Tanulmányok
Bár az orvostudományról a mindennapi társalgásban mindig szó esik, az orvosi nyelvről, az orvos-beteg kommunikációról (illetve annak akár a gyógyulásra is kiható konfliktusos voltáról) nagyon szerény a magyar tudományos kutatás, szak- és ismeretterjesztő irodalom, antropológiai nyelvészeti esettanulmány.
Bősze Péter orvosprofesszort Balázs Géza kérdezi.
A tudatos nyelvújítás hazánkban a XVIII. század hetvenes éveitől, a felvilágosodás kezdetétől (Bessenyei fellépésétől) vált mozgalommá, melyben Kazinczy vezetésével a haladó írók és szakírók legjelentősebb képviselői is részt vettek, részben új szavak alkotásával, részben elméleti fejtegetésekkel is.
Hogyan értik meg egymást egy Balaton-parti szakrendelőben a külföldi nyaralók és a magyar orvosok? A nemzetek közötti kommunikáció buktatóiról és megoldásairól szól a résztvevő megfigyelésen alapuló munka, amelynek végén a helyi egészségügyi szlengből is kapunk bemutatót. Az írás gondolatébresztő lehet az orvosképzés számára is.
A betegségek elnevezéseiben az egyes korokban igen nagy különbségek figyelhetők meg. Egyrészről jellemző az egyes kifejezések továbböröklődése, másrészről a folyamatos megújulás. Ez a szaknyelvekben és a köznyelvben egyaránt természetes folyamat.