Tanulmányok
Abstract: The wild progenitor of the grapevine was native in the Northern part of the Levant. However, local viticulture probably began with the transplantation of domesticated vine branches from Asia Minor. First indications of vine-growing in the Levant come from the 6th millennium BCE, and even more evidences come from the Early Bronze Age (3500-3000 BCE). Viticulture existed in an advanced level in the region even before the emergence of the Israelites, and continued to flourish during the history of Israel. The geographic and climatic conditions of the Levantine region had been favorable for vine-growing and winemaking. Wine played a significant role in the cultic life of the Canaanite people. It was often associated with the obscure institution of the marzeach, which was almost omnipresent in the ancient cultures of the Levantine region. Wine and grapes were also an important part of the Canaanite New Year Festival when the first fruits of the vine were celebrated. Libation of wine often occurs in offering lists and in mythological texts. Mythological stories also present deities participating in banquets and drinking wine. These texts provide important comparative material for the interpretation of vine and wine in the Old Testament.
Abstract: The Lukan version about the question of the Sadducees related to the resurrection of the dead has unique features comparing to the other synoptic gospels by adding own material to the story in Lk 20:34-36. The main goal of this article is the exegetical scrutiny of the claim that those who are counted worthy to the resurrection will be the sons of God being the sons of resurrection. Enumerating and arguing the possible pro and contra arguments and interpretative positions we come to the conclusion that the idea of God-sonship of the followers of Christ by Luke curiously but definitely pertains to the eschatological symbol universe of the New Testament.
Abstract: One of the characteristics of God’s people is that it is a pilgrim people, a people on a journey. We meet this idea at the migration of ancient nations and also at the journey of Israel to the promised land. Neither the New Testament church could permanently settle down, because the order of the Roman Empire did not allow the first Christians to too much naturalize in this world. The Letter to the Hebrews tells us about the destiny of Judeo-Christians, who had very close to the theology of the wandering people of the Old Testament. They were also in danger of becoming lazy and hardening their hearts during the journey to the heavenly homeland, and so would not enter into God’s rest in heaven (Hebr 4,1.3.7.11). Using the motive of Psalm 95, the Letter to the Hebrews eschatologises the time and place of the rest and urges to obedience and steadiness.
Absztrakt: Isten népének egyik jellemzője az, hogy vándorló, úton levő nép. Ezzel a gondolattal gyakran találkozunk az ókori népek migrációjában és Isten népének az Ígéret földjére való vándorlásában is. Az újszövetségi egyház sem szokhatott hozzá az egy helyen való telepedéshez, mert a Római Birodalom berendezkedése nem tette lehetővé az első keresztyéneknek, hogy bárhol ebben a világban túlzottan „meghonosodjanak”. A Zsidókhoz írt levél magával ragadóan nyilatkozik azokról a zsidókeresztyénekről, akik nagyon közel álltak az ószövetségi vándorló nép teológiájához. Azonban az a veszély fenyegette őket, hogy az új, azaz mennyei honba vezető úton ellustulnak, megkeményítik szívüket és így nem vonulnak be Isten mennyei nyugalmába (Zsid 4,1.3.7.11). A Zsidókhoz írt levél a Zsolt 95 motívumával eszkatologizálja a nyugalom idejét és helyét, és mozgósít az engedelmességre és kitartásra.
Absztrakt: Ahogy a földi élet számára szükséges az étkezés, így egészen korán az eszkatológiai létezés (életforma) hite is azt a képzetet alakította ki, hogy a halál utáni életben is fontos az étkezés. Ezt általános vallástörténeti fenoménnek tarthatjuk az ókori népeknél, ami természetszerűen felbukkan az Ószövetségben is, majd az újszövetségi eszkatológiában is. A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy több síkon kimutassa: 1. Az ószövetségi eszkatológiai étkezés vágya jelen van az ószövetségi nép kultuszában, amelyben különös helyet foglal a 2Móz 24,11. 2. Az eszkatológiai lakoma az istenekkel megjelenik a görögöknél is, pl. a sírfeliratokban. 3. Az újszövetségi képzetek a mennyei étkezésről megjelennek Jézusnál, majd Pálnál és a Jelenések könyvében is. 4. Végül pedig a szerző részletesebben tárgyalja az eszkatológiai vacsora szimbólumának értelmét a korai (apostoli) egyház teológiájában, fókuszálva a Jel 19,9-ben található Bárány menyegzői vacsorájára
Abstract: As eating is necessary for life on earth, so has the belief of eschatological existence (life-form) quite soon created the idea that eating is also important in the afterlife. This can be considered a general phenomenon at the ancient nations which naturally appears also in the Old Testament, and consequently in the eschatology of the New Testament as well. The study makes a trial to show at several levels: 1. The Old Testament desire for eschatological eating is present in the cult of the Old Testament people, where Ex 24,11 takes a special place. 2. The eschatological feast with the gods appears also at the Greeks, e.g. on epitaphs. 3. The New Testament ideas about heavenly eating appear at Jesus, then also at Paul and in the Book of Revelation. 4. Finally, the author discusses the meaning of the symbol of the eschatological supper at the Early (Apostolic) Church, focusing on the marriage supper of the Lamb found in Rev 19,9
Abstract: The Department of Exegesis in the Reformed College of Pápa was founded in 1843, but the teaching of biblical subjects began long before. By the establishment of the department it was possible to teach the subjects of biblical exegesis at a higher level. In 1913 the department was divided into the Departments of Old and New Testament Exegesis, respectively, and since then each department had its own professors who taught the biblical subjects. The biographies contained in this study on the one hand provide details concerning the work of the lecturers in the college of Pápa, and on the other, give us a glimpse into their life.
