Erdélyi Örmény
Gyökerek
Füzetek
Fővárosi Örmény Klub időszaki kiadványa
II. évfolyam 1998/13. szám
1998. március
„Emlékek nélkül,
népeknek híre csak árnyék...”
(Vörösmarty Mihály)
A Fővárosi Örmény Klub minden hónap 3. csütörtökén du. 17 órakor - hívottan és hívatlanul - mindenkit szeretettel vár klubdélutánjaira a Budapest V. Semmelweis u. 1-3. I. emeleti zeneterembe.
Naptár - március hó
A hónap szép napja 25-e, mikor arra emlékezünk, hogyan köszöntötte Gábor arkangyal Máriát:
"Hangzik az örömhír boldog hír ajkán,
Gábor arkangyal kiáltja a Szűznek:
Hozzád lettem küldve Tisztaságos,
Hogy előkészítsem az Úr utját."
/ néhai Kovács Géza ford./
Ez az ünnep a tavaszt is jelzi, innen a magyar neve: Gyümölcsoltó Boldogasszony.
Elgondolkodva az ünnepen, nekünk is legyen tavaszunk, megújulásunk !
dr. Sasvári László
<><><><>
Idézetek Czetz János "Emlékírásaiból"
Szemelvények az 1848/49 esztendei Brassó környéki hadműveletek eseményeiből
1848 márciusában kibontakozó forradalmi lendület az év végére válságosra fordult. Erdélyben is a Habsburgok császári hatalma, nyomasztó katonai fölénnyel támadásra indul.
A Honvédelmi Bizottmány a Vezérkar tehetséges tisztjét az Erdélyben ismerős, Gidófalván 1822-ben született Czetz Jánost bízta meg a szétszórt csapatok irányításával, még Bem József kinevezése előtt.
Midőn Bem az erdélyi hadsereg főparancsnokságát átvette, Czetzet táborkari főnökévé nevezte ki, e minőségben Bem teljes bizalmát bírta.
Nagyszeben bevétele után, honvédtábornokká előléptetve Czetz csatát nyer Feketehalómnál, megfutamítva Puchner császári hadait.
Emlékirataiban Czetz leírja, hogy Brassó környékén Szentpéter község határában hogyan sikerül két honvéd századnak egy császári dragonyos ezreddel felvenni a harcot. A túlerővel szemben az akkor forradalmian korszerű hadviselés új megoldást produkál.
Brassó felszabadítására irányuló hadművelet eredményeiről írott levélben számolnak be Kossuthnak.
Berza a Vöröstornyi szorosnál kiűzte az oroszokat; Czetz erős hadosztállyal Brassó ellen indult, március 17-én elfoglalják Vledényt, március 18-án az említett csata Feketehalom mellett, március 19-én reggel Brassó város küldöttsége Vidombékon föltétlen meghódolását jelentette be. Még aznap délután bevonulnak Brassóba és a futó ellenséget kiűzik a szorosokon. Az ellenség a tömösi és törcsvári szorosokon kivonult és ezzel a tavaszi hadjáratnak vége volt.
A brassói bevonulás is tükrözi a két kiváló hadvezér erős szociális érzékét, a katona becsvágya sosem nyomta el az embert. Bem apónak a költő Petőfihez való bensőséges viszonya régóta ismeretes. A zsenge katonatiszt, tábornokpalánta iránt érzett atyai szeretete az emlékiratokból még ma is világosan kiolvasható.
Czetz erről így ír naplójában:
"A bevonulást érthető izgalommal vártam, mert Édesanyám, akit kerek négy esztendeje nem láttam, Brassóban lakott. Bem ezt jól tudta, s a kemény katona lelki finomságának újabb tanújelét adta, amikor hozzám fordult:
- Ön nagy segítségemre volt Erdély visszahódításában, méltányos tehát, hogy diadalmas csapataink élén meneteljen Édesanyja előtt, aki Önt már négy éve várja."
A fegyelmezett, leginkább fiatal székely fiukból álló honvédsereg tiszteletet váltott ki magának, még az ellenséges érzelmű lakosság körében is. Megindult a demokratikus kibontakozás, jobbágyfelszabadítás, a háromnyelvű brassói szabad sajtó és sok egyéb haladószellemű intézkedés, ami kiváltotta Európa szabadságszerető népeinek csodálatát.
Sajnos az akkori Habsburg uralkodóház sikeresen egymásnak uszította az együttélő nemzetiségeket, segítségül hívta a cári orosz csapatokat és győzött a túlerő.
A forradalmat leverték, a megtorlás kegyetlen volt, de az eszme jövő évezredre való üzenete ma is igen időszerű.
Budai Merza Pál
Brassó, 1998. január
Bibliográfia - Könyvészet
+ Brankovics György: - A magyar szabadságharc története, Budapest 1902.
+ Szabó László: - Czetz tábornok: A lélek nem alszik ki.... Európa Könyvkiadó 1982
+ Czetz János: "Emlékfüzet" - Gidófalva - 1994.
A sziget titka
III. rész
Szavak nélkül, egyedül a kegyelem napfényében fürödve, semmit sem téve érte, némán szemlélődve hatolt be a lelkem a végtelen csend misztériumába, amely körülöleli a szigetet. Örömmel vettem észre, hogy az emberek - útitársaim - megfeledkeztek rólam, ott felejtettek a sánta angol költő, Lord Byron fája alatt. A lélek a mélyebb összeszedettség állapotába, birtokába jutva, fölkészül arra, hogy akár a következő pillanatban az örökkévalóság csendjébe lépjen át. Isten léptei hallatszanak a szellő zúgásában, a tenger morajában, jelenléte betölti a szigetet. Ez a teljesség, a magány pillanata, amely az örökkévalóság csendjének a végtelen nyugalmú előíze, Istennek, a Szentháromságnak fátyol nélküli, közvetlen szemlélésében. Ez kezdődött el már idelenn, az örmények szigetén, amikor a lélek Isten csendjét befogadja. A lélek hallgat, és elhallgattat maga körül és önmagában mindent, hogy felfoghassa Isten csendes, szavak nélküli, néma beszédét.
Lassan felocsúdva kezd eszembe jutni minden, amit pár óra alatt a szigeten átéltem. A titok, a sziget misztériuma egyre újabb és újabb arcát mutatja felém...
...... „ megismerni a bölcsességet és az intelmet, felfogni az értelem szavait”
(Prov.1,2) Ez volt az első, örmény ABC-vel leírt mondat, amellyel Meszrop Mastoc 396-406 között, közvetlenül a Római Birodalom kettéválása után munkatársaival együtt örmény bibliafordítást tudott népének kezébe adni.
Ezek motoszkáltak fejemben, amikor visszagondoltam a pár órával ezelőtt átéltekre, arra a pillanatra, amikor Fogolyán atya zsebéből előkerültek a monostor kézirattárának kulcsai.
Otthon, Magyarországon, gimnazista kis barátom beszélt nekem arról, hogyan képzeli el egy kolostorban a régi könyvek és kéziratok őrzését. Mindenütt tölgyfa polcok a falakon, egymásra merőleges és párhuzamos könyvállványok, valahol, az egyik sötét sarokban ősz szakállú szerzetes gyertyafénynél kódexet másol, és mindenütt néma csend...
Ehelyett azonban valami egészen más tárult a szemünk elé. Csak a csend, egyedül a csend volt valóságos a számunkra, amikor beléptünk az ősi örmény kéziratok kör alakú, ultramodern apszisába.
