MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2015. 10. hó – ötödik
évfolyam, tizedik szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes heti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam:
2015. ( 1-től a 10. számig)
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Szolgálati közlemény! Valamikor, még a múlt század közepe tájékán, édesapámmal, a vasárnapi ebéd
után, kézen fogva elmentünk a vasútállomásra, csak úgy vonatot nézni,és
hallgatni a robogó dübörgését, és csodálni az erőt, ami mindig lenyűgözött,
hogy a hideg vasból a hő hatására hogy jön elő az a hatalmas erő, ami még
elhúzza a szénnel megrakott vagonokat is.
Apám tudta hogy szeretem a gépeket, és ezért elvitt magával, érdekes program volt, maradandó élmény.
Ott hallottam a hangos bemondóból kiáradó hangokat, szolgálati közlemény.
Íme én is szolgálok egyel. Bejelentem hogy ettől a számtól kezdve, csak a gmail-es e-mailem él, mert sok gondom, bajom volt a freemail-es rendszerrel, a küldemények se ki se be, és az ezzel való bosszankodást megelégelve kérek mindenkit, hogy a gmail-es címemen keressen fel, és kérje a magazint. Megértésüket köszönöm.
nagy.vendi54@gmail.com
Apám tudta hogy szeretem a gépeket, és ezért elvitt magával, érdekes program volt, maradandó élmény.
Ott hallottam a hangos bemondóból kiáradó hangokat, szolgálati közlemény.
Íme én is szolgálok egyel. Bejelentem hogy ettől a számtól kezdve, csak a gmail-es e-mailem él, mert sok gondom, bajom volt a freemail-es rendszerrel, a küldemények se ki se be, és az ezzel való bosszankodást megelégelve kérek mindenkit, hogy a gmail-es címemen keressen fel, és kérje a magazint. Megértésüket köszönöm.
nagy.vendi54@gmail.com
Akinek ez a megoldás nem
kivitelezhető, ők továbbra is megtalálják a magazint a facebookokon, és más
elérhető listákon, és blog oldalakon. Az elérhetőségek a magazinban
megtalálhatóak.
Újra elérkeztünk egy fontos
hónaphoz, ami meghatározza állandó életünk körforgását, és visszarévedhetünk a
történelmi eseményekre is.
Javában dühöng már az ősz, és megemlékezhetünk az aradi vértanúkról, és a forradalom kitöréséről, no meg a névnapokról, születésnapokról, persze megint csak a teljesség igénye nélkül.
Emlékszem, mikor elmentünk az aradi vértanúk emlékművét megkoszorúzni, épp hangos futballmeccs dühöngött az emlékmű közelében, mondták hogy most jobban jártunk, mert tavaly krosszverseny volt.
S hamarosan elkezdődnek a nemzetközi Vendel napok, ami sokszor hetekig is eltart, az ünnep jegyében.
Az Október 23. i forradalomra is emlékezhetünk, most már talán szabadon, bár a mai napig ellentmondásokkal kísérve, kinek ízlése, és érdekei szerint.
Javában dühöng már az ősz, és megemlékezhetünk az aradi vértanúkról, és a forradalom kitöréséről, no meg a névnapokról, születésnapokról, persze megint csak a teljesség igénye nélkül.
Emlékszem, mikor elmentünk az aradi vértanúk emlékművét megkoszorúzni, épp hangos futballmeccs dühöngött az emlékmű közelében, mondták hogy most jobban jártunk, mert tavaly krosszverseny volt.
S hamarosan elkezdődnek a nemzetközi Vendel napok, ami sokszor hetekig is eltart, az ünnep jegyében.
Az Október 23. i forradalomra is emlékezhetünk, most már talán szabadon, bár a mai napig ellentmondásokkal kísérve, kinek ízlése, és érdekei szerint.
No és itt van még a
betakarítás időszaka, a szüretek, és mindenféle begyűjtések ideje, a téli bőség
előkészülete. Egyebet nem mondhatok. A szerkesztő:
NAGY VENDEL
OKTÓBERI GYÁSZNAPJAINK
 |
| Nagy Vendi és a szerkesztősége |
Zászlóink vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve, csattogva
Vezérel éllel.
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Újidők szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten nemes
Fénylő erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
S művünktől félve
Az ellen ha elébünk áll,
Nem is nézve azt
Ki itt a Magyar,
Kivégzik mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve, csattogva
Vezérel éllel.
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Újidők szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten nemes
Fénylő erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
S művünktől félve
Az ellen ha elébünk áll,
Nem is nézve azt
Ki itt a Magyar,
Kivégzik mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.
2015. október 06.
…………………………………..
Egy őszi vers a rádióból. Elmondja Ilosvay Gusztáv:
*************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET
AZ OLVASÓNAK
ITT AZ ŐSZ, OKTÓBERI ÜNNEPEINK
2.. E.- KÖNYVEK BEMUTATÓJA
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: UTAK A SÖTÉTBEN
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL...
VÁRKONYI JUDIT,CSOMOR HENRIETT, MÁTYÁS RITA, TÓTH KATA,
KERTÉSZ NÓRA, HOLLÓSY TÓTH KLÁRA, NAGY VENDEL, MRÁZ ERZSÉBET IRMA
4. MINDENIK EMBERNEK A LELKÉBEN DAL VAN - ÉLETRAJZI RIPORT.
KISNÉMEDI VARGA PÁLLAL. NÓTÁK A RIPORTALANY ELŐADÁSÁBAN
5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
VÁRKONYI KITTY: 5. PARANCSOLAT (10. RÉSZ)
6. FÜSTÖLGÉSEIM - KANCZLER ANNA: ÍRÁSOM
7. SZEKSZÁRDI SZÜRET
SZEKSZÁRDI KOKASPÖRKÖLT MÁTYÁS RITA ELŐADÁSÁBAN
HANGOS VERSEK VÁRKONYI JUDIT TOLMÁCSOLÁSÁBAN
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
9. ELMÉLKEDÉSEIM. ÁRVAY MÁRIA: A SZERENCSE FORGANDÓ
10. ARANYECSET: BÁGYI ZSUZSA FESTMÉNYEI.
11. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
12. ELMÉLKEDÉSEIM. NAGY VENDEL: FÜSTÖLGÉSEIM
13. VERSRŐL VERSRE
TÓTH KATALIN, ADAMECZ LÁSZLÓ, HOLLÓSY TÓTH KLÁRA, SZŐKE ZSUZSANNA,
KOVÁCS JOZSEF, KERTÉSZ NÓRA, ZSIGAI KLÁRA
14. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
15. IFJÚ TEHETSÉGEK BEMUTATKOZÁSA: KOVÁCS ÉVA
16. NYÚLTERÁPIA - HORVÁTH TÜNDI ROVATA
17. A ZENE AZ KELL. ÚJRA ÖSSZEÁLL A ROMANTIC ZENEKAR
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
ITT AZ ŐSZ, OKTÓBERI ÜNNEPEINK
2.. E.- KÖNYVEK BEMUTATÓJA
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: UTAK A SÖTÉTBEN
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL...
VÁRKONYI JUDIT,CSOMOR HENRIETT, MÁTYÁS RITA, TÓTH KATA,
KERTÉSZ NÓRA, HOLLÓSY TÓTH KLÁRA, NAGY VENDEL, MRÁZ ERZSÉBET IRMA
4. MINDENIK EMBERNEK A LELKÉBEN DAL VAN - ÉLETRAJZI RIPORT.
KISNÉMEDI VARGA PÁLLAL. NÓTÁK A RIPORTALANY ELŐADÁSÁBAN
5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
VÁRKONYI KITTY: 5. PARANCSOLAT (10. RÉSZ)
6. FÜSTÖLGÉSEIM - KANCZLER ANNA: ÍRÁSOM
7. SZEKSZÁRDI SZÜRET
SZEKSZÁRDI KOKASPÖRKÖLT MÁTYÁS RITA ELŐADÁSÁBAN
HANGOS VERSEK VÁRKONYI JUDIT TOLMÁCSOLÁSÁBAN
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
9. ELMÉLKEDÉSEIM. ÁRVAY MÁRIA: A SZERENCSE FORGANDÓ
10. ARANYECSET: BÁGYI ZSUZSA FESTMÉNYEI.
11. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
12. ELMÉLKEDÉSEIM. NAGY VENDEL: FÜSTÖLGÉSEIM
13. VERSRŐL VERSRE
TÓTH KATALIN, ADAMECZ LÁSZLÓ, HOLLÓSY TÓTH KLÁRA, SZŐKE ZSUZSANNA,
KOVÁCS JOZSEF, KERTÉSZ NÓRA, ZSIGAI KLÁRA
14. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
15. IFJÚ TEHETSÉGEK BEMUTATKOZÁSA: KOVÁCS ÉVA
16. NYÚLTERÁPIA - HORVÁTH TÜNDI ROVATA
17. A ZENE AZ KELL. ÚJRA ÖSSZEÁLL A ROMANTIC ZENEKAR
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*************************
2. E.- KÖNYVEK BEMUTATÓJA
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: UTAK A SÖTÉTBEN
Szia Vendi!
Akkor ismét egy kutyás történet a
magazin olvasóinak: Bogi
.........................................
2014. március elseje, szombat.
Iszonyatos szél fúj, csontig hatoló hideg
van. A vasútállomás peronján várjuk a Debrecen felől befutó vonatot. Vidám
labrador ugrik le a szerelvény lépcsőjéről, rugalmas léptekkel közeledik
felénk, majd bemutatja a nyakba ugrós, tappancsolós, össze-vissza nyalogatós
üdvözlést. A kiképző jó modorra inti, de Bogi nem bírja féken tartani
irántunk érzett örömét, így férjemet is hasonlóképpen körberajongja.
Rövid ideig beszélgetünk, egyeztetjük a már előre eltervezett dolgokat.
Kezembe kerül a póráz, néhány felszerelés, íratok, pár napra való táp.
Elköszönünk, majd András felszáll az ellenvonatra, mi pedig autóba ülve haza
indulunk. Bogi békésen összegömbölyödik az anyósülés előtti gumiszőnyegen,
és a rövid út alatt is hangos horkolással jelzi elégedettségét. Ez egyébként
nála azóta is általános, amint megmozdul a jármű, a kis fekete lemegy alfába
és önfeltöltő üzemmódba kapcsol, hogy utána teljes energiával vethesse bele
magát, munkába, játékba egyaránt.
Új időszak kezdődik életünkben. Ha valami nagy gubanc nem történik, akkor
most már egy család leszünk.
Természetesen Bogi hozzánk költözését, több személyes találkozás, sok közös
gyakorlás előzte meg. Meg kellett tanulnunk egymás nyelvén szólni és érteni.
A másfél éves, fekete, labrador szukának meg kellett értenie, hogy amit
András mellett megtanult, az nem vidám játék, hanem felelősségteljes munka.
Én nem tudom, vagy legalábbis, sokkal nehezebben tudom korrigálni a nem
megfelelő döntéseit, mint kiképzője. Nekem pedig meg kellett tanulnom
négylábú vezetőm jelzéseit. Igaz ő már a harmadik vakvezető kutyám, de ahogy
minden ember, így minden állat is egyéniség, egyedi jelzéseket használ.
Elviekben elmondhatom, hogy az elmúlt hónapok alatt sikerült összeszoknunk.
Gyakorlatilag, akár egy házasságban, életünk végéig tanuljuk, csiszoljuk,
formáljuk egymást, tökéletesítgetjük az összhangot, hogy minél
kiegyensúlyozottabb legyen a kapcsolatunk.
Bogi első pillanattól fogva jól beilleszkedett a családunkba. Lelkesen
dolgozott és önfeledten vetette bele magát a szabadidős tevékenységekbe. Mi
kicsit nehezen szoktuk meg a kimért juhászkutyák után, őlabradorságának néha
túlságosan közvetlen stílusát, de idővel ő is nyugodtabb lett és mi is
jobban toleráltuk vehemenciáját, amellyel szeretetéről biztosította a család
minden tagját.
Be kell vallanom, kölyöknevelés terén sokat tanultam a négy éves Zinától,
aki nyolc hetes kora óta ragyogja be mindennapjainkat. Ha Bogi túllőtt a
célon, Zina rideg távolságtartással büntette. Ezt a kimondatlan tanácsot én
is átvettem és gyakran alkalmazom, amikor a kis boxos megfeledkezik a kutya
etikettről és ölbe mászós, nyakba ugrálós, orrba nyalós bravúroskodással
tüntet ki nem csak otthon, de a munkahelyemen is. Szerintem a Labradoroknak
külön filozófiájuk van az élet nagy kérdéseiről. Nem győzöm csodálni a
munkába vetett kitartásukat, szorgalmukat, figyelmességüket, a szabadidő
eltöltésében pedig a totális önfeledségüket. Bogit a vakvezető hám
segítségével tudom átkapcsolni egyik funkcióból a másikba. Elképesztő, hogy
lesz egyetlen másodperc alatt a fűben hempergő, labdázó, bohóckodó szertelen
kölyökből, komoly, odaadó, felelősségteljes sofőr.
Majd ugyanilyen gyorsan változik vissza a nap végén felszabadultan birkózó,
pillangót vagy gyíkokat kergető vidám ifjonccá.
Nehéz, szinte lehetetlen néhány kurta mondatban összefoglalni az elmúlt év
eseményeit. Hogyan váltak az első bizonytalan közös léptek, egyre bátrabb,
határozottabb, magabiztosabb, közlekedéssé. Hogyan változott át az első
gyomorgörcsös szabadon engedés, rutinos egészségügyi sétává, hiszen kétségem
sincs afelől, hogy Bogi hívásomra visszatér hozzám. Hogy alakult ki köztünk
az a bizalom, hogy már szakadó esőben sem fojtogat a félelem, hiszen a
dzseki kapucnijától tompult hallásommal is biztonságban érzem magam okos
segítőtársam mellett.
Valószínűleg több száz oldalt is meg lehetne tölteni a vidám, vagy éppen
tanulságos történetekkel, és persze több fejezetben lehetne sorolni a
kényelmetlen helyzeteket, amikor az előítéletek, és az elutasítások
megkeserítették mindennapjainkat.
Mivel sokat írtam már kutyáim ügyességéről, fantasztikus logikai érzékükről
és a problémákról is, most csak két olyan történetet mesélek el, amelyek nem
tartoznak szorosan a vakvezetéshez.
A sokrétű és szigorú vizsgának nem követelménye az apportírozás, melyben a
Labradorok verhetetlenek. Nem tanítják a kiképzés során segítőtársainkat a
leejtett tárgyak felvételére, és átadására. Viszont magunk is könnyen,
játékos formában rávehetjük őket, hogy az ösztönösen felkapkodott és
hordozott dolgokat, vonakodás nélkül, önként odaadják.
Eleinte csak játéknak indult, labdákat, fadarabokat, sodrott kötelet dobtam
el, majd hozattam vissza a kis boxosommal. - Ezt a becenevet egyébként
férjemtől kapta, mert csillogó fekete színe valóban olyan, mintha
kifényesítették volna.
Ez az apportírozás jó lehetőség, a szabadidő játékos, mégis hasznos
eltöltésére. Biztosítja a mozgást, a feszültség levezetését, gyakorolhatjuk
vele a behívást, a kérések teljesítését, amelyek szorosabbá fűzik a
kapcsolatunkat. Boginál e készség fejlesztésével azonban először azt értem
el, hogy minden földre pottyant tárgyat felvett, és odaadott. Ennek meg az
lett a következménye, hogy gyorsan kellett cselekednem, ha gyógyszer,
telefon, vagy olyan dolog esett ki a kezemből, ami veszélyeztethette kutyám
vagy az én idegrendszerem egészségét. Rádöbbentem, hogy meg kell tanítanom
neki azt is, hogy csak kérésre adja fel a tárgyakat, amennyiben nem hangzik
el a parancsszó, hagyja figyelmen kívül a gravitáció vonzásába került
dolgokat. A helytelenítések, és jutalomfalatok hatására, Bogi gyorsan
megértette a feladat lényegét. Egyetlen dologgal nem boldogultam, a
kulcsokat nem akarta a szájába venni. Míg barátnőm Labradorja vígan hordta
vissza a kulcscsomókat, az én kis Bogaram csak mancsával piszkálta, orrával
bökdöste, de nem vette fel a fém tárgyakat. Sebaj, azzal cseleztem ki, hogy
apró gumi és műanyag kulcstartókat tettem a lakás és a munkahelyi
kulcscsomóimra is. Ezzel elértem, hogy Bogi lelkesen adta vissza azokat is.
Egyik alkalommal azonban az esés következtében leszakadt a kis dísz, és Bogi
ismételten magára maradt a hideg fémek taszító érzésével.
- Bogi, kérem a kulcsomat! - próbálkoztam többször is, de hiába, nem volt
hajlandó szájába venni és visszaadni.
Pedig a sűrűn szitáló esőben kezdett kínossá válni a helyzet, hogy nem
jutunk be a lakásba, ha nem találom meg a járdán koppanó, de valószínűleg a
fűbe csúszott lakáskulcsomat.
- Hozd ide, Bogi! Kérem. - mutattam a vélt irányba és tenyeremet a kis labi
elé tartottam.
Hallottam, ahogy Bogi az orrát nyalogatja, ez a zavarodottság jele, amikor
valamit nagyon szeretne megoldani, de nem tudja, miként tegye azt.
Unszolásomra aztán kiötlött valamit. Mancsával addig pofozta a
kulcscsomómat, míg a cipőm orrához lökte. Orrával mutatta, majd felnézett
rám, és ismét a cipőm orrához bökött. Lehajoltam és felvettem a kulcsokat.
Alaposan megdicsértem a kreatív kis segítőt, hiszen végül is meglett a
kulcsom, és most ez volt a legfontosabb, még akkor is, ha ezt nem az általam
elképzelt módon teljesítette.
Másik kedves történetem, amikor munkába indultam, és a bejárati ajtó előtt
az üvegezett verandán elrepült a gomb a blúzomról. Ez volt a második éles
helyzet, amikor nem játékból, nem szándékosan dobtam el valami tárgyat,
hanem az élet hozott egy szituációt, amely többszörösen is feladta a leckét
a kis Labradornak. Eddig csak olyan tárgyakat kellett felvennie, amiket úgy
"veszítettem el", hogy előtte felhívtam rá a figyelmét és látta hová estek.
Most épp háttal állt, talán csak az alig hallható hangra fordította el a
fejét, ha egyáltalán felkeltette az érdeklődését a járólapon pattanó pici
műanyag gomb. Megnéztem a Braille órámat, és mivel korán volt még, úgy
gondoltam, megér egy próbát a gomb megkeresése:
- Bogi, keresd! Kérem a gombot! - mondtam, és mint mindig a hang irányába
mutattam, ahol véleményem szerint lennie kellett a gombnak.
