MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2014. 09. hó/1 – negyedik
évfolyam, tizenhetedik szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes kétheti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 17. számig)
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*******************************
Szeptember elején, minden
valamire való pedagógus felkapja fejét a csengőszóra, mint harcimén a trombita
szavára, s megindul ő maga, vagy csak a szíve az iskola felé.
S a gyerekek(?) palatábla, vagy kockás irka helyett, okos telefont, és
tabletet, vagy laptopot dobnak bele a hátitáskájukba, mert ugye valamiben haza
kell vinni a házi feladatot.
 |
| Nagy Vendel szerkesztő |
Van már olyan földrész, ahol nem is tanítják a kézzel írást, csak a számító gép
kezelését.
Lelkük rajta.
Ez idő tájt nekem is beindul a Pavlovi reflex, s valami mágnesként húz a régi
iskolám felé, ahol tanultam is, tanítottam is, de mindenhol idegenek
járnak a folyosókon, a tantermekben, s a régi kollégák már eltávoztak, vagy
öregecskén otthon ülnek és ők is eltűnődnek, hogy elmúlt már régi dicső
tündöklésünk, s halad a világ tovább, nélkülünk .. Ki hitte volna.. akkoriban..
Csak az a baj, hogy azok a
tanítók is ott dolgoznak majd, akik három dolog miatt mentek okítani, a június,
július, augusztus okán. Tisztelet a kivételnek.
Talán, azért még ma is van olyan diák, aki rájött arra, hogy az egyén és a
társadalom egyetlen esélye ha az emberiség által eddig összegyűjtött kultúra
reá eső részét elsajátítja, ha nem is lexikális , de legalább alkalmazási
szinten. S már nem biztos, hogy tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
csak ha utána néz valahol.
Itt is működni kéne az adó, vevő elméletnek, de az egyáltalán nem biztos hogy
mindig azonos hullámhosszon próbálnak kapcsolatot létesíteni.
Egyebet nem mondhatok
A szerkesztő..
A szerkesztő..
..........................................................
KEZDŐDIK AZ ISKOLA
Papa kérlek,
Rakjuk el a
Bringát, hintát,
Talicskát.
Nemsokára
Elkezdik a
Tanítást.
Ott hallunk majd
Sok csodát.
Közel van az
Új iskola,
Kézen fogva
Megyünk oda.
Beülünk az
Osztálypadba.
Olvasunk és verselünk,
Számolunk és éneklünk,
Utána jót nevetünk,
Nagyon okosak leszünk,
Hamarosan felnövünk.
Talán túl hamar is ,sokszor,
Véget ér a gyerekkor.
Rakjuk el a
Bringát, hintát,
Talicskát.
Nemsokára
Elkezdik a
Tanítást.
Ott hallunk majd
Sok csodát.
Közel van az
Új iskola,
Kézen fogva
Megyünk oda.
Beülünk az
Osztálypadba.
Olvasunk és verselünk,
Számolunk és éneklünk,
Utána jót nevetünk,
Nagyon okosak leszünk,
Hamarosan felnövünk.
Talán túl hamar is ,sokszor,
Véget ér a gyerekkor.
2014 szeptember
01.
Nagy Vendi.
*******************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ
OLVASÓNAK
2. ÉLETRAJZI TÖRTÉNETEK
IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN
GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTKÖTETE ( 9. FEJEZET)
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
CSOMOR HENRIETT, ÁCS NAGY ÉVA, KANCZLER ANNA, ADAMECZ LÁSZLÓ,
SÓLYA VERONIKA
4. ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ
HORENKA ERIKA SOROZATA: REPÜLNI MÁRPEDIG JÓ
5. BEMUTATJUK VÁRKONYI KITTI LEGÚJABB REGÉNYÉT: 5. PARANCSOLAT - 1. FEJEZET
6. BEAT MÚZEUM
KOVÁCS ERZSIRE EMLÉKEZÜNK, ÉS SZÉCSI PÁL SZÉP DALA..
7. HANGOS VERSEK MÁTYÁS RITA ELŐADÁSÁBAN
8. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
JENEI ANDRÁS ELMÉLKEDÉSE: METRÓ
9. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
10. A ZENE AZ KELL..
KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT.. - SZIJ MELINDA
11. BEMUTATJUK BÉLTEKI LAJOS VERSEIT
12. LÉLEK- VIRÁGAIM
PÓTH- VECSEI MÁRIA FESTMÉNYEI
13. VERSRŐL VERSRE
2. ÉLETRAJZI TÖRTÉNETEK
IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN
GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTKÖTETE ( 9. FEJEZET)
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
CSOMOR HENRIETT, ÁCS NAGY ÉVA, KANCZLER ANNA, ADAMECZ LÁSZLÓ,
SÓLYA VERONIKA
4. ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ
HORENKA ERIKA SOROZATA: REPÜLNI MÁRPEDIG JÓ
5. BEMUTATJUK VÁRKONYI KITTI LEGÚJABB REGÉNYÉT: 5. PARANCSOLAT - 1. FEJEZET
6. BEAT MÚZEUM
KOVÁCS ERZSIRE EMLÉKEZÜNK, ÉS SZÉCSI PÁL SZÉP DALA..
7. HANGOS VERSEK MÁTYÁS RITA ELŐADÁSÁBAN
8. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
JENEI ANDRÁS ELMÉLKEDÉSE: METRÓ
9. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
10. A ZENE AZ KELL..
KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT.. - SZIJ MELINDA
11. BEMUTATJUK BÉLTEKI LAJOS VERSEIT
12. LÉLEK- VIRÁGAIM
PÓTH- VECSEI MÁRIA FESTMÉNYEI
13. VERSRŐL VERSRE
MÁTYÁS RITA, GERENCSÉR HAJNALKA, BÍRÓ MELINDA, FELLNER ISTVÁN,
MEZŐSI GYÖRTGY MIKLÓS, KUSTRA FERENC
14. REKLÁMOK, HÍRDETÉSEK
15. CSAK A DAL
NAGY VENDEL DALAI: ÖREG FŰZFA TEKNŐ
16. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
MEZŐSI GYÖRTGY MIKLÓS, KUSTRA FERENC
14. REKLÁMOK, HÍRDETÉSEK
15. CSAK A DAL
NAGY VENDEL DALAI: ÖREG FŰZFA TEKNŐ
16. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*******************************
2. ÉLETRAJZI TÖRTÉNETEK
IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN
GERENCSÉR HAJNALKA
RIPORTKÖTETE
NAGY VENDEL ÍRÁSAINAK
FELHASZNÁLÁSÁVAL (9. FEJEZET)
A Kötet szerzői
GERENCSÉR HAJNALKA író,
szerkesztő, riporter
NAGY VENDEL vers és prózák
MÁTYÁS RITA illusztrátor, grafikák, festmények, könyv boritó tervező
VÉGHELYI JÓZSEF tördelő szerkesztő, látványtervező
NAGY VENDEL vers és prózák
MÁTYÁS RITA illusztrátor, grafikák, festmények, könyv boritó tervező
VÉGHELYI JÓZSEF tördelő szerkesztő, látványtervező
MOTTÓ:
(Ami lehetne utószó is)
MINT IGAZGYÖNGY
Akár ha kagyló kinyílva
Áldozatra lesve,
Prédáját keresve
Mindent befogad
Magáévá téve
Mindörökre.
Ám ha testére
Kósza homokszem
Ingerkedve rákerül
Konokul rabul ejtve
Sohasem menekül
Testének nedvével
Gömbé elegyül
Védelmezve életét,
Csillogó gyöngyházú
Kagyló rejtekében
Igazgyöngyé nemesül.
Gyöngyhalász éltével
Fizet ha lemerül.
S a gyöngy, a gömb,
A legtökéletesebb forma,
De hol vagyunk mi ettől
Az alkotó ember
Csak néha üdvözül.
.......................................................
A főcímvers linkje
Ide katt..
.........................................................
IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK
REJTEKÉBEN
 |
| Mátyás Rita könyvborítóterve |
...............................................................
9. A TERMÉSZET SZERETETE
Születésemtől fogva mindig a
természethez közel éltem, kisvárosban, ami néha egy nagy falunak tűnt, s soha
nem szerettem a betondzsungelt.
Családi házban éltünk, és mindig voltak földjeink, szőlőnk, és a kapa csengése már gyermek koromban megindította bennem a munkalázat, és főleg a tiszta, természetes dolgokat kedveltem házban, tanyán, ételben, italban egyaránt.
Ez persze sok munkával járt , de megértettem hogy ez az élet rendje. Dolgozni kell napkeltétől napnyugtáig.
Családi házban éltünk, és mindig voltak földjeink, szőlőnk, és a kapa csengése már gyermek koromban megindította bennem a munkalázat, és főleg a tiszta, természetes dolgokat kedveltem házban, tanyán, ételben, italban egyaránt.
Ez persze sok munkával járt , de megértettem hogy ez az élet rendje. Dolgozni kell napkeltétől napnyugtáig.
Bár sokfelé jártam, a
szekszárdi dombok mindig vissza vonzottak. A hegyeket, síkságokat
csodáltam, ám de nem szerettem, a löszös dombok látványa vonzott, a
szurdikok mélye, a löszbe vájt pincék, s a lankákon érlelődő gyümölcsösök és
szőlők világa.
Sokszor ki voltunk téve a természet erőinek, a fagyoknak, a szüret előtti jégveréseknek, a felhőszakadásoknak. Láttam musttól pirosló hömpölygő vizet s termését sirató gazdát is.
Ha nagyritkán hajnalban értem haza egy- egy bálból, vagy tanya buliból, apám már várt hogy indulni kell permetezni. Ellenkezésnek helye nem volt.
Természetes módon ránevelődtünk munkára, és a természet rendjére, törvényére.
Sokszor ki voltunk téve a természet erőinek, a fagyoknak, a szüret előtti jégveréseknek, a felhőszakadásoknak. Láttam musttól pirosló hömpölygő vizet s termését sirató gazdát is.
Ha nagyritkán hajnalban értem haza egy- egy bálból, vagy tanya buliból, apám már várt hogy indulni kell permetezni. Ellenkezésnek helye nem volt.
Természetes módon ránevelődtünk munkára, és a természet rendjére, törvényére.
NÉGY ÉVSZAK
Fűről a harmatot
Verte le bokája.
Csattogott a porban
Mezítelen lába.
Disznóbőr bakancsa
Beragadt a sárba.
Ropogott a hóban
Fekete csizmája.
……………….
ARATÓ
Az asszony kivitte délben
Urának a meleg étket.
Pendült a kasza,
S az ember
Hűs enyhely után nézet.
Bugyliját kutatta zsebében.
Miután túl volt az ebéden,
A gatya korcát oldozta serényen.
Füstölgött magában ekképpen:
Milyen ember az,
Akinek bicskája, és
Szeretője nincsen?
………………….
HÚSVÉT ÜNNEPE
Tavaszodván,
Szikrázó víztócsákon,
És csipkés ködfátyolon át,
Barkázik a bágyadt határ.
Szürke füstöt idézve,
Lomhán kolompolva,
Hömpölyög hazafelé a nyáj.
Anyja mellett bégetve szalad
A húsvéti bárány.
……………………
TÓPARTI IDILL
Tó vize csillan
Csónak, ha lendül
Evező lapátról
Csordul a víz.
Fodrozó habok
Csitulnak a parton,
Homokos fövenyről
Omlik a lábnyom.
Part menti fákról
Lehull a levél
Sárguló színben
Úszik a vízben.
Ezüstös vértű
Hal háta villan
Sütkérezni jött fel
A vakító napban.
Pikkelyes páncélja
Nem védi a bajban.
Sirályhad elől
Mély vízbe illan.
Vadkacsa búvik
Nádas rejtekében
Fiait hozza
Mutatni serényen.
Lebukó napnak
Hamvadó fényében
Megnyúló árnyék
Piroslik a légben.
Elcsitul a zaj.
Nád dalol a szélben.
Vízi tündér hangja
Csendül az éjben.
Hűvös ezüst fényében
Csak a hold ragyog.
Bársonyos égbolt
Gyújt hozzá
Millió csillagot.
………………………………
ÖSZTÖN
Mézszagú nyárban
Nektárt szívó
Bódult bogár
Illatuszályban
Bibéről- bibére száll.
Dolgozni muszáj.
A Duna hatalmas folyama, tiszteletet
parancsolt, a Gemenci erdő pedig óvatosságra intett minket, s mindkettő
kivívta csodálatunkat.
A HAJNALI ERDŐ
Árnyékos, hűs
Bokrok alatt,
Mohás törzsű
Sudár fák közt
Szivárványos páracseppek
Millióin át
Ébred a világ.
Harmatos csalitban
Búvik a nemes vad.
Szarvasbika sem les,
Üres a nyiladék.
A róka már alszik,
Éjszaka vadászott.
Kölykei testétől
Meleg a kotorék.
Lomhán, felfelé
Kúszik a fény,
Száz ágra tűz majd a Nap.
Ezüstös puzdrájából
Előhúzza aranyos nyilait
Mókusmama fürdeti benne fiait.
S ahogy az idő szalad,
Mind magasabbra tör fel a Nap!
Maradj még hajnal!
Olyan szép ez a kép.
Nem kell felébredni semmiképp.
Álmodjál szépeket.
Tavaszi, virágos ligetet.
Hiszen a hajnali álom
A legédesebb.
…………………………
ÖSSZE-VISSZA DAL
Elesett a lúd a jégen
Jaj de szépen kukorékol
Piros csizma van a lábán
Nem süt a nap a szemébe.
Kunkori a malac farka
Télen sincsen rajta sapka
Irigykedik a halakra
Dagonyázik a patakba.
Háztetőn ugat a macska
Hétmérföldes csizma rajta
Nyávogni már elfelejtett
Ezért tanul újabb nyelvet.
Piros cipőt varrt a varga
Kiteheti az ablakba
Kisasszony és úri dáma
Eltipeghet benne bálba.
…………………………………
GÓLYAHÍR
Gólya lépeget
Szépen a réten
Béka hadakra
Hoz riadalmat.
Lépdel a gólya
Hűvös patakban
Fiát eteti
Siklóval, hallal.
Ősszel elrepül
Meleg tájakra
Visszahúzza majd
Szíve tavaszra.
Haza babát hoz
…………………….
HANGOK
Már éjfél felé járt az óra, amikor
nagy nehezen elaludtam. A csonka toronyról a fülesbagoly nesztelenül suhant a
gerlepár felé, majd hangos huhogással jelezte, hogy az egyik galambot
elragadta. A bús gerlice sokáig kiabált az éjszakában.
- Megölték szegénykét! Megölték szegénykét!
A macskák éji találkozója, a bagzó kandúrok hangja hasított az éjszakában.
- Maári, haány paárnaád van?
- Haárom!
- Akkor jóól van.
Erre a kacsák felébredtek az udvaron a diófák alatt és stafétába kezdtek az éjszakában fel s alá.
- Hányzsákárpádvan? Hányzsákárpádvan?
Erre a kiabálásra a kismalacok is felébredtek, azt hitték reggel van. A szomszéd nevét kiabálva kérték a reggelit.
- Gyurííí, gyereee ki! Gyurííí, gyereee ki!
A dühös szomszéd előszaladt egy késsel és elvágta a malac torkát. Erre a malac azt mondta:
- György, György.
- Na ugye, tudod te a nevemet.
Erre felébredtem, kiszaladtam az udvarra s hajnalban a vadlibák hangos gágogással ék alakban húztak déli irányba.
