Versek
Tanulmány
A szociális munkás helyét és szerepét törekszünk röviden bemutatni a hospice betegek ellátásában. Azért tartjuk fontosnak a szociális munkás poszt betöltését, mert az egyén szűkebb- és tágabb kapcsolatrendszerét érintő pszichológiai, szociális problémáinak megoldása érdekében szükség van egy olyan szakember tevékenységére, aki az esélyegyenlőséget és igazságosságot elősegítve képes a kliens számára lehetőségeket mutatni és segítséget adni. Online kérdőíves kutatásunkkal célunk volt felmérni a hospice ellátás területén a szociális munkával kapcsolatos lehetőségeket, kapacitásokat, kihasználtságot és az intézményekben jelentkező esetleges hiányokat, továbbá a felmerülő igényeket. Úgy gondoljuk, e területen égető szükség van konkrét protokollok kidolgozására, majd a gyakorlatban történő alkalmazásuk során ezek felülvizsgálatára és reintegrációjára. Mindez csak az ellátásban dolgozó szakemberek szoros együttműködésével valósulhat meg.
Írásunkban a Gyászfeldolgozás MódszerTM valamint a John W. James és Russel Friedman: Gyógyulás a gyászból c. könyve által közvetített ismeretekről, tapasztalatokról adunk összegzést. A módszer megalkotói szerint nincsenek abszolút igazságok a gyásszal kapcsolatban, bár vannak általános reakciók. Mivel minden ember és minden kapcsolat egyedi, ezért minden egyes gyászfolyamat és gyógyulás is az. A feldolgozatlan gyász oka tapasztalataik alapján a befejezetlen érzelmi kommunikáció. Ezért a hiányos érzelmi kommunikáció beteljesítése a cselekvésprogram egyes lépéseit követve segít az érzelmileg lezáratlan kapcsolat kiteljesítésében és a veszteség feldolgozásában. A Los Angelesben működő, 1977 óta több százezer gyászolónak segítséget nyújtó The Grief Recovery Institute-tal szoros együttműködésben a Gyógyulás a Gyászból Magyar Központ célja a gyásszal kapcsolatos információk átadása, a módszer minél szélesebb körű megismertetése, valamint egyéni és csoportos formában a gyászolók segítése.
A haldokló rákbetegek humánus ellátásának egyik legfontosabb feladata a fájdalom hatékony csillapítása, amire napjainkban már igen hatékony fájdalomcsillapító szerek állnak rendelkezésre. Mégis a kutatások azt igazolják, hogy a daganatos fájdalmat világszerte kevésbé csillapítják, mint ahogyan lehetne. Ennek legfőbb oka az, hogy a fájdalomcsillapítókkal – elsősorban az opioidokkal – kapcsolatban számos olyan tévhit és félelem él, amely pszichológiai akadályát képezi az orvosi lehetőségek kiaknázásának. Az opioidokkal kapcsolatos félelmeket nem csak betegeknél és hozzátartozóiknál, de még az egészségügyi szakembereknél is kimutatták. A félelmek és tévhitek csökkentése részben oktatási feladat, amelyhez jól megtervezett edukációs programok szükségesek. Ugyanekkora szükség van arra is, hogy a halál közelsége okozta szorongást pszichológiai támogatással oldva segítsük a beteget és segítőit a jó egészségügyi döntések meghozatalában, a hatékony tüneti kezelés elfogadásában. A cikk a fájdalomcsillapítással kapcsolatos félelmek és kezelésük nemzetközi szakirodalmát tekinti át annak érdekében, hogy ezáltal is hatékonyabb tüneti kezelést valósíthassunk meg a magyarországi hospice-palliatív intézmények betegeinek körében.
Kutatásom kiindulópontját Hegedűs Katalin: Tévhitek és valóság a hospice-ról című tanulmánya adta, s célja annak vizsgálata volt, hogy a hospice ellátásban tapasztalható téves elképzelések, valamint a hárítás milyen mértékben vannak jelen a jövő szociálpedagógus szakemberei között. A szociális professzióknak nagyon fontos eleme kellene legyen a hospice ellátás tárgyalása. Ezt jelen vizsgálatom során a leendő szociálpedagógus szakemberekre vonatkoztatom, hiszen szerepük a haláltabu oldásában, a közvélemény formálásában és munkájuk során (például családsegítő szakemberekként), valamint a klienseiknek való információszolgáltatásban rendkívüli jelentőségű lehetne. A megkérdezett hallgatók körében is jelen vannak a téves elképzelések, ugyanakkor igényük van a nyílt kommunikációra, a megfelelő információkra, s általánosságban is fontosnak tartják a kérdéssel való aktív foglalkozást.