MEGSZÓLALOK

 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2014. 10. hó/1 – negyedik évfolyam, tizenkilencedik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes kétheti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)

3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

4.Évfolyam: 2014.  (1-től  a 19. számig)

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

    Miután már eljutottunk a magazin hasábjain a hangos versektől a zenei linkeken át a videókig és a rádió riportokig, a tűzijáték közvetítése már csupán rutin feladat volt.

Egyesek jelezték, hogy a tűz után a víz is jelenjen meg a hasábokon, most dolgozom azon, ha kinyitjuk a magazint, hogy is folyhatna akár a Nílus, vagy a Niagara, a betűk közül, nem is beszélve kedvenc folyómról, a Dunáról.

Véghelyi József és Nagy Vendel

   Erre a kérésre csak egy régi viccel tudok érdemben válaszolni,  hogy aszongya:  a csodákat azonnal megoldjuk,  a lehetetlenre néhány percet kell várni..

   Eszembe jutott, hogy milyen ellenállást váltott ki, mikor a szerzőktől fotót kértem a magazinba, hogy lássa az aki láthatja, hogy mégis ki is ÍRTA AZT A VERSET, VAGY PRÓZÁT. Most már VANNAK TELJES ALAKOS KÉPEK IS, DE EREDETILEG MELLKÉPET KÉRTEM, S EGY HUNCUTKA HÖLGY AZT VÁLASZOLTA, HOGY HA MELLKÉPET KÜLD, NEM FÉR RÁ A FEJE..  No erről ennyit.

Mára már helyre állt a kezdeti zűrzavar és a dolgaink mennek a saját medrükben.

Természetesen a legblődebb újdonságra is nyitott vagyok, bárki előállhat bármilyen megvalósítható ötlettel.

No akkor uccu...

  Kedves olvasók,  remélhetőleg  mindenkinek van családtagja, munkatársa, vagy akár barátja s ne adj Isten barátnője, akire odafigyel és  alkalom adtán felköszönti, megköszönti névnapján, karácsonykor, húsvétkor, és nem felejtkezik meg a születés napjáról sem.

Most érkezett el az idő, és a lehetőség, hogy köszöntsük munkatársunkat, szerzőtársunkat, a magazin szerkesztőjét, látvány tervezőjét, korrektorát, fotósát, stb., hogy  felköszöntsük  hatvankilencedik születésnapja alkalmából.

Az Isten éltesse kollégánkat, Véghelyi Józsefet még sokáig, hogy élvezze a nyugdíjas életét, és aktívan vegyen részt a kirándulásokon és a kulturális munkában, és a magazin igényes elkészítésében.

Álljon itt a most éppen Őt köszöntő versike...:

SZÜLETÉSNAPODRA

Ne számold Barátom
Hány évet éltél,
Nem tehetsz arról,
Mikor születtél.

Életedben sokszor
Örültél, és féltél,
Eljutottál addig,
Hogy egy újat lépjél.

Rugaszkodjál neki,
Tovább az éveknek,
Ne hagyd abba addig,
Míg sokan szeretnek. 

2014. 

Egyebet nem mondhatok...

A szerkesztő.

**************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK..
  2.  ÉLETRAJZI TÖRTÉNETEK:  IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN
      GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTKÖTETE - 11. FEJEZET
  3.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
       NAGY VENDEL, LOVAG BORNEMISZA ATTILA,SÓLYA VERONIKA, ÁCS NAGY ÉVA
       NAGY VENDEL, WESSELYNÉ ÁBRAHÁM ERZSÉBET versei
 4.  SAJTÓFIGYELŐ -  MEGJELENT A TOLNAI EXTRÁBAN
      V. HORVÁTH MÁRIA ÍRÁSA A MEGSZOLALOK MŰVÉSZETI MAGAZINRÓL
 5.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      VÁRKONYI KITTY:  5. PARANCSOLAT  (3. FEJEZET)
 6.  SZÍNEK VILÁGA, SZINEK KAVALKÁDJA
     KANCZLER ANNA  JEGYZETE:  SZÍNEIM
 7.  BEAT MÚZEUM:  MÁTÉ PÉTER
     HARMINC ÉVE HALT MEG -  MOST ÉLJ....
 8.  NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
     JENEI ANDRÁS ÍRÁSA: A SZÁRNYAS MADONNA
 9. HANGOS VERSEK
     BARTINA TÁNC, MÁSSÁGOM
     NAGY VENDEL ELŐADÁSÁBAN A SZERETET LÁNGJA SZÍNPADÁN
     MÁTYÁS RITA VERSEIT MONDJA..

10. MAGAZINUNK SZTÁRVENDÉGE
     CSONGRÁDI KATA ÉNEKESNŐ
     LEGÚJABB DALÁT MUTATJUK BE OLVASÓINKNAK: TÁNCOLJ
11. MÁRIA VOLT...  EGY NÉVNAP UTÓÉLETE..
12. VERSRŐL VERSRE
      MÁTYÁS RITA, FELLNER ISTVÁN, CSOMOR HENRIETT, BÍRÓ MELINDA 
     MEZŐSI GYÖRGY MIKLÓS, KANCZLER ANNA, DOMBI TINÓDY LÁSZLÓ
     GERENCSÉR HAJNALKA versei
13. VÉLEMÉNYEM SZERINT -  OLVASÓINK ÍRTÁK
14. REKLÁMOK, HÍRDETÉSEK, PÁLYÁZATOK
15. A ZENE AZ KELL -  MULATÓS SRAMLI ZENE
16.  ARCKÉPCSARNOK - HORENKA ERIKA SOROZATA
      A LÁTHATATLAN KIÁLLITÁS
17. ÍZES TÖRTÉNETEK -   IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL RECEPTJEI:    HULL A SZILVA A FÁRÓL
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**************************

2. ÉLETRAJZI TÖRTÉNETEK

IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN

GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTKÖTETE

NAGY VENDEL ÍRÁSAINAK FELHASZNÁLÁSÁVAL. 

11.  FEJEZET

A Kötet szerzői:

GERENCSÉR HAJNALKA  író, szerkesztő, riporter
NAGY VENDEL  vers és prózák
MÁTYÁS RITA  illusztrátor, grafikák, festmények, könyv borító tervező
VÉGHELYI JÓZSEF  tördelő szerkesztő, látványtervező

MOTTÓ: ELŐSZÓ

 (Ami lehetne utószó is)

MINT  IGAZGYÖNGY

Akár ha kagyló kinyílva
Áldozatra lesve,
Prédáját  keresve
Mindent befogad
Magáévá téve
Mindörökre.
Ám ha testére
Kósza homokszem
Ingerkedve rákerül
Konokul rabul ejtve
Sohasem menekül
Testének nedvével
Gömbé elegyül
Védelmezve életét,
Csillogó gyöngyházú
Kagyló rejtekében
Igazgyöngyé nemesül.
Gyöngyhalász éltével
Fizet ha lemerül.
S a gyöngy, a gömb,
A legtökéletesebb forma,
De hol vagyunk mi ettől..
Az alkotó ember
Csak néha üdvözül.

 A főcímvers linkje:

Ide katt..

https://www.youtube.com/watch?v=br3uXYOwA64

Mátyás Rita könyvborítója
.....................................................

11. HUMOR MORZSÁK…

MINDENNAPI HUMORALIZÁLÁS..

Bizony, az életet csak humorral lehet kibírni. Van őszinte nevetés, keserű humor, morbid, és kaján, valamint fekete humor is,  meg ugye sírva vigad a magyar is.
Mutatok ezekre a variációkra néhány példát az eddigi irodalmi termésből..  Hát nevessen aki bír, vagy aki mer.

Aki túlságosan harsányan röhögcsél, annak utána járunk.

 ............................................

FADDI HUMORKA

Fújja a kürtöt
Hajnalban
A két kanász
Felváltva.

Hajtsd ki Gyura
A disznódat,
Aztán meg a
Malacodat.

Felírta Pruzsina
Jóváhagyta: Pupriii.

Lé tartja a
Szolgát
Átok, szitok
A gazdát.

Felírta Pruzsina
Jóváhagyta: Pupriii.

Hé, emberek!
Hová mentek?
Faddra
Kettő d-vel.
Miért is?

Mert eggyel kevés,
Hárommal meg sok.
Bugrisok!
Vannak újabb
Rigmusok.

Faddot
Hadd ott,
Gyere vissza
Jobb ott.

……….......................……… 

FADDI VIRRASZTÓ

Hegyen-völgyön siralom

Halott van a ravatalon.

András bácsi virrasztja,

Torkát borral locsolja.

Elfogyott sok flaska bor,

Egyre hangosabb a tor.

A dalnok mind vadabbul rikolt

Ujját csettintve ugrik fel,

Kis termete így nőtt öt centivel.

- óh borzalom -

"halál ellen sej-de

nincs oltalom"

…………........................……….. 

LAKODALOM VAN A ...

Nagyon ritkán jut el az ember manapság falusi, sátoros lakodalomba.  Nekem azért volt szerencsém egy ötszáz fős menyegzőn részt vennem, ahol már pénteken csak a készítők vacsoráján száznál többen voltak, néhány birka, és egy sertés bánatára.  Aztán maga a lakodalom is vasárnap estig tartott, ami nagyon jól sikeredett, mert két verekedés is volt, egy éjfél előtt, s hajnal felé a második. Láttam, többen is belehúzzák a vonóba az ötezrest, hát én is belehúztam, s elénekeltem kedvenc nótáimat, hogy aszongya:
 Már énnékem beborult az ég, de nem élhetek muzsikaszó nélkül
A másik pedig:  Olyan asszony vagy te nékem, amilyet én meg sem érdemeltem.
Szóval, aki akarta, jól érezhette magát. A kaja jó volt a zene jó volt, a menyasszonytánc eredménnyel zárult anyagi szempontból, s csak a rosszindulatúak, mondhattak valami elmarasztalót. Engem mégis egy poénnek szánt  gondolatsor fogott meg legjobban. Vehetjük népi bölcseletnek is:
 … Ha a menyasszony apja az örömapa, az anyja az örömanya, akkor a menyasszony az örömlány? A vőlegény ebben az esetben minek örülhet?...

………..………… 

IGAZSÁGTALANSÁG

Azt írták a

vízcsapra,

hogy:

Tűzcsap.

Ostobák!

Mi végre?

Hiszen

csupán csak

víz folyik

belőle.

……………………… 

NÉPSZÁMLÁLÁS

Hivatalnok a lakosságot összeírva

Eljutott több helyre is.

Lábát térdig lejárva

Elfáradt testben és lélekben is.

Egész nap kérdezi:

"Neve, foglalkozása, volt-e katona?"

Ezekből a strófákból

Van már nagy rutinja.

Későre jár az idő.

Még egy nénihez betér.

Gyakorlottan kérdez előre:

"Neve, foglalkozása", meg efféle.

Az utolsó rubrikán a mamának

Ráncos lett a homloka.

Vallatja az ifjú:

"Volt-e katona?"

A néni szemlesütve mondja,

Válasza utolsó:

"Volt kérem kettő,

Meg egy tűzoltó."

 ………...................………….

HÓSZAKADÁS

Március végén ritkaság, hogy ilyen ítéletidő legyen  ebben a zord tavaszban.

A férj a meleg szobából nézi a hó szakadást, gyönyörű nagy pelyhekben hull a hó.
A feleség tavasziasan öltözve áll kint a hideg udvaron.
A férj őszintén aggódik, nehogy megfázzon a kedves asszonykája, aki seprőjével próbálja elhessegetni az egyre szaporodó hópihéket.
A férfi hirtelen a szavakat keresve kikiabál az ablakon...
- Gyere be anyukám, mert kurvára esik a hó.

 Miután kimondta, gondolkodott:  Így is jó.

……….................…………. 

ÉDES ANYANYELVÜNK UTÁN

Ticlányom!
Ne mondd azt, hogy
Tituka tit tit,
Hanem mondd ki
Tittán, és
Értetően, hogy
Makka!
Mert a makka
Fel van mászva
A fára.

…………..................………. 

 AZ IDÉN NEM JÁTSZOM EL...

  Jó néhány évig eljátszottam az általam poénosnak vélt viccel egy közeli boltban.  Többé nem teszem.  Néha bejött, de az utolsó balul sült el.
Rájöttem, tudni kell, mikor, kivel, és hol lehet poénkodni.
   Minden évben, Január 2-án átszaladtam a közeli ABC- be, hogy a hosszú ünnepek alatt kifogyott dolgokat pótoljam, s némileg felbosszantsam magam, hogy a jó  édesanyjukat..., már megint javítottak az árakon. Aggódom, mert egyszer még sérvet kapnak az emeléstől.
Hogy oldjuk a feszültséget, és poénosra vesszük a figurát...ráteszek a kosár tetejére egy csomag WC papírt. Most éppen nem kellene, de hát a vicc, és az ilyesmi mindig kell otthon.
Hosszú a sor a pénztár előtt, előttem is, mögöttem is. Végre sorra kerülök.
A hölgy kissé fáradtnak tűnve, halkan mondta a végösszeget.
Én álzavaromban kutattam a zsebeimben...
- Hű, a fene egye meg, otthon felejtettem...
A sorban állók, és a pénztáros is azt gondolta, a vén hülye, már megint otthon hagyta a buksz tárcáját.
- Nem baj, majd át tetszik hozni a pénzt -  próbált segíteni a hölgy -, mert nem halad a türelmetlen sor.
- Nem a pénzt felejtettem otthon, az itt van.. mutatom.
- Akkor mit? - zsörtölődik.
- Az igazolást...
- Miféle igazolást?
Hátul már többen nevetnek, somolyognak.
- Hát nem hallotta? Az új év elsejétől csak az vehet WC papírt, aki igazolja, hogy evett.
   A sor végén kibuggyant a röhögés, s a pénztárosok is nevetni szoktak, s ezzel a dolog el volt intézve. Ez az év is vidáman kezdődik...
De ez a hölgy nem értette,  zavartan nézett maga elé, és sírva fakadt. Ki tudja mi jutott hirtelen az eszébe, a jövőre nézve.
Alig tudtam megmagyarázni, ám akkor már baj van, ha már magyarázkodni kell. Szégyenkezve bocsánatot kértem, és leforrázva kijöttem a boltból. Nem mindegy, hogy az emberen nevetnek, vagy ha kinevetik. Pláne hogyha sírnak a rosszul sikerült viccén.
No, ez az év rosszul kezdődött, de aztán úgy is maradt... Bocsánat!

.............................................

                                                

KÉT NŐ, EGY FÉRFI, ÉS EGY MACSKA

Két nő üldögél magában,
A sötét szobában.
Anya, és a lánya.
Férfi régen nem járt
Már e házban.
Savanyú a szőlő
Mindkettő számára.
Az ablak párkányán
Üldögél egy macska.
Szomorú,
Kimenne,
S ez meglátszik rajta.
Ám a két gazdi
Gonoszul nem hagyja.
Két savanyú uborka
A ház gazdája,
Az egyik öreglány,
A másik meg a párja.
Férfi ritkán
Jő a házba,
Férjét elüldözte
Végre valahára.
Félnek is e nemtől,
Az anya, mert ismeri,
A lánya, mert nem
Volt még dolga férfival.
Mindegyikük tart tőle
A maga módján.
Az egyik már rég,
A másik még nincs
Túl a próbán.
Macskájukat sem engedik
Ki galádul,
Nehogy meglepje
A kandúr.
Sóvárogva néz ki
Szegény pára,
A csöppnyi ablakon
Az utcára,
Mikor jő a tavasz,
S hívja a vér szava.
Csak egyszer szabadulna,
Sosem jönne haza.
S itt a bódító tavasz.
Szerelem illata
Árad a légben.
S az anya intelme,
És rovó szava ellenére,
A leány szerelembe esett
Az ablakon kinézve,
Egy csinos legénybe.
Az ifjú is megtalálta
A lány bús tekintetét,
S hamarosan megkérte a kezét.
Tisztességes esküvő…
Utána a nászút…
- Te tudtad, hogy ez ilyen jó?
Kérdezte az ifjú ara
Az urát.
Első dolga volt
Sürgönyben értesítette
Az anyját.
Kérte:
Engedje ki
Az utcára
A macskát

……………...........…………….. 

JELENETEK A XX- DIK SZÁZADBÓL, A MOTTÓ JEGYÉBEN.

MEGJÖTTÉL FIAM?

(A fiú, a macska, és a papagáj)

     Élt az egyik kisvárosban, egy szorgalmas kispolgári család. A férj, a feleség, és egyetlen fiúk, aki már lassan öreglegénynek számított.
Az idősödő szülők mondogatták,
- Miért nem nősülsz meg fiam? de ő csak ingatta a fejét, Kényelmes volt ez így neki. Egyetlen gyerek volt, az anyja kiszolgálta, esténként eljárt sörözni, este egy kis TV nézés, aztán alvás, mert holnap dolgozni kell.
  A családhoz tartozott még néhány aranyhal, egy koromfekete macska, a Negró  és egy zöldeskék papagáj, a Pityu. Mindenki gondozta a saját állatkáját, a papa a halakat, a mama a macskát, a fiú a madarat. Boldog volt így a család.  A mama főzte az ebédet, és várta a fiát haza a munka után, mert mindig megvárták a fiukat az étellel,és együtt ebédeltek. Kettő órakor az öreg az asztalhoz ült, a anya pedig az ablakon nézte, jön-e már a gyerek. Ha késett, kiment a közeli sarokig, hogy jön-e már. A fiú ezért haragudott, mert már nem tartotta magát kisfiúnak, hogy elébe menjenek. Ahogy belépett a konyhába, az apja szertartásosan mindig megkérdezte:
- Megjöttél fiam?  aztán csendben megebédeltek.
Ez így ment minden nap, évekig, monoton egyhangúsággal, de azért szép volt, békét és nyugalmat, biztonságot sugallt.
Néhány év múlva meghalt a papa, szép csendesen, ahogyan élt is, és helyét családfőként az anya vette át. Most már ő kérdezte:
- Megjöttél fiam?  aztán megebédeltek.
   A halak, és a papagáj gondozását a fiú vette át az apjától, a cica önállóan közlekedett a lakásban, és az udvaron. A madarat csak akkor engedték ki a kalitkából, ha a Negró kint tekergett valahol. Próbálták beszédre tanítani a Pityut, de a csicsergésen kívül többre nem jutottak vele, aztán már nem is erőltették a dolgot.
   Hamarosan örökre elszenderedett a mama is Elment az ura után, mert nagyon hiányzott neki a párja,hát utána halt. A fiatalember nagyon magányosnak érezte magát, mikor ballagott hazafelé a temetésről.
Kizárta az ajtót, és döbbenten hallotta a jól ismert hangot
- Megjöttél fiam?
Majdnem megijedt a hanghallatán, aztán mikor a kérdés megismétlődött, rájött hogy a hangok a kalitka felől jönnek. A papagáj szólongatta a mama hangján.
Leült egy székre, és hangos zokogás tört ki belőle, az összes fájdalom egyszerre tört ki a lelkéből.

Másnaptól újra munkába járt a magára maradt fiú, s mikor hazaérkezett, a madár boldogan köszöntötte:
- Megjöttél fiam?
Jutalmul röpdöshetett a szobában néhány kört, sőt rászállt pihenni a függönyre is. Aztán magától visszament a kalitkába, mikor megunta a mulatozást. Ilyenkor a Negró szigorúan ki volt csukva az udvarra, nehogy valami baleset történjen.
Egyik reggel a fiú elaludt, mert nem volt már aki kávéval ébresztgesse, mert a mama mindig az ágyba hozta a forró italt.  Zuhogott az eső, ennek tudta be a későn kelést,s kapkodva öltözött. A macskát bent hagyta a konyhában, nehogy megázzon a kényes állat. Délután hazaérve nem hallotta a várva várt kérdést. Rosszat sejtve benézett a konyhába, s a kalitkát nyitott ajtóval a földön találta, üresen. A fekete ördög az asztal alatt rágott valamit.
Mikor a döbbent fiú odakapott, már csak a papagáj egyik szárnyát tudtam megmenteni a macska szájából. Ismét sírva fakadt, arra gondolt,hogy ezentúl már senki nem mondja,hogy:
- Megjöttél fiam?
Fogta a gazdátlan kalitkát, és hozzávágta a macskához.  Beletette a Pityu, és a Negró testét a ketrecbe, és nagy szomorúan elásta őket a kertben az ecetfa alá, ahol a cica  nagyon szeretett játszani. Ezentúl ha hazajött, a nyitott ajtóból bekiabált a lakásba,
- Megjöttem!
De most már nem jött rá felelet. A némán tátogó aranyhalak nem válaszoltak. Fogta az akváriumot, és vizestől, halastól kidobta a szépen kövezett udvarra. Az üveg millió darabra törött, de az aranyhalak még sokáig fickándoztak a kövezeten...aztán néma csend honolt mindenütt.
Nemsokára még a víz is felszáradt. Végezetül az üvegcserepeket összesöpörte, s egy korszak lezárult az életéből.
Felnőtté vált egy pillanat alatt.
Megjegyzés:  Ez a történet nyomokban valós elemeket tartalmaz. Ha valaki magára ismer, az nem a véletlen műve.

……………...........………….. 

HÓFEHÉRKE, ÉS A HÉT CSODÁLKOZÓ TÖRPE

Este a törpék
A bányából hazatérve,
Azt vették észre,
Hogy Hófehérke fekszik
A törpék hét ágyán
Széltében.
S elcsodálkoztak
Ezen a tréfáján.

Jé
Nahát
Hűha
Ejha
Azta
Azannya
Az utolsó csak annyit mondott:
Hmm,
Mert ő volt a Kuka.

…………......................………… 

MIKOR ELŐSZÖR

Mikor először
Lefeküdt vele
Megkérdezte reggel:
Milyen volt?

Ezt csak szerelemmel
Lehet elviselni
válaszolt.

Ki hitte volna:
Hogy horkolásra
gondolt.

..............................................

RÓMEÓ ÉS JÚLIA  GYERMEKKORÁBÓL… (részlet)

Verona híres városában sétálgatott két öt- hat éves gyermek, Rómeó, és barátja Merkució.  A nyári melegben gondolataikba elmerülten andalogtak a kockaköves utcákon, a gyönyörű paloták között. Élvezték a szép időt, és az úri gyerekek gondtalan életét, és a semmittevést. Egyszer csak kivágódott a Kapulett ház ajtaja, és kiszáguldott rajta a család három éves kislánya, Júlia.  A rohanás olyan heves volt, hogy a két jó barátot ledöntötte a lábáról.

- Ki volt ez a csámpás?  kérdezte Merkució

- Mit tudom én!- felelte Rómeó a barátjának.

- De majd  ezért egyszer  adok még neki...

Nagyon fiatalok voltak, semmit sem gyanítottak.

2012. augusztus 14.

……………………. 

VÁLLALATI  ÉRTEKEZLETESDIS  KIRAKÓSDI

Készítik a szendvicseket,
Az üdítőt is kivették már
A hűtőből.
Hamarosan kezdődik az értekezlet.

Van sok megbeszélni való,
Felütötte fejét, a korrupció.
Lop itt már mindenki,
Legyen cigány, akár zsidó.
A fő bűnös:
Az igazgató.

Közben bent az irodában
A vezetők konyakot isznak
Stikában.
Féldeciket deci számra,
Töltenek szaporán,
Vizes pohárba.

A gyűlésnek van két
Napirendi pontja.
Az első:
Kovács János művezető
Megbírálja az igazgatót.
Haladnak szépen,
Vádpontról- vádpontra.
Utána szünet,

A döbbent csend
Sokaknak üzent.
A második pont:
Kötetlen beszélgetés,
Melynek keretében,
Hiszen a dolog erről szól,
Kovács Jánost búcsúztatják
A vállalattól.

…………......................………… 

LOVAS ELVTÁRS

Még a múlt században - milyen furcsa ezt így leírni, - dolgoztam egy állami vállalatnál.

Az irodában, ha csörgött a telefon, mindig az vette fel, aki a legközelebb volt hozzá. Történt, hogy egyszer én vettem fel, a kagylót, s mivel álltam, nevetéstől fuldokolva, le kellett ülnöm.

- Én Lovas elvtársat keresem Németországból. mondta egy tört magyarsággal beszélő hölgy. Az ő szájából még furábban hangzott a mondat, mint egyébként hangozhatott volna.

Nyelvi tanulmányaimból tudom, hogy némely külföldi nyelvben nem azonos a betű alakja, és a kiejtett hang. pl. CCCP az SZ SZ SZ R- t jelent.

Vagy az angolban a jam, dzsem lekvár összefüggés, stb. A német sem marad el ebben a témában a többitől.

Nézzük például a Lovas nevet. Németben a v-t f-nek ejtik, a v az németül: w.

Az s pedig sz- nek felel meg.

Már bocsánat, de tehetek én arról, mikor a Lovast keresték hivatalos ügyben, elkapott a nevetés? Na, ugye hogy ugye? Olvassátok össze.

………..........................………….. 

SZTAHANOVISTA

Értekezleten havonta
lódít egy úr:
"Én huszonöt órát
dolgozom naponta"
Kérdés reá a felelet:
Ez hogy lehet?
"Egy órával előbb kelek."

………….......................………… 

A LÉNYEG AZ

Ezek után
Most már semmi
Nem számít.
A lényeg az, hogy
A gyerekek a
Napon legyenek,
Éretlen gyümölcsöt
Ne egyenek,
Hogy a nyulak
Ne dögöljenek.
És hogy a Maris
Cipót süt.
Ha én nem lennék,
Meg a penész,
Ki enné meg
A kenyeret?
Isten veletek.

…………..................………….. 

MAI NAPI HUMORKA I.

Ketten ülnek a vendéglőben.

Egy férfi, és egy nő.

A férfi odahívja a pincért.

- Fizetni szeretnék…

- Igen. Mit számolhatok?

- Mindent egybe.

- Akkor volt két sör, két üdítő, kettő kávé, két bonbonmeggy, meg amit még én ittam…

S a plafonra, majd a padlóra néz.

- Milyen meggy? - Kérdi a vendég.

- Azt nem is ittunk!

- Ha nem megy, hát nem megy.

Feleli a pincér, és elviharzik.

…………......................………… 

MAI NAPI HUMORKA II.

Már említettem többször is, hogy Szekszárdon kicsi a könyvtár.

Ezért időnként, alkalomszerűen kiárusítást tartanak régi, kissé selejtes, de érdekesnek, érdemesnek tűnő könyvekből.

Így megüresednek a polcok az új kötetek számára, s a gyűjtők olcsó áron juthatnak kedvenc könyveikhez.

A dolog jó ötletnek bizonyult, s mindenki jól jár.

Az egységár ötven forint, s így az is hozzájuthat olvasnivalóhoz, akinek egyébként drága a bolti ár.

Láttam már olyan (óh, fájdalom!) húsz éves verseskötetet is, melyet még senki nem nyitott ki. Van közöttük néhány ritkaság is. Ezért hát nem csoda, hogy antikváriusok is felvásárolják a köteteket, hogy aztán saját boltjukban jó áron eladhassák.

Most is sokan kutatnak a régiségek között. Sok az ismerős arc.

Kisváros…

Egy idősebb hölgy is válogat, forgatja a portékát. Csóválgatja, ingatja a fejét.

Jó emberismerő vagyok, és félek is az ilyen sárkányoid típusú női személyektől.

Kissé odébb húzódok, mert az asszonyságban boszorkányra hasonlító elemeket véltem felfedezni, külsőre is. Az volt az érzésem, hogy mindjárt ráültet a sütőlapátra, és betol a kemencébe.

Nem is igen csalódtam…

Tehát a hölgy válogat, s egyszer csak kitör. Kezében egy régi kötet, s felmutatja diadalmasan.

- Nézzék csak!

- Van pofájuk ezért ötven forintot kérni, mikor rá van írva, hogy nyolc forint hatvan fillér.

………….................…………. 

MAI NAPI HUMORKA III.

Szekszárdot sem kerülte el a rendszerváltás utáni utcanév változtatási hóbort.

Sok régi utca nevét, és köztér elnevezését változtatták meg okkal, vagy ok nélkül.

Sokak örömére, és bosszúságára egyaránt.

Sokszor ellenkező előjelűvé vált a dolog. Kommunista névről egyházi névre.

Leginkább az ott lakók zsörtölődtek, mert az okmányokban át kellett íratni az új lakcímet, macerás dolog.

Vannak azért humoros, de elgondolkodtató történetek is.

Szekszárd egyik terét Hősök terének nevezték. Nem túl eredeti név, s minden városban volt ilyen. Természetesen a hozzá tartozó Szovjet emlékművel,

Nos a rendszerváltóknak első dolguk volt, ezt az emlékművet lerombolni, és vele a tér nevét is megszüntetni.

Hozzáteszem, többen megjegyezték, hogy a halott katona már nem ellenség, és aki szobrot rombol, az más aljasságra is képes, de a dolog megtörtént. Egyébként Bécsben, Európa szívében áll a világ legnagyobb Szovjet katonai temetője, senkinek nincs útjában.

No de mi legyen a tér új neve?

Áll a tér egyik sarkában egy szerény Evangélikus templom.

Evidens a dolog: Luther tér.

Egyes körökben némi zavart okozott ez a név, s kérdezik kellő komolysággal.

- Mi közünk van nekünk ehhez a négerhez?

-?,!

S valóban: Mi közünk van nekünk Martin Luther King-hez?

Hiszen a teret Luther Mártonról nevezték el.

Ha csak annyi nem, hogy egyik sem volt magyar.

Viszont mindkettő egyházfi volt, s a változások, a reformok elkötelezett híve.

Azért a két nevet mégsem illik összekeverni.

Megjegyzés: 

Jelen írásom nem politikai indíttatásból íródott, hanem az emberi tájékozatlanság, és a butaság kifigurázása okán.

……………...........…………… 

MAI NAPI HUMORKA IV. (AZ ELSŐ NAP…)

Az, hogy ki hová születik a világra, az meghatározza további életét, és életmódját, előmenetelét, karrierjét.

Egyáltalán nem mindegy, hogy Budapesten, vagy valamelyik más nagyvárosban, vagy falun, ne adj isten tanyán születik az illető.

Aki tanyán születik, arra mondják, hogy: többszörösen hátrányos helyzetű.

Messze a falu. Se út, se vezetékes víz, se közeli tanya, semmi.

Csak a béke, a nyugalom, a szeretet, és a sok munka.

Janika is itt született, hat évvel ezelőtt, a tanyán, a természet lágy ölén, mert még idő sem volt a távoli városban a mentőket értesíteni.

Janika itt nevelkedett a tanya körül. Játszott a kislibákkal, és a bárányokkal kergetőzött.

Este kicsit TV-t nézett, hogy egy kis világot is lásson, hiszen nem is olyan régen bekötötték végre a villanyt a tanyára.

Valamivel könnyebb lett az élet, mosógép, vasaló, rádió, terménydaráló, és petróleumlámpa helyett villanyvilágítás.

Janika itt élt, elzárva a világtól, s félt minden újtól, és minden idegentől.

Óvodába nem járt, mert messze van a falu, tehát az anyukától hallotta a meséket, és a szép dalokat.

A szülőktől sokat hallott az iskoláról, s várta is a pillanatot, hogy ő is bejárhasson a faluba.

S most eljött az idő, hat éves lett.

A táskát már rég megvették, s otthon néha felpróbálta, s sétálgatott benne az udvaron. Tetszett neki. Várta az iskolát, de félt is tőle.

Reggel korán kellett kelni, de hozzá volt szokva, csak egy kicsi sokat kellett gyalogolni.

Az anya puszija után bement a tanterembe, ahol sok ismeretlen gyerek, és a tanító néni fogadta.

Megkezdődött az óra, ahol bemutatkoztak a kisdiákok, és a tanító néni, majd elmondta az osztályfőnök, hogy miről is tanulnak majd hosszú évek során.

Közben a kisfiú tekintete már az ablakon át kikalandozott a távoli, biztonságot adó kis tanya felé.

A szabad mezők, a rétek, a kis patak után vágyott, ahol várták a kis állat barátai, a természet, és a szabad világ.

Idegen volt számára a bezártság, és a kötöttség.

A második szünetben elkezdett bepakolni a táskájába.

- Hová indulsz Janika?- kérdezte a tanító néni

- Én mék haza! - felelte a kisfiú.

- Miért?

- Unom ezt a sok hülyeséget, s különben is: fáj a fenekem.

……………..............…………… 

A JÓ PAP IS…

Meghalt a város esperese,
Igen jámbor ember volt,
Míg meg nem holt.
Mindenki szerette.
Tudósok között is
Az eleje lehetne.
A diákokat is hittanra,
Szép szóra nevelte.
Mindig a könyveket bújta,
Tanult, önmagát képezte.
A tudomány volt mindene.
Ettől jobban csak a misebort,
És a szép menyecskét szerette.
A falu apraja, nagyja temette.
Siratták a hívek,
És hat apró gyermeke.
Fejfájára a kántor
Vásott, rossz kölyke
Rajzszöggel kitűzte:

"Tanulmányait befejezte! "

…………….........…………… 

TÖRTÉNELMI HUMORKÁK

Avagy: Humorka Historia…

Laktanyába hívó esti trombitaszó

Baaaka.

Baka gyere haaaza.

Vár aa VACSORAAA.

Megjegyzés: Apám mindig ezt a pár dallamot énekelte, katona korából.

……………………… 

ÖSSZE - VISSZA HISTÓRIA

Több is veszett már

Doberdónál

1526-ban.

A Csele patak

Lövészárkaiban.

A sok vitéz

Páncélostól,

A sok ló

Kantárostól.

Az ország

Királyostól.

Megjegyzés: Feleletek történelem órán

………………………… 

L'atr pour l'atr -  1. ESTE AZ UTCABÁLON

(Wirgill Zemánek dala)

Este a bálon,

Az utcabálon

Rock and rollt járnak

A jampecok.

Este a bálon,

Testem himbálom

Felettem már csak

A Hold ragyog.

S hogy ne féljen,

Ott fenn az égen

Kigyúlnak szépen

A csillagok.

Refrén:

De itt a bálba

Sok kicsi lámpa

Ragyog bele a

Félhomályba.

Amíg el nem jön

A sötétség,

Mikor kicsap a

Biztosíték.

Este a bálon

Zsibbad a lábom

Rálépett nagyon

A táncosom.

Este a bálon,

Az utcabálon

Mérgemben szájon

Sem vághatom.

Csillagot látok,

De nem az égen

A lábom régen

Fáj nagyon.

Refrén

A "L'atr pour l'art"   színháznak ajánlom.

………………………… 

L'ART  POUR L'ART -  2. BOHÓC

(Wirgill Zemánek dala)

Itt van már az

Ingyen cirkusz,

Gyerekek, gyerekek.

Eljöttünk, hogy

Jókedvűek

Legyetek, legyetek.

Itt van,

Nagyon jó

Ez a nagy szenzáció

Eljött,

Nagyon jó

Itt a nagy attrakció.

Tárárá bummsztiré, tárárá bumsztiré

Orra piros,

Haja kóc.

Ilyen ember

A bohóc.

Fél kezével

Kézen áll,

A másikkal

Trombitál.

Egy keréken

Rohangál,

Drótkötélen

Szaladgál.

A társát jól

Elveri,

Söprűjével

Kergeti.

Lisztet szór a

Fejére,

Tojást üt rá

Ebédre.

Tárárá bummsztiré tárárá bummmsztiré

Orrlyukával

Furulyál,

Fésűjével

Muzsikál.

A létrával

Sétálva,

Összecsukja

Széttárja.

Tele vödröt

Dönt rája,

Vizes lett a

Ruhája.

A lábával

Üst dobol,

Közben körbe

Gyalogol.

A gyerekek

Nevetnek,

Perecet is

Ehetnek.

Egy kismajom

Elveszi,

Kupolába

Felviszi.

Tárárá bummsztiré tárárá bummsztiré

……………………….

L'ART POUR L'ART -   3. WIRGILL ZEMÁNEK DALA: EZ ÁLLATI

Feneketlen tóban,

Kézzel fogok halat.

Fent a magas légben

Guggoló madarak.

Bundába öltözve,

Málnázik a medve.

Pici majom nevet,

Ugrik egy perecre.

Morzsákat a hangyák,

Szorgalmasan hordják.

Mellettük egy tücsök

Húzza a vonóját.

Lusta éti csiga

Csúszik az avarban

A meztelen csiga,

Soha sincs zavarban,

Ő már hajléktalan.

Puha talpú cica

Kergetne egeret,

De a szürke egér

Régen éhen veszett.

Egy sas magasan száll,

Nem fél a sok bogár,

Hiszen a sas madár,

Nem kap legyek után

Lusta lajhár mászik,

Zöldellő fa ágon

Elalszik útközben

Nincs dolga e világon.

Szélfútta sörényű

Száguldó vadlovak,

Hamar leváltotta

Őket a gyorsvonat.

Libák mennek sorban,

Szépen egymás után.

Úgy kerülnek tálba,

Ahogy jöttek, bután.

Az állatvilág elnyúlik

Minden égtájig,

De meddig nyúl a nyúl?

Csak a  répáig.

…………………… 

                           

L'ART POUR L'ART -  4. REKLÁM PARÓDIA

FIGYELEM, FIGYELEM

Manapság az a szokás,

Hogy a produkció közben

Reklámokat mutatunk be

A nagyérdeműnek.

Undorító dolog,

De néha beválik.

Figyeljenek erősen,

Bemutatjuk némelyiket

Igénytelenül.

Jó szórakozást.

Ez a ház eladó.

Ha nem kell, kiadó.

Nagyon harapós, és

Ugatós kutya,

Ingyen elvihető,

A szomszédból.

Sárgarépa, zöld ribizli

Egészséges biciklizni.

Vegyen ön is

Tandem kerékpárt.

Üde, friss lehelet,

Szopogasson lámpabelet.

Hosszú lófarkas leány,

Hasonló tulajdonságú fiú

Ismeretségét keresi.