A keresd, szót ismeri a kis fekete, így orrával porszívózni kezdett. A gomb
szót még nem hallotta tőlem. Nem hiszem, hogy megjegyezné ezeket a ritkán
hallott szavakat, mégis azt gondoltam, hátha annyit megért, hogy most nem
egy szokásos tárgyat keresek, mint a jól ismert, labda, karika, kötél, vagy
éppen kulcs, hanem valami szokatlant.
Jutalomfalatot vettem elő a zsebemből, ez ösztönzőleg szokott hatni rá.
Odajött, megszagolta a kezemet.
- Kérem a gombot! - ismételtem inkább kérlelő, mint parancsoló hangnemben és
elé tartottam a tenyeremet. Legnagyobb meglepetésemre, beleköpte az aprócska
gombot. Nem hallottam, hogy felvette, semmi nem utalt arra, hogy megtalálta,
vagy, hogy van valami a szájában, hiszen a pici korong tényleg elveszett a
hatalmas nyelven. Tudtam, hogy egy ilyen kis műanyag karika nem okozna
gondot, ha véletlenül lenyelné, feltehetően távozna a kimeneti nyíláson,
mindenesetre örömmel konstatáltam, hogy meglett a kis ékszergomb, amit nem
tudtam volna pótolni, ha nem találja meg Bogi.
Két évtizedig nem is gondoltam arra, milyen nagy segítséget jelent, ha nem
nekem kell megkeresnem a földre esett dolgaimat, de most igazán hálás vagyok
a labrador ezen tulajdonságáért. SE szeri, se száma az ehhez fogható aranyos
történeteknek. Hányszor segített a kis feketeségem, amikor leejtett
kesztyűmet, fésűt, hajcsatot, kupakot, aláíró keretet és még ki tudja mi
mindent kerestem.
Amíg Zina csak azokat a tárgyakat veszi fel, amiket látott lepottyanni, Bogi
hajlandó keresni és felajánlani a földön talált dolgokat. Az első időkben
gyakran előfordult, hogy az összes játékát a kezembe rakta, mire végre
felfigyelt a földön lévő összecsukott esernyőre, kulcscsomóra.
Nem akarom úgy beállítani segítőtársamat, mint a filmekből ismert
"tökéletes" négylábú sztárokat. A mi életünkben nincsenek többször újra vett
jelenetek, összevágott filmkockák. Megdöbbentő, amikor embertársaim valami
apró bakit látva kételkednek kutyáink munkájának fontosságában,
eredményességében. Ilyenkor nem gondolnak bele, hogy nekünk is vannak rossz
napjaink, mi is gyakorta hibázunk. Ennek tükrében milyen fantasztikus az a
teljesítmény, amit ezek az okos és hűséges kutyák tesznek meg értünk,
biztonságunk érdekében minden nap.
Az elmúlt év mérlege a néhány keserű tapasztalat mellett, hogy nem csak
lelkes vakvezető, vidám mókamester, de igazi társ is egy ilyen kutyus,
akinek jelleme és életvidámsága feledtetni tudja a csalódásokat és a nehéz
perceket!
van. A vasútállomás peronján várjuk a Debrecen felől befutó vonatot. Vidám
labrador ugrik le a szerelvény lépcsőjéről, rugalmas léptekkel közeledik
felénk, majd bemutatja a nyakba ugrós, tappancsolós, össze-vissza nyalogatós
üdvözlést. A kiképző jó modorra inti, de Bogi nem bírja féken tartani
irántunk érzett örömét, így férjemet is hasonlóképpen körberajongja.
Rövid ideig beszélgetünk, egyeztetjük a már előre eltervezett dolgokat.
Kezembe kerül a póráz, néhány felszerelés, íratok, pár napra való táp.
Elköszönünk, majd András felszáll az ellenvonatra, mi pedig autóba ülve haza
indulunk. Bogi békésen összegömbölyödik az anyósülés előtti gumiszőnyegen,
és a rövid út alatt is hangos horkolással jelzi elégedettségét. Ez egyébként
nála azóta is általános, amint megmozdul a jármű, a kis fekete lemegy alfába
és önfeltöltő üzemmódba kapcsol, hogy utána teljes energiával vethesse bele
magát, munkába, játékba egyaránt.
Új időszak kezdődik életünkben. Ha valami nagy gubanc nem történik, akkor
most már egy család leszünk.
Természetesen Bogi hozzánk költözését, több személyes találkozás, sok közös
gyakorlás előzte meg. Meg kellett tanulnunk egymás nyelvén szólni és érteni.
A másfél éves, fekete, labrador szukának meg kellett értenie, hogy amit
András mellett megtanult, az nem vidám játék, hanem felelősségteljes munka.
Én nem tudom, vagy legalábbis, sokkal nehezebben tudom korrigálni a nem
megfelelő döntéseit, mint kiképzője. Nekem pedig meg kellett tanulnom
négylábú vezetőm jelzéseit. Igaz ő már a harmadik vakvezető kutyám, de ahogy
minden ember, így minden állat is egyéniség, egyedi jelzéseket használ.
Elviekben elmondhatom, hogy az elmúlt hónapok alatt sikerült összeszoknunk.
Gyakorlatilag, akár egy házasságban, életünk végéig tanuljuk, csiszoljuk,
formáljuk egymást, tökéletesítgetjük az összhangot, hogy minél
kiegyensúlyozottabb legyen a kapcsolatunk.
Bogi első pillanattól fogva jól beilleszkedett a családunkba. Lelkesen
dolgozott és önfeledten vetette bele magát a szabadidős tevékenységekbe. Mi
kicsit nehezen szoktuk meg a kimért juhászkutyák után, őlabradorságának néha
túlságosan közvetlen stílusát, de idővel ő is nyugodtabb lett és mi is
jobban toleráltuk vehemenciáját, amellyel szeretetéről biztosította a család
minden tagját.
Be kell vallanom, kölyöknevelés terén sokat tanultam a négy éves Zinától,
aki nyolc hetes kora óta ragyogja be mindennapjainkat. Ha Bogi túllőtt a
célon, Zina rideg távolságtartással büntette. Ezt a kimondatlan tanácsot én
is átvettem és gyakran alkalmazom, amikor a kis boxos megfeledkezik a kutya
etikettről és ölbe mászós, nyakba ugrálós, orrba nyalós bravúroskodással
tüntet ki nem csak otthon, de a munkahelyemen is. Szerintem a Labradoroknak
külön filozófiájuk van az élet nagy kérdéseiről. Nem győzöm csodálni a
munkába vetett kitartásukat, szorgalmukat, figyelmességüket, a szabadidő
eltöltésében pedig a totális önfeledségüket. Bogit a vakvezető hám
segítségével tudom átkapcsolni egyik funkcióból a másikba. Elképesztő, hogy
lesz egyetlen másodperc alatt a fűben hempergő, labdázó, bohóckodó szertelen
kölyökből, komoly, odaadó, felelősségteljes sofőr.
Majd ugyanilyen gyorsan változik vissza a nap végén felszabadultan birkózó,
pillangót vagy gyíkokat kergető vidám ifjonccá.
Nehéz, szinte lehetetlen néhány kurta mondatban összefoglalni az elmúlt év
eseményeit. Hogyan váltak az első bizonytalan közös léptek, egyre bátrabb,
határozottabb, magabiztosabb, közlekedéssé. Hogyan változott át az első
gyomorgörcsös szabadon engedés, rutinos egészségügyi sétává, hiszen kétségem
sincs afelől, hogy Bogi hívásomra visszatér hozzám. Hogy alakult ki köztünk
az a bizalom, hogy már szakadó esőben sem fojtogat a félelem, hiszen a
dzseki kapucnijától tompult hallásommal is biztonságban érzem magam okos
segítőtársam mellett.
Valószínűleg több száz oldalt is meg lehetne tölteni a vidám, vagy éppen
tanulságos történetekkel, és persze több fejezetben lehetne sorolni a
kényelmetlen helyzeteket, amikor az előítéletek, és az elutasítások
megkeserítették mindennapjainkat.
Mivel sokat írtam már kutyáim ügyességéről, fantasztikus logikai érzékükről
és a problémákról is, most csak két olyan történetet mesélek el, amelyek nem
tartoznak szorosan a vakvezetéshez.
A sokrétű és szigorú vizsgának nem követelménye az apportírozás, melyben a
Labradorok verhetetlenek. Nem tanítják a kiképzés során segítőtársainkat a
leejtett tárgyak felvételére, és átadására. Viszont magunk is könnyen,
játékos formában rávehetjük őket, hogy az ösztönösen felkapkodott és
hordozott dolgokat, vonakodás nélkül, önként odaadják.
Eleinte csak játéknak indult, labdákat, fadarabokat, sodrott kötelet dobtam
el, majd hozattam vissza a kis boxosommal. - Ezt a becenevet egyébként
férjemtől kapta, mert csillogó fekete színe valóban olyan, mintha
kifényesítették volna.
 |
| Marica és Bogi |
Ez az apportírozás jó lehetőség, a szabadidő játékos, mégis hasznos
eltöltésére. Biztosítja a mozgást, a feszültség levezetését, gyakorolhatjuk
vele a behívást, a kérések teljesítését, amelyek szorosabbá fűzik a
kapcsolatunkat. Boginál e készség fejlesztésével azonban először azt értem
el, hogy minden földre pottyant tárgyat felvett, és odaadott. Ennek meg az
lett a következménye, hogy gyorsan kellett cselekednem, ha gyógyszer,
telefon, vagy olyan dolog esett ki a kezemből, ami veszélyeztethette kutyám
vagy az én idegrendszerem egészségét. Rádöbbentem, hogy meg kell tanítanom
neki azt is, hogy csak kérésre adja fel a tárgyakat, amennyiben nem hangzik
el a parancsszó, hagyja figyelmen kívül a gravitáció vonzásába került
dolgokat. A helytelenítések, és jutalomfalatok hatására, Bogi gyorsan
megértette a feladat lényegét. Egyetlen dologgal nem boldogultam, a
kulcsokat nem akarta a szájába venni. Míg barátnőm Labradorja vígan hordta
vissza a kulcscsomókat, az én kis Bogaram csak mancsával piszkálta, orrával
bökdöste, de nem vette fel a fém tárgyakat. Sebaj, azzal cseleztem ki, hogy
apró gumi és műanyag kulcstartókat tettem a lakás és a munkahelyi
kulcscsomóimra is. Ezzel elértem, hogy Bogi lelkesen adta vissza azokat is.
Egyik alkalommal azonban az esés következtében leszakadt a kis dísz, és Bogi
ismételten magára maradt a hideg fémek taszító érzésével.
- Bogi, kérem a kulcsomat! - próbálkoztam többször is, de hiába, nem volt
hajlandó szájába venni és visszaadni.
Pedig a sűrűn szitáló esőben kezdett kínossá válni a helyzet, hogy nem
jutunk be a lakásba, ha nem találom meg a járdán koppanó, de valószínűleg a
fűbe csúszott lakáskulcsomat.
- Hozd ide, Bogi! Kérem. - mutattam a vélt irányba és tenyeremet a kis labi
elé tartottam.
Hallottam, ahogy Bogi az orrát nyalogatja, ez a zavarodottság jele, amikor
valamit nagyon szeretne megoldani, de nem tudja, miként tegye azt.
Unszolásomra aztán kiötlött valamit. Mancsával addig pofozta a
kulcscsomómat, míg a cipőm orrához lökte. Orrával mutatta, majd felnézett
rám, és ismét a cipőm orrához bökött. Lehajoltam és felvettem a kulcsokat.
Alaposan megdicsértem a kreatív kis segítőt, hiszen végül is meglett a
kulcsom, és most ez volt a legfontosabb, még akkor is, ha ezt nem az általam
elképzelt módon teljesítette.
Másik kedves történetem, amikor munkába indultam, és a bejárati ajtó előtt
az üvegezett verandán elrepült a gomb a blúzomról. Ez volt a második éles
helyzet, amikor nem játékból, nem szándékosan dobtam el valami tárgyat,
hanem az élet hozott egy szituációt, amely többszörösen is feladta a leckét
a kis Labradornak. Eddig csak olyan tárgyakat kellett felvennie, amiket úgy
"veszítettem el", hogy előtte felhívtam rá a figyelmét és látta hová estek.
Most épp háttal állt, talán csak az alig hallható hangra fordította el a
fejét, ha egyáltalán felkeltette az érdeklődését a járólapon pattanó pici
műanyag gomb. Megnéztem a Braille órámat, és mivel korán volt még, úgy
gondoltam, megér egy próbát a gomb megkeresése:
- Bogi, keresd! Kérem a gombot! - mondtam, és mint mindig a hang irányába
mutattam, ahol véleményem szerint lennie kellett a gombnak.
A keresd, szót ismeri a kis fekete, így orrával porszívózni kezdett. A gomb
szót még nem hallotta tőlem. Nem hiszem, hogy megjegyezné ezeket a ritkán
hallott szavakat, mégis azt gondoltam, hátha annyit megért, hogy most nem
egy szokásos tárgyat keresek, mint a jól ismert, labda, karika, kötél, vagy
éppen kulcs, hanem valami szokatlant.
Jutalomfalatot vettem elő a zsebemből, ez ösztönzőleg szokott hatni rá.
Odajött, megszagolta a kezemet.
- Kérem a gombot! - ismételtem inkább kérlelő, mint parancsoló hangnemben és
elé tartottam a tenyeremet. Legnagyobb meglepetésemre, beleköpte az aprócska
gombot. Nem hallottam, hogy felvette, semmi nem utalt arra, hogy megtalálta,
vagy, hogy van valami a szájában, hiszen a pici korong tényleg elveszett a
hatalmas nyelven. Tudtam, hogy egy ilyen kis műanyag karika nem okozna
gondot, ha véletlenül lenyelné, feltehetően távozna a kimeneti nyíláson,
mindenesetre örömmel konstatáltam, hogy meglett a kis ékszergomb, amit nem
tudtam volna pótolni, ha nem találja meg Bogi.
Két évtizedig nem is gondoltam arra, milyen nagy segítséget jelent, ha nem
nekem kell megkeresnem a földre esett dolgaimat, de most igazán hálás vagyok
a labrador ezen tulajdonságáért. SE szeri, se száma az ehhez fogható aranyos
történeteknek. Hányszor segített a kis feketeségem, amikor leejtett
kesztyűmet, fésűt, hajcsatot, kupakot, aláíró keretet és még ki tudja mi
mindent kerestem.
Amíg Zina csak azokat a tárgyakat veszi fel, amiket látott lepottyanni, Bogi
hajlandó keresni és felajánlani a földön talált dolgokat. Az első időkben
gyakran előfordult, hogy az összes játékát a kezembe rakta, mire végre
felfigyelt a földön lévő összecsukott esernyőre, kulcscsomóra.
Nem akarom úgy beállítani segítőtársamat, mint a filmekből ismert
"tökéletes" négylábú sztárokat. A mi életünkben nincsenek többször újra vett
jelenetek, összevágott filmkockák. Megdöbbentő, amikor embertársaim valami
apró bakit látva kételkednek kutyáink munkájának fontosságában,
eredményességében. Ilyenkor nem gondolnak bele, hogy nekünk is vannak rossz
napjaink, mi is gyakorta hibázunk. Ennek tükrében milyen fantasztikus az a
teljesítmény, amit ezek az okos és hűséges kutyák tesznek meg értünk,
biztonságunk érdekében minden nap.
Az elmúlt év mérlege a néhány keserű tapasztalat mellett, hogy nem csak
lelkes vakvezető, vidám mókamester, de igazi társ is egy ilyen kutyus,
akinek jelleme és életvidámsága feledtetni tudja a csalódásokat és a nehéz
perceket!
Köszönettel és szeretettel: Marica
Folytatjuk.
*************************
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
VÁRKONYI JUDIT: Néhanapján
Ha néhanap egy ifjú tekintet,
elidőz nőiségemen,
Elmerengek, a múltba tekintek,
s meglepődve kapom fel fejem.
Évek óta gyűlnek már a ráncok,
hajam barnája is őszbe vegyül,
nem mennek már könnyedén a táncok,
lelkem unokám mosolyába szenderül.
Ha néha mégis feléledne,
mélyében a szunnyadó,
csendre intem halkan szépen,
emlékezz: Te kis bohó!
Nem hiányzik többé bántás,
inkább vesszen az öröm.
S hogy tekinteted emelted rám?
Én ezúton köszönöm!
…………………………….
VÁRKONYI JUDIT: Szürke házak közt
Szürke, romos házak és rideg falak,
nyomorgó-testek kopott ajtók mögött,
Damoklesz kardja suhint fejük
fölött,
köröttük szegénység-keselyű matat.
Itallal tompított sebek fakadnak,
elfecsérelt létek, hívó sírgödör.
Maszatos kisgyermekkel anyja pöröl,
jövője bőrére most iszogatnak.
Szétszórt rongyok közt felzabált
életek,
s uzsorások szívják egyre véretek
kamatért, mikor kenyérre sem telik…
Karmájukban öröklődő vérerek,
viszik tovább a nyomorult géneket,
S mind Isten kegyelmében
reménykedik…
CINKE PROGRAM KERETÉN
BELÜL - HANGOSVERS.
VÁRKONYI JUDIT TOLMÁCSOLÁSÁBAN
NAGY VENDEL A SZÉPSÉG ARCAI
................................................
CSOMOR HENRIETT: Őszi reggel
Lassan besétál a harmatos virradat,
felhők mögé bukik
a hold. Bágyadtan, de még
feljön ma a nap az őszi tájra.
S ahogy kinézzek az ablakon,
belül valami öröm támad
bennem. Szemem nem káprázik
csak látja a színes csodát.
Amit az éjjeli szél össze söpörte
azt a színes paplant.
Amin csilingelő barikák
végig rohannak.
Szinte zene füleimnek
az avar ropogása.
A tó felől köd száll le,
egy madárka ép most tollászkodik.
Kicsit aggódik fiókái után.
A nyár végével elhagyták
a biztonságot adó nádast.
végig rohannak.
Szinte zene füleimnek
az avar ropogása.
A tó felől köd száll le,
egy madárka ép most tollászkodik.
Kicsit aggódik fiókái után.
A nyár végével elhagyták
a biztonságot adó nádast.
Hintaszékemben ülök,
gőzölgő kávémat kortyolom.
A reggelek még zajosak, mert
édesanyámmal beszélgetünk.
Hisz az éjszaka nem láttuk
egymást, s oly jó érzés szavaiba,
s nyakába csimpaszkodni.
