Tanulmány
A múlt század paradigmaváltása a meghalás helyét, a meghalás folyamatát és a hozzátartozók hozzáállását illetően szükségszerűen olyan változást idézett elő, melynek eredményeként ma ismét egyre többet megértünk a haldoklók lelkivilágával és egyben a haldoklók, illetve hozzátartozóik kísérésével kapcsolatban. Ezt tükrözi a hospice-lelkület és a tanatológiának mint interdiszciplináris tudományágnak a fejlődése. A középkori "ars moriendi" táblák tanulmányozása folytán megállapíthatjuk, hogy a haldokló ember küzdelmei és megnyugvásai beilleszkednek a mai haldoklási modellek által leírt folyamatba. A haldoklás jellemzői ugyanis történelmi kortól függetlenül részei az emberi pszichének. Az "ars moriendi" táblák bemutatásával az a célunk, hogy a haldoklók lelkivilágának ismeretével kapcsolatos tudásunk gyarapodjon, és lelkileg minél inkább képessé váljunk a haldoklók és hozzátartozóik humánus kísérésének feladatára.
A krónikus megbetegedések elterjedése a társadalomban mára teljes mértékben megváltoztatta az egészségügyi ellátó rendszerek szolgáltatási rendjét, és ez a változás következményekkel jár a szociális munkások tevékenységére nézve is (Auslander - Freedanthal, 2006). A krónikus megbetegedésekkel együtt járó fájdalmak és veszteségek miatt a betegek és gondozóik az egészségügyi szociális munkástól várnak bio-pszicho-szociális támogatást.
A szociális munkás képzések számára mindebből az következik, hogy tanítani és tanulni kell a krónikus betegség diagnózisával együtt járó gyászfolyamatokról. A jó szakmai gyakorlat megköveteli, hogy a szakember ismerje a krónikus betegségekkel kapcsolatos pszichoszociális kérdéseket, és felkészüljön a páciensekkel, családokkal, gondoskodó személyekkel, valamint az egészségügyi stábbal történő interakciókra. A krónikus megbetegedésről legalább annyit kell tudnia, mint az adott betegségben szenvedő, jól tájékozott betegnek, és fel kell ismernie, miképpen hatnak a biológiai változások a pszichológiai és társas folyamatokra.
A tanulmány egy olyan kérdésfeltevésre kísérli meg a válaszadást, amely valóban minden ember sajátja: mi is a halál, mit jelent saját halálunk bekövetkezésének lehetősége, és milyen viszonyban lehet az egyén ezzel a kérdéssel? A válaszkeresés során mind a filozófia, mind a pszichológia szemüvegén keresztül láthatunk különböző megközelítésű, de egyaránt lényeges aspektusokat.
Elsőként magának a kérdésfeltevésnek (ti. "mi a halál?") a jogosságára kérdezünk rá. Emellett bemutatásra kerül, hogy az egyik legfőbb kérdés megválaszolására a különböző kultúrák milyen halál-keletkezéstörténetet alakítottak ki. Vizsgálatunk tárgyát képezi továbbá az egyén mulandóságra adott reakciója, vagyis a halálfélelem jelensége.
Összességében a tanulmány olyan keretben szerepelteti ezt a súlyos kérdést, amely rávilágít arra, hogy ha valaki a halál kérdéskörével foglalkozik, akkor tulajdonképpen az életről gondolkozik, tehát a kettő egymástól elválaszthatatlan létező.
Könyvajánló