- Megölték szegénykét! Megölték szegénykét!
A macskák éji találkozója, a bagzó kandúrok hangja hasított az éjszakában.
- Maári, haány paárnaád van?
- Haárom!
- Akkor jóól van.
Erre a kacsák felébredtek az udvaron a diófák alatt és stafétába kezdtek az éjszakában fel s alá.
- Hányzsákárpádvan? Hányzsákárpádvan?
Erre a kiabálásra a kismalacok is felébredtek, azt hitték reggel van. A szomszéd nevét kiabálva kérték a reggelit.
- Gyurííí, gyereee ki! Gyurííí, gyereee ki!
A dühös szomszéd előszaladt egy késsel és elvágta a malac torkát. Erre a malac azt mondta:
- György, György.
- Na ugye, tudod te a nevemet.
Erre felébredtem, kiszaladtam az udvarra s hajnalban a vadlibák hangos gágogással ék alakban húztak déli irányba.
…………………………….
ŐSZIDŐBEN
Harmatvíz cseppje
Megpihen szépen
Sárga levélen
Ősz idején.
Károgó varjak
Rekedtes hangját
Megőrzi fészkük
Fa tetején.
…………………………….
KUTYAHŰSÉG
Nagy barna szemeit
Reggel, ha kinyitja,
Álombéli vadászat
Tükröződik vissza.
Halkan megugatja még
Az udvari macskákat,
Ezután jöhet
A napi szolgálat.
Csengettyűs hámot
A gazda ráteszi.
Nyakörvét feltenni
Már rég nem engedi.
Izmai feszülnek,
Fülét hegyezi.
Alig várja már,
Hogy elinduljanak,
Vak barátjának
Mutatja az utat.
Az ajtót megkeresi,
Az akadályt kikerüli.
S vezeti, vezeti.
Társát soha
El nem hagyja,
Lába mellől
El nem szaladna.
Dicsérő szavait,
Jutalomfalatját
Szívesen fogadja.
Dolgozik keményen
Örömmel, serényen.
Ha hazatérnek,
Hasznos volt a napja.
Este, ha fáradt,
Állát lábára nyújtja.
Mély álomba merül,
Visszatér a múltba.
Zöld mezőkön,
Tarka réten
Szaladgálva
Kerget pillangókat.
Velős csontról,
Jó szóról és
Barátságról,
Álmodik.
S ilyenkor mintha
Mosolyogna egy kicsit.
……………………………..
VADGALAMBSIRATÓ
Vadgerle hajnalban
Keresi társát,
Elvitte éjjel a
Halálmadár.
Kuviknak fiai
El vannak egy napig,
Míg újra
Eljön a sötét.
Csak a galamb
Siratja párját,
Egyedül őrzi a fészkét,
Megölték szegénykét!
Megölték szegénykét!
………………………………
KACSA-STAFÉTA
Hajnalban a kacsák,
Stafétáznak az udvaron.
Meztelen talpuk
Csattog az agyagon.
Hangosan kérdik,
A gazdához kántálva,
Hányzsákárpádvanmára?
Hányzsákárpádvanmára?
Ébredj fel már
Végre valahára.
……………………………..
A HOLD ÉS A NAP
A Hold arca, és a nap haja
Láthatom este az
Ezüstös Holdnak
Fényesen csillogó
Hűvös orcáját.
Látom a Napkorong
Fényben tündöklő
Világot teremtő
Arany fonalát.
Értelmet kibontó
Otthonmaradó
Faluban tanító,
Aranyló haját.
Erdei gazok közt
Halkan megbúvó
Illatát ránk ontó
Szerény ibolyát.
Az égbolt, s a tenger
Ajándékával
Boldogan kérkedő
Kéklő szemeket.
Mosolygó orcáját
Gyöngyös fogsorát
Pirosló csöpp száját
Mely mindig nevet.
Szívének legmélyén
Soha nem feledve,
Be nem vallott hévvel
Még ma is szeretve.
………………………………
ISMERITEK A...
Ismeritek a
Zöldellő lombok
Lágy susogását?
Metszett vesszőnek
Süvítve zúgó
Éles suhogását.
Szőlővesszőknek
Buja kuszaságát
Mi ősidők óta
Ontja a nektárt.
Tőkéket ölelő
Hajlongva kötöző
Asszonyok derekát
Kéjjel simító
Szoknyájuk ráncát.
Pince előtt álló
Vén, öreg diófát.
Lopóból csorgatott
Bíborszín borát.
Langymeleg szellő hozta
Rózsák illatát.
Ismeritek a
Földet, az eget?
A sötét, kusza
Dühös felleget?
Ki hatalmasok
Ős erejével
Fenn fenekedett.
Ismeritek a
Hűsvizű kutat?
Löszfalak közé
Zápor vájta utat.
Vizeknek mélyét?
Halaknak tükrét
Nyárnak melegét,
Hónak fehérségét
Napnak aranyát
Holdnak ezüstjét,
Pásztortüzeknek
Keserű füstjét.
Távoli csillagok
Halovány fényét?
Ismeritek a
Száguldó lovaknak
Halkuló dobogását?
Szélfútta sörényük
Kócos lobogását?
Folyók moraját
Kövek robaját.
Bikák dübörgését,
Farkas üvöltését.
Itt élő népeknek
Félő könyörgését.
Mária ősanyánk
Szűzi jelenését?
Ha mindezeket nem ismeritek,
Fületek nem hall,
Szemetek semmit sem lát.
Nyugodtan tartsátok oda
Háztető sarkához a
Lobogó fáklyát.
Nem érdemlitek meg,
E Házat, s Hazát,
Megjegyzés: mindazoknak, kik
elhagyják e Hazát.
A vers első sora ha jó volt Juhász Gyulának, Babits Mihálynak, és Pilinszky
Jánosnak, akkor nekem is jó. - Ismeritek a…-
……………………………..
VADÁSZAT
Reccsen a száraz ág,
Megtöri a csendet,
Erdő sűrűjében
Zavarják a rendet.
Puska csöve kattan.
Bozótba menekíti
Malacát a vadkan.
Bokorban csendesen
Reszket az őzgida,
Az anyja rejtette oda,
Hogy túlélje az ivadék,
Míg őt halk vágtával
Elnyeli a nyiladék.
Szarvasbika lépdel
Királyi kéjjel
Hátravetett fővel
Suhan át a réten.
Idegen illatát
Érzi a légben.
Varjak károgása
Jelzi a veszélyt
Futás, menekülés
Ad némi esélyt.
Az emberben
Nincs semmi alázat,
Mert az urak még
Mindig vadásznak.
A gemenci erdőben láttam…
……………………………..
ESIK AZ ESŐ
Ha az ember már
Hosszú napok óta
Az ablak előtt áll,
Unott-idegesen
Jobb időkre vár.
Lesi az ég alján
Feljön-e a szivárvány.
De csak esik az eső.
Özönvíz szerűen, ömlik mindenünnen,
Mintha örökre elakarná
Önteni a vad zápor
E cudar világot.
Közben dörög az ég,
Villámlott jó elébb.
Egészen magasról
A Földig cikázott.
Zeusz haragvón
Viharos villámokat rázott.
Akár ha össze akarná
Zúzni a világot.
Mindenünnen szürke
Árnyak bújnak felfelé,
A színeket kíváncsian
Csak a fény csalogathatja színe elé.
A nagy Univerzum is sötét,
Csak a mi földünk kék.
A talajon hideg a szél,
De a magasban sistereg a levegő.
Kopaszodó ágú fákon Didereg az őszi levél,
Teste reszketőn remegő.
Fázós öregasszonyként.
A ráboruló köd,
Betakarón óvó kendő,
S csak vigasztalhatatlanul
Esik az eső.
……………………………………
A VÍZ: AZ ÉLTETŐ ELEM
Tudósaink bőszen azt állítják:
"Ma már tudjuk!"
Ámbár csalfa az illúzió.
Ma úgy tudjuk!
Ez a helyes konfúzió.
Hisz még azt sem értjük,
Hogyan tud ennyi mindent
Ez az egyszerű elem?
Egyszer folyik, csobog, és csörgedez.
Frissítő ként is magadhoz veheted.
Felüdíti, megtisztítja testedet.
El sem képzelheted nélküle az életed.
Hisz innen indult minden.
Az egysejtű lény is a vízben fogant,
A folyamat igen hosszú,
Embert alkotott az evolúció.
Máskor kemény, mint a kő.
Éles, vágni is lehetne vele,
És szúr akár a tő r, a jégcsap,
S csendül, mint kristálypohár,
Ha reped a rianás.
A fagyott folyó elbírja nehéz lelkedet.
Majd hirtelen gőzzé válik, ha hevíted,
Ereget nehéz, szürke ólomfelleget.
S a mozdonyt, malmot, kalapácsot is
Elbírja, ha kell, ereje teljében.
Milyen csodálatos is a víz.
Egyszer folyik, másszor megfagy,
Majd elpárolog.
Íze, színe, hangja, energiája, alakja, súlya,
Éltető ereje van.
Ételként is fogyaszthatod.
Csiklandozza nyelvedet zamata,
Ha gőzölög a leves.
Télen kemény, mint a kő.
Sziklaként zuhog és megtelik vele a jégverem.
Ha befagy a tó elbírja testedet
Csilingel és csattog a rianás,
S mily erő, összenyomja a jég a csónakot.
Elsöpri házadat a lavina,
Zuhog, tombol, ködöl a Niagara.
Messzire hallik robaja.
Bölcsen hömpölyög medrében
A Nílus és a Duna.
S milyen rettenet, ha árad a Tisza.
Erő és szépség sugárzik,
S nézd milyen szelíd egy pohár víz.
Enyhíti, oltja szomjadat.
A cserép virág felébred, ha tányérjába,
Éltető nedűt csepegtetsz,
S a nedves földből kikel a mag.
Ha jő a december, a milliói hókristály,
Behinti a fenyőt.
Fehéren csillámlik a hó, ha a szánkóval
Szalad a ló.
Csilingel, hogy ha folyik a patak.
Zúg, ha lezuhan a zuhatag.
Durrog csattog a jég,
Duruzsol a gőz a fazékban,
S mindennek felveszi az alakját.
Nézd meg ónos eső után a fákat,
És a kerítés drótját.
Barlangokban évmilliókig,
Cseppkristályt alkot.
Az Alföldön gémeskút bólogat.
Úszik a hajó a vízen.
Megbújik csendesen a barlangi patak,
Melyből dacosan mosod ki az aranyat.
Hisz az aranynál, többet ér egy tiszta ér!
A világ nagyon ráfizet,
Ha ezen túl boltban
Zacskóban vesszük a vizet.
Megjegyzés: Kémia, fizika, és magyar
szakos tanítóknak ajánlom!
......................................
 |
| Mátyás Rita: Kagyló igazgyöngyel |
......................................
Folytatása következik...
*******************************
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
CSOMOR HENRIETT:
EGY KIS GALAMB VIGASZT REMÉL
Azt suttogja a nyári
szél.sötét erdőbe bujdokolt
egy kis galamb.
Kedvesét siratja,
S vigaszt remél.
Fenyő ágon bánatát
elsírta ezerszer..
nem tud megnyugodni.
gyenge kis szíve.
elsírta ezerszer..
nem tud megnyugodni.
gyenge kis szíve.
Kedveséért kesereg
szüntelen. Kinek már
nem kellett. mintha
tört döfött volna bele.
szüntelen. Kinek már
nem kellett. mintha
tört döfött volna bele.
Elengedte, nem volt
mit tennie. utoljára
szemébe nézet hogy
örökre vérző szívébe
vésve.
mit tennie. utoljára
szemébe nézet hogy
örökre vérző szívébe
vésve.
Csak az évszakok változnak
ő nem feledett semmiit.
kedvese képe még ugyanúgy
ragyog emlékében. mint azon
a harmatos hajnalon mikor
először feléje szállt.
ő nem feledett semmiit.
kedvese képe még ugyanúgy
ragyog emlékében. mint azon
a harmatos hajnalon mikor
először feléje szállt.
......................................................
ÁCS NAGY ÉVA:
Nem adom fel sosem
Csilingelt a hangod az éjben,kacagott veled a nyári szél.
Tűfokán játszott az érzelem,
lelkem kinyílt a jöttedre így.
Kukacos lét , mibe haraptam
eddig, most végre féreg mentes.
Ennyi szépet én oly rég kaptam,
ingerült volt , kedvetlen,a régi én.
eddig, most végre féreg mentes.
Ennyi szépet én oly rég kaptam,
ingerült volt , kedvetlen,a régi én.
Terpeszben állok, karom kitárom,
várom, hogy teljesüljön a vágy.
Legyen veled , teljes az óhajom,
hurrikán söpörjön a parton át.
várom, hogy teljesüljön a vágy.
Legyen veled , teljes az óhajom,
hurrikán söpörjön a parton át.
Ezt most nem, és nem űzi el senki,
szívemben veled együtt marad.
Elmehet mellettünk mindenki,
akkor sem adom fel az álmomat!
szívemben veled együtt marad.
Elmehet mellettünk mindenki,
akkor sem adom fel az álmomat!
.....................................................................
KANCZLER ANNA
Az alábbi gondolataim ihletői:
Szécsi Pál és a Megszólalok 416. szám alkotói...
Kanczler Anna:
Harangvirágok
Harangvirágok
Virágok, virágok szótlan
bókoló csengettyűk,
Szép kedvesem, életem, boldogságom
hol lehet, hová tűnt?
Szép kedvesem, életem, boldogságom
hol lehet, hová tűnt?
Viharos tengeren hajótörötten
lélekvesztőmben csendesen ültem
Gondviselőmtől kísérve
szépséges szigeten kikötöttem,
Varázspálcámmal tündérkertet ültettem,
milliónyi kék virágharang
csengve-bongva repítse az éterbe
üzenetem: nagyon szeretlek!
lélekvesztőmben csendesen ültem
Gondviselőmtől kísérve
szépséges szigeten kikötöttem,
Varázspálcámmal tündérkertet ültettem,
milliónyi kék virágharang
csengve-bongva repítse az éterbe
üzenetem: nagyon szeretlek!
Filmajánló: Szeretlek benneteket (Je vous
aime)
Színes, francia romantikus vígjáték ( 99 perc, 1980)
Színes, francia romantikus vígjáték ( 99 perc, 1980)
rendező: Claude Berri
forgatókönyvíró: Claude Berri, Michel Grisolia
operatőr: Étienne Becker
zene: Serge Gainsbourg, Catherine Deneuve
vágó: Arlette Langmann
forgatókönyvíró: Claude Berri, Michel Grisolia
operatőr: Étienne Becker
zene: Serge Gainsbourg, Catherine Deneuve
vágó: Arlette Langmann
szereplő(k):
Catherine Deneuve (Alice)
Jean-Louis Trintignant (Julien)
Gérard Depardieu (Patrick)
Serge Gainsbourg (Simon)
Christian Marquand (Victor)
Alain Souchon (Claude)A film értékelése: 7,3/104
Catherine Deneuve (Alice)
Jean-Louis Trintignant (Julien)
Gérard Depardieu (Patrick)
Serge Gainsbourg (Simon)
Christian Marquand (Victor)
Alain Souchon (Claude)A film értékelése: 7,3/104
Alice harmincöt éves nő, elvált,
többszörösen. Két gyermeke van, egy
nagy fiú meg egy kislány. A vidéki kúrián egy csendes, téli estén,
advent melegségének időszakában együtt a hajdani szerelmek,
feleségeikkel, gyerekeikkel. Alice felidézi a sok kalandot, a
megismerkedéseket, elválásokat. Sok sebet adott és kapott.
