Tanulmány
Összefoglalás: A szerző a szakirodalom alapján nyomon követi a totális fájdalom/szenvedés szóhasználatának és jelentésének az elmúlt öt évtizedben bekövetkező módosulását. Áttekinti a hazai egészségügyi, illetve társadalmi környezet azon tényezőit, amelyek ezeket befolyásolják (legtöbbször feleslegesen növelik), és ezzel kapcsolatban strukturális, működési és finanszírozási javaslatokat is megfogalmaz. Összegyűjti azon legfontosabb diagnosztikus és az utóbbi években megszaporodó terápiás lehetőségeket, amelyek a beteg nem fizikális szenvedésének megértéséhez, felismeréséhez, méréséhez és enyhítéséhez nyújtanak segítséget. A tanulmány külön nevesítve nem foglalkozik a gyermekek ellátásával, valamint a családtagok és a gondozó csapat számára nyújtandó segítséggel.
Összefoglalás: A tanulmányban bemutatom a kórházi lelkigondozást mint a betegek, hozzátartozóik, az egészségügyi személyzet lelki és spirituális jóllétét és a betegség okozta krízishelyzettel való belső megküzdés folyamatát megtámogató szolgáltatást. Alátámasztom indokoltságát és betekintést adok a lelkigondozók feladatkörébe és alkalmazott módszertanába. A hospice és a lelkigondozás kapcsolatát érintő kérdések tárgyalásakor kitérek a lelkigondozásnak az életvégi ellátásokban betöltött szerepére és a jövőbeni szorosabb együttműködés lehetőségeire, valamint a hospice szemlélet mindazon elemeire, amelyek követendőek és példaadóak lehetnek a nem terminális állapotú betegek kórházi lelkigondozói ellátásának fejlesztésére nézve is.
Szemle
Összefoglalás: A görög történelem egyik legismertebb, de valójában egy félreértésen alapuló elbeszélése a testi hibával született spártai gyermekek elpusztítása, ami egyfajta antik eugenikának tekinthető. A Plutarkhosz által megörökített szokás azonban nem egészen úgy volt, ahogyan azt a mai napig tanítani szokták, ráadásul a gyermekkitétel szabályai a görög világon belül éppen Spártában voltak a legszigorúbbak. Hellasz többi városában a szülők egészséges gyermekeiket is kitehették, ebben semmilyen törvény sem akadályozta meg őket.
Összefoglalás: Az alternatív temetkezési formák terjedéséről mind a kegyeleti szolgáltatók, mind a KSH kimutatásai is egyértelműen vallanak. Tanulmányomban a még életük során a temetésükről önrendelkezők, valamint a temetési szertartást az elhunyt szeretteiknek szervező hozzátartozók viszonyulását, az alternatív temetkezési formákról (át)alakuló attitűdjét vizsgáltam 26 fő bevonásával. Hipotéziseimet a vizsgálat során felül kellett vizsgálnom, ugyanis az érzelmi viszonyuláson túl egyéb dimenziók is alakították: számos gazdasági-fiskális szempont is napvilágra került a válaszok áttekintése során.