A bejárati ajtó felett ott olvashattuk a kézirattár építtetőjének nevét: Paul Iszpenján készíttette el szülei, Kevork és Lujza Iszpenján emlékére a saját költségén. Amikor a monostor egy részét a már említett tűz pusztította el, szükségessé vált a biztonságos őrzés megoldása, új épületszárny felépítése az örmény kéziratok megőrzésére. Ezt a munkát végezte el mesteri módon az építtető: Paul Iszpenján.
Beléptünk a légkondicionált történelembe. Évszázadok súlyos csendje vett körül bennünket egyszeriben. Körbefutott tekintetünk a félkör alakban elhelyezett tárlók üvegablakai mögött rejtőző kódexek, kéziratok sokaságán, a gyönyörű színeit mindmáig hűségesen megőrző miniatúrákon. Elibénk tárult az örmény történelem: „ habent sua fata libelli „ . Minden kéziratnak megvan a maga története: az örmény történelem egy-egy darabkáját őrzi némán, miként a borostyán a beléje dermedt pillangó törékeny szépségét, szárnyainak hímporára is féltő gonddal vigyázva, okulására az eljövendő századoknak.
Csak egy röpke pillanat telt el, megilletődött némaságban, de ez a csend adta meg a szavak aranyfedezetét. Mert ebben a csendben maga az örmény nép több évezredes történelme szólt hozzánk. És a vízió döbbenetes volt: az Apokalipszis lovasai száguldottak végig a kupola alatt, s helyükbe egyre újabbak nyomultak! Róma és Irán háborúztak egymással Hajasztán vérző földjén, perzsák nyúzták meg elevenen az örmény papokat Avarajr síkjának vesztett csatája (451) után, örmény anyák, feleségek siratták némán, büszkén, könnyek nélkül szeretteiket Eghise vartaped, népének krónikása lapjairól. Hunok dúlják a Kaukázust, éjnek évadján futni kell a tekercsekkel, menteni kell a kolostor legféltettebb kincsét: az Írást. Azt az Írást, amelyen örmény betűkkel ott van az ígéret: „ne féljetek, én veletek vagyok az idők végezetéig...”
-- De hogyan lehetsz velünk Uram, ha mi, éppen mi nem vagyunk Veled, s megtagadunk Téged? Nem a kutyafejű tatár, sem a vérebarcú mongol, nem a dzsihád parancsát vakon követő arab, vagy a pántürk eszméket, Turán véres délibábját másfél millió örmény holttestén át könyörtelenül megvalósítani szándékozó ifjútörökök, hanem mi, akik képtelenek vagyunk a történelem súlyos, néma üzenetét megérteni, felfogni, megvalósítani életünkben, leszünk az örmény történelem további tragédiáinak okozói... Annyi évszázad után elfelejtkezünk arról, hogy kereszténység és örménység korrelatív, felcserélhető fogalmak, csak a XX. szd. fordította szembe egymással őket. Pedig főpapi imájában Jézus a világtörténelem legelső keresztény népére is gondolt: „ Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindez, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok e világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.
... Közöltem velük az igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogyan én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban: a te igéd igazság. Ahogy engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szenteltem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban. De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy lesznek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. / Jn. 17, 9-11, 14-21 /
A pillanat tört részébe sűrített döbbenet tovaszállt, s a kéziratok tovább őrizték súlyos titkaikat. De néhányról – a teljesség igénye nélkül – fellebbent a fátyol útikalauzunk, Fogolyán atya szavai nyomán.
A legnagyobb érték az örményeknél
a kézirat. Családok dugdosták, mentették a különböző hódítók vandál pusztításai
elől, mint pl. a híres Mus-i homiliárium-ot, amelynek tizenkét
lapját itt, Velencében őrzik. 1204-ben
Békésebb időkben, egészen a XIX. szd. végéig misszionárius atyák, mechitarista szerzetesek hozták magukkal Anatóliából az ajándékba kapott, vagy pénzért vásárolt örmény kéziratokat. Így született meg a szigeten a világ második legnagyobb örmény kézirattára, Velencét csak a jereváni Matenadaran múlja felül. Összesen 4500 kötetet őriznek a szigeten. Sok kézirat Erdélyből származik: Gyergyóban, Erzsébetvárosból szedték össze. De 300 darab kéziratra rúg az Amerikából ajándékba kapott Kurtjean - kollekció, egy gazdag bukaresti örmény kereskedő hagyatéka Kansas-City-ből. Életében többször is megfordult a szigeten. Gyakran ugratták a szerzetesek: ha egy dollárt adsz, kitesszük a nevedet, megörökítjük az emlékedet. Csak nevetett, egy centet sem adott az atyáknak, ám halála után az örmény szerzeteseknek adta rendkívül gazdag szellemi hagyatékát.
Az örmények mindig, mindenhol a legkülönfélébb kultúrák találkozásának csomópontjában éltek, s ez a velencei kézirattár arculatán is jól tükröződik. Héber, görög, ószláv, perzsa, abesszín és arab nyelvű kódexek mellett több páli nyelven írt kézirat is látható volt a tárló ablakai mögött: az indiai örményektől vásárolták. ( Csak gyanítom, hogy velem együtt sokan csak most hallottunk először ennek az indiai nyelvnek a létezéséről!)
Útikalauzunk, Fogolyán atya váratlanul odaszólt az egyik kis, kétszemélyes nézelődő csoporthoz. Apa és fia csodálták a tárlók kódexeit: gimnazista kis barátom szakállas bátyja és szakállas édesapja.
-- Fáradjon ide, kérem a kupola alá meghallgatni a visszhangot az a szakállas fiatalember!
A kedves olvasó fantáziájára bízom, apa és fia közül melyikük „ugrott” középre, velencei visszhangot hallgatni...
Eme rövid közjáték után Fogolyán atya rátért a velencei örmény atyák egyik legfontosabb tudományos tevékenységének ismertetésére, az ú.n. „colophon”-ok, a kolofonok feldolgozására és kiadására.
A kolofonok a régi kéziratos kódexek lapjain szétszórtan itt-ott található lapszéli vagy hosszabb rövidebb bejegyzések, amelyek rendkívül értékes adatokat tartalmaznak a kéziratról. Beszámolhatnak a kódex szerzőjéről, vagy későbbi birtokosáról, a „possessor”-ról, akár többről is! A különböző időkből származó bejegyzések tudósítanak a kódex készítésének körülményeiről, a kézirat esetleges további sorsáról. Az ehhez kapcsolódó évszámok segítenek megrajzolni a kézirat útját, mielőtt a szigetre érkezett, kinek a tulajdonában volt, és az atyák tulajdonába mikor került.
Az egyik leghíresebb kolofon az örmény atyák szigetén a legrégebbi míniált kódexben olvasható a 137. oldalon:
„ én, Mlke, Krisztus szolgálója és az örmények királynője, ... (olvashatatlan dátum) ezt az evangéliumos könyvet a Varag-i Istenszülő Szűz templomának adományoztam, amelyet saját költségemen én magam újíttattam fel, az én, valamint királyom, Gagik és fiai segítségével. Mindenki, aki ezt olvassa, emlékezzen meg rólam a Madonnához szóló imáiban, hogy Isten legyen irgalmas hozzám”.
Varag kolostora a Van-tó partján állt.