Alkoholista vagyok,

Nősülni akarok.

Sör, bor, pálinka,

Lehetek-e boldog?

Jeligére a Hirdetőbe.

Padlásmúzeumba

Balos boglyakerekítő

Gyűjteménybe elvihető.

A jobbos eltörött,

Balos csizmalehúzó is van,

A jobb láb elveszett a háborúban.

Egyebek között.

Az utolsó mozielőadás

Ez áll a plakáton.

A Hatan egy lovon

Amerikai dzsungelfilm,

És a

Vak asszony visszanéz

Című film lesz a vásznon.

Vakoknak fél áron.

Szentképek,

Házi áldás,

Porcelán Szűz Mária

Az összes tartozékokkal,

Mária Terézia lovagrend

A függelékekkel,

Velencei kristálytükör,

Hatágú csiszolt üvegcsillár

A gyöngyökkel együtt eladó

Alkudni kötelező,

Aki nem vesz,

Az nem is vevő.

Érdeklődjenek folyamatosan.

Hogy tetszett? Na ugye, hogy ugye?

Csak úgy, mint a nagyok. Egyebet nem mondhatok.

Dolák Sali Róbertnek ajánlom.

……………....................………….. 

 A KÓMA

Megtörtént eset, amit elmesélek, ilyesmi dolog néha előfordul, ebben a kavargó világban.

  Élt egy kisvárosban, egy kortalannak tűnő, idős asszony.
Mélyen vallásos volt, egész nap hányta magára a keresztet, reggel vele nyitották, este vele zárták a templomot.
Őszintén hitt a pokolban, és a mennyországban, mely utóbbiba maga is szeretett volna jutni, amikor majd eljön az idő...

Megszokott, párnás helye volt a templomban, senki nem ült soha a helyére, nem is lehetett volna, hiszen mindig ott imádkozott.

Egyszer csak, vagy mert már öreg volt, vagy mert beteg lett, de az is lehet, hogy csak éhes lehetett, rosszul lett, és kiesett a padból, s nem adott életjelet .

A mentősök azt mondták, kómába esett, és bevitték a kórházba.
Akkoriban került a  belgyógyászatra, egy frissen végzett afrikai orvos, aki fiatal volt, lelkes is volt, s meg akarta mutatni kollégáinak, és a világnak, hogy nem hiába tanult oly sok évet Magyarországon.

Mindenképpen vissza akarta hozni a beteget az életbe.

  Afrikában számtalan népfaj, törzs él, és mind más külső jegyeket visel. Van, aki csoki barna, van, aki rövid, göndör hajú, és akad, aki fekete.  A mi orvosunk négerebb volt a négernél.
Tudása lelkes szorgalommal párosult, mindent megtett, megpróbált a beteg talpra állítása érdekében.
S láss csodát, a néni jobban lett, magához tért, és lassan kinyitotta a szemét.

Meglátta az ágya mellett álló örömében nevető orvosát.
Szemében látszott a rémület, arcára kiült a döbbenet, s rikoltó hangon felkiáltott.

- Úristen, eljött értem az ördög!!

Visszazuhant a párnára, és újra kómába esett.

A történet nyomokban valós elemeket  tartalmaz, a fogyaszthatóság érdekében kissé cizelláltuk.

 

Mátyás Rita: Kagyló igazgyöngyel

Folytatása következik.

*****************************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

A SZÍNPOMPÁS ŐSZ HANGULATÁBAN..

NAGY VENDEL:

MINDEN ŐSSZEL LEHULLANAK..

Minden ősszel lehullanak a falevelek,
Éles malomkővel megőrlöd a búzaszemet
Megláthatod Jézus arcát
Ha sütöd a kenyeredet,
S osztja a cipót, s a halat
Az összegyűlteknek,
Szenvedéllyel harcol
A gonosszal
Ki ellened fenekedett,
S áldozati füst száll
Az oltár felett.
Meghal minden szenvedőn,
A falu, az emberek,
A szeretők
De mindörökké élnek
A temetők.

2014.09.10.

 .....................................................

LOVAG BORNEMISZA ATTILA:

 Az ősz árulása

Megállíthatatlanul szövi hálóját az ősz,
színesíti levelekkel meg jelekkel,
hogy alant már pirosodik a bükkfalevél
és nyárfákon játszik a szél.
Esőben fürödnek a nyárfák.
Sokuknak derekáig ér a levél.
Ez az aranyhímzésű patyolatterítő-színekkel kevert erdő.
Megállíthatatlanul szép vagy ősz, avarpaplant szórsz lábam elé
és bokrok vetkőznek mint ókori hetérák, és színeiket hullatják
a vén tölgymakk levelek.
Teveled sétálok az erdő fái között,
levetkőzött bokrok és fák állják az utat,
hogy megcsodáljanak - mondja a szél a nagy vetkőztető.
Micsoda mézízű a szeptember,
amott piros bogyókat hint,
emitt sárga magok hullanak szép fejedre,
hogy Isten legszebb lányává legyél.
Ennél szebbet nem is látok,
mert lélekkabátod kinyitod
és besüvít rajta szeptember, hogy szépítse színeidet.
Hajad ilyenkor vörösben játszik, verset szavalsz, majd
patakok csörgedeznek szíved ajtaján ki,
és ölelsz fúvó szeleket!
Enyém vagy! A lelkem a Tied mely májust ígér,
de most dühöng a szeptemberi szél és
sörényét rázza egy kőris.
Ő is csillag mint te, erdők királya,
te a verseké, hinted magad körül a szépet
és októberi fények ablakodon.
Te szép alkonyom kedvenc virága,
lélektől szívig – szól az akácfa és lelombozódik.
Micsoda tévhit, hogy gyalogol.
Te vágtatsz Vörös Liliomkezű,
és Kék szarkalábszemed most megijed,
de rögtön verset ír kezed és felteszed a nap tüzes koronáját
a lezúgó alkony rézezüst fényeiben.
Micsoda hajnal a Te alkonyod és micsoda alkony a te hajnalod.
Szemedben még a nyár friss hajtásai, de kezed a munka, versírásé.
Tudom, hogy parázna szobrok a fák,
rejtenek kicsi hazát meg nagyot is, de
ők még e század büszke fiai,
hazánk gerinces csodái, magyarok!
Minek is hagyok verset a térben,
hogy szellemesüljön, hogy ruhád redőin énekeljen a szél és
két kezed simogatása megnyugtasson mint szelíd nyári levél
Mondd te leányka, arcod miért pirul a nyárba
amikor zaklat az őszi dalos-októberi szél?
Gyere és mesélj, nem kopogtatok,
megyek Hozzád az őszben,
aranyeső helyett elfáradt virágokat cipelek
és borszagú szőlőlevelet,
hogy szemed örüljön a szépnek.
Megyek! Kopogtatás nélkül is ajtódra,
amin nincs is zár, mert beléphetek hajlékodba,
ami nem is hajlék, de szárnyalsz
mintha hajlékod itt hagyná az idő.
Gyere, váltsuk meg a népet,
hogy érezze az örök nyarat s a versek örömét.
Te szárnyalsz, vörös alkonyatban sárga reményem!
Téged énekellek örök asszonya a szerelemnek és
beléfulladtam a fényben én,
csak te menthetsz meg az elmúlástól.
Ajkad szabad, szíved lángol.
És kopogtatás nélküli ajtódon betódul a szél.
Ne félj! Poppea képű, hű kicsi apród.
Felváltottam a költészetet a versek aranyával
és eléd öntöm mint ősz a sok levelét!
Megismertél, megismertelek,
te igazi múzsa, te hajnali fény.
Isteni szépen villan a fény
és kettőnk erőssége legyőzi majd a sötét
s gazdátlan gondolatot.
Lelkem már itt honos,
már csak te maradtál szívemnek égő közepén…
Azóta várlak mióta a sötét várja a FÉNYT…

.................................................

SÓLYA VERONIKA:

 Ősz a láperdőben

A láperdő zöld ruhája
Megfakult mára
Sárgát, vöröset,
Öltött magára.
Füzek sápadt orcáján
Táncot jár a fény,
S peregnek halkan
A nyárfák levelei.
Susogó szélben
Reszket a nádas,
A nyárra gondol éppen.
Míg az avarillatát
Hozza a szellő,
Hervadás neszét őrzi
A búsuló erdő
Gyérül a Nap melege
Ködöt lehel a láp,
S a nyugalom ideje
Lassan beteljesül.

2013-10–25

 ....................................................

ÁCS NAGY ÉVA:

 Szomorkás őszben is szerelem

A vén diófa most nem zöldell házunk udvarán,
hűset már nem ad, lehulltak a levelei.
A napfénynek már nincs nagy ereje,
szomorkás ősz lesz , ez a kezdete.
Fa alatt állok , ágait a szél lengeti,
szívembe mart a hideg reggel,
könnyeket csalt szemembe.
Állok a megsárgult avar közepén,
és még a nyárra gondolok,
mikor minden a boldogságról szólt,
a szerelemről, s mókáról, kacagásról.
S most az ősz hajnali köddel rám köszönt,
elront mindent , pedig reménykedtem sosem lesz vége.
De a változásokat megállítani nem lehet,
a vén diófa most nem zöldell , más pompát vett fel,
s nekem az őszben szintén mást kell keresnem.
A szél mókázik majd nekem, hajamat összekócolva,
a lehullott levél sárga színpompás tengerében elveszek.
Az eső pedig áztatja majd arcom , könnyeim helyett,
a szürke köd árnyruhát ölt rám, hol nem lát senki.
Szomorkás kedvem elillant a felszántott mezőn,
de a dal mely szívem mélyéről fakad ,
még szól, és még mindig a szerelemről dalol!

 .................................................

NAGY  VENDEL:

 ELRÚGOK EGY HANTOT UTAMBÓL..

Ima betegségemben..
Hallgass meg Uram..
Elrúgok egy hantot,
Hogy messzire guruljon
Rögös utamból..
Leteszem a lantot,
Hogy más is dalolhasson.
Elrúgtam egy hantot,
Hogy még ne takarjon,
Megvívtam a harcot,
Szedtem a sok sarcot,
Várom hogy életemre
Fentről rábólintson
Értőn valaki,
S hogy az Isten
Magához intsen,
S felszólítson
Szolgálatára..
Én teljesítem
Alázattal
Ámen Domine,
Úgy legyen Uram.

2014.  szept.. 17.

 ...............................................

WESSELYNÉ ÁBRAHÁM ERZSÉBET:

 Korszakváltó kiáltás

 Csillagok hullását láttam,

 s egyre sajog bennem a fájdalom,

 a múló idő bánatos szántása,

 meglátszik kor rágta arcomon.

 Míg felvidulnék, vajúdik ezernyi félelem,

 felocsúdnék e láztól, de szemetet vesznek a véremen.

 Itt e megtagadás bús korszakában,

 keresem ki Krisztusban él,

 hogy legyen párom a vetésben,

 szétrongyolódott idők peremén.

 Istenem dalod tiszta,

 a napfelkelte kapuit kinyitja,

 s a felragyogó hajnalpír egéből,

 ingünk készül az irgalom sebéből.

 Öröm és fájdalom gyűrik lelkem ráncait össze,

 de angyalkéz ér hozzám,

 hogy életgödreim mind megölelje.

 Gondom elmúlhat:

 ezredévek peregnek szét,

 már tudom kifogja össze a jövőt,

 kinek a kezében a mindenség.

 Szövetség! figyelj a Jóra,

 Ki tettedben felépülve Élet,

 így lakozik a szívedben,

 vigyázz ne legyen összetörve !,

 mert gondod lesz kegyelem,

 ha imádsággal van megjelölve.

 Az Isten Szent,

 övé minden imádás,

 térdelj le csendben egy templomban,

 mert útnak indult már érted,

 a Fiú, a Bárány.

 /utódal/

Minden túlcsordult már, oda és vissza,

az Isten az embert, szívéből tanítja,

s ha gyermeke bűnbánó,

szelíd és tiszta,

szép örömével a Földet beborítja.

*****************************

4. SAJTÓFIGYELŐ

MEGJELENT A TOLNAI EXTRÁBAN 2014  SZEPTEMBER  04  ÉN.

V. HORVÁTH MÁRIA  ÍRÁSA A MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZINRÓL

Kéthetente jelentkezik a „Megszólalok”

Különös, igényes, hiánypótló internetes újság.

 Lassan négy esztendeje, hogy rendszeresen megjelenik az interneten az egyre ismertebb „Megszólalok” kulturális és szórakoztató magazin, - amelynek magam is rendszeres böngészője vagyok – immár kéthetente. A különös lap kitalálója, egyben főszerkesztője és tulajdonosa a Szekszárdon élő Nagy Vendel, aki az adott munkahelyi elfoglaltságai mellett negyven éve ír és publikál különböző műfajokban. (Verseit az Extrában is olvashatják.)
 Az igényes és egyre népszerűbb magazint e-mailben több száz címre küldik, de – mint az az olvasók reagálásából kiderül - a világhálón is nagyszámú érdeklődő kíséri figyelemmel – megköszönve és elismerve Nagy Vendel lelkesedéssel, kitartással ötvözött óriási munkáját. (Moszkva, Kanada, Ausztrália…)
 Nem régen olvashattunk egy jegyzetet Véghelyi Józseftől. A kezdetektől ő lektorálja a lapot, ami egy ideje már színesben is megjelenik. Ez utóbbit Véghelyi szerkeszti. (http://megszolalok.blogspot.hu) Mint írja, „…A színes változatot kimondottan azok számára készítjük, akik ugyan látnak, de egyéb sérülések keresztjét hordozzák.” Az utóbbi mondatból nyilván kiderült, hogy eredetileg a látássérülteknek íródott, s tegyük hozzá, közülük többen szerzőként is megjelennek benne. A nem látók akadálymentes változatban kapják e-mailben a magazint, s felolvasó program segítségével odahaza is hozzájutnak az ingyenes és politikamentes újság nyújtotta élményhez. (Éppen csak a rend kedvéért kell megjegyezni, hogy Nagy Vendel maga is látássérült.)
 Már első találkozásomkor a lappal, úgy gondoltam, hogy abszolút hiánypótlás az egyik célja, hiszen jórészt sérült embereknek kínál megjelenési lehetőséget, s az olvasótábor egy része is a fogyatékkal élőkből tevődik össze. Az újság különböző irodalmi és képzőművészeti műfajoknak ad helyet. Mindenki előtt nyitott a magazin, s várják a tehetséges szerzők és alkotók jelentkezését, hogy lehetőséget biztosítsanak a megjelenésre. Egyébként a hozzászólásokat, egyéb leveleket is szívesen fogadnak, s többnyire a főszerkesztő „postafordultával” válaszol azokra. Az e-mail címek: megszolalok@freemail.hu és nagy.vendi54@gmail.com - ez utóbbi egyben a magazin levelező címe is. 
 Az internetes lapban egyaránt megtalálhatóak az állandó és az alkalomszerű rovatok. Egy nem régi számból ízelítőt adva felhívjuk az olvasók és leendő olvasók figyelmét a világ minden részéből érkező, rovatba rendezett versekre, sőt hangos versekre, a prózai művekre – beleértve a regényrészletek folyamatos követhetőségét is. Tartalmaz könyvrecenziókat, természetgyógyászatot, receptekkel spékelt „Ízes történeteket”, a nagyon érdekes és roppant gazdag olvasói rovat hozzászólásainál is érdemes elidőzni. Nem szólva a Beat-múzeumról, amelynek a szóban forgó száma a 11 esztendeje örökre elbúcsúzott Cserháti Zsuzsa a főszereplője, s meghallgathatjuk a három legismertebb, legnépszerűbb dalát.
 Nyugodtan leszögezhető, hogy e különös, különleges magazin bár elsősorban a fogyatékkal és a sanyarú sorban élők számára ad megjelenési, egyben szórakozási lehetőséget, hanem mindenkinek, fiataloknak, időseknek, férfiaknak és hölgyeknek, határainkon belül és azon túl élőknek – hitüktől, politikai nézeteiktől, foglalkozásuktól abszolút függetlenül. Kattintsanak tehát a „Megszólalokra”.
                                   V.H.M.

*****************************

5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

VÁRKONYI KITTY: 5. PARANCSOLAT   (3. FEJEZET)

   Halál Pista úgy ébredt hajnalban, mint más reggeleken. Viszont most eltöprengett.  Vali nem volt a házban, gyerekei mélyen aludtak. Ilyen még soha nem fordult elő. Ha Vali nem volt, akkor a gyerekek se, azt már megszokta, valahogy lelkiismerete el is

Várkonyi Kitty

fogadta. Tudta, hogy ha részeg, kifordul önmagából. Sokat fogadkozott Valinak, hogy nem nyúl a pohár után többet, és majd összeszedik magukat valahogy. Eddig még nem sikerült az ígéreteit valóra váltani most, ezen a reggelen rádöbbent, hogy talán már soha nem is fog. Vali nincs itthon, őneki menni kéne. A gyerekek pedig nem maradhatnak egyedül. A nagy kondérból áradó bűz odacsalta, hogy megnézze mi az. Leves volt, a kotlók leve, amiből tegnap ehettek a gyerekek. Már nem sok volt benne, hús alig. Homok látszott a kondér alján, ahogy a bugyogó levet meglökte. Tán homokot szórtak belé a kölkök. Gondolta, aztán csak kivitte szétönteni a koszos udvaron. A kútnál vizet mert belé, és otthagyta a kút mellett ázni. Becsoszogott, töprengett. Talán jön Vali. Hol lehet? Kinézett az ajtón, kék szemét meresztgetve a távoli útra. Gondolt egyet.

Egyenesen a lisztes dobozhoz ment. Tudta, hogy Vali ott rejtegeti a pénzt előle. Pár napja riadt fel, hogy a liszttel vacakol egy reggel, akkor látta. Nem tudta mennyi, de sok pénz volt. Ki tudja mióta gyűjtögette Vali?! Tán a gyerekekre. Igaza volt, tudta. Kezét beletúrta a lisztbe, a doboz peremén borult a liszt, omlott az asztalra. Nem érzett semmit, ezért az egészet kilódította. Csak úgy szállt a liszt az asztalon. Semmi. Egy fia bankjegy nem került elő. Vagy máshová dugta?

Most már biztos volt benne, hogy Vali tényleg elment, csak azt nem tudta, ugyan mennyi időre lesz elegendő a pénz, amit magával vitt. A lisztet besöpörte kezével a dobozba, felhelyezte a polcra, és ennivalót keresett. A gyerekek nemsokára ébredni fognak. Valamit kell adnia nekik. Rájuk nézett. A felelősség, ami most rátört, majdnem összenyomta. Mi lesz most? Te atyaúristen! Mi lesz? Hat gyerek, ő meg egymaga.

A sütőben megtalálta a tyúkok combjait és mellét lesütve, lapultak szépen a zsír alatt. Na, ez jó lesz reggelire. Kissé megnyugodott, nem tudta mit tegyen. Amit meg tennie kéne, azt hogyan? Tanácstalanul tipródott az indulás és maradás között. Péter felült és apjára nézett.

 – „Anya nem gyütt meg?” – Susogta aggódó arccal. – Apu. Anya hol van?

– „Hunnét tuggyam hol van?!” – felete – Látod, én vagyok csak. Ennél? Gyere kisfiam.

Hangja szomorú és csendes volt, Peti még sose hallotta ilyennek. Szívében fájdalom és szánakozás lobbant apja iránt. Kimászott az ágyból, hátrament az udvari bodegába, majd apjához bújt, mikor bejött.

 – Mi lesz apu velünk? Nem mentél dolgozni se.

– Nem tudom Peti. Tán bemegyünk Nyíregyházára valami segélyért. A kicsiket összeszedjük, aztán…

– Anyu is Nyíregyre indult tegnap. - csillant a kisfiú szeme – Biztosan megtaláljuk. „Ugyi” apu?

    Pista nem válaszolt. Mit is mondhatna a gyereknek?! Hogy anyja elment, itt hagyta őt is? Meg mindannyiukat? Még ő se fogta fel, pedig egyre rosszabbul érezte magát a borongós gondolataitól.

Aztán, csak összeszedte magát, úrrá lett a gyengeségén porontyai előtt. Mire mind felkelt, már kész volt a terve. A hivatal majd segít neki átvészelni a gondot. Legalább egy kis pénzzel, ha mással nem is tudnak segíteni. Marikára bízta a kicsik öltöztetését, aztán a délelőtt végén útra kelt velük. Évit a nyakába ültette, a többi szaladgálva kunkorodott előtte. Hurrá! Utazunk! Ujjongtak, hogy végre történik valami körülöttük. Hat gyerekkel vonatjegyet se kellett váltania. Felcihelődtek arra a koszos vonatra, amit épp elértek. Nyíregyházára ment, Záhony felől. A három legkisebb még vonatot se látott eddig, ámulva figyeltek, és örömmel futkostak a vagonban. Pista erőteljesen szólt rájuk, hogy nyugton legyenek végre. Alig fél órát utaztak, már le is kellett szállniuk.  A gyerekek még mentek volna. Addig csak néztek ki az ablakon, bámulták az eltűnő jegenyéket, szalmakazlakat és szántót, figyelték a legelő teheneket, fel-felrikoltva, ha felfedeztek egyet a mezőkön. Az úton haladó autók és teherkocsik meglódították a fantáziájukat, mindenféle történeteket találva ki arról, melyik autó miért, és hová tarthat.

 A városban már csendesen mentek Pista mellett. Peti Kisvali kezét fogta, az övét meg Lacika markolta dundi kezével. Marika Évikét vezette, Feri meg hol előttük, hol a hátuk mögött szaladt.

 – Gyere ide Feri fiam! – Unta meg Pista, majd elkapta a gyerek kezét, és úgy mentek aztán kézen fogva. Apa és fia.

  A Tanácsháza portáján öreg férfi állta útjukat.

– Hová mén az elvtárs? – Kiáltott Pista hátának. Először nem is gondolta, hogy neki szólnak, ment tovább. Ám a portás felemelte a hangját.

– Álljon csak meg a hat gyerekkel! Hová mennek?

Pista visszafordult, hogy ne kelljen kiáltva mondani, miért is jöttek. Aztán csak eldadogta nagy keservesen.

– Akkor fel kell mennie a lépcsőn, emelet huszonegyes szoba. Gyámhatóság lesz kiírva az ajtón. Ott várjanak. Majd felszólok a telefonon. Nincsen ma ügyfélnek keresnivalója. De maga csak menjen, na. Menjenek.

Mire felmásztak, az ajtóban várta őket egy rövid hajú barna asszony. Kissé molett, szemüveggel az orrán. Frizurája a WC- kefére emlékeztette Pistát.

 – Jó napot kívánok! – köszöntötte őket. – Maga hozott hat gyereket?

– „Csókolom a kezit. Nem hoztam én, gyüttek ük vílem.” – komorodott el az arca, mert a hang hivatalos volt és kimért. Rosszat sejtett. - „Segítségért gyüttem, ha lehetne.”

Szőke fejét lehajtotta, vastag szája szélét megnyálazva folytatni akarta volna, de szája összetapadt. Fejébe belenyillalt a fájdalom, keze remegni kezdett. Nem akart a kezére figyelni, beszélni akart.

 – A felesígem. Elment tegnap. Itt maradtunk mink heten. Mint a gonoszok. – próbált összetapadt szájjal mégis szót venni. Még egy halványka, kesernyés mosoly is kicsúszott valahogy a mondat végén.

– Jöjjön be – hívta a nő. A gyerekeket másik szobába terelték, ahol még játékot is adtak nekik. Pista maradt a molett nő előtt ülve, hogy jegyzőkönyvbe mondja a dolgait. Szűkszavú volt. Csak a kérdésekre igyekezett válaszolni, tömören, röviden. Minek annyit beszélni?

 – A rendőrségen bejelentette a felesége eltűnését? – nézett rá szemüvege mögül a nő. – Ki tudja mi történhetett vele?! Mégiscsak hat gyereke van! Nem szoktak az anyák hat gyereket hátrahagyni csak úgy szó nélkül. Nem gondolja?

Pista megrettent. Tán még meg is gyanúsítják itt őt valamivel. Bizalmatlan lett, és bezárkózott.

– Nem jártam ín a rendőrsígen. Minek mentem vaóna?

– Úgy is jó, majd mi bejelentjük. Ha megtudunk valamit, értesíteni fogjuk. Eredjen szépen haza, a gyerekeket a megye addig gondozásba veszi, amíg az anyjuk elő nem kerül. Vagy maga össze nem szedi magát, hogy nevelni tudja őket. Valakire bízni kell, amíg dolgozik. Nem?

– Óvodát nem lehet intézni? Az iskolába már négyen mennínek az őszön. Mingyá itt van az is.

– És addig? Mi lesz velük addig? Maga nem dolgozik addig? Börtönbe akar menni? Vagy mit akar?

– Segítségért gyüttem.

– Azt megadjuk mindenkinek. Magának is, meg a gyermekeknek is. Elvisszük a gyermekeket szépen intézetbe, aztán majd alakul valahogy a maga élete is. Vagy az asszony jelentkezik, akkor meg visszakapják őket.

– Most akkor nem vihetek egyet se haza? Tán búcsúra se lehet menni velük?

– Nem. Jobb lesz az így. Csak menjen szépen haza, meg a munkába.  Küldök értesítőt hol találja meg őket. Lehet majd látogatni.

    Pista fel se fogta hirtelen a helyzetet. A gyerekeket elveszik tőle? Ez valami felfoghatatlan téboly, valami elképzelhetetlenség. Micsoda segítség ez? Nem értette. Azért felállt, lehajtott fővel köszönt, kezében a jegyzőkönyv lapjaival. Ment. Lépdelt a lépcsőn le, s szinte látta a kicsiket, ahogy az imént még mellette másztak fel. De régen volt az, de régen! Talán két órája sem.

Te magasságos úristen! – döbbent meg– Mi lesz velem?

Egy fillér nem volt a zsebében, így vonatra sem jutott. Gyalog indult Kótaj felé, nem érdekelte semmi, csak az út, ami előtte állt. Hasogató fejfájással, remegő kézzel és lábbal vitte a kínját. Kilépett, jó tempóban, elgondolkodva az életen, magán, és a gyermekein. Ezerkilencszázhetvennégyet írt a naptár. S ő még harminchat éves se volt.

Folytatása következik.

*****************************

Kanczler Anna

6. SZÍNEK VILÁGA, SZÍNEK KAVALKÁDJA

KANCZLER ANNA  JEGYZETE: Színeim

Vörösen, mérgesen méltatlankodva, ordítva vagy halk  nyöszörgéssel,

sápadt fehéren jöttem-e a világra, már  nem tudom, de ahogy
cseperedtem, tudatlanságom,  neveletlenségem zöldje változni látszott,
eleinte a sárga  irigység honolt lelkemben, de ahogy nőttem, forgattam
a  könyveket, megismertem embereket, tárgyakat, a megfoghatatlant
leíró fogalmakat, egyre színesebbé vált a világ. Túlnyomórészt  azért
maradt a sárga, de mekkorát változott... Na de  vegyük sorjában...

Fehéren fekete volt a betűk tengere, derekasan  hozzáláttam
megfejtésükhöz, eleinte csak a magyar  ábécét silabizáltam, s tanultam
a betűvetést,  türelemmel, de valahogy mindig elégedetlenek voltak az
eredménnyel nevelőim, a macska szebben kapart nálam...  :)
de azért megtanultam, értem és olvasom a betűket, a  szavakat, bár a
magyar közé sokszor vegyült idegen szó,  kifejezés, a bátrak
vakmerőségével szálltam harcba a  tudatlanság ellen, ha egyedül nem
ment, segítséget  hívtam és kaptam apámtól- anyámtól, tanítómtól,
könyvtárostól... De eljutott hozzám a rádió hangja is, az  eleinte
fekete-fehér tévéből a Delta szignálja ha  felhangzott, már ott
ücsörögtem a csodákra várva, ami  néha-néha humorosan jött, s
lenyűgözött az emberiség  kíváncsisága, kitartása, a sokszor zord
helyeken  kutakodása, s az elszántság, hogy megismertesse velünk,
földi halandókkal ezt a gyönyörű világot, ami körülvesz  bennünket...
Aztán a mozivászon, a színes tévé, kiállítások, egyéb  tudományos
előadások látogatása...

A planetáriumban alig látva a sötétben figyeltem a  konstellációkat, a
csillagok ezüstös hunyorgását a szabad égen, a  hold sárga tányérját,
az alkony pírját, nappalok és  éjszakák váltakozását. Egyszer láttam
a Mars vörösét  is. Hullócsillagról csak meséltem kislányomnak, s
izgatottan várom a híradásokat mikor melyik kisbolygó  súrolja
légkörünket. Meghallgattam a dalt, amit első  űrhajósunk tiszteletére
írt a neves zenészekből  alkalmilag összeállt csapat... És megnéztem
az első  Kozmosz filmet, amit az amerikai csillagász Carl Sagan és a
görög Vangelis muzsikája  jegyzett.

 

Az élet színes...

Mindezek már csak emlékképek, de bármikor szívesen  mesélek
kislányomnak, s azért érzem a napot, habár  sárgáját nem látom, a
bőrömet simogató melegét érzem,  s ha a ködös homályban langyos eső
nedvesíti bőrömet, a felhők szürkéjét képzelem magam elé, vagy a fejem
 búbján kopácsoló jégdarák fehér gyöngyszemeit  "látom", ahogyan
végiggurulnak a lejtős úton.

S együtt örvendezünk az ablaknál állva, ha egy-egy színes villám
lecsap és  hangosan számoljuk a másodperceket, mikor jön a  dörrenés,
s várjuk télen újra a fehér hótakarót, ami  elsőként szép mintájú
pelyhekben érkezik, s tömörödik  a hideg éjszakán, nehogy fekete
legyen a  karácsonyunk...
Anna

*****************************

7. BEAT MÚZEUM

MÁTÉ PÉTER HARMINC ÉVE HALOTT...

Ki hinné hogy már harminc éve nincs köztünk a sok- sok sláger előadója, Máté Péter. 
Rá emlékezünk néhány slágerével..

Máté Péter

    Hat éves korától magánúton, 14 éves korától zeneiskolákban tanult. Tanította Bágya András és Balassa P. Tamás is. 1965-ben érettségizett a Petőfi Sándor Gimnáziumban, ugyanebben az évben, 1965-ben megalapította első zenekarát. Máté Péter az Illés zenekarral készítette első dalait. 1967-ben készítette el első saját felvételeit, az „Úgy várom, jössz-e már?” és a „Mondd már”- t, még ugyanebben az évben a „Néger zongorista dala” című felvétellel a polbeat fesztiválon első díjat nyert.

Változatos pályája során Szocsiban és Athénban ért el fesztiválhelyezést, előadói díjat nyert a párizsi sanzonversenyen, fellépett többek között Kubában és Kanadában is.[1] Az 1970-es évek elején rendszeresen fellépett a Műegyetem Ezres klubjában volt feleségével, Dékány Saroltával. 1973-ban a „Hull az elsárgult levél” című dala első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn. 1973 és 1974 között az Express együttessel lépett fel (többek között a Drezdai Dalfesztiválon). 1976-ban harmadik helyet ért el az írországi Castlebarban, 1977-ben másodikat az „Együttlét” című dallal a Metronóm 77 televíziós fesztiválon. 1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon. „Elmegyek” című dala „Nicolas” címmel, Sylvie Vartan előadásában világsláger lett. Hangszerelt musicalt (Jesus Christ Superstar), írt színházi kísérőzenét (A királynő katonái, Kaméleon). Az S. Nagy István – Máté Péter szerzőpáros írta a Krízis című rock musicalt is, amit a Margit-szigeti szabadtéri színpadon adtak elő, az egyik főszereplő balesete miatt csupán néhány alkalommal. (E műnek különlegessége, hogy a rockzenészeket és a színművészeket itthon talán először állították egy színpadra; a szereplők többek között: Csongrádi Kata, Vikidál Gyula). Számtalan duettet is énekelt, többek között Kovács Katival, Cserháti Zsuzsával, Házy Erzsébettel, Dékány Saroltával és Zalatnay Saroltával.

S most jöjjenek a slágerei, amelyek még ma is népszerűek..

ide katt..

Máté Péter & Dékány Sarolta - Ne nézz így rám.

https://www.youtube.com/watch?v=zsIFmHfYRk4

Máté Péter - Most élsz

https://www.youtube.com/watch?v=0bx7blXygrc

Máté Péter - Elmegyek

https://www.youtube.com/watch?v=Jm_Mmx-Iv6s

Máté Péter- Egyszer véget ér....

https://www.youtube.com/watch?v=c0RCwb_Alsc

Máté Péter - Azért vannak a jó barátok

https://www.youtube.com/watch?v=XDiGNcnBWy8

Máté Péter - Egy darabot a szívemből

https://www.youtube.com/watch?v=T-nZY1GTlZU

Máté Péter - Hull az elsárgult levél

https://www.youtube.com/watch?v=mvy1W3Xk884

Máté Péter - Mondd miért szeretsz Te mást

https://www.youtube.com/watch?v=F8rtxZKciaM

Máté Péter - Ez itt az én hazám

https://www.youtube.com/watch?v=KYMWh9uwtZk

Máté Péter - Ez majdnem szerelem volt...

https://www.youtube.com/watch?v=Ad1hhMA6Z3w

Máté Péter - Kinek mondjam el a bánatom...

https://www.youtube.com/watch?v=NvSdO58dsQo

Máté Péter - Te ott állsz az út végén

https://www.youtube.com/watch?v=t9CMzBxyQYo

Máté Péter - Ő

https://www.youtube.com/watch?v=Q3mbxNcHHV0

Máté Péter - Tévúton járok

https://www.youtube.com/watch?v=7LgstZxLTW4

Máté Péter Egyedül élsz

https://www.youtube.com/watch?v=bun8m3R2S2g

Köszönöm a közös élményt.

A szerkesztő.

*****************************

8. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

JENEI ANDRÁS   ÍRÁSA: A szárnyas madonna

   A terem, ahova bevezetett  bennünket, érdeklődő tárlatlátogatókat a vezető, nem volt túl nagy. Hűvösen érintett meg a légköre; két ablaka és két ajtaja volt csupán. 

Jenei András

A padló halványbarna márvánnyal  és némi alaktalan mintázatú kövekkel, a falak hozzá idomuló színű festéssel és fejmagasságig valamiféle faburkolattal fogadtak minket.

A kissé téglalap alakú  és viszonylag magas belső térrel rendelkező szoba légkondicionált volt; az ajtók mindig csukva tartottak bent és kint minden élőt és látszólag élettelen szobrot, vagy festményt. 

A két ablak az egyik oldalon engedte be a  nap cirógató erejét, valamiféle technikával kirekesztette a teljes fényességet. Lehet, hogy a bent elrendezett dolgoknak nem tett volna jót a nagy világosság, nekem az jutott eszembe, hogy a természetes fény talán jobb képet adhatna a  kihelyezett

tárgyakról.

Miközben a tárlatvezető betessékelt mindhármunkat, majd becsukta az ajtót, szinte automatikusan az egyik oldalra terelt bennünket, s látványosan hátat fordított a másiknak.

- Nos ebben a teremben egy gyűjtőtől kapott szoborcsoportot láthatnak; ezek kora és származása nem ismert. Az önök által látható két arcot mintázó műtárgy értéke a megmunkálásából, az anyagából és a megtalálásának a helyén élő legendából tevődik össze.

Ahogy kissé szembeálltam a két fejjel, a hátam mögé került ablakokból mintha pont rájuk esett volna a napsugár; az egyik üvegtábla mögül az egyikre, a másikból pedig a mellette lévőre.

Az egyik üvegszerű anyagból készült; félig áttetsző volt, de halványsárgás homályba veszett benne a teljes belseje.

A bal oldali egy komor férfit ábrázol; az, hogy kit, azt  nem tudjuk. Korábbi kutatásaink alapján egy ismeretlen papot, vagy szerzetest, de lehet, hogy egy egyszerű katonát, akinek valószínűleg nem volt haja. A szobor anyaga egy gyémántkeménységű kristály, de nem gyémánt.

- Akkor mi az?- kérdezett fel hirtelen az egyik érdeklődő hölgy. 

- Talán áttetsző Labradorit lehet.

- Sosem hallottam - feleltem halkan, de hogy ne szakítsam meg nagyon az előadást, csendben figyeltem tovább.

Szóval ezt a szobrot láthatóan igen finom technikával faragták ki, mert a vonalai annnyira simák és kerekítettek, hogy azt hihetnénk, hogy gépi erővel csinálták. Pedig  a korvizsgálat elárulta, hogy bizony legalább kilencszáz éves.

Az jutott eszembe, hogy micsoda kezei lehettek annak a művésznek, aki csinálta, hogy vajon hogyan, miből és miért akarta tudatni az utókorral, hogy volt valaha egy ilyen ember, aki lehet, hogy értünk, vagy ellenünk tehetett?

A másik egy szintén nagyon finoman megmunkált és arc; egy andezitből készült nő feje . 

A nő mosolygott, kicsi orra és tágra nyílt szemei tényleg melegséget sugároztak ránk; haját olyan pontosan „rajzolta” a készítője a helyére, hogy ha képen látom, azt hiszem, paróka van rajta.

- Ő kicsoda?- kérdeztem  a vezetőnktől.

-  Azt tudjuk, hogy ahonnan idekerült, élt szintén közel kilencszáz éve egy asszony, aki sokat adott a szegényeknek, de éjszakánként a férjével mindig énekeltek, s a félelmetes a történetben, hogy egy-egy ilyen éjjel után mindig meghalt valaki a környéken.

-  Rémisztő!- húzta el a száját mellettem az egyik hölgy.

-  Ez a szobor is kézzel készült?

-  Mivel ugyanannyi idős, mint a korábban bemutatott, igen. Természetesen a művész kiléte és további munkássága nem ismert.

