Erdélyi Örmény
Gyökerek
Füzetek
Fővárosi Örmény Klub időszaki
kiadványa
I. évfolyam 1997/10. szám
1997. december
„Emlékek nélkül,
népeknek híre csak árnyék...”
(Vörösmarty Mihály)
A Fővárosi Örmény Klub minden hónap 3. csütörtökén du. 17
órakor - hívottan és hívatlanul - mindenkit szeretettel vár
klubdélutánjaira a Budapest V. Semmelweis u. 1-3. I. emeleti zenetermébe.
Naptár - december
Régi naptáraink e hónapot
karácsony hava néven is említik. Bár a többnapos ünnep a hó végére esik, mégis
meghatározó jellegű. A karácsony a kereszténység második legnagyobb ünnepe az
ünnepek sorrendjében. (A húsvét a legnagyobb !) A
karácsony Krisztus születésének az emléke. A hónap első három hete az
előkészület jegyében telik el, hogy minél mélyebben tudjunk ünnepelni.
Hajdan az örmény egyház együtt ünnepelte a vízkereszttel, de
Erdélyben és Magyarországon már hosszú idő óta a napján.
Hadd idézzünk egy ünnepi saragánt !
"Magasztaljuk és dicsérjük
Isten Szentséges Anyját,
Az örömhírt vivő angyal hirdette,
hogy Megváltó születik a Szűztől.
Ő mondta: örvendj és vígad, az
Uralkodók Ura van veled."
/néhai Kovács Géza fordítása/
De ez hangzik fel a régi
liturgikus szokások emlékeként vízkeresztkor is. Csatlakozzunk az angyalokhoz,
az örvendezést
és a vígságot mind az ünnepre,
mind az új esztendőre mindenkinek kívánjuk.
dr. Sasvári László
2
Az
erdélyi örmények rövid története jogi megközelítésből
A
Fővárosi Örmény Klubban 1997. október 16-án elhangzott előadás
II. rész.
1754-ben az új
- a kidolgozójáról, Bethlen Gáborról Systhema Bethlenianumnak elnevezett -
adórendszer erdélyi életbeléptetésével[i]
- újabb nehézségekkel kellett szembenézniük az
örmény telepeseknek. Ez az adórendszer - az alapvető rendi mentességek
kivételével - nem volt tekintettel a korábbi privilégiumokban rögzített
előnyökre, így hiába rögzítették az örmények városok részére kiadott
kiváltságlevelek az örmények adóját, 1755-ben
a részükre megállapított adó kétszeresét is
kénytelenek voltak megfizetni, fejadó szempontjából pedig eléggé magas
adókategóriába sorolták be őket, sőt vagyonadót is kötelesek voltak fizetni. Az
erzsébetvárosi és szamosújvári örmények ennek kiküszöbölésére egyszeri
adómegváltási összeg befizetését ajánlották fel Mária Teréziának azzal a
feltétellel, hogy a megváltást újabb kiváltságlevelekben rögzítsék. Mária
Terézia az ajánlatot elfogadta és a kiváltságleveleket 1758-ban[ii] a két város részére
megadta. 1759. szeptemberében összeült az erdélyi országgyűlés, ahol
kihirdetésre kerültek a frissen adományozott kiváltságlevelek, minek
eredményeként egy újabb rendi tiltakozás vette kezdetét. Újabb, mivel a nemesi
rendek számos tiltakozás útján próbálták megakadályozni - teljes vagy részleges
sikerrel az örmények kiváltság - és birtokszerzéseit. A három rendi natio -
magyarok, székelyek, szászok - elsősorban a birtokszerzést támadta, azzal
érvelve, hogy az örmény kereskedők a többi idegen kereskedővel együtt csupán
megtűrt személyek Erdélyben, honosításuk nem történt meg.,
így birtokot örökjogon nem szerezhetnek. Ennek kapcsán a rendek az összes
sérelmüket előadták az örményeknek. Az országgyűlés a rendek ellentmondását
elutasította arra hivatkozva, hogy azok nem emeltek kifogást az 1733. és 1746.
évi kiváltságok ellen, továbbá az örmények az elmúlt évek alatt már
megszerezték az indigenatust, valamint az a tény, hogy az örmények jogokat nyernek,
mind a Kincstár, mind az ország számára fontosak. Az ügy azonban a királyi
udvarig eljutott, de a Habsburg-kormányzat - elsősorban pénzügyi
érdekből - védelmébe vette az erdélyi örményeket, akik maguk
is felségfolyamodványokban kérték a kiváltságaiknak történt ellentmondás
megsemmisítését. Az erős nyomás hatására a rendek visszavonták ellentmondásukat
és ezt 1761-ben be is jelentették a királynőnek, azt
azonban határozottan kijelentették, hogy az örményeket nem tekintik
állampolgároknak, mivel azt az uralkodótól és a rendektől kell kérni, elnyerése
esetén pedig az országgyűlésen esküt kell tenni[iii].
Lényegében
ezzel zárult le az 1758. évi örmény privilégiumok körüli vita.
Az örmény
iparosok helyzetének szabályozása előrelépést mutatott e korban, ugyanis
az addigi helyi szabályozásokkal szemben megjelentek a királyi megerősítésű
céhkiváltságok (az elsőt a szamosújvári és görgényszentimrei kordován- és
szattyánkészítő céh kapta)[iv]
. Érdekes
azonban, hogy a gyergyószentmiklósi örmény tímár-ipar, amely az egyik
legjelentősebb volt, még az 1760-as években is céhkiváltságok nélkül működött.
Az 1770-es évek elején az örmény kereskedőkre és
iparosokra egyre nagyobb veszélyt kezdett jelenteni a szász konkurencia,
amely Samuel Bruckenthal, az erdélyi szászok XVIII-XIX. századi
legnagyobb államférfiuja révén egészen a királynői döntésekig hatást tudott
gyakorolni a politikában[v].
A szász konkurencia maga is egyre erősebben fenyegetve érezte magát, egyáltalán
nem alaptalanul, amennyiben figyelembe vesszük, hogy az Erdélyben akkor
működő 781 kereskedőből több mint 150 örmény volt[vi].
Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a két örmény város
(Szamosújvár és Erzsébetváros) évi közel 100 ezer forinttal járult hozzá a
külkereskedelmi vámjövedelmekhez - ami több százezer forintos külkereskedelmi
forgalmat jelent - akkor meggyőződéssel állíthatjuk, hogy ezen időben Erdély kül-
és belkereskedelmi forgalmának kb. 1/4-e örmény kézen volt[vii],
így nem csoda a többi kereskedő nagy fokú
féltékenysége.
Mindazok ellenére, hogy az örmény kereskedők és iparosok
tevékenységét gyakran korlátozták, az adózás tekintetében mégis magasabb
csoportba lettek beosztva. Mikor a Systhema Bethlenianum második 1769-es
módosítása után újra adókategóriákba sorolták a városokat, a két örmény
város fejadó szempontjából a legmagasabb kategóriába került azzal az indokolással,
hogy polgársága Erdély két leggazdagabb városáéval, az akkor a főváros szerepét
betöltő Szebenével és a kereskedelmileg oly jelentős Brassóéval van azonos
vagyoni szinten[viii].
Egyetlen területen következett be előrelépés az erdélyi
örmények jogai terén, ti. 1776/77-ben megkapták a közhivatal-viselés jogát[ix].
A különböző tiltakozások természetesen itt sem
maradtak el, de Mária Terézia kitartott elhatározása mellett.
Az 1780-90. közötti időszak - II. József kora - két
szempontból érintette az erdélyi örményeket. Az első lényeges változás az volt,
hogy II. József bevezette a concivilitas-t, miszerint az ország összes lakója
azonos polgárjogot kapott[x]. Ez végleg lezárta az indigenatus vitát,
így az örmények megszűntek megtűrt elemek lenni, ugyanakkor viszont az örmény
városok zártságát is veszélyeztette ez az
intézkedés, mivel a városokba való be-, illetve az onnan
történő kitelepülés mindenki számára jogilag megengedetté vált. A második
jelentős változás Erdély új közigazgatási beosztásának létrehozása volt[xi]. Az új beosztás nem volt tekintettel a
különböző nemzetiségek területi elhelyezkedésére. Mind Erzsébetváros, mind
Szamosújvár újabb kiváltságlevelek megszerzésével igyekezett önálló státuszát
fenntartani. Törekvéseik eredményeképpen a két kiváltságlevél megszerzésével
egyidejűleg a szabad királyi városi státuszt is elnyerték[xii]. II. József 1790. januárjában néhány
intézkedés kivételével visszavonta reformjait és ezzel vitássá vált
a két örmény város szabad királyi városi státusza.
dr. Czárán István
Folytatás a következő számban
<><><><>
Velence örmény emlékei
Speciális örmény útikalauz
II. rész
A város keleti oldalán találhatók:
San Zaccaria
templom, amit az V. örmény Leó akaratából építették.
Celestia
(volt) templomban őrzik az Ararat-i örmény mártírok ereklyéit.
Ponte degli
Scudi [a Pajzsok hídjánál] volt Hermetian Hagop lakása, aki a S. Lázár-szigeti
mechitaristák orvosa volt.
San Martino
templom: ott misézett valamikor Mechitár apát.
Fondmenta del
Piva: ott laktak két évig Mechitár és tanítványai.
Ponte Storto:
itt lakott Antonio Surian.
Sz. Balázs
temploma, ahol az örmény Sz. Balázs vértanú ereklyéit őrzik.
San Pietro di
Castello temploma, melyet Nerszesz ravennai exarcha rendeletére építették.
San Canciano
temploma, ahol felravatalozták Seriman Zakariást, aki Olaszország híres
szatirikus regényírója volt.
Canal Grande jobb partján találhatók:
Ca Dario:
Abdol örmény gyémántkereskedő lakott.
Accademia:
itt látható az Ararat-i vértanúk képe, Carpaccio műve.
Ca Cappelóban
van Velence egyetemének armenológiai tanszéke.
Rialto:
örmények szőnyeg és drágakő üzletei vannak itt.
Campo Rialtó
Nuovo: készült Giovanni Zivoglis örmény tervező szerint.
Palazzo
Corner: Katherina örmény királyné palotája.
Ca Pesaro: az
örmény kollégium volt épülete, Modern Művészet Múzeuma: ma benne hét festmény
Levon Minaszjától.
A város észak-keleti részében találhatók:
Lista di
Spagna úton van a Seriman palota, ma benne van a megyei hivatal épülete
/
Dipartimento della Regione Veneto/.
Fondmento
Cannaregion látható a Szurian Palota.
Chiesa San
Giobbe: ebben a templomban sokszor vonult magába Hetum örmény király.
A város öblével szemben vannak - elkezdve a Giudecca
Kanálisától:
Giudecca: a
Szent Balázs és Cataldo templomban az örmény Sz. Balázs ereklyéjét őrzik.
Sz. György
szigete: régi örmény temető volt.
Sz. Lázár
szigete: mechitarista kolostor, tudományos akadémia, híres könyvtár, kéziratok
gyűjteménye, könyvkiadó intézet, múzeum, képtár és egy
szeminárium.
Lazzaretto
Vecchio: itt van eltemetve egy Mardirosz nevű örmény.
Lido: La voce
Arména (Arménia hangja) kiadó volt itt.
A város peremén kívüli emlék
Torcello:
Ravennai Izsák örmény exarcha emléktáblája.
A San Lazarro
szigeten tett látogatásról egy másik cikkben számolunk be.
Fogolyán Miklós feljegyzéseit sajtó alá rendezte: dr.
Sasvári László
<><><><><>
Elhunyt Jagamas János, az erdélyi népzenekutatás nesztora
A Fővárosi Örmény Klubban 1997. október 16-án elhangzott előadás
Szeptember
19-én délelőtt szólt a telefon: Jagamas János szeptember 15-én hétfőn elhunyt
Kolozsvárott. Ma és most temetik annyi kiváló magyar értelmiségi örök
nyughelyére, az őszborította Házsongárban. Igen hálás vagyok kedves régi
barátunknak, ki tapintatosan szólt és lehetőséget teremtett számomra, hogy ily
távolból, legalább gondolatban elbúcsúzzak a szeretett és tisztelt Tanár Úrtól.
Nem tanultam
nála, de évfolyamtársaimtól tudom, hogy rettegett tőle a Zeneakadémia. Az
igényessége miatt. Tanulmányaim vége felé, 1966. januárjában a végzős évfolyam
számára 10 napos sítábort rendeztek a Vlegyásza menedékháznál. Egyedül ő volt
elsőként reggel a pályán és jóval sötétedés után, utolsóként távozott onnan.
