MEGSZÓLALOK

 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2015. 09. hó – ötödik évfolyam, kilencedik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes heti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)

3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

4.Évfolyam: 2014.  (1-től  a 24. számig)

5.Évfolyam: 2015. ( 1-től 9. számig))

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

****************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Nagy Vendel

    Becsengettek,  és ez így van már pár évszázada, s diáknak lenni hatalmas tisztesség volt, ma pedig kötelessége minden tanulónak, hogy tovább vigye az emberiség egyetemes kultúráját, a továbbélés, és a túlélés zálogát.
Én még úgy tanultam, hogy egy szál krétával is lehet tanítani, s vallom is hogy  egy magával ragadó tanár tud is vele élni, de mára már kiment a divatból a palavessző.
Nem is elsődleges az eszközök mivolta, hanem az oktató egyénisége a meghatározó, akit vagy követ, vagy nem az ifjúság, s még az is lényeges, ki hová születik ebben a világban.

Ezt próbálom elmondani kis eszmefuttatásomban.
Egyebet nem mondhatok..
A szerkesztő..

NAGY VENDEL: ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN..

 Az, hogy ki hová születik a világra, az meghatározza további életét, és életmódját, előmenetelét, karrierjét.
Egyáltalán nem mindegy, hogy Budapesten, vagy valamelyik más nagyvárosban, vagy falun, ne adj isten tanyán születik az illető.

Aki tanyán születik, arra mondják, hogy: többszörösen hátrányos helyzetű.
Messze a falu. Se út, se vezetékes víz, se közeli tanya, semmi.
Csak a béke, a nyugalom, a szeretet, és a sok munka.
Janika is itt született, hat évvel ezelőtt, a tanyán, a természet lágy ölén, mert még idő sem volt a távoli városban a mentőket értesíteni.
Janika itt nevelkedett a tanya körül. Játszott a kislibákkal, és a bárányokkal kergetőzött.
Este kicsit TV-t nézett, hogy egy kis világot is lásson, hiszen nem is olyan régen bekötötték végre a villanyt a tanyára.
Valamivel könnyebb lett az élet, mosógép, vasaló, rádió, terménydaráló, és petróleumlámpa helyett villanyvilágítás.
Janika itt élt, elzárva a világtól, s félt minden újtól, és minden idegentől.
Óvodába nem járt, mert messze van a falu, tehát az anyukától hallotta a meséket, és a szép dalokat. A szülőktől sokat hallott az iskoláról, s várta is a pillanatot, hogy ő is bejárhasson a faluba. S most eljött az idő, hat éves lett.
A táskát már rég megvették, s otthon néha felpróbálta, s sétálgatott benne az udvarban. Tetszett neki. Várta az iskolát, de félt is tőle.

Reggel korán kellett kelni, de hozzá volt szokva, csak egy kicsi sokat kellett gyalogolni. Az anya puszija után bement a tanterembe, ahol sok ismeretlen gyerek, és a tanító néni fogadta.
Megkezdődött az óra, ahol bemutatkoztak a kisdiákok, és a tanító néni, majd elmondta az osztályfőnök, hogy miről is tanulnak majd hosszú évek során.
Közben a kisfiú tekintete már az ablakon át kikalandozott a távoli, biztonságot adó kis tanya felé.
A szabad mezők, a rétek, a kis patak után vágyott, ahol várták a kis állat barátai, a természet, és a szabad világ.
Idegen volt számára a bezártság, és a kötöttség.
A második szünetben elkezdett bepakolni a táskájába.
- Hová indulsz Janika?- kérdezte a tanító néni
- Én mék haza! - felelte a kisfiú.
- Miért?
- Unom ezt a sok hülyeséget, s különben is: fáj a fenekem.

****************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK.. ISKOLAKEZDÉS
2.  E. KÖNYVEK BEMUTATÓJA- ERDŐSNÉ ONDA MARICA: UTAK A SÖTÉTBEN
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
     HOLLÓSY TÓTH KLÁR, MRÁZ ERZSÉBET IRMA, SZŐKE ZSUZSANNA,
     MÁTYÁS RITA, dr. KELLNER SZILVIA
4. NÉVNAPI HUMORKA
     NAGY VENDEL: NEVED MUTATJA KI VAGY
5.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
     VÁRKONYI KITTY:  5.  PARANCSOLAT  (9.  RÉSZ)
6. EMLÉKEIMBŐL
     KANCZLER ANNA:   ÉDESANYÁMNAK VIRÁG HELYETT
7.  BEMUTATJUK TÓTH KATALIN  VERSEIT..
8. HAZAI TÁJAKRÓL. NAGY VENDEL  VERSEI
9. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
     MAGYARINÉ ELEK ANDREA:   ARS POETICA
10. AUSZTRÁLIÁBÓL JELENTKEZEM
      ILOSVAY GUSZTÁV SOROZATA- HANGOS VERS...: ÜNNEP
      RIPORT DANCS RÓZSÁVAL.   HANGOS VERSEK
11. BEMUTATKOZÁS: ZSIGAI KLÁRA  VERSEI
12. PÉCSI SZONETTEK.  VÁRKONYI JUDIT  VERSEI
13. VERSRŐL VERSRE
      MRÁZ ERZSÉBET IRMA, CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS JÓZSEF
     SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI, ADAMECZ LÁSZLÓ
14. VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK ÍRTÁK
15. ELMÉLKEDÉSEIM-  ÁRVAY MÁRIA: JÁTÉKBAN AZ ERŐ
16. IFJÚ TEHETSÉGEK BEMUTATKOZÁSA:  DELI DÓRA
17. A SZERETET LÁNGJA SZEKSZÁRDON  2015. MEGHÍVÓ
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT..
     SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: KISVIRÁGÚ FÜZIKE
19. NYÚLTERÁPIA. HORVÁTH TÜNDI ESZMEFUTTATÁSA
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

****************************

2. E.  KÖNYVEK BEMUTATÓJA

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: UTAK A SÖTÉTBEN

Tandíj

Remegő kézzel kapaszkodok fehér botom biztonságába, tétova léptekkel.
Kísérőm a rehabilitációs csoport mozgástrénere. Lassan haladunk, valami
mindig megállít, magyarázatra szorul. Finom mozdulattal figyelmeztet,

Erdősné Onda marica

mielőtt nekicsapódnék a magas akadálynak. Mosolygok, de agyamban
tűzhányóként fortyog a belém szorult kétségbeesés. A forró nap után eljön az
este hűsítő nyugalma. Fekszem az ágyon, de nem jön szememre álom. Kutyáimra
gondolok, akik átlépték velem a vakság akadályait. Nagyon hamar, még a
teljes sötétség beállta előtt kaptam meg első vakvezető kutyámat; Daisyt. A
szép németjuhász szuka magabiztos, határozott fellépésével bizonyította
számomra, hogy bátran rábízhatom a közlekedés szerteágazó gondjainak
megoldását. Parányi csőlátásommal még tapasztaltam néhány elsuhanó akadályt,
emberekre hasonlító foltokat. Ezáltal amikor végérvényesen és teljes
mértékben elvesztettem látásomat, kétségem sem maradt afelől, hogy kutyám
felelőssége teljes tudatában vigyázza lépteimet. Amikor megtudtam, hogy
hűséges társam daganatos beteg, megigényeltem új segítőmet. Daisy állapota
nem romlott olyan gyorsan, hogy ne tudtunk volna együtt járni az újonc
megérkezéséig. 2001 nyarán aztán kézhez vettem az értesítést: Apacs, a
hatalmas ivartalanított belgajuhász kan eleped, hogy végre valakit
elbűvölhessen. Még akkor sem fogtam gyanút, amikor megtudtam, hogy az ifjú
titán már megpróbált gazdira találni egy férfinél, de nem volt felhőtlen a
kapcsolatuk, így visszakerült az iskolára. Első látásra szerelem volt. Apacs
úgy ugrott az ölembe negyven kilónyi szeretetével, hogy teljesen lehengerelt
a szó legszorosabb és átvitt értelmében. Mindkét kutyusom rendkívül jól
vezetett. Lelkiismeretesen odafigyeltek mindenre, ami veszélyt jelenthetett
számomra. Közel húsz év alatt egyetlen karcolás nélkül úsztam meg minden
helyváltoztatást. Viszont a magatartásuk elképesztő volt. Daisy az örök
vadász, hamarosan a kutyafuttatók réme lett. Nem csak pockokra, nyulakra,
macskákra vadászott rendületlen lelkesedéssel, de eb társait sem tisztelte.
Mindenkit zsákmányállatnak tekintett, beleértve a nálánál kétszer nagyobb
fajtatársakat is. A kutyás társadalom jeles képviselői menekülőre fogták, ha
megjelentünk kedvenc szabadidős tevékenységünknek hódolva. Más ettől
kellemetlenebb hobbija is volt a hölgynek. Minden tiltás és fegyelmezés
ellenére fondorlatosabbnál fondorlatosabb módon fosztotta ki a szemetes
kukákat. Ezek után örömmel konstatáltam, hogy Apacs hiúsága és méltósága
tudatában, nem hódol ilyen alantas tevékenységeknek. Ennek ellenére ő is
gondoskodott róla, hogy legyen miért szégyenkeznem. Munkahelyemről,
udvarunkból David Copperfieldet megszégyenítő ügyességgel, szabadult el,
hogy unalmas óráit a kanokra oly jellemző módon, a facér kutyalányok kegyeit
keresve töltse. Az egész város ismerte a kalandor urat, annyiszor keresték,
hogy vigaszomra legyenek, amikor kétségbeesve kutattam a szökevény után. Nem
csoda hát, hogy amikor ismét búcsúzásra került sor, hallani sem akartam
következő négylábú sofőrről. Rágódtam éjjel és nappal, átgondoltam százszor
és ezerszer; a végeredmény mégis mindig ugyanaz maradt: A biztonságos
közlekedés ellenére sem kívánom tönkretenni idegrendszerem neveletlen
segítőim rögeszmés bogaraival. Inkább az elemi rehabilitációs csoport
közlekedés órái mellett döntöttem és 12 évi teljes vakság után először,
kezembe vettem a fehér botot. Eleinte nagy optimizmussal és lelkesedéssel
vetettem bele magam az új feladatba. Menni fog ez, csak gyakorlás kérdése.
Ment is a közlekedés, amíg bájos trénerem, majd később otthon férjem kísért
pár lépés távolságból és az utolsó előtti pillanatban megmentettek a
balesettől. Aztán az élet úgy hozta, hogy bizonyítanom kellett. Egyedül
indultam munkahelyemre, majd haza. Remek, megy ez nekem, gondoltam
magabiztosan. Egyre bátrabban lépdeltem az utcákon, még meg nem látogattam a
rendelőintézet virágoskertjét minek okán napokig alig bírtam mozogni. Néhány
nappal később pedig egy jeges folton csúsztam el. Elpárolgott minden
bátorságom. Kutyáim mellett sok év alatt egyszer sem fordult elő ilyen eset.
Szerencsére nem történt nagyobb bajom, de lehet belépőt váltottam a baleseti
osztályra? Aztán leesett az első hó, kétségbeesve tapogattam az utat, de
hiába. Hol az út és hol a járda, hol a fű és hol az árok. Minden fagyos
hullám és göröngy.
Ismét álmatlanul feküdtem ágyamon, mint nyáron, ugyanazokkal a
gondolatokkal. Egy nedves nózi bökte meg kézfejem, jelezve, hogy mellettem
áll, készen az indulásra. Selymes, puha szőr simult lábamhoz minden
lépésnél, vagy határozottan megállásra késztetett a magabiztos öntudat. Nem
tudni miért, néha kacskaringózva haladtunk a járdán, talán embereket,
tócsákat vagy más akadályokat kerülgetve; de a végeredmény mindig a
biztonságos célba érés volt.
Minden dühöm és lázadásom egyszeriben elpárolgott, amit kutyáimmal szemben
éreztem. A közös évekről lekopott a csalódás és a harag. Bár csak itt
lennének, bosszantanának mára már jelentéktelennek tűnő kihágásaikkal.
Reggel világos elhatározással ébredtem: Kutyára van szükségem. Beadtam az
igénylésemet egy szőrös kísérőre. Megfizettem a tandíjat. Lehet, túl hamar
feladtam a kísérletezést, hogy saját érzékszerveimre támaszkodva álljak meg
két lábamon a közlekedésben, mint ahogy az élet többi területén is. Nagyon
sok sorstársamnak megbízható és erős támasza a fehérbot. Egyszerűbbnek,
célszerűbbnek tartják, mint az állattal járó felelősséget és időigényes
törődést.

Marica és Bogi a hűséges társ

Nekem nem sikerült teljes mértékben segítőmmé tenni a botot. Félresiklott
közös kalandjainkért azonban hálás vagyok, mert általuk döbbentem rá hűséges
sofőrjeim értékére. 
Ma már tudom; vakvezetőink nem GPS-sel felszerelt robotok, akikkel
elfelejtethetem ösztöneiket, kutya mivoltukat. Ma már biztosan érzem, hogy
soha egyetlen ember sem fog minden pillanatban olyan hűséges odaadással,
lelkesedéssel a rendelkezésemre állni, mint ezek a nagyszerű állatok. Akik
egyetlen szemrehányó vagy vádló pillantás nélkül, feltétel nélküli
szeretettel, még az önállóság illúzióját is megteremtik számunkra. Kedvesen
csóváló segítőink cserébe csak egy kis szabadságot, némi kutyalétet kérnek,
hogy kiengedjék a feszültséget, ellazulhassanak kedvenc szórakozásukban,
ahogy mi is tesszük a jól végzett munka után. Ez persze csak a dolog
praktikus része. Akkor még szó sem esett a barátságról, Játékkal eltöltött
órákról, közös túrákról és úszásokról és azokról a meghitt pillanatokról,
amikor egy érintésük elhiteti velünk, hogy minden hibánk és fogyatékosságunk
ellenére létezik valaki, aki csak értünk él, akinek mi vagyunk a világ
közepe.

 Folytatása következik.

****************************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

HOLLÓSY TÓTH KLÁRA: Kínokká érve

Mint napimádó, a vak homályban,

mint börtönében a lét szerelmese,

mint ketrecben rab madár, magában,

olyan az életem, kínokkal tele.

Megrekedt, mint tört kerék agyában,

egyhelyben állni, és fájni kénytelen,

lenyeste a sors növekvő szárnyam,

így repülésem újra nem kezdhetem.

Ilyen a létem, örökké fájok,

eltévedt sorsom biztos, hogy átok,

legyen bár létem földi átutazás.

Az öröklét egy nevelő része,

pusztulásra, kínokra ítélve,

megtudom-e egyszer, mi van odaát?

 …………………………

Lélekharang

Ha szól értem majd a lélekharang,

át kell, hogy adjalak az időnek,

szólít a parancs majd hajthatatlan,

a percek, mint beteg fák, kidőlnek.

Mi lesz vajon a köztes lét között,

sem élet már, sem még teljes halál,

a bűntelen lélek elköltözött

és vissza már, ha kéne, sem talál.

Hova lesznek cselekedeteink,

átmenti Isten magához talán?

Fájdalmaink, hegetlen sebeink,

ott maradnak a semmi oldalán?

Mi lesz, ha a föld mélyébe hullunk?

Számon kéri valaki a múltunk?

........................

MRÁZ ERZSÉBET IRMA: Gyorsan repül az idő

Gyorsan repül az idő,
Már tíz éve éppen,
Hogy édesanyám meghalt,
És nem lett jobb mégsem.

Nem enyhül a fájdalom,
Tudom, az idő nem gyógyít.
Éjszaka, talán, könnyebb,
Mikor az álom elbódít.

Az éjszaka kicsit jobb,
Én azt szeretem,
Az álom jó messzire
Elrepül velem.

Ott minden csodaszép,
Nincs fájdalom, se rossz,
Nem kellenek könnyek,
És nem jár a gonosz.

És ott van jó anyám,
Mosolyog szelíden,
Mindig tudja, mi bánt,
Megfogja a kezem.

Mint gyermekkoromban,
Ha kell, ő betakar,
Nem kérdez, de érzi,
Gyermeke mit akar.

De ha felébredek,
Messze száll az álom,
Szomorú a szívem,
Hozzá visszavágyom.

Hullanak könnyeim,
Szomorúan, csendben,
Megnyugszom kicsikét
Kinn a temetőben.

A sír mellett állunk:
Apám és mi, hárman,
Most is friss a virág
A márvány vázában.

Jó apám szemében
Látom a gyötrelmet,
Nincsen már értelme
Cipelni a terhet.

Édesanyám nélkül
Mit sem ér az élet,
Szíve mélyén őriz
Sok – sok szép emléket.

Könnycsepp a szemünkben,
Letöröljük lopva,
Mit nem adnánk érte,
Ha kicsit itt volna.

Nem lehet, mind tudjuk:
Öcsém, bátyám, én is,
De jólesik hinni,
Hogy velünk van, mégis.

Nem szégyelli könnyét,
Nem szégyelli senki,
Nagy a mi bánatunk,
Ki kell néha sírni.

Megszólal egy madár,
Gyönyörű a hangja,
Messzire elkísér
A bús madárnóta.

Nem szól senki, nagy a csend
Hazafelé menet,
A szempillákon látom,
Látom a könnyeket.

Tudjuk, hogy nagyon fáj,
Mit érez a másik,
Fájni fog örökké,
Fájni fog halálig.

Hogy rohan az idő,
Elszállnak az évek,
Édesanyám nélkül
De nehéz az élet.

………………………….

SZŐKE ZSUZSANNA: Szerelem-mátrix

koszorúereken érkező vágy
a szívbillentyűkön játszó mámor
idegvégződéseken futó lágy
simogató szerelem
mint kámfor éget és hűsít
hiánya vadul fáj
gyomorban szálló pillangó vándor
heves szívdobbanás fut gyomorszáj
felé és mar de még hogy és hányszor
idegpályákon rohanó érzet
kiáramló édes hormonzuhany
képalkotó vágy mardos mint végzet
az agyban máris függőség suhan
és hódít a rózsaszín boldogság

Kartal, 2015. 08. 01.

...................................

 
MÁTYÁS RITA : Elmúlás...