Mlke evangéliáriuma a legrégibb míniált örmény kézirat, amely eddig előkerült. Keletkezési idejét a tudósok 862-re, a Bagratuni-dinasztia uralomra kerülésének ideje tájékára datálják. A kolofonból kiderül, hogy Mlke királynő nem lehetett a mecénás, csak a kódex restauráltatója és legfeljebb a negyedik tulajdonosa: a dél-örményországi Vaspurakon uralkodójának Gagiknak, (908-937), volt a felesége. Nevéből ítélve arab származású ( malika = királynő)! A bájos legenda szerint a felszabadított arab rabszolgalány az augusztusi telihold első éjszakáján megfürdött a Van-tó vizében, s ettől bőre oly sima lett, mint a legfinomabb selyem... Krisztus iránt szeretetre gyulladva lett keresztény, Gagik iránt szerelemre gyulladva lett királyné...
A másik híres kézirat a Trapezunti ( v. Trebizond-i) evangéliárium a X. szd.-ból.
Csodálatosan szép levélindás, összefonódó díszítése keleti szőnyegek mintázatára emlékeztet. Ez a kézirat a legnagyobb méretű kódex, 633 lapból áll.
1007-ben keletkezett a harmadik leghíresebb örmény kódex, a Hadrianopolisz-i (ma: Edirne) evangéliárium. Összeállítója egy Kirakos nevű pap, aki második Basileios (örmény származású) bizánci császár egyik főtisztviselőjének, Hovhannes protospatarios-nak a kérésére, a makedóniai örmény közösség számára készítette el. (Makedóniában és Kelet-Thrákiában évszázadok óta jelentős örmény etnikum élt, Drinápoly (azaz: Adrianopolis) a XI. szd. első felében még ellencsászárt is adott a birodalomnak.)
1300 körül keletkezett a Nagy Sándort dicsőítő és életét keresztény lovagi szellemben átdolgozó örmény „regény”, gyönyörű miniatúrákkal. A kódex a levantei keresztes államok közvetlen szomszédságában, a kilikiai Armeniában készült.
A kéziratok, kódexek, kolofonjainak feldolgozása, publikálása óriási jelentőségű, az örmény történelem és művelődéstörténet rendkívül jelentős adatokkal gazdagodik általuk.
Persze másfajta kéziratok is találhatók a szigeten: pl. kéziratos énekeskönyvek a XI. szd.-ból! A dallamok lejegyzése nagyon hasonló a régi gregorián neumákéhoz. A szigeten le tudják énekelni még ma is ezeket a dallamokat a régi lejegyzések, örmény „kották” alapján ( nem használnak vonalrendszert!).
A kéziratok, kódexek restaurálása is folyamatos, időnként okoz is meglepetést egy-egy könyvborítóból élőkerült és kivett hártya, korábbi könyvek, iratok értékes lapjai.
Régi dokumentum az 1200-as évekből: Levon kilikiai örmény király megengedi országa alattvalóinak, hogy kereskedelmi kapcsolatokat tartsanak fenn a velenceiekkel és a normannokkal Szicíliában.
„ Akkor még nem létezett a maffia...” - tette hozzá mosolyogva Fogolyán atya.
Az örmény miniatúráknak külön története van, amely méltán vívja ki a művészettörténészek csodálatát! Eredetük jóval korábbra nyúlik vissza mint a ma ismert legrégibb miniatúrák a IX. szd.-i Mlke evangéliáriumából. A korábbi miniatúrákra következtethetünk a VI.-VII. szd. fordulóján élt Varthanes Kertogh írásaiból, aki korának miniatúrakészítéséről tudósít. Leírja a színeket: apáról fiúra szálló mesterség volt a természetes alapanyagokból előállított színek készítésének a módja. A színeket higító fokhagyma kivonat ragasztó és fertőtlenítőszerként szolgált, és segített megőrizni mindmáig a miniatúrák természetes fényét és csillogását. Ezek az örmény miniatúrák a keleti kereszténység közös kincsei, a szír és a bizánci minták önálló továbbfejlesztései. Két, név szerint is ismert mester munkáit őrzi Szent Lázár szigete. Egyikük a kilikiai Thoros Roslin, a művészettörténészek szerint az itáliai XIV.-XV. szd.-i reneszánsz ( Trecento, Quattrocento) előfutárát tisztelhetjük benne. A másik mester a nagy-örményországi Thoros Taroneci, teljesen egyéni művészi stílus kialakítója.
Végül, a miniált, kéziratos örmény kódexekről szóló rövid beszámoló után lehetetlen nem megemlékezni azokról a névtelen krónika-másoló szerzetesekről, akiknek aligha adatott meg munkásságuk során a mechitarista atyák légkondícionált, ultramodern történetírása... Avetik Iszahakján örmény költő így állít nekik versében örök emléket:
Rideg, sötét cella-magányban,
zord kolostorfalak között
krónikamásoló barátok
sovány háta görnyedezett.
Kis mécs világolt éjjelente.
Dohos kenyéren és vizen
másolták sárga pergamentre,
amit a messzi múlt üzen:
Vad hordák sok véres dúlását,
háborúkat, üszköt, csapást,
az édes ország pusztulását,
s a kegyetlen leszámolást.
Siratván siratták Hajasztán
sorsát, keserű végzetét,
és imádkoztak, egyre bízván:
meghallgatja őket az ég...
/folyt. köv./
fr. Lénárd
világi ferences
történész, teológus
<><><><><>
Két szentpétervári orosz-örmény képzőművészről
Elöljáróban néhány személyes élményemről szólok, amelyek korábban, mondhatnám még öntudatlanul az örménységhez húztak. Az 1970-es években, egyetemi ösztöndíjjal hosszabb időt töltöttem Leningrádban. Baráti kapcsolatba kerültem az Ermitázs egyik vezető művészettörténész-nőjével, s így a múzeumba szabad bejárásom volt. Szinte mindennap felkerestem, a Nyevszkij sugárúton végigsétálva jutottam el a Téli Palotába. Szigorú tél volt, mindent vastagon hó borított. Azt tudtam, hogy abban a politikai rendszerben jó esetben is csak megtűrt volt a vallásgyakorlás, talán ha két templom állt a hívők előtt nyitva. Döbbenetes látványt nyújtottak a 18. és 19. századi pétervári építészet városképalkotó remekei, a pravoszláv templomok, amint kupolájukból vagy a mellettük, rajtuk elhelyezett kéményekből bűzt és füstöt okádtak a Néva part tiszta levegőjébe. A szovjet rezsim idején e szakrális helyek ugyanis üzemek, gyárak gyanánt szolgáltak. Szívszorító érzés volt megpillantani a beláncolt, lelakatolt templomok körítőfalainak tövében göcsörtös kezüket lopva imára kulcsoló fejkendős öregasszonyokat. A Nyevszkijen, nem messze az Orosz Múzeumtól minden alkalommal megcsodáltam egy viszonylag kicsiny, ám kéményén annál több füstöt kibocsátó, bedőlt, elrozsdásodott kovácsoltvas kerítéssel körbezárt templomépületet. Régi fényében külseje világoskék lehetett, erről az erősen megrongálódott falak árulkodtak. Belsejében, abban az időben az Iszkra (Szikra) nyomda-kiadó működött. Ez volt a hajdani örmény templom. A hatalmas szovjet birodalom szétesése után e gyönyörű korai klasszicista épületet, Felten alkotását folyamatosan helyre állítják, talán ebben az évben fejezik be.
Így indult, itt kezdődött
érdeklődő vonzalmam az örmény művészethez. Azóta többször jártam Leningrádban,
a
Néhány éve, egyik ismételt pétervári látogatásom alkalmával megismerkedtem Zaven Arsakunyi festőművésszel és Levon Lazarjev szobrásszal. Közös bennük többek között, hogy mindkettő igen megbecsült, elismert művész, jó néhány alkotásuk az Orosz Múzeum és a moszkvai Tretyakov Képtár tulajdonában van, önálló jelentkezésük a szentpétervári művészeti élet számontartott eseménye. L. Lazarjev köztéri munkái e nagymultú város modern arculatának jellemzői.
