MEGSZÓLALOK

 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2015. 02. hó – ötödik évfolyam, második szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes heti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)

3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

4.Évfolyam: 2014.  (1-től  a 24. számig)

5.Évfolyam: 2015. ( második szám)

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

***************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Nagy Vendel

Februárban is sok fontos esemény és feladat vár mindenkire.
Az hogy már kijött a medve a barlangjából, s nem látta meg az árnyékát immáron köztudott, s hogy  hosszú lesz- e a tél, ez majd elválik.
A Valentin nap pedig  hagyomány, és tájidegen a mi hazánkban.  Kíváncsi lennék, hogy tudják e sokan, hogy  mi volt, és van  helyette?
De tovább dübörög a farsang időszaka is, amit egy versel köszöntök a bevezető végén.
A mohácsi busójárást pedig, aki nem látta, az huszonötöt érdemel, de aki kétszer is megnézi, az pedig ötvenet. Mindennek eltompul a varázsa.
Sehol nem láttam olyan szépen kólót táncolni lányokat, mint ott. Még a dalra is emlékszem...: Hajde fuse Majice..
Február a legrövidebb hónapunk, de van egy hölgy ismerősöm aki huszonkilencedikén született és éltes kora ellenére még csak tizenhárom éves.  Büszke is magára nagyon.

  Magazinunkban ismét sokféle olvasnivalót találnak, mindenkinek jó olvasást kívánok
Egyebet nem mondhatok.

A szerkesztő

Táncosom, Te gyönyörű

Táncoló lábak Karomba tartva Keringve szállnak Átérzem rajta A szoknya perdül A szerelemnek Toppan a láb. Bódulatát. Kecses kéz lendül Tündöklő arca Énekszó csendül Jól felnagyítja Dobbanó  lábam Báli teremnek Ne add alább. Ragyogását. Suhogó selyem Sudár alakja, Omlik vállára Víg jelmez rajta. Kezemmel óvom Farsangi bálban Csöpp derekát. Álarc takarja Szép orcáját. Mosolyog ajka Kék szeme sarka 2015.  farsangján Megsimogatom Szőke haját.

***************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2.  ÉLETRAJZI TÖRTÉNET: NE SAJNÁLJ    - CSOMOR HENRIETT REGÉNYE
  3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
      KANCZLER ANNA,SÓLYA VERONIKA,  MÁTYÁS RITA,  BOGNÁR PAPP IRÉN,
      NAGY VENDEL, DR. KELLNER SZILVIA, WESSELYNÉ ÁBRAHÁM ERZSÉBET
  4. ELMÉLKEDÉSEIM
     ÁRVAY MÁRIA:  CSAK ÍGY TOVÁBB, LELKESEN
  5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      VÁRKONYI KITTY:  5.PARANCSOLAT - 2.  FEJEZET -  2. RÉSZ
  6. A MAGYAR KULTÚRA NAPJA,  KÖLCSEY FERENC:  HIMNUSZ
  7. ARCKÉPCSARNOK
     HORENKA ERIKA SOROZATA:  ASZTALOS ÁGNES
  8. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
     JENEI ANDRÁS: A HAZUGSÁG
  9. ELMENT A DALKÖLTŐ -  S. NAGY ISTVÁN EMLÉKÉRE
10. ELMÉLKEDÉSEIM...
     NAGY VENDEL:  RAGASZKODOM A TÁRGYAIMHOZ
11. ÜLTETTEM DIÓFÁT... -  NAGY VENDEL:  UNOKÁS VERSEK
12. KREATIVITÁSUNK AD ERŐT
     GERENCSÉR HAJNALKA:  FONALGRAFIKA
13. VERSRŐL VERSRE
     SÓLYA VERONIKA,  MÁTYÁS RITA,  MEZÖSI GYÖRGY MIKLÓS,  FELLNER ISTVÁN
     BÍRÓ MELINDA,  ÁCS NAGY ÉVA, KÖZÖS VERS KILENC SZERZŐTŐL
     ADAMECZ LÁSZLÓ, NAGY VENDEL
14. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK

15. CERUZACSODA. BEMUTATJUK MÁTYÁS RITA  FESTMÉNYEIT
16. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
     SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: A SZÓDABIKARBONA
17. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

***************************

2.ÉLETRAJZI TÖRTÉNET

  

  Csomor Henriett : Ne sajnálj

  

 Fűlszöveg: "Mint mindig, most is egy őszinte beszélgetés zajlik köztem és János közt. - Tudod annyira utálom, mikor az emberek sajnálkozva néznek rám az utcán. Mert csak azt látják, sérült vagyok és nem tudok rendesen járni. Kérlek, János, legalább te ne sajnálj! - Heni, sajnáljon a rosseb, az - válaszolta. - Nem vagy te beteg." 

Tartalom:

Két ember örök hűséget esküszik egymásnak
Gyermekáldás
Harc az életben maradásért!
Babakór
Kistestvér születik
Érted virul
Változások ideje
Keserves elszakadás
Meglepetés az egész családnak (avagy az első lépések)
Vigyétek vissza a lelencbe!
A három jó barát
Egy rosszul sikerült mozdulat
A hagyományt mindenhol megtartják
Felhőtlen nyaralás
Új csoportba kerülés
Kínlódás az olvasással
Fertőzések idején
A négy csibész és a csibész lány
Anyák napjával egybekötött szülői
Vakáció előtti nehéz hetek
A sátorozás örömei
Kicsit félek
Utolsó év ebben a csoportban
Kisdobos avatás
Két év összefoglalása
Nincs idő a tanulásra
Elvesztettem Őt
Utolsó évem
Elbocsátás
Leszoktatás
Ha a szép szó nem elég, jöhet a verés
Reménytelen küzdelmek
A világ legjobb magyar tanár nénije
A dolgok nem mennek simán
Az élet nem fenékig tejfel
Útjaink szétágaznak
Anya, én semmire sem vagyok jó?
Játszanak az idegeimmel
Keserű igazság
Mindent ki lehet bírni!
Akkor is győztem
Nincs pihenés
Kételkedek magamban
Gödörben vagyok
Váratlan fordulat
Életem legjobb döntése volt

 ………………......................…….....

1.  FEJEZET

Ajánlom: az én drága imádott édesanyámnak, aki mindent megtett értem, hogy a sérültségem ellenére normális életet élhessek! Édesanyám mindig azt szerette volna, hogy megszülethessen ez a könyv. Kifogásokat kerestem, mert igazán nem akartam írni a magam bajáról. Két csodálatos és őszinte barátom biztatására kezdtem el e könyvet. Háber János és Háber Jánosné (Mami), akik nélkül sosem írtam volna meg, ha ők nincsenek. Továbbá szeretett húgomnak az együtt eltöltött gyermekévek emlékére.

(Csomor Henriett)

..................................................

2.  RÉSZ

Kistestvér Születik

Már nagyon vártam egy kistesót, akiről annyit meséltek, hogy egyre kíváncsibb lettem. Nem értettem, hogy Anya hasa egyre csak nő. S mindig azt mondta, hogy hamarosan jön a gólya. De ehhez neki is el kell mennie pár napra. Addig Apuval és a nagyiékkal kell itthon maradnom. Igen ám, de a nagyi kijelentette, hogy a hosszú gyűrűs hajamat le kell vágni. Vagy nem  fog fésülni, mert sírok ha húzza. Pedig csak annyit kellett mondani, hogy pápá. És azt csinálhattak velem, amit akartak. Végül is anya levágta a hajam.      

Aztán eljött 1976. március 26-a. Anyu 26 évesen második gyermekét hozta világra. Csak nem Pécsett, hanem Komlón. A szülés körül is minden rendben volt. Nem úgy, mint két évvel ezelőtt.

Az első alkalommal, mikor húgomat bemutatták anyunak, kissé meglepődött, majd mondta:

- Vigyék vissza ezt a gyereket, ez nem az enyém!

- De hát asszonyom, hogy mondhat ilyet? - háborodott fel az ápolónő. - Tudja a másik kislányom hajas baba és formás volt. Ez a pici meg kopasz, vörös az arca, és csupa karmolás.

Nem hitte el, hogy a két gyerek között ennyi különbség van.

- Nyugodjon meg, asszonyom, ő is az ön gyermeke! Csak egy kicsit más - mondta.

Húgom már aputól kapta a nevét. Így lett Csomor Mónika. Mikor hazajöttek a kórházból, nagyon örültem. Állandóan simogattam, és puszilgattam. Még darabig hagyott a nagyiékkal egy szobában anyu. Mondván, hogy aludjak nyugodtan. Mert húgom néha sír éjszakánként. Igen ám, de valahogy elkezdett nőni a fejem. Pedig napközben ugyanannyit ettem, mint az előtt. Nem értette anyu ezt a dolgot. Míg nem egy hajnalon kijött. Én meg szépen majszolom a szalonnát. Ezután nem volt bocsánat, bevitt a szobába, és ott is maradtam. Egyik éjjel éktelen sírásra ébredtem.

- Anya csinálj, már vele valamit, csir kérlek! - mondtam neki.                  

A legtöbbet kint az udvaron játszottam. Persze kedvenc játékom egy kék lábbal hajtós autó volt. Melynek titka nagyon egyszerű volt. Ha bele ültettek, úgy mentem vele, mint a golyó. Még a rózsásba is bementem. Ilyenkor aztán szegény nagyapámat vonták kérdőre:

- Most nem baj, hogy bemegy az autóval a rózsák közé?

- Ugyan már, nem árt a rózsáimnak - válaszolt. Aztán kissé elérzékenyülve folytatta. Annyira szeretném megérni, hogy körülöttem szaladgál. Én meg mit sem sejtve, játékomat folytatva ismerkedtem a természettel, úgy, hogy ütköztem az összes fával. Nagyon élveztem, jókat röhögtem rajta. Egy napon annyira szerettem volna vinni egy kört a húgomat és szüleim be is tették az ölembe.

- Nagyon vigyázz rá, még nagyon picike! - mondták.

Így már ketten voltunk az autóban. De nem sokáig, mert sírni kezdett. Ijedtemben nem tudtam, mást mondani csak annyit:

- Anya ez csir, nagyon.

Nem egyszer néztem végig, hogy tesóm hogyan szopik. Egyik alkalommal vágyakózó pillantást vettetem rá.

- Megkosztolod? - kérdezte anya.

- Igen - mondtam.

- Na gyere akkor.

Megkosztoltam.

- Fúj, ez nem jó! -  közöltem, és vágtam egy grimaszt.        

  A húgom csak bent szeretett aludni a sötét szobában. Az sem zavarta, ha a délutáni alvásból felébredt. Nem kezdett el sírni, hogy nem lát senkit maga körül. Ő csendben dolgozgatott, felállva a kiságyban. A horgolt faliszőnyeget kezdte el lebontani, hol meg levetkőzött, és a gumibugyit kidobta a kiságyból. Mint aki jól végezte dolgát, várt. Míg valaki ki nem szedi a kiságyból. Aztán usgyi, kimászott a konyhába. Előbb kiért, mint anyu. Egy ebéd alkalmával húgom nem bírt a sorára várni. Mert bármilyen pici volt, de a hasát nagyon szerette. Nem bírta elviselni, hogy a többiek esznek és ő még nem. Villámgyors mozdulattal a mama tányérjából kivett egy jókora csirkecombot. Majd farkaséhesen enni kezdett. Ezután mindent megevett. Nem kellett többé külön főzni.

    Mikor már tudott menni, mesehallgatás helyett állandóan máshova ment. Szívesen ment mamával a csirkékhez. Csak mesét ne kelljen hallgatnia. Többé már én sem féltem a földre ülni. Mert mikor anya le akartak tenni a földre, nagyon féltem, hiába magyarázták, ne féljek. Mert ott is lehet játszani. De mikor láttam, hogy húgom lent a földön  van és nincs baja, én is lemerészkedtem.           

   Újból beköszöntött a nyár. Én már harmadik alkalommal láthattam a Balatont. Milyen nagy élmény volt a vízben pancsolni! Nagy hullámok közt lubickolni. Persze anyuval, és apuval felváltva, mert húgom is ott volt. Bár őt is beültették a kis sárga gumikenuba. De ha ráfröccsent a hűsítő víz, már megijedt. Annyira sírt, hogy ki kellett vinni.

   Itthon is zajlottak az események. Általában kint voltunk a kis fűzfa alatt, melyet mikor anya terhes volt velem, akkor ültette. Takaró volt alá terítve, temérdek játékkal. Nem csak babák, hanem puska is volt. Hiába voltunk lányok, de a kard és a puska nem hiányozhatott a készletből. A kis háromkerekű biciklim és az autó nélkülözhetetlen volt. Mert ha meguntam az ülést mindig kértem, hogy ültessenek fel valamelyikre. Tesóm persze szaladgált az udvarban. Bement a rózsakertbe, és a szép nagy szirmokat ügyes mozdulattal elkezdte tépdesni. Ekkor nagyapám már nagyon beteg volt. De az ablakon át láthatta, hogy mit csinál kisebbik unokája. Nem szólt egy szót sem, mosoly futott végig arcán.

- Papa, nem látja, hogy mit csinál a gyerek? - kérdezte anya. - Mért nem, szól rá? 

- Hisz olyan ügyesen, megy rózsák közt, hogy egy tüske sem megy belé.     

Köztünk is volt, valami megállapodás. Azt már nem tudom, hogy megbeszéltük-e. Vagy csak testvéri szeretetből hozott nekem is. Anyu naponta hozott nekünk párizsit a boltból. Úgy gondolta, hogy majd napközben megesszük. Egy darabig így is volt. Aztán egyszer, húgom szó nélkül belopódzott a hűtőig. Majd két kezében a párizsival jött ki. Az egyik kezével engem etetett, a másikkal meg ő. Anyu persze nem értette, hogy hova tűnt a szalámi. Az volt neki furcsa, hogy nem volt becsukva rendesen a hűtő. Pedig napközben rajta kívül senki nem járt a hűtőnél. Egyszer aztán meglesett bennünket és fény derült a turpisságra.  

Érted Virul

 Mint magocskából

a virág, úgy nőttél

te is. Szívemnek szép

rózsája lettél, testvérem.

Annyi éven át,

kísérted végig a

mesék útját, s játszottál

felhőtlen boldogsággal.

Hajlongtál a rózsák

közt, fehér ruhádban

tündököltél, nap fényben

akár egy kis tündér.

Ezek már a sárguló

fényképek édes titkai, hisz

azóta felnőttél, visszatekintesz

rájuk, mosolyt csal arcodra.

Változnak álmaid, s vágyaid.

Ifjúságod zsenge hajnalán,

kezedbe veszed azt a kis virágot,

mely neked nyílik, s érted virul.

 2000. márc. 5.

……………………………… 

 Változások Ideje

Két év telt el húgom születése óta. Most kezdődtek el az igazi gyermekévek. Először csak kis dolgokat csinált. A babája hosszú haját vágta rövidre. Aztán a következő pillanatban már nem tetszett neki. Elkérte az enyémet, engedékeny létemre odaadtam neki. De megcsonkítani nem engedtem neki. Így kis idő múlva visszadobta nekem. Ő konok volt, mert nemigen akarta játékát odaadni.

  Gyakran elvitt bennünket a másik mama is. Kis kék és zöld labdákat kaptunk tőlük, amelyeket mindig magunkkal cipeltünk. Mikor a gáthoz értünk, megálltunk, hogy pihenjünk és néztük a hömpölygő vizet. Mintha összebeszéltünk volna húgommal. Egyszerre bedobtuk, mind a két labdát a vízbe. Néztük, ahogy viszi a víz. Majd elkezdtünk kiabálni mamának, hozza vissza labdáinkat.

 - Rosszak vagytok, csönd legyen már!

De azért kihozta, bár csurom víz lett. Hát így érkeztünk meg papához, akinek sugárzott az arca, mikor meglátott bennünket. Mama paprikásan adta elő a kis történetet, melyet műveltünk. Erre nagyapám majd kicsattant a nevetéstől. Én a papa ölében maradtam, és mesélt nekem szakadatlanul. Húgom ment mamával a konyhába. Mikor felébredtünk a délutáni alvásból, nekiálltunk játszani, de hamar besötétedett, úgy volt, hogy papáéknál alszunk. Aztán hiányozni kezdett nekem anyu, húgom meg örült, hogy mamaéknál alszunk. Egyszer csak ott volt anya, az ablakból megláttam.

 - Itt van anyu! -  mondtam lelkesen.

Odamásztam hozzá, ő fölvett és mondtam neki:

- Megyek ám veled haza.

- Na akkor öltözködjünk! Mónika te is! - szólt neki.

Elindultunk hazafelé, bár húgom morgott, de ő is jött. Egy hét elteltével húgom se szó, se beszéd lelépett. Azt se tudták szüleim, hogy hova mehetett. Igaz, hogy mindenkivel elment, aki csak hívta a mamához. Nem számított, hogy idegen, csak mehessen. Már bejárták a faluvéget, mire végre meglett.

- Elmentem a mamához -   mondta.    

    Nagyapámhoz hetente járt le az orvos, mivel egyre rosszabbul volt. Már minket is ismert csecsemőkorunk óta. Ő is tudta, hogy nem tudok járni. Arról is tudott, hogy szüleim keresnek egy intézményt, ahol járni tanítanak. Úgy döntöttek, hogy megnézik Bólyt. Hiába volt közel, mikor meglátták, azt mondták, hogy ide nem.  Mert itt nem volt megfelelő fejlesztés. A házi orvosunknak volt egy gyermekorvos testvére, akivel közölte a betegségemet, majd ő is megnézett. A válasza egyszerű volt. Az országban csak egyetlen olyan intézmény van, ahol ilyen gyerekeket valamilyen módon önállóságra tudnak nevelni. Ezért hát Örkényi Mária néni, a gyermekorvos felvette a kapcsolatot, a Budapesten lévő Pető András Nevelő-Képző Intézet igazgatójával. Egy pár hónap múlva fel is mehetünk. Mária néni is elkísért bennünket. Persze én mit sem sejtettem az egészből. Hisz még csak három éves voltam. Nem is sejtettem, hogy egyszer majd itt hagynak. De most még, csak vizsgáltak és beszélgettek. Háry Mária, az igazgatónő, egyből felvett volna, mert esélyt látott a fejlődésre. Szüleim tétováztak, és arra a döntésre jutottak, hogy nem hagynak ott még. Mert túl kicsi vagyok ehhez még. Talán majd később. Abban reménykedtek, hogy majd én is megértem. Miért kell ilyen messze egyedül lenem.

