Címlap
Tanulmányok
Napjaink egyik legfontosabb kihívása a globális versenyben való helytállás. Részben ennek hatására egyre szélesebb körben válik elfogadottá, hogy nemcsak a vállalatok, hanem a területi egységek is versenyeznek egymással. Ezen felismerésnek köszönhetően a területi versenyben való helytállást kifejező regionális versenyképesség fogalma mára a regionális tudomány egyik központi fogalmává vált. Nemcsak a témakör elméleti kérdéseivel foglalkozó kutatók, hanem a gazdaságpolitikusok egy része is a versenyképesség, mint „hívószó" köré szövik programjaikat. Többek között az Európai Unióban a harmonikus, kiegyensúlyozott területi fejlődés megvalósítását (vagyis a területi különbségek mérséklését) célzó regionális politika évek óta a régiók versenyképességének javítását tartja a kohézió és a felzárkóztatás egyik legfontosabb, leghatékonyabb eszközének. Habár a területi verseny és a regionális versenyképesség a kutatások előterében áll, ennek ellenére a fogalomkör még napjainkban is viták tárgyát képezi, a különféle elméleti alapokon álló irányzatok képviselői eltérő módon közelítenek a kérdéskörhöz. Tanulmányunk célja, hogy áttekintse és szintetizálja az alapvető elméleti közgazdaságtani irányzatoknak a területi különbségek mérséklődésével, a területi versennyel, a regionális versenyképességgel, valamint az egyes elméleti régiótípusokkal kapcsolatba hozható legfontosabb elképzeléseit. A különféle közgazdaságtani háttérre támaszkodva a regionális tudományon belül is más-más hipotézisek fogalmazódnak meg, és így a különböző feltételekkel bíró, eltérő fejlettségű régiók gazdasági felzárkózásáról is különböző következtetések látnak napvilágot. Vélekedésünk szerint ezúttal is érvényesül a regionális tudomány interdiszciplináris jellegéből fakadó azon jelenség, hogy az eltérő elméleti alapok és modellfeltételek mentén különböző következtetésekre jutó gazdasági elméletek nem tudományunk hitelességét kérdőjelezik meg, sokkal inkább annak sokoldalúságára, problémaérzékenységére hívják fel a figyelmet.
Kulcsszavak: regionális versenyképesség; területi különbségek; elméleti közgazdaságtani irányzatok; elméleti régiótípusok
Számos európai uniós és nemzeti dokumentum középponyában célként a versenyképesség, és ezzel párhuzamosan — illetve inkább a tartós versenyképesség növelésének meg nem kerülhető kereteként — a fenntarthatóság áll. A közvélemény és a környezeti problémakörrel foglalkozó kutatók körében napjainkra egyaránt tudatosult, hogy a versenyképesség oly módon történő növelése, amely a természeti tőke túlzott mértékű felhasználása által valósul meg, kontraproduktív lehet — azaz beszűkíti a jövőbeni társadalmi-gazdasági választási lehetőségeket. Ezen álláspont főleg a klímaváltozással vagy a biodiverzitás csökkenésével kapcsolatos közéleti, politikai és tudományos vitákban igen gyakran felmerül. Tanulmányunkban a természet-gazdaság viszony és területi aspektusainak szakirodalmi elemzése alapján rávilágítunk a természeti tőke és a regionális versenyképesség kapcsolatának legfontosabb alapvonásaira. Először megvizsgáljuk az ökológiai rendszerek és a gazdasági rendszer összefüggéseivel kapcsolatos specifikus tudományos eredményeket, amelyek kapcsolódhatnak a versenyképesség problémaköréhez. Ezt követően elemezzük, hogy e szakirodalmi eredmények milyen mértékben „épültek be" egyes olyan közgazdaságtani irányzatokba (neoklasszikus közgazdaságtan, fejlődés-gazdaságtan, új intézményi közgazdaságtan, evolucionista közgazdaságtan és a verseny új közgazdaságtana), amelyek mind a regionális versenyképességgel, mind pedig a természet gazdasági folyamatban betöltött szerepével kapcsolatosan lényeges mondanivalóval rendelkeznek. Bár a vizsgált irányzatok számos szempontból releváns szempontokat vetnek fel a természeti tőke, illetve regionális versenyképesség vonatkozásában, mégis a két gondolatkör viszonyának tárgyalása jellemzően meglehetősen elnagyolt és alapvetően igen elhanyagolt.
