Versek
Interjú
Tanulmány
Összefoglalás: A közelmúltban elharapózott koronavírus járvány és annak súlyos egyéni és társadalmi következményei mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nagy kérdés, hogy a járvány miatt elszenvedett veszteségek (halálesetek, munkahelyek elveszítése, kapcsolati háló szétesése, jelentős események törlése, az iskolaév korai befejezése) hosszú távon milyen hatással lesznek a 21. századi emberre és társadalomra, hiszen nagyon kevesen leszünk majd, akitől a koronavírus nem vett el valamit. Megtanít-e a közös veszteségérzet minket arra, hogy szorongás és szégyenérzet nélkül hangot adjunk fájdalmunknak, megtanít-e arra, hogy elvárások és ítélkezés nélkül forduljunk a gyászolók felé?
Összefoglalás: A peri- és neonatális ellátás magas színvonala lehetővé teszi, hogy a komplex fejlődési rendellenességekkel születendő vagy született gyermekek az igényeiknek megfelelő gyógyításban részesüljenek és életminőségük, életkilátásaik jelentősen javuljanak. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a gyógyításhoz kapcsolódó etikai dilemmák száma is megnőtt, amelyek a pre-, peri- és posztnatális időszakot érintik, de akár azokon túl is mutatnak következményeikben. Az időszak megkülönböztetett az egészségügyi ellátásban, amennyiben szülők és orvosok hoznak döntéseket a születendő vagy épp megszületett gyermek életéről, gyógykezeléséről. A genetikai szűrések eljárásmódja, a felismert fejlődési rendellenességek és ezek ismeretében a várandósság művi befejezésének lehetősége jelzik a prenatális szakasz etikai feladatait. A születés környékén a fókusz a koraszülött státusz "szürke zónájá"-ra esik, előtérbe hozva az aktív gyógykezelés és a palliatív ellátás választását, a "jó halál" kérdését, valamint a döntéshozatali jogosultságot. A magzat, újszülött morális státusza, a szülői autoritás és a szakemberek által elszenvedett morális distressz a teljes perinatális időszakra jellemző etikai nehézségek. A perinatális palliatív ellátás, amely Magyarországon még nem nagymértékben elterjedt gyakorlat, az említett etikai feltételek mentén biztosítja az individuális, személyre szabott megoldásokat az egyéni körülmények gondos mérlegelésével.
Összefoglalás: A tanulmány azt a kérdést járja körül, hogy a bioetikán belül vagy azon kívül kidolgozhatunk-e olyan etikai elméletet és gyakorlatot, amely a haldokló betegek számára kínál segítséget jellemük és erényeik fejlesztéséhez. Az antik erényetika, az Ars moriendi középkori keresztény hagyománya, valamint a mai etikai és teológiai irodalom alapján tekintem át az életvégi helyzetekben leggyakrabban megjelenő erényeket, illetve azok szerepét az élet lezárásában. Azt állítom, hogy a mai viszonyok között is érdemes életben tartani az erények e felfogását, illetve kiegészíteni ezzel a mai bioetika megközelítését.
Szemle
Összefoglalás: Írásomban Krusovszky Dénes 2018-ban megjelent "Akik már nem leszünk sosem" című regényének egyik fejezetével foglalkozom. A Dzsinn című részben több kérdés merül fel a súlyos betegek ellátásával és az életvégi döntésekkel kapcsolatban, ezeket vizsgálom a teljesség igénye nélkül. Tanulmányomban felhasználom V. E. Frankl logoterápiájának és H. M. Chochinov méltóságterápiájának néhány megállapítását, de saját szempontokat is megfogalmazok.