2014. augusztus 29., péntek

MEGSZÓLALOK
 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2014. 09. hó/1 – negyedik évfolyam, tizenhetedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes kétheti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től  a 17. számig)

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*******************************


 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

  Szeptember elején, minden valamire való pedagógus felkapja fejét a csengőszóra, mint harcimén a trombita szavára, s megindul ő maga, vagy csak a szíve az iskola felé.

S a gyerekek(?)  palatábla, vagy kockás irka helyett, okos telefont, és tabletet, vagy laptopot dobnak bele a hátitáskájukba, mert ugye valamiben haza kell vinni a házi feladatot.
Nagy Vendel szerkesztő

Van már olyan földrész, ahol nem is tanítják a kézzel írást, csak a számító gép kezelését.

Lelkük rajta.
Ez idő tájt nekem is beindul a Pavlovi reflex, s valami mágnesként húz a régi iskolám felé, ahol tanultam is, tanítottam  is, de mindenhol idegenek járnak a folyosókon, a tantermekben, s a régi kollégák már eltávoztak, vagy öregecskén otthon ülnek és ők is eltűnődnek, hogy elmúlt már régi dicső tündöklésünk, s halad a világ tovább, nélkülünk .. Ki hitte volna.. akkoriban..

 Csak az a baj, hogy azok a tanítók is ott dolgoznak majd, akik három dolog miatt mentek okítani, a június, július, augusztus okán.  Tisztelet a kivételnek.

Talán, azért még ma is van olyan diák, aki rájött arra, hogy az egyén és a társadalom egyetlen esélye ha az emberiség által eddig összegyűjtött kultúra reá eső részét elsajátítja, ha nem is lexikális , de legalább alkalmazási szinten.  S már nem biztos, hogy tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, csak ha utána néz valahol.

Itt is működni kéne az adó, vevő elméletnek, de az egyáltalán nem biztos hogy mindig azonos hullámhosszon próbálnak kapcsolatot létesíteni.


Egyebet nem mondhatok
A szerkesztő..
 ..........................................................
KEZDŐDIK AZ ISKOLA

Papa kérlek,
Rakjuk el a
Bringát, hintát,
Talicskát.
Nemsokára
Elkezdik  a 
Tanítást.
Ott hallunk majd
Sok csodát.
Közel van  az
Új iskola,
Kézen fogva
Megyünk oda.
Beülünk az
Osztálypadba.
Olvasunk és verselünk,
Számolunk és éneklünk,
Utána jót nevetünk,
Nagyon okosak leszünk,
Hamarosan felnövünk.
Talán túl hamar is ,sokszor,
Véget ér a gyerekkor.

2014   szeptember  01.

Nagy Vendi.

*******************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

   1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
   2.  ÉLETRAJZI TÖRTÉNETEK
       IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN
       GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTKÖTETE ( 9. FEJEZET)
  3.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
       CSOMOR HENRIETT, ÁCS NAGY ÉVA,  KANCZLER ANNA, ADAMECZ LÁSZLÓ, 

       SÓLYA VERONIKA
  4.  ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ
       HORENKA ERIKA SOROZATA:   REPÜLNI MÁRPEDIG JÓ
  5.  BEMUTATJUK VÁRKONYI KITTI  LEGÚJABB REGÉNYÉT: 5. PARANCSOLAT - 1. FEJEZET
  6.  BEAT MÚZEUM
       KOVÁCS ERZSIRE EMLÉKEZÜNK, ÉS  SZÉCSI PÁL SZÉP DALA..
  7.  HANGOS VERSEK MÁTYÁS RITA ELŐADÁSÁBAN
  8.  NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
      JENEI ANDRÁS ELMÉLKEDÉSE:   METRÓ
  9. VÉLEMÉNYEM SZERINT -   OLVASÓINK ÍRTÁK
10.  A ZENE AZ KELL..
      KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT.. -   SZIJ MELINDA
11.  BEMUTATJUK   BÉLTEKI LAJOS VERSEIT
12.  LÉLEK- VIRÁGAIM
      PÓTH- VECSEI MÁRIA  FESTMÉNYEI
13.  VERSRŐL VERSRE
      MÁTYÁS RITA, GERENCSÉR HAJNALKA,  BÍRÓ MELINDA,  FELLNER ISTVÁN,
      MEZŐSI GYÖRTGY MIKLÓS, KUSTRA FERENC
14.  REKLÁMOK, HÍRDETÉSEK
15.  CSAK A DAL
       NAGY VENDEL DALAI: ÖREG FŰZFA TEKNŐ
16.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*******************************
2. ÉLETRAJZI TÖRTÉNETEK

IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN
GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTKÖTETE
NAGY VENDEL ÍRÁSAINAK FELHASZNÁLÁSÁVAL (9.  FEJEZET)

A Kötet szerzői
GERENCSÉR HAJNALKA  író, szerkesztő, riporter
NAGY VENDEL  vers és prózák
MÁTYÁS RITA  illusztrátor, grafikák, festmények, könyv boritó tervező
VÉGHELYI JÓZSEF  tördelő szerkesztő, látványtervező


MOTTÓ: ELŐSZÓ

(Ami lehetne utószó is)

MINT  IGAZGYÖNGY

Akár ha kagyló kinyílva 
Áldozatra lesve,

Prédáját  keresve

Mindent befogad
Magáévá téve
Mindörökre.
Ám ha testére
Kósza homokszem
Ingerkedve rákerül
Konokul rabul ejtve
Sohasem menekül
Testének nedvével
Gömbé elegyül
Védelmezve életét,
Csillogó gyöngyházú
Kagyló rejtekében
Igazgyöngyé nemesül.
Gyöngyhalász éltével
Fizet ha lemerül.
S a gyöngy, a gömb,
A legtökéletesebb forma,
De hol vagyunk mi ettől
Az alkotó ember
Csak néha üdvözül.

.......................................................
 A főcímvers linkje
Ide katt..
.........................................................

IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN  
 
Mátyás Rita könyvborítóterve
...............................................................

9. A TERMÉSZET SZERETETE

  Születésemtől fogva mindig a természethez közel éltem, kisvárosban, ami néha egy nagy falunak tűnt, s soha nem szerettem a betondzsungelt.
Családi házban éltünk, és mindig voltak földjeink, szőlőnk, és a kapa csengése már gyermek koromban megindította bennem a munkalázat, és főleg a tiszta, természetes dolgokat kedveltem házban, tanyán, ételben, italban egyaránt.
Ez persze sok munkával járt , de megértettem hogy ez az élet rendje. Dolgozni kell  napkeltétől napnyugtáig.
 Bár sokfelé jártam, a szekszárdi dombok mindig vissza vonzottak.  A hegyeket, síkságokat csodáltam, ám de nem szerettem,  a löszös dombok látványa vonzott, a szurdikok mélye, a löszbe vájt pincék, s a lankákon érlelődő gyümölcsösök és szőlők világa.
Sokszor  ki voltunk téve a természet erőinek, a fagyoknak, a szüret előtti jégveréseknek, a felhőszakadásoknak.  Láttam musttól pirosló hömpölygő vizet s termését sirató gazdát is.
Ha nagyritkán hajnalban értem haza egy- egy bálból, vagy tanya buliból, apám már várt hogy indulni kell permetezni. Ellenkezésnek helye nem volt.
Természetes módon ránevelődtünk munkára, és a természet rendjére, törvényére.

NÉGY ÉVSZAK

Fűről a harmatot
Verte le bokája.

Csattogott a porban
Mezítelen lába.

Disznóbőr bakancsa
Beragadt a sárba.

Ropogott a hóban
Fekete csizmája.

………………. 

ARATÓ

Az asszony kivitte délben
Urának a meleg étket.

Pendült a kasza,

S az ember
Hűs enyhely után nézet.
Bugyliját kutatta zsebében.
Miután túl volt az ebéden,
A gatya korcát oldozta serényen.
Füstölgött magában ekképpen:
Milyen ember az,
Akinek bicskája, és
Szeretője nincsen?

…………………. 

HÚSVÉT ÜNNEPE

Tavaszodván,
Szikrázó víztócsákon,

És csipkés ködfátyolon át,

Barkázik a bágyadt határ.
Szürke füstöt idézve,
Lomhán kolompolva,
Hömpölyög hazafelé a nyáj.
Anyja mellett bégetve szalad
A húsvéti bárány.

…………………… 

TÓPARTI IDILL

Tó vize csillan
Csónak, ha lendül

Evező lapátról

Csordul a víz.
Fodrozó habok
Csitulnak a parton,
Homokos fövenyről
Omlik a lábnyom.
Part menti fákról
Lehull a levél
Sárguló színben
Úszik a vízben.
Ezüstös vértű
Hal háta villan
Sütkérezni jött fel
A vakító napban.
Pikkelyes páncélja
Nem védi a bajban.
Sirályhad elől
Mély vízbe illan.
Vadkacsa búvik
Nádas rejtekében
Fiait hozza
Mutatni serényen.
Lebukó napnak
Hamvadó fényében
Megnyúló árnyék
Piroslik a légben.
Elcsitul a zaj.
Nád dalol a szélben.
Vízi tündér hangja
Csendül az éjben.
Hűvös ezüst fényében
Csak a hold ragyog.
Bársonyos égbolt
Gyújt hozzá
Millió csillagot.

………………………………

ÖSZTÖN

Mézszagú nyárban
Nektárt szívó

Bódult bogár

Illatuszályban
Bibéről- bibére száll.
Dolgozni muszáj.


A Duna hatalmas folyama, tiszteletet parancsolt, a Gemenci  erdő pedig óvatosságra intett minket, s mindkettő kivívta csodálatunkat.

  A HAJNALI ERDŐ

Árnyékos, hűs
Bokrok alatt,

Mohás törzsű

Sudár fák közt
Szivárványos páracseppek
Millióin át
Ébred a világ.
Harmatos csalitban
Búvik a nemes vad.
Szarvasbika sem les,
Üres a nyiladék.
A róka már alszik,
Éjszaka vadászott.
Kölykei testétől
Meleg a kotorék.
Lomhán, felfelé
Kúszik a fény,
Száz ágra tűz majd a Nap.
Ezüstös puzdrájából
Előhúzza aranyos nyilait
Mókusmama fürdeti benne fiait.
S ahogy az idő szalad,
Mind magasabbra tör fel a Nap!
Maradj még hajnal!
Olyan szép ez a kép.
Nem kell felébredni semmiképp.
Álmodjál szépeket.
Tavaszi, virágos ligetet.
Hiszen a hajnali álom
A legédesebb.

 …………………………

ÖSSZE-VISSZA DAL

Elesett a lúd a jégen
Jaj de szépen kukorékol

Piros csizma van a lábán

Nem süt a nap a szemébe.

Kunkori a malac farka
Télen sincsen rajta sapka

Irigykedik a halakra

Dagonyázik a patakba.

Háztetőn ugat a macska
Hétmérföldes csizma rajta

Nyávogni már elfelejtett

Ezért tanul újabb nyelvet.

Piros cipőt varrt a varga
Kiteheti az ablakba

Kisasszony és úri dáma

Eltipeghet benne bálba.
………………………………… 

 GÓLYAHÍR

Gólya lépeget
Szépen a réten

Béka hadakra

Hoz riadalmat.

Lépdel a gólya
Hűvös patakban

Fiát eteti

Siklóval, hallal.

Ősszel elrepül
Meleg tájakra

Visszahúzza majd

Szíve tavaszra.

Haza babát hoz
……………………. 

HANGOK

Már éjfél felé járt az óra, amikor nagy nehezen elaludtam. A csonka toronyról a fülesbagoly nesztelenül suhant a gerlepár felé, majd hangos huhogással jelezte, hogy az egyik galambot elragadta. A bús gerlice sokáig kiabált az éjszakában.
- Megölték szegénykét! Megölték szegénykét!
A macskák éji találkozója, a bagzó kandúrok hangja hasított az éjszakában.
- Maári, haány paárnaád van?
- Haárom!
- Akkor jóól van.
Erre a kacsák felébredtek az udvaron a diófák alatt és stafétába kezdtek az éjszakában fel s alá.
- Hányzsákárpádvan? Hányzsákárpádvan?
Erre a kiabálásra a kismalacok is felébredtek, azt hitték reggel van. A szomszéd nevét kiabálva kérték a reggelit.
- Gyurííí, gyereee ki! Gyurííí, gyereee ki!
A dühös szomszéd előszaladt egy késsel és elvágta a malac torkát. Erre a malac azt mondta:
- György, György.
- Na ugye, tudod te a nevemet.
Erre felébredtem, kiszaladtam az udvarra s hajnalban a vadlibák hangos gágogással ék alakban húztak déli irányba.

 …………………………….

ŐSZIDŐBEN

Harmatvíz cseppje
Megpihen szépen

Sárga levélen

Ősz idején.