Kulcsszavak: regionális versenyképesség; természeti tőke; ökoszisztéma-szolgáltatások
A kreativitás fogalma manapság áthatja a világot, ezzel a kulcsszóval szinte minden eladható, megvehető, kutatható, vizsgálható. Talán éppen a pontos definíció hiányának misztikuma teszi ilyen népszerűvé ezt a fogalmat. De pontosan mi lesz kreatív és mitől? A kreativitás fogalma egyre jobban beszivárgott a gazdaságtanba is, leginkább az angol nyelvű szakirodalomban találkozhatunk ezzel a „puha" kifejezéssel. Azonban a pontos definíció nagyon sokszor hiányzik, a kreativitás gazdasági mérésére pedig egyáltalán nem történt eddig kísérlet. elsőként Richard Florida „3T" elméletében fogalmazta meg és kezdte el mérni, illetve besorolni a „kreatív osztályokat". A cikkben röviden bemutatjuk a kreativitás elméleti hátterét, pszichológiai alapjait, amelyből egy fontos elemet, a környezet hatását vizsgáljuk konkrétabban. A vizsgálatok alapját Florida elmélete képezi. Florida harmadik, talán legnehezebben mérhető T-je, a tolerancia mérésére teszünk kísérletet, felhasználva egy nagyszámú, magyar vezetőkkel készült mélyinterjú sorozat eredményeit is. Vizsgálatunk során feltérképezzük a kreativitást vonzó feltételeket a vállalati kereteken belül és kívül.
Kulcsszavak: kreativitás; innováció; technológia; regionális gazdaságtan
A rendszerváltás fordulópontnak bizonyult az urbanizáció folyamatában is hazánkban. 1990 után ugyanis ugrásszerűen megnőtt a városok száma, és ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a városi lakosok aránya is. Mindez összefügg a várossá nyilvánítás törvényi kereteinek megváltozásaival is. Az 1999. évi önkormányzati szabályozás objektív és szubjektív feltételeknek is teret enged a várossá avatásnál. Az új városok területi megoszlása azonban rendkívül egyenlőtlen, és tovább növeli a szakadékot a kevésbé városodott és az átlagnál jóval urbanizáltabb megyék között. Különösen jelentős az új városok száma a Budapest környéki agglomerációban; ezek a települések a várossá avatás óta is jelentősen növelték népességüket, többnyire a főváros rovására. A szuburbanizáció azonban nem feltétlenül nyugat-európai mintára játszódik le Magyarországon.
Kulcsszavak: városodás és városiasodás a rendszerváltás után; a törvényi szabályozás változása; területi különbségek; népesedési folyamatok az új városokban; a szuburbanizáció magyarországi sajátosságai
A városok közötti versenyben az egyes települések vezetői — különböző okokból kiindulva (például az adott település presztízsének növekedése, új munkahelyek kialakítása) törekednek az ott működő közigazgatási szervezetek számának a növelésére, új intézmények kialakítására. A tanulmány egyrészt ismerteti a dekoncentrált államigazgatási szervek rövid történetét és öt időpontot (1994 közepe, 1998 közepe, 2002 közepe, 2006 közepe, 2007 szeptembere) kiválasztva a rendszerváltás utáni szervezeti átalakulás területi jellegzetességeit. Másrészt a fenti öt időpont alapján bemutatja, mely települések számára hozott előnyöket és hátrányokat az átalakulás, valamint igyekszik feltárni mindazon tényezőket (például az egyes települések nagysága, regionális szerepköre, politikai hovatartozása), amelyek befolyásolták a székhely-választást.
Kulcsszavak: városverseny; dekoncentrált államigazgatási szervezetek; közigazgatás átalakítása; önkormányzati választások
Gyors ténykép
Az innováció az elmúlt évtizedekben bekövetkezett gazdasági-társadalmi változások eredményeképpen az egyik legfontosabb termelési tényezővé vált nemcsak a gazdasági fejlődés magterületéhez tartozó országokban, de hazánkban is. A felgyorsult technológiai fejlődés következtében a vállalkozások hosszú távon fenntartható versenyképességét csak a konkrét új piaci termékekben, szolgáltatásokban, termelési eljárásokban,szervezeti rendszerek bevezetésében, piaci magatartási formákban és értékesítési csatornákban megnyilvánuló és realizálódó folyamatos kutatás-fejlesztési tevékenység, innovációs aktivitás képes biztosítani. Tevékenységüket természetesen számos különböző szervezet, intézmény próbálja meg segíteni, melyek működése ideális esetben egy viszonylag koherens rendszert alkotva képezi a regionális innovációs rendszer kínálati oldalát. Hazánkban a regionális innovációs rendszerek formálása céljával 2005-től regionális innovációs ügynökségek alakultak, köztük a Pannon Novum Nyugat-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség (RIÜ).