A diaképek kíséretében körvonalazódnak előttünk művészetük jellemvonásai, melyekből kibontakozik örmény származásuk, a kitéphetetlen gyökerek, még akkor is, ha ők tulajdonképpen orosz alkotók, hiszen iskoláik, pályájuk elsősorban Leningrádhoz, Pétervárhoz köthetők. A magyar-örmény szóhasználatot alapul véve, esetükben talán leghelyesebb orosz-örmény mesterekről beszélnünk. A 20. századi örmény festészetbe pillantsunk be, kiemelve nemzetközileg legismertebb alkotóját, Mártirosz Szárjánt. Ő ugyanis, akárcsak Z. Arsakunyi nem Örményország szülötte. Hazáját csak felnőttként ismerte meg. De hasonlóan milliónyi honfitársához, akik Örményországtól távol éltek, mindig örménynek tudta magát, vállalva hazája történelmi múltját és jelenét. Az ország történelmében dicsőség és iszonyat váltakozott. 3000 évvel ezelőtt itt alakult meg Urartu rabszolgatartó állama, majd 301-302-ben itt lett először államvallássá a kereszténység. Évszázadokon át idegen hódítás és pusztítás színhelye volt az ország, s az utolsónak, az 1914-15. évi genocídiumnak több mint egymillióan estek áldozatául.
A moszkvai akadémián nevelkedett fiatal festő természetlátását első örményországi útja változtatta meg. Így vallott: "Célom, hogy elérjem a realizmus ősi alapját, a kifejezésnek azt az erejét, amely jelen van minden igazi művészeti alkotásban, ősidőktől kezdve egészen napjainkig. Más szóval: a gyönyörködtetésnek azt az erejét, amelyet mindig más-más úton érek el." A század első évtizedében járunk. Európa szerte vonzódtak a művészek Keletre, illetőleg minél messzebb Európától. Gauguintól Csontváryig és a néger plasztika kultuszáig terjed az "Európán kívüliség" iránti törekvés skálája. Szárjánnál két impulzus keveredhetett. Valószínű, hogy hatott rá az európai életanyagból való kiszakadás egyre többet hangoztatott vágya, de ennek csak gyengébb és másodrendűbb szerepe lehetett örmény voltához képest. Örményországban, ahol annyi a kopár, erdő nélküli hegyoldal és sziklacsúcs, nincs szürke szín. Minden ragyog a napfényben, minden állandóan változtatja színét, minden napszakban másként fénylik a határon túlról az Ararát. Nem európai értelemben vett színgazdag táj, mert kevés az átmenet, a variáns, a tónus. De a hegyek, sziklák, földek napsütésben izzó okkere, a növényzet vad mélyzöldje, a feketék kékbe törő fénye, az ég kékjeinek, liláskékjeinek intenzív mélysége különösen gazdag palettát követel. Örményország mindig virágos kertjei, sokfajta növényzete nem eredendő természeti ajándék, hanem az ember és a föld, az ember és a természet szüntelen harcának eredménye. Az örménységét valló művésznek értenie, éreznie kell az embert a tájban, akár ábrázolja magát az embert és tevékenységét, akár nem. Ez az, úgymond zsigerekből jövő színesség, a fenti színmágia Arsakunyinál ugyancsak megfigyelhető, habár témáit elsősorban Pétrevár ihleti. Ez a koloritgazdagság a középkori miniatúráktól, a 10. századi ecsmiadzini kódextől, a 13. századi nagy felvirágzásig ívelő történet. Inspirációjuk a 20. században is tovább él. Legalább ekkora erővel hatott mindkettőjükre a század eleji francia Matisse festészete, s az általa létrehívott "Vadak" mozgalma. A fiatal Matisse-t ma az Ermitázsban jobban meg lehet ismerni, mint bárhol a világon. De Szárjánban Gauguin is felébresztette a szín iránti veleszületett érzékenységet, sok képe tanúskodik erről. Személyén keresztül, örmény származásának okán érthetőbbé válik Zaven Arsakunyi piktúrája, annak színkultusza, mint festészetének vezérlő motívuma.
Arsakunyi ahhoz a művésznemzedékhez tartozik (1932-ben született), amelyik a leningrádi Repin Képzőművészeti Főiskolán a szocialista realizmus legkeményebb idején tanult, hogy majd ettől némiképp elfordulva részt vegyen az 1960-as évekkel meginduló enyhülést követő Európára nyitás folyamatában. A heroikus győzelem és hurrá optimizmus helyett a mindig változó természet kötötte le figyelmét. Rácsodálkozott Gauguin, Matisse, Derain, Vlaminck, Dufy, Rouault munkáira, ezzel párhuzamosan az örmény művészetre -apai ágon örmény- különösen Szárjánéra. Képei asszociálják Matisse alkotásait, mögöttük érezzük a francia mester elmélyült ismeretét. Mégis különbözik tőle. Matisse artisztikuma helyett ő a bensőbb világ felé fordul. Hétköznapi motívumai mögött mély humánumot sejtünk. Az élénk felületek tökéletesen összecsengenek, hiszen a színt a vonallal együtt komponálja. Arcképei, csendéletei, tájképei szinte gyermeki fantáziával megálmodott, megvalósított színpadi díszletei, színpadképei egy tiszta, romlatlan, egyszerűségében nagyszerű festészet példái. 1960-tól részt vett a Jerevánban megrendezett szovjet-örmény képzőművészeti tárlatokon is. Eddigi életművének legjelesebb darabjai az Orosz Múzeumban találhatók és természetesen műtermében, a maga tervezte-díszítette bútorok között.
dr. Benedek Katalin
művészettörténész
<><><><><>
Az érem másik oldala.
A Füzetek 1997 évi 7. számában megjelent egy cikk, „Hitvallás” cimmel, amely körvonalazta a hazai örmény kisebbségi élet problémáit. Az ott leírtak azóta egyre jobban markánsabbá váltak, bizonyos értelemben elmélyültek. Odáig jutottak egyes örmény képviselők, hogy kizártak az országos testület tagjai közül (törvénytelen módon, mert nem tőlük kaptam a mandátumomat) és megpróbálják kiterjeszteni hatalmukat a vezetésem alatt álló Fővárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzatra is, amely véleményem szerint az utolsó szellemi bástyája az általam képviselt magyar örmény vonalnak.
Az ARARÁT 1998 február 24.i számában a következő cikk jelent meg a címoldalon: ...”Végül keserű szavakkal határoztak dr. Issekutz Sarolta képviselő kizárásáról, annak reményében, hogy ezzel pont kerülhet arra az áldatlan, hosszú ideje folyó, méltatlan vita végére, amely annyit ártott már a képviselőasszony jóvoltából a hazai örménység jóhírének.” .
Az éremnek két oldala van. A másik oldal a következő.
