MEGSZÓLALOK

 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2014. 04. hó/1 – negyedik évfolyam, hetedik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes kétheti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)

3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

4.Évfolyam: 2014.  (1-től  a 7. számig)

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

******************************

1.LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

  Április bolondja, Május szamara... hallottam a mondást gyermek koromban, és mindig féltem attól hogy a gyerekek megtréfálnak, de mostanság inkább attól tartok hogy a felnőttek viccelnek meg, de nagyon, főleg a napokban. 
Beakarnak vinni az erdőbeeee, de nem megyeeeek..

Nagy Vendi a "szerkesztőségben"

Egyebet nem mondhatok, majd később.

 A szerkesztő...

******************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

   1.   LECTORI SALUTEM,  ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
   2.  A TRIANNITA
        Jenei András regénye folytatásokban   -   6.  RÉSZ
  3.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
         Nagy Vendel,  Dombi Tinódy László,  Ács Nagy Éva, Csomor Henriett,  Adamecz             László versei
  4.  SZEKSZÁRDON SZÜLETTEM....
       Nagy Vendel: Fültölgéseim...: Nem értem...!
  5.  BEAT MÚZEUM
       Bryan Adams dala: Az asszony
  6.  HANGOS VERSEK: Mátyás Rita felolvasása
  7.  VÉLEMÉNYEM SZERINT: olvasóink írták...
  8.  VERSRŐL VERSRE
       Gerencsér Hajnalka, Fellner István, Bíró Melinda, Heim Károly versei
  9.  REKLÁMOK, HÍRDETÉSEK

10.  ARCKÉPCSARNOK - Horenka Erika riportja: A szeretet krónikása
11.  ÍZES TÖRTÉNETEK -   IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
       Nagy vendel receptjei
12.  CSAK A DAL...  Nagy Vendel dalai
13.  SZERKESZTÖI ÜZENETEK.

******************************

2. J.A.A. Donath: A Triannita- A kettős küldetés

JENEI ANDRÁS REGÉNYE FOLYTATÁSOKBAN

 6. rész

TÖRTÉNELMI JELLEGŰ REALISTA FANTASY

 ....................................................................................................................................

 6. Akkor van béke, ha egyensúly van

Jenei András, az író

A hosszan kígyózó vonulás olyan lehetett, mint egy sziklából megeredő forrás – ami eleinte patakká válik, majd folyóvá nő, és addig szélesedik, míg eléri a tengert. Van, ahol kanyarog, van, ahol szinte nyílegyenesen hasítja szét a földeket; de ahol megáll, ott se alszik mély álomban, hanem láthatatlanul őrzi a folyamatos haladást.

Az elöl és hátul lépdelő lovasok, s a közöttük zörgő szekerek, meg a lábon botorkáló emberek mind maguk mögött hagyva eddigi otthonukat, elindultak az ismeretlen, de nyugodtabb világba. Azok a hírek, amiket saját férfijaiktól hallottak az idegen földekről, barátságot festettek le, s mindezt hihették – nem tudva arról, amit a mesélők nem mondtak el: hogy ott bizony nem kis rombolást és halált hagytak hátra, akik ott jártak. S most mégis oda tartottak, ahol a legkevésbé várták őket.

Egyszerűnek tűnő, de kemény munkával eltöltött napjaikban mindennek megvolt a helye és az ideje. A létfenntartáshoz tartozó ételkészítés, az állatok legelőinek felfedezése ugyanúgy, mint a gyerekek nevelése, vagy uraik szolgálása. E nép sok sajátos dolga között az is jelen volt, hogy egy férfihez több nő is tartozott; ám az utóbbi időben a családokat egyre inkább a különálló párok alkották. 

 Valamikori megszokott hazájukban annyiszor érte őket utol a vég, hogy a vezérnek és alvezéreinek nem maradt más lehetősége, mint elindulni. S hogy ezt nyugatra tették, egyszerű oka volt: keletről a romurok tizedelték őket, délre pedig annyira magas és sok hegy emelkedett, hogy ott nem tudtak volna megélni az állattartásból a fűhöz-mezőkhöz szokott emberek.

 Mivel Than és a klán vezetők többször jártak a Gyűrű–hegység belsejében, biztosra tudták, hogy meglelték azt a földet, ahol fiaik és lányaik majd továbbvihetik ősi vérvonalukat. Ami valahol mindannyiuknak bizonytalannak tűnt, hogy a maguk szokásait, isteneiket, kultúrájukat hogyan vethetik el olyan vidéken, amit korábban ők maguk tiportak le és égettek fel.

De nem maradt más választásuk. Bebizonyítani az ott élőknek, s királyuknak is, hogy képesek a békére, és annak megkötése után akár a harcra is egy másik sereg oldalán új hazájukért. 

Üldözőkből üldözöttek lettek, ez érződött a kurtok mogorva hangulatán. Korábban mosolygás, visszhangzó nevetés, jó kedély jellemezte őket. 

 A nap lassan elindult megpihenni, narancssárgára színezve a délen kidomboruló alacsony hegyeket, magába szorította az ég világoskék remegését, majd nehezen várta meg, amíg a sok ember tábort ver.

 A rövid idő alatt felállított, kerek „építmények” csigavonalban emelkedtek az alacsony fűvel benőtt dombon. Legbelül foglalt helyet Than sátra, körülötte a klán- vezéreké, majd, mint egy fatörzs évgyűrűi, sorban a többieké. Mindezt kívülről a szorosan körbeállított szekerek lánca – védőfalként szolgálva, ha bárki meg akarná lepni a táborozókat.

A csoportokat alkotó emberek szorgosan készültek az estére, s a fontos eseményre. A kurtok nem gyakran tették meg, de ha igen, annak mindig nagy jelentősége volt. A biztos törvényeket, melyeket ritkán vetettek papírra – az íratlan dolgokat többnyire tudatukba vésték be – népi és vezetői szinten a rájuk jellemző vérszerződéssel pecsételték meg. Ezt maguk a ranggal rendelkezők: a fővezér, és – a jelen esetben mint birodalmuk képviselői – résztvevő lovagok  a fősátorban készültek megtenni.

A többi harcos, a nők és a gyerekek pedig külön–külön készítették el a vacsorát, ami majdnem mindig sült bárányból és a mellé megfőzött zöldségekből, gyümölcsökből állt.

A fakerettel megerősített nagysátorban észrevehetetlenül, de volt sürgés-forgás. A hét klán vezetője igyekezett megtisztítani ruházatát, rendbe szedni magát az alkalomra. Kivétel nélkül fejet hajtottak amellett, hogy teljes békét és szövetséget kössenek nemsokára. Fegyvereiket megtörölgették; akinek a fejét sisak védte, fényesre simogatta azt egy-egy finomra dörzsölt báránybőrrel. Akinek szarv is díszítette öltözékének tetejét, rongyba csavart, apróra őrölt kőmorzsalékkal addig gyalulta, amíg nem csillogott tökéletesen.

Nadrágjaikról, csizmájukról asszonyaik egy hideg patak vizében kimosták a foltokat, majd megszárítva visszaadták uraiknak, hogy azok tisztaságukkal külön is megtiszteljék a szertartást.

 Storm és Grand, hogy a saját módjukon is megadják a tiszteletet, visszavarratták rendjük jelét fekete köpenyük bal vállára. A kereszt vakítóan virított, fényességet adott, és melegen simogatta gazdáját a benne rejlő erővel. 

A Szent Szavak gondolatukban megidézett sorai olyan nyugalmat közvetítettek a most már hazafele tartó férfiaknak, hogy nem kellett beleolvasni, a zöld borítóján végighúzott kezek elmormolt ima helyett is beszéltek. 

– Jöjjetek velem! – hívta őket Meezo, majd félrehajtva a Than otthonának bejáratát „lezáró” vászonfüggönyt, keze intésével betessékelte a lovagokat.

Bent egyik oldalon egy durva módon megépített asztal, azon tíz kisebb és egy nagyobb agyagkupa állt; középen egy széles tál, mellette pedig egy tekercs foglalt helyet. A terítékhez társult még egy karhossznyi, legalább kétujjnyi széles pengéjű tőr, valamint egy hatalmas, barnára festett, kiégetett cserépkorsó is.

Than már ott állt az asztal sarkánál, megvárva, amíg minden rangos katonája körbeveszi a szertartásnak szánt bútort. Majd, miközben kezet mosott a vízzel teli tálban, kezébe vette a tőrt.

– Népünk igaz hite és törvénye szerint a békét, melyet felajánlok, mindannyiunk vére fogja megszentelni! Bűneink legyenek a múltéi! Ezen túl munkánkkal és verejtékünkkel vezekeljünk mindazért, mit megannyi ember életéért tennünk kell, hogy amire eskünk szólít, az örök legyen! 

Ahogy végigmondta a szavakat, kezével megszorította a fényes pengét, majd lehúzva markában azt, összeszorított tenyerét a nagy ivóedény fölé tartotta. Vörös, gazdag cseppekben lefolyó vére belehullott a kupába. Aztán a mozdulatok minden férfinál sorban követték egymást. Kézmosásnak alig nevezhető megmártás után kézről-kézre adták a vérüket ontó tárgyat, majd mindenki beleadta életét a „közösbe”. 

Grand is levette kesztyűjét, s ugyan utolsóként, de arcrezzenés nélkül megtette, amit a többiek.

A nagy kancsóból a vezér borral töltötte tele a már félig felszentelt korsót, majd felemelte a sátor tetején lévő nyílás felé.

– Fogadjatok minket, s mi örök békét esküszünk, vagy akár harcot vállalunk értetek, ha ezt a szükség kívánja! A Gourgu legyen mellettetek és veletek!

– Urunk a Mindenek Atyja segítse ezt a szövetséget, s utunkat, hogy királyunk is bölcsen fogadja majd a békét! – felelt Storm.

– Úgy legyen! – harsogta minden harcos egyszerre.

A lófarkat viselő még magasabbra emelte a vérrel és borral teli edényt, majd jókorát kortyolt belőle; azzal átadta a mellette álló Bringének. Ő ugyanígy tett, s az „ital” körbejárta a társaságot.

Mindannyian elmosolyodtak. A most már testvérként kezelt kurtok egyenként megálltak a lovagok előtt, és egyik kezüket a vállukra téve nevettek, majd a másikkal mellüket verték, és hangosan elhördülték magukat.

Ekkor kintről mély, majd egyre hangosabb dobolás tompán elnyúló zaja kezdte betölteni az elsötétült eget, s ezt sok férfi és nő üdvrivalgása követte.

– A kurtok ünnepelnek – szólalt meg Meezo. 

– Itt a tekercs, amit egyik vezérem kíséretében a népünk ajándékával együtt adjatok át királyotoknak! Amíg az ő „pecsétje” rá nem kerül, határotoknál várjuk be a választ – lépett oda Than és odanyújtotta a szerződést Stormnak.

– Akkor ezt hadd vigyem én el a királynak – tekintett jobbra és balra Grand. – Barátomnak az alapítólevéllel mihamarabb oda kell érnie Zamen alá, hogy beteljesítse esküjét.  S hogy mire eléritek a medencét, meghozom az uralkodó pecsétjét is, ezt megígérem! 

– Köszönöm – felelt a másik köpenyes, majd megfogta társa csuklóját. – Óvd és nyerj! 

– Óvd és nyerj!

– Akkor hadd legyek én a követed, s hadd adjam legszebb lovam erre a tettre – lépett közéjük egy fekete hajú vezér. – Az én nevem Magor, a partakok klánjának vezére.

A harcoson egy szőrmeszélű és barna, kissé csúcsos sapka, felsőtestén vajszínű ing egy mellénnyel, alul pedig laza bőrnadrág volt, ami fekete csizmában tűnt el.

A valamikori vad nép látszólagos pálfordulása annyira meglepte a két triannitát, hogy saját maguk számára is félelmetes lett a jelen. A legbrutálisabb harcok, az időnként értelmetlen gyilkolások, a mindent leromboló és maguk mögött hagyó férfiak most annyira értelmes és megfontolt arculatot mutattak, ami szinte belerajzolta az éjszaka sötétségébe a világosságot, s az egyre erősebb testvéri köteléket. 

