tartása, a
mosogatás, a szakácsnő keze alá való dolgozás és minden,
amit nem tudtak
vagy nem akartak a többiek, akik magasabb rangban voltak
nála, elvégezni. A
konyha meleg és párás volt, és amikor fáért szalajtották
a konyhalányt,
Rózát, kinek csak egy vállkendőt volt ideje a vállára
kanyarítani, úgy
szaladt a feladatot elvégezni. A konyhába volt ugyan kút,
de az abból folyó
víz, nem volt elégé tiszta ahhoz, hogy az úri asztalra az
kerüljön, ezért
minden esetben a udvar távolabbi felén való kútról hozta
Róza a vizet.
November végén, december elején már bizony bőven hideg
volt, ahhoz meg
pláne, hogy egy kicsi, alig 45 kilós kislány egy szál vállkendőben
szaladgáljon a párás, meleg konyhából a kútra és fáért.
Így eset meg, hogy
beteg lett. Lázasan menve a farakáshoz, ledőlt pár percet
pihenni. Ezt
látta meg a család egyetemet éppen csak befejezett fia,
Imre. A kislányt
felsegítve, a kendőbe kötött fát a vállára dobva vezette
be a konyhába a
lázas gyereklányt. Édesanyja az uradalom egyik meleg
szobájában fektette le,
akinek a kiérkező orvos, miután tüdőgyulladást állapított
meg, teljes
ágynyugalmat rendelt el. A lány több hétig gyógyult és
még több hétig
lábadozott. Imre meg szórakoztatta a bájos kislányt.
Felolvasott neki,
megtanította, olvasni, írni. Repült az idő és Róza
meggyógyult. Imre meg
visszament a nagyvárosba dolgozni.
Elmúlt a tavasz. Elmúlt a nyár és az ősz is. December
aztán meghozta a zord,
hideg időt, hatalmas mennyiségű hóval, széllel, faggyal.
Aki csak tehette, behúzódott a meleg szobába, konyhába.
Nem úgy a kis
cseléd. Az ő dolga volt továbbra is a víz és a fa
behordása a konyhába. Mint
mindig, most is csak egy kendőt terített Róza a vállára,
ahogy igyekezett a
farakáshoz, ami nem is volt olyan egyszerű a mintegy
félméteres hóban. Hideg
este volt, a hó csak úgy szikrázott a csillagfényben,
ezért Róza rögtön
észrevette Imrét a farakáson ülve. Azt is látta, hogy
követi a szemével. És
azt is, hogy gyönyörködve ugyan, de idegenként nézi
mozdulatait.
-
Kezicsókolom - köszönt Róza tiszteletteljesen az úrfinak.
- Jó estét, hogy hívnak
- nézett rá továbbra is Imre
gyönyörködve.
- Nem ismer meg az úrfi, Róza vagyok -
szólt a lány, vacogó ajkakkal.
- No, menjünk, még itt fagysz meg nekem, aztán ápolhatlak
megint
ónapokig –
nézet a lányra, miközben a fával teli zsákot rávetette a
vállára. Bekísérte
a konyhába, leütette az asztalhoz, ahol a többi cseléd,
forró teát
szürcsölgetett.
Két tiszta bögrét fogott és azt telemerve teával oda
tette Róza elé. Aztán a
tálalóhoz lépett, a cukrot és a citromot kezébe fogva
vissza ment és odaülve
Róza mellé megpakolta a teás bögréket azokkal.
- Maris néni, van
sütemény - kérdezte a szakácstól.
- Önnek úrfi természetesen, fáradjon be a könyvtárba és
Róza beviszi
magának. - mondta,
a szakácsnő miközben intett a lánynak.
- Jó lesz az nekem itt is, ülj vissza -
mordult Imre a lányra.
Nézte a lányt, aki szófogadóan leült és az elébe tett
bögrét két kezébe
fogva, szürcsölni kezdte a forró teát. Imre a
pajtáskodást folytatva, a
kalácsból apró falatokat kezdett tenni a szájába. Úgy,
mint régen.
De Róza, már nem volt kislány. Még egy-két falat és ezt Imre is belátta.
Csak azt érezte, hogy a lány lelke lassan beoson a
szívébe, hogy ott érzelmi
vihart kavarva azt szerelemre lobbantsa. Imre tudta, hogy
vége van. Ettől az
érzéstől már soha többé nem tudd és nem is akar szabadulni.
Szomorúan állt
fel az asztaltól és elhagyta a konyhát. Innentől már nem
volt mit tenni.
Két fiatal és két szerelmes szív! Senki nem tudott semmit biztosan. Egy
volt csak biztos, hogy novemberben megszületett a
gyermek, Róza kisfia, akit
Benyovszky Imre tartott a keresztvíz alá, ragaszkodva
ahhoz, hogy a
keresztségben az Ernő név mellé megkapja, az Imre nevet
is. Ernő Imre nőt
növekedett, derék szép gyermekké, majd fiúvá, később
legénnyé és mire a
Ludovikát befejezte, férfivá érett. Felnőtté válásának
útja során, mindig
elkísérte édesanyja féltő imádata, és Benyovszky Imre
szerető gondoskodása.
