Tanulmányok
Összefoglalás: A Hit és Egyházszervezet által kibocsátott Baptism, Eucharist, and Ministry (Keresztség, úrvacsora és szolgálat – Lima, 1982) nevezetű dokumentum fontos állomást jelentett a keresztség kölcsönös megértésének és elismerésének felekezetközi horizontján, az utóbbi évtizedekben azonban újabb kérdések és alternatív válaszadási kísérletek láttak napvilágot. Jelen tanulmány a legutóbbi One Baptism (Egy keresztség, 2008) nevezetű dokumentumot veszi vizsgálat alá, és különösen is az iránt érdeklődik, hogy a dokumentum miként beszél a keresztség kontextusában a hitfejlődésről, gyermek- és felnőttkeresztségről, és a közösségbe való betagolódásról. A szerző vizsgálódásait saját egyházának gyakorlatára vetíti, és az egyházszabályzatok revideálásának kérdésével is foglalkozik, melynek kapcsán a következő javaslatokkal él: a gyermek- és felnőttkeresztség az egyházi gyakorlatban egyaránt legitim státuszt élvezzen; a gyermekek keresztség nélküli megáldásának alternatív gyakorlata általánosabb elismerést kapjon. Szorgalmazza a nyilvános hitvallás helyének újragondolását az egyházban, továbbá egy olyan alternatív rítus bevezetését támogatja, amely lehetőséget teremt a gyermekkorban megkeresztelt egyháztagok számára, hogy keresztségüket felnőttként is megtapasztalhassák. A szerző véleménye szerint egy „keresztségközpontú ekkléziológia” az ökumenikus kapcsolatok fejlődését is előremozdítaná.
Összefoglalás: A szövetség fogalma elengedhetetlen az ókori Izráel teológiájának és identitásának megértéséhez. Jelen tanulmány a hettita és asszír vazallus-szerződéseket és a Héber Biblia szövetségi szövegeit vizsgálja. Az összehasonlítás eredményeképp a szerző a következő megállapításokat teszi: a Héber Biblia szövetségfogalma hosszú fejlődéstörténettel rendelkezik, amely számtalan ókori ember, kultúra és társadalom közös tapasztalatában gyökerezik, ehhez kötődik és innen is bontakozik ki. A bibliai szövetség fogalma így inkább a hétköznapi ember élethelyzetére épülő teológiai reflexió, mintsem egy olyan új koncepció, amely kifejezetten az ókori Izráel különleges helyzetéből és tapasztalatából származik.
Összefoglalás: Noha a protestánsok a gyakorlat és a dogmatikai tanítás terén kizárólag a Szentírás szerinti megalapozást részesítik előnyben, a szerző megközelítése mentén az egyházatyáktól származó kiegészítő adalékok továbbra is szükségesek azokban a kérdésekben, amelyekben a Biblia nem szolgál kielégítő magyarázattal. A gyermekkeresztség kérdésében kifejezetten egy olyan jelenséggel állunk szemben, amiben az Újszövetség nem egyértelműen nyilatkozik meg. A vonatkozó újszövetségi szövegek vizsgálata nyomán kiderül, hogy a keresztséget első renden a Krisztushoz térő felnőttek számára szolgáltatták ki, noha a keresztség a gyermekeket is magába foglaló teljes háznépre is kiterjedhetett. Az Iréneusztól, Tertulliánusztól, és Origenésztől származó bizonyságtételek mégis azt mutatják, hogy a 2. és 3. században a gyermekkeresztséget az apostoloktól vett tradíció gyanánt értelmezték. Kr. u. 200 körül Tertulliánusz az első egyházatya, akiről egyértelműen ismeretes, hogy a keresztség felnőtt korra való elhalasztását részesítette előnyben. Tertulliánusz szokványostól eltérő álláspontja a szerző számára azt bizonyítja, hogy a gyermekkeresztség már a keresztyénség korai századaiban is általánosan elterjedt gyakorlat volt.
Összefoglalás: Holland református körökben már a 17. századtól kezdve vitatott a kiválasztás és szövetség közötti kapcsolat kérdése. A tanulmány e vita négy lényeges állomását ismerteti, és egyben felmutatja, hogy a kiválasztás és szövetség teológiai koncepciói miként befolyásolják a keresztség értelmezését. Az áttekintés mentén a szerző azt is érzékelteti, hogy milyen ellentmondásos a református tradíció a gyermekkeresztség kérdésében mind az elméleti alapok, mind pedig a gyakorlat tekintetében.
Összefoglalás: A 20. század eleji Hollandia református egyházainak teológiai gondolkodásában az üdvösség szigorúan a Jézus Krisztusban való hittel párosult. A keresztség ebben a kontextusban az egyén megváltásának elengedhetetlen eszközeként került értelmezésre. A korszak kiemelkedő holland teológusa, Gerrit Marinus den Hartogh alapvető keresztyén kötelességként gondolt a zsidók megtérítésére és egyben megkeresztelésére. A holokausztot, a II. világháború utáni felszabadítást és Izráel államának megalakulását követő években azonban ez a fajta szemlélet gyökeres változáson ment keresztül. Miután a judaizmus az a forrás, ahonnan a keresztyénség is eredeztethető, a zsidó gyermekek megkeresztelésének és betérítésének gyakorlata már egyre kevésbé volt egyértelmű a holland protestánsok számára. A ’60-as, ’70-es években a keresztyének és zsidók közötti kapcsolat újszerű fejlődésen ment keresztül, így mára a holland protestáns teológiai gondolkodás elismeri és tiszteletben tartja a zsidók egyedülálló kapcsolatát Istennel és a Messiással. A zsidók megkeresztelésének gyakorlata a múltban csupán helyrehozhatatlan konfliktusokat generált, miután a megkeresztelt zsidókat elszakította saját közösségüktől. A gyökeresen új értelmezés széles körű elfogadásának ténye a szerző számára azt bizonyítja, hogy a holland református teológia nagymértékű változásra volt képes a 20. század folyamán.
