MEGSZÓLALOK

 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2015. 03. hó – ötödik évfolyam, harmadik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes heti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)

3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

4.Évfolyam: 2014.  (1-től  a 24. számig)

5.Évfolyam: 2015. ( 1-től a 3. számig)

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

  Tavasz van, gyönyörű,  vallja a költő, s valóban megjött a jó idő, és hivatalosan is itt a tavasz.
Kapkodhatjuk fejünket az események során, hiszen márciusban is eseménydús a naptárunk.
Mindjárt itt van nyakunkon az alig száz éve ünnepelt Nemzetközi Nőnap, s közvetlenül utána válogathatunk, ki-ki vérmérséklete szerint a forradalmakból, mint például az 1848 március 15.- i, vagy az 1919.- ei forradalmak közt, egyenlőre még nem is beszélve a felszabadító, s megszálló háború befejezéséről.
Már csak az volna a csúcs, ha a nagygyűlésről egyenest a feltámadási körmenetre mennénk.
Olvastam, hogy a körmeneti zászlóvivők hódoltak az egyházi körmeneten a zászlókkal a kereszt előtt az útkereszteződésnél, és pár nap múlva ugyanitt, rutinosan meghajtották a vörös zászlót is, igencsak megdorgálták őket érte.
A vallást a templomon belül még csak- csak elviselték, de ha már kijött az utcára, no azt már nehezen tűrték.
S így volt ez nem is olyan régen, még a nőnappal is, bár nagy a fejlődés, de az egyenlő munkáért egyenlő bért  nevű Kánaán még mindig nem jött el, sőt fokozódott, hiszen az Unió tagjaként tizedrangú állampolgárok vagyunk, fizetéseket nézve mindenképp.
  Azért az időjárás mindezek ellenére halad a maga útján, és negyven napi böjt után eljön majd a Húsvét is, s mindent meglehet állítani, csak az időt nem, pedig azt is megpróbálják egyesek, például az  óra előre és visszaállítgatásával, a frászt hozva a kisgyerekes anyákra és a három műszakos dolgozókra, akik már nemigen tudják hogy mikor is kell rendes idő szerint felkelni, vagy lefeküdni.
Az a hülye óra meg csak megy a maga járásán, mit sem sejtve az idők változásáról.

 Álljon itt egy Nőnapi versike, kissé szégyenkezve ugyan, hiszen a nőket, hölgyeket, édesanyákat nemcsak egy napon kéne hódolattal illetni.
Egy baráti körhöz tartozó kikapós menyecske említette volt már többször is, hogy nem igazán szereti a saját neve napját, születés napját, s a nőnapot sem, mert olyankor mindig a férje rúg be az ő  tiszteletére elsőként, a kínálgatásból kifolyólag.

Egyebet nem mondhatok,
A szerkesztő...

NŐNAPODRA

Virág helyett

Az emberiség
Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Bódító bonbont,
Csábító csokrot,
Suhogó selymet
Adhatnék Néked,
Vagy némi ékszert,
Talán igazán gavallér
Akkor lennék
Ha szálanként
Tízezer forintos
Hóvirágot szednék.
S évente nem csak
Egyszer ünnepelnénk.

………………………….. 

Asszonyok elejének…

Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
Eredendő bűn   kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon,
A Nőnapon,
Hogy megkoronázhasd önmagaddal
Dicstelen homlokom.

2015.03.08.

Megjegyzés:  Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek

Nagy Vendel

 ..........................................................

B. ADAMS 

 Az asszonyról szól ez a dal,  a végzet és a szerelem asszonyáról..  vendi.

Brian Adams 

Have You Ever Really Loved A Woman

http://www.youtube.com/watch?v=zeEFHJFUbEg

**************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2.  ÉLETRAJZI TÖRTÉNET -  CSOMOR HENRIETT : NE SAJNÁLJ

  3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
      DR. KELLNER SZILVIA, CSOMOR HENRIETT, MÁTYÁS RITA, KANCZLER ANNA,
      SZILÁGYI ANITA, WESSELYNÉ ÁBRAHÁM ERZSÉBET
  4.  NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
       KUSTRA FERENC:   PERGŐTŰZ A DON- KANYARBAN
  5.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
       VÁRKONYI KITTY:  5. PARANCSOLAT ( 2. FEJEZET - 3. RÉSZ)
  6.  BEMUTATJUK.. SZŐKE ZSUZSA  VERSEIT
  7.  ELMÉLKEDÉSEIM -  ÁRVAY MÁRIA: TÜRELEM MINDENEK ELŐTT
  8.  BEAT MÚZEUM -  ZORÁN:  BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT
  9.  FÜSTÖLGÉSEIM - VÉGHELYI JÓZSEF : TOLLFOSZTOTT SZERELEM
10. KIÁLLÍTÁSON
      EGY SZOBOR BEMUTATKOZIK A TERROR HÁZÁBAN -   ILOSVAY GUSZTÁV
      GUSZTI VERSET MOND A NŐNAPON
11.  ÜLTETTEM DIÓFÁT - NAGY VENDEL: UNOKÁS VERSEK
12.  KREATIVITÁSUNK AD ERŐT
      GERENCSÉR HAJNALKA:   FONALGRAFIKA
13. VERSRŐL VERSRE
      ADAMECZ LÁSZLÓ, NAGY VENDEL, BÍRÓ MELINDA, 
      MEZŐSI GYÖRGY MIKLÓS,
      FELLNER ISTVÁN, CSOMOR HENRIETT, DOMBI TINÓDY LÁSZLÓ, 
       MÁTYÁS RITA
14. VÉLEMÉNYEM SZERINT -  OLVASÓINK ÍRTÁK
15. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
       SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: EMÉSZTŐRENDSZERRE
16. CSAK A DAL -  NAGY VENDEL DALAI:  TÜNDÉRLÁBAKON
17. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**************************

2.ÉLETRAJZI TÖRTÉNET

 Csomor Henriett :  Ne sajnálj

 Fülszöveg: "Mint mindig, most is egy őszinte beszélgetés zajlik köztem és János közt. - Tudod annyira utálom, mikor az emberek sajnálkozva néznek rám az utcán. Mert csak azt látják, sérült vagyok és nem tudok rendesen járni. Kérlek, János, legalább te ne sajnálj! - Heni, sajnáljon a rosseb, az - válaszolta. - Nem vagy te beteg."

Tartalom:

Csomor Henriett

Két ember örök hűséget esküszik egymásnak
Gyermekáldás
Harc az életben maradásért!
Babakór
Kistestvér születik
Érted virul
Változások ideje
Keserves elszakadás
Meglepetés az egész családnak (avagy az első lépések)
Vigyétek vissza a lelencbe!
A három jó barát
Egy rosszul sikerült mozdulat
A hagyományt mindenhol megtartják
Felhőtlen nyaralás
Új csoportba kerülés
Kínlódás az olvasással
Fertőzések idején
A négy csibész és a csibész lány
Anyák napjával egybekötött szülői
Vakáció előtti nehéz hetek
A sátorozás örömei
Kicsit félek
Utolsó év ebben a csoportban
Kisdobos avatás
Két év összefoglalása
Nincs idő a tanulásra
Elvesztettem Őt
Utolsó évem
Elbocsátás
Leszoktatás
Ha a szép szó nem elég, jöhet a verés
Reménytelen küzdelmek
A világ legjobb magyar tanár nénije
A dolgok nem mennek simán
Az élet nem fenékig tejfel
Útjaink szétágaznak
Anya, én semmire sem vagyok jó?
Játszanak az idegeimmel
Keserű igazság
Mindent ki lehet bírni!
Akkor is győztem
Nincs pihenés
Kételkedek magamban
Gödörben vagyok
Váratlan fordulat
Életem legjobb döntése volt

................................................

1.  FEJEZET

Ajánlom: az én drága imádott édesanyámnak, aki mindent megtett értem, hogy a sérültségem ellenére normális életet élhessek! Édesanyám mindig azt szerette volna, hogy megszülethessen ez a könyv. Kifogásokat kerestem, mert igazán nem akartam írni a magam bajáról. Két csodálatos és őszinte barátom biztatására kezdtem el e könyvet. Háber János és Háber Jánosné (Mami), akik nélkül sosem írtam volna meg, ha ők nincsenek. Továbbá szeretett húgomnak az együtt eltöltött gyermekévek emlékére.

(Csomor Henriett)

 ..................................................

3.  RÉSZ

A három jó barát

A napok ugyanúgy teltek, mint azelőtt. Annyi kitérővel, hogy állásjárás alatt kivittek bennünket az udvarra, persze csak azokat, akik tudtak járni. Egy nevelőre hat gyerek jutott. Ez nekünk élményt jelentett. De a nevelő közben felmérte, hogy ki mennyire önálló. Végre nagyokat sétáltam és hallgattam a madarakat. De a szemem a kapun kívülre szegeződött. Elnéztem, ahogy az emberek hazafelé sietnek, aztán mindig sírtam egy kicsit. Ági néni észrevette, hogy sírok. Megölelt és azt mondta:

- Henike, ne sírj, anyukád nagyon szomorú lenne, ha tudná, hogy sírsz! Látod, a többiek milyen vidámak? Gyere te is, játsszál!

Kinéztem magamnak egy piros mászókát. Kettő volt, egy gömb alakú és egy sima, amely olyan volt, mint egy ház. Mindig bebújtam alá. Hirtelen az az ötletem támadt, hogy felmászom rá.

- Ági néni, felmászom rá, jó?

- Heni, várj meg! Mindjárt megyek, csak Lacinak felhúzom a kabátján a cipzárt. Na mehetsz, de óvatosan! Nehogy leess! Gyerekek, nézzétek, milyen ügyes a Heni! Jó, most már gyere le, mert nem érlek el! - Közben ránézett az órájára.

- Gyerekek, álljatok sorba, be kell mennünk! Mindjárt jön a vacsora. Mikor beérünk, menjetek el kezet mosni!

- Jaj de kár, hogy be kell menni! - harsogtuk.

Közben elindultunk. Ági néni háttal ment, mert figyelni kellett, nehogy a földön landoljon valaki, de mindnyájan épségben beértünk. A kabátunkat szekrénybe tettük. Útba ejtettük a mosdót is. Ilyenkor kibújt belőlünk a kisördög. Eszeveszettül elkezdtünk fröcskölni. Persze volt egy-két lány, aki mindjárt beárult minket. Hát igen, nem voltunk a jóság mintaképei. De néha olyan jól esett rossznak lenni. Két perc sem telt bele, már Margit néni:

- Gyerekek, mit csináltok már megint? Látom, pancsoltok, most vizesek lettetek. Heni, de legalább mosolyogni látlak. Ennek nagyon örülök, remélem nem fázol meg! Várj egy picit, még! A pártedlikat bevinnéd?

- Igen, beviszem - válaszoltam.

Legalább tíz partedli volt a kezemben. Ez azoknál a gyereknél volt fontos, akik nem tudtak enni, és ha etették őket, akkor is nagyon csúnyán, és így védték az ingüket. Minden étkezés előtt jött az inspekciós, vagyis aki beadta a gyógyszert. Mert volt, akinek más baja is volt, vagy csak éppen influenzás volt. Szóval a néni csak a nevüket olvasta. A gyerekek jelentkeztek vagy kurjantottak egyet, már kapták is a gyógyszert.

Aztán elkezdődött a vacsora. Persze a haverok megint egy asztalnál ültek. A mi asztalunknál nem volt nevelő, mivel egyikünk se szorult segítségre. Így kitárgyaltuk a lányok besúgását.

- Most miről beszéltek? - kérdezte Bea. Ő sajnos csak a sztori elmondásairól tudott, mert nem tarthatott velünk. De azért mindig jókat derült velünk. A vacsora végére meg is volt a terv. A két fiú és én szép lassan elindultunk a mosdóba. A fogmosó szettünk most is ott volt a mosdón. De most az egyszer eszünk ágában sem volt fogat mosni. A keféről szépen lemostuk a fogkrémet, a poharainkat pedig teletöltöttük vízzel. Már hallottuk, hogy jönnek. Nagyon mondják a magukét és éppen rólunk.

- A Heni állandóan velük van. Koszorús játéknál, ha ők kerülnek sorra, akkor csak ők hárman játszanak. Úgy utálom, meg te is biztos. Megkérdezik, ki húzzon ki? Ők hárman egymásra nevetnek. Megkezdik hármuk játékát.

Beértek, a vizespoharak lendültek a lányok arcába. Megszeppenve álltak a falnál. Csorgott le az arcukon a víz.

- Reméljük, tanultatok belőle és nem fogtok többé árulkodni. Miért baj az, ha hárman együtt vagyunk? Mi legalább nem nyávogunk, minden kis bajért, mint ti - jelentettük ki diadalmasan. - Szabadidőnkben legalább elfoglaljuk magunkat, így legalább nincs honvágyunk.

- Éva, gondolj bele, mikor első évben voltál itt, milyen volt? - kérdezte Laci barátom.

- Rossz - felelte lehajtott fejjel.

- Na látod, Heninek is nagyon rossz. De velünk van, és felejt.

Margit néni hozta az első gyereket fürdetni. Látta a meglepődött arcomat.

- Mi történt, fiúk-lányok? Csak nincs valami baj, Heni?

- Nincs, csak megleckéztettük a lányokat. Megvédtek a fiúk engem.

- Na ugye, milyen jó barátaid, ilyen rövid idő alatt.

Páratlan péntek volt, most azok örültek, akik ezen a pénteken mentek haza. Ilyenkor valahogy más volt a hangulat. Ügyesebbek voltak azok is, akik eddig minden mozdulatnál csak nyávogtak. Ez engem felettébb idegesített. Vagyis nem tudtam eldönteni, nekik hogy fájhat, amikor nekem nem. Én annak örültem, mikor többet kellett csinálni. Aztán eldöntöttem magamban, hogy kényesek. Persze minden gyerek más. De én annyira szerettem volna futni. Titokban ezt próbálgattam, de mindig. Hanyatt vágódtam, nem adtam fel. Néha, amikor üres volt a folyosó, annyira jó volt csak bolyongani egyedül. Eszembe ötlött, hogy talán egy fokos székkel sikerülhetne futni, így hát magam elé tettem egyet. Megfogtam és teljes gőzzel futni kezdtem. Többször is megcsináltam, hisz nagyon tetszett. Közben az intézet valamennyi nevelője megismert.

Ez a hétvége nagyon furcsa volt. Bár kint voltam, ez jó volt, de mégsem otthon, ami oly nagyon hiányzott. De nagynénémék és a lányok mindent megtettek ezért. Hamar megszerettem őket. Nagyokat sétáltunk, és a lányok felváltva játszottak velem. Betti már középiskolába járt, Gitta még általános iskolába. Talán Gigit jobban szerettem, mert többet bolondoztunk együtt. Órákat tudtunk kint a kertben hancúrozni. Néha már könyörögtem két göndör kacaj között, hogy ne csikáljon halálra. Betti komolyabb volt. Vele sok mesét olvastunk, néha el is játszottuk. Annus nene, ő tudott legjobban a lelkemre hatni, vele voltam legtöbbet. Hiába, azért időnként eltörött a mécses, hisz olyan kevés alkalommal találkoztunk eddig. Érthető volt minden elhullatott könnycsepp. Jóska bátya, aki szombatonként nem volt otthon, mert kőművesként sok volt a munkája. De vasárnaponként velünk volt. Első alkalommal, mikor megláttam, megijedtem tőle. Annus nene rögtön a segítségemre sietett.

- Oh, édes gyermekem, csak a Jóska bátyád. Hát nem emlékszel rá?

- Na gyere csak ide, tündérem! - kérte bátya. - De ügyes vagy, csillagom. Látod, már egyedül jársz.

- Jaj, bátya, annyira hiányzik anya.

- Tudod, csillagom, te is neki. De ne aggódj, jövő héten jön érted.

Aztán megígérte, hogy mire legközebb jövök, hoz nekem egy kiskutyát.

Vasárnap délután vittek vissza az intézetbe, mert hétfőn dolgozniuk kellett. Ilyenkor Érdről busszal utaztunk be, majd villamosra ültünk. Egészen a feneketlen tóig vitt. Csendes környék volt, ezért egy kis időt eltöltünk itt. Etettük a vadkacsákat, meg hintáztam. Majd visszagyalogoltunk az intézethez. Amíg nem jött értem a nevelő, addig szorosan magához ölelt nene.

- Tudod, mit ígértél nekem, bogaram.

Ezért nevetni próbáltam, de nem sikerült. Még hosszan nézett utánam, amíg a fehér ajtó be nem csukódott mögöttem.

Hosszú évek

1.
Reátok gondolok, ti
kedves rokonok, kik
annyira szerettek, s
lettem saját lányotok.

2.
Ti letettek családom,
ott messze idegenben.
Tudom, sokat hullattam
könnyemet, s vigaszt kaptam

3.
tőletek, s hogy
feledni tudjam bánatom,
mit akkor édesanyám után
éreztem, mosolyt csaltatok

4.
arcomra. Teltek, múltak
az évek, nagyobb lettem,
s szerettem azt a kevés
időt, mit veletek tölthettem.

5.
Hosszú évek múltán,
felidézve az emléket,
melyet tőletek kaptam,
ti kedves rokonok.

1999. július. 31.

………………………………………. 

Egy rosszul sikerült mozdulat

Aznap is gördülékenyen ment minden. Talán annyi volt a változás, hogy Ica néniék voltak délutánosak. Ezt szerettem jobban, mert valahogy közelebb álltak hozzám. Lehetséges azért, mert nemegyszer ő vitt ki anyuhoz, és egyik hétvégén Ági nénivel együtt eljöttek haza velünk. Jó kis hétvége volt, naphosszat csavarogtunk. Múzeumokat látogattunk, majd a szentlászlói arborétumba kirándultunk, ahol meghitt csendben csak a kis patak zúgását lehetett hallani. Néha azért a mi kacajunk elriasztott egy-egy madarat a csodálatos fenyők közé. Sajnos a tulipánfák virágzását nem láthatták, mivel késő ősz volt. A hatalmas, régi kastélyt is megcsodálták.

Aztán megnyugodtak, hogy tényleg csak minimális segítséget kapok itthon is.

Hétfőn mind a hármunk számára elkezdődött újból az intézeti élet.

Néha fürdés után, a szabályt megszegve, Ica néni ölben bevitt a terembe. Boldogan megkérdezte:

- Vajon hol lehet az ágyad?

- Ott van - mutattam a rég nem látott füles kutyámra. Most csak éppen tetvesek voltunk. Nagyon utáltam a tetűirtó szagát. Bűzlöttem és a tetejébe úgy néztem ki, mint egy apáca a fehér fityula miatt. Mikor vakarózni támadt kedvem, a fityula lecsúszott.

Bizony, mikor zárlat volt egy-egy fertőző betegség miatt, akkor a csoportból ki sem lehetett menni, nehogy elkapja a másik csoport. Ilyenkor a saját játékainkat is elvették. Természetesen nem volt olyan gyerek, aki nem kapta volna el. Ha már súlyossá vált a betegség, táviratoztak haza.

- Gyermekük skarlátos, jöjjenek érte, míg nem lesz teljes zárlat alatt az intézet.

Anyuék rohantak értem. Mikor megláttam őket, szinte nem éreztem, hogy beteg vagyok. Pedig nagyon lázas voltam. Otthon pedig már várt Mária néni, a gyerekorvos, aki mindennap injekciót adott nekem. Húgomat sem engedte anyu oviba, hisz szerette volna, ha ő is túlesik a betegségen. De nem kapta el. Bő két hét után gyógyultan mentem vissza.

Ica néni közben letett az ágyamra.

- Köszönöm - mondtam és lelkesen magamhoz öleltem füles kutyámat. Lázmérés után közénk feküdt Ica néni. Esti mesét olvasott nekünk.

- Jó éjt, gyerekek - mondta mese után.

Úgy a hét közepe felé úgy gondoltam, segítek a többieknek, pontosabban a nagyobbaknak megmagasítani az asztalt. Nekik már kényelmetlen volt a kis asztal. Négy magasítót kellett volna a lábak alá tenni. Egy kicsit emeltük csak meg. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat. Hanyatt hátraestem, jól bevágtam a fejem. A többiek kiabáltak, én meg sírtam. Ica néni felkapott és rohant velem az inspekcióra. Csurom vér lett a köpenye, mire odaértünk. Összekapcsolták jobb oldalt a tarkóm felett a fejemet.

- Jól van, most már nem lesz baj. Mire nagy leszel, el is felejted az egészet - vígasztalt az inspekciós. - Légy óvatos máskor! - szólt utánam. A többiek is örömmel látták, hogy nincs nagy bajom. Különben ezek a balesetek mondhatni mindennaposak voltak.

A hetek és hónapok csigatempóban múltak el. Már nagyon megszoktam Annus nénééknél. A kiskutyát is megkaptam Jóska bátyától. Fekete volt és fehér mellényt viselt a mellkasán. Gömbivel, merthogy ez lett a neve, órákat elszórakoztam.

  Aztán anyu egy hetet töltött velem az intézetben. Minden gyermek szülője számára lehetőséget adtak, hogy megnézze a konduktív nevelést, ahogy folyik itt nálunk. Csendes megfigyelő volt, de azért néha segíthetett volna. A gyengéim közé tartozott a zsámolyra fellépés és a lejtőn való gyaloglás. Irigyeltem a többieket, hogy nekik nem kell csinálni. Ezt csak azoknak kellett, akik önállóan jártak. Tehát a barátaim és még páran tartottak velem. Itt nagyon koncentráltunk és persze vigyáztunk egymásra. Libasorban álltunk, a nevelő végig jött mellettünk. Vagyis vigyázott ránk, csak akkor fogott meg, mikor látta, hogy elveszítjük az egyensúlyunkat. Először alacsony zsámollyal kezdtük. Folytattuk magasabbal, majd a zöld lejtő volt az utolsó. Ezt külön állásjárásnak nevezték. Mi kint a folyosón voltunk ilyenkor.