Absztrakt: Mai ismereteink szerint a cigányoknak nevezett népcsoport elődeinek tekinthető proto-cigányok első kompániái a 11-12. században érkeztek Európa határaihoz. Megjelenésüket érdeklődéssel vegyes bizalmatlanság fogadta; korabeli krónikások feljegyzései szerint külsejük és viselkedésük visszatetszést keltett, megélhetésüket biztosító tevékenységeik némelyike pedig az egyház tiltakozását váltotta ki. A Bolognai krónika egyik 1422. évi feljegyzésében ezt olvashatjuk róluk: „…Meg kell jegyezni, hogy soha ilyen utálatos emberek nem fordultak elő ezen a vidéken. Soványak voltak és feketék, és úgy ettek, mint a disznók. Asszonyaik felváltva jártak-keltek a városban, durva ruhát viseltek a vállukra erősítve, gyűrűt a fülükben, és hosszú fátylat a fejükön. Egyikük a piactéren hozta világra a gyermekét, de három nap múltán már együtt járt a többi asszonnyal.”2 Ennek ellenére az egyszerű nép egyre nagyobb érdeklődéssel fordult feléjük, s vette igénybe különféle szolgáltatásaikat; jövendőmondó, rontást levevő és azt okozó mágiájukat, varázslásaikat. Érthető, hogy az egyház már korán, első megjelenésük idején fellépett ellenük. Tanulmányomban azt mutatom be, hogy miképp alakult, változott az egyház és a cigányság kapcsolata, közös története a 12-16. század között.
Abstract: According to today’s knowledge, the first groups of primary Gypsy people that are considered the ancestors of Gypsy people arrived to the borders of Europe in the 11th-12th centuries. They were welcomed with interest mixed with distrust; according to the records of chroniclers at the time, their appearance and behaviour was resented, and some of their activities of living provoked the protest of the church.We may read this in one of the entries of the Bologna chronicles in 1422: “…It should be noted that such abominable people have never set foot in this area before. They were skinny and black, eating like pigs. Their woman walked the streets by turns, wearing coarse clothes attached to their shoulders with rings in their ears and long veils on their head.”3 - Nevertheless, ordinary people had shown increasing interest in them, and resorted to their services of various kinds; their magic of fortunetelling or curse removal. It is understandable that the church took actions against them not long after their first arrival. In my study I aim to describe the relationship and the history between the church and Gypsies between the 12th-16th centuries
Előadások
Összefoglalás: A reformáció 500 éves jubileuma kapcsán nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a reformáció nem csupán az egyházszervezet, a kegyesség és a kegyességgyakorlás szempontjából hozott döntő változásokat, hanem a tudományművelés terén is jelentős eredmények könyvelhetők el javára. Ahogyan az egyháztörténész Thomas Kaufmann állítja: egyetemek nélkül nem lett volna reformáció. A reformáció és a tudományok kapcsolatából kiindulva mindenekelőtt két következménnyel lehet számolni. Egyrészt újra kell gondolni a teológia funkcióját, mint a keresztyén hit önkritikáját, s ebben a minőségében újra és újra fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem nélkülözheti az interdiszciplinaritást; másrészt ki kell emelni a tudományok szabadságát mint alapvető követelményt és jogot az etikus tudományművelés szempontjából.
Abstract: It has been 100 years in 2018, that the continental empire of East-Central-Europe, i. e. the Austro-Hungarian Monarchy, was dismantled into 7 different states. Both the interests of the great powers, as well as, the erosive force and persistent work of ethnic minorities and minority churches contributed to this arrangement. The greatest administrative body of the Hungarian Reformed Church - the Tisztántúl District, territory between the Tisza River and Transylvania - fell victim to this: half of the district territory was divided between Romania (east), Czechoslovakia (north) and Yugoslavia (south). This study is focusing of the early efforts on how the Reformed dioceses of the detached territory to Romania organized the Királyhágómellék Reformed Church District. Keywords: empire of East-Central-Europe, the Austro-Hungarian Monarchy, Hungarian Reformed Church, Tisztántúl Reformed District, Királyhágómellék Reformed Church District
Abstract: The Both Antal Theological and Cultural Foundation is the newest foundation the Debrecen Reformed College which began its work in 2016, and its purpose is to commemorate and cultivate the memory and work of Antal Both and also to support interdenominational research and the ecumenical advancement between Roman Catholics and Protestants. The paper by Dr. Zoltán Kustár gives a short presentation how the Foundation came to be and describes in detail what it sets out to do. The paper by Dr. István Szabadi summarises the life and literary work of Antal Both (1875-1963). Antal Both, a Roman Catholic with a degree in theology, served as teacher of Greek and Latin in the secondary school of Balassagyarmat between 1906 and 1936. Also, he was a prominent organiser of education in the town. In his manuscripts dealing with religion and philosophy, Both seeks answers for vital questions of interwar and post-1945 Hungary, building on Christian traditions but thinking freely. His ideas are characterised by mysticism, theosophy, Christian apocalypses, prophetic identity, anti-liberalism, Christian-social sensitivity, as well as by a need for interdenominational appeasement and urging for mutual world mission.
Konferenciabeszámolók
Recenzió