Tanulmány
Összefoglalás: A tanulmány a veszteséget megelőző gyász, az előgyász fogalmát, jellegzetességeit és folyamatának alakulását vizsgálja. Bevezetőül példaként említjük a gyász hét, gyászként a köztudatban ritkán megjelenő formáját, és az előgyászt ezek között helyezzük el. Ezt követően szocioterápiás megközelítéssel hozzávetőleges képet adunk azokról a tipikus élethelyzetekről, melyekben az előgyász-reakció leggyakrabban jelentkezik. Számos tényező befolyásolja, ki hogyan készül fel az előtte álló veszteségre, és hogyan gyászol előzetesen. Az adaptáció sikerét befolyásoló tényezők áttekintése után javaslatokat teszünk az előgyászban érintettek gyászfolyamatának támogatására: hogyan segíthetjük a gyászolókat az előttük álló megpróbáltatások idején abban, hogy megtalálják a saját útjukat és erőforrásaikat.
Összefoglalás: Philippe Ariès kétségkívül a legfontosabb szerző a halálhoz való nyugati viszony leírásának tekintetében, koncepciója azonban helyenként korrekcióra vagy kiegészítésre szorul. A tanulmány a legfontosabb vonatkozó irodalmakra építve mutatja be Ariès téziseinek lehetséges kritikáit, egyebek mellett a "megszelídített halál" korszakának nagymértékű leszűkítését, a kései középkor és a koraújkor halálattitűdjének súlyos válságát, a "másik halálának" elviselésére való képtelenség az Ariès által feltételezetthez képest évszázadokkal korábbi megjelenését, és így tovább. Olyan, Ariès által nem megfelelő mélységben tárgyalt folyamatokra is reflektálni szükséges, mint a pusztító járványok, háborúk és éhínségek, a nagy filozófiai irányváltások, az újszerű vallási tanok, vagy éppen a halálhoz való mágikus viszonyulás újraéledésének hatása a középkorban és az újkorban. A jelenkor "tiltott halálának" korszakával kapcsolatosan azonban Ariès téziseit nem szükséges jelentősen korrigálni.
Összefoglalás: Jelen kutatás középpontjában azon szülők állnak, akik életet megrövidítő betegségben szenvedő gyermekükkel igénybe vettek, illetve jelenleg igénybe veszik a Tábitha Ház által nyújtott ellátást. A társadalmi szemléletformálásban a hospice-palliatív ellátás kapcsán nagy jelentősége van azon szülőknek, akik ezt az ellátási formát igénybe veszik, és e mentén tapasztalataik, attitűdjeik bekerülnek abba az információs térbe, amiben ma Magyarországon a hospice-palliatív ellátásról gondolkodunk. Emiatt kiemelten fontosnak tartjuk, hogy kutatásunk a következő kérdésekre keressen választ: a) Milyen tudásuk, (pre)koncepcióik voltak a szülőknek az ellátás igénybevétele előtt? b) Milyen információkat, tájékoztatást kaptak gyermekük aktív kórházi ellátása során a hospice-palliatív ellátásról? c) Hogyan változtak az attitűdjeik az ellátás igénybevétele során? d) Milyenek a felmérés időpontjában a pszichológiai és szomatikus egészségmutatóik? Vizsgálatunk egy pilot interjúkutatás. Eredményeink azt tükrözik, hogy a szülők előzetesen inkább bizonytalanok a palliatív ellátórendszer igénybevételében, mert viszonylag kevés információval rendelkeznek erről az ellátási formáról, és ezek is nagyban az életvégre koncentrálódtak. Azt is találtuk, hogy a szülők palliatív ellátással kapcsolatos attitűdjei jelentős pozitív változáson mennek át, a kezdeti félelmek elmúltával a szülők számára biztonságos hátteret jelent a palliatív-hospice ellátás, amelyben jelentős lélektani stabilizáció is történik.
Szemle
Összefoglalás: Pim van Lommel holland kardiológus és halálközeli élmény-kutató „Végtelen tudat. A halálközeli élmények tudományos olvasata” c. könyvének jelen ismertetője bemutatja a halálközeli élmény (HKÉ) jelenségét, jellegzetes elemeit és gyakori következményeit. Érinti a nemzetközi retrospektív HKÉ kutatásokat és részletesebben bemutatja az 1988-1996 között zajló hollandiai HKÉ kutatást. Utóbbi során prospektív kutatási módszert alkalmazva, 344 szívmegállásos beteg valamennyi orvosi adatát regisztrálták. Eszméletre térésüket követően 62 beteg számolt be halálközeli élményről, amiről minden esetben felvételt készítettek. A vizsgálatot 2 és 8 év múlva megismételték, a HKÉ hosszú távú hatásait vizsgálva. A könyv elsődleges vizsgálati területe a HKÉ-n túl az emberi agy és tudat kapcsolata. A HKÉ és egyéb tudati jelenségek alapján Van Lommel arra a következtetésre jut, hogy az emberi tudatot nem az agy állítja elő, ezt a nonlokalitás-elméletét pedig kvantumfizikai párhuzamokkal támasztja alá. A szerző elméletének gyakorlati vonatkozásait is tárgyalja, nagyobb nyitottságot és tudatosítást sürgetve az egészségügyben a halálközeli élmények integrálásának elősegítése érdekében. Van Lommel műve mérföldkövet jelent emberi működésünkhöz és a halálhoz való hozzáállásunkban egyaránt, és figyelmet érdemel annak érdekében, hogy teljesebb képet kapjunk önmagunkról és létezésünk alapvető kérdéseiről.
Összefoglalás: Szécsi Noémi projektje a halál fogalmát járja körül: azzal foglalkozik, hogy miért tagadjuk ennyire és értelmezzük negatív módon az elmúlás gondolatát, a veszteség megtapasztalását és feldolgozását. A vallás gyengülése, az orvostudomány fejlődése és populáris kultúra mind hatással voltak az ember és halál viszonyára, ezért is alakulhatott ki ez a magatartás. Viszont más módon értelmezve a halál ad értelmet földi létezésünknek. A fotográfus Memento mori című munkájának központjában a halál iparágát kiszolgáló dolgozók állnak. Ők munkájuk során minden nap találkoznak ezzel a fogalommal, amelyben egyszerre van jelen a témával járó komolyság és az abszurd humor. Ez az ambivalens hangulat mutatkozik meg a sorozatban is.
Könyvajánló