Megszólalok Művészeti Magazin

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2016. 04. hó – hatodik évfolyam, negyedik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes heti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)

3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

6.Évfolyam: 2016. április

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

*****************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

  S íme, eljött a negyedik hónap, a maga furfangosságaival, furaságaival, és ünnepeivel.
 A tavasz, konkrétan ismét elmaradt, és  mindjárt a nyárelejébe csöppentünk, ami még talán megbosszulhatja magát, lefagyhatnak a gyümölcsfák virágai, no és a gépek is.

 Április  elseje a bolondok, bolondozások napja,  ártatlan viccelődések alkalmi nevetések lehetősége.

Nagy Vendel

 Magazinunkat is  megtréfálták a delejes manók,  kikódolták a gépből negyven év munkáját,  regényeket, verseket,novellákat, és még az eddig megjelent újságok nyers, és szerkesztett változatát is.  Elsőre azt gondoltam, nocsak a fiuk ellopták a verseket,  meg a magazinokat, bizonyára tetszik nekik.  DE... nem erről volt szó, hanem egy erre szakosodott maffia teszi tönkre sokaknak a masináját, némi pénz reményében, hátha fizet az illető.

A nemfizetés oka többrétű,  ennek több oka is van,  egy, mivel nincs pénz, és a másik, nincs bizalom ezek után meg pláne.

 Tehát  fiuk, nem volt vicces.

Tönkretették sok ember munkáját, de újra felállunk, és megkeressük az elveszett írásokat, és a magazin íme ismét megjelent.

A következő, lapunkat konkrétan érintő visszatérő ünnep a Költészet napja.

111  éve született József Attila, akinek nevéhez kötjük ezt az ünnepet, és köszöntjük az alkotókat, ki versel, ki felolvasással, ki a rádiókban, ki az iskolákban,  kik a szobránál.
A költészet évszázadok során sokat változott, de  elmondhatjuk, hogy a költészet örök. a szavakat koszorúba fonni csoda. ennek szellemében indítjuk útjára ezt az új magazint. 

Mindenkinek jó olvasást. 

 Akad még egy olyan nap is amit kötelezően ünnepeltünk,  én csak úgy hívom, kettőt egy csapásra.
Április 4.   a felszabadulásunk és egyben elfoglalásunk napja.  Emlékezzen meg róla mindenki érzelmei szerint.

Megjegyzés, ez nem politizálás, hanem történelmi visszaidézés csupán.
Szinte minden családot érint negatív, vagy pozitív értelemben, bár véleményem szerint a háborúknak egyéni lebontásban csak vesztesei vannak.

Egyebet nem mondhatok.

 A szerkesztő.

  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

KÉRTEK RÁ  DIÓT...?   - A KÖLTÉSZET NAPJÁRA

2016..ÁPRILIS  10.   -  VASÁRNAPI RÁDIOADÁS

A GUSZTI RÁDIÓ  AUSZTRÁLIA: NAGY VENDEL VERSÉT ELMONDJA

ILOSVAY EGYED KATALIN

https://www.youtube.com/watch?v=vfNWUmvgDes&feature=youtu.be

*****************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      ERDŐSNÉ ONDA MARICA:  AZ ANGYAL  - 4.  RÉSZ
3.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
     MÁTYÁS RITA, SZÉLL MAGDOLNA, YLEN MORISOT,
     SZENTESI H GYÖNGYI, ZSIGAI KLÁRA
4.  NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA 
     ÁRVAY MÁRIA:  UTCAZENÉSZ
5.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
     VÁRKONYI KITTY: 5. PARANCSOLAT   (18.  RÉSZ)
6.  FÜSTÖLGÉSEIM. SZIPORKA: ÉN A POLITIKA
7.  TÁRCA.  PETROZSÉNYI NAGY PÁL:  HAZUGSÁG
8.  HAZAI TÁJAKRÓL...  NAGY VENDEL VERSEI
9.  ARCKÉPCSARNOK
     HORENKA ERIKA  SOROZATA: SPINDLER MARIANN
10. HANGOSVERSEK ILOSVAY EGYED KATALIN,  ILOSVAY GUSZTÁV,
      VÁRKONYI JUDIT  ELŐADÁSÁBAN
11. RÉGI ISMERŐS...JENEI ANDRÁS  ÍRÁSAI:  A TÓ
12.  BEMUTATJUK...
      GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTJA:   DR. KELLNER SZILVIA
13.  VERSRŐL VERSRE
      ADAMECZ LÁSZLÓ, TÓTH KATALIN KATA,  CSOMOR HENRIETT
      VEZSENYI ILDIKÓ, WESSELYNÉ ÁBRAHÁM ERZSÉBET, ZSIGAI KLÁRA
14.  HAZAI TUDÓSÍTÁS.  NAGY VENDEL:
      JELENETEK A TOLNA MEGYEI LÁTÁSSÉRÜLTEK ÉLETÉBŐL
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK ÍRTÁK
16.  TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT. SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA:
       TEJOLTÓ GALAJ
17.  A ZENE AZ KELL. KANCZLER ANNA:  A ZENE NEM ISMER HATÁROKAT
18.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*****************************

2.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL

(4.  RÉSZ)

Erdősné Onda Marica

Felícia felhívta szüleit, míg a buszra várakozott. Édesanyja szemébe könnyek szöktek, de jól szívébe rejtette szomorú gondolatait, és megpróbált együtt örülni lányával. Hamar felnőnek a gyerekek, és most az ő egyetlen, féltett kincsét is elviszik tőle. Apja azonnal látni akarta a szívrablót, így a hétvégére megbeszélték a találkozót. Felícia tisztában volt azzal, hogy édes­apja a szigorúsága mellett nyitott és kedves ember, így nem tartott a bemutatkozástól. Úgy gondolta, szimpatikusnak fogják találni Richárdot.

Mivel késésben volt, felszaladt a lépcsőkön, és szó szerint berobbant a kis lakásba. Marina a fotelben ült és olvasott.

- Te jó ég! Veled meg mi történt? - kérdezte döbbenten, amikor meglátta barátnőjét.

- Semmi különös, csak nem sokat aludtam, tudod a havi gyötrelmek... - válaszolta Rini, és az asztalra tette a könyvet.

- Biztos, hogy csak ez a baj? Pocsékul nézel ki. Mióta ismerlek, még nem láttalak ilyen állapotban.

- Aranyos vagy, fel tudod dobni az ember napját - nevetett Marina.

- Mi volt az este? - váltott témát Felícia.

- Semmi különös. Megittunk Bencével egy koktélt aztán hazakísért.

- Nem is csapta a szelet a szemtelen?

- Felícia, nehogy átmenj kerítőnőbe! Bence nagyon rendes srác, de megbeszéltük, hogy barátok vagyunk és ennyi. Tudom, hogy az lenne a legkényelmesebb, ha hirtelen én is meg­találnám a nagy őt, de a szerelmet nem lehet csak úgy megrendelni, és jelenleg nincs is kedvem az egészhez.

Felícia leguggolt barátnője elé.

- Oké, nem nyaggatlak ezzel, de akkor ne szomorkodj!

Rini tiltakozni akart, de megpillantotta a csillogó kis gyűrűt, és torkára forrtak a szavak. Ujjával végigsimította az ékszert.

- Richárd megkérte a kezemet - súgta halkan Felícia.

- Kívánom, hogy legyetek nagyon boldogok! - mondta Rini, és nem tudott megálljt paran­csolni feltörő könnyeinek.

Most Felícia nem tudott megszólalni. Minden mondat olyan üres frázisként hangzott volna. Átölelte barátnőjét, és percekig némán álltak.

- Rini, nem maradsz egyedül. Én mindig szeretni foglak. Úgy, ahogy eddig is, amióta csak megismertelek.

- Hagyd már ezt! Örülök, hogy végre esküvőre mehetek, csak tudod, milyen átkozottul sírós vagyok. Tényleg, mikorra tervezitek a nagy napot?

- Jövő nyárra. Előbb be szeretném fejezni az iskolát. Rini, leszel az esküvői tanúm és szüle­tendő gyermekem keresztanyja?

- Nem kéne ezt előbb Richárddal is megbeszélned?

- Szerintem nem lesz ellene kifogása. Meglepne, ha ő nem Bencére gondolna.

Felícia felkapott egy díszpárnát, és, hogy megnevettesse barátnőjét, ügyetlenül ruhája alá dugta, és két kezével úgy fogta, mintha áldott állapotban lenne.

- Nem szedett fel túl sok kilót a kedves anyuka? - ment bele Rini a játékba.

- Hé, nem védőnőnek szerződtettelek, hanem keresztmamának - méltatlankodott Felícia. - Jaj, megindult a szülés - kapott a lefelé csúszó párna után, de Marina kicselezte, és elkapva a párnát, mint egy kisbabát, karjára fektette.

- Gyönyörű gyerek, hogy fogjuk hívni?

- Természetesen Richárdnak.

- Jaj, nem látod, hogy kislány!

- Akkor Regina lesz - jelentette ki határozottan. - Hétvégén leutazunk anyuékhoz. Ugye velünk jössz?

- Mindkét napra be vagyok osztva, de ez most így is van jól. Aranyos vagy, de kifejezett kérésedre sem fogok folyton a nyakatokon lógni.

- Szerintem a szüleim is örülnének neked, tudod, hogy nagyon szeretnek.

Rini némán bólintott, és, hogy elűzze barátnője aggodalmát, elmosolyodott.

- Most tényleg nem tarthatok veletek, de majd legközelebb.

- Ó, hogy elszaladt az idő, és még át sem öltöztem - nézett Felícia az órára.

Nem tudta, hogy ma csak megbeszélés lesz, vagy már dolgoznia is kell, és azt sem, hogy kap-e a Riniéhez hasonló munkaruhát, így egy elegáns, mégis kényelmes öltözéket választott. Marina is gyorsan összeszedte magát, és vidáman indultak a szálloda felé. Az újoncot kedve­sen fogadták. Megmutatták neki az épületet a pincétől a padlásig, majd azokat a feladatokat, melyeket el kellett végeznie. Felícia mindent megcsinált, amivel megbízták. Napi hat órában dolgozott, 10-16-ig, amikor a vendégek többsége házon kívül tartózkodott, így alig találkozott velük. Szívesen sürgölődött a mosókonyhában, de a vasalás ellen sem tiltakozott, pedig a nyári melegben az nem volt a legkellemesebb tevékenység. Néha a szobák takarításában, vagy a konyhában is kisegített. Hamar megszerették barátságos, vidám személyisége, szorgalma miatt.

Richárd délutánonként a szemközti parkban várt rá, vagy beült az étterembe egy kávéra, üdítőre, amíg a lány végzett.

A következő hétvégén, ígéretükhöz híven elutaztak Jánosházára, a Bakony ölelésében fekvő kistelepülésre, ahol Felícia szülei izgatottan várták őket. Anna olyan terülj-terülj asztalkát varázsolt, hogy nem győzték dicsérni. Richárd és Ferenc néhány mondat után úgy beszél­get­tek, mintha évtizedek óta ismernék egymást. Elvégre a férfinak nem volt idegen a vidéki élet, hiszen ő is sok időt töltött a Balaton felvidéken, nagyszüleinél. Anna kezdeti nyugtalansága elpárolgott, ahogy a fiatalokat nézte. Kétség sem fért hozzá, hogy Richárd őszintén szereti lányukat. Figyelmes, közvetlen stílusával már az első találkozás alkalmával belopta magát a szülők szívébe.

****************************

A nyári szünet úgy rohant el, mintha minden óra megkergült volna, és legalább háromszoros gyorsasággal köröztek volna a mutatók a számlapokon. Felícia és Richárd szinte minden estét együtt töltöttek, de ha tehették, barátaik is csatlakoztak hozzájuk. Bence rendszeresen futott, és egyre jobban bírta az edzéseket. A parkban gyakran találkozott Zsanettel. Ilyenkor Aton játékosan betoppantott a férfinak, futott vele egy darabig, majd visszakocogott gazdájához. Vége felé járt az augusztus, amikor egyik ilyen esti tréning alatt hirtelen megdörrent az ég, és olyan vihar kerekedett, hogy a víz hömpölyögve zúdult le az utcákon. Zsanett bőrig ázva állt egy nagy fa alatt, és Atont öltöztette, hogy el tudjanak indulni.

- Jöjjön, adja a kezét, és futás, mielőtt leszakad egy faág, és baja esik! - kiáltotta Bence, amikor melléjük ért.

 Zsani nem bajlódott a rögzítő csattal, inkább egy mozdulattal leemelte a hámot kutyája hátáról, és a férfi felé nyújtotta a kezét. Kifulladva értek a házhoz, ahol Zsanett lakott.

- Gyere be, főzök egy teát! - ajánlotta a lány.

- Köszönöm, azt hiszem, az jól fog esni.

Beléptek a kapun, és a nyitott verandán megálltak egy pillanatra, hogy a kutya megszabadul­hasson a szőrén csillogó vízcseppektől. Aton szemmel láthatóan élvezte a kalandot. Többször is megrázta magát, majd vidáman körbeugrálta gazdáját.

- Hogy fog kinézni a falam, ha a kutyája összecsapja? - kérdezte egy idős nő, aki olyan hirtelen csapott le rájuk, akár a vihar. - Csináljon már vele valamit! Na és arról szó sem lehet, hogy férfiakat hozzon ide!

- Mindjárt megtörlöm Atont, nem fogja bevinni a vizet a lakásba - válaszolta Zsanett.

- Még csak az kéne, hogy odabent is ilyen koszt csináljon! Ha látná, hogy néz ki a lábazat, itt ahol összecsapta - hajtotta a nő, mint egy felhúzott verkli, de legalább a férfi témát nem firtatta tovább.

- Ki ez az asszony? - kérdezte Bence megdöbbenve, amikor már ajtón belül voltak.

- A házinéni. Ő a főbérlő. Nem ismeri a szomszédját? Maga lakik itt régebben.

- Esküszöm, még nem volt hozzá szerencsém. Harap is időnként vagy csak tüzet okádik?

- Csak utóbbi, én meg ráhagyom - nevetett a lány. - Tudja nem könnyű egy ilyen lakótárssal tökéletes albérletet találni - rámutatott szőrös kedvencére, majd a konyhába invitálta a férfit. - De foglaljon helyet, mindjárt hozom a teát.

- Nem sürgős, szerintem előbb vegyél valami száraz ruhát, mert tüdőgyulladást fogsz kapni.

Zsanett kicsit meglepődött, nem tudta mire vélni, hogy a férfi hirtelen tegeződésre váltott. Ezért inkább úgy tett, mint aki meg sem hallotta.

- Rendben, de hozok magának is egy törölközőt, mert feltételezem, nem kevésbé vizes, mint én.

Bence alaposan megtörölközött, mire Zsanett átöltözött, és feltette a teavizet forrni. Aton elégedetten hevert hatalmas kosarában, és a bundáját tisztogatta.

Zsanett kitöltötte a teát, és az asztalra tette a bögréket.

- Egészségére, remélhetőleg nem csak a tüdőgyulladást, de a náthát is elkerüljük.

- És mi lesz a tegeződéssel? - érdeklődött Bence.

Zsani értetlenül nézett a férfira.

- Az előbb már tegeződtünk, akkor illene pertut innunk, nem?

- Tegeződtünk? Erre nem emlékszem.

- Pedig azt mondtad a kapuban, hogy: gyere be, főzök teát.

- Ne haragudjon, biztos csak a nagy kavarodásban...

- Szerintem tényleg hagyjuk ezt a magázódást, és igyunk arra is, hogy ne csak a nátha, de még a házinéni is kerüljön el bennünket - mondta Bence.

- Úgy legyen - kacagott a lány, és összekoccintották a bögréket.

*****************************

Az iskolakezdés előtti vasárnapon mindkét lány szabadnapos volt, így elhatározták, hogy felmennek a Szalamandra tóhoz piknikezni. Richárd örült az ötletnek, szerette a fenyvesben meghúzódó kristálytiszta tavat, melyet a Béke forrás táplált vizével. Miután a férfi felvetette, hogy bográcsban főzhetnének is valami finomat, hogy ne csak szendvicseket egyenek egész nap, szinte a fél házat bepakolták az autóba. Hármasban indultak el, mert Bence telefonált, hogy halaszthatatlan dolga akadt, ezért csak később csatlakozik hozzájuk. Kellemes, kora őszi idő volt. A tó, mint hatalmas tükör mutatta felszínén, az ég kékjét, az erdő zöldjét, barnáját, meg a környékbeli kopár sziklák szürkés árnyalatát. Talán ezért is nevezték Szalamandra tónak. A napsugarak élettelivé és ragyogóvá varázsolták ezeket a színeket. A kialakított pihe­nő­hely mellett táboroztak le. Útközben láttak néhány horgászt, de ezen a szakaszon egyedül voltak a parton. A lányok megtisztították az alapanyagokat a gulyásleveshez, míg Richárd csinos kis máglyát rakott.

- Boszorkányégetésre készülsz? - ugratta Felícia a magasba csapó lángnyelveket bámulva.

- Nem. Téged már megfőztelek, így csak szimplán ebédet készítünk - válaszolta a férfi a tűz mellett guggolva.

Ekkor Bence parkolt le kocsijával egy közeli fa árnyékában. Kiszállt, megkerülte az autót, és kisegítette útitársát.

- Nem egyedül jön, egy lány van vele - narrálta Felícia az eseményeket.

- Ne bámuld már olyan feltűnően! - rángatta meg Richárd kedvese rövidnadrágját.

- Sziasztok. Bocs a késésért, de zűrös éjszakánk volt - mondta Bence, amikor odaértek hozzá­juk.

- Ne hozd már zavarba az ifjú hölgyet! - vigyorgott Richárd barátjára.

- Ne ízléstelenkedj, másról van szó - válaszolta Bence, és komoly maradt.

Kölcsönös üdvözlések és bemutatkozások után körül ülték a nagy faasztalt. Marina kávét töltött, és apró sajtos pogácsát kínált mellé.

- Mi történt? Meséljetek már! - Sürgette őket Felícia.

- Tegnap kora este találkoztunk a parkban, mint majdnem minden nap. Már akkor is feltűnt, hogy Aton, Zsani vakvezető kutyája, nincs a legjobb formájában. Futkározás és szimatolás helyett, csak feküdt az árnyékban - kezdte Bence, mivel a lány nem szólalt meg. - Nem vacso­rázott, ami már több mint gyanús egy ilyen pákosztos állatnál. Egy órával később már lábra sem tudott állni. Zsanett felhívta az állatorvost, aki a kései időpont ellenére is fogadta őket, de nem ment ki házhoz, mondván, felszerelés nélkül nem valószínű, hogy meg tudná állapítani a probléma okát. Nos, ekkor újabb telefon a taxi társasághoz, hogy lennének-e oly kedvesek beszállítani őket az állatkórházba. Nem akadt vállalkozó sofőr, főként, hogy be kellett volna emelni a hatalmas németjuhászt a kocsiba. Régóta ismerjük egymást, de sajnos nem jutott eszünkbe telefonszámot cserélni, és arról sem beszéltünk, hogy pontosan melyik házban lakom. Szerencsére Eszter nénihez csengetett be Zsani, aki elkísérte hozzám. Nem mondom, hogy egyszerű feladat volt, de végül megérkeztünk a rendelőbe, ahol a doki alaposan kivizs­gálta Atont. Mérgezés... - tette hozzá halkan a férfi, kis szünet után.

Zsanett elfordította a fejét. Napszemüvege alól vékony kis patakocska indult meg mindkét oldalon. Rini mellé ült, és átölelte.

- Van azóta valami fejlemény?

- Reggel visszamentünk. Azt mondta az orvos, hogy csoda, hogy túlélte az éjszakát, ez adhat reményre okot, de bármi megtörténhet.

- Rendben lesz minden, fel fog épülni. Higgy nekem! Ez olyan női megérzés - mondta Felícia a tőle megszokott optimizmussal. - Van fényképed Atonról?

Zsanett elővette mobiltelefonját, és átnyújtotta.

- Olyan hatalmas, amilyennek a neve alapján elképzeltem. Milyen szépek vagytok ezen a képen, ahol egymásra néztek. Esküszöm, olyan, mint egy szerelmes gavallér - nevetett Felícia, és mindenkinek megmutatta a fotót. A többiek helyeseltek.

Ezen még Zsanett is elmosolyodott.

Az ebéd hamar elkészült, és nagyon finom lett. Miután eloltották a tüzet, és kicsit össze­rámol­tak, jóllakottan lustálkodtak és beszélgettek a fűre kiterített plédeken. Bence emlékezetből néhány vázlatot készített Atonról. A legjobbat részletesen kidolgozta, és körbemutatta a kis társaságban. A rajz nagy tetszést aratott.

- Megmutatod nekem is? - kérdezte Zsanett.

Bence zavartan adta át a grafit rajzot. Nem nagyon értette a kérést annak tükrében, hogy a lány azt mondta neki, hogy semmit sem lát. Zsanett várakozón nézett fel a férfira, majd meg­szólalt.

- Szeretném, ha elmondanád, mi hol található a lapon, és körberajzolnád az ujjammal, mintha az lenne a ceruza!

 Bence mellé guggolt, és részletesen elmagyarázta és megmutatta a felé futó állat testrészeinek helyzetét.

