Versek
Tanulmány
A jelen forrásmunka olyan speciális társadalmi és szakmai célcsoportok számára készült, amelyek tagjai különösen sokat tehetnek az öngyilkosságok megelőzéséért. A dokumentum a WHO SUPRE programjának - az öngyilkosság megelőzésére irányuló világkezdeményezésnek - keretében készült.
Preventing Suicide
This document is one of a series of resources addressed to specific social and professional groups particularly relevant to the prevention of suicide. It has been prepared as part of SUPRE, the WHO worldwide initiative for the prevention of suicide.
A perinatális gyász témakörét boncolgató interjúkötetből öt történetet mutatunk be. Az első interjú (A mi fiunk, Robi) egy drámai művi abortusz eseményét mondja el, valamint azt az utat mutatja meg, amelyet a magzatát elvetetni kényszerülő asszony jár be az öntudatlan sodródástól, a kétségbeesett szabadulni vágyástól az eszmélésig, tudatosulásig. A második történet (Asszonyok álmában síró babák) egy különösen sokat szenvedett asszonynak az útját meséli el, aki utána akart járni annak, hogy sorstársai - generációkat átívelően - hogyan küzdöttek meg a vetélések, halvaszülések tragédiáival. A temetés gitárral és tánccal című interjú érdekessége, hogy felmutat egy olyan kreatív megoldást a kórházban hagyott magzattól való méltó elbúcsúzásra, mely pótolhatja az elmulasztott temetést és búcsúszertartást. A negyedik történet (Záporozó kérdések tüzében) egy pár hetes kisfiát elveszített édesanya szívós gyászfeldolgozó munkáját kíséri végig. Az utolsó interjú (Fiammal közös életművünk) pedig egy olyan asszony vallomása, akinek sorsát, életútját sorsdöntő módon meghatározta, hogy születendő gyermekeit sorra elveszítette, és egyetlen fia pedig halmozottan sérülten jött a világra. Ez a rendkívül erős asszony azt bizonyítja be, hogy lehetséges a sorscsapások súlya alatt állva maradni, és a fájdalmas tapasztalatot nagyszabású alkotássá nemesíteni.
Babies crying in women's dreams. Interviews with parents losing their fetus or child.
We present five stories of the interview book intending on the topic of perinatal bereavement. The first interview (Our son, Robi) tells about a dramatic procured abortion and introduces the path which is walked by a women who is forced to have her fetus aborted from unconscious drift and desperate willingness to get free to realization and getting conscious. The second story (Babies crying in women's dreams) is about a way of a woman who suffered especially much and wanted to find out how her fellow sufferers t through generations coped with the tragedies of abortions and still-births. The peculiarity of the interview 'Funeral with guitar and dance' is that it shows a creative solution for worthy saying goodbye to the fetus left in the hospital that could compensate the omitted funeral and farewell ceremony. The fourth story (In the crossfire of pelting questions) accompanies the hard bereavement work of a mother losing her few weeks old son. The last interview (Our joint life-work with my son) is a confession of a woman whose walk of life is fatally determined by serially losing her children to be born and her only son was born with multiple disorders. This extraordinarily strong woman proves that it is possible to stay standing under the pressure of setbacks and to sublimate painful experience into palatial creation.
E dolgozatom első változata az MTA Irodalomtudományi Intézetében hangzott el, majd Fél-szentek és fél-poéták című, magyar és angolszász puritán irodalmi műveket tárgyaló tanulmánykötetem egyik darabja volt. Ezt az első változatot egészítettem ki a közelmúltban egy női „gyermekgyászdallal", Alice Thornton drámai erejű írásával. Eredeti szándékom csupán az volt, hogy alapos elemzést adjak Vári K. Mihály debreceni praeceptor korábban fel nem dolgozott siratóverséről, amelyet 1679-ben írt, tanítványáról, a 9 esztendőt megélt Köleséri Mihályról, egy jeles debreceni ároni család sarjáról. 2000 tavaszán, a Holland Tudományos Akadémia ösztöndíjának jóvoltából azután módom nyílt arra, hogy számos angol és új-angliai puritán napló, magánlevél, továbbá számos orvostörténeti, családtörténeti és szociológiai mű tanulmányozásával, s legalább vázlatos elemzésével nemzetközi kontextusba helyezzem mondandómat. Ennek az áttekintésnek igen fontos része és igazi nyitánya Martin Luther gyászverse, Magdalene nevű leánykájáról, továbbá a jeles lengyel poéta, Jan Kochanowski siratója, kis Orsolyája halála alkalmából. Ezek a puritán írásoknál korábbi dokumentumok ugyanis archetipikus jellegűek, felbukkan bennük mindaz, ami később oly gyakran megismétlődik majd: a meghalt gyermek erényeinek, türelmének és fejlett intellektusának hangsúlyozása. Írásom mindkét változatában központi helyre került a jellegzetesen puritán gyászmunka, s annak sajátos irodalmi műfaja, az "ars bene moriendi", mint nemes és megemlékezésre méltó, bizonyos vonásaiban ma is követendő és követhető válasz a még hívő lélekkel is nagyon nehezen elfogadhatóra, a gyermekhalálra. Ezekben a válaszokban, ezekben a halál-leírásokban és búcsúzásokban lényegesen több vigaszt és reményt véltem felfedezni, mint a szép rückerti ámításban: "Csak egy kis sétára tértek..."