   Aztán itthon megint kaptak szüleim egy kis reményt. Így hát újból elvittek egy orvoshoz, aki egy német gyógyszer szedését javasolta, amit úgy hoznak be Németországból. Elkezdtem szedni, hetente küldték Németországból az ismerősök a gyógyszert. Nagymamám állandóan Pécsről hozta a hímzett blúzokat, amit a pénzzel együtt küldtünk ki a németeknek. Körülbelül egy évig szedtem a gyógyszert, de sajnos semmi változást nem hozott. Be kellett látni, hogy nem javultam.

   A nagyapám néha már kórházban volt. Egy alkalommal, mikor hazajött egy kis piros és fehér zongorát hozott nekem ajándékba. Én persze nagyon örültem. Tesóm és én azon a napon szinte alig hagytuk pihenni.

   Egy este nagymamám húst darált. Nagyon vigyázott, hogy húgom bele ne nyúljon a darálóba. Mert ott kotnyeleskedett mama körül. Számára nagyon érdekes volt a daráló. Így hát közelebbről is megismerkedett vele. Felülről nem tudott belenyúlni, mert rajta volt a mama keze. Egy óvatlan mozdulattal bedugta jobb mutatóujját az egyik szimpatikus lukba. Éppen forgott a daráló. Még az volt a szerencse, hogy csak picit kapta el az ujját. De így is át kellett vinni a sebészetre, Komlóra. Igen ám, de anyukám nem tudott vezetni. Apukám meg huszonnégyezett a volánnál. Ezek után hiába állt az autó a garázsban, ha nem volt, aki vezesse. A szomszédot kellett megkérni, hogy vigye el őket. Anyu nagyon megijedt, de húgom vigasztalta.

 - Ne sírj anya, nem fáj - mondta neki.

Nem lett semmi baj, ellátták neki és jöhettek haza. Anyu pedig megfogadta, hogy elmegy autóvezetési tanfolyamra. Mikor anyu elment vezetni, nagyon nehezen viseltem. Szinte vigasztalhatatlan voltam. Pont télen járt vezetni, nagyapám nagyon féltette.

 1978 novembere volt. Húgom két éves, én meg négy voltam. Papa ismét a kórházban. Mi bármennyire látni akartuk, nem lehetett. Azelőtt legalább kiállt a teraszra, és onnan integetett. De most hiába mentünk, nem mosolygott többé. Ami a legszörnyűbb, hogy többé nem jött haza. Csak később tudtuk meg, hogy nincs többé. Nagyon hiányzott, és üres volt nélküle a ház. De hát ezt is meg kellett szokni.

 ……………………………….

Keserves Elszakadás

  Havas, jeges télnek idején, anyu eredményesen végezte el az autóvezetést. Már négy éves is elmúltam. Közben anyunak is vissza kellett volna menni dolgozni, mivel lejárt a GYES. De úgy döntött, hogy nem megy vissza dolgozni.

  Szüleim bárhogy is akarták, hogy oviba járjak, de nem vállaltak sérültségem miatt. Pedig a helybéli oviban majdnem mindenki ismert. Hiába, még fél napra sem engedték meg. Így hát maradtam otthon. Játszhattunk naphosszat húgommal és a szomszéd gyerekekkel. De szüleim számára egyre aggasztóbb lett a helyzet, mivel nemsokára iskoláskorú leszek. Egyszer minden gyereknek be kell illeszkedni egy teljesen idegen társaságba. Az iskola előtti felkészítést, úgy látszik, én nem kaphattam meg az óvodában. Ezért anya tanított verselni, mesélni, és számolni. Ám a dolog itt még nem volt megoldva. Mert tudták, hogy állapotom nem javul. Rohamosan közeledik az idő, hogy Pestre menjek. Borzasztóan féltek, hogy nem tudom megszokni. Mert rettenetesen anyás voltam. Még egy napot sem bírtam anya nélkül. Hiába keresték a kedvemet a rokonok. Addig sírtam míg éjszakának idején haza kellett hozni.

Valahogy ebben az időben egyre inkább járni akartam. Az nagyon fájt, mikor húgomékkal nem tudtam együtt szaladni. Annyira szerettem velük játszani, ha megunták a biciklizést. Én már nem tudtam velük tartani.

 Közeledett az idő, és meg kellett értetni velem, hogy miért fontos ez számomra.

- Megtanulsz járni, picikém, sokkal többet fogtok majd együtt játszani. Nagyon sok kis, pajtás lesz majd veled.

- De ugye este haza fogok jönni? - kérdeztem.

- Nem kislányom, hisz tudod, hogy messze van. De kéthetente haza fogsz jönni.

1980 júliusában ismét felmentünk Pestre. Mária néni ismét eljött velünk. Bementünk az igazgatóiba, de csak a helyettese volt bent, aki rám sem nézett, csak mogorván közölte szüleimmel, hogy nincs felvétel, mert betelt a létszám. Szüleim nagyon idegesek lettek, épp hogy kimentünk. Az ajtóban találkoztunk az igazgatónővel, majd kérdezte:

- Hová mennek most?

- Haza - válaszoltak lehangoltan.

- És a gyerek? – kérdezte.

- Ő is - mondta anya. - Mert a helyettese elutasított bennünket.

- Na jöjjenek csak vissza!

Majd újból megvizsgált, közben elkezdtem neki beszélni. Pár perc múlva megkérdezte tőlem, tudok-e valamit? Hevesen bólintottam, és már kezdtem is: Izzik a galagonya ruhája. Aztán számoltam neki. Majd végül elmeséltem neki kedvenc mesémet: a Piroska és a farkast. Mikor kis előadásomat befejeztem, megszólalt, rám mutatott:

- Ezt a gyereket fel kell venni. Mert ő még, sokra fogja vinni az életben. Nem szabad, hagyni, hogy elkallódjon.

Tehát fel voltam véve.

- Augusztus végén találkozunk - mondta, és elkezdünk dolgozni. Elmondta anyuéknak, hogy három hét a beszoktatás. Addig nem szabad hazavinni, sem meglátogatni. Pont azért, hogy szokja meg a közösséget és a szülőktől való elválást.

 Bizony nagyon hamar eltelt az a pár hét, amit még itthon tölthettem. Az utolsó este anyu bőröndnyi ruhát csomagolt össze. Húgom négy éves, ellenkezett:

- Nem vihetitek el a nővérem! Nem lesz, kivel játszanom. Inkább én is, megyek vele! - mondta sírva.

   Még utolsó este azt csinálhattam, amit akartam. Eljött a lefekvés ideje, amikor is jó szorosan anyu mellé bújtam. Csak így tudtam azon az éjszakán nyugodtan aludni. Hisz holnap már egyedül leszek. Kora reggel már ébresztett anya, s míg öltöztetett még szundikáltam. Apu már a jó öreg Dacia-t nézte át utoljára. Mikor megittam a kakaómat, és néhány falatot belém diktáltak, elbúcsúztam nagymamámtól és a Szabólegény nevű kutyámtól. Tesóm még az igazak álmát aludta. Így tőle nem köszöntem el. De talán jobb is így, mert sírtunk volna. Szerettem autózni, így még nem volt bennem semmi félelem. Anyuék megígérték, hogy vesznek nekem egy ugyanolyan kék autót, amilyen kiskoromban volt. Egyszer csak megálltunk, keservesen zokogni kezdtem. Pedig még csak a szürke épületet láttam. Erősen elkezdtem csimpaszkodni szüleimbe. Hogy eltereljék figyelmemet, odavittek a hintához. De beleülni már nem akartam. Csak néztem, ahogy a lágy szellő himbálja. És lassan-lassan megnyugodtam. Kis idő múlva jelentkeztünk a portán.  Hamarosan jött is az ötös csoport vezetője, Senyál Ildikó, aki befelé invitált a csoportba. Közben elkezdett kérdezősködni, és látta, hogy eléggé meg vagyok illetődve. Az első alkalommal még bekísérhettek szüleim. Jó messze mentünk a portától, mire leghátul beértünk a csoportba. Hirtelen rengeteg gyerek vett körül. Valaki csak ült, míg a másik már önállóan, vagy bottal közlekedett. Egy priccsre ültettek le. Szüleimnek majd megszakadt a szívük, mikor meglátták a faágyat.

- Elfelejtettünk hozni szivacsot - mondták elcsukló hangon.

- Ne aggódjanak, a többi gyerek sem alszik szivacson - mondta a nevelő. Majd így folytatta:

- Nem  engedélyezzük, mert a gerincüket javítja.

- Óh, szegénykék - sóhajtottak fel szüleim.

Lassan elkezdett levetkőztetni anyu, majd fel akart rám adni egy másik kis ruhát.

 - Ne azt adja rá, asszonyom! - szólt a nevelő. - Itt hozom a gyerek ruháját.

Ebben a pillanatban vesztettem el a saját ruhámat, és az alsóneműmet. Helyette kaptam egy műszálas sortot, és egy kék kockás inget. Hát nem festettem valami szépen benne. Egyedül csak a cipőm maradhatott. Az elválás volt a legborzasztóbb, amit hat év alatt megéltem.

- Kislányom ne sírjál és légy jó! Nézd csak, mennyi gyerek lesz veled! Nagyon sok puszit adtak, és simogattak. Aztán el akartak, menni szüleim. Sírva kértem tőlük:

- Ne hagyjatok egyedül!

- Menjenek csak nyugodtan, majd megnyugszik! - mondta a nevelő. Annyira lefoglaltak a nevelők, és a gyerekek, hogy abbahagytam a sírást. Persze azért néha el-eltörött a mécses. De ez olyan gyerekkel is megesett, akik már sok éve ott voltak. Ki melyik csoportba kerül, azt a sérültség határozta meg. Én az úgynevezett túlmozgásos, idegen szóval atetottikus csoportban voltam.

    Olyan idegennek tűnt minden. Aznap már ízelítőt kaptam, hogy mit kell majd csinálnom ahhoz, hogy egyszer majd járhassak én is. Dél körül kis kék asztalokat helyeztek a terem közepére. Az ügyesebb gyerekek ebben is tudtak segíteni. Olyan ügyesen tolták az asztalokat. Én, és még egypáran csak ültünk. Később pedig meghozták az ebédet, gurulós zsúrkocsiféleségen. Ica néni odasegített az asztalhoz. Majd velem is maradt az ebéd végéig. Kiosztották az evőeszközöket, ilyet még nem láttam soha. A normál kanalak mellett ott volt a nyeles kanál. Ilyent azok a gyerekek használtak, akik a normál kanalat nem tudták megfogni. Ezt meg jól meg lehetett markolni. Egypáran voltunk, akik nem tudtak egyedül enni. Így hát mellénk nevelő ült segíteni. De nem ám megetetett:

 - Most megpróbálunk enni. Jobb vagy bal, kezes vagy? - kérdezte, tőlem.

- Jobb - feleltem.

Kezembe adta a kanalat, majd közölte:

- Nem baj, ha leeszed magad, inget cserélünk utána.

Ő is fogta a kezemet. Segített merni, és a számhoz emelni. A kétfülű műanyag pohárral is meg kellett küzdenem. Először is kiegyengette görcsös ujjaimat, majd ráfogatott mindkét kezemmel a pohárra. Felkönyököltem az asztalra, miközben számhoz emeltük a poharat. Igaz, hogy a nyakamba is ment egy kis víz. De elég jól sikerült az első ebédem, amit nem anyával töltöttem el.

Odaadás

Gyönyörű nap köszönt		Bizony elrepülnek az évek,
rád, egy gyermekmosolyt		téged is érzékenyen érint, lelked
csal arcodra, te karodat		mélyén boldog vagy, nem számit
nyújtod, s kezét  fogod.		a ránc homlokodon, csak a segítés tudata.
Nem érzi másságát,		Nem csupán ma ünnepelsz,
hisz elfogadod, s tanítod		akkor is, ha a gyermek talpra
lépteit, félve figyeled, óvod		áll, s köszöni néked az odaadó
a veszélytől, mintha anyja lennél.		gondoskodást, amit tőled kapott.
Feléd fordulva szemedbe		2000. máj. Csomor Henriett
néz, játékra hív, elmélyedsz,
gondolataidban feltűnik egy
másik gyermek, ki már felnőtt.

 ………………………………………. 

 

 Meglepetés az egész családnak (avagy az első lépések).

Alig telt el pár nap, már rendes munka folyt minden csoportban. Nekem, mint ”újoncnak”, nagyon furcsa volt még. Reggel hatkor már ébresztő volt, amelyet még az éjszakás nővérnek kellett megcsinálnia. Kisebb-nagyobb szükségleteinket bilin végeztük el. A járók kimehettek a WC-re. Hétre jöttek a nevelők, majd nyolcig fel kellett öltözni, és kimenni a reggelihez. A nem járóknak itt kezdődött az első feladat. Ki kellett menni a saját lábunkon, amit elég különböző módon csináltak. Volt, akinek egy fokos széket adtak. Két kézzel megfogta, majd felállt, és a nevelő felügyeletével elindultak. De volt ennél keményebb. A gyerek olyan volt, mint egy „rongybaba”. Pedig már jó pár éve ott volt. Megpróbálták állítani, ehhez a művelethez már két nevelő kellett. Az egyik nevelő szorosan a gyerek háta mögé ült egy kis székre, hogy rakni tudja a lábát, a másik meg szembe a fokos székkel. Fogta a gyerek kezét, hogy egyensúlyban tartsa, közben mindig előrébb húzta a széket is, a haladás szempontjából, mert a gyerek még tolni sem tudta a széket. Akik kint voltak, azok sem unatkoztak. Hisz még meg kellett fésülködni. Hogy hogy csinálta, arról csak a tükör árulkodott. Néha azért kijavították a nénik. Segítettek annak is, aki egyáltalán nem tudott fésülködni. Aztán jött az az undorító csukamájolaj, amit soha sem sikerült megúsznom. Pedig nagyon szépen kértem őket, hogy nem kérek. De mindig ők győztek, hogyha lenyelem mindjárt adnak rá inni, mert a reggeli közben megérkezett, és az italokat kitöltötték, hogy hűljön. Nagyon jó volt rá rögtön a kakaó vagy éppen ami aznap volt. Elkezdődött a reggeli, amihez jó étvágyat kívántak nekünk. Mi meg jó hangosan megköszöntük. Ehhez nem kellett segítség nekem. De jó páran ebben is segítségre szorultak. Reggeli után következett a fogmosás. Névre szóló volt a fogmosópohár, és a kefe. A higiéniára nagyon odafigyeltek.      

Majd kilenc órakor már fekvő gyakorlatokat végeztünk. Csupasz priccsen ültünk, egyenes, kihúzott háttal. Már aki tudott. Mindenekelőtt a nevelők megbeszélték, hogy ki melyik gyerekhez menjen segíteni. Akarom mondani, hogy minden gyerekre figyeltek közben. Csak aki képtelen volt megmozdulni, azt tornáztatni kellett. Az elején én is kaptam segítséget, mivel pontosan kellett végezni a feladatot. Egy nevelő volt, aki diktálta a feladatokat nagyon lassan. Közben az összes gyerekre odafigyelt. Ha nem jól csinálta valamelyik, odament hozzá, és összpontosított rajta. Néha nem értettem, hogy pár gyerek miért sír, ha talpra kell húzni a lábát. Én ezért sosem sírtam. Inkább minél többet akartam csinálni, hogy végre járjak. A fekvő gyakorlatok után következett az állásjárás. Ez tulajdonképpen ugyanolyan volt, mint az előző, csak állva kellett elvégezni a feladatokat. Ehhez néhány gyerek járógépet használt. Evvel elérték, hogy a térdük nyújtott állapotba kerüljön. Volt, akinek a karját is sínbe kellett rakni. Csak így tudták nyújtva tartani. A legelső feladat, hogy fel kellett állni. Igen, egy sérültnek, akinek még az ülés is nagyon nehéz, annak a felállás talán elképzelhetetlen. De itt minden kis embernek meg kellett csinálnia. A sokadik próbálkozásom volt nekem is. Egyszer csak felálltam, pedig nevelő sem volt a közelemben. Azért még erősen kapaszkodtam a fokos székben. A nevelők szemei rám szegeződtek.

- Ügyes vagy - mondták, és én nagyon örültem neki.

Ezután már nem volt megállás. Mikor már fokos székkel önállóan tudtam menni, megkezdődött a székről való leszoktatás. Helyette kaptam egy pálcát vagy egy karikát a kezembe, aminek a célja az volt, hogy két kézzel kellett fognom. Így a kezem mozgása nem akadályozott a járásban. A nevelő állandóan a nyomomban volt. Két kezét kitárta, az egyik elölről védett, a másik keze meg hátulról. Ha véletlenül elestem, akkor el tudott kapni. Persze ez a szerencsén is múlott. Időnként azért landoltam a földön is. Mint minden mást, az esést is meg kellett tanulnom, mivel az első időkben bárhol és bármikor eleshetek. Minden esésnél a fejemre kellett vigyáznom. A fej beütése lehet a legveszélyesebb, ezért meg kellett próbálnom előre vagy a fenekemre esni. Csak az volt a baj, ha egyszer a földön vagy, onnan fel kell állni. Naponta többször kellett felállnom a földről, ami csak segítséggel ment, vagyis próbáltak guggoló helyzetbe irányítani. Eddig sikerült is, de a felállás nem ment. Olyan volt, mintha mázsás kő lett volna a fenekem, mert mindig visszahúzott a földre. Ám mindenre van megoldás. Kaptam egy zöld zsámolyt, amiről napjában többször gyakorolnom kellett a felállást.