Ez a kisfiú lett az én édesapám.
13. SZELLEMES VERSEK....
GULYÁS ÁGNES
felelték :
Tégy csodát !! Annyira hiányzik itt a földön valaki
A Teremtő gondolkodott egy keveset és megalkotott : Téged
.
Sokszor gondol rád! Tisztelettel :
Ági
Egyszer mindenkinek el kell menni
Véget érnek a jó ízű beszélgetések
Lecsúszik az utolsó pohárbor
Megtörténik az ami még nem volt
búcsúzunk magunktól ,vagy attól
ami voltunk
Tedd meg Istenem ,Tedd meg nekem
ha Venditől búcsúzunk ,csak
egy könnycseppet hullajtsunk
és örüljünk a mának és annak
hogy ő köztünk volt .
A mű címe : 72 vers Vendinek
Írta: Gulyás Ágnes
2016. 06. 19.
********************************
14. VERSRŐL VERSRE…
Széll Magdolna: A zongorista
A bár lassan kiürül,
a zongorista múltba merül,
elfeledett évek felett,
imbolyogva átténfereg.
Kedvese hű kép szívében,
zárral őrzi emlékében,
fáj, bár elmúlt negyven éve,
hogy utoljára átölelte.
Egyetlen szerelme lett,
fekete zongorája,
vigaszt nyújtott a zene,
magányos napjaira.
Álmatlan nyári éjszakán,
bús dallam jár a zongorán,
keze hevesebben száll,
életéről muzsikál.
Az utolsó hang sírva szól ,
hamu hull a szivarról,
búcsút vesz a zongorától,
új világban gépzene szól.
2016.
Üdvözlettel Széll Magdolna
https://m.facebook.com/profile.php?id=1611506625770170&v=feed&_rdr
.............................................
Szentesi-Horváth Gyöngyi: Egy vallomás….
Egy hang, egy dal, egy vallomás,
Mely oly sok-sok mindent mesél.
Szíved érzését küldi el,
Ami áldással is felér.
A szót, ami forrón megérint,
Ami a szívnek szép zene.
S közben a kusza szív s lélek,
Mint borostyán szép levele,
A szerelem szép indáival,
Mi összeköti szívünket,
Mint az álom boldogsága
Lágyan, finoman és forrón.
Hisz ez az álom valóság,
Mert itt vagyunk mindig együtt.
Szóljon a dal, hogy mit üzen,
Amikor cseng és zeng a szó
„Hogyha tankönyv lennél,
Belőled tanulnék,”
„Oldalaid többször
Végiglapoznám”…
„Veled akarok a mennyországba
lépni, Együtt támadni fel”…
Hogy együtt egyet akarva,
Bárhová visz az út majd, ha
Földi élet tovatűnne…*
SzHGy. 2016.05.29.
Szerzői és minden jog fenntartva
/Idézet: Bikini – Veled akarok…számából/
………………………
Szentesi-H. Gyöngyi: Nő és a Férfi…
Arany hárfán játszik a szél csendesen
Az éji fényt varázsolja el neked,
Hogy érezd az álmod dalát édesen,
Csillagok világítanak teneked.
Álmodban is átölel a szerelem,
Miközben a kezed fogja Kedvesed,
Szemed lezárt pilláin át Őt nézed,
Ahogy átölel, mert így is Őt érzed.
Érzed, ahogy szíve mindig érted ver,
Miközben szíved ritmusát felveszi,
A Nőé a Férfi szívét követi.
Így teremtették meg ezt a két szívet,
Hogy egymásért, egy ütemre verjenek,
Csak így igaz szerelem a szerelmük…
SzHGy. 2016.05.28.
Szerzői és minden jog fenntartva
..........................................
I.P.STEVE: Mint harangszó a szélben
Most még igazán szeress,
és ha találsz is bennem
számtalan nagy hibát,
de lelkemre vigyázz!
Hogy bűntelen nem vagyok,
azt neked is megvallom.
Nem a mennyek vár rám,
de majd számadásnál...
Majd mikor már nem vagyok,
akkor engedj szabadon,
hagyj szállni a széllel,
mint harangszó délben!
Úgy ahogy azt sem látni,
hagyd a szíved átjárni
s halld a szó csengését,
a létem emlékét!
....................................................
CSOMOR HENRIETT: Sötétből gyöngyözik a napsugár
Perzselő tikkasztó nyárban, testedből árad a forróság.
Egyetlen porcikád sem viseli el a hőséget.
Menj ki a közeli csendes erdőbe!
Egy csapásra elfelejted a hétköznapok nyüzsgését.
Ugye milyen jó érzés, ahogy sötétzöld lombok hűsítően
átölelnek.
Már nem zihálsz, egyenletesen veszed a levegőt.
Feltekintesz a világoskék égboltra, boldogság járja át a
szíved.
Óhatatlanul elkiáltod magad: itt vagyok szabad, ez az én
otthonom!