- Úgy rajzoltam le, ahogy első találkozásunk alkalmával láttam a parkban.

- Nagyon szép lehet. Megtarthatom a képet?

- Persze, de ez csak egy emlékezetből, meg a fotók alapján összerakott vázlat.

- De nagyon élethű lett. Szerintem is érdemes megtartani - mondta Rini.

Zsani az ölébe tette a képet, és szomorúan meredt a távolba.

- Azt hiszem, felhívom a dokit.

- Nem akarok ünneprontó lenni, de lassan ideje lenne indulnunk - állt fel Richárd. A többiek is csatlakoztak hozzá, magára hagyva a lányt, hogy nyugodtan telefonálhasson. A beszélgetés végeztével ő is felállt, lerázta és összehajtogatta a plédeket, majd elindult a hangoskodók irányába.

- Várj egy kicsit, mindjárt segítek, mert itt kisebbfajta káosz alakult ki! - lépett hozzá Felícia.

- Jó hírt kaptál, igaz? Nyugodtabbnak tűnsz - kérdezte Rini.

- Igen. Aton jobban van, már ivott is néhány korty vizet, és ugyan még gyenge, de már lábra tud állni.

- Ugye megmondtam! - ujjongott Felícia.

- A kis boszorkánynak mindig igaza van - tromfolt rá Richárd miközben hátulról átkarolta kedvesét.

Marina és Zsanett összeölelkeztek, és vidáman körültáncolták a kocsit a szanaszét heverő csomagok között. Amíg a férfiak bepakoltak a csomagtartóba, a lányok telefonszámokat cseréltek, és új barátnőjük lelkére kötötték, hogy hívja őket bátran, ha bármiben segíthetnek.

 Rini most Bencéékkel utazott, ők úgyis az egyetem előtt haladtak el, így megspórolhatta az esti gyaloglást.

Két órával később füstszagtól mentesen, illatosan, tiszta ruhában érkeztek meg a rendelőbe. Aton nagy füleivel azonnal radarozni kezdett, amint meghallotta gazdája hangját. Zsanett be­lépett a helyiségbe, és letérdelt kutyája mellé a fertőtlenítő szagú járólapra. Bence az orvossal beszélgetett.

- Kívánnak feljelentést tenni, mert akkor kiállítom a megfelelő nyomtatványokat?

- Nem zárható ki a szándékosság? - kérdezte a férfi.

- Én csak annyit tudok, hogy nem túl nagy mennyiségű, rágcsálók ellen használt méreganyag került a kutya szervezetébe. Szerencséjük volt, ez rosszul is végződhetett volna - válaszolta az orvos.

- Nem hiszem, hogy érdemes lenne feljelentést tenni - mondta Zsani még mindig Aton mellett térdelve.

- Szerintem annyiból jó lenne, hogy ha előfordul több bejelentés, akkor hátha mégis sikerülne felderíteni, ha valóban szándékosság van a háttérben - elmélkedett Bence.

Ezt a felvetést az orvos is helyeselte, így abban maradtak, hogy másnap a lány bejelenti az esetet a rendőrségen.

- Hazavihetjük Atont?

- Talán jobb lenne, ha az éjszakát még itt töltené, de ha magától felkel, akkor nem bánom.

Zsanett megsimogatta kutyáját, és Bencével együtt kiment az előtérbe. Aton sípolva nyüszö­gött, majd felállt, és bizonytalan léptekkel megindult utánuk. Hazaérve a férfi körülnézett az udvarban, majd később, amikor futni ment, a parkot is alaposan szemügyre vette, de semmi gyanúsat nem talált. Hétfő reggel Zsanett felhívta a rendőrséget, de csak nehezen tudta meg­értetni a vonal végén lévő férfival, hogy miért nem tud bemenni, hogy személyesen tegyen feljelentést. Végül mégis csak kiment egy járőr felvenni az adatokat. Unottan hallgatta Zsanett mondandóját. Nem igazán érezte át a helyzet súlyát, főként, hogy az állat életben maradt. Zsanett elkeseredve hívta fel barátnőit, hogy beszámoljon a fejleményekről.

- Elképesztő ez az érdektelenség. Még mindig nem akarják felfogni, hogy nem pusztán egy háziállatról van szó. A munkakutyák nehezen pótolható segítőik gazdáiknak. Ráadásul nem csupán anyagi szempontból nagy veszteség, ha idő előtt elpusztulnak, bár ez sem elhanya­golható érv. A kiképzést még az is nehezíti, hogy kevés a megfelelő tulajdonságokkal bíró állat, akikből megbízható segítőtárs válhat.

**********************************

A főszezon véget ért a szállóban, a tanítás is megkezdődött az egyetemen, így Felícia csak ritkán vállalt egy-egy helyettesítést. Inkább a tanulmányaira koncentrált. Utolsó évesként sok időt töltött a gyakorló intézményben a gyerekek között. Hiába sulykolták beléjük, hogy nem szabad kivételezni a kicsikkel, nagyon nehezen tudta megállni, hogy ne kedveskedjen, leg­alább egy-egy simogatással, mosollyal a kis kedvenceinek. Az első évfolyamosok közül meg­ismerkedett egy sportos, vidám lánnyal, őt ajánlotta be Rinihez, albérlőnek. Eleinte lelki­ismeret-furdalása volt a költözködés miatt, de később, amikor látta, hogy milyen jól kijön a két lány, még féltékeny is lett egy kicsit. Szilvia ugyanis szintén szeretett esténként futni, így ezentúl már kettesben rótták a köröket, és nagyon megkedvelték egymást. Felícia azonban hamarosan meggyőződhetett arról, hogy Marina senki kedvéért sem hanyagolja el őt.

A téli szünetet lent töltötték a Bakonyban. Igaz, a hotelben nagy volt a forgalom, de Marina szabadságot kért. Mivel a nyarat végigdolgozta, most kedvezett neki a főnöke, annak ellenére, hogy karácsonykor nem szokta elengedni az egyedülállókat, inkább a családosaknak engedé­lyezte a távollétet.

Annával madarat lehetett volna fogatni, annyira boldog volt, hogy a kis ház megtelt vidám­sággal, kacagással. A díszes fenyőfa és a gyertyák szívmelengető fénye mellett már az esküvő is szóba került. Felícia májusra tervezte a boldogító igen kimondását, de szülei hamar meg­győzték arról, hogy nem célszerű egymásra szervezni életének nagy eseményeit. Előbb legyen túl a vizsgákon, és vegye át a diplomáját, aztán majd foglalkozik az esküvői előkészületekkel. Richárd, ha tehette volna, még aznap oltárhoz vezeti kedvesét, de ezeket az érveket hallva, egyetértően bólogatott. A szülők felvetették a falusi nagy lakodalom lehetőségét, de megér­tették, hogy a pár csak csendes, szolid esküvőt szeretne. Hiszen a férfi szülei, még nem olyan rég, szűk két éve haltak meg egy tragikus autóbalesetben, húga pedig Kanadában élt férjével, hároméves kisfiával, és májusra várták a következő csemetét, így ők sem vállalhatták a hosszú utazást. Kitti nagyon szomorú lett, amiért nem jöhettek haza imádott bátyja esküvőjére, de semmiképp sem kockáztatta volna saját vagy kisbabája egészségét. Még az sem javított a helyzeten, hogy végül is augusztus első szombatjára tűzték ki a szertartás időpontját.

Felícia sokat törte a fejét, hogy oldhatná meg ezt a helyzetet. De egy pár hónapos újszülöttel éppúgy nem lehet több órán keresztül repkedni a kontinensek között, mint hatalmas nagy pocakkal. Bármennyire is sajnálták, nem akarták egy évvel elhalasztani az egybekelést. A briliáns ötlet az újévi Skype beszélgetés alkalmával pattant ki Felícia fejéből.

- Mi lenne, ha elhelyeznénk az asztalon egy virágdíszt, amiben elrejtenénk egy web kamerát, így ti is részesei lehetnétek az eseményeknek. Tudom, hogy nem pótolja a személyes találko­zást, de annál több, mintha két-három hét múlva kapnátok egy videó felvételt - lelkesedett a lány.

Mindenkinek nagyon tetszett ez a kreatív megoldás. Richárd örömmel konstatálta, hogy a hozzá legközelebb álló két nő milyen szeretettel fordul egymás felé. Remélték, hogy az anya­könyvvezető beleegyezik, és találnak olyan vállalkozó kedvű, szépérzékkel rendelkező technikust, aki megvalósítja elképzelésüket.

***********************************

Az ünnepeket Bence is szüleinél töltötte Budapesten, de már 28-án visszatért Sopronba. Mióta az a kétes kimenetelű eset megtörtént Atonnal, legtöbbször együtt mentek este a parkba.

- Jöttök sétálni, vagy még dolgozol? - csengetett be a férfi Zsanetthez.

- Napok óta nem volt munkám, így csak egy regényt olvastam, de nem mondhatnám, hogy telitalálatos, szóval öltözöm, és mehetünk. Addig beleolvasnál ebbe a levélbe? - nyújtott át a lány egy borítékot.

- Felbonthatom?

- Természetesen, nem gondoltam, hogy anélkül el tudnád olvasni - mosolygott Zsani, mi­közben vastag kötött garbót húzott magára.

- A rendőrségről jött. Bizonyíték hiányában lezárták a nyomozást.

- Nos, akkor erről ennyit. Szerintem egy kutya sérelmére elkövetett esetleges bűncselekmény a legutolsó akta, amivel foglalkozni kívánnak. Főként, mert felépült, tehát nem történt tragédia. Persze az is lehet, hogy véletlenül szedte össze, csak azt tudnám, hogy hol?

- Nem hiszem, hogy közterületre mérget szórnának ki - mondta Bence. - Mégiscsak az a leg­valószínűbb, hogy szándékosan, vagy felelőtlenül a házinénid tett ki valami rágcsálók elleni szert a kertbe, vagy az alsóépületekhez.

- Meglehet, csakhogy Aton nem szokott egyedül kint lenni az udvaron.

- Tényleg, annyiszor meg akartam már kérdezni tőled, hogy ha kertes házban laktok, akkor miért voltatok olyan késő éjszaka kint a parkban, amikor először találkoztunk?

- Pedig egyszerű. Sári néni nem tűri a fűben meglapuló bűzös kutyakupacokat. Ez egyébként közterületen is elég gondot jelent. Kitüntetném azt, aki megmutatná nekem, hogy kell vakon felderíteni, és felszedni a bokrok alatt elhelyezett végterméket. Néha akad egy empatikus kutyás, aki felajánlja, hogy ha már a sajátja után felszedi, akkor Aton csomagját is eltakarítja, de ez kb. szökőévente egyszer fordul elő. Egyébként meg marad a sunnyogás, vagy a vitat­ko­zás.

- Vagy Sári nénivel, vagy a közteressel... - fejezte be a mondatot a férfi. - Utóbbi akár meg is büntethet.

- Viszont vele nem kell együtt élnem, így még mindig az a vállalhatóbb. Ráadásul általában kidumálom magam, és elengednek - mosolygott Zsani a sapkája alól.

- Úgy beöltöztél, mintha Alaszkába mennénk - ugratta Bence.

- Látod, ezért jó nekem, azt képzelek el, amit akarok. Amilyen hideg van, még az is lehet, hogy valóban Alaszkában vagyunk. Figyelnél Atonra, nehogy összetűzésbe kerüljön a jeges­medvékkel?

Nevetve léptek ki a havas utcára.

- Várj, ettől a rénszarvas csordától nem lehet átkelni - kapta el Bence a lány karját a járda szélénél.

- Nem bánnád, ha beléd karolnék? - kérdezte Zsani, miután már harmadjára csúszott meg a síkossá vált úton. - Aton mancsa nem csúszik, de én nem törném ki a nyakam, ha egy mód van rá.

- Természetesen - nyújtotta a karját a férfi.

Átértek a túloldalra. Zsani lecsatolta a pórázt Aton nyakörvéről. A kutya boldogan futott a puha fehérségben. Néha belefúrta az orrát a hóba, és amikor felemelte szép fejét, vicces kis kupac maradt széles orrnyergén. Megrázta magát, betoppantott, majd vidáman elszaladt, kapkodta a hulló pelyheket, melyek előtte táncoltak a levegőben.

- Látom, elég bizonytalanná váltál.

- Bizonyos értelemben ki nem állom a telet. A vastag hóréteg alatt eltűnik az összes támpont. Nem érzem a járda repedéseit, sajátosságait, azt sem, hol a szegély, vagy a füves rész. Termé­szetes, hogy Aton sem tudja tökéletesen megítélni, ha nem takarítják a járdákat. A hóekék által felkupacolt hegyek pedig igazi kihívást jelentenek. Nem könnyű, de azért túléltünk már néhány telet. Majd csak kitavaszodik ismét.

- Ha már erről beszélgetünk, nem veszed tolakodásnak, ha visszatérek egy régi témánkra, amit a rendelő előtt nem boncolgattunk?

- Nem haragszom semmilyen kérdés miatt. Jobb a kínos feltevéseket eloszlatni, mint lenyelni a hátunk mögötti szóbeszédek keserű piruláit. De nem igazán emlékszem, miről volt szó?

- Hogy is mondjam? Arról, hogy nem gondoltam a mozgásod alapján, hogy semmit sem látsz.

- Ez azért van így, mert 16 éves koromig láttam. Nem mondhatnám, hogy tökéletesen, de elég jól. Ráadásul a sérültek között sincs két egyforma, akár az egészséges emberek közt. Van, aki siet, mások tipegnek, szálegyenesen, vagy meggörnyedve, fal mellett osonva, vagy törtetően a járda közepén, szinte mindenkit letarolva. A vakon született emberek mozgása gyakran tűnhet rendellenesnek, de még ez sem általános. Vannak, akik mereven tartják magukat, és nem for­gatják a fejüket, mások meg ezt is megtanulják, mármint, hogy a hangok irányába fordul­janak. Néha egy aliglátó, a csekélyke látás maradványával, sokkal inkább tűnhet elesettnek, kiszolgáltatottnak, mint kutyájával egy teljesen vak. Bár látod, esetenként a körülmények egy pillanat alatt fordíthatnak ezen.

- Nem értem. Aki akármilyen keveset is, de lát valamennyit, az miért tűnhet esetlenebbnek?

- Azért, mert a képmozaikok, amiket tapasztal, nem segítik, hanem zavarják, és ettől bepáni­kol. Például gondolj csak bele, hogy mennél le egy lépcsősoron, ha folyamatosan hullámzana a széle. Hiába tapintja a bottal, hogy szilárd a felület, a látvány becsapja az agyat és olyankor elég nehéz reálisan értékelni a helyzetet.

- Veled mi történt, baleset ért, vagy valami betegség okán vesztetted el a látásodat?

- Tulajdonképpen fogalmam sincs róla. Kezdődött egy genetikai rendellenességgel, hiszen sosem volt tökéletes a látásom, mindig is gyengébb volt a szemem az átlagosnál. De hogy miért vált le a retinám, és miért pont akkor, arra nem derült fény.

- Hogy lehet ezt feldolgozni 16 évesen? - állt meg Bence, és szembefordult a lánnyal, hogy az arcáról sokkal többet leolvashasson, mint amennyit a szavai elárulnak.

Zsanett lesütötte a szemét, és sokáig hallgatott. Majd felnézett a férfira, és csak ennyit mondott:

- Amikor azt hiszed, hogy minden összeomlott körülötted, bekapcsol az életösztönöd.

 

A könyv borítója

Folytatjuk.

*****************************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

MÁTYÁS RITA: Szilvafa virágzás...

Csicsergő természet,
bódult illatával,
kertem szilvafája,
Menyasszony ruhában.

Szerelem pompája,
burjánzik kertekben,
téli kábulatból,
immár felébredve!
Csivitelő fecskék,
cikázó villámok,
döngicsélő méhek,
mézelő virágok.
Millió tűzcsókját,
hinti reánk a nap.
Szikrázó fátylával,
áldást osztogat.
Szerelem áldása,
immár megfoganva.
Gyümölcsöknek száza
Kéklik a lomb között,
Kertjeinkbe a nyár,
észrevétlen szökött.

2016.03.30.

…………….................…...

Széll Magdolna: Az én Alföldem

 Fekete földön éltem életem,

bárhol járok, odahúz kun szívem,

szivárványhártyámban él a róna,

közepében akácos kis tanya.

Szél borzolja az árpa táblát,

megcsúfolva a kék óceánt,

szemünk siklik a zöld ringásban,

ezer hullám, egy dobbanásban.

Messze beolvad zöld a kékbe,

rikoltva kering fenn a vércse,

zsákmányt talált a búza között,

vackába menekül az üldözött.

Piruló pipacs, lila szarkaláb,

modellt a festőnek híven áll,

nem marad le a búzavirág,

szerény szépsége ecsetért kiállt.

Sok az, mit e földtől tanultam,

egyenes a gerinc a görnyedt hátban,

szilárd erő van a paraszt markában,

életet sarjaszt a föld sarában.

2016.

.....................................

Ylen Morisot: Párnán

Sebesen,

hevesen

lüktet a vérem,

fejemben érzem,

zakatol a fülemben,

remeg párna pihéje,

erősödik szívem zenéje,

cihában dübörög hangosan

életem, vérem, szerelmem ritmusa.

....................................

Szentesi H Gyöngyi: Gondolat…

Oh, ha a gondolatom életre kelthetném,

Majd sasként szállnék, és az égig repülnék.

Itt hagymám a testem had pihenjen csendben,

Hogy ne érezném azt, amit most éppen kell.

Átszelném az egész eget, hogy érezzem,

milyen jó nekem.

Kiteríteném jó nagyra mind két szárnyam,

Lenézve láthatnám az egész hazámat.

Szépséges Badacsony, a Bükk és az Alföld,

Dombok, hegyek, völgyek és a minden, ami szép,

Megcsodálnám fentről a Duna, Tisza csillogó szépségét…

S haza, hol a testem vár csak fáradtan szállnék.

Addigra elszállna minden rossz mi itt volt.

Csendben emlékeznék, semmit nem éreznék,

Csak felszabadultságot, mit a sas érez…

Jó volna szállni, test nélkül repülni,

madárként lebegni…

.........................................

Zsigai Klára: Élet csónakjában

(Dr.Csókay Andrásnak)

Ha meginog élet csónakja, elfogy a lélegzet,
Lelkekre árnyak hullnak, felhők tornyosulnak.
Reszkető kéz még remél, bátorság lábakba száll,
Akkor kell, az igaz, hű Barát!

Láttál már: éledő rügyet, boldognak induló életet,
odvas, öreg fákat, kerékbetört sorsokat,
Nemzetre, gyermekre hulló könnyeket.
Szemekben boldogságot, hitbe vetett csodát.

Búcsúszót már kimondani nem tudót,
tehetetlenség keserű záporát.
S hogy a halál is lehet jó barát,
Magányban elvetélt sors még az égbe kiált!

Oly kegyetlen a világ, ajtók sorra csukódnak.
Ki gyújt fényt az értelemnek?
Ki tehet ellene?
Mindennapos iszonyatok országának,
utolsó szenvedés hideg verítékét ki töröli le?

Csak az látja, ki érzi, mit felhő eltakar.
Lelkekbe erőt adsz, hitet teremtesz.
Tetted, szereteted mindent elmond.
Utolsó reményt égből lehozod.
Velünk lélegzel.

 "Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!"
 (Zsigai Klára)

*****************************

4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

ÁRVAY MÁRIA: Utcazenész

"A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér."

 (Claude Achille Debussy)

Árvay Mária

A harmonika ezen a napon is gyönyörűen szólt Attila kezében. Lélekemelő dalokat tudott elővarázsolni a hangszerből.
Az utcán jöttek-mentek az emberek. Többen közönyösen haladtak el mellette. Voltak olyanok is, akik sietősen, a másikat félrelökve loholtak az indulni készülő buszhoz.
Leginkább a gyerekek álltak meg bámészkodva, s figyelték, hogyan játszik a bácsi azon a nagy hangszeren. Szüleik nem egyszer figyelmeztették csemetéiket, hogy ne tátsák már a szájukat, hanem siessenek, mert ők ugyan nem fognak rájuk várni.

Voltak, akik rosszalló tekintetet vetettek az utcazenészre, sehogy sem akarták elfogadni tevékenységét ilyen környezetben.
Attilának a hangszere volt a legjobb barátja. Már gyermekkora óta zenél, édesapjától örökölte a tehetségét. Sok rendezvényen fellépett már, s ő volt az, aki a ballagásokon kísérte az osztályokat szebbnél-szebb ballagási dalokkal. Saját ballagásán is ő játszott.
Nem akart komolyzenei pályára lépni, szerette a könnyed, örökzöld, fülbemászó dallamokat.
Jelenleg, hivatalos engedéllyel, utcazenészként keresi kenyerét. Különböző stílusban játszik: decemberben a gyerekeknek mikulásváró dalokkal szerez meglepetést,  Valentin-nap alkalmából órákon át szerelmes dalokkal szórakoztatja közönségét, a hölgyeknek is kedveskedik zenei szépségekkel, a költészet napja alkalmából megzenésített versekkel rukkol elő, nyáron a hőséget csillapító vidám slágereket játszik.
Amikor észreveszi, hogy valaki szomorú, vidám akkordokat csalogat elő a hangszeréből.
Mellette található egy szép, nagy, szív alakú doboz „Szívhez Szóló Muzsika” felirattal. Ide lehet adakozni.
Sajnos, nem megy túl jól, csupán a napi betevőre és a bérleti díj fizetésére elég, amit kap.
Utcai zenészünk elég sokat nélkülöz, hiszen ki van téve az időjárás viszontagságainak, mégis lelkes, a zene szeretete fűti.

