Versek
Tanulmány
Kiemelkedő erőfeszítéseknek vagyunk tanúi a világ sok országában az élet végi gondozás javítása érdekében. Ezek az erőfeszítések a terminális betegségek okozta szenvedések csillapítására, fizikai, szociális, pszichés és spirituális tényezőire irányulnak a multidiszciplináris team-munkára alapozva; kapcsolati stratégiák épülnek ki, együttműködve az egészségügyi tervezőkkel, klinikusokkal, kormányzaton kívüli szervezetekkel, az üzleti és tudományos világgal; a munka egyre inkább szigorú, bizonyítékokon alapuló kutatásokra épül. A hospice és palliatív gondozás valóban sokat fejlődött az 1950-es és 1960-as évek korai úttörői óta, akik a modern világban először figyeltek fel a haldoklók nem megfelelő gondozására.
2002-ben a WHO így definiálta a palliatív gondozást:
A palliatív gondozás olyan megközelítés, amely az életet megrövidítő betegség kísérő problémáitól szenvedő páciens és családja életminőségét javítja azáltal, hogy megelőzi és csillapítja a szenvedést a fájdalom, a fizikai, pszichoszociális és spirituális problémák meghatározásával, kifogástalan értékelésével és kezelésével. A palliatív gondozás:
* Csillapítja a fájdalmat és az egyéb kínzó tüneteket;
* Az életet és a halált normális folyamatnak tartja;
* Nem tesz semmit a halál megrövidítése és meghosszabbítása érdekében;
* Integrálja a betegellátásba a pszichológiai és spirituális tényezőket;
* Támogató rendszert kínál, hogy a beteg a lehető legaktívabban élhessen a halálig;
* Támogató rendszert kínál a család számára a betegség ideje alatt és a gyász időszakában;
* Team-munkát alkalmaz, amely a beteg és családja szükségleteire irányul, beleértve a gyász-tanácsadást, ha az javasolt;
* Kiemeli az életminőséget, és ugyanakkor pozitívan viszonyul a betegség folyamatához;
* Alkalmazható a betegség korai stádiumában, az életet meghosszabbító terápiákkal - mint a kemoterápia és radioterápia - együtt, és magában foglalja azokat a szükséges vizsgálatokat is, amelyek szükségesek a kínzó klinikai komplikációk jobb megértéséhez és kezeléséhez.
Amennyiben a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő gyermekek gyógyító kezelése eredménytelen, a beteg életének hátralévő időszakában nagy hangsúlyt kap a palliatív, állapot-fenntartó gyógyszeres kezelés mellett a beteg és hozzátartozóinak pszichés ellátása. Ebben a stádiumban a pszichés vezetés legfőbb célkitűzései: a veszteségre való felkészítés, az elválás segítése, a megfelelő életminőség fenntartása és a nyugodt, békés körülmények biztosítása.
Klinikánk Onkológiai Osztályán egy 15 éves fiút kezeltünk rosszindulatú daganatos betegsége miatt. A kemoterápiás kezelésekre jól reagált, de a gyors javulást 7 hónappal később a betegség kiújulása követte, ami néhány hónap múlva a halálához vezetett. A terminális stádiumban onko-pszichológiai szempontból szélsőséges lélektani reakciók játszódtak le. Az anya és fia között kialakult nagyon erős szimbiotikus kapcsolat - amely kölcsönös érzelmi védelmet jelentett mind az anya, mind fia számára - lehetetlenné tette az elválást, megnehezítette a gyermek orvosi és pszichológiai ellátását. Az esetismertetés során a kóros pszichológiai reakciók hátterét, azok feloldási lehetőségeit vizsgáljuk.
'Until death separates' Case report
If the curative treatment of children with a malignant tumor disease is unsuccessful then in the remaining period of the patient's life a bigger stress is put on not only palliative, condition-maintaining medicinal treatment but also on the mental care of the patient and his/her relatives. In this stage the main objects of the mental conduction are: to prepare for the loss, to give help in separation, to maintain an appropriate life-quality, and to provide calm and peaceful environment.