Ötvenhárom évesen oly lendülettel, akarattal, kitartással igyekezett síelni megtanulni, mint senki más a majdnem 50 fős társaságból. De
igazán akkor nyílt meg számomra, amikor Csíki Endrével kezdtem foglalkozni.
Felejthetetlen, milyen lelkesedéssel segített, ösztönzött szeretett tanára
körüli kutatásomban.
Ha mindenki
elismerte tudását, szigorúságát, igaz embersége ekkor mutatkozott meg, hisz a
tanítványok legtöbbször elfelejtik azokat, akik lépéseiket egyengették valaha a
tudás rögös útján. Őt látva, Csíki Endrét láttam, ugyanily nagy tudású zenész,
majdnem ugyanennyire járatlan vagy érdektelen az élet anyagi dolgaiban és
ugyanakkor az elvont ismeretekkel, a felsőbb, abszolút értékekkel szemben
teljesen elkötelezett ember. A most kiállított Nagy Imre által rajzolt arcképe
mindkettőjüket pontosan minősíti. A festőművész, ki ezúttal is a lényeget fogta
meg, a gondolkodó embert, a tudóst, az élet elméleti mélységeit kutató,
megismerő férfit.
Désen
született 1913.junius 8-án, saját bevallása szerint
"kereskedő-iparos családból", igen rossz kisgyermek, majd a
kolozsvári piarista főgimnázium tanulója, ki 16 éves korában eldöntötte:
muzsikus lesz.
A sors
összehozta Csíki Endrével, ki 1933 tavaszától 1936 őszéig összhangzattanra,
formatanra és hangszerelésre tanította. Ezek után kolozsvári Conservatorul de
Muzica si Arta Frameticu zeneszerzős diákja lett, majd a háború miatt
Budapesten folytatta tanulmányait 1941-1944 között.
Ekkor
ismerkedik meg Kodály Zoltánnal, ki "akkor sajnos már nem tanított
zeneszerzéstant, de a magyar népzene órákat megtartotta magának. Heti 2 órám
volt vele, csütörtök délelőttönként. Kodály Zoltán már az első órákon
felfigyelt rám, hiszen a többi kollégához viszonyítva, kimagasló népdal
ismereteim voltak: kb. 180 népdalt ismertem. Egy év lefolyása alatt Kodály
Zoltán irányításával újabb 800-at tanultam meg.
Sajnos, a
háború miatt immár másodszor voltam kénytelen megszakítani a
tanulmányokat." Egy másik interjúban bővebben emlékezik az előzményekre:
" Csíki... adta kezembe
Bartók Béla: A magyar népdal című kötetét, valamint Bartók és Kodály közös
művét, a 150 magyar népdalt. Ez a két alapvető fontosságú mű segített
megismerni zenei anyanyelvem. (!!) Sok dallamot
másoltam ki és tanultam meg belőlük."
Ne feledjük,
a budapesti Zeneakadémián Siklós Albertnél és Viski Jánosnál tanult
zeneszerzést. A Kodály Zoltánnal való találkozás és az 1949-ben megalakult új
kutatóintézet megváltoztatta sorsát. Tudniillik, ekkor a Bukaresti Folklór
Intézet kolozsvári osztálya megnyitása alkalmával fölvették főkutatói állásba.
Az előbb említett népzene tanulmányok mellett, még diákévei alatt a Kászon-mentén,
Csíkmenaságon, majd Kápolnásfaluban (Udvarhelyszékben) gyűjtött magyar
népzenét.
A kolozsvári
folklór osztályon végzett munkájáról 1957-ben számolt be a KORUNK c. kolozsvári
havilap hasábjain : 8 év alatt 10.000 magyar szövegű,
1.000 hangszeres, 1.900 román szövegű és 100 más nyelvű szöveges dallamot
gyűjtöttek, leginkább Kalotaszeg, Mezőség és Moldva népétől. Így készült el a
kalotaszegi Inaktelke, a moldvai Trunk zenei monográfiája és Faragó Józseffel -
legalább is remélték ekkor - rövidesen megjelentetik közös kötetüket: 350
romániai magyar népdal címmel.
Ligeti
György, a Nyugaton élő, most is nagyhírű muzsikus, dicsőszentmártoni születésű
fiatalként, előbb Kolozsvárt, majd Budapesten végezte zenetanulmányait. Ő írja
még 1950-ben, alig félévvel a kolozsvári osztály beindítása után: "a
folklór-gyűjtési munkát Jagamas János, Erdély legjobb népzenei szakembere
vezeti."
A sok szép
eredménynek és áldozatos munkának meg is lett a jutalma: 1960 tavaszán Jagamas
Jánost menesztették a Folklór Intézettől. Ő, aki legelőbb egy román falu zenei
anyagát kezdte gyűjteni fiatal fejjel, most a testvériség hamis szólamait is
megismerte.
Nem sértődött
meg, csak akkor haragudott, "ha más nem vette komolyan, amire én az
életemet tettem." Ki ismerte, tudja - távol állott tőle bármilyen pátosz.
Mikor e hitvallását mondta - valóban komolyan gondolta.
Főiskolai
tanárként működött már korábbtól, az is maradt nyugdíjazásáig. Ekkor
stílustörténeti kutatást végzett a reneszánsz, a barokk és a XX. század
zenéjéből. Közben visszatért zeneszerzői munkájához is. Igaz, hogy némely
kórusszerzeményei nyomtatásban is megjelentek az 50-es években, de ezen tevékenysége sajnos máig alig ismert.
A sok
megpróbáltatást átélt erdélyi magyarságnak is példát adott magyarságból, a nép
szeretetéből, nemzeti értékeink megbecsüléséből, ezek ápolását életművének
tekintve. Az erdélyi magyar-örmények érzelmi kötődése a magyarsághoz itt is,
újra bizonyságot nyert.
Mégis ezúttal
nem annyira a néprajzkutatót méltatom, hanem a tanítót. Nem a tanárt, mert ez
inkább távolságtartó, didaktikus, talán kissé száraz, rideg, tekintélykereső.