Mikor vége volt az állásjárásnak, anya elköszönt.

- Holnap jövök, kislányom, aludj nyugodtan.

Nehezen viseltem, hogy minden este elmegy. Tudtam, hogy a nagynénémékhez megy. Annyira szerettem volna vele lenni. Lefekvés után pedig azt kívántam, legyen már reggel, hogy jöjjön már anya.

Egy hét alatt minden gyermek anyukája lett anya. Pénteken pedig mindketten hazamentünk. Karácsonyi szünet lévén mindenki hazament. Örültünk is a szünetnek, hisz végre otthon lehettünk. A mi szünetünk mindig később kezdődött, s előbb fejeződött be, mint a normál intézményekben. Ilyenkor addig aludhattam, amíg akartam. Legnagyobb örömünk abban telt, hogy szánkóztunk. Néha elmehettünk ketten a húgommal, hisz nem volt messze, csak a kertünk végében volt egy kis domb. Oda másztunk fel a húgommal, pusztán azért, hogy lecsússzunk. A faluvég összes gyermeke ott volt. Néhány nevetett rajtam, hogy milyen furcsán megyek. Ezért szomorú voltam. A másik fele húgommal együtt megvédett. Pillanatok alatt szétszéledtek a csúfolódó gyerekek.

Imádtunk egyedül lenni. Megvártuk, míg anya elmegy a boltba, majd besurrantunk a nagyszobába. Villámgyors kutatásba kezdtünk, benéztünk az ágyak alá, de ott nem volt semmi.

- Siess már, gyorsabban! - sürgettük egymást. Azért még annyi időnk maradt, hogy benézzünk a szekrénybe. Két gyönyörű baba lapult a szekrény aljában. Örültünk, de gyorsan el kellett tüntetni a nyomokat. Jó gyerekek módjára Fekete Pétereztünk tovább.

Nemsokára eljött a karácsony. Annyira szerettem a meghitt ünnepet. Valahogy más volt a fenyő illata is. Mikor megkaptuk az ajándékot, nagyon örültünk. A baba mellett még volt valami.

- Ezt nem találtuk meg! - mondtuk szinte egyszerre.

- A kis szemfülesek, na jól van. Szóval ti feltúrtátok az ajándékot - nevetett anya.

Így teltek egykor nálunk az ünnepek.

Karácsony tájékán

Havas a táj, s az idő

karácsony tájékán jár.

Rénszarvasok hada vár,

hogy elindulhassanak már,

így karácsony tájékán.

Egy-egy jó gyerek

hallja a száncsengők

csilingelő hangját, mely

belepi a messzeséget,

így karácsony tájékán.

Estefelé a havas vidék

csillog, mint a fenyők

a fényességtől, s szépségtől,

így karácsony tájékán.

1998. dec. 7.

 …………………………………………….

A hagyományt mindenhol megtartják

Mikor utoljára otthon voltam, a farsangi bálon gondolkodtunk, hogy vajon mi is legyek, hisz még soha nem voltam farsangon. Izgatott voltam emiatt. Tudtam, hogy a szüleim nem lehetnek ott. Ezért még otthon is beöltöztem, mivel a jelmezt otthonról kellett vinni. Szerettem öltözni, rettentő hiú voltam. Azért nem bántam volna, ha napestig öltöztem volna. Egyszer csak eszembe ötlött, hogy Piroska szeretnék lenni, ezért anya rám adta a piros szoknyámat és a hozzá illő piros kis virágos mellényemet. Kezembe fogtam a fonott játékkosaramat. Tényleg úgy néztem ki, mint Piroska. Csak a hosszú hajam hiányzott.

Mikor visszamentem, vittük a jelmezt is. Szépen dolgoztunk ezen a héten. Még az előkészítőben is farsangi énekeket tanultunk. Közben rajzoltunk, festettünk és ragasztottunk. Ezeket nem szerettem, mert nem volt szép. A nevelő biztatott, hogy szép, csak csináljam. De mindennek ellenére nem tetszett a saját munkám. Jobban szerettem a verseket és számolni, tanulni. Betűket is tanultunk, és le is kellett írni. Speciális, nagyvonalas füzetbe írtunk. Először a tanárom segítségével írtam. Jobb kezembe fogtam a vastag ceruzát, ő pedig vezette a kezem. A bal kezemet kinyújtva, a fejemet rátettem. Evvel akadályoztam meg, hogy mozogjon a kezem. Mindig csak a füzet jobb oldalára írtam, mivel a bal oldalon volt a másik kezem. Nem volt könnyű dolog írni, hisz nagyon mozgott a kezem. Sajnos ezt nem tudtam befolyásolni. Aznap hogy fogok-e írni, az attól függött, hogy laza-e a kezem vagy feszes. Meg attól is, hogy nyugodt vagyok-e vagy nem. Sajnos ez az állapot jórészt függ az idegállapottól is. Ha ideges vagy, akkor kétszer olyan nehezen fogsz tudni teljesíteni. Szóval rengeteg tényezője van. A betűim ezért hadilábon álltak a sorokban. Ritkán lehetett csak felismerni, de a többieknek sem állt jobban a szénájuk.

Csütörtök délután végre farsangoltunk. Ideje volt már, mert alig tudtuk megállni, hogy ne mondjuk el egymásnak, minek öltözünk be. Egész nap díszítettük a termet. Néhány nevelő létrára állt, a plafonra és a lámpákra aggatták a színes papírokat. Lufikat is feltettek. Ebéd után elkezdtünk öltözni. Velünk együtt a nevelők is beöltöztek. Irtóra tetszett ez a nagy felhajtás. A fiúk sem bírtak magukkal, és én sem, ezért hát kimentünk a folyosóra. A két cowboy és a Piroska. Nem mondom, jól néztünk ki együtt. A másik csoportból is ki-kikandikáltak. Jót mosolyogtak rajtunk. Közben megérkeztek a patronálóink is. Ő általuk mehettünk el kirándulni, és néha ajándékot kaptunk tőlük. Ezért mi cserébe meghívtuk őket a rendezvényeinkre. Első volt a jelmezes felvonulás. Így hát ott volt Hófehérke a hét törpéjével. Természetes, hogy ezek csak a nyávogós lányok lehettek. Pedig jobban állt volna nekik a kampós orrú banya jelmeze. De ott volt Füles mackó is és megannyi figura még. Utána pedig csapatokat alkottunk, mert verseny következett, amelyben mindenki részt vett. Ki melyik játékot akarja csinálni, azt magunk között osztottuk be. Szerepelt evő-ivó és lufi pukkasztó verseny. A lufi pukkasztást csináltam. Ehhez kaptunk egy-egy hurkapálcát. A plafonról lelógó lufikat evvel kellett kipukkantani. Itt aztán volt ugrálás, ahányszor egy lufi kidurrant. A farsang zárásául mindenki táncolt. Még azok is, akik nem tudtak mozogni. Nagyon jól éreztük magunkat.

  Rengeteg dolog történt még vakációig. A nagynénéméknél töltött időben már nem csupán szórakoztunk, mert leckét is kaptam és nem is keveset. Ezeket hol a lányokkal, hol nenével csináltam. Gigivel elhülyültük a dolgokat, míg le nem buktunk, mert nene észrevette. Számolni nem szerettem, ezért a színes pálcákból házat és kerítést csináltunk.

- Na, de Gitta, tudod, hogy vizsgáznia kell! - mondta nene.

Általában szombaton este misére mentünk, mert ők minden hétvégén templomba mentek. Hamar megszoktam, és visszafelé mi lányok gyalogoltunk. Olyan jó volt sétálni a sötétben. Majd orra estem a röhögéstől.

 Elveszettem a legjobb barátnőmet, Beát. Emlékszem, mikor azt hittem, hogy már elment, eszeveszettül rohantam a fokos székkel.

- Még itt vagyok, ne sírj!

Végleg hazamehetett, mert már nem fejlődött többet. Régóta ott volt már.

 Aztán eljött a vizsga ideje. Egész évben taníthatott a nevelő, de nem vizsgáztathatott. Az egyik általános iskolából jöttek vizsgáztatni. Ők döntötték el, hogy mehetünk-e elsőbe vagy sem. A vizsga egy kis számolásból, versmondásból és betűfelismerésből állt. A nap végére kiderült, hogy átmentem az első vizsgámon.

 Július 14-én végre vakáció volt. A táblára felkerült teljes egészében a "vakáció hurrá". Elbúcsúztunk a barátoktól illően. Reménykedtünk benne, hogy szeptemberben ismét együtt leszünk, mivel a fiúk is elsősök lesznek. Én voltam az első, akiért jöttek, és boldogan repültem anyuhoz.

………………………………………. 

Felhőtlen nyaralás

Hazafelé menet, mint mindig, most is bementünk nenéékhez. Ilyenkor mindig felszabadultabb voltam. Nem tudom miért, de mikor ott voltak anyuék, sokkal jobb volt, éreztem, hogy tényleg rokonok vagyunk. Ilyenkor húgom is játszhatott egy kicsit a lányokkal. Húgom is mindig jött értem anyuékkal. De a lányok ilyenkor még iskolában voltak, tehát nem sokat találkozhattak. Ezt egy kicsit zokon is vette húgom, mert Annus nene nyakán lógtam, ő meg úgy érezte, mintha vele nem foglalkoznának. Pedig dehogynem, csak sorban. Mikor hazafelé szedelőzködtünk, lelkemre kötötték, hogy jól használjam ki a nyarat. Útközben Baracskánál bementünk a halászcsárdába. Imádtam a halászlét, ezért én azt kértem. Nekiálltunk enni. Én persze csak egyedül akartam enni, mert hogy néz ki az, ha egy hét éves gyereket etetnek, hisz jól tudtam, hogy egy korombelit nem etetnek. Bizony már hét évesen szégyelltem ezért magam. Pedig ezt már hányszor végigbeszéltük anyuval. Tehát valahogy elkezdtem enni. Igaz, néha csörömpölt a tányérom, késem s a villám leesett a földre. Azt hittem, hogy a sok ember mind engem néz. Ez nagyon idegesített, szerettem volna ilyenkor elbújni. De anyu sosem szidott meg. Sosem volt az arcán szégyenkezés nyoma. Jóllakottan játszottunk a hátsó ülésen. Ám egyszer csak borzasztó émelygés vett hatalmába.

Kiderült, hogy a halászlé volt a bűnös. Egyes-egyedül csak anya nem lett rosszul. Szerencsére ő mást evett. Így többé nem tértünk oda vissza.

Otthon pedig végre azt csináltam, amit akartam. Végre kialudtam magam, nem kellett tornázni. Ezen a nyáron a házunk is átalakult egy kissé. A gang helyére egy előszoba épült, habár anyu nagyobb átalakítást akart, legalább húgomnak is legyen egy külön szobája, ne kelljen a mamával aludnia. De apám ezt nem engedte. A választ, mi gyerekek, csak később tudtuk meg. A gyerek miatt nem lehet, mert Pesten van. Egyszerű és sértő volt a válasz. Pont miattam, mikor nem tehettem róla, hogy Pesten kell lennem. Pedig ha józanul gondolkodik és anyára is hallgat meg ránk is, megkapták volna a szociális építési támogatást. Még a rokon kőműves is mondta, hülyeséget csinál. De hát nem lehetett neki beszélni.

Egy szombat délelőtt esküvőre készülődtünk, én meg kifelé indultam. A ház előtti betonos részre kicsit siettem. A küszöb vas részében elakadt a lábam, pedig már sokadik alkalommal mentem ki és be. Hirtelen elveszettem az egyensúlyomat. Az esés következtében a küszöb élébe csapódott a fejem. Zokogni kezdtem, anya rohant ki, majd felemelt. Nagyon szédültem.

- Uram isten, kislányom! - kiáltott fel.

Rögtön megnézte a fejem, szerencsére nem vérzett. Bevitt a konyhába, lefektetett a sezlonra.

- Anya, nagyon szédülök.

Alighogy kimondtam, a következő pillanatban már hánytam és iszonyúan fájt a fejem.

- Itt nagy baj van! - kiáltott anya.

Ezek után, amilyen gyorsan csak lehetett, orvoshoz vittek. Túl sok idő nem maradt, ezért apu kihívta a doktornőt. Rohant a kocsihoz:

- Mi történt?

- Doktornő, a Henike elesett, hátul ütötte be a fejét. Azóta szédül, hányt és fáj a feje.

Belevilágított a szemembe, majd kérte, dugjam ki a nyelvem. Végig magamnál voltam, kidugtam a nyelvem. S még párszor.

- Nagyon ferde - közölte, nem akarta kimondani. Így hát még egyszer kérte. Szinte már erőlködtem, de akkor sem sikerült rendesen kidugnom a nyelvem. Elfordult és halkan közölte:

- Enyhe agyrázkódása van. Két hét szigorú fekvés, ha bármi gond van, jöjjenek vissza!

Otthon pedig tényleg le kellett feküdnöm. Az esküvő lefújva számomra. Ez olyan igazságtalanság, pont most kellett nekem is elesni. Ne maradjak szórakozás nélkül, így húgom is itthon maradt. Anyuék is csak késve mentek el. Mi meg fényképeket nézegettünk, közben pedig játszottunk, és gyakran felkeltem. Egyáltalán nem féltem járni. Természetesnek tartottam, hogy járjak. Nem szerettem, ha féltenek és segítenek.

 Végre lejárt a két hét, így már simán mehettünk bárhova. Gondoltunk egyet, s már mentünk is. Mindig mi mondtuk meg, hogy hova menjünk. Legtöbbször fürödni akartunk, így hát hol Harkányba, hol Hertelenden, és ki tudja még hol voltunk. A fürdést egybekötöttük a kirándulással. Nem egyszer másztuk meg a siklósi vár lépcsőit, Fáradhatatlanul bebolyongtuk az összes helyiséget. Nem bírtam elviselni, ha furcsán néztek, vagy ha beszóltak. Mérges voltam, de aztán egy idő után megtanultam beszólni. Mivel sosem dugtak el szüleim, hamar rájöttem, hogy vannak emberek, akik nem tudják tolerálni a sérültséget. De míg kicsi az ember, addig nem veszi túl komolyan ezeket a dolgokat. Apu nem volt velünk, hisz dolgozott, így csak az élményeket hallgatta meg nagy ritkán. Egyébként a hétköznapokat jobban szerettem, mert akkor csak anyuval voltunk otthon, vagy a szőlőben voltunk egy kicsit. Szerettünk segíteni, bármit megcsináltam. Soha nem mondtam, hogy nem tudom. A húgom ugyanúgy csinálta, mint én. Sőt, mikor mama vészmadárként szólalt meg, hogy ne húzzam azt a zsákot, mert nehéz, felháborodva visszaszóltam:

 - Hagyjál békén, meg tudom csinálni!

Az volt az érzésem, hogy mindkét mama valahogy jobban szeretik a húgomat, mint engem. De ez engem nem érdekelt, mert hogy úgy mondjam, nem voltam oda értük. Nekem ott a drága nagypapám, akit egyenesen imádtam. Számomra ez volt a legfontosabb, semmi más. A hétvégék néha nagyon unalmasak voltak, hisz ilyenkor permeteztek anyuék a szőlőben. Sajnos mi nem mehettünk le, mert féltettek bennünket. Nagyon hosszú ilyenkor a nap. Mamával nem sokra mentünk. Felnyergeltük hát a bicajt vagy a gokartot. Menetre kész voltunk. - Elmentünk! - kiáltottunk, meg se vártuk a választ. Csatlakoztak hozzánk barátnőink is. Aztán lassan felvették az én tempómat, mert néha lemaradtam. - Várjatok meg! - kiabáltam utánuk. Szokásunkhoz híven Ormándon kötöttünk ki. Megnéztük papáék volt házát, majd a gátnál megpihentünk. Közben versenyeztünk, hogy melyikünk tud nagyobbat dobni a vízbe. A nagy fák alatt kellemes árnyékot találtunk. Hisz négyünk közül én már nagyon fekete voltam. Hazafelé békát gyűjtöttünk, amit a zsebünkben vittünk haza. Időként nagyon brekegtek. Furcsán néztek ránk a járókelők. Volt, aki megkérdezte, honnan jön ez a hang. Mi majd meghaltunk a nevetéstől. Rengeteget bolondoztunk így hárman. Hazatérve a békákat elhelyeztük egy nagy sárga tálban. Csak azért csináltuk, hogy lássák anyuék, mit műveltünk egész nap, mert tudtuk, hogy mama elárul. Eléggé zokon vette, hogy nem voltunk hajlandóak addig enni, még haza nem érnek.

  A nyárból már csak egy kevés volt hátra, de ezt nem akartam tudomásul venni. Már úgyis szorongtam, hogy vissza kell menni, de még visszavolt a sokadik balatoni napunk. Ugyanis mi így nyaraltunk. Mindig leugrottunk egy-egy napra. Általában hétvégén, mert ilyenkor apu is szabad volt. Jó korán indultunk, hogy nyolcra ott legyünk. Először mindig reggelizni kellett. Ezt időpocsékolásnak tartottam, már annyira fürödni akartam. Nagyon vonzott az a csodálatos, nagy kék víz. Kicsivel később már bent lubickoltunk. Egész messzire bemerészkedtünk. Anyu mindig matraccal jött, mi meg úszógumiban leelőztük. Apám úgy csinált, mintha aludna a matracon. Kis idő múlva meguntuk. Oda settenkedtünk és közös erővel felborítottuk. Aztán vízi csatáztunk, mikor már azt hittük vége, és nyugodtan úszkáltunk tovább. Egyszer csak valami felborított mind hármunkat. Ugyanis a matracon pihentünk, és eszünk ágába sem jutott apura figyelni, ő meg csendben megtorolt bennünket.

Este pedig búcsút vettünk a Balatontól. Egy darabig még láttuk a kéklő vizet. - Nézzétek még a nagy lavórt, gyerekek! - mondta apu.

…………………………………………. 

Új csoportba kerülés

Elérkezett a nap, amelytől még álmomban is rettegtem. Vissza kellett mennem, augusztus vége volt már. Az élmények még nagyon frissen éltek bennem, de beárnyékolta az a tudat, hogy el kell válnom szüleimtől. Megnyugodtam, hogy még Érdre is benézünk, minél később érünk be az intézetbe. Mindenki otthon volt. A lányok még nem is gondoltak a sulira, hisz még jó két hét volt hátra a szünetből. Annus nene jól szemügyre vett. Most még barnábbnak tűntem, mint nyár elején. Hosszas mesélésbe kezdtünk, mit műveltünk a nyár folyamán. A végén megszólaltak: - Akkor nem unatkoztattok, ti sem és anyátok sem. Bízom benne, nem fogsz annyit bánkódni, mint tavaly. Ugye megígéred nekem? - kérdezte nene. - Megpróbálom - motyogtam a bajszom alatt. - Hisz tudod, hogy nem szabad sírni. És már sulis leszel, hétvégén meg jössz hozzánk. Ne aggódj, ez az év is el fog múlni!

Félóra múlva már az intézet kapujánál voltunk. Nem változott semmi, ugyanolyan kopottas szürke volt, mint tavaly. A nap még melegen sütött, az udvar tele volt eperfával és most kezdett érni. Édes illatát lehetett érezni. - Kislányom, nagyon finom ám ez a fajta eper. Majd kijöttök, kóstold meg - mondta anya. Lassan besétáltunk, majd a portásnak szóltunk, hogy megérkeztünk. - Hívjanak ki valakit az 5-ös csoportból. - A portás már ment is volna, de előbb megsimogatott, és azt mondta: - Ne légy szomorú! - Míg a szőke hajú Margit néni szólt egy nevelőnek az ötösből, addig szüleim próbáltak vigasztalni. De nem sikerült túl fényesre. Ildikó néni jött ki mosolyogva. Miután szívélyesen üdvözölt, közölte, hogy nem velük leszek már. Nagyon megdöbbentem, hisz ezt a csoportot már megszoktam és a barátaim is ott voltak. - A barátaid is veled lesznek a kettes csoportban. Visszafelé menet beszólok a kettesbe, hogy jöjjenek ki. Néha látogass minket - kérte, én pedig megígértem.

Egy számomra ismeretlen nevelő jött értem. - Jó napot kívánok, Sebenyi Teréz vagyok -mutatkozott be. - Én vagyok a kettes csoport vezetője. Szervusz, Henriett, ebben az évben velünk leszel. Akkor még nem is sejtettem, hogy két év lesz az egy évből. Még néhány percet tölthetem anyuékkal, aztán következett a szörnyű elválás, amely most még pokolibb volt, mint év közben. Úgy éreztem, nem tudok elválni anyuéktól. És borzalmasan fájt a szívem és a lelkem. Egyszerűen nem tudtam parancsolni érzéseimnek, amikor bezárult az ajtó mögöttem. A könnyem patakokban folyt le arcomról. Elég közel kerültem a portához. Ez megnyugtatott, hisz néha leskelődhetek. Beléptem a csoportba, a sok idegen közül rögtön kiszúrtam Laciékat, akik vigyorogva elindultak felém. Vigasztalásképpen bohóckodtak nekem. Percek múlva nevettem rajtuk. - De jó, hogy ti itt vagytok velem! - mondtam nekik.