    Egyre több barátom is lett, úgyhogy már nem éreztem annyira egyedül magam. Ki is alakítottunk magunknak egy kört. Ez úgy nézett ki, hogy minden étkezésnél egy asztalhoz ültünk. Vagy ha játékra volt lehetőség, mindig együtt játszottunk. Volt egy Kovács Bea nevű barátnőm. Talán ő volt a legkedvesebb. Hiszen kértük, hogy hadd aludjunk egymás mellett. Mindig ő vigasztalt, ha lefekvés után sírni kezdtem. Vele számoltam a napokat, hogy hányat kell még aludnom, hogy hazamehessek. Egyébként ő már tíz éves volt. Rövid barna haja, szemüvege mögül fekete szemei mindig bátorítóan tekintettek rám. Két bottal járt az én dundi barátnőm. A sötétben mi még beszélgettünk. Elmesélte, hogy mi volt aznap az iskolában. Mert a tanulásra csak fél óra jutott, délelőtt meg délután. De néhány gyereknek át kellett mennie másik csoportba tanulni, mivel a csoportban több gyerek járt más osztályba. Esetleg kisegítőbe vagy foglalkoztatóba. Ez a gyermek értelmi szintjétől függött. Én előkészítőbe jártam, mivel oviba nem járhattam. De nagyon élveztem a tanulási időt. Csak rövidnek bizonyult az idő, mivel nagyobb hangsúlyt, fektettek a mozgásra.

Igaz, csigalassúságban, de végre elérkezett a harmadik heti péntek, amikor haza mehettek. Egyszer csak a portás jött szólni, hogy jöttek értem. Közben átadta a nevelőnek a saját ruhámat.  Én meg majd kiugrottam a bőrömből, hogy jött értem anya. Érdekes, most egyáltalán nem érdekelt, hogy végre felvehettem a saját ruhámat. Majd Ica néni kikísért a portára. Mielőtt kinyitotta volna a fehér portaajtót, azt mondta:

- Ügyesen, és ne kapkodj!

Aztán végre kinyílt az ajtó. Sugárzó arccal lépkedtem anyuék felé, addig, amíg meg nem láttam őket. Megláttam anyut, éktelen zokogás tört ki belőlem. Azt gondoltam, hogy soha többé nem látom őket. Anyu ölbe vett, és csitított:

 - Ne sírj kislányom, most már itt vagyok veled!

A nevelő elmondta, hogy jól haladok.

- Hagyják csak önállóan csinálni mindent! Ne féljenek, ha elesik! Mert azt is megtanulta, hogy ne a fejét üsse be. Igaz, hogy nehezen, de fel is tud állni. Ez a zsámoly meg nyugodtan maradjon, otthon erről gyakorolja a felállást. Szia Heni! Viszontlátásra! Jó hétvégét, hétfőn találkozunk!        

Ez volt az én nagy meglepetésem az egész családnak. Azt hiszem, szüleimnek ez csodás érzés volt és marad mindvégig.

……………………………………….. 

 Vigyétek vissza a lelencbe!

Csak meséltem, miközben bújtam anyu ölébe. Az első időkben még apu vezetett. Nagyon büszke voltam, hogy tudok járni.

- Anyu, most már nem kell segíteni. Mert tudok menni jól. De nagyon szeretlek benneteket! Olyan rossz volt egyedül az intézetben. Nagyon hiányoztatok, féltem, hogy nem jöttök értem.

- Jaj, kislányom, hogy gondolhatsz ilyesmit? - kérdezte anya.

- De mikor olyan hosszúak voltak a hetek. Képzeld anya, sok barátom van! A Beával minden elalvás előtt megszámoltuk, hogy hányat kell még aludni, amíg jöttök értem.

    Aztán anyu ölében mély álomba szenderültem, mivel előző este az izgalomtól nem aludtam. Ezt jól tudták anyuék, mert elmondták nekik. Az éjszakás nagy meglepetésére fönt kukorékoltam éjjel kettőkor. Megkérdezte tőlem, hogy miért nem alszok.

- Mert jön értem anyukám! - válaszoltam.

- De csak holnap, ma még aludni kell.

Mire felébredtem, már otthon voltunk. Hirtelen mindenki ott volt körülöttem. Elárasztottak kérdésekkel, és mindjárt segíteni akartak. De kijelentettem, hogy nem kell segíteni. Mert tudok menni. Ilyenkor mama főzte meg a kedvenc ételemet, a paradicsomlevest, és a krumplis tésztát. Elkezdtünk enni, ekkor furcsa dolog történt. Mint mindig, most is anya meg akart etetni. Hat év alatt most először mondtam, hogy ne segíts. Egyedül is tudok enni. Büszke voltam, hogy én már ezt is tudom egyedül. Utána sétáltam, de persze egyedül. Anyu persze nagyon félt, hogy elesek. De nem mutatta, mert tudta, hogy nem szabad. Csak a fél szeme volt mindig rajtam. Imbolyogva jártam, és széttárt karokkal. Mintha repülni akartam volna. Így egyensúlyoztam egy darabig. Estefelé játszani kezdtünk a tesómmal. Igaz, kicsit kiestem a játékból, mert az intézetben csak étkezések előtt játszhattunk. Egyszer csak éktelenül sírni kezdtem, mert a húgom azt kiabálta, hogy én zabigyerek vagyok. Vagyis nekem nem anyuék a szüleim. Mert engem úgy hoztak ki a lelencből. Menjek vissza, mert sokkal jobb volt, míg nem voltam itthon. Mindenki csak körülöttem ugrál. Persze ez nagyon fájt. Nem tudtam elhinni, hogy nem anyu az anyukám. Nagy csatát vívtunk húgommal ezért. Az üvöltésre bejöttek anyuék, rögtön megkérdeztem:

 - Anya, tényleg zabigyerek vagyok? Móni mondta, hogy az vagyok. Megtörölte a szemem, és azt mondta:

- Ugyan, dehogy. Te pedig jól vésd az eszedbe, Mónika: Ilyet többet meg nem akarok hallani!

- Persze, mióta hazahoztátok, csak vele vagytok.

- Ne féltékenykedj, mert nincs rá okod! – most már tényleg mérges volt anya - Teneked hogy tetszene, ha a nővéred így viselkedne veled? - Hagyjatok békén, nem érdekeltek!

Mielőtt duzzogva elvonult volna, egy szappan került a keze ügyébe. Tiszta méregből úgy fültövön vágott vele, hogy üvölteni kezdtem, mert nagyon fájt. Perceken belül bedagadt az ütéstől. Persze ahhoz még túlságosan pici volt, hogy megértse miért van ez így, mikor hetekig egyedül van. Egy kicsit elbeszélgetett vele anya. Azt hiszem megértette, mert utána szent volt a béke. Megint olyanok voltunk, mint régen. Már fürdéshez készülődtünk, le akartak vetkőztetni. De gépiesen válaszoltam, majd egyedül. Mikor levettetem a pólómat, anya szemei könnybe lábadtak.

- Nincsen semmi, baj anya.

- Óh, Henikém, kislányom, a hátad csupa kék zöld folt.

 Ezt mama is megnézte.

- Ne féljetek, nem fáj. Tudjátok a priccs egy kicsit kemény. Amikor tornászunk, akkor csupasz. De amikor lefekszünk aludni, kapunk egy pokrócot. Csak a pizsamánk olyan ronda, anya. Mindig csak kék csíkosat vagy kockásat kapunk. A tetejére gombos, és nem tudom begombolni. Mindig a nevelők gombolják be.

Közben bevitt a fürdőszobába. Betett a fürdőkádba, mivel még nem tudtam egyedül be és kiszállni.

- Tudod anya, ott már egyedül kell ám fürödnöm. Minden este elmehetek fürödni. Akik nem tudnak, azokat kétnaponta fürdetik. Közben elkezdtem mosakodni, na meg pancsolni. Mikor ki akartam jönni csak szóltam:

- Anya gyere, kész vagyok!

Majd pedig felvettem a rózsaszín pizsamámat. Egy darabig még játszottunk, meg tévéztünk, a rumcájszot néztük. Már a maci elment aludni. De mi még nem voltunk álmosak. Úgy kellett takarodót fújni. Ilyenkor anyuval aludtam. Apu pedig a kisszobában töltötte az éjszakákat ilyenkor. Csak egy boldog kislány voltam, mikor hazajöttem hétvégénként, aki anyukája mellett olyan édeseket aludt, mint a méz.      

   Másnap kint a szabadban töltöttük a napot. Pontosabban a homokozóban. Átjöttek a barátnőink, mint kiderült. Mónika annyira egyedül érezte magát az első hetekben, hogy megszökött a szomszéd lányokhoz. A lányok velünk egyidősek voltak, hamar összebarátkoztunk még annak idején, mikor ideköltöztek. Azóta sülve-főve együtt vagyunk.                                                   

Egy pillanat műve volt csak anyut megkeresni.

- Anya, a papáékhoz nem megyünk le? Olyan régen, láttam már őket. - De, kislányom, holnap délelőtt lemegyünk hozzájuk.

- Anya, gyere le velem az alsó kertbe!

- Na jó, menjünk, apád is ott van. Csak nem lovagolni akarsz Gyuri hátán?

- De igen - nevettem.

Akkoriban nagyon sok disznóval foglalkoztak szüleim. Jövedelempótlékként. Gyuri egy kan disznó volt. Nagyon szelíd, fekete-fehér pántos volt. Apu feltett a hátára, szép lassan. Egész délután ültem volna a hátán.

 Másnap délelőtt tényleg elmentünk papáékhoz, akik nagyon örültek a változásnak. Egyedül mentem oda a papámhoz, aki örömében sírva fakadt.

 - Na jól van már, az öledbe akarok ülni.

Nagyon sok puszit adtam neki. Ő is nekem, és elkezdett hosszan mesélni. Így minket ilyenkor kivontak a forgalomból. Pedig csak ott ültünk mi is a konyhában. Az idő hamar eltelt, és sajnos haza kellett menni. Így hát nehezen, de búcsúzni kellett.

- Majd jövünk megint. Vigyázatok magatokra, mama, a papára nagyon vigyázz! - mondtam neki.

   Az autóból még hosszan integettünk.

Estére már bepakolta anya a szükséges dolgokat. Új cipőt is kaptam, mert a másik már kilyukadt. Pedig csak három hetet hordtam.  Fürdés közben már elpityeregtem magam. Hajat mostunk, körmömet vágta anya.

- Csak két hét, és megint jössz haza, kislányom. Jövő hétvégén meg Jóska bátyáéknál leszel. Hamar el fog menni, ne félj! A nagy füles kutyád is veled lesz.

Hétfőn, hajnali négy órakor keltett anya. Míg öltöztetett, addig szundítottam. Egy gyors búcsúzás a mamától. Már indultunk is. Nyolcra ott kellett lennem. Már nagyon tudtam aludni. Mindig arra gondoltam, hogy megint egyedül leszek. Már a Kamara erdőnél sírni kezdtem. Az elválás szörnyű volt. Pedig amíg lehetett, ott voltak velem anyuék. Át is segíthetett öltözni. De egyszer csak végeztünk. Be kellett mennem a nevelővel. Ilyenkor nagyon szomorú voltam. Még ebédkor is, amikor a többiek boldogan majszolták a vitt gyümölcsöt. Akkor is búskomor voltam.  

Folytatása következik.

***************************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

KANCZLER ANNA: Boldog Új Évet! :)

Adjon néked az én uram,
Teremtőm
sikerekben gazdag, boldog
esztendőt!

Kamarádba  sok  friss húst és
tepertőt,
pogácsádba  lisztet, sajtot
és tejfölt...

Adjon hozzá jól tapasztott
kemencét,
hadd süssenek benne piros
pecsenyét,

hozzá dolgos, tűzről pattant
menyecskét,
jó bort érleljen szőlődben
venyigéd!

Gyarapodjon házad, legyen
egészség,
szívedben hála, lelkedben békesség!

2014. december 31. 16:34

Szívből kívánom! Anna. :)

………………………………… 

SÓLYA VERONIKA: Ének csendül

Jégbe fagyott természet
Könyörtelen lelke
Fogát csikorgatva
Küldi gyermekeit a földre.
Azok alá szállnak
Lágyan keringve
Egymásba fonódnak,
S ölelkezve betakarják
A reszkető világot,
Hogy meglelje oltalmát
És menedékét
A puha takaró alatt.
Az ünnepvárás ideje ez
Ilyenkor a fáradt testünk
Megpihen
Lelkünket is csend uralja,
S benne a szeretet
Lángja lobog.
Az égen ezernyi
Csillag ragyog,
Míg táncot lejtenek
A havon
Szívünk mélyén
Ének csendül
Boldogan.

2013.12.13

.....................................................

MÁTYÁS RITA: Megszületett a kisded...

Ártatlan liliom,
rózsás kis angyalkám!
Megszülettél csodás,
karácsony éjszakán!
Édes mosoly ragyog,
csöpp cseresznyeszádon,
Tündérek vigyázzák,
tejillatú álmod!
Álmodj pillangókkal
szép szivárványhíddal,
angyalok szárnyukkal ,
simítsák arcodat!
Gőgicséljél nekünk,
mondd ki anya, apa,
Szívünknek Te lettél,
ragyogó gyémántja!
Hófehér liliom,
kicsi Liliána,
szüleidnek legyél,
boldog, pici lánya!

2015.01.12.

...............................................

BOGNÁR PAPP IRÉN: Ablakomban

Bezuhog a januári fény.

Aranyfüggöny. Kiűzte a telet.

Teljesen tiszta és kék ma az ég.

Tavaszt játszik a cinke sereg.

Arcom a napba merítem,

mintha igaz lenne a kikelet.

Szívemben káprázat, megrészegedek.

......................................................

NAGY VENDEL: HALHATATLANSÁG - S. NAGY ISTVÁNNAK

Örökre meghaltál
Ha veled együtt
A nevedet is elfelejtik.
Csak némely elhunytak
Jutnak el
A halhatatlanságig.
Ha maradékaid néha
Felidézik szellemed,
Gondolataid, és tetteid
Akkor ezek,
Kitöltik a teret,
Újra vereséget szenvedtek
A hitetlenek.
Bár tested
E szent földben
Porlad el,
Én a test
Feltámadásában
Nem hiszek,
Csak a lélek
Örökéletű csupán.
Dicső lelked
S szellemed,
Mindenkor felette
Lebeg.
Dalaid nyomán.

2015.01.20.  - S. NAGY ISTVÁN  halálára

……………………………….....

DR.  KELLNER SZILVIA:  A vén fa

A pusztaság közepén áll egy vén fa,
Csupasz mindenhol, levél nincs rajta.
Termetes törzsét termesz tette tönkre,
Fehér virágba borul lombja időről időre.

Göcsörtös ágú, öreg, vén fa.
Hiszem, megújul a tavaszra!
De tavasz nem akkor van, mikor melegen süt a nap,
Hanem, amikor a fa újra reményt kap.

Ez a vén fa, nem más, mint a lelkem,
Keserűség martaléka sebzett szívem.
Egyedül vagyok a kietlen pusztaságban,
Hidegben télen, s árvíz utáni sárban.

Íródott: 2015. január 19.

…………………………………………....

Wesselyné Ábrahám Erzsébet:  Átlényegült arcok

 

Csillagok hullását láttam,

s egyre sajog bennem a fájdalom,

a múló idő bánatos szántása,

meglátszik kor rágta arcomon.

Míg felvidulnék, vajúdik ezernyi félelem,

felocsúdnék e láztól, de szemetet vesznek a véremen.

Itt e megtagadás bús korszakában,

keresem ki Krisztusban él,

hogy legyen párom a vetésben,

szétrongyolódott idők peremén.

Istenem dalod tiszta,

a napfelkelte kapuit kinyitja,

s a felragyogó hajnalpír egéből,

ingünk készül az irgalom sebéből.

Öröm és szenvedés gyűrik lelkem ráncait össze,

de angyalkéz ér hozzám,

hogy életgödreim mind megölelje.

***************************

4. ELMÉLKEDÉSEIM

ÁRVAY MÁRIA: Csak így tovább, lelkesen!

"Amikor törődsz azzal, amit csinálsz, a lelkesedés célba juttat. Amikor lelkes vagy, akkor nem kell, hogy más motiváljon téged."
(Andrew Matthews)

Nagyon szeretem a lelkes emberek társaságát, köztük lenni csodálatos dolog.
Akinek megvan az adottsága ahhoz, hogy lelkesen meséljen valamiről, valóban teljes átéléssel teszi! Játszik a hangjával, fel-felemeli, szinte szárnyal. Valami öröm és vidámság vibrál benne. A csillogó szemeket is látni ilyenkor, a kipirult arcot, a hevesen gesztikuláló személyt.
 Ha sikerül az illetőnek felkeltenie érdeklődésünket lelkesedése tárgya iránt, már meg is született a kapcsolat. Aki rajongással szeretne továbbadni nekünk valamit, mi is átvesszük elragadtatását és szívjuk magunkba a tudást, mint a szivacs. Csak legyen meg a közös érdeklődési kör!

   Olyan jó hallgatni, ahogyan a szülők élvezettel olvasnak fel gyermekeiknek, válaszolnak kifogyhatatlan kérdéseikre. A játékos ötletekből mindig van a raktáron!

   Öröm vegyül a strandolók hangjába, ott bujkál a játékosság. A vidámparkban is ott a visszafojtott izgalom – ezek mind akkor érnek valamit, ha lelkesedés a forrásuk.

Emlékszem, egyetemistaként több érdekes előadást hallgattam. A tanár úr nem éppen könnyű témáról tartott előadásokat: az angol nyelv fonetikáját senki sem nevezheti könnyen elsajátítható anyagnak. Előadónk azonban olyan hévvel és elragadtatással tudott beszélni több száz hallgatósága előtt, hogy még most is, több év távlatából, hallani vélem a hangját. Nála senki sem küszködött az ásítással, érdeklődve figyeltünk!

  Számos olyan emberrel találkoztam már, akinek a lelkesedése magával ragadott, magam is belecseppentem a vonzáskörébe.