Kulcsszavak: innováció; regionális innovációs rendszer; Nyugat-Dunántúl
Amikor a vezető európai emberi erőforrás menedzsment kutatók az elmélet és gyakorlat európai sajátosságait vizsgálták, egészen a közelmúltig megfeledkeztek Közép- és Kelet-Európáról. A Cranfield University koordinálásával folyó CRANET-kutatás lehetővé teszi ennek a hiánynak a pótlását; a magyar részvétel pedig a hazai sajátosságok elemzését az európai gyakorlathoz viszonyítva. A tanulmány a régiók szerinti hasonlóságok és a különbségek (konvergenciák és divergenciák) meglétét kutatja nagyminták felhasználásával, és a kapott eredményeket egybeveti korábbi magyarországi és európai kutatások megállapításaival.
Kulcsszavak: emberi erőforrás menedzselés; konvergencia; divergencia; CRANET-kutatás
A távmunka egy új munkaszervezési forma, melyet az infokommunikációs technológia fejlődése és a vállalatok globalizált működése tett lehetővé. A távmunka lehetőséget biztosít egyes funkciók térben való tetszőleges elhelyezésére. Amennyiben egy térség egyes távmunkában végezhető tevékenység ellátására megfelelő gazdasági környezetet biztosít, így javíthatja a térség foglalkoztatását, és tőke áramolhat a térségbe. A tanulmány az erre a célra irányuló nagykátai távmunka stratégia környezetét és fontosabb elemeit tekinti át.
Kulcsszavak: távmunka; munkaszervezés; stratégia; költségcsökkentés
Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek (az áfészek) különleges társadalmi, gazdasági képződmények. Az adott korszak viszonyai határozzák meg lényegüket. Napjainkban ezért azt hibásan, eltérő (változó) nézőpontból közelítik. A magyar fogyasztási szövetkezeti kereskedelem a rendszerváltást megelőzően komoly gazdasági, gazdaságpolitikai pozícióval rendelkezett Magyarországon, különösen a vidék lakosságának életminősége fejlesztésében, az életszínvonal fejlődésében. Meghatározó szerepe volt a kereskedelmi ellátás és ellátottság, de az agrárgazdaság, az agribiznisz tekintetében is. A politika, a rendszerváltást követően, — bizonyos tekintetben a gazdasági racionalitás fölé kerekedve — a korábbi szövetkezeti értékeket majdhogynem teljesen megsemmisítette. A fogyasztási szövetkezetek „ősi értékei", szervezeti innovációs képessége stb. eredményeként sikerült egy pozitív konvergencia folyamatot elindítani, amely hol erőteljesebben, hol kevésbé erőteljesen konvergált az aktuális gazdaságpolitika hazai prioritásaival. A szerző ennek a folyamatnak a főbb jellemzőit elemzi tanulmányában.
Kulcsszavak: konvergencia; gazdaságpolitika; fogyasztási; szövetkezeti; kereskedelem; gazdasági növekedés; versenyképesség; szervezeti innováció
Kitekintő
Jelen tanulmány azt a kérdéskört járja körül, hogy egy bizonyos területen, régióban milyen mértékű a humántőke-beruházás, mekkora megtérülést mutat ez a beruházás, ugyanakkor ezen beruházásnak a megtérülését hogyan tudja befolyásolni az emigráció. Vagyis az elvándorlás során mekkora pénzben kifejezhető hátrány éri azt a területet, ahol megtörtént a humántőkébe történő beruházás, azonban a beruházás megtérülésének nem haszonélvezője az illető régió, mivel a beruházás térben máshol térül meg. Ez a régió jelen tanulmány esetében a Székelyföld.
Kulcsszavak: humántőke-beruházás; régió; migráció; megtérülés
A II. világháború után elkezdődött, központilag irányított erőteljes iparosítás hatására 1948-1990 között Románia városi népessége 240%-kal növekedett. Régiók, megyék és városok viszonylatában eltérő mértékű népességfogyást eredményezett az 1990 után elkezdődött gazdasági szerkezetátalakítás, a társadalmi változások.
Kulcsszavak: iparosítás; urbanizáció; népességgyarapodás; dezurbanizáció; népességfogyás
Jelen tanulmányban a Csatorna-szigetek, Guernsey és Jersey gazdasági és társadalmi kérdései kerülnek bemutatásra a kezdetektől napjainkig. A Csatorna-szigetek története a sikeres adaptáció története. A rendszeresen jelentkező diverzifikációs kényszer újabb és újabb gazdasági tevékenységek felé történő elmozdulást generál, melyekkel a szigetek kedvező helyzete folyamatosan fenntartható. A vizsgált szigetek sikeressége és versenyképessége ugyanakkor alapvetően az Egyesült Királyság és a szigetek 1204 óta fennálló sajátos viszonyrendszerére vezethető vissza, ahol mindkét fél profitál a különleges státuszszabályok által fenntartott szituációból.
Kulcsszavak: Csatorna-szigetek; Guernsey Jersey autonómia alkalmazkodási kényszer; diverzifikáció; adaptáció; fenntarthatóság
Könyvjelző
Tartalom, Szerzők, Információk