Az Ő tekintélye erkölcsi és szakmai volt. Tudta ezt mindenki. A jövőt építette
a Zeneakadémián is, amikor tanítványaitól megkövetelte Bach Wohltemperiertes
Klavier c. műve mind a 48 fúgájának ismeretét, de akkor is, amikor élete
delelőjén, az összegezés korán, értékes idejét, erejét az első hívásra egy
vidéki falu, a Kolozsvár melletti Mérá-ra ment kórust oktatni. Öt éven
keresztül, 1971-75 között heti 2 alkalommal próbált a 40 tagú énekkarral, sok
sikert aratva. Majd az egyik megyei találkozóra mentek volna, de "a busz
nem érkezett meg", hiába vártak órákig Mérában a kórustagok. Eredményes
akció volt, szét is széledtek rövidesen a kórustagok, bár Jagamas János 62
évesen, vállalta a vasárnapi próbákat is, hátha összetarthatja így az
együttest. Szucsáig ment busszal, onnan pedig 15 km-t gyalog
! Legutolsó próbájukon már csak 3 férfi jelent meg !
Három év múltán Varga György helybeli pedagógus visszahíja Jagamast, ki az első
szóra jön. Egy évig folytatja, míg új tanár, jó szakember kerül a faluba és kézbe veszi az énekkar sorsát is.
Sikerei ? "Megmondják mások. Annyit, fájdalmamra
kijelenthetek, hogy mindent jobban kellet volna
művelnem. Az utóbbi években 2 eredményt mindenesetre elértem. A magyarországi
Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjává választott. És a mérai kórus tagjai
nagy része megtanult kottát olvasni. Különben nem is
tudom, miért emlegetem még mindig az én kórusomként...
" vallja akkoriban.
Mire nevelt
Jagamas János, tette fel a kérdést Benkő András 1978-ban. Felsorolása pontos és
időtálló:
1. "A
személyes példa a távlati tervek megfogalmazásában és való váltásában.
2. Igényességre,
felelősségtudatra.
3. A tanulmányozott anyag tiszteletére - a belőle származó
törvényszerűség következetes alkalmazására
4. Időszerű
tudományos és nevelői feladatok szenvedélyes keresésére (folyton utal a
megoldandó problémákra).
5. Kitartásra a
feladatok megoldásában, a munkában.
6. A sekélyes, talmi megnyilatkozások kerülésére, elvetésére -
az élet, tudomány, művészet területén egyaránt-bárhol, bármikor és bármilyen
formában jelentkeznek.
7. Áldozat- és
segítőkészségre, akár egyének, akár közösségnek legyen rá szüksége (könyvei
széthullottak).
8. A múlt eredményeinek tiszteletére - de bátorságra is,
magunk és mások eredményeinek kiegészítésére, helyesbítésére, a továbblépésre
(műdal-népdal viszonyát helyesbíti).
Soraink nem
mutathatják be, de tudatosíthatják - köztünk él és dolgozik közép-kelet-európai
népzene egyik legkiválóbb szakembere, a hazai zenetudomány sokoldalú
képviselője. Serkentsenek kellő megbecsülésre, tolmácsolják szeretetünket,
jókívánságunkat: válthassa valóra életének nagy célkitűzéseit."
- írta a
zenetörténész Benkő András a kolozsvári UTUNK-ban ezelőtt 20 évvel.
Most,
kéthetente megjelenő UTUNK-utód, a kolozsvári HELIKON ezév szeptember
25-iki számában még nem vette észre Jagamas János elhunytát. Mint ahogy
a hazai sajtó sem.
Mindezektől
független, Jagamas János számunkra példa és bizonyság: Csíki Endre és Viski
János tanítványa méltó volt mestereihez, emberségben, szakmai tudásban,
magyarságban egyaránt. A gondolatot, miszerint nincsenek is magyar-örmények,
puszta léte és életműve cáfolja.
Visszagondolva
kezdetben említett Veled töltött téli élményeimre, Vlegyásza és Bihar hegyein,
hiszem, Tanár Úr, kedves János, hogy mint az általad oly szeretett népdal
egyike mondja: "Ha föl megyek arra a magas nagy hegyre" Szivárvány havasán .... egyszer, mikor eljön
az ideje, majd újra találkozunk !
Addig is
pihenj békében, emléked legyen áldott !
Budapest
1997. október 15.
Fancsali János
Szabó László: Arménia,
Anatólia, Levante
című fotókiállítása
a Fővárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzat Budapest V.
Akadémia u. 1. II. em. 293. szám alatti kiállító termében 1997 november 14 - december 18.
Megtekinthető minden kedden 14-17-ig
és csütörtökön 14-16 óráig.
Szabó László 1955-ben Budapesten született. Fotószakiskolát és a MUOSZ fotóriporteri
szakát végezte. Nemcsak foglalkozása, hanem hobbija is a fotózás.
Hátizsákkal Közel-Keleten az ősi kultúrák nyomában.
Talán a
bennem csordogáló kevéske örmény vér az oka, hogy már évek óta a Közel-Keletet
választom úti célul. Sokkal jobban érdekelnek az itt kifejlődött ősi kultúrák,
mint a modern Nyugat-Európa vagy Észak- Amerika.
Több
Görögországi utazás után az első hosszabb út - 1995 - Ciprusra és
Izraelbe vezetett. Lenyűgözött a Trodos - hegység fantasztikus panorámája és Jeruzsálemnek
a három világvallás szent helyének az atmoszférája.
A következő
út alkalmával már a turisták által kevésbé ismert tájakra jutottam el,
Törökország belső vidékeire és Szíriába (1996). Pamukkale
mészkőcsodái, Kappadókia holdbéli tájai, földalatti városai páratlanok a
világon. Szíria pedig már az igazi kelet. Tudtam, hogy ebben az országban ősi
kultúrák léteztek és ezeknek rengeteg ma is látható emléke
van itt. A közvetlen találkozás ezekkel az emlékekkel
azonban várakozáson felüli volt. Meglepett az is, hogy az emberek többsége
mennyire barátságos és segítőkész. Szíriából nyár közepén tértem haza, de csak
pár hónapig tudtam nyugton maradni. Februárban (1997) ismét Damaszkuszban
voltam, ahonnan a vízum megszerzése után indultam az új cél, Jordánia
felé. A Jordán utazás fő oka, hogy megláthassam a titokzatos romvárost, Petrát.