Károgó varjak
Rekedtes hangját

Megőrzi fészkük

Fa tetején.
……………………………. 

KUTYAHŰSÉG

Nagy barna szemeit
Reggel, ha kinyitja,

Álombéli vadászat

Tükröződik vissza.
Halkan megugatja még
Az udvari macskákat,
Ezután jöhet
A napi szolgálat.
Csengettyűs hámot
A gazda ráteszi.
Nyakörvét feltenni
Már rég nem engedi.
Izmai feszülnek,
Fülét hegyezi.
Alig várja már,
Hogy elinduljanak,
Vak barátjának
Mutatja az utat.
Az ajtót megkeresi,
Az akadályt kikerüli.
S vezeti, vezeti.
Társát soha
El nem hagyja,
Lába mellől
El nem szaladna.
Dicsérő szavait,
Jutalomfalatját
Szívesen fogadja.
Dolgozik keményen
Örömmel, serényen.
Ha hazatérnek,
Hasznos volt a napja.
Este, ha fáradt,
Állát lábára nyújtja.
Mély álomba merül,
Visszatér a múltba.
Zöld mezőkön,
Tarka réten
Szaladgálva
Kerget pillangókat.
Velős csontról,
Jó szóról és
Barátságról,
Álmodik.
S ilyenkor mintha
Mosolyogna egy kicsit.

……………………………..

VADGALAMBSIRATÓ

Vadgerle hajnalban
Keresi társát,

Elvitte éjjel a

Halálmadár.
Kuviknak fiai
El vannak egy napig,
Míg újra
Eljön a sötét.
Csak a galamb
Siratja párját,
Egyedül őrzi a fészkét,
Megölték szegénykét!
Megölték szegénykét!

……………………………… 

KACSA-STAFÉTA

Hajnalban a kacsák,
Stafétáznak az udvaron.

Meztelen talpuk

Csattog az agyagon.
Hangosan kérdik,
A gazdához kántálva,

Hányzsákárpádvanmára?
Hányzsákárpádvanmára?

Ébredj fel már

Végre valahára.
…………………………….. 

A HOLD ÉS A NAP

A Hold arca, és a nap haja
Láthatom este az

Ezüstös Holdnak

Fényesen csillogó
Hűvös orcáját.


Látom a Napkorong
Fényben tündöklő

Világot teremtő

Arany fonalát.

Értelmet kibontó
Otthonmaradó

Faluban tanító,

Aranyló haját.

Erdei gazok közt
Halkan megbúvó

Illatát ránk ontó

Szerény ibolyát.

Az égbolt, s a tenger
Ajándékával

Boldogan kérkedő

Kéklő szemeket.

Mosolygó orcáját
Gyöngyös fogsorát

Pirosló csöpp száját

Mely mindig nevet.

Szívének legmélyén
Soha nem feledve,

Be nem vallott hévvel

Még ma is szeretve.
……………………………… 

ISMERITEK A...

Ismeritek a
Zöldellő lombok

Lágy susogását?

Metszett vesszőnek
Süvítve zúgó
Éles suhogását.
Szőlővesszőknek
Buja kuszaságát
Mi ősidők óta
Ontja a nektárt.
Tőkéket ölelő
Hajlongva kötöző
Asszonyok derekát
Kéjjel simító
Szoknyájuk ráncát.
Pince előtt álló
Vén, öreg diófát.
Lopóból csorgatott
Bíborszín borát.
Langymeleg szellő hozta
Rózsák illatát.
Ismeritek a
Földet, az eget?
A sötét, kusza
Dühös felleget?
Ki hatalmasok
Ős erejével
Fenn fenekedett.
Ismeritek a
Hűsvizű kutat?
Löszfalak közé
Zápor vájta utat.
Vizeknek mélyét?
Halaknak tükrét
Nyárnak melegét,
Hónak fehérségét
Napnak aranyát
Holdnak ezüstjét,
Pásztortüzeknek
Keserű füstjét.
Távoli csillagok
Halovány fényét?
Ismeritek a
Száguldó lovaknak
Halkuló dobogását?
Szélfútta sörényük
Kócos lobogását?
Folyók moraját
Kövek robaját.
Bikák dübörgését,
Farkas üvöltését.
Itt élő népeknek
Félő könyörgését.
Mária ősanyánk
Szűzi jelenését?
Ha mindezeket nem ismeritek,
Fületek nem hall,
Szemetek semmit sem lát.
Nyugodtan tartsátok oda
Háztető sarkához a
Lobogó fáklyát.
Nem érdemlitek meg,
E Házat, s Hazát,


Megjegyzés: mindazoknak, kik elhagyják e Hazát.

A vers első sora ha jó volt Juhász Gyulának, Babits Mihálynak, és Pilinszky Jánosnak, akkor nekem is jó. - Ismeritek a…-

…………………………….. 

VADÁSZAT

Reccsen a száraz ág,
Megtöri a csendet,

Erdő sűrűjében

Zavarják a rendet.
Puska csöve kattan.
Bozótba menekíti
Malacát a vadkan.
Bokorban csendesen
Reszket az őzgida,
Az anyja rejtette oda,
Hogy túlélje az ivadék,
Míg őt halk vágtával
Elnyeli a nyiladék.


Szarvasbika lépdel
Királyi kéjjel

Hátravetett fővel

Suhan át a réten.
Idegen illatát
Érzi a légben.
Varjak károgása
Jelzi a veszélyt
Futás, menekülés
Ad némi esélyt.
Az emberben
Nincs semmi alázat,
Mert az urak még
Mindig vadásznak.


A gemenci erdőben láttam…
…………………………….. 

ESIK AZ ESŐ

Ha az ember már
Hosszú napok óta

Az ablak előtt áll,

Unott-idegesen
Jobb időkre vár.
Lesi az ég alján
Feljön-e a szivárvány.
De csak esik az eső.
Özönvíz szerűen, ömlik mindenünnen,
Mintha örökre elakarná
Önteni a vad zápor
E cudar világot.
Közben dörög az ég,
Villámlott jó elébb.
Egészen magasról
A Földig cikázott.
Zeusz haragvón
Viharos villámokat rázott.
Akár ha össze akarná
Zúzni a világot.
Mindenünnen szürke
Árnyak bújnak felfelé,
A színeket kíváncsian
Csak a fény csalogathatja színe elé.
A nagy Univerzum is sötét,
Csak a mi földünk kék.
A talajon hideg a szél,
De a magasban sistereg a levegő.
Kopaszodó ágú fákon Didereg az őszi levél,
Teste reszketőn remegő.
Fázós öregasszonyként.
A ráboruló köd,
Betakarón óvó kendő,
S csak vigasztalhatatlanul
Esik az eső.

…………………………………… 

 A VÍZ: AZ ÉLTETŐ ELEM

Tudósaink bőszen azt állítják:
"Ma már tudjuk!"

Ámbár csalfa az illúzió.

Ma úgy tudjuk!
Ez a helyes konfúzió.
Hisz még azt sem értjük,
Hogyan tud ennyi mindent
Ez az egyszerű elem?
Egyszer folyik, csobog, és csörgedez.
Frissítő ként is magadhoz veheted.
Felüdíti, megtisztítja testedet.
El sem képzelheted nélküle az életed.
Hisz innen indult minden.
Az egysejtű lény is a vízben fogant,
A folyamat igen hosszú,
Embert alkotott az evolúció.
Máskor kemény, mint a kő.
Éles, vágni is lehetne vele,
És szúr akár a tő r, a jégcsap,
S csendül, mint kristálypohár,
Ha reped a rianás.
A fagyott folyó elbírja nehéz lelkedet.
Majd hirtelen gőzzé válik, ha hevíted,
Ereget nehéz, szürke ólomfelleget.
S a mozdonyt, malmot, kalapácsot is
Elbírja, ha kell, ereje teljében.
Milyen csodálatos is a víz.


Egyszer folyik, másszor megfagy,
Majd elpárolog.

Íze, színe, hangja, energiája, alakja, súlya,

Éltető ereje van.
Ételként is fogyaszthatod.
Csiklandozza nyelvedet zamata,
Ha gőzölög a leves.
Télen kemény, mint a kő.
Sziklaként zuhog és megtelik vele a jégverem.
Ha befagy a tó elbírja testedet
Csilingel és csattog a rianás,
S mily erő, összenyomja a jég a csónakot.
Elsöpri házadat a lavina,
Zuhog, tombol, ködöl a Niagara.
Messzire hallik robaja.
Bölcsen hömpölyög medrében
A Nílus és a Duna.
S milyen rettenet, ha árad a Tisza.
Erő és szépség sugárzik,
S nézd milyen szelíd egy pohár víz.
Enyhíti, oltja szomjadat.
A cserép virág felébred, ha tányérjába,
Éltető nedűt csepegtetsz,
S a nedves földből kikel a mag.
Ha jő a december, a milliói hókristály,
Behinti a fenyőt.
Fehéren csillámlik a hó, ha a szánkóval
Szalad a ló.
Csilingel, hogy ha folyik a patak.


Zúg, ha lezuhan a zuhatag.
Durrog csattog a jég,

Duruzsol a gőz a fazékban,

S mindennek felveszi az alakját.
Nézd meg ónos eső után a fákat,
És a kerítés drótját.
Barlangokban évmilliókig,
Cseppkristályt alkot.
Az Alföldön gémeskút bólogat.
Úszik a hajó a vízen.
Megbújik csendesen a barlangi patak,
Melyből dacosan mosod ki az aranyat.
Hisz az aranynál, többet ér egy tiszta ér!
A világ nagyon ráfizet,
Ha ezen túl boltban
Zacskóban vesszük a vizet.


Megjegyzés: Kémia, fizika, és magyar szakos tanítóknak ajánlom!
......................................
Mátyás Rita: Kagyló igazgyöngyel
......................................
Folytatása következik...
*******************************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

CSOMOR HENRIETT:
EGY KIS GALAMB VIGASZT REMÉL

Azt suttogja   a nyári szél.
sötét erdőbe bujdokolt
egy kis galamb.
Kedvesét siratja,
S vigaszt remél.

Fenyő ágon bánatát
elsírta ezerszer..
nem tud megnyugodni.
gyenge kis szíve.

Kedveséért  kesereg
szüntelen. Kinek már
nem  kellett. mintha
tört döfött volna bele.

Elengedte, nem volt
mit tennie. utoljára
szemébe nézet hogy
örökre vérző szívébe
vésve.

Csak az évszakok változnak
ő nem feledett semmiit.
kedvese képe még ugyanúgy
ragyog emlékében. mint azon
a harmatos hajnalon mikor
először feléje szállt.
 ......................................................

ÁCS NAGY ÉVA:
 Nem adom fel sosem

Csilingelt a hangod az éjben,
kacagott veled a nyári szél.
Tűfokán játszott az érzelem,
lelkem kinyílt a jöttedre így.

Kukacos lét , mibe haraptam
eddig, most végre féreg mentes.
Ennyi szépet én oly rég kaptam,
ingerült volt , kedvetlen,a régi én.

Terpeszben állok, karom kitárom,
várom, hogy teljesüljön a vágy.
Legyen veled , teljes az óhajom,
hurrikán söpörjön a parton át.

Ezt most nem, és nem űzi el senki,
szívemben veled együtt marad.
Elmehet mellettünk mindenki,
akkor sem adom fel az álmomat!
 .....................................................................

KANCZLER ANNA
 Az alábbi gondolataim ihletői: Szécsi Pál és a Megszólalok 416. szám alkotói...
 

Kanczler Anna:
Harangvirágok

Virágok, virágok szótlan bókoló  csengettyűk,
Szép kedvesem, életem, boldogságom
hol lehet, hová tűnt?

Viharos tengeren hajótörötten
lélekvesztőmben csendesen ültem
Gondviselőmtől kísérve
szépséges szigeten kikötöttem,
Varázspálcámmal tündérkertet  ültettem,
milliónyi kék virágharang
csengve-bongva repítse az éterbe
üzenetem: nagyon szeretlek!

Filmajánló: Szeretlek benneteket  (Je vous aime)
             Színes, francia romantikus vígjáték ( 99 perc, 1980)

            rendező: Claude Berri
            forgatókönyvíró: Claude Berri, Michel Grisolia
            operatőr: Étienne Becker
            zene: Serge Gainsbourg, Catherine Deneuve
            vágó: Arlette Langmann

            szereplő(k):
            Catherine Deneuve (Alice)
            Jean-Louis Trintignant (Julien)
            Gérard Depardieu (Patrick)
            Serge Gainsbourg (Simon)
            Christian Marquand (Victor)
            Alain Souchon (Claude)A film értékelése: 7,3/104

Alice harmincöt éves nő, elvált, többszörösen. Két gyermeke van, egy
            nagy fiú meg egy kislány. A vidéki kúrián egy csendes, téli estén,
            advent melegségének időszakában együtt a hajdani szerelmek,
            feleségeikkel, gyerekeikkel. Alice felidézi a sok kalandot, a
            megismerkedéseket, elválásokat. Sok sebet adott és kapott.
És még ma
            is valamennyi férfit szereti.