  A lelkesedés elhivatottsággal párosul! Amibe így vetjük bele magunkat, annak kitartó, kemény munka lesz az eredménye. Jöhet bármilyen nehézség, akadály, aki lelkes, megküzd vele. Még akkor is végigcsinálja, amibe belekezd, ha nehézségek tornyosulnak az útjába!

   Szerencsésnek mondhatom magam, mert több olyan oktatóval találkoztam már, akik úgy tudták nekem átadni tudásukat, hogy érződött az elhivatottságuk, lelkesedésük, sikerült felcsigázniuk az érdeklődésemet. Ha már ketten lelkesedtünk, egymást feltöltöttük, így az energia kimeríthetetlen volt. Ha valamelyikünk lankadni látszott, mindig ott volt a másik, aki helyreállította az egyensúlyt! A lelkesedés együtt jár az optimizmussal és az örökké élő reménnyel!

   Nagyon szeretek a tévében versenyeket nézni, ahol a nézők buzdítják a versenyzőket! Nincs ennél szebb dolog! Ez erőt ad a sportolónak, a fellelkesült közönség újabb lendületet nyújt! Ilyenkor könnybe lábad a szemem még akkor is, ha az adott sporthoz nem értek, de érzem az együtt szurkolás örömét!

  Színházban is csodát tud tenni a fergeteges vastaps, a magával ragadó hangulat, ami mindent elsöpör! Pedig hányszor, de hányszor kell ugyanazt a darabot előadni, mégis a közönség lelkesedése megmarad, s ebből lehet töltekezni!

   Csak egy vágyam van! Ne engedjük kihalni életünkből a lelkesedést! Ne hagyjuk, hogy a sok, nehézséggel teli időszak lerombolja, ami még megmaradt nekünk! A felnőttek is visszatalálhatnak gyermeki énjükhöz, ha tudják, van miért lelkesedni.

  Akinek sikerült megszerettetnie azt, amivel éppen foglalkozik, akár hivatás, akár hobbiként, már nem élt hiába!

  Legyen egy képzeletbeli lámpánk, a lelkesedés lámpája. Ha sötét időszakot élünk, gyújtsuk meg, mert ott a fény az alagút túlsó oldalán! 

***************************

5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

    

VÁRKONYI KITTY:  5.  PARANCSOLAT  -  2.  FEJEZET  (2.  RÉSZ)

Az egész napja ráment a várakozásra. Még a folyosókon is álltak az emberek, az ajtókig. Talpalatnyi hely sem maradt. Szinte kilátástalan tervnek látszott a bejutás a lakásügyi osztályra. Mindegy már. Ha a többi ember várakozik, ő is azt teszi - határozta el magát, amíg támasztotta a falat, majd később leült egy megüresedő helyre. Alig hitte, hogy délután sorra kerül, hiszen reggel óta várakozott már étlen-szomjan.

  Ő volt az egyetlen, aki hamar végzett. Amíg nincs öt éves bejelentett címe a fővárosban, ne is reméljen tanácsi lakást. De férj és gyerekek is kellenek hozzá, hiszen egyedülállókat nem segít a  Tanács. Vállaljon egy-két gyereket. Mondta neki az ügyintéző, és Vali csak állt döbbenten, rámeredve.

  – Most mit néz? Elvtársnő! Az egész városban lakásgondok vannak. Mit képzel maga? Idejön vidékről, és lakást akar? Menjen haza a falujába! Vagy adja el a házát és vegyen itt. Nem jótékonysági intézet a Tanácsháza. Viszontlátásra!

 Letörten és reményvesztetten indult haza. Gondolataiban sokszínű változattal próbálta építeni a lehetőségeit. Mire hazaért, már sejtette hogyan lehetne mégis lakáshoz jutni az államtól. Valamikor, majd, a jövőben.

   A városszéli roggyant albérlet jó volt arra, hogy közös életük első napjait széppé varázsolja. Pali szinte birtokba vette Vali testét, úgy és akkor játszadozva vele, amikor és ahogyan csak akarta. A nő ernyedt élvezettel adta magát, hagyva mindent, amit csak a férfi akart. Meglepve tapasztalt meg érintéseket, csókokat, melyek végighaladtak minden pólusán, és vágyat ébresztve sejtjeiben, a nem ismert beteljesedés felé kísérték. Teljes bizalommal engedte át magát, testét felkínálva fordult, amerre Pali forró tenyere simította őt. A férfi szájjal és kézzel becézte, szavakkal csillapította, suttogó édes bókokkal nyugtatta ernyedtségbe Valit.

-  Gyönyörű vagy! Tudod? Még annál is szebb – becézte Pali, ha valami szokatlant akart tenni vele.

-  Gyere! Tárd szét a combod, te Vénuszom, te! Emeld, emeld magasabbra! Igen. Így. Ez az! Jó vagy, nagyon jó vagy.

-  Jaj, Pali! – nyöszörgött a nő – velem még sose csinált ilyet senki.

-  Akkor most figyelj! – susogta, ahogy Vali combjai közé tette a fejét, és kezének két ujja a nő testének két különböző résébe hatolt be.

 Ahányszor Valira nézett, csak fokozta érzékeit a nő szája, de leginkább hullámzó, hosszú fekete hajának erdejében kószált minden gondolata. Ahogy a hullámok ruganyosan csapódtak, majd eltakarták Vali arcát, vagy hátra simulva hulltak szét, ugrálva a gyűrűk tovább, tehetetlenül.

    Alig telt el azonban egy hónap, már kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy egyre nehezebb élni egy komfort nélküli vaskályhás sufniban.

-  Fát kell szerezni  – fordult Pali felé az aggódó tekintet. Vali dideregve húzta össze magán a kedvenc kardigánját.

-  Hova hozassuk? Vagy hová tegyük majd? Még ha telne rá se tudnánk hová tenni, Vali.

   A salakkal való mocsokkal sem bírtak. Már mindenfelé azt öntözték a környezetükben. Bekúszott hétköznapjaikba az elégedetlenség, a kényelmetlenség és a komoly nélkülözés. Vali alig várta a reggeleket, hogy végre elmehessen otthonról. Már fázott éjjelente, ha Pali kitakargatta, és hiába tanulta meg teste az örömöket, nem vágyott rá.

   A kórházban, minden nap egyformának tűnt számára. Bár haza sem kívánkozott, mégis folyton azt leste, mikor indulhat végre az ócska albérletbe, és óránként figyelte, mennyi ideje van még hátra addig. Ezen a reggelen is a szennyes halommal bíbelődött, és a számolás után nagy batyuba kötve próbálta a kocsira emelni. Rosszul fogta, s ahogy a hatalmas rongykupac ment a lendülettel, ő úgy maradt félig hajolva, majd elesett.

-  Mi történt, Valika? – kérdezte a főnővér, majd látva elgyötört, fájdalomtól eltorzult arcát, orvost hívott hozzá.

-  Talán megemelte magát – tűnődött az orvos – fektessük be a hatos kettesre. Aztán majd meglátjuk.

Meglátták. A harmadik napon már mindenre fény derült, a vizsgálatok azonban folytak tovább. Porckorong sérv, ami kizáródhat. Valinak viszont két hét után zsibbadni kezdett a bal lába, ezért már a műtéthez szokás vizsgálatai folytak. Átvitték az ORFI kórházba, és két nap múlva már meg is volt operálva. A kórházi ágyon fekve még a fájdalmak se érintették mélyen. Szinte örült, hogy nyugalom és meleg veszi körül, hogy nem kell felkelnie, begyújtani, mosni, főzni, munkába járni, és aztán újra hazamennie. Gondolatai a jövőtől megriasztották ugyan, de nem akart foglalkozni vele.

  Pali minden nap bejárt hozzá. Leült az ágya szélére, ha nővér lépett a kórterembe, azonnal felpattant. Számtalanszor figyelmeztették, hogy ne üljön oda. De másként nem tudta volna Valit simogatni a paplan alatt, és arcát egészen közel nyomni az arcához.

 Ha kicsit figyelt volna, talán észreveszi, mennyire terhes ez Valinak. Próbált szélre húzódni, minél távolabb a férfitól, s arcát is elfordítva válaszolgatott.

-  Valami leveled jött – nyújtotta a borítékot az asszonynak. – Bírósági.

-  Nyisd fel! Biztos a válóper miatt. Megírtam már vagy két hónapja.

Pali töprengő arckifejezéssel tépte a levél burkát. Érdekesnek találta, hogy Vali nem is szólt erről neki. Olyan idegen ez a nő. Mintha nem is akarná, hogy szeressék, semmit nem árul el a gondolataiból. Úgy viselkedik, mintha nem is lennének gondolatai, s aztán az ember rádöbben, hogy mégis. Egy pillanatra felrémlett Pali előtt, hogy Valitól még sose hallott semmit a jövőbeli terveiről. Vajon mit akarhat? Fogalma se volt.

  A levél tartalma arról tájékoztatta Valit, hogy férjét nem sikerült megtalálni, a „címzett ismeretlen helyen tartózkodik” címszóval érkezik vissza az idézés a Bíróságra.

-  Hol kujtoroghat az a részeg állat? – borult el Vali tekintete. – Biztos kocsmáról kocsmára járogat. Oda nem is hordanak idézéseket. Na, majd ha jobban leszek, elmegyek és megkeresem.

-  Mikor leszel jobban? – mosolygott Pali – Most nem vagy jól? Gyere, sétáljunk egyet a folyosón. Mondanék valamit.

Vali felkelt, lassan és féloldalt hajolva. Óvatosan bújt a kopott köntösbe, amit Pali hozott neki, nem is kérdezte honnan. Lábait csúsztatva emelve ment, szinte csoszogott az aprónak tűnő termetével, a hosszúra nyúlt férfi oldalán.

 - Mi van otthon? – kérdezte.

- Hol?

- Hogyhogy hol? Hát, ahol lakunk. Vagy mire gondolsz?

- Ja? Semmire.

- Baj van? – emelte arcát a férfi felé Vali. Rosszat sejtett.

- Nem tudom, mi a baj.

- Szóval történt valami, igaz? Mi van?

- Nem így akartam megmondani. Tényleg. Talán nem is most kéne.

Vali meredten nézte Pali kék szemét.

– Mondd! Most már mondjad!

– Leégett – ült le a folyosó egyik padjára Pali – Teljesen leégett, mire hazaértem. Valami szikra pattanhatott ki a kályhából, vagy nem tudom mi. Lehet, hogy más volt, nem tudom. Tegnap, mire hazaértem, már csak a tűzoltók voltak ott, meg a rendőrök. A háziak is ott voltak. Vége.

 Vali hitetlenkedve nézett.

-  Leégett a ház?

-  Inkább sufni volt az.

-  De Pali! Mindenem benne volt a sufniba. Nincs semmim. Felfogtad? Semmim.

-  Majd beszélek anyámmal, és odajössz.

Vali nem szólt. Dereka megsajdult, ahogy Pali mellé akart ülni, így állva maradt. Érezte, ahogy szorongani kezd, gyomra pici kemény gömbbé formálódott a bőre alatt, torka összeszűkült. A sírás kerülgette.

    Mire Pali hazaért a kórházból, ő már a teljes kétségbeesésig felizgatta magát. Nyugtatókat kért, és altatót. Az éjszaka így talált rá mélységes álommal és riasztóan magas lánggal égő házak képeivel. Még másnap délelőtt is aludt, fogalma se volt a hőmérőzésekről, de még az ágyánál végzett vérvételre se ébredt fel.

 -   Jól bealudt – szólt a nővér a többi betegnek, ahogy vitte ki a kémcsöveket.

   A kórházból három hét után eresztették el. Pali elment érte és taxival vitte anyja lakásába. Pihennie kellett volna, de ösztönösen tette a dolgokat „otthon”, hogy ne szólhasson az öregasszony mindenért, hogy engedje őt békén lakni, legalább, amíg nem szedi össze magát. Pakolt a férfi után, főzött neki, takarított, mosott rá, még Pali anyjára is, amit aztán az csúnyán utasított vissza az anyai tekintély flegmájával. Óvatos lett, és alattomos. Nem kedvelte az idős hölgyet, de folyton mosolygott rá, szavaival kedvesen bánt, ha szólt hozzá, modora mindig hajbókolt az öregasszony felé. Az őrületbe kergette vele.

 A konfliktusok hol némán, hol pedig zajosan követték egymást. Egyetlen napot sem hagyva ki, az egymás után következők sorából.

  Vali elhatározta, hogy azért is lakást fog szerezni, és két hónap után, rábeszélte Pált, hogy menjen be ő a lakásügyi osztályra és igényeljen ő lakást, hiszen ez az anyjáé, ők meg úgyis összeházasodnak, ha sikerül végre elválnia. Beígérhet még gyereket is, hátha kevesebbet kell majd az új lakásért fizetni. Még arra is rávette a férfit, hogy a leégett albérleti címet adja be, mintha nem is ott laknának az anyjánál. Hosszú lakásügyi huza-vona után sikerült realizálni egy főbérletet a hetedik kerületben. Egy szobás, 35 négyzetméteres fél komfortot.

   Közben a válást is kimondták. Két évébe tellett. Marikával levelezést kezdett, folyton ígérve, hogy magához veszi. Vele üzent a többi gyerekének is, hogy szereti őket és értük megy. Marika őszintén hitt ebben, hiszen Vali járt is nála, egy-két napra magával is vitte néha.

   Palinak is elmondta a hat gyerekét és a tervet, hogy majd a gyerekekre kap lakást, ha Pali elveszi.

 –  Hat? És ezt csak most mondod? És csak így, mint valami semmiséget? Hogy-hogy hat gyerek? Te hihetetlen vagy!

   Vali semmit nem szólt, viszont tovább tervezett, mint akit nem érdekel semmi külső benyomás, hír, vagy vélemény, ő csak ment a céljai felé, húzva magával Palit is, akire  szüksége volt ahhoz, hogy elérje amit akar.

  S ahogy megérkezett Pista halálának híre, Vali hozzáment Pálhoz. Hasában domborodni kezdett a hetedik gyermeke, akinek neve Emőke lett. Még terhesen elment meglátogatni elhagyott gyermekeit. Csak Petihez nem vitte az útja. Lacikához ment először, ő hiányzott legjobban a lelkének. A kisfiú őszinte örömmel rohant felé. Nyolc éves elmúlt. A három év alatt öt nevelőszülőnél is járt már, mindenhonnan elszökött. Folyton az anyját kereste.

– Csak pár év, kisfiam, és nálam leszel megint – bíztatta Vali. Drága csepp fiam! Vinnélek most azonnal, ha lehetne. De meglátod, jó lesz majd később! Meglátod.

   Marikát viszont kivitte a nyárra. Mire Emőke megszületett, ő ott volt, boldogan segített anyjának a kicsi mellett való házimunkákban és mesélt, mesélt, mi minden történt vele és testvéreivel, amíg nem lehettek együtt. A kamaszlány naiv hitével nézte a pesti világot és anyját. Ismerkedett Pállal, aki mosolyogva fogadta őt, örült az üde, bársonybőrű fekete hajú lány látványának. Barátsága jeléül csokoládéval halmozta el és igyekezett a kislány kedvébe járni, csak minél jobban érezze otthon magát.

   Marika olyan jó pesztrának bizonyult, hogy Vali kereset kiegészítésként jegykezelőnek ment a Nemzeti Színházba. Amíg ő ott bámulta a darabokat, Marika ellátta az apró csecsemőt Pállal.

 Hamar elillant a nyár, melegéből alig hagyott hátra valami élményt Marika számára, hacsak féltestvére apró mosolyait és gőgicsélő hangocskáját nem számítjuk annak. Pali mézédes közeledései már megszokottá váltak, anyja hiánya pedig fel se tűnt.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.

A könyv borítója

***************************

6. A MAGYAR KULTÚRA NAPJA

    

KÖLCSEY FERENC:    HIMNUSZ

A KULTÚRA NAPJA..

1823  JANUÁR  22.  ÉN FEJEZTE BE a Himnuszt Kölcsey Ferenc.
S nem sokkal több ideje, mint harminc éve  ünnepeljük ezen a napon a Magyar kultúra napját.

E jeles nap alkalmából érdemes elolvasni néhány gondolatot a Himnuszról.

Mindenkinek szép ünnepet.  a szerkesztő..

A Himnusz

EZT FELTÉTLENÜL OLVASSÁTOK EL!

és ne csak olvassátok, terjesszétek is, a többieket is erre buzdítva!

A MI HIMNUSZUNK    MÁS MINT A TÖBBI . . . . . . . .

                A Himnuszról
               189 éves Nemzeti HIMNUSZUNK
               189 éve, 1823. január 22.én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét
               szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később
               zenésítette meg.

              Gyönyörű költői mű e 64 sor.

              A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy
              valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

              Mindjárt válaszolok rá - három példával is:

              A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in
              der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború
              után - mondjuk így - a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás
              ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek
              feletti, mindenek felett áll - az egész világon. Megmaradt Haydn
              gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát
              éneklik a németek. - Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.

              A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot emberiség
              legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A
              mostani Oroszországnak - mondjuk így a jogutódnak - csupán 10
              esztendős a himnusza.

              A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise - a vérben álló harcról
              szól és fegyverbe hív.

              E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a
              legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt,
              uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő
              IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást
              sem dicsőíti.

              A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott,
              kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz.

              Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el - így emlegetni e     

              csodálatos 64 sort. Tehát, hogy   ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: 

                                               Isten áldd meg a magyart!

              Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak
              összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel.
              Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl.
              az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar
              bolsevizmusra / tűzzel vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó
              ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött
              énekek, pl. a Boldog- asszony anyánk, a Székely Himnusz / ne hagyd
              elveszni Erdélyt Istenünk /, a reformátusok 90-ik zsoltára:
              "Te benned bíztuk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi
              Istenünk"  kezdetű Luther éneke.

              Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink
              elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors
               tépte évtizedeink alatt.

              Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat
              magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a
              szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött    

              kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható,

              tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges  64 sor.

Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat,
pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván:
az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely
ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához
kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a
szocializmushoz illőt.

1. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: ahhoz sem hozzátenni sem abból elvenni nem lehet. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés
világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.

Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban.
Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá
zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.

Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő,
Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában?

Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22.-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan - ám a magyar művészetek,a kultúra a szemünk előtt silányul el vagy hever romokban.

Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell kiáltásra kell, hogy kényszerítsen minden jóérzésű, gondolkodó embert, a magyar értelmiséget pedig kötelezően.

Mert látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység.
Ez, amit mondok nem vallási, még csak nem is vallásossági és még
kevésbé templomi kérdés. Mert ott, ahol az iskolaügy, tehát a jövő
nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi, tantermi feladat vagy egyszerűen csak munka vagy pénzkérdés, 

 OTT, ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a

jövő sírját ássák a nemzetoktatást eláruló politikusok.

OTT, ahol iskolákat zárnak be, vagy síneket szednek fel politikai parancsra - mindegy, hogy milyen indokkal - ott,

azokon a helyeken temetők lesznek. Ha hagyjuk.

OTT, ahol oly módon bomlik fel rend, hogy tanárverést látunk a képernyőn, ott, a kisebbség törvénytelensége tobzódik

 a többség felett egy - állítólagos jogállamban. Olyan kisebbségé, amely a Kárpát-medencében az elmúlt 6 évszázad alatt

nemhogy egy templomot vagy iskolát, de még egy önsegélyező alapítványt sem tudott
létrehozni magának, legjobb szándékú vezetőinek erőfeszítésével sem.

OTT, ahol a kabarében téma lehet az úgynevezett buta paraszt -  nénikének öltözött férfiként - ott

ország-idegenek uralják a televízió és rádió stúdióit. Akik e hazában nyilvánvalóan, nem érzik jól magukat
Ezt a gyalázatot nem követhetnék el büntetés nélkül egyetlen európai
országban sem. Hogy ugyanis ostoba közröhej tárgyává tegyék az ország
egyik nemzetmegtartó erejét, a parasztságot.

 OTT, ahol a tovább tanuló gyerek miatt a családoktól elvesznek
és nem adnak nekik, ott szellemi tolvajok járkálnak közöttünk és a
társadalom legfontosabb sejtje a család ellen intéznek, előre megfontolt,
sátáni támadást.

OTT, ahol az emelkedő árak ellenére - lassan SEM tud
szaporodni a családi könyvtár - csak és kizárólag a CD-k és DV D-k, - ott
már a globalizmus ütött tanyát. És úgy lesz, miként a globalisták
szeretnék:lassan elvész a Pál utcai fiúk, a Robinson, Fekete István
Tüskevára,Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey, Arany költészete, Jókai száz meg
száz felejthetetlen hőse. Ott apránként le lehet majd tagadni
Móricz Zsigmondot, s hogy egyáltalán élt Gyóni Géza, Nagy László,
Illyés Gyula, Sütő András, Német László vagy Kányádi Sándor.

2.  OTT, ahol az orvost, a rendőrt, a papot és különösen a

pedagógust az éppen uralkodó hatalom nem fizeti meg kellő megbecsülés
mellett ott a nemzetet a tekintélynélküliség barbár útjára akarják lökni.

És cselédsorba a 21.-ik században.

Wass Albert írja: "aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted
jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha
megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége - a Te veszteséged
is."

 Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal
hitelessé tesszük valamennyi, galád mozdulatukat.
 S legelsőül azért, mert 93 ezer négyzetkilométeres ország az
egyetlen  a világon, amely saját országával van körülvéve.
Magyarországot - viharos, ám gyönyörű történelmével, máig
példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált
művészetével - a jövő magyar generációjának kell átadnunk.
 Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk
elődeinktől. Magyarországot tehát meg kell menteni!

Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,

Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

***************************

7. ARCKÉPCSARNOK

HORENKA ERIKA SOROZATA: ASZTALOS ÁGNES

Kihívások és a Paraszupersztár

Asztalos Ágnessel, a Mozgássérültek Országos Egyesületének koordinátorával beszélgetek munkájáról s a tavalyi Paraszupersztárról.

– Mondana magáról néhány gondolatot?

– A végzettségem szociálpedagógus - szabadidő-szervező. Közel áll hozzám a fogyatékossággal élő emberek világa, hiszen korábban hat éven keresztül látássérült, valamint siketvak személyeket segítő egyesületeknél dolgoztam, ezután a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségéhez (röviden MEOSZ) kalauzolt a sors: felkértek a Paraszupersztár tehetségkutató rendezvény koordinálására. Nagy örömmel vállaltam el ezt a különleges, kihívásokban gazdag, értékes feladatot, melyet első alkalommal rendezett meg szövetségünk.

– Beavatna minket, hogy mi a munkája, feladata?

– Feladatom összetett: koordinálom, szervezem a tehetségkutatóval kapcsolatos összes felmerülő éppen aktuális teendőt, például az induláskor a jelentkezők jelentkezési anyagait dokumentáltam, együttműködtem a zsűritagokkal, külső rendezőkkel, szervezőkkel, a catering cég vezetőjével, a rendezvény helyszínéül szolgáló Angyalföldi József Attila Művelődési Központ munkatársaival, tájékoztatást nyújtok az érdeklődőknek, a tehetséggondozás kapcsán tartom a kapcsolatot a versenyzőkkel, érintett szakemberekkel, tehát minden olyan tevékenység az én feladatom, ami egy ilyen jellegű rendezvény számtalan kisebb-nagyobb, de fontos teendőjének megvalósításához szükséges. Rendezvényünk megszervezéséhez természetesen sok segítő személyre is  szükség volt, ezért részt vettek benne a MEOSZ munkatársai és külső szakemberek; együtt valósítottuk meg elképzeléseinket, céljainkat.

– Mondana néhány szót a Paraszupersztár indulásáról?

– A rendezvény ötletgazdái -Farkas Bálint színművész és Bálint Emese színész, énekes, harmonika művész - felkeresték szövetségünk elnökét, aki örömmel támogatta ennek a rendezvénynek a megvalósulását. Az ötletgazdákhoz csatlakozott Monspart Sarolta világbajnok tájfutó is, aki a zsűri elnöki tisztet vállalta.

– Összegezné a pályázat végeredményeit?

– A ParaSzupersztár fő célja, hogy rátaláljunk azokra a fogyatékossággal élő tehetségekre, akik eddig még nem tudták megmutatni magukat a szélesebb nyilvánosságnak, és a tehetségkutató folytatásaként egy tehetséggondozó program keretében segítsük őket kulturális, művészeti pályájukon. 

Két fő kategóriában hirdettük meg a Paraszupersztárt, ezeken belül voltak alkategóriák: előadó-művészeti (próza-és versmondás, ének, hangszeres zene, tánc, színjátszás, egyéb) és alkotóművészeti (fotó, film, festmény, grafika, nép- és iparművészeti alkotás, saját irodalmi alkotás, kisplasztika.) Összesen közel 450-en jelentkeztek egyének és csoportok egyaránt. A jelentkezés feltétele nem volt életkorhoz kötve, így a közönség megismerhetett általános iskolás és 90 éves fellépőt egyaránt, valamint fogyatékosság típusától függetlenül bárki jelentkezhetett.

Célkitűzésünk volt továbbá, hogy az ép emberekhez közelebb hozzuk a fogyatékossággal élőket a művészetek varázslatos világán keresztül, elősegítve ezáltal is fogyatékossággal élők társadalmi elfogadásának folyamatát, amivel kapcsolatban még nagyon sok és szerteágazó teendő van.

A tehetségkutatóról számos pozitív hangvételű újságcikk, riport, beszámoló készült, és döntő többségében kedvező, bíztató visszajelzéseket kaptunk rendezvényünkről és ez megerősített minket abban, hogy érdemes volt megvalósítani, hiszen sok fogyatékossággal élő fellépőnek, alkotónak nagyon sokat jelentett szakmai, vagy magán jellegű önmegvalósítása tekintetében.

– Olvastam az oldalukon, hogy az előadó-művészeti kategóriában 160 indulóból 52 jutott az elődöntőbe. Döntősökről lehet tudni valamit?

– Az előadó-művészeti kategóriákban jelentkezett versenyzők esetében a zsűri tartott egy úgynevezett előszűrést az összes jelentkező beküldött produkcióiról szóló felvételei alapján és így került sor október 6-án és 7-én az elődöntőre, majd december 5-én a döntőn a 19 továbbjutó mérte össze tehetségét próza-és versmondás, ének, hangszeres zene és tánc kategóriákban. Próza-és versmondás kategóriában két első helyezettet választott ki a zsűri: Jobák Mártát és Harza Márkot. Ebben a kategóriában nem volt második és harmadik helyezés, mert csak hárman indultak a döntőben. Ének kategóriában első helyezett lett Szluka Lídia, második Tóth Viktória, harmadik Balázs Zsolt. Hangszeres zene kategóriában első helyezett lett Hegedüs Petra, második Cselinácz Marko, harmadik a Szarkaláb zenekar. Tánc kategóriában első helyezett lett a ParaDance Company kerekes székes tánccsoport, második Tóth Károly, harmadik Miklós Rómeó. 

A nyertes produkciók stílusa nagyon vegyes volt, így a közönség egy igen színes, szórakoztató és nívós műsor kavalkádot láthatott december 5-én az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban: ária, néptánc, népmese, kortárs művek is szerepeltek a repertoárban.

– Mi alapján, hogyan döntött a zsűri mindkét kategóriát tekintve, hisz mind a pályázók, mind pedig a zsűri szakmaisága széles palettán mozgott?

– A zsűri tagjai szigorúan szakmai szemmel nézték és értékelték a produkciókat, valamint az alkotásokat minden kategóriában és nem vehettek figyelembe egyéb tényezőket, mint például a versenyző fogyatékosságának típusa, előképzettsége, hiszen a Paraszupersztár azzal a céllal született, hogy az igazán tehetséges jelentkezőket fedezze fel, akik a későbbiekben segítséget kapnak művészi pályájuk elindításához, vagy egyengetéséhez.

– Az alkotóművészeti kategória résztvevőinek értékeléséről lehet esetleg tudni valamit?

–  Festmény kategóriában, azon belül ifjúsági korcsoportban első helyezett lett Farkas István, második Imri András, harmadik Plenter Mónika. Festmény kategóriában, azon belül felnőtt korcsoportban első helyezett lett Kovács Tiborné, második Vereb Csabáné, harmadik Német Sándor. 

Fotó kategóriában első helyezett lett Koncz András, második Kis Banké Kondákor Marianna, harmadik Dr. Némethné Durkó Annamária. 

Grafika kategóriában első helyezett lett Jákó Balázsné, második Zsoldos Irén, harmadik Blaskó Bence. 

Iparművészet kategóriában első helyezett lett Gere István, második Dékányné Gyenes Margó, harmadik Dobra Gabriella. 

Kisfilm kategóriában, azon belül intézményi keretek közt, segítőkkel készített film kategóriában Kovács Márton lett a nyertes, kisfilm kategóriában azon belül önállóan készített film kategóriában Weér Szabolcs lett a nyertes.

Kisplasztika kategóriában első helyezett lett Kiss János, második Pető Mátyásné, harmadik Végh Martin. 

Népművészet kategóriában első helyezett lett Koscsó Istvánné, második Rózsa Ibolya, harmadik Ifj. Dániel Gábor. 

Saját irodalmi alkotás kategóriában első helyezett lett Mihály Andrea, második Nagy Norbert, harmadik helyezést ért el megosztva Rákóczi Piroska és Boldog István.

A felsorolt nyertesek alkotásai kiállításra kerültek eredetiben az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ aulájában december 5-én, illetve monitoron folyamatosan vetítettük a többi zsűri által kiválasztott alkotást. 

– Kifejtené kicsit bővebben, hogy mit takar a tehetséggondozó program?

–  A tehetséggondozó program keretében szeretnénk személyre szabott segítséget nyújtani a nyerteseknek, ezért felmérjük az egyéni igényeiket, hiszen így tudjuk a leghatékonyabban támogatni őket. Tehetséggondozás keretén belül lehet, hogy például valakinek arra lesz a legnagyobb szüksége, hogy egy énektanártól, vagy koreográfustól vegyen órákat. A nyertesek pénz és egyéb tárgynyereményeket vehettek át a döntőn a MEOSZ és különböző adományozók jóvoltából és ezek a nyeremények is hozzájárulnak sikereik, céljaik eléréséhez, tehetségük kibontakozásához, vagy akár kikapcsolódásukhoz, hogy újult erővel felvértezve, könnyebben vehessék az életükben felmerülő akadályokat.

– Idén is kiírásra kerül e pályázat?

– Ez még a jövő titka, hogy megvalósulhat-e újabb Paraszupersztár tehetségkutató, hiszen ez megfelelő mértékű anyagi forrás előteremtésének függvénye is, de a visszajelzések alapján igény mutatkozik rá, hogy újra megrendezzük, sokan érdeklődnek ezzel kapcsolatban és én örömmel vállalnám újra a koordinátori teendőket.

– Köszönöm az interjút s kívánok további jó egészséget és sikereket munkájához.

***************************

8. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

JENEI ANDRÁS: A HAZUGSÁG

Kedves Olvasók!
Már több alkalommal olvasható volt a Megszólalok oldalain írásaim némelyike. Remélem a most közölt két hír ( amely nem összefügg, csak majdnem egy időben történt) szintén örömöt adhat nemcsak nekem, hanem mindenkinek.
S a titka, ami pedig közös, hogy azok az emberek adják nekem az ihletet, s a kitartást, akik szorgalmasan olvasnak itt a magazinban, vagy máshol.
 

................................................

Megjelent „Tengercseppek” című novelláskötetem hangos könyv változata. A kötetet szabadon letöltheti bárki. Íme az információk:

Jenei András: Tengercseppek (Válogatott novellák)
Magánkiadás, Pécs, 2015
Felelős kiadó: Ambrus Attila József
ISBN 978-615-80005-1-2
Előadja: Gépész (Király Gábor)
A kiadvány copyright jellemzője:
Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU)

Online megtekinthető:
https://felolvaso.wordpress.com/2015/01/29/jenei-andras-tengercseppek-valogatott-novellak/

Letöltés:
http://data.hu/get/8456034/Jenei_Andras-Tengercseppek-Magankiadas-Pecs-2015.zip

CD borító:
http://goo.gl/Bt2okC

.............................................

Tavaly decemberben meghirdette a Gazdagréti Közösségi Ház a „Száncsengő” adventi egypercesek irodalmi pályázatát.

A rövid idő alatt nemzetközivé váló pályázatra több, mint 180 alkotás érkezett vers és novella kategóriában; az alkotók életkora a 7 és a 80 év között mozgott.
A rangos zsűri nehéz döntés után több különdíjat is kiosztott, de büszkén mesélhetem el, hogy én a 3. helyezett lettem „ A hazugság” írásommal.
 Remélem a magazin olvasóinak is tetszik majd. Íme: 

A hazugság

 Apám vastag pulóverben, a hótól még vizes csizmájában gubbasztott a szegényesen megrakott, enyhe langyosságot adó kályhánk mellett. Olvasott; háta mögött a nemrég levágott fenyőág, amelyről hatalmas cseppekben olvadt le a hó és a jég, szomorúan támaszkodott a falnak.
 Anyám, a megidősödött, élettől meggörnyedt testével görbén állt a konyhaszekrény előtt. Tudta, hogy most főztem teát, de ő a megszokott egyszerű limonádéját készítette el; neki az is jó volt.  Bután nézett a cukrosedényre( a tartó  alján már alig volt valami), amelyből néhány kanállal tett a poharába, tudta, ez nem oldja meg a dolgokat.
 Csend volt. Hazaértem, de nem beszélgettünk. Apám hallgatott és olvasott, anyám némán tűrte a nyomort, nekem meg cikáztak a gondolatok a fejemben.
 Ez a karácsony?! Egy fenyőág, amely meghalt azért, hogy felakasszanak rá néhány cukrot, egy pár díszt és semmi ne kerüljön alá? Még az a meghitt családi együttlétből fakadó szeretet sem, ami néhány éve megvolt?
 Kint tombolt a tél. A tájat betakarta a hó, a kopasz ágakat marta a hideg, bent pedig megállt a világ.
 Magányosabbnak és elhagyatottabbnak éreztem magam, mint máskor. Ott ültem, gyomromat marta a szokatlan étel, ami egykor természetesebb és jobb volt, mint ma bármi más; egész testemben a jajveszékelés kiabált.
 Olyan sok helyen szép és boldog ez az ünnep. Még ott, ahol dolgozni kell ott is. De nálunk ez már régen kihalt.  Nem az ajándékok halmaza hiányzik, csak annyi:
„- Fiam, boldog karácsonyt!”

 Mindenkinek Köszönöm!

 Jenei András

  ***************************

9. ELMENT A DALKÖLTŐ

S. NAGY ISTVÁN EMLÉKÉRE

Ez ÉV ELSŐ HAVÁNAK KÖZEPÉN, NYOLCVANEGY ÉVES KORÁBAN, pont a születés napján, elhunyt S. Nagy István dalszövegíró.
Hatalmas életművet hagyott maga után, s dalai által örökké él a szívünkben.
Feleségével, Csongrádi Katával készült riportot közöljük mindazoknak, akik még nem hallhatták.
Emlékét megőrizzük, dalait hallgatva  emlékezünk majd rá.

A szerkesztő

Talán ezt a riportot még nem hallottad. Csongrádi Katával a fem3on, https://www.youtube.com/watch?v=xAXGXbBj5Ig

Nyugodjon békében!

 ***************************

10. ELMÉLKEDÉSEIM

NAGY VENDEL:  RAGASZKODOM A TÁRGYAIMHOZ.

  Viszonylag hosszú életem során sok tárgyat halmoztam fel.

Fontosakat,és kevésbé értékeseket egyaránt.

Néha észreveszem, hogy eltűnnek dolgaim, vagy elvesznek, vagy ellopják, vagy pedig a kazánban eltüzelik őket. Ez mindig túl későn derül ki, mikor éppen keresem valamelyiket. Ja az a kacat? Már rég nincs meg. - mondják, s én tehetetlenségemben dühöngök hetekig.  Milliméterre tudom mit hová teszek, hogyha keresem, azonnal megtaláljam.

