Forrásközlemények

Cirkuszüzemelés utazó cirkuszaink részére (1954) 11. rész                   

Összeállította Osváth István

V. Szállítmány feladás

A III. pontban már beszéltünk a fuvarlevél kiállítással kapcsolatban a feladásról. Most bővebben kifejtjük, hogy a feladás lényege tulajdonképpen mit is jelent. A feladás azt jelenti, hogy a már elszámolt fuvarokmányokat és a berakott árut átadjuk a vasútnak elszállítás végett. Vállalatunk profiljából azonban itt egy különös helyzet adódik. Az történik ugyanis, hogy feladunk egy olyan szállítmányt, mely a feladás időpontjában még a városban áll és este előadást tart, tehát a feladás pillanatában a szállítmány még nincs a vasúton. Mi itt a követendő eljárás?

A cirkusz által igénybevett vagonok - mint ahogy erről később még megemlékezünk - rendszerint azonosak, ami annyit jelent, hogy amennyiben a vagonok megfelelőek, úgy azok rendszerint az egész szezonon át velünk maradnak. Ebből adódik, hogy a vagonszámokat ismerjük, mert azok nem változnak. Ha tehát ismerjük a vagonszámokat és tudjuk, hogy mit akarunk szállítani (1 kocsirakomány cirkuszt), ismerjük továbbá a helyet, ahová a szállítmányt irányítani akarjuk, semmi akadálya sincs a fuvarlevelek kiállításának. Tehát a fuvarleveleket a III. fejezetben taglalt módon kiállítjuk, és a vasútnál a szállítás éjszakáját megelőző délelőtt elszámolás végett benyújtjuk. (Erre azért van szükség, mert a MÁV-nál esetleg nincs éjszakai ügyelet.) Ha a vasút - és ez rendszerint így szokott lenni - elszámolja és lecsekkeli a fuvarokmányokat, akkor az éjszaka folyamán nincsen más dolgunk, mint a berakás befejezését jelenteni, és ezzel a szállítmány már útnak indulhat.

A vasúti pénztárnak ahhoz, hogy szállítmányunkat a berakás előtt elszámolja, a vasúti bélyegzőt előre kell állítania a szállítás tényleges időpontjára. Ezt természetesen csak akkor érhetjük el, ha feltétlenül jó viszonyt tartunk fenn a vasúti dolgozóval. Ha valamilyen okból nem volna lehetséges szállítmányaink elszámoltatása, akkor a fuvarlevelek kitöltésénél a következő változtatást eszközöljük. Abba a rovatba, ahová „bérmentve” megjelölést írtunk, „átutalva” megjelölést vezessünk be. Ez esetben a szállítmány megérkezésekor a vasúti pénztárnál az értesítő vétleveleket átvesszük és a szállítmányt elszámoltatjuk, illetve lecsekkeltetjük.

Ha ez utóbbi eset áll fenn, akkor a fuvarokmányokat a berakás végeztéig a kocsirakományos raktárnoknál hagyjuk, aki a rakodás befejezte után azokat hivatalos útjukra, tehát az áruirányításba fogja küldeni. Általában a feladásnál - tekintettel arra, hogy kocsirakomány feladásáról van szó - elsősorban mindig a kocsirakományos raktárnokkal beszéljük meg a rakodás és a feladás problémáit. Ez persze nem jelenti azt, hogy az előbbiekben részletezett bármelyik feladat elvégzését mellőzhetjük, vagy hogy pl. utazásunk zavartalan lebonyolítását az állomásfőnökséggel ne beszéljük át. Ezt a pontot bővebben majd az irányítással kapcsolatban tárgyaljuk meg.