Öregszem s vannak sötét
pillanataim mert az élet
minden perce nem a
boldogságról szól.
De ott van édesanyám,
akit jobban szeretek mint valaha.
S itt van az ősz ami évről –évre
szebb valamiért nekem.
s e dolgokért imádok élni!
gőzölgő kávémat kortyolom.
A reggelek még zajosak, mert
édesanyámmal beszélgetünk.
Hisz az éjszaka nem láttuk
egymást, s oly jó érzés szavaiba,
s nyakába csimpaszkodni.
Öregszem s vannak sötét
pillanataim mert az élet
minden perce nem a
boldogságról szól.
De ott van édesanyám,
akit jobban szeretek mint valaha.
S itt van az ősz ami évről –évre
szebb valamiért nekem.
s e dolgokért imádok élni!
2013. nov.08.
Csomor Henriett
Csomor Henriett
...................................................
Mátyás Rita: Ars poetica...
Mikor tollat veszek kezembe, lelkem lemeztelenítve elébed teszem!
Ecset helyett tollammal festek,
Őszinte érzéseim nyújtom át teneked!
Kiírom szívem fájdalmas gyászát,
elébed tárom szerelmem őrjítő vágyát.
Gondolataim osztom meg veled,
pellengérre emelem meztelen lelkemet!
Egyszerű lélekkel, lelkedhez
szólok,kerülöm a cikornyás szóvirágot.
Ha eljut hozzád a gondolat,
nem írom hiába ezeket a sorokat!
Tán nekem is nyílik a költészet
virága, elvarázsolt verseknek csodaszép világa!
2015. 09.09.
...........................................
TÓTH KATA: Kiülök a hegytetőre.
Esténként, ha félelmeim
gyertyalángja felragyog,
kiülök a hegytetőre, s meglesek egy csillagot.
Rezgő mozgó parány fények, mik az égen felszállnak,
integetve súgom felé, ne kárhoztasd önmagad.
Szökdellek a hold udvarán, imádkozva jobb napot.
kiülök a hegytetőre, s meglesek egy csillagot.
Rezgő mozgó parány fények, mik az égen felszállnak,
integetve súgom felé, ne kárhoztasd önmagad.
Szökdellek a hold udvarán, imádkozva jobb napot.
Könnytől ázott szemeimben, minden emlékem halott.
Úgy szeretem úgy szeretem, tanúsítja Istenem!
Legvégére mi lett a sorsom?
Magányomat kergetem.
Itt ülök, lásd, azóta is, mint ki rosszról jóra vált,
lám az Isten becsben tartja, kis csalódott csillagát.
Tóth Katalin Kata
....................................................
KERTÉSZ NÓRA: Valakinek 9.
Őszbe őszülve szüreteled
mézédes fürtjeit
maradék szőlődnek.
Bort is sajtolsz belőle
mennyei vörös nektárt.
Még csorog a hegy leve,
még nem tűr apadást.
de torkodban érzed már
az őszi hervadást...
..................................................
HOLLÓSY TÓTH KLÁRA: 83./Őszi hajnal
Csend van még, alszik, álmodik az
élet,
csak az őszi szél motoz a lomb között,
lengelángú hajnal lebeg a létben,
a rétről lassan felissza a ködöt.
Gyenge még a fény, világít, nem
éget,
olyan, mint én, ki folyton erőlködöm,
belül valami ősigazság éltet,
vergődöm az eszem s a szívem között.
Tágra tárt mered csodálkozó szemem,
ha alaptalan vádakra döbbenek,
didergem, dérvirágok a szívemben,
gyenge vagyok már, elerőtlenedett.
Ősz van, ónszürkeség, szívbemarkoló,
hallgatag, jámbor, szelíd, gondolkodó.
..........................................................
NAGY VENDEL: ÉJSZAKÁK ÉS HAJNALOK
Tested szépségének
Bűvkörében élek
Messze távolságból
Törnek rám a fények
Bűvkörében élek
Messze távolságból
Törnek rám a fények
Arcod vonásain
Álmok és remények
Összetört szívemnek
Adj örök hűséget.
Álmok és remények
Összetört szívemnek
Adj örök hűséget.
Villódznak előttem
Éjszakai képek,
Hajnalra felkelvén
Elosonnak szépen.
Éjszakai képek,
Hajnalra felkelvén
Elosonnak szépen.
2015. október 02.
..............................................
Mráz Erzsébet Irma: KORA ŐSZI ÉGEN…
Kora őszi égen napsugár játszik,
Ide-oda jár, vidáman cikázik.
A felhők mögött elbújik hirtelen.
Majd visszajön, csak egy kicsikét pihen.
Ide-oda jár, vidáman cikázik.
A felhők mögött elbújik hirtelen.
Majd visszajön, csak egy kicsikét pihen.
Látod? Ott, messze, a fák felett,
Azt gondolom, hogy nekem integet.
Egy pillanat, s máris itt terem,
Megsimítja arcomat, kedvesen.
Azt gondolom, hogy nekem integet.
Egy pillanat, s máris itt terem,
Megsimítja arcomat, kedvesen.
Nem bánom, hagyom, tetszik a játék,
Minden pillanat kellemes, ajándék.
Ne siess, várj még!- mondanám neki,
De az őszi szél ezt már nem engedi.
Minden pillanat kellemes, ajándék.
Ne siess, várj még!- mondanám neki,
De az őszi szél ezt már nem engedi.
Űzi a felhőket, mérgesen kavar,
Takarják a napot sietve, hamar.
Tépi a hajam, megborzongok kicsit,
Cibálja a fák bágyadt leveleit.
Takarják a napot sietve, hamar.
Tépi a hajam, megborzongok kicsit,
Cibálja a fák bágyadt leveleit.
Levélszőnyeg a fa alatt,
Hamar készül, gyorsan halad.
Elégedett, a mű készen,
Sárgák, barnák sorban, szépen.
Hamar készül, gyorsan halad.
Elégedett, a mű készen,
Sárgák, barnák sorban, szépen.
Nézd a kékséget a házak felett!
Éppen olyan kék, mint a te szemed.
Hidd el, kedvesem, pontosan ilyen!
Ezt a kéket én oly jól ismerem.
Éppen olyan kék, mint a te szemed.
Hidd el, kedvesem, pontosan ilyen!
Ezt a kéket én oly jól ismerem.
Ne hagyd, hogy fázzam, ölelj át hamar!
Nem számít akkor sem ősz, sem vihar.
Ölelj szorosan, ölelj csendesen,
Ölelj örökké, ölelj, szerelmem!
*************************
4. MINDENIK EMBERNEK A LELKÉBEN DAL
VAN
ÉLETRAJZI RIPORT
Helle Maximilian riportja Kisnémedi
Varga Pállal.
Az ember sokszor elgondolkozik, van,
létezik-e még a mai világban hivatástudat. Murray Bangs szavaival élve:
"Szerencsés az az ember, aki pénzért csinálhatja azt, amit fizetség nélkül
is örömmel vállalna." Ifjú publicistaként külön öröm volt számomra, mikor
egy oldott, kendőzetlen beszélgetés közepette kérdezhettem a látássérült
nótaénekest, Kisnémedi Varga Pált életútról, sorsról, karrierről, szolgálatról
és tervekről.
- Mesélj, kérlek pár szót a kezdeti
évekről: mikor születtél, hol végezted első tanulmányaidat?
- 1946. szeptemberében születtem
Békés megyében, Nagyszénáson. Szép kezdés lett volna, ha azt mondom, zenész
családba pottyantam, csak épp nem lenne igaz. De kétségtelenül szépen hangzik.
Édesapám az akkori korelvárásoknak megfelelően - földműves lévén - aratóbálokon,
rendezvényeken játszott egy helyi citerazenekarban.
Időközbeni megvakulásom miatt
alapfokú iskoláimat a Vakok Általános Iskolájában végeztem 1954 és '63 között.
Majd 1964-től lettem ipari tanuló,
itt talált rám az éneklés. Az első években - bár aztán még igen sokáig -
kerestem a helyem, nem tudtam, hová is húzzak. Ekkor került utamba Keresztesi
Hédi, akinek talán az egész pályámat köszönhetem. Ha ő nincs, én sem itt
tartanék most.
1969-től a VASAS központi
zeneiskolában tanultam öt évig. Kiemelt tisztelettel gondolok vissza az iskola
igazgatójára, valamint Bakonyi Rudolfra, akik folyamatosan egyengették az utam,
marasztaltak is volna, ha nem futamodom meg. Ezt valójában a mai napig bánom.
- Az iskoláid befejezése után milyen
kapcsolatod volt a zenével?
- Valójában eleinte csak kisebb
fellépéseken énekelhettem. A nyolcvanas évek elejéről fontosnak tartom
megemlíteni azt a dombóvári fellépést, mikor is egy Zeller-Madarász dal után a
közönség állva tapsolt, s közben valahogy mellém került egy kisgyermek, majd
így szólt: "Gratulálok apuci!" Kicsordult a könny a szememből, hiszen
az ember lánya nem minden nap gratulál az apjának nagyközönség előtt.
Több kisebb szünet után aztán
1986-ban megalapítottam a látássérült zenészekből álló Melódia együttest, mely
óriási sikernek örvendett. 1986-ban a Vakok Szövetségében rendezett operett
gála csak az első pontja volt ennek, melyet egy évvel később egy európai turné
követett. A lengyelországi, tíz napos turnénk a mai napig élénk emlékként van
jelen bennem, s talán mindannyiunkban, akik azóta itt maradtak.
 |
| Kisnémedi Varga Pál |
A Melódia együttes az akkori
formájában 1993-ig létezett. Ezután leköltöztem Kisnémedibe. Innen a
művésznevem is.
Kellett pár év magamra találás
ahhoz, hogy nyugodt lélekkel tudjam folytatni, amit elkezdtem. Így a következő
nagyobb megmozdulásunk 1999-ben szintén a Vakok Szövetségéhez köthető, ahol
több neves látássérült zenésszel, köztük Dr. Péter Árpáddal, aki hosszú ideig
volt állandó zongorakísérőm rendeztük meg a Pünkösdi Randevú című táncdal-,
operett-, és nótadélutánt.
- Hogyan hatott a lelki világodra a
közönség szeretete?
- Nem igazán tudtam vele mit
kezdeni. Az ember persze, gyarló lévén mindig igyekszik megmártózni a vissza
hajrában, de egy útkereső számára néha elrettentő is. Épp ezért többször
évődtem azon, hogy végleg leállok. De, tudod, hogy van ez, a szakma iránti
alázat és a folyamatos fenékbe billentések valahogy csak visszahúzzák az
embert. (nevet) Végül is addig csak teltházas fellépéseink voltak, tehát
valamit tényleg megcsíphettünk a közönségnél. De mégis, 2006-ig ezután nem
igazán voltak nagyobb léptékű események. Fellépések persze akadtak akkor is, de
inkább magammal foglalkoztam. Visszaköltöztem Pestre, iskolákat végeztem,
fejlesztettem a tudásom.
- Azért ez elég hosszú idő. Sokan úgy
tartják, a túl nagy siker elfárasztja az előadót. Téged mégsem lombozott le.
- Sőt! 2006-ban akkora löketet
kaptam, hogy azt mondtam: ha törik, ha szakad, visszatérek a köztudatba és
beleadom a maximumot. Egy kedves kollégámnak köszönhetően többször voltam a
Budapest TV vendége, imádott a közönség. 2006-ban továbbá utamba került egy
kedves asszonyka, Szilágyi Ágnes, akihez a mai napig szoros barátság fűz, azon
túl ritkán adatik meg az ember fiának, hogy egy jó barát egyben a menedzser is
lehet. Nálunk működik.
Az ő felhívására jelentkeztem többek
között arra az egész életemet meghatározó 2007-es Hajdúböszörményi
nótaversenyre, ami aztán szinte észrevétlenül hozta magával a többit is. 2008
elejéig folyamatosan, zsinórban nyertem a különféle versenyeket, a kollégák
többször is mondták, hogy ez kevés lesz nekem. Mi tagadás, igazuk volt.
2008-tól kezdve tehát magán úton képeztem magam, kijártam Máté Ottília
tagozatát, valamint Kovács Magda énekstúdiójának kurzusát is. Végül is, aki a
közönség rabszolgájának tartja magát, mint ahogyan én is, annak soha sem lehet
lejjebb adnia önmagából...
Ebben az időben ráadásul egy
kedves kolléganővel évekig jártuk az országot, kiváló duót alkottunk. De sajnos
semmi sem tarthat örökké, noha amennyiben megkérdeznék, folytatnám-e, talán
habozás nélkül azt mondanám: nem. Nem azért, mert nem élveztük, hanem mert egy
másodjára megkezdett, romokból felépített kollegiális viszony soha sem lesz már
ugyanaz, főleg ha időközben már mással is próbálkoztál. Maradjon ez meg jó
emléknek úgy bennem, mint a közönségben.
2013-ban sajnos egy majd
másfél éves kényszerpihenőre kellett vonulnom. Sajnos a kor még a leg
munkamániásabb embereket is kikezdi. Így volt ez nálam is. Talán a csípőm nem
bírta a kort. Vagy a színpadot. (Nevet) Úgyhogy inkább összerakattam magam egy
pesti kórházban. Imádtam az ottani közösséget, mindenki csak az emelet Pali
bácsijának tekintett. Hiába, jó emberekkel arany az idő.
Nem véletlenül szeretek
ennyire nyugdíjasklubokba járni. Azért 2013 májusában volt még két nagyobb
léptékű fellépésem, ahol a közönség mindkét alkalommal állva tapsolva
skandálta: "Maradj köztünk! Maradj köztünk!"
- És a visszatérés?
- Ó, igen. 2015 márciusára úgy-ahogy
összekaptam magam, amit persze egy váci fellépéssel azonnal meg is koronáztam,
melyet ez év májusában egy nagyobb megmozdulás követett, talán az volt az első
nagyobb comeback-em két év után. Egy rendkívül pozitív fogadtatású nótadélutánt
tartottunk, abszolút baráti hangulatban, kiváló zenészekkel.
- Sokszor említettük már az
útkeresést, tulajdonképpen milyen műfajban érzed otthon magad leginkább?
- Valójában a magyar nótától az
operettig szinte minden énekelhető műfajt kipróbáltam. De talán az utóbbi kettő
áll hozzám legközelebb. Persze nagyon fontos figyelembe venni azt is, hogy mire
van igénye a közönségnek leginkább. Örömmel konstatáltam, hogy nemcsak az
idősek, de a harmincas-negyvenes korosztály is egyre inkább kezdi befogadni az
operettet, de ami még inkább megdöbbentett: a nóták is. Sokan mondják, hogy ez
a korszak valahol a XX. század vége felé elhanyatlott, én viszont úgy gondolom,
igenis teret kell adnunk neki, hiszen a nóta az egyik legkiemelkedőbb
érzéskifejező eszköz, nem véletlen szedtek őseink fájdalom ellen magyar nótát.
Mit nekik húsleves, ha a zenétől hamarabb gyógyul a test és a lélek?
- Így a vége felé közeledve mesélj
egy picit a jövőről is!
- Jelenleg egy fiatal művészekkel
megvalósított sanzonestre készülök. Különleges alkalom lesz ez, hiszen egy pont
abban a körben nem túl népszerű műfajról beszélünk, mégis, úgy gondolom, ideje
teret adni az ifjúságnak. Hiszen ha mi egyszer meghalunk, ki pótolná a hiányt,
ha nem ők? Bízom a sikerben, eddig is mellénk állt a jó szerencse. Ezen kívül
jó volna valamikor egy újabb saját lemez elkészítése is, de vallom, hogy a jó
munkához idő kell. Nem is kevés. A többire pedig boruljon fátyol egyelőre,
hiszen ha most minden kis titkomat elárulnám, mi maradna azoknak, akikért ezt
az egészet csinálom? (Nevet)
- Azt hiszem, mindenképp tanulságos beszélgetést
folytattunk. Ám így tényleg a végén meg kell kérdeznem: mit üzensz a felnövekvő
nemzedékeknek?
- Talán a legkedvesebb ars
poeticámat. Abban minden benne van. Ezt mindenképp említsd majd meg, kérlek.
Egy fellépés alkalmával a
konferanszié valamiért beolvasott négy verssort. Ez akkor annyira megfogott,
hogy azonnal el is kértem, azóta pedig mindig és mindenhol igyekszem ezt
hirdetni, eszerint tervezni és élni.
"Mindenik embernek a lelkében
dal van,
és a saját lelkét hallja minden
dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is
szépnek."
(Babits Mihály: A második ének,
1928)
Helle Maximilian
S MOST HALLGASSUNK MEG NÉHÁNY DALT A
RIPORTALANY TOLMÁCSOLÁSÁBAN!
Kisnémedi Varga Pál - Szeretem a
magyar nótát...
https://www.youtube.com/watch?v=zSbku1QkUUs&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=zSbku1QkUUs&feature=youtu.be
Az én szívem hegedű, Kisnémedi Varga
Pál, Nőnapi rendezvény Győrben.
https://www.youtube.com/watch?v=z-4rq5s8gxQ&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=z-4rq5s8gxQ&feature=youtu.be
Kisnémedi Varga Pál - Aludjál
anyám...
https://www.youtube.com/watch?v=SROEEj8-OCs
https://www.youtube.com/watch?v=SROEEj8-OCs
*************************
5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
VÁRKONYI KITTY: 5. PARANCSOLAT
(10. RÉSZ)
Vali képtelennek érezte magát arra,
hogy ugyanúgy folytassa az életét, mint mondjuk egy nappal ezelőtt. Valami
megmagyarázhatatlan furcsa és nyomasztó érzés uralta el, kedvetlenséggel és
„semmi nem érdekel” hangulattal együtt, amitől picit sem érezte jól magát. Már
egy hónapja is elmúlt, hogy Peti elment, Marika két hete nem jelentkezett.
Peti aztán egyszer járt
otthon, de csak a két kislányt találta. Összeszedte a maradék holmiját, üzent,
hogy munkásszálláson van. Marika másnap nem jött haza. Nem kereste. Félt
szembesülni a ténnyel, hogy lánya döntéseibe ő már nem szólhat bele. Erősen
gömbölyödő hasának látványa is irritálta. Valósággal fellélegzett, amikor nem
érkezett meg se akkor este, amikor elment, se másnap és az óta sem. Pedig ő
maga, Vali hozta el az intézetből, alig pár hónapja, és Marika még tizenhat
éves sem múlt el. Nem gondolt vele. Pont úgy, mint öt éve. Akkor is csak ő volt
fontos, ő, maga magának.
 |
| Várkonyi Kitty |
Pali esténként talált haza és más
nem okozott neki örömöt, csak Vali szekírozása. Hogy, hol barangolt egész nap,
Valinak fogalma se volt róla. Megjegyzései a koráról és a tájszólásáról már az
őrületbe kergette, a folyamatos molesztálás nyomasztotta. Ha nem lelkileg, hát
az ágyban zaklatta, aminek már a gondolatától is, Vali émelyegni kezdett.