És még ma
is valamennyi férfit szereti.
nagy fiú meg egy kislány. A vidéki kúrián egy csendes, téli estén,
advent melegségének időszakában együtt a hajdani szerelmek,
feleségeikkel, gyerekeikkel. Alice felidézi a sok kalandot, a
megismerkedéseket, elválásokat. Sok sebet adott és kapott.
És még ma
is valamennyi férfit szereti.
A filmben Catherine Deneuve, a gyakran jégcsapként emlegetett
francia szépségszimbólum érzelem gazdag alakításában megmutatja
kevéssé ismert, sebezhetőbb arcát, Serge Gainsbourg gyönyörű
sanzonjaival bűvöl el, Gérard Depardieu játékos, erőt sugárzó lénye
mellett hangulatos szaxofonozásával derít fel, az érzékeny, gazdag
lelkivilágú Jean-Louis Trintignant pedig eszköztelen
szuggesztivitásával ragad magával.
francia szépségszimbólum érzelem gazdag alakításában megmutatja
kevéssé ismert, sebezhetőbb arcát, Serge Gainsbourg gyönyörű
sanzonjaival bűvöl el, Gérard Depardieu játékos, erőt sugárzó lénye
mellett hangulatos szaxofonozásával derít fel, az érzékeny, gazdag
lelkivilágú Jean-Louis Trintignant pedig eszköztelen
szuggesztivitásával ragad magával.
Linkek:
Port.hu
IMDb
=o.
Port.hu
IMDb
=o.
...........................................
ADAMECZ LÁSZLÓ:
Napról napra
Mennyire jó, hogy velem vagy,
napról napra Te el nem hagysz.
Futnak órák, pergő percek,
Te csendben követsz engem.
Tenger van köztünk s mégis,
lelked velem, tán az ég is.
Tán hallod lelkem sóhaját,
féltésed velem, Te odaát.
Nem tudok hálát mondani,
Te véled szavam hallani.
Sorsom gondját meg nem veted,
lelkeddel enyémet követed.
Adjon Isten csak jót neked,
gondom bajom hűn követed.
Szerencsés vagyok általad,
mindennap lelkem vállaltad.
...............................................
SÓLYA VERONIKA:
TÉLI PERCEK - kórházban
Úgy szépítkezik az idő,Mint ha tavasz lenne
Fénye bágyadt ugyan,
De mosolyogva néz be
A kórház ablakán.
Tán vigaszt szeretne
Nyújtani?
Zokog bensőmben a félelem
A hideg műtőasztalon
Kering velem a képzelet.
Várom, hogy lelkem csituljon,
De az érzelem vadul
Bolyong testemben,
Míg könnyedén lebegni kezd.
Az ébredést fájdalom uralja,
S a kiszolgáltatottság ténye.
Kint még ragyog a Nap
Sehol a télnek jele.
A műtét előtti teher
Szertefoszlik végre,
S az űrt felváltja a remény.
A percek órákká
Sűrűsödnek,
S a szívemet az értelem áthatja
Akarat sugárzik belőle,
Mert az ember
És a természet azt teszi,
Amivel Istene megbízza.
2014.01.22. - Sólya Veronika
*******************************
4. ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ - HORENKA ERIKA SOROZATA
Repülni márpedig jó...!
2014. augusztus 5-ére ébredtünk. Fél
hatkor ébresztett a telefonom s keltettem a családot is. Alexandra kicsit
nehezen akart megválni pihe-puha ágyától. De meggyőző érv volt részemről, ha
nem öltözik elkéssük a buszt és a bátyusék nélkülünk mennek repülni. Kitaláltam
ugyanis családi költségvetésünket ismerve és mérlegelve, hogy több napos nyaralások
sajnos nem igazán jöhetnek szóba, de a nyári időszakban egy-egy napos távolabbi
„kirándulás” kivitelezhető. Így voltunk már Pesten az állatkertben, Siófokon
Séta hajókázni (s a föld-víz-levegő logikát követve), ma a repülés került
terítékre. Hosszasan keresgéltem az interneten a működő repülőterekkel, a
belföldi repülőjáratokkal kapcsolatban. Kiválasztottuk az Őcsényi repülőtéren
hirdetett sétarepülést. Tehát oda igyekeztünk. A 7:12-es busszal bementünk
Szekszárdra. Mivel az Őcsényi csatlakozásig volt még majdnem másfél óra
kávéztunk és sétáltunk egy kicsit –meglátogatva Alexandra keresztanyukáját aki
a buszmegálló közelében dolgozik. Így gyorsan elment másfél óra s már fel is
szálltunk az Őcsényi buszra. Negyed óra sem telt el máris a reptér megközelíthetőségéről
kérdeztünk egy hölgyet. Egy kis séta után már a négyszemélyes kisgép
tulajdonosával beszélgettünk. Megismerkedtünk a géppel kívülről-belülről.
Eldöntöttük, hogy a Szilvi, az Öcskös és én megyünk első körben. Addig
Alexandra és apukája körülnéztek a hangárban és letelepedtek a hangár előtti
kis verandára. Bekászálódtunk a gépbe, az Öcskös előre, mi lányok hátra. Kicsit
izgultam, de nem tudom miért (talán mert puffogtattunk olyan elcsépelt,
közismert frázisokat, hogy a repülés a legbiztonságosabb, hisz vagy így, vagy
úgy de lejön) félelem nem volt bennem. Ügyelve a biztonságra alaposan
bekötöttük magunkat. Felszállás előtt –még a csendben- a pilóta elmagyarázta az
Öcskösnek, hogyan tudja majd a botkormányt használni, ha jelez és szeretné megpróbálni
a vezetést. Aztán abba is beavatott minket a pilóta, hogy felszállás után 800
méterre emelkedünk és teszünk egy nagy kört. Közben kanyarodunk jobbra, balra,
emelkedünk és süllyedünk. Továbbá ha szeretnénk megpróbálhatjuk a hullámvasút
mozgását utánozni. Amibe gondolkodás nélkül bele is egyeztünk s kipróbálás után
döntünk az ismétlés felől. Az iránt érdeklődött az Öcskös, hogy dugóhúzót és
társait kipróbálhatjuk-e, azt a választ kapta, hogy azt hagyjuk meg a
műrepülőknek. Arra is felhívta a figyelmünket, hogy hangos lesz, s ha
szeretnénk tehetünk fel fülvédőt, de nem éltünk a lehetőséggel. Mivel
pillanatnyilag részünkről több kérdés nem érkezett: „akkor indulhatunk?”
Felbőgött a hathengeres motor, elkezdtünk gurulni. Felgurultunk egy dombocskára
s ott megfordulva, irányba állva sebességre kapcsoltunk. Mikor elértük a kellő
távolságot és sebességet felemelkedtünk. Fent a levegőben is ugyanúgy
érzékelhető volt számomra, hogy kanyarodunk balra, jobbra és emelkedünk vagy
süllyedünk. Alig 3 perces repülés után már Szekszárd légterében haladtunk. Ezt
onnan tudom, hogy az Öcskös felkiáltott: „ott a 160 lakásos”. Visszafordulva
Őcsény felé szólt a pilóta, hogy ne érjen váratlanul minket, hogy most jön a
hullámvasút, ha felkészültünk. A gép meredeken indult felfelé (ekkor mintha egy
láthatatlan kéz felfelé tolta volna a testünk), majd hirtelen kb. 50 métert
süllyedtünk (ekkor az ülésbe préselődtünk).
- Milyen volt?
- Nem rossz, de nem kérünk folytatást. –nyögte a Szilvi.
- Szerintem baromi jó volt.
- Megismételjük?
- Ne. –vágták rá, leszavazva engem. Sebaj, szerintem akkor is jó volt. A
következő az volt, hogy megfoghatta a kormányt az Öcskös és finoman jobbra és
balra fordíthatta. Kicsit megpróbált süllyedni is, de megijedt s a pilóta
átvette az irányítást. Hamarosan már csak a zuttyanás és újra a földön vagyunk.
Visszagurultunk a hangár mellé s helyet cseréltünk Alexandráékkal. Én velük is
mentem egy kört s ezúttal én kerültem előre, hogy Joci magyarázhassa
Alexandrának, mit láthat az ablakból. A második kör ugyanúgy zajlott, mint az
első. Szintén elmentünk Szekszárdra, ismét leszavaztak a hullámvasút
folytatásában s én is beparáztam kissé, mikor jobban megdöntöttem a gép orrát,
mint azt szerettem volna. Csakhamar lejárt a mi időnk is és már a huppanás után
a hangár felé gurulunk. Készítettünk néhány fényképet s elrendeztük a piszkos
anyagiakat fájó szívvel, hogy vége lett elbúcsúztunk.
A nap melegen sütött, dél lévén, mikor visszaindultunk a buszmegállóba.
Egybehangzó véleményünk az volt, hogy egyszerűen felejthetetlen volt, kár lett
volna kihagyni. Volt még idő a busz érkezéséig, így Alexandra és Szilvike
falatoztak egy kicsit, mert rosszulléttől tartva az Öcskös repülés előtt nem
tanácsolta. Visszaérve Szekszárdra a fiúk cigiztek egyet és vettünk egy kis
frissítőt, mert a nálunk lévő vagy elfogyott vagy felmelegedett. Három órára
haza is értünk. A Duracell nyuszikám természetesen, mivel a buszon aludt egy
kicsit cseppet sem volt fáradt.
Szerda, 2014. augusztus 13.
*******************************
5. BEMUTATJUK:
VÁRKONYI KITTY LEGÚJABB
REGÉNYÉT
Irodalmi önéletrajz: Várkonyi Kitty
Budapesten született, három gyermek
édesanyja. Első meseregénye 2007.-ben került kiadásra, ( Garbó Kiadó) Varjuckó címmel.
2008.-ban a Varjuskó karácsonya című
folytatás jelent meg. Harmadik kötete a Varjuckó költözik, még nincs a piacon.
2009.-ben Fészekrakó címmel
társasjátékot készített, amit szintén a Garbó kiadó forgalmaz.
A Földművelésügyi Minisztérium
pályázatán megjelenést nyert a Csodaburgonya című meséje 2009.-ben.
A Pécsi Múzeumok Igazgatóságának
kiírt pályázatán szintén megjelenést nyert 2010.-ben a Verébszárnyú
hajnaltündér című meséje.
Az Aranytíz pályázatán különdíjat
nyert a Nyomorultul című kisepikája 2009.-ben.
Az Anya című novellája a Garbó Kiadó
antológiájában, 2010.-ben jelent meg. 2013.-ban szintén megjelentette az
Albanegra Kiadó is.
A Katyi című írása szintén
megjelenést nyert a Quin Kiadónál 2012.-ben.
Meséket, novellákat, epikát és
regényeket ír, néhány verssel is bemutatkozott. Ifjúsági regénye, az Elő a
macskával címet viseli. Ez a könyve a MASZRE (Magyar Szak-és Szépirodalmi
Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete ) által alkotói díjat nyert 2011-ben.
100 példányszámban és magánkiadásban jelent meg.
Írásaiban az emberi kapcsolatok és ezek
hatásainak változása, az érzelmek, érzések tisztasága, az igazság keresése, az
igaz emberi értékrend képviselete tükröződik vissza. Olvasmányos írásai
szórakoztatóak, vagy elgondolkodtatóak, hol derűs, hol végtelenül komoly
hangvétellel írtak, végén fordulattal, vagy meglepő csattanóval. Meséi mindig
tanulsággal záródó, humoros, derűs, magával ragadó írások.
2014. augusztus 16. 11:58 - Kitty Várkonyi
.................................................
VÁRKONYI KITTY: 5.PARANCSOLAT
REGÉNY - 1. FEJEZET
A hetedik gyermek volt Vali. Mire
tizenkét esztendős lett, János, az apja, elhagyta a földi világot, s Boriska
egyedül terelgette maga köré utolsó kisleányát. Már mind kirepült, elment.
Lányok férjhez kerültek a környező falvakba, a fiúk meg Pestre mentek katonáskodni,
vagy asszonyt keresni maguknak.
– Tán ez marad. Az enyim lesz, ha
megnő is – gondolta, mert félt az erdő szélén egymagában élni. Tartott az
öregségtől, az egyedülléttől, a betegségtől, és mindentől, ahol Vali nincs
jelen. A kislány iperedett. Iskolába bejárt vonattal Nyíregyházára. Majd később
a konzervgyárba ment almát válogatni. Volt, hogy biciklivel tekerte be azt a 35
kilométert oda, majd ugyanezt vissza. Aztán a háznál tüsténkedett anyja
mellett, aki egyre kevesebbet bírt már a földeken. Először a lovakat adta el,
majd az istállót, később a teheneket is. Ez baj volt. A teheneket nem kellett
volna, ám a takarmányt megtermelni nem volt képes egyedül. Vetni, kaszálni,
betermelni, s kazlakba rakni, majd a padlásra felhányni. Aj, de gyenge kart
adott az Isten a nőknek!
Viszont egyre nagyobb lett a
szükség, s a tél kopár hidege kiszívta lelkéből az erőt is. Ha el akarják
szedni tőle, hát, úgyis elveszik a földet. Megtették eddig is. A kérdés, mit
óhajtanak hagyni belőle neki. Művelni már nem bírja egymaga úgyse. Vali pedig
nem férfi, aki bírná a kemény munkát. Meg aztán, annyira várta a lány a
vasárnapot, a nyugodalmat maga köré! Nem volt lelke kiküldeni még a kaszálóba
is. Amit megkeres, azzal ellesznek majd a télen.
A ház nem volt nagy, két szoba nyílt
kétfelé a bejárat utáni konyhából. S csak az egyik szobát lakták. A másik, a
tisztaszoba, berendezve állt, illatozva a sok almától, amit benne tartottak.
Ezt szánta Valinak, ha férjhez sikerül adni. Ezt a szobát. Bebútorozta modern
szekrénysorral, amit csak csodálni mert, és heverőkkel, amikre még a
pillantását se merte leültetni soha. Ott gyűlt a stafírung is. Ahogy, az illik
egy eladósorra váró lánynak.
Amúgy, elvoltak
csendesen, csak a termelőszövetkezet fente a fogát évek óta a meghagyott
földjeire. A termelőszövetkezet mögé húzódva pedig a párttitkár, aki évente
több alkalommal kereste fel Borit, hogy adja be megmaradt földjeit a közösbe.
Hat éve ment el János, amikor kisajátították a földjük felét, és a szántót.
Megalázva, semminek érezve magát ezen a kegyetlen földön. Csak kifordult a
zabla János kezéből, amit a lovára kerített volna, és vége lett. Behívták
előtte a hivatalba, s órákig állították fél lábon.
– Na, addig a tiéd a földed, amíg
bírod fél lábon, büdös parasztja! Vagy a közösbe adod, vagy elvesszük! –
röhögtek körülötte. Ha már elfáradt a lába, rúgtak is a bokáján akkorát, hogy
agyáig sajdult a fájdalom. Aztán aláírta. Legyen a TSZ-é a föld. Barátnak hitt
ellenség volt a TSZ elnök, ez gyötörte meg igazán, ez a tudat.