Hol nyugodtság vesz oltalmába.
Sűrű erdő közepén a fák egymást érik, ahogy nyújtóznak.
Árnyas lombok közt aranylón gyöngyözik ki a sötétből a
napsugár.
Árny s fény játékában fürdő erdő részletet lefesteni
igazán nehéz lenne.
Csak az tudná ki teljesen átadja magát a természet gyönyörének.
Lágy szellő lengeti a fáknak üde zöld levelét.
Frissítő nyári esőért sóhajtoznak.
Egyedül a kis patak nem panaszkodik, ő csak locsog
szüntelen medrében.
2015. augusztus 09.
…......................................……...
MÁTYÁS RITA : Szeretni születtem...
Kékesen sötétlő, magas hegyszirteken,
Fehér szirtek szédítő, csipkés magasán,
fészke felett kőröz,kering egy sas madár.
Éles vijjogása, megtöri a csendet,
szárnyai súrolják magason a mennyet.
Fenségesen csodás, egeknek királya,
kéklő magas égnek, meghódítása.
Én is, én is szállni, szárnyalni szeretnék,
szívem-lelkem tárnám az emberek felé!
Repülve szállanék, táncolnék a széllel,
Nem törődnék többé, semmilyen veszéllyel!
Szeretetem szórnám, minden ember felé,
Hisz szeretni születtem, e szent földre én!
2016. 06.13.
……………………….
MÁTYÁS RITA: Szakítás után...
Csendül a csend, belém mar a magány,
Fájdalom fut át a szíveden talán!
Megbántott lelkem vérzőn nyomorog,
és értékrendem romjain kuporog.
Vérző naplemente, rózsás fényben,
lelkem megpihen e csodás szépségben.
Megbántott szívem, lassan gyógyul már,
bensőmben zengedez egy égi zsoltár.
Nincs már bennem harag, sem megbántottság,
szeretet hullámain,s emlékek honán,
előfordul még, hogy gondolok reád!
2016. 06.14.
...................................
Ylen Morisot: Badacsony
Halálra taposott hegyhátakon
turisták hada ődöng.
Szétdúlt hegyek, elfuserált kőbányák.
A hegy szétrobbantott belei között
jobb jövőt.
Elhagyott kőbánya.
Büszke kőoszlopok - orgonasípok.
A múlt zenél.
Mobiltelefon sikolt a csöndben.
Kövek között botladozva
a tulaj pénzt csinál.
Isten templomának
borostyánoszlopos zöld kupolája alatt
andalogtam a nyárban.
Türkiz tükör a hátam mögött.
Felhők árnya lila,
neonos fények villannak.
Anyuci babakocsit tol,
gyerek kezében demizson,
apuci hasában bor.
...................................................
LENGYEL ZSANETT: Beszámolók közben
Nyúz a sátán. Szolgálni akartam, s most roskadok.
az alattomosan rám terhelt munka láttán.
Miközben beszámolókat írok, papír a papír hátán.
Akartad? Sziszegi félőrült szemmel a gazember.
Vidd! Tied! S kacag a pír láttán.
Így! Ember! Még kell? Tessék!
Így telnek az esték, nappalok,
Hát csoda, hogy csak dadogok?
Bábu vagyok, a zsinór fenn.
Még jó hogy vannak angyalok!
……………………
LENGYEL ZSANETT: Mérleg
Aki csak vár, magára zár,
Aki nem ad, az elakad,
Aki nem ír, de sokat sír,
Aki nem fél, már nem is él,
Aki nem tesz, az inkább vesz,
Aki érez, sokszor vérez.
Aki habzsol, lehet mástól,
Aki szegény, olyan, mint én,
Védtelenül vénen ülvén,
Saját létét már nem féltvén.
…………………
LENGYEL ZSANETT : Éjjeli búcsú fiamtól
Szürke az ég
Takarékon égve
Szivárogtat fénye,
kiflire apadt a hold fénylő szépsége.
Alattomos éj ez,
Szürke kabátom is
Fájdalmat érez.
Időben és térben,
Benne az éjben,
Keresgélek szürke kabátom zsebében.
Ülünk ott hárman,
Nem éppen bátran,
Hova vezet az út ebben az órában?
Benne a próbában,
Ebben az órában.
Mi lesz veled a kinti munkában?
Másik hazában,
Más otthonában,
Édes lesz-e a tej vajon szájában?
Egyet-kettőt még int,
Összepakol, kacsint,
S eltűnik az utasok árjában,
………………….
LENGYEL ZSANETT : Vörös kardvirágok
A kék szemekre emlékszem meg a galambősz hajakra. Nem
tudom melyikük volt
szebb, Sári néni a nyugdíjas doktornő, vagy János bácsi a
nyugdíjas ügyvéd.
Egymásra találtak. 90 fölött. Ott, ahol már a túlvilágot
várják az emberek.
Szociális otthon. Két emelet, kert, közös étkező,
kétszemélyes szoba. Sok
öreg és beteg, akik csak arra várnak, hogy befejeződjön.