· Mindig is magyarörménynek tartottam magam, azaz örmény gyökerekkel rendelkező, magyarul beszélő, erdélyi származású (félig székely) magyar állampolgárnak, aki a magyarságára mindig is büszke volt. Magyarságomat Erdélyben is merem hangoztatni. Örmény identitásomat is büszkén vállalom. Örmény öseim Mária Teréziától azért kapták a nnemességet egyéni érdemeiken kívül, mert néhány társukkal együtt a hazai örménység Erdélyben, elsősorban Erzsébetvárosban való letelepülésének legfőbb előmozdítói voltak. Öseim sokat tettek a hazáért és városukért, sikeresen szerepeltek a közéletben, (országgyülési képviselő, alispán, törvényszéki tanácselnök, Legfelsőbb Bírósági biró, a Gyulafehérvári Rom. Kath. püspökség ügyvédje, laptulajdonos, ügyvéd, stb.), a tudományban (akadémikus), a gazdasági életben (kereskedők). Büszke vagyok arra is, hogy Kiss Ernő aradi vértanú nagyanyja Issekutz leány volt. A mult természetesen nemcsak dicsőség, hanem kötelesség is, az ősök emlékét nemcsak ápolni és őrizni kell, hanem annak szellemében cselekedni a mindennapokban.
· Véleményem szerint minden kisebbség, igy az örménység is sokszínű és olyan müködési feltételeket kell biztosítani, amely lehetővé teszi mindenki számára, a maga közösségének megtalálását. A kisebbségen belül több kezdeményezésnek kell teret bíztosítani és nem szabad a pártállami elvek szerinti egy kézben lévő kulturpolitikát folytatni. Örülni kell a társadalmi szerveződéseknek, mint pl. az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület megalakulásának és nem támadni azt. Az emberek majd eldöntik maguk, mely programot tartják érdekesnek, hasznosnak és oda mennek, amely érdekli öket. Törekedni kell a minél szélesebb tevékenységi körre, minél több ember aktivizálására.
· A kisebbségi önkormányzat nem gazdasági vállalkozás, hanem kulturális autonómia, a pénzeket nem a saját megélhetésre kell fordítani.
· A pénzek elosztása során figyelembe kell venni a számarányokat, igy például azt, hogy a magyar-örménység hazánkban több mint 95 %-át teszik ki az örmény kisebbségnek (ők az Erdélybe I. Apaffi Mihály idején betelepült 3000 örmény család leszármazottai) és az ö jogukon kapta meg az örménység a kisebbségi önkormányzat alakításának lehetőségét (több mint 100 éves ittlét és számottevő számszerűség).
· A kisebbségi tevékenységnek demokratikusnak kell lennie, felejtve a korábbi pártállami beidegződéseket.
Ezen és ehhez hasonló alapelvek megtartása folyamatos belső konfliktusokat okozott az önkormányzaton belül sok fontos kérdésben, hogy csak néhányat említsek meg:
A székhely és örmény centrum kérdése
A székhelyválasztással kapcsolatosan kezdetben közösen azt kívántuk elérni, hogy legyen egy örmény centrum, ahol helyet kap a kultúra és a hivatali tevékenység.
Már csak aláírásra vártak a szerződések a Bartók Béla uti központtal kapcsolatban, amikor állítólag akadályok merültek fel (ekkor már félreállítottak) és váltás történt, mégpedig a Dunaház irányába. E választás abszolut ellenkezett minden korábbi elvárással, hiszen rendkívűl magas üzemeltetési költségű és az eredetileg tervezett funkciókra használhatatlan központ alakult ki. (pl semminemű rendezvényt nem lehet itt tartani). Az iroda a hétvégén nem használható, a költségek olyan magasak, hogy abból bérelni is lehetett volna. Igy az állami támogatást teljesen feleslegesen elherdáltuk. A fővárostudtán kívűl csak az országos elhelyezését kérték itt megoldani, igy majdnem sikerült a fővárosi önkormányzatnak székhely nélkül maradnia. Az V. kerületi örmény centrumnak három hibája van, az egyik a teljesen bizonytalan üzemeltetési, tulajdoni viszony. Ez egy gazdasági vállalkozása valakinek.. A második hiba az, hogy egy adott kerülettől vált függővé az örménység, illetve annak vezetőjétől, Avanesian Alextől. A harmadik hiba, hogy nem biztosított az a nyitottság a külső személyek felé, amely adott esetben a tervezett együttesben bent lett volna, pl. örmény étterem, kávézó, amely az utcán át az örmény megjelenést nyílvánossá és állandóvá tette volna.
Az örmény nyelvűség
Mindig is harcot kellett folytatni, hogy a kisebbségen belül ne az örmény legyen a hívatalos nyelv. Diszkriminatívnak tartom, hogy néhány önkormányzatban - az orzságosban és a II. kerületben - olyan Müködési Szabályzatot fogadnak el, amelyek feltételként szabják az örmény nyelvűséget az elnök vonatkozásában. Az ARARÁT újság kétnyelvűségének ezt a formáját sem tartom elfogadhatónak. A hazai örménységen belül ugyanis minimális az örmény nyelvismeret.
Az ARARÁT ujság problémája
Élve az állam adta lehetőséggel az örményeknek is lehetett újságjuk, amelyre 7 millió forintot kapnak évente. Az ujságot minden határozat nélkül Avanesian Alex egy vállalkozásnak kiadta, a feleségét kinevezte felelős szerkesztőnek, biztosítva ezáltal, hogy csak az jelenhet meg amit Ö akar. Mivel külső cég kapta meg az újságot, igy lényegében nem kell elszámolni a testületnek, igy a testület ma azt sem tudja hány példányban jelenik meg, kik kapják, kik milyen honoráriumokat kapnak. Az újságban nagyobb ma a cenzúra, mint 1848 előtt volt ! Magyarörmény cikkek, programok nem jelenhetnek meg, ha nem a sajátjaikról van szó. Az alternativ kiadvány megjelentetését természetesen megtíltják.
A templom és múzeum problémája
Kifejezetten zavar és ennek mindig is hangot adtam, hogy ma az öseink adakozásából felépített, örmény-katolikus templomunk lényegében nem a hazai örménykatolikusok egyháztanácsa által irányított. A korábbi egyháztanács szétzilálása után egy titokban lejátszott, puccsszerű választást követően alakult egyháztanács vette át a hatalmat. Ma a saját öseink által adományozott múzeumba csak Avanesian Alex elnök (a felesége az egyháztanács világi elnöke) kifejezett engedélyével léphet be az akit Ő érdemesnek tart arra. Kifejezetten olyan irányban halad az egyháztanács működése, amely az örménykatolikus magyar anyanyelvű hívők eltávolodását eredményezheti.
Erdélyben kötött megállapodások
Erdélyben kifejezetten olyan tevékenységet folytatnak, amely nem az ottélő magyar anyanyelvű örmény közösségek érdekeit szolgálja. Tudtunkon kívül kötnek olyan megállapodásokat nevünkben (Avanesian Alex, Zachariás Klára, Károlyi Zsaszmen), amelyekkel azonosulni nem tudunk. Véleményem szerint támogatni kellene az erdélyi magyarörmény egyesületek, szervezetek önálló működését, amelyeknek természetesen joguk van együttműködni a bukaresti románörmény szervezettel.
A klubélet
A közösségi élet megteremtését tartottam a legfontosabbnak, ezért hoztam létre a Fövárosi Örmény Klubot 1996 tavaszán. Folyamatosan támadtak érte, minden feljelentésben egyik vádpontként szerepelt. A választások közeledtével rájöttek képviselőtársaim, hogy tényleg kellene valamit csinálni a közösségi élet területén. Ma meg akarják folytani a Fövárosi Örmény Klubot, mert ragaszkodtam az önálló arculathoz, nem voltam hajlandó bevinni Avanesian Alex irányítása alá. Ma ezen klub támogatását meg kívánják szüntetni.
