I. Saggi letterari
Máté Ágnes, A királynék „bűnbak”-szerepe avagy Griselda története mint királyné-tükör
Jelen tanulmány Istvánfi Pál Griselda történetének magyar fordítását elemzi, melyet a magyar szerző Szapolyi János király és Jagelló Izabella esküvőjére készített 1539-ben. A tanulmány alapötlete, hogy az „egy olasz leányrúl” szóló Griselda históriát, melyet a félig olasz származású új magyar királynénak is dedikál Istvánfi, a korábbi három magyar királyné sorsának tükrében vizsgálja. Egy lépéssel tovább megy tehát azon az értelmezési vonalon, mely a Francesco Petrarca által a keresztény ember helyes magatartását kijelölő allegorikus Griselda olvasatból „nőtükröt” csinált. A szerző véleménye szerint Griselda őrgrófnéi státusa megfeleltethető a (magyar) királynéi szereppel együtt járó elvárásoknak, s az alaptörténet egy udvari értelmezést is kap a magyar fordításban. A tanulmány jelen formájában egy fejezet a szerző olasz nyelven írt doktori disszertációjából, amelyet a Varsói Tudományegyetem Artes Liberales Karán 2010-2015-ben működő MPD nemzetközi doktori program keretében írt Jerzy Snopek és Szörényi László vezetésével. Máté Ágnes az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete és a Jerzy Axer professzor vezette Artes Liberales Kar között fennálló együttműködésnek köszönhetően volt a program hallgatója. A dolgozat, mely az ‘Amanti italiani in veste ungherese. La fortuna di tre storie d’amore umanistiche nel Cinquecento ungherese’ címet viseli, summa cum laude minősítést kapott Andrzej Borowski (Krakkó) és Amedeo Quondam (Róma) professzoroktól opponensi véleményük alapján. Ez utóbbit jelen számunkban közöljük.
Amedeo Quondam, Olasz szeretők magyar öltözetben. Opponensi vélemény
Amedeo Quondam a Római La Sapienza Tudományegyetem emeritus professzora, az Olasz Italianisztikai társaság elnöke, az olasz humanizmus irodalmának egyik legjelentősebb képviselője, Vígh Éva és Szörényi László kérésére elvállalta Máté Ágnesnek a Varsói Egyetem Artes Liberales Karán 2010-2015- ben működő MPD nemzetközi doktori program keretében írt doktori disszertációjának opponensi véleményezését. A dolgozat védésére 2015 tavaszán került sor. A disszertáció egyik fejezete után számunkban közölni kívántuk Quondam professzor írásban benyújtott opponensi véleményét, mely rámutat arra, milyen friss szempontokat szolgáltat a dolgozat a történet korábbi, elsősorban az olasz irodalomtörténetben elfoglalt helyét vizsgáló elemzői számára is.
Maria Teresa Angelini, Boiardo és Magyarország
A tanulmány szerzője, Maria Teresa Angelini, nyugdíjas bolognai gimnáziumi tanár. Két évtizeden át volt az ELTE Olasz tanszékének lektora, és egy sor olasz nyelv- és nyelvészeti könyv társszerzője. Emellett rendszeresen foglalkozott a magyar irodalom kutatásával és fordításával. Magyar irodalomtörténeti tanulmányai magyar és olasz tanulmánykötetekben jelentek meg. A most közölt írásában Boiardo ‘A szerelmes Orlando’ c. eposzának magyar szereplőit és magyar történelemre való utalásait mutatja be. Ezek szerepeltetése egyértelműen a XV. század végi ferrarai és a magyar udvar közötti kapcsolatainak kisugárzását mutatja. A szereplők természetesen nem konkrét történelmi alakok, hanem a költői fantázia szülöttei. Az eposz egyik főszereplője Otachieri (Ottokár) herceg Filippone (Nagy Fülöp) képzelet szülte magyar király fia, aki részt vesz a keresztes háborúkban, és akit apja Ranaldóra bíz, hogy fia becsületesen vehesse ki részét a hitetlenek elleni harcban. A tanulmány a fiatal Otachieri halálának leirásában a szerző Vergilius közvetlen hatását mutatja ki Boiardo művében, és igen fontosnak tartja azt, hogy Boiardo milyen nagy rokonszenvvel viseltetik művének magyar hősei, a fiatal herceg és idős édesapja iránt.
