Címlap
Beköszöntő
Enyedi György köszöntése
A regionális tudomány nemrég ünnepelte létrejöttének félévszázados jubileumát, ezen időszak alatt nemzetközileg széles körben elfogadottá vált. Az elmúlt két évtizedben a regionális tudomány Magyarországon is megerősödött, amiben Enyedi Györgynek múlhatatlan érdemei vannak, tudományos társaságok, intézetek, tanszékek, doktori iskolák, folyóiratok, konferenciák stb. sora jelzi a tudományág egyre szélesebb körű hazai elismertségét. De egy évtizede új kihívásokról, útkeresésről és megújulási törekvésekről is szólnak a szakmai viták, nemcsak külföldön, de itthon is. Tanulmányomban** a regionális tudomány előtt álló legfontosabb kihívásokkal és a lehetséges válaszokkal foglalkozom. Alapvetőnek tartom a szállítási-kommunikációs költségek drasztikus csökkenését, részben ennek hatására a térbeli kapcsolatok átrendeződését és az agglomerációs gazdaságok előtérbe kerülését. Ezek a folyamatok a globalizált gazdaság igényei szerinti új társadalmi teret formálnak, amely már jórészt elszakad a földrajzi tértől. Véleményem szerint a regionális tudomány megújulásához nagyban hozzájárulhat a földrajzi tér és az új társadalmi tér integrált szemléletű kezelése. Reményeim szerint ez a megkettőződött tér alkalmas, Enyedi György szavaival élve, a „Föld második nagy ipari/urbanizációs hulláma" térbeli folyamatainak leírásához, illetve a terület- és településfejlesztésben általa is szorgalmazott „új paradigma koncepcionális kimunkálásához".
Kulcsszavak: regionális tudomány; interdiszciplinaritás tér; távolság; térbeli folyamatok
Tanulmányok
A klímapolitikában a klímavédelemről a hangsúlyt át kellene tenni az alkalmazkodásra, azonban még nem tudjuk, hogy milyen konkrét klímaállapothoz kellene igazodni a különféle alkalmazkodási módoknak. Az alkalmazkodás három összetevője közül legproblematikusabb az emberek cselekvő viszonya a klímaváltozáshoz, mivel még a „klímatudatosak" is ténylegesen keveset tesznek a kedvezőtlen következményekhez vezető változások visszafogása érdekében. A klímavédelem és a klímához való alkalmazkodás közötti viszony érdemi tisztázása nélkül a klímapolitika tévútra tévedhet. Ügyelni kell arra, hogy ne kerüljön sor a klímavédelemmel nem harmonizáló (technokrata szemléletből adódó) alkalmazkodási módokra. Az alkalmazkodás legcélravezetőbb módjának megválasztása nem dönthető el kizárólag gazdasági szempontok érvényesítésével.
Kulcsszavak: paradigmaváltás; stratégiaváltás; klímapolitika; klímavédelem; alkalmazkodás; klímaváltozás; városrendezés
A tanulmány a területi mobilitás egyik új formájával, a környezeti migrációval foglalkozik. Az írás módszertani megközelítése alapvetően elméleti. Rövid összefoglalást nyújt a téma kutatásának eddigi eredményeiről, ismerteti a magyarázatok elméleti kiindulópontjait, végül felvázol egy általános környezeti migrációs modellt.
Kulcsszavak: népességföldrajz; népesség területi elhelyezkedése; területi mobilitás; migráció területi különbségei; környezetromlás; természeti katasztrófa; konfliktus
Jelen tanulmány, jelentős magyar és főleg angol nyelvű szakirodalom feldolgozása révén, az autonómia kérdéskörének elméleti aspektusait járja körbe, és igyekszik azt egybevetni a gyakorlati alkalmazással. A szerző tanulmányában egyrészt összegezni kívánja az autonómia fogalmának különböző definícióit, másrészt feltérképezi azokat a nemzetközi jogi dokumentumokat, amelyek utalnak az autonómiához való jogra, illetve bemutatja az autonómia különböző típusait.
Kulcsszavak: önrendelkezés; autonómia; személyi autonómia; területi autonómia
Gyors ténykép
A tanulmány Esztergom vonzáskörzetének változását vizsgálja a 20. században, illetve a 21. század elején. Vizsgálat alá kerülnek a határmódosítások térszerkezetre gyakorolt hatásai, Esztergom és a szomszédos térségközpontok gravitációs erőviszonyai. A munka részletes helyzetelemzést ad az ezredfordulót követő állapotról, a szlovák—magyar határ mindkét oldalát figyelembe véve. A kutatás legfőbb módszereként gravitációs-modelleket vonultat fel.