Még forrón csókol az
augusztusi napfény,
még smaragdzöld színű
levelet ráz a szél,
de a hegyek mögött,
már őszanyó sündörög.
Hajnalban köd szitál,
az alvó folyó fölött.
Napnak tüze enyhül,
arcod simítja lágyan,
ősznek lehelete
lengi át a tájat.
Levéleső hullik,
Táncot jár a szélben,
ezerszínű gúnya,
szétszakad a légben.
Elfáradt természet,
levetkezik lassan.
Dér szitál, szél süvít,
apró patak csorran,
kövekben bukdácsol,
Néha meg is torpan.
Varjú csapat károg,
élelmet keresnek.
Hangos károgásuk,
felveri a csendet.
Sápadt, szürke felhők
földre csorgó, fagyott,
hideg verejtéke,
rátapad az emberek
csalódott szívére.
Pihen a természet,
erőt gyűjt jövőre.
Ilyenkor megváltás
kályhának melege.
Szikrák pattognak,
meleget ontanak,
Jó most megpihenni,
a fűtött kunyhóban!

2015. 08.31.

.........................................................

DR.  KELLNER SZILVIA: Lábak nélkül

Mikor szól a zene, lerázom láncom,

Lábak nélkül járom a táncom,

Nem látod most fáradt ráncom.

Mozdulataimban a gyönyörű ív,

S muzsika szóra dobban szív,

A ritmus engem életre hív.

2015. szeptember 6.

****************************

4. NÉVNAPI HUMORKA

 NAGY VENDEL: NEVED MUTATJA KI VAGY?

  A nevét általában a szüleitől kapja az ember.
Álnéven csak kevesen élnek e világban. Akinek nem tetszik a saját neve, megváltoztathatja. ha akarja.
Kislányom aki általában vidám természetű, sírva jött haza az óvodából. Kérdeztük, mi a baja, s azt mondta: csúfolják a társai?
A sok Csenge, Emerencia, Alexandra, stb. között kirítt, hogy Ő csak Katika. Megvigasztaltuk, megmagyaráztuk.
Most,hogy hamarosan világra jön az unokám, ismét napirenden van a névválasztás.  Mivel még nem tudjuk fiú e vagy kislány, elég sok változat felmerült.
Hogy oldjam a hangulatot, viccesen megjegyeztem: bármilyen nemű lesz a baba, hívjuk: Vendelnek
A döbbent csend,, és lehurrogásom után, már feleslegesnek tartottam érveim felsorolását.
Miszerint felvetésem nem volt logikátlan, mert a Vendi ebben a formában férfi név.
A Wendy az angolban női nevet jelöl.
Ugye, hogy jót akartam?
Én a nevemet apám után örököltem. Legszívesebben  II. Nagy Vendelnek hívatnám magam, mert apa volt az első.  Ifjúnak már nem szólíthatnak, idősnek pedig én nem hívattatom magamat.
Egyébként nemesi származásomra az utal, hogy  y- nal írom a vezeték nevem.  Nagy
Egy doboz sör az eddig olvasónak. TOVÁBBI JÓ SZÓRAKOZÁST.   Nemességem kötelez.
Elvégre úriemberek vagyunk.
Egyebet nem mondhatok.
Ja, csak még annyit, hogy hétszilvafás nemes vagyok.
Olvasásoddal újra úrrá tettél.

2012  április 18.- án megszületett Dávid.

****************************

5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

VÁRKONYI KITTY:  5. PARANCSOLAT  (9.  RÉSZ)

Vali furcsán méregette a lányát, miután Peti elviharzott.

– Mi van veled, he? – Bukott ki belőle a nyers kérdés. – Tán haozzád’ nyúlt az öreg?

– Milyen öreg?

Marika vörös lett, szempilláival szaporán verdesett.

– Ja? Dehogy nyúlt! Hozzám se ért.

– Akkor kitől vagy teherben? Maondjad’! Itt van a papíron, hogy az vagy – lobogtatta a kórházi írást.

– Nem tudom…

– Mit nem tudaol’? Haogy’ lehet azt nem tudni? Csak tudod kivel feküdtél össze?! Hadd halljam, rajta! Maondjad’ mán’!

Marika azonban nem szólt egyetlen szót se. Ha ránézett Vali, akkor csak csapdostak a hosszú pillák, de nem válaszolt.

– Legalább szaóltál’ vaóna’! Hogy, a fene essík’ a hülye fejedbe! Mán’ el se vétetheted, itt lesz újabb pulyának. Micsinájjak’ mán’ veletek?

Várkonyi Kitty

 Mintha végszó lett volna, felsírt Emő. Lehet, hogy anyja emelt hangja riasztotta fel álmából. Marika azonnal a szabadulás percének fogta fel, hogy mehet végre a vallatás alól szabadulni, vinni a terhet, egy másik felé. Beszaladt a szobába féltestvéréhez, hogy vigaszt nyújtson neki, és vigaszt szívjon önmagába is.

 Vali nem tudta elhinni, hogy nem kap választ. Igaz, ő sem adott soha semmire, amit a gyerekei kérdeztek. Csak elkente a dolgokat. Összecsapta, mint most Mari. Valahol mélyen tudta ezt, megfogalmazatlanul érezte, hogy hiába kérdez, válaszokat már ő sem kaphat azoktól, akiket szeret.

 Mégis, elfogadni a tényt, az igazságot, nagyon nehezére esett. Ő, valahogy másként képzelte a közös életet. Most, ebben a lehetetlen helyzetben érzett rá, hogy elkésett. Semmit nem tehet, csupán teret engedhet azoknak az eseményeknek, amiket se irányítani sem pedig vezetni nem képes. Akkor legalább minden úgy lesz, ahogy lesz. Fogalmazódott meg a válasz érzéseire, de Marikával szemben valami megmagyarázhatatlan, alig is érezhető, de attól még létező elégedetlenséggel vegyes taszító erő kezdett működésbe lépni.

Csak forgatta magában az eltelt időt, az alig három hónapot, mióta Marit hazavitte. Hol járt ez a lány? Mégis csak az öreg Józsi? Vagy más? De mikor és ki? Hirtelen jeges rémület futott át az agyán. A gyanú befészkelte magát a tudatába és gonosz kis karmocskákkal kapaszkodott ott.

 Belépett a szobába és nézte a lányait. Marikát, ahogy Emőt az ölében tartva eteti. Emőkét, ahogy mosolyogva felnéz nővérére, nyitja a száját és nagyot nyelve eszik. Marika visszanézett rá, Valira, és szemében semmi érzelem nem tükröződött. Tekintete üres volt, szinte bántóan az. Vali megfordult és a konyhában kezdett tüsténkedni. Aggódva nyitotta a hűtőszekrény ajtaját, megtapasztalva megint a nincstelenség üres polcait. Valamit tenni kell. Pénzt kell szerezni, különben semmi ennivaló nem lesz. Peti a napokban kap fizetést. Mikor is? Talán ma, vagy holnap? Hirtelen rádöbbent, hogy nem fog tudni ennyi embert eltartani. A számlák rendezetlenek, a hűtő üres, ők pedig egyre többen vannak itt.

– Mari? Ha megetetted Emőt, jöjjé’ki! – Szólt be a szobába – maondanék’ valamit.

Mari szótlanul lépett ki a konyhába. A kis tálkát, amiből húgát etette, behelyezte a mosogatóba és megállt a hűtőszekrény előtt. Vali kínosan érezte magát ettől a szótlanságtól. Nem is tudta hirtelen, hogyan mondja, amit akar, annyira zavarba jött. Még a fejét is elfordította, mikor beszélt.

– Azt hiszem, el kéne menned valami munkát keresni kisjányom. Nincs mán’ semmi itthol’, csak néhány krumpli, meg két taojás’. Most még csinálok egy krumplistésztát, de ha Peti nem haoz’ fizetést, nem tudaom’ akkor mi leszen.

Mari még mindig nem szólt semmit. Fejét lehorgasztotta, majd felemelte és anyjára nézett.

– Jól van. Akkor majd jövök nemsoká.

Kilépett az ajtón, lábán a virágos vászonszandállal, amit Petitől kapott, derekán a passzos, fehér miniszoknya, felül egy piros póló. Elindult a „nemtudomhová”-ba munkát, és pénzt keresni. Nem ismerte a városrészt, nem ismert senkit. Ezt nyilván,Vali is tudta. Fogalma se volt, hol, és hogyan kell jelentkezni bárhová, ha munkát akar. Elképzelés nélküli gondolatokkal állt a trolibusz megállóban, várva azt a sofőrt, aki őt minden alkalommal, ha vele utazott, annyira nagyon nézte. Talán ő segít majd valahol elhelyezkedni. A kamaszok ostoba ősbizalmával állt ott.

 Három trolit is elengedett már. Kezdte azt hinni, hogy talán szabadnapos az a férfi és ma nem is dolgozik, amikor beállt a megállóba a várva várt trolibusz.

– Szia, te széplány! – vigyorgott rá a volán mögül. Harmincas évein túl, sűrű barna hajú, magas férfi. Még ültében is látszott a termete, olyan hosszú combjai voltak. Barna szemével, szinte falta a lányt.

– Szia – szólt Mari és nem ment tovább, mint máskor, ha a férfi vezette trolival utazott.

– Na, végre, hogy megálltál itt. Hova mész? Hová vigyelek? – vigyorgott tovább.

– Valami munkát keresek. Vigyél oda – a lány arca komoly maradt.

– Nem viccelsz? Húha! Gondolkodnom kell.

Közben megálló jött, ajtónyitás, le-és felszállás, majd ajtózárás után, újra Marira nézett.

– Még egy köröm van. Várj meg, ülj le, aztán majd megbeszéljük! Jó lesz?

– Igen.

 Mari végre ellépett az ajtóból, ahol amúgy is rosszul érezte magát a le és felszállók szemrehányó tekintete miatt. Hátra ment és leült, bámult ki az ablakon és várta a kör végét, amikor ő lehet soron.

A monoton, egymás után következő megállók és zajok elálmosították. Fejét az ablaknak támasztva szendergett már, mikor a férfi felébresztette.

– Végeztünk szépségem! Ébresztő!

– Hú, de jó! Akkor kitaláltál valamit?

– János vagyok. Téged hogy hívnak? Én Szever János vagyok. Valamit ki, igen. Megbeszéljük?

– Aha. Én meg Marika.

– No, akkor, gyere Marcsi! Meghívlak egy italra és beszélgetünk.

A férfi töprengve nézte Marit, ahogy ült a kerthelyiség sarki asztalánál. Annyira kislányos volt, annyira tiszta, hogy nem merte előhozni az ötletét azonnal.

– Innál egy kis édeset? – fordult inkább felé az arca és titkon remélte, hogy a lány gátlásai felengednek majd a rövid ital után.

– Nem szoktam. Azt se tudom milyen az.

– Akkor eljött az idő! Szeretni fogod – kacagott fel és csettintett a felszolgálónak az ujjaival.

 Az ital megérkezett, Jani sört kért magának, avval koccintott a lány felé.

– Fenékig!

Hogy közben mire gondolhatott, Marika nem sejtette. Kortyolva itta az émelyítően édes és fura mellékízű bonbonmeggyes italt. Ízlett neki. Hamarosan kipirulva mosolygott Janira.

– És, tudsz valahol olyan munkát, amit elvállalhatnék?

– Mennyi pénz kell? – Nézett rá komoly arccal a férfi.

– Tessék?

– Most, amíg nem találsz munkát. Mennyi pénzt akarsz?

 Mari most kezdte gyanítani miről is lehet szó igazán. Egészen eddig nem gondolt semmire. Lehet, hogy minden férfi olyan… józsibácsis?

– Talán pár ezer. De mit kell érte csinálni?

Jani már nyeregben érezte magát. Fizetett, megfogta a lány kezét és vezette.

– Kiveszünk egy szobát – nevetett a lányra.

Marika visszamosolygott és ment.

 Ment, haladt, a férfi oldalán, mert otthon nincs mit enni, és mert félt, hogy ezért anyja újra eltűnik majd a semmibe, ő pedig, megint, teljesen egyedül marad.

Egészen besötétedett már, mire hazaért. A lépcsőház bűze marta az orrát, vagy más? Nem tudta eldönteni. Peti is otthon volt már, csak Pál nem, amikor belépett az ajtón. Szó nélkül letett az asztalra háromezer forintot és bement a fürdőszobába.

  Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, Vali kilépett, felvette a konyhaasztalról a pénzt és a zsebébe gyűrte. Aztán bement a szobába Petihez, aki áradozva mesélt egy ideje, valami Katinka nevű lányról. Oda se figyelt, csak néha nyomott be két gondolat közé egy aha szócskát.

– Kaptál, ma fizetést, kisfiam? – Szólt a mondat közepén Petihez, aki hirtelen megszakítva a mondanivalóit, azt se tudta hol van.

– Mi van? Ja? Nem. Majd holnap. Aztán sétálni mentünk és kiderült, hogy még lakása is van, anyu. Hallod? Lehet, hogy elveszem feleségül – nevetett.

Vali nem szólt semmit. Mari frissen fürödve lépett a szobába, csak az utolsó mondatra. A hajára igyekezett turbánt tekerni.

– Nősülsz, Peti? Micsoda hír! És mióta ismered?

– Nem mindegy? Két napja, na. De nagyon szép. És kedves. Katinka a neve.

Peti kizökkenve a témából, már nem igazán akart beszélni a lányról, aki annyira foglalkoztatta.

–  Pali hol van? – Fordult Valihoz. Vali nem felelt, csak grimaszt vágott. Örült, hogy nincs otthon a férje. Örült, hogy nyugta van. Marit nézte, aki Emőkével játszott a sezlonyon. Mióta hazajött, nem szólt hozzá. Mit mondjon, vagy mit kérdezzen? Hiszen érezte pontosan, hogy úgy se válaszol. Palit látni sem kívánta és most, ahogy töprengett, utánaszámolt. Három, négy, hónapnyi távolság feszül már köztük. Újra elöntötte az a szorongással vegyes nyugtalanság, amit délután is érzett. Ideges lett.

– Kit érdekel, haol’ van? Eltartom őt is, mint titeket. Bírom én, bírom!

 Felcsattanó hangjára a testvérek összenéztek. Peti, anyja felé biccentve kérdezte Maritól.

– Mi baja van?

Marika nem válaszolt, de Vali újra felcsattant.

– Na, mit gaondolsz’? A színházból elküldtek, faolyik’ a leszázalékaolásom’, tik’ meg egyre többen vagytok. Ha nem adod haolnap’ a fizetésed, faogalmam’ sincs mi leszen’ velünk ennyien. Pali se daolgozik’ saoha’, neki jau’ így! Csavaraogni’, azt aztán tud!

– Én dolgozok – csattant fel Peti. – Marika meg folytatja majd az iskolát. Mit akarsz tőlünk? A fizetésemet? Az első béremet? Hogy gondoltad ezt?

Vali gúnyos nevetésben tört ki.

– Persze, majd Marika iskolába megyen’! Úgy is lesz! Hahaha!

Peti nem értette miért mondja mindezt olyan ellenségesen az anyja. Nem értette miért kéne az ő fizetése és nem értett semmit.

– Nem mindegy hányadik fizetés? Maost’ nincsen nálunk pénz. Maost’ kell. Enni kellesz’, főzni kellesz’, számlákat fizetni.

– Az én pénzemből, anyu?

– Egy haónapja’ laksz mán itten. Jau’? Haogyan’ gaondoltad’?

Peti nem válaszolt azonnal. A keserűség, ami hirtelen rátört, és még, mintha a szájában is érezte volna, hirtelen elöntötte a lelkét.

– Eddig hol éltem, mi? És Marika? És a többiek? Ki miatt vannak ott? Hol élnek? Szégyen, hogy te anya vagy. Én meg azt hittem szeretsz minket, tényleg. Hogy csak apu miatt voltak úgy a dolgok. Apu is hitt benned, tudod? Hitt! De téged csak a pénz érdekel. Csak az. Csoda, hogy még Marikát nem küldted el dolgozni! De miért is küldenéd, ha a pulyádra kell pesztrának? Még ezzel az eggyel se bírsz.

Peti vérvörös arccal állt fel. Teljesen felhergelte magát. Az évekig tartó meddő várakozás csalódása, és a tények, amik kiderültek, teljesen felháborították. Szedegetni kezdte kevéske holmiját, bevágta egy szatyorba és kifelé indult.

– Egy percet se maradok itt tovább!

Vali megkövülten nézte, ahogy elsőszülöttje megcsókolta húgait és bevágta maga mögött az ajtót.

Dühös lett. Egy pillanatra elkapta a fékeveszett indulat, hogy akkor most azonnal Marika hajába ragadjon, jól megcibálja és félrelökje aztán, mint valami ócska rongyot. De nem tette meg, csupán a tekintetéből sugárzott felé az indulat. A szobában csend lett, még a pici Emő se nyikkant. Csak ült az ágyon, Marika mellett, és nagy barna szemekkel nézett anyjára. 

– Na, gyere te mókus, lefekszünk – törte meg a csendet Mari és átölelte a kisdedet. Emőke kapaszkodott a nyakába, szívta a szájába nyomott cumit, a nyála csorgott mellette.

A levegő magas feszültsége jócskán engedett magából. Mire Pali hazaért, szinte nyoma sem maradt. Igaz, addigra a két kislány már aludt, Vali pedig elszerepelte, hogy ő is mélységes álomba merült. Nem volt kedve senkivel beszélni, de Palival különösen nem.

Gondolatai Marikán forogtak és Petin, aki oly hirtelen elment. Sokáig töprengett. A hajnal még ébren érte, addigra már határozott.

Reggelre Valit elnyomta az álom. Emőke nyöszörgéseire Mari kelt fel. Valami főzelék kéne neki, gondolta. Aztán, mivel semmit nem talált, darát főzött. Kis lekvárral összekeverve adta a szájába. Pali arra ébredt, hogy Emőt eteti.

– Jó reggelt! – Emelte fel a fejét és már szállt is ki az ágyból. Langaléta termetével majdnem elérte a csillárt.

– De régen láttalak Maruszjám – hízelgett a lánynak. Egy tábla csokoládét vett elő, lerakta Mari mellé az ágyra, aztán öltözni kezdett.