In the Oncology Department of our Clinic we have treated a 15 years old boy with a malignant tumor disease. He reacted well on the treatments but 7 months after the fast recovery the disease was resumed that led to his death within a few months. In the terminal stage onco-psychologically extremist psychological reactions were played out. The very strong symbiotic relationship between mother and son - which meant mutual emotional protection for both the mother and son - made separation impossible and rendered the child's medical and psychological care more difficult. In the course of the case report we examine the background of the morbid psychological reactions and the possibilities for its resolution.
A tanulmány egy - a három éves kisfiát három hét alatt, leukémiában elvesztő - édesanya útját járja végig a veszteség által kiváltott súlyos depressziótól az újabb gyermek születéséig. A szerző végigtekinti, hogy a család, a klinikai dolgozók hozzáállása, viselkedése hogyan gátolta a normál gyász folyamatát, és hogy miképp lehetett ezeket a gátakat egy hosszú terápiás munka során sikeresen feloldani.
The stations of a depression. From death to birth
The study follows the way of a mother - who lost her three years old son in three weeks in leukemia - from the severe depression evoked by the loss to the birth of the new baby. The author reviews how the attitude and behavior of the family and clinical workers hindered the process of normal grief and that how these obstacles could be successfully resolved during a long therapeutic work.
Az álomfejtés több évszázados hagyományaira kitekintő tanulmány részletesen bemutatja az álmok, az álomfejtés szerepét a modern kor pszichológiai gyakorlatában, s felhívja a figyelmet arra, hogy a gyászolókkal foglalkozó szakemberek számára is hasznos segítséget jelent az álmok analízise. Az álom, a gyászmunka részeként segít felismerni azokat a problémákat, amelyeket a tudat igyekszik elfojtani, elhárítani, nem tudomásul venni. A szerző bemutatja a gyászolók álmainak tipikus fajtáit, azok kapcsolatát a gyászmunka egyes fázisaival, és technikai tanácsokkal szolgál ahhoz a sokszor nehéz munkájához, amelyet az álmok felidézése ill. felidéztetése jelenthet.
The dreams of grieving people
This study which looks out of the centuries old traditions of oneiromancy shows the role of dreams and oneiromancy in the psychological practice of the modern age in details and draws the attention that the analysis of dreams might also serve as a useful help for experts dealing with grieving people. Dreams as parts of the grief-work help to recognize problems that consciousness endeavor to suppress, decline or not to take into consideration. The author shows typical dream types of grieving people and their relationship with the single stages of grief-work, and she gives technical advice for the many times difficult work that meant by evocation of dreams.
A szerző jelen tanulmányában azt mutatja be, hogy a hellenisztikus kori főbb filozófiai áramlatok (epikureizmus, sztoicizmus) néhány kiemelkedő képviselőjének (Epikurosz, Zénón, Panaitiosz, Poszeidóniosz, Seneca, Marcus Aurelius, Plótinosz) milyen meglátásai, elképzelései voltak a halállal kapcsolatban. A rövid történeti háttérrajz megrajzolásán túlmenően - különösen Seneca és Marcus Aurelius gondolatainak taglalásakor - arra törekszik, hogy az elemzés szövegközpontú legyen, vagyis az említett filozófusok írásaira támaszkodva próbálja megidézni a késő antikvitás halálképét, amely több vonatkozásban értékes és el nem avuló meglátásokkal szolgálhat a ma emberének is.
Relation to dreams in the age of late antiquity
In this essay the author tries to outline some insights and images concerning death at some outstanding representatives - Epicurus, Zeno, Panaetius, Posidonius, Seneca, Marcus Aurelius, Plotinus - of the main philosophical currents (epicureanism, stoicism) in Hellenistic philosophy. Apart from drawing the historical background - especially in the analysis of the thoughts of Seneca and Marcus Aurelius - much emphasis is put on the basic texts; that is, the author tries to invoke the image of death of Late Antiquity on the basis of the texts of the above-mentioned thinkers. Their view of death can also supply valuable and imperishable insights for our age, in many respects.
Recenzió