Forrásközlemények
Krone1 Európa legnagyobb cirkusza – 6 árbocos óriás cirkusz kombinált versenyző és küzdőtérrel
Üdvözlöm kedves vendégeimet!
Kora ifjúságomtól kezdve hajtott az a vágy és lelkesített az a feladat, hogy olyan cirkuszt szervezzek, amely vállalkozásom vendégeinek a legjobbat és a legtökéletesebbet nyújtja.
,A megvalósítás és a fejlődés évei nem voltak könnyűek és bizony nagyon sokszor kemény, nehéz harcra volt szükség. Szinte legyőzhetetlen akadályokon kellett átvergődni és mélyen legyökerezett ósdiságokat kellett utamból elhárítani. A hagyományok – hatalmas sziklatömbök gyanánt állták el haladásom útját. Azután olyan korlátok is gátoltak, amelyekre valóban senki sem gondolhatott. De – én már fejembe vettem, hogy megkezdett művemet befejezem. Jól tudtam, hogy csak vasakarattal, a magam tudásába vetett feltétlen hittel, a legszigorúbb önfegyelemmel, szent és legyőzhetetlen vakmerőséggel lehet célomat elérnem.
Szívemet az a természetes önzés dobogtatta, hogy a cirkusz világát magas kultúrfokra emeljem. Az én cirkuszom ne csak élvezetet és szórakozást nyújtson, hanem a cirkuszi művészeten kívül a legnagyobb mértékben tanítást és tudást is. Ezen kívül azt a mindnyájunkban szunnyadó vágyat is nagyrészben kielégíti, hogy mindazoknak, akik előtt a távoli tájak kapuja zárva maradt, a távoli világrészek tarka képe kitáruljon.
Lelkesedés és kemény akarat segített. Lassan de biztosan, lépésről-lépésre közeledtem célomhoz és egyszer csak az európai legelső állatseregletes cirkuszok élén állottam. A „Krone” név jól csengett, mert olyan tettet vittem végbe, amire büszke lehettem, ami megvalósította ifjúságom álmát. De megálljak-e? Pihenjek-e most már babéraimon? Amerika felé tekintettem, a korlátlan lehetőségek országa, a nagy lendület és a vakmerő vállalkozási kedv hazája felé. És azt mondtam: ami „odaát” lehetséges, annak Európában is lehetségesnek kell lennie. És amit amerikaiak tudnak, azt én is tudom.
Németországban ekkor kezdett dühöngeni az infláció borzalmas időszaka. Ez tehát nem volt alkalmas talaj a virágzásra. Nem maradt számomra más választás, mint külföld felé érdeklődni. Olaszországra tippeltem és noha sok oldalról siettek aggályoskodók, mégis ezt az országot választottam. És nem csalódtam. Mindenütt, ahol zászlóm lobogott, ez a felkiáltás hangzott: „Jöjjetek a Krone-cirkuszba, a világ legnagyobb cirkuszába.” Hároméves, rendkívül sikeres utamat egész Olaszországon keresztül, le egész Szicíliáig szerencsésen és győzelmesen fejeztem be. A legnagyobb győzelem volt, amit valaha külföldön megértem. Nagy pénzügyi sikerekben, címekben és tiszteletnyilvánításokban volt részem. Ebben a példátlan sikerben az oroszlánrész az üzememben uralkodó német rendszeretetet és a német pontosságot illette. Végül ütött az óra, amikor Olaszországból el kellett mennem. Ekkor örömmel és bizakodva Svájcba tettem át székhelyemet. Milanóból Lausanneba utaztam és az ottani kiállítási csarnokban rendeztem be téli szállásomat. Itteni tartózkodásom alatt kezdett testet ölteni az a régi, kedvenc gondolatom, hogy egy három-állatseregletes cirkuszt szervezzek meg. Európának itt kellett meglátnia az első három-állatseregletes és kétszínpados cirkuszt. De nem sikerült, noha elképzelhetetlen, gigantikus összegeket öltem bele tervem megvalósításába. De mégse veszítettem el bátorságomat. A német közmondás azt tartja: „Ha van akaratod, van kivezető utad.” Németországban, hazámban, sikerülni kell! Fel tehát Stuttgartba. És ragyogó sikerem lett. Azután tovább folytattam körutamat Münchenbe, Nürnbergbe, Lipcsébe, Frankfurtba és Berlinbe. A Németbirodalom fővárosában a siker már olyan méreteket öltött, hogy rendőrségnek kellett a közönséget visszatartani. Ilyet még Berlin se látott!