– Mielőtt anyád felébred én lépek – suttogta Mari felé.

– Hozz valamit Emőkének enni! – Tolta odébb a csokoládét Mari és köntösét összébb húzva magán, törölgette a kicsi száját. Emőke is fogta a kiskanalat, így hol az ágyra, hol a szőnyegre hullott a lekváros dara, ami eltévedt útban a kicsi szája felé. Az egész arcán szétkenődve, nyállal kevert lekváros gríz folyt, picit, még az orrába is került. Jól lakott már, inkább játszani akarva mutogatott a szőnyegen szétszórt játékok felé.

– Jól van, majd hozok – fordult vissza az ajtóból Pali, és kezével intve egyet Marikának, már el is tűnt.

Tisztába tette még a kislányt, majd járókába helyezve szórt be hozzá játékokat Marika. Aztán hamarzuhanyt vett és gyorsan öltözött. Vali olyan mélyen aludt, hogy a játékok csörgésére és Emő sikongatásaira sem riadt fel. Csendesen tette be maga mögött az ajtót, majd futott a lépcsőkön le az emeletről. Szaladt az utcán is, az éppen beálló trolibuszra pattant.

 Jani várni fogja. Megbeszélték, mikorra kell a szobához érnie. Időben odaért és ez megnyugtatta. A portán már tudták, hogy menni fog, simán elfoglalta a szobát és felkészülten várta, kiket fog küldeni Jani.

 A tízedik férfi Jani volt, aki rányitotta az ajtót. Nem akart mást, csak elszámolni, és ez felhőtlen örömmel töltötte el.

– Szia, jól vagy? Minden rendben volt? A szobát kifizettem és nézd! Hoztam neked valamit.

Egy vékonyka aranyláncot vett elő, rajta apró szív alakú medállal. Mari nem válaszolt, csak sűrűn pislogva tűrte, hogy Jani a nyakába tegye a láncot.

Azonnal messze költözött az undor, amit magában érzett a szobától, a férfiaktól, a gusztustalan kéréseiktől, nyögéseiktől, a bűzös leheletüktől, amit rálihegtek. Még a gyöngéd érintésük is épp oly taszítónak tűnt, mint a goromba, testét használó nyers erő. Talán még jobban is.

 Hatalmasnak tűnő summát kapott, és a kis ékszert, élete egyetlen meglepetését, aminek örülni tudott. Boldogan indult hazafelé. A nap emlékeit legyűrte, nem is gondolva rá indult haza, előre ujjongva annak, mennyire fog örülni az anyja. Fel sem merült benne a közben eltelt idő hossza, s a tény, hogy anyját álmában hagyta otthon, és egyetlen szó nélkül távozott. Délutáni napfény tombolt a városban, tikkasztó hőséggel. A szoba hűvöse után meglepte a meleg levegő. Fürödni vágyott és enni. Éhes volt, a kánikulától szomjas is. Eszébe jutott, hogy otthon nincs semmi ehető, még Emőkének se lehet mit adni. Bement az ABC-be és telerakta a kosarat. A szíve majd kiugrott, akkora izgalommal örült, amiért végre adhat valamit haza. A ház előtt azért megtorpant egy pillanatra. Belépett a kapun, letette a csomagokat és nyakából nagy nehezen levette a láncot. Nem akarta anyjának megmutatni.

Ahogy belépett az ajtón, Vali azonnal kiviharzott a szobából.

– Hát, te meg haol’ vaotál’?

Észrevette a teli szatyrokat és enyhültebb hangon szólt.

– El se tudtam képzelni haol’ lehetel.

Marika szó nélkül tett le az asztalra egy köteg bankjegyet. Rá se nézett anyjára, csak sarkon fordult és ment a fürdőszobába.

 

A könyv borítója

Folytatjuk.

****************************

6. EMLÉKEIMBŐL

KANCZLER ANNA: ÉDESANYÁM

Édesanyámnak - virág helyett…

Édesanyám gyönyörű fiatal lány volt.
Sokáig őriztem egy fényképet róla, lovon ült, délcegen, egyenes
háttal, lábai a kengyelben, keze magabiztosan fogta a kantárt, és
mosolygott a fényképező felé. A képről később egy portré festmény
készült, egyik művész rokonunk festette, mellképet, mosolygós arcát
hosszú fekete hajában egy érdekes csattal, amit sokáig őriztem
kincses ládámban, összegyűjtögetve az azóta amortizálódott karórákkal,
láncokkal, kitűzőkkel... Ugyanez a rokonunk rólam is festett egy kis
képet, amint elsőszülött kisfiamat ölemben tartom, mindkettőnket
mosolygósan, kis versikével, virágindákkal, szirmokkal körbe rajzolva.
Édesemék 1951-ben esküdtek örök hűséget egymásnak, édesanyám
születésnapja előtt egy nappal. A tanácsi és templomi esküvő után a
lakodalmat anyukám szüleinél tartották. Mindketten nagycsaládból
származtak, édesapám jónevű molnár dinasztiából, édesanyám szorgos
földműves családból. Lány korában amíg kicsi volt, az ilyen korú
kislányokra rábízott szokásos "munkát" végezte, libapásztorkodott,
vagy a mamának segített a konyhában, vagy éppen ami adódott. Ahogy
cseperedett, ügyesen szedte a markot aratáskor a fiúk kaszálása után,
kévét kötött, aztán összegyűjtötték, s vitték a cséplőgéphez. Vagy
kosárban ennivalót, vizeskancsóban a vizet hordta ki a mezőn
szorgoskodóknak. Később elkerült a szülői háztól, szolgálni ment.
Nagyon finoman tudott főzni, a házimunkát is szorgosan, ügyesen végezte.
Apró koromban sokat mesélt nekem "kalandjairól", a vele történtekről.

Nagyon szép lány volt, sok kérője akadt, de Isten tudja, miért, az a
suttyó molnárlegény nyerhette el végül a szívét, bár nem keveset
kellett küzdenie, udvarolnia érte. Végül sikerült meggyőznie: nevetve
mesélte a lánykérést: "Ha magácska nem jön hozzám feleségül, én
öngyilkos leszek..." Néha szájtátva, néha komolyságomat vesztve
hallgattam ezeket a meséket, utóbb anyu is mosolygott az emlékein.
Persze az akkori szokások szerint "együtt jártak", szórakoztak,
kirándulgattak, moziba mentek, s apu mindig hazakísérte anyut. Végül
meglett az esküvő. De a gyermekáldás csak nem jött hamar, nagyon sok
tragédia érte édesemet, mire megszülethettem egyetlen gyermekeként,
1959-ben.

Hét hónapos koraszülöttként, útközben nagymamáméktól hazafelé, egy
nagyközség szülőotthonában láttam meg a napvilágot, s a pihenés után
mindjárt haza is vittek sólyi házunkba. Nagyon sokat kellett
harcolnia, küszködnie értem, gyengécske voltam, inkubátor akkoriban
talán nem is létezett, de falun biztosan nem. Kocab doktor meg is
jegyezte félig komolyan, félig tréfásan, mit akarnak ezzel a kis
penészvirággal, úgysem marad meg szegény. Édesanyám első pillanatban
megdöbbent, talán meg is haragudhatott a doktor bácsira, de aztán
valami különös erős dac szállhatta meg a lelkét, csak azért is életben
tart, felnevel engem. Sok-sok álmatlan éjszakát vállalt ezzel magára,
rengeteg mosást, utazgatást, hogy engem orvostól orvoshoz cipelhessen,
vonattal Hajmáskérre. Útközben legalább négyszer kellett
átöltöztetnie, pelenkáznia, míg beértünk a szomszéd "faluba"... De
lassacskán elmúltak ezek a nehéz idők. A sok gondoskodástól, a nekem
külön megfőzött-elkészített falatoktól, kiskanálnyi konyaktól,
vérszaporító vörösborocskától, amit szintén kiskanálból öntött a
számba, a sok frissen elkapart csirkemájtól,, finomra pépesített -
otthon megtermett - zöldségektől egyszer csak fejlődni kezdtem. Mint
aki pótolni akarná az addig fekve töltött időt, csintalan, csavargó
gyerkőccé váltam, aki minden-mindenki felé érdeklődve fordult, mindig
kérdezősködött, cserfelt. De legjobban azt szerettem, amikor édesanyám
közelében megpihenhettem, együtt munkálkodhattunk a konyhában, a
kiskertben, az udvaron a baromfiak közt, de besettenkedtem a malomba
is, s rácsodálkoztam a katonás sorokban álló liszteszsákokra, a
hatalmas morajjal dolgozó mindenféle gépekre, amitől édesapám
figyelmeztető szava tartott tisztes távolságban.

Édesanyámtól nagyon sok népdalt, mondókát, verseket tanultam,
rengeteget nevetgéltünk, dúdolgatott nekem, amíg nem értettem a
szavakat. S kijavított, ha nem akart ráállni a szám a szóra,
tanítgatott, mesélt. S ölében kuporogva, ha elálmosodtam a sok
"tanulástól", elaludtam.
Óvodába rövid ideig jártam, amíg édesanyám a helyi kocsmában
dolgozott. De nem nagyon szerettem egy helyben maradni, a sok érdekes
iskolai bútor, festmények, gyerekek közt sem éreztem jól magam, ha
lehetett, megszöktem, átpréseltem magam a kerítés lécei közt, s irány
a nagyvilág. Ilyenkor kikeveredtem a szőlőhegyre is, ahonnan a
könyvelő néni hozott haza az autóján, de szívesen benéztem a
tejcsarnokba is, a boltba, ahol kaptam egy félbe vágott savanyú
cukorkát, meglátogattam a Séden úszkáló libákat, hallgattam a
vízimalom kerekeinek kereplését, később már nem a Séd hajtotta a
malmot, hanem a villany. De hamar itt kellett hagynunk ezt az Édent,
beköltöztünk Veszprémbe, ott kezdtem el az iskolát. Nagyon szép, de a
lakásunktól távoli iskolába jártam, délután, ilyenkor kissé hosszúra
sikerült a hazaút, egy ott megismert és megkedvelt játszópajtás miatt.
Ha oda betértem, bizony sokáig ott is felejtődtem, sokat
beszélgettünk, játszottunk együtt, előfordult, hogy a mamija kísért
haza, vagy mikor anyukám megtudta, hol akadhattam el, értem jött.
Ilyenkor korholt, de mire hazaértünk, jókedvűen léptünk be a
szobánkba, a konyhán át, ahol már várt a meleg vacsora. De itt sem
sokáig éltünk, egy még távolabbi városból, Meződi ügyvéd úr jóvoltából
egy szép bányászvárosban, lakáscserével, szép tágas lakásba
költözhettünk. Édesanyám akkoriban dolgozni kényszerült, hogy
hozzájáruljon a családi költségvetéshez. Ha befejeződött a tanítás,
gyakran meglátogattam a munkahelyén, ahol sok érdekes dolgot
láthattam, egyszer-egyszer kipróbálhattam a gépet, amin dolgozott.
apró csavarokat, szerelvényeket préseltek egy műanyag házba, amiből
konnektor vagy kapcsoló állt össze.

Örömmel költöztünk oda, édesanyám fiatalabb húga már ott lakott
családjával, egyszülött kislányukkal, akivel hamar megértettük
egymást, sőt elcsábítottam egy-egy csavargásra, bementem érte az
óvodába, hogy "hazavigyem", persze ebből játszótéri időtöltés lett,
amíg véget nem ért a tanítás, illetve az óvoda. Volt még a közelben
egy rokon család is, idősebb húga édesanyámnak. Velük gyakran
összejártunk - a három nővér - a férjek, apák is jól kijöttek
egymással, a rokonsággal, őket is gyakran látogattuk. Valahogy úgy
sikerült, hogy iskoláimat elvégezve visszaköltözhettünk Veszprémbe,
egy vadiúj lakótelepi lakásba. Édesapám a szakmájában vállalt munkát,
édesanyám, ha az egészsége engedte, segítője lett apámnak, hiszen a
szakmához is jól értett, bár papírja nem volt róla. Sajnos egyre
többet betegeskedett, súlyos műtéteken kellett átesnie, de valami
rendkívüli erővel bírta a fájdalmakat, nagyon keveset hallottam
panaszkodni. Inkább ő biztatott, vigasztalt, ha valamelyikünk
panaszkodott, együtt jártak-jártunk orvoshoz, ha úgy adódott. S a
betegápolást is felváltva, aki rászorult, vagy aki végezte. Mindenhez
értett mindegyikünk, vagy ha nem volt valami világos, egy emberként
álltak mellettünk, magyaráztak, segítettek. A háztartási munkákat
megosztottuk egymás közt, mindenki mindent csinált, felváltva, vagy
egészségi állapota szerint. A tanulásban édesanyám volt az alapozó
segítő, a gimis anyagot már édesapám magyarázta el, s mindig
meggyőződött róla, hogy megértettem-e az anyagot, elkészítettem e a
házi feladatot. De nem csak tanulásról szóltak az együttlétek,
rengeteget kirándultunk. Édesanyám a természet szépségeiben szeretett
inkább gyönyörködni, édesapám "várbolond" volt, az építmények,
múzeumok, templomok, képtárak felé fordult az érdeklődése. No és
persze a malmok... Inas korától, később a szakmunkás bizonyítványt
megszerezve, sokfelé megfordult az országban, ahol akkoriban még sok
kisebb malom volt, de aztán sorra leépítették, bezárták szinte
valamennyit. Alig maradt néhány, de ismerte őket, majdnem mindegyikben
dolgozott. Volt egy szakmailag közeli "kirándulása" is, Komlón
dolgozott a pékségben is. Édesanyámnak nem okozott gondot a mindennapi
kenyerünk beszerzése, falun otthon ő dagasztotta a kenyeret, azután
kosárban ruhával letakarva elvitték a szomszéd faluban élő pékhez, s
hozták haza az illatos, ropogósra sült héjú, finom kenyereket. Később
már csak a boltokban juthattunk hozzá ehhez a megbecsült finomsághoz,
nagyon vigyáztunk, hogy minden morzsája meglegyen, a kiszáradt
összedarabolt karéjokat megdaráltuk, s a magunk készítette
zsemlemorzsával készült rántott húsnál, később panírozott zöldségeknél
nem volt finomabb, de még a disznóöléseknél is hasznát vehettük, alig
ment veszendőbe maradék nálunk. Okosan, kellő tapasztalattal mindent
fel tudtunk használni. És sohasem betegedtünk meg a maradékoktól.
Kerültük a közétkeztetést, amit lehetett, otthon állítottunk elő. Néha
persze kényszerből ettünk menzán is, de ha a rokonoknál disznóvágás
volt, mindig kaptunk annyi kóstolót, hogy a legszükségesebb zsír,
szalonna, kolbász, hurka mennyiség a miénkkel együtt rendelkezésre
állt, szinte egész évben.

Anyukám inkább otthon szorgoskodott, miután már nem tudott munkába
járni, s amikor apukám is rokkant lett, otthon dolgozgattak,
segítették egymást, jártak együtt orvoshoz. Édesapám 1991 februárjában
itt hagyott bennünket, még megtudhatta, hogy unokája készül erre a
szép világra jönni. Már nem élhette meg Lacikám születését, akkor halt
meg röviddel azelőtt, hogy rosszat sejtve a munkából a
busz-pályaudvarra siettem, s buszra ültem, hogy minél előbb Veszprémbe
érhessek. Időközben ugyanis elhagytam a szülői házat, férjhez mentem,
és Várpalotára költöztem, édesemék lakásából egy szép
bútorgarnitúrával hogy megalapozhassuk közös háztartásunkat férjemmel,
egy közösen vásárolt kis - téglaépületben lévő - első emeleti
lakásban. Anyuék akkor nagyon gyakran látogattak bennünket, rengeteg
ajándékkal, étellel, munkával segítettek bennünket, hogy nekünk alig
kellett ilyesmi háztartási dolgokra figyelni. Akkor én bejárós voltam,
a veszprémi nyomdába, férjem a helybeli bányavállalatnál volt jogi
előadó, később ügyvéd. Kisfiam megszületése után édesanyám még nagyon
sokat járt hozzánk, később ezek a látogatások elmaradoztak, megrendült
egészsége miatt. Nagyon fáj a gondolat, hogy munkám és az időközben
megszaporodott családom miatt keveset tudtam vele törődni, pedig ha a
szülések kapcsán, vagy mikor pici fiaim a kórházban betegeskedtek,
nála húzhattam meg magam, míg a kórházba mehettem látogatni vagy
szoptatni. Egyre gyérültek látogatásaim, míg megrázó hírt kaptam: egy
rokonunk, aki otthon gondozta, és a kórházban is befutott hozzá
egy-egy látogatásra, telefonon hívott, hogy édesem súlyos műtéten
esett át, látogassam meg, hogy elbúcsúzhassunk egymástól. Rettenetes
érzés fogott el... Férjemmel, anyósommal, az akkor még pici lánykámmal
bementünk a kórházba, s ott a betegágyánál a kezét még
megszoríthattam, megcsókolhattam. Nem voltam benne biztos, hogy
megismert bennünket, lassan végignézett rajtunk, valamit szólni akart,
de nem nagyon értettük, amit mondani próbált. Hazamentünk. És két
napra rá éjjel megcsörrent a telefonunk. A kezelőorvosa értesített,
hogy édesanyám meghalt.

Elment egy drága asszony. Egy élő csoda, egy harcos anya, egy dacos
istennő, aki teljes szívvel szeretni tudott, védőszárnyakat
kiterjeszteni a szerettei, az elesettek fölé, kedves, bájos
tanító néni, egy esendőnek tűnő, mégis szívós tündérlény...
Az Édesanyám...

2015. május 2. 

****************************

7. BEMUTATJUK TÓTH KATALIN  VERSEIT

ÉLETRAJZA

   Kedves Vendi! Most volt lehetőségem írni. 1950. 09. 22 születtem Budapesten. Két gyermek édesanyja vagyok, és van két szép unokám. Vas megyébe költöztünk már 30 éve. Tüdőasztmám van és a vidéki levegő ha nem is sokat, de segít rajtam.  Mivel önéletrajznak szántam, a versírást már kb. 10 éves korom óta gyakorlom, kisebb
nagyobb sikerrel. A legtöbb versem egyszerűségen alapszik, és az életem megélt dolgaiból. Ha időm engedi, már nyúlok a papír és a tollam után.  Köszönöm a lehetőséget, hogy verseimet megjeleníthetem a Magazinban. Aminek szívből örülök!  Üdvözletem:    Tóth Katalin Kata.         