Pár nap múlva ismét gördülékenyen mentek a dolgok. A napirend és a tornák sem változtak semmit. Eközben én még több barátnak örülhettem. Barátaim többsége fiú volt, de volt néhány lány is köztük. Emiatt akadtak féltékenységi rohamok. Erről én nem tehettem, mert nem én kötöttem ki, hogy melyik lány üljön a fiú ölébe. Az eset egy ebéd után történt, amikor is a terem szélén ültünk. Míg a takarítók felmostak, Zsírmik Lajos, újdonsült barátom kitalálta, hogy üljek az ölébe. Ő egyébként bottal közlekedett. Nagyon jó humorú fiú volt. Tehát odamentem hozzá, és már az ölébe ültem volna, mire az úgymond barátnőm, Nyiri Judit éktelen visításba kezdett. - Te nem ülsz Lali ölébe, mert engem szeret. - Már akartam is elmenni tőle, de visszahúzott. - Ülj már, le! - De hallod, hogy ordít. - Nem érdekel, csak hadd ordítson. - Mi tovább beszélgettünk és nevettünk. De a nevelők nem bírták tovább hallgatni az ordítást. Gabi néni jött, akit már az elején megszerettem. Azt hittem, én fogom kapni a szidást, de fordítva történt. Nyirike egyből elment.

Ebben az évben nagy változások történtek. Ugyanis a fekvő és állásjárás helyett hat gyerekkel és két nevelővel együtt az utcai közlekedést is gyakorolni kellett. Mi már önállónak számítottunk az intézetben, de még sokat kellett tanulnunk ahhoz, hogy egyszer tényleg önálló életet élhessünk. Így hát reggeli után öltözködtünk, amíg a többiek a fekvő gyakorlatokhoz készültek. Örültünk, hogy kimehettünk az életbe, de jól tudtuk, hogy vigyáznunk kell egymásra. A barátok tehát most még jobban összetartottak. A nevelők naponta váltották egymást. Az első alkalommal csak a szomszédos utca telefonfülkéjéig jutottunk. Ott meg gyakorlásképpen felhívtuk a csoportunkat. Nagyon vidámak voltunk, aztán Darmos Erzsi néni közölte, örül, hogy jól érezzük magunkat, de menjünk vissza, mert kezdődik az iskola. Elköszöntünk tőle és visszafelé mentünk, de nem olyan lelkesen, mint amilyennel eljöttünk.

Nagyon vártam az iskolát. De ahogy múltak a hetek és hónapok, egyre bizonytalanabbá váltam tanulás terén. Ugyanis az olvasással akadtak némi gondok. Mire visszaértünk, már elő volt készítve a tantermünk, vagyis az a terem, ahol aludtunk és tornáztunk. Akik még nem jártak suliba vagy kisegítőbe jártak, kint a folyosón tanultak.

Folytatása következik.

**************************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

DR. KELLNER SZILVIA: Messzi földre mennék

Mikor fáj a lelkem,
Messzi földre mennék,
Hol nem ér utol a gyötrelem,
S végtelen nyugodt lehetnék.

Elmennék egy messzi földre,
Fáradt szívem tépázná viharos szél.
Felrepülnék a türkiz égre.
S zuhanva onnan, fájdalmam törne szét.

Üveggolyóként gurulna el minden darabja,
Élettel telhetnék meg újra és újra.
Elszállna lelkemből bosszús haragja,
A fájdalomnak, és én lennék érzelmeim ura.

Íródott: 2015. február 10.

..............................................

CSOMOR HENRIETT: Földön Futó lettem

Arcul csapott
az új év. Hiába
reméltem jobb évet.
Jaj, minek is áltattam magam.

Mikor már érezni
véltem. sorsom
furcsa fintorát, mely
ismét jól megleckéztetett.

Kirúgott a nagy úr,
az igazgató úr. Na
nem úgy, mint a macskát
két lábbal.

Csak szép finoman,
vállveregetéssel. Mintha
győztesként hagynám el
a csata teret.

Kitüntetést nem kaptam
soha sem, azt nem
is vártam el. Csak néhány
jó szó ért utol hébe -hóba.

Földön futó
lettem, akár a
többi gyarló ember.
Könnyeimben csónakázok,
szerencsére a cipőm még nem lyukas.

Istenemre mondom,
ha majd egyszer talpra állok,
kemény leszek. De még
egyszer hadba nem állok.
Ha úgy tartja kedvem,
hagyjatok egy sarokban
themerin hallatán zokogni.

2015. február 08

...............................................

MÁTYÁS RITA: Hegymászók dicsősége...

Szférát karcoló hegyormok,
élesen csipkézett szirtjei,
Havas hegyhátak nyúlnak az égig,
Mennyekig nyújtóznak szintjei.
Fiatalok, büszkék,ércesek,
Tiszteld őket,tartsad nagy becsben,
higgy az Isteni fenségükben!
Hegymászók kik új célt keresve,
meghódítják a hegycsúcsokat,
legyőzve magasságot, testüket!
leküzdve emberi korlátokat,
légszomjat és a természetet!
Zászlaik libegnek hegytetőn,
hirdetik az ember dicsőségét,
az Istennek, s a természetnek,
emberhez való engedékenységét!

2015. 02.10.

...........................................................

KANCZLER ANNA: Gyógyulj! Kezem, s szívem által

Sokat dolgoztál.
Nem mondod, csak látom
arcodon a kínt,
fejfájás gyötör megint.

Üres a doboz,
a gyógyszer elfogyott...
Mi lehetne
a segítség most?

Gyorsan teát főzök,
hozom frissen gőzölgőn,
előveszem varázskenőcsöm.

Pihenned kellene - mondom,
s te megadón
lefekszel ágyadra,
Úgyis végeztem mára!

Szippants nagyokat!
E szernek a gőze, illata
rendbe hoz hamar,
ha bedörzsölhetem halántékodat.

Kínos mosoly fut át arcodon:
Akkor hát kúrálj ki drága doktorom!
S hozzálátok,
minden tudásom beleadom...

Lassan kortyolva a teát megitatom,
betegemet feküdni parancsolom.
Kenőccsel lüktető
halántékát bedörzsölöm,
gyengéd szavakkal nyugtatgatom,
könnyű dalocskát dúdolgatva,
nyugalmat árasztva
feszült idegeit bogozgatom.

Látom, kezem alatt vonásai lazulnak,
hálás pillantásokkal nyugtázza
mozdulatom.
Fordulj hasra kérlek,
e szert tarkódra is kell kennem.
De... jobb lenne tán, ha levetnéd
ingedet, zavar a gallér...

Szófogadva tudós doktornőjének
lekerül a ruha, s hátat fordítva nekem
várva, hogy múljon a görcs,
fejét kissé elfordítva elterül a lepedőn.

Újabb adag kenőcs kerül ujjaimra,
s szelíden kenegetem nyakra, tarkóra,
majd a vállaira.
S mivel még van kenőcs bőven,
lejjebb is kerül
a derékra, combokra, majd
finoman bemasszírozva szinte mindenhova.

Hálás köszönetem e kényeztetésért,
de téged ki gyógyítson, ha nem én?
Nekem éppen nem fáj semmim, de
egy kis lazítás nem árt meg nekem se...

Nincs már kenőcs a tégelyben,
így hát csak ujjaival becézget,
csókokkal hinti meg arcom,
nyakam, s lejjebb, ahol domborulatok és síkok,
s mélyedések váltakoznak...
S bensőmben kéjes érzések
hullámai áradoznak.

Szavakat suttog,
melyeket nem értek,
kíváncsian közelebb húzódok,
átölelem, hogy szorosabban érezzem,

s halljam, a szavakat,
de mivel nem értem, hasonló nyelven susogok
mint a nádas, melyet a locsogó
víz és szél mozgat...

Feleslegessé vált ruhadarabok
szállnak szanaszét,
oldalt fekszünk egymáshoz bújva
de hirtelen mozdulattal
lábaink összekulcsolódnak, s hamar fölém kerül.

Tiltakozásra nincs szó hirtelen,
de minek is kell?
Lassan hullámzik testünk,
lelkünk egybe forr,
s nemsokára mindenünk még közelebb,
mélyebbre hatol.

Vihar közeledik, nagy orkán,
tornádó söpör végig ágyunkon,
s repít bennünket magasra, a csillagokba.
Mikor térünk vissza nem tudom.
Párom szeme lehunyva,
egy csöpp verítéket letörlök homlokáról,
hálás puszikat ad ujjaimra,
arcomra.

Óvatosan elhúzódik mellőlem.
Gondosan betakarom,
hűvösek az októberi hajnalok.

Maradj velem kérlek,
elég széles az ágy,
elférsz...
Pihend  ki magad ha lehet -
súgom, s kis mosollyal arcomon
karjára hajtom fejem,
s várom, hogy a nap felkeljen
édes álmából...

2014. szeptember 18.

..............................................

SZILÁGYI ANITA: Revans

Sántító idő cammogó perc
Pianínómon betokosodott terc
Batyudba csomagolt csorba óra
Hunyorgó szemrésed marasztalója

Antik-szavaidra poharam koccintom
Üres zsebedbe pezsgőm loccsantom
Szárnyaszegett szívvel kacérkodom
Szilveszter éjjelén gésát játszom!

 .........................................................

WESSELYNÉ ÁBRAHÁM ERZSÉBET: Átlényegült arcok

 Csillagok hullását láttam,

s egyre sajog bennem a fájdalom,

a múló idő bánatos szántása,

meglátszik korrágta arcomon.

Míg felvidulnék, vajúdik ezernyi félelem,

felocsúdnék e láztól, de szemetet vesznek a véremen.

Itt e megtagadás bús korszakában,

keresem ki Krisztusban él,

hogy legyen párom a vetésben,

szétrongyolódott idők peremén.

Istenem dalod tiszta,

a napfelkelte kapuit kinyitja,

s a felragyogó hajnalpír egéből,

ingünk készül az irgalom sebéből.

Öröm és szenvedés gyűrik lelkem ráncait össze,

de angyalkéz ér hozzám,

hogy életgödreim mind megölelje.

Gondom elmúlhat:

ezredévek peregnek szét,

már tudom kifogja össze a jövőt,

kinek a kezében a mindenség.

S egy ablak nyitva,

egeknek kékje átvilágítja,

s a remény szelíden rámutat

a felébredő korai virágra,

s az útszéli porosodó bogáncsra,

mely tövistől vöröslő bimbókban,

Krisztus arcot rejtenek titokban.

……………………..........…………… 

" Bízzatok,...., ne féljetek! "

Éjszakámban,

mint derengő fény,

megérintett az Isten ujja,

megtalált Ki keresett rég,

s a múltamat is tudta.

Szépségében utat nyitott,

bár még sötétben voltam,

de rám lehelt, s az áldástól,

lelkem imái megmámorosodtak.

Most készülve az új időkre,

hol angyalkéz titkon őrköd,

omladozik a homály,

mi emberben börtön.

S míg tengerrobajban hallgatva szavát,

bizton meg kell, hogy nyíljunk,

mert a hullámok fehér taraján,

Krisztus már felénk indult!

……………………………….. 

 Isteni erőtérben

 Letérdeltem,

és a csillagok kinyitották szemüket,

a fényből gyönggyé váltak,

a Hold átvilágította testüket.

Az esti neszezés,

liliom illatot hordott a széllel,

és én csak néztem,

a szívem beleremegett egészen.

Csend volt.

Bársonyos léptek az égen,

a felhők álmodtak,

angyalraj hajtott Göncölszekéren.

A rét deres lett,

sóhaját imádság kísérte,

minden Istenben nyugodott,

s lelkemben megpihent a béke.

………………………………… 

Karácsonyi vágy

Kicsinységem tudatában,

mily más is az este,

halványszemű imákba belefeledkezve,

nézni a Szentet,

csendben rejtve,

s bocsánatot kérni a bűneimre.

A Nap nem világít,

szívemben pihen,

a deres ősztől minden oly hideg,

de az ablakokon a lámpás fénye játszik,

a közelgő téltől a lelkem sem fázik.

Oly szép lesz majd a hópelyhek tánca,

havas kerteknek virágos álma,

s a bársonyos éj szelíd neszezése,

Kisdedet ringat, az Isten szeretetölelése.

**************************

4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

KUSTRA FERENC: PERGŐTŰZ A DON- KANYARBAN

(Kustra Ferenc József (www.poet.hu – jocker/Kíber/Feri  *  www.napkorong.hu - KíberFeri)

 Pergőtűz a Don-kanyarban

Ziu… fűűűű… zz… zz….

   A lövedékek, sivítottak, zizegtek, gellert kapva ki tudja merre mentek. Csak úgy belecsavarodtak az életbe, emberek testébe… Váratlanul jöttek, mindig…

1942. január 11. –e volt és már esteledett, sötétedni is kezdett, amikor a bunkerben meghozta a döntést vitéz Beregfalvy Edömér főhadnagy, a századparancsnok.

- Akkor ma éjjel ki kell menni és két „nyelvet” hozni.  Magának mondom, Horváth zászlós, hogy ez két élő személyt, lehetőleg tisztet jelent. Már négy napja, hogy az utolsót hoztuk. A hadosztálytól telefonáltak, hogy az orosz szerint, valami nagy támadás várható, de mivel még nem történt meg, hát talán közeleg az idő. Mi vagyunk elől, hát kellene tudni róla.

Ott volt a felderítő szakaszból, Bercsényi Gáspár karpaszományos őrmester, valamint a beásott géppuskás szakasz parancsnoka Horváth Aladár zászlós. Azért csak hárman voltak, mert a tisztek és a tiszthelyettesek lassan elfogytak, az utóbbi 10 napban. Az orosz, valahogy aktívabb lett és a mesterlövészeit vetette be, aki meg nagyon jól lőttek.

Még a beszélgetés elején, bejött egy karnyi fával, és rakott a tűzre Rosenberg Mihály, aki a munkásszázadból volt a bunker fűtésére és karbantartására odavezényelve. Ahogy ott vacakolt, végighallgatta a beszélgetést, a többiek meg valahogy nem figyeltek rá.

Sokkal jobban lekötötte a figyelmüket, a felderítés és az életfontosságú nyelvek szerzése.

Az őrmestert két hete vezényelték ide és még nem volt bevetés parancsnok. A szakaszparancsok viszont az utolsó bevetésen elesett, valahogy egy kósza orosz lövedék, a sötétben is a sisakját találta el... Mivel „nyelv” volt velük, még a holtestét is otthagyták a senki földjén.

Az őrmesternek még nem volt gyakorlata, hogy egy bevetést vezessen.

A felderítő szakaszban eredetileg kilencen voltak, de a létszám, fogyóban volt. Most a két nyelv elfogásához, legyűréséhez, behozatalához összesen hat ember kell. De az őrmesterrel együtt nem voltak, már csak öten.

Ahogy beszélgettek, Rosenberg felállt a tűztől, odaállt a százados elé és kérte, hogy szólhasson, mert ő nem volt katona.

- Főhadnagy úr, ha már itt voltam és végig hallgattam, amit beszéltek, mondanék egy javaslatot.

 A főhadnagy, akkor eszmélt fel, hogy egy létfontosságú megbeszélésen illetéktelen is jelen volt. De, gondolta, innen úgysem lehet elvinni az információt és most minden tanács, jól jöhet.

- Mondja, mit akar, de remélem használható a hozzászólása.

- Főhadnagy úr alázatosan jelentem én tudnék segíteni, ha elfogadják tőlem.

- Mit tudna maga segíteni nyelvek hozatalában?

- Főhadnagy úr! Az én húgom egy spanyol nemeshez ment férjhez 1935. – ben. Én kimentem meglátogatni 1937. elején, de kitört a polgárháború és ott ragadtam. Több mint egy évig katonaként és felderítőként szolgáltam a kormány hadseregében. Voltam 23 bevetésen, ebből 11 alkalommal, mint parancsnok. Mi is minden esetben nyelveket fogtunk és hoztunk is. Én is magyar ember vagyok, és hát Önökkel szolgálok itt az oroszok ellen.

A főhadnagy először csak nézte, majd fölállt és elgondolkodva sétálni kezdett a bunkerben, két lépést előre, kettőt hátra.

Rosenberg meg forgott utána.

- Mondja fiam, maga zsidó?

- Alázatosan jelentem, igen, részben, mert az apám az volt, Isten nyugosztalja, az anyám, meg katolikus, ő még él. Engem a magyar haza szeretetére neveltek és, ha elfogadják a segítségemet, és megbíznak bennem, akkor elvállalom a vezetést… - mondta, olyan hangsúllyal, hogy a hazaszeretete felől nem lehetett kétsége senkinek.

A főhadnagy azt hitte rosszul hall, megállt és csak nézte a munkaszolgálatost, aki valahogy szimpatikus volt neki és nem is kételkedett a szavaiban. Minden eshetőséget végigvett egy pillanat alatt. Azonban még időre volt szüksége és így megkérdezte a két emberét:

 - Hallották? Van valami hozzászólni valójuk?

A zászlós csak hümmögött, de az őrmester felállt és jelentett:

- Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem én jó ötletnek tartom, ha ez az ember igazat mondott, mert itt most a gyakorlat sokat számít. Én elmennék a parancsnoksága alatt a bevetésre. Főleg, mert ott is főleg az oroszok ellen harcolt. Megbízok benne. Itt szoktam őt egyébként is figyelni és még semmi kivetnivalót nem találtam benne.

- Zászlós úr?

- Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, sok választásunk nincsen, mert már este 7 óra van és éjfélkor a csapatnak indulnia, kell. Én megbízok benne. Aki egy ilyen bevetésre önként jelentkezik, az csak rendes, hazaszerető magyar ember lehet. Engem ettől fogva nem érdekel, hogy csak munkaszolgálatos.

A főhadnagy megint elkezdett járkálni, két lépést előre, kettőt hátra…

Hirtelen megállt a munkaszolgálatos előtt.

- Jól van fiam, mondja, hogy hány éves is maga?

- Alázatosan jelentem –mondta katonásan Rosenberg- 34 voltam decemberben. Egyébként egészséges vagyok –tette hozzá.

A főhadnagy villámgyorsan még egyszer végiggondolta a feladatot. Itt most nem csak arról van szó, hogy a hadosztálynak kell a nyelv. Ők meg itt vannak az első vonalban. A saját életük is van olyan fontos, mint a magasabb érdek.

- Rendben van Rosenberg. Menjen és hívja ide a szakasz tagjait, mondja, hogy az én parancsomra jöjjenek.

Három perc alatt még négy ember zsúfolódott be a bunkerba, de örültek, hogy itt lehetnek, itt jó meleg volt. A kis vaskályha, csak úgy ontotta a meleget.

Közben a zászlós kapta a feladatot, hogy tájékoztassa az embereket.

Mikor elmondta, hogy hogyan fognak bevetésre menni, rögtön meg is kérdezte:

- Van valakinek valami ellenérzése? Mert úgy nem lehet bevetésre menni!

A négy felderítő összepusmogott és így a nevükben Békési Csanád tizedes szólt:

- Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy mi mind ismerjük ezt az embert. Nekünk nem volt vele, soha semmi bajunk, ha igaz, amit mond, akkor mehetünk.

A főhadnagynak nagy kő esett le a szívéről, mert a bevetésre menni kell. Azzal most nem foglalkozott, hogy szabályosan járt-e el, - majd megoldódik ez a probléma is - gondolta.

Kiadta a végső parancsot:

- Parancsok: Rosenberg. Helyettese az őrmester. Indulás éjfélkor. Feladat: kér nyelv elfogása és idehozása. Isten legyen önökkel. Lelépni!

Még utánunk szólt:

- Őrmester szerezzen fegyvert és ruhát Rosenbergnek, a felderítő bunkerben kezdjék meg a felkészülést és várom, hogy mindenki visszajöjjön.

- Zászlós úr, maga meg intézkedjen a munkaszolgálatosok parancsnokánál, hogy egyelőre, idevezényeltem Rosenberget szolgálatra.

A fronton nincs sok idő semmire. Az emberek majdnem öt óra alatt, összebarátkoztak, megismerték egymást. Rosenberg kézbe vette az ügyet és rövid eligazítást is tartott, ami tetszett az embereknek. Gyakoroltatta velük pár percet, hogyan kell a fegyvert tűzkész helyzetbe hozni és célra tartani. Ez még jól jöhet és egyébként is mindig, gyakorolni kell. Gyakorolták a kézigránát gyors kioldásának és eldobásának a mozdulatát is.

Nem volt sok idő rá, de talán még össze is barátkoztak. Meg lett a csapa egysége.

Éjfél előtt 25 perccel öltöztek és Rosenberg, még kiadta az utolsó, bevetési előtti utasítását.

- Emberek! Kint 37 fok hideg van, mindenki vegyen föl két kapcát.

Éjfél előtt 10 perccel indultak. Jobbra és balra az állásokba az őrszemeket értesítették, hogy a járőr kimegy és vissza is fog jönni.

Mindent fehér hó és jég borított, de a vastag felhőzet miatt mégis majdnem vaksötét volt. Még a vakítóan fehér hó is alig adott valami fényt… A katonákon volt fehér álcázó köpeny, amit már az oroszoktól szereztek, hasonló bevetések alkalmával. Lassan, araszolva mentek és ez a lassú mozgás szinte észrevétlenné tett őket.

Az orosz állások úgy 300 m-re voltak és az út oda, ha nem jön közbe semmi, lehet fél óra is.

15 perce mentek el, amikor egyszerre két sztalin-gyertya röppent az égre és a fehér mindenséget vakító fény töltötte ki.

Még eltelt 1 óra csendben. Az oroszok már nem világítottak többet. Akkor azonban a jéghideg szélcsendes, süket csendben az orosz állások felől valamilyen kiabálások zaja hallatszott, de fegyverzaj nem volt.

 A járőr nem jelentkezett és lassan reggel lett. Eljött a január 12. –e és a 9 óra is. Akkor aztán a teljes orosz tüzérség, pergő tűzet lőtt! Majd nem sokkal később megindult a gyalogsági roham, harckocsikkal kisérve… Megkezdődött a nagy urivi ellentámadás…

A főhadnagy parancsára lassan elkezdtek visszahúzódni a második vonalban. Ő tudta, hogy járőr már soha többet nem jön meg és ezekbe az állásokba ők meg nem jönnek vissza…

Vége

Vecsés, 2014. december 7.