Mint máskor, ha elhatározott
valamit, hát most is hirtelen lépésre vitte magát. Pár szatyornyi ruhát
gyömöszölt össze maga előtt, majd kapta Emőt és kifordult az ajtón. Még a
papírokért, azért visszaszaladt, kint hagyva Emőkét az ajtó előtt. Kapkodva
húzkodta a fiókokat, szedte a lapokat, fontosnak ítélt iratokat, az amúgy már
dagadtra tömött táskájába. Fogalma se volt hová megy, csak menni akart, maga
mögött hagyni mindent, azt képzelve nem nyúlik majd érte újra az élete, nem dől
össze semmi, ami még áll, nem történik semmi egyéb, csak kilép egy
elviselhetetlennek ítélt élethelyzetből, amit épp úgy ő rakott össze, mint az
előzőeket. Most, csak rakta maga elé a lépteket, mint a jövő elemeit, amiken
lépdelve biztosan eléri majd a bizonyosságot, hogy az életét ő maga irányítja.
– Majd csak lesz valahaogy’ –
simított egyet Emő fején. A kisded még jókedvűen nézett, apró lábacskáin
keringett körülötte, néha letottyanva a puha pelenkák ölébe. Kisvártatva
azonban nyűgösen vágyta az otthon kényelmét, a kötetlen játék élvezetét, a
megszokott életritmust, amit már teljesen magáénak érzett, és hiányolni
kezdett.
– Maraggyá mán’! Megyünk vaonatolni
kisjányom, nízzed csak’! No – nyugtatta a gyermeket, ahogy magához emelve
lépdelt. Már mindent kitalált, amint elindult és végigvezette a gondolatait.
Kótajba megy, eladja a tanyát, aztán majd csak alakul valami. A válást is
intézi. Lacikához is ellátogat, elviszi hozzá majd Emőt. A kislány, félig
aléltan fogta a nyakát,álmosan hajolt feje a vállára, ahogy trappolt vele az
állomásra. A vonaton tervezte megetetni, de addigra az már mély álomba merülve,
nyitott szájjal aludt. Nyár végi kánikula fűtötte a levegőt, Vali izzadtra
cipelte magát és a gyereket, mire végül felszállt a vonatra. Nyugtalan lett,
izgatott. Vajon áll-e még a ház, a régi, düledező viskó? Vajon milyen érzés
lesz újra látni? Képes lesz-e ebben a képtelen forróságban kijutni Emővel oda?
Á! Miért ne lenne az? Hiszen a hat pulya mellett is képes volt, biztosan minden
rendben fog menni.
Bámult ki az ablakon, lassan
megnyugodva. Nézte a szántókat, a távolban húzódó hegyek zöldjét, szívta a
máris más féle levegőt, ami a főváros szmogjától erősen elütött. Emőke
ébredezett. A szemben lévő szabad ülésen végigfektetve pihenő teste mocorogni
kezdett, majd nyűgösen felsírt.
Nem értette hol van, éhes volt,
cserepes szájacskáján látszott, hogy szomjas is.
Előkotorta táskájából a bébiételt és
akkor látta, hogy kanalat nem hozott. Egy férfi nyitott be a fülke ajtaján, hát
őt kérte meg, nézzen a büfé kocsiban műanyag kanálkát neki. Az idegen készséges
volt, amint az apró lánykára pillantva megértette a helyzetet. Vali megitatta
Emőt, mire visszaért az idegen, kezében feketekávéval, benne, az eddig hiányzó
kiskanállal. Vali mosolygott, megköszönte a feketét, helyet kínált kezével
magával szemben, hiszen Emőke már az ölében ült.
Beszélgetni kezdtek. A kislány
nagyokat nyelve nézte őket, hol anyja arcát, hol az idegenét.
– Hová utaznak? – érdeklődött a
férfi – Én temetésre megyek. Nyíregyházán temetik szegény édesanyámat.
– Részvétem – szólt gyászos arccal
Vali.
– Köszönöm. És maguk, hova tartanak
a kicsivel? Be is mutatkoznék, Horváth Károly vagyok, villanyszerelő a Metrónál.
– Jaj, hát mink csak a tanyát
megyünk megnézni, aztán, ha lehetséges, hát eladnám.
A férfira bámult, nézte a sűrű szőke
haját, a kék szemeit, amik Pistára emlékeztették, majd pajkos tekintettel
kérdezett.
– Nem akar egy tanyát venni?
Károly kacagva nézte, kicsit
helyezkedett az ülésen, aztán hárított.
– Nem, nem. Pesten kell
dolgoznom. Mit kezdjek egy tanyával. Hol is van?
– Á, nem érdekes. Kaótajban van, jó
messze mindentől. Rég vaótunk’ már otthol. Jaj, hát nem is tudom, miért nevezem
így. Nem vaót az othol sohase.’
– Akkor jobb is eladni – nyugtázta a
férfi.
Vali ölében ültetve Emőkét, csak
fecsegett az idegennel, eszébe se jutva közben a közelmúltból még mindig
létező, hozzá tartozó lánya, és fia. Pali pedig úgy esett ki tudatából, mint
egy elhagyott zsebkendő. A vonat sebesen kattogott Vali elhagyott régi múltja
felé, a jelen pedig azonnal hátat fordított neki.
Marika a jelenben volt, éppen
egy fogda fapriccsén üldögélt. Már eltöltött itt egy éjszakát és Petit hívta
volna, hogy kivigye végre. Mivel még kiskorú volt, nem indult eljárás ellene
üzletszerű kéjelgésért, de próbálták kinyomozni hol lakik. Ugyanis Marika nem
beszélt, egyetlen szót sem szólt, mióta rátörték az ajtót és tetten érték a
rendőrök. Az ajtó mögött éppen egy ötven éves férfi töltötte rajta a kedvét.
Janit is elfogták, aki azt hitte,
hogy a kislány buktatta le. Pedig nem így történt. A trolibuszsofőrt, már hetek
óta figyelte a rendőrség.
Marika csüggedten ült egyedül, maga
mellett érezve a hangok tulajdonosait, akik másik helyiségben voltak, sikítozva
röhögtek és trágár szavakkal bíztatták a rendőröket ott, az ő fogdája mellett.
A cella ajtaja kinyílt és Marikát felvezették egy üres szobába. Nem volt más,
csak három szék benne és egy íróasztal. Egy rendőr megállt az ajtóban, a másik
pedig egy hófehér hajú idősödő nőt engedett előre. A nő szemében, csillogó
meleg szeretet lakott. Csupa szarkaláb közül nézett Marikára.
– Szervusz Marika! Emlékszel még
rám? Nem hittem volna, hogy itt találkozok veled újra.
Szirmay Klára mosolygott, szoknyáját
igazítva ült a kislány melletti székre.
Mari arcán látszott a felismerés, de
nem szólt. Fejét lehajtva ült a széken, kezei ernyedten lógtak az ölében. Hasán
már látszott, hogy más állapotban van.
– Tudod miért jöttem? Segíteni
szeretnék neked. Látom, kisbabát vársz. Így nem mehetsz vissza az intézetbe
sem, de gondolom, nem is szeretnél, igaz?
– Hát, nem – motyogta maga elé a
kislány és Klárira nézett.
A pszichiáter átnyúlt Marika
kezéért, két tenyerébe vette a jobbját, majd végigsimogatta.
– Én tudom, milyen nehéz az életed.
Már nagylány vagy, mégis szükséged van segítségre, látod. Valahol élned, laknod
kell. A kicsinek is szüksége van táplálékra, mint neked. A te számodra pedig
nyugalom kéne, hogy jusson. Nem pedig önző emberek, akik kihasználhatják a
helyzetedet. Sokan vannak ilyenek. Élősködő, erkölcs nélküli emberek.
Jellemhibás, torz lelkű betegek. De te erős lány vagy és bátor. Én tudom. Az
eszed is a helyén van, nem kell félteni téged, hogy ostobaságokat teszel. Látod,
amibe bevontak most téged, nem a te érdekedben történt, bár neked nyilván úgy
tűnhetett, hiszen olyan lehetett, mintha fizetést kapnál. Igaz?
– Nem volt otthon mit enni. Anyunál
voltam. Kicsi húgom is van és Peti is hazakerült. Anyu nem tudott a kicsinek
kaját se venni…
– Értelek. De azt tudod ugye, hogy
ez az út nem járható. Feltéve, ha nyugodt és tartalmas életre vágysz.
Marika nem szólt. Klári
kiegyensúlyozott hanghordozása mintha a lelkét cirógatta volna. Nem volt
lekezelő, se vádló, nem volt benne harag és semmi olyan szín, ami bánthatta
volna. Csupa szeretet és odaadás, csupa megbecsülés és tisztelet volt benne.
Tisztelete a másik lénynek, az érzőnek, aki épp valamiért megakadt az életében,
amiről nem tehet.
– Marika! Lehet tudni ki az apukája
a babádnak?
– Nem. Azt nem mondom meg senkinek.
Senkinek.
A kislány arca merevvé vált, szája
vékony lett, ahogy összeszorította.
– Értem. És szeretnéd felnevelni, ha
világra jön a picikéd?
– Nem tudom – nézett nyílt tekintettel
Klári arcába a kislány.
– Figyelj rám, Marika! Tudom, hogy a
bátyáddal akarsz beszélni, mondták itt a kapitányságon. Én úgy hiszem, nem kell
tudnia senkinek se, milyen helyzetbe hoztad magad. Van egy javaslatom.
Elviszlek innen a Szülőotthonba, ha beleegyezel. Ott ellátást kapsz, egészen
addig nyugodtan el lehetsz, amíg meg nem szültél. Ha megtartod a kicsit, akkor
egy-két hétig még biztosan maradhatsz, de addig úgyis el tudod dönteni, mit
szeretnél és mi az, amit vállalni tudsz. Ha nem tartod meg, akkor bent maradhat
a pici az otthonba, onnan majd kiadják valami jó nevelőszülőkhöz. Mit szólsz
ehhez? Szeretnéd átgondolni?
Marika pár pillanatig töprengett.
Aztán kivette a kezét Klári tenyeréből és felállt.
– Azt gondolom, nincs is más
lehetőség. Mehetünk.
Klári elmosolyodott, és ahogy
felállt, már át is ölelte a gyereklányt.
– Jól van Csillagom, máris intézem.
Most szedd össze a dolgaid, és magadat, aztán megyünk.
Marikát már nem vitték vissza a
fogdába. A tőle leltárba vett holmiját visszakapta és türelmesen várta Klárit.
Érezte, hogy az élete újabb fordulatot vesz.
 |
| A könyv borítója |
Folytatása következik.
*************************
6. FÜSTÖLGÉSEIM
KANCZLER ANNA: ÍRÁSOM
KÖZÉRDEKÜ PRIVÁT
Kedves Vendi! Örülök a sikereidnek,
és annak, hogy egyre több rádióban szólaltatnak meg. Még Kanadában is? (...bár
ilyen kiterjedt rokonsággal ez nem nagy kunszt - írtad arrafelé is meg a
világban sokfelé van rokonod - még Afrikába is eljuthatsz, ősanyáink földjére.)
:-D
Sajnos nincs szóba jöhető mecénás-ismerősöm... és csöppet várnunk kell, míg a rád hagyományozandó vagyonkámból teremined lesz, de majd egyszer, ki tudja, muzsikálni fog még nálad ez a csodálatos hangszer.
Antritt nálam szépen szólt, nemcsak a profi műsorvezetésből kaptunk kóstolót: fiam megmókolta a lejátszóm, így nem volt szükség más "erőszakos" módszerre, hogy megjelenítsem. Más találékony felhasználók is hozzáférhetnek az elmentett fájlokhoz, de ahogy nekem is, másnak is próbálkoznia kellene a lejátszók között válogatni, elég sokféle van, ami elbánik az ilyen "makrancos" linkekkel :).
A célok, ha sok van belőlük, és még jók is, sokáig életben tudják tartani az embert, ezt kívánom neked, és mellé töretlen optimizmust, jókedvet (bort, búzát, békességet és a többi) Úgyhogy "hegyibe, hadd igya be" - ahogy anyukám mondaná, de úgy is szokták: csapj a lovak közibe, hadd szaladjon a szekér. Minden jót! Anna. :)
Sajnos nincs szóba jöhető mecénás-ismerősöm... és csöppet várnunk kell, míg a rád hagyományozandó vagyonkámból teremined lesz, de majd egyszer, ki tudja, muzsikálni fog még nálad ez a csodálatos hangszer.
Antritt nálam szépen szólt, nemcsak a profi műsorvezetésből kaptunk kóstolót: fiam megmókolta a lejátszóm, így nem volt szükség más "erőszakos" módszerre, hogy megjelenítsem. Más találékony felhasználók is hozzáférhetnek az elmentett fájlokhoz, de ahogy nekem is, másnak is próbálkoznia kellene a lejátszók között válogatni, elég sokféle van, ami elbánik az ilyen "makrancos" linkekkel :).
A célok, ha sok van belőlük, és még jók is, sokáig életben tudják tartani az embert, ezt kívánom neked, és mellé töretlen optimizmust, jókedvet (bort, búzát, békességet és a többi) Úgyhogy "hegyibe, hadd igya be" - ahogy anyukám mondaná, de úgy is szokták: csapj a lovak közibe, hadd szaladjon a szekér. Minden jót! Anna. :)
@@@
Megszólalok-beli fényképem
"margójára"... :)
Miből származik az optimizmusom?
Miből származik az optimizmusom?
Az öröklött mérhetetlen
tudásszomjamból, egy jó adag türelemből és egy cseppnyi egészséges gyanakvásból
adódó óvatosságból , és a korábban jelenlévő de sikeresen leküzdött
önbizalom-hiányból, és a hitből, hogy ha elég szorgalmas leszek, nekem is
sikerülhet ez-az... :)
Mostanában a tévé előtt ücsörögve szedem össze az információkat, de továbbadni már nemigen tudom, úgy vettem észre az emberek inkább a maguk orra után mennek, s idővel sajnos be is verik a fejüket.
Valahogy a nagy igyekezetben elfeledkeznek valami alapszintű óvatosságról, s ennek időnként súlyos következményei adódnak.
Legtöbbször a később megírt esettanulmányok, levéltári anyagok mesélnek erről, hogy az utókornak legyen min csodálkoznia/szörnyülködnie. Nekem is megvannak a napi dühöngenivalóim, de néhány keresetlen szó kiejtése után igyekszem napirendre térni fölöttük, változtatni csak kismértékben tudok, panaszkodni pedig nem akarok, az rossz a hallgatónak és nekem is, óvatos vagyok ebből a szempontból is, amíg ki nem ismerem a hallgatót, addig megpróbálok visszafogottan fogalmazni, a belőle kiváltott érzelmi reakciók lehet nem azonnaliak, de hosszú távra megpecsételhetik a kapcsolatok sorsát. Gondolom a politika is így működik. Csak lassan...
A természettudósok, illetve az ismeretterjesztők feltalálták az idősűrítő kamerát, jó lenne ha a hétköznapokban is használhatnák az emberek, meglepő következtetésekre jutnának. De azért van erre egy jó találmány, ha ügyesen alkalmazzuk (s egyáltalán alkalmazzuk:) az irodalmi művek olvasgatása. Fiatalabb koromban amíg tehettem: olvasni tudtam, beleképzeltem magam egyes szereplők bőrébe, s kigondoltam egyes helyzetekre én hogyan reagálnék, s a könyv végére a szereplő hogy végezte: happy enddel vagy másképp. Akkor megint elgondolkodtam, mit szeretnék kapni a sorstól, s más szemmel újra olvastam, s már "tanultam" az írottakból, lépésről lépésre szinte, hogy mit tegyek, ha...
Így alakulhatott, hogy egyes olvasmányok akár 10 -szer is sorra kerültek. Míg mások nem, de hát az ember ideje véges, ugye? :) de legalábbis a nap nálunk 24 órából áll, abból 12-14 kellett az iskolai munkára, vagy később a munkahelyi foglalkozásra, túlórára. De időnként tudtam csodát is művelni, 36 órás napi elfoglaltsággal, főleg vizsgaidőszakban. :)
S most nyugdíjas éveimet töltöm, néha hatalmasakat pihenek, bepótolom a kialvatlan óráimat, főleg tévé előtt bóbiskolva. :-D
A-vitamin hiánnyal születtem, ami eleinte farkasvakságban fejeződött ki, később egy hosszú folyamat végén műtéttel zárult. A fényváltozásokat, mozgást még látom és az erősebb színárnyalatokat, de az alakok arcok sajnos eléggé elmosódottak, az ismerősöket hangjuk alapján azonosítom.
Kisfokú járáshibám rövid története: Már kisiskolás koromban futottam a fiúk után, na nem kell rosszra gondolni: valami "beszólást", szemtelenséget akartam hajhúzás vagy némi ütlegelés útján torolni, de az esős nyálkás kavicsos iskolaudvar rajtam állt bosszút: elcsúsztam, és a bal lábamra, ami alám hajlott, teljes súlyommal ráestem. Hosszanti repedés volt, de pár hetes gipszes pihenő után már járó gipszet kaptam, amivel büszkén sántikáltam az iskolai kórusunk fellépésével is színesített, Kodály-évforduló alkalmából megrendezett hangversenyre. A többiektől kissé eltakarva, de teli torokból zengtük a dalokat, ez is nagyon kedves emlék volt, a fájdalmas kezdet ellenére. Szóval minden rosszban van valami jó, vagy minden jóban valami rossz, de a csúf emlékeket, valahogy hamarébb elsüllyesztem-elfeledem.
Vendi verseit és még másokét innen-onnan... elhelyeztem a gépemen egy külön mappába, mindegyik az emberről, annak lelkiségéről, életéről-érzelmeiről, vívódásairól szól, ad némi keresztmetszetet vágyairól, fájdalmairól, segítség-várásairól: amit vagy önnön magában talál meg, a gondolataiban, elszántságából, vagy "kívülről": Istentől, más emberi lényektől, vagy sorstársaitól "szerez be"...
Ezek - mint régebben összegyűjtött zenéim, abban hivatottak segíteni rajtam, hogyha valamiért magam mellé/alá kerülök, elolvasgatva, meghallgatva tanácsot-menedéket kaphassak, újra felállhassak, ha valamiért padlót fognék.