.......................................

     

     Édesanyámhoz

Édesanyám olyan jó lenne most veled lenni, hozzád bújni átölelni.

Simogatnám arcodat, megfésülném hajadat.

Szép ruhádat rád adnám, és boldogan kacagnánk.

Olyan voltál betegen is, mint egy drága tündér, mindened fájt, de te nevettél.

Mutattad nekünk, hogy nincs nagy bajod, pedig érezted, hogy kevés a te napod.

Harminchat év amit kaptál, de a legjobb Édesanya voltál.

Ahogy múlnak felettem az évek, egyre jobban szeretlek téged.

Ha majd ott vársz, én átölellek, és a füledbe súgom, mennyire szeretlek.

  ...................................

     Aranykemence.

Aki ma koldus, az lehet holnap gazdag, és a szegénységből búzát arathat.
Lehet szép kenyere aranykemencéje, de szíve mélyén ott van szegénysége.
És aki gazdag, az lehet holnap szegény,gazdaságából nem marad már kenyér.
Összeborul annak aranykemencéje, s a szíve mélyén marad
szegénysége.

..........................................

Tükör

Ha tükörbe nézel, mond mit akarsz látni?
Szemeden keresztül a lelkedet csodálni?
Vagy arcod nézed, keresed a szépet, mennyi kedves nyomot hagyott ott az élet.
Szemeid sarkában, a sok apró ráncot.
Szájad szegletétől mosoly ránca ered, te vagy a legvonzóbb mikor ezt viseled.
Arcod egy térkép,utadat mutatja, rajta van életed minden kis darabja.
Mond mit akarsz látni, ha tükörbe nézel?
Lelkednek békéjét keresd a kis redőkben.

****************************

8. HAZAI TÁJAKRÓL  -  NAGY VENDEL VERSEI

ÁLLOK AZ ÚTON

(Útszéli rapp)

Állok az úton,
Várom a csodát,
De nem jön más,
Csak a busz.
Sötétbe nézek,
Nem látlak téged,
Önmagad elől
Nincs hova fuss.
Az életképek
Örökre szépek
Illatos virággal
Tarka a rét.
Bárhova futsz is,
Ahova jutsz is
Mindenhol vár rád
Egy menedék.
Alatta szakadék.
Az élet egésze
Években nézve,
Napokban mérve
Csak töredék.
Bársonyos égen
Bárányok úsznak,
Szürke gomolyban
Szalad a nyáj.
Lassan fejedre,
Csendben, merengve,
Reáalkonyul
A homály.

2015.

 ..................................................

NAGY VENDEL: A SZÉPSÉG ARCAI

A Hold arca,
A Nap haja
Az égbolt,
S a tenger kékje.
Eltűnődöm ezen,
Ugyan,
Hol itt
Az ajándék?
Miket is  hoztatok bölcsőinkhez egykoron..
Összegyúrjuk az embert,
Mint az agyagot,
Egynemű masszává,
Egy kis víz,
Egy kis szén
S még néhány
Apró elem.
Ezüst is, arany is,
S gyémántnak karcos éle,
Mivel elégtételt vehetsz
Mások sérelmére
De mitől lesz Ember?
Mi az a szikra
Mi  gyújtja az életet,
Ami adja az agyban
Az értelnet.
Szívünkben vélt érzelmet?
A testnek a
Szobrászi szépséget.
S a szívnek  melegét..
Hiszen még
Azt sem tudjuk
Miből lesz a méz?
Hanolit látom
Sárga kabátban,
Szélfutta szőke hajával,
Vonat ajtajában,
Mikor lassított a szerelvény
Az állomáson
Őszintén hittem, hogy
Miattam jött vissza,
Álom és szerelem vonatán.
De vannak még
Szögletes tárcsás
Vasutasok is.
Sétálunk délben
A kekszes háznál,
Hol Petőfi Sándor
Bandukolt egykoron.
S felolvastam verseimet szobájában,
Lefolytak a hűvös falakon,
Egy nyári alkonyon.
Azt hittem akkor
Mindig is így marad ez
De az idő
S  a sorsom
Messzire elszelelt.
Kavargó szélfi
Gúnyosan kinevet.
Kacagva figyel.
Sebesen vágtat
A beteljesületlen vágy
Sajgó sebeivel.
Hanoli lelkem
Sorsod megírta
Már a történelem.
Helena  Ziriny, és
Szép Heléna
Szomorú szerelme,
Szomorú élete,
Lelki fegyelme.
Búsan búgó barna hangod
Bársonyosan cseng,
Mindig fülemben zeng,
S mint ahogy a
Sárga löszfalak közt
Záporvályta úton
Reszketve féltünk a
Mély meredélytől,
Egymás kezét fogva
Bágyadt szédüléssel
Szabadultunk a mélységtől.
Úgy bontakoztunk a
Gyermeki ölelésből.
Kínáltuk egymásnak a
Forrás hűs vizét tenyerünkből,
Élvezve éltető ízét.
S mint lélekgyilkos
Ki megbánta tettét,
Úgy várom az estét
Mivel a hűvös alkonyat
Már eljött rég,
Mindjárt itt a sötétség.
Tanítóként
Más gyerekén kiélni
Az elemi ösztönt
A szülői vágy
Mint alvó vulkán,
Néha kitör,
S jó ,hogy álmunkban
Nincs homlokunkra írva,
Hogy miről álmodunk.
De a forró hamu
Lassan kihuny.
Az azért végzetes dolog,
Ha odáig eljutok:
Állatot, és embert
Nevelni nem tudok.
Egy remény fűt még
Ha végleg elbukom,
Testem a földben lakik majd,
De Szíved az otthonom.
Ahol reám borulnak
A Szépség arcai.

2012.

 .........................................................

NAGY VENDEL: VAKABLAK

Ablakom kitárom 

Belecsapok lantomnak húrjába,

S rácsodálkozom

E csodás világra.

Ott állok az ég alatt

Rongyos nagykabátban

A hőgutában

Mert hűssöt tart nyáron

Télen meleget ád..

Nem törődöm én az 

Írott, síratlan szabályt,

Széttárt karral az ég felé kiáltok,

Egy rövid imát,

Te Isten..

S semmit nem látok

A vakablak előtt állva

Menjetek félre előlem

Ne vessetek elébem gátat,

Had induljak utamra.

Megtapasztalni e

Cudar világot.

2015.  aug.  27.

****************************

9. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

MAGYARINÉ ELEK ANDREA

 Ars Poetica:

„Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,

A kincs, amiért porig égtem” 

A telefon csörgésére ébredt. A déli nap betűzött a szobába a vékony, barna függönyön keresztül, és Anna hirtelen nem tudta, hol van. Álmában messze járt, egy biztonságosabb, jobb világban. Szinte minden alkalommal erről a világról álmodott. Egy ideig nézte a kezében a telefont és nem tudta, mit kell vele csinálnia. Aztán, ahogy kezdett elmúlni az álom hatása, felfogta, hogy egy ismeretlen szám hívja. Első gondolata a bosszankodás volt. Reggel ért haza egy húsz órás éjszakás műszakból. Hagyja őt békén mindenki, főleg, hogy nemsokára mennie kell vissza. Aztán eszébe jutott, hogy mi van, ha valamelyik diákjának a szülei keresik és valami baj van. Mindegy, neki is joga van a pihenéshez. A telefon viszont kitartóan csörgött és kiűzte az álmot a szeméből. Végül csak fölvette.
- Igen?
A férfihang angolul szólalt meg, de az ő nevét mondta. Anna önkéntelenül és kicsit csodálkozva angolra váltott.
- Igen, én vagyok.
- Üdvözlöm. A nevem Jonathan Swayer, Christian Tell ügyvédje és végrendeletének végrehajtója vagyok. Lenne az ön számára egy ajánlatom. Illetve kettő, ha az elsőt visszautasítaná.

Magyariné Elek andrea

Anna felült az ágyon és a feje egyszerre volt üres és tele gondolatokkal. Christian Tell? A Krónikás fia? Igen, olvasta a halálhírét, egy héttel ezelőtt, akkor is éjszakás volt és amikor a diákok már aludtak, ő meg megakadt legutóbbi története megírásában és kicsit netezgetett, véletlenül rábukkant a hírre, másnap pedig mindenhonnan ezt hallotta. De nem akarta elfogadni. Christian Tell volt az utolsó kapocs. Soha nem ismerte, de mégsem mert szembenézni a halálával. A férfi hangja térítette vissza a valóságba.
- Asszonyom, itt van még?
- Iiigen, persze.
- Nézze, nincs sok időm jelenleg, de a jövő héten elutazom önhöz. Mondjuk pénteken délelőtt találkozzunk valahol. Ön jobban ismeri a várost. Tud egy helyet?
- Van egy hely, amit jól ismerek. A neve Kikötő. A városban még ez a legkulturáltabb hely, amit megengedhetek magamnak.
- Nekem jó, találkozzunk ott. Jó lesz tizenegy óra?
- Rendben, várom önt. De odatalál?
- A társam igen jól eligazodik bármilyen ismeretlen helyen. – a férfi kissé elnevette magát, amitől az egész társalgás valóságosabbnak kezdett tűnni.
- Akkor jó. Én ott leszek.
- Nagyszerű, akkor jövő pénteken.
A férfi elköszönt és letette a telefont. Anna hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát, már hetek óta alig aludt, visszadőlt a párnára és próbált gondolkozni, de szinte azonnal elnyomta az álom.
Amikor felébredt, halványan mintha emlékezett volna egy beszélgetésre egy angol férfival, de már nem tudta eldönteni, nem álmodta-e. Az álmai mindig különösen valóságosak voltak, és erre a beszélgetésre is ilyen érzésekkel tudott visszaemlékezni. Főleg, mivel, ha a szigorú logikát nézzük, ez a beszélgetés nem is történhetett meg. Semmi esély nem volt rá. De nem ért rá sokat gondolkozni rajta, mennie kellett vissza a diákjaihoz, készülődnie kellett, megivott egy kávét, evett pár falatot, akármennyire hányingere is volt, mint mindig ilyenkor, és elindult.
A következő másfél hét gyorsan elrepült. Anna is dolgozott, a férje is dolgozott, a napi rutin és a napi feladatok elfeledtették Annával a telefonhívást, még a férjének sem szólt róla. Csütörtökön délután azonban, épp, amikor beért a munkahelyére, ismét megszólalt a telefonja. Ismeretlen szám.
- Igen?
- Jonathan Swayer vagyok, a múlt héten beszéltünk. – szólalt meg angolul egy férfihang. Anna hirtelen megdermedt. Akkor mégsem álmodta?
- Igen, emlékszem – válaszolta angolul.
- Csak azért hívom, hogy megérkezett a repülőnk, de ma még itt megszállunk. Holnap akkor áll még a találkozó? A Kikötőben?
- Persze. Tizenegykor.
- Igen. Nos, akkor a holnapi viszontlátásra!
- Minden jót.
Anna pár percig csak állt némán az épület előtt és annyi gondolat cikázott át egyszerre a fején, hogy egyiket sem tudta felfogni. Néhány diákja akkor érkezett vissza az iskolából, az ő zsivajuk és köszönéseik térítették magához. Este, amikor hazaért éjfél előtt, a férje már aludt, másnap reggel pedig még aludt, amikor neki már indulnia kellett, így megint nem tudtak beszélni. És ez egyébként sem lehet valóság, biztos csak a képzelete játszott vele.
Másnap már fél tizenegykor a Kikötőben volt, és ült az egyik asztalnál, várva, hogy bolondot csinál-e magából, vagy nem, el kell-e mennie pszichiáterhez, vagy nem. Tizenegykor pontosan belépett két férfi. Mindkettő fekete öltönyben volt, fehér ingben, fekete nyakkendővel, de csak az egyikükön állt jól ez a fajta öltözék. A másik, a szakállas valahogy… harcedzettebbnek tűnt annál, hogy ilyet viseljen. Ekkora baromságot! Harcedzett… Tényleg össze kéne szednie magát. A két férfi, az Öltönyös és a Harcedzett megálltak egy pillanatra, majd a Harcedzett Anna felé bökött az állával, mire mindketten megindultak felé. Anna felállt az asztal mellett és hirtelen nem tudta, mit csináljon. A Öltönyös komoly tekintettel, de kedves mosollyal lépett oda hozzá.
- Jó napot! Velem beszélt telefonon, én vagyok Swayer. Az úr itt velem Erim Clark.
- Jó napot uraim. Hogy őszinte legyek, még mindig nem értem, hogy miért vagyunk most itt.
- Szerintem üljünk le, Erim pedig hoz majd valamit inni. – Anna leült, Swayer pedig leült vele szemben.
- Milyen volt az útjuk?
- Egész jó, köszönöm. Rég nem jártam már ebben az országban.
- Már járt itt?
- Többször is, de legutóbb öt évvel ezelőtt. De jön is Erim. – a Harcedzett letette az italokat és leült Annával szemben. Swayer folytatta. – Szerintem térjünk is tárgyra, mert valószínűleg önt ez érdekli a legjobban. Mint már mondtam, Christian Tell ügyvédje vagyok, és engem ért az a szomorú megtiszteltetés, hogy a végakaratát végrehajtsam. Ő pedig önt nevezte meg jogutódjának. Ennyi röviden. Itt a végrendelet is és itt vannak a hivatalos okmányok. Még otthonról felvettem a kapcsolatot egy itteni fordítóirodával és hitelesített fordítást készíttettem mindenről. – Anna kezébe nyomta a papírokat, Anna pedig nem is tudta, mivel kezdje.
- Én ezt az egészet nem is értem. Ez valami átverés. Hol vannak a kamerák?
- Nincs itt semmiféle kamera. – Erim hangja mély volt és érces és kicsit ingerült.
- Bocsássanak meg, de szeretném felhívni a férjemet.
- Természetesen.
Anna felállt, kicsit odébb lépett és tárcsázta a számot. De ezt most hogy mondja el neki? Igazából még benne sem állt össze a kép, de ha valaki, akkor a férje meg tudja állapítani, hogy valódiak-e az okiratok, és hitelesek-e.
- Szia, szívem. – hallotta a férje hangját a vonal túlsó feléről.
- Szia. Figyelj, tudom, hogy dolgozol, és tudom, hogy sok a munkád, de szeretném, ha most azonnal idejönnél a Kikötőbe. Történt valami és… nem is tudom.
- Szívem, nem tudok elmenni, azt várom, hogy a kolléganőm…
- Nem érdekel a kolléganőd. Nem érdekel, hogy mit gondolnak. Kirúgni nem fognak, de most ide kell jönnöd. Érted? Muszáj.
- Értsd már meg, hogy…
- Szívem, két angol fickó van itt és olyan dologról beszélnek nekem, amit nem tudok felfogni. Miattam jöttek ide. És jogászra van szükségem.
- Jól van, megpróbálok kimenni.
Anna letette a telefont, majd visszaült a két férfihoz.
- A férjem nemsokára itt lesz.
- Rendben.
Hogy miről is beszélgettek, amíg a férje meg nem érkezett, Anna nem tudta sem akkor, sem később. Zoltán ingerült arccal lépett be a nyitott kis udvarra, de egy pillanat alatt összekapta magát, amikor meglátta Annát. Anna felállt és elé sietett, majd az asztalhoz vezette.
- Uraim, hadd mutassam be a férjemet. Szívem, Ő itt Jonathan Swayer, ő pedig Erim Clark. Christian Tell végakarata miatt jöttek állításuk szerint. – majd halkabban hozzátette – De nem értem az egészet.
A férfiak kezet fogtak. Zoltánnak is átnyújtották az iratokat, aki megnézte, és nem talált bennük semmit, ami hamisításra utalna. Miközben vizsgálta a papírokat, Swayer elmondta, hogy ők is meglepődtek, amikor Christian Tell nem sokkal a halála előtt belevette Anna nevét a végrendeletbe.
- Én csak azt nem értem – szólalt meg Anna – hogy honnan tudott rólam egyáltalán. Soha nem találkoztunk, soha nem láthatott, nem is hallhatott rólam.
- Nos, én annyit tudok, hogy a kezébe került ez. – Swayer Clarkra nézett, aki elővett a zakózsebéből egy könyvet. Anna nem akart hinni a szemének. Az ő első novelláskötete volt az. Pár másodpercnyi csönd után Zoltán szólalt meg.
- Ez azért nem elég még. Ha jól látom le sincs fordítva, és kizárt, hogy Christian Tell tudott volna a mi nyelvünkön. Honnan tudott a feleségemről? Mit tudott róla? Maguk mit tudnak róla? – Zoltán hangja feszültséggel volt tele, de Anna tudta, hogy egyelőre ezt csak ő érzi.
- Ha jól olvastam a végrendelet szövegét, akkor „Nem azért, amit kiadott, hanem, amit másként sose fog.”
Anna hátradőlt a széken és csak nézett maga elé. Majd megszólalt:
- És honnan tudta, hogy mi az, amit nem adtam ki?
- Tőlem.
A hang a hátuk mögül jött, mély volt, zengő, és határozott. Anna és Zoltán egyszerre fordultak meg. A férfi hosszú fekete kabátban volt, fekete nadrág, fekete ing volt rajta. Anna keze a pohárral félúton megállt, majd lassan ereszkedni kezdett le. A férfi melléjük lépett, udvariasan biccentett, majd megkérdezte:
- Leülhetek önökhöz? – és Annára nézett. Anna bólintott, de amikor a férfi leült, az asszony a férjére nézett, és elnevette magát. Nevetésében nem vidámság volt, hanem önfeledt téboly.
- Ő ugye nem az, akinek hiszem? – mondta végül szárazan. – Mi ez a játék? Mit akarnak tőlem?
- Az vagyok, akinek gondol.
- Akkor maga egy kitalált alak és ha én látom magát, akkor megbolondultam. – Anna meglepetten észlelte, hogy dühös. Ez volt a legvalószínűtlenebb érzés, amit ebben a helyzetben el tudott képzelni. Pedig dühös volt. Dühös és csalódott és elkeseredett.
- Nem bolondult meg. – a fekete férfi higgadtan, valami különös méltósággal ült a széken és nézett Annáról Zoltánra, majd vissza Annára. – Csak elvesztek az emlékei. Elég régóta…
- Ha maga az, akinek hiszem – vágott közbe Anna – akkor hogyan látom? Hogyan beszélhetek magával? Hogyan lehet itt fizikai valójában? Nem. Maguk szórakoznak velem. Nem tudom, miért, ki akar bolondot csinálni belőlem, de ebből elég volt. – Anna felállt és elindult kifelé.
- Szívem, szerintem gyere vissza. – volt valami különös zengés Zoltán hangjában, ami arra késztette az asszonyt, hogy forduljon vissza.
- Kérem, üljön vissza. – Swayer résztvevő tekintettel nézett rá. – Ez egy hosszú beszélgetés lesz.
- Hozok valamit inni – állt fel Zoltán. – Ne kezdjék el nélkülem.
Bement a pulthoz, majd kis idő után egy üveg borral és öt pohárral tért vissza. Anna közben végig a fekete ruhást nézte. Ha ez az az ember, akinek gondolja, akkor ő már végképp nem ért semmit. Ez az ember volt az egyik lényeges szereplője az írásainak, benne volt az álmaiban és az álmai egy olyan világban játszódtak, ahol biztonságban érezte magát, és erről a világról szólt szinte minden, általa fontosnak tartott írása. Kitöltötte a tudatát, a sejtjeiben érezte azt a világot, amit az írásaiban megjelenített, amit szeretett volna, ha létezik, és ha ő ott élhet, de ez nyilvánvalóan képtelenség. Amikor a férje visszaült mellé, Anna kihúzta magát, nyugalmat erőltetett magára és a fekete ember szemébe nézett.
- Magyarázatot várok. – a hangja határozottabb volt, mint akarta, és érezte, hogy Zoltán megrezzen mellette és egy töredékpillanatra elkapta a tekintetét. A férje szemében csodálkozás volt és tisztelet, és elismerés, ahogy Annára nézett. Nem szokta meg ezt a hangnemet a feleségétől, nem tudta, hogy így is tud beszélni. A fekete ember azonban könnyedén bólintott.
- Megpróbálom röviden összefoglalni a lényeget, bár nem könnyű. Az ön világa létezik. Azaz pontosabban ön és a férje onnan jöttek. Csak elfelejtették, mert valaki beleavatkozott az emlékeikbe, de önben annyira erős volt a honvágy, hogy előjött az álmaiban és megjelent az írásaiban.
- És hogy kerültünk ide?
- Feladatot kaptak, amelynek során át kellett lépni ebbe a világba. Itt megtámadták és elfogták önöket és hamis emlékeket ültettek az agyukba.
- És ezt el is kellene hinnem?
- Ez történt.
- Ugyan. Hogyan ültettek hamis emléket? Felvágták a fejem és kicseréltek benne pár sejtet?
- Tudja jól, hogy hogyan. – a fekete férfi hangja mélyebb lett és hosszan Anna szemébe nézett. Anna lehajtotta a fejét és harcolt. Szíve mélyén érezte, hogy ezt akarná, tudta, hogy ez a világ, amiben él, nem az ő világa, itt ő nem érzi jól magát, de amíg írt, elmenekülhetett innen. De az esze tiltakozott ellene. Ha valóban abból a világból jöttek volna, akkor valóban lehetséges lenne az ilyesmi. De az a világ csak egy leírt fantázia! Hiszen minden leírt történet új univerzumot nyit meg, felszakítja a valóság szövetét és kibővíti, és mindenki annyi világban él, ahány történetet elolvasott, minden végigolvasott könyv gazdagítja, bölcsebbé teszi a lelket. Anna a férjére nézett és azt látta, hogy Zoltán fenntartásokkal ugyan, de hisz nekik. Sokáig beszélgettek még, és amit a fekete ember elmondott, valóságosnak tűnt, amikor az általa leírt világ szemszögéből nézte. Aztán rájött, mi zavarja.
- Ez rendben is lenne, de hogyan talált meg minket? Azt az írásomat, amiből erre rájöhetett volna, nem adhattam ki, éppen Christian Tell miatt. Senki nem olvasta, csak a férjem, aki maga is aktívan részt vett benne. Senki más nem tudta.
- De ön leírta. És az írott szónak hatalma van. Ez az erő hívott engem, csak ebben a világban nehezebben boldogulok. Jöjjenek velem. Megmutatok mindent. Odaát van az önök otthona.
- És hogy megyünk oda?
- Úgy, ahogy máskor is.
- Meg kell halnunk hozzá?
- Senki nem fog meghalni. Vannak átjárók.
- Menjünk. – szólalt meg Zoltán hirtelen.
- Rendben, de még valami. – Anna még mindig nem értett valamit. – Swayer úr azzal keresett meg, hogy két ajánlata van a számomra.
- Igen. – az Öltönyös elmosolyodott. – Az egyik, hogy hazamennek oda, ahová igazából tartoznak. Ha pedig ezt nem vállalják, akkor az általam említett hagyaték a második ajánlatom.
- Értem. És ha én nem akarok élni azzal a lehetőséggel?
- Megoldom. – Swayer most is mosolygott, de mosolya már nem az a jóindulatú, türelmes mosoly volt, hanem halvány, a bölcsek és beavatottak mosolya. Anna bólintott. – Induljunk. – és megfogta a férje kezét.
A közeli parkba mentek, a kis tóhoz. A kőhíd íve ezüstösen csillant meg a közben már magasan járó telihold fényében. A fekete ember előrement és valami port szórt a híd legmagasabb pontjára. Tett egy fura mozdulatot, mire egy ezüstös fátyol emelkedett fel a porból, és függőlegesen kör alakot formált a híd közepén. Olyan volt, mintha folyékony ezüst csillogna. A fekete ruhás Annáékra nézett, majd amikor látta, hogy mindketten elszánták magukat, az átjáróra mutatott. Anna és Zoltán összenéztek, majd egyszerre léptek bele a csillogásba. A következő pillanatban napsütötte tisztáson álltak, a távolban egy vár emelkedett magasan a sziklák fölé, és már emlékeztek mindenre, ami történt velük, és tudták, hogy nem ez a világ volt képzelet, hanem a másik, és a fekete ruhás ember ébresztette fel őket hosszú, lidérces álmukból.
Az átjáró túlsó oldalán az Öltönyös és a Harcedzett csak összenéztek. Az Öltönyös bólintott, és mindketten elindultak vissza a parkból.
Másnap egy korán munkába igyekvő nő egy fiatal féri és nő holttestét találta meg a helyi park kis tavának hídján, pontosan a híd legmagasabb pontján. Mindkettőjük arckifejezésén derű és nyugalom áradt szét.