Minden. Hulla
hotel.
De nem. Itt elkezdődött. Az élet. A szerelem. Olyan, mint
még soha. Az élet
játéka, az itt, a most. Ekkora érzés. Az Isten is egymásnak
teremtette őket.
Persze két ember érzésében mindig ott a harmadik. A
vizsgáló szem. A
pletyka. Na jött is a lebeszélés sorozata. A család.
Ilyenkor van. Előkerül.
A nővér, a szobatárs, az igazgató, a tudom is én kik, de
sokan.
- Meg vagytok őrülve! Ebben a korban? Házasodni!
Házasodtak. Fogták egymás kezét. Mosolyogtak. Talán az
egész világ őket
irigyelte. Én is. Két angyal nem lett volna szebb.
A boldogság csalfa lény. Ott bukkan fel, ahol nem várjuk.
Nem vártuk. Sári néni halt meg. Két év után. Ritka zápor
az, ami az emberi
kék vizenyős szemből ered. Ásóval a kezében egy ősz
meggyötört ember
virágokat ültet. Sír. Megáll. A vörös kardvirágok.
SÁRIKÁM!
Az örök tavasz virágai.
.....................................
KANCZLER ANNA : Állatságok
Mókuskám! szólt oda
Törj diót a mai kalácsba.
Unom már a mákot, mazsolát . . .
Legott jött A válaz:
Törhetek, ha nem bánod,
csupán csak a héjat s nem a magot
adom oda . . .
…………………….
Ma sem került gyümölcs a konyhára -
búslakodott a bálna.
Pedig jólesett volna egy kis málna,
de csak egy sovány
vegetáriánus amerikánus
esett az óceánba . . .
………………….
Virág zsengéje :)
Szeretlek Téged,
mint maci a mézet!
Legyőzném érted
az összes méhet. . . .
2016. július 09. 20:52
********************************
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Kedves Vendi!
Röviden: jó az összeállítás.
Érdekes volt felfedeznem ismét, immár a könyvbe szerkesztve azokat a
verseidet, amelyeket az utóbbi néhány hónapban egyenként
is megismerhettem.
Figyelve a dátumokra, feltűnt, hogy 2012-ig nyúltál
vissza, aztán kihagyva
kb. két évet, máris a jelenben találhattam magam. Az elmúlt év végéről is
mutattál egy-két
ütős alkotást. Nyilván adódik az első kérdésem: a
közbülső időszakban nem is írtál? Most nem
emlékszem a Lila Madonna
verseinek dátumaira. Talán ott vannak?
Nos, a két korszakod között van ám jócskán stílusbeli
különbség! Míg a
korábban született írásaid erősen konszolidáltak, addig
az utóbbi idők
termése p. p. p,
mint ahogyan azt előrevetítetted. Mindkét
irányzatnak
megvan a maga létjogosultsága, és bizonyára tükrözik
emberi, írói
mondanivalód alakulását. Nemcsak a "mi", de a
"hogyan" is egészen más.
Nekem tetszenek az univerzális témáid, amelyek olvastán
félelmet érzek,
mert a porszemnél is kisebbre zsugorodik az ember. Vannak nagyon találó
természeti képeid. Kár, hogy nem én találtam ki pl. a
guggolva repülő
madarakat, a hanyatt dőlő falevelet. Legszívesebben
lenyúlnám...
Jól sáfárkodsz a történelem tényeivel, ügyesen
vonzod be az ismert
személyiségeket.
Ezek köré megcáfolhatatlanul valós
várat építesz, vagy
éppen azt, amit megérdemel az illető.
Torokszorító a börtönös emlékvers az áldozatokról.
Édesapád több helyütt
felmagasztosul megható fiúi rajongásod
által. És nagyon eltér a többi
verstől a vakságában esendő ember lírai vallomása. Nem is
tudtam, hogy
ennyire friss még ez az állapotod. Érzem a
feldolgozatlanság zavarát. Vagy
belemagyarázom?!
A p. p. p. verseid odamondogató, fityiszt mutogató
keménységét feloldják a
mintegy véletlenül közbevetett humormorzsáid. Eléggé sajátos, azt hiszem,
spontán megoldások
ezek, az olvasónak nincs ideje a
sírásból nevetésre
váltani, mert átmenet nélkül visszarántasz a
hangulatváltásaid követésének
kényszerébe. Egyszóval nem lehet elaludni!
Tetszik Anna szépen megfogalmazott, egyszerű, emberien
őszinte ajánlása. Te
egy kicsit bőbeszédű vagy a végén, a helyedben inkább
hagynám az olvasókat a
versek hatása alatt tipródni...
gyomnövénykémet. Így kell nekem, ha nem bírok a véremmel!
Mari
Kedves Vendi!
Szívből gratulálok Ördöglaptika című versedhez. Úgy érzem
mindig tudsz
meglepetést okozni. Ráadásul megjelent a pályázatunk,
amit ismét köszönöm.