Összefoglalás: A keresztség értelmezése és gyakorlata régtől fogva ütközőpont a különböző keresztyén tradíciók között, a tanulmány a nemzetközileg is érzékelhető dilemma legújabb kori hollandiai lecsapódását mutatja be, protestáns nézőpontból. A szerző érzékelteti a gyermekkeresztség teológiája, gyakorlata és a mai posztmodern kor emberének individualisztikus, élményközpontú elvárásai közt feszülő ellentétet. Mit tehetnek a protestáns, gyermekkeresztséget gyakorló tradicionális egyházak akkor, amikor a gyermekkorban megkeresztelt, majd szekuláris életet folytató emberek a visszatérés, megtérés után vágyat éreznek arra, hogy Krisztushoz tartozásuk a keresztség formájában most már érzelmi alapon is kifejeződjön? A tanulmány bevezet minket a hollandiai protestáns egyházak teológiai, egyházpolitikai küzdelmeibe, amivel a posztmodern kor egyháztagjainak igényére próbál alternatívát kínálni egy áthidaló (megemlékező) rítus keretében.
Összefoglalás: A tanulmány a gyermek- és a felnőttkeresztség körül kialakult elméleti és gyakorlati dilemmákba vezet be, továbbá bemutatja a tradicionális és evangélikál egyházak és teológiák ellentmondásos kapcsolatát a legújabb kori Hollandiában. A szerző véleménye szerint a kiélezett problémára egyedül a két teológiai tradíció közelítése nyomán születhet meg a kielégítő megoldás; ezáltal a kétszeri megkeresztelkedés lehetővé válna, és a teológiák közötti feszültség is csökkenne. A szerző megfogalmazása szerint az „álom” szintjén működő megoldás gyakorlatba való átültetése még várat magára.
Abstract: Statements of young mothers on a German internet forum are analyzed. These women want their children to be baptized though they are no church-goers themselves. At first sight, these mothers seem to be interested in extrinsic aspects like a nice feast and a nice baptismal cloth only. This is why the pastor may be disappointed or even feel offended. At second sight, however, the motives of these mothers appear to be more religious than it might seem. Asking for baptism is their way to ask for God’s blessing to their children. Understanding this and taking it seriously, the pastor will not hastily refuse the desire of these parents. He will rather try to meet them and to accompany them with an attitude of acceptance. That can be the basis for discussions in which the parents learn more about the significance of baptism from a Christian theological view.
Összefoglalás: A tanulmány egy német internetes fórum fiatal anyukák általi bejegyzéseit veszi vizsgálat alá. Ezek az anyukák szeretnék gyermekeiket megkeresztelni, noha ők maguk nem templomba járók. Első látásra ezek az anyukák csupán a külsőségek iránt mutatnak érdeklődést; a kellemes ünnepség és a díszes keresztelési öltözék iránt. Az ilyen viszonyulás csalódásként, sértésként hathat a szolgálattevő lelkészre. Mélyebben megvizsgálva az anyukák motivációja azonban sokkal vallásosabbnak tűnik, mint azt gondolnánk, hiszen a keresztség igénylése tulajdonképpen annak a vágynak a kifejezése részükről, hogy gyermekük Isten áldásában részesüljön. Ezt megértve és komolyan véve a lelkésznek már nem olyan egyszerű visszautasítani ezeknek a szülőknek a kérését, ehelyett inkább megpróbálhat velük kapcsolatba lépni és elfogadó magatartást gyakorolni irányukban. Egy ilyen magatartás lehet az alapja ezután egy olyan beszélgetésnek, amely során a szülők keresztyén nézőpontból is egyre jobban megismerhetik a keresztség jelentőségét.
Vendégelőadások
Összefoglalás: Az esszé kiindulópontja négy olyan történeti léptékű esemény számbavétele, amelyek az utóbbi két évszázad során jelentős mértékben alakították Magyarország arculatát. A szerző hangsúlyozza, hogy a magyarországi keresztyén egyházakra az felelősség hárul, hogy ebben a sajátságos kontextusban fel tudják ismerni a társadalmi szerepvállalás legalkalmasabb formáit. A tanulmány célja, hogy ösztönzőleg hasson egy olyan dialógus kialakulásában, amely a kontextuális teológiák jelentőségét a magyarországi egyházak és a társadalom számára is körültekintően átgondolná. Teológiai szempontból nézve a kontextuális teológiákból eredő perspektívák és gyakorlati alkalmazások új megközelítési lehetőségekkel szolgálhatnak az egyházaknak a társadalmi szerepvállalás értelmezésének kiterjesztésében, továbbá az egyházak és az állam közötti partneri viszony és megbékélés elmélyítésében.
Abstract: Where are the limits of science? How far can our knowledge still be expanded? Are we allowed to transform our knowledge in action or are there limits for knowledge and its practical application? These are the questions which this paper raises and tries to answer from a Christian theological point of view. According to the author of this paper slowly we encounter both the external and internal limits of the scientific knowledge and even so science has become more and more a bearer of hope and is competing with religion, we must know, as Christians that eternal life is only an option in religion.
Recenziók