****************************

10. AUSZTRÁLIÁBÓL JELENTKEZEM

ILOSVAY GUSZTÁV SOROZATA

HANGOS VERS AZ AUGUSZTUSI ÜNNEP FÉNYÉBEN

NAGY VENDEL:  ÜNNEP  - ILOSVAY GUSZTÁV TOLMÁCSOLÁSÁBAN

 Ide katt.: https://www.youtube.com/watch?v=r7FNYxzo7bs&feature=youtu.be 

S itt egy másik változat..
https://www.youtube.com/watch?v=NzNbmqQ8IV4&feature=youtu.be

 .................................................

Ilosvay Guszti

Kevés olyan helye van a világnak, ahol ne élnének magyarok.
Bemutatunk egy riportot, a Földgömb két ellentétes féltekén élő nagyvilági embertől, Kanadától Ausztráliáig elhallatszik a rádió hangja.

Ilosvay Gusztáv  Dancs Rózsa írónővel beszélget..

Ide katt.: https://www.youtube.com/watch?v=ONfohj1tyac&feature=youtu.be

 .............................................

AKI BEÜTI A YouTube-on A NAGY VENDEL NEVET,  RÁTALÁL A HANGOS VERSEKRE, ÉS A RÁDIÓ RIPORTOKRA..

ILLUSZTRÁCIOKÉNT ÁLLJON ITT EGYPÁR LINK.  JÓ HALLGATÁST..

Ide katt.:

 Anyánk

https://www.youtube.com/watch?v=dtjzNW7o8Eo&feature=youtu.be

 Nagy Vendel pécsi riport

https://www.youtube.com/watch?v=D0SChVZUabQ&feature=youtu.be

 Nem így sárga, hanem így sárga

https://www.youtube.com/watch?v=GqtEDx3O-d4&feature=youtu.be

****************************

11. BEMUTATKOZÁS - ZSIGAI KLÁRA VERSEI..

ÉLETRAJZ

  

 Zsigai Klára vagyok, végzettségemet tekintve közgazdász- logisztikus. Győrben születtem, 1953-ban, Vízöntő havában, és jelenleg is Győrben élek.  Magatehetetlen, béna szüleimet évtizedeken keresztül ápoltam, Szüleim halála után tanultam tovább, hogy sorsomért, jövőmért tehessek, így, 51 éves koromban államvizsgáztam, diplomát szereztem.

Szeretem mindenben a természetességet. Gondolkodásban, és tettekben is. Őszinteséget, melyet adok, mástól is elvárom. Pozitívan közelítek meg személyeket, és dolgokat. Segítek bajbajutott, és engemet megkérő embertársaimnak. Előttem nincs lehetetlen, azt a szót, hogy nem tudom, nem akarom, úgysem sikerül, nem ismerem! 
Az irodalom szeretete gyermekkorom óta végigkísérte utamat kisebb-nagyobb megszakításokkal. Később megérintett az alkotás varázsa. Versekbe foglalható gondolatok, remények, vágyak lehetősége.
Szeretek verseket írni a szeretetről, szerelemről, de írok keményebb hangú, országomat, hazámat féltő, és védelmező verseket is. Tudok dacos is lenni, végsőkig harcolok az igazság oldalán, és egyetlen barátot viszont soha nem hagynék bajban magára! Lelkemben a békét, és a szeretet hordozom.

Az élet nagy harcossá nevelt.  Szüleim halála után egyetlen otthonomat vették el, így az elhíresült lakásügyem miatt (a jogi útvesztőben és erkölcsi buktatóiban elveszett az igazság) küzdő szellememet ismervén Győr város nevét is nevemhez csatolják ma már az olvasók hazánkban, és határainkon túl is, így verseim Zsigai Klára és Győri Zsigai Klára néven is megtalálhatók.
Több irodalmi portálon publikáló, jegyzett költő vagyok. Verseim, írásaim rendszerességgel jelennek meg hazánkban, határainkon túl, internetes lapokban, kiadványokban, hangzó anyagban, DVD, és több éve nyomtatott formában, Antológiákban, továbbá szülővárosom, Győr város ”Kisalföld” napilapjában is.
Örömmel tölt el, hogy a 2010 Pécs Európa Kulturális Fővárosa művészeti csapatának (Civilek Nevezetes Kulturális Eseményei) program CINKE csapatnak alapító tagjai között vagyok, és verseim már több éven keresztül megjelentek a CINKE fészek Antológiában is, melyet a világ több táján ismerik, olvassák, és keresik.
Fontosnak tartom, hogy a költők kiállásukkal, tisztaságukkal, őszinteségükkel segítő kezet nyújtsanak. Ebben a költészet és a művészet nagy, széles teret ad. Belefér ebbe a közvetítésbe a bölcsesség, szenvedély, kegyelem, megbocsátás, nemzedékek újjászületésének kapunyitása, melyet a szeretet vezérel.
„Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.” (Victor Hugo)
Írásaimmal, verseimmel adni szeretnék, egyszerű szavakkal, egyszerű érzéseket olvasóim számára, szeretetről, szerelemről, barátságról, elmúlásról, és érzéseimről.
Csokrokba kötött vers-virágaim színesek. Vannak benne illatos, bársony szirmú rózsák, és útszéli poros virágok, melynek lelke van.  Vallom, hogy az út porában is megtalálhatók a kincsek, de azokat meg kell látni, és értük a földig kell lehajolni.
Be kell, valljam, vannak töviseim is, melyek fájón megszúrtak, sebek kiforrtak, így hegedtek be, ma is fájnak, és vannak:
 - Versekbe rejtet halk imák, szeretet ereje,
 - Harc, az Élet küzdőterén,
 - Elvetélt könnyek!(tehetetlenség, de nem beletörődés könnyei)
 - Fohász a jelenért, és a jövőért.
Életem során megfogalmazódott bennem, és egyben a hitvallásom is:

Aki nem tud kérni, nem tud megköszönni, és ha tévedett, vagy vétett, azt mondani,
 bocsánat, hogyan tehetem jóvá? Annak még van mit tanulnia!
Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni! Elfogadni, pedig csak azt lehet,
amit úgy adnak!
Vers csokraimból megosztanék egy pár versemet, melyet sok szeretettel küldök.

Zsigai Klára: Boldogság

Mi hiányzik? Számtalan gondolat késztet,
Kínzó érzések- élet adta receptek,
Napfényes utak, mosolyokat keresnek,
Langyos pocsolyákba nem süppednek bele.

Boldogok, kik tudnak magukon nevetni,
Kapuk kilincsét fogva küszöbét lépni.
Kik nem félnek önzetlen odaadástól,
Szeretet, hit, határok gondolatától.

Boldogok, kik mentségeket nem keresnek,
Szenvedélyek izzásai égig emelnek.
Szépet naivan meglátják út porában,
Szeretet magját hintik szerte világban.

Boldogok a Bölcsek, hegyen látnak át,
Lélek böjtjét poklok-poklát megjárták már,
Elmélyült gondolkodásra szólít a kor,
Derű boldogság várja odaát valahol.
Mi hiányzik? Számtalan gondolat késztet,
Hogy lehet felhőtlenül boldogan élnem...
Szavakba nem vágva, csak bölcsen hallgatni,
Szeretőn két kézzel önzetlenül adni.

Nem kell elvárás, megfelelés....csak érzés,
Virrasztott elme, fojtó köd el ne érjen!
Szívekbe szúrt csillag fénye ne éghessen
A rácsok nélküli szivárvány éltessen!

Boldogok, kik szorongó éj nélkül élnek
Lemenő Nap csendes fényébe nézhetnek
Mosolyogva, adnak, meglátnak, éreznek
Boldogság, szeretet járvány tiszta fénye.

 …………………………….

Könnyek üzenete

(Szülővárosomnak)

Még most sem tudod: ki, és milyen vagyok,
Ítéletet, mégis mondtál felettem, - egy életre!
Még most sem tudod: hogy van szívem,
Tudom, mit jelent: tisztelet, alázat, megbocsátás,
Hazaszeretet.
Érző szív dobog bennem.
Őszinte, igaz szót,
Mindig előnybe helyeztem!

Ha tévedtem, soha nem szégyelltem
Bocsánatot kérni,
Tudtam pontosan, mennyire tud fájni,
Mit jelent másik oldalon álló vétlennek megélni.
Bántani most sem akarlak, de a szó elszáll.
Ha eddig látni sem akartál, meg sem hallgattál,
Így tisztelettel elmondom:
Ember maradok, akkor is,
Ha szemedben,
A másik oldalhoz tartozom!

Soha nem akartad tudni, látni, hogy ki vagyok!
Asztalhoz sem engedtél ülni.
Én magamban, egyes- egyedül, - Ti százan ellenem!
Bosszú virágát soha nem dédelgettem.
Nekem csak a tüskéset, és mindig mással adattad,
S bár bűnöm nem volt soha,
tudnod kell azt is, - Nem nekem volt az!
Szégyenkeznem sem nekem kell soha!

Igazság fáj, ha nincs belátás, jóvá tétel.
Feledni, túlélni, nehéz,
Kinek látni, tenni kellett volna ellene,
Falazták a múltat,- összezárva építették a jövőt.
Így az erkölcstelen harcból már csak
A becsületem maradt!

Szememben könny,- Te, Büszkének vallod magad!
Hontalanná tettél - Erkölcs, arc nélkül jár.
Már nem kérek, oly sokszor megtettem,
Akkor sem, ha nagyon fáj.
Vérző sebeimmel magamra hagytál,
Egyetlen Szülővárosom,
Egyetlen Hazám!

................................................. 

Zsigai Klára: Kegyetlen zord időben

Szememből kiolvastad bánatom,
Mit ajkam mondani sem mert,
Igaz barátom lettél,
Kegyetlen zord időben.
Érzed, mikor repülj felém,
Angyalként vállamra szállsz,
Szíved aranyból van,
Bánatom elűzöd,
Néha hiszem öröm is vár.
Lelkem sok korbácsütést túlélt,
Törvény adta gátat ki tépi szét?
Boldogság-bánat könnye már egy,
Reménysugár melyet Te ültettél el.
Mi jöhet még, ha nincs kegyelem?
Ha nem az igazság győz!
Megvédeni, hogy ne fájjon ki fog?
Boldogság egyszer rám találjon.
Ha két szemem könnybe úszik,
Ha nem lesz, hová fejem lehajtsam,
Nem akarok gondolni a múltra,
Emlékezni arra mi rossz volt fájt,
Küzdeni sem lesz erőm már,
Élni karok, és menni tovább.
Az élet még veled is mostoha,
Lelkemet meleg hatja át,
Köszönöm, hogy vagy,
Hogy rám találtál,
Szememből kiolvastad,
Mit ajkam mondani sem mert,
Igaz barátom lettél,
Kegyetlen zord időben.

……………………………….. 

Zsigai Klára: Árnyék a fényben

Szikrázik a tél
csipkés jégvirágok nyílnak
sóhajok éjszakája hontalan
fagyos ágak hitet tőrrel szúrnak
szenvedés és gyász
árnyék vetül a fényben
könny szökik, ég, kék színében

hullámok érik ködös magányt
holnaptól féltve élni a mát
szakadék szélén halad az út
félőn nehogy belecsússz,
hant lehet rögös fagyos
visszhangtól fájón koppanós

Konkoly került búza közé
hajszál gyökerét senki ne tépje
éledő magvak sorvadnak
marokba szorultak öklök
torzult lelkek vad áradása
aratáskor égjen konkolynak lángja

disszonáns a dallam hamis a szó
ködvilág árva csendje betakar,
erőszak sebei mélyek
lélegzek még élek
sötét nyirkos éjben

remények tiszta ölelések
örökké létezek
ködöt lehel most utolsó szó:
Fények gyúljatok
őszinte hangok
még utoljára
torok szakadásig
szóljatok!