Szakmáimból eredően, rengeteg jófajta szerszámaim vannak. kiegészítve szakkönyvekkel szótárakkal, rajzokkal stb.  Csak jó szerszámokkal lehet precíz munkát végezni. Soha nem kellet semmit kölcsönkérnem, mert ami kellett  megvettem,vagy saját kezűleg legyártottam.

 Forrázó teknő üstház, rénfa, hastok, kapu, kerítés, víz, gázvezeték, központi fűtés. Ez öt szakmámból adódott, de bele tudtam nyúlni a villanyszerelésbe és a famunkákba is. A házunkat én vakoltam, én festettem, míg fizikailag bírtam.

VISZONYLAG SZÉP KÖNYVTÁRAM VAN, DE MIVEL A KÖLCSÖNADOTT KÖNYVEKET SOHA NEM KAPTAM VISSZA, NEMSZÍVESEN ADOK ODA SENKINEK KÖNYVET, MÉG OLVASÁSRA SEM. SZERSZÁMAIM SEM KERÜLNEK VISSZA, EZÉRT MAMÁR NEM ADOK SENKINEK SEMMIT. EZÉRT TALÁN SOKAN BUNKÓNAK TARTANAK, de az idők mostanára megváltoztak.

Minden tárgyhoz valami emlék fűz, s ezért ragaszkodom ilyen betegesen hozzájuk.

  Ha elmegyek itthonról, sok dolgot viszek magammal, amire esetleg szükségem lehet utam során.  Iratok, pénztárca, telefon mindig van nálam. Apám bölcselete szerint táska, szatyor mindig kell,hogy legyen, mert ha találsz valamit az úton, legyen mibe tenni. Mert ha nincs nálad semmi, akkor a fenekedbe dugják, annak pedig nem örülnék.

Író féle embernél papír és tollnak mindig kell lennie, hátha eszébe jut valami. 

Igazi  szekszárdi Börcsök bicska állandóan van a zsebemben, mert egyszer egy hölgynek szüksége lett volna rá, de nem tudtam vele szolgálni.

Akkor megkorholt.

Milyen ember az, akinek bicskája és szeretője nincsen? Azóta van kés nálam, pedig nem vagyok késelő típus.

Kulcscsomó elmaradhatatlan a zsebemből. Állandóan bezártsági érzésem van. Kulcs nélkül nem érezném magam biztonságban. Megbolondulnék, ha nem tudnék kiszabadulni valahonnan.  Öngyújtó is van a zsebemben. Múltkor is körbevettek nem igazán magyar fiatalok, és mondták, hogy adjak cigarettát. Mondtam, hogy nem dohányzom, de ez őket nem érdekelte. Oldjam meg valahogy a problémát.  Tüzet tudok adni, s elővettem vízcsap alakú tűzszerszámomat, amit a lányomtól kaptam, szakmámra való tekintettel. Tulajdonképpen ez nem is vízcsap, hanem tűzcsap, mert nem víz jön belőle. Ez talán őket is megzavarhatta, mert békén hagytak.

Állandóan a zsebemben lapul egy piros bohócorr. Könyvbemutatóimon versbemutatóimon, klubdélutánokon gyakran kérdeznek politikai nézeteimről.  Mivel én közszereplőként direkte nem politizálok, ilyenkor felteszem a krumpliorrot,és azt mondom:  Az ELVEM AZ, HOGY BOHÓC NE POLITIZÁLJON.

EGYÉBKÉNT EMGEM MINDENFAJTA POLITIKA ÉRDEKEL, FŐLEG A GAZDASÁGI, A SZOCIÁLIS, A KULTÚRÁLIS, STB. CSAK EGY NEM: a pártpolitika. Túl kevés már az időm ahhoz, hogy felesleges dolgokra pazaroljam.

   Most bevezetésként csak ennyit a kedvenc tárgyaimról. Még jelentkezem.

Szeretettel üdvözlök mindenkit:   Vendi

Egyebet nem mondhatok.

 ***************************

11. ÜLTETTEM DIÓFÁT..

NAGY VENDEL: UNOKÁS VERSEK

PAPA MESÉLJ		FELNŐTTNEK LENNI…BIUS VERSEK
Papa meséld el, milyenek a csillagok?		Bianka négy éves lesz,
S kis unokám kérésére meghajlok.		De már komoly nagylány.
Tudod, nem látom a világot.		Egymás mellett ülünk ágyamon.
Sötét éjszaka sejtő rítusa,		Fogom csöpp kezét,
A millió csoda, álom mosolya.		Ő vállamra hajtja
Papa, meséld el a tündöklő Napot,		Szöszke, szép fejét.
A belőle áradó dallamot.		Beszélgetünk komoly dolgokról
Az eget, és a földet,		Mondok neki igaz mesét,
A szép virágos  rétet,		Ő már tudja milyen nehéz a lét.
Folyót és a patakot,		S bensőjéből nehéz,
Ahol isznak a szarvasok,		Súlyos sóhaj fakad
Ahol a barika béget,		Megdöbbenve hallgatom.
A tarkálló erdő		Vajh mi lehet szívének
Akácmézes leheletét,		Ekkora bánata?
Elmondom a kutat és a pincelyukat,		Hová, kihez, merre  száll
Löszbevájt falak közt		Lelkéből sóhaja?
Eső vájta utat.		- De jó itt papa..
A Holdat és a Napot, a millió csillagot,		A szót tovább fonom,
A rétet, s a mezőt, emlékezetből mondom,		- Mi szeretnél lenni hogyha nagy leszel?
Hisz én is régen nem láthatom.		Angyalom.
Emlékeim közt kutakodom.		Szándékom gondolatit
		Másfelé terelni
		- Felnőtt..  felelte.
2015.02.02		Az akarok lenni..
		S értem én..miért felel
		Ilyen őszintén nekem.
		Hisz talán négy éve alatt
		Többet élt meg mint én..
		A hatvan alatt.
		Okos gondolatait ekképp összeszedve,
		Nem tudja még szegényke
		Ráér még ráébredni,
		Nem is oly nagy buli
		Felnőttnek lenni
		2014.  július  08.

..........................................................

USGYIKA A SETTENKEDŐ

Keletről pitymallik,

Hajnal akar lenni.

Felveti fejét a Nap,

Láttatja koronáját.

Fekszem az ágyon

Becsukott szemmel,

Mint rendesen.

Nem jött az álom

Hiába várom

Csendesen.

Surranó árnyék, 

Aprócska léptek,

Halk neszezése 

Jut el fülemhez,

Szemem hunyva hagyom.

Kis tenyerével

Simítja arcom,

- Melyik az?

Szigort színlelve

Kérdem, s összerezzen,

Mint ki tilosban jár

Halk szuszogással

Szeppenve áll.

Ágyam előtt.

- Te vagy?

Kérdem enyhülve.

- Igen, te vagyok!

Felel lelkesen,

De már fejét rázza, 

Rájött a hibára.

- Nem, papa!

- Én vagyok,

- Alexa!

S könnyem csordul

A gyűrött párnára.

2013.01.18

***************************

12. KREATIVITÁSUNK AD ERŐT

GERENCSÉR HAJNALKA: FONALGRAFIKA

Kedves Olvasóink!

A mostani újságban ismét 2 alkotást készítünk fonalgrafikával . Az egy pontból a körvonal pontjaiba öltögetéssel készülő mintákat centrális mintáknak nevezzük, amelyek elsajátítása rendkívül egyszerű.

Szükségünk lesz egy kb 15 x 20 cm – es hungarocell táblára,

különböző árnyalatú varrócérnákra,

cellux ragasztóra,

vékony, hegyes, kis lyukú varrótűre, 

4 db gombostűre,

ollóra,

géppapírra,

valamint az alapanyagra, amely műszaki rajzlap, vagy egyéb színes karton

 Az 1. munkánk egy keretmotívum.

Ezt nagyon sokféleképpen felhasználhatjuk, akár álló, akár fekvő helyzetben. A keretbe tehetünk fényképet, matricát, sőt akár feliratot, vagy kártyanaptárt is. Mindenféleképpen téglalap alakú kartonra, vagy műszaki rajzlapra készüljön. A színét Önökre bízom. Egy sötétebb alapon a fehér fonal is nagyon jól mutat. Egy színnel dolgozunk.  A számítógép segítségével a kívánt nagyságra nagyítás után előkészülünk.

Először a sablont lefénymásoljuk, vagy a számítógép monitorára fektetett papírlapra átmásoljuk. A hungarocellre rátesszük a kartonpapírt, majd a sablont, amin a kilyukasztandó pöttyöket látjuk. 4 ponton gombostűvel rögzítjük a mintát, hogy el ne mozduljon szurkálás közben, de ez a 4 pont a minta része kell, hogy legyen, mert különben az eredeti mintán is megjelenik ez a 4 pötty. Kiböködjük egy gombostű segítségével.

Miután átkerülnek e pettyek az eredeti kartonra, tapintással is érezhető, hogy melyik lesz a színe, ahol sima a felület, a hátulja pedig, ahol rücskös a böködés által. 1 szálasan befűzzük a tűbe a cérnát, és ügyelve arra, hogy soha ne a lyukra kerüljön a ragasztó, cellux darabkával rögzítjük a cérna végét. A rajz alapján dolgozunk. Az "A" 7 öltés egy pontba, míg a "B" 4 öltés egy pontba. Munka közben legyen előttünk a készítendő munkánk mintája. Ha elfogy a cérna, akkor az új cérnánkkal együtt is rögzíthetjük. Ügyeljünk arra, hogy a minta belsejében legyenek a ragasztott felületek. Ha elkészült a fonalgrafikás munkadarab, érdemes ráragasztani egy másik lapra, amivel a hátoldalt eltüntetjük.

A 2. munkánk egy virágos képeslap lesz.

Ezzel a virágfej mintával készíthetünk könyvjelzőt is.

A munkát a szokott módon sablonná alakítjuk, amelyet a hungarocellre helyezett kartonpapírra, vagy műszaki kartonra megfelelően elhelyezve kiböködjük.

A virágokat egy színnel, de akár virágfejenként más színnel is varrhatjuk. Az 5 szirom közé a végén sárga színű gyöngyöt ragasztunk. A virág szirmai egy pontból 8 öltéssel készülnek, hasonlóan a januári csillaghoz és a keretmotívumhoz. A szára akár férc, akár gépöltésnek megfelelő módszerrel készül, a szomszédos lyukakba kell ölteni. A virág levelei ismét centrálisak, azaz 1 pontból öltünk a körvonal minden pontjába.

Jó munkát kívánok: Gerencsér Hajnalka

***************************

13. VERSRŐL VERSRE

SÓLYA VERONIKA: Elmondanám

Szemedbe nézve
Elmondanám néked,
Mily nagyon
Szerettelek téged,
S amit szívem mélyén
Te irántad érzek.
Elmondanám néked
Álmaimban veled élek.
Igazán és őszintén
Elmondanám végre,
De a hangom
Nem ér fel az égre.
A képzelet húrjain
Vágyak dallama zendül,
Öröm és bánat
Egyszerre csendül.
Szemedbe nézve
Elmondanám néked
Imádság lett
A te emléked.

2014-01-31

..................................................

MÁTYÁS RITA: Szemeid börtönében...

Magas falak között bolyongsz,
A bezárt világtól viszolyogsz!
Lelked fekete világa,
hangtalan sír az éjszakába,

Hová tűntek el a fények?
A színek az éjről mesélnek.
Istenem, Uram, reményem!
segíts rátalálnom a szépre!

Gyönyörű, szikrázó napfény,
ha még egyszer enyém lehetnél!
Ha még egyszer láthatnálak,
és a szívembe zárhatnálak!

Szemem tükrözné fényedet,
szívem  dobolna szerelmesen.
Lelkem, lelkedhez simulna,
orcámon mosoly virulna.

2015.01.15.

......................................................

Mezősi György Miklós: Antik érzelem

Mindenkinek szívét saját Istene,
Istennője tartja könnyed-finoman
Ujjai közt, és annak biztos helye
Örökké ott van maradandóan.

Védelmet nyújt ártó erőkkel szemben
Tenyerébe vésve sorsunk hordozza
Végtelen irgalomban, kegyelemben,
Saját lelkét önzetlen odaadva.

Reményem, hogy téged sem hagy hidegen,
Hogyha versemben vallom meg, szeretlek,
És szívem vágya viszonzásra talál.

S' mint antik szobrot a nemesfémrozsda
Lelkünket bevonja a hű szerelem.
S' nem választhat el minket, csak a halál. 

Gödöllő, 2015. január 14.

.......................................

Fellner István: FEHÉRBE ÖLTÖZÖTT A LELKEM...

fehérbe öltözött a lelkem,

fehérbe a táj,
a béke - vele hallgatásom
mi örök,
fehér mi eddig -
setét színben -
foltosban -
lucskosban hevert,

fák ágain fehér kesztyű,
ring a szélben integet,
lehajtott fővel -
alattuk - magamat keresem,
s ha találnék is valakit,
ki ismer - felismer,
lágyan ringó fehérben,
ő is tűnne - eltűnne,

bizományba küldtem
eddigi életem,
bizományba ha valami -
lenne – velem - meglegyen,

szétszóróm hát a fehérbe,
lelkemet szívem,
hogy látni lehessen,
színben nem üt el,
s csak annyi még -
ha valaki kérdezne,
ismerted?

csak bólints csak bólints...

………………………………………....

Bíró Melinda: Kettétépett selyemfonál

Lelkem lángot vetett
Kezed testem kereste
Szád elcsókolta az utolsó
Csókot
Mikor szemed
Még igent mondott
Szobánk falán
Meghúzódott a csend
Csillagok fürkésztek
Az ablakszemeken
Az elfáradt idő
A faliórában megrekedt
Belőlünk a szerelem
Lassan kiégett
Lépteid nyomot hagytak
Szívemben
Ahova bekéredzkedtél
Nem is olyan régen
Kiadó szívedet kínáltad
Nekem
Álmodból idéztél fel
Engem
Lettél a lélektársam
Én megbíztam benned
Mos,t becsukom utánad
Szívem ajtaját
Kettétépem szerelmünk
Selyemfonalát

 2015.1.16.

……………………………………….......

Ács Nagy Éva: Jó éjt

felettem gyülekeznek az álom madarak,
jó éjt kívánva dalolnak,
elringatott a lágy csicsergésük,
jó éjt, lelkem álomra szenderült!
Jó éjt kívánok én is mindenkinek,
habár hangom most nem értitek,
csak tollam által ismertek,
de egyszer én is dalolok,
hangom harsan majd az éjben,
kiáltásom elér majd mindenkihez,
jó éjt, zengem hangosan nektek!

……………………………….…….....

KÖZÖS VERS

A Szép Szavak Szerelmesei csoport: 

9 ember közös sorai.:

A Szép Szavak Szerelmesei csoport:
9 ember közös sorai.:

Megszólalok Nagy Vendel, Márton Keszthelyi,
Gyöngyi Szentesi Horváth, Éva Reményi,
Endre Rácz, Szebenyi Judit, Kovács László,
Erzsébet Irma Mráz, Mátyás Rita.

Kalitkába zárva…

Régi kép a falon mit elfeledtél már,
Fényében megkopott, de csodálóra vár. Megszólalok Nagy Vendel
Galamb szívedet kalitkába zártad,
kinyitod vad gerléd turbékolására. Márton Keszthelyi

Fájdalom mit mutat, így is fogva tart,
A szabadság mi ott van, vele összetart. Gyöngyi Szentesi Horváth
Szabadulnál, de fájólelked kalickába zártad,
Végy példát galambodról, engedd szabadon vágyad. Éva Reményi

Tested rabnak érzed, bár a lelked szabad,
Mint a szó, ha fájón szívedből felszakad. Endre Rácz
Levegőhiányban, te tavaszt alkottál.
Szenvedő alany nem vagy, hited átformált. Szebenyi Judit
Fogva tart a lelked és bűnöd nem enged,
Tárd ki a szívedet, vezéreljen szeretet. Kovács László

Kinyitom az ajtót, hogy szállhass szabadon,
A rabság halálod, azt nem akarhatom Erzsébet Irma Mráz
Testem még fogságban, de lelkem már szárnyal,
szívem kiszabadult pár emlékfoszlánnyal. Mátyás Rita

.....................................................

Adamecz László: OLGA LÁTOD…(SZ.O)

Olga, látod örvényeidet,

lepkeként csapkodva,

gyengülő kísérleteket.

Arra teremtettél nekünk,

szeretetedben éljünk.

Zavarodott világunkban,

áldást adó soraidban,

szánj nekünk békét ma, 

sorok közt legyél az ima.

…………………………………… 

Adamecz László

OLGA ÜZENETE  /SZ.O./

Szivárványos színekben,

mosollyal telítve,

mindennap, új ruhában,

fotózva, mókázva,

üzen nekünk- áhítatot,

lélek zendült- pillanatot,

reményt adva - olvasónak,

reményt adva - kíváncsinak,

szép az élet barátom,-

az Isten is megáldjon!

 ------------------------

 Adamecz László

+36/70- 235- 2733

http://lelekmuzsikusok.googlepages.com

Tatabánya, Léleksegítő alapitvány

www.leleksegito.hu

………………….......……………....

NAGY VENDEL: SZÁLLOK A SZÉLLEL..

Szállok a széllel, éjféli madarakkal
Nyakunkat nyújtva a sarkcsillag felé,
Tollunkat tépi vad vihar erejével,
Zord fellegeket gördítve utunk elé.

Lábunk, szárnyunk összekötve
Haptákban repülve
Saját vérünkben fürödve
Guggolva húzunk el
Az ég alatt,
Ösztönnel ügyelve arra,
Marad az ékalak.

Hangunk egész a földig leér,
Élesen jelez elöl a vezér,
Nekifeszül a légnek
Az elől repülő,
Néha leváltja
A mögötte jövő.
Hogy pihenjen kicsinyét
S magával rántja az örvény
Könnyebb a követés.