Minden jót kívánok :Laci
2016. június 15. 21:30 Nagy Vendel írta,
:
MEGSZÓLALOK 606
AZ ÚJSÁG SZÍNES LINKJE
www.megszolalok.blogspot.hu/2016_06_01_archive.html
NAGY VENDEL
------------
Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu
..........................................
Vendikém!
Most már Kanadából őszintén gratulálok
Guszti
..........................................
Mátyás Rita: A 606-os lapszámú Megszólalok Magazin
képeinek leírása, nem látó barátaim részére:
1. Lektori Salutem:
Az olvasókat üdvözlő bevezetője melletti képen Vendi barátunk áll a szokott
könyvespolca előtt.
2. Regény folytatásokban:
Marica kissé teltkarcsú, fiatal hölgy. Egy széken ülve,
kissé előrehajolva,
állát a kezére támasztva, a szék karfájára könyökölve ül.
Nem szembenéz
velünk, hanem bal oldal felé, előre, de kinéz a képből.
Kis, fekete felső,
és világos, acélkék színű. kissé fénylő anyagú kardigán
van rajta. Hosszú,
sötétbarna haja középen van elválasztva, homlokát laza
frufru takarja.
Ennek a résznek a közepe felé levő képen, mely a könyv
első borítóképe, egy
szakállas festőlegény, elmélyülten fest, egy
festőállványon lévő képet. A
kép régies hatású , barna színű.
3. Versek a nagyvilágból:
Miks Mária 60 év körüli karcsú, vékony arcú, nagyon
rövid, ősz hajú,
mosolygós hölgy,ovális szemüveggel, szürke, fekete mintás
felsőben.
Most Zsigai Klára következik. Ő 50 év körüli fekete,
félhosszú, göndör hajú,
fekete szemű, csinos, szemüveges hölgy, aki kissé
félrehajtott fejjel,
felfelé néz. Vörös pulóvert visel, fehér gyöngysor van a
nyakában, míg a
fülében szintén fehér a fülbevalója.
4. Novelláról novellára:
Régi ismerősünk Árvay Marika rövid, dús, világosbarna
hajú hölgy, fehér
felsőben, átszellemült kifejezéssel az arcán.
5. Regény folytatásokban:
Várkonyi Kitty csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet.
Hosszú vörös haja, kék
szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál
fehér blúzban kedves
zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.
A következő kép a könyv borítója szétnyitva. Az első
borítón vörös háttér
előtt egy vörössel megrajzolt női mellkép látható,
mögötte egy rácsba
kapaszkodó kisgyerek van. A nő szeme csukva van. A hátsó
borító narancssárga
színű, a könyv címe, írója, és a rövid tartalom jegyzék
olvasható.
6. Bemutatjuk:
I.P Steve-ről nincs fotó, amiről írhatnék.
7. Változtassuk meg a szemléletet:
Gerencsér Hajnalka a képen negyven év körüli hölgy. Haja vállig érő,
középen elválasztott, kissé hullámos. Dús ajkú,
szemüveget viselő hölgy,
fehér blúzban, téglavörös, horgolt mellényben.
A következő képen, egy talán énekkar látható, három
sorban férfiak és nők
vegyes ruházatban, és Anjo az első sorbanh, piros pólóban
énekel.
Anjo Amika a
következő képen fehér nadrágban, fehér pulóverben énekel.
Sötétbarna, férfiasan rövid frizurája van.
8. Hazai tájakról- Nagy Vendel versei:
Vendi barátunk szerintem, a szekszárdi vakodában, éppen
verset mond. Bordó
zakóban,fehér ingben van.
9. Megjelent:
Ennél a rovatnál, nincs
leírható fotó.
10. Arcképcsarnok:
Bognár Papp Irén 40-es éveiben járó, rövid, szőke hajú
hölgy, aki lila színű
felsőben, állát a kezére támasztva ül.
Berghauer Tibor 60 év körüli, enyhén hosszúkás arcú,
karcsú úriember fehér
ingben.
11. Képkiállítás:
Hellebrandt Henriett 30 év körüli, hosszú szőke hajú
hölgy, aki egy
festőállványon lévő orgona csokrot ábrázoló festménye
mellett áll, képbe
visszanézve, mintha az utolsó simításokat tenné a képén.
A következő kép a kiállításának a plakátja. A képen egy
fekete, hosszú hajú
fiatal nő fején egy leopárdot formázó sapka/ fejdísz
látható, enyhén
emlékeztetve egy
sámán fejdíszre.
A következő képén egy tündéri női alak áll egy kerekes
kút előtt, kezében egy
rózsa liánt tart. Előtte egy őzike áll.
A háttér zöld színű.
12. Köszönet az imáért:
A következő képen
Wesselyné Ábrahám Erzsébet látható. 35 év körüli,
csinosan sovány, rövid, barnahajú hölgy. halvány
rózsaszín, ujjatlan csipke
betétes blúzban áll a fényképezőgép előtt.