A nyári szünidőt ekképpen zenehallgatással, cédéim rendezgetésével töltöttem, s régi-új kincseimre bukkanva - így kellemesen teltek a forró napok.
Mindenkinek dolgos hétköznapokat, hétvégére jó pihenést kívánok. Vigyázzatok magatokra!
Szeretettel: Anna. :)
Mostanában a tévé előtt ücsörögve szedem össze az információkat, de továbbadni már nemigen tudom, úgy vettem észre az emberek inkább a maguk orra után mennek, s idővel sajnos be is verik a fejüket.
Valahogy a nagy igyekezetben elfeledkeznek valami alapszintű óvatosságról, s ennek időnként súlyos következményei adódnak.
Legtöbbször a később megírt esettanulmányok, levéltári anyagok mesélnek erről, hogy az utókornak legyen min csodálkoznia/szörnyülködnie. Nekem is megvannak a napi dühöngenivalóim, de néhány keresetlen szó kiejtése után igyekszem napirendre térni fölöttük, változtatni csak kismértékben tudok, panaszkodni pedig nem akarok, az rossz a hallgatónak és nekem is, óvatos vagyok ebből a szempontból is, amíg ki nem ismerem a hallgatót, addig megpróbálok visszafogottan fogalmazni, a belőle kiváltott érzelmi reakciók lehet nem azonnaliak, de hosszú távra megpecsételhetik a kapcsolatok sorsát. Gondolom a politika is így működik. Csak lassan...
A természettudósok, illetve az ismeretterjesztők feltalálták az idősűrítő kamerát, jó lenne ha a hétköznapokban is használhatnák az emberek, meglepő következtetésekre jutnának. De azért van erre egy jó találmány, ha ügyesen alkalmazzuk (s egyáltalán alkalmazzuk:) az irodalmi művek olvasgatása. Fiatalabb koromban amíg tehettem: olvasni tudtam, beleképzeltem magam egyes szereplők bőrébe, s kigondoltam egyes helyzetekre én hogyan reagálnék, s a könyv végére a szereplő hogy végezte: happy enddel vagy másképp. Akkor megint elgondolkodtam, mit szeretnék kapni a sorstól, s más szemmel újra olvastam, s már "tanultam" az írottakból, lépésről lépésre szinte, hogy mit tegyek, ha...
Így alakulhatott, hogy egyes olvasmányok akár 10 -szer is sorra kerültek. Míg mások nem, de hát az ember ideje véges, ugye? :) de legalábbis a nap nálunk 24 órából áll, abból 12-14 kellett az iskolai munkára, vagy később a munkahelyi foglalkozásra, túlórára. De időnként tudtam csodát is művelni, 36 órás napi elfoglaltsággal, főleg vizsgaidőszakban. :)
S most nyugdíjas éveimet töltöm, néha hatalmasakat pihenek, bepótolom a kialvatlan óráimat, főleg tévé előtt bóbiskolva. :-D
A-vitamin hiánnyal születtem, ami eleinte farkasvakságban fejeződött ki, később egy hosszú folyamat végén műtéttel zárult. A fényváltozásokat, mozgást még látom és az erősebb színárnyalatokat, de az alakok arcok sajnos eléggé elmosódottak, az ismerősöket hangjuk alapján azonosítom.
Kisfokú járáshibám rövid története: Már kisiskolás koromban futottam a fiúk után, na nem kell rosszra gondolni: valami "beszólást", szemtelenséget akartam hajhúzás vagy némi ütlegelés útján torolni, de az esős nyálkás kavicsos iskolaudvar rajtam állt bosszút: elcsúsztam, és a bal lábamra, ami alám hajlott, teljes súlyommal ráestem. Hosszanti repedés volt, de pár hetes gipszes pihenő után már járó gipszet kaptam, amivel büszkén sántikáltam az iskolai kórusunk fellépésével is színesített, Kodály-évforduló alkalmából megrendezett hangversenyre. A többiektől kissé eltakarva, de teli torokból zengtük a dalokat, ez is nagyon kedves emlék volt, a fájdalmas kezdet ellenére. Szóval minden rosszban van valami jó, vagy minden jóban valami rossz, de a csúf emlékeket, valahogy hamarébb elsüllyesztem-elfeledem.
Vendi verseit és még másokét innen-onnan... elhelyeztem a gépemen egy külön mappába, mindegyik az emberről, annak lelkiségéről, életéről-érzelmeiről, vívódásairól szól, ad némi keresztmetszetet vágyairól, fájdalmairól, segítség-várásairól: amit vagy önnön magában talál meg, a gondolataiban, elszántságából, vagy "kívülről": Istentől, más emberi lényektől, vagy sorstársaitól "szerez be"...
Ezek - mint régebben összegyűjtött zenéim, abban hivatottak segíteni rajtam, hogyha valamiért magam mellé/alá kerülök, elolvasgatva, meghallgatva tanácsot-menedéket kaphassak, újra felállhassak, ha valamiért padlót fognék.
A nyári szünidőt ekképpen zenehallgatással, cédéim rendezgetésével töltöttem, s régi-új kincseimre bukkanva - így kellemesen teltek a forró napok.
Mindenkinek dolgos hétköznapokat, hétvégére jó pihenést kívánok. Vigyázzatok magatokra!
Szeretettel: Anna. :)
*************************
7. SZEKSZÁRDI SZÜRET
A SZEKSZÁRDI KOKASPÖRKÖLT, FELOLVASSA: MÁTYÁS RITA
…………….....................……..
HANGOS VERSEK ŐSZI HANGULATBAN VÁRKONYI JUDIT ELŐADÁSÁBAN
(meglepetés: én sem
tudtam.. Vendi.)
*************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL
VERSEI
ŐSZI BALATON FÉNYEI...
Pajkos őszi szellő
Fodrozza a hűs vizet,
Parti fák tövére kúszik a fény,
Közeleg a cinkos éj.
Puha pihe párnákon
Pihenni INDÚL a remény.
Láncait rázva bólogat
Egy csónak a móló mentén,
Szabadulni akarna még,
S megannyi falevél.
Suttogva susognak
Egymással a nádasok,
Ezüstös sávban árad a holdfénye.
Felette ragyognak a csillagok,
Bársonyos égboltot körbe övezve,
Gyémánt szemeikkel,
Méla bágyadtsággal figyelnek Rád.
S aludni készül a Balaton.
2015.
........................................................
NAGY VENDEL: SÁRGA LÖSZFALAK KÖZT
SZÜRET IDEJÉN
Sárga löszfalak közt
Kopog a dió,
Őszi hangulatban
Hordja a rigó.
Zápor vájta úton
Csúszik a kerék,
Leláncolt tengelyjel
Hordják a csömögét.
Pincesorra érvén
Merik a szemet,
Hordóknak aljából
Öntik a levet.
Morog a daráló
Bent a présházban,
Locsolják tengelyét,
Forog a kerék.
Éhes vándorlegény
Várja a sorát,
Parti fák aljáról
Eszi a szilvát.
Gazda, vándor, varjú,
Mindenki szüretel,
Csak abból lesz diófa,
Mit madár ültet el.
2015. szeptember 10.
....................................................
NAGY VENDEL: VENDEL NEVE NAPJÁN
Falu végén,
A kivezető út
Gyomos meredélyén
Áll magányosan egy
Homokkő szobor.
Ruhája kopottas,
Orcája komor.
Támaszkodik pásztorbotjára
Lábánál bárány.
Pásztor erre terelve
Barmát, és
Más jószágát,
Köszönti a rendületlenül
Útszélén álló
Vigyázó szentet,
Vendelt,
Emelve kalapját,
Pásztornépek és állatok
Istápolóját.
Köszöntve neve napján,
Feleszmélvén, hogy
Lassan telelőre kell
Hajtani a nyájt.
Az évnek utolsó
Harmadján.
..........................................................
Október 20.: Vendel névnap.
(német eredetű név)) Jelentése: a
vandálok népéhez tartozó.
Életfeladata a gyengék segítése és
támogatása. Sorsát a győzni akarás és a harckészség fogja vezérelni. Minden
ellenállást megpróbál leküzdeni. Magabiztosan valósítja meg céljait. Nem
tűr megalkuvást, és nem viseli el a kudarcot. Nem rendelődik alá, kerüli az
ilyen szituációkat. Nehezen kezelhető, mert akaratához is érzelmileg közelit,
önfejű. Nem tűr ellentmondást, irányítani akar. Csak az lehet jó, amit ő
elképzel. Nem lehet neki ellenállni, annyira meggyőző tud lenni, még akkor is,
ha ez alaptalan. Ha felismeri, hogy feladata másokért küzdeni, akkor
kiteljesedhet. Képes bármit elérni, ha nem öncélú. A sikere akkor válik
teljessé, ha ezt valakivel együtt, vállvetve teszi. Határozott és erős társat
keres, aki támogatni tudja. A döntéseket azonban mindig ő hozza meg. Rendkívül
szenvedélyes, ezért gyakran féltékeny. Gyakran esik az erőszakosság és a
hatalmaskodás csapdájába.
Gyakorisága[szerkesztés]Az 1990-es
években igen ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb
férfinév között.[1][2][3]
Névnapok[szerkesztés]október 20.[1]
Híres Vendelek[szerkesztés]Szent Vendel
Megjegyzésem...
Ezen internetes elemzésre én protestálok, mert a fele sem igaz, de a
másik felét büszkén vállalom.
Na akkor most mindenki eldöntheti hogy melyik felét is..? vendi. csak így
kisbetűvel
2013 október 20. - án
...............................................
NAGY VENDEL:
PAPADIMITRIU ATHINÁNAK
AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ...
Elmentem a lovardába
Felültem egy ló hátára.
Zokon vette a jó pára
Hogy ráültem a hátára.
Le is dobott nemsokára
Bizonyára fájt a háta.
Megbeszéltük utójára
Nem ülünk egymás hátára.
2015..szeptember 23.
Megjegyzés: Papadimitriu Athinának, a lovas színház művésznőjének sok
szeretettel ajánlom, lovasbalesete utáni mielőbbi gyógyulást kívánva.
A humor legyen Veled..
MEGSZÓLALOK MÜVÉSZETI MAGAZIN
NAGY VENDEL
9. ELMÉLKEDÉSEIM
ÁRVAY MÁRIA: A szerencse forgandó!
”Legyen nálad egy sorsjegy, hogy ha
a szerencse be akar jönni hozzád, akkor ne zárt kapukat találjon.”
(Mérő László)
 |
| Árvay Mária |
„Zsákbamacskát tessék! Nálam
mindenki nyer valamit! Tessék, csak tessék!”
Szinte minden búcsúkor hallani ezeket a szavakat. Sőt, lehet tombolát is húzni, horgászni, célba lőni stb. Vidám hangulat uralkodik. Már messziről lehet érezni a finom mézespuszedli illatát. A vattacukornak már alig-alig lehet ellenállni. A kürtőskalács után pedig igazán csurog a nyálunk.
Sikoltozó gyerekeket lehet hallani, amint élvezik a hinták és a játékok kavalkádját. Közben pedig harsog a zene, kicsit talán már túl hangosan is.
Szinte minden búcsúkor hallani ezeket a szavakat. Sőt, lehet tombolát is húzni, horgászni, célba lőni stb. Vidám hangulat uralkodik. Már messziről lehet érezni a finom mézespuszedli illatát. A vattacukornak már alig-alig lehet ellenállni. A kürtőskalács után pedig igazán csurog a nyálunk.
Sikoltozó gyerekeket lehet hallani, amint élvezik a hinták és a játékok kavalkádját. Közben pedig harsog a zene, kicsit talán már túl hangosan is.
Pár gyermekkori emlékemet idézem
most fel. Vajon mennyire voltam szerencsés?
A búcsúk hangulatát mindig is szerettem, vakon is részesültem élményekben. Az árusok megengedték, hogy kézbe vegyem játékaikat, megcsodáljam a szép faragott szobrokat stb.
Egyik alkalommal már messziről meghallottam a zsákbamacskát osztogató néni hangját.
Gondoltam, miért is ne próbálnék szerencsét?
Izgatottan tapogattam a formásabbnál formásabb csomagocskákat.
- Melyiket is válasszam?
Tudtam, nincs idő túl sok gondolkodásra.
Fogtam tehát egy formásabbnak látszót.
- Ezt kérem – mondtam mosolyogva.
Amikor kinyitottam, nem is értettem hirtelen, mi van benne.
- Ez meg micsoda?
- Zseblámpa! – mondták kuncogva családtagjaim.
Ekkor már én is nevettem, még a könnyem is kicsordult.
- Nesze semmi, fogd meg jól! Lámpa, hisz én a fény túlsó oldalán, a sötétben vagyok!
Szerintem az eladó is rájöhetett, miről van szó, mosolygott, hogy minket nevetni látott!
A híres lámpa még ma is anyai nagymamám tulajdonát képezi, s mivel a nevezetes napon velünk volt, kellemes emlékeket idéz fel benne, ha csak ránéz.
A búcsúk hangulatát mindig is szerettem, vakon is részesültem élményekben. Az árusok megengedték, hogy kézbe vegyem játékaikat, megcsodáljam a szép faragott szobrokat stb.
Egyik alkalommal már messziről meghallottam a zsákbamacskát osztogató néni hangját.
Gondoltam, miért is ne próbálnék szerencsét?
Izgatottan tapogattam a formásabbnál formásabb csomagocskákat.
- Melyiket is válasszam?
Tudtam, nincs idő túl sok gondolkodásra.
Fogtam tehát egy formásabbnak látszót.
- Ezt kérem – mondtam mosolyogva.
Amikor kinyitottam, nem is értettem hirtelen, mi van benne.
- Ez meg micsoda?
- Zseblámpa! – mondták kuncogva családtagjaim.
Ekkor már én is nevettem, még a könnyem is kicsordult.
- Nesze semmi, fogd meg jól! Lámpa, hisz én a fény túlsó oldalán, a sötétben vagyok!
Szerintem az eladó is rájöhetett, miről van szó, mosolygott, hogy minket nevetni látott!
A híres lámpa még ma is anyai nagymamám tulajdonát képezi, s mivel a nevezetes napon velünk volt, kellemes emlékeket idéz fel benne, ha csak ránéz.
Egy másik alkalommal a horgászatot
próbáltam ki. A szüleim segítettek a halacska kifogásában.
- Na vajon most mit nyertem? – villant át rajtam.
Sajnos egy plakátot! Azonban az árus nagyon rendes volt, kiválthattam valami más egyenértékű ajándékra.
- Na vajon most mit nyertem? – villant át rajtam.
Sajnos egy plakátot! Azonban az árus nagyon rendes volt, kiválthattam valami más egyenértékű ajándékra.
A céllövészetet is kipróbáltam, csak
úgy, a tréfa kedvéért. Persze apu segített. Nem találtunk el semmit. Utólag
mesélték, hogy a céllövöldés behúzta a nyakát, mikor látta mi a helyzet, nehogy
ő legyen a kiszemelt célpont.
Ilyen értelemben nem állt mellém a szerencse. Más vonatkozásban azonban
igen. Boldog voltam, amikor felvettek angol tagozatra a középiskolába, majd
később egyetemre. Sikeresen elvégeztem, utána Istennek hála, azóta is van
munkám. Érzem, fontos és hasznos feladataim vannak, ez az élet egyik legnagyobb
ajándéka. A családi körülményeimért is hálás vagyok, ez is külön adomány!
Sorsjeggyel, vagy anélkül, mindezeket megkaptam. Az életem komoly oldalát
nézve, a szerencse mellém állt. Inkább úgy mondanám, Isten gondoskodik rólam és
szeretteimről. Kell ennél több?
*************************
Bágyi Zsuzsanna
Magamról:
„ Tudd meg: szabad csak az, akit szó nem butít, fény nem vakít, se rang, se kincs nem veszteget meg,…”
írja Heltai Jenő.
S én, próbálok szabad lenni!
Hiszek az őseimben, és az unokáimban. Hiszek az emberben, aki csak teszi a dolgát, tudása legjavával. Aki nem vár másra, maga tesz önmagáért.
Erős és mély kapcsolatokban élek.
Diplomámat arculattervezőként kaptam. Az utóbbi években azonban, napjaimban fontos helyre került, a festészet és az írás.
Belső tüzem, állandó alkotásra késztet. Így születnek képeim, írásaim, egy kiállítás arculata, és még sorolhatnám. Szüntelenül csiszolom az elmém, és táplálom a lelkem.
Tanulom az alázatot, hiszen a létezés csodájának részese lehetek.
Magamról:
„ Tudd meg: szabad csak az, akit szó nem butít, fény nem vakít, se rang, se kincs nem veszteget meg,…”
írja Heltai Jenő.
S én, próbálok szabad lenni!
Hiszek az őseimben, és az unokáimban. Hiszek az emberben, aki csak teszi a dolgát, tudása legjavával. Aki nem vár másra, maga tesz önmagáért.
Erős és mély kapcsolatokban élek.
Diplomámat arculattervezőként kaptam. Az utóbbi években azonban, napjaimban fontos helyre került, a festészet és az írás.
Belső tüzem, állandó alkotásra késztet. Így születnek képeim, írásaim, egy kiállítás arculata, és még sorolhatnám. Szüntelenül csiszolom az elmém, és táplálom a lelkem.
Tanulom az alázatot, hiszen a létezés csodájának részese lehetek.
Honlapomon, a festészettel
kapcsolatos fontosabb történéseket évente frissítem.
Elérhetősége: bagyizsuzsa.n4.hu
Elérhetősége: bagyizsuzsa.n4.hu
S ÁLLJON ITT PÁR FESTMÉNY ZSUZSA
KÉPEI KÖZÜL...
 |
| Bágyi Zsuzsanna: Híd nélkül |
 |
| Bágyi Zsuzsanna: Testnek és léleknek |
 |
Bágyi Zsuzsanna: Remény ************************* |
11. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA:
Mezei kakukkfű
(Thymus serpyllum)
Eredet, botanikai leírás:
A vad kakukkfű, mint termesztett
rokona, a kerti kakukkfű igen aromás, jellegzetes
A mezei kakukkfű elnevezés
gyűjtőneve a hazánkban vadon előforduló többféle kakukkfű fajnak, továbbá a
kakukkfű keverék-fajoknak. Évelő, lágyszárú félcserje. Szára 1 mm vastag, a
tövénél elfekvő, a hatás cége felálló. Levelei keresztben átellenesek, a
többféle fajtól és keverékeitől függően a keskeny lándzsától az elliptikusig
változó alakú.
Hatóanyagai: 0,1-0,6 %
illóolaj (timol, carvacrol), tannin, szaponin, kávésav, flavonoidok,
rozmaringsav.
