Versek
Tanulmány
A tanulmányban a szerzők az európai palliatív ellátás fejlődését mutatják be egy összehasonlító vizsgálat keretében. 2003-ban alakult meg az európai palliatív ellátás fejlesztési kérdéseivel foglalkozó munkacsoport, amelynek célja felmérni és értékelni az európai régió palliatív ellátása területén végbement fejlődést. A munkacsoportot az EAPC irányítja (Palliatív Ellátás Európai Egyesülete, European Association for Palliative Care), együttműködve az Életvégi Ellátás Nemzetközi Megfigyelőközpontjával (IOELC = International Observatory of End of Life Care), a Segítség a Hospice-oknak Alapítvánnyal (Help the Hospices) és a Hospice és Palliatív Ellátás Nemzetközi Egyesületével (IAHPC = International Association for Hospice and Palliative Care). A tanulmány bemutatja az eddigi felméréseket, valamint azt a két különböző nemzetközi vizsgálatot, amely konkrét felméréseken alapul: az egyik minőségi, a másik mennyiségi elemzés. A munkacsoport munkája az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiójának összes országát (52 ország) lefedi.
Különböző szolgáltatási modelleket fejlesztettek ki és valósítottak meg a különböző országokban. Így például az Egyesült Királyság mellett immár Németország, Ausztria, Lengyelország és újabban Olaszország is jól fejlett és kiterjedt hospice hálózattal rendelkezik. A mobil team-ek vagy a kórházi hospice támogató csoportok főleg Franciaországban honosodtak meg. A nappali szanatóriumok fejlesztése főleg az Egyesült Királyságra jellemző, amely több száz szolgáltatást felölel. Az 1 millió lakosra jutó ágyak száma 45-75 között mozog a legfejlettebb országokban, míg más országokban ez a szám jóval alacsonyabb. A tanulmány számszerű adatokat tartalmaz azokról az orvosokról is, akik főállásban végzik a palliatív ellátást. Azok az országok, ahol a legfejlettebb a palliatív ellátás az adott szubrégióban: Nyugat-Európában az Egyesült Királyság (15), Közép- és Kelet Európában Lengyelország (9) és a Független Államok Közösségében Örményország (8) - a zárójelben megadott számok az 1 millió lakosra jutó szolgáltatások arányát jelzi. A tanulmány bemutatja a palliatív ellátás fejlesztésének indikátorait is, amelyek alapja a bibliometria (tudományos folyóiratok idézettségi mutatója) és a palliatív mozgalom életképessége az adott országban.
Facts and indicators on palliative care development in 52 countries of the who European Region. Results of an EAPC Task Force
In the framework of a comparative study the authors introduce the development of palliative care in Europe. In 2003 a task force dealing with the developmental issues of European palliative care was established to assess and evaluate the development in the field of palliative care in the European region. A task force is supervised by EAPC (European Association for Palliative Care) in association with International Observatory of End of Life Care (IOELC), Help the Hospices Foundation and International Association for Hospice and Palliative Care (IAHPC). The study reports on the surveys done so far and the two separate international studies that were based on actual assessments: one is a qualitative the other is a quantitative analysis. The task force's work is extended to each country of the World Health Organization's European Region.
Different service models were developed and realized in different countries. For example, beside the United Kingdom by the day Germany, Austria, Poland and lately Italy possess well developed and extended hospice networks. Mobil teams and hospital hospice support teams are mostly denizen in France. Development of day care centers is typical mainly in the United Kingdom which includes hundreds of provisions. In the most developed countries the number of beds per 1 million inhabitants is between 45 and 75 while in other countries this number is much lower. The study includes numerical data on the physicians who practice palliative care as a full-time job. The countries where palliative care is the most developed in the given subregion: United Kingdom in Western Europe (15), Poland in Central and Eastern Europe (9) and Armenia in the Commonwealth of Independent States (8) - numbers in brackets indicate the ratio of services per 1 million inhabitants. Furthermore, the study introduces the indicators of palliative care development that are based on bibliometry (citation index of scientific journals) and on the viability of palliative movement in the given country.
A tanulmányban egy kvalitatív szociológiai felmérés eredményeit ismertetjük, melynek célja az volt, hogy elősegítse a tartós szegénységben élő roma népesség körében a hospice szellemű ellátást nyújtó szolgáltatási formák megtervezését. A kutatás során arra törekedtünk, hogy a súlyos és gyógyíthatatlan (döntően daganatos) betegeket, továbbá az ilyen jellegű betegségekben elhunytak hozzátartozóit kérdezzük meg. A kutatást interjús módszerrel végeztük: ötven strukturált interjút készítettünk. A kutatás helyszínei az alábbiak voltak: Budapest IX. és X. kerülete (tömbszerű szegregációban élő roma népesség), Miskolc Szondi telep és Békeszálló (mindkettő tömbszerű szegregációban élő roma népesség), Taktaszada (ún. cigánytelep), Sajószentpéter (ún. cigánytelep).