 

Az utcazenész...

Ezen a napon felhős, hűvös, kissé szeles idő volt egész nap. Munkája végeztével Attila kissé átfázva, és fáradtan tért haza.
Felesége finom, meleg vacsorával várta.
- Milyen napod volt ma? – kérdezte Andi- fáradtnak látszol.
- Az is vagyok. Érzem, valamin változtatni kellene.
- Hiszen olyan gazdag a repertoárod, mi mást játszhatnál még?
- Nem tudom. Érzem, sokaknak semmit sem jelent a játékom. Kicsit olyan, mintha mindig magamnak játszanék.
- „A muzsikusnak dalból van a lelke…” – dúdolta Andi.
- Valaminek történnie kell, hogy érezzem, szükség van a játékomra! – sóhajtotta Attila. A zene az életem! Rengeteg gyakorlás fekszik minden eljátszott dallam mögött, ezt csak az tudja, aki maga is zenész, vagy intenzíven muzsikál. A dallamok nem másznak bele csak úgy az ember fejébe/kezébe.

Egy szerdai napon történt valami, ami mindörökre megváltoztatta utcazenészünk életét. A sok-sok kitartó gyakorlás meghozta gyümölcsét.
Ezen a bizonyos napon is egyre másra muzsikált. Saját hangulatát is javítandó, pörgős talpalávalóval fűszerezte játékát.
Egyszer csak azt vette észre, hogy valaki csillogó szemekkel nézi. Most nem egy gyermek állt meg előtte, hanem egy mosolygós, fiatal hölgy.
- Bravó! Gratulálok! Szinte táncolni volna kedvem! Ön igazán tehetséges!
- Köszönöm – mosolyodott el Attila.
- Van kedvenc száma, mit játsszak?
- Nekem sok van – nevetett vidáman a nő- talán a Próbálj meg lazítani-t.
Már fel is csendült.
- Komolyra fordítva a szót – mondta a fiatal nő csillogó szemmel- lenne az Ön számára egy komoly javaslatom. Tudja, mozgásukban és látásukban korlátozott gyermekek számára vezetek munkatársaimmal zenés terápiát „Gyógyító dallamok” címmel. Látnia kellene, mennyire élvezik a muzsikát.
Számos esetben CD-ről adjuk a háttérzenét, de az élő zene az igazi. Szeretném, ha Ön csatlakozna hozzánk, s ha tetszik, akár rendszeresen is foglalkoztatnánk. Nem önkéntes alapon!
Mindezt szinte egy szuszra mondta.
- Elnézést, hogy megkérdezem- hebegte Attila, ha a gyermekek mozgásukban, illetve látásukban korlátozottak, hogyan tudnak zenére mozogni?
- Ki-ki a maga képességeihez mérten. Többen táncolnak is. Mindenkinek van segítője, akikkel együtt pompásan összehangolódnak. Mindenki átérzi a muzsika szükségességét és jótékony voltát.
Időnként dél-amerikai ritmusokat is belecsempészünk.
- Köszönöm – mindenképpen elmegyek, érdekel a program.
Megbeszélték a pontos címet, s a legközelebbi terápia időpontját.

Amikor Attila belépett a tágas, nagy, világos terembe, szívét valami melegség járta át. Mosolygós arcok tekintettek rá, innen is, onnan is.
A teremben kellemes meleg volt, s jó tágas, hogy táncolni lehessen benne.
- Gyerekek! – mondta Viki, a terápia vezetője. Hadd mutassam be nektek Attila bácsit. Harmonikájával varázslatos hangulatot fog teremteni, majd mindjárt meghalljátok!
Zenészünk egyre másra játszotta a vidámabbnál vidámabb dalokat. Csak azt látta, hogy körülötte minden csupa mozgás, tánc, vidámság. A segítők gondoskodtak arról, hogy a kevésbé jól mozgók is jól érezzék magukat.
Sokan ritmusra tapsoltak, volt, aki dobolt, sokan egymásba kapaszkodva különböző tánclépéseket tettek.
A zenés előadás után mindenki Attila körül nyüzsgött, többen a hangszerét szerették volna megcsodálni. Volt, aki próbálta megszólaltatni, de kezük túl kicsi volt ahhoz, hogy a harmonikát húzzák. Attila sokaknak ebben is segített, nagy derültséget váltva ki mindenkiből.
Csillogó szemek körös-körül, s valami, a muzsika által felidézett, szavakkal nem szemléltethető hangulat.

Száz szónak is egy a vége. Attila rendszeresen járt a gyerekekhez zenélni, így utcai zenélését egyesítette a gyógyító muzsika csodálatos munkájával.
- Ez az, amit mindig is hiányoltam- mondta otthon feleségének. Ez az öröm nem mindenhol és nem mindenkinek adatik meg, szerencsés helyzetben vagyok.
- A zene ölelésében minden jó – mondta mosolyogva Andi. Aki ezt megtapasztalja, kincset talál.

*****************************

5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

……………………………………………………………………

 Kedves olvasóink! Várkonyi Kitty 5. Parancsolat című regényét technikai okokból csak mostantól áll módunkban folytatni…(A szerkesztőség)

………………………………………………………………….

VÁRKONYI KITTY : 5.  PARANCSOLAT

(18.  RÉSZ)

 Peti kétszer is járt Marikát keresve anyjánál. A lakásban csend volt, semmi nesz nem hallatszott. Még az ajtó kulcslyukán is bekukkantott, hátha felfedez valami életet odabent.

 Munka után szaladt fel, ilyenkor délután már mindig otthon volt anyja is, Marika is, a kis Emőről nem is szólva. De se most, sem előzőleg nem találta nyomát senkinek. Kissé magára hagyottnak érezte magát e kettős kudarctól, nem is értve miért tört rá újfent ez az érzés. Hiszen nem akart már anyjával élni, elmúltak azok az illúziók, amik ébren tartották iránta a ragaszkodást. Mégis fájt valami belül, talán épp az a seb, ami a lélekből sose vérzik elő, mégis ott van, észrevétlenül növekszik és kínoz, amíg végül, hatalmas űr nem lesz belőle. Kicsit még várakozott az ajtóban, hátha legalább Pali megérkezik majd, és megtudhatja, hol vannak az övéi.

 A szomszéd ballagott a saját lakása felé, lassan, komótos léptekkel, meggörnyedt háttal lépcsőzve, hát köszönt neki.

– Jó napot! Bánki bácsi, nem látta az anyámat és a testvéreimet?

– Jó napot fiatalúr! A mamája már hetek óta nincs itthon. A pici lányt vitte magával, azt láttam, de a nagy már előtte se volt. Hetekkel azelőtt már nem volt itt.

– Köszönöm, Bánki bácsi – fordult el csalódottan a fiú.

– Szívesen fiam. Na, Isten áldja!

Ahogy elindult a lépcsőház felé, akkor jutott eszébe, hogy Palit nem is kérdezte. Mindegy, nem is érdekes. Majd még később átszalad ide, hátha Marika mégis itt lesz. Elképzelni sem tudta, mi történhetett. Még nincs túl késő, úgy érezte. Katinka felé vette az utat. A szeptember végi fák, szórták az elhalt leveleket, minden felé avar szálldosott a hűvös szélben.

Várkonyi Kitty

 Majdnem nyolc óra volt már, mire kiért Rákoskertre. Katinka sem volt otthon. A lány anyja neheztelve bámult rá, a kései zavargás miatt. Barátságtalan hangon beszélt vele. Mint megtudta, Katinka színházba ment a barátaival.

Peti kínzó féltékenységgel gondolt a lányra, aki most épp jól érzi magát másokkal, ő pedig itt áll egyedül és senki nincs, aki legalább gondolna rá. Leült a buszmegálló padjára és várt. Cigarettát vett elő, mélyen beszívta a keserű füstöt, nézte a sárgulni készülő foltos leveleket a fákon. Katinka sokára érkezett meg. Rendkívül csinos volt, feketén fénylő harisnyás lábán körömcipő, karcsú derekán feszülő vékony szövésű kötött, vajszínű mini ruha volt, rajta kis piros blézer. Fekete táskáját lóbálva lépdelt, néha hátradobva előrehulló hosszú haját. Nem volt vele senki, Peti látta, amint lelép a busz lépcsőjéről, sietve megindul haza, majd kulcsával nyitja a kaput. Nem ment oda hozzá, a lány észre sem vette őt. Mire a házba lépett, a fiú már az utca végén járt, elindult a munkásszálló felé.

Sokszor visszagondolt erre az estére. Ahogy dobogó szívvel várta a lányt, ahogy megpillantotta, ahogy elment a bátorsága és mégse szólt neki, hogy ott van. Soha nem beszélt erről senkinek.

Katinkával viszont találkozni akart, és ezt az akaratot alaposan megacélozta. Már másnap ott állt a munkahelye előtt.

– Szia, Katinka! – mosolygott rá, ahogy a lány mellé ért.

– Szia – csodálkozott rá a lány. – Hát, te meg mit keresel itt?

– Gondoltam, hátha volna kedved sétálni velem. Én ma korábban végeztem a sörgyárban. Hiányoztál.

– Érdekes, te nem hiányoztál nekem – vonta meg a vállát a lány. Mosolyogva dobta hátra a haját és elindult a fiú mellett.

– Haza kell mennem, mert anyu vár. Ha gondolod, mehetünk gyalog is, de csak ennyi időm van. Egyébként nem vágyok sétálni, mert járok épp eleget itt – intett maga mögé, a munkahelye felé.

– Az más. Most a szabadban járhatsz.

– Ej, de remek, tényleg.

Peti nem érezte ki a gúnyt Katinka szavai mögül. Mesélni kezdett az életéről.

– Tudod, nem oly régen jöttem fel Pestre. Intézetbe voltam. Ott éltem öt évet. Az öcsémmel.

A lány döbbenten nézett rá, azonnal elfeledve, hogy váratlanul érte a látogatás és a terhesnek ítélt séta javaslata.

– Komolyan? És miért voltatok ott? Öcséd hány éves?

– Gondolod, viccelek? Mind a hatunkat elvittek.

– Hatan vagytok testvérek?

– Nem. Heten. Anyám szült egy lányt, de nem az apánktól. Férjhez ment újra.

Katinka szánakozva nézte a fiút, hallgatta az életét, mint valami mesét, ami érdekli, de épp oly valószerűtlen volt számára, mint a Piroska és a farkas története.

– Hú. Akkor nekem kicsit jobb volt. Igaz, az én szüleim is elváltak, de nekem nincs tesóm. Viszont megmaradt a régi lakásunk és a gyámhatóság szerint az enyém. Csak fizetni kell a bérleti díját, tudod, tanácsi.

  Ahogy a fiúra emelte a tekintetét, azonnal tudta, hogy valamit nem kellett volna mondania. A felcsillanó fény Peti szemében, zavarba ejtette.

– A többi testvéredről mit tudsz? – Kérdezett inkább, és elhatározta, hogy semmit nem mond magáról tovább.

– A legidősebb húgom is kint van már, de nem tudom hol. Anyámnál volt, de onnan elment már, semmi hírem róla. Mari a neve, annyi idős, mint te.

– Honnan tudod, mennyi idős vagyok? – Csodálkozott Katinka – Sokkal fiatalabbnak szoktak saccolni mindig, mint ami valóban vagyok. Meg aztán, nem szoktak ilyen idős lányok dolgozni, én pedig már egy éve dolgozok. Estin akarok majd továbbtanulni. Anyu nem tart el, ő is férjhez ment másodszor. Szeretem a férjét, nagyon jó fej. Azt hiszem, engem jobban szeret, mint a saját édes fiát. No, mindegy.

  Eszébe jutott, hogy nem akar magáról beszélni, és mégis azt teszi. Zavarba jött ettől és elhallgatott.

– Jól van. Mari most lesz tizenhat éves. Azt hiszem.

 Ezen nevettek.

– Azt hiszed?

– Persze. Ha neked is lenne még vagy öt testvéred, te is kevernéd a születésnapokat.

– Nem hiszem. Én mindig szerettem volna testvért. Mondjuk, egy bátyuskát. De hát beleírnám a noteszomba a szülinapokat és kész. Mindenkiét beleírom, különben elfelejteném.

– Ja, hát nekem nincs noteszom.

– Rendben. Mikor is van a szülinapod? Majd arra veszek neked egyet.

Mentek egymás mellett, beszélgettek. Már a kucorgót is elhagyták, amikor Peti megfogta Katinka kezét.

– Jó veled. Nagyon jó. Még soha senkivel nem éreztem ilyen jól magam.

Katinka nem érezte ezt. Meglepődött és sajnálta a fiút. A kezét sem vette el, nehogy megérezze Péter, hogy sajnálatból van vele. Ment némán, hallgatva Peti történeteit, miközben arra gondolt, hogy nem kéne vele lennie. Egyszerre vonzotta és taszította valami a fiúban, amit nem értett és kezelni sem volt képes. Hagyta hát az eseményeket, hogy úgy történjenek, ahogyan akarnak.

 A kapunál azonban elengedte a fiú kezét. Nem hívta be, csak köszönt és már el is tűnt Peti szeme elől.

Sokáig gondolkodott a séta után. Mit akarhat tőle ez a fiú, és miért? Ami eszébe jutott, attól, megijedt és nem is volt képes megfogalmazni a fejében.

Este sokáig nem bírt elaludni. Végigfuttatta a napját gondolatain, mikor hol és hogyan viselkedett, mit mondott, helyesen döntött-e hétköznapi helyzeteiben? Nem tudta eldönteni. Peti létezése az életében zavaró volt ugyan, de egyben kívánatos is. Sajnálta, és segíteni szeretett volna neki, hogy kis öröme legyen végre az életében. De akkor a saját örömével mi lesz? Eszébe jutott Géza, akivel két hónapja jártak már, és rengeteget nevettek. A fiú igazi barát volt, mesélt a másik három barátnőjéről, akik – milyen érdekes – mind a hárman Katalinok voltak. Ezen sokat élcelődtek együtt. De ha szomorú volt, Géza mindig vigasztaló humorral ütötte azt el és kereste az ő kedvét. Rengeteget beszélgettek, gyakran a közös jövő tervezgetéséről. Katinka nem is gondolta komolyan. Mégis. Így az éjszaka sötétjében vágyott Géza meleg hangjára, kedvességére és humorára, ami Péterből teljesen hiányzott.

Mindennek ellenére, naponta találkozott Péterrel és egyik moziból a másikba járva szórakoztak, vagy éppen egy kávézóban kezdtek beszélgetni, természetesen Petiről. Katinka fájó lélekkel és nagy szánalommal hallgatta a fiú gyerekkori megpróbáltatásait. Nehezére esett kimondani, hogy másnap ne jöjjön. Hagyja már végre békén, hagyja kiheverni azt a sok rosszat, amit már napok óta rázúdít.

A napok peregtek, és Katinka rájött, hogy Peti betelepedett az életébe, de nem csak be, hanem rá is.

Folyamatosan kifogásokkal bombázta, miért hord mini szoknyát, miért festi magát, miért köszön a fiúbarátainak? Egyik este, Peti elkapta a lány kezét, kitépte belőle a táskáját és kotorászni kezdett benne. A szempillafestékét kidobta a táskájából, nagy hisztériás jelenettel, mert minek akar ő másnak is tetszeni, amikor vele van?

– Ugye nem gondolod komolyan, hogy belenyúlsz a táskámba? – fordult a fiú felé mérgesen. – Mégis, minek képzeled te magad? Hogy jössz ahhoz, hogy a dolgaimat kidobáld? Mi közöd van neked ehhez? Azt gondolom, nem akarok veled találkozni többet. Hagyj engem békén!

Kikapta Peti kezéből a ridikülét és sarkon fordulva elsietett. Forrt benne a harag, olyan érzés, amit eddig nem is ismert. Két nap is eltelt, mire indulatok nélkül volt képes visszagondolni az eseményekre. A harmadik napon, Peti újra megjelent. Állt az úton, ahol Katinka kilép majd a munkahelyéről és a lányt várta. Előre eltervezte mit fog majd mondani, miként fog viselkedni. Arra azonban nem számított, hogy Katinka egyetlen szó nélkül elsétál majd mellette. Pedig így lett.

– Katinka! – kiáltott utána – Katinka, várj meg!

De a lány kitartóan lépkedett, mintha nem is neki szólt volna. Hirtelen kellett dönteni, így aztán rohanni kezdett a lány után. Elkapta a karját, magához húzta és szájon csókolta. Nagyon szorosan fogta és az arcát odanyomta a lány orrához, mert azt akarta, nyíljon ki a szája, hogy levegőt vehessen, és ő elérje végre azt, amit akar. A lány védekezni próbált, kifordulni a szorításból, viszont olyan erővel lett lefogva, hogy képtelen volt kiszabadulni. Undorral érezte a fiú nyelvét ajkain, ahogy befúródik a szájába, miközben fél arca nedves lett Peti nyálától. Ahogy eleresztette, azonnal arcon vágta a fiút és szaladni kezdett a buszmegállóba, ahol épp indulni készült a jármű. Már indexelt, amikor felugrott rá. Azonnal törölgetni kezdte az arcát és teleköpködte a zsebkendőjét, amit még futás közben kotort ki a zsebéből. Fojtogatta a sírás. Dühös volt, megszégyenült és remegett az idegességtől. Nem akart sírni, hiszen mégis csak emberek között van, akik bámész tekintettel méregetik. Azért, csak kipottyant egy csepp könnye, mind a két szeméből, amitől újra csak izgatott lett. Most akkor tényleg ennyire nem tud uralkodni az érzésein? Az indulatai fogják már eztán őt vezetni? Összeszorított foggal próbálta az arcát merevvé tenni, és elnyelni a könnyeket, amik annyira elő akartak törni. Azért se fog sírni! Azért se! Mire hazaért, lehiggadt, csak az események emléke taszította. Nem akart rágondolni, nem akart Péterrel foglalkozni. Mégse bírta kitörölni magából, mint a lopott csók, undorító, nyúlós, kierőszakolt tényét sem. Nem lehetett meg nem történné tenni, mint ahogy visszafelé nem lehet megváltoztatni semmit, ami történik.

Peti álldogált még egy darabig a járdán, ahol a lány hagyta. Nem értette miért kapta a pofont, hiszen már hetek óta moziztak, csavarogtak együtt. Mit gondolt a lány, miért? Csak mert unatkozik? Egyébként is bátor megmozdulásnak érezte, hiszen kellett hozzá erő és akarat, hogy elérje azt az utcai csókot. A kis makrancos! Micsoda kis harcos teremtés! Na, majd ő betöri magának, úgy lesz. Elindult a belváros felé, majd hosszas buszozás után, csavarogni kezdett egy főiskola körül. Sok lány járt arra, tán épp vége volt valami órának, vagy ki tudja? Egy barna, erősen göndör hajú, barna szemű lány ment előtte, aki hirtelen torpant meg, hogy valamit kivegyen a hátizsákjából. Peti majdnem fellökte. Egymásra nevettek.

– Mi van? Nem látsz? Vagy nem látszom ki a földből? – nevetett a lány és Peti akkor látta, hogy nem ki, hanem éppen betett egy könyvet a motyói közé.

– Nem vagy te krumpli, hogy ne látszanál – kacsintott Peti.

– Tán baj van a szemeddel? – ugratta a göndör hajú – csak az egyik csukódik.

Újra összenevettek, majd elindultak együtt. Peti megtudta, hogy a lányt Györgyinek hívják és épp hazafelé tart, ahová elkísérheti őt. Az is kiderült, hogy tanítónőnek készül és valami rendezvényen járt, hiszen tanítás már nincsen. Majd holnap kell órára mennie.

– Nahát, a tanító néni megengedi egy lakatosnak, hogy hazakísérje?

– Lakatos? Nahát, minő szerencse! Akkor külön kérvényezem, mert a kilincsünk napok óta szétesik. Talán a szaki úr meg tudja majd gyógyítani.

– Más betegség nincsen otthon?

– Mire gondolsz? – méregette kihívó tekintettel a lány.

– Tudod te azt. Olyan, ami ápolásra szorul.

–  Azt mondtad lakatos vagy, nem azt, hogy ápoló.

– De hát mindent ki kell próbálni!

– Na, te aztán nem vagy egy elveszett!

– Pedig de. Nagyon el vagyok veszve. Munkásszállón lakom, anyám és a nővérem eltűntek, a húgommal együtt.

– Mi az, hogy eltűntek? Ezt fejtsd ki bővebben. Az emberek általában nem tűnnek el. Elmennek, elutaznak, meghalnak. Ennyi.

– Talán az első, vagyis a második lehet. Csak azt nem tudni hová és mikor, meg miért. A többi stimmel. De már megszokhattam volna, hogy a családom folyton eltűnik előlem, főleg anyám. Már megtette, hogy mind a hatunkat ott hagyott a falunkban magunkra.

– Miért? Apukád nincsen?