A feladás vonatkozásában még megjegyezzük, hogy a vasútnak a raktárnokok kezelésében van egy vagonnyilvántartási könyve, melyet kétszer kell aláírni, mégpedig: induláskor az üres vagonok átvételét és a rakottak visszaadását, érkezéskor pedig a rakottak átvételét és az üresek visszaadását. Itt említjük meg, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha pl. állatszállítás történik. (Lovak, vagy egyéb vezethető, nem ketrecben szállított állatok esetében.) A fedett kocsiban szállított lovakat kocsirakományként adjuk fel. Ebbe a vasút nem minden alkalommal egyezik bele, de a lehetőséghez képest ragaszkodjunk ehhez a módhoz. Ugyanúgy az elefánt szállítása esetén is, ahol a vasútnak pl. külön vadállat díjszabása van. Lovak szállításánál, bármiképpen történjék a feladás, minden esetben kötelező a lovak állatorvosi vizsgálata a bevagonírozás, elszállítás előtt, amiről a passzushoz hatósági orvosi igazolást kell csatolni. Ebben az igazolásban a hatósági orvos tartozik megjelölni az állatok egészségügyi állapotát, a vagonnak számát, amelyben a szállítás történik és az állomás nevét, ahová a szállítás irányul. Ezt az állatorvosi igazolást egyébként a szállítás alatt mindenkor a passzushoz csatolva tartjuk, hogy kívánatra bármikor felmutatható legyen. Egyes állomásokon a MÁV a fuvarlevelekhez csatolva hivatalos úton küldi el az állatpasszust, mely esetben az orvosi igazolást szintén a fuvarlevélhez mellékelik.

VI. Beállítás intézése. Elkövethető hibák. Tárolás intézése

A beállításról már egy alkalommal a vagonmegrendelés tárgyalásánál beszéltünk. Itt nem ismételjük meg annak indoklását, hogy miért kérjük 0 órára a beállítást, hanem azt részletezzük, hogy a beállítás tényét kikkel és miképpen intézzük. Ha tudjuk azt, hogy az üzemegység melyik napon fog utazni, akkor megállapíthatjuk azt is - amint ezt majd a későbbiekből látjuk - hogy milyen vonat fogja továbbítani.

A továbbításról az irányítással kapcsolatban még megemlékezünk, ezúttal csak a beállítás intézését tárgyaljuk. A beállítást minden esetben az állomásfőnökséggel, mégpedig vagy magával az állomásfőnökkel, vagy nagyobb állomásokon a térfőnökkel kell letárgyalni. Kisebb állomásokon a kocsimester, illetve tolatásvezető tud ebben az ügyben intézkedni. Bármelyikkel lépünk is érintkezésbe, az állomásfőnknek és a forgalmi szolgálattevőnek a beállítás időpontjáról minden esetben tudnia kell. Meg kell jegyeznünk, hogy nagycirkuszainknál a beállítás egymagában nem biztosítja a rakodás zavartalan lefolyását. Miért? Mert a különböző hosszúságú rakodók között a legtöbb rakodó nem elegendő hosszú ahhoz, hogy egy cirkuszi szerelvény vagonparkját (kb. 200 fm-t) egyszerre lehessen a rakodóra tolni. A rakodó tehát rendszerint rövidebb, mint a vagonpark, ezért a beállítás intézésével egyidejűleg ugyanezen személyekkel kell megtárgyalni egy ú.n. tartalékgép igénybevételét, amely minden állomáson található, és amely az állomás tolatási munkálatait végzi. Ha az állomás forgalmi irodája kellő időben tudja, hogy a cirkusz szerelvényét az éjszaka folyamán több ízben tolatni kell, akkor az egyéb tolatásokat (iparvágány) úgy fogják beütemezni, hogy azok miatt rakodásunk nem akad fenn. A leghelyesebb mód annak elintézése, hogy a tartalékmozdony a rakodás kezdetétől annak befejezéséig a cirkuszszerelvényen maradjon. Ha az állomás szűk keresztmetszete miatt ez utóbbi nem volna lehetséges, úgy rakodás közben kell a tartalékot a forgalmi irodától kérni, mégpedig a rakodón lévő vagonok megrakásának befejezése előtt cca 15-20 perccel hamarabb, mert legkevesebb ennyi időt vesz igénybe, amíg a tartalék a rakodóhoz fel tud jönni.

A mondottakból megállapítható, hogy a következő hibák elkövetésére nyílik lehetőség: A vagonok beállítása a rakodóra nem olyan módon történik, hogy a rakodás könnyen megkezdhető legyen, vagy a tartalékgép iránti kérést nem kellő időben adjuk be az állomásfőnökségnek. Ezekből következik, hogy drága perceket veszítünk el és az irányított vonatra nem tudunk kellő időben elkészülni.

Beszélnünk kell ehelyütt a cirkuszi vagonok tárolásának intézéséről.