„Kindertotenlieder" - Depiction of child-death in puritan literature.
The first version of this study of mine was lectured in the Institute of Literature Science of the Hungarian Academy of Sciences then it became a chapter of my study book titled 'Half-saints and half-poets' discussing Hungarian and Anglo-Saxon puritan literary works. This first version was recently completed by a womanly 'child-bereavement-song', a writing of dramatic strength by Alice Thornton. My original intent was only to give a thorough analysis on a previously not processed lament verse of Mihály K. Vári, praeceptor of Debrecen that was written in 1679 on his student, Mihály Köleséri an offspring of an illustrious family of Áron who lived 9 years. By favour of the Dutch Academy of Sciences in spring 2000 I had the occassion to place my message in international context by the studying and at least rough analysis of numerous English and New-England puritan diaries, personal letters and many medical historical, family historical and sociological works. A very important part and real overture of this review is the bereavement verse of Martin Luther on his daughter called Magdalene and the lament of the illustrious Polish poet Jan Kochanowski on the death of his small Orsolya. These documents earlier than the puritan writings are in fact of archetyped character, contain all that will be repeated very often: the emphasis on the virtues, patience and developed intellectual gift of the deceased child. The typically puritan bereavement work and its peculiar literature genre 'ars bene moriendi' as a noble and respectful answer to be followed in some aspects even today to child death which is very hard to accept even with a religious spirit became a central part in both versions of my work. In these answers, in these death depictions and leave-takings I found more comfort and hope than in the nice sham of Rückert: 'They left only for a walk...'
Források
A fordító bevezetője
Az alábbi szöveg Caius Plinius Secundus, vagyis az idősebb Plinius (23/24-79) híres Természetleírásából való. E harminchét könyvből álló munkát a középkorban és a kora reneszánsz idején a természetismeret legfőbb forrásának tekintették. A kiváló római szerző ugyanis a botanikától az állattanig, az ásványtantól a geográfiáig, az orvostudománytól a mezőgazdaságtanig mindenről írt, mégpedig avval a céllal, hogy művelt honfitársai számára az élettel és a világgal kapcsolatos valamennyi tudnivalót anyanyelvükön, egyetlen enciklopédikus műben összegezze. Az a hetedik könyv, amelyből jelen szövegünk származik a mű antropológiai része: az embert élettani, lélektani és szellemtörténeti szempontból egyaránt igyekszik bemutatni.
Itt - mivel lapunk thanatológiai szemle - Plinius hetedik könyvéből csak azokat a fejezeteket közöljük, amelyek a halálról szólnak. A szerző e fejezetekben részben a halál jelenségét értékeli, nem is túl szokványos módon, részben pedig a halál típusait mutatja be, néhány remek anekdotával fűszerezve eszmefuttatásait. Különösen érdekesek azok a sorok, amelyeket a halál utáni létről és a halál értékéről ír - mindaz, amit itt mond Plinius, a mi számunkra is elfogadható, vagy legalább megszívlelendő lehet. Noha e kiváló auktor sok-sok, korábban tényként kezelt állítása bizonyult az idők során tévedésnek, Plinius eleven, meglepően józan és kritikus szelleme, mesélő és anekdotázó-kedve, bájos humora és nem utolsó sorban hihetetlen lexikális tudása máig rendkívül szórakoztató olvasmánnyá emeli ezt a lenyűgöző művet, amelyet ma az antik természettudományos tudás legfőbb forrásaként értékelünk.
Bár Pliniustól az idők során számos kisebb szövegrészlet jelent meg magyarul válogatásokban és önálló kiadványokban is, sőt, egy ifjú, ám tudós hölgy a teljes művet is magyarra készül átültetni1, az alábbi, szerintem rendkívül érdekes gondolatokat anyanyelvén - tudtommal - eddig még nem olvashatta a magyar olvasó. Bár az alábbi eszmefuttatás hemzseg a nevektől, nem akartam senkit húszoldalas jegyzetapparátussal fárasztani: csak akkor egészítettem ki Plinius mondatait a saját magyarázataimmal, ha attól tartottam, hogy máskülönben a szöveg félreérthető lenne. A fejezetcímek is tőlem származnak, amiért utólag is elnézést kérek.
A fordítás a következő kiadás alapján készült: C. PLINII Secundi: Naturalis Historiae libri XXXVII. (Ed. L.von JAN - K. F. TH. MAYHOFF) Stuttgart, Teubner, 1967-1970