– De van. Viszont hat gyerekkel mit csináljon egy férfi egyedül?

– Pont azt, amit egy nő. Mi ebben a furcsa? Általában a fickók szoktak lelépni a család mellől. Az anyák ritkán. Nyilván oka volt, nem?

Beszélgetni kezdtek erről, mindketten a saját álláspontjuk védelmén érvelt.

  Alkonyba fordult az idő, mire Györgyi kijelentette, hogy megérkeztek. Magas panel-ház ötödik emeletére lifteztek.  A szülők vidékre utaztak, rajtuk kívül senki más nem volt a lakásban. Peti megjavította a zárat. Sokáig vacakolt vele, a hozzáértő azonnal átlátta volna, hogy kontárral van dolga. Hiszen nem zárszerkezetet tanult ő, hanem fémszerkezetek összerakását, ami hidak, építkezések és kerthelyiségek elkerítésére, megépítésére szolgál. De makacsul hajolt a zár felett és a végén egy csavart kalapácsolt a kilincsek összefogására, mert jobb híján más nem jutott eszébe. Györgyi azonban nem figyelt rá, mert zuhanyozni szaladt, majd teát főzött. Mindkét tevékenység, szinte egy perc alatt megtörtént. Köntöse alatt, amit egy zipp-zárral húzott össze melle fölé, szinte semmi nem volt, csak a vizes bőre. Haja még feljebb ugrott a sűrű csigáktól, amit a zuhanyból ráhulló víz okozott.

 Késő estig beszélgettek Györgyivel, aztán úgy alakult, hogy az éjszakát is vele töltötte. Reggel együtt indult a lánnyal. Ő a sörgyárba, Györgyi pedig a főiskolába ment. Még az éjszaka megbeszélték, hogy Peti majd elmegy a főiskola elé, ott vár majd a lányra és újra együtt töltik majd az éjszakát.

Peti sokat merengett az elmúlt éjszakáról, amit Györgyivel töltött. Várta ugyan a következőt, de Katinkára való gondolatait nem volt képes visszafordítani. Amint végzett a sörgyárban azonnal a lány felé vette útját, a szociális otthon eldugott épületéhez. Megállt, még az utcán, a portáig se tért be, csak várakozott Katinkára, hogy bocsánatot kérjen és megtarthassa a cérnavékony kapcsolatot. A lány megtorpant, amikor észrevette őt.

– Mit akarsz? Újabb pofon kell? – nézett rá azzal a tekintettel, aminek nem szoktak örülni a fiúk. Még csak nem is köszönt neki.

– Szia, Katinka! Így mérgesen még sokkal szebb vagy – vigyorgott. – Csak bocsánatot akartam kérni tőled. Ne haragudj rám, kérlek! Nézd, mit hoztam neked! Szeretnélek kiengesztelni.

Zsebébe nyúlt és egy sminkkészletet tartott a tenyerén, amit kis mozdulattal nyújtott a lány felé.

– Nem kell. Meg van bocsájtva és most már hagyj békén!

– Nem, nem. El kell fogadnod, hiszen tönkretettem a tiédet! Bolond vagyok, be kell látnom, hogy hibáztam. Ha megbocsájtasz, elfogadod. És akkor megengeded, hogy elkísérjelek, egy darabon legalább. Gyere, meghívlak egy kólára aztán te is, én is, megyünk a dolgunkra!

Katinka csak bólintott, majd elindultak egymás mellett a főúton.

– Legalább nézd meg, vedd el! Neked vettem – nyújtotta újra a fiú az elutasított ajándékot.

Katinka szeme felcsillant, ahogy kezébe vette a többrekeszes, felnyitható készletet. Kis tükör a felnyílt oldal belsejében, alatta még két fiókocska, amikbe mind különféle szemhéjpúder és szájfény csillogott.

– Az enyém nem ilyen volt, hanem sokkal egyszerűbb. Köszönöm.

Végre kis mosoly hagyta el az ajkát és ebből Peti azonnal tudta, hogy nyert ügye van. Teljes odaadással udvarolt a lánynak, dicsérte a haját, a csodálatos, érző szemét, a száját, amit ő nem érinthet és minden szavával csak a lányért mondott himnusza szólt.

A könyv borítója

Folytatjuk.

 *****************************

6. FÜSTÖLGÉSEIM

SZIPORKA:  ÉN, A  politika!

Kop, kop!

Csókolom!

Szabad még ide bepofátlankodni, mint politika?

Akkor becsüccsennék kicsinykét.

Mert bizony én vagyok a politika. Pofátlan, megosztó és ugyanakkor gunyoros és ironikus.

Mert én vagyok az, akit mindig lehet szidni, és én vagyok az, aki mindig a magaslatokban jár, méterekkel a föld felett.

Engem nem rántanak le, maximum az alattvalóimat, akik ugye a politikusok.

Én vagyok a hatalom. Márpedig, aki hatalmat kap, az eltelik és sose betelik. Megtelik gőggel, büszkeséggel, „még többet akarok”-kal, de sosem eléggel!

Akinek sok van, az még többet akar, akinek kevés, az igyekszik megosztani azt!

Ugye, ezért tarhálnak a népnél levelekben 2000 ft-ot, és nem a gazdag vállalkozóknál és milliárdosoknál, tök feleslegesen.

Aki éppen kormányon van és csinálja a politikát, azt lehet dobálni. De majd elmegy! Jön egy másik, akit szintén lehet dobálni. Így volt ez mindig és így is lesz!

Csak Magyarországon volna ilyen?

Hah! És a Tramp ott a nagy büdös Ámerikában? Milliárdosként papol a népnek arról, hogy osszuk szét a gazdagok vagyonát, mindenkinek ingyenes kórházi ellátást. A nép, az Istenadta, meg jól bekajálja! Mert elege van a mostani rendszarból. De majd lesz másik rendszar, és 10 év múlva, de lehet, hogy 20 év is kell hozzá, ugyanúgy jön egy másik Tramp, aki mást ordít és a nép, az istenadta, azt fogja bekajálni és kötelet dobál a mai Trampunknak.

Így volt ez és így is lesz ezután is!

Csak én maradok, mint politika.

Miniszter? Miniszterelnök? Ők a kiállítási bábuk. Őket lehet szembeköpni, őket lehet szidni, mint a bozótot!

De kik vannak mögöttük? Kik vagy mik mozgatják őket?

Honnan a háttér, a támogatás, a pénz mindahhoz, amit megcsinálnak?

Ja, van nekik is. Csakhogy azt ők nem adják a köznek, se sportarénára, se kórházra, se autópálya mutyira!

Ha pedig nem ők adják, akkor kapják. Ha kapják, akkor azt kérem arra is kell költeni, amire kapják. Hátha csurran másra is, amire enélkül semmi sem csurranna. Ad az unió is, biciklitárolókra az iskoláknak. Nem baj, ha beszakad a tető, kirohadt a vizesblokk. De biciklitároló kell! Mit lát a nép? Felesleges, mert lassan összedől az iskola, nincs már falun gyerek, de van csicsás tároló a cangáknak. De ha egyszer az adakozó megmondta, hogy erre költheted, másra meg nem. Akkor nem is adok!

El se fogadjuk? Lehet. Akkor se gyerek, se iskola, se biciklitároló..

Ez kérem, ez a politika. Ami már régen nem politika, és nem én, csak valami, amivel felcicomáztak és rám kenték, mint a vödör szart.

Van jobb politika, meg van bal politika. Legalábbis itten ebben az országban. Az a politika meg se nem jobb, se nem bal. Csak a bábuk állnak kicsit balra, meg kicsit jobbra. Én meg a bábucskák háta megett állok és fidelek!

A jobb oldalam üti a balt, a bal meg üti a jobbat. Hol egyik üt nagyobbat, hol meg a másik. Én meg várok és állok, mint a jó bíró, hadd üssék egymást, nekem az nem fáj!

A nép egy része szurkol a jobbnak, a másik meg a balnak. Néha azok is ütik egymást, de nekem még az sem fáj, hát hadd játszadozzanak kicsinység még nehány évtizedig.

Aztán a bábuim a nagy, ország házában abban a teremben, ahol a tévé is jelen van, hogy lássa mindenki, szócsatát vívnak. Kijövet néhány piros kabátos, meg zöld sipkás és narancsszín nadrágos beül egy kávézóba és elbeszélget. Közös üzletről, közös mutyiról, közös valamiről, mert valahogy a hátuk mögött, aki a pénzes zacskót csörgeti se nem piros, se nem sárga, se nem színű, hanem pénzszagú. Színe sincs, csak pénze és akkor kap a sárga, a zöld, meg a piros bábu is, ha megegyeznek. Ha megegyeztek, akkor kiisszák a kávéjukat és visszaülnek a nagy terembe, ahol a tévé is jelen van, hogy a népnek, az Isten adta népnek beadják a tutit, hogy ők bizony évek óta nem beszélnek. Igazat mondanak, abban a teremben évek óta nem beszéltek! De azt senki sem kérdezte, hogy hol nem beszélnek és hol beszélnek...

Hát, valami ilyen a politika. Vagy csak a politikusok?

Pénzekről döntenek. Kérdés, hogy kinek a pénzéről és kinek a ráhatására döntenek úgy.

Egyébként meg mindegy is, mert a bábucskáimnak vannak hadseregeik. Azokat szokták tanácsadóknak, bizalmasoknak, szakembereknek, holdudvarnak nevezni. Nahát! Ez a holdudvar találó kifejezés. Ott aztán mindenféle ember megfordul!

Az azonban biztos, hogy a jobb és bal tömeg sosem békül. A politikusok időnként átvándorolnak egyik oldalamról a másikra, fel sem tűnik, előfordul. De a hívek? Hja, azok ugyanúgy ütik egymást, pedig már lassan bábu sincs!

Csak hazánkban lenne így?

Hát a frissen megalakult szlovák kormány? A most éppen híd együtt parádézik a nem régen még kisebbséget eltipró törvényeket hozó másik negyeddel. Hiába, a hatalom és annak szele megalkuvóvá tesz! Megalkuvóvá tesz? Csak cseppeket fog kiharcolni, de ha nem alkuszik, akkor eltörik és a felvidék magyarjainak cseppek sem jutnak. Ki fog értük könnycseppeket hullajtani?

Vagy csak látogassunk el a finn tesókhoz. Ki nem állhatják a nagy orosz bátyuskát, most mégis lecsüccsentek és közösen védik a határt a még nagyobb apucitól, a muszlim papától és az ő kis bevándorló fiacskáitól.

Néhány hónapja ez a politikai lépés még elképzelhetetlen volt a finn öcsike számára...

Politikai lépés? Hülye vagy fiam! Kényszer az, hiszen, ha fogcsikorgatva is, de le nem ülsz és pitizel a Putyin bratyónak, akkor apuci oszmán fiai átgázolnak rajtad, mint a tésztahídon és betemetik gyöngy kis tavaidat a szeméttel!

Vagy bandukoljunk kicsikét még messzibbre!

Van atomja az északi nagy diktátornak vagy nincs. Ki az a licsupacsumicsu, aki fenyegetni meri a fejérházat meg a sziget déli licsupicsumicsuját!

Miért is hagyja az Ámerikai tesó, hogy éhezzenek az északiak és rakásra pusztuljanak? Miért is nem segít neki a kínai hatalmas talpú anyóka, hogy jobb legyen és tovább fenntartható a félistenség? Pukkantgat, lövöldözget. De senki nem csinál semmit. Miért?

Na, ez a politika! Ez vagyok én!

Mert én mindig az vagyok, amit lehet ezerféleképpen olvasni, nézni és látni, de nincs a Jó Istenen kívül egyetlen más se, aki az igazi okomat és érveimet, ellenérveimet és céljaimat megfejtené! Minden kis és nagy ebihal eteti a többi kis és nagy ebihalat, hogy csak ő maradjon meg és nőhessen varangyos békává!

Ha Szíria a pocsolya, akkor úszkál ott az iszlám államocska, úszkál a Szíria maga, úszkál Putyin vezette Oroszország, úszkál Ámerika, úszkál a török papuska és úszkál az unió is, de van még Szaud-Arábia ebihal, Irán, Egyiptom, Irak, Izrael ebihalacska is a pocsolyában. De ki mit akar? Ki kivel van?

Ki kinek az ellensége vagy barátja hány másikkal szemben?

Mit tud ebből a bal vagy a jobboldali köznép?

Vagy inkább: mit tálal neki a média! Mert, hogy mit hisz, mit tud, az csak annyi, hogy mit hall és lát a dobozokból!

De az sokkal izgisebb kérdés, hogy mit nem mondanak el neki, mit hallgatnak el előle és mit mondanak másképpen el, mint ahogy az tényleg van!

No, ez a politika!

Úgy elmondani valamit, hogy egyik oldalam csiklandós legyen, a másiknak meg fájjon!

Mi köze ennek kis hazánkhoz?

Legalább annyi, és nem több, ha rosszul áll a japán pénz, akkor zuhan a pesti tőzsde!

Ha rosszat szól Trampunk Ámerikában, akkor fő a feje a magyar bankárnak. Miért is?

Ha politika, akkor mi köze van a kettőnek egymáshoz?

Haha! Politika? Pénz, pénz, pénz!

Mert kérem tessen tudni, hogy én, mint politika, mozgatható vagyok! A pénzt szeretem és nagyon mozgékonnyá válok, ha jönnek a csörgős vagy ropogós darabjai!

Ha pedig én mozgok, akkor mozgatom a bábukat is és a bábuk pedig mozgatják az egész két oldalamat!

Csak egy szerény kérdés, ami úgy piszkálja mindenki fantáziáját:

Épülnek stadionok. Összedőlnek a kórházak. Van pénz, hiszen épülnek a stadionok. Miért nem a kórházak épülnek ezekből a pénzekből? Ha már egyszer van!

Kinek az érdeke, hogy stadionok épüljenek és ne kórházak?

Kinek lehet az érdeke, hogy sok beteg legyen, sok gyógyszer fogyjon? Kinek az érdeke, hogy ne legyen korszerű kórház, ahol meggyógyul a beteg? Csak legyen tüneti kezelés, ami vissza-visszatér ésmég több gyógyszert egyen? Miért nem lehet a pénzeszsáknak aszondani, hogy add a pénzt, majd én eldöntöm, hogy mire van itt a legnagyobb szükség? Miért ad a pénzeszsák csak arra pénzt és nem erre? Mert, ha nem arra használják, amire megmondta, akkor inkább nem is ad!

Ki adja a pénzt? Az adófizető? Akkor tessenek utánaszámolni a befolyt adóknak, tessenek utánaszámolni a kiadott pénzeknek és tessenek megkeresni a különbözetet a hiteleken felül, hogy az valyon honnan vándorol a költségvetésbe, ki adja és mire kell költeni!

De tessenek megnézni a híres német politikát is!

Drága testvéreink eddig kétszer szerettek volna nagy gazdasági hatalom lenni! Volt is két világháború!

Aszongyák, hogy oroszbarátok vagyunk. Hja. Akkor mi a fenét keres itt ez a sok német lerakat, mint gyár, ahol dolgozni lehet?

Miért érdeke Németországnak, hogy gazdaságilag függésbe hozza az unió területét? Miért terpeszkedik vállalataival intenzíven és erőszakosan? Kinek fog jobban fájni, ha a britek kilépnek? Nekik vagy a németeknek? Akarnak-e maradni és a németek valyon akarják-e, hogy maradjanak?

Mi volt tulajdonképpen a krími félszigeti buli? Bekebelezés? Vagy népszavazás általi döntés? Kinek állt az érdekében, hogy háborús helyzetbe sodorja Ukrajnát? Kinek érdeke, hogy Oroszország ne sunnyogjon be gazdaságilag a keletközép-uniós országokba?

És aki azt hiszi, hogy ez politika, az nem téved. Világpolitika! De aki azt hiszi, hogy ez mind nincs hatással a belpolitikára, az téved.

S amilyen bonyis ez így most csak kérdésekkel, az tudja meg, hogy a belpolitika is ilyen bonyis, csak kisebb hadszíntéren.

Minden mindennel összefügg.

És a politika, vagy másképpen én: megosztó vagyok, vitát szülök, ellenségeskedést és haragot. Felbomlasztok családot, gyerek-szülő kapcsolatot, ahová csak beteszem a lábam.

És én mégis azt mondom, hogy mindezt nem én teszem!

Maguk az emberek. Azzal, hogy türelmetlenek, haragvóak. Azt is támadásnak veszik, ami nem az. Csak a saját szemszögükből vizsgálják a dolgokat, képtelenek elfogadni a másikat, igazságaikkal vagy tévhiteikkel együtt. Ha az egyik bal, akkor a jobb már csak ellenség lehet. Ha az egyik jobb, akkor a másik már csak gyűlölhet.

Mi közöm van nekem ehhez, mint politika?

Semmi. Ez sok minden, de nem én! Ahogy a gazdag sosem fogja a szegényet elfogadni és a szegény mindig utálni fogja a gazdagot. Ahogy a keresztény megbotránkozik a zsidón és a zsidó irtózik a muszlimtól. Ahogy a vidéki mindig azt hiszi, hogy jobb a városinak és a városi mindig lefitymálja a földet túró parasztot. Ahogy a férfi mindig gyengébbnek tartja a nőt és a nő mindig érzéketlenebbnek a férfit.

Ezek örök ellentétek! De nem politika!

Nézetek, elvek, életformabéli különbségek, sok ezer olyan dolog, ami megoszt, kettéválaszt és rombol. Csak egy a politika ezek közül. Nem több és nem kevesebb.

De most a politikusoknak vagy másoknak az az érdekük, hogy többet tulajdonítsanak neki, generálják az ellentéteket, felfújják a politika mindennapi életben betöltött szerepét és igyekezzenek minden térre bevinni és hangoztatni.

Ha akarom, akkor mindenhez közöm van, mint politikának. Ha pedig úgy akarom, akkor akár semmihez sincs.

Ki-ki maga dönti el, hogy mit tesz az életével. Megmérgezi vagy képes a mérget naponta kiseprűzni!

És én most is azt mondom: jó bíró vagyok, hagyom, hogy üssétek egymást, mert az nekem nem fáj!

De higgyétek el, nem én szoktam kiabálni, hogy "üsd", "adj neki", "ne kíméld". Mindkét oldalon van a tömegben olyan, aki ezt megteszi!

Nekem elég csak állni és csendben szemlélni!

Ez vagyok én. Miközben a két oldalam verekszik, én a bábukat csendben odébb rakosgatom, amerre a pénz szagát érzem!

A nép pedig boldog, mert kapott "cirkuszt és kenyeret".

 Maradok tisztelettel a jó öreg, évszázadok óta politika néven emlegetett, megfoghatatlan, elvekkel és ideológiákkal felcicomázott valami!

De tekints magadba és adj választ arra: mi is tulajdonképpen????

Sziporka

 *****************************

7.  TÁRCA

Petrozsényi Nagy Pál: HAZUGSÁG

– Hű, de meleg van! Elmegyek a folyóra, és úszom egyet.
– Majd holnap, Jankó, előbb szedd le a nagyanyó meggyét úgy, ahogy megbeszéltük.
– De...
– Nem mész?

– Megyek.
– Köszönöm. Aztán apríts fát is neki, ha már a buktáit elfogadod, fiam.
– Én... Nem bánom. Este találkozunk.
Özvegy Tóthné tűnődve nézett utána. Egész helyes kölyök, csak ne lenne olyan lusta, hozzá nyakas és engedetlen. Látszik, hogy nincs férfi a házban, aki ráncba szedné olykor. De talán még nem késő, még elboldogul vele, ha itt-ott kurtábbra fogja a gyeplőt. Remélhetőleg szavá¬nak áll, ámbár ez sem biztos, miután az úrfi hazudós is kissé – szomorkodott az özvegy egy ragyogó júniusi vasárnap.
– Zavarok? – kukkantott be hozzá déltájban a szomszédasszonya, Mákné.
– Elfogyott a lisztem, nem tud kölcsönadni? Legalább egy marékkal, holnap visszaadom.
– Azonnal. Tessék!
– Köszönöm, galambom, áldja meg az isten. Hallotta, mi történt délelőtt kilenckor?
– Nem.
– Nekiment egy busz a 6-os villamosnak. Rengeteg a sebesült, köztük három gyerek... Jézusom, hol a fia, lelkem?
– Elment az anyámhoz – kapott szívéhez az özvegy, és úgy meredt Máknéra, hogy annak végigfutott hátán a hideg.
– A 6-ossal?
– Azzal.
– Kilenckor?
– Kilenckor.
A szomszédasszony döbbenten némult el.
– Borzasztó. Remélem, Jankó azért még sincs közöttük.
– Hova vitték a sebesülteket?
– A Tompa úti kórházba.
Tóthné szívszorongva robogott a megadott címre.
– Hova, hova? – állta el útját a portás. – Azt hiszi, engem csak úgy dísznek raktak ide?
– Hát a doktor úrhoz.
– Melyikhez? Hé, álljon meg, asszonyom!
Az asszony könnyes szemmel lépett az első orvos elé.
– Tóthné Sándor Mária vagyok. A fiamat szeretném látni.
Nagyot nyelt, kifújta az orrát, és fojtottan tette hozzá:
– Tizenkét éves, szőke, mokány gyerkőc. Ő is a 6-oson volt délelőtt.
– Jöjjön! – vezette a kórterembe az orvos, sorba vették a kiskorúakat anélkül, hogy Jankóra bukkantak volna.
Már csak egy szőke, tetőtől talpig begipszelt fiúcska maradt hátra.
– Ő az?
– Az özvegy tétován nézte, fürkészte.
– Talán. Ebben a gipszben nehéz felismerni. Jankó!
– Pszt! Hagyja! Jöjjön vissza inkább holnap, addigra biztosan jobban lesz a fiú.
– Hó... hogy van?
– Amint látja, él, és ez a legfontosabb. Viszlát, holnap nyilván sokkal többet tudunk.
Tóthné meghasonlott szívvel támolygott ki a teremből.