13. Versről- versre:
A versem mellett az én fotóm látható, melyen egy fehér
kalap van a fejemen,
mely alól kilátszik a rövid, sötétbarna hajam. Egy lila-
fehér felső van
rajtam, és a szememen az olvasó szemüvegem van.
Csomor Heni rövid, fekete hajú, fiatal hölgy,
farmerkabátban, kék kockás
ingben.
Miks Mária 60 év körüli karcsú, vékony arcú, nagyon
rövid, ősz hajú,
mosolygós hölgy,ovális szemüveggel, szürke, fekete mintás
felsőben.
Adamecz Laci
széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes
szemüvege mögül néz ránk.
14. Olvasóink írják:
Ez a rovat képtelen.
15. Beat múzeum:
A következő képen, a Kelly Familie kilenc tagja látszik.
17. Természetgyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja,széles arcú,
szőke, ötvenes éveiben
járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
A következő képen egy tő csalán látható a cakkos szélű
leveleivel.
17. Csak a dal- Nagy Vendel dalai:
Ez is egy képtelen rovat.
És újra elértünk a végére! Itt a vége, fuss el véle!
Remélem olya
szeretettel olvastátok, amilyennel én írtam nektek!
Szeretettel: Rita
.....................................................
Ketrin Keresztesi hozzászólt a bejegyzésedhez a
Lélekfények csoportban.
Ketrin Keresztesi 2016. július 7. 15:47
Biztos vagyok benne, hogy megbékélhetek a magam kenyerén,
mert azt a békét
Isten hozza nekem a tenyerén. Minden más béke csak álca,
amit keresni
próbálnék, de nem találnék más kenyerén.
Eredeti bejegyzés Megszólalok Nagy Vendel 2016. július 7.
12:33
NAGY VENDEL: A MAGAD KENYERÉN
Hiába húzod meg magad
a szoba valamelyik szegletén,
majdcsak megbékélsz a magad kenyerén.
ha elakarod adni a vizet,
megkell gyújtani a tüzet.
de tüzet oltani
moslékos vödörrel is lehet.
ha borítják, kapd el a fejed.
ha a gyengébbet szidod
nyakra , főre,
bátor beszéd,
bölcs beszéd
lehetne, ha nem
öncélú lenne.
ez már állati színvonal,
bár nem élünk a dzsungelben.
a baj akkor kezdődik,
ha a bárány akar lenni a farkas
ha a sasok hallgatnak
és a papagájok beszélnek.
fennhangon, akár a rádió,
s megette a bárány a farkast.
farkasbőrbe bújt a bárány
s továbbra is csak hallgatnak.
nem sok bürge múlt ki miattam.
bennem van a vasakarat,
hóhér szegi a nyakamat,
leverem mint vak a poharat.
lapockacsontján láthatod sorsodat.
kőkéseddel leszúrva
az áldozat oltárán.
s hallom hogy néha
beszélnek itt még magyarul,
mikor az ember kiáltja,
anyjuk,szólj a pujáknak
hajcsák bé a bürgéket
meg a tehent.
és nem lehet manapság
csarnokba vinni a tejet.
ha nem igyekszel mindenképp
felszínen maradni,
lesüllyedsz a mélybe,
az érdektelenségbe,
a végső elkeseredésbe,
az ismeretlenségbe.
az elfeledésbe.
nem leszel más mint ismeretlen senkiből
lett ismert senki.
ahhoz több kell , hogy valaki legyél,
s megbékélhetsz majd
a magad kenyerén.
2016. július 7
Bejegyzés megtekintése a Facebookon · Levelezési
beállítások módosítása ·
Erre az e-mailre válaszolva hozzászólhatsz.
....................................................
Vendikém !
Gratulálok a verses kötethez !! Nagyon jó !!
Sok kellemes percet szereztél !!
Üdv : Ági
********************************
16. GRATULÁLUNK
Adamecz László: Van remény élni!
Kedves sorstársaim!
Szerencsés vagyok, hogy hosszú, félelmekkel teli évek
után kiállhatok elétek
és megvallhatom életem rögös útját. 1980. őszén
balesetből adódóan teljesen
megváltozott életem. A büszke erős bányász önmagamat
vesztve reménytelenül
éltem a sokízületi gyulladás kínzó fájdalmaival. Nem
dicsekedhetek
tanulmányokkal, csak életem megpróbáltatásai áltat nyert
tapasztalatokat
osztom meg, melyek számomra ma is meglepetések.
Élj a szeretet szándékával! Elsőre nem érthetik
bátorításomat a
fájdalmakkal, félelmekkel élők, akik elvesztették
önmagukhoz, az élethez
való bizalmat állapotuk miatt. Nincs tapasztalatuk
változtatni helyzetükön.
Én is így éltem hat évig, kilátástalanul, számtalan
próbálkozás ellenére.
Magamon nem tudtam, majd sorstársaimnak kezdtem segíteni.
Nekem örömtelivé,
értékessé vált életem ezen szándék hatása által. Így
kaptam ajándékba az
élni akarás örömét, az egészségem nagymértékű javulását.
