a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Kharón18. évf. 3. sz. (2014.)

Tartalom

Tanulmány

  • Zengő Péter :
    Halálon nőtt büszkeség. A fájdalom szerepjátékai1-17 [165.93 kB - PDF]EPA-02002-00050-0010

    Mindannyian átéltük már, hogy egy társadalmi közeg képmutató: miközben elvárásait az egyénnel szemben érvényesíti, tudja, hogy számon kérő tagjai is normaszegők. Milyen hatással lehet ez a fájdalomból, veszteségélményekből felépülni, gyógyulni vágyó, megfelelni igyekvő lélekre? Miért válhat kirekesztetté maga a normakövető? Németh Lászlót kislányának halála és rokonságának gyászélményei is írásra ösztönözték. Művében (1930-1935) az anya görcsös gyászba kapaszkodását a közösség szerepelvárásai és a megbántott önérzet is provokálja. Ha a szociokulturális környezet támogatása nem megfelelő, a személyiség fejlődése tévutakra jut.

  • Tóth Anett :

    A tanulmányban bemutatott vizsgálat célja, hogy felmérje: milyen mértékű halálszorongással küzdenek az óvodás gyermekek szülei, ez miként befolyásolja a halál mint téma megjelenését a gyermekekkel való kommunikációban, és közvetve hogyan hat a gyermekek halállal kapcsolatos viszonyára. Az eredmények azt mutatják, hogy 3 éves kortól a gyermekek egyre intenzívebben érdeklődnek az elmúlás témája iránt, és 4 éves kor felett többségük spontán kérdéseket fogalmaz meg szülei felé ezzel kapcsolatosan. A szülők halál iránti attitűdje (halálszorongása) befolyásolja, hogy a téma mennyire jelenik meg a szülő-gyermek beszélgetésekben, illetve a halálfogalom mely aspektusai kerülnek szóba e beszélgetések során. A szülők személyes halálfantáziái gyakran tartalmaznak olyan elemeket - fiziológiai, kognitív funkciók fennmaradása, végleges szeparáció megkérdőjelezése, remény az elkerülhetőségben -, amelyeket a gyermeki halálértelmezések sajátjainak tartunk. A szülőktől kapott halálmagyarázatok gyakran implikálják a pszichológiai funkciók továbbélését, amely a gyermeki értelmezésekben is megjeleni

Szemle

  • Zsák Éva :

    Az alábbi tanulmányban egy nagy port kavart eset bemutatása alapján szeretnék rávilágítani az életvégi döntések olaszországi dilemmáira. Eluana Englaro 2009. február 9-én halt meg, több mint 17 éves, mély kómában töltött vegetatív állapot után, 38 évesen. Halálának megítélése, valamint az arról való vélekedések, véleménykülönbségek mind a mai napig élénk vitákat gerjesztenek. Olaszországban 2009-ben még nem volt az élet végére vonatkozó személyi rendelkezésről érvényben lévő jogi szabályozás, ezért is válthatott ki ilyen reakciókat ez az ügy (s azóta sincs ezt érintő rendelkezés). A bíróságnak a végső ítélet meghozatalához különböző jogi forrásokból származó általános elveket kellett összevetnie, értékelnie. Az írás első része a beteg állapotának kialakulását részletezi, majd ezt követi a beteg életének utolsó időszakában lezajlott történések ismertetése, végül pedig ezeket elemezve mutatok rá az olasz közvélekedés sajátosságaira a halálhoz való jog megítélését illetően.