A baleset...

Átkozott meggyfa! – jajveszékelt magában. Ha ez nincs, Jankónak most kutya baja. Én va¬gyok a hibás, túl rövidre fogtam azt a gyeplőt. Pedig még gyerek, ráadásul vakáció van, én meg csak hajkurászom szegényt. De hátha nem is ő az! – ébredt fel benne hirtelen a remény. Hátha mégis fürdik valahol, vagy, igen, éppen ebben a percben szedi le a meggyet – rohant a külvárosba, ahol özvegy édesanyja lakott.
– Jancsikám! Anyuka! – csengetett be a rozsdás vaskapun.
Türelmetlenül várt, toporgott a tűző napfényben. A lakásban senki sem mozdult, az udvar is csöndes, leszámítva, Vakarcs vidám csaholását. A fán kerek, érett megy piroslott, más szóval ide se dugta az orrát a gézengúz. De ha nem dugta, a 6-os villamosra sem szállhatott, ha viszont nem szállt fel… Megzavarodva, remény és kétség közt kullogott hazafelé.
– Szia, mami!
– Te... te itt vagy? – szökött a vér a szegény özvegy arcába. – Leszedtétek a meggyet?
– Vili.
– Nesze, ez a tied! – kevert le neki ekkor egy csattanós pofont. – Ezt azért kaptad, amiért hazudtál. Ezt, amiért halálra ijesztettél – duplázott keményen az első fülesre, aztán arcon puszilta. – Ezt pedig, amiért mégis csak megkönyörült rajtunk a jóisten.
Lefekvéskor így imádkozott: Istenem, bocsáss meg, de most az egyszer hálát adok Neked, amiért megint lóvá tett a kisfiam.

*****************************

8.  HAZAI TÁJAKRÓL

NAGY VENDEL VERSEI

BOSZORKÁNYTÁNC  - ÁPRILISI BOLONDOZÁS

 NAGY VENDEL VERSE: Boszorkánytánc

 (A  boszorkányoknak és a főördögöknek)

Csörren a dob
A boszorkány táncol.
Szoknyája lendül,
Ha perdül százszor…
Boszorkányok gyülekeznek
Boszorkányszombaton.
Szipirtyók, és s Szipirtyókák.
Látszani engedik
Lápi rémek vigyorát.

Csörren a dob,
Az ördöglány táncol.
Szoknyája lendül,
Ha perdül százszor.
Ördögkerékhez
Fekete macskát láncol.
Homokóráján pereg
A szürke homok,
Mint parti fövenyen,
Elomlanak a nyomok.
Pattog a tűz,
Vörös-sárga lángja lobog.
Ördög fiak kezében
Peregnek a dobok.
Férfiak meztelen talpa
Ütemre dobog.
Ősi kovácsok tüzes
Szelleme forog
Itt ebben a  táncban.
Énekszó csendül,
Szoknya ránca rezdül.
Vörös fejű ördögök
Ezüstszarva csillan
Pokol tüzéből
Kénköves füst illan.
Fekete kondérban
Bájital rotyog,
Kígyómáj és békaháj,
Kormos padlón
Láncos bot kopog.
Boszorkák szaladnak
Az izzó parázson át,
Testük bujaságra csábít,
Ruhájuk lobot vet,
Levetik, sarokba dobják.
Meztelenül folyik
Tovább a tánc.
Főördög kezében
Csörög a lánc.
Önkívületében
Csókot vált a
Vonagló nőkkel.
Az orgia éjfélkor
Tetőfokára hág,
Senki nem alhatik.
Míg az eszelős tánc,
És a zene
Lelohad hajnalig.
Csak egy gyertya pislog,
Mutatja az utat.
Bódult pokolnépek
Falnak dőlve horkolnak,
Mindegyik kimulatta magát,
S káromkodtak egyet:
" Az angyalát."
S a zizegő szalmán
Sorba lepihennek,
S kéngőztől hurutos
Tücskök hegedülnek.

 2016.04.02.

..............................................

NAGY VENDEL  VERSE: A HÉTSZÁZÁT

 (A KÖLTÉSZET NAPJÁRA)

Nem kétszáz,

nem négyszáz, 

nem ezer,

csak hétszáz csupán

verseimnek száma.

ne gondolja senki bután,

nem vagyok szószátyár,

csak költők sokadalmának

alázatos követője talán.

nem tudom hogy mi az oka,

csak sejtem mint vad a vihart,

ennyien nem írtak még verset soha.

ha nem tömegekhez szólsz,

versed lóg a levegőben,

ha fiókodnak írsz,

sohasem jutsz előre.

mindenképpen várj a vevőre,

ki megjön előbb, vagy utóbb.

kell bele paprika só,

had eméssze az olvasó.

csípje száját és szemét

hívja fel a figyelmet, és figyelmét.

egy gatyám egy ingem

a vers számomra csaknem minden,

dolgozom folyton ingyen.

megkell győzni a sok tuskót,

kikkel döngölni lehetne a földet,

megkell tudniuk a valót.

a  költő mind koldus,

az írások szerint,

de mégis több Párizsban tanult.

hogy is van ez?

lámpásod tartsd magasra,

ne kezdjen munkájához sután.

de vajon mi marad egy költő után?

pár olcsókönyv,

s néhány örökérvényűnek vélt 

őszinte gondolat.

a dolgokon elmerengve mondja, 

nahát,

ejha,

azta,

hűha,

jé,

nocsak

hetedszerre azt mondja,

hm,

mert ő  a kuka.

a hét vezér, a hét törpe,

és a hét gonosz,

s a hétszáz vers,

egyre megy.

ne törekedj a tökéletesre,

sohasem érheted el.

elégedjél meg

csupán csak a jóval.

a mákos tésztában is ott a hangya, 

de a többi az mák,

meghintve jó erősen

fekete borssal.

azanyja..

2016.  április  8.

A KÖLTÉSZET NAPJÁRA AJÁLVA.

............................................

Nagy Vendel: Eben guba 

Ami mindegy, vagy egyre megy,

úgy hívják mifelénk, eben guba.

vagyis egykutya.

mikor összekerültünk kettő pusztánk volt,

egy egy mindegyikőnknek,

ami kilógott a nadrágunkból

s ez a mai napig így  is maradt.

ne gondolj magadról sokat,

hazugság nem fed el hazugságokat.

végül kezedbe kaptál egy csokrot,

vele a szeretete is nyakadba omlott,

forgatod, mint rosszlány a liliomot.

eben guba

 ezt már elbaltáztuk kiscsikó korunkban.

iszunk mint a ló dereka.

aki nem tanult meg gyermekkorában 

puha szervvel szeretni,

most már nagy bajban kezd lenni.

szegény ember vizel és főz.

ez már eben guba.

ép testet adj ép lélek,

ép testben ép csak a lélek.

ép testemben épp hogy élek.

barátaim mind meghaltak,

rosszallóim megmaradtak.

nem az megy el aki koros,

mindig csak az aki soros.

azzal kit a vagyon fölvet,

döngölni lehetne a földet.

ki dolgozik csak kalapol,

kialmozva maga alól. 

a dologtól mindig féltek,

csak gondolkodásból éltek.

bármit levághat a doktor úr,

a fejemhez nem nyúl

ezért  jótállok

pedig sok a túl okos,

olyan az élet, mint a gyereknadrág,

rövid és koszos.

engem már nemigen érdekel senki,

néha igazán megtudsz nevettetni.

csak némán ülök s elmerengek,

ilyenkor azt mondom magamnak,

gondoltam nevetek egyet.

bármit bedobok a sutba,

véleményem csak ennyi,

végül is mondjuk ki...

eben guba,

s ez sem semmi.

 2016.  március  15.

 …………….......

ELMÉLKEDÉS ÜNNEPEK UTÁN...A KÍGYÓ CSÓKJA (Fantasy)

Nagy Vendel: A kígyó csókja

Felkapaszkodok egy kósza felhőre,

alattam a világ vége,

lógatom lábamat a semmibe.

engem is elvarázsol még 

a kígyó ölelése.

nyakánál fogva fejét messze eltartom magamtól,

ő mélyen a szemembe néz,

hogy belém lásson.

az eredendő bűnnek,

a kígyó csábításának 

erővel ellenállj,

testeddel, lelkeddel,

a kígyó csókja 

látom elbódított már.

tiltott gyümölcsöt kínál,

mézes, mázas bókkal,

Lucifer hízelgő hangján.

miközben melegre vár

a kígyó fészke,

a tiltott fa alatt.

 a kígyó tojás

kikelni készül

s még vackán kell eltaposni 

a mérges viperát,

hogy ne burjánzon el a gonosz.

óvatlanul ha nem vigyázol,

lángpallossal űzetel ki a paradicsomból.

Ezek után

Most már semmi

Nem számít.

Már semmi nem hiányzik.

A lényeg az, hogy

A gyerekek a

Napon legyenek,

Éretlen gyümölcsöt

Ne egyenek,

egymásra kést ne emeljenek,

Káin és Ábel példáján,

Hogy  bárányokat 

Ne öljenek le

áldozatként az  Úr oltárán,

És hogy az Éva

Cipót süt.

Ha én nem lennék,

Meg a penész,

Ki enné meg

A kenyeret?

ha még egyszer övön alá ütsz,

fuccs a kistestvérnek.

Isten veletek.

utolsó kérdésem

a végére maradt,

 hogy miért nem vadásznak a nőkre a férfiak?

mert csupán tenyérnyi prémük van, 

s az is lyukas.

ihaj, csuhaj, rókaprém,

más is kurvul nemcsak én..

2016. 

*****************************

9. ARCKÉPCSARNOK

HORENKA ERIKA  SOROZATA:SPINDLER MARIANN

„A sors kegyetlensége kellett ahhoz, hogy megtaláljam a helyem.”

Spindler Mariannt faggatom munkájáról, hivatásáról.

- Azok kedvéért, akik nem ismernek mondanál magadról néhány gondolatot?

-10 éve 43 évesen ültem vissza az iskolapadba, 4 évig gyógypedagógiát hallgattam látássérült szakon, majd elvégeztem a 2 éves rehabilitációs szakemberképzést is, szintén látássérült szakon. 

- Mi vett rá, hogy 43 évesen visszaülj az iskolapadba?

- Hétvégenként munkát vállaltam az Ability Park rendezvényein, ahol arra próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy a fogyatékkal élőknek, a képességeit is vegyük észre, /amik esetenként felülmúlják az ép emberek képességeit / ne csak azt, hogy fehér bottal, vagy kerekes székkel közlekednek, vagy nem értik mit mondunk, mert hallássérültek.
Ezeken a rendezvényeken sok fogyatékkal élő gyermek szüleivel is volt alkalmam beszélgetni, akik érdeklődtek, mi a véleményem némely dologról, mit tennék a helyükben, én viszont csak a megérzéseimre, és a józan paraszti eszemre hivatkozhattam. Egyre többször éreztem, hiányát gyógypedagógiai ismereteknek. Megszületett bennem az elhatározás, hogy elvégezzem ezt a főiskolai képzést.

-  Megkérdezhetem miért pont gyógypedagógia és miért látássérült szak?

- A fent említett témában a Gyógypedagógiai Főiskolán van lehetőség továbbtanulni. Hogy az általános ismeretek birtokában miért épp a látássérült szakot választottam, az azért volt, mert sok felnőttkorban látássérültté vált embert ismerek, sokukat a baráti körömben is ott tudhatok.

Horenka Erika

A sors kegyetlensége kellett ahhoz, hogy megtaláljam a helyem.
 Egyik régi kedves barátnőm 38 évesen egyik napról a másikra teljesen megvakult. Miután nagy nehezen megértettük vele, így is lehet, és kell is élni, rábeszéltem, menjünk el a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjába, találkozzunk sorstársakkal, beszélgessünk el a vezetővel, és döntsünk, akar-e ő is vakos praktikákat tanulni, önállóan közlekedni, főzni, és minden egyebet, amit régen gond nélkül tehetett.  Ez a nap nemcsak Ibolya számára volt sorsdöntő, /mert mint mondja, kitágult körülötte a világ, élvezi, hogy mások segítsége nélkül is boldogul / de bennem is mély nyomot hagyott. Több vak emberrel is elbeszélgettem, és mikor hazaértem, rá kellett jönnöm, egyik felem bizony ott maradt. Örömmel kísértem később Ibolyát minden vakos programra, segítettem a látássérült embereket, és olyan szoros barátságok szövődtek, hogy életem fontos része lett a velük töltött idő.
 Őszintébbnek, érzékenyebbnek, ambiciózusabbnak ismertem meg őket, ami segített elfeledni saját problémáimat. Nagyon élveztem, hogy már az illatomról is megismertek, lépteim zaját is tudták azonosítani, a hangom pedig sosem keverték össze máséval. Éreztem, elfogadnak, szeretnek, segíteni akarnak, sőt féltenek is. Számomra ez maga volt a csoda. Olyan látássérült emberek között mozogtam, akik felnőtt korukban, ill. kamaszkorukban váltak látássérültté, legtöbb esetben teljesen vakká.
Megtanultam hogyan segíthetek, ill. mit tehetek annak érdekében, hogy könnyebben boldoguljanak. Azért fogalmazok így, mert nem a segítségünkre vágynak ők, hanem az önállóságra, hiszen így érzik magukat teljesebb értékű embernek. Jól illik ide a következő idézet, mely a Montessori pedagógia legfőbb üzenetét közvetíti:                    
 “Segíts nekem, hogy egyedül csinálhassam !”

- Családodról megtudhatunk valamit?

- Székesfehérváron élek. Igen népes a családom, 3 gyermekem (számuk a párjaikkal megduplázódott), és már 4 unokám van. Nagyon szeretek velük lenni. Sajnos sosem annyit, amennyit szeretnék.

- Bemutatnád néhány gondolattal a jelenlegi munkád?

- Székesfehérváron vegyészkedem a NÉBIH laboratóriumában főállásban, és mellette fél állásban látom el a rehabilitációs tevékenységet. Súlyos látássérültté, sok esetben teljesen vakká vált embereknek segítek visszanyerni a mindennapos tevékenységek, és a tájékozódás-közlekedés terén a feladatok ellátásához szükséges erőt, kedvet, tudást. Segítségükre lehetek funkcionális látásfejlesztés, és a tapintható írások elsajátítása terén is.

Spindler Mariann

- Úgy hallottam, hogy több ilyen rehabilitációs-tiflopedagógus szakemberre lenne szükség, ez a ti régiótokra is igaz?

- Úgy gondolom Fejér megye jól ellátottnak mondható látássérültekkel foglalkozó szakemberek tekintetében.

- Mennyire vagytok benne a köztudatban? (olyan értelemben, hogy ha valaki hirtelen csöppen e megváltozott helyzetbe, tudja, hogy hozzátok fordulhat, és hogy hol érhet el titeket, vagy van ki hozzátok irányítsa őket?)

- A Vakok Állami Intézete a sajtóban, a médiában, és különböző fórumokon is ismerteti a szolgáltatásait, és a megyében élő látássérülteket magukba foglaló civil szervezetek folyamatosan felhívják, a tagság figyelmét a rehabilitációs szolgáltatásokra, és a látássérülteket ellátó egészségügyi intézményekkel is folyamatos kapcsolatot ápolunk.  

- Ez csak egy munka vagy hivatás?

- Számomra a látássérült emberekkel való foglalkozás természetesen hivatás. Sokakkal szoros barátságot ápolok a rehabilitáció lezárása után is. Szeretek velük dolgozni, jó érzés látni, ahogy az általam tanított technikákat beépítik a mindennapjaikba. Mindig örömmel tölt el, ha segíthetek életvitelük könnyebbé, teljesebbé tételében. 

- Említenél néhány példát az általad tanított technikák közül?

- Tájékozódás-közlekedés területén a készségek/képességek felmérése után a lehetséges bottechnikáké az első szerep, majd ezek ismeretében fokozottan beltéri tájékozódás a csendes külső területek, majd a forgalmasabb területeken a látássérült által megjelölt útvonalak tanítása következik. A mindennapos tevékenységeknél a legtöbben a konyhai tevékenységeket, majd a mosást a vasalást és a takarítást kérik. Itt is elbeszélgetünk, mi okoz nehézséget, miben segíthetek A háztartásban meglévő eszközök tapintható jelölése után elsősorban a biztonságos technikák oktatása, majd ezek beépítése a mindennapokba következik. De hosszasan sorolhatnám a félelmeket, és feloldásokat a közös munka során.
Pl. gáztűzhely használatánál, a láng begyújtása, a fazék biztonságos felhelyezése, a forró edények levétele, a tésztaszűrés, a sütés olajban, és a forró sütő használata.

- A család és a munka mellett jut azért idő kikapcsolódásra is? Mivel tudsz feltöltődni?

- Az unokákkal való foglalkozás, a közös játék bármennyire fáradt vagyok, mindig felüdít.
Csodás szerep a nagymama szerep. Továbbá nagyon szeretek főzni, napi sikerélménynek élem meg az általam főzött ételek fogyasztásakor kapott elismeréseket,
amit a dicsérő szavak mellett az edények kiürülése is jelez. Nagyon jól érzem magam a természetben, ha időm engedi, kirándulok, sokszor látássérültek társaságában,
főleg hazai tájakon, de minden évben külhoni pihenőt is beiktatok. A szabadidős programokon is elő bújik belőlem a gyógypedagógus, igyekszem minél több
látnivalóra felhívni a figyelmet, amit lehet, tapintás közelbe hozom.

- Mesélnél kicsit részletesebben ezekről a természetjáró kirándulásokról?

- Nagyon hosszúra nyúlna az interjú. ezért az egyik legszebb élményem írnám le.
Pár évvel ezelőtt egy szegedi kirándulás alkalmával ellátogattam Ópusztaszerre, és az emlékhely csodás környezete, látnivalói teljesen magukkal ragadtak. Nem volt elég egy nap, másnap is vissza kellett mennem, hogy mindent alaposan szemügyre vehessek, és magamba szívjam csodás örökségünk mozzanatait. Élményeimről lelkesen meséltem vak barátaimnak is, és rajongásom felébresztette érdeklődésüket. Megszerveztem tehát egy kirándulást Ópusztaszerre, 5 látássérült barátomnak. Segítséget kellet persze kérnem 5 látó személyében, mert úgy gondoltam csak úgy láthatnak mindent a mi szemünkkel a látássérültek, ha egy látó, és egy látássérült tartozik csak egy csoportba, mindent megbeszélhetnek, és a nap végén, egy közös szabadprogram keretében mindenki elmondhatja saját élményét. Látó barátaim először igen furcsán néztek, komolyan gondolod, hogy vakokat viszünk festményt nézegetni? Aztán sikerült meggyőzni őket hogy a vak ember is érdeklődő, szívesen kiránduló, és nagyon hálás, ha velünk lehet, és igenis képes az ilyen élmények befogadására is. Látássérült barátaim abból a csoportból valók, akik felnőttkorban sérültek, különböző mértékben. Megbeszélések, tapasztalatcsere, de csak az empátiára épülő, hisz szakember, aki úgymond tudományosan segíthetett volna nem volt velünk. Hát egy szép tavaszi napon Ópusztaszerre érkeztünk. No az idő gyorsan eltelt, a teljességre csak törekedhettünk, és este egy Tisza partján álló halászcsárdában terített asztal mellet vitattuk meg a nap eseményeit. Elmondhatom rengeteget tanultam, jó volt azt érezni, ma is tettem valamit ami többeknek örömöt okozott.

- Egy riportot is készítettem a kirándulás után, melyet teljes terjedelmében bemásolok ide, ha a te riportod terjedelme engedi, közölheted nyugodtan.