„Az őket megtizedelő romurok még vadabb mészárlásai és a sok-sok eltelt év emberi viselkedést tanított meg nekik.”– ámuldozott Bringe. 

Grand, amikor elvállalta, hogy magával viszi a békét az uralkodóhoz, tudta, hogy nem kis feladatot vállalt magára. Ugyan a király ismerte a barbárok betöréseit, mivel akkora hadsereggel nem rendelkezett (legalábbis egyelőre), hogy a kis csoportokkal érkezőket megakadályozza a rombolásokban és a rablásokban, valószínűleg lesznek feltételei, és némi aggálya az érkező nép irányába. Birodalmának a medence keleti oldalán kevésbé lakott területei voltak, ez lehet majd egy olyan része a honnak, amire akár letelepedhetnek a kurtok. S ha valóban eljön egyszer az idő, hogy a romurok megérkeznek, meglehet, hogy az új telepesek valóban jelenthetnek védelmet is.

– A lovad igazi sulei telivér, ajándéknak bizony a legnemesebb fajta – veregette meg Magor vállát egy másik vezér.– Azt hiszem nincs is párja! Talán az én fekete Turalom, ami sebes, mint a szél! !

– Na, Milo, a Kazah klánból most is hiszi, hogy ő a legjobb! – mosolygott Than, majd újabbat kortyolt korsójából.

Az egymást követő bornyeletek lassan emelték a hangulatot, s megérkezett a ropogósra sült hús is. A lapos edényben tálalt zöldségek és a barnára sütött lepények gazdagítva a vacsorát annyira gyorsan fogytak, hogy Bringe azt hitte, legalább egy tucat bárány lelte halálát a ma este folyamán, hogy csak itt jóllakhasson a társaság.

– Magorral reggel korán vágtába kezdek. Meglátod, a Mindenek Atyja velünk lesz – hajolt oda társához Andrew, majd nagyot harapott az előtte fekvő széles húsból. 

– Zamenig tudunk együtt lovagolni. Az út kevésbé unalmas, ha többen tesszük meg.

– A hágó így talán járhatóbb. Remélem, érezni fogjuk, hogy még nincs itt a tél! Ami viszont bizonyos, hogy az utunkba eső falvakat értesíteni kell, nehogy rémületet keltsen az érkezők nagy tömege!

– Mindenképp! – felelt Storm és felállt az asztaltól.

– Nocsak, testvérem, talán elfáradt a nyelved a falatozásban? Hozzunk még esetleg neked sajtot? – szólalt meg az egyik vezér, s kiitta maradék italát. 

– Nem, de gyomrom tele, a bor meg már a fejembe szállt. Kicsit kilevegőzöm magam! – felelte a lovag, és megbiccentve fejét – ezzel elnézést kérve a jelenlévőktől – hátat fordítva nekik, kilépett a sátorból.

Miközben bambán sétálgatott a pillanatnyi örömben és reményben ünneplő emberek között, gondolatai ezer és ezer irányban csapongtak. Szemével kutatta a mosolygó és gyakran felkacagó férfiakat, velük asszonyaikat, vagy a szaladgáló gyerekeket, de tudta, hogy akit keres, nincs közöttük. 

Amióta túljutott azon a ponton, hogy már sem ő a kurtoknak, sem azok neki nem voltak idegenek – és ezáltal bárhova lépett közöttük, csak melegséget és ezzel kedvességet, barátságot kapott –, nem egyszer kérdezte már meg, látta-e valaki Sharont, emlékszik e egy, a leírásnak megfelelő lányra, de a válasz mindig fejrázás volt.

Rengeteg idő telt el azóta, s ezzel a remény is halványult benne. Ám mikor közvetlen itt lehetett, és majdnem megfoghatta a derengést, ami szívét mindig megdobogtatta, még fájdalmasabban nyomta el a  parázsló érzést. A lány, akit őrzött, akivel boldogságot és majdani jövőt akart megélni, megszűnt.

„A sors más utat szánt neki is, nekem is, remélem, hogy akárhol is van, boldog!  Legyen ez itt a földön, vagy valahol az égben, nagy vizek mélyén, hegyek gyomrában, vagy a csillagok mellett”– rágódott, nagyokat sóhajtva.

Az egyik, bőrökből és szőrökből bevont apró sátorból harsány és örömöt kifejező nevetés, teli szájas hangos beszéd szűrődött ki, aztán megjelent egy nagytestű bajszos harcos a bejáratnál. Kezében hatalmas hús, mellette szétmarcangolt lepény – ami jócskán felszívta a zsírt – lapult. Arcszőrzetén végigfolyt az ennivaló leve, ami aztán telerakta pecséttel amúgy sem tiszta felsőjét. 

– Tarts velünk, testvér! Van saját magam által érlelt kancatej, igyál, s jobban esik majd a falat utána! – invitálta Stormot befele. 

– Köszönöm, de azt hiszem, most ki kell levegőznöm a korábbi mámort, hogy ne legyek holnap kótyagos! Remélem, nem sértelek meg – felelte amaz. 

– Nem, így több marad nekem! De ha meggondolnád magad, gyere vissza! – mosolyodott el a férfi, majd el is tűnt otthonában.

Az egyre jobban lehűlő éjszaka hatott a tiszta fejre és a megnyugvó gondolatokra, ugyanakkor a tábor pezsgése annyira átjárta Bringe testét, amit fekete köpenye is védett, hogy nem fázott. Az egyre inkább kialvó tüzek körül fogytak a népek, egy-egy kutya kutatta az esetlegesen megmaradt és lepottyant falatokat, hogy ő se üres hassal heveredjen majd le valamelyik szekér alá.

Bringe szürkébe fordult romantikájának rossz hangulatával szemben a boldogság is láthatatlan könnyeket csalt szemébe. Eljutott az alapítólevélhez, innen már csak haza kell érnie, és elhelyeznie a papírt ott, ahova Constaire szánta. Nyugalom fogja eltölteni, mikor ismét odaléphet avatója sírhelyéhez, és elmesélheti neki: visszahozta, amit elvettek tőle az életével együtt. Ugyan utóbbit nem tudta visszaadni a szerzetesnek, legalább biztosra „kinyittatta” lelkének az égi panteon kapuit. S mindezt lovagi és hitbéli esküjéhez híven pecsételhette meg: nem bosszúval és a korábbi idők alatt megélt sérelmeiért elszenvedett lealacsonyító gyilkolással, hanem a szent könyvben is hirdetett megbocsátással, amit akár Meezo felé, akár Than felé tanúsított.  

Ami meg a korábban nagy viharként megízlelt vadakat jelentette, most békét és védelmet hozhatnak majd otthonának. 

Kérdések zaklatták. Hogy fogadja majd az uralkodó a szerződést? Mennyi homoknak kell leperegnie az üvegben, amíg a félelem és bizalmatlanság átváltozik igazi békévé hazájában? Hány emberöltő után felejtik, felejthetik-e egyáltalán a népek a sok halált és gyalázatot?

Eszébe jutottak szülei, régen elhagyott otthona, az a falu, ahonnan elindították ezek az emberek. A házak, a kicsi és poros utcák, melyeken nap, mint nap dolgát végezve koptatta csizmáját, a közeli erdők, s rétek, melyeket mindannyiszor szívesen látogatott, ha éppen nem zsákokat cipelt. A néha nyikorgó kerekű malom, melyben a finomra őrölt liszt felhőket alkotott, s ha az jellegzetes illatával belemászott orrába, bizony volt, hogy egyhuzamban fél tucatot is tüsszentenie kellett. A szomszédok, akikkel apja dörmögve diskurált, a hozzájuk magokat hordó nép, akinek sokszor a legnagyobb baja az volt, hogy húsz, vagy huszonhárom zsáknyi lisztet tud hazavinni egy esősebb évben lezajlott aratás után.

A kurtok elcsendesedő táborát magába fogta az éj. A csillagok által megrajzolt vonalak elkezdték meséiket, melyeket horkolva hallgatott a Dormiolus ferdén félbevágott hasa. A történeteket, melyekben madarak mentettek meg nőket, ahol a lovak szárnyakat növesztve repültek át a tengereken, hogy hazavigyék egy hős élő, vagy holt testét. Akadt olyan is, melyben egy katona kardjával mesebeli sárkányokkal küzdött, de olyan is, amikor egy haltestű lány kígyókat dobva egy bálnahalra megmenti a hős vándort, aki hajójával kincseket visz királyának.  Mind olyan mondák, melyeket elbeszéltek az elalvásra leparancsolt gyereknek, vagy az öreg juhászok, kik ilyenekkel szórakoztatták magukat. Egy kósza, és a feketében mégis fehér, laposra püfölt dunyha alakú felhő bekúszott a sárga „Sir” elé, de az láthatatlan kezeivel elhessegette azt; ahelyett, hogy betakaródzott volna vele, lámpaként árnyékokat rajzolt a sok ember által letaposott földre. 

Storm azt sem tudta kideríteni, hogy miként hozott Brake nevének hallatán Than egy olyan döntést, ami lefejezte az eddigi történelmüket. Egyáltalán, meghalt barátja mikor és hogyan juthatott oda, hogy valósan „fia” legyen a nagyvezérnek, hogyan került hozzá az a gyűrű, amivel újabb irányt adott saját, és a később megismert triannita életének? Mi volt az a megdöbbentő fájdalom, ami, ha csak egy pillanatra, de összehúzta a lófarkas ember kőkemény arcát? 

Bőr karvédőjét megsimítva a férfi, miután vagy kétszer körbejárta már az egész tábort, ahol egyre többen vagy a fáradtságtól, vagy az italtól, de leheveredtek, odalépett Felséghez és matatni kezdett a nyereg hátsó része alatt.

A vékony, szarvasbőrbe csavart zöld könyv jéghidegen fogadta hatalmas kezeit, ahogy kitekerte a valószínűleg nagy utat megjárt írást. Lekuporodva egy, még apró lángokkal égő tűz mellé, belelapozott.

„S megtalálván az utat, Johannus rálépett arra, és hallá az Úr szavait: Miként eléred az utad közepét, rájössz, sosem leled meg a végét. De jöhet hegy, víz, vagy éppen kanyar; lesz nem egy elágazás is, ahol sorsod bizony majd te döntöd el, és lelked tudja, választásod mindig jó, utólag sosem kell bírálnod sem magad, sem mást, hogy akkor éppen azt az irányt választottad.

Johannus pedig sokat lépett, hogy bebizonyítsa: lehet, élete kevés ahhoz, hogy saját lépteivel bejárja a földet. Ám akarta, hogy bizony tegyen, s gyógyítson mindenhol, hogy adjon, és sosem vegyen el, ezért is alig evett, alig ivott, hogy maradjon azoknak, kiknél megszállt. S jóllakott ő a mezők virágaival, szomját oltotta a hegyi patakok vizével, de tanította a népeket, hogy szeretet és béke, s sehol betegség és halál ne legyenek körülötte.

S amikor megkérdezték egyszer tőle, miként van az, hogy egyedül van, ő azt felelte: Velem van a Mindenek Atyja, s ha Ő azt akarja, hogy megleljem a földi boldogságot, szembejön majd velem az, kit asszonynak hívnak, és megsüti nekem étkemet, megtölti poharam, és ha megtaláljuk a közös békét, bizony gyermekeim ott fognak majd szaladgálni lábaimnál.” 

– Megzavartalak, barátom? – érkezett mellé Grand, aki megkotorta a majdnem elaludt tüzet, hogy adjon még valamennyi meleget mindkettejüknek.

– Mondd meg nekem, te mit gondolsz, miért vagyunk ezen a földön? – nézett fel a könyvből a hosszú hajú. 

– Hát, mert haza akarjuk vinni a tekercset. 

– Ez igaz, de most nem erre gondoltam.

– Azt hiszem, kissé bódult vagyok, de erre amúgy sem tudja senki a választ – felelt Andrew, s megvakarta fejét. 

– Van olyan küldetés, melyre az a felelet, hogy az maga az életünk, ugye? – próbálkozott Storm. 

– Igen. De hiszem, hogy ha még élsz, a feladatod nem vitted révbe. És ezt akkor is vallom, ha én ittam többet, s akkor is, ha ezen azért gondolkodsz, mert neked piszkálja a bor a fejed.