Egyszer délnek,
Majd újra északnak,
Ősi ösztöne a körforgásnak
A sarki mágnes pólusa
Mutatja az utat,
Szabad madaraknak,
S lenyűgöz az Auróra fénye,
S a szférák zenéje.

2015.01.28

***************************

14. VÉLEMÉNYEM SZERINT

OLVASÓINK ÍRTÁK

PUBLIKÁLÁSI LEHETŐSÉG

Kedves Olvasók!

2015-től új rovat indul az MVGYOSZ folyóiratában, a Vakok Világában, Irodalmi Sarok címmel. Ebben a rovatban szeretettel és örömmel várom látássérült szerzőink műveit (kisebb elbeszéléseket, novellákat,  verseket, karcolatokat, rövid, humoros jeleneteket a mindennapi életünkből) stb. A rovatban havonta közöljük az írásokat.

Műveiket köszönettel várom az alábbi címen:

Arvay.maria@mvgyosz.hu

Csodálatos dolog megosztani egymással érzéseinket, gondolatainkat, így az alkotókedv tovább nő!

Ihletben gazdag perceket kívánok: Árvay Mária az Irodalmi Sarok rovat szerkesztője. 

 .......................................

KEDVES VENDI...

Még nem értem a végére, most csapongva olvasom, tetszik a "csoportosan

elkövetett" költeményfüzér, szépen egymásra hangolódtatok, igazán szép

versek születtek. A novellák meg olyanok mint az élet, néha

mulatságos, máskor rettenetes, az embert a hideg leli, s belegondolni

is rossz, mi lett volna ha ő maga kerül ilyen helyzetbe... Anna.

 .......................................

Szia vendi!

A magazint nagyon színesre tudtad megcsinálni.

A Heni regénye felháborított,hogy milyenek történnek.

A másik regény is tetszik végre a Valinak jóra fordul a sorsa remélem a 

gyerekeket is magához tudja venni?

A versek is jók voltak majd nem mind egyik.

A lájk írások közül leg jobban a Judit története tetszett, de jók voltak 

aranyosak voltak az egeres meg a mézes kalácsos is meg a karácsonyos is 

tetszett.

Milyen figyelmes vagy az egy éve meghalt orosz hölgyre is megemlékezel a 

cipő fűzősre.

elég terjedelmes de megérte színvonalas jó volt.

Mindig színesebb és színesebbre sikerül. Gratulálok eredményes munkádhoz!

Szeretettel klarissza

 ....................................................

Szia Vendi!

Nagyon tetszett a legújabb magazin.

Szép volt a régi karácsonyi történet köszi, hogy megosztottad velünk.

Az elmélkedésben is sok igazság van mondjuk a már-már elcsépelt mondatokat. Az ember bele sem gondol addig, amíg erre rá nem világítanak. Ez az írás ezt megtette.

Tetszett a Szilveszter című vers is sok igazságot ír le a költő ez lehet szinte az elmélkedés folytatása is. Jól összeválogattad a verseket.

Jenei Andrásról eddig nem hallottam az életrajza érdekes volt. Nagy akaraterőre volt szüksége, hogy elviselje a vakság mellett a cukorbetegséget és később a dialízist.

Nekem András regénye túl vad én főleg a romantikus, családregényeket vagy orvososokat szeretem.

Másnak biztos tetszik kapsz majd pozitív visszajelzéseket.

Nem mindig van időm gép mellett lenni, de ha van időm szívesen kielemzem a többi magazint is ha megérkezik.

Kellemes napot!

Üdv: Ildikó

 .......................................

Mátyás Rita: A Megszólalok Magazin képeinek leírása:

501.  idei első újság.

1. Lectori salutem:

Az első, bevezető üdvüzletet  mindig a lap tulajdonosa, szerkesztője, Vendi írja. mellette a régi  fotójáról  néz ránk barátságosan a könyvespolca mellől.

2.Életrajzi történet:

A könyv borítóképén a könyv főszereplője Csomor Heni látható, amint egy kertben, a növények között, egy vörös színű EL-GO mopeden ül, egy rövid ujjú kockás blúzban. Fején egy világos kék baseball sapka van.

3.Versek a nagyvilágból:

Csomor Heni  rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben. ó az első szerző, ebben a rovatban.

A következő képen én  vagyok. Kedvesen mosolygok az olvasóinkra, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van.Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok.

A szerkesztő úr Vendi üdvözlő szövege mellett Vendinek egy régebbi iskolában tartott érzékenyítő foglalkozáson készült fotója látható, ami valószínűleg egybeesett a karácsony időszakával, Hiszen az asztalon előtte  egy kis  piros, fémből készült karácsonyfa van, mellette egy piros gömb gyertya ég, egy kis ajándék csomagocska van még az asztalon Barátunk egy okker színű zakóban, fehér ,kigombolt nyakú ingben ül egy  feldíszített zöld színű iskolatábla előtt.

Adamecz Laci  széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes szemüvege mögül néz ránk.

4. Karácsonyi emlék:

Ács Nagy Éva  türkiz színű pulóverében szőke középen elválasztott vállig érő hajú nő, sötét keretes szemüveggel látható, a prózai írása mellett.

5. Regény folytatásokban:

Várkonyi Kitti csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.

A könyv első borítólapján egy hosszú vörös hajú nő van, vörös háttér előtt emlékeztet talán a tűzre, a háttérben egy gyermek kapaszkodik egy rácsba. a hátsó borítólap egyszerűen narancssárga és a könyv rövid tartalma látható.

6. Eredményhirdetés:

Az első helyezett Vendi barátunk, aki egy halványzöld, és keki színű pólóban áll lakásuk előszobájában. Mellette van a díja. ami egy aranyharang, mely egy fenyőágról lóg.

A második hely megosztva került kiadásra a holtverseny miatt.

Ács Nagy Éva második díja egy ezüstharang szalaggal átkötve.

Írása alatt a képen egy fenyőerdő látható.

Dr. Kellner Szilvia második díja, ugyanolyan ezüstharang szalaggal átkötve, mint az előző.

Az írása közbeni illusztráció, egy feldíszített karácsonyfaág , ami narancskarikával, mikulásvirággal és különböző karácsonyfadíszekkel van dekorálva.

A harmadik helyezett Molnár Kati alkotásait látjuk a következő képen. Három, egy sárga, egy piros, és egy kék gömb alakú karácsonyfa díszt  vont be  horgolással. Egy bronz színű akasztóval rendelkező harang a díja. Alatta Bordó alapon fekvő fehér, horgolt csillagocskák vannak.

Majd Gerencsér Hajnalka következik 10 lájkkal,aki fehér felsőben, vállig érő hullámos barna ,középen elválasztott hajú szemüveges hölgy.

Ács Nagy Éva 8 lájkkal,türkiz színű pulóverében szőke középen elválasztott vállig érő hajú nő, sötét keretes szemüveggel.

Vincze Julianna képén a bal felső sarokban egy fehér nap világít a sugarai  körben meg vannak festve,  A kép alján emberek felfelé nézve, karjukat felemelve, mutató ujjukkal felfelé mutatnak.

A következő kép egy adventi koszorú van fehér gyertyákkal, piros díszítéssel.

Árvay Marika  fehér színű pólóban , barna rövid hajával,halvány mosollyal néz  kedves olvasóinkra.

9. Vakok és gyengén látók karácsonya:

Horenka Erika képe változott. Egy rózsaszínű terítővel leterített asztal mögött ül piros blézerben fehér blúzban, és az elmaradhatatlan napszemüvege a feje tetején. Szőke, hullámos haja a válla alá ér.Az asztalon vázában fehér nárciszok vannak.

10.Kreativitásunk ad erőt:

Az első fonalgrafika egy drapp körben lévő hópehely minta. A második fehér négyzeten  egy csillag forma.

Decsi Kiss János textilreliefje van a rovat végén. Mintha egy templomot formázna, textil formákból,és fa anyagból.

13. Versről- versre:

Itt az első szerző Vendi barátunk. A facebook-os fekete-fehér képe, ahol egy asztalnál ül, ingben, zakóban.

Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.

A saját versemnél a grafikus portrém látható.

Kerek arcú, a képen szemüveges,sötétbarna hajú nő vagyok, Fehér kalappal a fejemen, és sejtelmesen mosolygok a képen.

Szentesi Horváth Gyöngyi új a szerzők között. Fotóján komolyan néz, Rövid fekete hajú szemüveges Szimpatikus középkorú hölgy rózsaszínű blúzban.

Fehér Melinda hosszú szőke hajú, szemüveges, fiatal hölgy lila pulóverben.

15. Egy régi kabaré jelenet:

a képen Benedek Tibor látható a kabaré jelenet, egyik jelenetében.1

16. Természetgyógyászat:

A képen az apróbojtorján fürtös, aranysárga virágzata látszik a képen.

És immár újra elérkeztünk a végére! Remélem olyan jó kedvvel olvastátok, és láttátok a képzeletetekkel, amilyen szeretettel én írtam nektek!

Jó szórakozást kívánok minden kedves olvasónak, és a kedves  barátaimnak!  További szép napot kívánok mindenkinek!

Szeretettel: Rita

 ..........................................

Kedves Vendel! Köszönöm a  Magazint!

Ez új esztendőben is kívánok sok és változatos verset, cikket, novellát,  rajzot, szorgos szerkesztői munkát, Neked, mint főszerkesztőnek legyen örömöd minden újszülött magazinod megjelenésében..

.. és persze, így érezzenek az olvasók is, köztük én is!

Szeretettel:   Emmy

 ........................................

Kedves Vendi!

elnézésed kérem, hogy most és csak ilyen röviden, de egyesületi

emberként az év eleje kissé sok munkával telik.

A magazint azért elolvastam, hiszen pihentet és művelődni is kell.

A kissé bővebb lapszám érezhető volt, de nem elnyújtottan. Az új

folytatásos írás is jó hosszúnak tűnik, s ismét megismerhetünk valakit

belőle. :D

A sok karácsonyi írás még visszapillantás, de én éreztem az újat.

Ami nagyon tetszett, hogy sok világbeli írt neked és ez erősíti, hogy

bizony kint is egyre több országban olvasnak. Így tovább!

Örülök, hogy végre Kopek is írt és olvas.

A MEK- es hírt köszönöm szépen és mindenkinek gratulálok!

Nem tudom, hogy mi lesz Gitty regényének a végén, de a főszereplőket

tényleg még az ág is húzza. Igazi kemény sors, hát bízom benne, hogy

jó vége lesz a könyvnek.

Idén még nem írtam, de talán, ha megnyugszik a világ és beáll a

munkatempó, lesz időm írni. Ha valami jön, ígérem küldöm. Addig

türelmed kérem.

András

 ................................................

Gratulálok Barátom! Örömmel olvastam a lapot!

Tisztelettel, Barátsággal: Karcsi!

.................................................

KÖSZÖNÖM A 2015. ÉV ELSŐ MAGAZINJÁT, TOVÁBBI SIKEREKET, AMIHEZ NÉLKÜLÖZHETETLEN AZ EGÉSZSÉG, EHHEZ MEG ELKÉL AZ ÉLETBE VETETT HIT ALKOTÓI DERÚJE!

Üdvözlettel:  János

 ................................................

Hello Vendi!Most is lenyűgöztél az ízes történeteddel.

Ahogy az állatvilág táplálkozási szokásairól át tudsz térni az emberére, hát le a kalappal.

 Azzal pedig egyetértek, hogy a külországi állatvédőknek fogalmuk sincs, hogy ők éppen mit esznek, és azok az ételek hogyan kerülnek az asztalukra, és az étterembe.

Nem mondom, hogy nem sajnálom azokat az állatokat, amiket kényszertáplálással, vagy borzalmas körülmények között nevelnek. De azért szerencsétlenek még mindig csak azért léteznek a civilizált világunkban, mert háziasítottuk őket, hogy aztán táplálékaink lehessenek.

Egy kicsit afelé hajlok, hogy a vegetáriánusok is fogadják el, hogy vannak nem vegák, és ne tartsanak másokat barbároknak, csak mert a természet adta mindenevő hajlamainkkal élünk. Ne akarják már bűnösnek kikiáltani azt, akinek ízlik a hús, és szükségét érzi a fogyasztásának. Akkor békésen ellehetünk egymás mellett. Ha pedig olyan felháborítónak érzik ezt a tényt, akkor el velük egy lakatlan szigetre, ahol aztán élhetnek kedvük és ízlésük szerint.

Tévedés ne essék, én is vallom azt, hogy időnként jót tesz a mindenevő ember szervezetének a húsmentes étkezés. Időnként.

Áttérve az édesanyádra, hát én is szívesen megkóstolnám azokat az ételeket, amiket a gazdáinak felszolgált. :DDD

Végigborzongtam azokat a soraidat, ahol a kegyetlen történelmi tényekre és a családodat ért eseményekre utalsz.

Az én családomat nem ilyen atrocitások érték. Az én nagyszüleimnek Csángóföldről kellett azokban az időkben menekülniük, és nekik sem volt kirándulás az utazás, mire kis hazánkban új otthonra leltek.

Sokat hallottam arról, milyen kegyetlen dolog volt, amikor a ki- illetve Magyarországra betelepített egyéb országból elűzött magyarokat, házukba kényszerből befogadó svábokat, azok után, hogy békével tűrték az otthonuk parancsra történő megosztását, végül szintén kitelepítették. Anyám még emlékszik rá, ahogyan mindenki sírva búcsúzkodott a faluban. A svábok azért, mert el kellett szakadniuk a saját kezükkel épített otthonuktól, az odatelepítettek meg azért, mert nagyon is át tudták érezni, milyen ez a helyzet.

Hála a jó sorsomnak, én már ezeket a dolgokat csak elbeszélésekből ismerem.

Azon viszont sosem gondolkodtam, amit itt leírtál, hogy a mi gyerekeinknek talán kötelességünk átadni a megtörtént családi eseményeket. Mert ha mi nem, akkor ki fogja?

Na, de talán sok is ez a keserűségből. Nézzük azokat a dolgokat, amiket keserűség nélkül is nézhetünk.

Hogy milyen ételeket, recepteket tanultunk egymástól. És ebben én is kicsit részes vagyok.

Ahogy már emlegettem, a római egyes családom sváb vala.

Na, és ezt is talán már többször leírtam, rengeteg dolgot náluk tanulhattam meg, a konyhát és a főzést illetően.

Ahogy leírtad a friss sertésmáj elkészítését, meg a szinte gőzölgően frissen kiszelt nyaka hús sütését, hát újra csak eszembe jutnak azok a disznóvágások, Lánycsókon, a volt apósoméknál.

Májgaluska! Hűű, ez is nagyon ízlett, és azóta sem ettem olyant, mióta már nem tartozom hozzájuk.

Próbálkoztam emlékeim szerint elkészíteni, de valahogy sosem lett olyan, ahogy annak idején a volt anyósom csinálta.

Tudom, hogy éles késsel kaparták pépesre a friss májat, és a nokedli tésztát ezzel együtt kavarták össze, aztán nokedli szaggatóval, szaggatják a leszűrt orjalevesbe.

Ja, őrölt bors és só voltak a fűszerei a májgaluskának.

A resztelt májat ma már, mint ezt is emlegettem párszor, csak baromfimájból készítem. A só, bors mellett mindenképpen használom a majoránnát, és a fokhagymát.

Én is jó szaftosan szeretem, és valahogy semmi mással, csak főtt, tört krumplival. Meg hát idényhez igazítva, savanyúsággal, céklával, vagy friss káposztasalátával.

A rizs  főzését én is sokáig tanulgattam, mire elértem a nem ragacsos végeredményt.

Nálam is az jön be, hogy zsiradékon alaposan meg kell pirítani. Most ne botránkozzon meg senki, de ehhez én nem mosom meg a rizst. A mai kiszerelésben kapható rizsek elég tiszták, nem tartom fontosnak a mosásukat. Ha hibás van közte, hát istenem, nem akad el a torkunkon. Egyébként sem látom közte a hibásakat, mi a fenének játszanám a Hamupipőkét.

Na szóval, jól megpirítani, és kb. annyi vízzel felönteni, ahogyan leírtad. Ettől kezdve már nem nagyon lehet elbaltázni. Meg szoktam kóstolni, olyan tíz perc után. Ha még ropog a fogam alatt, és túl száraz, akkor elfér rajta még egy kevés víz. Aztán fedőt rá, és lekapcs.

Pussz! 

Anna

 .......................................

Szia Vendi!

3 kedvenc írást emelnék ki a mostani magazinból, Anna néni történetét, a 

gyógynövény rovatot és Anada története is nagyon érdekes volt számomra.

A versek nagyon szomorúak voltak bízom benne, hogy a következő számban 

lesznek vidámabbak is.

Szép estét kívánok neked!

Üdv: Ildikó

 ........................................

Szia Vendi!

Csak egy vers....és néhány  köszönő szó!

Olyan, mintha régóta ismernélek. Azért érzem ezt, mert természetes vagy, s ebben a mai világban annyi a mesterkéltség, hogy alig talál az ember olyat, akit ne anyagi érdek vezérelne.

Te igazán most találtál rá önmagadra, mert ez az újság sok jó embert hozott az életedbe, akik szeretnek, s akikért Te is sokat teszel.

Van egy hölgy, gimnáziumban tanít magyarnyelv-és irodalmat, de börtönben is tanít. Fantasztikus személyiség, elkötelezett igazi pedagógus, aki rajongásig szereti a munkáját. Vele készítek egy interjút, szeretném, ha ezt leközölnéd.

Íme az igért vers.

-------------------------------

Bognár Papp Irén: Véncsontok

A megöregedett lovak tiszteletére

Lehet, hogy szebb az ősz minálunk?

Az avar illatában megbotlik a lábunk,

botorkálunk: én, s öreg lovacskám.

Bányászlovacska volt, vagy harci ló?

Fogai elvástak, nem életrevaló.

Péppel etetem, mert olyan esendő.

Süppedt hátunkra szemerkél az eső.

Lábai, mint a palacsinták,....

nekem sem lengnek már a hinták.

Fejem ráncos, az övé kalapács.

Bólintok bölcsen: az idő nagy kovács....

- Zsémbes vagy, komisz, szófogadatlan!