Eleonora Papp, Magyarok a fiatal Mussolini egy regényében
Eleonora Papp, bolognai gimnáziumi latin tanár, anyanyelvi szinten beszél mindkét nyelven, magyarul és olaszul egyaránt. Tanári munkája mellett magyarolasz kapcsolatokkal foglalkozó kutatásokkal foglalkozik. Rövid tanulmányában most Mussolini egy fiatalkori regényére, a ‘Claudia Particella – a kardinális szeretője’ című művére hívja fel a figyelmet, mely témája miatt az 1910. évi megjelenésekor nagy vihart kavart a korabeli olasz közvéleményben. A regény egy XVII. századi történetet dolgoz fel, Carlo di Madruzzo trentói kardinális viszonyát a szép Claudia Particellával. A botrány akkor pattan ki, amikor a bűnös viszony ellenzői a nőt megmérgezték, és a kardinális óriási temetést rendezett a szerelmének, mely alkalmából az egész egyházmegyét több napos böjtölésre kényszerítette. A regény egyrészt azért érdekes, mert jól mutatja a fiatal Mussolini antklerikális, szocialista világképét, de a tanulmány írója arra is felhívja a magyar kultúra olaszországi jelenlétével foglalkozók figyelmét, hogy a regény egyik kulcs-mozzanatát az jelenti, hogy miközben a kardinális szerelmével ostromolja, a szépséges Claudiát, az közben komoly szerelembe esik egy fiatal magyar novíciussal. A regény “magyar szála” foglalja keretbe a történetet, és így meghatározó eleme a kompozíciónak.
Armando Nuzzo, Nyelv és identitás a magyar irodalomban a romantika előtt.
Az első nyelvemlékektől Kazincy művéig, a Fogságom naplójáig követhetjük nyomon a tanulmányban a magyar irodalmi nyelv felívelő útját. Minden magyar író a nyelv művelésén fáradozik, egy időben ez határozza meg a nemzeti identitás folyamatát is. A nyelvművelést tudatosan, gondosan folytatják 1800 első évtizedéig, mintegy előkészítve a magyar irodalom aranykorát. A szerző kiemeli Csokonai szerepét a nyelvről való gondolkodásban.
Veronica Martini, Ágota Kristóf életműve a magyar történelem és irodalom határvidékén
A tanulmány a szerzőnek a La Sapienza egyetem ’Európa története’ doktori iskoláján summa cum laudéval megvédett disszertációja alapján íródott. Ágota Kristófnak szinte minden regénye megjelent olasz fordításban, ezek alapján Veronica Martini két kérdést vizsgál tanulmányában: Egyrészt, hogy mit jelent “migráns” írónak lenni, azaz, mit jelent idegen nyelven idegen közönség számára írni az 1956-os forradalom után elhagyott hazája tragikus múltjáról, másrészt, hogy a nagy művészeti értéket jelentő regények és novellák mennyiben adnak igen mély képet nemcsak a magyar, hanem az európai történelem egyik legszomorúbb korszakáról, arról, hogy Európa keleti oldalán a világháború nem ért véget 1945-ben, hanem évtizedeken keresztül tette tönkre az emberek, köztük a háborút kamasz fejjel átélő egész generáció életét.
II. Storia
Fejérdy András, Jozefinista kezdeményezés, avagy egyházias szellemű reformkísérlet? Az 1822. évi magyar nemzeti zsinat és az Apostoli Szentszék
A tanulmány az Esztergomi Prímási Levéltár, az Archivio Segreto Vaticano, valamint a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv anyagaira támaszkodó eddigi szakirodalom eredményeit, az Archivio Storico della Seconda Sezione [dei Rapporti con gli Stati] della Segreteria di Stato-ban feltárt forrásokkal összevetve és kiegészítve három eddig kiadatlan forrás alapján azt mutatja be, hogyan viszonyult a Szentszék a magyar nemzeti zsinathoz az előkészítés folyamán, és miként alakult a római álláspont a zsinat megkezdését, majd lezárását követően. Pietro Capranónak, a Rendkívüli Egyházi ügyek Kongregációja titkárának, 1822 májusában készített szakvéleménye alapján világossá teszi, hogy a nemzeti zsinatot a Szentszék kezdetben komoly fenntartásokkal kezelte, mert összehívását a gallikanista és febronianista tanok magyarországi megvalósulásaként értékelte. Rámutat, hogy a zsinat egy részén személyesen jelen lévő Gioacchino Pedrelli passzionista szerzetesnek pozitív beszámolója utóbb sikeresen eloszlatta a legsúlyosabb római aggodalmakat, a felülvizsgált dekrétumok pápai jóváhagyására azonban Bécs ellenállása miatt nem kerülhetett sor. XII. Leó pápának 1824 márciusában kelt, a népmissziók közép-európai elterjesztésére vonatkozó tervezete alpján végül arra a következtetésre jut, hogy a febronianista és jozefinista egyházpolitikai környezetben a Szentszék a nemzeti zsinattól gyökeresen eltérő módon kívánt válaszolni a felvilágosodásból következő erkölcsi romlás jelentette kihívásokra: az erkölcsi- és vallási élet megjavítását a francia példa tapasztalata alapján a nemzeti zsinat által javasolt felülről jövő, külső meggyőzés helyett, a térségben is „alulról”, az egyes emberek személyes belső megtérése és az egyház tanításának interiorizációja révén látta inkább elérhetőnek.