Története:
Latin neve (thymus) azt jelenti:
bátorság, erő. Az egyiptomiak és az etruszkok a testek bebalzsamozásánál
használták. A görögök a templomok oltárán égették, így tisztelegve az
isteneknek. A szlávoknál szent növény volt, a Szentanya növénye, ukrán neve
(mala materinka, anyácska) is erre utal. Dioszkoridész, a híres görög orvos
májbetegségekre, bélgörcsökre, agyi keringési panaszokra és vízhajtóként
használta. Plinius és Theophrastos is gyógynövényként említi. Linné, a neves
botanikus, akiknek a növények rendszertani besorolását köszönhetjük, migrénes
fejfájását kúrálta vele. Ki tudja, hogyan fedezte fel a jeles botanikus, hogy a
másnaposság tüneteit is enyhíti.
Gyűjtése:
Leveles hajtásait (Serpylli herba) a
virágzás elején, májustól júliusig szár nélkül gyűjtjük. Ha hajtásait a fás
részek fölött vágják le, akkor egy évben többször is szedhető. Óvatosan
szedjék, mert könnyen kifordul a gyökere. 5 kg friss mezei kakukkfűből, 3-4 kg
friss kerti kakukkfűből kapunk 1 kg szárazat.
Gyógyhatásai:
Nagyon jó fertőtlenítő gyógytea
készíthető belőle, mely megvéd a betegségektől, meghosszabbítja a sejtek
életét, erősíti immunrendszerünket. Vérbőséget fokozó hatása javítja a
vérkeringést, vérszegénység esetén kiváló. Kezelhető vele köhögés, hörgő- és
szájüregi gyulladások, orrdugulásra inhalálni kell vele. Nyálkaoldó, köptető
hatása is van. Újabban vírusos betegségekre javasolják. A nők növényének is
nevezik, mert vérzési rendellenességeket és görcsöket szüntet.
Éjszakai alvópárnában megszünteti az
alvási panaszokat. Depresszióra, fáradtságra tonizáló hatása miatt javallt.
Étvágyjavító, puffadást szüntet, segíti az emésztést. Féreghajtásra is
használják.
Külsőleg bőrfertőtlenítő,
sebgyógyító hatású. Kisgyermekek fürdővizében enyhíti a hasi görcsöket, erősíti
az immunrendszert.
Felhasználása:
Gyógyteát forrázással készítünk
belőle. Köhögés, torokfájás, vérszegénység, májbetegség, depresszió esetén napi
3 csésze tea étkezés előtt. Emésztésre, puffadásra esetenként étkezés után 15
perccel egy csészével. Étvágyjavításra étkezés előtt egy félórával egy
csészével. Keringési panaszokra úgyszintén napi 3 csészével étkezés előtt.
Immunerősítésre napi egy csészével, gyerekeknek is. Kedvező hatásáról
rendszeresen érkeznek elégedett szülői beszámolók.
Külsőleg: szájüregi gyulladásra,
torokfájásra gargarizálni, öblögetni kell a teájával, majd azt kiköpni.
Gyerekkád fürdővizébe egy gézbe
kötött adag (3 gramm vagy egy evőkanál) teát lógatunk a fürdés megkezdésekor.
Nagyobb mennyiségű (felnőtt fürdőkád) vizébe 3 liter elkészített teát
önthetünk. Hetente legfeljebb háromszor használjuk így. Felnőttek fürdővizében
is jó hatást fejt ki, tágítja az ereket, nyugtat,
Frissítő fürdő: mentával,
rozmaringgal és levendulával egyenlő arányban keverve, 30 gramm keveréket
használva 3 liter teát készítünk és a fürdővízbe öntjük.
Olajat is készíthetünk belőle. Egy
maréknyi friss kakukkfű virágot egy liter olívaolajban 3 napig érlelünk a
napon, leszűrjük. Idegfájdalmak, isiász esetén fájdalomcsillapításra használjuk
külsőleg.
*************************
12. ELMÉLKEDÉSEIM
NAGY VENDEL: FÜSTÖLGÉSEIM..
NÁLUNK IS FELÁLLOTT A PÖCS...
Nos, hát igen, megmagyarázom.
Senki ne gondolja, hogy itt most olcsó trágárkodásba kezdek, de egy jelenségre kívánom felhívni a figyelmet, s elnézést kérek azoktól akik az efféle blődségekre nem kíváncsiak, de hát nem én kezdtem, és csak idézek a nálamnál szakavatottabbaktól. Az biztos, hogy nem én választottam oda őket. Néha azon gondolkodom, hogy lehet e még lejjebb menni mint a pincebéka legalja alatti terület, és látom hogy lehet.
A tényálladékot kissé
régebbről indítanám, hiszen a jelenség nem mai keletű dolog, mondhatnám akár
azt is, hogy történelmi vonulata van.
Konkrétan a rövidítésekről van szó. Ki ne hallott volna a köjál, közért, bm, röltex, oti, majd később sztkra változtatott műintézmények nevére, de itt van még a gyes, és a gyed is vagy a különféle pártok nevei, ami ugye mind mozaik szó, gondolom a rövidítések okán keletkezett förmedvények, és még folytathatnám a szavakat. Mindenki tudna hasonlókat mondani napestig.
Én már nyaraltam szót üdülőkben, ami
ugye a szakszervezetek országos tanácsát jelentené, de hallgattam
már előadást a szakszervezetek rendszeréről, amit az előadó nemes
egyszerűséggel csak szar nak rövidített minősítve saját magát, és a szervezetet
is.
Azt azért hozzá kell tennem, hogy kettő hétig háromszáz forintért üdülte ma budapesti Margit szigeten, és a füredi pedagógus üdülőben is, szakszervezeti beutalással, igaz nem főszezonban. Ki ne hallott volna azok közt pláne, aki volt katona, az ütiről és a -ghról, ami gazdasági hivatalt jelent, és ügyeletes tiszt a becsületes leánykori neve az elsőnek. Az is elég peches ember, akihez az APEH jár vendégségbe rendszeresen, és ők sem jártak jobban az új nevükkel, ami ugyebár NAV lett, és mindjárt rájuk sütötték a módosított változatot, miszerint, nincs amerikai vízumunk.
Tehát nem folytatom tovább,
hiszen még elragadtatom magam, legyen elég ennyi ízelítőnek, aki akarja
folytatgathatja.
Jövőre lesz éppen negyven éve, hogy
a pedagógusi pályára orientálódtam a kósza véletlenek folytán, sok örömet
és egyre több bosszúságot átélve az évek során.
A mai gyerekek igencsak
elcsodálkoznának azon ha egy régi diák mellé kéne ülniük, ég és föld a
neveltetési szint, de most épp nem erről akarok füstölögni.
Az azért elgondolkodtató lehetne, hogy mit engedett meg magának egy negyven évvel ezelőtti diák, és mit egy mai diák, a nagy szabadság elvét követve, a lehetőségeket , jogokat ismerve, a kötelességeket feledve. Szinte minden évben volt és van némi változtatás az oktatás terén is, de nem mindig előnyére vált a dolog. A tanár felkészült , jobb esetben a tanításra, és a diák befogadta a tudás legjavát, vagy nem ez már egyén függő. Voltak szakfelügyelők és egyéb ellenőrzések, ez is rendjén van valahol. DE... az idei tanév überelte a többit is.
Minden reggel nézem a híreket,
és majdnem leestem az ágyról, az új bevezetésre kerülő módszer hallatán.
Szakmai irányítóink egy új, de régiekre hajazó önfeljelentő módozatot eszeltek ki, amit a riporter egyszerűen csak pöcs- nek nevezett. Érdeklődők kedvért .. PEDAGÓGUSOK ÖNÉRTÉKELŐ CSOPORTJA.
Nos, okosaink ezt jól
kitalálták. Lehet, aki csak nevet ezen, de akár többek sértőnek is
vélhetik, és csak hadd nevessen rajtunk az amúgy is magának sokat megengedő
diák is, vagy csak csupán sajnálkozásra adhat okot, ezek sem tudtak jobbat
kitalálni elven.
A riportban elhangzott, enyhe
röhögcsélés közepette, hogy a mi tantestületünkben is felállott a pöcs.
Ez elég egyértelműen közröhej tárgyává tette az amúgy is elég hadilábon álló gyülekezetet, nehéz ezek után akár rendet is tartani az órákon, a tanításról nem is beszélve, elég tekintély romboló lehet sok esetben. Bizonyára szükség lehet egy ilyen csoportra, ha már kitalálták, de gondolom hogy nem ebben a formájában. Erre rájöhetett egy , kissé prüdecske hivatalnok és láss csodát ezt visszavonni szándékozva, egy újabb szavacskát alkottak ami..BECS nevet kapta, s ez persze telitalálat, hiszen belső ellenőrzési csoportot jelent, ami szintén a legvadabb időkre mutat, hiába, nincs új a nap alatt.
A már amúgy is megtépázott
tanárok nevében kérjük ki magunknak ezeket a bölcs gondolatokat tartalmazó
ötleteket, és ne a szavakon lovagoljunk, de azért mégis..
Akinek nem inge..de a többi öltözködjön fel, de gyorsan. Ezt a szófordulatot már régebben is elsütötték a rádiókban, viccként, mikor közvetítették az akkoriban igen közkedvelt műkorcsolya világbajnokságokat, a kis Anett Pötczről , úgy hogy a kis pötcz sokat fejlődött egy év alatt..
Szintén mostanság hallottam,
hogy átalakulnak a helyesírás szabályai, elnézőbbek lesznek az
ékezetekkel, az írásjelekkel, és nem kell érettségizni a tantárgyból, pl.: az
ly-okkal és a j-vel is lehet variálni, pont, kettőspont már nem is
lényeges.
Elképzelni sem merem hogy
mi lesz ebből, de hát nem kell mindig a kákán is csomót keresni.
Valaki írja, kórházban vagyok, mert megcsapott az arám, válasz, nem is tudtam hogy megnősültél fiam, pedig csak az áram ütötte meg, és talán mindegy is lesz hogy valaki egert, vagy egért ír.
Hú de felbosszantottam magamat.
De ez már rakja a kocsira a dinnyét... Nagy Vendel
*************************
13.VERSRŐL VERSRE
TÓTH KATALIN: Az én csillagom.
Sötét égen fénylő csillagok..
Köztük az egyik én vagyok. Fentről világitok,csillogok a földre, nézem ahogy elszendereg a föld népe. Kicsiny gyermek korán elalszik, álmában meseszép játékkal játszik. A szülők összebújva alszanak el, arról álmodnak holnaptól keményen dolgozni kell. A drága nagymamák szemére nehezen jön álom,, már nem a fáradtságtól, inkább a sok nyavajától. Ha elalszanak már az álmuk is sötét, ritkán látják a napsütést. Csillogok a földre, és arra gondolok, vajon hány ember mondhatja majd, hogy csillag vagyok. Keményen dolgoznak, tanulnak, nevelnek, sírnak ha baj van, és boldogan nevetnek. Furcsák vagyunk mi emberek. De egy bizonyos, hogy sok kis csillag ég a szemeikben. A föld a miénk csak becsülni kell ! A hazánk a miénk, csak óvni kell ! Óvni mindenáron, hogy ragyogó csillaggá váljon !
..................................................
Adamecz László: HEJ, NAGY MESTER ÁM AZ ŐSZ...
Hej, nagy mester ám az ősz,
a naptár alig időz,
a jöttét még nem látni,
csak titokban kell várni.
Előbb árnyalatot vált,
amott sárgul, vörösödik,
színe lassan keseredik.
Végül mindent melíroz,
új színekkel treníroz,
minden napnak más a színe,
fénye, szele, üzenete.
Szépek voltak a lombok,
látom, lassan lehulltok,
fáj, hogy rátok taposok,
sárba, vízbe, korhadtok.
S mégis boldog szívem,
e csodát vártam híven,
Ősz mester ballag odább,
szél szárnyán repül tovább.
Adamecz László
+36/70- 235- 2733 http://lelekmuzsikusok.googlepages.com Tatabánya, Léleksegítő alapitvány www.leleksegito.hu
...................................................
HOLLÓSY TÓTH KLÁRA:
97./Szeptemberül…
Bontja sátrát a nyár, az ősz
meglegyint,
 ahogy elköszönni szokott rendszerint minden ami szép, csukódik az Éden.
Eltöpreng magán, harcol még,
széttekint,
míg a hold lassan előjön az égen, aludni készül a természet megint, a nyár álma száll a lehűlő éjen.
A láthatár alja fény, aranykarát,
rozsdát szikráz, maradék sugarát ringatja a tölgy aranybarna lombja. Lassan dobolni kezd az ősz esője, pókhálószálakkal a fény beszőve, a széna illatát az égbe szórja.
....................................................
SZŐKE ZSUZSANNA: Rónaság ölelésében
Kék hold trónol az aszállyal viselős
rónaság keblén,
Kilenclyukú híd felől kecskebéka kuruttyolás szól.
Csak némán tátog a gémeskút tövén a borzas repkény,
szunnyadó juhnyáj álmodik kövér-füvű legelőről.
Szikes tavak nádasaiban bóbiskolnak a lilék,
és egy kerecsen álma repül a bővebb esztendőről.
A fülledt, nyári éjt törő énekes
kabócák hangja
változtatja át a szikes pusztaság megszokott csendjét.
Csírázáshoz készül a kunkorgó árvalányhaj magja,
s szomjúzó, sovány csenkesz várja a hajnal harmatcseppjét.
Takaros fecskefészekből szólít a vonulás hangja,
a fészek nem marad üres, várja majd verebek sleppjét.
Ősz változó szele koronás darvak
csapatát hozza,
a fecskék már tovaszálltak, Észak-Afrikában járnak,
és már a gólya sem a hortobágyi békát célozza.
Naplementében daruhúzás vet véget a kóborlásnak,
az esti megnyugvást a csillagok népe ajándékozza.
Végtelen, ciripelő csendesség, és nyoma sincs romlásnak...
Szőke Zsuzsanna
Kartal, 2015. augusztus 28.
Köszönettel: Zsuzsi
..................................................
KOVÁCS JÓZSEF:
A KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁG VISSZAKAPÁSA
ALKALMÁBÓL
Egy visszahonosítottnak...
A gyermek csak akkor boldog,
Ha szülei egyűt élnek.
Édesapád a te hazád,
Anyád a te szülő földed.
Egymástól így elválasztva,
Árva vagy te drága gyermek,
Hol anyádért vérzik sebed,
Hol apádért könnyed pereg.
Papírokkal, okmányokkal,
Gyógyítgatják vérző szíved.
Úgy hiszik, hogy hazát adnak,
De azt kapod, mi, a tied.
Valamikor réges-régen,
A szüleid együtt éltek.
Balsors, vagy Isten verése,
Téged, így árvává tettek.
De ha egyszer a nagycsalád,
Újra együtt ülne ünnepeket
Büszkén csókolhatnád ismét,
A magyar, piros-fehér-zöldet.
…………………......................………….
Kovács József: Haza térés
Ma ne sírj, és állj büszkén,
A piros-fehér, zöld alá,
Az okmányt, amit ma kaptál,
Őseid vérével írták alá.
Nem éhséget enyhítő alamizsna,
Mi, lelkedbe gyújtott ma fényt,
Százezrek haltak csatatéren,
Hogy megélhesd ezt az érzést.
Mit, e okmány most igazol
Te nem tagadtad meg soha,
Ha idegenek között is éltél,
De szívedben mindig, magyar honban
Mert a föld, amelyben most,
Szeretteink alusznak,
Lelkedben, mindig magyar volt,
És örökre magyar is marad.
Ők, kik, most ott fent pihennek,
Látják, hogy nem volt hiába,
Mit az anyatejjel kaptál,
Az őrzött meg magyarságodba.
Már most kibékülve, élhetsz,
Még megmarat napjaidba,
Új útlevéllel zsebedben,
Haza tértél, a nagy, családba.
....................................................
KERTÉSZ NÓRA: Egy szerelem margójára...
Kihűlt szívem már kiürülve...
kemény jégcsapok remegtetik
mint téli szél a deres füvet.
Jég keménnyé
keseredett lelkemet
tű éles hószilánkok
szórják szerte szét
a fagyos lég terén...
Üresen kong testem
mint elhagyott hordó,
szét pattannak a veretek,
s ereim hideg verése
mint kiégett rőzse pattog.
Ilyen rideg fényű ég
soha nem gyűlt össze
felettem még.
ily' sötét gödörbe
nem estem bele rég.
Szerelmet temetnek
a széttört érzések,
mint kőkemény rögök
görögnek szét a földön...
s bús emlékek peregnek,
mint száradó levelek
Szöges kerítésre
vetetted testemet.
Rozsdás hálón vérem
patakokban csurog.
mint fájó könnyeim...
mind a bús földre potyog,
s nyálkás sárrá merevedik.
Most kósza szellemként kóborlok.
én úttalan, tévelygő vándor
Lelkem soha meg nem nyugvó
darabokra szaggatott fátyol.
.............................................
Zsigai Klára : Mondd, ki véd meg?
Ha fáj a jelen,
fagyott a gondolat,
reszket a szó,
álom nem jő szemre.
Ki véd meg?
Fázik test, lélek,
cipők talpa elkopott,
folt hátán a folt,
könny megfagyott,
Ki véd meg?
Korgó gyomorral,
centiben mért kenyérért
sem nyúlhat
minden dolgos kéz!
Ki véd meg?
Kegyetlen Szél szüntelen
körös- körbejár,
nincs haza, otthon melege,
szüntelen jégvirág nyílik!
Ki véd meg?
Ha fagyos, szürke falakon
lecsorduló fájdalom zihál
remény csepp fénye,
magára hagyó ténye fáj.
Mondd,
Ki véd meg?
Győr, 2015. február 17.
*************************
14. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Szia Vendi.
Nagyon szépen köszönöm az ünnepi
verset és azt az időnkénti lendületet is, amit lehet tudtoddal, vagy tudtodon
kívül adsz nekem írásaiddal, bíztatásaiddal, egy-egy jókor érkező leveleddel.
Baráti szeretettel:
Marica
…………......
Kedves Vendi!
Olvasgattam az olvasói leveleket, a szerkesztői üzeneteket és
elgondolkoztam az archiválási szokásaimon, és kísérletképpen
"összeállítottam" a 4. évfolyam 8. számból egy kis makettot -
szigorúan magánhasználatra... korábban hasonlóképp sűrítettem össze
magánleveleinket és az újságpéldányokat - helytakarékosság és
archiválhatóság céljából (erre Józsi bácsitól kaptam "étvágyat", hogy
helytakarékosság miatt összesűrítse a lapszámokat a weben-blogjában).
Ezután már vidáman elférnek akár cédére írva, akár pendrájvra másolva.
