Bánfai Ágnes: A torna és a cirkuszi akrobatika közötti azonosságok és különbözőségek

Közelebbről vizsgálva a tornát (mint olimpiai sportágat) és a cirkuszi akrobatikát (mint művészeti ágat) igen sok hasonlóságot és különbséget fedezhetünk fel.
Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, nem egy tornászt találhatunk az artistavilágban: Pataki Ferenc olimpiai bajnokot, Kéri Anikó olimpiai bronzérmest, Supola Zoltán Európa-bajnokot, világbajnoki bronzérmest.
A Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola jelenlegi tanárai között is találhatunk a tornából jött, az artistaszakma gyakorlatában is éveket eltöltött oktatókat: Molnár Lászlót, Hegedűs Zoltánt, Hajagos Lászlót.
A torna, gyakorlatanyagát tekintve, oly sokrétű, hogy számos eleme változtatás nélkül felhasználható a cirkuszi akrobatikában.
A cirkuszi akrobatika három alaptantárgya az akrobatika, a függőszer és az egyensúly-zsonglőr (ügyesség). Jelen cikkben az akrobatika és a függőszer témakörében vizsgálódva nézzük meg, mely szerek esetében lehet párhuzamot vonni a cirkuszi számzsánerekkel.
A torna mozgásanyaga
• a férfitornában hat szerre differenciálódik:
o talaj,
o lólengés
o gyűrű
o ugrás
o korlát (párhuzamos)
o nyújtó
• a női tornában négy szerre:
o ugrás
o korlát (felemás)
o gerenda
o talaj

Az akrobatika tantárgyat tekintve a torna teljes akrobatikus mozgásanyaga megtalálható és felhasználható a cirkuszi gyakorlatban.

A függőszer tantárgy támaszkodhat
• a férfi tornából: a gyűrű, a korlát és a nyújtó szerekre
• a női tornából: a felemás korlátra és esetenként a gerendára
• a tornában erőfejlesztőként használt mászókötélre.

A gyűrű és a kistrapéz (alapfokon) kiindulópontját képezheti az olyan levegőszámoknak, mint a szóló, duett, trió vagy akár nagyobb csoporttal dolgozó trapéz vagy karika, ill. fantáziadúsan alkalmazott egyéb rekvizitek; a fliegende; a sitz vagy a duplasitz; a luftrekk; a luftbalett és a tissue.

A torna és a cirkuszi akrobatika közötti különbség vizsgálatánál szembetűnő, hogy:
• míg egy konkrét tornaversenyen a végrehajtott gyakorlat egyszeri és megismételhetetlen, addig az artistaprodukció elbír kisebb hibákat, sőt akár tudatosan is alkalmazhatják a "paccolást", mert a rontott trükköt megismételve nagyobb siker érhető el;
• míg a torna kód által meghatározott elemein, gyakorlatanyagán változtatni nem lehet (az esetleges hiány pontlevonással jár), ezért kevés az improvizációs lehetőség, addig az artista számára az improvizáció lehetősége jóval tágabb, azzal együtt, hogy ő is egy jól begyakorolt produkciót ad elő, de az előforduló hiba esetén nem kód vagy szabály dönti el a produkció sikerét, hanem korrigációs készsége és leleményessége a meghatározó;

• a torna a női talajgyakorlat kivételével nem alkalmaz zenei kíséretet, ellenben az artista-produkciókat mindig zenei kísérettel mutatják be;

• a tornász gyakorlatát a pontozóbírák értékelik, a közönség tapsa másodlagos – az artista számára viszont meghatározó fontosságú a közönség reakciója, mert ennek alapján ítélik meg a produkciót az őket alkalmazó igazgatók, ügynökök (itt természetesen nem tudjuk részletesen tárgyalni az intézményi háttér működésének jellegzetességeit);

• ma már a tornában is megjelentek a szerspecialisták (pl. Csollány Szilveszter: gyűrű, Berki Krisztián: lólengés) - ezt a szóhasználatot alkalmazva, azt mondhatjuk, hogy az artisták alig változtattak a szakosodási gyakorlaton, hiszen korábban is valamilyen szer specialistái voltak (pl. handstand, sitz, tissue stb.);

• a tornában előírt és szabadon választott gyakorlatanyag van, s ennek együttes értéke adja az összteljesítményt – az artista-produkció a tradicionális cirkuszműsorban mindig önálló (természetesen nem zárva ki több begyakorolt szám lehetőségét, de ez mindig többé-kevésbé önálló produkcióként jelenik meg);

• a tornában a tornász egyedül van a szerrel, még csapatverseny esetén is, ahol együtt, egymásért küzdve, de mégis egymástól függetlenül, egyedül mutatja be mindenki a gyakorlatát – az artista partner segítségével is dolgozhat (sőt ez a gyakoribb), bár természetesen egyéni produkció bemutatása ugyanúgy lehetséges;

• a cirkuszi apparátok a leleményességen és kreativitáson alapulva, néha több rekvizitet is kombinálva, állandóan fejlődnek. A tornában a szerek fejlődését a szer finomítása, technikai fejlődése határozza meg, de maga a szer jellege alapjaiban nem változik.

