a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Biomechanica Hungarica6. évf. 2. sz. (2013.)

Tartalom

  • Csernátony Zoltán :
    Vezércikk5-6en [87.78 kB - PDF]EPA-02271-00010-0010

Továbbképzés

Eredeti közlemények

  • Terdik Attila Andrew ,
    Klára Tamás ,
    Csönge Lajos ,
    Lacza Zsombor ,
    Bognár Eszter ,
    Weszl Miklós :

    A periprotetikus csontpótló anyagokat gyakran teherviselő felületeken is alkalmazzuk például csípő vagy térdízület esetén ezért fontos szempont, hogy azok megfelelő mechanikai tulajdonságokkal rendelkezzenek. A biokompatibilis anyagok mechanikai vizsgálatában a Vickers-féle mikrokeménységmérés széleskörben elterjedt módszer, amely a csontpótló anyagok tanulmányozásában is hasznos eredményekkel szolgálhat. Kísérleteinkben három, klinikai alkalmazás tekintetében azonos indikációval rendelkező csontpótló anyag mikrokeménység vizsgálatát végeztük el. A liofilizált szivacsos humán csont allograft (allograft), liofilizált szivacsos szarvasmarha csontgraft (BioOss), valamint porózus szerkezetű béta-trikálcium-foszfát (β-TCP) mintákból arannyal bevont csiszolatokat készítettünk, majd és Buehler típusú berendezés segítségével megállapítottuk a mikrokeménységet. Annak ellenére, hogy a három minta közül szubjektíven a β-TCP volt a leginkább törékeny, a Vickers-féle mikrokeménység mérések szerint jelentősen keményebbnek bizonyult, mint a természetes eredetű csontpótlók. A liofilizált szarvasmarha és a liofilizált humán allograft hasonló keménységgel jellemezhető. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a biológiai eredetű mineralizált csontgraftokhoz látszólag hasonló mesterséges β-TCP jelentősen keményebb, ridegebb szerkezetű, amely valószínűleg azt eredményezi, hogy élő szövetbe ültetve könnyebben törik.

  • Kiss-Polauf Marianna ,
    Illyés Árpád ,
    Havasi Bálint ,
    Kiss Rita ,
    Kiss Jenő :

    Bevezetés: A Szent János Kórház Ortopéd-Traumatológiai Osztályán az UmRSA marker alapú radiosztereometriai családba tartozó analitikai módszer használatával 2009-ben kezdődött meg az all-poly és fémtálcás térdízületi endoprotézis beültetések migrációjának korai és késői utánkövetése. A cikk célja a korai eredményeik összefoglalása. Anyag és módszer: A térdízületi endoprotézis beültetés 5 esetben - 4 all-poly, 1 fémtálcás protézissel - a hagyományos műtéti technikával történt. A vizsgált protézisek környezetébe, valamint az insertbe tantalum jelzőgolyókat lőttünk. A műtétet követően 3, 6, 12 havonta, ezt követően évente végeztünk marker alapú radiosztereometriai vizsgálatot. Az UmRSA rendszerhez kifejlesztett feldolgozó programok segítségével határoztuk meg a térdízületi protézisek migrációját a tér mindhárom irányába. Eredmények: Az all-poly komponensek átlagos éves térbeli elmozdulása 0,0676 mm, a fémtálcásé 0,2143 mm, ami megfelel a nemzetközi adatoknak. A kétféle tibialis komponens háromdimenziós migrációja esetében csak a fémtálcás komponensnél tapasztaltunk cranialis és mediális elmozdulást. Következtetés: A tibialis komponens migrációjának vizsgálatánál eredményeink korrelálnak a nemzetközi irodalommal. A kétféle tibialis komponens 3D migrációjának jellegzetességei között lényeges különbségek lehetnek.

