Tanulmány
Összefoglalás: A hazai szociális és egészségügyi ellátórendszer nehezen tud adekvát ellátást kínálni azoknak a hajléktalanná vált személyeknek, akik valamely krónikus betegség miatt kórházi ellátást igényeltek. Az egészségügyi intézményekben már nem tudnak számukra az állapotukhoz illeszkedő segítséget nyújtani, mivel komplex rehabilitációra volna igényük. Az ún. lábadozókban - a hajléktalanellátó rendszer szociális és egészségügyi területének mezsgyéjén levő intézményekben - élő betegek azonban nemcsak fizikai segítséget igényelnek: állapotukból adódóan a mentálhigiénés segítségnyújtás is éppen olyan fontos számukra, mint a szociális munkások gondozása. A rossz egészségi állapotú kliensek esetében a mentálhigiénés segítő szakember egyik legfontosabb tevékenysége a veszteség-feldolgozási folyamatok támogatása.
Összefoglalás: Tanulmányomban a halállal kapcsolatban több fundamentális kérdést is felteszek, de nem azok kimerítő megválaszolására törekszem, mindössze utalni próbálok a halálról való gondolkodás, illetve az azzal kapcsolatos megközelítések különbségeire, összetettségére, az elmúlásról való elmélkedések fontosságára. Alapvetően az egzisztenciálfilozófia halál-értelmezéseiből indulok ki, az elemzések közül pedig Kierkegaard és Heidegger gondolait idézem, elsősorban azért, hogy elválasszam mások halálának tanúságát a saját halál jelenségének hipotéziseitől. Az egzisztenciálfilozófia mellett a metafizika vagy az életfilozófiák főbb jellemzőinek említésével pedig végső soron megbizonyosodhatunk arról, hogy a köztük levő különbözőségek ellenére a halálról való gondolkodás alapvetően mindig is a létkérdéssel függött össze.
Összefoglalás: A tanulmány ismerteti a Palliatív Gondozás Flandriai Szövetségének a palliatív gondozás és az eutanázia kapcsolatáról kialakított egyedi álláspontját, amelyet az integráló palliatív gondozás belgiumi modelljének nevezünk. Ebben a modellben a palliatív gondozás és az eutanázia nem egymást kizáró alternatívák, az eutanázia a palliatív gondozásba ágyazott egyik olyan lehetőség, melyet a beteg autonóm döntésének érvényesítéseként bizonyos feltételek fennállása esetén választhat. Röviden ismertetjük a belgiumi modell kialakulásának történetét is, majd írásunkat a modell rövid értékelésével zárjuk. A tanulmány fényt vet a palliatív gondozás koncepciójának pluralizálódására, ekképp a palliatív gondozás filozófiai alapjaira történő reflexió szükségességére.
Összefoglalás: Egy közeli hozzátartozó elvesztése a felnőtteknek is nehéz gyászmunkát hoz magával. Erről sok tanulmány és könyv született. Arról viszont már nincs ilyen széles körű tudás, hogy mi jellemzi a gyermekek gyászát és hogyan lehet őket leghatékonyabban segíteni a veszteségük feldolgozásában. Jelen írásunkkal beszámolunk a hazánkban immár 5 éve működő, gyermekek gyászfeldolgozását segítő csoportokról, azok létrejöttéről, az elmúlt évek eredményeiről és tapasztalatairól. Csoportjainkon eddig 80 félárva/egyik szülőjét elveszített gyermek és családtagjai, összesen kb. 130 fő vett részt. A Napfogyatkozás Egyesület égisze alatt elindulhattak a gyermekgyász-csoportvezető képzések, s ezzel párhuzamosan a Reményvirág Program híre is terjed az országban. Célunk, hogy Magyarország minden régiójában legyenek olyan képzett szakemberek, akik segítenek a veszteséget átélt gyermekeknek, emellett pedig fokozatosan nő az a sorstársi közösség, akiknek tagjai a segítő csoportokba jártak.
Szemle
Összefoglalás: A virtuális valóság a szorongásos betegségek kezelésében az alkalmazott orvostudomány jól ismert eszköze, hiszen a deszenzibilizációs kísérletekkel jók a hazai és nemzetközi tapasztalatok is. Azonban a közelmúltban egy új oldalát mutatta meg a VR-valóság: lehetővé tette egy édesanya számára, hogy viszontláthassa elhunyt kislányát. A téma bemutatása megkívánta, hogy először a VR szemüvegeket mint a technikai környezet térhódító eszközeit ismertessük, majd megvizsgáljuk a gyászfeldolgozás kérdései alapján a jelenség lehetséges következményeit. Fő kérdésünk, hogy integrálható-e egy ilyesfajta élmény a gyászfeldolgozás folyamatába; megrekeszti-e a gyászmunkát vagy katalizátora lehet-e a feldolgozásnak?