            A filmben Catherine Deneuve, a gyakran jégcsapként emlegetett
            francia szépségszimbólum érzelem gazdag alakításában megmutatja
            kevéssé ismert, sebezhetőbb arcát, Serge Gainsbourg gyönyörű
            sanzonjaival bűvöl el, Gérard Depardieu játékos, erőt sugárzó lénye
            mellett hangulatos szaxofonozásával derít fel, az érzékeny, gazdag
            lelkivilágú Jean-Louis Trintignant pedig eszköztelen
            szuggesztivitásával ragad magával.

            Linkek:
            Port.hu
IMDb
=o.
 ...........................................

ADAMECZ LÁSZLÓ:
            Napról napra

Mennyire jó, hogy velem vagy,
napról napra Te el nem hagysz.
Futnak órák, pergő percek,
Te csendben követsz engem.

Tenger van köztünk s mégis,
lelked velem, tán az ég is.
Tán hallod lelkem sóhaját,
féltésed velem, Te odaát.

Nem tudok hálát mondani,
Te véled szavam hallani.
Sorsom gondját meg nem veted,
lelkeddel enyémet követed.

Adjon Isten csak jót neked,
gondom bajom hűn követed.
Szerencsés vagyok általad,
mindennap lelkem vállaltad.
 ...............................................

SÓLYA VERONIKA:
TÉLI PERCEK - kórházban

Úgy szépítkezik az idő,
Mint ha tavasz lenne
Fénye bágyadt ugyan,
De mosolyogva néz be
A kórház ablakán.
Tán vigaszt szeretne
Nyújtani?
Zokog bensőmben a félelem
A hideg műtőasztalon
Kering velem a képzelet.
Várom, hogy lelkem csituljon,
De az érzelem vadul
Bolyong testemben,
Míg könnyedén lebegni kezd.
Az ébredést fájdalom uralja,
S a kiszolgáltatottság ténye.
Kint még ragyog a Nap
Sehol a télnek jele.
A műtét előtti teher
Szertefoszlik végre,
S az űrt felváltja a remény.
A percek órákká
Sűrűsödnek,
S a szívemet az értelem áthatja
Akarat sugárzik belőle,
Mert az ember
És a természet azt teszi,
Amivel Istene megbízza.

2014.01.22. - Sólya Veronika 
*******************************
4. ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ -  HORENKA ERIKA SOROZATA

Repülni márpedig jó...!

2014. augusztus 5-ére ébredtünk. Fél hatkor ébresztett a telefonom s keltettem a családot is. Alexandra kicsit nehezen akart megválni pihe-puha ágyától. De meggyőző érv volt részemről, ha nem öltözik elkéssük a buszt és a bátyusék nélkülünk mennek repülni. Kitaláltam ugyanis családi költségvetésünket ismerve és mérlegelve, hogy több napos nyaralások sajnos nem igazán jöhetnek szóba, de a nyári időszakban egy-egy napos távolabbi „kirándulás” kivitelezhető. Így voltunk már Pesten az állatkertben, Siófokon 

Séta hajókázni (s a föld-víz-levegő logikát követve), ma a repülés került terítékre. Hosszasan keresgéltem az interneten a működő repülőterekkel, a belföldi repülőjáratokkal kapcsolatban. Kiválasztottuk az Őcsényi repülőtéren hirdetett sétarepülést. Tehát oda igyekeztünk. A 7:12-es busszal bementünk Szekszárdra. Mivel az Őcsényi csatlakozásig volt még majdnem másfél óra kávéztunk és sétáltunk egy kicsit –meglátogatva Alexandra keresztanyukáját aki a buszmegálló közelében dolgozik. Így gyorsan elment másfél óra s már fel is szálltunk az Őcsényi buszra. Negyed óra sem telt el máris a reptér megközelíthetőségéről kérdeztünk egy hölgyet. Egy kis séta után már a négyszemélyes kisgép tulajdonosával beszélgettünk. Megismerkedtünk a géppel kívülről-belülről. Eldöntöttük, hogy a Szilvi, az Öcskös és én megyünk első körben. Addig Alexandra és apukája körülnéztek a hangárban és letelepedtek a hangár előtti kis verandára. Bekászálódtunk a gépbe, az Öcskös előre, mi lányok hátra. Kicsit izgultam, de nem tudom miért (talán mert puffogtattunk olyan elcsépelt, közismert frázisokat, hogy a repülés a legbiztonságosabb, hisz vagy így, vagy úgy de lejön) félelem nem volt bennem. Ügyelve a biztonságra alaposan bekötöttük magunkat. Felszállás előtt –még a csendben- a pilóta elmagyarázta az Öcskösnek, hogyan tudja majd a botkormányt használni, ha jelez és szeretné megpróbálni a vezetést. Aztán abba is beavatott minket a pilóta, hogy felszállás után 800 méterre emelkedünk és teszünk egy nagy kört. Közben kanyarodunk jobbra, balra, emelkedünk és süllyedünk. Továbbá ha szeretnénk megpróbálhatjuk a hullámvasút mozgását utánozni. Amibe gondolkodás nélkül bele is egyeztünk s kipróbálás után döntünk az ismétlés felől. Az iránt érdeklődött az Öcskös, hogy dugóhúzót és társait kipróbálhatjuk-e, azt a választ kapta, hogy azt hagyjuk meg a műrepülőknek. Arra is felhívta a figyelmünket, hogy hangos lesz, s ha szeretnénk tehetünk fel fülvédőt, de nem éltünk a lehetőséggel. Mivel pillanatnyilag részünkről több kérdés nem érkezett: „akkor indulhatunk?”



Felbőgött a hathengeres motor, elkezdtünk gurulni. Felgurultunk egy dombocskára s ott megfordulva, irányba állva sebességre kapcsoltunk. Mikor elértük a kellő távolságot és sebességet felemelkedtünk. Fent a levegőben is ugyanúgy érzékelhető volt számomra, hogy kanyarodunk balra, jobbra és emelkedünk vagy süllyedünk. Alig 3 perces repülés után már Szekszárd légterében haladtunk. Ezt onnan tudom, hogy az Öcskös felkiáltott: „ott a 160 lakásos”. Visszafordulva Őcsény felé szólt a pilóta, hogy ne érjen váratlanul minket, hogy most jön a hullámvasút, ha felkészültünk. A gép meredeken indult felfelé (ekkor mintha egy láthatatlan kéz felfelé tolta volna a testünk), majd hirtelen kb. 50 métert süllyedtünk (ekkor az ülésbe préselődtünk). 
- Milyen volt?
- Nem rossz, de nem kérünk folytatást. –nyögte a Szilvi.
- Szerintem baromi jó volt.
- Megismételjük?
- Ne. –vágták rá, leszavazva engem. Sebaj, szerintem akkor is jó volt. A következő az volt, hogy megfoghatta a kormányt az Öcskös és finoman jobbra és balra fordíthatta. Kicsit megpróbált süllyedni is, de megijedt s a pilóta átvette az irányítást. Hamarosan már csak a zuttyanás és újra a földön vagyunk. Visszagurultunk a hangár mellé s helyet cseréltünk Alexandráékkal. Én velük is mentem egy kört s ezúttal én kerültem előre, hogy Joci magyarázhassa Alexandrának, mit láthat az ablakból. A második kör ugyanúgy zajlott, mint az első. Szintén elmentünk Szekszárdra, ismét leszavaztak a hullámvasút folytatásában s én is beparáztam kissé, mikor jobban megdöntöttem a gép orrát, mint azt szerettem volna. Csakhamar lejárt a mi időnk is és már a huppanás után a hangár felé gurulunk. Készítettünk néhány fényképet s elrendeztük a piszkos anyagiakat fájó szívvel, hogy vége lett elbúcsúztunk.
A nap melegen sütött, dél lévén, mikor visszaindultunk a buszmegállóba. Egybehangzó véleményünk az volt, hogy egyszerűen felejthetetlen volt, kár lett volna kihagyni. Volt még idő a busz érkezéséig, így Alexandra és Szilvike falatoztak egy kicsit, mert rosszulléttől tartva az Öcskös repülés előtt nem tanácsolta. Visszaérve Szekszárdra a fiúk cigiztek egyet és vettünk egy kis frissítőt, mert a nálunk lévő vagy elfogyott vagy felmelegedett. Három órára haza is értünk. A Duracell nyuszikám természetesen, mivel a buszon aludt egy kicsit cseppet sem volt fáradt.


Szerda, 2014. augusztus 13.
*******************************
5. BEMUTATJUK:
 VÁRKONYI KITTY  LEGÚJABB REGÉNYÉT

Irodalmi önéletrajz: Várkonyi Kitty

Budapesten született, három gyermek édesanyja. Első meseregénye 2007.-ben került kiadásra,  ( Garbó Kiadó) Varjuckó címmel.
2008.-ban a Varjuskó karácsonya című folytatás jelent meg. Harmadik kötete a Varjuckó költözik, még nincs a piacon.
2009.-ben Fészekrakó címmel társasjátékot készített, amit szintén a Garbó kiadó forgalmaz.
A Földművelésügyi Minisztérium pályázatán megjelenést nyert a Csodaburgonya című meséje 2009.-ben.
A Pécsi Múzeumok Igazgatóságának kiírt pályázatán szintén megjelenést nyert 2010.-ben a Verébszárnyú hajnaltündér című meséje.
Az Aranytíz pályázatán különdíjat nyert a Nyomorultul című kisepikája 2009.-ben.
Az Anya című novellája a Garbó Kiadó antológiájában, 2010.-ben jelent meg. 2013.-ban szintén megjelentette az Albanegra Kiadó is.
A Katyi című írása szintén megjelenést nyert a Quin Kiadónál 2012.-ben.

Meséket, novellákat, epikát és regényeket ír, néhány verssel is bemutatkozott. Ifjúsági regénye, az Elő a macskával címet viseli. Ez a könyve a MASZRE (Magyar Szak-és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete ) által alkotói díjat nyert 2011-ben. 100 példányszámban és magánkiadásban jelent meg.
Írásaiban az emberi kapcsolatok és ezek hatásainak változása, az érzelmek, érzések tisztasága, az igazság keresése, az igaz emberi értékrend képviselete tükröződik vissza. Olvasmányos írásai szórakoztatóak, vagy elgondolkodtatóak, hol derűs, hol végtelenül komoly hangvétellel írtak, végén fordulattal, vagy meglepő csattanóval. Meséi mindig tanulsággal záródó, humoros, derűs, magával ragadó írások.

2014. augusztus 16. 11:58  - Kitty Várkonyi
 .................................................

VÁRKONYI KITTY: 5.PARANCSOLAT 
 REGÉNY - 1. FEJEZET


A hetedik gyermek volt Vali. Mire tizenkét esztendős lett, János, az apja, elhagyta a földi világot, s Boriska egyedül terelgette maga köré utolsó kisleányát. Már mind kirepült, elment. Lányok férjhez kerültek a környező falvakba, a fiúk meg Pestre mentek katonáskodni, vagy asszonyt keresni maguknak.

– Tán ez marad. Az enyim lesz, ha megnő is – gondolta, mert félt az erdő szélén egymagában élni. Tartott az öregségtől, az egyedülléttől, a betegségtől, és mindentől, ahol Vali nincs jelen. A kislány iperedett. Iskolába bejárt vonattal Nyíregyházára. Majd később a konzervgyárba ment almát válogatni. Volt, hogy biciklivel tekerte be azt a 35 kilométert oda, majd ugyanezt vissza. Aztán a háznál tüsténkedett anyja mellett, aki egyre kevesebbet bírt már a földeken. Először a lovakat adta el, majd az istállót, később a teheneket is. Ez baj volt. A teheneket nem kellett volna, ám a takarmányt megtermelni nem volt képes egyedül. Vetni, kaszálni, betermelni, s kazlakba rakni, majd a padlásra felhányni. Aj, de gyenge kart adott az Isten a nőknek!
  Viszont egyre nagyobb lett a szükség, s a tél kopár hidege kiszívta lelkéből az erőt is. Ha el akarják szedni tőle, hát, úgyis elveszik a földet. Megtették eddig is. A kérdés, mit óhajtanak hagyni belőle neki. Művelni már nem bírja egymaga úgyse. Vali pedig nem férfi, aki bírná a kemény munkát. Meg aztán, annyira várta a lány a vasárnapot, a nyugodalmat maga köré! Nem volt lelke kiküldeni még a kaszálóba is. Amit megkeres, azzal ellesznek majd a télen.