Cirkuszi vagonok tárolására országos viszonylatban a Közlekedésügyi Minisztérium Vasúti Főosztálya szokott rendelkezést adni. Szükséges azonban ezt a rendelkezést minden esetben az illetékes területi MÁV igazgatóságokkal is, valamint az állomások kocsiintéző (KTG) tisztjeivel megtárgyalni. Ebben az ügyben tehát a következő eljárás követendő: A szerelvény megérkezésekor megkeressük az illetékes állomás KTG-s tisztjét, aki által vagonjaink állva maradására - ha erre rendelkezés nem érkezett- az Üzletigazgatóság engedélyét kérjük. Az eddigi gyakorlat szerint ezt minden esetben megkaptuk, annál is inkább, mert a cirkuszi szerelvény speciális volta miatt legtöbb állomás nem tudna új szerelvényt kiállítani. Ügyeljünk arra is, hogy amennyiben a szerelvény megérkezésekor a vasúti lakatosok, illetve kocsivizsgálók valamelyik vagonunkat meghibásodás miatt lebárcázzák és javítóba küldik, azonnal intézkedjünk, hogy a szerelvényből javításra küldött vagon helyett egy másik, azonos folyóméter számú vagont kapjunk az állomástól, vagy az üzletigazgatóság kocsiintézőségétől.

VII.

Az előző hat fejezet csak azokat a legszorosabb követelményeket tartalmazza, amelyeket a vasúti szállításról tudnunk kell. Ezenkívül a MÁV-nak számtalan olyan - az üzletszabályzatban lefektetett törvénye van, amellyel találkozni fogunk anélkül, hogy arra előzőleg már praecedens lett volna. Ezért nem hangsúlyozhatjuk eléggé a már letárgyalt követelmények legpontosabb keresztülvitelét, és ha olyan eset merül fel, amellyel az eddigi gyakorlatban még nem találkoztunk, úgy mindig a legnagyobb udvariassággal igyekezzünk a szükséges tudnivalót a vasút dolgozóitól elsajátítani, kérve őket, hogy legyenek segítségünkre üzemünk zavartalan utazásának lebonyolításában. Nagyon természetes, hogy megközelíthetőleg sem lehet olyan gyakorlatunk a vasút ügyrendjében, mint a vasút dolgozóinak, és csak a velük való szoros együttműködéssel tudjuk a szállítás problémáit megoldani.

Szállítási technika, vagonrendszerek és eszközök

I. A vagonok és használhatóságuk.

A cirkusz céljaira különleges pőre vagonok szükségesek. Különlegességük leginkább abban áll, hogy padlózatuknak okvetlenül fából, faalapanyagból kell lennie, tehát vaslemezes pőre kocsik nem használhatók. Hosszúság tekintetében számunkra az a leghasználhatóbb, mely lehetővé teszi egy vagonon két vagy három cirkuszi lakó- vagy pakk-kocsi elhelyezését. E célra a MÁV vagonjai közül legmegfelelőbb az NZH megjelölésű hosszú pőre vagon, amely 15 fm és ilymódon 3 cirkuszi kocsi felrakását teszi lehetővé. Vannak még N előjelzésű vagonok, amelyek 13 fm hosszúak. Ezek szintén megfelelőek, annál is inkább, mert a MÁV kizárólag NZH vagonokból amúgy sem tud nekünk szerelvényt kiállítani. Van továbbá egy SZU megjelölésű vasoldalas vagontípus is, mely hosszban szintén 13 fm, oldal és homlokrészeiben könnyen lehajtható vaslappal, mely a rakodást és az egyik vagonról a másikra való áthaladást lehetővé teszi. Ha a szerelvény ilyen vagontypust tartalmaz, akkor úgyszólván semmi rakszerre sincs szükség.

Állatvagonok szempontjából, lovak szállításához közönséges G. előjelű fedett kocsik felelnek meg. Beszélnünk kell még az elefántvagon kérdéséről is. A MÁV vagonparkjában van olyan homlokajtó nyitású fedett kocsi is, amelynek magassága az elefánt részére megfelelő. Ennek a kocsinak homlokajtaján az elefánt minden nehézség nélkül be tud menni. A vagon előjele: GYHU. A tavalyi szezon folyamán használt ilyen vagon száma: 197152 vagy 197320. Az állatszállítással kapcsolatban még csak annyit jegyzünk meg, hogy a lovak szállításához igényelt G kocsikhoz a szertár vagy a raktárfőnökség mellvasat kell hogy adjon, mert enélkül lovakat szállítani nem tudunk.