Nem mosolygott már többé János
soha, csak Bori gondolataiban. Azóta is kijár a Tsz-ből hol ez, hol az, akit
megbíz a párt. Szinte minden ősszel és tavasszal ki eszi a fene, valamelyiküket
az erdőszélre, hogy Borit fenyegesse. Kéne még a maradék föld. Elvétették
erősen. Amit hagytak belőle, azt is akarták most. Jött Mátyás, a görbe gerincű,
púpos hátú csatlós, sunyi tekintetével méregetve Borit.
– Vaóna tán ki segítne a földbe
Boriska – hunyorgott a nap elől, s nézett Bori mögé. – Akkor meg maradna mind.
Az egísz. He?
– Ugyi? – csodálkozott rá Bori, s
megfordult a sarkán, és ott hagyta állani a kapubejáró előtt. Egy hét múltán
érkezett a papír, hogy kisajátította az állam a földjeit. Ilyen-olyan igazolás
híján, még csak fellebbeznie sem lehet.
Oly hirtelen kapta az agyvérzést,
amilyen hirtelen érte a felismerés: semmi nem maradt. Életéből a hét gyermek
szakadt ki csupán, akikre semmit nem hagyhat, s az egész élete munkája oda.
Vali gondozta őt. Beszélni sem
tudott az anyja, csak nyögött, értelmetlen hebegéssel az ajkán, s egyre
dühösebb hangulattal, amiért nem érti senki, amit mondani akar. Aztán elment ő
is, Jánosa után, aki már amúgy is hiányzott neki, mióta magára hagyta őt.
Vali pedig férjhez ment az első
jóképű, vidám legényhez, akit megszeretett és elvette őt.
Tizennégy esztendő telt el. Valinak
már hat gyermeket adott az úr, és örömtelen életet. A szerelem elillant
lelkéből, és helyét a félelem, a kilátástalanság és a létért való örök küzdelem
vette át. Küzdelem az életért, a nyugalomért.
– Mind megvagytok? – zihált
kimerülten, ahogy vérző sarkát nézte - Évi ne ríjjál! – fordult hátra az apró
lányka felé, aki könnyeit kente. Taknyos orra fölött szürke csíkokat húzott
apró ujjaival. Nyüszítve sírt.
– Nem akajok itt alunniiii! Haza
akajok menni mináluuunk – sírta tovább a kicsi, és nénjéhez bújva keresett
menedéket anyja elől.
Kisvali ölébe szedte a szőke
kislányt, és simogató kezével nyugtatva beszélt.
– Nem mehetünk most Évike. Apa
megint be van rúgva. Tudod, hogy verekedik most - vigasztalta.
A kukoricás éles levelei között
toporogtak. Vali szétnézett. A rohanó csapások, és a gyerekek terelgetése
közben nem vette észre, de most sajgott a lába, mint ahogy a lelkét is
telemarta sebbel az élet. Tán beletiport valamibe, vagy a levelek hasították
meg a lába szárát, sarkát. Nem tudta, nem érezte, csak menekült és menekített.
Újra egy éjjel a kukoricásban.
Már alkony utáni homály volt,
de még mindig meleg. Talán nem lesz eső. Hóna alól kiteregette a plédeket, amit
sebtében kapkodott össze indulás előtt. S az ágyás mentén ágyazott a hat
gyereknek. Lent a porban, a szaladgáló rovarok között lapogatta le, két sor
kukorica között. Lacika, az öt éves, Miklóssal összebújva dőlt el a takarón,
külön tőlük Peti, a legidősebb. Ő tizenhárom esztendős. Két év választotta el a
testvéreket egymástól. Egy fiú, egy lány. Úgy jöttek.
A három kislány összebújva
kuporgott az egy szem pléd alatt. Mocskos kis kezükkel ölelve egymást, középen
Évikével, aki lassan nyugodott. Aztán csönd lett. A falu felől vonyító kutyák
szűkölése érkezett, majd néhány acsarkodó ugatás. Madarak búcsúfecsegése az
égről, s a porból motozó féregsereg matató hangja.
Vali ült egy buckán, a kukorica
tövében, és fejét térdeire borítva gondolkodott. Tücskök ezrei zenélték az
altatódalt gyerekeinek.
A tyúkok. A három kotlós
jutott eszébe, ahogy visszagondolta a házat. Semmi egyéb érték nem akadt a
tyúkokon kívül. A kiscsibék gondolata az egyetlen vigasza, a jövőt illetően.
Ficsokné adta, a vasalásért, fejésért, meg mindenféle munkákért, amiket a
házuknál jártában tett.
– „ Legyen mán Valikám níktek is
valami biztos. Találok mán kotlókat teníked. Vigyed nálatok, ’sztán majd
kikélnek a csibék. Lesz a pulyáknak mit enni.”
– Visszamék. Elhozom a kotlókat –
gondolta - Mélyebbre húzza az álom a pulyákat és indulok.
Még nem ment. Lábát nézte, ahogy vékony csíkban rászáradt a kicsurgó
vére. Majd Marikát, a legidősebb kislányt, ahogy Kisvalit és Évát ölelte. Kicsi
gyerekkezén meglapult a pillanat, ahogy bámulta őket. Kuporgott, arcára
merevedett fájdalommal, sajgó lábbal és félelemmel. Mert mi van, ha Pityu még
nem alszik? Mi van, ha meglátja őt? Azonnal ordítani fog és újabb gyereket
nemz, mint az állat. Az se érdekelte soha, ha a kicsik is ott vannak. Rájuk
dobott valamit, hol lavórt, hol mást, ami épp a keze ügyébe került.
– Falfelí! – ordítja, és üt, cibál,
rángat, ahogyan csak kedve szottyan ilyenkor. A gyerekek rettegve hallgatják
egyre szaporodó légvételeit, s a gyönyör utáni alélt lihegését. Megborzongott.
Kifosztottnak, ócska rongynak érezte magát. Pedig csak gondolatban idézte a
lehetőséget, ami esetleg reá vár.
– Akkor is mék – határozott. Bele se
gondolt, hogyan, s hová menti a madarakat. Két kezével három kosár, benne a
fészkelő kotlósok?
Ezernyi csillag nézte fényes
közönnyel Valit, ahogy csendesen felállt, majd óvatosan lépkedve távolodott
gyerekeitől. Hátra-hátra pillantgatva nyugtatta magát, hogy minden jól van, a
kicsik nem riadtak fel a roppanó léptek neszére.
Majd egy kilométert haladt,
mire feltűnt a roggyant ház, amiben éltek. Még megfordult a fejében, hogy
miként is talál majd vissza a helyre, ahol csendesen szuszog a hat gyerek. De
csupán egy pillanatra törődött vele.
Csönd és sötét fogadta. Akár
egy temető – gondolta.
Bent pihen Pista, a nevében is
hordozva mindazt, ami fájó, és veszteségtudattal égeti a lelkét. Halál Pista
mély álommal aludta a részegek álmát. Épp nem horkolt, és Vali megrettenve
torpant meg az ajtóban, ami tárva-nyitva állt. A fehér kotló tetemére lépett a
lába, s ijedten nyögött fel.
– Az nem lehet! – motyogta
döbbenten. S ahogy szeme szokta a mély sötétet, meglátta már a két másikat is
heverni a ház földes szobájának rongyszőnyegén. A barna kotlós kitekert nyakkal
feküdt, a másik, szintén élet nélkül az ágy előtt. Tojások mind széttiporva
áztatták a szőnyeget, s a falon tapadva csorgatták az élet maradványainak
mocskait. Már látta a lábost is a fehér madárdög mellett, kissé hátrébb, még
félig telve a paprikás lével fedett kolompérral. Estére főzte. Tán a madarat
vágta el vele? – töprengett. A sparhert alól kirángatott kaskák széthányva, az
edények halomra törve söprődhettek le az asztalról.
Pityu nagyot horkanva fordult,
meglengetve gumicsizmában bagyulgatott lábának irdatlan szagát maga körül.
Félig felült a fordulat közben, majd vetett magán egyet, hogy visszazuhanjon.
Az emésztett cefrebűz, és testének kipárolgásai émelyítették Valit. Újra
megrémült, hirtelen azt képzelte, hogy Pityu felébredt. Szíve hatalmasakat
vert, könnye elindult az arcán. Ám a férfi tovább aludt, a részegek kábult
öntudatával, tátott szájával lihhentve tova a pálinkabűzt.
– Nem bírom már! Nem bírom! –
lüktetett benne a gondolat, ahogy óvatosan lopakodott az asztal felé. Száját
egészen vékonyra szorította, ami miatt eleve keskeny ajka, szinte el is tűnt.
Hegyes orrán lobogtak orrszárnyai. Egész testében remegve állt, s pattanó
indulatát nyelte vissza. Nagy, kerek, barna szeméből folyt, pergett a könnye, s
lassan már érzékelte, hogy meg kellene törölnie, vagy orrából együtt lecsöppen.
Szipogni nem mert, minden zajtól tartózkodni kívánt. Megállt, görcsölő
gyomorral, és várt. Várta a biztonságos horkolást, amikor már a házat is
viheti, s bármit, amit akar. Hirtelen gondolat lepte meg. Nem engedi. Elég volt
már a mindennapos keservekből. A gyerekekből, Pityuból és mindenből, ami
körülveszi őt. Az ételt is már úgy nyomják a faluból ide, mint a köteles alamizsnát.
Meg a ruhákat. Na, arra legalább egy fillért se kell kiadni. Jön a Máltai
csomag, s benne minden, amit csak gyerek szeret. Ruha, játék, mindig van.
Gondolatai cikázva száguldoztak
agyában. Nyakáról vékony érben futott veríték a háta felé. Csiklandozta, s
ahogy fejét megrázta, tincsei kibújtak a hullámcsatok szorításából, s leomlott
pár fürtje a vállaira. Sűrű, vastag szálú haja fekete habkoronaként hullámzott,
mikor mégis végighúzta orrán a karját. Visszahúzódott. A vályog falához lapulva
várt, és nézte az embert, akihez a gyerekek fűzték. Más semmi.
A nagy kés. Az asztal alatt
hevert az is. Egy pillanatra elképzelte, ahogy lehajol érte, Pityura emeli,
majd belevágja a hátába. Akkora penge, tán kivágódna elől, a mellkasán, és vége
lenne. Vége minden kínnak. Megkapná a kotlókért, a gyerekekért, az életért. A
szennyes életért, amit neki ad. Mégse hajolt le. Állt az asztal mellett, hátát
nekivetve a falnak, és bámult előre, kiábrándult tekintettel. De már nyugodott,
csillapodott az izgalom, ami az imént még annyira feszítette. Már látta, hiába
jött. Elkésett. Vagy ki tudja, talán ő helyette estek áldozatul a tyúkok. Ő
helyette. Könnye felszáradt, s a végre megérkező hangos horkolásban összeszedte
féltett kotlósait. Hátravitte, a ház mögé, ahol az ásott kút hideg vízére bízta
őket. Mélyről csobbanó hanggal indult, s nyikorgott a csörlő, ahogy húzta a
vedrét. Gyorsan rendezte a vederbe őket, leeresztette, kikötözte, s már ment,
szaladt a földekre, a gyerekei után.
A Hold magasról szórt csapást
fényeivel neki. Ezernyi csillag viháncolt. Néha egy-egy, végzetesen megcsúszva
a horizonton, aláhullva tűnt el a szeme elől.
– Tán az én csillagom vótá’ –
motyogta a legnagyobb hulló sziporkának, s ment, taposta a földet, keresve a
gyerekeit. Ám a kukoricás mindenütt egyformának tűnt, főleg így éjjel. A
sorokat újabb sorok követték, emlékeiben pedig semmi támpontot nem hagyott az
izgalom. Már zihált, ahogy futva trappolta egyik sort, a másik után. Susogtak a
levelek, reccsentek a frissen kapott sérüléseik nyomán. Vali csapkodott újra,
döntötte a délceg kukoricaszárat, s ment, keresett. Buggyos ujjú piros blúzáról
lepattant felső gombja, s mellei utat találtak kifelé törni. Így folyton
rántani kellett rajta egyet felfelé, ki ne bukjanak telt keblei a dekoltázs
elé, és igazgatta magán a blúzát. Aztán megállt. Kiszedte hajából az egyik
csatot, ami nem is tartott már semmit, s azzal tűzte össze mellei fölött
ruháját.
Sudár alakját nem törték meg a
szülések. Karcsú derekán harangozva járt a kék pettyes szoknya, ahogy lépett,
fordult, szinte pergett rajta. Szétbomlott sűrű haján megültek a kukorica
apróra csapott levélkéi. Kezével lesöpörte, majd indult újra. Már nem sietett.
Az idő megállt előtte, szinte nem is érzékelte mennyi is múlhatott el, mióta
visszaindult a kukoricásba. Egy örökkévalóságnak tűnt, pedig csak percek múltak
el. Lassan lépve, áthajolva a soron, úgy kutatta pillantásaival az alvó
gyerekeket. Sokáig ment, egyik kukoricasort követte a másik, ahogyan haladt
előre. A sötétben nehezen látott, de Évi szöszke feje egyszer, nagy sokára,
csak felbukkant előtte, ahogy két nagyobb lánya között aludt. Megvannak! Végre!
Kimerülten rogyott fiai lábaihoz. A pokróc alá halmozott földből vánkost gyúrt
magának, s fejét reá hajtva álomba merült. Keveset aludt. Lábán rovarok
fogócskáztak, ahogy a porban hevert. Szúnyogok örvendeztek a feltalált
lakomának, s zizegve szálltak, majd csendesen támadva szúrtak. Vali felült, a
derengő hajnal hűvösétől féltve takargatta a hat gyerekét.
– Anya– súgta a legidősebb – anya.
Apa már biztos elment. Menjünk haza.
– Míg’ tik’ maradjatok lelkem!
– Menjünk minálunk, anyu!
– Megyek előre, majd jösztök, ha
felébredtek a kicsik is mind. Vigyázzál rájuk Peti fiam! Jó lesz?
– Jó. – súgta a gyermek csalódva.
Örült, hogy csak kettesben érezhette az anyját magával. De megbékélt hamar.
Ahogy Vali indult, ő is odább sussant a kukoricásban, hogy könnyítsen magán.
Aztán lekuporodott, egy fadarabkával vacakolni egy hatalmas bogarat. Testvérei
még aludtak, ő meg kaparászta a bogár útját, terelgetve maga előtt, merre is
kelljen haladni neki.
.jpg)
Folytatása következik...
*******************************
6.BEAT MÚZEUM
 |
| Kovács Erzsi |
A régi nagy slágerek , és
énekesek között nemcsak beat stílust találunk, hanem tánczenét is amik
felejthetetlenek és a szerzők és az előadók is már fentről nevetnek ránk.
Ilyet mutatok most nektek okulásként
és a jó hangulat okán.
Szenes Iván odaadta dalszövegét
Fényes Szabolcs, híres zeneszerzőnek, hogy írjon hozzá dallamot, s ő
visszaadta, hogy ilyen szóra, hogy küszöb, nem tud irni slágert.
Ezen megmérgesedve irta meg talán legsikeresebb slágerét a sikeres szövegíró.
A dalt sok feldolgozásban sokan énekelték, most Kovács Erzsi előadásában
hallhatjuk, aki a közelmúltban hunyt el. Rá is emlékezünk ezzel a slágerrel.
 |
| Szécsi Pál |
HOSSZÚ AZ A NAP - KOVÁCS ERZSI -
TABANYI MIHÁLY
..................................
S Most egy másik csodálatos
hang, Szécsi Pál hangja és dala a táncdalfesztiválról.