A képviselők díjazása
A képviselők ma úgy érzik, a tiszteletdíj nekik jár, akkor is ha nem csinálnak semmit (esetenként megtévesztésképpen nem tiszteletdíj, hanem költségtérítés formájában veszik fel a pénzt, azaz elszámolják autójuk használatát, taxiszámlákat, lakás telefonszámlákat, stb.). Pl. Simon J. Zaven 1997-ben a fővárosban összesen két testületi ülésen vett részt, egyetlen projektet sem vállalt és mégis több mint 300.000 Ft- jába került a fővárosi önkormányzatnak. És még mennyibe az V. kerületnek valamint az országos önkormányzatnak ?
Moldován Domokos egy rendezvény megszervezéséért 100000 Ft-ot kért a tiszteletdíján felül, minden további költsége elszámolása mellett..
Az ANI kétlapos ujság négy száma közel 600.000 Forintjába került a Fővárosnak, nagyrésze Zachariás Klára, dr. Detre Csabáné, Károlyi Zsaszmen és Károlyi János zsebébe. Kiemelem, hogy nem az ellen vagyok, hogy a képviselők dijazásban részesedjenek, de azért a képviselői munkát el is kell végezni.
Az átláthatóság és a nyílvánosság.
Ma senkinek, még a képviselőnek sem szabad betekinteni az Országos Önkormányzat pénzügyi és gazdasági életébe, súlyos vétségnek számít, ha valaki a testületen elhangzottakról tájékozódni akar, vagy tájékoztatni kíván. Még a határozatok sem kerülnek nyílvánosságra, a jegyzőkönyvek hónapokig nem kerülnek kiadásra még a képviselőknek sem.
A demokrácia megcsúfolása.
Az általam előkészített müködési szabályzat teljes kidobása után olyan Szervezési Működési Szabályzat van életben, amely lehetővé teszi Avanesian Alex elnök úrnak, hogy gyakorlatilag bármiben dönthet (néhány tanácsadó bevonásával), pénz, kultura, együttműködés, stb. Aki nem azt teszi amit Ő mond az kirekesztődik mindenből. Például, aki egy rendezvényt szervez (az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület által szervezett egyházi konferencia), amely nem tetszik Avanesian Alex Úrnak, akkor attól elhatárolódnak, azt nem támogatják és mivel létezik egy háttér megállapodás, (amelyet kizárólag én nem írtam alá), amelynek értelmében minden örmény kisebbségi önkormányzat elfogadta Avanesián Alex irányitását, így egyetlen önkormányzat sem támogatta azt. Még az elnökletem alatti fővárosi önkormányzat sem. Mi ez, ha nem kézivezérlés ?
Gazdálkodási elvek
Nem értek egyet az Országos Örmény Önkormányzat gazdasági tevékenykedésével sem. Kifejezetten gazdaságtalannak tartom, hogy a MOL részvényeket pillanatok alatt értékesítették, így súlyos milliókat veszített az önkormányzat. és felélte a hazai örménység jövőjének anyagi alapját (utánunk az özönvíz).
Az országos pazarló gazdálkodása (pl. többszáz személyes fogadás a HILTONban), nem az önkormányzat feladatát képező ügyek (menekültügy, stb) dotálása inkább szolgálja Avanesian Alexnek a világörménység szervezetében betöltött funkcióját, mint a hazai örménység kultúrális autonómiáját.
A leváltásom közvetlen oka nem ideológiai, hanem igen egyszerűen gyakorlati. Kértem az elnök urat, mint képviselő, hogy szeretnék betekinteni az Országos Örmény Önkormányzat számlái közé és látni szeretném a székházzal kapcsolatos dokumentációt. Ezt követően rendkívüli közgyűlést hívtak össze Debrecenben egy bál kapcsán és határoztak a kizárásomról. Ezt követően közölték, most már nincs jogom betekinteni az iratokba !?
A fővárosi testületnél is hasonló okokat vélhetünk fel. Müködési Szabályzat változtatását terjesztettem elő, amelyben javasoltam, hogy azok a képviselők, akik nem vesznek részt a képviselői munkában azok tiszteletdíjat legyen joga a testületnek megvonni illetve módosítani. Ezt követően bizalmatlanságot jelentettek be ellenem és a testületbe az Országos Önkormányzat prominens személyeit kivánját behozni (Károlyi Zsaszmen, dr. Detre Csabáné, Károlyi János és természetesen Karapetián Karine, az országos elnök neje, akinek a révén Avanesian Alex kézivezérlése a fővárosi önkormányzatnál is megvalósulhatna. Hogy ezt megtehetik, abban igen fontos szerepe van Zárugné Tancsin Katalin fővárosi képviselőnek, akinek szavazata meghatározó a fentiek megvalósulásában és aki szintén aláírta az ellenem beadott feljelentéseket .
Összefoglalva: az Országos Örmény Önkormányzat vezetője és néhány köréje csapódó, általában nem is örmény identitású, hanem kizárólag gazdasági alapon tevékenykedő képviselő a teljes hatalmat a kezébe vette, diktatórikusan kívánja irányítja a közösség életét, olyan irányt szabva, amely nem felel meg a többségben lévő hazai magyar anyanyelvű örmény kisebbség érdekeinek.
Felhívom a Tisztelt Olvasók figyelmét, hogy mérlegelje, valóban én ártok a hazai örménység jóhírének, vagy talán a fenti magatartású „képviselők” .
E mérlegelés igen fontos az elkövetkező jelölések és választások elött.
dr. Issekutz Sarolta
örmény kisebbségi képviselő
<><><><><>
Ünnepi hangverseny
Az ERDÉLYI ÖRMÉNY GYÖKEREK Kulturális Egyesület egyéves évfordulója alkalmából ünnepi hangversenyt rendezett l998. február l4-én (szombaton) l9 órakor a budai Alsóvizivárosi (Kapucinus) Plébánia Templomban, Budapest I. Fő u. 32. alatt.
A hangversenyen közreműködtek:
Fancsali Bence (klarinét), Fancsali János (orgona), Fancsali Mária (ének),
Fogolyán Kristóf (fuvola), Lukin László (műsorvezető).
A hangversenyműsor híven tükrözte a hazai magyar-örmények hagyományőrző, de ugyanakkor minden újra, ismeretlenre kiterjedő művelődési életét. Az ottani őseinktől ránk hagyott legértékesebb kincsünkkel, erdélyi gyökereinkkel kapcsolatosak a Kájoni Kódex és Croner Daniel művei. Katolikus hitvallásunkat épp úgy megtaláljuk, mint a magyarsággal vallott identitásunkat: Kodály és Liszt művei ezt bizonyítják. Az egyetemes zeneirodalom legnagyobbjai: Bach, Handel, Haydn, Mozart mellett a barokk három olasz zeneszerzővel szerepelt. Ritkaság számba vehető Franck a húsvéttal kapcsolatos monumentális művének bevezetője. Műsorunk zárószámát Ruzitska György, kolozsvári zeneszerző, helybeli zenekonzervatóriumi igazgató, az 1848-as forradalom alkalmából írta. A bécsi születésü Ruzitska Erdélyben nemcsak megtanult magyarul, hanem a magyar szellemiséggel is azonosult !
Ez azon Erdély, melyben a mi, a magyar-örmények gyökerei is fekszenek, melyeket ezentúl is ápolni kívánunk.
Nagyon köszönjük a Fancsali családnak és Fogolyán Kristófnak a zenei élményt, amelyhez hozzájárult Lukin László tanár úr igen érdekes műsorvezetése és tájékoztatása mind a zenéről, mind a hangszerekről mind a történelemről (többek között a főoltáron ábrázolt Szent Erzsébetről).