II. Vagonok kiékelése

Rakodáskor a cirkusz kocsiparkot rendszerint nem kézi erővel, hanem traktorral vontatjuk fel a vagonokra. Ezért különös fontossággal bír a vagonok kiékelése. Az ennek elmulasztásából származó legtöbb baleset úgy történik, hogy a nem megfelelően kiékelt vagon a traktor vagy vontatókocsi ráhaladásának pillanatában elmozdul helyéből, minek következtében a kerekek a vagon és a rakodó közé esnek, vagy még rosszabb esetben a kocsi esik a vagonok közé. A vagon kiékelése természetszerűleg nem a mi feladatunk, de nekünk kell kérni és ellenőrizni a kiékelés vagy befékezés megtörténtét. Ez csak abban az esetben szükségtelen, ha a tartalékmozdony a rakodás időtartama alatt a szerelvényen rajta marad, mert ez befékez. Ha vagonjaink ki vannak ékelve, úgy a tolatás megkérésekor ezt mindig közöljük a tolatásvezetővel. Sajátmagunk - végszükség esetét kivéve - soha ne tegyünk a sínfejekre semmit, amivel a vagonok gurulását megakadályoznánk.

III. Munkaerő szükséglet

A vagonírozáshoz szükséges munkaerők a következők: 1 személy a vagonírozás irányításához. Az illető ezen a téren lehetőleg gyakorlott legyen. A tapasztalat szerint többszemélyes irányítás rendszerint bajhoz vezet. Ezen egyszemélyi irányítón kívül szükség van 4 segédmunkásra vagy műszakira, akik a vagonba való felhajtáshoz használt rakszereket és áthidalásokat viszik. Szükséges továbbá 1 traktoros, azonkívül egy ú.n. „mitfahrer” vagy kocsikísérő, aki a rakodó alján a traktorra akasztást végzi, és a vagonon a kiakasztást intézi. A kiakasztás nem történhetik meg hamarabb a traktor megállásának pillanatánál és erre az utasítást csak a vagonírozás vezetője adhatja ki. Szükséges még a lehetőséghez képest további 4 személy, akik a traktorról leakasztott kocsikat a vagonon helyükre tolják. Ezenkivül még 1 személy munkáját képezi a helyükre beállított kocsik ékeit (klotz) leverni és a kikötőláncokat beakasztani.

Ennek a személynek munkája rendkívül fontos, mert amíg a kocsik kiékelve nincsenek, a megrakott vagonokat tovább tolatni nem lehet.

IV. Eszközök, rakszerek és felhasználásuk

A rakodáshoz feltétlenül szükséges eszközök a következők:

Vas kazánlemezek, lehetőleg 4 drb., amelyek a vagon és a rakodó széle közötti hézagot hidalják át. Vállalatunknál erre a célra rendszeresítve van egy keresztvasakkal ellátott palló. A keresztvas egyik végével a vagonra, másik végével a rakodó szélére támaszkodva tölti ki a palló a vagon és rakodó közötti üres helyet.

Szükség van ezen kívül egyik vagonról a másikra való áthaladáshoz az áthidaló vasra is. Ilyen szintén van vállalatunk birtokában. Mivel azonban egy nagy cirkusznál csak két áthidaló van, viszont kis rakodó esetében rendszerint több vagont kell áthidalnunk, ezért szükséges olyan nagyteherbírású faoszlop vagy vassín, mint pl. egy vasúti talpfa, amelyet az ütközőn keresztbe fektetünk, fölébe helyezzük a vaslemezt, és ezáltal kocsijainkat egyik vagonról a másikra zavartalanul áttolhatjuk. A rakodás folyamán feltétlenül szükséges egy nagy teherbírású, amellyel az esetleg becsúszott kocsikat kiemelhetjük, vagy a nem megfelelő helyet elfoglaló kocsikat - melyek kézi erővel helyre nem igazíthatók,- áttolhatjuk.