A sok kukac alkalmazásán ne ütközz meg, ez az a jel/szimbólum, amit
mindkét beszélőm hajlandó kimondani, ezért "hallható"vá válik az
egyes
szövegtagolás, vagy szöveg közbeni keresésem, amolyan
"könyvjelzőm"...
Valaki ilyesmit is kért tőled, Te számokkal oldottad meg, ami jó
lehet, de nekem zavaró és a kukac amúgy sem túl gyakran fordul elő a
szövegben, csak email-címekben, de ott sem duplán, pláne triplán.
Ezért esett rá a választásom. Ez is ízlés dolga, nekem így könnyebb a
tárolás és mozgás-keresés a szövegben. Fusd egyszer át: a fejlécet és
láblécet kicsit egyszerűsítettem, a gyakran ismétlődő részeket,
közleményeket az évfolyam első számába írva tárolom el... Kellemes
olvasgatást! Anna.
................................................
KANADÁBÓL JELENTKEZEM..
Kedves Vendi,
Nagyon köszönöm a jókívánságokat,
pláne a verset amit küldtél.
A sírkőre felkerült az idézeted, nagyon köszönjük a gondos szeretetedet amivel
írtad.
Sajnos nagyon rövid ideig voltunk
itthon, talán csak egy órát összesen az Erzsiéknél. A gyerekeket nem is láttuk.
Az anyu nincs annyira jól manapság. Az egész látogatásom igazan amiatt volt,
hogy Őt egy kicsit fel emelje az ott létem.
Remélem jól vagy, nagyon élvezem a
verseidet.
Mindig szeretettel gondolok Rád:
Edit
...................................................
Köszönöm szépen, megkaptam. Máris el
kezdtem olvasni, s persze majd
holnap is folytatom a régiekkel együtt. Egészen el vagyok kényeztetve
a sok szép és érdekes olvasnivalóval. Köszi és puszi érte nektek.
Anna. :)
......................................................
Szia Vendi először is nagyon jól
megcsináltad tetszik:
a Janika története aranyos.
A várva várt Kitty sorozata tetszett, most már csak kialakul. Remélem még több
része lesz?!
A novellák is tetszettek, aki az édesanyjáról írt.
A versek is jók voltak. Mennyi újat fedezel, fel aki verseket ír!?
Gratulálok a színes magazinhoz, és várom a következőt!
KLARISSZA..
........................................................
Drága
vendi köszönöm szépen csodás
magazinodat. Ha szabad ilyent mondanom a magazinod mindig feldob, és
kikapcsoltat a mindennapok egyhangúságából. Ez az újság számomra
különleges
volt és ezt is köszönöm neked mert most végre olvashattam néhányat. Ezek
számomra mindig mutatnak valami újat, s valami kimondhatatlan
szelídséget s
szerénységet, és mérhetetlen szeretetett érzek írásaidban. Nagyon
frappáns volt a "lectori salutem"-ed, nagyon szeretem benned, hogy
mindiig percre pontos és mindig valamilyen eseményhez kötöd, s
színesíted
újságodat. Verseid nagyon szépek, s elgondolkodtatóak, s szabadok
voltak. Tudom drága Vendi, hogy mindig ezt szoktam írni,. de
te vagy az
egyetlen költöm akinek verseit teljesen át tudom érezni. aki érzékeny,
és
egyszerűen tud írni hogy könnyet csal szemembe…
Nem vagyok elfogult, csak ez az igazság. A vakablak című versedhez nem
tudok mást írni, csak azt amit legelőször.
Drága vendi
Ez a versed szívbe markolóan
fájdalmas könnyeim potyognak. Vannak napok mikor kimegyek az erdőbe a szokott
helyemre a kis patakhoz s az égre emelem tekintetemet. és úgy kérem az istent
hogy az én barátomnak adja vissza látását. had lássa a világot. Bocsánat, hogy
elmondtam… Versedhez gratulálok.
Nagyon tetszett még Kanczler Anna írása, s nagyon elgondolkodtató Marica e
könyve.
Drága Vendi! Felnézek reád
mindenért. nagyon büszke vagyok rád és felettébb tisztelek. Szeretettel
HENKA...
....................................................
AUSZTRÁLIÁBÓL JELENTKEZEM
EGY VERS A GUSZTI RÁDIÓBÓL,
SZEPTEMBER 13. I ADÁS
....................................................
Igen már megnéztem . Ne törődj
semmivel csak küld.... mi meg mondjuk
Szioka
GUSZTI
.......................................................
Mátyás Rita: AZ 509. LAPSZÁM
KÉPEI
A Megszólalok magazin képtelen képleírásai :
1. Lektori Salutem:
Az olvasókat üdvözlő bevezetője utáni képen Vendi barátunk áll a szokott
könyvespolca előtt.
2. E-könyvek bemutatója:
Erdősné Onda Marica egy zöld sövény
előtt áll egy piros színű blúzban. Marica hosszú, göndör, gesztenyebarna hajú,
kedves mosolyú, 30-35 év körüli teltkarcsú hölgy.
A következő képen Marica leguggol a fekete színű, Bogi nevű, vakvezető
kutyájához, átölelve őt. Maricán fekete dzsekis télikabát van, piros
pulóverben, és napszemüveggel a szemén, miközben a szél hátrafújja a
haját.
3. Versek a nagyvilágból:
Mráz Erzsébet Irma 50-60 év körüli szőkés- őszes, vállig érő hajú, szemüveges,
megnyerő mosolyú hölgy, fehér vékony csíkos blúzban, fekete kardigánban.
A következő kép az enyém a versem
mellett. Kicsi szobámban készült a fotó rólam.Kerek arcú, rövid sötétbarna
hajam, szemem van.Sejtelmesen mosolygok az olvasókra.Kékes- barnás ujjatlan
felső van rajtam.
4. Névnapi humorka:
Ez egy képtelen rovat.
5. Regény folytatásokban:
Várkonyi Kitty csinos, fiatal 35-40
éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva
ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.
A könyv első borítólapján egy hosszú
vörös hajú nő van, vörös háttér előtt emlékeztet talán a tűzre, a háttérben egy
gyermek kapaszkodik egy rácsba. a hátsó borítólap egyszerűen narancssárga és a
könyv rövid tartalma látható.
6. Emlékeimből:
Kanczler Anna arcáról szinte süt az
optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta
egy kockás blúzzal.
7.Bemutatjuk Tóth Katalin verseit:
Tóth Katalin 60-as éveiben járó, szőke, hosszú, hullámos hajú hölgy, frufruval.
Kék szemeivel derűsen néz előre,miközben zárt szájjal mosolyog. Piros ruha van
rajta. hosszú, lelógó fülbevalók lógnak a fülében.
8. Hazai tájakról- Nagy Vendel
versei:
A főszerkesztő, laptulajdonos úr
Vendi barátunk facebook-os fotója látható, mely fekete-fehér színű kép,
és Vendi egy asztalnál ül ingben, zakóban.
9. Novelláról- novellára:
Magyariné Elek Andrea csinos, fiatal
hölgy. Hosszú barna haja van. A képen kibontva hordja. Fekete bőrdzsekiben
mosolyogva néz ránk a szemüvege mögül.
10. Ausztráliából jelentkezem:
Ilosvay Guszti A képen, egy rövid
barna hajú negyvenes sovány szemüveges fiatalember félmosollyal az arcán,
fekete öltönyben, fekete csokornyakkendővel fehér ingben. A kezében mobil
telefon van.
11. Zsigai Klára versei:
Ennél a szerzőnél nincs fotó.
12. Pécsi szonettek:
Várkonyi Judit telt arcú, telt
keblű, sötétvörös, hosszú hajú hölgy, vörös színű blúzban fekete a szélén
fodros kis blézerben, mikrofont tart a kezében. Mögötte fakó színű
hegyeket ábrázoló kép látható.
13. Versről- versre:
Mráz Erzsébet Irma 50-60 év körüli
szőkés- őszes, vállig érő hajú, szemüveges, megnyerő mosolyú hölgy, fehér
vékony csíkos blúzban, fekete kardigánban.
Csomor Heni rövid, fekete hajú
fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben
Kovács József hatvan éves, piros pozsgás arcú, vidéki úriembernek néz ki, aki
kedvesen mosolyog az olvasókra, ősz hajával szürke öltönyben sötétkék
nyakkendőben.
Szentesi Horváth Gyöngyi 50-es, rövid, fekete hajú, szemüveges hölgy, aki
a képen kissé balra fel néz éppen.
Adamecz Laci széles mosolyával
szája felett kis bajuszkával ,szögletes szemüvege mögül néz ránk.
14. Véleményem szerint:
Ennél a rovatnál nincs kép, amiről
írhatnék!
15. Elmélkedéseim:
Régi ismerősünk Árvay Marika, Rövid,
de dús világos barna hajú hölgy fehér felsőben,átszellemült
arckifejezéssel az arcán.
16.Ifjú tehetségek bemutatkozása:
Deli Dóra Nagyon megnyerő, fiatal lány, sárga, elől gombos háromnegyedes
ujjú pólóban. Arca szív formájú, és kedves mosollyal kissé oldalra fordított
fejjel néz ránk kék szemeivel. Haja hosszú, barna. Egy sárga fal előtt fotózták
le.
17. A Szeretet lángja Szekszárdon
2015.
Ennél a rovatnál nincs kép, amiről
írhatnék!
18. Természetgyógyászat- Soponyai
Mihály rovata:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot
írja, széles arcú szőke ötvenes éveiben járó úriember, aki széles mosollyal néz
az olvasóra.
Az első képen a kisvirágú füzikének a rózsaszín virágai láthatók.
A másodikon a fekete áfonya bogyós gyümölcsei zsúfolódnak az ágakon.
19. Nyúlterápia:
Horváth Tündi kerek arcú, telt ajkú, rövid, barna hajú, fiatal hölgy,
halványlila blúzban, sötétkék blézerben. A kezében egy kék bizonyítványt fog.
20. Szerkesztői üzenetek:
Ebben a rovatban sincsenek leírható képek.
És már el is értünk, ennek a hosszú
újságnak a végére. Vendi után szabadon: Egyebet nem mondhatok! Itt a vége fuss
el véle! szeretettel: Rita
..................................................
AUSZTRÁLIÁBÓL JELENTKEZEM..
A GUSZTI RÁDIOT ITT TALÁLOD
MEG:
Tedd be a keresőbe !
.....................................................
ÚJ-ZÉLANDRÓL JELENTKEZEM..
Köszönöm a küldeményt, megkaptam!
Üdvözlettel Kaprinay Éva
FŐSZERKESZTŐ
HA KERESED, MEGTALÁLOD A LAPOT
.....................................................
Kedves Vendi!
Most értem ide, mert egy kicsit összejöttek a dolgaim, és a határidős
feladataim,
így gép előtt ritkán vagyok.
Köszönöm a szép verseidet, melyet meg is hallgattam, és láttam a saját
verseimet is!
Szeretettel:Klára
.......................................................
Sziasztok...
Remélem nem veszitek dicsekvésnek,
csupán örömöm megosztásának, ha elmesélem, hogy egy Torontóban két nyelven
megjelenő folyóirat író- és szerkesztő
asszonya is olvasta az írásaimat, és kérte, hogy az általa kiválasztottak ott
nyomtatásban megjelenhessenek.
Azóta is levelezünk a szerkesztő
asszonnyal, a folyóirat lapszámai természetesen elég jelentős időeltolódással
felkerülnek a MEK tárhelyére.
Ez az ismeretség, aligha
jöhetett volna létre Vendi áldásos tevékenysége nélkül, így neki itt is külön
szeretném megköszönni, hogy írásaim megjelenhetnek a magazinjában, és hogy a
köteteim letöltési linkjeit is megjelenteti.
Marica..
.....................................................
Kedves Vendi, már neked nem kell
cégér.
Dolgozz, és a kontyos rádió hasznosabb ha tova visz téged fel a
halhatatlanságba majd...
Még ne siesd el, oda kívánlak József Attilánk mellé....
Sokat kell dolgoznod még addig.
Szeretettel, Jolán
*************************
15. IFJÚ TEHETSÉGEK BEMUTATKOZÁSA
KOVÁCS ÉVA
Üdv! Megkaptam az üzenetet és egyben
köszönöm hogy megkerestél engem egy pár szó magamról. Egyszerű ember vagyok
kinek a sok tragédia és a szenvedés jutott. De a Jó istentől kaptam ezt az ajándékot,
ami az írás. Ebben kiteljesedhetek eljuthatok bárhová a világban és adhatok
másoknak szépséget szeretetet, ami bennem lakozik. Én Salgótarjánban élek
jelenleg rokkant nyugdíjas hosszú lenne most mindent leírni de a riportok
adhatnak valamennyi támpontot rólam. Az álmom hogy sokan megismerjenek és
megjelent könyvem sokan megvásárolják
Kovács Éva 2015. szeptember 7.-
9:12
Ne kelljen folyton aggodalmaskodni, hogy mint lesz holnap, amúgy most írom az
Őserdő rabja lettem című regényemen amiből küldök részletet neked szeretnék
benne lenni a Magazinban természetesen és nagyon örülök hogy rád találtam üdv
Évike
Kovács Éva 2015. szeptember 7. 9:13
A gép szárnyai leváltak a helyükről, megmenekülésről itt szó sincs. De még jó
hogy ez csak játék és nem a valóság végett kell vetnem a játéknak, mert a
telefonom hangosan jelzi, hogy hívnak. De mire oda érek senki nincs a vonal
végén. Ugyan ki lehet az, aki ilyenkor zavar hisz hétvége van a telefonszám
alapján sem ismerős a hívó. Gondoltam lehet, hogy csak félre, tárcsázhatott az
illető és visszaraktam a kagylót a helyére. De alig eszméltem fel a telefon
újra berregni kezdett szakaszosan és egyre gyakrabban a hangja az őrületbe
kerget. Az ideg a fejembe és a gyomromba újra éledni kezdett, mint egy virág
szépen cseperedett már a gyomorsavam piszkálta.
- Nyugi. Szólok alig hallhatóan a telefonon, van a kezem, alig várom, hogy
csengjen, de reménytelenül sehol semmi. Csak mikor megfordultam akkor kezdett
neki a csengés olyan érzésem van, mintha valaki irányítaná, mikor mi történjen.
Végére járok én, hátha poloska van a lakásba, amit a főnököm helyeztetett el a
sarkokba és figyeli minden mozdulatomat. Nehogy nyugalmam legyen és így áll
bosszút rajtam, hogy kiléptem a vállalattól. Nem hiszem el olyan elegem, van. A
telefon cseng, felkapom, már nem érdekel se, poloska se más túl szabadjára
engedtem a fantáziámat, hisz férfi vagyok ki túl, reagál dolgokat. - Halló, ki
az? Kérdezem. - Mi a fenének szórakozik velem, ha nem hagyja, abba nem tudom mi
lesz! Ordibálom a telefonba. - Ha nem fér a bőrébe le is, játszhatjuk, mint
férfi a férfivel. Azt sem tudtam, ki van a vonal végén, de így oldottam fel az
idegemet. Legszívesebben földhöz csapnám a telefont, hogy végleg elnémuljon de,
ezt nem tehettem a hangismerősnek, tűnt és kedvesnek. Ildikó lágy hangja
szólalt meg az éterhullámhosszán tele fiatalos erővel, ahogy beszélt és közölte
velem a híreket. - Szervusz, kedves János, egy örömhírt kell veled közölnöm,
ezért hívtalak fel, nem tudom, mi lehet a telefonnal de, csak kattog és sípol.
- Bocsánat, ha felidegesítettelek de, nem én vagyok a hibás a történtekért. - A
keresztelőt sikerült megszerveznem jó lenne, ha átjönnél hozzám egyeztetni mit,
és hogyan és hogy hány méter. De ne sokáig vacakolj, mert sürget az idő minket.
Mint aki békát nyelt alig tudtam szóhoz jutni legszívesebben bele, verném, a
fejjem a falba de, inkább válaszolok. - Máris megyek. Ildikó nem messze lakott
tőlünk így hamar oda értem hozzá bekopogtam az ajtón és várakoztam
tisztelettudóan, mert az előbbi afféromat szeretném tisztára mosni. Kihúztam
magam és mikor nyílt az ajtó egy kicsit előre hajoltam és paroláztam, közben
suttogtam neki. Bocsánatot kérek. - Semmi baj gyere be János. Én, pedig mint
egy pincsi kutya úgy léptem be a lakásba szégyelltem, hogy néha faragatlan bábú
vagyok, mint Pinokkió. Egy - két lépés után sem tudtam feloldódni zsinóron,
rángattak a testem csekket nyaklott csak akkor tértem magamhoz mikor Ildikó
hellyel kínált. Lehuppantam a székre és csendben figyeltem jobb lesz, ha
hallgatok, és nem hozom Ildikót kényelmetlen helyzetbe. Hisz nem akadt jobb
barátom, aki ennyire segítő kész és ilyen önzetlen velem. Ildikó egy nagy
dossziét tett elém, ami tele van iratokkal, képekkel.