A ház nem volt nagy, két szoba nyílt kétfelé a bejárat utáni konyhából. S csak az egyik szobát lakták. A másik, a tisztaszoba, berendezve állt, illatozva a sok almától, amit benne tartottak. Ezt szánta Valinak, ha férjhez sikerül adni. Ezt a szobát. Bebútorozta modern szekrénysorral, amit csak csodálni mert, és heverőkkel, amikre még a pillantását se merte leültetni soha. Ott gyűlt a stafírung is. Ahogy, az illik egy eladósorra váró lánynak.
  Amúgy, elvoltak csendesen, csak a termelőszövetkezet fente a fogát évek óta a meghagyott földjeire. A termelőszövetkezet mögé húzódva pedig a párttitkár, aki évente több alkalommal kereste fel Borit, hogy adja be megmaradt földjeit a közösbe. Hat éve ment el János, amikor kisajátították a földjük felét, és a szántót. Megalázva, semminek érezve magát ezen a kegyetlen földön. Csak kifordult a zabla János kezéből, amit a lovára kerített volna, és vége lett. Behívták előtte a hivatalba, s órákig állították fél lábon.
– Na, addig a tiéd a földed, amíg bírod fél lábon, büdös parasztja! Vagy a közösbe adod, vagy elvesszük! – röhögtek körülötte. Ha már elfáradt a lába, rúgtak is a bokáján akkorát, hogy agyáig sajdult a fájdalom. Aztán aláírta. Legyen a TSZ-é a föld. Barátnak hitt ellenség volt a TSZ elnök, ez gyötörte meg igazán, ez a tudat.

 Nem mosolygott már többé János soha, csak Bori gondolataiban. Azóta is kijár a Tsz-ből hol ez, hol az, akit megbíz a párt. Szinte minden ősszel és tavasszal ki eszi a fene, valamelyiküket az erdőszélre, hogy Borit fenyegesse. Kéne még a maradék föld. Elvétették erősen. Amit hagytak belőle, azt is akarták most. Jött Mátyás, a görbe gerincű, púpos hátú csatlós, sunyi tekintetével méregetve Borit.
– Vaóna tán ki segítne a földbe Boriska – hunyorgott a nap elől, s nézett Bori mögé. – Akkor meg maradna mind. Az egísz. He?
– Ugyi? – csodálkozott rá Bori, s megfordult a sarkán, és ott hagyta állani a kapubejáró előtt. Egy hét múltán érkezett a papír, hogy kisajátította az állam a földjeit. Ilyen-olyan igazolás híján, még csak fellebbeznie sem lehet.

Oly hirtelen kapta az agyvérzést, amilyen hirtelen érte a felismerés: semmi nem maradt. Életéből a hét gyermek szakadt ki csupán, akikre semmit nem hagyhat, s az egész élete munkája oda.
Vali gondozta őt. Beszélni sem tudott az anyja, csak nyögött, értelmetlen hebegéssel az ajkán, s egyre dühösebb hangulattal, amiért nem érti senki, amit mondani akar. Aztán elment ő is, Jánosa után, aki már amúgy is hiányzott neki, mióta magára hagyta őt.
Vali pedig férjhez ment az első jóképű, vidám legényhez, akit megszeretett és elvette őt.
Tizennégy esztendő telt el. Valinak már hat gyermeket adott az úr, és örömtelen életet. A szerelem elillant lelkéből, és helyét a félelem, a kilátástalanság és a létért való örök küzdelem vette át. Küzdelem az életért, a nyugalomért.
– Mind megvagytok? – zihált  kimerülten, ahogy vérző sarkát nézte - Évi ne ríjjál! – fordult hátra az apró lányka felé, aki könnyeit kente. Taknyos orra fölött szürke csíkokat húzott apró ujjaival. Nyüszítve sírt.
– Nem akajok itt alunniiii! Haza akajok menni mináluuunk – sírta tovább a kicsi, és nénjéhez bújva keresett menedéket anyja elől.

Kisvali ölébe szedte a szőke kislányt, és simogató kezével nyugtatva beszélt.
– Nem mehetünk most Évike. Apa megint be van rúgva. Tudod, hogy verekedik most - vigasztalta.

A kukoricás éles levelei között toporogtak. Vali szétnézett. A rohanó csapások, és a gyerekek terelgetése közben nem vette észre, de most sajgott a lába, mint ahogy a lelkét is telemarta sebbel az élet. Tán beletiport valamibe, vagy a levelek hasították meg a lába szárát, sarkát. Nem tudta, nem érezte, csak menekült és menekített. Újra egy éjjel a kukoricásban.
 Már alkony utáni homály volt, de még mindig meleg. Talán nem lesz eső. Hóna alól kiteregette a plédeket, amit sebtében kapkodott össze indulás előtt. S az ágyás mentén ágyazott a hat gyereknek. Lent a porban, a szaladgáló rovarok között lapogatta le, két sor kukorica között. Lacika, az öt éves, Miklóssal összebújva dőlt el a takarón, külön tőlük Peti, a legidősebb. Ő tizenhárom esztendős. Két év választotta el a testvéreket egymástól. Egy fiú, egy lány. Úgy jöttek.
  A három kislány összebújva kuporgott az egy szem pléd alatt. Mocskos kis kezükkel ölelve egymást, középen Évikével, aki lassan nyugodott. Aztán csönd lett. A falu felől vonyító kutyák szűkölése érkezett, majd néhány acsarkodó ugatás. Madarak búcsúfecsegése az égről, s a porból motozó féregsereg matató hangja.
Vali ült egy buckán, a kukorica tövében, és fejét térdeire borítva gondolkodott. Tücskök ezrei zenélték az altatódalt gyerekeinek.
  A tyúkok. A három kotlós jutott eszébe, ahogy visszagondolta a házat. Semmi egyéb érték nem akadt a tyúkokon kívül. A kiscsibék gondolata az egyetlen vigasza, a jövőt illetően. Ficsokné adta, a vasalásért, fejésért, meg mindenféle munkákért, amiket a házuknál jártában tett.
– „ Legyen mán Valikám níktek is valami biztos. Találok mán kotlókat teníked. Vigyed nálatok, ’sztán majd kikélnek a csibék. Lesz a pulyáknak mit enni.”
– Visszamék. Elhozom a kotlókat – gondolta - Mélyebbre húzza az álom a pulyákat és indulok.

  Még nem ment. Lábát nézte, ahogy vékony csíkban rászáradt a kicsurgó vére. Majd Marikát, a legidősebb kislányt, ahogy Kisvalit és Évát ölelte. Kicsi gyerekkezén meglapult a pillanat, ahogy bámulta őket. Kuporgott, arcára merevedett fájdalommal, sajgó lábbal és félelemmel. Mert mi van, ha Pityu még nem alszik? Mi van, ha meglátja őt? Azonnal ordítani fog és újabb gyereket nemz, mint az állat. Az se érdekelte soha, ha a kicsik is ott vannak. Rájuk dobott valamit, hol lavórt, hol mást, ami épp a keze ügyébe került.

– Falfelí! – ordítja, és üt, cibál, rángat, ahogyan csak kedve szottyan ilyenkor. A gyerekek rettegve hallgatják egyre szaporodó légvételeit, s a gyönyör utáni alélt lihegését. Megborzongott. Kifosztottnak, ócska rongynak érezte magát. Pedig csak gondolatban idézte a lehetőséget, ami esetleg reá vár.
– Akkor is mék – határozott. Bele se gondolt, hogyan, s hová menti a madarakat. Két kezével három kosár, benne a fészkelő kotlósok?

 Ezernyi csillag nézte fényes közönnyel Valit, ahogy csendesen felállt, majd óvatosan lépkedve távolodott gyerekeitől. Hátra-hátra pillantgatva nyugtatta magát, hogy minden jól van, a kicsik nem riadtak fel a roppanó léptek neszére.
 Majd egy kilométert haladt, mire feltűnt a roggyant ház, amiben éltek. Még megfordult a fejében, hogy miként is talál majd vissza a helyre, ahol csendesen szuszog a hat gyerek. De csupán egy pillanatra törődött vele.
 Csönd és sötét fogadta. Akár egy temető – gondolta.
 Bent pihen Pista, a nevében is hordozva mindazt, ami fájó, és veszteségtudattal égeti a lelkét. Halál Pista mély álommal aludta a részegek álmát. Épp nem horkolt, és Vali megrettenve torpant meg az ajtóban, ami tárva-nyitva állt. A fehér kotló tetemére lépett a lába, s ijedten nyögött fel.

– Az nem lehet! – motyogta döbbenten. S ahogy szeme szokta a mély sötétet, meglátta már a két másikat is heverni a ház földes szobájának rongyszőnyegén. A barna kotlós kitekert nyakkal feküdt, a másik, szintén élet nélkül az ágy előtt. Tojások mind széttiporva áztatták a szőnyeget, s a falon tapadva csorgatták az élet maradványainak mocskait. Már látta a lábost is a fehér madárdög mellett, kissé hátrébb, még félig telve a paprikás lével fedett kolompérral. Estére főzte. Tán a madarat vágta el vele? – töprengett. A sparhert alól kirángatott kaskák széthányva, az edények halomra törve söprődhettek le az asztalról.
 Pityu nagyot horkanva fordult, meglengetve gumicsizmában bagyulgatott lábának irdatlan szagát maga körül. Félig felült a fordulat közben, majd vetett magán egyet, hogy visszazuhanjon. Az emésztett cefrebűz, és testének kipárolgásai émelyítették Valit. Újra megrémült, hirtelen azt képzelte, hogy Pityu felébredt. Szíve hatalmasakat vert, könnye elindult az arcán. Ám a férfi tovább aludt, a részegek kábult öntudatával, tátott szájával lihhentve tova a pálinkabűzt.
 – Nem bírom már! Nem bírom! – lüktetett benne a gondolat, ahogy óvatosan lopakodott az asztal felé. Száját egészen vékonyra szorította, ami miatt eleve keskeny ajka, szinte el is tűnt. Hegyes orrán lobogtak orrszárnyai. Egész testében remegve állt, s pattanó indulatát nyelte vissza. Nagy, kerek, barna szeméből folyt, pergett a könnye, s lassan már érzékelte, hogy meg kellene törölnie, vagy orrából együtt lecsöppen. Szipogni nem mert, minden zajtól tartózkodni kívánt. Megállt, görcsölő gyomorral, és várt. Várta a biztonságos horkolást, amikor már a házat is viheti, s bármit, amit akar. Hirtelen gondolat lepte meg. Nem engedi. Elég volt már a mindennapos keservekből. A gyerekekből, Pityuból és mindenből, ami körülveszi őt. Az ételt is már úgy nyomják a faluból ide, mint a köteles alamizsnát. Meg a ruhákat. Na, arra legalább egy fillért se kell kiadni.  Jön a Máltai csomag, s benne minden, amit csak gyerek szeret. Ruha, játék, mindig van.

Gondolatai cikázva száguldoztak agyában. Nyakáról vékony érben futott veríték a háta felé. Csiklandozta, s ahogy fejét megrázta, tincsei kibújtak a hullámcsatok szorításából, s leomlott pár fürtje a vállaira. Sűrű, vastag szálú haja fekete habkoronaként hullámzott, mikor mégis végighúzta orrán a karját. Visszahúzódott. A vályog falához lapulva várt, és nézte az embert, akihez a gyerekek fűzték. Más semmi.
 A nagy kés. Az asztal alatt hevert az is. Egy pillanatra elképzelte, ahogy lehajol érte, Pityura emeli, majd belevágja a hátába. Akkora penge, tán kivágódna elől, a mellkasán, és vége lenne. Vége minden kínnak. Megkapná a kotlókért, a gyerekekért, az életért. A szennyes életért, amit neki ad. Mégse hajolt le. Állt az asztal mellett, hátát nekivetve a falnak, és bámult előre, kiábrándult tekintettel. De már nyugodott, csillapodott az izgalom, ami az imént még annyira feszítette. Már látta, hiába jött. Elkésett. Vagy ki tudja, talán ő helyette estek áldozatul a tyúkok. Ő helyette. Könnye felszáradt, s a végre megérkező hangos horkolásban összeszedte féltett kotlósait. Hátravitte, a ház mögé, ahol az ásott kút hideg vízére bízta őket. Mélyről csobbanó hanggal indult, s nyikorgott a csörlő, ahogy húzta a vedrét. Gyorsan rendezte a vederbe őket, leeresztette, kikötözte, s már ment, szaladt a földekre, a gyerekei után.
 A Hold magasról szórt csapást fényeivel neki. Ezernyi csillag viháncolt. Néha egy-egy, végzetesen megcsúszva a horizonton, aláhullva tűnt el a szeme elől.
 – Tán az én csillagom vótá’ – motyogta a legnagyobb hulló sziporkának, s ment, taposta a földet, keresve a gyerekeit. Ám a kukoricás mindenütt egyformának tűnt, főleg így éjjel. A sorokat újabb sorok követték, emlékeiben pedig semmi támpontot nem hagyott az izgalom. Már zihált, ahogy futva trappolta egyik sort, a másik után. Susogtak a levelek, reccsentek a frissen kapott sérüléseik nyomán. Vali csapkodott újra, döntötte a délceg kukoricaszárat, s ment, keresett. Buggyos ujjú piros blúzáról lepattant felső gombja, s mellei utat találtak kifelé törni. Így folyton rántani kellett rajta egyet felfelé, ki ne bukjanak telt keblei a dekoltázs elé, és igazgatta magán a blúzát. Aztán megállt. Kiszedte hajából az egyik csatot, ami nem is tartott már semmit, s azzal tűzte össze mellei fölött ruháját.