Keglovich Rita, Magyar és olasz hadifoglyok cseréje az első világháború alatt és azt követően
A tanulmány az Olasz Külügyminisztérium Diplomáciatörténeti levéltára, az Olasz Központi Állami Levéltár és az Olasz Vezérkar Történeti Intézete archivumának anyaga, illetve az olasz szakirodalom feldolgozása alapján mutatja be, hogy miként jelentett igen nagy problémát Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia számára 1915 és 1918 között, majd a világháborút követő években a több százezer hadifogoly táborokba (lágerekbe) zárása, miként vált szükségessé még a háború alatt a súlyosan megsebesült és krónikus betegségben szenvedő hadifolyok cseréje, és milyen nagy problémát jelentett Olaszország számára a háború végén a több százezer hadifogly hazaszállítása. Az 1918 október végi olasz áttörést követően az osztrák-magyar hadifogyok száma korábbi 150.000 ezerről 450.000- re növekedett. A fegyverlelétel után az olasz fél azonnal elkezdte a cseh, szlovák és román hadifoglyok hazaszállítását az utód államokba, míg magyar hadifoglyok elsősorban politikai okokból, de a súlyos magyarországi állapotok miatt is csak 1919 nyarán kezdhettek hazatérni, és csak 1921 nyarán fejeződött be a magyar hadifolyok végleges hazatérése Itáliából. Hasonlóképp nagy problémát jelentett, hogy miként kerülhetnek haza szülőföldjükre azok a magyar katonák, akik időközben az egyik utódállam állampolgárai lettek. Ez is magyarázza, hogy nem egy hadifogoly a hazatérés helyett az olaszországi letelepedést választotta.
III. Politologia
Gianluca Meschini, Jegyzetek az új magyar ‘Alaptörvény’ margójára
A tanulmány Gianluca Meschini 2014-ben az Urbinói Egyetem jogi karán az új magyar Alaptörvényről írt és megvédett doktori disszertációjának főbb kérdéseit foglalja össze. A disszertáció megírása közben a szerző magyar konzulensei Dr. Szájer József, európai parlamenti képviselő és Cservák Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem alkotmány-jogász egyetemi tanára voltak. A tanulmány első részében a szerző bemutatja az új Alaptörvény megírásának, parlamenti vitájának és elfogadásának történetét, majd az Alaptörvény főbb pontjait elemzi, köztük a sokat vitatott preambulomot, melyben kinyilatkoztatásra kerülnek a magyar nemzet legfőbb értékének vallott kérdések. Hasonlóképp részletes bemutatásra kerül az Alkotmánybíróságra vonatkozó rész, mely alapvetően meghatározza az új magyar törvényhozást és igazságszolgáltatási rendszert.