  A szürke kőből faragott nő mosolygott ugyan a nézelődőkre, de volt valami a szemében, amitől megborsódzott a hátam. Lehet, hogy ez csak a történetének volt köszönhető, de ebben akkor már nem voltam biztos, amikor hátat fordítottam neki, hogy a másik oldalt is megnézzem.

 A túloldalon egy fából faragott, közel egy méteres és teljes alakú nő  ácsorgott.

A megmunkálása korántsem volt annyira szép, mint a másik kettőnek, de egyáltalán nem volt csúnya.

A fehérre festett szobor egy két kezét széttáró, fiatal asszonyt, egy madonnát ábrázolt. Arca kissé lefelé nézett; szája mosolygott, szemei, amiknek megmeredt tekintete ugyan titkolta valamikori gondolatait, aranyosan tekintettek rám.

 A ruhája egyszerűen fedte egyenes tartású és mégis törékeny, nőies testét, hátán pedig furcsa módon nyugalmi helyzetben két szárny pihent.

- Ő kicsoda?- kérdeztem a tárlatvezetőt.

- Nevét nem tudtuk kideríteni, a helyiek Szárnyas madonnának, vagy Angyali madonnának hívták.

- Róla lehet tudni valamit?

- Keveset. Megint csak a mendemondák kutatása adott némi információt; egyszerű életet élő asszony volt, segítette a rászorulókat és ott tett, ahol tudott. Szerényen, ha tetszik, egyszerűen és önzetlenül.

- Akkor szerették a helyiek ugye?- faggattam a fiatalembert tovább. 

- Valószínűleg, bár írás és szóbeszédek nagyon keveset említik őt. Ami biztos, hogy élt, tett és aztán ...

 Halkan kinyílt az egyik ajtó, s egy idős férfi lépett be hozzánk. Öltönyt és vasalt inget, nyakkendőt viselt; köhintett egyet és mély hangon megszólalt.

- Elnézést kérek, hogy megszakítom a látogatást, remeg kell kérnem önöket, hogy amíg átrendezzük a termet, fáradjanak a kollégámmal át a következő szobába. A kiállítás ezen része egy darabig szünetelni fog.

 - Ó, elnézést, ezt el is felejtettem. Akkor kérem jöjjenek velem!- mosolyodott el a vezetőnk és udvariasan kitessékelt  bennünket azon a kijáraton, ahol a másik férfi belépett.

 Az első gondolatom az volt, hogy ez a hirtelen bejövetel várhatott volna még, engem érdekelt volna a madonna, aztán mivel már mentünk is kifele, magamhoz próbáltam ragadni  a leragadt figyelmemet.

Miközben már festményeket, s üvegvitrinbe zárt kődarabokat nézegetett a társaság, nekem visszafele kalandoztak a gondolataim. A szomszédba vezető ajtó résnyire nyitvamaradt; hátraléptem és bekukucskáltam a korábbi terembe. 

 A két fejet egy-egy kipárnázott ládába tették, s a leskelődős helyemmel szemben lévő kijáraton igen rövid idő alatt kivitték.  Aztán becsukódott mögöttük a kinti világ, s egyedül a madonna maradt a helyén.

Miközben továbbindult a csoportunk, azon vettem észre magam, hogy képtelen vagyok figyelni bármire is, ami körülvesz, vagy információként megpróbál bejutni a fülemen keresztül az agyamba. 

„ A madonna miért nem került elvitelre? Vissza kell mennem oda!”- gondoltam, s udvariasan elköszöntem a társaimtól, majd némi kerülővel megindultam visszafele.

Ez korántsem volt nehéz, a múzeum termeit több folyosón keresztül is el lehetett érni. Csak attól féltem, hogy ha esetleg lezárták a termet, már nem juthatok be.

De nem így történt, s amikor beléptem, még jól is esett, hogy csak én és egyedül én lehetek most itt.

 A szoba két oldala között egy kétszemélyes pad volt, de mivel a korábbi fejszobrok felé, illetve most a helyeik felé volt állítva, halkan megfordítottam, majd leültem.

 Ugyan a nap nem a fehér szoborra esett, de ahogy megnyugodott rajta a tekintetem, rájöttem, neki elég az, ahogy visszaverődik a szemközti falról a fény, s a maga világosságával így még szinte önmagától világít is. 

Némán néztem, még a levegőt is megpróbáltam olyan halkan venni, hogy véletlen se zavarjam meg azt a varázst, amit az előttem álló szobor okozott. Csak néztem és már nem is tudom, hogy miért, de felálltam és odaléptem hozzá.

Kezem elindult az arca felé, ami a fejével együtt elfért a tenyeremben, majd mielőtt megérintettem volna, egy pillanatra megállt.

„ Szabad ezt nekem?” 

Eltelt egy pillanat, vagy lehet, hogy több perc is, ott meredtem kezemmel a nő előtt; s észrevettem, hogy remegnek az ujjaim. Majd mint ahogy a mágnes a vasat, éreztem, hogy közeledni kell a mosolygósnak tűnő archoz.

Megsimítottam, majd mint egy ijedt kisgyerek, ha rosszat csinált, elrántottam a karom és gyorsan visszaültem a padra.

 Valahonnan halk és vidám zene kezdett belopódzni a fejembe; a hűvös levegő már kellemes meleggé vált és észrevétlen madarak csicsergése, virágok illata töltötte el az egész énemet.

Fények játszottak a szemem előtt, de minden annyira jól esett, hogy azt hittem álmodom.

Aztán mire észbe kaptam volna, egy fehér ruhás nő ott táncolt előttem és lágy mozdulatokkal forgott, nevetett és halk, de kedves hangon énekelt.

Te...- akartam megszólalni, de az életre kelt madonna ujját a szája elé emelte jelezve, hogy csak figyeljek, majd folytatta táncát.

 Lépkedett, karjait kitárta, majd integetni kezdett, hogy álljak fel, csatlakozzam hozzá.

Amikor felálltam, mintha egy hatalmas villámcsapott volna a jelenbe; a nő egy pillanat alatt visszaugrott abba a formába, ahonnan elindult, ott állt a megmerevedett faragásban a helyén, s eltűnt minden, ami egy másodperce még vele élt  a teremben. Sem zene, sem hangok,  vagy fények.

Kinyílt az egyik ajtó, majd egy kíváncsi fej- a fiatal tárlatvezető- arca jelent meg.

- Á, itt van? Csak  gondoltam megnézem jól sejtettem, hogy visszajött ide?

- Igen, azt hiszem a madonna...

-...elvarázsolta? Ez szokott lenni. – mosolygott a férfi, majd belépett - Nem ön az egyedüli.

- Ezt hogy érti?- kérdeztem zavartan és hogy oldjam a feszültséget, meg hogy ne lássa meg a térdem apró remegését, leültem.

- Én ugyan nem hiszem, de volt, hogy azt mondta egy-egy ember, hogy olyan ez a szobor, mintha életre kelne. Mintha táncolna néha.

 Hát nem?

 - Valószínűleg van benne élet, de ezt itt a múzeumban sok tárgy elmondhatná magáról. 

 - Azt hiszem ebben az esetben itt másképp kellene érteni - feleltem halkan.

 - Azt gondolom, ha van egy műtárgy, ami megérinti az embert, akkor „életre kelhet” . Nekem ilyen a főcsarnokban a „Szenvedő szűz” .

 - S mi van akkor, ha nem a szobor érint meg, hanem én érintem meg őt?- kérdeztem vissza. 

 - Nos akkor a restaurátoroknak minden életre kel. Na de nem zavarom, csak jelezni akartam, a múzeum negyed óra múlva bezár. Addig csodálja csak a madonnát! – közölte velem, majd gyorsan távozott. 

 „ Végre elment! Hogy negyed óra? Semmire sem elég!”- gondoltam, majd vettem néhány mély lélegzetet, s igyekeztem annyira ellazulni,amennyire csak tudtam. 

 De nem történt semmi. Nem jött a madárcsicsergés, a kellemes dallamok, s nem lépett le a szárnyas hölgy , hogy táncoljon, s nem hívott újra.

Nem értettem a helyzetet, de mégsem ijedtem meg. Felálltam, majd odaléptem megint a madonnához és megsimítottam az arcát.

„-  A varázs most már a tiéd marad, ne félj! Megsimítottál, hozzám szóltál, ezért bármikor jöhetsz, s én itt leszek!”- hallottam egy halk és kedves hangot.

S ez mit jelent?- kérdeztem vissza. 

„- A titkot az érdemli meg, aki nyit, aki hagyja, hogy megmutassam önmagam, s vigyáz a titokra! „

Akkor így lesz! Bármikor jöhetek?  

„- Amikor azt érzed, hogy kell, akkor nem. Ha jó érzést ad neked, akkor igen. De jöhetsz bármikor!”

Köszönöm neked!- feleltem, majd még egyszer megsimítottam az arcot és ellépésem előtt megfogtam a szobor egyik kezét is.  

 A kicsi, de annál finomabb kézben egy madártoll lapult meg, egy hófehér pihe.

„ Örülök, hogy te is élsz!”- csengett a fülembe a közeli és mégis távoli hang, majd elmosolyodva kiléptem az ajtón.

 Másnap az újságban olvastam, hogy egy autó, ami két múzeumi szobrot szállított valahova, leszaladt az útról, s a sofőr megúszta baj nélkül, de a ládák annyira összetörtek, hogy ki sem lehetett deríteni, mi volt bennük.

A madonna egyedül maradt, s mégsem, mert minél több  ember látta meg, majd vette a bátorságot, hogy megérintse, annál többször érezte mindenki, hogy már nem egy szobor arcát nézi, hanem a madonna lelkét simogatja, s az meg az  övét.

S az észrevétlen pihék szaporodtak...

Stekly Zsuzsa: Szárnyas oltár

*****************************

9. HANGOS VERSEK

NAGY VENDEL ELŐADÁSÁBAN

Készült a szekszárdi szüreti fesztivál előrendezvényén, a szeretet lángja előadásán

 Szeretet lángja 2014. Nagy Vendel mondja a verset

https://www.youtube.com/watch?v=l4wSd6wB-qk

Köszönöm a közös élményt...

 2014.  szept. 18.-án

......................................................

VERSEK MÁTYÁS RITA ELŐADÁSÁBAN...

Nagy Vendel: Elrúgok egy hantot utamból...

https://www.youtube.com/watch?v=ajGclu982hI

Nagy Vendel: Minden ősszel lehullanak...

https://www.youtube.com/watch?v=tI5I8MIiiAA

Nagy Vendel: Vak irón ...

https://www.youtube.com/watch?v=1W6MFKMKc9Y

Mátyás Rita: A vihar ...

https://www.youtube.com/watch?v=SGN_3ZRynk4

Mátyás Rita: Esik eső ...

https://www.youtube.com/watch?v=L-W48prD1GA

Mátyás Rita: Vágyódás ...

https://www.youtube.com/watch?v=Bqq6nHAD1-c

Köszönöm a   közös élményt..

*****************************

10 SZTÁRVENDÉGÜNK: CSONGRÁDI KATA

BEMUTATJUK LEGÚJABB VIDEÓKLIPPJÉT: TÁNCOLJ..

Csongrádi Kata művésznő

Most egy legújabb rovatra talált rá a kedves olvasó, amely remélhetőleg hosszú ideig fogja  bemutatni a hazai sztárvilág képviselőit.
Nem könnyű feladat ismert művészeinket szóra bírni egy ilyen mezítlábas magazinnak,  de CSONGRÁDI KATÁT  a régi ismeretség okán sikerült felkérni arra, hogy írjon lapunknak pár sort.
Ő is évek óta olvasója a MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZINNAK.

   A múlt évszázad hetvenes évek elejére kell visszamennünk, amióta ismerem Katát, dalain, újságképein, tv műsorain keresztül, és
megvannak könyvei, kazettái, amiket ronggyá hallgattam, és kedves leveleit a mai napig őrzöm .
Az elmúlt hét egyik ünnepi megkoronázása volt, hogy hallhattam Kata legújabb dalát, és elküldte nekem a klipeket, magyar és angol szöveggel, hogy bemutathassam a magazin olvasóinak, saját írásával egyetemben, hogy hogy is készült a klip, és mik történnek a kedves művész házaspár  hétköznapjaiban, s ünnepeiken. Köszönet érte.
További sikereket kívánunk magam, és az olvasók nevében.. vendi.

Kata férjével S. Nagy Istvánnal

Kedves Vendi!

Küldöm a képeket, infókat és a 2 dal-linkjét!

REMÉLEM, TETSZIK AZ ANYAG, HA BÁRMI KÉRÉSED VAN, AKKOR ÍRD MEG!

Öleléssel:
Kata

Táncolj
http://youtu.be/2EYXyL1R2b4

Let’s  dance
http://youtu.be/oNiqVOmZ5wc

Táncolj! című dal születéséről és visszhangjáról

 A férjem, S. Nagy István dalszövegíró ötlete volt, hogy valami olyan
 pörgős, lélekvidámító dalt írjak, ami 5- től 90 évesig mindenkit
 jókedvre deríthet.

 A dalt Végvári Ádám hangszerelte, aki vokált is énekel benne.

Amikor a komplett dalt megmutattam az S-nek, azonnal fülig ért a
 szája és azt mondta:
 - Na, ezzel, remélhetőleg sok embernek szerzel majd örömet!

 Majd közölte, hogy ő is részt akar venni a videó-verzióban, méghozzá a
 sámán-dobolással, elvégre ő dobosként kezdte a karrierjét.

 Ennek megfelelően alakítottuk ki a forgatókönyvet és a klipben az ő
 sámándobja - a felvételt a kórházban rögzítettük - hívja életre azt az
 örömteli energiát, " ami  5- től 90 évesig mindenkit jókedvre
 deríthet"

 A nyolcvan táncoló szereplőt is ennek megfelelően kértük fel a
 szerepekre:
 az 5-6-évesektől kezdve minden korosztály képviselteti magát, még a 91
 éves keresztanyám is táncra perdül.

 Nagy- nagy lelkesedéssel vállaltak benne feladatot profi színészek-
Somfai Éva, K. Nagy László -  ugyanúgy, mint a kispesti Erkel Ferenc
és  a Baross Gábor Általános Iskola   diákjai - ahová annak idején
 jártam, és ott Alapítványt is hoztam létre a rászoruló gyerekek javára.

Végvári Ádám és Csongrádi Kata

S. nagyon készült a klip-premierre , és persze arra is, hogy átvegyen
 egy újabb megtisztelő kitüntetést, ugyanis október 23.-án díszpolgárrá
 avatják Köröstarcsán, abban a kis faluban, ahol született.

Külön ajándék számomra, hogy nemrég elhunyt Édesanyám, Csongrádi Mária
Jászai-díjas rendező nevét  felveszi egy Diákpódium, hiszen Anyukám
rengeteget tett a fiatalok szépre-jóra neveléséért, amikor színházi
rendezésein kívül megalapította a Közművelődési Pódiumot, aminek
keretén belül évtizedeken keresztül tartottak rendhagyó irodalom
órákat a közép iskolákban.

Legújabb feladat:

Nagy odaadással készülünk S. Nagy István 60. szerzői jubileumának
megünneplésére, a Merre jártál tegnap S. Nagy? című szerzői esttel,
amely - Isten segítségével - december 22.-én este 7-kor kerül
megrendezésre az Operettszínházban.
Rengeteg régi és új sztár fellép majd a műsorban, melyet a Stúdió 11
kísér és én leszek a háziasszony.

A videoklip stábja

VISSZHANG A KLIPRÓL:

Szeptember 24.-én , mutattuk be a Duna World Kívánságkosár
műsorában ezt a vadiúj dalt, ezen a napon került fel a világhálóra is
angol és a magyar nyelvű verzió.
A klipbemutatónak fantasztikus visszhangja volt!
Ezekből is mellékelek néhányat:

 Katám, megnéztem,  É L Ö B E N a klipet és a riportot is !
 Örültem; hogy láttam; ugyan-olyan szép és meggyőző mint régen.
 Nagy örömet szerzett!; G R A T U L Á L O K  !
 Domonkos Sándor, Berlinből
  …………………
 Nagyon tetszett az új Táncolj! klip! Eredeti, hangulatos!
 Mizsey Teri
 …………………..
 Katám, még én is táncra perdültem a TV előtt, annyira klassz a Táncolj! klip!
 Dinamikus, jó a zenéje , a mondanivalója és az, hogy mindenkihez
 próbál szólni. Szerintem sikere lesz, gratulálok!
Kántor  Anikó
 …………………..
 Ez  AZ ÚJ DAL NAGYON JÓ, KATÁM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
 Öleléssel: Ilona Malmőből
 ……………….
 Kedves Kata!
 Ez a Táncolj!  dal bearanyozta a napomat, megnéztem, meghallgattam,
 gratulálok nagy szeretettel!
 Ujhelyiné B. Ibolya
 ………………..
 Kata, tündéri vagy az új klipben! sugárzik rólad a szeretet!
 Benkő Erzsi újságíró
 …………………
 Gratulálok! Ötletes, vidám, fülbemászó és Te pedig, mint egy tinilány!
 Zsuzsa
 ………………
 Gratulálok! Nincs miért izgulni, ez a Táncolj ! dal is siker lesz! Ön
 gyönyörű, mint mindíg!
 Olga és Józsi
…………………
Szerintem szuper lett az új dal! Nagyon tecccccccccccccccccccik az egész családnak!
 Ágnes és családja
………………..

A Kívánságkosár című műsort ugyan nem láttam, mert akkor dolgozom, de a
klipet már többször megnéztem. Nagyon, nagyon jó! Gratulálok! A szövege is
Isteni és a dallama is szuper, vidám, pörgős, ritmusos, jó látni, hogy
mosolyogsz végig, ezzel a derűt, boldogságot sugárzod!

Kalotai Dóra

…………………..
Drága Katám!

Te mindig meg tudsz újulni. Sőt fiatalodni.
A fiatalos lendületed, a bájos mosolyod, a kellemes hangod, a kiváló képek
összevágása tökéletesen sikerült ebben a Táncolj! klipben /is/
Azt kívánom, életed végéig őrizd meg ezt a ragyogó formádat.
További sok-sok sikert, örömet kívánok neked.
D.Zsuzsa New Yorkból

 …………………….
Hi Kata,
nagyon tetszik a Táncolj klip!!
Csók
Susan and Julius
 Los Angelesből

 .........

KEDVES KATA..

Boldog vagyok, hogy elsőkként élvezhettem ezt a kedves dalt és örülök hogy ilyen szép a fogadtatása.
IGAZÁN ÖRÜLÖK, HOGY KÖZÖLHETEM A DALT, ÉS ÍRÁSODAT A MAGAZINOMBAN.
További sikereket kívánok szeretettel!
Köszönöm: Vendi.

*****************************

11. MÁRIA VOLT...

Meg a többiek..

EGY NÉVNAP UTÓÉLETE

2014.09.12. 9:20 keltezéssel, Nagy Vendel írta:

KEDVES MÁRIA, MARA, MARIKA, MARCSI, MARISKA...

Mindenkinek ki ezt a szép, bibliai nevet viseli

Boldog névnapot kívánok sok szeretettel,ezzel a saját versel.
baráti öleléssel.. vendi

BABBA MÁRIA MOSOLYA

Mint oroszlán,

Ahogy védi kölykét,

Inaszakadtáig,

Élete árán is,

Dühödten figyel

A bősz anya.

Ki ha gyermekére néz,

Szemén, s arcán

Babba Mária mosolya

Az ősi juss,

Az ősi jog,

A Szűzanya malasztos arca.

Minden anyára átragyog, 

Önmaga feláldozásával

Féltve óvja gyermekét,

Ki szeretetben,

Féltésben felnevelkedett,

Majd a keresztről levétetett

S nem gyűlölte azt,

Ki szent fiát

Hóhér kézre adta.

S halott magzatját

Kezében tartva,

Mária, jajával oltalmazza,

Mintanyáknak eleje..

A nyugodt fájdalom, 

Az anyai szeretet, 

A féltő oltalom.

S a felhők között 

A Mennyországból,

Mintha reánk mosolyogna

Szeplőtelen Szűz Mária,

Örökké szépen, és fiatalon,

Mindannyiónk édesanyja.

Áve Mária,

Üdvözlégy Mária.

Mindenki oltalmazója.

Magyarok Nagyasszonya.

2014  szeptember  12.

Vendikém!
Nagyon - nagyon köszönöm névnapi megemlékezésed! Csodálatos a versed!
Puszi:E.
Mari

 ………........................…….......

Kedves Vendi!
Őszinte szeretettel köszönöm meg ezt a csodálatos verset, mely  a névnapi köszöntések megkoronázása volt számomra.
További, töretlen alkotókedvet, jó egészséget és munkádhoz sok örömet kívánok ! Barátsággal: P Marika

 .............................................

Kedves Vendi!

Nagyon köszönöm a figyelmességet és a szép verssorokat!

Viszonzó szeretettel üdvözli: N J Teodóra

 ……….......................…………

Kedves Vendi!

Nagyon köszönöm a figyelmességedet, igazán jól esett, és szép a vers, gratulálok én meg ezért!

Üdvözöllek;  Mary

 ........................................

Köszönöm szépen
bár meg kell valljam éppen,
hogy a nevem alapján
december második napján
ünnepelek névnapot
s kapok sok sok szép lapot,
de jól esik ám igazán,
hogy most is gondoltál reám!
Köszönöm és boldog vagyok,
hogy eszedben helyet kapok
küldök puszit 66-ot! :)

F.  Melinda

………………..…………

2014. szeptember 15. 8:52 Nagy Vendel írta, <nagy.vendi54@gmail.com>:

BOLDOG NÉVNAPOT KIVÁNOK EZZEL A SAJÁT VERSSEL.. SZERETETTEL VENDI.
 

HÉTKÖZNAPI CSODA

Hajnalban,

Mikor felhőt vet a folyó,

S ólomszürke pára

Lebeg a légben,

Hiábavalóságokkal

Elő ne hozakodj.

Ne háborgasd a 

Felkelő Napot,

Van neki dolga

Éppen elég.

Minden reggel

Fel kell kínálnia

Aranytálcán

A ragyogást, s a fényt

Neked.

 ...............................................

Vendikém!  Gyönyörű,csodálatos..nagyon szépen köszönöm Neked a jókívánságokkal együtt..
 Üdv.  H. Marika..

 ............................................

Kedves Vendi!

Ezt a gyönyörűségesen szép verset, amit
Tőled kaptam köszönöm szépen.
Igazi szívet melengető ajándék.
Neked is legyenek boldognapjaid.
Minden jót:

 MÁRIA MAGDOLNA

……………..........……….. 

2014.09.12. 9:01 keltezéssel, Nagy Vendel írta:
> KEDVES MARIKA, AKI MAGDI IS..
> GRATULÁLOK EHHEZ A SZÉP BIBLIAI NÉVHEZ..
 Szeretettel:  Vendi.

*****************************

12. VERSRŐL VERSRE

MÁTYÁS RITA: Esik eső...

Esik eső
szomorún,
a kalapom
lekonyul.
A cipőmben
cuppogok,
lyuk van rajta
beázok.
Holnap veszek
kopogóst,
abban járok
ropogóst
Új cipőmben
táncolok,
a lányokat
forgatom.
Heje-huja
vigalom,
Essen, essen,
nem bánom!

 ...........................................

FELLNER ISTVÁN

 A pillanatok nem múlnak el nyomtalanul, hagynak foltot, hol mélyet - hol csak hanyagul alig érezhetően, de visszanézhetők, a becsukott szem mögött indul a vetítés, s ha gyönyörű mit átélsz, csendesen csordogál a múlt a könnyek nagyítóján keresztül..s ha akarod....valóra válik../fellner

Nem a könny, mi szégyen férfi arcán, ha csorog...érje szégyen azt, ki okozta…/fellner

..............................................

CSOMOR HENRIETT:

Egy mulatós forró éjszaka

Egy mulatós éjszaka,

mely nem az enyém.

Szánalmat éreztek látványomon.

majd hogy nem gagyogtok hozzám.

Báj vigyorogtok közben,

ki tudja mit gondoltok rólam.

Mit ér a szép új ruhám,

ha a látszatomon fennakadtok?

Oh, pedig hogy ropnám

a táncot. Eper színű ruhám

fáradhatatlanul pörögne

ropnám a Csárdást.

Nagy bőgőssel nótámat

húzatnám hajnalig. S ledobnám

ördögi szorongásom. Táncba vinnélek,

s karjaidban keringőznénk.

Hajnal első fényét utolsó

táncom köszöntené.

Lábam még a ritmust járja

ágyamba. Egyszer enyém lesz

egy mulatós forró éjszaka.

 2014. szeptember 14.

 ................................................

BÍRÓ MELINDA: Igazság könnyei

Mikor az égből nem hullnak a könnyek

Felszáradnak kék ruháján a cseppek

Az én könnyeim sem epednek többet

Kisüt a napsugár az én szívemben

Meglelem örök békémet a mában

Hiszek az igazság méltó szavában

 2014.08.07.

 ...................................................

MEZŐSI GYÖRGY MIKLÓS:

My Fair Lady

Beszűrődik a fény a kapualjba.
Álmodozva ül a virágárus lány.
Ázástól foltos az átjáró fala.
Csontig hatoló a mélabús magány.

Körülötte galambok sokasága,
Csipegető nép a nyomor talaján.
Előkelő nőt rejt a rongyos ruha,
Mint a bogarat bújtató borostyán.

Hogy mit tartogat még neki az élet,
Megtudjuk mi majd a történet során.
Jönnek küzdelmes, fárasztó évek.

Gondolatai most messze repülnek.
Túl az árkádok kőboltozatán,
S az elképzelhetők végső határán. 

Gödöllő, 2014. szeptember 6.

 ...................................................

KANCZLER ANNA

Vágyak ha marnak...

Vágyak ha kínoznak, lelkem dalra fakad.
Sóvárgásaim minden ellenkezést,
okos érvelést,
tilalmat elzavarnak

Kívánságom ha felhorgad
nyugtom nem marad
felzaklatva rohanok oda,
ahol csend és nyugalom, vigasztaló szavak
figyelem és meghallgatás fogadnak....

Elmerengek, megnyugszom,
megzabolázom gondolatom
emlékezem, valaha tanultam:
emberek ha mindent elveszítenek,
helyet ahol élhetnek,
hazát, kultúrát, nyelvet
kell feledniük,
tűzvészben felég minden terményük,
árvíz mossa el lakóhelyük,
betegség rontja életük,
türelemmel viselik, majd összefogva együtt
újra építenek mindent:
házat, hazát, jobb életet...

De ha marcona, tolvaj hatalmak
büntetlenül vagy sunyin fosztogatva
elrabolják álmaikat,
megszerzett javaikat,
lehetőségeiket, fenyegetnek,
s esélyek elvesznek,
tervek, remények összeomlanak,
kilátástalan jövőjüket szem elől tévesztve rombolnak.
így születnek a forradalmak.

Megnyugszom... nem akarok ily kort,
forrongó hangulatot,
csendre intem vágyaim, türelemmel fogadom,
mit a sors rám szabott.

Szelíden kérlelek, örülök, ha ajándékot
kapok és hálás szívvel tovább adhatom,
mindig elég marad, akárhány felé osztom...

Mi végre kaptam tehetséget, szorgalmat,
tűrni a fájót,  s hogy másnak enyhülést adhassak ,
józan tetteket, szabad akaratot?

Gondolataimat széles folyómederbe
terelgetem, lassú hullámokat vetve
Csendben leraknak magukkal sodort
hordalékot:

Medrét lassan feltölti,
leülepszik a vágy, mely idegen,
új partot épít,
Tájat lassan átrendezi
ahol az új élet megtelepedik,
felvirágozhat, gondozva, nevelgetve,
féltve, s a múltra emlékezik.
keresve újabb pályákat,
terveket szőve, s tettekkel kikövezve,
utak, masszív várak épülnek...
hűs  lugasok, napsütötte édenkert,
szerelmesek tanyája...
aprócska szobák, bölcsővel, kisággyal.

(( csapatnyi unokával... :  )  ))

Most csak értük élve fohászkodok...
Örömüket lelve építsék e földi
paradicsomot,
s éljék nap nap után a mennyei
boldogságot.

ezért tanultam, dolgoztam:
tehetségemből fakadón írjak, szavaljak, muzsikáljak,
Fáradt testem az út végén elporladhat,
de lelkemben sohasem lesz vége a dalnak...

 .............................................

DOMBI TINÓDY LÁSZLÓ:

A végső harc előtt

Dühödet váltsd mosolyra,

van még benned szeretet,

s védjed ősi hitedet,

amíg élted sora tart! -

Mellkasodban vágy dobol,

de nem tudhatja senki,

ha majd a végsőt veri,

hová tűnik szent lobod.

Képzeleted nem játszik,

a gyűlölet lángra kap,

s magadnak sem hazudhatsz,

gyötri fáradt lelkeink! -

Hatalmas lángok nyúlnak,

az égő házak fölé,

s te sírva reszketsz belé,

könyörögve az Úrnak.

A harangok is sírnak,

s a magasságos égben,

s a mérhetetlen mélyben,

a zárt kapuk kinyílnak.

........................................... 

GERENCSÉR HAJNALKA: A CSODA

Milyen sokan is vagyunk, akik csodát szeretnénk látni...
Ám ehhez a szemekbe kell nézni és a szívünkkel látni...
Át kellene, hogy érezzünk sok - sok nehéz sorsot,...
Az élet oly kegyetlen, sokaknak betegséget sorsolt.

Kitől a sors valamit elvett, harcol, a lelke belül vérzik,
Szemei mindig az elszántságot, és a kitartást tükrözik.
Sok egészséges nem sejti, ha áll, ül, lép, vagy ha szalad,
Az a másiknak örökös álom, vagy nagyon is nehéz feladat.

A szívünkkel látva érezzük csak az igazi csodát,
Hisz a szívünk átérzi azt, amit a másik ember él át.
A csoda kulcsa elszántság, kitartás és akaraterő,
Akiben ez megvan, Ő a lehetetlent is újrateremtő.

Köszönöm a sorsnak, hogy gyakran látok csodát,
Tudom, hogy sok ember ennek nem érti az okát...
Köszönöm a Barátaimnak, kiknek sorsa mostoha,
Hogy megláttatják velem azt, hogy bennük él a csoda!

2014. szeptember 2.

*****************************

13. VÉLEMÉNYEM SZERINT

OLVASÓINK ÍRTÁK

Kedves Vendi..

 Most megint "megszólalt" bennem egy hang, azt súgja írjak egy verset,

mert szegény főszerkesztő uramnak szégyenszemre régi verset kellett
betennie tőlem... Az egészet átolvastam illetve a zumbás van még
hátra, és a színekről kellene valamit írnom (a belső hang szerint...)
Anna.

 ..............................................

Látod mily ügyes vagy el is készültél az újsággal.
Vendi nagyon jól sikerült színes, sikeres tartalmas magazint csináltál.
Ennyi művész lakik Szekszárdon. Tetszettek ahogy bemutattad,
mintha ott lettem volna a kiállításokon.
Közben a verseid is pont odapasszoltak. Gratulálni tudok ehhez a jól össze
állított újsághoz.
Az Apostol is nagyon tetszett a legnagyobb slágereit tetted be.
Legalább megismertem mert nem tudtam, mikor kezdtek zenélni.
Nem is gondoltam ,hogy a Dobos Attila írta ezt a világ himnuszt.
Figyeld meg mennyi elismerést fogsz kapni.
A regény is tetszett jól lesz, ha ilyen lesz.
Neked az előszó pont idevágott.
Megköszönőm,hogy  olvashattam.
További ilyen jó újságot szerkessz! Szeretettel :Klarissza

 .............................................

KEDVES  VENDI

Köszönöm szépen hogy elolvashattam  a csodás újságod. Gratulálok könyved újabb fejezetéhez. Újságíróként írtad meg, nagyon tetszett ahogy bemutattad a festőket, képzőművészeket. A lila madonna versed, s kiállításon látható versed megmaradt bennem. Miközben olvastam az járt az eszembe, mennyire fantasztikus ember vagy. Ennyi embert ismerni és anyagot összegyűjteni róluk nem kis dolog, gratulálok! Láttam s örültem is a rádió riportodnak. Megnéztem a 2013-as tűzijátékot, amely nagyon szép volt egy pár dolgot megjegyeztem. Leírom neked: az első olyan volt mint egy vízesés, aztán különböző színű  körök jöttek, narancssárga piros lila, és mikor közelebb jöttek átalakultak szívvé és egy hatalmas lila körré. Ismét egy gyönyörűséges magazint adsz az embereknek gratulálok.
Henka

...........................................

SZIA  VENDI!

A tartalomról szólva, nagyon tetszett, de Nagyon színes a könyvednek ez a fejezete is a különféle művészeti ágakról és azok képviselőiről. Számomra szinte él a lap!Jó sok információt írtál az Apostolokról. Megérdemelten figyeltek fel rád a világ túloldalán is . Köszönöm neked, hogy én is az alkotók között lehetek! A tűzijátékról! Nekem főleg a második tetszett a  kombinált tűzijáték ,mert komplexebb volt a látvány, amit sajnos te nem is látsz! Nagyon nagyon önzetlen dolognak tartom, hogy egy ilyet tettél be az újságba annak ellenére, hogy te, és a többi  nem látó barátunk, azt nem is láthatják! A természetgyógyászat rovatot, most egyenesen nekünk írták. Érdekes, olvasmányos, és sokszínű, sokrétű a magazin. Gratulálok kedves Vendi! Nagyon érdekes Várkonyi Kitty folytatásos regénye is. Jó, hogy újra olvashatjuk Horenka Erika Riportját is. Egy szóval kifejezve , Megtáltosodtál! Szeretettel: Rita

 ..............................................

 A  418.  újság  képeinek leírása

 Mátyás Rita: A Megszólalok magazin képeinek leírása:

A Lectori Salutem mellett Vendi, a könyvespolca melletti fotója látható! Vendi kopaszodó szőke, szemüveges, férfi, és egy kheki színű trikóban mosolyog
ránk kedvesen. Ezzel kezdődik a lap.
A magazinképei, a könyv első borítóképével folytatódik. amin a festett Vendi portrém van halványkék alapon, fekete antikva betűkkel, az író, a cím, és az alcím látható Vendin zöld színű póló van ,és a kép háttere több színből ( kék, lila, zöld, sárga, bordó), amivel barátunk sokszínűségét próbáltam érzékeltetni.
Könyved a négy szerző grafikus portréjával indul,melyeket én rajzoltam. Az első Gerencsér Hajnalka aki rövid barna hajú, szemüveges, mosolygós hölgy.  Mellette Vendi portréja látható .Ezen a rajzon Vendi pólóban van, és mint már tudjuk kopaszodó, szemüveges a képen is, arcán széles mosollyal ,és még szemei is szinte mosolyognak a szemüvege alól. A harmadik portré engem ábrázoló önarckép. Kerek arcú, a képen szemüveges,sötétbarna hajú nő vagyok, Fehér kalappal a fejemen, és sejtelmesen mosolygok a képen. A negyedik szerzőtárs Véghelyi József, aki profilból néz vissza a felénk. Ő vékonyabb arcú kopaszodó úriember. Ingben van lerajzolva.

 Gyurgyonovics Gyula megtermett férfiak látszik a képen. Csinos, sármos fiatalember. Rövid fekete hajú, bajszos, szakállas, apró kockás ingben látható. Mellette az egyik alkotása látható,fából. A címe nincs aláírva, én talán az ördög hegedűjére asszociálnék a képről.
Stekly Zsuzsa csinos,szőke, rövid hajú kedves mosolyú hölgy lila felsőben szemüveggel.
Bakó Jenő bemutatása mellett az újságírói igazolványa látható. Őszes hajú komoly arcú fiatalember benyomását kelti.
Sarkantyú Judit a tárlathívogató Művésze keramikus művész. A képen egy festmény mellett áll a jobb oldalon, rövid ősz hajú középkorú hölgy, fehér blúzban, szürke blézerben. A kép másik oldalán egy úriember áll Kabában, sállal a nyakában,és elmerengve a távolba néz, miközben Judit beszél.
Beda László egy  falusi házakat ábrázoló képe előtt áll. Jóképű, kerek arcú barna hajú fiatalember fekete garbóban.

A könyv hátsó bortó képe, amely a tengerparti homokban fekvő nyitott gyöngykagyló,gyönggyel a közepén.
Én vagyok a következő kép. Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van. Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok.

Csomor Heni  rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben.

Ács Nagy Éva  türkiz színű pulóverében szőke középen elválasztott vállig érő hajú nő, sötét keretes szemüveggel.

A hangos verseknél az engem ábrázoló grafikus  önarckép van. Kerek arcú, a képen szemüveges,sötétbarna hajú nő vagyok, Fehér kalappal a fejemen, és sejtelmesen mosolygok a képen.

Várkonyi Kitty szintén új szerzőtársunk lett. Ő csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.
A könyv első borítólapján egy hosszú vörös hajú nő van, vörös háttér előtt emlékeztet talán a tűzre, a háttérben egy gyermek kapaszkodik egy rácsba. a hátsó borítólap egyszerűen narancssárga és a könyv rövid tartalma látható.
A következő kép az Apostol együttes képe. Az együttes tagjai a dob szerkó, és  a szintetizátor mögött állnak  mindegyikük sötét ruhában.

Sólya Veronika új a szerzők csapatában. Ő talán az ötvenes éveiben járó, komoly, csinos hölgy, Haja rövid, vörös színű. Szemüveges hölgy.
A tűzijáték első linkje egy hagyományos tűzijátékot mutat be, míg a másik linken Dubai-ból egy csodaszép tűzi, vízi és fényjáték van a videón.

A versről-versre első előadója ismét én vagyok. Mona Lisa rejtelmes mosolyával . Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van. Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok.

Majd Gerencsér Hajnalka következik ,aki fehér felsőben, vállig érő hullámos barna ,középen elválasztott hajú szemüveges hölgy .