– Igaz. Menjünk, és pihenjünk le – holnap ugyan hazafelé tartunk már, bizony félek, hosszú lesz még a lovaglás! – zárta le a beszélgetést Storm, majd visszacsomagolva a zöld könyvet a bőrbe, eldugta azt a „helyére”, és belépett a kettejüknek felállított sátorba.

Nagyon mély és mindent átható, hangos kürtszóra riadtak azok, akik nem keltek korán. 

„Óóóóóóúúúúúeeeeeeőőőőőőúúúúúííííőőőőőőőő!” A hang a kurtoknak ismerősen csengett, de a két triannita ijedten ugrott ki fekvőhelyének melegéből. Nagy iramban rángatták magukra levetett ruháikat, sietve ugrottak bele csizmájukba, és egy pillanat alatt elfelejtve szép, vagy kardrángató álmukat, kibotorkáltak a szabadba. 

A nekik eddig csak harcokat és kegyetlenséget jelző ébresztő azonban most beszédet jelentett – a nagyvezér beszédét.

A szélesen elterülő sátor előtt sorban ácsorogtak a klánvezetők. Némelyik kissé kócosan, vagy még alig kinyílt szemmel, de érezvén a majdani mondanivaló értékét, feszülten és egyre tágabb tekintettel figyelt. 

A többi táborlakó a domboldalnak megfelelően kissé lejjebb, elszórtan csoportosult. A kurtok megmaradt népe egyként várta, mit közöl velük a vezetőjük.

Két harcos kihozta Than sátrából az asztalt, lecsupaszították, hogy fel tudjon rá állni uruk, mindenki láthassa és halhassa szavait. Amaz várt egy pillanatot, majd fellépett az ideiglenes emelvényre, és megszólalt: 

– Kurtok népe! Tegnapi közös döntésünket ismeritek, tudjátok, el kellett indulnunk, hogy ne fogyjunk tovább. 

Mindenki lélegzet visszafojtva leste a kopasz embert, aki kezeivel az ég felé mutatott, hangja teljesen betöltötte a környéket. 

– Célunk egy olyan föld, ahol megtalálhatjuk azt, amire sokan vágyunk: állatainknak legelőt, sátrainknak kemény talajt, szomjúságunknak hideg vizet, étvágyunknak húst, és mindent, mi ott megterem! Asszonyom, ki beteljesítheti majd utódom születését, az éjjel álmot látott. Egy olyan végtelen mezőt, ahol tavak vannak, hegyek, s elég hely mindannyiunknak. Nem jártunk ott soha, s nem hagytunk magunk mögött halált. 

Közben a fekete köpenyesekre mutatott vezérei között: – Viszont ezeknek az embereknek a mi létünk a múltban jót nem jelentett – Esemee álma szerint a Gyűrű–hegységtől északabbra kell tartanunk, s ott, szomszédban új testvéreinkkel, békében és szövetségben élhetünk! Véreinkhez hűen megtartjuk a pecsétet, mi a Mindenki Erejét hordozza. Ahhoz, hogy a Gourgu velünk maradjon, beteljesedjék a valódi kötelék, s utána közös földünk lehessen a hegyek belseje is, két törzsünk a lovagokkal tart!

 Egy pillanatig nagy csend lett az amúgy is hallgatag tömegben, majd amikor egy másik vezér Magor mellé lépett, és ő is belekezdett rövid, de annál lelkesebb mondatába, szavai után hangorkánként üdvözölték a nem kis döntést. 

– Én, Lamitta, a budduhok klánjának vezére népem nevében vállalom, hogy Magorral, s a lovagokkal tartok!

A tömeg hangja elsöprő áradatként zúdult hullámozva először felfelé, majd aztán gyűrűzve egyre messzebb a táborlakóktól, egyre távolabb a hegy felé, vagy épp a pusztába. Kivétel nélkül örültek, kezeikkel közben hujjogva integettek az ég felé, aztán ölelések és szoros kézragadások sokasága találkozott. 

A következő pillanatban, mielőtt Than lelépett volna az asztalról, nyílvessző csapódott a lába mellé a kevésbé finomra megmunkált deszkába. A már fél lendülettel elindult férfinek az volt a szerencséje, hogy a mozdulat megelőzte a vessző igazi célját.

 – Mi ez? – nyúlt kardja után Bringe, s közben a klán-vezetők körbefogták a szószékről lerántott urukat. Vadul pislogtak abba az irányba, ahonnan a halálos hegy érkezett. 

A hosszú, koromfekete, hamuárnyalatú tollakkal befejeződő tárgy ott meredt, ahova az előbb megérkezett. Eleinte senki nem mert hozzányúlni, majd maga Meezo fogta meg kezével az ujjnyi vastag, barázdákkal megmunkált szárat. 

– Romurok… – húzta el a száját, de arcán félelem nem jelent meg.

– Harcra! – kiáltott a nagyvezér.

– Nincs rá szükség! – hallatszott kicsit hátulról. Ahogy szétvált a tömeg, hatalmas testű kurt vált láthatóvá; aki talpig szürke ruhába öltözött idegent taszítgatott maga előtt uraihoz.

Fejét és arcát öltözetével megegyező színű gyolcs takarta. A nem túl bő, mégis laza szabású ruha csukló- és bokatájon szorosan meg volt húzva. Kezei hátul összekötve, ahogy az őt fogó férfinak gyorsan sikerült foglyul ejteni, amikor meglepte az egyik kinti szekér mellett. 

Az amúgy alacsony ember nem volt vastag, de annak ellenére, hogy megfogták és semmi jóra nem számíthatott, egyenes felsőtesttel, és magasra emelt fővel nézett előre. 

– Ki vagy te? – lépett elé Than, és a nála majdnem egy fejjel kisebb ember „láthatatlan” arcába nézett.

Nem érkezett válasz. A rab mögött álló harcos megrángatta, hogy feleletre bírja, de nem sok eredménnyel.

– Nem beszél.

Két oldalról újabb férfiak ragadták meg, majd a lófarkas lehúzta az orrot és a szájat maga mögött tartó maszkot amaz álla alá.

Csontos, szőrtelen pofa, vágott szemek, parányi orr és furcsán görbülő ajkak rajzolták meg a fiatal kém jellegzetes képét. Alig észrevehetően engedte meg magának az első izomfeszülést, ahogy szemén kívül más is láthatóvá vált belőle.

– Romur a javából, de ilyet még nem láttam közülük! – szólalt meg Meezo. – Beszélj, kutya, hol vannak a többiek? 

– Ha igazak a hallott történetek, ő nem fog megszólalni – felelt Than, majd áttekintve egyre jobban zúgó népe feje felett, hogy a távolt kémlelje, félrefordult egy szemvillanásnyira, aztán vissza. – Kém, aki egyedül van, s akinek az élete most fog véget érni! Lovakat! 

A két lovag némi ellenérzéssel, de némán figyelte az eseményeket, és követték az egyként mozgó csoportosulást. Pontosan nem tudták, mi fog történni, csak sejtették; ellentétben a klánvezetőkkel és majdnem minden táborlakóval. 

„Lesz, mit itt kell majd hagyjanak ezen a vidéken! – gondolkodott Storm magában.”

Az asszonyok közül akadtak, akik gyermekeiket betessékelték saját sátrukba, hogy az elkövetkező dolgok kimaradjanak életükből, de némely férfi szinte kötelezte az idősebb fiúgyermeket a majdani látványra.

A foglyot kilökdösték a kocsikon túlra, majd karjaira és lábaira egyenként köteleket erősítettek. A vékony, de annál szorosabban és keményebben meghúzott béklyók lilára színezték az alig kilógó kezeket; ennek ellenére a vad és igen durva rángatások semennyire nem tudták elvenni a saját életével már nem rendelkező romur büszkeségét.

A saját népénél sem sokra tartott ember ugyan most uralkodója szolgálatában követte a kurtokat, hogy kiderítse, hova is tartanak, merre menekülnek, de egész élete hűbérurai által rábízott leskelődésekből és árulásokból állt. Ha kellett, gyilkolt, vagy ellopott valamit, de volt, hogy belopózva az ellenséghez, megfigyelte és elárulta annak leggyengébb pontjait. S mindezt életét akár feláldozva is, odaadóan tehette, hiszen fiatalkora óta tanult harcolni mindenféle fegyverrel, módon – ha kellett, akár puszta kézzel is. Ami soha nem tartozott a tulajdonságai közé, a megadás volt. 

Most is véletlenül esett meg, hogy elfogták; de mivel egyedül és távol mindenkitől ért véget a küldetése, nyíltan és rezzenéstelen arccal várta a neki megtiszteltetést jelentő kivégzést. 

– Egyszerűbb lenne fejét venni – jegyezte meg Grand barátjának, de szavait a szintén mellette álló Milo fejrázással visszautasította:

– Nem kegyetlenebb, amit látni fogtok, mint amit ők tettek társainkkal, vagy azokkal a nőkkel, akiket megpróbáltak magukkal vinni. Vezérünk életére tört, ereje lovainkba és a rajtuk ülő testvéreinkbe száll. 

„Hiszen magatok is gyakran tettetek hasonlóan, ez hát, mi a messzi keleten minden nép szokása? – cikáztak Andrew koponyájában is ugyanazok a gondolatok, mint a mellette fejét ingató másik triannitáéban.  

Nem hangzott el több szó. A földre lökött idegen némán zuhant le, közben a négy égtáj felé fordított lovakon helyet foglalt ugyanannyi klánvezér. Aztán az ekkor még laza kötelek, – ahogy ugrásszerűen megindultak a hátasok – megfeszültek, halk és furcsa reccsenés hallatszott és az azt követő csend.

Semmi kiáltás, csak a dobogó paták, egy-egy prüszkölés és a hosszúnak tűnő fülszakító sípolás.  

A leszakított végtagok a belőlük kispriccelő vérrel csíkban festették meg a reggeli füvet, s ahol a testből is „utazott” velük egy-egy darab, ott az össze-vissza lóduló hús és minden más is,  súlytalanul lobogott a köteleken.

A rövid úton szárral megfékezett kurtok szinte egyszerre álltak meg, mind a négyen hatalmasat szívtak a levegőből tüdejükbe, majd eleresztve a nyergeikhez rögzített fonott „láncot”, ökölbezárták ujjaikat, és mindannyian mellüket kezdték verni. 

– Hujj–hujj–hujj–hujj! 

Érkezett egy újabb lovas, aki összefogta a már elengedett köteleket, majd, mivel a szétszakított test odaragadt az egyik lábhoz, le sem szállva a ménről, elindult egy kicsit messzebb, hogy átadja a szellem nélkül maradt halottat a mező koldusainak.

Az indulás előtt a nagy gyakorlatot magukénak tudó nép úgy rámolta össze szekereire és lovaira minden dolgát, hogy a letaposott füvön vagy a helyenként a valamikori tűzhelyet mutató, sötétszürke hamun kívül semmi nem mutatta, hogy itt korábban hét törzsnyi ember húzta meg magát éjszakára.

Storm és Grand – kissé felzaklatva, de arra törekedve, hogy minél messzebb juthassanak ettől a helytől – megegyezett a velük tartó vezérekkel: ők Magorral és az ajándéknak szánt lóval rögtön elindulnak, s a nyomukban majd érkező törzseket Lamitta fogja vezetni a határig. A hófehér mén ritka, csillogó szőrét csak fekete sörénye és farka tette változatossá. Díszesen felszerelt szíjakkal, melyeknek fejvégeinél sárgás szegecsek virítottak, csatjai visszatükrözték a napot, s a hátán ezer és ezer varrattal meghímzett pokróc tette fenségessé a négylábút.  

A rövid, és szegényen levezetett búcsúzkodás a hét vezér között és Than oldaláról azért nem húzódott el, mert tudták, hogy népük nem oszlik meg teljesen, csak más-más helyeken telepednek le. 

 Than, nagyon hamar elfeledve a nemrég történt eseményeket, úgy döntött, hogy már innen indulnak azonnal északra, vagy legalábbis majdnem követve a fatörzseken lapuló mohanadrágot. Ha bárki megismételné a kivégzett kém feladatát, ne jusson rögtön a Gyűrű–hegység közelébe, maradjon idő egy sereg a határoknál lévő hágókhoz való eljuttatására.