Tarcsafalvy Attila örömmel beleegyezett, hogy riportot készítsek vele az ópusztaszeri élményekről. Attilát én kísértem végig a parkban, a hangeffektusok mellett az én elmondásom segítette őt abban, hogy ő is „láthasson” mindent. Attila 40 éves koráig látott, akkor 52 éves volt, van vizuális élménye a világról, rengeteget utazott, igen intelligens, ismeretségünk 17 éve kezdődött, sok szép közös élményünk van.
- Attila beszélnél pár mondatban az ópusztaszeri kirándulásról? 
- Igen, szívesen beszélek az élményeimről. Az első, ami megragadott, az emlékparkban, a park dolgozóinak hozzáállása a fogyatékos emberekhez!
Nagyon segítőkészek voltak minden téren, felhívták a figyelmünket a speciálisan vakos  dolgokra, mint például a kiállított tárgyakat tapogatni, fogdosni szabad!
Tiflopedagógiatörténet tárgyból kaptunk egy lehetőséget, hogy vakos témájú beadandó dolgozatot írjunk. Azt választottam, hogy egy közösen átélt vizuálisan is értelmezhető élményről írok. Úgy gondoltam érdekes feladat ebben a témában vak baráttal beszélgetni.
- Szerintem is szinte rendhagyó.
- Több dolgot láttunk az emlékparkban, mi az, amiről szeretnél beszélni? Mi ragadott meg a legjobban?
- Hosszan sorolhatnám, hiszen a Feszty-körkép, a jurta együttes, a szatócsbolt, a skanzen, a különböző kiállítások…
- Sajnos arra kell, kérjelek, max. 3 dolgot mondjál, és azokról beszélgessünk.
- Akkor tartsuk a felsorolás sorrendjét: Feszty-körkép, a jurta együttes, a szatócsbolt
- Örülök, hogy elsőként a Feszty-körképet említed, számomra is az volt a legszebb élmény. Láttad korábban ezt a képet?

- Nem, nem láttam, sőt be kell vallanom, hogy  mielőtt idejöttünk volna, még a kép keletkezésének történetét, de még a témáját sem ismertem!
- Mit jelentett neked ez a kép előtti séta?
- Katartikus  élmény volt, ott állni a kép előtt, hallgatni a zenei effektusokat, elképzelni  a völgybe lezúduló sereget,   és átélni a honfoglaló magyarok érzéseit, a  család, a törzs féltését, és a   győzelem  mámorát!
- Mennyit tudtál így elképzelni a látottakról?
- Szerintem  teljes egészében  el tudom képzelni  a látottakat, sőt, a fantáziám segítségével,  talán még színesebbnek is látom  a  harci forgatagot, vagy a sámánok  táncát!
- Mi segített abban, hogy vizuálisan képet formálj a hallottakról?
- A  hely szellemisége, aurája,  valamint még a látó életemből hozott élmények sokat segítettek   elképzelnem  a formákat,  a kép színvilágát, és a jeleneteket.
- Elég aprólékosan mondtam el a dolgokat?
- Igen,  jól ki tudtad emelni a lényeget, a fontos, és  a szituációra jellemző festői   eszközökre is felhívtad a figyelmemet! Ez  azért volt fontos, mert  miután elég sok képet láttam még látó koromban, volt mihez hasonlítanom a hallottakat. Volt szerencsém a hazai múzeumokban, képtárakban kiállított képek mellett külföldi múzeumok anyagát is megtekinteni.
- El tudtad képzelni milyen monumentális kép előtt állunk?
- Igen,  mert a " tárlatvezetés " közben megtett út, valamint  a jelenetek sokasága eléggé behatárolta a festmény  nagyságát.
- Mennyire jelentek meg a színek, az arcokon az érzelmek? Segítettek a hangeffektusok?
- Igen jó ötletnek tartom a  látottak  kiemeléséhez a hangeffektusok bejátszását  a kép  nézése közben, mert  sokat segít a fantázia megmozgatásában.
- Érezted - e hogy szinte benne élsz a képben, mert engem ilyen érzés kerített hatalmába?
- Pontosan  az előbb említett dolgok  miatt, valóban nekem is olyan érzésem volt,  mintha ott lovagolnék a  seregben, nyilaznám az ellenséget, majd a győzelmet is velük ünnepelném a tűz körül! A lovak patáinak dobogása, a sámándobok  hangja még most is a fülembe visszhangoznak,  és lassan ennek a rántott pontynak is parázson sült hús íze lesz ettől  a mai élménytől.
- Szerinted van valami, amivel sorstársaid élményeit gazdagabbá tehetnénk?
- Ezt a mai napot, pontosan a miatt, hogy ilyen csodálatos volt, egy rövid élménybeszámoló formájában  feltétlenül meg kell örökíteni az "utókor" számára.
Ezek után a beszámolót,  figyelemfelkeltés, és ismeretterjesztés célzattal néhány vakos levelezőlistán közölni kéne!
A mi kis csapatunk élményeit nem tudom, mivel lehetne még fokozni,  nekem így teljes  az élmény, ahogy az megesett velünk!
- Második általad választott élmény a jurta. Mesélj arról mit is képzeltél el, mikor még nem beszéltünk róla, és mi változott a szemléltetés után?
- Jó ötletnek tartom a jurtaszerű   épületekben elhelyezett  múltunk  emlékeit bemutató 
kiállításokat, mert  ezeknek  az építményeknek különös hangulatuk van! E  belső megnyugvásnak köszönhetően a látogató átélheti honfoglaló elődeink örömét, gondját, az  általuk használt  tárgyak szemlélődése közben!
Nekem  volt szerencsém  igazi jurtát nem csak látni, de abban  rövidebb ideig lakni  és aludni is, így   elmondhatom,   hogy tökéletesen sikerült visszaadni a jurták  bensőséges, családias hangulatát, bár először, be kell vallanom ugyanazt az élményt vártam, amit korábban átéltem.
- Mi is volt a harmadik, amit megemlítenél?
- A szatócsbolt.
- Szinte sejtettem. Szerintem is jó volt megpihenni kicsit sétánk közben a szabadtéri Néprajzi Múzeum szatócsboltjánál, és falatozni a frissen sült péksüteményekből.
- Engem mindig is vonzottak a kulináris élvezetek, ezért is, meg amiatt is, mert azért a nézelődés közben meg is éheztem, kíváncsi voltam, hogy eleink mit is ehettek!
A pihenés, és a finom falatok majszolgatása közben  volt időnk átgondolni, és megbeszélni a látottakat, pontosítani  a részleteket.
- Már csak pár szó erejéig összefoglalnád számodra mit jelentett ez a nap?
- A kérdésedre  ha nagyon tömören akarok válaszolni, akkor elég egyetlen szó: csodálatos volt! Ha egy kicsit bővebben, akkor nagyon csodálatos volt! Na, de félre a viccel, szép és tartalmas  volt a mai program! Az emlékpark felépítése, elrendezése igen kedvező,  így a fogyatékos látogató is tökéletes  és teljes  élményben részesülhet, akár a Szabadtéri Múzeum, akár a belső terekben kiállított tárgyak tekintetében! A körkép bemutatása pedig egyszerűen fantasztikus! A Te szóbeli kiegészítésednek köszönhetően teljes mértékben el tudom vizuálisan képzelni a festmény legapróbb részleteit is!
- Hogyan tudsz előre információkat szerezni a tervezett kirándulásokhoz? Nekem ugyanis fontos, hogy könyveket, ismertetőket olvassak, mielőtt útnak indulok. Te is rákészülsz ezekre a napokra?

- A második kérdésedre a válaszom: igen. Én is szeretek felkészülni a látnivalókból, és ehhez az internet igen nagy segítséget nyújt. Egy speciális képernyő olvasó program segítségével  a látássérültek számára is elérhető már az internet használata. Rengeteg könyv van a különböző e-könyvtárakban, így  egy kirándulásra való felkészülés nem okoz problémát a látássérültek számára sem!
A nyomtatott anyagok  elolvasása sem jelent gondot, hisz egy szkenner és egy karakterfelismerő program segítségével  bármilyen nyomtatott  szöveg felolvastatható egy számítógéppel.
- Attila! Köszönöm neked a segítséget, és igazán jó volt újra feleleveníteni ezt a közös élményt!
 
Azt hiszem, a fenti sorok magukért beszélnek. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a látássérült embereknek is élményt jelenthet egy jól kiválasztott műalkotás megismerése.
Igaz csak olyan emberek voltak a csoportban, akiknek volt korábbról vizuális élményük, tehát a helyzetük könnyebb, az elképzelés nem annyira összetett, mint egy született vaknak.
Adódik az újabb lehetőség, a jövőben született vak ismerősökkel is elmegyünk és végigjárjuk ezt az utat.

- Szerinted mit érdemes látássérültként, akár gyermekkel is megnézni?

- Arra gondolsz a látássérült szülő hova vigye látó gyermekét? Először is olyan programokat kell szervezni, amely a gyermek korának, érdeklődésének is megfelelő. Javaslom. hogy a gyermek kb. 10 éves koráig látó felnőtt is legyen veletek, így mindnyájatoknak teljesebb lesz az élmény. Fontos, hogy a meglátogatni kívánt helyről előtte akár az internet segítségével információt gyűjtsetek, beszélgessetek róla. Így fel lehet kelteni a gyermek érdeklődését, és nagy örömmel tölti el, ha olyat láthat, melyet már általad a beszélgetések során megismert.
Semmi határt ne szabjatok a látnivalók terén, viszont a gyermek fokozott felügyeletére a biztonsága miatt fektessetek nagy hangsúlyt.

*****************************

10.  HANGOSVERSEK

NAGY VENDEL VERSEIT ELŐADJA: 

ILOSVAY EGYED KATALIN, ILOSVAY GUSZTÁV, VÁRKONYI JUDIT

Nagy Vendel Hosszú a keresztút elmondja: Ilosvay Egyed Katalin

Ilosvay Guszti és Kati

https://www.youtube.com/watch?v=DuBbkSlJcBw
 

Nagy Vendel Nem így sárga hanem így sága elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=GqtEDx3O-d4

Nagy Vendel Nőnapodra elmondja Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=cgBu3DZvQN

Várkonyi Judit

Nagy Vendel Szemed tükrében elmondja: Várkonyi Judit
https://www.youtube.com/watch?v=5mpFLw7uwJc

Nagy Vendel Asszony és az ember elmondja: Várkonyi Judit
https://www.youtube.com/watch?v=6CE8a9C86ug

*****************************

11.  RÉGI ISMERŐS...

JENEI ANDRÁS  ÍRÁSAI: Tó

Valahol még egészen messze,
ott, ahol már kicsit jobb volt.
Gondolataim mélyére merülve
lelkem sehogy sem tombolt.

Nagy dombok, hegyek között bújva
egy parányi tó hullámzott.
De erről még semmit sem tudva
a lelkem komolyan dolgozott.

A napot itt mindig felhők takarták,
hideg szél fújt a túlpartról.
A melegséget és társait nem hagyták
felemelkedni a homályból.

A parti köveken csobog a tó vize,
vadul veri a másik partot.
De most már nincs senki vele,
aki megértené ezt a világot.

A fűszálak egymásra támaszkodnak,
próbálják túlélni az életet.
De csak azt próbálják maguknak,
amit már túlélni nem lehet.

1993. 05. 23.

 …………..................……….…

Amikor

Amikor a hajnali napfény megfesti az eget,

amikor az ablakból nézem az éjjeli fényeket,

amikor az utcákat járva lépni már nem tudok,

Legyen nappal, vagy éj, csak rád gondolok!

Amikor két madár összebújik a faágon,

amikor reggel egyedül ébredek a vaságyon,

amikor elmegyek melletted és hideg maradok,

Legyen nappal, vagy éj, csak rád gondolok!

Amikor a sors gúnyosan rám nevet,

amikor azt mondtad: Nem mondok „nem”-et,

amikor tudod, hogy nagyon egyedül vagyok,

Legyen nappal, vagy éj, csak rád gondolok!

Amikor te nevetsz, és ez nekem fáj,

amikor csak annyit mondhatok, hogy kár,

amikor úgy érzem, rögtön meghalok,

Legyen nappal, vagy éj, így tovább élni 

Nem tudok!

1995. 09. 06.

……….....................………..…

Labirintus

Tudod, mit jelent az, ha a legnagyobb zajban

Meghallod az óra ketyegését?!

Tudod, mit jelent az, ha már sokadszor hallgatod

Ugyanazt a számot a magnón?!

Tudod, mit jelent az, ha fekete karikákat és 

háromszögeket rajzolnál a szobád falára?!

Tudod, mit jelent, ha a diót úgy töröd meg,

Hogy azt már megenni nem lehet?!

És azt tudod, hogy mit jelent, ha az orrod előtt lévő alkoholos üveget 

Legszívesebben a falhoz vágnád?!

Tudod, mit jelent az, ha az almába 

nem beleharapsz, hanem késsel vágod szét?!

Tudod, mit jelent az, ha megütnéd azt,

Akit igazából nagyon szeretsz?!

Tudod, mit jelent az, ha fáj neked,

Hogy a másik nevet?!

Tudod, mit jelent az, ha meglátlak,

Inkább elfordulok?!

És hogy mit jelent az a szó, hogy 

„szeretlek!”?!

1995. 10. 15.

 ……………......................…………

Kereszt

A csengő, amely halkan csendül;

olyan, mint a nagy harang.

Vörös és lángol itt belül,

sikítva kiabál a bezárt hang.

Találd meg a száraz kötelet,

amellyel a harang erőlködött.

És felejtsd el azt a hideg telet,

amikor ez az egész elkezdődött.

Gömbökként gurulva a havon

és piros vérem ontani jó!

Majd eltűnni a lékben a tavon

s várni, hogy betemet a hó.

Kezemről letépik a gyűrűdet,

és bátran oldalba rúgnak!

De nem fáj jobban, mintha megvet

az, akit barátnak hívnak.

Egy kereszt jelzi a vándornak,

aki megpihen majd síromnál,

itt nyugszik, kit magára hagytak,

s ki többre tartott magánál.

1995. 12. 12.

…………...........................……..…

Utolsó kapocs

Ott volt. A pillanat körülvette és ölelte, csókolta; érezte az illatát, látta szemében a tüzet.
És a kavics kiesett a kezéből, nagyot koppant a kövekből kirakott padlón, majd elgurult a lábai között.
Érezte a ködöt, a villódzó sárgás fényeket, a tömeget, ami ott élt körülöttük. De nem mozdult.
Kezét szerette volna mozdítani. Megfogni őt, simogatni, hozzáérni.
Feltűnt a fénysugár a hegyek mögül, majd nagyot sóhajtott, és miután kipirosította a tájat, a másik oldalára fordult és nyugaton alábukott.
Úgy érezte, nincs mondanivalója. Elindult a sötétben, lábnyomát elfújta a szél, senki nem tudja hová lett. Eltűnt a végtelenbe.

 1996. 01. 19.

*****************************

12. BEMUTATJUK

GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTJA: DR.  KELLNER SZILVIA

„Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége. „/Kahlil Gibran/

2.Riport DR. KELLNER SZILVIÁVAL

- Pontosan emlékszem az ismerkedésünkre. Kezdő facebookosként kerestem a lehetőségeket. Véletlenül megpillantottam egy csoportot, a SOHA NE NÉZZ SZÁNAKOZVA ENGEM! ( továbbiakban SOHA) Itt az eddigi életemben egyáltalán nem megszokott módon a különböző betegségekkel küzdő emberek - jogokat és segédeszközöket találnak. Be is jelentkeztem, mert elég sok érintett, beteg ember van a környezetemben. Feltettem egy versemet.

 Gerencsér Hajnalka: MÁS VAGYOK

Hogy más vagyok-e ugyan ki dönti el?
Agyamat e szóra mindig düh önti el.
Mert más vagyok ez igaz, mindannyian mások vagyunk.
De ezt szavakkal felesleges bárkinek felrónunk!

Miért más az, aki nem lát?
Neki meg épp a látó más.
Vagy, akire hangod sose hatott,
Mert siket, de e szó szívet még meg nem dobogtatott.

Gerencsér Hajnalka

Ha azt mondod szemtelen,
Ez neked egy feleselő embert jelent,
De bele sem gondolsz,
hány lelket sebezhetsz ezzel meg.

Ne lábatlankodj - veted oda gyakran!
Kérlek vigyázz, ezt mozgássérült ne hallja!
Mert ha már kimondtuk, vissza nem vonhatjuk,
De eme szavak kerek-perec:
Rengeteg embert feleslegesen sebeznek meg!

Emberek vagyunk, mert annak születtünk,
Elvárható lenne, hogy akként viselkedjünk!
Gondoljunk bele az ujjlenyomatunkba,
Eddig még soha nem volt 2 embernek egyforma!

Más az arcunk, más a tekintetünk,
Más a hobbink és más a jellemünk!
Más az értékrendünk nyilván, nem vitás,
Mindenki a saját igazát érzi igazán át.

De mást mondok, s most kérlek, jól figyelj!
Gondold, hogy most te vagy a más,
S rajtad edzi nyelvét a világ!
S kezd nem tetszeni ugye?

Mert amikor te vagy a más, az más!
Akkor döbbensz csak rá, hogy a másságod ugyan kiemel,
de negatív irányba terel, s ez terhel!
Összesúgnak mögötted, s rád mutogatnak

Más - mondják más vagy,
S e másság fájdalmas nyomot hagy.
S mit tennél akkor ó bölcs emberem?
Kizárnád a más szót szókincsedből menten?

 Győzelmet ez hozhat, cselekedj! Tedd meg azonnal!
Mert senki sem halhatatlan, s beteg lesz majd egyszer,
S felesleges e kegyetlen teher mellett
Mások a "más" szóval bélyegezzenek meg!

-Ezt követően sokan tettek fel verseket, - amit Te, aki a csoportot létrehoztad, és vezeted levettél, - majd másnap létrehoztad és rám bíztad a mai Gyógyító Művészeteket. Mesélnél arról, hogy milyen érzésekkel a lelkedben alapítottad meg a Gyógyító Művészetek közösséget?

- Félelemmel és bűntudattal kezdetben, mivel a Soha csoport szabályzatánál nem voltam eléggé körültekintő abból a szempontból, hogy mi az a téma, amit közzé lehet tenni és mi az, amit nem. Valamilyen szinten igazságtalan volt az, hogy a verseket levettem, mivel nem volt kizáró ok, de úgy gondoltam, hogy a Soha csoport maradjon tárgyilagos.

- Az a közösség nem az alkotásról szól, jól tetted, hogy levetted a verseket, hisz a jogok és a segédeszközök áttekinthetetlenek lettek volna a sok iromány között.

Dr. Kellner szilvia

- Nem tudtam, hogy hogyan fogadod azt, hogy létrehozom a Gyógyító Művészetek csoportot. Tartottam attól, hogy megharagszol. Azonban, mikor láttam, milyen nagy örömmel vágsz neki és a mai napig remekül vezeted, boldogsággal tölt el, hogy van ez a közösség!  Már csak azért is, mert a verseimet így nekem is van lehetőségem nagyobb publikum előtt megmutatni, amiket korábban csak a nagymamám olvasott.

- A Gyógyító Művészetek közösség egy álom, életem egyik legnagyobb ajándéka. Óriási értéket kaptam Tőled. Nagyon sok jólelkű, értékes ember tartozik közénk, akik tele vannak szeretettel, alkotási vággyal. Honnan jött a SOHA csoport létrehozásának ötlete?

- Korábban tagja voltam egy évig egy egyesületnek, ami szintén a sérült embereket hivatott segíteni. Azonban nem sikerült a tagoknak kellőképpen megtalálni az összhangot a munkában. Így kiléptem és úgy döntöttem, hogy másik úton fogom segíteni a sorstársaimat.

- Miért lettél jogász ?

- Több oka van annak, hogy ezt a szakmát választottam.

Mivel a Sabin - csepp kötelező védőoltástól bénultam le, az államnak velem szemben kártérítési kötelezettsége van. Sajnos csak perek útján tudom érvényesíteni a jogaimat. Ahhoz, hogy tudjam, hogyan álljak neki a pernek, és hogy megértsem a jogszabályokat, jogi végzettséget éreztem szükségesnek. A másik oka, hogy szeretnék a tudásommal másokon segíteni, mivel tudom, milyen a kiszolgáltatottság.

- Mi a véleményed a Gyógyító Művészetek közösségről?

- Nagyon jó, hogy van ez a csoport, hiszen közelebb hozza az embereket egymáshoz. Nem csak a sérülteket a sérültekkel, és nem csak az egészségest a sérültekkel, hanem talán önmagunkhoz is közelebb kerülünk. Hiszen azok a versek, amelyek arról szólnak, aki nem lát, nem hall, nem tud járni, esetleg arról, aki gondozza ezeket az embereket, rádöbbenthet, hogy nincs egyedül a problémájával, nem biztos, hogy a saját sorsunk a legrosszabb. Van, akinek nagyobb teher nyomja a vállát.
Mindezen túl lehetőség nyílik a jobb elfogadásra is, hiszen a speciális szükségletű emberek is ugyanúgy szeretnek, haragszanak, félnek, remélnek és így tovább, mint bárki más. Az életünk azonos a másikéval, csak más módon élünk.

- Mit javítanál a közösségünk munkáján?"

- A Gyógyító Művészetek csoportban az volna még jó, ha több olvasója lenne, és aktívabbak lennének a tagok a hozzászólásokban is. A költőnek, írónak, festőnek, szobrásznak ...stb is jól esnek az elismerő, esetleg építő kritikai szavak.

- Közben megismerkedtünk. Igaz barátnőre leltem benned. Szilvikém, te egy nagyon jólelkű hölgy vagy.... A jogok..... számomra nem igazán világos nyelvezettel bírnak, és minden esetben tárgyilagosak. Te, aki nemcsak ismered, hanem velünk is megismerteted a jogainkat hogyan szoktál véleményt alkotni... az ész és jog érveire alapozol, vagy a lelkedre hallgatsz ?