……………………… 

Zsigai Klára: Ki a sors kegyeltje?

Játssz a gondolattal!
Világosság győzne, kívánnád,
minden terved csak fénybe,
eltaposva minden ellen menjen,
Ki a sors kegyeltje?
Ki gazdag, tán földönfutó,
kit sújt,
vagy tenyerén hord,
akár messze ható sors ereje,
kinek érte tennie nem kell,
kívánnád, csak a fény
világosság győzzön,
szívedben is azt éreznéd
örökké önzőn?

Fény- sötétség
Öröm-bánat,
Jó- rossz,
Gazdag-szegény,
Nem folytatom,
ebből ennyi is elég !

Meglátod az út porát,
abban a kincset,
mi másnak nem érték,
hópehely gyönyörű csipkéjét,
réten kis bogár menekülését,
meghallod a kimondatlan szót,
az elnyelt keserű könnyeket
szívedben átérzed?
Tudsz szívből örülni, adni
nem csak sorra
kérés nélkül venni,
követelni?

Önpusztító indulatok
képzelet, féktelen impulzus
áradattal szembe haladnál
erővel- letaposva mindent
győzelemér előre?
Neked lehet ez a cél,
kinél nem mérce a pénz,
örömöt követheti bánat,
mohó, kapzsi, öntelt, anyagias
világ- torz lelkek mormoló imája.

Látnod kell az égből korom leheletét,
Földünkre szüntelen visszahulló
kegyetlen bűnök végzetét!

……………………………. 

Zsigai Klára: Élet csónakjában

(Dr. Csókay Andrásnak)

Ha meginog élet csónakja, elfogy a lélegzet,
Lelkekre árnyak hullnak, felhők tornyosulnak.
Reszkető kéz még remél, bátorság lábakba száll,
Akkor kell, az igaz, hű Barát!

Láttál már: éledő rügyet, boldognak induló életet,
odvas, öreg fákat, kerékbetört sorsokat,
Nemzetre, gyermekre hulló könnyeket.
Szemekben boldogságot, hitbe vetett csodát.

Búcsúszót már kimondani nem tudót,
tehetetlenség keserű záporát.
S hogy a halál is lehet jó barát,
Magányban elvetélt sors még az égbe kiált!

Oly kegyetlen a világ, ajtók sorra csukódnak.
Ki gyújt fényt az értelemnek?
Ki tehet ellene?
Mindennapos iszonyatok országának,
utolsó szenvedés hideg verítékét ki töröli le?

Csak az látja, ki érzi, mit felhő eltakar.
Lelkekbe erőt adsz, hitet teremtesz.
Tetted, szereteted mindent elmond.
Utolsó reményt égből lehozod.
Velünk lélegzel.

 Hangzó anyag formájában is mellékelve:
• Előadó: Kováts Péter (skorpio)

…………………………

Zsigai Klára: Ha akarod

Ha akarod, most veled álmodok,
Szavaimmal megnyugtatlak,
Ami fájt, már soha ne fájjon.

Ha akarod, most elvarázsollak,
Koronaként kúszó fényben,
Testemmel lelked melegítem.

Ha akarod, karomba ringatlak,
Szívemhez hajtom fejedet,
Érezhessem lüktető sejtjeidet.

Ha akarod, szótlanul nézlek,
Gondokat távol, messze tartom,
Lágy szellőből szivárvánnyá válok.

Ha akarod, őrzöm féltett álmod,
Napsugár szirmokkal melegítelek,
Ha meglátsz, szemed káprázzon.

Ha akarod, karom feléd nyújtom,
Szívem fényét szórja mindörökké,
Ha nem bánod féltett Kincsem
Előadó: Bartalovics Zoltán (prayer) 

………………………………. 

 Zsigai Klára: Álomba ringatva

Elült szívemben a csend,
édes álomba ringatom magamat,
hold csipkés ruháját nézem,
gondolatok szőnek most álmokat.
Tudatlan magvak magányos cserjék
égig érnek a fák,
lépések botorkálnak sötét éjben,
megfakult fáradt levelek, koppannak,
sóhajok éj csendjében,
némán felszakadnak.
Tenger homokjába rajzolom jövőt
ujjaimmal kártyaként, szétterítem,
formálom, megfestem vágyam,
lágyan hullámzó tengert,
vörösen izzó Napot,
vad erővel széttépő zuhatagot,
virágok bársonyruháját tarka réten,
lelkemben örök békét
és Téged! 

****************************

12. PÉCSI SZONETTEK

VÁRKONYI JUDIT  VERSEI

SZÍVBŐL ÜDVÖZÖLJÜK SZERZŐINK KÖZÖTT JUDITOT, A PÉCSI CINKE FÉSZEK EGYIK JELES ALKOTÓJÁT!

Várkonyi Judit : Marionett bábuk

Fafaragott lény zsinóron rángatva,

keze, a lába mozgatásra rándul,

egészen közel húzva, majd eltolva,

amerre a játékmester irányul.

 Azt hiszik, nincs szíve az élő fának,

hogy tudata  csak feladatra hárul,

s hogy báb szemekből könnyek maszatolnak,

nem veszik észre a sorokban hátul.

 Rajta hát, induljon az előadás!

A cirkusz a publikumra alapoz,

cél a színvonalas szórakoztatás…

 Már szívedet is egy dróton cibálod,

- marionettek sorsa odaadás-

mégsem adod fel dédelgetett álmod!

………………………………. 

Várkonyi Judit: Lélekhúrokon…

Csendesedem lassan, nem ringat senki.

Álmom hagyom tovaszállni a széllel,

engedek mindenkit messzire menni,

szavaim nem látom el bántó éllel.

Kiradíroznám magam a világból,

mintha soha nem is léteztem volna…

Gyermekem, s a rég letűnt ifjúságom

keresném,  mára szétfolyt habos torta.

Megfagyott gondok ülnek agyam ágán,

magányom is vonszol, megfog s kézen húz.

Csöndesednek dalaim is nemsoká,

mély fájdalmat hegedül a lélekhúr.

Hová repült el szárnyain az öröm?                                  

Érintéseket őrzök még bőrömön…

………………………….. 

Várkonyi Judit: Porba hullt remények

Azt reméltem, ha küldelek sem mennél,

csak szorítanál, karodban marasztva,

s minden helyzetben engem követelnél,

fényességem bírnád Atlaszként tartva.

Abban bíztam, tán szerelmed a kenyér,

megetetnél, ha étvágyam elhagyna,

égő arcomon gyengéd, puha tenyér,

s csókod a hűs víz vértelen ajkamra.

Hitem csendben hallgat most Veled együtt,

félénk érzés odabent némán vacog.

Alig pislákol már a szerelem tűz,

Ijedten bújnak sarokba angyalok.

Jaj, még sincs semmi, mi mellőled elűz,

mivel Nélküled csak a „semmi” vagyok… 

****************************

13. VERSRŐL VERSRE

Mráz Erzsébet Irma: Ő NEM AKARNÁ...

Ő nem akarná,

hogy szomorú legyek,

letörölgetné

arcomról könnyemet.

Ő nem akarná,

hogy sírjak éjszaka,

azt, hogy szenvedjek,

nem akarná soha.

Nem akarná,

hogy feketét hordjak,

hogy a gyászban

összeomoljak.

Azt sem akarná,

hogy ennyire fájjon,

a könny, a bánat

a nyomomban járjon.

Csak azt szeretné,

hogy boldog legyek,

és őrizzem meg

az emlékeket.

Csak azt szeretné,

éljem az életem,

és ne bánkódjak

miatta sohasem.

Azt szeretné,

engedjem el, végre,

ha fáj nagyon,

nézzek fel az égre.

Ő megérzi,

tudja majd, hogy baj van,

megvigasztal,

velem lesz a bajban.

……………..................……..

CSOMOR HENRIETT: Szökik a fény

Hajnali erdőbe 

jöjj velem 

Kedvesem. 

Nézzük meg 

a napfelkeltét.

Vigyázz, még 

harmatos a fű, lábad

meg ne fázzon!

Látod, már szökik 

be a fény sűrű zöld

lombok közé. Szél hozta 

friss levegővel kéklő ibolya

illatát. Hadd szedjek

egy csokorral és 

adjam gyenge kezedbe!

Hallod a patak csobogását, 

ahogy megyünk lefelé,

egyre hömpölyög utánunk. 

Látod, amott egy őz

csorda halad megbújni

a hűvöst adó sűrűbe.

Üljünk le, s hallgassuk meg 

a csendet, mit mesél nekünk.

A reggel elvette a hajnal

csodáit. De maga az élet

itt rejtőzik a fák közt. 

2014.április 10.

..............................................

KOVÁCS JÓZSEF: Bakusz a testvérem

Ki Bakusznak nem barátja, 

Velem sincs jó szomszédságban,

Ki az Ő vérét nem issza,

Búval bélelt annak agya.

 

Ki testvéremet megveti,

Az életét sem szereti.

Mert aki Őt el nem hagyja,

Azért Ő életét adja.

Hisz ki csak a vizet issza,

Az igazat sosem vallja.

Már előre kigondolja,

Másokat be- hogy csaphatna.

Ne higgy a józan embernek,

Méreggel teli lelkének,

Nem híve a tisztességnek,

Megveti az értékeket.

  

De ki e vérrel szennyezve,

Igaz! Csak rövid időre,

Annak úgy nézhetsz szemébe,

Mint az igazság tükrébe.

Nem hiába e szent monda,

Mint már nagyapám is tudta,

Igaz, csak a gyermek hangja,

És a részeg ember szava.

.....................................................

SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI: Elmerengve…

Ahogy elmerengve a teli holdat nézed,

egy percre megáll benned az igazi élet.

Elmerengve a múltadba téved a szíved,

s feljajdul az életed valós, igaz képe.

Ott abba a percbe átlátsz a sűrű ködön,

ami eltakarta az életed képeit,

s fura fájdalom önti el a lelkedet,

mikor rádöbbensz, hogy te rontottál el mindent.

Szeretnél visszamenni egy percre a múltba,

hol javíthatnál egy mozdulattal az okon.

Mert nagyon elrontottál sajnos akkor mindent.

Magad és egypár életet zátonyra tettél,

még magadnak is hazudtad a valóságot.

Egyre becsaptál közbe, sorra másokat is,

s mindent fel is róttál az ő listájukra,

mert tudtad hazugsággal őket mérgezed meg.

Nem értetted a bajt, mit magad tettél velük,

hibás hazugsággal tégláztad az életet,

majd várat is építettél lassan belőlük,

s a túszokat a torony őrizte neked.

De az évek lassan elmentek feletted is,

s a vár lakói megunták minden bajod,

vágytak eljutni ők is a szebb, jobb életbe.

Most magadba állsz az életed ingoványán,

s remegnek egyre a lábaid alattad,

mert nem visznek előre már, csak állsz csendesen,

ahogy a lenyugvó nap is eltűnik közben.

Rádöbbensz most, hogy az elmúlás milyen lehet,

ha magányosan mindenkitől távolabb vagy.

Elveszettnek, érzed az egész életed,

mert nem figyeltél a szívbéli szeretettre,

ami a szárnyakat és boldog védőburkot,

megadva, szép életet adhatott volna át

................................................

ADAMECZ LÁSZLÓ:

 FALNI VÁGYOM SZÉP SZAVAK ÜZENETÉT…

/Szeretettel a Fészek – alkotóira gondolok/

 

Mint vártam olykor az érkező vonatot, 

úgy várom tőletek mit netre írtatok,

Csak az ismerős kedvest vártam érkezni,

mit írtatok, vágyom habzsolni, étkezni.

Mert van bizony, hogy éhezzük már a jó szót,

a szelíd vigaszt a bátorítót, álmodozót,

hallod a sok mondandót, sok üzenetet,

benne régen nem szól lelkedhez semmi sem.

Falni vágyom a szép szavak üzenetét,

az alkotó arcát, hangját  nem ismerém,

mégis benne van élete vágya a szóban,

tanít, vidít, tartást ad nekem a jóban.

Adamecz László

+36/70- 235- 2733

http://lelekmuzsikusok.googlepages.com

Tatabánya, Léleksegítő alapitvány

www.leleksegito.hu

****************************

14. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK

Szia Vendi!

Most több időm volt és sikerült egyben elolvasni a magazint. Mint

mindig, most is sokszínű volt, s most is figyeltél a dátumokra,

évfordulókra.

A megjelenést, a reklámot köszönöm szépen!

Remélem tudsz haladni a melegben a könyveddel és egészséged is bírja a

negyven fokot.

Szívesen olvastam volna azokból a kritikákból, melyeket említettél és

kissé negatívnak gondoltál. Azok nem publikusak?

Légy jó, alkoss továbbra is sokat és várjuk a következőt.

András

 ……….........

Mátyás Rita: a Megszólalok magazin képeinek leírása:

508.  lapszám

1. Lektori Salutem:

Az olvasókat üdvözlő bevezetője utáni képen Vendi  barátunk áll a szokott könyvespolca előtt.

2. E-könyvek bemutatója:

Erdősné Onda Marica egy zöld sövény előtt áll egy piros színű blúzban. Marica hosszú, göndör, gesztenyebarna hajú, kedves mosolyú, 30-35 év körüli teltkarcsú hölgy.

A következő képen Marica leguggol a fekete színű, Bogi nevű, vakvezető kutyájához, átölelve őt. Maricán fekete  dzsekis télikabát van, piros pulóverben, és napszemüveggel a  szemén, miközben a szél hátrafújja a haját.

3. Versek a nagyvilágból:

Az első vers ebben a rovatban Jártó Rózáé. Ő ötven körüli rövid, ősz hajú, kedves arcú, kedvesen mosolygó hölgy. Krém színű, steppelt bélésű télikabátban látható a fotón, kék színű, mintás sállal a nyakában.

Kovács József hatvan éves, piros pozsgás arcú, vidéki úriembernek néz ki, aki kedvesen mosolyog az olvasókra, ősz hajával szürke öltönyben sötétkék nyakkendőben.

Csomor Heni  rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben.

A szerkesztő úr Vendi verse mellett, Vendinek egy régebbi iskolában tartott érzékenyítő foglalkozáson készült fotója látható, ami valószínűleg egybeesett a karácsony időszakával, Hiszen az asztalon előtte  egy kis  piros, fémből készült karácsonyfa van, mellette egy piros gömb gyertya ég, egy kis ajándék csomagocska van még az asztalon Barátunk egy okker színű zakóban, fehér ,kigombolt nyakú ingben ül egy  feldíszített zöld színű iskolatábla előtt.

A következő kép az enyém a versem mellett. Kicsi szobámban készült a fotó rólam.Kerek arcú, rövid sötétbarna hajam, szemem van.Sejtelmesen mosolygok az olvasókra.Kékes- barnás ujjatlan felső van rajtam.

Lengyel Zsófi a fotóján még fiatal lánynak tűnik, de mivel olvastam, hogy a fia külföldre ment dolgozni, ez a kép minden bizonnyal már régi. Zsófi Szőke, vállig érő egyenes hajú hölgy, szemüveges, megnyerő mosolyú hölgy néz ránk a képről. Sötétkék ruhában egy kanapé előtt ül.

4. Novelláról novellára:

Jártó Róza novellája után, egy repülő, széttárt szárnyú, farktollú kék galamb látható alulról nézve az égbolt kékje alatt.

5. Regény folytatásokban:

Várkonyi Kitty csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.

A könyv első borítólapján egy hosszú vörös hajú nő van, vörös háttér előtt emlékeztet talán a tűzre, a háttérben egy gyermek kapaszkodik egy rácsba. a hátsó borítólap egyszerűen narancssárga és a könyv rövid tartalma látható.

6. Elmélkedéseim:

Régi ismerősünk Árvay Marika, Rövid, de dús világos barna hajú  hölgy fehér felsőben,átszellemült arckifejezéssel az arcán.

7. Életrajzok:

Bognár Papp Irén, egy ovális arcú, 45-50 éves, csinos, rövid, szőke hajú hölgy , aki kedvesen mosolyog ránk  lila felsőjében. A tanárnő, akiről ír: Mozsgainé Torkos Ildikó látható a következő képen. A hölgy a fotón  hatvan körülinek látszik. Megnyerő, kedves arca van, szőke, rövid haját hátrafésülve hordja. Fekete blúz, fekete gyöngysor, és fekete virágdísz van, a fehér  blézerének  kabáthajtókáján.

8. Házunk tája:

Ebben a rovatban nincs kép.

9. Bemutatjuk Elek Andreát:

Elek Andrea csinos, fiatal hölgy. Hosszú barna haja van. A képen kibontva hordja. Fekete bőrdzsekiben mosolyogva néz ránk a szemüvege mögül.

10. Ausztráliából jelentem:

Ilosvay Guszti A képen, egy rövid barna hajú negyvenes sovány szemüveges fiatalember  félmosollyal az arcán, fekete öltönyben, fekete csokornyakkendővel fehér ingben. A kezében mobil telefon van.

11. Reklámfelület:

Jenei András Vöröses barna hajú középkorú úriember, aki pipáját a kezében tartva, egy fekete világosszürke szabadidő ruhában néz az olvasóra a napszemüvege mögül. Kicsi bajusza és szakálla is van.

A következő kép a Triannita című könyvének első és hátsó borítóképe. A képen egy sötétzöld színű dombvidék egyik magaslati dombján álló középkori  vár látható. A hátoldalán természetesen, a rövid tartalma.

12. Arcképcsarnok:

Horenka Erika egy rózsaszínű terítővel leterített asztal mögött ül piros blézerben fehér blúzban, és az elmaradhatatlan napszemüvege a feje tetején. Szőke, hullámos haja a válla alá ér.Az asztalon vázában fehér nárciszok vannak.

A következő képen, Jenei András íjazni tanul vakon. A képen egy várfal előtt mutatják Andrásnak a helyes kéztartást az íj felhúzásánál.

Ezután  a fotón András  fekete lovagi lepelben áll egy havas hegycsúcs tetején.