Ha semmi mást nem látok Jordániából, akkor is megérte volna ezt a hosszú utat
megtenni.
Tavasszal már
egy újabb utazáson törtem a fejem. Régi tervem volt, hogy elmegyek Aniba, az
örmények ősi fővárosába, ahonnan az erdélyi örmények - köztük az én egyik ősöm
is - elindult a háborúk és földrengések után új hazát keresni. Végülis Bence
fiammal együtt eljutottunk Aniba, amely közvetlenül a török-örmény határon
fekszik, de török területen. A határövezetre hivatkozva a török hatóságok nem
engedélyezik a fényképezést. Ennek ellenére sikerült fotókat készítenem és ezen
a kiállításon a Közel-Kelet műemlékei, természeti képződményei mellett Ani az
ősi örmény főváros romjaiban is csodálatos emlékeit láthatják.
Szabó László
<><><><>
Az örmény-katolikus egyház története
és művészete
magyarországi első
konferenciája
1997. november 20-22 között zajlott - Budapesten a Magyarok
Házában - az a rendezvénysorozat, amelynek elsődleges célja volt a
magyar-örmény közösségek bázisát képező örmény-katolikus egyház és egyházi
művészetek, műtárgyak múlt-, jelen- és jövő problémáinak megvitatása.
A
konferenciát az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület szervezte és
rendezte. Fő támogatói a Budapest Főváros Közgyűlése Kisebbségi, Emberi Jogi és
Vallásügyi Bizottsága, valamint a Budapest Főváros Közgyűlése Kulturális
Bizottsága voltak. A konferenciát sajnos egyetlen örmény kisebbségi
önkormányzat sem támogatta, sőt többek egyenesen elhatárolták magukat e
rendezvénytől.
A konferencia
védnökségét Harrach Péter, a Főváros Közgyűlési Kisebbségi, Emberi Jogi és
Vallásügyi Bizottság elnöke vállalta. Az egyház részéről a Katolikus Tábori
Püspökség, Ladócsi László Tábori Püspök képviseletében Kóczán Árpád lelkész
vett részt.
A
Miniszterelnöki Hivatalt Popovics György képviselte.
A
rendezvénysorozat Vákár Tibor ARARÁT szimfónia c. kiállításának megnyitásával
kezdődött, amely kiállítás a konferencia alatt volt megtekinthető. A művész az
örmény történelem nagy eseményeit, sorsfordulóit fogalmazta meg csodálatos
grafikáival, bemutatva az örmény nép történelmi, gazdasági, művészeti és
tudományos nagyságát is. A 12 tételes szimfónia a "Lelkek mágnese -
ARARÁT" című képpel fejeződik be, kifejezve, hogy elindult egy
visszaáramlás az őshaza irányába, amely ha nem is a tényleges visszavándorlást,
hanem az őshazával való lelki kapcsolatok
megerősödését szimbolizálja.
A
konferenciára meghívást kaptak az erdélyi örmény kolóniák képviselői is, akik
közül megjelentek:
Kolozsvárról Sebesi Karen
Attila az RMDSZ Kolozs megyei kulturális alelnöke és B. Kovács Júlia az
Örmény-magyar Baráti Társaság titkára,
Szamosújvárról: Tarisnyás Csilla az
Pro Arménia Alapítvány elnöke és Karácsony Ernő festőművész,
Gyergyószentmiklósról Buslig Gyula az
örménykatolikus egyháztanács tagja, Pachotáné Zakariás Sarolta és dr.
Simon Istvánné az Oltáregylet elnöke,
Csíkszépvízről (Csikszeredáról):
Zakariás Péter és Száva Antal, valamint Erzsébetvárosról Calinescu János
az Örmény Alapítvány elnöke.
A
konferenciát dr. Issekutz Sarolta elnök nyitotta meg és köszöntötte az igen
nagy számban megjelent érdeklődőket, a meghívott vendégeket és a médiák
kiküldötteit. Ismertette a Bécsi Mechitarista Rend részéről P. Vahan Hovagimian
C.M.V. által írott levelet,
valamint Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, a romániai örménykatolikusok
apostoli kormányzója üdvözlő levelét. Ismertette az 1997 februárjában alakult
Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület célkitűzéseit, amelyhez
illeszkedően e konferencia megszerveződött.
Ezt követően
bevezető előadások hangzottak el az örmény kereszténység felvételéről a.
"A kereszténység kezdetei és az örménység" címmel dr. Magyar István
Lénárd egyetemi tanár előadásában, elhelyezve a keresztény örménység
hajóját a vallások háborgó tengerében. Dr. Guzsik Tamás
építészettörténész a "Hagyományőrzés és hagyományteremtés az örmény
építészetben" című előadása érdekes összefüggésekre irányította rá a
figyelmet az ősi ANI templomainak példáin keresztül. A kereszténység és így az
örménykatolikus vallás jövőjével kapcsolatos hozzászólások közül, kiemelnénk
Kóczán Árpád római katolikus lelkész megjegyzését, amely szerint az
örmény-katolikus egyház személyi utánpótlásában körvonalazódó problémák
megoldásában támaszkodni kell a római katolikus egyházra.
A konferencia
másnapján P. Fogolyán Miklós Lukács C.M.V.
gyergyószentmiklósi plébános sajnálatos betegsége miatt, az általa elküldött
anyagok felhasználásával dr. Sasvári László tanár tartott összefoglaló előadást
a világ örmény-katolikus kolóniáiról. Megtudhattuk például, hogy a világon ma
mintegy 300.000 örmény-katolikus lelket tartanak
nyílván, a közel 6 millió, örmény között Azt is megtudtuk,
hogy az örmény-katolikusok szinte kizárólag az őshazától távol, kisebb
nagyobb kolóniákban élnek, így utánpótlásuk az őshazából nem várható. Az
örmény-katolikus egyházi szigetek csak addig maradnak fenn, amíg a vallási és
nyelvi asszimiláció el nem mossa azokat.
Az erdélyi
örmény kolóniák bemutatkozását Szamosújvár kezdte, Tarisnyás Csilla
beszámolójával, majd a gyergyószentmiklósi Oltáregylet munkájáról, feladatairól
számolt be dr. Simon Istvánné. Nagyon szép összefoglalót adott, többek
között a csíki örmény hagyományokról, Zakariás Péter Csikszeredából.