Aztán a három férfi, meg a díszesen „felnyergelt” kanca nekilódult a visszafele is végtelennek tűnő dimbes-dombos mezőknek. A hamar magasra szökő napkorong, sugaraival elárasztva a füves, és helyenként erdőkkel tarkított pusztát, kellemes, nyárvégi meleggel ölelte át a világot. A lovagoknak az idefele tartó útról, Magornak meg a mindennapokból ismerős virágok, vagy a sokféle, vadul a földből kinövő bokrok és cserjék még most sem bizonyultak unalmasnak. Ugyan a mező illataival az orrukba szökő levegőben halványan érezni lehetett már az őszt, nagyon kevés sárguló, vagy barna levél adta hírét annak, hogy ezek a meleg napok bizony már nem sokáig lesznek jellemzőek. 

A felhők, amik hol hófehéren, hol kicsit szürkébben szaladtak, kergetve a sárga urat az égen, olyan gyorsan játszották versenyeiket, hogy mire a nézelődő azt hitte, hogy meg tudná mondani, mit is rajzolnak odafent, már másik társuk adott egy más formát a világoskék „semmibe”.

Ám lent nem fújt a szél.  A néha hosszabb, időnként meg rövidebb vágtába kezdő utazók mindegyike másért és másért várta a hegyeket, és a mögöttük megbújó hazaérkezést. 

Storm beteljesítheti a feladatát, Grand elindulhat a követtel a királyhoz, Magor pedig elvetheti a jövőre nézve mindazt, ami egyensúlyt hoz nekik és testvérei, családja és megannyi ember számára. 

– Nézzétek! – mutatott felfele a klán vezér, és kezével kissé előre intett. 

Valamennyivel előttük, nem túl magasan egy mozdulatlannak tűnő, ám szárnyaival mégis gyors csapásokat végző madár szitált. Miközben megálltak, s nagyokat szuszogva pihegtek a minden izmukat megdolgoztató vágtától, tágra nyílt szemmel figyelték a „vadászatot”. 

A viszonylag nagyobb testű sólyom, széttárt tollazatával telenőtt „karjaival” tartotta a magasságát. Farktollait billegetve, karmaival – melyeket már görcsösen előreszegezett – taposta a levegőt. Szemei, amik gombként dülledtek fűben megbúvó áldozatára, elnyelték ébenfekete magjukkal a hátát simogató aranysugarakat – aztán mindez zuhanni kezdett. 

A nyakon ért mezei nyúl még bucskázott vagy kettőt a hatalmas karmok között, de törött nyaka miatt nem szenvedett sokat. A kampós csőr darabokra zúzta fejének hátsó részét, majd, a már a földön leszorított, szőrcsomóktól gazdag testből kitépett darabok megkezdték az éhség csillapítását. 

– Én nem jártam a hazátokban, felétek is vannak sólymok? – kérdezett halkan a két lovat vezető, majd nyerge mellett meglapuló kulacsából nagyokat kortyolva meglocsolta kiszáradt torkát. 

– Vannak, s nem is kevés! – felelt Bringe. – Akadnak sasok, vagy szürke tollú héják, de láttam már rozsdavörös vércsét is.

– Nem egy urat ismerek, ki az udvarában saját maga is tart sólymot, hogy segítse őt a vadászatban – kapcsolódott be Andrew is a beszélgetésbe. 

– Korábban minden törzsvezérnek volt saját Gourgu–ja, de amikor három sorban elpusztult, Than megígértette velünk, hogy elengedjük őket, és többé nem fogunk be egyet sem. Szabadnak születtek, szabadon vigyázzák lépteink.

– Na, menjünk tovább, messze még a hon – javasolta Grand, majd sarkával megbökte lova oldalát, aki megértve a kérést, fújt egyet és elindult. 

A haladást lassító, de pihenésnek elegendő ügetés megnyugtatta a méneket. Ugyan a számukra is szabadságot érő vágták felélénkítették amúgy is pezsgő vérüket, a hosszú útra való tekintettel gazdáik figyeltek hátasaikra.

A szűnni nem akaró távolságot foltokban feltűnő erdők tarkították; ezek jelezték, hogy a fűtenger egyszer majd véget ér valahol. Ahol beláthatatlannak vélték a fák és sűrű növények szigetét, kerültek, ha lehetett; vagy ha nagyon elnyúlt a „takaró”, belovagoltak az ismeretlenség madárcsicsergéssel hangossá tett rejtekébe. 

Már szürkülni kezdett, amikor kiértek egy ilyen farengeteg szélére. Nem túl messze egy patak csörgedezett, magával víve az összegyűjtött leveleket, vagy a környező földek homokját, kavicsait. Apró halak, békák lakták be saját életükkel a zubogó vizet, de amint a lepihenő társaság szomját oltotta belőle, elillantak, vagy megnémultak lakhelyükön.

Mire a környék elhalkult, s mégis hangossá vált a ciripeléstől, vagy a „bentről” kiszűrődő motoszkálásoktól, alig hallható hangon, finom ropogásokkal már táncoltak a lángnyelvek a körbe rakott kövek között. 

Grand némi morgás közben többször fogta két keze közé homlokát, az alig észrevehető grimaszt nem lehetett nem észrevennie két társának. 

– Na, csak nem zaklat a tegnap megivott bor? – mosolygott Magor. 

– Jól belemászott a fejembe, pedig nem is ittam sokat – felelte a lovag, majd megpiszkálta a tüzet. 

– Engem még másra is hívtak, de most már nem bánom, hogy kihagytam – szólt Storm félerővel, majd belekémlelt a sötétbe. Aztán egy mozdulattal, saját tőre hiányában Grandéval szurkálta meg a vékony rúdra felhúzott félkész szárnyasokat.

A népét megelőző követ ezalatt felállt, s eltűnve egy nagyon rövid időre, magára hagyta a triannitákat. A csöndesen mélázgatók halmijaikkal maguk körül készülődtek az éber alvásra, egy szolid, de annál laktatóbb vacsora után. 

– Nos, az én törzsemben ezzel gyógyítjuk a fejfájást! – érkezett vissza Magor, majd egy hosszúszárú, halványsárga szirmokkal már szunnyadó növényt adott a kesztyűjét éppen levevő embernek. 

– Mi ez? – nézett rá Andrew, és elvette a nem túl vastag, cirádás levelű gazt, melynek gyökerei gazdagon becsomósodtak a földtől. 

– Mi hiúz–szárnak nevezzük. Ha megkaparod a gyökereit, s a reszeléket beledörzsölöd a bőrödbe a homlokodon, elmulasztja a fájdalmat.

S a köpenyes úgy tett, ahogy mondták neki. A morzsaléknak igen erős szaga volt, de mire levehették a húst a nyársról, teljesen elfelejtette a korábbi hívatlan „vendéget”. 

Valamivel később a gyógyult férfi elszundított; a két ébren maradt pedig, figyelve a körülöttük életet mutató neszekre, s néha egy-egy száraz gallyal megkínálva az egyre kisebb lánggal égő tüzet, őrködött. Nem mintha a semmiből előugrott volna bárki is, de a táborban tapasztaltak után, no, meg az  erdei ragadozóktól tartva, megnyugtatta őket az éberség.

– Than hamar döntött egész népe sorsáról – jegyezte meg Bringe. 

– Nekünk a vezér, az álmok és a természeti jelek mondják meg, hogy mit tehetünk, és mit kell tennünk – felelt amaz, és magára öltötte vastagabb felsőruháját. 

– Nálunk csak egy Úr van, a Mindenek Atyja.

– Na és a királyotok? Ő nem úr?– nézett fel a szembogarát apróra összehúzó fényből Magor. 

– Ő is az, de hitünk adja erejét, bölcsességét és jogát a birodalmon való uralkodáshoz. Ha kell, megvéd, de ha kell, büntet is. 

– Akárcsak Than. Messzi vidékről jövünk, de hasonlóbbak vagyunk, mint gondoltam volna – mosolygott a másik férfi. 

– Lesz mit tanulnunk egymástól, s remélem, a romurok jöttéig, ha egyáltalán jönnek, még sok dolgunk akad. Nekünk, nektek és a királynak is.

– Van, ami megállíthatja őket?

– Felénk kövekből nagy várakat építünk, azokat nem lehet lovakkal és nyilakkal bevenni – felelte Storm, és felállt. 

– Akkor sok kőre lesz szükségünk – válaszolt a klánvezető, majd csatlakozott az előtte tagjait megmozgatóhoz, aki megálmosodott vérét megzavarta azzal, hogy karjait, lábait és felsőtestét megforgatta, aztán megrázta magát. 

A lombok között ugráló szél halkan megzizzentette a leveleket. Volt, ahol a vékonyabb ágakat is megtáncoltatta lágyan, majd, mivel ereje elfogyott, magára hagyta azokat, és továbbállt. Testvére, ami keveset várva követte, ugyanígy tett. Az ember azt hihette, kezet fognak, és láncot alkotva, vonalban keresik tovább az utat a koromfekete éjben.

 „Hazamegyünk!” – mosolygott magában Bringe, aztán összehúzta fekete köpenyét.

Folytatása következik

A könyv borítója

******************************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

NAGY VENDEL: A KÉP

Egy kép 

A falon,

Régen megkopott már.

Csecsemő játszik,

Kezében cumi,

Szájában szivar.

Tudom a rajz

Egy kissé bizarr.

Nem minden az,

Aminek látszik,

Néha a képzelet

Csupán csak játszik.

Az hiszem hogy villámlik,

Pedig csak csillámlik.

Létünk egy villanás,

Olyan mint a gyereknadrág:

Rövid, és koszos.

A kép

Néha csak átok,

Te csak úgy látod.

Ott van e még

A nagy húsdaráló

A Duna parton?

Már nem találod.

Ki hiszi el,

Hogy ott volt?

Pedig gyerekkorom óta

Bennem él a kép.

Amit sok ember

Suttogón ordítva mesélt.

S közben félt.

Elhiszed e a

Zsidók golgotáját?

Megfeszített karok

Inaszakadását?

Vesztes gladiátor

Halálba menekvő

Véres szabadságát?

Földesúr pallosjogát,

Az első éjszakát?

Az úriszékét,

Dózsa húsának sistergését?

Állat, és ember felett

Élet, halál jogát?

Hóhér bárdjának

Tompa zuhanását?

Franciák hatékony

Éles Giotinját?

Lágerek halálgyárát,

Gázkamrák valóságát,

Halott kisgyerekek

Millió szandálját?

Hiszed e a

Fejünk felett lebegő

Fényes atombombát?

Japán emberek

Égő papírházát?

Részecskét ütköztető

Svájci alagútját?

Állatok, s emberek

Köztünk élő klónját?

Féreglyukakon távozó

Űrhajósok kiváltságát?

Mindezt el kell hinned,

Ez nem állati szülemény,

Erre csak az ember képes

Elpusztítani világát,

S végül önmagát.

Isten hasonmását.

Aztán csak marad egy kép

Törött keretben

Néhány gyermekről,

Az üszkös falakon.

Hamarosan vége e világnak,

De az urak még

Mindig vadásznak.

 2012  szept. 2.

.............................................................................

Dombi Tinódy László

DOMBI TINÓDY LÁSZLÓ: Színek üzenete

Piros fényű a Nap teste, Zöld a lét-hű révészlepke, fehér színű a hang csendje, hazánk földje nincsen veszve, zöld a lét-hű révészlepke, remény éltet, bút feledve, nincsen, nincs még minden veszve. átkot zilál széppé rendje. - Piros fényű a Nap teste, Piros fényű a Nap teste, fánknak ága nincsen nyesve, fehér színű a hang csendje, feléd megyek, jössz nevetve, zöld a lét-hű révészlepke, álmot szitál békés este. nincsen, nincs még minden veszve. Fehér színű a hang csendje, égi hitünk nincsen veszve, az Úr figyel, szól szeretve, áldott imánk érccé zenge.

......................................................