13. Versről- versre:

Kovács József hatvan éves, piros pozsgás arcú, vidéki úriembernek néz ki, aki kedvesen mosolyog az olvasókra, ősz hajával szürke öltönyben sötétkék nyakkendőben.

Várkonyi Kitti csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van.  Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.

Wessely Gábor Keskeny arcú fiatalember a képen. Szőkésbarna hajú, kék szemű bajszos-szakállas férfi , vörös ingben, fekete nyakkendővel, és mellényben.

Adamecz Laci  széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes szemüvege mögül néz ránk.

14. Véleményem szerint:

Ennél a rovatnál nincs kép, amiről írhatnék!

15.Nyúlterápia:

Ez is egy képtelen rovat.

16. Mese:

A mese illusztrációs képe rajzolva van. Egy fa törzse látszik egy odúval, amiből egy mókus néz  ki. Vele szemben egy róka áll két lábon.Feljebb a törzsön egy macska, és egy madár látható.

17. Kritikusaimnak: Nagy Vendel eszmefuttatása

Itt sincs leírható kép!

18. Szerkesztői üzenetek:

Itt a vége, fuss el véle, megint elértünk a végére!Remélem, tudtam segíteni a képek vízualizásával kedves barátaim!

Szeretettel búcsúzok tőletek! Rita

 ......................................................

SÖR HELYETT  EGY KIS TEREMIN ZENE A JAVÁBÓL, ILLÉNYI KATICÁTÓL

EBBEN A NAGY MELEGBEN.

www.youtube.com/watch?v=Nfh6UuJuU-U

www.youtube.com/watch?v=sh4EQFVAE04

www.youtube.com/watch?v=sh4EQFVAE04

www.youtube.com/watch?v=lY7sXKGZl2w

www.youtube.com/watch?v=9Sy00Dx274I

Illényi Katica: "Amikor megszólal, a teremben szinte megáll a levegő"

Egy ismert és elismert művész találkozása egy ismeretlen hangszerrel. December 22-én a Kongresszusi Központban is theremin. Illényi Katicával beszélgettünk.

Hogyan találkozott és ismerkedett meg  a hangszerrel?

Amikor egy új darabot felveszek a repertoáromban, mindig megnézem különböző előadok interpretálásban a művet vagy számot.  Amikor Saint Saens: Állatok farsangja c. művéből a Hattyút kezdtem gyakorolni, találtam egy felvételt, amin egy idős hölgy mintha énekelt volna, de ahogy hallgattam és néztem, észrevettem, hogy ez mégsem ének lehet, bár nagyon hasonlít  a hangszín,  mert a két kezés mozgatta két antenna között egy doboz felett. Sok időbe telt amíg rájöttem, ez egy hangszer, amihez nem is ér hozzá a művész, és ez pedig a theremin.

Hogyan adódott a lehetőség a hangszer megszerzésére?

Itthon csak a "Csodák palotája"-ban láthatták az emberek, de hosszas kutatás után szerencsére Pesten egy  hangszerboltban felfedeztem egy kiállító darabot és ott kipróbálhattam a theremin-t, amit viszont nem lehetett megvásárolni, így végül aztán Amerikából rendeltem meg a hangszert.

Mi ösztönözte leginkább a theremin szerepeltetésére?

Alig vártam, hogy megmutathassam, iszonyúan inspirált az, hogy szinte senki sem ismeri itthon ezt a csodálatos hangszert. Nehéz volt titokban tartanom a nagy újdonságot.     Addig senki sem tudhatott róla, amíg meg nem tanultam játszani rajta olyan szinten, hogy tökéletesen bele tudjon simulni a koncertjeim repertoárjába.

Hogyan reagál a közönség a theremin szokatlan formájára és hangjára?

Amikor megszólal, a teremben szinte megáll a levegő..., hihetetlen látvány az, ahogy a hangokat a levegőben kell megtalálni anélkül, hogy megérinteném a hangszert. Először el sem hitték, hogy ez igaz. Azt suttogták egymás közt a közönség soraiban, hogy ez biztos csak valami trükk, talán valaki bejátssza a dallamot hátul a szimfonikus zenekarból, azt gondolták, ez valami varázslat, bűvészet, volt mindenféle feltételezés... de aztán felajánlottam, hogy fel lehet jönni, kipróbálni. Azóta sok koncertemen “játszottunk” együtt a hangszeren a nézőkkel, akik fel mertek jönni és  kipróbálták.

Milyen élményt jelent megismertetni ezt a  különleges hangszert a közönséggel?

Nagyon szeretem bemutatni, elmagyarázni, megismertetni a működési elvét, ez mindig egyfajta oktató része is a koncertjeimnek, melyet sok vicces példával illusztrálok, értem ezalatt azt, amikor egy Harley Davidson motor hangját imitálom, vagy a Hitchcock filmekből a kísérteties szellemek hangját utánozom, melyet az '50-es években valóban theremin-nel játszották a horror filmek hátborzongató jeleneteiben és persze mindezt még szemléletesebbé teszi, hogyha a közönségből  feljön valaki  a színpadra kipróbálni a theremin-t. Ez az a pillanat, ahonnan kezdve már mindenki elhiszi és belátja, hogy ez tényleg nem csalás és nem ámítás...

Mely műfajokhoz érzi leginkább közelállónak a theremin hangzást?

Nagyon szép a klasszikus zenében, itt megemlíteném a leghíresebb és legcsodálatosabban játszó theremin művésznő - Clara Rockmore nevét, ő volt a legszebben muzsikáló    theremin virtuóz akit előszöt láttam. Hihetetlenül lehet utánozni rajta az emberi énekhangot, így nagyszerű az opera műfajában, de ezen kívül minden létező zenében megvan a helye, legyen az jazz, kortárs, vagy bármilyen modern elektronikus zene, mely lehet akár teljesen elvont avantgard műfaj is...

Tudna-e különleges hangszert használó dalt ajánlani olvasóink figyelmébe?

A youtube-on megtalálható egy felvételem, a Volt egyszer egy vadnyugat c. filmből, melyet theremin-en játszom.  

Mikor láthatja a közönség legközelebb ezen a hangszeren játszani?

Adventi turném állomásai a Győri Filharmonikusokkal elsőként  Győr, majd Pécs, Sopron, Tatabánya és Veszprém  lesznek.

Budapesten a Kongresszusi Központban december 22-én a Győri Filharmonikusokkal, az Adventi koncertemen.

 [2014.12.14.]

Megosztom:  

Illényi Katica új hangszere

A hegedűvel lopta be magát az emberek szívébe, és most újabb, láthatatlan varázslatra készül az ismeretlen thereminnel.      

 Nagyon kevesen játszanak thereminen a világon, ugyanis nagyon nehéz megtanulni. Pusztán gesztusokkal lehet megszólaltatni, anélkül, hogy a zenész magát a hangszert megérintené. A hangok a hangszer két antennája közötti rádióhullámok megszakításával keletkeznek, a művész a levegőben fogja le a hangokat. Ezzel a hangszerrel hívták elő a Hitchcock-filmekben a borzongás hangjait, a Led Zeppelin ezt használta a lemezein, és ez volt Lenin kedvenc hangszere is.

A theremin a világ első térvezérlésű elektronikus hangszere, a szintetizátor elődje. Feltalálója, az élete végéig hithű kommunista Leon Theremin orosz tudós, akinek regényes életében összefonódott a művészet, a politika, a kémkedés és az árulás. 1924-ben szervezték be az orosz titkosszolgálatba, ő fejlesztette ki a máig használatos lehallgatókészülékek nagy részét, a robotrepülőgépek irányítóberendezéseit és számos más hadi- és kémtechnikai újdonságot. 1927-ben az orosz titkosszolgálat a hangszerrel propagandakörútra küldte Európa legnagyobb operaházaiba és koncerttermeibe, s mindenütt óriási sikert aratott. 1927-ben Clara Rockmore hegedűművésznő hívta meg New Yorkba, s néhány héten belül amerikai sztár lett. Lavinia Williams afroamericai táncosnővel kötött házasságát a KGB botrányosnak találta, s mivel a professzor nem volt hajlandó elválni, 1937-ben elrabolták, Moszkvában bíróság elé állították, és szibériai kényszermunkára ítélték, majd tizenhárom év után házi őrizetbe került. 94 éves korában térhetett vissza New Yorkba, Clara Rockmore-ral a Radio City Music Hallban adott közös koncertjük után egy nappal halt meg.

 Koncert a Müpában

Illényi Katica eddig két művel adott ízelítőt a különleges theremin zenéből a Győri Filharmonikusokkal közös koncertjein Pápán és Mosonmagyaróváron. Sokan nem hittek a szemüknek, volt, aki trükknek vélte,  amikor a művésznő a levegőben láthatatlan pontokat érintve szólaltatta meg Puccini Lauretta áriáját, amelyet Pápán egy kisfiú kezének irányításával játszott el. A  tomboló siker egyszerre szólt Illényi Katicának, a hihetetlen produkciónak és az éteri hangzásnak. A ritka hangszert 2014. január 4-én, újévi koncertjén a Müpában mutatja be a nagyközönségnek

 ..........................................

 Kedves Vendi!

csodálatosan szép ez a vers.

köszönöm, hogy beküldted a listára.

békés ünneplést és most már csapadékmentes hétvégét kívánok mindenkinek.

luca

 .................................................

AUSZTRÁLIÁBÓL JELENTKEZEM..

 2015. augusztus 18. 12:14  

Mivel tudnálak megvigasztalni . mosolyban derűben élni s az lenni aki vagy. Fel a fejjel pajtás Dolgok ha lassan is de változnak.. és az mindég hoz reményt...

Most egy kicsit lent vagy .......

Guszti..

 EGY ÜNNEPI VERS A GUSZTI RÁDIÓBÓL

 Ide katt..

www.nagyvendel.comxa.com/lejatsz.php?hang=unnep

..................................................

Szia Vendi.

Köszönöm szépen a huszadikai verset, sokadjára is nagyon tetszik.

Nem voltunk itthon, ezért csak most reagálok.

Köszönöm a magazinban való megjelenést is. Már többen kerestek meg levélben

a magazinodban olvasott írásaimmal kapcsolatban.

Remélem ez nem csak nekem, de neked is örömöt okoz, hiszen általad, a te

törekvésed és munkád által tágul a látókörünk, ismerjük meg egymás írásait,

lelki kincseit.

Továbbra is kívánok jó egészséget, sok türelmet és kitartást a magazin

szerkesztéséhez és várom újabb verseidet, elmélkedéseidet.

Szeretettel:

Marica

 ................................................

Kedves Vendi!

Meghatóan szép versed és az egész, ahogy meg lett komponálva. Köszönöm a magyar érzéseket, mely táplálása fontos mai világunkban.

Köszönöm, hogy megosztod velem sikereidet. Én most egy kicsit "hallgatok"

Baráti üdvözlettel Nóra

.....................................................

Vendikém ez a romantikus gyönyörű számot hallottam, hát kijött a könnyem.....Köszönöm.

Irénke

2015-08-18 10:10 GMT+02:00 Nagy Vendel <nagy.vendi@freemail.hu>:

https://www.youtube.com/watch?v=mWcSH0GrHAc&sns=f

.........................................................

Szia Vendi.

 Szenzációsan jó lett a haranggal és az énekkel. No meg persze a felolvasás

is jobb, ha sokat gyakorolják... igaz?

Köszönöm.

Szép napot kívánok  MARCUSKA..

https://www.youtube.com/watch?v=NzNbmqQ8IV4&feature=youtu.be

 ........................................................

Kedves Vendi!

Ritkán jutok el addig, hogy a magazinodba beleolvashassak.

Most is látom, ahogy mindig, amikor mégiscsak sikerül, hogy mit veszítek 

azzal, ha nem jut rá időm.

Ismerős, és ismeretlen nevek, és olyan versek, novellák, hogy a könnyeim 

folynak, vagy a nevetéstől, vagy a meghatottságtól.

Hálát érzek, hogy vannak olyanok, akik ilyen élményt tudnak adni a másik 

embernek.

Sajnos nem lesz mindig alkalmam és időm arra, hogy minden egyes magazin, 

minden egyes sorát elolvassam.

De amikor sikerül, akkor már tudom, hogy olyan élményt ad, amilyent 

kevés dolog adhat.

Nagyon köszönöm, és remélem, hogy eljut minden emberhez, akinek szüksége 

van rá, de nagyon. :DDD

A munkádhoz további erőt, és az eredményhez sok sikert kívánok!

Anna

 .......................................................

Kedves Vendi! 

Köszönöm, hogy gondoltál rám, és sok csodálatos anyagot is küldtél, melyhez 

gratulálni tudok!

Munkásságod, tetted, példaértékű, arról nem beszélve, hogy milyen értékek szerzője,

és összefoglalója és kézben tartója vagy.

Áttanulmányozásához napok kellenek,hisz egy-egy mű olvasásába egészen belemerülvén,

bizony időigényes, és ez így van jól.

Szeretettel köszöntelek, és mindazokat  a művészetet kedvelőket,ismeretlenül is, aki

nevüket, munkájukat, érzéseiket megosztották alkotásaikban átadva.

Szeretettel: 

  Klára

 .........................................................

Szia vendi a youtubra is már feltettétek a verseid meg a riportjaidat 

igazán most már mindenhol megjelensz gratulálok az ötleteidhez. látod 

a vakok is olvassák.

KLARISSZA

...........................................................

S VALÓBAN, AKI BEÜTI A JUTUBRA A NEVEMET, RÁTALÁL A HANGOS VERSEIMRE, ÉS A RÁDIÓ RIPORTOKRA.

KÖSZÖNET ÉRTE A VERSMONDÓKNAK ÉS A  HANGOT FELRAKÓKNAK.  A SZERZŐ..

 ...............................................................

Guszti Ilosvay 2015. szeptember 1. 11:32 
A szerkesztő nagyon " ügyesen kivágta a 2rrr szót ezt soha nem fogom megérteni. De mindenesetre kedves, hogy betették gondolom ma te unszolásodra. Köszönöm szépen . Minden esetre gratulálok neked egy nap még híres is leszel . Ez csak annyit jelent, hogy ....egyel több híres barátom lesz. Ölellek :GUSZTI

****************************

15. ELMÉLKEDÉSEIM

ÁRVAY MÁRIA: Játékban az erő

„Homo ludens vagyok. Játszó ember, aki játék és humor nélkül képtelen volna élni.”

(Antal Imre)

Kora reggel volt még, minden csendes. Szívem mégis egyre nyugtalanabbul kalimpált. Már nem tudtam visszaaludni. Fontos volt ez a nap. Ma műtik majd a lábam. Ugye nem lesz semmi baj? Féltem, nagyon féltem. Szeretem a csendet, most azonban valahogy szorított legbelül. Úgy vágytam haza, a jól ismert kis szobámba, hallgatni a szüleim jól ismert reggeli neszezését. Máskor borzasztóan tud idegesíteni a kutyák állandó csaholása, hogy visszasírtam most őket. Százszor inkább azt hallgatnám, mint itt feküdjek ezen a kimondhatatlanul magas ágyon! Nagyon kívántam a megszokott, hétköznapi dolgaimat, mindent vissza, a régi kerékvágásba. Kimondhatatlanul hiányoznak azok a „kapaszkodók”, melyek most hirtelen kicsúsztak a kezeim közül. Nem jó most egyedül!
 Jó lenne valakihez szólni. Történjen már valami!
Kívánságom csakhamar teljesült. Klaffogó hangot hallottam, a nővérke lépteit. Itt a fürdetés ideje. Hamarosan kezdetét veszi ez a nehéz nap is, csak sikerüljön az operáció.
Lassan minden megélénkült. Betegtársaim is felébredtek, megkezdődött az általános reggeli motozás. Hallottam, ahogy osztják a reggelit. Tudtam, most nem kaphatok.
A lábműtétem a késő délelőtti órákra volt kitűzve. Mi lesz addig? De soká lesz az még!

   Körülöttem a gyerekek nem igazán bírtak magukkal, talán ők is féltek. Nyűgösködtek, nyafogtak, aki tudott, föl-alá szaladgált.  Nehéz ezeket az órákat elviselni. A percek is óráknak tűnnek, hát még az órák milyen hosszadalmasak tudnak lenni ilyenkor!

    A tévében sem adtak semmi érdekeset. Legalább valami jó kis filmet nézhetnénk! Volt is veszekedés, melyik csatornát nézzük, nem sikerült megegyezni. Főleg a vegyes korosztály miatt volt ez nehéz. Ha pedig az érdeklődési kört veszem, még inkább gondot okozott. A rajzfilmek mellett döntöttek végül, ez azonban engem most nem érdekelt. Walkman-omat vettem elő. Egy kis zenét hallgattam, de most ez sem kötött le, visszatettem a fiókba.

  Egyszerre kedves, jól ismert hangokat hallottam, a szüleimét. Most már minden könnyebb lesz!

- Mit csináljunk? Mihez volna kedved? – kérdezték tőlem. Valójában nem is tudtam, már az is nagy dolog, hogy itt voltak mellettem! 

- Olvassunk valami vidámat, mulatságosat – mondtam végül.

   Anyunál mindig voltak vidám, tréfás kis történetek, viccek bőven. Most is elővett egy kis füzetet és olvasni kezdte a mosolygásra késztető vidám jeleneteket.
Egyszer csak azt vettük észre, hogy körülöttünk megszűnt a zsivaj. A gyerekek nem rendetlenkedtek már. Odasereglettek körénk, és szájtátva figyeltek bennünket.
 Egyik történet jött a másik után, a móka, kacagás sem maradt el.

   A történeteket egy kis játék követte. Játszottunk mi mindent, amit csak gyerekek játszhattak. A nővérek mosolyogva mentek el az ajtónk előtt. 

A vidámság, játék révén átkerültünk egy másik, sokkal érdekesebb világba, ahol nincs szorongás, csak csupa nevetés és bolondozás.
Elrepült az idő, már vittek is a műtőbe. Szerencsére az operáció során nem lépett fel semmilyen komplikáció, jól sikerült. Aránylag gyorsan felépültem.
A gyerekek és én sem felejtjük el azonban a játék hatalmát, amely átsegített a legnehezebb ponton, a várakozás időszakán.
Örök hála szüleimnek és azoknak a felnőtteknek, akik tudják, hogyan lehet a feszültségekkel teli, nehéz helyzeteket oldani.
Ma már nem tudnám megmondani, pontosan mit olvastunk, és milyen játékokat játszottunk, de akkor, azok a nehéz órák könnyebbé, érdekessé, mulatságossá váltak.