Örvendetes híreket tálalt Calinescu János Erzsébetvárosról, miszerint az igen
szerény örménykatolikus létszám ellenére sikerült megoldani az erzsébetvárosi
templom jövőjét. Egy alapítványt hoztak létre, amely felvállalta a templom állagának
megóvását. (A kezdeményezés példa erejű lehet még azon közösségeknél is, ahol
az egyházközösség számosabb.) Adományok már érkeztek (pl. a Székesfehérvári
Örmény Kisebbségi Önkormányzattól) az elektromos hálózat felújítására,
amely munkálatok folynak. A kolozsvári magyar-örmény közösségről B. Kovács
Júlia számolt be a hallgatóságnak.
A budapesti
örmény-egyházközösség múltjáról először dr. Sasvári László beszélt, majd
dr. Issekutz Sarolta ismertetett néhány dokumentumot, megvilágítva a Kádár
Dániel apátplébános halála utáni állapotokat. Jegyzőkönyvből ismertette az 1991
évi választás eredményét az egyházközség intézőbizottságának felállítására
vonatkozóan, működésének megakadályozását, majd jogtalan megszüntetését, az új
egyháztanács megalakulásának körülményeit. Az ott elhangzottak intő például szolgálhattak az erdélyi közösségek számára is.
A délutáni
szakmai előadások a műtárgy- és műemlékvédelemmel (textíliák, bútorok,
festmények és épületek) valamint az egyházi zenével foglalkoztak. Dr.
Pásztor Emese az Iparművészeti Múzeum főmunkatársa többek között gyakorlati
tanácsokat adott a textíliák (szőnyegek és palástok) helyes tárolási, kezelési
módozatairól. Dr. Batári Ferenc (iparművészeti múzeum
főosztályvezetője) amellett, hogy beszámolt az erdélyi körút során tapasztaltak
alapján az örménykatolikus templomokban a fából készült műtárgyak megóvási
feladatairól, emlékezet és egy videófelvétel alapján beszámolt a budapesti
örménykatolikus templomban található múzeumról is. Miklósi Sikes Csaba sümegi múzeumigazgató, aki részvett Szamosújvár építészeti
felmérésében, komplex megközelítését adta a műemlék város megmentése érdekében
teendő feladatoknak. Véleménye szerint a város műemlékeinek megmentésének egyik
legfontosabbja a műtárgyak megfelelő szolgáltatási funkcióinak megtalálása,
amelyet követhet csak a tényleges felújítás és megőrzés. Természetesen vannak
olyan feladatok is, amelyek azonnal megoldandók: a házak vizesedésének
megakadályozása, amely elsősorban csatornázási feladat.
Fancsali
János zenetörténész könyvtári kutatások alapján igen szemléletesen, a sajtó
tükrében mutatta be az egyházi zenei életet Erdélyben.
Benyik Béla
vetítettképes előadása az örményországi szakrális kincsekről az ősi
örmény kereszténység művészetét mutatta be igen nagy sikerrel.
A szakmai
előadásokat Sebesi Karen Attilának az örmény költészetből válogatott, nagy
átéléssel előadott versei oldották.
A konferencia
előadásait az egyesület a közeljövőben egy kiadványban
kívánja megjelentetni.
Szombaton a
rendezők kérésére Leszkovszky Pál lelkész Dr. Guzsik Tamás közreműködésével
szentmisét celebrált az Orlay utcai templomunkban, akiknek ezúttal is
köszönetet mondunk. Sajnos a múzeumlátogatás elmaradt,
mert az egyháztanács világi elnöke a múzeum megtekintését eleve teljesíthetetlen
feltételekhez kötötte (a múzeum ma is felleltározatlan kincseinek
átszállíttatása a rendezők költségén a Budapest V. Deák utcai Örmény Kulturális
Centrumba). Avanesián Alex Úr még az ott könyörgő erdélyi magyar-örmény
testvéreinknek sem engedte meg a látogatást, mert a "múzeum nincs megtekinthető állapotban". Isten házában
az ünnepi hangulatot méltóképpen emelte Sebesi Karen Attila által elszavalt két
vers.
A harmadik
nap délutánján erdélyi testvéreink a Fővárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzat
kiállítótermében Szabó László: Arménia, Anatólia, Levante című
fotókiállítását tekintették meg, majd kerek asztal
beszélgetést folytattak a konferencián hallottakról. Végül egy
megállapodást kötöttek a résztvevők, amely az együttműködés rövidtávú feladatait
tartalmazza.
<><><><><>
Egy megállapodás margójára
"Az
örmény-katolikus egyház története és művészete" című konferencián
jelenlevő erdélyi képviselők a konferenciát követő kerek asztal beszélgetések
során, megtárgyalva a megfogyatkozás, elmúlás veszélyeit, a jobb jövő
érdekében egy megállapodást írtak alá, amely megállapodás létrejöttében
katalizátorként közreműködött az "Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális
Egyesület" is. A megállapodás szövege a
következő:
Megállapodás,
mely az "Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális
Egyesület" 1997. november 20. és 22. között Budapesten rendezett "Az
örmény-katolikus egyház története és művészete" című konferenciáján
jelenlevő erdélyi képviselők, valamint a házigazda szerepet betöltő egyesület
között született és a hatékonyabb együttműködési igények figyelembevételével
jött létre:
1. A jelenlevők mielőbb megküldik egymásnak az 1998-as
előzetes esemény és műsornaptárukat, hogy egyeztetések után közös projektekben
is gondolkozhassanak a következő esztendőre.
2. A közös és különprogramok révén külön-külön és együttesen
készítik el a pályázatokat.
3. Az 1998-as
esztendőben kiemelt helyen szerepel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc
150 éves évfordulója: közösen, más civil szervezetek és személyek bevonásával
(nem utolsó sorban az erdélyi örmény-katolikus egyház és más történelmi
egyházaink), ennek magyar-örmény vonatkozásait kiemelve méltó közös
megünneplése.
4. Az Erdélyi
Magyar Közművelődési Egyesület Országos Elnökségének (3400. Kolozsvár, str.
Densuseanu, nr. 6/a) megkeresése programajánlatokkal, esetleg tagfelvételi
kérelemmel.
5. Egy
információs hálózat megteremtése, kiépítése Erdélyben és egy koordinációs
központ létrehozása Kolozsváron, ideiglenesen.