A hatvanas évek végén
találkoztam vele Szekszárdon egy fellépése alkalmából, azóta már ő is az égi
társulat tagja lett.
Csak egy tánc volt...
Szécsi Pál: Csak egy tánc volt. Kicsit letisztultabb stúdiós felvétel...
Köszönöm a közös élményt..!
*******************************
7. HANGOS VERSEK MÁTYÁS RITA ELŐADÁSÁBAN
Nagy Vendel Szekszárdi szüret 2000
Nagy Vendel: Hadak útján 1552
Mátyás Rita: Az életbe lépünk
Mátyás Rita: A hold kabátja
*******************************
JENEI ANDRÁS ELMÉLKEDÉSE : Metró
A nap úgy tűzött be a majdnem a plafonig érő ablakokon, hogy ha a
mattfehér csempe nem porcelánból lett volna, hanem valami olvadékonyabb
anyagból, hát azonnal lefolyik a falról.
 |
| Jenei András |
A kórházi folyosó ablakszárnyait a plafon alatt nem nyitották ki; a
mennyezethez közel egy-egy apró tábla beépített légkondicionálója zümmögve
próbálta meg lehűteni a hőséget. Ez pedig bent így könnyebben volt elviselhető,
mint kint, ahol dühöngött a kánikula.
A kevésbé berendezett folyosón egy-két ember kószált. A pszichiátriai osztály
betegein laza egyberuha volt. Bár ők nem a „ön és közveszélyes” státuszba
tartoztak, de az elővigyázatosság kedvéért senkinek nem adtak olyan tárgyat (
eszközt, ruhát, ételt), amivel bárkiben, vagy bármiben kárt tudtak volna
okozni. A fehér pizsama hátul volt szétszedhető, elöl pedig úgy folyt össze,
mintha külön előke lett volna mindenkin.
A bambán, maga elé bámuló férfiak és nők elmerengve járkáltak fel, s alá. Vagy
aki nem, az csak megállt egy berácsozott ablak alatt ( amit szintén nem ért el
a padlóról) és úgy nézett fel a betűző napfénycsíkokra, mint egy imát mormogó
ember a keresztre.
Egyikőjük bal kezét a szíve alá szorította és jobbra-balra ringatta;
arcán halvány mosoly játszott kontrasztot a világ felé semmit mondó
tekintetével. A nő néha dúdolni kezdett, majd ha odaért egy betegtársa
mellé, befordult a fal felé és testével védelmezte bal karját.
"Ne félj kicsikém, a bácsi nem bánt. Nem bánt, mert kikaparom a
szemét!"- dünnyögte és amint a másik elandalgott, folytatta sétáját
elképzelt gyermekével.
A másik végén a folyosónak egy idősebb ember lapult a falhoz. Kezével
simogatta a csempét, s néha az egyiket megkocogtatta. Aztán a fejét
odafordította a kiszemelt részhez, majd odahajolva közel a négyzethez
elordította magát:
"Nem tudtok meg semmit! Nem láthattok bele a fejembe!"
A harmadik emberke négykézláb állt arrébb és lihegett, mint egy kutya, a
negyedik a kisujjával mérte le századjára a folyosót, az ötödik pedig csak állt
és nézte a történéseket.
A hosszú „ helység” végeiben tömör és zárt ki, illetve bejárat várta az
áthaladókat,a kettejük között pedig egynéhány kilincstelen ajtó fehérlett. Ez
utóbbiak belelapultak a falba, s ha mintaként valaki négyzeteket rajzolt volna
rájuk, az ember észre sem veszi, hogy ajtók. A padló szürke és koszos volt, s
csak az adott neki némi fényt, hogy a rajta sétálgatók már ezerszer
végigcsoszogták.
Kintről hangos kiáltozás hallatszott. Aztán feltárult az egyik bevezető
ajtó, majd két erős testalkatú férfi ápoló közrefogva bevezetett egy embert. A
középen kísért középkorú férfi kihúzta magát, fejét felszegte és délcegen
lépkedett előre. Fejét néha oldalra fordította, s amikor lelassított,
kirántotta a kezét az őt fogó szakember karjaiból és kézfejét bedugta ingje két
gombja közé. A mozdulat nem okozott nagy megállást, de érezni lehetett,
hogy a betegkísérők sietnének már tovább az ápolásra szorulóval.
A kis társaság megtorpant a csak ácsorgó betegnél, mert a már majdnem
rángatott férfi odafordult és üvölteni kezdett:
- Katona! Itt vagyunk Waterloo-nál, s maga csak ácsorog? Hol van a fegyvere?
A megkérdezett összerezzent, majd leült a földre és zokogni kezdett.
- Harctéri depresszió. – dünnyögte „Napóleon” , majd hagyta, hogy az ápolók
továbbvigyék.
Amint becsukódott mögöttük a kijárati ajtó és befejeződött a zár
berregése, az itt maradtak folytatták eddigi tevékenységeiket. Sétáltak,
ugattak, dajkáltak, tapogattak.
A nap még melegebben kezdett kint sütni, a bent lévők pedig hullámokban
hol meglassultak, hol felgyorsulva jöttek-mentek. A levegő ugyan a légkondinak
köszönhetően cserélődött és igyekezett friss maradni, de érezhetően nyomott
volt.
Hangos csattanással kivágódott ismét a lezáró ajtó. Most egy középkorú
nőt hoztak be rajta, aki ide-oda vergődve próbált meg kiszabadulni mind a
ráadott kényszerköpenyből, mind az őt tartók erős karjaiból. Csapzottan
göndör haját kötés fedte, arcából rémülettel teli szemei úgy villództak kifelé,
mintha megvilágított prizmák ültek volna szemgödreiben. Fogait
vicsorgatta,aztán kiöltve nyelvét ugrott egyet. Hörögve és nyálcsorgatva sikoltozott,
a két ápoló alig bírt vele.
"Elszabadult! Érkezik hamarosan, meglátjátok! Nem állítja meg az
áramszünet, s ledönt mindent! Az állomás peronja sem fogja meg, felmászik majd
az emberek közé! Megöl mindenkit, ledönti az állomás oszlopait! Mind meghalunk!"
- Nyughasson már!- szólt rá a jobboldali szakember, majd még erősebben
fogva megpróbált gyorsítani a másik ajtó felé.
- Hiába minden! Nem jutunk ki innen! Megállnak majd a mozgólépcsők is!-
sikoltozta a nő, s néhány pillanattal később becsapódott mögöttük a berregő
ajtó.
Miután elhalkult a tér, a jelenlévők visszazökkentek korábbi állapotukba,
folytatódtak a percek. A mozdulatok, a hangok, a meleg, a némaság.
Hirtelen olyan csend lett, hogy szinte hallani lehetett a bent sétálók
szívdobbanásait, a légzéseiket, de még azt is, ahogy lecsukják szemhéjukat,
vagy ahogy verejtékcseppjeik lehullanak a földig. Olyan volt ez, mint amikor az
ember tudja, hogy kitör a vihar, vagy amikor egy földrengés után nemcsak megáll
a világ, de szinte egy-egy másodpercre megfagy.
Attól a „kijárati” ajtótól, ahová a korábban elvittek eltűntek, kopogás
hallatszott. Hangosodott, majd már nem is kopogás volt, hanem szinte csattogás.
„ Kopp kopp csatt, csatt trapp rapp, tradarapptradarapp, tradarapp”
Kivágódott az ajtó és egy hatalmas csataló vágtatott be rajta. A gyönyörű
paripa szőrén megcsillant a fentről betűző nap, s a szerszámain mindez úgy
fénylett fel, mintha azok aranyból lettek volna. A nyereg alatti díszes
pokrócon fekvő és erős szíjakkal rögzített nyeregben állva vágtatott be a
korábban kivitt férfi. Lábán lovaglócsizma feketéllett, ruhája eredeti katonai
öltözet volt, s egyik kezével a zablához futó szárakat tartotta, a másikkal egy
kivont kardot tartott előre szegezve. Fején ott feszült jellegzetes francia császári
kalapja.
Napóleon megérkezett, s ugyan vágtatott, de olyan volt a kép, mint amikor
egy focimeccsnél lelassítják a vetítést. A gyors vágta kecsessé vált, a ló és
lovasa úszott a levegőben.
"Császárotok után előre katonák!" - kiáltotta és átviharzott a
folyosón.
A köveken szikrát vetettek a mén patáin lévő patkók, s a háttérből hangos
csatazaj, ágyúdübörgés követte Napóleont. Puskák ropogtak, dobszó remegtette
meg a folyosót, majd miután az eddig ittlévő betegek mind a falhoz szorultak
ijedtükben, a vezér átugratott a hirtelen feltáruló „ kijáraton”.
A csend visszatért, a szabadulási utak bezárultak. Légzések és zihálások
hangja hallott, majd valahol egy légy zümmögése.
„ Katt -katt- csipp- dobb- dobb- ssss -ssss- suhhh”
Szél támadt. A zártságot jelentő ajtó irányából érkezett és erősödve
hozott magával mindent. Egy félelmetes érzést, egy erősödő zümmögést, egy
szagot, egy valahonnan ismerős hangot. Egyszerre volt meleg és hideg az illata,
egyszerre volt friss és állott, egyszerre simogató és fájdalmas.
Követte a zümmögés, majd fémes sikoltás, csikorgás. Jellegzetes dudaszó,
sziszegés és ólomteli, füstös-égett szag.
A bent eddig bandukoló betegek egyszerre néztek a szél és a hangok
irányába, majd mindannyian őrült tempóban kezdtek el a hozzájuk legközelebbi
ajtó felé fordulni. Matattak a nem megfogható résekben, körmeikkel igyekezték
kitépni a falból a berejtett kijáratot, hogy kijussanak innen. De kezeik már
véresen mázolták össze a csempét; a nem megfogható menekülési lehetőségek
szinte még inkább belelapultak a síkba.
Ekkor meglassult a kép és mindenki előbb a hangosodó zaj irányába, majd a
másikba fordult. Egy sikoltás és a pár ember megmozdulva rohanni kezdett az
életéért. Eldobták a „gyerek-kezet” , a láthatatlan „nyomkövetőket” , a sehol nem
lévő „centimétert”, négykézlábról felálltak .
Kirobbant a bejárat és faltól falig megérkezett a metró. Az alján
szikráztak a kerekek, a tetején lángolt a forró levegő, s oldalai
centiméterekre simogatta a folyosó csempéit. Nyüszített, sikoltott, csikorgott,
zümmögött. Érkezett és tolt maga előtt mindent amit csak elért. Törmeléket,
csempét, rácsokat, papírdarabokat. Hideget, meleget, szagokat. Életeket.
S a vezetőfülkéből kaján vigyorral nézett előre a nemrég kirángatott nő.
- Ugye megmondtam?
 |
| Metróbaleset ******************************* |
9. VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK ÍRTÁK!
Kedves Vendi
A nap végére mégis csak VIILÁG
MAGAZIN LETTÉL. Őszintén gratulálok neked . nem egyszerű dialóg hétről
hétre hozni a " formádat". Most látom, hogy Éva is
bekapcsolódott a Megszólalok Magazin közösségébe.
Te megszólalsz, mi meg figyelünk. Még véletlenül se hagyd abba.
Te megszólalsz, mi meg figyelünk. Még véletlenül se hagyd abba.
Guszti.
Még mindég várom, hogy érdemben
beszélgessek veled ,vagy telefonon vagy élőben. Októberben otthon vagyunk
Szióka
…………………………….....
Mátyás Rita: A Megszólalok magazin képeinek
leírása: 416. lapszám
A magazinképei, a könyv első
borítóképével kezdődik. amin a festett Vendi portrém van halványkék alapon,
fekete antikva betűkkel, az író, a cím, és az alcím látható Vendin zöld színű
póló van ,és a kép háttere több színből ( kék, lila, zöld, sárga, bordó),
amivel barátunk sokszínűségét próbáltam érzékeltetni.
A főcímvers is hangos vers lett, Amíg mondom a videó képén egy régi bennszülött
csónak van a tengerben, és mellette a vízben épp felbukkan egy gyöngyhalász a
merülés után. A vers alá aláfestésként Bizet: Gyöngyhalászok című operájából
hallatszik egy részlet. Nézzétek el nekem, hogy nincs professzionális
stúdióm,és még a tudásom is tanuló, de igyekszek,hogy mindig jobb legyen!
A következő kép Béri Balogh Ádám szobra. Markáns, magyaros arca, bajusza,és úgynevezett apród frizurája van, fején háromszögletű kalappal. A szobor mell szobor,és kőből készült.
Majd Aba Sámuel szobra következik. Ez a szobor bronzból van Aba Sámuel Ülő szobra. egyik kezében kard, a másikban jogar. A fején a korona. A háttérben egy fehér oszlop látszik.
A következő képen Gizella királyné portréja. Barna haja középen elválasztva, fején abroncsszerű korona. nyakában arany nyaklánc, ruhája lila,világoskék lepelben elől csattal összefogva ,melynek álló csipke gallérja van. A kép háttere sötét barna.
Attila hun király következik a sorban. Fején korona jobb karján egy szablyát tart felfelé. Kackiás bajusza ,és szakálla van a képen. Ruhája sárga, a mellkasán régi mintával.
Zrínyi Ilona portréján fekete hajú, szemű hölgy narancssárga fodros ujjú ruhában. a kornak megfelelően. A kép háttere szürke.
Nefertiti maszk egy szép hölgyet ábrázol szemből. A szemöldöke,és a szem körüli kontúr erősen van megrajzolva, ahogy az egyiptomi ábrázolásokon megismerhettük, Fején egy kék színű felfelé bővülő fejfedője van . Középen vízszintesen színes négyzetes mintával,elöl egy hieroglifé, talán az uralkodó jelképe.
A boszorkányper című versnél egy nagy orrú, csúcsos kalapú boszi száll a seprőnyélen egy falu felett varjak társaságában, viharos színű felhők alatt.
A következő képen szembenéz velünk egy szép fekete macska pofa nagy sárga szemekkel.
Most egy középkori lakomán vehetünk részt. A képen a Visegrádi királyi várban állított királyi lakomát készítettek el ember méretű figurákkal, középkori ruhákban,egy minden finomsággal megrakott asztalnál király, királyné , urak ,és szolgák vannak kiállítva.
A következő kép fekete-fehér,és mint egy akváriumban, alul,és felül is látszik a Titanic, ahogy orral lefelé süllyed a tengerbe.
Most egy fekete képen középen egy rács megvilágított részét egy ember két kézzel szorítja.
Ezen a képen katonák menetelnek hosszú sorokban a fehér hóban. A háttérben egy híd látható.
A könyv hátsó borító képe, amely a tengerparti homokban fekvő nyitott gyöngykagyló,gyönggyel a közepén.
A versek a nagyvilágból rész első alkotója én vagyok. Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van. Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok.
Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.
Kustra Ferinek, és Bélteki Lajosnak még mindig nincs fotója
Csomor Heni rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben.
Véghelyi József egy hatvanas intelligens, emberséges EMBER, akinek a nevét Vendiéhez hasonlóan csupa nagybetűvel kellene írni. Amúgy a képen egy kopaszodó őszes hajú férfi, enyhén hosszúkás arcú komoly úriember, sötét öltönyben fehér ingben, csíkos nyakkendővel.
A beat múzeum mai vendége Cserháti Zsuzsa fotóján, már nem az a fiatal lány mint pályafutása elején. Ez a kép már a visszatérése után készült róla. A képen hatvan körülinek néz ki . szőke haja hátrafésülve, szemüvegesen teli szájjal, amúgy amerikásan fogait villantva mosolyog ránk fekete ruhában kezeire támasztott fejjel.