Ács Nagy Éva

ÁCS NAGY ÉVA: Vihar volt

Szellő suhogott végig a nádason,
a vízen egy korhadt csónak állt,
a hullám dobálta jobbra, balra.
A harmat fénye megcsillant a parton,
kaviccsal játszott , színessé varázsolta.
Azúrkék vízre szürke köd ereszkedett,
a csónak mellett zöld hínár lebegett.
Egy bóbitás kismadár szomorúan dalolt,
hangját elnyomta a lidércek ricsaja.
Arcom porcelán fehérré változott,
a víz kilépett hirtelen medréből.
Menekültem , menedéket kerestem,
vágytam egy biztonságot nyúltó helyre.
Közben egész testemben remegtem,
átéltem életem legszörnyűbb viharát!

......................................................

Csomor Henriett

CSOMOR HENRIETT: Bánatkönyv

Vajon honnan ered		Csak így tudhatlak
bánatnak könnye?		közelemben: ilyenkor
Szívemben miért ég		könny pereg le arcomról,
elviselhetetlen fájdalom?		minden cseppjét emlékedért hullatom.
Rég láttam kedves		Oly jó teljes szívből
arcodat hangod melegét		zokogni, csak keservesen
többé nem hallhatom, de		Sírni, de fájdalmas órákban
valamit mégis itt hagytál nekem.		ott van veled, ki máskülönben már nem lehet.
		2003. március 1.
Ezt soha el nem
engedem, drága kincsként
őrzöm legbelül emlékedet,
néha oly nehéz megértenem.

 ......................................................

Adamecz László

ADAMECZ LÁSZLÓ: A mesélő fénykép

Kerekes székekbe szorult apró testek,		Ki könnyelműen bánt sorsotokkal,
az élet mily fintort adott nektek.		nincs felelős, ki ezért kárpótolna.
Szökellő futásban, ziháló fújásban,		Kiknek útját kíséri családi bánat,
kacagó hangok vágyaiban éltek?		ki segít nektek alkonyattájban?
Régi képeken látom feketén fehéren,		Érzem réveteg tekintetek súlyát,
ültök dermedten a napfényben.		korán nem találtátok az élet útját.
Milyen emlék a gyermeki múltnak,		Hej, nem gondoltátok ti se akkor,
hol mosoly nincs, csak vagytok magatokban.		a bajban magatokra maradtok.
Ó sors, hogy merted ezt velük tenni,		Őszülő hajjal tudom rólatok,
ily korán örömüket elvenni.		ti csodálatos emberek vagytok.
Remények nélkül gurulni világba,		Kikerülnek fanyalgó emberek,
gyermekbénulással lélek bánatával.		a jó Isten szeressen Titeket!

******************************

4. SZEKSZÁRDON SZÜLETTEM...

NAGY VENDEL  FÜSTÖLGÉSEIM: Nem értem...

Nagy Vendel

  Így hatvan felé az ember talán jogosan gondolhatja, hogy már mindent tud. Megette a kenyere javát, és már sok mindent tapasztalt, meglepetések nemigen érhetik. Mégis, mostanában gyakran azon kapom magam, hogy sok mindent nem értek. Megmagyarázni megtudom, de nem értem.

Az ember ebben a kissé korai tavaszban sétálgat a parkban, s nézi a Szekszárdon örvendetesen szaporodó szobrokat, és élvezi a nap erőlködő sugarait. Milyen csodálatos is a világ!

Sétálgatás közben az ember ha elfárad, akár le is ülhetne egy padra, s az áldott fényözönt úgy is élvezhetné. Így gondolhatták talán sokan mások is, mert nem igen van szabad pad a fasorban a buszmegálló felé. Diákok ülnek a padokon, látszik hanyagul félre dobott hátitáskájukon, hogy tanulók. Ezzel talán nincs is baj, de mégis fura a dolog.

S nem értem! Miért nem a szép barnára festett széles, kényelmes padon ülnek, hanem az egydeszkányi háttámlán? Negyvenhatos sáros bakancsukkal az ülőkét tapossák, s bőszen szotyoláznak. Talán ebéd helyett, mert a kupac csak gyűlik.

Én nem szívesen akasztom össze a bajszomat tízen - húszon éves fiatalokkal, s nem csak azért mert nekik bajszuk és szakálluk is van, nekem pedig nincs. Pedagógus mivoltomból tudom, hogy az ilyen lelkületű fiatalokból milyen reakciót válthat ki egy számukra kioktatásnak tűnő kérdés. Bátorságomat összeszedve azért mégis csak megkérdeztem: a padon ülésnek, miért pont ezt a módozatát választották? Hiszen kényelmetlen, s beszennyezik az ülőkét is.

Az azonnali anyázás elmaradt, mert őket is meglepte a " bátor" rákérdezés. Aztán egyikőjük unottan válaszolt:" azért mert a pad sáros!" Szerintem addig nem volt az, amíg ők fel nem ültek a kakas ülőre, de ez már nem bizonyítható. Gondolták, a vén hülének lehetne jobb dolga is, de már nem is foglalkoztak velem. A szotyi kupac pedig csak gyűlt, s gondolom nem ők söpörték össze. Jó, hogy az Isten teremtett a múzeum köré galambokat is.

S végig gondoltam: mekkorát változott a világ. Ha gyermekkoromban véletlenül bicikliztem a járdán, a rendőr kiszedte a szelepet a kerékből, s tolhattam tovább a kerékpárt. Ma mindenki a járdán biciklizhet. Vagy: ha az utcán ettünk, mindenki azt gondolta, szegények vagyunk, pedig egy szelet zsíros kenyérrel milyen jó volt szaladni a focipályára. Ma már minden sarkon hamburgeres löki az utcára a portékát, had egye a dolgozó. Vagy: ha volt egy kis dugi pénzünk, a nadrág zsebébe rejtettük, nehogy valaki meglássa.

Ma az utcai automatákból tízezreket vesznek ki mindenki szeme láttára.

Mekkorát változott a világ! Miért ne történt volna változás padon ülés ügyben is? Ma ez a divat! Rosszul értelmezett divat a fiatalok részéről, mert még eddig nem láttam nyolcvan éves nénikét padok karfáján ülni a buszmegálló felé az SZTK-ból jövet-menet.

Szóval nem értem! Megmagyarázni megtudom, de nem értem.

Sok mindenre lehet még ráülni, de például a WC felhajtott deszkájára igen veszélyes.

Nagy Vendel

******************************

5. BEAT MÚZEUM

Kérem, hallgassátok meg ezt a gyönyörű dalt Bryan Adams  előadásában és előtte  a ritmusra írt verset, ami nem műfordítás.

Aztán a dal  és utána mikor a hóhért akasztják...  egy zenei paródia...

A szerkesztő

Bryan Adams

.....................................................

RÁM VÁR EGY ASSZONY

Itt áll egy asszony		Szerelmes asszony
Kezeit nyújtja felém.		Szívedet nyújtod felém.
Rám vár egy asszony		Remegő testedben
Rajongva szalad elém.		Küzd a vágy s az erény.
Törékeny asszony		Bocsásd meg asszony
Simogat, sírva nevet rám,		Ha melletted bűnben élek
Odaborulva vállamra		Elrohannak gyorsan
Folyik rá forró könnye.		A hamis , fiatal évek.
Szeretlek asszonyom,		Szeretlek asszonyom.
Most és mindörökre.		Féltelek, s én is félek.
		Vágtatva száguld el
		Velünk már az élet.
		Vajon mit ró ki ránk
		Majd a végítélet?

 2014. 03. 12

 ...........................................................................................

 Az asszonyról szól ez a dal,  a végzet és a szerelem asszonyáról..  (Vendi)

 Bryan Adams : Have You Ever Really Loved A Woman

 http://www.youtube.com/watch?v=zeEFHJFUbEg

És egy kis humor a fenti dalhoz...

 B. ADAMS   MAGYAR NYELVEN..: EGY KIS ZENE -  KISSÉ MÁSKÉPP

 Az alábbi linken pedig egy dal, amit szerintem Te is kívánnál magadnak és a Hölgyeknek.
 http://www.youtube.com/watch?v=PpC5G2WBIfc

******************************

6. HANGOS VERSEK

Mátyás Rita

MÁTYÁS RITA  felolvasásában...

Most ismét egy újabb kísérleti rovat, a próbálkozás stádiumában.

Hallgassák szeretettel, és ha kedvező fogadtatásban részesül, akkor folytatjuk.

Előbb a verset közöljük írott változatban, és utána kattintsanak rá a házilagosan készült saját linkre..

Köszönöm az újabb színes foltot a magazinban.

A szerkesztő..

 ............................................................

MÁTYÁS RITA: Mit jelentesz nekem…

Patak vagy...
csendben csordogáló csermely,
szél vagy...
zúgó zivatari zene,
vihar vagy..
villám,vadul vakító
nap vagy..
fáradtan fénylő forró,
szivárvány vagy..
szédítően szép színes,
szerelem vagy...
évődő,érzéki érzelem,
minden vagy...
félelmetes fájó félelem!
Ez vagy nekem,
szép kedvesem!

2014. 01. 27.

íme a link..

https://www.youtube.com/watch?v=jK2OvRL6YCQ

............................................................

NAGY VENDEL:  ÉJSZAKÁK ÉS NAPPALOK

Száguld a széllel
A didergő hajnal.
Előtte nyargal
A szélfútta éj.
Útjukat állja
Délhez közeledvén
Fényben tündöklő
Aranyos meredély.
Délután szendergő
Megnyúló árnyék
Omlik a fákról,
Kúszik a fény.
Puhapihe párnákon
Oson az este,
Feltámad álmából
Újra a szél.
Átveszi birodalmát
A langymeleg éj.
Fáradt lelkemnek
Ad nyugodalmat
Egy puha levél.

2014

íme a link..

https://www.youtube.com/watch?v=eQ2baFS--qQ

Mátyás Rita : Nárcisz

******************************

7. VÉLEMÉNYEM SZERINT, OLVASÓINK ÍRTÁK

  Alább Árvay Marika levelét közöljük aki megosztja velünk, hogy hol olvashatják, olvashatjátok a most induló saját blogját.. 

 a szerk..

Szia, Vendi! 

Rég nem jelentkeztem, tudom! 

Egy meglepetésem van a számodra! 

Elkezdtem egy honlapot,azon belül egy blogot szerkeszteni: 

www.arvaymarika.webnode.hu

Fogadd szeretettel. 

Továbbra is hűségesen küldöm írásaimat a Megszólaloknak, nem pártoltam el, csak szerettem volna veled is megosztani az örömhírt! 

Jó olvasgatást és zenehallgatást kívánok! 

Marika

 ……………………………………………………………………....

 Kedves Vendi!

 Az újságod most is érdekes,és egyre színesebb! Időről-időre kitalálsz valamilyen újítást! Most az új zenei blokk az ami tetszett,és újdonság volt. Ami hiányzott, az a történelmi szakácskönyved volt! Remélem a következő számban már újra élvezhetjük! Köszönöm,és megtisztelő számomra, hogy megjelenhetek a magazinodban verseimmel,és képeimmel is! Büszkén vártuk riportod megjelenését,és szeretettel hallgattuk! Munkádhoz jó egészséget, és sok boldogságot kívánok!

 Rita

 ...........................................................................................

Szia Vendi!Elutaztam  Tatára, s ugyan szép és izgalmas

volt a város, de a hétvége véget ért...Hazajöttünk...

De idehaza várt a magazin legújabb száma, s hogy még melegen olvassam, neki is álltam.

A lapban éreztem a tavaszt- jobban, mint a múltkor- és bizony jól belecsempészted a március 15-dikét is.

Kiemelném a dalszöveges részt, mert hasonlóval magam is próbálkoztam, de a műfordítás nálam egy Enya dalnál véget is ért.

Ez a dal viszont jó emlékeket hozott vissza, s magam is kedvelem!

A "Tele van a ...." alkotás is tetszett, magam is híve vagyok a pozitív gondolkodásnak...

A csalánt szintén ajánlom mindenkinek, régebben jócskán ittam több

problémára is. Akkor meg nem szűntette a cukrom, de jobban karban tudtam vele tartani.

A riport az első helyezettel azért lopta be magát a szívembe, mert jó

tudni, hogy vannak még mások is, akik ugyanúgy, mint anno én, nem

adják fel. Másnak is van problémája, s akkor a jó, ha megoldja.

Szoktam mondani, hogy nem attól jó egy boxmeccs, ha a profi az első

menetben nyer, hanem attól, ha az ellenfele feláll az első kiütésnél.

