Szonday Szandra: Újcirkusz a Trafóban 1. rész Fennállása
óta a Trafó Kortárs Művészetek Háza évente egyre több kortárs cirkuszi
produkciót tűzött műsorra. A 2008/09-es évadban még nagyobb hangsúlyt
fektettek az újcirkusz támogatására, miután csatlakoztak a Circle
Around programhoz, mely egy újcirkuszi előadások bemutatását támogató nemzetközi együttműködés Európában.[1] Minden
hónap utolsó hétvégéjét az újcirkusznak szentelték: közönségtalálkozót,
szakmai beszélgetést szerveztek a meghívott külföldi előadókkal, akik mesterkurzusokat is tartottak a leendő, hazai cirkuszi és színházi szakemberek számára,[2] továbbá áprilisban
a Trafó újcirkuszi produkciók felvételeinek bemutatásával ünnepelte meg
az első nemzetközi cirkuszi világnapot. (A Trafóban eddig bemutatott
produkciók listáját lásd a cikk végén!) Írásom első részében az e program keretében bemutatott első két szólóprodukcióról számolok be. Elsőként a finn-francia Circo Aereo előadása került sorra 2008. október 27-én „Un cirque plus juste” („Egy igazabb cirkusz”) címmel.[3]
Az alkotó és előadó Jani Nuutinen (egyébként a társulat alapító tagja)
később kérdésemre (Ő magát hova sorolja? Az „újcirkusz” művészei közé?)
értetlenkedve válaszolt: ő maga, és nyilván hazai kortársai, kollégái
már nem ilyen kategóriák szerint határozzák meg magukat - egyszerűen
cirkuszművészek. A cirque nouveau „régi dolog”, egy mozgalom, mely
valamikor a 1970-es évek Franciaországában létezett.[4] Előadása
épp ezért nem volt provokatív, határokat átlépő, sokkal inkább
nosztalgikusan a múltba visszapillantó alkotás, mely egy többéves
kísérletezés eredményének egyik darabja. Nuutinen „tárgycirkuszi
trilógiának” nevezi sorozatát, melynek ez már a második darabja, és
ennek jegyében három fő elv határozza meg: minimalizmus, intimitás és
művészi szabadság.[5] Nuutinen
ragaszkodik a cirkuszi sátorhoz, a nézők körbeültetéséhez (hely híján a
sátorponyvákat égőfüzérekkel jelezték), XIX. századi miliőjével a
vásári mutatványosok, utazó artisták világát idézi meg, megfejelve egy,
a finnekre jellemző anyaghasználattal (fa, vászon, gyapjú, gyertyák).
Ugyanakkor miniatűr porondjára jellemző a más újcirkuszi előadókra is
érvényes praktikum, az ötletes, kreatív díszletépítés, hiszen itt
minden számhoz ugyanaz a szűk „eszközkészlet” adott. Nuutinen
bravúrosan forgatja, helyezi ide-oda a reflektort, köteleket, vásznakat
húzogat, csapóajtókat mozgat. Cirkuszából semmi nem maradhat ki, van
porondmester és zenekar (egy régi gramofón vagy zeneláda
„személyében”), Nuutinen pedig egyszerre bohóc, erőművész, a zsonglőr,
aki ujjain kicsi mécseseket táncoltat, és állatokat is porondra idéz
egy árnyjáték keretében. (Ez a fajta szerepvállalás más újcirkuszi
előadóművészeknek is sajátja, lásd pl. Aurélia Thierrée Chaplin: „Aurélia oratóriuma”, 2006.03.17-19., Trafó.)[6] Nuutinenhez hasonlóan egyszerű eszközökkel hozott létre sajátos világot Eric Lecomte is, a Compagnie 9.81 tagja[7]. Szólója (a társulathoz hasonlóan) a beszédes „9.81”
címet kapta, mely a gravitációnak engedelmeskedő test gyorsulási
sebessége. Ez már egy elvontabb, a gyermekmesékhez, rajzfilmekhez
szorosabban kapcsolódó világ. Légtornászról lévén szó, a darab központi
eleme a nehézségi erővel való játék. De játszik Lecomte a dimenziókkal
(függőleges, vízszintes) és a méretarányokkal is (pl. élő aranyhalak,
színes folyadékcseppek felnagyított képét vetítik a színpadra). A darab
elején Lecomte óriási „egérlyukból” mászik elő egy kötél mentén, hogy a
talaj felfedezése után a magasba kússzon, egy hatalmas, sajthoz
hasonlító házba. Hol a házikó aljából fejjel lefelé csüngve, hol az
„ablakon” röppentyűket, piros labdákat (Newton almája!) kipottyantva
méri föl a mélységet. Később majmok fürgeségével vagy kígyószerűen
tekeregve mászik fémrudakon, és mikor a házikó szétnyílik, kukacként
izeg-mozog, mászik a fal lyukain. Miközben a néző állandóan
aspektusváltásra kényszerül, Lecomte valódi evolúciós utat jár be: csak
a darab végén áll talpra.[8] ______________________________ Cirkuszi produkciók a Trafó Kortárs Művészetek Házában 2001.03.29-31. Cirkus Cirkör (S): „Trix” 2003.10.17. Cirkuspiloterna (S): „Virus
Cirkus Cirkör / Cirkuspiloterna (S): „Miss. Lyckad” 2004.09.30. Cirkus Cirkör (S): „99% unknown” 2005.03.15-16.