Árvay Marika rövid, sötétbarna hajú hölgy, aki szembenéz a képen,és fehér felső van rajta.
A következő képen egy pár táncol . A férfi sziluettje fekete, a nőé piros. A mozdulatból ítélve talán tangót táncolnak.
Majd Gerencsér Hajnalka következik ,aki fehér felsőben, vállig érő hullámos barna, középen elválasztott hajú szemüveges hölgy .
Fellner Pista követi , a szalmakalapos pipázós tipikus művész fotójával Ő ősz hajú körszakállas hatvan év körüli
Bíró Melinda a piros blúzában, hosszú sötétvörös hullámos hajával,füleiben fehér gyöngyös fülbevalójával mosolygósan néz ránk.
A következő szerző Dombi Tinódy László, aki fekete hajú, frufrus, szemüveges fiatal férfi.
Én vagyok a következő kép. Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van.Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok. Ezen a képen egy temetési koszorú van fehér virágokkal. Liliomok ,és orchideákból van megkötve.
Most Wessely Gáboré a következő kép. Gábor ovális arcú kis bajusszal, szakállal mosolyog az olvasóra. Ő még nem annyira kopaszodó, piros ingben van fekete zakóban , fekete nyakkendővel.
Az újság utolsó képe a mezei cickafark, egy kedves kis fehér apró virágokból álló virágzata ernyőszerű.
Egyebet nem mondhatok,! Itt a vége, fuss el véle!
A következő kép Béri Balogh Ádám szobra. Markáns, magyaros arca, bajusza,és úgynevezett apród frizurája van, fején háromszögletű kalappal. A szobor mell szobor,és kőből készült.
Majd Aba Sámuel szobra következik. Ez a szobor bronzból van Aba Sámuel Ülő szobra. egyik kezében kard, a másikban jogar. A fején a korona. A háttérben egy fehér oszlop látszik.
A következő képen Gizella királyné portréja. Barna haja középen elválasztva, fején abroncsszerű korona. nyakában arany nyaklánc, ruhája lila,világoskék lepelben elől csattal összefogva ,melynek álló csipke gallérja van. A kép háttere sötét barna.
Attila hun király következik a sorban. Fején korona jobb karján egy szablyát tart felfelé. Kackiás bajusza ,és szakálla van a képen. Ruhája sárga, a mellkasán régi mintával.
Zrínyi Ilona portréján fekete hajú, szemű hölgy narancssárga fodros ujjú ruhában. a kornak megfelelően. A kép háttere szürke.
Nefertiti maszk egy szép hölgyet ábrázol szemből. A szemöldöke,és a szem körüli kontúr erősen van megrajzolva, ahogy az egyiptomi ábrázolásokon megismerhettük, Fején egy kék színű felfelé bővülő fejfedője van . Középen vízszintesen színes négyzetes mintával,elöl egy hieroglifé, talán az uralkodó jelképe.
A boszorkányper című versnél egy nagy orrú, csúcsos kalapú boszi száll a seprőnyélen egy falu felett varjak társaságában, viharos színű felhők alatt.
A következő képen szembenéz velünk egy szép fekete macska pofa nagy sárga szemekkel.
Most egy középkori lakomán vehetünk részt. A képen a Visegrádi királyi várban állított királyi lakomát készítettek el ember méretű figurákkal, középkori ruhákban,egy minden finomsággal megrakott asztalnál király, királyné , urak ,és szolgák vannak kiállítva.
A következő kép fekete-fehér,és mint egy akváriumban, alul,és felül is látszik a Titanic, ahogy orral lefelé süllyed a tengerbe.
Most egy fekete képen középen egy rács megvilágított részét egy ember két kézzel szorítja.
Ezen a képen katonák menetelnek hosszú sorokban a fehér hóban. A háttérben egy híd látható.
A könyv hátsó borító képe, amely a tengerparti homokban fekvő nyitott gyöngykagyló,gyönggyel a közepén.
A versek a nagyvilágból rész első alkotója én vagyok. Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van. Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok.
Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.
Kustra Ferinek, és Bélteki Lajosnak még mindig nincs fotója
Csomor Heni rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben.
Véghelyi József egy hatvanas intelligens, emberséges EMBER, akinek a nevét Vendiéhez hasonlóan csupa nagybetűvel kellene írni. Amúgy a képen egy kopaszodó őszes hajú férfi, enyhén hosszúkás arcú komoly úriember, sötét öltönyben fehér ingben, csíkos nyakkendővel.
A beat múzeum mai vendége Cserháti Zsuzsa fotóján, már nem az a fiatal lány mint pályafutása elején. Ez a kép már a visszatérése után készült róla. A képen hatvan körülinek néz ki . szőke haja hátrafésülve, szemüvegesen teli szájjal, amúgy amerikásan fogait villantva mosolyog ránk fekete ruhában kezeire támasztott fejjel.
Árvay Marika rövid, sötétbarna hajú hölgy, aki szembenéz a képen,és fehér felső van rajta.
A következő képen egy pár táncol . A férfi sziluettje fekete, a nőé piros. A mozdulatból ítélve talán tangót táncolnak.
Majd Gerencsér Hajnalka következik ,aki fehér felsőben, vállig érő hullámos barna, középen elválasztott hajú szemüveges hölgy .
Fellner Pista követi , a szalmakalapos pipázós tipikus művész fotójával Ő ősz hajú körszakállas hatvan év körüli
Bíró Melinda a piros blúzában, hosszú sötétvörös hullámos hajával,füleiben fehér gyöngyös fülbevalójával mosolygósan néz ránk.
A következő szerző Dombi Tinódy László, aki fekete hajú, frufrus, szemüveges fiatal férfi.
Én vagyok a következő kép. Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van.Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok. Ezen a képen egy temetési koszorú van fehér virágokkal. Liliomok ,és orchideákból van megkötve.
Most Wessely Gáboré a következő kép. Gábor ovális arcú kis bajusszal, szakállal mosolyog az olvasóra. Ő még nem annyira kopaszodó, piros ingben van fekete zakóban , fekete nyakkendővel.
Az újság utolsó képe a mezei cickafark, egy kedves kis fehér apró virágokból álló virágzata ernyőszerű.
Egyebet nem mondhatok,! Itt a vége, fuss el véle!
…………....……………………….....
LEGUTOLSÓ ÚJSÁGODRÓL..
Kritika, csak röviden... :)
Szívszaggató, elgondolkodtató,
felemelő, testi-lelki görcsöket
felold(oz)ó... Anna.
felold(oz)ó... Anna.
.................................................................
Megint volt egy húzós napom, de
lusta vagyok több oldalas tanulmányt
írni. Megpróbálom egyszerűen: mindenféle érzelem kavarog bennem, amit
a legutóbbi
Megszólalok zúdított rám. S kavarog körülbelül olyan hevesen mint a
hurrikán/tornádó/tájfun satöbbi. A
legutóbbi számban a születéstől a halálig minden emberi létezésforma
és érzelem megtalálható, minden mindenre rímel, amolyan tömény
kivonat, amit a többi szám "csak" darabonként fejt ki, és még
időutazás is zajlik, mert olyanra adnak választ, amit most bennem
kavarog, vagy leírtam ugyan, de más került be, de az még pontosabban
tükrözi a ki nem mondott kételyeket, kérdéseket. Nem "vegytiszta" még
amit érzek, de erős, és még azt sem tudom, ami mar: sav-e vagy lúg. Na
gondolom, így sem lett tisztább, de a Jó Isten tudja mi kavarog
bennem, s ő tudja minek "köszönhetem"... Anna.
írni. Megpróbálom egyszerűen: mindenféle érzelem kavarog bennem, amit
a legutóbbi
Megszólalok zúdított rám. S kavarog körülbelül olyan hevesen mint a
hurrikán/tornádó/tájfun satöbbi. A
legutóbbi számban a születéstől a halálig minden emberi létezésforma
és érzelem megtalálható, minden mindenre rímel, amolyan tömény
kivonat, amit a többi szám "csak" darabonként fejt ki, és még
időutazás is zajlik, mert olyanra adnak választ, amit most bennem
kavarog, vagy leírtam ugyan, de más került be, de az még pontosabban
tükrözi a ki nem mondott kételyeket, kérdéseket. Nem "vegytiszta" még
amit érzek, de erős, és még azt sem tudom, ami mar: sav-e vagy lúg. Na
gondolom, így sem lett tisztább, de a Jó Isten tudja mi kavarog
bennem, s ő tudja minek "köszönhetem"... Anna.
.....................................
Szia Vendi!
Valahol mindig meglepsz és mindig kiderül rólad még több minden, mint amit
tudtam.
A magazinban szépen kiderült sok információ még arról, hogy a
történelem a kedvenceid között van. Igen, tudtam és olvastam is már
történelmi jellegű verseid, de most így a rólad szóló részben jó volt
ez így egyben. No meg azokkal a párbeszédekkel, amikben részletezed
is, hogy merre jártál, mit láttál, mi a kedvenced...
A József cikke szépen leírta a véleményét, tetszett, hogy miképp
fogta meg a lényeget.
Az, hogy már Új-zélandon is olvassák a lapot, ismét arra ösztökél,
hogy gratuláljak. Egykor szerettem volna odamenni, s ott élni, de
igazán nem lett volna egyszerű.
Az Ízes történetek pedig továbbra is érdekelne. Ha egyben átküldöd
valahogy, szép darabja lesz a virtuális könyvespolcomnak.
Légy jó és alkoss, alkossunk tovább!
András
A magazinban szépen kiderült sok információ még arról, hogy a
történelem a kedvenceid között van. Igen, tudtam és olvastam is már
történelmi jellegű verseid, de most így a rólad szóló részben jó volt
ez így egyben. No meg azokkal a párbeszédekkel, amikben részletezed
is, hogy merre jártál, mit láttál, mi a kedvenced...
A József cikke szépen leírta a véleményét, tetszett, hogy miképp
fogta meg a lényeget.
Az, hogy már Új-zélandon is olvassák a lapot, ismét arra ösztökél,
hogy gratuláljak. Egykor szerettem volna odamenni, s ott élni, de
igazán nem lett volna egyszerű.
Az Ízes történetek pedig továbbra is érdekelne. Ha egyben átküldöd
valahogy, szép darabja lesz a virtuális könyvespolcomnak.
Légy jó és alkoss, alkossunk tovább!
András
.........................................
Kedves Vendi!
Már a magazin olvasása közben, megfogalmazódott bennem, hogy
mennyire gazdag a mi nyelvezetünk. Az írásokból arra gondoltam, hogy
nem sok képzelő erőre van szükségünk, az akkori időszakba képzeljük magunkat.
Gelencsér Hajnalkával nagyon együtt érzek: a bánatában megfogalmazott kérdéssel én is egyet értek. Azt gondolom érthető magyarázat nincs.
nem sok képzelő erőre van szükségünk, az akkori időszakba képzeljük magunkat.
Gelencsér Hajnalkával nagyon együtt érzek: a bánatában megfogalmazott kérdéssel én is egyet értek. Azt gondolom érthető magyarázat nincs.
Amíg gazdag a szókincsünk addig, azt érzem én is a lelkünk kiürül.
Talán félünk szembesülni az élet adta nehézségekkel, melyekkel ha nem akarunk is, együtt kell élnünk. Ezt a betegséget, melyben az édesanya élt, csak az intelligens emberek tudják elviselni. A környezete pedig véleményem szerint, tiszteli, csodálja, vagy a félelem lesz rajta úrrá.
Meggyőződésem, ha szeretettel gondolunk az elmúlt életünkre, akkor később választ kapunk a feltett kérdéseinkre.
Elnézést kérek, nem tudom rövidebben megfogalmazni, mind azt a sok gondolatot ami gyorsan a fejembe tódult.
Együttérzéssel és üdvözlettel: Magdi.
Talán félünk szembesülni az élet adta nehézségekkel, melyekkel ha nem akarunk is, együtt kell élnünk. Ezt a betegséget, melyben az édesanya élt, csak az intelligens emberek tudják elviselni. A környezete pedig véleményem szerint, tiszteli, csodálja, vagy a félelem lesz rajta úrrá.
Meggyőződésem, ha szeretettel gondolunk az elmúlt életünkre, akkor később választ kapunk a feltett kérdéseinkre.
Elnézést kérek, nem tudom rövidebben megfogalmazni, mind azt a sok gondolatot ami gyorsan a fejembe tódult.
Együttérzéssel és üdvözlettel: Magdi.
…………………………..
Kedves Vendel!
Nagyon örülök hogy sikerült
találkoznunk. En nagyon szívesen továbbítom a te újságodat Kanadában. 21- én
indulok vissza. A facebookos oldalamon van egy fiatal ember Bede Fazekas Zsolt.
Ő a torontói magyar rádiónak a szervezője, majd vele beszelek ha hazaértem. Őt
Te is megtálalod az én oldalamon.
Nagyon köszönöm, hogy velem is
megosztod es nagyon sok szeretettel varom minden híredet!
Edit
Ui.: Én sajnos csak ékezetek
nélkül tudok írni, ilyen minden computerem. Remélem ezen túl tudsz lenni.
(Lektori megjegyzés: a
helyesírási hibákat automatikusan javítom - Véghelyi!)
...........................................
Kedves Vendel!
Nagyon szépen köszönöm a magazint is, e szép ünnepre készült, nemes
gondolatokat tartalmazó versedet is!
Legyen Neked is kellemes, augusztus 20-hoz méltó ünnepnapod!
Sok szeretettel: Emmy
Legyen Neked is kellemes, augusztus 20-hoz méltó ünnepnapod!
Sok szeretettel: Emmy
……………................……...
Szia Vendi!
A leveled rendben beérkezett. Gratulálok a versedhez!
Nagyon ritkán írok,de mindig elolvasom a verseidet, és nem győzlek
csodálni a sokoldalúságodért, és a sokat mondó gyönyörű verseidért.
Szeretettel: Marcsi
……………..............……......
Vendi, gratulálok az hangulatos és
ínycsiklandó szakácskönyvedhez.
Sajnos, nekem állandóan fogyókúráznom kell, de azért élvezettel
olvasgattam az ízes történeteket...
További sikereket kívánok, barátsággal:
Kata
Sajnos, nekem állandóan fogyókúráznom kell, de azért élvezettel
olvasgattam az ízes történeteket...
További sikereket kívánok, barátsággal:
Kata
.............................................
jocker (Ünnep) aug. 22.
HÚ-HÚ-HÚ! 5*
BRAVÓ! Ezt aztán nevezem, egyszerűen nagyszerű
Versed kis magyar történelem és lelki erősítés, kiváló, rendhagyó, kiemelkedő!
Roppant jó az az eszmefuttatásod és olvasni a műélvezet csodája volt! Köszönöm az élményt. Az öröm és a jóérzés eluralt! NAGY MAGYAR FÉRFIÚ vagy!
Verseddel tőlem aranyérmet nyertél, melyet most a nyakadba is akasztottam!
Kaptál egy ''szívecskét'' is. (10.)
Őszinte tisztelettel és elismeréssel, kalapemeléssel és főhajtással, poétaöleléssel és szeretettel: vivát, vivát, vivát!
jocker/Kíber/Feri
HÚ-HÚ-HÚ! 5*
BRAVÓ! Ezt aztán nevezem, egyszerűen nagyszerű
Versed kis magyar történelem és lelki erősítés, kiváló, rendhagyó, kiemelkedő!