Ezután következett nagy körutazásom Németország minden nagyobb városában és vendégjátékom Ausztriában, Bécsben hetekig beszéltek állandóan cirkuszomról. A művészi siker is mindenütt egyformán nagy volt.
Spanyolország jött ezután sorra. Már Barcelonában biztosítva volt diadalmas sikerem, mert már a megnyitó előadás is olyan társadalmi esemény volt, amire ott nem volt még példa. Az egész királyi család nagy kísérettel, a miniszterek és a hatóságok vezetői kivétel nélkül megjelentek és a tetszésnyilvánításoknak nem akart vége szakadni. Valencián, Granadán, Malagán, Sevillán és még néhány városon át Madridba értünk. Mindenütt ugyanaz a fogadtatás, mindenhol a Krone-cirkusz lett az általános beszédtárgy. Mindenütt csodálattal adóztak a német szervezőképességnek és a német szorgalomnak. A spanyol és a német hatóságok lelkeshangú elismerő nyilatkozatai bizonyítják, hogy vállalatomnak ez a nagyszabású külföldi utazása a németség számára megbecsülhetetlen propagandát jelentett. És ez az én jogos büszkeségem.
Így értem el mindazt, amiért egész erőmmel harcoltam és amit kora ifjúságomtól reméltem. Hogy volt ez lehetséges? A legjobbat és legalaposabbat saját magamból merítettem. Az amerikai nagyvonalúságot – a siker vagy elpusztulás fenséges megkockáztatását – német alapossággal, német pontossággal és német gondossággal kapcsoltam össze. Lelkesedéssel és az ügy iránti kedvvel és szeretettel alkottam művemet. Munkám volt az én sportom. Szívem csakis a cirkuszért dobogott. Embereket neveltem fel, akik aztán produkáltak is. Legfőbb alapelvem volt: „A megfelelő embert a megfelelő helyre.” Minden osztály olyan főnököt kapott, aki hozzáértéssel rendelkezett és igazgatott. A legszigorúbb fegyelmet tartottam és mindenkitől még a legapróbb dolgokban is kínos pontosságú munkát követeltem meg. Rendkívül szétágazó és bonyolult cirkuszi üzemem minden ügyét szilárdan tartottam kezemben, az én igazgatói kocsimból igazgattam a nagy kerék forgását. Minden levelet én nyitok fel és olvasok először, és minden rendelkezést én adok ki. Az előadásokat mozgékony, gyors ütemben rendeztem és különös súlyt helyeztem a legválogatottabb mutatványok színpompás változatosságára. Nálam csakis a szellemi üzemvezetés feltétlen tisztaságának lehetett értelme.
Ma joggal írhatom: „A Krone cirkusz a legnagyobb európai óriás cirkuszüzem” – mert ez tény, amely a valóság szilárd talaján áll és amiről mindenki saját szemeivel meggyőződhet. Engem utánoznak ugyan, de senki sem múl felül.
Az én diadalmas körutam német hazámon, Ausztrián, az én diadalutam Olaszországon és Spanyolországon keresztül mindennél jobban megerősítette bennem azt a meggyőződést, hogy a „cirkusz” nagyhatalmának egész Európában szabad útja van és minthogy ezt tudom, ebből merítem legnagyobb erőmet, hogy a legszebb feladatot teljesítsem, ami nem más, „hogy az én cirkuszom minden cirkuszok koronája legyen”.
Krone állatkertje tudományos és oktató ismereteket nyújt. Iskolák az állatkertben mérsékelt árakat élveznek. Krone állatseregletében 25 elefánt, 42 tigris, 53 oroszlán van. Krone állatkertjében naponta hangverseny reggel 9-től déli ½ 1-ig.
_________________________________________
1 Az 1930-ban Ujpesten megjelent 28-oldalas „híradó” rengeteg sok fényképet tartalmaz, melyeknek döntő többségén a hatalmas állatállomány játssza a főszerepet. A dokumentum az Országos Széchenyi Könyvtárban található FM3/10602 jelzettel. A képekhez tartozó feliratoknak, ill. a 21. (számozatlan) oldalon található újságcikknek nem, csak a bevezetőben található üdvözlésnek a szövegét közöljük.