Mindannyian kapunk kiütéseket, s rajtunk múlik, hogy felállunk e...

Várom a következőt!

( Nem mint Dr. Bubó...) 

További jó munkát!

András

 ..................................................................................................

Egy kis segítség Andrásnak...

Nagyon bírom a leírásait a regényében, főleg a természetet-állatokat leíró részeket...

A hölgyről kissé rímbe szedtem hódoló leírását. :)

Arca oly tündöklő,
vakító nap.
Tekinteted kerüli őt
félvén, hogy jutalmad
örök sötétség, s nem e szép
emlék-kép marad...

Mélyzöld smaragdok szemei,
Királyi koronánk legszebb ékkövei,
miket szorgos fölben vájó ember-tenger sem
emelhetne e fénytelen felszínre...

Barna hajhullámok borulnak vállaira,
Mike szemérmesen szemed elől eltakarnak,
Ha láthatod őt, sebeid enyhet,
Fájó lelked vigaszt lelhet.

Szája apró  és mindig mosolyog,
gyöngy fogain a nap újra felragyog.
Jókedve felderít, nevet veled,
S az egész világ,jókedvűen vele nevet...

Keze, ugyanúgy simogat, mint kisdedet  anyja,
szavai mámorítóak, hogy megbabonázva
térdre hullsz előtte, mint a kocsmáros, részegen,
mivel sokat kóstolgatta jó borát a pincéjében.

Keblei... dús gömbölyű halmain egy kisded
fejecskéje jóllakottan, szuszogva  pihen.
S már nem nekem ígérnek feledhetetlen,
mennyei gyönyöröket...

Szeretettel: Anna

 

Stekly Zsuzsa: Egy kis tavasz (tűzzománc)

..........................................................................................

Kedves Vendi!

A mostani újságod is nagyon színvonalas. Nagyon tetszenek benne a te verseid! Rita szerelmes verse is nagyon szép! Az alliteráló sorai különösen tetszenek. Kerestem a szép virágait az újságban, mert említette, hogy most a virágai lesznek az újságban,és csak egyet találtam. Azért örültem volna neki, mert a facebookon már láttam őket,és nagyon tetszenek nekem, és a szép képek sokat dobnak egy újság minőségén.

A zumbás írás is nagyon jó Árvay Marikától. tetszett a riport is Fehér Melindáról. A lányaidhoz szóló versed mondani valóját, most nagyon átérzem, mert a fiam a kirepülés szélén áll. Nagyon szép még Bíró Melinda verse is! Nagyon megfogott! A beat múzeum jó ötlet, Olvastam,hogy ez újdonság az újságban,Csináld,mert szerintem nagyon jó ,üde színfolt  benne. A riportod jó volt, de a minősége kissé gyenge volt! Úgy éreztem kíváncsi vagy a véleményemre! Köszönöm,hogy ilyen színvonalas olvasni valót kapok általad!

 Gizella

 .......................................................................................

Szia Vendi!

Örömmel értesítelek téged is, hogy tegnaptól kapható végre a Triannita

írásom második kötete!

A könyv teljes címe:

A Triannita- Az árnylovasok

 Szóval kapható a második kötet és az alábbi linken megnézhetik, vagy

megvehetik az érdeklődők:

http://undergroundbolt.hu/a-triannita-az-arnylovasok

Köszönöm!

András

 .....................................................

  A könyv fülszövege..

J. A. A. Donath

A Triannita

Az Árnylovasok

"Volt egyszer régen egy szerény szerzetesrend, s egy őket és a

rászorulókat segítő lovagrend, akiket Triannitáknak hívtak.

Esküvel fogadták: ha kell, életük árán is védik az igazságot, őrzik a

békét, védelmezik a gyengét, s építik a hitet.

Megíródott a Szent Szavak, melyekből erőt merített az, ki elgyengült,

aki vigaszt várt, vagy tanácsra szorult.

Létezett egy birodalom, melynek virágzása a környező királyságok és

uradalmak között is elismert volt, s amivel könnyen szövetségre

lehetett lépni, ha veszedelem híre járta be az országokat..."

Eltelt húsz év, s felfordult a világ. Emberek törtek uralomra, s haltak meg.

Elpusztult minden, amiről az új hatalom úgy hitte, veszélyt jelenthet

számára: egy hit, egy remény, egy lovagrend, egy szentírás...

De valóban sikerült?

 .........................................................................................................

Gyönyörű szép tavaszi vasárnapot!

Ehuh, hol is kezdjem... pl. a tegnap esténél.

Részese lehettem egy kellemes estének, szórakoztató dalestnek.

Szerveztem ugyanis többed magammal egy önálló dalestet Rákóczi Szilvia

énekesnő sógornőmnek. A dalest megszervezése ugyan nem kis munkát

igényelt, s akadt egy-két probléma s csak félig töltöttük meg a Tamási

városi művelődési ház színháztermét, de nagyon megérte a fáradozást. A

másfél órás műsoron elhangzott néhány jól ismert (Szandi- neh-nah-nah,

Delhusa- Mika seperimeno, Nox- forogj világ stb.)s néhány kevésbé

ismert könnyűzenei dal. A palettát színesítette még két Joe Coccer

szám, musical és operett slágerek (Mozart, Rebeca, Ringóválú stb.) s a

finálé a kell egy kis hacacáré is fergeteges volt. Nagyon bánhatják,

azok akik kihagyták pedig lehetőségük lett volna eljönni.

Nos hogy a folytatás is kellemes legyen... figyelmetekbe ajánlanám:

www.kyra-angie.oldalunk.hu

oldalamat, amin sok érdekesség fellelhető még s igyekszem még több

dologgal feltölteni. Bátran éljetek a komment lehetőséggel...

Végezetül meghívnék minden kedves érdeklődőt a 2014.április 03-án

13:30kor tartandó szekszárdi könyvbemutatómra. A pontos cím 7100.

Szekszárd Hunyadi utca 4. a Vakok és Gyengén látók Tolna megyei

Egyesületének nagytermében tartjuk. A hangulatról Sas Erzsébet

író-újságíró és Rákoczi Szilvia és vőlegénye gondoskodik.

Nagyon szívesen tartanék "vidéken" is bemutatókat, kérlek ha valahol

úgy látjátok, hogy lenne rá érdeklődő jelezzétek s megszervezem és

megyek...

Most búcsúzom egyenlőre, ha tehetitek használjátok ki a szép időt...

Herika

******************************

8. VERSRŐL VERSRE

Gerencsér Hajnalka

Gerencsér Hajnalka: Ha magad alatt vagy...    

Az életedben akadhat sok olyan pillanat,		Az igazi életedet és énedet csak te ismered,
Mikor padlóra kerülsz, és magad alatt vagy...		Vállalod a sok kínt, harcot, így éled életedet.
Negatív képet festesz le önmagadról,		Aki nem lát bele, annak nem lehet erről véleménye,
Valljuk be, ez sosem az igazi valód!		Hisz nem egy cipőben jártok, neki más az élete…
Megmutatom Neked, milyen is vagy Te…		Gyere … segítek ! Jóember vagy …. tudom!
Nézzünk bele az énedet mutató belső tükörbe!		A te oldaladon vagyok, nem a másik oldalon.
Lelkeden keresztül ismerd meg önmagad,		Nézz magadba kérlek, mélyen és nagyon…
És ez önbizalmadnak sok-sok erőt ad!		Írd ki magadból - mi fáj a lelkednek oly nagyon!
Minden embernek vannak hibái,		És … ahogy a papír fehérsége eltűnik…
Ezt idővel mindenki kénytelen belátni.		Az igazi énképed egyre jobban feltűnik.
De aki harcot vív önmagával,		Ember  vagy!  Élned kell! Ezt soha ne felejtsd el!
Az haragban van az egész világgal.		Ha kérhetlek … Magadat soha ne ítéld el!
Végy magad elé egy üres papírlapot!		Az életünk mindig a gondolat szárnyán halad…
Ne lássa senki, itt csak önmagad adod…		Hiszen abból szavak lesznek, mik tettekké alakulnak.
Nem feszélyezi senki gondolatod,		És ha negatív … ez a gondolat,
Írd rá az összes jó tulajdonságod!		Utat tévesztesz, rossz irányba haladsz!
Gondolkodj!  Van bőven! Tudom és érzem…		Ha úgy indulsz az úton, hogy nem tudom…
Ilyenkor fogalmazódik meg a legjobb „énképem”.		Akkor e gondolat nyomán a tetted elbukott,
Ne vádold Magadat, hisz nem vagy hibás!		De ha a tettet végre akarod hajtani…
A csatákat, mit belül vívsz, nem tudhatja más!		A hogyanokon kell csupán agyalni!
Kérlek! Segítek…  Végy erőt Magadon!		Gondolkodj pozitívan! Vedd észre a fényt!
Adom hozzá karom, s minden gondolatom.		Legyen mindig célod, hisz ez maga a lét.
Minden kezdet nehéz … jól tudom…		És ne felejtsd el, hogy Magaddal …
És hidd el, Neked most is a legjobbat akarom!		Ott bent … a lelkedben- mindig békében élj!

............................................................

Fellner István

FELLNER ISTVÁN: CSAK AZ TUDJA...

csak az tudja mi a kín -
ki már szenvedett.

csak az tudja mi a hiány -
ki már vesztett, sokat vesztett.

az tudja mi a fény ki -
pincében született,
mi a hang -
kitől a hallást vette el,

csak én tudom mi a
távolság,
a sötétség,
hallgatás,

mert én ideszülettem,
ide le, hol csak én járok,
és néha tán te...

2012. október

............................................................

Bíró Melinda

 BÍRÓ MELINDA: Nincs több átok

 Az igaz szerelmet hirdetem

 Én hiszek benne, élek vele

 Csókolom, ki ad belőle

 Megszeretem

 Őszi rózsák, szép őszi esték

 Rád emlékeztetnek a percek

 A lelkem olykor megremeg

 Te jössz felém

 Olykor fáradtan, emlékezem

 Zöld mezőkre, csókos estekre

 Hideg hajnalra, délutánra

 Felébredek

 Bús a lelkem, sírni nem enged

 Inkább békét kér, vagy halált

 Csalódást már elfeledte

 S a szerelmet

 Szeretem a hajnalt, a világot

 Halni nem, még élni akarok

 Sírni én, többé nem fogok

 Nincs több átok

 2014.02.22.

............................................................

Heim Károly

HEIM KÁROLY: A homok pereg!

Csak élsz,		És te?
Jössz – mész,		Te csak élsz!
Dolgozol,		Míg az órában
Tanulsz,		Könyörtelenül peregnek,
Táncolsz,		Peregnek a homokszemek!
Míg a nap pereg,		Csak élsz
Mint homokórában		S a csúcsból,
A homokszemek!		Ami te vagy,
		Majd….
Jöttél: a semmiből,		Egy tavaszon
Te vagy az egysejtű,		Új rügy fakad,
A sejt telep, benned él!		Ág lesz
Kísérnek		A csúcs..
Apád és anyád gondjai!		Új ágat hajt az is..
Élsz		A te órád lejár!
Jöttél		Jöttél a semmiből,
A semmiből!		A rengetegből
Te vagy		Álltál össze,
Családfád		S a rengetegbe mész!,
Ága - boga		Az-az a semmibe!
Benned nőtt vastag ággá!		Te csak élsz,
Nőtt a fa,		Míg az órában
S a csúcs,		A homok pereg,
Most te vagy!		S eltűnsz,
Téged nemzett a sok nász!		Ha az óra
		A felső
		Gömbből
		Az alsóba
		Ejti
		Az utolsó
		Homokszemet!

 Bonyhád, 1971.január.7.

******************************

9. REKLÁMOK, HIRDETÉSEK

    Vannak olyan dolgok amikről tudniuk  kell az embereknek  és erre valók a reklámok és a hirdetések talán sikerül néhány dolgon túladni vagy értékesíteni, eladni vagy megvenni.

Akinek van erre igénye az olvasók közül, őnekik ingyen meghirdetjük hosszútávon és sokáig érvényes hirdetéseiket.  

Mindenkinek áll a lehetőség.

 a szerkesztő..

 ...................................................................................................

MINDENKI HALLGASSA AZ ILOSVAY  RÁDIÓT...