 Sudár alakját nem törték meg a szülések. Karcsú derekán harangozva járt a kék pettyes szoknya, ahogy lépett, fordult, szinte pergett rajta. Szétbomlott sűrű haján megültek a kukorica apróra csapott levélkéi. Kezével lesöpörte, majd indult újra. Már nem sietett. Az idő megállt előtte, szinte nem is érzékelte mennyi is múlhatott el, mióta visszaindult a kukoricásba. Egy örökkévalóságnak tűnt, pedig csak percek múltak el. Lassan lépve, áthajolva a soron, úgy kutatta pillantásaival az alvó gyerekeket. Sokáig ment, egyik kukoricasort követte a másik, ahogyan haladt előre. A sötétben nehezen látott, de Évi szöszke feje egyszer, nagy sokára, csak felbukkant előtte, ahogy két nagyobb lánya között aludt. Megvannak! Végre! Kimerülten rogyott fiai lábaihoz. A pokróc alá halmozott földből vánkost gyúrt magának, s fejét reá hajtva álomba merült. Keveset aludt. Lábán rovarok fogócskáztak, ahogy a porban hevert. Szúnyogok örvendeztek a feltalált lakomának, s zizegve szálltak, majd csendesen támadva szúrtak. Vali felült, a derengő hajnal hűvösétől féltve takargatta a hat gyerekét.

– Anya– súgta a legidősebb – anya. Apa már biztos elment. Menjünk haza.
– Míg’ tik’ maradjatok lelkem!
– Menjünk minálunk, anyu!
– Megyek előre, majd jösztök, ha felébredtek a kicsik is mind. Vigyázzál rájuk Peti fiam! Jó lesz?
– Jó. – súgta a gyermek csalódva. Örült, hogy csak kettesben érezhette az anyját magával. De megbékélt hamar. Ahogy Vali indult, ő is odább sussant a kukoricásban, hogy könnyítsen magán. Aztán lekuporodott, egy fadarabkával vacakolni egy hatalmas bogarat. Testvérei még aludtak, ő meg kaparászta a bogár útját, terelgetve maga előtt, merre is kelljen haladni neki.



Folytatása következik...
*******************************
6.BEAT MÚZEUM

Kovács Erzsi
 A régi nagy slágerek , és énekesek között nemcsak beat stílust találunk, hanem tánczenét is amik felejthetetlenek és  a szerzők és az előadók is már fentről nevetnek ránk.
Ilyet mutatok most nektek okulásként és a jó hangulat okán.
Szenes Iván odaadta dalszövegét Fényes Szabolcs, híres zeneszerzőnek, hogy írjon hozzá dallamot, s ő visszaadta, hogy ilyen szóra, hogy küszöb, nem tud irni slágert.

Ezen megmérgesedve irta meg talán legsikeresebb slágerét a sikeres szövegíró. 

A dalt sok feldolgozásban sokan énekelték, most Kovács Erzsi előadásában hallhatjuk, aki a közelmúltban hunyt el. Rá is emlékezünk ezzel a slágerrel.

 
Szécsi Pál
HOSSZÚ AZ A NAP - KOVÁCS ERZSI - TABANYI MIHÁLY
 ..................................
 S  Most egy másik csodálatos hang, Szécsi Pál  hangja és dala a táncdalfesztiválról.
 A hatvanas évek végén találkoztam vele Szekszárdon egy fellépése alkalmából, azóta már ő is az égi társulat tagja lett.
Csak egy tánc volt...
Szécsi Pál: Csak egy tánc volt. Kicsit letisztultabb stúdiós felvétel...

Köszönöm a közös élményt..!
*******************************
7. HANGOS VERSEK MÁTYÁS RITA ELŐADÁSÁBAN
 
Nagy Vendel Szekszárdi szüret 2000

Nagy Vendel: Hadak útján 1552

Mátyás Rita: Az életbe lépünk

Mátyás Rita: A hold kabátja
*******************************

 8. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
   
JENEI ANDRÁS  ELMÉLKEDÉSE : Metró


  A nap úgy tűzött be a majdnem a plafonig érő ablakokon, hogy ha a mattfehér csempe nem porcelánból lett volna, hanem valami olvadékonyabb anyagból, hát azonnal lefolyik a falról. 
Jenei András

 A kórházi folyosó ablakszárnyait a plafon alatt nem nyitották ki; a mennyezethez közel egy-egy apró tábla beépített légkondicionálója zümmögve próbálta meg lehűteni a hőséget. Ez pedig bent így könnyebben volt elviselhető, mint kint, ahol dühöngött a kánikula. 

A kevésbé berendezett folyosón egy-két ember kószált. A pszichiátriai osztály betegein laza egyberuha volt. Bár ők nem a „ön és közveszélyes” státuszba tartoztak, de az elővigyázatosság kedvéért senkinek nem adtak olyan tárgyat ( eszközt, ruhát, ételt), amivel bárkiben, vagy bármiben kárt tudtak volna okozni. A fehér pizsama hátul volt szétszedhető, elöl pedig úgy folyt össze, mintha külön előke lett volna mindenkin. 

A bambán, maga elé bámuló férfiak és nők elmerengve járkáltak fel, s alá. Vagy aki nem, az csak megállt egy berácsozott ablak alatt ( amit szintén nem ért el a padlóról) és úgy nézett fel a betűző napfénycsíkokra, mint egy imát mormogó ember a keresztre. 
 Egyikőjük bal kezét a szíve alá szorította és jobbra-balra ringatta; arcán  halvány mosoly játszott kontrasztot a világ felé semmit mondó tekintetével.  A nő néha dúdolni kezdett, majd ha odaért egy betegtársa mellé, befordult a fal felé és testével védelmezte bal karját. 
"Ne félj kicsikém, a bácsi nem bánt. Nem bánt, mert kikaparom a szemét!"- dünnyögte és amint a másik elandalgott, folytatta sétáját elképzelt gyermekével. 
 A másik végén a folyosónak egy idősebb ember lapult a falhoz. Kezével simogatta a csempét, s néha az egyiket megkocogtatta. Aztán a fejét odafordította a kiszemelt részhez, majd odahajolva közel a négyzethez elordította magát: 
 "Nem tudtok meg semmit! Nem láthattok bele a fejembe!" 
  A harmadik emberke négykézláb állt arrébb és lihegett, mint egy kutya, a negyedik a kisujjával mérte le századjára a folyosót, az ötödik pedig csak állt és nézte a történéseket.
 A hosszú „ helység” végeiben tömör és zárt ki, illetve bejárat várta az áthaladókat,a kettejük között pedig egynéhány kilincstelen ajtó fehérlett. Ez utóbbiak belelapultak a falba, s ha mintaként valaki négyzeteket rajzolt volna rájuk, az ember észre sem veszi, hogy ajtók. A padló szürke és koszos volt, s csak az adott neki némi fényt, hogy a rajta sétálgatók már ezerszer végigcsoszogták. 
 Kintről hangos kiáltozás hallatszott. Aztán feltárult az egyik bevezető ajtó, majd két erős testalkatú férfi ápoló közrefogva bevezetett egy embert. A középen kísért középkorú férfi kihúzta magát, fejét felszegte és délcegen lépkedett előre. Fejét néha oldalra fordította, s amikor lelassított, kirántotta a kezét az őt fogó szakember karjaiból és kézfejét bedugta ingje két gombja közé.  A mozdulat nem okozott nagy megállást, de érezni lehetett, hogy a betegkísérők sietnének már tovább az ápolásra szorulóval. 
 A kis társaság megtorpant a csak ácsorgó betegnél, mert a már majdnem rángatott férfi odafordult és üvölteni kezdett: 
- Katona! Itt vagyunk Waterloo-nál, s maga csak ácsorog? Hol van a fegyvere? 
 A megkérdezett összerezzent, majd leült a földre és zokogni kezdett.
- Harctéri depresszió. – dünnyögte „Napóleon” , majd hagyta, hogy az ápolók továbbvigyék. 
 Amint becsukódott mögöttük a kijárati ajtó és befejeződött a zár berregése, az itt maradtak folytatták eddigi tevékenységeiket. Sétáltak, ugattak, dajkáltak, tapogattak.
 A nap még melegebben kezdett kint sütni, a bent lévők pedig hullámokban hol meglassultak, hol felgyorsulva jöttek-mentek. A levegő ugyan a légkondinak köszönhetően cserélődött és igyekezett friss maradni, de érezhetően nyomott volt. 
 Hangos csattanással kivágódott ismét a lezáró ajtó. Most egy középkorú nőt hoztak be rajta, aki ide-oda vergődve próbált meg kiszabadulni mind a ráadott kényszerköpenyből, mind az őt tartók erős karjaiból.  Csapzottan göndör haját kötés fedte, arcából rémülettel teli szemei úgy villództak kifelé, mintha megvilágított prizmák ültek volna szemgödreiben. Fogait vicsorgatta,aztán kiöltve nyelvét ugrott egyet. Hörögve és nyálcsorgatva sikoltozott, a két ápoló alig bírt vele. 
"Elszabadult! Érkezik hamarosan, meglátjátok! Nem állítja meg az áramszünet, s ledönt mindent! Az állomás peronja sem fogja meg, felmászik majd az emberek közé! Megöl mindenkit, ledönti az állomás oszlopait! Mind meghalunk!"
 - Nyughasson már!- szólt rá a jobboldali szakember, majd még erősebben fogva megpróbált gyorsítani a másik ajtó felé. 
-  Hiába minden! Nem jutunk ki innen! Megállnak majd a mozgólépcsők is!- sikoltozta a nő, s néhány pillanattal később becsapódott mögöttük a berregő ajtó. 
 Miután elhalkult a tér, a jelenlévők visszazökkentek korábbi állapotukba, folytatódtak a percek. A mozdulatok, a hangok, a meleg, a némaság.
 Hirtelen olyan csend lett, hogy szinte hallani lehetett a bent sétálók szívdobbanásait, a légzéseiket, de még azt is, ahogy lecsukják szemhéjukat, vagy ahogy verejtékcseppjeik lehullanak a földig. Olyan volt ez, mint amikor az ember tudja, hogy kitör a vihar, vagy amikor egy földrengés után nemcsak megáll a világ, de szinte egy-egy másodpercre megfagy.
 Attól a „kijárati” ajtótól, ahová a korábban elvittek eltűntek, kopogás hallatszott. Hangosodott, majd már nem is kopogás volt, hanem szinte csattogás. 
„ Kopp kopp csatt, csatt trapp rapp, tradarapptradarapp, tradarapp” 
 Kivágódott az ajtó és egy hatalmas csataló vágtatott be rajta. A gyönyörű paripa szőrén megcsillant a fentről betűző nap, s a szerszámain mindez úgy fénylett fel, mintha azok aranyból lettek volna. A nyereg alatti díszes pokrócon fekvő és erős szíjakkal rögzített nyeregben állva vágtatott be a korábban kivitt férfi. Lábán lovaglócsizma feketéllett, ruhája eredeti katonai öltözet volt, s egyik kezével a zablához futó szárakat tartotta, a másikkal egy kivont kardot tartott előre szegezve. Fején ott feszült jellegzetes francia császári kalapja.
 Napóleon megérkezett, s ugyan vágtatott, de olyan volt a kép, mint amikor egy focimeccsnél lelassítják a vetítést. A gyors vágta kecsessé vált, a ló és lovasa úszott a levegőben. 
"Császárotok után előre katonák!" - kiáltotta és átviharzott a folyosón.
 A köveken szikrát vetettek a mén patáin lévő patkók, s a háttérből hangos csatazaj, ágyúdübörgés követte Napóleont. Puskák ropogtak, dobszó remegtette meg a folyosót, majd miután az eddig ittlévő betegek mind a falhoz szorultak ijedtükben, a vezér átugratott a hirtelen feltáruló „ kijáraton”.
 A csend visszatért, a szabadulási utak bezárultak. Légzések és zihálások hangja hallott, majd valahol egy légy zümmögése. 
 „ Katt -katt- csipp- dobb- dobb- ssss -ssss- suhhh” 
 Szél támadt. A zártságot jelentő ajtó irányából érkezett és erősödve hozott magával mindent. Egy félelmetes érzést, egy erősödő zümmögést, egy szagot, egy valahonnan ismerős hangot. Egyszerre volt meleg és hideg az illata, egyszerre volt friss és állott, egyszerre simogató és fájdalmas. 
 Követte a zümmögés, majd fémes sikoltás, csikorgás. Jellegzetes dudaszó, sziszegés és ólomteli, füstös-égett szag.
 A bent eddig bandukoló betegek egyszerre néztek a szél és a hangok irányába, majd mindannyian őrült tempóban kezdtek el a hozzájuk legközelebbi ajtó felé fordulni. Matattak a nem megfogható résekben, körmeikkel igyekezték kitépni a falból a berejtett kijáratot, hogy kijussanak innen. De kezeik már véresen mázolták össze a csempét; a nem megfogható menekülési lehetőségek szinte még inkább belelapultak a síkba. 
 Ekkor meglassult a kép és mindenki előbb a hangosodó zaj irányába, majd a másikba fordult. Egy sikoltás és a pár ember megmozdulva rohanni kezdett az életéért. Eldobták a „gyerek-kezet” , a láthatatlan „nyomkövetőket” , a sehol nem lévő „centimétert”, négykézlábról felálltak . 
 Kirobbant a bejárat és faltól falig megérkezett a metró. Az alján szikráztak a kerekek, a tetején lángolt a forró levegő, s oldalai centiméterekre simogatta a folyosó csempéit. Nyüszített, sikoltott, csikorgott, zümmögött. Érkezett és tolt maga előtt mindent amit csak elért. Törmeléket, csempét, rácsokat, papírdarabokat. Hideget, meleget, szagokat. Életeket. 
 S a vezetőfülkéből kaján vigyorral nézett előre a nemrég kirángatott nő.
- Ugye megmondtam? 

