Tanulmány
A tanulmány célja a magyarországi hospice önkéntesség szerepének és helyzetének megismerése, amelyet a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület Önkéntes Projektjének keretein belül, 88 hospice szolgálat vezetőjének és önkéntes koordinátorának kiküldött kérdőíves felmérésének 2016-os eredményei tettek lehetővé. A vizsgálat során feltérképeztük a szolgálatok önkénteseinek számát, munkaköreit, a hospice önkéntesek fogadásának és foglalkoztatásának a szervezetek által lényegesnek tartott akadályait és előnyeit.
Hospice önkéntesként rendkívül fontosnak tartom a halállal, haldoklással kapcsolatos tabuk oldását és sokakkal együtt arra törekszem, hogy e téma újra a társadalmi diskurzus része lehessen. Ebből a megfontolásból készítettem el kutatásomat, amelyben azt vizsgáltam, milyen környezeti feltételek közepette működik a hospice önkéntesség a budapesti hospice ellátók körében - vagyis mennyiben lehetséges számukra, hogy az önkéntesség szervezeti és rendszerszintű támogatását a gyakorlatban is biztosítsák. Az önkéntesek a saját környezetükben a lehető legeredményesebben végzik ezt a szemléletformáló tevékenységet, az átfogó társadalmi hatás eléréséhez azonban többre lenne szükség. Az elemzés megmutatta, hogy kellő szervezeti háttérrel az önkéntes tevékenység áldásos hatásai kiterjeszthetők lennének. Az önkéntesség koordinálásának, menedzselésének javítása nyomán egy hatékonyabb rendszer jöhetne létre, amely több elhivatott önkéntes foglalkoztatására lenne képes, növelve így a hospice szolgáltatók szemléletformáló tevékenységének spektrumát. Mindez egyúttal a közösségi, társadalmi mentálhigiéné eredményes fejlesztéséhez is nagyban hozzájárulhatna.
Szemle
2014 nyara óta dolgozom a Tábitha Gyermekhospice Házban önkéntesként; elsősorban a házimunkában és a gyerekek (olykor családok) melletti szabadidős és ápolási tevékenységekben veszek részt. Átlagosan heti egy délutánt-estét töltök a házban. Írásomban az elmúlt másfél évnyi önkénteskedés személyes tapasztalatai alapján szeretném bemutatni, hogy milyen nehézségekkel kell az önkéntesnek szembenéznie, illetve hogy milyen örömök és sikerek érhetik őt a gyermekhospice területén. Először a nehézségekre koncentrálok; külön térek ki az életvégi betegek és családjaik körüli munkára, illetve a mentesítő ellátásban részesülő, nagyon változatos állapotú gyerekek melletti tevékenységekre. Utána pedig arra igyekszem magyarázatot adni, hogy miért lesz valaki - a nehézségek ellenére is - gyermekhospice-önkéntes: milyen örömöket, milyen motivációkat találhatunk ebben a tevékenységben. Elsődleges célom megmutatni, hogy milyen változatos és izgalmas tevékenységeken, olykor felemelő, máskor szívszorító élményeken keresztül formálódhatunk nyitottabb, empatikusabb, a világot jobban megértő, és jobban szeretni tudó emberekké a hospice-önkéntesség által.
Az áttekintő tanulmány a hospice szolgálatába állított zene jótékony hatásairól kíván rövid beszámolót nyújtani. A hospice ellátásban, megfelelő képzettséggel rendelkező szakemberek által alkalmazott, aktív és receptív zeneterápia képes segítséget nyújtani az élettől búcsúzók lelki, fizikai, pszichoszociális állapotának, életminőségének javításában, lelki békéjük megteremtésében. Ezen kívül a haldoklók rokonai, valamint a hospice szolgálatban dolgozók számára is számos kedvező hatással bír: segíti a hozzátartozók megnyugvását, és a haldoklókkal való kapcsolatuk őszintébb, nyíltabb kialakítását, valamint fontos szerepet játszik a betegeket gondozók kiegyensúlyozottságának megteremtésében, lelki terheik csökkentésében.