A kutatás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a hospice szellemű ellátás kiterjesztését a marginalizálódott, rossz szociális körülmények között élő roma népességre elsősorban szociális problémák akadályozzák, mint amilyen a gyógyszerkérdés vagy a szociális okok következtében fellépő egyéb, lelki természetű problémák, mint például a patologikus gyászreakciók. A kulturális okokból fakadó nehézségek a szociálisakhoz képest másodlagosak, de nem elhanyagolhatóak. Sokkal könnyebben orvosolhatóak is egyben, ha az ellátásban résztvevők empatikusak és kellő gondossággal látják el a betegeket. A szociális problémák ezzel szemben azért is sokkal súlyosabbak, mivel jórészt kívül esnek a hospice ellátás hatókörén, és felvetik annak a kérdését, milyen plusz feladatokat vállaljon / vállalhat fel a hospice szellemű ellátást biztosító intézmény.
The facilities to organize hospice care in the population living in persistent poverty
In the study we report on the results of a qualitative sociology survey which was aimed to promote planning of services providing hospice oriented care in the gipsy population living in persistent poverty. During the research we endeavored to question seriously and incurably ill (primarily cancer) patients and the relatives of deceased people who died of such diseases. The research was performed by an interview method: we conducted 50 structured interviews. The sites of the research were the following: 9th and 10th districts in Budapest (gipsy minority living in a block-like segregation), Szondi-settlement and Békeszálló (both of them are gipsy populations living in a block-like segregation), Taktaszada (so called gipsy settlement) and Sajószentpéter (so called gipsy settlement).
The results of the research raise the attention on the fact that extension of hospice-oriented care on marginalized roma population living under bad social circumstances is hindered mainly by social problems like the issue of medication or other, mental kinds of problems evolving as consequences of social causes such as pathological grief reactions. Difficulties evolving from cultural causes are secondary but not negligible. Furthermore these are much easier to cure if those participating in the care are empathetic an deal with the patients with appropriate thoughtfulness. In contrary, social problems are much more severe because they are off the beat of hospice care and raise the question what extra tasks should be/might be taken by the institute providing hospice-oriented care.
A medikusok halálfélelmének, a félelem legkritikusabb elemeinek feltárásával a szerzők kutatási célja, hogy ennek tudatában lehetőség nyíljon olyan oktatási- és tréningprogramok kidolgozására és fejlesztésére, melyek csökkenthetik a leendő orvosok, illetve egészségügyi dolgozók belső szorongását, valamint javíthatják a kommunikációt a haldokló betegekkel. A Semmelweis Egyetem Tanatológia kurzusa hatásával foglalkozó utánkövetéses vizsgálatuk pedig megmutatja, hogy a halállal, haldoklással, a haldokló beteg ellátásának javításával összefüggő képzésnek van hatása a medikusok halállal kapcsolatos attitűdjére. Elsősorban azokban az attitűdökben figyelhető meg javulás, amelyek összefüggésbe hozhatók a haldokló beteg minőségi ellátását célzó ismeretek növekedésével. Mind a halálfélelem elemeinek, mind a tanfolyamok hatásának vizsgálatában jelentős eltérések figyelhetők meg a résztvevő medikusok neme és kora alapján is.
Medical students' image of death and effects of courses dealing with death and dying
By exploring medical students' fear of death and the most pivotal elements of this fear, the authors' research aim is to open the door to the elaboration and development of education and training programs which could reduce the future doctors' and health care professionals' inner anxiety and could improve communication with dying patients. Their follow-up study evaluating the effect of Thanatology Course at Semmelweis University demonstrates that training related to death, dying and improvement of the care of the dying patient has an effect on medical students' attitude toward death. Improvement is seen mainly in attitudes which can be related to the improvement of knowledge aiming quality care of the dying patients. Significant differences are seen in relation with the medical students' age and gender in both elements of fear of death and effect of courses.
A hazai orvosképzésben a hallgatók tanulmányaik során csak nagyon minimális ismereteket szereznek a halállal, haldoklással és a gyásszal kapcsolatosan. Ugyanakkor gyakorló orvosként tevékenységük szerves részét képezi majd a terminális állapotú betegek ellátása, gondozása, ami embert próbáló feladat is lehet, ha nincs a hallgató megfelelő tudás birtokában. A súlyos, gyógyíthatatlan betegség az egész személyiséget próbára tevő krízis. A halál közelsége felerősíti a lelki igényt az élet végső kérdéseinek megválaszolására.