**************************

5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

VÁRKONYI KITTY: 5.  PARANCSOLAT

( Második fejezet - harmadik rész)

Évikét szomorú lelkiállapotban találta a reggel. Álmában otthon érezte magát, szaladt testvéreivel a határban, és bújócskát játszadozva örült az életnek. Mikor felébredt, percekig nem tudta hol van. Csak bámulta félrefordított fejecskéjével a hatalmasnak tűnő hálót, ahol a többi kislány aludta még az igazak álmát. Alig voltak páran. Még rácsos ágyat is látott, életében először, találgatva, miért rakták bele a gyerekeket. Nem is tudta kik ezek a kislányok.  Az éjszakai bódult fáradtság megviselte aprócska lelkét, a testvéreitől való búcsút fel sem fogva, csak az elválás fájdalmát érezve aludt el. Most pedig reggel van. Petike nem pisszeg neki, hogy csendben legyen, mert a többiek alszanak, de ő azért csendesen szemlélődik. Nem mozdul, csak a szőke fürtök billennek a másik oldalra. Ott is ágyak, mindenütt két sorban csak ágyak. Sok ágy üresen áll, nem alszik benne senki. Középen keskeny folyosó az ágyak között, a parkettán szőnyeg. Milyen érdekes szőnyeg! Még sose látott ilyet. Nézte. Vastag, puha és zöld szőnyeg. Jó lenne megfogni, a kezét beledúlni a szőnyeg mélységes szálaiba.

Várkonyi Kitty

Hirtelen eszébe jutott Marika és anya, akik, ki tudja, hol vannak, merre járnak, és ő itt maradt egyedül. A sok alvó kislány között teljesen egyedül. Eleinte azt gondolta, hogy még alszik. Talán álmodik, és a valósághoz semmi köze nincs annak, amit maga körül lát. De aztán megnyikordult alatta a vaságy, ahogy a lába viszketni kezdett és megmoccant. A kis fadarabot kezdte keresni, amit Petitől kapott. Felült, a ruháját nézte, átnyúlt érte és a zsebébe túrt. Nem volt benne. Sehol nem találta. Pillanatra megdermedt a nem várt zajtól, az ágya nagyot csikordult. Félt. Ki fogja tudni, hogy ő itt van? Kihez tartozik most, és kinek kellene szólni, hogy pisilnie kell? Lábát összeszorítva iparkodott visszafogni az ingert, ami egyre erősebben gyötörte. Mi lesz most? Talán, be kell pisilnie, mint Ferikének reggelente, hogy rajta nevessen mindenki? Tudta, hogy meg kell keresnie a pottyantót, de fogalma se volt, hogy az ajtón túl mi lehet. Óvatosan felült, az ágy újra nyikordulva jajgatott alatta. Felállt, és mezítláb megindulva haladt az ajtó felé. Csendesen nyitotta ki, és megkönnyebbült érzéssel vette észre a mosdó ajtaját, ami a háló mellett volt. Itt is olyan a véce, mint Kántoréknál  – gondolta. Bement a hideg kövön, és felkuporodott a csésze deszkájára. Mikor végzett se szállt le. Csak ült ott, kapaszkodva a deszka két szélén, és bámult előre. Úgy hitte, csak ülnie kell itt jó sokáig, aztán Marika, vagy anya, de az is lehet, hogy apa, úgyis keresni kezdi, hol lehet. Nem szabad mást tenni, csak várni. Várni. A lába teljesen elzsibbadt. Már ha akart volna se tudott volna leszállni, annyira elnyomta keringését a WC ülőkéje. Ő csak kapaszkodott ott tovább, és várt. Már leszállt volna, már visszament volna, de emlékeiből tovakúszott az élmény, hogy honnan is jött ő ide. Melyik hatalmas ajtón fordult és merre? Pánikba esve ült, dermedten nézett maga elé, és szinte hihetetlennek tűnt, hogy a nevét hallja.

– Évike! Évi! Itt vagy?

Kinyílt az ajtó, és egy néni nézett rá. Soha nem látta. Fásultan és bizalmatlanul nézett fel rá. Nem szólt.

– Évike. De ügyes vagy, hogy kijöttél pisilni. Gyere, bemegyünk és adok neked tiszta ruhákat.

Nem mozdult. Lábaiban már nem volt élet, agyában viszont a félelem lüktetett. Ki lehet ez a néni? Mit akar tőle? Hol van anya és a testvérei? Hol van apa? Apuka, akivel tegnap elindultak. Pergett agyában egymás után a gondolat. Tekintetét le nem véve a nőről, csak ült ott mozdulatlanul.

 Anikó megszánta a kis védtelen, ártatlan gyereket. Átnyalábolva magához vonta, és leemelte az ülőkéről. A gyerek nem fogta át a nyakát, nem tett semmi kísérletet arra, hogy megkapaszkodjon, így jóval nehezebbnek érezte, mint ahogy azt előzőleg gondolta. Megpróbált dobni rajta, hogy a súlyt jobban bírja, és el ne ejtse menet közben. Mint valami rongybaba, hullámzott Évi teste a reppenő lendületben. Aztán mentek. Ani fogta a fenekén át, és a derekát ölelve, érezte tenyerén a gyerek jéghideg ülepét.

– Remélem nem fáztál fel! Mióta ücsörögtél már kint? Jaj, te kis bogár! Teljesen átfagytál a WC-ben – beszélt neki. Ahogy az ágyához érkeztek, Anikó leállította a kislányt a szőnyegre. Ám az azonnal összecsuklott, mert lábaiban még bizsergett a megindult vérkeringés, és erő az egyáltalán nem volt benne. Fájtak. Mindkét lába fájt, szurkált, mintha ezer tűvel szurkálta volna valaki. Mégse sírt. Csak nézett Anikóra azokkal a tág és ártatlan szemekkel. A gondozónő először megijedt, hogy valami komoly baj támadt. Aztán rádöbbent, hogy mi lehet a baj forrása és masszírozni kezdte az apró lábacskákat. Felültette Évát az ágyra, és két tenyerével sodorni kezdte a pici izmokat.

– Jól van, te kis butus. Hát, mióta üldögéltél már ott? Ej, te! Hát miért nem jöttél vissza? Látod, azért megtaláltalak ám! Nem is tudom mikor mentél ki, hiszen egy órája jártam itt, és akkor még aludtál. Te kis csacsika. Nincs semmi baj, na. Látod, már piros is a lábad. Biztosan nem fáj annyira.

Valóban nem fájt. A lába nem fájt már, Anikó dörzsölésére visszatért a keringése a rendes kerékvágásba. A lelke viszont elvérzett, és hatalmas ürességgel terhelte meg tudatát a tény, hogy egyedül maradt itt. Itt, ahol nem is tudja, hogy hol van, és miért van itt. Haza akart menni. De fogalma sincs arról kicsoda ez a néni és mit akar tőle?

 Réveteg tekintetét ráemelte és szótlanul nézte. Anikó megijedt ettől a tekintettől. Gyorsan felöltöztette a magával hozott intézeti ruhákkal és elviharzott. A gyerek továbbra is üldögélt az ágy szélén. A többi kislány ébredező meglepetéssel tapasztalta, hogy új társuk van. Az még inkább meglepte őket, hogy nem szól, csak ücsörög némán, s ha valaki közel megy hozzá, elhúzódik. Mártika, a négy esztendős árva kislány, szeretettel teli mosollyal ült az ágyára.

 – Szia. – nézett egészen az arcába, és kezét Éva kezére tette. Évi azonnal elhúzta a kezét, és kissé hátrébb ült. Hagyjatok békén! Sugározta picike lénye mindenkinek. Márti is felállt, szomorúan hátrálva ment öltözni. Csak nézegette Évát messziről. A rácsos ágyakból is kimásztak a kicsik, csak úgy, ügyesen, maguktól. Jött valaki, egy újabb néni, aki segített öltözni nekik. A gyerekek felöltöztek, ágyukat megigazítva csoportba fejlődve álltak az ajtóban, mint az idomított állatok, és vártak. Évára ferde pillantásokat vetve álltak, és várták az indulásra való engedélyt a reggelizéshez.

Évát ölben kellett a reggelihez is levinni. Nem szólt, és nem mozdult. Az ételhez sem nyúlt, pedig kakaó volt, amihez otthon ritkán jutott, és nagyon szerette. A gondozónő megpróbálta etetni.

– Nézd Évike! Finom kakaó. Itt főzték a konyhás nénik. Kóstold csak meg! – próbálkozott Anikó.

 Szájához érintve az ennivalót, Éva nem nyitotta a száját. Nem húzódott el, nem szorította össze az izmait, de ha mégis az ajkai közé került a kakaó, kifolyt szájának két sarkán, le az ölébe. Hamar felhagytak a kísérletezéssel. Anikó visszacipelte a játszószobába, hátha a játékok között majd felenged kicsit. Ám Éva csak ült, fásult tekintettel bámulva maga elé, és nem csinált semmit. Ott maradt, ahová rakták őt.

  Anikó volt az első gondozó az igazgató irodája előtt. Nem szívesen jött ide. Leginkább hívatni szokták ebbe a szobába azokat, akik valamiféle letolást kaptak, vagy külön elvárásnak állítva kényszerítették őket a lemondásra. Kicsit tipródott, mielőtt belépett a külső szobába, de aztán határozottan benyitott. Barna haját hátrasimítva fordult Jolihoz, a szemüveges, vékony termetű titkárnőhöz.

– Azonnal be kell mennem az igazgató úrhoz. Szólj neki légy szíves. Baj van az új kislánnyal.

Joli szó nélkül emelkedett fel, kettőt koppantott, és már bent is volt. Szinte azonnal nyitotta az ajtót, beeresztve a gondozónőt maga mellett.

– Jó reggelt Igazgató elvtárs. A kis Halál gyerek miatt jöttem, akit este kaptunk meg.

– Mi van vele?

– Nem lehet vele mit kezdeni. Csak hallgat, és nem is eszik. Ölben kell vinni mindenhová, magától nem megy. Ott marad, ahová leteszem.

 Az igazgató fura tekintettel nyugtázta a dolgot, hogy egy három éves óvodás nem hajlandó se beszélni, se enni. De mivel más ötlete nem volt, úgy határozott, hogy megnézi. De talán mégis csak keríteni kell egy pszichológust, hogy a gyerek lelkéhez közelebb kerülve sínre tehessék a dolgot. Azonnal telefonált, majd elsétált a gondozónővel, a folyosó végén lévő játszószobához. Anikó karcsú termete mellett furán hatott a köpcös férfi, kopaszodó koponyáján keresztbefésült frizurájával. Az irodából csak akkor lépett ki, ha munkavégeztével hazaindult. Nem volt se oka, se kedve barangolni abban az intézményben, amit ő vezetett. Ez most azért nagydolog volt. Kirívóan nagydolog, az elmúlt esztendőkhöz képest. De olyan gyereket még nem kapott, aki nem beszél, nem eszik, de még inni se akar. Ilyet még nem látott. Már-már az a gondolat kezdett megfoganni benne, hogy a kislány nem is tud beszélni. De a gyerekfelügyelők erősen bizonygatták, hogy tud, még kiabált is az este, amikor átvették őt. No, hát akkor majd jön szakember, addig hagyjátok a gyereket, ne zaklassa senki. Még egy futó pillantást vetett a kislányra, aki csak ült a szőnyegen, körülötte hancúrozva játszottak a többiek, ő meg csak nézett maga elé.

Az igazgatói irodában újra csak a telefonért nyúlt. Kiküldte Jolikát, és megkérte, hogy ne zavarja senki.

– Újra én vagyok – jelentkezett be a vonalon. – Megnéztem a gyereket. Valóban apátiás, úgy nézem, sürgősebb lenne a találkozás, nem ér rá.

– Hogy mit hozott magával?  Semmit. Tudtommal nem hozott semmit – válaszolt.

– Nem hiszem, hogy az anyját, vagy az apját elérhetnénk. Viszont, várjunk csak. Talán valaki mást. – Remény terült az arcára, ahogy beszélt a fekete kagylóba. Már örült a saját gondolataitól.

– Igen, valami ajándékot. Rendben. Intézem, aztán szólok mi alakult.  Azért fontosnak érzem a látogatását. Köszönöm. Jó. Rendben.

Nem is tette le a telefont, csak a vonalat szakította meg. Nyíregyházát hívta, majd utána végigvonult újra birodalmán, keresve Anikót, hogy megtudja mit hozott magával az új kislány.

A gondozónő ölében tartotta Évát, mikor rátalált. A szobában gyerekek játszottak mindenféle játékkal, ami csak létezett. Hatalmas felfordulást okoztak ezzel a tevékenységükkel, és nem kis zajt.

– Tegye le a kislányt kollegina! – Szólt Aninak, majd karját fogva kivezette a szobából a zavarban lévő gondozónőt. A folyosón megállt, elengedte a nő karját, és kérdőre vonta.

– Mi volt a gyereknél?

Anikó elsápadt, azt gondolta, talán valamivel meg akarják vádolni őt. Fojtott hangon szólt.

– Semmi. Az égvilágon semmi nem volt, egy fadarabkán kívül.

– Hol van a fadarab?

– Tessék? – Nézett értetlenül a nő.

– Azt kérdeztem, hol van a fadarab.

-– Ja? A gyerek párnája alá tettem, mert éjjel elejtette a kezéből. Felvettem, és betettem a párna alá. Majd kidobom igazgató úr. Bocsánat.

– Eszébe ne jusson! Vigye a gyereket a párnához, és emelje fel, hogy lássa. Ha a bot miatt bánkódik, biztosan elveszi. Persze lehet, hogy nem old meg semmit, de legalább, az meg van.

Köszönöm.

Azzal faképnél hagyva Anikót, végigsietett a folyosón, hogy minél elébb irodájában legyen újra.

Zsóka csodálkozó arccal sietett Anikó felé, hogy a fülébe súgjon.– Figyeld, már az öreget! Csak nem festik a szobáját, hogy ilyen sokszor kiette a fene közénk?! 

Aztán belekarolt kolleganőjébe és nagy léptekkel húzva magával, csak beszélt neki.

– Melyik az új gyerek? Mutasd, majd megtömöm én neked, ne aggódj. Hallom, nem is kajált semmit.  Lecsavarunk neki egyet, aztán rögtön tudja, hol van. Hehe. Na, mutasd az új kislányt, hadd nézzem! Tényleg érdekel, he. Diri bácsi be van zsongva miatta. Mit mondtál neki? Még sose láttam a folyosón. El se tudtam képzelni, hogy a lába leér a kőig. Nahát! Csak kószál ma reggel óta föl, s alá a folyosón. Ki tudja, mikor jön szembe újra! Óvatosnak kell lenni mától, én úgy látom.

Zsóka nevetett, Anikó meg mosolyogva ment mellette.

– Gyere, adunk a kislánynak egy kis fát.

– Fát. – nézett rá Zsóka, még meg is torpant egy pillanatra.

– Igen. Gyere.

Beértek a játszószobába, ahol Éva ült egy szőnyegen. A többiek főzőcskéztek, hatalmas fagyöngyöt fűztek, összevissza rohangáltak. Már nem is törődtek vele.

– Gyere Évike, – szólt Anikó –gyere, éjjel elejtettél egy fadarabkát, és én eltettem neked. Akarod?

Éva felnézett, lassan felállt a szőnyegről és elindult Anikóhoz. A gondozónő megfogta a kezét, és az ágyhoz vezette. Felemelte a párnát, és a kislány kivette a fadarabot. Kicsit előre dőlt, behajolt szinte a párna alá, hogy elérje a kincset. Fogta pici kezébe, nézte, aztán a másik kezébe tette. Felnézett Anikóra, és szemében halvány örömmel, pici mosolyt küldött a szája, gondozónője felé.

Folytatása következik..

A könyv borítója**************************

6. BEMUTATJUK... - SZŐKE ZSUZSA  VERSEIT

ÉLETRAJZ: 

Nevem Szőke Zsuzsa.

A napi életben kutatóként dolgozom, élelmiszerbiztonsággal és analitikával foglalkozom, de emellett madárendokrinológus vagyok.

Szeretem a verseket és írogatok is, szinte naponta egyet.

A Poeton is fönt vagyok 2014. decembere óta és ott Szőke Zsuzsanna szerzői név alatt publikálok, míg a nick nevem: fufenka.

Továbbá, fönt vagyok a Napkorong.hu portálon is és ott is publikálok: Zsuzska77 nicknév alatt.

Nagy örömömre szolgálna, ha publikálnád a Neked megküldött verseimet. Kérlek, hogy ezért fogadd a köszönetemet és igyekszem meghálálni, jó kis versekkel! 

Kérem szépen, hogy a versem alá írt adataimat is jelentesd meg.

Madarász
Európai stílusú haiku-csokor

Nyugodt madarász.
Sas fióka vijjogván.
Sas mama nem jött.

Szabadság sasa.
Eltűnt prédaállatok.
Sas...áram-ütött.

Ázott madarász.
Fényképező kezében.
Sast mérgező dög.

 2015. 02. 20.

Remény, a megmérgezett parlagi sas emlékére
 Szőke Zsuzsanna (www.poet.hu  oldalon szerzői nevem: Szőke Zsuzsanna, a Nick nevem: fufenka,
www.napkorong.hu  oldalon a szerzői nevem: zsuzska77)
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!
Tisztelettel és köszönettel: Szőke Zsuzsi

 …………………...

Az én imám

Isteni erő, hatalom
én hiszek benned, akarom.
A Teremtő fényt követve
a lelkemet gyűrögetve,
vezet Hozzád az én utam,
szívembe költöztél, Ó Uram.

Vezess engem, mutasd az irányt,
hogy feledhessek bút-bajt, hiányt!
Te árasztod a szereteted,
a megbocsátó szerepeket!
Szívedben honol a kegyelem,
és Tiéd a világegyetem!

Hadd lehessek én a jegyesed,
kérlek, add hát az én jegyemet!
Kérlek, segíts onnan föntről,
hogy érthessem innen lentről:
hogyan lehetek én jobb ember,
ki a feladatát megérti...

 2014. 01. 10.

………………………………………… 

 Főnix-legendája

Hamvakból lett a mitikus tűzmadár,
felkelő nap képe a hajnalmadár.
Héliopolisz madara a főnix,
tollruhája színe: bíbor és ónix.
Lehet Ré vagy akár Szélisten fia,
feltámadás, kegyelem atyafia.

Az asszony álmában főnix megjelen',
hogy méhében kívánt fia meglegyen.
Ő még az Örök élet szimbóluma,
ó-keresztyének evangéliuma.

A hajnali Tűzmadár most elillant,
így álom s a valóság összepillant!

 2014. decembere

**************************

7. ELMÉLKEDÉSEIM

ÁRVAY MÁRIA: Türelem mindenekelőtt!

"A türelem kér, sohasem követel. A türelem elviseli mások tökéletlenségét."

(Gary Chapman)

 Ez az idézet személyesen hozzám szól, megérint, mintha egyenesen nekem címezték volna. Ugye járt már így, kedves olvasó?

Pontosan így érzek én is, csak nem tudom így szavakba önteni!

Türelem, türelem, türelem! Micsoda érték is ez! Csak sokan nem tudják!

Amikor valakit tanítunk valamire, magyarázunk, próbálunk vele megértetni valamit, ehhez kell aztán a türelem! Most nem egy osztály fegyelmezésére gondolok, hanem oktató-tanuló, szülő-gyermek, esetleg edző-sportoló egyéni kapcsolatára!

Milyen is ez a türelem?

Szeretném egy kicsit megszemélyesíteni! Ha most személyként itt lenne közöttünk:

- Hangja békés, nyugodt, meleg, simogató, mosolygós, életvidám!

Ettől én is megnyugszom, ha lenne is bennem drukk, elfelejtem, felszabadulok, lehullnak a korlátok, gátlások!

- Elfogad, olyannak, amilyen vagyok. Nem veti szememre hiányosságaimat, gyengeségeimet.

Tudjuk, hogy ezek megvannak, de azon dolgozunk, hogy kijavítsuk, kiküszöböljük ezeket!

- Támogat, bátorít, bíztat. Ha valami nem megy sok próbálkozás ellenére sem, csak ennyit mond:

„Semmi baj, elmondom másképp, majd meglátod, sikerülni fog!”

- Hagy kibontakozni, együtt gondolkodni a másikkal, engedi, hogy próbálkozzak, sohasem pirongat!

- Humoros.

A humor is sokat segít a stressz oldásában! Ha felfedezzük a másik hangjában és szavaiban a játékosságot, gyengéd tréfálkozást, még mindig tudjuk, nincs veszve semmi!

Adódnak például olyan helyzetek, melyekből a türelmes személy talál komikus,

nevetésre ingerlő kiutat!

- Sohasem hibáztat, módot talál arra, hogy többféle magyarázattal is szolgáljon.

- A kritikát építő jelleggel mondja, úgy, hogy érezzük a segítő szándékot!

Tudjuk, ha megfogadjuk a tanácsot, máskor könnyebb és jobb lesz!

- Szeret. Szeret, még akkor is… ha már kitudja hányadszor hiúsul meg a kitartó próbálkozás! Szeret, mert a türelem jóságos!

- Hagy pihenőidőt! Félreteszi a nehéz feladatot, és mást csinálunk!

Pár perc múlva hatásos lesz a visszatérés!

- A legkisebb pozitív megnyilvánulást is elkönyveli, sikerként tükrözi vissza!

Ilyen élményeket bezsebelni csodálatos dolog!

- Végül el is fogyhat!

Kinek előbb, kinek később! Körülményektől, állapottól, hangulattól és még rengeteg mindentől függ!

Azt kell nézni, milyen gyakori egy személynél maga a türelem, s nem azokat a napokat, amikor kifogy belőle!

Aki ilyen türelmes, hálásak lehetünk neki!