- Nézd. Hívja fel a figyelmemet ebben a templomban lesz a keresztelő minden
lebeszélve a terv szerint egyeztetve a vendégekkel pontról pontra. Én elkezdem
lapozgatni
A könyvet nagyon tetszik a sok kicsi részlet a kislányom keresztelői
ruhácskája, ami csupa csipke. A beszéd, amit a pap fog mondani a vendéglő ahol
megvendégeljük a rokonságot. Bizony pironkodtam, mert, ahogy néztem Ildit
szégyen, ahogy vagyok, mert ő legkiválóbb barát ki jó szívű a szíve csupa
szeretet. Szeretnék a helyében lenni, mert meginoghatatlan akaratos és a
szépsége sok embert levesz a lábáról. Hiába bombázták az udvarlók és ígértek
neki fűt fát neki csak Sándor tetszett nem keveredett bele semmilyen szerelmi
kalandba. Bár volt egy idő mikor meginogott és majd nem beadta a derekát egy
nála fiatalabb férfinak. De azt hiszem, hogy jól döntött, hogy Sándort
választotta és azt is dicséretre méltó úgy, mint a barátja hogy a becsületét
megőrizte. Nem úgy, mint a mai lányok, akik oda vetik magukat az első adandó
alkalomkor nem mérlegelve, hogy mi lesz, ha véletlenül terhesek lesznek és azt
sem milyen nagy felelősség egy gyermeket vállalni. De Ildikó mindenkit
felülmúlt okos és sosem hozott elhamarkodott döntéseket és ezért szerették
annyian ma is, ahogy beszél hozzám egy tanárnőre, hasonlít ki engem, oktat jó,
szível. Én persze el vagyok ragadtatva, mint mindig, ha vele találkozom és
szeretem hallgatni, ahogy biztatgat engem. Szükségem is van az okos szóra,
gyakran kerülök a padlóra, mint ma is a vállalatnál. De Ildi sohasem hagy
csüggedni jelképesen felcibál a padlóról, és csak beszél, önti az emberbe a jót
hihetetlen milyen ösztönösen, viselkedik ilyen helyzetben. Állja a sarat de,
azért mégis van egy gyenge pontja, sokszor sírdogál, csak úgy tesz, mint aki
csak mosolyog. Imádni való ember kiből nincsen több és ő itt áll előttem és
beszél. - Hogy tetszik, amit látsz? - Nagyon mondom. - De nem haragszol Ildikó
lenne még egy pici kérésem, elvállalnád a keresztanyaságot. - Tessék, kérdi
elcsukló hangon. Nem sokat késlekedik a válasszal egy nagyot kiáltva, mondja. -
Igen vállalom ez nem kérdés. - Köszönöm szépen hogy rám gondoltál, megyek is,
ha már így alakult veszek Noéminak ajándékot. Ildikó elsietett én pedig
gondoltam megvárom, míg visszaérkezik, hogy menjen az idő olvasgatni, kezdtem
az asztalon ott hagyott papírlapok között. Egy érdekes levélen akadt meg a szemem
a boríték besárgult az idők során a kíváncsiságom hajtott ezért kibontottam a
levelet és olvasni kezdtem. Valahol a múltban már akkor is író voltam. Egy
szobában dolgoztam gyertyafénynél. Szegény voltam tüzelőre nem telet. Most
vacogok, és mégis rovom a betűket egy papiruszra. Testem görnyedve előre hajol.
Egy kedves arc engem megigézett. Most öntöm szavakba és beszélek rébuszokat
róla. Formálom teste finom pontjait. Letaglózott mikor megláttam, varázsolok
szavakat róla itt az asztalon. Dermedt ujjaim bénák, és a toll csak kapar.
- Hogy kerültem hatalmába, nem tudom? Szerelmes szavakat írok hozzá. -
Szeretlek Szinyorínám! Fenséges bájad megcsapott és bennem hagyott egy kevéske
erotikát. Én vagyok ki benned élek mindig ezután. Míg gondolkodom, megjelenik
nekem. Most látom nevet rajtam teli torokból. - Mit akarsz te tőlem te szegény?
Én csókjaim másnak adom. - Te mit adhatsz nekem csak a nyomort? Hát ez az álom
is szertefolyt. De mégis írok róla a jelenek mind, átadom. Vele leszek, mindig
kiiszom, mint egy serleget. Részegé tesz, bódít, mint egy jó bor. Mihez ritkán
jutok hozzá. A betűket csak nagyzolom, mert a szívem nem kalapál olyan hevesen
drága Szinyorínám. Hagy el én azt is, kibírom. Vess, meg csak hagyd meg emléked
nekem. Hogy itt a szobában papírjaim között veled legyek én a szegény íródeák.
A gyertya fénye csak imbolyog már csak egy kevés, van belőle. Jön megint az
igézett szinyorínám. Ott lépdel a gomolygó füstben és nyújtja kezét felém.
Nevet, mint mindig. Tűnj el látomás sebzett, vagyok. De a gyertya csak imbolyog
szét, száll a szobában a füstje. Egy molylepkét ki szédeleg, megperzseli, mint
engem ez a bűvölet. Én könyörgőre fogom, nem bírom tovább, hogy újra ezt kell
látnom. Siratva mindent suttogva mondom.
- Vágyam mikor teljesül? Majd hirtelen felrúgom az asztalt lángba borul a sok
szó. Égek a kabátom csupa rongy. Igazad lett Szinyorínám most tényleg koldus
vagyok. Kínlódó író ki a szerelem virágát nem szakíthatja le soha. Csak a
gyötrelem van és a kéjes láz, ami ott toporzékol testemben. Eláradt kitör nem
hagy békén, leigázott hódító a nevem. Ezek után csak becsmérelek átkokat,
szórok rád. A szívem megfagyott végleg.
- Hallod te kedves hölgy mivé lettem. - Nem sajnálsz? Nem bizony. De nem minden
égett el maradt hely a papiruszon. Véremmel írom a szavakat, hogy fáj. - Ki
lehet az a daliás férfi kire ön oly, szépen néz? Kihívom párbajra hagy, vesszen
és akkor önnek is sajogni fog ott legbelül. Könnyező szemével esdekel, de én
nem bocsátok meg. Hát kard ki kard induljon a csata, veszek én, ha kell. Milyen
gonosz lettem szedem sorban az áldozataim. Megtorlók vezére leszek, mert ön nem
szeretett. Pedig szegénynek lenni nem szégyen higgye el kedves. Én önnek adtam
volna a napot és ékszer helyett a csillagot. De ön a gazdagságnak behódolt
megvettem és lábbal taposom. Ármánykodó boszorkány ki a lelkemet akarja és
képes minden cselre, hogy csapdát állítson. El lidérc, hess, innen! A gyertya
fénye imbolyog már csak egy kevés, van, belőle megint jön az igézett
Szinyorínám. Ott lépdel a gomolygó füstben nevet, mint mindig kezét nyújtja
felém. Tűnj el látomás! De a gyertya csak imbolyog a szobában szét, száll a
füstje. Egy molylepkét megperzsel, mint engem a bűvölet. Könyörgőre fogom, nem
bírom tovább. Siratva mindent suttogva mondom. Vágyam mikor teljesül? Hirtelen
felrúgom az asztalt lángra borul a sok szó. Igazad lett Szinyorínám koldus
vagyok. Szenvedő író ki a szerelem virágát nem szakíthatja le. Gyötrelem és a
kéjes láz, ami toporzékol bennem. Nem hagy békén leigázott hódító a nevem. Ezek
után csak becsmérelek átkokat, szórok a szívem megfagyott végleg. - Hallod
ezeket, a szavakat? Nem sajnálsz? Nem minden égett el maradt hely a papiruszon.
Véremmel írom. Hogy fáj. Ki az a daliás férfi kire ön oly szépen néz? Kihívom
párbajra hagy, vesszen. Hát kard ki kard induljon a csata! Én veszek, ha kell.
De én is áldozat vagyok önnek, adtam volna a napot ékszer helyett a csillagot.
De mit tett a gazdagságnak behódolt. Megvettem és lábbal taposom. Ármánykodó
boszorkány, aki lelkemet akarja? Túl forr a vérem és elkalandoztam a
gondolattal, hiszen Ildikó nem csalt meg engem. E szavakat suttogja bennem
lepke könnyű fátyol testemre tekeredve oltárhoz, készülök benne, hogy kimondjam
a boldogító igent. A cipőm sarka, koppan virágcsokor kezembe. Búcsúzom most
tőletek, mert ezt a frigyet akarom az oltár előtt vár reám egy ifjú, aki
szeretek a fátyol valamit engedett. Fellibbentem arcomról és ajkamat egy csókba
fordítom vágyam teljesült most és mindörökre. Felejtsd el, hogy szerettél
engem, nem sóvárogj értem, hisz én máshoz megyek férjhez. Ezek a szavak mily
gyönyörűek, és nem értem miért nem érezte Ildikó ezt a szerelmet. Én a
tébolyult kinek szeme vak.
- Vajon eszedbe leszek, azt hiszem nem. Titkomat örök gúzsba kötöm és
elhantolom, ha kell. Szájad íze, mint egy barack kóstolgatnám, szívesen mit
érek én szegény, ha a vágyammal csak kakaskodom. És a végén az enyészetté
leszek, inkább elbujdosom a világ elől, és nem kérek semmit ez az utolsó
szavam, most hallgatok. Újabb tollat ragadok, elgyengülök, mert a szerelmem
csak a tiéd ódákat írok és esszéket mily torz lidérc vagy. Hogy kihasználsz
engem és az ujjaid köré, csavarsz elveszed lelkem. Számolom a napokat, hogy
éhségem csillapítsam veled, mit rejt egy női lélek, hogy így elveszi eszem.
Gondolkodni csak tompán tudok, előveszek egy újabb papiruszlapot tele, firkálom
hamar, ha büntetni kell így büntettem magam. Szemeim előtt ott lebeg karcsú
idomaid melled, és göndör hajad. Zokogok, mint egy gyerek, mert elvesztettelek
végérvényesen. Segítség emberek fojtogató mámor béklyóba zár javítani kellene
és rátenni a pontot, mint könnyű szellő lantom húrjain hamis célzat mit nekem.
Mert csak őt szeretem birtokolni, akarom egészen megnyugvást, úgy kaphatok, ha
leírhatom. Sötét verembe kerültem ő eldobott kikecmeregni, onnan nem tudok Jaj könyörtelen
Szinyorínám versem kinek, adhatom. Mit szeretne tőlem? De nincsen válasz
semmire, térdre kényszeríttet vad és zabolátlan lettem én önben mindig más
szemét, kerestem. Menekülni, elfutni vagy meghalni kellene, hogy ne érezzem a
reménytelenséget. Ó hölgyem, ha itt lenne velem karjaimban, venném, ringatnám
majd ágyba, vinném a párnák rejtekében lecsókolnám teste nedvét. Szétzilálnám a
gőgöt szelíd és oda adó hitvesem, lenne a magot, elvetném, és önnek adnám.
Milyen jó is lenne.
*************************
16. NYÚLTERÁPIA
HORVÁTH TÜNDI ROVATA
Üdvözlök mindenkit aki elolvassa ezt
a rovatot!
Ma végre ígérgetéseimnek megfelelően a nyuszikáimról fogok nektek írni. Úgy
gondolom ezt már sokan várták.
Ma nem tudományokat fogok megosztani, hanem némi segítséget kérek tőletek. Az
az: Pár szomorú és egyben fontos kérdésemre választ. Ezek olyan kérdések amikre
bár, úgy érzem sokat tudok a nyuszikról mégsem tudom a válaszokat. Hát igen:
Néha nálam is megáll a tudomány egy ponton. Ez viszont általánosságban így van
jól, mert ha mindent előre tudnánk akkor unalmas lenne az élet. Persze nem
Bizonyára néhányan még emlékeztek arra, hogy két nyuszim van. A Tapsi(
Kaliforniai) bak és a ropi aki Belga óriás kislány. Bár írtam, hogy mennyire
imádom őket sajnos előbbi 6, utóbbi pedig 3 éves korában örökre itt hagyott
engem. Abba most nem szeretnék belemenni (a terjedelmesség miatt), hogy ez
nyuszi évben mennyit is tesz ki. Akit érdekel annak majd privátan megírom
levélben. Szomorú de, végleg elaludtak. A Tapsi valószínűleg agyvérzésben.
(Csak valószínűleg, mert sajnos nem lehettem ott vele amikor lebénult és csak
mozdulatlanul feküdt KB. egy napig). Azért alakult ez így, mert ugyan telefonon
szólhattak volna, hogy milyen állapotba került szegénykém de, azzal a
meggondolással „Talán kibírja míg másnap eljössz hozzá” nem tették. Így sajnos
el sem búcsúzhattunk egymástól! Ugye ez milyen szomorú? Szóval ez év július
11.-én szombati napon valamikor kora reggel elment és még mindig szomorú vagyok
emiatt. Nem tudom már meg soha, hogy milyen lenne most ha búcsút vehettem volna
tőle. A hozzá fűződő kérdésem tehát a következő lenne:
Az anyáknak, vagy esetleg a bakoknak van sűrűbben agyvérzésük?
Mi befolyásolja ezt?
Ropi esete:
Neki mint néhány anya nyúlnak ( általában például ha nincsenek ivartalanítva)
álvemhessége volt amiből sokadszorra nem gyógyult ki. Megjegyzés az
álvemhességhez is: Szintén a terjedelem miatt talán majd máskor írok bőven.
Szóval szegény nem gyógyult ki belőle. Azzal indult minden, hogy valamiért félt
kinyitni a száját. Ennek következtében: Sem enni, sem pedig inni nem tudott.
Amíg bírták a belső energiái addig élénken mozgott, mintha semmi gond nem lenne
vele. Még mindig nincs elhízva! Féltünk, mert ha egy nyuszi például nem eszik
leállhat a bélrendszere. Ennek különféle szövődményei vannak és nehéz is
gyógyítani. Ezért is mondják, hogy más állatokkal ellentétben a nyuszinak
műtétek elött ennie kell. Ugyanis ők nem tudnak hányni. Így a félrenyelés
esélye sincs meg náluk.
Visszatérve Ropira:
Az ő belső ereje is véges így hamarosan drasztikusan fogyni kezdett. Ó én még
olyan sovány nyuszikával nem találkoztam mint amilyen belőle lett! Tehát most
lépjünk át a leíráson, mert ezzel csak másokat is elszomorítanék. Bőven elég ha
én az vagyok most is ha erre gondolok. A soványsága miatt természetesen
legyengült. Aztán amikor már jobban lett és éppen kezdtünk reménykedni kiment a
teraszunkra és sajnos megfázott. Ettől újból visszaesett. Szédült és
tüsszögött. Aztán szintén ezév augusztus 12.-én egy szombati napon este 20 óra
20-kor pár sikoltozás után ő is örökre elaludt.
Megjegyezném, hogy mindegyikük végtisztességben részesült. Olyanok voltak
számunkra mint egy családtag. Lehet, hogy ez néhányatoknak túlozásként hangzik.
A kérdés: 1.: Vajon miért sírhatott?
Félelmében, vagy fájdalmában? Ó remélem nem az utóbbi az igaz!
2.: Miért nem épült már fel?
3.: Miért tartotta folyton zárva a száját?
4.: Ha nem fázik meg akkor felépül?
5.: Láztól, vagy valami mástól voltak olyan remegései mintha folyton ijedezne?
Végül pedig: Bennetek is felmerülhetne, hogy „Ha ilyen beteg volt akkor miért
nem vittétek el egy orvoshoz?”
Itt a pontos válasz!
Először is busszal nem túl könnyű szerintem nyuszit szállítani. Ő első sorban
nem a vakvezető kutya akinek elvileg megengedik, hogy velünk utazzon. Másrészt
ha felviszed hová dugod el? Mi lesz ha meglátják és leszállítanak? A nyuszi még
csak-csak talán kibírta volna. Csak talán. Például, mert a nyuszik számára
stresszel jár mind a szállítás, mind pedig a zajok. Nincs olyan, hogy „Jó
szoktatom a buszozáshoz.” Sokan talán félnének attól, hogy elkapnak valamilyen
fertőzést. „Jaj a nyuszi összepiszkít valamit!” Pedig ők gondos odafigyeléssel
szobatisztaságra szoktathatóak. Azt pedig nem engedjük, hogy kiszaladjanak
abból amiben szállítjuk őket. Egyébként rákérdeztem egy másik nyuszi gazdinál,
és ő a következőt válaszolta: „Én amióta nyuszim van autóval viszem orvoshoz.
Ilyenkor nincs semmi gondja az utaztatással. Szerintem a te nyuszikáid sem
félnének a buszozástól.” Ha pedig kiszáll a körzetes állatorvos az 5000
forintba+a kezelés került volna egy szórólap szerint amit osztott. Senki ne
gondolja, hogy mi ezt sajnáltuk volna de, hát már hová szöknek az árak?
Szerintem ő sem tudja mennyit és miért kér el! Ugyan állatorvos de, ha egyszerű
tulajdonos lenne neki ez az összeg nem lenne túl magas?
Mint utóbb kiderült (sajnos csak utóbb) más olcsóbb lett volna.
Na most hol is fejezzem be? Olyan jó mindezeket kiírni magamból!
Mi a véleményetek az itt leírottakról? Csak bátran!
Nagyon várom már a fenti kérdéseimre a válaszokat! Fontos lenne mégpedig azért,
mert segítené a gondolataim és a lelkem gyógyulását.
(Nem csak nekem).
Ahová válaszokat írhattok nekem:
Ez a cikk íródott: 2015 Szeptember
30.
*************************
17. A ZENE AZ KELL
A ROMANTIC ZENEKAR
Felröppent a hír, újra összeáll a
zenekar
Romantic : A Wikipédiából, a szabad
enciklopédiából
Információk: Eredet Budapest, Magyarország Aktív évek 2000–2007, 2009, 2015– Műfaj club/dance, roma-pop Kiadó Artofonic, Universal, Universal-Zebra Tagok:
Gáspár Győző (Győzike)
Kunovics Katinka
Völgyi Zsuzsa
Korábbi tagok
Jónás Andrea
Toldi Anna
A Romantic egy magyar könnyűzenei
együttes. Zenéjükben a roma folklórt párosítják a mai modern zenével.
Az együttes 2000 márciusában alakult
Budapesten. Tagjai: Gáspár Győző (Győzike), Kunovics Katinka és Völgyi Zsuzsa.
Az együttes alapítója Győzike. Az együttes első nagylemeze 2000 nyarán jelent
meg Romantic címmel, 2000 szeptemberében a
Albumok:
2000 – Romantic (Universal-Zebra) 2001 – Nap, Hold, csillagok (Universal-Zebra) 2002 – A kelet fényei (Universal-Zebra) 2004 – A szerelem hajnalán (Universal-Zebra) 2005 – A legszebb dalok (Universal) 2006 – Kell ez a nő (Artofonic) Allmusic: https://www.youtube.com/watch?v=pSZB5cpEVJo
*************************
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa. Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk. Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3 Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig. e-mail:
Levelek, írások fogadása:
skype címem nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
……………………………………………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat,
hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új
megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott
betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő
linken lehetséges: http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé
tettük a fenti blogoldalon!
………………………………………………
A lap ingyenes, kérje a
szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak
közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy
azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti. Van olyan olvasó, aki kinyomtatta
több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.
Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést
kérünk.
Írott műveim megtekintése:
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54
megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/ www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal:
facebook: csak beírod a facebook
keresőbe mindhármat külön- külön és meg is
találtad az oldalaimat.
Megszolalok Nagy Vendel
Nagy Vendel Írásai
megszolalok művészeti magazin
szerkesztő nagy vendel
................................................
Könyvtár:
E. könyvek a MEK- en (magyar elektronikus könyvtár)
..................................................
ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
..................................................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com
irodalom fórum
________________________________________________
Az Amerikai Egyesült Államok
beli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell
megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig
csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék
olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az
összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő
jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt
különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi
számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok,
amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani
kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik
az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Még egy nagyon fontos információ!
Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk
azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő
számot jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az
összevonással még nem végeztünk, egyenlőre csak a januárban és februárban
íródottak kerültek egy blogba. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon
belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!
......................................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
|