Hiszen magam sem vagyok makulátlan.

- Nem bírod a hámot? Akárcsak én.

Ballagunk az erdő rejtekén...,

bádoglámpásom himbálja a szél.

A síkos fövenyen megcsúszik a lába,

magával ránt, lehuppanok a sárba.

(Ni csak, a véncsont ló kinevet!)

De menni kell tovább. Vén ló, vén ember.

Hajunk ezüstje felcsillan a csillagfényben,

 és megszólal a csalogány az éjben.

- Hazaérünk, megpihenünk, ne félj!

Ha rosszat álmodik, álmában sír szegény.

---------------------------------

Szeretettel kívánok minden jót Neked!

Irénke

………………………………………..

A PIERIS INTERNETES IRODALMI PORTÁL BEMUTATÁSA...

MEGKERESÉS

Kedves Tagtársunk!

A Pieris interaktív művészeti portálnak szüksége lenne a segítségedre. Népszerűsíteni akarjuk a weboldalt, s ezzel együtt a Te alkotásaidat is, amit feltöltöttél hozzánk. Ez azonban nem is olyan egyszerű, mivel non-profit alapon működünk, és anyagi forrásaink nincsenek az adott célra, így kénytelenek vagyunk támogatásként kérni a fizetős hirdetéseket – jelenleg minimális sikerrel. Ezért kérlek Téged, hogy az alábbi lehetőségek közül, amelyekkel tudod, támogasd a munkánkat:

1. Ha van bármilyen megbízható kapcsolatod az alábbiaknál: kiadó, nyomda, galéria, művelődési ház, könyvtár, rádió, nyomtatott sajtó, internetes sajtó – akkor kérlek, keress meg minket, hogy kapcsolatod révén megbeszélhessük a másik féllel a legelőnyösebb partnerséget! Mert vannak olyan terveink (többek között), mint könyvkiadás, kiállítások szervezése.

2. Weboldaladra, blogodra helyezd el a pieris.hu bannerei közül valamelyiket, amiket a következő linken érsz el: www.pieris.hu/partnereink#bannereink

3. Facebook oldaladon oszd meg a következőt: www.pieris.hu/hirek/olvas/hir/108

4. Az oldalon a műveid alatt van a megosztás gomb, onnan oszd meg az alkotásaidat!

5. Ha bármilyen más módon tudsz segíteni, azt is szívesen vesszük, beszéljünk róla! Keress minket a www.pieris.hu/impresszum - ban található elérhetőségek valamelyikén!

Köszönjük, ha hozzájárulsz oldalunk népszerűsítéséhez!

Továbbá szerkesztőket keresünk!

Olyan önkénteseket keresünk csapatunkba, akik rendelkeznek alapszintű Word ismeretekkel, és számítógépes alapismeretekkel.

Alapszintű HTML kódok ismerete előnyt jelent. Megbízható, a munkáját felelősségteljesen végző személyek jelentkezését várjuk, akik napi szinten aktívan jelen tudnak lenni a portálon.

Jelentkezni az impresszumban található e-mail címek valamelyikén lehet.

A Pieris.hu szerkesztősége nevében üdvözlettel: Medve Dóra

Főszerkesztő-helyettes

 ...................................................

KÉRÉS AZ ADÓ EGY SZÁZALÉKÁNAK FELAJÁNLÁSÁRA

Ne sajnáljon, hanem ha módjában áll segítsen!

Vegyünk egy hétköznapi esetet; van egy látássérült, aki még tud egyedül közlekedni. Elviszi a gyermeket az óvodába, ahol a hirdetőfalon el kell olvasnia a frissen kiirt tudnivalókat. Az oviból a boltba megy, ahol szintén szeretni megtudni a vásárolni kívánt termékek árát. Aztán a boltból hazaérve kiüríti a postaládát, amiben nemcsak a hirdetőújságok lapulnak, hanem bizony egy-két fontos hivatalos levél is.

Belegondolt-e már abba, hogy milyen érzés?                                                                  

Vagy segítséget kér vagy előkotorja az otthon fellelhető segédeszközei valamelyikét.

Ön ezeket mind megteheti önállóan, segítség nélkül.

Magam és sorstársaim nevében kérem segítse Egyesületünket.

Kérjük rendelkezzen adója 1 %-áról a Vakok és Gyengén látók Tolna Megyei Egyesület Tagjai javára! Felajánlásával szebbé, biztonságosabbá teheti életünket.   

VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK TOLNA MEGYEI EGYESÜLETE          7100 Szekszárd, Hunyadi u. 4.               Tel: 74/512-355                                        

www.tolnamegyeivakok.hu

Bankszámlaszám: 71900065-10021983    

ADÓ 1% a Tolna megyében élő vak és látássérült emberek javára!

Ön, Családtagjai, Ismerőse, Barátai személyi jövedelemadója 1%-át felajánlhatja az egyesület részére. Az 1% felajánlása nem kerül semmibe sem, de nagyon

sokat segít! A felajánlásokból befolyt összeget a következő célokra használjuk fel: tanulmányi támogatás, segédeszköz támogatás (pl: szemüveglencse stb.),

számítógépek vásárlása, programok és kirándulások szervezése, ingyenesen kölcsönözhető segédeszközök vásárlása pl: beszélő vérnyomásmérő és óra, nagyító

stb, vakvezető kutya ellátásához támogatás nyújtása stb. Segítsenek abban, hogy eljuttatják adószámunkat dolgozó (adófizető) családtagjaik és ismerőseik

részére! Ha az egyesület minden tagja legalább egy családtagot vagy ismerőst be tud vonni az 1% gyűjtésbe, akkor elegendő összeg állna rendelkezésünkre

az Önök segédeszköz támogatására is! 

Adószámunk 18864858-1-17

Kérem segítsen, hogy a fenti hétköznapi esettel bármely látássérült meg tudjon küzdeni az Egyesülettől és az Ön adójából nyújtott támogatásnak, segédeszköznek köszönhetően.

Hálás köszönettel!

***************************

15. CERUZAVARÁZS

BEMUTATJUK...MÁTYÁS RITA FESTMÉNYEIT

Igen tisztelt, kedves Olvasók!

Mátyás Rita vagyok. Képeket festek, és rajzolok. Specialitásom a szép virágok képbe formálása, festése.
Szeretek grafikát is rajzolni, főleg portrékat.  Budapesten élek

Képeim megtekinthetők, és megvásárolhatók,
a Mátyás Rita facebook oldalán: https://www.facebook.com/tusimama,

és a  Mátyás Rita rajzai, festményei oldalon:
https://www.facebook.com/pages/Mátyás-Rita-rajzai-festményei/401113310045754?ref=bookmarks

Mindenkit szeretettel várok, akinek felkeltettem az érdeklődését!

Szeretettel Mátyás Rita

Lila írisz

Kála

Árvácska

................................................

Nagy Vendel: CERUZA CSODA

Szalad a ceruza a papíron,

Valami  előjön a vonalon

Apró ház, vagy kicsinyke tanya,

De sohasem laktanya.

A tanya előtt dió, vagy eperfa

Aprócska asztal alatta

S boroknak bíbor pohara.

Fut tovább a ceruza,

A bányász is látja,

Ki a mélyből 

A grafitot kivájta..

Más lapokon barátod arca,

Majd saját portrédat mutatja

Puccos kalapban.

Mona Lisa mosolya..

Fényképnél élethűbb

E ceruza csoda,

A grafikus érzelmeit

RAJZOLTA ODA.

s MINT VALAMI TŰZ,

Vagy izzó parázs 

Érzéki  világok sora,

A ceruza varázsa.

2014.01.25

***************************

16. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: A SZÓDABIKARBÓNA

Nehéz elképzelni olyan háztartási terméket, amit több célra lehetne felhasználni, mint a szódabikarbónát. Amellett, hogy eltávolítja a házban megbújó kellemetlen szagokat, a süteményeket megemeli a sütőben, segíti tisztára mosni a koszos edényeket, ez a termék még számos gyógyászati célra is felhasználható.
   Ha kicsit jobban megismerjük a szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát) kémiáját, akkor megértjük, hogy miért is használhatjuk a konyhában és a gyógyászatban is. A nátrium-hidrogénkarbonát enyhén lúgos, vízben jól oldódó só. Bikarbonát-ionból (HCO3-), és nátrium-ionból (Na+) áll. A savakat semlegesíti, és közben szén-dioxid szabadul fel. A szódagyártás és más vegyipari folyamatok mellékterméke. A környezetre ártalmatlan, sokoldalúan használható.
Amit a gyógyszer gyártók nem mondanak el! A rák ellen használható szódabikarbónás kezelésnek, szemben a hagyományos orvosi terápiákkal, semmilyen mellékhatása nincs. Szájon át adagolva egy hétig két kávéskanál szódabikarbóna egy pohár vízben feloldva is segíthet. Ezzel párhuzamosan naponta ötszázalékos szódabikarbónás fürdést valamint naponta három-hat alkalommal 5 százalékos szódabikarbonátos beöntést javasolt a daganatos betegeknek. Tullio Simoncini professzor szerint a szervezet méregtelenítése, gyors lúgosítása, a magas NaHCO3-koncentráció révén a gombák elhalnak, és az immunrendszerünk megerősödik.
Lúgosításhoz: Egy hónapon keresztül minden reggel éhgyomorra fogyassz el egy pohár, forró vizet egy kis teáskanál szódabikarbónával, mégpedig olyan forrón és gyorsan, amilyen gyorsan csak tudod. (A szódabikarbonát 2 evőkanál hideg vízben oldd fel, majd utána öntsd rá a forró vizet.) Tíz perc elteltével igyál egy pohár hideg, lehetőleg tisztított vizet, amelyhez csepegtess 10-12 csepp frissen facsart citromlevet. Utána 30 percig ne egyél! Ha egy hónapon keresztül betartod a kúrát, már egy hét után könnyebbnek és vidámabbnak érezheted magad, mert a savak közömbösítése és kiválasztása teljes gőzzel megindul a szervezetedben.

Rovarcsípésre: A szódabikarbóna enyhíti a rovarcsípések tüneteit, mint a viszketés, a bőrpír és a fájdalom. Keverjünk össze 3 teáskanál szódabikarbónát, egy teáskanál vízzel és a masszával többször dörzsöljük be a csípéseket.

Gyomorégésre: A gyomorégésre is kiválóan alkalmas a szódabikarbóna. A gyomorégést a gyomorban levő sav túltengése okozza, így a gyomorsav a nyelőcsőbe is kerülhet. A nátrium-hidrogén-karbonát azonban képes semlegesíteni a gyomorsavat. A megfelelő adag a felnőttek esetében fél teáskanálnyi, amit egy pohár hideg vízben feloldva kell elfogyasztani. Ezt az adagot két óránként megismételhetjük.

Fürdővízbe: A teljes test méregtelenítése és fertőtlenítése szódabikarbonátos fürdővel is lehetséges (kb. 25-30 perces fürdési idővel), amikor a fürdővízbe 3 evőkanál szódabikarbónát is keverünk, de külön csak lábfürdő is készíthető, a lábfürdő után pedig lehetőleg gyapjú zokniban is aludjunk. A szódabikarbonátos lábfürdő gombásodás és fokozott lábizzadás ellen is véd, illetve kezel. Kiváló kéztisztító hatás érhető el a szódabikarbónával, mely a köröm fehérítéséhez is megfelelő (áztassuk 1-2 evőkanál szódabikarbóna-vizes oldatban a körmöket a körömápolás előtt). Fürdővízhez adva a napégett bőr fájdalmát jelentősen csökkenti.
Néhány házi praktika a szódabikarbónával:

- A teljes test méregtelenítése és fertőtlenítése szódabikarbonátos fürdővel is lehetséges (kb. -25-30 perces fürdési idővel), amikor a fürdővízbe 3 evőkanál szódabikarbónát is keverünk, de külön csak lábfürdő is készíthető, a lábfürdő után pedig lehetőleg gyapjú zokniban is aludjunk. A szódabikarbonátos lábfürdő gombásodás és fokozott lábizzadás ellen is véd, illetve kezel. Kiváló kéztisztító hatás érhető el a szódabikarbónával, mely a köröm fehérítéséhez is megfelelő (áztassuk 1-2 evőkanál szódabikarbóna-vizes oldatban a körmöket a körömápolás előtt). Fürdővízhez adva a napégett bőr fájdalmát jelentősen csökkenti.
- Tisztítja a kezet. Nedvesítsük be a kezünket, és enyhén dörzsöljük be szódabikarbónával, mintha csak beszappanoznánk: meglepődve tapasztalhatjuk, hogy kezünk bőre tiszta és lágy lesz tőle. Ha pedig fehéríteni szeretnénk a körmeinket, körömápolás előtt áztassuk be egy tál langyos vízbe, melyhez három evőkanál szódabikarbónát adtunk.
- Megőrzik élénk színüket zöldségek, ha főzéskor kevés szódabikarbónát is szórunk a vízébe.
Keményebb és tartósabb marad a tejszínhab, ha felverés előtt egy csipetnyi szódabikarbónát teszünk bele.
- Mosatlan gyümölcsöt soha ne fogyasszunk. Tiszta víz helyett azonban javasolt 1-2 evőkanál szódabikarbónát és egy liter víz keverékét használni a mosáshoz.
- A sütemények összeállításánál fele sütőport és fele mennyiség szódabikarbónát használjon, szép egyenletes lesz a tészta.
- Ha hajmosás előtt egy maréknyi szódabikarbónát dörzsölünk a száraz fejbőrbe, megszabadít a korpától.
- Ha nehezen fő meg a marhahús, tegyen a vízbe egy késhegyi szódabikarbónát. Más húsra is érvényes ez az eljárás.
- Ha kemény a víz, szórjunk fürdővizünkbe 10 deka szódabikarbónát, mert annak vízlágyító hatása van.
- Leégett étel maradványait eltüntethetjük, ha az edényben kevés vízbe kevert szódabikarbónát forralunk. Ha kihűlt, könnyen kitisztíthatjuk a lábast.
- A csempére tapadt makacs szennyeződéseket nedves rongyra szórt szódabikarbónával dörzsölhetjük le.
- A WC-kagylóba szórjon szódabikarbónát, majd mossuk ki kefével.
Két púpozott kiskanál szódabikarbónából és egy kiskanál citromléből vagy vízből készítsünk sima pépet. Ezzel mossunk fogad, majd hideg vízzel öblögessünk. Fehéríti a fogzománcot.
- Noha szagtalan, a szódabikarbóna egyik jó tulajdonsága, hogy képes elnyelni a legzavaróbb illatokat is, mert semlegesíti a baktériumok okozta savas anyagokat. Hasznos a hűtőben, a beépített szekrényben vagy akár megszokott dezodorunk helyett is. Egy kevés port bedörzsölünk a hónaljunkba vagy a lábfejünkbe, és máris elfelejthetjük az izzadságszagot. Beszórhatjuk a cipőnkbe is, majd hagyjuk állni benne egész éjszaka: nemcsak, hogy szagtalanítja a lábbelit, de megakadályozza a későbbi lábgombásodást is.
 

Soponyai Mihály

 ***************************

17. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása

skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com  - magazinok küldése

 …………………………………………………………..........................…     

 Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/
Az eddig  megjelent újságokat két évig  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

 ………………………………………………………………………...……

 A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype:nagy.vendi54

megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/

weboldal:

http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com

facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

megszolaloknagyvendel

nagyvendelírásai

megszolalokművészetimagazinszerkesztőnagyvendel

  

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en (magyar elektronikus könyvtár)

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

 ..................................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

 ...................................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államok beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

 ....................................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek.

Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk, egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el! Így valahogy:

......................................................

A színes Magazin szerkesztője kéri a szerzőtársakat, hogy frissitsék fel a szerkesztőségben levő fényképeiket, illetve ha még nincs, akkor pótolják. Tehát amennyiben lehet, akkor újabban készült képeket juttassanak el hozzám! Tudják: "...varietas delectat...", azaz a változatosság gyönyörködtet! 

E-mail címem: veghelyo@t-online.hu

Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József szerkesztő - látványtervező.

..........................................................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

...............................................

megszólalok  502

PAPA MESÉLJ

FELNŐTTNEK LENNI…BIUS VERSEK

Papa meséld el, milyenek a csillagok?

Bianka négy éves lesz,

S kis unokám kérésére meghajlok.

De már komoly nagylány.

Tudod, nem látom a világot.

Egymás mellett ülünk ágyamon.

Sötét éjszaka sejtő rítusa,

Fogom csöpp kezét,

A millió csoda, álom mosolya.

Ő vállamra hajtja

Papa, meséld el a tündöklő Napot,

Szöszke, szép fejét.

A belőle áradó dallamot.

Beszélgetünk komoly dolgokról

Az eget, és a földet,

Mondok neki igaz mesét,

A szép virágos  rétet,

Ő már tudja milyen nehéz a lét.

Folyót és a patakot,

S bensőjéből nehéz,

Ahol isznak a szarvasok,

Súlyos sóhaj fakad

Ahol a barika béget,

Megdöbbenve hallgatom.

A tarkálló erdő

Vajh mi lehet szívének

Akácmézes leheletét,

Ekkora bánata?

Elmondom a kutat és a pincelyukat,

Hová, kihez, merre  száll

Löszbevájt falak közt

Lelkéből sóhaja?

Eső vájta utat.

- De jó itt papa..

A Holdat és a Napot, a millió csillagot,

A szót tovább fonom,

A rétet, s a mezőt, emlékezetből mondom,

- Mi szeretnél lenni hogyha nagy leszel?

Hisz én is régen nem láthatom.

Angyalom.

Emlékeim közt kutakodom.

Szándékom gondolatit 

Másfelé terelni

- Felnőtt..  felelte.

2015.02.02

Az akarok lenni..

S értem én..miért felel

Ilyen őszintén nekem.

Hisz talán négy éve alatt

Többet élt meg mint én..

A hatvan alatt.

Okos gondolatait ekképp összeszedve,

Nem tudja még szegényke

Ráér még ráébredni,

Nem is oly nagy buli

Felnőttnek lenni 

2014.  július  08.