Jómagam több ilyen emberrel találkoztam már, sokan szép és értékes dolgokkal ismertettek meg! Egy motivált, cselekvésre kész személyiséget faragtak belőlem, aki kis lépésekben ugyan, de járom a magam útját!

Hálám jeléül, jelképesen megölelem mindazokat, akik eddig megajándékoztak türelmükkel és csak annyit mondhatok:

Köszönöm a türelmeteket!

**************************

8. BEAT MÚZEUM

ZORÁN: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT

Nemrégiben hetvenharmadik születés napját ünnepelte Zorán, akit legtöbben csak így ismerünk, és emlegetünk a szeretet okán.

Álljon itt életrajza, munkásságának állomásai, és kitüntetéseinek gyűjteménye.

Isten éltesse sokáig..

A szerkesztő

...............................................

Sztevanovity Zorán (szerbül: ????? ??????????; Belgrád, 1942. március 4. –)

Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas szerb származású magyar előadóművész,

énekes, gitáros, zeneszerző. Sztevanovity Dusán (szerbül: ????? ??????????)

szövegíró bátyja, Hegyi Barbara Jászai Mari-díjas színésznő férje.

Pályafutása

1942. március 4-én

született Belgrádban Sztevanovity Milutin és Zemanovity Mária újságíró

gyermekeként.[3] Zorán családjával 1948-ban Magyarországra költözött. Politikai

okokból nem mentek vissza Jugoszláviába, végleg Budapesten telepedtek le. A

budapesti Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd 1960-ban felvételt

nyert a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. Öt szemeszter

elvégzése után döntött úgy – öccsével együtt –, hogy a műszaki pálya helyett

inkább a zenélést választja. Döntésük meghozatalában édesapjuk támogatta őket,

az akkori támogatásért Zorán 2006-ban a Prima Primissima díj átvételekor

köszönetet mondott édesapjának. Zorán édesapját politikai okok miatt három évre

börtönbe zárták, 1955-ben szabadult. Többek között erről a három évről

is szól a Leonard Cohen dalára Dusán által írt, mélyen elgondolkodtató, személyes

élményeken alapuló Volt egy tánc című szám („És a harmadik tél is

lejárt, És egy hajnalon csöngettek hármat, És az apám az ajtóban állt.”).

Metrós évek [szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Zorán 1960-ban a Nyugati

Pályaudvar KISZ-klubjában a Hangulat Bárban játszott, ugyanebben az évben Rudas

Andrással (zongora), Elekes Zoltánnal (szaxofon), Maka Bélával (bőgő), Bálint

Istvánnal (dob) megalakította a Zenith együttest. Az együttesben Zorán

gitározott és énekelt. A Zenith a Népköztársaság útján fekvő KISZ-klubban

játszott. Az együttes 1961-ben szerződést kötött a mai Centrál, akkor Irányi

utca és Egyetem utca sarkán található Metro Klubbal (ami 1962-ben a Rákóczi út

60-ba költözött). Ezzel a zenekar nem csak helyszínt, hanem nevet is

váltott, az alakulat felvette a Klub nevét, így lett nevük: Metro. A Metro

együttes 1962-ben indult az első Ki mit tud?-on, de a döntőben az erősítő hibája miatt nem tudtak

játszani és a zsűri kérésüket megtagadva nem engedte meg félbemaradt számuk

újbóli eléneklését. 1963-ban Zorán immár szólistaként indult a Ki mit tud?-on,

amit Gershwin magyarított Summertime-jával, valamint a Számum című dallal

megnyert. Közben megjelentek a Metro együttes első felvételei Deák Tamás

zeneszerző–trombitás-hangszerelő közreműködésével Smaragd, Mit tegyek?, Old Man

River, Melody Blue címmel. A zenekar 1964-től a Metro klub új és

egyben végleges helyén a Dohány utca 22-ben játszott.

1965-ben a zenekar Kozmosz, Volgai hajósok dala, Do Wah Diddy Diddy, Pretty

Women, Keep Searchin, The Rise and Fall of Flingel Bunt, Help, So Mistifying

címen angol nyelvű felvételeket készített. A zenekarban ekkor részt vett Zentai

Antal (szaxofon), Bokány Ferenc (basszusgitár). 1965 őszére kialakult a Metro

csapata: Sztevanovity Zorán (ének, gitár), Sztevanovity Dusán (ritmusgitár),

Schöck Ottó (billentyűs hangszerek), Frenreisz Károly (basszusgitár, szaxofon,

ének), Brunner Győző (dob). 1966-ban Édes évek címmel megjelent az első magyar

nyelvű Metro-kislemez. Az együttes az 1966 júliusában megtartott

Táncdalfesztiválon eljátszotta a Mi fáj? című Nikolics–Boros közös szerzeményt.

1967-ben a Metro Banovich Tamás Ezek a fiatalok című filmjében a Gyémánt és

arany című számot adta elő. 1967 tavaszán Frenreisz Károly és Brunner Győző

elhagyta a zenekart és Nyugat-Európába szerződött. Ezzel a Metro is átalakult,

helyükre Rédey Gábor (basszusgitár) és Veszelinov András (dob)

érkezett. Szintén 1967-ben jelent meg a Metro hét kislemeze: Álmodozom a világról, Végre itt van

az óra, Roppant kényes a helyzetem, Feltámadtál, Viharvirág, Hétköznapi

semmiség, Bell, a részeges kutya címen. Zorán az 1967-es Táncdalfesztiválon

előadta a Végre itt van az óra című számot. 1968 januárjában Zorán Ray Phillips

vendégeként két hetet töltött Londonban, ahol a Speakeasy klubban találkozott

John Lennonnal és Ringo Starral. Ez idő alatt az együttes a Marshall cégtől új

erősítőket kapott. Júliusban Zorán a Táncdalfesztiválon a Fehér sziklák című

számot énekelte. Szeptemberben újra alapító tagjai fémjelzik a Metrót. Az

együttes ebben az évben Bábel, Egy fiú és egy lány, Azért is az égben járok,

Törött pohár, Valami újat szeretnék, Nelly, Ő és én, Nem vagyok

elveszett ember,

Dohányfüstös terem, Pár csepp méz, Kamasz kislány címen új kislemezeket adott

ki.

1969-ben megjelent az első Metro-nagylemez, ami elérve az 50 000-es

példányszámot, aranylemez lett. Majd az együttes szerepelt Kovács

András Extázis

7-től 10-ig című dokumentumfilmjében. A filmben Zorán a Budai Ifjúsági Parkban

énekelt. Az zenekar az 1969-es Táncdalfesztiválon a Szobrok című dallal lépett

fel. 1970-ben a Metro Hómadár címmel új kislemezt adott ki, majd Schöck Ottó

kiválásával Fogarasi János lett az együttes billentyűse. 1970. nyár végén az

együttes a finnországi, turkui nemzetközi rockfesztiválon 40 000 ember előtt

énekelt. Ez év őszén megjelent Egy este a Metró Klubban…című második Metro

lemez, ami egyben az első magyar koncertalbum. 1971-ben az együttes alapító

tagjai közül Dusán hátat fordítva a zenélésnek és Frenreisz Károly a Locomotiv

GT-be távozva végleg kilép a Metróból. Helyükre Mogyorósi László

(gitár) és Póka Egon (basszusgitár) került. Az együttes 1970 őszén újra alakult, tagjai:

Sztevanovity Zorán (gitár, ének), Novák András (ének), Hanka Péter (gitár),

Elekes Zoltán (szaxofon), Tóth Béla (harsona), Tihanyi Gyula (basszusgitár),

Szigeti Béla (dob). A héttagúra duzzadt zenekar több felvételt is készít

Szinesre festve, Közel a sátánhoz, A kapun túl, Háló, Csillaglány címen.

1972-ben a Metro Lengyelországban turnézott, majd három hónapot töltött az

NSZK-ban. 1972 őszén a zenekar végleg feloszlott. Zorán a Taurus Ex-T 25-75-82

basszusgitáros-énekese lett.

§Szólókarrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1973-ban a

Taurus együttes átalakulása, majd megszűnése után Zorán kilenc hónapig Ausztriában és az

NSZK-ban zenélt. 1974 áprilisában hazatért Nyugat-Európából és a Nyomom a gázt

illetve a Vásott éjek című számból a Gemini együttes kíséretével

kislemezt adott ki. 1975-ben Cserháti Zsuzsával és az Express együttessel koncertezett, a Made

in Hungary-n az Egyre hull az őszi zápor c. dallal aratott sikert. 1976-ban

részt vett a Melodii Druzej több fordulós, Rigában, Leningrádban és Moszkvában

zajló, szovjetunióbeli táncdalfesztiválon. Malek Miklós és S. Nagy István Hull

az elsárgult levél című szerzeményét énekelte, és elnyerte a fődíjat. A

televízióban Sztevanovity Dusán magyar szövegével előadta az Eurovíziós

Dalfesztivál Save Your Kisses for Me c. nyertes dalát, Csókokkal vársz címmel,

mely nagy slágerré vált. Ősszel az Egymillió fontos hangjegy elnevezésű

tévéműsorban mutatták be a Szépek és bolondok, Én már próbáltam, Apám

hitte című számokat. Még ebben az évben Presser Gáborral kislemezt adott ki, amire

felkerült a Könyörgés és az Az legyél, akinek látszol című Presser Gábor–Adamis

Anna szerzemény.

1977-ben a Mafilm Lumumba utcai stúdiójában megkezdődtek Zorán első lemez

felvételei, a szólólemez hamar aranylemez lett. 1977 októberében közösen Koncz

Zsuzsával a Beton együttes kíséretében két hónapos turnét tartott. 1978-ban

megjelent Zorán második szólóalbuma, Zorán II. címen, a felvételek szintén a

Mafilm Lumumba utcai stúdiójában készültek. 1977. október 6-án feleségül vette

Tarján Györgyi színésznőt, de a házasságuk később válással végződött.

1979-ben megjelent Zorán harmadik szóló-albuma, Zorán III. címmel.

1980. október 23-án Pozsonyban lépett fel Gustáy Brom zenekarának kíséretében, majd koncertet

adott Jugoszláviában. 1981-ben szerepelt Sándor Pál Ripacsok című

filmjében. Még abban az évben megválasztották a Szabadfoglalkozású Zenei Előadóművészek

Szakszervezetének elnökévé. A rádióban slágerré válik Ne várd a májust című

száma, amelyet Bródy János írt. Egyik versszakát betiltották, helyette dúdolás

hallható, egy évvel később megjelent nagylemezén ezt is kivágták belőle, így az

eredeti felvétel máig kiadatlan maradt. 1982-ben Kovács Katival Játssz

még! című duettűket mutatták be a Tessék választani! című bemutatón. A dal az Ifjúsági

Magazin Slágerlistáján, a Magyar Rádió és a Magyar Ifjúság Slágerlistáján is

több ízben első helyen végzett. Április 4-én Liszt Ferenc-díjat kapott.

Megjelent Sylvie Vartan, francia nyelvű, Apám hitte-feldolgozása: Je veux aimer

címen. 1982 novemberében kiadták Tizenegy dal című negyedik szóló-albumát.

1982. január 2-án Lévai Évától megszületett a leánya, Szandra.[4] 1984

júliusától Kovács Katival az Universal együttes kíséretében nyári turnét

tartott. 1985-ben megjelent az Édes évek című Metro-lemez, majd decemberben

fellépett a Budapest Sportcsarnokban tartott a magyar Live Aid: Mondd, mit ér

egy falat kenyér – Rockzenészek az éhező Afrikáért elnevezésű koncerten.

1987-ben Tímár Péter Moziklip filmjének betétdala lett a Számíthatsz rám című

szám. Öt év után új Zorán-album jelent meg: Szép holnap címmel. Zorán írta az

1990-ben kiadott Calypso-lemezen szereplő Calypso indulót. Májusban megjelent

1977-1990 címmel az első Zorán válogatás-album. 1991-ben megjelent Zorán új

albuma, Az élet dolgai, amiért a Vígszínházban tartott koncerten aranylemezt

vett át. A koncert vendége Presser Gábor és Gerendás Péter volt. 1992-ben a

Budapest Sportcsarnokban telt házas koncertet adott a Metro együttes.

Az együttes

Zorán–Dusán–Schöck Ottó–Frenreisz Károly–Brunner Győző–Veszelinov András

felállásban lépett színpadra. Júniusban kiadták a Metro-koncert felvételét

valamint egy öt nagylemezt tartalmazó Metro-díszdobozos albumot. Zorán 1993-ban

a Vígadóban Az elmúlt 30 év címmel... öt unplugged előadásból álló

koncert-sorozat tartott. Ez év novemberében unplugged koncertet adott

a Budapest Sportcsarnokban, vendégei Presser Gábor, Schöck Ottó, Gerendás Péter és Dés

László voltak.

1994 novemberében megjelent a Kell ott fenn egy ország című maxi CD.

Decemberben Zorán Bródy János Budapest Sportcsarnokban tartott koncertjén együtt énekelte a

Mindannyian mások vagyunk… című számot Koncz Zsuzsával, Somló

Tamással, Tolcsvay Lászlóval,Halász Judittal és a szerzővel, Bródy Jánossal. 1994. december 3-án

megkapta az ARD televízió Arany Európa-életműdíját. 1994-ben a Magyar

Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 1996-ban

aranylemez lett

Az elmúlt 30 év… című dupla CD, illetve a Majd egyszer… című szóló-album. 1996

novemberében elhunyt Zorán felesége. A művész lemondta összes tervezett

fellépését, beleértve a Budapest Sportcsarnokba szervezett nagyszabású

koncertjét is. 1997-ben koncertet tartott a Budapest Sportcsarnokban, vendége

volt: Presser Gábor, Karácsony János, Somló Tamás, Sárközy Gergely, Lantos Zoltán, Babos

Gyula. Ez év augusztusában a Tom-Tom kiadónál megkezdődtek az 1997 című

szóló-lemez felvételei. Szeptemberben Zorán, Demjén Ferenc, Horváth Charlie,

Somló Tamás és Cserháti Zsuzsa társaságában Münchenben részt vett Leslie Mandoki

Találkozások című lemezének felvételén. Novemberben Zorán részt vett

Somló Tamás 50. születésnapja alkalmából tartott koncerten, illetve megjelent 1997 című

szóló-albuma.

1998-ban koncertet adott a Budapest Sportcsarnokban, vendége volt: Presser

Gábor, Kaszás Attila, Lantos Zoltán, Eszményi Viktória, valamint az Ando Drom.

Zorán átvette az 1997 című albumért járó arany lemezt. 1998. június 28-án a

Kapcsolat-koncert keretében 200 000 ember előtt énekelt a Felvonulási téren.

1998 végére már lett aranylemez a frissen kiadott Hozzám tartozol című újabb

szóló-album. 1999. június 27-én ismét, immár nagyjából 250 000 ember előtt

énekelt a Kapcsolat-koncerten. Megjelent az Ablak mellett című szólóalbuma.

Zoránt megválasztották a MIME (Magyar Internetezők és Számítógép-használók

MagánEgylete) elnökévé. 2000-ben Zorán is fellépett a Budapesti Kongresszusi

Központban tartott koncerten, ami a leégett Budapest Sportcsarnok

újjáépítéséért rendeztek. 2000 őszén három alkalommal is telt házas koncertet adott az Erkel

Színházban. 2001. június 2-án Illés–Metro–Omega szuperkoncert a Népstadionban.

Ez év őszén megjelent az Így alakult című szóló-album. 2002 márciusában

Artisjus-díjat majd EMERTON -díjat kapott. Március 23-án fellépett a budapesti

Kossuth téren tartott Koncert a Köztársaságért rendezvényen. Májusban három

előadásból álló koncert-sorozatot tartott az Erkel Színházban.

2003. április 25-én az új Budapest Sportarénában rendhagyó koncertet tartott

Vásáry Tamás vezényletével a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának kíséretében.

2004. március 18-án és 19-én Örömzene címen Zorán és Barátai koncerteztek a

Vígszínházban. A dupla koncert vendége volt: Presser Gábor, Somló Tamás, Kern

András, Gerendás Péter, Auth Csilla, Lantos Zoltán és Péter János. 2004 végén

megjelent a Körben című mini album. 2005 áprilisában újabb telt házas koncertet

adott a Budapest Sportarénában. Augusztusban a Veszprémi Ünnepi Játékokon

balett művészek és színművészek előadták Zorán élő koncertjére készült, Volt egy

tánc című táncjátékot. 2005 végére platinalemez lett a Koncert a Budapest

Sportarénában című koncert DVD. 2005-ben munkásságát a Magyar Köztársasági

Érdemrend középkeresztjével ismerték el. 2006. március 15-én Zorán

Kossuth-díjat kapott. Március végén a Kecskeméti Tavaszi Fesztiválon bemutatták a veszprémi

Pannon Várszínház Volt egy tánc című produkcióját. 2006 őszére a Közös

szavakból című szóló-album aranylemez lett. Zorán december 7-én Prima Primissima-díjban

részesült.

Zorán 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben is folytatta a már hagyományossá váló

országjáró tavaszi és őszi turnékat. 2008 óta a turnék keretében felkeresett

több erdélyi, felvidéki és vajdasági várost is, ahol telt házas koncerteket

adott. 2007 tavaszán a Budapest Sportcsarnokban 12 000 ember előtt a Harminc

című dalt együtt énekelte Presser Gáborral és Sztevanovity Dusánnal, valamint a

Ne várd a májust című dalt a szerzővel, Bródy Jánossal. 2008 őszén a

Dalok és mi címmel telt házas koncertet adott a Művészetek Palotájában, immáron a

zenekarához tartozó Horváth Kornél, Sipeki Zoltán, Lattmann Béla, Kovács Péter

Kovax és Gyenge Lajos társaságában. 2009 tavaszán újabb koncertet adott a

Művészetek Palotájában, amit a nagy érdeklődésre való tekintettel egy

alkalommal meg kellett ismételnie. Zorán legújabb, A dalok és mi című koncert DVD-je a

2009-es Fonogram – Magyar Zenei Díj győztese lett az Év hazai DVD-je

kategóriában. Legújabb, 2 CD-t magában fogalaló válogatás albumát - a 34 dalt -

hatalmas közönségérdeklődés övezi, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint

az, hogy a válogatás CD 2009 decemberében Aranylemez lett, 2010 decembere óta pedig már

Platinalemez.

2011 októberében jelent meg új lemeze Körtánc – Kóló címen, amely 2012 tavaszán

platinalemez lett[5], és amellyel zeneileg némileg visszatért szerb

gyökereihez. (A kóló egy délszláv táncfajta. Az album címadó dalában hallható ez a

jelentőségteljes versszak: "Amott jöttem én a földre / Itt maradtam

mindörökre / Megszerettem, amit kaptam / Szívem ide láncol".) 2013-ban Aranylemezt vehetett

át az Aréna 2011 című albumáért.[6]

 --------------------

Metro együttes - Smaragd

https://www.youtube.com/watch?v=m3UmIJHDb7o

Mi fáj

https://www.youtube.com/watch?v=fbTI8mKkHQs

Gyémánt és arany - Zorán

https://www.youtube.com/watch?v=x3A03I0enOU

Fehér sziklák

https://www.youtube.com/watch?v=NIl8eoAGV1I

Nyomom a gázt

https://www.youtube.com/watch?v=U8mUAcLxMBo

Jó szórakozást! :)

Zorán - Kóló   Előadó:Zorán

Album:Aréna 2011

Megjelenés:2012

Szövegírók:Sztevanovity Dusán

Amott jöttem én a földre
Itt maradtam mindörökre
Megszerettem, amit kaptam
Szívem ide láncol
Néha el is fenekeltek
Megöleltek, felemeltek
Barátomnak azt fogadtam
Aki velem táncol

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Itt teremnek a szép lányok
Mindegyiknek megbocsátok
Hadd üljön a más ölébe
Ha a kedve tartja

Fiamat a legszebb adta
A lányomnak is szép az anyja
És ha mégis más az apja
Hát a lelke rajta

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Nem tartozom senkinek se
Vagy ha mégis, elfelejtse
Megkapja a túlvilágon
Őrzi azt az ördög

Legyen vendég asztalomnál
Legyen nála jó nagy kanál
Édesanyám tanította
Amit beletöltök

Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog az isten, közénk áll egy táncra
Akármilyen nyelven beszélnek a szentek
Lehet, hogy a végén ők is beneveznek

Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog a jóisten, közénk áll egy táncra

https://www.youtube.com/watch?v=VOxdqPvM3sk

Köszönöm az élményt..

**************************

9. FÜSTÖLGÉSEIM..

 Véghelyi József:Tollfosztott szerelem...

  Sokat, és sokszor gondolkodtam azon, hogy ha újra kezdhetném az életemet vajon mit csinálnék másképp. Mi az, amin feltétlenül változtatnék, és mi az ami úgy van jól, ahogy van. Hasonló életkorú és tapasztalatú ismerőseimet is megkérdeztem erről a dilemmáról, ha alkalmam adódott némi baráti beszélgetésre. Tudom, hogy történelmietlen a felvetésem, mert hát az élet egyszeri és megismételhetetlen a hozzánk hasonló földi halandók számára...

 És mégis...

   Sokáig azt hittem, hogy csak kevesen gondolkodnak úgy, ahogy én, de tévedtem. Nevezetesen: néhány dolgot másképp intéznék egy új életben, ha valamilyen különös kegy (vagy bosszú...) lehetővé tenné számomra az életem újrakezdését. Ám az alapvető konklúzió mégis csak úgy hangzik, hogy: ezzel a megélt és átélt tapasztalattal a hátam mögött nem szeretném újrakezdeni az életemet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden a legjobban (esetleg rosszabbul) alakult az elmúlt hetven évben, de megbékéltem a sorsommal és elfogadom annak adományait. Lehetett volna jobb is, de sokkal rosszabb is. Ami reálisan fontos lehet egy ember életében, azt elértem! Talmi értékek csillogása sohasem vakított el, mindig két lábbal álltam a földön.