Metróbaleset
*******************************

9. VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK ÍRTÁK!

Kedves Vendi
A nap végére mégis csak VIILÁG  MAGAZIN  LETTÉL. Őszintén gratulálok neked . nem egyszerű dialóg hétről hétre hozni a " formádat". Most látom,  hogy Éva is bekapcsolódott a Megszólalok Magazin  közösségébe.
Te megszólalsz, mi meg figyelünk. Még véletlenül se hagyd abba.
Guszti.
Még mindég várom, hogy érdemben beszélgessek veled ,vagy telefonon vagy élőben. Októberben otthon vagyunk
Szióka
 …………………………….....

 Mátyás Rita: A Megszólalok magazin képeinek leírása: 416. lapszám
    A magazinképei, a könyv első borítóképével kezdődik. amin a festett Vendi portrém van halványkék alapon, fekete antikva betűkkel, az író, a cím, és az alcím látható Vendin zöld színű póló van ,és a kép háttere több színből ( kék, lila, zöld, sárga, bordó), amivel barátunk sokszínűségét próbáltam érzékeltetni.
A főcímvers is hangos vers lett, Amíg mondom a videó képén egy régi bennszülött csónak van a tengerben, és mellette a vízben épp felbukkan egy gyöngyhalász a merülés után. A vers alá aláfestésként Bizet: Gyöngyhalászok című operájából hallatszik egy részlet. Nézzétek el nekem, hogy nincs professzionális stúdióm,és még a tudásom is tanuló, de igyekszek,hogy mindig jobb legyen!
A következő kép Béri Balogh Ádám szobra. Markáns, magyaros arca, bajusza,és úgynevezett apród frizurája van, fején háromszögletű kalappal. A szobor mell szobor,és kőből készült.
Majd Aba Sámuel szobra következik. Ez a szobor bronzból van Aba Sámuel Ülő szobra. egyik kezében kard, a másikban jogar. A fején a korona. A háttérben egy fehér oszlop látszik.
A következő képen Gizella királyné portréja. Barna haja középen elválasztva, fején abroncsszerű korona. nyakában arany nyaklánc, ruhája lila,világoskék lepelben elől  csattal összefogva ,melynek álló csipke gallérja van. A kép háttere sötét barna.
Attila hun király következik a sorban. Fején  korona jobb karján egy szablyát tart felfelé. Kackiás bajusza ,és szakálla van a képen. Ruhája sárga, a mellkasán régi mintával.
Zrínyi Ilona portréján fekete hajú, szemű hölgy narancssárga fodros ujjú ruhában. a kornak megfelelően. A kép háttere szürke.
Nefertiti maszk egy szép hölgyet ábrázol szemből. A szemöldöke,és a szem körüli kontúr erősen van megrajzolva, ahogy az egyiptomi ábrázolásokon megismerhettük, Fején egy kék színű felfelé bővülő fejfedője van . Középen vízszintesen színes négyzetes mintával,elöl egy hieroglifé, talán az  uralkodó jelképe.
A boszorkányper című versnél egy nagy orrú, csúcsos kalapú boszi száll a seprőnyélen egy falu felett varjak társaságában, viharos színű felhők alatt.
A következő képen szembenéz velünk egy szép fekete macska pofa nagy sárga szemekkel.
Most egy középkori lakomán vehetünk részt. A képen a Visegrádi királyi várban állított királyi lakomát készítettek el ember méretű figurákkal, középkori ruhákban,egy minden finomsággal megrakott asztalnál király, királyné , urak ,és szolgák vannak kiállítva.
A következő kép fekete-fehér,és mint egy akváriumban, alul,és felül is látszik a Titanic, ahogy orral lefelé süllyed a tengerbe.
Most egy fekete képen középen egy rács megvilágított részét egy ember két kézzel szorítja.
Ezen a képen katonák menetelnek hosszú sorokban a fehér hóban. A háttérben egy híd látható.
A könyv hátsó borító képe, amely a tengerparti homokban fekvő nyitott gyöngykagyló,gyönggyel a közepén.
A versek a nagyvilágból rész első alkotója én vagyok. Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van. Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok.
Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.
Kustra Ferinek, és Bélteki Lajosnak még mindig nincs fotója
Csomor Heni  rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben.
Véghelyi József egy hatvanas intelligens, emberséges EMBER, akinek a nevét Vendiéhez hasonlóan csupa nagybetűvel kellene írni. Amúgy a képen egy kopaszodó őszes hajú férfi, enyhén hosszúkás arcú komoly úriember, sötét öltönyben fehér ingben, csíkos nyakkendővel.
A beat múzeum mai vendége Cserháti Zsuzsa fotóján, már nem az a fiatal lány mint pályafutása elején. Ez a kép már a visszatérése után készült róla. A képen hatvan körülinek néz ki . szőke haja hátrafésülve, szemüvegesen teli szájjal, amúgy amerikásan fogait villantva mosolyog ránk fekete ruhában kezeire támasztott fejjel.
Árvay Marika rövid, sötétbarna hajú hölgy, aki szembenéz a képen,és fehér felső van rajta.
A következő képen egy pár táncol . A férfi sziluettje fekete, a nőé piros. A mozdulatból ítélve talán tangót táncolnak.
Majd Gerencsér Hajnalka következik ,aki fehér felsőben, vállig érő hullámos barna, középen elválasztott hajú szemüveges hölgy .
Fellner Pista követi , a szalmakalapos pipázós tipikus művész fotójával Ő ősz hajú körszakállas hatvan év körüli
Bíró Melinda a piros blúzában, hosszú sötétvörös hullámos hajával,füleiben fehér gyöngyös fülbevalójával mosolygósan néz ránk.
A következő szerző Dombi Tinódy László, aki fekete hajú, frufrus, szemüveges fiatal férfi.
Én vagyok a következő kép. Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van.Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok. Ezen a képen egy temetési koszorú van fehér virágokkal. Liliomok ,és orchideákból van megkötve.
Most Wessely Gáboré a következő kép. Gábor ovális arcú kis bajusszal, szakállal mosolyog az olvasóra. Ő még nem annyira kopaszodó, piros ingben van fekete zakóban , fekete nyakkendővel.
Az újság utolsó képe a mezei cickafark, egy kedves kis fehér apró virágokból álló virágzata ernyőszerű.
Egyebet nem mondhatok,! Itt a vége, fuss el véle!
 …………....……………………….....
  LEGUTOLSÓ ÚJSÁGODRÓL..
Kritika, csak röviden... :)
Szívszaggató, elgondolkodtató, felemelő, testi-lelki görcsöket
felold(oz)ó... Anna.
 .................................................................

Megint volt egy húzós napom, de lusta vagyok több oldalas tanulmányt
írni. Megpróbálom egyszerűen: mindenféle érzelem kavarog bennem, amit
a legutóbbi
Megszólalok zúdított rám. S kavarog körülbelül olyan hevesen mint a
hurrikán/tornádó/tájfun satöbbi. A
legutóbbi számban a születéstől a halálig minden emberi létezésforma
és érzelem megtalálható, minden mindenre rímel, amolyan tömény
kivonat, amit a többi szám "csak" darabonként fejt ki, és még
időutazás is zajlik, mert olyanra adnak választ, amit most bennem
kavarog, vagy leírtam ugyan, de más került be, de az még pontosabban
tükrözi a ki nem mondott kételyeket, kérdéseket. Nem "vegytiszta" még
amit érzek, de erős, és még azt sem tudom, ami mar: sav-e vagy lúg. Na
gondolom, így sem lett tisztább, de a Jó Isten tudja mi kavarog
bennem, s ő tudja minek "köszönhetem"... Anna.
 .....................................
 Szia Vendi!
Valahol mindig meglepsz és mindig kiderül rólad még több minden, mint amit tudtam.
A magazinban szépen kiderült sok információ még arról, hogy a
történelem a kedvenceid között van. Igen, tudtam és olvastam is már
történelmi jellegű verseid, de most így a rólad szóló részben jó volt
ez így egyben. No meg azokkal a párbeszédekkel, amikben részletezed
is, hogy merre jártál, mit láttál, mi a kedvenced...
A József cikke szépen leírta a véleményét, tetszett, hogy miképp
fogta meg a lényeget.
Az, hogy már Új-zélandon is olvassák a lapot, ismét arra ösztökél,
hogy gratuláljak. Egykor szerettem volna odamenni, s ott élni, de
igazán nem lett volna egyszerű.
Az Ízes történetek pedig továbbra is érdekelne. Ha egyben átküldöd
valahogy, szép darabja lesz a virtuális könyvespolcomnak.
Légy jó és alkoss, alkossunk tovább!
András
 .........................................

Kedves Vendi!
Már a magazin olvasása közben, megfogalmazódott bennem, hogy
mennyire gazdag a mi nyelvezetünk. Az írásokból arra gondoltam, hogy
nem sok képzelő erőre van szükségünk, az akkori időszakba képzeljük magunkat.
Gelencsér Hajnalkával nagyon együtt érzek: a bánatában megfogalmazott kérdéssel én is egyet értek. Azt gondolom érthető magyarázat nincs.

Amíg gazdag a szókincsünk addig, azt érzem én is  a lelkünk kiürül.
Talán félünk szembesülni az élet adta nehézségekkel, melyekkel ha nem akarunk is, együtt kell élnünk. Ezt a betegséget, melyben az édesanya élt, csak az intelligens emberek tudják elviselni. A környezete pedig véleményem szerint, tiszteli, csodálja, vagy a félelem lesz rajta úrrá.
Meggyőződésem, ha szeretettel gondolunk az elmúlt életünkre, akkor később választ kapunk a feltett kérdéseinkre.
Elnézést kérek, nem tudom rövidebben megfogalmazni, mind azt a sok gondolatot ami gyorsan a fejembe tódult.
Együttérzéssel és üdvözlettel: Magdi.
 …………………………..
 Kedves Vendel!
Nagyon örülök hogy sikerült találkoznunk. En nagyon szívesen továbbítom a te újságodat Kanadában. 21- én indulok vissza. A facebookos oldalamon van egy fiatal ember Bede Fazekas Zsolt. Ő a torontói magyar rádiónak a szervezője, majd vele beszelek ha hazaértem. Őt Te is megtálalod az én oldalamon.
Nagyon köszönöm, hogy velem is megosztod es nagyon sok szeretettel varom minden híredet!
 Edit
Ui.: Én sajnos  csak ékezetek nélkül tudok írni, ilyen minden computerem. Remélem ezen túl tudsz lenni.
(Lektori megjegyzés: a helyesírási hibákat automatikusan javítom - Véghelyi!)
...........................................
 Kedves Vendel!
Nagyon szépen köszönöm a magazint is, e szép ünnepre készült, nemes gondolatokat tartalmazó versedet is!
Legyen Neked is kellemes, augusztus 20-hoz méltó ünnepnapod!
Sok szeretettel:   Emmy
 ……………................……...
 Szia Vendi!
A leveled rendben beérkezett. Gratulálok a versedhez!
Nagyon ritkán írok,de mindig elolvasom a verseidet, és nem győzlek csodálni  a sokoldalúságodért, és a sokat mondó gyönyörű verseidért.
Szeretettel: Marcsi
 ……………..............……......