Subject: Magyar Rádió Mozaik Sydney március 16

To:  www.ilosvay.net   másold be a keresőbe, 

kövess minket a Facebook-on :  Radio Mozaik Sydney

Want to listen to 2RRR right now but don't have a radio handy? No worries! Just click on the link below and you can listen in to 88.5fm from anywhere in the world!

http://110.142.218.7:88/broadwave.m3u?src=1&rate=1

B ö j t.

2014   Március   16 Kedves Hallgatóink. Mint látják két egy órás program van fent a honlapon ( több hallgatónk kívánságára). Ha úgy érzed, hogy a lehallgatásban problémád van kérlek jelezz vissza.

Szeretettel Guszti  

 Hirek és sport hirek Szűts András összeállításában, A volán mögül -Tóth Szilárd a Taxiban  Budapest utcáiról jelentkezett be, Stúdiónk első vendége  Dr. Rodé Magdolna, gyermekgyógyász, aki irt egy könyvet Digitális világunk ma és holnap címmel a digitális computer világ hatásáról a gyermekek fejlődésére, és annak esetleges káros hatásairól  . Guszti riportja.  

  1848 Március 15-ről emlékezünk meg Babucs Zoltán történésszel  Az alap kérdés, hogy mit hozott a 1848-49 szabadságharc Magyarországnak.   Budapesti legenda Szücs András műsora, 1848ra emlékezik a legenda is , eloszlattunk egy- két mítoszt,  de közben tanultunk is valamit.     Dr Tamás Kinga konzul jelentkezett be, az Április 6- ra kiirt . választással kapcsolatban felmerülő kérdéseket tárgyaltuk meg.   Ilosvay Gusztáv  Sanyi manó,  folytatásos mese 15 fejezet az " őrangyal" KONZULI FOGADÓ NAPOK SYDNEY-BEN.   ( március 27-28)

………………………………………………………………………………………… 

CSALÁDI HÁZ A TOLNA MEGYEI ALSÓNÁNÁN: 12 MILLIÓ FORINT, LAKÁSCSERE IS ÉRDEKELNE SZEKSZÁRDON

 A hirdetés az alábbi oldalon tekinthető meg: http://www.expressz.hu/120-m2-csaladi-haz-elado-48499880/

 Amennyiben válaszolni szeretne erre az üzenetre, Nagyné Nagy Katalin címére küldött e-mailben teheti meg.

 ******************************

 10. ARCKÉPCSARNOK: Horenka Erika riportsorozata

 10. ARCKÉPCSARNOK ­ -

 „A szeretet krónikása”

Horenka Erika

Hetedik alkalommal ítélték oda a „Tolna megye újságírója” címet a megyében élő, magas színvonalon dolgozó újságírónak. A díjazott 2014-ben Sas Erzsébet író-újságíró lett. Így őt faggatom az újságírásról, írói pályafutásáról, a Tolna megye újságírója címről, s ha elárulja, távolabbi terveiről.

 - Ismeretségünk kezdetén, azaz közel 6 éve megtudtam, hogy te is Alsónánai vagy. Jól emlékszem?

 - Igen! Alsónánán, abban a festői szépségű kis faluban születtem, amely Szekszárd és Bátaszék között található.

 - Mesélnél nekünk a gyermekkorodról? Milyen gyermek voltál?

Sas Erzsébet

 - Mintha tudnál valamit…..Éppen most van szerkesztés alatt a 7. könyvem, melynek az „Áldott gyermekkorom” címet adtam, s Gyermeknapon, stílusosan Alsónánán a szülőfalumban lesz az ősbemutatója. Egyébként az egész gyermekkoromat a kíváncsiság, a munka megismerése, az emberek tisztelete jellemezte, s ez ma sincs másként.

- Tanulmányaidról megtudhatunk valamit?

- Az általános iskolába Alsónánán jártam, kiváló pedagógusok tanítottak, Szekszárdon a Garay Gimnáziumban érettségiztem, majd az államigazgatás alapjaival ismerkedtem, s letettem a teljes Anyakönyvi Szakvizsgát, amely azért volt szerencsés, mert 30 évig a kereső foglalkozásom lett az anyakönyvvezetőség. A Szekszárdi Városházán megpályáztam az anyakönyvvezetői állást, s 30 évig ebben a gyönyörű és számomra felemelő hivatásban dolgozhattam, egészen a nyugdíjba vonulásomig.

 - A teol.hu-n olvastam: „Huszonöt éve van jelen a médiában, publikált és publikál újságban (köztük lapunkban is), magazinban, ezek közül egyiket nem csak újságíróként, szerkesztőként is jegyzi.” Mesélnél erről bővebben?

 - 25 évvel ezelőtt a MUOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) indított Szekszárdon egy kihelyezett újságíró stúdiót, amelyet barátom Decsi – Kiss János tanácsára elvégeztem. Előtte Ő is a Városházán dolgozott a Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Irodában,- onnan a barátságunk – majd újságíró lett a Tolnai Népújságnál.  Az újságíró iskolában Ordas Iván neves író – újságíró volt az osztályfőnököm, akitől rengeteget tanultam, s az eltelt 25 év alatt elmondhatom, hogy mindent, amit leírtam azt újságban viszontláthattam. Városi, megyei, országos lapokban írtam, leírni hosszú lenne melyek ezek a lapok, s valóban hét évig egy országos színes szakmai lap főszerkesztője voltam.

 - Helyesek az információim, hogy hat kötet szerzője vagy? Megtudhatjuk a könyvek paramétereit, részleteit?

 - Igen! Hat kötetem jelent meg eddig, az első 1994-ben, az ÁFÉSZ 50 éve” címmel, majd egy novelláskötet következett „Szélben” címmel. A Szekszárdi Vasárnapban ment sorozatom a „Kávéházi randevúk” című egész oldalas interjúkból válogattam 300 életrajzi interjút, amit két kötetben - 150 nő, 150 férfi - kötetbe szerkesztettem. Ennek a két kötetnek óriási sikere volt, miután a 300 életút bemutatásának kapcsán akár korrajznak is tekinthetjük. Jöttek a versek.  Lippai Tamás grafikus művésszel egy közös verseskötetet terveztünk, az én verseim az ő rajzaival. Ez egy versfüzér lett volna „Magánytól a magányig” címmel 30 vers. Sajnos Tamás korai halála miatt nem valósulhatott meg, a versek pedig odavesztek – abban az időben még nem volt számítógép, sem más sokszorosító masina – részben, vagy egészben sikerült halálának 13. évfordulójára 13 verset a jegyzeteim alapján visszaállítani. János barátom rajzaival adtuk ki. Az ősbemutató Tamásiban volt, ahol Lippai Tamás élt és alkotott. A hatodik könyvem szintén novelláskötet volt „Szembesítés” címmel, melyet éppen a 60. születésnapomon mutattam be a Művészetek Házában. Ezt követően nagyon sokat írtam újságoknak, nem volt időm könyvet írni.

 - „Kávéházi randevú című sorozatában több mint háromszáz embert és sorsot mutatott be. Írásait és személyiségét is az emberszeretet, az optimizmus és a bölcs derű jellemzi. Mint azt a díj átvételekor elmondta, egész életét, értékrendjét az emberek iránti szeretet, a segíteni akarás és a hagyományos értékek iránti tisztelet határozta meg, és ez így lesz a jövőben is. Marad továbbra is a szeretet krónikása.”

 - Megtisztelő volt számomra ez a jellemzés és igaz. Ugyanis valóban mindig a szépet, a jót, az igazat, az örök emberi értékeket szerettem volna megírni. Számomra az –az ember, aki munkájával, viselkedésével, közösségi tevékenységével példát mutat, nagyon fontos, mert az egész társadalomnak, s főleg a fiataloknak utat mutat.

 - Te kerested az interjú alanyokat, vagy esetleg ők jelentkeztek valami aktualitással?

 - Miután a Városházi munkámon keresztül ismerem a várost, annak lakóit, mindenről értesültem. S ha valahol valami jót felfedeztem, akkor megkerestem a „forrást” s meghívtam az illetőt egy „Kávéházi randevúra.” Számomra is tanulságos, érdekes, néha mulatságos, sokszor fájdalmas életutakat ismerhettem meg.

 - Elnézést a tudatlanságomért, de hogy zajlik/zajlott a Tolna megye újságírója cím díjazottjának kiválasztása? Gondolok itt olyasmire, hogy te pályáztál vagy téged pályáztattak?

 - Szó sincs pályázatról! Az megye lapjai már év elején meghirdetik, hogy a Tolna megyei Önkormányzathoz lehet beírni, betelefonálni, e-mailban megküldeni annak az újságírónak a nevét, aki szerintük ezt a címet megérdemli. A címet Dr. Puskás Imre a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Elnöke alapította, és adja át, de az olvasók döntik el, hogy ki kapja. Aki az olvasóktól a legtöbb szavazatot kapja.

 - Milyen kötelezettségekkel jár ez a megtisztelő kitüntetés?

 - Leírt kötelezettséggel nem jár, egyedül a díjazott lelkiismerete az amivel „meghálálhatja” olvasói bizalmát. Miután az elmúlt 25 évben, városi, megyei, országos lapoknál dolgoztam, - felsorolhatatlanul sok helyre – így inkább az elmúlt idők munkájának elismerése ez a díj.

 - Szoktál irodalmi, írói pályázatokon indulni? Ha igen milyen eredményekkel?

 - Nem! Ugyanis erre legalábbis eddig nem volt időm, de talán ezután….

 - Van valami elismerés, díj vagy bármi más egyéni, országos, amit szeretnél elérni?

 - Soha semmilyen elismerésre, díjra nem vágytam/vágyok. A több évtizedes munka ennek ellenére meghozta nekem az elismeréseket. Az eredeti hivatásomban végzett jó munkámért megkaptam a Magyar Köztársaság Elnökének Ezüst Érdemkeresztjét, a Civil Mozgalom Szövetségétől az „Emberségesebb Magyarországért” kitüntetést, kétszer lettem kiváló dolgozó, a Szekszárdi Városházától a "Közjóért„" címet, valamint Tolna megye Civil Szervezeteinek Szövetségétől a „Tolna megyei Művészetéért” kitüntető címet, s az idén az „Év Tolna megyei Újságírója” címet. Ezek a kitüntetések „elértek”, semmi mást nem tettem értük, mint becsületesen, az igazi emberi értékekre koncentrálva, sokat dolgoztam. Számomra az igazi kitüntetés az olvasók szeretete és tisztelete.

 - Van példaképet az írás, újságírás, vagy az élet más területéről?

 - Példaképem az írás, újságírás területéről nincs. Nagyon sok kollégámat tisztelem munkásságukért, de a saját utamat járom.  Az életben édesapám a példaképem, - bár Ő nagyon fiatalon, immár 36 éve nincs közöttünk. Az Ő embersége, a munkához, emberekhez való viszonya útmutatás számomra.

 - Vallásos embernek tartod magad? Vagy úgy is kérdezhetném, hogy mennyire befolyásolja a vallás az életed?

 - Gyermekkoromban áldoztam, bérmálkoztam. A vallást nem gyakorlom, Isten, ha van, akkor a szívemben van, nincs szükségem külső megnyilvánulásokra. Ha az életemet számára tetszően élem, azt gondolom, akkor létét azzal hiszem és vállalom a legjobban.

 - Hogy viszonyulsz olyan számomra misztifikált dolgokhoz, mint az asztrológia, filozófia…?

 - Igazából nem foglalkozom ezekkel a „tudományokkal”, számomra ezek többsége csak szavak mögé bújt elméletek. Azzal értek egyet, hogy az embert nem a szavai, hanem a tettei minősítik. Hiába mondok valami szépet, hiszek valami jóban, ha a tetteimmel nem követem, akkor „pusztába kiáltott szó.”

 - Milyen módját választod a kikapcsolódásnak, szórakozásnak? Jut egyáltalán időd rá?

 - Az egész életem egy kívülálló számára kikapcsolódás, szórakozás. Esküvők, ünnepségek, kiállítások megnyitása, más emberek könyveinek bemutatása, mind – mind számomra nemcsak egy feladat, nemcsak egy kihívás, de igazi lelki felüdülés. Más szórakozásra nem vágyom. Ha a család velem van, - a férjem, a gyerekeim, unokám, - akkor boldog vagyok, s mindig érzem az Ő ösztönző, elismerő, szeretetüket. S ez a legfontosabb. Most éppen a 7. könyvem szerkesztése alatt a türelmüket és a várakozásukat érzem. Mert szeretik, tisztelik a munkámat, s ez felemel.