Bíró Melinda a piros blúzában, hosszú sötétvörös hullámos hajával,füleiben fehér gyöngyös fülbevalójával mosolygósan néz ránk.

Fellner Pista követi , a szalmakalapos pipázós tipikus művész fotójával Ő ősz hajú körszakállas hatvan év körüli.

Mezősi György Miklós is új a magazinban. Kedves, szimpatikus úriember Őszes hajjal, bajusza, szürkés szemekkel szemüvegben, kockás ingben.

Várkonyi Kitty csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.

Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.

Horenka Erika  vállig érő szőke hajú hölgy,piros felsőben napszemüvegével a feje tetején.
Jánoki Márió 20 és vékony fekete hajú csinos fiatalember elegánsan , nyakkendősen kis frufruval.
Póth- Vecsei Mária, Esik című festménye a következő. Egy vörös,és kékes-fehér emeletes házakból álló utca részlet, az eső miatt kissé elmosódva látszik minden  Az utcán emberek járnak esernyővel az úttest  kékes színű fehér tükröződésekkel.
A magyarok világhimnuszának zeneszerzője Dobos Attila ül a fotón egy barna, antik bőrfotelben,. Ő  felette is eljárt már az idő. Fekete ingben, fekete nadrágban ü, haja már teljesen ősz.

Árvay Marika rövid, sötétbarna hajú hölgy, aki szembenéz a képe ,és fehér felső van rajta.
Póth- Vecsei Mária : Ami utcánk című festményén, alacsony földszintes házak sorakoznak. Az utat egész szélességébe vastag hótakaró borítja. az út szélén kopasz fák, a házak mögül , és az utca végén zöld fenyőket látni. A kék égbolton átsüt a nap sárgás vöröses fénye, három járókelő tapossa az utcán a havat, ahogy mennek a dolgukra.

"A véleményem szerint" rovat mellett maga Vendi látható, amint az előszobájuk ajtajában áll,halvány szürke, és sötét szürke pólójában.
Egy nagyon szimpatikus pár következik, Ilosvay Guszti, és felesége Kati. Guszti  sötétkék és fehér csíkos pólóingben Kati pedig  zöld , szexis felsőben látható

Adamecz Laci  széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes szemüvege mögül néz ránk.
A következő kép egy plakát, amin Zorán egy koncertet reklámoz, egy széken ül és másik székre támaszkodik fekete zakó, és fehér ing van rajta nyitott gallérraj: Felette is kezd eljárni az idő.

Most Wessely Gáboré a következő kép. Gábor ovális arcú kis bajusszal, szakállal mosolyog az olvasóra. Ő még nem annyira kopaszodó, piros ingben van fekete zakóban , fekete nyakkendővel. És vele elértünk az utolsó képhez! Itt a vége, fuss el véle! Egyebet nem mondhatok, Vendi után szabadon.

Olvassátok olyan szeretettel, ahogyan írtam nektek ezt a kép leírást!  Rita

…………................………….. 

Drága Vendi!
Sok szeretettel gratulálok minden idők legjobb újságához és kérlek,hogy a fekete-fehér változatot küldd el nekem,mert az alapján küldöm a linket, és a 3 nem látónak az újságot.
Hát ez a szám szenzációs,  akár a könyvünket...ezekkel az érzékletes fotókkal, akár a versekre, a Márióval készített riportra, Marika írására gondolok. Az Apostol is szupi,  Rita képleírása is.

Szeretettel  Hajnalka.

 ................................................

Kedves Vendi!

Köszönöm szépen a szellemi termékeket,
jól kikapcsolódtam.
Nagyon sok sikeres alkotást kívánok mindenkinek,
neked pedig sok sikert a szüreti
programokon, érezd jól magad.

Kedves Vendi!

A verset köszönöm szépen.
Még sokáig álljanak a fejedbe össze a gondolatok.
Legyen sok szép napod, Magdi.

2014.09.25. 10:09 keltezéssel, Nagy Vendel írta:

VAK IRÓN

Tollamat kezembe hiába fogom,
Vaksi szememmel nem láthatom,
Fog e az irón a papíron.
Vannak rajta ákom - bákomok,
Mégis fejemben állnak össze a gondolatok,
Amit majd mindenkinek elmondhatok.
S ha véletlenül versekké
Állnak össze a sorok,
Elégedetten lenyugodhatok,
Voltak az én életemben is
Szép, és jó pillanatok,
Miket maradékaimra hagyhatok
Hogy olvassatok.

2014.  szept. 25.
Vendi.

*****************************

14. REKLÁMOK, HÍRDETÉSEK, PÁLYÁZATOK

 ÚJ- ZÉLANDRÓL JELENTKEZEM

 WELLINGTONI FÉSZEK HÍRMONDÓ

 KAPRINAI ÉVA  FŐSZERKESZTŐ

Hírmondótól-hírmondóig
Programok, egyéb érdekességek a következő Hírmondó megjelenéséig Wellingtonban és környékén. Többsége ingyenes!
14. oldal WELLINGTONI Magyar Fészek HÍRMONDÓ
World Press Photo Exhibition
Augusztus 30 –tól DCM Bookfair 2014
Aug16 – 17 Könyvek, Dvd-k, lemezek hangszalagok sok-sokezer !!!
TSB Bank Arena, Queens Wharf Lux 2014
22 – 31 Aug.
Az egész városra kiterjedő FÉNY ÜNNEPE.
Technológia és a kultúra a wellingtoni vízparton.
A St. Anna templom termében - az Emmett St. végén Newtownban
Közösségi Piac van minden hónap utolsó szombatján 10-2-ig.
Itt ehetünk finom magyar ételeket is Klement Zsuzsi jóvoltából
Japan Festival 23 Aug TSB Bank Arena, Queens Wharf
Koncertek ebédidőben az Old St. Paul’s templomban keddi napokon 12:15-13:00 !
FÉSZEK VOLT —— július 20 Folytatás a 13.oldalról
FÉSZEK LESZ szeptember 21-én majd októben 19-én: 15. oldal 9. évfolyam 107. szám
Ha előre jelentkezel, egy ebéddel várunk. ( $ 8)
Ha váratlanul jössz, teával, süteménnyel megkínálunk. ($5)
2-3-ig ebéd majd egy kis kultúra: versek, ének, zene és kötetlen beszélgetés 4-ig.
Rintoul Street — Colombo Street sarok
Bejelentkezés a Fészek előtti szerda estig (4) 383-5395 vagy e-mailben: kaprinayeva@gmail.com
A hozzánk érkezett levél részlete:
„Dunai Márk Bence és Hamar György József a Magyar Állam által megszervezett
Kőrösi Csoma Sándor Program
2014 ösztöndíjasai vagyunk, akik 2014 április és október között Dél- Ausztráliában teljesítjük az ösztöndíjprogram célkitűzését, azaz legjobb tudásunk szerint segítjük a helyi magyar közösségek működését a fogadószervezetünkkel, a Dél-Ausztráliai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Körrel

Reklámok

A magazinban találhatnak verseket, folytatásos regényeket, fotókat, festményeket, elemzéseket,
recepteket, zenei linkeket, hangos verseket, rádiós riportokat, videókat - tv riportot,
néha még vicceket és tartalmas humort is itt:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Az újságba vakok, mozgássérültek, tolókocsisok, siketek is írnak, de természetesen
látó és egészséges emberek is tehát mindazok, akik elküldik a szerkesztőnek — Nagy
Vendelnek aki szintén vak! — írásukat és azt ő megjelenésre alkalmasnak találja!

2004-től él a Wellingtoni Magyar Fészek Új-Zéland fővárosában.
A megalakulástól eltelt időszakban sok magyar látogatta. Voltak vendégeik az Óhazából,
Ausztráliából, Amerikából és természetesen Új-Zéland más városából is.
Járt nálunk Wellington főpolgármestere és egy új-zélandi írónő is az elmúlt évben .
Havonta egy alkalommal találkozunk és fogadunk itt vendégeket. Kis újságunk magyarul
íródik, magyaroknak-magyarokról szól és ma már a világ számos pontján
olvassák.

Üdvözlettel: Kaprinay Éva

 Kiadó-főszerkesztő

 www.hirmondo.org

 .....................................

Éva Kaprinay 2014. szeptember 14. 21:45 
Itt már szeptember 15 és az új Hírmondó a helyére került!
www.hirmondo.org
 Rólunk: www.hirmondo.org

Wellingtoni Magyar Fészek havilapja

......................................

AUSZTRÁLIÁBÓL JELENTKEZEM...

ILOSVAY GUSZTÁV RÁDIÓJA..

From: Katalin ILosvay-Egyed <ilosvay_egyedk@hotmail.com>
Date: 2014-09-14 19:28 GMT+10:00
Subject: Magyar Rádió Mozaik szeptember 14
To: www.ilosvay.net        

http://2rrr.org.au/show/hungarian-radio-mozaik-sydney/    Ezt  másold be a keresőbe! 

Kövess minket a Facebook-on:  Radio Mozaik Sydney

  2014 Szeptember 14 Kedves Hallgatóink. Mint látják két egy órás program van fent a honlapon (több hallgatónk kívánságára). Ha úgy érzed, hogy a lehallgatásban problémád van kérlek jelezz vissza.
Szeretettel Guszti  
 Hirek - Katalin:   Beszélgetés a világ legjobb taxisofőrével Tóth Szilárddal. Ha őt még nem hallottad soha, akkor itt az alkalom , R E M E K .   Ilosvay - Egyed Katalin megemlékezett Avar Istvánról és Sztankay Istvánról. Mind  ketten a nemzet színészei voltak és elhunytuk nagy veszteség a színésztársadalom számára Magyarországon. Nyugodjanak békében!  
   Ilosvay Gusztáv beszélget Árendás Péterrel, aki a Liszt Ferencz Zeneművészeti Egyetem Népzenei tanszékének adjunktusa, és a Tükrös zenekar alapító tagja, és mellesleg brácsán játszik. 16 perc az interjú, de minden ami lényeges ma a népzenei vonalon Magyarországon és a világban, megtudhatod Pétertől.  A mi Kolozsi Erzsébetünk, az örök utazó elment Magyarországra , hogy mikrofonvégre kapja az ország első cigány vendéglősét  Ásós Géza urat.  Prof Trogamayer Ottó ( a mi Ottónk) " gusztusosan " leparasztozott mindenkit. Ottókám minden szavát élveztem .  Épp most Magyarországon tartózkodó  riporterünk Kolozsi Erzsébet meglátogatta a Millenium parkot Budán. Csodát látott és fényképezőgép híján mikrofonvégre kapta az ott levő hölgyet ki a KANGA  Alapítványt képviselte. ( én szeretnék egy kisdisznót)
KONZULI  FOGADÓ NAPOK SYDNEY-BEN  18 -19  Szeptember  http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/AU/hu/Konzuliinfo/elerhetoseg.htm

 .......................................

MAGYAR ORSZÁGRÓL JELENTKEZÜNK..

Találtunk egy újabb irodalmi újságot, Szeretnénk ha a mi olvasóink oda is ellátogatnának, az alább írt elérhetőséget keressétek fel..  Szeretettel és köszönettel:   Nagy Vendi.

 .......................................

Kedves Vendel!

Feltesszük sorban az elküldött írásaidat.
A versek alatt a link is szerepel, így az oldaladra is ellátogathatnak.
Bízom benne, hogy sokan olvasnak és olvasni fognak.
Ha van rá lehetőség, tüntesd fel a Holnap Magazint az oldaladon, hogy hozzánk is el tudjanak látogatni, akiknek felkelti érdeklődését magazinunk.
Várjuk szeretettel további írásaidat.
Magazinunkon a Szerzők rovatban nevednél minden feltöltött írásodat egy helyen nyomon tudod követni:
http://holnapmagazin.hu/profile.php?lookup=4959#v_4959

Üdvözlettel:

BAKOS JÓZSEF  Szerkesztő.

*****************************

15. A ZENE AZ KELL..

Mostanság vannak az arató ünnepélyek, a szüreti fesztiválok, amelyek mind okok, és lehetőségek a mulatozásra..
Nem is beszélve a lakodalmakról, s egyéb alkalmakról.

Egy kis mulatós sramli zene a két kedves fiatal énekes előadásában.

Jó mulatást. kívánok:  Vendi.

Névjegy
www.sramlikings.hu
Életrajz
Edó és Peti 1981-ben születtek Tatabányán, de már a kezdetek óta Tarjánban (Komárom-Esztergom Megye) élnek. Gyermekkoruk óta együtt nevelkedtek és zenéltek, ezért is emberileg és szakmailag is kiválóan megértik egymást. Edó klarinéton és gitáron játszik, Peti dobol és bariton kürtön virtuózkodik. Mindketten a szenvedélyjátékosok: Edó pasziánszozik Peti sörözik, ahogyan azt az életvitele megkívánja.

A Sramlikings dalai a már jól ismert osztrák és német népzene alapjait hordozzák, s emellett mondanivalójában és megszólalásában is ragaszkodik az eredeti motívumokhoz. A dalok kiválasztásánál elsődleges szempont a dallamosság és zenei érthetőség, és gyakran foglalnak magukba eredeti hangszereléseket is, mint pl. gitár, bariton, trombita, harmonika, ám a stílust behatározva inkább pop és dance zenéről van szó, mintsem stílusos svábzenéről.
A kor követelményeinek megfelelően kellemes lüktetést biztosító zene néhol teljesen elrugaszkodik sváb stílusától és mai, dallamos verse-k és refrén-ek szólalnak meg, amely az eredeti kompozícióban nem szerepelnek, vagy nem a jelenlegi formájukban.

A történetek egyszerűek, vidámak, erotikusak. A férfi és a nő kapcsolatáról, a sörről, a szexről és sok egyéb történetről szó, természetesen humoros és néhol pikáns szövegezéssel, nem elrejtve a német és osztrák mentalitást és életvitelt.

2002 májusában a BMG Hungary lemezkiadó licensz-szerződést kötött a Jódlidal című eposzra, amely a Nagy Mulatós lemezen volt hallható, s mint tudni ismeretes, ez a lemez mára aranylemez lett (valószínűleg nem a Sramlikings dala miatt).

2002 novemberében hanglemezkiadói szerződést kötött a Universal Music-kal, s ennek eredményeképpen már 2002 decemberében megjelent első kislemezük: "Jódlidal" címmel.

2002 decemberében hosszú távú megállapodás jött létre a Dáridó Kft. és a Sramlikings menedzsment cége (Aichon Kft.) között, mely biztosítja a Sramlikings országos jelenlétét mind fellépéseken, mind pedig a TV-ben.

Majd ezt követte 2003. március 3-án a nagylemez: Kiálts az égbe! címmel, melyen 13 vidám, pörgős, humoros, pikáns dal szerepel, s ennek részletei már oldalunkról is elérhetők, de akinek még nincs Sramlikings CD-je, az sutty, dobjon egy e-mailt az "kapcsolatnál" és már is rendelhet egyet!

2003. szeptemberében a Polybasic Records jelentkezett egy adomára - A "Jódli az udvaron" című megaslágert kérték el a Mulass Velünk című lemezre.

2003. októberében a Warner Music Hungary volt olyan kegyes, hogy becélozta az "Ohlala" című dalunkkal a Mulatós SztárFM CD-jének első trackjét. Köszönjük, csak így tovább.

Egyelőre ennyi, majd ha valami történik akkor írunk...

"a sör legyen veletek"

Edó, Peti

 ............................................

Most pedig muzik!  cak- cak..

 Ide katt:

https://www.youtube.com/watch?v=vkzpYCWJIDU&list=PL6CD6773F882612DD

KÖSZÖNÖM A KÖZÖS ÉLMÉNYT!

*****************************

16. ARCKÉPCSARNOK

HORENKA ERIKA SOROZATA

Láthatatlan kiállítás Tamásiban

Kudari Lászlónét a Tamási Látássérültek Esélyegyenlőségéért Egyesület elnökét

Horenka Erika

faggatom a közelmúltban  egészen pontosan 2014. szeptember 13.-án szombaton lezajlott a 12.-ik Coop nap rendezvényeihez kapcsolódó Láthatatlan kiállításról.

 – Megkaptam a felkérését és szívesen válaszolok a kérdéseire. Engedje meg, hogy pontosítsak és leírjam a kiállítás történetét, ugyanis nem a COOP Nap keretein belül lett kiállítás, hanem egymást segítve mi csatlakoztunk a COOP Naphoz.

 – Elnézését kérem a tévedésért. Köszönöm, hogy pontosított.
Bemutatná néhány mondatban az Egyesületet?

 –  A Látássérültek Esélyegyenlőségéért Egyesület 2002-ben alakult és még ebben az évben megszerezte a közhasznú státuszt
Az egyesület célja: A látássérültek társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése, segítségnyújtás a látássérültek egészségmegőrzésében, egészséges életre
nevelésében.
Feladataink közé tartozik az Önkéntes Pont fenntartása a civil szervezetekkel való együttműködés alapján, az önkéntes tevékenység koordinálása.

– Mit is tartalmaznak ezek a célok?

– Ez a kiállítás is, az Esélyegyenlőség Napján, a Vakok és Gyengén látók Világnapján megszervezett rendezvényeink, a színházlátogatás, a kirándulásaink is
a társadalmi esélyegyenlőség elősegítése érdekében történnek.
Minden évben az őszi és téli hónapokban klubfoglalkozás keretében orvosok és egészségügyi dolgozók közreműködésével próbáljuk az egészséges életre nevelni
a tagtársakat. A közelmúltban zárult le egy 10 hónapos egészségfejlesztési projektünk, melyet Uniós támogatásból valósítottunk meg. Ennek keretében négy
egészségnap, öt csoportfoglalkozás és tizenkettő előadás volt. Nagy sikere volt mindegyiknek nem csak a tagok, hanem a lakosság körében is. Évente szervezett,
önköltséges gyógykezelésben vesznek részt a jelentkező tagok Zalakaroson.
Az egyesület hivatalosan regisztrált önkéntesekkel látja el feladatait. Jelenleg 46 fő az önkéntesek száma, akik ellátják az ügyeletet, szervezik a rendezvényeket,
elvégzik az adminisztrációs feladatokat. Ezek közül az önkéntesek közül 20fő alkotja a Kapcsolattartó Klubot. Ők tartják a nagy létszámú tagsággal a kapcsolatot,
szerveznek rendezvényeket.

A szervezet elnöksége 7 főből, számvizsgáló bizottsága 3 főből áll. Az egyesületnek fizetett alkalmazottja nincs, a feladatokat önkéntesek végzik.
Az egyesület tagdíjakból, pályázat útján megszerzett támogatásokból és adományokból tartja fenn magát. 

– Hány taggal büszkélkedhet az egyesület?

– Az egyesület működési körzete Tamási és a kistérség települései. A tagok száma változó, de meghaladja a 250 főt.

– Milyen úton-módon csatlakozhat valaki?

– Az egyesületnek mindenki tagja lehet, aki elfogadja az alapszabályunkat és megfizeti az éves tagdíjat, ami jelenleg 1500 Ft.
Belépni a belépési nyilatkozat kitöltésével lehet, fogadóóráinkon minden szerdán 14-16 óráig.

– Mesélne nekem a kiállítás terveiről, publikus anyagi vonzatáról, támogatottságáról?
– Egyesületünk minden évben szokott pályázni a Nemzeti Együttműködési Alap- hoz/ NEA/.
Ez évben egy különleges rendezvényre, a Láthatatlan Kiállításra is pályáztunk és kaptunk támogatást, de közel sem annyit amennyiből azt meg lehet rendezni. A Bokréta ABC vezetőjével folytatott korábbi beszélgetés során szóba került, hogy ők is foglalkoztak a kiállítás megszervezésének gondolatával. Ezért felvettük a kapcsolatot a Kop-Ka Zrt. vezetésével, hogy csatlakoznánk időben /a kiállítás időpontja/ 2014. szeptember 11-13./
a Coop Naphoz, ha tudnának nekünk segíteni a megrendezésében.
A fogadtatás kedvező volt és így megállapodtunk a részletekben.
Ugyancsak erre a kiállításra kértünk és kaptunk támogatást a helyi Önkormányzattól.
A szükséges anyagi fedezet előteremtése érdekében felkerestük még Tamási nagyobb vállalkozásainak vezetőit is azzal a kéréssel, hogy támogassák a rendezvényt. Nagyon pozitív volt a hozzáállásuk és így nagyjából összejött az a pénz, amit a kiállítás telepítéséért a pesti cégnek fizetnünk kell.
A Láthatatlan Kiállítás egy különleges interaktív utazás egy láthatatlan világba, ahol teljes sötétségben próbálhatnak meg eligazodni csupán a tapintás, a hangok és az illatok nyomán a látogatók.

Aki eljön, az megértheti majd, milyen érzés az egyik legtöbb információt adó érzékszerv, a látás nélkül élni, és hogyan erősödnek fel az egyéb érzékek.
A kiállításon a résztvevők csupán tapintás, hallás, szaglást és egyensúly - érzékelés útján jutnak információkhoz. Így a látáshiány okozta új helyzetben a nehézségek mellett azt is megtapasztalhatják, hogy a szem, mint érzékszerv kiiktatásával is lehet szép és teljes a világ.
A Láthatatlan Kiállítás a nem látók és a látók világát igyekszik közelíteni egymáshoz, és pozitív élményeken keresztül tanítja meg, hogyan segíthetjük, s miképpen érthetjük meg őket.
A kiállításnak volt egy látható része, ahol különböző bemutatók voltak és volt a láthatatlan rész ahol egy mini kiállítás lehetett megtapasztalni. A kiállítást vak vezetők kíséretében tekinthették meg a látogatók.
Helyszín: Tamási Szabadság u.51., a Vöröskereszt épülete.
Nyitva tartás:   11.-én csütörtökön 12-16 és 17-20 óráig,
                      12.-én pénteken 10-14 és 15-17 óráig,
A Coop Napon 13.-án szombaton 10-13 és14-20 óráig.
A belépés ingyenes volt.

– Lehet tudni adatokat a kiállítás látogatottságára vonatkozóan? Erre a hozzávetőleges létszámra tetszett számítani?

– Mivel a kiállítás nyitvatartási idejét nagyban meghatározták az anyagi lehetőségek, ezért szervezte az egyesület a látogatást. Nem titkolt szándékunk volt, hogy a fiatalság is tapasztalhassa meg a fogyatékkal élők világát, hiszen ennek nevelő hatása is van. Legalábbis reméljük. A látogatási idő szinte percre pontosan ki volt használva, így elég nagyszámú volt a közönség és az iskolák még igényt tartottak volna több lehetőségre is. A látogatottság megfelelt az előzetes várakozásunknak. A jelenléti ívet 481 fő írta alá, de sokan nem tették ezt. Úgy becsüljük, hogy 550-600 látogatónk volt.
A visszhang igen kedvező a szponzorok úgy vélekedtek, hogy nemes célra adták támogatásukat.

– Ön megnézte a kiállítást? Véleményezné a tapasztalatokat?
– Kérdésére válaszolva én is megtapasztaltam a kiállítást, és mondhatom nagyon nagy hatással volt rám. úgy éreztem, hogy nagyon rossz lehet a teljes vakság. Persze tudom és tapasztaltam is a kiállítást vezető vakokkal és bocsánat a személyeskedésért, de Önökkel kapcsolatban is, hogy szép és teljes életet lehet élni a látás nélkül is.

– Megtudhatunk valamit az egyesület közeli és távolabbi terveiről, közeledő eseményeiről?

– Szeptember 19-21-ig kirándulni voltunk Romániában 41 fővel. Hazatérve kezdődnek a dolgos hétköznapok, előttünk áll a TÁMOP-os pályázat , a NEA-s pályázat
elszámolása, ami nem kis feladat.
Októbertől ismét klubfoglalkozásokat fogunk indítani, melyek keretében azokat az előadókat hívjuk meg, akik az egészségfejlesztési projektünkön sikeresen
szerepeltek és nagy volt az érdeklődés a témájuk iránt.
December 5-én lesz a Mikulás ünnepségünk, majd karácsony tájékán lesz az évzáró ünnepségünk is.
Novemberben az elnökség fogja összeállítani a jövő évi programunkat, amelyet nagymértékben befolyásol az anyagi lehetőségünk is.
Természetesen továbbra is megrendezzük és megünnepeljük a szokásos ünnepeinket, fenntartjuk az egészségmegőrző programunkat.                                 
– Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szánt nekem és kérdéseimnek. Jó egészséget és sok sikert, támogatottságot kívánok!

*****************************

17.ÍZES TÖRTÉNETEK

IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV - NAGY VENDEL RECEPTJEI

ÍZES TÖRTÉNETEK.  (18.)

HULL A SZILVA A FÁRÓL..., JA, MEG A DIÓ IS....

Ősszel, hazafelé jövet mindig ezt énekeltük vidáman,  hogy aszongya,  Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról...

S tényleg, nagy kosarakba összeszedelőzve, hoztuk haza a csemegeszőlőket, a diót, a szilvát, és a demizsonban a jóféle kadarkát, s még az esetlegesen később érő, a fagyás elől megmentendő paprikákat, tököt káposztát, almát, miegymást.

Ilyenkor jött el a sok munka ideje, de a bőségé is.
Szüret, préselés,  savanyítások, befőttek eltevése,borkésztés, és amit mindenképpen a legjobban szerettem a szilvalekvár főzése.

 A szilvából sok mindent lehetett készíteni, talán legismertebb a szilvás gombóc, de lehetett tenni levesbe is, süteménybe is, isteni a szilvás lepény, de befőzve is ellehetett tenni, savanyúságnak is jó, s akár pálinkát is főztek belőle, de leginkább a szilvalekvár dívott errefelé.
 Már évezredek óta ismert a szilva, persze még akkor vadon termő formában, már a gyűjtögető ember is szívesen fogyasztotta, de az útszéli fákról bárki szedhetett, és az árokparton ülve a szegény ember ebédje  volt jóféle kenyérrel, de akár anélkül is.

A "jó öreg" szílva

Minden rendes ház udvarán, vagy a kertje végében állott szilvafa, s erről is nevezték el a hétszilvafás nemességet, hogy csak akkora földje maradt a birtokból, amelyiken csupán hét szilvafa fért el.
Ez volt a dzsentri világ, az elszegényedett, de mégis magát tartani akaró, lecsúszott nemesség világa.. erről szól az irodalom egyik gyöngyszeme is a Noszty fiú esete Tóth Marival..
  Sokféle fajtájú szilva van manapság, alakja, íze, mérete, színe alapján különböztetjük meg őket, van kék szilva, sárga szilva, kemény szilva, puha, úgynevezett fosóka szilva s a ringlók számos fajtája,, és még kitudja..  talán jelenleg legismertebb a kék szilva, s a nemesített fajtája a szatmári szilva, ami híres pálinka alapanyag.
 Mostanság divat a nem tudom szilva, amiből főleg a lekvárt főzik, s mert kérdezte valaki miféle ez a  gyümölcs?,  azt felelte valamelyik atyafi, erre, hogy nem tudom.  Lehet hogy így volt, de ez már nem biztos.
Már említettem hogy  a jóféle szilvából sok mindent lehet csinálni, ezekből most bemutatok három jellegzetes ételt.
  Egyik a szilvás leves, a másik a mocskos tészta, a harmadik pedig a lekvár..
A pálinka főzés, az egy másféle tudomány, sok időt, és szaktudást igényel, mert akár veszélyes is lehet, ha oda nem figyelő végzi és végül is ki ne ismerné fogyasztási szinten a jóféle szilvóriumot.

A savanyúnak eltett szilva félig érett, mert a túlérett szétmenne a savanyúságban, a többi ételhez viszont csak az érett, vagy túlérett gyümölcs a jó, mert az már sok cukrot tartalmaz és kevesebb répacukrot kell felhasználni hozzá.

Ha este fáradt és éhes az ember, egy gyors ételt kell főznie  ilyen a szilva leves, de más alapanyag is kell bele, a recept egyszerű, és hamar megvan..
  Fél liter vizet, és fél liter vörösbort felteszünk főni.. ez négy embernek lesz elég  és ezeket az arányokat lehet a személyek száma szerint növelni.
Egy csipet sót  is tehetünk bele, mert só minden étekbe kell. még az édesbe is.

Ha már melegszik a leves, kettő kanál cukrot teszünk bele, de ez ízlés szerint is lehet, mint akár a többi fűszerezés  is.
A legfontosabb hozzávaló a fél kilónyi szilva, kimagozva, félbe vágva A szilvát meg kell főzni,  és ha már megfőtt akkor akár kész is a levesünk, de közben jönnek a csodák. Kell még bele fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, vaníliás cukor, néhány citrom karika, és citrom leve.
Persze mindezek  a fűszerek kóstolás alapján, ízlés szerint  értendőek,  és valamelyik el is hagyható vagy akár másikkal pótolható.
Aki hígnak találja ezt a levesfélét, egy evőkanálnyi lisztes habarást tehet bele, hogy kissé sűrítsen rajta.

  Na most a modern világban ezt a levest összeturmixolnák, úgymond krémlevesnek, de az régen nem volt divat és jobb is ha van benne valami szilárd, mondjuk a gyümölcs.
Persze ha gyerekek is eszik akkor a bor helyett lehet mustot  használni, amiben még nincs alkohol.
Ez az az ennivaló ami melegen is, hidegen is fogyasztható akár másnap is.
Kenyér helyett lehet kalácsot enni hozzá, hogy laktatóbb legyen.
Az ínyencek nyomhatnak a tetejére tejszínhabot, bár ezt régen nemigen használták, mivel nemigen ismerték faluhelyen.
Kitűnő, vitamindús ennivaló, de vigyázzunk a cukorral, elég sokat tartalmaz mindegyik alapanyag.

Második gyors ételünk a mocskos tészta..
Senki ne gondoljon valami háziasszonyi hanyagságra a higiénia terén, csupán az étel látványa ihlette meg a névadót.

Minden rendes háziasszonynak van otthon már rég előre elkészített, szárított tésztája, mondjuk majdnem mindegy milyen féle fajta, de legjobb a széles metélt, vagy a gyufa , vagy a lebbencs, apróra törve, a kocka tészta már kevésbé alkalmas, de a nagykocka még elmegy.

Akár lehet valamilyen bolti száraz tészta, de az kevésbé finom.
Csupán sós, olajos forró vízben kifőzzük a tésztát és meleg vízzel leöblítjük, hogy ne hűljön ki a hideg vízben, és már tálalható is
Vagy még a lábasban, de lehet magán a tányéron  bekeverjük a tésztánkat  jó alaposan szilvalekvárral, darált mákkal, vagy dióval
A vicc szerint lehet rádióval is.  hehehe

Cukor már nem kell rá, de van aki még azt is tesz hozzá, hogy ropogjon a foga alatt. az igazán ínyencek rumba áztatott mazsolát is rakhatnak bele, de ez már kissé túlzás, de még aszalt gyümölcs is elmegy vele, ehhez a sok édeshez legjobb a hideg kútvíz, de félédes bort is lehet fogyasztani melléje.

A látványa kissé bizarr, ezért hívják mocskos tésztának. A sok édes miatt energia dús ennivaló.
De főleg a gyorsasága okán csinálják hamarvást,  ha éhes a család.

  Amikor már késői ősz van a szilva már annyira puha és édes hogy már érdemes lerázni, nehogy a fán elpusztuljon a nehezen megmentett termés. Cukor már  nem képződik több benne és épp itt az ideje hogy végleges helyére a spájzba kerüljön, ahol a polcok disz a sok sok befőttes üveg.
Előző nap lerázzuk a ponyvára a termést és óvatosan összeszedjük és kosarakba hazafuvarozzuk és teknőbe vagy dézsákba megmossuk és kimagozzuk a szilvát. Csak a teljesen egészségeseket rakjuk bele az üstbe, amibe télen a disznóöléshez melegítjük a vizet.
A kissé sérült szemeket még a pálinkás cefrébe bedobáljuk, de ami már oda sem jó, azt a csibék elcsipegetik a baromfi udvaron, a magot pedig külön egy vödörbe dobáljuk, amit télen majd  elégetünk a szenes kazánban, a gesztenyével és a barackmagokkal, s a dió héjával egyetemben. Így van az , hogy semmi nem vész kárba a gazdaságban.
Aki még nem látott izzó dióhéjat, és nem hallott pattogó gesztenyét  azoknak sok élmény kimaradt az életéből.  És ez mind kalóriadús tüzelőanyag lehet.

A kimagozott szilva húsát éjszakára állni hagyjuk, hogy másnap friss erővel nekiállhassunk a lekvár főzésének.

Van aki ilyenkor kissé lecukrozza  a gyümölcsöt, de az igazán érettet nem kell.
Aki teljesen sima lekvárt szeretne főzni az ledarálja húsdarálón a szilvát, de az is hosszadalmas, és felesleges munka. Persze ízlés dolga.
Olyan is akad, aki a félig főtt szilvát átpasszírozza egy szitán, mint a paradicsomot mikor főzzük, de az már tényleg pepecselés.

Én általában korán reggel kezdem a főzést, mert elég sokáig kell a bogrács mellett állni, akár öt hat órát is, és az ha későn kezdjük sokáig tart a kimerés pedig nem kellemes a korai söthenyős időben.
Nekem van egy saját gyártású üstházam, amiben tüzelek és sohasem gázzal, hanem szőlővenyigével, tuskóval, vagy hasított fával.
A füstcsövet magasra toldom össze, hogy a füst ne kellemetlenkedjen a szemembe, és uccu neki..
Vidáman pattog a tűz, ropog a száraz venyige, és az üstnél a még hűvös hajnalon kellemes meleg  van.

Szílvalekvár főzése üstben

Azért vállaltam mindig magamra ezt a hivatalt, mert én türelmes ember vagyok, és a hölgyek addig tudnak mást csinálni a konyhán, és van idejük kimosni az üvegeket, köcsögöket a lekvárnak.
Apámtól láttam, tanultam, hogy a rotyogó lekvár fröcsögésének okán  igen kellemetlen ha a keze feje megég az embernek, ezért csinált egy akasztófát lécből,, aminek a végére szegelt egy deszkalapot és ezzel az alkalmatossággal keverte a lekvárt. Ezt ellestem és én is  csináltam hasonlót. Hosszi a nyele, és a feje belelóg a lébe és messziről lehet keverni a forró anyagot, baleset mentesen.
A szomszéd a szerszámot meglátva kinevette ugyan, de a következő évben már ő is csinált magának egyet.  Volt apámnak több hasonló találmánya is, pl. a kukorica szedéskor jó szolgálatot tevő kukorica csuhé bontó, agáca fából faragva, de a lusták  már inkább százas szeggel dolgoztak. a csuklójukra kötve. a szerszámot.
  Tehát ég a tüzünk, és amíg a szilva levet nem enged nem sok dolgunk van, de néha megkeverjük hogy nehogy mindjárt az elején lekozmáljon a matéria.

Mikor már  kissé levet engedett, már könnyebb keverni a lekvárnak valót. Mint már említettem cukrot nem teszünk bele, egyrészt mert  túl édes lenne, másrészt meg költségkímélőbb így, de azért kell majd bele némi fűszer.
A tüzet rakni kell most már tuskóva,l hogy tartsa a meleget, mert a venyige hamar ellobban, és ez pihenés is a sok állásban, és keverés közben és az illatok is egyre intenzívebbek. Érezni a karamellizálódó szilva illatát.
A sok órai munka alatt, van ideje az embernek meditálni, gondolkodni  magáról, a világ sorsáról, esetleg verset is lehet memorizálni s ha eszébe jut bent valakinek hogy kint is dolgozik valaki akkor még lehet esetleg egy pohár bort is kapni.
A nyomtató lónak sem kötik be a száját.
Vannak kényelmes, időhiányos asszonyok, akik vallják hogy a tepsiben akár egy óra alatt is megfől a lekvár kevergetés
nélkül is, de én ettem már olyat, semmi köze a lekvárhoz, az egy megsült ecetes massza, ami csak egy utánzata a dolgoknak.

 Elgondolja az emberfia, hogy  milyen jó lesz ebből a lekvárból enyhén bevajazott friss kenyérre kenni, és az udvarban termett idei dióval befedni a tetejét, annak a fehér héját lehúzni és  a friss dió jellegzetes izének áldozni az uzsonna során.
Vagy a szilvalekváros derelyéből mikor harmadszor is szed a vendég és közben mondogatja hogy mi lenne ha még szeretné is azt a barátfülét kissé fahéjas porcukorral meghintve.
S a lekváros bukta is a meleg tea mellé, vagy a töpörtyűs pogácsa szilvalekvárral töltve milyen fenséges eledel is annak aki már rájött az ízére.
Így elmélkedve telik az idő, s közben kavargatjuk a lekvárt, hogy le ne süljön.
  Láttam már ipari méretekben dolgozó lekvárfőzőket, akik fedőre szerelt kerékkel tekerik a habverőhöz hasonló keverőszárakat , akár mint a turmixgépnél láthatjuk, s a lapátok soha nem hagyják nyugodni a már illatozó masszát. Egy tekerésre három kerék is forog egyszerre.

  Lassan látjuk, hogy a szilva héja kezd összepöndörödni és a víz elpárolog a bográcsból, s megcsappan jócskán a mennyiség. Ilyenkor tehetjük bele a fűszereket, egy marék szegfűszeget, darabos fahéjat, egy zacskó vaníliás cukrot, csak az "iziér", és most már szigorúan vigyázva, hogy oda ne égjen a lekvár, mert a cukor karamellizálódott és hamar oda is kapja a hírtelen tűz.

