Tanulmány
A tanulmány a dél-dunántúli régióban hospice-palliatív ellátásban dolgozó szociális munkásokkal végzett kutatás legfontosabb eredményeit törekszik összefoglalni a szakemberek képzettségére, munkájuk során ellátott leggyakoribb tevékenységeikre és a szakmai támogatásukra vonatkozóan. A kutatás módszere a félig strukturált interjúk és azok tartalomelemzése. Az eredmények tekintetében hangsúlyos, hogy a segítők szakmai támogatása és képzése elengedhetetlen a hatékony segítés, a hosszú távú elköteleződés és a kiégés elkerülése szempontjából. További figyelemre méltó eredmény, hogy a hospice teamben dolgozó szociális munkások túlterheltsége általánosnak tekinthető, a szakemberek által elvégezhető feladatok köre sok esetben kevésbé ismert, ezért a változatos kompetenciáik alkalmazására és a szakemberek sokszínűségének kibontakoztatására ritkán nyílik lehetőség.
Szemle
A veszteség, a hiány és a gyász feldolgozási módjai rendkívül sokszínű képet mutatnak, szakirodalmuk széleskörű és alapos, a témával számos hazai és nemzetközi hírű tanatológus szakember foglalkozik. A gyásztrauma feldolgozásmódjának azon egyedi megjelenését vizsgálom a tanulmányban, amelynek során zenei aláfestéssel színesített képsorozatok vagy rövidfilmmé vágott videós anyagok idézik föl az elvesztett személyt és emlékeznek rá úgy, hogy a klasszikus feldolgozási szakaszokat kiegészítvén, azokat az internetes fájlmegosztó oldalakon közzéteszik. Vizsgálatom homlokterébe egyes megjelölt keresőszavakat és a gyász-, trauma- és hiányfogalom interdiszciplináris szakirodalmának elméleti megállapításait helyezem. A témához szervesen kapcsolódó elmélet rövid, elemző bemutatása az első feladatom, és az „emlékezővideók” gyászfolyamatba illeszthetőségére fókuszálok. Annak érdekében pedig, hogy az e kérdést körbejáró vizsgálat módszertani szempontból következetes legyen, az egyik legnagyobb és leginkább ismert internetes fájlmegosztó oldalt, a youtube.com-ot használom példaanyagaim összegyűjtésére.
A gyász, a veszteség, és a trauma feldolgozásának nyelvi, poétikai szinten és kifejezésmóddal történő megjelenését vizsgálom a tanulmányban. Írásomban a teoretikusok (gyász)traumát tárgyaló, ezredfordulót követő elméleti megállapításait veszem sorra, majd példatáramba beemelem József Attila gyász- és veszteségtraumáit, hogy – versszövegeket segítségül hívva, célkitűzésemnek megfelelően – bizonyítsam feltevéseimet az elméleti tárgyú megállapításokra visszautalva.
A tanulmányban a halál és a szexualitás viszonyát elemzem, amelyek látszólag különböző érzelmeket kiváltó, társadalmunkban tabunak számító fogalmak. Mégis egy különös szimbólum által összefonódtak, és önálló, egybeolvadt kifejezésként jelennek meg. A femme fatale alakját előszeretettel használja az irodalom, a filmográfia, a média. Az idők során sokat vesztett végzetességéből és egy különösen vonzó, izgalmas szimbólummá vált. Kialakulása évezredekre nyúlik vissza, amely érdekesen tükrözi az adott korban élő nők társadalmi helyzetét, szerepkörét, megítélését. Mégis valójában egy olyan, a mai napig titokzatos nőalak, amely szexuális kisugárzásával, a férfiakra mért hatásával megfejthetetlen és időtlen rejtély marad.