 - Köszönöm szépen az interjút. Kívánok további sikereket a munkában, kitartást a könyvekhez s mindezek teljesítéséhez erőt, egészséget!

******************************

11. ÍZES TÖRTÉNETEK

IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV - NAGY VENDEL RECEPTJEI

ÍZES TÖRTÉNETEK  11 : BABOS ÉTELEK

  Az egyik legfontosabb, és legkedveltebb növényünk a sokfajta, és sokféle változatú bab.

Sorolhatnánk,  akár mint a Gombóc Artúr a csokoládé féléket,  a zöldbab, a szárazbab, a kerek bab, a lapos bab, a fehér bab, a tarka bab, a gyöngybab, a lóbab, a vesebab,, a guggolós bab, a futóbab, és még kitudja hányféle bab.

Van még szójabab, kávébab, kakaóbab, de ezek másra valók, nem a mi főzéseink alapanyagai.

   Emlékszem, mikor gyerek koromban apám a nyakamba akasztotta a kukoricás zsákot és kétoldalt volt egy - egy hatalmas zsebe a kabátomnak és a tarisznyába kukorica szemek voltak, de azok is válogatott csövekről morzsolva, és az egyik zsebben bab, a másikban tökmag volt.  és mentünk vetni.

 Édesapám vágta kapával a lyukat, és én dobáltam bele a magokat és mikor megvolt akkor visszadobta rá a földet, rálépett és mentünk egy lépéssel tovább.  négy vágás kukorica, kettő szem, utána egy vágás babnak, oda sokat kellett bedobni mert a bab szereti a családot.. mondta apám és utána négy kukorica után egy vágásba tököt tettünk, vagy ennivaló , vagy takarmány tököt, de akadt különlegesség is, az isten gyalulta tök, amit nem kellett gyalulni mert szétesett magától is, és igen szerettem a sütőtököt is.

 A tököket nem volt szabad közel tenni egymáshoz, mert  elfajoztak a porzáskor.

A papa vicces ember volt és mikor a mama kérdezte mit vetettetek akkor mondta otthon, hogy egy sor babot, egy sor csülköt, és ezen jót nevettünk, mert ugye a bableves is akkor a legjobb, ha belelép a disznó.

   Jaj, azt még elfelejtettem mondani hogy van még karós bab is, meg futó bab is, amiket összekötött erős nádra futtattunk fel  vagy csak egyszerűen a drótkerítés mellé vetettük és arra futott fel a nagy szemű futóbab, amit lehetett akár fejtett babként is megfőzni, de jó volt szárazbabnak is. Abból az ember ha bevágott egy tányér babfőzeléket, akkor az hoz is, meg visz is. Mondta a  papa, és nem viccelt.

  Mikor  eljött az őszi betakarítás ideje , akkor zsákokba, lazsnakokba szedtük a megszáradt babhüvelyeket akár szárastól is, és otthon tiszta ponyvára öntöttük és akkor vasvillával vagy cséphadaróval kivertük a megszáradt szemeket a babszalmából, amit aztán a malacok alá dobtunk és nagyon élvezték az új almot.

Ezután  nagy rostákba, szitákba öntöttük a szemeket és anyám kiszelelte  és már csak a tiszta bab került a babos zsákokba, de még a főzés előtt át kellett válogatni hogy a kavicsokat, föld darabokat, zsizsikes vagy rossz szemeket ne áztassuk be a főzés előtt.

Nagyapámat a mai napig úgy látom magam előtt hogy egy cseréptállal az ölében ült a konyhaasztalnál és babot válogatott Öregségére ez az ő feladata lett.

  Ezután  estére a mama beáztatta a babokat, ahogyan ő mondta, mert többes szám, és mindig másnap reggelre kelvén kezdte el főzni, de így járt el a füstölt sonkával, csülökkel is hogy jól kiázzon belőle a só.

   A bab az a növényi étel, amit a világon sokfelé főznek mert viszonylag olcsó, és sok van belőle, és laktató eledel , lehet vele dolgozni a határban  és a földeken, estig nem éhezik meg az ember.  A Western filmekben is láthatjuk hogy a prérin utazó emberek estére megéhezvén hagymás babot főznek mint laktató ételt a hosszú út után.

De felénk volt egy bő vizű forrás amiből lágy víz folyt, és ezért hordták a gyerekek korsókba a vizet mosáshoz és bableves főzéshez, mert ebben a vízben állítólag előbb megfőtt a bab.

Az öregasszonyok figyelték hogy már régen voltál a forrásnál, akkor mondták, ezek olyan szegények hogy babot is ritkán főznek.

   Sokféle ételt lehet a babból főzni , sokféle receptet ismerünk, de hogy mi lesz belőle az sok mindentől függ.

Az sem mindegy hogy milyen fajta a bab, és hogy mikor szedik le.

Mert ha zölden szedjük le akkor zöldbab leves, vagy főzelék lesz, ha fejteni valóként akkor fejtett bab lesz , de szárazon is meglehet főzni csak akkor az tartalmasabb, és laktatóbb.

Lehet bableves, csülkös bab, Jókai bableves,, s ki tudja hány fantázia névvel illetik még. de lehet főzelékként is fogyasztani, régen ettünk még babos kenyeret is.

Lehet fogyasztani ecettel, hagymával, tejföllel, fokhagymás rántással, sokféleképpen elkészítve.

   A mai ételünk is egy egyszerű gyorsan összedobható ennivaló lesz, de mondjuk az elkészítése eléggé időigényes, legalább kettő óra.

Ez az étel a babos hús.

A svábok nem dobtak ki semmit, ha maradt egy kis szalonna, sonkadarab, vagy káposzta darabka, egybe rakták és megfőzték.  Ez a mai étek is ilyen lesz.

  Sütőben készül,, lehet tepsibe is de a legjobb a római cseréptál.

A tálat be kell áztatni hideg vízbe legalább fél napig hogy jól megszívja magát  és utána kitudja adni magából gőzként a főzés közben.

Egy fél kiló babot, mondjuk tarka babot, beáztatunk  és felét a cseréptál aljára tesszük, a bab tetejére valamilyen gabonafélét teszünk.

Az lehet árpagyöngy, vagy hajdina kása, de manapság rizst tesznek az ételbe. körülbelül. egy bögrével a bab tetejére elegyengetve.

Ezután jönnek a húsok, a szeletekre vágott sonka darabok. a felkarikázott kolbász vagy szalámi darabok, és végül a beirdalt szalonna darabok amikből majd kioldódik a zsír.

 Ezek tetejére tesszük a felszeletelt édes káposztát, szépen elrendezve nem kell sok, körülbelül egy kisebb fejnek a fele.  Erre  kockára vágott  kis fej hagymát szórunk és a tetejére rakjuk a maradék babot.

Kell még hozzá egy nagy birsalma, vagy körte, de ezt majd a vége felé tesszük rá sütni.

 Mikor ezzel végeztünk felöntjük a tálat vízzel, hogy ellepje a babot. A sok vízre azért van szükség, mert a bab és a rizs, a káposzta ebben fől meg.

 Sót és paprikát nem kell bele tenni, mert a kolbászban és a szalonnában van só is, paprika is.

 Az előmelegített sütőbe betesszük a tálat és a tetejét is rátesszük, és hagyjuk egy óráig főni, anélkül hogy megnéznénk.

Kevergetni nem szabad, a víz felszívódik a rizsbe és a babba.. 

Egy óra múlva levesszük a tál fedelét és megnézzük hogy megfőtt e a bab?  A víznek már addigra el kellett tűnnie, és megnézzük kell - e rá víz, de nem igen.

 Ekkor a negyedbe vágott birseket rátesszük a bab tetejére és ezzel együtt sütjük tovább , és a birs jó ízt és zamatot ad az ételnek és karamellizálódik a benne lévő cukor.

Más fajta alma nem jó, mert az sok levet enged és az már nem kívánatos. Még egy fél órát sütjük fedő alatt hogy a benne lévő húsok is megfőjenek, megpuhuljanak és azért ne száradjon ki a bab meg a rizs. A káposzta is megfő a hagyma alatt és olyannak kell lennie minta párolt káposztának.

Fél óra után levesszük a fedőt és készre sütjük a birset is és ez még egy fél óra. Ekkorra minden összetevő megfőtt, megsült és kivesszük a sütőből és forróan kell enni.

Nagykanállal, vagy valamilyen kiszedővel tálaljuk a tányérokra, és úgy, hogy mindenki kapjon babot, rizst, húsokat, káposztát és egy birset is.

 ez igazi íz kavalkád a javából.

A bab illik a káposztához és a füstös íz kissé megbolondítja az egészet.

Savanyúság nemigen kell hozzá, esetleg édesebb fajtából például cékla ..

A rizs miatt  kevés kenyér kell hozzá, de a húsok miatt van akinek kell.

Vörösbor illik hozzá, de inkább a rozé , a gyümölcsös bor hozza ki az ízeket az ételből

Valamilyen kalács még a tetejére elférne, mondta mindig a nagybátyám és szerette a süteményeket , neki nem volt ebéd sütemény nélkül, férfi létére is.

 

Húsos bab

Ez az egy tál étel igen laktatós, és hétköznapra való volt , nem pedig ünnepre.

 A sok idő miatt  volt idejük még mással is foglalkozni a háziasszonyoknak. A munka mellett csak bedobták a sütőbe és néha ránéztek hogy készen van e már , meg néha kellett a tűzre is rakni.

A maradékokból is lehet jó ételt főzni  és általában szerették az emberek.

 Mindenkinek jó étvágyat kívánok.

2014.03.26.

******************************

12. CSAK A DAL - NAGY VENDEL DALAI

                               ELKOPOTT  A ...

Elkopott a		Soha szomszéd		Elhúzták ott
Csizmám sarka,		Meg ne hallja		A nótámat,
Elveszett a		Ne csámcsogjon		Felkeltették
Patkó róla.		Senki rajta.		A babámat.
Jancsiszög már				Megbocsássad
Rég nem tartja,		Hazajövök		Édes Rózsám,
Fürge lábam		Virradóra,		Felkeltelek
Eltáncolta.		Éles ékes		Ilyen korán.
		Kakasszóra.
Szép csendesen				Bekopogok
Járok rajta		Hogy az úton		A szobádba,
Hogyha jövök		El ne vesszek		Indulni kell
Hajnaltájba.		Hegedősök		A határba.
		Elkísértek

2014. 03.17    -  népies műdal

******************************

13. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

 Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:
nagy.vendi@freemail.hu
megszólalok@freemail.hu

 skype címem  nagy.vendi54

 Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

 ……………………………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

 számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

 http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az ez évben megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

 …………………………………………………………………………......

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

 Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

 A szerzői jogokat fenntartjuk.

 Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

 Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

 Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

 Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek foruma  nagyvendel

 www.canadahun.com irodalom fórum

 http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

……………………………………………………………………………...........

Az Amerikai Egyesült Államok beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.

A link: minnesotahungarians.com

 ……………………………………………………………………………….....

A színes magazin készítőjének kérése:

Kedves olvasóink!

 -    Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni.    Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek.

Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

   -  Továbbiakban szeretnénk a szerzők fényképeit is megújítani, ezért arra kérjük a tisztelt kollégákat, hogy  - ha úgy gondolják - küldjenek magukról más felvételeket is a változatosság kedvéért! A képeket közvetlenül hozzám küldjék e-mailben:

veghelyo@t-online.hu

    -  Magam is tapasztaltam, és néhányan jelezték is, hogy néha egyes  verssorok, vagy szövegsorok sortávolsága megváltozik, attól függetlenül, hogy a feltöltött újságban ez nem így volt! Sajnos, a különböző böngésző programok eltérő programozási filozófiával készültek, és nem egyformán értelmezik ugyanazt a formát. Ez nem a szerkesztőtől függ...!

  -  Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!

Tisztelettel: Véghelyi József blogszerkesztő.

 _________________________________________________________________________________

                                                    

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