 Ilyenkorra már oda van készítve a merőkanál, a langyos vízben álló üvegek, nehogy a hirtelen melegtől elpattanjanak a díszes, már évtizedek óta féltve őrzött családi ereklyék, a köcsögök és a díszes üvegek.
Esetleg a végén még egy kiskanál tartósító szert lehet beletenni a bográcsba, de legjobb tartósító a cukor.
  A próba az, hogy egy hideg kistányérra kiteszünk egy kanálnyi lekvárt, és ha fényes a felülete, és a hideg edényben megkocsonyásodik, és kóstolásra is megfelelő az íze, akkor nagy óvatossággal kiveszik a bográcsot az üstből és egy erre valósi vesszőkosárba teszik, hogy tovább már ne melegedjen a lekvár mert akkor odaég a bogrács falára, mikor már fogy a lekvár az üvegekbe vándorolva.
Ilyenkor figyelni kell nehogy baleset történjen, mert borzasztó égésekről lehetett rémhíreket hallani a régi időkből. Főleg a gyerekekre kell figyelni mert kíváncsiak.
A háziasszony, a lányok segítségével megfelelő nagyságú merőkanállal kimeri a lekvárt az üvegekbe, ízlésesen, és gusztusosan töltve az üveget, és vagy celofánnal,de az utóbbi időkben csavaros fedővel légmentesen lezárja az edényeket.
Majd ha már kihűlt a lekvár, akkor díszítésként cifra ruhadarabokból takaró fedőket csinálnak hogy még színesebb legyen az üveg, vigyázva arra, hogy a lekvár színével is egyezzenek a ruhák. s azt már rafiával kötik le az ügyes kezek.
Legvégül pedig címke is kerülhet az üvegre,hogy mikor is készült, és mi van az üvegben. De ezek már elhagyható úri huncutságok.
A nagymamánál szokás volt, hogy a kiürített bográcsot mi gyerekek körül álltuk, még az utcabeli gyerekeket is áthívtuk, s kanállal vakargattuk a még jócskán a bogrács falán maradt lekvárt. Ez egykedves szokás volt, és mindenkinek nagyon ízlett, és jó mókának tant akkor is és most így utólag is visszagondolva.

  S mindig volt maradék ami nem fért már sehová, s abból lett másnap a szilvalekvárral töltött gombóc, amit mindenki szeretett.
A nagypapa viccelt velünk, hogy egyetek, egyetek, hadd nőjön a begyetek, s utána még rátromfolt, hogy  "gombóc be nyóc",  s jót nevettünk..

A régi világban vidéken mindenki próbált magának télire bespájzolni, mert akkoriban konzerveket nemigen vettünk, és a háziasszony büszkesége volt a konyhája és a spájza. Mégsem volt ennyi cukorbeteg ember mint manapság, s egészségesen étkeztünk és nem volt vitaminhiányos senki sem és a tavaszi fáradtság akkor nem mutatkozott rajtunk.

Most van a szezonja a szilvának és próbáljátok ki a fenti recepteket, mindenki eltudja készíteni és nagyobb az öröm a saját készítésű ételek elfogyasztásakor.
Mindenkinek kedves egészségére, és jó étvágyat kívánok mindenkinek!
S ha étkezés előtt megiszol egy kupica szilvapálinkát, az már a csúcsok csúcsa lenne..

S most egy kis vidámság a pálinkáról, zenében.

Ide katt:

Magna Cum Laude - Pálinka Dal
https://www.youtube.com/watch?v=-CinPyf08a4

 2014  szeptember 23.

*****************************

18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!  
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:
nagy.vendi@freemail.hu
megszólalok@freemail.hu

skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

 ………………………………………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az ez évben megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

 ………………………………………………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek foruma  nagyvendel

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

 ________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államok beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

 .........................................................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt

különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk, a munkát folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!

__________________________________________

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

                                                                               

MEGSZÓLALOK

 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2014. 10. hó/2 – negyedik évfolyam, huszadik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes kétheti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)

3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

4.Évfolyam: 2014.  (1-től  a 20. számig)

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Krisztus markába szöget vertél,
Dózsa húsából ebédeltél,
Hitler taktusra meneteltél,
Ellent mondani sosem mertél.

Énekli immáron évtizedek óta Dinnyés József, daltulajdonos.

Nagy Vendel

Magyarország forradalmainak egyik, talán legfényesebb csillaga az 1956 - os forradalom, amelyről egyik történelem tanárom suttogósan kiabálva mesélt az órán, szigorúan csukott ajtók mellett

és néha-- néha kinézve a folyosóra.

Mást hallottunk otthon, mást a médiákban, és megint mást az oktatásban. Fiatal legyen a talpán, aki mindezek közt eligazodott.

Tetejére még a Trianon is érthetetlen volt sokaknak, hogy miért is tudnak olyan jól magyarul a Romániából jött nyugat felé özönlő vendégmunkások.

S az a cseh, aki tud magyarul, az a szlovák.

S persze a Benes dekrétumokat sem vonták még vissza.

Érdekes ez a mi történelmünk, most van száz éve hogy elkezdődött az első nagy háború, és hamarost száz éve lesz hogy országunk mindenfelől önmagával határos.

S ha a szükség, és az érdek azt követeli, kommunista akaszt kommunistát, mondjuk ötvenhat után, a koncepciós perek előre gyártott ítéleteként.

S ötven évre rá, a hatalom újra tömegbe lövet gumilövedékkel ugyan, de nem játék fegyverekből, a miheztartás végett.

Az idén van ötszáz éve, hogy Dózsa Györgyöt megégették  izzó vastrónon, és Kettőszáz éve született Gábor Áron, micsoda névsor.

Ha nagyon kutakodnánk, biztos találnánk még valami jeles eseményt, mondjuk az október eleji aradi tizenhárom tábornok kivégzését, pedig őnekik még a fele sem volt magyar.

Ha van egy pár percünk, gondolkodjunk el egy sarokban a történeteken, s gondolkodjunk el a kúlcszavunkon.  Miért?

Aki erre az egy szóra tudja a választ, már ismeri is a történelmet.

   Senki ne vegye személyeskedésnek, de október huszadikán tartjuk a nemzetközi Vendel napokat, ami néha hetekig is eltart.

Aki személyesen megjelenik ezeken a jeles napokon, és felköszönt, természetesen meghívom egy kis borozgatásra a szekszárdi pincék valamelyikébe.

Egyebet nem mondhatok..

A szerkesztő...

VENDEL NEVE NAPJÁN..

Falu végén,
A kivezető út
Gyomos meredélyén
Századéve
Áll egy magányos
Homokkő szobor.
Ruhája kopottas,
Orcája komor.
Támaszkodik pásztorbotján
Lábánál bárány.
Pásztor erre terelve
Barmát, és
Más jószágát,
Köszönti a rendületlenül
Útszélén álló
Vigyázó szentet,
Vendelt,
Emelve kalapját,
Pásztornépek és állatok
Istápolóját.
Köszöntve neve napján,
Feleszmélvén, hogy
Lassan telelőre kell
Hajtani a nyájt.
Az évnek utolsó
Harmadján.

**************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

   1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
   2.  ÉLETRAJZI TÖRTÉNETEK
       IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN  - GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTKÖTETE
      12. FEJEZET
  3.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
      KANCZLER ANNA, SÓLYA VERONIKA,  ADAMECZ LÁSZLÓ, CSOMOR HENRIETT
      NAGY VENDEL
  4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA -    JENEI ANDRÁS  SOROZATA: OTT VAN
  5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
       VÁRKONYI KITTY:  5.  PARANCSOLAT  (4.  FEJEZET)
  6. HANGOS VERSEK  MÁTYÁS RITA  ELŐADÁSÁBAN..
       ILOSVAY EGYED KATALIN  ELŐADÁSÁBAN..
 7. GRATULÁLUNK ANDRÁS, ÉS ÁGNES ESKÜVŐJÉHEZ! SOK BOLDOGSÁGOT!
 8. ARCKÉPCSARNOK -  HORENKA ERIKA SOROZATA:  HORVÁTHNÉ DUNAVECKI LEONA
 9. SORSOK, SORSFORDULÓK
     BOGNÁR PAPP IRÉN  ELMÉLKEDÉSE: NÁLAM JÁRT EGY KICSI ANGYAL
10. BEAT MÚZEUM -   A ROMANTIK EGYÜTTES: VÁGYOM RÁD..
11. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT -  SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: CSIPKERÓZSA
12. VERSRŐL VERSRE
     FELLNER ISTVÁN, BÍRÓ MELINDA, MEZŐSI GYÖRGY MIKLÓS, MÁTYÁS RITA
     BOGNÁR PAPP IRÉN, GERENCSÉR HAJNALKA, ÁCS NAGY ÉVA, DOMBI TINÓDY LÁSZLÓ
13. A ZENE AZ KELL
     HAZAFIAS DALLAMOK: OLÁH BOLYA ÉS JUHÁSZ DIÁNA
14. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
15. CSAK A DAL - NAGY VENDEL DALAI: MELYIK ÚTON..
16. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**************************

2. ÉLETRAJZI TÖRTÉNETEK

IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN

GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTKÖTETE

NAGY VENDEL ÍRÁSAINAK FELHASZNÁLÁSÁVAL. 

(12.  FEJEZET)

A Kötet szerzői:

GERENCSÉR HAJNALKA  író, szerkesztő, riporter
NAGY VENDEL  vers és prózák
MÁTYÁS RITA  illusztrátor, grafikák, festmények, könyv boritó tervező
VÉGHELYI JÓZSEF  tördelő szerkesztő, látványtervező.

MOTTÓ: ELŐSZÓ

(Ami lehetne utószó is)

MINT  IGAZGYÖNGY

Akár ha kagyló kinyílva
Áldozatra lesve,
Prédáját  keresve
Mindent befogad
Magáévá téve
Mindörökre.
Ám ha testére
Kósza homokszem
Ingerkedve rákerül
Konokul rabul ejtve
Sohasem menekül
Testének nedvével
Gömbé elegyül
Védelmezve életét,
Csillogó gyöngyházú
Kagyló rejtekében
Igazgyöngyé nemesül.
Gyöngyhalász éltével
Fizet ha lemerül.
S a gyöngy, a gömb,
A legtökéletesebb forma,
De hol vagyunk mi ettől
Az alkotó ember
Csak néha üdvözül.

A főcímvers linkje:

https://www.youtube.com/watch?v=br3uXYOwA64

Mátyás Rita könyvborító terve

12. IGAZ TÖRTÉNETEK

 Történetekről manapság már ritkán írnak. Inkább érzésekről, érzelmekről dalolnak a költők. Nekem ez kedvenc formavilágom…

A LERÁGOTT CSONT

Vannak az irodalomban, s ezen belül az újságírás területén is olyan témakörök, amit már mások sokszor (talán sokkal jobban is) könyvtárnyi terjedelemben megírtak. A szakzsargonban ezt lerágott csontnak hívják. Mégis néha nem árt újra elővenni ezeket a témákat, s feleleveníteni, nehogy elfelejtődjenek.

Ilyen problémakör a munkanélküliség, s ezen belül is a munkahelykeresés megalázó procedúrája. Az ember azt hinné, hogy már mindent megírtak erről, a sokakat érintő témáról, s nincs új a Nap alatt. Az élet még mindig tud újat produkálni. Álljon itt most okulásként egy újabb példa.
Újsághirdetésre mentem reménykedve, talán (nem túlzás) a huszadik helyre azon a héten. A titkárnő ült az íróasztal mögött, telefonokkal és számítógéppel körülbástyázva, s takarásukban műkörmeit restaurálta. Bizonyára fizikai képtelenség, hogy ezekkel az ujjakkal hozzá tud érni a billentyűzethez. Valószínű, hogy nem ő a munka élharcosa, nem is ezért ültették oda. Talán dekorációként. Ahogy mondani szokás, ha az első randim sikerül, a lányom lehetne, ha vállalnám. Kb. 20 éves lehet.
- Jó napot kívánok! A hirdetésre jöttem, az állás után érdeklődöm.
Végig mér, arcvonásairól minden leolvasható.
- A főnök most nincs itt. Ma már be sem jön. Különben is mi fiatalemberre gondoltunk!
(Én: 48 éves vagyok) Hidegzuhany!
- Majd értesítjük.
Indulnék is kifelé, de a kisördög nem nyugszik, ezt nem úszod meg.
- Tessék mondani, hogyan értesítenek, sem a nevemet, sem a telefonszámomat nem kérdezték.
A hölgy olyan piros lett, mint a körme, s mielőtt szóhoz jutna…
- Tudja én ilyen helyen nem is szívesen dolgoznék!
Ugye hogy megéri néha a lerágott csontokat is leporolni?

……….............................………. 

IGAZ TÖRTÉNET

Egy tavacska hullámzott
A kert végében,
Nyáron ötven kacsa
Lubickolt vizében.
Történt egyszer, hogy a néne
Kacsát akart sütni ebédre.
Nógatta az apót,
Menjen le a tóra,
Fogjon meg egy szárnyast,
Kész lesz harangszóra.
Az öreg hallgatott az anyóra,
Rögtön sietett is le a tóra.
Sáros volt a partja,
Megcsúszott a lába,
Belebukott arccal a pocsétába.
Elunta a várást az öreg néne
Eredj kis unokám,
Szólt a kis legényre.
Nézd meg öregapád,
Hol késik, mi végre?
Fenem a kést,
A víz is lobog már,
Fuss öregapádért
Hozza azt a gácsért.
Szalad a legényke
Jön is vissza mindján,
Milyen ing volt a nagyapán?

Reggel kiöltözött a szép
Kockás ingébe!
Zsörtölődik a néne.
Akkor jó, mert ott úszik
A tó közepébe.
Az anyja csudáját
A vén hülének
Ilyenkor fürdik
Mikor a kacsák még élnek?
Nem tudta a balga,
Hogy az ura, szegényke
Holtan van a vízben
S kacsa a kezében.

………..........................………… 

AZ ÉN MOZIM

Emlékszem, gyermekkoromban, szüleim munkahelyén láttam először televíziót. Szekrénynyi nagyságú volt és politúros dobozba volt elzárva a Munkácsy TV. Csak Kristófi bácsi, a gazdasági hivatal dolgozója, nyithatta ki a szekrényt és kapcsolhatta be a fekete fehér és jellegzetes mély hangján zúgó szerkezetet. Nem kellet már többé moziba mennünk. Ha engedték, ott néztük a filmeket áhítattal.

Manapság már minden lakásban van színes televízió és sok esetben átestünk a ló másik oldalára. Talán jó lenne újra moziba járni?

Hogy ki hol és hogyan kamatoztatja tehetségét, az sok mindentől függ ebben a Budapest centrikus és művészi értelemben is "vízfejű" országban. Friderikusz Sándor is többféle műfajban próbálta ki nyilvánvaló tehetségét. Az alapvetően riporterként és újságíróként tevékenykedő Friderikusz Sándor a televíziózás megújításának igényére, a hazai televíziózás elpiacosodása, elamerikanizálódása idején létrehozta fergeteges új műsorát, a Friderikusz Showt. Ez a sok világsztárt és rengeteg furcsaságot felsorakoztató produkció mellett párhuzamosan ment a közszolgálati TV-ben "Az én mozim" riportsorozat is.

"Mivel jó előre kiszámítottuk, hogy a Friderikusz Show eléggé föl fogja borzolni a magyar tévénézők, de még inkább a kényes ízlésű bírálók többségének kedélyét, ellensúlynak szántam Az én mozimat."

A hét esztendő alatt több mint száz "mesét és hőst" vitt filmre. Emberi sorsokat, örömöket, tragédiákat. Közönségsiker után a szakma is elismerte. Az én mozim és Friderikusz Sándor Pulitzer-díjat kapott. Sándor valóban maradandóbbat alkotott a "komolyabb" műfajban.

Néhány év múlva csak foltokban fogunk emlékezni a Friderikusz Showban bemutatott bogárevőkre vagy az egy filmes világsztár, Anita Egbert, alkoholbűzös nyilatkozatára.

"Az és mozim" nemrégiben könyv alakban is megjelent. Persze nem az összes riport fért bele a kötetbe, hanem csak egy válogatás.

"Aztán, ha majd megszűnik Az én mozim, itt lesz ez a könyv, amely remélhetőleg megmarad mementónak. Azt hiszem, mindösszesen annyi a mentségem, hogy a kiadó bíztatására a sorozat szerintem legsikeresebb darabjait, ha nem is valamennyit egybegyűjtöttem. Őrizzék meg jó emlékezetükben! Hőseimet, műsorsorozatomat és engem is."

A könyv a Park kiadó gondozásában jelent meg és megvásárolható a könyvesboltokban és kikölcsönözhető a Megyei Könyvtár sikerkönyvtárából is.

Vannak kimondottan klasszikus és kifejezetten sikerkönyvek.

Friderikusz Sándor: Az én mozim című kötete talán mind a két stílus elérésének esélyese.

Nem hiányozhat senkinek sem a könyvespolcáról

.........................................

 HITELÜNK VAN

Most a választások után a pártígéretektől eltelve felmerül az emberben, hogy mennyire hitték el a választók a politikusok ígérgetéseit. Hogy hitelük van e a politikusoknak?

Az majd hamarosan elválik.

De hitelük van e a róluk író újságíróknak? Hiszen nem mindegy, hogy hogyan tálalják a dolgokat, hogyan írnak személyekről, eseményekről. Tárgyilagosan e, vagy részrehajlóan, esetleg hangulatkeltően vagy provokatívan. Nekik hisznek e az olvasók?

A szenzáció hajhász bulvárlapok a példányszám növelése érdekében a szavak kifacsarására, elferdítésére is képesek. A magyar nyelv annyira árnyalt és sokszínű, hogy bármit meg lehet írni mindig valakinek a szemszögéből nézve és valakinek a szája íze szerint. Csak arra kell figyelni, hogy ne lógjon ki nagyon a lóláb, s aki nem tud a szavak között olvasni, akár el is hiheti a dolgokat.

Egy állami gazdaságban történt ló pusztulást a szenzációéhes újságíró úgy írta meg, hogy a lóállomány 50 %-a elpusztult. Az egész ország a gazdaság hatalmas veszteségén kesergett, de csak a bennfentesek tudták, hogy két lova volt mindösszesen a szóban forgó mezőgazdasági egységnek. Talán így akartak állami támogatáshoz jutni és érdekelt volt a zsurnaliszta is? A szó veszélyes fegyver. Az írástudóknak óriási a felelősségük a tájékoztatás terén, s felmerül a kérdés: Hitelünk van e?

S álljon itt egy másik példa is.

Vége az előadásnak. Az illetékes előadó elmondta érdekfeszítő véleményét az aktuális dolgokról, melyek ma mindenkit érdekelnek. Ezután következett a szokásos kérés:

- Na tessék, szóljanak hozzá!

Ilyenkor van az, amikor mindenki a padlót vagy a plafont nézi, esetleg sürgős kotorászni valója van a táskájában. Kínos a csend. Végre az első "fecske" felteszi a kezét.

- Igaz e, amit az újság ír?…

Az előadó a kérdést meg sem várva rávágja.

- Igaz! Amit az újság ír, az igaz!

S valóban, igazat ír e az újság? Hitelünk van?

Egy régi közmondás szerint a szó elszáll, az írás megmarad. Akár száz éves cikket is elő lehet venni s tetten lehet érni a hazugságot. Egy másik mondás szerint a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát! Tovább untathatnám a tisztelt olvasót hasonló blődségekkel, de nem teszem, hiszen politológusaink, történészeink, közgazdászaink nem átallnak előkaparni régi újságokat, okiratokat, hogy rajtakaphassák a megalkuvó zsurnalisztákat. Előbb, utóbb kiderülnek a turpisságok. A különféle ellenzéki pártok és szervezetek egymást túlkiabálva próbálják felszínre hozni a múlt hibáit. Kiderült, hogy a Rákosi padláslesöprés kegyetlenebb volt, mint a török világ Magyarországon. A török szpáhi (földesúr) annyi gabonát mindig meghagyott a jobbágynak, hogy jövőre újból tudjon vetni. Kiderült, hogy Sztálinhoz képest Hitler csak gyenge kezdő lehetett, hiszen a szovjet vezető több kommunistát öletett meg. Kiderült, hogy 1956 nem ellenforradalom volt, hanem sokak szerint szabadságharc, s kár volt Nyikita Hruscsovnak odaadni az ötös fogatot, s Brezsnyevnek is hiába tapsoltunk! De könyörgöm! A "PRAVDÁT" ezelőtt 20 évvel is Pravdának (Igazság) hívták. Van persze magyar Pravda, magyar igazság is. Az orvos, a pap, a tanár, a szülő néha belemehet kegyes hazugságokba. Az újságíró soha! Az elferdített dolgokra a közvélemény tudat alatt is ráérez, s ha be is igazolódik a gyanú, kegyetlen dolgokra képes.

Hitelünk van? Teszem föl immár negyedszer is a kérdést. Most már remélem, hogy igen. Még nem mondhatjuk azt, hogy:

- Ma már tudjuk!

Csak azt mondhatjuk most is, hogy:

- Ma úgy tudjuk!

Ítéletet a jövő mondhat a ma felett. Mi, akik csináljuk és éljük a jelent, nem! S csak azt remélhetjük, hogy az utókor nem elégtelent ír a bizonyítványunkba.

……………...........................…………. 

 BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÖNYVFESZTIVÁL

Gutenberg óta, mikortól a nyomtatás létezik, az emberek könyviránti igénye töretlenül felfelé ível. Évszázadok során könyvek millióiban halmozódott fel mindaz a tudás, amire az emberiség szert tett, és tudásra szomjazók milliói tanultak ezekből a könyvekből. S többször megkongatták már az irodalom fölött a vészharangot. Kiolvas manapság a film a TV, a videó, s az Internet világában? Néha bizony voltak korszakok mikor az olvasási kedv alább hagyott, de a nyomtatott, olvasható és kézzel fogható írott anyag mindig túlélte a válságos időszakokat.

Ezt bizonyította a nemrégiben megtartott, nagytömegeket vonzó és a kiadók és a közönség által is sikeresnek mondott VIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál is. A Budapest Kongresszusi Központ összes folyósólyán és a színházteremben több mint száz könyvkiadó ajánlotta régebbi jól bevált, sikeres, és vadonatúj könyveit. Az érdeklődő tömeggel hömpölyögve megismerkedhettünk a szinte minden igényt kielégítő választékkal. Ismert és új kiadók pavilonjai váltogatták egymást. Szekszárdot a Babits Kiadó képviselte, gyönyörű és tartalmas köteteivel, mint pl. az igen keresett Révai Lexikonnal, vagy a Magyar Klasszikusok sorozattal. A színes forgatagban gyakran találkozhattunk híres, ismert írókkal, költőkkel, médiasztárokkal, politikusokkal, sőt még történelmi személyekkel is. Így pl. Szabó Magdával, Mezei Andrással, Rajk Lászlóval, Havas Henrikkel, Bot Péter Ákossal, akik különféle kiadóknál dedikálták műveiket. Vujity Tvrtko-val, aki itt mutatta be a "Tizenkét pokoli történet" című legújabb kötetét melyben, sajnos a Tolna megyei vonatkozású pörbölyi baleset utóéletét is elemzi. Mondhatjuk, hogy a vásár legnagyobb könyvsikere Horthy Istvánné: Becsület és kötelesség című memoárja volt, az Európa Könyvkiadó gondozásában. Több száz dedikálásra váró könyvrajongó hatalmas tapssal fogadta a 80. évét is betöltött, mégis az olvasók rohamát fiatalosan fogadó gróf nőt, Horthy István kormányzó helyettes özvegyét. Történelmünk egy része elevenedett meg ezekben a megható pillanatokban. Nemrégen volt a Költészet napja, s közeledik a könyvhét.

Ebben az évben van az olvasás éve. Ennek az ünnepély sorozatnak méltó állomása volt a háromnapos fesztivál és vásár Budapesten. Ismét bebizonyosodott, hogy a nagyközönség a magas könyvárak ellenére is igényli, és keresi az új könyveket.

……………….......................…………… 

 JUT ESZEMBE I. (A FOCI VB OKÁN)

Azt hiszem, többen megköveznének azért, amit most írok, így a foci világbajnokság idején: Én nem szeretem a focit!

Számomra az nem szórakoztató sport, ami lovasrohammal kezdődi, ketrecbe zárják a nézőket, gyenge játékkal folytatódik sok pénzért, és stadionrombolással, metró rongálással, személyi sérülésekkel fejeződik be. Persze ez az én személyes véleményem, s aki nem ezt vallja, úgysem fogadja el.

Gyönyörű napsütéses az idő, vasárnap délután van, igazi sportdélután. Ki kell menni a meccsre. A büszke apuci kiviszi másfél éves fiát a rangadóra, hadd szokja a gyerek.

Anyuka otthon pihenhet legalább egy keveset, úgyis ő van egész héten a túl eleven gyerekkel.

Az apa büszke fiára, már szalad a labda után a gyerek, látszik rajta, hogy nem először van kint a pályán. Minden bizonnyal ő is futballista lesz. Józsika kezében kóla, és pattogatott kukorica. Az apa kezében sör. Simléderes sapka megfordítva, a sild hátul, ahogy a nagyok csinálják a TV-ben. Minden készen áll, kezdődhet a mérkőzés. Már a vegyes pörköltet is odarakták főni az öltöző melletti bográcsállványon. Meccs után közösen elfogyasztják a játékosok, edzők, a bírói hármas., és a bennfentesek. Így van ez már csak faluhelyen. S különben is barátságos meccsről van szó.

S végre, az öltözőajtóban megjelennek a játékosok. Mindegyik arcán a biztos győzelem sugárzik, önbizalom az van.

A kissé kapatos közönség tombolva buzdítja a kivonulókat.

Józsika is belelkesül, kezével hadonászik, s rúgkapál apja nyakában. Torkaszakadtából kiabál a csapatok után:

- Cürhe, cürhe, cürhe!

…………………………………. 

JUT ESZEMBE II. (A KIS DUCI ÉS A GYEREKNAP)

A mai gyerekekről azt mondják, hogy puhányok, elhízottak, sok esetben még katonának sem voltak alkalmasak, s talán ez is közrejátszott, hogy megszűntették eme intézményt is.

A mostani gyermeknapon szülők, pedagógusok hada szorgoskodott azon, hogy a fiatalok, jelen esetben kisiskolások kipróbálhassák játékos formában sportban, és vetélkedőkben ügyességüket.
Hogy a nagyobbak hol lehettek? Bizonyára már snassz volt számukra a dolog.
Az ifjak rajthoz álltak futószámokban, magas, és távolugrásban, fociban.
A lelkes, de felettébb duci kisfiú is indult a vetélkedőn. Társai enyhe gúnnyal adóztak
a láthatóan kevés eredményt hozó, ám mégiscsak dicséretes próbálkozásnak.
A srác humorral leplezte ügyetlenségét.
- Futás? Magasugrás? Foci? Kit érdekel?
- Én ezeken becsületből csak részt veszek.
- Ezek után jön majd a kólaivás, a csoki, és palacsintaevő verseny.
S büszkén a mellére csap:
- Azokat majd én nyerem!

………………..................……………….. 

JUT ESZEMBE III. (A KAKASDI FALUHÁZRÓL)

Évekig épülgetett a Kakasdi faluház, Makovecz Imre álma vált valóra a falu két nemzetiségének megbékélése jelképeként.

A törökdúlás után elnéptelenedett falvakba svábokat telepítettek be az uralkodók, akik jó gazda módjára vették birtokba a földeket, és fellendítették az ipart is, hiszen mesteremberek is voltak közöttük. Szorgalmas, takarékos, de büszke emberek voltak.
Aztán a másik világégés, a II. világháború után visszatelepítették az itt meggyökerezett magyarországi németek nagy részét, de
 sokan elbujdosva azért itt maradtak.
A kitelepítettek helyére hozták a székelyeket, és a felvidékieket.. Ez a politikai tévedés sok konfliktus forrása volt évekig.
Ha bált, vagy egyéb rendezvényt tartottak, a több kultúrájú lakosok között rendszeres volt akár a tettlegesség is, a vegyes házasság pedig eleinte elképzelhetetlen lett volna.
Aztán néhány nemzedékváltás, a közös iskola, a modernizálódás egyre jobban elmosta az ellentéteket, s ma már ebben a közös faluházban együtt mulat a nép.

Az épület nagy része, erdélyi módra fából készült, a másik torony téglából. A tetőt kivágott fák koronás ágai tartják, tipikus Makovecz motívum.
Az építkezés alatt a megperzselt fák ott meredeztek a falu közepén, a leendő közösségi ház helyén.
Egy német rendszámú Mercedes állt az épület előtt, s egy idősödő úr nézegette az égnek meredező faágakat. Látszott rajta, hogy emlékei között kutat, mi is lehetett itt régen?
Nem tudott visszaemlékezni, s tört magyarsággal megkérdezte az arra járókelőtől:
- Tessék mondani, mi égett itt le?

……………....................………….. 

JUT ESZEMBE IV. (ELVÉGRE MAGYAROK VAGYUNK)

Ma SZENT IVÁN éjszakáján jutott eszembe a dolog!
Kik is a magyarok, és hol laknak?
Itt Közép Európában, ahol élünk, évszázadokig nagy volt a jövés-menés. Keveredtek a gének rendesen.

Hogy mást ne mondjunk: a tatárjárás, a törökdúlás, a Habsburg uralom, a szovjet csapatok inváziója mind itt hagyta, hol erőszakkal, hol anélkül, a maga gyümölcsét.
A mi családunkat Mária Terézia telepítette be Magyarországra.
Anyám kakasdi sváblány, apám faddi bőgatyás magyar volt. Kaptak is rendesen a szülői házban mindketten, hogy nem fajtabelivel keveredtek össze. Anyám testvére a haláláig nem bocsájtotta meg ezt a vegyes házasságot.
Anyám sváb, apám magyar, no akkor én mi vagyok? Turmix.
Egyébként keresve keresem a színtiszta magyart ebben az országban, tud valaki ilyet mutatni? Kötve hiszem.
A mi közvetlen családunkban van sváb, magyar, székely, román, cigány. Gondolhatjátok mi van, ha összegyűlünk. No akkor vagyunk ám igazán magyarok

Én egyébként már évtizedek óta angollapáttal, mert a szívlapátot már nem bírom el, franciakulccsal, és svédfogóval dolgozom. Így már évtizedekkel megelőztem a korom.
Megünnepeljük a:
Challenger day-t,
a Jamboree day-t,
a HALLOWEEN day-t,
a Valentine  day-t,
a Happy birthday to you- t.

Elvégre, és végül is magyarok vagyunk!

 ………………............……………….

JUT ESZEMBE V. (DIPLOMA ÁTADÁS A TEMETŐBEN)

Volt egyszer, akár a mesében, egy álompár.

Szépek voltak, okosak, diploma, jó állás, és szerelmesek voltak egymásba, de nagyon.

Ahogy mondani szokás, az Isten is egymásnak teremtette őket.

Összeházasodtak, és boldogan éltek, jó körülmények között, csak egy dolog hiányzott még az életükből: a gyermekáldás. Próbálkoztak rendesen, hogy boldogságuk teljes legyen, de mindhiába.

Lakott a szomszédban egy barát házaspár, akikkel rendszeresen összejártak.

Náluk már az volt a probléma, hogyha a nej csak leült az ágyra már terhes maradt.

Az ifiasszonyt munkahelyén  a háta mögött nyúlanyónak hívták.

Immáron megszületett a harmadik gyermekük is, és a szomszédok átmentek babanézőbe. Jó barátnők voltak, és megengedte a sóvárgó fiatalasszonynak, hogy megdajkálja a kislányt. Nem voltak babonásak, de csoda történt. Hamarosan ők is gyermeket vártak. Először fiúra gondoltak, de ahogy az idő szaladt, egyre inkább azt vallották mindegy hogy milyen nemű lesz, csak egészségesen szülessen meg a várva várt kis jövevény.

Eljött a pillanat, és megszületett egy gyönyörű… kislány.

Boldogságuk határtalan volt. A gyermek szépen cseperedett, okosodott.

Élte az egyke gyerekek mindent megkapó, mindent elérő életét. A szülők büszkén sétáltak a kislányukkal kézen fogva a kisvárosban. Milyen szép család, mondták a járókelők, s mindhárman boldogok voltak.

A kislány nagyon jó tanuló volt, s mivel hiányzott neki a testvér, elhatározta, hogy tanítónő lesz. Addig is otthon a babáit sorakoztatta fel a szoba sarkában kialakított osztályteremben, és mesélt nekik, verseket mondott, számolt velük.

Később a tanítóképzőben már tudatosan készült a nagy feladatra: tanítónő lesz.

A gyakorló iskolában diákjai rajongva szerették a kistanító nénit. Úgy látszott minden rendben lesz, már csak a vizsgák voltak hátra, s a diploma átvétele, s kezdődhet a tanítás jövő szeptembertől.

Az immár húszéves nagylány lelkesen készült a vizsgákra. Nem félt, hiszen tudta tanult rendesen, nem lehet baj, de egy kis vizsgadrukk mégiscsak volt benne.

Csak az zavarta néha, hogy időnként fáj a foga. A vizsgadrukknak tudta be a dolgot, mert eddig nem fájt, de kellemetlen ez most a vizsgák alatt

Elment tehát a fogorvoshoz, aki azonnal kihúzta a rossz fogtat. Kicsit kellemetlen volt, de különösebben nem fájt. Hamarosan jobb lesz, gondolta.

A foga nem is fájt már, csak még kicsit vérzett még a vizsga alatt is.

Az írásbeli, és szóbeli is kitűnőre sikerült Örült mindenki nagyon a családban, s büszkék voltak a lányukra.

Másnap visszament a fogorvoshoz, mert a kellemetlen tünetek nem szűntek meg.

A fogorvos elküldte laborba, ahol megállapították, hogy rossz a vérképe, leukémiája van.

Azonnali kórházi beutalás, de az állapota rohamosan romlott. Egy hét múlva a heveny leukémia a kislány halálát okozta.

A család értetlenül állt az értelmetlen haláleset előtt. Mindkét szülő összetört.

Sokan eljöttek a temetésre. Rokonok, osztálytársak, tanárok, kisdiákok egyaránt.

Mielőtt a koporsót lezárták, levideózták az alvóként fekvő kislányt. A

tanítói diplomát az osztályfőnök a halott tanítónő koporsójába tette. Vele együtt temették el. Had vigye magával, hiszen az övé.

 …………...............................………………

A SUSZTER ÉS AZ ÖRÖMLÁNY

A sarki házban
- A templom mellett-
Lakott a Helén.
Ki otthon űzte
A tisztes ipart,
A saját kerevetén.
Akinek pénze volt,
S bekopogott az ablakon,
Örömét lelhette, és
Ottmaradhatott
Reggelig a pamlagon.
Történt egyszer,
Hogy a hölgy,
Egyik éjjel
Vigadozott egy legénnyel.
Valamin megsértődött,
- Mert érző lelke volt-
Szíve gyászba öltözött,
S más városba költözött.
Elbujdosott a Helén,
Ki tudja hova?
Ennek idestova
Néhány éve.
Azóta is keresik
Éjjelente kalandot remélve.
Merthogy kopogtatnak
Ám az ablakon.
Az új házigazda
Unja a dolgot nagyon.
A sok dörömböléstől
Nem alhatik
Értsék meg!
Itt most már más lakik.
Más űzi az ipart
Hajnalig.
Kopácsol, és
Vigyázza az ablakot
Reggel hatig.
S ha bekopognak,
Kiordít dühödten,
Hogy kétutcányira
Is elhallhatik:
A ku*va elköltözött!
Itt most suszter lakik!

…………………................……………….. 

VIZITDÍJ…II.

Mese a háromszáz forintról

Egyik barátom leleményes, ügyes, és kreatív ember.
Emellett még kissé smucig is.

Sokallja azt az ominózus háromszáz forintot bedobni az automatába.
Sokáig eszelt azon, hogyan oldja meg a problémát, míg végül remek ötlete támadt.
Pénzt fog gyártani!
Mivel a világ egyik legnagyobb machinátora az öntéssel próbálkozott, de nem jött össze. A százforintos két részből áll, és még kétszínű is, mint némely ember.
Tehát papírpénz kell nyomtatni.
Papír, fénymásoló van, már csak meg kell tervezni a bankót.
Mivel jó rajzoló volt, és mindig csak a háromszáz forint járt az eszében, háromszázasokat tervezett szórakozottságában.
S képek is szépre sikeredtek. A pénz egyik felén Rózsa Sándor, a másik oldalán Mária Terézia díszelgett.
Pofás kis pénzjegy volt.
Nyomtatott is belőle több százat.
Aztán rájött a hibára. Az új pénzt nem veszi be az automata.
Most mitévő legyen?

Veszni látszott az idő, és az energia. Büszkesége sem hagyta nyugodni.
Elvitte tehát a ropogós bankókat a bankba, hogy felváltassa.
A hölgy először forgatta, lapozgatta, számolgatta, majd beváltotta
Adott vissza hetven forintosokat, meg harminc forintosokat. Ezek szerint a bank is felvolt készülve...

 ……………….......................………………..

CSILLAG

Mikor a csikó megszületett, nagy öröm volt az istállóban.

A gazda, és a gazdasszony már várták a kiscsikó születését, mert a gazdaság gyarapodása mindig örömteli esemény a tanyán,

Ez a mai mégis más, mert a kis Jóska tizenötödik születésnapját ünnepelték, s nekiszánták ezt az új lovat.

Hiszen látták, hogy a gyerek mennyire érdeklődik a gazdálkodás iránt, és hogy szereti, meg jól is bánik az állatokkal, kiváltképp a lovakkal.

A gyerek határtalanul boldog hiszen első saját tulajdona állott előtte remegő lábakkal, és mindjárt látták rajta, hogy nem akármilyen állat.

Egyszerűen gyönyörű,  erős, szép állású, de legszebb a feje volt. Nagy barna szemei fáradtnak tűntek, de a fiú tekintetével egymásra találtak,s ez boldogsággal töltötte el.

Mégis legkülönlegesebb a homloka volt. Hatalmas fehér csillag díszítette, ezer közül is kirítt volna.