A szerzők írásukban tanatológiai kurzuson részt vett orvostanhallgatók tapasztalatait dolgozták fel, amely eredmények jól tükrözik, hogyan változott a hallgatók halálhoz való viszonya a kurzus hatására. Az új ismeretek mélyen megérintették a hallgatókat, és közelebb vitték őket a halál tényének elfogadásához.
Experiences of medical students participating at thanatology courses
In Hungarian medical education students acquire only minimal knowledge in relation with death, dying an grief. At the same time during their practice as physicians care for terminal stage patients will be an organic part of their job which can be a very difficult task if the student possesses no appropriate knowledge. Severe, incurable illness is a crisis trying the whole personality. Closeness of death strengthens the spiritual need to answer the final questions of life.
In their article the authors processed the experiences of medical students who participated at thanatology courses; the results reflect how the students' attitude toward death changed as an effect of the course. New knowledge touched the students deeply and brought them closer to accept the fact of death.
Nem szívesen nézünk szembe a halállal, mások elveszítésének lehetőségével, a gyász fájdalmával. De mi a helyzet a hétköznapi veszteségekkel, amikor „csak" illúziókat, álmokat veszítünk? Hogyan birkózunk meg ezekkel? Az írás 2007 januárjában született a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, a tanatológia kurzus szemesztervégi beszámolójaként egy másodéves orvostanhallgató tollából.
Should we do grief work? Apropos of the thanatology course...
We are loath to face death, the possibility of loosing someone, the pain of grief. But what about everyday losses when we loose 'only' illusions, dreams? How do we cope with theese? The article was born in January 2007 at the Faculty of Medicine, Semmelweis University as an end-of-semester essay by a second grade medical student.
A tanulmány a Tibeti halottaskönyvnek, a tibeti kultúra ma már egyre szélesebb körben ismert egyik fő művének ismertetése segítségével mutatja be röviden, hogy a haldoklás, a halál alkalmával és a halál utáni létállapotokban mi történik az emberi testtel és tudattal. Emellett rávezető utalásokkal és rövid magyarázatokkal a tibeti buddhista filozófia alapvető gondolatairól is képet ad, amelyek szerint egyáltalán nem mindegy, hogy életünket milyen minőségben éljük le.
Dying and after-death states in the Tibetan Buddhist tradition
By introducing the Tibetan Book of the Dead, one of the main pieces of art of Tibetan culture known by more and more people the study presents what happens to human body and spirit during dying, death and in states after death. Furthermore with guiding indications and short explanations it introduces the basic ideas of the Tibetan Buddhist philosophy which suggest that it does matter how we live our lives.
Források
A fordító bevezetője
Ladislaus Basilius Papp vagy román nevén Ladislau Vasilie Popp (1789-1842) erdélyi román pópa-családból származott, Bécsben szerzett bölcsészeti doktorátust, majd a császári udvarban töltött be román tolmácsi állást. 1817-ben a bécsi orvosi egyetemet is elvégezte. 1818-ban hazaköltözött Erdélybe, ahol három éven át Brassóban praktizált. 1821-ben kiadott egy, a helyi gyógyvizekről szóló munkát, majd a Szent Miklós templom történetét publikálta - álnéven. Románra fordította Hans Steidele osztrák orvos szülészeti tankönyvét is. 1838-ban a román könyvnyomtatás kezdeteiről állított össze nagy jelentőségű munkát. Élete utolsó 13 évében bányaorvoslással foglalkozott. Popp az erdélyi román felvilágosodás kiemelkedő alakja volt.
Az itt olvasható részletek Popp 1817-ben kiadott orvosi disszertációjából valók. E részletek a teljes mű körülbelül egyötödét teszik ki. A szerző célja e munkájával - mint bevezetőjéből kiderül - hármas volt: egyrészt népnevelési célzattal fel akarta hívni honfitársai figyelmét a temetkezéssel kapcsolatos egészségügyi veszélyekre, másrészt bizonyítani kívánta a román temetkezési szokások római eredetét, harmadrészt pedig a halállal kapcsolatos hazai népszokásokat szerette volna megörökíteni az utókor számára. Popp disszertációja rendkívül érdekes olvasmány, a román néprajz egyedülálló, s igen korai forrása: a jelen válogatás csak ízelítőt próbál adni ebből a különös munkából.1
A fordítás a következő kiadás alapján készült: PAPP, LADISLAUS BASILIUS: Dissertatio inauguralis historico-medica de funeribus plebejis Daco-Romanorum, sive hodiernorum Valachorum et quibusdam circa ea abusibus, perrpetuo respectu habito ad veterum Romanorum funera, quam... universitate Vindobonensi publicae disquisitioni submittebat Ladislaus Basilius Papp Transylvanus... Viennae, [ny.n.], 1817.