Roppant jó az az eszmefuttatásod és olvasni a műélvezet csodája volt! Köszönöm az élményt. Az öröm és a jóérzés eluralt! NAGY MAGYAR FÉRFIÚ vagy!
Verseddel tőlem aranyérmet nyertél, melyet most a nyakadba is akasztottam!
Kaptál egy ''szívecskét'' is. (10.)
Őszinte tisztelettel és elismeréssel, kalapemeléssel és főhajtással, poétaöleléssel és szeretettel: vivát, vivát, vivát!
jocker/Kíber/Feri
....................................................
Kedves Vendi
Én, ki elutaztam a hét végén vagy
ezer egyszáz kilométert,( Melbourn) hogy kellőképen megünnepeljem Óhazám "
születésnapját " tökéletesen egyetértek veled az alábbiakban.
Köszöntjük Augusztus 20. - a alkalmából mindazokat akik örömmel várják ezt a
napot. Magyarország egyik legnagyobb ünnepét, Szent István királyunk, az
államalapításunk, alkotmányosságunk , és az új kenyér ünnepét. Mindegyik ünnep
hazánk születésének, fennmaradásának, és jövőjének záloga.
Sokaknak szent ez a nap, de akad olyan is, aki túlzott magyarkodásnak tartja ezeket a szentségeket. Lelkük rajta, nekik kell vezekelniük a végső elszámolásnál.
Persze sok esetben megint átestünk annak a bizonyos lónak a másik felére, mert már lassan minden nemzeti...
Újra van Nemzeti Színházunk, Nemzeti alaptörvényünk, Nemzeti alaptantervünk, Nemzeti gárdánk, és keresve keresem hogy mi a bánattól nemzeti a Nemzeti dohánybolt(?), és akkor hol van a nemzeti húsbolt, és a kenyérbolt? A Nemzeti dalt, és a Nemzeti színű zászlót már természetesnek vesszük és azt hittük, hogy elég volt a nemzetköziségből. Már csak egy egységes Magyar nemzetre volna szükség, Érsekújvártól Gyulafehérvárig…
Egyebet nem mondhatok.
Sokaknak szent ez a nap, de akad olyan is, aki túlzott magyarkodásnak tartja ezeket a szentségeket. Lelkük rajta, nekik kell vezekelniük a végső elszámolásnál.
Persze sok esetben megint átestünk annak a bizonyos lónak a másik felére, mert már lassan minden nemzeti...
Újra van Nemzeti Színházunk, Nemzeti alaptörvényünk, Nemzeti alaptantervünk, Nemzeti gárdánk, és keresve keresem hogy mi a bánattól nemzeti a Nemzeti dohánybolt(?), és akkor hol van a nemzeti húsbolt, és a kenyérbolt? A Nemzeti dalt, és a Nemzeti színű zászlót már természetesnek vesszük és azt hittük, hogy elég volt a nemzetköziségből. Már csak egy egységes Magyar nemzetre volna szükség, Érsekújvártól Gyulafehérvárig…
Egyebet nem mondhatok.
Sok féle képen lehet összekuszálni
az elméket, de a leghatásosabb, ha az ünnepeket hétköznap szürkeporával hintjük
be, s ezáltal felismerhetetlenné válnak. Köszönöm, hogy szóvá tetted!
Szeretettel Guszti
*******************************
 |
| Szíj Melinda |
10. A ZENE AZ KELL
Ezzel az idézettel indítok egy újabb
rovatot, hiszen nem csak régi dalok repkednek az éterben és a köztudatban,
hanem számtalan mai, vagy akár felújított slágerek is.
Ezekből mutatok be most egyet, egy
régi Kormorán dalt, új feldolgozásban.
Ez a dal lehetne akár a Megszólalok magazin Himnusza is..
Ez a dal lehetne akár a Megszólalok magazin Himnusza is..
Ki szívét osztja szét..
Énekel: SZIJ MELINDA
Énekel: SZIJ MELINDA
Hallgasd meg az ünnep alkalmából.
ölelek mindenkit
Augusztus huszadikán este.. rátok
gondolva.. mikor az égen tündökölt a
tűzijáték..!
11. BEMUTATJUK BÉLTEKI LAJOS
VERSEIT
Bélteki Lajos vagyok, 1986 október
11-én születtem Kecskeméten. Nagykőrösön lakom már gyermekkorom óta. 1994-1998
között a Vakok általános Iskolájába jártam, ahol nem tetszett a tanítás, ill.
az egész intézményi rendszer.
Isten segítségével 1998-ban bekerültem a nagykőrösi református gyakorló
általános iskolába, ahol látókkal tanultam együtt. Nagyon sok barátságom
szövődött ott, de csak egy él még a mai napig is.
A középfokú tanulmányaim a nagykőrösi Református Gimnáziumban folytattam történelem szakon, egy nagyon rendes osztályfőnökkel, aki a töri tanárunk is volt.
A gimi után 2006-ben elmentem hitoktatónak, és ott tanultam, a nagykőrösi hitoktatóképzőben, és 2009-ban lediplomáztam.
Utána jött egy év, ahol nem csináltam semmit, majd 2010-tól egészen az idei évig, amikor is lediplomáztam, germanisztika német szakot végeztem alap szakon.
Hálás vagyok Istennek mindenért.
A középfokú tanulmányaim a nagykőrösi Református Gimnáziumban folytattam történelem szakon, egy nagyon rendes osztályfőnökkel, aki a töri tanárunk is volt.
A gimi után 2006-ben elmentem hitoktatónak, és ott tanultam, a nagykőrösi hitoktatóképzőben, és 2009-ban lediplomáztam.
Utána jött egy év, ahol nem csináltam semmit, majd 2010-tól egészen az idei évig, amikor is lediplomáztam, germanisztika német szakot végeztem alap szakon.
Hálás vagyok Istennek mindenért.
.................................................................
Kereslek
Kereslek,
oly szívesen ölelnélek,
szeretettemmel melengetnélek.
Óh, ha eljönnél,
többé soha arrébb nem mennél.
oly szívesen ölelnélek,
szeretettemmel melengetnélek.
Óh, ha eljönnél,
többé soha arrébb nem mennél.
Keresek valakit,
aki megért, és néha int,
ha kifogyott belőlem a lélek,
és megcsorbult a hit.
aki megért, és néha int,
ha kifogyott belőlem a lélek,
és megcsorbult a hit.
Társam keresem,
akivel együtt,
beszélhetek, énekelhetek,
és Istent dicsérhetjük.
akivel együtt,
beszélhetek, énekelhetek,
és Istent dicsérhetjük.
Sokszor álmodom rólad,
hallom kacagásod,
de nem tudom, hol talállak,
de a keresésed soha föl nem adom.
hallom kacagásod,
de nem tudom, hol talállak,
de a keresésed soha föl nem adom.
A teremtőhöz
Drága jó Istenem,
köszönöm az életem.
Hívjanak téged bárminek,
földanyának, Istennek,
te nekem csak egy maradsz, az én Istenem.
Drága jó Istenem,
köszönöm az életem.
Hívjanak téged bárminek,
földanyának, Istennek,
te nekem csak egy maradsz, az én Istenem.
Köszönöm a fiad,
aki által életem megváltottad,
bűnömet elvetted.
aki által életem megváltottad,
bűnömet elvetted.
Bocsáss meg nekem,
ha utam elvesztettem,
és mögöttem hazugság,
előttem förtelem.
ha utam elvesztettem,
és mögöttem hazugság,
előttem förtelem.
Segíts bűnöm ellen harcolni,
a nemes fegyverzettel,
igazsággal, hittel, üdvösséggel,
de legfőképpen drága lelkeddel.
a nemes fegyverzettel,
igazsággal, hittel, üdvösséggel,
de legfőképpen drága lelkeddel.
Köszönöm néked,
a lelki ajándékokat,
és azokat a talentumokat,
amiket nékem adtál.
Nem tudom, mi ez,
bűnbánat, vagy Istentisztelet,
de érzem, hogy dicsérnem kell téged.
bűnbánat, vagy Istentisztelet,
de érzem, hogy dicsérnem kell téged.
………………………………..
Az esőhöz
Atyánk szent ajándéka,
frissességnek árasztója,
szeretem, ha adnak,
és azt is, amikor hallgatlak.
frissességnek árasztója,
szeretem, ha adnak,
és azt is, amikor hallgatlak.
…………………………..
A meleg
Szeretlek a szívemben,
de nem szeretlek a kertben.
Szeretem, ha érzem,
hogy valaki veled közelít,
és mondanivalójával fölmelegít.
de nem szeretlek a kertben.
Szeretem, ha érzem,
hogy valaki veled közelít,
és mondanivalójával fölmelegít.
Néha jó, néha rossz,
de sohasem gonosz,
csak nem mindig szeretem,
ez számomra a kinti meleg.
de sohasem gonosz,
csak nem mindig szeretem,
ez számomra a kinti meleg.
Jóság, szelídség,
kedvesség, nagy békesség,
ezt jelenti nékem,
a belső meleg..
kedvesség, nagy békesség,
ezt jelenti nékem,
a belső meleg..
12. LÉLEK- VIRÁGAIM
BEMUTATJUK PÓTH- VECSEI
MÁRIÁT, ÉS FESTMÉNYEIT..
ÉLETRAJZ
Dr.Csernákné Póth-Vecsei Mária
vagyok,családommal Bp-en élek. A művészet
 |
| Póth - Vecsei Mária |
iránti fogékonyságom már diákkoromban megmutatkozott, hisz szerettem a rajzolást, festést, zongorázni tanultam 12 évig. Az általános és középiskolában Szekszárdon kiváló művész tanároktól tanulhattam a festészet alapjait (Peredi Jenőné, Lázár Pál festőművész.) A élet úgy hozta, hogy diplomát a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán
szereztem és közigazgatásban dolgoztamcsaládvédelem,szociálpolitikai területen 20 évig . 15 éve vettem ecsetet ismét a kezembe,azóta már napi
lelki szükséglet számomra az alkotás,örömet nyújt és energiával tölt fel. Munkáim nem a témák sokfélesége jellemzi. Az élet szépségeinek, ábrázolása mellett a természet sokszínűsége az emberi sorsok és az elmúlás is foglakoztat. Általában akrillal festek impresszionista
stílusban,de szeretem az akvarell technikát is. Tagja vagyok az OKIT-nak, és egy bp-i képzőművészeti stúdiónak is, ahol közös alkotó munka folyik Az elmúlt években több közös és egyéni kiállításon mutatkoztam be Budapesten. Következő egyéni kiállításom októberben a
budapesti Tető-Galériában lesz
"Lélek- virágaim " címmel. Örömmel tölt
el hogy itt a Megszólalok magazinban is bemutatkozhatom. Az elmúlt években
több közös és egyéni kiállításon mutatkoztam be Budapesten. Következő
egyéni kiállításom októberben a budapesti Tető-Galériában lesz" Lélek- virágaim " címmel.
 |
| Póth-Vecsei Mária: Égi madár |
A Művésznő képeit az alább közölt
elérhetőségen tekinthetik meg:
http://www.youtube.com/watch?v=NegFcaNJ4DU
 |
| Póth-Vecsei Mária: Úton |
Önálló honlapom még nincs,de a képeim megtalálhatóak a
facebook oldalon, festményeim albumban és a www.képafalon.hu-n is.
.png)
Nincs olyan búcsúzás, ami nem fáj,
Mert a búcsú... az mindig elszakadás.
Ha átmenetileg búcsúzunk csupán,
Várni fogjuk mindig a találkozást...
búcsúzni csak szépen lehet,
pár szó, érintés,
könnycsepp,
megőrzött pillanat, s lélek,
képek csendes emlékek,
lenni másnak – másnap -
nem a feledés mi árt,
a nem beismerés -
hogy hiányzol - hiányzom,
tedd le fejed kezembe,
érezzem még egyszer,
s ne legyen elmúlásom,
ne csak egy gondolat,
egy rossz lépés,
Tükörbe kell nézni!
 |
| Póth-Vecsei Mária: In memoriam Mama******************************* |
13. VERSRŐL VERSRE
MÁTYÁS RITA: Ima a gyermekeimért...
Köszönöm Istenem, a gyermekeimet!
Büszkébb rájuk, már nem is lehetek!
Uram! Elvetted egyik gyermekemet,
Sajgó szívvel,de elfogadom döntésedet.
De könyörögve térdelek előtted,
a másik kettőt hagyd meg énnekem!
Engedd meg nekik,megöregedjenek,
Családjuk körében, boldogan éljenek!
Anyai szívem nyugtasd meg kérlek!
Ne háborogjon döntésed ellen!
Mert tiéd a döntés, élet, s halál felett,
Tebenned bízom, mindenek felett!
Ámen!
Büszkébb rájuk, már nem is lehetek!
Uram! Elvetted egyik gyermekemet,
Sajgó szívvel,de elfogadom döntésedet.
De könyörögve térdelek előtted,
a másik kettőt hagyd meg énnekem!
Engedd meg nekik,megöregedjenek,
Családjuk körében, boldogan éljenek!
Anyai szívem nyugtasd meg kérlek!
Ne háborogjon döntésed ellen!
Mert tiéd a döntés, élet, s halál felett,
Tebenned bízom, mindenek felett!
Ámen!
..........................................................
Gerencsér Hajnalka: A BÚCSÚZÁS
Nincs olyan búcsúzás, ami nem fáj,Mert a búcsú... az mindig elszakadás.
Ha átmenetileg búcsúzunk csupán,
Várni fogjuk mindig a találkozást...
De ha ez a búcsú már végleges,
Az elszakadás sohasem képletes...
Megelevenednek a régi emlékképek,
S lelkünkben ismét átélünk minden szépet.
Az elszakadás sohasem képletes...
Megelevenednek a régi emlékképek,
S lelkünkben ismét átélünk minden szépet.
Az emlékre máshogyan vetül a fény,
A csillagok hosszú, egyenes távcsövén...
Kik már ott fent élnek, nem szenvednek,
Nem élnek át újabb és újabb sebeket.
A csillagok hosszú, egyenes távcsövén...
Kik már ott fent élnek, nem szenvednek,
Nem élnek át újabb és újabb sebeket.
Az eszünk megérti, hogy nincs onnan
visszaút,
Ki csillagként él fent már, a földre sose jut...
De mégis ... hisz tudjuk... figyeljünk lelkünkre!
Hisz lelkének darabja ... bennünk él örökre!
Ki csillagként él fent már, a földre sose jut...
De mégis ... hisz tudjuk... figyeljünk lelkünkre!
Hisz lelkének darabja ... bennünk él örökre!
Lelkünkben él, hisz eddig is minket
éltetett,
Figyeljük gesztusainkat, és észre
kell vegyük ezt...
Nemcsak az arcunk hasonlíthat rá...
A belső rezdüléseink is, hisz fentről is hatnak ránk!
Nemcsak az arcunk hasonlíthat rá...
A belső rezdüléseink is, hisz fentről is hatnak ránk!
Egy fénykép, ó most mi mindent
mesél...
Nem az a pillanat, az egész élet
benne él...
Illatok, dallamok és sok tárgy róla mesél,
Értékes lesz minden, amihez keze ért.
Illatok, dallamok és sok tárgy róla mesél,
Értékes lesz minden, amihez keze ért.
A gyertyalángja régen csupán
világított,
De most... a fénye már másképp
lobog.