  Azt hiszem, mind a mai napig tudom, hogy melyek az emberi élet legfontosabb princípiumai  (alapelvei), erkölcsi, magatartásbeli oszlopai, amelyeket követve nagy ostobaságokat nem követ el az, aki betartja!

    Minden ember mást tart fontosnak, más értékrendet képvisel, és persze másként is gondolkodik. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az emberek közötti alapvető különbség  a gondolkodásmódban keresendő. Az idevágó mondás szerint: minden a fejben dől el...! Az emberrel veleszületett gondolkodásmód teszi az egyik egyént gazdaggá, a másikat szegénnyé, a harmadikat alkoholistává, stb. Kinek mit szán a sors! Kapálódzni persze lehet ellene, ám úgy gondolom, hogy hosszú távon a végzetünk a determináló tényező! Vannak olyan feltételek az ember életében, amelyeken nem tud, nem tudott változtatni, akármennyire is szeretett volna. Ilyen például az, hogy hová születik, kik a rokonai, milyen egészségügyi állapotban jött a világra, s egyáltalán milyen talentumokkal rendelkezik. Mégis úgy gondolom, hogy ha szűk határokon belül is, de mégis van lehetőségünk befolyásolni sorsunkat...!

   Isten óvjon engem attól, hogy bárkit is bármiről is kioktassak, de talán életem során szert tettem akkora tapasztalatra, hogy belőlük levonhassak bizonyos általános érvényű szentenciákat. Meglátásom szerint az emberi élet, a sors főbb tartóoszlopai  úgy is mondhattam volna, hogy fundamentumai három témacsoport köré csoportosítható. Ezek:

   ­a, Tanulási időszak

   b, Szakmai/foglalkozásbeli ismeretek elsajátítása

   c, Párválasztás/ családalapítás

   Ez a hármas csoportosítás természetesen önkényes, más valaki másban lelte volna meg a boldogulásának zálogát. Bár ez első kettő rokon stratégiának tűnik, mégis alapvető különbségek vannak közöttük. A tanulási időszak legintenzívebb korszaka a gyerekkor, illetve  a fiatal felnőtt évek. Egyébként pedig egész életünk során tanulunk, ha nem is egyforma intenzitással. A szakmai életünket inkább a gyerek- és felnőttkor határán kezdhetjük el. Tapasztalatom szerint a szakmai naprakészség megerősítése szintén egy életen át végigkísér minket, de az idős kor megjelenésével intenzitása meredeken csökken.

   Akadnak olyanok is, akik ezt az egészet zagyvaságnak tekintik. Hát lelkük rajta...! Ezekből lesznek a percemberek, a sodródók, akik szerint mindig mások a hibásak, vagy sok esetben egyszerűen csak várják a szájukba repülő sült galambot...! Szánalomra méltó szerencsétlen egyedek. A többség szerencsére tudja, hogy nincsenek repülő sült galambok, mint ahogy a boldogság kék madara sem kelt még ki a tojásából, és bizony az életben mindenért, de mindenért keményen meg kell dolgozni. Van akinek könnyebb, és még többen vannak, akiknek ez nehezebben sikerül, de hát ez az emberi sors velejárója. Madách Imre : Az ember tragédiája című drámai költeményéből az egyik legismertebb sora szerint:

A célt, tudom, még százszor el nem érem.

Mit sem tesz. A cél voltakép mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.

/Ádám az Űrben (XIII. szín)/

Igen, az életünk erről szól. Az első perctől az utolsóig. Bizony nem mindegy, hogy a küzdelmeinket mennyi energiával végezzük. Sikeresek leszünk-e vagy sem. Jól szervezzük-e meg életünket, jut-e elegendő idő és energia tanulásra, szórakozásra, családalapításra. Fiatalabb életünkben készülünk-e a felnőtt korra. Egy bölcselet szerint az okos ember már gyermekkorában készül a nyugdíjas éveire...! Megfontolandó intelem!

   Nem tudom, és nem is akarom megváltani a világot. Ez idáig még senkinek sem sikerült. Mindenkinek elég a saját terhe, csak becsülettel hordozza is azt, nem illik mások vállára áttenni. Azt tartják a hívő emberek, hogy Isten minden ember vállára akkora keresztet tesz, amit el tud viselni. Közel négy évtizedet tanítottam egy szakközépiskolában, tehát pontosan tudom, hogy mi a jelentősége a tanulásnak és a szakmai képesítés megszerzésének. Az igazi tanár egész életében tanár marad, amíg csak él...Szeretném élettapasztalataimat átadni azoknak, akik fontosnak tartják azt elolvasni és megfogadni.

   Ennek a cikknek a címe sejteti azt, hogy néhány gondolatot szeretnék a párválasztás/ családalapítással kapcsolatos gondolatot közzétenni. Miért pont a harmadik témával foglalkozom, amikor az első kettő is hasonló fajsúlyú? Igaz. Mindegyik alapvető az életben, de talán azért, mert életünk meghatározó évtizedeit társas lényként, párkapcsolatban, jobbik esetben házasságban éljük le: jóban rosszban...! Kedvező esetben ezek az évek két-három emberöltőt is kitesznek! Hogy lehet ennyi évtizedet békességben, szeretetben leélni? No, hát ez a nagy kérdés...! Összeszedem a bátorságomat, és megpróbálok erre a legjobb tudásom szerint válaszolni.

   Előre bocsátom: nincs nálam a bölcsek köve, és sohasem is volt! A kérdés megválaszolásának a bátorságát az a közel negyvenöt év hitelesíti, amelyet a jelenlegi - és első - feleségemmel együtt eltöltöttünk - ahogy fentebb írtam - jóban és rosszban. Abban is biztos vagyok, hogyha valaki végigolvassa mondandómat, akkor a fiatalabb generáció bosszankodva állapítja meg, hogy  ez a vén bolond egy generációs kövület, és azt sem tudja, hogy mi történik ma a világban...! Ám az idősebb generáció pontosan tudni, és érteni fogja  a lényegét. A stílusomból következik, hogy gyakran cinikusan fogalmazok, ezért előre is elnézést kérek az olvasóktól. De tapasztalatból tudom, hogy ez a stílus mindig mélyebb nyomot hagy a lelkekben, s ezáltal mondanivalóm rögzülése talán a későbbiekben is segítségül szolgálhat...!

 ******************************

Párválasztás/ család alapítás.

   "Amor omnia vincit" , a szerelem mindent legyőz, már ha van mit és főleg kit...?! A többség azt hiszi, hogy a boldogság alanyi jogon jár neki. Hát nem, nem jár! A szerelemért, és a boldogságért       is meg kell dolgozni. Ezeknek az érzéseknek a  kikövetelését nem lehet törvényekben előírni, és ami az élet nagy igazsága: az igazi szerelmet, és boldogságot pénzért sem lehet megvenni. Ugyanis ha így lenne, akkor minden településen lenne egy "Szerelem shop - Multi Plaza".

 Hát ha nem, nem! Fájdalom, de a boldogságot ki kell érdemelni! Tovább megyek: napról napra tenni kell érte.

                                                Hűha...Most ki fogott meg kit...?

Tudom, hogy közhelynek tűnik, de az én generációm és az utánunk jövő néhány évtized szülöttei még más érzelmi közegben szocializálódtak. Számítástechnika, informatika és egyéb digitális szerkezetek messze elkerültek minket: kénytelenek voltunk beszélgetni egymással, leveleket írni, személyesen elmenni a randira. Ha rokonainkat akartuk látni, akkor elutaztunk hozzájuk, és nem intéztük el a rokoni összetartozást egy SMS-el, esetleg Web-kamerával. Bár megengedem, hogy nagy távolság esetén ezeknek az eszközöknek a használata.

A mai eszközök tényleg sokat segítenek az adatáramlásban, viszont semmi képen 

nem segíti elő a társas együttlét varázsát. Ugyan, mondja már el valaki, hogy az okostelefonok nyomogatása elárulja-e a kedves illatát, bőrének selymét, szép szemének csábítását...? Egyáltalán, a vele való találkozások kellemes borzongását? Nincs az a fájlformátum, amelyik hűen visszaadná testének érintését, a lopott csókok ízét...! A Kedves felé küldött mámorító szavak erejét. Testének metakommunikációs jelzéseit!

   Egyszóval: a szerelem egy gyönyörű páva felékesített tollakkal! Illeg-billeg, felékesít, kelleti  magát. Ezek a legősibb ösztönök az élő világban.

Mint minden "modern" társadalom atomizálódott, így a mienk is. Kezd elemeire szétesni. A lelkiség, az emberi kapcsolatok fokozatosan kezdenek kiürülni. Még a kifejezések is devalválódtak!

   Csak néhány a "kedvenceim" közül: ma már az évezredek óta a költők, zenészek, festők, stb. által az imádotthoz címzett műveiből nem az érzések áradnak, szavakban kifejezett virágcsokrok, hanem a kémia. Igen a kémia! Az az agyrém kezd terjedni a médiában, hogy a szerelem, és a lelkiség csupán csak kémiai vegyületek létrejötte az agyban! Hajlamos vagyok feltételezni azt, hogy aki ilyeneket gondol, annak az agyában valójában egy vegyi üzem működik, amelynek a terméke súlyos környezeti károsítással jár, mérgezi e társadalom lelki szöveteit. Tényleg szükségünk van arra, hogy az egyik legemberibb, legtisztább érzésünket leredukáljuk közönséges vegyi reakciók megjelölésére? Idáig talán mégsem kéne süllyednünk!

  Csodálatosan egyszerű és primitív kifejezés  a : vele járok, most Ő a barátom...! Amikor fiatalabb voltam, tisztábbak voltak a szavak jelentései: udvaroltam, tettem a szépet, rajongtam érte. Ebben az esetben pontosan lehetett tudni, hogy mi történik. Nem volt maszatolás a szavakkal. Ha azt mondtam valakire, hogy vele járok, akkor az azt jelentette, hogy együtt megyünk valahova, és szó sem volt semmiféle szerelmi bonyodalomról. Ám, ha udvaroltam egy kislánynak, akkor nem vele jártam, hanem tettem neki a szépet, kiválasztottamnak tekintetem ( legalább is egy időre...), stb. Akármennyire is "modern" a világunk, abban egészen biztos vagyok, hogy a leányok mai is ugyanúgy vágynak a kedves, széptevő, simogató szavakra, mint évezredek óta bármikor. Itt szeretném felhívni a lányok, asszonyok figyelmét arra, hogy ne dőljenek be  a tömegmédiából rájuk zúduló lelki mocsokáradatra! Nem kell mindenkivel az első randi után hanyatt dőlni. Közreadok egy nagy titkot: lehet, hogy a fiú jól érzi magát az aktus idejére egy ilyen ellenállás nélküli lánnyal, de abban is biztos lehet, esze ágában sincs elvenni feleségül. Közönségesebb szavakkal: csupán szexuális köpőcsészének tekintette a lányt!

 Ebben az esetben is igaz a megállapítás, hogy valódi, igaz értéke annak van, amiért meg kell dolgozni, és ez a szerelemben is így van!

  Összebútorozni. Ez egy újszerű kifejezés, persze értem én, hogy mikor mondják ezt. Ehhez még különösebb érzelmi kapcsolódás sem kell sok esetben, elegendő egy "kémiai" reakció. Az igazsághoz tartozik az is - még ha nekem nem is tetszik -, hogy ez a társas forma jelentheti  a legolcsóbb, legdinamikusabb partnerkapcsolatot. Ma ez a "trendy"...(!): nincs esküvő, nincs válás, mindenki azt visz el, amit hozott, és ha nem tetszik a másik, hát egyszerűen továbbáll. Gazdaságfilozófiai szempontból ügyes. Érzelmi, lelki szempontból instabillá válhat. Még azt is megengedem, hogy sok magányos embertársunk számára ez egy menekülési útvonal lehet. Amíg gyerek nincs ebből a viszonyból, csak addig tekinthetjük két fél közös túlélési stratégiájának...! Az összebútorozást akkor szokták használni, ha nem akarnak, vagy nem mernek a felek egymás iránt felelősséget vállalni, ha átmenetinek tekintik a fennálló állapotot: amilyen könnyen jöttem, hát olyan könnyen el is mehetek. Ez a "praktikusság" szinte csábít a gyakori partnerváltásra, és ha történetesen gyermek is van a kapcsolatban, akkor  a szerencsétlennek lehet akár három - négy apja/anyja  is időközben...! No lám: a bőség zavara...!

   Jó esetben eltérő nemű egyedeknél védhető az "összebútorozás" intézménye, amely végül is követi a természet törvényeit...! Az azonos neműek vonzódása egymás iránt viszont a szexuálpszichológiára tartozik, mint természetellenes deviancia.

 .............................................

  

A véleményformálók közül sokan állítják, hogy a válságok idejét éljük. Meglátásuk szerint a házasság intézménye is ide tartozik. Ezek az eszmék főleg a liberális gondolkodók szülöttjei. És tényleg: kaparjuk meg egy kicsit a családi hátterüket, s rögtön kiderül, hogy a szüleik már gyerekkorukban elváltak, s ők maguk is három-négy váláson már túl vannak. Hát az ő szempontjukból tényleg válságos a helyzetük. Ám, ha nekik így jó, hát tegyenek kedvükre, de a társadalom nagyobbik részét ne fertőzzék meg saját sikertelenségük hitelesítésével!

   A házasság intézménye évezredes kultúrák eredménye, és semmi sem indokolja annak szétverését. Nem azt állítom, hogy más formátumban nem lehet boldog az ember, de azt igen, hogy a  házasság jelenti ez idáig  a legstabilabb formát a társadalom szempontjából

 Már hallani is vélem az ellenreakciókat, hogy nagyon sok a válás, a veszekedés, sok esetben a tettlegesség, s akkor meg minek az egész...? Ha tényleg ez a helyzet alakul ki, akkor az a házasság tényleg rossz, és akkor váljanak is el! No, de miért is alakult ki ez a helyzet, miért is romlott meg egy kapcsolat. Nem hiszek az egyedüliségben: mindét fél hibás ekkor! Igen, igen: mindkét fél! Sokan szeretik magukat egyedüli áldozatnak feltüntetni, pedig hát kettőn áll a vásár!

  Végül most jött el az a pillanat, amikor segítségül hívhatom a hetven évem alatt felgyülemlett tapasztalataimat annak érdekében, hogy a párválasztással és a házassággal kapcsolatos legfontosabb észrevételeimet közzé adjam. A legapróbb mozzanatokra természetesen nem tudok kitérni, de kérem minden olvasómat, hogy a saját - esetleg eltérő - meglátásaival egészítse ki az itt leírtakat. Hiszen minden élet és sors más, a mindent tudás hatalma - ha van ilyen - nem minket illet...!

..........................................

 Ki legyen a párom?

Alapkérdés. Egy jól-rosszul megválasztott társ egész további életedet eldöntheti. Mindkét nemre igaz az, hogy nem a legszebbel, legokosabbal, leggazdagabbal, stb.  kösd össze az életedet, hanem a számodra legmegfelelőbbel!

Ez kardinális kérdés.

Sohase feledd el, hogy a szépnél van még szebb, és persze nálad is van szebb is, jobb is! Hát akkor hol a vége a válogatásoknak? Keresd meg azt az egyént, aki a lehetőségek közül a legmegfelelőbb neked.

A testi adottságok fontosak, de az idő a szépséget erodálja. A lélek, a jóság, a szelídség többnyire állandó. Egy skót bölcselet szerint:...fiatalember a házasság előtt jól nyisd ki a szemed, utána pedig félig csukd be!...

Hát erre való az udvarlás (udvaroltatás) időszaka. A gyerekkoromban teljesen normális volt, hogy a férfi néhány évig tette a szépet a hölgynek, és amikor már minden fontos kérdésre kielégítő választ kapott, akkor jöhetett a lánykérés.

Nagyon fontos lehet: valószínűsíthetően akkor jó és tartós egy kapcsolat, ha azonos testi, lelki, anyagi értékek cseréjén alapul a házasság! Akármelyik ezek közül durván eltér, ott borítékolható a kudarc, az idő előtti válás. Tanulhatunk a latinoktól:..."similis simile gaudet", vagyis a hasonló a hasonlónak örül. Hogy egyik fél se szégyellje a másikat, akkor bizony illik megfogadni ezt a tanácsot!

Tudom, Te majd változtatsz ezen, megmutatod a világnak, hogy egy náladnál sokkal szegényebb/gazdagabb emberrel is boldogan fogsz élni. Neked talán még érettségid sincs, de majd elveszel/ hozzámész egy diplomás valakihez, akivel boldog lehetsz...

Ne álltasd magad, néhány évig talán működik a dolog, de aztán hamarosan jönnek a gondok: lesz majd olyan alkalom, amikor a fejedhez vágják, hogy műveletlen, csóró lúzer vagy. A megalázás mindig mély sebet üt az ember lelkén. Nincs erre szükséged...! Az udvarlási időszak arra szolgál, hogy a választottadat kiismerd a családi-baráti hátterével együtt. Figyeld meg jól, hogy miként beszél szüleivel, barátaival, milyen rendet tart környezetében. Nagy valószínűséggel veled is hasonló módon fog viselkedni, mert sikerülhet hosszabb-rövidebb ideig megjátszania magát, de hosszú távon előbújik belőle a valódi énje...! Sajnos a nők szoktak inkább beleesni abba a hibába, hogy majd ők megváltoztatják, "jó útra" terelik a "pasijuk" kedvezőtlen tulajdonságait. Naivitás. Komoly testi-lelki traumának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy az alapvető jellemtulajdonságok valamennyire is változzanak!

 Hölgyeim - bár akármennyire is fájdalmas - ez e felismerés rátok is vonatkozik: a házasság előtt szépnek, takarosnak, tán még háziasaknak is mutatkozhattok, de az esküvőt követő néhány éven belül kezd halványulni a smink, imitt-amott pattogzik a zománc, s  csacsogó ajkatokból egyre gyakrabban tör elő a hárpiákra jellemző mondatfűzér...! Szomorú.

Ez valahol rendben is volna. A károk minimalizására tehát azt tudom javasolni, hogy az esküvő előtt jól nyisd ki a szemed, utána pedig félig csukd be. Soha se feledd: Te sem vagy tökéletes...!

Esküvő után

Egy mondás szerint:...a házasság ott kezdődik, ahol az operett végződik!..Micsoda bölcselet, feltétlenül fontoljuk meg ezt is! Mások pedig azt tartják, hogy amíg valaki fülig szerelmes, addig még ne házasodjon, mert a szerelem vakká tesz, és a legnyilvánvalóbb tényeket,  jeleket sem veszi észre,  hiába is duruzsolja a fülébe a környezete, és a persze mindig "segítőkész jóakarói"!

Tanuljunk Petőfitől:

A szerelem, a szerelem...

A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.

 .

.

Édesapám, édesanyám,
Ne bízzatok most semmit rám,
Nézzétek el, ha hibázok ?
Tudom is én, mit csinálok!

   Óh, sokféle házasság létezik: szerelmi-házasság, érdek-házasság, kényszer- házasság, látszat házasság, stb. Már megszokhattuk, hogy ezek között nincs éles határ, sőt azt is megengedem, hogy az egyes kategóriák között átfedések lehetnek. Őszintén bevallom, hogy én csak a szerelmi házasságról tudok kompetensen beszélni. A többiről legfeljebb csak elképzeléseim vannak. Mivel nem vagyunk egyformák, így ki-ki eltérően szeretné leélni az életét: egyesek eleve magányra vannak ítélve, mások pedig társas kapcsolatban keresik a boldogulásukat.

 

  No, hát akkor uccu neki - miután jól kinyitottuk a szemünk -, közösen beszéljük meg, hogy mikor legyen az esküvő, és kit hívjunk meg. Ezek gyakran nagyon kényes beszélgetések a felek között, tekinthető ez az első komolyabb kompromisszum-keresésnek. A gond mindig abból adódik, hogy át kell értékelni mindkét félnek a birtokos névmások használatát. Az enyém-tied helyett keményen belép e mienk, és ez most már  - jó esetben - így is fog maradni. Az önzés komolyan mérgezi a pár kapcsolatát: diszharmóniához vezet, nagyon gyorsan erodál. Egyszerűen tudomásul kell venni mindkét félnek, hogy a társamnak is van családja, nem csak nekem. Lehet persze nem szeretni a másik rokonságát, baráti körét, de amikor az anyakönyvelő/pap előtt kimondtad az igent, akkor ez rájuk is vonatkozik...! Egyébként pedig a kimondott igen egyben sok mindenre nézve nemet is jelent. Természetesen ne add fel önmagad, hobbyidat, barátaidat, csak fogjál vissza a lendületből, és feltétlenül beszéld meg a társaddal: a külön utak ideje lejárt.

 Általános érvénnyel kezelendő az a megállapítás, miszerint: ...akkor jó egy házasság, ha mindkét fél azt nézi, hogy mi a jó a másiknak!...És ezt vedd komolyan!

  A gondok..., jaj azok jönnek csőstől is, nem kell azokat mesterségesen generálni. A mézes hetek ideje elillan, a megkezdődik az életen át tartó szürke hétköznapok taposómalma. Ennek ellenére tudományosan igazolt, hogy a házasságban élők tovább élnek...(!), s nem csak tovább élnek, hanem egészségi állapotuk is kedvezőbb. Olyan évtizedek következnek, amikor a szemünket félig - néha egészen - csukjuk be: nem kell mindent észrevenni, egyáltalán nem kell mindent szóvá tenni. Egy felesleges vita csak viszi az energiánkat. Ha jól sáfárkodunk az érzelmi energiánkkal, akkor szép lassan, észrevétlenül, a szerelem érzelmi vihara kellemes szeretet-szellővé szélidül. Azt szoktam mondani, hogy a szerelem összehozza  a fiút és a lányt, a szeretet pedig összetartja őket egy életen át...