Vendi, gratulálok az hangulatos és ínycsiklandó szakácskönyvedhez.
Sajnos, nekem állandóan fogyókúráznom kell, de azért élvezettel
olvasgattam az ízes történeteket...
További sikereket kívánok, barátsággal:
Kata
 .............................................

jocker (Ünnep)  aug. 22.
HÚ-HÚ-HÚ! 5*
BRAVÓ! Ezt aztán nevezem, egyszerűen nagyszerű
Versed kis magyar történelem és lelki erősítés, kiváló, rendhagyó, kiemelkedő!
Roppant jó az az eszmefuttatásod és olvasni a műélvezet csodája volt! Köszönöm az élményt. Az öröm és a jóérzés eluralt!  NAGY MAGYAR FÉRFIÚ vagy!
Verseddel tőlem aranyérmet nyertél, melyet most a nyakadba is akasztottam!
Kaptál egy ''szívecskét'' is. (10.)
Őszinte tisztelettel és elismeréssel, kalapemeléssel és főhajtással, poétaöleléssel és szeretettel: vivát, vivát, vivát!
jocker/Kíber/Feri
 ....................................................
 Kedves Vendi
 Én, ki elutaztam a hét végén vagy ezer egyszáz kilométert,( Melbourn) hogy kellőképen megünnepeljem Óhazám " születésnapját " tökéletesen egyetértek veled az alábbiakban.
Köszöntjük Augusztus 20. - a alkalmából mindazokat akik örömmel várják ezt a napot. Magyarország egyik legnagyobb ünnepét, Szent István királyunk, az államalapításunk, alkotmányosságunk , és az új kenyér ünnepét. Mindegyik ünnep hazánk születésének, fennmaradásának, és jövőjének záloga.
Sokaknak szent ez a nap, de akad olyan is, aki túlzott magyarkodásnak tartja ezeket a szentségeket.  Lelkük rajta, nekik kell vezekelniük a végső elszámolásnál.
Persze sok esetben megint átestünk annak a bizonyos lónak a másik felére, mert már lassan minden nemzeti...
Újra van Nemzeti Színházunk, Nemzeti alaptörvényünk, Nemzeti  alaptantervünk, Nemzeti gárdánk, és keresve keresem hogy mi a bánattól nemzeti  a Nemzeti dohánybolt(?), és akkor hol van a nemzeti húsbolt, és a kenyérbolt?   A Nemzeti dalt, és a Nemzeti színű zászlót már természetesnek vesszük és azt hittük, hogy  elég volt a nemzetköziségből.  Már csak egy egységes Magyar nemzetre volna szükség, Érsekújvártól Gyulafehérvárig…
Egyebet nem mondhatok.
 Sok féle képen lehet összekuszálni az elméket, de a leghatásosabb, ha az ünnepeket hétköznap szürkeporával hintjük be, s ezáltal felismerhetetlenné válnak. Köszönöm, hogy szóvá  tetted!
Szeretettel Guszti
*******************************
Szíj Melinda

10. A ZENE AZ KELL

Ezzel az idézettel indítok egy újabb rovatot, hiszen nem csak régi dalok repkednek az éterben és a köztudatban, hanem számtalan mai, vagy akár felújított slágerek is.
Ezekből mutatok be most egyet, egy régi Kormorán dalt, új feldolgozásban.
Ez a dal lehetne akár a  Megszólalok magazin  Himnusza is..
Ki szívét osztja szét..
Énekel: SZIJ MELINDA
Hallgasd meg az ünnep alkalmából. ölelek mindenkit
 Augusztus huszadikán este.. rátok gondolva.. mikor az égen tündökölt a tűzijáték..!

 *******************************
11. BEMUTATJUK BÉLTEKI LAJOS  VERSEIT

Bélteki Lajos vagyok, 1986 október 11-én születtem Kecskeméten. Nagykőrösön lakom már gyermekkorom óta. 1994-1998 között a Vakok általános Iskolájába jártam, ahol nem tetszett a tanítás, ill. az egész intézményi rendszer.
Isten segítségével 1998-ban bekerültem a nagykőrösi református gyakorló általános iskolába, ahol látókkal tanultam együtt. Nagyon sok barátságom szövődött ott, de csak egy él még a mai napig is.
A középfokú tanulmányaim a nagykőrösi Református Gimnáziumban folytattam történelem szakon, egy nagyon rendes osztályfőnökkel, aki a töri tanárunk is volt.
A gimi után 2006-ben elmentem hitoktatónak, és ott tanultam, a nagykőrösi hitoktatóképzőben, és 2009-ban lediplomáztam.
Utána jött egy év, ahol nem csináltam semmit, majd 2010-tól egészen az idei évig, amikor is lediplomáztam, germanisztika német szakot végeztem alap szakon.
Hálás vagyok Istennek mindenért.
 .................................................................

Kereslek

Kereslek,
oly szívesen ölelnélek,
szeretettemmel melengetnélek.
Óh, ha eljönnél,
többé soha arrébb nem mennél.

Keresek valakit,
aki megért, és néha int,
ha kifogyott belőlem a lélek,
és megcsorbult a hit.

Társam keresem,
akivel együtt,
beszélhetek, énekelhetek,
és Istent dicsérhetjük.

Sokszor álmodom rólad,
hallom kacagásod,
de nem tudom, hol talállak,
de a keresésed soha föl nem adom.

A teremtőhöz
Drága jó Istenem,
köszönöm az életem.
Hívjanak téged bárminek,
földanyának, Istennek,
te nekem csak egy maradsz, az én Istenem.

Köszönöm a fiad,
aki által életem megváltottad,
bűnömet elvetted.

Bocsáss meg nekem,
ha utam elvesztettem,
és mögöttem hazugság,
előttem förtelem.

Segíts bűnöm ellen harcolni,
a nemes fegyverzettel,
igazsággal, hittel, üdvösséggel,
de legfőképpen drága lelkeddel.


Köszönöm néked,
a lelki ajándékokat,
és azokat a talentumokat,
amiket nékem adtál.

Nem tudom, mi ez,
bűnbánat, vagy Istentisztelet,
de érzem, hogy dicsérnem kell téged.
 ………………………………..

Az esőhöz

Atyánk szent ajándéka,
frissességnek árasztója,
szeretem, ha adnak,
és azt is, amikor hallgatlak.
 …………………………..

A meleg

Szeretlek a szívemben,
de nem szeretlek a kertben.
Szeretem, ha érzem,
hogy valaki veled közelít,
és mondanivalójával fölmelegít.

Néha jó, néha rossz,
de sohasem gonosz,
csak nem mindig szeretem,
ez számomra a kinti meleg.

Jóság, szelídség,
kedvesség, nagy békesség,
ezt jelenti nékem,
a belső meleg..



  *******************************

12. LÉLEK- VIRÁGAIM

BEMUTATJUK  PÓTH- VECSEI MÁRIÁT,  ÉS FESTMÉNYEIT..

ÉLETRAJZ
   Dr.Csernákné Póth-Vecsei Mária vagyok,családommal Bp-en élek. A művészet 
Póth - Vecsei Mária
iránti fogékonyságom már diákkoromban megmutatkozott, hisz szerettem a rajzolást, festést, zongorázni tanultam 12 évig. Az általános és középiskolában Szekszárdon kiváló művész tanároktól tanulhattam a festészet alapjait (Peredi Jenőné, Lázár Pál festőművész.) A élet úgy hozta, hogy diplomát a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán 

szereztem és közigazgatásban dolgoztamcsaládvédelem,szociálpolitikai területen 20 évig . 15 éve vettem ecsetet ismét a kezembe,azóta már napi 
lelki szükséglet számomra az alkotás,örömet nyújt és energiával tölt fel. Munkáim nem a témák sokfélesége jellemzi. Az élet szépségeinek, ábrázolása mellett a természet sokszínűsége az emberi sorsok és az elmúlás is foglakoztat. Általában akrillal festek impresszionista 
stílusban,de szeretem az akvarell technikát is. Tagja vagyok az OKIT-nak, és egy bp-i képzőművészeti stúdiónak is, ahol közös alkotó munka folyik Az elmúlt években több közös és egyéni kiállításon mutatkoztam be Budapesten. Következő egyéni kiállításom októberben a 
budapesti Tető-Galériában lesz  "Lélek- virágaim " címmel. Örömmel tölt 
el hogy itt a Megszólalok magazinban is bemutatkozhatom. Az elmúlt években 
több közös és egyéni kiállításon mutatkoztam be Budapesten. Következő 
egyéni kiállításom októberben a budapesti Tető-Galériában lesz" Lélek- virágaim " címmel.
Póth-Vecsei Mária: Égi madár
A Művésznő képeit az alább közölt elérhetőségen tekinthetik meg:
http://www.youtube.com/watch?v=NegFcaNJ4DU

Póth-Vecsei Mária: Úton
Önálló honlapom még nincs,de a képeim megtalálhatóak  a 
facebook oldalon,  festményeim albumban és a  www.képafalon.hu-n is. 
Póth-Vecsei Mária: In memoriam Mama*******************************

13. VERSRŐL VERSRE

MÁTYÁS RITA: Ima a gyermekeimért...
Köszönöm Istenem, a gyermekeimet!
Büszkébb rájuk, már nem is lehetek!
Uram! Elvetted egyik gyermekemet,
Sajgó szívvel,de elfogadom döntésedet.
De könyörögve térdelek előtted,
a másik kettőt hagyd meg énnekem!
Engedd meg nekik,megöregedjenek,
Családjuk körében, boldogan éljenek!
Anyai szívem nyugtasd meg kérlek!
Ne háborogjon döntésed ellen!
Mert tiéd a döntés, élet, s halál felett,
Tebenned bízom, mindenek felett!
Ámen!
..........................................................

Gerencsér Hajnalka: A BÚCSÚZÁS

Nincs olyan búcsúzás, ami nem fáj,
Mert a búcsú... az mindig elszakadás.
Ha átmenetileg búcsúzunk csupán,
Várni fogjuk mindig a találkozást...

De ha ez a búcsú már végleges,
Az elszakadás sohasem képletes...
Megelevenednek a régi emlékképek,
S lelkünkben ismét átélünk minden szépet.

Az emlékre máshogyan vetül a fény,
A csillagok hosszú, egyenes távcsövén...
Kik már ott fent élnek, nem szenvednek,
Nem élnek át újabb és újabb sebeket.

Az eszünk megérti, hogy nincs onnan visszaút,
Ki csillagként él fent már, a földre sose jut...
De mégis ... hisz tudjuk... figyeljünk  lelkünkre!
Hisz lelkének darabja ... bennünk él örökre!

Lelkünkben él, hisz eddig is minket éltetett,
Figyeljük gesztusainkat, és észre kell vegyük ezt...
Nemcsak az arcunk hasonlíthat rá...
A belső rezdüléseink is, hisz fentről is hatnak ránk!

Egy fénykép, ó most mi mindent mesél...
Nem az a pillanat, az egész élet benne él...
Illatok, dallamok és sok tárgy róla mesél,
Értékes lesz minden, amihez keze ért.

A gyertyalángja régen csupán világított,
De most... a fénye már másképp lobog.
Látjuk az arcot, ki már nem lehet velünk,
És akit soha, de soha nem feledünk.
 ………………………….......

BÍRÓ MELINDA: LESZEK
 
leszek bőrödön
az a fehér takaró
mely téged ölel

HANGSZER VAGYOK

hangszere vagyok
a szerelemnek én is
te a lelkemnek

ELMENTÉL

elmentél tőlem
valóban itt sem voltál
átjár hiányod

………………………….......

Fellner István: BÚCSÚ...VÁGYAKOZÁS…

búcsúzni csak szépen lehet,
pár szó, érintés,
könnycsepp,
megőrzött pillanat, s lélek,
képek csendes emlékek,
lenni másnak – másnap -
nem a feledés mi árt,
a nem beismerés -
hogy hiányzol - hiányzom,
tedd le fejed kezembe,
érezzem még egyszer,
s ne legyen elmúlásom,
ne csak egy gondolat,
egy rossz lépés,

legyek köd mögött az állandó,
csendes éjben halk szó,
megnyugvás válladon -
teher cipelőd,
ajak mi csókol -
szem mi rajong,
lecsukva vár,
fáradt kéznek ölelés,
testnek vágy -
vágynak alkalmat adó,

ha csak egy pillanat
de az legyen a való...

Lucie Silvas Nothing Else Matters
 2014. augusztus.

………………………..........

Mezősi György Miklós: A látószög régi

A látószög régi,
Tükörbe kell nézni!
Ismerek én legott
Sok szép-lelkű vakot.