Ma már elismert és fontos szakma a bohócdoktoroké! Tiszta szívből kívánom, hogy maradjon is az! Megszámolni sem lehet, mennyi gyermeknek, sőt, ha mélyen a szívünkre hallgatunk, felnőttnek van  rájuk szükségük!
Köszönet munkájukért! Nekem a szüleim voltak a bohócdoktoraim, egy percig sem bántam! 

****************************

16. IFJÚ TEHETSÉGEK BEMUTATKOZÁSA

DELI DÓRA

Szeretnék röviden bemutatkozni:
Deli Dórának hívnak, mindössze 15 éves, májusi születésű vagyok és Debrecen városában születtem, most is ott élek.

Ha jellemeznem kéne magam: érzelmes és makacs alkat vagyok, ezt valószínű, hogy a nehézkes kiskoromban sajátíthattam el.
Az általános iskolában hatalmas szerencsémre csodálatos tanárokkal és barátokkal áldott meg az Isten.
Ősszel fogom kezdeni a gimnáziumot, ahol humán-művészet szakon folytatom tanulmányaim, hitoktatással.

Megtisztelő, hogy egy ilyen tapasztalt és sikeres ember mint maga mondja el a kritikáját az írásomról. Illetve az, hogy ígéretesnek és alkotónak hív, köszönöm.

Köszönöm szépen még a javaslatokat az írásommal kapcsolatban, mindenképpen alkalmazni fogom és figyelmesebben olvasom át őket.

Ezt akkor írtam, mikor nagyanyámnál töltöttem a vakációt és a sok falu, tanya, erdőcskék és földek között kezdett kicsit honvágyam lenni a siető városomhoz. Nem a migránsokon alapul csak ezt szerettem volna mondani. Elnézést ha illetlen vagyok.

Elolvastam a blogot nagyon sok szép műben eltudtam csodálkozni. Majd egy nap én is olyan szépeket fogok írni, csak figyeljen!
Nagy megtiszteltetés lenne, ha megemlítené az írásomat!

.........................................

DELI DÓRA: A városunk

A mindennapi életünk megváltozott. 

De a város ugyanolyan maradt, mint eddig.

Az elveszett mindennapjaink,

Már talán soha nem térnek vissza hozzánk? 

Egy dolgot megértettem : Az emberek teszik a várost várossá.

Sok-sok ember érkezik, van, hogy nagy reményt fűznek hozzá és,

Olyanok is akik új Életet kezdenek.

Míg vannak olyanok kik elmeszellőztetésük érdekében csak átutaznak a városokon. 

Így vannak az emberek a városban érkeznek és mennek el,

De sohasem ugyanazokban a színekben.

Valami mindig történik.

Valaki utál valakit, 

Szeretik egymást,

Barátokká válnak, és szétmennek.

Így módon egy város addig létezik, amíg vannak emberek.

Egy hely ahová hazatérhetsz...

Egy elveszett mindennap.

Ezek mind-mind itt vannak.

Visszatekintve még mindig rejtélyes.

Mindenesetre az életem talán megváltozik.

De azon belül nem történik semmi.

.....................................................

Titkon ígértek

Szivárvány rajzolódik ki az égen, 

Ha az unalmas hétköznapokra mosolyogsz.

Olyannyira különbözünk,

Hogy találkozásunk szinte elképzelhetetlennek tűnt.

Kértelek, hogy ne sírj többé.

A titkon tett ígéretünk,

Mint soha el nem múló heg...

Azt mondtam megóvom, 

Pedig, ha megszabadulnék tőle,

Bizonyosan megkönnyebbülne szívem.

De reménytelen eset vagyok,

És már nem tudok elszakadni tőle.

Nem akarom hallani a fájó igazságot!

Megcsókollak és gyűrűt húzok az ujjadra.

Sosem feledem a megfoghatatlan ígéretünket.

egy fénykép nem adja vissza a megfoghatatlan érzéseket,

ezért a szívembe zártam azokat. 

Így kettőnk ígérete több lesz szavaknál.

****************************

17. SZERETET LÁNGJA SZEKSZÁRDON  2015.

MEGHÍVÓ! A VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK TOLNA MEGYEI EGYESÜLETE

Tisztelettel meghívja Önt,

Családtagjait és Ismerőseit a

2015. évi Szekszárdi Szüreti Napok

társrendezvényeként megrendezésre kerülő

„SZERETET LÁNGJA” 2015

SEGÍTSÉGGEL ÉLŐK ÉS BARÁTAIK

KÖZVÉLEMÉNY-FORMÁLÓ KULTÚRÁLIS RENDEZVÉNYÉRE

AMELY IDÉN 10.ALKALOMMAL KERÜL SZÍNPADRA.

Időpont: 2015. szeptember 17. Csütörtök 14.00-17.00 óráig

Helyszín: Szekszárd, Béla Király téri színpad.

Megnyitó beszédet és köszöntőt mond a „Szeretet Lángja” 2015 rendezvény fővédnöke Potápi Árpád János Nemzetpolitikáért felelős Államtitkár Úr.

 A műsor célja a megértés, elfogadás, befogadás erősítésével közelebb hozni egymáshoz az épek többségi társadalmát és a fogyatékkal élőket, megmutatni emberi értékeiket.

A rendezvényre látogatókat a színvonalas műsoron kívül segítő kutyák bemutatójával,arcfestéssel, kézműves és játékos foglalkozásokkal várjuk az „Ügyes Kezek” asztalainál!

Kérjük, jöjjenek el, vegyenek részt a programon, mutassuk meg, hogy fontos az összefogás a látássérültek helyzetének javításáért!

 KOVÁCS LÁSZLÓNÉ

A TOLNA MEGYEI VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK EGYESÜLETÉNEK ELNÖKE.

****************************

18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT -

 SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

Kisvirágú füzike 
(Epilobium parviflorum)

Gyógyhatásai

Antioxidáns, immunerősítő, vízhajtó, hangulatjavító. Rendszeres használatával elkerülhető a prosztatamegnagyobbodás. Csökkenti az éjszakai vizelések számát, lehetővé téve a nyugodt pihenést. Az ürített vizelet mennyiségét is növeli. Gyulladáscsökkentő hatása miatt hólyaggyulladás, hólyagműködési elégtelenség esetén is kiválóan használható, nőknek is ajánlott ezekre a problémákra. Folyamatosan fogyasztható, hozzászokni nem lehet. Ismert káros mellékhatása nincs.

Felhasználása

Elkészítési módja: egy csapott evőkanál füzikét egy porcelán csészébe teszünk, leöntjük 2,5 dl forró vízzel, letakarva állni hagyjuk 15-20 percig. Leszűrés előtt a tea tetején kialakult színes hártyát, melyben sok hasznos hatóanyag van, egy kiskanállal leszedjük és megisszuk, vagy leisszuk a tea tetejéről, és csak ezután szűrjük le az egész teát. Minden esetben reggel éhgyomorra igyuk meg.

Kisvirágú fűzike

Negyven éves kortól minden férfinak ajánlott inni hetente egy csészével. Későbbi használata attól függ, hogy milyen gyakori az éjszakai vizelési inger. Ha kétszer kell felkelni éjszaka, elég három naponta egy csésze füzike teát inni reggel éhgyomorra. A kettőnél többszöri éjszakai vizelési ingernél már naponta egy csésze teát kell inni belőle.

Prosztata védőital: Egyenlő arányban veszünk kisvirágú füzike, vadárvácska, kakukkfű, csalánlevél és gyermekláncfű gyökér gyógynövényeket. Összekeverjük, egy csapott evőkanálnyit leöntünk 2,5 dl forró vízzel, 25 percig állni hagyjuk, leszűrjük. Naponta 2-3 csészével iszunk a nap folyamán elkortyolva a prosztata gyulladása esetén. Súlyosabb esetben 1-2 hónapig folytatjuk a kúrát.

Ez a forrázat tisztítja a vesét és csökkenti a prosztata és a hólyag krónikus gyulladását.

Gyűjtése

A teljes virágzásban, júliustól szeptemberig gyűjtjük föld felett hajtását (Epilobii herba). 4 kg friss herbából kapunk 1 kg száraz drogot.

Fekete áfonya
(Vaccinium myrtillus L.)

Európában, Észak-Amerikában, Ázsia mérsékelt égövi részein honos, hazánkban is előforduló, 20-40 cm magasra növő cserje. Hazai állományai kíméletre szorulnak. Savanyú kémhatású talajigénye miatt termesztése nehezen valósítható meg.

A bogyók festékanyaga a mirtillin, a levelek cserzőanyagokat arbutint, glikozidákat, flavonokat, tartalmaznak. A termésdrogban A-, B-, C-vitamin található.

Már ősember barlangokban is találtak áfonyamag maradványokat. Dioszkoridész vérhasra, epevezeték gyulladásra ajánlotta. Az amerikai indiánok a szárított termést fűszernek, a leforrázott leveleket sebgyógyításra használták, a virág füstjével pedig a rossz szellemet űzték el.
Leveles hajtását júniustól szeptemberig, termését augusztus-szeptember hónapokban gyűjtjük.
Levele és bogyója is összehúzó, fertőtlenítő, antibakteriális hatású. Hasmenésre, vércukorszint csökkentésre, köhögésre és lázcsillapításra használható. Vérnyomáscsökkentésre, visszérre, hajszálér betegségekre és aranyérre az ereket tisztító, tonizáló hatóanyaga, az antocian teszi alkalmassá. Használható még vese- és epekőbántalmak ellen is. Javítja a látást: retina problémákra, szürkehályogra is jó.
A fekete áfonya levele az egyik összetevője a Diabess-Györgyteának.

 

Fekete áfonya

A leveleket megszárítják, a friss termésből lekvár, szörp vagy aszalvány készíthető. A szárított levelekből forrázatot készítünk, az aszalt bogyókat nyersen fogyaszthatjuk.

Gyógyteának a bogyóját és a levelét használjuk. Egy evőkanál bogyót főzünk lassú tűzön 4 dl vízben, míg 3 dl lesz belőle. Idült hasmenés esetén minden este egy csészével kell meginni lefekvés előtt. Ugyanígy készítsük el vércukorszint és vérnyomás csökkentésre is. 12 mmol/l feletti értéknél napi két csésze tea ajánlott étkezés után a gyógyszer illetve az inzulin mellé.

A levelekből a szokásos módon (2,5 dl víz, egy csapott evőkanál teafűhöz) készítünk teát. Epe-, hólyag- és vesekőbántalmak ellen napi egy csészével kell inni reggel vagy délelőtt.

Áfonyából “varázsital” készíthető, mely tisztítja a vért és az agyat, élénkíti a memóriát.

A „varázsital” receptje: 

0,5 liter pálinka
200 g nyers áfonyabogyó összetörve
2 rúd fahéj
5 szegfűszeg
Keverjük össze a hozzávalókat, hagyjuk érni 1 hónapig szobahőmérsékleten, napfénytől védve. Szűrjük le. Igyunk belőle 25 ml-t étkezés előtt magában vagy kevés folyadékba keverve cukorbetegségre, bél- és gyomorpanaszokra, puffadásra, hasgörcsökre, látásjavításra.

 Az áfonyabefőtt receptje: 

Érett állapotban szedett gyümölcsből készítjük, íz- és zamatanyaga ekkor a legkedvezőbb.

Többször váltott vízben megmossuk a gyümölcsöt, leszemezzük és kisebb (0,5 l-es) üvegekbe töltjük. Minden megtöltött üvegbe 3-4 kávéskanál rumot adagolunk, majd felöntjük forró, 30%-os cukoroldattal (1 l vízhez 30 dkg cukor).

A tele üvegeket azonnal lezárjuk, majd a forrástól számított 10 percig vízfürdőben csírátlanítjuk. Száraz dunsztban tartjuk másnapig.

Naponta egy kávéskanállal fogyasszunk belőle bélhurut, hasmenés esetén.

Ajánljuk ezt a gyógynövényt mindazoknak, akiknek vérkeringési problémáik vannak, vagy el szeretnék kerülni, hogy legyenek. Vagyis mindenkinek.

****************************

19.NYÚLTERÁPIA

HORVÁTH TÜNDI  ESZMECSERÉJE

Horváth Tünde

Ma megint nem nyusziaimról, magamról és a terápiáról, hanem egy betegségről fogok nektek írni. Remélem azért nem leszek unalmas és ezt is érdekesnek fogjátok találni. Jó kalandozást a nyuszik világában! Bevezetésként annyit, hogy ez a betegség akkor alakul ki ha a nyuszinak nincs lehetősége a rendszeres mozgásra.
Izom és csontrendszeri elfajulás a túl keveset mozgó nyusziknál
A vadon élő nyulak testfelépítése azt szolgálja, hogy minél gyorsabban tudjanak élelmet, vizet találni illetve elmenekülhessenek a rájuk leső ragadozók elől. Ezek a mindennapi mozgások megerősítik a csontjaikat, az izmaikat, a szívüket, a tüdejüket és növelik az ellenállásukat a stresszel szemben. Továbbá: A rendszeres mozgás serkenti a vérkeringést, a szervek működését beleértve: Az emésztőrendszert. Ellentétben a vadon élő társaikkal a házinyulaknak gyakran nincs meg a lehetőségük, hogy annyit mozogjanak mint vadon élő társaik. Mivel legtöbbször be vannak zárva egy kis ketrecbe ahol nem tudnak eleget mozogni. Ez gyakran különböző élettani és fizikai elváltozásokhoz vezet. Fizikális elváltozások a következők lehetnek: Túlsúly. A testmozgás hiánya miatt a nyuszi nem tud elég kalóriát elégetni, ezért a gazdag étrend kétségkívül túlsúlyhoz és zsír felhalmozódásához vezet. „Megjegyzés: Itt nem arra gondolok, hogy a nyuszit alul kell táplálni. Kaptam már én is olyan megjegyzést, hogy milyen kövér a nyuszim. Pedig ő mivel ugye kaliforniai lévén vaskos törzzsel rendelkezik.”Ez talpfekélyhez, szív-és érrendszeri problémákhoz, valamint bőrproblémákhoz vezet. Élettani elváltozások a következők: Emésztőrendszeri betegségek és tüneteik, például: csökkent bélmozgékonyság. Gyenge szívműködés, húgyúti rendellenességek, mondjuk a végbélnyílás szennyeződése. „Itt jönnek képbe a bőrbetegségek. Hiszen ha nem tudnak mozogni akkor tisztálkodni sem. Így, égeti a bőrt a vizeletük.” Vese-húgykövek kialakulása „ettől csöpög a vizelet”, tüdő rendellenességek. „Ez olyan lehet náluk mint nálunk. Vagyis: Ha mi nem tudunk felegyenesedni rendesen lélegezni sem.” Izom-és csontproblémák: Amikor a nyuszi nem tud rendszeresen mozogni, akkor az izomtömeg nem fog fejlődni így egy idő múlva elgyengül. A legrosszabb esetben sajnos a nyuszi akár mozgásképtelenné is válhat! Ez a szívet is érinti, tehát tovább gyengül. A szív-és érrendszeri problémák stresszes szituációban gondokat okozhatnak. Egy gyakran mozgó vadonban élő nyuszi ha szembetalálja magát egy stresszet kiváltó helyzettel nagyobb esélye van arra, hogy azonnal reagáljon. Adott esetben elmeneküljön, vagy elbújjon. Azonban a keveset mozgó ketrecben élő társával már nem ugyan ez a helyzet: A keveset mozgó nyuszik a szívük gyenge működése miatt elájulhatnak, vagy elpusztulhatnak. A testmozgás hiánya továbbá befolyásolja a gerincoszlopot: A csontok szerkezete és sűrűsége nyulaknál a testmozgás, ásványi anyagokban hiányos étrendtől valamint a kalcium hiányától meggyengül és könnyen megsérül, esetleg eltörik. Illetve csontritkulást okoz. „Természetesen a csontok attól is gyengülhetnek ha a nyuszi fiatal korában nem jut elég napfényhez. Persze a napozást sem szabad túlzásba vinni de, erről majd később.” A csigolyák a hátgerincnek támogatást nyújtanak. Ha ez deformálódik valamilyen okból akkor a gerincvelő biomechanikai szerkezete károsodik ami egyre inkább degeneratív folyamatokat eredményez. Alakváltozások jöhetnek létre, ezek közé tartozik: Kóros születési hiba, ahol a csigolya nem fejlődik megfelelően. „Ezt beltenyésztettség is okozhatja, vagy ha esetleg az anyát a vemhessége alatt nem megfelelően táplálták.” A gerinc növekedésének hibájaként, ék alakú csigolyák jönnek létre. Fokozott mértékben előre görbülhet a gerinc bármelyik része. A deformációk súlyosságát a ketrec mérete is befolyásolhatja. Akkor is eltörhetnek a csontok ha: 1. Szakszerűtlenül veszik kézbe a nyuszit. 2. amikor lefogják. 3. Ha elcsúsznak a padlón. 4. Mikor megijednek. 5. Például ha leugornak, vagy leesnek egy bútorról.
Végül: Ismét csak azt tudom tanácsolni, hogy kérdezzetek bátran!
Ide várom a kérdéseiteket:
Horvathtundi90@gmail.com

****************************

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com - a magazinok küldése

 ……………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:  http://megszolalok.blogspot.hu/

Tehát az utolsó két évben megjelent számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

 ………………………………........………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését. A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail:  nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

 megszólalok művészeti magazin:

http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/

weboldal:

http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com

facebook: csak beirod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is

találtad az oldalaimat.

Megszólalok Nagy Vendel

Nagy Vendel Írásai

megszolalok müvészeti magazin  szerkesztö nagy vendel

 ........................................................

Könyvtár:  E. könyvek a  Magyar Elektronikus Könyvtár keretében

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

 .....................................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

 ......................................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

---------------------------------------------------------

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

 ...........................................................

 Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!

....................................................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