Ezeknek az eszközöknek már a rakodás megkezdése előtt feltétlenül rendelkezésre kell állniok a rakodón, mert sok állomás nem tud a céljainknak megfelelő rakszerekkel szolgálni. Az eszközöket a rakodás befejezésekor a leggondosabban kell megőrizni, mert bármelyiknek elvesztése a rakodásnál súlyos hátrányt jelent, nem beszélve arról, hogy pótlásuk is komoly anyagi áldozatba kerül.

V. Rakományrögzítés és kocsivizsgálat

Rakodásunk befejezésével a MÁV az átvételkor rakományunkat minden esetben felül fogja vizsgálni. A felülvizsgálat célja, hogy szállítás közben lehetőleg minden balesetet megelőzzünk. Ezért kocsijaink felrakása után a kocsik kiékeléséről és a kikötőláncok megfelelő kikötéséről meg kell győződni. A MÁV előírja, hogy minden kocsikerékre legalább két éknek kell jutnia és minden kocsin egy-egy oldalára hosszirányban két kikötő lánc legyen. Ez a kívánalom teljesen független attól, hogy kocsijaink még ráfutó fékkel is fel vannak szerelve, tehát a kocsirúd leengedett állapotában automatikusan fékez. Ügyeljünk arra, hogy kocsijaink a vagonon olyan helyzetet foglaljanak el, hogy semmilyen irányban a vagon szélétől kifelé ne álljanak. MÁV-előírás még az is, hogy terhet tartalmazó kocsijaink a vagonban központos elhelyezést nyerjenek, tehát a vagon szélétől számítva egyik oldalon sem lehet nagyobb a távolság, mint a másikon. Ez természetesen nem mm-re értendő. A vagonírozásnál vegyük figyelembe, hogy nem minden vagon egyforma magasságú, és ha magasabb pőre vagon is van a szerelvényben, úgy arra alacsony kocsit helyezzünk el. MÁV-rendszabály, hogy a sínfejtől számítva az összmagasság 4760 mm-nél nagyobb nem lehet. Ez nagyon fontos dolog, mert a vasúti aluljárók, illetve alagutak ehhez a mértékhez vannak szabva. Egyes útszakaszokon a vasút amúgy is figyelmeztetni fog bennünket, hogy a célállomás felé vezető úton milyen alagutak, vagy milyen nehézségek vannak.

Rátérünk most a kocsivizsgálatra is, amellyel lényegében semmi bajunk nem lesz, ha az előbb felsorolt feltételekhez szigorúan ragaszkodunk. A kocsivázsgálat tulajdonképen abból áll, hogy a rakodás befejezésekor a MÁV kocsivizsgáló lakatosai szerelvényünk kiékelését, rögzítését és a magasságot vagonjainkon megtekintik. Csak a kocsivizsgálók jóváhagyása után fogja a MÁV szerelvényünket rendeltetési helyére továbbítani.

VI. Biztonsági intézkedések

Ha az előíráshoz pontosan ragaszkodunk, akkor egyéb biztonsági intézkedéseket lényegében nem tudunk tenni. Megemlítjük azonban, hogy amennyiben szállítmányunkban könnyen gyúlandó állatetetési anyag van, akkor azt lehetőleg a vontatógéptől távolabb helyezzük vagonra, és minden esetben ponyvával takarjuk le. Minden olyan tárgyat, amelybe a szél, szállítás közben bele tud kapaszkodni, gondosan kötözzünk le. Ha útirányunk az Államvasutak villamosított szakaszain vezet keresztül, fémfedelű kocsijainkat földelni tartozunk, mely a következőképpen történik: Lágyvasdrótot dobunk a kocsin keresztül, és azt mindkét oldalon a vagon vaskeretéhez rögzítjük. Kocsijaink ablakait, zsalugátereit az utazás közben zárva tartjuk. Vagonírozás közben semmilyen kocsiban sem szabad tartózkodni. Ugyanez vonatkozik a cirkusztérről az állomás felé való vontatásra is, vagy fordítva. Vontatott kocsiban való tartózkodást a KRESZ-rendelet is tiltja. Tekintettel arra, hogy a vagonon egyéb világítás nem áll rendelkezésre, kénytelenek vagyunk petróleumlámpával világítani. A petróleumlámpákat a lehető legjobban biztosítani kell a leesés ellen, és gondosan ügyelni kell arra, hogy a fa kocsiszekrény meg ne gyulladjon.