Egy nagykövet vallomása
Kedves Olvasó! Ritka és megtisztelő kérést kaptam néhány gondolat rövid megfogalmazására Indokína minden tekintetben meghatározó országával, Vietnammal kapcsolatban.Megadatott, hogy több mint negyven éve láthatom, tanulhatom, élvezhetem az indokínai országok, népek és emberek sorsát, életét.
Tanulmányok
Rövid elemzésünk leginkább talán az interkulturális menedzsment által tárgyal témákhoz áll közel, hiszen nem mást kívánunk bemutatni, mint néhány jelentősebb különbséget a magyar és a vietnami üzleti mentalitás, kommunikációs metódusok, mindennapi szokások között, remélve, hogy a Vietnamot még kevéssé ismerő érdeklődő a cikk olvasása után nagyobb eséllyel köt sikeres üzlete e távol-keleti országban.
A dolgozat általános áttekintést kíván adni a vietnami nyelv helyzetéről, a fontosabb nyelvváltozatokról, a kisebbségi nyelvek számáról és azok jellegzetességeiről, valamint a vietnami nyelvi tervezés és nyelvpolitika főbb törekvéseiről.
Délkelet-ázsiai (kambodzsai, laoszi, vietnami) útjaim aforizmába tömöríthető tapasztalata: „Európa egész Ázsiát betiltaná”. Bizony, az EU egészen biztosan betiltaná az étkeztetést, a közlekedést, a műemlékeket, a turizmust, a magánvállalkozásokat. Mozdulni se lehetne a mi törvényeinkkel. Jellemző pillanat volt a laoszi Luang Prabang-i repülőtéren, amikor a repülőt vártuk, mellettünk németül megszólalt valaki: „Szörnyű, hogy nincs fülvédő a repülőtéri dolgozókon.” Tényleg szörnyű. Luang Prabangban napi öt repülőjárat van… Az EU túlszabályoz, Ázsia alulszabályoz.