IV. Linguistica
Grossmann Mária, Piros vagy vörös? Két színnév disztribúciója a magyar nyelvben
Grossmann Mária, a L’Aquila-i Egyetem általános nyelvészeti tanszékének professzora. Szatmárnémetiben (Satu-Mare) a magyarnyelvű Kölcsey Ferenc gimnáziumban folytatta középiskolai tanulmányait, majd a Bukaresti Tudományegyetem spanyol-francia szakán szerezte meg egyetemi diplomáját. Az egyetem elvégzése után nyelvészeti kutatásokkal kezdett el foglalkozni a Román Akadémia Bukaresti Nyelvtudományi Intézetében, majd Barcelonában és Tübingenben. 1973-ban Olaszországban telepedett le, ahol előbb megbízott, majd társult egyetemi tanár, végül rendes egyetemi tanári címet szerzett. Először a Calabriai Egyetemen tanított, 1987- től a L’Aquila-i Egyetem általános nyelvészeti tanszékének professzoraként tanít. Az Institut d’Estudis Catalans akadémia, valamint számos olasz és külföldi nyelvészeti társaság tagja. Kutatásai egyránt foglalkoznak nyelvtörténeti kérdésekkel (ezen belül is elsősorban az arab nyelv spanyolra gyakorolt hatásával), szemantikával (a színek elnevezésével különböző nyelvekben), szociolingvisztikával (az Algheroi katalán nyelvközösség kérdéseivel), szóképzéssel (az olasz, katalán és román nyelvekben). Most közölt írása a magyar nyelvben jelentkező két színnév (piros és vörös) disztribúciójának kérdéseivel foglalkozik. A tanulmány olasz nyelven született és eredetileg az Emanuele Banfi 60. évfordulója tiszteletére kiadott kötetben jelent meg 2006-ban (Zhì. Scritti in onore di Emanuele Banfi in occasione del suo 60o compleanno, a cura di N. Grandi and G. Iannàcaro, Cesena-Roma, Caissa Italia editore, 2006, 259-273), és a „Rivista di Studi Ungheresi” folyóirat a most nyugdíjba vonuló főszerkesztője kérésére Dr. Bocz Zsuzsanna fordításában kerül magyar nyelvű közlésre.
V. Arte
Balázs Kata, Adolf von Hildebrand magyarországi hatása. Vedres Márk firenzei időszaka
Vedres Márk (1870-1961), a modern magyar szobrászat egyik legjelesebb képviselője, pályája során kétszer is hosszabb időt töltött Olaszországban (1902- 1914; 1922-1934). A tanulmány szerzője, a levéltárak adatok alapján pontosította a firenzei és a fiesolei tartózkodásának és olaszországi tartózkodásának dátumait és körülményeit, szellemi és művészeti kapcsolatait. Így sikerült árnyalni: olaszországi pályaszakaszainak ideje alatt Adolf von Hildebrand körétől az amerikai történészprofesszor, George D. Herron mecenatúrájáig, majd a két háború között családi kapcsolatokon keresztül a Solaria folyóiratig vezetett útját. A Herron professzortól a Fiesole és Maiano határán álló villájának díszítésére, az építészeti részletek és önálló plasztikai művek létrehozására kapott megbízás nem csupán Vedres pályájának gazdagítását szolgálja, hanem a 20. század elején Olaszországban élő külföldi művészek és értelmiségiek között működő mecenatúrát is modellezi. Vedres Itáliában található kisbronzai és az art deco és kubizmus hatását mutató gipszművei mellett Olaszországban őrzik Rippl-Rónai József őt ábrázoló portréját (1910), amely, Vedres szoborművei mellett, szerepelt a San Franciscó-i Panama- Pacific Nemzetközi Kiállításon (1915).
Mirjam Dénes, Ki a naiv? Dallos Marinka, olaszországi naiv festő életműve
A szerző a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusz hallgatója, művészettörténész. 2013 óta kutatja Dallos Marinka magyar származású festőnő művészetét. E kutatás keretében, először 2013-ban, majd 2014-ben egy-egy fél évet töltött a Gianni Toti olasz költő és felesége, Dallos Marinka életművét összegyűjtő római archívumban, a La Casa Totiana-ban, közben a La Sapienza Egyetem művészettörténeti kurzusait hallgatta. Kutatásai eredményeit egy magyar és olasz nyelvű oeuvre-katalógusban 2016-ban, valamint egy monográfiában készül megjelentetni. Dallos Marinka a budapesti Világifjúsági Találkozó alkalmából ismerkedett meg a fiatal baloldali olasz költővel, Gianni Totival és házasságkötésük után haláláig Rómában élt férjével. A magyar irodalom olaszországi népszerűsítését elősegítő komoly irodalmi munkássága mellett (Gianni Toti és Jole Tognelli magyar fordításköteteinek volt nyersfordítója) naiv festőként komoly életművet mondhatott magáénak. Képei több olaszországi és európai naiv festészetet bemutató tárlaton kerültek kiállításra, s ma is Európa különböző múzeumaiban és magángyűjteményekben található képei jelentős része. A tanulmány részletesen bemutatja Dallos Marinka festői életművét és az ehhez kapcsolódó kutatás elméleti kérdéseit, a La Casa Totiana archív anyagainak felhasználásával.
VI. Recensioni