6. Kapcsolatfelvétel
szorgalmazása olyan szervezetekkel, magánszemélyekkel
akik a nagyvilág bármelyik sarkán valamilyen módon kötődnek a
magyarörménységhez.
7. Egy
magyarörmény gálaműsor megszervezése Erdélyben és az anyaországban, bevonva
nagynevű és örmény származású művészeket.
8. Egy "Magyarörmény
Világszövetség" - elképzelés továbbfejlesztése.
9. Rendszeres
találkozások megszervezése Erdélyben és mindenütt, ahol igény mutatkozik erre.
10.Rendszeres tájékoztatások
megküldése a felelős anyaországi és a romániai magyar érdekképviseleteknek,
hivataloknak.
11.Az örmény katolikus
egyház műemlék- és műtárgyvédelme, beleértve a temetőket is.
Kelt Budapesten 1997. november 22-én.
A megállapodást következő képviselők
írták alá
Erdélyi
Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület részéről dr. Issekutz Sarolta
Kolozsvári
képviselők: Sebesi Karen Attila és B. Kovács Júlia
Szamosújvárról:
Tarisnyás Csilla
Gyergyószentmiklósról
Buslig Gyula
Csíkszépvízről
(Csikszeredáról): Zakariás Péter
Erzsébetvárosról:
Calinescu János
E
megállapodás történelmi jelentőségű az erdélyi magyar-örmény kolóniák jövője
szempontjából. Azt jelenti, hogy a szórványban és gyakran elszigetelten
élő magyar-örmény közösségek megtalálták egymást. A konferencián történő
beszélgetések alapján arra az elhatározásra jutottak, hogy identitásuk,
hagyományaik és értékeik megőrzése érdekében jobban kell aktivizálniuk
magukat. E munkában elsősorban saját magukra és belső erőforrásaikra
számíthatnak. Ez a forrás nem kicsi, különösen akkor, ha az identitás sziklahasadékából
eredezik. Mint az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület tapasztalatából
leszűrhető, viszonylag kis anyagi háttérrel kellő
lelkesedéssel is igen sok eredményt lehet elérni. Az elmúlt időben
tapasztalhatták: egynéhány szendvics, némi üdítő és valamilyen alkalom képes
összehozni a közösséget. Ha a közösség feléled és megmutatja magát,
életképességét, akkor már a hivatalos forrásokból is lehet támogatást kérni. A
legfontosabb most, hogy a kolóniák egymással egyeztetve közös és egyéni programokat
dolgozzanak ki, azokkal pályázzanak.
A
beszélgetések során többször felmerült az örmény-katolikus egyház szerepe e
munkában. Meg kell találni az egyensúlyt a vallási és a kulturális alapokra
épülő szerveződés együttes működésére. Általában elfogadott nézet szerint
a kisebbségi közösség fennmaradásának két legfontosabb záloga a vallás és a
nyelv, amely mellett fontos szerepet játszanak még egyéb tényezők is, mint a
hagyományok és a közös múlt ápolása, a közös kultúra.
A
magyar-örmények körében hangsúlyt elsősorban vallási alapokra kell helyezni,
hiszen az örmény nyelvnek már nincs összetartó szerepe. Magyarországhoz
hasonlóan Erdélyben sem beszélik az örmény nyelvet, csak a magyart. A vallást
tekintve, az örménykatolikus vallás sem lehet kizárólagos, hiszen az örmény
identitású magyar-örmények egy része ma már nem örménykatolikus (pl. közülük
sok reformátusok is akad).
Mint látható
mindkét alappillér egy kicsit bizonytalan, ezért a szokásosnál nagyobb
hangsúlyt helyezni a kulturális alapokon működő közösségteremtő
tevékenységnek, az örmény származási eredet ápolásának, az örmény
identitástudatnak. Hangsúlyozottan kell foglalkozni a családfakutatással, össze
kell fogni a valamilyen fokon is örmény származású embereket. Meg kell
ismertetni az ősi (közeli és távoli) kultúrát és hagyományokat. Az örmények
igenis büszkék lehetnek mind a távoli örményországi ősi kultúrájukra, mind arra
a hagyományrendszerre, amelyet Erdélyben teremtettek meg. Hasonlóan büszkék
lehetnek ma élő és a közelmúltban elhunyt örmény származású testvéreik
kulturális tevékenységeire is. A múlt megismerése és annak vállalása
összehozza és összetartja a közösséget.
A
beszélgetések során tisztázódni látszódott, hogy minden fontosabb közösségben a
ma is funkcionáló "búcsú" kívánkozik a helyi rendezvénysorozat
centrumába (a sarokpont a vallás). Ahol ilyen hagyományos örmény-katolikus
"búcsú" ma nincs, ott fel kell éleszteni egy korábbi hagyományt az
éves találkozásokra.
A közösségek
terveznek két nagy rendezvénysorozatot is, amely részben a magyar-örmények
széleskörű bemutatkozását jelenti, részben az egyéb tevékenységek
anyagi bázisa megteremtését célozza. A közösségek természetesen megünnepelik a
szokásos örmény ünnepeket. A nagyobb rendezvények mellett teret kell biztosítani
a közösségképző kisebb összejöveteleknek is, amelyekhez részben az egyház,
részben a civil szerveződés biztosítaná a feltételeket. Bár e rendezvényeknél
elsősorban az idősebb korosztályokra számíthatnak, a jövő azon múlik, hogy a
fiatalságot képesek-e aktivizálni.
Szükség van
egy folyóiratra, amely jelenleg az ARMÉNIA c. újság. Ezen újságnak kedvezőbb
anyagi feltételeket kell teremteni, hogy nagyobb példányszámban tudjon
megjelenni, azaz több helyre eljusson
Az
önszerveződő tevékenység megindulásának természetesen infrastrukturális
feltételei is vannak, amelyekre átmeneti megoldásként Kolozsvárott adódott
lehetőség.
Mit tud
segíteni az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület az erdélyi
magyar-örmény, örmény-magyar közösségnek ? Jelenleg
elsősorban szellemi hátteret tud biztosítani. A szellemi háttér, előadásokban
és rendezvényekben való közreműködést jelenthet, valamint egy lelki
közösségvállalást erdélyi magyar-örmény, örmény-magyar testvéreinkkel. A
szellemi közösség-vállalás további legfontosabb formája a szellemi értékek
közös megteremtését és terjesztését jelenti. Szerény lehetőségeinkhez
igazítottan természetesen anyagi támogatást is tudunk vállalni.