  • Borbás Lajos ,
    Sződy Róbert ,
    Bagi István :

    Primer traumatológiai ellátás során a sérült ízületi felszín kiemelése után olyan támasztóleme - zes szintézis kialakításának kísérleti biomechanikai vizsgálatát kívánjuk bemutatni, amely többnyire stabil és defi nitív ellátást biztosít a törés ellátására. Végső soron ez az osteosynthesis terhelhető ízületi felszínt biztosít, azonban az esetek egy nem elhanyagolható részében az ízületi felszínen necrosist, fájdalmas térdízületet találunk. Az általunk ajánlott eljárás során azt vizsgáljuk, hogy a lemezes rögzítést nem felváltva, hanem kiegészítve egy unicondylaris protézissel, olyan terhelhető ízületet tudunk kialakítani, amely megoldja a hosszú távon rossz eredményeket mutató, főleg lateralis condylusok töréseinek ellátását. Ha a kísérleti biomechanikai vizsgálatok alátámasztják az eddigi klinikai tapasztalatokat, kiegészíthetjük a tibiacondylusok ellátásának algoritmusát.

  • Szabó János ,
    Muraközy Katalin ,
    Manó Sándor :

    A szerzők közleményükben irodalmi áttekintést nyújtanak a csípőízületi protézis vápa komponensének beültetése során előforduló vaszkuláris és neurológiai szövődményekről. Az idegsérülések aránya primer coxarthrosis esetén 0,6–1,3%, vaszkuláris komplikációk 0,25%- ban fordulnak elő. Poszttraumás esetekben, csípőízületi diszpláziában (5,2–13%) és revíziók során (7,5%) a szövődmények száma megsokszorozódik. Az ér- és idegsérüléseket számos szempont alapján osztályozzák. Lokalizáció szerint extra- és intrapelvicus szövődményekről beszélhetünk. Bonyolítja a kérdést, hogy több ér-ideg törzsnek medencén belüli és medencén kívüli lefutása is van. Etiológiáját tekintve a szövődmény hátterében állhat direkt, illetve indirekt sérülés, kompresszió, túlnyújtás, szakadás. A vaszkuláris szövődmény megjelenését tekintve lehet haemorrhagia, ischaemia, thrombosis, aneurysma, arteriovenosus fi sztula, mely klinikailag hypovolaemiás shock, akut keringési zavar, pulzáló tumor, krónikus keringési probléma képében jelenhet meg. Az idegsérülések klasszikus osztályozás szerint neurapraxia, axonotmesis, neurotmesis formájában jelentkeznek. Idegsérülésnél az érző, illetve motoros funkciók különböző mértékű és időtartamú kiesését észleljük. Biztonságosabban operálhatunk az acetabulum környezetében, ha tisztában vagyunk a régió biztonsági zónáit leíró beosztásokkal és tudjuk az acetabulum különböző részein a csont átlagos vastagságát. Közleményünk célja ezen ismeretek egyszerű, közérthető formában történő összefoglalása és átadása a gyakorló sebész kollégák számára.

  • Manó Sándor ,
    Hunya Zsolt ,
    Kósa Veronika ,
    Posgay György ,
    Molnár Péter ,
    Vekerdy-Nagy Zsuzsanna ,
    Harsányi Zsolt ,
    Csernátony Zoltán :

    2012-ben indult az a három részből álló klinikai vizsgálatsorozat, amely során a DE OEC Ortopédiai Klinika, a Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet Rehabilitációs Osztálya és a DE OEC Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Tanszéke tesztelte a Metalelektro Méréstechnika Kft. által kifejlesztett Angel Heel nevezetű rendszert. A hangvisszajelzésen alapuló, az alsóvégtag részleges tehermentesítésének kontrollálását és betanítását szolgáló rendszer tesztjei 150, főleg térd- és csípőízületi total endoprosthesis (TEP) műtéten átesett résztvevő bevonásával, egy év alatt zajlottak le. Az összesített eredmények azt mutatták, hogy a rendszer hangvisszajelzésének alkalmazásával az előre meghatározott maximális terhelést a betegek mintegy 54%-kal kisebb arányban lépik túl, valamint a túlterhelés mértéke is jelentősen, 27%-kal csökkent a hangjelzés alkalmazása nélküli esethez képest. A klinikai vizsgálatok egyértelműen bizonyították az Angel Heel rendszer hatékonyságát, hiszen lényegesen lecsökkenti a rehabilitáció során a káros következményekkel járó alsóvégtag-túlterhelések arányát és mértékét is.