  A szex az élet egyik fontos örömforrása, és az élet"generálója", mert ez által tudjuk magunkat reprodukálni. Ám mégis óva intenék mindenkit a tekintetben, hogy túldimenzionálja fontosságát. Fontos, hogy mindkét fél jól érezze magát a testiségben. Figyeljünk a társunk igényeire is, a szex közös társasjáték, és nem olyan, mint a:...ki nevet a végén!?... Sohase zsaroljuk társunkat az aktus megvonásával - legalább is hosszabb ideig -, mert ha kicsit gyengébb a jelleme, hát könnyen vigasztalódhat mással, és máris kész az örök harag. Ha nem sikerül otthon jóllakni, hát majd másnál sikerül...! Albérletem idős házinénije mondta egyszer nekem:.."ha nappal veszekednek is a feleségével, az ágyban ki kell békülniük!... Bölcs tanácsnak bizonyult!

 A boldogságunk főleg tőlünk is függ. Néha-néha lehet látni séta közben idős nénit és bácsit, akik kézen fogva mennek a dolguk után, szemmel láthatóan még mindig szeretik egymást.

   Ötven-hatvan éve élnek együtt örömben-bánatban, és az is gyakori, ha egyikük visszatér Teremtőjéhez, akkor rövidesen követi őt a másik is...Ők tudtak valamit, ami után a mai ember csak vágyakozik. Ne csak vágyakozzunk, tegyünk is érte! Mit is? Éppen erről szól ez az írás...!

   Tudom, hogy a mai élet nem kedvez sok mindennek, túlságosan elanyagiasodott a világ, mindent a profit, a haszon szemszögéből néznek. Hogy a fiatalok már-már az interneten keresztül keresik az igazit, lemondva a társkeresés, párválasztás semmihez sem fogható izgalmáról. Még azt is el tudom képzelni, hogy rövidesen a szerelmi izgalmat orvosi receptre, injekció formában is lehet igényelni, hiszen a szerelem csak kémia! Nemde? Sajnálom őket.

 Hagyjuk tehát, hogy a szerelem pávája had ékeskedjen, ne huzigáljuk ki a tollait, mert rövid idő elteltével azt vesszük észre, hogy egy lecsupaszított torzó marad csak nekünk...

**************************

10. KIÁLLÍTÁSON

EGY SZOBOR BEMUTATKOZIK A TERROR HÁZÁBAN

ILOSVAY GUSZTÁV ALKOTÁSA

Kedves mindannyian, barátaim, rokonaim,  kollégáim.

Számomra ez egy nagy pillanat. DebÜtál a szobrom, amit vagy két és fél éve alkottam  1956 emlékére. Kemény téma, kemény mondanivaló., és így utólag meg kell mondanom ........nem tartottam vissza magam.

 Ez nem egy politikailag korrekt szobor. Ez mi Magyarok vagyunk  a 20-dik század forgatagában . Történetünk Közép Európában egyedül álló. Nincs még egy olyan nemzet, amely annyit vesztett és annyit szenvedett mint mi a Kárpát- medencében, Európát védve , s sokszor túlerő ellenében. Az elmúlt 70-év keményen rányomta  bélyegét nemzetünkre, lelkivilágunkra, kedélyünkre, életformánkra.
Most , hogy a szobrot február 24-27 között a   Kommunizmus áldozatainak emlékére rendezett kiállítás keretén belül mutatják be először a Terror Házában, így méltó helyére került. . Remélem aki elmegy és szembesül a " HUNGARY 1956 " alkotással  az átérzi történelmünket, és fejet hajt a terror ártatlan áldozatai előtt,  a megszámlálhatatlan édesanya és meg nem született gyermek előtt.

Kérem vidd el barátodat , rokonaidat ,gyermekeidet, fogd meg kezüket, szeresd őket . Mondd el, hogy ez a mi történetünk. s min ennek dacára itt vagyunk , alkotunk, élünk , szeretünk , dolgozunk. Isten segedelmével mindennek dacára megmaradunk.

Szeretettel Guszti

UI: Ne feledd Mária országa vagyunk 

.....................................................

AUSZTRÁLIÁBÓL JELENTKEZEM...

NŐNAPI VERS 
Elhangzott a Nőnapi adásban NAGY VENDEL (2015  03  08)
 ILOSVAY GUSZTÁV ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN
 www.nagyvendel.comxa.com/lejatsz.php?hang=nonapodra

**************************

11. ÜLTETTEM DIÓFÁT..

NAGY VENDEL: UNOKÁS VERSEK..

JÁTÉK AZ ÉLET

Papa játszunk!
Gyere játszani.
Tudsz játékot?
Tudok is,

Játszottunk is.
De legjobb játék az:
Elbújtam!
Keress meg!
S én benne vagyok.
Fölfele nézek,
Fejemet forgatom
Ő lábamnál guggol
Huncutul.
Szemeit kezével takarja.
Papa!
Ne fönt keress!
Itt vagyok lent!
S én könnyezve
Lehajolok érte.
Megvagy Babám!
Itt van egy
Pici lány.

2012.

MEGJEGYZÉS:  Játék kettő éves Alexa unokámmal.

................................................

ÜLTETTEM FÁKAT

Ültettem fákat

Kertembe hármat. 

Hajtottak ágat

Eddig már hármat.

Az unokákat.

Álltak napfényben,

Izzasztó délben.

Álltak hűs szélben, 

Álltak viharban,

Álltak a fényben.

Egyre magasabban, 

Sudáran, szépen.

Néha egy ágacska letörött,

Összeszedtem őket

Könnyeim között.

Öntöztem vízzel,

Szivárvány színnel

A napsugártól

Ragyogó színben

Gyöngyen gyöngyözött.

Repeső lelkem

Ősi szeretetbe 

Öltözött.

Mindaddig míg

Fáradt testem Ruzsamájba

El nem költözött.

2012  12  23

..........................................................

IMA AZ UNOKÁIMÉRT.

Uram, 

Ki látod könnyes arcom

Őszintén  vívódó  belső harcom, 

Féltőn szerető  rejtett aggódásom 

Óvd meg őket , a gyerekeket,

Erősítsd meg bennem a szeretetet.

S tebenned a hitem, 

Ki fiadat is engedted hóhér kezére adni, 

Értünk bűnösökért kereszten meghalni.

Ártatlan gyermekeknek  tiszta lelket hagyni, 

Szép fehér galambjaim boldogságra adni.

Arcotokat ezüst fényben látom,

Hagyom, kezetek simításától

Aranyköddé váljon.

Alexa,Bianka és Dávid,

Lelkem boldogságai,

Őrangyalok serege 

Őket vigyázza.

Isteni kegyelmed

Testük védelmezze. 

Óvd meg őket Uram, 

Minden bútól, bajtól 

A rájuk acsarkodó gonoszoktól,

S háládatos szívvel 

Téged dicsőítlek míg élek

Amíg létezel,

Ragyogjon fényességed,

Az idők végezetéig.

Ámen Domine. 

Úgy legyen Uram.

Mindörökre.

2013.07.13.

**************************

12. KREATIVITÁSUNK AD ERŐT

GERENCSÉR HAJNALKA - FONALGRAFIKA

Kedves Olvasóink!

A mostani újságban ismét 2 alkotást készítünk ezzel a technikával.

Szükségünk lesz egy kb 15 x 20 cm – es hungarocell táblára,
különböző árnyalatú varrócérnákra, cellux ragasztóra,
vékony, hegyes, kis lyukú varrótűre, 4 db gombostűre,ollóra, géppapírra,
valamint az alapanyagra, amely műszaki rajzlap és színes karton

Az 1. munkánk egy húsvéti képeslap.
Az ideális méret egy álló képeslaphoz 10,5 cm x 15 cm nagyságú fehér műszaki rajzlap. Erre kerül a megfonalgrafikázott képeslap, ami körben 1 -1 cm-rel lehet kisebb, tehát  8,5 x13 cm. A minta alapján kilyukasztjuk az öltések helyét. A tojás kerületén levő 6 - 6 pontot 1-1 a tojás belsejében levő ponttal kötjük össze úgy, hogy az előző csoport utolsó tagja a következő csoport első tagja is. Piros alapon fehér öltéssel a legmutatósabb, de gyakorlatilag minden szép színösszeállításban elkészíthető. A színét Önökre bízom. Lehet cérnával és gyöngyfonallal egyaránt varrni. Egy színnel dolgozunk. A számítógép segítségével a kívánt nagyságra nagyítás után előkészülünk.

Először a sablont lefénymásoljuk, vagy a számítógép monitorára fektetett papírlapra átmásoljuk. A hungarocellre rátesszük a kartonpapírt, majd a sablont, amin a kilyukasztandó pöttyöket látjuk. 4 ponton gombostűvel rögzítjük a mintát, hogy el ne mozduljon szurkálás közben, de ez a 4 pont a minta része kell, hogy legyen, mert különben az eredeti mintán is megjelenik ez a 4 pötty. Kiböködjük egy gombostű segítségével.

Miután átkerülnek e pettyek az eredeti kartonra, tapintással is érezhető, hogy melyik lesz a színe, ahol sima a felület, a hátulja pedig, ahol rücskös a böködés által. 1 szálasan befűzzük a tűbe a cérnát, és ügyelve arra, hogy soha ne a lyukra kerüljön a ragasztó, cellux darabkával rögzítjük a cérna végét. A rajz alapján dolgozunk.  Munka közben legyen előttünk a készítendő munkánk mintája. Ha elfogy a cérna, akkor az új cérnánkkal együtt is rögzíthetjük. Ügyeljünk arra, hogy a minta belsejében legyenek a ragasztott felületek.

 A következő motívum egy kacskaringó, amely későbbi munkánk során számtalan alkalomkor válik hasznunkra.

Műszaki rajzlapon a tanult módon kiböködjük a kacskaringót, majd egy színű fonallal elkészítjük. Az 1. pontot  a 6. ponttal kötjük össze, átöltünk a minta hátulján a 7. pontba, majd a munka színén a 2. pontba öltünk. Ezt az elvet követve haladunk az utolsó pontig.

A második munkánk egy könyvjelző.

Ehhez egy 6 x 21 cm-es a virág színével megegyező színes kartonra és egy 5 x 20 cm-es fehér műszaki kartonra lesz szükségünk. A könyvjelző felső részére kerül a minta, de akár két motívum is kerülhet a munkánkra. A kacskaringó mintát az előbb begyakoroltuk, íme egy kiváló alkalom, hogy ezt alkalmazzuk. Zöld színnel készítjük, hiszen ez jelképezi a virág száát, levelét. A virág 5 db szív alakú sziromból áll, melyeket egy féle - tetszőleges színnel kell elkészítenünk pl. narancs, piros, ciklámen, borgó, kék, lila stb legyen. A szirom 14 pontból áll. Az 1. pontot a 8. ponttal kötjük össze, a 9. pontot a 2.-kal, a 3. pontot a 10.-kel, a 11. pontot a 4. ponttal, az 5. pontot a 12. - kel. a 13. pontot a 6. ponttal, és a 7. pontot a 14. ponttal.

A virág közepe citromsárga fonallal készüljön. Az első pontot a hatodik ponttal, a hetedik pontot a másodikkal, a harmadikat a nyolcadikkal, a kilencediket a negyedikkel és az ötödik pontot a tizedik ponttal kötjük össze.

Jó munkát kívánok! Gerencsér Hajnalka

gerencser.hajni69@gmail.com

**************************

13.VERSRŐL VERSRE

ADAMECZ LÁSZLÓ: A GONDOLAT SZABADSÁGA

Vajon szárnyalhat e minden gondolat,

vajon hozzád jut akár egy pillanat,

vajon hegyen, tengeren át megérint,

vajon a távolság érzéseim elfedi?

Mert vannak köztük olyanok is,

melyek nem repülnek, de marnak,

vívódásaim talán sírig kísérnek,

nem szólok, mert kárognék mint varjak.

A lenyelt bántások, vádak,

a ki nem mondott szavak,

emésztik bensőmet régen,

lázadok, mert ez lesz a végem.

Ó gondolat, nőj valósággá,

segíts, hogy kiáltsam világgá,

elég volt nyelni sokak mocskát,

csendre vágyom, lássam a napocskát.

-----------------------------------------------------

Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapitvány
www.leleksegito.hu

 …………………………………...

NAGY VENDEL: A SZÉPSÉG MARADÉKA

Szép fogsorom megkopott,
Mely gyöngysorként ragyogott
Valamikor, csábítón
Szőke hajam kihullott,

Ritka mint régen
A cirkusz kerítése volt
A vásártéren egykoron
Szemeimnek kékje
Elhalványodott
Homokórámon a perc
Hamar lecsorgott,
Lábam lassult
Messze futamodván
Csupán a szívem ver még
Csilingelve üllőjén,
S össze, vissza kalapál.
Csak emlékeimben vagyok még
Ifjú Titán
De a Titanic is
Rég elsüllyedt már.
Ritkábban fordulok meg
A dámák után
S nem vitázom senkivel
Az első éjszaka jogán.
Kishitűségből talán?

2015. 02.16.

...............................................

BÍRÓ MELINDA: BAJBAN A VILÁG

Bajban a lélek

térdre rogy a test

kezek imába fonódnak

szemek égre néznek

kéred Istent

mentsen meg téged

ki, akkor hiszel

mikor lelked a poklot járja

mikor elárulnak

mikor késik a holnap

mikor az ágy magához

láncol

térdre rogysz

átjár a fájdalom

álarcok esnek le

tekintetek földet

sepernek

a tegnap szavát

elfelejtik

a lelkeket összegyűrik

ők, mikor rogynak térdre?

mikor néznek a szemekbe?

de lesz holnap

és lesz számvetés

és lészen büntetés

bajban a világ

ölni tudnak a szavak

ruháink alatt

a test, betegesen sorvad

hiányzik a lélek

mi értéket adott

testnek, embernek

szíveket hozott olykor közelebb

bajban a lélek

térdre rogy a test

kezek imába fonódnak

szemek égre néznek

mindenki meglátja majd

az Istent

 2015.02.06.

 ......................................

MEZŐSI GYÖRGY MIKLÓS: ÉLTET, MESÉL A KARNEVÁL

Sohase' fél,

Vidáman él.

Oszlik a dér,

Múlik a tél.

Zeneszó száll,

Farsangi bál.

Ki táncba jár,

Párra talál.

A szem ítél.

A szív remél.

Szép lányt lekér.

Felforr a vér.

Forralt bor vár,

Ott forogsz már,

Nem bánt halál,

Nincs, ami fáj.

Kint hideg szél,

Hó és fagy ér.

Eltévedtél?

Bent nincs veszély.

Elfáradtál,

Pihenni kár?

Zsong a határ,

A Karnevál.

Gödöllő, 2015. február 16.

 ...................................................

FELLNER ISTVÁN: MÁS LETTEM... /más lettem?/ ...

más lettem

e pár nap megnevelt,

nem mérem már az időt,

csak a ma kell -

nem a holnapok, s a múlt,

más lettem -

tán felnőttem,

tűnt a gyermeki ábránd,

szemembe nézett a sors,

lettem felnőtt akkor

mikor - gyermekként -

nevetve mosolyra fakasztva -

kényeztetett életem,

más lettem tán komolyabb,

nem játszom többet,

nem dobálom a szavakat,

mondatok fontoltak,

megfontoltak,

még remeg a toll,

és futnak az írás jelek,

de remélem tudom -

mit miért teszek,

más lettem -

s remélem nem rosszabb,

csak többet érnek azok kik szólnak,

többet értek, s hogy vagytok,

már megérte,

ha az írott szabályt, oly sokszor átléptem,

lesz még szebb

vagy gazdagabb, kinek kinek,

nekem ez is elég -

mit adott, hozott,

a szó, és értelem...

 2013. december

............................................

CSOMOR HENRIETT: BÉKÉBEN SZUNNYADOK

Ha majd egyszer nem

leszek...

Kérlek, édesanyám,

zöldellő dombtetőn

szórd szét hamvaim.

Itt nyugodjak örökre!

Ne sírj, inkább emlékezz,

mint mondtam tenéked.

Itt voltam szabad, s

boldog az örök természetben,

hol senki se látott, s a

fák magukhoz

öleltek, kis madarak

dalára bánatom

feledtem.

Hidd el édesanyám,

jobb, hogy én hagylak

itt előbb. Csak szenvednék

nélküled. Az örök

életben majd várlak

ölelő karokkal.

 Olyan szeretettel,

mint, ahogy te

vártál engemet mikor

megszületem.

Nem tudom,

emlékezni fogok-e

a lelkemmel, a zöld

lombú fákra, a kékellő

égboltra, fehér fodros

felhőkre. Vagy velem

együtt ez is elvész majd? 

De a lágy

szellő simogató érzése

biztosan megmarad.

Mikor a lágy szellő

fuvallata átsuhan

a kelő hajnalon,

 én simogatlak, 

s fájó keserű

könnyeidet szárítom.

Csak légy nyugodt!

Én már békében

szunnyadok

az örök természet

ölelésében.

 2015. február 22.

........................................................

 DOMBI  TINÓDY LÁSZLÓ: A végső harc előtt

Dühödet váltsd mosolyra,

van még benned szeretet,

s védjed ősi hitedet,

amíg élted sora tart! -

Mellkasodban vágy dobol,

de nem tudhatja senki,

ha majd a végsőt veri,

hová tűnik szent lobod.

Képzeleted nem játszik,

a gyűlölet lángra kap,

s magadnak sem hazudhatsz,

gyötri fáradt lelkeink! -

Hatalmas lángok nyúlnak,

az égő házak fölé,

s te sírva reszketsz belé,

könyörögve az Úrnak.

A harangok is sírnak,

s a magasságos égben,

s a mérhetetlen mélyben,

a zárt kapuk kinyílnak. –

…………………………… 

Kívül- belül

Kérve

írtam:

Vigyázz,

ügyelj

létünkre!

Sebünk

ijeszt.

Félek

elüli

lelkünket.

Anyánk

sír-rí.

Szent kedv,

eskü

nem emel.

Lebeg

a ’ nyelv:

Talán

még küld

egy jelet.

…………………………………..

MÁTYÁS RITA: Tavasztündér...

Vágyakozunk, várjuk a tavaszt,
Mely fáknak ágán,rügyeket fakaszt!
Hóvirág, és ibolya nyílik,
S a bokrok alján színesen hírlik,

Nap sugara, az előfutár,

Fényt rajzol földre ezernyi sugár,
Játszi fénye  tündököl a réten,
Ezer szín virág, nyílik az éjben.

Egy kis patak csacsogva csobog,
Tavaszi felhőnek könnye csorog.
Pajkos szélfiú hajamba kap,
Bodrosan fehér felhőbe harap.

Tarkaszín tavaszi lepketánc,
Rét felett dongó tavaszi zsongás.
Csapongva csapkod a szárnyával,
Virágról- virágra száll táncával,

Rigó füttyög, hívja a párját,
Hogy eljárja néki a násztáncát.
És Tavasztündér lépte nyomán,
vidám dalt csattog a csalogány.

2015.02.26. 

**************************

14. VÉLEMÉNYEM SZERINT

OLVASÓINK ÍRTÁK

FELHÍVÁS OLVASÁSRA...

 Kedves Barátok és Ismerősök!

Megjelent legújabb könyvem hangos könyv változata.
( Ez volt az első, nyomtatásban megjelent kötetem; 2009-ben az
Adlibrum kiadónál látta meg a napvilágot a
Nyeregben a Konstantin-kereszt.  )

A hangos könyv az alábbi linkről ingyenesen letölthető:

http://data.hu/get/8497133/Jenei_Andras-Nyeregben_a_Konstantin-kereszt-Magankiadas-Pecs-2015.zip

Szerző: Jenei András (1976-) | Előadja: Gépész
Cím: Nyeregben a Konstantin-kereszt
Nyomtatott kötet: Ad Librum, Budapest, 2009., 100 o.
Hangos könyv: Magánkiadás, Pécs, 2015 | Felelős kiadó: Ambrus Attila József
ISBN 978-615-80005-2-9 | Előadja: Gépész (Király Gábor)
A felvétel készült: 2015/február | Játékidő: 03:37:16 (218 perc)
Bitráta: 128 kbps / 22 kHz / stereo

 A kiadvány copyright jellemzője: Nevezd meg! – Ne add el! – Így add

tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU)
Megjegyzés: OPEN ACCESS – A hangos könyv a „Látássérült Emberek
Megsegítésére” c. projekt keretében készült. Kereskedelmi forgalomba
nem hozható!

Olvassátok, hallgassátok és terjesszétek!

András

 ...........................................

NÉHÁNY SZÓ A PIERISRŐL..

Kedves Művészetkedvelő Tagtársunk!

A www.pieris.hu interaktív művészeti portál továbbra is szeretettel vár Téged, és az alkotásaidat! Küldd be hozzánk irodalmi műveidet, rajzaidat, festményeidet, digitális grafikáidat, iparművészeti alkotásaidat! A portálunkon már megjelent irodalmi művekhez hangos változatot is lehet feltölteni.
Továbbá mindig friss művészeti pályázatokkal, és kulturális programajánlókkal várunk, hogy ne maradj le ezekről a lehetőségekről.
Legyél aktív tagja közösségünknek, szólj hozzá mások beküldéseihez, építsünk fel együtt egy jó közösséget, ahol Te is, és a többi művészetkedvelő társunk is jól érzi magát!