• a tornászok versenyeztetését egyesületi keretek között az éves versenyprogram ill. Európa- és világbajnokság, világversenyek, valamint a négyévenkénti olimpiára való felkészülés határozza meg rövid, közép és hosszú távon. A tornászok nagyon fiatalon kiöregednek. – Az artisták feladata egy (vagy több) szám létrehozása, mellyel jó esetben évtizedeken át dolgozni tudnak. A szezonszerződések eltérő időtartamra szólhatnak, napi gázsival. Az artisták esetében nem beszélhetünk formaidőzítésről (a teljesítmények szakmai értékelését egy későbbi cikkben fogjuk közölni);

A smink és ruházat (kosztüm) szerepe

A tornában az abszolút szolid, a gyakorlat kivitelezését szolgáló könnyű, puha, testre szabott tornadressz szinte egyenruha, (csak színeiben más, de igazán nagy különbségek nem jellemzőek). Bár a divat itt is érezteti hatását (elsősorban az anyagok minőségében, árnyalt formáiban), a jellemző mégis az, hogy nem a ruha „teszi a mestert”, hanem mindennél fontosabb a gyakorlat tökéletes kivitelezése. – Az artista számára a kosztüm az előadott produkció szerves részeként meghatározó kellék, mely a produkcióhoz készül és tekinthetjük ugyanolyan fontosnak, mint magát a produkciót. – A tornászok a korai időszakban egyáltalán nem sminkeltek, majd elsőként az egészen enyhe szemfestést alkalmazták. A hajviselet általában balerinakonty vagy egészen rövid, sportos frizura.
Az artista számára a smink ugyanolyan mértékben elengedhetetlen kellék, mint a ruha, vagyis a produkció szerves része. Magyarázza ezt az a tény, hogy míg a tornában a megszokott egyenletes világítást alkalmazzák, addig a cirkusz látvány- és fényeffektekkel dolgozik, ugyanúgy, mint a színház, melynél a smink alapvető követelmény.

Néhány gondolat az utánpótlás kiválasztásáról

A torna utánpótlásának kiválasztási rendszere tudományosan megalapozott. Már öt éves korban kezdődik, és a különböző fejlődési szakaszok folyamán sok kis növendék kiesik a rostán, de akik megmaradnak, fantasztikus teljesítményre képesek.

Az artistatársadalom rétegzett, a komédiás dinasztiák, ill. az artistaszülők gyerekei egészen kicsi koruktól megszokják a manézs levegőjét. Az ún. galléros artisták legnagyobbrészt valamely sportolói gyakorlattal rendelkeznek, esetenként akár az utcáról bevetődő ember is lehet artista, ha képességei az adott számzsánerre megfelelőek.

A torna és a cirkuszi akrobatika motivációja:

Veszélyes ugyan az emberi kapcsolatok minősítéséről érvényes megállapításokat tenni, de nagy általánosságban talán megkockáztathatjuk, hogy az artistavilág légköre családiasabb, melegebb, összetartóbb.

Minden sportág versenyre, küzdelemre készít fel, lényege az ellenféllel folytatott örök rivalizálás. A torna sem kivétel ez alól, bár a csapattagokat összekovácsolja, megtanítja az egymásért való küzdelemre is, ugyanakkor mindig érvényesül a harc a másik csapat ill. egyén túlszárnyalásáért. A sportoló célja az, hogy tudásának legjavát adva az ellenfelet legyőzze akár egyénileg, akár csapatban.
A cirkuszban minden produkció, ill. minden artista a közönség kegyeiért tevékenykedik. Céljuk közös, minden produkció (egyéni siker is) az előadás összsikerét szolgálja. A teljesítmény értéke csakis és kizárólag a tapsban mérhető (ami persze a gázsiban is objektiválódik).

A torna a fegyelem, a rendszer, a siker és a kudarc ötvözete s nem utolsósorban az alázaté, melyet egy ember az általa választott sportág iránt érezhet. A cirkusz definíciójára nem vállalkozunk. A téma körbejárása a további cikkek feladata lesz.