Azóta annyi
lehetőségben van részem, mint egészséges éveimben soha.
Nem alaptalan az a
megtapasztalásom sem, a másoknak adott szeretet önmagunk
gyógyítója. Ha ezt
megpróbálod többször, minden hátrányod, vívódásod
ellenére akkor a szeretet
szándékodat, segítségedet örömmel, figyelemmel fogadják.
Ez az öröm rád jó
hatással lesz, önbizalmat, erőt kapsz, s a fő lehetőséget
is, hogy szükség
van rád ezek folytatásához. Egy örömteli körforgásban
vehetsz részt. A
lemerevedett tagokkal az önvádak, elégedetlenségek
mocsarába ragadva évek
után csoda történt velem. Sokáig érthetetlen volt
számomra s mégis reményem,
boldogságom alapja az lett, hogy a sorstársak életét
segíthetem. Bizalmuk
által bátorítást kaptam önmagam állapotának elfogadásához
is. Mindezért
életre szólóan hálás vagyok nekik. Kapaszkodót találtam,
hogy emberek közé
tartozzam, célom, lehetőségem, feladatom legyen, hogy
ismét hasznos embernek
érezhessem magamat. A minden lépések kínjai mellett
másként kezdtem élni,
előbb ösztönös, később tudatos szándékkal cselekedtem
értük.
Megtapasztaltam, hogy az örömmel végzett munkámnak
öngyógyító hatása van.
Harminc évvel ezelőtt nem voltak lehetőségek számunkra.
Olyan feladatokat
vállaltam melyekben soha nem volt részem. Létrehoztuk a
tatabányai
mozgáskorlátozottak Humanitás Klubját (1986.) és sport
egyesületét az
„egymásra figyelés és egymás segítése” szándékával, a
Százszorszép
Fesztivált, országos autós és kerekes székesek
versenyeit, művészeti
fejlesztő műhelyt, alkotó kört, melyek alapítója
lehettem. A ma huszonöt
éves Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány által szakmai
irányítást,
támogatást kaptunk a reuma és még kilenc klub részére. A
sorstársak szellemi
lelki fejlődésének lehetősége biztosított. Sok sikeres
előadó, alkotóművész
van köreinkben. Mások sportrendezvényeken helytállnak
tehetségükkel,
szorgalmukkal. Minél több közösséggel van kapcsolatod
annál több esélyed
lehet. Keresd a lehetőségeket melyekben önmagad és mások
örömét megleled.
Az önálló élet felvállalása minden lehetőség alapja.
Amikor szeretett párom
tapasztalta több éve kilátástalan életemet elhidegült
tőlem, nem szólt
hozzám, bátorítást sem kaptam. Mindez jobban fájt mint
csontjaim fájdalma.
Elfogadtam, mert magamnak is visszataszítóak voltak
psoriasisom hatalmas
foltjai. Kérésemre elváltunk. Sok félelmem ellenére
elkezdtem önálló
életemet, hiszen a kiszolgáltatottság nagy teher. Meg
kellett tanulnom az
önellátásom minden részletét. Sok küzdés után
sikerélményeim voltak. Csak
magamra számíthattam, ez önbizalmamat nagyban növelte. Az
élethez és a
szerelemhez bátorság kell, tedd meg! Betegségedben fő
támogatód a társad
lehet, akitől minden bátorítást is megkaphatsz. Keresd
meg, vagy becsüld meg
Őt! Később étkezésem teljes átalakításával, böjtökkel,
zöldség, gyümölcs,
zsurló tea kúrákkal, búza, cukor, vörös hús, tejmentes
étrenddel bőröm
tünetmentessé vált. Már nem kell szégyenkezve élnem.
Mindez lelki és fizikai
állapotomat nagyban segítette. Ez közel egy év alatt
történt.
Legyél önmagad bajnoka! Ma már tudom, a rendszeres mozgás
nélkül nem
valósulhatnak meg vágyaim. A séta, kerékpározás, úszás
mind állapot javító
lehetőség. Korábban nem tornáztam, mire rájöttem életem
utolsó szakaszába
kerültem végtagjaim merevedései miatt. Minden reggel
tornázom, vagy
fájdalmaim miatt akár napi 2-3-szor is! Tűzz ki magadnak
célokat! Én három
éve 55’ alatt úsztam 1000 métert, azóta nem tudtam úszni
állapotom miatt.
Idén, 2015.09.05.-én mégis napi plusz 100 méterekkel
növelve a távot 75’
alatt teljesítettem. Ez volt önmagam 68. születésnapi
ajándéka. A medence
széléről többen drukkoltak a táv leúszása közben. A
közmondás igaz: Segíts
magadon, az Isten is megsegít. Jó az elégedettség
érzésével élni.
Betegségünk ajándékai: Amikor mozgásunk, erőnlétűnk
megváltozik a fájdalmak
miatt, akkor nem jut eszünkbe, kaptunk egy új
lehetőséget. Gyermekkoromban
lusta, rossz tanuló voltam. Lassan rájöttem, most van
alkalmam tanulni, akár
életmódot is, pihenni, gyógyulni, átértékelni, megismerni
állapotomat,
lehetőségeimet. Míg korábban nyomoréknak csúfoltak, most
szeretem merev
ujjaimat, azt a képességet, amellyel élni tudok.
