Tanulmány
A tradicionális magyar paraszti gyászkultúra rítusai, hagyományai (többek között a virrasztás, a siratás) az utóbbi évtizedekben fokozatosan elsorvadtak. Kutatásunk célja annak a vizsgálata volt, hogy a hazai cigányság őrzi-e még a halál körüli és az ezt követő időszakra vonatkozó korábbi tradícióit. 15 roma/cigány identitású interjúalannyal (5 oláh, 9 romungró, 1 beás, átlagéletkor: 40 év, férfi-női arány: 10:5) készítettünk félig strukturált mélyinterjúkat. Ezek elemzése azt mutatja, hogy a néprajzkutatók, antropológusok által korábban leírt gyászszokások jelentős része mindmáig élő hagyomány. Ezek a szokások egyrészt hasonlóságokat mutatnak a magyar paraszti gyász néhány tradíciójával (mint amilyen pl. a virrasztás, a gyászidőszak egyes előírásai és tilalmai), másrészt azonban a cigányság őrzi sajátos, a környezettől eltérő hagyományait is. A temetkezési- és gyászszokásoknak így jelentős identitásalakító és identitásőrző szerepe is van. A cigányságra specifikus szokások egyaránt jelen vannak a temetés során (ilyen pl. a sírmellékletek kiterjedt használata, a cigányzenekar szerepének hangsúlyossága) és a gyász időszakában is (pl. a sír itallal locsolása, a gyászidőszak végén a gyászruha elégetése). Az oláh cigányok körében erősebbek a hagyományok megőrzésével kapcsolatos elvárások, egyes szokások már csak az ő körükben élnek. A korábbi hagyományok mellett újak is megjelennek, ilyen pl. a halott temetés előtti házhoz vitele (amit a halál medikalizálódása tett szükségessé), valamint a csempézett falú sírba vagy a szobaként berendezett mauzóleumba temetkezés újabb keletű szokása.
A tanulmány célja az életvégi gyakorlat, azon belül a kezelés visszautasítása magyar jogi hátterének vizsgálata, az orvosi gyakorlatban való alkalmazása, és ezek összehasonlítása az európai viszonyokkal. További cél bemutatni néhány ígéretes külföldi és hazai kezdeményezést az ellátás előre tervezésével (advance care planning, ACP) kapcsolatban (Életvégi Tervezés Alapítvány, Halál Kávéház), amelyek - témájukat tekintve - szorosan kapcsolódnak az életvégi döntésekhez. Az összefoglalás kitér az Alkotmánybíróságnak a kezelések visszautasításával kapcsolatos 2014-es döntésére is.
Szemle
A Semmelweis Egyetem elsőéves orvostanhallgatójaként már az egyetem megkezdése után két hónappal lehetőséget kaptam rá, hogy „első kézből” megfigyeljem a kórházi munkát. Az orvosi kommunikáció tantárgy keretein belül kötelező terepgyakorlaton vettünk részt egy általunk választott osztályon, a feladat különböző kommunikációs helyzetek megfigyelése, elemzése volt. Én egy neves Pest megyei kórház onkológiai osztályán töltöttem egy délelőttöt, ami rendkívül meghatározó és egyben megrázó élmény volt számomra. Beszámolóm az ott szerzett tapasztalataimról, a gyakorlat előtti elképzeléseim és a valóság közötti eltérésekről szól. Szeretném megosztani Önökkel, hogy látom 19 éves, az orvosi első évén még túl sem lévő hallgatóként a súlyos vagy haldokló betegekkel való kommunikációt, azok nehézségeit és kezelési módjait.