- Megpróbálom az észt, a jogot összeegyeztetni az erkölcsös, helyes döntéssel. Meglepő, hogy annak ellenére, hogy a jog alapja az erkölcs, ez az egyeztetés nehéz. Gyakran ellenmondásba keveredik az erkölcs és a jog. Erre példaként szolgál a szociális ellátások, mint például a fogyatékossági támogatás. Ismerjük, hogy összegszerűségben ez milyen csekély összeg. Felháborítóan kevés, és ez tény! Ugyanakkor számos esetben kapjuk a választ, hogy azért nem emelik az összeget, mert a költségvetés korlátozott. Egyik tanulmányomban kifejtettem ezzel kapcsolatban is az álláspontomat. Sajnos sokan nem osztották a nézeteimet, de sebaj, hiszen újítani mindig kell! Remélem, egy napon meghallgatásra talál a mondani valóm felsőbb körökben is.

- Szilvi, Te nagyon okos nő vagy, aki folyamatosan képzed magad. Jogász vagy és jogi asszisztens, és joggal gondolom, hogy nálad ez hivatás, hiszen nem érdekből…. nem pénzért teszed, hanem szívvel – lélekkel segítesz minket jogászként. Nekem a jog „kínai nyelvezet”, ahogy a „pénzügy” és a „politika is”…. Ám ez utóbbiak ismerete nélkül vígan elboldogulok, míg a jog nem ismerete nem ment fel… a kötelességek alól.
Hatalmas igazságérzettel rendelkezel. Azt az ügyet, amit éppen képviselsz - több oldalról is megközelíted. Nem az alapján döntesz, hogy kinek a dolgáról van szó, hanem az igazságé a győzelem. Mérleg vagy, aki mérlegelsz…Te egy igazi kincs vagy! Egy olyan Barát, aki a tudásoddal szolgálod a sorstársaidat és a barátaidat. Ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm!
A baráti köröm nagy része mozgássérült, ezáltal sok mindenbe belelátok. Tudom, hogy egy végtag nem megfelelő működése, vagy elvesztése mennyi dolgot, képességet elvesz az illető életéből. Nagy lelki terhet tesz az emberre. Sok egészséges lenézi azokat, akikre épp fel kellene nézni. Mit tehetnénk a szemlélet jó irányú megváltoztatásáért?

- Nagyon nehéz kérdés a szemléletváltoztatás. Sajnos nagyon sok a társadalom tagjaiban a rögzült negatív előítélet, amit iszonyatosan nehéz lerombolni. Kevés mozgás-, hallás,- látássérült társunknak sikerült ezt a falat ledöntenie.
Hogy mit lehetne tenni? Úgy gondolom, hogy több olyan program kellene, ahol az "egészségesek" közelebbről is megismerhetnék a "nem egészségeseket".  Ugyanakkor, mi, mint speciális szükségletű emberek, lehetnénk nyitottabbak a segítség elfogadására. Az önállóságunkon nem esik csorba, ha engedjük, hogy néha segítsenek az egészségesek.
Sajnos, nagy hiba, hogy az emberek összekeverik a sajnálatot a "lesajnálással". Ezt mind a két oldalról így látom. Az egészségesek túlzott sajnálata hátraveti a sérült emberek egészséges önbizalmát, önérzetét.
Ugyanakkor nem felejthetjük el mi sem, mint sérültek, hogy a sajnálat és az együttérzés kézen fogva járnak, amiből a segíteni akarás is származik. Engednünk kell, hogy segítsenek.

- Említetted, hogy azáltal is jobbá válhat a szemléletváltoztatás, hogy a mozgássérült elfogadja a segítséget. Hogyan és miben tud segíteni bárki?

- Számtalan egészséges ismerősömtől hallom, hogy amikor egy kerekes székesnek segíteni szeretne pl. a járdán felmenni, vagy az ajtót kinyitni, akkor a mozgássérültek egy része agresszíven elutasítja. Ez nagyon nem helyes így. Ezzel is kialakul egy negatív kép rólunk, amit "mi magunk" generálunk. Persze tisztelet a kivételnek, aki nem így utasítja el!
Engedjük, hogy néha felsegítsenek a járdán! Természetesen, mint kerekesszékes, én is tudom, hogy ez egy rendkívüli bizalmi kérdés! Korántsem mindegy, hogy ki ajánlja fel a segítségét, mennyire tűnik megbízhatónak. Nem merülhet-e fel a kiborulás veszélye? Azonban, ha úgy látjuk, megbízható az illető, engedjük meg, hogy felsegítsen a járdán, ránk adja a kabátot, vagy bármi másképp, de részt vehessen az akadályaink leküzdésében!
Természetesen, nem csak a mozgássérültek segítésére gondolok, hanem a siketek illetve vakok segítésére is. Azonban, mivel nincs ilyen jellegű hátrányom, azzal példát nem tudtam hozni.

- A végtagok nem megfelelő működése vagy elvesztése fizikális nehézséget is ró az emberre. A sok lelki teher közül az egyik legfájóbb a kiszolgáltatottság. Mi módon lehet, illetve lehet - e ezt enyhíteni?

- Na ezzel a kérdéssel megfogtál. Valóban nagy lelki terhet ró az emberre a saját fizikai korlátozottsága, főként akkor, ha korábban egészséges volt, és egy baleset vagy betegség miatt lesz maradandó sérülése.
Nagyon kicsit, de lehet enyhíteni ezeken a lelki válságokon. Elsősorban odaadással, megértéssel, és főként türelemmel. Vannak helyzetek, feszült szituációk, amit nem mindig megfelelő módon reagál le az, aki valamilyen sérüléssel rendelkezik. Ingerlékenyebb, érzékenyebb, de ez természetes.
A sérült emberek felé mindenkor legyünk nyitottak!
Másodsorban enyhíteni úgy lehet, ha sikerül kitalálni olyan programot, aminél a speciális szükséglet nem hátráltat. Például egy akadálymentesített erdőben történő séta nagyon üdítő lehet. De kinek mi az, amit szeret.

- A kiszolgáltatottság mellett a bezártság az, amely sokak életét megkeseríti. Vagy... nem jól gondolom?

- Jól gondolod. Sajnos ez is egy plusz olyan tényező, ami hozzájárul ahhoz (és most egy nem túl szép kifejezést fogok használni), hogy lelki roncsok legyünk.
Ezen az akadálymentesítéssel lehetne segíteni, és nem csak a fizikai környezet átalakítására gondolok (járdaszegélyek, rámpák, beszélő közlekedési lámpák...stb), hanem személyi segítőre. Sokunknak nincs megfelelő családi háttere, vagy baráti köre, akik tudnának segíteni kimozdulni. Ehhez lenne szükséges egy olyan támogató szolgálat, ami a nap 24 órájában, akár ünnepnapokon, rendelkezésre állna, mind szállításban, mind pedig személyes segítés (pl.: higiéné) terén.

- Kerekes székes vagy, így nap, mint nap, óráról órára szembesülsz azzal a szomorú ténnyel, hogy bár az akadálymentesítés törvénye jogerős, mégsem lehet rengeteg helyre bejutni. Számomra az is érthetetlen, hogy néhány üzlet akadálymentesítése abból áll, hogy az ablakban jól látható helyen tábla jelzi, vigyázat lépcső… vigyázat küszöb. Sok mozgássérült ember számára egyetlen lépcsőfok egy soha ki nem nyíló ajtóval ér fel. Az esélyegyenlőségi törvénynek azt kellene biztosítani, hogy ne a körülmények, hanem az illető akarata döntsön arról, hogy hova szeretne bejutni.

- Mivel minden ember egyenlő és egyenlő jogok illetik meg, ezért az akadálymentesítést én kötelezőnek tartom, nem csak a rámpa, a járdaszegélyek a probléma.
Szerencsére, nincs gond a hallásommal, de elkeserítőnek tartom, hogy még mindig kevés az a TV műsor, amit feliratozva is meg lehet nézni, hiányolom a jelbeszédet.
A látássérültek szempontjából hiányolom a beszélő közlekedési lámpákat és még mindig kevés a barázdált járda is. Erre a járdára tudom, hogy van szakszó is, de sajnos nem jut eszembe. Ezért elnézést kérek.

- Szerintem sok helyen némi összefogással lehetne rámpákat építeni. Mi a véleményed erről?

-A lényeg, hogy sok a tennivaló, de a tenni akarás kevés.

- Milyen a jó rámpa szakszerű meghatározással … és általad, aki felméred, hogy melyiken tudsz önerőből feljutni?

 A kiszolgáltatottság önmagában sem kellemes, ám, ha még az épített környezet is olyan akadályokat gördít elénk, amellyel megbirkózni képtelenség, az csak fokozza a lelki és fizikai terheket.

- A jó rámpa az, ami a talajjal 5 fokos szöget zár be. Ha megnézzük a külföldi akadálymentesítést, a rámpákat, akkor láthatjuk, hogy nem egy nagyon meredek, szög egyenes rámpát építenek, hanem olyat, ami enyhén lejt és cikk-cakk formában visz fel. Ez a cikk-cakk nem a design-t képviseli, hanem a szakszerűséget és az egyszerűséget. Nagyon fontos, hogy jó minőségű, tehát nem kitöredezett, gödrös, rámpa legyen!

Én, aki használom, a meredek rámpán egyedül képtelenség feljutni, életveszélyes, mert könnyen  kiborulhat a kocsiból az ember, ráadásul a segítő is, - amennyiben van -, borzasztó nagy erőfeszítéseket tesz. Ő is könnyen megsérülhet.

- A verseid egytől egyig lelket melengetőek, és figyelemfelkeltőek. Mi volt az első versed és mi váltotta ki, hogy elkezdj írni?

- Az első versemet 12 évesen írtam. Nagyon szerelmes voltam egy fiúba és ezt papírra is vetettem. Ha jól emlékszem, akkor az Éjjeli tánc címet viseli.

- A verseid mellett igaz lélekkel mondhatom, hogy olyan meséket írsz, amelyet a mai világban olvasni öröm, megelevenedik a kép… és feléled bennem a mesére vágyó gyermek, aki mindannyiunkban benne lakozik…és csak az alkalmas pillanatot várja, hogy előjöjjön...Érdemes lenne a nyomtatott sajtóban is megjelentetni az elbűvölő írásaidat.
Hogyan kezdtél el meséket írni és mióta teszed ezt?

- Köszönöm a kedves szavakat!
Nos, 10-15 évvel korábban írtam egy mesét, Bolhacirkusz címmel, és csak egy éve, hogy átdolgoztam. Aztán közzé tettem a Gyógyító Művészetekben, ami sikert aratott. Aztán jött egy újabb és egy újabb történet, amit nem engedtem elfelejteni, hanem leírtam. Ugyanakkor nem érzem elég kiforrottnak a meseírást. Erre még gyakorolnom kell.

- Mesélnél a gyerekkorodról?

- Gyerekkorom sajnos nem volt szép.
Az iskolában folyamatosan csúfoltak az osztálytársaim, volt úgy, hogy le is köptek.
Szerencsére volt közöttük nagyon kedves és rendes is, akiket azóta is a szívemben őrzök. Akupunktúrás kezelés miatt egy évig éltem Japánban Anyukámmal. 4 éves voltam ekkor, és meglepő talán, de rengeteg mindenre emlékszem. A szobára, ahol laktunk, a piacra, a tengerpartra, arcokra, illatokra, de nem csak ezekre. Viszonylag sok japán szó, kifejezés megmaradt a fejemben, sőt, gyermekdalok is.

- Milyen nyelven beszélsz, esetleg tanulsz – e valamilyen nyelvet jelenleg?

- Korábban említettem, hogy japánul megmaradtak bizonyos szavak, kifejezések, ha az nyelvtudásnak számít, akkor tudok japánul.
Angolból és németből középfokú nyelvvizsgám van, a jogi egyetemen tanultam egy keveset latinul, jelenleg olaszul tanulok önmagamtól, tanár nélkül. Szeptember elejétől kezdtem el, szóval nagyon az elején járok, de hiszem, hogy társalgási szintig eljutok :)

- Számomra ti lélekben gazdagok vagytok, sokkal többek az átlagnál, tehát a fogyatékos szó sehogy nem állja meg a helyét. Mi a véleményed ennek a szónak a szinonimáiról és szerinted melyik magyar szó az, ami kicsit sem negatív töltetű, de mégis kifejező?

- Örülök, hogy feltetted ezt a szinonimás kérdést.

A témával már szakmailag is foglalkoztam az egyik konferencia előadásomon belül: A speciális szükségletű személyek egyes jogainak hazai szabályozása és érvényesülése
Ez a kifejezés lenne a legalkalmasabb erre a feladatra.

- Megismerkedtünk, és közben olyan mély barátság alakult ki köztünk, amely ritka még olyanok között is, akik közelről ismerik egymást. Mi a való életben személyesen sosem találkoztunk még, ám Te vagy az Szilvikém, akinek felfedem lelkem titkait, akitől tanácsot kérek, és akire mindig számíthatok, ezt ezúton is köszönöm Neked!

Köszönöm a beszélgetést.

*****************************

13.  VERSRŐL VERSRE

Adamecz László:TAVASZ DÍSZEI…

Tavasz díszei virágzó ágak
illatuk messziről hívnak várnak,
reményt kapott már didergő lelkünk,
csodás évszak itt van velünk, nekünk.

A szellő szárnyán libegnek szirmok,
sok virágzó fákról fürtbe ringók,
boldog a táj, belül szívünk, lelkünk,
csodás évszak itt van velünk, nekünk.

……………..................……..

TÓTH KATALIN KATA: Jön a tavasz.

Várjuk már a tavaszt elég volt a télből!
Hóból, és a teremtő hideg erejéből.
Napocskára vágyom, melegedni végre,
süttetni az arcom az boldoggá tenne.

Végre mehetnék a kertbe, ültetném a virágot,
ez is boldoggá tenne.
Játszanánk, futkosnánk a gyerekekkel,
Vagy bicajra pattannánk ez is boldoggá tenne.

Pirospozsgás pofikájuk a játéktól kivirul,
hangos kacajuk visszhangja messzire elvonul.
Tündököl a tavasz ezernyi pompával,
színek egyvelege úszik a csodában.

Gyere tavasz gyere! Hívunk mi hárman,
Kevinke Emike és a Nagymamácska.

.....................................

Csomor Henriett: Szent Mihály lován

Ostoba kegyetlen halál.

Tűnj a szemem elől,

te csak fájdalmat okozol.

Ha eljön a kaszás, körbe se néz,

s nem kérdezi, hogy elviheti,

Csak könyörtelenül lecsap áldozatára.

Fogd már fel, hogy felesleges vagy.

De neked ez sem számít. mindenkit elviszel,

aki kicsit is számít.

Neked a szeretet mit semmit sem jelent,

Csak összetöröd az itt maradtak lelkét.

Vissza sem nézel, csak előre.

Szemünkben nem látod az

apadhatatlan könnyeinket elhunyt szeretteinkért.

Szent Mihály lován vágtatsz láthatatlan

fekete hintódban, diadalittasan.

 Itt hagyva a remény vesztet

fájdalmat lelkünkben.

 2016. február 25.

........................................

VEZSENYI ILDIKÓ: SZILÁNKOK

Ősz közelít

Távolból integet a nyár.

Vödör csikordul a láncon,

Hűvös dinnyehéj cikáz.

Kukoricaszár,

Sátoros búvóhely,

Irdatlan tökök.

Szekér,

Recsegő derekában,

Gyerkőckuncogás.

Visító malacszó,

Gazda kezében,

Moslékkeverő lapát.

Varjúkárogás,

Őszi szél,

Gyűjti a rőt avart.

Sajtárba,

Friss tejsuhogás.

Cirmi nyalogat,

Nyelve, rózsaszín szirom.

Kígyóbőr inges csábító,

Nyálas csókot ád.

Tádé

Vadlúdeszencia,

Teveszőrszag-íz.

Sátoros lagzi,

Menyasszony-gyöngyözés.

Menyecsketánc,

Vőlegénytenyér,

Lányok fenekén.

Gazdasszony,

Felsöpri az udvart,

Mágikus seprű,

Táncra kél.

- - - - - - - - - - - - -

Tél közelít

Vert sereg,

Pillanatfelvételeken,

Mint gondolatok,

Vánszorognak.

Vérveszteség,

Szilánkos mosolyok.

Hólepte szánkónyom,

Lyuk a tó jegén,

Szélén, elkékült körmök gyöngysora.

Tompa puffanások,

Hallgatom, koporsóba zárva.

Felázott bőr,

Könnyek arcomon,

Láz pírja játszik homlokomon.

Reccsenő faág,

Dübbenés a földön,

Halálszomj.

Lehelet-kemény,

Sódar a füstölőn.

Hivalkodó,

Zúzmarafátyol,

Fák, ághegyén.

Gondolatpelyhek pillámon,

Befedik arcomat.

Alélt hányavetiség,

A szirénhangot,

Szirénaszó váltja fel.

Didergő mosolyszárnyak rebbennek,

Jégvirág üvegszemeken.

Áttetsző fájdalom,

Fantom-futkosás,

Hűlt havon.

...............................................

 Wesselyné Ábrahám Erzsébet:

 " Bízzatok,...., ne féljetek! "

Éjszakámban,

mint derengő fény,

megérintett az Isten ujja,

megtalált Ki keresett rég,

s a múltamat is tudta.

Szépségében utat nyitott,

bár még sötétben voltam,

de rám lehelt, s az áldástól,

lelkem imái megmámorosodtak.

Most készülve az új időkre,

hol angyalkéz titkon őrköd,

omladozik a homály,

mi emberben börtön.

S míg tengerrobajban hallgatva szavát,

bizton meg kell, hogy nyíljunk,

mert a hullámok fehér taraján,

Krisztus már felénk indult!

- - - - - - - - - - - - - -  

Isteni erőtérben

Letérdeltem,

és a csillagok kinyitották szemüket,

a fényből gyönggyé váltak,

a Hold átvilágította testüket.

Az esti neszezés,

liliom illatot hordott a széllel,

és én csak néztem,

a szívem beleremegett egészen.

Csend volt.

Bársonyos léptek az égen,

a felhők álmodtak,

angyalraj hajtott Göncölszekéren.

A rét deres lett,

sóhaját imádság kísérte,

minden Istenben nyugodott,

s lelkemben megpihent a béke.

 .........................................

 

Zsigai Klára: Csillagok magánya
(Költészet napjára)
 Álmomba táncot jártam egy réten 

súlytalan boldogság mámorában,
könny szökött szemembe
felkelő nap sugara lassan átkarolt,
talpam alatt végtelen virág paplan

Még ne jöjj el, ébredés, várj, reám
miért is sietnél, suhannál, tovább
 remény nélkül, reszketve fázunk,
lássam merre tart földi boldogság
megölelhessem minden varázsát


Engedd, pár szál rózsát téphessek,
illata bódítson, ha megszúr, se fáj,
 ki tudja, mit üzen alvó ezredév,
vesztett hősök lelke lelkekig jár


Hatalma van kimondott szónak
papírra vetve, költészet kincse,
Ég fénye gyémántra fényt szór

- porba hullottra
- Fájon felkiáltóra

  
"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!"
(Zsigai Klára)

*****************************

14. HAZAI TUDÓSÍTÁS

NAGY VENDEL: Jelenetek a Tolna megyei látássérültek életéből

Kedves Sorstársaink és Barátaink!

A Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesületének férfi tagjai Nőnapi ünnepségre hívták, és várták az egyesület hölgy tagjait! A Nemzetközi Nőnap alkalmából Nőnapi ünnepéllyel és köszöntővel kedveskedtek minden kedves Sorstársnőnek Szekszárdon 2016. március 3-án, csütörtök délután 13 órától az egyesület székházában. Immár hagyományosnak mondható ez a gesztus, hiszen évek óta rendszeresen köszöntik a hölgyeket a férfiak. A jelen lévők visszaemlékeztek a nőnap történelmi távlataira, a több mint százéves, mozgalmi múltból fokozatosan virágos köszöntéssé átalakuló ünnepre, saját versekkel, és klasszikus szerzők műveivel tették színesebbé a találkozót, a száznál is több résztvevőnek. Kifejezve a sokak által vallott véleményt, nem csak egyszer kéne ünnepelni a hölgyeket áldozatos munkájuk okán. Élő zenét a vakok által kedvelt fiatal orgonista szolgáltatott, aki nagyon közkedvelt a rendezvényeken. Jóízűen fogyasztották vendégeink a süteményeket és italokat, akadt, aki még táncra is perdült a jóféle zene hallatán.

Vendi a sorstársak között

Megkezdődött a következő irodalmi rendezvény megszervezése is, hiszen sokak kedvence az irodalom, és a legközelebbi alkalommal köszöntjük a költészet napját, a régi és a kortárs alkotókat egyaránt. Mindenkinek lélekemelő lehet egy szépen elmondott vers.

További programok: Klubdélutánunkat minden hónap első csütörtökén tartjuk. Ezen klubdélutáni programok egyikén bemutatásra került, egy a NASA által kifejlesztett gyógyszemüveg, melyet az érdeklődők ki is próbálhattak.