Külön köszönjük Fidél atyának, hogy lehetővé tették számunkra ezen ünnepi esemény megtartását, valamint a bevezető előadását, amelyből megtudhattuk, hogyan is kapcsolódnak a Domonkos rend szerzetesei az örményekhez.
A hangversenyen adományt gyűjtöttünk az 1766-tól 1790-ig épült Szent Erzsébet tiszteletére 1791-ben felszentelt erdélyi, erzsébetvárosi örmény katolikus főtemplom
felújítási munkálataira. Az adományok összege elérte a 60.000 Ft-ot. Köszönjük az önzetlen segítséget valamennyi adományozónak, melynek célbajuttatása iránt az egyesület intézkedett.
<><><><><>
Beszámoló az 1998 február 19-i klubdélutánról
A február 19-i klubest dr. Benedek Katalin művészettörténész vetítettképes előadásával kezdődött: Két szentpétervári oroszörmény képzőművészről. Ezt követően a zsúfolásig megtelt zeneterem közönsége igen nagy szeretettel fogadta Kazatsay Irén művésztanár, énekesnő előadásában a Daru madár c. csodálatos örmény dalt. Az énekesnő korát meghazudtoló csengő hangjával, intonálásával teljesen magával ragadta hallgatóságát, különös hangulatot varázsolva a magyarörmények köré a csodálatos keleti dallamú dallal. Megéreztük, hogy a dal szomorúsága sorsunk szomorúságát is jelenti. Akkor is, most is.
Rétháti Kövér Ilona klubtársunk született előadói tehetséggel megáldva sietett segítségünkre irodalmi összeállításunkban. Az örmények egyéni és nemzeti jelleméről Nösan Besiktaslean írását olvasta fel Páter Fogolyán Miklós Lukács fordításában, majd nagy átéléssel szavalta el Heltai Jenő Szabadság c. versét. A vers aktualitása és mondanivalója megérdemli, hogy teljes terjedelmében a következő számunkban közreadjuk.
Ehhez a hangulathoz illett dr. Schütz Ödön armenológus professzor Hajk és Bél harca c. - az örmény irodalom kincsestárából vett válogatás is. Hovhanesz Erzinkaci (1230 k.-1293.k.) költő néhány négysoros verse után az asug műköltészet néhány remekét hallhattuk dr. Issekutz Sarolta felolvasásában. Az asugok egy új költői irányzatot képviselnek a XIV. századtól kezdve a népdal és a műköltészet mellett. A kezdetben vallási ihletésű dalok a XVII. századra már közösségi, társadalmi témákat dolgoznak fel.
Négysorosok
Hovhannesz Erzinkaci (1230-1293)
Bevehetetlen erőd, megvíhatatlan - a hit !
Arra, ki mögé menekül, védelmet áldva-óva terít;
S jöhet otromba lovascsapat, s szórhatja szilaj nyilait -,
Komédia néki csupán: Mosolyog - s rá sem hederít.
A szólás szerszáma a nyelv; az igazszívűeké - színarany
Az ember egy-nyelvű teremtvény. Kígyók nyelvének két ága van.
Van, ki egyként beszél metsző szigorún s édes mázasan.
Kígyók atyafisága ő - s hurcolja csak átkát az olyan !
Az asugok általában hegedű és dudakísérettel énekelték dalaikat. A XVIII. század leghíresebb örmény dalnoka Szajat-Nova volt, a grúz király udvari költője, aki verseit azeri, örmény és grúz nyelven írta. A Tanács maga-magának c. verse - Tótfalusi István fordításában - még a XX. század végén is aktuális intelmeket tartogat számunkra:
"Úgy cselekedj, sose érje szó a házad,
Jótanácsot, béketűrést, törvényt szeress !"
Dzsivan (1846-1909) az utolsó asug mesterköltő vándor asugként járta a Kaukázuson túli vidéket. Időszerű társadalmi kérdésekkel foglalkozik verseiben, amelynek bemutatott példája másfélszázad múltán is időszerű és reménytadó.
Jönnek és tovatünnek
Dzsivani (1846-1909)
Tél-komor, baljós napok jönnek és tovatünnek
Ne csüggedjetek, ahogy jönnek, majd tovatünnek:
A gyötrő kínok sem tépik a szívet örökké,
Mint a vásári népek, jönnek és tovatünnek.
Szenvedés, csapás, barbár ellenség pusztítása,
Karavánokként, sorban jönnek és tovatünnek:
E világ csodakert és benne virág az ember,
mennyi balzsamfű, rózsa, jönnek és tovatünnek.
Gyönge, ne törj meg, és hatalmas, vesd le gőgöd,
Egyformán ontja fényét a Nap mindannyiunkra,
Keletre húzó felhők jönnek és tovatünnek.
Művelt fiait jó földanyánk növeszti naggyá,
Kóborló, nomád népek jönnek és tovatünnek,
E világ szállójában vendég csak minden ember,
Dzsivani, ősi törvény, jönnek és tovatünnek
Kerék Imre fordítása
Az est hangulatát az amerikai Hagop Agopián örmény együttes varázslatos hangulatú zenéje emelte, amely így együtt örmény anyanyelvű klubtársaink elismerését is méltán váltotta ki.
<><><><><>
Látogatás Ópusztaszerre.
Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület
egynapos kirándulást szervez Ópusztaszerre a Nemzeti Történeti Emlékpark
megtekintésére. A látogatást 1998. május hónapban tervezzük. Kérjük az érdeklődök jelentkezését 1998 április 31-ig az
Egyesület nél. A kirándulás költsége kb.
Látnivalók, szolgáltatások, érdekességek: lásd az előző szám.
<><><><><>
KÖRUTAZÁS SZÉKELYFÖLDÖN, ÉSZAK-ERDÉLYBEN ÉS BUKOVINÁBAN
Látogatás őseink földjén
(folytatva az előző számunkban megkezdett információkat)
Főbb események
· Koszorúzás Koltón a 175 éve született Petőfi Sándor tiszteletére, Magyarvalkón a Vasvári Pál kopjafánál az 1848-as forradalom 150. évfordulójára, Máramarosszigeten Hollósy Simon és Marosbogáton Szongott Kristóf emlékére.
· Utunk végigvezet a Gutin, a Csalhó, a Máramarosi-, a Radnai-, a Gyergyói-, és a Görgényi- havasok bércei között.
· Bejárjuk a Békás szoros szurdok völgyét, a Gyilkos-tó, a Felső-Maros-áttörés és az Aranyos-Beszterce völgyének vadregényes vidékeit.
· Megmásszuk a Kis-Gohárdot és a Tordai-hasadék hegyoldalát a nyugdíjasok ösvényén.
· Felékeressük a bukovinai örmény templomokat Szucsavában és Botosaniban.
· Áthaladunk Radóc mellett a bukovinai székhelyek néhai településeinek körzetén.
· Találkozókon veszünk részt az erdélyi örmény kolóniákkal.
· Megtekintjük a Nagybányai festőiskola remekeit, a marosvásárhelyi Teleki Tékát és Kultúr Palotát, a szárhegyi Lázár Kastély, a ditrói templomot, az Iza völgyi fatemplomokat, a magyarvalkói erődtemplomot és a Világörökség részét képező bukovinai festett és fehér kolostorokat.
· Máramarosszigeten felkeressük a Hollósy Simon emlékeket és Márton Áron püspök börtönét.
· Marosvécsen az Erdélyi Helikonra és Misztóthfalván Tóthfalusi Kis Miklósra emlékezünk.