A lovacskát el is nevezte Csillagnak. Igazán hozzá illő név, kifejezi a valós szépségét.

   Csillag boldogan szaladgált az anyja mellett, mikor kikocsiztak a földekre a termést hazahordani, vagy amikor télen szánkóval kihordták a trágyát az udvarról a tavaszi szántás alá.

Jól tartották, etették, ápolták, s ez meg is látszott rajta. Derék, okos állat vált belőle.

Néhány év múlva lehetett  már vele dolgozni  is, de az idővel ifjú férfivá érlelődött Jóska sajnálta paraszti munkára használni a nemes, büszke járású paripát, hanem csak lovagláshoz szoktatta a Csillagot.

Titkos vágya volt, hogy ő is, mint a nagyapja - és az apja -  huszár lesz, mint amazok, az első háborúban, ha majd egyszer őt is behívják katonának. Állt egy kis füzetecske a szoba asztalán, amit valami Petőfi Sándor írt, és abban szokta nézegetni a képeket a huszárokról, a János Vitéz hősi cselekedeteiről.  Aztán meg sokat meséltek az öregek is a maguk katona élményeikről, nagy divat volt ez akkor tájban.

Egyszer csak eljött az ő ideje is. Kitört a második nagy háború.

   Saját lova hátán büszkén vonult be a tolnai huszár laktanyába.  Otthon illőn elbúcsúztatták a katona fiút, az apja büszkén nézett utána, az anyja kellően megkönnyezte, ahogy már csak az anyák szokták, ha katonának vonul a fiúk.

Nem gondolták még akkor, hogy ez már egy másféle háború lesz, mint az ezelőtti összezörrenések voltak, amikor még ember küzdött ember ellen, s nem  gépek,  a földön és a levegőben.

   Kiképzés után, ló is, lovasa is beállt a sorba, ahogy, mondták akkoriban.

Már alig várták az indulást, hiszen beléjük nevelték, hogy a hazát meg kell védeni a kommunizmustól.

Egy napon bevagoníroztak, vonatos huszár, de hát Oroszország messze van.

Egy hét múltán már a fronton voltak. 

Kiderült, hogy a lövészárokban a tankok, és aknák ellen  nem használható a ló. Hátra vitték őket, és fogatolásra, élelmezésre, sebesült szállításra használták a lovakat.

A nagy sárban, majd a hóban jobban bírták a munkát, mint az a néhány autó, ami még üzemelt a hidegben.

Jóska néha látta a Csillagot, és mikor közelébe jutott, néhány kockacukorral kedveskedett neki, amit a reggeli tejes kávéból spórolt ki.

Csillag mindig örült a gazdájának, és mindig szomorúan váltak el egymástól.

Ha nagyon hideg éjszaka volt, kaptak egy kis rumot a lövészárokban, és akkor halkan énekelgették a huszár nótákat.

Sárga lovam

Megbotlott a csatában

Rosszul ugrott

Be a rövid vágtába.

Vigyázz lovam

Vigyázz a vezényszóra

Jobban tudod

Mint egy bundás regruta.

    Néha a túlsó vonalak felől is hangos énekszó hallatszott, s tudták, ott is vodkaosztást tartottak. A lerészegedett katonákat másnap hajnalban rohamra vezényelték, s nem számított az ember, hiszen volt elég a nagy Oroszországban. A mieink rendre visszaverték a támadásokat, de hát sokan jöttek, korszerűbb fegyverekkel, s a magyarok visszavonulásra kényszerültek. Az oroszok az ágyúzás után nagy hurrázással, futottak a lövészárkok felé, és megfutamították az átfázott  éhes magyar bakákat. A hátrálás végül nagy meneküléssé fajult. A maradék felszerelést, és a sebeseket szekerekre rakták, és megindult visszafelé a vert sereg, ami ide oly büszkén, és dicsőségre vágyón érkezett.

Csillag is nekifeszült a nehéz kocsinak, s mint ha tudná, hogy hazafelé indulnak, megsokszorozta erejét.

A maroknyi sereg, halottait a fagyos földbe temetve visszavonult a nagy hóban, közeledett a karácson, s ez adott némi bizakodást, és reményt. Rossz utakon, dideregve érkeztek be egy ismeretlen falucskába, ami két domb közé szorulva két sor ház  között vezetett el.

A tisztek csapdát sejtettek, féltek bemenni a szűk utcába a házak közé, de visszafordulni nem lehetett. Át kell vonulni minél gyorsabban, ez a parancs.

Egy nagykendős öreg asszony öklét rázta a bakákra, de azok oda sem ügyeltek.

- Hitler kaput! - kiabálta.

A férfiak betámasztották a kapukat karókkal, rudakkal, de senki nem akart sehová sem bemenni.

   A némán vonuló csapat, hírtelen repülő gépek zúgására kapta fel a fejét. Kettő szovjet vadászgép közeledett vészjóslóan.

A Ráták rárepültek az úton vonulókra, és alacsonyan szállva géppuska tüzet zúdítottak az ellenségre. Háromszor fordultak vissza, és verették a menekülő bakákat, akik hiába próbáltak a házakba bejutni, hiszen azok mindenütt zárva voltak. Árokba, falak tövébe, kocsik alá próbáltak elbújni az emberek, nem sok sikerrel.

A csapda bevált. Amilyen hírtelen jöttek, úgy el is tűntek a vadászok. Percekig nagy csend maradt utánuk.

 Kezdtek felocsúdni a katonák, minden felé jajgató, haldokló emberek. és lovak hevertek. A kocsik szanaszét, mindenhol riadalom  lett úrrá a megtámadottakon.  Jóska ült az árokparton, kezét a füleire tapasztva, és nem értette, mi az a zúgás a fejében?  Mintha harangoznának valahol nagy zúgással.

Kiabálásra, parancsszavakra ocsúdott. Borzalmas látvány fogadta. Mindenütt halottak hevertek, ember, állat. Gyorsan felrakták a kocsikra a sebesülteket, s a halottakat, majd egy alkalmasabb helyen eltemetik őket. A fiú titkon örült, hogy nem érte golyó, de sajnálta a bajtársakat. Szemével a lovát kereste, mert sehol nem látta, sem elől, sem hátul, mert összekeveredtek a fogatok.

Rosszat sejtve kissé lemaradt, és az árok partján meglátja az út szélén fekvő Csillagot. Ordítva odaszaladt hozzá, s letérdelt melléje. A ló testét kettő lövés érte, de a gyönyörű csillagos feje sértetlen maradt. Azonnal látta, hogy élettelen a barátja. Szólongatta, simogatta, de hiába. Védtelennek, magányosnak, és elveszettnek érezte magát a nagy orosz télben, s a kilátástalan, reményvesztett helyzetben. A csapat már előre haladt, észre sem vették, hogy lemaradt. A fiú utánuk nézett, szeme megtelt könnyel. Szájába vette a puskája csövét, és szép lassan megnyomta a ravaszt. Ott feküdt a kedves lova mellett.

A többiek csak egy távoli csattanást hallottak, de oda sem figyeltek. Igyekeztek ki a falu szorításából, s csak nagy későn vették észre, hogy egy társuk elmaradt a csapatból, de visszamenni már nem lehetett érte.

   Azon a napon a békésebb helyeken Karácsonyt ünnepeltek. Este meggyújtották a gyertyákat, s örültek a Názáreti Jézus születésének.

Jóska szülei is a fiúkra gondoltak, és aligha hitték, hogy őérte is gyújtották a gyertyát.

……………...................……………..

 AZ ÓPERENCIÁN INNEN, AZ ÜVEGHEGYEN TÚL

Az üvegvisszaváltás nagy üzlet!
Ezt mindenki tudja, csak a kereskedők nem!

Helyhiányra, raktározási gondokra, munkaerőhiányra hivatkozva nem szívesen foglalkoznak a göngyöleg kezelésével.
Egy leleményes, jól informált kereskedő megvásárolt egymillió sörösüveget
egy pénteki napon, mert megtudta, hogy hétfőtől kettő forint helyett hat forintba kerül majd egy üveg.
Megkérte a telepvezetőt, had maradhasson ott az áru. Hétfőn majd elszállítják.
Tehát: anélkül hogy hozzányúlt volna az áruhoz, négy milliót keresett két nap alatt.
Hiába, az információ nagy úr.
Egyik év végén nagyszabású pezsgő vásár volt Szekszárdon.
Magam is bevásároltam karácsonyra, és szilveszterre a koccintanivalóból.
Még kölyökpezsgőt is vettem a lányoknak.
A meglepetés akkor ért, mikor ünnepek után visszavittem az üvegeket.
Ki volt írva: Január 1. után pezsgősüvegeket nem váltunk vissza!
Mi ez, ha nem nagy üzlet?

……………….................…………….. 

KAKASTOLL ( SZILÁNKOK A XX.SZÁZADBÓL II.)

Lajos bácsi már elmúlt 80 éves. Magas szikár egyenes termetével, ha megjelent a kisváros utcáin, még mindig feltűnő jelenség volt. Hátrafésült ősz hajával, s kackiás bajuszával még most is imponált a nőknek. Ha vég ment a korzón összesúgtak mögötte-a háború előtt csendőrtiszt volt.
Megtisztelt barátságával és néha borozgattunk, ami Szekszárdon nem egy különleges esemény. Beszélgetés közben egyszer csak felállt. Most mutatok neked valamit! Kinyitotta politúros barna szekrényét és kivette a naftalinból csendőrruháját. Olyan volt mintha még ma is használták volna.
- Ezt én még felveszem egyszer - mondta büszkén.
- Megmutatom ezeknek, hogy kell egy egyenruhát hordani. Kalapján ott lengedezett a barnás, kékes, lilás toll.
Lajos bácsi már nem él. Néhány éve eltávozott az élők sorából. Egyszer valakivel összevitatkozott és nem tudták egymást meggyőzni, s a fiatalember utolsó érve ez volt:
- Maga csak hallgasson, mert azt hordta a fején, amit a mi kakasunk a fenekén.

…………………...................…………….. 

 NEVEK (SZILÁNKOK A XX.SZÁZADBÓL III.)

Az újságíró iskolában Ordas Iván író, újságíró tanárunk ezzel kezdte: - Egy szabad országban, szabad sajtóban azt szabad írni, amit szabad. Vannak írott és íratlan szabályok is. Az íratlan szabály egyike: nevekkel nem szabad játszani. Vannak történelmi nevek. Jómagam is ismerek ma is élő Petőfit és Garayt. Vannak trágár nevek, s vannak csúfnevek. Senki nem örül annak, ha a nevével szórakoznak. Vigyázni kell a névadásokkal is. ismertem Halál nevű orvost. Képzeljék el a kiírást: operál a Halál. Élt egy ügyvéd, nem messze tőlünk lakott, Vég Bélának hívták. Vagy a testvérpár, aki Bekő Tóninak és Bekő Hanninak hívtak. Együtt dolgoztam Huffnágel Máriával kinek nevét a mézga családból ismerhettük vagy egy kedves pécsi ápolónő, akit Bagaméri Katinak hívnak. Ezt a nevet Keménykalap és krumpliorr című filmből ismerhettük, "Itt van megjött Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri". Ezek okán egyik kedvenc időtöltésem különleges nevek gyűjtése. Szekszárd-Csatáron, a Vasvárosban laktunk. Minden nap egy idős ember ment el a házunk előtt a szőlőbe. Megkérdeztem tőle:

- Hogy hívják bátyám?

- Izlstecker János - mondta.

- Akkor miért hívják Neríjjá Jánoskának?

- Gyerekkoromban volt itt egy orvos. Az Alföldről jött és ezt a sváb nevet ki sem bírta mondani. Amikor beadta a védőoltást akkor mondta neríjjá Jánoska! - s rajtam maradt.

- Így már értem.

- De ki mondta ezt magának?- kérdeztem

- Bizonyára a Lóhágó Ferger.

Hát ez is egy név, de ez már egy másik történet.

 ……………........................……………..

TEMPLOMBAN… ( SZILÁNKOK A XX.SZÁZADBÓL IV.)

Mottó: Töredékekből áll össze az élet egésze

1945 májusában még dúl a II. világháború. Berlint ostromolják a vörös hadsereg csapatai, de Magyarországon már áprilisban áthaladt  a front, és viszonylagos nyugalom uralkodott az országban. Vasárnap délelőtt van, az emberek a kisváros templomában a délelőtti miséhez gyülekeznek.

A férfiak és nők külön csoportokban ülnek a padokban és hallgatják az orgona búgó, békét idéző dallamát. A templomajtó két oldalán géppisztolyos orosz katonák állnak és parancsnokuk az orgonaszó csábítására csizmáját kopogtatva bevonult a templomba. Az asszonyok összébb húzódtak a padon és a férfiak nyugtalanul forgatták a fejüket. A misét szolgáló pap lassú léptekkel megindult a lépcsőn fel a szószékre. A századosnak nagyon tetszett az orgonaszó, áhítattal hallgatta. Tiszteletes Úr felért a szószékre, a zene elhallgatott. A pap ércesen csengő hangon elkezdte a szentbeszédet. A tiszt nem értette a dolgot, hol a kántorra, hol a tiszteletesre nézett. Lovagló pálcájával, mellyel eddig a csizmáját csapdosta, leintette a tiszteletes szónoklatát. Kínos csend támadt a templomban. Majd a tiszt rekedtes hangon megszólalt:

- Doszta propaganda! Davaj muzika!

…………...........................…………… 

A TELEFON…(SZILÁNKOK A XX.SZÁZADBÓL IX.)

Mottó: töredékekből áll össze az élet egésze.

A mai mobiltelefonos világban a mostani fiatalok el sem tudják képzelni, hogy évtizedekig kellett várni, hogy bekössék a vezetékes telefont a lakásba. Csak a bennfenteseknek és a kiváltságosoknak vezették be soron kívül a telefont. Például orvosok, rendőrök, pártfunkcionáriusok és a protekciósok élvezhették a technika eme vívmányát.

Nekünk is pontosan 10 évbe telt mire megcsörrenhetett lakásunkban a készülék. Ismerősöknek, rokonoknak, munkatársaknak adtuk meg a számot, de mégis elég ritkán csörgött a készülékünk. Össze is rezzentünk a csörgésre, főleg az esti éjszakai órákban. Attól félve, hogy rossz híreket kapunk a drót másik végéről. Miután a telefonkönyvben is megjelent a számunk, gyakoribbá váltak a hívások. Hiszen olyanok is megtaláltak, akik csak keresgéltek a telefonkönyvben vagy csupán telefon betyárkodni akartak.

Egyik éjszaka hangos csörgésre ébredtünk. Az éjszaka csendjében szinte harsogott a telefon. Kissé félve vettem fel.

- Tessék Nagy lakás.

- Igen? Akkor cserélje kisebbre.

- Ki az?

- Jól aludt? Ne mászkáljon itt mezítláb pizsamában. Menjen ki a WC-re, aztán feküdjön vissza. További szép álmokat.

S letette a kagylót.

- A betyárját.

………………......................………….. 

NYELVÓRÁK…(SZILÁNKOK A XX.SZÁZADBÓL XII.)

Mottó: Töredékekből áll össze az élet egésze.

Müller Terike, aki nekem unokatestvérem volt már több mint 10 éve nem él, leukémiában elhunyt. Szekszárdi sváblány létére egy középiskolában orosz nyelvet tanított. Akkoriban, mikor a rendszerváltás történt, kezdett kifutni az orosz tanítás és helyette kötelező nyelvként, nyelvtanártól függően, vagy az angol vagy a német nyelvvel helyettesítették külföldi nyelvoktatást. Terikével könnyű dolguk volt, mert anyanyelvi szinten beszélte a németet és azonnal át tudott váltani másik nyelvre. A végzős osztályoknál, akik még oroszt tanultak, próbálkozott a beszélgetéssel.

- Fordítsd le oroszról magyarra ezt a mondatot.

- Ezeknek a nyelvén nem vagyok hajlandó megszólalni. - mondta az ifjúi öntudatára ébredve a diák.

- No, semmi baj! Akkor mondd németül.

- Na, úgy meg nem tudok!

…………….............................……………. 

MARKET-ING…(SZILÁNKOK A XX.SZÁZADBÓL XIII.)

Mottó: Töredékekből áll össze az élet egésze.

Én nem vagyok zsidó származású, de ifjú koromban mégis csak érdekelt a kereskedelem. Hiszen az emberiség bölcsőjénél kezdődött például a cserekereskedelem, de történelem során ez a tevékenység annyira elfajult, hogy ma már először lőszert utána pedig kötszert árulnak. Ez a hitelesség végét jelentette.

Tamás barátom a hetvenes években volt kereskedő tanuló nyilván valóan, hiszen ehhez volt affinitása. Magyarázta az árképzést. Üzletükbe kitűnő anyagú és csinosnak mondható férfiingek érkeztek Romániából. Kiírtuk a kirakatba: román ing: 500Ft. Már jó ideje kint porosodott a kirakatban, és senki nem vásárolt belőle. Gondolom politikai okokból. Előjött marketing ötlet (market-ing). A következő árcédula láttán a vevők elkapkodták a készletet, hiszen az áru jó és kedvező árfekvésű volt.

- Import ing: 1500Ft.

……………….........................……………… 

A MIKULÁS…(SZILÁNKOK A XX.SZÁZADBÓL XVI.)

Mottó: Töredékekből áll össze az élet egésze.

Én az ötvenes években voltam óvodás. Szeptemberben jött hozzánk egy új óvó néni, aki nagyon szépen tudott mesélni. Decemberben vártuk a Mikulást, de ő azt mondta, hogy nincs Mikulás, csak Télapó van, az új struktúra szerint. Akkor kértük, róla meséljen, s elkezdte. A messzi északról jött egy szakállas bácsi, akinek nagy kucsmája nagy kabátja, nagy csizmája, és zsákja is volt. Abban hozta a sok ajándékot, mert szereti a magyar gyerekeket.

Mi azt hittük a Télapóról mesél, mert nem lehet más perspektíva, ahogyan ezt nekünk el is magyarázta. Csak a későbbiekben jöttünk rá, hogy Leninről beszélt.

Csak zárszóként mondom, hogy mai egyetemistákkal beszélgetve, a poént leütve megkérdeztem, tudják-e ki volt Lenin? - Csak úgy, mint történelemhez értő személy. 

Azt felelték: Egy mozgalmi csávó volt, és ott szokott lógni a kultúrház falán.

 ……………........................……………… 

CÉGALAPÍTÁS…(SZILÁNKOK A XX.SZÁZADBÓL XVII.)

Mottó: Töredékekből áll össze az élet egésze.

Müller úr, hallgatva az idők szavára, céget alapított, az építőipar területén. A tervezéstől kezdve az építkezésig, kulcsátadással vállalták a munkálatokat. Már mindent eltervezett, csak a vállalat nevét illetőleg volt némi vita a családban. Mi legyen a cég neve? Müller és lánya? Amivel a leány tervezői mivoltára utalnának.

Vagy a másik: Müller és társa, ami a nejre utalna, aki éli az unatkozó úriasszonyok sanyarú életét. A családi béke érdekében ezen még gondolkodni kell. Dolgozott a vállalkozásban egy Fux Jani nevű segédmunkaerő is, aki nevéhez méltóan kellően ravasz, és sunyi volt. Jellemzésül annyit, hogy nálánál különb embereket is felakasztottak már.

Egyébként szorgalmas, de mindenbe belekotyogó személy lévén ebbe a témába is bele kívánt szólni.

- Főnök Úr. Nekem volna egy ötletem a cégnevet illetőleg.

- Na, mondjad, hátha jó lesz. - szólt a kőműves mester.

- Szerintem legyen: Fux Jani és Főnöke

Még talán most is kergeti a malterkeverővel.

 ……………......................………………

 MÁRCIUS IDUSÁN…SZILÁNKOK A XX.SZÁZADBÓL XVIII.)

Mottó: Töredékekből áll össze az élet egésze.

Most, hogy közeledik Március 15.-e, emlékeim közül előbújik egy régi történet.

Úgy harminc évvel ezelőtt, amikor idegenvezetéssel is foglalkoztam, elutaztam egy női csoporttal valamelyik kisvárosba ünnepelni. Akkoriban divat volt, hogy jól dolgozó brigádok jutalomból elutazhattak valahová a szakszervezet jóvoltából. Ilyenkor a hölgyek kiszabadulva a munka, és a család köteléke alól némi kontyalávaló rásegítésével, vidám hangulatban várták a nap eseményeit. Megvolt ennek a bája, és a feszültségoldó hagyománya is.

A műsor kezdetéig, mely igen jónak ígérkezett, volt még némi kis idő. A fölös idő eltöltésére, hölgyek lévén, nagyon jó program a kirakatnézés. Véletlenül, vagy akarattal, pont egy fehérnemű üzlet kirakatát nézegettük. A látvány számomra ebben a hölgykoszorúban kissé bizarrnak tűnt. Piros, fehér, zöld melltartókból, és bugyikból egy hatalmas kokárda volt kirakva. Mellette pedig, a dolog megkoronázásaként, nemzeti színű zászlónk háromszínű kombinéből volt dekorálva.

A lányok összekuncogva rám- rám sandítottak, s én, pirulós zavaromban csak ennyit tudtam mondani:

- Én kissé giccsesnek tartom ezt a megközelítési formát, s különben is, zöld bugyit még nem is láttam.

Kibuggyant a nevetés, s a leghuncutabb középkorú hölgy csak ennyit mondott:

- Úgy látszik még keveset éltél.

Ma már tudnék mesélni, de hát férfiak vagyunk.

………………..........................…………….. 

EBBŐL VITA LESZ

A hazugság
A stressz,
Ebből vita lesz.
A cipó,
A liszt.
A jó gazdatiszt.
Az ősi jog,
A juss,
Törvény elé fuss.
Egy ciha,
Egy párna.
Hamis a párja.

Az apám
Gróf volt,
Gróf a
Fiam is.
Csak én vagyok
Egyedül
Kocsis.

Történet a dzsentri világból

Történet a dzsentri világból...

……………......................………… 

HÁZI BULI

Előre a medve bőrére

Háziasszony
Hazajön a
Munkából.
Hangos zene
Hallatszik a
Lakásból.
Házibuli
Van az egyik
Szobában.
Ott látja a
Szomszédot
Mókázni.
Az urát meg
A WC- be
Rókázni.
Mikor ezt a
Gazdaasszony
Meglátta.
Boros kancsót
A sarokba
Bevágta.
Mi folyik itt?
Nincs több borom,
Nincs több ital
Már mára.
A kaját meg
Kiviszem a
Kamrába.
Azt hiszem, hogy
Szomszédunkat
A neje
Hazavárja.
Hagyd el asszony,
Ökör iszik
Magába
Ünnep nap van
Beírva a
Naptárba.
Letelt egy év
Valahára.
Én leszek ma
Este soros
Az ágyban.

Andalgó. Az esemény megtörtént eseményeken alapszik, a névváltoztatás jogát fenntartjuk.

 ………….............................………….

NEM A RUHA TESZI

  Társadalomrajz

Én nagyon szeretem a közmondásokat, bár némelyik közhely, vagy giccses, de sok igazságot tartalmaz, s mint ilyen, megszívlelendő.

Itthon is szeretek csinosan öltözni, de ha elmegyek valahová, megpróbálok az alkalomnak, és a helynek megfelelően kinézni. EZ sokszor igen kellemetlen módon, másként sül el. Egyesek azt hiszik, hogy a tiszta, és csinos öltöny, vagy csak egy könnyű zakó, és nyakkendő sok pénzzel is párosul. Sajnos, és természetes, hogy ez nem így van. Engem mindig megtalálnak a kellemetlenkedő emberek. és szituációk. Elmesélem egy napomat.

Szociálisan érzékeny ember vagyok. Rendszeresen fizetek be csekken adományokat, bár a személyes kapcsolatteremtéseket jobban szeretem, és szívesebben adok át csomagokat gyermekeknek, és öregeknek. Akkor biztosan oda kerül a dolog, ahová szántam. Sokszor lépek fel rendezvényeken versekkel, elő adásokkal, amiért még soha nem kértem, és nem is kaptam honoráriumot, de sok szeretetet, azt igen.

Pl. nőnap, gyereknap, anyák napja, húsvét, karácsony, stb. eddig mindig szívesen fogadtak.

Szekszárdot, szeretett városomat ismerem, mint a tenyeremet. Tudom, hogy az egész város területén találkozhatok hajléktalanokkal. Sokukat ismerem is, mivel Szekszárdiak, és mindenesetben adok is pénzt, mivel a vásárolt élelmiszerrel elküldtek melegebb éghajlatra, tehát nem éhesek voltak.

Én egyébként nem hiszek a hajléktalanságban, dehát ha van, akkor orvosolni kéne, mert nem ez a megoldás.

Sokszor, és sokaknak egy szál papíron levezettem, hogy miért nincs hajléktalanság, de ez egy másik tanulmány lehetne. Egyébként több más problémára kidolgoztam az egy szál papír elméletet, ha valakit érdekel, jelezze, szívesen megosztom mindenkivel, akár itt is. pl. történelem tanítás, tekintettel az évszámok könnyebb megtanulására. Vagy a vállalati körbetartozások problémájának megoldása. stb.

Rokkantsági segélyből élek, mivel a rokkantsági nyugdíjat, mint fogalmat, és státuszt megszüntették, így Magyarországon egy pillanat alatt

eltűnt az összes rokkantnyugdíjas. Ez ám a statisztika! Ilyen egészséges ország nincs több a világon…

Tehát jön felén a huszonéves, életerős alkoholszagú, dohányzó fiatalember. Gondoltam, hogy egészséges, mert egy beteg ember nem részeg már reggel, és nem lóg a szájában a cigaretta.

Kéri a pénzt, mert ma még nem evett. Mondom itt a bolt, oda megyek, hozok neki kiflit és tejet, mivel én is ezt eszem reggelire. Néz rám, mint egy Marslakóra. Neki a pénz kell.

Jó, akkor jöjjön el hozzám szőlőt kapálni. Lesz bor is, ebéd is, a végén pedig pénz is.

Na ezt azért már nem. Végül kapott egy százast, amit igencsak kevesellt, és én nagyon szégyelltem magamat. Helyette is.

Hazafelé, a Garay téren, gyakran állnak különféle pártok aktivistái, akik különféle indokokkal gyűjtenek egymás ellen, vagy mellett aláírásokat.

Ezeket simán elzavarom, hiszen elhatárolom magamat minden ilyen haszontalan semmirevaló, társadalomromboló egyesülettől.  A pártpolitika semmilyen formációja nem érdekel.

Ugyanitt játszanak a Budapestről érkezett indián zenészek is.

Szeretem ezt a jó, ritmusos zenét, de ahogy elnézem némelyik indiánt, nem hiszem, hogy mindegyik Amerikából jött, lehet, csak innen Bogyiszlóról.

De. Az bizonyos, holnaptól néhány utcasarkon, és minden iskolában lehet drogot vásárolni.

Én nem élek vele, szekszárdi ember lévén, nekem elég a legálisan használható Bikavér is.

Szinte minden évben van valamilyen katasztrófa esemény, azok károsultjainak gyűjtenek némi készpénzt. Pl. vörös iszap, árvíz, nagycsaládosok, stb.

Most árvíz van, persze hogy adok. Csak az zavar, nekem kell megadni a nevemet, és a címemet Nyugtát nem adnak. Rafinált dolog.

Megyek tovább a posta felé. Itt szoktak állni a képeslap árusok, húsvéti képeslappal. Hol van már Húsvét?

Szájjal, és lábbal festők alkotásai… Hétszáz forint egy csomag, jól jöhet az még valamikor.

Továbbmenve a nagyáruház felé már vártam, hogy ugyan itt vannak-e a Krisnások? Ott voltak. Egy tömzsi kislány lepedőbe csavarva, piros pöttyel a homlokán élelmiszerre gyűjtött. Valamilyen érthetetlen nyelven megáldott, aztán utamra engedett. A piros gombot meg akartam nyomni, de nevetve nem hagyta.

Otthon, a házunk előtt látom, két nő erősen nyomja a kapucsengőt. Látom Jehovák, mondom ne csengessenek, itt vagyok. Azt mondták, Az Úr üzenetét hozzák, adnak egy könyvet, és szeretnének beszélgetni.

Mondtam, Katolikus vagyok, és van pásztorom, s feltettem  néhány kérdést a bibliából. Ekkor megszeppentek, és sietve távoztak. Erre nem voltak felkészülve.

Folytatása következik.

**************************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

KANCZLER ANNA:

Eszperente versem Neked...

Kedves Vendelem!

Neved szeretettel rebesgetem,  mert
e helyen rengeteg versed leltem,
s ezer zene,
festett remekek leledzenek,
melyeket szervereken terjesztesz.
Nem kertelek:
kedvem lelem benne.

Recepteket szerkesztesz,
S mert vele kedvenc helyeket,
kedves embereket, s eseteket emlegetsz,
e tetted nekem kellemes perceket szerez.

Lelkesen kevergetem levesem,
mellette meleg helyen pecsenye,
szeletekbe szedem kedvenc eledelem,
s vele eszem  kenyerem.

Meredek terepen nevelt
hegyeknek erjedt leve
kertedben rengeteg terem.
Szederjes levet engednek,
S mert e nedveket verseken merengve nyelegetem,
beteg nem leszek...

Meg ne vesd nevemet, mert
erre vetemedtem:
Kezem szenvtelen szerkezeten verset szerkesztett.
S mert engem sem emelkedett szellem nem jellemez,
sem rengeteg s szertelen, lelkes szellem
nekem  nem kedvez:
esetlen versemben esdeklek szent lelkekhez:
Rengetegen szeressenek,
lelkendezz, s remek szellemek vezessenek!

Szeretettel jegyeztem:
nevemet, mely szent nyelven kegyest, kegyelmet jelent,
Te fejtsd meg... :)
(Anna)

.........................................

SÓLYA VERONIKA: A LÁPERDŐ ILLATA

Esőtől ázott
Iszapos talaj
Hosszan nyújtózik
Az erdő sűrűjében.
Átható fűszeres illata
Semmihez sem
Hasonlítható,
Csak emlékeztető
Az elmúlt idő
Szépségére.
A simogató
Nap melegére,
Madarak dalára,
A békák koncertjére,
Csokorba kötött
Gyermekkorom
Emlékeire.
Ami elvegyül
A láperdő felett
Susogó széllel
A nádas zúgásával,
A hulló levelek
Méltóságával
És zizzenésével,
Mit lassan elnyel
A csatorna
Békanyálas vize.
S a láperdő illata
Megüli a rekettyést
És a vad járta
Ösvényeket.

2014-09-19

........................................................

ADAMECZ LÁSZLÓ: NYÁRORSZÁGBÓL  ŐSZORSZÁGBA

Nem hinnéd el mástól, én se másnak,

de láttam a nyarat ragyogással,

élveztem a nyárországi Napot,

s hírek jöttek ősznek országából.

Itt pirított, égette bőrömet,

fény és derű töltötte éltemet.

Másfelől zord időknek híre jött,

Szakadt az eső, mint a vízözön.

Hej, de szerencsések vagyunk itten,

a nyár kegyét fogadjuk meghitten,

s közben vége lett a szabadságnak,

búcsút intünk sok pancsolásnak.

Langy melegbe éjjel indult buszunk,

hazafelé jókedvvel utazunk,

aztán dörgés villámlás csapott ránk,

nem volt kiírva; - ez már Őszország?

Mintha száz dézsából ömlött volna,

dübörgött ránk esőnek vad hangja,

villámlott messze, cikázott itten,

mennydörgés ijesztett halomra minket.

Ablaktörlő, mint propeller csapkod,

párák, köd, eső, tekintet kapkod,

vaksötét, vörös fények villognak,

autónk nyárból őszbe berohant.

Hej, böjtjét kaptuk nagy nyaralásnak,

félelem ült vigyorgó pofánkra,

nevettünk korábban, nyárban élünk,

itt a jussunk, most aztán már félünk.

Megálltunk, eső, hideg zúdult ránk,

Nehéz megérteni a változást,

kis csapatunk ámulásból így járt,

nyárnak honából Őszországban már.

.........................................................

CSOMOR HENRIETT: Morajló vízesés

Ősz kopogtat, fák
lombjai sárga ruhát
öltenek, nyár emlékei
még benned élnek.

Csobogó vízesés felé
ballagsz, nehéz lépteiddel
egy sziklakőre ülsz, búsan
magad elé nézel lehajtott fejjel.

Úgy fáj, de elmúlt,
egyedül vagy ismét,
akár egy vándor, kinek
tarisznyáján kívül nincs semmije.

Margaréta kérlek:
segíts újra szépet
látni, eső helyett napfényt,
felhők nélküli, kék eget!

Apró kavicsot forgatod,
benne lelsz ezernyi múló
szomorúságot, belé vésni
felesleges, hisz egyszer elmúlik.

2001. október 3.

.................................................

NAGY VENDEL: ŐSZI BALATON

Pajkos őszi szellő
Fodrozza a hűs vizet,
Parti fák tövére kúszik a fény,
Közeleg a cinkos éj.

Láncait rázva bólogat
Egy csónak a móló mentén,
S megannyi falevél.
Susognak egy mással a nádasok
Ezüstös sávban árad a holdfény.
Felette ragyognak a csillagok,
Méla bágyadtsággal figyel,
S aludni készül a Balaton.

2014.10.05 

**************************

4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

JENEI ANDRÁS  SOROZATA: Ott van

Jenei András

 Félelmetes látványt adtak  a sziklák; meredeken , csipkézetten nyúltak az égig, meg ugyanolyan végtelenül a mélységbe. Nem mutattak semmi könyörületet,

de akkora romantikával töltöttek el, mintha legalább egy virágokkal teli zöld mezőn sétáltam volna. 

 A nap hol előbújt a havas hágókat betakargató felhői mögül, vagy a valahol lent elterülő mocsár  felett terpeszkedő, szürke eső és ködgomolyag oldalából,hol

meg éles sugarai miatt tűként szurkálta az embert. 

 A szél ott lapult a függőleges sziklafalak oldalában; ha figyeltem, szimfóniát adott, ha véletlen megcsúsztam a mászásban, akkor a lepotyogó kövek

 visszhangját távoli testvéreinek magyarázta el. 

 S ha ott kellett csüngenem egy ujjakkal megtartott helyzetben és némi gondolkodást igényelt a tudat, hogy „hol találom meg a kapaszkodót,

ha nincs is?” , akkor a sejtelmes hangok sikítozni kezdtek és benyomták a fülembe a szívem hangjait. 

 A néhány órával korábban a legutolsó táborban otthagyott társam idegesen rázta a fejét, amikor meglátta a csillogást a szememben,

hogy bizony nekem senki és semmi nem mondja meg, hogy hova ne menjek.

- Nem egy helyen jártunk már, lógtunk itt-ott a semmiben, de amit most akarsz, az őrültség!- mondta.

- Lehet, de nincs más! Lent azt mondtam, hogy...

- Kit érdekel!- csattant fel - Itt te vagy! 

- Nem kell velem jönnöd. Ez az én hegyem - feleltem és keserűen vettem fel a hátizsákom.

- Nekem az is a dolgom, hogyha marhaságra vetemedsz, seggberúgjalak.

- Ez az én hegyem - válaszoltam megint és tudván, hogy könnyebb, ha elfordulok és nem szólok többet, ha nem is nézem a lehervadt arcát,

 elindultam fel a tetőre.

  Ő nem szólt utánam, de akkora csendben maradt, hogy éreztem a tekintetét, éreztem, hogy legszívesebben odajönne  és megrángatna,

adna két jó nagy pofont, hogy észre térítsen.

 De semmi nem történt. 

 Sosem bántott volna; egyszerűen csak engedte, hogy tegyem, amit jónak gondolok, amit én akarok, amire azt hiszem, hogy jelenleg ennyi kell,

ennyi az én dolgom, vagy mivel ezt akarom, tegyem meg.

 Számtalanszor hagyott már, s ha eszement módon tettem dolgokat, csak jelezte, hogy ez talán nem lesz jó, de hagyta, hogy megéljem.

Tudta, hogy valamiért ez nekem az a részem, amit azért hajtok, azért jött elém, hogy tapasztaljam; megfogjam, aztán ha megéget, majd tudjam,

hogy így tanul az ember. Így , s ha ez megannyi fájdalommal jár, könnyekkel, vagy  éppen kacagással, akkor is tapasztalat és az enyém.

 Az utóbbi időben egyre kevesebbet hallgattam rá. Már nem tartottam meg a tanácsait, nem hallottam meg a hangjában, ha a mély jelzés az érdekeimet akarja,

csak mosolyogtam, bólogattam és arra hivatkozva, hogy: Nincs más... mentem a saját fejem után.

 S aztán amikor néhány figyelmeztető bokatörés után ott fogta a  lelkem, amikor csak felhívtam, hogy hadd mondjam el valakinek,

 hogy „ Mekkora barom vagyok!” , akkor is mosolygott, meghallgatott, nem szapult, hanem megfogott és halkan súgta a fülembe: ...Emberélet nem múlik rajta” 

 Ahogy a hegy magába zárta a lélegzetem, amit egyre szaporábban kellett végeznem, a bakancsom egyre többször csúszott meg az alattomos kavicsokon. 

Ilyenkor megráztam magam, majd miután lehiggadtam  és fújtam néhányat, újra nekiindultam a fellegekbe nyúló meredélyeknek.

  Átugrottam egy több embernyi hasadékot, ami mellettem futott a kopár oldalban, majd ahogy megtettem még néhány kilométert,

egy igazi „ csak felfele és nincs lefele” helyre értem.

Ez az!- nyugtáztam, majd felnéztem a magasra.

 Azt mondták a gyávák, meg a „nagyon okosok” , hogy nem fogom tudni végigcsinálni. Nem azért, mert lehetetlen, hanem mert megérzés, hogy „ Nem lesz jó vége...”

„ Ha már belevágtam, csinálnom kell!”