Aktualitása miatt különösképpen várjuk a tavaszváró, és nőnapi alkotásokat!
Egy kedves ismerősöm azt javasolta, hirdessünk egy kis házi versenyt. A téma: a nevetés! Megfogadva a tanácsát kérlek, küldj minél több somolygós-mosolygós, nevetésre sarkalló irodalmi alkotást. A díj az olvasók mosolya, hogy sikerült őket jókedvre deríteni ebben a stresszes világban. Számítunk Rád! :-)

Mindemellett a portál fejlesztése is tovább zajlik a háttérben, melynek következményeként most már le tudod menteni a számítógépedre az oldalon belüli üzenetváltásaidat is. Ha rákattintasz a személyes/üzenetek menüpontra, akkor jobb oldalt található egy „üzenetek mentése” gomb, mely megnyomásával az összes bejövő és kimenő üzeneteidet le tudod menteni.
Reméljük, hasznos újítás.

 Várunk szeretettel!

 A Pieris.hu szerkesztősége nevében további szép napot kívánva: Medve Dóra

Főszerkesztő-helyettes

 ...........................................

Hello Vendi!
Már vártam a frenetikus sorozatod következő gyöngyszemét, és lám, nem is csalódtam.
Ez rendben is vóna, de ez a töpörtyűs pogácsa szilvalekvárral töltve... na ez fölbirizgálta kulináris vénámat.:D
Mi van? Hogy van ez? Tessen má valamivel bővebb infót bétolni a listára.:D

Jenő

 ..............................................

 Mátyás Rita: A Megszólalok magazin képeinek leírása:

502. lapszám

1. Lektori Salutem:
Az olvasókat üdvözlő bevezetője melletti képen Vendi  barátunk áll a szokott könyvespolca előtt.

2.Életrajzi történet:

A könyv borítóképén a könyv főszereplője Csomor Heni látható, amint egy kertben, a növények között, egy vörös színű EL-GO mopeden ül, egy rövid ujjú kockás blúzban. Fején egy világos kék baseball sapka van.

3. Kanczler Anna:

Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.

Sólya Veronika talán az ötvenes éveiben járó , komoly, csinos hölgy, Haja rövid, vörös színű. Szemüveges hölgy.

A következő képen én  vagyok. Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van.Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok.
Bognár Papp Irén  a képen éppen saját magát fotózza egy digitális fényképezőgéppel. A szőke, rövid, hullámos hajó hölgy ujjatlan , fehér-fekete  össze- vissza csíkos felsőben van, egy szűk, fehér színű szoknyában egy ablak előtt állva.
Vendi, a főszerkesztő, és laptulajdonos barátunk a könyvespolca előtt állva mosolyog a nyájas olvasóra.

 Az első szerző Wesselyné Ábrahám Erzsébet vékony Harminc körüli hölgy a képen. Szembenéz velünk olvasóval és mosolyával bűvöl el minket. Sötétbarna, rövid, de hullámos haja van, egészen halovány rózsaszínű, ujjatlan, testhez simuló , talán csipkés ruhában van.

4. Elmélkedéseim:

Régi ismerősünk Árvay Marika, Rövid, de dús világos barna hajú  hölgy fehér felsőben,átszellemült arckifejezéssel az arcán.

5. Regény folytatásokban:

Várkonyi Kitti csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.
A könyv első borítólapján egy hosszú vörös hajú nő van, vörös háttér előtt emlékeztet talán a tűzre, a háttérben egy gyermek kapaszkodik egy rácsba. a hátsó borítólap egyszerűen narancssárga és a könyv rövid tartalma látható.

6- A magyar kultúra napja:
Ehhez a rovathoz nem társul kép.

7.Arcképcsarnok:

Horenka Erika  vállig érő szőke hajú hölgy,piros felsőben napszemüvegével a feje tetején.

8. Novelláról- novellára:

Jenei András szőkés vöröses , középen elválasztott frizurájú fiatalember fekete szürke betétes pulóverben pipával a kezében, kis bajusszal, kis szakállal.
A következő kép egy oklevél, amit András kapott felnőtt prózájáért, ' A hazugságért', ami fölötte volt olvasható.

9. Elment a dalköltő:
A riport mellett S. Nagy István fotója látható.

10. Elmélkedéseim: ennél a rovatnál sincs kép.

11.Ültettem diófát:

Vendi verse mellett a szerző fotója látható, amint a Szeretet Lángja című rendezvény színpadán állva szavalja saját verseit. A szerkesztő úr csinos . Fekete nadrágban Bordó zakójában fehér ingben, karján az elmaradhatatlan  sétabotjával.

12. Kreativitásunk ad erőt:

Gerencsér Hajnalka következik ,aki fehér felsőben, vállig érő hullámos barna ,középen elválasztott hajú szemüveges hölgy.
A következő képen egy ovális keretmotívum a fonalgrafikai munkához. Én is kipróbáltam már ezt a fajta tevékenységet, sőt még az unokákat is próbáltam bevezetni a fonalgrafika berkeibe, amit én is a Hajnitól tanultam, egy korábbi pápai látogatásom kapcsán. A most következő képen két virágmotívum van kivarrva.

13. Versről-versre:

Sólya Veronika talán az ötvenes éveiben járó , komoly, csinos hölgy, Haja rövid, vörös színű. Szemüveges hölgy.

A következő képen én  vagyok. Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van. Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok.

Mezősi György Miklós is új a magazinban. Kedves,szimpatikus úriember Őszes hajjal, bajusza, szürkés szemekkel szemüvegben , kockás ingben.

Fellner Pista követi , a szalmakalapos pipázós tipikus művész fotójával Ő ősz hajú körszakállas hatvan év körüli.

Bíró Melinda a piros blúzában, hosszú sötétvörös hullámos hajával,füleiben fehér gyöngyös fülbevalójával mosolygósan néz ránk.

Ács Nagy Éva  türkiz színű pulóverében szőke középen elválasztott vállig érő hajú nő, sötét keretes szemüveggel.

Adamecz Laci  széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes szemüvege mögül néz ránk.
Vendi verse mellett a szerző fotója látható, amint a Szeretet Lángja című rendezvény színpadán állva szavalja saját verseit.A szerkesztő úr csinon . Fekete nadrágban Bordó zakójában fehér ingben, karján az elmaradhatatlan  sétabotjával.

14. véleményem szerint:
Ez is egy képtelen rovat.

A következő: Bognár Papp Irén aki a képen éppen saját magát fotózza egy digitális fényképezőgéppel. A szőke, rövid, hullámos hajó hölgy ujjatlan , fehér-fekete  össze- vissza csíkos felsőben van, egy szűk, fehér színű szoknyában egy ablak előtt állva.

15. Ceruzavarázs:

A bemutatkozó képeim között, saját fotómon, Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van. Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok.
Az első képem egy halványlila írisz , ami olyan mint egy fordított szívforma, habos fodros halványlila szirmokkal, vörös, barna, kék, zöld, sárga háttérrel.

A második képemen két szál kecses kála jár szinte ölelkezve a képen, egy halvány, ovális krémszínű háttér előtt.
A harmadik képem,amivel bemutatkozhatok az olvasóknak egy feketés-sötétkékes és fehér szirmú árvácska, zöld levél háttérrel.

Kedvenceim a virágok, a pipacsok íriszek, árvácskák, és még nagyon sok képem van, Természetesen vannak tájképeim,csendéletek, és sok grafika is.A  facebook a rajzaim és festményeim oldalon a képeimet, a verse oldalamon a verseimet találják meg!

16. Természetgyógyászat:
Ide most nincs feltöltve kép. Mit is tett volna fel Józsi a szódabikarbónáról?

És már megint úgy jártunk, hogy a végére értünk az újságnak! Olvassátok, olyan szeretettel , amellyel én írtam nektek ! Itt a vége, fuss el véle! Majd a következő szám megjelenésekor újra jelenkezem a képek leírásával.

Szeretettel Rita

 ………………………….........

FELHÍVÁS

ADÓ 1% a Tolna megyében élő vak és látássérült emberek javára!

Ön, Családtagjai, Ismerőse, Barátai személyi jövedelemadója 1%-át felajánlhatja az egyesület részére. Az 1% felajánlása nem kerül semmibe sem, de nagyon sokat segít! A felajánlásokból befolyt összeget a következő célokra használjuk fel: tanulmányi támogatás, segédeszköz támogatás (pl.: szemüveglencse stb.), számítógépek vásárlása, programok és kirándulások szervezése, ingyenesen kölcsönözhető segédeszközök vásárlása pl: beszélő vérnyomásmérő és óra, nagyító stb. vakvezető kutya ellátásához támogatás nyújtása stb. Segítsenek abban, hogy eljuttatják adószámunkat dolgozó (adófizető) családtagjaik és ismerőseik részére! Ha az egyesület minden tagja legalább egy családtagot vagy ismerőst be tud vonni az 1% gyűjtésbe, akkor elegendő összeg állna rendelkezésünkre az Önök segédeszköz támogatására is!

Kérem segítsen, hogy a fenti hétköznapi esettel bármely látássérült meg tudjon küzdeni az Egyesülettől és az Ön adójából nyújtott támogatásnak, segédeszköznek köszönhetően.

Hálás köszönettel!

Adószámunk 18864858-1-17

Jó egészséget kívánunk Kedves Sorstársainknak és Családtagjainak! Várunk mindenkit szeretettel, hogy elintézhessük ügyeiket!  

Üdvözlettel: Kovács Lászlóné elnök

Szekszárd, 2015. március 2.

Kérjük, hogy rendezvényeinken vegyenek részt és önkéntes feladatvállalással segítsék Egyesületünk munkáját!

Pártoló tagok és Önkéntesek jelentkezését várjuk! Középiskolásokat és diákok segítségét is szívesen fogadjuk!

Akadálymentes weboldalunk: www.tolnamegyeivakok.hu  Facebook elérhetőség: Vakok és Gyengén látók Szekszárd.

Jó egészséget kívánunk Kedves Sorstársainknak és Családtagjainak! Keressenek továbbra is bennünket bizalommal!

A magánszemélyek jövedelemadójuk 1 %-val segíthetik Egyesületünk működését.

Adószámunk: 18864858-1-17 Eddigi és jövőbeni segítségüket nagyon megköszönjük!

„A fogyatékosság olyan teher, amelyet a közös menetelés során az erősebbnek

 kell hordoznia, hogy a gyengébbnek is az övéhez hasonló esélyei legyenek...”

 /II. János Pál Pápa/

 ..............................................

Irodalmi pályázat

A Bihar- és Szilágy Megyei Vakok Szövetsége 2015-ben is meghirdeti "A Próféta Léptei" című irodalmi pályázatát.
Erre a ma már nemzetközivé vált irodalmi vetélkedőre, (amelyre csak látássérült szerzők műveit fogadjuk el), várjuk magyar nyelvű alkotók műveit is, mégpedig három kategóriában: próza, vers, epigramma.
A prózában egy, a versben öt, míg az epigrammában tíz alkotást kell beküldeni

A mindhárom kategóriában beküldött művekből, , a zsűri által legnagyobb pontszámot elért alkotást díjazzuk,
 és a díjak átadására meghívjuk a nyertes szerzőket is. A kétnapos itt tartózkodás minden költségét szövetségünk finanszírozza.
A művek beküldési határideje: 2015. április 10.
A műveket zárt borítékban várjuk, amelyen nem szerepelhetnek a pályázó adatai.
A művet szíveskedjenek egy mottóval ellátni. A mottó az alkotás mellet egy kisebb, ugyancsak zárt borítékban legyen a szerző pontos címével és személyes adataival.
Ettől az évtől kezdve szeretnénk megkönnyíteni az alkotások beküldését. Ezért az idei pályázatunkra már elektronikus formábban is várjuk műveiket.
Ugyanúgy mint a postai küldeményeknél, az e-mailben, mottóval ellátott alkotások mellé is, szíveskedjenek csatolt fájlként elküldeni a szerző személyes adatait is: a szerző neve és elérhetőségei.
Minden kedves pályázónak, akik elektronikus formában küldik el műveiket, a pályázatra beküldött összes alkotást elküldjük e-mailben, mivel szövetségünknek nincs saját weboldala.
Az elektronikus formában beküldött alkotásoknál is,,   kérjük, tartsák szem előtt a következőket: Prózánál a maximális terjedelem 10 A4-es oldal. Betűtípus: Times New Román. Betűméret: 10. Sorköz: 1.

Minden alkotást nagy szeretettel várunk, tudván, hogy az önök alkotásai nagymértékben növelik pályázatunk hírnevét.

Címünk:              Asociatia Nevăzătorilor Bihor-Sălaj
                                   Oradea. Cod. 410 346
                                   Str. bulevardul Dacia nr. 32
                                   Bl C. 56 România
E-mail cím:             bhanvr@gmail.com         

Amennyiben bárkinek kérdése merülne fel a fentiekkel kapcsolatban, elektronikus levélben keresheti:
Kovács Józsefet (Kopek-et). E-mail: kovacsjosif@gmail.com

............................................

KEDVES VENDI..

nem csak gondolom, hanem biztos vagyok benne, hogy érdemes elküldened  valamit bármelyik kategóriában. Mi több, megkérlek, hogy szólj más látássérült alkotóknak is .A magazint megkaptam, már a 2015-ös első számot is, és elküldtem két kolleganőmnek is ide Váradra. Ők is szívesen olvassák, és nagyon megörültek neki. Tehát várom továbbra is.
Köszönettel Kopek

............................................

Sziasztok!
Vendi, nagyon finomak ezek a megfőzött ételek, már mi ki is próbáltuk.
ÜDVÖZLETTEL: Járdánházy Gábor és Misu a fekete labrador

..............................................

Kedves Vendi!

Köszönöm szépen a magazinokat.
Közben beszéltem K. Rókus kollégámmal s felválallta, hogy terjesztené a szingapúri magyarok közt, sőt a szingapúri magyarok elnöke  a férjem volt kollégája...

email címe:  csatolva.

Üdvözlettel: Zsuzsi

 .............................................

Kedves Vendel! Olvasom az újságot mióta rátaláltam, ami nem ment könnyen, de ha e-mailen megkapom, nagyon örülnék. Köszönöm a sok szép írást és verset, nagyon tetszenek. Maradok hűséges olvasójuk T János

.................................................

Szia Vendi!
A lányom nevében is köszönöm a nőnapi üdvözletedet! A listákon és az újságban is! Nagyon figyelmes vagy, mint mindig! Julcsi is nagyon kedvel és tisztel! Elismeri/ ismerjük önzetlen munkádat! Minden lapod valami meglepetést tartogat, legalábbis én mindig találok újdonságot benne! Csak gratulálni tudok neked! Nagyon jó egészséget kívánok neked és családodnak! Remélem hogy te már meggyógyultál? Legyen szép napod!
Szeretettel gondolunk rád!
Julcsi- Julika

 ...................................................

Ari Süslecz 2015. március 8. 8:14 
"– Mitől amatőr vagy profi valaki?Az amatőr a sok rossz próbálkozás közben, néha egy, két jó művet is produkál. Az idő nem szorítja, van ideje az alkotásra.
A profi a sok jó alkotás közben néha rátalál egy igazán maradandó, művészi produktumra.

A profit mindig szorítja a határidő.
A dilettáns akkor okoz igazán nagy szellemi környezetszennyezést, ha hozzá nem értése szorgalommal párosul." "Csak hagyom mert nem tehetek mást, de én is átélhetek még ezernyi csodát." Kedves Vendi! Az ezer csodához kívánunk, jó egészséget,kitartást és odaadást! Köszönjük,hogy munkássága által mi is részesülhetünk belőle! Őszinte szeretettel: Ari ¦

 ......................................................

Kedves Vendi!

A figyelmességed engem még most is lenyűgöz.
Mint nő és ember nagy tisztelettel és elismeréssel, olvasom az írásaid.
Kívánom, hogy sokáig keletkezzenek a fejedbe okos gondolatok, legyen
hozzá sok erőd, és kitartásod,mert kár lenne a tudományt titokba tartani.

Köszönöm szépen az ajándékot,
üdvözlettel Magdi.

**************************

15. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA

Emésztőrendszerre...

Soponyai Mihály

Szeder (Rubus caesius)

Teáját hasmenés ellen (napi egy csésze) vizelethajtóul (reggel egy csésze) és izzasztásra használják. Húgysavat is old, vértisztításra, köszvény ellen is lehet fogyasztani.

Szamóca (Fragaria vesca)

Jóízű teája vértisztító. Bélhurut ellen napi egy csésze teát kell a reggeli előtt elfogyasztani. Izzasztás céljából forrón kell inni, lehetőleg ágyban fekve, naponta többször.

Levendula (Lavandula angustifolia)

Teája idegnyugtató, étvágyjavító. Forrázatával ideges szívdobogást lehet szüntetni, felfúvódás ellen is jó, valamint migrént, szédülést, melankóliát is gyógyít és vízhajtó hatása is van. Olaja elősegíti az emésztést. Reuma és csúz ellen a fürdővízbe kell cseppenteni belőle 6-10 cseppet.

Kamilla (Matricaria recutita)
Nyugtató, görcsoldó, szélhajtó, emésztést serkentő, gyomorerősítő, izzasztó, fertőtlenítő. Jó szemborogatásnak, toroköblítőnek, fogínyerősítőnek. A kamillavirágot porrá morzsolva a viszkető és nedvedző ekcéma kezelésére is használhatjuk, úgy, hogy a kamillaport rászórjuk. A kamilla főzetét hajmosásra is használtuk, nagyon jó hatással van a …
bővebben…

Kakukkfű (Thymus serpyllum)

A vad kakukkfű teáját elsősorban köhögés ellen használjuk, de jó szélbántalmak megszüntetésére és étvágytalanság ellen is. Oldja a menstruációs görcsöket. Nagyon jó immunerősítő, és gátolja a sejtek öregedését.

Citromfű (Melissa officinalis)

Kitűnő idegerősítő, nyugtató, altató, görcsoldó, vizeletkiválasztó, szélhajtó és izzasztó hatása is van, Nyugtatja a méhet, a szívideget, a gyomor- és emésztőrendszert. Külsőleg daganatokra, zúzódásokra, reumatikus fájdalmakra is használják.

Cickafark (Achillea millefolium)
Növényi ösztrogént tartalmaz, nőknek serdülő- és változó korban nélkülözhetetlen. Gyomor- és bélbántalmakra, húgygörcsökre, a légutak megbetegedéseire kiváló, a tüdő-, végbél-, méh-, hólyag- és orrvérzés régi, bevált gyógyítója.

Cseresznye, meggy (Prunus avium – Prunus cerasus)

A levelekből készült tea ajánlott nyálkaoldásra, az elzsírosodás megakadályozására, a szívműködés segítésére, vízhajtásra, hólyaggyulladásra. Inkontinencia esetén, a bél és a gyomor elnyálkásodása ellen kiváló hatású a szárából készült tea.









Gyújtoványfű (Linaria vulgaris)

Jó hatású epegyulladásra, használható hashajtónak, vizelethajtónak, éjjeli ágybavizelés ellen. Aranyérbántalmak esetén javasolt ülőfürdőt venni főzetéből. Teája bélféreg űzésére is alkalmas.










Fodormenta (Mentha spicata var. crispata)








Elismerten kiváló szélhajtó, étvágygerjesztő, nyugtató, görcsoldó, epeműködést serkentő hatása van, köhögés csillapítására is használjuk.







Csipkerózsa (Rosa canina)




A csipkebogyóban sok C-vitamin van, ezért teáját hidegen áztatva készítsük! Húgyhajtó hatású, vesehomokra és vesekő leválasztásra is használható. Kedvezően hat a cukorbetegségre, jó emésztésjavító. A csipkemagban csak E-vitamin van, teája epekőoldó hatású, hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. A csipkebogyóbor főleg …
bővebben…








Aranyvesszőfű (Solidago gigantea)


Kiváló méregtelenítő funkciója van, máj-és epebántalmakra, menstruációs görcsökre, reumás bántalmakra, valamint vízhajtóként fogyasztjuk. Hatékony emésztésjavító.






Apróbojtorján (Agrimonia eupatoria)

Torokfertőtlenítésre, máj-és epeműködés szabályozására, bélrenyheségre, vizelettartási problémákra teáját, reumára a főzetéből készült fürdőt ajánljuk. Jó még vérszegénység ellen. Külsőleg égési sebekre használják. Korlátlan ideig iható.

Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
Cukorbetegségre, bélhurutra, hasmenés ellen jó. Használható még vese- és epekőbántalmak ellen, vérnyomáscsökkentésre, láz és köhögés csillapítására. A-, B- és C-vitamint is tartalmaz.
















Szurokfű (Origanum vulgare)
Köhögéscsillapításra, toroköblögetésre használjuk, hangszalaggyulladás esetében is nagyon jó. Étvágyjavításra is használható, gyengén izzasztó hatása is van.



Soponyai Mihály.

**************************

16. CSAK A DAL..

NAGY VENDEL DALAI: TÜNDÉRLÁBAKON

1. versszak

 

Tavaszi szélben
Lenge leányka
Szoknyája perdül,
Indul a táncba.

Siklik a teste,
Omlik ruhája.
Messzire hallik
Szélfuvolája.

Refrén:

Harmatot a fűről
Verte le bokája.
Topogott a porban
Mezítelen lába.
Aranyos cipője
Beragadt a sárba.
Ropogott a hóban
Piros kis csizmája.

2. versszak

Két apró lába
Fut a világba.
Négy ifjú legény
Szalad utánna.

Indul tavaszból,
Szökken a nyárba.
Ősz fuvallatja,
Télben találja.

Refrén:

Refrén:

2015.

Megjegyzés:  Dallamos, lírai dal. 

**************************

17. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:

nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com - Magazinok küldése

………………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

Tehát az eddig  megjelent összes számot  két évre visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

 ……………………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését. A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk. Írott műveim megtekintése:

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail:
nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal:

http://nagyvendel.comxa.com

www.nagyvendel.comxa.com

Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön külön és meg is

találtad az oldalaimat.

Megszolalok Nagy Vendel

Nagy Vendel Írásai:

megszolalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en

magyar elektronikus könyvtár

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

 ..................................................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

 ..................................................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

.....................................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt  különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze.  Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el! Így valahogy:                                         

 .......................................................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