· Szaploncán ellátogatunk a "vidám temetőbe" és a csergekészítés mestereihez.
· Varga Vilmos és Kis Törék Ildikó által bemutatott pódiumelőadáson veszünk részt 1848-as forradalom tiszteletére Nagyváradon.
Részletes program:
1. nap: Indulás: reggel 6 órakor
Határátkelő: Csengersima
Látnivalók: Szatmárnémeti, Misztóthfalva (Tóthfalusi Kiss Miklós emlékház),
Nagybánya (Képtár, ásvány és bányavirág múzeum), Koltó (Petőfi
múzeum a Teleki Kasztélyban - koszorúzás), Bódi-tó.
Estebéd: Bódi-tó turistaszálló vendéglőjében
Szállás: turistaszálló (2-3-4 ágyas fürdőfülkés szobák)
2. nap: Reggeli a turistaszálló vendéglőjében
Látnivalók: Gutin-hegység, Desze (máramarosi faragott kapuk),
Máramarossziget (Hollósy Simon szülőháza és síremléke - koszo
rúzás, Márton Áron börtöne), Iza völgye (fatemplom Jódon),
Radnai havasok (Borsai-hágó
lett), Aranyos Beszterce völgye, Bukovina (Észak-Moldva).
Estebéd: 2-3. napon Campulung (Hosszúmező szállodájának vendéglőjében.
Szállás: 2-3. napon szállodában (2 ágyas fürdőfülkés szobák)
3. nap: Reggeli: 3-4. napon a szálloda vendéglőjében
Látnivalók: Moldovica, Szucsevica (kívül-belül festett erődtemplomok),
Radóc (Bukovinai székelyek néhai falvainak körzete), Szucsáva
(Zámkia örmény kolostorerőd, Szent Kereszt és Szent Simon őr-
mény templomok), Botosáni (Mária mennybemenetele) örmény
templom.
4. nap: Látnivalók: Voronec (Kelet-Európa Sixtusi kápolnája), Németvásár, Neamc (a
legszebb fehér kolostor), Békás víztározó a Csalhó alatt, Békás-
szoros, Gyilkos-tó, este tábortűz.
Estebéd: 4-5. napon Gyilkos-tó üdülőtelepen a turistaszálló ebédlőjében
Szállás: a turistaszállóban (2-3 ágyas zuhanyzós szobák).
5. nap:Reggeli: 5-6. napon a turistaszálló vendéglőjében
Látnivalók: alternatív kirándulások a Kis-Cohárdra és a Gyilkos-hegyre (3-3
órás gyalogtúrák, séta a Gyilkos-tó körül és csónakázás). Találkozó
a gyergyószentmiklósi örményekkel.
6. nap:Látnivalók: Gyergyószentmiklós, Szárhegy (Lázár kastély), Ditró (néhai
örmény templom), Felső-Maros-áttörés Maroshévíz és Déda kö-
zött, Marosvécs (Erdélyi Helikon, Kemény János sírja), Marosvá-
sárhely (Teleki Téka, Kultúr Palota), Marosbogát (Szongott Kristóf
szülőfalva koszorúzás), Torda, Tordai hasadék (1,5 órás gyalogtú-
ra)
Estebéd: Magyarfenesen Csányi Éva kisvendéglőjében.
Szállás: Tordaszentlászlón, faluturista gazdaságokban (2-3 ágyas fürdőszo-
bás lakások).
7. nap:Reggeli: a szállásadóknál
Látnivalók: Kőrösfő (varrottas kirakóvásár), Bánffyhunyad, Magyarvalkó (a
legszebb kalotaszegi templom, koszorúzás Vasvári Pál kopjafájá-
nál), Királyhágó, Nagyvárad (pódium-előadás az 1848-as forrada-
lom tiszteletére
Határátkelő: Ártánd
Érkezés: Budapestre 22 óra körül.
Időtartam: 7 nap, 1998 szeptember 18- szeptember 24
Részvételi díj: 150 DEM/fő
Az összeg tartalmazza a félpanzió, a szállás, a vezetés, a biztosítás és a belépők árát, kivéve a buszköltséget.
Utazás autóbusszal útvonalhossz : Budapesttől Budapestig
A buszköltség a jelentkező személyek számától függően: 8-12.000 Ft/fő.
Érdeklődés és jelentkezés az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület irodájában.
A bejárt emlékhelyek hangulatát tájba illő zenével, felolvasásokkal és Petőfi Sándor, Ady Endre, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Juhász Gyula, Áprily Lajos, Lakatos Demeter és Kányádi Sándor verseivel, valamint a népköltészet remekeivel idézzük fel. Az utat a Providentia - Gondviselés Egyesület (Kolozsvár) szervezi Az úton a mindenki által jól ismert dr. Szarka György személyesen kalauzolja a társaságot.
Az érdeklődök számára dr. Szarka György vetítettképes előadást tart az útról áprilisi klubrendezvényünkön.
<><><><><>
Információk
· A következő Sörparti időpontja 1998. április 4-én szombaton délután 4 órakor lesz. A rendezvény helye: Csendes Étterem. Budapest V. Múzeum krt. 13. (bejárat a Ferenczy utcai oldalon) (tel:267-0218)
· Meghívó Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület 1998 március 20-án, pénteken délután 16 órakor megnyitja " Szemelvények az erdélyi magyarörmény múltból, családi archívumok alapján" c. kiállítását.
A kiállítás helyszíne: Fővárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzat Akadémia utcai kiállítóterme. (Budapest. V. Akadémia utca 1-3. II. em. 293.
A kiállítás április 30-ig tekinthető meg kedd és csütörtök 14--16 óra, péntek 14-18 óra között. (16 óra után bejárat az Akadémia utca 3. sz. alatti kapun keresztül.
· Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület folytatja az adományok gyűjtését az erdélyi örmény kolóniák részére. Ruhanemű, könyv, apró háztartási használati eszközök, iskola-felszerelések átvétele az egyesület székhelyén.
Pénzbeli adományokat az egyesület bankszámlájára is be lehet fizetni.
Bankszámlaszám: Budapest Bank Rt. Hilton fiók: 10100723-72594972-00000007
Az 1998-as évben elsősorban az erzsébetvárosi örménykatolikus nagytemplom restaurálási munkálataira, különösen az elektromos hálózat felújítására és a beázások megszüntetésére gyűjtünk.
· Köszönetet mondunk Magyar István Lénárd és Nagypál Tibornak a ruha és könyvadományaikért.
Köszönetet mondunk dr. Szentpétery Tibor úrnak a
· A Fővárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzat székhelye:
1054. Budapest V. Akadémia u. 1. II. em. 261. és 293.
Tel/fax: 302-7389. Tel: 153-4444/155 A kiállító terem melléke: 156.
Nyitvatartási rend: Iroda: hétfő és szerda 9-15 óra, kedd 14-19 , csütörtök 12-17 óra
dr. Issekutz Sarolta elnök félfogadása minden hónap 1. csüt. 16- 18 óráig II. em. 261.
· Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület székhelye:
1015. Budapest Donáti utca 7/a.
Új postacíme: 1251 Budapest Pf. 70. Telefon: 201-1011, fax/tel: 201-2401.
A fogadóidő minden szerdán 16-18 óra között.
Erdélyi Örmény Gyökerek
A Fővárosi Örmény Klub időszaki kiadványa
Főszerkesztő: dr. Issekutz Sarolta
Munkatársak: Juhos-Kiss János, Fancsali János
Szerkesztőség: 1251. Budapest Pf. 70. Tel: (1) 201-1011 Fax: (1) 201-2401