 Hátat fordítottam az alattam elvesző meredek  hegyoldalnak, aminek az alján, vagy legalábbis valahol ott nem volt más,  csak a semmi.

Az a legalább kétszáz méteres , függőleges falú kanyon, aminek a fala olyan volt, mint a jéggel bevont márvány. Mindez egy gyémánt kemény,

szegekkel és más szerszámokkal sem megtörhető természetes építmény, ahol soha és senki nem tudott sem fel, sem lefele haladni.

De mivel ezt a mászók jól tudták, hamar a hely abban lett  ismert, hogy vagy fentről, vagy a kanyon aljáról nézte a szemlélődő a végtelen folyosót.

 A mélyén  egy folyó kanyargott, de mivel nem volt nagy és mély, bárki beleállhatott, s hallgathatta a halk csobogást,

vagy a fent vijjogó sasok messzibe hullámzó hangjait.

 A környék bizonyos részei igen hamar turistalátványosságok  lettek; csoportokat hoztak ide lovakkal, vagy akinek pénze volt rá,

akkor repülővel, de ahol most másztam, az kiesett minden jól bejárt körből. Ide  nem jöttek már fel a mászók, a légi vagányok meg nem

tudtak mit mutogatni az ablakból; gyérült a növényzet, ritkultak az apró gyíkok és társaik is.

Egy-egy kövirózsa, vagy valami igénytelen fűféle kapaszkodott a köveken, de csak a szél, a ritka eső és a szellemeket meghazudtoló

visszhangok voltak velem.

 Aztán megcsúszott a talpam alatt az apró kövek hengere és mire feleszméltem, hasra vágódtam és egyre gyorsabban kezdtem csúszni lefele a hegyoldalon. 

 Az ujjaim nem találtak olyan pontot, amiben megakaszthattam volna őket; a lábaim hiába tudták, hogy  mi a taktika ilyen esetben, siklottak a végtelen felé. 

 Oldalra fordultam hogy ha esetleg egy helyen beakadna a zsákom, akkor az talán megfog, vagy legalábbis lassít, de hamar beláttam, semmi nincs, ami megfoghatna.

„ A szakadék!” – üvöltötte a belsőm, s rájöttem, hogy talán néhány másodpercem lehet még és aztán már csak egy kődarabként hullok majd alá,

 amíg homokra zúzódva  érek majd le a kanyargó folyó alig bokáig érő vizébe.

...Menj egy másik hegyre!...

...Végiggondoltad, hogy hogyan mászod meg?...

Mi lesz ha...?

Ne foglalkozz mással, neked mi a jó?...

...Akik mondták, azok nem foglalkoznak veled, most se gondolnak rád...

 Egymást érték a villámként cikázó gondolataim, majd miután még egy párszor megpróbáltam valamiben megkapaszkodni és nem sikerült,

egy pillanatra lehunytam a szemem.

 ...Születés...játék baba...virágállvány...panellakás...emberek...iskola...gyötrelem...testvérek....hazugság...ködös boldogság...gyerek...munka...kihasználás...akaratgyengeség...megalázottság...remény...pusmogás...átverés...fáradtság...emberek szeretete...valaki...biztonság...csalódás...hideg...munka...kaja...alvás...munka...

 Az ujjaim véresre horzsolódtak, a nadrágom elszakadt és amikor elértem a peremet, megállt az idő.

 Befagytak a hangok, hirtelen meleg lett, majd ugyanabban a pillanatban hideg is, nagy fényesség és vaksötét. 

Sikító csend és dübörgő morajlás követte egymást, elszállt a testemből minden fájdalom és fáradtság, s olyan pehelykönnyű lettem,

mint a magasból lefelé forgó fehér pihe, amit akaratlanul kivedlett magából bármelyik madár. 

„ Nincs tovább!” – zizegte a hang bentről, de mégsem félelmet éreztem, hanem megnyugvást.

 Aztán ezer tű hasított a testembe, szálanként kezdte tépni valami a hajam, egyenként szakították kifele a körmeimet és billiónyi fokon égetett a tűz valahonnan.

Fáztam, elöntött a forróság, majd olyan iramban kezdett verni a szívem, hogy azt gondoltam szinte meg sem pihen két dobbanás között.

„Bamm! „

 A kezem kinyúlt ahogy a testem elhagyta a párkányt, de mindezt olyan sebességgel, hogy azt hittem, megfordult az idő velem. 

 Szemeimmel láttam, ahogy egy hatalmas faliórán a mutatók eszeveszett módon visszafele forognak, ahogy az utcán mindenki hátra indul el,

legyen az ember, kutya, vagy autó.

 „ Megfogni...csak még egyszer...most...még egy centi...most...MOST!”

 S abban a pillanatban, ahogy a zuhanni induló testem lekanyarodott volna  és kinyúlt a kezem az  utolsó próbálkozás reménytelensége,

 a sziklafal teteje felé, egy erős és szoros ujjakkal végződő kéz csattant a csuklómon.

Az élet.

fogd meg és tartsd!- kiáltotta a társam, majd megvetve a meredek oldalban a lábát, húzni kezdett kifele a semmiből. 

A barát.

- Nem tudom tartani magam!- sípoltam felé, majd hunyorogva ránéztem. 

- Menni fog!- szólt halkan, majd felrántott és a lendülettől meg a gyengeségtől elvágódtunk a szakadék szélén.

 Egy jó darabig nem szólaltam meg, ő meg várta az első gondolataimat. Közben felült, megigazította összegyűrött ruháját és a kulacsából vizet locsolva kezeire,

 megmosta őket. Aztán miközben odanyújtotta nekem, előkotort egy csokit  egy oldalzsebből és mélázni kezdett a végtelenség felé. 

Kérsz ebből a vacakból?- kérdezte, majd mosolyogva rám nézett és mielőtt beleharapott volna a félig kicsomagolt édességbe, odatartotta elém 

Nem, azt hiszem most inkább egy whisky jobb lenne- feleltem és megráztam a fejem.

Az sajnos nincs nálam. Jól vagy?

Köszönöm!

Akkor jó! Látom némileg megzúztad magad.

Köszönöm, hogy te.. 

- Bármikor. Lefelé amúgy is unalmas... 

 Nem telt bele néhány perc, megette a falatokat, majd felállt és lenézett a tátongásba. Vett néhány mély lélegzetet, aztán megfordult és nevetve maga mellé állított.

- Akkor lássuk csak, hogy mit rejtenek azok a felhők ott fent, ahova indultál!  

**************************

5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

VÁRKONYI KITTY: 5.  PARANCSOLAT  (4. FEJEZET)

Várkonyi Kitty

4. rész Ötödik parancsolat

A játszószobában jól érezte magát a hat testvér. Voltak babák, autók és mindenféle játék. Lego-építő, és vár, műanyag villamos, kártyák és társasjátékok. Mindent leszedtek, szétszórtak, megnéztek. Voltak színes ceruzák, aminek Évi örült a legjobban. Összefirkált minden lapot, amit megkaparinthatott. Ferike is rajzolt. Ő nem akart adni neki, aztán, mégis mindig nyújtott egy-egy papírlapot. Feri szépen rajzolt. Grafit ceruzával. Csodálatos rózsákat csokorban, és egy szál magában, sok tüskével. Szinte az összes lapra virágokat tett. Kusza betűivel odaírva, édesanyának.

Nyíregyháza nagyváros, de oly hirtelen elhelyezni hat gyereket benne, lehetetlen. Igaz, nem is törekedtek rá, hiszen háromtól tizenhárom éves korig, mindkét nemű gyermek elhelyezése egy helyre, miért is lenne célja a hatóságoknak?! A lényeg, hogy estére mind alhasson valahol, kapjanak enni, és a felügyeletük megoldott legyen. Már majdnem esteledett, mire elintézték a külön kisbuszt, amivel széthordják majd a Halál gyerekeket, akik mit sem sejtve fogócskáztak a hivatal hátsó udvarán. Marika és Kisvali Nyíregyházán maradnak majd, aztán Valikát holnap átviszik átmenetileg a Bajzába, Budapestre. Évike Hajdúhadházra megy, Lacika Szabadszállásra, és Feri Petivel Tiszadobra kerül. Megszületett a terv, előállt a busz. A hat gyerek tanácstalanul pillogott, amikor beterelték őket.

– Apa hol van? – kérdezgették, de választ nem-igen kaptak.

 – Majd jönni fog ő is. – érkezett egy hiteltelen hangú ígéret. Ettől kétségbeestek.

A férfi, aki a kisbuszt vezette, megcirógatta Évikét. – Ej, de szép kislányka vagy te! Hogy hívnak?

– „Haggyá bíkin!” – felelt a cseppség, és Marika háta mögé szaladt.

 – Nahát, azt hittem szebb neved van. – mosolygott a vezető – Szállj be kis „haggyá bíkin!” Kocsikázni fogunk.

Egy nő utazott velük. Fiatal, de barátságtalan. Tekintete kemény, és arca mosoly nélküli. Lehet, másként tervezte a mai estéjét.

– Rajta, beszállás, máris indulunk, mert nem végzünk ám holnapig se! Mindenki üljön le szépen, ahová akar. Mind a két oldalon van ablak, lehet választani, aztán, indulunk! - mondta nekik.

 – Hová megyünk? – kérdezte Peti, ahogy mászott fel a magas lépcsőn, és emelte Évit, akit Marika tolt lentről.

 – Mindenkinek lesz helye – válaszolta a barnahajú nő – otthonba viszünk titeket.

A kicsik azt gondolták, hogy hazaviszik őket. Otthonba. Mit is jelenthetne mást?! Örültek. Peti gyomra viszont összeszorult, zavartan bámultak egymásra Ferivel. Marika gombócot érzett a torkában, pedig a hat gyerek között, ő volt a legharciasabb, minden tekintetben. Most félt. Nem tudta egyikük se mitől, de most féltek mind a hárman, és félteni kezdték a kicsiket is. Nem mertek többet kérdezni. Nem szóltak semmit, csöndesen ültek a buszban, és bámultak ki az ablakon. Párat kanyargott a busz, aztán egyenesen haladtak. Hamar megérkeztek oda, ahol Marika és Kisvali végállomását jelölték ki erre a napra. A fiatal nő ránézett a kezében tartott papírra. Marika és Valika. Melyiktek?

 A két lány reá nézett.

– Én. – szóltak szinte egyszerre.

 – No, készüljetek, ti mindjárt kiszálltok.

A két kislány kővé dermedve ült. Éva ordítani kezdett, és Marika ölébe rohant. Peti is felugrott, átölelte testvéreit és olyan szorosan fogta, ahogyan csak bírta. Vali halkan sírni kezdett, Lacika bokszolásra tartott kézzel fordult a nő felé.

– Agyonbokszollak. Tudod? – és ment a kis dundi lábán a nő felé, egyedül ő, a kis hős, hogy védelmébe vegye testvérkéit. Feri elkapta, odahúzta magukhoz, ahol egy csoportba húzódva álltak a két kislány elé, akiknek le kell majd szállnia közülük.

 A sofőr megállította a buszt, megérkeztek. Kinyitotta az ajtót, hogy lesegíthesse a gyerekeket. Ahogy benézett, szinte a szíve állt meg egy pillanatra. A hat gyerek együtt, egy kupacban sírt, szorosan ölelve Valit, és Marikát, akik már erősen zokogtak.

– Istenem, de szörnyű. – szólt oda a nőnek, aki kísérőként, papírral a kezében ült, szemmel láthatóan nem tudva mi tévő legyen.

Évike lefejthetetlen karokkal ölelte Marikát. Torkaszakadtából bömbölte, hogy „veled akajok menni.” Lacika mégiscsak Valikát védelmezve fogta át a kislány lábait.

– Nem engedlek el, Valika. Összenőttünk, nézd! – mondta neki, és mérges tekintettel méregette a felnőtteket.

 – Na, jól van. Elég legyen ebből, gyerekek! – szólt a nő halkan – Rendben van, egy ici-picit tudok segíteni nektek. Apukátoknak dolgoznia kell, hiszen ti is tudjátok ezt. Anyukátok elment, majd előkerül hamarosan. Biztosan eljön értetek. Amíg megérkezik, nektek különféle helyeken, de lakni kell valahol.

Ahogy beszélni kezdett, a kicsik lassan elcsendesedtek. Egy kupacba maradva figyelték, mit is mond nekik ez az idegen, morcos nő.

– Én Erzsi vagyok. A bácsit Sanyinak hívják, aki vezeti ezt a buszt. – folytatta – Mivel úgyis ide kell visszajönnünk majd Nyíregyházára, talán addig együtt lehettek még, amíg a többieket elvisszük. Jó későn fogunk megérkezni vissza, lányok. Jó lesz így? Marika. Mondjad. Elkísérjük mind az összes testvéredet, aztán Valikával visszajövünk ide.

 – Miért nem maradhatunk együtt? – szorongott Peti.

 – Mert nincs olyan otthon, ahol kicsiket is, meg nagyobb gyerekeket is tartanának. Ami van, ott már nincsen hely. Nagyon kevés ilyen van. Ha nem jó, amit mondtam most nektek, akkor máris bemegyek, és kihívom a nevelőket értetek Marika. Ha meg jó, akkor indulnunk kell, mert sokat fogunk utazni. Akkor legelőbb Évikét visszük aludni, mert ő a legkisebb. Jó lesz így?

Senki nem válaszolt. Mit is mondhattak volna?! Éva ott maradt Marika ölében, a többiek a helyükre ültek. Könnyeiket mázolták arcukon, és szipogtak. A sofőr visszament a vezetőülésbe, és újra elindultak. Szomorú utazásuk, kitörölhetetlen nyomokat barázdált a lelkükbe.

Erzsi végre mosolyt varázsolt komor arcára, bíztatásként a nagyoknak. De egyáltalán nem volt lelkes, szánta már a hat kis számkivetettet, féltette őket. Féltette már magát is, mert megérintette a gyerekek egymáshoz való ragaszkodása. Valahogy most értette meg, mi is történik itt velük, az ő közreműködésével. De mit tehetne?  Megpróbál valahogy segíteni. Az elhatározás megvolt ugyan, mégis neki lett volna szüksége a segítségre.

Évike olyan álmosan került Hajdúhadházra, hogy alig bírt állni a lábán. Marika az ölében vitte a kapuhoz, mellette szipogtak a többiek. Megcsókolták a szőke kis buksit, a fiúk még a kezét is csókolták, simogatták.

– Évike, Évike! Jövünk ám érted, ne sírjál! – sírták az arcába mind.

Peti elővett a zsebéből egy darab kicsi fát, amit még az udvarukon szedett össze valamikor. Forgatta a kezében, majd Éva kezébe nyomta.

– Vigyázz rá, Évike. Neked adom.

Markolta a pici kéz, pillantott a nagy kék szem, pottyantak a könnyek. Már ereje sem volt hangosan sírni. Gyorsan jöttek érte, kapták, s már vitték is Marika öleléséből. A pillanat elnyelte Halál Évát, a legkisebbet közülük, és a szél fújni kezdte mellettük a bokrokat.

Lacikával viszont újabb ribillió tört ki, mikor megérkeztek. Rúgott, harapott, visszanyargalt az autóbuszba, és vadul kiabálva, testvéreinél keresett menedéket. Elgyötörten igyekeztek már a nagyok is segíteni Erzsinek, aki sírva fakadva állt Sanyi mellé. Végül csak elkapta a dundi kisfiút. A pajkos kis szemekben most gyűlölet lobogott, ahogy Erzsire nézett. Engesztelhetetlen harag, és gyűlölet. Azért, Halál László is megérkezett.

Négyen maradtak a buszban, és Erzsi, aki élete legnehezebb napját küzdötte maga mögé. Még két út és vége. Vége, és soha többé nem kell ezt végigcsinálnia. Soha. Ám az még odább volt. A nagyok búcsúja, tán jobban sajgott, mint a kicsiké. Álltak, a két fiú és a két lány. Álltak szemben egymással, néztek egymás arcába és folytak a könnyek. Keresztbe nyújtották a kezüket, így minden testvér foghatta a másik kezét.

– Mindig vannak ám testvértalálkozók. – dobott egy kis reményt közéjük Erzsi – Fogtok még találkozni, ígérem.

Még jó, hogy nem tudták akkor, hogy a mindig, az évi egyszeri testvértalálkozót jelent. Nehezen váltak el, aztán a fiúk beléptek a kapun, a lányok meg sikítva, sírva kiabálták.

–  Szia Petikeeeee! Szia Ferikeeee! Szeretleeeek! Szeretlek!

Mari hamar összeszedte magát, Valika sírdolgált még pár kilométeren át, ahogy haladtak. Erzsi vacillált, megmondja e nekik, hogy csak egyetlen napig lesznek együtt, és másnap Vali már Pesten lesz. Aztán nem mondta meg. Nem akarta mélyíteni, az amúgy is rossz hangulatukat. Késő éjjel volt, amikor a két kislányt végül leadta Nyíregyházán. Sanyi még őt is hazavitte. Eleinte beszélgetni akart, de mivel Erzsi nem válaszolt, elhallgatott.

– Nehéz volt ez nagyon. – intett búcsút neki, aztán elhajtott.

Erzsi letörve és fáradtan nyitotta az ajtót. Még maga előtt látta Évikét, szempilláin legördülő könnyel, és látta a négy nagyot, ahogy keresztbe fogott kezeikkel állnak sírva, a kastély előtt, Tiszadobon. Ő tudta. Szinte biztos volt benne, hogy ezek a testvérek, már soha többé nem lesznek együtt. Soha. Csak az emlékeikben, ha marad nekik olyan.

Folytatása következik..

      **************************

6. HANGOS VERSEK MÁTYÁS RITA ELŐADÁSÁBAN

 Nagy Vendel:Népszámlálás...

https://www.youtube.com/watch?v=bS60smkzWKI

Nagy Vendel: Melyik úton ... vers

https://www.youtube.com/watch?v=Yxqdbrf4YBM

Nagy Vendel: Novemberi fények ...

https://www.youtube.com/watch?v=0VVaF08Uh7g

...........................................

Ilosvay Egyed Katalin

Egy vers Ilosvay Egyed Katalin  előadásában

Próbáld légyszi meghallgatni…

www.nagyvendel.comxa.com/lejatsz.php?hang=olykor

Köszönöm: a szerkesztő

**************************

7. GRATULÁLUNK

ANDRÁS ÉS ÁGNES  ESKÜVŐJÉHEZ  -  SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNUNK!

  Levélben jött a hír, hogy alkotótársunk, lapunk szerzőtársa, Jenei András

Az ifjú pár...

nemrégiben megnősült, feleségül vette Ágnest, aki már  régebb óta társa a jeles írónak.

S kissé hamiskásan, némi iróniával, a már sokat tapasztalt férfitársak elnéző mosolyával csak annyit mondunk a sorsunkba  beletörődve, könnyebb lett az iga, egyel többen húzzuk..

Tiszta szívből gratulálunk mindkettőjüknek, és sok boldogságot kívánunk.

A magazin szerzői, és olvasói.

S most álljon itt barátunk levele, és az esemény fotója.

KEDVES VENDI..

Szeretném megosztani veled-is-, hogy szeptember 27-én délután 16

órakor párommal kimondtuk a budaörsi anyakönyvezető előtt a "Boldogító

igen-t".

A tényleg csak a szűk család előtti esemény nagyon jól sikerült. Az

anyakönyvezető a beszédét az én versemmel (Vércsék tánca) indította,

ami nagyon meglepett. Aztán amikor megemlítette, hogy előtte megjelent

egy "Triannita lovag" , csak mosolyogni tudtam. A hölgy nagyon

egyedivé tette az alkalmat...

Sok-sok apróságot említhetnék, de boldogok vagyunk a feleségemmel és

ez a lényeg.

Várjuk a következő számot!

András

Ági és András esküvői tortája

 ..........................................

Esküvő bentről

 Leírni ezt még én sem tudom úgy, ahogy megtörtént… 

 Az előzményként történtekről csak annyit, hogy egy éve a budaörsi Kő-hegyen voltunk Ágival. Azt mondtam neki, hogy menjünk fel a hegyre és készítsen nyári képet úgy rólam, hogy a regényemben szereplő Triannita lovagok köpenyében( amit ő elkészített nekem) csináljon fotót. S ha ez megvan, akkor igyunk fent egy korty pezsgőt abból az alkalomból, hogy már megint eltelt egy év onnantól, hogy ismerjük egymást…

A meglepetés sikerült, mert ekkor kértem meg a kezét, ekkor volt az eljegyzésünk.

Aztán eldöntöttük, hogy mindez legyen törvényes is, akkor irány az anyakönyvezető!

Onnantól  kezdve az egy hónap, ami kötelező a bejelentés után hamar eltelt.

Elérkezett 2014. szeptember 27-e reggele. Ági még hajnalban ruháját szépítette, majd mivel várta a fodrász, aki csak az ő kedvéért nyitott ki, elindult otthonról. Amíg ő szépült, s még ekkor is parányi rózsákat készített a búra alatt,itthon mi a szülőkkel is készültünk. A hangulat kellően emelkedett volt már, mire hazaért. Próbált mindenki nyugodtságot mutatni, de lehet ezt ilyenkor?

Amíg ő is felöltözött ( még vicceltünk is, hogy én nem láthatom; vakon hogy is láthattam volna),én is elkészültem.

Babona ide, vagy oda, amellett, hogy Ági, mint hozzáértő az egész csoportot „felöltöztette”, a saját ruháját is elkészítette. Ő felül egy hamvas rózsaszínű fűzőben, alul egy fekete fodros szoknyában volt. Eme ruhadarabokon egy szép virágminta díszlett, így összeillettek. 

 Rajtam sötét öltöny, nyakkendő és világos-nem fehér- ing feszült.

Amikor megérkeztek a tanúink, akik autóval voltak hivatottak átvinni minket Budapestről Budaörsre a házasságkötő teremhez,nekik még fel kellett csokrozni a két gépjárművet. A döntésünk az volt, hogy csak a szűk család legyen ott, a többiek pedig majd utólag mesélésből, a felvételekből érezhetik át velünk az egész eseményt… 

Elindultunk. Azt hittük, hogy átgurulunk a Petőfi-hídon, majd végig a Bocskai úton és úgy ki a városból, de Ági tanúja, aki csak kettőnket vitt( a többiek az én tanúmmal utaztak),mást döntött. A Szabadság-hídon át mentünk; a sors keze, hogy a budai oldalon volt Ágival az első randevúnk… 

 Nos a szép és kicsi, piros autó- a virágcsokorral a motorháztetőn- elkanyarodott a rakpart felé és végigment velünk egészen az Erzsébet-hídig. Ott aztán a vár alatt tovább, majd az Attila útról át a Délinél az Alkotásra. Így végigment a csöpp nászmenet pesten.

Kiérve a városból leadtuk a kétszintes tortánkat az étterembe- ez már Budaörsön volt- mentünk is tovább a városháza felé. Ott aztán felgyorsultak a dolgok.

 Apró dokumentáció után ( ez a bürokrácia!) én elfoglaltam a helyem a teremben és vártam Ágit. A kicsiny társaság leült, majd felcsendült a zene. A bevonulás a Keresztapa című filmből vett Bruciala terra zenére történt. ( Ennek saját története van, a lényeg, hogy ez a zene egyrészt mindkettőnk kedvence, másrészt a magyar verzióját a Korda Gyuri bácsi énekli és sok emlékünk fűz hozzá…).

Ágit édesapja kísérte be, majd megszólalt az anyakönyvezető.

A szertartást a saját versemmel kezdte( A vércsék tánca). 

Első döbbenet… 

Senki nem rendezte meg, mi csak sima szertartást kértünk…

Aztán amikor magamban mosolyogtam és élveztem a pillanatot, a hölgy elmesélte és beleépítette a szövegébe azt a dátumot, amikor megismerkedtünk, meg azt is , amikor és ahogy megkértem Ági kezét.

Második döbbenet… 

Ezeket honnan tudja?

A beszéd közepén kimondtuk az „igen”-t, majd megint szólt a hölgy:

„ S ahogy itt áll egy Triannita lovag”… 

Harmadik döbbenet… 

A gyűrűk felhúzása kissé nehezen ment- már mindketten rendesen zavarban voltunk-, aztán jött az aláírás is. ( A karikagyűrűk sima aranyból készültek; sárgák és vésés nélkül kerültek fel a hárommilliméteres karikák az ujjainkra.) 

 Talán itt kezdtünk feloldódni, s itt kezdtem el hallani a vendégek soraiból már más hangokat is. Fotózást, szipogást, zsebkendők csörgését… 

A pezsgő kortyolása közben odalépett az anyakönyvezető hölgy és megkérdezte:

„ Na megismersz?”

Mire én:

„ Ismerős a hangod, de rossz az arcmemóriám.”

Kiderült, hogy egy olyan régi hölgy-ismerős- volt az anyakönyvezető, akit a munkámból korábbról már ismertem. Több alkalommal „dolgoztunk együtt” vele, ha a munkahelyem miatt dolgom volt a városházán.

Azt is elmondta, hogy nagyon izgult, nagyon meghatódott, amikor megtudta, hogy mi esküszünk Ágival. Bajban volt, hogy miképp tegye emlékezetessé a szertartást, de ugye csoda egy dolog a Facebook!

Így meg már én és Ági is mindent értettünk. A verset, a dátumokat, a lovagot… 

Itt végezvén átautóztunk az étterembe, ahol a szűk család egy vacsorát költhetett el. A hely szintén Budaörsön volt, a Fogadó a magyar királyokhoz étteremben.

( Ha máskor és máshol és másképp lehetett volna, akkor igazi lovagi esküvőt hozunk össze. De mivel ez kissé nagyobb tárcát óhajtott, arra törekedtünk, hogy kicsibe legyen meg az álom.)

Az étteremről annyit, hogy a falakon kardok, tőrök és királyok rajzai vannak,egy lovagi teljes páncél a bejáratnál,  az ételek nevei is középkorira emlékeztetnek. Hasonló lovagi éttermek vannak pesten is, de ez az egyszerűségével – s áraival- jobban tetszett nekünk. Azért, hogy mégis meglegyen a hangulat, vittünk reneszánsz zenét is.

Ekkor ugyan volt a különteremben egy másik lakoma is, de minket ők nem zavartak. Talán csak annyiban, hogy a mi háttérzenénk összemixelve a Lidinénivel érdekes egyveleget alkotott néha… 

Az első fogás Újházi tyúkhúsleves volt. A szakács annyira volt szerelmes, mint mi; a kissé sós ételt azért megettük.

A második fogás két nagy tálon érkezett. Itt több magvas rántott hús, harcsafilé, sajtos és baconos húsok voltak, alattuk rizs és hasábburgonya köretként. Ehhez háromféle savanyúság, saláta…

Az örömanyákat egy-egy virágcsokorral felköszöntöttük, majd aztán mindenki annyit evett, ami csak belefért…

A tortánk egy kétszintes és négyszögletes édesség volt csokiból. A felső része diabetikusan elkészített csokitorta-belül baracklekvárral-, az alsó rész pedig dobostortaként várta az elfogyasztást. A barna marcipánnal és szintén ilyen színű rózsával díszített édesség tetején egy műviasz bábupár állt…

A család aztán szinte hazáig „gurult” a sok ételtől. A legvégén hazafelé pedig az én tanúm is gondoskodott az élményről: az éjszakai kivilágított budaörsi hegyoldalt nézhettük még búcsúzásképp a naptól… 

S ezen naptól már mint férj és feleség folytatjuk boldog életünk… .  

Jenei András

S ÁLLJON ITT A RENDHAGYÓ, ESKÜVŐRE HÍVÓ, BEVONULÓ ZENE.

Idemásolom még annak a zenének a linkjét, amire bevonultunk; ez a

keresztapában van, nekünk ebből csak az olasz rész ment végig....

Íme a link:

www.youtube.com/watch?v=wx_vy98tgks

Köszönöm!

András

**************************

8. ARCKÉPCSARNOK

HORENKA ERIKA  SOROZATA

„Elhívásom mások bátorítása, motiválása”

Horenka Erika

Ma egy három családos édesanyát faggatok életéről, énekesi ambícióiról. Horváthné Dunavecki Leonára emlékeimben kutatva találtam. Történt ugyanis pár éve, hogy a Hermina egyesület énekversenyt hirdetett, amin én és még páran egy versenyző kíséreteként vettünk részt. Már akkor elvarázsolt hangjával s nemrég egy listán véltem felfedezni. Némi vacillálás után felkértem az interjúra.

– Jellemeznéd magad néhány mondattal, jelzővel!
– Elhívásom mások bátorítása, motiválása és a társadalmi szemléletformálás. Szenvedéllyel szeretem csinálni minden tevékenységemet!

Család, gyermekkor:

Horváthné Dunavecki Leona

– Mikor és hol születtél?
– 1978.-ban Miskolcon.

– Mesélnél a családodról?

– Nagymamámmal és édesanyámmal éltem. Sokat voltam és játszottam együtt az unokatestvéreimmel hétvégenként. Nincs testvérem.

Jelenleg Gyömrőn élek férjemmel, három gyermekünkkel és egy enyhe fokban értelmi sérült fiatalemberrel, akit családtagként tartunk számon.

A legidősebb gyermekünk Attila, 9 éves. Anna a középső, 7 éves, Szilvia a legkisebb, 4 és fél éves.

– Milyen gyermekkorod volt?
– Nagyon szerencsés embernek tartom magam. Megkaptam a családtól azt a feltétel nélküli szeretetet, amire egy életre feltankolhattam lelkileg. Debrecenbe jártam a gyengén látók iskolájába, sokáig ez volt a neve. Hétvégenként jártam haza. Eljöttek mindig hozzánk az unokatestvéremék, és rengeteget játszottunk. Szerettük a macskákat és sokat mentünk játszótérre. Olyan is volt, hogy kijelöltünk egy területet a lakótelepi bérházak körüli füves részen, hogy az a miénk, és ott szedtük rendszeresen a szemetet. Volt egy sírhely is, amit rendszeresen gondoztunk, mert tudtuk, hogy egyik kedvenc cicánkat oda temette el nagymamánk. Sokat bicikliztem, rajzoltam. Gyengén látóként még nem kellett fehér bot a közlekedéshez és gyakorlatilag mindent meg tudtam csinálni, amihez látni kell.

– Emlékszel-e arra, hogy vakságod miatt bármilyen hátrány, megkülönböztetés ért a családban vagy a környezetedben?
– Mivel vastagüvegű szemüvegem volt, ezért volt egy-két gyerek, aki csúfolt emiatt. Inkább kamasz koromban, amikor már romlott a látásom és kísérgetni kellett az elején mindenhová, akkor éreztem, hogy ez teher a környezetemnek. Én 13 éves koromban vesztettem el a látásomat, levált a retinám. Szürke hályoggal születtem ugyan, de azt megoperálták, úgyhogy azzal nem volt akkora gond gyerekkoromban. Viszont a megvakulásom azóta is folyamatosan zajlik.

Tanulmányok:

– Tanuló éveidről meg tudhatunk valamit?

– Általános iskolában gyengén látók között tanultam. Nagyon szerettem azt az iskolát, de ezzel sokan így vagyunk, akik oda jártunk. Középiskolába Miskolcon jártam. Majd 20 évesen elkezdtem az ELTE szociológia szakon tanulni, amit sikeresen el is végeztem. Már megszületett az első gyermekem, amikor bementem államvizsgázni.

– Tartod a kapcsolatot az általános iskolai osztálytársaiddal?
– Egy-két régi osztálytársammal néha írunk egymásnak a közösségi oldalakon. Van olyan barátnőm, akivel többször is találkozom, bár ő nem osztálytársam volt. Régi tanáraink közül is szoktam néha levelet váltani egy-kettővel.

Sohasem voltam kitűnő tanuló, de mindig négyes és ötös között volt az átlagom.

– Továbbtanulás az általános iskola után gondolom nem voltkérdéses?

– Sok választása nincs egy vak embernek, de szerencsére a tanulmányi eredményeim olyanok voltak, hogy továbbtanulhattam.

– Izgulós típus vagy, ha sok ember előtt kell teljesítened?
– Ha az a dolog jól be van gyakorolva, akkor csak egészséges szinten izgulok, ami még jobbá is teszi a teljesítményt.

– Szerinted népes a vak populáció diplomás tábora?
– Fejből nem ismerem a statisztikát. Utána kellene néznem. De inkább azt tartom lényegesebb dolognak, hogy akik diplomát szereznek, vajon találnak-e végzettségüknek megfelelő állást, vagy képesek-e arra, hogy önfoglalkoztatóként jövedelemhez jussanak.

Vakság:

– Mit lehet tudni az állapotodról, szembetegségedről?

– Szürke hályoggal születtem, 13 éves koromban levált a retinám, jelenleg fényt érzékelek. Azt mondják az orvosok, hogy egy nap teljesen el fogom veszíteni ezt is.

–Könnyen elfogadtad, vagy dacoltál az állapotod ellen?
– Én szerencsés helyzetnek tartom, hogy lassan, folyamatosan romlik a szemem, és van időm hozzászokni. Amikor bekerültem a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjába a VERCS-re, akkor azzal, hogy megtanultam önállóan sok mindent, ráébredtem, hogy van élet a vakság után is. Nekem nem a szemem romlása volt a legfőbb problémám ebben az időszakban, hanem inkább az, hogy szerettem volna önállóan élni, és nagyon nehéz volt ezt az önállóságot kivívni.

– Csak kísérővel tudsz közlekedni, vagy ismerős helyeken boldogulsz egyedül is?

– Ismeretlen helyekre is el merek indulni egyedül alkalomszerűen, mert nem félek már segítséget kérni. Bár késő este nem mernék ilyet csinálni. Ha tudom, hogy valahová rendszeresen kell majd járnom, akkor megkérek valakit, hogy tanuljuk meg az útvonalat.

– Vakvezető kutyában gondolkodsz?

– Nem.

Éneklés, versenyek:

–Mikor derült ki, hogy tehetséges vagy az éneklés terén?

– Az egy kérdés, hogy valakik azt mondják, és az egy másik kérdés, hogy én mikor mertem ezt elhinni először. 20 éves korom óta énekeltem úgy, hogy együttesben, vagy szóló énekesként egy-egy alkalommal. Volt, hogy arra bátorított a szegedi Talent Tehetségkutató Énekstúdió, hogy kezdjek el segíteni a városunkban élő fiataloknak is. Úgyhogy miattuk nekem is „muszáj volt” gyakorolni.:) Ez alatt az idő alatt sokat fejlődtem, de azután megszülettek a gyerekek és nem volt energiám az énekléssel foglalkozni. Majd tavaly megalakult a sérültekből álló gospel kórus, a Never Give Up, ahol elkezdtem Bolyki Balázzsal együtt dolgozni. Ő olyan mércét adott nekünk, hogy ráébredtem, amit eddig tudtam, az semmi ahhoz képest, amit ki lehetne hozni belőlem. Ekkor döntöttem úgy, hogy elkezdek ének órákra járni hozzá, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy elvállalta, hogy tanít. Ő tehetségesnek tart, de sok munka vár rám, hogy ezt ne csak ő gondolja így, hanem tényleg mindent ki tudjak hozni magamból a felszínre, ami bennem van.

– Dolgoztál vele (képezted magad), érte (adottság, tehetség)?

– Ha valaki bizonyos adottságokkal születik, az felgyorsítja a haladás folyamatát, de mindenképpen csiszolni és dolgozni kell azon, amit kaptunk az élettől. Mert az csak egy nyersanyag. Ez felelősség is. Amit kaptunk, azt szaporítani kell, azzal gazdálkodni kell, hogy ne legyen hiábavaló.

– Milyen műfajban „mozogsz” biztonságosan?

– Musical, gospel.

– Külföldit is?

– Igen.

– Van valami kabala, amit mindig viszel magaddal, vagy valami féle szertartás, amit a színpadra lépés előtt megteszel?

Isten Lelkét kérem, hogy éljen bennem éneklés közben. De sajnos néha kihagyom.

– Tanultál valamilyen hangszeren játszani?

– Igen, gitározni, furulyázni és a fiamtól szeretnék megtanulni zongorázni.

– Mikor és milyen apropóból kötelezted el magad az éneklés mellett?

– Tavaly nyáron. Komoly útkeresésem volt. Mi a feladatom az életben? Ha az éneklés egy elhívás, akkor minden követ meg kell mozgatnom, hogy olyan minőségű produkcióra legyek képes, ami után nem azért sírnak, mert vak vagyok és mégis énekelek és ki mertem állni a színpadra, hanem azért rendülnek meg, mert hatottam a közönségre úgy, hogy el is felejtették, hogy nem látok. Ha szeretem a közönséget, az embereket, akkor a lehető legjobbat kell adnom nekik, de ehhez sokat kell még tanulnom, hogy az olyan legyen, amivel tanárom és én is meg vagyunk elégedve.

– Kik és hogyan támogatnak ebben?

–  A családom úgy, hogy pl. a férjem tartja a három gyerekkel itthon a frontot, ha fellépés van, vagy próba. Egy régi egyetemista társam anyagilag.

– Milyen versenyeken vettél részt és milyen eredménnyel?

– Egyszer rendezett a Mind kft a sérült embereknek egy tehetségkutatót 2004.-ben, ott külön díjat nyertem, ekkor azt emelték ki, hogy  látszott, beleélem magam a dalba. A Vakbarát Alapítvány tehetségkutató versenyére mentem el legközelebb, azt hiszem ez 2008.-ban volt, amit megnyertem. A Hermina egyesület szervezésében is vettem részt énekversenyeken,

volt, hogy második, volt, hogy első helyezést értem el, bár ott több

kategóriát is együtt versenyeztettek, nem csak énekesek voltunk

megmérettetve egymással.

Fellépések:

– Ki szervezi a fellépéseidet?

– Minden felkérés hozzám érkezik.

–  A fellépések többségében jótékonysági alapúak vagy azért honoráriumot is kapsz?