A segédeszköz pályázat nyerteseinek átadták az elnyert eszközöket. A következő jó minőségű segédeszközökre lehetett pályázni írásos kérelem benyújtásával és érvényes tagsági igazolvánnyal: asztali számítógépek; digitális diktafon; beszélő lázmérő; beszélő vérnyomásmérők; aláíró keretek; mobiltelefonok. A pályázatokat folyamatosan lehetett benyújtani 2016. február 4-től 2016. március 2-ig személyesen, postai úton illetve elektronikus úton e-mailben. A nyertesek a nagy értékű segédeszközöket a 2016. március 3-án tartott Nőnapi klubdélután során vehették át Szekszárdon, irodaházunkban. Kovács Lászlóné, az egyesület elnöke elmondta, hogy a huszonegy boldog nyertes után még hatan juthatnak ingyenes vércukormérőhöz az egyesület cukorbeteg tagjai közül. Az adományokat magánszemélyek, vállalatok, intézmények anyagi és tárgyi adományaiból, és az adó egy százalékából befolyt összegből finanszíroztuk.

Az adó egy százalékára az idei évben is számítunk, és kérjük a segítő támogatást.

A klubdélutánokon és minden pénteken jó minőségű ruhákból ruhaosztást tartunk a tagoknak.

Áprilistól kézműves tanfolyamot indítunk, melyre már tíznél is többen jelentkeztek. A megtanult szövés, fonás gyakorlása után némi kereset kiegészítésre is lehetősége nyílik a szorgalmas tanulóknak.

Fontos, és hasznos munka folyik tehát a lelkes tagság körében, a vezetőség hozzáértő irányításával.

Munkájukhoz további szorgalmat, és sok sikert kívánunk, hogy hasznosan tölthessék szabadidejüket a Tolna megyei látássérültek, sokat téve önmagukért a már kialakult sérültségük ellenére is. Mindenki szebbé, és élhetőbbé teheti életét, ha saját maga is szeretné.

„A fogyatékosság olyan teher, amelyet a közös menetelés során az erősebbnek kell hordoznia, hogy a gyengébbnek is az övéhez hasonló esélyei legyenek...” (II. János Pál Pápa)

Nagy Vendel, egyesületi tag

 ………………………………………………..

GONDOLJON RÁNK!ADÓJA 1% -VAL SEGÍTHET!ADÓSZÁMUNK 18864858-1-17

7100 Szekszárd, Hunyadi u.4.  Tel:74/512-355 Honlap: www.tolnamegyeivakok.hu

E-mail:szdvakok@gmail.com  ADÓ 1% kisfilm:http://tolnamegyeivakok.hu/adoegysz.html

Facebook elérhetőség: Vakok és Gyengénlátók Szekszárd.

BANKSZÁMLASZÁM: 71900058-10004074

„A fogyatékosság olyan teher, amelyet a közös menetelés során az erősebbnek

kell hordoznia, hogy a gyengébbnek is az övéhez hasonló esélyei legyenek...”

/II. János Pál Pápa/

*****************************

15. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK

A 603-as lapszámú Megszólalok Magazin képeinek leírása, nem látó barátaim részére: 

1. Lektori Salutem:
Az olvasókat üdvözlő bevezetője melletti képen Vendi  barátunk áll a szokott könyvespolca előtt.
Ilosvay Gusztáv  ezen a fotón, mely már  nem éppen mostani, fekete öltönyben, fekete csokornyakkendővel a nyakában, fehér ingben, egy régi fajta mobil telefont mutat fel a kezében. Guszti, sovány, szögletes arcú, szemüveges úriember, akinek szája apró mosolyra húzódik, de a szeme is mosolyog.

2. Regény folytatásokban:

Marica kissé teltkarcsú, fiatal hölgy. Egy széken ülve, kissé előrehajolva, állát a kezére támasztva, a szék karfájára könyökölve ül. Nem szembenéz velünk, hanem bal oldal felé, előre, és kinéz a képből. Kis, fekete felső, és világos, acélkék színű. kissé fénylő anyagú kardigán van rajta. Hosszú,sötét barna haja, középen van elválasztva, homlokát laza frufru takarja.

A regény második részének végén lévő képen, mely a könyv első borítóképe, egy szakállas fiatal festőlegény, elmélyülten fest egy festőállványon levő képet. A kép régies, barna színű.

3. Versek a nagyvilágból:

Széll Magdolnának nincs fotója.
Vendi barátunk szerintem, a szekszárdi vakodában, éppen verset mond bordó zakóba, fehér ingbe van felöltözve.
Vezsenyi Ildikónak sincs még fotója.

Kovács József hatvan éves, piros pozsgás arcú, vidéki úriembernek néz ki, aki kedvesen mosolyog az olvasókra, ősz hajával szürke öltönyben sötétkék nyakkendőben.

Csomor Henriett egy vörös színű mopeden ül, talán a házuk kertjében. Világoskék szoknyában, és baseball sapkában kék, piros fehér kockás blúzban.
Petrozsényi Nagy Pálnak sincs fotója.

4. Novelláról novellára: 

Régi ismerősünk Árvay Marika, rövid, de dús világos barna hajú  hölgy fehér felsőben,átszellemült arckifejezéssel az arcán.

5. Mese:

Várkonyi Kitty csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.
A mese végén két nyuszi fekszik a fűben egymás mellett, egy alacsony léckerítés előtt. Az egyik nyuszi fehér, a másik világos barna. A fűben színes tojások, éd a gyermekláncfű sárga virágai láthatóak.

6, Megnyílott a...

Ennél a rovatnál nincs  kép, amiről mesélhetnék!

7. Esszé:

Ylen Morisot  kerek arcú,  vörös, fru-frus hajú, haja hátul összefogva egy csattal, 50 körüli hölgy, barna szeme derüsen néz ránk. Keki színű pulóverben látható.

8. Hazai tájakon, Nagy Vendel versei:

Ennél a rovatnál sincs  kép, amiről mesélhetnék!

9. Szerelem:

A történet végén a már fiatal, és felnőtt Cupidó áll egy lábbal egy talapzaton, kezében tartva íját, szárnyait széttárva,áldozatra lesve.

10. Hangos versek:

Ez is egy képtelen rovat.

11. Legújabb gyöngyszemeink:

Zsigai Kláráé az első fotó ebben a rovatban. Ő 50 körüli fekete, félhosszú, göndör hajú, fekete szemű, csinos, szemüveges hölgy,aki kissé félrehajtott fejjel felfelé néz. Vörös pulóvert visel, fehér gyöngysor van a nyakában fülében fehér fülbevalója van.

A következő kép az enyém a versem mellett. Kicsi szobámban készült a fotó rólam. Kerek arcom, rövid sötétbarna hajam, szemem van. Sejtelmesen mosolygok az olvasókra. Kékes- barnás ujjatlan felső van rajtam.

Szentesi Horváth Gyöngyi rövid, fekete hajú, szemüveges, kedves arcú hölgy rózsaszín blúzban.

12. Novella:

Jártó Róza 55-60 év körüli mosolygó, szimpatikus, rövid, ősz hajú hölgy. A képen kigombolt, homokszínű  télikabátban van  valahol a természetben, mert mögötte kopasz faágak láthatóak. Nyakában egy kék színű sál van.

13. Versről- versre:

Kovács József hatvan éves, piros pozsgás arcú, vidéki úriembernek néz ki, aki kedvesen mosolyog az olvasókra, ősz hajával szürke öltönyben sötétkék nyakkendőben.

Csomor Heni  rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben.

Adamecz Laci  széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes szemüvege mögül néz ránk.

14. Életképek- Varga Katalin írásai:

Varga Katalinnak sincs még fotója.

15. Természetgyógyászat- Soponyai Mihály rovata:

Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja, széles arcú szőke ötvenes éveiben járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.

Itt az elő képen egy bogyóktól vöröslő galagonya bokor látható.
A második képen a Pásztortáska nevű jelentéktelen külsejű, apró, fehér virágú növény látható.
A harmadik kép a mezei zsurlóé.

16. Véleményem szerint:

Ez is képtelen rovat.

17. Csak a dal:

Itt sincs leírható kép.

18. Szerkesztői üzenetek:

És már ismét elértünk a végére! Remélem, olyan szeretettel olvastátok, ahogyan én írtam nektek!

Szeretettel: Rita

 ......................................

 KEDVES MINDNYÁJAN

Igazán örülök hogy  néhányan olvassák is a magazint,  így felfedeznek pár érdekességet.amit tudni kell  a lapról.   A magazin minden hónap  közepén jelenik meg,  ez már régen így van, és  egy éve  csak egy  számmal havonta.   Ez az új újság,  de  igénye van főleg az új olvasóknak hogy a régieket is  megkapják, és így  a hónap elején a régi számot küldöm. Tehát nem volt tévedés, majd  hamarosan jön a  legújabb, ami a 604.  nevet viseli.

Sajnos ez a majdnem kész újság a maffia martaléka lett,  szűröstől -- bőröstől.   Így újra kell írnom, amit már  csaknem befejeztem,   és egy talán időben  készen lesz.
Mint már írtam volt,  az összes anyagom eltűnt a gépről,  kikódolták a delejes manók.  Mondom lopják a verseimet  hehehe,  de nem erről gvan szó,  hanem pénzért visszakódolhatóvá tennék,  Írták a vicces fiúkák.
Így negyven év munkája  fuccs,  de  hála istennek  volt jó pár mentés  gépre, pendrájvra, lemezre , facebookra,  Így a megjelent írásokat visszalehet  kapni sok munkával,  de ami  még nem volt elküldve, félig kész dolgok az elment  mint a hajó.  Tehát kb.   nyolcvan százalék visszaszerezhető.   de az eltűntek nem.   De újra talpra kell állni, mivel ez az én életem   nem szeretnék  a sarokban üldögélni  mint a kuka.    Most újra kellett csalódni az emberekben,   és még az sem vigasztal hogy  már páran írtak nekem hogy ők is így jártak.    Tehát  a megzakkanásom után  felálltam  és  újra kezdem  és folytatom...   És remélem,  mindenki elnyeri a méltó, neki járó jutalmát.  Sokak szerint  a mentések  előzik meg a bajt, így  én is mentek, mentek,  és  hiába fordulnék hivatalos szervhez, azt mondják:  nem voltam elővigyázatos.  De hát én magamból indultam ki  nem okoznék kárt senkinek.

Egyenlőre ennyi,   köszönöm mindenkinek az aggódást.   Tehát a hír igaz, nem osztogatnak hanem fosztogatnak.    Szeretettel: Vendi.

 .....................................

Szia Vendi!
Köszönöm.
Ami engem illet, én alapból semmi idegentől kapott levelet még csak meg sem nyitok, hanem azonnal törlök...
Az biztos, hogy  én mentek is.
A sorokat azt hiszem sok helyen el lehet érni, de ha gondolod, a magazinba is rakd bele. Hadd tudják az olvasóid, hogy belenyúltál egy
ilyenbe.
A magazint várjuk. Jó munkát és ne csüggedj, téged egy vírus nem tud kitörölni.
A.

....................................

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta, 2016. 04. 08.:

   

MÁR SOK  TÁRSAM JELEZTE HOGY ŐK IS  MEGKAPTÁK    OLVASD EL  ÉS VIGYÁZZ.
  VENDI.

  Sziasztok!
 Egy listán találkoztam az alábbi részletes leírással a mostanában
 rendkívül veszélyes titkosító vírussal kapcsolatban, mely már több
 áldozatot szedett, sok gép és felhasználója szenvedte meg kárát.
 Hátha hasznos, talán segítség a védekezésben, elkerülésben.
Jó olvasást.
Szeretettel: B.

............................................

Sziasztok!
  Ha valaki a lentihez hasonló levelet kapna, csatolmánnyal együtt,
  véletlenül se nyissa meg! Nagy valószínűséggel egy ransomware
  (zsarolóvírus) letöltő
  Szkript (úgynevezett dropper) van benne. A mostani támadássorozatban a
  Windows operációs rendszerek a veszélyeztetettek. Ha valaki elindítja
  a csatolmányban található .JS fájlt, akkor az letölti a ransomware-t (mostanában a
  Locky a "népszerű"), és elkezdi eltitkosítani a gépen a képeket,
  dokumentumokat és hangfájlokat.
  A titkosítás végeztével megjeleníti az instrukciókat, hogy hogyan
  lehet "visszavásárolni" az eltitkosított fájlokat, Bitcoin
  segítségével. A követelt összeg
  0,5-1 BC. Egy BitCoin értéke a mai árfolyamon ~367 €/BitCoin = ~114500 Ft.

  Ha tehát ismeretlen feladótól érkezik ZIP fájl, akkor bármilyen nagy
  is a kísértés, nyugodtan töröld le.

  Fontos: az antivírusok egyelőre elég rossz hatásfokkal képesek
  detektálni az ilyen JavaScript-alapú droppereket (kártékony kódot
  letöltő alkalmazás). Nem érdemes vakon bízni abban, hogy a gépeden levő antivírus   program (ha egyáltalán van telepítve) minden kártevőt megfog. Tehát ha ilyen 

  fájlt  kapsz, gondolkodás nélkül töröld. Aki kétkedik (vagy bátor), az

  esetleg feltöltheti a csatolmányt a virustotal.com-ra, ami több mint 50 antivírussal     nézi át a fájlt. Az fog látszani, hogy legfeljebb 3-5 antivírus képes felismerni a               fertőzést.
  Vesd össze azzal, hogy ha van is a gépeden antivírus program, akkor az
  egyetlen antivírusmotornak felel meg a virustotal által használt 55-ből.

  Védekezés: csak úgy lehet, ha van rendszeres adatmentésed, egy olyan
  adathordozóra, amit a mentés után eltávolítasz a gépből. Ez azért
  fontos, mert a  ransomware-ek a futásuk során letitkosítják a géphez                             csatlakoztatott külső merevlemezen lévő fájlokat is. Ezért azt javaslom, hogy az
  adatok mentésére legyen vagy egy dedikált merevlemezed.

B. 

 ........................................

KEDVES VENDI.

Én nem bűncselekménynek mondanám. Nem tudom, mi a jó szó ide, talán
formabontó? Odamondogató? Valamiféle tükör, ami képes a dolgok színét
egyszersmind fonákját is mutatni. Görbe tükör? Nem tudom, igazán mi
illik egynémely versed jellemzésére... Anna.

 .........................................

 Kedves Vendi és listatársak!

Köszönöm a verset.

Nagyon modern és örök érvényű gondolatok vannak benne.

A méltatásomat úgy tudom kifejezni,

Hogy  ebben a versben, írásban benne van az évezredes örök érvényű emberi gondolkodás, létezés kifejezése.

Ugyan akkor teljesen aktuális a tudományosság iránymutatása alapján

És az egyén, nép vándorlás viszonylatában.

Néhány tudományos írást olvastam az egyház létezéséről és fejlődéséről,

Amiben azt írták, hogy az egyház fennmaradása azért képes az évezredek távlatában megvalósulni,

mert a hit fejlődése lépést tart a modernizációval.

Életünket át járja az Istenbe vetett hit.

Bár milyen modern kori megújulás

Alakul ki, az is a hit távlatában nyeri el értelmét.

Sőt azt is igazolta, ahol nincs  Istenbe vetett hit, ott az értelem realitása sincs.

Tovább nem idézem a magvas írást.

Minden  esetre az írásodban leképeződik a modernizáció és az örökérvényűség.

Úgy gondolom, a zsenialitás sűrítményével találkozhatunk ezekben a rövid sorokban.

Kérem  a listatársakat, hogy ezzel a együtt gondolkozó, kritikus, értékelő szemüveggel olvassuk közösen ezt az írást.

Bátran vallom, legyünk büszkék erre az értékes írásra.

Feri

 .............................................

 

Vendikém !
Köszönöm a küldést !
Szép napot ! Övig érő boldogságot ,buktát ,édes tejet ,mézet
kívánok : Ágnes

2016. április 10. 20:58 Nagy Vendel írta, <nagy.vendi54@gmail.com>:

KÉRTEK RÁ  DIÓT...? A KÖLTÉSZET NAPJÁRA...

2016..ÁPRILIS  10.  VASÁRNAPI RÁDIOADÁS
A GUSZTI RÁDIO  AUSZTRÁLIA
NAGY VENDEL VERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN
https://www.youtube.com/watch?v=vfNWUmvgDes&feature=youtu.be

*****************************

16. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA: Tejoltó galaj

(Galium verum L.)

Gyógyhatásai:

A tejoltó galaj vízhajtó, görcsoldó hatású. Vese és epebajokra, epilepsziára, mirigydaganatokra használjuk.

Soponyai Mihály

 

Tejoltó galaj

Felhasználása belsőleg:

Veseműködés javítására, húgyúti gyulladásra reggel egy csésze teát kell inni éhgyomorra. A gyorsabb hatás érdekében összekeverhetik 1 rész porcsinfűvel. Addig kell inni, míg a panaszok el nem múlnak. Májfertőzésre, epehólyag gyulladásra napi 1-3 csészével igyanak étkezések előtt. A mirigyrendszer működésének javítására heti 2-3 csésze tejoltó galajból készült tea ajánlott.

Felhasználása külsőleg:

A tejoltó galaj külsőleg pikkelysömörre, övsömörre, nehezen gyógyuló és égési sebekre használható a teája borogatásként vagy lemosásra. Szabadon terem

Botanikai leírása, gyűjtése,  hatóanyagai:
A tejoltó galaj a galajfélék (Rubiaceae) családjába tartozó, lágy szárú, tarackos, évelő növény. Hazánkban gyakran előfordul. Szára 30-60 cm magas, négy élű, levele keskeny, szálas, örvös. A tejoltó galaj virágzata buga, pártája sárga, négyszirmú, apró virága mézillatú.

JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK. 

*****************************

17.  A ZENE AZ KELL

KANCZLER ANNA: A ZENE NEM ISMER HATÁROKAT

Kanczler Anna

A minap olvasgatni kezdtem a tavalyi Magazin-lapszámokat, s
meghallgattam egy-két linket is.
Rácsodálkoztam, milyen szép is a magyar zene, a nyelvünk, még "idegen"
zeneszerzőket is megihlettek a ritmusaink, dallamvilágunk, a magyar
életérzés, virtus. S a nyelvünk? Nem csak mi tanulunk, szavalunk,
énekelünk külföldiül, világhírű vagy éppen kezdő pályatársakat is rá
lehet bírni, hogy magyar dalokat, magyarul énekeljenek, s miután
lefordították, majd megértették a dal szövegét-mondanivalóját,
magyarul és csodálatosan, bizsergetően, páratlan nyelvérzékkel,
ihletettséggel képesek előadni azokat.
Összeállítottam egy csokorra valót a linkekből, a hangszeres zenére
példa a már korábban ismertetett hangszer, az erhu. Az olasz
zeneszerző, Vittorio Monti művét egy tradicionális kínai hangszer
szólaltatja meg, 11 muzsikus leány "társaságában". Ezt követően
Placido Domingo énekel duettet Rost Andreával. Kálmán Imre csodálatos
operettjéből a Csárdáskirálynőből az Emlékszel még című dalt adják
elő. Majd egy vietnami fiatal operaénekes előadásában Erkel nemzeti
operájából a Bánk bán dalát: a Hazám, hazám te mindenem-et hallhatjuk,
de kirándulunk egyet a pop-rock világába is. Omegáék Gyöngyhajú lány
című dalát egy Bulgáriában megrendezett tehetségkutató versenyen
szereplő leány magyarul énekelte el, itt a feladat egy nehezen
megtanulható nyelven előadott énekszám volt.
Valóban, külföldiek gyakran panaszkodnak, nehéz a magyart jól
megtanulni. De sokan megbirkóznak vele: utoljára egy svéd együttest
hallhatunk, énekese egy Pokolgép dalt ad elő magyarul. ő is sikeresen
boldogult a feladattal, svédre, majd angolra fordított dalukat
magyarul is elénekelte, mikor nálunk koncerteztek. S milyen szépen,
milyen mély mondanivalóval!
Hallgassátok szeretettel őket.
Anna. :)

Zenék, dalok és linkjeik:
1. Vittorio Monti: Csárdás - erhu solo, 12 Girls Band
http://youtu.be/XNIPKBB_ReY
2. Kálmán Imre: Csárdáskirálynő - Placido Domingo és Rost Andrea
kettőse: Emlékszel még
https://www.youtube.com/watch?v=cWLjiQGw9n0
3. Erkel Ferenc: Bánk bán - Hazám, hazám te mindenem. Előadja: Ninh
Duc Hoang Long
http://www.youtube.com/watch?v=eBDH16KtUek&feature=youtu.be
4. Nevena, egy bolgár ifjú tehetség előadásában: Gyöngyhajú lány című Omega-dal
www.youtube.com/watch?v=1EO-MGlkZ78
5. Kukovecz Gábor: Hol van a szó című Pokolgép dalt Joacim Cans (és a
svéd Hammerfall együttes) adja elő magyarul.
http://www.youtube.com/watch?v=4Q7WOlXghYY

*****************************

18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:

nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása

skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

…………………………………………………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

…………………………………………………………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail:
nagy.vendi54@gmail.com
skype:
nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal:

http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com

facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is

találtad az oldalaimat.

Megszólalok Nagy Vendel

………….........................………

Nagy Vendel Írásai

megszolalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel

………................................……

Könyvtár:

E. könyvek a  mek- en

magyar elektronikus könyvtár

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

.................................................

ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

........

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államok - beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

.................................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt

különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk, egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK:                                                   

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.

.............................................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

..................................................

MEGSZOLALOK MAGAZIN  604.