Mit vár az
Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület erdélyi magyar-örmény testvéreitől ? Gyökereinek megőrzését és óvását. Ma
Magyarországon kb. 15000 erdélyi gyökerekkel rendelkező
magyar-örmény ember él, azaz a hazai örménység kb. 95-98 %-a. Azok az
örményszármazású magyarok, akik 350 évvel ezelőtt I. Apaffy Mihály fejedelem
hívására telepedtek le Erdélyben. Magyarországon ma szinte semmilyen olyan
épület, temető, templom, nincs, amely ebből az időszakból származik. Vannak
ugyan levéltárban örményekre vonatkozó dokumentumok, de ezen kívül csak néhány
tábla, felirat, fejkő utal az örménység jelenlétére. E kb. 15.000
örmény identitást vállaló magyarörménynek van ugyan egy újkori örmény-katolikus
temploma Budapesten, de ezen kívül történelmi hagyományú temetője,
temploma és iskolája Erdélyben található. E gyökér megőrzése és
változatlan állagának megóvása, ápolása igen súlyos kötelezettségünk. Ha
a maroknyi magyarörmény közösség Erdélyben fennmarad és tevékenykedik,
netalántán gyarapszik, ez a legnagyobb, amit erdélyi magyar-örmény testvéreink
közösségünkért megtehetnek. Ilyen kötelezettségünknek természetesen nekünk is
van Erdélyben és Magyarországon egyaránt, ígérjük, ameddig arra lehetőségünk lesz megtesszük.
Az erdélyi
magyar-örmény közösség minél további fennmaradása érdekében úgy érezzük, az
ottani örmény szemlélet bizonyos kitágítása szükséges. Vannak olyan definíciók,
hogy az örmény, aki "örmény-katolikus" és szerepel az egyházi
összeírásban. Kétségtelenül ez a lista képezi az örménység magját, de
javasoljuk az értelmezés kitágítását. Mi Magyarországon magyar-örménynek tekintjük
azokat is akik nem örmény-katolikus szertartás szerint
lettek megkeresztelve, hanem bárkit, aki vállalja az örmény identitást,
valamilyen fokon örmény vér csordogál az ereiben. Így pl. nagyon sok örmény
származású református tagja van egyesületünknek. A
szigorú vallási megkötés feloldása kicsit más színezetet is ad ugyan az
örmény kisebbségi tevékenységnek (mint már utaltunk rá, ezért találóbb a
"Kulturális Egyesület" elnevezés), de úgy véljük, ma már csak
így tartható meg a közösség.
dr. Issekutz
Sarolta
Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke
<><><><><>
Programajánlat
· Folytatódnak a Fővárosi Örmény Művészeti Kiállítóterem
és Stúdió önálló programjai a Budapest V. Akadémia u. 1. II. 293
szám alatt.
A stúdióban még 1997 december
18.-ig, Szabó László: Arménia, Anatólia, Levante című
fotókiállítása tekinthető meg, minden kedden 14-17 és csütörtök 14-16 óráig
(Felhívjuk a figyelmet, hogy 16 óra után a kiállító
terem az Akadémia u. 3. szám alatti portán keresztül közelíthető meg).
· 1998-ban is folytatódik Fővárosi Örmény Művészeti
Kiállítóteremben és Stúdióban (Budapest V. Akadémia u. 1. II. 293 szám
alatt) Benyik Béla vetítettképes előadássorozata Örményországról és az örmény
műkincsekről. Az előadásokat minden hónap első szerdáján 17 órakor tartjuk.
· Csak felnőtteknek ! Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület egy
korábbi hagyományt kíván újraéleszteni. Az idősek elbeszélése alapján tudjuk,
hogy a két háború között élt egy hagyomány, amely szerint az örmények havonta
egyszer a város egy meghatározott vendéglőjében vagy sörözőjében, fehér asztal
mellett, találkoztak és beszélgettek. A hagyomány felélesztése és
megbeszélése céljából egy sörpartit szervezünk a Csendes Étteremben,
Budapest V. Múzeum krt. 13. (bejárat a Ferenczy utcai oldalon) 1997 december 20-án délután 16 órára (tel: 267-0218).
Mindenkit szeretettel várunk, akinek ötlete, ajánlata van, vagy egyszerűen beszélgetni akar egy pohár
sör mellett. A találkozó önköltséges.
<><><><>
Információk
· Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület folytatja
az adományok gyűjtését az erdélyi örmény kolóniák részére. Az adományok leadása
az egyesület székhelyén.
Pénzbeli adományokat az egyesület bankszámlájára is
be lehet fizetni.
Bankszámlaszám: Budapest Bank Rt.
Hilton fiók: 10100723-72594972-00000007
· Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület köszönetet
mond dr. Simay Attilának az 5000
Ft adományáért.
· Továbbá köszönetet mond a Krisztinavárosi Általános
Iskolának, Lajos Lászlóné kémia, biológia szakos tanárnőnek, az
egyesületnek adományozott iskolai kémiai laborfelszerelésért, könyvekért,
melyeket az egyesületünk továbbított a szamosújvári kolóniának.
· Az Egyesület egyúttal köszönetét fejezi ki valamennyi
adományozónak önzetlen adományáért, továbbá valamennyi közreműködőnek a
konferencia szervezésében anyagi áldozatoktól sem mentes segítségéért.
· A Fővárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzat székhelye:
1054. Budapest V. Akadémia u. 1. II. em. 261. és 293.
Tel/fax: 302-7389. Tel: 153-4444/155 A ki állítóterem melléke: 156
Nyitvatartási rend: Iroda: hétfő és szerda 9-15 óra, kedd 14-19 , csütörtök 12-17 óra
Kiállítóterem: kedd 14-17,
csütörtök 14-16 óra
dr. Issekutz
Sarolta elnök félfogadása minden hónap 1. csüt. 16- 18 óráig II. em. 261.
· Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület székhelye:
1015. Budapest Donáti utca 7/a.
Postacíme: 1922 Budapest Pf. 168.
Telefon: 201-1011, fax/tel:
201-2401.
A fogadóidő minden
szerdán 16-18 óra között.