Látjuk az arcot, ki már nem lehet velünk,
És akit soha, de soha nem feledünk.
Látjuk az arcot, ki már nem lehet velünk,
És akit soha, de soha nem feledünk.
………………………….......
BÍRÓ MELINDA: LESZEK
leszek bőrödön
az a fehér takaró
mely téged ölel
az a fehér takaró
mely téged ölel
HANGSZER VAGYOK
hangszere vagyok
a szerelemnek én is
te a lelkemnek
a szerelemnek én is
te a lelkemnek
ELMENTÉL
elmentél tőlem
valóban itt sem voltál
átjár hiányod
valóban itt sem voltál
átjár hiányod
………………………….......
Fellner István: BÚCSÚ...VÁGYAKOZÁS…
búcsúzni csak szépen lehet,pár szó, érintés,
könnycsepp,
megőrzött pillanat, s lélek,
képek csendes emlékek,
lenni másnak – másnap -
nem a feledés mi árt,
a nem beismerés -
hogy hiányzol - hiányzom,
tedd le fejed kezembe,
érezzem még egyszer,
s ne legyen elmúlásom,
ne csak egy gondolat,
egy rossz lépés,
legyek köd mögött az állandó,
csendes éjben halk szó,
megnyugvás válladon -
teher cipelőd,
ajak mi csókol -
szem mi rajong,
lecsukva vár,
fáradt kéznek ölelés,
testnek vágy -
vágynak alkalmat adó,
csendes éjben halk szó,
megnyugvás válladon -
teher cipelőd,
ajak mi csókol -
szem mi rajong,
lecsukva vár,
fáradt kéznek ölelés,
testnek vágy -
vágynak alkalmat adó,
ha csak egy pillanat
de az legyen a való...
de az legyen a való...
Lucie Silvas Nothing Else Matters
2014. augusztus.
………………………..........
Mezősi György Miklós: A látószög
régi
A látószög régi,
Tükörbe kell nézni!
Ismerek én legott
Sok szép-lelkű vakot.
Csodásan beszélnek,
Szépen énekelnek,
Verseket mondanak,
Hangszeren játszanak.
Nem tudom, mit tennék,
Hogyha megvakulnék.
A lábam már nem jár,
Kezem sem jól szolgál.
Hangszerem torkomban
Kicsit rozsdás ugyan,
Memóriám kopott,
De beszélni tudok.
Nem kell keseregni!
Próbálom használni,
Mit Istentől kaptam,
Hangomat és agyam.
Hogyha jól gondolom,
És nem csak álmodom,
A szívemmel látok,
S’ ez nagyszerű dolog!
Bármelyik képesség
Hiánya veszteség,,
Sokat gyakorolod,
Másikkal pótolod.
Gödöllő, 2014. május 26
………………………….......
KUSTRA FERENC: Vágyak vonata
Utazni a vágyak vonatán,
Ezt teszi mindenki... sajátján.
Kalauz és a masiniszta,
Zúgva robog saját vonata.
Szerkocsiban a vágy szén helyett
Tölti ki a hajtó elegyet.
Víz helyett erünkben véráram,
De nem lesz gőz, az nem vágyáram.
Pőre kocsira rakjuk mindazt,
Mi segít és vágyat úgy fakaszt.
Mi is utazunk, de pullmanban
És végig ott alszunk vágyunkban.
Vecsés, 1999. január 23.
Kustra Ferenc József (www.poet.hu jocker/Kíber/Feri)
Poétaöleléssel üdvözöllek: Feri
*******************************
14. REKLÁMOK, HÍRDETÉSEK
KIVONAT AZ AMATŐR MŰVÉSZEK FÓRUMÁNAK
SZÁMLÁLÓ LISTÁJÁRÓL...
NAGY VENDEL SZEMÉLYES FŐOLDALA
Publikációinak száma: 594
Erre összesen: 1694 hozzászólást kapott eddig,
és összesen: 132333 alkalommal olvasták eddig műveit.
Nagy Vendel pedig összesen: 842 hozzászólást írt regisztrációja óta mások írott
műveihez.
És eddig összesen 9 hozzászólást írt mások médiabeküldéseihez.
.............................................................................
ÚJ- ZÉLANDROL JELENTKEZEM...
Kaprinay Éva
Kiadó-főszerkesztő
..............................................................................
Kedves Vendi!
Talán titeket is érdekel ez a hír!
Üdv: Éva
AZONNALI PUBLIKÁLÁS CÉLJÁBÓL
2 BARÁT, 16 ÉV, 26 DÍJ
ÚJABB ELISMERÉS A MADRIDI NEMZETKÖZI
FILMFESZTIVÁLON
Kovács Klaudia és George Adams
többszörös díjnyertes filmkészítő-alkotópáros újabb filmje, a TOUCHE: A BLIND
FENCER'S STORY (Touche: egy vak vívónő története) Madridban elnyerte a Legjobb
dokumentumfilm díjat
HOLLYWOOD, CA - 2014. augusztus 21.
A filmet - mely Catherine Bolton
vívónőről szól - 18 hónapig forgatták. A történet során megtudhatjuk, hogy
miként lett az állami segélyen élő, egyedülálló, és kiszolgáltatott anyából
bajnok. A film során Bolton vak vetélytársaival is találkozhatunk: Robbie
Hoppert fejbe lőtték, és úgy vesztette el a látását; Teréz Anya
"árvája", az Indiából származó Ani Brady gyermekkori alultápláltság
következtében vakult meg; Cathy Tuton írisz hiányában már születésekor
világtalan volt.
Az USA-ban azért kezdték el a
vakokat az olimpiai sportágra tanítani, mert a víváshoz szükséges koordinációs
készség hasonlít a vakok által használt fehér botéhoz. A vívás így nemcsak a
mindennapi életben való eligazodáshoz segíti hozzá a sport űzőit, hanem
önbizalmat is ad nekik. Catherine Bolton ma már nemcsak vak ellenfeleit képes
legyőzni, hanem látással bíró vívótársait is.
Kovács Klaudia és George Adams
(harmadik balról) az utómunkálatok során
A Touche: Egy vak vívónő története c. film az Egyesült Államokban eddig három
(Nevada Film Festival, Seattle True Independent Film Festival, Cine Golden
Eagle Competition), Spanyolországban pedig egy díjat nyert (Madrid
International Film Festival).
George Adams (második balról) és
Kovács Klaudia New York-i díjukkal
Adams és Kovács 1998-ban Los Angelesben találkoztak, és nemcsak filmek, de
színdarabok során is gyakran működnek közre mind Kaliforniában, mind New
Yorkban. Produkcióik során - a témától függően - rendszeresen váltanak
rendezői, produceri, írói szerepet.
A lyukas zászló (Torn from the Flag)
c. filmben - amely a kommunizmus nemzetközi hanyatlásáról, és az 1956-os
forradalom viszonyáról szól - Kovács Klaudia rendezői, produceri, és írói
szerepet vállalt, míg George Adams producerit. A nyolcszoros díjnyertes alkotás
részt vett az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia Oscar-díjáért
folyó versenyben "Legjobb dokumentumfilm" kategóriában. A Harvard és
Columbia Egyetem történészei és az amerikai filmkritikusok szerint (Hollywood
Reporter, Variety, LA Weekly) A lyukas zászló c. film a legjobb '56-os film
amely valaha készült.
További információért, illetve
interjúért Yareni Alvarodohoz forduljanak: +1.405.823.6460, touche.prod@yahoo.com.
……………….................…………...
Kérem, olvassátok ezt a lapot, s az
alábbi megjelölt rádiót hallgassátok!
A SZERKESZTŐ...
..............................................................
AUSZTRÁLIÁBÓL JELENTKEZEM..
Date: 2014-08-17 21:48 GMT+10:00
Subject: Magyar Rádió Mozaik augusztus 17
To:
http://2rrr.org.au/show/hungarian-radio-mozaik-sydney/ (
másold be a keresőbe )
Kövess minket a
Facebook-on: Radio Mozaik Sydney
Want to listen to 2RRR right now but
don't have a radio handy? No worries! Just click on the link below and you can
listen in to 88.5fm from anywhere in the world!
2014
Augustus 17. Kedves Hallgatóink. Mint látják két egy órás program van fent
a honlapon (több hallgatónk kívánságára). Ha úgy érzed, hogy a lehallgatásban
problémád van kérlek jelezz vissza.
Szeretettel Guszti
...........................................................
Hírek: Katalin, Tóth
Szilárd a világ legjobb taxisofőrével beszélgetett Guszti ( ez mindig egy
élmény ) Bayer Zsolt Jogállam című cikkét, amely a Magyar
Hírlapban (2014 08 09) jelent meg, Guszti olvasta fel
Részletek Orbán Victor Tusnádfürdői beszédéből, ''Meghívó a
mennyországba'' - részletek az augusztus 3-ai Melbourne-i jótékonysági
előadásról (Toldi Bianka hegedű, a szereplők: Laczkó Mihály atya, Bakonyi
Péter, Fekete Orshi, Kőműves László, Kapantzian Arthur)
KONZULI FOGADÓ NAPOK
SYDNEY-BEN http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/AU/hu/Konzuliinfo/elerhetoseg.htm
..............................................................
MŰVÉSZETI PÁLYÁZATOK..
ADAMECZ LÁSZLÓ: F E L H Í V Á S
„Százszorszép Fesztivál”
A Komárom-Esztergom Megyei
Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány hagyományainak folytatásaként XIII.
alkalommal rendezi meg fogyatékossággal élő amatőr előadók országos kulturális
fesztiválját
2014. november 15.-én, szombaton 9
órától 18 óráig.
Helyszín: Tatabánya, Vértes AGORÁJA
J e l e n t k e z n
i l e h e t:
vers, próza, ének, zene,
egyéb, egyéni és csoportos kategóriákban (tánc, színjátszás, paródia, stb.).
Produkciók bemutatásának időtartama:
egyéni 5’, csoportos szereplés
esetén max. 10’
Jelentkezési határidő: 2014. október
20. a csatolt jelentkezési lap kitöltésével.
I r o d a l m i p á l y
á z a t:
amatőr írók, költők részére -
3 vers vagy egy max. 3 oldalas novella jeligével, postai úton beküldve.
Beküldési határidő 2014. október 15.
Jelentkezési cím: kemteglap@gmail.com, 2800 Tatabánya, Pf.
1429.
A felhívás és a jelentkezési lap
letölthető az alapítvány honlapjáról: www.leleksegito.hu
Bővebb tájékoztatás kérhető a
06-70/943-4378, kemteglap@gmail.com,
vagy 06-70/235-2733-as telefonon, vagy adamecz.laszlo@gmail.com
címen.
Adamecz László
+36/70- 235- 2733
Tatabánya, Léleksegítő alapitvány
.........................................................
Ismétlés a tudás édes anyukája...
egy újszülöttnek minden új...
reklámozom magam, magam.
MEGSZÓLALOK...
Nagy Vendel a nevem, és
Szekszárdon lakom, immáron hatvan éve, és ez az év egy jubileumi év is
egyszerre, ugyanis negyven éve írok különféle műfajokban és stílusokban, vers,
próza, újságírás, saját könyvek, stb.
Sok helyi, és országos lapban jelentek meg írásaim és könyveim saját kiadásban,
de az idők folyamán egyre kevesebb a lehetőség a megjelenésre, s ezért
kitaláltam egy saját irodalmi újságot, címe: Megszólalok Művészeti
Magazin, ami már negyedik éve jelenik meg, havonta kettő alkalommal
Az újság két féle képen elérhető az olvasók számára. A magazin
megjelenik színes változatban az interneten, és akadálymentes változatban a nem
látók számára, akik felolvasó programmal otthon is elolvashatják az írásokat. A
lap ingyenes és politika mentes, kérjék a szerkesztőtől e-mail címen és
e-mailben kapják meg akár visszamenőleg is, az eddig megjelent számokat.
Ez a cím a magazin levelező címe is.
vagy a
Egy ideje megjelenik újságunk
színesben is...Most ezt a képes változatot szeretném elküldeni. Kattints rá a
kékkel jelzett linkre és színesben olvashatod a Megszólalok Művészeti Magazint!
Ha nem tudod megnyitni, jelezd és akkor elküldöm úgy,ahogy szoktam, e
mailben.
A lapot megtalálják a facebookon is :megszolaloknagyvendel oldalon ..
A honlapom elérhetősége:http://nagyvendel.comxa.com
A honlapom elérhetősége:http://nagyvendel.comxa.com
Az újság különféle irodalmi és képzőművészeti műfajokat közöl,
verseket, novellákat, riportokat, könyvek sorozatközlését,
természetgyógyászatot, humort, elemzéseket, történelmi utalásokat és fotókat,
festményeket, képzőművészek életrajzát és hangos verseket, zenéket
s, bármilyen aktuális témát feldolgozunk a szerzőtársakkal.
A magazinba főleg sérült emberek írnak e-mailben
tartva a kapcsolatot, és természetesen mindenki előtt nyitott a magazin aki
írni szeretne bele, megadjuk a lehetőséget a megjelenésre bárkinek.
Újságunk már szinte az egész világon olvasóra talált, Amerikától
Moszkváig és Kanadától Ausztráliáig, és szeretnénk ha a Tolna Megyeiek is
megismerhetnék a magazint, mert, mint mondani szokás, senki nem próféta a saját
hazájában.. várjuk érdeklődő leveleiket, e-mailben és azonnal kapják a
magazint. elérhetőségeink a lapban benne vannak, telefon e-mailek, lakcím,
skype stb.
Mi ezt egy missiónak tartjuk, hogy mindenkihez ingyen eljusson a
lakásába a kultúrának ez a szelete, és összetartva a világ magyarságát is ezen
az uton is.
Már sok olvasónk van több száz címre küldjük a magazint és hogy a
világhálón hányan olvassák, azt igazából csak megbecsülni lehetne.
Mindenkinek jó olvasást kívánok
szeretettel: Nagy Vendel.
………………………....
NAGY VENDEL: MEGSZÓLALOK
Egyéni hitvallás
A tribünön és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra,és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondani valóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.
*******************************
15. CSAK A DAL...NAGY VENDEL DALAI
ÖREG FŰZFA TEKNŐ
Öreg fűzfateknő,
De megrepedeztél.
Sok idő teltével,
Jól meg öregedtél.
De megrepedeztél.
Sok idő teltével,
Jól meg öregedtél.
Benned nagyon sokszor
Tésztát dagasztottam,
Illatos kenyérrel
Mosolyt fakasztottam.
Tésztát dagasztottam,
Illatos kenyérrel
Mosolyt fakasztottam.
Szomorúfűz teknő
Eljárt már az időm,
Nem mosom már benned,
Többé a jegykendőm.
Eljárt már az időm,
Nem mosom már benned,
Többé a jegykendőm.
Megjegyzés: 2013. nov. 24.
Népies műdal, andalgó
Népies műdal, andalgó
*******************************
16.SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves
olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail:
nagy.vendi@freemail.hu
megszólalok@freemail.hu
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail:
nagy.vendi@freemail.hu
megszólalok@freemail.hu
skype
címem nagy.vendi54
……………………………………………………………
Továbbá
tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük
a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára
készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek
elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az ez évben megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
Tehát az ez évben megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……………………………………………………
A
lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük
a külső munkatársak közreműködését. A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük
jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti,
megmenti, bármikor előveheti.
Van
olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva,
lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az
esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott
műveim megtekintése: amatőr művészek foruma nagyvendel
________________________________________________
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