Rendkívül fontos
önbecsülésünk megteremtése, tehetségünk kutatása, hogy
önmagunkat szeretni,
elfogadni tudjuk. Egészségesen volt testi erőm és volt
bányász szakmám,
máshoz nem értettem. Miután mindkettőt elvesztettem,
útkeresésem és a
közösség bátorítása által a művészetekhez kezdtem
vonzódni. Magamnak is nagy
meglepetés máig, hogy a vers-próza mondást-írást magasabb
elismerések
szintjén teszem. Lélekmuzsikusként füttyszólista lehetek
minden zenei
műfajban és hangfekvésben szólnak előadásaink. Már három
CD kiadvány őrzi
Várvölgyi Jánossal, vak barátommal munkásságunkat.
Műsorunkkal nem csak a
hallgatóságunk örömét szolgáljuk, hanem a magunkét is.
Betegségemből
kifolyólag boldog előadóművész lettem.-- Hozzátartozik
életemhez a
sorstársak kulturális, sport tevékenységének
szolgálatáért, életutamért a
Magyar Művelődési Intézet és Magyar Művelődési Társaság
Életmű díját (2000.)
és a Magyar Köztársaság Elnökének arany érdemérmét kaptam
2011.-ben. --
Minden díjnál, elismerésnél többet jelent számomra, hogy
van reményem élni
és ennek örömével társaimat segíteni. Az alábbi verseim
részleteivel is
szeretném bátorítani az útjukat keresőket és kívánok jobb
egészséget, sok
sikert életükhöz!
Mit tehetnék érted többet, Aki másokon segít, önmagán
segít, vallom sok
fénnyel éveket. ha kell, harsogom, hogy tudd, ez életet
ment, Szeretet
szándékával éljél, mert a másoknak adott szeretet repít s
jutalom lesz
életed. lélekben, ez önmagunk gyógyítója lett.
********************************
17.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
Soponyai Mihály rovata
A NYÁRI TEA
Sokszor felmerül a kérdés, hogy melyik teát lehet
folyamatosan fogyasztani,
csak úgy, a kellemes aromája, finom íze, egészségmegőrző
hatása miatt.
De mit fogyasszunk a nyári nagy melegben, ami kellemes
aromájú, üdít,
frissít, és hidegen is finom? lehűtve, akár jégkockával is érdemes
kortyolgatni.
Soponyai Mihály |
A Nyári tea összetétele: citromfű, apróbojtorján,
bodzavirág, fehér
akácvirág, orvosi zsályalevél.
A Nyári tea összetevői közül a citromfű aromája
érvényesül talán a
leginkább. Ez a gyógynövény pihentető, idegerősítő
hatású, ezen kívül
biztosítja a jó emésztést is. Agyműködésünket, szívünk
ritmusát jótékonyan
befolyásolja.
Citromfű |
Az apróbojtorján az egész szervezetünket egyensúlyban
tartja. Védi a
légzőszerveinket, megelőzhető vele a nátha, az influenza.
Rendben tartja
emésztésünket, húgysavszintünket, óvja a húgyutakat és a
vesét.
A bodzát már az ókori orvosok is ismerték, a magyar
népgyógyászatban a
kamilla mellett a leggyakrabban használt gyógynövény.
Rendben tartja
légútjainkat, serkenti immunrendszerünket, kitűnő üdítő
ital készíthető belőle.
A fehér akác szabályozza a gyomorsav működését, és
köhögéscsillapító
hatással is bír. Élvezeti teaként is fogyasztható, mert
igen kellemes az
íze.
Bodzavirág |
Fehér akácvirág |
Orvosi zsálya |
A orvosi zsálya az egyik legrégebben használatos
gyógynövény, már a rómaiak
is ismerték, úgy tartották, meghosszabbítja életünket.
Összehúzó hatása
miatt fertőtlenít, és megelőzi a különféle gyulladásokat.
Izzadás ellen is
használjuk, ami jól jöhet a nagy nyári melegben.
********************************
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát
olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre
várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila
u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
……………………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti
Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a
látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és
képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig megjelent összes számot
visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
……………………
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink
tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta
meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a
szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így
sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is
elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
……………………….
facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat
külön- külön és meg is
találtad az oldalaimat.
Megszolalok Nagy Vendel
………………………
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok művészeti magazin szerkesztő nagy
vendel
……………………..
Könyvtár:
E. könyvek a MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
........
Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
........
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________
Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol
elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel.
Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban
feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek
semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén
látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző
dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek
tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok
az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt
újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy
hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Még egy nagyon fontos információ! Mivel a
memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az
újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot
jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem
végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak
kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két
újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
......................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
......................................
MEGSZOLALOK MAGAZIN 607.