Compagnie Non Nova (F): „Zapptime – egy kapcsolgató éber álma” 2005.10.14-15.
Metzger/Zimmermann/de Perrot (CH): „Hoi” 2005.11.15.
Compagnie Dernière Minute (F): „Èrection” 2006.03.17-19. Aurélia Thierrée Chaplin (F): „Aurélia oratóriuma” 2006.05.11-13. Compagnie 111 (F): „Plan B” 2007.01.5-6. Compagnie Adrien M (F): „Convergence 2007.05.3-5.
Tangeri Akrobata Társulat / Rendező: Aurélien Bory (MAR-F): „Taoub” („Szövet”) 2008.03.27-29. Compagnie 111 (F): „IJK” 2008.04.17. – 2008.05.04. Kiállítás a Trafóban eddig bemutatásra került új cirkuszi előadások fotóiból. 2008.09.25-27. Oki Haiku Dan (F, J): „Gaï-Kotsu” („Csontváz”) 2008.10.26-27. Circo Aereo (F, Fi): „Un cirque plus juste” 2008.11.28-30. Compagnie 9.81 (F): „9.81” 2009.01.4-6. Zimmermann & de Perrot (CH): „Gaff Aff” 2009.02.19-20. Ville Walo & Kalle Hakkarainen (Fi, F): „Katoamispiste / Vanishing Point” (A cikk folytatása a következő számban.) [1] A Trafó múltjáról és jelenéről, terveiről bővebben: Születésnapi évadindító sajtótájékoztató, 2008. augusztus 26. (http://www.filmpartners.hu/data/files/Trafo_szulinap_sajto.pdf) [2] Például 2008 október 30-án a Jani Nuutinen vezette workshop
résztvevői a MACIVA művésztelepén, a hazai cirkuszszakma előtt, egy
előadás keretében mutatták be a műhelymunka eredményét. Fotók az
eseményről: http://kni7.wordpress.com/2008/11/04/bemutattak/ (Kővágó Nagy Imre képes blogja) A MACIVA pályázati felhívása a kurzusra: http://www.maciva.hu/hu/aktual_archiv_main.html [3] A társulat honlapja: http://www.circoaereo.net [4] Az előadás utáni beszélgetésre 2008. okt. 27-én került sor a Trafóban. A beszélgetést vezette: Novák Eszter. [5] "A tárgyakat lehet magukban vagy más tárgyakkal együtt manipulálni - a tárgyak nem egyszerű eszközök vagy kellékek, képesek elmesélni egy történetet, meghatározzák a kontextust, a maguk képére alakítják a környezetet." (Jani Nuutinen) [6] Néhány kép az előadásról: http://www.derriere-le-hublot.fr/spip.php?article161 [7]
Igen jellemző az újcirkuszra, hogy művészei bátrabban terveznek
díszletet a színpadra. Ez a tradicionális cirkuszban igen szokatlan
lenne, hiszen az egymást váltó számok erre kevésbé adnak lehetőséget.
Fontos kiemelni, hogy ezek nem csupán háttérként szolgáló falak, hanem
a hagyományos cirkuszi segédeszközöket kiváltó, multifunkcionális,
játékos, variálható elemek. [8] Videó az előadásról: http://www.youtube.com/watch?v=QuKIC4a6Kzo |