– Egyelőre jótékonysági alapúak, de a cél az, hogy legyenek majd olyanok is, amiért pénzt kérhetek.

– Saját technikai háttérrel mész a fellépésekre?

– Álom, álom, édes álom, ez lenne a legjobb, de még nincs hangtechnikai felszerelésem. Nagyon örülnék, ha lenne egy hordozható hangfal és keverő erősítő, ami direkt ilyen mobilra van megtervezve, könnyen lehessen szállítani.

– Kiemelnél egyet-kettőt fellépéseid sorából?

– Az idén tavasszal Szegeden jártam, és sokan eljöttek a helyi sorstársak közül. Az volt a kérése a szervezőknek, a Talent tehetségkutató Énekstúdiónak, hogy beszéljek az életemről, s közben énekeljek. Célom ezzel is az volt, hogy a különböző életterületeken keresztül bátorítsam az embereket, a közönséget. Kitettünk egy kis asztalkára pár dolgot, ami a vakos hétköznapokkal kapcsolatos, hogy megnézhessék az érdeklődők. Örültem, mert sok kedves bejegyzés érkezett a vendégkönyvbe. Egy másik fellépésről pedig a Para-ra Gospel Kórus kapcsán beszélnék. Most ez a neve annak az énekegyüttesnek, amit Bolyki Balázs vezet, és sérült emberekből áll. Jelenleg ott vagyok tag. A MOM Kulturális központban karácsonykor énekelhettem el először a Yes Jesus loves me c. dalt szólistaként. Ennek kapcsán kaptam életem első olyan visszajelzéseit, ami a látványra vonatkozott. „Olyan jó volt nézni téged”, mondta valaki, aki régen is látott már színpadon. Vakon nagyon nehéz felszabadultan és lazán mozogni, ezért sokszor egyhelyben állunk, mert félünk kilépni, rámozdulni a dalra, nehogy elveszítsük az irányt pl., vagy az egyensúlyunkat stb. . Balázs igyekszik segíteni abban, hogy biztonságban érezzük magunkat vakon is a színpadon, és mozdulataink lazák, természetesek legyenek. Nekem ez nagy áttörés volt, hogy sikerült akkor.

– Mi alapján választasz dalt?

– Az alkalom, a várható közönség érdeklődési köre, és az is számít, hogy éppen mi hogy van begyakorolva és mi illik a személyiségemhez.

– Mik a favorizált dalok?

– Ez időszakonként változik. Ami éppen a legjobban bennem él, valamiért megérintett, és aktuálisan azt szeretném mindenképpen átadni a közönségnek.

– Saját dalban mind zenei állományban mind szövegben gondolkodsz, szeretnél?

– Van egy dal, amit nagyon szeretek, annak a szövegét szeretném átírni a saját helyzetemre egy nap. Rám inkább az jellemző, hogy mások dalait értelmezem, teszem magamévá, és úgy adom át, ahogy az nekem szól, mert úgy érzem, hogy az biztos, hogy másképp fog szólni, mint egy megszokott előadóval, mert én egy másik ember vagyok és szeretek újat alkotni. Szeretem azt a kihívást, hogy egy dalt a saját lelkem formájába tegyem bele.

– Van példaképed?

– Eva Cassedi énektechnikája olyan, amiről azt gondolom, hogy bárcsak én is így tudnék énekelni. Természetesen a tanárom is egy példakép, másképp nem is akarnék tőle tanulni.

– Szépségápolás terén menyire vagy trendi? Smink, öltözködés, frizura. Kondi stb.

–  A természetesség híve vagyok. A sminket nem bírom elviselni magamon, mert úgy érzem, mintha meg akarnék fulladni, ha rámtesznek valamit. Ha komolyabb színpadra kell majd egyszer állnom, ott azért szükség lesz rá a fények miatt. Öltözködésnél mindent szeretek, ami jóláll rajtam, örülök, ha az éppen divatos holmi, de nem ez a célom feltétlenül. Hosszú hajam van, azt szeretem a legkülönfélébb módokon hordani. Ha az ember úgy énekelne, ahogyan azt igazán kell, akkor az felérne egy konditermes napi edzéssel, erre törekszem. A lelki erőlétemet is igyekszem megőrizni.

– Ki segít a ruhaválasztásban, vásárlásban?

– Itthon mindig megkérdezem, mikor felöltözöm, hogy az úgy jó-e. Vagy a férjemtől, vagy éppen attól a felnőttől, aki nálunk van. Néha a gyerekeket kérdezem meg, hogy mi milyen színű, ha elfelejtem.

Egyéb:

– Az éneklés kitölti az életed, vagy jut másra is időd?

– Jut másra is időm.

– Például mire?

– Blogot írok (sikerul.com), és vállalkozni tanulok. Hogyha sikerülne jó eredményeket elérnem a munkáimban, akkor szeretnék segíteni azoknak a sorstársaknak akiknek ott a szaktudásuk, csak nem alkalmazzák őket. Az önfoglalkoztatás kérdése az, ami érdekel, amiért szeretnék haladni ezen az úton.

– Milyen a kézügyességed?

–  A méhviaszgyertya készítésén kívül mást nem igazán mernék vállalni.

– Hogy állsz a horoszkóppal, reinkarnációval és egyéb misztifikált dolgokkal?

–  A teremtő és megváltó Istenben hiszek. Az ember esendő, de ennek a következményét vállalta Jézus a kereszten, nem kell ostorozni magamat, ha valamit nem úgy tudok megélni, ahogy az a szeretetben kellene. Van megbocsájtás, és ez sok erőt ad, hogy nem ronthatom el az Istennel való kapcsolatot, mert feltétel nélkül szeret. Ha ezzel megtelek, akkor minden erölködés nélkül kicsordul belőlem a szeretet, ugyanaz az elfogadás mások felé, amit én is kaptam. Ha ebből az elfogadásból nem merítek, akkor piócaként szívom le mások energiáit, az már biztos. 

Álmok, kitűzött célok, vágyak:

– Megtudhatunk valamit közeli és távolabbi terveidről?

– Egy-két hónapon belül elindítom a vállalkozásomat. Adventi gyertyákat fogok készíteni, előtte a krizantémokat szeretnénk eladni, amit itthon termesztünk a kertben. Szerkesztés alatt ál egy un. Hálaadó naptár és jegyzetfüzet egyben, ennyi az, amit előre tudom, hogy csinálni fogok. Bátorító, motiváló idézetes képeket is szeretnék majd árulni, tetszik az embereknek, amikor pl. braille írással is szerepel az adott idézet a képen. Az énekléssel kapcsolatosan is kitűztem már mérföldköveket, hogy hová lenne jó eljutni. Szeretném  sorstársaim bizonyos írásait is kiadáshoz segíteni, hogy így is hozzájáruljak a társadalmi szemléletformáláshoz.

Köszönöm az interjút. Jó egészséget, kitartást kívánok a kitűzött célok megvalósításához. S ha úgy gondolod, hogy egy író, szőnyegszövő, szociális munkás azaz én segítségedre lehetek bármiben, ne habozz elérhetőségeim valamelyikén keresni!

**************************

9. SORSOK, SORSFORDULÓK

BOGNÁR PAPP IRÉN  ELMÉLKEDÉSE

Nálam járt egy kicsi angyal

Ma néhány órára eljött hozzám a kis unokám.  

Ez a látogatás nem olyan, mint általában, mikor a nagyszülőkhöz megy az unoka, ez egészen más.

Bognár Papp Irén

Egy kedves, csendes falucskában él, de nem a szüleivel, idegen emberek fogadták magukhoz. Az édesanyja, aki a lányom, külföldre ment dolgozni, az itthoni lehetetlen helyzet elől menekülve. Az édesapja vállalkozó, aki sokat van távol munkája miatt, s így az unokámat idegen emberek nevelik. Jó emberek, egyszerű, dolgos, tisztaszívű emberek. Az asszony dada volt a helyi óvodában, s maguk is három gyermeket neveltek fel, s taníttatták gyermekeiket magasabb iskolákban. Unokájukként szeretik az én kis unokám, bár nem a vérük, de mindennapjaik része lett a kisfiú. 

Amikor odaértünk, Margit néni megmutatja a dossziét, amiben Ticián rajzolt, bohócot vágott ki, s színezte a képeket. Feri bácsi, a fogadott nevelő apa, minden fontosra megtanítja kicsi nevelt fiát, ami a „férfimunkát” jelenti. Szögelnek, nyáron horgásznak, fát hordanak, és így tovább…

De hol van már a nyár!

A tél igen kemény és hosszú volt ez évben. Talán már lassan v

éget ér, s ilyenkor tele van az emberi lélek reménnyel, amit a jövő napsugarai, s tündérei, a reménység sző olyan álmodóan szépre.

Ticiánnal különös terveket szőttünk. Azt terveztük, hogy a nyáron biciklitúrára megyünk. Igaz, hogy én nem tanultam meg gyermekkoromben kerékpározni, mert nem volt akkoriban rá lehetőségem, és még ő sem tud igazán kerékpározni, de ezt a csekély akadályt legyőzzük mi, a mami, s az unoka. Veszünk egy hátizsákot, s elindulunk, új falukat felfedezni, Magyarország egy kis darabját megismerni. Ma, az autós világban, olyan keveset jár az ember a tájban, olyan kevés a kapcsolata a természettel, mert csak átsuhan gyönyörű vidékeken, mint ahogy átsuhan vele az élet, s mire észreveszi, hogy él, már vége lesz az életének. Ó, milyen kár, milyen szomorú, hogy hamis értékek felé irányítják az emberi életek millióit!

Valami megmagyarázhatatlan szeretet-kötelék van köztünk, mely tele van fájdalommal, mert őt mások nevelik, mivel férjemet, aki nem apja lányomnak, fárasztja a kisfiú elevensége, s nem vehettem magamhoz. Kompromisszumot akartam kötni, hogy ne veszítsem el egyikkőjüket sem. Nehéz döntések ezek.

Ticián most öt és fél éves. Jól számol százig, gyorsan ad össze húszig, mindenre kíváncsi, de lelke nyughatatlan, mert a sors neki ezt az élethelyzetet hozta, mert a felnőttek így döntöttek, mert a felnőttek döntenek, s a gyermekek elviselik.

Három óra volt a miénk. Három óra az életünkből. Mire elég? Kevés. Még a Jancsi és Juliska mesét sem tudtam végig olvasni, mert indulni kellett a buszhoz. Integettünk egymásnak, ezek a pillanatok is tele voltak szeretettel. Fájdalmas szeretettel: Mama, miért nem élhetek legalább nálad? Ez a kérdés volt akkor a szemében, pedig akikkel élt, mindent megadtak neki.

Nálam járt akkor egy kicsi angyal, ő, az unokám. Angyali tiszta lélek, aki átsuhant a szobámon, megsimogatta az arcom, felgyújtotta az emlékeim, boldog, gondtalan gyermekkorom többszörösen fájt és paradox módon ragyogott abban a percben.  Integettünk egymásnak, szemében nem volt vád, csak kérdés? Mama, miért nem élhetek veled, ha már apu, s anyu külön utakon járnak, s rám nincs idejük. 

A válasz szégyenletes lett volna, mert mindenkinek saját sorsa a fontos, nekik, nekem, minden szereplőnek. Ó Istenem, őrizd meg bennem a vágyat, hogy tiszta maradjak, maradjon bennem óceán az ősi gyermeki lélekből, mert csak így érdemes élni. Így tudom megérteni a szemedből sugárzó kérdést és fájdalmat: Mama, miért nincs nekem otthonom?

Póth - Vecsei Mária : virágakvarell

**************************

10. BEAT MÚZEUM

A ROMANTIC EGYÜTTES

A Romantic együttes

Most olyan énekegyüttest mutatok be, akik mire kinőtték volna magukat és eljutottak volna a csúcsra, már meg is szűntek.

Kellemes zenéjük, és kedves énekhangjuk megmaradt pár dal erejéig a lemezeiken.  

Ezekből mutatunk be párat, és a végén egyik legnagyobb slágerük szövegét is közöljük.    

A szerk.

 Ide katt..

Romantic :  Szeretem őt

https://www.youtube.com/watch?v=GPu0twUjXUQ

Egyéb Romantic dalok:

 Telihold:

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=wAvG7noK1V8

 Száz év magány:

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=TwnuJCpWRxM

 Szomorú karácsony:

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=oL2vPuTABpo

 Vágyom rád:

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=pSZB5cpEVJo

……….......................................………...

Romantic - Vágyom rád.   Előadó:Romantic

Album:Vallomás - Legszebb szerelmes dalok (2CD)

Megjelenés:2006

Szövegírók:Orbán Tamás

Kiadó:SonyBMG

Fülledt éjbe fulladt vágy,
Forró kéjtől izzó ágy,
Százegy őrült érintés,
Minden csókod fáj.
Ajkad ég, hogy hozzám érj
Bennem lángra lobban a vér
Bárcsak lenne arra szó
Hogy, lényed mennyit ér!

ref: Hogy mondjam el, hogy vágyom, rád,
Hogy szeretem a bőröd illatát,
Ha bennem élsz a szívem is ég,
Hadd legyek újra meg újra a tiéd! (2X)

(Kamav kamav te lav tu
ke bares kamav tut,
tu murdares muro jilo
me duj ratyi na sutom!)
/roma dudolás/

Mint fekete és fehér,
Egybe forr a kétszínű vér
Mit eltemettünk rég,
Most új életre kél.
Tiltott csók és tiltott szó,
Bármi bűnös épp oly jó,
Bárcsak elmesélhetném,
De félek nincs rá szó!

Köszönöm a közös élményt!

**************************

11. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA:

Csipkerózsa

(Rosa canina)

Eredete, botanikai leírás

A csipkerózsa Európában honos, 1-3 m magas tüskés cserje. A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Levelei 5-7 levélkéből állnak. A drogot a csipkerózsa egészben szárított áltermése (Rosae pseudo-fructus) vagy az aszmagot nem tartalmazó terméshús adja.

Hatóanyagai:

Jelentős C-vitamin forrás, emellett más vitaminokat, karotinoidokat, pektint, szerves savakat tartalmaz.

A csipkerózsa

Története:

Latin neve (fordításban kutyarózsa) onnan ered, hogy gyökerének veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak.  Az ókorban sorvadásos betegségekre, a középkorban tüdőbetegségekre használták.

Egy görög legenda szerint eredetileg fehér volt a virága, de egyszer Aphrodité megsebezte magát a tüskéjével, és a vére rózsaszínűre festette a hófehér virágot.

Egyházi szimbólummá is vált: a csipkerózsa levelei alkotják a kelyhet, melyben Krisztus szent vére van. A rómaiak számára a csipkerózsa a dicsőség jelképe volt, csakúgy, mint a babérlevél.

Gyűjtése:

A csipkerózsa éretten piros színű és kemény áltermését, a csipkebogyót az első fagyokig, szeptembertől novemberig gyűjtjük és mag nélkül, szárítva használjuk. A dércsípte csipkebogyók szárításra nem alkalmasak.

Ha magunk gyűjtjük, a termésből a magot és a szőröket akár kézzel is ki lehet kaparni, de vigyázva, mert a szőrök a bőrön irritációt okozhatnak. Ajánlatos kesztyűt húzni hozzá. Virágszirmait, gyökerét, de leginkább a magtól megfosztott csipkehúst használjuk gyógyító célokra. 2 kg friss csipkebogyóból 1 kg szárazat kapunk.

Gyógyhatása:

Enyhe vízhajtó. Szabályozza az erek áteresztő képességét, erősíti az érfalakat,  ezáltal gyorsítja a véráramot. Ennél fogva érszűkület, érelmeszesedés megelőzésére, kezelésére használható.  B, C és K vitamin található benne.

A virág szirmai enyhe hashajtó hatással bírnak, levele has fogó. A termésében, a csipkebogyóban sok C-vitamin van, egy kicsi bogyóban több, mint egy nagy citromban! Ezért nem szabad forrázni. Fontos téli vitaminforrás a nátha megelőzésére.

A csipkemagban csak E-vitamin van, teája epekőoldó hatású, hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. Húgyhajtó hatású, vesehomokra és vesekő leválasztásra is használható.

A csipkehús kedvezően hat a cukorbetegségre, jó emésztésjavító. Immunerősítő hatása van, különösen ajánljuk stressz oldásra, dohányosoknak pedig azért, mert a dohányzás sok C-vitamint von el a szervezetből. Nyugtatja az idegeket, általános erősítő hatása van. Magas C-vitamin tartalma miatt a II. világháború alatt a brit kormány gyűjtette a lakosság C-vitamin szükségletének fedezése céljából.

Felhasználása:

Gyógytea: Készítéséhez egy csapott evőkanálnyi csipkebogyót vagy csipkehúst 3-4 óráig hideg vízben áztatunk, majd hidegen vagy langyosra melegítve megisszuk. Forralni, forrázni nem szabad.  Napi 2-3 csészével is fogyaszthatunk belőle.

A friss virágból készült igen jóízű tea kiváló hashajtó. Napi egy csészével kell inni lefekvés előtt. 

Gyógybor: A csipkebogyóbor főleg idősebb korban kitűnő házi szer a hólyag és a vese rendszertelen működése ellen.

Egyéb felhasználás: A termésből készülhet még lekvár, likőr, szörp. A lekvárhoz a csipkehúst használjuk mag és szőr nélkül. A megtisztított, nyers csipkehúst turmixoljuk, majd azonos mennyiségű mézet vagy cukrot adunk hozzá, hűtőben tároljuk.

Soponyai Mihály

**************************

12. VERSRŐL VERSRE

FELLNER ISTVÁN: A MAI NAP... 

 

most e szűrt,
selymesen áttetsző,
napon, mikor a nap
bújócskát játszik,
dunnás felhők mögött,
állok az ablak előtt
hallgatom a kerekek
sercenését, fények futását
látom az aszfaltcsíkon,
eszem fut a fénnyel,
kalandozik -
betér hozzád pár percre,
megcsodál, simít,
mond pár szép szót,
s boldogan köszön,
elköszön.
a természet csoda,
s jó látni szépségét,
múlását haldoklását,
a tavaszi újjászületést,
a nyár csodáit -
az ősz színeit -
s a tél szűzies fehérét,
jó mindezt -
átélni, megélni,
és ha veled -
ha együtt -
ha örökre -
egymás karjában mosolyában,
örömében - kínjában,
be jó lenne...

2012. október

...........................................

BÍRÓ MELINDA:  Nyugalom van

 

Szemem behunyom, őrzöm arcodat

Nem engedem el a mosolyodat

Mellettünk rohannak az évek

Félek, hogy elveszítlek téged

Csak még egyszer adná meg az élet

hogy szívedig én újra elérjek

Hogy ne fájjon a múltnak emléke

Felszabaduljon sebzett szívem

Ne vigyem a sírba összetörten

Legyek újra a régi önmagam

Láthatatlan lelkemben szóljon

a legszebb dal, élek, nyugalom van

 2014.9.26.

 ...............................................

MEZŐSI GYÖRGY MIKLÓS: Egy gondolat

Ha az árvízkor felszívott vizet

A tűzoltók hasznosítani tudják,

Mért nem gyűjtik tűzvészkor a tüzet,

Hogy a távfűtést azzal táplálhassák?

Szavaimért kérem elnézésüket,

Ha a kérdést már régen megoldották! /MGyM

Gödöllő, 2014. július 11.

 ...............................................

MÁTYÁS RITA: Altató...

Tente baba tente,
eljött már az este.
Nézzél fel az égre,
hallgass a mesékre.
Tedd le fejecskédet
hunyd le szemecskédet.
Legfényesebb csillag,
az esthajnal csillag.
Ő vigyázza álmod,
Hoz varázspalástot,
benne tündér-álmot.
Anyácskád szeme is,
mindjárt lecsukódik.
Virágnak virága
Lelkem csók-virága,
Szívemnek világa.

2014. 10. 01.

............................................

BOGNÁR PAPP IRÉN: Ének az őszben

Kóbor, szabad üvöltés az élet,
ha már a végéhez közeledsz,
s magad nem félted,
csak másokat,  családodat,
hisz ők te vagy, a véred.
Álmaidban átéled, mit valóban soha,
lovagoltál a tájban,
és volt néhány szép szeretőd,
s gyakran fáztál: magányban.
Kitártad lepke-szárnyaid,
vadul csillogó nyárban,
s örökifjú maradtál az elmúlás napjában.
Késő ősz van, súlyos alkony ül a világra,
nehéz, hideg opálos pára.
Vonatablakból nézem,
elinaló őz az erdőszélen.
Egy másik, talán a párja,
eldől a szántóföldön,
s meghal szegény, ezen az őszön.

...............................................

GERENCSÉR HAJNALKA: Eljegyzésünk apropóján...

Megtanultam, ne mondjam azt, hogy SOHA,

Még akkor sem, ha az élet néha oly mostoha...

Oly sok ember van, aki nem érti meg soha,

Sorsunk kezünkben van, lelkünk az ostora.

A boldogság senkinek sem elérhetetlen,

Az értékrendtől ez soha sem független.

Aki pénzben keresi az igazi értéket,

Boldog sosem lehet, rossz útra tévedt.

Aki nem görcsösen keresi az élete párját,

S nem ezüsthintón várja a szíve királyát,

Megérzi majd azt, amikor életébe toppan,

Hiszen a szívük majd egyszerre dobban...

Ha az értéket majd egymásban megleljük,

A szeretetet mindig ápoljuk, s termeljük,

Boldogok leszünk, ez a boldogság kulcsa,

Köszönöm a sorsnak, hogy ez utat megnyitotta.

2014. október 4.

..............................................

ÁCS NAGY ÉVA: Pár boldog perc - halál

                           Ballada

Gyönyörű szép nő volt ,kecses bájos tündér,
mégis hősként küzdött otthon minden percért.
Senki sem láthatta mikor sírva fakadt,
neki milyen keserv, nyomorult lét maradt!
Szomorú sorsára lett azonban vigasz,
a nem várt szerelmet meghozta a tavasz!

Tilosban járt ő hát, tudta jól nem szabad,
de a csók lázított , azt hitte szárnyalhat.
Mosolya arcáról,hamar lehervadt már,
szemei ijedtek, könnyekkel bánat jár.
Férjes asszony vala, most megbélyegezték,
halvány homlokára , skarlátbetűt vésték,
Férje megbünteti , ostorozza , veré ,
szűköl kegyetlenül ,lélek szakadt belé!

Szögesdrótot csavart , törékeny nejére,
vadulva rángatta ,földre folyt ki vére.
Asszony néma volt már, halál lett úr lelkén,
véres cafat lógott, a szépséges testén,
Megváltásként jött el , a csend és a béke,
életét áldozta , pár boldog percére!

.................................................

DOMBI TINÓDY LÁSZLÓ: A végső harc előtt

Dühödet váltsd mosolyra,

van még benned szeretet,

s védjed ősi hitedet,

amíg élted sora tart! -

Mellkasodban vágy dobol,

de nem tudhatja senki,

ha majd a végsőt veri,

hová tűnik szent lobod.

Képzeleted nem játszik,

a gyűlölet lángra kap,

s magadnak sem hazudhatsz,

gyötri fáradt lelkeink! -

Hatalmas lángok nyúlnak,

az égő házak fölé,

s te sírva reszketsz belé,

könyörögve az Úrnak.

A harangok is sírnak,

s a magasságos égben 

s a mérhetetlen mélyben,

a zárt kapuk kinyílnak. 

**************************

13. A ZENE AZ KELL

Oláh Ibolya

Az ünnep alkalmából néhány hazafias dalt szeretnék bemutatni a teljesség igénye nélkül, hiszen szerencsére oly nagy az efféle dalok tárháza.

OLÁH IBOLYA  ÉNEKEL: MAGYARORSZÁG

https://www.youtube.com/watch?v=6ArxpJ-_iv4

..............................................

Juhász Diána

Egy szekszárdi lány, színésznő, énekesnő Juhász Diána énekel.

SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG..

Ide katt..

https://www.youtube.com/watch?v=NA3zetwsGGU

Köszönjük az élményt.

**************************

14. VÉLEMÉNYEM SZERINT

OLVASÓINK ÍRTÁK

Kedves Vendi!

Még mindig megtudsz lepni.

Nem is tudom hogyan kezdjem? Megörültem az újságnak amit nagyon megköszönök.

Már az elő szó is megragadta az érdeklődésemet aztán a regény megint 

humor szomorúsággal tarkítva tetszett.

Az őszi versek jók voltak.

A regény részlett is jó volt.

A Máté Péter meg emlékezése meg a dalokat is mind meghallgattam tetszett, 

mert szeretem a Mátét.

Csongrádi Kata a táncolj tetszet már ilyen régóta ismered?

Köszi megint. Amit olvasok, benne van amit neked írtam.

Úgy,hogy egészében jó az magazin mindig van benne valami új.

További jó munkát kívánok, legyen ilyen színes tartalmakban jól megszerkesztett újságod.

Szeretettel: Klarissza

........................................

DRÁGA VENDI!

Csodálatosan  gazdag újságod. nekem mindig az írásaid és a verseid a legszebbek. A csúcsok a verseid előadása vol,t az mindig olyan szép amikor egy költő mondja a saját verset nagyon kedvesen felköszöntötted Józsi bát és a Máriákat. Egészen jó lett a Jenei András novellája. Az ötödik parancsolat most valahogy fura volt ez a része. A SRAMLI jó, mindjárt küldöm a linkjét. Hátha így elindul megint neked is. Gratulálok az újságodhoz:  Heni

......................................

Szia Vendel!

Nagyon jó az újság, tetszenek a verseid, a novella, és a hozzászólások.

ÜDVÖZLETTEL: Járdánházy Gábor és Misu a fekete labrador

............................................

Kedves Vendi!

Nagy örömet szereztél azzal, hogy

a reklámok kiiktathatóak.

Nem kényes vagyok, csupán igényes.

Sajnáltam a munkátokat és nem illik ehhez a

színvonalhoz a primitív reklám.

Kár lenne ha a munkátokat beárnyékolná a színvonaltalan

reklám.

Remélem megértetted, segíteni szerettem volna nektek.

Igaz ez nagyon kicsi munka, de

azt gondolom nagyon fontos.

Őszinte elismeréssel,  m.m.

..................................................

Szia Vendi!

A felvételt nagyon köszönöm.  Biztos szép és sok embert vonzó

rendezvény volt, csak gratulálni tudok hozzá. Már az a jó benne, hogy

minden évben megrendezitek, így mindig mehetnek egyre többen.

A linket tedd majd fel bátran a Facebook-odra is, ott ezeket lehet megosztani.

Azt is nézegetem időnként, meg ugye most már a webed is.

Hajrá!

András

2014-09-19 20:31 GMT+02:00, Nagy Vendel <

nagy.vendi54@gmail.com>:

Szeretet lángja 2014 Nagy Vendel szaval

https://www.youtube.com/watch?v=l4wSd6wB-qk

..................................................

KEDVES VENDI..

 I,gen szoktam olvasni.

 Örülök ha jön tőled levél.

 "és jól fogalmaztál, tényleg muszáj megmutatnod magad és futtatni a kultúrát a világ körül. Ez fontos, erőt és kitartást kívánok hozzá.

 Krisztina

..................................................

Publikációinak száma: 600

Erre összesen: 1694 hozzászólást kapott eddig,

és összesen: 134574 alkalommal olvasták eddig műveit.

Nagy Vendel pedig összesen: 842 hozzászólást írt regisztrációja óta mások írott műveihez.

És eddig összesen 9 hozzászólást írt mások médiabeküldéseihez.

Köszönöm , megkaptam az újságot és majd hétvégén felteszem a gyógyítóba...és még ma elküldöm e-mailben.  Hajnalka

......................................................

Kedves Vendi!

Azzal indítok, hogy megint alkottál! De még mekkorát!

A magazin ismét tele volt színekkel, hangulatokkal, s csupa értékkel...

Megint szemezgethetnék, de hadd emeljek most ki egyet: Kitty regénye

fantasztikusan tetszik. Már várom a folytatást.

S kicsit még ide, hogy végre ismét jött Ízes történetek...

Köszönjük!

András.

...................................................

Mátyás Rita: A  419.  ÚJSÁG KÉPEINEK LEÍRÁSA..

A Lectori Salutem: Üdvözlet az olvasónak, bevezető rovat mellett az újság két szerkesztőjének, barátjának a fotója van. Vendi előszobája a háttere a képnek. Józsi fél fejjel alacsonyabb a barátjánál. Nem azért mert ő alacsony, hanem , mert Vendi magas. Józsi nemcsak alacsonyabb, vékonyabb is társánál. Józsin ing Vendin póló van.

A Vendi könyv a négy szerző grafikus portréjával kezdődik, melyeket én rajzoltam. Az első Gerencsér Hajnalka aki rövid barna hajú, szemüveges, mosolygós hölgy .Mellette Vendi portréja látható .Ezen a rajzon Vendi pólóban van, és mint már tudjuk kopaszodó, szemüveges a képen is, arcán széles mosollyal ,és még szemei is szinte mosolyognak a szemüvege alól. A harmadik portré engem ábrázoló önarckép. Kerek arcú, a képen szemüveges,sötétbarna hajú nő vagyok, Fehér kalappal a fejemen, és sejtelmesen mosolygok a képen. A negyedik szerzőtárs Véghelyi József, aki profilból néz vissza a felénk. Ő vékonyabb arcú kopaszodó úriember. Ingben van lerajzolva. 

A főcímvers is hangos vers lett, Amíg mondom a videó képén egy régi bennszülött csónak van a tengerben, és mellette a vízben épp felbukkan egy gyöngyhalász a merülés után. A vers alá aláfestésként Bizet: Gyöngyhalászok című operájából hallatszik egy részlet. Nézzétek el nekem, hogy nincs professzionális stúdióm,és még a tudásom is tanuló, de igyekszek,hogy mindig jobb legyen! 

A magazinképei, a könyv első borítóképével folytatódik. amin a festett Vendi portrém van halványkék alapon, fekete antikva betűkkel, az író, a cím, és az alcím látható Vendin zöld színű póló van ,és a kép háttere több színből ( kék, lila, zöld, sárga, bordó), amivel barátunk sokszínűségét próbáltam érzékeltetni. A könyv hátsó bortó képe, amely a tengerparti homokban fekvő nyitott gyöngykagyló,gyönggyel a közepén.

A versek a nagyvilágból rovat első szerzője ,maga a főszerkesztő úr, a könyvespolca előtt, amint kedvesen mosolyog.

Lovag Bornemissza Attilának nincs fotója.

Sólya Veronika új a szerzők csapatában. Ő talán az ötvenes éveiben járó , komoly, csinos hölgy, Haja rövid, vörös színű. Szemüveges hölgy.

Ács Nagy Éva  türkiz színű pulóverében szőke középen elválasztott vállig érő hajú nő, sötét keretes szemüveggel.

Wesselyné Ábrahám Erzsébet vékony rövid, sötétbarna hajú harmincas hölgy halvány rózsaszín, fehér mintás, ujjatlan felsőben mosolyog szívélyesen az olvasóra.

Várkonyi Kitty szintén új szerzőtársunk lett. Ő csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.

A könyv első borítólapján egy hosszú vörös hajú nő van, vörös háttér előtt emlékeztet talán a tűzre, a háttérben egy gyermek kapaszkodik egy rácsba. a hátsó borítólap egyszerűen narancssárga és a könyv rövid tartalma látható.

Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.

Anna a színekről írt jegyzetének illusztrációja  Vízszintes téglalap formájú képen körben lévő élénk neon színekben pompázó leginkább egy mandalához hasonlító non figuratív kép van.

A beat múzeumban Máté Péter számait mutatjuk be . A mellette lévő kép természetesen Máté Pétert mutatja be. Péter sötétbarna ingben, fehér zakóban, nagy szögletes szemüvegben.

Jenei András novellájánál ő van a képen. 

szőkés vöröses , középen elválasztott frizurájú fiatalember fekete szürke betétes pulóverben pipával a kezében, kis bajusszal, kis szakállal.

A novella végén Stekly Zsuzsa szárnyas oltárképe látható. Középen a kék ruhás Madonna gyermekével, a két oldalon két-két kék ruhás angyal imádkozik.

Majd megint Vendi barátunk mosolyog ránk a könyvespolca mellől.

A hangos versek mellett én mosolygok rátok

Mona Lisa rejtelmes mosolyával . Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van. Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok. 

Sztárvendégünk Csongrádi Kata nem öregszik semmit sem, Bárcsak tudnám a titkát! Lófarokba összefogott hosszú szőke haja narancssárga kendővel van megkötve. Ruhája ugyanolyan élénk narancssárga színű, és egy csokor művirágot tart a kezében.

A második képükön , férjével S Nagy Istvánnal  látható Kata. István ül, Kata a vállát átölelve dobolnak egy István által tartott dobon. A férjen világoskék ing nyakánál kigombolva , fekete zakó van. Katán vékony fehér garbó farmer mellény, és nadrág van. Mindketten mosolyognak barátságosan, vidáman.

A harmadik képen Kata van Végvári Ádámmal a Neoton família frontemberével. Kata Talán egy táncmozdulat közben, kissé rogyasztva lábát, keze taps mozdulat merevedett a képen. Narancs színű felső, és farmer nadrág van rajta. Ádám egy széken ülve tapsol, Rajta fekete v nyakú pólóban , farmernadrágban, szemén napszemüvegben látható, amint ő is épp tapsol. Mögöttük minden féle elektromos kütyü ( erősítő, monitor , és hangszórók láthatóak.

A negyedik képen a klip szereplői vannak lefotózva. Nyolcan szerepeltek a klipben, ebből  ketten férfiak.

A versről-versre rovat első szerzője én vagyok,

 Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van. Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok. Szépen, kedvesen mosolygok rátok.

Fellner Pista követ , a szalmakalapos pipázós tipikus művész fotójával Ő ősz hajú körszakállas hatvan év körüli.

Csomor Heni  rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben.

Bíró Melinda a piros blúzában, hosszú sötétvörös hullámos hajával,füleiben fehér gyöngyös fülbevalójával mosolygósan néz ránk.

Mezősi György Miklós is új a magazinban. Kedves ,szimpatikus úriember Őszes hajjal, bajusza, szürkés szemekkel szemüvegben , kockás ingben.

Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.

Dombi Tinódy László szemüveges  fekete, frufrus szemüveges fiatalember.

Majd Gerencsér Hajnalka következik ,aki fehér felsőben, vállig érő hullámos barna ,középen elválasztott hajú szemüveges hölgy.

A zene az kell rovat sztárjai a Sramlikings .Tagjai egy fiatal srác, és egy fiatal lány. Mindketten nagyon vidámak. Dalaikat osztrák hagyományoknak megfelelő népviseleti ruhában adják elő.Vidámak kedvesek ,fiatalok.

Horenka Erika  vállig érő szőke hajú hölgy,piros felsőben napszemüvegével a feje tetején.

A következő kép a Tamásiban nyílt Láthatatlan kiállítás plakátja.

Majd a látók kipróbálhatják milyen lehet megélni nektek minden napot, hogyan lehet látás nélkül tájékozódni és haladni az utunkon. A képen egy reklám táblákból épített labirintusban tapogatóznak a fehér bot segítségével keresve az utat,

 majd a következő képen bekötött szemű tárgy felismerést próbálják az emberek.

A recept illusztrációja egy érett, terméseivel tele szilvafa van.

az utolsó képen egy szilvalekvár főző üst látható.

Itt a vége, fuss el véle, Egyebet nem mondhatok Vendi után szabadon. Fogadjátok olyan szeretettel , ahogyan én írtam nektek! szeretettel Rita

............................................

Az újság nagyon jóóóóó, mindent köszönök!!! A vendég...szuper!!!!!! Egyre színesebb lesz....ezáltal is egyedülálló és páratlan,amit létrehoztál. Minden téren csak gratulálni tudok!!!!!

Hajni

 ..........................................

VENDIKÉM, ÉDES..

Most kaptam az infót, hogy angol 100-as Toplistán 18. helyen áll a Let's dance!

 A statisztika szerint  túlléptük a 238 000 -es nézettséget és

jelenleg 143 országban vetítik.

Úgyhogy táncra fel!!!

Let’s  dance

http://youtu.be/oNiqVOmZ5wc

Nagy öleléssel: Kata

…………................………..

Vendikém! Köszönöm a fáradhatatlan munkád, örülök a sikereidnek, jót nevetek a tréfás verseiden!

Olvasom a jó (vagy kevésbé jó) írásokat.

Végre sokan felfigyeltek a szenvedélyes munkádra, és nagyon örülök, hogy a lap szerkesztve és színesben is megjelenik, köszönet érte a Szerkesztőnek!

Mellékletben küldök én is néhány írást, mivel nem voltam mostoha gyerek a lapodnál soha, bízom benne, hogy megjelenik.

Irénke

**************************

 15. CSAK A DAL

NAGY VENDEL DALAI: MELYIK ÚTON...

Melyik úton
Kéne haza menni?
Mikor jöttem,
Nem volt itten ennyi.
Elidőztem
Kicsinyt a tanyába,
Este felé
Kialudta lámpa.

Dűlőúton
Jöttem a tanyára,
Belenéztem
Kissé a pohárba
Esteledve
Elfogott a honvágy,
Elindulnék
Hazafelé hozzád.

Melyik úton
Kéne elindulni,
Valahogyan
Haza kéne jutni.
A sarkcsillag
Visz az éjszakába,
Pislákol a
Halvány Hold sugára.

Fény dereng a
Falu határába,
Valahol
Világit egy lámpa.
Utat mutat
Babám ablakába.
Józanító
Hűvös éjszakába.

2014.  szeptember  30.

 Andalgó..

**************************

16. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:
nagy.vendi@freemail.hu
megszólalok@freemail.hu

skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

 ………………………………………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az ez évben megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

 ………………………………………………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek foruma  nagyvendel

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

 ________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államok beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

 .........................................................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt

különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk, a munkát folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!

__________________________________________

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