Kulcsszavak: Esztergom; Ister-Granum; Eurorégió; vonzáskörzet; gravitációs modell; térszerkezet; szlovák—magyar határ; határ menti együttműködés
A LEADER-megközelítés vidékfejlesztési politika megvalósításában játszott növekvő szerepének köszönhetően a Helyi Akciócsoportok (HACS-ok) a vidékfejlesztés intézményrendszerének fontos szereplőivé váltak. A helyi fejlődést segítő, előmozdító tevékenységük révén térszervező erőt jelentenek a vidéki térségekben. Működésük hathatósan hozzájárul az európai vidékfejlesztési politika helyi szintű megvalósításához, térségük versenyképes és fenntartható fejlődéséhez. E szerepnek való megfelelés áldozatos és aktív munkát követel az Akciócsoportoktól a programozás és a megvalósítás folyamatában egyaránt. A tanulmányban foglalkozunk az életminőség, a versenyképesség és a fenntarthatóság kérdéseivel, bemutatjuk a HACS-ok megalakulásának folyamatát, értékeljük a Helyi Vidékfejlesztési Stratégia megvalósításának eddigi eredményeit a Hódmezővásárhelyi kistérségben, valamint vizsgáljuk a HACS-ok, mint belső fejlesztési tényezők szerepét és feladatait a versenyképességi és fenntarthatósági célokat kitűző vidékfejlesztési politika helyi szintű megvalósitásának folyamatában. A tanulmány elkészítése során támaszkodtunk a Magyarországon megalakult helyi akciócsoportok körében 2010 márciusában végzett, csaknem teljes körű, az akciócsoportok 94%-ára kiterjedő kérdőíves felmérésünk részeredményeire. Esettanulmányként a Hódmezővásárhelyi kistérségben működő LEADER HACS példáján bemutatjuk, hogy a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák megvalósításában az Akciócsoportok szerepe nem szűkülhet be csupán az általuk koordinált fejlesztési források elosztására. A stratégia hatékony végrehajtásához ugyanis szükség van a helyi szereplők cselekvőkészségének és együttműködésének fokozására, amely többféle feladat ellátását teszi szükségessé.
Kulcsszavak: versenyképesség; fenntarthatóság; LEADER-megközelítés; helyi vidékfejlesztési stratégia; helyi akciócsoport; belső fejlesztési tényező
Kitekintő
A szerb nép államiságának első négy évszázadát idegen birodalmak keretében, korlátozott szuverenitású fejedelemségekben, tehát politikai régiókban élte. Ezt követte a 13-14. században a figgetlen királyság időszaka, majd ismét egy évszázadnyi tartományokra szakadt állapot, részben magyar impérium alatt. A török uralom utolsó évszázadában, a 19. században ismét korlátozott szuverenitású fejedelemség, a 20. században pedig a jugoszláv állam birodalmi jellegű országa következett. A két nép közös politikai régiói: a 18. századi Temesi Bánság és a 20. században létrejött Vajdaság
Kulcsszavak: Bánság; birodalom; etnikum; fejedelemség; területi autonómia; Vajdaság
A Székelyföld Románia és a Kárpát-medence olyan történeti-kulturális régiója, amelynek a sajátosságát a magyar kisebbség tömbszerű elhelyezkedése adja meg. Ha a kisebbségi létben élők etnicitása erőforrásként mozgósítható, akkor a turizmusfejlesztés a kisebbségi léthelyzet javítását, az asszimilációs folyamatok lassítását is előmozdíthatja. A Magyarország és Románia közötti magyar—magyar kapcsolatok egyik jellemzője az etnikai turizmus, ami a székelyföldi vendéglátók számára szerencsés turizmuspiaci konjunktúrát kínált. A székelyföldi turizmusfejlesztés társadalmi-kulturális és politikai környezetének részét képezi az etnikai regionalizmus és az autonómia mozgalmak is. A romániai magyar kisebbség és a román nemzet közötti kapcsolatokat a turizmus akkor mozdíthatja elő, ha az etnicitás korlátozó szerepének leküzdésére sikerül stratégiai megoldásokat találni.
Kulcsszavak: turizmusfejlesztés; regionalizáció; turisztikai desztináció; etnicitás; etnikai turizmus; Székelyföld
Közép-Európa első világháború utáni új térfelosztásának egyik fontos, de kevésbé ismert jellemzője, hogy a területi folyamatok egyik legnagyobb nyertese a román állam volt, melynek területe az 1914. évi 139,1 ezer km 2-ről 1920-ra 295,9 ezer km 2-re nőtt, azaz a román állam 156,8 ezer km2 területi nyereséget könyvelhetett el a közép-európai átrendeződés következtében. Az így megszülető Nagy-Románia egyik kulcskérdése a közigazgatási térfelosztás, melynek jelentőségét jól mutatja, hogy a 20. század folyamán a román politikai elit 12 alkalommal hajtott végre közigazgatási reformot (1926, 1929, 1936, 1938, 1950, 1952, 1956, 1960, 1968, 1981, 1991, 1998). Ezek a közigazgatási reformok általában a megyerendszert próbálták megreformálni. Jelen tanulmány a szocialista korszak azon négy közigazgatási reformját (1950, 1952, 1956, 1960) elemzi, melyek a megye helyett tartományi rendszert akartak Románián belül működtetni, illetve a tanulmány záró részében röviden kitér az 1968. évi reformra, mely visszaállította a megyerendszert.
Kulcsszavak: közigazgatási térfelosztás; rajon nemzeti kérdés; romániai magyar kisebbség
A tanulmány bemutatja a záhonyi átrakó körzet jelenlegi szerepét a kelet—nyugati irányú vasúti áruszállítási kapcsolatokban. Mivel Záhony stratégiai pozíciójának megértése szélesebb kitekintést igényel, áttekintést nyújtunk az Európa és Ázsia közti főbb közlekedési útvonalakról és bemutatjuk a vasúti áruszállítás jelentőségét az EU—FÁK-térség és EU—Kína közötti kereskedelmi kapcsolatokban.
Kulcsszavak: Záhony vasúti áruszállítás; Európa és Ázsia közti szárazföldi közlekedési folyosók
Az MTA Regionális Tudományos Bizottsága hírei
Konferenciabeszámoló
Könyvjelző
Könyvajánló
Tartalom, Szerzők, Információk