Csodásan beszélnek,
Szépen énekelnek,
Verseket mondanak,
Hangszeren játszanak.


Nem tudom, mit tennék,
Hogyha megvakulnék.
A lábam már nem jár,
Kezem sem jól szolgál.

Hangszerem torkomban
Kicsit rozsdás ugyan,
Memóriám kopott,
De beszélni tudok.

Nem kell keseregni!
Próbálom használni,
Mit Istentől kaptam,
Hangomat és agyam.

Hogyha jól gondolom,
És nem csak álmodom,
A szívemmel látok,
S’ ez nagyszerű dolog!

Bármelyik képesség
Hiánya veszteség,,
Sokat gyakorolod,
Másikkal pótolod.

Gödöllő, 2014. május 26
 ………………………….......

KUSTRA FERENC: Vágyak vonata

Utazni a vágyak vonatán,
Ezt teszi mindenki... sajátján.
Kalauz és a masiniszta,
Zúgva robog saját vonata.

Szerkocsiban a vágy szén helyett
Tölti ki a hajtó elegyet.
Víz helyett erünkben véráram,
De nem lesz gőz, az nem vágyáram.

Pőre kocsira rakjuk mindazt,
Mi segít és vágyat úgy fakaszt.
Mi is utazunk, de pullmanban
És végig ott alszunk vágyunkban.

 Vecsés, 1999. január 23.
Kustra Ferenc József (www.poet.hu jocker/Kíber/Feri)
Poétaöleléssel üdvözöllek: Feri
*******************************



14. REKLÁMOK, HÍRDETÉSEK

KIVONAT AZ AMATŐR MŰVÉSZEK FÓRUMÁNAK SZÁMLÁLÓ LISTÁJÁRÓL...
NAGY VENDEL SZEMÉLYES FŐOLDALA

Publikációinak száma: 594

Erre összesen: 1694 hozzászólást kapott eddig,
és összesen: 132333 alkalommal olvasták eddig műveit.
Nagy Vendel pedig összesen: 842 hozzászólást írt regisztrációja óta mások írott műveihez.
És eddig összesen 9 hozzászólást írt mások médiabeküldéseihez.

 .............................................................................

ÚJ- ZÉLANDROL JELENTKEZEM...
Kaprinay Éva
Kiadó-főszerkesztő
 ..............................................................................
Kedves Vendi!

Talán titeket is érdekel ez a hír!
Üdv: Éva
AZONNALI PUBLIKÁLÁS CÉLJÁBÓL

2 BARÁT, 16 ÉV, 26 DÍJ
ÚJABB ELISMERÉS A MADRIDI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLON
Kovács Klaudia és George Adams többszörös díjnyertes filmkészítő-alkotópáros újabb filmje, a TOUCHE: A BLIND FENCER'S STORY (Touche: egy vak vívónő története) Madridban elnyerte a Legjobb dokumentumfilm díjat

HOLLYWOOD, CA - 2014. augusztus 21.

A filmet - mely Catherine Bolton vívónőről szól - 18 hónapig forgatták. A történet során megtudhatjuk, hogy miként lett az állami segélyen élő, egyedülálló, és kiszolgáltatott anyából bajnok. A film során Bolton vak vetélytársaival is találkozhatunk: Robbie Hoppert fejbe lőtték, és úgy vesztette el a látását; Teréz Anya "árvája", az Indiából származó Ani Brady gyermekkori alultápláltság következtében vakult meg; Cathy Tuton írisz hiányában már születésekor világtalan volt.
Az USA-ban azért kezdték el a vakokat az olimpiai sportágra tanítani, mert a víváshoz szükséges koordinációs készség hasonlít a vakok által használt fehér botéhoz. A vívás így nemcsak a mindennapi életben való eligazodáshoz segíti hozzá a sport űzőit, hanem önbizalmat is ad nekik. Catherine Bolton ma már nemcsak vak ellenfeleit képes legyőzni, hanem látással bíró vívótársait is.
     Kovács Klaudia és George Adams (harmadik balról) az utómunkálatok során
A Touche: Egy vak vívónő története c. film az Egyesült Államokban eddig három (Nevada Film Festival, Seattle True Independent Film Festival, Cine Golden Eagle Competition), Spanyolországban pedig egy díjat nyert (Madrid International Film Festival).

    George Adams (második balról) és Kovács Klaudia New York-i díjukkal  

Adams és Kovács 1998-ban Los Angelesben találkoztak, és nemcsak filmek, de színdarabok során is gyakran működnek közre mind Kaliforniában, mind New Yorkban. Produkcióik során - a témától függően - rendszeresen váltanak rendezői, produceri, írói szerepet.
    A lyukas zászló (Torn from the Flag) c. filmben - amely a kommunizmus nemzetközi hanyatlásáról, és az 1956-os forradalom viszonyáról szól - Kovács Klaudia rendezői, produceri, és írói szerepet vállalt, míg George Adams producerit. A nyolcszoros díjnyertes alkotás részt vett az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia Oscar-díjáért folyó versenyben "Legjobb dokumentumfilm" kategóriában. A Harvard és Columbia Egyetem történészei és az amerikai filmkritikusok szerint (Hollywood Reporter, Variety, LA Weekly) A lyukas zászló c. film a legjobb '56-os film amely valaha készült.
További információért, illetve interjúért Yareni Alvarodohoz forduljanak: +1.405.823.6460, touche.prod@yahoo.com.
  ……………….................…………...
 Kérem, olvassátok ezt a lapot, s az alábbi megjelölt rádiót hallgassátok!
A SZERKESZTŐ...

..............................................................

AUSZTRÁLIÁBÓL JELENTKEZEM..

From: Katalin ILosvay-Egyed <ilosvay_egyedk@hotmail.com>

Date: 2014-08-17 21:48 GMT+10:00
Subject: Magyar Rádió Mozaik augusztus 17
To:

www.ilosvay.net        
http://2rrr.org.au/show/hungarian-radio-mozaik-sydney/     (  másold be a keresőbe  )

Kövess minket a Facebook-on:      Radio Mozaik Sydney
Want to listen to 2RRR right now but don't have a radio handy? No worries! Just click on the link below and you can listen in to 88.5fm from anywhere in the world!

   2014  Augustus 17. Kedves Hallgatóink. Mint látják két egy órás program van fent a honlapon (több hallgatónk kívánságára). Ha úgy érzed, hogy a lehallgatásban problémád van kérlek jelezz vissza.

Szeretettel Guszti   
 ...........................................................
   Hírek:   Katalin,  Tóth Szilárd a világ legjobb taxisofőrével beszélgetett Guszti ( ez mindig egy élmény )    Bayer Zsolt Jogállam című cikkét, amely a Magyar Hírlapban  (2014 08 09) jelent meg,   Guszti olvasta fel  
  Részletek Orbán Victor Tusnádfürdői beszédéből, ''Meghívó a mennyországba'' - részletek az augusztus 3-ai Melbourne-i jótékonysági előadásról (Toldi Bianka hegedű, a szereplők: Laczkó Mihály atya, Bakonyi Péter, Fekete Orshi, Kőműves László, Kapantzian Arthur)

 ..............................................................

MŰVÉSZETI PÁLYÁZATOK..

ADAMECZ LÁSZLÓ: F E L H Í V Á S
 „Százszorszép Fesztivál”
A Komárom-Esztergom Megyei Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány hagyományainak folytatásaként XIII. alkalommal rendezi meg fogyatékossággal élő amatőr előadók országos kulturális fesztiválját
2014. november 15.-én, szombaton 9 órától 18 óráig.
Helyszín: Tatabánya, Vértes AGORÁJA

 J e l e n t k e z n i   l e h e t:
 vers, próza, ének, zene, egyéb, egyéni és csoportos kategóriákban (tánc, színjátszás, paródia, stb.).
Produkciók bemutatásának időtartama:
egyéni 5’, csoportos szereplés esetén max. 10’
Jelentkezési határidő: 2014. október 20. a csatolt jelentkezési lap kitöltésével.

 I r o d a l m i  p á l y á z a t:
amatőr írók, költők részére  - 3 vers vagy egy max. 3 oldalas novella jeligével, postai úton beküldve. Beküldési határidő 2014. október 15.
Jelentkezési cím: kemteglap@gmail.com, 2800 Tatabánya, Pf. 1429.
A felhívás és a jelentkezési lap letölthető az alapítvány honlapjáról: www.leleksegito.hu
  Bővebb tájékoztatás kérhető a 06-70/943-4378, kemteglap@gmail.com,  vagy 06-70/235-2733-as telefonon, vagy adamecz.laszlo@gmail.com címen.

Adamecz László
+36/70- 235- 2733
Tatabánya, Léleksegítő alapitvány

 .........................................................

Ismétlés a tudás édes anyukája...
egy újszülöttnek minden új...
reklámozom magam, magam.

MEGSZÓLALOK...
  
Nagy Vendel a nevem, és Szekszárdon lakom, immáron hatvan éve, és ez az év egy jubileumi év is egyszerre, ugyanis negyven éve írok különféle műfajokban és stílusokban, vers, próza, újságírás, saját könyvek, stb.

Sok helyi, és országos lapban jelentek meg írásaim és könyveim saját kiadásban, de az idők folyamán egyre kevesebb a lehetőség a megjelenésre, s ezért kitaláltam egy saját irodalmi újságot, címe:  Megszólalok  Művészeti Magazin, ami már negyedik éve jelenik meg, havonta kettő alkalommal
Az újság  két féle képen elérhető az olvasók számára.  A magazin megjelenik színes változatban az interneten, és akadálymentes változatban a nem látók számára, akik felolvasó programmal otthon is elolvashatják az írásokat. A lap ingyenes és politika mentes, kérjék a szerkesztőtől e-mail címen és e-mailben kapják meg akár visszamenőleg is, az eddig megjelent számokat.
Ez a cím a magazin levelező címe is.

vagy a

Egy ideje megjelenik újságunk színesben is...Most ezt a képes változatot szeretném elküldeni. Kattints rá a kékkel jelzett linkre és színesben olvashatod a Megszólalok Művészeti Magazint! 

Ha nem tudod megnyitni, jelezd és akkor elküldöm  úgy,ahogy szoktam, e mailben.

A lapot megtalálják a facebookon is :megszolaloknagyvendel  oldalon ..
A honlapom elérhetősége:http://nagyvendel.comxa.com
  Az újság  különféle irodalmi és képzőművészeti műfajokat közöl, verseket, novellákat, riportokat, könyvek sorozatközlését, természetgyógyászatot, humort, elemzéseket, történelmi utalásokat és fotókat, festményeket, képzőművészek életrajzát és  hangos verseket, zenéket
s, bármilyen aktuális témát feldolgozunk a szerzőtársakkal.
   A magazinba főleg sérült emberek írnak  e-mailben  tartva a kapcsolatot, és természetesen mindenki előtt nyitott a magazin aki írni szeretne bele, megadjuk a lehetőséget a megjelenésre bárkinek.
 Újságunk már szinte az egész világon olvasóra talált, Amerikától Moszkváig és Kanadától Ausztráliáig, és szeretnénk ha a Tolna Megyeiek is megismerhetnék a magazint, mert, mint mondani szokás, senki nem próféta a saját hazájában.. várjuk érdeklődő leveleiket, e-mailben és azonnal kapják a magazint. elérhetőségeink a lapban benne vannak, telefon e-mailek, lakcím, skype stb.
 Mi ezt egy missiónak tartjuk, hogy  mindenkihez ingyen eljusson a lakásába a kultúrának ez a szelete, és összetartva a világ magyarságát is ezen az uton is.
 Már sok olvasónk van több száz címre küldjük a magazint  és hogy a világhálón hányan olvassák, azt igazából csak megbecsülni lehetne.

Mindenkinek jó olvasást kívánok szeretettel:  Nagy Vendel.
 ………………………....

NAGY VENDEL: MEGSZÓLALOK
 Egyéni hitvallás


A tribünön és

A szószéken
Én nem értem el 
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra,és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondani valóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok 
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.
*******************************



 15. CSAK A DAL...NAGY VENDEL DALAI

ÖREG FŰZFA TEKNŐ

Öreg fűzfateknő,
De megrepedeztél.
Sok idő teltével,
Jól meg öregedtél.

Benned nagyon sokszor
Tésztát dagasztottam,
Illatos kenyérrel
Mosolyt fakasztottam.

Szomorúfűz teknő
Eljárt már az időm,
Nem mosom már benned,
Többé a jegykendőm.

Megjegyzés: 2013. nov. 24.
Népies műdal, andalgó
*******************************

16.SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:
nagy.vendi@freemail.hu
megszólalok@freemail.hu
skype címem  nagy.vendi54

……………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az ez évben megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését. A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek foruma  nagyvendel
 www.canadahun.com irodalom fórum
 ________________________________________________

 VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