  • Szabó Attila Béla ,
    Kiss László ,
    Manó Sándor ,
    Jónás Zoltán ,
    Lázár István ,
    Fábián István ,
    Dezső Balázs ,
    Csernátony Zoltán :

    A Debreceni Egyetem Ortopédiai Klinikája, valamint a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszéke egy OTKA pályázat keretében szuperkritikus körülmények között hidroxiapatitot, trikalcium- foszfátot és szilika aerogélt tartalmazó kompoz itokat állított elő, amely a csontban különböző okokból kialakult súlyos folytonossági hiány pótlására szolgálhat. Bár a kialakult csonthiány pótlására a saját csont beültetése lenne a legkedvezőbb, hiszen a szervezet azt fogadja be a legnagyobb valószínűséggel, azonban a donorterületek véges volumene miatt autograftok csak korlátozottan állnak a rendelkezésünkre. A kifejlesztett anyagunk viszont amellett, hogy oszteoinduktív és oszteokonduktív hatással is rendelkezik, olcsón és nagy mennyi - ségben előállítható. Az élő szervezetben való viselkedést felnőtt, hím, egészséges Long-Evans patkányok bal oldali combcsontján tanulmányoztuk. A létrehozott csontpótló anyagot a femur late ra lis condylusába készített 2 mm átmérőjű defektusba ültettük, majd pedig megfi gyeltük a beépü lését a 4., 8. és 13. héten röntgen-, illetve a 13. hét után szövettani vizsgálatok által. Az eddigi eredményeink alapján elmondható, hogy a szövettani metszeteken és a röntgenképeken csontújdonképződés mellett a vizsgálati anyag beépülése is megfi gyelhető volt, ugyanakkor csak részben szívódott fel. A kutatás kimenetelét torzító, jelentős immunválaszt nem váltottak ki a vizsgálati anyagok. Mindezek alapján a munka folytatását tervezzük, megcélozva egy, a klinikai gyakorlatban bevezethető anyag előállítását.

  • Manó Sándor ,
    Ferencz György ,
    Lázár István ,
    Fábián István ,
    Csernátony Zoltán :

    A Debreceni Egyetemen két munkacsoport egy OTKA pályázat keretén belül egy nanokompozit alapú csontpótló anyagot fejlesztett ki, amely különösen alkalmas nagy csontdefektusokkal járó műtétek esetén a csontszövet pótlására. Ha ezt az anyagot revíziós csípőprotézisszárak cement nélküli rögzítésére használjuk, akkor az impaktációs ún. Slooff-technika alkalmazásának lehetősége is felmerül. Annak eldöntésére, hogy a csontpótló anyagunk alkalmas-e a Slooff-technika megvalósítására, három biomechanikai kísérletsorozatot végeztünk. Eredményeinket összesítve azt állapítottuk meg, hogy 1 mm-nél vastagabb corticalis esetén a módszer biztonságosan alkalmazható.

Mozgásvizsgálat és -terápia

  • Hágen András :
    A portyázó kenyai Homo erectus73-76 [773.63 kB - PDF]EPA-02271-00010-0100

    Napjainkban az élőállatok mozgássebességéről sokat tudunk, különböző eszközök segítségével, azonban a kihalt őslényekről sokkal kevesebbet. A feltárás során talált csontmaradványokból és nyomfosszíliákból következtethetünk az egykoron élt élőlény felépítésére és mozgékonyságára. A biomechanika segítségével pedig választ kaphatunk a mozgási sebességére is. A kenyában talált 1,5 millió éves nyomokból a biomechanikai ismeretek segítségével kiszámoltam egykori mozgássebességét a tóparti környezetben. A sebesség meghatározásához kétféle módszert alkalmaztam. Az egyik képlet felhasználásával 2,22 m/s sebességet kaptunk, míg a másik képlet felhasználásával megkaptam az ősember becsült futási sebességét, amely 3,21 m/s volt. A sebesség meghatározásából következtethetünk a Homo erectus környezetére, valamint kölcsönhatását a környezetre és a családjára (vadászat).

Társasági hírek